Ha étellel kínálnak, akkor is, ha az nem ingyen van, azt el kell fogadni, ki tudja, mikor áll módunkban újra ilyen körülmények között enni. A halat választom, nem is egyet, mert abból többet is le kell küldenem ahhoz, hogy úgy érezzem, ettem is valamit. Szesszel nem élek, beérem a vízzel. Evés közben csöndesen nézelődöm, a helyieken túl idővel lesz is mit, újabb alakok érkeznek, köztük acélsignumos alakkal. Amikor az felbukkan, éberebbé válok.
Passzus, signum után érdeklődik. Ugyan rendelkezem írással, hogy a magam ura vagyok, az se biztos, el tudná olvasni. Vagy hogy mit tudna kezdeni tudna efféle előjoggal. Ritka madár vagyok, több kérdést vetnék fel a kelleténél kivárok, mennyire erőlteti.
Az ingyen vendéglátás böki a csőröm. Úgy fest, itt a vagyonosodást eléggé kordában tartják, mi több, a helyiek torkán tartja a lábát a nagyúr. De ez csak a kezdet, mert kiderül, harácsolni küldték a fegyverest adószedésnek álcázva. És azok az érvek! Nehogy már annak a híres-neves nagyúrnak a helyiek halán múljon, hogy mit töm a vendégei szájába. Aligha az itteni büdös vizekből fogottat, akad ott jobb is, csak erőt fitogtat. Az ilyentől köphetnékem támad, ám ahelyett hogy így tennék, belehunyorgok az ételembe.
Gyenge ellenkezés után a nagyúr embere megkapja, amiért jött, nekem meg elment az étvágyam. Kivételes ajándék az, hogy én szabadon járhatok. Minden másképp lenne, ha ugyanúgy a helyemhez lennék kötve, mint ezek az emberek. Nagyuram igen elégedett élehetett velem, ha effélével ajándékozott meg. Minden tiszteletem az övé.
Értem Hajnal vágyát, egy rendes fekhelyen aludni térni nagyon más, mint így kutyafuttában mindenféle derékaljon. Mégis Lan pártján állok abban, haladjunk. A fürdést azonban ki nem hagynám.
Kevés érmével én is honorálom az elfogyasztott halakat. Attól, mert a fogadós nem kérhet semmit, én még adhatok, engem nem igazít a helyi nagyúr.
Amikor szúnyogűző kencét kap Deion, és mondják, mi lesz, ha valaki van olyan agyamnet, hogy megegye, elvigyorodok. Az istenekre, de régen hallottamvaskos beszédet! Mindenhol csak ez a kiművelt, vagy kenetteljes szófűzés!
Elindulok abba az irányba fürödni, amerre Hajnal is ment. Ő nem késlekedik, már benne is van a vízben, az se számít neki, látja-e férfi vagy sem. Hát ebben különbözőek vagyunk. Viszketek-tapadok a kosztól, de engem ne bámuljon senki, akár pap, akár nem. Végignézek a parton, ugyan el tudok-e vonulni rendesen, vagy meg kell várnom, míg nyugton lehetek. Utóbbihoz nem fűlik a fogam, ha minden kötél szakad, egy "rohadt szellemek" elmorzsolása közben ingre vetkőzöm és úgy megyek a vízbe és addig merülök, amíg csak egy fej látszik belőlem, úgy szemlélem a társaimat.
- Aztán beretvapengéje nincs valamelyikőtöüknek? Én inkább azzal vágnék hajat, nem tőrrel tépném - szólok oda Lannak, Deionnak és Keelutnak. Hiszen a nadornak sincs szakálla, az is beretválkozhat néhanapján.
