RPGenerations

Yggdrasil, a Világok Fája => Codex => Nadír könnyei => A témát indította: Dierol - 2015. Április 28. 19:37:08

Cím: Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Április 28. 19:37:08
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/007.jpg)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Április 28. 19:53:02
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: a levél
Résztvevők: Vanina, Lan, Kael

-Sajnálom, nem tudok szőni – ingatja komoly arccal a fejét Kiina -úgyhogy azt hiszem ez egyhamar nem fog kiderülni  ::) -válaszolja Lannak, aztán amikor a felolvasásról kérdez, bólint -Ugyan már, semmi olyan nem lehet benne, amit szerintem titkolnom kéne.

A levél felolvasása után Vanina akar vele szót váltani. Hümment egyet

-Gyere akkor – szól csengő miracleai nyelven, s a hajó másik végibe sétál a korláthoz. Ott neki támaszkodik a korlátnak, s Vaninára néz.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: a levél
Résztvevők: Vanina

Kiina a korlátnak támaszkodva miracelai nyelven folytatja
-Ha jól sejtem, Wÿkről és a feladatunkról is kérdeznél. Miattam ne aggódj -Wÿk távozása csak meglepett, de nem vagyok szomorú miatta - mosolyodik el
-Ami pedig a feladatunkat illeti – én személy szerint azért bízom benne, hogy nem fog eljárni a szája. S bocsánatot kell tőled kérnem – úgy tűnik, hogy igazad volt vele kapcsolatban – könnyen jött, könnyen ment. Node elég a locsogásból, elvégre te akartál velem beszélni, és nem csak hallgatni :) -Hallgat el várakozólag
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Április 29. 21:01:24
KLM
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: "irgumburgum", behajózás előtti este
Résztvevők: Vanina (akit Kael még mindig Nishának ismer),  Lan és Kael
__________________________________________________

Nisha felé:
- Nem vagyok éhes  - közli Nisha
Kael magában vállat von, majd - mintegy elbocsátva a harcost :
- Nem tudod mit veszítesz.

________________________
Lan felé:
-  Nincsenek részletek, mától egy évig a szolgálatomra állsz és főképp abban, hogy élve elérjem a Hegyi Királyság zászlóvárosát, főképp Mortar árnyékától és kegyelmétől óvsz.
- Megteszek mindent, ami nekem engedtetik (akár az életem árán is), hogy élve érj el Naoneóba testvérem, ám Mortar kegyelmét ne utasítsd el. Az ugyanis azt jelentené, hogy dolgod végezetlen távozol ebből a testből, , ráadásul sem nem ott, sem nem akkor, amikor szeretnéd. Ez pedig - lássuk be - átok, bárhonnan is nézzük. Aztán majd meglátjuk, mi marad az esztendőből a nador hegyek között.
 

Majd pár pillanat kivárása után, mintegy jelezve, hogy a beszélgetés ezen szálát lezártnak tekinti, a szerzetes kicsit más hangszínnel folytatja:
- Kik a kísérőid - Nishán és szerény személyemen kívül?
 

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Április 29. 21:43:34
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Teszek rá, Kael szerint mit veszítek. Amit az ember nem ismer, hogy hiányolhatná, vagy, teszem azt, sajnálhatná? Ostobaság. Amúgy az efféle visszaszólogatás is alattomos szemétkedés, jele annak, képtelen tiszteletben tartani megjegyzés nélkül valaki döntését. nem elég egy púp, itt van most a második is.

Szépen állunk. Régen sosem viseltettem volna így egy papféle iránt, sőt, Mortar felkentjeivel sem volt soha bajom. Aztán jött a forradalom a lelkemben, és annak többé semmi sem szent. Többé nem dőlök be annak, csak mert valaki arany signumos, hosszú hajú, akkor térdre kell előtte borulni. Vagy ha istenekkel tárgyal, az még önmagában semmi sem: mi van ha beképzeli az egészet, és csak jól forgatva a szavakat elhiteti azt az egyszerűbbekkel? Akik nem egyszerűbbek, csak tanulatlanabbak, de ennek az ész képességeihez semmi köze. És mert valaki ráérez szemmel nem látható erőkre, és azt hajlítani képes a maga akarata szerint: attól sem áll a  többiek felett. Nem különleges, nem külön kaszt, nem érdemel automatikus elismerést, tiszteletet.
Forr a szívem, ha arra gondolok, azzal, hogy lehullott a hályog a szememről, oda a világ rendjébe vetett nyugalmam is. Mert veszem a merszet megkérdőjelezzem ezt a rendet. Még a saját népemét is, meg mindent, amit közhelyként rólunk tartanak. Egy lázadót szült a forradalmam, egy tiszteletlen, visszabeszélő valakit, aki lehet, nem fog emiatt sokáig élni, de a saját törvényeimnek eleget teszek, és ez a legfőbb.
A Császáré is csak azután következik.

*

Módom nyílik Kiinával beszélnem, és részben ráérez, miért is tartom ezt fontosnak.
- Te érdekelsz, de Wyk személye a legkevésbé sem. Nem ismertem őt annyira, törődjem vele. Örülök, hogy nem érintett a kelleténél rosszabbul a távozása. Ami a dolgainkat illeti... Wyk ebben a  történetben csak egy kisebb kődarab ebben a rakásban.
Egy pillanatra a tengerre nézek, aztán vissza Kiinára, kiokádom, ami a belsőmben fortyog:
- Ez az egész ügy egy rakás, kudarccal teli szarság. Nincs itt csapat, csak egy katyvasz. Nem te vagy az első nador, aki velünk utazott. Őt elszólították a szellemek, ami alatt nem a halált, hanem a saját ügyei értendőek. Velünk volt a nagyúr fia, idővel a hatalmi játszmák miatt elkerült közülünk, csatlakozott volna hozzánk a népemből egy úr, miért, senki nem magyarázta, majd őbelőle lett semmi...! Majd jöttél te, aki sokat mentett rajtunk, nemcsak származásoddal, de egész lényeddel, aztán érkezett a shagír, ki sok mindenre megtanított, és láttuk, meddig volt velünk. Majd Lan gondolt egyet, újra bővít Hajnallal, akivel akkora bajom nincs, mint néha látszik, de forr bennem a méreg, hogyan zajlik a tagbővítés. Lan passzus és urunk jóváhagyása nélkül felesket, embereket használ, mint mások a gatyájukat. Egyeztet ebben a kérdésben, kikéri mások véleményét? Nem, mert itt csak ő van, aki dirigál, bár signuma nem arany, és úr sincs velünk, hogy mentist játsszon! És most betoppan ide Kael, se házunk pecsétes levelét nem láttam, se signumot, ami arra utal, az, akinek mondja magát, vagy onnét jött, ahonnét mondja. Kellékeit bárhonnét szerezhette, de már itt van, egyezkednek Lannal, ki dirigáljon kinek és milyen jogon! És vágjak ehhez jó pofát, legyek néma katona, aki csak pengét von engedelmesen, gépként teszi dolgát, és ajkán a ház nevével hal, de ha a kellem úgy szolgálja, kedves és mosolyog! Hát egy nagy lófaszt! - csapok a korlátra vicsorogva.
- Összevisszaság, amerre csak nézek! És most menekülünk, de a kezünk üres! Mert hol a Hattyú? Én nem láttam, nem tudom! Akkor most hazamegyünk csak így, nyakunkban a fényes dún angyalsereggel? De fognak odahaza örülni, ha ilyen társasággal zúdulunk be a küszöbön! Sehol az a kurva kő, ami a bírvágyat és egy szellem rabságában tartását célozza meg, de ha meglenne, szívem szerint tönkrezúznám, mert csak a baj van vele! Inkább vinnék egy marék csillámló port, és jöjjön akkor a hegyi nadorok haragja, jöjjön a rühes dúnoké, jöjjön a házamé, én akkor már csak nevetnék, és az arcukba hinteném azt a nyavalyás kristályport!
Hajamba túrok, sokkal halkabban hozzáteszem:
- Ha elhagyjuk ezt az országot, lehet, visszaadom a házam signumát, mert ebben a küldetésben én többé nem hiszek. Küldetés sincs, minek kínlódjak olyanokkal, akiket nem kedvelek, egy olyan ügyért, ami nem a sajátom, és nem is lehet az? Egyedül benned látok annyi értéket, maradjak, de miattad, és neked felesküdve, nem másnak... Mondd, Kiina, elfogadnád az eskümet, ha úgy adódna?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Április 29. 22:31:10
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: a levél
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Amikor Vanina megemlíti, hogy nem Kiina az első nador a társaságban, s Zevran is velük tartott eredetileg, Kiina biccent
-Tudok rólunk
Aztán ahogy a csapat bővüléséről van szó, Kiina csendben hallgatja – s majd állandó mosolya pár pillanatig tovatűnik – hogy aztán újult erővel visszatérjen, amikor Vanina a korlátra csap. A Hattyú szétzúzásának említésére kissé elkomorul, s futólag megérinti Vanina karját – csillapítandó. Ám az a kérdés, amivel befejezi Vanina, láthatólag meglepi, s pár pillanatig nem is jut szóhoz, ami eddig egyáltalán nem volt rá jellemző.
-Hosszan szóltál – s én sem tudok röviden válaszolni – kezd bele kivételesen komoly arccal -A Hattyú nálam van – ha akarod megmutathatom. Az utazás célja – mármint, hogy a Hattyút a naoenaoi sámánhoz juttassuk el – számomra fontos és nemes. Az utazás egyéb oka pedig nem érdekel. Tudod, nem világot megváltó a feladat teljesítése – hanem egy szimbólum. Hogy segítünk annak aki rászorul – jelen esetben egy szellemlény. Pusztulása, sorsa teljesen észrevétlen, ha a nagy egészet nézed. Olyan, mint a nyakéked lakója – int Vanina nyakába lógó kő fele, mire az mintha picit felmelegedne -Szóval én ezért segítem az utazást, mióta értesültem arról, hogy mire vállalkoztatok.
-Ami pedig a kérdésedet illeti – talán tapasztaltad – nem vagyok vezető – nem szoktam utasítgatni, parancsnokolni, hogy ki mit csináljon, s nem is várom el, hogy bárki csak azért ugorjon, mert azt mondtam. Egy rántotta előkészítése sem megy, hát még más! - legyint egyet - Improvizálni szoktam, és hallgatok a megérzéseimre. Szabad lélek vagyok, s úgy látom te is azzá válsz – hát akkor meg miért esküdnél fel újra bárkinek is? Pláne, hogy ki tudja – mikor éreznéd azt, hogy csalódsz bennem, s akkor már csak teher lenne elhamarkodott szavad. Szóval esküt tegyél annak, akinek akarsz, s hajtsd járomba a fejed, de ne nekem! Társnak, partnernek, egyenrangú félnek tartalak -böködi meg minden jelzőnél Vanina vállát -nem holmi szolgának, kinek hajbókolása tesz boldoggá.
Aztán egy vigyorral csökkenti szavai élét
-Ám ha gondolod, a továbbiakban is szívesen veszem a segítségedet az utazás alatt, amíg meg nem gondolod magad. S az angyalseregre ne legyen gondod – Arcantisban én vagyok otthon!  :D- néz Vaninára oldalról, mosolyogva – ami nem igazán megnyugtató – túlságosan csibészes az arckifejezése – eddig csak kétszer látta ezt az arcát Vanina, mindig valami nagy felfordulás előtt. ilyen eset volt a kolostorlátogatás, és a háztetőre menekülése Vanina elöl.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Április 30. 22:18:30
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Kiina bámulatosan ért ahhoz, lenyugtassa az embert, és magára vonja a figyelmet. Hatására felülvizsgálom és elvetem a Hattyú elpusztítást.
- Ne, itt nehogy megmutasd - ébredek rá, hol is vagyunk valójában. - Elhiszem neked, hogy fontos. Ez esetben inkább az uram háza szolgál téged, nem ti minket. Viszont abban kételkedem, hogy rajtad, és most rajtam kívül más is érti a szimbólumot. Érdekek harca bontakozott ki, és különleges fénylő drágakőnek látják, amivel vakítani lehet a népet, nem annak, aminek te.
Alaposan elgondolkozom azon, amit később mond eskükről, következményeikről.
- Tudom, hogy teneked nem lehet úgy esküt tenni, és másképp vennéd értékét. Meglehet, valóban afelé haladok, szabad lélek legyek, de ha teljesen azzá válok, az az életembe fog kerülni. Nekem nincs meggyfavirág színű hajam, hogy elnézzék furcsaságom, vagy azt, hosszúra hagyjam a hajam. Te járhatsz passzus nélkül, engem uramhoz, vagy Miracleába toloncolnának, hacsak nem bitón, gályán, vagy a császár csatlósai tudják, hogyan büntetnének érte. Egy nador önmaga ura, de nézz rám: ismered házam signumát. Az jelzi, kinek állok a tulajdonában. Sőt, ha nincs a hazám jele, még fegyvert se viselhetnék. A signum egyszerre ad jogot, és ver bilincsbe. Hogy élhetnék nélküle? Menjek hozzá egy nador férfihoz, költözzek a hegyekbe...?
Arra bólintok, hogy segítek neki, az angyalsereg kapcsán viszont a homlokom ráncolom:
- Mit forgatsz a fejedben?...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. Május 01. 11:19:03
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: "irgumburgum"
Résztvevők: Kael
__________________________________________________

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A szerzetes versikéjének dudolását követően válaszolok csak Kaelnek.

-   Az úton a társaim jelenleg, bár ők sokszor máshogy érzik Kiina a „Talány”, Hajnal a „Határjáró” és Nisha ki a nevéhez méltóan Penge és Akarat, vagy más fordításban Szív és Akarat, de őt már megismerhetted a többieket meg majd megismered.

A versek megnyugtatnak ezért újabb versike dudorászásába kezdek….

„Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
levert kertemben minden ép levélt.
Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
egy fám kitört, - alig két évet élt.
Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
hadd álljak bosszút most egy életért!”

-Sosei-
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Május 03. 08:33:43
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: "irgumburgum", behajózás előtti este
Résztvevők:  Lan és Kael
__________________________________________________

Lan:
-   Az úton a társaim jelenleg, bár ők sokszor máshogy érzik Kiina a „Talány”, Hajnal a „Határjáró” és Nisha ki a nevéhez méltóan Penge és Akarat, vagy más fordításban Szív és Akarat, de őt már megismerhetted a többieket meg majd megismered.

Aztán Lan mintegy magába fordulva szavalni kezd:

„Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
levert kertemben minden ép levélt.
Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
egy fám kitört, - alig két évet élt.
Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
hadd álljak bosszút most egy életért!”

Kael biccentésnél több, meghajlásnál talán csekélyebb bólintása után egy pár szavas költeménnyel búcsúzik:

Könnyű nyári szél
Hacosok nagy álmai
Így végzik csupán
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 03. 18:59:41
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: beszélgetés
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kiina visszakérdez Vaninának
-Javíts ki, ha rosszul tudom, de néked két signumod van, nem? Egyik a Háztól, egy pedig régebbről... Vedd le az egyiket, és tedd fel a másikat! - mondja, pedig neki jó érzéke van a szimbólumokhoz, és egy ilyen cselekedetnek igen erős üzenete van.
A tervei firtatására nem túl megnyugtató választ ad
-Sshh! Titok!  :)- aztán komolyabb hangsúllyal folytatja
-Bocsáss meg, majd később folytatjuk, de olyan érzésem van, hogy az a szerzetes többször néz rám, mint illő. Lehet, hogy megkívánta a társaságom? - lép el a korláttól, és egyenesen Kael elé áll
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 03. 19:12:39
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiina
Résztvevők:  Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kiina karon ragadja Kaelt, és a túloldali korláthoz húzza maga után.
-Úgy érzem, akarsz tőlem valamit! - kezd bele abrín nyelven – Ám tudod mit? Kérdezhetsz, ha én is kérdezhetek! Mikor haltál meg? Hol, és miért? Bár ez két kérdés volt  ;D – szúrja be – Felétek hogy temetik a holtakat? Merre utaztál? Mit láttál? Azt hiszem jobb, ha inkább hagyom, hogy tudj válaszolni, mert nemrég azt mondták, hogy nem hagyom az embereket szóhoz jutni! Tényleg így lenne? - néz Kaelre várva a választ.

A beszélgetés után Kael visszavonul a kabinjába, hogy az éjszaka folyamán megújítsa áldásait, mely elé a hajó nem gurít akadályt, nem úgy a kapcsolatfelvételnél. AZ erők síkján a hajó kissé hűvös érzetű, füstszerűen lassan kavargó, lilás fénnyel derengő aurájában  az érintési pont körül koncentrikusan jelennek meg és tűnnek el a lilás fénygyűrűk, s a várakozás érzete mellett mindig ugyanaz a két szó furakszik Kael elméjébe

-Mi a kucsszó?
A hatodik próbálkozásra már nem is teszi fel a kérdést a hajó.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 03. 19:28:20
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiina
Résztvevők: Elassor
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A nemesúr Elassor javaslatát meghallgatja, és ingerülten így szól
-Még meggondolom a javaslatot, de most már induljon! >:( - pár másodperc múlva még utána szól
-Tudja mit, majd maga után küldöm, és úgy kevésbé lesz gyanús! ::)


Kiinának a szerzetes után új „udvarlója” akad -  Sterrard úr személyében. Láthatólag nem rázta meg az eddig pátyolgatott nemes távozása. A nador lány a korlát mellett ácsorog, és meglepetten néz végig Elassoron. Az ismerkedési próbálkozásra csodálkozva kérdezi
-Hogy ki?... Ja, hogy az úrfi  ;D – nevet fel – könnyen jött könnyen ment – legyint egyet.
-S ha már itt tartunk! Bár egy ideje együtt utazunk, de még nem is tudom, hogy hova tart, és miért. Nos? Egyáltalán honnan jött?  ::) - kérdi érdeklődve. Egy idősebb szolga, pontosabban asszonyszemély sétál fel a fedélzetre, karjára akasztott, letakart kosárral. Odébb a matrózokkal beszél, majd Elassorékhoz sétál.
-Uram, itten van az ellátmány, amit rendelt! - nyújtja át a fonott kosarat, majd a tisztelet jelét rója a levegőbe, és megfordulva távozik. Kiina érdeklődve kérdi
-Csak nem vásárolt útravalót? Pedig a szakács egész jól főz! :)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Május 03. 23:26:13
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiina behajózás előtti este
Résztvevők: Vanina (akit Kael még mindig Nishának ismer), Kiina, Kael
__________________________________________________

-Úgy érzem, akarsz tőlem valamit! - kezd bele abrín nyelven – Ám tudod mit? Kérdezhetsz, ha én is kérdezhetek! Mikor haltál meg? Hol, és miért? Bár ez két kérdés volt  ;D – szúrja be – Felétek hogy temetik a holtakat? Merre utaztál? Mit láttál? Azt hiszem jobb, ha inkább hagyom, hogy tudj válaszolni, mert nemrég azt mondták, hogy nem hagyom az embereket szóhoz jutni! Tényleg így lenne? - néz Kaelre várva a választ.

Kael - szakmai ártalom talán - de a végéről ragadja meg a kérdésözönt és összekötve a hasznost a szükségessel beveti a rákokat:
- Vegyél rákot - egyet azért hagyj belőlük! - és máris szóhoz jutok.  

Közben a szerzetes úgy próbál sasszézni, hogy Nisha ne kerüljön hallótávolságon kívülre, az utolsó rákot neki tartogatja... Előételnek.

- Hadd kezdjem a végén... Sytisből jöttem, hajóval, láttam tengert az óceánban érkezni zuhatagként, de nem láttam Mortar mocsarát, talán eljutok majd egyszer oda is.
Találkoztam egy nénikével, aki már magán viselte Mortar hívásának jelét - ezeket a rákokat tőle kaptam. Ha eszedbe jut majd valamikor
az ízük, gondolj rá ismeretlenül. Így tartjuk, segít a szellemének a következő élethez vezető úton.

Itt kérdőn ránéz Nishára, majd célzásképpen rásandít a feltehetőleg gyorsan ürülő háncskosárkára....

A halottakat a nagyon gazdagokat magas építésű kriptákba helyezik, zárt érc vagy kőkoporsóban, mert Sytisben nincs sok hely, az is inkább víz, mint föld. A csak gazdagokat máglyán égetik el a hozzátartozók és a hamvaikat őrzik egy ekkorka urnában.
A szegények teste Ezüstvederben végzi, nekik csak egy tábla jut.
Nekem tíz éve egyik sem kellett - Sytisben történt - mert ugyan közel kerültem Mortarhoz, de a testem végül is nem pusztult el. Mocsári láz volt, a komiszabb fajtából. Akkor álmodtam hét életet - ebből egy ikerpár két tagjáét is - mielőtt...


Bemutatkozó meghajlás, a Lannak is kijáró kétarasznyi fajtából:

- ... mielőtt Kael Lacrymatis lettem volna.

Eleddigre Kael eldöntötte, kihívja a sorsot, ráadásul ezt mosolyogva teszi:

- Akarsz még valamit kérdezni?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2015. Május 04. 00:23:55
(https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xlf1/v/t1.0-9/11181869_1657347731189290_7607797932087935354_n.jpg?efg=eyJpIjoidCJ9&oh=48f6a20d2ff7674aac43c5ebc66f1f8e&oe=56B00493)
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiina
Résztvevők: Elassor

A lányra korlát mellett leltem rá.. Megesküdtem volna hogy azt a rosszmájú harcos asszonyt hallottam kiabálni. Na mindegy.
Odalépek a lányhoz, és köszönök neki, kifejtem  sajnálatom és együttérzésem.
 A lány feltesz egy összefüggő és bonyolult kérdést.
Erre egy pillanatig gondolkozok.
- Meg tudja őrizni titkomat, megígérve hogy senkinek se árulja el?- mélyen a szemébe nézek ha hajlandó felém nézni.

Ha igennel válaszo,l, és a
rcán nem látok hammisságrautaló jelet. Belekezdek mondókámba.
- Szóval, hát igen, azzal kezdeném, hogy  nem Zegherovból származom. Igen, nem vagyok Zegherovi Sterrard.
Elmondom neki a történetem nagyvonalakban, azt hogy egy olyan nemesi család sarja vagyok, akik bár nemesek, koldusbotra jutottak. Árvaként nevelt fel a falu, keserűen bánva velem, a mester rámtalálását, és halálát, és hogy azóta csak vándorlok, nem találom helyem a világban. - vonom meg a vállam.

Amennyiben úgy veszem észre, nem szabad megbíznom benne, elkezdek mesélni.
- Hát ugyebár Zegherovból jöttem. Ez egy távoli kis hercegség, amely egész gazdagnak mondható. Leginkább a nemesfémbányászat az, amiből a hercegség jövedelme származik, ott megelégednek a jóféle hazai rézből készített garasokkal. A kilátás, a tájmesés, folyók ezer láb magadtól hullanak alá... Csodás, azonban magamra haragítottam a herceget, aki a nagybátyám,  el kellett hagynom az országot. Tizenhárom voltam. Egy királyság falujában koldulnom kellett, hogy ne haljak éhen.ekkor talált rám a mesterem. Ficsúrból művészt és mesterembert faragott. Majd a haláláról is beszélek.

Majd megérkezik a kosaram. Tehát a két matróz mégiscsak becsületesen dolgukat végezték.
Átveszem éd belekukkantok a kosárba
A súlyáról elfelejtkeztem, így biztos komikus látványt mutathattam, ahogy előreránt a kosár és majdnem lefejelem a fedélzetet.
- Köszönöm szépen. - majd Kiinához fordulok. -  Hát kétségkívül jól főz, csak az a baj,  hogy heteken át nehéz azt enni. És ha már úgyis azt kérhettem amit akartam a fogadóban, kérten egy kis húst, meg hasonlókat.
Mutatom felé a kosarat. -Ez a történet mai, ha kívánja elmesélhetem... De előbb meséljen ön magáról- miután befejezi, töviről hegyire előadom a fogadóban lezajlott törtênetet.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 05. 20:35:42
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiina
Résztvevők:  Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kiina vesz egy rákot, és Kaelt hallgatva eszegeti. Ám amikor a nénéről és a szelleméről esik szó, Kiina megrázza a fejét
-Ez egyszerűsítése a dolgoknak – te sem gondolod, hogy ez mindig igaz – jelenti ki
A temetési módozatoknál Kael már látja a nador lányon – nem fogja megúszni pár szóban. S valóban, amint teret enged Kiina kérdéseinek, azok sorban fel is bukkannak egyik a másik után
-Szóval felétek a szegények a latrinában végzik? S a gazdagabb mit tud, hogy cserépbe töltik? Virágot ültetnek bele? Bővebben terem, mint a szegényebb sorsú ember? Már próbáltad? S mi értelme koporsóba zárni a halottakat? Akkor hogy beszélnek hozzájuk, ha még az arcukat sem látják? A közös vacsorákra is dobozban viszik az asztalhoz? Vannak gyermekeik Mortar felkent híveinek? Vagy azokat megölik, hogy minél előbb megmerítkezzen az isteni teljességben? Miért kerested fel Lant? Miért pont Kael lett a neved? Miért...
Sorjáznak egymás után a kérdések, de most legalább megvárja a választ is. Láthatólag nem foglalkozik azzal, hogy mennyire bántóak a kérdések – úgy néz ki, hogy ami a szívén az a száján.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 05. 20:38:02
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiina
Résztvevők: Elassor
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A nador lány tekintete zavaróan jégkék – nem ehhez van Elassor hozzászokva – a többség fekete, vagy olykor barna szeméhez képest az övé szinte természetellenesnek hat. Az arckifejezése, és egész viselkedése nem arról tanúskodik, hogy az a titoktartó fajta lenne – inkább szószátyárnak, minden lében kanálnak tűnik. Így Elassor inkább a zegherovi mesébe kezd bele. Kiina töprengve hallgatja, aztán belekérdez
-Zegrehov szomszédja nem Saon volna, mely az Abyrnossiak által oly nagyra értékelt kékgyapjús birkáknak köszönheti a jómódját? ::) - kérdi kíváncsian – Mert akkor sejtem, hogy merre is fekszik.

A kosár ami érkezett, jóval kisebb, mint amivel megléptek – s a nő könnyedén tartotta a kezében. Amint Elassor belekukkant a letakart kosábra, egy pár almát, és egy hasas, kerekded, sűrű szövésű zsákot pillant meg benne. 
Kiina a magyarázatra csodálkozva mondja

-Én sem vagyok odáig a tengeri állatkákért, de ha nincs más, az is nagyon laktató tud lenni.
-Hogy meséljek magamról? ;D - nevet fel – mit mondhatnék? Kiina vagyok, a Könnyűléptű. Arcantis az otthonom. Olyan vagyok mint Arcantis. Én vagyok Arcantis :P Ez mindent elmond, vagy éppen semmit... - mosolyodik el.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Május 05. 21:15:04
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiina behajózás előtti este
Résztvevők: Vanina (akit Kael még mindig Nishának ismer és ha még nem hagyott ott minket - esetleg nem robbant), Kiina, Kael
__________________________________________________

Kiina vesz egy rákot, és Kaelt hallgatva eszegeti. Ám amikor a nénéről és a szelleméről esik szó, Kiina megrázza a fejét
-Ez egyszerűsítése a dolgoknak – te sem gondolod, hogy ez mindig igaz – jelenti ki

- Mondhatnám, hogy TUDOM, de az biztos, hogy hiszem. - Kael igyekszik befejezni, mielőtt a kérdés elkerülhetetlen lenne -
Az már más kérdés, hogy elég-e... De vajon tudsz-e mást tenni nővérem? És vajon a világ minden gondját neked vagy nekem kell-e a vállunkon cipelni? Azt valljuk, hogy nem.  

-Szóval felétek a szegények a latrinában végzik? S a gazdagabb mit tud, hogy cserépbe töltik? Virágot ültetnek bele? Bővebben terem, mint a szegényebb sorsú ember? Már próbáltad? S mi értelme koporsóba zárni a halottakat? Akkor hogy beszélnek hozzájuk, ha még az arcukat sem látják? A közös vacsorákra is dobozban viszik az asztalhoz? Vannak gyermekeik Mortar felkent híveinek? Vagy azokat megölik, hogy minél előbb megmerítkezzen az isteni teljességben? Miért kerested fel Lant? Miért pont Kael lett a neved? Miért...

A testről mi, a Kael Könnye rendházban azt valljuk, hogy csak egy edény. A lényeg itt és itt van 

 - mutat a fejére és a szívére -

amikor ezen világban megtörtént ami meg kellett történjen, akkor a test már kevéssé számít. Legalábbis nekünk. A sytisi meg amúgy is különös nép, túl sokat számít a hatalom, amit ráadásul túl sokszor számolnak aranyban. Mi annyit tehetünk, hogy megmutatjuk, lehet kicsit másképp is - de azt is hisszük, hogy ha nem kérnek belőle, akkor nem szabad erőltetni. Legalábbis nem túlságosan.
Ami a test és a lélek kérdését illeti, én nem tudom viszonyítani ahhoz, ahogy a Te néped bánik a halottakkal. Elmeséled? Lehet, hogy a bunda más színű, de a macska Sytisben is talán pont olyan macska, mint a hegyekben...

Kérdeztél a gyerekekről: igen is meg nem is. Ahogy a beteget sem mindig segítjük Mortar elé, ha úgy véljük, hogy van még itt helye - igen, konyítok egy kicsit a test megfoltozásához - úgy a gyerek sokszorosan szent. Papként ezért ha lehet távol is tartjuk magunkat és Mortar szentségét az áldott állapotban lévő vagy épp vajúdó nőktól.
Aki pedig úgy érzi, dolga van ebben a világban, mielőtt végleg elhagyja ezt a porhüvelyt, akkor megteheti, hogy kilép a rendből...


Kael őszintén felnevet, ami a mondandóját hallgatva meglehetősen hátborzongatóra sikerül.

...Mortar megvárja. Ő mindenkit vár és felettébb ritkán csalatkozik, úgyhogy türelme végtelen. Imádkozom és meditálok, hogy az enyém is elég hosszúra nyúljon. Én még nem tudom, megteszem-e, de a legbölcsebb testvéreim némelyike felnevelt vagy éppen eltemetett saját gyereket... Az élet nélkül nincs halál. És fordítva.

Mikor aztán Kiina Lanról és a küldetésről kérdez, Kael körülnéz és halkabbra veszi a hangját:
Igazából azt tudom, hogy HOGYAN kerestem meg Lant. Egy sytisi mentist halálra sebeztek és mivel a testén nem tudott a testvérem segíteni, hát átvállaltuk tőle azt, ami még ide kötötte a lelkét - hogy kísérjem, segítsem Lant és társait. De azt, hogy ő miért kérte ezt és azt, hogy legtiszteltebb fivérem, az apát úr miért engem választott, arról nagyon keveset tudok.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Május 05. 22:23:28
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Elgondolkodtat a signumcsere. Ez olyasmi, amiből csak az nem értene, aki nem akar. Nem is baj, hogy Kiinának egyéb társasága akad, töprengek a hogyan továbbokon, és van is egy ötlet, ami lassan testet ölt bennem.
Kéne ahhoz egy csirke...Vagy kecske, esetleg egy vad, mit magam terítek le... Nagyobb termetű hal se volna rossz. Lényeg: legyen vére bőven.

Tőlem nem is oly messze Kiina Kaelt tüntet ki a figyelmével, aki a halálairól mesél. Én is haltam meg már párszor, és ebből párra emlékszem is. Hétköznapi dolog, ha az ember rájön. Sok mindenről esik szó, hagyományokról, hitvallásokról, és korra való tekintettel bizonyos embercsoportok tiszteletben tartásáról, kíméletéről: érdekes, bizonyos körök szintúgy kitüntetik figyelmükkel a gyermekeket, de annak mindig rossz a vége.

Sok szó esik a halálról, valami bennem is haldoklik, és mosolyoghatnékom támad tőle. Ez a haldoklás örömmel tölt el, mert tetten érem mellette valami születését is. Ez tetszik, meg akarom ragadni, így lemegyek a hajóközbe Fifihez. Az állati neszezésnél kevés gondolkodásserkentőt ismerek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2015. Május 08. 08:11:02
(https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xlf1/v/t1.0-9/11181869_1657347731189290_7607797932087935354_n.jpg?efg=eyJpIjoidCJ9&oh=48f6a20d2ff7674aac43c5ebc66f1f8e&oe=56B00493)
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiina
Résztvevők: Elassor

Amikor visszakérdez Kiina, kicsit gondolkodó fejet vágok, majd mondom. - Nem, nem ott van mint Saon... Zegherov Seliedor és Daqos hercegségei, Eroia és Zenuva királyságai közt helyezkedik el, messze innét.
 Mondom a már régi fantázia kitalalmányait, nelyet egykor a mesteremmel találtunk ki. Kidolgoztuk alaposan Uegherovot, a többi uradalmat, azok kinézetét, dinasztiáit családfáit, nemeseit s városait, sőt, egyfajta nyelvet is Rengeteg munka volt vele, de mindketten betanulták és fejből mondták akkor is ha éjjel katonák rángatnák ki őket az ágyból. Ez többféle előnyt szerzett megkérdőjelezhetetlen nemesi  címet, mindenkiben elvetette a tudatlanság magját, így őket sokszor nagytudásúnak vélték, illetve nőknél egyfajta egzotikus eszményt.
Igen, évekig csinálták de egy hatéves gyerek kőnnyen tanulta et, és felnőve zsigerből tudta.
Mind ellenőrizték, hogy semmiképp se valasszanak létező város és országneveket.
Amikor magáról beszél, eléggé összezavar egy pillanatra.
- Értem... Vagyis megpróbálom értelmezni. Nálunk az a szokás, aki nem ért valamit, megjegyzi vagy felírja azt és magában próbálja megfejteni. Ez az elmét erősíti szerintük és nem gátolja a párbeszédet.
Elövesz egy almát.
- Biztos vagyok abban, hogy ennek húsnak kéne lennie... - Mondom. Majd beleharapok. - De legalább édes. Kér egyet? - kérdezem a nador lány felé.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 09. 19:59:45
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: indulás
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kiina Kael kérdésére, hogy mesél-e a nadorok temetkezési szokásairól, furcsa választ ad
-Nehéz lesz. Nem nadorok közt nőttem fel. S a temetkezési szokásaim azok, amit va..lamiért Nisha javasolt. Bár addig is jól megvoltam nélkülük.
-Az, hogy az apát miért téged választott egyszerű – nem ő akart ide utazni – közli Kiina mosolyogva Kaellel. Feltehetőleg igaza van, de a magyarázata csak egy lehetett a sok ok között.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kiina Elassornak csodálkozva mondja
-Nahát, eddig még senkitől nem hallottam Seliedor és Daqos hercegségeiről, sőt Eroia és Zenuva királyságairól sem :o Pedig sok helyet és mesét ismerek hírből, de ezek még csak nem is rémlenek! No majd a kapitány térképén megmutathatja vacsoránál, pontosan merre is vannak  :D – lelkesedik

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A kelő nap sugarai már a hajót pakoló tengerészekre vetülnek – néhány nehezebb ládát és lepecsételt amfórát cipelnek a hajó mélyére nem túl nagy lelkesedéssel. Hajnal az árbocnak dőlve figyeli a rakodást – és szemével a testes szakácsot keresi – feltehetőleg szívesen reggelizne már.

A hajón a délelőtti nagy sürgés-fogás közepette végül csak felszedik a horgonykövet, és a Kufár immár feltöltött készletekkel méltóságteljesen elszakad az ácsolt mólótól, hogy lassan az öböl bejárata fele fordulva folytassa útját Merussa fele. Xao kapitány vidáman noszogatja fáradt embereit.

-Minek iszik az olyan, aki nem bírja? - kérdezi egyik matrózát, amikor az megemlíti, hogy igencsak hasogat a feje a kapitány úr parancsai nélkül is. Ahogy lassan a hajó mögött marad az ébredező város, Kiina felkúszik a legmagasabb vitorla csúcsára, és onnan nézi az alatta sürgő-forgó embereket. Hajnal pedig inkább a szakácsnak segít a frissen fogott halat megpucolni, hogy a reggeli minél előbb elkészüljön. Rashu mester nem mutatkozik a fedélzeten – a hallgatag, nagy darab kováccsal a hajó gyomrában diskurál, és közben egy apró bográcsban valami kellemes illatú ragút főzhet.
Vanina nem sokkal odébb Fifi mellett heverészik az illatos szénán, s hátasa megnyugtató közelségében csiszolgatja ötletét. A jó időre való tekintettel, most nyitva vannak a jókora csapóajtók, így a szalmáról közvetlen rálátás nyílik az azúrkék ég négyszögére.

A délelőtt nyugodtan telik, egyedül Elassor az, akit kellemetlen meglepetés ér, amikor a kabinjában számba veszi a kosár tartalmát. A hat almát könnyedén megolvassa, de a sűrű szövésű zsák enyhe gyanakvásra ad valamiért okot. Végül kibontva kiderül – gondos kezek bizony nem dinnyét vagy sonkát rejtettek a zsákba, hanem a börtönben hagyott suhanc levágott feje mered rá szinte vádlón, hogy már megint találkoztak...

Mindeközben a nap is magasabbra hágott az égen, és az indulás nagy jövése-menése alább hagyott a fedélzeten. A tengerészek zöme visszavonult szállására, hogy kialudja az éjszakai tivornyát, csak páran maradtak talpon - akiknek muszáj. A napsütötte fedélzet, a kellemesen hűsítő szellő, és a sima hajóút kényeztetése közepette az ebédre a kapitány Osa által ismét meghívja a tisztelt vendégeket – a kerekded szakács, valamint Osa - a kapitány tizenéves lány tisztese, és Hajnal keze munkájának köszönhetően frissen sült hal, citromos rizsgolyókkal, tejfölös körettel tálalva utána pedig pár fürt mézédes szőlő. A vendégek közül a kovács és Rashu mester most kihagyja a közös étkezést - főztek magukra. Ezúttal a jó időre való tekintettel a fedélzeten, a szabad ég alatt terítik meg a kapitány kabinjából kihozott jókora asztalt. Xao kapitány az ebéd után újabb mesés történettel  lepi meg vendégeit – most éppen azt regéli el, hogy menekült meg a hajó a rettegett óriás örvény végzetes szorításából. Állítása szerint a szakács minden húst rákötözött a horgonykőre, és megszórta egy hordóval a titkos fűszerkeverékkel, amit Vörösvárosból vettek súlyának megfelelő arquért, és mint csalit bedobták a tengerbe. Nem is kellett ám soká várni – egy mélységi tengeri kígyó harapott rá a ritka falatra, és a horgonykő beakadt a fogai közé! Szabadulni akarván gyorsan elúszott, maga után vontatva a Kufárt biztos távolba az örvénytől. Amikor taktikát váltott, kénytelenek voltak baltával elvágni a horgonykő kötelét – nehogy magával rántsa a mélybe.
Kiina ki is használja az alkalmat, s az ebéd után kéri a kapitányt, hogy mutassa meg a legrészletesebb térképét, hogy Sterrard úr - aki mint elmondása szerint kiderült – főnemesi rangban áll – meg tudja mutatni, hogy merre is vannak Seliedor és Daqos hercegségei...   

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2015. Május 15. 16:04:37
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: indulás
Résztvevők: Elassor

Kiina válaszára mosolyogva felelem.
 - Ha a térképen rajta van...
"Kár, hogy a térkép, melyet készíttettetünk, az nem maradt meg. Jó hasznát venném"

A szobába érve megnézem a zsákot.
"Az istenek...!"
Dobom minél távolabb az egész zsákot, kinyitom a kabin ablakát, és hányok.
Érzem ahogy a sav végigmarja a torkom, és végigszalad rajta, de a vízbe csapódását nem tudom nézni, mert újra jön, mint valami roham.
Folyamatos öklendezés és hányás után egy kis nyugtot érzek.
"Bizonyára a nemes volt..."
Nem tudok tovább gondolkozni, mert egy roham újra erőt vesz rajtam és újra jön a sav.

Órákkal később még ugyanez a helyzet.
Amikor kopogtatnak vacsorára, akkor épp nyugalmi szakaszban vagyok.
- Kihagyom a vacsorát. Nem vagyo...
Újabb sav özönlik végig a torkomon, és én újra az ablakon áthajolok.
- Nem vagyok jól
Képek villannak át az agyamon.
 A képei a mesteremnek, nekem, a kalandjainknak, majd a levágott fejem, a suhanc levágott feje. A mesterem levágott feje.
Újabb öklendezés.
"Engem akart ezzel megijeszteni"
Belecsapok a falba.
"Meg fog fizetni. Valamikor...Meg fog. Meg kell fizetnie... talán a feje elég is lenne... bár tudnék jobbat. Azonban óvatosnak kell lennem, nem szabad nyíltan lázadnom. Teljesítenem kell.-.. egy ideig. Aztán meg bosszút állnom. "
Újabb öklendezés.
"Miért kellett megölnie? Fogalmam sincs. De ha elárulom nyíltan akkor biztos kivégez... Valahogy. Bár két külön dolog, hogy egy szomszédos cellában lévő rabszolgát lefejez, vagy pedig egy messzebb lévő emberre vadászik...
Muszály lesz... Mondjuk az a kalandozó kompánia tudna segítkezni abban, hogy megvéd... de miért tennék? Semmi okuk rá. A harcosnő meg az úriember leginkább végezne velem, és kész lenne, nem lenne gond."

Savözön vonul végig a torkomon, majd a folyó vizébe kerül.
"Talán valamelyk másik, aki nem olyannak tűnik aki végezne velem, illetve talán rábeszélhetné a többit a segítségre.
-Kiina.
Újabb roham ront rám.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. Május 16. 19:56:34
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: hajnalhasadta, indulás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A kelő nap hajnali sugaraiban fürösztöm arcomat az éjszaka megnyugvást hozott lelkemnek, élvezem a felkelő nap első sugarait közben a hajló nád csuklógyakorlatát végzem. Amikor megpillantom Hajnalt az árbocnak dőlve kényelmesen odasétálok mellé és kivárom míg mindenki hallótávolságon kívül van csak akkor szólalok meg mosolyogva.

-   Serény Múmiák dolgos leánya, ha már macska ügyességgel szerezted meg a hattyúszobrocskát akkor most maximális tapintattal de utánanézhetnél, hogy a hajón van-e egyáltalán vagy Kiianál található, ha már ennyit kockáztattunk. Mert ha nincs meg akkor az egész eddigi fáradozásunk felesleges volt.

Kivárom válaszát mielőtt visszasétálnék a hajóorrba levegőzni és élvezni a nyugalmat.
Az ebédet követően szelíd tapintatlansággal hozzácsapódok Kiinahoz és a Xao kapitányhoz a térképek az én érdeklődésemre is felkeltették, miután a kapitány Kiina kíváncsiságát kielégítette udvariasan megkérem, hogy mutassa meg a Kufár további útját a környező vizek térképén.
 
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 17. 19:42:42
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: délelőtt, indulás
Résztvevők: Haren
__________________________________________________
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A bevásárlás után Harent a horgonykő felszedése már a „kovácsműhelye” sarkában éri. Kissé odébb a harcoslány fekszik a lova mellett az illatos szalmán, és a fej feletti nyitott csapóajtókon át az eget fürkészi. Ám nincs idő vele foglalkozni, mivel Rashu mester épp az első két tanítást osztja meg vele. A türelemét, és a ragukészítést, mely szerinte minden jó kovács ismertetőjegye. Lassú, szertartásos mozdulatokkal kockázza a húst, pucolja a zöldségeket, a főzés minden folyamatát láthatólag nyugodt ütemben, teljes odafigyeléssel végzi. Amikor már Haren és Rashu mester előtt gőzölög a nagyszerű illatokkal csábító ragú, végre nem csak a főzés mikéntjéről kezd el beszélni.
-A főzés olyan, mint a kovácsolás. Szükség van hozzá kiváló alapanyagokra, elképzelésre, hogy mit is akarunk, kitartásra, hogy meg tudjuk valósítani, és tapasztalatra, hogy hogyan is fogjunk hozzá – kóstol bele az előtte álló csészébe. Ebben a pillanatban bukkan fel a kapitány intézője, Osa. A lány odasiet a sebtiben felállított ebédlő asztalhoz. Meghajtja fejét, melyen haját most is fejének tetején fogta össze két rézgyűrűvel – tollseprűt idézve minden alkalommal. A tisztelet jelét rója a levegőbe, azzal kíséri szavait
-Xao kapitány szokás szerint meghívja önöket, hogy tiszteljék meg azzal – fogyasszák el asztalánál az ebédet!
Rashu mester derékból meghajol, és úgy válaszol.
-Köszönettel vesszük a meghívást, kérem tolmácsolja a hálánkat érte. De most nem élnénk vele. Talán majd máskor.
Osa meghajol, és a harcoslányhoz  siet, ahol megismétli az előbbi meghívást.
Rashu mester ismét Haren fele fordítja a figyelmét, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Egész délután mesél a nagy kovácsokról, futólag megemlíti a fontos irányzatokat. Jelenleg semmi konkrétummal nem áll elő, de úgy tűnik – most teszi le hozzá az alapokat.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Május 18. 11:28:22
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiina behajózás előtti este és éjszaka
Résztvevők: Vanina (akit Kael még mindig Nishának ismer és ha még nem hagyott ott minket - esetleg nem robbant), Kiina, Kael, később a Kufár és Kael
__________________________________________________

Kiina:
-Nehéz lesz. Nem nadorok közt nőttem fel. S a temetkezési szokásaim azok, amit va..lamiért Nisha javasolt. Bár addig is jól megvoltam nélkülük.
-Az, hogy az apát miért téged választott egyszerű – nem ő akart ide utazni – közli Kiina mosolyogva Kaellel. Feltehetőleg igaza van, de a magyarázata csak egy lehetett a sok ok között.

Kael - szigorúan magában - fanyarul megjegyzi, hogy azért a nador leány azért titkol ám dolgokat. Majd meglátjuk...

Valóban, ez is van olyan jó magyarázat, mint bármi más. Netán nem jó ez a nap a kérdéseimre?

Közben Nisha is elpályázott... Hmm....
__________________________________________________

Némileg később Kael kipakol a kabinjában, gondosan elrendezve a füstölőket, magát a derékaljon, végül, mint egy fekvő dún angyalszobor, hanyatt fekve a mellkasára helyezi a kardkészletét és
tudatát a szellemek világára helyezi át.
- Üdvözöllek, Kufár nevű hajó szelleme. (Szellemnyelven)

-Mi a kucsszó?

Nem tudom a kulcszót, ó szellem, csupán Mortar áldását kérném magamra, ha engeded. (Szellemnyelven)

-Mi a kucsszó? és a tegumentum füstszerű jelenléte mintha hátrább húzódna... Olyasmi, mint mikor ketten ülnek az utolsó sytisi csónakban és a fizikai lehetetlent
próbálják meg: a másiknak személyes teret biztosítani.

Hmm... Kael "odaát" meghajolva a jelenlét felé, Mortar felé fordul.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Május 18. 22:38:50
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Fifi mellett azért társaságom is akad, a kovács személyében. Kiinán kívül az egyetlen személy, akinek elviselem a társaságát. Egy idő után nemcsak az eget, hanem őt is bámulom, jobban mondva azt, amit csinál.
Vannak helyek, ahogy úgy tartják, a kovács a fém átváltoztatója. Varázsló. Pap. Szava törvény, üllőjénél esketni lehet. Vagy ezt egy mesében hallottam?
Újabb étkezési idő közeleg, meghívást kapok a kapitány asztalához. Egyedüllétre vágyom, ezért felülök, és biccentek a lánynak:
- Köszönöm, de ma magam ennék.
Aligha lennék építő társaság, és nem szívesen ennék egy asztalnál Lannal meg Kaellel. Most még nem. Inkább maradok, és nézem, hogyan főznek, aprítanak a férfiak. Közben eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha megjelöltetném magam egy kováccsal? Úgy, bele a bőrömbe, izzó vasal, mint máshol a rabokat billoggal, csak nálam mind a jel, mind a szándék más volna.


Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 20. 20:19:08
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Egyveleg
Résztvevők:  Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kaelnak feltűnik, hogy Sterrard úr kora reggeli felsántikálása a hajóra, majd a kabinja fele nem lehet véletlen. Érdekes, hogy lefele menet még fürgén szedte a lábait a móló fele, s visszatérve a hajóra igencsak óvatosan mozog. Mintha alaposan helyben hagyták volna, bár szemmel láthatólag nincs beverve a képe de az biztos, hogy kemény leckét kapott valakitől...

Kiina ingatja a fejét Kael kérdésére
-A világ gondjaira magad adtad meg a választ. Úgyhogy azt nem éreztem kérdésnek. A másik kérdésed pedig a népem temetkezési szokásait firtatja. Arról pedig nem sokat tudok. Ha arra vagy kíváncsi, hogy én milyen szokásoknak hódolok, akkor azt kérdezd meg. Nem mindegy, hogy arra vagy kíváncsi, hogy a rókáknak hány kölyke van, vagy pedig az előtted álló róka kölykeinek számára. A kettő nem feltétlenül azonos – mosolyodik el.

Kaelban egyre erősebb a gyanú, hogy a hajó tegumentuma igen kifinomult, egyedi alkotás – még a tegumentumok közt is. Xao kapitány erről is biztos érdekes történeteket tudna mesélni.

Az ebéd igen finom, de az érdeklődők száma igen alacsony – Xao kapitánnyal, Lannal, Kaellel, Hajnallal, és Kiinával be is zárult a kör.  Sterrard úr, Vanina, Haren – a nagydarab kovács, és Rashu mester – aki szintén kovács a többiek szerint kihagyta az ebédet. Az ebéd után Kiina térképet kér, hogy megnézze  Sterrard úr szülőföldjét.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 20. 20:20:12
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: A megbizatás
Résztvevők:  Lan
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Lan „kérésre” Hajnal csak biccent, és az engedelmesség jelét mutatja ujjaival, aztán megfordul, és magabiztosan elsétál. Feltehetőleg majd egy alkalmas pillanatban leellenőrzi, amit Lan kért tőle...

Az ebéd igen finom, de az érdeklődők száma igen alacsony – Xao kapitánnyal, Lannal, Kaellel, Hajnallal, és Kiinával be is zárult a kör.  Sterrard úr, Vanina, Haren – a nagydarab kovács, és Rashu mester – aki szintén kovács a többiek szerint kihagyta az ebédet. Az ebéd után Kiina térképet kér, hogy megnézze  Sterrard úr szülőföldjét.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 20. 20:21:47
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az esemény...
Résztvevők:  Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A kapitány szócsöve – Osa meghajtja fejét a válasz előtt, és a tisztelet jelét rajzolja a levegőbe.
-Akkor majd ide hozzam az ebédet, vagy a kabinjába? - kérdezi szemlesütve. A választ hallva ismét meghajol, és elsiet. Nem sokra rá egy tálca meleg étellel tér vissza – vagy Vanina kabinjába, vagy a szalmához – ahova kérte.  Az ebéd finom – lévén, hogy a szakács nem csak enni szeret, hanem főzni is tud. A két kovács – a fiatalabb és az idősebb teljesen elmerül a főzés és a fémmegmunkálás tudományában – már amennyit sikerül elkapni a beszélgetésükből. Jórészt az idősebb beszél – párhuzamot vonva a két tevékenység között.

Aztán szokatlan dolog történik: alkonyatkor Vanina nyakában lógó kő egy pillanat alatt hirtelen felmelegszik, aztán lassan visszahűl. A máskor visszafogott kapitány ordítása hallatszik:

-Azonnal kutassátok át a hajót!
Sietős léptek zaja hallatszik a deszkákon, ahogy megindulnak a tengerészei, hogy megkeressék azt, ami kiváltotta a kapitány dühét.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 20. 20:23:24
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az esemény...
Résztvevők:  Elassor
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A kosár tartalma igencsak felzaklatja Elassort – úgy tűnik, hogy a nemes nem az a vajszívű fajta. A suhanc feje még órákkal később is a kabin egyik sarkában pihen – csak időnkét billen meg az egyik fülén a hajóval együtt. A kapitány tisztese, Osa kopogtat  be, és ebédre invitálja Elassort. A választ hallva udvariasan megkérdi, hogy akkor hozza-e a kabinhoz az ebédet. A részletesebb válaszra diplomatikus
-Ahogy parancsolja -válasz szűrődik át az ajtón,  s távozik.

Az idő lassan telik, de alkonyatkor a kapitány dühödt üvöltése hallatszik be
-Azonnal kutassátok át a hajót!
Dobogó lábak zaja, s hamarosan az egyik szomszédos kabinban állapodhattak meg. Rövid susmogás után az emberek ismét a fedélzet fele indulnak a zajokból ítélve.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 20. 20:24:45
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az esemény...
Résztvevők:  Haren
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A beszélgetés és főzés mellett Rashu mesterrel repül az idő. A szalmán heverésző harcosnő egy ideje nem csak az eget fürkészi, hanem időről-időre Harent és Rashu mester tevékenységét is. Aztán egyszer csak a furcsa, erős rezonancia fut végig az Erők Síkján, a hajó auráján. Nem kell sokat várni, és a nyitott csapóajtókon át leszűrődik a kapitány dühödt ordítása:
-Azonnal kutassátok át a hajót!
A hajó felbolydul – a legénység minden tagja szaladgálni kezd, és keresni kezdik azt, ami kiválthatta a hajó „berzenkedését”
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 20. 20:27:06
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az esemény...
Résztvevők:  Kael, Lan
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Az ebédnél Kiina kérésére a kapitány előhozatja Osával a térképet, hogy megnézzék – honnan is jött Sterrard úr – ám hiába böngészik a papirost – úgy tűnik, hogy Napcsászár fényességes térképészei bizony teljes uradalmakat, völgyeket hagytak le valahogy a vigyázó Hivatalnokok szeme láttára.
Kiina igen vidoran megjegyzi

-Úgy látom, hogy mégiscsak Saon melletti uradalom lehet az! ;D
Xao mordul egyet, aztán válaszol
-Saon sincs a térképen!
-Persze, mert én alapítottam – az imént találtam ki :P – kacag fel
-Szóval azt állítja, hogy  Sterrard úr hazudik? - kérdi Xao Kiinára nézve
-Azt mondom, hogy nem mond igazat. Amilyen fura szerzet, még talán el is hiszi, amint mond.
-Nem mindegy, hogy mit mond, ha kifizette az utazást? - kérdi Hajnal. Xao végül bólint
-Igaza van! Semmi közöm  hozzá, amíg számomra nem okoz kárt.

Kael szomszédja - Sterrard úr nem örvendhet jó egészségnek - a falakon átszűrődő zajokból ítélve igen kényes gyomra lehet, ha már ily csendes időben is a halakat eteti az ablakon keresztül...

Az ebéd utáni csendes pihenőt a Kufár auráján végigsöprő erős „rezonancia” szakítja meg. Hogy mi váltotta ki, azt nehéz lenne megmondani. Kiina is felkapja a fejét, és tanácstalanul néz körbe. Xao pedig felordít – üvöltve utasítja az embereit, hogy azonnal kutassák át a hajót...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 20. 20:33:43
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők:  akit érdekel, és a fedélzetre megy...
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Végül Hajnalt hozzák fel a fedélzetre. A lány ernyedt testét kiterítik a deszkákon. Látható sérülés nincs rajta, de ájultan fekszik. Xao tekintete hidegen villan.
-Mi történt? - kérdi az egyik emberét, aki segédkezett felhozni Hajnalt.
-A nador szobájában találtunk rá, és egy tarisznya volt a kezében... - válaszolja a férfi tisztelt jelét róva a levegőbe az ujjaival.
-Szóval lopni akart? - kérdi Xao bosszúsan – mert nem hiszem, hogy lenne rá más magyarázat, hogy engedély nélkül belopakodjon, és feltúrja más holmiját. Hagyományos esetben akit lopáson kapunk, azt azonnal leszállítjuk a hajóról – int a hajót körülvevő végtelen kékségre – hogy egyértelmű legyen – ilyen távol a partoktól ez felér egy halálos ítélettel.
-Ám most az a különleges helyzet állt elő, hogy egy társaság tagjai próbálták meglopni egymást – Ebben az esetben a sértet eldöntheti, hogy mi legyen a sorsa az elkövetőnek - Néz az elképedt Kiinára.
-De... de mit keresett a szobámban? :o - kérdi csodálkozva.
-Nos, mi a döntése? Dobjuk a vízbe? - kérdezi Xao.
-Ne! Hagyják békén! - mondja Kiina
-Rendben, de ahhoz ragaszkodom, hogy az utazás végéig nem hagyhatja el a kabinját! - válaszolja Xao. Kiina meglepetten néz Hajnalra – láthatólag nem érti a helyzetet. Aztán letérdel mellé, és elkezdi vizsgálgatni.
-Nem vérzik. A Kufár volt? ??? - kérdezi Xao fele fordulva. A kapitány bólint
– Mint már mondottam az első alkalommal is, a hajon nem tűrjük el a lopást és az erőszakot. A Kufár a szellemére mért csapást.
Kiina halkan mormogni kezd, aztán bosszús arccal tekint az ég fele.
Felemeli Hajnalt, és elindul a fedélzetközbe vele. Kael még hallga a morgolódását

-Még hogy kucsszó... adok én neki kulcsszót... >:(
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 20. 20:35:04
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: este
Résztvevők:  mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A Kufár mögött estére már a horizont mögé rejtőzik a part, és immár a végtelen kékségen siklik tova. A tengerészek ráérős rutinnal igazítják a vitorlát, eresztik, vagy húzzák a köteleket, mikor mire van szükség. Xao kapitány a hajó orrában állva pipázik, és időről-időre bodor füstfellegeket ereget, melyet a szél apró pamacsokra tép. Mellette jobbkeze, Osa ül a térdein, és egy fatáblára fektetett pergament tart az ölében. Xao szavaira néha ecsetjével apró fekete írásjeleket fest, és türelmesen várja kapitánya újabb feljegyzendő szavait.
Kiina Hajnal kabinjában van, és próbálja a már magához tért, görcsösen síró, remegve rettegő lányt megnyugtatni. A sarkain ülve dúdol egy régi altatódalt, miközben nyugtatandó simogatja Hajnal hátát.
A kellemes levegő most, hogy a nap kezd belefúni a vízbe, lassan hűlni kezd, és a szél is mintha megerősödne. A szakács apró gongja tudatja mindenkivel – a vacsora készen áll. A vendégeknek ismét a kapitány szobájában terítenek meg – a hatalmas asztal ugyan elfoglalja a hely nagy részét, de szükség is van rá – a hidegfáklyás lampionok fényében roskadozó asztalhoz ülhetnek le. Sűrű erőleves halból, több szárnyasféle édes zöldséges szószban, rizsgolyókkal, mellé friss gyümölcstea illetve mézbor, majd a végén túrós, édes dún tészta – afféle „sütemény” zárja a sort.
Osa az ajtóban térdelve várja, hogy ha valamire szükség van, amit a gondos kezek nem tettek volna az asztalra, bármikor előhozza. Kiina ezt a vacsorát kihagyja. A kapitány kérésére Osa apró füstölőt gyújt – minek illatos füstje játékosan szökik az ajtó fele. Xao ezt a vacsorát is úgy zárja, mint a többit – a Kufár és legénysége hihetetlen kalandjaiból mesél ismét egyet. Igen jó mesélő, szinte megelevenedik az ember képzeletében, amiről éppen regél. Igaz, tanulsága, amit le lehetne vonni, nem sok van – történetei mindössze a szórakoztatást célozzák. Ha mégis kíváncsian kérdezgettek a különösebbnél-különösebb részletekre – s Xao kapitány képzeletét dicséri, hogy majd mindenre tud válaszolni.
A vacsora utáni mese végére az esti égbolt feszül már odafenn.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Május 20. 22:47:52
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az esemény...
Résztvevők:  Kael, Lan
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Az ebéd utáni csendes pihenőt a Kufár auráján végigsöprő erős „rezonancia” szakítja meg. Hogy mi váltotta ki, azt nehéz lenne megmondani. Kiina is felkapja a fejét, és tanácstalanul néz körbe. Xao pedig felordít – üvöltve utasítja az embereit, hogy azonnal kutassák át a hajót...

Kael a legelemibb udvarisság határait alulról súrolva:
- Szívesen megmutatom a kegytárgyaimat, de mindenkinek jobb, ha nem nyúlnak hozzá, úgyhogy engedelmükkel...

...gyors meghajlás után a kabinjába siet és magához veszi a rohamoltárt (a kardkészletét amúgy is hurcolja), majd a fedélzetre megy és körülnéz, mindazon síkokon, amelyeket elér - és Lant keresi. Emlegettek egy dún Sötét Angyalt, hirtelen az jut az eszébe, mint a lehető legrosszabb eset.

Ahogy aztán Hajnal előkerül és tisztázódik a helyzet, szemkontaktust keres Lannal, majd Hajnal ernyedt teste felé sandítva kérdőn megemeli a szemöldökét - közelebb is óvakodik, hogy a Kufár aurájában is elérhessék egymás Auráját, de nem törekszik érintésre (ám nem is húzódik el tőle).
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Május 21. 11:09:06
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

A szalmába kérem az ebédem, és ez rendkívüli mód feldob. Soha olyan élvezettel nem költöttem el az ebédemet, mint akkor és úgy. Jó ebédhez néznivaló is akad a kovácsok tevékenységében, aztán minden egy pillanat alatt megváltozik. A kövem süt, felülök és feszülten figyelek. Ezután nem sokkal a kapitányt hallom és a lépteket. Erre már talpra ugrok, megigazítom norhorom és elhagyom a helyem. Ideje felkutatni a többieket, velük kapcsolatos-e a dolog.

A fedélzeten kiderül, Hajnallal történt valami, ami meglep. Őróla képzelném el legutoljára, hogy összefüggésbe lehetne hozni mágiával. Aztán kiderül, hol találták, és csak egy dologra tudok gondolni: amennyiben Kiina nem hordja magánál, megpiszkálta a Hattyút. Bár akkor miért a hajót emlegetné mindenki?
Kiina felkapja Hajnalt és magával viszi, vele megyek én is.

Amilyen állapotba Hajnal került, kényelmetlenséggel tölt el.
- Én voltam így, gyerekként - mondom semleges hangon. - Talán szorítsd magadhoz. Mintha az anyja lennél. Nekem segített volna, de nem volt ott senki, aki megtegye. Aztán meg, amikor mások már akarték, akkor már én nem akartam, hogy megtegyék.

Legközelebb elmegyek enni a többiekkel, és ha szükséges, magam viszem el Kiina és Hajnal részét hozzájuk. A füstölő illik a naphoz, és a friss szeles idő is jól jön. Kiszellőztetem a fejem, mielőtt újra lemennék Kiináékhoz.
- Van ötleted, mi lehetett ez az egész? - kérdezem a nadortól.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 28. 19:50:16
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az esemény...
Résztvevők:  Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Xao mondhatni nem túl kedves arckifejezéssel hallgatja Kael szavait, aztán válaszol. Hangjából még düh csendül, ám érezhetően nem Kael irányába
-Mortar felkentje, nem hinném, hogy a Kufárnak hirtelen a kegytárgyakkal akadt gondja. Ám tegyen belátása szerint... - int kezével elbocsátólag, aztán Osát inti magához, hogy további utasításokkal lássa el a lányt. Amaz lehajtott fejjel bólogat értése jeleként.

A kabin fele legalább hat tengerésszel siet lefele a lépcsőn, s a hidegfáklyák által megvilágított kissé szűkös folyosón látja, hogy minden egyes ajtót gyors ellenőrzésnek vetnek alá – nyitva van-e? A harmadik ajtónál sikerrel is jár az egyikük. Óvatosan benyit, majd benéz, aztán folytatja útját a következő ajtóig. Kael kinyitja a szobáját, és a hátra veszi a könnyűnek éppen nem mondható, fa hátizsákra hajazó oltárt, és felsiet a fedélzetre, ahol harmadik szemét felnyitva körülnéz.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 28. 19:51:14
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az esemény...
Résztvevők:  Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A kellemes délutáni ejtőzést szétzúzza a felfordulás, mely váratlanul szakadt a hajóra, mint valami váratlan zápor. Felpattanva a szalmáról egy rutinos mozdulat és pillantás elég hozzá, hogy lássa – norhora bármikor rendelkezésére áll. Bár jó ideje nem szorult rá igazán, de a több éves rutinba sikerül azonnal visszazökkenni, és tettre készen nekivág a hajónak, hogy megkeresse útitársait. Mögötte a két kovács is abbahagyja a diskurzust, és ők is feszülten figyelnek. A fiatalabb a kalapácsát vasalt botra cseréli, míg az idősebb – Rashu mester csak a tőrét igazítja meg a hüvelyében.
A fedélzetközben hangyabolyt idéz a látvány – fél tucat matróz szaladgál a folyosón és a helyiségekben, láthatólag keresve valamit. Aztán Kael is előbukkan a kabinjából – hátra jókora faragott fa hátizsák? van erősítve, úgy siet előre, fel a fedélzetre, ahol Lan és Kiina nézelődik, utóbbi kissé tanácstalanul.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 28. 19:52:21
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az erők síkján...
Résztvevők:  Kael, Lan
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Az erők síkján a hajó aurája még „bosszúsan fodrozódik”, s az eddigi lassú, füstszerű kavargása most jóval gyorsabb... A többiek aurája szinte elvész benne – alig pár lépésnyire "látni". Ám akit látni, annak aurája kivétel nélkül mind idegeskedésről árulkodik. Vanina nyakékének aprócska, de önálló, pamacsszerű aurája viszont rémülten kavarog. Kiináé is zavart tükröz – a leheletnyien füstös, sárgás-barackos íz és szín szintén felfokozott érzelmekről mesél.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 28. 19:53:58
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az aurák
Résztvevők:  Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A három aurát megpillantva Kael felfedez némi hasonlóságot... Mindhárom aura hordoz egy olyan jellegzetességet, amelyet másnál még nem tapasztalt, s jobban belegondolva, eddig csak tanulmányaiban szerzett tudása révén tud hova tenni – a füst/köd szerű „jelenséget”. Vanina nyakéke  adta meg a bizonyosságot – az aprócska aura a nyakékbe költözött szellemlényre utal. A Kufár tegnamentumának aurája pedig bár sokkal erősebb, feltehetőleg szintén valamiféle szellemlényt takarhat. Kiina a legfurcsább – aurája erős – talán még Lanéval is felveszi a versenyt. A nadorok esetében állítólag „normális” az, hogy egy-egy állatfaj szellemének aprócska szikrája is beléjük ivódik. Talán ennek köszönhető az az enyhe füstös íz?   

Lanhoz Kael viszonylag közel áll meg, és onnan nézelődik – ám egy ideig nem történik semmi, és marad a tétlen várakozás. Aztán Hajnal állapota egyértelművé teszi – egy erős, nyers aurapöröllyel majdnem a fizikai síkig hatoló ütést mértek rá.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Május 28. 19:55:45
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiinával
Résztvevők:  Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kiina bólintva köszöni meg a tanácsot, és a reszketve zokogó Hajnalt magához szorítva dúdol egy altatódalt. Szemmel láthatólag esetlenül csinálja – látható, hogy nem mindennap szokott ilyesmihez.
Aztán felbukkan Lan is az ajtóban.



A vacsoránál Kiina és Hajnal részét Osa gondosan tálcára teszi, apró csészékbe, színes tálkákba, rafináltan hattyú alakba hajtogatott vékony vászonszalvétával, s átadja Vaninának.


A kapitány otthonos kabinja után Kiina kabinja egyszerűnek, puritánnak tűnik. A tálcát Kiina hálás mosollyal veszi át. Hajnal már kissé lenyugodott - az egyik sarokba gömbölyödve egy takaró alatt álomba sírta magát Kiina szerint.
A kérdésre, hogy mi történhetett, Kiina vonogatja a vállát

-A pontos okot nem tudom. A Kufár megharagudott Hajnalra, mert valamit keresett a tarisznyámban az engedélyem nélkül – de ezt is a kapitány szavaiból tudom. A Kufár nekem nem mond semmit – rázza meg a fejét – de azt tudom, hogy önző és erős. Nem kedvelem – pillant Vaninára
-Majdnem megölte Hajnalt! Nem sokon múlt... Kapott egy fájdalomcsillapító főzetet, mert bár oldódtak a görcsei, de a fájdalomtól nagyon szenvedett. Sajnos mást nem tudtam tenni – néz kissé szomorkásan Vaninára, aztán a vacsoráját lassan elkezdi megenni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. Június 01. 21:24:55
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: az esemény … , erők síkján…., Kiinaval
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A dolgok soha  nem úgy alakulnak ahogyan az ember szeretné és bekövetkezik az amitől az ember fia a legjobban tart a lebukás, bár ez most áttételes és Hajnal bukik le ám a Kufár tegumentuma nem bánt vele valami kegyesen, valójában bebizonyosodik számomra, hogy egy erős ösztönlény aki durván megtorol bármilyen szabálykihágást a területén. Igazán nem irigylésre méltó az esetleges támadók helyzete. Kael auraérintése elől nem távolodom el sőt a lehetőséget megragadva kirekesztem auráink közül a Kufár dominanciáját és a kialakuló hídon keresztül sugallatot küldök az elméjébe (Mentális befolyásolás, Sugallat 1. szint 10 manapont)

„„Egy rangidős csatlós valaha rendkívül egyszerűen prédikált az élet minden oldaláról. Ez azonban nemkívánatos életmód. Egy régi mondás szerint „a túlságosan tiszta folyóban nem él meg a hal”. De életben maradnak, ha van a vízben békalencse vagy más növény is, melyeknek árnyékában elbújhatnak. Ha a felettesek szemet hunynak embereik jelentéktelen hibái felett, akkor azok lelki békében fognak élni. Ugyanez vonatkozik az emberek vezetésére is.” A kialakuló vihartól most jobb ha távol marad Halálszárny Holló Kael mindannyiunk érdekében.””

A sugallat végeztével választ sem várva szorosan magam köré rendezem aurámat az ösztönlény kavargásában bazalttoronnyá válok és gyorsan lejátszom a lehetséges kimeneteleket, majd míg Hajnal testi épsége nincs veszélyben a kivárás mellett döntök a szellem később is gyógyítható és most már tudjuk, hogy a Kufár veszélyes fenevad ki csak Xao kapitánynak engedelmeskedik.
Teljes nyugalommal követem Vaninant és Kiianat miközben Hajnalt magukkal viszik Kiina szállására türelmesen kivárom míg Vanina és Kiina társalgása véget ér csak mikor Kiina magára marad Hajnallal lépek be a kis kajütbe bebocsájtást sem várva.
Lehajolok a megviselt Hajnalhoz és finoman szövöm aurámon belül a varázst majd a tenyeremet a homlokára helyezem, bár a varázs gyenge lesz de jelen pillanatban Hajnal aurája nem túl erős és a sajátom elnyomja a Kufárét. A varázs jó kopó módjára felkutatja Hajnal legderűsebb emlékét mikor a legboldogabb volt és visszasugározza elméjének homlokterébe ( Gondolatolvasás 4. szint, Akaratátvitel 4. szint; 44 manapont) így újraélheti legboldogabb pillanatait az élete során bármennyire is rövidek voltak azok, a varázst csak Hajnalon hagyom dolgozni egyenlőre nem kívánom megismerni ezeket az emlékeket. A pihentető álom idézése után állok csak fel és nézek Kiina szemébe, miközben egészen közel hajolok hozzá és a fülébe suttogom a szavakat.

-   Hegyek karcsú gazellája ne hidd, hogy megtéveszthetsz ártatlannak tűnő bohóságoddal sokkal több vagy mint minek mutatod magad, de ez most mind nem érdekel remélem a kockázatvállalás és főképp Hajnalé nem volt felesleges és a szellemlény bölcsője biztos helyen pihen – mélyen beszívom az illatát és a jelenségét – mámorítóan csábító a tisztaság mit magadból árasztasz...

A vallomást követően választ sem várva Hajnallal magára hagyom.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Június 03. 16:27:36
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Finom az étek, de amit a hajóról megtudok, nem tölt el nyugalommal.
- Szóval a hajó egy börtönőr, aki felügyeli azokat, akik rajta utaznak, és akinek nem tetszik a képe vagy a tette, arra lecsap? Visszaél képességével és fontosságával, mivel biztos pont a vízen. Vagy csak megszállta a hajót, mint egy démon, és így lesz a semleges fából, kötélzetből szörny.
Élénk a fantáziám. Viszont amíg ezen a szaron kell utaznom, nem tehetem azt, ami nekem kedves. Vagy tehetem, de lecsap. És ennek miért kéne engem bármitől is visszatartani?
Hajnal alszik, ki tudja, miként ébred majd fel. Lan felbukkan, hogy megnézze, mi a helyzet Hajnallal, és visszamegyek Fifihez. Csoda, hogy a ló nem vadul meg egy ellenséges hajószellem közelségében.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Június 04. 18:23:29
Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: szélcsend
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kiina csak bólogat Vanina kérdésére – Jól látod, a Kufár mindent figyel, és a szabályai megszegését meg is torolja.
Aztán Lan megjelenése véget vet a társalgásnak – s Vanina inkább Fifi fele veszi az útját.

Lan gondos mozdulatai nyomán az Erők Síkján akaratának megfelelően határozott mintába állnak össze az erők szálai, hogy aztán Hajnalt megérintve enyhet hozzanak megkínzott lelkének. Feltehetőleg hatásos lehetett mert nyöszörgése csendesedik. Kiina érdeklődve figyel, s a hatást látva  kedves mosolyt villant Lan fele. Ám amikor Lan szavai elhangzanak, felkuncog
-Csak nem bókot hallottam? - vigyorog rá - A Hattyú miatta pedig ne aggódj, itt van a tarisznyámban, és kutya baja  ;)

Az incidens után hamar visszaáll a rend a Kufáron – a hajó jó széllel halad Merussa kikötője fele. Az idő komótosan halad előre, ahogy a mindennapi rutin újra és újra megismétlődik. A kapitány minden étkezés után új, de ugyanolyan hihetetlen történetekkel rukkol elő mint, eddig. Már az első reggel Kiina szerint Hajnal felépült – de a kabinfogság igencsak megviseli, mivel feltehetőleg igencsak unja magát, és egy szót sem hajlandó szólni.
Rashu mester apránként újabb és újabb tanításokat oszt meg Harennal az alsó fedélzet sebtiben felállított műhely-sarkában. Most már nem csak beszél – hanem saját kezűleg akaratához is alakítja a fémet.
Elassor nem igazán hagyja el a kabinját, csak mikor az ezüstvedret látogatja meg. A suhanc feje viszont lassanként elveszti frissességét, és ezt most még csak enyhe, édeskés dögszaggal tudatja a kabin gazdájával. Holnap, holnapután már feltehetőleg sokkalta erősebb szaga lesz, s félő, hogy a szomszédok is megérzik.


Az eddigi kellemes idő leromlani látszik – a szél felélénkül, és egyre erősebben fúj. A hajó egyre nagyobb hullámokra szalad fel, majd siklik alá, és az ég is kezd beborulni. Napnyugatról igen komor fellegek igyekeznek a Kufár fele. Xao fertályóráig töpreng a térképe felett, aztán kiadja a parancsot, és dél fele kormányozza a hajót. Látható, hogy a legénység összenéz, de szó nélkül teljesítik az utasítást. Közben a hajót felkészítik arra, ha a vihar utoléri – a nyílásokat lezárják, a vitorlázatot összébb húzzák, és a kötélzetet is leellenőrzik. A fedélzeten mindent rögzítenek, nehogy  bármi is elszabaduljon. A vihar egyre közelebb ér, és a hajó egyre nagyobb hullámok közt halad előre. Kiina a hajóorrban áll, és a szélben lobogó hajjal ujjongva élvezi, ahogy a hajó vízpermetbe burkolódzva hullámvölgybe szalad, majd lendületből felkapaszkodjon a következő hullám hátára. A Vihar egyre fenyegetőbbnek tűnik, a fellegek közt villámok cikáznak, és alkonyi sötétség borul a hajóra. A szél egyre hevesebben üvölt, és az eső is megérkezik – igaz, még csak csepereg, de a vihar mélyén biztos, hogy szakad. Lassan látjátok a kapitány tervét: tovább dél fele még van egy világos, felhőmentes csík – a vihar széle. Arrafelé tart a Kufár, hogy kikerüljön a pusztító vihar útjából mely keletre tart. A Kufár nyikorogva, ropogva berzenkedik az időjárás és az erős hullámzás miatt. Északra, mögöttetek a viharban Kiina érdekes dolgot pillant meg – és kinyújtott karral hívja fel rá a figyelmet: a felhőkből villámkoszorúkkal övezve egy hatalmas légtölcsér ereszkedik a vízre, és mikor eléri, gyorsan el is sötétedik.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/vihar.jpg)
Xao erre félretolja kormányosát,és maga áll a kerék mögé – s két embere segítségével tartja irányban a hajót. A kísérletet siker koronázza – mire teljesen lehull az éjszaka függönye, a hajó csendesebb vizekre fut – a vihar valódi arcát sikerült elkerülni.

Reggel már nyoma sincs a tegnapi rossz időnek: az égbolt vakítóan kék, egy fia felhőt sem látni rajta, a nap hét ágra süt, és szellő sem rezdül. Xao ismét a fedélzeten terítettet meg – a melengető napfény jót tesz a hangulatnak. Csak kicsivel később tűnik fel, hogy a hajó körüli víz kékje már a múlté – éjfeketén hullámzik amíg a szem ellát.
Osa kissé ijedten nézi, és a tengerészek sem örülnek a látványnak. Néhányan bele sercintenek a korlát felett, mások balszerencsét űző jeleket rónak időről-időre a levegőbe. Xao az egyetlen, akit nem zavar annyira a látvány, de tény, hogy azért őt is nyugtalanítja. Amikor Osa a reggeli végén megkérdi, hogy miért ilyen színű a víz, Xao nyugodtan válaszol

-Mert ez az Árnyak Tengere... -Osa megborzong -Nade kapitány! Az Árnyak Tengeréről még nem tért vissza hajó!
Xao felnevet
-Kedves Osa! Ha nem tért vissza innét senki, akkor ki mesélt róla? - teszi fel a kérdést.
Osa meghajtja fejét
-Ez jó kérdés kapitány!

A nap további részében a legénység utasítást kap, hogy minden vitorlát bontsanak ki, és minden szellőt próbáljanak meg befogni. Ám hiba – a levegő egy helyben áll, a hajót csak egy gyenge áramlat sodorja lassan. A nap vidáman ragyog, meleg van, és a Kufár szinte egy helyben vesztegel a fekete víz közepén. Xao a vízből egy vödörnyit felhúzat, hogy megvizsgálja – közönséges tengervíz, de rengeteg apró fekete homokszem kavarog benne, és a tetején tapadós olaj úszik. Ebben a vízben nem élnének meg a halak – feltehetőleg messze elkerülik.
A következő hat nap is eseménytelenül telik, de a hetedik nap reggelén másik három hajó árboca tűnik fel a láthatáron. Délre már közelebb sodródva látni lehet, hogy igen rozoga állapotban vannak, és kettő egymás mellé simulva pihen. Mindhárom nagyobb tengerjáró hajó. Mögöttük további árbocok tűnnek fel – majdhogynem egy teljes flotta állomásozik itt. Kisebb és nagyobb hajók, véletlenszerűen elszórva egy jókora területen. Dún tengerjáró és keleti vitorlás is van köztük – látható módon különféle kikötőkben futhattak anno vízre. Van amelyik kiváló állapotban van, és van amelyik már leszakadt vitorlázattal, kidőlt árboccal féloldalra dőlve az elsüllyedés határán táncol. Szemmel láthatólag nincs mozgás a fedélzeteken.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/sea.jpg)
Kael megérzi, hogy a helyszín hangulata erősen kötődik Mortarhoz - egy hatalmas temetőt idéz.

Xao töprengve vet számot Osával – felmérik a készleteket, és megállapítják, hogy bár mostanra kellett volna Merussába érni, de élelem még húsz napra elegendő van, és ivóvízből is bő tíz napnyi pihen a hajó mélyén.
Az ebédnél a szokásos történet helyett egy kérdéssel áll elő – a tisztelt vendégeknek van-e kedve átkutatni egy-két hajót? Bár feltételezi, hogy élelmet és vizet nem fognak találni, de azért nem ártana egy próbát tenni. Mellesleg ki tudja, hogy mire bukkanhattok egy kis szerencsével?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Június 08. 13:35:22
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Az utazás unalmában rászokom az edzésre. Testem nem puhulhat el, fegyvereimmel begyakorlom a mozdulatokat, amik vészhelyzetben az életemet menthetik meg. Alszom, amennyit csak lehet, hogy kipihenjem az elmúlt napok zavarosságát.
Hajnal magához tér, de néma marad. Úgy fest, unatkozik Ha tud olvasni, odaadom neki a könyvet, amit hajdanán ajándékba kaptam. Időközben a fémmunkálás gyakorlatába is betekintést nyerhetek, szívesen figyelem, hogyan puhul el és változik meg a fém, amit többnyire kemény, rideg anyagként használok.

Aztán jön a vihar. Mámorító, csatlakozom Kiinához. Van benne valami ijesztő, hogy ennyire nyílt térben dobál minket a víz, de pont ez a varázsa.
Veszélyes volt a zivatar, de csalóka azt hinni, a nyugalom majd békét hoz. Gyanúsan szélcsendes vizekre kerülünk, ahol még a tenger is színt változtat. Feltűnnek az első roskatag árbocok, sírkő mind, a tengeri vándoroké.
- Csodás...
Felmerül a készletek kérdése is, egyelőre jól állunk. Azt Xao hajósírrablás ötletét dobja fel, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt illene. Akár a télen éhező farkasok, amik kikaparják kínjukban a friss hantot! Ennyire azért nem vagyunk eljutva.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Június 11. 11:43:47
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: az esemény … , erők síkján…., Kiinaval
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

„„Egy rangidős csatlós valaha rendkívül egyszerűen prédikált az élet minden oldaláról. Ez azonban nemkívánatos életmód. Egy régi mondás szerint „a túlságosan tiszta folyóban nem él meg a hal”. De életben maradnak, ha van a vízben békalencse vagy más növény is, melyeknek árnyékában elbújhatnak. Ha a felettesek szemet hunynak embereik jelentéktelen hibái felett, akkor azok lelki békében fognak élni. Ugyanez vonatkozik az emberek vezetésére is.” A kialakuló vihartól most jobb ha távol marad Halálszárny Holló Kael mindannyiunk érdekében.””

Mégis megpróbálnám elrendezni a kis medencében a riadt aranyhalakat  egy bevillantott kép kíséretében (tűkkel terelt és duzzasztott auracsakrák Hajnal testén) válaszol Kael Telepátiával (CX. 162. oldal).


"Sok sikert a halászathoz Halálszárny Kael "
(ezt Hangouts-on beszéltem meg Filioval).

Ezek után Kael csendesen besomfordál Hajnal kabinjába Kiina után, majd a kíváncsi szemek távoztával akkurátusan kipakol pár dolgot a lakkozott kis oltárkából.

Belenézett az Ő szemébe és mégis itt van közöttünk - ezért vannak bizonyos kötelességeim vele kapcsolatban - mondja Kiinának.

Némi nehézség árán kitárt ujjú jobb kezével beborítja Hajnal arcát (mutató és középső ujj a bal szemöldök két szélére,
gyűrűsujj és kisujj a jobb szemöldök két szélére, hüvelyk az állra), majd beborítja hűs Aurájával (Empátiával fokozva a nyugtató hatást, majd Telepátiával Hajnal elméjébe juttatva a Fájdalomtól vagy Félelemtől védő litánia szavainak folyamát).
Aztán mindezt tetézve kíméletes gyorsasággal szúr két-két tűt a lány halántékának bőrébe.
(Elvileg sikeres Gyógyítás próba).

Belenéztél az Ő szemébe és láttad, hogy nincs mitől félned odaát - csak attól, amit magad mögött hagysz. A fájdalom
csak azt jelzi, hogy még ebben a testben élsz és már múlik is...

Kael eztán karnyújtásnyira távolodik és hagyja Hajnalt beszélni, bemutakozni - vagy csak pihenni.

__________________________________________________

Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: A vihar és az Árnyak Tengere
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

A vihar csodálattal tölti el Kaelt, aki mindhárom szemét tágra nyitva nézi - és igyekszik olyan helyen kapaszkodni, ahol nincs útban.

Xao kapitány az ebédnél a szokásos történet helyett egy kérdéssel áll elő – a tisztelt vendégeknek van-e kedve átkutatni egy-két hajót? Bár feltételezi, hogy élelmet és vizet nem fognak találni, de azért nem ártana egy próbát tenni. Mellesleg ki tudja, hogy mire bukkanhattok egy kis szerencsével?

Kael ehhez magában hozzáteszi, hogy a feltehetően néhai legénységgel is lenne dolga - de ezt csak Lannal közli telepátiával egy alkalmas pillanatban, hozzátéve, hogy nem tudja, mennyire bízhatnak meg a kapitányban. Meg esetleg Hajnalnak is el kellene hagynia a kabinját.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. Június 14. 12:02:20
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Hajnal-Kiina, szélcsend, vihar, Árnyak tengere
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Korábban:

Kael tanmesémet követő telepatikus felvetésére csak sok sikert kívánok ügyködéséhez, bár már megvannak a magam tervei Hajnal kapcsán amit nem kívánok az orrára kötni,

Később:

Kiina kérdésére csak a szemöldökömet vonom  fel, miközben megvillan a tekintetem – Meglehet magashegyek büszke leánya döntsd el te magad, de egyvalamit soha ne feledj életutamat a hűség és a küldetéstudat köti béklyóba. Szóval ha bármikor a magad bohókás ám kedves módján megpróbálod a mostani feladatomat kijátszani pillanatnyi szeszélyednek engedve akkor a Dún legendák bosszúálló angyalaihoz hasonlatos megszállottá válok…. Gyönyörű és igéző személyiség vagy de éppen ezért veszélyes is hiszen eltompítod a férfiak érzékeit. – mondandóm végeztével kilépek a kabinból és felmegyek a fedélzetre, keresek egy nyugodtabb zugot és csak magam és a quill-ek lesznek, a gyakorlás megnyugtat eltávolodok mindentől és mindenkitől, két lépést el kell távolodjak a anyagi síktól és azon zajló játszmáktól ahol egy kicsit vesztésre állok ami magában hordozza a kudarc és a bukás lehetőségét, fortyogó indulataim legmélyén legszívesebben ismét pengeélen táncoltatnám meg Vaninát, de az most már nem lenne megoldás most nem lenne elég az első vér totálisan meg kéne törnöm ami a végét jelentené az ügynek, lojalitása a ház irányába már így is cafatokban lóg mint molyrágta köpeny.
A pengék ritmikusan szelik a levegőt és a teret miközben az izommunkával kidolgozom magamból a felgyülemlett feszültséget, dühöt és haragot egy gyengéd asszonyi kar ölelése hatásosabb lenne, de olyan most nincs a környéken.

Az érkező vihar a maradék feszültséget is kimossa lényemből Kiinahoz hasonlóan a magam csöndes módján élvezem az elemek fékeveszett és megállíthatatlan tombolását, arcomat a sós vízpermetbe feszítve. Xao kapitány hozzáértésének hála a Kufár egyben kerül ki az elemek tombolásából egy a tengerészlegendák által regélt sokkalta baljóslatubb helyre az Árnyak tengerére.
Xao kapitány kutatási felvetését udvariasan, de elutasítom – Xao kapitány, bár a szokásjog és a Napcsászár törvényi lehetővé teszik, hogy a tengeren legénysége által magára hagyott tengerjárókból a megtalálók és a „mentést” végzők bármit magukhoz vehessenek és megtartsanak akár a tengerjárót is azt hiszem most inkább eltekintenék az ilyenfajta kincskeresésétől, de önöknek sok sikert kívánok hozzá. -  bár a kíváncsi Kiina valószínűleg el fogja hagyni a Kufárt, de ezt egyenlőre nem kívánom megakadályozni. A mondandóm végeztével végighordozom tekintetemet a jelenlévőkön, főleg Vanina, Kiina és Kael reakciói és megnyilvánulásai érdekelnek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Június 16. 20:16:51
Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiina
Résztvevők: Lan
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Lan válaszára Kiina elhúzza a száját
-Micsoda egy Bozótzúzó vagy! - jelenti ki -Jobb, ha tőlem tudod - a feladatod az én célom is. S most már nem bírom ki, hogy ne szóljak - kettőnk közül te vagy az – mutat rá vádlón Lanra - aki ügybuzgalmában tíznaponta egyszer legalább keresztülgázol a szövetségesei, társai lelkén, hogy aztán visszafarolva újra letapossa azt. Olyan helyen keresel ellenfelet, ahol nincs – és pont ezzel az ellenségkereső viselkedéssel teremted meg őket. Arcantison biztonságban átvezetlek titeket, ám utána elválnak útjaink – ha addigra sem tudsz megbízni bennem - Villan önérzetesen a tekintete – S most legyél kedves, és csukd be magad után az ajtót – kívülről!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Június 16. 20:21:09
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Hajnal és Kiina
Résztvevők:  Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kael miközben pakol kifele az oltárkából, azt veszi észre, hogy Kiina mindent megnéz, megtapogat,  megszagol, és igen – esetenként óvatosan bele is harap, s kíváncsian pislog az oltárka mélyére, hogy még milyen kincsek kerülnek elő. Közben tökéletes kiejtéssel, akcentus nélkül folyamatosan sÿtisiül kérdezgeti:
- Hú, az mi? Mire való? Kitől kaptad? -Láthatólag eszébe sem jut, hogy esetleg valami, rá nézve veszélyes is lehet a tárgyak között. Kael magyarázatra Kiina halvány mosollyal válaszol
- Sokan belenéznek, és nem ismerik fel, hogy mit látnak – még később sem -Ezzel érdeklődve figyeli, ahogy Kael felkészül arra, hogy Hajnal gyógyítására. Kivételesen nem szól semmit, csak jégkék tekintetével kíséri figyelemmel a műveletet. Aztán ahogy Kael gyógyító energiái, mint a hűs víz enyhet hoz, majd elmossa Hajnal aurájának sérüléseit, megkönnyebbülten felsóhajt
- Először azt hittem, hogy le kell ütnöm téged, hogy Hajnal ne most induljon el a négyszer tíz napos útra. De szerencsére tévedtem – Vigyorodik el - Úgy szerettem volna mindig is ezt megtanulni – de soha nem sikerült - Néz a kisimult arcú Hajnalra, aztán Kaelre.
- Köszönöm, Hajnal nevében is – hajt fejet Kael előtt.
Hajnal immár megkönnyebbülten alszik tovább a takarók alatt.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Június 20. 20:10:12
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Útközben
Résztvevők:  Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Vanina az utazás alatt újra testedzéssel múlatja az időt. A rég begyakorolt mozdulatok, lépések, cselek és vágások hamar visszatérnek - egyik a másik után bukkan fel magától, ahogy éppen szükség van rá. Hisz meghatározott koreográfiát követnek - ahogy alkalom hiányában az oly régóta száműzött tánc is. A mozdulatokkal együtt egy másik régi ismerős is előkerül – az izomláz. A test így üzen vele, hogy neki jó volt az elmúlt hét tespedése is. Csakhogy egy harcos nem engedheti meg, hogy berozsdáljon – különben igen hamar megtér őseihez.
Alvásra és pihenésre teljes mértékben alkalmas az utazás ezen szakasza, mivel semmi nem történik. Hajnal nem mozdulhat ki a szobájából – pedig Kaelnak hála szinte másnapra meggyógyult. Igaz, azóta egy szót sem szólt senkihez. A könyvre felragyog az arca, látszik, hogy igen hálás érte – hisz ez az egyetlen módja, hogy időlegesen valahogy kiszabaduljon a négy fal közül.
Kiina továbbra is minden lében kanál, de azért két dolog Vaninának is feltűnik – egyrészt, hogy Hajnalnál tölt naponta pár órát, és folyamatosan beszél hozzá – hol a hajón tapasztalt eseményekről, hogy pedig mindenféle történettel és legendával traktálja Arcantisról. Másrészt Kiina mostanában mintha kerülné Lan társaságát. Legalábbis az eddigiekkel szemben most nem áll meg vele beszélgetni, kérdezősködni.


A vihar elől menekül a Kufár, s Vanina Kiina mellett a hajóorrban állva megérzi, hogy mily hatalmas az elemek ereje, és milyen törékeny is a hajó hozzájuk képest. Míg a Kufár fáradhatatlanul hullámhegyről hullámvölgybe siklik, a felcsapó hullámok vízpermete teljesen eláztatja Vanina és Kiina ruháját.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Június 20. 20:22:41
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Útközben
Résztvevők:  Elassor
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Elassor a következő napokat is a szobájában tölti – s az unalmas, gyógyulással töltött, egymást követő napokban csak két dolog van, amire később is vissza tud majd emlékezni – az egyik az volt, amikor a suhanc édeskés dögszagot eregető, lassan felpuffadásnak induló arcú fejét az undort legyűrve az éjszaka folyamán az egyre nagyobbá váló  hullámok közé dobta – miután kituszkolta a majdhogynem szűkösnek bizonyuló ablakon. A másik az ezt követő heves vihar volt, melyben a szél mintha női kacagást és sikkantásokat sodort be a zárt ablakon át, miközben a hajó fel-le bukdácsolt a hullámok hátán.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Június 20. 21:00:17
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: A vihar
Résztvevők:  Kael, Lan
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A vihar tombolása tiszteletre méltó erőket szabadít fel – ám figyelembe véve a kapitány szaktudását és a Kufár nyugalmat árasztó auráját – úgy tűnik - nem kell igazán tartani az elemek haragjától, melynek középpontjától gyorsan távolodtok. A korlátba kapaszkodva látni a hatalmas viharszellem távoli tombolását, ahogy minden egyes szellemnyelven elhangzó mennydörgő kiáltására villámlás cikázik át az égen, és párából, ködből épített testét egyre gyorsuló forgással tölcsér alakba rendezi villámkoszorúkkal megkoronázva.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Június 20. 21:05:10
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Készülődés
Résztvevők:  Mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Xao kapitány Lan fele fordul, és halvány mosollyal az arcán válaszol
-Értem, és köszönjük a biztató szavakat.
Kiina előre lép 
- én is mennék!
A kapitány végigméri, és a szakállával babrálva válaszol
-Jól meggondolta? Nem fehérnépnek való látvány fogadhat minket! - válaszolja Xao, de aztán látván Kiina elszántságát, feltartja a kezét.
-Ahogy gondolja!
Kiina ezek után tovább folytatja
-Hajnalt is vinném, ha lehet! - néz a kapitányra, de azt nem hatja meg Kiina kérlelő tekintete
-Az a nő marad a kabinjában, amíg Merussába nem érünk! - jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangsúllyal. Kiina erre sóhajt egyet, de nem szól utána semmit.
Ezután folytatja a kapitány

-Hat emberem jön, ezen kívül a kisasszony és Mortar felkentje  - ha jól értettem. Még valaki?  ::) Teszi fel a kérdést, miközben kiadja parancsot,  hogy a csónakot tegyék vízre. Amíg a csónak vízre bocsátásával bajlódnak, Osának ad utasításokat.
-A vízadagokat napi  két kupával csökkentjük. Merussa innen hat napra van, és tíz napra elegendő a vizünk. Négy, legfeljebb öt napunk van arra, hogy elinduljunk.
Osa biccent egyet, minek következtében feje tetején szerteszét álló rövid lófarka is megrezdül.
-Ahogy óhajtja
Xao elhúzza a száját
-Nem mondhatni, hogy óhajtom
Aztán a csónak fele tartó  embereihez fordul
-Mindenki hozzon egy feszítővasat!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Június 22. 21:12:23
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Harci mozdulatokat szívesen gyakorlok, de táncot nem, Arra néma most a testem. Hajó nem felel meg neki, part kéne, erdő kéne, magány kéne, belső zene kéne.
Kiina történetei kivételesen engem is érdekelnek, így néha ott maradok hallgatni őket, és észreveszem, kerüli Lant.
- Mi van köztetek? - kérdem. - Vagy mi nincs?

A vihar remek, legalább cselekvő, és nem süpped minden mocsárba, amit az urunk küldöttsége képvisel. Valami nagyon bomlóban van, és erről nem Mortar papja tehet.
Kiina személye kulcsfontosságú, így amikor jelentkezik, felfedezni óhajtja a hajóroncsokat, úgy határozom, hogy vele megyek. A védelme motivál, nem az, raboljak. Mielőtt elindulunk, felfegyverkezem, és megkérdezem Lant:
- Érzel bármit ezzel a hellyel kapcsolatban?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Június 22. 21:47:33
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiina
Résztvevők:  Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kiina arra a kérdésre, hogy mi a helyzet Lan és őközte, felsóhajt
-Ennyire látszik? - kérdi – Megsértődtem – válaszolja
-De adtam neki időt, hogy felülvizsgálja az álláspontját - mosolyodik el
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Június 22. 21:48:39
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Átszállás
Résztvevők:  Mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A csónakot a szikrázó napsütésben is csiszolt obszidián tükörként feszülő vízre teszik, és elkezdenek beszállni. Hat tengerész, Xao, Vanina, Kiina és Kael foglalnak helyet a napszívta deszkákon. Xao magabiztosan adja ki az utasítást, mire az emberei nekifeszülnek a lapátoknak, és lassan távolodni kezd a csónak a Kufártól. A korlátnál állva többen is figyelmemmel kísérik a felfedező csapat távozását. Xaoék szemmel láthatólag legjobb állapotban lévő hajó fele indultak meg. Kiina izgatottan nyújtogatja a nyakát, hogy minél előbb minél többet lásson úti céljukból. Xao a padon ülve előveszi a pipáját, fogai közé szorítja, s körülnéz, majd kevésbé vidáman hegyesen beleköp az olajos vízbe, és újra zsebébe süllyeszti azt.
Az emberei ütemesen húzzák az evezőket, de így is két rizsfövésnyi idő telik el, mire a csónak koppanva a  másik hajó oldalához simul. Kael pontosan tudja – egy sírhoz kötöttek ki. A tengerészek gondosan kikötik a csónakot a hajóhoz, és elkezdenek felmászni a felhajított kötélen.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Június 22. 21:51:52
Mesélő: Dierol
Helyszín: Az Ezüst Sellő fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: Ezüst Sellőn
Résztvevők:  Aki átszállt
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kiina sem rest, gyorsan kúszik felfele rajta ő is a fedélzetre. A fedélzet majdhogy nem érintetlen – mindössze néhány elszórt lin az,  ami nem odavaló. Xao körülnéz, és hümmögve túr bele szakállába.
-Jól van emberek! Először átvizsgáljuk a hajót! - jelenti ki – No nem mintha sok túlélőre számítanék... Aztán majd meglátjuk! - intésére az emberei elkezdik körbejárni a fedélzetet, aztán a fedélzetközbe indulnak meg csoportosan – Kiinával az élen. A fedélzetközben néhányan megtorpannak már az elején – a falakon rászáradt vérpermet nyomai, és egy-egy részleges, véres kéz vagy lábnyom is odaszáradt. Kiina csodálkozva néz körül, Xao inkább rezignált – mintha számított volna erre – az emberei viszont nyugtalanul, rémülten néznek egymásra. Beljebb látni, hogy valaki torlaszt emelt az egyik kabinban. Az apró réseken át látni a falnak támaszkodó,  mumifikálódott testet. A többség nem volt ilyen szerencsés – az étkező és konyha részen takaros halmokban állnak a csontok, legalább egy tucat emberé – Kiina kis ideig nézegeti őket. Szerencsére szagok már nincsenek de a látvány így is borzongató. Xao csendben megszólal
-Megfőzték vagy megsütötték őket... Megették egymást. Ott vannak a csontokon a kés és a kaparás nyomai...
Kiina egy jóval kisebb koponyát  emel  fel
-De... ez egy gyereké volt! :-\ - tiltakozik. Xao sóhajt
-Elátkozott egy hajó ez.  Majd ha távozunk, hullámsírba temetjük – szól határozottan. Az emberei közül ketten  falfehérre válva szaladnak fel a fedélzetre. Xao folytatja
-Ha jót akarunk magunknak, négy napon belül elhagyjuk az Árnyak tengerét. Különben húsz nap múlva a Kufáron is vér folyna a túlélésért – szavai üresen koppannak, ahogy körülnéz.
Kiina visszahelyezi a koponyát  oda, ahonnan elvette.

-S mi történt a legutolsókkal? - kérdi. Xao széttárja a karját
-Valahol itt kellene, hogy legyenek. Szomjan vagy éhen halhattak. Node majd úgyis előkerülnek – ezzel int az embereinek, hogy folytassák a keresést, akik most már elvesztették a lelkesedésük nagy részét. Fertály óra múlva a fedélzeten gyűlik  össze mindenki, és beszámolnak arról, hogy a hajón – az Ezüst Sellőn – feltehetőleg tíz és hat ember utazhatott. Élelem és víz nincs rajta, de találtak egy halott tengerészt és három ládát a kapitány szobájában – egyikben drága fűszerek, másikban ezüstnemű, harmadikban sosem látott lobogók, térképek, fóliánsok és különös fegyverek, vértek kaptak helyet.
Xao elégedetten bólint.

-Úgy tűnik,hogy mindenki, aki ide vetődik, összegyűjti az értékeket a jobb állapotú hajókról víz után kutatva, és ezt örökül hagyják a következő hajó számára. Mi viszont változtatunk ezen! Nem hagyunk semmit az utánunk érkezőknek! - jelenti ki. Ezzel parancsot ad, hogy a három ládából az egyiket tegyék a csónakba, és kezdjék el bontani az Ezüst Sellő vitorlázatát. Az emberei egy ideig döbbenten hallgatják az utasítást, de aztán nekilátnak a bontásnak.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Június 22. 21:55:14
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Esti tervek
Résztvevők:  Mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Xao a hosszú keresztrudazatot gyűjteti össze a fedélzeten. Délutánra jár már az idő, mikor parancsot ad a csónakba szállásra, és a hajó elhagyására.
Az út szintén sokáig tart visszafele, de szerencsére eseménytelenül érkezik vissza a csónak a Kufár mellé, ahol eseménytelenül telt el az idő, és a másik hajó figyelésével ütötték agyon az időt. A  ládát és hozott rudazatot kipakolják a csónakból. Osa és a szakács már készült – laktató vacsorával várják a visszatérőket. Xao vacsora közben ismerteti a helyzetet

-Az Ezüst Sellőn mindenki meghalt. Ám ennek ellenére segítségükkel fogunk innen kijutni. A vitorlázatukat felhasználva evezőket készítünk, és mint a gályák, elhagyjuk ezt az átkozott tengert!
Ez a terv láthatólag megnyugtatja a hallgatóságot, és a kapitány további szavai tovább lelkesíti őket.
-A hajón találtunk három  láda felettébb értékes  szállítmányt – amelyet  Merussáig érve átnézünk, és értékesítve elosztunk.
Másnap nagyobb lelkesedéssel indul el a csónak, és több kört téve elhozzák a maradék evezőszárnak szánt rudakat és a ládákat. Az utolsó forduló végén Xao utasítására meglékelték a hajót. Látni, hogy az Ezüst Sellő lassan megbillen, és ropogva, bugyborékolva, elnyújtott sóhaj keretében végleg a fekete víztükör alá merül egykorvolt utasaival. A legtöbb tengerész némán búcsúztatja a hajót, aztán újra nekifognak az evezők ácsolásának, felszerelésének. A nap továbbra is kegyetlen módon süt, és semmiféle légmozgás nincs. A Kufár ennek ellenére lassan sodródik, egyre közelebb kerülve a többi hajóhoz. A következő reggel végre eljön a nagy nap – az indulásé.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2015. Június 23. 01:06:38
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Memoriam, Gyors felépülés
Résztvevők: Elassor

Sok mindenből maradtam ki, úgy érzem. Betegségem első napján valamiféle probléma volt, kiabálás, kutatás, valami történt. Kiváncsi vagyok, szeretném megtudni majd mi történt. Az azt követő időkben egyre rosszabbodott a helyzet, révén a holttesthez nem nyultam, és a szag csak rontott rajta. Még a szag is kínzott, őrületbe kergetett, az az állott dögszag... Talán akkor voltam a legrosszabbul. Főképp nem volt szél, így a szag állandósult a szobában, a levegő elhasználódott... Én még ma sem tudom hogy éltem túl. Annyi bizonyos, hogy többet imádkoztam mint életemben összesen. Igaz az nem nagy szám.... De arányában többet. Közben egész kis tervet próbáltam kieszelni. Azonban az a baj, hogy mindig úgy éreztem, hogy meg fogok halni bármit teszek. Ha elárulom a nemest megöl, ha nem teszem, ezek fognak megölni... És ha mégse akkorva nemes a munka után... Sokszor hallottam ezt a dumát... Sosem valósítják meg ezeket. Eddig még hittem volna neki... De azután hogy lefejezte a fiút? Azután már nem voltak illúzióim.
Ha felfedem magam a kalandozóknak, lehet elutasítanak és a nemes öl meg, vagy szimplán megölnek. Az utóbbi valószínűbb... De ha Kiina eltudná intézni... Nemhinném hogy kiállna értem a társaival szemben, kiállna azért aki elfogadta hogy informál valakit. . egy nem szimpatikus személyt...  Hát lehet ő ölne meg... A helyzetem reményvesztettnek tűnik.
Végül rászántam magam, és beleírtam a könyvbe:
  Mendegél a bálna az óceán hűs vizében
  Eledeléül szolgál sok remek halacska
  Rossz gondolat ne jusson senkinek eszébe
  Utaznak vele, s majd kiveti őket a partra
  Sosem feledik el mi a céljuk nekik
  Sosem feledik, kik az ellenfeleik
  Addig követik a halak, amíg partot érnek.

Tehát, amint említettem a szélcsend volt a legroszabb. Azután a vihar.. Nos hát az a vihar... Az a vihar... Az katasztrofális és csodálatos volt. A viharban teljesen elterelődött a fiúról a figyelmem, mert a saját életemet féltettem, eljátszottam egy szomorú halálba belenyugvó lassú elégikus darabot a hangszeremen, majd kidobtam a fiú fejét az ablakon. Igaz hogy becsuktam a szemem, és nem néztem oda,... Valahogy csak sikerült elsőre kitessékelni. Szerencsére a vihar után már nem étződött a dögszag, és lassan teljesen felépültem. Amikor már úgy éreztem hogy rizikó nélkül kijöhetek, a kabin ablakából hajóroncsokat láttam. Amikor felsétálok a felszínre épp látom ahogy a csónakokat látok, ahogy átszállnak egy hajóra.
Körbenézek, és a Hajótemető kis kalandvágyat ébreszt bennem... Bizonyára sok a rejtett kincs!
A korlátjoz lépek, és ha van valaki a fedélzeten, megkérdezem hogy:
- Szerinte milyen kincsek lehetnek a hajósok hullámvölgyében? Elveszett kincsek, tárgyak, elfeledett hősök csontvázai, olyanokéi akik éjjel nappal képesek birokra kelni a tengerrel...
Ámulva nézem a temetőt, és furcsa, de ezépséget vélek ebben felfedezni. Ehhez a ezépséghez sokat ad hozzá az ébenfekete víz... Olyan egzotikuaabbá, misztikusabbá teszi a temetőt. Valamiért örülök hogy nem egy esti időben vagyunk itt. Kitudja, hogy ez a misztika mennyire misztikum és mennyire valóság... Kalandos lenne de sokkal inkább halálos.
Később visszatérnek a hajók, és jelzi a kapitány hogy meghalt mindenki a fedélzeten, de masnap visszatérnek. "Remek... Bár itt töltjük az estét, de holnap  mehetek én is."
Erről a vacsora elköltése után beszélek a kapitánnyal. Szó szerint ezt monsom neki:
- Xao kapitány... Ma reggel éppen lekéstem a kihajózásukat, bár igen örültem volna, ha körükbe lehettem volna, kérem engedje meg, hogy másnap én is mehessek magukkal a csónakban. majd pedig a kapitány térképét kérem el.
Azután megkeresem Kiinát. Először a hálójában keresem, majd kérdezgetve próbálom belőni a helyét.
Amikor megtaláltam, egy nagyot nyelve kezdek beszélni. "Itt jön a nehéz rész."
Sajnálom, hogy oly rútul nem mutattam meg a térképen a hazámat, és nem jelentem meg a vacsorán..vacsorákon. A helyzet... Hogy már lehet halotta a rokonomat akartam innen kimenteni, egy nemesúr szavát adta hogy hozzámjuttatja a fiút... De nem gondoltam volna hogy bárki egy olyan cselekedetre képes mint ő... Napokig váfoltam magam és rosszul voltam... Ha netán erőszakosabban követelem vagy valami... És azt sem tudom hogy engem meg akar-e ölni ez a nemes. Sajnálom.  De! Itt van a térkép, Xao kapitány volt oly kedves. Nos... - leülök a hajó fedélzetére, és magam mellett megpaskolom a földet, hogy üljön le nyugodtan. Mahd előveszem a térképet és leterítem a fedélzetre.  /remélem jó térkép/
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/Abryss.jpg)
- Nos látod északnyugaton azt a szigetcsoportot, a Shurkan szigeteket? És azt a nagyot? Nos onnan még öt-hatnapi hajózásra északnyugatra fekszik Therna szigete, körbe van ölelve kisebb szigetekkel, és szinte minden sziget külön hercegséget alkot. Igazából talán legpontosabb ha azt mondom ha beállsz ez a két sziget közé... Ott afelé a sárkányfej alakú, illetve ott a legnyugatibb sziget közé középre, hogy bal kezed felé  legyen a sárkányfej sziget... Mutatok rá a nagy sárkányfej alakúra és a kisebbek közül a legnyugatibbra Ezektől ha folyamatosan északnyugatnak mész... Akkor el kell érned a partot.
Nem hazudtam, ott tényleg van egy sziget, sok nagy hajós erősítette meg ezt számunkra. Bár az a szigetcsoport tudtunkkal lakatlan.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Június 23. 22:35:26
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár, a csónak és a Sellő fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: átszállás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Kael - bár igyekszik nem jelét adni - némileg megnyugszik, hogy a kapitány is velük tart a hajóra. Átszállás előtt megkéri a kapitányt, hogy hadd léphessen elsőnek és utolsónak a sírbolttá váló (a felirata szerint) Sellő fedélzetére, illetve, hogy senki ne bolygassa a maradványokat - bízzák csak rá.
Ha kérdezik, csak megnyugatótanak szánva, ám vérfagyasztóan mosolyog:
Vannak holtak, amelyek nem akarnak nyugodni....
Ekkor shin-quor-t húz
...amíg bele nem néznek Mortar szemébe.

A sellő fedélzetén aztán sorba rakja a "leleteket" - alighanem mindenki boldogan átengedi neki ezt a feladatot - és elbúcsúztatja a lelküket, ám kivont karddal és nyitott harmadik szemmel.

Végezetül még egy kísérletet végez el: kimer egy vödör olajos vizet a tengerből, majd miután kerített rá valamit, ami az esetleges lángokat elfolytja, egy lángoló szövétneket (amire pár soros engesztelő imát rótt előzőleg) vet bele.

Ha a víz nem elég olajos ahhoz, hogy lángra lobbanjon, javasolva Xao kapitánynak, hogy ne lékeljék, hanem gyújtsák a hajót.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. Július 12. 14:04:07
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Árnyak tengere
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Korábban Kiina:

Kiina válaszát követően önfeledten nevetek fel van igazság abban amit mond, de egyből felrémlik előttem a bozótzúzó ami önfeledt horkanások közepette csörtet előre a célja felé valami erdei finomságot túrni magának.

-   Igen igazad van Kiina de Abryss-nak és a bolygószellemnek a bozótzúzókra is szükségük van és most kérésednek megfelelően a bozótzúzó elcsörtet célja felé ám egy magamfajta barbártól nem várhatod el a kulturált ajtóhasználatot.

Távozás közben a sitysi lakájokat megszégyenítő lágysággal csukom be a kabinajtót.

Később átszállás:

Vanina kérdésén teljesen meglepődök, ha jó bozótzúzó lennék, akkor itt lenne az alkalom, hogy szellemileg verbálisan ízzé porrá zúzzam, és mellette megalázzam. A sértettség és irigység hajtotta kicsinyes dühömet félresöpröm miközben válaszolok neki.

-   Az Árnyak tengerén hajózunk, de nem látok árnyakat. Nem tudom mi vár rátok odaát bármi megtörténhet, de a nyomasztó környezet ellenére nincsen bajlós előérzetem.

Az átszállást a Kufár mellvédjéről figyelem utána a fedélzeten a hajóorrban az idő elütése végett elvégzek pár formagyakorlatot.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Július 12. 17:16:46
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Az átszállás újra szembesít azzal, a természet ereje bármikor úrrá lehet az embereken. Túlélés mindenek felett. Nincs morál, nincsenek viselkedési szabályok. Aki gyenge, az vész el először: az idősek, a gyermekek, a gyermektől megfeneklett terhes nők... Mind teher, mind lemorzsolandó.
Őket zabálják fel először, őket ütik agyon, hajítják ki az erősek, mert az élet törvénye nem ismer emberi szentséget.
Azt csak az ember találja ki a maga üdvére...
Nézem a holtakat, a tárgyakat körülöttük, a pózt, amiben kiszenvedtek, és latolgatom, én meddig húznám. Mikor csapnák szét az én koponyámat, ha a Kufár a többi hajó sorsára jutna.

Az értékesnek mondott szállítmány perpillanat nem is érdekel. Értékes az volna, ha a kiút módozatára jönnének rá, és elhagynánk ezt az áramlás nélküli pontot. Se a szél, se a víz nem mozdul. Rög ez a hely a világ ereiben.
Csodálom hogy Lan nem érzett semmi baljósat. Mondjuk a halál önmagában még semmi, akkor sem, ha adott helyre sok jut ki belőle. Bár a csatamezők is nyugtalan helynek számítanak az érzékenyebbeknek.

Visszaérve a hajónkra véremet fakasztom, és egy kupa vízbe eresztem. Nézem a paca alakját, mintha abból megtudhatom, lesz holnap, vagy később indulás, vagy ugyanolyan ábrándokat kergetünk, mint azok, akik felették egymást. A sebhelyét megnyalom, és savanyúan gondolok arra, nem is áll olyan messze tőlem a vérmágia.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Július 15. 19:56:20
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Az egyik matróz rontástól óvó jelet ró a levegőbe az ujjaival, és a korlát felett hegyeset sercint az obszidián fekete vízbe, aztán Elassorhoz fordulva válaszol
-Elátkozott hely ez, és elátkozott minden csecsebecse, ami azoknak a hajóknak a mélyén pihen. Pusztulást és halált hozhatnak bárkire, aki csak hozzájuk ér! Az értékeikhez makacsul ragaszkodó holt lelkek jeges érintése által! - suttogja az utolsó mondatokat, melyet Kiina nevetése akaszt meg, miközben a korláton egyensúlyozik.
-Mesebeszéd! Még nem láttam olyan csontvázat – sem hősét, sem közönséges halandóét, amely matróznak csapott volna fel! - kapja el az egyik kötelet, és csúszik le a csónakba.

-Xao a vacsora után kedvenc pipáját tömködi, és készül rágyújtani, amikor Elassor előhozakodik azzal, hogy másnap szeretne ő is átszállni a másik hajóra. Megáll a keze a pipa tömködése közben, és Elassorra tekint.
-Sok értelme nincs, de ahogy gondolja – von vállat és egy vékony pálcika végét meggyújtja az egyik gyertya lángjánál, hogy azzal gyújtsa meg pipáját. A térkép elkérésére már szipákol párat a pipából, aztán egy kézjellel utasítja Osát, aki nemsokára egy részletes térképpel tár vissza a hóna alatt, majd Elassornak adja át a finom papirost.

Kiinát nem nehéz fellelni – a fő árbocnak támaszkodva nézi a csillagokat. Elassor érkezésére felmutat

-Minden egyes lenyugvó nap oda kerül fel, hogy tovább ragyogjanak az éjszakai égen. S ha már elunták a nézelődést fentről, hullócsillag képében jönnek le, hogy tanítsák az embereket - Aztán észreveszi a feltekert térképet
-Az mi? - tudakolja. Elassor zavaros magyarázatára felvonja az egyik szemöldökét.
-A kard soha nem vágja meg magát – válaszolja komoly arccal bólintva, miközben leül a sarkaira, hogy közelebbről tudja tanulmányozni a térképet.
Érdeklődve hallgatja a magyarázatot, és bólogat közben.

-Északnyugat... - suttogja
-A hely, ahol meghal a nap – közli, aztán feláll
-Köszönöm, hogy ezt megosztotta  velem – sokat elárul önről – mosolyodik el, és elsétál.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Július 15. 19:58:58
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kael a Sellő mellé simult, és annak ütemesen nekikoppanó csónakban megkéri Xaot, hogy hadd léphessen ő elsőnek a fedélzetre. Láthatólag ez a kérés nagy megkönnyebbülést hozott az evezősöknek – mindössze Kiina szól közbe
-De akkor indulj már! Ne tarts fel minket! :P
A kapitány bólint
-Hallotta a hölgyet – öné az elsőbbség! - mond le ő is arról, hogy elsőnek lépjen a hajóra.
A Sellő tegumentumának semmi nyoma – szó szerint halott a hajó. A hajó gyomrában lel rá arra a holttestre, amely egy, a hajót óvó jelekkel telefaragott gerenda mellett nyugszik, telis-tele tűzdelve faszilánkokkal. A gerenda bár legalább két arasz széles volt, de középen kettéroppant – mintha belülről robbant volna szét – s a a fa rostjai kuszán merednek mindenfele. A halott férfitől pár lépésnyire egy csorbult balta pihen a földön. Úgy tűnik, hogy ő lehetett a felelős a tegumentum megszűnéséért.  A legényég a hajó átvizsgálása után inkább a fedélzeten marad – a feladatuk is oda köti őket, és a lenti szörnyűségek is elvették a kedvüket a további felfedezéstől. Kiina talán az egyetlen, aki engedve kíváncsiságának jobban körbenéz, de ő is hamar megunja a hasztalan lődörgést, és inkább a kapitányi kabint kezdi átnézni. Így már senki nem zavarja Kaelt abban, hogy a fedélzeten összegyűjtse a maradványokat. Igaz a tengerészek megjegyzik, hogy az úr inkább a közös hálóban tehetné mindezt – nehogy napszúrást kapjon...
A fedélzeten Kael illőn búcsúztatja a halottakat – a legénység gondterhelt tekintetétől követve. Bár számított némi „ellenállásra” – de a lelkek már rég távoztak – így semmi nem zavarja meg a szertartást. Az utána következő próbát, melynél az olajos vizet próbálja meggyújtani Kiina is kíváncsian asszisztálja végig – s mikor látja, hogy nem sikerül meggyújtani a fekete olajat a víz színén, kuncogva megjegyzi sytisi nyelven Kaelnak

-Jaj, ennek nem ez a módja! :D - Szól, és beszalad a kapitány kabinjába, ahonnan kisvártatva vissza is tér.
-Ezt nézd! ;D - vigyorog rá Kaelra, majd a vödörben pislákoló láng fele int, mire az karnyi magasságba csap fel fehér éles fénnyel – köszönhetően annak a pornak, amit a könnyed mozdulattal szórt a lángok közé. A lángok ahogy jöttek, úgy töpörödnek megint össze egy szempillantás alatt.
-Így kell ezt csinálni! ;) - veregeti vállon Kaelt, és elégedetten elsétál.
Xao viszont a lobbanásra odasétál Kaelhoz - aki miután Kiina távozott – felveti a kapitánynak, hogy inkább gyújtsák fel a hajót. Xao töprengve néz Kiina után, és a szakállával babrál, aztán Kael fele fordul

-Ha biztos abban, hogy egy égő hajó roppant hője nem gyújtja meg az olajat – akkor lehet róla szó – válaszolja – de látni rajta, hogy van némi kételye, hogy jó ötlet-e?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Július 15. 20:01:06
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Az átszálláskor Kael a kapitánytól magának kéri az első és az utolsó jogát, már ami a fedélzetre lépést illeti – amit Xao nem is tagad meg tőle – mindössze Kiina türelmetlenkedik kicsit. A Sellőn Kael „feltalálja” magát – és tisztes búcsúztatást tart a holtaknak – igaz a fedélzeten – amit a tengerészek zokon vesznek, mert így kerülgetniük kell Kaelt és a maradványokat, ráadásul a látvány folyamatosan emlékezteti őket arra, hogy milyen sors vár rájuk, ha mégsem sikerül a kapitány terve... Kiina is hamar végez a hajó „átkutatásával”, és a korlátnak támaszkodva figyeli a matrózok munkáját az indulásig.

A Kufárra visszatérve Vanina bár sejti, hogy Xaonak van ötlete a menekülésre, a tervét csak a vacsora után osztja meg a kapitány. A Kufár ezen estéje csendesebb, mint az eddigiek – a Sellő némasága mintha átragadt volna a Kufára is, és hatalmába vonta volna. Ez az este az elmélkedésé, számvetésé lett. Másnap már Kiina sem vágyik a Sellő fedélzetre – ellenben Sterrard úr úgy dönt – kielégíti felhorgadó kíváncsiságát, és a matrózokkal tart.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Július 15. 20:02:13
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Lan
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Lan napja teljességgel nyugodtan, eseménytelenül telik a Kufár fedélzetén. Mindössze a Sellőről hallik át néha egy-egy kiáltás, reccsenés vagy puffanás, ahogy a vitorlázatot bontják a matrózok. Osa és a kerekded szakács könnyed gyümölcslevessel rukkol elő délben, amely a melegre való tekintettel igen jó ötlet volt.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Július 16. 21:04:38
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Sellő
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Másnap Elassor is áthajózik a Sellő fedélzetére – ahol a matrózok tovább folytatják a vitorlázat bontását. A fedélzet orrészében az elülső árboc vitorláját levágták, és most mint függöny lóg le a rudazatról a fedélzetig. Mögötte emberi maradványok vannak gondosan egymás mellé helyezve, legalább egy tucat – a javuk csak csont, de van pár darab, amelyeknek a csontjaira aszalódott a hús, szinte mumifikálódtak a száraz melegben.
Az egyik matróz szerint a bűnösöket könnyű megismerni – azok aszalódtak össze – mert ők ették meg a többieket... A hajó gyomrában feketére száradt vérfoltok, felborogatott berendezés és széthasogatott ajtók mesélnek az itt tombolt erőszakról. A lámpás hunyorgó fényében egyedül felfedezni a hajó végleg sötétbe zuhant helyiségeit szinte tapinthatóvá teszi a napvilágnál gúnyosan kikacagott rémmeséket. És a Sellő nem is marad néma eközben. Hol a fedélzeten puffan valami, hol az ember mögött reccsen meg egy ajtó, hol halkan ropog valami a sötét mélyén. Igaz, azt állították, hogy nem találtak senkit idelent, de vajon tényleg nem maradt a hajó egyik titkos zugában senki sem a sötétbe és őrületbe burkolódzva?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Július 16. 21:06:00
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Délután a csónak megrakodva vitorlarudakkal és két lezárt ládával végleg eltávolodik a Sellőtől – melynek fedélzetén két hordó szurkot kentek szét indulás előtt. Kaelt érte a megtiszteltetés, hogy utolsó csónakba szállóként égő fáklyát hajítson rá. A lángok először csak óvatosan távolodnak el a fáklyától, majd felbátorodva, egyre gyorsabban, üvöltve veszik birtokba a hajót. A matrózok serényen húzzák az evezőket, és minden egyes nagyobb durranásnál behúzzák a nyakukat, kivéve a kapitányt, aki szálegyenesen áll a csónakban, és  a lángokba burkolódzott hajót nézi. A hajó főárbocáig, majd azon túl több ember magasságba csapnak a lángok, mintha a tűz síkjára nyíló átjáró lenne. Ahogy pattannak el a kötelek, úgy kezd el egyre inkább imbolyogni az infernó közepén a Sellő, és hangos ropogással-recsegéssel dől ki a főárboc, oldalára döntve a hajót. A víz sistereg, és arasznyi lángok futnak szanaszét, táncolnak a hajó körül, ahogy az olaj is lángra kap. Aztán a Sellő ropogva, bugyborékolva, gőzfelhő fátyla mögé rejtőzve, elnyújtott sóhaj keretében végleg a fekete víztükör alá merül egykorvolt utasaival.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Július 16. 21:10:11
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kael amikor megkeresi Kiinát, hogy ismertesse vele, hogy mire ébredt rá, Kiina éppen a csörgődobjának szalagjait rendezgeti. A dobot félreteszi, és figyelmesen hallgatja a beszámolót. Amikor Kael végzett vele, karba fonja a kezét
-Bár én nem igazán értek hozzá  ;D – vigyorodik el – valóban a műveletlenebb pórokon keresztül lehet a legkönnyebben bejutni egy kolostor védművébe, ha gyengébb az akarata egy szellemnek. De miért veretné szét egy szellem a védművet, amikor már amúgy is bejutott, és azt csinál amit akar?- kérdezi lágyan sytisi nyelven, miközben körmével a dob egyik csörgőjét kocogtatja.
-A csontokra pedig nem tudok néked mit mondani – nem ismerem a hajósok szokásait. Engem elhunyt mesterem teteme sem zavart – majd két nyárig laktam vele egy fedél alatt, amíg Vanina meg nem szólt érte – mosolyog Kiina Kaelra.
-Ám biztos ami biztos, inkább szóljunk Xaónak!  - Javasolja Kiina
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Július 16. 21:15:38
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A nap maradékát is hasznosan töltik – a csónak végébe kötött kötéllel, mely a Kufár orrához van erősítve – kemény evezős munkával elkezdik vontatni azt. A fedélzeten pedig jókora evezőket ácsolnak a Sellő vitorlarudazatából, hogy majd ezzel is rásegítsenek holnap. A vontatás kifulladásig tart – de így is szemmel látható a haladás...

Xao udvarias érdeklődéssel fogadja Kaelt, és azt a feltételezést, hogy a Sellő védműve azért semmisült meg, mert egy külső akarat sugallatára az egyik matróz szétverte. Éppen nyitná már a száját, hogy megjegyezze – ahhoz el kellett hagynia a matróznak a Sellőt – de aztán  csak az egyik áthozott ládára pillant. Hisz azok tartalmáért pont ezt kellett tenniük.
-Érthető az aggodalmuk – ám szerintem a Kufár elég erős és éber ahhoz, hogy észrevegye, és helyén kezelje, ha valakit megszállnak. A ládák tartalmától pedig nem tartok – felkerülése pillanatában le lett ellenőrizve az erők síkján. - válaszolja neki(k)

A következő reggel csalódással indul – az éjszakai pihenő alatt az áramlat, mely a Kufárt a napokban ide sodorta, szinte a tegnapi pozícióba sodorta vissza. Xao kapitány a reggeli előtt Osával a fedélzeten felállított asztalnál a térkép fölé görnyed, és több marék számolókő segítségével elmélyülten tanulmányozza a helyzetet. Aztán Xao tapsol egyet, és az asztalról elkezdenek lepakolni a reggelihez. A végéig nem szól semmit,  aztán felugrik a még terített asztalra.
-Figyeljen mindenki rám! - szólal meg dún nyelven, de olyan parancsoló hangsúllyal, hogy minden szempár felé fordul
-Bárki láthatja, aki nem vak, hogy a tegnap délutáni evezés vajmi keveset ért – újra ugyanott vagyunk, mint tegnap ilyenkor. Ha felváltva evezünk – és ebbe a tisztelt utasokat is beleértem – akkor van esélyünk arra, hogy legjobb esetben tíznap múlva elhagyjuk az Árnyak Tengerét, még ha az ellenünk is dolgozik. Onnan még négy-öt nap Merussa. A víz – csökkentett fejadaggal is csak tíz napig tart ki. Márpedig vízre az evezősöknek nagy szüksége van – azon egy ideig ennél jobban nem lehet spórolni – ezzel előhúzza a pipáját, és az asztal tetején állva komótosan elkezdi tömködni. Az emberei inkább kíváncsian várják a folytatást.
-Szóval akinek van valami ötlete, az most álljon elő vele! - néz végig a hallgatóságán
-Kezdjünk el evezni, aztán a tiszta tengerben már lehet halászni valamire, amiből inni lehet!-kiabál be az egyik fiatal suhanc
-Pár napig pepecselni kell vele a konyhában – ha nem vért akar valaki inni – jegyzi meg a szakács -Meg kevés is lenne ennyi embernek...
-Fogjunk be egy tengeri szörnyet, és az kivontat minket! - javasolja az egyik matróz. A kapitány bólint
-Jó ötlet, de ebben a vízben aligha él meg bármi is – nem hogy olyan bestia, mint az volt...
-Kapitány, támasszunk szelet! - javasolja Osa, mire Kiina megrázza a fejét
-Erre nem jár egyetlen szélsárkány sem, akit meg lehetne kérni... -Osa erre felsóhajt, de látszik rajta és a legénységen, hogy bízik Xaoban. A kapitány rátok néz
-Nos, kedves utasaink, van valami javaslatuk? ::) - kérdezi inkább kíváncsian, mint kétségbeesetten.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Július 19. 14:36:26
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Megússzuk direkt mágikus közjáték nélkül az átszállást. Xao fosztogat, habár ezt másképp tolmácsolja. Nem helyeslem a dolgot, ám a kapitányban kalmár lélek lakozik: igyekszik hasznot húzni más pusztulásából. Kérdés, ez kivisz-e minket az állóvízből.

Visszaérve beszámolok Lannak a hajókon tapasztaltakról.

A kapitány nyugodtsága egy tervet takart: evezést. Eveznek is a matrózok, de a tenger nem enged olyan könnyen. Xaot ez újabb tervre sarkallja. Minket is be akar vonni az evezésbe:
- Csak ha maga is evez - jelentem ki tömören, mert az sehogy sem járja, hogy a kapitány csak dirigál, más meg nyög. Egy jó vezető nem ilyen. Mondjuk, azt senki sem állította, Xao jó vezető volna, vagy annak kéne lennie.
Aztán jönnek a varázslatot igénylő ötletek, mely már végképp nem az én területem. Xao viszont csöppet sem aggodalmas.
Moccanhatna ez a hajó magtól is. Lélek lakozik benne, másra nem jó, csak az utasok harapdálására, ha azok rosszalkodnak?
Lant és Kaelt fürkészem. Vajon ezek ketten tudnának valamit összehozni, ha megfizetnék az árát?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. Július 19. 15:31:53
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Árnyak tengerén
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

A Kufár szinte semmit sem jutott előre az áramlat ellene dolgozik és makacsul vissza akarja vinni a Sellő hullámsírjáig ahol éh és szomjhalál vár ránk. Xao kapitány még több evezőssel akarja megoldani a problémát amire Vanina válasza mosolyra fakasztó. Hagyom, hogy kifulladjanak az észrevételek és ötletek mielőtt megszólalok.

-   Bár nem vagyok tapasztalt tengerjáró de meglátásom szerint plusz hat nyolc evezős nem fogja megoldani az áramlat okozta problémánkat, még ha magamfajta bozótzúzók is húzzák fáradhatatlanul az evezőlapátokat .– mondatom végén talányosan Kiinara nézek fél mosollyal az arcomon – A megoldás a szél lenne ha van felhősárkány ha nincs, ám a ivóvízre nem lesz gondunk amennyiben a Kufár nem fogja megakadályozni a mennyei tudás alkalmazását, és a bolygószellem energiáinak fókuszálását, akkor naponta akár több hordónyi* friss és hideg forrásvízzel szolgálhatok a kitikkadt evezősök részére. Inkább az élelmezésünkkel lesz baj.

* Tengervizet ihatóvá: Grímoíre 157. 0. 10 Mp.; -10% Átnemesítés (Akár egy hordó sós tengervizet is iható édesvízzé tehetek +10 Mp-ért akár hideg forrásvízzé is „változik”)

-   A tengeri „szörnyek” kapcsán, pedig ha néhány markos tengerész a tengervíz közelébe leenged egy csónakban akkor akár kifürkészhetném van-e a közelünkben olyan lény amely alkalmas és hajlandó vízi igásállattá válni, bár a szellemekkel való kapcsolattartás valójában nem az én asztalom. – jelentőségteljesen Kael-ra és Kiinara nézek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Július 27. 19:38:40
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Xao Vaninára néz, és elégedetten válaszol.
-Ez csak természetes, hisz egy csónakban evezünk – válaszolja halvány mosollyal, aztán Lan fele fordul
-Napi egy hordó tiszta víz több, mint elegendő – hajol meg közben kissé, miközben hangjából elégedettség és megkönnyebbülés csendül ki.
-Ezt figyelembe véve már sokkal nagyobb a mozgásterünk – és ezen az életünk múlhat. Az élelmezésről annyit, hogy a legalsó szinten lakik Nyakas, a szamarunk. Ha muszáj, elkötelezheti magát az élelmezésünk mellett, de az évek folyamán a szívemhez nőtt, és nem szívesen mondanék le a szolgálatairól. Ahogy gondolom kedves utasaink is hűséges négylábúikkal együtt óhajtanak Merussa földjére lépni. Szóval javaslom, hogy amíg lehet, más lehetőségekkel próbálkozzunk  ::) -Szívja meg a pipáját, és egy füstkarikát fúj a rezzenéstelen levegőbe. A kékesszürke füstkarika lustán tágulva tekergőzik.
-A víz halott – válaszolja Kiina -Az apró homok elriasztja a vízi élőlényeket. Ami pedig magát a tenger szellemét illeti... Nos - túl nagy, hogy meg merjem zavarni.
Xao Sterrard úrra, majd a csendben elmélkedő Kaelra néz.
-Akkor minden lehetőséget számba vettünk?   ::) - kérdezi, s újra kifújja a pipafüstöt. Most egy vékony, nyílvesszőre hajazó hosszúkás füstpamacsot fúj, át a lassan szétfoszló füstkarikán. Elégedetten szemléli az eredményt, aztán ha nem szól senki, lelép az asztalról
-A nehéz időkben nehéz döntéseket kell meghoznunk – szól hozzátok
-Vagyis eljött az ideje, hogy még egy lehetőséget megvizsgáljak – ha megbocsátanak – biccent felétek, és sarkon pördülve határozott léptekkel távozik a fedélzetköz fele. Osa a tisztelet jelét rója a levegőbe
-Tisztelt utasaink, amíg a Kapitány informálódik, addig ki óhajt még italt? Friss zöld teával, vagy almaborral szolgálhatok... - említi meg dún nyelven a választékot. Ahogy a Kapitány távozik, néhány tengerész rontástól óvó jeleket rajzol a levegőbe, és feszült várakozás szinte tapinthatóvá válik a fedélzeten. Aztán az egyik hidegfáklya eddig moccanatlan fénye is megremeg.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Július 27. 19:39:52
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Lan
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Hirtelen változás történik az erők síkján – a Kufár auráján remegés fut végig, és két-három szívdobbanásnyi idő alatt eltűnik. Volt-nincs tegumentum...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Július 27. 19:40:58
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Vanina köve egy szívdobbanásnyi idő alatt kissé felmelegszik, és csak lassanként hűl vissza.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Július 27. 19:43:44
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kiina a teáját kavargatja éppen az asztalnál, de félúton megakad a mozdulat.
-Remek – dünnyögi abrínul bosszúsan, aztán Vanina fele fordul.
-Azt hiszem, még nincs okunk aggódni – szól hozzá miracleai nyelven, de nem úgy tűnik, mint akit jó kedvre derítenének az események. Aztán inkább Kael fele fordítja a figyelmét, és a teáját kortyolgatva érdeklődve figyeli, hogy mit is csinál Mortar felkentje.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Július 27. 19:45:08
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Elassor látja, hogy a tengerészek feszülten várnak valamire, és hogy útitársaira is hamar átragad az izgatottság, amikor a tartójában máskor egyenletes fényt biztosító mágikus fáklya fénye picit megrebben.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Július 29. 21:11:15
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Idézet
Kiina a teáját kavargatja éppen az asztalnál, de félúton megakad a mozdulat.
-Remek – dünnyögi abrínul bosszúsan, aztán Vanina fele fordul.
-Azt hiszem, még nincs okunk aggódni – szól hozzá miracleai nyelven, de nem úgy tűnik, mint akit jó kedvre derítenének az események. Aztán inkább Kael fele fordítja a figyelmét, és a teáját kortyolgatva érdeklődve figyeli, hogy mit is csinál Mortar felkentje.

Kael lelki szemei előtt - ahogy ellobbant(?) a Kufár tegumentuma - megjelenik Xao kapitány, ahogy baltával bontja a Szívet, úgyhogy mire Kiina
Vaninához fordul, már féltérden áll és botkészletéből már ujjnyira ki is vonta a lélekpengét.

Most menjük a Kufár Szívéhez - mondja, Lanhoz, Kiinához és Osához címezve, bár kevéssé törődve azzal, hogy mások is hallják.
A most pedig MÁR MOST RÖGTÖN. - ad még egy kis nyomatékot, bár az ujjnyira látható pengét visszatolja és - úgy általában mindenki felé - meghajtja a fejét.

Végül - remélhetőleg már menet közben - hozzáteszi: Persze Xao kapitány úrnak is szólni kellene, ha nincs épp ott...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2015. Augusztus 01. 10:32:28
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor

Miután megmutattam Kiinának a térképet utána számomra furcsán reagált, és ez nyugtalansággal töltött el. "Talán tudja hogy nem mondok igazat?" "Talán azt is tudná miért vagyok itt?"
Ez egyre mélyebb... És úgy tűnik nem tudok úszni, így minden pillanat fulladással fenyeget.

Másnap én is felkerültem a csónakba, Nem ez az első hajóutam, így dinamikusan le tudok mászni a csónakhoz.
"Egy hosszú kalandos út kezdődik el"
- Jó napot, tudnak valamit mesélni mit találtak a hajón? - kérdezem a csónaktársaimtól, remélve nem gúnyosan és haragosan válaszolnak. Az út során a roncsot szemlélem, vizslatom.
"Régen szép hajó volt de a törések, szakadások, hajó-csonkítások elvették a javát ennek. Megnéztem volna új korában."
Amikor átérünk a Sellőhöz, a matróz urak hozzálátnak a hajó szétszedéséhez. Azonban a titokzatos hangok és a titokzatos hajó miatt a kiráz a hideg.
"A halál bűzét érezni mindenütt... Aszalódott testek és ropogó padlók, titokzatos hangokkal, a tenger elfojtott morgásaival és nyikorgó ajtókkal feldíszítve egy igazi rémálom lehetett. " Szerencsére este álmodunk. Nappal élünk...de.. Mi van ha este álmodjuk a rémálmot nappal meg megéljük?"
 Megnézem a holttesteket távolról. "Kevésnek tűnnek egy ekkora hajóhoz. Lehet vannak még itt lenn mások is?"
Majd a fedélzetközbe lépek le, óvatosan haladva, kardomat előhúzva.
"Micsoda kalandos hely... Csak találnék valami értékeset! Vagy olyat ami Nagy Dalba illő! - lépésről lépésre haladok, megvárom míg a szem hozzászokik a sötéthez, így " ha nem is látok jobban... De mások se látnak engem jobban."
Majd, ha végigkutattam, vagy pediglen már a matrózok végeztek, és mindenki indult vissza akkor felmegyek újra a fedélzetre, ha találtam bármit egy egy ruhadarbtól kezdve akármiig azt magamhoz vettem.
Azokat szorongatva mentem vissza a fedélzetre és mászok le a csónakba.
Hátranézve a hajót apró szikrákból keletkezek lángnyelvek nyaldosták, majd végleg a tengerbe sodorták

A további napokban csónakokban eveztek a matrózok, és ezzel haladt előre a Kufár nevezetű hajó. Szerencsére az utasokat felmentették az efféle munka alól. Nem volt szükséges. Mármint szükség lett volna ránk, de tényleg egy - nem is erős- ember evezése maximum napi öt lábbal növelné a megtett távolságot.
"Én pedig ilyen téren.... Ráérek."
Egyazon csónakba kerültem, mint a zsoldoskompánia, és ennek nem igazán örülök. Nem hinném hogy ezek a kifinomult lelkek jól fognak bánni velem. Talán vêletlen vízbe is fulladok... Ki tudja? Az a harcos nő a legroszabb... Bár nem kétlem hogy a finommodorú férfi is szivesen végezne velem... Talán mindegyikük kivéve a nador lányt. Ha ő is jobb lesz ha vízbefojtom magam itt és most. Majd elgondolkozok... Az a fennhéjázó nemesúr vajon most azon agyal hogy végezzen velem? Biztosan tudom hogy ő sem engedne szabadon. Sokkal biztonságosabb egy halott-, mint egy élő nem neked dolgozó informátor.
Másnap azonban újra ott állt a hajó mint tegnap, én csak néha figyelek a beszélgetésre inkább a távolba nézek. Kutatom a tengert, óriáshalakat keresek a távolban. Néha visszapillantok a beszélgetőkre. Éppen a kapitány hirdette ki a tervét. Merjen bárki ellenállni, az vízbe végzi. Veszem észre a matrózok arckifejezésén.
Megrántom a vállam. - Értem jóuram, jól értem, ha evezünk, akkor ugyebár a hajó tagjainak számítunk tíz napig... Azt kérem ne felejtse el eszembe jutattni hogy visszakérjem arra a tíz napra számítandó díjat és a tíznapos munkabéremet. - mondom mosolyogva, az arcát fürkészve, majd megragadok egy lapátot és evezni kezdek. Közben... Már megint az a nő  elkezd visszaszövegelni, bár meg kell valljam érve vitathatatlan. Ha a kapitány nem evez őt dobják vízbe. Itt még a Kufár se mentené meg.
Ezután javaslatok ezrei törnek elő. Én csendben figyelek majd beszúrom:
- A hajóroncsok szellemutasait fogjuk be esti munkára. - gondoltam hozzátoldok a hülyeségek sorához egy újabbat.
"Úgy tűnik ezek nem csak kalandozók hanem egytől egyig bűbájosok is hiszen ki ne értette volna félre a pillantásokat. Amikor a Lan nevű férfi mondja hogy a tengervizet ivóvizzé varázsolja, és beszél a tengeri állatokkal."
Kiráz a hideg. Majd Kiina említi hogy a tengervíz halott. Erre még jobban kiráz a hideg.  Nem tudom milyen az élő tengervíz, de ha még ez is a halál bűzét ontja magából akkor végem.
Majd előáll a kapitány úr egy végső ötlettel. Remélem működni fog. Közben Osa megkínál teával.
- Köszönöm, kedves magától. - majd aprókat kortyolok belőle.
Majdnem visszaköpöm mikor látom a fáklya megmoccanását.
- Mi a hét ördög fattyja volt ez?!
Idegen nyelven beszélgetnek Kiináék, majd az ismeretlen férfi kiabálni kezd, majd a zsoldosok futva indulnak el a fedélzetközbe.
Mint jó dalnok, a többieket követve megyek utánuk, kiváncsiságtól fűtve.
- Várjanak hova szaladnak!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. Augusztus 01. 13:11:15
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A tegumentum aurája semmivé enyészik ami bizonyos szempontból jó bizonyos szempontból rossz de jelenlegi helyzetünkben a hátrányok csekélyebbek mint az előnyök az szigorú de óvó aura szertefoszlásával Kaelból kitör az utasíthatnék aminek röviden vetek véget.

-   Tudtommal Mortar felkentje áll a szolgálatomra egy éven keresztül és nem én szolgálom pillanatnyi fellángolását és ha most megbocsájtotok gondoskodom a friss és üdítő vízről a hajón utazók számára – meghajolok a társaság felé majd megkeresem a fedélzetmestert és a szakácsot.

A fedélzetmestertől és a szakácstól kérem, hogy vigyék a fedélzetre az egyik legidősebb friss víz tárolására használt üres hordót, majd egy másik kisebb hordónak kiüttetem a fedelét és kötéllel átfűzve tengervizet húzatok fel a fedélzetre. A nagyobb üres és a kisebb tengervizes hordót egymás mellé állíttatom, majd aurámba vonom és rítus (6 kör) kíséretében idézem meg, a mágiát amellyel friss és üde forrásvízzé  nemesítem az olajos tengervizet miközben emlékeimbe idézem a hegyi kolostor körül fakadó jéghideg forrás emlékét. Amikor a tengervíz átváltozik tiszta jéghideg forrásvízzé intek a matrózoknak, hogy töltsék át a nagyobb friss víz ideáját őrző öreg hordóba, majd újabb adag tengervizet húzatok a fedélzetre miközben a nagyobb hordót kiterjesztett aurámban tartom és a varázslatot is fenntartom. A műveletet egészen addig ismételtetem amíg a nagyobb hordó színültig  meg nem telik, majd jelzem, hogy lehet kiosztani a friss vizet a legénység számára.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Augusztus 01. 21:06:10
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Xao válasza egyelőre megteszi, tettei majd hitelesíti szavait. Lan fejtegeti, megoldhatja az ivóvíz problémáját. Fifi egyelőre megússza, hogy élelemmé váljon, és bánnám, ha a feldolgozására kerülne a sor. Mindamellett ha a szükség úgy hozná, képes volnék a saját életemet az övé elé helyezni.
Kissé haszontalannak érzem magam, ám résen kell lennem. Nem tudom, Xao milyen módon válogatta ki legénységét, és vajon bajban összetartóan viselkednek, vagy elszabadul a pokol. Ugyanez ránk is igaz. Mi sem állnánk ki a hűség próbáját, így a túlélési esélyeink elég harmatosak.
De ne legyen igazam. Készülök a rosszra, remélem a jót.
Kövek furcsát cselekszik és kiszalad a számon anyanyelvemen:
- Ez mi volt?
Úgy nézek körbe, meg a kapitányra, mintha ő tehetne róla. Kiina nyugtat, szerinte ez semmiség, és lehet, hogy így is van, de a könnyelműség most nem barátom. Zöld teát kérek, éber akarok maradni, és utazásunk alatt először sajnálom, nincs velünk egy általam is elfogadható karizmatikus vezető, aki kiosztja nekem a feladatom. Mert néha jó az, ha nem nekem kell ezt meghatározni. Kényelmesebb, mit tagadjam.
Nesze, ilyen a, ha a magad ura vagy.
Ó, igen. Édes könnyelműség, lesz még ennek böjtje. Úgy döntök, irány a fedélzet és szemmel tartom a környezetünket - meg a legénységet.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 05. 20:16:52
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A kapitány, amikor Sterrard úr pénzügyi kérdéseket feszeget, töprengve méri végig.
-Szóval az úr még pénzt is kérne azért, hogy élve akarom Merussáig eljuttatni? -Kérdi érdeklődve -Nos, árulja el, nem lenne-e méltányosabb, ha a viteldíj felét visszafizetném Önnek, hisz félúton vagyunk - és az egyik itt veszteglő, Önnek tetsző hajóra átvitetném?  ::)- int a hajótemető fele -Ott kedvére megalkudhat a továbbutazás mikéntjéről és hogyanáról. Így nekünk is több élelem, víz maradna, és Önnek sem kéne az evezésig lealacsonyodnia a túléléshez – ajánlja fel a lehetőséget.
Amikor pedig a többi hajó legénységéről ejt szót  Sterrard úr, Xao csak annyit fűz hozzá:
-Remek ötlet! Ugye nem okozna nagy kényelmetlenséget Önnek, ha megkérném – este szálljon át, és győzze meg az ottaniakat, hogy segítsenek. Egy próbát megérne... -válaszolja kissé kimérten. Úgy tűnik, hogy a kapitány mintha kissé megorrolt volna Sterrard úrra.


A kapitány távozása után Vanina is meggondolja magát – s zöld teát kér Osától, aki készségesen tölt neki egy bögrényit a forró, illatos italból. 
-Egészségére! - szól Osa miután végzett a kiszolgálással.

Kiina érdeklődve szemléli Kael tettre készségét, de nem úgy tűnik, mint aki a felszólításra fel fog pattanni ültő helyéből.

-Úgy érzed, hogy felkészültél rá?  ::) - kérdi halkan a bögréje mögül, és aprót kortyol belőle, hogy aztán lassan az asztalra tegye, miközben folyamatosan Kaelon tartja jégkék szemeit.
Lan közbeszólására viszont grimasz fut át az arcán, és kényelmesen feláll az asztal mellől.
-Akkor lássuk a medvét! - szól végül Osához dún nyelven, de annak értetlen tekintetére pontosítja, hogy mire gondolt
-Mármint a Kufárt!
Osa bólint, így feje tetején csutaknyi szétálló copfja is belerezeg
-Ha óhajtják! - rója a levegőbe a tisztelet jelét. Ezzel megfordul, és apró, de szapora léptekkel megindul a lépcső fele. Kiina vet egy pillantást Vaninra, majd Lanra - aki a fedélzetmester fele indult meg. Megvonja a vállát, és Osa nyomában távozik a fedélzetről. Sterrard úr felszólítására csak annyit szól hátra
-Ha nem akar lemaradni, szedje a lábait - azért vannak!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 05. 20:18:26
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Lan
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Lan megindul a fedélzetmester fele – Kiina, Kael és Sterrard úr viszont inkább Osa vezetésével a hajó gyomra fele indulnak. Vanina pedig bár a fedélzeten marad - és a legénységet és a láthatárt fürkészi – Lannal sem tart. Úgy tűnik, hogy mindenki megy a saját feje után, és nincs senki aki össze tudná fogni őket. Ha Kiina téved, és nagyobb a baj - ahogy azt Kael gondolja, akkor a szétforgácsolódó csoportot könnyebb apránként felmorzsolni...
A fedélzetmester végighallgatja Lan kérését, s megtörölgeti gyöngyöző homlokát.
-Hallom és engedelmeskedem! - szól, és int két, a közelben a korlátnak  támaszkodó és füleit hegyező emberének.
-Hallottátok! Hozzatok fel két üres vizes hordót! A legrégebbit meg egy közepeset! - kiáltja el magát. Azok csak bólintanak, és nem túl nagy lelkesedéssel azok is megindulnak a fedélzetről a hajó gyomrába vezető lépcső fele.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 05. 20:22:59
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kael, Kiina, és Sterrard - Osa vezetésével eltűnik a hajó gyomrában. Vanina is feláll teájával a terített asztal mellől, és a távoli horizontra emeli tekintetét, miközben a nyakában lógó kő lassanként visszahűl. Az egyik oldalon végtelenbe vesző obszidián víztükör, a másik oldalon pedig a számtalan végleg itt ragadt hajó látképe fogadja, ahogy tegnap, és tegnapelőtt is. Látszólag semmi nem mozdul, de erre rácáfolnak a távolabbi hajók felől időnkét érkező nyikorgások, roppanások, sóhajtások. Az áramlat, mely foglyul ejtette őket, továbbra is markában tartja őket, és nem enged. A legénység nyugtalan, de a fedélzetmester utasítását eszükbe sem jut megkérdőjelezni. A többség ráérősen végzi azt a kevés munkát, amit a vesztegelés mellett is el kell végezniük – a többiek az árnyékokba húzódva találgatják, hogy a kapitány most mivel fog előrukkolni. Mivel a többség szerint biztosan van valami ötlete.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 05. 20:24:35
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Elassor, Kiina, és aki még lebattyog utánuk
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Osa a hajó legalsó szintjére vezeti a csoportot, ahol a kovácsműhely, és a lábasjószágok is helyet kaptak.  A tat alatti részt egy faragott fal választja el a hajó többi részétől, és egy díszesen faragott ajtó vezet át rajta. A gazdag fafaragás mindenféle furcsa szimbólumok egyvelege, mely még mindig halványzöldesen derengő fénnyel világít.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 05. 20:25:50
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Egy gyors pillantás az Erők síkján - látszólag a faragás egyetlen pontját sem szövik át a mágikus energiák.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 05. 20:43:34
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Elassor, Kiina, és aki még lebattyog utánuk
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A két nem túl beszédes kovács – Rashu mester és a másik, fiatalabb – Haren - most kissé feszülten fülelnek. Ugyanis az ajtó túl feléről fojtott vita szűrődik át:
-... vitatom, hanem a mértékét! Pofátlanul visszaél a helyzettel barátom! - hallik ki a kapitány hangja
-Egy szóval sem mondtam, hogy el kell fogadnia! - hallatszik egy mély, öblös hang, amit még soha nem hallottatok – ám attól tartok, hogy most egy árva tengeri kígyó sincs a környéken, mint legutóbb, és vészesen fogy az ideje... Kapitány! - hallatszik ki az elégedettség a hangból
-Azért nem annyira – friss vizünk annyi van, hogy belefulladhatunk, és ha kell, levágjuk a hátasokat is – érkezik a könnyed válasz
-Felőlem visszatérhetünk az Alkura két hét múlva is, de akkor már picit emelnem kell az árat... - jön a kaján riposzt
-Nem engedek a zsarolásnak!
-Pedig kéne  ;D – jön a fölényes válasz - azt a halpucolót pedig dugja vissza! – az ismeretlen hang a kárörvendésből  inkább fenyegetővé válik.
-Hogy miért viselem el magát!  >:(- fakad ki Xao
-Mert jövedelmező – jön a szkeptikus válasz -S ne felejtse el, hogy én meg tudom menteni a hajót, nem úgy mint az utasaink. Szóval a helyzetre való tekintettel lehetne kedvesebb is velem. Talán még az árból is engednék...
-Kötve hiszem!
-Ez igaz, de megpróbálhatná...
-Elegem van magából! - fortyog Xao
-Mindjárt megsajnálom! Az utasokat majd küldje hozzám, s velük is megalkuszom. Magának meg ott az ajtó, és ne felejtsen el egy háromfogásos ebédet leküldeni Osával! - röhög fel
Az ajtó ezek után kinyílik, és Xao lép ki dühtől szikrázó szemekkel.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Augusztus 06. 11:59:45
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Kiina Kaellel eltűnik a hajóközben, Lan hozzálát ivóvizet csinálni. A legénység unatkozik, de még bízik, odafenn kevés látni és tenni való akad. Nézem a láthatárt, töprengek. Van itt egyfajta áramlat, csak itt tart. Miért nem fordítják meg azt? Ez  a hely tele van halottakkal. Miért nem vontatjuk ki a hajót a holtak erejével? Morbid ötlet, az sem biztos, kivitelezhető, életem végéig mesélném. Ha lenne kinek, és túlélném az eseményt.
Attól tartok, valamit nem jó oldalról nézünk. A rendelkezésünkre álló eszközök körül forog az agyunk, és nem teremtünk új lehetőséget. Habár felmértünk mindent? Megvakarom a fejem, sajnálom, hogy az eszem nem forgattam elégszer, és mintha a végét járnám elmém határainak.
Egyedül semmire sem megyek.
De össze se dugtuk rendesen a fejünket, a kapitány jelenléte nélkül. Mindenki bedobta, amit gondolt, aztán neki is látott. Ha nem hajón lennénk, fognám Fifit és búcsút vennék ettől az egésztől. Alapjaiban megrohadt, az összeomlás idő kérdése.
Rövidtávú előnyök: ez most a kulcs.
Mivel idefenn jelenleg nincs semmi érdekes, Kiina után indulok. Menet közben signumot cserélek: Miraclea felülkerekedik Sytisen.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2015. Augusztus 17. 08:37:54
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Elassor, Kiina, és aki még lebattyog utánuk

Utolsóként érkezek, de a szócsata végére így is odaérek. Elég heves volt, és nem a kapitány állt győzelemre, azt hiszem. Aztán a vitapartnere az utasokat kéreti magához. A kapitány kilép az ajtón, megpróbálol belesni, hátha megpillantom akihez beszélt.
Tanácstalanul nézek a többiekhez, majd teszek két lépést az ajtó felé, Xao kapitányra szegezve a szememet.
- Most menjünk be? - nézek körbe.
"Eléggé kiapasztotta és dühre lobbantotta a kapitányt... Nem tudni mi az ár, amit kért.. De igen magas lehet... Egyáltalán KI beszélt? A Hajó Lelke vagy mi? Vagy egy nagyhatalmú utas? Esetleg egy démon vagy akármi.."
Majd teljesen akaratlanul is feltör belőlem egy halk, elfojtott nevetés.
"Milyen furcsa..m ha ez a hajó lelke volt, akkor a kapitány maga fejére hozhatta a bajt .. Hisz milyen lehetne a Kufár nevezetű hajó lelke, mintsem mint egy vérbeli, zsugori kereskedő, aki tudja hogy a kapitánynak szüksége van rá, és ezért az árat is jól felemeli biztos"
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Augusztus 19. 09:27:39
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor és KAel
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

"- A hajóroncsok szellemutasait fogjuk be esti munkára. - "

Kael erre a félmondatra felkapja a fejét és farkasszemet néz az elképzelten messziről jött utassal (aki csontig ható hideg jár át egy pillanatra - szemkontaktusos auraérintés és kisugárzott auraérzet), majd "elengedi", mondván:
A kárhozattal még viccelni sem jó, pláne nem Mortar papja közelében.

A novícius elsőre folytatná valamilyen konkrét fenyegetéssel, de aztán "visszaveszi" a rezzenetlen mosolyát és a maga részéről itt és most lezárja az ügyet. "Amíg él, tanul" idézi fel magában egyik mestere mondását.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Augusztus 19. 09:37:38
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Elassor, Kiina, és aki még lebattyog utánuk
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Az árnyékvilágban még zölden derengő, de az erők síkján hétköznapinak látszó faragás láttán Kael vet egy pillantás Osára
(meglepődik? vagy láthatóan "mindig is ilyennek" ismerte?), de a további kérdéseket megelőzi a kapitány és az ismeretlen
kiszűrődő szóváltása.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 20. 20:28:09
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor és Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Amikor Elassor a szellemutasokkal viccelődik, hirtelen mintha fogvacogtatóan lehűlne, szinte megfagy körülötte az amúgy langymeleg levegő, s Mortar papjának szavai űzik azt csak el
„-A kárhozattal még viccelni sem jó, pláne nem Mortar papja közelében.”
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 20. 20:37:20
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Elassor, Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Osa nem lepődik meg túlzottan a derengő jelek láttán, ahogy a többiek sem – feltehetőleg korábban is így nézhettek ki.
Xao kilépve az ajtón végignéz a kis csoporton, végül Sterrardon állapodik meg a tekintete. Behúzza maga mögött az ajtót, melyen át egy fényűzően berendezett kabin apró szeletére láttatok rá.

-Jobban járnak,  ha egyszerre mennek  be – javasolja, és megindul felfele. Az éppen akkor érkező Vaninához is hozzászól
-Nem maradt le semmiről hölgyem! - mondja, és indul meg sietősen felfele.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 20. 20:38:10
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Vanina érkezése Kael körül megkavarja a levegőt – a miracleai körül az elmúlás érzete kering. Jobban szemügyre véve látszólag apró, de egyáltalán nem jelentéktelen változást vesz észre rajta: az eddigi, sytisi signum helyét egy másik, feltehetőleg miracleai signum vette át.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 20. 20:39:31
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Vanina ahogy leér a kovácsok és Fifi szintjére, az eddig zárt, faragott ajtó előtt bukkan rá a többi utasra – még Rashu mester és Haren, a másik kovács is itt van. A kapitány sietősebben a megszokottnál indul meg felfele, de még odaszól neki:
-Nem maradt le semmiről hölgyem!
Kael fürkésző tekintetét érzi magán, Kiina viszont a csukott ajtót nézi utálkozó arckifejezéssel. A többiek inkább kissé tanácstalannak tűnnek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 20. 20:40:44
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Elassor, Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Rashu mester végighordozza tekintetét mindenkin, s megszólal
-Ha öreg füleim nem csaltak meg, holmi alkudozás várna ránk, s gondolom nem az a közönséges piaci fajta. Van köztünk olyan, aki ért az árak leverésének fortélyaihoz? - kérdi
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 20. 20:41:48
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Lan
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Xao ismét a fedélzetre lép, és látható, hogy valami nem túl rég felzaklathatta a máskor igen fegyelmezett kapitányt. Egyenesen Lanhoz siet
-Uram, a kialakult helyzetben tanácsos lenne mihamarabb csatlakoznia a társaihoz – hacsak nem kíván lemaradni a tárgyalásról – javasolja.
Leérve látható, hogy egy kis csoport  verődött már össze a legalsó szinten – a tat alá vezető díszesen faragott ajtó előtt. Minden utas itt van Hajnal kivételével.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 20. 20:49:51
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Végül Lan is befut végszóra – Kiina éppen az ajtót nyitja ki határozott mozdulattal, és be is lép rajta. Bent puha, süppedős szőnyegek fogadják a belépőt, középen gazdagon faragott teázó asztal, körülötte vánkosok. A fényt lampionokba rejtett hidegfáklyák biztosítják. A falakat körbe tájképek, és kalligráfiák díszítik, tövükben több veretes láda pihen, melyből csak az egyik van nyitva, és abban is alig fér el a rengeteg díszes ötvösmunka és egyéb csecsebecse. Ám a tágas szoba legfeltűnőbb jelensége mégis az asztal mögött ülő mázsás férfi. Gazdagon, arannyal hímzett vörös selyemruháját még sytisben vagy abyrnossban is megirigyelnék, nem úgy a férfi megjelenését. A hajó kerekded szakácsa kétszer elbújhatna mögötte. Majdnem teljesen kopasz fejéhez nem túl bizalomgerjesztő, kráteres arc tartozik, és mélyen ülő, apró szemek.
-Jöjjenek be, s foglaljanak helyet! - szól Dún nyeven. Miközben besorjáztatok, egy füstölőt gyújt meg.
-Osa, hozzon ennem! - int Osának sonkányi karjával, aki megfordul, és gyorsan távozik is. Aztán a férfi felétek fordul.
-Én vagyok a Kufár – jelenti ki -Xao azt várja tőlem, hogy menjek el, és hozzak segítséget. Elméletben a kapitány terve kivitelezhető – néz rátok -A Rókalány jelen helyzetében nem tud nektek segíteni – néz Kiinára, aki sértődött arccal hallgatja – ahogy a sytisi varázsló is csak vízzel tud szolgálni, étellel nem – néz futólag Lanra, aztán Kaelon állapodik meg a tekintete -S Mortar felkentje is csak búcsúztatni tud, ha ellobban az élet lángja – fújja el a füstölő lángját, mire az tovább izzva lustán tekergőző füstkígyót kezd eregetni
-Szóval a kilátások nem túl rózsásak, de képes vagyok ezen változtatni, ha megfizetik az árát. Az ár, melyet Xao túlzónak tart nem más, mint... mereng el sokat sejtetően Sterrard úrra nézve, miközben megnyalja húsos ajkait …nos, hogy is mondjam? -néz Vaninára, mintha ő tudná a választ -két-két igaz történet, melyet nem ismerek, és önökkel esett meg.
Kiina erre felhorkan
-Micsoda egy rohadék vagy! - köp a drága szőnyegre -Tudtam, hogy egy mohó, kapzsi számító semmirekellő vagy, de ez túlzás! - lép előre felindultan -Kihasználod, szorult helyzetünket! - szorul ökölbe a keze, miközben dún nyelven átkozódik
A Kufár megvonja a vállát

-Sokallod? - kérdezi egykedvűen -Akkor halld a másik, és végső javaslatomat –  igaz történet, melyet nem ismerek, és önökkel esett meg - a Rókalányt kivéve, aki három történettel kedveskedik nekem, mert ezzel váltja meg a többieket.
-Ezt még megkeserülöd! - csikorgatja Kiina a fogát, és ha nem fogja vissza valaki, rögtön a Kufárra veti magát.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2015. Augusztus 21. 16:48:08
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor Thunderlaugh mint Zegherovi Sterrard.


Amikor kimondom a szellemutasokkal való komolytalan tanácsot, érzem hogy megfagy a szívem. Egy pillanatig kapkodom a levegőt, mire megszólal az egyik kalandozó hangja.
„-A kárhozattal még viccelni sem jó, pláne nem Mortar papja közelében.”
Majd megszűnik a fagyos marok a szívem körül.
"Fulladnál bele ebbe a Fekete Vízbe te fattyú" - vetek gyilkos pillantásokat feléje, majd más vonja el a figyelmemet.

-Jobban járnak,  ha egyszerre mennek  be - válaszolja a kapitány, majd miután elmegy a kovács mester szólal meg.
--Ha öreg füleim nem csaltak meg, holmi alkudozás várna ránk, s gondolom nem az a közönséges piaci fajta. Van köztünk olyan, aki ért az árak leverésének fortélyaihoz? - kérdi tőlünk.
- Éppenséggel én... -nem tudom befejezni, mert Kiina már be is ront a szobába. Azonnal utána én is belépek az ajtón. És megdöbbenek.
"Nagyon szép a berendezés, szebb... mint a kapitányé... holmi vendégszoba? Majd megpillantom a nagy terjedelmű úriembert, akivel alkudoznom kéne."
" Ez egy császári lakosztály." - szögezem le. - "Milyen kár hogy nem női nemű az ellenfél, akkor hátha jobban menne" - majd elképzelem a férfit nőként. - "Nem... pontosan jó ez így is."
A Kufár nevű úriember egy gyors köszöntés után máris ráér a tárgyra, már válaszolnék: "Ez nem éppenséggel előnyös... főleg... hogy talán két ilyen történet van, bár három... gondolkodok el. Még több is... tőlem aztán jöhet, nem fog létfontosságú titkokat megkapni."
- Ur... - mikor Kiina kitörése egyszerűen elsodorja a lágy és formális hangomat.
És ezzel módosul az alku. Kiinának kell három titkot elmondania, míg a nekünk egyet.
Mikor megszólal újra Kiina, aggresszívan, én vagyok hozzá talán a legközelebb, "hisz én jöttem be mögötte, gyorsan elkapom a karját, mielőtt támadna.
- Ne csináld, - súgom a fülébe. - Ne ronts a helyzeten. Még talán le is tudom alkudni, bízz bennem.
Közben erősen, mégis finoman fogom, ha kell a másik kezemet a másik vállára fonom és úgy tartom vissza.
Majd ha látszólag megnyugodott, elengedem és megszólalok.
- Kufár uram, bocsássa meg a hölgy hevességét.. A hölgyek sosem szeretnek ilyesmi dolgokat kiadni, de bízom abban, hogy előnyös. Főleg maga számára előnyös paktumot köthetünk. Térjünk a tárgyra, biztosíthatom magát, hogy talán jómagam kétszer, tán háromszor inkább kielégítő titkokkal tudnék szolgálni a hölgy helyett, melyeket készségesen megosztok magával, talán többet is mit három...- mondom sejtelmesen - Csak annyit kérek cserébe hogy az ön által Rókalánynak nevezett hölgynek is egyet kelljen mondania a többiek mellett.
Várom, hogy egy újabb ajánlatot tegyen. A mondandómat igyekeztem sejtelmesen mondani, hogy felfokozza a férfi kíváncsiságát iránta.
Magabiztosan állok, ezt úgyis vissza fogja dobni... akkor nem lenne Kufár. De majd... majd csak előnyösen ki fogom tudni hozni a dolgokat.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Augusztus 23. 00:06:50
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki, főleg Kiina és Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)


-Ezt még megkeserülöd! - csikorgatja Kiina a fogát, és ha nem fogja vissza valaki, rögtön a Kufárra veti magát...
...Kael azonban gyengéden, de határozottan elétartja a karját, amit ugyan félresöpörhet a nador lány, ám közben pár gondolatot
juttat el hozzá (Auraérintés érintéssel, Telepátia) :
- Mondjuk megölöd, hisz kevesebbért bele se kezdj - de mi lesz AZTÁN? Különben is, ráérünk. Az utolsó szónál Kael
szándékosan, elmebeli nyomatékkal használta az többes szám első személyt, a gondolat mellé küldve a shin-quor, fémes csengéssel ("shring") ujjnyira előhúzott pengéjének képzetét.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. Augusztus 30. 11:56:26
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Ténykedésemet Xao kapitány érkezése szakítja félbe, a kapitány bár nem mutatja szorong és ezt a maga férfias módján palástolja miközben közli, hogy csatlakoznom kéne a többiekhez. Vizet később is bűvölehetek ezért meghajlok felé majd követem amerre vezet. Nem telik sok időbe és megérkezek a csoportosuláshoz ami valószínűleg a Kufár mágikus védművének szíve előtt ácsorog. Aprót biccentek mindenki felé, majd besorjázok a szobából felhangzó invitálásra. Odabent egy furcsa szellemlény inkarnáció fogad úgy tűnik a Kufár teljesen azonosult az árnyékvilágbeli megnevezésével. Nyugodtan várom az események alakulását kivárom míg mindenki hangot ad kisebb és nagyobb felháborodásának majd odalépek az inkarnálódott megtestesülés elé, miközben a napudvarban elfogadott méltatlanoknak kijáró megvető meghajlást produkálom felé.

-   Kufár méltó vagy a nevedhez alkudozol, hát akkor alkudozzunk én Lan-Ro Ryen a nemtelen ki a császári shin rendjének tagja és a Kelhor kolostor második körének beavatott tanítványa a következő alkut ajánlom fel részedre. De mielőtt az alkut kifejteném neked figyelmezlek ne legyél annyira biztos abban, hogy friss víz mellet élelemmel nem szolgálhatok a legénység számára hiszen lehetőségeim határai ismeretlenek számodra.
Vanina, Kiina és Hajnal két-két igaz történetét tőlem kapod meg mivel én mesélek neked két igaz történetet amelyet mindannyian megéltük, mérhetetlen történetek utáni kapzsiságodban saját csapdádba estél mindenkitől két-két történetet akartál, hát tőlem megkapod másik három személy két-két igaz történetét a saját két igaz történetemmel együtt így kénytelen vagy valójában az én két igaz történetemmel beérni. Továbbá ezen két igaz történetet akaratlanul illetve készakarva sem árulhatod el senki másnak és erre fogadalmat kell tegyél Igaz Esküvéssel jelenlévő Mortar felkentje előtt, amennyiben a köztünk köttettet alkut megszegnéd úgy mindannyiunk vagy ha mi már nem lennénk az élők sorában úgy mindannyiunk hetedizigleni való leszármazójának kell egy teljes esztendőig szolgálatára állnod.
Az alku nem alku és alkudozás tárgya vagy elfogadod vagy tőlem nem kapsz két igaz történetet. Dönts kapzsi szellem.


Mondandóm végével a napcsászári udvarban bevett várakozó testtartást veszem fel.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Szeptember 05. 11:07:59
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

A kapitány meglehetősen ingerült, de hiába érek le a többiekhez, akkor sem kerülök közelebb ahhoz, mi a forrása. Látok egy dagadt tagot, akit előtte sohasem, és alkut emleget gőgös fölénnyel. Nem értem az egészet, félrebillentem a fejem és a homlokom ráncolom. Mondhatnám, hogy árak leveréséhez nem, de szemtelen arcok képének beveréséhez már jobban értek, de nem erre irányult a kérdés és feleslegesen nem tépem  szám, elvégre nem parti vadparaszt vagyok, a sygnum kötelez.
Alkudni? Kivel, miért, és miről?, teszem fel magamban kurtán a számomra lányeges kérdéseket. és figyelek. A dagadt fószer úgy ugráltatja Osát, mintha nagyobb úr volna a kapitánynál. Ami egy hajón érthetetlen, lévén ott a kapitány a legmagasabb ranggal bíró személy. Ha meg nem, fene érti, miért vállalja azt a megaláztatást, valakik átbeszél a feje felett. Kufárnak nevezi magát, de ez nekem nem sokat segít. Beinvitál, de le nem ülök, állni kényelmesebb és hasznosabb, ha pengét kell rántani.
- Érteni, te valami kereskedő. De ki vagy te és mi jog te szól nagyobbat a kapitány? - szegezem neki a kérdést dúnul, már mennyire nyelvtudásomtól telik.
Talán ő a hajó tulajdonosa, és fizet Xaónak azért, hajózzon neki. Fene tudja, mi járja a tengeri népségnél.
Sokat beszél a tag, de nem elég súlyost. hadovál ígéretet, hogy ő tudja a kiutat, meg tudni véli, ki milyen formában tudna neki segíteni, ám ahol alkuk forognak, ott nincs segítség. Itt üzlet van, és ravaszkodás.
Nyerészkedni akar a kínunkon? Ki kéne szedni a beleit és körbetekerni az árbocon.
Ez az elképzelt látvány furcsán mosolyra késztet. A fizetség is. Semmi sem garantálja, hogy ez a dagadt amit állít, arra képes, és nem látom át, hol nyer ő azzal, dajkamesékkel szórakoztatnánk, melyről bármikor hanyagul odavethetné, bocs, de hallottam, érvénytelen mese.
Átveréstől bűzlik az egész, időhúzásnak, és hogy belőlünk bolondot csináljanak.
Kiina természetéhez képest igencsak felkavarodik, de mégsem azon, amit én kifogásolnék. neki akar ugrani a tagnak. hagyom, hevessége jogos, miért bírálnám felül? Ellenben a már korábban ellenszenvesnek találtatott utas ismét sértéssel szennyezi be a levegőt - ismerni véli a női nemet, micsoda ostobaság, alkudni mer más nevében kérés és felhatalmazás nélkül, mely nagyfokú tiszteletlenség - és megvidámodom, mert okot adott arra, bántsam. Csizmás sarkammal teljes erőmből a lábára taposok, ha módom nyílik rá, könyököm az oldalába ütöm, és ha kell, az öklöm is beleállíthatom az orrába. Az alkalom adott, Lan hadirendbe állítja legjobb fegyverét, a nyelvét, a pökhendi pöcs felkötheti a zsírját. Hogy ő szellem, azt egy percig sem hiszem el, nagy átverés van itt a levegőben.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Szeptember 08. 19:04:29
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Vanina kérdésére a malacképű férfi végigméri, aztán dún nyelven válaszol
-Én vagyok a Kufár. Én tudok segítséget hozni. S úgy gondolom most ez a legfontosabb – jelenti ki magabiztosan. Kiinát ketten is „ fogják” - Kael és Sterrard úr sikeresen visszatartja a szikrázó szemű lányt, aki fortyogva ugyan, de végül csak visszább lép, és hagyja, hogy más is szóhoz jusson – amely lehetőséggel  Sterrard úr él – miután csak elengedte Kiinát. A Kufár érdeklődve hallgatja, Kiina nem különben. Mindössze egy durcás pillantást vet Sterrard úrra, amikor hölgynek titulálja, amit fejcsóválás követ, hallván az ajánlatát – de nem szól semmit.
Ellenben Vanina nem elégszik meg holmi bosszús pillantással. Váratlanul csizmasarokkal rátapos Sterrard úr lábára, és könyökkel hátrébb taszítja, miközben még a férfi lábán áll. Sterrard felüvölt a lábába nyilalló fájdalomtól, és nehezen ugyan, de megőrzi az egyensúlyát és nem huppan fenékre. Aminek az a következménye, hogy Vanina következő ütése keményen csattan az orrán, dupla vérpatakot fakasztva. Szerencsére több ütés nem érkezik, mivel a harcosnő felismerte – Sterrard puszta kézzel szánalmas ellenfél, és a következő ütéssel akár életét is vehetné a védtelen férfinak. Esély sincs közbe avatkozni - a harcosnő támadása teljességgel váratlan volt, és mire feleszméltetek, addigra Sterrard úr már betört orral szédelgett mellettetek.
A Kufár rezzenéstelen arccal figyeli a közjátékot, aztán megszólal.

-Remélem abbahagyják a marakodást, mert semmi kedvem fenyítést alkalmazni. Ha elhagyták a fedélzetet, felőlem meg is ölhetik egymást, de addig további erőszakot nem tűrök el! -aztán Sterrard úr fele fordul.
-Először beszéljen a „hölgyekkel”, aztán megismételheti az ajánlatát, mert láthatólag több pontban is tévedésben van... - nyúl be köntösének bő ujjába, és egy hófehér, összehajtott keszkenőt húz elő, és az asztalkán végigcsúsztatja.
-Vegye el, mert összevérzi a szőnyegemet! - szólítja fel Sterrardot -Megtarthatja.
- ezzel az előtte álló asztalkán pihenő festett porceláncsészébe frissen gőzölgő teát tölt, és Lan  ajánlatát hallgatja meg.
Ráérősen fújogatja a csésze tartalmát, miközben Lan beszél – egyszer sem pillant rá, nem szól közbe. Amint Lan befejezte, csak megszólal
-Örömmel hallom, hogy az én segítségem nélkül is boldogulnak. - hajtja meg előttetek kissé magát ültében - Eszerint nem kell tovább senkivel sem tárgyalnom – távozhatnak. Ami pedig a javaslatot illeti, amúgy sem lett volna alku – mivel egyes részek nem feleltek volna meg, és maga nem óhajt módosítani.
Kortyol bele a teájába, és türelmesen várja, hogy távozzatok a kabinjából.

Az ajtó lágyan csukódik be mögöttetek, ahogy Rashu mester utolsónak beteszi maga mögött.

-Javaslom, menjünk fel a fedélzetre, mert volna néhány kérdésem – nem minden tiszta számomra ebből az egészből.
Fent a verőfényben a kapitány éppen a frissen felhozott hordó tetejét veteti le az embereivel. Egy kíváncsi pillantáson kívül nem foglalkozik most veletek. Lannak közben feltűnik az apró, de igen fontos és beszédes változás – Vanina signumának mintája bizony megváltozott – az Anartyss ház helyét egy feltehetőleg miracleai motívum vette át. Felérve a fedélzetre, Kiina Sterrard úr fele fordul
-Ki kérte meg arra, hogy olyasmiről alkudozzon, amiről fogalma sincs? - kérdezi érdeklődve abrín nyelven. Nem kiabál, nem rendez jelenetet, de érezni, hogy ingerült.
-Azt hittem, hogy tudja, mit csinál! A másik pedig az, ahogy próbált engem mentegetni – ostoba, tutyimutyi nőnek beállítani, aki nem tudja mit csinál! Az pedig különösen sértett, hogy magát többnek, jobbnak képzeli nálam. Téved, ha azt hiszi, hogy csak unalmas történetekkel tudnánk szolgálni – már ha hajlandóak lennénk mesélni – söpör ki egy kósza hajtincset az arcából -S feltételezem, hogy V...alamiért Nisha is így érezhette – pillant Vanina fele. Aztán fúj egyet
-A fejmosásról ennyit. Ha nem tudunk valamennyire összefogni, akkor még a Kufár sem fog tudni megmenteni minket! - zárja le a monológját.  Rashu mester megköszörüli a torkát, és megkérdi
-Ugyan sejtem, hogy mi történik, de valaki hozzáértő el tudná mondani, hogy biztosan megértsem?
Kiina bólint, és halkan megszólal
-A Kufár egy, a hajóba költözött szellemlény, aki most fizikai formát öltött, hogy tudjon velünk „üzletelni” - úgy ejti ki az utolsó szót, mintha szitkozódna.
-Képes lenne arra, hogy gyorsan nagy távolságot megtéve segítséget hívjon számunkra, mielőtt éhen halnánk. De ezért cserébe történeteket kellene mesélnünk számára, melyeket mi éltünk meg. Történeteket, melyeket ő a sajátjává tesz, és mi elfelejtjük. Egyszóval az élettapasztalatunk egy részét akarja cserébe >:(
Fonja össze keblei alatt a karjait. Közben látjátok, hogy Osa egy jókora tálcával egyensúlyozva tart lefele a hajó gyomrába – feltehetőleg a Kufárhoz. Rashu mester hümment egyet
-No és az, hogy olyan történet érdekli, amit nem ismer? ::) - kérdezi érdeklődve
-Az azt jelenti, hogy olyan történetet akar hallani, ami nem ezen a hajón történt. Mert azokat ismeri.
-Értem. Szerencsénk, hogy itt van Lan mester, és nem fogunk vízből és élelemből hiányt szenvedni, amíg önerőből kijutunk – hajol meg kissé az öreg kovács Lan fele. Kiina vet rá egy pillantást
-Remélem is, mert a Kufár egyre feljebb emeli az árat, ha szorít minket az idő...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Szeptember 08. 22:53:00
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Sterrard reflexei nem a legjobbak, és közelharcban sem érdemes nekimenni, mert könnyen Kael gondjaira bízható. Agyon üthetném, de nem teszem. Mire mennék vele?
A dagadt pasas hanyagul odaveti, ha kell, befenyít, mire természetellenesen lágy lesz az arcom:
- Ha te akar párbaj, tenni úgy mint ember férfi. Te nem úr, hogy adni parancs én.
Látszólag mintha Lan megsértette volna a pasast, de ez semmit nem jelent. Játszma zajlik, lesznek még itt alkuk újra, más feltétellel, még úgy is, hogy egyenlőtlenek az oldalak. Egy diktál, és kényúr módjára várja, mikor érik be a gyümölcse.
Azt csak később, a kabinon kívül kezdem el sejteni, a fószer valószínűleg igazat állított a kilétéről. A dagadék és a hajó egy és ugyanaz az entitás. A Kufár.
- És ez hogy lehetséges? - teszem fel az első számomra lényeges kérdést. - Ha lehetséges, a többi szellem miért nem csinál ilyet?
Aztán ezen a vonalon szakad belőlem a kérdés:
- Mire képes így és mire akkor, ha a hajóban lakozik? Most van közöttük kapcsolat? Úgy értem: melyik formájában és mire sérülékenyebb?
Kiina bővebben is kifejti Rashu kérdésére, miben is áll a Kufár kérdésének igazi mibenléte, és összeszűkül a szemem. Már most tudom, hogy olyasmit kér, amit nem tudok megadni neki. Túl drága az ár. Minden, mi esett velem, a maga szövődése szerint elvezetett oda, ahol és aki vagyok. Ha bármi, akár a legjelentéktelenebbnek tűnő emlék kitörlődne belőlem, eltorzulnék, és ezt nem engedhetem meg.
A fejemben ezer dolog kavarog, megosztom Kiinával:
- Nem rendes módja ez a létnek. Életet akar és tapasztalást? Szülessen meg. Nőjön fel. Tanuljon. Aztán haljon meg, mint mi.
És az is eszembe ötlik:
- Ennek a hajó valójában börtön...? Ha börtön, egy fegyenc akar diktálni? És azért lett ilyen, mert akikkel érintkezett eddig, azok ilyenek voltak vagy ez egyéni gyarlósága? - szövöm tovább a sehova sem vezető szavakat. Idegen terep ez nekem. Homályosak a szélek, nem ilyen mezsgyére neveltek. Világos elvárások és parancsok, ismert, vagy észjártatással belátható időn belül kikövetkeztethető megoldások, de ez minden, csak nem az.
Egyedüllétre vágytam, hogy magamba szálljak, erre egy hajón rekedtem, ahol maga a hajó is álnok, és rajta majdnem minden utas. Belefulladok a rontásba.
Felnézek az égre, aztán egy kérdést intézek Kaelhez:
- Ismered a miracleai temetkezési szokásokat és rítusokat?

Színkódok:
piros: dún nyelv
barna: miracleai nyelv
türkizkék: abrin nyelv
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2015. Szeptember 09. 00:43:37
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor "Zegherovi Sterrard" Thunderlaugh

Szerencsére sikerült megfékezni Kiinát mielőtt ront a helyzeten. Nem tudom, felteszem nem miattam, mert láttam pillantásból hogy a másik karjára az a borzalmas férfi, aki képes mások elméjébe behatolni és beszélni hozzá. Szinte bizonyos hogy őmiatta állt meg
 Mostanában valamiért nem sikerültek a dolgok.
"Azt hiszem megutált, a fedélzeten lezajlott kis jelenetből gondolva, bár ki tudja miért... "
Igen silány ajánlatot tettem, az alkudozás alapjaként. Ez  még akár folytatódhatott volna. De hirtelen a lábamra lép valaki, majd majdnem eltöri a lábamat, ahogy tartja, és ellök messzire. Ha nem állok meg a talpamon biztos eltörik a térdem... És akkor feltehetőleg koldulhattam volna következő éveimben, amik nincsenek - villan át az agyamon. A fájdalomtól még így is felkiáltok, majd félbeszakítja azt az arcomba métt ütés, ekkor azonban már láttam azt, aki rám tört,  de most egy halk sziszegés volt az egyetlen hang it kiadtam, miközben láttam hogy vér fröccsen szét a szemem előtt. Közben pereg valamennyi emlékem lepereg a szemem előtt.
A kis falucska, a mester, az utazás a szigetre,  Zegherov kitalálása, nyelvének megalkotása, tanulása, a sok jó kis kaland. A végzetes parti és a szégyentelen menekülés. Aztán a palota, amikor kék fényben égtem, és mindenki meg akart ölni. Aztán a kardom lopása jut eszembe mit még a mesterrel tettünk, egy remek kovácstól kértük kölcsön. Csak kicsit sokáig, majd a börtön a nemessel, az a velőig hatoló fájdalom
 És a feladat, ami nem mutat kiutat. Majd a fej..a fej... A nemes azzal a csalfa mosolyával, a mesteremvigyora.
Először köhögök, majd a Kufár mond valamit, de sajnos semmit sem hallok belőle, közben a köhögésből nevetés válik.
"Mi a vicces? - kérdezem magamtól. - Az... Hogy bármit teszek meghalok. Ha követem a nemest megöl, ha nem akkor is miután nem kellek. Ebbe a csoportba akár még esélyem lehetett volna beszivárogni Kiinán keresztül, talán segíthettek volna az ellen a nemes kurafi ellen... De ez is romba dőlt...Egy harmincágú kereszteződéshez értem, de mindegyik csak a halál útját mutatja. Há..
 Legalább tudok válogatni..
 Kard által akarok, hogy kezeimmel fogdoshatom a beleimet, ököl által, ahogy szétmorzsolja az agyvelőm. Vízbe vetem magam a halak eledelének... Bár az... Az undorító így önként azt semmiképp. Vagy hosszadalmas kínzás során kívánok e meghalni... Oly sok út... És mit lehetne választani?!
Közben a Kufár felém nyújt egy kendőt.
- Köszönöm, - mondom, majd végig gondolom, hogy az elmúlt idöben mi sikerült... Sikerült  megmentenem magam egy gyilkos pék lapátjától, sikerült egy tál ételt kunyerálnom, lehengerelnem azt a matrózt, akivel azóta nem találkoztam valami oknál fogva.  És sikerült az álcám
 Többnyire sikerült.
Nos, hát ez igencsak szánalmas... Hogy meg valljam.. "
Majd végül az orromra szorított kendővel kilépek az ajtón, mielőtt a a Lan nevű úriember belefogva a beszédébe.
"Ha a Kufár alapajánlata megmarad, akkor tőlem itt maradhatunk. Én úgyse hiszem hogy megélem a következő nevem napját. Tölem akár itt rohadhatnak majd a többiek teteme is" - mondom le, továbbra is jóízűn kacagva.
Fedélzetre veszem az irányt. Hátha tudok játszani valamit, tehát előbb a szobámba megyek, ahol felhúrozom a hangszerem, és kipróbálom a hangomat.
 Majd mikor a fedélzetre érek, leülök az egyik árboc aljába, majd előveszem a mandolinomat, a tölgyfa pengetőt elővarázsolom a ruhám ujjából, majd lassan végighúzom a húrokon, majd újra és újra, aztán az ütem, mint a tomboló vihar tör elő a ritmus sebessége, próbálok a lehető leglelkesítőbben dalolni, buzdítva és szórakoztatva a matrózokat. Elsők között a Tengelszél nevű hajó kalandjáról ahogy a zátonyokkal harcra kélve szelte át a Vihar-szigetek viharos hullámain és zátonyain, majd a Kufár és a Leviatán kalandjáról éneklek, azokból építve fel amiket hallottam a kapitány meséiből. Nem hosszú a dal, de igen tempós, azután egy másik balladába kezdek, ami egy másik híres hajó tetteiről szól, minden vers között egy refrém van, ami a Tengerszél és a Kufár és a Leviatán közt jelenik meg először, majd utána minden vers után megjelenik.

- Nem foghat ki rajtunk a Fekete Víz tengere
 Hisz vár ránk a Merussai örömlányok melege
 Nem fog ki rajtunk Sötétvíz ereje
 Tengerúrnőjénél sokkal kívánatosabb a szép Rosa feneke.

Azután további kalandok merülnek fel. Legtöbbjüknek a főhőse a Kufár hajó s remek legénysége, kik annyi mindenen szárnyaltak keresztül a zavaros tengeren, miért okozna nekik problémát ez a víz?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Szeptember 14. 13:53:54
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina, Kael és a Kufár
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kael megvárja, amíg a Kufár kabinjából (Szívéből?) kisorjáznak a többiek, főleg Nishát és a vérző orrú utas (ám nem csapat-)társat figyeli, de úgy látszik
az úr "elfogadta amit kapott".
Aztán - még ha lehet, Lan hallja - a szerzetes megszólítja a Kufárt:
- Tisztelettel kérdeném, hogy mégis mi lenne az áru - amiért persze vagy fizetünk, vagy sem? Úgy értem, pontosan milyen segítséget hozna szellemességed?

A választ végighallgatja - főleg az "apróbetűs részt" - aztán udvariasan elköszön és távozik.

A fedélzeten aztán Nisha - nocsak, új szignum  :o - Kael mellé sodródik:
- Ismered a miracleai temetkezési szokásokat és rítusokat?
- Egy keveset. Tudnom kellene kit és miért búcsúztatok, hogy megmondjam, eleget-e...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Szeptember 14. 21:34:01
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

- Mondjuk engem, ha a szükség úgy hozza - felelem Kaelnek. - Két módja is van, egyet akkor használjuk, ha hazai földbe kerülünk, egyet meg idegenben, és most az utóbbi érdekesebb.
Megvárom, ismeri-e, hogy ilyenkor porrá kell égetni a testet és vele minden tárgyát, ha nem, elmondom neki. Le kell mondanom a kőállítás, rendes temetés rítusáról, meg hogy hazaküldjék a fegyveremet, keresetemet a hozzátartozóimnak. Jobb megbeszélni ezt most, mint máskor, mert később ki tudja, mi lesz, úgy meg nem akarok járni, senki s tudja, mi ilyenkor a módi. Elég szomorú, hogy megeshet, nem lesz senki, aki megtegye ezt értem.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Szeptember 19. 21:29:28
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A Kufár Vanina válaszára megvonja jókora vállát
-Ez nem parancs, hanem figyelmeztetés – közli szenvtelen hangon.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Szeptember 19. 21:30:17
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Lan, Kael, Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Aztán Sterrard távozik a Kufár kabinjából, orrára szorított kendővel. Kint még mond valamit, de a kendő, és bezúzott orra sem tesz jót az érthetőségnek – de a kacagása így is egyértelmű a végén. Rashu mester töprengve néz az ajtó fele, amerre Sterrard eltűnt.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Szeptember 19. 21:31:44
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Miközben a kis csapat sorjázik kifele a Kufár szobájából, Kael kérdésére a Kufár tömören válaszol.
-Ha volna alku – de nincs – akkor olyan segítséget hoznék, aki képes kijuttatni épségben a hajót és az utasait az Éjtengerről, mielőtt túl késő lenne. Hogy ez egy evezősgálya, akinek fizetek – int a roskadozó ládái fele - vagy egy viharszellem, aki a fizetségem egy részéért segítene, esetleg valami más lehetőség, még nem tudom. De mivel mindez csak teória, nem is érdemel több szót – zárja rövidre a kérdést
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Szeptember 19. 21:32:42
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kiina Vanina azon kérdésére, hogy a többi szellem miért nem ölt testet csak megvonja a vállát, és miracleai nyelven válaszol
-A szellemek nagy részét nem érdeklik az emberek. Más foglalkoztatja őket – s nem érzik szükségét, vagy csak nem képesek rá, hogy alakot öltsenek.
A második kérdésre a válasz egy kis ideig csak a töprengő csend, aztán Kiina felderülő arccal válaszol
-Mivel a szellemeknek nem létfontosságú a test, ezért a test halálos sérüléseit is átvészelik. Testet  öltve viszont ugyanazok a szabályok érvényesek rájuk is, mint ránk. Beszél, lélegzik, cselekszik. Ha megvágod, vérzik. Ha nagyon megvágod, tíznapokig lábadozik. Ugyanaz árt neki, mint neked.
Ám szellemként ha a hajóban lakozik, mindent lát és hall a hajón belül, mindenhol ott van, és ráadásul még jól is érzi magát, folyamatosan gyógyul.
Vagyis a testet öltés neki olyan, mintha rád aggatnának egy dún nehéz vértet sisakkal. Kevesebbet látsz, hallasz, lassú vagy és esetlen. Azt kérded, hogy komolyan mi árthat neki? A mágia. Elpusztíthatja, megnyomoríthatja, rabságba vetheti időtlen-időkre. Sokkal tovább léteznek, de emiatt a szellemek lassan, nehezen változnak. De változnak. Például Vutas-Votar tavainak szellemei soha nem fognak leszületni, hogy megtapasztalják, milyen is az. Nem az a feladatuk. De léteznek, és változnak – noha nem biztos, hogy észrevenni. A Kufár viszont gyorsan akar fejlődni – akár mások rovására is – húzza el a száját.
-A hajó az otthona - nem a börtöne – kocogtatja meg körmével a korlát fáját.
-A legtöbb szellemet bebörtönözik a varázstudók, ha alakalmuk nyílik rá, de a Kufár szabad. Bármikor távozhatna. S hogy miért ilyen? Nehéz kérdés, de egy kereskedőhajó mindig is a nyereség ideájáról szólt. Hogy ez vonzotta a hajóhoz, vagy más – nem tudom, de mostanra biztos egymás tükörképei – fejezi be a válaszok adását, és átengedi a szót Kaelnek, aki válaszol is Vanina feltett kérdésére.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Szeptember 19. 21:47:54
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A fedélzetre lépve ismét megcsapja Elassort a rezzenéstelen levegőben lebegő enyhe olajszag. A napsütötte fedélzeten a matrózok épp egy jókora hordó oldalát fúrják nem messze a tetejétől. Az odakészített kötélből ítélve mintha egy jókora vödrön munkálkodnának. A kapitányuk mellettük guggol, és a kötél végére kötöz kacifántos csomót. Ahogy a húrok rezegve felhívják magukra a figyelmet, a tengerészek közül akik ráérnek, Elassor közelébe szállingóznak, egy előadás reményben, és nem is kell csalatkozniuk. Pár érdeklődő pillantást be már indulásnak is bezsebel, hála megdagadt orrának. A tengerészek kedvtelve hallgatják, és a második dalnál már néhányan beszállnak a refrénnél - az előadás vége fele pedig már majd mindenki "énekli". A munkát is jobb hangulatban, fütyörészve folytatják.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Szeptember 19. 21:51:42
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Lan,Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A beszélgetést Sterrard "zavarja" meg, ahogy megdagadt orral a főárboc tövében ülve kezd el lelkesítő dalokat zenélni és énekelni a tengerészeknek. A tengerészek kedvtelve hallgatják, és a második dalnál már néhányan beszállnak a refrénnél - az előadás vége fele pedig már majd mindenki "énekli". A munkát is jobb hangulatban, fütyörészve folytatják. Xao is elégedettebben folytatja a kötelek csomózását - látván, hogy az emberei egy fokkal magabiztosabbak lettek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. Szeptember 26. 14:11:32
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Nem kommentálom az önhitt szellemlény kijelentéseit hanem szó nélkül távozom a szobából, valójában forr a méreg bennem, de azt az örömet még véletlenül sem szerzem meg neki, hogy az indulatok kirobbanjanak belőlem érzéketlen jéghegy egy bozótzúzó vagyok hiszen a többiek ezt mondják rólam…..
Felsétálok a fedélzetre és önmagam valamint valamint a legénység megnyugtatása végett átlényegítek egy kisebb hordó tengervizet üde forrásvízzé. Utána előkerítem Osa-t és megkérem, hogy vigyen a hajó szakácsához kivel teketóriázás nélkül közlöm, hogy el kell különítse az összes hosszan eltartható jó minőségű élelmiszert, mert később még szükségünk lesz rá, ezt követően megkérdem tőle, hogy mit készítene a fennmaradó romlandó élelmiszerekből az evezősök részére, hogy azok sokáig erejük tejében maradjanak……

/OFF kedves KÁEM meglátásom szerint a konyha – főzés - és varázslat célja között fennáll egy hármas összhang, ha ez tényleg így van besegítek a szakácsnak a főzésbe és így képes vagyok összpontosítással +0-s átlagos tárgyak másolására 6. szint a varázslatot fenntartva aurámban képes vagyok sokszorozni a szakáccsal közösen készített ételt OFF/
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Szeptember 30. 10:26:00
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael és a Kufár, majd Vanina (Nisha), Lan és Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Miközben a kis csapat sorjázik kifele a Kufár szobájából, Kael kérdésére a Kufár tömören válaszol.
-Ha volna alku – de nincs – akkor olyan segítséget hoznék, aki képes kijuttatni épségben a hajót és az utasait az Éjtengerről, mielőtt túl késő lenne. Hogy ez egy evezősgálya, akinek fizetek – int a roskadozó ládái fele - vagy egy viharszellem, aki a fizetségem egy részéért segítene, esetleg valami más lehetőség, még nem tudom. De mivel mindez csak teória, nem is érdemel több szót – zárja rövidre a kérdést

Kael udvarias mosolya mögött egy régi mortarita történet bölcsessége húzódik, amelyben a szakadó esőben, a vesztőhelyre menő a halálra ítélt válaszol a hóhérnak: Nekem mindegy már, de neked még vissza is kell menni ebben az időben.

- No igen, egy teória nem is túl kelendő árucikk. Talán finomíthatna rajta, mielőtt a legénység nem a vacsoráját szolgálja fel, hanem Önt próbálja elfogyasztani... Már persze ha unalmas lesz egyedül ücsörögni egy hajón.  - ezzel az ifjú szerzetes egy másfél arasznyi meghajlással búcsúzik is.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

- Mondjuk engem, ha a szükség úgy hozza - felelem Kaelnek. - Két módja is van, egyet akkor használjuk, ha hazai földbe kerülünk, egyet meg idegenben, és most az utóbbi érdekesebb.

Pár apróbb részletre ugyan rákérdez Kael, de tiszta a dolog evilági része. Ha pedig már beszélgetünk:
- Még felavatásomkor megesküdtem, hogy az ilyen esetekben mindent megteszem az elhunytakért, tehát ha és amennyi úgy alakul és Mortar megsegít, akkor természetesen megteszem. - sokat mondóan körülnéz a hajón. Éghető.
- De ne aggódj ezen. Előbb utóbb mind meghalunk - az a lényeg, ami előtte történik.  elnézve Lant, ahogy a szakácsot kommandírozza, az ifjabbik szerzetes a konyha felé int:
- Gyere, segítsünk egy kicsit beszélgetés közben, amíg a kezünk jár, a felesleges gondolatokra kevesebb erő jut, így tisztábban gondolkodhatunk.

Krumplipucolás (vagy valami hasonló) közben elbeszélgetek Mortar alaptételeiről Nishával, nem titkolva, hogy meg akarom "keresztelni". Elvégre aki Mortar hitében szilárd, az magától
a haláltól nem fél (persze a mikortól és a hogyantól mindannyian).

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2015. Szeptember 30. 21:38:16
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor

Nagy öröm látnom hogy a hangom nem torzult el az orrba verés következtében.
Az a harcos szuka azonban igazán megmaradhatna magának, már igencsak kezd elviselhetetlen lenni. Nem ismer se törvényt, se embert, se Istent. Harcosnak tartja magát mégis hátulról támad mint egy orgyilkos. Kacagnom kell. Szánalmas az egész harcos-rend, azon tagjai, akik olyanok mint ez. Mindannyian a becsületről és a bátorságról szólnak, mégis igen sokan vannak akik mint ez a nő... Hátulról támad mint orgyilkos, háttal, nem szemtől szembe, tehát nem ismer becsületet. Ez az amin kacagtam. Nem pontosan rajta, hanem a fajtáján. Hogy mennyire szánalmasak. Persze ha kihív harcolni elutasítottam volna. Azért szemem van hogy ebből nem sülne ki jó dolog. És felaprítana mint a tüzelőt, ezért is adtam hálát az isteneknek hogy megőriztem otf lent a higgadtságot.
Az előadás fokozatosan egyre érdekesebbé válik mindenkinek, úgy tűnik találhattam egy kis csapatot, akiknek tetszik amit csinálok, ami vagyok. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy a hajón maradok, de végül elvetem azt
A dallamot kissé hangosítom és gyorsítom, hogy néha már indulószerűvé válik az egész. Újabb kalandokat éneklek meg. A Szivárvány hajó útját, újabb történeteket a Kufárról, a Véres Hölgy hajójának a küzdelmét és győzelmét a nagy vihar és a zátony ellen, megtépázottan az császári hajóktól
 A Véres Hölgy egy híres kalóz-kereskedő, Themeva Csillagösvény hajója volt, amelyik rengeteg császári hajót foglaltak el, és rakterüket különféle helyeken árusították el mintha sajátjuk lett volna. Zászlójuk egy fehér zászló volt, benne egy csinos nővel, akinek mindene véres volt, szoknyája megtépázott. Elvileg egy Aribeth nevű lány mintája, akit megerőszakoltak, és egyes mesék szerint ki is végeztek, és róla mintázódott a kép mi a zászlót festette.
Ez már sokkal tovább tart, de nincsen benne unalmas rész.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Október 02. 10:31:41
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

A helyzetünk nem rózsás. Hallok nehezet Kiinától, és Lan sem olyanformán távozik a Kufártól, mintha megértenék egymást, vagy alkut kötöttek volna. Kael tudja amit kell, ha feldobnám a talpam, azért ez már valami. Beszélni nagyon nincs kedvem, úgyhogy ha vele is tartok, javarészt ő beszél, én meg hallgatok. Krumplit pucolni még tudok, de ennél többre nem vállalkozom.
- Mondod itt a sok okosságot, de egyre nem jöttem rá: miért részesítsem előnyben Mortart a többiek ellenében? Miért emeljem ki őt a többiek közül? Mint az anya, aki kedvencet választ a gyermekei közül: való ez? Engem úgy tanítottak, adjam meg az égiek mindegyikének, ami nekik jár.
Mondom ezt úgy, odahaza volt pár favorit szellem, akikkel életmódunkból adódóan gyakrabban találkozhattunk, de ez nem jelentette azt, akikkel ritkábban, azokat figyelmen kívül kell hagyni.

Eszembe jut valami, és ez elszólít a konyhai munkából. Megkeresem Hajnalt. Egyrészt, ha nem tudná, mi zajlik a fedélzeten, tájékoztatom, másrészt tudom, hogy ő ravasz, alvilági körökből jött. Hátha támad ötlete, efféle zsarolásból hogyan lehet kikecmeregni. Az sem baj, ha a beszéd még mindig nem kenyere, lehet másként is tudást átadni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Október 03. 19:38:03
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kael válaszára a Kufár legyint
-Mindketten tudjuk, hogy nekem nem a legénységtől kell leginkább tartanom...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Október 03. 19:38:56
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Lan a fedélzeten kivárja, hogy a matrózok befejezzék a hordók előkészítését Sterrard úr hangszeres kíséretében. Úgy tűnik, hogy a zenéléshez sokkal jobban ért mint az alkudozáshoz. A tengerészek végül csak áthajítják a korlát felett a kötél végére rögzített hordót, mely loccsanva merül a mélyfekete, mozdulatlan felszín alá. Nagy hó-rukkolások közepette ismét a fedélzetre húzzák, annak tartalmával együtt. Nem is kell túl közel menni hozzá, hogy az ember megérezze a hordó tartalmának jellegzetes, kellemetlen szagát. Lan utasításának eleget téve  az árboc mellé, a másik vizes hordó szomszédságában helyezik. Ezek után Lan mellé állva az Erők síkján az aurájába vonja a hordót, és széles mozdulatokkal lassú formagyakorlatba kezd. A matrózok értetlenül állnak a produkció előtt – nem teljesen értik, hogy miért most jött el ennek az ideje – mikor máskor mindig kora reggel végezte el a gyakorlatait. A lassan megszőtt varázst végül Lan egy határozott mozdulattal, a végjellel zárja le – ahogy a hordó fele nyújtja a kezét. Az utolsó mozdulat hatására enyhe fuvallat kel életre a hordó körül, végigsimítva a figyelő arcokon, futólag belekócolva a hajakba. A matrózok reménykedőn pislantanak a vitorlák fele, de a szellő ahogy jött, tova is állt, és a levegő ismét mozdulatlanságba dermed. Xao kissé csalódottan sóhajt egyet, de aztán felderül az arca, ahogy a többieknek is – amint a hordóra és annak immár kristálytiszta tartalmára néznek.
A matrózok közül többen megkönnyebbülten felnevetnek, ahogy a tiszta vizet a nagyobb hordóba áttöltik. Ezt látván Rashu mester és Haren homlokáról is oszlik a gondok felhője. Rashu mester fejet hajtva Lan fele távozik a fedélzetközbe, Harennal a nyomában. Kiina széles mosollyal nézi a felszabadult legénységet, majd Xaohoz lépve faggatni kezdi.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Október 03. 19:42:05
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Lan
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Lannak nem esik nehezére felkutatnia szakácsot – Osa is csak rámutat a már kerekded formájával is kirívó emberre, aki éppenséggel egy vas serpenyőt próbál meg az orrban tisztára suvikszolni egy marék homok és egy rongy segítségével – egész sikeresen. Lan érkezésére felpillant, majd a tisztelet jelét rajzolja a levegőbe, minek következtében apró ételmaradékok repkednek mindenfele a kezében szorongatott rongyról.
-Ohhh... - néz végig Lanon, és már nyúlna, hogy lecsippentsen a ruhájáról egy darabka zöldséget, de aztán rádöbben, hogy nem illik, így félbe hagyja a mozdulatot, és kissé feszengve hallgatja  az utasításokat.
-Én csak jó minőségű élelmiszereket tartok a hajón – közli önérzetesen, dún nyelven -S különleges védőmágia gondoskodik azok frissen tartásáról – teszi még hozzá
-Ezeket a tényeket figyelembe véve egy holdhónapig bármit eltarthatok a romlás veszélye nélkül. Azaz hamarabb fogy el az élelem, mint hogy megromlana. Néhány alapanyag pedig korlátozott mértékben, de újra termelődik - mint a tej és a tojás...
Arra a kérdésre, hogy mit készítene az evezősöknek, hümment egyet, aztán válaszol
-Van egy hordó bőrtojás, és több dinnye is - de ezeket hagynám utoljára. Inkább tojásos sült rizst adnék nekik – az elég erőt ad az evezéshez.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Október 03. 19:44:01
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Az ebédfőzés körül nem nagyon kell segédkezni – a szakács és Osa ezzel az étellel egész jól elboldogul – egyedül a tojások felütése az, aminél Vanina és Kael segítsége is elkél – három tucat tojást kell előkészíteni. Ez alatt van lehetőség folytatni az eszmecserét a kisebb és nagyobb istenekről, hitről. Az előkészítés végeztével Vanina távozik a fedélzetközbe – de Kael nem marad beszélgetőtárs nélkül – Vaninát Lan váltja.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Október 03. 19:45:51
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Hajnal szobájában meleg van az aprócska nyitott ablak ellenére is. Hajnal unottan ül a  fal tövében, és a padló deszkáit szurkálja-farigcsálja tőrével. Vanina érkezésére felpillant, futólag elmosolyodik. Láthatólag jobban van. A szurkálódást abbahagyja, s figyelmesen hallgatja Vanina beszámolóját. Amikor a Kufárról esik szó, szinte belesápad és szemei tágra nyílnak, miközben beleremeg, de egy szót sem szól. A hírt, hogy a víz és élelem esetleg előbb fogy el, mint hogy sikerülne kijutni innen, szemmel láthatólag rezignáltan fogadja – ám annak említésére, hogy Lannak a vízproblémát sikerült megoldania – megrándul a szája széle. Azon egyszerű kérdésre, hogy van-e ötlete a Kufárral kapcsolatban, csak felhúzza a lábait, és ráhajtja a fejét – de nem válaszol.
Nem sokkal később a fedélzetről a szakács üvöltése szüremlik le - valamit igencsak sérelmezhet
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Október 03. 19:47:12
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A Lan nevű utastárs utasítására a legénység egy jókora hordónak leütötte a tetejét, és megfúrván az oldalát, egy hatalmas vödörré alakították át. A korláton át a vízbe lökték, és felhúztak egy hordónyit a kellemetlen szagú, zavaros-feketés tengervízből, majd egy üres hordó mellé állították. Lan a két hordó mellett lassú, de kiforrott formagyakorlatot végez – amelyet biztos, hogy nem a zene ütemét, hanem valami más ritmust követ. A formagyakorlat végén a zavaros vízzel teli hordó fele int, mire régóta nem érzett, futó szellő simít végig Elassor arcán is. A legényég a vitorlák fele pislog, de azok  nem moccannak, és a hirtelen jött fuvallat is tovább állt – de aztán néhányan felnevetnek, és a hordó fele mutogatnak. Többen odalépnek, és elkezdik átmerni a tartalmát a nagyobbik, üres hordóba. Szemmel láthatólag a zavaros, sötét színű víz helyett kristálytiszta, gyémántként csillanó friss vizet töltenek át. Úgy tűnik, hogy mindenki  jócskán  megkönnyebbült – a hangulat sokkal oldottabbá válik. Lan ezek után a hajóorrban beszél a szakáccsal, aki nemsokára nekiáll az ebéd elkészítésének. Nisha és Kael segédkezik benne – de Nisha hamar megunja, és inkább a fedélzetköz fele veszi az irányt – akinek helyét Lan veszi át. Kiina pedig a kapitányhoz lépve faggatni kezdi – a csónak fele intve néhányszor. Aztán Xao csak rászól az embereire dún nyelven
-Lusta banda! Csak azt akarom látni ácsorogni a történetet hallgatva, akinek semmi dolga! - szól, aztán újra Kiina fele fordul. Az eddigi fél tucat hallgatóság hirtelen megfeleződik – hárman maradtak, a többiek pedig lesunyt fejjel eloldalognak.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Október 03. 19:48:35
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Végül csak elkészül az ebéd – Lan újabb formagyakorlata mellett. A szakács időnként morog, hogy így nehéz dolgozni, és hogy a Tiszteletreméltó (Lan) mindig útban van, hogy félő, nem találja el a fűszerezést, de mikor az étel elkezd kifutni a fém serpenyőből – na, akkor kezd el üvölteni és kapkodni – hogy valahogy mentse, ami menthető. Hirtelen ötlettől vezérelve lekapja a tűzről, és egy nagyobb lábasba kezdi el önteni – az összefutó legénység nagy megrökönyödésére legalább háromszor annyit önt ki a wokból, mint amennyi volt benne. Az ételt gyorsan elkezdi kiosztani a vigyorgó tengerészek között – akik kíváncsian bökdösik és kóstolják a megszaporodott ételt.
Az ebéd után Xao kisimult arccal magához int pár embert, és csónakba szállva a hajó elé evezve, egy kötél  segítségével elkezdik vonatni a Kufárt. Maga a kapitány is megragadva az egyik evezőt tisztességgel kiveszi részét a munkából.


Az evezősök gyertyaégésnyi időnként (óránként) váltják egymást a csónakban – hogy a helyüket pihent csapat vegye át. A csónakban egyszerre hat fő fér el, és a legénység három csónakot tud megtölteni – Osa kivételével. A negyedik csónakban pedig Kiina, Lan, Vanina, Kael, Haren és  Sterrard úr kapott helyet. Hajnalt továbbra sem engedik ki a kabinjából, Rashu mester pedig a korára való tekintettel maradhat távol a munkától. Így három gyertya lobban el, mire újra neki kell  veselkedni a lapátoknak. Haren, a nagydarab kovács állja a sarat, akárcsak a folyton izgő-mozgó Kiina – aki bár folyamatosan húzza az evezőt, de kissé ütemtelenül – mivel be nem áll a szája – ugyanis  Sterrard urat faggatja szülőföldjéről – akár kap választ, akár nem. A népviseletről, szokásokról, névadások mikéntjéről, az ott tisztelt istenségekről, főztjükről – egyszóval a mindennapi élet apró részleteiről. S bár könnyedén ugrál témáról-témára, de hajlamos vissza-vissza kérdezni apró momentumokra is akár. Vagy nagyon kíváncsi természet - és minden érdekli, vagy nagyon gyanakvó – s keresi a gyenge pontokat. Az evezés fárasztó, és szokatlan -a fegyverforgatáshoz nem nagyon szokott kezet bizony feltöri a kemény nyél – Kiina ujjaira, tenyerére jókora vízhólyagokat növeszt, melyeket a fedélzetre lépve fintorogva nyomogat, aztán lerobog a fedélzetközbe, hogy kisvártatva visszatérjen – immár bekötözött tenyérrel.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Október 04. 12:48:22

Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael és a Kufár, majd Vanina (Nisha), Lan és Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kael válaszára a Kufár legyint
-Mindketten tudjuk, hogy nekem nem a legénységtől kell leginkább tartanom...
- Inkább a legénység hiányától.


(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Vanina, akit Kael még Nishának ismer:
- Mondod itt a sok okosságot, de egyre nem jöttem rá: miért részesítsem előnyben Mortart a többiek ellenében? Miért emeljem ki őt a többiek közül? Mint az anya, aki kedvencet választ a gyermekei közül: való ez? Engem úgy tanítottak, adjam meg az égiek mindegyikének, ami nekik jár.
Talán azért, mert MOST ez a gyermek sír a lelkedben a leghangosabban? Egyébként meg mintha nem mondtam volna, hogy el kell fordulnod
a "többiektől".
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Október 04. 12:53:15
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael és a fémlemez
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Az ebéd után Kael elgondolkodva keresi elő a kis fémlemezt, ami pár napja (mintha hónapok lennének már) Lanhoz vezette
és az erők síkján ismét szermügyre veszi... Valahol ott kell lennie annak a szálnak is, amely plakettet létrehozó varázslóhoz vezet,
ha sikerül megtalálni, akkor finoman meghúzgálja.
Ki tudja, lehet, hogy már halott vagy nincs hatalmában segíteni... De megpróbálni nem kerül semmibe.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2015. Október 07. 00:46:33
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor

Lassan már egy egész nyáj áll előttem, ami látására megnyugszik a lelkem.
"Nocsak csak vannak akik nem akarnak megölni" -villan át az agyamon
A csapat tagjainak egy része a fedélzeten van, köztük a Lan nevű férfi, akit figyelnem kéne. "Kéne, de ezek után semmi kedvem. Majd talán Kiinán keresztül sikerül szövetkeznem velük... Bár az a harcosnő amint meghallaná a dolgot végezne velem
 Végül is... Jobb mint a nemes által ígért szörnyű kínok közti halálnál a gyors, egyszerű felszabdalás. Nyers. Meg undorító... Inkább nem gondolok bele jobban."
Közben lopva néha ránézek a férfira, aki valami furcsa dolgot csinál minek a végén egy kis szellő támad.
"Végre feltámadt a szél!" - de a kezdeti örömöm szívdobbanásnyi idő alatt olyan messzire került egymástól, mint Fewario, a nagy Vándor hazájától.
Aztán az embernép a hordó köré tolong, majd boldogan társalog.
"Úgy tűnik bármit is csinált sikeresen csinálta."
Azután egy páran visszatérnek, de a kapitány utasítására: -Lusta banda! Csak azt akarom látni ácsorogni a történetet hallgatva, akinek semmi dolga!
Csupán hárman maradtak.
Lekászálódtam hát az ideiglenes üllőhelyemként szolgáló ládáról, majd a három férfira nézek, és öszintén sajnálva mondom:
- Bocsássanak meg, de úgy is pihenhetnem kell a torkom, ha majd még lesz idő, mondjuk a vacsora közben, szivesen folytatom majd maguknak. - fejezem ki szépen, majd továbblibbenek közöttük.
A szobámba megyek, elmélkedek egy keveset a jövőbeli életemről, vagy hogy ér az véget...
Végül egy másfél kvartályóra után az Osa nevű intéző kopogtat, meginvitálva az ebédre.
Amikor megérkeztem külön figyeltem hogy a tökéletes távolságba legyek a nővel. Elég messzire ahhot hogy ne sértödjön meg, és elég közel hogy ne gondoljanak gyávának.
Kezdetben óvatosan megpiszkálom az ételt, majd csak utána kóstolom meg.
- Izletes az étel hogy meg kell valljam. -szólalok meg

Azután, ebéd utáni gyakorlatként egy evezőt dobtak a kezembe. "Remek másra sem vágyok jóllakva. Azt reméltem hogy én megúszhatom ezt, és a zenémmel támogathatom a matrózokat.
Hiszen mindenki evez. Miért képeznék kivételt?
A csónakban folyamatos beszélgetés van, de ezt csak Kiina és én végezzük. Kiina kérdések ezreivel készült, illetve visszakérdezésékkel tarkítja
" Már a legelején az idős arc jelenik meg a szemeim előtt. Mesterem juttatja meg, ahogy kitaláltuk majd betanultuk a dolgokat. Még jó hogy betanultunk, így szerencsémre nem okoz gondot a felelevenítése.
- Zegherov, a központ egy település mely a sziget szívében van. Folyók ölelik, melyet kétszáz éve Lekrasz nevű herceg vezetette oda azokat.
Ott áll az Ében Palota, ami inkább egy ébenfából épült középmagas ház.
A népviselet igen egyszerű, általában egy teljes testet takaró általában valamiféle szinanyaggal befestett szövetruhát viselnek, melyet fekete és kék motívumok szépíthetnek. A férfiak szövetből készült inget és barna mellényt és juhszőr csizmát hordanak ha hideg van.
Nyakláncok, gyűrűk, az érme is ezüstből van, mi a kis hegységben egyedüli fémként megtalálható, kis mértékben.
Azonban ébenfaerdeinkre büszkék vagyunk, de igen ritkán szánjuk rá magunkat hogy akár egyiket is kivágjuk, ezért nem is kereskedünk azzal. Mivel jóformán mit sem vehetnek, mit sem adhatnak a kereskedők, nagyon ritkán tévednek arrafelé. - miközben mondom könny csordult a szemembe. - Elnézést... Szóval, fémek hiányában a milícia házban juhbőr vértek találhatóak, a szarvasbőr vért nagyon ritka.
Szokásaink java része a valláshoz kapcsolódik, például a Nap Hercege és a Holdúrnő napján, ami egy nap van, egyik nappal másik este. Ilyenkor gyönyörű lant és hárfajátékot hallhatunk, melyeket Zeio és a néhai Eilenhitar játszott. Amikor el kellett mennem, Eilenhitar velemjött. Azért is csordult ki a könnyem. Kezembe tartottam az utolsó perceiben. Ő tanított zenélni, énekelni.
Nos miközben a meseszép balladálat hallgatjuk, a Nap Hercege pompájában gyönyörködtünk. Ezen a napon ugyanis a nap színe egy kissé megváltozik, és általában bíborruhára cseréli aranyat, mint ahogy a Holdúrnő is Bíborba öltözik.
Odahaza csodás festmények ábrázolják őket.
Amikor a Sötétség ura napja jön el, az egész Zegherov a tárnák sötét mélyére vonul, mint ahogy a Kő vezére napján, bár ott nem a mélyére. Ott van fényesség. A Víz Ura tiszteletére különféle versenyek rendeződnek, amelyek mindegyike a tengerben zajlik
A Szerelem napján mindenki megvallhatja a szerelmét, és jogosult arra, hogy a szívét rabul ejtőtől egy csókot kérjen a szíve áráért.
A névadási szokások? Igen érdekes mert a Nevek első betűjét a nap adja meg amelyiken született. A napok az nagy istenekről kapták nevüket, s mivel nyolcan vannak, négy iker, így nálunk nyolc nap alkot egy egységet,  Rymras, Lovanras, Cyrtas, Arthiras, Uthras, Shitras,  Grodas és Meclharas. Én a Shitras napon születtem, ezért kezdődik a nevem S betüvel.
A többi, ha jól emlékszem nincs szabályhoz kötve, de hagyomány szerint olyan nevet választanak amit már a család viselt.
 Isteni pantheon? Nos csak annyit mondok előre hogy bonyolult .
Kezdetekben volt Khatyn, A Teremtő, ő alkotta meg az istenek és hatalmasok fajait.
Először az isteneket, ebben a sorrendben: Rymwellt, a Szárazföldet és a  Világot és ikernővérszörnyet.nnát, az Eget, hogy segítsenek egymáson. Cyrtenelt, a Napot és Arthiralt a Holdat, hogy fényt adjon. Utánuk egy ikret, Uthert és Shitart, a Fényességet és Sötétséget. Végül a hatalmasokat, e sorrendben, Gandereket, a Tudást és Kranacht, a szörnyet. Végül Meclandát és Grodalfot, a Túlvilág két oldalát. Azután Skrithet, a Halált.
Rymwell és Lovanna összeesküdtek, majd gyermekeik születtek.
Keren, a szilaj Tűz Hercege, Ritgond, a Víz Ura, Hebring, a Kő Vezére, Vannah, a Föld Királya, Elanna, az Élők Úrhölgye, és Velen, a Levegő Ura, ki nem egy anyjával, az Éggel.
Cyrtenal és Arthiral szintént összekötötték életüket, lányuk Brennhe, az Esthajnalcsillag, fiaik a Csillagok.
Ganderek eljegyezte Brennhét, és gyermekeik lettek a hatalmasok. Chen, a Bíró, ki elítéli a lelkeket, Grimband, a Kovács, fémek megmunkálója, Fringan, a Vadász, Fentarin a Mulatság, Étel-s Ital, Cytora, a Kereskedő, Echraton, a Varázslás, Drogauf, az Alvilágúr, a bűn és Fenfir, a Bölcsesség, Baeglin, a Védelmező, Kater, az Igazság, Findugal a Földművelés, Avorath a Gyógyítás, a Rettegett hírű Chratis, a Háború, és Laleina, a Szépség és Szerelem.
Meclanda és Grodalf gyermekei a következök, Trundil, a Sors, Feha a Végzet, és Reha a Szerencse.
Ételek? Nos az emberek többségének van juha, illetve mézet termelnek sokan mások különbözőféle  növényt termesztenek amikből sok mindent lehet csinálni. Zegherov legnépszerűbb étele a Hafjala, mézes  szarvashús dióval édesítve. - mesélek neki a világomról. - De utána kérem én is a maga hazájának,  vagy a maga kalandjainak történetét. Legalább lesz mikről ujabb dalokat irnom nekik. - biccentek fejemmel matrózok felé
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. Október 12. 20:27:04
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

(Extrém módon idegesítenek ezek a sz*ros nyüzsgő emotikonok)

Kael találgat rólam meg az istenekhez fűződő aktuális viszonyomról, ez a tanult fők betegsége, de nem én leszek az, aki majd kigyógyítja ebből. Egy fontos részlet viszont az eszembe ötlik:
- Ahhoz, hogy méltón eltemess, ha a szükség úgy hozza, tudnod kéne a nevemet, nem? Anyám sosem hívott Nishának. Én gondolkozom azon, amit te mondtál, te meg gondolkozz ezen. Jobb, mint a Kufáron hergelődni.

Hajnal csöndes, de ért engem.
- Ha eszedbe jutna valami, keress meg - mondom neki, mert sokféle módja van a beszédnek, nem csak az, amit a torkával művel az ember.
Lan az élelmezés és a víz kérdését egy időre megoldja, ám a munka ezzel még nem múlik el. Beosztanak minket evezésre, nem feltétlenül ízlésemnek kedves módon.
- Bassza meg, hogy te is pont itt vagy - mondom a nyelvemen, amikor meglátom Sterrardot a csónakunkban. Ha ez még nem volna elég, Kiina nem bír csendben maradni, és beszélteti is. Ahogy telnek itt és így a napok durvulok, és még így sem vagyok olyan mord, mint egy külhont sosem látott földim. Nem mintha ez feljogosítana arra, büszke legyek magamra, vagy hogy felmentene a modorom milyensége alól.
- Legyen kuss! Erőt tart munkának, nem mesének! - mordulok fel közben ardúnul. - Hogy nem bírjátok befogni a lepcses pofátokat! - teszem hozzá a magamét.
A düh viszont jól jön, átforgatom evezésbe, de amint lejár a mi körünk, igyekszem vissza a Kufár fedézetére. A mosdás luxus, a tenger meg alkalmatlan rá.
Munka után inni kérek, bár szívem szerint csak elvenném, ami jár, a körülmények mások. Aztán megkeresem Lant, elé állok, és csípőre tett kézzel közlöm:
- Beszédem van veled. Most. Odalent, a fedélközben.
Ha eleve ott tartózkodik, akkor ott kutatom fel, kabinajtó sem tarthat engem vissza.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. Október 12. 20:46:15
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A szakács felvilágosítása után pusztán aggodalmamat jelzem felé.

-   Remélem a tartósító védőmágiát nem a Kufár tartja fenn vagy hozza létre mert akkor egy kettőre meg fog szűnni, hiszen neki nem érdeke, hogy a segítsége nélkül keveredjünk ki az árnyak tengeréről.

Az étkezést követő evezés a kolostor testet próbáló szívósságra fejlesztő gyakorlataira emlékeztet, hiszen sokszor mondogatták, hogy teher alatt erősödik a pálma, vagy viharban ismeretszik meg a bambusz. Kiina folyamatos csacsogása és locsogása mellett az evezővel érintve megpróbálok ráhangolódni az Árnyak tengerének ideájára, ha ez nem sikerül figyelmem inkább Sterrard úr történetei felé fordul, nem vagyok nagy világjáró de megpróbálom letisztázni mesébe illő történeteit és a valóságot megfogni belőle vajon mennyi a valós igazság a elregélt történeteiben.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Október 18. 16:23:19
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael és a Kufár
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A Kufár a legénység hiányára bólint
-Valóban sok bosszúságot okozna, de nem áthidalhatatlan problémát. Nem úgy a szemtelen utasok hiánya...

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael és a fémlemez
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kael rövid keresgélés után előveszi a vésett fémlapot. A rúnák halvány izzása arról árulkodik, hogy célhoz ért - Lan a közelben van. Az erők síkján megpillantja az összetett mintázatot, melynek szélein már felfedezni az elmúlás nyomait – pár tíznap, és semmivé foszlik a varázs. A készítőjéhez vezető halovány fonalat megrágatva Kaelt Mortar csendes békéje tölti el. Kael közelebbről is megvizsgálja a gyengülő varázs szálait. Az Erők síkján lüktető-tekergőző mintázatot nem most látja először – s h ilyen ütemben vékonyodnak el a mintázatot alkotó energia szálacskák, feltehetőleg 13-14 napnyugta múlva végleg a semmibe foszlanak. Készítője egyértelműen jártas volt a Térmágia minden szemitájában, és a Rúnamágiában.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A manapont és mozaik leírást most kihagynám - rosszul esne, ha ki kellene dolgoznom - de úgy veszem, hogy Kael tisztában lesz vele s a legfőbb paraméter a 70 manapont, s hegy tetején (a kilátás miatt), egy tengerszem partján (mint egy jóstál), a kelő nap sugaraiban (megvilágosodás, a távolabbra tekintést akadályozó sötét eloszlásának időpontja) történt a varázs az együttállás végett.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Október 18. 16:24:24
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Elassor ahogy befejezte az előadást, a matrózok arcáról némi csalódottságot tud leolvasni. Az ígéret, hogy majd este lesz folytatás, némi vigaszt nyújt nekik.
-Legyen úgy – törődik bele az egyik, a többiek csak bólintanak erre.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Október 18. 16:25:09
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Vanina kérésére, hogy ha valami az eszbe jutna – keresse meg – Hajnal az elfogadás jelét rajzolja fáradtan ujjaival a levegőbe. Úgy tűnik, hogy a bezártság, unalom, és az amit a Kufár csinált vele – a máskor vagány nőt igencsak megtörte. Remélhetőleg ha végre partot érve elhagyjátok a hajót, az jó hatással lesz rá.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Október 18. 16:26:20
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Lan
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Lan aggodalmára a szakács megvonja a vállát
–Nem  tudom, de eddig hasonló helyzetben nem okozott gondot – válaszolja a tisztelet jelét rajzolva a levegőbe.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Október 18. 16:27:33
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Az ebédre jókora adag tojásos sült rizst adnak – amit a matrózok egymás közti beszédéből kiderült, hogy a Lan nevű útitárs varázslattal többszörözött meg. Az étel dicséretére a kerekded szakács hálásan meghajtja fejét, de az illemnek megfelelően nem szól semmit.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. Október 18. 16:35:51
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Nisha a csónakba szálláskor nem túl barátságos hangnemben mond valamit anyanyelvén Sterrardnak.
Kiina Lekrasz herceg említésére megrázza a fejét, és felnevet.

-Ez biztos, hogy csak mese  :giggle: Egy herceg sem parancsolhat a folyók szellemének hogy merre kanyarogjon. Legfeljebb csak nem ellenkezett – ha az új meder jobban megfelelt az ideájának.
-Illetve arra lennék kíváncsi, hogy ott miért nincs hideg, hiszen északon van... - kérdezi érdeklődve
-S ha az ezüst az egyedüli fém – akkor a fegyverek is abból készülnek?  ::)- töpreng el rajta
-Vagy a juhászokhoz hasonlóan fahusánggal harcolnak arrafelé? Esetleg puszta kézzel? Bár ez utóbbit kétlem...  :D- pislant Elassor orra fele. A valláshoz és ünnepekhez Kiina nem szól semmit, csak figyel – de az látható rajta, hogy magában már formálja a véleményét.
A neveknél viszont újabb kérdés ötlik fel benne

-Ha R,L,C,A,U,S,G,M betűkkel kezdődhet valakinek a neve, akkor Eilenhitar mitől lehet  Eilenhitar?
Lan a történeteket hallva szintén elgondolkozik – Kiina kérdése az éghajlati viszonyokra igencsak találó, hiszen Goragartól nem lehet messze Sterrard elbeszélése alapján. No meg, hogy soha nem hallott még arról a hercegségről – bár ez önmagában még nem jelent semmit.

-Szóval mit lehet tudni Arcantisról? - kérdezi Kiina – A legendák szerint Arcantisban összeér az alsó és felső világ, a húsos levelű fák között szellemlények járnak. Az itt élők nem ismerik a meséket, csak a mesés valóságot  :D S ezen nincs is mit csodálkozni. Lakosság szinte csak a Mortalistól Arusáig futó folyóközben él… A rengeteg számos titkot, veszélyt és csodát rejt. Elfeledett népek kincseit, palotáit, évezredes átkok helyszínét, régi csatatatereket, melyeken máig újra és újra összecsapnak az ellenfelek - míg világ a világ  8) Arcantisban bármi...
- Legyen kuss! Erőt tart munkának, nem mesének! - szól végül közbe Nisha
Kiina erre elhallgat, aztán miracleai nyelven válaszol Nishának
-Látom, neked nem a kezed, hanem a kedélyedet töri az evezés. Igazán akkor aggódnék éred, ha nem morognál  ;) - vigyorodik el, de aztán csak csendben marad.

Az evezésből visszatérve a szakács hűs mentateát kínál – fejenként egy kancsónyit mindazoknak, akik igényt tartanak rá, hogy szomjukat csillapítsák. A hajó aurája ismét megváltozott – pontosabban visszatért – érzi meg Kael és Lan a fedélzetre lépve. Vanina miután oltotta szomját, Lanhoz siet, majd megállva előtte, csípőre tett kézzel megszólítja
- Beszédem van veled. Most. Odalent, a fedélközben.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A napok egyhangúan, fárasztóan telnek. Evezés, étkezés, pár gyertyaégésnyi pihenés, evezés, étkezés, pihenés követi egymást végtelen sorban. Az emberek egyre fáradtabbak, a kezdeti lelkesedés lassan fásultságba fordul – annak ellenére, hogy látható eredménye van a négy napos erőfeszítésnek – a hajótemető árbocai lassanként a távoli horizontra kúsztak. Ám a levegő továbbra is moccanatlan, a tenger pedig éjfekete tükörként terül el a hajó alatt. Kiinának sincs már kedve beszélgetni – tenyerét már sebesre törte az evező. Az evezések közben Kaelnak alkalma nyílik rá, hogy a magánál hordott fémlaphoz kötődő szálat időről-időre rendszeresen megpendítse, s ezzel a szál túlvégén apró rezonanciákat keltsen. Ám az eközben keletkező érzések minden esetben ugyan azok: Mortar csendje válaszol csak. Haren jól bírja – bár a kialvatlanság nála abban jelentkezik, hogy még kevesebbet beszél, és még csendesebb azaz már nem is köszön. Hajnal állapota nem sokat javul. Fizikailag úgy tűnik, hogy felépült, de élénksége, érdeklődése nem tért vissza – a négy fal, mely szűk kabinját határolja, nem foglalja le túlságosan – ráadásul mivel Kiina is egyre fáradtabb, a látogatásainak száma is csökkent. A Kufár is „eltűnt” - feladta fizikai formáját, és visszaköltözött a hajóba. Aztán az egyik csillagfényes hajnalon lábdobogásra ébredtek, s izgatott kiabálásra. A fedélzetre sietve a távolban lámpás és nem csillag fényét pillantjátok meg. A hajnali szürkület lehulltával a távolban meglepő látvány tárul a szemetek elé

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/palota1.jpg)
Xao kissé gyanakodva nézi a távoli szigetecskét, és a térképeit.


Gyér szakállában babrálva végül megszólal
-Az Árnytenger nincs igazán feltérképezve, de tudtommal errefelé nincs sziget... - nézi elgondolkozva -Hacsak...
A kapitány ezek után új útiránynak a szigetet adja meg az evezősöknek – ami ezután pár óra alatt jócskán közelebb kerül, és immár kivehetőek a részletek. Kiina érdeklődve támasztja a korlátot, s meg is jegyzi hamarosan
-Olyan, mintha nem mi eveznénk közelebb, hanem a sziget közeledne...  :wtf: Vajon ezt is elkapta az áramlat? - teszi fel a kérdést... Délutánra már nyíllövésnyire van csak a furcsa, vízeséssel rendelkező szigetecske, és a partján kialakított mólón két alak ácsorog, s a Kufárt nézik. Mindkettő fegyveres – oldalukon csatakard, rajtuk pedig lakkozott, mélyzöld színű, könnyű páncél csataszoknyával, mellvértjük közepén pedig ismeretlen signum díszeleg. Valamely ház katonái lehetnek. Az egyik lekapja a sisakot a fejéről, hogy jobban megnézhesse a hajót. Végül Xao a korláthoz áll, és átkiált
-Hahóó! Üzletelhetnénk? - kérdi Dún nyelven.
Az egyik fegyveres a mólóra int
-Kiköthetnek, de nem léphetnek a szigetre, amíg más utasítást nem kapunk. Vizet, élelmet kaphatnak, vagy üzlet is köttethet – ha van olyan árujuk, amire szükségünk van – kiált vissza
A Kufár lassan közeledik a mólóhoz, és készülődik a kikötésre. Közben eligazítja az embereit
-Hallottátok – senki nem léphet a szigetre engedély nélkül – és figyeljetek – lehet, hogy csapda!
A Kufár kiköt, a távolból hallani a vízesés hangját, ahogy a tengerbe zúdul, alig látni a szikláktól, virágzó fáktól. Nem sokkal később újabb alak jelenik meg a mólón – egy nagydarab, korosabb férfi egyszerű szerzetesi viseletben.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/Karakter27.jpg)
Tetoválásai, ruházata, egyértelművé teszi, hogy Shinwara ősi útját járhatja.

A katonák utat nyitnak előtte, s nem sokkal Xao előtt megáll. Végigméri, aztán apró meghajlás után megszólal Dún nyelven
-Üdvözlet a Szigeten! Örömmel biztosítunk ételt, friss vizet, s ha óhajtják, kivontatjuk a hajót az Árnytengerről. Viszont arra kérném Önöket, hogy maradjanak a mólón. Ugyanis a helyi hagyomány alapján a szigetre csak nemesen születettek és kíséretük léphet.
Xao meghajol
-Örömmel vesszük a segítséget – és remélem felajánlhatok a raktérből valami csekélységet, hogy viszonozhassam nagylelkűségüket.
A szerzetes elmosolyodik
-Legyen úgy, kapitány! :)
A szigetecskére felhúzott épület igencsak tetszetős, és messze több kényelemmel kecsegtet, mint a hajó. Vajon lesz-e jobb lehetősége arra Elassornak, hogy puhítson egy kicsit utastársain, mint hogy magát (itt is) nemesnek kiadva megnevezi őket kíséretnek, és az út hátralévő részét nagyobb kényelemben teszik meg a szigeten?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2015. Október 19. 14:47:51
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Mindenki

Kiinán az első kérdéseinél előtűnik, hogy okosabb azoknál akik eddig ezt a történetet hallották... Azt hiszem... eddig csak egy... talán pont Selianna volt az? Azt hiszem ő volt az egyetlen aki visszakérdezett a nevekre. Így eddig nem sok értelme volt a dolgok ilyen szintű részletességének. Bár Seliannát igencsak megpuhította a válasz.
- Nos, igen, valóban nem utasította a vizet, a valóság az hogy naphosszat kérlelte Lekrasz herceg, a családja, a házanépe, és a sziget összes lakója a Víz szellemeit. Voltak akik a hamar beleegyeztek, látva a népem szükségességét, de voltak akikkel csupán alku utján tudták meggyőzni, hogy segítsen a zegheroviakon. Sokideje fizetjük az adósságot, melyet azok a szellemek róttak ránk, mégis zokszó nélkül tesszük, mert tudja mindenki hogy az életüket mentették meg. A fegyverzetről nem igazán kívánnék beszélni, a végén még kedvük támadna elfoglalni a szigetet egy zsoldoskompániával. Igen, fém az nincs, Igen ritkán teszünk szert egy kevés vasra, azt is a kereskedők által jóformán. Nem igazán vannak acél és vas fegyverek, sőt talán az egyetlen acélkarddal rendelkező méltóság a hercegi testőrkapitány. Igazából a lándzsa és az íj népe vagyunk, amelyek éle jobb esetben élesre csiszolt kő, rosszabban fa. Szóval igen, ha úgy gondolja, akár mondhatjuk úgyis, hogy mint a juhászok. - kicsit a képzeletem gúnyos játékot játszik és szemem előtt eltűnik Kiina és egy széparcú, fekete hajú és smaragdzöld szemű lány jelenik meg ott, ahol az előbb még a hófehér lány ült. "Selianna..." - majdnem hangosan ejtem ki a nevet.
- Persze, kedves... - "Selianna"- fejezi be a gondolatom. - Kiina. Azonban Zeio és Eilenhitar  azonban nem keresztnevek. Zeio a zeia- szóból eredeztetett név, melyet címként viselt. Jelentése Folyam, mert a dalai egybefolyó, hullámzó dallamokból épültek fel. Eredeti neve.... azt hiszem Ravandir volt,  nem is, a neve Ravamir volt, igen. Eilenhitar pedig nevét a Shitarból származtatjuk, a Sötétség Ura nevének része a Sötétségre utal. De árvitt érrelemben kell értelmezni. Eilenhitar azt jelenti Sötétben játszó vagy Játszik a Sötétben. Ugyanis több mint nyolc órán keresztül tudott játszani remekebbnêl remekebb dalokat, ismétlés nélkü. Délutántól Éjszakába nyúlóan neki születésekkor a Mavalon nevet adták.
Közben a tenyerem erősen rátapad a lapátra, és húzom, húzom a vizet.  a kis refrénem dallamát dúdolom alá.
Azután fütyörészni kezdem a Tengerjáró és a Hurrikán refrénjét.
Amikor megszólal valami idegen nyelven a az a harcos nőstény, felvonom a szemöldököm
" Hát ez neg van bolondulva... Az emberek képesek beszélni, akkor ha nem beszélünk nem vagyunk emberek.... Csak...  Persze a némák kivételek... Természetesen ők is emberek.
- Nem elékszik meg hogy tolja a vizet, fel is kapja.. - szólalok meg a kis kitalált zegherovi nyelven, amit már csak egy ember beszélt egész Abbrynban. És ez a megtiszteltetés engem illet. Majd tovább folytatom a fütyülést. Mostmár az Ardún lovag gyémántját dúdolom, melyik mesterem kedvence volt. A történet egy ardún férfiról szólt, Regarról, aki szülei halála után a házuk fájából készített magának vértet és fegyvereket, úgy indult háborúba. És végül elnyerte a a szerelme, Tavara szívét.
Majd eltelik a délután és felbukkan egy sziget.
Mindenkinek a karjába új erô és remény támad, és kétszer olyan gyorsan hajtottunk mint korábban.
Amikor megérkérkeztünk a sziget lakossága igencsak magának valóvolt. Elfogadták a kereskedelmi ajánlatot, majd pedig kikötötték hogy csak nemesúr s annak kísérete léphet partra.
Vágyakozó pillanatokat vetett a szigetre. Nem lesz rossz dolog ha átengedik. Kérdés mi a nemesség feltétele. És mivel ellenőrzik.
"Természetesen igéretemrôl sem felejtleztem meg. Az vacsora idekén a legénységnek zenék.
Megvivódok magamban hogy mit is kéne csinálom.
-Jó estét! A nevem Sterrard, Zegherov hercegségéből, kegyelmes nagybátyjám, aki neve Urhash, aki a Ébenház  ura, a Goiiardi'i Raqeo ([Gojjardi Rakeo- A Folyók őre zegherovi nyelven) és Siral S'ellfin [Siral Sijelfin- Szellemek barátja],, végül de nem utolsó sorban Zegherov Hercege.
{A [...] jelben lévők nem hangoznak el.
Meghallgatom Kiina kérését..
- A kísérőim száma hét fő, pontosabban jól ismert barátaim, utazótársaim. Így nevükben nem beszélhetek, hogyha a hajó fedélzetétének kényelemét veszi figyred.- mondom visszafogott hangon, hogy más nr hallhasaa, m4
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. Október 21. 12:09:33

Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kael válaszára a Kufár legyint
-Mindketten tudjuk, hogy nekem nem a legénységtől kell leginkább tartanom...
- Inkább a legénység hiányától.


(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A napok egyhangúan, fárasztóan telnek. Evezés, étkezés, pár gyertyaégésnyi pihenés, evezés, étkezés, pihenés követi egymást végtelen sorban. Az emberek egyre fáradtabbak, a kezdeti lelkesedés lassan fásultságba fordul – annak ellenére, hogy látható eredménye van a négy napos erőfeszítésnek – a hajótemető árbocai lassanként a távoli horizontra kúsztak. Ám a levegő továbbra is moccanatlan, a tenger pedig éjfekete tükörként terül el a hajó alatt. Minthogy a Kufár "visszatért", Kael csupán evezés közben, ám rendszeres időnként pendíti meg az ismeretlen varázstudóhoz vezető szálat...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. Október 25. 11:21:55
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Korábban tengeren:
Két evezés között a napok enyhülésével és dühe elpárolgását követően Vanina ismét szóra méltat bár csípőre tett keze nem sok jót ígér ismét, bár valószínűleg most más miatt forrong benne az indulat, de ez jelenleg nem az én problémám, mivel az elkerülhetetlen nem lehet elkerülni ezért aprót biccentek felé.

-   Állok szolgálatodra, menjünk. – csendben követek az árnyas fedélközbe ahol fény fog derülni mindenre.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Később tenger és sziget:

Az evezés alapvetően megerőltető ehhez jön még a friss víz és élelem teremtése a legénység számára. A napok egyhangú fásultságban telnek, már-már feladom a reményt az önerőből való kijutást, miközben felrémlik előttem a Kufár manifesztálódott alakjának kaján mosolya, amikor a figyelők szigetet kiáltanak. Nem kicsit könnyebbülök meg, szellemem mintha kiszabadulna, új remény csillan meg a horizonton. A kikötést követően világossá válik, hogy valószínűleg egy kolostorszigetet vetett a sors utunkba hamarosan kiderül, hogy a szigetnek szigorú szabályai vannak, csak nemesen születettek és kíséretük léphet a területére. Elassor nemesen születettnek adja ki magát miben személy szerint igencsak kételkedek, hisz a tavak városában rengeteg féle különc nemessel volt szerencsém találkozni itt említve Zevran úrfit ám egyik sem hasonlított viselkedésében csöppet sem Elassorra. A sziget belseje felé haladva erősen gondolkozom a mólóra való visszatérésen, mivel ha kiderül, hogy Elassor csak egy széltoló nagyotmondó aki nem nemes akkor igencsak kellemetlen helyzetben kerülünk, éppen ezért dún nyelven megkérdezem helyi kísérőnket.

-   Amennyiben nem tartja tolakodásnak mélyen tisztelt kísérőnk megkérdezhetem, minek köszönhető, hogy a sziget területére csak nemesen születettek és kíséretük léphet be?

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. November 01. 13:46:54
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Lannal a kabinjába megyek, ott ejtem szerét a mondandómnak:
- Véleményed szerint hogy állunk, és mit tudunk tenni a fennálló helyzet ellen? És ha kikötünk, hogyan tervezed a továbbiakat?

*

A hosszú, monoton evezés alatt alkalmam nyílik rájönni, a tengeri élet nem nekem való. A menetelés sem izgalmas teljes felszerelésben, mégis másabb az, mint evezőt markolva robotolni nap nap után. A Kufár rájött, itt alku nem köttetik, és újra belemászik a hajóba. Hajnal szobafogságával egyre kevésbé értek egyet. Ez a fajta kirekesztés nem is róla, hanem a többiekről szól, és szerintem megtanulta már a leckét, felesleges továbbra is így büntetni. Ráadásul plusz egy kéz, ami nem azon dolgozik, hogy haladjunk. Ezt alkalomadtán felvetem a kapitánynak is.

Fáradtságos munkánknak eredménye lesz, haladunk, és érdekességre bukkanunk: valami úszó szigetre, ami fene tudja, honnét képes vízesést táplálni, mikor az a föld stabil méhéből fakad. Akkor kap csak el csalódás, amikor meghallom a szigetre lépés speciális kötelmét.
Oh, mintha a nemeseknek más lenne a vére, meg a szaga, és az jelezné különb voltukat! Adj valakinek arany signumot, hagyd hosszúra a haját, és kész a nemes! Ugyanúgy születnek, basznak, halnak és szarnak, mint mi, ugyanaz a fegyver fogja őket, nem égi faj, ezek itt mégis másként kezelik őket. Bár volna egy hely, ahol nem esnek hasra a társadalmi és vagyonban mért rang előtt!
Lázító, torz gondolatok ezek, fene tudja, mikor szökkentek bennem szárba. Utam során valahol elveszítettem a tekintély tiszteletét...
- Ha egyszer hazajutok, nem fogok sokáig élni - állapítom meg félhangosan. Bár már Sytisben feldobhatom a talpam, az ottani csatornák láttak már elég torokmetszett tetemet.

Pedig de jó volna földön állni!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. November 01. 18:58:12
Mesélő: Dierol
Helyszín: A csónakban
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Az evezések közben Kaelnak alkalma nyílik rá, hogy a magánál hordott fémlaphoz kötődő szálat időről-időre rendszeresen megpendítse, s ezzel a szál túlvégén apró rezonanciákat keltsen. Ám az eközben keletkező érzések minden esetben ugyan azok: Mortar csendje válaszol csak.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. November 01. 18:59:41
Mesélő: Dierol
Helyszín: A csónakban
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kiina a víz szellemeivel kapcsolatos mesére, melyet Sterrard ad elő, csak hümment egyet – feltehetőleg nem teljesen ért egyet – de mi értelme volna belekötni egy régi mesébe? Ám mikor Sterrard a lándzsa és íj népének titulálja Zegherov népét, szokása szerint közbekérdez.
-Ha a lándzsának és íjnak van nagy hagyománya, miért szakít valaki ősei útjával, és veti el mindazt a bölcsességet, melyet elei felhalmoztak? Azaz miért nem lándzsát vagy íjat láttam hordozni, hanem hosszú kardot – mely forgatásának, készítésének és javításának biztos nincsenek olyan nagy hagyományai?  - inkább kíváncsi, mint gyanúsítgató – láthatólag  nem érti a dolgot.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. November 01. 19:02:27
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Vanina az egyik adódó alkalommal szóba elegyedik Xaoval, Hajnal szobafogságáról. A kapitány rezzenéstelen arccal hallgatja meg Vanina mondandóját, miközben kíváncsi tekintettel fürkészi arcát. A válasz előtt előhúzza pipáját, és miközben komótosan tömködi, válaszol is
-Tisztelt utastársam! - hajol meg kissé felé -Becsülöm a kiállást a bajtársak fele, és az őszinteséget. Így a legkevesebb az, ha én is öszinte leszek – kezd bele – Mikor a hajóra szálltak, előre szóltam, hogy két dolgot nem tűrök el a hajón – a lopást és a vérontást – mindkettő az utazás azonnali megszakítását vonja maga után – pislant az árbocra és a tengerre – utalva arra, hogy hogy is gondolata.
-A kis hölgy lopni próbált – hogy utasításra, vagy saját boldogulása érdekében, az számomra lényegtelen. Ha rajtam múlt volna, és nem saját berkeken belül próbált volna meg lopni, akkor már rég a halakkal barátkozna -int a feketén csillanó víztükör fele
- Mivel maguk kegyesek voltak hozzá, így azóta nem bántottuk, nem vertük vasra, és jó kosztot kap. Úgy vélem, hogy a lehetésges büntetésekhez képest olcsón megúszta. Ám azt ne kérje, hogy kiengedjük a szobájából, amíg ki nem kötöttünk – egy újabb próbálkozást nem biztos, hogy túlélne. Mert valami azt súgja, hogy később esetleg újra próbálkozna, ha összeszedi magát, és... lehetőséget kap. Semmi kedvem megbecsült vendégeimmel vérre menő vitát folytatni, hogy kinek a hibája volt, ha belehalna a Kufár dorgálásába. Még nem olyan rossz a helyzet, hogy kockáztassak plusz egy segítő kézért - válaszolja Xao, a pipáját szorgosan szívogatva, hogy a parázs feléledjen.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. November 01. 19:05:46
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget mólóján
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)


Vaninában felötlik, hogy Hajnalnak is talán jót tenne, ha vére kiszabadulhatna a Kufár aprócska szobájából – ahogy neki is jól esne végre nem a deszkákon tapodni naphosszat.
Innen nézve takaros, rendezett épületegyüttesnek tűnik a hely, s frissen sülő pékárú illatát sodorja feléjük a szél - a fenti sziklára épített kilátón pár kíváncsi alak sziluettje jelenik meg. Nincsenek túl messze, így egyértelmű, hogy két férfi és egy nő figyel onnan titeket.

A nagy darab szerzetes apró főhajtással fogadja Sterrard bemutatkozását.
-Bevallom, soha nem hallottam Zegherov hercegségéről, de kérem ezt nézzel el egy öreg, világtól visszavonult szerzetesnek – szól dúnúl mély hangon
-Kérem, vegye magához a signumát, pecsétgyűrűjét, vagy azt, mi igazolja kilétét, nevezze meg közvetlen kíséretét, és kérem kövessenek. A Kufár és legénysége pedig marad, de ne aggódjon - ők sem fognak semmiben sem hiányt szenvedni.
Kiina közelebb hajol  Sterrardhoz, és dúnúl mondja neki
-Hajnalról se feledkezzen meg! Biztos hálás volna, ha végre elszakadhatna pár napra a hajótól! ::)
Lan közbeszúr egy kérdést
"-   Amennyiben nem tartja tolakodásnak mélyen tisztelt kísérőnk megkérdezhetem, minek köszönhető, hogy a sziget területére csak nemesen születettek és kíséretük léphet be?"
A szerzetes felé fordul
-Hosszan és kacifántosan lehetne részletezni a kérdést, de én mégis megpróbálom a lényeget tömören megfogalmazni, hogy ez a hagyomány miért alakult ki – biccent Lan fele
- A sziget nem nagy – nincs túl sok vendégszállásunk -  s a legtöbben saját járművel érkeznek, azaz van hol álomra hajtaniuk fejüket. Nem is vagyunk számosan – ezért nem szívesen engedünk be nagyobb ismeretlen tömeget a falakon belülre. De a nemesség számunkra is megkerülhetetlen tényező – fejezi be, s közben már indul is tovább.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. November 07. 19:00:31
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget mólóján
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

A szerzetes Sterrard kijelentésre az elfogadás szimbólumát rója a levegőbe
-Akkor tehát hét fő – nyugtázza – hogy senki ne kavarodjon el, megvárunk mindenkit – jelenti ki, és  várakozóan tekint Xaóra, aki bólint, és visszafordul a hajó fele
-Azonnal szólok mindenkinek! - ígéri és visszatér a hajóra, ahonnan lassanként leszállingóznak a többiek is – Rashu mester, a hallgatag Haren, és Hajnal is – aki meglepődve pislog a szigetre. Rashu mester és Haren a köszönet szimbólumát rajzolja  Sterrard fele – úgy tűnik, hogy a kapitány felvilágosította őket a helyzetről. A szerzetes végignéz a kis csoporton
-Akkor kövessenek hát! - Szól, és elindul az úton felfele a házak felé. Még a laikus szemnek feltűnik, hogy a sziget flóráját nem feltűnő módon, de értő kezek gondozzák – a szemnek kellemes, jó sétálni a virágba borult fák enyhet adó lombja alatt, melyet megtölt a számtalan apró bogár és méh zümmögése. Kiina vigyorogva forgolódik és nézelődik, s Hajnal is mintha oldódna – napok óta először nyitja szóra a száját, hogy egy rövid óóó! hagyja el az ajkait.
A murvával felszórt út egy kapuhoz vezet fel, melynél már egyértelmű – ez nem kolostor, hanem inkább udvarház. A kapunál mindössze egy fegyveressel találkoztatok – ő is a mólónál posztolókhoz hasonlatos felszerelésben őrzi a bejáratot – könnyű, lakkozott páncélt, hozzá tartozó csataszoknyát,  és oldalára rögzített csatakardot visel. Mereven áll a helyén, de érdeklődve néz meg magának mindenkit – pláne a fehérnépeket. A kapun át beléptek a fallal és épülettel körbekerített belső udvara, melyben elmélyülésre csábító sétakertet alakítottak ki. A szerzetes nyomában végtok át a kerten, hogy aztán az épület előtti nyitott teraszon megálljatok. A terasz szélét negyed ívben kőből emelet mellvéd szegélyezi, melyről pazar kilátás nyílik az alant húzódó mólóra és a végtelenbe nyújtózó vízfelületre is. A terasz másik oldalát az épület, harmadik oldalát pedig a park határolja. A terasz  mellvédjénél hárman állnak egy nő, és két katona – akik az intésére távoznak a teraszról  az épületbe. A nő érdeklődve néz végig rajtatok, aztán dallamos hangsúlyokkal megszólít titeket – dún nyelven. Érezni, hogy nem ez lehet az anyanyelve – Vaninának Shírrent idézi emlékezetébe – ő hajlította, ejtette így a szavakat.


(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/Karakter72.jpg)
-Üdvözlet az Árnyak tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarában!  :) Hae Min Ji vagyok - Hajol meg kissé.

A Shorral Házról még nem hallottatok – így feltételezhető, hogy nem túl befolyásos, de az biztos, hogy a nő a ház nemes tagja - ezüst signuma a derekát átölelő öv csatjaként találta meg a helyét.
-Köszönöm, hogy idekísérted vendégeinket! - szól a szerzeteshez, aki erre a tisztelet jelét rója a levegőbe, és ő is távozik. A nő ekkor folytatja.
-Ne aggódjanak, a hajót pár nap alatt kivontatjuk a holt vízről, és folytathatják útjukat. Addig remélhetem nemes uram, hogy jó társaságom lesz? - kérdi Sterrardtól udvariasan érdeklődve, akit természetesen úgy kezel, mint a társaság vezetőjét. Kiina nem szól semmit, csak a fejét forgatva nézelődik, Hajnal pedig Vanina mögött áll, és mintha az utolsó kérdésnél halkan, sokat jelentően hümmentett volna - mint aki elértette a kérdést.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2015. November 10. 22:35:47
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget mólóján
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki

Amikor megjelennek a hálás része az "ideiglenes" utazó - körömnek. Amint elhaladnak mellettem szememmel jelzem hogy semmi szükség sincs arra hogy hálásak legyenek.
"Őrájuk legalább támaszkodhatok, amennyiben a társaság tagjai. Azt nem tudom hogy az a harcos szuka mikor fogja kitörni a nyakamat, de adja neki. Ha meri. Nemtudom, az emberek általában hisznek Istenekben. Nem sok isten tűri hogy végezz egy ranggal feletted állóval, aki fegyvertelen, így sokkal inkább egy becstelen gyilkosság lenne az. Bár nem úgy néz ki akit érdekelne a becsület. Azt a Hajnal nevű lányt nem értem miért viseltetik velem majdnem ugyanúgy mint az a... Hah nem pazarlom a gondolataimat rá.
Bevallom, egyszer átvágott rajtam az érzés hogy meg akarnak engemet itt ölni, így hát csak óvatosan néztem a kertet, virágokat meg minden csodás dekorációt. Illetve feszülten gyakran pillantottam a fegyveres férfire.
Nem igazán sikerül nekem ellazulnom, ba fegyveres igencsak fenyegető.
Azután miután elhagytam azt már sikerül feloldódnom, majd meglátom a vendéglátónkat. Csinosnak kell mondanom,  ha nem akarok hazudni. Hogy miket mondott csak elvétve értettem. Volt valami egy Shiren házról, meg hogy  Hae Min Jin nek nevezik
Beszéde során a Hajnal nevű lány sikeresen elbizonytalanit egy kicsot abban hogy minden jó lesz.
"Miért csinálja azt amit csinál? Vajon ugyanolyan mint a harcos? Csak egy szebb kiadásban?"
Köszöntésére válaszképp fejemmel biccentek, illetve a hála (*off: ha tudom én ezeket), bár tudom ha láttam hogy Haren meg Rashu mit csinált) szimbólumát mutatom.
- Köszönöm, hogy felajánlotta nekünk a segítséget. Azt hittem már sosem fogunk Merussába jutni az háborgó tenger akarata szerint. Nagyon hálás vagyok a segítségéért. Én Zegherov földjéről, pontosabban szigetéről jöttem, már évek óta ott kellett hagynom az otthonomat, bár jó szívvel tettem,  Eilenhitar kísért el engem az utamra, de útjaink szétváltak amikor magához szólította Végzetúrhölgy, és hosszú csókjával elkérte a lelkét. Azóta az idök során ez a kis szedett-vedett, de derekas gyülekezet tagjai lettek az útitársaim
"Nem hazugság, már egy ideje egy hajón utazunk"
- Kérem fogadja őket olyan vendégszeretettel amilyennel engem fogadott.
Hátrapillantok rájuk az arcukat tanulmányozva, aztán visszafordulok MinJin felé.
- Örömmel  fogadnám a  maga társaságát.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. November 15. 13:09:53
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár, A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina illetve mindenki
__________________________________________________

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Korábban a Kufár fedélzetén:

Vanina mondandója teljesen meghökkent ennek hatására a hegyi vízesések felszabadultságával és robajával tör ki belőlem az önfeledt kacagás, hogy abba bele is könnyezek csak miután teljesen kifogy belőlem az önfeledt öröm szuflája szólalok meg azt is önfeledt kuncogás közepette.

-   Nisha teljes komolysággal tetted fel az iménti kérdésedet? Nem szívesen, de emlékeztetnélek arra, hogy nem is olyan távoli múltban félreérthetetlen módon adtad a tudtomra, hogy semmi és senki vagyok számodra, szavam pernye a szélben és kizárólag a házfő szavának engedelmeskedsz…. Ezek után azt kérded, mire számítok és mik a terveim? Közlöm nincsenek elvárásaim tudomásul vettem álláspontodat a távoli terv, hogy eljussunk a Hegyi királyság zászlóvárosába az, hogy miképpen mindig majd az aktuális helyzet alakítja ki, mondhatni jelenleg sodródunk az árral… Nem tervezek előre mert nem tudni mi vár ránk a távoli horizont komisz ködbe vész….. Személy szerint nem számítok a kardodra, ám a ház szolgálatából való elbocsájtást csak a ház feje mondhatja ki számodra, utunk ott és akkor fog elválni amikor jónak látod, távozásoddal szemben nem kívánok akadályokat gördíteni. Belefáradtam a harcaidba, legközelebb ha problémád van vond ki a pengédet és Nascor nevére mondom megfelelek a kihívásodra…..Azt hiszem egyszerűbb és stílusosabb lesz mint folyton vitázni.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Később a szigeten:

A szigetre tartva egyenlőre inkább, csak élvezem a rendezett kerteket és a harmóniát sugalló sétakerteket és utakat, régen voltam már ilyen nyugodt és harmonikus környezetben, jelenleg csak élvezem az ajándékként kapott nyugalmat. Az udvarházba érve teljesen a háttérbe húzódok, hagyom Elassor-t érvényesülni egyedül Hae Min Ji üdvözlését követően hajolok meg és mutatom a napcsászári etikettben nemtelenek számára nemesen születettekkel szemben megkívánt néma udvariassági formulát.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. November 16. 19:03:28
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában (vagy fedélzetén?)
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kael csupán sodródik az eseményekkel, "testőrnyi" távolságot tartva Lantól ("reprezentációhoz öltözve" az övében hordja a lélekkardot, mellé tűzve a készlet harmadik darabját és övtáskájában a gyógyító eszközeit). Inkább a szemét (mind a hármat) és a fülét tartja nyitva, nem a száját.
Mortar kegyelméből majd lesz idő talán a kérdéseire is.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. November 20. 21:57:03
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Korábban Lannal

- Örülök, hogy sikerült megnevettetnem téged - mondom Lannak. - Azt viszont sajnálom, hogy ismét nem kérdeztél, hogyan tervezek a továbbiakban a házzal, habár a sejtésed most helyes: gondoltam már rá, hogy kérelmezzem az elbocsátásomat. Mé nem jutottam végső dűlőre, de tudom, mire Sytisbe érünk, ezzel is tisztába kerülök. Sajnálom azt is, hogy azt a szellemet, ami benned ég, nem tudtad megmutatni és átadni nekem, hogy lelkesíts és megnyerj az ügynek teljesen. Sőt, ezt már egy ideje fel is adtad. De legfőképpen azt sajnálom, hogy az együttműködés ereje ehelyett az akaratviaskodásba öltük az erőnket, lehetetlené téve az összekovácsolódást. Ez pedig az én kudarcom is - ismerem be váratlanul.
Azt se bánom, ha nem teszem jó, ha ilyesmiket hozok fel. Vannak dogok, amiket jobb kimondani, és vannak dolgok, amik sosem változnak. Mintha Lan nem érezné magát felelőssé azért, ami van. Harcaimról beszél harcaink helyett.
Egyébiránt az indító kérdésemre megfelelt, ő sem felkészültebb most, mint én a jelen eseményeit illetően.

Xaoval nem sikerül zöld ágra vergődni, Hajnal marad büntetésben, és az az érdekes helyzet van kialakulóban, hogy hajónk nemese kíséretévé alakulunk, pusztán azért, hogy a szigetre léphessünk.
Mi lesz ennek az ára? Mire ez a kegy?
Meglepő, hogy Hajnalt ezúttal kiengedik és velünk tarthat. Én a magam részéről várom már, hogy elhagyjam a hajót. Amikor ez megtörténik, fegyveresen teszem, női öltözködési sallangtól mentesen.
Furcsa hely a sziget. Az egyszellem híveinél olyan meleg volt, hogy azt hittem, nyár van, de ez  a hely a virágaival emlékeztet rá, másképp van.
Érdeklődve követem a társaságot a szerzetes nyomában. Van mit nézni, tetszik a mellvéd, és a park látványa.
Finom hölgy üdvözöl minket, bizonyos Hae Min Ji. Emberei nyíltan kimutatják érdeklődésüket, végre ismeretlenekkel találkozhatnak, a hölgy ennél jóval visszafogottabban ad hangot ismerkedési vágyának.
Vagy ahogy vesszük...
Hajnal mást is belehall a hölgy invitálásába, ez nekem annyit jelent, kezd kijönni az állapotból, ahova a Kufár taszította.
Nos, a hölgy ezüst szignumot visel, olyat, mint én, ezért nem értem, Lan miért úgy üdvözli, mintha aranyjelvényű volna, viszont haját kontyba kötötte, tehát hosszúra hagyta. Félredöntött fejjel töprengek, végül mielőtt illőn köszönthetném, egyszerűen megkérdezem:
- Hae Min Ji, van egy kérdés: te jel van ezüst, de te haj van hosszú. Hogy szokni köszönni?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. November 23. 19:12:07
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Kael és Lan a szigeten sétálva látják, érzik, hogy a sziget minden bokra, fája, épülete harmonikus elrendezése egy célt szolgál – békés összhangot teremtsen. A szigetet át és át átjárják a mágikus energiák, melyek rendeltetése nem egyértelmű, csak az, hogy határozott mintázatot alkotnak melyet talán madártávlatból tudna kibogozni az értő szem. A szerzetes vontatásról beszélt, így talán joggal feltételezhető, hogy a sziget helyváltoztató képességéhez lehet köze. Ám az bizonyos, hogy erős mágia munkálkodik.

A sétakertet elérve az is egyértelművé válik, hogy a harcosok, és a szerzetes is olyan, mint a többi harcos, vagy szerzetes a Napcsászár ege alatt. A kert viszont megannyi helyen bandola és démonűző jelképekkel van telehintve – ami inkább csak a kolostorokra, és nem egy udvarházra jellemző.


Sterrardban felmerül, hogy esetleg meg akarják ölni – de a sétakertben nem találkoznak több fegyveressel,  s az őket kísérő fegyveresek sem tesznek fenyegető mozdulatokat. Egyszerűen a szerzetes kíséreteként viselkednek, mintegy ellensúlyozandó Nisha és a többiek által képviselt fegyveres erőt. Nem mintha pont egy szerzetest kívánnátok meg támadni, de hát ki tudja?
Hátra fordulva Hajnal talányos arckifejezését pillantja meg – a nővel eddig nem sokat találkozott, mivel az út elején Sterrard maga vonult vissza a kabinjába, után pedig a kapitány parancsára Hajnal kényszerült szobafogságra – így nem mondhatni, hogy tudja – mire is gondolhat éppen. Kiina pedig valahova előre figyel – talán Hae Min Jit mustrálja. Rashu mester és Haren csendben ácsorognak, ahogy a többiek is – úgy tűnik, hogy most nem fognak beleszólni a társalgásba.
Hae Min Ji picit meghajtja fejét  Sterrard válaszát hallva

-Örömmel hallom – mosolyodik el melegen -Ám az imént az ön mögött állókra útitársaiként hivatkozott. Nyelvbotlás lett volna, és nemesi kíséretébe tartoznak, vagy pedig ténylegesen csak útitársai? Mivel utóbbi esetben sajnos nem áll módunkban őket is vendégül látnunk – kérdezi továbbra is mosolyogva.

Lan kézjelére Hae Min Ji oda sem nézve diszkrét, de megfelelő kéztartással válaszol – tudatva Lannal, hogy észrevette, de nincs szüksége a szolgálataira.

A rövid válasz során, miközben Sterrard szedett-vedett gyülekezetről beszél, Kiina szeme kissé összeszűkül – feltehetőleg kissé sérti a fülét a jelző. Aztán neheztelése olyan gyorsan távozik, mint ahogy jött – s érdeklődve mustrálja az előtte álló nőt.


Nisha rövid töprengés után felrúgja az etikett rendjét azzal, hogy megtöri eddigi némaságát
-  Hae Min Ji, van egy kérdés: te jel van ezüst, de te haj van hosszú. Hogy szokni köszönni? - teszi fel a kérdést.
A nő meglepődve fordul fele, de nem haraggal, hanem inkább kíváncsisággal tekint Nishára
-  Ha az én szolgálatomban állnál, az Úrnőm megszólítás volna helyénvaló. Ha pedig rám hivatkoznál idegenekkel beszélve, Min Ji Úrnő, vagy  Hae Min Ji Úrnő lenne a helyes. Mivel egyik eset sem áll fenn, ezért velem szemben a hölgyem, esetleg nemes hölgyem megszólítás elegendő – mutatva, hogy nem nekem tartozol feltétlen engedelmességgel. S mint tudja, az ezüst signum egy Ház oldalági leszármazottainak, rokonainak jár, az arany pedig a Házat közvetlenül vezető család tagjainak – válaszolja, aztán közelebb lép  Sterrardhoz
-Tam mester majd elkíséri szállására. Frissüljön fel, és majd a vacsoraasztalnál találkozunk! - szól lágyan, és a ház faragott kétszárnyú ajtaja fele int,hogy merre is kellene elindulni.
Belépve a tágas fogadóterembe, csiszolt, lakkozott fapadló, fogad titeket, melyen elcsúszik a kintről beszűrődő fény. Néhány ülőalkalmatosság húzódik meg a falak mentén, de középen szabad helyet hagytak – ahogy egy tánc, vagy inkább gyakorlótérnek szokás. Ez utóbbit a falakat díszítő fegyverek is valószínűsítik. A berendezés kevés, de igényesen megmunkált darabokból áll. Egyetlen férfi ácsorog az egyik simára csiszolt oszlop mellett – az a nagy darab szerzetes, aki a mólónál várt rátok. Amint meglát titeket, meghajol, és elindul a  terem végéből nyíló lépcsők fele. Négy szintnyit mentek felfele, mire megérkeztek szállásotokra a legfelső szinten. Három lakrészt nyit ki számotokra – Egyet Sterrard úr számára, egy másikat Lan, Kael, Haren és Rashu mester részére, és egy harmadikat Nisha, Kiina és Hajnal kap.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/aman-at-summer-palace.jpg)

Nagy különbség nincs a szállások közt – egy hatalmas közös tér, melyből négy kisebb hálófülke nyílik – de ezek mindegyike is nagyobb önmagában, mint a Kufáron a teljes kabin. A három lakrész mellett egy negyedik is található ezen a szinten,  de azt most nem nyitja ki – úgy tűnik, hogy a teljes szintet mindössze a négy „vendégszoba” teszi ki. Tan mester közben pár szóban elmagyarázza a helyi szokásokat, amiről úgy gondolja, hogy tudnotok kell[/i]
-Cselédség nem tartozik a lakrészekhez. Ám mindegyik lakrész saját fürdővel rendelkezik. Igény szerint meleg vagy hideg vízzel. Tiszta, mosott ruhát, szappant biztosítunk, ahogy mosást is. Vacsora naplementekor a ház előtti teraszon. Reggeli a kelő nappal. A sziget bejárható, de az úszás tilos, és ha gongütést hallanak, ügyeljenek a poharaikra. Végezetül, a második és harmadik emelet, és a pince elzárt terület a vendégek elől.
Hajol meg, s távozik.
Felfele jövet a második és harmadik emelet faragott ajtajai csukva voltak – bár a harmadik emeleti ajtó talán aprólékosabb munkának tűnt. Ha találgatnotok kéne,  Hae Min Ji személyes lakrésze lehet  mögötte. A lakrészekből kiváló a kilátás a környező tengerre, és a belső sétálóudvarra, valamint a mellvédes teraszra. A Kufárt is látni, ahogy éppen a vontatásra készülődnek – két vaskos kötelet – mely innen vékony fonalnak látszik – rögzítenek a mólóból kiálló tömzsi cölöpökhöz, másik végüket pedig a Kufár orrához erősítik.


A női lakrészben:
Kiina szétnéz a lakrészében, s közben megjegyzi
-A szigeten csak úgy vibrál a varázs. De úgy gondolom, a jobbik fajta.
Hajnal erre csak laposan pislant Kiina fele – meg lehet a véleménye a varázslatokról.

A férfi kísérők lakrészében:
Haren és Rashu mester is szótlanul veszik birtokba a hálófülkéiket – aztán Rashu mester az ablakhoz sétál, és kinéz.
-Van egy régi ardún hiedelem a vándorló szigetről – s úgy tűnik, lehet valami alapja... -szól elgondolkozva. Haren bólint
-Azt hiszem, én is hallottam róla valamit – erősíti meg. Ám mivel mindkettejük elég szófukar fajta, ezért itt el is akadt a társalgás. Haren végigőgyeleg a lakrészen, és a faragásokat szemléli, Rashu mester pedig öreg csontjait melengeti a nap fényében.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. November 28. 18:49:34
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

"Apád f*sza szedett-vetett" - villan át rajtam, az Sterrard nagy szerencséje, hogy a) a partra akartam jönni b) más jobban lekötötte a figyelmem. Ezzel csak magát járatja le, és ha a sziget hölgyének van egy ksi sütnivalója, akkor erre maga is rájön.
"Rossz, ha társaságnak csak őt választhatja a protokoll miatt, gyenge a felhozatal most más urakból"
Ilyen ez az uraskodás, azt hiszik, az arany signum kiszűri az értéket, és akinek nem olyan van, az semmire nem való, csak parancsteljesítésre.

Hae Min Jin eligazít a megnevezések kuszaságában. Magamban ő már a sziget hölgye, katonás félmeghajlással fejezem ki, értem, amit mondott.
Figyelmes szemmel vizslatnom a házat,amin keresztül vezetnek minket. Kapunk szobát, pompás kilátással. Kiina érzi, nem akármilyen helyen vagyunk.
- Vajon a sziget szellemnézői tudják, mi lakozik a hajónkban? Tudják, mit engedtek a kikötőjükbe?
Máskülönben viszketek és szaglok, és ha a szieten van tó, vagy patak, akkor feltett szándékom, hogy a szabad ég alatt, ottani vízben mosdjak meg. A hajón elegem lett a zárt terekből, és a szállásunk éppenséggel az. Szóval ha van ilyesfajta, fürdésre alkalmas édesvíz a szigeten, akkor váltóruhát kerítek a vendéglátó nekünk szánt készletéből - inkább férfigúnya érdekel, a női finomság kevésbé -, szappant szerzek és irány tisztálkodni, ha pedig ilyen nincs, fürdőt rittyentek odabent. Az úszás tilalmát a tengerre értettem, azt meg nem akarok.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. December 05. 18:03:18
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina kérdésére Kiina megvonja vállát
– Nem tudom. Azt sem, hogy számít-e.
Vanina a faragott szekrényekben talál férfi ruházatot. Puha, tiszta vászoninget fehér színben, illetve könnyű szövésű, bő, avar-barna szövetnadrágot. A fürdő helyiségben magához vesz még egy ökölnyi szappant, valamint egy lepedőnyi törülközőt. A fürdőhelyet hamar megtalálja – a sétakert közepét uraló tavacskára esik a választás, mivel a tóból vízesés formájában kiömlő vizet nem egyszerű megközelíteni. A gazdag kerttel, buja növényzettel körülölelt tiszta víztükör felüdülés a szemnek a sziget körül elterülő obszidián-fekete csillogás után. A tavacskának puha homok borítja az alját, s nem is túl mély – jó, ha szegycsontig ér a legmélyebb pontján. Kíváncsi halak úsznak Vaninához közel, s a szemtelenebbek vagy bátrabbak? ajkaikkal puhán megcsipkedik bőrét, aztán tova rebbennek egy-egy gyorsabb mozdulattól megriadva. A víz kellemesen hűvös, és tiszta. A tó egyik „sarkában” fél alak magas szikla áll félig a parton, félig a vízben, melynek tetejéből fakadt a forrás, ahonnan szinte azonnal zúgó formájában alábukik a tóba, pengényi magas vízesésként, amely kiválóan alkalmas a fáradt izmok dögönyözésére. A kertben jelenleg nem sokan tartózkodnak – mindössze egy katona sietett el a kapu fele, hogy leváltsa őrségben álló társát – s ő nem szólta meg, hogy mit keres a tóban. Csak talán az illendőnél kíváncsibb pillantást vet a vízbe merült Vaninára a kapu fele menet.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. December 06. 09:33:15
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár, A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina illetve mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Min Ji Úrnő elszállásol minket a Shoarral ház vendégszállásán a szállás apró ám kényelmes és fürdővel is rendelkezik aminek roppant mód örülök és nyomban ki is használom, hogy a tengeri út alatt rám rakódott sótól és mocsoktól megszabaduljak. A fürdést követően kisétálok a szállásról és megpróbálom felderíteni a Shoarral ház cselédségét mert bár a vendégszálláshoz nem tartozik kiszolgáló személyzet a nemes ház nemesen születettjeinek biztosan vannak szolgálói. Amennyiben megtalálom a cselédség szállásait megpróbálok elvegyülni és beszédbe elegyedni velük.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. December 10. 21:59:15
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Mielőtt kimegyek fürdeni, meghagyom Kiinának, hol talál, ha szüksége van rám.
A tó ideális a fürdéshez. hamar megszabadulók a ruháimtól, és szappannal, no meg homokkal tisztára súrolom magam. Kihasznlom a kis vízesés nyújtotta kényelmet, majd szárazra törlöm magam a parton. Nem öltözöm fel azonnal, magam köré kanyarítom a fürdőlepedőt, és a tó közelében sétálgatok kicsit. Kiélvezem, hogy zöld vesz körül, gyepet érint a talpam, és nem imbolyog a világ. Csak ezután öltözöm fel tisztába.

Hacsak nem jön közbe semmi, tervem az, leadom a mosnivalót, és bejárom a szigetet, amennyi az időmből és az engedélyből telik.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. December 13. 16:09:49
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A fürdő gazdagon faragott, áttört fa térelválasztóval elszeparált része a lakosztálynak. Berendezése viszont a végletekig egyszerű, letisztult. Egy nagyobb, kör alakú dézsa áll középen, mely fölött a mennyezetről két ledugózott végű bambuszcső lóg le, s amelyek oldalát csapra verték, akár a hordókat. A rendszer ugyanaz, mint a Sytisi palazzókban - fentebb, egy tartályban tárolják a vizet, mely a csap megnyitásakor a dézsába folyik. A fal mellett körbe egy egyszerű ülőpad fut végig, egyik sarkában puha vásznak várják összehajtva, hogy valaki szárazra törölve vele a testét. A vásznak mellett pedig tengeri szivacsok és szappanok sorakoznak. Lan megtölti a dézsát, és az elmúlt hét után végre először kiélvezheti egy teljes fürdő kényelmét, mely a hajón nem adatott meg.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. December 13. 16:11:28
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina a kertben sétálva rádöbben, hogy a növények jó részét úgy ültették, hogy a sétaúton haladva minél szebb látványt nyújtsanak, és nem úgy, hogy köztük bolyongjon az ember lánya. Emiatt kissé behatárolt a hely, ahol a sétaúton kívül is lehet sétálni, de a tó körül azért lehetséges. A kaputól visszatérő katona az, aki a ház fele tartva ismét megbámulja az immár fürdőlepedőben sétálgató Vaninát – de rajta kívül más emberrel nem találkozik a kertben. Tiszta ruhába öltözve megindul, hogy az igencsak mosás érett ruhákat leadja, és felfedezze a szigetet.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. December 13. 16:13:21
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina, Lan, és akik még szétnéznek
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A frissítő fürdő után a cselédség szállását nem nehéz megtalálni – az első emelet rejti. Ez a szint hasonló beosztású, mint a fentebbi emelet, de itt az egyik negyed a konyha, a második negyed a jelenleg üres ispotály, és a szint másik fele pedig a szállásokat rejti. A szállásokon nagyobb szobákban négyen is alszanak – feltehetőleg az őrség tagjai. Az ágyak száma alapján legfeljebb két tucatnyian lakhatnak a szigeten. Az igazi élet a konyhában van –  ahogy készítik a vacsorát, és közben élénk beszélgetés zajlik dún nyelven. Természetesen mi másról, mint az újonnan érkezett vendégekről van szó – milyen fegyvereik, ruháik vannak, milyen a hajuk, és hogy kifélék-mifélék lehetnek. A férfiak persze a frissen érkezett asszonyszemélyek bájait ecsetelik egymásnak, miközben segédkeznek a zöldségek pucolásában. Persze a férfiak beszédét nem állhatják meg szó nélkül a konyha igazi urai - két idősebb közrendű nőszemély, akik időről-időre közbeszólnak, nagy vidámságot okozva - a férfiak ostobaságán köszörülve nyelvüket. A vendégek láttán azonnal elhal a nagy vidámság, s a tisztelet jelét rajzolva a levegőbe meg is kérdi egyikük
-Miben állhatunk szolgálatukra?

A földszinten, a fogadóteremben már más a helyzet – innen ütemes botcsattogás hallik, s belépve három férfi áll a terem közepén. Egyikük a nagydarab szerzetes, aki fogadott titeket a mólónál, a másik két férfi pedig hosszú botokkal a kézben kerülgeti egymást. Úgy tűnik, hogy a fogadóterem egyben az őrség gyakorlótere is, s a szerzetes figyelő tekintete mellett fejlesztik, gyakorolják mesterségük fortélyait. Érkezésetekre a szerzetes megáljt int az őröknek, akik a botok végét a földre támasztva várják, hogy újra kezdhessék gyakorlataikat. A szerzetes pedig szelíd mosollyal fordul felétek, hogy megtudja – mit óhajtotok.

A második és harmadik emelet ajtajai viszont zárva vannak - a hogy a pincébe vezető vasalt faajtó is. 

A sziget valójában egy mólóból, a buja növényzettel benőtt sziklás domb oldalában hozzá vezető sétaútból, a domb tetején udvaarházból és a ház előtt elterülő sétakertből áll, melyeket egy fal ölel körbe. Röpke fertályóra is elég, hogy bejárja az ember – ám a hajóhoz képest mégis hatalmasnak és komfortosnak tűnik.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. December 13. 16:15:49
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hirtelen gongütés hangja döndül, s hosszan, mélyen rezeg. Rezeg, s már nem csak a levegőben hallani, hanem finom rezgés kél a falakban, a padlóban, a függő lámpások kóvályogni kezdenek – mint egy kisebb földrengés esetében. A part felől hangos loccsanás hallik, és a nap helyzete az égen gyorsan változik,ahogy az emelkedő sziget körül kavarog a víz. A Kufár ekkor már odébb pihen, nem a mólónál – így nem került veszélybe, de látni a fedélzeten össze-vissza futkározó legénységet, és két aprócska alakot, akik egymás mellett állnak mozdulatlanul a körülöttük kialakult káoszban, és onnan nézik az eseményt.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/palota2.jpg)
Végezetül egy udvarháznyi, aranyosan csillanó roppant fej emelkedik ki a fekete habokból, ahogy az elképzelhetetlen méretű teknős megindul. A Kufárhoz rögzített két kötél megfeszül, aztán egy hirtelen rántással megindul a sziget, pontosabban a teknős nyomában. A legénység üdvrivalgása a távolság ellenére is hallható.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2015. December 15. 22:36:52
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor
(http://i21.servimg.com/u/f21/12/76/47/63/bard_h10.jpg)

Amikor az úrnő visszakérdez, pár pillanatig habozom.
"Mit mondjak... mi lenne a helyes... Mondhatnám, csak egy szavamba kerülne és akár mindet visszahurcolnák a hajóra, legalábbis az egyik részüket, igazán csábító lehetőség, de mégis. Akkor szinte lehetetlen lenne számomra az, hogy sikeresen beolvadjak közéjük... Miért kéne? Itt is maradhatnék, csodás helynek tűnik. De mi lesz ha rájönnek az igazságra. Akkor igen egyszerűen a fekete habok közé dobnának, ahonnan nem lenne kiút."
Egyszer sem veszem le a tekintetem a hölgyről.
"Mi a jó választás...? Gyerünk, mondj valamit! Gyerünk!
Végre leveszem a tekintetem róla, amely annyiban nyilvánul meg, hogy kissé jobbra fordítva a fejemet meghajtom azt előtte, amikor visszaemelem, újra a két csillogó, barna szemek közé szúrom pillantásomat.
- Nos, sajnálom, Hae Min Ji úrnő. Ők a kíséretem tagjai valamennyien, csak tudja, a hosszú utazás során kissé elhomályosodik az a bizonyos alárendeltségi kapcsolat, ezért fejeztem ki magamat rosszul.
"Azt hiszem egészen jó kis indokot sikerült végre fellelnem, bár ezt pár másodpercnyi késlekedés után.
Majd megvizsgálom az arcát a tekintetemmel.
"Az arca nagyon kellemes, illetve a szemei is vonzóan szépek... talán..."
Legszívesebben hátrapillantanék, hogy felmérhessem, hogy Min Ji úrnő vagy a nador lány szépsége a lenyűgözőbb, de nem engedhetem meg magamnak ezt, így továbbra is rászegezem a tekintetem a vendéglátónkra.
Majd amikor a harcosnő megszólal, lehunyom a szememet, az ajkamba harapok.
"Remek, sikeresen megoldja, hogy megvonják tőlünk a támogatásukat! Nem csak agresszív, de talán elég egyszerű is."
Mégis meglepődök kissé az úrnő válaszát tekintve, aki ahogy látszik, nem sértődött vérig ezen.
-  Ha az én szolgálatomban állnál, az Úrnőm megszólítás volna helyénvaló. Ha pedig rám hivatkoznál idegenekkel beszélve, Min Ji Úrnő, vagy  Hae Min Ji Úrnő lenne a helyes. Mivel egyik eset sem áll fenn, ezért velem szemben a hölgyem, esetleg nemes hölgyem megszólítás elegendő – mutatva, hogy nem nekem tartozol feltétlen engedelmességgel. S mint tudja, az ezüst signum egy Ház oldalági leszármazottainak, rokonainak jár, az arany pedig a Házat közvetlenül vezető család tagjainak, Tam mester majd elkíséri szállására. Frissüljön fel, és majd a vacsoraasztalnál találkozunk!
Továbbra is az ajkamba harapva szólalok meg újra.
- Ahogy mondtam úrnőm, valamennyire elhomályosodtak az alá- és fölérendeltségi viszonyok, és nehéz visszaszokni, így kérem bocsássa meg a modortalanságot, úrnőm. Nem kívánta megsérteni magát meggondolatlan szavaival.
"És meg kell szoknunk hogy tartsuk a szánkat... Bármennyire nehéz is."
- Alig várom, úrnőm, hogy újra lássuk egymást.
Ezután az említett szolgáló után megyek, aki megmutatja a szobámat, amikor odaérünk, megkérdezem tőle:
- Tam mester, esetleg meg tudná mondani hogyan intézhetem el a fürdőt? Szeretném lemosni az utam porát, mielőtt újra találkozom az úrnővel, illetve kérnék egy apró pengét is, hogy megborotváljam az arcomat, örülnék ha azt meg tudná mutatni, hogy hol találom, illetve valaminemű tisztálkodószert ha megtudná mutatni hol találok.
"Elvégre most ébredem rá, hogy a falmászásom, a börtönben való sínylődésem és a véres fej megfogása után még nem moshattam le magamról a piszkot. Épp itt van rá az idő."

Majd miután a fürdőmet sikerült elrendeznem, levetkezem, majd belemászok a forró vízbe, és engedem hogy ellazuljanak az izmaim, majd az arcomat is beletemetem, majd a hajamat hátrahúzom, majd hátradőlök, és a karommal támasztom meg magamat a kád szélénél.
"Mi a dé..."
Azután egyszer csak egy nagy csattanás hangzik, és a víz felszíne megdől és beborítja az arcomat, kapkodom minden levegőért, mert a fürdőm pillanat alatt az italommá válik, és a kellemes vízből egy pillanat alatt "forró méreg lett", amely leözönlött a torkomon.
Köhögve kapkodtam levegőért, mire sikerült a fullasztó folyadékot kiköpnöm.
- Mi volt ez? - kérdezem magamtól. "Mintha... át nem is tudom... mi lehetett az, ami ezt okozta.
Azután még egy rövidebb időre megint elnyújtózkodom a fürdőben, a tisztítószerrel megmosom a testemet, alaposan, nehogy bármi kifogása lehessen az úrnőnek, majd kimászok a vízből, a tükörben megnézem magamat és megborotválkozom, és utána felöltözöm.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. December 19. 21:58:41
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Tetszik a park. A tenger kietlensége után szemvidító. Egészen ellazulok, ez jólesik. Most érzem csak, mennyire feszült voltam a hajón. Ott volt a Kufár aljassága, a csapatunk széthullása, a Hajnallal történtek! Ennek mindnek maradandó nyoma lesz.

A kert után, immár felöltözve, végigjárok a ház vendégek számára is hozzáférhető részeit. A konyhai hangulat kifejezetten tetszik. Bánom is, hogy jelenlétem megváltoztatta azt. Jár nekik is a tisztelet jele.
- Nem kell szolgálat, én csak benézett. Mi lesz az étel? - érdeklődöm.

A fogadóteremben gyakorlatba futok, és kicsit elszégyellem magam. Jó ideje nem gyakorlatoztam senkivel, és az nem mentség, mert hajón aszalódtam. ha sokáig henyélek, kiesem a gyakorlatból, és pont abban válok hasznavehetetlenné, amiért fizetnek és amire neveltek.
Nem tudom, meddig élvezzük a hely vendégszeretetét, de gyakorolni az nagyon jó volna. Ennek hangot is adok:
- Lehet majd edz én is egyet?

Váratlan dolog történik. Gongot ütnek, rájövök, elfelejtettem ilyenkor mit is kell tenni. Megmozdul a világ, elkerekedik a szemem. Hazám köveire mondom, belém áll a félsz. Valami kidugja a fejét a sziget alól és mély megrökönyödéssel kiszakad belőlem:
- Ez mi a rosseb?!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. December 20. 10:02:11
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)



Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Tan mester és Kael (Lan, Haren és Rashu mester hallótávolságban)
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


 Tan mester a szállásukra vezeti a társaság férfi részét is, közben pár szóban elmagyarázza a helyi szokásokat, amiről úgy gondolja, hogy tudniuk kell[/i]
-Cselédség nem tartozik a lakrészekhez. Ám mindegyik lakrész saját fürdővel rendelkezik. Igény szerint meleg vagy hideg vízzel. Tiszta, mosott ruhát, szappant biztosítunk, ahogy mosást is. Vacsora naplementekor a ház előtti teraszon. Reggeli a kelő nappal. A sziget bejárható, de az úszás tilos, és ha gongütést hallanak, ügyeljenek a poharaikra. Végezetül, a második és harmadik emelet, és a pince elzárt terület a vendégek elől.


Már hajolna meg távozás előtt, mikor Kael - látván, hogy a nála tiszteletreméltóbbak nem kívánnak szólni - magához ragadja a szót:
- Tisztelt idősebb bátyám, Kael testvér vagyok, Mortar szolgálatában, megmutatná kérem az udvarház szentélyét, különösképpen az Ő (ti Mortar) oltárát? Ha netán nincs ilyen, akkor a kertben hol imádkozhatnék... És ha netán szükség lenne egy búcsúztató szertartásra  int Kael a lakozott kis oltárszekrénykéje felé.

A fürdőben úgyis illendő lenne a többieket előreengedni.

Menet közben pár kérdéssel megpróbálja tisztázni, hogy mely vallásokat támogat, tűr és tilt a Shoarral Ház.

Meditációja - avagy imája - során Kael köszönetet mond a sors fonalainak, hogy "errefelé" gabajodtak, aztán visszatér a szállásra és tisztálkodik, majd a fürdő felszereltségétől függően maga mos vagy a cselédségre bízza szerzetesi felsőruháját.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. December 26. 14:37:15
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A szigetecske úrnője aprót biccent Sterrard válaszára.
-Elnézésüket kell kérnem akkor az iménti udvariatlan szavakért, s örömmel látunk mindenkit vendégül - zárja le a kérdést halvány mosollyal.
Vanina kérdése után Sterrard mentegetőzésére szélesebbé válik a mosolya, és észbe kapva legyezője mögé rejti arcának nagyobbik felét - hogy ne vigyorogjon nyíltan nemes vendége arcába.

-Nem sértett meg - sőt, az itt megforduló nemesen születettek után igazán üdítő volt az őszintesége - válaszolja sárkánymintás, festett legyezője mögül.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. December 26. 14:39:15
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Elassor kérdésére a szerzetesnek láthatólag nem lepődik meg. Picit meghajtja magát - jelezve, hogy érti a kérdést.
-Mifelénk a fürdőt víz és szappan segítségével intézik. A szakszerű eljárás az, ha benedvesíti a szappant, végighúzza párszor a megtisztítandó felületen, majd vízzel leöblíti a habot. Ezt addig ismételgetjük, amíg el nem érjük a tisztaság kívánt fokát - válaszolja rezzenéstelen arccal. A lakrészhez tartozó fürdőt javasolnám erre a célra. Indul meg az áttört mintájú, gazdagon faragott fa térelválasztó fele. A fürdő berendezése viszont a végletekig egyszerű, letisztult. Egy nagyobb, kör alakú dézsa áll középen, mely fölött a mennyezetről két ledugózott végű bambuszcső lóg le, s amelyek oldalát csapra verték, akár a hordókat. A rendszer ugyanaz, mint a Sytisi palazzókban - fentebb, egy tartályban tárolják a vizet, mely a csap megnyitásakor a dézsába folyik. A fal mellett körbe egy egyszerű ülőpad fut végig, egyik sarkában puha vásznak várják összehajtva, hogy valaki szárazra törölve vele a testét. A vásznak mellett pedig tengeri szivacsok és szappanok sorakoznak.
-Szóval ez a fürdő. Azok a szappanok, amikről már meséltem - mutat a padon pihenő szappanokra
-S itt a beretva is - mutat egy igen élesnek tűnő, arasznyi hosszú pengére, melynek szintén arasznyi fa nyele van.
A fürdőzés közbeni gongszó vibrálva kúszik be a fürdőbe, de nincs sok idő gondolkozni rajta, mivel a megmozduló padló miatt a fürdővíz önállósítja magát, és toroköblítésre is alkalmasnak ítéli magát, ahogy pár korty leszalad belőle. A rázkódás hamar elül, és minden visszatér a normális kerékvágásba - csak a nador lány izgatott kiabálását hallani, mely szerint valamit érdemes megnézni, ami mégsem mesének bizonyult. A fürdő jót tett - a víz piszkosan kavarog, amikor Elassor elhagyja - bőven volt mit lemosni az elmúlt hetekből. Szerencsére a napon leégés is a múlté - mostanra csak a tükörből visszanéző nap barnította arc emlékeztet rá. A fürdő végeztével egy elégedett pillantás elég kifele az ablakon, hogy feltűnjön az a roppant órarany színű domb, mely eddig nem volt ott...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. December 26. 14:42:24
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael kérésére Tam mester meghajol.
-A sétakertben Darkor, Fator, Kríris, Metha, Zora, Gorothas, Medeis, Misethris, Narsis, Nascor aprócska oltárai találhatóak meg, és még néhány kisebb istené.
Mortar és Ambior, nos, ők külön szentélyt kaptak a második emeleten. Önnek megnyitom a szintet – indul meg lefele a lépcsőn. Közben Tam mester elárulja, hogy a szigeten minden istent tisztelnek – ez azt jelenti, hogy évente egyszer minden istennek gyújtanak füstölőt - bár vannak olyanok, akiket nem igazán kedvelnek, de mint a világmindenség részeiként, nekik is megvan a szerepük.
A második szint ajtaja előtt megáll, és az egyik szütyőjéből kiemel egy kisebb kulcsot, mellyel kinyitja az ajtót. Bent egy tiszta, félhomályos, üres előtér fogadja a látogatókat – ahol megszabadulhatnak lábbelijüktől. Innen nyílik a hatalmas terem, melyet a mennyezetről nem csak a falak mentén! lelógó áttetsző, hófehér sytisi selyemfüggönyök igen különös hangulatú hellyé varázsolnak. A terem két oldalát egy-egy istenség uralja – Ambior és Mortar. A füstölőillatú, finoman lebbenő selymek olyan érzést keltenek, minta az istenek két alak magas komor szobrai mozdulnának mögöttük. A szobrok előtt füstölők égnek, és kis tálakban ételfelajánlások pihennek. A hely hangulata igen erős – a sytisi rendházéhoz hasonlatos – de Ambior jelenléte miatt kissé más. A terem túl felében újabb, faragott ajtó vezet tovább, ki tudja hova?

-Nem is zavarok – hajol meg kissé Tam mester, és távozik.

A meditáció befejeztével visszatérve a szállásra a fürdő már szabadon használható – Rashu mester és Haren is tisztán ül a teázóasztal előtt, és halkan beszélget. Kael érkezésére Haren int neki
-Nem tudom, hogy tudja-e, mily szigeten kötöttünk ki? - kérdezi érdeklődve a hallgatag kovács.
-Nemrég döbbentem rá, hogy ez a próbák szigete! - jelenti ki -Ha egy nemes valamiért el akarja nyerni a Császár – legyen áldott a neve – jóindulatát, útra kel, hogy felkutassa a szigetet, és megméretteti magát.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. December 26. 14:44:28
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina kézmozdulatára érezhetően oldódik picit a konyhában a hangulat. A rangidős szakácsnő válaszol a kérdésre:
-Sűrű, csípős-savanyú zöldségleves, jóféle sült hal zöldségkörettel, majd friss gyümölcsök - szőlő, barack, narancs, dinnye. Remélem fog ízleni. A gyümölcsök már megvannak - ha gondolja most is vehet belőle - teszi még hozzá.

A gyakorlatot felügyelő Tam mester Vanina fele fordul
-Természetesen. Amúgy sem túl eseménydús az itteni szolgálat.  Mindig öröm, ha távolról érkezett vendégeink nem hagyják, hogy ellustuljunk, és esetleg elleshetünk valami újat - jelenik meg egy halvány mosoly a szája sarkában.
A gongütés nem messze éri Vaninát - a gyakorlóterem ajtajában. Bent elhal a botcsattogás, és Tam mester is stabil terpeszben, a botjára támaszkodva várakozik hogy aztán felbukkanjon a roppant fej. Szemmel láthatólag a szerzetest nem lepi meg ez a váratlan fordulat, mivel teljességgel nyugodtan figyeli a nem mindennapos jelenséget. A remegés elhal, és csodálkozva kérdi
-Nem hallott még Sciosihoról, a Teknősről, a déli tengerek rettegett uráról? - kérdezi Vaninát.
-Pedig réges-régi történet – az Úrnő biztos elmeséli majd vacsora közben, ha kérik
Közben az emeleti teraszról Kiina hajol ki jórészt fürdőhabba öltözve, és kiabál valahova hátra
-Ilyen nincs! Hajnal, EZT látnod kell! Mégsem mese! - mutogat a teknős feje fele. Tam mester megcsóválja a fejét.
-Néha nehéz lehet ennyire élénk útitárssal - pislant felfele, majd folytatja.
-Azért dióhéjban annyit elárulhatok előre, hogy Sciosihoro rettegésben tartotta a déli tengereket, és az Első Napcsászár alatt fékezték meg. S mi vigyázzuk, nehogy újra elszabaduljon.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2015. December 27. 11:55:40
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár, A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: mindenki aki a környéken van
__________________________________________________
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Korábban

Sterrard ügyetlen mentési kísérletére válaszul Min Ji Úrnő arca előtt mosolyát leplezendően szétterül egy finom mesteri sárkánymintás legyező, sok minden tolul fel bennem de inkább visszanyelem és egy feszes főhajtás keretében inkább hallgatok amivel jelzem, hogy az úrnőnek nincs miért bocsánatot kérnie.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Később

A cselédség szállásán a konyhai részben a „személyzet” kérdése kapcsán csak mosolygok és apró meghajlást követően röviden válaszolok.

-   Köszönöm nem kívánok semmit csak megnézném  mi finomság készül a konyhában ha lehetséges és egy kicsit csipegetnék rossz gyermek módjára a finomságokból.

Miután körbejártam a konyhát és jó macska módjára dőzsöltem egy keveset és hallgattam a cselédség fecsegését a földszint irányából felszüremlő botcsattogás felé veszem az irányt ahol egy kis „gyakorlótér” tárul a szemem elé, no és Nisha jelentkezése egy kis testmozgásra aztán mielőtt még gyönyörködhetnék harci technikájában átható gongszót követően megrázkódik az egész sziget és mintha mesebeli sárkány kapta volna a hátára megemelkedik. Aztán a halk szavú békés szerzetest hallhatva megtudom, hogy Sciosihoró a déli tengerek megzabolázott rettegett ura mozdult meg alattunk. Kényelmesen kivárom Nisha botharcát közben ha látok szabad gyakorlófegyvereket akkor választok egy szimpatikusat  a hosszabbak közül amellyel a lándzsavívási tudományomat eleveníthetem fel és szépen türelmesen kivárom a soromat, a körbe belépve ellenfelem felméréséig teljesen defenzív megelőző technikákat alkalmazok csak miután kiismertem a támadásait váltok át támadó technikára, ha esetleg nagyon megszorítanának akkor a bottól megválva puszta kézzel belharcra váltok.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2015. December 28. 14:33:55
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/vanina10.jpg)

Nyilván volt tapasztalata a szigetieknek abban, hogy aki sokáig hajózik, annak elkél a gyümölcs, talán ez vezethette őket az ételek kitalálásában is. Azon viszont nagyon nyílik a szemem, hogy bár tavasz van, akad itt barack, sőt szőlő is.
- Hol jön ez sok gyümölcs? - érdeklődöm, hátha ebből rájövök a furcsaság lényegére.

Az életben nem hallottam még tengeri óriásteknősről, akit szigethúzásra fogtak.
- Ha én ezt akar elmesél otthon, senki sem fog elhisz - ingatom a fejem.
Kiinát lenyűgözi az esemény, pőresége sem tartja vissza, hogy kifejezze, mennyire.
- Nem ért én egyet - mondom a szerzetesnek, amikor megjegyzést tesz Kiinára. - Amit te most mond, szól temagad. Kiina vidám és friss. Nem hagyni ő hogy világ hülye dolgai húz őt le.
Ezt mind komolyan is gondolom. Főleg,. mert kezdem belátni, Kiina felhőtlensége mellett gyakorta saját sötét kedvem az, ami zavarni szokott. Mi több, irigylésre méltó a könnyedsége. Néha könnyelmű, mert nem bölcs, de én se vagyok az, mégse vidámkodom.
Azon is eltöprengek, hogy valami megzabolázása mások kényelme és biztonsága érdekében jót tesz-e annak, akit megkötnek? Túl sokat látok bele egy történetbe.
- Szívesen gyakorol, de bot nem ismer jól, fegyverem íj, norhor és ívtőr.
Gyakorlom azt és úgy, ami lehetséges. Lannak is hagyok lehetőséget megismerni a szigetiek harci tudását.
- Ha a végén marad még kedved, gyakorolhatunk együtt is - ajánlom föl neki.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2015. December 30. 14:28:56
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A második szint ajtaja előtt megáll, és az egyik szütyőjéből kiemel egy kisebb kulcsot, mellyel kinyitja az ajtót. Bent egy tiszta, félhomályos, üres előtér fogadja a látogatókat – ahol megszabadulhatnak lábbelijüktől. Innen nyílik a hatalmas terem, melyet a mennyezetről nem csak a falak mentén! lelógó áttetsző, hófehér sytisi selyemfüggönyök igen különös hangulatú hellyé varázsolnak. A terem két oldalát egy-egy istenség uralja – Ambior és Mortar. A füstölőillatú, finoman lebbenő selymek olyan érzést keltenek, minta az istenek két alak magas komor szobrai mozdulnának mögöttük. A szobrok előtt füstölők égnek, és kis tálakban ételfelajánlások pihennek. A hely hangulata igen erős – a sytisi rendházéhoz hasonlatos – de Ambior jelenléte miatt kissé más. A terem túl felében újabb, faragott ajtó vezet tovább, ki tudja hova?
-Nem is zavarok – hajol meg kissé Tam mester, és távozik.

Kael  - megpróbálván nem hátat fordítani egyik szentélyfalnak és a továbblépést szimbolizáló (talán a puszta anyagi világban egyszerűen a csupasz falra szerelt) díszes kapunak szintén meghajol Tam mester felé.

Füstölőnyi idő alatt megnyugvás tölti el és türelem. Akadnak még formálódó kérdései, (Gororthas ÉS Misethris?, Sciosihoro?) de egyelőre megkapta
a türelem karizmáját. Majd kiderül...

A meditáció befejeztével visszatérve a szállásra a fürdő már szabadon használható – Rashu mester és Haren is tisztán ül a teázóasztal előtt, és halkan beszélget. Kael érkezésére Haren int neki[/i]
-Nem tudom, hogy tudja-e, mily szigeten kötöttünk ki? - kérdezi érdeklődve a hallgatag kovács.
-Nemrég döbbentem rá, hogy ez a próbák szigete! - jelenti ki -Ha egy nemes valamiért el akarja nyerni a Császár – legyen áldott a neve – jóindulatát, útra kel, hogy felkutassa a szigetet, és megméretteti magát.

Kael biccentve és hümmentve nyugtázza az információt, majd féloldalasan elmosolyodik - megint azzal az ijesztő ártatlansággal:
- Reméljük, hogy én pedig nem azok miatt vagyok itt, akik elbuknak a próbán.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. December 31. 15:25:22
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A gyümölcs forrását firtatva a szakácsné megélénkül – feltehetőleg szeret fecsegni, és most végre van is kinek.
- Eztet már én is kérdeztem – válaszolja a szakácsné - Azt mondták, hogy van pár Ház, mely különösen sokáig elálló gyümölcsöket termeszt, és valami Meridinai kisasszony vonalaihoz van köze, de azt ha megfeszülök, sem értem, hogy mi. A gyümölcsök nagy ládákban érkeznek, melyek oldalára igen  hasonló signum van felfestve, mint amit a kopasz vendég úrra varrtak. De az itteni melegben tíznap alatt megrohadna, ha nem a pincében tárolnánk.
- Színigaz, ahogy az is, hogy van egy jégóriás odalenn a pincében, és az a fagyos leheletével hűti a gyümölcsöket – szól közbe egy jókötésű őr, miközben vigyorogva figyeli Vaninát
-Eriggy mán, ha  nincs jobb dolgod, mint megkeverni a kisasszonyt! - vág a katonához néhány gerezd hagymát a szakácsné.
-El ne higgye! A pincében nem jégóriás van, hanem jókora fagyláda! Az olyan megbűvölt láda, melyben mindig olyan hideg van, hogy még a víz is belefagy a kancsóba! Abban sokáig eláll az étek. Kell is, mert ritkán kapunk ellátmányt.

Tam mester arra a felvetésre, hogy nem fogják elhinni Vaninának, amit látott, elgondolkozva válaszol
– Tán jobb is így.
Ahogy Kiinára terelődik a szó, visszakérdez
-Azt állítja, hogy olyan, mint a hegyi patak? Vidáman locsog, miközben szabadon rohan valahova? Valóban üdítő lehet, de vigyázni kell vele – feltehetőleg néha gondolkodás nélkül veti bele magát nyaktörő mélységekbe. Mellesleg a szabadság magányos dolog – véli Tam mester.
A gyakorlás említésére Tam mester a falakat díszítő  fegyverekre mutat.
-Van választék, ha óhajtja. A szív oldalán gyakorlófegyverek vannak – ami azt jelenti, hogy nincsenek megéleze, és a végüket lekerekítették. S itt nincs megkötve, hogy ki milyen vasat ragad – a harcban sincsenek ilyen szabályok.
Intésére az egyik botra támaszkodó férfi meghajol, és távozik. A falon rövid keresgélés után sikerül fellelni egy norhort. Kézbe véve ugyanolyan, mint a saját – s bár tényleg hegyetlen és életlen, azért fájdalmas zúzódásokat, töréseket lehet vele okozni. Vanina ellenfele megmaradt a vasalt botnál – bár már indulásnál kellemetlen meglepetést okoz – fordított alapállása, és bal kezében tartott fegyvere igencsak szokatlan. Tam mester halvány mosollyal kommentálja
-Az élet néha megtréfál minket.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. December 31. 15:26:55
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Lan, Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Ennek ellenére, mire Lan a terembe ér, Vanina már megszorította ellenfelét, így Tam mester egy másik rövid kardos katonát is a pástra enged – hogy segítsége legyen szorult helyzetű társának. Vanina „végez” első támadójával, de annak társa szabad kezével váratlanul Vaninához vág egy aprócska csomagot, mely kisebb porfelhőt produkálva csapódik be. Ugyan elsőre ártalmatlannak tűnik, de aztán facsarni kezdi az ember orrát – folyamatos tüsszögést váltva ki. S ez már elegendőnek bizonyult, hogy kihasználja megszerzett előnyét, és közelharcra kényszerítse Vaninát – melyben meglepődve tapasztalja, hogy a harcosnő a norhortól megszabadulva fülcsengő ütéssel fogadja.

Közben Tam mester előzékeny – két rövid kardos neveltjét küldi Lan ellen, aki egy lándzsával próbálja meg távol tartani őket. A helyzet akkor nehezedik, amikor az egyik ellenfél lefoglalja, míg a másik tompa, de igencsak nagyot ütő korongokkal kezdi Lant megdobálni. Az összecsapás maga egy-egy kék-zöld foltig tart – Lan és Vanina az első két támadót legyűrte, de a következő csapattal szemben, mely három fős, már alulmaradtak. Tam mester dicsérő szavakkal illeti az eredményt, bár hozzá teszi, hogy a váratlan meglepetésekre is jobban kéne számítani.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. December 31. 15:35:26
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A pihentető és megnyugtató meditáció után bár még akadnak kérdések, Kael visszatér a lakosztályba, hogy a szellemi után sor kerülhessen a fizikai megtisztulásra is. Kael megjegyzésére Rashu mester megrázza a fejét
– Ezt én nem tudhatom – de én nem is vagyok nemes, aki méltó lenne egy ily próbatételre.

Kaelt egy jól felszerelt, és a hajó lehetőségei után fényűzőnek mondató fürdő várja - a kilátás pedig több mint egzotikus - tökéletes a rálátás a feltehetőleg meditáció alatt felbukkant teknős roppant fejére.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2015. December 31. 15:42:09
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A vacsora ideje lassan elérkezik – Vaninát és Lant a gyakorlóteremben éri, Kaelt, és Sterrard urat, valamint Harent, Rashu mestert a lakosztályában, Kiina és Hajnal pedig a kertből került elő. A vacsoraasztalt a ház melletti mellvédes teraszon terítették meg, melyről pazar kilátás nyílik a tengerre, és a Kufárra, mely jó két nyíllövésnyi távolságból követi a szigetet. Az asztalra finom, kézzel festett porcelán került, melyekben sűrű, vöröses színű, csípős-savanyú zöldségleves várja, hogy elfogyasszák. Hae Min Ji ül az asztalfőn – utalva rangjára. Közvetlenül jobbján Sterrard kapott helyet, balján  pedig korának kijáró udvariasságból Rashu mester ül. A többi helyet pedig nem köti az ülésrend. Haren az egyik legtávolabbi széket választotta.
A leves után sült érkezik zöldségkörettel, majd friss gyümölcs – tavasz ellenére szőlő, barack, narancs, dinnye. Étkezés közben a sziget úrnője azért megérdeklődi, hogy mi végett próbáltatok szerencsét az Árnyak Tengerén, illetve kifejezi afeletti örömét, hogy végre nem egy olyan nemest kell vendégül látnia, aki azért jött, hogy megmérettesse magát a Napcsászár kegyeiért. A vacsora közben leginkább Sterrardal  társalog – pontosabban faggatja, hogy honnan jött, mi hír a zászlósvárosokban, milyen az aktuális arcfestési divat, és hogy mi a véleménye az abÿrnossi szimbolikus festészetről. A vacsora vége fele Kiina az, aki a szőlő szemezgetése közben csak közbeszól - annak ellenére, hogy Hajnal a karjára teszi a kezét - hogy ne tegye.

-A Kufár kapitánya, Xao, majd minden vacsora után elregélt valamilyen mesés történetet. Lehetne itt is? Úgy gondolom volna miről mesélni – néz a teknős fejének irányába.
-Kár volna megtörni ezt a hagyományt, nem igaz? - kérdezi Hae Min Ji kedvesen.
-Nos, jól van – bár félek, én nem leszek oly kiváló mesemondó, de azért elbeszélem, amire feltehetőleg mindenki oly kíváncsi.
Szóval az idők kezdetén, A Napkeleti Császárság után, de még a Napcsászárok kora előtt Sciosihoro uralta a déli tengereket, és felborított, kettéharapott elsüllyesztett minden útjába kerülő hajót. S ha nem Sciosihoro, akkor legádázabb ellenfele, Mhus'saq, minden tengeri kígyók anyja keserítette meg a tengerjárók életét.
No igen, Xao már mesélt tengeri kígyóról – egy alkalommal állítólag azzal vontatta ki a Kufárt a szélcsendes vizekről...
-Mhus'saq mérhetetlenül kapzsi volt, Sciosihoro pedig kegyetlenségéről volt hírhedt. A két gigász közt mindig is dúlt a harc a tengerek korlátlan uralmáért, és jobban gyűlölték egymást, mint az embereket. Egy vagy több alkalommal is megesett, hogy Sciosihoro kimászott, lerombolta a part menti településeket, és belakmározott a fejvesztve rohangáló szerencsétlenekből. Ezt elégelte meg Shiu Wei, az egyik ilyen támadás túlélője. Bosszútól fűtve csónakba szállt, hogy végezzen Sciosihoróval. Két évig járta a part menti vizeket, számtalan kalandba és veszélybe keveredett, ám szerencséjére sehol nem bukkant Sciosihoro nyomára. Végül Mhus'saqqal futott össze a part menti vizeknél. Mhus'saq először meg akarta enni, de Shiu Wei meggyőzte a kapzsi kígyót, hogy úgyis csont és bőr - jobban jár, ha inkább életben hagyja, és  üzletet kötnek.
-Shiu Wei és Mhus'saq visszatért a lassan újjáépülő aprócska településre, ahol nagy riadalmat okozott Mhus'saq feltűnése – csakhogy kiderült - Mhus'saq nem volt képes elhagyni a tengert. A falu vénei végül alkut kötöttek Mhus'saqqal. Az alku értelmében Mhus'saq megvédelmezi a települést Sciosihorótól, a falu pedig rendszeresen ajándékokkal halmozza el, emellett az összes halálra ítéltet, de évszakonként legalább három főt is elfogyaszthat. Az alku működött, és virágzó településsé, várossá nőtte ki magát. A környező településen csak Mhus'saq  városának gúnyolták, mely név rajta is ragadt.
Kiina töprengve rágcsálja egy kóbor hajtincsét – látszik rajta, hogy töri valamin a fejét.
-Aztán megszületett az első Napcsászár,akinek uralkodása alatt felborult az ősi erőegyensúly. Ugyanis a Távozás évében a Dún Napnyugati Ág tízezer hajóval elhagyta Abrÿsst, és így védtelenebbül maradt a város. Közben Sciosihoro is megelégelte Mhus'saq dédelgetett városból érkező egyre nagyobb, és számosabb hajót, és elindult, hogy a bajokat a várossal együtt eltüntesse. Mhus'saq viszont ekkorra már kissé ellustult - a város bőségesen szállította a bűnösöket, és ládaszám a drágaságokat - ezért jó ideje nem is ment el messzebbre. A két gigász összecsapása a város kikötőjétől nem messze zajlott, a felcsapó óriási hullámok betörtek a város utcáira is, elsodorva, lerombolva sok mindent. A küzdelem tíz nap és éjjen át tartott, Sciosihoro súlyosan megsérült, pedig Mhus'saq vereséget szenvedett, és elpusztult. Kiömlött vére azóta is megfesti a város kikötőjének vizét.
Kiina ekkor közbekotyog
-Merussa! Tudtam, hogy valahonnan ismerős Mhus'saq neve!  :) - Hae Min Ji kis szünetet tart, hátha Kiina még akar valamit mondatni, aztán folytatja
- A Napcsászár tudta - ha Sciosihoro felépül, ismét megpróbálja lerombolni a várost - és nem lesz esélyük megfékezni. Így a varázslóiskolák mestereivel megindult, hogy megragadva a lehetőséget, megszüntessék azt a veszélyt, amelyet mindig is jelentett. Az iskolák nagymesterei végül rátaláltak Sciosihoróra, ám elpusztítani nem tudták - így végül különleges rituálék segítségével igába hajtották akaratát. Ezután a hátára felépítették ezt az udvarházat, hogy a Napcsászár akaratának megfelelően soha többé ne szabadulhasson el. Sciosihoróra és a hátára épített udvarházra nem könnyű rálelni – ám időről-időre megpróbálkoznak vele. Ugyanis kevéssé köztudott tény, hogy az a nemesen született, aki megtalálja a szigetet, és kiállja a próbát – elnyeri a Napcsászár jóindulatát. Azaz kérhet valamit. Ennek következtében van olyan év, hogy két-három vendég is érkezik.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Január 01. 11:27:31
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor

A "mester" válaszára, miszerint a fürdőt az alábbi úton kell intézni : "Mifelénk a fürdőt víz és szappan segítségével intézik. A szakszerű eljárás az, ha benedvesíti a szappant, végighúzza párszor a megtisztítandó felületen, majd vízzel leöblíti a habot. Ezt addig ismételgetjük, amíg el nem érjük a tisztaság kívánt fokát " igencsak elönt a méreg, és csak nagy vívódás után sikerül két mély lélegzetvétellel megakadályoznom, hogy ráordítsak. Nem alkalmas az idő, ha bármit el akarok érni.
- Tam mester, attól tartok borzalmasan félreértett, és igen sértő volt, hogy úgy gondolta, hogy jómagam nem tudja, hogyan kell fürödni, de nem veszem magamra. Hiszen bizonyára én kérdeztem rosszul, arra akartam célozni, hogy a fürdővizet honnan hozzuk, hozassuk, ugyanis azt említette Min Ji úrnő hogy hideg avagy forró vízben lehet mosakodni, és már elnézést kívánok a feltételezésért, de nem hinném hogy erre külön kádjuk van. - mondom neki halkan, a vállára téve a kezemet, mintha barátok közt lennénk. Majd hirtelen elmosolyodok. - De azért köszönöm hogy elmondta, és ezt szemem előtt tartva fogom intézni. - a szavak olyan színben hagyják el a számat, hogy a mester bizonyosan rájöjjön hogy ez utóbbi csupán tréfás megjegyzés. - De hagyja, majd csak megoldom valahogy.
Azután körbenézek a szobában, ami úgy tűnik az én szolgálatomba áll egy pár napig. Elsősorban dézsára vagyok kíváncsi, és hamar meg is fejtem hogyan is kell azt használni, hiszen egy igen egyszerű, pontosabban nem egyszerű, de számomra ismert módon megy végbe. Feltöltöm a dézsát a forró vízzel majd nekilátok magamról lesikálni az utam porát. Közben az elmém újra és újra azon forog, vajon mivel tudnék életben maradni. Nem szakadhatok el semmiképp a kis csoporttól, ha megteszem, az a nemes, akit... akinek a nevét nem tudom felidézni... valamiért sosem ragadnak meg ezeknek a nevei... nos az a férfi úgy nézett ki mint akire valóban igaz az, hogy nem lehet elrejtőzni a bosszújának ökle elől, így mindenképp velük kell maradnom, akármelyik oldalra állok. Ami igencsak szomorító... de ha valamilyen formában sikerülne elérnem, hogy létfontosságú legyek, valamiféle fontos, titkos információ egyedüli birtokosa lennék, talán az lenne a legjobb, most hogy úgy tűnik a Kiina-terv rosszabbul áll mint a kezdetek során.
Majd egyszer csak egy gongütés, és azt követően a dézsából a forró víz a torkomon száguld végig, égetve a torkomat és fuldokolva szenvedek pár másodpercig, ami egy egész örökkévalóságnak tűnt számomra, sikerül kiköhögnöm.
Azután a fürdőből kilépve megborotválkozom, lenyesve a szakállam nagy részét, majd rátekintek az új arcomra, amelyik nagyon  tetszik nekem.
Aztán észreveszem hogy valami megváltozott. Egy arany dombot látok az ablakon kinézve, míg az eddig nem volt ott. Elhatározom, hogy megnézem, felveszem a ruháimat, majd megnézem a szobát, hiszen az a domb megvár, csak nem tűnik el.
Tehát megnézem a szobám felszereltségét, ha van bármi minta alaposan szemügyre veszem majd miután mindent megnéztem elindulok az arany domb felkutatására.
"Vajon tényleg arany vagy csak a szemem káprázott... Egy arany domb...  Nem gondoltam volna hogy annyira gazdag ez az Min Ji úrnő."
Kilépek a lakrészemből és elindulok arrafelé amerre tornyosul az arany szín.
Majd egyszer csak egy ház mögül kilépve az egész a szemem elé tárul, és nem tudok megszólalni, és még az agyam is néma maradt. Majd újra visszatérnek a gondolatok.
"Mi a hét pokol ez? " Természetesen tudom, de egyszerűen nehéz elhinnem azt amit látok. Egy arany Óriás Teknős. Ilyet se látni nap mint nap, elnézegetem egy tíz percig, igencsak lebilincselt az az állat.
Azután sétálgatok a szigeten, körülnézek, de most már teljesen máshogy nézem a dolgokat. Egy szörny húzza a szigetet... ami húzza a hajót... ez igazán varázslatos... és talán... talán erről a helyről egy remek költeményt lehetne írni... Bizony, fontos minél többet megismerni a szigetről. Miután ezzel végeztem, és már lemenőbe fordul a nap, visszatérek a lakrészembe, és elkezdem a készülődést a vacsorára, a hangszerem, a mandolinomat egy övvel a hátamra rögzítem, ki tudja lesz-e rá szükség.
Terveim szerint a hajón töltöttem, tölteném az este egy részét... ami most már nem biztos hogy meg fog valósulni... Kár, de bizonyára meg fogják érteni a matrózok. Hogyha van esély a szigeten érvényesülni az este itt töltöm az éjszakát, más esetben, felkészülök arra hogy esetlegesen visszatérjek a hajóra.
Aztán már szólitanak is a vacsorához, így követem az embert, vagy a hangot, attól függően mivel jelezték nekem a vacsora megterítését.
 Min Ji úrnő tiszteletből maga mellé, a jobbjára ültet, amelyet kötelesség és illemtudóan megköszönöm, majd leülök mellé.
Azután már pillanatokon belül már jön is az étel számolatlan mennyiségben. legalábbis azokhoz képest amit a Kufáron kellett ennem.
Min Ji úrnő minden alkalmat megragad ahhoz, hogy kifaggasson, elsőként a zászlóvárosokban való történésekre kérdez rá.
- Igazán régen voltam arrafelé, a Sárkánygerincnél, amikor legutoljára arrafelé vetődtem, talán azóta tízszer, tizenegyszer tűnt fel azóta a Sápadt Vándor az egeken, akkor Abyrnoss és Miraclea között volt valamiféle apró konfliktus a határokon, amit szép szavakkal és üres ígéretekkel oszlattak el, azt hiszem, az abyrnossiaknak sikerült megbékíteniük az acélszívű szomszédjaikat. Ne értse rossz szavaknak ez utóbbiakat, nagyra tisztelem a miracleaiakat, akiket ismerek, azok bár gyakran nyúltak kardjuk markolatához, ahol talán nem kellett volna, de egyenesek mint a kard amit oly nagyra értékelnek. Azt hiszem valami olyasmin törhetett ki a viszály, hogy egy miracleai nemesúr szolgálócsaládja elszökött Abyrnossba, egy ottani nemes földjére, így ennek a nemesnek a jóléte veszélybe került, mert rajtuk kívül csupán egy mások szolgálócsalád állt a tulajdonában. Nakhanisban akkoriban a divat éppenséggel a dún volt. Az emberek többsége kint az utcákon a dún téli divatnak megfelelően öltözött fekete vagy mélyvörös bársonyzekékbe, míg a házaikban, palotáikban a nyári divat vékony selyemből készült ujjatlan, hölgyek számára mélyen kivágott ruháit viselték, természetesen az abyrnossi szokáshoz híven a selyemruhák tökéletesen rásimultak a viselőik testére. A dún divat megtetszett, ezért is gondoltuk hogy elutazunk Ardúniába, és megnézzük azt a déli vidéket is, így kerültem Purgastba.
Majd miután elmélyült ez a téma, az arc festésének a divatjáról kérdezett Min Ji úrnő.
- Nakhanisban, amikor ott voltam, akkor a hölgyek a tengerkék vagy a napkorong-arany színnel festették ki a szemüket, az arcukat a festékkel olyan színűre festették, mintha a nap kissé megpirította volna azt. Az ajkukra, azt hiszem a dún forróságot szimbolizálva lángvörösre festették. Azt hiszem úrnőmnek kiváltképp nagyszerűen állna. - mondom egy kedves mosoly kíséretében.
A vacsora alatt sokat nézek Kiina felé is, amennyiben mellettem ül, meg is szólítom halkan.
- Jó étvágyat kívánok, milyen napod volt? - remélem megengedhetem magamnak ezt a fajta közvetlenséget felé - Láttál valami érdekeset? A teknős kivételével, mert azt láttam én is, és meg is fogott hosszú percekre.
Majd Min Ji úrnővel elérünk az abyrnossi festészet témájáig.
- Nálunk, Zegherovban nem jelentős a szimbolikus festészet. én személy szerint nem is igazán tudom értelmezni az abyrnossi festészet eme ágazatát, legalábbis igen keveset közüllük, - mondom miközben egy barack-szeletet, amit az előbb vágtam le, belehelyezem a számba, és megeszem - ...de nekem tetszenek, Nakhamisban megnéztem egy Maerno nevű festő műveit, amelyikek nagyon szépek voltak, de ahogy említettem csak nagyon kevés szimbólumait ismertem fel. Zegherovban egy Garnahall nevű festő munkáit láttam, aki nem szimbólumokat, hanem úgymond a valóságot festette le, tehát igazán egyszerű volt rájönni hogy mi mit jelentett. Az olyan festmények közt nevelkedtem. így nem tudom felismerni azokat a bizonyos motivumokat.
Majd valamikor az este folyamán, megint, ha Kiina mellettem ül, csak akkor, felé mondom.
- Emlékszel még azokra amiket meséltem neked miközben eveztünk a csónakokban? Az isteneinkről a csodás festményeket, megpróbálhatom egyet kettőt papírra vetni számodra, ha érdekel, a festmények szépségének csupán töredéke lesz, de legalább valamilyen szinten megismerkedhetsz velük. - mondom zavart mosollyal.
Majd mielőtt minden egyes ország divatját kivesézhettük volna, "hála érte Khatynnak," Kiina nyomására Min Ji mesébe, amit érdeklődve hallgatok végig.
"Érdekes a törénet, de vége valamiért nem tetszik nekem...
FŐLEG AZ A RÉSZ AMIKOR A NEMESEN SZÜLETETT VALAMIFÉLE PRÓBA ELÉ ÁLLÍTÓDIK!!!!"

Majd mikor rájövök pár pillanattal később hogy kissé zavart arcot mutatok, gyorsan el is mosolyodok.
- És milyen próbát kellett kiállniuk azoknak a nemeseknek? - egyszerűen nem tudtam nem megállni a kíváncsiságom miatt, hogy ne tegyem fel a kérdést.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Január 03. 13:34:12
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár, A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, vacsora
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
A gyakorlattal egybekötött testmozgás alatt sikerül időlegesen teljesen megbékélnem démonaimmal, teljesen mindegy az összecsapás eredménye, hogy nyerek vagy vesztek a lényeg a táncon és a mozgáson van miközben büntetlenül vagy csak csekély árért kipróbálhatom a legmerészebb és legvakmerőbb csiszolatlan technikáimat is, amit éles helyzetben eszemben sem jutna alkalmazni hiszen könnyen rajta veszhetek.
Később a vacsoránál mivel Kiina és Hajnal közé már nem tudok beékelődni ezért Hajnal mellett foglalok helyet és élvezem az ízeket valamint vendéglátónk történetét aztán amikor a próbákról esik szó figyelmem Sterrard felé irányul és kíváncsian várom reakcióit amiben nem is kell csalatkoznom igazi birtok nélküli kardnemesi jegyeket produkál megpróbál érdeklődést tanúsítva kihátrálni az ügyből komolyabb kockázatvállalás nélkül, válaszát követően Min Ji Úrnő arcát fürkészem, óóóó mennyire jobban élvezte volna jelen helyzetet a maga beteges dekadenciájával az ifjú Zevran Anartÿss úrfi, kinek csak fakó másolata Sterrard.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Január 10. 10:10:30
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael tisztálkodás után illő tisztelettel elköszön a mesterektől és Lan keresésére indul, legkésőbb vacsorára meg is találja. Az ülésrendnél tépelődik egy keveset és ha kell a szerzetes aurájához is érve megosztja vele problémáját, miszerint hite alapján az utolsó székre, ám mint testőr, a gondjaira bízott személy mellett, esetleg vele szemben ülne le - de hangos szóra nem méltatja a dilemmáját.
Az ebéd köben a zöldségfélékből és gyümölcsökből mértékkel fogyaszt, inkább a társaságra figyel.

A gigászi hüllők történetén elgondolkodik, jobb híján arra jut, hogy nagyhatalmú szellemlények inkarnációjáról van szó. A mese (legenda? történelem?) vége felé köhint és ismét a ráőillantó Lan pillantását elkapva aurájához kapcsolódik  és mentálsíkon egy képsort oszt meg a másik szerzetessel:

Az elsőn megsárgult tekercsek tusrajzain küzd a két gigász.

A másodikon is egy tekercs látható, ami a szellemlények el nem pusztíthatóságáról  és anyagi megtestesüléseiről szól
(pár éve Kael egyik tanítványként készített rajzaival - legalábbis olyanokkal, amilyeneket szeretett volna festeni, nem pedig
ahogy sikerült).

A harmadikon Mhus'saq (?) az óriáskígyó vontatja a Kufárt - ez már élő kép, igaz madártávlatból és ködösen.

A negyedik a legélesebb (az észrevétlenül megjelenő kísérő hangok itt a sytisi színdarabok kísérőzenekaraitól származó vijjogó vonósokkal egészülnek ki)  a Kufár inkarnációja,  széles képén gonosz vigyorral- a kabinablakból az óriásteknős, hátán a palazzoval látható - szólítja a másik leviatánt. Harcra, bosszúra...


Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Január 16. 17:23:44
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Tam mester csak széttárja a kezét – A nemesek kifürkészhetetlenek – válaszolja Elassornak.
-Ahogy egy bölcs mondta - akinek nem inge, nem veszi magára – ért egyet, ám amikor Elassor a vállára teszi a kezét, a vállán nyugvó kézre pislant
-Az úr le akarja venni onnan a kezét – szól, aztán tovább folytatja – Mifelénk nem külön két kádat használnak – egyet a hideg és egyet a forró víznek, hanem egy kádba töltjük a hideg és meleg vizet, és ott állítjuk be a kettő keverésével a kívánatos hőfokot. Ha két kád lenne, akkor igencsak gyorsan kellene ugrálni egyik kádból a másikba, hogy hasonló érzete legyen az embernek. És hogy a kérdésére is válaszoljak – a vizet nem fogja senki felhozni ide, és önnek sem kell vele vesződnie. Ugyanis a víz ezen a szigeten fentről folyik lefele, és ha kinyitja a csapra vert bambuszcsövet, akkor az feltölti a kádat – mulat kissé a helyzeten.

A nemes. No igen, ő az a fajta, aki szeret másoknak kellemetlenségeket okozni – és ezt már első kézből sikerült megtapasztalni. Feltehetőleg igencsak dühös rosszindulattal viseltet bárki irányába, aki nem engedelmeskedik neki. Vajon érdemes egyedül ellene szegülni? Vagy egyáltalán érdeksérelmet követni el ellene? Igaz, hogy azt ígérte, hogy akár még kereshet is az „üzleten” Elassor, de ki tudja, hogy egy ilyen nemes mit tart kiérdemelt jutalomnak?

A szoba berendezése letisztult, de a maga módján fényűző. Gazdag faragású bútorok, csiszolt, berakásos fapadló, tágas, világos terek, hívógató, párnákkal meghintett padok. Sok látnivaló nincs – mivel apró dísztárgyak, pergamentekercsek, festett képek egyáltalán nincsenek – talán csak a faragott tájképpel büszkélkedő térelválasztó.
A szobát elhagyva az „Arany Dombról” kiderül, hogy egyáltalán nem domb, hanem egy teknős feje. S szép lassan egyértelművé válik hogy az udvarház a hátára épült. A gigász feje fel-le imbolyog, ahogy úszva halad előre, de mást nem nagyon csinál – kitartóan teszi a dolgát. Legfeljeb az lehet a kérdés, hogy le szokott-e merülni... A szigetet nem nehéz bejárni – fertályóra alatt majd' mindenhol megfordulhat az ember. Egy szokásos udvarház – két tucatnyian lakhatnak itt. A konyhában készülődik az esti vacsora – Kiina faggatózása közepette, a fogadóteremben Lan és Nisha Tam mester felügyelete alatt gyakorol több ellenfél ellen, a kertben Hajnal csatangol, és füstölőket gyújt a kisebb istenek oltára előtt. Rashu mester és Haren a lakosztályukban egy táblás játék segítségével gyakorolják a háború művészetét. A sziget úrnője pedig feltehetőleg visszavonult lakrészébe a vacsoráig. Egyszóval a sziget az unalmas vidéki udvarházak mindennapjait éli – már ha eltekintünk a teknős jelentette furcsaságtól.


Hae Min Ji a miracleai konfliktusra töprengve felel
-A történelem és Miraclea nem egyszer bebizonyította már, hogy szereti meg tölteni tartalommal az üres szavakat. Ahogy az is igaz, hogy általában nem a legjobb vezető ismérve, ha megszöknek az emberei.
A divat úgy tűnik, hogy csak mérsékelten érdekli – feltehetőleg nem Elassor volt az első, aki beszámolt a jelenlegi trendről, s azóta nem változott túl sokat. A futó bókra illedelmesen fejet hajt picit, s a festészet témáját hamar ejti, ahogy látja – Elassor ebben nem partner. Kiinával csevejt kezdeni nem túl nehéz - látni, hogy jó kedve van, mint majdnem mindig – és most fel is van villanyozva.
-Megmutatták a konyhán, hogy kell bőrös tojást készíteni! Szernitem nekem is menne – csak eltemetem, és pár holdhónapig el is felejthetem – ami nekem nagyon megy! Aztán ha eszembe jut, akkor majd kiásom, és megeszem – ha már nagyon éhes vagyok, mert igen büdös, és átlátszó kocsonyává válik. Azt mondják, hogy ehetővé rohad meg. Olyan kíváncsi vagyok rá! Akárcsak a kertben az öt pici toronyra, mely a varázslók iskoláit jelképezi – lelkendezik úgy tűnik, hogy minden apróság fel tudja kelteni az érdeklődését

Az istenekről készítendő rajzokra Kiina nevetve válaszol

-Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld! - Ha csinál valamit az ember, azt tegye teljes elkötelezettséggel.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Január 16. 17:25:23
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael Lant a gyakorlótérnek használt fogadóteremben találja meg – Vanina és Tam mester társaságában. Tam mester csak áll a fal mellett, és figyeli, ahogy Lan és Vanina is két-két ellenfél ellen küzd keményen. Úgy tűnik, hogy Vanina is végre elemében van. Kael érkezésére Tam mester felé fordul, és figyel, hogy ha a küzdők közt kívánna Kael áthaladni, megállítsa a gyakorlást.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Január 16. 17:26:18
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A gyakorlat során új, és eleddig Lan előtt is ismeretlen hiányosságok derültek ki – már a mi a több ellenfél elleni harcot illeti. Úgy tűnik, hogy Tam mester módszeresen keresi meg tanítványai segítségével a még csiszolásra váró pontokat.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Január 16. 17:27:29
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hae Min Ji arra a kérdésre, hogy milyen próbát kellett kiállniuk a nemeseknek, csak részben válaszol.
-Először a kitartásukról kell számot adniuk, mint Shiu Weinek, miközben Sciosihoro nyomába eredt. Azaz elég fontos-e a céljuk, hogy felkutassák az udvarházat. A második próbán pedig elkötelezettségük mérettetik meg, itt a szigeten. De ennél többet nem árulhatok el, mert akkor oda a titokzatosság! Pláne, hogy nem is emiatt érkeztek - hárítja mosolyogva a kérdést.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Január 16. 17:28:57
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael, Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A vacsora során Kiina lelkesedése az öt varázslóiskola után kissé elgondolkoztató. No nem az, hogy Kiin lelkesedik érte, hanem, hogy melyik öt iskolát szimbolizálhatja... Aztán Kael is „hozzászól” a témához, némán felvetve olyan eseményeket, melyek fenyegető árnyéka a jelenlegi helyzetre vetül. Különös belegondolni, hogy Xao vacsora utáni gyermekmesének tartott történetei hirtelen mennyire más színezetet öltöttek a Shoarral Ház tengeri udvarházában. Ám láthatólag sem Kiinát, sem a (talán a bor miatt is) egyre vidámabb Hajnalt nem zavarják hasonló gondok. Rashu mester és Haren pedig jó szokásukhoz híven csendben, visszafogottan élvezik ez ételeket.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina, és még aki hallja
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Amikor Sterrard arról beszél, hogy nem érti az abyrnossi festészetet, Hajnal vigyorogva Vanina fele fordul
- Akkor mit szóljunk mi? - kérdezi tele szájjal tőle - De legalább van valami közös is bennetek! :giggle: - teszi még hozzá csipkelődő hangsúllyal.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Január 16. 17:30:27
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A vacsora végeztével Hae Min Ji érdeklődve kérdezi Sterrardtól
-A hangszerét csak megmutatni hozta, vagy esetleg a hangját is fogjuk hallani? - kéri fel burkoltan Sterrardot, hogy játsszon rajta valamit.
Az asztalbontás után Kiina és Hajnal távozik a hölgyeknek nyitott lakosztály fele – vidáman susmusolva egymás közt – pillantásaikból ítélve feltehetőleg az ajtónál őrt állóról lehet szó köztük. Rashu mester pedig Harennal indul meg – hogy egy rövid vacsora utáni sétát tegyenek a kertben a friss levegőn.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Január 17. 21:10:23
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

- Igen, aki szabad az van egyedül. De ha az ember lehet csak úgy önmaga, akkor ez van kicsi ár.- felelem Tam mesternek.

Élvezem a gyakorlást, és azon sem lepődöm meg, hogy a hiányosságaimra is fény derül. Inkább tudjam meg így, mint véres helyzetben. Lan más, mit általában. Szokatlanul hallgatag, viszont gyakorlópartnernek kiváló.
A vacsora jól indul, vendéglátónk érdekes történettel szolgál, ami mesének hangzik, de a szigetet hátán hordó teknős kézzelfogható bizonyítéka annak, vannak mesék, amik a kelleténél jobban igazak.
Aztán útitársunk fejtegetni kezdni a saját olvasata szerint a Miraclea-Abyrnoss ellentétet, meg hogy szerinte milyen a fajtám. Fa arccal nézem, hosszan, jelentőségteljesen. Sokat fecseg, és marhaságokat hord össze, egy ponton a fejem is megingatom.
Kiinát mulattatja az abyrnossi festészet, megvonom a vállam:
- Szeretem a szimbólumokat, ész kell hozzá, ha ez a pöcs meg nem érti, az ő baja. Egyébként az abyrnossiak imádják a giccset, és a nagy jelentőséggel felruházott közhelyet. A képeket is ezért festik: önmaguk kifejezésének, kitejesedésének mondják, de az rejtőzködés, többnek és másnak akarnak látszani, mint akik. Szánalmas.
Kisit sajnálom, hogy elmaradnak a földhözragadt, gyakorlatias témák, olyan, mint hogyan vészeli át a magányt itt az úrnő, miért utazik egy szigeten egy teknős hátán, mire vágyik az életben.... Nyilván nem a nemtelenek előtt fogja ezt kiteríteni, de néha azt gondolom, ezeket a kérdéseket a nemesek maguknak sem teszik fel, mert beleroppanna a szívük és elsorvadnának.

Meglep, hogy étkezés után sutyorgáson kapom Hajnalt. Visszajött a beszélőkéje? Ez jó hír! A hölgy zenére vágyik. Elvigyorodom. A zene szokta hozni a táncot, a tánc az ágyat... Néha tánc sem kell hozzá.
Megrázom a fejem. Nem mindenki olyan léha, mint a sytisi nők. És ha a hölgy mégis kedvet kap Sterrardra, az az ő dolga. Fogjuk rá a gyenge rangbéli felhozatalra...
Csatlakozom Hajnalékhoz és félhangosan megkérdezem:
- És ugyan ti magatok vagy férfival mentek aludni? Mert én ma csendet és nyugtot akarok.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Január 24. 11:58:29
 
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
A vacsora nyugodtan telik egyenlőre az elkövetkezendő történésekre nincsen befolyásom ezért csak mint a víz folyok amerre a domborzat engedi, nem akarok semmilyen hatást kiváltani egyedül Kiinan tartom rajta a szemem. Kael mentális böködésére csak rövid tömör választ adok.

~ Az meglehet, de az árnyékkép megvalósulásához Mhus'saq-nak „életben” kéne lennie de Ő elpusztult és esszenciája színezi vörösre a tengert. Sciosihoro uralásához pedig előbb le kell győznie és birtokba kell vegye a Shoarral Ház tegumentumát. ~

Kifelé menet elhaladok az amazonok csoportja mellett és Vanina hangosan feltett kérdésének egy részére nem kért és nem várt önkényes választ adok.

-   A csönd és a nyugalom nem fejleszti a jellemet. Csak a szenvedés és a megpróbáltatás nyomán erősödik a lélek, tisztul az éleslátás, támad fel az akarat és jön el a siker. . . .
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Január 24. 21:00:01
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Kiináékhoz szólok, de Lantól kapok választ. Régen hallatta már a hangját, de ezek szerint túllendült hát a maga csendjén.
Összefűzöm ujjaimat a hátam mögött és a mentis mellé sorolok, felveszem az iramát, és mielőtt megszólalok, tűnődőn végignézek rajta, hogy a végn az arcán állapodjon meg a tekintetem:
- Ha így akarod megtudni, veled aludnék-e ma, akkor a válaszom igen.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Január 26. 23:40:12
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, vacsora közben a mentűlsíkon
Résztvevők: Lan és Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


Kael csak rövid tömör választ kap:

~ Az meglehet, de az árnyékkép megvalósulásához Mhus'saq-nak „életben” kéne lennie de Ő elpusztult és esszenciája színezi vörösre a tengert. Sciosihoro uralásához pedig előbb le kell győznie és birtokba kell vegye a Shoarral Ház tegumentumát. ~

A válasz - tekintettel a leszületéssel inkarnálódó szellemlényekről szóló részre - szintén tömör:
Meg kell kérdezzem, hogy a Zorawa hány koponyáját is őrzi ereklyeként a Napcsászárnak?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Január 31. 15:16:36
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael, Vanina
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Kael által kezdeményezett hitvitába semmi kedvem nincs belemenni ezért a lehető leg hanyagabb választ adom a napcsászár koponyáinak kapcsán.

~ Pont eleget őriznek ahhoz, hogy tudják Zora a Teljes Tudás Őre mindig megmerül a halál misztériumában és nem hágja át az örök körforgás törvényét. ~

Vanina válaszán eltöprengek és megrágom rendesen a válaszomat miközben tekintetemmel leplezetlenül fixirozom.

-   Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lelkem legmélyén nem vágyom arra, hogy együtt aludjunk és ez a gondolat, mindig boldogsággal és megnyugvással tölt el. Viszont eddigi kapcsolataink mindig háborúba torkollottak és ezért a félelmem, hogy az ábránd beteljesülésével együtt az együttalvás is háborúba torkollik, amely csata összetöri a lelkem mélyén őrzött megnyugtató és pihentető vágyálomképet visszatart attól, hogy ilyen merész lépésre elszánjam, magam ne adj Narsis* javasoljam azt….

Narsis*: a hibátlan szépség megtestesítője.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Január 31. 15:52:28
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Érdeklem Lant. Jobban, mint hittem. Eddigi viselkedése alapján másra számítottam. Nem tudom, mi lehetett volna az a más, de nem ez.
Ragaszkodik az illúzióihoz. Volt pár illúzió, amivel én is így voltam - szellemnézők -, de jól jöttem ki lerombolásukból. Viszont van más, amibe én is kapaszkodtam, és elmúlásukkal furcsa üresség maradt a nyomában. így voltam Shirrennel, így erőltettem valamit, amit nem lehet erőltetni, és ami erőltetésben valami olyasmi munkált, amit idősebb mint én magam.
És van még illúzióm a hazámmal, népemmel kapcsolatban, mely bizonyosan leomlik mind, ha hazamentem, és látják, mivé lettem, és látják, mivé lettem.
Az iszonyúan kemény lesz.

Visszakanyarodtak gondolataim a jelenhez. A fixírozás kölcsönös. Mondhatnám neki, hogy nem mindig csapunk össze. Ma sem estünk egymás torkának, pedig fegyverrel álltunk ki egymás ellen, ha egy gyakorlat erejéig is. Hirtelen ötlettől vezérelve felé nyújtom a kezem:
- Táncolj velem!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Január 31. 19:32:29
(https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xlf1/v/t1.0-9/11181869_1657347731189290_7607797932087935354_n.jpg?oh=6ff2667a9b6823915737ec4deb27fad6&oe=56FF1E93&__gda__=1464351240_fded18085e6489a1ff5a309ba4cf0030)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor

Ahogy telik az idő, nem azt veszem észre ezen a szolgálón, hogy, ellenszenvet érezne irántam, bár azt is teszi, de úgy tűnik egyszerűen buta ahhoz hogy megértse a két kádra mint egy gúnyos megjegyzésre gondoltam. De hát ez a férfi bolondnak néz engem, miközben... sajnos ő az.
A válaszára csak bólintok, nem találom értelmét annak hogy bármi miatt is megjegyezzem hogy igen, tudom hogy az a szerkezet hogyan működik, de nem láttam. "Zegherovi Sterrard, vagy Elassor Thunderlaugh? Egy hamis de igaz nemes, vagy egy igaz de hamis dalnok? Vajon melyik a kifizetődőbb? A gyorsabb út egyszerű, de ha egyszer megbicsaklik a bokád akkor ott van a mese vége, és nem lesz több... Nem lesz semmi sem. Mármint utána majd lesz, egy isten szürke túlvilága, de mindaddig semmi csupán a hideg semmi. De nem lenne-e jobb Sterrardként meghalni mint Elassorként? Ki tudja? Én sosem gondoltam bele. Megpróbáltam eddig elkerülni erről való gondolkodást, de most egy hónapon belül többször is lecsap a közelembe, és most is éppen rám les, hogy magáévá tehessen engemet, vagy így, vagy úgy. De nem fogom annyiban hagyni. Az biztos. Igazán nem ártana valamilyen lecke, amíg utazunk, azt hiszem " - próbálom feleleveníteni a fogadtatás képét - " talán lenne is egy két olyan ember itt aki tudna nekem segíteni ebben. Akinél gyakorolhatnám a harc mesterségét, csak úgy alapszinten, hiszen úgy hiszem hogy nagy szükségem lesz rá a közel jövőben.
Többek közt a kis, rövid séta közepette egy erre alkalmas harcost is keresek, aki tudna engem okítani, valamennyire.

Az ebéd közben próbálom a feszültséget, ami rám vetül, feloldani magamban, sikerül is, de egyszerűen érzem hogy nem vagyok a legjobb formámban. Nem azóta hogy meghalt az, aki apám helyett apám volt. Aki barát helyett barát volt, aki a mentorom volt. Amikor ő még élt minden egyszerűbb volt. Azoknak, akárkik is... bűnhődniük kell majd. Azt hiszem talán valamiféle Reha'rran vagy ilyesmi volt azoknak a martalócoknak a neve.
De nekem nem igazán van keresnivalóm itt, ebben a közegben, nap mint nap rájövök. - Ellenszenves miracleai nő nem éppen a legjobb dolog, amikor arról a gyülekezetről van szó amitől segítségért könyörgök, vagy eladom őket. Végül is egészen jó kedvvel adnám el majd mindet... kivéve a nador hölgyet, Kiinát, és emiatt nem is tehetem meg ezt sem, nem fogok letérdelni, sem meghajolni, de még csak a fejemet sem fogom meghajtani előttük, hogy segítségüket kérjem. Nem kell nekem az.
A hölgy láthatóan csupán udvariasan érdeklődött a fent említett témák irányában, így feleslegesen törtem magamat azon, hogy válaszoljak neki.
Valamiért egyre ellenszenvesebb számomra ez a nő, de hogy miért, azt nem tudom, csak egy nagyon rossz megérzésem van.
Közben Kiina a másik oldalról, először lelkesen beszélni kezd valamilyen tojásról, amitől... én jómagam már a leírásától is rosszul lettem tőle, szerencsére nem olyan komoly probléma, mint ami volt a hajón, csupán leteszem pár másodpercre az evőeszközöm, közben bólogatok Kiina felé.
- Tényleg? A varázslók iskoláit jelképezik? Mit gondolsz mire valóak azok? Bizonyosan nem csupán díszek. - mondom felé halkan, de mégse igazán feltűnően, mintha csak a tojásról beszélnénk halkabban.
Majd újra nekilátok annak a kevés ételnek amit kiszedtem a tálamba.
Amikor megkérdezem a nadortól, hogy ha érdekli továbbra is Zegherov meg tudom vázlatosan rajzolni az Istenek festményeit, de nem is tudom miért, valami furcsa és körmönfont válasszal áll elő, amit megértek, azzal nincs probléma, de magán azon bizonytalanodtam el, amit mondott. "Tegyem teljes elkötelezettséggel" A vázlat-rajzolást? Inkább úgy szűröm le, hogy udvariasan megpróbálta elhárítani az ajánlatot. Diplomatikusan.
- Megértem, nem untatlak vele. - mondom egy kedves mosollyal.

Amikor elérkezik a vacsora végezete, az asztalról szépen elhordják, majd a vendéglátóm utalást tesz arra, hogy énekeljek.
Nem tudom el sem téveszteni a miracleai vigyorát.
Gondolatban megátkozom harmadiziglen, majd az úrnő felé fordítom a fejemet.
- Természetesen hallhatja a hangját. - államhoz emelem a kezemet, és gondolkozom hogy mit kéne nekem játszanom most.
Nem igazán tudok, dönteni, majd lassan leemelem a mandolinomat.
Megpendítem az egyik mélyebb húrját, majd lassú, érzelmes dallamot kezdek el játszani.

- Messzeföldön a fagyos hó birodalma áll
Egy türkizkék, jégvértes hatalmas vár
Melyhez foghatót ember nem talál
Örökre tartó álmát alussza, nyugodva vár

Mígnem változik az idő, és új beköszön
És visszatér a világ ami volt egykoron
Mikor az egész Abbryson a Négy osztozott
E rege akkor esett meg a jeges földön

Egy magányos alak vágtatott a hómezőn
Mögötte sárga fény világít a hegytetőn
Egykor ott állt Voralzmar városa, s egy erőd
Lángokra ítéltetett, mikor szült egy védelmezőt

Mert eljutott a híre az uraknak fülébe
Megrettentek, nem léptek elébe
Nem várták meg, míg a gyermek felnőtté érve
Birodalmukat borítja lángba és vérbe

A Seregek mentek, könny és vércseppek estek
AA százszorszép Mai gyermekét kebléhez szorosan ölelte
A harcosok elé borult a kövezetre
A csodásszépségű hölgy a fiáért esdeklett

A katonák megálltal, s a szívük megesett
Mikor közéjük lépett egy  medvebőr köpenyes
Vj'arh, úgy tartják volt az udvarnak ölebe
Kivájta az anyja öléből a gyermeket

A gyermekkel együtt a szívét is kitépte
Felállt Mai reszketve, arany fénnyel kísérve
Nekiugrott a köpenyesnek, a fiú, harcolni fog érte
A férfi pengéjével lecsapott , halálra ítélve

De egy asszony hátulról kiemelte a fiút a gyilkos kézből
Sikerült alagutakon át kiszöknie a végzeted kelepcéből
De nem feledkeztek meg a Szerencse Kegyeltjéről
Három fagyos nap után mondott le a sereg az üldözöttjéről

Ahogy az idő mint a száraz falevél tovaszállt
Nagykorút faragott a csecsemőből, túlélőt s vadászt
Egy emléket hordozott, mióta elvesztette édesanyját
Egyik szeme jégkék, hosszú vágás hasította ketté arcát

A fiú a vadonszülette volt, szüksége sem volt névre
Íjjal szarvasra és farkasra vadászott, csapdákkal medvére
Egy erdőben élt "anyjával", észak elszigetelt szegletébe'
Senki sem tudott róluk, senki sem törhetett életére

De egy zird, hózivataros nappalon
Egy vándor ment arra, alig állt már talpon
Az ifjú érdeklödve nézte, najd a férfi elterült a havon
A jólelkű fiú már futott is és ragadta karon
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 03. 21:21:21
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

-Csakhogy a legtöbb ember igényli a többi társaságát, elfogadását. Ám ha mégsem, akkor félrevonulva másoktól, azt tehet az ember amit csak akar – növeszthet hosszú hajat, mint a nemesek, kinevezheti magát uradalma élére, és számadással is csak magának tartozik – de mivel más nem tud róla, akkor döbben rá, hogy ezek mit sem érnek, és főleg a belső értékek számítanak – válaszolja Tam mester.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 03. 21:23:32
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A sziget bebolyongása közben több harcossal is sikerül találkozni – a kertkapunál áll egy őr, és a fogadóteremben gyakorolnak többen Lan és Nisha ellen. Az őrt álló férfi a tisztelet jelét rója a levegőbe, mikor Elassor szóba elegyedik vele, és elárulja, hogy Tam mester felügyeli a fegyveres gyakorlatokat a szigeten, akit feltehetőleg a fogadóteremben lehet megtalálni.
Tam mester volt az, aki Elassornak oly segítőkészen magyarázta el a szappan és a fürdő használatát. A gyakorlóteremben Lan és Nisha két-két ellenfél ellen küzd, amikor Elassor is feltűnik. Halovány mosollyal az arcán hallgatja Elassor vágyát, hogy szeretné fejleszteni harci tudását. A végén picit meghajol

-A tudásvágy becsülendő, hát még ha tesz is érte az ember! Az úr épségét feltehetőleg nem csatakard fenyegeti, hanem lesből villanó rövid kard, tőr, vagy fúvócső. Ezért javasolnám, hogy ez irányú gyakorlatokkal kéne kezdeni, no meg az éberség növelésével. A falakon vannak életlen gyakorló fegyverek – válasszon egyet, és utána küzdjön meg az egyik őrrel!  - Inti maghoz az egyik mokány férfit ,aki egy buzogányt tesz éppen vissza a fegyverállványra.
-A nemes úr gyakorolni kíván! Először lássuk, hogy mit tud rövid kard ellenében! Aztán az esetleges hiányosságokat megkeresve befoltozzuk a réseket. Majd a további itt tartózkodása alatt néhány szimulált orvtámadást, rajtaütést – napi hármat – javasolnék – már ha az úr is egyet ért – néz Kérdőn Elassorra. A válasz után pedig megkezdődik az összecsapás. Az őr jól képzett katona – hamar talál néhány olyan cselt, amely segítségével áttör Elassor védelmén, zöld foltokat hagyva maga mögött. Utána megáll, és lassabban megmutatja, hogy mit is csinált, majd a hárításhoz szükséges mozdulatot. Újra és újra, hogy rögzüljön.

A vacsoránál Kiina Sterrard kérdésre bólint, és lenyeli a falatot
-Valóban nem csak díszek! Olyan oszlopos virágtartók, amire a virágok cserepeit teszik, hogy onnan omojanak a cserép szélén  átbukva a föld fele, mint valami zöld zuhatag – válaszolja vidám mosollyal.
Arra, hogy nem akarja Elassor a vázlatokkal untatni Kiinát, amaz halkan válaszol

-Oh, nagyon figyelmes! Nem gondoltam volna, hogy a vázlatkészítés ennyire unalmas, hogy figyelmeztetni kell rá!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 03. 21:27:45
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal a nadrágjába törli a kezét, és meglepő válasszal áll elő, miután Vanina is kifejtette a véleményét az abyrnossi festészettel kapcsolatban.
-A művész a jelenségvilág mögötti lényegi tartalmakat, az "ideákat" törekszik megragadni, és ehhez fő eszközül az önmagukon túlmutató, sejtelmes jelentésvilágú jelképeket választja. Egy-egy mű képei rendszert alkotnak, melyek végtelenül sokféle jelentés-összefüggések felvillantására képesek. Más megfogalmazásban a szimbolizmus célja — a mű témájától, tárgyi világától függetlenül, illetve ezeken keresztül — a szépség, a magasrendű értékvilág megközelítése és kifejezése. A szimbolizmus ilyenképpen átfedésbe kerül az öncélú művészettel és a parnasszizmussal. Röviden a szimbolizmus a nyers valóságábrázolásra törekvő naturalizmus ellentéte.
-Tessék?? :o - csodálkozik rá Kiina – ezt mégis honnan szedted?
Hajnal elmosolyodik
-Nem gondoltam volna, hogy egyszer még hasznát veszem ennek a pár sornak. Az egyik orgazda mondogatta ezt, mikor a felismerhetetlen pacsmagolásáról kérdeztük. Legalábbis ezzel magyarázta, hogy miért nem ismerjük fel, hogy mit akart festeni...
-És ezt így megjegyezted?
Hajnal bólint
-Kénytelen voltam - szó szerint beleverte ezt a pár sort a kritikusaiba...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 03. 21:30:11
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Lan, Vanina, és aki még a környéken van az asztalbontást követően
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A Vanina által feltett kérdés Lan általi válaszára Hajnal kissé elkomorul - nem úgy Kiina, aki megrázza a fejét:
-Szerintem nem kell tartanod attól, hogy megzavarjuk az éjszakai pihenésedet. Még ha Hajnal meg is nézte magának azt a combsöprűs őrt – int a fejével vidáman a rövidke fekete szakállt viselő őr fele.
-Nem is néztem meg annyira! - tiltakozik a szóba hozott.

Vanina Lannak szóló válaszára nem túl távol az ajtó fele sétáló Kiina felkapja a fejét
-Nisha csendet és nyugalmat akar – és ez csak úgy biztosítható, ha erőt vesz magán és Lannal alszik? - kérdi Hajnaltól
– Nem érzel itt némi ellentmondást?
-Dehogy! Lan csak akkor lesz csendben, ha a szájára ülnek  :giggle:... – jegyzi meg Hajnal, miközben a szobájuk fel tartanak, maguk mögött hagyva a társaságot.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Február 03. 21:54:33
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael, Vanina
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Vanina hirtelen vált, de annyira azért nem meglepő az ilyen fordulatokat követően kell az embernek felülemelkednie a félelmein. Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem kis halál, amely a teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek a félelemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utána fordítom belső tekintetemet, követem útját. Amikor a félelem elmegy, nem marad semmi, csak én magam. A tánc nem tartozott azon művészetek közé melyeket elsajátítottam a Hamis Illem segítene rajtam, de most nem akarok a művészethez fordulni, hagyom, hogy Elassor pengetése mellet elragadjon a sodrás. A karom nyújtom Vanina felé….

-   Táncoljunk…..

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Február 04. 15:57:37
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Tam mester jókat mond, ha újra hajóra szállunk, lesz alkalmam mélyebben is eltöprengeni a mélységükön. Hajnal némasága végleg megtört, kezd visszatalálni éles nyelvére, aminek sokkal jobban örülök, mint a Kufárral való találkozás előtt.
Kiina és ő azt tesznek éjszaka, amit csak akarnak: nem vagyok sem az anyjuk, hogy javaslatot tegyek, vezetőjük meg pláne nem, hogy parancsba adjam.

Sosem gondoltam, hogy megélem a napot, amikor táncba kezdek uram mentisével. És nincs közönség, akinek tennünk kéne magunkat sytisi módra, sem más önös, számító érdek, ami erre kényszerít minket.
Főleg, nincs kényszer. Sem háború, sem fegyverek, sem görcsös akarás.
Zene is akad, de ha nem lett volna, ott a dúdolás, ahhoz művészi hang sem szükséges. Így mégis jobb, a dal lassúsága kapóra jön: Lanhoz simulok, a lépések jönnek maguktól.
Nem számít a pontosság, a kifinomult elegancia, nem bálon vagyunk és nem a lenyűgözés a cél. Tekintetem az arcán tartom, és derűs vagyok. Rég táncoltam, főleg partnerrel. Bensőséges élmény, jólesően belepirulok. Tánccal jár a bizalom, és jár... hogy is járt az eszem, amikor a sziget úrnője zenét kért Sterrardtól? "A zene szokta hozni a táncot, a tánc az ágyat..."
Nem várom meg a muzsika elhalását, még azelőtt magamhoz szorítom Lant és szájon csókolom.



Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 04. 19:49:10
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A vacsora befejeztével Nisha, Lan, Kiina, Hajnal is asztalt bont – és nem sokkal később, ahogy az első akkordok elhangzanak, Rashu mester és Haren is további jó éjszakát kívánva távozik.
Kael közben megérzi, hogy Sterrard felvette Mortar jelét – s ha nem változik semmi, a következő holdhónap végét már nem éri meg.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 04. 19:50:48
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hae Min Ji érdeklődve hallgatja Sterrard előadását – látszik rajta, hogy élvezi az udvarházban ritka vendégnek számító zeneszót. Egy szolgáló  közben meggyújtja a terasz szegélyező lámpásokat, melyek fénye a leszálló estet bensőségesebbé varázsolja. Az utolsó dalfoszlány elhalása után Hae Min Ji diszkréten megtapsolja  Sterrardot.
-Köszönöm! Régóta nem volt szerencsém gyakorlott művészhez! - biccent felé
-Szívesen hallgatnám még, de gondolom igencsak kifárasztotta az eddigi út. Ha érdekli, később megmutathatom a daloskönyvemet, melyben biztos talál további balladákat – ajánlja fel Hae Min Ji halovány mosollyal.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Február 07. 10:39:17
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, vacsora után
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kaelnek meggyőződésévé válik, hogy Lan nem érti, miszerint a leszületéssel inkarnálódó szellemlények teste, ha elpusztul, azt héjként hagyják maguk után és ezen maradványok megléte nem jelent sokat...
...de úgy látszik, egy újabb lény leszületéséhez fog hozzá a harcosnővel, legalábbis az első lépéseket teszik meg efelé a parketten...

Közben "igazmondó" nemesünk is átlépett egy vonalat, de az ifjú szerzetes már kissé elvesztette a fonalat, hogy hanyadikat is. Mindenesetre ha a társaság sodrása lehetővé teszi, hogy a közelébe kerüljön, anélkül, hogy Lantól túlságosan messzire kerülne, akkor - reményei szerint észrevétlenül - megvizsgálja az auráját, hogy mitől kerül az Ő kiemelt figyelmébe.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 19:16:02
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Sterrard aurája
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Sterrard előadása közben Kael picit közelebb húzódik a nemeshez, hogy jobban szemügyre vegye annak auráját. Az erők síkján a folt hátán folt színes aurát az olajfestményekre jellemző jellegzetes „szag” lengi be – s egy részlete kissé elüt a többitől – egy apró, körömnyi fekete paca képében, mely igen lassan, de látható módon apró, hajszálvékony fekete vonalakat kezd növeszteni minden irányba, és lassan kifakítja maga körü a színes aurát. A jelek hasonlóak, mint amit bandolák okoznak, de a forrása bizonyosan más lehet. Feltehetőleg valamilyen lassú lefolyású, ártó szer hatása látszik az aurán, de még több nap kell, hogy az fizikai testen is nyomot hagyjon. Ám a paca jellegéből nem kétséges, hogy közbeavatkozás nélkül hamarosan felveszi a néhai előnevet...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Február 11. 20:30:47
(https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xlf1/v/t1.0-9/11181869_1657347731189290_7607797932087935354_n.jpg?oh=6ff2667a9b6823915737ec4deb27fad6&oe=56FF1E93&__gda__=1464351240_fded18085e6489a1ff5a309ba4cf0030)
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor

- A férfi arra eszmél fel, hogy egy nő hajol feléje
Majd egy különleges külsejű alak néz szemébe
Melyről eszébe jutott az ősöknek regéje
A megjósolt védelmező a pusztítást túlélte!

Az öreg ekkor elhatározta magát a nagy tettre
Ő lehetne az aki a fiúból hőst nevelne
Neve mindenkoron a legendákban lebegne
Feltápászkodott lassan, erősen hebegve

Hetekig maradt náluk az őszhajú férfi
Anyja és a fia meséjük, férfi a legendát regéli
Lassan, de hetek után biztosak már sejtési
Mert az éjszaka az ágyban a nő ejté ki

Majd aztán már nem csupán csépelték a szót
A férfi elkezdte tanítani neki a Halál-Altatót
Pengeforgatásra, s egy szarvason hogy ülje a lót
Hogy készítsen fahasábból karcsú nyilat, hegyes karót

A lelke fejlődését is figyelemmel kísérte a vándor
Ily ismereteket sosem hallott édesanyjától
Lassan, de biztosan tekergőzött rá a háló
Ne kelljen elhurcolnia, menjen magától

Ha beteljesíteni nem kívánod, akkor a végzet
Önmaga fog kegyetlenül beteljesíteni téged
Jobban jár, ha követi őt, a mesterét, a vénet.
Mintha menekülne sorsába, mert mögötte Sors léptet

Közben minden egyes pengetés közben megérzem, ahogy a fájdalom belenyilallik a testem azon pontjaiba, ahol a kardforgató elért engem a fegyverével. Nyelek egy nagyot, de tudom hogy hasznomra válik, ha sikeresebben tudom magamat megvédeni, főleg azokban az időkben amikor az ember életére akarnak törni többen is. Nem árt, még ha igen kellemetlen is, mivel kék és zold zúzódások borítják a testemet, de nem bánom, hiszen mindennek van ára.  ezután, amennyiben látom, hogy a csoport két tagja, az erőszakos nő és a férfi táncolni kezdenek, módosítok a dal stílusán, és inkább líraibb, érzelmekre ható dallamokat csempészek bele, közben észreveszem, ahogy Kiina a másik lánnyal távozik a teremből szívem szerint utánamennék, de be kell érnem anélkül, mert most dolgom van, és mint dalnok, kötelességem zenét szolgáltatni, még akkor is ha azt nem épp számomra kedves embereknek teszem. Az a másik lány nem tűnt olyannyira különlegesnek, de az, amit az asztalnál mondott... az ledöntötte az eddigi róla megalkotott képet bennem, bár az tény hogy azt nem tartottam egy jó ötletnek, hogy egy nemes-asztalnál beszélt az orgazdájáról, amivel... hacsak nem kerülte el a többiek figyelmét, az őrökét és az úrnőjét, igen nagy bajt hoz a fejemre... Még csak az kelljen hogy felakasztassanak minket ide, vagy a tengerbe vessenek. Kiinára emelve a tekintetem, miközben elhagyja a szobát eszembe jut a párbeszéd amit az asztalnál ejtettünk meg, mely során igen idegenül viselkedett velem. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, bizonyára tettem valamit, amiről fogalmam sincsen
" Ne felejtsd el, egy dalnok vagy. Ezzel járnak bizonyos kötelezettségek. Miszerint nem hagyhatod félbe aművet, bármi is történjék, az emberek rád támaszkodnak miközben táncolnak, nem hagyhatod cserben őket, mert akkor a saját elveddel, mint dalnok vallsz kudarcot.”
Így hát ott maradok, és továbbra is játszok, bár a játékom most már dinamikusabbá vált. Illetve ideje kissé megszakítani a mesét.

- Oly sok szó marad elmondatlan
Baráti, hálás vagy szerelmes szavak
Mikor a szív beszélne, de inkább hallgat
S midőn beszélne, nyelv nincs csak hamvak

Ki tudja, mikor jön el végzetük órája
Mikor fel kell szállniuk Halálnak lovára
A szív, mely eddig lakatot tett a szájra
Ma már egy szívdobbanásnyi időt sem várna

Élj ma, mert a tegnap zord s hallgatag
Élj ma, mert a holnap oly bizonytalan
Ne tartsd szavaidat örökké magadban
Mert felemészt, s magadban leszel hontalan

Miközben zenélek, egyesek, részben az a furcsa csuhás alak aki miatt még korábban kirázott a hideg, amikor megjelent a fejemben, közelednek hozzám, örülök neki, nyílván tetszik nekik az, amit csinálok.
Majd visszatérek a balladára, és elregélem a történetet, mi szerint ez a fiú a későbbiekben kulcs szerepet játszott az Északi Birodalom megdöntésében, és hogy találkozik Ara-val, a fiatal, lángoló hajú szenvedélyes hölggyel, akivel első pillantás után összefonódott lelke.
Mikor befejeztem, a vendéglátónk megdícsér engem, és egy ajánlatot tesz.
- Megtiszteltetés lenne számomra - mondom, miközben biccentek a fejemmel.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Február 14. 09:11:06
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Vanina átadja magát teljesen a táncnak, miközben auráink összeérnek, a görcsösségen túllépve szabadjára engedem aurámat, hagyom hogy elégedett hangulat hullámaim apró forró és hűs fuvallatként, mint apró levegő elementálok körbetáncoljanak minket és eljátszadozzanak Vanina hajával. A csók teljesen meglep ám nem állok ellen, hanem hagyom, hogy auráink még jobban egybe forrjanak, majd ajkaink szétválását követően még pár fordulatot teszek és kiválok Vanina öleléséből, miközben meghajlok felé.

-   Köszönöm a páratlan táncot……

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Február 14. 22:29:39
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Lan tánc utáni meghajlásában benne van minden. Vigyorogva meghajlok én is, van abban katona, van abban táncos, van abban nő, röviden én vagyok mindenestül.
Nem szorulunk több magyarázatra, teljes mértékben elégedett vagyok és vigyorogva térek vissza a hálónkul kijelölt szobába.
Nem dőlök le azonnal, ahhoz túlzottan feldobott a tánc. Kiülök az ablakba - vagy egy széket közel húzva ahhoz kibámulok rajta - és nagyon örülök annak, hogy táncban maradtunk, semmi többen.
Ha Hajnal és Kiina szintén ott van, nem zavarnak. Egy idő után azért húzni kezdi fejemet az álmosság, és a szükséges gyakorlatias személyes biztonsági óvintézkedéseket követően - fegyver elhelyezése kézközelben - nyugovóra térek.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 17. 21:24:57
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael, Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hae Min Jit talán túlságosan is lefoglalta Sterrard éppen aktuális mondanivalója, hogy nem figyelt fel Hajnal megjegyzésére, vagy elég jólnevelt ahhoz, hogy bizonyos dolgokat ne halljon meg.
Sterrard előadása közben tapintatosan megfogyatkozik az asztaltársaság, és magára hagyják a nemesurat a vendéglátójukkal – Kael kivételével, aki kissé közelebb ül Sterrardhoz, hogy közelebb lehessen érdeklődése tárgyához. Hae Min Ji érdeklődve hallgatja az előadást – miközben Sterrard finom porcelán csészéjét teletölti jófajta dún borral, ahogy egy figyelmes vendéglátóhoz illik.
Sterrard visszafogott érdeklődésére a daloskönyv iránt finoman fejet hajt

-Biztos élvezetet lel majd benne – súgja neki bizalmasan, miközben kezét futólag Sterrardéra  teszi. A sziget úrnője is asztalt bont – feláll a terített asztal mellől
-Uraim, remélem megbocsátják, de egy kissé elpilledtem – további jó éjszakát! - búcsúzik, majd besétál a házba, csak halovány szantálfa illat marad utána, mely a langymeleg esti levegőben hamarosan tovatűnik, és csak Kael és Sterrard marad a felfele kapaszkodó éjszakai égi vándor kövér korongja alatt.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 17. 21:26:50
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina, Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A most üres fogadóterembe behallatszik a teraszról Sterrard lírai balladája – és a beszűrődő holdfény mesebeli ezüstbe burkolja a helyet. A napközbeni harc színhelye most inkább táncra csábít, melynek végül Vanina ad hangot, ahogy felkéri a mentist, és új oldalát fedi fel. A páros csendben siklik a teremben – Lan kissé bizonytalanul, míg Vanina meglepő könnyedséggel, érezhető rutinnal vezeti Lant, hogy aztán továbbra is ő irányítsa az eseményeket, és egy váratlan, de ide illő csókkal zárja a táncot.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 17. 21:31:19
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina a számukra átengedett lakosztályban éri be Hajnalt és Kiinát – ahol Hajnal éppen az ágyát igazgatja, Kiina pedig egy füstölőt gyújt meg.
- Sterrard egész jól játszik – kíváncsi volnék, hogy szülőföldje nyelvén hogy hangozna  ez a ballada – jegyzi meg, miközben elfújja a füstöt. Hajnal bezuhan az ágyba, és nem sokra rá már alszik is. Kiina viszont még elrendezi tarisznyája tartalmát – gyékényére óvatosan kiteszi kincseit és utána finoman  visszacsomagol mindent – a Hattyú kivételével. A tenyérnyi szobrocskát puhán leteszi a lakosztály teázó asztalára, a hold egyik fénypászmájába, miközben dallamos nyelven – talán nador lehet – kedvesen beszél hozzá. Aztán végül a meggyújtott füstölőt is mellé teszi, hogy a holdfényben tekergőzzön a füstje. Dolga végeztével halkan jó éjt kíván Vanintól, majd ő is aludni tér. Az ablakból nézve a hold fényében úszik a sziget, éles világos és sötét árnyékokat rajzolva mindenhova – s az éles kontrasztot csak a lámpásokkal megvilágított részek oldják fel – meleg színeket varázsolva maguk köré.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 17. 21:33:37
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Lan is felér a lakosztályába – ahol és Rashu mester és Haren is tartózkodik. Haren a spanyolfal fafaragásait tanulmányozza, Rashu mester viszont egy lámpás fénye, és egy csésze meleg tea mellett egy tekercs segítségével rongálja a szemét. A tartalma igencsak szokatlan – egy széndarabbal kopíroztak rá egy igen kacsakaringós mintát. Rashu mester ujjával követi a mintázat vonalait. Sok szó nem esik – csak Rashu mester vagy Haren hümmögése az, ami időről-időre megszakítja a teraszról felhallatszódó balladát.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 17. 21:34:27
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Végül Sterrard is asztalt bont, és elindul felfele – ám amikor a nagytermen halad át, halk suhanást hall, majd enyhe csípést érez a nyakánál. Oda kapva valami ujjnyi, szőrös bogarat tapint, amit amikor lever a földre, újra megcsípi, és enyhe szédülés vesz Sterrardon erőt. A padlón a hold fényében megpillantva egyértelművé válik – ez nem holmi bogár, hanem fúvócső lövedék! Aztán kissé elmosódik minden, és a padló hirtelen elkezd közeledni...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 17. 21:35:24
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael a nagyterem felől kissé gyanús hangokat hall, ahova Sterrard az előbb lépett be. Majd némi tanakodás hangja szűrődik ki. Belesve az ezüstös fénybe úszó terembe, két sötét sziluettű őr áll Sterrard felett, és arról beszélnek, hogy talán túlságosan is erős lehetett az altató a lövedéken, és szólni kéne Tam mesternek. Végül aztán az egyikük el is indul, hogy megkeresse a nagydarab szerzetest. Társa addig is Sterrard mellett marad, és lámpást gyújt. Tam mester kisvártatva megérkezik – gyékénypapucsban, köntösben slattyog oda Sterrardhoz. Megvizsgálja, majd némi hümmögés után csak ennyit mond:
-Vigyétek az ispotályba! Reggelre semmi baja nem lesz!
Ha Kael nem szól közbe, akkor pár perc múlva ismét üresen kong a fogadóterem – mintha nem történt volna semmi érdemleges – és Kael is elvonulhat pihenni, ha akar.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Február 21. 09:44:25
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Vanina nem erőlteti tovább a dolgot és egyenlőre ennyi elég is lesz mielőtt teljes viharrá fajul a kapcsolatunk ismét. Felérve a lakosztályba csönd és nyugalom fogad hálótársaim jól el vannak magukban, nem is kívánom megzavarni foglalatosságukban ezért szépen csendben álomra hajtom a fejem és elvezem a kényelmes tiszta fekhely nyújtotta kényelmet

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Február 21. 14:47:17
(https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xlf1/v/t1.0-9/11181869_1657347731189290_7607797932087935354_n.jpg?oh=6ff2667a9b6823915737ec4deb27fad6&oe=56FF1E93&__gda__=1464351240_fded18085e6489a1ff5a309ba4cf0030)
Ellassor "Zegherovi Sterrard" Thunderlaugh
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, Min Ji úrnő távozása, és az utána történtek.
Résztvevők: Kael, Elassor

Az egyszerű válaszomra Min Ji úrnő kedves érintéssel és szavakkal válaszol.
- Remélem úrnőm, minél hamarabb megláthatom, és talán az utunk végére talán az egyiket elő is tudnám adni. - billentem meg felé a fejemet, majd azután feláll az asztal mellől, és elhagyja körünket.
- Az istenek hozzanak magának kedves éjszakát.
"Most hogy Sterrard vagyok, nem árt ha teljesen bevetem magam a szerepbe... Őszintén sosem tudta bizonyosra, hogy vajon léteznek-e, mint ahogy a többi, vajon éppúgy létezik Shitar, mint ahogy Mortar? Elassor hitt benne, így nem igazán okozott neki fejtörést, hogy isteneket említsen.
"Úgy tűnik, legalább egy embernek tetszett a dalom, végül is. Minek aggódjak az életem felől?  Annak a... - hümmögtem egyet magamban. - még csak a neve sem jut eszembe nemesnek inkább van szüksége rám élve, és hasznára váltam, az a nő... bármennyire is utál, nem hinném hogy a becsületkódexe megengedné, hogy levágjon egy ártatlan, nem harcoló ellenfélt. Ha mégis... Akkor... végül is jobb távolabb lenni a forró tűztől.
- Ha engedi - nézek a csuhásra - távozom.
Elindulok a hajó felé, hiszen megígértem a hajósoknak, hogy zenélni fogok, amikor valamilyen bogár megcsípi a nyakamat, valami mérges bogár lehetett, mert apró bénülást éreztem ott ahol megcsípett, hátranyúltam, hogy megtapintsam.
Nem bogár volt. Hanem mérgezett nyíl.
"Itt a vég, ennyi volt, meghalok? Miért? Kinek áll ez érdekében? Miért most? - villannak át az agyamon, de nem igazán tudom megválaszolni egyiket sem, gyorsan lejátszódik az életem képei előttem, majd a bénulás továbbterjedt.
Még épp megtántorodásom idején meg tudok támaszkodni a falnál, de azután minden elsötétült.
"Drága Selianna..."
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Február 21. 20:00:14
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A nagyterem bejáratához érve Kael egy pillanatra szem elől veszíti Sterrardot, de aztán kiderül, hogy ez is Mortar kegyelméből történt - két helyi fegyveres áll az utitárs mozdulatlan teste felett. A szerzetes közelebb oson, talán lassabban, mint ahogy a rossz nyelvek elvárják tőle és eközben fültanúja lesz, hogy az őrök altatóról beszélnek.

Ez legalább egyikük életét megmentette.

Így aztán Kael - egy gyors pillantást vetve a már nem annyira dalos kedvű Sterrard aurájára - nyer pár percet gondolkodni mire Tam mester is megérkezik. Az idősebb szerzetes hümmögése alatt Kael halántékán és gerincén végigcsordul pár hideg izzadtságcsepp...

-Vigyétek az ispotályba! Reggelre semmi baja nem lesz!

Nos, ez a mondat is megmentett legalább egy életet. Mindenesetre Mortar felkentje kicsit vár, kicsit helyezkedik és akkor köszörüli meg a torkát, mikor az őrök már felnyalábolják az ájult testet. A jól megkomponáltnak szánt belépőjét úgy időzíti, hogy az őrök keze tele legyen, ám kapnak elegendő távolságot ahhoz, hogy ne reflexből nyúljanak fegyvereik felé (mint akinek a füle mellett szólalnak meg).
Testtartása tisztelettelje, két karját háta mögé teszi - ám a kardját (tokban ugyan) de a földdel párhuzamosan fogja bennük. Ha elfajulnak a dolgok, nála lesz először meztelen penge.

Javasolhatnám idősebb bátyám és fivéreim Mortarban, hogy az Ő szentélyébe vigyétek? Hamarosan találkozója lesz ugyanis a Tökéletességgel. Neem, nem miattatok és nem is miattam... És emberi számítás szerint fel is fog még holnap reggel ébredni.

S ha senki nem ránt fegyvert, úgy ő sem, ám a beszédet folytatja:
Az azért kíváncsivá tesz, miért kell ily módon szép álmokat kívánni Zegherovi Sterrard úrnak?

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 24. 19:38:30
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A két őr közül az egyik a hóna alatt emeli meg  Sterrardot, társa pedig a lábnál ragadja meg az alvó nemest. Tam mester pedig a lámpással a kezében világítja meg az eseményeket. Már fordulna, hogy az emeleti ispotályba vezesse a kis csoportot, amikor Kael felbukkan a nagyterem ajtajában.
Inkább kíváncsian fordulnak Kael fele, nem pedig úgy, mintha rajtakapták volna őket. Tam mester egy lépéssel közelebb lép Kael fele, és feljebb emeli a lámpást, hogy a fénye felfedje arcát.

-A szentélyben nincs ágy – és jelen esetben az úrnak leginkább egy ágyra vona szüksége, hogy kialudja az altató hatását – válaszolja Tam mester, miközben szabad kezével a tisztelet jelét rajzolja a levegőbe.
- Aztán reggel az úr immár szabad akaratából megmeritkezhet Mortar misztériumban, ha akar – hacsak nem rendelkezik más utasítással – néz kérdőn Kaelre.
-Az úr egyébként azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy szeretné fejleszteni azon képességeit, amelyek segítenek megőrizni becses életét rosszakarói ellenében. S mivel a nemes urak jó részét nem szemtől szemben, nyílt harcban, csatakard ellenében éri el a végzetük, úgy véltem, hogy praktikusabb az, ha nem pusztán a fegyverforgatásra koncentrálunk, hanem az orvtámadásokra is. Ebben az esetben én a gyakorlati tapasztalatgyűjtést preferálom – nem szerencsés az, ha valaki csak elméletileg éli túl a harcot. Ezért minden nap a gyakorlás mellett orvtámadásokat intézünk ellene, és minden egyes támadás után rávilágítunk majd a hiányosságokra, és megmutatjuk, elmagyarázzuk, hogy hogyan lehet kivédeni, vagy csökkenteni a sikeres támadások esélyét – válaszolja nyugodtan Tam mester
-A kérdés viszont azt sugallja, hogy Sterrard úr ezt nem említette – jegyzi meg, mintegy várva, hogy  Kael majd megcáfolja, vagy megerősítse Tam mester észrevételét.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Február 24. 21:43:55
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Kiina szertartása megnyugtató. Az ablakból táruló látvány nemkülönben. Hamarosan én is követem Hajnalék példáját, és ha minden jól alakul, reggelig fel sem kelek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Február 27. 13:27:22
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


-A szentélyben nincs ágy – és jelen esetben az úrnak leginkább egy ágyra vona szüksége, hogy kialudja az altató hatását – válaszolja Tam mester, miközben szabad kezével a tisztelet jelét rajzolja a levegőbe.
- Aztán reggel az úr immár szabad akaratából megmeritkezhet Mortar misztériumban, ha akar – hacsak nem rendelkezik más utasítással – néz kérdőn Kaelre.
-Az úr egyébként azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy szeretné fejleszteni azon képességeit, amelyek segítenek megőrizni becses életét rosszakarói ellenében. S mivel a nemes urak jó részét nem szemtől szemben, nyílt harcban, csatakard ellenében éri el a végzetük, úgy véltem, hogy praktikusabb az, ha nem pusztán a fegyverforgatásra koncentrálunk, hanem az orvtámadásokra is. Ebben az esetben én a gyakorlati tapasztalatgyűjtést preferálom – nem szerencsés az, ha valaki csak elméletileg éli túl a harcot. Ezért minden nap a gyakorlás mellett orvtámadásokat intézünk ellene, és minden egyes támadás után rávilágítunk majd a hiányosságokra, és megmutatjuk, elmagyarázzuk, hogy hogyan lehet kivédeni, vagy csökkenteni a sikeres támadások esélyét – válaszolja nyugodtan Tam mester
-A kérdés viszont azt sugallja, hogy Sterrard úr ezt nem említette – jegyzi meg, mintegy várva, hogy  Kael majd megcáfolja, vagy megerősítse Tam mester észrevételét.

Attól tartok Sterrard úr (tiszteletteljes biccentés a nyálát méltóságteljesen folyatni méltóztató nemes felé) nem köteles ilyesmiről beszámolni szerénységemnek, ami nem is lenne helyénvaló az adott helyzetben. Ám ha tisztelt bátyám vet egy pillantást a gyökércsakrájára, láthatja azt a foltot. Reggelre talán Mortar (szertartásos pillantás a mennyezetre, mivel KAel még mindig a háta mögött fogja a lélekkardot) kegyelméből meg tudom neki mondani, hogy mi az és hogyan, mikor fogja megölni.
Azt már most is tudom, hogy túl sok reggele nem lesz.


Itt az ifjabbik szerzetes megvárja amíg az idősebbik megtekinti a páciens Aurájának megfelelő részét...

Azt hiszem egy gyékény urasága alatt nem rontaná a szertartás összhangjait
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 28. 20:51:32
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Tam mester ara a megjegyzésre, hogy Sterrardnak nem maradt túl sok reggele visszakérdez
-S azt a kevés reggelét is el akarja rontani azzal, hogy közli vele – mikor hagyja el ezt a világot? De ez nem az én dolgom – lép közelebb Sterradhoz, hogy jobban szemügyre vegye. Vizsgálódása rövid ideig tart.
-Úgy látom, az úrnak valóban vannak rosszakarói – jegyzi meg.
-Ha továbbra is kitart a szentély mellett, én nem ellenkezek – int a két katonának, akik elindulnak Sterraddal a lépcsőház irányába. Tam mester pedig a lámpással kezében megindul utánuk. Az emeleti szentélybe tartanak, ahol Sterrardot Mortar szobra előtti meditációs párnák egyikére fektetik. Tam mester új füstölőket gyújt az istenségeknek, majd a lámpással és a katonákkal együtt távozik. A terem újból csendbe és sötétségbe burkolódzik – így Kael nekiállhat a szertartás előkészítésnek. Keresve sem találhatott volna jobb helyet hozzá – a szentély hangulata erősíti fürkésző varázsát. Ahogy belekezd Mortar liturgiáiba, fogékonyabbá válva rá, megérzi, hogy valamerre feljebb, a szentélyen kívül is hordozza valaki vagy valami Mortar szentségét. Hajnalhasadatára végül megállapítja, hogy Sterrad úrnak mi baja – Tam mester nem tévedett – és méreg marja az úr auráját. Lassú, módszeres mérgezés áldozata – és ha nem marad abba, akkor az egészsége hamarosan megroppan, és váratlanul, pár nap alatt elhalálozik a felgyülemlett méreganyagtól. Ha megszűnik a mérgezés forrása, akkor felépül. De ha megroppan az egészsége, onnantól már csak a gyógyítókban bízhat – a hagyományos módszerek akkor már mit sem érnek. Az bizonyos, hogy nem új keletű a dolog, talán Portella mólóinak elhagyása óta mérgezhetik.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 29. 21:05:05
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Lan, Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A reggeli ébredés messze-hangzó gongszóra történik. Az érces hang még pár másodpercig ott vibrál a levegőben, és a tárgyakban, majd végleg elhal. Az éjszaka nyugodt volt, és csendes – kipihenten ér mindenkit az ébredés. Az ablakok elé húzott súlyos függönyök közt vékony pászmákban szökik be a nap, kíváncsian tapogatva végig a falakat és a padlót.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 29. 21:06:13
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal csak a fejére húzza vékony takaróját, és megfordulva úgy tesz, mint aki tovább alszik. Kiina viszont vidáman és frissen kel, takaróját maga köré tekerve szinte egyből odasiet az éjszakára az asztalkán hagyott hattyúhoz, mely most szikrázik a ráeső fénypászmában, és a falakra furcsa-szép szivárványos mintákat vetít. Kedvesen megdicséri, majd felkapja, és újra a tarisznyájába rejti az értékes szobrocskát.
-Menjünk reggelizni! :) - javasolja vidáman Vaninának, és megindul kifele a lakosztályból.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 29. 21:06:57
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Lan mire felébred, Haren és Rashu mester már ébren van. Haren a teraszon ücsörög, és egy narancsot hámozva nézelődik, élvezve a még gyenge napsütést. Rashu mester pedig a sarkain ülve meditál a halófülkékből nyíló közös térben egy teázó asztalka mellett. Haren jó reggelt dörmög, s megjegyzi, hogy a reggeli már egy ideje tálalva van odalenn. Kael viszont nincs a lakosztályban. Talán a kertben végzi a reggeli meditációját, ki tudja?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 29. 21:08:02
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A reggeli gongszó Kaelt Mortar szentélyében éri – a haldokló éjszaka végét jelezve. Sterrard is ezt a pillanatot választotta, hogy a felébredjen a füstölők előtt elhelyezett sötét mintás meditációs párnákon.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Február 29. 21:08:58
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Elassor arra ébred, hogy gongszó zengi be a helyet. Erős füstölőszag a másik, ami az érzékeit ostromolja. Frissen ébred, és szemét kinyitva egy félhomályos helyen találja magát. Egy hatalmas, sötét színű alak lábainál fekszik, aki komoran tekint le rá. Egy-két másodpercig eltart, míg rájön – egy istenszobor lábánál hever, és a másik ismerős arc a Kael nevű szerzetesé – aki oly érdeklődve hallgatta a múltkor az előadását. Körbepillantva egyértelmű, hogy már felkelt a nap, és egy szentélyben ébredt fel.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Március 05. 00:49:01
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Haldirien (alias Sterrard), Kael majd reggel "kicsit" Lan.

Tam mester ara a megjegyzésre, hogy Sterrardnak nem maradt túl sok reggele visszakérdez
-S azt a kevés reggelét is el akarja rontani azzal, hogy közli vele – mikor hagyja el ezt a világot? De ez nem az én dolgom – lép közelebb Sterradhoz, hogy jobban szemügyre vegye. Vizsgálódása rövid ideig tart.
-Úgy látom, az úrnak valóban vannak rosszakarói – jegyzi meg.
-Ha továbbra is kitart a szentély mellett, én nem ellenkezek – int a két katonának, akik elindulnak Sterraddal a lépcsőház irányába. Tam mester pedig a lámpással kezében megindul utánuk.

Kael előreengedi a teherhordókat és felzárkózik az idősebb szerzetes mellé.
Valóban kevés reggele van hátra, ám ez alatt végig kell járnia a tagadás, a harag, az alkudozás a bánat és végül az elfogadás grádicsait.  
Mielőtt a Shoarral hát kis csapata elhagyná a színt, ám miután elhelyezték Sterrard úr rongybaba testét pár perc türelmet kér és felsiet a szállására, ahol magához veszi útiszentélyét. Lan már visszavonult, így cupán egy cetlire firkantja az alábbiakat:

Idézet
"Sterrard úrral Mortar szentélyében töltöm az éjjelt, mivel hamarosan találkozik Vele.
Ha reggel még nem vagyok itt, kérem keressen ott, a második szinten.
Tisztelettel: K."

Majd a kettéhajtott papírt becsúsztatja az ajtó alatt.

A szentélybe érve megköszöni a türelmet, külön és utolsó szóként Tam mesternek.

A reggeli gongszóra egy pár sötét karikával a szeme alatt és az áhítottnál kevesebb tudás birtokában tekint le Sterrard úr szemébe:
Üdvözöllek tisztelt bátyám, hátralévő életed első napján. Életed hamarosan véget fog érni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Március 06. 10:41:22
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor
(https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xlf1/v/t1.0-9/11181869_1657347731189290_7607797932087935354_n.jpg?oh=6ff2667a9b6823915737ec4deb27fad6&oe=56FF1E93&__gda__=1464351240_fded18085e6489a1ff5a309ba4cf0030)

Idézet
Egy szűkös szobában voltam. Ide kellett utaznunk, hogy ne tudhassa senki, hogy találkoztunk. Ez egy apró- félreeső fogadó volt Purgastban. Szerencsére, azért esett a választás erre a fogadóra, mert bár nagyon apró és közönséges, de az ágy jó puha, mintha egy lakosztályból származna és a tulajdonos, Sa'fran jóbarátom volt, így nem kellett tartanom attól, hogy a titkomat kifecsegi, és megtudja az egész város.
Olyan sokat sosem foglalkoztam sem addig, sem azóta egy szoba rendbe tételével.
Ennek eredményeképp arany és ezüst tárgyakat csempésztem be az emeleti szobába, gyönyörű és illatos növényekkel koronáztam meg, illetve gyertyákkal szenteltem fel a találkozást.
Hogy honnan szereztem az arany és ezüst díszítéseket, ne firtassuk.
A lány, akinek az érkezését vártam talán a legszokatlanabb látvány volt a városban. Én is csak akkor pillantottam meg, mikor felléptem egy bálon. A lány  valószínüleg külhoni lehetett, mert hófehér bőrrel áldták meg az istenek, amelyhez fekete haj, mely néha belelógott az ártatlan,  smaragd színű őz-szempárba. A szemszíne miatt neveztêk őt Purgas Smaragdjának. Aztán megismerkedtünk, és megbeszéltünk egy találkozót. A szobában elrendeztem mindent, mikor kopogást hallottam. Odafordulok, de gyorsan még elrendezem a virágokat, majd odalépek az ajtó elé.
- Te vagy az, bűbájos hangú dalnokom? - suttogta egy kedves női hang.
Nem hallottam hangomat, csupán pár pillanattal, és egy mély lélegzetvétel után ajtót nyitottam, és megláttam azt a két hatalmas szemet, úgy éreztem majd elolvadok. Gyorsan befelé intettem a karommal, és amint elhaladt mellettem a lány, megállt, és nézte a napom gyümölcsét, egy olyan szoba képét, amire sosem számított volna, ami a sajátjánál is szebbnek készült.
Mikor visszafordult, láttam ahogy a szemei könnybe lábadtak, de az nem az ő arca volt, hanem már egy hófehér hajú nador leányzó, de csupán egy pillanatra, mert máris újra a smaragdszemű hercegnő volt előttem.
- Sajnálom. Végtelenül sajnálom! - ölelt át.
Úgy éreztem, itt valami probléma van. Valami borzalmas nagy probléma.
Hirtelen hangokat hallok lentről. Artikulálatlan üvöltéseket. Értetlenül, majd megrémülve álltam, miközben a lány szipogva a mellemre hajtja a fejét. Eltolom magamtól, hogy tudjak mozogni,  majd mikor a folyosón egy, majd további katonákat veszek észre gyorsan a lányhoz ugrok, csókot nyomok a zsenge, ízletes halvány ajkaira, majd az ablak felé futnék amikor  a földre estem, mintha a nyakamba valamiféle szúrást éreztem volna, hátranyúlva valamilyen tűt tapintok ki, de ekkora egy sikolyt hallok, majd a fájdalmas nyögésem és szívem dobogása elnyomja azt,  mikor az oldalamba hatalmas fájdal hasít.
Mikor magamhoz térek egy téren fekszem, körülöttemsok sok ember. Van akit ismerek. Van akit nem. Az ordibáló tömegben mintha látnám azt a papot, vagy akármit, aki azt a borzalmas varázslatot vagy micsodát mívelt, mielőtt rátaláltam volna a Kufárra, a férfi éppen imádkozott fennhangon azért hogy örökké szenvedjek, látom a sajnálkozó arcát annak a férfinek aki elkísért a hajóhoz. Azóta ritkán találkoztam vele. Ott voltak szüleim, kik mind haragos szemmel néztek rám, ott volt Selianna is az apjával éd az anyjával együtt, katonákkal körülvéve. Sajnálatot csak a lány tekintete hordozott, de az mély volt és őszinte
Láttam a herceget, illetve annak a húgát, akik megpróbálták rám kenni a mellettük álló fiú tettét, aki a kezében fogta lemetszett fejét, másik kezével az öklét rázta és kiabált. Illetve azokat a verőlegényeket, akik végeztek mesteremmel, akik most röhögve mutatnak felfelé, felpillantva felakasztva láttam meg Eilenhitart, a mesterem, a tanítóm
Mozogni próbáltam de nem tudtam.
Majd előtűnt a bakó, és zordan léptetett felém, közben megpillantottam annak a mesternek az arcát, ahogy mosolyog, majd pedig az úrnőt, ahogy szemléli a kivégzést érdeklődve.
"Nem! Nem nem lehet!"
Próbálnék szabadulni de hasztalan, mert erősen lefogtak.
Seliana hirtelen megint a nador lánnyá változott, mellete az a Lan nevű férfi meg a szerzetes, illetve az a harmadik lány áll, majd elfordulva tőlük, balra fordítva a tekintetem meglátom a bakó arcát. Az a harcos mireclai nő, majd hirtelen Tam mester, aztán a herceg, azután a tolvaj fiú, ki az egyik kezében a saját fejét hordozza, amely önelégülten vigyorog. Majd a pékké változik át, aki bárd helyett a lapátjával lépked felém, az az ember aki átüldözött egy városon. Majd végül megállapodik a nemesnek az arcán.
Dühödten tépem a láncaimat, próbálok szabadulni, de nem megy,  a föld felé nézve térdelek. Vége mindennek. Ennyi volt?
Majd ökölbe szorított kézzel, de lehajtom a fejemet. A bárd mint egy gong csendül ahogy belém hasít.

Gyorsan pattan fel a szemem, majd hirtelen nmeg is retten a tekintetem a nagy kőszobor láttán, de amikor ráébredtem, hogy az egy csupán egy mozdulatlan alak, kifújom a levegőt a tüdőmből.
Észreveszem magam mellett a szerzetest, felé fordítom a tekintetem. Próbálom köszőnteni, de csak ennyi hang hagyja el a számat.
- Huhm...
- Üdvözöllek tisztelt bátyám, - a szemem érdeklődve tekint rá - hátralévő életed első napján. - tekintetem elhomályosodik, és zavaros, értetlen tekintet fogadja szavait, pár hunyorgatással megtűzdelve. - Életed hamarosan véget fog érni. - tovább fokozódik a tekintetem zavarossága, majd két máspdperc után, körülbelül, áthatol a burkon az elmémig a szava.
Értetlenül tekintek rá, mimt egy borjú az új legelőn, vahy mint az akinek épp az elôbb mondták, hogy meg fog halni.
Összeszedem a gondolataimat.
- Miről beszélsz? - kérdezem tôle.  Nézek rá hunyorogva. - Miért halnék meg? - felkőnyöklöm amennyiben megtehetem.
- Elég rossz viccnek minősül az embert halálra ijeszteni.
Majd a férfi szemébe nézek, aki űgy néz rám mintha bolond lennék.
- Most miért nem vonja el a tekintetét! ne nézzen rám ilyen szemekkel mikőzben olyan aljas játékot játszil hogy ide áthord az ágyamból és mondja hogy "Maga meg fog halni!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Március 09. 11:48:04
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő, az első reggel a szigeten.
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Haldirien (alias Sterrard), Kael

A reggeli gongszóra Sterrard úr kinyitja a szemeit, ami néhányadik próbálkozásra elfogadhatóan sikerül is neki.

- Miről beszélsz? - Pislog Kaelre - Miért halnék meg? - Próbál felkönyökölni.
- Elég rossz viccnek minősül az embert halálra ijeszteni.

Kael erre mosolyodik el:
Gondolod tisztelt bátyám, hogy ilyesmivel az Ő képmása előtt viccelnék? Szertartásos lefelé fordított tenyérrel
int a Mortar-szobor felé. A nemesúr türelmetlen és talán fél is:
 -Most miért nem vonja el a tekintetét! ne nézzen rám ilyen szemekkel mikőzben olyan aljas játékot játszil hogy ide áthord az ágyamból és mondja hogy "Maga meg fog halni!

Tisztelettel, de nem ez mondtam, hanem azt, hogy életed hamarosan véget fog érni. Méreg terjed testedben, legalább holdnapnyi idő óta. Ha így folytatódik
hamarosan elhagyod ezt a testet - talán nem részletezem, hogy miképpen, mivel a közvélekedés szerint nem túl épületes.
Vajon azt akarod tudni, miképpen vagy előbb azt, hogyan kerültél az Ő szentélyébe?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Március 09. 13:20:46
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Szép reggelre virradunk. A hattyú is.
- Javaslom, máskor ne hagyd elől, nehogy elveszítsd - mondom Kiinának.
A reggeli nekem is jól hangzik, így csatlakozom hozzá. Tervem az, hogy utána átmozgatom magam. Még nem tudom, erre az éjszakára szólt-e a vendéglátás, vagy sem, így erre is fényt kéne deríteni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Március 09. 19:42:51
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő, az első reggel a szigeten
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina az óvó javaslatra megrázza a fejét
-Csak nem képzeled, hogy az út végéig elzárva tartom a külvilágtól? Ez olyan volna, mintha téged hetekre bezárnánk a Kufár kabinjába. Egy szellemecskének is szüksége van változatosságra! - válaszolja Vaninára kacsintva.
Kiina a lépcsőn lefele sétálva miracleai nyelven megkérdi

-No, s a helyzet Lan urassággal? Mi lesz a sorsa? Tetszik, vagy végzel vele? Mert azt látom, elgondolkoztatott – tudakolja félig csipkelődve, ám ennyi idő alatt azért már sikerült kiismerni annyira Kiinát, hogy tudni lehessen – erre a válaszra felettébb kíváncsi lehet.

A teraszon terített asztal várja, hogy kincseiből válogatva jóllakjon az ember. Egy csupor méz, egy kisebb csésze friss vaj, füstölt-sós sonkaszeletek, tejben főtt rizs, pár szem friss gyümölcs, egy  megszegett nagy cipókenyér, friss zöld tea, és Kiina nagy örömére egy kancsó furcsa ital várja, hogy  gazdára leljen. Kiina a kancsóból tört-fehér színű folyadékot tölt egy csészébe.
-Neeta – mondja boldogan miracleai nyelven – tej, és a neet fa porrá őrölt kérgéből készült ital, mely felmelegíti a gyomrot. Meg kell kóstolnod! - tölt még egy csészével, és Vanina fele nyújtja a csészét.
-Ne félj, nem mérgező, de fűszeres az íze! Esetleg a rizsre is tehet belőle az ember egy keveset – már ha van – javasolja egyéb módokon is. Amennyiben Vanina belekósol a csészébe, furcsa, igen karakteres íz terjed szét a nyelvén. Picit csípős, zamatos – de kellemes aromával*
Úgy tűnik, hogy senki nem kapkodta el a reggelit – a férfiak közül még senki nincs itt – és az udvarházból sincs itt senki. Sem az úrnő, sem Tam mester – bár ők lehet, hogy már korábban reggeliztek, ki tudja? Sterrard ki szokta hagyni a közös étkezéseket – de Lan és Kaelra nem jellemző – feltehetőleg hamarosan megérkeznek. Ám a reggeli alatt ez bizony nem történik meg...


Spoiler: megjelenítés
*olyannak lehet elképzelni, mint a fahéjjal ízesített tejet
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Március 12. 15:21:56
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Felvont szemöldökkel hallgatom Kiina okfejtését a kristály igényeiről. Láttam utunk alatt egyet s mást, hogy tudjam, egy sima kő néha többet is rejt magban de attól még a kristály az kristály, nem egy élő dolog, hogy etessük, itassuk, altassuk. Jó, a nador sem ezt csinálta, a napoztatás semmiség, de kétségeim vannak arról, hogyha illetéktelen kezek zsebre raknál, riadóztatni tudna minket. Hiszen sokadik kézen fordult már meg, hogy kitaláljam, ez meghaladja a képességeit.
- Változatosság? Utaztasd a két kebled között - javaslom, persze csak akkor, ha a tárgy van akkora méretű, ezt észrevétlenül meg lehessen vele csinálni.
Kiina Lanról kérdez, vállat vonok.
- Egy időre letettük a fegyvert. Tud táncolni, és képes csendben maradni is. Szebb egy démonnál, de nem ilyen férjet vennék magam mellé férjnek és gyermekeim apjának - itt kaccantok egyet. - Nem mintha feleséggé tenne engem valaha bárki is, aligha tűrném el, de gyereket azt majd szeretnék. Te akarsz gyereket, Kiina?
Shirren óta sok zuzmó benőtte a sziklát. Milyen messzire kerültem attól, ragaszkodjam frigyhez, esküvői engedélykéréshez, lakodalomhoz! Eltüntetem a mosolyt az arcomról, és Kiina komolyan szemébe nézek:
- Rájöttem, hogy gyarló ember vagyok. Arra neveltek, csak akkor háljak férfival, ha az a férjem, és rájöttem, képes vagyok hajadonként is ágyba menni. Sőt, még csak szerelem sem kell. Egy csodával kevesebb lett a világ. Miracleában az ilyen nőket nevezik kurvának. Meg kell tanulnom ezzel együtt élni.

Reggeli gyanánt falok. De komolyan. Mindenből eszem, jóízűen. Kihasználom az alkalmat, és kell az erő. Nem tudom, mire, de az ember akkor egyen, amikor van mit.
A csészében kínált fura italt megszagolom. Kiina neetaként utal rá, először az ujjamat nyomom bele kóstolni, aztán mivel egész kellemes, jöhet több is.
Meglepő módon míg falatozunk nem bukkannak fel a többiek. Szokatlan. Lan koránkelő, a halálpap szokásait nem ismerem. Sőt, más sem mozog. Nem tetszik ez nekem. Ellenőrzöm a fegyvereim, aztán felemelkedem a reggeliző asztaltól.
Remélem nem most zabáltam tele magam mérgezett étellel...
- Megyek, megnézem, mi van a többiekkel - szólok Kiinának. - Légy résen, nagy a csend - teszem még hozzá aztán irány elsőre a férfiszállás.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Március 15. 09:34:27
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: „Mindenki”
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
A hajnali fénypászmák bevetülése igazán felüdítő látvány az elme részére főképp egy pihentető éjszaka után. Bólintok a „mesterek” felé majd kivonulok a felkelő nap fényében fürdő teraszra Haren „mester” mellé miközben szórakozottan játszadozom a hálófülke ajtaja alatt talált pergamendarabbal, csak miután arcom megfürdött a nap sugaraiban olvasom el a rajta álló szöveget.
Az olvasás végeztével csak röviden hümmentek egyet, majd széles selyem övem mögé tűzőm azt és a felkelő nappal szembe fordulva belekezdek egy kisebb meditációba, hogy teljesen ki tudjam élvezni a pihentető éjszakát és a hajnal szépségét, miközben kis versikét dudolgatok.

A kedves hajója

Hajnalfénytől rózsás a holdnak alja,
de még a tengert szürke köd takarja.

Kőszirten állok és a ködbe nézek,
mint árbocról az éber tengerészek.

Vitorlát várok: szívem azt dalolja,
ma érkezik meg kedvesem hajója.
- Hitomaro -

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Március 15. 16:31:32
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő, az első reggel a szigeten
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Lan kisétál a teraszra, melyről letekintve kibontakozik a szemlélő előtt a sétakert újabb arca. A kertet gondos tervezés formálhatta, mivel a sétautak a béke szimbólumát rajzolják ki a zöldellő növények közt. A pergament elolvasva körvonalazódnak Lan előtt a reggeli teendők. Az apró zizegő papírost az öv mögé rejtve Lan belekezd a reggel meditációjába.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Március 15. 16:32:22
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő, az első reggel a szigeten
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor, Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Elassort Kael első szavai nem töltik el megnyugvással, és mikor pontosítás végett kissé szemrehányó módon visszakérdez, Kael továbbra is udvariasan válaszol – akárcsak Tam mester a fürdőt illetőleg – s akárcsak akkor, talán most is némi malícia érződik az udvarias szavak mögött, ahogy kijavítja Elassor kijelentését. A kérdése viszont arról árulkodik – volna mit elárulnia.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Március 15. 16:34:52
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő, az első reggel a szigeten
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Sajnos a metszett kristályszobor már túl nagy ahhoz, hogy kényelmes viselet legyen -  főképp tenyérnyi mérete miatt. Amikor Vanina rákérdez a gyerekekre, Kiina arcán  ritka vendég – futó szomorúság suhan át.
- Pár nyárral ezelőtt szerettem volna, de … mostanra sok minden megváltozott. És lássuk be – nem lennék mintaanya – válaszolja a kérdésre. Ám Vanina véleményére csak ingatja a fejét.
- Ha pénzért vagy érdekből hálsz – felénk azt hívnák annak. De ha csak az élvezetért – akkor legfeljebb szabadosnak mondhatnának. Hiszen mióta bűn az, ha élvezed az életet? Csak azok ítélnek el emiatt, akiknek nem adatott meg ez a szabadság. Akiket gúzsba kötnek az elvárások, és  az azoknak megfelelni vágyás. Persze a megítélés már más, ha családosként is engedsz a fellobbanó szenvedélynek. Egy férfi megteheti, amit akar – ez miért ne lenne igaz egy nőre is? Nem hinném, hogy egy női léleknek kevesebb jog járna. S majd meglátod, hogy állítólag a Hegyi Királyságban hasonlóan vélekednek - biztatja.

Kiina is megpúpozza a reggeliző csészéjét, ő sem aprózza el. Láthatólag jól esik neki a bőséges választék. Bár a Kufár szakácsa is kitett magáért, azért a választékot egy hét után kiismertétek – s itt, a szigeten végre nem a megszokott ízek köszönnek vissza. Vaninában a gyanakvás lassan szárba szökken – ő nem tudja úgy élvezni a szűk körű reggelit, mint Kiina – aki láthatólag élvezi az érzést, hogy mintha csak a tiétek lenne az egész sziget. Vanina kijelentésére, hogy megnézi, mi van a többiekkel, aprót biccent, és vigyorogva válaszol
-Ne aggódj, biztos nincs semmi baj. Talán a szerzetesek éppen egy teológiai vita közepén tartanak, hiszen Hajnal kedvez az új felismeréseknek  :) – közben újra szed a csészéjébe a főtt rizsből.

Vanina felér a legfelső szintre ahonnan nem sokkal ezelőtt Kiinával kettesben indultak meg a terasz és a terített asztal fele. Hajnallal fut össze, aki kócosan, de vidáman lép ki a lakrészükből. Vaninára pillantva megtorpan, és megkérdezi
-Gond van a reggelivel? - teszi fel a kérdést majd mellé sorol, és Vanina mellett belép a férfiak lakrészébe. Bent Rashu mester a sarkain ülve meditál a halófülkékből nyíló közös térben egy teázó asztalka mellett. A teraszon van némi mozgás. Odamenve Haren az üdvözlés jelét rója a levegőbe miközben a teraszon ücsörögve egy marék narancshéjat dob át a korlát felett. Lan pedig úgy tűnik, hogy szintén a szokásos meditációját űzi a reggeli nap fényében fürödve.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Március 19. 00:04:51
(https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xlf1/v/t1.0-9/11181869_1657347731189290_7607797932087935354_n.jpg?oh=6ff2667a9b6823915737ec4deb27fad6&oe=56FF1E93&__gda__=1464351240_fded18085e6489a1ff5a309ba4cf0030)
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő, az első reggel a szigeten.
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Haldirien (alias Sterrard), Kael

Továbbra is kétkedve nézek a köpönyegesre, aki valamiféle papnak, vagy éppen szerzetesnek vélem.
- Bizonyára nem, de ez igencsak egy csúnya viccnek tűnik. - nézek a férfi szemébe, amibe azt látom, hogy teljesen komolyan veszi, és szenttül meg van győződve igazáról.
Amitől kiráz a hideg. Lehetetlen, de minden erre világít rá.
Hosszú másodpercekig gondolkozom, és értelmezni próbálom az imént kiejtett szavait a férfinak " Méreg terjed a testemben, hamarosan meghalok... Mit akarsz tudni hamarabb."
Elborzadok, talán a pánik is kezébe kerített.
Valóságot beszél... Egy holdtölte... Körübelül azóta hogy elhagytuk Portellát... Azóta méreg van bennem... Nyílván az a nemes volt az... De akkor mit is mondott... azt hiszem két hónapig kérte segítségem, azután pedig vége a feladatodnak. Ezek szerint nyílván addigra végez velem az a méreg. Az a feketevérű fattyú!
Könyökömmel kitolom magamat kissé, majd felüllök, szemembe nézve a Kaell, Kael vagy Kavel, ha jól emlékszem a nevére, láthatja a halálfélelmet és az utolsó reménysugarat, ahogy ránézem a csuhásra, talán még a gyűlölet szikrája is fellelhető, amennyiben igazán mélyre tud látni az ember. Gyűlölet nem a pap iránt, sokkal inkább a tehetetlenség, illetve a nemes úr felé irányul, sőt talán ez utóbbinál csúcsosodik ki.
- Sajnálom, a szavaimat, mostanában nem igazán vagyok önmagam... elnézésedet kérem az indulatos válasz miatt. - úgy tűnik ez az egyetlen módja annak, hogy talán segítsen nekem, természetesen, nem igazán esik nehezemre ez, hiszen tényleg feleslegesen torkolltam le. Egy száműzött nemes idő után néha rutinszerűen elfelejti amúgy is, hogy kicsoda ő, aztán persze visszatér az öntudata, és talán még gőgösebb lesz, de ezzel semmit sem érnék el. - Tudsz segíteni nekem? Azt hiszem, a következő holdtölte körül végez velem, talán még hamarabb is. Igazat megvallva azt nem hinném hogy eltudnám viselni, hogy mi... - "módon fogok meghalni..." - ... módon, de hogy hogy kerültem itt, azt meghallgatnám. - "bár nem szívesen, jobban örülnék ha inkább a túlélésemmel foglalkoznánk."
"Itt a vége? De hogy mérgezett? Étellel? Itallal? Nem lehet, hiszen ott voltak mások is, nem külön étkeztünk. Talán a Xao kapitánynak is köze lenne hozzá? Úgy hiszem nem. Az a férfi becsületesnek tűnt ilyen szempontból nekem, nem hinném hogy mérgezne. A könyv? Vagy... a ruhámat? Nem! Szinte biztos, hogy a signum az!
Hirtelen emlékek törnek fel a Portellai börtönben lejátszódott cselekményekről, a törött lábak nem egészen kényelmes fekvése, a gyakori kín, a férfi hangja zúg a fejembe. Nem csak azt kérte, hogy tájékoztassam a helyzetükről.
Ezután megpróbálok felállni, majd elindulok a tőlem telhető leggyorsabban a szobám felé, amennyiben nem tudok megállni, a titokzatos férfi felé emelem a tekintetem.
- Tudna esetleg adni valamiféle, botot, vissza kéne mennem a lakóhelységembe.
Amint megérkezem bezárom az ajtót, majd odabotorkálok holmiaimat tartalmazó táska felé, és lehúzom magamról a signumot, majd kezembe véve figyelem. Ha megmérgezett..., akkor ebben már nincs méreg. De mégis nem sok kedvem van visszahúzni, de ha nem húzom vissza, akkor gyanút keltek az emberekben. Így hát erősen vonakodva, de visszahúzom.
Azután a könyvet próbálom előhalászni, majd miután megtaláltam, belenézek, aztán keresem a tintát, illetve az ecsetet, és egy asztalhoz leülve megnézem, mi lehet.

A Kufár hajó már holdtöltén át vándorolt a tengeren
Úticélja még messze, őmaga is küzdött a szél dühével
Mikor megakadt a kutató szem egy szárazföldi szegleten
Végre itt az idő hogy imádságainkra a tenger feleljen
Sziget a feketevízen, pusztulásban az ember üdét lel
Friss és finom illatú egzotikus virágok tarkították a kertet
Matrózoknak, kalandoroknak visszaadták lelket.
Az harcosok, csuhások a nemes szolgáivá váltak
Így a szigeten menedékre, otthonra találtak
Olyan csoda történt, mely a Kufár újabb regéjévé válik
Hatalmas víziállat, s Merussában volt a másik
De még ősidőkben végzett riválisával a hatalmas teknős
Egymaga húzta az egész szigetet, oly erős
A vacsora asztalnál vitatták a művészet gyönyörét
Egy nador hölgy és egy fiatal lány lelte benne örömét


(a lehúzott részeket az ecsettel is lehúztam, de úgy hogy ki lehessen olvasni, mi van oda irva.)
Közben ahogy gondolkodtam, mit is irjak, eszembe jutott egy másik út, ami talán segíthet. Ha. Sikerülne elérnem, és megcsinálnom a próbát, akkor talán meggyógyulhatok. Úgy hiszem, ideje elmennem.
Ha sikerül a próba, túlélhetem a végzetemet, ha nem, akkor így is meghalok, nem? Miért lenne vesztenivalóm. Ha meg megbukok rajta,  és kiderül a hazugság, akkor vízbe veszek, de így is úgyis oda kerülnek a tengeren a holttestek, nem? Akkor nem mindegy? Ideje végre feltápászkodni.
A tintát, ecsetet és a könyvet gondosan elrejtem a táskám mélyére, majd elindulok, hogy megkeressem az úrnőt, vagy a lakosztályát.
 Ideje lenne valami próba, hiszen a művészeknek sok próbára van szükségük egy nagy előadás sikeréhez.
Mindent felkutatok, hogy megtaláljam a nőt, vagy valamelyik szolgálóját. Amennyiben meglelem valamelyiküket, megkérdezem tőlük , merre találom a vendéglátónkat.
Először a lakosztályát próbálom megkeresni, aztán odamegyek ahol töltöttük a vacsorát, majd a kertekben nézek körül, és bejárom az egész szigetet. Ha fellelem a nőt, megállok előtte, a tisztelet jelét mutatom felé, majd megszólalok
- Jó reggelt kívánok, abban a reményben kerestem magát, hogy információt szerezzek. Az estve gondolkodtam, és egy döntést hoztam. Szeretném kiállni azokat a próbákat. Így a kérdésem az lenne, mit kéne csinálnom pontosabban.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Március 22. 18:41:33
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

- Ha ellenállhatatlan belső vágyat érzel egy gyerekre, mit számít, milyen anya lennél mások szerint? Ők nem te vagy. És ha lenne gyereked, annak nem mintaanya kellene, hanem te.
Hallgatom Kiina okfejtését szajhaságról, somolygok:
- Minden érdek. Az élvezet is. És a család... nos arról majd máskor.
Nem mondom el neki, az sem szent előttem. Láttam, mi minden befér a család címere mögé. De hogy hogyan képzete Kiina, hogy majd meglátom, milyen a morál náluk, nem tudom, felvonom a szemöldököm:
- Mesélj, hogyan? Vagy, ne inkább mégsem. Tudok még pirulni.

Kiina nem gyanakszik, no de nem is az a dolga. Bólintok, hogy hallom, amit mond, de hinni nem hiszem. Az okoskodás még a szellemnézőknek is nehéz étek reggelire. Felkerekedem.
Összetalálkozom Hajnallal, megrázom a fejem.
- Sehol férfiak, sehol háziak. Tetszik ez nekem nem. - felelem törve dél nyelvét.
A férfiak alkarészében a hajón látott férfiakon túl ott van Lan. Meditál, mi mást? Lassan kifújom a levegőt az orromon. Ő megvan, de a halálpap meg a ficsúr sehol.
Vajon mióta tudja az úrnő, hogy semmi közöm a nemeshez? Mert hogy tudja, az biztos. Nem védem, nem ügyelem épségét, pedig felesküdöttként ez lenne a dolgom.
Mivel úgy áll, hogy a halálpapot közénk szánták, sétám ezzel nem ért véget, szisztematikusan hozzálátok minden helyiséget átnézni, ahova belépésem van, hogy megtaláljam.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Március 26. 21:53:33
[Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Haldirien (alias Sterrard), Kael

Sterrard úrból kitör a szó:
- Sajnálom, a szavaimat, mostanában nem igazán vagyok önmagam... elnézésedet kérem az indulatos válasz miatt.
 - Tudsz segíteni nekem? Azt hiszem, a következő holdtölte körül végez velem, talán még hamarabb is. Igazat megvallva azt nem hinném hogy eltudnám viselni, hogy mi...  

Itt szünetet tart, Kael pedig sokért nem adná, ha a fejébe látna...

... módon, de hogy hogy kerültem itt, azt meghallgatnám. - "bár nem szívesen, jobban örülnék ha inkább a túlélésemmel foglalkoznánk."

Az ifjú szerzetes - hadd főjön kicsinyég az úr, a könnyebbik végéről kezdi:
- Nos, úgy kerültél ide tisztelt fivérem, hogy mikor a vacsoránál rádvetült az Ő árnyéka - meghajlás az oltár felé - követtelek, hogy szót válthassunk. Azonban vendéglátónk két fegyverese megelőzött egy fúvócsővel. Nem ecsetelném, de Mortar kegyelméből

Ismét meghajlás

úgy alakult, hogy tisztázódott az, hogy csak elkábítottak, mivel Tam mestert megkérted...

Itt Kael kivár egy szívdobbanást - vajon tényleg megkérte? - majd folytatja:

...megkérted, hogy fejlessze éberségedet, ami a Sytisben oly divatos... khm... egyéb megoldások esetén szó szerint húsbavágó egy nemesúrnak.
Így hoztak fel az Ő színe elé...


- harmadik meghajlás...

...hogy megkezdhessük felkészülésedet hátralévő életedre.

Az pedig, mint már látod is, igen rövid lesz ebben a formában.

Itt ismét hatásszünetet tart, ezúttal hosszabbat:

A segítséghez először is le kell vetkőznöd, hogy tüzetesen megvizsgálhassalak. Az eredmény birtokában talán meglátom, mit kell keresnünk. Az is segíthet, ha elmondod, miképp mérgezhettek meg és hogy miért akarod túlélni. Egyszerű kérdés, ám a válasz sohasem az - főleg, hogy ebben igazat kell mondanod.

Itt a szerzetes feltartja tenyerét:

Csak az igazat és annak minél nagyobb szeletét. Legjobb persze az egészet, bár amilyen az élet...

Kael ennyit, egyfolytában még nem beszélt, mióta Portellában a Kufárra szállt, de Sterrardnak az a határozott benyomása támad, hogy
ez még csak a kezdet.
Ráadásul Kael egy írótáblára csíptetett üres tekercset, tollat és kalamárist készít elő.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Március 27. 11:07:08
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: „Mindenki”
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
A napfürdőzés végeztével lesétálok a reggeliző asztalhoz ahonnan némi gyümölcsöt veszek magamhoz és forró teát amennyiben az megtalálható az asztalon. A reggeli végeztével kisétálok a szállásunkként szolgáló épületből és a nyakamba veszem az udvarházat megpróbálom megtalálni Sterrard "urat" és a Holló Kaelt aki biztos az urat körüllengő árnyakat lovagolja meg. Sétám közben ha ismerőst látok odabiccentek miközben apró verset dúdolgatok.

Felhő

Ó Ég Szele,
állítsd meg ott a kék úton
a felleget.
Oly gyönyörű. Hadd bámulom,
mert ellebeg.
-Hennjo-

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Március 29. 20:41:42
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Elassor belegondol, és úgy véli – a nemesnek lehetne oka arra, hogy őt megmérgezze. Hisz ki más is ártana pont neki? Elvégre több tíznapja már, hogy utoljára menekülnie – jobb szóval sietősen távoznia kellett holmi rokonok elől. Előbbi talán udvariatlan szavaiért elnézést, majd utána segítséget kér Mortar papjától – aki mintha az illendőség keretein belül – de élvezné a diskurzust.
A következő kérdés már egyértelműbb – hogy is került ide? Erre Kael már pontosabb választ tud adni – és felfedi a szerencsés véletlent – hisz ha most nem altatják el, lehet, hogy nem is derül ki a mérgezés – csak miután már késő.
A lehetőségek egyre másra sorjáznak elő, és mutatják meg magukat, hogy Elassor kedvére válogasson közülük, míg végül úgy dönt – a válasz a holmijai közt rejtőzhet. Kael felajánlja, hogy ha gondolja, elregélheti történetét - hátha ezzel olyan összefüggésekre bukkannak, amelyek csak elő szóban fedik fel magukat. Miután eldöntötte, hogy él-e ezzel a lehetőséggel, utána felkel ideiglenes fekhelyéről, és megindul a lakosztálya fele. A rövid úton felfele a lépcsőn találkozik a díszes kompánia néhány tagjával. Pontosabban Nisha és Hajnal lépdel lefele. Hajnal a tisztelet jelét rója a levegőbe a láttán, ám a hozzá járó lesütött tekintet helyett alaposan szemrevételezi, miközben Elassor elsiet mellettük. A szoba megnyugtató magányában előhúzva az acél signumot sem történik semmi – hidegen hallgat, és őrzi titkát – ahogy eddig is tette. Némi hezitálás után csak visszakerül a helyére, és inkább a könyv kerül Elassor érdeklődésének középpontjába.
Kinyitva látszik, hogy két újabb bejegyzéssel bővült csekély tartalma


Idézet
A Birodalom 3283. éve és a Fényességes Napcsászár uralkodásának 1211. éve, a nyárelö második tíznapja

Kedves barátom!
Merem remélni, hogy utazása eseménytelenül és unalmasan telik. De azért jó néven venném, ha idönként megosztaná velem az utazás néhány érdekesebb részletét.
Üdvözlettel:
A.



A Birodalom 3283. éve és a Fényességes Napcsászár uralkodásának 1211. éve, a nyárelö harmadik tíznapja

Kedves barátom!
Sajnálattal tapasztalom, hogy már ily fiatalon nehezére esik forgatni a lúdtollat. Pedig ha a szösszenetei alapján nem tudom, hogy mikor merre jár, akkor nem fogom tudni eljuttatni önhöz azt a csekélységet, amely megakadályozhatná idö elötti halálát. Szóval javaslom, hogy szorgosan és érthetöen kezdje el müvelni az írás tudományát, ha nem akar megbarátkozni az elmúlás gondolatával.
Önért aggódó felebarátja:
A.

A nemes úr látszólag nem veszi jó néven, hogy már jó ideje nem kapott használható információkat. Sem az úticélról, sem a jelenlegi helyzetről, de még csak a megfigyelendő útitársakról sem... Az az pár szó, amelyben holmi csekélységet emleget, mely megmentheti Elassor életét - a jelenlegi információk tükrében talán ellenméreg is lehet. Elvégre az könnyen elképzelhető, hogy az úr gyanakvó fajta, és bebiztosította a befektetését arra az esetre, ha Elassor csak úgy fel akarná rúgni a megállapodásukat.
 
Végül Elassor talán emiatt, vagy talán másért? De pennát ragadott, és néhány sorral eltakart némi helyet az üres papíroson.
Az iromány megszületése után újra elteszi a könyvet, és nekiáll megkeresni a sziget úrnőjét. Nem kell sokat kutatnia – mivel a lakosztály teraszáról látni, hogy a sétakertben a sarkain ülve egy hosszabb bottal az előtte fekvő hófehér homokos részen gyakorolja a kalligráfia művészetét.
Elassor érkezésére félreteszi a botot, és udvariasan mutatja, hogy hova is ülhet a nemes úr, ha óhajtja.
Elassor szavaira eltűnik szemeiből a vidámság. Benyúl bő ujjú, hímzett köntöse ujjába, és díszes legyezőjét előhúzva határozott mozdulattal kinyitja.

-A próbán megmérettető személy nem magát, hanem Házát képviseli, és bizonyítja hűségét a Napcsászár és a Birodalmom felé - Kezd bele mondandójába, arcát félig a legyező mögé rejtve.
-Aki kiállja a próbát, azt, és annak Házát a Napcsászár a kegyeiben részesíti – mely abban mutatkozik meg, hogy kérhet. Ez általában cím, szankciók feloldása, vagy engedélykérés szokott lenni – bármi, ami fontos egy kereskedő vagy nemes Háznak. Mivel a jutalom nagy, ezért a bukásnak is nagy ára van. Mind a Ház, mind a próbán elbukó nemes részéről. Nem véletlen, hogy mely két istenség szobra uralja az emeleti szentélyt. A próbán induló személy Házát, címét és rangját megadva bejegyeztetik a Titkok Könyvének egy lapjára, ahogyan kérése is. A próba végeztével annak eredménye is feljegyzésre kerül, melynek nyomán a Kanton hivatalnokai megkezdhetik munkájukat, hogy eleget tegyenek a kérésnek. Tanácsot ugyan nem adhatok, de én csak akkor tenném magam próbára, ha ez az utolsó lehetősége a Házamnak.
Fejezi be, miközben lassan legyezgeti magát, s várva a döntést.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Március 29. 20:46:00
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Kael (és a távozó Sterrard)
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Úgy tűnik, hogy Sterrard úrnak nem volt tudomása arról, hogy megmérgezték, de azt, hogy mikorra végezhet vele a méreg – arról konkrét elképzelései vannak – ami lássuk be igen különös... Sterrard úr elsőre, ahogy várható is volt, nem akarja elhinni, hogy vele is megtörténhet az, ami másokkal is szokott – miszerint, hogy élete hamarosan véget ér. Láthatólag nincs ínyére a gondolat, s még ha nem is tudna hirtelen egy okot sem mondani, hogy miért kéne még tovább élnie, akkor is görcsösen ragaszkodik hozzá, melyet a tanult fők életösztönnek hívnak. S pont ez volt az, amely elvezetett a következő, várható reakcióig – segítséget kér, abban a reményben, hogy elodázhatja az elkerülhetetlent. Ám előbb tudni szeretné, hogy is került a jelenlegi helyre.
Kel ezek után kielégíti Sterrard azon kíváncsiságát, hogy miért pont Mortar lábainál hever, s tovább fűzi mondandóját, hogy rávezesse Sterrardot az általa már ismert útra – aki úgy tűnik, hajlik is erre.


A beszélgetés során feltehetőleg valami eszébe juthatott Sterrard úrnak, mivel alighogy vége szakad, feláll, és udvariasan távozik, hogy aztán gyors ütemben felkaptasson az emeletre vezető lépcsőn.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Március 30. 19:46:24
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina láthatólag eltöpreng Vanina válaszán, ami elég ritkán fordul elő – általában szinte azonnal tovaszökell más témára, mint egy hegyi zerge. Ám Vanina már tudja, hogy a nemtörődöm látszat ellenére olyan a memóriája, mint a szivacs – minden lényegtelen azonnal megragad benne, és a legváratlanabb helyzetekben képes újra előrukkolni vele. Vanina azon okfejtésére, hogy az élvezet is érdek, szélesen elvigyorodik.
-Az evés is érdek! Azért eszel, mert éhes vagy, és nem akarsz éhen veszni. Lásd be, az emberek számára a legfontosabb a test igényeinek kielégítése – mint az evés, alvás, ürítés, levegővétel, párzás. Ha ezekkel kapcsolatban nem ütközik akadályba, utána kezd el mással is törődni, mint például azzal, hogy stabilitásra törekszik, akár egy kő. Hogy az előbb felsorolt tényezőkkel bármikor rendelkezhessen, biztonságban érezhesse magát. Ennek tükrében nem te vagy másmilyen, legfeljebb a többiek képmutatók, amikor úgy tesznek, mintha ők nem is szoktak volna árnyékszékre járni. S a te bűnöd legfeljebb az, hogy nem vagy hajlandó elfogadni a többség kitalált szabályait. De hidd el, ez engem soha nem zavart – válaszolja vidáman.

Hajnal arra, hogy nincsenek férfiak a házban, bólint
-Hát, ha férfit akarsz már ily korán, akkor keressünk neked egyet! :) - válaszolja kissé éneklő hangsúllyal ardún nyelven – ami egyértelművé teszi, hogy nem tartja komolynak a problémát. Vanina Hajnallal a nyomában bekukkant mind a négy lakosztályba az emeleten, de a papot sehol nem látja. Így egy szinttel lejebb próbálnak a nyomára bukkani – ami gyors eredményre vezet, mivel az úrnő lakrészének ajtaja zárva van. Így újabb szintet ereszkednek, miközben az egyik (de a nem annyira) keresett férfiúra sikerül rábukkanni, mivel Sterrard úr éppen felfele kaptat a lépcsőkön. Látszólag igencsak hajtja valami felfele, mert sietve szedi a lábait.  Hajnal a tisztelet jelét rója a levegőbe a láttán, ám a hozzá járó lesütött tekintet helyett alaposan szemrevételezi, miközben Sterrard úr elsiet mellettük.
-Ez nem lett volna jó? - kérdezi Hajnal Vanina fele fordulva, amint Sterrard eltűnik a szemük elöl
-Látom, másmilyenre vágysz! - méri fel a viszont-reakciót. Lejebb sétálva a lépcsőn, a következő szint ajtaja most nyitva van – s belesve egy tiszta, félhomályos, üres előtér fogadja a látogatókat – ahol megszabadulhatnak lábbelijüktől. Innen nyílik a hatalmas terem, melyet a mennyezetről nem csak a falak mentén! lelógó áttetsző, hófehér sytisi selyemfüggönyök igen különös hangulatú hellyé varázsolnak. A terem két oldalát egy-egy istenség uralja – Ambior és Mortar. A füstölőillatú, finoman lebbenő selymek olyan érzést keltenek, minta az istenek két alak magas komor szobrai mozdulnának mögöttük. A szobrok előtt füstölők égnek, és kis tálakban ételfelajánlások pihennek.
Mortar szobra előtt Kael éppen az írószerszámait csomagolja el nagy odafigyeléssel.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Március 30. 19:48:57
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Vanina, Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kaelnak nem is kell sokat várnia ez után – épp a tollat helyezi vissza faragott fa tokjába, miután természetesen gondosan letakarította – hogy Nisha és Hajnal tűnjenek fel a szentély ajtajában. Nisha az ajtóban állva bekukkant, de be már nem lép, amint megpillantja a vékony, lebbenő selymek mögött komorló két alakot. Mindössze Kaelra vigyorog, és oldalba böki Nishát
-Hol is lehetne egy pap, hanem a szentélyben? - kérdezi megkönnyebbülten ardún nyelven
-Ez itt reméli, hogy a pap már csinosabb, és ma nem válogatni tovább, mert hamar végződik a férfias készlet  :giggle: – teszi még hozzá miraclai nyelven, furcsán kerékbe tört akcentussal. Közben halk lépteket hallani a lépcsők felől - Lan érkezik, s majd talán tűnik is tova a földszint fele?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Március 30. 20:07:05
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Lan lefele sétálva találkozik Vaninával és Hajnallal a második emeleti szentély ajtajában – és Kaellal, aki magában a jókora szentélyben éppen csomagolja el a felszerelését.

Lent az udvarház előtti teraszon terített asztal várja az érdeklődőket – ám úgy tűnik, nincs nagy tolongás – egyedül Tam mester támaszkodik a korlátnak, és a Kufárt figyelve eszi a mézes főtt rizsből álló reggelijét. Elégedetten rajzolja Lannak a tisztelet jelét, majd fojtatja reggelijét. Az asztalon egy csupor méz, egy kisebb csésze friss vaj, füstölt-sós sonkaszeletek, tejben főtt rizs, pár szem friss gyümölcs, egy  megszegett nagy cipókenyér, friss zöld tea, és egy kancsó Neeta várja, hogy kiválasszák. Lan a visszafogott reggelije után elindul a sétakertben, hogy a látszólag szabadon növő, de valójában igencsak gondosan kordában tartott buja növényzet szépségeibe merülve felkutassa Sterrard urat is – aki akkor „szökött ki” az udvarházból, amikor Lan még reggelizett. Végül megpillantja Sterrardot, de nem egyedül - Hae Min Ji a sarkain ül, és az előtte fekvő hófehér homokos részen néhány igen szemrevaló írásjegy díszeleg. Ám most a sziget úrnője a mellette ülő Sterrard úrnak magyarázhat valamit, de mivel díszes legyezője mögül szinte csak metszett szemeit látni, és halkan is beszél, így Lan nem hallja, miről folyik a diskurzus. Ám afelől nincs kétsége, hogy a széptevést nyugodtan kizárhatja a lehetőségek közül, mivel a beszélgető felek közt nem érezni semmiféle vidámságot.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Március 31. 21:01:24
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Felidéztem életemet, mielőtt erre a hosszú déli küldetésre indultam volna és teljes komolysággal kijelentettem Kiinának:
- A párzás nem szükséges az élethez. Nem halsz meg, ha nem csinálod. Ivás, evés, alvás és légzés nélkül viszont igen.

Hajnal félreérti a megállapításomat, de nem javítom ki. Mellőz minket a nemes, és sietős lehet a dolga, mert még azt sem tette szóvá, hogy Hajnallal ellentétben én semmilyen meghajlást, jelrovást nem művelek a jelenlétében. Útitársnőm kérdésére, hogy nem lett volna-e jó nekem a fickó, fintorgok.
- Nem őt keres.
Érdekes, sajátos hangulatú teremhez érünk, ami meglepően tetszik nekem. Beljebb kerülve már azt is látom, mely isteneknek szentelték fel, és Kael is itt tartózkodik.
Hol máshol, mint itt...
Különös érzés lesz úrrá rajtam, ami még azt is megakadályozza, meglepődjek Hajnal nyiladozó miracleai tudásán. Talán nem is kell várnom, míg rendes szárazföldre érünk, hogy erdőbe vonuljak.
Belépek.
Kezemmel megérintem a fátylakat. Kicsit mintha újra Sytisben lennék, és mégsem. A füstölők és a hely jelenléte más, nagyon más.
Egészen a felajánlásokig elmegyek. Ott szép, lassú mozdulattal felhajtom ingem egyik ujját, előhúzom egyik ívtőrömet, és megvágom magam, hogy a véremet az egyik tálba csorgassam.
Nincs más, amit felajánlhatnék. Barbárnak, mi több, feketemágiának hathat, de merje csak valaki felemelni miatta a hangját!
A vérben erő van. Vér nélkül a test semmi. És a kurafi abyrnossiak is tudják, az erek nedve értékes matéria.
Sajátos szertartásom után csöndben én is gyújtok egy füstölőt. Az egész közben meg sem mukkanok.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Április 01. 10:01:53
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők:Hajnal (a küszöbön), Nisha (Vanina) és Kael

Kael még mindig Sterrard úr szavain töpreng, mikor a társaság két nőtagja is feltűnik a szentély bejáratánál, rövid - talán miracleai? - párbeszéd után Nisha belép és mint aki tudja
mit csinál, önnön vérét ajánlja fel Mortart oltárán.

Micsoda nap és még a reggeli előtt vagyunk...  - fut végig Kael agyán, ám aztán a jól bevállt taktikához folyamodik: Hagyjuk folyni az eseményeket ítélkezés nélkül, hogy kiforrják magukat.

Hagyja hát, hogy a test kínja által megtörténjék a lélek extázisa (egy kis része közben a pennát is elcsomagolja), majd elmormol egy gyors fohászt kiválaszt két rövidebb és egy hosszabb tűt
a készletéből és közelebb suhan a harcoshoz.
Először az Aurája éri el, a vérveszteség hidegével elkeveredve majd azt elmosva a nyugalom hűvösségévé változzék.

Nisha talán észre sem veszi, ahol itt, az árnyékvilágban Kael a két rövidebb tűt egy-egy gyors tapintás után precizen a könyökébe és a csuklójába böki, csupán azt, hogy enyhén elzsibban a
megvágott karja - de azt már igen, hogy az időközben kortalanná érettnek tűnő kispap gyengéden, de határozottan kifordítja a karját - lám, nem vérzik a seb! - és a hosszabb tűvel "megtűzi"
a sebet, hol a vágás egyik, hol a másik oldalán vezetve át a tűt a bőrön.

Ha Kael arcába néz, csupán a komoly arcban a szelíden mosolygó szemeket látja - és érzi, ahogy Mortar elfogadja felajánlását.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Április 01. 23:43:25
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor

Figyelmesen hallgatom végig a férfit, hogy miképpen kerültem a templomba, azután úgy tűnik, elkezdődik a felkészítés, melynek folyamatát a szerzetes részletesen ismerteti.
Először a szavait követve ránézek.
- Teljesen vetkőzzem le, igaz? - majd a válasza nyomán megszabadulok a kívánt ruhaneműktől. Talán kellemetlen kissé, de hátha sikerül vele elhárítani a méreg által okozott veszélyt, így nem igazán esik nehezemre.
Közben afelől érdeklődik a csuhás, hogy mi módon mérgeztek meg, illetve hogy milyen célból szeretnék még élni.
- Nos, remélem elhiszi nekem ha azt mondom nem tudom, hogyan. És túl szeretném élni-e betegséget, mert van egy ígéretem, amelyet be kell tartanom. Magam mellé vennem egy tanítványt, ugyanis megígértem, hogy átadom másnak azt amit én kaptam a mesteremtől.
Úgy hiszem, ez a leginkább igaz állítás,semmi hazugság sincsen szavaimban, talán még azzal lehetne megfűszerezni, hogy nem vagyok elég bátor ahhoz hogy meghaljak, de ezt nem találom teljesen igaznak, elvégre ingadozok mostanában a két hozzáállás között. Az egyik alkalommal rettegek, a másik pillanatban már szinte provokálnám hogy jöjjön. Így a legigazabbat választottam
Amikor szüntetet tart, az az érzésem kerül előtérbe, ami azt hangsúlyozza hogy még sokáig fog tartani aa szertartás vagy micsoda.
Pontos megnevezését nem tudom, csak azt hogy felkészít a halálra, talán?
Azután mikor sietek a szobám felé szembe jön velem két nő, az egyik a harcos, a másik pedig a lány, akit nos igen ritkán láttam, de ő az aki igencsak sokat tud az abbyrnossi festészetről. Bár kifejezi tiszteletét, de nem igazán formálisan, egyébként elgondolkodnék azon hogy miért tette, de most fontosabb dolgom van
 Az életem számit.
Azután kissé lefagyva nézem a nemes cifra betűit, azután hasonló módszerrel én is írok egy levelet.

Idézet

A Birodalom 3283. éve és a Fényességes Napcsászár uralkodásának 1211. éve, a nyárelö <helyi idö>

Nagybecsü barátom!
Elnézését kell, hogy kérjem, öszintén megvallva nem voltam bizonyos abban, hogy a mi beszélgetésünk nem marad titokban, ezért fogalmazásom homályos lehetett. Söt bizonyos, remélem, az elsö bejegyzésből sikerült kiszürnie az úticélunkat, melyet elrejtettem, az esetleges felfedezés következményeitöl tartva.
Azt javaslom, ha mégsem találta meg,kérem nézze a sorok elsö betüit. Célunk az egykori legendás vizikígyó otthona, amelynek vére vörösre festette a város tengervizét. Útitársaim között vannak olyanok, akikekkel úgy hiszem jó viszonyt ápolok, de van egy, egy miracleai szajha, akivel, nos annyira nem.
Az elsö napokban ismerkedtem össze egy kovácsmesterrel illetve egy nador leányzóval. Úgy hiszem ök akár barátaimmá is válhatnak majd, erröl csak az idö biztosíthat meg engem, illetve van egy csuhás, úgy hiszem egy szerzetes, aki Mortar szolgálatába állította magát, ezen kívül még egy fiatal hölgy, vagyis, inkább egy lány van a hajón, bár övele csupán egyszer, talán kétszer találkoztam.
Most éppenséggel egy nagyszerü szigeten vagyunk, amelyet egy másik vízi bestia, egy hatalmas teknös vontat.

Ezután Min-Ji úrnő elé járulok, akit az Istenek kegyéből igen hamar sikerül is megtalálni.
Egy - Köszönöm - kíséretében elfoglalom a helyemet azon a széken amelyet megmutatott a hölgy.
Azonban az úrnő, a kérésemre gyorsan elkomorodik. És koránt sem jó kilátásokat. Figyelmesen hallgatom a nő beszédét. Nem is tudom már a vêgére, hogy melyik rédze volt a legroszabb. "Talán a Titkok könyvével való bejegyzés, hiszen abból kiderülhet, amennyiben a mester a tudtomon nélkül nem alkotott valamit, hogy kiderülne az, hogy nem igazán létezik ilyen családi név. És akkor ,úgy hiszem  az volna a legjobb ha tengerbe veszem, hiszen valószínüleg sem a legénység sem ezek az emberek nem fogjám eltűrni a jelenlétem, azt hiszem."
A végére elgondolkodom, és másodpercekkel később szólalok meg. Gyávának érzem kissé magamat. De nem tudok mit tenni. Legalább ha azután derülne ki, ha már kijutunk a Fekete Vízből, így legalább a legénység nem lenne ellenem.
- Értem, tehát a Házát képviseli a nemesen szülött. Ez esetben, bár szivesen megmérettetném magamat, azt hiszem, hogy ez lehetetlen volna. Nem véletlen az, úrnőn hogy utazóban vagyok. Mikor meghalt családom feje,ki nagytiszteletű bátyjám volt, atyámnak fivére,  az ő fia lépett a helyébe, kivel már régóta nem volt jó kapcsolatunk. Azt hiszem talán pontosan egy hölgy állhatott a dologban, amin összevesztünk. Szerencsére sikerült nála bölcsebbeknek meggyőzniük őt, hogy engem ne kivégezzenek vagy kitagadjanak, hanem egyszerűen felajánlották, hogy hagyjam el otthonomat. Így attól tartok, nem indulhatok Házam képviseletében. - hajtom meg kissé a fejemet az úrnő előtt, olyannyira, ami elfogadható és méltóságot nem sértő egy nemestől.
Nem tudom, ez mennyire megindokolt érv Min-Ji számára, szerintem helyes, de ki tudja, hogy mi eléggé megalapozott és mi nem.
Azonban azt hiszem van egy lehetőségem, amennyiben még sem elfogadható a kibúvóm. Úgy hiszem, hogy nagy ára van, de éppoly nagy a jutalom is. Bár ne volna az a Titkok Könyve. Elképzelhetőnek vélem, hogy valamilyen szinten bebiztosított minket Eilenhitar, de ki tudja, így lehet jobb nem megpróbálkozni vele.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Április 04. 18:09:55
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Zsibbadni kezd a karom. Lustán odapillantok, aztán felszalad a szemöldököm, mert két apró tű áll ki a karomból, ráadásul Kael kifordítja a karom és egy jóval hosszabb tűvel nyársalja fel a seb bőrét.
Mi a f...?
Ártalmatlan a fickó, kifejezetten nyugodt. Én se nagyon idegeskedem.
- Hát, te nagyon szar orvos vagy - szalad ki a számon.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Április 05. 18:40:40
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők:Hajnal (a küszöbön), Nisha (Vanina) és Kael

- Hát, te nagyon szar orvos vagy - néz fel a harcosnő. Kaelt csak kicsit készületlenül, talán megrezzen egy izom a szeme alatt, de lehet, hogy nem. A méltóságán kicsit lejjebb vesz és válaszol, Nisha szemébe nézve, közben a keze és a tű jár:

- A teremben én vagyok a legjobb orvos Őutána. Te meg a legjobb paciens, a teremben biztosan. És a biztosan a legcsinosabb is... A teremben.

Eddigre már kimondottan kaján a mosolya, de aztán (mivel remélhetőleg épp elég ideig terelte a figyelmet az ügyködéséről) a mosoly eltűnik:
- Estig hagyd benne a tűt nővérem, akkor keressük meg egymást és kiveszem. - Pillantás a miracleai kardjára - kell az majd még máskor is.

Ugyan most a formaságok miatt (ti. Kael többeket idegesített már fel azzal, hogy mindig az övé volt az utolsó szó) Vanina elmehet, de a szerzetes nem kimondottan elbocsátó - elvégre lehet, hogy "még valamiért" jött még útitársa a szentélybe.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Április 05. 22:44:38
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Kael beszél, de kevéssé értem, amit mond. Ki az az Ő, aki szerinte jó orvos? Ha tudja, miért nem mondj ki? Azt készséggel elhiszem, jelenleg jó sérült vagyok. Más hangulatban elképzelhető, hogy fülön csaptam volna azért a hentesmunkáért, amit rajtam gyakorol oly lelkesen. Nem fáj, de a látvány rémálomba illő.
Aztán megjegyzést tesz a külsőmre, összeráncolom a szemöldököm:
- Te most ki akarsz velem kezdeni?
Ígéri, estére megszabadulhatok a tűitől, de még mindig gyanakodva figyelem.
- Te most így akarsz randira hívni?!
Eszem megáll,  a fejem ingatom.
- Épp itt, épp most, épp egy halálpap. Na jól van, isteni humor - és indulok vissza Hajnalhoz.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Április 06. 21:02:25
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Haldirien (alias Sterrard), Kael

Az egyre kevésbé szabódó Sterrard urat Kael betessékeli Mortar  oltára elé, közben hallgatja a válaszait:

- Nos, remélem elhiszi nekem ha azt mondom nem tudom, hogyan. És túl szeretném élni-e betegséget, mert van egy ígéretem, amelyet be kell tartanom. Magam mellé vennem egy tanítványt, ugyanis megígértem, hogy átadom másnak azt amit én kaptam a mesteremtől.

Kael a következő, gondosan megfogalmazott mondata alatt mintha a semmibe nézne:

- Azt azonban igen, hogy mikorra várható, hogy a matéria kifejtse hatását. Értem.

Hagyja kicsit lógni a szavakat a levegőben, majd folytatja:
- Képzeld el, hogy színes szalagok áramlanak ki  a fejed búbján, itt - érintés - Ezek a szalagok most szabadon csaponganak, de próbáld őket ide és ide irányítani, pusztán az akaratoddal. Próbálkozz és ne mozdítsd a tested. Hmmm.... Át kellene néznünk a holmidat, hogy többet érezzek a méregből.

Ezt a felvetést is  hagyja lógni a levegőben.

Van előtted egy ajtó testvérem. Ha belépsz rajta megszűnsz Sterrard úrnak lenni Zegherovból. Halott leszel a világnak. Elkísérsz engem utamon és ha még élünk, mikorra teljesítettem egy haldokló végakaratát, megkeressük a választásod szerinti kolostort, ahol a döntésedtől számított egy esztendőt és negyven napot eltöltöd, szolgálattal az új életedért.
Vannak, akik nem bírják ki és inkább Mortar irgalmában bízva vállalják, hogy elhagyják a testüket, de inkább régi életükből élik le azt, ami még hátra lehet.
Gondold meg, annyi időd van, ameddig ezen szentélybe bejárásunk van... No meg az az egy holdnap, ami már nem is egy egész.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Április 06. 21:19:35
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Nisha/Vanina, Kael

A harcosnő veszi a lapot, közben a tű a helyére kerül:
- Te most ki akarsz velem kezdeni?
A figyelmedet akartam, amíg végzek az öltéssel... 

- Te most így akarsz randira hívni?!
Amióta az Ő szolgálatában állok - tesz szertartásos mozdulatot Mortar bálványa felé - valahogy eljönnek hozzám, de legalábbis értem küldetnek.
A tűnek mindenesetre estig benn kell maradnia, ám valószínűleg nem tovább és jó lenne, ha én venném ki. No meg szükség is lehet rá.


Aztán a két kisebb tűt eltávolítja, az egyikkel megpöccinti Nisha ujjbegyét és ha az összerándul,akkor bólint, majd hagyja kibontakozni a csendet. Ám a miracleai az ajtónál leselkedő Hajnal felé indul...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Április 07. 07:27:01
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor, Kael

Az derül ki a szerzetes válaszából, hogy nem igazán hiszi, hogy igazat mondtam. Természetesen ő döntése. Hiszen még csak nem is tűnik igazán reálisnak, amit én állítottam.Tudni azt, hogy valószínüleg meghal egy bizonyos időn belül, de azt már nem. Hogy mi által, azt azonban csak találgatni tudom. De még azt sem igazán.
Így mikor befejezi a kissé talán hitetlenkedő megjegyzését, felszólalok.
- Nyilván hihetetlennek véli, én csupán sejtem, mint ahogy azt is hogy kicsoda, és hogy miért. Azért gondoltam a két holdtöltényi időt. Mert ő maga is ennyit mondott, ahogy melgfenyegetett, Nézze, arra nem gondoltam hogy nem üres a fenyegetés, így nem is igazán tudom mi fertőzött meg..
Azután amit  valamiféle szalagokról mond, elsôként nagyot nézek, majd egy mély lélegzetvétel után megpróbálom teljesíteni a kérést.
Közben röviddel hogy befejezte az elsőt, egy javaslatot tesz, amely a név elpusztulását okozná, "Sterrardêt? Vagy Elassorét is? Renélem csupán Sterrardot, de valamiért érzem hogy nincs igazam. De legalább egy lehetséges útnak jó lehet az a bizonyos zarándoklat szerűség és szolgálat amit mondott a szerzetes. Ha minden kötél szakad, jó ötletnek tűnhet eltűnni, és új emberként kezdeni életet távol az összes adósságtól. A nagy hátránya inkább a szolgálat, attól félek, hogy nem igazán bírnám ki"
"De ha ez az egyetlen esély..."
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Április 10. 19:11:13
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: „Mindenki”
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
A kert félreeső ápolt részén érdekes látvány tárul a szemem elé Sterrad és Hae Min Ji társalognak egymással és Sterrard nem tűnik túl boldognak, első gondolatom, hogy ki kéne kémlelnem terveimet, de utána eszembe villan a saját problémám ezért a meditációs kert nyugalmát kihasználva szellemem szárnyán visszatérek Anartÿss ház sÿtisi palazzójába és megkeresem a ház mentisét.
Amikor rálelek a mentisre fantom testemben meghajolok és rögtön belekezdek mondandómba.

<<”Sikeresen elhagytuk Arduniát és a Holtak tengerén a Shoarral Ház tengeri udvarházában utazunk, hajózható tengerterületre ahonnan a Kufár nevezetű kereskedőhajón hajózunk majd tovább. A könnycseppet egy nador vándor tartja magánál társaságunkban aki teljesen önszántából a Hegyi Királyság zászlóvárosába igyekszik. Egyenlőre hasznos a társasága és a segítsége, ám nem tudom, hogy nador földre érve nem kívánja-e kisajátítani a könny visszaérkezésének érdemeit. Szükségem lenne kapcsolatokra a Hegyi Királyságban végszükség esetére. A csapat jelenleg igencsak megfogyatkozott és a segítségemre küldött Mortarita sokszor inkább átok mint áldás. Miraclei Vaninat honvágy gyötri az északi fagyok és durvaság után ezért kedélyállapota igencsak hullámzó egy kibontakozó konfliktusban nem biztos, hogy a ház érdekeit szem előtt tartva cselekedne. Az egyetlen biztosnak mondható szövetségesem jelenleg az Ardun földön hozzánk szegődött tolvaj, ám a hűségét az életének megóvása gerjeszti jelenleg, ám ahogyan egyre távolodunk a számára olyan halálos földtől és a fejére vérdíjat kitűzött Serény Múmiák befolyási területétől úgy fog hűsége egyre megkérdőjelezhetővé válni.”>>

A mentis válaszát követően tovább figyelem Sterrad-ot és Hae Min Ji-t ha még ott vannak, ha már elmentek és esetleg külön váltak, akkor könnyed tengeri szellő módjára óvatosan megpróbálom ártatlan találkozásnak álcázva becserkészni Hae Min Ji úrnőt.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Április 12. 10:49:15
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)


Kifelé menet megérik bennem egy gondolat, ezért félúton megtorpanok és oldalvást fordulva odaszólok Kaelnek:
- Kijönnél egy pillanatra a folyosóra? Volna még valami, amit mondanék, aztán nem tartóztatlak.
Szeretném, hogy elhagyja a szentélyt, mert amiről beszélni akarok vele, az nem szentélybe való.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Április 12. 19:01:49
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

- Ha viszont nem teszed, nem lesznek utódaid – tehát az ő életükhöz szükség van rá. Feltehetőleg ezért is gyakorolják oly buzgón – teszi még hozzá Kiina.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Április 12. 19:11:18
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Vanina. Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal a szentély előcsarnokában marad, és onnan figyeli az eseményeket – különös tekintettel Vanina felajánlására. Szemmel láthatólag neki eszébe sincs követni a példáját – a küszöböt át sem lépve támaszkodik az ajtófához. Vanina személyes felajánlását egy hófehér porcelán csészébe csöpögteti, bíbor vérvirágokat festve az oldalára, miközben Mortar arcán mintha halovány mosoly árnyéka futna át, melyet tudósabb fők a lágyan hullámzó selymek okán folyamatosan változó fény játékának tudnának be. Vanina ezek után a felajánlási szertartásnak megfelelően füstölőt gyújt, és a többi, tekergő füstkígyókat eregető füstölőpálcika mellé tűzi. 

Kael is szó nélkül figyeli az eseményeket, majd miután végzett a penna elcsomagolásával, egy kisebb dobozkát húz elő. Szinte nem is kell válogatnia – néhány régi ismerőst – pár acélosan csillanó tűt választ ki közülük hogy azokkal a kezében Vanina mellé lépjen, és mint holmi mutatványos, könnyed mozdulattal a csuklójába és könyökébe szúrja. Bár a művelet látszólag egyszerű, a hatás magáért beszél – ahogy Vanina keze elzsibbad, s a tárgyak tapintása is olyanná válik, mintha vékony kesztyű simulna az ujjaira. A kifürkészhetetlen arcú pap végül ezt a pillanatot választja arra, hogy az utolsó – és jóval  hosszabb tűt a laikus számára is igencsak „jelképesen” összetűzi.
Vanina a végeredményt tömören sommáza, mire Hajnal felkuncog az ajtóban, majd gyorsan le is hajtja a fejét, hogy ne lássék a vigyor az arcán, mely a szerzetes válaszára tovább szélesedik. Jelen helyzetben feltehetőleg igencsak irigykedve gondolhat Hae Min Ji művészi legyezőjére – mely mögül sokkal udvariasabban mulathatna a helyzeten. Nisha kérdésére már nem állja meg szó nélkül

-Innen úgy tűnik, hogy az úr az este nem föltétlenül a tűt akarja majd kihúzni...  :giggle: - Támasztja alá Vanina gyanúját Hajnal még mindig mulatva.
Kael az iménti pár szót figyelemelterelésnek hívja, s közben a kihúzza a két kisebb tűt, majd leellenőrzi, hogy a harcosnő tapintása helyreállt-e – aki úgy érzi, mintha a kezén hangyák szaladgálnának, de ez pár pillanat alatt el is múlik. Vanina a mélyülő csendben elindul az ajtó fele, ahol Hajnal ácsorog, aki miután egy pillantást vet társnője kezére, határozottan kijelenti.

-Engem inkább ne akarjon a horgára tűzni! :wow!:
Vanina ezután félig visszafordul, és megkéri Kaelt, hogy ő is kövesse a példáját - mivel további szavai feltehetőleg nem illenek majd a szentélyt uraló hangulathoz. Hajnal elérti a dolgot, s bólint
-Éhen veszek - azt asztalnál majd megtaláltok - szól, s megindul lefele, hogy jelenléte ne feszélyezze a további társalgást.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Április 12. 19:13:08
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Elassor. Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Úgy látszik, hogy Sterrard hajlik a szóra, mivel először csak annyit tudakol – hogy mely ruhadarabjait akarja Kael megvizsgálni – s öltözködés közben elárulja, hogy mit szeretne még elérni. Nem azt mint a többség – családot alapítani, s békés tartalmas élet után öregségben eltávozni, hanem – tanítványt fogadni maga mellé. Indulásnak ez elegendő – de a papiros bizony arról tanúskodik, hogy bőven vannak még rajta kitöltendő helyek – alig pár sor került fel Kael rendezett, de nem túl tetszetős írásával. Aztán kissé megered a nyelve, és tisztázza a történet legzavarosabb részét - miszerint honnan sejti a benne munkáló méreg hatóidejét, ha magáról a mérgezésről eleddig nem is tudott.

Kael felvet egy lehetőséget – mely révén Elassor megmenekülhet – de a szerzetes által kínált út sok lemondással jár – így láthatólag bár számba vette – feltehetőleg további lehetőségeket próbál majd meg felkutatni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Április 12. 19:15:31
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Elassor a szobájában szembesül a nemes burkolt fenyegetést tartalmazó levelére, melyre azon nyomban választ kanyarít pár ujjnyival lejjebb. A tartalom remélhetőleg most már megfelel a nemes ízlésének, bár a külalak miatt még érheti szó a ház elejét – de ez kevéssé valószínű – a nemes „pártfogót” nem az elkészült írásmű esztétikai értéke érdekli.

Elassor a kertben helyet foglal a sziget úrnője mellett a földön az illendő kartávolságnyira. Sajnálatos módon a válasza a próbáról semmi jóval nem kecsegtet – szavai nyomán Elassorban az a kép alakul ki, hogy nem csak a próba miatt főhetne a feje, hanem amiatt is, hogy jelentkezése esetén a hivatalnokok ellenőrzése nyomán könnyedén kiderülhet – nem hogy nem nemes, de még a szolgák réz signumát sem viselhetné...
Min-Ji érdeklődve hallgatja Sterrard magyarázatát, és a végén aprót bólint.

-Ez esetben valóban érthető a lanyhuló érdeklődés. De mint mondta, mivel nem kitagadták, ezért a Császár szemében továbbra is Házának tagja, aki képviselheti családját – még ha rokonai ezt esetleg nem is nézik jó szemmel. Ám azt nehezen hihetem, hogy az úr nem emlékszik pontosan arra, hogy miért is volt kénytelen útra kelni. Ezt tudni szokták. Pláne, ha valaki elszereti, netalán erőszakot tesz saját rokonának asszonyán – melyet Ardúniában valóban bűnbánó zarándoklattal is szokás büntetni. Bár úgy vélem, nem az miatt kellett útnak indulnia...  ::) - teszi még hozzá.

Spoiler: megjelenítés
+5Tp a kezdőbetűk végett - ügyes húzás volt ;)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Április 13. 00:05:39
(https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfa1/v/t1.0-9/10306631_890935417595077_3408975396587398545_n.jpg?oh=b23fbc7d2c76730a8d8a16accfe8e84f&oe=57B367A9&__gda__=1467952543_5d28ddcce508d5e0c4c1e0e922ea39e0)
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Elassor

Elgondolkodom, majd úgy tartom az a legjobb ha magamhoz veszem a könyvet, és elteszem a ruhám belső részébe, ne eshessen ki belőle. Nehogy előforduljon még egyszer, hogy elfelejtkezem róla, mert akkor félek már nem lesz semmi, ami visszatartani Grodal birodalmából, avagy, ha nem a Zegherovi Panteont nézem, akkor Mortarétól, és a lelkem elhagyja e kellemesnek ítélt testet, melyet igazán elhalogatnék legalább egy évtizeddel.
Ha bárki kérdezi, akkor egy verses könyv, amibe írosgatok, ezért lesz beleírva átlagos tintával is, hogy minden jó legyen, és az emberek ne foghassanak gyanút.
 Hiszen Elassornak nem volt semmi ábrándképe afelől, hogyha a könyvet úgy mutatja be mint naplót, akkor bizonyosan lesznek... olyanok akik igencsak szívesen belefúrnák tekintetüket abba, így esetlegesen megtudhatnák, hogy van valami különleges is ebben a könyvben.

Min Ji úrnő úgy tűnik megérti a próbák mellőli elpártolásomat és elhatárolódásomat.
"Hála a Napnak és a Holdnak, hogy egy ösvény nyílt meg előttem, mellyel talán még megőrizhetem a méltóságom, címem és becsületem. Bah, becsületem?" - gondolok elsősorban arra, hogy ki vagyok most. "Zegherovi Sterrard méltóságát, címét és becsületét. Jómagam, a méltóságot leszámítva igencsak szűkében állok bármiféle címnek vagy becsületnek, bár betyárbecsület, úgymond, az, úgy érzem az megvan bennem."
"Nem igazán vagyok kíváncsi arra, hogy hogy torolnák meg azt az emberek, hogy ha kitudódna, hogy nem hogy herceg, de még a szolga rangján sem vagyok... Nos, akkor azt hiszem igencsak fájdalmas idők elé kellene néznem, így hát jobbnak is látom, ha nem firtatom tovább ezeket a próbákat. Azonban, Min-Ji úrnő előtt nem kéne elővennem a könyvet, ő nem tudhat róla, mert amennyiben neki is van egy hasonló, és megtudja, hogy ez is egy Titkok Könyve, akkor egyszerre több dolog is történhet, melyet leginkább az el nem jövendő napokon élnék át szívesen. Mert akkor nem csak kitudódna, hogy megfigyelés alatt tartottam a csoportot, de Min-Ji úrnő talán ráébred arra hogy a legfőbb okom rá nem a család miatt volt, hanem amiatt hogy ismerem a Titkok Könyvét, és miért nem íratnám be magamat bátran, ha valódi kékvérű lennék? Talán azért mert a vérem inkább fekete mint kék."
- Igaza van. - mondom bólogatva. - Valójában nem emiatt kellett útnak indulnom. De tagadhatatlanul egy hölgy, egy bizonyos Shialiah nevű lány miatt robbant ki a versengés közöttünk még gyermekkorunkban. Micsoda idők voltak, nos annyi a lényeg, hogy a lány engem talált érdemesebbnek a herceg másodszülöttjével szemben az ő szerelmére. A nagybátyám fia szenvedett, azt hiszem, bár én magam semmit sem láttam belőle. Természetesen nem a szíve hölgyét, hanem engem okolt érte. Mindent megváltoztatott, amikor a Cin-Eariont, a hercegi cím örökösét a szigettől alig fél mérföldnyire elnyelte Ritgrond, a tenger, apjával, magával Ka'a Uthallan hercegi őméltóságát is, ki, mint említettem, nagybátyjám vala. A unokafivéremre a szerelmi bánata, szenvedése és a felém táplált elfojtott dühe közepette került az ezüst és zafír fejék, melyet a Sors úgy akarta, hogy az ékszer egy ládában partot érjen. Mint aki az újonnan ölébe hulló nagy hatalomtól megrészegülve a saját maga megváltását látta abban, hercegem úgy döntött ideje erővel megszereznie azt, amit nem sikerült önerejéből. Shialiaht a palotába kísérettette, hogy a lány szívét megszerezze, természetesen, fiatalabb koromban forrófejű voltam, így nem hagyhattam ezt annyiban, ezért hamarosan én is megjelentem, és... nem szeretném részletezni, mi történt ott, lényeg hogy a mesteremnek, Eilenhitarnak és apám másik fivérének, Starronnak köszönhetően sikerült elintézni, hogy a fejem vagy családom elvesztése helyett, eltávozom a szigetekről örökre. Nem egy nagyon izgalmas történet, de nem is lehet minden ember élete egy kaland vagy egy megörökítendő legenda.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Április 17. 20:45:08
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Lan látván Sterrad és Hae Min Ji kettősét, futó kíváncsiság lobban fel benne, melyet saját nehézségeire gondolva hamar le is lohaszt. A sétakertben lépkedve a sÿtisi palazzóra koncentrálva eddigi útjuk nyomán szélvészsebesen végigsuhan, mint holmi madár, hogy aztán a mindig nyüzsgő város egyik előkelő palotájához érkezzen. A napfényben fürdő palazzo védelme, mint áthatolhatatlan fal állja útját a többségnek, ám, amint megérzi Lan jelenlétét, az egyik oldalajtón engedelmesen beereszti – hogy Lan az egyik emeleti teraszon találja magát, ahol a vendéglátó mentis díszes selyemruhájában a faragott kőkorlátnak támaszkodva várja Lan beszámolóját
Utána kis ideig töpreng a hallottakon, aztán válaszol

-Az ősi Shoarral Ház aprócska, és a monopóliumuk ellenére, vagy tán pont annak okán soha nem tudtak számbelileg megerősödni – fél tucatnál soha nem volt számosabb nemesen született tagjuk. Ennek ellenére erősen javasolt az udvarias hozzáállás, és nem belefolyni a próbába.
-Az utazó társakról csak annyit – a problémákat helyben kell tudni orvosolni, nem távolról. A feladatot a jelenlegi emberekkel kell tudni elvégezni – azzal kell beérni, ami rendelkezésre áll. Mivel innen lehetetlen megítélni, hogy milyen döntések a lehető legjobbak az adott helyzetben, így nem adunk utasítást. Ami pedig a Hegyi Királyság béli kapcsolatokat illeti – azokban feltehetőleg kevésbé bízhatna, mint a jelenlegi társaiban, mivel valóban csak kapcsolatok. Szóval Topakaan-ban ha a szükség úgy hozza, él egy hegyi ember – Hétfenyő Soleen – ő ismeri a Királyság útjait, és már többször kísérte az  Anartÿss Ház embereit. Feltehetőleg most is szívesen segít, ha szükség lenne rá - Fejezi be a mentis, s ha Lannak nincs további kérdése, csettintésére a tegumentum kizárja őt, visszalökve a teknős hátán kialakított apró sétakertbe.
Eddigre már Sterrad úr és a sziget úrnője is befejezte a társalgást -mivel Sterrad sehol nincs, s már csak Hae Min Ji ül a sarkain, hogy egy bottal lassú mozdulatokkal írásjegyeket húzzon maga elé a hófehér homokba.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Április 19. 08:41:17
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Nisha (alias Vanina), Kael
 
- Kijönnél egy pillanatra a folyosóra? Volna még valami, amit mondanék, aztán nem tartóztatlak.

Nocsak, nocsak.

Ha megvárod nővérem, amíg befejezem az itteni tennivalóimat - közben Kael feláll, odasétál a kinyitott szentségtartójához és a jegyzeteléshes használt tekercshez és végigmutat rajtuk - nem sok idő..

A szerzetes közben pakolni kezd, a leghosszabb időt az veszi igénybe, hogy egy üvegcsében megmártja az imént használt két tűt, aztán egy gyertya lángjába tartja őket (aprócska, kékes láng),
majd egy másik üvegcsébe és végül vissza a bőrtokba. Ez, az oltár összecsukása és egy gyors ima után bezárja a szentély ajtaján kívülről. Talán ha két percet vett igénybe.

Ha nem Mortar papjaként akarsz velem beszélni, haladhatunk közben a reggeli felé?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Április 19. 19:26:43
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)


Türelmes vagyok, pakolásszon csak a pap, a mondandóm fontos annyira, hogy kivárjam, míg végez. Aztán amikor elhagyja a szentélyt és elindul az étkező felé, ép kezemmel megmarkolom a mellén a ruhát és a falnak taszítom. Egyáltalán nem vagyok ideges, nyugodtan a szeme közé nézek:
- Soha többé ne manipuláld a figyelmem. Nem kell a kímélet. Nem szorulok rá. Ha halálpap vagy, és annak mutatod magad, viselkedj is akként, ne pofátlan szellemnéző módjára. Továbbá nem kértem, hogy heréld ki az áldozatomat azzal, hogy csillapítsd a karom fájdalmát. Abban a kínban több értelem és őszinteség volt, minthogy a kérésem ellenére közbeavatkozz. Kéretlenül segíteni tiszteletlenség bármelyik nemzetnél. Nem árulok zsákbamacskát: gondban leszünk, ha így folytatod, ahogy eddig. Akkor járhatod a szellemnézőknek kijáró rögösebb utat. Megértettél?
Ha nem, az sem baj, elengedem.

Hajnal élcelődik, kár, hogy később nincs ott, hogy megoszthassam vele, mennyire elegem van már a színjátékokat kedvelő, hazudozó férfiakból. Az olyan mind kerülőúton jár, hímez-hámoz, pallérozottságtól függően, egy sem tudja tisztességgel kifejezni, amit akar. Amelyik meg azt hiszi, épp azt teszi, bunkó disznóvá vedlik. Játszma ez is, akkor is, ha nem sytisi bálon vagyunk.
Csak egyszer tudnák félretenni az álarcot, és a fegyvert!
Visszatérek szállásunkra, és próbálom kitalálni, meddig leszünk még a sziget vendégei.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Április 22. 09:09:42
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Nisha (alias Vanina), Kael, Hajnal a háttérben figyel

A szentélyből kilépő Kael Nisha megragadja a mellkasán:
- Soha többé ne manipuláld a figyelmem. Nem kell a kímélet. Nem szorulok rá. Ha halálpap vagy, és annak mutatod magad, viselkedj is akként, ne pofátlan szellemnéző módjára. Továbbá nem kértem, hogy heréld ki az áldozatomat azzal, hogy csillapítsd a karom fájdalmát. Abban a kínban több értelem és őszinteség volt, minthogy a kérésem ellenére közbeavatkozz. Kéretlenül segíteni tiszteletlenség bármelyik nemzetnél. Nem árulok zsákbamacskát: gondban leszünk, ha így folytatod, ahogy eddig. Akkor járhatod a szellemnézőknek kijáró rögösebb utat. Megértettél?

Hideg ömlik ki Kael aurájából, talán emiatt is engedi el a miracleai. Kael kilép magának balra, de arccal továbbra is Nisha felé fordulva, szigorú arckifejezéssel, emelt hangon:
Azon a rögös úton nem én járok, hanem az az ostoba, aki a szignumát cserélgeti, a teste kínjával akarja elfedni a lelke baját és ráadásul mindezt Mortar szentélyében, ahelyett, hogy Gorothas oltárát keresné a parkban!

Aztán megenyhül a hangja, szinte már suttog, talán Hajnal már nem is hallja:
Mi az amit tudsz húgom, hogy kezet emelsz egy papra és ki is oktatod Mortar Tízezer Arcából? Mi járna szerinted ezért neked odahaza?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Április 22. 18:51:55
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)


Meglepően tanulságosnak bizonyult szembesíteni Kaelt a normáimmal. Cserébe megkaptam az övéit: megszégyenítés, a gyengébbnek vélt fél szándékos szóbeli bántalmazása, tekintélyelv.
Csalódott vagyok és szomorú. Csalódott, mert fikarcnyival sem jobb egy szellemnézőnél, és ráadásul még papi személy is, és szomorú, mert minden ismétli önmagát. Ez az ember sem akar jót. Visszavágása ékes példája ennek. Ha ilyeneket szól, tetteiben se várjak különbet.

Utunk elején valószínűleg lefejeltem volna, vagy más módon próbáltam volna fizikai síkra vinni haragom. Esetleg szavakkal visszavágni, mert ilyenre pengét rántani nagy vétek. Most viszont, túl annyi mindenen, megjárva megannyi országot, helyzetet és lelki utat kifejezéstelenül bámulom.
Nem, nem fedem fel, hogy csalódott vagyok. Minek? Az ilyen emberek nem veszik azt észre, vagy ha mégis, fegyvert kovácsolnak belőle, hogy a másik fölé kerekedhessenek. Ráadásul a magam elvárásait se dobhatom rá igának.
Nem, az ilyen emberben nincs erre érzékenység, sem megbánás, mert azzal vélt arcukat veszítenék el, és az mindennél nagyobb személyes tragédia lenne, önteltségükön esett csorba.

Mit sem tud Kael tetteim okáról, és az ostobák magabiztosságával hangoztatja a maga feltevését. Hátha kiugrasztja a lényeget? Nos, Vaninával másképp lehet megtalálni a közös hangot, nem így. És akármit kapnék is otthon a tetteimért, mindegy, mert magam viselném, nem futamodnék meg előle. Mentem én már szembe nemessel is, mit nekem egy pap!

Szép lassan bezárulok előtte, vele kint reked a tisztelet, és mindaz, ami papi személynek esetleg kijárna. Nem, a szememben többé már nem méltó ilyesmire. Kirántom karom sebéből a tűt és hagyom, hogy az eszköz a földre essen, majd szótlanul távozom. Inkább ellátom magam, abban több az egyemesség és a jó szándék.

Eddig két személyből nem ábrándultam még ki sohasem, és érdekes módon Kiinán kívül Hajnal is köztük van. Lannal mintha törékeny egyensúlyra leltünk volna, de ismerem már annyira kettőnket, hogy tudjam, ez az első véleménykülönbségig fog tartani.
- Bárcsak velünk lenne még Zevran Anartyss! - dünnyögöm, és sosem hittem volna, hogy egy nap ezt fogom mondani.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Április 23. 07:05:11
Ahogy Kael befejezi, Nisha hátralép és látszik a tekintetén, ahogy megfutamodik, magára zárva az ajtót. Ahogy várható, nyúl a tűért szedné ki.
-Azt Mortartól kaptad, nem tőlem, csupán általam.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Április 27. 19:16:51
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

-Oh, a legtöbb ide vetődő azért tud mesélni családi viszályokról, cselvetésről, árulásról vagy egyéb tragédiákról, melyeket lejegyeztettek. A régi papirosokat olvasva úgy érezni, hogy nincs igazság a nap alatt – de ez azért van, mert a szép és jó dolgok nem kaptak helyet ebben a gyűjteményben – válaszolja az úrnő.
-S ezekre is szükség van. Mert ha nem ízleljük meg a legkeserűbbet, sose jutunk el a legmagasabbra – zárja mondandóját, s a legyezőjét félre téve a mellette pihenő rövid botért nyúl, és azzal a homokba rajzolja lendületes ívekkel az egyensúly jelét - jelezve, hogy részéről véget ért a társalgás.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Április 27. 19:53:44
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Vanina, Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal távozása után Nisha elkapja szentélyből kilépő papot, és váratlanul megragadja a ruhájánál fogva – miközben hangot ad nemtetszésének. Ezt Kael sem hagyja teljesen szó nélkül, s érezhetően megfagy köztük a levegő, miközben lehordja Nishát. Hogy ez mennyire volt bölcs dolog, azt majd a jövő eldönti – ám azt Kael is látja Nisha elkomorodó szemeiből – eddigi viszonyukban változás állt be. Nisha nem törődve a következményekkel, határozottan kirántja karjából a tűt, és Kael elengedve sarkon fordul, és felfele, a szobák fele távozik – nem törődve Kael végszavával.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Április 27. 19:55:06
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina felfele menet azt tapasztalja, hogy az eddig éppen hogy csak zavaró fájdalom felerősödik a karjában – ahogy a frissen kirántott tű helye is fájni kezd – ahogy azt normál esetben is elvárható lenne. Fent a szálláson senki nincs – miközben Vanina szemrevételezi és esetleg ellátja az immár normálisan viselkedő sérülését, a nyitott teraszajtón át felhallatszik Hajnal hangja, miközben Kiinának ecseteli, hogy a pap hogyan szurkálta össze Nisha karját.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Április 27. 19:55:54
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael is lefele tart a reggeliző asztal fele – ahol Hajnal éppen a bal kezében tartja a megpúpozott tálka főtt rizst, miközben a jobbjában tartott pálcikával magyarázza a csészéjét szorongató Kiinának, hogy hol és hogyan tűzte össze Kael Nisha karját. Kiina mosolyogva int Kaelnak – jó reggelt kívánva – Hajnal erre hátranéz Kaelra, és gyorsan elhallgat.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Május 01. 13:18:54
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: „Hae Min Ji”
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Az illemnek megfelelő zajt csapva közelítek Hae Min Ji úrnő felé a rendezett kerti ösvényen, hogy felfigyeljen jelenlétemre. Amennyiben testbeszéde nem elutasító a közelébe érve meghajolok.

-   „Vannak utak, melyeket nem szabad követni; vannak hadseregek, melyeket nem szabad megtámadni; vannak városfalak, melyeket nem szabad megostromolni; vannak területek, melyeken nem szabad harcba bocsátkozni; vannak olyan uralkodói parancsok, melyeket nem szabad végrehajtani…..”
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Május 03. 14:23:57
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Mondhatott Kael bármit: a hangulat, ami körbelengett a szentélyben, tovatűnt. Csak egy öntelt embert láttam, aki azt hiszi, amit tesz, azt nem is ő, hanem egy istenség teszi, és így azt tiszteletben kell tartani, engedelmességgel kell viselni.
Zsigeri undorom támadt. A nyüves abyrnossi démonimádók is ebben a szerepben tetszelegtek. Ugyan egy Mortar-pap nem ugyanaz, mint egy feketemágiával üzérkedő szektatag, kellemetlen áthallásaim támadtak.
Senki sem bújhat egy istenség mögé, mert onnantól felmenti magát a tettei következménye, és saját felelőssége alól.

Ha majd Mortar maga testesül meg előttem, és tűt ragad, hogy így enyhítse a fájdalmam, akkor elhiszem, hogy tőle kaptam.
De az is elég lett volna, ha előtte Kael megkérdez, igényt tartok-e a segítségére.
Igen, ha így esett volna, ez a beszélgetés most meg sem történik.
A béke a részletekben lakik.

Odafenn úgy látom el a sebem, ahogy máskor is tenném. Fáj, és messze áll egy sebész szakértelmétől, de elvérezni nem fogok. Bekötözöm, aztán felkerekedem, hogy megkeressem a sziget szolgálaton kívüli katonáit és a harcos szerzetest. Elegem volt már a tanult népekből, a varázslatokból, diplomáciából.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Május 06. 19:13:23
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

-Mint például? - húz egyet a bottal a homokba Hae Min Ji, és töprengve nézi a kirajzolt jószerencse alakzatát, és Lan fele fordítja a tekintetét.
-Óvatosan az ily szavakkal, mert néhányan a fényességes Napcsászár elleni lázadásnak is vélhetik... - teszi hozzá, miközben a botot maga mellé teszi, hogy aztán helyet kínáljon Lannak a földön nem messze jobbjától.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Május 06. 19:15:55
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina sebe ellátása után – mely eredménye inkább hasznos, mint szép – bekötött kézzel indul meg, hogy megkeresse a szabadidejüket töltő harcosokat. A keresgélés nem tart túl sokáig – mivel a teraszról körbenézve könnyű észrevenni őket – a sétakert egyik aprócska tisztásán ücsörögnek, és a szerzetes mondandóját hallgatják – melyből mindössze halk susmogás hallatszik fel. Célirányosan arrafelé veszi Vanina az irányt. Átvág az udvarház előtti terecskén, ahol a terített asztalnál Kiina már csak a napsütötte mellvéden a hátán fekszik, és a felhőket nézve emészti a reggelijét. Hajnal az asztal egyik oldalán válogat, a másikon Kael. Ám Hajnal látható, hogy figyeli Kaelt, és azt, hogy kettejük közt maradjon az asztal. Vanina maga mögött hagyva a társaságot, hamarosan odaér a négy fős csoporthoz. A három katona a fűben elfeküdve hallgatja Tam mestert, aki a sarkain ülve beszél – köztük egy teáskanna és több csésze foglal helyet. Vanina érkezésére biccent, és helyet mutat neki – hogy ha akar, csatlakozzék – de a beszédet nem hagyja abba, a harcosok pedig a tisztelet jelét rajzolják a levegőbe.
… miután az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb-utóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.
Zárja a meséjét, majd Vanina fele fordul
-Konkrét kérdés foglalkoztat, vagy csak hasznosan töltenéd az időt? A délelőtt mindig pallérozzuk elménket egy gyertyaégésnyi ideig – hogy aztán szellemileg felélénkülve rátérjünk a fegyverek nyújtotta előnyökre és hátrányokra. Rövid diskurzus után már a gyakorlatban, képzelt harci szituációkban vizsgáljuk meg a felvetések helyességét. Utána pedig ebéd következik, majd a szokásos délutáni program – a nagy öt gyakorlása. Közelharc, Pusztítás, Kardvívás, Lándzsavívás és a Távolsági fegyverek
Amint sikerült tisztázni, hogy Vanina miért is csatlakozott, Tam mester bólint, s ott folytatja, ahol abbahagyta – hogy újabb történetekkel traktálja hallgatóit – melyekben ezúttal a kalligráfia (és más művészetek) és a harc közti összefüggésre világít rá, hogy aztán rátérjen a mai napi eszközre – a legyezők jelentette veszélyre. A katonák láthatólag jól szórakoznak, pláne, amikor a nagydarab Tam mester egy két tenyérnyi női legyezőt húz elő nadrágja ráncaiból, és elkezdi vele legyezgetni magát.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Május 07. 13:21:57
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Hajnal,  Kiina, Nisha (Vanina) és Kael
 
Kael fejében ezernyi dolog kavarog, ahogy a távozó Nisha után néz, aztán testben és lélekben vállat von: Mortar útjai ritkán egyenesek, pont annyira kanyargósak, ahogy azért megküzdünk... Mert megküzdünk, gyakran saját magunkkal.
Egy gyors kitérővel vissza a szentélybe megtisztítja a tűt és visszarakja a készletbe, aztán tisztelettel lezárva a szentélyt az étkezőterasz felé veszi az irányt.
Kiina és Hajnal épp beszélgetnek, tűkről és a szerzetesről - egyikőjükből aztán némi riadalmat vált ki a szerzetes érkezése. Kael tisztelettel, kétujjnyira meghajol:
- Zavarok?

Aztán végiggondolva az éjszakát és a karikákat a szeme alatt, mintegy magának elmosolyodik - ezek úgy látszik a hivatással járnak.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Május 09. 21:13:39
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael a tűk alapos megtisztítása után végül csak eljut az udvarház előtti köves térre, ahol gondos kezek reggeliző asztalt pakoltak meg mindenféle jóval. Látván Hajnal arckifejezését, udvariasan megérdeklődi, hogy zavar-e? Erre Kiina, a nador lány felkacag
-Ugyan már, dehogy! Inkább arról mesélj, hogy ment Nishával az ismerkedés!
Sétál a mellvédhez, és felugrik rá, majd a rizses tálkával a kezében sétálgat rajta.
-Bár olyanok vagytok, mint a tűz és víz – de...
csinál lassan egy cigánykereket egy kézzel a párkányon imbolyogva – másik kezével pedig a rizses tálkát tartva.
- néha vibrál körülöttetek a levegő – egyenesedik fel, és kíváncsian várja a választ. Hajnal nem különben, de ő azért az asztal túloldalán állva hallgatja, figyeli Kaelt.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Május 09. 21:47:29
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Elassor

Eltűnődve hallgatom a szép vendéglátónknak szavait, melyek értelmében még így is jogosult lennék a próba elvégzésére. Elgondolkozom a szavain, illetve a sajátjaimon.
"Hol marad a viharba nevetés? Hol marad Elassor? Mi történt vele az idők folyamán? Már úgy hiszem tökéletesen átalakultam Zegherovi Sterrarddá... Hol maradok én?" Mi lettem én? Ideje lenne valamit tennem ezügyben. Beszélnem kell a Kufáron lakó férfival.
- Úrnőm, visszatérnék a hajóra, ott hagytam egy igen fontos dolgot, amint lehetséges, az estére azonban visszatérnék.
És miután ezt számára megemlítettem, elgondolkoztam azon, hogy miképp lehetséges a hajóra való átjutás, ennek érdekében megkeresem a mestert, aki ostobának tartja az embert.
"Fontos. Létfontosságú, hogy visszatérhessek a hajóra. Remélem, sikerülni fog a meggyőzés, és nagylelkű lesz a titokzatos férfi."
Amint átjutottam a hajóra, köszönök az embereknek, majd azonnal a tat felé, a díszes kabinba indulok el, odaérve kopogok, majd felszólalok.
- Kufár uram!
Majd újra megdöngetem a faajtót ujjaimmal.
- Kufár uram! Szeretnék beszélni magával!
Ha ajtót nyit, belépek hozzá, és nem sokat kertelek.
- Nem húzom az idejét, már kezdem is. Egy alkut kívánok ajánlani önnek. A szigeten, amelyiket az a hatalmas teknős szörny húz, egy próbatételnek vagyok kitéve, amely sikerességére mérget nem vennék ajkaimhoz. Segítséged kérem, hogy megoldhassam, és túléljem a próbatételt. Ugyanis, úgy hiszem, neked hatalmadban áll, hogy megsegíts, tévednék?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Május 11. 22:54:31
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Hajnal,  Kiina,  és Kael, Nisha (Vanina) talán elkap belőle valamit
 
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina, a nador lány felkacag és egy könnyeden végrehajtott mutatvány közben mondja a magáét:
-Ugyan már, dehogy! Inkább arról mesélj, hogy ment Nishával az ismerkedés! ...
-Bár olyanok vagytok, mint a tűz és víz – de...
- néha vibrál körülöttetek a levegő

Hajnal közben tartja a "kalandozónyi távolságot" - elég közel, hogy hallja, de elég messze, hogy elugorhasson.
Kael némi gondolkodás után válaszol csak:

Attól tartok, nem sok mindent látok a felcsapó gőz miatt. Azt hiszen Nishát valami emészti és az elől
menekül - aki meg az útjába kerül, azt félrelöki.

Szemügyre veszi az asztal tartalmát, aztán vállat von:
Talán eljön majd az idő, amikor valamelyikünkkel meg meri osztani ezt a terhet. Vagy nem, de az nagy
kár lenne. Nem jó úgy újra belépni a nagy körforgásba, hogy az efféle terheket cipeljük.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Május 17. 20:50:15
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Hae Min Ji apró biccentéssel nyugtázza Elassor azon szavait, miszerint vissza kíván térni a Kufárra.
-Ahogy óhajtja. Nincs különösebb akadálya – válaszolja udvariasan.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Május 17. 20:52:17
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Vanina, Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Elassor ezek után nekiindul, hogy megkeresse Tam mestert – akire a hangja alapján hamarosan rá is talál – ő is a sétakertben időzik három láthatólag szabadidejét töltő katona, és Nisha társaságában. Még befejezi a mondatot
... a szokásos délutáni program – a nagy öt gyakorlása. Közelharc, Pusztítás, Kardvívás, Lándzsavívás és a Távolsági fegyverek. Egy pillanat – mondja Nishának, végül fürkésző tekintettel fordul a felbukkanó Elassor fele
-Önnek miben lehetünk szolgálatára? - kérdezi dörmögő hangján.
Elassor azon kijelentése, hogy szeretne a Kufárra átjutni, mert a fedélzeten hagyott valamit, bólint
-A Kufár délidő előtt nem sokkal újra ki fog kötni – vizet és némi friss élelmet visznek a fedélzetre, amíg a teknős pihen. Nagyjából fél gyertyaégésnyi idő múlva pedig újra eltávolodik, és folytatjuk az utat. Feltehetőleg annyi idő bőven elég, hogy magához vegye a hiányzó ingóságait. Az eseményt úgyis észreveszi, mivel arra az időre eltűnik a teknős feje.
Muitán tisztázták, hogy van-e még kérdés, Elassor távozása után újfent Nishához fordul
-Hol is tartottam? Ja, igen... - néz végül Nishára várakozólag, hogy ő is kifejthesse, hogy mit szeretne.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Május 17. 20:56:33
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A sziget felett jár már a nap, mikor a teknős feje tényleg eltűnik, és a sziget lágy imbolygásba kezd, majd abbamarad. Feltehetőleg erről beszélt Tam mester – s a fák is komótosan bólogatnak hozzá – hiszen nem ez az első ilyen eset – ők már csak tudják.
A mólóhoz lesétálva a Kufár éppen kiköt – egy széles pallókból ácsolt feljárót dobnak ki, mely csattanva érkezik a kövezetre. A móló elején két katona ácsorog, Tam mester pedig a mólón áll két hordó és egy nagyobb fonott kosár mellett.

-A víz és némi friss zöldség – szól a lesétáló Xaóhoz, aki jókedvűen kukkant bele a kosárba.
-Köszönjük nagylelkűségüket! - válaszolja, s amint megpillantja a feléjük tartó Elassort, beletúr gyér szakállába
-Üdvözlöm uram! Azt ne mondja, hogy hiányzott a kabinja! - szólítja meg Elassort, de további akadályt nem gördít elé, hogy a hajóra lépjen. Elassor céltudatosan a hajó gyomra fele veszi az irányt – ahol Xao kis jobbkeze, Osa éppen az állatokat eteti. Félbehagyja Haren szamarának gondozását, és érdeklődve figyeli, hogy mit csinál Elassor. Amikor egyértelmű lesz, hogy kit is keres, Osa a tisztelet jelét rója a levegőbe
-Uram, ott nincs senki – a kabin üres – szól a deszkapadlót nézve.
-A Kufár mindenhol ott van, és mindent hall – teszi még hozzá, s elhallgat.
Végül a felvezető lépcső reccsen meg, és hatalmas tömegével szinte lehömpölyög a Kufár. Ha nem volna elhízva, szálas ember lehetne, de így, hogy két embert is kitesz széltében, csak az tűnik fel, hogy szinte kitölti a feljárót. Beljebb lép, s Osára néz
-Segíts Xaónak – szól, mire Osa bólint, és felsiet. A Kufár Elassorra néz
-A kulcs Xaónál maradt, de itt is beszélhetünk. Mit akar kedves barátom?- kérdi nyájasan
A kérést végighallgatva visszakérdez:
-Szóval szántszándékkal csalni akar a próbán? Ez lássuk be, nem vall tisztességes jellemre. Node ez a jellemhiba legyen a maga baja. Viszont van két apró bökkenő. Ha kiderül, hogy beleavatkoztam a próbába, feltehetőleg komoly nehézségeim támadnak – s nem csak a legénységet sodrom bajba, hanem feltehetőleg a hajó épségét is. Hogy úgy mondjam, van némi súlykülönbség köztem és Sciosihoro között, és igencsak rossz híre és modora van. A másik, ami kevésbé zavar, hogy a próbáról ugyan hallottam, de nem tudok róla semmit – a Shoarral Ház évezredek óta hathatósan őrzi a titkot, mely a próba mibenlétét jelenti. Szóval nem tudom, hogy miben is kellene a segítségére lennem. De Önnek talán elmondták? - kérdezi kíváncsian
-Viszont azt, hogy túlélje a próbatételt, nos arra van egy biztos megoldás – bár feltehetőleg nem erre gondolt. Úgy szokták mondani, hogy az emléke közöttünk él. Ezt például tudnám garantálni. Szóval hallgatom a fentiek tükrében az ajánlatát, amiért megkockáztatnám azt, hogy elsüllyesztik a hajót a legénységgel együtt. S ajánlom, hogy mesés ajánlattal rukkoljon elő, mert különben azt tudom csak javasolni, hogy ne veszítse el a fejét! Újra...  - húzódik sokat sejtető vékony mosolyra a szája
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Május 18. 19:00:57
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina csak megrázza a fejét Kael véleményére
-Nisha nem az a menekülős fajta – csüccsen le a mellvédre, majd végignyúlik rajta – a csészéjét a hasára téve
-Inkább ő szokott végigkergetni az udvarban, ha csak csinálok valamit  :)– mosolyodik el az emlékek hatására. Hajnal inkább csak csendben figyel, miközben pálcikáival ráérősen apasztja csészéjében a rizs mennyiségét. Végül az emlegetett is feltűnik bekötözött kézzel, és határozott léptekkel megindul a kert fele. Kiina a csészét babrálva figyeli, s Nisha távozása után hirtelen megkérdezi Kaeltől
-Mondd csak, az elhunytak tiszteletére miért gyújtanak füstölőt? Nem Moori az, hogy játszon a füsttel! S miért kell akkora szentélyeket építeni az isteneknek, mint egy palazzo, ha nem is lakik ott? Ráadásul annyit? Vagy mi dönti el, hogy melyik lélek születik szegénynek és melyik nemesnek? Hmm?  ::)- Fordítja Kael felé az arcát, melyen leplezetlen kíváncsiság foglal helyet. Hajnal is bólint
-Igen, ez az gazdag dolog engem is érdekel. Aki takarékoskodott előző életében, az ott folytatja, ahol előző életében abbahagyta?  :)
-S akkor ki jegyzi ezt az összeget, hogy ne legyen csalás? - kérdezi Kiina. Láthatólag igencsak kezdi felcsigázni az érdeklődését a dolog. Ha most Kael belebonyolódik Kiina kérdéseibe, vacsoráig képes a nador lány újabb és újabb kérdésekkel előrukkolni, mint már volt szerencséje megtapasztalni a dolgot.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Május 19. 09:57:16
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Hajnal,  Kiina, Nisha (Vanina) és Kael


-Nisha nem az a menekülős fajta – csüccsen le a mellvédre, majd végignyúlik rajta – a csészéjét a hasára téve
-Inkább ő szokott végigkergetni az udvarban, ha csak csinálok valamit  :)

Alighanem most saját magát kergeti körbe azon az udvaron. - Kael itt vállat von - De amíg nem teszi azzá, nem az én dolgom.

Aztán ha a beszélgetés ezen fonala ennyiben marad Kael végignézi a kínálatot, majd kevés sonkát és gyümölcsöt szed - a tejberizst némi gondolkodás után kihagyja, a cipó és a méz nem is vonzza. A tej mellett dönt, hátha alváshoz jut ma még... Ilyenkor a tea ne frissítse a testet és a tudatot.
Az összeszedett reggelit gyorsan felszecskázza, művészinek nem mondható de takaros sorokba rendezi és aztán pálcikával kényelmesen
elkezdni csipegetni, rögtönzött mentális gyakorlatként áramoltatva teste energiáit és hol ide egy falat hús, hol oda egy falat gyümölcs...
...zöldséggel még jobb lenne, de ami adatik, azért kell köszönetet mondani.

Közben Nisha elsuhan a társaság mellett, de nem lép be a "társasági zónába". Hmm...

A dinamikus meditációt a nador lány szakítja meg:

-Mondd csak, az elhunytak tiszteletére miért gyújtanak füstölőt? Nem Moori az, hogy játszon a füsttel! S miért kell akkora szentélyeket építeni az isteneknek, mint egy palazzo, ha nem is lakik ott? Ráadásul annyit? Vagy mi dönti el, hogy melyik lélek születik szegénynek és melyik nemesnek? Hmm?  ::)-

"Ki mondta, hogy Mortar szolgálata egyszerű?" villan be Feketeszem mester mosolya egy hasonló helyzetből hat esztendeje... Kael a
szóáradat elején eldönti, hogy méltóságteljesen megrágja a falatot, de Kiina szóáradata amúgy is kitart addig, amíg lenyeli.

Kezdjük a templommal. Te meg én többet, de legalábbis mást látunk a világból, mint mások. Többet az anyagnál. - itt tart egy kis szünetet, amíg megjön a megerősítés Kiinától - Nekünk három-négy vonal krétával is elegendő. De az emberek többsége nem ilyen. Valami nagyot, lenyűgözőt kell eléjük tenni, hogy elgondolkozzanak.
 Itt is közbeiktat egy szünetet, meg egy kocka almát
Ráadásul akadnak számosan olyanok, akik áldoznak is a vagyonukból, mert azt hiszik, hogy ezzel a maguk épülésére is szolgálnak, hiszen az általuk építtetett templommal sokak elmélyülését segítik. Ez ugyan nem elegendő egymagában, de azért igazuk van.... A füstölő meg az illatával és a füst mintáival segíti az elmélyülést.
Itt egy falat sonka alapos megrágása következik
Ahogy végigparázslik a füstölő, úgy ér véget ez az életünk is - de hát így is van ez rendjén. Az a lényeg, mit teszünk ez alatt a füstölőnyi idő alatt.


-Igen, ez az gazdag dolog engem is érdekel. Aki takarékoskodott előző életében, az ott folytatja, ahol előző életében abbahagyta?  :)
-S akkor ki jegyzi ezt az összeget, hogy ne legyen csalás?

Attól tartok, nem ilyen egyszerű a dolog. Erről szól az égi kerék tanítása - a tengely lenne az, ahol az istenek és a halhatatlan lelkek lakoznak, akiket nem köt a körforgás. Ám ahogy megszületünk, vagy ahogy a szellemek megtestesülnek, úgy mind kimozdulunk a tengelyből és felvesszük a kerék forgását - érvényesülnek az anyagi világ törvényei.

Kael itt elgondolkodik, aztán tölt egy pohár teát. Lehet, hogy mégsem jut alváshoz...

Gazdag vagy nemes? kérdez vissza aztán, mosolyogva.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Május 21. 21:11:26
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: „Hae Min Ji”
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Hae Min Ji úrnő ügyesen elébe vág a talányos rébuszokban való párbeszédnek, ám nem kívánom ennyire könnyen megadni magam a sorsnak lassan guggolok le az úrnő mellé és a homokba az igazság rúnáját rajzolom.

-   „Életünk viszontagságai nem jóságunknak vagy gonoszságunknak tulajdoníthatók. A felemelkedés és a bukás magában a dolgok természetében rejlik, míg jóságunk és gonoszságunk földi ítéleteinktől függ. Az emberek – olyanok, amilyenek – hajlamosak más életének viszontagságairól beszélni, melyek erényeikből és bűneikből erednek, hogy élő példájukkal hatást gyakoroljanak másokra”
A Shírl-Ashara dinasztia „száműzötté” vált a Napcsászár ébredésekor és Shagír a mai napig a kegyvesztett az uralkodó szemében ezért eléggé érdekes, hogy Nadyss egyik leghatalmasabb szellemlényének felügyeletét egy shagíri dinasztiára bízzák.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Május 22. 18:03:55
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Kael a többiekkel reggelizik, és hinti a saját értelmezését rólam, egészségére. Igencsak ráérünk, ha én vagyok a téma. Milyen ostobaság is ez! Aki a másik tudtára akar adni valamit, menjen oda hozzá, mondja meg közvetlenül, az efféle üzengetés és taktikázás annyira sytisi. És zabálják a népek imádják a játékokat, a csatornák városán kívül is.

Másként megy itt a harcosok képzése, köszönhetően annak, hogy nincsenek túl sokan: fejet tágítanak, tiszteknek szánt stratégiát oktatnak, és csak aztán mennek ölre. Kétlem, hogy odahaza ezt hasonlóan kivitelezni lehetne, pedig ott sem bunkók teremnek.
A példabeszéd tetszik, lehet, nálunk kicsit érdesebben adnák elő, a választékos beszédnek van egy foka, ami után automatikusan jön a büdös abyrnossi cédula.
Nincs különösebb célom, csak vállat vonok:
- Másféle társaságra vágyom, megfeküdtéke a hasam az urak és a papok.
Amikor az uracs felbukkan, elhallgatok és kifejezéstelenül rábámulok, és csak akkor leszek újra élénkebb, amikor távozik.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Május 23. 22:27:00
(https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfa1/v/t1.0-9/10306631_890935417595077_3408975396587398545_n.jpg?oh=b23fbc7d2c76730a8d8a16accfe8e84f&oe=57B367A9&__gda__=1467952543_5d28ddcce508d5e0c4c1e0e922ea39e0):
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Elassor


A fényes Napkorong fejem felett állomásozik, amikor a hatalmas teknőskolosszus feje lebukik a víz alá, jelezvén azt, hogy itt az idő a hajó meglátogatására. Mire a "kikötőhöz" érek, amely az a hely, ahová akkor kötött ki a Kufár, amikor első ízben megláttuk a szigetet, a hajó már ott áll, és a szigeten tartózkodik Xao kapitány, aki éppen átveszi a Shoarral ház "ajándékát", tehát az ellátmányt, a legénység részére. Miközben nézem a hajót, az elmémben küzdenek egymással az ötletek és elméletek, illetve a gondolatok. Mindegyik a maga igazát akarja, így egy káosz uralkodik most ott, hol rendezetten kéne álniuk a dolgoknak. A többség afelől kíván meggyőzni, hogy amit csinálok, a legnagyobb ostobaság amelyet valaha megtehettem volna, és még megemlíteni ezt mások előtt, főképp a Kufár előtt egyszerűen a legroszabb lehetőségeim egyike.
Másrészt mégiscsak túl erős az elhatározottságom, hogy apró gondolatfoszlányok megrengethessék azt.
Így hát elindulok a hajó felé, és a kapitány hamar észre is vesz, és tréfásan rákérdez arra, mi okból kívánom a sziget kényelmét feláldozni a hajóért.
-Üdvözlöm uram! Azt ne mondja, hogy hiányzott a kabinja!
Arcomon egy jókedélyű mosoly jelenik meg.
- Pedig azt akartam. Már annyira hiányzott a vizen sodródó fa nyikorgása és a falakon is áthallattszódó horkolása valakinek, hogy muszály volt visszatérnem. - Bár meg kell vallanom, hogy ez utóbbi egy igen erös túlzás volt, mert az alvók szuszogását sosem hallottam. - Valójában pár holmiért jöttem, elsősorban.
"Legfőképpen a Kufár barátságáért... Mármint, bolond lennék a barátságáért felkeresnem őt, mert csak egy félkegyelmű gondolhat abban, hogy ósszebarátkozzon egy kereskedő szellemlénnyel. Sokkal inkább a támogatását és segítségét kívánom megszerezni."
Ezek után köszöntöm formailag, jelzéssel is a kapitányt, majd a hajó fedélzetére lépek, ahonnan első utam a raktérbe vezet, a Kufár szobájához.
Amint elnyel a hajó, megpillantom Osát, Xao kapitány gyermek segítőjét amint az állatokat, pontosabban a kovács szamarát etette, majd amikor hallotta, hogy hiába hívom a Kufárt a szobájából, felém fordul.
 -Uram, ott nincs senki – a kabin üres – A Kufár mindenhol ott van, és mindent hall –
Bár mondandóját már azt hiszem, hallottam korában, nincs benne újdonság, csupán annyi, hogy jelenleg a Kufár nem tartózkodik a szobájában.
- Igazad van, nincs ott senki, de ha mindent hall. - nézek felé kedvesen mosolyogva. - Azért így mégis személyesebb, mintha a fedélzeten kezdenék kiáltozni érte. - egy kaccsintás kíséretében fejezem be mondandómat, majd hamarosan már meg is jelenik a kereskedő a lépcsőn.
Szememet körbehordozom rajta, felmérem őt.
"Magas, akár délceg is lehetne, ha nem volna elhízva."
A Kufár hamarosan elküldeti Osát, hogy segítsen valamiben a kapitánynak, majd egyből a tárgyra térek. Miután elmondom kívánságom, "ahogy sejtettem, a kalmár nem akar majd önként és dalolva segíteni, meg kell próbálnom egy mérgező hálóba csalni."
- Értem én, nem is tudom, hogy miért is gondoltam azt, hogy tudna segíteni. - nézek a talaj felé. - Talán abból gondoltam, hogy olyan sok legendát mesélt a legénység, mikor ön sietett a megmentésükre. Persze busás jutalom fejében. Úgy véltem, hogy maga, mint a Kufár Szelleme igazán sok mindent meg tud csinálni, el tud intézni, mint szellem... Ugyebár? -  azért rákérdezek, nehogy megsértődjön valamin. -  mint szellem nem is lehet magának oly nehéz megtudnia a részleteket. Elvégre nem ez lenne az első nagy tett amit véghezvinne. Azonban, ha jól értettem, nem tud segíteni nekem. Elláthatom esetleg, egy kis úti tanáccsal? Most, Schiosihoróról jutott az eszembe. Úgy tudom, a célállomásunknak volt egy legendája, egy óriáskígyóról szólt, mely hatalmas volt és oly erős mint az a teknős kolosszus ott a sziget alatt. Ez a vizikígyó a városnál letelepedett, és rutinos életet élt, melyben sosem vállalt semmi kihívást, így mikor szembekerült azzal a teknőssel, már nem volt oly erős, mint egykor, nem tudta felvenni a versenyt a nála sokkal edzettebb riválisával. Remélem ez nem fog megtörténni ön alatt, de úgy hiszem, a nehéznek tűnő kihívásokat, melyeknek fizettsége is van, nem biztos, hogy megéri kényelmességből elutasítani. A berozsdásodott varázslatos acélkardnál még a vaspenge is hasznosabb. -  - válaszolom neki, kedves mosollyal, és apró biccentéssel
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Május 24. 19:42:47
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

-Ha rád tartozik, akkor úgyis meg fogod tudni – jelenti ki Kiina, miközben az eget bámulja. Hajnal pedig udvariasan teret enged, vagy csak odébb húzódik? De az tény, hogy nem zavarja meg a válogatást az asztalnál. Kael kést ragad, hogy lemészárolja az összegyűjtött reggelinek valót, melyet Hajnal továbbra is élénk figyelemmel kísér – mintha attól tartana, hogy sokkal rondább dolgok következnek, mint amikor egy kósza tű került Kael kezei közé.

Kiina figyeli, ahogy Kael megrágja a falatot, s közbe is veti

-Nekem beszélhetsz tele szájjal is, nem zavar – sürgeti meg burkoltan Kaelt
Kiina a hatásszünetre bólint

– így van. Van aki csak néz, de nem lát – ám a folytatással nem lehet túlzottan kibékülve, mert újabb kérdés fogalmazódik meg benne.
-Hogy elgondolkozzanak? S megmondanád, hogy például Darkor vagy Gorothas esetén mégis miről? Hiszen az egyik az üresség ura, melynél ha a fejedben úgy rajzanak a gondolatok, mint a tetvek, akkor az egyáltalán nem üres, s ezzel már disszonanciát keltesz. Az ideális bölcseik olyan nyálcsorgatós papok lehetnek, akik  nem is tudnak magukról.... Vagy a szánalom nélküli kegyetlenség esetén miről kell a híveknek elmélyülten gondolkodni a templom láttán? Hogy hova akasszanak fel még valakit a templom falán? - értetlenkedik kissé
- Amit meg a füstölő illatára és tekergőzésére mondasz, az lehet, hogy igaz, de a kérdésre nem válaszoltál – mi haszna van egy elhunytnak abból, ha füstölőt gyújtanak neki? - fordítja arcát Kael fele.
- S figyellek ám, és a második kérdésre sem adtál választ, csak olyat, amilyet én is tudok mondani, mint hogy a kard nem vágja meg magát. Beszélsz itt kerékről, meg kerékkötőkről, de arról nem, hogy ki vagy mi dönti el, hogy hova, milyen körülmények közé születik le egy-egy lélek. Véletlen? Vagy vannak szabályok? S milyen feltétele van a gazdag családba születésnek? Ha ezt megválaszoltad, akkor majd rátérhetünk a nemesekre is  ;D – Kael érzi, hogy Kiina nem üresfejű hőzöngő, hanem próbálja meglelni a válaszokat a látszólagos ellentmondásokra – de a ködös bölcseleteket nem tartja kielégítőnek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Május 24. 20:09:16
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hae Min Ji ránéz a homokba rajzolt rúnára
-Ez az igazság elég csúnyácska.
Fogja a botot, és több apró húzással ügyesen megszépíti azt.
-A részletek tálalása az, ami sokkal tetszetősebbé teszi, pedig a lényegén nem változtat semmit. Ráadásul ezen írásjegyet négyféle képen lehet leírni, s mind ugyanúgy helyes – és nem kizárt, hogy van még egy ötödik változat is. Ez mutatja, hogy az igazságnak több formája is van, csak a nézőpont más, de attól még mindenkinek lehet igaza, annak ellenére, hogy másképp festi le ugyanazt a helyzetet. Ennek fényében már nem is annyira érdekes, ami eddig annak tűnt...  :) - válaszolja halovány mosollyal.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Május 24. 21:44:35
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Hajnal,  Kiina és Kael


Ha egyszerre eszek és beszélek, mindkettőt el fogom rontani - mosolyog Kael, de folytatja, az újabb falat helyett.

Füstölő: az áhítat a fontos, a lélek épülésére - talán nem is ebben az életben.

Darkor esetén az üresség azt is jelenti, hogy nincs fájdalom, félelem, irigység. Nem tetszik, de jobb, mint beleőrülni ezekbe. Gorothas pedig annak a princípiuma, amikor valami fájdalmasat meg kell tenni, legyen hozzá erőnk. Az hallottam - mondd, ha nem igaz - hogy egy-egy keményebb télen a nadorok kiteszik az öregeket a hóba, hogy a többieknek legyen elég élelem tavaszig.
Ez Gorothas. Itt azonban sorra kerül egy katona, hogy legyen idejük megemészteni.


Azt viszont én nem tudom, hogy Zora abryssi megtestesülése, a Napcsászár miért enged ennek a két istennek is helyet, ráadásul ekkorát a birodalmában. Erre talán Lan tud mit mondani  - a szerzetes itt is elmosolyodik és a meditációs kert nagyjábóli irányába int -  ami aztán vagy tetszik neked és nekem, vagy nem. Nincs birtokunkban a kellő tudás, ráadásul lehet, hogy jobb is így nekünk.

Itt egy korty teát tüntet el és a következő pár mondatot lélegzetvétel nélkül mondja el, csupán Mortar említésekor rajzolja a tisztelet jelét a levegőbe.

Na és végül a szabályok.  Az istenek, de Mortar mindenképp, nem tárják elénk a teljes igazságot, nem teszik elénk a törvénykönyvet, hogy lapozgassunk, csupán néha tudjuk meg egy egy ítéletét, még ritkábban mwgmutat egy egy lapot a vaskos törvénykönyből.
Ennek két útja van: az egyiken én is megtettem pár lépést. Ez pedig az, hogy emlékezhetünk néhány elmúlt élenkre. Sőt. Az egyik élet, amit átéltem a következő Császár idejében történt.
A másik, mikor Mortar, de inkább valamelyik angyala megjelenik.  Abban a kevés esetbe,  amiről tudok, sőt, amiről azt hiszem, hogy eleget tudok, a küldöttek mindig is enigmatikusak voltak. Egy ízben csupán egy új szent szimbólumot égetett az áldozati láng az egyik felajánlásba. - itt Kael végigsimít signumán - ennek egyik üzenete az volt, hogy a rendházunk alapító apátja felkerekedett és új rendházat alapított.

Ilyen relevációkból tudjuk, hogy valamiféle célja van annak, miért nem zúdul nyakunkba a teljes tudás és hogy maga a keresése is közelebb visz hozzá.

A világi vagyonról van is egy ilyen példabeszéd, ha kívánjátok elmondhatom, csak hadd gondolkodjam kicsit a pontos szövegén.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Május 28. 19:12:25
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Sterrard távozása után tovább folyik az oktatás – immár a legyezőről.
-Szóval a legyező... Mint tudjuk a hölgyek ezzel fejezhetik ki tetszésüket a másik nem iránt, másfelől jelezi hordozójának társadalmi helyét. Abyrnossban egy nemes oda is magával viheti, ahová hagyományos fegyvereit nem, és hát nem mellékesen a mostani kánikulához hasonló alkalmakkor használható hűsítésre is. A harcban használható legyezőt általában könnyű megkülönböztetni ártalmatlanabb testvérétől. Lássuk hát őket sorban!
A Légió esetében egyetlen darabból álló, nem nyitható legyezőt használnak, amely elsősorban jelzések leadására szolgál és nem legyezésre. Ezek díszes, gyakran lakkozott, szimbólumokkal díszített eszközök, melyekkel katonai műveletek végrehajtását lehetett elindítani, vagy végrehajtatni, akárcsak egy zászlóval. Fém és lakkozott bambusz legtöbbször az alapanyaguk.
A városőrség kedvence pedig az állegyező. -Húzza ki ruhájának ráncai közül az említett darabot, és Vanina kezébe adja.
-Távolról ugyan hagyományos textilből készült összecsukott legyezőnek hat, de valójában egy fémből készült 30 centi hosszúságú fegyver, mellyel jókorát lehetett ütni, mintegy botként használva. Ez igen népszerű darab, mivel elegáns viseletnek számít. Ennek használatára fókuszálva megalakult egy kisebb harci iskola, melynek néhány fogására majd kitérünk délután.

S végül a tipikus harci legyező! -Húzza elő az utolsó bemutatott darabot  -Valóban legyező, mindössze a 8-10 fabordát - amely a legyezőfelületet tartja -, cserélték ki vasból készültre -Mutat ujjaival az említett részekre.
-Ezzel szintén lehet ütni összecsukott állapotban közelharcban, vagy kinyitva vágni a kiélezett végű bordákkal, továbbá jelzéseket adni, esetleg segítségével kánikulában enyhülést keresni. Megjegyezném, hogy egy páncélba öltözött légiós esetén ez cseppet sem jelentéktelen. A legyezőfelület továbbra is lakkozott papírból vagy selyemből készül, és díszíteni szokás. Természetesen nagyon ritkán használják a harci legyező ténylegesen csatákban, hiszen arra vannak más eszközök, de azért volt már néhány ilyen eset is. Fontos, hogy a legyezőt - ellentétben más fegyverekkel - a Birodalom területén nők is bárhol használhatják, így önvédelemben nekik is rendelkezésükre áll. Mivel nem sima legyezőkről van szó, hanem vasalt bordázatúról, amellyel valóban nagyot lehet ütni, sőt a nyelének vége gyakran egy masszív vasdarabban végződik! Tehát ne rázzuk a fejünket, hogy ezek az ütések a légynek sem ártanának! - szól rá az egyik vigyorgó katonára.
Rövid összefoglalója után a kiosztott darabok kézről kézre vándorolnak, hogy mindenki közelről megszemlélhesse ezeket a fegyvereket, és legyen valami elképzelése arról, hogy milyen ügyesség és csukló kell ezek használatához. Utána az oktatás konkrét példákkal rátér arra, hogy milyen helyzetben, hogyan szokás ezeket használni.


Spoiler: megjelenítés
a szöveg forrásának nagy része innen van: http://hagibal.blogspot.hu/2013/08/kulonleges-fegyverek-2-tesszen-harci.html (http://hagibal.blogspot.hu/2013/08/kulonleges-fegyverek-2-tesszen-harci.html)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Május 28. 19:14:17
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A Kufár meghallgatja Elassor válaszát, s megrázza a fejét
- Engem nem vonz a kihívás, rang, dicsőség vagy hírnév. És ismerem Mhus'saq történetét. S a fő tanulság az, hogy ne tegyem ellenségemmé Schiosihorót, hacsak nem óhajtok Mhus'saq sorsára jutni. Valamiért úgy érzem, hogy érdemes e tanácsot megfogadni, pláne, hogy a maga szavai, akár az üres fenekű vödrök, semmit nem érnek. Olyan súlytalan, mint a levegő, hiszen arannyal teli ládákat, vagy más mesés dolgokat sem hallottam, amivel fel akarná kelteni kíváncsiságom – s a busás jutalom nálam harminc dún gályát jelent tele pakolva nauri kelmével – abból viszont egyet sem látok. Így a válaszom az, hogy sok sikert a próbához, de nem érdekel. Viszont ha sikeresen túlélte a próbát, hajlandó vagyok 150 arqu-t fizetni azért, hogy elárulja – mi is volt a pontosan a próbatétel, és annak menete – válaszolja nyájasan.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Május 29. 20:38:09
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: „Hae Min Ji”
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Hae Min Ji úrnő ügyesen tér ki az egyenes válaszadás elől holmi kalligráfia okfejtéssel és az írásmód változatosságával próbál meg kitérni, ám mivel úgy érzem révbe értem a megfelelő időben megfelelő kérdéssel nem hagyom nagyon eltéríteni magam csak kérdezni akarok a válaszokat meg adja csak meg szépen illedelmesen a shagíri dinasztia gyöngyszeme mondhatnám úgy is, hogy a Shoarral Ház tengeri udvarházának „Ékköve”.

-   Lehet, hogy az igazságom eléggé csúnyácska és több módon is le lehet írni, hogy esszenciáját és ideáját kiteljesítse, ám ha szabad megjegyeznem tisztelettel az úrnő nem adott választ a kérdésemre és úgy érzem, a játéka válaszának kiüresítésére szolgál, mint a mennyei síkokon alá ereszkedő morád aki minél többet ad fel, hogy a végén maifesztálódni tudjon az árnyékvilágban…
„A kalligráfia megfelelő írásmódja nem jelent mást, mint hogy az ember ne írjon gondatlanul, bár ily módon írása nehézkes és merev lesz. Az embernek túl kell lépnie ezen, és el kell térnie a szabálytól. Ez az alapelv minden másra is vonatkozik.”

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Június 01. 19:32:44
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina Darkorra adott válaszra felhúzza egyik hófehér szemöldökét
-Szóval azt mondod, hogy ha valaki menthetetlen fizikailag vagy mentálisan, akkor nem megkönyörülnél rajta, és megadnád neki a kegyelemdöfést, hogy véget vess szenvedéseinek, hanem Darkor segítségével zöldséggé változtatod? - töprengve megdörzsöli az orrát
-Végül is a zöldség csak vegetál, és nincsenek érzései. Hiszen a szomorú fűzön kívül nincs sok boldogtalan növény. Például még nem hallottam depressziós sóskáról, vagy irigy körtéről  ;D Csakhogy így jó időre megreked a körforgásban, miközben semmit nem fejlődik...
Hogy a Hegyi Királyságban pedig milyen szokás dívik, azt majd úgyis meglátjuk – jelenleg sem alá támasztani sem megcáfolni nem tudom – túr bele ujjaival a hasán pihenő tálkába, és némi rizst kiemelve apró golyót formáz belőle. Kael azon szavaira, hogy kérdezze meg Lant, a mellvéden túlra pöcköli a golyócskát
-Lan arra nem képes egyértelmű választ adni, hogy mit evett reggelire – de azért szeretek próbálkozni – háta egyszer véletlenül megoszt velem valami maradandó bölcsességet.
Hajnal is közbeszól
-Nekem egyszer azt mondta egy sétáló szerzetes, hogy a Napcsászár azért nem írtja ki Gorothas szektáinak írmagját is, mert az általuk végbevitt kegyetlenkedés láttán összefognak a Birodalom lakói, és az egymással összefogó lelkeket nemesebbé teszik a megpróbáltatások, melyre a langyos biztonságban esély sem lenne. Mint az önfeláldozásra. Vagy valami ilyet mondott.
Kiina hümment egyet
-Hát ez alapján népeket kiirtó hadjáratok lennének a legideálisabbak ahhoz, hogy a lélek fejlődjön, mert a legnagyobb sötétben világít legjobban a lámpás? - kérdez vissza, de Hajnal csak vállat von.
-Honnan tudjam?
Ahogy Kael a szabályokra tér rá, Kiina elvigyorodik
-Végre egy pap, aki elismeri, hogy szinte semmit nem tud! Ilyet sem mindennap hallani! - kuncog elégedetten. Node az, hogy az egyik áldozati felajánlás azért égett meg olyan különlegesen, hogy új rendházat alapítson az apát – az nem az üzenet volt, hanem az következménye annak, hogy milyen magyarázatot találtak a jelenségre. Vicces lenne, ha kiderülne, hogy csak egy játékosabb szellem játszadozott a lángnyelvekkel, és emiatt alapítottak valahol máshol egy rendházat. Aztán kissé megkomolyodik, ahogy eszébe jut valami – Igaz, ez nem az első eset lenne.
Hajnal is közbeszól
– A vagyonról szóló példabeszéd engem érdekelne!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Június 06. 10:55:07
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

- Nem minden országban van a nőknek legyezője - mondom kérdezetlenül is, amikor a mester a kezembe adja a legyezőt. - Miracleában nincs meleg. Ha egy közrendű miracleai akar valamit egy férfitől, odamegy és megmondja. Van, aki ennél még egyenesebb és ágyékon markolhatja a férfit, akit kinézett. Mondjuk ezt inkább csak ünnepségeken láttam, és nem úri házakban. A nemeseink szokásait annyira nem ismerem.
Pedig elég ideig álltam szolgálatban a hazámban, hogy legyen némi fogalmam róla, de annyira be voltam zárva a saját világomba, hogy egész egyszerűen nem figyeltem meg, hogyan is zajlik a burkolt jelzés a mi nemes úrasszonyainknál.
Szokásaink tekintetében sarkítottam, harci eszköz bemutató van, nem hogyan ismerkedjünk a kövek hazájában előadás!
Nézelődve forgatom a legyezőt, eleinte én is a kétkedővel mosolygok, nem látok fenyegetést az eszközben, de aztán érdekes és fontos apróságokat tanulok. Például, hogy más nemzetek női is kibújhatnak így a fegyverviselési tilalom alól, és hogy harcos férfi kezében is felbukkanhat.
- Csatalegyező - ízlelem a szót, és hiába mondja el Tam, hogy ezt jobb komolyan venni, vigyorom tartós. Hihetetlen, mik vannak a világban! Furán áll a kezemben, szablyához szoktam, a legyező megkíván bizonyos halálos kecsességet, amire az istennek nem áll rá a csuklóm.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Június 09. 20:55:56
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hae Min Ji kedvesen elmosolyodik, amikor Lan a kérdés elkerüléséről beszél beszél, s pár másodpercig sokat tudóan hallgat, akárcsak a körülöttük zöldellő bokrok. Végül megszólal
- Örülök, hogy észrevette a szándékot - ám igencsak tapintatlan dolog ezek után is ragaszkodni ahhoz, hogy választ kapjunk olyasmire, amire észrevehetőleg nem kívántak válaszolni. S attól tartok, hogy több kérdés is megválaszolatlan marad, hacsak nincs az ingujjában a megfelelő okirat - int legyezőjével a fent nevezet ruhadarab fele.
- Sterrard úr a mesterével hagyta el hazáját - node ön miért csatlakozott hozzá? Nem az iskoláit fizető Házhoz kellene hűségesnek lennie? - vált témát, nehogy kényelmetlen hallgatásba fulladjon a társalgás.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Június 10. 11:43:27
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Kaelm Kiina és Hajnal

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina Darkorra adott válaszra felhúzza egyik hófehér szemöldökét
-Szóval azt mondod, hogy ha valaki menthetetlen fizikailag vagy mentálisan, akkor nem megkönyörülnél rajta, és megadnád neki a kegyelemdöfést, hogy véget vess szenvedéseinek, hanem Darkor segítségével zöldséggé változtatod? -Végül is a zöldség csak vegetál, és nincsenek érzései. Hiszen a szomorú fűzön kívül nincs sok boldogtalan növény. Például még nem hallottam depressziós sóskáról, vagy irigy körtéről  ;D Csakhogy így jó időre megreked a körforgásban, miközben semmit nem fejlődik...

Kael felemeli az evőpálcikát, de megrágja a falatot:
Megbocsáss, de Mortar papjaként milyen kegyelemdöfést nem adok én meg? - aztán elmosolyodik, mielőtt a jégvirágok kihajtanának - de a répa is elszárad, ha féreg rágja a gyökerét és tetű szívja a levelét. Darkor nem ezt ígéri, hanem az összes tehertől megszabadulást - AZTÁN a továbblépést. És ismét:én nem Darkor papja vagyok, hanem Mortar vezet.  itt a tisztelet jelét rajzolja a levegőbe.

-Lan arra nem képes egyértelmű választ adni, hogy mit evett reggelire – de azért szeretek próbálkozni – háta egyszer véletlenül megoszt velem valami maradandó bölcsességet.
- Nem képes vagy nem akar? Ami azt illeti, nem tudom miért utazol vele....

Hajnal is közbeszól
-Nekem egyszer azt mondta egy sétáló szerzetes, hogy a Napcsászár azért nem írtja ki Gorothas szektáinak írmagját is, mert az általuk végbevitt kegyetlenkedés láttán összefognak a Birodalom lakói, és az egymással összefogó lelkeket nemesebbé teszik a megpróbáltatások, melyre a langyos biztonságban esély sem lenne. Mint az önfeláldozásra. Vagy valami ilyet mondott.
Kiina hümment egyet
-Hát ez alapján népeket kiirtó hadjáratok lennének a legideálisabbak ahhoz, hogy a lélek fejlődjön, mert a legnagyobb sötétben világít legjobban a lámpás? - kérdez vissza, de Hajnal csak vállat von.
-Honnan tudjam?

Nem, a lámpás nem világít jobban, csak feltűnőbb. De sok halálnál sokan hullanának ki a rostán ez pedig nem elfogadható. Mégis, amíg a Napcsászár megmártózik Mortar misztériumában,
majd húsz esztendőig nem nyilvánítja ki a hatalmát, addig mégiscsak ez meg. Akárcsak tíz esztendőnként telente Shagír partjainál, mikor befagy a tenger.

-Végre egy pap, aki elismeri, hogy szinte semmit nem tud! Ilyet sem mindennap hallani! - kuncog elégedetten. Node az, hogy az egyik áldozati felajánlás azért égett meg olyan különlegesen, hogy új rendházat alapítson az apát – az nem az üzenet volt, hanem az következménye annak, hogy milyen magyarázatot találtak a jelenségre. Vicces lenne, ha kiderülne, hogy csak egy játékosabb szellem játszadozott a lángnyelvekkel, és emiatt alapítottak valahol máshol egy rendházat. Aztán kissé megkomolyodik, ahogy eszébe jut valami – Igaz, ez nem az első eset lenne.

Az arányok fontosak. Elég sokat tudok ahhoz, hogy ez milyen kevés a végtelenhez képest - de már nem is olyan kevés, az emberi elme határaihoz képest. - Majd elmosolyodik, ezúttal önmagán  - No és persze ott van a szerénység határa is.

Valóban szellem járt ott, csakhogy nem valami kósza mókamester, hanem Mortar egyik angyala. Az ilyesmit némi mágikus tudással ki lehet deríteni - a múltat vissza lehet nézni, igaz csak nem túl mélyen és ha nem elegendően erős akarattal kívánja valaki leplezni a jelenlétét.

Hajnal is közbeszól
– A vagyonról szóló példabeszéd engem érdekelne!
[/quote]

Amikor testünk meghal lelkünk - ismét - birtokába kerül eddigi életeink teljes tudásának és  még ezen túl is sok mindennek. Bizonyos szertartások ennek a tudásnak némely morzsáit juttatják hozzánk, amely tudás még nem túl sok egy halandó testnek és elmének.
Egy ilyen lélekutazáson volt az a nemesúr is, akit élet és halál között hoztak be egy sytisi kolostorunkba.
Nem a Mortar Könnye kolostorba, mert ez a Nyolcadik Napcsászár kettőszáznyolcadik évében történt. A nemesúr hetekig lebegett élet és halál között, majd mikor felépült eltávozott egy évre és egy napra.

Itt Kael tart egy kortynyi szünetet, hogy felmérje a hallgatóságot.
 
Ez idő alatt elrendezte ügyeit, vagyonát elosztogatta - igen, a rokonainak is - aztán visszatért a kolostorba, leborotváltatta a fejét és novíciusnak állt, de pár év alatt a kolostor kapuján kívül is híres bölcs lett belőle. Ő mondta egy kérdésre, hogy a vagyon olyan a léleknek, mint egy csónak a testnek. Elvihet helyekre, de vérbe és verejtékbe kerül. Ráadásul nem is mindenhová vihet el, sőt, a legtöbb helyre eljuthatsz gyalog is.
És ha hegyre visz az utad, nem viszed a csónakot a hátadon. Hova mennél hát ezzel a csónakkal, ha egyszer majd beleülsz?

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Június 10. 23:02:35
(https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfa1/v/t1.0-9/10306631_890935417595077_3408975396587398545_n.jpg?oh=b23fbc7d2c76730a8d8a16accfe8e84f&oe=57B367A9&__gda__=1467952543_5d28ddcce508d5e0c4c1e0e922ea39e0)
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Elassor

Mivel a szellem semmiképp sem kíván segíteni, attól tartom feleslegessé vált az egész tárgyalás.
- Én... Egy kívánságra gondoltam magától a Napcsászártól.
biccentek a kövér ember felé, majd elindulok a hajó felé, megfékezve gondolataimat, mert attól tartok, hogy az alatt, hogy mindent tud a hajón, az emberek gondolatait is kifürkészheti, így jobb híján igyekszem felvázolni az estémet, melyen vagy a szobában való ivás, vagy pedig valami kis apró előadás, talán szerenád van a gondolatbeli listámon...
Ha találkozom valakivel, köszönök neki, főleg ha a kapitányról lenne szó, és talán még beszélnék is vele keveset, de nem keresek fel senkit.
Csak akkor engedek, mikor már átléptem a szigetre.
"A jövő tehát megpecsételődött... Legyek még Sterrard... Mindenkinek jobb igy, aztán majd lesz valahogy. De jelen esetben felesleges kockáztatni, hiszen annak minden egyes lépése veszélyes, és ki tudja, megérném e az éjszakát, és az azt követő reggelt? Jobb meghalni ismeretlen nemesként, mint nincstelenként. Nem akarok meghalni, mert nem igazán éri meg, egy hatalmas teknős gyomrában várva a pusztulásra." győz meg "Sterrard", akinek szavaiban az igazság folyik.
Mellesleg. Semmiképp sem akarhatom, hogy a Napcsászár udvara utánanézzen nemességemnek"
Mivel délután van, úgy vélem, elsödleges érdekem gyakorolni a pengével, amit magamnál hordok, ezügyben megkeresem azt a katonát, akivel korábban a tegnapi napon volt szerencsém gyakorolni, amennyiben pedig nem sikerül a férfi megtalálása, az öregembert keresem meg, aki megmutatta nekem a lakrészemet
Ha nem találom azt az őrt, a mestert keresem fel, aki feltehetőleg ugyanott van, ahol hagytam legutóbbi találkozásunk során.  továbbra is a harcos nővel van, így csak gyorsan mondom, melyet szeretnék.
- Lan mester, tudja hol találom azt az őrt, aki segített engem a kardvívás útján?
 Majd pedig elindulok, hogy megtaláljam azt a férfit, akivel egy nappal korábban küzdöttünk. Ha megtalálom, felé lépek.
- Ha volna ideje, gyakorolhatnánk a közelharcot?
Azután, reményeim szerint gyakorlatozni fogunk.
- Lekötelezne, ha tudna mutatni pár trükköt hosszú kard használata közben
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Június 13. 20:36:41
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A Kufár öblös hangon felnevet, amikor Elassor a kívánságot említi.
-A próba jutalma az, hogy egy kívánságot teljesít a Napcsászár. Egyet. S erős a gyanúm, hogy az én óhajom erős hátránnyal indulna a próbát teljesítő személy óhajával szemben, nem igaz? :plotting: Ráadásul dörzsöltek is a Császári Titoknokok! Ha például szekérderéknyi kincset, palazzót és földet kérnék, azt feltehetőleg a szokott módon adnák meg – ráböknének a térkép egyik még meg nem rajzolt üres foltjára, s kijelentenék, hogy mostantól az a terület a kérelmezőt illeti meg. Amelyet persze a kérelmező úgy hódít meg, ahogy akar... - Vigyorodik el kárörvendően -Szóval sok szerencsét!

Felfele menet talán még a könnyű almabor, vagy az erősebb, dún vörösbor közt vacillál Elassor, hogy melyik is illik jobban majd az est hangulatához, amikor kilép a nyüzsgő fedélzetre. A kis pletykafészek – Osa, éppen Xaonak ecsetel valamit – mozdulatai alapján épp a frissen felgurított hordókkal kapcsolatban. Xao egy futó pillantást vet Elassor fele, de látni rajta, hogy bár jó eséllyel tudja, hogy Sterrard kit látogatott meg, de nem igazán érdekli. Az viszont kérdéses, hogy a Kufár vajon mennyit árul el neki a hajón történő eseményekből, bár Elassornak egyre nagyobb a gyanúja, hogy nem mindent...
-Remélem megtalálta az úr, amiért visszajött – szól Sterrard után a Kapitány, de ez inkább csak udvariassági formula volt – mivel láthatólag mással van elfoglalva.

Az ácsolt, nyikorgó deszkapallón a mólóra lesétálva Elassor talán kissé megkönnyebbül, ahogy a simára kopott kövezetre lép. A forró verőfényes déli nap erősen tűz, és a kövek felett remegésre készteti a levegőt. A mólón ácsorgó két katona arcáról patakokban folyik a víz, ahogy a vértekben feszítenek, de mozdulatlanul állnak. Az öreg szerzetes viszont már nincs sehol – aztán bambuszból készült napernyője festett papír árnyékolóját Elassor még megpillantja útban felfele a teknős, vagy ha jobban tetszik a domb oldalán húzódó úton felfele. Némileg megszaporázott léptekkel sikerül utolérni a felfele andalgó szerzetest – aki bal vállán nyugtatja a természetesen teknősmintás napernyőjét. Egy virágzó bokornál várja be Elassort, s a türelem jelét rójja ujjaival a levegőbe, ahogy a nemes mellé ér. A kérdésre a Xaónál már annyiszor látott módon túr a szakállába, aztán mély, dörmögő hangon válaszol.
-Nem szívesen javítom ki, de  Lan mester - az Ön mentise, a sétakertben van, és én nem tudom, hogy ő tudja-e hol van a keresett férfi. De az úrnak szerencséje van – én tudom, hogy hol találja – hajol meg éppen csak Elassor fele, s elindul felfele az úton
-Jöjjön, odavezetem! - teszi még hozzá. Út közben azért megjegyzi
-Kimerültnek tűnik. Lehet, hogy tanácsosabb volna inkább pihenéssel töltenie egy kis időt, és kerülni a nehéz ételeket és italokat ebben a melegben – szól, aztán nem beszél tovább, hanem Elassort odavezeti a kert kapujánál álló őrhöz, aki egy fa árnyékban támasztja a falat. Tam mester intésére odasiet, s gyors pillantást vet Elassorra.
-Wei, az úr gyakorolni kíván. Az őrséget átveszi Chon – a múlt  hétről amúgy is maradt még ácsorogni valója – közli Tam mester, mire az őr bólint, s elszalad – feltehetőleg szólni a váltásának. Tam mester int
-Na, akkor folytassuk az utat! - szól, és a kapun belépve a sétakert útjain indul meg. Pár méter után az egyik aprócska árnyékos tisztásnál áll meg. Több örökzöldnek hála kellemes illat tölti be a helyet, s  a leveleken átjutó szűrt fény sem éget annyira.
-Ez megfelelő lesz – jegyzi meg Tam mester, s a kapuőr Wei is futva tér vissza – kezében két gyakorló karddal. Az egyiket meghajolva átadja Sterrardnak, aztán a tisztás távolabbi részére vonul.
-A quaboai haránt-vágást javasolnám indulásnak mára – javasolja Tam mester, mire Wei biccent, majd int Elassornak, hogy támadjon... A következő órák fájdalmas leckéket tartogatnak Elassor számára – gyakorló kard ide-vagy oda, fájdalmas kék zúzódásokra tesz szert tőle kar és gyomortájékon. Az egyedüli eredménye az, hogy Wei az első összecsapás után megmutatta, hogy mit is takar a quaboai haránt-vágás, és hogyan lehet kivédeni. Utána pedig újra és újra gyakoroltatja Elassorral a támadást -mivel szerinte ha már tudja, hogyan kell támadni, milyen mozdulatokat lehet közben tenni, akkor sokkal könnyebben meg fogja érteni, hogy lehet azokat kivédeni, és milyen előjelei vannak. Így a gyakorlás menete az, hogy Elassor támad, Wei hárít, és jókorát oda-oda som a védtelenné vált testzónákra. Több óra és rengeteg folt után Elassor már majdnem minden második támadása megszorongatja Weit – aminek fő mutatója az, hogy nem támad vissza. Wei ekkor dönt úgy, hogy ideje Elassornak megtanulnia a védekezést is ez ellen a csel ellen. Némi instrukció után cserélnek, s bár ismét a gyakorló kard „boldogabbik” végén találja magát Elassor, de Wei támadásai már nem találnak oly nagy számban, mint a nap elején...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Június 14. 20:46:39
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Tam mester biccent Vanina fele, amikor arról esik szó, hogy Miracleában nem szokás legyezőt hordani.
-Igaz, de ott nem is tiltják a fegyverviselést, sőt! Akinek nincs fegyver az oldalán, az igencsak kapaszkodhat, hogy emberszámba vegyék.
Aztán valami eszébe juthat Tam mesternek
-Remélhetem, hogy a fa gyakorlófegyverek ellen nincs kifogása, mint az egyik régebbi miracleai vendégünknek? - Kérdi Vaninától
- Az úr igencsak nehezményezte a dolgot, s ragaszkodott az éles kardokhoz. Két ujját kellett visszavarrni, amikor egy csapás lecsúszott gyakorlás közben...

A legyezőt próbálgatva kiderül - bár megvan a súlya, azért egy rövid ólmos bottal egyszerűbb odacsapni, igaz – nem olyan elegáns. Vanina vigyorára Tam mester megjegyzi
–Ha már ez is vidámságot szül, mi lesz itt holnap, mikor a napernyővel ismerkedünk meg?   :)
- Holnap után meg a kissámlival? - röhög fel az egyik katona, mire Tam mester bólint
– Ha óhajtjátok... - feleli vidám szikrákkal a szemében, de a hangsúlya alapján nehéz eldönteni, hogy ezt tényleg komolyan gondolta-e?
-Akkor lássuk a gyakorlatban is, hogy működik ez! - áll fel, és egy hangos csattanással szétnyitja a legyezőt – felfedve a papírján tekergőző sárkányt. Kicsit legyezgeti magát, aztán belekezd egy sokkal kecsesebb termetre kitalált formagyakorlatba, bár a hegynyi szerzetes így sem vall szégyent. Néhány alapvető támadást – védekezést mutat így be, mely közelharci fogásokkal operál. Aztán int az egyik katonának
-Szúrás késsel alulról! - adja az utasítást, s lassan mutatják, hogy is kell hárítani a legyező segítségével. A következő óra semmi mással nem telik, mint hogy részletesen bemutatja Tam mester a legyező különféle fogásait. Végezetül int eddigi gyakorló partnerének, s az gyakorló kést rántva Tam mesterre támad. Több támadás és ellentámadás után végül Tam mester egy csuklóra mért ütéssel lefegyverzi a támadóját. Kissé kifújja magát, aztán Vaninára néz
-Nos, hölgyem, kipróbálja magát? - kérdi – s intésre egy gyakorló kardot nyújt Vanina fele az egyik vigyorgó katona.
-Azért remélhetem, hogy csak módjával törli fel velem a tisztás füvét? - kérdezi Tam mester vidáman

A nap az oktatással csak úgy repül, s egy könnyű ebéd után – melyen majd minden vendég részt vesz – a délután ugyanolyan gyorsan suhan el, mint a délelőtt. A nap eseménye valójába az, amikor a teknős megpihen, s a Kufár egy gyertyaégésnyi időre kiköt a mólónál, hogy friss vizet s ételt vegyenek a fedélzetre. A gyakorlásban ekkor egy rizsfövésnyi szünet áll be, mivel Tam mester saját maga felügyeli a berakodást a Kufárr. Ezt használja ki Sterrard is, amikor rövid időre visszamegy valamiért a hajóra, s nem sokkal később visszatér, hogy Tam mestert beérve külön oktatót kérjen. A kérés teljesítése után Tam mester visszatér, és tovább folytatja a gyakorlatok felügyeletét.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Június 16. 19:26:39
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

-Hogy miért utazok Lannal? - kérdez vissza Kiina – Mert közös célja van az utazásunknak, és külön-külön nehezebb lenne – válaszolja Kaelnak
Ez után végighallgatja Kael válaszát, melyben a történelmen kívüli korról beszél, ám nem várja meg, míg befejezei, hanem a szavába vágva kijavítja az esztendők számát
-Huszonegy... - aztán elhallgat, s hallgatja tovább. Amint Kael elhallgat, felkönyököl a mellvéden, s cinkos mosollyal megszólal
-Ha jól hallottam, rostát emlegettél, és elgondolkoztam, hogy ez volna-e a legmegfelelőbb szó. Hiszen a rosta feladata az, hogy általa megmérettessen valami, kiválogassa az értéket az értéktelentől. A fenti példánál pedig ha túl nagyok a lukak, a rostálást végző, pontosabban készítő az, akinek baj van az értékítéletével? Erre akartál kilyukadni? S ebben az esetben hogy adod a tudtára, hogy meg is értse a kifogásodat a rostálással kapcsolatban? Vagy ilyenkor imával fordulsz istenedhez, s Mortar veszi fel a hívők kérésére a hírvivő szerepét? - érdeklődik

- A szerénység? - kérdezi Kiina – Ha valakit joggal megdicsérek azért, amit tud, vagy csinál – s az a válasz, hogy semmiség volt, vagy azt sugallja, hogy bárki utána tudná csinálni – az már-már hazugság. Hiszen aki szerénykedik, az letagadja az eredményeibe fektetett munkát! - szóval én nem tartom feltétlenül jó tulajdonságnak... - fejti ki a véleményét. Hajnal inkább csak csendben figyeli az eseményeket - nem szól bele igazán a társalgásba.

- A másik kérdésem az lenne, hogy szerinted lesz egy szellemből Mortar angyala? Mert biztos nem felfogadták, mint egy kardot. A többi lehetőség pedig nem feltétlenül vidám... - pislant várakozólag Kaelre.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Június 17. 21:41:48
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: „Hae Min Ji”
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Hae Min Ji kimondottan is elzárkózik a válaszadástól és megpróbál csavarni a beszélgetés folyamán ám nem hagyom magam és inkább tapintatos bölcselettel válaszolok.

-   Azt mondják, ha belelátnánk az emberek szívébe, belebetegednénk. Ha az ember beteg, vagy nehézségei támadnak, régi barátai és ismerősei közül sokan gyávákká válnak. Ha valakit szerencsétlenség ér, az legyen a legfontosabb, hogy érdeklődjünk utána, látogassuk meg küldjünk neki ajándékot. Egész életünkön át, soha se feledkezzünk meg arról, aki szívességet tett nekünk.
Az ilyen esetek láthatóvá teszik, hogy odafigyelünk másokra. Sok olyan ember van a világon, aki másokra hagyatkozik, amikor nehézségei támadnak, de utána soha többé nem gondol rájuk.
Nos a hűség furcsa egy dolog és a csatlós által bejárt út is…..
Szóma nagyúr családfája a legművészibb alkotás volt Shagírban. Egyik aszályos évben, amikor váratlanul tűz ütött ki a kastélyában, és az épület porrá égett, Szóma nagyúr azt mondta: „Nem sajnálom a házat, a bútorokat, még akkor sem ha az utolsó darabig porrá ég minden, hiszen később mindent pótolni lehet. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam kihozni a családfámat, amely családom legféltettebb kincse.”
Állt a szolgálatában egy csatlós, aki ezt mondta: „Bemegyek és kihozom.” Szóma nagyúr és a többiek nevettek, és azt mondták: „A házat már elborították a lángok, hogyan fogod kihozni?”
Ez az ember soha nem fecsegett sokat, soha nem volt különösebben hasznos, de a dolgokat mindig az elejétől a végéig elvégezte, és kísérőként, utazóként szolgált. Ekkor ezt mondta: „Soha nem voltam igazán uram hasznára, mert olyan gondatlan vagyok, de abban a tudatban éltem, hogy egyszer hasznomat veszi majd. Úgy tűnik ennek is elérkezett az ideje.” és belevetette magát a lángokba.
Miután a lángokat eloltották, a nagyúr így szólt: „Keressétek meg a maradványait. Milyen kár érte!” Mindent átkutattak, végül megtalálták a megégett holttestet a kertben, a hálónegyed mellett. Amikor megfordították, vér ömlött ki a gyomrából. A férfi felvágta a hasát, és a családfát oda rejtette, így az egyáltalán nem sérült meg. Attól fogva „Véres családfának” nevezték.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Június 20. 18:10:32
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

-Hogy miért utazok Lannal? - kérdez vissza Kiina – Mert közös célja van az utazásunknak, és külön-külön nehezebb lenne – válaszolja Kaelnak

A szerzetes féloldalasan elmosolyodik:
Majd el ne felejtsem megkérdezni, mi is az közös cél és miért épp NaoNeo.  - néz merőn Kiina szemébe, de pár szívdobbanás után felcsippent egy darabka sonkát és almát, mintegy elvonulást kínálva.

Az interregnumokról:
Egy esztendő a merítkezés, a foganás és az anyaméh. Aztán húsz esztendő a rejtőzködésé.

-Ha jól hallottam, rostát emlegettél, és elgondolkoztam, hogy ez volna-e a legmegfelelőbb szó. Hiszen a rosta feladata az, hogy általa megmérettessen valami, kiválogassa az értéket az értéktelentől. A fenti példánál pedig ha túl nagyok a lukak, a rostálást végző, pontosabban készítő az, akinek baj van az értékítéletével? Erre akartál kilyukadni? S ebben az esetben hogy adod a tudtára, hogy meg is értse a kifogásodat a rostálással kapcsolatban? Vagy ilyenkor imával fordulsz istenedhez, s Mortar veszi fel a hívők kérésére a hírvivő szerepét? - érdeklődik

Ha már az árnyékvilág tökéletlen hasonlatinál maradunk, a rosta alatt van egy edény, oda esnek a még nem elég nagy darabok. Ott aztán növekedhetnek tovább. Az elég nagyok fennmaradnak.

De van, ami a földre esik az edény mellé, főleg ha túl sokat rakna a történelem a rostára és túl erősen rázná. Valamennyit fel tudunk szedni, Mortar kisebb-nagyobb segítségével. HOl elég a puszta emberi akarat, hol kis segítséggel, hol a pap csupán megnyitja magát az isteni hatalom csatornájaképpen - aztán Kael végiggondolja pár mondattal előre a beszélgetést, hogy szót ejtsen-e azokról a dolgokról, amelyek akár el is ragadják a lelkeket, mint madarak a magot a rostáról... Aztán - bár ki nem tér - de hagyja, hátha elsikkad a kérdés.

A szerénységről csak annyit mond: Meglehet.

- A másik kérdésem az lenne, hogy szerinted lesz egy szellemből Mortar angyala? Mert biztos nem felfogadták, mint egy kardot. A többi lehetőség pedig nem feltétlenül vidám... - pislant várakozólag Kaelre.

Hogyan lesz egy szellem egy hal szelleme? Ahogy az eső a forrás vizévé válik. majd a folyó vizévé, fa nedvévé netán egy vándor teájává. Végül aztán megint esővé... És a szellemek is születnek néha.
A Zorawa szerzetesei ismerik a teremtésük lehetőségét is - az Őrzők születnek így.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Június 22. 12:25:32
(https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xfa1/v/t1.0-9/10306631_890935417595077_3408975396587398545_n.jpg?oh=b23fbc7d2c76730a8d8a16accfe8e84f&oe=57B367A9&__gda__=1467952543_5d28ddcce508d5e0c4c1e0e922ea39e0)

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Elassor

-A próba jutalma az, hogy egy kívánságot teljesít a Napcsászár. Egyet. S erős a gyanúm, hogy az én óhajom erős hátránnyal indulna a próbát teljesítő személy óhajával szemben, nem igaz? Ráadásul dörzsöltek is a Császári Titoknokok! Ha például szekérderéknyi kincset, palazzót és földet kérnék, azt feltehetőleg a szokott módon adnák meg – ráböknének a térkép egyik még meg nem rajzolt üres foltjára, s kijelentenék, hogy mostantól az a terület a kérelmezőt illeti meg. Amelyet persze a kérelmező úgy hódít meg, ahogy akar... Szóval sok szerencsét!
A Kufár folytatja a fölényes, bár természetesen jogos magatartását, mely kissé dühít, de nem is igazán számítottam a segítségére, igazat megvallva csak meg akartam próbálni rá beszélni, nem volt a fejembe semmiféle naiv és álmodozó kép a segítőkészségét illetően. Ez van.

- Értem, nos, ahogy gondolja. Bár egy flottával igazán jól lenne magának, úgy vélem. - jegyzem meg komolytalanul, - Biztosan tágasabb lenne magának mint csupán a Kufár fedélzete. Megbocsásson, azt hiszem mennem kell.

Majd meghajtom a fejemet, és elindulok kifelé, közben dúdolgatva, nehogy a Kufár esetleg elolvassa gondolataimat. A túloldalon, a szigeten folytatom az elmélkedést. "Ezt komolytalannak szántam, mintegy kedves megjegyzésként, bár szavaimnak értelme is van... Ha esetleg gyarmatosítani tudnánk azt a területet a Napcsászár zászlajával, azon címszó alatt hogy behódoltatjuk azt a szigetet neki, még akár lehet adna is egy flottát. Amely azután jóbarátunk kezébe kerülne.... Biztos jobb lehet húsz hajót irányitani, mintsem egyet. " töröm a fejemet valami ideális megoldáson, de pihentetem az ügyet."
A kapitány Osával társalog, majd rám néz mikor megjelenek, a kapitány a maga módján köszön is nekem.
-Remélem megtalálta az úr, amiért visszajött
A kapitány megjegyzésére megpaskolom ruhám alatt fekvő kis könyvet, odalépek hozzá, tekintetem ráesik Osára, majd vissza a kapitányra.

- Igen, Xao kapitány, - biccentek a felé a fejemmel, - Bár nem találtam meg mindent amit szerettem volna. Mit gondol kapitány, milyen lehet... egy flottával szelni a habokat az ismeretlen vizeken? Hogyha esetleg a Napcsászár engedélyezne számomra egy kisebb expediciót, mit válaszolna, elfogadna esetleg egy meghívást? Én nem igazán tudom hogy kellene vezetni öt vagy akár húsz hajót. - mondom álmodozóan. - Ha engedélyeznék hogy behódoltathassam hazámat koronája csillogó ékkövei közé. Elnézését kérem, csak elgondolkoztam. Tudja, mégis hogy kérhetnék akármit is magától a fennséges Napcsászártól? - mondom kissé zavarttá vált arccal. - De ha mégis engedélyezne egy ilyen expediciót a dicsőséges Napcsászár, a Birodalom Fényességes Uralkodója, elfogadná kérésem?

Majd Osára emelem tekintetemet.

- Remélem, hölgyem, jól telik a napja. - Kapitány uram! - Elrabolhatom Osát egy pillanatra? - mondom a lányra, majd a kapitányra tekintve egy ártatlan és kedves mosollyal.

Amennyiben megengedi, kicsit arrébb húzódunk, itt továbbra is kedvesen beszélek vele.
- Megkérhetlek esetleg valamire? Ha esetleg a Kufárnak lenne valami üzenete számomra, felkeresnél majd? - tekintetem bizalmat sugároz felé. - A kapitánynak a hajón kell lennie, így te vagy az akiben megbízhatok egy ilyen ügyben.

A túloldalon felkeresem Tam mestert, azonban valami kavar volt a fejemben, így véltelenül Lanként szólítottam meg. (Tam mester betűszínét átjavítottam a hozzászólásaimra narancsszínűre)
 -Nem szívesen javítom ki, de  Lan mester - az Ön mentise, a sétakertben van, és én nem tudom, hogy ő tudja-e hol van a keresett férfi. De az úrnak szerencséje van – én tudom, hogy hol találja
Amint megjegyzi, hirtelen rám szakad az ég, legalábbis az elmémre, és legszívesebben megmarkolnám a fejemet, és beleütném valamibe, de azért van mégis egy kis mentségem.

- Elnézését kérem, Tam mester, még mindig van egy kis kavarodás a fejemben... A tegnapi napom nem úgy alakult ahogy terveztem. - közben végigsimítottam kezemet a tarkómon - Remek, remek..., megtisztelne ha elkísérne hozzá.

Jöjjön, odavezetem! - majd később hozzáfűzi - Kimerültnek tűnik. Lehet, hogy tanácsosabb volna inkább piihenéssel töltenie egy kis időt, és kerülni a nehéz ételeket és italokat ebben a melegben
Majd hamarosan találkozom is a férfival, aki éppenséggel őrt áll. "Remek, akkor most nem fogunk tudni gyakorolni" fut át az agyamon, de hamarosan már el is intézi az öregember.
-Wei, az úr gyakorolni kíván. Az őrséget átveszi Chon – a katona bólint majd azonnal, egyenletesen futva el is megy. -Na, akkor folytassuk az utat! - lenyűgöz Tam mester egyszerű kéréseibe belefont parancsok. "Igencsak tetszett ahogy csinálta." ismerem el.
Wei. Próbálom belevésni a fejembe a nevet, hogy legközelebb ne kelljen Tam mester összeköttetését használnom, hanem én magam tudjam megtalálni őt. Végül elvezet egy tisztásra, ahol a fény csak szórtan süt be.
-Ez megfelelő lesz – ebben a pillanatban jelenik meg a "fegyvermesterem" is, akivel gyakorolni fogok. Két karddal jött vissza, és az egyiket odanyújtja felém, rögtön látom hogy nem éles a penge. "Kiváló, nem akarok darabokba aludni ma" -A quaboai haránt-vágást javasolnám indulásnak mára - fejezi be az intéző.
Bólintok, bár nem ismerem tökéletesen. És azután elkezdődik a gyakorlás.
Hálás is voltam a gyakorlókardért, mert a gyakorlás felénél már majdnem kifulladtam, de úgy tűnt az volt a holtpont a gyakorlás során, mert egyre inkább tért vissza az erőm, ahogy láttam, hogy van értelme és egyre többet védek ki, majd sikerül a végén már sikerül annyira elsajátítanom a quaboai harántvágást, hogy pengémmel már majdnem el is érem az őrt, aki már ugyanolyan gyakran szorul védekezésre, mint amennyi ideje van válaszcsapásra, hogy megrengesse gyomromat vagy megcsapja a karomat.
Azután fordul a kocka, mármint a sor, és én leszek a védekező, és megint egyre több zúzódás-féle keletkezett bizonyosan rajtam, de egy idő után már ezt is sikerült elsajátítanom, bár már jócskán megfáradtam, a lendület és lelkesedés miatt még nem szeretném abbahagyni. Mikor már sikerül elsajátítanom a védekezést is, akkor megszólalok.

- Wei, tudnál mutatni valamilyen, ehhez hasonló mozdulatot? - de aztán hirtelen a hasam felsikolt a szavaim ellen. - Mármint, inkább valami olyasmi mozdulatsort most, mit este és reggel lehet magányosan gyakorolni. 

Azután, kissé megrokkantnak érzem magamat, ezért sétálgatok a kertekben, nem hagyom ki a mágikus oszlopok megvizsgálását, alaposan végigmérem azokat, majd gyönyörködöm a virágokban, meg a tengerben, illetve teszek egy kis kitérőt, hogy a hatalmas teknőst közelebbről is megnézhessem.
"Csodálatos bestia... Vajon mennyire tartják az uralmuk alatt ezt a hatalmas fenevadat, melyik egymaga le tudná rombolni a Napcsászár palotáját. Nem tud fellázadni? Remélem nem. Nem szeretnék a közelben lenni mikor az megtörténik."
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Június 23. 18:07:53
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina felkacag, amikor Kael megemlíti az úti célt.
-Az, ki elárulta, hogy hova tart – feltehetőleg el fogja árulni az okát is – tér ki az egyenes válasz elől.

Ahogy az edény mellé hulló magról is szó esik, Kiina megrázza a fejét
-Nagy bolondság az, ha az edény körül nincs vászon, hogy a lehullott szemeket ne a földbe tapossák. S az is kérdéses, hogy ki szabta kicsire a rostát és az edény száját... - vélekedik.

Viszont amikor Kael a szellemek teremtéséről s születéséről beszél, Kiina töprengve hümmög.
-A legtöbb szellemmel nincs dolga az embernek – ritkán találkoznak. Ám amelyeket teremtenek – azok minden esetben magukon viselik alkotóik keze nyomát. S ezen kézjegy a legtöbb esetben hátrányosan érint bizonyos embercsoportokat – válaszolja. Kaelnak van egy olyan érzése, hogy Kiinának vannak fenntartásai a teremtett szellemekkel kapcsolatban. Viszont a kérdésekből nem fogy ki – s most mintha próbára akarná tenni Kaelt makacsság terén – mert akárhányszor próbálkozna Kael kimondani a társalgás végszavát – Kiina mindig újabb kérdéssel, vagy végszóval nyújtja a beszélgetést.
A délelőttből lassan dél válik, s néhány cseléd a konyháról lepakolja a reggeli maradékát, hogy utána ráérősen megterítsenek az ebédhez. Hajnal már jóval ebéd előtt elunta a szócséplés hallgatását, és valamerre távozott az épületbe. Tiszta terítő, kézzel festett porcelán csészék, új evőpálcikák kerülnek a helyükre. A nap ráérősen telik, s egy könnyű ebéd után – melyen majd minden vendég részt vesz – a délután ugyanolyan tötymörgősen és békésen folytatódik. A nap eseménye valójába az, amikor a teknős megpihen, s a Kufár egy gyertyaégésnyi időre kiköt a mólónál, hogy friss vizet s ételt vegyenek a fedélzetre. Ezt használja ki Sterrard is, amikor rövid időre visszamegy valamiért a hajóra. Hogy aztán az ott hagyott ingóságai közt kereste mérgezése okozóját, vagy más célból látogatott vissza, azt nem lehet tudni. Kiinával a beszélgetés megszakítása legkésőbb ebédnél történik meg, ha Kael addig állja a sarat. Szerencséjére Kiina délutánra más programot talált magának – a sétakertet járja be szinte növénytől növényig haladva.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Június 26. 19:35:13
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hae Min Ji meghallgatja a példabeszédet, s fejét kissé meghajtva válaszol
-Egy mentisnek sokkal jobban kell tudnia, hogy mily veszélyekkel jár belelesni valaki titkaiba, mint egy olyan nőnek, aki nem ért ehhez - ismeri el, s tér ki bármiféle válasz adása nélkül.Végül a példabeszéd végén feláll a sarkairól
-A Napcsászár ege alatt több a különös történet, mint amennyit egy élet alatt meg lehet ismerni, de minden Napcsászár törekszik rá. Állítólag ezért élnek a Napcsászárok ilyen sokáig – válaszolja, s suhogó selyemruhájában lassan elindul a sétakert egyik ösvényén, hogy ha akar, Lan csatlakozzon hozzá.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Június 27. 19:50:48
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Felkapom a fejem: volt korábbi miracleai vendégük?
- Ki volt az? - nem mintha ismernék mindenkit, aki elhagyja a hazám földjét.
Jó a fa, bólintok, hogy megfelelő.
Kezdem megkedvelni Tam mestert. Van humora, és ez fontos. Ért a harchoz, a ritka fegyverekhez, és nem csak szóban, hanem tettben is megmutatja szakértelmét. Aztán úgy tanít, hogy nem üvölt, nem alázza meg a katonákat, mégis kivívja a tiszteletet. Sokan tanulhatnának ebből a módszerből. Jobb légkört teremt, nagyobb összetartást eredményez, és erőt ad a fegyveresnek, nem erőt vesz el tőlük.
Mada is a jók közé tartozik. Hálás lehetek, hogy az ő keze alá kerültem, nem valamely nagyhangú, durva faszfejhez, aki lehet, hogy vehemenciában és erőben eszményt ér, de érdességéről minden finomság és részlet lepereg. Az ilyen nagyszavúak teremtik meg épem közhelyét kicsi észről, zsoldért vehető kardról, izom alapú szolgálatról.
Gyakorlásra hívnak, benne vagyok. Vigyorgok, nem célom erőt fitogtatni, sem bárkit végigkenni a gyepen. No meg meglepetések is érhetnek, és a végén én leszek az, akit két vállra fektetnek.

A napot Tammal és embereivel töltöm. A vacsorát már Kiinával és Hajnallal tervezem eltölteni, és mielőtt elköszönök a mestertől, megjegyzem neki:
- Ilyen kiképzőt kívánok mindenkinek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Július 01. 19:16:47
Kael Lacrymatis

(http://kepfeltoltes.hu/thumb/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg) (http://kepfeltoltes.hu/view/141202/gazoldpic_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina az úticéljával kapcsolatban titkolózik, Kael meg a démonok kérdését kerülgeti, de mikor aztán Hajnal ráun a szócséplésre, onnantól már
bátrabban célozgat rájuk, mondván  a gazda annak is örül, hogy a rostát és a tekenőt nem vitte el a markoláb....
 
Más kérdés elől nem tér ki, tudásához mérten válaszolgat rá.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Július 03. 17:15:47
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Elassor bár távoztában még említést tesz holmi flottáról, van egy olyan érzése, hogy nem ez lehet a Kufár titkolt vágya, mivel a nagydarab férfi arcán semmiféle érdeklődés nem mutatkozik ennek hallatán.

A fedélzeten válaszul Xao kérdésére, Elassor megpaskolgatja az oldalát, aztán kérdést intéz a kapitányhoz, melyre a kapitány nem egyből ad választ, hanem elgondolkodva megfontolja a kérdést, s csak utána válaszol

-Szerintem hideg. Pár évvel ezelőtt volt szerencsénk a Gorg partszakasz magasságáig eljutnunk, s a Kufár belefagyott a vízbe. Olyan hideg volt, hogy a fedélzeten megfagyott a rum a hordóban. A rumot utána apróra törtük, és édes tésztatölcsérben eladtuk a Gorgoknak. Utána kapták fel állítólag ezt a különlegességet Queboában is... De a kérdésre visszatérve – én inkább kereskedő vagyok – nem hódító. Így felfedező útra szívesen megyek, hódításra nem – felei Elassornak, s arra a kérdésre, hogy elengedi-e Osát, a szabadság rúnáját rója a levegőbe.

Pár lépéssel odébb Osa ráfüggeszti Elassorra fekete szemeit, és udvariasan hallgatja, hogy mit szeretne tőle Elassor.  A végén biccent, így ezzel a feje búbján lófarokba összefogott haja is szinte vele együtt bólogat.

-Természetesen, ha a Kufár üzenni akar, eljuttatom önhöz – rajzolja az engedelmesség rúnáját a levegőbe.

A parton Tam mester csak elmosolyodik Elassor szabadkozására.

-Semmi gond, ha óhajtja, ezentúl én is hallgatok a Lan mester névre, de úgy vélem, ez okozna némi kavarodást, ha mindketten ott vagyunk - Mosolyodik el, és megindul felfele az emelkedőn.

Úgy tűnik, hogy Tam mesternek nem azért engedelmeskednek a katonák, mert rangban felettük áll, hanem mert tisztelik. Minden esetre a gyakorlás kezdetét vette, hogy aztán a gyakorló kardok csattogása töltse meg a tisztást. Pár órával és több zúzódás után a gyakorlás végén arra a kérdésre, hogy van-e egyedül is gyakorolható mozdulatsor – Wei biccent.
-A harc gyakorlásához nem kell ellenfél. Ha az ember tökéletesen hajtja végre a mozdulatokat, akkor már mindegy, hogy van-e vagy sem ellenfelünk – aztán némi tűnődés után hozzáteszi
-Talán az Alvó zsoldost tudnám javasolni – ezzel kell kezdeni, s hamis biztonságérzetet kelt az ellenfélben, aki emiatt hibázni fog – kezd bele szakaszosan a lassúnak tűnő mozdulatsorokba, hogy Elassor is le tudja másolni.
 Gyakorlás végeztével a séta a kertben üdítőleg hat – de valahogy a megnyúlt árnyékok miatt újabb, kissé szomorkás arcát fedi fel a sétakert – Emlékeztetve Elassort arra, hogy  ha nem tesz valamit, akkor hamarosan ő is elmúlik az egyik nap végén...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Július 05. 19:19:24
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az ebéd viszonylag csendesen telik, jórészt csak a festett porcelán csészékhez ütődő pálcikák hangja hallatszik – még Kiina is csendben van – bár ahogy a rizses tálkája mintáját nézegeti, szinte biztos, hogy hamarosan száznyi új kérdéssel fogja elárasztani környezetét. Rashu mester mellette már ismeri Kiina beszédes oldalát, így ő gondosan ügyel arra, nehogy véletlenül akár csak szóba elegyedjen vele, s inkább csendben marad. Haren pedig jó szokásához híven nem is vesz részt az ebéden, de Hajnal helyette is megpúpozza a csészéjét, és annak tartalmát fogyasztja rendületlenül, s rangjához illőn próbálja minél kevésbé felhívni magára a figyelmet. A többiek – Nisha láthatólag gyakorlást szakított meg az ebéd kedvéért, ahogy a kimelegedett Sterrard is.

Az ebéd utáni meleg, s az ébren töltött éjszaka egyaránt sziesztára csábít – melyhez a Kael rendelkezésére bocsátott szoba sötétítő spalettája és a behúzható tolóajtó ideális körülményeket teremt. Nem is kell igazából erőlködni, hogy a pihentető álom utolérje Kaelt – rizsfövésnyi időn belül sikerül elaludnia.

A nap már hanyatlóban van, mire felébred – a tolóajtó kinyitása után narancs fény ömlik be a szobácskába, ahogy a távoli horizonton lassan a tengerbe fúl a nap. Kitekintve, az erkélyen át látni, hogy a sétakert új hangulattal kedveskedik - megnyúlt árnyékai a békés elmúlást idézik – mely Sterrardhoz is egyre közelebb kerül... Kaelnak szerencséje van – még nincs senki, aki éppen használná a fürdőt, így nyugodtan meg is tisztálkodhat vacsora előtt.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Július 06. 12:09:56
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap, ebéd
Résztvevők: Sterrard úr és Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Ebéd után Kael lehetőséget hagy Lannak, ha beszélni akarna vele, majd Sterrard úr mellé sodródik:
- Vacsora után ismét a szentélyben leszek.

Az ebéd után pár órát alvással majd tisztálkodással tölti, aztán rendszerezi a szentségtartója tartalmát.
Végül a társaság keresésére indul, talán még elcsíp valakit a gyakorlótéren.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Július 06. 23:40:52
(https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xlf1/v/t1.0-9/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n.jpg?oh=2f3e10b99c83fbb724d8717f4320c241&oe=57ED46A5&__gda__=1478461246_4edac76d820c35c1b8c144d8e1624750)
((kicsit módosítottam a képet, a hosszú vándorlás utáni megborotválkozás miatt - csak jobb))


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Elassor

Úgy tűnik, csupán Osa mutatkozik a hajón nem elutasítónak, melyet valamilyen szinten megnyugtatónak érzek, bár ennek okát semmiképp sem tudnám megmondani. Talán az, hogy legalább ő azt tenné, amit szeretnék tőle, hogy megtegyen.
Korábban ugyanis, mind a Kufár, mind a kapitány, hogy is mondjam, csalódást okozott számomra. Xao kapitánytól elbúcsúzandó fejemmel úriasan biccentettem felé, egy akkora főhajtással, amelyet még éppen észre tud venni az emberi szem.
- Értem a szavait, ezenfelül valamennyire igazat is kell, hogy adjam magának. A hideget illetően. Bár a rum nem fagyna meg.
"Bár attól tartok a második része amely a gorkokról szólt és a tésztaleveles rumról. Bár nem ez lenne a legfurcsább története a Kufárnak, és a különleges utassal a fedélzeten akár még valóra is válhattak ezek"
Ezután érkezek el Osához, aki mutat hajlandóságot a közreműködésre, majd tisztelettudóan írja az oly sokszor látott jelet a levegőbe.
-Köszönöm, Osa, menj vissza nyugodtan a dolgodra. - kedves mosollyal díszítem a válaszomat, majd elfordulok, és elhagyom a Kufárt, miközben a matrózokra pillantok, akikkel jót szórakoztunk valamelyik napon.

Ezután az öreg intézővel, Tam mesterrel találkozom, azügyben, hogy elintéztessem a gyakorlásomat a pengével. Azonban egy apró hibát vétek, és Lan mesterként nevezem meg, majd erre később, zavarként, mint a rosszullét egyik tüneteként hivatkozok, és erre egy kedves mosollyal válaszol a meglett férfi.
-Semmi gond, ha óhajtja, ezentúl én is hallgatok a Lan mester névre, de úgy vélem, ez okozna némi kavarodást, ha mindketten ott vagyunk
- Remélem nem lesz rá szükség. - válaszolom neki egy ugyanolyan kedves mosollyal. Majd egy kérdés felvetül bennem, de inkább, a bölcsen, vagy bolondmódra, elhallgatom és még várok annak feltevésével. Ráér majd azután, hogy végeztem.

Már jómagam is megtanultam tisztelni az öreget valamiféle módon. Nem tudom pontosan miért, talán a türelme és a kedvessége erejéből fakadóan, mellyel úgy vélem, a legkonokabb  miracleai harcost is le tudna beszélni a becsületpárbajról. Végül elkezdődik a gyakorlás Wei-jel, majd miután, porosan és sötétebbnél sötétebb foltokkal borítva más gyakorlatot kérek. Olyat, amelyben nem szerepel a csontjaim további morzsolása és az izmaim sorvasztása, természetesen a tüdőmből való levegő kiszipolyozásával együtt.
-A harc gyakorlásához nem kell ellenfél. Ha az ember tökéletesen hajtja végre a mozdulatokat, akkor már mindegy, hogy van-e vagy sem ellenfelünk – apró szünet után folytatja. -Talán az Alvó zsoldost tudnám javasolni – ezzel kell kezdeni, s hamis biztonságérzetet kelt az ellenfélben, aki emiatt hibázni fog.
Kifulladtam, a korábbi szavaim is jócskán megerőltettek, ezért válasz helyett inkább jelzek a fejemmel és a kezemmel a katonának, hogy megértettem és figyelek.
Miután elsajátítottam a lényegét, összeszedem magam, és még egy valamit kérdezek Wei-től.
- Wei, nálad gyakoroltam tegnap is, ha jól emlékszem, akkor megkért valamire téged Tam mester... a rajtaütésekre, vagy ilyesmikre. A tegnapi napon, este a vacsora után volt az első? - kérdezem meg tőle komoly arckifejezéssel. - Ha igen, esetleg át tudnánk gyorsan futni rajta?
"Ideje megtudni, hogy akkor mi is volt ez az egész. Szívem mélyén egyszerre remélem hogy ő volt az, és egyszerre, hogy nem ő. Igazán furcsa, de nem tudom melyikkel nyugodnék meg jobban."

Amennyiben válaszolt, apró sétára megyek, mely során egy aprócska gond vésődik a fejembe. "A méreg továbbra is ott van... valamelyik nap arra kelek fel, hogy már nem létezem e formámban?"
A méregre gondolva gyorsan elő is halászom a mellkasomhoz rejtett kis könyvet, és belelapozok, hátha történt valamiféle fejlemény azóta. Majd elhatározom, hogy majd vacsora előtt még megírok valamit annak a nemesúrnak. De előtte, elindulok újra az öreg megkeresésére, kiváncsian várom az ő beszámolóját az esti akcióról, és annak a boncolgatását.
Amint megtalálom, nem igazán fecsérlem az időt az udvariasságra.
- Tam mester, - biccentek aprót felé. -  Tegnapi orvtámadásról szeretnék beszélni, azt mondták a szentélyben, hogy  gyakorlat volt, ez esetben megbeszélhetnénk az ezzel kapcsolatos dolgokat? Miket tanulhatok belőlük?

Később, az ebéd  során találkozom Mortar papjával, szót is vált velem, úgymond egy időpontot adva számomra a szentély meglátogatására, és a bajaim orvoslására. Válaszomra nem kell várnia, egy megkönnyebbült levegőkifújás után érkezik is.
- Vacsora után én is a szentélyben leszek. Kivéve ha nem támadnak meg újra. - helyesbítek utána.

Ezután leteszem a titkos könyvet a szobámba, az ágy közé dugva, majd a mandolinomat magamhoz ragadva a kertbe megyek, majd a mágikus oszlopok előtt leülve lassú, szomorkás dallamokat játszok, közben halkan, de érzelmes hangon adom hozzá a szöveget.

- Hol van a kar, erőt adó
Fekete penge, csendes altató

A Napcsászár udvarán, csillagos hajnalon
Szélcsendben császárára tekint a hajadon

- Hol van a kéz, mely seb írje lész
S halott sírját kegyesen elfedé

A Napcsászár udvarán, harmatos reggelen
Halk szellő simítja kezét a rőthajú gyermeken

- Hol van a nyelv, mézes dallamú
Melyre ellankad minden gyanú

A Napcsászár udvarán, meleg délelőttön
Fuvallatban várja a leány hogy felnőjön

- Hol van az ész, mindent tudó
Az ősi legendákban megbúvó

A Napcsászár udvarán, forró nap alatt
Aranyhajú menyecske a széllel versenyt szalad

- Hol van a talp, nesztelen haladó
Evilági fül részére nem hallható

A Napcsászár udvarán, napnyugta melegén
Feldúlja a vihar az asszony vörös koronájának rendjét

- Nem volt torok, bársony csengése
Nem volt izom, mi lenyelhetné a lélegzetet
Nem volt mormolás, mi a tudást bevésse
Nem volt hang, melyet a nyelv formába önthetett
Nem volt kántálás, mi kegyet kérhetett a súlyos sebek fölött
Nem volt lélegzet, mi frissíthetné az izmokat az ütések között.

A Napcsászár udvarán, beköszöntött az éj
Síros csendben az ősz özvegy siratódala kél
i

Azután még röviden játszom a dallamot, közben töröm a fejemet, hogy valahogy megmentsem magamat Mortar markából.
Ezért meg is látogatom az isten szentéjét, némán állok még a szobor előtt, lehajtott fővel. Halkan talán mormolok.

Vacsora után szintén meglátogatni a szentélyt, akkor már a pap is ott van.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Július 17. 17:00:55
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina kérdésére Tam mester tömören válaszol
-Egy nemes, aki teljesítette a próbát. Sajnálom, de többet nem árulhatok el - hajtja meg kissé a fejét Tam mester.

A gyakorlás indulásnak kihívásokkal teli - mert bár Tam mester benne jár a korban, azért mégiscsak harcedzett szerzetes, olyan fizikummal, amit egy gorg is megirigyelne. Napcserezett bőrén a tetovált sárkány és teknős mozgás közben szinte külön táncot jár, ahogy a két fakard csattanva csókolódzik össze. Vanina hamar rájön - Tam mester a fizikumát próbálja meg eleinte kihasználni - Pusztító harcmodort erőltet, amivel hosszú távon nem lehet felvenni a versenyt - Tam mesternél van legalább negyven mérőnyi előny plusz izom formájában. Így marad a tisztes távolság, és a kardvívás, melyben azért jóval kiegyenlítettebbek az esélyek. Vaninának azért így is meg kell küzdenie a sikerért - mivel ellenfele tarsolyából több eddig nem látott vívócsel is előkerül, melyet ismeretlenségük folytán csak tapasztalata miatt tudott hárítani. Végül a győzelmet Tam mester egyik hárítása hozta meg - túlságosan is hátradőlt a felsőtestével, és elkerülte a mellkasa felett elsuhanó kardot, de felegyenesedni már nem tudott, hanem nemes egyszerűséggel fenékre ült. Innentől kezdve már  nem is volt képes visszaszerezni a harc irányítását, ahogy Vanina egyre jobban felőrölte a mester védelmét.
Végül Tam mester jelzi, hogy feladja, majd öblösen felnevet

-Hiába no, egy öregember ne próbálja meg elkápráztatni a fehérnépet olyan cselekkel, amihez a fiatalabbak ruganyossága szükséges! Gratulálok, a suhancok a megmondhatói, hogy milyen gyakran látnak a földre csüccsenve! - teszi még hozzá
-Hát, olyan tíznaponként egyszer-kétszer fordul elő - válaszolja meg a kérdést az egyik katona, mire a többiek bólogatnak.

A gyakorlás végén Tam mester Vanina megjegyzésére meghajol

-Megtisztel! Akkor ez a példa lebegjen a szeme előtt, amikor saját iskolát nyit!

Kiina és Hajnal a vacsorát a lakrészükben költik el, Vanina is ott akad a nyomukra. Egy asztalka mellett ülnek a földön, és vidáman beszélgetnek, nevetgélnek az asztalon terpeszkedő festett fatábla felett. Elsőre térképnek tűnik, bár a bábuk, és a dobókockák jelenléte inkább valamiféle játékra utalnak. Hajnal int is a belépő Vaninának
-Gyere, egyél, és játsszál velünk! - invitálja vidáman
-Csak vigyázz vele, mert szemérmetlenül próbálja átszabni a szabályokat - teszi hozzá nevetve Kiina, miközben egy tál apróra vágott, és fűszeres bundában sütött húst nyújt Vanina fele. Aztán odaadja a még a mártásos és a rizses tálkát is.
-Az egyik fiókban találtuk! - Mutat Hajnal a festett táblára, melyen madártávlatból örökített meg a művész egy szigetet - s utána méhsejt alakú vékony vonalakat festett, több száz részre osztva ezzel a táblát. A szigeten megannyi erdő, bérc, tavacska, tisztás, út és barlang van a falvak és városok körül.
-A játék célja, hogy sereget és támogatókat gyűjtsünk, felfedezzük a szigetet, és a végén megtörjük a szigetet rettegésben tartó hadurat. S az eseményeket pedig ilyen előre megírt pergameneken tudhatjuk meg - mutat Kiina egy halom számozott pergamenre.
-Azért elkélne a segítség, mert eddig kétszer futottunk neki, és elsőre ránk gyújtották a kis kikötőt,  másodjára pedig nem tudtuk etetni a sereget, és felprédálták a vidéket. Te talán jobban értesz a hadviseléshez, mint mi - pislog kérlelőn Hajnal :puppy-eyes:
Csatlakozás esetén lesöprik a táblát, és újra nekifutnak a feladatnak, felállítva a hősöket jelképező bábukat. A feladat nem egyszerű, de hála a rengeteg pergamennek, melyet Hajnal minden egyes lépés után kikeres, majd felolvas, egy magával ragadó történet bontakozik ki - természetesen némi intrikával és pálfordulással fűszerezve, ahogy az a való életben is tapasztalható. S mivel minden esemény után van lehetőség reagálni a történtekre, és választani a lehetőségek közül, így egy-egy nehézséget többféle képen is meg lehet oldani, s ezen döntések meghozatal az, amely rengeteg feltételezésre, elmélkedésre és némi vitára adhat okot - bár Kiina és Hajnal mellett inkább rengeteg vidám pillanatra, melyet a selymes almabor még kellemesebbé tesz. Egy további kudarcba fulladt kísérlet után végre siker koronázza a küldetést - és késő éjszakára sikerül megnyerni a játékot, mely szokatlan perspektívából, de ad egy kis ízelítőt abból, hogy egy vezetőnek is milyen sok mindenre kell figyelnie, ha sikerre kíván vinni egy ügyet. A győzelmet hangos ujjongással köszöntik, de aztán hamar észbe kapnak, és egymást pisszegi le Kiina és Hajnal, kissé becsiccsantva a döntéshozást könnyítő almabortól.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Július 17. 18:40:53
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Xao arra a véleményre, hogy a rum nem fagyna meg, elmosolyodik
-Erre azért ne fogadjon - szól még Elassor után
Osa az elbocsátásra meghajtja a fejét, s vidáman megindul visszafele a hajó gyomrába. A tengerészek közül az a néhány, akinek véletlenül elkapod a tekintetét, a tisztelet jelével köszönt Elassort, aztán folytatják a rakodást.

Az elköltött ebéd, és találkozó megbeszélése után a sétakertben megejtett zenélésre Wei bukkan fel, aki udvariasan végigvárja az "előadást", aztán felmutatja Elassornak a kezében tartott gyakorló kardokat - hogy ha az úr ráér, felőle lehet folytatni, aztán a tisztás fele veszi az útját. Elassor a bal befejezése után előbb még meglátogatja Mortar szentélyét, ahol csak a lassan parázsló füstölők utalnak arra - más is volt itt nem olyan rég. A lebbenő selyemfüggönyök közt komoran álló szobor némán fogadja az imát, s emlékezteti Elassort - ha hamarosan nem történik semmi, igencsak hamar látogatást nyerhet birodalmába...

A gyakorlás végén Wei bólint, amikor Elassor a rajtaütésekről kérdez
-Igen, tegnap volt az első rajtaütés. S nem egy személy lett erre felkérve, hanem minden katona. Vagyis aki  alkalmas pillanatot vél felfedezni, az kihasználja a lehetőséget. Ha jól tudom, az fúvócsöves támadás volt - teszi hozzá -Ha bátorkodhatok tanácsot adni, javaslom, hogy minél kevesebbet tartózkodjon egyedül - hajt enyhén fejet.
 
A séta folyamán a könyvecske fellapozása során semmiféle új bejegyzésre nem sikerül bukkanni - a lemenő nap fényében sárgás-vöröses színben játszó lapok ismerős ürességgel fogadják Elassor kutató tekintetét.

Tam mester a gyakorlócsarnok ajtajában üldögél, és pipáját szívva a hátát az ajtófélnek támasztja. Elassor kérdésére felpislant, kiveszi szájából a pipát, és a szárával megvakargatja a orrnyergét, aztán válaszol.

-Valóban gyakorlat volt. S ha végiggondolja az úr, biztos egyetért velem, hogy amit biztos, hogy megtanulhatott az éjszakai esetből, az, hogy
-nem szabad az orvgyilkosok jelentette veszélyt félválról venni
-egy nemesúrnak, ha egyedül van, illik megterveznie az útvonalát, és számba vennie az esetleges veszélyes helyeket, ahol a legkönnyebben lecsaphatnak rá.
-ajánlot ezeket a helyeket elkerülni, vagy felkészülni az áthaladásra. Ugyanis az orvgyilkos legnagyobb előnye a meglepetés, és az észrevétlenség. Ha a támadás előtt sikerül kibökni a potenciális támadót, és szemmel tartani, azzal a legnagyobb előnyüktől fosztják meg az orvgyilkost.
-s a gyakorlás célja az, hogy időben meglássa - hol és ki az, aki az életére törhet.
Vagy Önnek volnának további észrevételei? - kérdezi kíváncsisan, a pipa szárát ezúttal Elassor fele fordítva.

A vacsora szűk körben zajlik - ahogy a reggeli is - terített asztal várja az arra tévedőket, így időben széthúzva az étkezést. Bár talán két tálca is hiányzik, azért van miből válogatni - hideg sült húsok, különféle fűszerezéssel, sült zöldségek, sűrű, halból készült leves, és néhány frissen sütött húsos lepény várakozik türelmesen, hogy gazdára leljen. Elassor étkezését csak Rashu mester zavarja meg, aki udvarias meghajlással lép a kövezett teraszra, majd némi töprengés után egy nagyobb tál hallevessel és friss lepénnyel felszerelkezve távozik az épületbe.
Vacsora után a szentélybe lépve Elassor megpillantja Mortar szobra előtt a füstölőket igazgató Kaelt.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Július 19. 20:19:52
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael megjegyzését Sterrard úr nem hagyja válasz nélkül
- Vacsora után én is a szentélyben leszek. Kivéve ha nem támadnak meg újra - teszi még hozzá, utalva a tegnapi „sajnálatos” esetre, bár előző szentély látogatása ennek ellenére szorosan kötődött a tegnapi rajtaütéshez.

A szentségtartó rendszerezése ismerős, és pihentető feladat, noha igencsak fontos – nem véletlenül van mindennek megszabott helye, hiszen vannak tárgyak, melyek veszítenének ideájukból, ha Mortar ne adja, egymás mellé keverednének! A szentségtartó kialakítását mostanra hagyomány segíti, és több 'iskola' van rá. Noha nem akkora feladat, mint egy-egy szoba helyes berendezése, azért kihívás újabb és újabb harmonikus elrendezést kialakítani.
Ma a társaság kissé hamarabb fejezte be a gyakorlást, mivel a gyakorlóteremben mindössze Lan az egyetlen, aki levezető formagyakorlatot végez – de az egyik őr megemlíti, hogy Sterrard úr még a sétakert egyik aprócska tisztásán gyakorol.
Ha Kaelnak netalán vacsorázni volna kedve, terített asztal várja a teraszon az arra tévedőket, ezzel időben széthúzva az étkezést. Bár talán két tálca is hiányzik, azért van miből válogatni - hideg sült húsok, különféle fűszerezéssel, sült zöldségek, sűrű, halból készült leves, és néhány frissen sütött húsos lepény várakozik türelmesen, hogy gazdára leljen.

Ahogy aztán egyre jobban nyúlnak az árnyékok, és közeleg az alkonyat, Sterrard úr szavát tartván, felbukkan az emeleti szentély ajtajában...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Július 29. 11:50:43
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Kifejezetten élvezetes Tam mesterrel az edzést.  Ha ifjabb lenne, biztos, hogy legyőzne. Meglepetten felvonom a szemöldököm, amikor dicséretemre azt feleli, jegyezzem ezt meg, ha saját iskolát nyitok. Én, mint kiképző, a saját iskolámban? Derék, hogy kinézi belőlem az alkalmasságot, mert én még nem.


Kiinát és Hajnalt játék közben lelem. Valami stratégiai, lekuporodom, és eleinte csak figyelem, hogy megértsem a lényegét, meg a szabályait.
- Hajnal érti, a háborúzás a csalásról szól - sóhajtom, és módszeresen pusztítom a nekem odanyújtott falatoznivalót.
A szemem forgatom, szerintük én ehhez jobban értek, csakhogy a parancs másik végén álltam eddig.
Jó játék, de nem egyszerű. Egyszerű parancsvégrehajtóként aligha volt alkalmam még egy szimulált játék erejéig is belenézni, mely döntés miből és miért születik.
Egészen éjszakáig ezen molyolunk, párszor elkáromkodom magam, az biztos, hogy cseszné meg a sereg, a tisztek, meg a hadvezér, az ellen, meg a fránya időjárás, a romló étel.
A lányok isznak végig, én csak a végén:
- Inni ünnepléskor szokás, győzelemkor. Részeg sereg semmire nem jó. Azaz mégis: hadifogolynak, vagy hullának - és ha még hagytak italt, akkor én is iszom almabort. Nézem őket, ahogy próbálják egymást csendesíteni, és vigyorgok. - Ilyenkor fogan ám sok gyerek! Na, Hajnal, nem keresel egy szolgálaton kívüli katonát?
Aztán ezt továbbgondolom: elképzelem őket Miracleában, és a vigyorom még jobban kiszélesedik. Hajnal talpraesett, helyre rakná a bunkókat, Kiina lenne az aktuális egzotikum, mint mindenhol e földön, ami nem a népe otthona. Vajon hogyan éreznék magukat?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Augusztus 03. 19:31:15
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A Hae Min Ji-vel való beszélgetés után Lan elindul felfedezni a tenyérnyi szigetet – a legtöbb látnivaló hol máshol, mint a sétakertben akad – a kert újabb és újabb arcát mutatja meg, titkát tárja fel – tervezője számtalan rejtett zugot, s legalább annyi összhangot zsúfolt bele. Ha a kisebb és nagyobb istenek szobrait figyelmen kívül hagyja az ember, rajtuk kívül csak egyetlen, határozottan emberkézre utaló installáció van a kertben – az öt kőoszlop. Mind egyformán derékig ér, s szabályos távolságra helyezkednek el egymástól – egy képzeletbeli ötszög sarkain. Az egyik oszlop hófehérre van festve, és aprólékos, szabályos geometriai minták borítják. Balra tőle valaki napsárgára festette, és kusza virágmintákkal ékesítette szomszédját. Továbbra is balra haladva a napsárga oszlop bal oldali szomszédja immár kékesen áttetsző kőből készült, melynek mélyén a különféle repedések és sávok füstszerű hatást adnak, s felszínét itt-ott szinte véletlenszerűen elszórt apró rajzolatok díszítik. Tőle a balra következő oszlop narancsba hajó alapszínére valaki apró gyöngyház lemezkéket ragasztott mozaikszerűen. Az ötödik, és utolsó oszlop pedig fekete bazaltból készült, melynek töve durva függőleges bevágásokkal indul el felfele, hogy az oszlop közepére érve   elfogyjon, és fekete, hidegen csillanó, csiszolt oszlopként folytatódjon a tetejéig. Lan is hamar megtalálja köztük a kedvencét - a második, napsárga oszlop nyeri el leginkább a tetszését.
A kertet ebéd után nem csak ő, hanem Kiina is járja – a nador lány gyakorlatilag növénytől-növényig halad – azokat is egyesével nézi meg magának. Lan Vaninára is rábukkan, aki az egyik aprócska tisztáson pár katonával együtt Tam mester felügyelete alatt gyakorol. Nem különben Sterrard úr, aki egy kicsivel távolabb, a sétakert egy másik rejtett zugában gyakorolja az egy az egy elleni küzdelmet az egyik őr segítségével.
A nap lassan, nyugodtan telik. A kertet elhagyva, az udvarház jelenti a másik helyet, ahol el lehet ütni az időt. A belső szentély lebbenő selymei közt megbúvó istenek füstölőtartói és áldozati tálkái arról mesélnek, hogy gondos kezek ma is ellátták őket az illendő áldozattal. A szabad bejárást mindössze két zárt ajtó akadályozza – a pincébe vezető, faragott, kétszárnyú tömör fa ajtón sárkány tekereg, s karmos lábával a Napcsászár Abryss térképét tartja. A másik pedig egy tolóajtó – a művész egy távoli hegy tájképét festette a keretet kitöltő papírra – s a zár is csak jelképes – egy egyszerű akasztó jelzi mindössze, hogy zárva van a sziget úrnőjének saját szintje.

Ebéd után folytatva a felfedezést, semmi érdemleges nem történik - egy álmos udvarház mindennapjaiba sikerül bepillantást nyerni - mindenki ráérősen végzi az aznapi rutinját - s a legnagyobb újság a szolgáknak jelenleg a vendégek, s hogy melyikük mivel is üti agyon az idejét. Holmi próbáról, vagy magáról a gigászi teknősről szó sem esik - hisz ezek nekik feltehetőleg az unalomig ismert hétköznapokhoz tartoznak.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Augusztus 04. 09:02:22
(https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xlf1/v/t1.0-9/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n.jpg?oh=2f3e10b99c83fbb724d8717f4320c241&oe=57ED46A5&__gda__=1478461246_4edac76d820c35c1b8c144d8e1624750)
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Elassor

Xao válaszára a szám egy udvarias vigyorra húzódik-
¬ Attól tartok, hogy azt nem kívánom látni, nem lenne valami kényelmes, bár kétségen kívül igencsak érdekes és tapasztalatokban bő út lenne, Xao kapitány. – ezután a férfi főt hajt, mit én egy fejbiccentéssel reagálok le, közben pedig a kapitány elindul a hajó belsejébe, így Osával kettesben tudunk pár szót váltani, azután visszaindulok a szigetre.

A nap delelőjén, mikor meghívott minket asztalukhoz vendéglátónk, Kael, Mortarnak a papja, tett egy utalást arra, hogy az éjjel a szentélyben lesz, ha szükségem van rá. Ezek után az időmet a sétakertben töltöm, zenéléssel, mikor Wei bukkan fel, hogy ideje volna folytatnunk a gyakorlást. Még mielőtt elérkeznénk a gyakorlásra használt tisztásra, teszek egy röpke látogatást a szentélybe, amelyikbe még a nap folyamán majd visszatérek. Belépve émelyítően üt meg a füstölők bódító szaga. Miután már megszoktam a környezetet és annak csendjét, egy halk imát mondok el a mozdulatlannak és érzelemmentesnek tűnő szobor felé, remélve hogy Mortar nem lesz esetemben tétlen, és felruházza a papot a kellő tudással, hogy felépüljek.
„Nem kívánok élni a férfi által megemlített alkuval, de attól tartok, ha már a sötétség árnyékában leszek, akkor lehet változni fog az álláspontom. De remélem erre nem lesz szükség.” – gondolom, miközben kilépek a szentélyből.

Miután gyakoroljuk továbbra is a különböző harci praktikákat, Wei az orvtámadásról felvilágosít, mi szerint nem csak egy embert kell szemmel tartanom, hanem úgy tűnik mindenkit, és szívesen veszem a tanácsait, útmutatásait.
¬ Megfogadom a tanácsodat, Wei. Azt mondtad ugye, fúvócsöves támadás volt – egy rövid szünetet tartok – A fúvócsöveket mérgezett lövedékekkel szokták használni, - „Altató, illetve vannak egészen halálosak is.” – Nem tudod, ki volt tegnap soron? Szeretnék beszélni vele, mert a támadása óta egy méreg került belém, amely megkeserítheti az utunkat. Lassú lefolyású, mégpedig, ami nem a gyakorlások kedvelt eszköze.
„Nem kívánom ráruházni a gyakorlómesterre azt a terhet, hogy halálos, annyira azért még nem bízok benne, így finomítok a tényeken”
 

Reméltem, de úgy tűnik, csalfa volt, hogy a nemes úr áll a mérgezés mögött, és majd azután, hogy leírtam neki az első konkrét jelentést, akkor valamilyen varázslattal elmúlik a méreg, de nem igazán éreztem ezt. Így csalódottan helyezem vissza rejtekébe az apró kis könyvecskét.
„Mibe kerültem már megint”

A gyakorlótérnél találkozom Tam mesterrel, aki éppen kellemes illatú füstöt pöfög a pipájából, abban a reményben beszélek vele, hátha ellentétbe kerül Wei-vel, de nem történt ilyen, miközben a mester udvariasan elmondta észrevételeit az orvtámadással kapcsolatban, és azt is, hogyan tudnám kivédeni a jövőbeli támadásokat.
¬ Értem szavaid, és igyekszem majd így eljárni, majd a holnapi nap remélem fel tudom deríteni a szigetnek azon pontjait, ahonnan veszély fenyegethet. – biccentek felé. – Köszönöm a tanácsaidat, Tam mester. Csupán egy észrevételem lenne, szeretnék a fúvócső lövedékére kent méregről. Úgy gondolom, ilyen gyakorlótámadásoknál általában gyors lefolyású mérgeket szoktak használni, azonban a támadás után Mortar papja szerint egy lassú méreg került a szervezetembe, mely igencsak megkeserítheti az utamat, illetve kísérőimét.
„Hiszen, ha meghalok, akkor nem hinném hogy tovább élvezhetnék a sziget által nyújtott luxust.”

A vacsoránál nem is jelenik meg mindenki egy időben, én magam csupán Rashu mesterrel találkoztam, aki meghajol előttem, melyet egy kedves mosollyal és főbillentéssel köszönök meg neki.
¬ Remélem jó napja volt. – mondom a férfinak, miközben indul az ajtók felé. Miután elhagyja a szobát, folytatom az ételem elköltését, azután pedig a szentély felé veszem az utamat, itt azonban már figyelek azokra a dolgokra, amelyikeket mondtak nekem, szemeimmel árgusan fürkészem a környezetet, mindenhová egy-egy fekete-csuhás orvtámadót képzelve, de szerencsésen elérem a szentélyt.
„Jó lenne, ha tudnék valahonnan egy testőrt szerezni… Rashu mester alkalmas volna? Talán inkább ha eltudnám intézni Tam mesterrel, hogy valamelyik testőrt, mondjuk Wei-t, mint testőr tudjuk alkalmazni, bár ez ügyben inkább az Úrnővel szeretnék beszélni.”
Meg is tervezem magamban a mai estémet és a holnap délelőttöt, mikor hova megyek, és kivel szeretnék beszélni. Szeretnék utastársaimmal, ha nem is minddel, de párral bizonyosan, Tam mesterrel és Min Ji úrnővel, talán Wei-vel előtte, hogy neki van e ellenvetése.
„Talán nem ártana a miracleait megkérni rá, mutatósabb lenne, elvégre „kíséretem tagja”, és fegyveres miracleai, szóval szinte már égbekiáltóan feltűnő, hogy miért nincs mellettem. De valamiért nem tudom, hogy meg akarom e kérdezni. Lehet ezt akkor kéne, amikor a többi is ott van, így hátha jobban lehet józanészre bírni őket. Mert ha végül kiderül, hogy kíséretem tagjai, de nem csinálnak semmit, amit a kíséretként kéne, csak élik kis életüket… Akkor nem is tudom, hogy mi lesz. Akkor elvesztem szavaim erősségét, hiszen mért mondtam, hogy kiséretnek számítanak… és ha azt elveszem, mennyi kell ahhoz, hogy abban is kételkedjenek, hogy Zegherovból jöttem… Innen pedig nem lehet egyszerűen elszaladni… De nem ám.”
Eddigre már meg is érkeztem a Szentélybe, bent még inkább megcsapja orromat a már megismert szag, de szerencsére a papot is itt lelem, amivel kissé megnyugszom.
¬ Kael uram. – biccentek felé. – Abban a reményben jöttem el hozzád. – lépek elébe. – hogy esetleg nagyobb fény derülhet erre a méregre, amely bennem csörgedezik. – hajtom meg kissé a fejemet előtte, tiszteletet mutatva, nem ugrottam ki a nemes bőréből.
Miután végeztünk, még egyszer Kael felé fordulok.
¬ Én is mondom majd azoknak, akikkel találkozom, de megkérlek rá, szólj te is a többieknek, hogy holnap reggel, a reggeli után szeretnék beszélni velük. Fontos dolgokról. – biccentek a pap felé, majd elindulok óvatosan, a környezetet fürkészve a lakószobám felé.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Augusztus 05. 18:26:13
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este a szentélyben
Résztvevők: Sterrard úr és Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A gyakorlóterem ajtajában Kael akár fertályóriág is nézi Lan gyakorlatait, hagyva neki lehetőséget a szólásra, de inkább csak
a mozgását "szokni", ami harcban jön majd jól. A fertályóra letelte után - ha nem szólna hozzá - megkeresi a pillantását, meghajol és
távozik.

A vacsoránál némi zöldséget és rövid töprengés után szerényen egy kis tálka hallevet vesz magához.
Üres gesztus ez, hiszen a húsokat már megsütötték, pedig véges lehet a készletük - nem úgy halból,
ugyebár. Másfelől nézve meg a következő étkezésnél talán kevesebbet sütnek... Harmadik oldalról vizsgálva,
az udvarház közrendűi alighanem így jutnak húsfélékhez.
Lám, mennyi mindent bele lehet magyarázni egyet fogás kiválasztásába, ami már el is fogyott - mosolyodik el
magában a gondolatmenet és a vacsora végére a szerzetes.

A szentélybe érve éppen csak végez szertartásokat nyitó imákkal, mikor megérkezik Sterrard úr:

¬ Kael uram. Abban a reményben jöttem el hozzád,  hogy esetleg nagyobb fény derülhet erre a méregre, amely bennem csörgedezik.

Kael felnéz - "nem, még nem áll készen", gondolja. "De hát ráérünk... Mortar és én mindenképp.".

Arca és szavai azonban nem ilyen elutasítóak:
- Gyere hát be fivérem Mortarban. Az Ő segedelmével megtudhatjuk, hogy mennyi időd van a megkerülhetetlen
választásig.

Itt hagy időt a válaszra, majd folytatja:

Hosszú lesz az éjszaka - először rituálisan megtisztulunk és megnyílunk, aztán felkészítelek téged és a szentélyt magára
a vizsgálatra, amelyre hajnalhasadáskor van meg a megfelelő együttállás.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Augusztus 14. 15:52:12
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este a szentélyben
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Wei gyors bólintással jelzi, hogy Elassor tényleg jól értette – valóban fúvócsöves támadás érte a minapi vacsora után. A kérdésre, hogy ki bocsátotta útjára az apró, szúrós lövedéket, ismételten bólint.
-Chao volt, aki leterítette – válaszolja. Aztán némi tűnődés után hozzá teszi
-Ám állítása szerint a méreg gyorsan hatott – az úr, már elnézést a hasonlatért, állítólag úgy dőlt el, mint a trágyával megrakott zsák – s bólogat közben, mint aki nagy szakértője a trágyával megpakolt zsákok dőlésének.

Tam mester nagyot szippant a pipájából, s bodor füstkarikát ereszt a feje fölé. Pár másodpercig elégedetten nézi, aztán Elassor fele fordítja a figyelmét

-A sziget bármely pontján megtámadhatják – kivétel a lakosztálya. Ami pedig a mérget illeti, a borúsparti Álom csapott le önre. Ez néhány szívdobbanásnyi idő alatt hat, és egy teafövésnyi időre ájulást okoz, utána pedig alvást. Ez egy igen barátságos szer a testvéreihez képest. Azt pedig, hogy a támadás után hogy került a szervezetébe másfajta méreg is, talán kérdezze meg a papját – ugyanis a támadás után az ő felügyeletére bíztuk az urat...

A szentélybe lépve már Kael is ott vár Elassorra. A két hallgatag isten szobrához hasonlatosan Kael sem mozdul, amíg Elassor meg nem szólítja – aztán ráemelve tekintetét beljebb invitálja a szentélybe, hogy aztán kis szünetet tartva utaljon rá – Elassor hosszú éjszaka elé néz...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Augusztus 14. 17:59:24
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap estéje
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Tam mester öblösen felkacag, amikor látja Vanina megemelkedő szemöldökét.
-A tudás és a szerénység járhat kéz a kézben is – az ilyen embereket szokták idős korukra Bölcsnek hívni.

Hajnal megrázza a fejét
–Csak a csalás nem segít – ha nincs kard, vagy nincs arany, esetleg kenyér, akkor a csalás is hiába való – árulja el, hogy ő hogy látja.
A játék akár a való élet – újabb és újabb nehézségeket támaszt – melyekkel meg kell küzdeni – s néha már az az érzése az embernek – ellenség ide nem is kell... de aztán csak sikerül belekóstolni a kitartás érlelte édes gyümölcsbe – a sikerbe.
Kiina Vanina okítására elmosolyodik, s úgy válaszol

-Tévedsz ám!  :) A sereg nem részeg volt, hanem kapatos! S mégis győztünk! - öleli át vidáman, majd tölt neki bőven az almaborból.
-Egy kevés almabor csak növeli a morált! ;D - teszi még hozzá vigyorogva
Hajnal a kérdésre megrázza a fejét, miközben feláll az asztalka mellől.
-Nem kell azt keresni... tudom, hogy hol van! - válaszolja kacsintva egyet, s megindul az ajtó fele.
Út közben még összeszedi a saruját, és csendben kioson a folyosóra. Kiina utána néz, aztán amikor Hajnal eltűnt megszólal

-Őt sem kellett soká győzködni :D
-Még szerencse, hogy a teknősnek nincs párja... képzeld el, hogy valamelyik sarokba gurulva arra ébrednénk, hogy az udvarház csúszik bele a vízbe, mert éppen hátulról cserkészi be a másikat. Node mesélj, egy miracleai fehérnépet mivel szokás lenyűgözni? - Kérdezi kíváncsian
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Augusztus 15. 09:57:33
(https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xlf1/v/t1.0-9/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n.jpg?oh=2f3e10b99c83fbb724d8717f4320c241&oe=57ED46A5&__gda__=1478461246_4edac76d820c35c1b8c144d8e1624750)
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este a szentélyben
Résztvevők: Elassor

Wei igencsak szókimondó jelzővel illeti a méregtől való elterülésemet. Ha nem Sterrard volnék, bizonyosan felnevetnék rá, de még így sem sikerül leküzdenem a nevetést, mely kaparja a torkomat.
- Hahaha - kacagok fel. - Kedves hasonlat. Még nem sokan hasonlítottak engem a trágyához... legalábbis nem jelenlétemben. - paskolom meg a vállát, közben eszembe tartva a nevet, Chao.
"A méreg gyorsan hatott, de az egyik komponense továbbra is a testemben van, feltehetőleg... lehet... lehet, hogy valaki meg akar ölni, akkor igen jó ötlet az, hogyha a gyakorló mérgekbe valamilyen módon halálos fajtát kever... Az hogy azt utána mennyire lehetne megtalálni benne, nem tudom, nem vagyok se fegyvermester, se orgyilkos, se alkimista. Csak annyit nem hiszek el, hogy miért kellett nekem minden nap csöbörből vödörbe kerülnöm, azt hiszem akkor kezdődhetett, amikor beléptem abba a városba, és ha nem vagyok óvatos, akkor fog végződni, amikor a testemet beledobják a sós vízbe a halaknak."
Ettől a gondolattól kirázott a hideg.
"Nem is szabad erre gondolni..."
De másra pedig nem tudok gondolni.

Később, Tam mester felvázolja a rajtaütésekkel kapcsolatos információkat, majd Wei-t szinte megismételve hitetlenkedve fogadja a gyanúsítgatást, hogy aztán a Kael nevű Mortar papot is a gyanú árnyékába sodorja. "Neki mi indoka lenne rá? Mondjuk... lenne rá indoka, azt hiszem... mintha ő is ott lett volna, amikor... nos, megpróbáltam felfogadni azokat, akik most már "szolgálóimmá" váltak. Amikor megsértettem őket, és lehet, hogy a Mortar pap nem úgy igyekszik elégtételt venni, ahogy a miracleai asszony, hanem... agyafúrtabban, és halálosabban... Akkor... Az is lehet, hogy végzetes volna elmennem hozzá... Végül is, ha nem is azt akarná, hogy meghaljak, ott van az, amit ígért... hogy beállhatok az istene szolgálatába név nélkül valahol messze... És istene ezért lehet nagyobb kegyben részesítené..."
Nem vagyok bizonyos abban, hogy ez-e a valós, vagy nem, de az bizonyos, hogy senki sem akar itt szivesen látni, talán Min Ji úrnőt és a kíséretemből Rashu mestert leszámítva.
- Tam mester, te mennyire értesz a mérgek és a gyógymódok birodalmához? - amennyiben a válaszában kapok egy kevés reményt arra, hogy ő is meg tudna vizsgálni, akkor folytatom.
- Esetleg holnapi nap folyamán valamikor tudna segíteni nekem, mert elmondása alapján nem feltétlen kellene biznom a Mortar papban. - vonom fel a szemöldökömet, amennyiben nem kecsegtet semmivel, udvariasan elköszönök tőle.

Ezek után a szentélybe lépve alaposan körbepillantok, bármi gyanúsat keresve, üvegcsét, akármit, amely azt a végzetes kórságot belém juttathatta.
"Elkerülhetetlen választás... úgy tűnik, nem bizakodik meggyógyulásomban. Mire is lenne szükség holnap, a találkozó a többiekkel, beszéd Min-Ji úrnővel, és közben a sziget felderítése, ezen felül gyakorlás Wei-vel. Kiváncsi vagyok, az úrnő hogy kezelné vendégének az életére törőket."
- Értelek, a megkerülhetetlen választásig... - "nyílván azért megkerülhetetlen, mert nem KERÜLHETEM meg, ezzel utalni akart arra, hogy hiába próbálnék gyógymódot keresni, nem fogok találni. Talán arra a méregre, melyet ő maga adott belém." fejemet kissé meghajtom - Értem szavaidat, és követni foglak. - "nem csak tetteidben, de a szememmel is."
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Augusztus 19. 00:11:16
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este a szentélyben
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael elrendezi kis szentségtartója tartalmát, meditációba merül, mikor Sterrard úr megérkezik és kér, de nem bízik.

- Értelek, a megkerülhetetlen választásig... - itt szünetet tart - Értem szavaidat, és követni foglak.

Kael magában elmosolyodik, de a szája szegletét nem hagyja felfelé görbülni:
Én pedg értem, hogy tudod, mikortájt végez veled a méreg, amely nem tudod hogyan jutott a szervezetedbe.

Más szúrást azonban nem tervez a szerzetes hajnalig - a már ismert módon leveteti Sterrard úr felsőruháját, ám most ecsettel pár
vonalat is pingál rá, majd füstölőket gyújt és meditációs gyakorlatokat végeznek hajnalig.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Augusztus 20. 11:25:53
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Kedvetlenül hallgatom az ital dicséretét:
- A pia lealjasít. Bármely jó katonát elindíthatja a lejtőn, és akkor hiába a múlt dicsősége. Szánni fogják és megvetni. Teher az mindenkinek. Remélem, sosem kell részegesekkel együtt szolgálnom.
Csak egy nyeletet iszom, nem célom hogy a fejembe szálljon. Főleg azok után nem, amit mondtam. Nemzőimet szarba vitte a szesz, és intő jelként van előttem, lelkükben valami gyengeség lakozott, amit lehet, utódaikra, azaz rám is átadtak. Vajon ha megbicsaklom, én is borba akarom majd fojtani a becsületem, vagy ás mérget kerítek? Túl sötét gondoltok ezek egy jó játék után.
- Jó szórakozást! - szólok Hajnal után.
Kiina megjegyzését tesz a teknősre.
- Szerinted van a szigetállatnak lelke? Felfogja saját léte magányos súlyát és szolgálata milyenségét?
Hallom, milyen filozofikus magasságokban járok, elmorzsolok egy hazai szitkot.
- Hát olyan elmeroggyantó kérdésekkel, mint amilyeneket az előbb feltettem, aligha. Ész dolgában ott sincsenek kevesebbel ellátva az emberek, csak más az érdeklődés iránya. És olyat kérdeztél, amire csak saját válaszom van. Én kedvelem a humort, az értelmet, a becsületet, ha valaki nem csak a harc-büszkeség-erő háromszögben tud élni, és vonzalmát másképp is ki tudja fejezni seggreütésen kívül. Mert, a népednél mi áll szokásban? Milyen közeledést kedvelnek a nők, és milyet a férfiak? Hm, milyenek a nador férfiak?
Lehet, rossz embert kérdezek. Kiinát egy szerzetes nevelte, egyedül.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Augusztus 21. 15:23:50
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Tam mester a kérdés után nagyot szív a pipájából, és újabb bodros karikát fúj ki, mely szétzilálja az előzőt.
-Láttam már ezt-azt – válaszolja nem túl bőbeszédűen. Ám amikor Sterrard arról beszél neki, hogy nem biztos, hogy bízik Mortar papjában, látszik, hogy Tam mester kissé meglepődik
-Akkor miért van a kíséretben? - teszi fel a kérdést, aztán választ sem várva még hozzá teszi
-Mortar papjai megbízhatóan segítik a lelkeket az új leszületés fele.
Tam mester ezen válasza is inkább közhelynek számít, semmint valódi válasznak – úgy tűnik, hogy amíg Sterrard nem áll elő konkrétumokkal, addig Tam mester sem fog értékelhető választ adni
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Augusztus 21. 15:25:05
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este a szentélyben
Résztvevők: Sterrard úr és Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A válasz után Kael leveti Sterrard felső ruháit, s finom lószőr ecsetjét a tintába mártva a kegy és megvilágosodás szimbólumait festi fel az abyrnossi iskola végletekig letisztult és könnyed vonalaival a szabaddá vált bőr felületre, némi gyorsan múló libabőrt okozva a csiklandozó szálaknak hála. Ezután újabb füstölőket gyújt a már parázsló, és illatosan kanyargó füstöt eregető társaik mellé a szentély különféle pontjain elhelyezett tartókban. Az előkészületek után a szerzetes tömör útmutatása után kezdetét veszik a meditációs gyakorlatok – először a forma tökélyét próbálják meg felidézni. Lassú, de pontos és kifejező mozdulatokkal keresik a mozgás harmóniáját, hogy utána immár ráhangolódva elmélkedés útján, könnyebben ráleljenek a letisztult elvek harmóniájára.
Sterrard bár egyre fáradtabb a mai nap után, azért az elmélkedés ideje alatt sem tud elaludni – hisz ki tudja, hogy mit tenne a szerzetes? Kael pedig mivel a mai nap sokáig pihent, nem okoz neki gondot ilyen sokáig fenn maradnia.
Kaelnek az egész éjjen át tartó felkészülése, meditációja immár nem volt hiábavaló – a nap első aranyló sugarai, melyek a szerzetes arcán simítanak végig, megadják a gyógyulást Sterrardnak, s a választ, melyre kíváncsi volt – a mérgezés forrása Sterrard csizmájának talpbélésében lehet, mely most is a szentély küszöbénél várakozik gazdájára. Elég csak egy gyors vizsgálat, hogy egyértelmű legyen – a csizma belsejében a talpra beszabott filcréteget gondos kezek régebben beáztatták valamibe... amennyiben Kael eltávolítja a rontást hozó talpbélést, úgy szinte bizonyos, hogy ezzel elejét veszi az újbóli mérgezésnek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Augusztus 28. 16:42:34
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: akár mindenki
__________________________________________________

Lépésről lépésre fedezem fel az udvarházat, amelynek éke és legelragadóbb pontja a kiterjedt kert. A kertet bejárva szinte az összes útitársat megpillantom valamely zugban vagy benyílóban régen volt részem ennyi nyugalomban és úgy döntök, hogy kiélvezem mind a nyugalmat, mind a magányt most lehetőségem van eltávolodni a mindennapok intrikáitól és megmártózni egyfajta nyugalmas magányban aszkétizmus nélkül. Miután bejártam az udvarház számunkra látogatható részeit visszatérek a kertbe és egy a „vízeséshez” közeli „tisztást” keresek, ahol csontjaimig érzem a víz esszenciáját, amikor megleltem félmeztelenre vetkőzöm a levett ruhadarabokat gondosan összehajtogatom és az ott található kis kőpadra rakom, majd belekezdek a legegyszerűbb formagyakorlatokba az alapoktól haladok a bonyolultabb táncokig teljesen elmerülök a kert biztosította harmóniában. Vacsorához megfürödve és megborotválkozva jelenek meg a legegyszerűbb felavatási szövetruházatomban, amelyen a Shin Császári Rendjének Hatodik kapujának szimbóluma az Itala ékeskedik.
A vacsora során szótlan vagyok hallgatagon élvezem az étel ízeit terveim szerint nem kívánok se a társalgáshoz se pró se kontra hozzászólni a eljövendőt nem szabad siettetni hiszen úgy is megtalál.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Augusztus 30. 20:04:58
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap estéje
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal Vanina jókívánságára int egyet a kezében tartott saruval
-Meglesz! - kuncogja, ahogy távozik

Kiina félrebillenti kissé a fejét, és kisöpör egy hófehér tincset az arcából

-Biztos, hogy tudni vágyod a választ? - teszi fel a költői kérdést, s már válaszol is.
-Úgy hallottam, hogy éntudata az van, de hogy lelke van-e, arról nem tudtak megegyezni. De az biztos, hogy a Birodalom egyik leghatalmasabb és leg rosszindulatúbb, gyilkos hajlamú entitásának hátán utazunk. Hogy a feneketlen gyűlölet a fogságnak köszönhető, vagy ezért fogták el az idők kezdetén – nem tisztázott. De ha elszabadulna, az maga lenne a kimondhatatlan borzalom – úgyhogy adjunk hálát a sziget úrnőjének, hogy porkolábi feladatait hiba nélkül végzi – zárja le a témát. Vanina válaszát, melyben kifejti, hogy ő mit keres a férfiakban, érdeklődve hallgatja végig, s csak hümment egyet. Ellenben amikor Vanina már arról faggatja, hogy a nadoroknál mi a szokás, felnevet
-Ez az a kérdés, amire nem ismerem a választ. Állítólag ugyanolyan közvetlenek a nők és a férfiak is, mint miracleában. De tudod mit? Majd kiderítjük a Hegyi Királyságban, hogy milyen férfiak teremnek ott! Ki tudja, lehet, hogy elejtesz egy magányos hegyi vadászt! Nem is lesz nehéz, elvégre te számítasz majd ott az egzotikumnak!  ;D - vigyorog.
-Node addig még kell néhányat aludni – nyom el egy ásítást. Utána meggyújt egy aprócska illatos méhviasz gyertyát.
-Követed Hajnal példáját, vagy inkább lepihensz, nehogy holnap alulmaradj Tam mester ellenében?
-kérdezi kíváncsian Kiina, miközben feláll a gyertya mellől, s ráérősen elkezdi összepakolni a táblás  játék szanaszét heverő darabjait.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Szeptember 01. 08:49:18
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Magamban elmerengek a börtönök természetéről és azok jobbításáról, aztán megosztom azt Kiinával:
- A börtön miattunk van, börtönön kívüliekért. Akit elzárnak, annak sorsa mindegy. Csak ne legyen szem előtt és ne okozzon gondot. És a börtön csak mélyíti a bűnös bűnösségét. Érdekes, hogy egy földön, ahol egymást érik a szellemnézők, még senki sem vette észre, hogy akit bezárnak, arról lemondanak, és ezt a bezárt is tudja. Bármit tehet, ő már nem számít, és a császári börtönök is céltalanok. Aki oda egyszer bemegy, felesleges kiengedni, mert csak rosszabb lesz, mint volt. Jót nem tanul... Itt a sok bölcs elme, és még egyik sem sütötte ki, mi volna megfelelőbb büntetési forma. Vagy hogy jó-e, ha a jókat jutalmazzuk, a rosszakat pedig büntetjük.
Lenézek a tenyeremre és halkan káromkodom:
- Most nézd meg, Kiina! Forgatom az eszem, akár egy nyomorult szerzetes. Idegenné lettem a világba...

Kiina megemlíti, a nadoroknál én leszek az egzotikum és felnevetek.
- És Hajnal, meg mindenki más is rajtad kívül. Jaj, Hajnal ott aludni sem fog, minden ujjára jut majd 5 férfi!
Az alvást választom, de azért mielőtt lefekszem, megkérdezem Kiinától:
- Szerinted meddig vendégeskedünk? Nem vagyunk az úrnő terhére?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Szeptember 01. 14:22:22
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A felkelő nap sugaraiban megcsillannak azok a fekete szalagok, amelyek behálózzák Sterrard úr csakráit és elvezetnek egészen a szentély bejáratáig - a levetett csizmákig. Ha megszűnnek, akkor a beteg meggyógyul, bár élete fonala rövidebb lesz, akár egy fél emberöltővel is.
A szerzetes hosszan gondolkodik azon, mit is tegyen - nyilvánvaló, hogy útitársuk életének megmentéséhez nem kell Mortar közvetlen hatalma, "csupán" az öregkorához. Végül aztán megszólal:

- Mortar kegyelméből meg tudlak óvni a méreg általi haláltól testvérem, de most kell válaszolnod, mire vagy ezért hajlandó.


Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Szeptember 02. 20:30:06
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este a szentélyben
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

Az első perctől fogva úgy éreztem, hogy ilyen komoly szertartás csakis sikerrel zárulhat, így fogaimat összeszorítva sikerült ellenállnom a csiklandozó ecsetnek, nehogy megmozdulva megbontsam a finom betűket, és a füstölők számomra kissé bódító szaga ellenére sem tudok elaludni. Nem merek. És látszólag a papnak sem szükségeltetik semminemű alvás, így próbálok magam is éberen maradni.
Az éjszaka hosszú volt, de eredményes a férfi szavait hallgatva. Hatalmas kő hullik le a vállamról, mikor a férfi megemlíti, hogy képes a meggyógyításomra, de az azutáni szavai már aggodalommal tellítenek el. "Most megfenyeget?" - suhan át az agyamon - "Csak akkor gyógyít meg, ha belépek Mortar papjai közé? - körbenézek, majd észreveszem, hogy feltűnően sokszor vagy egyszer huzamosabb ideig tekintett a kapuban lévő csizmámra. "Mi lehet velük?"
Most rajtam van a sor, hogy hosszabb elmélkedésbe boruljak, majd az ajkamba harapok, és megszólalok halkan.
- Mit kívánsz tőlem, szerzetes? Mit szeretnél a gyógyulásomért cserébe? Most kívánod megköttetni azt az alkut amit említettél?- húzom fel a bal szemöldökömet.

Amennyiben a válasza igen, akkor... akkor egy hosszú és mély levegővel próbálok nyugalomra lelni.

"Miért nem számítottam rá, hogy ki fogja használni ezt a lehetőséget..."
Amennyiben azonban nemmel válaszol, akkor bólintok, és megkérdezem.
- És akkor mire kellene hajlandónak lennem? - kérdezem tisztelettel, egy igen kevés élccel. "És már várom, mikor fogja a legabszurdabb árat kérni érte. Nem feltétlen arquban, hanem bármi másban. Feltétlen bizalmat, titkokat, akármit"
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Szeptember 09. 19:20:49
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap estéje
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina börtönnel kapcsolatos kérdésre beletúr a hajába és pár tincset kisöpör az arcából.
-A börtön azért épült, hogy nekünk jobb legyen? - kérdezi csodálkozva -Hajnal valami olyat mondott erre, hogy azért van, hogy az urak a számukra kellemetlenkedőket oda zárják – függetlenül attól, hogy ez igazságos-e, s ezzel is megfenyegetve a népet, hogy ha kilógsz a sorból, tudd, hogy hova kerülsz.
Az a helyzet, hogy a börtön szerintem nem a legjobb módszer, mert megmérgezi a lelket. Ha pedig valakit több dekádra is bezárnak, akkor helyette humánusabb volna ha inkább végeznek vele. Ha megölik, akkor az új leszületésben újra kezdhet mindent tiszta lappal. Aztán kissé elfintorodik
-Azért ez sem tökéletes válasz, ha belegondolsz - hisz a szélsőséges formája az, amit távoli földeken néhány harcos nép követ - nem ejtenek foglyokat, és nem vetnek senkit börtönbe hanem helyette mindenkit megölnek – mert azt mondják, hogy a lélek szabadságot érdemel, nem rabláncot. De ez súlyos téma, nem nekünk kéne cipelni – javasolja kedves mosollyal.

-Kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés, ha nem engem bámulnak folyton. Végre én leszek normális – vigyorog Kiina Vanina válaszára.
-Szerintem neked is lesz kérőd – már ha beadod a derekadat – nevet fel. A kérdésre, hogy még meddig tart az utazás a teknős hátán, megvonja a vállát
-Amíg fel nem támad a szél. Talán még három-négy nap. Hogy az úrnő mit gondol, azt nem tudom, de biztos érdekesebbek vagyunk, mint a megszokott napok vendégek nélkül. Úgyhogy én emiatt nem aggódnék – válaszolja vidáman.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Szeptember 10. 13:52:26
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


- Mortar kegyelméből meg tudlak óvni a méreg általi haláltól testvérem, de most kell válaszolnod, mire vagy ezért hajlandó. - teszi fel a kérdést Kael, amire a válasz egy hit nélküli ember válasza:


- Mit kívánsz tőlem, szerzetes? Mit szeretnél a gyógyulásomért cserébe? Most kívánod megköttetni azt az alkut amit említettél? - emeli fel szemöldökét Sterrard úr.

A szerzetes elmosolyodik, de ettől nem oldódik a feszültség:
Nem az a kérdés, én mit akarok:  te mit akarsz testvérem és azért mire vagy hajlandó? Csak meggyógyulni, megúszni és elfelejteni? Nem gondolni a halálra még pár napig, talán évig?




Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Szeptember 14. 18:20:18
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala, az alku
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

Kael kérdésére nem kapom meg a várt választ, csupán egy újabb kérdést, melyet már igazán megszokhattam volna.
Nem az a kérdés, én mit akarok:  te mit akarsz testvérem és azért mire vagy hajlandó? Csak meggyógyulni, megúszni és elfelejteni? Nem gondolni a halálra még pár napig, talán évig?

- Igazat megvallva örülnék, ha az általad felsoroltak közül mindegyik megvalósulna, bár elfelejtenem, azt lehet nem kellene, de meggyógyulni és végleg kilábalni ebből, azt akarom, ezentúl, bár a halálra gondolni az ember nap mint nap gondolhat, de a saját halálom napját még a messzejövőbe helyezném, legalább tíz évvel későbbre.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Szeptember 19. 12:12:48
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael:
Nem az a kérdés, én mit akarok:  te mit akarsz testvérem és azért mire vagy hajlandó? Csak meggyógyulni, megúszni és elfelejteni? Nem gondolni a halálra még pár napig, talán évig?

Sterrard úr:
- Igazat megvallva örülnék, ha az általad felsoroltak közül mindegyik megvalósulna, bár elfelejtenem, azt lehet nem kellene, de meggyógyulni és végleg kilábalni ebből, azt akarom, ezentúl, bár a halálra gondolni az ember nap mint nap gondolhat, de a saját halálom napját még a messzejövőbe helyezném, legalább tíz évvel későbbre.

A szerzetes figyelmesen végighallgatja és elmosolyodik:
Akkor kérlek vidd el mezítláb a csizmádat valahová a kertbe és égesd el testvérem. Fontos, hogy saját kezeddel végezd ezt el, majd hozz egy kanálnyit - itt kezével mutatja mekkorával gondolt - az átszitált hamujából
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Szeptember 22. 00:46:11

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

Kael szerzetes szavaira meghökkenek, bár magam sem tudom, hogy miért, a férfi pillantásaiból sejtettem hogy a csizmával van valami, sőt meg se kellett volna lepnie, de a tény, hogy valahogy becsempészte a csizmámba, mikor nem voltam magamnál, és hogy abban van a méreg. Ezt nehéz volt az eszembe vésni.
- Értem szavadat, hálámat nem is tudom, hogy fejezhetem ki feléd, Kael. Adósod vagyok. - billentem meg felé a fejemet, és a tisztelet jelét vésem a levegőbe.
"El sem hiszem, hogy meggyógyultam. Azért a biztonság kedvéért el fogom égetni a többi ruhámat is, ezért még előtte, holnap kérnem kell majd valamilyen varrónőt vagy varrót, hogy készitsen egy új rend ruhát. Rám is férne, már igen rongyos az amelyik rajtam van most. Aztán, ahogy utasított a szerzetes kiviszem a pár lábbelit, így érzem a fű hűvös simogatását és a kövek hideg durvaságát a talpammal, aztán a abba a helységbe megyek ahol lattam korábban szitát,aztán egy kevés gombából és száraz ágból egy apró lángot raktam, melyre ráillesztettem a fekete csizmát, majd miután elégett, egy fakéreg darabra fellapátolok egy kevés hamut, melyet lesztitálok, majd visszaviszem aa Szentélybe.
" megmenekültem? Talán a nemes elől is? Lehet számára meghaltam, és ha nem irok, majd, akkor végleg elfelejt. Nem ártana. Sosem jó az ember életében, ha egy befolyásosabb az életét akarja elvenni. Nem egészséges."
- Megtettem, mit kértél, itt van a kanálnyi hamu, Kael uram. - Uram alatt megtisztelem, nem pedig meghunyászkodom előtte.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Szeptember 24. 19:31:01
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, utazás
Résztvevők: mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A szigeten a következő négy nap is ugyanolyan eseménytelenül telik, mint eddig. A hatalmas teknős, Sciosihoro rendületlen kitartással szeli a habokat, maga után vontatva kötélből font köldökzsinórján a Kufárt. A nappalok tikkasztóan melegek, de a sétakert és az udvarház sokkal elviselhetővé teszik, mint a Kufár kopár fedélzete. Az éjszakák ellenben kellemesen balzsamosak, s a kert néhány éjjel nyíló virága illatfelhőbe burkolja a környéket.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/sea.jpg)
A terasz napnyugtakor (tengeri kígyó és hajó nélkül  ;D)

Elassor amikor már tűzet gyújtana a sétakertben, hirtelen Kiina jelenik meg, és puszta kézzel, tenyérrel oltja el az éppen hogy éledező tüzet. A lány ujjai közül még füst száll fel, de nem zavarja.
-Itt nem gyújtunk tűzet. Megtöri a harmóniát - néz rá kivételesen mosoly nélkül.
-A kovácsműhelyben, vagy a konyhában esetleg a teraszon szabad, de itt nem. Ja, és a lakosztályban sem szabad, mert a függöny könnyen meggyullad. khm... állítólag - vigyorodik el, aztán sarkon fordul és a tenyerét dörzsölgetve magára hagyja Elassort.
Sajnos kiderül, hogy a szigeten komoly szabó - az nincs. A kisebb javításokat mindenki maga intézi a ruházatán - az új ruhákat pedig vásárolják. Ráadásul mivel a szigetnek úrnője van, így nemesi ruhákból nincs férfira illő. Persze át tudják alakítani egy katona ruháját ha nagyon muszáj, de az ugyebár nem illik egy nemes úrhoz...
Elassor számára a fegyverforgatás gyakorlása mellett a váratlan támadásokra is felkészülni igazi kihívás. Napjában akár két-három támadást is intéznek hozzá, de volt olyan napja, amikor hatszor „törtek az életére”. Hol méreggel, hogy szolgának öltözve, hol sötét sarokból, hol pengevetővel, hol pedig a tetőről támadtak rá. Utána pedig mindannyiszor elmagyarázták, hogy mi kerülte el a figyelmét. A végén már a támadás előtt, a zsigereiben érezte, hogy valami megváltozott – de még mindig későn.

Sterrard úr úgy néz ki, hogy az első feladatot sikeresen elvégezte - mert egy kupac hamuval tér vissza a szentélybe.
Kael számára az elkövetkező napokban főként Sterrard úr  játssza a központi szerepet - már amikor nem Mortar szentélyében vagy épp máshol tartózkodik. Úgy néz ki, hogy őt sem zargatják a többiek - hagyják, hogy azt és úgy csinálja, amihez kedve van. Ez az elmúlt évekhez képest szokatlan változás - eddig mindig voltak szabott feladatok, kötelességek, ha mást nem a mindennapi teendők - de helyette ezeket is elvégzik most a szolgák.

Vanina számára is a „megszokott” módon telik az idő a szigeten – reggeli után ha akar, csatlakozhat Tam mesterhez és a katonákhoz, akikkel együtt hallgathatja meg és próbálhatja ki a háritókesztyű, láncos buzogány, és a casquor, avagy lándzsakard történetét, és használatának fortélyait. A katonák eleinte ugyan némi lekezeléssel bántak a vendég kisasszonnyal, de a második nap végére már elfogadták teljes értékű harcosnak. Amit nem csak szóban, hanem tettben is utol lehet érni, mivel már nem udvariaskodtak vagy finomkodtak vele sem, mikor gyakorlás közben ellenfélnek választották. Ez alatt a pár nap alatt kiderült, amit sejteni is lehetett – Tam mester sokat látott, tapasztalt harcos szerzetes. Pontosabban csak ősz korára vált szerzetessé, és olyan általános tudás birtokában van - már ami a harcot illeti, amely bármely Nemes ház fegyvermestere megirigyelhet. Arról viszont keveset beszél, hogy hol is járt pontosan, de a tetoválásai közül egy bizony csak a Légió elit veteránjait illeti csak meg, mely legalább tizenöt évnyi szolgálatot jelent a hegyi barbárokkal és Ghodi lovasokkal hadakozva.


Hajnal pedig az egyik katonával, Pei-el tölti az ideje nagy részét – a fiatal, vidám férfi legnagyobb örömére. Amikor pedig éppen nem vele van, akkor Kiinának vagy éppen Vaninának áradozik Pei-ről. Kiina pedig bekéredzkedett a konyhába, hogy segítsen – de az első délután végén a szakácsnő tisztelettel megkérte Hae Min Ji tolmácsolásában Sterrard urat, hogy Kiina lehetőleg ne segítsen a főzésnél. Szó se róla, a vacsora igencsak szegényes volt az eddigiekhez képest. Talán az is közre játszhatott, hogy Kiina lelkesedése bár töretlen volt, amihez csak hozzáért a konyhában, az leégett, elsózták, véletlenül más fűszer került bele, vagy csak véletlenül kiborították... egyszóval csapást csapásra halmozva csak balszerencsét hozott. Így Kiina kissé szomorúan vette tudomásul a dolgot, hogy aztán másnap reggel vidáman visszatérjen a konyhába, mert azt nem tiltották meg neki, hogy csak figyeljen, és kérdezzen... Míg Hajnalt Pei társaságában lehetett fellelni, addig Kiina székhelyévé a konyha vált.

Lan pedig pár napnyi „szabadságot” kapott – senki nem lóg a nyakán, miközben rendben halad a társaság az úticéljuk fele. Az eddigi több hetes együttlét után furcsa érzés is kissé, hogy látó és hallótávolságon kívül vannak a többiek a nap jókora részében. Jótékony hatása, hogy van idejük kipihenni ez eddigi út alatt felgyülemlett nehézségeket és vélt vagy valós sérelmeket - tagadhatatlan.

Rashu mester és Haren pedig jórészt a lakosztály teraszán beszélget. Pontosabban főként Rashu mester beszél – nehéz elhinni, hogy két férfinak hogy lehet ennyi mondanivalója a másiknak. Ha belehallgat az ember, majdnem mindig hőfokokról, ütésszámok és típusokról, színekről és formákról esik szó. Amikor pedig nem a teraszon, akkor a sziget kicsiny kovácsműhelyében vannak, s ilyenkor a csengő kalapálás hangját mindenhol hallani.

Végül az ötödik nap délelőttjén meleg szellő simít végig az arcokon – szó szerint a változás szele érint meg  mindenkit. Az ebédet a nagy teraszon szolgálják fel, mint mindig, s Hae Min Ji a végén szól pár szót hozzátok
-Kedves vendégeim! Kiértünk az Árnyak Tengeréről – Jó széllel merussai partra még három napi hajóút van. A Kufár egy gyertyaégésnyi idő múlva kiköt a mólónál – s akkor átszállhatnak, mivel közös utunk itt véget ért. Örömmel láttuk vendégül önöket, mert társaságuk üde színt vitt a mindennapjainkba – ám remélem nem találkozunk többet – mert ide csak az vetődik, aki nagy bajban van.
Aztán futólag Hajnalra néz, aki illedelmesen lesüti a szemét, és szinte alig láthatóan megrázza a fejét.
-Kérem, kezdjenek el készülődni és esetleg búcsúzkodni, mert nemsokára megkezdi a kikötést a Kufár – zárja mondandóját.
Rashu mester és Haren már felkészült erre – ők ki sem csomagoltak a zsákjukból. Kiina viszont felpattan, és felszalad a lakosztályba, hogy a szerteszét hagyott holmijait összeszedje. Hajnal pedig inkább a kert fele veszi az irányt, és Peivel diszkréten búcsúzkodnak.

Végül Tam mester kíséretében lesétáltok a mólóig. Sterrard urat a katonák a tisztelet jelével búcsúztatják, Vaninának viszont közvetlenebb, szóbeli jókívánságok is járnak – Wei pedig tovább is megy

-Itt hagysz minket, miután mindenkit levettél a lábáról? - utal arra vigyorogva, hogy pusztakezes harc gyakorlása közben nem egyszer a földre vitte őket. A kérdésre fojtott nevetés tör fel a többiek felől is.
A mólón lépdelve Kiina végül Hajnal mellé sorol, és belekarol. Hajnal nem tűnik túl boldognak – vagy a búcsúzkodás vagy pedig a közelgő kabinfogság vette el a kedvét.
A Kufár fedélzetére lépve Xao és Osa köszönt titeket. A kapitány mosolyogva biztosít mindenkit arról, hogy pár napon belül Merussa kikötőjébe érkeztek, s az úrnőnek hála mind vízből mind ételből bőséges készlettel indulhattok neki az útnak. A matrózok eloldozzák a kötelet, és a Kufár lassan elsodródik a szigettől. A mólón állók még integetnek egy ideig, aztán megindulnak vissza a teknős hátára. A vitorlákat kibontják, és a Kufár komótosan megindul, miközben a roppant teknős és hátán az udvarház egyre kisebb ponttá zsugorodik a horizonton. Hajnalt közben Kiina lekíséri a kabinjába.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Szeptember 27. 12:40:59
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael meditálással tölti némi időt, mikor Sterrard úr visszatér egy maréknyi hamuval, meglehetősen megkönnyebbülten.
- Megtettem, mit kértél, itt van a kanálnyi hamu, Kael uram.

A válasz alighanem le fogja hűteni a lelkesedését:
- Testvérem Mortarban, a megszólításom Kael testvér. Most már nem jut ebből a forrásból több méreg a testedbe, ám ami benne van, még tovább dolgozik. Így is van előtted tíz, talán húsz esztendő, aztán meghalsz. Ha akarsz, most elmehetsz.

Fiatal ember szájából ilyesmi általában komolytalanul hangzik, de Mortar szentélyében egy kisgyerektől is ijesztő. Ráadásul a szerzetes - arca eleven mása Mortar bálványának - még folytatja is:

Ha maradsz, akkor leborotváljuk a fejedet és bejelentjük Ha Ji Min úrnő nővérünknek, hogy Sterrard úr eltávozott az élők sorából. Ekkor egy év és negyven nap után új emberként léphetsz ki valamely kolostor kapuján, ha akarsz. Akkor már lesz esélyed gyermeket nemzeni és fel is nevelni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. Október 04. 21:51:58
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)


Furcsa lesz évek múlva visszaemlékezni ara, hogy utaztam egy szigeten, ami úszik, mert egy teknős vontatja. Sose fogják elhinni nekem. Messziről jött ember azt mond, amit akar. Az viszont jó, hogy henyélés helyet edzem magam és még tanulok is. Örömkatona férfiak társaságában lenni,

Tam mester van olyan jó, mint Mada, még ha olyan kevéssé is sikerült megismernem. Hiányozni fog, és egy élet áll a rendelkezésemre, hogy el nem mesélt történetein töprengjek.
A maga módján ki-ki eltölti az idejét, csendes nyugalomban telnek a napok.

Aztán egyszer csak úgy dönt a tenger, hogy kiereszt minket a markából. Szél kél, ha szél kél, akkor kihajózunk. Ebédkor bejelentik, az estét már a hajónkon töltjük. Az úrnő elbúcsúzik tőlünk, szórakozottan eljátszom a gondolattal, mit szólna, ha hazai módon meglapogatnám. Elvetem, nemes, megölné az akcióm a jóindulatát. Sose heverné ki.
A kikötőben már oldottabb hangulatú búcsú kerekedik. Célozgatnak erre-arra, megvan rá a felelet:
- Itt már akit lehetett, meghódítottam, most megyek, hogy más földekkel is ezt tegyem.

Hajnal lógatja az orrát, aztán eszembe jut a hajó barom regulája. Négy nap. ha minden jól megy, de így, hogy Hajnal visszanyerte önmagát, nehezebb lesz elviselnie. Tervem az, minden nap betelepszem hozzá pár óra, biztos lesz miről beszélgetnünk.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. Október 07. 00:16:44
(https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xlf1/v/t1.0-9/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n.jpg?oh=abb5da0d886a07163ccaa5a31a11cf35&oe=5863EDA5&__gda__=1483645246_d8ab4a296d48ebc418c00a3806d57169)

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, utazás
Résztvevők: Elassor

Úgy tűnik, végre elmúlt az engemet sújtó átok, mely majdnem az életemet vette, így az elmúlt időkön már nem töprengve, jókedvűen töltöm napjaimat, gyakorlatozva Wei-jel, óvatosan figyelve az utamat, tartva az orvgyilkossá vedlett őröktől, egyre jobbá válva ebben, azonban a feladatok is egyre nehezebbekké válnak. Az utam végére már nem csak a gyanús helyeket és mozdulatokat kell néznem, de szintúgy a gyanús tekinteteket, melyek az álnok tettek előhírnökeként szolgálnak. Néha csatlakozom Rashu mester és az utólag megismert Haren mellé, akivel ha jól emlékszem, még korábban nem váltottam szót. Kiinával is igyekszem beszélni, vele főképp a szellemvilágról, a "Teknősdémonról", ahogy magamnak elneveztem a csodálatos tengeri lényt, Sciosihorot. Már el is képzelem, ahogy a következő utasoknak már erről a kalandról is mesélni fog Xao kapitány, miközben elköltik a közös ebédjüket. Illetőleg amennyiben érdekli őt, akkor bevezetném a Zegherovi kultúrába és a vallási különbözőségekbe, melytől eltér a hercegség a dicsőséges Napcsászár és Birodalma hitétől.
Továbbá töltök ugyancsak egy kevés időt Tam mesterrel, akivel főképp az orvtámadásokról, de emellett minden más tudományról, melybe szívesen beleavat.
Azonban rangomhoz illően igyekszem sokkal több időt tölteni Min Ji úrnővel, vele szívélyesen társalogva mindennapi témákról vagy hírekről, de az úrnő engedelmével a szigetről és azon való életről is. Közben, amennyiben megengedi, hogy az általa felajánlott daloskönyvet megnézzem, akkor szívélyesen átlapozom, és próbálom azokat a fejembe vésni, és tőlem telhetően a szebbeket még elő is adom az úrnő számára, miközben, megvallom, igyekszem el is csábítani őt, ennek fejében minden nap a legtökéletesebb formámat öltöm fel.

Természetesen a boldogság közepette nem feledem el, mégha mellőzöm is azon az éjszakán történt dolgokat:
Amikor elmentem, hogy meggyújtsam azokat a démoni csizmákat, melyekbe kenték rá a mérget.
Az árnyékok közül akár egy csillag az égboltról lép elő Kiina, és felszólít arra, hogy terveimen módosítva máshol égessem el azt a lábbelit, amelyen keresztül arconcsókolt a Halál.
A lány szavait kedves szavakkal nyugtázom.
 Köszönöm hogy szóltál. Ha még érdekel valami mitéged a népem kultúráját illetően, tudod hol találsz. - szólok utána még, majd elviszem a javasolt helyre elvégezni a rámbízott feladatot.
Visszatérve a szentélybe még további beszélnivalóm maradt a szerzetessel, aki szerint, ha nem választom a kolostorba térés útját, akkor egy évtized adatik számomra.
Gondolataim villámként cikáznak a fejemben, egyik túlmenydörögve a többit, vêgül megalakul egy pár másodpernyi gondolkodás után a válasz.
- Kael testvér, mennyi idő van megszabva ahhoz, hogy a templomba jussak, e zarándoklat útján? Attól tartok vannak olyan fontos teendőim melyek nem tűrnek el halasztást, sem pedig mulasztást. Ezért még évekig attól tartok nem fog lehetségessé válni a kolostorba való eljutásom.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Október 08. 21:23:23
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

- Testvérem Mortarban, a megszólításom Kael testvér. Most már nem jut ebből a forrásból több méreg a testedbe, ám ami benne van, még tovább dolgozik. Így is van előtted tíz, talán húsz esztendő, aztán meghalsz. Ha akarsz, most elmehetsz.
Ha maradsz, akkor leborotváljuk a fejedet és bejelentjük Ha Ji Min úrnő nővérünknek, hogy Sterrard úr eltávozott az élők sorából. Ekkor egy év és negyven nap után új emberként léphetsz ki valamely kolostor kapuján, ha akarsz. Akkor már lesz esélyed gyermeket nemzeni és fel is nevelni.

Ám Sterrard úr próbál alkudozni:
- Kael testvér, mennyi idő van megszabva ahhoz, hogy a templomba jussak, e zarándoklat útján? Attól tartok vannak olyan fontos teendőim melyek nem tűrnek el halasztást, sem pedig mulasztást. Ezért még évekig attól tartok nem fog lehetségessé válni a kolostorba való eljutásom.

Testvérem, az idő olyan fonál, aminek hosszát mindig csak utólag tudja az ember megmérni. Ami segíthet, hogy én Lan testvérünket kísérem, amíg célba nem ér. Aztán visszatérek Sytisbe - ha megérem. Legkésőbb akkor, a sytisi Mortar Könnye kolostorba kell bevonulnod.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Október 09. 13:06:45
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerének határán túl ismét a Kufár fedélzetén
Résztvevők: akár mindenki
__________________________________________________

Elhagyjuk az óriási teknőst és a Shorral Ház tengeri udvarházát a rejtélyük megoldatlan maradt azt talán egy másik látogatás alkalmával fejtjük majd meg.
Hae Min Ji-től a napudvarban megszokott ám a shagír birodalom számára fenntartott búcsúzkodási formulával köszönök el.
A Kufár fedélzetén miután Xao kapitány közli az időtartamot Hajnal nyomába szegődök és bevackolom magam a kabinjának egyik falához vagy sarkába Vanina jelenlététől sem zavartatva magam és élvezem tovább a viszonylagos magány adta nyugalmat a földre telepedve.
Az étkezéseket Hajnallal együtt töltöm el a kabin magányában, várom az érkezést a kikötőhöz és valahol tudat alatt a Dún bosszúálló küldött – angyal érkezését ki a hattyú és annak elrablójának nyomában „szárnyal”…..
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Október 11. 19:05:40
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, utazás
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Rashu mester és Haren beszélgetése udvariasan fogalmazva eléggé lekorlátozódik a fémekre és azok megmunkálásra. Az embernek már pár perc múlva erős ingere támad arra, hogy a köldökét nézve „meditációba” süllyedjen, melyből egy-egy finom bökés ébreszti fel, amikor túl hangosan horkol. Emellett Harennal beszélgetni elég nehéz – a nagydarab kovács csak hallgat, és csak néha-néha hümment egyet – valójában az udvarias köszönésen kívül alig lehet bármit kihúzni belőle.

Kiina ellenben felvilágosítja Elassort, hogy jobb, ha békén hagyja az ősöreg Sciosihorot, akinek hosszú emlékezte és bosszúálló természete van. Ettől eltekintve, és a mesét, melyet már hallottatok, ő sem tud semmiféle konkrétumot a teknősről – talán csak annyit, hogy úgy véli – nem démonról van szó. Ellenben a zegherovi kultúra és vallás egyediségén jót mulat – bár azt hozzá teszi, hogy teljességgel mindegy, hogy hívják az isteneket, ha az alapelve ugyan az, mint máshol.

Tam mester bár tapasztalt, azért elárulja, hogy ő inkább az orvtámadások túlélésében és nem kivitelezésében mondhatni gyakorlottnak. A tanácsa is ennyire egyszerű – még a támadás előtt vedd észre a támadót, hogy legyen esélyed túlélni.
Min Ji úrnő viszont nehéz falat – fiatalsága ellenére oly járatos az illemtan és tekintély fortélyaiban, hogy hamar egyértelmű lesz előtte – Sterrard úr a tipikus „vidéki” nemes, akinek fogalma sincs arról, hogy kell minden körülmények közt megfelelően viselkedni, és példát mutatni az embereinek.
Ennek következtében Min Ji úrnő bár udvariasan hallgatja Sterrard urat, mindig megtartja a három lépés távolságot. Egyszóval kerüli a hosszas társalgást Sterrard úrral – bár a daloskönyvet Sterrard úr rendelkezésére bocsátja itt tartózkodása idejére.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. Október 11. 19:14:09
Mesélő Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás, megérkezés Merussába
Résztvevők: Mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina riposztára a búcsúzkodásnál vidám hahota a válasz – senki nem mondhatja, hogy egy jó harcos csak a fegyverével képes visszavágni.

A Kufár immár dagadó vitorlákkal halad egyre közelebbi célja fele – magabiztos kapitánya és feltehetőleg a ti megelégedettségetekre is. A sziget üdítően zöldellő kertje után a fedélzet kopár sivatagnak hat – melyen csak a vitorlák árnyéka és az ember arcát simogató szél ad némi enyhet az utazóknak. A matrózok jó kedéllyel végzik mindennapi rutinjukat, hiszen ismét szívüknek oly kedves egyik kikötő fele tartotok, ahol majd legújabb kalandjaikkal eldicsekedhetnek régi és új ismerőseiknek. Xao is elégedetten pipázik a farvitorla árnyékában – elvégre ez az utazása is szerencsés fordulatot vett, ahogy – már ha hinni lehet a képtelenebbnél képtelenebb történeteinek – az előző kalandjaiban is lenni szokott. A matrózok egy része még mindig ámuldozik Sciosihoro roppant méretei felett, és mélyreszántóan megvitatják, hogy a legutóbbi tengeri kígyóval vagy a gigászi teknőssel történt találkozás volt-e hihetetlenebb?

Az utazás a Kufáron épp úgy folytatódik, ahogy a vihar elötti napon abbamaradt. Kiina jórészt Hajnal kabinjában tölti idejének javát – pláne, miután Xao tolmácsolta a szakács kérését, hogy Kiina négy lépésnél ne közelítse meg jobban a konyhát, vagy az annak használt asztalt. Ezt valahol meg tudjátok érteni – mivel amikor Kiina besegített (kotnyeleskedett) az étel elkészítésénél, több órás késéssel kaptatok csak enni, mivel minden romba dőlt, s a hajó csak a Kufár védő rajzolatainak hála nem kapott lángra.

Az is igaz, hogy Hajnal kabinja kissé kezd túlzsúfolt lenni – Kiina kihasználja lehetőséget, és Lant faggatja – ha már dőre módon ő is itt tölti az idejét – eleinte főképp az északkeleti varázslóiskoláról faggatózik, aztán előáll a nagyszerű ötlettel – Lan tanítsa meg olvasni! Onnantól már nincs kegyelem – Kiinának be nem áll a szája – folyamatosan áramlik belőle szó, minden írásjegy alakjáról eszébe jut valami történet, vagy csak simán érdeklődik, hogy miért úgy s nem amúgy kanyarítják vonalait? Ha pedig végre elhallgat, akkor is csak azért, hogy Vaninának és Hajnalnak is szót engedjen. Ellenben az olvasás megtanítása Lan számára egyre inkább oly feladatnak tűnik, melynek végét ilyen ütemben unokái sem fogják megérni, s Kiina mellett a magány érzete úgy szétfoszlik, hogy még éjszaka is arra riad – mintha a nador lány megint hozzá beszélne.
Vanina számára a négy nap viszonylagos békében telik – bár igaz, ami iagaz, Kiina és Lan bevették magukat Hajnal szobájába. Kiina vagy Hajnallal beszélget, vagy Lant foglalkoztatja folyamatos kérdéseivel, s azzal, hogy Lan tanítsa meg olvasni. Ez bár szép célnak tűnik, Kiina mellett ez nem is olyan egyszerű – a nador lány annyira csapongó és szószátyár, hogy Hajnal néha megkéri, hogy most egy kicsit menjen sétálni, mert fárasztja a folyamatos csacsogás – melynek fő hallgatósága bár Lan, azért Hajnalt zavarja egy idő múlva.

Haren és Rashu mester pedig az alsó fedélzetközben, az aprócska kovácsműhelyben verték fel tanyájukat, hogy a délutánokat messze hangzó kalapácsütésekkel töltsék.

Elassor számára is szinte unalmasan telik az idő – a kivételt ez alól az jelentette, mikor egyik reggel  a kabinjában meghallotta a kufár hangját.
-Nos, sikerült megtudni a próba pontos mibenlétét? - érkezik a kérdés a háta mögül, de Elassoron kívül látszólag nincs más a kabinban. Felrémlik, hogy a Kufár jutalmat ígért, ha a próba teljesítése után Elassor elárlja annak részleteit.

Kael számára sem hoz különösebb változást a visszaköltözés a Kufárra. Úgy tűnik, hogy Sterrard úr most még igencsak bátor lélek – de az idő Mortarnak dolgozik. Elvégre egy dekád hamar elröppen – csak az a kérdés, hogy hol éri utol. A sziget elmélkedésre alkalmas kertje és szentélye után a Kufár kabinja leginkább a kolostori cellákhoz tűnik hasonlatosnak – mely egy közösségen belül biztosítja a félrevonulás lehetőségét.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/Laguna-Yahuarcocha.jpg)
A reggeli fényben megcsillanó hullámok az Árnytenger mozdulatlan obszidián tükrét mostanra vérvörösre cserélték

– máig őrizve a két gigász véres küzdelmének emlékét. A Kufár méltóságteljesen szeli a habokat, egyenesen a kikötő fele tartva. A legénység igencsak izgatott – alig várják, hogy végre kikössön a hajó, és elmehessenek mulatni. Úgy tűnik, hogy a készülődés ragályos – Haren és Rashu mester is a csomagolással van elfoglalva. Fifi pedig bár nem látja, de az izgalom átragadt rá is – türelmetlenül toporogva várja, hogy végre ismét út simuljon a patái alá. Hajnal nem különben, aki engedélyt kapott rá, hogy a fedélzeten, a korlátnál várja meg, amíg kiköt a hajó. Kiina szélesen mosolyogva nézi a partot, és a közeledő kikötőt – szemmel láthatóan örül, hogy ismét Arcantis földjére léphet.

Végül a Kufár befut a nagyváros nyüzsgő kikötőjébe, ahol több dún vitorlás mellett számos gálya ringatózik, s köztük számolatlan halászcsónak jön-megy bonyolult mintázatokat rajzolva a vérvörös víz színére. Az egyik móló mellett dobják vízbe a horgonykövet, majd a rámpa csattanása a kövezeten jelzi – az utazás ezen szakasza végleg lezárult. A hajó rakteréből előkerül Harren kordéja és csacsija, akárcsak Vanina Fifije, akinek már igencsak mehetnéke van.
A mólón a fegyveres városőrség fél tucat tagja állja el az utat, élükön egy szikár, vékony férfival, akinek ruházatán a várost irányító Ház rézszín signuma villan. Xao barátságosan int a férfinak, aki a katonákat hátrahagyva felsétál a fedélzetre. Láthatólag már ismerik egymást egy ideje, mert Xaotól kedélyesen megérdeklődi, hogy most mily kalandokat élt át – de a kapitány őszinte, de tömör válaszára csak hitetlenkedő mosoly a válasz. Aztán rátér jövetele céljára, s megkéri Xaót, hogy mutassa be nagyra becsült utasait mielőtt a hajó gyomrában pihenő árut megmutatná. Xao a kérésre biccent, s Sterrard úrral kezdi a sort. Amikor meghallja, hogy honnan jött, mintegy megjegyzi abrín nyelven

-A zegherovi nemesház aranysignumos úrhölgye, Selianna szintén nemrég érkezett.
Ezek után már nem is kíváncsi Sterrard úr signumára, s érdeklődve fordul a társaság maradéka fele. Xao a többi utast már nem mutatja be – megadva a lehetőséget, hogy mindenki úgy intézze a partra szállást, ahogy jól esik neki. Rashu mester és Haren a portellai kovácsok céhének signumát mutatja fel, mely elegendőnek bizonyul, hogy az ellenőr ne tegyen fel további kérdéseket. Végül aztán végignéz Lanon, Vaninán, Kaelen, Hajnalon és Kiinán. Látszólag Kaelt még el tudja helyezni a ranglétrán, de a többiek esetében úgy tűnik, hogy menlevelet fog kérni. S valóban
-Menlevelük van? - teszi fel abínul a kérdést – s várja, hogy ki fog neki válaszolni. Aztán meglepetésére Kiina válaszol
-Nincs szükségünk menlevélre  :) – jelenti ki vidáman abrín nyelven. Ez kissé megzavarja a férfit, és Kiina a szünetet kihasználva mellé lép, és bizalmasan közel hajolva folytatja
-Vagy azt szeretné, ha... - súgja neki, de sajnos a végére túlságosan is lehalkítja a hangját, hogy hallani lehessen, hogy mit mond, de a férfi arcáról az ijedséget le lehet olvasni, s hátrébb is lép.
-Öööö... dehogy...
Kiina kedvesen rámosolyog
-Ezek szerint mehetünk?
-Igen! - érkezik a határozott és ideges válasz – és elhagyhatjátok a Kufár fedélzetét. Visszapillantva még látni, hogy a felügyelő rontástól óvó jeleket rajzol ujjaival a levegőbe.
Kiina a mólót elhagyva vigyorogva megjegyzi

-Úgy szeretem, hogy Arcantisban ennyire babonásak az emberek! - Néz körbe, hogy merre is lenne célszerű megindulni. Haren és Rashu további jó utat kíván, és a kordéval lassan elindulnak az egyik forgalmas utcácska fele. Kiina némi nézelődés után szintén elindul.
-Erre jó lesz! - javasolja.

(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/Merussa.jpg)
Hajnal is nézelődik az egymás mellé tapasztott, magas házakat nézve

-Hova megyünk?
-Valami fogadót kéne találni, ahol mára megszállhatunk, és feltölthetjük a készleteket, mert igencsak gyéren lakott vidékeken kell átvágnunk – válaszolja Kiina.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Október 17. 11:40:50
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

- Testvérem Mortarban, a megszólításom Kael testvér. Most már nem jut ebből a forrásból több méreg a testedbe, ám ami benne van, még tovább dolgozik. Így is van előtted tíz, talán húsz esztendő, aztán meghalsz. Ha akarsz, most elmehetsz.
Ha maradsz, akkor leborotváljuk a fejedet és bejelentjük Ha Ji Min úrnő nővérünknek, hogy Sterrard úr eltávozott az élők sorából. Ekkor egy év és negyven nap után új emberként léphetsz ki valamely kolostor kapuján, ha akarsz. Akkor már lesz esélyed gyermeket nemzeni és fel is nevelni.

Miután Sterrard úrral nincs több dolga EGYELŐRE, Kael pár napot a szigetnek szentel - bár a szentély minden este és reggel meglátogatja, de az éjjeleket már nem tölti ott (hiába fiatal a teste, csak kell az alvás éjszak és egy olyan derékaljon, ami nem himbálózik... annyira).

Az esti ájtatosság után - többnyire egyedül - a gyakorlótérre megy, ahol mécseseket és ágakat helyez el, mindig változó és egy bonyolultabb sorrendben, aztán mintegy előre megkoreografált táncban végigsuhan rajtuk - karddal, bottal, puszta kézzel.

Lant fél szemmel szemmel tartja, de teret hagy neki...

A hajón is folytatja a gyakorlatait, bár a kötélzetre tekintettel immár nem mezítelen pengével és megemlíti Kiinának, hogy ő is tud írni-olvasni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2016. Október 22. 20:18:18
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő Dierol
Helyszín: Az Árnyak tengerén
Időpont: nyárelő
Esemény: Kufár fedélzetén és kikötés
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Végül nem tűnik a legjobbnak Hajnal kabinjának választása mivel Kiina és Vanina is a kabin mellett dönt. Az aurák forgatagában gyönyörködve szórakozottan és csapongóan válaszolgatok Kiina kérdéseire, majd amikor felveti, hogy tanítsam meg olvasni megkérdezem, hogy Arcantis földjén a kolostorban annak idején a szerzetesek nem tanították meg olvasni…. Sebaj ha nem hát nem de akkor is milyen nyelven szeretne megtanulni olvasni, mert azért van egy pár nyelvjárás például az anyanyelvén nadorúl, vagy a Napcsászár udvari nyelvének veretes írásjegyei szeretne eligazodni, ne adj Zora esetleg abrínul szeretne tudni olvasni, vagy a sitysi körmondatok rejtelmeit akarja kibogozni….
A Kufár fedélzetéről távozva Xao kapitány általközölt útiköltséget kifizetem szó nélkül természetesen ügyelek rá, hogy Elassor úr és Kael Hakálvarjú utidíját nehogy a miénkhez csapják hiszen rájuk nem alkudtam meg induláskor. Ha Hajnal ügyesbajos dolgait hozná fel a kapitány akkor tekintetem elfelhősödik és cirkalmasan közlöm vele, hogy az esetről jobban tenné ha megfeledkezne mert ha nem akkor esetleg itt és most kell párbajra hívjam párbajszérűs döntés végett.
Miután elhagytuk a Kufár fedélzetét szótlanul sodródok Kiina után a városban lassú haladásunk közben mentális sugallatot küldök Vanina elméjébe.

„Most, hogy magunk vagyunk és a többiek nem hallanak áruld el kívánod-e, hogy felmentselek az Anartÿss háznak tett esküd alól és szabadon utadra bocsássalak? Tudnod kell, hogy tudnom kell számíthatok-e rád, amikor a ház érdekeit kell megvédjük, akár szóval, akár mágiával, akár acéllal, ha meginogtál szolgálati esküdben akkor inkább elbocsájtalak szabadon a ház szolgálatából most…..”
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. Október 26. 10:42:06
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael leszurkolja Xao kapitánynak a huszonkét lint, majd - egy sytisi szokásra hivatkozva - még két khilt is.

A parton aztán Lan mögött sodródik, szemmel tartva a várost és a társaságot - valamiféle boltok vagy árust keresve, ahol tömjént
és hasonlókat vehetne majd a későbbiekben - de most csak baktat embernyi botjára támaszkodva, a lakkozott oltárt hátán cipelve.
Talán majd annak is kellene egy viaszosvászon tok.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. November 06. 17:10:32
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget, Merussa
Időpont: nyárelő
Esemény: A parton
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael számára a szigeten eltöltött idő kiválóan alkalmas arra, hogy az elmúlt eseménydúsnak mondható hetek után imádságokkal, meditációval és formagyakorlatokkal ismét megerősíthesse lelki egyensúlyát, és felfrissülhessen, megtisztulhasson Mortar misztériumában. Az udvarház gyakorló terme is rendelkezésére áll - senki nem zavarja meg  a formagyakorlatait, bár ez annak is betudható, hogy az esti időpontra már kiürül a terem.
Lant bár szemmel tartja, úgy tűnik, hogy felesleges - a mentis nem kíván sem észrevételt, nem hogy utasítást adni.


A hajón ahogy  megemlíti Kiinának, hogy ő is tud írni-olvasni, Kiina vidáman válaszol
-Ezt el is vártam egy szerzetestől. Köszönöm a felajánlást, de nem szeretném további szerzetesek lelki egyensúlyát felborítani egy nehézfejű tanítvánnyal - utasítja el udvariasan

Xao elégedetten adja át Osának a pénzt, aki lelkesen fel is jegyzi a kezében tartott táblácskára rögzített pergamenre. Xao enyhén meghajol
-Járjon békével! - kíván jó utat, aztán immár Harenék fele fordul

A partra lépve elsőnek a kulináris élvezeteket kínáló árusok ajánlgatják portékáikat - sült halak, rákok, különleges édességek tucatjai közül lehet válogatni, majd rajtuk átjutva a különféle kocsmák, és fogadók emberei kínálják nagy hangon kitűnő boraikat, szobáikat, esetenként a készséges személyzetet. Mindezek után maradnak a felállított standok, ahol friss és kevésbé friss halakat lehet venni - mindazt, ami a halászok hálójába került. A kis társaság nyomában sétálva az egyik utcában rengeteg cégér sorakozik egymás után - úgy tűnik, hogy sikerült rábukkanni a kereskedők utcájára. Persze, ha az ember szemfüles, akkor a város eldugottabb zugaiban is fellelhető műhelyek egyikében, vagy a piacnapon jóval olcsóbban is megveheti az ember fia ugyanazt az árut.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. November 06. 17:22:47
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Időpont: nyárelő
Esemény: A parton
Résztvevők: Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiinát nehéz zavarba hozni, hogy mégis mely nyelvek írásában szeretne jártas lenni - magabiztos módon vágja ki
-Természetesen mindben  ;D -Aztán kissé alább adja az igényeket, ahogy folytatja
-Elsőnek talán az abrín lenne a legésszerűbb - véli

Xao a viteldíj kifizetésekor nem alkudozik, nem is próbál meg többet kicsikarni, mint amiben induláskor megegyeztetek. Ráadásul azt az időtartamot, ami a viharba kerüléstől a sziget elhagyásáig eltelt, nem is számolta bele a fizetendő napok számába. A pénzt elégedetten átveszi, és Osa gondjaira bízza, hogy számolja át, és jegyezze fel, ő maga pedig további kellemes utat kíván.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. November 06. 17:24:08
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Időpont: nyárelő
Esemény: A parton
Résztvevők: Mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A viszonylagos rövid séta nem marad el incidens nélkül - Egy fiatal suhanc  szalad a dokkok fele, nyomában igencsak lemaradva két másikkal. A suhanc futás közben egy pillanatra nekiütközik Sterrard úrnak, majdhogy nem elsodorja, és szalad is tovább. Ám szerencsétlenségére megbotlik Hajnal mellett, s elvágódik. Hajnal odalép, és miközben felsegíti, megnézi hogy mi van a suhanc kezében - de mivel az üresnek bizonyul, nem is foglalkozik vele tovább. Így a suhanc szinte felpattan, és ismét nekiiramodik nyomában a két másikkal, akik jelentősen ledolgozták eddigi hátrányukat. Hajnal megszólal Dún nyelven
-Azt hittem, hogy lopni próbált - magyarázza.

Kiina nem sokáig keresgél - a második útba eső fogadó már meg is felel neki, a Vörös Orrhoz címzett. Ahogy a hely neve sejtetni engedi, ez nem a legpatinásabb intézmény lehet a városban. A földszint egy tágas ivóból áll, ahol a vendégek kissé közelebb kerülhetnek a cégéren látható, színesedő szaglószerv színéhez. Ennek érdekében különféle párlatokat fogyasztanak, melynek szaga elkeveredik a sülő tojás illatával. Jelenleg egy tucat vendéget számoltok össze - a jó részük inkább egy korai ebédre ült be, s tisztes mesterembereknek, vagy kikötői rakodómunkásoknak tűnnek. Az ivóban inkább a tányérok zörgése és halk beszélgetés jellemző, mint hangoskodás, de ez is elhallgat egy kis időre, ahogy végignéznek a frissen érkezetteken. Amint látják, hogy nem villan arany signum, ismét tovább folynak az események, bár az is igaz, hogy Kiinára az illendőnél jóval több tekintet vándorol. Kiina itt már átengedi a szót és a vezetést másnak, hogy ételt és szállást rendeljetek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. November 06. 20:14:33
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Mindenki
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)

Lant bár szemmel tartja, úgy tűnik, hogy felesleges - a mentis nem kíván sem észrevételt, nem hogy utasítást adni.[/i]

A hajón ahogy  megemlíti Kiinának, hogy ő is tud írni-olvasni, Kiina vidáman válaszol
-Ezt el is vártam egy szerzetestől. Köszönöm a felajánlást, de nem szeretném további szerzetesek lelki egyensúlyát felborítani egy nehézfejű tanítvánnyal - utasítja el udvariasan

Kael - mivel saját etikettje úgyis kötelezi - biccentve válaszol:
- Kedves nővérem, aki szerzetesnek áll, annak meg kell szokja a tanítványokat, ráadásul kitartóbbnak is kellene lennie náluk. Az egyensúlyt meditációs kertben, tücsökcirpelés mellett csak megtalálni kell, megőrizni viszont... Röviden: én ráérek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2016. November 06. 21:04:49
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)


Sokan leszünk Hajnalnál, így amikor kiderül, a zsúfoltság tartósnak mondható, nem foglalom jelenlétemmel tovább a kis helyiséget. Újabb napok a tengeren, utólag bánom, hogy Fifit nem járattam meg a szigeten. Egy hátasnak kész kínszenvedés lehet raktérben rostokolni. Nem csoda hát, ha fürgén hagyja el a hajót, amikor végre valahára lejövünk a tengerről és kikötőt érünk.
Soha többet nem kívánok ekkora vízi utat tenni. Borzasztó ez a maga módján.
Azt remélem, hogy megszabadulunk ama utastársaktól, akiket eddig csak az összezártság kényszerűsége miatt kellett elviselnünk. Egy városban már nem kötelező néznem a képüket, időmet pazarolni a beszédjükre, és, ami a fő, van hová elvonulni. Gyakorlatilag csapatunk eredetiből megmaradt tagjai számítanak igazán, a többiek kérdésesek: nagyuram egyik személyét se hagyta jóvá. Kael nem hozott Anartyss pecsétes iratot, és Hajnal elfogadtatásánál sem voltam jelen.
Lan meg mondhat, amit akar, megtanultam már, érdekei szerint halandó másítani a valón. Ez nem jó, vagy rossz, hanem előforduló tény.

Felkerekedünk, hogy szállást keressünk. ha nem lakott helyen lennénk, többre értékelném a szabad ég alatt hálást, de újabb kaszniban tervezünk aludni. Séta közben átmozgatom magam, és egy bosszantó testetlen hang furakszik az elmémbe. Lan kérdése jogos, és belátom, korábbi jelenetem a signumok cseréjével inkább volt látványosabb, mint jogszerű. Habár Lan képviseli most a Házat, attól ő még nem vált magává a Házzá. Ha volt is bajom, akkor az vele és  a módszereivel volt, kevésbé a Házzal. Mindazonáltal vannak még bennem nyitott kérdések, de azt a mentis nem válaszolhatja meg.
Én szavak nélkül beszélni nem tudok - a sértésnek szánt kézjelek nem számítanak -, így fennhangon felelek:
- Személyesen Anartyss nagyúrnak tettem az esküm, és csak ő oldhat fel, szintén személyesen. Így mindaddig, amíg uram nem ment fel, addig a szolgálat a Házhoz köt. Viszont, személyes véleményemtől függetlenül, már nem teljesen világos, kiket is kéne megvédenem: te és Kiina rendben vagytok, elejétől fogva velem utaztok. Mi a helyzet Hajnallal? A Ház feje jóváhagyta a csatlakozását és kiterjesztette rá a védelmem? A halálpap sem mutatott nekem nagyúri pecsétes levelet...

Nagyjából egyben maradnak a hajó utasai, amit vegyes érzésekkel fogadok. Hajnal kigáncsol egy fiút, és magyarázott valamit annak okáról mire elhúzom a szám:
- Amaz nem tartozik közénk, nem mindegy, mi esik vele?
Amaz alatt persze az uracsot értem.

A Vörös Orr szagban versenyre kelhet a hajóval. Csodás becsületsüllyesztő. Tényleg ezen spórolunk? Azt már magamban eldöntöm, nincs kedvem ilyen légkörben enni. Inkább az istálló, vagy a szobám! Habár itt legfeljebb tömegszállásra számítok.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. November 07. 03:56:35
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Időpont: nyárelő
Esemény: A parton
Résztvevők: Mindenki

Kael testvér szavait tisztelettudóan végighallgatom, és boldogságom lerohad az arcomról, amikor meghallom, hány esztendő áll még köztem és Mortar között.
"Átkozott az a nap amit abban a kikötőben töltöttem. Bár ne lettem volna olyan önfejű. De... Tíz húsz év mégiscsak éveket jelent. Sőt! Már átível a fiatalságomon, és húsz év múlva már kezdhetnék gyakorolni az öregkorra. A legfontosabb napokat megkaptam, és kaptam időt arra, hogy majd Mortar kegyelmében szüléssek újjá." -villan át az agyamon, mely során arcomon az feszültség eltűnik, és újra, bár kevésbé erőteljes jókedv rajzolódik ki rajta.
- Leköteleztél a tetteddel, Kael testvér. Milyen messzire vinne ez az út? Amely a kolostorodban végződne. Nem tudom még, hogy kész vagyok már most elhagyni nevemet, nem könnyű döntés, ezt biztosan te is tudod. Nem vagyok abban biztos hogy már most megtudok vállni attól a névtől mely engem jelent. Melyet családomtól kaptam. Azonban hogyha az út során tudnál több dolgot is elmondani annak a szolgálatnak mibenlétéről, illetve... Nekem úgy tűnik, az a bizonyos egy év és... -negyven? - negyven nap alatt valami más is történne az emberrel. Ilyenkor elveszítjük az emlékeinket, tudásunkat, meg hasonlók, vagy miután vége ennek a szolgálatnak, akkor ugyanazok az emberek leszünk... Csak más néven? Nem hinném hogy ilyen egyszerű volna. Talán... Ha megtudnám esetleg nézni magamnak az egyik ilyen templomot, látni azt amiről beszéltél, az előremozdíthatja akaratomat. Meglátogatni, nem feltétlen belépni már a testvérek közé, hogy biztosan érthetővé váljék. Ha esetleg, miután szememmel láttam, azután eltudjam dönteni, hogy akkor, vagy késöbb szánjam nevem feledésre. Remélem megérted szavaimat. Illetve ha abban az időben, amikor testemet elhagyná ereje a méreg miatt, az egyéves szolgálatot végzem, akkor már megtisztítam, vagy akkor a névtelen szerzetesek között pusztulok el? Ezeket fontos tudnom, hogy jó döntést hozzak.
Az út során Kaellal szívesen beszélgetek a lehetőségként felkínált szolgálatról, annak mibenlétéről. Rashu mesterrel és Hamennel a kovácsolás titkait fejtegetjük, bár én magam csak külső szemlélődöként vagyok jelen és hallgatom a szavaikat. Nem felejtem el a Wei által tanított mozdulatokat gyakorolni, és valamelyik utast, elôször a Lan nevezetűt kérdezem még, mert őt már láttam a gyakorló téren vívni, hogy egy nap egy rövid ideig tudna e gyakorolni velem fegyver forgatást. Ha ő nemmel válaszol, akkor attól a matróztól kérdezem még, aki a hajóhoz kísért még a sivatagban. Elsősorban a Wei által tanított mozdulatokat venném át, de más egyéb technikák is êrdekelnek, ha mást tudnak. Naponta kétszer gyakorolok egy vagy fél órát ellenfél nélkül, azokat rögzítve miket a tanítóm mutatott a szigeten.
Kiinával, ha lehetőség nyílik rá a sok elbeszélésemre hivatkozva kérném, hogy meséljen a nadorokról, mert nem sok képviselőjukkel találkoztam, és csak mendemondákat hallottam a népéről.
Abban az esetben, ha valamikor szembetalálkoznék Hajnallal, beszélnék vele a művészetről, azoknak az értékéről vagy bármilyen más témáról, akár a Szigetröl és ottani élményekről. Amit szeretne, én szívesen igyekszem jó társaságnak bizonyulni.
Mindennap adok elő a matrózoknak, mostmár kibővítve a Min Ji úrnő által mutatott könyv dalaival, illetve a változatosság miatt esténként egy órát szentelek új költemények írására, melyeket aztán majd elő tudok adni. Ezeknek többsége inkább ballada, mintsem trágár tengerészzene, de igyekszem egyszer kétszer olyan témájút is beilleszteni. A lényeg hogy a gyors pengetés dallamaira jobban tudjanak dolgozni Xao emberei. Vagy legalábbis nagyobb kedvvel.
Xao kapitánnyal szívesen beszélgetek a következő uticéljaikról, az eltelt napjaikról illetve a hihetetlen meséit is szívesen hallgatom
A Kufár is megtisztel a látogatásával, és a próba mibenlétét kérdezi tőlem. Ekkor jut eszembe, hogy, adott egy ajánlatot, ha sikerülne megtudnom.
Egy rövid időt kérek tőle, melyet gondolkodásra fordítok hogy hátha sikerül valamit kihámoznom az egykor elhangzott szavakból, de csak kérdéseket kapok.
"Shiu Wei... Nem folytatta a bosszúhadjáratát? A szavak alapján nem. Sciosihorot veszélyét meg akarták szüntetni, de nem sikerült"
Azután elmegyek hogy felkutassam azt a nagyhatalmú kalmárt.
- Nem volt lehetőségem arra, hogy megtudjam pontosan a próba mibenlétét, de úgy hiszem... Sciosihoro ártalmatlanítása az. Hogy miféleképpen, azt nem tudom. De a Sziget Úrnöjének szavai ezt igazolják. A Napcsászár nem akarta hogy a Merussai ütközet után visszanyerje erejét és semlegesíteni akarta a veszélyt, de csupán megfékezni tudták azok a mesterek akiket kiküldött. Gondolom akinek sikerül bevégeznie a Napcsászár akaratát, annak lehetősége nyílik arra, hogy kérjen tőle valamit. Az Úrnő továbbá jelezte hogy ezt csak akkor ajánlja, ha a Ház utolsó reménye, ezzel is alátámasztva a próba veszélyességét. Magát a próbát, hogy milyen úton kellene ezt megtenni, azt nem tudom. Talán nincs is út hozzá.- Válaszolom neki, majd várakozóan nézek rá.
Amikor a tenger vörösszínűvé válik, fellelkesülök, tudva hogy hamarosan véget ér az utam. Ilyenkor már belekezdek a két gigász történetébe, mely majd egy órán át tartó elbeszélő költemény, mely Sciosihoro lebilincselésében végzödik.
Aztán megjelenik a nagy kikötő, számos gályával a dokkoknál, az árbócok erdején keresztül a város házait pillantom meg. Összeszedem dolgaim, majd egészen a mólóhoz való  beérkezésig játszok a hangszeremmel. Eljátszva a korábbi mű azon részét, amikor Mhus'saq megjelenik a partnál, és a gigászi harc végéig.
Kifizetem Xao kapitányt, hogy elhozott idáig a Kufárral, majd el köszönök tőle és legénységétől, további hihetetlen kalandokat és jó szerencsét kívánok nekik. Aztán a mólóra lépve egy csoportnyi városőr állja el az utunkat, és menleveket kérnek. Várost irányító háznak az öltözékük szerint csupán rézsignumja van. Ami meglepö számomra, hiszen mégiscsak egy terebélyes kereskedővárosról van szó.
Az őr parancsnoknak elmondom a nevemet, és ő fejével bólogatva fogadja el szavaimat, kifejezve, hogy Zegherovi Selianna is a városban található.
"Selianna... " Az arcomra zavar ül ki és meglepődés. "Hogy lehet... El nem tudom képzelni. Mégis mennyi ennek az esélye... Aranysignumos Zegherovi Selianna? Mégis mióta Zegherovi? - végül pár másodperc után sikerül visszazökkennem.
- Ez csodálatos! Meglepő, hogy itt találom, de kimondottan kellemes. Köszönöm. - mondom a férfinak. És a jó hírét cserébe egy lint adok neki, amennyiben elfogadja.
Azután továbbállok, hogy a többiek is eltudjanak menni, várva Kaelre, hogy akkor merre visz az utunk. Együtt, vagy külön utakon.
Végül elhatározom, hogy egy rövid ideig még a társaságba maradok, majd mindenféleképpen elmegyek Seliannához. Máris azon töröm a fejemet hogy hogyan tehetném meg, hogy jó legyen.
Ugyanis nem jelentkezhetek az ajtajánál hogy Elassor Thunderlaugh vagy Zegherovi Sterrard keresi őt. Azt nem szabad és nem is bölcs. Semleges helyre kellene hívni. Lehetőleg úgy hogy ne sejtsen sokat. Én drága Seliannám.
 Az ugraszt ki a gondolataim közül hogy egy felém haladó suhancra leszek figyelmes. Mivel sokszor megjártam a szigeten már itt is árgus szemekkel nêztem így hamar kiszúrtam a fiút, de csak egy kicsit tudok elfordulni, ugyanúgy nekemszalad. Azonnal odakapok az értékeimhez, de semmit sem vett el, legalábbis nem találtam hiányzó erszényt. Megnézem az apró könyvet, mely a mellkasomnál volt, hogy megvan-e majd ha megvan, valami mást keresek. "újra megmérgeztek volna?" villan át az agyamon és idegesen nêzem át a dolgaim. Kabátom, zsebeim. Mindent
Ha Kael és a többiek társaságában maradtam, akkor velük együtt vonultunk az utakon amikor megesett a furcsa eset, ellenkező esetben csupán nem váltak el még az útjaink. De hálás tekintettel biccentek a Hajnal nevű lány felé.
- Hálás köszönetem, hölgyeim, hogy segített. - mondom neki egy udvarias biccentés kíséretében.
Ezután talál a miracleai egy kellemesnek ígérkező fogadót. Ha a Kaellel, és ezzel együtt a társasággal maradtam, akkor miután belépek a fogadóba, a tulajdonoshoz sétálok, lehagyva a többieket.
- Szép napot kívánok, kérnék egy nagyobb asztalt, vagy két kisebbet kis társaságunk számára. ,- nem beszélek különösebben hangosan. A társaság szót külön halkabban mondom, tudva hogy vannak ott olyan személyek, akik már az úri sértetlenségem hiányát kihasználva nem tolerálná ezt a szót. - Ezen felül még szobákra is szükségünk volna. Mennyi állhat a szolgálatunkra?
Ezután eszek egy keveset, majd elmegyek a szobámba, megfürdöm és újra megborotválkozom, aztán. A többiekhez intézem szavaim.
- Elintézni valóm akadt a városban, majd este vagy reggel térek vissza, ha addig itt lesznek. - jelentem be majd egy biccentés után hátat fordítok és elindulok az utca felé. Közben előhalászom a kis könyvecskét, megnézve. Hogy kaptam e üzenetet attól a nemestől.
Majd az alábbi vésem bele
"Egy mese amit a Sziget Úrnője mesélt.

Már a tengert is vörösre festette
Ez a hatalmas tengeri kígyó tetem, eltemette
Riválisa, Sciosihoro, a hatalmas teknős
Utolsóként megmaradva a hatalmas vízi szellemek közül. Erős,
Sebei mégis feltartották
Sorspecsétjét az őrzönek városban is hallották
Áldozatul esett Mhus'saq a tengeri féreg
Belsőségei és ömlő vére a tengerré lett
Akkor gyengült meg Sciosihoro, nem pusztult a település
Érdeme ez riválisának, értelmét nyert az egyesülés
Régen fogadta a kígyó megőrzi Wei földjét
Támadása során a eltaszította innen Sciosihoro öklét
Üvöltve pusztult el a önfeláldozása során
Nem hiába volt az őrző, s most az orkán
Kíséri halálsikolyának visszhangját."
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2016. November 10. 13:06:10
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Mindenki, főleg Sterrard úr
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A hajón Sterrard úr érdeklődésére, elsőként diszkréten (a Kufár ugyan bizonyosan hallja, de másnak nem kell) válaszolok egy olyan kérdésre, amit korábban kellett volna feltennie:
- Hadd bocsássam előre testvérem, hogy mivel nem vagyunk már Mortar szentélyében és az időből is kifutottunk, már nem tudom helyrehozni mindezon rombolást, amelyet a méreg testedben okozott. Egész pontosan én ugyan Mortar hatalmát közvetítem, de akkor is szerény személyem a palack nyaka.

A többi kérdésre már nyíltabban válaszolok, azaz más is hallhatja, sőt, ha lehet hallja csak.

(folyt köv.) - némi mortarita prédikáció lesz majd itt, ha nem itthon ülök gyerekkel és ötmilliárd bacival - emiatt ne álljon a cselekmény
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. November 17. 20:28:09
Mesélő Dierol
Helyszín: A Kufáron, Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: Útközben
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Elassor számára hamar kiderül - Haren és Rashu mester csak a köztudott "alapokról" hajlandó beszélni a jelenlétében - úgy tűnik, hogy a kovácsok udvarias távolságtartással és kitérő válaszokkal őrzik titkaikat. S mivel a Lan nevű mentissel nem sikerült értekezni a gyakorlással kapcsolatban, kénytelen bérni a az őt meginvitáló matrózzal. Bár készséges, hamar kiderül, hogy tudása igencsak el és alulmarad a szükségestől - így támadásai könnyedén háríthatóak, és a védelmét sem kihívás áttörni. Ugyanígy Kiina is csalódást okoz kissé. Meghallva a kérést, hogy meséljen a nadorokról, nevetve válaszol
-Én sem tudok sokat róluk. A tükörképemen kívül eddig még csak egyet láttam, s ha a mendemondák igazak, a nadorok valójában a démonoknak köszönhetik hóbőr színűket, és felnőtté válásukhoz puszta kézzel kell lebirkózniuk egy ezüstmedvét, vagy farkast. Ezen kívül képesek láthatatlanná válni, és a hold  fényén utazni, ráadásul megbűvölt íjakat használnak, vagy a föld alól támadnak. Ráadásul állítólag igencsak ostobák - értéktelen kacatokért képesek öklömnyi aranyrögöket adni, s bár a Királyság barlangjainak földjét nem közönséges kavics, hanem drágakövek borítják, kivétel nélkül tilos elvinni őket - mosolyog vidáman
-Persze ezek egy része nem igaz - de hogy pontosan melyik rész, azt nem tudom.
A Hajnal nevű lánnyal egyszer sem találkozik Elassor - a kapitány szobafogságra ítélte az út végéig.
Ellenben a Kufár "szó nélkül" hallgatja a megtudott információkat, aztán túlságosan is behízelgő hangszínnel susog Elassor jobb fülébe, mintha lenne ott valaki.

-Oh, micsoda szavak... nem volt lehetőségem... kedves barátom, ezt a matrózok úgy mondják, hogy nem volt vér a pucájában arra, hogy megméretessen - nincs igazam? - kérdezi lágyan, de  igazából nem is vár választ -A másik szép szó az úgy hiszem... ez felettébb tetszik... - kuncog olyan hangon, amitől libabőrös lesz az ember.
-Gondolom emlékszik, hogy szólt az Alku: "ha sikeresen túlélte a próbát, hajlandó vagyok 150 arqu-t fizetni azért, hogy elárulja – mi is volt a pontosan a próbatétel, és annak menete" Sajnos ugyan nem sok feltétel teljesült, de nem vagyok teljesen hálátlan - s elhallgat, mintha töprengene egy kicsit
-Úgy vélem, hogy ez az értesülés akár hetven arqut is érhet... - duruzsol most Elassor bal fülébe - Remélem megfelel...  Ez a pénz egy ládikóban hever Merussában, melyről csak a kiválasztott keveseknek van tudomása. A városőrség kaszárnyájának nagy ajtajával szemben az utca túloldalán van egy egy emeletes ház, mely nappal előkelő vendégeket fogad, szóval könnyű bejutni feltűnés nélkül. Az előcsarnokból jobbra nyíló népszerű terembe lépve jobbról a második szobor talapzata rejti középen a ládikót. Ha megkopogtatják a talapzatot, hallani is, hogy ott üreges. Úgy hiszem... ez így korrekt ellenszolgáltatás - hallja Elassor a Kufár hangjában az elégedettséget.
Xao embereinek nem igazán van szüksége lelkesítésre - vidámak és magabiztosak, - kapitányuk szerencséjének vagy tudásának? hála. Ám azért szívesen hallgatják Elassor előadásait, még kikötés közben is - bár a fedélzetmester üvöltése néha elnyomja az énekhangot.
A Felügyelő a köszönet jelét rajzolja a levegőbe miután elsüllyesztette az ezüstpénzt, s utána fordul csak a többi utas fele.
Miközben a suhanc feltápászkodik a földről, van idő néhány gyors mozdulattal leellenőrizni az értékeket. A kapkodást látva Hajnal csak a fejét rázza - nem érthet egyet a látványos sietséggel. Ám az ellenőrzés eredményt hozott. Nem hiányzik semmi, hanem sikerül fellelni egy puha bőr erszényt az egyik zsebben, melyben valami hengeres apró, kemény tárgy tapintható ki. Hiába a köszönet - a Hajnal nevű lány tiszteletlenül felfortyan egy véletlen? nyelvbotláson.

A Vörös Orrban sikerül a csapat előtt odaérni a fogadóshoz, aki egy igen magas, és ösztövér férfi. Mindehhez tiszta és egyszerű homokszín vászonruha, éjfekete rövid haj, és élénk tekintet társul. Elassor láttán őszinte vigyor jelenik meg az arcán - szemmel láthatólag örül a gazdag vendégnek. A kérésre a tisztelet jelével válaszol, aztán rámutat az egyik hosszú, üres asztalra.

-Ami pedig a szobákat illeti, az összes szabad szoba a rendelkezésére áll, ha óhajtja. Szám szerint mind a tíz - válaszolja, miközben szemeivel feltehetőleg a signumot keresi a ruházaton, hogy tudja - ki is érkezett hozzá. Ennek ellenére,  hogy nem derült ki számára, hogy mely Ház emberét is látja vendégül, továbbra is nyájas mosollyal - mely ily hosszú idő múlva már inkább maszknak hat, mint őszinte jókedvnek - szolgálja fel az ételt. Ugyan messze elmarad a sziget pompás vacsorái és ebédjei mögött, de az egyszerű és tartalmas ételek kedvelői itt sem csalatkoznak. Ugyanez igaz a szobára is, mely bevallása szerint a legnagyobb a fogadóban - egyszerű, frissen meszelt és tiszta, ráadásul az utca forgatagára nyílik egy nagyobb ablakkal. A hajó kabinja után szinte hatalmasnak számít a maga négyszer öt lépésnyi alapterületével. Ami a fürdőt illeti - arra már ezek nem teljesen igazak - mindössze két fürdődézsa van a fogadóban egy vékonyabb fa válaszfallal elválasztva egymástól, és a személyzet azokat tölti meg meleg vízzel. A fürdő magányában van lehetőség megvizsgálni az erszényt. Mindössze egy kisujjnyi, fehér viasszal ledugózott üveg fiola, amely aranysárga folyadékkal van megtöltve.

A fürdő és a pár szó után, amit a többiek fele intéz Elassor, az utcára lépve belelapoz a könyvecskébe, melyben újabb bejegyzés várja.


A Birodalom 3283. éve és a Fényességes Napcsászár uralkodásának 1211. éve, a nyárelö utolsó tíznapja

Kedves barátom!
Remélem megkapta ajándékomat, melyet bizalmam és nagyrabecsülésem jeleként kérem fogadjon el! Gondolom a hosszú tengeri út nem kedvezett az egészségének, de a fiola tartalmát elfogyasztva újra kicsattanó egészségnek örvendhet majd - megszabadulva minden kórágtól, mely Önt emészti.
Ezek után abban reménykedem nem esik nehezére, hogy lépést tartson a társasággal, és lehetöleg napi szinten tájékoztasson egy-két rövid szóban, hogy merre is járnak.

Epedve várom sorait

A.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. November 17. 20:34:12
Mesélő Dierol
Helyszín: A Kufáron, Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: Útközben
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A hajón azért érdekes volt látni, hogy megnőtt Hajnal népszerűsége. Igazából Kiina amennyivel keveset foglalt a többiekhez képest fizikailag a kabinból, annyival több beszéddel töltötte meg zsúfolásig a levegőt. Így aztán Hajnal sem sértődött meg, sőt - mintha még hálás is lett volna azért, hogy Vanina nem ragaszkodik mindenáron a társaságához.

Fifi örömmel lépked a parton, s Vanina elégedettségét talán csak egy dolog felhőzi be - hogy Sterrard úr nem tart Harenékkal... Fifiét meg az, hogy bár hiába meresztgeti a szemét, a kézben tartott szár miatt nem tud belekóstolni a zöldséges stand kínálatába.
Út közben van idő a csapat összetételén tűnődni, és noha elsőre nem is szerepel Kiina a felsorolásban, azért ő is csak Arcantisban csatlakozott az utazáshoz. S azóta mennyi minden megváltozott...
Az utcán sétálva aztán Lan szellemnéző módra, de legalább a cikornyás fogalmazást hanyagolva intéz kérdést, megszakítva az elmélkedést. A válasz Kiina figyelmét elkerüli - ő vezeti a csoportot, és szinte ugyanazt teszi, amihez Fifinek is nagy kedve volna - mindenbe és mindenhova belenéz. Nem úgy Hajnal, aki picit jobban felzárkózik, amint meghallja, hogy róla van szó, és megdörgöli az orrát. Ennyi idő alatt Vanina már rájött - Hajnal ilyenkor figyel és gondolkozik - úgy is mondhatnánk, hogy szagot fogott, és próbálja kitalálni - miről is maradhatott le. Ez sem akadályozza meg, hogy közben felrúgja a fiút, és megnézze, mi van a kezében.

-Egy erszény visszaszolgáltatása megéri a jutalom miatt - válaszolja Hajnal. Aztán amikor Sterrard úr megköszöni, felfortyanva válaszol
-Mi ez a többes szám? Nem vagyok hatökör! - aztán észbe kap, és kissé Vanina mögé húzódik.
Az Orrban Sterrard megelőzve mindenkit, a fogadóshoz siet, és máris rendezkedésbe kezd - egy asztalt kér és szobákat a társaságnak. Kiina derűs arccal figyeli a fellelkesülő fogadóst, aki nem csak a legjobb asztalt, hanem a legjobb, legtágasabb szobákat és ételeket javasolja az úrnak és kíséretének.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2016. December 07. 19:13:09
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa, Vörös Orr "fogadó"
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A Vörös Orrban
Résztvevők: Vanina, Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A szállás lerendezése után mindenkinek van lehetősége lepakolni a cókmókját a saját szobájában. A szobák méretben a hajókabinokra emlékeztetnek - noha itt legalább egy lépéssel szélesebbek, és nem imbolyog lustán az ember lába alatt. A deszkafalakat meszeltre cserélték, és a spalettás ablakok is elég szélesek, hogy egy gyerek kiférjen rajtuk. Igazából nincs nagyon mit nézni, mert a sikátor másik oldalán emelt ház falát lehet látni, ami mintegy három lándzsányi távolságra van. A két épület közt mindenféle vékony madzagokat húztak ki, és a kimosott ruhák azokon száradnak. A szoba berendezése pedig egy alvó gyékény, egy mennyezeti mécses és egy lerögzített faláda, melynek pántjait ha a vendég akarja, lelakatolhatja. Már ha hozott lakatot.
Lan megemlíti, hogy holnap reggel tervezné a tovább indulást - és hogy még ma délután vásároljon be az, akinek esetleg új köpeny, takaró kellene vagy foltozásra szoruló ruhája van, mert Kiina szerint jó ideig ez lesz az utolsó nagyobb település ahol még minden kapható.  Természetesen akinek ilyen tervei vannak, az szóljon, és ellátja a vásárláshoz szükséges javakkal.
Hajnal étkezés közben kapva kap is az alkalmon, és tartja a markát, hogy szüksége volna három-négy Linre, mert hátizsákot, takarót, és kesztyűt, illetve pár hosszú ujjú inget szeretne venni az útra. Lan leszámol a kezébe négy Lint.
Kiina ellenben ilyesmire nem tart igényt - ő úgy véli, hogy ami a tarisznyájában van, az elegendő lesz az út további részében is.


Az ivó egyik asztalánál végül Kiina, Lan és Hajnal bizonyosan* helyet foglal, hogy próbára tegyék a helyi szakács tudását. Már az étkezést lezáró levest fogyasztják mikor Sterrard úr immár frissen beretvált arccal, az út porát lemosva magáról a kijárat fele tart - de azért pár szóra megáll az asztal mellett

- Elintézni valóm akadt a városban, majd este vagy reggel térek vissza, ha addig itt lesznek -
szól abrín nyelven, és kisiet az utcára. Hajnal csak egy

-Uhm... -mel válaszol, mert épp tele van a szája, közben Kiina bólint
-Azért sötétedés után fogadjon testőrt - mert a végén kifosztva találja magát. Vagy a friss tengeri levegőn sajátíthatja el az evezős szakma csínját-bínját egy gályán. Merussa veszélyes tud lenni - szól még Sterrard után, aztán ismét a leveses csészéjének szenteli figyelmét.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2016. December 11. 19:24:58
Mesélő Dierol
Helyszín: A Kufáron, Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: Útközben
Résztvevők: Elassor

Kael nevű mortarita szavait hallva egy mélységesen enyhe csalódás fészkelődik belém, de a hála sokszoros többletsúlyba került.
- Köszönettel és hálával tartozom neked, Kael testvér.
Sajnálatos módon nem sikerül a társaságból több emberrel felvennem a kapcsolatot, a Hajnal nevű lánnyal nem találkozom a hajón, és azzal a Lannal sem sikerült megismerkednem, hogy követve Wei-t fejlesszen a harci képzettségeimen, így egy matróznak kellett folytatnia a megkezdett munkát, de nem volt igazán méltó utódja az őrnek, de a támadások és védekezések technikai adottságait szerencsére sikerült alkalmaznom és gyakorolnom, azonban összességében a kihívás hiánya megérezhető volt.
Eszembe jutott az is egyszer, hogy megkérem a katonanőt, de hamar elhessegetem a gondolatot, ugyanis nem akarok önként lehetőséget adni számára, hogy megöljön. Éppen pár nappal korábban szabadultam ki a halál árnyékából, így visszagondolva már nem olyan vészes a történet, mert megmenekültem, de nem próbálnám ki újra, ezért minden nap egyszer vagy kétszer meg is nézem a naplót, és írok bele mindig egy pár soros értékelést.
Kiinánál sikerül valamelyest közelebb kerülnöm a megfigyelendő társulathoz. A hajóút során még sikerülni fog rajtuk maradnom, de utána, miután kikötünk, esetleg Kael testvér mellett való maradásom a tisztázott... Lehet ideje lenne Kael testvérnek igazat adni... és megölni Sterrardot... egy időre. Egy Thunderlaugh könnyedebb módon tudná követni a társulatot. Még... másfél hónapig? Azt hiszem körülbelül ennyi időt szabott elő nekem a nemes.
Tehát, Kiinával a hajón sikerült beszélgetésbe elegyednem, és meg is tudtam pár dolgot róla.
- Igen, én is hallottam ezeket a meséket, persze... nem mindet és nem csak ezeket, de babonás népek babonás dolgokat állítanak a távoli dolgokról, ez úgy hiszem köztudott. Én olyanokat is hallottam egy ardún férfitól, hogy embereket áldoznak fel a démonoknak, -harapok bele az ajkamba, közbe mosollyal nyugtázom, hogy nem tartom valósnak - de a társai magához fűzödő kapcsolatát tekintve ez a tévhit már meg is dőlt, én úgy hiszem. Főleg, ha egy mortarita is van a fennevezett társaságban. De ezek szerint nem is járt ottho... Mármint nem a Nadír Királyságban született... Nehéz gyerekkora lehetett. - nyelek egy nagyot. - Nem voltak problémái?
A társalgás a Kufárral sem volt elfecsérelt idő, ugyanis nagylelkűen felajánlott valami jutalmat a szavaimért.
"Már Merussában történt egy incidens, mely során egy fiatalember majdnem elgázolt engemet, hogy aztán Hajnal mellett elvágódjon. A lány módszeresen megnézte, van-e nála valami, de semmit sem talált, azért, a gesztusért az erszényemből két arqut nyújtottam felé, miután megköszöntem neki."
Miután elhagytam a fogadót, ahol voltak a többiek, utánajártam. Hajtott belülről a kíváncsiság, hogy tényleg van-e ott valami, de egész végig gyanakvóan és szkeptikusan indultam el. Nem igazán hittem abban, hogy tényleg jutalmat fogok ott találni. Sőt, rosszabb esetben talán csapdába is kerülök, ezért nem is szabadultam meg a kardomtól.
Jobban foglalkoztatott Selianna, és hogy mit is fogok csinálni, hogy megéri-e felkeresnem őt. Talán jelentették is neki, hogy Sterrard úr is megjelent a városban. Először is ki kell majd deritenem, hogy merre szállt meg.  És csak azután lesz lehetőségem meglátogatni.
Tartva attól hogy mérget kaptam, miután elolvastam a könyvecske új fejezetét a fogadó előtt, inkább visszasüllyesztem a zsebem rejtekébe a tárgyat, nem kockáztatok újabb mérgezést.
Miután felkutattam az esetleges kincset, a szemközti épületben, a városőröknél érdeklődöm, hogy lehet-e, és ha igen merre testőri szolgáltatásra szert tenni.
- Uraim! Javasolta az egyik ismerősöm, hogy a városban vegyek magam mellé egy testőrt, olyan biztonsági okokból. Én a világért sem akarom megsérteni őt a kérése elutasításával... Önök ismernek olyan csoportot, akik végeznek ilyen munkákat? Úgy véltem itt kellene kérdeznem rá, mert tudom, hogy önök tudnak valamit ez ügybe tenni.
Nem lenne szabad megkockáztatnom semmit. Óvatosnak kell lennem, de egyben felkészültnek is.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Január 05. 09:53:11
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)


Egyáltalán nem tartom helyénvalónak, hogy a hajóról leérkezve a ficsúr intézkedik, mintha hozzá tartoznánk. Nekem ő nem parancsol. Így ne intézzen nekem semmit, de semmit.
- Külön vagyunk - jelentem ki érthetően és kellő hangerővel, hogy a fogadós is, meg a ficsúr is megértse. - Az úr a maga ura, mi a sajátunké.
Messze már a sziget, ahová kellett az álca a belépéshez. Most már semi sem indokolja, hogy egymás nyakában legyünk.
Lehet, hogy Lan másképp gondolja, és ha így van, majd tesz róla, hogy véleményét kifejtse. Az az ő dolga, az elhatárolódás meg az enyém. Amíg a nagyúr nem küld írást, hogy már pedig nekem közösködnöm kell ezzel a senkiházival, rám ne számítson.

Csak azután vagyok hajlandó elfoglalni a helyem, amint ezt rendeztük, máskülönben nem kérek az úrfi szervezéséből és megyek Fifivel az istállóba lakni. A fürdés jó volna, a ruhám kimosása is, és egy rend új holmi vétele, mert már egészen odalesznek a rongyaim.
- Akarsz menni magad vásárba, vagy jó lesz velem is? - kérdem Hajnaltól.
A többiekkel étkezem, onnét nézem végig az uracs távozását. Amikor kimegy az ajtón, a többiekhez fordulok:
- Minek lebzsel ez még körülöttünk? Úgy tesz, mintha hozzánk tartozna, fecseg és faggat, olyan, mint púp a hátamra. Nem tartozunk neki semmivel.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Január 08. 17:43:18
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A parton
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A hajón Kiina a megjegyzésre, hogy milyen gyermekkora volt, legyint egyet
-Ugyan - nem nekem volt nehéz, hanem a környezetemnek  :) - utal rá, hogy feltehetőleg igencsak rosszcsont kölyök lehetett.

A parton Hajnal nem szégyenlős - vidáman mosolyogva veszi át a két arqut, és süllyeszti el az övére varrt apró zsebek egyikében.
-Legyen az úr holnap is ily nagylelkű - hálálkodik kicsit.

Az üvegcse vidoran szikrázik a napsütésben - s ki tudja, hogy mit rejt a belseje? Hiszen a nemes úrtól bármi kitelik. Elég szeszélyesnek és kegyetlennek ismerted meg ahhoz, hogy tudd - pillanatnyi hangulata és érdekei döntik el, hogy gyógyitalt vagy mérget küldet-e számodra. Így végül az óvatosságod győz, és elteszed az aprócska küldeményt.

A Kufár útmutatása alapján sikerül fellelni az épületet - s a homlokzatán megcsillanó cégér egyértelművé teszi, hogy a Menadis Kereskedőház érdekeltségébe tartozik - azaz a pénzkölcsönzéssel és nemesi váltókkal foglalkoznak. Az ajtó előtt két díszes egyenruhába öltözött, rövid karddal és közepes pajzzsal felszerelkezett harcos áll. Nem foglalkoznak az utcai forgataggal, vagy a kapun ki vagy belépő emberekkel - az ő feladatuk, hogy éreztessék - a pénz itt biztos helyen van. Odabent egy jókora márványpadlós csarnok fogadja a betérőt, és a majd mennyezetig szaladó színes mozaiküvegen át árad be a napfény, hogy mintás fénytócsákkal fesse meg a fél tucat íróasztalt és a mögöttük ülő írnokokat, valamint az íróasztalok előtt a vendégekre váró kényelmesnek tűnő, nádból font fotelokat. Idebent további fegyveres őrök vigyázzák a nyugalmat - kettő az ajtó belső oldalán, kettő a hátsó falnál és kettő a jobbra nyíló jókora ajtó előtt - ami mögött ott vár a Kufár szerint a pénz. Elassor érkezése nem marad észrevétlen - az egyik asztal mögül feláll az egyik kopaszra borotvált fejű írnok, és a tisztelet jelét rajzolva a levegőbe, abín nyelven megszólítja Eassort amint mellé ért
-Miben lehet a szolgálatára a Menadis Kereskedőház? - érdeklődik. Valójában négyféle szolgáltatást nyújtanak - pénzt lehet hozzájuk elismervény ellenében elhelyezni náluk, a pénzt lehet az elismervény birtokában felvenni (akár másik városban is). Továbbá megfelelő (arany) signum birtokában kölcsönt lehet tőlük kapni, s végül de nem utolsó sorban kincstárat (széfszolgáltatást) is üzemeltetnek, ahova az ügyfelek az értékeiket helyezhetik el megőrzésre. A helyzet az, hogy a Kufár megadta, hogy hol és mennyi aranyat rejteget valaki az egyik ilyen tárolóban - de azt már nem, hogyan is férhet hozzá. Úgy tűnik, hogy a Kufár adott is, meg nem is...

A Menadis Kereskedőház épületét elhagyva a szemközti elterülő jókora épületet látogatod meg. Itt nem márvány, hanem fapadló fogad, és nem lágy szelleműző füstölő illata tölti be a helyet, hanem az izzadság és a fegyvereket óvó olaj szaga. A középső udvaron, ahol most csak páran sepregetnek, de egyébként gyakorló térként funkcionálhat, már szóba tudsz elegyedni az egyik unottan szorgoskodó férfival. A megszólításra felhagy a sepregetéssel, és láthatóan végigmér - bár fegyvert nem látsz nála, az feltűnik, hogy a söprű nyelére úgy támaszkodik, mintha hosszú bot lenne. Azaz látszik, hogy még egy seprűvel is tudna harcolni, ha a szükség úgy hozza. Elassor kérdésére a seprűre támaszkodva válaszol
-Olcsó testőrt a kikötőhöz közel, a Rozsdás Bökőben lehet például bérelni. Kis szerencsével nem is rabolja ki uraságodat. Aztán megfizetheti a Vörös Víz iskola valamely tanítványát - akik elég jól képzetek - de ez eszébe ne jusson - mostanában összerúgták a port a Sziklaöböl tanítványaival és néha összecsapnak. Inkább javaslom a Kompánia valamely tagját - ők nem a legjobb harcosok, de a városon belül senki nem szívesen rontaná az üzletüket. Igaz, nem Sectatorok, de Merussára elegendőek. A Csillaglesben érdeklődve megtalálja őket - javasolja, majd ha nincs több kérdés, nekiáll hogy folytassa a söprögetést.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Január 13. 21:54:12
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A piac
Résztvevők: Lan, Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina közbeszólására a fogadós csak apró biccentéssel jelzi - megértette, és nem is számolja fel Sterrard úrnak a többi szobát. Azok pénzügyeit végül Lannal rendezi le - s az üzlet  megköttetése után oda is vezet a szobákhoz.

Hajnal a kérdésre lelkesen bólint
-Persze, gyere csak - jobb is, ha ilyen nagy városban nem egyedül járkál az ember lánya - válaszolja, de hogy pontosan ki keveredne hamarább bajba, nem fejti ki bővebben.
-Ám azért előbb lesikálnám magamról a Kufár bűzét - vázolja fel, hogy nem egyből étkezés után indulna csavarogni.

Végül Vanina marad, és Lan Hajnallal az oldalán indul el felfedezni a várost. Bár Hajnal nem járt még itt, azért elég hamar felismeri, hogy mi merre lehet fellelni. Út közben azért megosztja Lannal mindazt, amit a következő hetekben várható útviszonyokról tud

-Kiina azt mondta, hogy a város után pár napig a Kristály-sivatagon kell átvágnunk, mire elérjük a hegyek lábát, ahol az erdő kezdődik. Majd több napnyi járás után fel fogunk kapaszkodni a hegyek deres szakállára, és onnantól kezdve hűvösre fordul az idő - itt elgondolkozva Kaelra sandít
-Lehet, hogy olyan hűvös lesz, hogy kesztyűt is kell húzni? - kérdezi
-Soha nem volt még kesztyűm - árulja el - Melyik a jobb? A bőrből varrt, a kötött, vagy a prémes? - érdeklődik.
Közben megérkeztek a város egyik napsütötte terére, melyen kisebb kirakodó vásár van. Legalább három tucat sátrat látni, és köztük módosabban öltözött szolgák, réz signumos kivételezettek, sőt egy helyen ezüst signumot is látni megvillanni. Itt nem a mindennapi élelmiszerek dominálnak, hanem a háztartások számára fontos egyéb cikkek, melyeket avatott kezek készítettek el. Van sátor, mely árnyékában arcfestékek, réztükrök, faragott csontfésűk és egyéb szépészeti kellékeket árulnak, de a bőrösön át a kelmekereskedőig sok szakma képviseli magát. Lannak egyből feltűnik, hogy Kiina után Hajnallal vásárolni kész felüdülés - ugyanis Hajnal jóval visszafogottabban nézelődik - nem akar mindent megtapogatni, kipróbálni - bár a kelméket ő is megtapogatja. Végül két meleg takarót, egy meleg köpenyt, és új nadrágot, csizmát  vásárol, meg egy vastag kendőt a fejre-vállára. Nehezebb dolga a kesztyűvel van - csak a harmadik szőrmekereskedő egyik eldugott ládájából kerül elő néhány pár. Ellenben az ötvösnél valódi kincset találni - egy puha szövettel borított rézdobozkákat, melyet kézi parázstartóként árusít. A zárható dobozkába egy darab parázsló fát téve hosszú ideig melegíti a tulajdonosa kezét, amíg azt a kezében fogja, vagy a ruhaujjába rejti. Hajnalt nem sokáig kell győzködni, mert mikor az ötvös meggyújt egy faszén darabot, és miután eloltotta, belehelyezi az izzó fát a dobozba, majd lezárja,  nem sokkal később már érezhetően langyos a dobozt borító szövet.
A célirányos vásárlás ellenére legalább másfél gyertyaégésnyi idő telt le a piacon, így már délutánra jár az idő, de az esti szürkület még messze van.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2017. Január 15. 11:51:55
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Merussa kikötője
Időpont: nyárelő
Esemény: Kikötői bolyongás és szállás
Résztvevők: Mindenki később Elassor nélkül
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina elmekérdésemre hangosan válaszol a gondolatmenete egyszerű ám tiszta és kikezdhetetlen egyetlen apró dologgal nem számolt a képességemmel és lehetőségemmel, hogy ilyen távolságból is az öreg Anartÿss elé vigyem….. Minden lelkiismeret-furdalás nélkül indítom meg a támadást elméleti bástyája felé a kikötő forgatagában.

-   Egy harmatos hajnali reggelen távolba vesző horizontot láttató út vagy mező szélén, ha akarod személyesen Sertias Anartÿss az Anartÿss ház feje fog feloldani esküd alól ha kívánod addig van időd eldönteni, hogy pontosan mit is szeretnél. Addig is ki kicsoda kérdésedre válaszolva a legfontosabb, hogy Kiina és a csomag épségben megérkezzen a Hegyi királyság és nem máshová a többivel nincsen dolgod, azt személyesen intézem.

A továbbiakban csendben követem Kiinat az árnyékává válok valamint magam mellé vonom Hajnalt. A „fogadóban” hagyom, az eseményeket sodródni nem szólók közbe Vanina és Elassor ki nem bontakozó erőméregetésbe, csak miután Elassor távozik fizetem ki a szállásunkat szinte szótlanul ám mindahányunknak a közös hálóterembe váltok zsákot csak semmi úri hóbort.
A cipóból a meleg levest kanalazva hangot adok gondolataimnak.

-   Elassor úr fura egy figura egy részről úri ripacs más részről meggondolatlan széltoló egy nemes szélhámos, aki nem képes felnőni a kardnemesek szintjére, valami nincs teljesen rendben vele a múltja hazug és valójában nincs jövője csak úgy sodródik mint kiszáradt falevél az őszi szélben kiszámíthatatlanul.

A leves elfogyasztását követően Kiinaval és Hajnalla a piacra tartok meleg ruházat és tartós élelem vásárlása végett.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Január 18. 20:16:23
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A fogadó
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael számára legfeljebb a fogadóban kialakuló apró véleménykülönbség lehet érdekes, melyben Vanina kifejti, hogy nem tart igényt Sterrard úr nagylelkűségére. Így végül Lan csak a közös hálóteremben bérel ágyat a társaság számára. A hálón még hat másik vendéggel is osztozni kell.
Odalent az ivóban egyszerű ételt szolgálnak fel délben - inkább az adag mennyiségére helyezték a hangsúlyt a különlegesség rovására - de a sziget után már jól esnek az egyszerű ízek is. Sterrard úr gyors távozása után Lan kifejti véleményét róla - amivel senki nem száll vitába, s inkább a délutáni programról - a piacolásról - esik szó Vanina és Hajnal közt, lévén hogy Kiina elárulta - pár tíznapig ismét nem fog útba esni nagyobb település. S nem hogy a sivatagi, de a hegyi körülményekre is fel kell készülni. Ennek ellenére Kiina kitart azon véleménye mellett, hogy neki elég a dagadó tarisznyájában lapuló ruházat. Éppen ezért nem is megy ki a piacra - nem akar nagyobb feltűnést kelteni ha lehet. Ellenben Vanina, Lan, és Hajnal megfogadják Kiina tanácsát, és úgy határoznak - felkészülnek az út további részére.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2017. Január 20. 20:11:06
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa,
Időpont: nyárelő
Esemény: aa fogadó
Résztvevők: mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Elrakja a Sterrard úrral történt újabb eseményeket elméje megfelelő rekeszébe - valami azt súgja, kell ez majd még, pedig a józan ész szerint
nem látom többet - aztán csak sodródik az eseményekkel. Figyelmeztetésnek mindenesetre elég is volt ahhoz, hogy a szerzetes fokozottan éber legyen.

A fogadó nem érdekli különösebben, maximum a hálóterem többi vendége.

Némi tépelődés után aztán Kael is csatlakozik a "lányokhoz", legalábbis elindul vásárolni - főleg a kegyszereit kell feltöltenie, aztán a ruhatárához veszi meg a szükséges darabokat hideg esetére.

A piacon nem tervez a kelleténél több időt eltölteni, Auráját lépésnyire kiterjeszti a zsebtolvajok ellen és ha a tömeg túl sűrű lenne, ki is sugározza - ilyenkor az emberek úgy húzódnak félre előle, hogy nem is tudják, miért.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Január 20. 21:30:04
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A parton
Résztvevők: Elassor


A hajóút során nem sikerül minden tervemnek megfelelni, ugyanis a harci gyakorlásom például teljes mértékben már csak rutinmozdulatokból állt amiket Wei tanított meg még a szigeten. Kiinával csak keveset tudtam beszélni. Megjegyzi, hogy a gyermekkorában az ismerőseinek voltak nehéz sorsuk.
- Amennyiben van kedve, esetleg mesélhet róla egy keveset, és ki tudja, talán majd a jövőben az egyik dalnok művében talán felismeri majd az ön történetét! Kérem, ossza meg velem, ha úgy találja. Nem tartom fontosnak, hogy azonnal válaszoljon, bármikor megtalál majd a hajón, ha esetleg döntött, hölgyem.

Később, már Merussa kikötőjében a művészetkedvelő lány gyors mozdulatokkal sikeresen feltartóztat egy tolvajt, melyért cserébe arqukat nyújtok át neki, amit egy egészen elterjedt formulával köszön meg. Melyre egy bátorító mosollyal válaszolok.

Hamar rálelek az épülethalmok között a keresett Kereskedőházra, azonban már sokkal nehezebbnek tűnik a bejutás. Mivel nem vagyok bizonyos abban, hogyan közelíthetem meg a megígért jutalmat, valami logikus gondolatot kell kieszelnem.
- Szép estét kívánok, szeretném az erszényem tartalmának egy részét, amennyiben lehetséges a kincstárukba berakni holnap reggel erejéig, ugyanis nem kívánom eljátszani a hazaútra szükséges pénzösszeget. Rossz szokások - fűzöm hozzá elkeseredetten. - Az atyám és a jövendőbeli mátkám nem bíz semmit se a véletlenre. Megengedték, hogy Merussában kikötve lehessen a házasság előtti ünnepség a barátim körében, de mindig azok a szabályok! Ezt csináld! Azt csináld! - dörmögöm gúnyosan, majd mint aki ráébredt arra, hogy társaságban van - Elnézését kérem, modortalan mivoltomért. - még a megenyhült bocsánatkérésnél is sértődöttség hallatszik a szavaimból. A testtartásom, mozdulataim, hangstílusom a tipikus elnyomásban megkeseredett fiatal legény mintáját tükrözi. Már egész sokkal találkoztam az utazásaim során, így reménykedem benne, hogy hatásosan adtam vissza neki.
"Igazán remélem, hogy ezzel nem csak olajat öntöttem a gyanú lángjaira"

Hamarosan rálelek arra, amit kerestem, és itt azután meg is tudakolom, hogy merre lehet testőröket igénybe venni, és hogy melyiket ajánlják számomra. Nem hallottam sokat a kikötői szervezetekről, de a Vörös Víz kompániáról már hallottam egy keveset. Dícsérő szavak voltak azok, így igazán sajnálom, hogy csak jobban veszélyeztetném az életemet velük. "A Csillagles... nem rémlik ez a név..."
- Köszönöm, a Csillaglest merre találom úgy nagyvonalakban? - miután megkaptam a választ, elhagyom az épületet és a megnevezett irányba indulok el.
Amennyiben a környék gyanús helyre visz, a fegyveremre illesztem a kezemet, és az öreg Tam mestertől vett technikákra ügyelve figyelek a környezetemre.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Január 21. 11:28:05
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)


Lan hajlamos piszlicsáré esetekben is szavak nélkül beszélni, ezt nevezem én a tehetség elpazarlásának. Mondjuk ő dolga, hová ereszti ki az erejét, csak nehogy akkor ne legyen magánál, amikor komolyan szükség lesz rá.
Felajánlja, hogy hamar elintézhetjük a nagyúr jóváhagyását, mire megrázom a fejem:
- Hús-vér módon esküdtem fel előtte, nem káprázat útján, ezért ugyanúgy fogom kérni felmentését, nem máshogy.
Kiina és az érték megjelölése pontos, habár magamban Hajnalt is belefoglalom a védendőkbe. Ahogy telik az idő, egyre inkább kezdem őt elfogadni.
- És a nagyúr tud a te önálló intézkedéseidről? Ha nem avatsz be, nem tudok segíteni, és ha nem segítek, magadra maradsz. A küldetés önállóan nem véghezvihető. A túl nagy titkolózás bizalmatlanságot gerjeszt, és nem az a fajta vagyok, aki egy eskü után mindent szó nélkül vakon megtesz. Szellemnéző átok vagy sem, de a hatásotok miatt ma már többet használom a fejem, mint régen.
Ez akár rossz tulajdonság is lehet, hiszen elvileg engem nem töprengésre szántak. Egy tompaagyú kiszámíthatóbb, engedelmesebb, kevesebb vele a probléma. Velem problémák vannak, és büszke vagyok rá.
Vannak dolgok, amit Lan a saját szakállára tesz. Valamikor nyilván kiérdemelte az urunk bizalmát, hogy bizonyos keretek között szabad kezet kapott, de időnként kétségbe vonom, ezt a keretet nem szélesíti-e ki a kelleténél jobban. A nagyúr nincs itt, hogy felügyelje őt, lazul a kötelék, és aki hajlamos szélsőséges irányokba térni - Lan pedig hajlamos -, bármire képes, hogy tettét megigazolja és jogszerűnek tüntesse fel. A vakhitűeknél rosszabb fajtát aligha hordott hátán Abryss.

A tömegszállás megteszi, így viszont értéket nem hagyok a teremben, mindenem jön velem. Véleményem a ficsúrról ugyanaz, amit Lan is említ.
Vásárlásra kisebb tömeggel kerekedünk fel. Kale és Lan is a nyomunkban sertepertél. Nagyot sóhajtok, rövidre kell zárni a váráslást. Kiina egyedül van, mi szétszéledve a városba, ideális alkalom kárt okozni:
- Nem volna jobb, ha magam megvennék mindent, és te maradnál Kiinával? - kérdem Lant.
Ha ragaszkodik, hogy ezt önmaga intézze, megvonom a vállam, és én leszek az, aki visszamegy. Ebben az esetben viszont Lan kap egy részemre vásárolandó listát egy rend hidegebb környezetbe való öltözetről.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Január 24. 19:33:19
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A parton
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina halovány mosollyal jutalmazza az érdeklődést, hogy milyen fejfájást is okozott másoknak.
-Vannak történetek, amelyek nem illenek dalba - válaszolja, ezzel napolva a kérdést.

A kereskedőház írnoka rezzenéstelen arccal hallgatja végig Elassort, s a végén aprót biccent.

-Pénzt óhajt elhelyezni, vagy egyéb értéket? - érdeklődik tárgyilagosan
-Pénz ellenében elismervényt kap, melyet bárki, aki felmutatja az elismervényt, megkapja a pénzt. Vagy ha igényli, az elismervény mellett csak az ön nagyra becsült Háza signumát is felmutatva lehet a pénzt felvenni - magyarázza.
-De ha gondolja, értékként is beteheti az egyik tárolóba. Ekkor megkapja a kulcsot, és a zárat az Ön pecsétgyűrűjével is lezárjuk, hogy lássa - senki nem nyitotta ki. A kulcs mellé tartozik egy jelszó is - melynek ismeretében engedjük a tároló terembe. Ámde - emeli fel az ujját figyelmeztetőleg
-Ha elhagyja az elismervényt, nem kapja vissza a pénzét. Ha signumhoz kötötte a pénz felvételét, és úgy hagyja el az elismervényt, akkor Házfőjének továbbítjuk a pénzt. Ha pedig az értéktároló kulcsát hagyta el, akár emlékszik a jelszóra, akár nem, egy dekád után a tároló tartalma Házunkat gyarapítja.
Ha a kulcs megvan, de elfelejtette a jelszót, abban az esetben egy dekád múlva a tároló tartalmát visszaszolgáltatjuk. Azaz van ideje felidézni vagy megkeresni az elhagyott kulcsot, jelszót - fejezi be az ismertetést. Elég unottan beszél - feltehetőleg naponta többször is elmondja szóról-szóra ugyanezt a szöveget.
-Nos, mely szolgáltatásunkat óhajtja igénybe venni? - érdeklődik mérsékelt lelkesedéssel.

Hogy merre található a Csillagles, tömör útbaigazítást adnak
-Arra - int az egyik irányba a kérdezett. Aztán megvakarja az oldalát, és bővebben is válaszol
-Egy rizsfővésnyi gyalogútra van innen. Fel kell sétálni a Látó-dombra, és annak a túloldalán, a tövében lesz a kard oldalán - igazítják útba Elassort. Az utcáról már látni, hogy amerre intett a férfi, arrafelé valóban magasabbra kapaszkodnak a házak. A kacskaringós utcákon bő tíz perces séta amíg sikerül eljutni odáig. A környék nem a legszegényebb része a városnak, de gazdagnak egyáltalán nem mondható. Ennek ellenére az ablakokban a napfénytől párnák dagadnak, nem tartanak a besurranóktól. A Csillagles közel s távol az egyetlen ivó. Nevét talán arról kaphatta, hogy szokatlan módon lapos tetejű épület, melyet teraszként használnak a vendégek. Most viszont a hőség elől csak az alsó szinten iszogatnak páran. Belépve könnyen megállapítható, hogy igazából nem az utcán látott helyiek időznek bent, hanem azoknál egy kissé tehetősebb, de ennek ellenére kissé gyanúsabb emberek. Bár jól öltözöttek, de sokkal magabiztosabbak, mint a környékbeliek, és mindegyiknél legalább egy kés nyele minimum kikandikál az öv mögül.
Elassor belépésével nem foglalkoznak, aztán ketten felállnak az egyik asztaltól, és kisietnek. A csapos végigméri Elassort

-Eltévedt az úr - de majd útbaigazítjuk - szólítja meg, és egy ruhával letörli a pultot.
-Miért jött? - tudakolja a pultra támaszkodva. Ha Elassor elárulja, hogy testőrt szeretne, az egyik asztalnál ücsörgő férfi Elassorra mosolyog, kivillantva hiánytalan fogsorát, melyből kettő aranyból van.
-Akkor jó helyre jött. Egyszeri 10 lin, ha nem óhajt a Kompánia néha igencsak szorgos tagjaival érdekütközést holmi anyagi hívságok miatt a városban tartózkodása alatt.
Húz elő egy dobótőrt, és a hegyével néhányszor Elassor fele mutat
-S további napi 5 lin, ha a város veszélyeit és kellemetlenségeit távol tartó kísérőt szeretne - folytatja, de most már a körme alól szedi ki a piszkot a tőr hegyével.
-Nos? - kérdezi érdeklődve, hogy mi a döntés.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2017. Január 29. 12:10:14
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Merussa kikötője
Időpont: nyárelő
Esemény: Szállás és Vanina
Résztvevők: Vanina
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Miközben tekintetem béklyójába fogom mentális sugallatot küldök Vanina elméjébe a többieknek semmi köze a gondolataimhoz ez csak ránk tartózik, kettőnkre....

„Most, hogy magunk vagyunk ismét és a többiek nem hallanak, áruld el nem tartod-e visszásnak, hogy ugyanarra a szófacsaró útra léptél min szerinted én járok, és miért ha nem is mélységesen de általában megvetsz. Szinte bármikor elintézhetem a találkozásodat az öreg Anartÿssal de az most hirtelen már nem jó, hirtelen az árnyékvilág formalitásához és kellékeihez ragaszkodsz, pedig ha tudnád, hogy mindezek a felsőbb síkok levetülései egyszóval, ha a feloldásodat a házfő a palazzó tegumentumának fényében tenné az felsőbb megnyilvánulás lenne mint ha hús vér valódban állnál előtte.
Egyébként pedig nem én voltam az, aki nem is olyan régen elvetette volna magától a „megátalkodott” életformáját és szellemét gúzsba kötő Anartÿss signumot, de most mikor itt a lehetőség mindenféle kifogást keres. Hát hogyan is bízhatok így benned és tényleg bízhatok egyáltalán.
Utoljára pedig feltenném a kérdést látsz itt a környezetünkben egyetlen arany vagy ezüst Anartÿss  szignumot viselő személyt is és tudsz vagy kapsz közvetlen utasítást ilyen személyektől a házból mert szerintem nem. Ennek fényében az általad önállónak nevezett döntéseim szerintem jogosak közvetlenül a házfőtől kaptam utasítást, aminek konkrét végkifejlete van és, azért hogy ez a végkifejlet megvalósuljon bármit megtehetek azaz szabad kezet kaptam.
Öntsünk tiszta vizet a pohárba nincs szükségem olyan személyre a ház részéről akiben nem bízhatok és aki lépten nyomon megkérdőjelezi a döntéseimet és azok helyességét vagy jogosságát és mindezek mellett a vezetést sem hajlandó átvenni annak minden terhével……Ami van az nem jó de alternatívát más lehetőséget sem mutatunk csak nem jó ami van…..”


(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Január 30. 20:54:43
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Mosolygok. Lan a szokásos: maga szemén át értelmez engem, más út eszébe se jut, és nem is törődik vele, mert ő eszerint éli a világot. Nem érti, hogy bár az ő világában lélekben varázs útján ott lenni valahol ugyanaz, nekem nem. És mivel ezt nem fogadja el, mondhatok bármit, makacsul kötni fogja magát azokhoz a tanokhoz, amire oktatták, amiben mélyen hisz és amit gyakorol.
Nem kárhoztatom, nekem is megvan a magam szeme és értelme a világra - jó példa erre a hogyan szóljunk kivel és annak mi az értéke súlya véleményeltérés -, nem mondhatom magam elfogulatlannak és mindenben toleránsnak. Túl sok összezörrenés történt köztük, hogy az válsággá mélyüljön és kölcsönös bizalmatlanságba fúljon. Ebben mindketten elakadtunk, mindkettőnk számára elfogadható középutat, egyezséget nem leltünk.

Nem vagyok jó arra, amire felesküdtem. Ha Lan vezetőségét kérdőjelezem, azzal nem a nagyúr döntésképességét vonom kétségbe? Valahogy megingott vakhitem a tekintélyben. Főleg abban, amit nem érdemeltek ki, csak parancs által, signum általelvárják, vessem alá magam.
Emiatt végképp kár elodázni a lényeget.
Engedetlenné vált a szellemem, és már nem csak az. Nyíltan szembeszegülök, parancsot tagadok meg, és vajon erre meddig süthető rá az, hogy a mentis személye az, ami ingerel? Sosem próbáltam más úr által feljogosított személyt tartósan követni, hogy legyen összehasonlításom. Vezetőnek sem vagyok elég, ahhoz másnak kell lenni. Nem tudom pontosan milyennek, de nem olyannak, mint én.
- Jól mondod. Nem jó, ami van - ebben legalább egyetértünk. Mosolyom letörlöm és bólintok: - Intézz találkozót a nagyúrral és legyen meg, aminek meg kell lennie.

Nem megyek így a vásárba. Maradok. Be szeretném avatni Kiinát abba, ami jöhet.

Attól, mert mi egymással szemben állunk, kaphatunk - vagy kaphatok olyan ukászt hazulról, a nagyúrtól, hogy azt nem teszem zsebre, és leseper mindent, amit terveztem, terveztünk.
Vagy nem, és viselem, ami jön. Mindig van valahogy. Fejben máris tervezem, mihez kezdek, ha lekerül rólam a ház védelme.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Február 01. 18:27:48
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A parton
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Miután a többiek elindultak piacolni, a fogadóban Kiina a hálóteremben az alvógyékényén ülve ráérősen babrálja a csörgődobját, hogy aztán érdeklődve megkérdezze Vaninától, ami éppen foglalkoztatja
-Te miért nem mentél piacra a többiekkel? Nem szereted a vásárokat, vagy neked nem kell  meleg ruha? - Láthatólag nem érti a dolgot. Picit elmereng a lehetőségeken, aztán hümment egyet
-Ez a házi őrizet nem lehet véletlen. Nagyon félthetitek a szobrot - jelenti ki, aztán megvonja a vállát, lezárván a témát, és tovább találgat.
-Esetleg lehet, hogy csak az árnyékszék közelsége vonz? Mert úgy nézel ki, mintha valami megfeküdte volna a gyomrodat. - teszi le a csörgődobot maga mellé, és a tarisznyájában kezd el kutakodni.
-De ne aggódj, van itt valahol egy kevés gyógytea, ami holnapra helyre teszi a fogadós főztjét! - biztatja keresgélés közben.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Február 04. 20:52:22
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Végig az anyanyelvemen beszélek.
- Nem kellene, hogy korlátozzanak - mondom, habár ez elodázás a lényegnek. Szemébe nézek, és beavatom.- Kiina, elképzelhető, hogy nem sokáig maradok itt, hogy védelmezzelek téged, a hattyút az ügyet. Bizalmatlanságom olyan méreteket öltött, hogy hamarosan szólni fogok mágia révén házam urával, hogy oldjon fel szolgálatom esküje alól és tegyen a magam urává. Nem értek egyet Lan módszereivel. Nem bízom benne. Ám mivel ő bírja az uram bizalmát, az olyan, mintha uram egyetértene Lan módszereivel, ezt nekem viszont nem veszi be a gyomrom. Te is tudod, én és ő mindig viaskodunk, akaratunkat egymásnak feszítjük. Uralni akarjuk a másikat, de ez nem jó. Kompromisszum itt csak akkor születne, ha ránk lenne parancsolva. De nem magunktól. Próbáltuk. Hol jó, hol rosszul.
Keserűen elmosolyodom:
- Rossz szolgája vagyok a házamnak. Kétségbe vonom Lan módszereit, és ez abban az országban, ahonnét jöttünk, olyan, mintha kétségbe vonnám az uramat, aki jogokat adott neki. Egy kételkedő, ellenkező szolga rossz. Én rossz harcos vagyok, mert kérdés nélküli engedelmesség helyett firtatok. Kinyílt az elmém és megszűntem jó szolgnak lenni. Ha egyszer hazaérek, bukott nő leszek,akivel akárki akármit tehet. Dühít ez a szokás, de kevés vagyok ahhoz, változtassak a világon. Talán a nadíroknál lenne  a helyem, talán sose kéne Miracleába hazamennem, mert azzal a sorsomat kísérteném. De hagyjuk, mert azért is rossz vagyok, mert ígéretet tettem neked, védeni foglak, mert kedvellek, de lehet, ha kiesek a kegyből, mennem kell vagy büntetést kapok és többé ennek nem tehetek eleget.
Jó, ha tudja. Jó, ha számol vele. Bármire fel kell készülnöm.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2017. Február 05. 12:12:24
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Merussa kikötője
Időpont: nyárelő
Esemény: Vanina és Piac
Résztvevők: Vanina, majd mindenki ki jelen van a vásárlás során
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina válasza valamelyest megnyugtat úgy tűnik végre elhatározásra jutott attól függően a válasz nem feltétlenül van ínyemre de a folyó árjával szemben felesleges erőlködni inkább a sodrására kell ráfeküdni.

-   Kérésed számomra parancs amint elhagyjuk a város nyüzsgését és hidegebb kietlenebb területekre érünk találkozhatsz a házfővel utána már minden rajtad áll….

Lassú kézmozdulatok kíséretében aurámat kiterjesztem és rásimítom Vanináéra miközben megsimítom a kettőnk között feszülő fényfonalat azon belül is Vanina fényszövedékét (Ideamágia – Azonosítás) a mintázatot erősen elmémbe vésem (Diszcíplínák – Emlékezés vagy Összpontosítás) , hogy a piaci vásárlás közben biztosan a Vanina ideájának megfelelő ruházatot választhassam ki csak miután végeztem szólalok meg ismét.

-   A meleg holmira ne legyen gondod, most már, hogy tudom ki is vagy külsőleg, bár a legutóbbi testközeli ismerkedésünk óta nem sokat változtál és mondhatni azt is előnyödre…. – emlékszem vissza a régi párbajunkra elmerengve…..

A piacon inkább a hasznos és praktikus darabokat részesítem előnyben mind Hajnal mind Vanina részére, Halálszárnynak nem gondoskodom meleg ruházatról, úgy gondolom aszketikus életmódjához pont illeni fog a most következő hideg és magam részére is visszafogottan válogatok és vásárolok, inkább csak a hideg éjszakák átvészelésre koncentrálok, a hideg nappalokat nem árt megtapasztalni a test megkeményítésére, ha pedig nappal nagyon zorddá válik az időjárás a művészettel fogok meleg kabátba bújni…
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Február 06. 18:33:35
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: Beszélgetés
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Miközben Vanina beszél, Kiina végignyúlik a derékalján, és a mennyezetet nézve hallgatja a felröppenő szavakat. Látszik rajta, hogy erősen figyel, és már most töri a fejét - feltehetőleg próbálja számba venni a lehetőségeket. Ahogy aztán Vanina elhallgat olyasmi történik, ami ritkaságszámba megy Kiina esetében - kis ideig csöndben van. Aztán fekve Vanina fele fordítja a fejét
-Lan minden módszerét kritizálod, vagy csak bizonyos megnyilvánulásaival van gondod, mint mikor Hajnalt rávette, hogy a Kufáron túrjon bele a tarisznyámba? - kérdi miracleai nyelven Vaninára pillantva. Aztán a kezét kinyújtja felfele, és egy fénypászmában nézegeti hófehér ujjait.
-Ugye az urad nem ostoba? - kérdi
-Mondd csak - mely szolga a hasznosabb? - kérdezi - Az, ki csak ura parancsára megy ki a földre, hogy vessen és arasson, akinek azt is meg kell mondani, hogy mikor terelje ki az állatot a legelőre, vagy az, aki önmaga is képes legjobb tudása szerint ellátni a rá bízott földet, jószágot?
kis ideig hagyja, hogy Vanina eltöprenghessen a szavain, aztán folytatja, miközben kezével árnyékot vet a falra, és különféle állatok képét jeleníti meg rajta.
-Gondolom egyetértünk, hogy az, ki magától ura törekvéseivel összhangban cselekeszik nagyobb segítség, mint az, ki csak a kiadott parancsot hajtja végre, de más semmit...
Ha a falu véne azt mondja, hogy gyújtsátok fel a gabona tárolóját, hogy a rablók ne tudjanak élelemhez jutni - az nem biztos, hogy a helyes döntés. Node ekkor mi a nagyobb bűn - felégetni a termést, vagy ellentmondani a döntésnek? Elvégre semmi nem fekete vagy fehér - s sokszor csak utólag derül ki, hogy mi lett volna nem a helyes - hanem a jobb - fejezi be, és tünteti el a falra rajzolt komor sárkányt, mely a Quaboai vihart idézi Vanina számára.
-Szóval én nem aggódnék a helyedben - válaszolja Vaninára mosolyogva.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Február 06. 21:24:53
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Kiina figyel, és mindezt úgy teszi, hogy csendben van. Ennyire megráztam volna? Okosakat kérdez, és engem is meglep, milyen felkavaró, indulatokkal helyre jutok általa:
- Az bőszít legjobban, ahogy azokkal bánik, akik elvileg a gondjaira vannak bízva. Lásd a holmidban való turkálás. Hajnal neki egy eszköz. Te is, én is. És vagy azért, mert önhitt a rá ruházott bizalomnál fogva, vagy mert számára semmi sincs, csak az ügy, aminek mindent alárendel. Tanítóm, Mada óva intett attól az embertől, aki nem emberekben, hanem ügyekben gondolkozik. Ezek fajzhatnak el a leginkább. És Lan már elkezdte - komorulok el. - Többször erőszakot tett rajtam, A hatalmával. Mindegy, mivel magyarázza, aki nem kér engedélyt, az erőszaktevő. És tette akkor is, amikor nem vész forgott fenn, teszi kedvtelésből, hideg rutinból, mert megteheti. Pedig tudod, mi az igazi hatalom, Kiina? Nem megtenni azt, amit egyébként megtehetnél.
Úgy felkavarodom, hogy elvörösödik a képem és ökölbe zárul a kezem:
- Odahaza kibelezték volna, ha engedélykérés nélkül mágiát alkalmazna bárkin. Többször jeleztem már, hagyjon fel a szokásával, akár ha a falnak beszélnék. Nem kér, ha szavak nélkül akar velem beszélni. Nem kér, ha beavatkozást akar rajtam csinálni, csak teszi, erőszakosan, gyalázón, igen, gyalázón, akaratát kéretlenül a másikra hengeríti, elveszi, amit akar, megteszi, amit akar, és nem gondol a többivel, mert hát ő mentis, szellemnéző, parancsa van, kibaszott signuma van, az uram szava van vele!
Nagy levegőt veszek:
- És én nem engedelmeskedek annak a signumnak, ami lehetővé teszi, hogy felesküdöttekkel ezt lehessen tenni az akaratuk és javuk ellenére! Jogom van megtagadni az erőszakot! Ha azok a festettképű rohadékok megtanulták, mennyi az elég és az addig, akkor egy sytisy mentis is meg fogja! Mert nincs olyan ügy, Kiina, nincs, ami megengedhetővé teszi az ilyesmit! Vagy ha van, hát az a szememben nem ér annyit, melléálljak!
Nagyot hallgatok kitörésem után.
- Hm, nem is baj, hogy kiadtam. Ha az uram előtt történik ez, halálra sérteném és maga döfne le. Kiina, Sytisben én nem a szellemről voltam híres. Ilyenben a mentis az, aki bizonyított. Én csak felfordulást és gondot hozok a változásommal. Uram nem bolond, de van egy ügy, ami hónapok óta messzire szólítja az embereit, amibe sokat ölt pénzt, meg más egyebet is. Az urakat nem érdeklik az egyéni sérelmek, csak a maguk üdve. Nézeteltéréseink bosszantó légyzümmögések. Uramnak tudnia kellett, milyen Lan, és ha tudta, panaszom nem fogja elérni a értelmét. Semmi jót nem remélek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Február 10. 16:35:47
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: Beszélgetés
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina ahogy látja, hogy egyre jobban belelovalja magát Vania a beszédbe, felhagy az árnyjátékkal, s felállva Vanina mellé lép. Nem próbálja meg csitítani, vagy visszafogni - hagyja, hogy az érzelmek utat találva maguknak megmutassák az igazságot. Mindössze akkor karolja át és szorítja meg együtt érzően Vanina vállát, amikor hosszabb időre elhallgat.
-Most, hogy ami bánt - utat talált, és szavakba költözött - nincs más feladatod, mint leszűrve az esszenciáját olyan szavakba öltöztetni, melynek igazsága nem sérti fel annyira urad fülét.
A kardforgatótól nem várhatja el, hogy a szavakkal is ügyesen bánjon - mivel más feladatra tartja - teszi még hozzá, hogy miért lehet elnézőbb az úr az udvariatlanabb stílussal szemben.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Február 10. 16:38:14
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussán kívül
Időpont: nyárelő vége
Esemény: Távozás Merussából
Résztvevők: Lan, Vanina, Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A piacon szerencsére majd minden kapható, amiért kilátogattatok. Felmálházva téretek vissza a fogadóba, ahol másnap reggelig semmi nem zavarja meg a pihenéseteket. Hajnal még Vanina számára is vett két kézmelegítő dobozt biztos ami biztos alapon.

Másnap elég korán ébredtek, mivel a közös hálóban megszálló többi vendég közül ketten is a nappal együtt kelnek, így bár a reggeli szürkület már a múlté, de a haldokló éjszaka aranyra festi az ég alját, ahonnan a nap kapaszkodik majd fel a háztetők fölé. A szerény de laktató reggeli után felszedelőzködve megindultok a kapu fele, amelyen túl pár nyíllövésnyi távolságig még porosan zöldellő pálmafák ölelik körbe a várost, de azon túl csak kiszáradt, repedezett és poros föld terül el a távolban emelkedő hegyek lábáig. Kiina kissé fintorogva tekint körbe a kihalt tájon.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Stones.jpg)
-Íme a Kristály-sivatag. Pár nap alatt elérjük a hegyeket. Víz nincs, de legalább nehéz eltévedni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Február 14. 19:36:17
(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20K%C3%A9pei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A parton
Résztvevők: Elassor

A nador lány szavaira feltámad a gyanúm, hogy esetleg tényleg nem dalba valóak. De ezzel szemben a kíváncsiság is felkeltődik benne.
¬ Pedig egyszerűen nem tudom elképzelni, miket tehettél. Ha nem is mint dalnak való történetet, de szivesen megismerkednék ezzel a történettel. Érdekesnek hangzik nagyon. – kedves mosollyal igyekszem
feloldani a gátlásait
- Én nekem is voltak zűrös pillanataim, amiért meg is bélyegeztek otthon. Természetesen nem égettek belém semmit sem, csupán gondolataikban került rám. Úgy néztek rám, mint aki a végzetet fogja elhozni, miközben csupán fák és még régen házak tetején zenéltem, néha azoknál akik napközben gorombák voltak, szerencsére fizikailag sose bántották volna, de azt hiszem voltak olyanok akik szívesen megfizették volna az árát annak, hogy jól elvernek. Legrosszabb húzásom gyerekkoromban a száradó ruhaneműk véletlenül bekövetkezett felgyújtása volt. Ott családi értékek rongálódtak, köztük az édesanyám egyik legújabb selyemruhája is megrongálódott, így a helyzet súlyosabbá vált
Ők kezdték, legalább ez vésődött bele az emlékembe... Sok dolgot átéltem már én is.
Az írnokot végighallgatni igencsak kétségbeejtő volt az általam eljátszott férfi részére, ezt tehát igyekszem élethűen visszaszolgáltatni.
- Hát... -gondolataimban megnézem, hogy nálam van e a nemes ember signuma, amelyet a feladat megvalósításához adott, majd azt felmutatom. -  A jelszavast tartom a legbiztonságosabbnak... Szóval a jelszó... A jelszó legyen a ...- közelebb hajlok hozzá -  Kufár sugallata. Olyan misztikus, és biztos n jut eszembe,  ha részeg vagyok. Mit gondol, jó lesz? Én úgy hiszem jónak kell lennie. Felmutatom mellé a nemes signumát
Amennyiben nincsen nálam, mert elraktam attól tartva hogy méreg rejlik benne, ami több mint valószínű:
- Az elismervényt kérem, remélem nem fogom megbánni. Bizonyára megörzik majd.
Amint megkaptam az elismervényt, egy biztos helyre szeretném tenni. Közben fontos döntést hozok. Lemondok a találkozásról Seliannával, túl veszélyes, nem tudom, hogy hogyan érez irántam, és nem akarok ebben a városban ragadni. Küldhetnék neki egy csokrot... Mást nem igazán tudok.
Azután, hogy beérkeztem abba az igen gyanús negyedbe, azt hittem, hogy végre megmenekültem, mikor beléptem az ajtón, de még inkább kétségbeejtő emberekkel hoz össze a sors.
Végighallgatom a gyalázatos alkut, és közben próbálok megfelelő szavakat használni, nehogy még rosszabbul járjak.
Tudom, hogy az ilyen szolgáltatásoknál nem igazán előnyös, ha alkudozik az ember, így inkább lenyelem a vágyat arra, hogy levágjak a kiszabott árból
- Akkor tizenöt lín összeségében? Remek. - igyekszem nyugodt hangon beszélni.
A testőrnél igyekszem elkerülni azt, hogy a legkevésbé biztonságosabbnak tűnőt kapjam, amelyik vagy gyengének, vagy pedig aljasnak tűnik.
Azután, hogy sikeresen elintéztem a testőr-ügyet, végre ideje elindulnom az utamra. A cégházon kívül megkérdezem tőle.
- Egy napig leszel mellettem, ez egy estét vagy a holnapi napot is tartalmazza? - érdeklődöm a gárdistámtól. - Megtudakolhatom a nevedet, ha egész este velem leszel, egyszerűbb volna mindkettőnknek.
- fűzöm utána, hiszen az sem árt, hogy ha nevén tudom nevezni a férfit. "Azzal valamilyen szinten jobban biztosítani tudom, hogy ne verjen át, ha megismerjük egymást valamilyen szinten. Remélem"
Elindulok, és lehetőségtől függően veszek valami szép virágot, vagy ha látok egyet, akkor leszakítom azt, és addig folytatom amíg végül nem lesz belőle egy nagy csokor.
Ezután a gazdagabb negyedben kezdem megkeresni Seliannának a szállását. Ehhez a testőr segítségét kérem, hogy pontosan merre is találom az előkelőbb negyedet, azután ott az őröktől, majd a fogadósoktól igyekszem megérdeklődni, hol vásárolt magának szállást.
Azután, hogy ha sikeresen megtaláltam a fogadót, érdeklődni kezdem:
- Melyik szobában találom meg, hoztam neki egy ajándékot, amit sürgősen át kell adnom a részére. - amennyiben a fogadós nem hajlik a közreműködésre, akkor megkérem másra. - Legalább üzenjen valamelyik cseléddel, hogy ajándékot hozott számára egy úriember, akit elbűvölt abban a pillanatban, hogy a mólóra lépett. Kérem, mindenképpen beszélnem kell vele.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Február 19. 16:31:16
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A parton
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina Elassor azon felvetésére hogy bár nem dalba illő a történet, azért elmesélhetné - Kiina megrázza a fejét
-Most nem. Talán később. Talán - válaszolja, és ezzel lezártnak tekinti a kérdést.

Az írnokkal való beszélgetés közben Elasor belekotor az erszényébe, hogy elővegye a signumot, ám annak csak hűlt helyét találja... pedig szinte biztos, hogy oda tette... Úgy néz ki, hogy más megoldást kell rá találni. Az írnok faarccal bólint, amikor Elassor közli, hogy az elismervényt választja. Megkéri, hogy kövesse a legközelebbi asztalig, ahol egy kisebb, kéttenyérnyi tekercsre kezd el írni. A tekercs jókora részét már eleve bonyolult színes mintázatok díszítik, és a merített papírt is furcsa, halványzöldes vonalak tarkítják. Az írnok átveszi a pénzt, egy apró mérlegen egyesével leméri, majd a pergamenre gondos ecsethúzásokkal feljegyzi az átvett összeget, s alulra bonyolult jelet pingál kínos lassúsággal. Végül finom porral hinti le az iratot, és átnyújtja Elassornak.

-Íme az elismervény. kérem nézze meg a ráírt összeget, mielőtt elteszi! - javasolja.

A Csillaglesben elégedetten biccent Elassor fele a tárgyaló partnere.
-Jól vág az úr esze! Pont annyi, ha csak a mai napra óhajt testőrt magának -Válaszolja, s elégedett arccal próbálgatja tőre élét a hüvelykujjával. Miután Elassor leszámolja a pénzt, az a tőrrel együtt eltűnik. Most már nem fenyegető a magatartása. Még egyszer végignéz Elassoron, próbálja magában besorolni, s láthatólag eredményre is jut.
-Szóljatok Yǎonak, hogy vegyen szép ruhát! - szól hátra a válla felett, mire az egyik ajtónálló eltűnik a hátravezető ajtó mögött. Kisvártatva megjelenik az ajtóban egy Elassornál fél fejjel alacsonyabb, de kétszer nehezebb fiatal férfi. Pufók arcán vidám mosoly terül szét amint belép, és meglátja Elassort. Rövid fekete haja szanaszét áll, ezt kompenzálandó rendezett ruha van rajta, amelyet itt a szolgák hordanak.
-Ő itt Yǎo - kezdi el bemutatni az erősen túlsúlyos férfit az aranyfogú - elég széles ahhoz, hogy mögé tudjon bújni, és elég gyors és erős ahhoz, hogy meg tudja magát védeni. További előnye, hogy szolgált urak konyhájában, szóval tudja hogy kell viselkedni finom helyen, hogy ne hozza szégyenbe a munkaadóját.
Végignézve Yǎon, nem látni nála fegyvert.
-Yǎo a holnapi kelő nap első sugaraiig fogja vigyázni az épségét, vagy amíg el nem hagyja a várost - Teszi még hozzá Elassor tárgyalópartnere.

Odakint az utcán sétálva hamar rádöbben Elassor, hogy ezen a vidéken vadon növő virág nem nagyon létezik - legfeljebb a házak ablakaiban van egy-egy cserép. Abból viszont ha Elassor akarna is elvenni egy-egy szálat, Yǎo nem engedi. Végül aztán a testőre vezeti el egy olyan helyre, ahol egy ház falára több alak magasan felkúszott egy apró fehér virágú növény. Kellemes illata már messziről érezhető, s ennek következtében több méterről is hallani, ahogy rengeteg bogár és méh döngicsél a virágok közt.
Utána Elassor nekiáll megkeresni azt a fogadót, amelyben Selianna megszállt. Yǎo eleinte csak csendben figyel, hogy Elassor mit is akar - aztán javasolja Elassornak, hogy kezdjenek a város legszebb fogadójánál. Egy kiadós séta után végül ott áll a három emeletes, palazzora hasonlító, gazdagon faragott díszítésű épület előtt. Odabent viszont kissé nehezebb dolga akad - a jókora előcsarnokban, mely máshol ivó lenne, csak puha vánosok és asztalkák állnak, az ajtók mellett pedig fegyveres ajtónállók vigyázzák a rendet. Az egész hely inkább tűnik egy nemesi háznak, mint fogadónak.
Drága, égkék selyemruhás férfi siet hozzájuk ahogy Elassor belép az ajtón. Borotvált fejét meghajtja, s a tisztelet jelét rója a levegőbe

-Uram, miben lehet a Nyugalom Szigete a szolgálatára? - kérdi halkan, s egy pillantást vet Elassor háta mögött álló Yǎora.
Amikor megtudja, hogy Seliannát keresi, udvariasan válaszol
-Uram, sajnálom, de semmiféle felvilágosítással nem szolgálhatok. A hölgy meghagyta, hogy ne zavarják és csak háznépe tagjait engedjük be hozzá. Ha nem tartozik a Zegherovi házhoz, és ajándékot hozott, azzal odakint kell megvárnia - int kezével finoman a kijárat fele. Láthatólag egyáltalán nem érdekli, hogy miért is kéne eltérnie az utasítástól.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Március 01. 23:18:08
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Haldirien%20K%C3%A9pei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n.jpg)
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A parton
Résztvevők: Elassor


Kiina válasza lesúlyt egy kicsit, de nem török meg az elutasításon, amennyiben van alkalmunk beszélkedni, szívesen tárgyalok vele bármilyen témáról, de a korábban feltett kérdést már hanyagolom.

Amikor nem találom a signumot, átkozódok egyet magamba, és kiveszem az erszényből a kezemet, majd miután megnézem a férfi által aláírt elismervényt, egy három lines össszegre javítom át a papíron lévő számot.
Majd a Kufár szavai ismét felcsengenek a fülemben, miközben végignézek a teremben. Jobbra intek az egyik ujjammal. - Arra mi van, az ajtó díszessége alapján valamiféle csodálatos termet rejthet. Oda szabad a bejárás? - vonom fel a szemöldökömet. - Mindig is lebilincseltek a szép szobák. Illetve, kijavítottam az értéket három línre. - előveszek három lint az erszényemből, hogy majd könnyebben tudjuk intézni az ügyletet.
Amennyiben sikeresen bejutok a csarnokba, amiről a kufár beszélt, akkor jobbról elindulok, és megnézem alaposan az első, illetve a második szobrot, és eme utolsónál leragadok. "Nem tudom, hogy ezt a kincset a felhatalmazással mennyire lehet átvenni... vagy hogy mennyire képezi a Kufár birtokát." Körbejárom, és közben a jobb lábammal aprókat dobbantok, melyek némák maradnak, de éppen megérzem, ha valamelyik lap üreges. Ha túl sokáig nem lelem, körbesétálok a teremben, de végül újra a második szobornál ragadok le. Mikor már biztosan megtaláltam a helyét a kincsnek. Amikor nem látnak gyorsan megpróbálom felfeszíteni azt a padlódarabot.

A Csillaglesben nem igazán vagyok bizonyos abban, hogy nem vertek át... Remélem nem, nem hiszem, hogy egy kecsegtető célpontnak tűntem a szemükben. Illetve a testőröknek sem áll érdekükben, hogy senki se bízzon meg bennük.
- Köszönöm. - mondom erélyesen, mikor megérkezik az említett fegyveres, végigmérem a férfit, majd elismerően bólintok.
"Valószínűleg erősebb mint annak tűnik, " amit őszintén remélek. " Remélem nem fogok veszélybe kerülni..."
 Mindenesetre egy pillanatig sem nyugszom, a tekintetemmel, ahogy a szigeten tanultam, a környező embereket, és főleg a testőrömet nézem. Bármi gyanús mozdulat esetén képesnek kell arra lennem, hogy reagáljak. Az valamennyire megnyugtat, hogy az őrség küldött a Csillaglesbe, de attól függetlenül igen törvényen-kívülinek gyülekezetnek tűnt első látásra.
- Köszönöm szépen! Holnap hajnalig - bólintok - Ya'o, indulhatunk?

Az utcákon van annyi tartásom, hogy ne kezdjek el a cserepekből virágokat lopkodni testőr jelenlétében, meg testőr nélkül se tenném, természetesen, azonban a falakon növő indaszerű fehér virágok közül nagyon óvatosan, körültekintően csipegetek, nehogy esetleg valami méh megtámadjon.
Utána Ya'o javaslatára a gazdag negyedben kezdjük a kutatást, és a csodálatos paloták közt sétálva igencsak felmerül bennem a vágy, hogy bár valóban herceg lehetnék...
"Milyen jó volna ilyen magas és díszes épületekben, a díjakkal nem törődve, gazdagon, bőségben élni, egy helyben, vándorlás nélkül. Unalmas lenne, de kényelmes. Olyan, amit szivesen meg tudnék szokni. Vajon Selianna hogyan vélekedik felőlem?"- hajt a kíváncsiság. Bennem egy erős érzés kezd kialakulni az események alakulása iránt, de remélem, hogy nem úgy fog zajlani a találkozás, mint azt hiszem.
Ya'o elvezet a legnagyobb fogadóba Merussában, ahol nagy valószínűséggel megszállt a hölgy.
A fogadós azonban hajthatatlannak tűnik.
- Uram, természetesen azt mondta. Ugyanis nem akarja, hogy akárki is zavarja. - válaszolom kedvesen. - De csodálom, hogy nem mondott magának semmit. Engem ő maga hívott meg magához, arról azonban nem szólt, hogy a kapuban elküldenek.
Amennyiben sikeresen megszereztem a Kufár által nekem ígért kincset, folytatom.
- Ha ennyire akadékoskodik, kérem jöjjön fel velem, fogadjunk két arquban, hogy meg fog ismerni, ha vesztek, öné a két arqu és még ki is dobathat az utcára. - szavaimban csupán annyi kihívás érződik, hogy teljes magabiztossággal mondom el a fogadás megszégyenítő részét is, így biztosra veheti a fogadós, hogy komolyan gondoltam azt, amit mondtam, és elgondolkodhat azon, hogy meglehet igazat beszélek. - Ahogyan megismertem, nem bőbeszédű, de számonkérő tud lenni... - mondom Ya'o felé, mintegy magyarázva, bár szinte mindenki értheti, hogy a valódi címzett a fogadós.
"Most ferdítettem a kisasszony jellemén, de mindent a győzelemért"
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2017. Március 05. 09:58:05
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Merussa kikötője
Időpont: nyárelő
Esemény: Piac és miegymás
Résztvevők: ?????
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A piacon inkább a hasznos és praktikus darabokat részesítem előnyben a meleg ruházat terén nem tudom milyen hosszan tart az út a zord és hideg területen valamint a sivatagban ezért két váltás meleg ruházatra ruházok be 4-5 alsónemű, vászoning 2-3, bőrnadrág 2, meleg lábbeli 2 pár, csizma 1 pár, mellény, zeke, súlyos köpönyeg, csuklya, sapka (Vaninánka prémes), meleg kesztyű, 2 takaró, 2 vizes tömlő fejenként, valamint még mellé néhány apróságot mint trónmutató, tűzgyújtó, 1 rend fekete öltözék és alsónemű, sátor, hátizsák, 5-6 élelmiszercsomag és 1 darab hidegfáklyát vásárolok. A ruházat vásárlásakor ígéretemhez híven a Vaninának szánt súlyos köpönyeg és prémes sapka vásárlásakor ügyelek rá, hogy az tökéletesen illeszkedjen a megismert ideájához, kíváncsi vagyok, hogy a prémekben a sötét vagy világos színek fognak-e dominálni. Mivel a vásárolt készletmennyiség tetemes ezért, ha anyagi keretünk engedi, a lócsiszárnál beruházunk egy málhás jószágra a leendő igavonók auráját letapogatom és egy egészséges szelíd jószágot igyekszem választani a válogatás közben szóba elegyedek a kupeccel és megkérdezem, hogy esetleg indulnak-e karavánok a Kristály sivatagon keresztül fel a hegyekbe….
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Március 13. 20:32:31
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A parton
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A kereskedőház írnoka ugyanolyan rezignáltan veszi tudomásul az új összeget, mint az előzőt, noha három linből egy jobb fogadó ebédje sem biztos hogy kijönne. A javítás látván viszont megcsóválja a fejét, és határozott mozdulattal összetépi az elismervény, és újat kezd el írni.
-Uram, egy elismervénybe ha belejavítottak, az onnantól érvénytelen. Ugyanis Házunk kényesen ügyel arra, hogy hibátlan okiratokat állítsunk ki - magyarázza. Aztán miközben nagy gonddal kanyarítja az írásjeleket, válaszol Elassor kérdésére.
-A terembe az léphet be, akinek van kulcsa. Kulcsot pedig az kap, aki értéket helyezett el az egyik tárolóban - Ismerteti a szabályokat.

Ya'o út közben azért feltesz néhány kérdést
-Az úr egymaga érkezett a városba kísérők, társak nélkül? S hol sikerült megszállnia? Van kapcsolata a város vezetésével? Csak mert e három kérdés segít megállapítani, hogy veszélyben lehet-e.
Ezek a kérdések azért elég gyanúsnak tűnhetnek. Bár a magyarázat talán megállja a helyét. Ha Elassor nem válaszol, látszólag nem zavarja Ya'ot, csak megvonja a vállát.

A fogadós bólint az egyetértése jeléül.

-Valóban nem zavarhatja a hölgyet akárki, csak aki házanépéhez tartozik. Szóval ha beszélni óhajt vele, akkor bizonyítsa, hogy oda tartozik, vagy várja meg odakinn - válaszolja határozottan a fogadós.
-S ha a hölgy feledékeny volt, és nem említette magát, bizonyára megbocsátja önnek, hogy nem jutott be - és az ajtó fele pillant, mintegy jelezve, hogy merre is kéne szerinte távoznia Elassornak.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Március 13. 20:36:58
Mesélő: Dierol
Helyszín: Merussa kikötője
Időpont: nyárelő
Esemény: Piac és miegymás
Résztvevők: Lan, és esetleg Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Ezen a piacon Lan nem lát eladó málhás vagy hátas állatot - ehhez a város egy kevésbé tehetős részét kell felkeresni. Az Északi kapu melletti jókora poros téren, kókadozó pálmafák árnyékban már komoly választékból válogathat. A nyihogó, kaffogó, köpdöső és harapós forgatagban szamarak, málhás és igavonó lovak, öszvérek, sőt, különös fekete-fehér csíkos lovak, ökrök, vizibivalyok és tevék mellett nagyobb kutyák is kaphatóak. Szinte bármit kapni, ha bírja a vevő erszénye. Makacs, de szelíd öszvért már 20 arqutól kapni, málhás lovat ennek duplájáért...

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Mesélő: Dierol
Helyszín: Merussa kikötője
Időpont: nyárelő
Esemény: Megbeszélés
Résztvevők: Vanina, Lan, Kael, Hajnal,Kiina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Visszatérve a vásárlásból a fogadóba, Kiinát és Vaninát a közös szálláson lelik fel. Lannak ekkor van lehetősége átadni Vanina számára a súlyos köpönyeget és prémes sapkát, melyet kívül halványbarna bőr, belül pedig krémszín szirti macska bunda tart majd melegen. Hajnal is nagy lelkesedéssel adja át a Vaninának szánt szerzeményét - a zsebre vágható parázstartókat.
A közös szálláson tartózkodó másik két férfi összenéz a meleg ruhák láttán - mégis kinek van ilyesmire szüksége, amikor árnyékban is dől róluk az izzadság?

Lan azon felvetésére, hogy a négy nap múlva induló karavánnal kéne tartani, Kiina értetlenkedve megkérdezi
-Mégis miért? - hogy aztán a nagyobb biztonságot említve megvonja a vállát
-Hát nekem Arcantisban nem eshet bajom. De az is igaz, hogy ti viszont sokkal inkább vonzzátok a bajt. A hely veszélyeitől meg tudlak titeket óvni, az emberektől nem biztos.
-És a hegyekig milyen veszélyek vannak? - kérdezi Hajnal
-Ha nem számoljuk, hogy leég a pofikád - Erre Hajnal csak fintorog - akkor a víz és élelem hiánya lehet az egyik. A rablótámadás esélye kicsi, mert több mérőfalnyira el lehet látni minden irányba. A rajtaütés szerintem szinte lehetetlen - válaszolja Kiina.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2017. Március 14. 21:30:58
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa,
Esemény: Megbeszélés
Résztvevők: Vanina, Lan, Kael, Hajnal,Kiina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina azon kitételére, hogy a rajtaütés lehetetlen, Kael megvonja a vállát:
Akkor egy lovascsapat elől sem elbújni, sem elmenekülni nem tudunk, ha pedig a karavánnal megyünk, akkor az esetleges rosszakaróknak több időt adunk, hogy ránkszervezzenek egy csapatot, aminek sok-sok alkalmat kínálunk majd   - mosolyodik el, azzal a fajta üdvözült mosollyal, amitől a hideg futkos az átlagember hátán. Aztán a társaság minden tagja körül kissé lehűl a levegő - ami az itteni hőségben éppen kellemes is lehetne - de a hőségre épp nem kell, hogy gondotok legyen.



Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2017. Március 27. 20:54:15
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Merussa kikötője
Időpont: nyárelő
Esemény: Szállás, tervek
Résztvevők: ?????
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina túlzott önbizalmát nem állítom pellengére mert lehet, hogy mi is vonzzuk a bajt de a bajvonzásban ő is élen jár nem egyszer szóval bagoly mondja bögölynek, hogy nagyfejű.... Inkább magamba fojtom véleményemet....

- Nem véletlen, hogy a kietlen vidékeken kialakultak karavánutak és karavánok, szerintem bölcsebb dolog lenne csatlakozni egy karavánhoz a hegyek lábáig mindenféleképpen ha a társaságnak és nem okoz ez gondot és Kiina szórós időrendjébe is belefér négy nap késlekedés a valamihez képest... - szegezem neki a kérdés feltevést a társaságnak....
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Március 31. 22:30:02
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Haldirien%20K%C3%A9pei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n.jpg)
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A parton
Résztvevők: Elassor


A kereskedőház írnoka szavai nem lepnek meg, gondoltam, hogy ez lesz a procedúra, ugyanis általánosságban az ilyen helyek nem engedik meg maguknak azt, hogy ne a legkifogástalanabb módon állítsák elő az elismervényüket, hiszen valószínűleg a legtöbb esetben nem ilyen cseprő összeget raknak félre, és azokban az esetekben pedig létfontosságú a bank részére, hogy biztonságban maradhasson az összeg, és ha átjavítják, gyakorlatilag bármelyikhez hozzáférhetnének.
A férfi szavaira tehát igenlően bólintok.
- Természetesen, nem is vártam el maguktól, hogy beérjék azzal a papírral. - mondom, miközben az új szerződést töltöm ki.
"Szóval nem lehet egyszerűen oda bekerülni. Mégis, valahogyan meg kellene próbálnom, valami úton-módon."
- És milyenféle tárgyakat lehet tárolni? Ékszerek, fegyverek, vagy személyes értéket képviselő értékeket?

Yao kérdéseire adott válaszom előtt veszek egy mély levegőt.
- Nem vagyok egyedül, egy kisebb társasággal érkeztem a városba, és mivel hosszú út volt mögöttem, a legelső fogadóban, a Vörös... Orrban rendeltem szobát. Ezen kívül, a város vezetőségével nem találkoztam, de úgy hallottam, az egyik "rokonom" szintén a városban tartózkodik jelenleg. Bár nem felhőtlen a kapcsolat, úgy hiszem nem leszek veszélyben miatta.

//A fogadós részt majd megírom, de előtte még pár információmorzsát szereznék játékon kívül//
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Április 01. 19:04:50
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa,
Esemény: Megbeszélés
Résztvevők: Vanina, Lan, Kael, Hajnal,Kiina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal a rosszakarók említésére azért csak közbe kotyog.
-Úgy gondoljátok, hogy ilyen messzire utánunk jöttek volna? - hitetlenkedik. Aztán átgondolja a dolgot, és hozzá teszi
-Hát, több napot vesztegeltünk azon az átkozott hajón, szóval nem lehetnek túlságosan lemaradva - borzong meg a gondolattól és a hirtelen lehűlt levegőtől.
Kiina pedig Lan felvetésére, hogy a várakozás mennyire fér bele az időrendjébe, csak megvonja a vállát.

-Felőlem várhatunk a karaván indulására. De a hegyeknél tényleg külön utakon folytatjuk, mert nem Mortalisba szeretnénk jutni, mint a karavánok - fűzi hozzá a véleményét. Aztán Vaninára néz, hogy neki van-e hozzáfűzni valója.

Kicsivel később már a fogadó ivójában élvezhetitek az egyszerű, de laktató ételt, amit felszolgáltak számotokra. Főtt rizs, hús, és valami vöröses árnyalatú csípős szósz került elétek, egy kancsó valamilyen erjesztett páralt kíséretében. Kiina szerint egy kaktuszféléből készítik ezen a vidéken.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Április 01. 19:07:39
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa, Vörös Orr istálló
Esemény: Régi ismerősök
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina mikor meglátogatja Fifit, hogy leellenőrizze - minden rendben van-e hűséges hátasával - miközben a lóval foglalkozik, az istálló ajtajában felbukkan két láncinget és oldalukon csatakardot viselő férfi. Csak pár lépést tesznek beljebb, hogy ne a nap tűzzön a fejükre, s megszólítják az idősebb férfit, aki unottan lapátolja a lócitromokat egy fa talicskába.
-Ember! - Hallja Vanina abrín nyelven, erős Ardún akcentussal - Egy fehér nőnépet keresünk. Nadort. Lakozik-e itt? - szegezi neki a kérdést a munkáját megszakító férfinak, és kezében megcsillan egy lin. Jobban megnézve a beszélőt, a hátán az égkék köpeny ismerősnek hat Vanina számára - a torny őrei hordtak ilyet. Ráadásul a köpenyt tartó tenyérnyi signum is arról regél, hogy a szeme nem csalta meg - valóban onnan érkeztek. A kérdezett óvatosan, két ujjal átveszi az érmét, jól megnézi magának a két fegyverest, aztán csak ennyit mond
-Nem. Itt nem szállt meg ilyen.
A két fegyveres közül az egyik beljebb sétál, és végignézi az állásokat. Amikor Fifihez és Vaninához ér, futólag végigméri, de nem villan a felismerés szikrája a szemében.
-Te láttál nadort? Nőt? - teszi fel a kérdést, és várja a választ.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2017. Április 08. 11:08:24
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Merussa kikötője
Időpont: nyárelő
Esemény: Szállás, tervek táplálkozás miegymás
Résztvevők: ?????
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal megnyilvánulása kapcsán kimondom a folyamatos aggódásom okát.

- Állítólag a kristályszobor eltűnését követően a nagyúr megidézett egy bosszúálló angyalt, ami a szobor nyomába eredt egy ilyen manifesztáció ha tényleg megidézésre került nem az általunk megszokott és felfogható módon utazik és nyomoz a szobor nyomában járva. Az igaz, hogy a síkunk legtöbb törvénye és szabálya köti de mint felsőbb síkok megtestesülése a legtöbb alól talál kibúvót vagy óriási hatalmánál fogva túllép azok felett. – mondom nekik.

A későbbiek során kiélvezem a fogadó egyszerű ám laktató ételeit és mértékkel fogyasztok a helyi erjesztett párlatból.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Április 16. 18:26:11
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: karaván
Résztvevők: Vanina, Lan, Kael, Hajnal,Kiina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A merussai pihenő - mind a három nap eseménytelenül halad a maga útján - míg végül megvirrad az indulás napja. A karaván az északi kapun kívül gyülekezik - és akkor indul amikor a kapu ívének árnyéka először az útra esik. Addig viszont a kapun kívül valódi színes forgatag kezd el gyülekezni. Megrakott málhás öszvérek, fekete-fehér csíkos és normális teherhordó lovakon a legkülönfélébb ládák, zsákok, iszákok, kisebb hordók vannak felközözve-szíjazva. A szállítmány egy jó része mi más lenne, mint só, de persze akadnak Ardún áruk is szép számmal. Ahogy a gyalogos kereskedők hátára a könnyű bambusszal megerősített hátizsákok. Jó fertályórát kell várni az indulásig, és szép lassan, de annál hangosabban megindul a vagy háromszor tíz teherhordó állatot és két tucat embert számláló karaván. A vezetőjük egy nap-égette, középkorú férfi, akinek a naptól fakó ruhája semmiben nem különbözteti meg a társaitól. Ahogy mentalitásában sem - amint meglátta Kiinát kikötötte, hogy mivel az efféle népek különlegesen veszélyesek tartsa távol magát a teherhordó állatoktól, nehogy megbűvölje azokat. No és persze a kondéroktól, nehogy beletegyen valamit. Kiina ezt csak egy lesajnáló mosollyal fogadja, de nincs ellenvetése a szabályokkal szemben. Az út lassan fogy, nem úgy az ivóvíz - az árnyék nélküli szikkadt pusztaság megkéri a meghódításának árát. Hajnal a meleg ruhás cókmókja alatt izzad, de jól viseli a gyalogtúrát ebben a melegben. Kiina viszont szemmel láthatólag nincs lenyűgözve - unott és poros arccal baktat előre. Látható, hogy alig várja - elérjétek a hegyeket.

Az esti pihenő az, ami némi változatosságot hoz. A nap lenyugtával a levegő elviselhetőre hűl vissza, és cserébe a föld sugározza vissza a nap közben eltárolt hőt - kellemes melegséget biztosítva. A karaván különféle "klikkjei" egy-egy közös tábortűz köré gyűlve pihennek le, és kezdenek neki a vacsorakészítésnek. A környéket bezsongja a beszélgetők, itt-ott bosszankodók hangja. A megállapodásnak hála rátok a karavánt kísérő öt hivatásos zsoldos főz - rátok csak a tábortüzetek elkészítésének nehéz feladata vár - amit Kiina örömmel magára is vállal. Mire lefő a gyümölcstea, amit feltett főni, addigra a vacsora - kása és füstölt hal is megérkezik.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Április 16. 18:31:39
Mesélő Dierol
Helyszín: Sytis
Esemény: Szemtől szemben
Résztvevők: Vanina, Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vacsora után Lan és Vanina kissé különvonul, majd Lan lassú mozdulatokkal felkészül az utazásra. Az utazás bár most is rövid, de látványos - A letáborozott karaván fölé röppenve mint a nyílvessző csak egy pillantásra marad idő az alant fénylő tábortüzekre, és a távolban sötétlő tengerre, hogy aztán madártávlatból suhanjatok el a kietlen, száraz síkság felett a gyorsan közeledő, felhők mögé bújt hegyek felé. Szétnézni sincs idő, s már az erdőkkel borított háborítatlan völgyek felett cikáztok, folyamatosan északnak tartva. Hamarosan eléritek az északi partot, mely mentén sebesen haladtok számtalan apró kis falu, városka fölött távoli célotok fele, miközben jobb kéz felől csak a végtelenbe vesző víz uralja a látóhatárt. Néhány szívdobbanásnyi ideig eltart felismerni Queboa mezeit, hogy aztán már Sӱtis tóvidéke terüljön el alant. Az utazás ismét annál a palazzonál ér véget, ahol az egész utazás elkezdődött, és annak is a dolgozószobájában.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vil-g54.JPG)

A több alak magasságú teremben a csúcsos ablakok a freskókkal telefestett mennyezetig nyújtóznak, és az ember orrát betölti a méhviasz és pergamenek "illata". Vanina és Lan csizmája alá ismerősen simul a drága szőnyeg, melyen Zevran atyjának, Sertias Antarӱssnak az íróasztala áll, mintegy szigetet képezve a dolgozószoba csiszolt fa padlójának tengerében.
 
A házfő, Sertias Antarӱss most nem az íróasztala mögött ül, hanem az egyik hatalmas ablak előtt áll, és az esti város látképében gyönyörködik. Az érkezésetekről szólni sem kell, mert megfordul, és pár lépéssel közelebb sétál. Hosszú éjfekete hajába a legutolsó látogatás óta már egy-két ezüstös hajszál is vegyül, melyet most is finoman vésett ezüstgyűrű fog össze lófarokba. Vagy csak a szemetek csal meg, vagy lehet, hogy rosszul leplezi - de mintha árnyék suhanna át az arcán, ahogy Vaninára és Lanra néz. Lehet, hogy megérzett valamit, mert a társalgást is így indítja[/i]
-Mi történt? - teszi fel a kérdést csendben először sӱtisi, majd miracleai nyelven. Gyors kézjele nem a palazzók, hanem a légiók világát idézi - a jelentése szerint szóvirágok nélküli választ vár. Feltehetőleg tisztában van azzal, hogy nagy horderejű dologról lehet szó, s nem szeretné, ha bármilyen félreértés adódna.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Április 16. 18:36:51
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A parton
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Yao a Vörös Orr hallatán hümment egyet.
-Ugye a legnagyobb szobát kapta meg? Amit nemrég meszeltek, igaz? - kérdezi. Úgy tűnik, hogy nem ismeretlen számára az intézmény.


A délután folyamán új bejegyzés született a Titkok könyvébe:

Kedves Barátom!

Remélem jó hasznát vette az orvosságnak, melyet annak jeleként küldtem, hogy lássa - nagy figyelmet fordítok az egészségi állapotára. Ahogy a jövöben is fogok - erre nyugodtan mérget vehet. Talán észrevette, hogy Merussában az élet bizony elég drága. Mivel nem szeretném, hogy figyelme lanyhuljon miközben az utazásához szükséges pénzt próbálja elöteremteni, és emiatt esetleg lemaradjon valamiröl - bátorkodtam némi csekélységet küldetni a szállására. Részletes beszámolóit továbbra is érdeklödve várom - remélem nem kell csalódnom.

Szívélyes Üdvözlettel:
A.


A fogadós nem tud semmiféle csomagról - ami mondjuk nem is meglepő - mivel az a bezárt szobádban vár. Az asztalon pihen egy öles vesszőkosár, a szája letakarva egy vászonnal. Szakasztott mása annak, mint amiben a fejet küldték utánad. Miután csak belenéztél, most senkinek nem pihen a feje benne - két kancsó bor, egy mérő helyi friss gyümölcs - talán datolya, meg egy még langyos cipó vár rád. Ezen kívül egy bőrből varrt hasas erszény pihen az alján - tizenöt arquval a begyében.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2017. Április 18. 09:29:51
Kael Lacrymatis

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Codex/KLM.jpg)


Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa,
Esemény: Merussától a Karaván első napjáig
Résztvevők: Vanina, Lan, Kael, Hajnal,Kiina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A szerzetes a várakozásra kijelöl pár nap alatt beszerez egy szekérkeréknyi szalmakalapot. Magát az időt leginkább meditációval tölti vagy a fogadóban - esetleg - elhangzó hátborzongató históriák figyelésével és gyors lejegyzésével. Lan közelében marad és a kalapja alatt valami végteleníthető imát mormol - leginkább csak a szája mozog, hangot nem ad, ám a levegő hűvösebb (kevésbé forró) lesz a környékén.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Április 20. 09:25:00
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Kiina biztat, ha oda kerül a sor, majd tudni fogom, milyen szavakkal számoljak be uramnak a dolgok állásáról. Lesz, ahogy lesz, a szénánk állhatna jobban is.

Kapok hegyekbe való holmit, egész szépeket és puhákat, ezek jobban idézik otthonom hidegét, mint az, ami körbevesz és ami még vár ránk. Latolgatják, karavánnal menjünk-e vagy anélkül, rájuk hagyom a döntést. Lan már rég eldöntötte, csak a látszat kedvéért kérdez, mintha lenne beleszólásunk. De nincs, ez a csapat nem így működik. Ahol eltérő signumok utaznak, sosem így működik. A karavánnak vannak előnyei (több fegyver, ha rajtunk ütnek), és hátrányai (több kíváncsi fül), hamar eldől, hogy az előnyök többet érnek.

Az istállói szimatolgatás nyilvánvalóvá teszi, a többiek félelme beigazolódott, megtaláltak minket. Csak nézem a férfiakat, mondani nem mondok semmit, csak rántok egyet a vállamon.
Ez még nem a megidézett fényes démon, de az sem lehet messze. Meglep, hogy az istállószolga az érme ellenére is hallgat rólunk, biztosra veszem, látta Kiinát, őt nehéz nem látni, annyira más. Ahogy a torony emberei elkotródnak, jelzem Hajnalnak, Kiinának és persze Lannak is a történteket.

Indulás előtt nem iszom szeszt, a legenyhébbet sem, de eszem rendesen, mert a hosszú vándorlások alatt másféle ételen tartják az embert. Éber vagyok, egy karavánban sokféle ember megfordul, a tűzgyújtás meg kevés ár ahhoz, mást ne várjanak tőlem.
A Kirstály sivatag szép a maga nemében, de nem érhet észak tájainak nyomába. Talán ha hideg szelek fújnának benne, más lenne a véleményem.

Szótlan, figyelmes utunk egy pontján Lan félrehív, és tudom, mi következik. Íme, színt vallhatok messzi uramnak, és ahelyett, hogy ez megijesztene, megkönnyebbülök. Nem kell többé magamban tartanom semmit, ami meg utána jön, nos, az már nem rajtam múlik.
Gyűlölök idézett módon utazni, felfordul tőle a gyomor, és káprázattal kábítja a szemet. Utazunk, meg nem is. Itt is vagyunk uram házában, meg nem is.
Feltűnik a tóvidék, és nehezen tagadhatom, egy picit hiányzott. Szebb lenne a hely a sok fényes ház és népség nélkül, úgy a maga vadságban és szépségében, de annak már régen vége, senki se emlékszik rá.
Meglátom Sertias Anatryss urat, és még ő is hiányzott. Túl régóta nem találkoztunk, túl régóta nélkülöznöm kellett egy igazi nemes jelenlétét.
Nincs jó kedvében, ez közös bennünk, mert én sem vidámságtól vezérelve érkeztem.
Meghajtom magam, ahogy illik, és ahogy kikívánkozik belőlem. Uram egyelőre még nem vált méltatlanná a tiszteletemre.
Sertias először a maga nyelvén szól, és csak aztán a sajátomon, ebből megértem, először a mentist akarja hallani. Tiszteletben tartom az akaratát, legyen csak Lan az első, ha meg nem akar élni vele, mert szerinte nekem van elrendezendő ügyem, ő meg csak hozott, úgy is jó.

Ha rám kerül a sor, kevés dolgot cselekszem, és abba a beszéd nem tartozik bele. Az urak elég beszédet hallanak életük során, mindenfélét, és igen unhatják. A tettek viszont, azok néha képesek hatni rájuk, mert tenni az ő köreikben korlátok közé van szorítva, szívességek, illemek és érthetetlen elvek. Ez a szemlélet vezérel, amikor először leteszem elé az összes fegyverem, és végül leakasztom signumom, hogy az legyen az utolsó, amitől megválok.
Kerülöm a teátrális, kenetteljes mozdulatokat (ha a fegyver csörög, amikor leteszem, csörögjön, de nem játszom túl), kerülöm a sértett pofát, az engesztelésre váró játékot, mert az olyan, mintha azt várnám, akadályozzanak meg, győzködjenek. Ha mégis érdeklődnének szándékom kinyilvánításának okai felől, azt ne azért tegyek, mert mímelem magam.
Kinyújtom a kezem, benne a signummal, és uram felé nyújtom. Ha elfogadja, az egyenértékű azzal, elbocsát a szolgálatából, ha nem, nos, akkor kénytelen leszek rátenni a fegyvereim halmára.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Április 20. 19:23:21
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A parton
Résztvevők: Elassor

Yao kérdésére elgondolkodom, de nem emlékszem arra, hogy különösen felfigyeltem volna a szobára.
- Nem igazán figyeltem, hogy újra volt-e festve a szoba fala. - valami rossz előérzetem támad. - Történt ott valami?
Az előkelő fogadós továbbra sem enged, és mindent megmozgat, hogy hárítsa a "támadásaimat", mellyel az akaraterejét akartam megtörni-
- Értem, ezek szerint az úrnő meghagyta, hogy senki se zaklassa, biztosan van szolgálója, és a szolgálóval csak beszélhetek, remélem? - az utolsó szót nem ellenségesen, de megnyomom, hogy értse meg a férfi, nem csak az ő türelmét őrli fel ez a patthelyzet.
Amennyiben még így sem enged, akkor lehajtom a fejemet.
- Maga igen derék, úgy tűnik, hogy az úrnő által kért nyugalmat ilyen szent épségben megőrzi. Egy üzenetet írnék neki, nehogy esetleg megsértődjön. Egy pergamenszeletet és tintát kérhetek? - aztán cifra betűkkel, melyek sokkal ékesebbek a hagyományos írásmódomnál, szépen, ünnepélyesen írom fel az alábbiakat.

Drága egyetlen Selianna!
  A hír, amelyet városba érésem idején hallottam, amint Merussában partot értem, hogy te is ezekben a városfalakban töltöd napjaidat, harsonák százaival ért fel a fülemnek. Nagyon rég volt, amikor utoljára találkoztunk, és tudom, hogy nem volt zökkenőmentes, amikor elváltunk, melyért százszor elátkoztam magamat. Szemem örült volna, ha Purgast-smaragdja arcát újra láthatta volna, azonban hallottam, nem akartad, hogy bárki zavarjon. Így könnyes arccal fogok hátad fordítani neked. Végre, a hosszú éjszaka után újra megláthattam volna a napot személyedben. Remélem, még találkozunk, és nem felejtettem el az adósságomat! Nem maradok az adósod. Szeretnék veled találkozni, ha magad sem vagy ellenére.
  A császár kegyelme kísérjen utadon!
    Elassor


A fogadó ajtaján kiérve engedem, hogy a szél elfújja a szedett vetett csokrot.
Ezek után visszatérek a fogadóban, ahol hagyom, hogy Yao lent az ivóban foglalja el magát, amíg végzek. Egy új bejegyzést találtam, amely enyhe reménnyel tölt el, és a szobába beleérve egyből a fiúval történt eset jut eszembe, így fenntartással kezelem a kosarat, végül összeszedem a bátorságot pár másodperc alatt, hogy belenézzek. Igencsak megkönnyebbültem, hogy most már több arqum is van, így már nem kell aggódnom a napi betevő miatt. "Lehet... hogy nem is kellene semminemű árulást elkövetnem... Elvégre a fiú egy tolvaj volt... Nem szenvedett éveken át, és én pedig becsületesen ki lettem fizetve. És megbüntetve. Lehet. Talán, hogy jobb, ha együttműködöm vele. Természetesen fenntartással."
Ennek okán előveszem a rejtélyes tintát és írni kezdek a kis naplóba.

Mélyen tisztelt Uram!
Kérte, hogy időnként írjam meg az utazásom pillanatait, hogy majd aztán ön is belepillanthasson.

A Tengeri kígyó vérétől vörös
A várost ostromló öböl
Ahol egykor két szörny ölt
Most szorgalmas deák körmölt
A piac meggazdagodott az árukból
Közeli fogadóba jutottak bárkájuktól
A hajó matrózai, a különleges horda
Úticéljuk ismeretlen, tenger vagy a puszta.

Az adományát igazán köszönöm, hogy ilyen messze sem feledkezett meg csekély szolgájáról.



A tizenöt arqut felkötöm az övemre, majd elindulok a piacra, hátha találok valamiféle ruhát, mellyel biztosíthatnám a további mérgezések elkerülését. Bár nem ártana, ha majd még megnézetném Kael testvérrel, hogy biztosan nem mérgezettek-e, mert nem lenne jó, ha eldobnám hiába ezeket a csodás ruhadarabokat. Erről eszembe jut, hogy beszélnem kellene Kael testvérrel, így ha a piacon meglátom, odamegyek hozzá, vagy a fogadóban várok rá, remélve hogy felbukkan. Ha megtalálom, felé fordulok.
- Kael testvér, beszéltünk a megtisztulásról. Említetted, hogy végül majd Sytisi kolostorba mész. Meg szeretnék tisztulni. Követhetlek téged utadon, míg abba kolostorba érünk, vagy váljanak el útjaink? Ha elválnak, melyik kolostorba tudnék menni?
"Ez talán az egyetlen lehetőségem arra, hogy mellettük maradjak, más különben valami más módot kell találnom."
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2017. Április 23. 07:22:40
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kristály sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: karaván és szemtől szembe
Résztvevők: mindenki illetve Lan és Vanina
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A karaván indulásáig eseménytelenül telik az idő ha a többieknek nem is tetszik a karavánhoz való csatlakozás szót nem emelnek ellene és mint az öreg mondás tartja néma gyermeknek atyja – anyja sem érti a szavát.
A melegre való tekintettel a meleg ruházatot egyenlőre a teherhordó állatkánkra málházzuk fel majd csendben csatlakozunk a színes forgataghoz a „öreg” karavánvezető Kiina kapcsán történő kárálására nem reagálok, hiszen éppen elégszer kaptam meg a fejemhez, hogy feleslegesen szítok viszályt kiállásommal vagy rosszul tett kiállásommal, inkább csak a karaván végére sorolunk be, hogy távol legyünk babonás vezetőnktől. Vizes tömlőinket az aurámba tartom és a hegyi kutak mélyén honoló hűvös ideába burkolom őket, így kerülve el a napközbeni felforrosodásukat.

Az esti pihenőnél a lemenő nap sugaraiban félrevonulok Vaninával és napfényhíd húzásával eltávozik szellemünk a tóvidékre az Antarӱss palazzóba a házfő elé kinek rideg kérdésére stílusos választ próbálok röviden adni.

-   Antarӱss uram Arren-Skyr Vaninanak a ház szolgálatának kötöttsége már nem csak simán kötöttség hanem súlyos rabiga és bilincs szabad északi szelleme és szilárd erkölcsös becsülete körül ezért kéri, hogy mentsd fel a háznak tett esküje alól és bocsájtsd el a szolgálatból. A helyzet kialakulásának okai hosszadalmasak így kívánalmadnak megfelelően röviden nem lehet róla szólni, ám a gyökerek valószínűleg személyemhez vezethetők vissza, mivel Arren-Skyr Vaninanak meggyőződése, hogy sorozatosan és visszatérően erőszakot teszek szellemén ezen gondolatán még az sem segített és változtatott, hogy megmutattam neki vagyok annyira jó harcos mint ő és ha a helyzet úgy kívánja használom a rideg acélt habozás nélkül.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Április 23. 19:01:06
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: Beszélgetés
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina amikor megtudja, hogy egy nadort keresnek, optimistán áll a kérdéshez
-Itt én vagyok itthon – ha elérjük a hegyeket, már nem kell tőlük tartanunk – állítja határozottan, de ezzel azért nem igazán nyugtatta meg Hajnalt.
Szerencsére a szigeten és a Kufáron is tisztességes étel került az asztalra – ahogy itt a fogadóban is. Szóval ki lehet jelenteni, hogy jó erőnlétnek örvendve lehet nekivágni az újabb pusztaságnak. Mely túra során bebizonyosodik – Kael és Lan közelében még a nap sem süt olyan erősen. Vagy legalábbis kicsivel mintha hűvösebb lenne a levegő.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Április 23. 19:03:13
Mesélő Dierol
Helyszín: Sytis
Esemény: Szemtől szemben
Résztvevők: Vanina, Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Seritas miközben hallgatja Lant, picit összébb vonja a szemöldökét, de másképp még nem reagálja le a helyzetet. Feltehetőleg volna már most mit mondania, de inkább Vanina fele fordul:
-Komoly elhatározás lehet, ha már elém került – szól miracleai nyelven, és utána szó nélkül figyeli a fegyverletételt. A signumot még nem veszi át, hanem komoran fürkészi Vanina arcát
-Egy apró szünetet kérnék – szól és a halántékát megdörzsölve az ablakhoz lép, és láthatólag gondolkozik, hogy mit is mondjon. Húsz-harminc szívdobbanásnyi ideig bámulja a csatorna vizén tovasuhanó hajókat, míg végre megfordul. Az arckifejezése továbbra is komor.
-A jelenlegi helyzet azért alakulhatott ki, mert nem megfelelő döntést hoztam. Előre kellett látnom, hogy ki kivel, és hogyan tud hatékonyan együtt dolgozni. Ezért azt hiszem illene belátnom a hibát és indulásnak bocsánatot kérnem – mondja miracleai majd sӱtisi nyelven is.
-Bár Zevrannak írtam intelmet felhívván figyelmét a veszélyre, úgy tűnik hogy Lanra is ráfért volna az atyai tanács. Mert az nem járható út, hogy az kinek segíteni akarok felújítani az otthonát, azt meg sem kérdezem, hanem rágyújtom a házat. Majd az eljárásom miatt joggal dühös embert utólag kioktatom, hogy mekkora szerencse érte, s mindezt úgy, hogy a mögöttem álló két tucat fegyveressel győzöm meg az igazamról – von párhuzamot Lan előbbi példájára előbb miracleai majd sӱtisi nyelven. Aztán újra Vanina fele fordul
-A miracleai egyenes népség – ami a szívén az a száján. Most sem kéne megtagadni ezt a hagyományt, s azért jobb szeretném hallani a másik felet is, hogy tisztán lássam – milyen problémák vannak. Mert csak ennek fényében tudok végleges választ adni – fejezi be egyenlőre és immár Vanina élvezi a figyelmet. Láthatólag már van valami elképzelése, de bizonyára kíváncsi arra, hogy a helyzetet megismerve még képes-e orvosolni azt, vagy egyáltalán nem tud Vanina számára elfogadható megoldást javasolni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Április 25. 19:19:07
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa,
Esemény: Sterrard úr
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A nap közbeni fogadóbéli meditációt végül az az esemény zavarja meg, Sterrard úr személyében, aminek bekövetkeztét Kael már több, mint tíznapja előre látta - csak a pontos ideje volt kérdéses. A jelek szerint ez most érkezett el, mert Sterrard úr a következő kérdést intézi hozzá:
- Kael testvér, beszéltünk a megtisztulásról. Említetted, hogy végül majd Sytisi kolostorba mész. Meg szeretnék tisztulni. Követhetlek téged utadon, míg abba kolostorba érünk, vagy váljanak el útjaink? Ha elválnak, melyik kolostorba tudnék menni?
Számba véve a lehetőségeket, a legközelebbi mortarita kolostor Mortalisban található - de az is meglehetősen távol van. Szerencsére? a karaván útba fogja ejteni - ha Kael nem a sytisi kolostorig kívánja magával vinni a jelentkezőt. Sterrard úrnak azért nincs oka panaszra - most nem eszi méreg a testét, és a bandolák is más feje felett köröznek. Úgy tűnik, hogy a minapi kalandja óta nem keveredett hasonló jellegű veszélybe, mely tovább kurtítaná élete fonalát.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Április 27. 20:22:32
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: a városban
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Yao a kérdésre csak megvonja a vállát
-Honnan tudjam? De majd minden holdhónapban újra van festve - válaszolja egykedvűen.

A fogadós mikor a szolgálóra terelődik a szó, haloványan elmosolyodik. Bal kezének ujjaival finoman megérinti a mellkasát - ezzel mintegy magára utalva.

-Amíg az úrnő nálunk vendégeskedik, a Nyugalom Szigetének minden embere az úrnő hűséges szolgálója. Beleértve szerény személyemet is - válaszolja udvarias hangon. Úgy tűnik, hogy ha nem tudod bizonyítani valahogy, hogy az úrnő belső köreibe tartozol, vagy signumot nem tudsz felmutatni - akkor egyszerűen nem fog tovább engedni.
Amint pergament és tintát kérsz, biccent és egy alacsony, térdig érő  asztalhoz vezet. Leguggol mellé, és egy pergamen lapot, egy csésze tintát, ecsetet, egy csésze finom homokot és egy égő gyertyát helyez az asztalra.

-Gondolom nem szükséges említenem, hogy a levelet az egyik bizalmasának fogjuk átadni, aki majd eldönti, hogy mi legyen az üzenet sorsa - miután elolvassa.

A fogadóba érve Yao az ivóban kását rendel, nehogy gömbölyded alakja csorbát szenvedjen a szolgálat alatt, és az egyik asztal mellé leülve jóízűen elkezd falatozni.
Elassor a szobáját megnézve látja, hogy nemrég valóban újra festették. Majd magányában közben csak felfedi a kosár tartalmát, mely szerencsére most sokkal átlagosabb arcát mutatja, mint legutóbb. A nemes üzenetére egy pár soros rímmel válaszol, s utána a piac fele veszi az irányt nyomában Yaoval, hogy a pénzt egyéb javakra cserélje.
A vásárlás után felszerelkezve tér vissza a fogadóba, és miután lepakolt, a közös hálóban bukkan rá a meditációjába mélyedt Kael testvérre.

 
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Május 10. 15:28:02
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Lan egész jól összefoglalja a lényeget. Okos annyira, hogy átlássa, mi ellen ágálok, de könyörtelen is, hogy figyelmen kívül hagyja. Tárgyilagos, ahogy az egy mentistől elvárható, de megbánás nélküli, mert emberségét bármikor hajlandó hátrasorolni ha az érdekek úgy kívánják.
Olyat tesz a nagyúr, amit a nemesség csak ritkán: hibát ismer be és bocsánatot kér. Vehetném taktikai lépésnek, a látszat megőrzésének, és vehetném nagysága jeleként is. Sosem fogom megtudni, és a döntés mégis rajtam áll.
Egyszerűbb volt a világ, amikor elfogadtam mindent, ahogy jött, é s nem gondoltam mögé, nem kutattam szándékot és jogosságot.
Sertias választ vár, ideje megadnom.
- Uram, ha érteni akar, felejtsen el mindent, amit a népemről tudni vél, vagy tapasztalt. Lannak is fontosabb volt engem miracleai módra kezelni és harci tudásával lenyűgözni, minthogy megértse, határaim szentek. Valaha miracleai voltam, de mára meghaladtam azt. Lásson engem, halljon engem, mert ha örökké a szülőföldemen élőkhöz mér, akkor elbeszélünk egymás mellett és nyelvemre, tetteimre csomót köt egy hagyomány, ami könyörtelenebbül tud nézni és elvárni, mint a déli egyhitűek istene.
Nagy levegőt vettem és csak aztán folytattam:
- Tiszteletem háza iránt megingott. Ön bizalmat szavazott a mentisének, ön jóváhagyott mindent, amit tett, tesz és tenni fog, ezért ha őt bírálom, akkor önt is bírálom. Ha őbenne nem bízom, önben sem bízom, ha az ő módszerei bőszítenek, akkor ön bőszít, és ha őt nem akarom szolgálni, akkor a házát nem akarom szolgálni.
A tenyeremben heverő signumra pillantok:
- Ha Kiina szemével nézem utazásunk ügyét, mindent tiszta és világos. Ha a házéval, viszolygok tőle. Kiina emberekkel utazik együtt, a ház signumát viszont eszközök viselik. Ha a sikerért eszközzé kell lennem, ez az ügy nem ér annyit, kardom adjam érte és kiváltságaimról lemondok.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2017. Május 11. 12:02:53
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/KLM-K-pei/gazoldpic.jpeg)

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa,
Esemény:
Résztvevők: Sterrard úrés Kael testvér
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A nap közbeni fogadóbéli meditációt végül az az esemény zavarja meg, Sterrard úr személyében, aminek bekövetkeztét Kael már több, mint tíznapja előre látta - csak a pontos ideje volt kérdéses. A jelek szerint ez most érkezett el, mert Sterrard úr a következő kérdést intézi hozzá:
- Kael testvér, beszéltünk a megtisztulásról. Említetted, hogy végül majd Sytisi kolostorba mész. Meg szeretnék tisztulni. Követhetlek téged utadon, míg abba kolostorba érünk, vagy váljanak el útjaink? Ha elválnak, melyik kolostorba tudnék menni?

A szerzetes csupán rámutat egy helyre, hogy Sterrard úr (amíg még Sterrard és úr) foglaljék helyet.

Innentől hagyja kicsinyég főni az urat saját levében, mert a harmadik fázist - az alkudozást - sohasem szerette. Mortarral felesleges alkudozni - no meg itt egy khílnyi engedmény odaát vagy a következő létben
egy arqunyi kamattal is járhat.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Május 12. 20:02:38
Mesélő Dierol
Helyszín: Sytis
Esemény: A döntés
Résztvevők: Vanina, Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Seritas meghallgatja Vaninát, és töprengve nézi a harcosnőt.
- Próbálom megfogadni a tanácsot - válaszolja miracleai nyelven, és tovább töprengve hol Vaninára, hol Lanra néz, azon tűnődve, hogy is döntsön. Végül elhatározásra juthatott
-Megpróbálhatnám erővel megoldani a dolgot, mint Lan tette - de tudjuk, hogy az hosszú távon kudarcra van ítélve. Ha valakit akarata ellenére kényszerítenek szolgálatra, az nem szül jó vért. Így nem is teszem. Ezért Arren-Skyr Vanina ezennel felmentelek az Antarӱss Házhoz kötő eskü alól - szabad ember vagy - szól ünnepélyes hangon, és a miracleai nyelv után megismétli sӱtisi nyelven is. Seratis tart egy kis hatásszünetet, és folytatja
-Valamint ha jól értettem, Kiina céljaival nagyobb az összhangja, mint amit Lan képviselni tud. Továbbá úgy tudom - Kiina és a Ház célja jelenleg nagyjából egybe vág. Ezért, bár nem ismerem személyesen, megteszem Kiinát a csapat vezetőjének - fordul Lan fele, hogy nyomatékot adjon szavainak -Ezenkívül megtiltom, hogy bármiféle - akár segítő, akár ártó szándékú varázst, fürkészést, aurakiterjesztést, szó nélküli üzenetet használjon a jövőben Arren-Skyr Vaninán ha azt nem ő kéri nyomatékosan. S most, hogy új alapokra helyeztük kapcsolatunkat, hallja az ajánlatom - fordul Vanina fele, és folytatja miracleai nyelven, majd utána sӱtisi nyelven megismétli
Először is szögezzük le - lemondok az ön javára a felszerelésről, fegyverről, lóról - akár elfogadja az  ajánlatomat, akár nem - amely a következő:
-Ha úgy gondolja, hogy Kiina céljai támogathatóak - kérem, tegye meg. Utasítást, parancsot nem adhat többé Lan, sem más, kin az Antarӱss signum villan - legfeljebb kérhet, melyet ön mérlegelhet, ha akar - mint egyenrangú fél. Ha ezekkel a feltételekkel tovább marad, az utazás költségeit természetesen továbbra is állja az Antarӱss Ház mindennemű elvárás nélkül, amíg el nem válnak útjaink.
Látszik, hogy nem könnyen született meg a döntése, mely teljes mértékben felforgatta az eddigi status quo-t, és az is - hogy várja az immár szabad harcosnő döntését.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Május 13. 16:50:15
(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20K%C3%A9pei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: a városban
Résztvevők: Elassor

A testőr válaszára bólintok és igencsak remélem, hogy nem azt a szobát kaptam. "Már kezd elegem lenni a nemes cselvetéseiből, más se kéne, mint valami újabb mérgezés. Lehet jobban megéri, ha folyamatosan tájékoztatom. Bár szinte biztosra veszem, hogy el akar majd tüntetni a végén. Miért ne tenné? Az ilyenek, a önkényes nemesek mindig felhasználják céljuk elérése érdekében az embereket. Eszközként, melyre, mikor már nincs szükségük, eldobnak. Már tapasztaltam egyszer, amikor ehhez hasonló történt meg megboldogult tanítómmal. "
- Értem, köszönöm a tájékoztatást. Tudsz valami érdekességet mondani a városról? Negyedekről, vagy olyan fogadóról, ahol finom borokat szolgálnak fel?

A fogadóban lassan kezd eluralkodni rajtam a düh, de szerencsére még tudom kontrollálni magamat, ezért kérek egy papírdarabot, majd ráírom az üzenetemet, majd átadom a fogadósnak, aki újabb megnyilvánulásával az eddig elhűlőben lévő idegeimet feltüzeli.
- Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem adhatja át az úrnőnek személyesen. Nem is kértem meg rá. További szép napot. -  az utolsó szavakat egy cinikus mosollyal fordítok neki hátat, és elhagyom az épületet.
"Borzalmas természete van ennek az embernek, jómagam is tudtam, hogy nem fogok bejutni, de nem kellene folyamatosan felemlegetni. Végül is talán jobb, hogy nem találkoztunk, nem kerültem bajba legalább, tehát lehet jobb is, hogy nem tudtam találkozni vele."
Ennek tudatában jó kedvvel indulok a fogadóm felé. Yao az ivóban marad, míg én elintézem ügyeimet a szobámba. Először is, gyanútól vezérelve a szagolom meg a borokat, a cipót, meg a gyümölcsöket, de nem merem megkockáztatni, ahelyett a piac felé indulva a hirtelen szerzett vagyon elenyésző részét felszerelésekre költöm, veszek egy visszafogottabb, de díszes köpenyeget, amelyhez jó áron juthatok hozzá, alkalom adtán alkudozással is próbálkozom. Nem kéne felélni azonnal ezt az illetményt. Emellett tartós élelmiszereket veszek az utazók kereskedőjétől. Csizmáról lemondok, a szigetről hozott lábbeli még jó szolgálatot fog tenni.
Ezek után Kael testvért keresem fel a Vörös Orrhoz címzett fogadóban, és a közös szálláson fel is lelem.

Amint belépek a szobába, a meditációba mélyedt Kaelt pillantom meg, felteszem a kérdésemet, mire jelez, hogy foglaljak helyett. Miután eleget tettem a kérésnek, nem történik semmi reakció, így egy rövid idő után halkan fütyörészni kezdek egy dallamot. Hangja akár egy apró, szellemektől óvó csengő, halkan duruzsol a pap fülébe.

Amennyiben nem késő estig tart a beszélgetés, (vagy tárgyalás?) Kael nevű csuhással, akkor beszélgetésbe elegyednék a Hajnal nevű lánnyal.
- Válthatnánk pár szót? - kérdezem tőle egy baráti mosoly mellett, miközben mellé érek. - Mindenek előtt, köszönöm azt a gesztust, amit felém mutatott, az utcán.  Ezen túl, a szigeten igencsak tájékozott volt az abyrnoss-i művészetről, ha esetleg tudna nekem beszélni erről, nagyra értékelném. - biccentek feléje. -  Jómagam sajnos túlontúl kevés időt töltöttem ott, hogy megfejthessem titkait. Lekötelezne, ha meg tudná osztani a tudását velem.

Amennyiben sikerül beszélgetésbe elegyednem vele, reménykedek abban, hogy esetleg sikerül megtudnom az ő céljukról valamit, vagy a bizalmába férkőzni, ha nem megy másként, akár valamiféle ital mellett az ivóban. Amennyiben nem kér, én magamnak kérek egy nedűt, hátha utána neki is megjön hozzá a kedve.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Május 15. 09:20:18
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Furcsa helyzetbe kerültem. Többé nem álltam a ház szolgálataiban, nem borult rám a ház védelme, és passzusom érvényét vesztette. Egész életemben tartoztam valakikhez, ez az első alkalom, hogy csak magamhoz. Vajon elbírom a  súlyát? Jó kérdés volt. Miracleaiként fegyvert viselhettem - előny ez a véremben -, de vajon járhattam úgy szabadon, mint egy nador? Aligha. Hacsak... Az ötlet, ami eszembe ötlött, mosolyra késztetett, és nem rejtem el. És ehhez hozzáadáódik az, hogy Kiina a vezető! Oh, szellemek a világon és azon kívül! Hogy ebből mi sül ki, még én se tudom megjósolni. Ennyire haragszik hát az úr Lanra?

Tudom, mit kockáztatok azzal, hogy innentől a mentis nem használhat rajtam kérdés nélkül erőt. Ez akár az életembe is kerülhet, amikor nincs rá sem idő sem mód, hogy beleegyezésemet kérje. Nos, majd meglátjuk, mit hoz a jelen.
Búcsút intettem a ház signumának, maradt az, amit nővé érésemkor kaptam.
- Kiina céljait támogatom - jelentem ki. A felszerelés megtartása nagy extra, kész vagyon. Bánatpénz az elszenvedett sérelmekért, köszönésképp meghajtom a fejem. - Ajánlata, amiben költségeim fedezését említi, míg a csapattal vagyok, olyasminek hangzik, ami szerződés után kívánkozik - ötlik eszembe, és várom, ehhez mit szól a nagyúr. Sytisben mindent lepapíroznak, legyen nyoma, legyen mire hivatkozni, olyasféle körítés ez, ami komolyabbá teszi a megállapodásokat, és ahol pénzt költenek, annak címe nem mindegy.
Vajon milyen módon kötnek együttműködést szabaddal a házak, ha nem signummal jelzik azt az idegennek, miféle megállapodás van érvényben? Úgy leszek, mint Kiina? Kézfogás az ég alatt, ahol madarak a tanúk? Ez egyre érdekesebben kezdett alakulni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Május 17. 18:49:30
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: a városban
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

-A városról? Ez különös hely - A fényességes Napcsászár városa, ahol száz légiós állomásozik a kaszárnyában egy centúrió vezetésével, aki egyúttal a városi tanács tagja is. A tanács többi tagja az itten hat legbefolyásosabb Ház arany vagy ezüstpecsétes embere. Folyamatosan próbálnak egymás fölibe kerekedni, de arra az egyre vigyáznak - nehogy a titoknokok úgy véljék - további csapatokat kell a birodalom érdekében ide rendelni. Így a dolgos kezek általában biztonságban vannak, de a különféle bandák, házak, szervezetek és ki tudja milyen társaságok tagjai gyakorta megismerik Mortar misztériumának legmélyebb titkait -fejtegeti Yao
-Van nap, mikor fél tucatnyian lépnek tovább egy új újjászületés fele. Aki itt magányos, az hamar a kikötőben végzi, vagy valami rosszabb helyen. De minden kapható és minden eladó. Legyen az forró ölelés, fegyver, méreg, becsület, vagyon, hírnév, ezüst signum, bosszú vagy bármi más - itt mindent meg lehet szerezni - csak türelem, tehetség, és szerencse kérdése. Mindenki ezeket keresi, és a többség hajlandó is bármire hogy megszerezze - végül megvonja a vállát
A borokra rátérve - azokból van finom, erős és a kedvencem: a sok. Node láttam egyszer olyan butéliát, amiért ötven dún aranycsikót fizettek - árulja el.
-Meg tudom mutatni azt a tavernát. Ott öt arqu alatt nem kapható semmi - de ami van, az állítólag finom is - veti fel a lehetőséget.

A fogadós elégedetten biccent, amikor közli vele Elassor, hogy tudja - mi itt a dolgok menete. A búcsúzkodásra egy szót sem szól, csak egy szemtelenül rövid meghajlással búcsúztatja amint hívatlan vendége végre felismeri, hogy hol is helye - mégpedig odakint.

A szobában talált étel-ital nem tűnik rossznak, node melyik méregkeverő próbálja meg penészes kenyérrel és pimpós borral megmérgezni az áldozatát?

A piacon ellenben mindent sikerül beszerezni amit viselni, vagy fogyasztani lehet - és úgy tűnik, hogy itt nem szégyen mindenből egy kicsit alkudni. Bár azért akadt meglepő ajánlat is - az egyik nagydarab kelmekereskedő matróna elárulja - annak a férfiúnak, aki bizonyítja rátermettségét kis kertjében, az féláron juthat hozzá a köpenyekhez.

Kael testvér meglátogatása után Hajnallal sikerül szóba elegyedni a fogadó ivójában, aki pár vendéggel együtt kockázik egy asztal mellett A tétek khílekben és nyeletnyi datolyapálinkában vannak meghatározva. Mivel amúgy sem rajta van a sor, így feláll az asztaltól
-Pár kört kihagyok - tudatja jelenlévőkkel, majd kissé odébb sétál Elassor oldalán.
-Nem szükséges köszönnie - hisz már megfizette - válaszolja Hajnal, és kissé grimaszol, amikor a művészetek kerülnek szóba
-Nem vagyok igazán otthon a művészetekben. Az egyik képeket festő orgazda ismerősöm viszont igen. Legalábbis ezt híresztelte magáról. De lehet valami köze annak a sok értelmetlen minta gyakorlásának az úti-passzus hamisításhoz - gondolkozik el. Sok mindent nem sikerül megtudni - annak ellenére, hogy az italt elfogadja - csak annyit, hogy adrúniában csatlakozott a társasághoz - pontosabban a Lan nevű mentis kérésére. Arra, hogy neki mi dolga van velük, csak megvonja a vállát.
-Ez-az - válaszolja, s ha arról kezdenék el részletesebben faggatni, hogy kik a többiek, arra egy kérdéssel felel
-Miért nem kérdi meg szemtől-szemben? - Ahogy az úti céljukra is csak annyit mond, hogy nem kötötték az orrára, de szerinte messze lehet. Nem ellenségesnek vagy gyanakvónak, hanem inkább nemtörődömnek hat. Viszont cserébe ő is érdeklődik - hogy Elassor egyedül utazik-e, házát vagy mást képviseli-e, és hogy van-e errefelé ismerőse, akihez baj esetén fordulhatna? S hogy nem fél egy ilyen nagy városban, hogy véletlenül esetleg elrabolják?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Május 18. 09:54:22
(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20K%C3%A9pei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: a városban
Résztvevők: Elassor

Elkötelezett érdeklődéssel hallgatom végig a testőröm előadását a városról, és közben önmagamban nyugtázom, én is hasonló számokra gondoltam a halálozás terén, bár valamennyivel többet vártam volna. Ami azt illeti, nem egy biztonságos város, bár a népességéhez és a kereskedők és hajósok számához képest annyira nem is vészes, hogy naponta hat ember talál menedéket e világ kegyetlensége elől Mortar kegyelmében, azután a minden eladó - résznél megjegyzek magamnak pár apróságot, hogy majd kérdésként tegyem fel, majd végül a bormérő ivóról beszél, amely talán az egyik legdrágább az árait hallva egy fütyüléssel reagálok.
- Ezek szerint tényleg nagyon finom lehet, vagy csak tudják, hogy teremtsenek jó hírnevet maguknak. Majd megmutathatnád, Yao, igen csodás borászattól kell hozniuk a borukat, hogy ilyen szép árban legyen.
Magamban természetesen ellenzem az ötletet, jelenlegi fizetségemet nem akarom elkölteni azonnal. Szükség lenne rá. Ekkor villan a fejembe egy igazán jó ötlet. Legalábbis annak tűnik.
"Ha drága a bor, akkor vagyonos emberek mennek oda. Ha vagyonos ember részeg, akkor vagy veszélyes, vagy pénzköltő- Ez esetben egy dalnok, ha minden képességét latba vetve el akarja csábítani a hallgatóságot, akár egy tekintélyes összegre is szert tehet. - legalábbis elméletben jól hangzik"
- Említetted, hogy ezüst signum... kapható? Ezek szerint Merussában akárki, akinek van kellő vagyona, nemesség tagjává válhat? - vonom fel a szemöldökömet. - Az ilyen törvénytelen árukat eladó kofákat nem büntetik meg? Vagy nem foglalkozik vele a városőrség, mert ha egyet vasba vernek, esetleg kettő megy a helyére? Ha már a kék-vért is áruba bocsátják, akkor a következő a Tiltott Kantonon lévő virágoskertek szántóként való eladása következik? Már megbocsáss, Yao, de ezt nem hagyhatom szó nélkül. Természetesen sokan lehetnek, akik élnek ezzel a lehetőséggel, és az életük jobb lesz általa, talán új esélyeket nyernek. De mégis hogyan tud valaki úgy élni, hogy a saját ereiben folyó vért, atyja és nagyatyja, ősei vérét megtagadja.
Megérzem, milyen ironikus dolgot mondtam, szerencsére ez nem volt érzékelhető a szavaim során, szerencsére Sterrard úr zekéje mögött könnyen megbújhatott Elassor. Emellett megjegyzem magamnak, hogy meg kell majd néznem azt a kofát... holnap.

Az ételekhez nem nyúlok, még akkor sem, ha nem tűnik mérgezettnek. Aki az ember csizmájába teszi a mérget, az mindenhova máshova is tudja. Talán kellene adnom belőle Yaonak, biztonság kedvéért. De amennyiben olyan lassú, mint ami a csizmában volt, ez sem jó ötlet, mert nem fogom látni a hatását.

A piacon minden fontos dolgot megszerzek, de a kelmekereskedőnő egy érdekes alkuval áll elő. Végigmérem a köpenyeget, majd rápillantok az asszonyra. Yao felé intek, hogy menjen kicsivel távolabb.
- Biztosan szeretné, asszonyom? Csak nehogy esetleg megsérüljön, vad szeretőnek mondanak, akár egy magashegyi szirtimacska. - bal kezem ujjai érzéki mozdulatokkal vándorolnak a nő homlokától - ahol megigazítják a haját - a jobb orcáján át egészen a nyakáig. "Mindenki megérdemel egy kis kikapcsolódást" - Merre van a kertje?

Végül a nap folyamán sikerül találkoznom a Hajnal nevű lánnyal. Éppen kockázott egy kisebb társasággal, és hamarosan csatlakozik hozzám, engedve a kísértésnek, hogy elfogadja a felkínált italt.
Sajnos az abyrnossi művészetről nem tud kifejezetten értékest mondani, de azután megemlíti, hogy ő is dún származású. Pontosabban dún származású, mert én magam zegherovi vagyok. - emlékeztetem magamat. Igyekszem óvatosan érdeklődni, de általában zsákutcába jutok.
- Nem láttam őket azóta hogy megérkeztünk. - válaszolom a lány kérdésére, hogy miért nem kérdezem meg a többieket. - Ezen felül egykori tanítóm szavai szerint a másikat akkor ismerjük meg legkevésbé, ha saját magát kérdezzük róla. - mondom egy barátságos mosoly kíséretében.
Azután válaszként a lány teszi fel kérdéseit, amihez az én kérdéseim után természetesen joga van, illetve arra is, hogy választ kapjon rájuk.
- Jelenleg sajnos magamban utazgatom. Mióta jelezték a hazámban, hogy nem biztonságos ott maradnom, folyton mozgásban vagyok. Így sajnos nem mondhatom, hogy a házamat képviselem, de nem vagyok kitagadott, ha ettől fél. Csak a házam jelenlegi vezetőjével voltak még korábban nézeteltéréseink, és haragtartónak bizonyult. Igen, jelenleg van errefelé ismerősöm, a városban tartózkodik az egyik legkedvesebb családtagom, a mai nap meglátogattam, de nem akartam a vendégszeretetének terhére lenni, ezért inkább visszajöttem estére a Vörös Orrba. Bár nemesként vonzania kellene a fényűzésnek, ha lassan két éven keresztül bolyong az ember Abryss szerte, hajlandó eltekintő lenni az aranyos kupáktól. Ha baj adódik, akkor ahogy mondtam, itt tartózkodik Selianna, a családom tagja, aki esetleg közbenjárhat értem, míg ha meg akarna valaki ölni, az a férfi ott - fejemmel Yao felé biccentek. - jelenleg testőrként szolgál. Azt hiszem a legjobb  nevű merussai testőr-szervet tagja, tehát remélem, hogy meg fog tudni védeni az útonállóktól. Nem félek, bár, ha harmincan támadnának meg, akkor biztos elszállna a jelenlegi magabiztosságom. Visszatérve az utazáshoz, lehet, hogy  Kael elkísérne egy Mortar szentélybe, mert szerinte ez az egyetlen lehetőségem arra, hogy éljek még ötnél több évet. Az előző városban megmérgezhettek a fogadóban. És ha megengeded, megkérdezném, mit gondolsz, miért kért meg Lan mentis, hogy a kompániájának tagja legyél? Lehet félreismertem, de nekem nem tűnt olyan embernek, aki jószívűségből fogadna maga mellé embereket. Biztosan meglátott benned valamit. - miután válaszolt, egy kérést intézek felé. - Volna kedved kicsit az ardúniai életedről mesélni? Szeretem hallgatni az emberek történeteit, sok sok ihletet tartalmaznak, és nagyon szép dolgokat lehet kihozni akár egy egyszerű történetből is, ha megfelelő kéz alakítja.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Május 21. 17:10:46
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: Pár-beszéd
Résztvevők: Sterrard úr és Kael testvér
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Azért úgy tűnik Sterrard úr nem sokáig marad tétlen - miután nem rögvest kapott választ, halk fütyörészéssel tudatja jelenlétét, vagy csak így akarja elkendőzni az idegességét? Bármi is legyen az igazság, ezzel nem is hagy fel, amíg Kael meg nem szólítja.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Május 21. 17:11:38
Mesélő Dierol
Helyszín: Sytis
Esemény: A döntés
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina mögött bezáródott egy ajtó, ahogy átlépett egy új világba - amellyel szabad harcosokkal, nadorokkal és törvényen kívüliekkel osztozik. Immár hogy a maga ura lett, senki nem mondhatja meg, hogy mit kell csinálnia - sorsa alakulásáért csak magának felel.
Az pedig, hogy az úr Kiinát tette meg vezetőnek vagy merész és jó döntés volt, vagy a legostobább, aminek eddig Vanina tanúja volt. Persze az más kérdés, hogy Kiina mit fog ehhez szólni...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Május 21. 17:15:08
Mesélő Dierol
Helyszín: Sytis
Esemény: A döntés
Résztvevők: Vanina, Lan
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A kijelentésre, hogy Kiina céljai továbbra is támogatva van Vanina részéről - és ezzel a Házé is, Seritas megenged magának egy őszinte és - megkönnyebbültnek mondható - mosolyt. A pénz említésére Lan fele int
-Lan meg tudja jegyezni - állítja, hogy aztán folytassa - De amennyiben mégis szeretné papíroson látni, abban az esetben Lan meg és aláírja - mert a távolság miatt én nem tehetem - picit elgondolkozik, aztán hozzáfűzi
- A költségeken kívül tíznaponta két arqu jár az utazás alatt, melyet szintén Lan fizet ki. Van még nem tisztázott részlet? - érdeklődik, és ha nincs, akkor egy intéssel tudatja - véget ért a beszélgetés. A palazzo dolgozószobája kissé hullámzani kezd, majd lassan kifakulva átadja helyét a Kristály-sivatag sötétségbe burkolódzó látképének.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2017. Május 22. 10:06:33
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/KLM-K-pei/gazoldpic.jpeg)

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa,
Esemény:
Résztvevők: Sterrard úrés Kael testvér
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael testvér a fütyörészés dacára - vagy éppen azért - tovább meditál, majd amikor tövig ég előtte a (szimpla viasz) gyertya az utolsó pillanatban egy újat vesz elő, meggyújtja róla és friss gyertyával oltja be a lángot, beleállítván azt az olvadékba.
Sterrard úr elborzadva (?) látja, hogy még legalább tucatnyi ilyen, arasznyi hosszú és kétujjnyi vastag gyertyája van...

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Május 26. 20:56:47
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: Napközben
Résztvevők: Sterrard úr
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Yao picit meghajol
-Nem csak csodás, hanem távoli is az a hely - válaszolja a borászat említésére - Természetesen megmutathatom, hogy hol mérik ilyen drágán a nedűt.

Yao a signumra csak megrázza a fejét.
-Merussában a vagyon s a rang együtt jár. Ha van pénze az embernek, fogadhat fegyvereseket, vehet házat, és persze a városi tanács bizalmát elnyerve, megfizetve bárki büszkén hordhatja jogosan kiérdemelt pecsétjét. Elvégre a tanács az városnak és persze a Fényességes Napcsászárnak tett erőfeszítéseket jutalmazhatja efféle előjoggal - magyarázza a hivatali ügyintézés csavaros menetét. Vagy korrupcióját? De az biztos, hogy tetemes vagyont kíván az efféle törekvés.

Yao eloldalog a következő árushoz, aki különféle színes tollú madarakat árusít. Az egyik ülőfán egy tyúk méretű színes madarat kezd el nézegetni, majd amikor megpróbálja ujjával megbökni a borzolódó tollú szárnyast, alig bírja elkapni a kezét a hirtelen felé villanó éles csőr elől.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Matrona.jpg)
A matróna elmosolyodik, és arcán szanaszét futnak a ráncok.

-Nehogy kiderüljön, hogy az úrfinak csak a szája jár! - kuncogja.
-Na, akkor jöjjön az úrfi! - szól, és megindul elfele a piacról, de előtte még odaszól egy fiatal suhancnak
-Sao, vedd át egy kicsit, dolgom van!
A suhanc meghajtja rövid üstökű fejét, és feláll a sámliról, amin eddig ülve ette a főtt rizst.
-Természetesen - válaszolja, és megtörli kézfejével a száját.

A matróna után sétálva Yao lépked mögötted alig két lépéssel lemaradva, és legfeljebb akkor marad le jobban, ha erre utasítják. A piac szélén álló Ezer Kalász nevű három emeletes fogadóhoz mennek, ahol az ivón átvágva a második emelet egyik tiszta és egyszerű privát szobája az, amely teret ad a kertészkedésnek...

Hajnal megrázza a fejét

-Már mér nem ismerjük meg a másikat, ha beszélgetünk vele? - kérdezi - Például ott van az a duda orrú, akinek mintha a minap ellátták volna a baját - mutat az egyik kockázóra - Tőlem nem tudna meg annyit róla, mint ha őt magát faggatná ki - véli- Pedig beszéltem ám vele! - teszi még hozzá.

Hajnal hallgatja a beszámolót.

-Még hogy nem biztonságos? - ha fizette volna a védelmi pénzt, akkor kutya baja nem lett volna - világosítja fel Elassort.
-Dehogy félek tőle - szúrja közbe arra a feltételezésre, hogy érdekli - kitagadott-e Sterrard úr.
-De ha jót akar, felfogadja a Fekete Rózsákat, és azok megoldják a gondjait - iszik bele az italába - a házfő temetése jó indok a békülésre - jegyzi meg, hogy talán egy orvgyilkos sokat tehetne a családi viszály lezárásában.
-Nem akart terhére lenni? Szóval kidobták, mint macskát szarni? - szalad ki a száján, és gyorsan elhallgat, majd inkább témát vált.
-Az aranyos kupákról kevesen mondanak le önként - tudatja a megfigyelését, de néhány szóra felkapja a fejét
-Közbenjárhat s esetleg? És ő a legkedvesebb családtag? Milyen lehet a többi? - kérdezi
-Hé, csapos! Ide még egy kupa töményet! Az úrnak szüksége van rá! - kiált oda a fogadósnak.
-Ha a teljes családra rágyújtja a házat, feltehetőleg akkor sem veszít túl sokat - csak ha valamelyik mégiscsak kijut - adja a tanácsot, és végigméri Yaot.
-Szép nagy barom - bólogat - el lehet bújni mögötte. Bár eddig még csak egy embert ölt meg - figyeli töprengve.
-De hogy nem testőr, abban biztos vagyok. Kaelről meg annyit, hogy neki az a dolga, hogy temessen. Igazán nem várhatja el tőle az ember hogy évtizedeket várjon míg meghal végre valaki - vigyorodik el
-Nem figyel oda az úr és miközben szendereg sitty-sutty el is temeti, mire észbe kap. Hiába, jobb minél előbb túlesni az ilyen kellemetlenségeken - nem igaz? Különben is - ha van rohamoltára, biztos van élre fent ásója is. De hogy csákánya is van-e azt nem tudom. Pedig a hegyen jól jön - töpreng el kicsit a lehetőségen. Ahogy azon is, hogy Lan miért is fogadta fel.
-Mert szüksége van a tapasztalatomra - válaszolja magabiztosan, ám azt, hogy meséljen az ardúniai életről, egy javaslattal utasítja el
-A történeteket nem hallani, hanem megélni kell. Javaslom, hogy öltsön kopott ruhát, és öt khíllel a zsebében egyedül vágjon neki a kikötő mélyének, ha arra kíváncsi, milyen történeteim vannak - az élet jobb mesélő, és hitelesebb is - tanácsolja.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Május 31. 22:42:40
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Beleszédülök kicsit a gondolatba, hogy mostantól nemcsak lehetőségeim lesznek, de következmények is, súlyosabbak, mit bármikor. Hiszen többé nem lesz ház, ami tartja nekem bajban a hátát, viszont többé nem gyakorol rajtam semmi család törvény és elvárása. Azaz, egy törvény azért akad, a császáré.
Amit régen csak sejtettem, az mostanra valósággá szilárdult: a szabadság ára az egyedüllét.

Kiina vezetővé tétele nagy talány. Bármit mondhat rá a nador, és annak ellenkezőjét is. Furcsa döntés. Vajon ezzel a nagyúr aláírta a küldetés halálos ítéletét, vagy olyan erőket szabadított fel, amik a segítségünkre lesznek? Egyelőre megjósolhatatlan.

Az utazási díjamat és mindent mást a köszönet jelével fogadom. A családfő kivívta nálam, hogy emlékezetemben megtartsam őt és tisztelettel szóljak róla. Velem mindig méltón bánt, a többi nem érdekel.
A szó elszáll, az írás megmarad, tartja a mondás, és ha azt akarom, hogy a jövőben védve legyek, muszáj leszek írásokkal kitömni magam.
- Nagyúr, mind a szabadságomra vonatkozó szavad, mind a fizetségemre vonatkozó tudnivalókat írásban, házad pecsétjével kérem.
Ezután nem sokáig élvezzük Sytis látványt, újra a semmi közepén állunk. Nagy levegőt veszek, körbenézek. Nem, a világ nem fordult ki döntésemtől sarkaiból, nem lett más íze a levegőnek, nem lett más íze a számnak. Fel sem fogtam igazán, mivé lettem a szolgálat nélkül.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Június 01. 21:35:37
(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20K%C3%A9pei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: Napközben
Résztvevők: Sterrard úr

Yao ajánlatát egy fejrázással utasítom el.
- Nem most, majd később. Van még elintéznivalóm a Vörös Orrban. - válaszolom neki, és a beszéd témája átterelődik a nemesi signumokra, amelyeket lehet vásárolni lehet errefelé. A testőröm gyorsan megmagyarázza a dolgot.
- Értem, én is valami ilyesmire gondoltam először, de amit mondtál... Mi is volt? Itt minden kapható és minden eladó? Igen, emiatt gondoltam hogy az is eladó.

A matróna élces szavaira nem marad el a válaszom se.
- Nem csak a szám jár, hanem egy köpönyeg is. - majd követem fütyülve, akár egy dalosmadár. A fogadó első szobájában utasítom Yao-t hogy várjon meg az földszinten. Ezután biztosan kell majd valamit csinálnom, hogy az emlékezetembe ne rögzüljön be ez az emlékpillanat. Ennek ellenére mindent megteszek, hogy jobb árat kapjak.

Hajnallal való társalgásunk során kifejtette ellenérzését a nézetemmel kapcsolatban.
"Természetesen ilyen esetekben nem is érvényes az, amit mondtam." - de úgy tűnik, kezdem megismerni a lány jellemét. Bár az is lehet, hogy direkt ad elkerülő válaszokat."
- Természetesen igazad van, ha olyan emberekről van szó, akikkel a mai nap találkozunk és eddig nem ismertük őket. De vajon kitől tudhatnál meg többet egy nemesről? Tőle, vagy a cselédtől? - vonom fel a szemöldökömet a kérdésnél, és kedves mosollyal folytatom, kezeimmel gesztikulálva - Kitől lehetne jobban feltérképezni a kapitány személyét, ha őt faggatjuk ki, vagy a legénységét kérdezzük meg? Kik árulnak többet el egy tábornokról, ha szemtől szemben beszélsz vele édes vörösbort kortyolva, vagy pedig ha katonáit kérdezed meg? Persze veszélyes, mert nagyon meg kell válogatni azt, amit mondanak... Azonban több az igazság benne, mint az emberek gondolnák. Azt hiszem most tudom, mit gondolsz, nem, nem gondolom, hogy Lan cselédje lennél. Elég ideig voltak körülöttem cselédek, hogy felismerjem őket. És nem hasonlítanak hozzád.
"Talán annyiban, hogy néha lopnak" -fűzöm hozzá.
- Valóban? - kifújom a levegőt, miközben a földre szegezem a tekintetem. - Remek. Tudhattam volna, hogy valami nincs rendben.
Felkacagok a lány ötletére, hogy béreljek fel orgyilkosokat saját vérem ellen. Ellenben nem rossz ötlet, azt meg kell jegyeznem.
- Felvésem az emlékezetembe, hogy ne felejtsek el majd felbérelni egy orgyilkost. Csak előtte még szereznem kell majd elég arqut ahhoz, hogy felfogadhassam őket. De az ötlet az valóban megjegyzésre méltó.
Amikor felszólal, hogy kidobtak, az arcom kissé zavarttá válik. "Ennyire nyilvánvaló volt, vagy a lány képességei közé tartozik, hogy megértsen dolgokat?"
- Érdekes.... - nézek a szemébe, majd témát vált.
- Igen, nem sokan mondanának le. - teszek úgy, hangom és arcvonásaim nem jelzik, hogy meghallottam volna a sértő találgatást. - De elég régen nem voltam a közelében, és így könnyebb lemondani róla, mintha a kezedbe volna, forgathatnád, megérinthetnéd a mesterien kidolgozott domborművet rajta -mondom, mintha a szememben valami meg is csillanna - Na igen. Szépek azok a kupák. Ezt elismerem.
- Azért vélem csak lehetségesnek, hogy segítene, mert amikor legutoljára elváltunk, nem volt felhőtlen a kapcsolatunk. Feltehetőleg a vihar előtti csendben hajóztam el. De elég lesz most az én életemből, mert már végighallgattad a fél életemet, én pedig továbbra sem tudok rólad sokat. Csapos, egyet a hölgy számára is! - "Ami előnytelenné tesz minden szituációban, amiben mindketten benne vagyunk, a lány nyílt beszédét látva. Nem valószínű, hogy kettőnk között maradnak ezek a szavak. És nem, nem fogsz leitatni, leány."
- Valóban. El lehet bújni előle, őszintén remélem, hogy az az egy ember az nem egy olyan volt, aki fizetett a védelemért neki.
Végül elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amit el akartam érni, amikor ő beszél, és elmondja, mégis milyennek látja Kael papot. A szavai bátrak, azonban egy gondolatot ültetnek el bennem. Mely szerint lehet, hogy "nem is fogok meghalni olyan hamar? Talán csak ő találta ki, hogy rávegyen a csatlakozásra?"
- Majd ha látok nála egy csákányt, majd szólok. De amilyen ridegnek tűnik a jelleme, a szikla hamarabb törne morzsákra, mint az ökle. - a végén már egy széles mosoly ül a számon, jelezve, hogy nem komolyan gondolom.
- Milyen nemű tapasztalatokra gondolsz, ha szabad érdeklődnöm? - kérdezem kíváncsi tekintettel.
- Sajnos szükségem van arra, hogy másoktól halljam a történeteket, ha mindent meg szeretnék élni, amiről regélni szeretnék, akkor sosem volna egy pillanat nyugtom, hogy pennát ragadjak. Harcosnak kellene lennem a császári légióban, vagy egy orgyilkosnak, aki Sytis sikátoraiban rejtőzködik, vagy egy parasztnak, aki éjjel nappal a földet műveli, vagy egy ardún lánynak, aki nem szeretne mesélni magáról - tárom szét a kezeimet, tehetetlenséget mutatva széles mosollyal. - Azonban szeretem hallani őket, még ha nem is olyan hitelesek, mintha magam éltem volna meg őket. Annak ellenére, hogy én már sokat meséltem magamról, és most rajtad van sor, ha nem szeretnél beszélni róla, nem erőltetem, de akkor mesélsz a mireclairól és a mentisről egy keveset cserébe? Csapos uram! Hozzon nekünk kérem egy-egy töményet!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Június 05. 17:00:49
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: Napközben
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Yao bólint
-Igen, eladó, s a városi tanács árulja... - utal a signumra

A fogadóban Yao diszkréten elmarad, amíg Elassor az emeleten bizonyítja - kiérdemli a köpeny árát. A matróna elégedett az ifjonti igyekezettel - és a beígért ötven százalékot még megtoldja továbi öttel - igaz, Yao vigyorgó képére van írva - sejti, hogy Sterrard úr miképp is tárgyalhatott.


Kael testvért a Vörös Orrban nem zavarja a fütyörészés - amikor már-már úgy tűnik, hogy véget ér a meditációja, s csonkig égett a gyertya - egy tucatnyit számláló dobozból kivesz egy újabbat, és a viaszban fuldokló lángról meggyújtja - s a régi tetejébe állítja.

Hajnal röviden válaszol
-Kérdezze meg az ellenségét. Az csak a letagadhatatlan erényeit fogja elismerni. S kérdezze meg magát a nemest is. Egyből kiderül szerénytelensége, és az, hogy milyen ember is - hisz tudni fogja, mennyit szabad elhinni a hallottakból. A cselédekben meg ne bízzon - megtudhatja tőlük, hogy az uruk nagyszerű zenész, és családapa. Csak arról hallgatnak majd mélyen, hogy a szomszéd tartomány falvait felégettette, és rangrejtve kardélre hányta az ottaniakat holmi határvillongás miatt.
Hajnal a pénzkérdésre csak legyint
-Ugyan, a nemesek bőre alatt is pénz van - bármelyiknek hiteleznek, ha elég nagy Ház neve áll mögötte - véli.

Az újabb körre elvigyorodik, és odaszól még a csaposnak
-Hé, ne abból, hanem a másikból tölts, te vén akasztófavirág! Azt a poshad lőrét tartsd meg másnak! -A fogadós morgolódva teljesíti a kérést, és parasztosan csak lecsapja a fakupákat.
-Fene a szemit - mormogja közben.
-Ha fizetett a védelemért, az bölcs dolog - ért egyet a kupa után nyúlva.
-Felhagyni a finanszírozással, amíg itt tartózkodik - no az már nem lenne túl bölcs. Elvégre amint lejár a szerződés ideje, a testőr és cimborái helyében én azonnal rátenném a kezem arra az erszényre, no meg a busás váltságdíjra. S a rokon hűsége egyből napvilágra kerül - bizton fizet amint megküldik neki az első levágott fület. Ha meg nem... nos, akkor meg már nem az elveszett fül miatt kell a leginkább aggódnia - iszik bele a kupába, és csak a szeme nevet azon, hogy beletette a bogarat Elassor fülébe, és jókedvűen felkacag, amikor Elassor Kaelről ejt szót. S mikor a történetekre terelődik a szó, újfent elvigyorodik
-Még nem gondoltam bele, de lehet, hogy Mortar papjai is művészek lennének? Hisz papjai állítólag megannyi életre emlékeznek, mit már megéltek. Nekik már nem kell történeteket hallgatniuk. Minden nagyra törő művésznek soraikban lenne a helye! - emeli meg a frissen kapott kupicát, és dönti le.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Június 06. 20:39:58
Mesélő Dierol
Helyszín: Sytis
Esemény: A döntés
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Seratis bólint Vanina igényét hallva
-Lan majd megírja, és lepecsételi. Aztán ezen okirat díszes másolatát személyesen nyújtom át következő találkozásunkkor - akár végig kísérte az úton akár nem - válaszolja.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Június 06. 20:47:46
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kristály sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: tábortűznél
Résztvevők: mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Végül ismét Arcantis sivatagában állva visszatérhet a tábortűzhöz, ahol Kiina és Hajnal éppen kockáznak.
Kiina éppen gyanakvóan nézi a hat kockát, melyen mindegyiken az öt torony szimbóluma áll.

-Már negyedjére dobsz ilyet! Szerintem csalsz! - véli vidáman.
-No és? - kérdezz vissza Hajnal - első a győzelem!
-Ezt most dobd újra, és azt számoljuk bele! - javasolja Kiina. Miközben Hajnal összeszedi a kockákat, Kiina végigsimít a földön, és halkan dúdolni kezd. Hajnal magabiztosan megrázza a poharat, és diadalmas arccal lecsapja majd felemeli.
Ami alatt nincs semmi - Kiina felkacag, látván Hajnal arcát.

-Hát ez eddig a legrosszabb dobásod - nulla! - vigyorog rá, majd a homok alól kikotorja a kockákat.
-Csaltál! - véli most Hajnal is nevetve.
Vanina érkezésére felnéznek - talán Kael érzi meg a pillanatot, hogy lezárult egy korszak - hogy valami új vegye kezdetét.
-Kockázol? - kérdi Hajnal
-Csak akkor játssz vele, ha megígéri, hogy nem csal! - javasolja Kiina. Aztán Kaelra pislant, mintha szagot fogott volna Kael végett- majd Vaninára
-Látom a fejed még megvan! - utal arra, hogy az úr talán mégsem harapta le.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2017. Június 06. 21:48:44
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kristály sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: esti beszélgetések ami inkább nem beszélgetés
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A házfő szavait iszom magamba és pontosan az elmémbe vésem azokat, bár azt még nem tudom, hogy hogyan is fogja közölni Kiinaval, hogy reá testálta az irányítás terhét mert a menlevél és szerződésbontás okiratának elkészítése és a pontos fizetés feladatán túl további kötelezettségeket nem ró rám. Igazán mulatságos lesz, ahogyan kifordulnak majd az események az eljövendőben.

Visszaérkezvén nem szólok egy szót sem csak előveszem írókészletem és a pergament és a hanyatló nap fényében és annak szellemében valamint hangulatában minden tudásomat latba vetve elkészítem Antarӱss uraság által kívánt iratot ékes sytisi nyelven természetesen a vonatkozó passzusokat császári nyelven idézem be, a legvégén Antarӱss signummal zárom az iratot, megvárom míg megszárad majd feltekerem és az egyik szabad tekercs tartóba rakom majd ezt követően átnyújtom Vaninának.
A karaván indulásáig eseménytelenül telik az idő ha a többieknek nem is tetszik a karavánhoz való csatlakozás szót nem emelnek ellene és mint az öreg mondás tartja néma gyermeknek atyja – anyja sem érti a szavát.

-   Jól vigyázz rá. Üdvözöllek a szabad zsoldosok között az égi kerék küllői vessenek rád jótékony árnyat a tűző sivatagban.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Június 15. 23:54:57
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: Napközben/Estefelé
Résztvevők: Sterrard úr

A fogadóban, miután dolgomat letudtam, Yao vigyorogva fogad. Nem kellett sok észnek lennie annak a kemény fejében, hogy rájöjjön mi is folyik itt. Megvonom a vállamat, mikor elmegyek mellette, majd miután megkaptam a köpönyeget, magamra is terítem. Nem volt rossz üzlet, igazán melegnek tűnik, jó hasznát vehetem majd. Sőt mi több, úgy tűnik, hogy további engedményt is kaptam, (//off: PM-ben 50-t írtál, itt meg 55 – van, nem tudom most melyik legyen, de javítok ha úgy van) ezek szerint igen remek munkát végezhettem. Eközben gondolataim azon járnak, hogyan fogok továbblépni.
Kael testvér a Vörös Orrban lévő szállásukon meditál, amikor megtalálom, miután leültem, szótlanul folytatja. Gondolom még befejezi a rituális elmélyülést, ezért csendben üllök mellette, de a fejemben kavargó dallamok százai hatalmukba kerítenek, és egyiküket halkan fütyülni kezdem.
Mire leég a csuhás gyertyája, még nem kezdődött el a beszélgetés, és utána egy újabbat gyújt meg, folytatván a meditációt. Ezután igyekszem nem hangoskodni, próbálok nyugodtan ülni, hátha nem kell sokáig várnom. Így csendben tudok ülni, elmélkedni, bár tudom, hogy nem stabil állapot ez, és talán tíz- tizenöt percig lehet orvosság a cselekvési kényszerre.
A Hajnallal történő beszélgetés izgalmassá válik egyre inkább.
¬ Valóban, az ellensége sok mindent tudhat róla. És ez esetben a nemes becsületessége is nagyító alá vethető. Mégis tartózkodnék ettől a lépéstől. Egyrészt, mert meglehet hogy egy sakktáblára kerülsz gyalogként, és ha valamelyik fél gyanút fog, amiért a másik házában is megfordultál, akkor nem sokáig maradhatsz biztonságban. És feltehetőleg életben. A cselédek… a cselédek közül vannak olyanok, akik mindenképp hallgatnak a kritikus dolgokról, de egy jó háztartásban mindig vannak olyan inasok is, akik egy mosoly után. – „és talán pár kör után” – hajlandóak mesélni. Olyanok, akár egy hatalmas pince, amibe egy csapóajtó vezet. Meg kell találni azt a témát, ami feloldja a gyanú alól, amitől megbízik benned, és ezáltal megnyílik előtted, akár egy kódex. Óvatosan kell lapozni benne, így célszerű lassan, óvatosan elterelni a témát oda, ahová szeretnéd. A legnagyobb kihívás talán az ajtó megtalálása, de az én véleményem szerint annál nehezebb, hogy észben tartsuk, ne siessük el a kulcstéma felhozatalát, mert azzal ez a megbízhatósági kapocs azonnal elszakadhat.
¬ Talán igazad van, nem volt lehetőségem ilyen közelről megismerni őket, hogy tudjam, hogy hiteleznének-e. Mellesleg, mit érnék el azzal, hogy gyanús módon meghalna a kuzinom? Öröklésben nem tartok ott, hogy a család kincstárából fizessem ki őket. Talán, ha lemészárolnám az egész ágat, de legutóbbi vizsgálataim alapján még nem vagyok rokongyilkos.
A következő körnél kisebb ellentét alakul ki a fogadós és Hajnal között az ital minőségén. A kialakult jelenet színházba illően zajlik le, melyet egy széles mosollyal díjazok. Körbenézek a fogadóban, hátha látok valamiféle kiszolgálót, és megjegyzem, hogy legközelebb tőle kérjek, elkerülendő azt, hogy mindenféle kívánatlan dolog kerüljön az italunkba. Fogadóssal lehet viccelődni, de van nála egy ütőlap, amit nem lehet elvenni tőle. Ő tölti azt a poshadt lőrét, és azt csinál vele, amit akar, amennyiben nem látják.
Amiket a testőrről mond, az aggodalommal tölt el, és ez talán az arcomra is kiült, a lány tekintetéből arra következtetek, hogy élvezi a helyzetet. – magam is elveszem a poharat, de az orromhoz illesztve megízlelem az illatát, majd lerakom az asztalra.
¬ Jobb. Azért nem tartom valószínűnek, hogy ilyen hírhedt lennék, hogy még Merussában is megkeresnének, fél világgal odébb. De nem ártana nem magamra haragítanom azt a bizonyos szervezetet. – kicsit előrébb hajolok, és csendesebben folytatom – Egy gorg hordától annyival különböztek, hogy nem voltak akkora fegyvereik. Szóval úgy tűnik, értik a dolgukat.
A csuhás Kaelről ejtett komikus szavaimon jóízűen nevetett, majd elgondolkodva javasolta művészeknek Mortar papjait.
¬ Ha engem kérdezel, érdekesek volnának a műveik. Csak azt sajnálnám, hogy egyedül a művek ruhája változna meg, de mindegyikük lényegében ugyanolyan témájú volna. Az talán egy idő után egyhangúvá tenné őket. Ezer arc ide, vagy oda. Lényegében mindegyik Mortar. –vonom meg a vállamat. – Szerinted, ha Kael elé raknánk egy vásznat és festéket, akkor mit festene rá?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Június 19. 21:09:19
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A köpeny jelenleg nem csak melegnek tűnik, hanem az is. Pár perc alatt sikerül benne leizzadni, s az ing is nedvesen tapad Elassor hátához, annyira izzad a köpeny alatt.

Hajnal arra, hogy milyen egy jó háztartás, megrázza a fejét
-Nem szól szám, nem fáj fejem - Jobb, ha ehhez tartják magukat a népek. Aki locsog, mint a patak, az hamar valami vidéki viskóban találhatja magát a családjával, már ha nem az eperágyás alatt a többi szarral együtt - véli Hajnal.
-Persze azért nem mindegy, hogy melyik csapóajtót találja meg valaki - van olyan ami bár jónak tűnik, mégis egyből csapdába vezet - jegyzi meg töprengve.
-Ha nincs pénz, akkor sincs gond - csak várni kell. Előbb-utóbb jön valaki, aki önszántából is előmozdítja az öröklés ügyét, még ha nem is akarja az ember. Legnagyobb bánatomra apámat például felnégyelték Ardúniában - avatja be Elassort.
Hajnalt viszont nem zavarja, hogy mi kerülhet a poharába - vagy láthatólag fel sem merül benne, hogy mi történhet, vagy - nem annyira finnyás mint Elassor. Így aztán ő nem is másik felszolgálónak int, hanem továbbra is a fogadóst ugráltatja - ha elfogyna a kancsónyi tömény az asztalról.
-Kit érdekel, hogy kicsoda és honnan jött? Egy szó a lényeg: nemes. Vagyis kifizetik érte a váltságdíjat, mert a nemeseknek van pénzük. Ha pedig tévedtek? - vonja meg a vállát - Hát, a malacoknak is kell valamit enniük, nem igaz? - kérdezi vidáman - Egy elégedett és jóllakott malaccal több lesz Arcantisban, és egy senkinek sem hiányzó nemessel kevesebb - világít rá, hogy mire lehetnek jók a disznók. Ám a művek témájáról kicsit más véleménye van
-Valóban minden mű egy dologról szólna - az életről. Örömről, bánatról, szerelemről, furcsa helyzetekről és tettekről. S azzal érne véget minden, amit említettél - Mortarral. De ha nem érne véget, akkor unalmas lenne, nem? Kael egyébként egy napot festene. Így van benne kör, és ezzel minden rajta volna, ami fontos - osztja meg Elassorral az elképzelését
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Június 20. 19:44:44
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kristály sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: Gördülő Ember
Résztvevők: mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Visszatérve Lan nekilát papírra vetni a rá szabott feladatot. Az ecset könnyedén siklik a papíron, hogy lassan alakot öltsön a házfő akarata. A mélyülő sötét és a pecsét okán gyertyafény mellet zárja az irományt, melyet aztán Vaninának ad át. Kiina közben Hajnalnak mesél egy régi történetet, melyből a figyelmes hallgatóság megtudhatja, hogy a csillagok mindegyike valójában egy-egy kívánság, és ha teljesül, hullócsillag formájában hagyja el az eget. Ennek következtében Kiina most nem is üti bele az orrát Lan tevékenységébe - mely így egyedül talán Kaelnek szúrhat szemet.

Az éjszaka lassan leszáll, és csillagokkal telehintett sötét égbolt feszül a vidék fölé. A karaván tagjai elheverednek a tábortüzek körül, és álmukat négy harcos őrzi. Kiinát nem zavarják az éjszaka hangjai - amelyet megannyi surrogás zizegés és más tevékeny hangok alkotnak. A puszta most kel életre, ahogy a gyilkos napsugarak végre eltűntek a horizont mögött. Az éjszaka ugyan visszahűl a levegő, de a föld még emlékszik a nappali melegre, és langyosan simul az ember hátának.
Az éj nyugalmát csak pár teherhordó állat egy-egy felnyihogása, bőgése vagy a magukon könnyíteni igyekvők botorkálása töri meg. Az ébredés a nappal együtt történik, és egy gyors reggeli után fertályóráig is eltart, míg újra menetkésszé válik a karaván, hogy a simogató napfényben végre meginduljon távoli célja felé. A kezdetben simogató nap hamarosan fogakat növeszt, és egyre erősebben mar bele a szabadon hagyott bőrfelületekbe, és a szél is feléled, apró porszemekkel hintve tele az ember arcát - szemét. A karaván az egyik fontos állomás fele tart - amelyet csak úgy emlegetnek, mint az Élet forrását. Kiina felvilágosít titeket, hogy ez az egyetlen ismert vízforrás Merussa és a hegyek közt. Mielőtt még elérhetnétek, a távolban remegő horizonton a hegyek felől egy apró vitorla bukkan fel, és mintha lassacskán közeledne. A karaván tagjai közül néhányan csodálkozva mutogatnak a távolban felbukkant jelenségre, de többen is csak legyintenek. Kiina amikor megpillantja, elvigyorodik

-A Gördülő Ember! Ő a futár - világosít fel titeket. A vitorla közeledik, és egyre jobban engedi kivenni a részleteket - mint alatta a hajótestet. Valójában nem túl nagy de igen furcsa jármű közelít - egy halászbárka az, mely a vitorlájába fogott széllel hajózik a karaván irányába, és a bárka mintha egy szekérre lenne ráépítve, ami előtt egy fia ló sincs. De nincs is rá szüksége, mert nyaktörő iramban közeledik - így már ki lehet venni, hogy mindössze egy ember van a sivatagi hajóban. Ahogy közelít, bevonja a vitorlát, és lelassít, majd kidobja a horgonykövet. Egy vékony, tetőtől talpig koszos-poros, de egykor fehér, bő ruhájú ember ugrik ki, és csak miután elvette az arca elől a vásznat,derül ki, hogy férfiemberről van szó. Korát tekintve a negyedik dekádban járhat. Napsütötte arcú, rövid hollófekete hajú férfi. Fél gyertyaégésnyi ideig beszél a karavánvezetőkkel, miközben a szájtáti népség a hajóját nézegeti - akárcsak Hajnal. A beszélgetés befejeztekor újra megindul a bárka fele, amikor észreveszi Kiinát. Megtorpan, és jól megbámulja magának, aztán csak elindul felétek...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Június 22. 19:38:34
Mesélő: Dierol
Helyszín: Merussa, Vörös Orr
Időpont: nyárelő
Esemény: Sterrard úr
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A Vörös Orrban a második gyertya gyújtása Sterrard úr ajkaira forrasztják a füttyöt, és inkább csendben fészkelődik a helyén. Látni, hogy nincs hozzászokva a fegyelemhez - vagy nem foglalják le kellőképpen a saját gondolatai. Annak a típusnak a képviselője lehet, amely belekezd valamibe, és szinte azonnal valami más el is vonja a figyelmét. Ennek ellenére fertály óráig még bírja szó nélkül - igaz, úgy izeg-mozog, mint akit hangyabolyba ültettek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Június 25. 21:51:47
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Búcsúzóul még egyszer kifejezem gesztusaimmal a tiszteletemet az úrnak, és aztán volt-nincs Sytis. Állok a sivatagban, és próbálom utolérni a tetteimet. Igen, elbocsátottak. Igen, most már a magam ura vagyok. Igen, még a csapattal és Kiina ügyével vagyok, és a jövő, nos, a jövő, ami felesküdve kikövezettnek és behatároltnak tűnt, most eltöröltetett. Bármi lehetek és semmi sem. Megborzongok. Ilyen szabadnak lenni? Kisit elszorul a torkom. Szolgálatra neveltek és parancskövetésre, nem önálló döntések meghozatalára és saját útszabásra. Milyen izgalmas! Milyen félelmetes!

Hallgatagon megyünk vissza a többiekhez, akik játékban vannak.
- Nem, most kihagyom - felelem, amikor csatlakozni hívnak. Bólogatok Kiinának, igen, a fejem az megvan, de a ház signuma már nem. Marad az acél, tisztán és jóakarattal. A ház jelvényétől csak akkor válok meg, amikor később megkapom a tekercsemet Lantól.
Szótlan a mentis. Vajon mi jár a fejében? Talán semmi. A házfő döntött, ő követi, ügy lezárva. A sivatag takarékosságra int, még gondolat terén is. Búcsúzása diplomatikus, mint ahogy általában Lan maga. Bátran nézek rá, és ez valahol a küldetés érdeme. Ha nem engem választanak ki, sosem tanulom meg felemelni a szemem az emberek mellénél vagy állánál feljebb. Ezzel ugyan támadhatóságot kockáztatok, hisz a szellemnézők a szemen át is beleugorhatnak az ember fejébe, de csak most tanultam meg, micsoda erő van abban, ha tekintet a tekintetbe kapcsolódik.
- Köszönöm. Sokszor.

Éjszakára Kiina közelében vetem meg a fekhelyem, és teleszívom magam az éjszakával. A sivatag ilyenkor a legszebb, és kincseit, amit nappal rejteget a hőség elől, ilyenkor fedi fel. Aztán jön a hajnal, majd a reggel, és mintha a széllel és a forrósággal bosszulná meg azt, éjszaka kilestük.

Aztán olyat látok, ami önmagában nem lenne furcsa, de hogy éppen egy sivatagban mutatkozik meg, már annál inkább. Vitorla és hajó! Tenyerem külső oldalával ellenőrzöm a homlokom, nem a napszúrás láttatja-e ezt velem.
Ezt senki, soha nem fogja elhinni nekem. Nem, ha egy életen át magyaráznám is!
- Futár? Magáé vagy valakié? Honnét ismered? - hajolok Kiinához. Fúrja az oldalam a hajó, a férfi, és mindaz, ami fejében lehet.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Június 25. 22:41:02
(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20K%C3%A9pei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor


A köpeny igen meleg, ezért a piacteret elhagyva leveszem magamról, és úgy indulok vissza a Vörös Orr fogadóba, még mielőtt teljesen átizzadnám az ingemet.
„Jó hasznát veszem majd ennek a hegyekben, vagy északon. Északon vagy a hegyekben biztosan szükségem lesz rá, azonban a déli kikötőben nem valószínű, hogy jó hasznát veszem azzal, ha beleizzadok”

Újabb alkalommal ismerem el a lány tehetségét, igen mesterkéltnek tűnik, talán még fenyegetés is megbújhatott a gondolkozó tekintete mögött.
¬ Igaz, veszélyekkel megáldott, azonban én úgy hiszem, a semminél a kevés is több, és a szegények esetén a szükségük törvényt bonthat, hiszen mindenki szeretne boldogulni ebben a világban. És semmi sem jár veszélyek nélkül. Ha a szép beszéd nem is, a szép érme mindig segít a magában vívódó cselédnek, hogy helyes döntést hozzon. Nem mondom, hogy mindenki, minden helyzetben beadná a derekát, hiszen valóban igaz, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem… De némely esetben megéri vállalni a kockázatot.
Miközben szavai az apja halálát mesélik el, a szemébe nézek, megpróbálok kiolvasni valamit belőle, még mielőtt a közönyösség fátyla borul rá.
¬ Mikor történt? – szavaim szimpátiával telítettek. Ardúniában egyszer volt részem belepillantani a felnégyelésbe. Nem volt egy kellemes látvány, arra emlékszem. – Mivel vádolták meg?
A későbbi beszélgetés folyamán Hajnal nem aggódik a fogadós bosszújától, így jómagam is elfeledem, utána egy pedig az eltávolításomról beszélünk.
¬ Kétségkívül igaz – kacagok fel én is a disznókkal való ötletre. – Bár szerintem jobban járnak, ha a kikötőben adnak el valami fogadónak, mert akkor sok jóllakott száj lesz, és még pénzt is kapnak vele! A maradékból meg olyan csecsebecséket csinálnak, amit árulgatnak a piacon. Kész haszon volna nekik.
A műelemzése végén már jómagam is komor tekintettel nézek rá.
¬ El kell ismernem, korábbi válaszom félvállról volt, de alaposabban belegondolva igazat kell adnom neked. Tényleg úgy tudnám elképzelni őket, mint művészeket. Kael személyét nem ismerem annyira, hogy megerősítsem az elméletedet, de el tudnám képzelni róla. Egyébként honnan tudod, hogy nem művészek? Mortar ezer arca, az a számtalan élet, melyet megélhettek, talán valóban művészek. Olyanok, akiknek a műveit az emberek nem értik, így nem is csodálhatják. – majd megiszom a poharam tartalmát. - Remélem a későbbiekben beletekinthetek ebbe. A legutóbbi találkozásom Kaellel meglehetősen hosszúra sikeredett.

Az este folyamán előveszem a titkos kis naplómat, és egy rövid jegyzetet írok bele.

Vörös tengerű város
Öblöd kígyóvértől mocskos
Rég egy szörny kívánta halálod
Ösellensége fészkébe rontott
Századok hangjait őrzi a szél

Ormótlan kígyó elhaló hangjait
Rengett a föld és kiöntött a tenger
Rengett a föld és a gigász teknős agyarai

Feltépték ellenfele testét, de számos sebbel
Oldalgott vissza a tenger mélyére
Görcsbe kötötte lábait mágikus erő
Azóta hátasa a Shoarral ház szigetének
Diadalát mégis zengi a merussai szellő
Óhaját beszéli el, ha figyel, a szél.


Ideiglenes utastársaim rejtélyesnek tűnnek, bár megtudnék róluk valamit, ami elősegíthetné a bizalom kiépítését...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Július 04. 20:21:38
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael miután meggyújtotta az újabb gyertyát, tovább folytatta a meditációt. Úgy tűnik, hogy a pap Elassor kitartását és elhatározását teszi próbára - más logikus magyarázat nem nagyon van - hacsak nem vesszük számításba a szándékos bosszantást. Aztán újabb fertályóra telik el, és mg ki tudja mennyi...


Hajnal láthatólag nem szomorkodik felmenője sorsa felett
-Az apám is törvényt bontott, meg érméket gyűjtött. Rabolt a gazdagoktól, igaz odáig nem jutott el, hogy szétossza a szegények között. Inkább az egyenlőség nevében a szegényektől is rabolt, ha volt mit. Igaz, a gazdagokat jobban szerette kirabolni. Ugyanannyi munka, több pénz. Talán egy holdhónapja történt, hogy elfogták. A bírák gondban lehettek, hogy csak egyszer lehet kivégezni.
Amikor a fogadó és a húsellátás kerül szóba, csak megvillan a szeme, valami az eszébe juthatott. A műelemzésre viszont csak megvonja a vállát
-Ha valami sokáig tart, azt jelenti, hogy van idő foglalkozni azzal, ami érdekli az embert. Szóval feltehetőleg Kael is fog olyasmit mutatni, amit érdemes megjegyezni. De inkább megyek kockázni
Veregeti vállon Elassort, és bizalmasan közelebb hajol
-Kiina szerint az egyik szomszédos fogadóban főznek így, és innen veszik a húst! Azért nem alszunk itt egyedül - vigyorodik el - Különben is, az a fogadó mindig gyanús, ahol éppen frissen meszeltek a szobák - hagyja Elassort magára, és visszatér ahhoz az asztalhoz játszani, ahonnan eljött. Szó se róla, még Elassornak is feltűnt, hogy a tágas szobája frissen van meszelve. Vajon véletlen egybeesés volna, amit Hajnal kihasznált, vagy tényleg van valami igazság abban, amit mondott?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Július 05. 20:38:55
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kristály sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: -
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Sӱtissel együtt tűnik el a kötelesség, mely eddig az Antarӱss házhoz kötötte Vaninát, hogy átadja a helyét a sivatagnak, mely akár az újrakezdés szimbóluma is lehetne üres síkjával. Igaz, ezt a síkot Kiina és Hajnal hangja is betölti - éreztetve, hogy mégsem áll teljesen egyedül a nagy kezdet kapujában.
A Lan által írt tekercs az, amely kacskaringózó és nyújtózkodó írásjegyeivel kézzelfogható ténnyé formálja mindazt, amiben a Házfővel sikerült megállapodni. Elgondolkodtató lehet,  hogy egy ilyen papír képes-e ennyire megváltoztatni az ember sorsát, vagy az ember az, aki sorsa változását ilyen papíron követheti nyomon. Apró, de fontos különbség.

Lan most fukarkodik a szóvirágaival, talán a különleges alkalmat különleges módon kívánja a maga részéről is emlékezetessé tenni, így feltűnően röviden és tömören kíván szerencsét a tekercsek átnyújtásakor.

Kiina úgy alszik ahogy általában szokott - nyugodtan és gondtalanul. Hogy ez meg fog-e változni, ha megtudja, milyen szerepet szántak neki távoli földeken - majd kiderül, ahogy az is, hogy ez mennyire volt bölcs döntés.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Július 05. 20:44:23
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kristály sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: Gördülő Ember
Résztvevők: mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina a kérdő szavakra a hajó fele int
-A híre megelőzte - válaszolja miraclai nyelven Vaninának - még ezen a vidéken is feltűnő jelenség - magyarázza, hogy honnan ismeri
-De soha nem álltam vele szemtől szemben, ha ez érdekel - válaszolja - és ha az érdekel, úgy tudom, hogy a saját ura. Tíznapokig a hegyektől a part fele fú a szél, de vannak napok, amikor ez megfordul kis időre. Jó szélnél állítólag a legkitartóbb ló sem veszi fel vele a versenyt, és kisebb árukkal megpakolva szeli át a pusztát. Fontos hírek, sürgős szállítmányok suhannak éjjel és nappal a fedélzetén.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vitorl-s1.jpg)


A férfi közeledik, és kiderül - a rövid haj csak távolról tűnt rövidnek, mert a melegre való tekintettel kontyba tűzte, hogy szabadon hagyja a tarkóját.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/G-rd-l-Ember.jpg)
Bő öt lépésnyire megáll a társaság előtt, aztán megszólítja Kiinát
-Te laksz az aranyút végén? - kérdezi tőle abrín nyelven. Kiina megvonja vállát
-Általában igen - ad némileg semmit mondó választ. A férfi még egyszer alaposan megnézi
-A történetek szerint nem szoktad elhagyni az erdőt - kételkedik kissé
-A történetek mást is említenek, és az sem feltétlen igaz. Vannak fontos ügyek, amelyek mellé ha kell, odaállok - válaszol Kiina
-Akkor biztos fontos lehet - véli a férfi - mert másfél napi járóföldre északra van egy nehéz-lovas csapat két tucat fővel, akik egy nador nőt és pár embert keresnek. A vezetőjük bár nemesnek tűnik, mintha az őrület lángja lobogna a szemében. A táboruk a régi keresztútnál van. Külhoni szinte mind, és mérget vennék rá, hogy ardúnok. Átkutatták a hajómat is, ahogy mindenkit mást is jól megnéznek maguknak. Az a gyanúm, hogy nem szívesen keresztezném az útjukat a helyedben - osztja meg az értesüléseit Kiinával
-Köszönöm a figyelmeztetést! - biccent Kiina a férfi fele - Azt mondod, hogy a keresztútnál? - kérdezi, mire a férfi bólint
-Hát, akkor jó szelet! - búcsúzik tőle Kiina, mire a férfi aprót biccent a társaság többi tagja felé, megfordul és visszatér a vitorlásához. Ott igazgatja a felszerelését, és készülődik az indulásra, Kiina pedig a láthatár szélén húzódó hegyeket fürkészi.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Július 05. 22:23:06
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

A jármű lenyűgöző, az irányítója nem különben.
Bárcsak a hegy felé fújna a szél...! De nem, hogy a rossebb esne bele.
Pórbálok nem feltűnően bámulni, kevés sikerrel megy. Hegyezem a fülem, mi hangzik el Kiina és a férfi között. Baljós híreket hoz, és ezek szerint már előttünk is vannak, nem csak mögöttünk. Szorul a hurok, ez egyre rosszabbul fest. A figyelmeztetés után a férfi felkészül, hogy elgördüljön szerkezetével, én pedig halk sóhajtás kíséretében közlöm Kiinával, amit egy ideje már tudok:
- Kiina, az Anartyss ház feje két fontos dologban hozott döntést a minap: egyrészt engem felszabadított, másrészt téged tett meg a csapat döntéshozó fejévé. Innentől te szabod meg utunkat és minden mást. Vehetnéd tréfának, de nem az, elég ha Lant kérdezed, ő meg fogja szavaimat erősíteni. Hallva mi vár ránk, kíváncsi vagyok, szerinted mi volna célravezető, hogy élve elhagyjuk a sivatagot és a kedves jó urakat, akik ránk fenik a fogukat, pengéjüket.
Utánam a vízözön, kacajjal, legyintéssel, lehülyézéssel számolok. Valamelyiket vagy ő vagy Hajnal majd bemutatja.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Július 09. 22:20:18
(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20K%C3%A9pei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor

Az ajkamba harapva igyekszem kivárni, amíg a következő gyertya elalszik. Következő időkben már a gyertya égését siettetem gondolatban, ki tudja, mennyi sikerrel, amennyiben elalszik a gyertya, megszólalok.
- Kael testvér, feltehetek pár kérdést a csatlakozásommal kapcsolatban?
Amennyiben nem válaszol, meg két fertályóráig várok, majd egy "elnézésed kérem, Kael testvér"- után elhagyom a szobát

Hajnal kifejti az apja halálának körülményeit, és hirtelen rémleni kezd valamiféle hír egy férfi felnégyeléséről.
- Portellában történt meg, igaz? - vonom fel a szemöldökömet, és elhúzom a számat. - Egy nappal korábban hagytam el a várost. Saj - bólintok.
Azután Kaelre terelődik a szó és Hajnal szerint megéri megvárni azt, amit Kael mondana. Ezzel egyet is értek, attól függően, hogy tudtunk-e érdemben beszélni egymással, esetleg meg is említhetek pár példát.
Végül megunhatta a társaságot, vagy csak visszaakart szállni a játékba, de felállt az asztaltól, és elindult a kockázók felé, de előtte odahajol hozzám.
- Ha nem alszunk egyedül, miért nem alszunk együtt? - vágok vissza egy széles mosollyal az arcomon.
Az újra meszelt fal valóban feltűnt, és aggodalmamat fel is ébresztette, főleg azok után, amiket mondott Hajnal.
"Fal újrafestés, elrablás, megölés, ezek a dolgok. Nem játékok."
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Július 13. 19:43:45
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kristály sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: Gördülő Ember
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Mivel Kiina s a futár nem húzódik el, így nem is kell nagyon erőlködni a hallgatózáshoz. Ezért pontosan hallja, hogy Kiina, amikor a futár már épp fordulna meg, még utána szól
-Ha a hegyekben jársz, az asszonyoddal szívesen látunk vendégül - a férfi erre félig megfordul
-A hegyek veszélyesek, de köszönöm a meghívást. S nincs asszony - a szabadság magányos dolog - válaszolja, mielőtt tovább indulna. Kicsit később Kiina Vaninára vigyorog
-Látod, megkérdeztem neked a legfontosabbat... - amely vigyor csodálkozó arckifejezésre változik, ahogy hallgatja az Anartӱss házfő döntését.
-Megcsípte valami hülyebogár? - szalad ki a száján - Engem meg sem kérdezett! Miből gondolja, hogy Kiina alkalmas a feladatra? - teszi fel a kérdést inkább magának, aztán vesz egy nagy levegőt
-Ha úgy vesszük semmi nem változott, igaz? - kérdez vissza
-Hiszen Arcantison át én kalauzollak titeket, én mondom meg, hogy merre és hol menjünk, nehogy úgy járjatok, mint az eltűnt nemesetek. Legfeljebb most majd nem nekem, hanem Lannak fogtok panaszkodni ha kemény a derékalj - nyugszik bele. Aztán kis ideig nézi a hegyeket, s előrukkol egy javaslattal.
-Majd kerülni fogunk. A Halott folyó medre mélyebben fekszik, s a Madártemetőig jól lehet benne haladni. Kicsit melegebb van abba az irányba, hoszabb az út - meg nincs ivóvíz - ezért nem jár arra senki. De nekünk jó lesz, és egy napi vízre lesz csak szükség, amikor elhagyjuk a karavánt - osztja meg az elképzelését.
-Ezzel nyerünk egy kis egérutat, ami elég az erdők eléréséig. Ott meg már én vagyok az úr! Vagyis Kiina! - mosolyodik el.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2017. Július 31. 13:23:59
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/KLM-K-pei/gazoldpic.jpeg)

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa, fogadó
Esemény:
Résztvevők: Sterrard úr és Kael testvér valamint pár gyertya
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az idő - elviselhetetlenül lassan? - telik, végül Sterrard úr töri meg a csendet:
- Kael testvér, feltehetek pár kérdést a csatlakozásommal kapcsolatban?

A szerzetes nem válaszol azonnal. Aztán később sem.... Mikor aztán partnere elhatározza, hogy most magában végigmond egy rövidebb elbeszélő költeményt, kimondott hideg hömpölygi körbe.
Nem a bőrt lemaró goragari fagy, de azért még a merussai hőségben is kellemetlen - a szerzetes tekintete pedig nem sokkal barátságosabb:

- Ha eldöntötted, hogy Velünk tartasz - alighanem Mortarra gondol - akkor reggel leborotváljuk a hajadat és csuhát öltesz. A Halál és az újjászületés gyakran fájdalmas és sohasem bizonyos.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Július 31. 18:25:38
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A feltett kérdés látszólag nyomtalanul feloldódik az utána következő csöndben, és jó ideig nem történik semmi. Végül aztán Elassor saját bőrén érzi meg a változást. A merussai meleg kiszökik az ablakon, ahogy a hűvös, karcos hegyi levegő kikergeti a szobából. Bár lehelet még nem látszik, a levegő borzongatóan gyorsan és hűsre hűl vissza.
Kael most először vesz tudomást Elassor jelenlétéről - és hangja, mind tekintete idomul a levegőhöz - tudatva, hogy ha valóban komolyan gondolta Elassor a csatlakozást - holnap reggel már nem lesz visszaút.


Hajnal felvonja a szemöldökét, hallván, hogy Elassor sajnálja a Portellában történteket.
-Sajnálja? - kérdi hitetlenkedve - Ismerte tán? Vagy csak azt sajnálja, hogy nem látta a kivégzését? - tudakolja a részleteket. Láthatólag nem kér az üres szavakból.

Hajnal felkacag hallván Elassor kérdését

-Mert én Merussa árbocára lennék kíváncsi, nem az úr horkolására! - válaszolja, vidáman, miközben távozik a kockázók fele.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Augusztus 02. 18:52:54
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor


Hosszú időbe telik, legalábbis hosszúnak hat, mire megszólal Kael, és egy igen rövid, azonban számomra jelentős választ ad. Jelentőseket, amik most nagy mértékben elbizonytalanítottak az ügye mellől.
"Sohasem bizonyos? Mégis mit jelent, azt jelenti, hogy majd kiderül, hogy ez az egész működik, avagy sem? Mi van, ha nem bizonyos, ha nem valósul meg, akkor mi lesz? Lehet hamarabb meghalok, mintha meg se próbálnám ezt az egészet? Nem lehet, hogy csak blöffölt egész végig, mióta kikúrált, hogy kufár módjára eladja nekem ezt a további mérgezettséget? Lehet csak így akar rávenni, hogy vele tartsak? Gyakran fájdalmas? Mégis mi történik akkor?"
Az arcom enyhe zavart tükröz.
- Kael, testvér... Nagyon sok kérdést ébresztettél fel bennem. Eddig úgy voltam vele, hogy ezt fogom kérni tőled, hogy kísérj el abba a kolostorba, amit mondtál, azonban most... Elbizonytalanítottál, lehet, túl sokat gondolkodom ezen, de nem értettem a szavaidat, és muszáj lesz megértenem őket és Mortart, mielőtt dönteni tudok. Ha gondolod, úgy kényelmesebb beszélni nekem, ha csuha van rajtam, akkor felveszem, de nem fogadhatok el valami olyasmit, amit nem is ismerek. Már hallottam Mortarról tőled, de úgy az egész folyamatról, amiről beszéltél, arról nem. Ha a következő napokban tudnál segíteni ezek tisztázásában, azt megköszönném.

A Hajnallal történő párbeszéd egyre érdekesebbé válik, főleg, miután megtudtam, hogy apját nem sokkal később végezték ki Portellában, minthogy én ott jártam. Amikor sajnálatomat fejezem ki, várható módon visszakérdez, éllel a hangjában, hogy mégis mit sajnálok.
- Nem, nem ismertem, és nem sajnálom, hogy láttam a kivégzését. Azt sajnálom, ahogyan meg kellett halnia. Ismerem a szokásokat Ardúniában, mégis, ellene vagyok annak, hogy ilyenformán oltsák ki valakinek az életét. Hagyományos igaz, de nem minden hagyomány szépíti a kultúrát.

A lány kacagással reagál először a kihívó kérdésemre, majd hamarosan választ is ad.
- Senki sem horkol, amennyiben nem altatja el az unalom. - tárom szét a karjaimat. - Az pedig nem rajtam múlik. - emelem felé a poharamat.
Amennyiben jól sejtem, a kihívó magatartásra talán kihívó magatartással lehet a legjobban felelni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2017. Augusztus 09. 22:34:59
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/KLM-K-pei/gazoldpic.jpeg)

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa, fogadó
Esemény:
Résztvevők: Sterrard úr és Kael testvér valamint pár gyertya
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

- Kael, testvér... Nagyon sok kérdést ébresztettél fel bennem. Eddig úgy voltam vele, hogy ezt fogom kérni tőled, hogy kísérj el abba a kolostorba, amit mondtál, azonban most... Elbizonytalanítottál, lehet, túl sokat gondolkodom ezen, de nem értettem a szavaidat, és muszáj lesz megértenem őket és Mortart, mielőtt dönteni tudok. Ha gondolod, úgy kényelmesebb beszélni nekem, ha csuha van rajtam, akkor felveszem, de nem fogadhatok el valami olyasmit, amit nem is ismerek. Már hallottam Mortarról tőled, de úgy az egész folyamatról, amiről beszéltél, arról nem. Ha a következő napokban tudnál segíteni ezek tisztázásában, azt megköszönném.

Kael bólint és válaszol:
Azt akarod megérteni, amit ésszel nem lehet. Hinned kell tehát, nem a megértésre törekedni - az majd a hittel jön.... Többnyire.
Tehát el kell fogadnod, hogy egy valami bizonyos:MINDENKÉPP... MEG... FOGSZ... HALNI

Az utolsó négy szónál a szerzetes ugyan nem emelte fel a hangját, de azok mégis egyenként betöltötték a helyiséget és aztán súlyosan koppantak a padlón. Mintha valami szertartásos szöveg lenne...?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 13. 19:02:37
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kaellal szemben ülve Elassor lehet, hogy nem pont erre a válaszra vált - noha azért valahol sejthető volt ez a kimenetel is, mert nem véletlenül tartják úgy, hogy a halállal nem lehet alkudozni...

- A hagyománynak általában praktikus okai szoktak lenni, és nem azért vannak, hogy feltétlen örömet okozzon a résztvevőknek - ért egyet veled Hajnal ebben a kérdésben. Ami elég meglepő érzés lehet, mert eddig általában mindig másképp látta a dolgokat.

Ellenben amikor az unalomról esik szó, Hajnal lecsapja a kupát, hogy csak úgy koppan

- Szóval unalmas lennék? - kérdi megvillanó szemmel - Akkor majd meglátjuk éjközépkor, hogy az úr tényleg olyan békésen tud-e mellettem aludni! - válaszolja, és tettetett felháborodással távozik a kockázók fele.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Augusztus 14. 23:41:54
(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20K%C3%A9pei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor

Azt akarod megérteni, amit ésszel nem lehet. Hinned kell tehát, nem a megértésre törekedni - az majd a hittel jön.... Többnyire.
Tehát el kell fogadnod, hogy egy valami bizonyos:MINDENKÉPP... MEG... FOGSZ... HALNI
Figyelemmel hallgatom végig Kael szavait a "lehetőségeimről", és meg kell hogy valljam, így egyszerűbb a helyzet, de továbbra sem tudom, hogy akkor már holnap érdemes volna-e levágatnom a hajamat, és csuhát öltenem, vagy még van időm arra, hogy felkészüljek erre. Úgy érzem jobb lenne, ha hozzá szokatnám magam a gondolathoz, hogy leborotváljanak.
- Kael testvér, ha nem okoz gondot neked, egy pár napot kérnék tőled, hogy felkészítsem magamat erre, hogy hozzászokjak a rövid hajhoz, naponta fogok lemetszeni belőle, úgy hiszem két, legfeljebb három napra lenne szükségem. De igen, a válaszom, csatlakozom hozzád. Csak pár napra lenne szükségem, hogy hozzászokjam a rövid hajhoz.


Később a fogadóban Hajnallal történő beszélgetésben egy meglepő dolog történt.
- A hagyománynak általában praktikus okai szoktak lenni, és nem azért vannak, hogy feltétlen örömet okozzon a résztvevőknek - ért egyet az én állításommal, most először. Nem tudom pontosan, hogy csak véletlen-e, vagy elkezdtem ráhangolódni a beszélgetésben, és gondoltam, hogy mivel értene egyet. Jól esik, akármi is álljon mögötte.

- Senki sem horkol, amennyiben nem altatja el az unalom. Az pedig nem rajtam múlik.
A beszélgetés későbbi részében, mikor elhangzik a számból a "varázsszó", az unalom, úgy tűnik sikerült megmozgatnom azt a hatalmas mennyiségű dacot a lányban.
- Szóval unalmas lennék? Akkor majd meglátjuk éjközépkor, hogy az úr tényleg olyan békésen tud-e mellettem aludni! - válaszol villanó szemekkel, majd elmegy a kockaasztalhoz.
Egy pillanatra a győztesek félmosolyával nézek a lány távolodó alakjára, majd lenyelem a megmaradt italom, azután felállok, bemegyek a szobámba. Megnézem, hogy a nemes könyvébe került-e valami új üzenet, majd az ágy szalmazsákjánál az öltéseknél egy apró rést vágok, majd belehelyezem oldalt a könyvet.
A borokat felhelyezem az asztalra
Azután lemegyek a fogadó részbe, és kérek egy tálcát és két poharat a fogadóstól, majd azokat felviszem és lerakom az előbbire az utóbbiakat és a gyümölcsöket.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Augusztus 17. 08:32:16
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

- Nem úgy van az! - ingatom a fejem a futár szavaira, és felemelt mutatóujjamat Kiina felé billegtetem, ejnye.

Kiina reakciója egyszerű és őszinte, elvigyorodom.
- Üdv Sytisben! Ott így mennek ezek a dolgok, a döntéshez még csak nem is kellesz. Az úr jót akart, és míg kiélezett helyzetbe nem jutunk, nem tudjuk meg, mi hogyan változott.
Hallgatom az elhangzó helyneveket - Halott folyó medre, Madártemető - aztán karba fonom a kezem:
- Kényeztetni szeretnél minket? Az istenek adják, hogy csak a víz mennyisége legyen az egyedüli, ami nehezíti utunkat.
Első dolgom ellenőrizni a magamét.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 19. 17:21:46
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Végül Elassor megállapodik Kael testvérrel, hogy mindennap "csak egy kicsit" hal meg, azaz vágnak le a hajából. A nap többi része sikeresebbnek mondható - a Hajnallal történt beszélgetés magában hordozza egy kellemes éjszaka lehetőségét - amire Elassor fel is készül. A könyvecskét - amiben most nincs egy újabb árva sor sem - elrejti a derékaljba. Ezen kívül egy kancsó borral, valamint pár gyümölccsel növeli a szoba kényelmét.  Igaz, ez utóbbira nem nagyon volt igény,mert Hajnal nem inni-enni jött. Ígérethez híven éjközép táján érkezett, miután az ajtóban magát komolyan vevő Yaót elküldte melegebb éghajlatra. Maradni talán egy gyertyaégésnyi ideig maradt, miután mindenki megkapta azt, amit szeretett volna...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 19. 17:23:12
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa, fogadó
Esemény: visszatekintés
Résztvevők: mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A fogadóban reggel Hajnal kissé sértődött arccal hallgatja Kaelt, amikor kiderült, hogy Sterrard úr továbbra is útitárs marad. Valahogy ő másképp gondolhatta a dolgot. Kiinát nem zavarja hír, ő csak megvonja a vállát. Aki azt hitte, hogy Sterrard úrtól nem lehet majd békében lenni, az kellemesen csalódhatott - a nagy meleg feltehetőleg az ő beszélhetnékét is jelentősen megcsappantotta.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 25. 19:53:13
Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Sivatag
Esemény: Beszélgetés
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina csak mosolyogva megvonja a vállát - mintegy jelezve, hogy tudja ő - mit csinál, s nem veszi magára az intést, melyet a futár miatt kapott.

-Abban nem kételkedek, hogy az úr jót akar - csak a módszereiben. Kicsit Lanra hasonlít - eldönti, hogy ez nekünk jó lesz, ha tetszik, ha nem - von párhuzamot a két sytisi között.
Mosolyogva sandít Vaninára, látván, hogy a helynevek nem arattak osztatlan sikert

-A víz miatt nem aggódok. A tűző nap komolyabb ellenfélnek ígérkezik, míg a meleget legalább száműzik a szellemnézők - tekint Lan és Kael fele.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 25. 19:57:32
Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Sivatag
Esemény: külön utakon
Résztvevők: mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A futár még fertály óráig igazgatja a hajóját indulás előtt, aztán vitorlát bont, és továbbindul Merussa fele. A karaván is felszedelőzködik, és újra megindul a tűző napon a poros menet az enyhet ígérő hegyekig.
Kiina út közben mellétek sorolva halk hangon osztja meg veletek, hogy holnap - a déli pihenő után - külön váltok majd a karavántól. A nap további részében az út fárasztóan poros egyhangúsággal telik - miközben a kulacsok is jó ütemben ürülnek. Az éjszakai táborozás is ugyanúgy zajlik, mint előző nap - azzal a különbséggel, hogy Kiina most nem Hajnallal kockázik, hanem kellemes illatú gyümölcsteát főz - elegendőt mindegyikőtöknek. Őt láthatólag nem zavarja, hogy mi lesz holnap - a felkészültek vagy felelőtlenek nyugodt álmát alussza, miután megitta a teáját.
A mostani éjszaka már kevesebb szokatlan nesszel ajándékoz meg titeket - talán kezdtek hozzászokni a sivatag hangjaihoz - de az biztos, hogy jobban aludtok, kevesebb zajra riadtok fel, mint tegnap. A hajnali nap sugaraival keltek - egy kiadós reggeli  után ismét elindul a karaván, és lassú kígyóként kanyarog végig a nappal élettelennek tűnő vidéken. A déli pihenőnek talán a fele telhetett el, mikor Kiina Lanhoz fordul

-Mivel a karavánvezető velem nem nagyon szeret beszélni, a békesség kedvéért kérlek te tudasd vele, hogy elhagyjuk őket, és szükségünk lesz a maradék fejadagunkra vízből és élelemből. Valószínűleg rossz ötletnek fogja tartani - véli Kiina.
Amikor Lan előadja a karavánvezetőnél, hogy mit szeretnétek, a férfi először megrázza a fejét

-Nem tudom, hogy kinek sütötte meg a fejét a nap - hogy ezt találta ki - de a fejadag nem biztos, hogy elég Merussáig, más-merre meg nincs út. Én megfontolnám még egyszer a dolgot! - javasolja. Mikor látja, hogy Lan nem enged, végül kiadja a parancsot, és megkapjátok a víz és ételadagotokat, amivel az utazás végéig ki kell húznotok. Bár soknak tűnhet, de még ebből is kifogyhattok - ha igaz, hogy még kerülni is fogtok.

Ahogy távolodtok a karavántól, néhányan szerencsét intenek, mások pedig csak odakiáltják figyelmeztetőleg, hogy arra a csak vesztetekbe vezet az út, egyesek pedig csak a fejüket rázzák - egyet nem értve. A karaván egyre távolodik, de a felette remegő porfelhő még jó ideig mutatja a helyét. Hajnal arcán látszik, hogy nincs meggyőződve teljesen arról, hogy jól döntöttetek, de Kiina ugyanolyan egykedvűen bandukol, mintha még mindig a karavánnal tartanátok. Estefele jár már az idő, amikor a szürkületben kirajzolódik egy sötét sáv előttetek, mely szinte kettészeli a sivatagot. Kiina előre mutat

-Ott táborozunk le! - ad új erőt, hogy már közel a cél. Még fél órányi séta árán éritek el, és a szürkületből éjszaka született. Mindössze a hold világít, mert Kiina határozottan rászól bárkire, aki lámpást, vagy más világot akar gyújtani - és hátra mutat, ahol a messzi távolban apró hunyorgó csillagok pihennek a földön.
-Azok a karaván tüzei. Ha idáig látszódnak, mi is látszódnánk - magyarázza a döntést. A most már fekete csík mellé érve kiderül - mélyedés húzódik végig a tájon. Talán tíz ember mély lehet, és igen széles - egy nyíllövésnyi. Az idő és a szél már megtette a hatását, és az oldala több helyen is leomlott, kényelmesebb rámpát alkotva az árnyékos fenékig, ahol végre lepihenhettek - aminek mind Hajnal mind Fifi igencsak örül a - málhás szamárral együtt.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Szeptember 03. 20:22:35
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban és a sivatagban
Résztvevők: Elassor

Szerencsére sikerül a szerzetessel megbeszélnem, hogy egy pár napig megbékéljek annak a gondolatával, hogy feladom eddigi életemet, és valami újat kezdek, mint Mortar felkentje. Ez nem egy könnyű döntés, bár a végső szavai továbbra is a fejemben visszhangoznak. "MINDENKÉPP... MEG... FOGSZ... HALNI"
Ezek a szavak gyakran megkondulnak az elmémben. Vajon valóban igaza van? Vagy nincs igaza, csak rá akar venni, hogy álljak be mellé?
Végül elvetem ezen gondolataimat. Akár igaza van, akár nem, lehet, ha követem Kaelt, akkor a feladatom amit rám ruháztak is megszűnne. Naponta megvágtam a hajam, hogy egy hüvelykkel rövidebb legyen. Szépen lassan szabadultam meg a hajamtól. Még aznap éjszaka elővettem a kis könyvet a rejtekhelyéről, megnézem, hogy van-e benne valami, majd

A második napon, még az utazás előtt, elhatároztam, hogy megnézem, válaszolt-e valamit Selianna. Azonban a legrosszabb eshetőségre számítva két khílt fizettem egy idősebb gyereknek, hogy bemenjen és megkérdezze, hogy Selianna úrnő választ adott-e Sterrardnak. Nem vagyok bolond, ha esetleg problémák adódnának, nem leszek az épület közelében, így egy biztonságos távolból figyelem a fogadót. A nap későbbi részében az utazáshoz vásárolok a piacon egy fejfedőt, sok vizet és nem romlandó, tartós élelmiszereket. Aznap este pedig egy fogadóban játszom hangszeremen, egy kis bevétel reményében, hogy egyensúlyozzam a napi kiadásaimat.

Ha jelen vagyok, látom hogy Hajnalt is megviseli a hír a mireclai mellett, hogy továbbra is útitársak maradunk. Amennyiben nem, akkor csak később jut tudomásomra. Mindazonáltal az arcát megnézem, megpróbálok leolvasni róla bármiféle érzelmet, utalást arra, hogy miért érez így. Azonban nem beszélek vele, jobbnak látom, ha megmaradok a figyelőnél, főleg miután elindultunk, mert akkor a forróság miatt beszélni sem szeretnék, mert attól tartok, kiszáradna a szám. Ezen felül időnként az útitársakat is felmérem, amennyiben a tekintetüket meglelem, hogy vajon hogyan vélekednek a mostani eseményről és az új útitársuktól. Emellett dúdolgatok, vagy éppen a hangszerrel játszom szabadidőmben.

A visszaúton találkozunk egy igen furcsa jelenséggel. Egy hajót pillantok meg a homoktengerben, majd mikor közelebb ér, kiderül, hogy kereken gördült, és használója valamiféle hírnök lehet, aki a Gördülő Ember névre hallgat. A beszédüket végighallgatom, azonban nem szólalok meg, még akkor sem, amikor a fegyvereseket említi.
"A nemes az bizonyosan. Megtettem amit kellett. De vajon elengedne azok után, hogy már nincs rám szüksége? Mért tenné, a sivatagban senkinek sem tűnne fel egy újabb holttest, s a szálak is el lennének varrva. Másrészről mégis miért kellene tartania tőlem? Lehet mégsem öletne meg? Mindegy, nem szeretném, hogy ebbe a szorult helyzetbe kerüljek. Ha pedig ellene fordulnék, egy szó, és a két tábor között maradok. El kell tűnnünk... vagy tűnnöm, ha ők nem akarják elkerülni őket."
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Szeptember 08. 22:50:58
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Reagálás a korábbi eseményekre Sterrard kapcsán:

Mikor azt hinném, a létszámunk tartósan állandónak bizonyul, újabb változás áll be. A Sterrardnak nevezett nemes kitartóan a halálpap körül őgyeleg, sőt, ha jobban megnézem nem is körülötte, hanem vele. fapofával nyugtázom. Kivárok.
Külseje napról napra változik, Lan egyelőre nem mutatja jelét, hogy foglalkoztatná a dolog. Ez engem csöppet sem tartóztat attól, hogy Kael elé álljak, és nyíltan feltegyem a kérdést:
- Ki ő és miért van velünk?
Ha lehet, az eddigieknél is jobban ügyelek rá. Nem tetszik, ahogy felbukkant az életünkben, amit cselekedett, és ez a váratlan fordulat, hogy valahogyan Mortar papjának közelébe édesgette magát. Azt hittem, ennél Kael éberebb, és átlát a kétszínűeken. Alázatos pofát mutat, és ez lehetett a mézesmadzag. A papokat az önérzetük és a hitükbe vetett büszkeségükön át lehet a legkönnyebben megfogni. Egyszerre felkavaró és kiábrándító.

A sivatagi út alatt kellemesen csendben van, és ez ugyan könnyen a környezet számlájára írható, a szokottnál is gyanúsabb. Irritál a fickó, és minél rövidebbé válik a haja, annál inkább úgy látom, a hajhossz idomul ahhoz, ami benne lakozik.

A jelenben:

Amíg a futár a hajójával matat, megragadom a lehetőséget és körbejárom a szerkezetet. Egyrészt érdekes eszköz, másrészt az irányítója sem elhanyagolandó jelenség. Hiába mutatja a haja nemesnek, nézni még szabad.
Amikor végül útra kel, sajnálkozva nézek utána. Rájövök, bőven lesz még kihívás előttem, ha férfiakkal kívánok ismerkedni. Mert ennek csak két lehetséges módját ismerem: nézek és nem csinálok semmit, abban bízva, a másik majd ennyiből is ért, vagy nézek, odamegyek megmondani a lényeget, mindenféle cukormáz nélkül és ezzel gyarapítom a közönséges, bunkó északi közhelyet. Utóbbit még nem próbáltam, de más ötletem nagyon nincs. Akkor se, ha a puszta gondolata is feszélyez.
Vannak dolgok, amik azért nem változtak - állapítom meg magamban. Persze, itt van Hajnal, és Kiina, ötletek tárházát adhatnák, vagy ott a kis könyvem, ami ugyan elsősorban a testi szerelmet taglalja, de jó elvonatkoztatási alapul szolgálhat.
Príma: a halál felé menetelünk, de ez a legnagyobb gondom. Valószínűleg megsütötte a fejemet a nap.
Annyira azért nem, hogy ne mennék Lannal, amikor fejadag alkuba indul. Mivel nem tartozom hűségesküvel senkihez, úgy érzem, innentől nem elvárható, hogy az effélét helyettem intézzék, nekem kell kezembe vennem a saját dolgomat.

Mértékkel iszom, próbálom felkészíteni magam az embert próbáló körülményekre. Jelenleg elképzelhetetlen tűnik, lesznek napok, amikor prémes öltözetet viselünk, most a hőség az úr. Tüzet gyújtani tilos, sötétben menetelünk, sötétben készülünk tábort verni, de legalább lehűlt az idő.
A halott folyó Medre stratégiailag előnytelen, de ezzel kell beérnünk. Nehezen belátható, fentről kiváló célpontot nyújtunk, gondterhelten vezetem Fifit.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 12. 18:21:27
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban és a sivatagban
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hogy Mortar papja pont halált ígért, az talán nem meglepő - végső soron mit várhat valaki a halál istenének követőjétől? Talán ürességet - amely a Titkok könyvének lapjainak többségén fogadja Elassort - a nemes nem írt újabb üzenetet.

Selianna fogadója is hasonló választ adott - a fiú, miután beoldalgott az ajtón - hibátlan ívben repült ki két markos férfinak hála. Puffan a kövön, és több-kevesebb sikerrel kigurulja. Úgy tűnik, hogy bizonyos társadalmi státusz alatt nem bánnak finoman az oda nem illő látogatókkal. A fiú utána Elassorhoz siet, és beszámol az eredményről - A fogadós dobatta ki, mivel "szívén viseli vendégei nyugalmát, s az Úrnő csak rokonait vagy signumát viselőit fogadja"

A kis intermezzo után már a piaci keresgélés több eredménnyel jár. Szárított gyümölcsöket és húst vékaszám lehet kapni, ahogy díszes és egyszerű, könnyű szövetből készített kendőket, csuklyákat is. A víz pedig a kútnál bárki számára rendelkezésre áll. Ahogy a fogadók ivói is, ha megfizet magának egy kupa italt az ember. Viszont Hajnal észrevétele helyes volt - Yao és a kompániája többi tagja aligha tudott betelni Elassor hangjával, mivel távolról elkezdték kísérni. Feltehetőleg azért, hogy megfelelő alkalommal és időben nyomást gyakoroljanak Elassor gyenge és érzékeny pontjára - no meg erszényére - holmi hegyesebb eszközzel...

Másnap reggel valóban látni, hogy Hajnal nem örül a hírnek, hogy Elassor továbbra is utitárs marad - feltehetőleg azt hitte, hogy az egyéjszakás kaland után útjaik különválnak.
Kael persze tudott a dologról, s az ő tekintetéből nehéz bármit is kiolvasni. Nem úgy Kiináéból. A nador lányt nem igazán zavarja, és neme is izgatja, hogy Kael testvérnek követője akadt. Elvégre nem ő a döntéshozó, hanem Lan, akinek arcáról szintén nehéz bármit is leolvasni. Vanina viselkedése viszont elég egyértelműen mutatja - nem ért feltétlen egyet a döntéssel.

A sivatagi napon állva sokkal könnyebb elképzelni, hogy is érhet véget idő előtt az utazás egy élesebb pengének hála. Csakhogy ez egy kietlen sivatag - itt a tapasztalatlan ember egyedül csak a halálát lelheti, nem a kiutat. Ám úgy tűnik, hogy a nador lány nem riad meg a poros tájtól - röviddel a hírek után mintha már külön utat tervezgetne.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 13. 20:38:32
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kristály sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: Gördülő Ember
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hogy Kael mit láthatott meg Sterrardban, az rejtély. Mint pap értenie kéne az emberekhez és a lelkükhöz - de ha új hívek megszerzéséről van szó, mintha mindent elfelejtenének.
Az út során, ahogy egyre rövidül Sterrard haja, egyre inkább csak cifra ruhába bújt kobzosnak tűnik, nem holmi nemesnek. Hiába, ha hasonlítgatni kell, akkor az Antaryss házfő mellett nem hogy nemesnek, hanem udvari cselédnek is alig tűnne. De még ha a puhány Zev úrfival is veti össze az ember lánya - még abba a fartúró aranyifjúba is több tekintély szorult, mint itt ebbe...

Vaninának volt ideje megszemlélni a Kufárt és felépítését - s bizony ez a csónak a vitorlát tekintve sok hasonlóságot mutat. Igaz, azért lényeges eltérések is vannak - elsőnek a méret, aztán az, hogy ezt holmi szekérderékba oltották, harmadrészt pedig, hogy a réseket itt nem szigetelték le kóccal és kátránnyal. Hogy inkább csónak kerekeken, vagy talán szekér vitorlával, nehéz eldönteni - de készítője fantáziáját dicséri ez a különös öszvér. Mivel túl sokat nem látott vagy hallott hasonlóról, talán joggal feltételezhető, hogy egyedi darab - és mint ilyen, jó eséllyel a készítője és tulajdonosa ugyanaz a személy.
A Gördülő Ember.
A férfi alaposabban megnézve nem úgy viselkedik, mint egy nemes - hiányzik az arcáról az a fensőbbséget hirdető arckifejezés. Ám a közrendűek megalázkodásának sincs nyoma. Leginkább Kiinára hasonlít - határozott és szabad benyomást sugall. Úgy hordja a haját, ahogy jól esik neki, és csak annak hajt fejet, aki kivívta megbecsülését. Úgy is lehet mondani, hogy a szabadság formálta a férfit. Vagy a Gördülő Ember azért vívta ki a szabadságát, mert olyan amilyen?

 
- Szélkergető - szólal meg váratlanul a férfi - Szélkergetőnek hívják - árulja el, miközben meghúz néhány szíjat és leellenőrzi pár csatot.
- Üzenni szeretnél valakinek? - kérdi, és immár Vanina fele fordulva végigméri. Tekintete egy ideig elidőzik a kard markolatán - talán ekkor tudatosul benne, hogy kivel is elegyedett szóba. Aztán tekintete feljebb vándorol, és signum után kutat Vanina bőr mellényén - de talán a szükségesnél egy picivel több ideig marad ott, hogy aztán inkább az arcát fürkéssze. Közben a kocsi oldalának dőlve megkérdi
-Igaz, hogy az Erdei Úrnő - pillant Kiina fele - teljesíti az őt segítők egy kívánságát? Mert ez a szóbeszéd járja... - érdeklődik

A karavánvezető nem akadékoskodik, hogy a fejadagot nem egy, hanem két ember közt megosztva kell kiadnia - láthatólag a amíg nem extra adagokról van szó, addig neki teljességgel mindegy.

A halott folyó Medre egyetlen pozitívumot nyújt csak - a mederben haladókat nem látja, aki a kietlen síkságot fürkészi. Ám az tény, hogy a mederfallal korlátozott hely komoly hátrányt jelent harc esetén.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 13. 20:46:25
Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Sivatag
Esemény: Madártemető
Résztvevők: mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina letáborozás után javasolja, hogy a hideg vacsora után - mely aszalt gyümölcsökből, pár napos kenyérből és szárított húsból áll - mindenki pihenjen le - s ő kezdi az őrséget. Már jócskán éjközép fele jár az idő, mikor Lant ébreszti, és átadja neki az őrséget - aki aztán később Vaninának adja át az utolsó három órát. A hajnal a mederbe kicsit később érkezik, és a reggeli után tovább is marad. Ugyan kicsit hűvösebb, és egy ideig árnyékosabb az út, de délidőre már elolvad ez az előny, ahogy az ember feje fölül süt a nap. Délutánra jár az idő, mire változás áll be a mederben - a falak magasabbra nyúlnak - most már három alak magasságban van a part, és előttetek a mederben keskeny sávban víz csillan - Fifi is élénkebb lesz. Közelebb érve viszont nem annyira örömteli a látvány - az alig két alak széles, de legalább fél alak mély víz partján rengeteg madár és kisebb négylábúak - pockok, gyíkok csontvázai és szikkadt tetemei mutatják a veszélyt.
-A Madártemető - mutatja be a helyet Kiina, aztán Vanina és Lan fele fordul.
-A hátasoknak ne engedjétek, hogy beleigyanak! - figyelmeztet. Aztán a víz széléhez siet, és megmossa a kezét
-Nem szabad lenyelni - pár korty egy embernek legfeljebb rosszullétet okoz, de egy pohárnyi már végezhet vele - rázza le a kezéről a vizet, és folytatja az utat a víz partján. Az út folyamán nem csak ropognak a száraz csontok a talpatok alatt, de egy - két szerencsétlenül járt utazó málló csontváza is fekszik a víz közelében. A múló idő már megtette hatását - és csak a rongyok színe az, amely talán mesélhetne, hogy kik is voltak, mielőtt Mortar színe elé járultak. A nap már lemenőben van, amikor végre megálltok. Úgy tűnik, hogy itt ma este már rakhattok tüzet - a fénye nem fog látszódni, s ha elég száraz a fa - a füstje sem.
Közben Kiina leveszi a köpenyét, és dédelgetett csörgődobját veszi elő. Óvatosan leszedi a dob bőrét, és a köpenyt feszíti rá a keretre, majd feljebb mászik a partoldalban, és a rögtönzött szitába homokot gyűjt. Leérvén a kulacsában lötyögő maradék vizet áttölti Hajnal kulacsába. Utána leül a vízpartra, és a szitát a kulacs szájára téve a tenyerével elkezdi a vizet a szitába merni. A víz átfolyik a szitán, és lassan megtelik a kulacs.
-Ha ebből most teát főzünk, akkor már iható lesz a víz - árulja el végül. A szitából kiönti a sarat, és újra feljebb mászva újfent megtölti száraz homokkal. Most már látszik, hogy a felső rétegnek más színe van - és azt használja. Miután újra töltötte, ismét lesétál, és a következő kulacsokat is feltölti vízzel míg az első adag tea elkészül. Végül, látván Hajnal bizalmatlan tekintetét, ő az első aki beleiszik a frissen főtt gyümölcsteába.
-Ha egy óra múlva sincs semmi bajom, nyugodtan beleihattok - biztat titeket vigyorogva.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Szeptember 14. 22:37:01
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

A Gördülő emberrel:


A Gördülő Emberen és helyzetén elgondolkozom, elképzelem, mi történne, ha megnöveszteném a hajamat. Hagynák? És ha hagynák is: elviselném? Szembe lógna, nyakba érne... És még csak nem is ez a lényeg. Vajon engem milyen emberré formál a szabadság? Érdekes kísérlet.

- Szélkergető? Nem a járgányt kergeti a szél hanem a járgány a szelet? - vonom fel a szemöldökömet.
A tüzetesebb végigmérés kölcsönös, és az okok is hasonlóak: hovatartozás kiderítése és személyes érdeklődés. A  tekintetem nyílt, és mivel a színlelés nem erősségem, mindent elárul.
- Ha Miraclea felé járnál, volna üzenetem - mondom, bár erre kevés esélyt látok. Elképzelem, milyen arcot vágnának az ottaniak, ha begördülne Szélkergető és a megjelenő kép láttán elvigyorodom. - Habár a frászt hoznád rájuk, és nem tudom, volna-e alkalmad átadni.

Érdekes kép alakult ki Kiináról, megsimítom az államat.
- Amit ő ad, az több kívánság teljesítésénél: az ember azt kapja, amire szüksége van, nem azt, amire vágyik. Ritka alkalom, ha a kettő egyezik.
Itt önkéntelenül is felsóhajtok, és oldalvást rápillantok.

Madártemető

Ahogy meghallom a vízről Kiina figyelmeztetését, megragadom Fifi kantárját, nehogy véletlenül a halálba igya magát.
- Mitől öl a víz? - kérdezem, a magam részéről a kézmosástól is tartózkodnék.
A halottak látványa elég világos üzenet: ma mi, holnap ti. Kiina későbbi homokos trükközése kész alkímia. A főzéssel is gondok akadnak, mi lesz ezzel?
- Csináltál már ilyesmit korábban is?
Kiderül, aligha, mert felhívja a figyelmünket az egy órás kivárásra.
- Hamarább tolom le az ujjam a torkodon, hogy meghánytassalak, semmint végignézzem, ahogy Mortarnak adod magad. Kael! - sandítok a papra. - A halálpapok csak átsegíteni képesek az embert a túlvilágra, vagy ahhoz is értenek, hogy itt marasztalják őket?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2017. Szeptember 15. 12:04:04
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/KLM-K-pei/gazoldpic.jpeg)

Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, sivatag
Esemény1: Sivatag, első hajnal
Résztvevők: Sterrard úr és Kael testvér
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

(....Itt borotválás lesz a sivatagi hajnalban...)


Helyszín: Arcantis, sivatag
Esemény1: Sivatag, Madártemető
Résztvevők:Mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal teafőzését Kael figyelmesen nézi, aztán kikotor pár fadarabot a tűzből és homokkal fedi be őket. Vanin kérdése ekkor éri:
 A halálpapok csak átsegíteni képesek az embert a túlvilágra, vagy ahhoz is értenek, hogy itt marasztalják őket?

Ha valakinek itt az ideje, akkor általában megkönnyítjük a távozást. Általában. De  - és itt sokat mondóan megsimogatja a bal alkarját, ahol Vaninának egy egész friss forradása van - csak ha eljön az idő. Most nem jött még el
 kotorja elő az elszenesedett faágat és leütögeti róla a homokot, késsel megkapargatja, megfújkálja és a lehetőségekhez képest tiszta faszénből pár diónyi darabot a teába dob ,majd imát mormol felette.
Legalábbis úgy érzem.
Aztán ezzel újra imába mélyed a teásedény mellett.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Szeptember 20. 12:12:36
Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban és a sivatagban, külön utakon, Madártemető
Résztvevők: Deion (Elassor)

(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20K%C3%A9pei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)


A titkos könyv csendje megnyugtatóan hat rám, kevésbé érzem feszültnek magamat.
"Őszintén szólva lehet a legjobb amit tehetek, hogy elmegyek Kaellel. Legalább megkapom a lehetőséget, hogy új életet kezdjek, távol a múltamtól."
Így már nagyobb lelkesedéssel várom azt a napot, mikor végre leborotválják a hajamat.

A fogadóban nem történt változás, a fogadós erélyesen lépett fel a ficsúr ellen, és kihajíttatta az ajtón. Kifizetem a gyermeket, és utána a piac felé veszem az irányt, hogy megvegyem az útravalókat.
A szemem sarkából pillantom meg Yaot és feltehetőleg a társait. Az elmémbe furakodik Hajnal tegnapi szavai.
Körbenézek, lassan, de átfogóan, keresve valami olyan helyet, ahol szükség esetén elbújhatok, majd elindulok vissza a fogadó felé, ha már mindent megvásároltam, és közben éles tekintettel figyelem a környezetemet, igyekszem a szigeten megtanult tudást felhasználni, hogy időben lássam meg, ha esetleg valami történne. Amennyiben megpillantok egy gyermeket, intek felé, és megmutatok neki két khílt.
- Szeretnél pénzt kapni? - intek neki, hogy sétáljon egy kicsit mellettem. - Ha elmész a Vörös Orr fogadóba - leírom utána neki Hajnalt, meg hogy melyik szobában tölti a napjait. - Ezt mond neki: Tegnap igaza volt a testőrrel kapcsolatban, szükségem van a segítségére. Piac és a fogadó közt megtalál. Ezt át tudod adni neki? Ha elhozod, megkapod mindkettőt.


Másnap reggel, amikor nyilvánosságra kerül az egyezségem Kaellel, látom az útitársai arcán, hogy az egy részüket, Hajnalt és Vaninát, a miracleait, míg a csoport vezetője és a nador lány arcáról nem tudok ezzel kapcsolatos érzéseket leolvasni.
Az indulás napján eljött a várt nap, amikor új emberré váltam Merussa falain kívül. Kael lemetszette a rövid hajamat, majd elégettünk pár ruhaneműt, már rajtam volt a ceremónia előtt vett csuha, a fejemre meg felkötöttem a kendőt.
A sivatagi út hosszú volt, amennyiben a kis könyv nálam maradt, akkor naponta néha rávetettem a tekintetemet, leellenőrizve, hogy nincs-e benne semmiféle írás azóta. A sivatagban egyszer még irok bele abban az esetben, ha még mindig a birtokomban van.
A fejkendő jó ötletnek tűnt, védi a fejemet a tűző napsugártól
A furcsa hírnök távozása idején már sikerül a gondolataimat rendeznem, így megcsodálhatom azt a szerkezetet, amellyel akár egy kimeríthetetlen hátassal szeli át a vidéket. A tekintetem még sokáig mered a távozó férfi felé.
Később látom, hogy Kiina halkan társalog Lannal. Nem igazán hallom a beszélgetésüket, azonban a korábbi hírek és a hallgatósága reakciói alapján többféle lehetőséget vázolok fel, amelyek közül talán az egyik legvalószínűbb, hogy el akarja valahogyan kerülni azokat a fegyvereseket, akikről a Gördülő ember beszélt.

A rákövetkezendő napon beigazolódott a sejtésem, ugyanis Lan beszélt a karaván vezetőjével, akitől a víz és élelemadagjaikat akarta elkülöníteni, hogy különválhassanak az utazócsoporttól. Megkönnyebbülést éreztem, amikor Kael is elindult a nador lány után. Elképzeltem, mi történt volna, ha én találkozom a nemessel, és a többiek meg külön utakon jártak volna,, és a forró levegő ellenére kirázott a hideg.
Az úton továbbra sem beszélek sokat, a torkom már így is száraz, azonban addig, ameddig nem érzem kritikus szükségességét a víznek, nem iszok, ugyanis nem tudom még, mennyi napig leszünk a sivatagban.
Amikor a napkorong eltünedezik a láthatáron, és a hold emelkedik fel a túloldalon, Kiina megmutatja azt a helyet, ahol tábort verhetne a csapat.
Már beesteledik, mire megérkezünk a kijelölt helyre. A Merussában vásárolt köpenyre lefeküdve pihenem ki a hosszú gyaloglás fáradalmait, közben a tekintetemmel továbbra is fürkészem a társaimat.
Egyetértek Kiinával a tábortüzet illetően. Ha valaki keresi őket, akkor nem bölcs dolog elárulni nekik a tábor helyét.
Mostantól kezdve egy ideig biztos nem fogok írni a könyvbe. Már egyszer meg akart ölni, ha pedig végez a társasággal, akkor én csak egy elvarratlan szál lennék. Úgy tűnik sikerrel egyesítette a kompánia és az én érdekszféráit.

Madártemető

Elfog a gyanú az állatok tetemeit látva. Hamarosan Kiina szavai törik meg a csendet, megnevezve a helyet, majd óva int minket a víztől.
"Nem iható, ez megmagyarázza azt a sok tetemet a víz medre mellett.
A miracleai nő kérdez elsőként, a víz gyilkos természetéről szeretne többet megtudni, mivel engem is érdekel, közelebb lépek én is, és figyelemmel hallgatom a nador lány válaszát.
Meglep Kiina csergődobjának látványa, nem is tudtam arról, hogy zenél, bár az is igaz, hogy nem sok mindenről tudok a társaságot illetően. Ámulva figyelem azt, amit csinál dobbal meg a homokkal, ehhez hasonlót nem láttam még.
Mikor megissza az első adagot, és figyelmeztet minket, a Vanina nevezetű nő szavai a tisztelet csiráját veti el bennem, bár még messze van attól, hogy kibontakozzon, és a csírák könnyedén elpusztulhatnak.
Amikor Kaelre pillant, én is ránézek a szerzetesre, végignézve, miközben válaszol a kérdésre.
Mivel nem mond semmi konkrétumot én magam is kihagyom az alkalmat, hogy beszámoljak a mérgezés eltávolításáról még a Shoarral ház tengeri udvarházában. Ha egy lappangó gyilkos mérget sikeresen legyőzött Mortar kegyelmével, akkor egy mérgezett forrásnak nem sok esélyt adok.

- Kael testvér, csatlakozhatom hozzád? - nézek a Mortar papra. - Segíthetek valamiben?
Talán most már nekem is akad valami tennivaló, talán segítséget az imában, vagy valami noviciusi feladatban.

Egy tíz-tizenöt perccel később megszólalok.
- Azok a fegyveresek, akiket a hírnök, a Gördülő ember? - néztem kérdőn Kiinára. - említett. Ők okozhatnak bajt? - nézek körbe az útitársaimon.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 23. 19:05:11
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kristály sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: Út közben
Résztvevők: Vanina
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A Gördülő Ember elmosolyodik a kérdés hallatán
-Pontosan. Hisz nekem kell figyelni, hogy honnan és merről fú a szél. Nem neki kell az én kedvemben, hanem nekem az övében járni. Szaladni vele, utána - ahogy a szerelmes férfi az asszony után szokott - vallja be, hogy az ő függetlensége is csak látszólagos.

Amikor viszont Miracleára terelődik a szó, megrázza a fejét.
-A Kristály Siatag szeleit ismerem, és a puszta ideális a hajómhoz. Az északi erdős, patakos vidék viszont csak a lovak számára utazható gyorsan - árulja el, hogy eléggé behatárolt területen mozog.
-De ha elvetődnék oda keréktörés nélkül, biztos sokan megnéznének - ért egyet. Viszont Kiinával kapcsolatos meglátásra felnevet
-Akkor örülök, hogy nem kértem tőle semmit - mert más is azt mondta, hogy a maga módján igencsak furán értelmezi a kéréseket

A Madártemetőnél feltett kérdésre Kiina megvonja a vállát
-A helyiek bandolákról suttognak - de ez a hely, akár a szelleműző szalagok távol tartják őket is. Lehet őket nem kedvelni, de az élettel telibb helyeket jobban kedvelik. Atyám szerint viszont a szellemnézők csatározása tehet róla. Mert amikor ezen a vidéken egymásnak feszült az akaratuk - azért, hogy a másik felett győzedelmeskedjenek - túlvállalták magukat, és sokszor kicsúszott a kezükből az irányítás. Így aztán bűvigéikkel az egykori erdőséget kies pusztasággá változtatták, vizét megmételyezték. Persze ez sem feltétlen igaz - zárja szavait eltűnődve.

Vanina kérdésére, hogy csinált-e valaha ilyet, bólint egyet.

-Máshol igen, de itt nem. Egyedül az itteni homok okozhat némi meglepetést, de nem valószínű - válaszolja. Kael válasza pedig talán egész megnyugtató lenne - ha nem úgy fejezte volna be, ahogy...

Sterrard lehet, hogy a levegőben lógó feszültséget próbálja meg csökkenteni, amikor Kaeltől megkérdi, hogy miben tudna segíteni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 23. 19:07:03
Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Sivatag
Esemény: Út közben
Résztvevők: Kael
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Feltehetőleg már a hajnali nap első sugarai előtt elkezdi Kael Sterrard úr hajának leborotválását, hogy mire véres égbolttal kimúlik az éjszaka, új hajnal és új testvér - Deion szülessen amint tar fején először megcsillan a napfény.

A Madártemetőnél teafőzés közben Vanina eléggé aggódik Kiina egészségéért - akárcsak Hajnal. Aki bár nem szól bele, de szintén nem tarthatja jó ötletnek a dolgot. Talán mert már ismeri Kiina meggondolatlan ötleteinek következményét.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 23. 19:11:04
Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Sivatag
Esemény: Út közben
Résztvevők: Elassor
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A várossal sajnos az a baj, hogy Yaoék sokkal jobban ismerik a helyet, és feltehetőleg betéve tudják az összes helyet, ahol el lehet bújni. Amit Elassor észreveszi őket, Yao vidáman int neki, és a saját torkára teszi a kezét, és kinyújtja a nyelvét - mutatván, hogy mit is terveznek a vidám cimborák.

A fogadó fele Elassornak sikerül egy szurtos kislányt magához hívni. A legfeljebb hat éves, csupa por lányka odasomfordál Elassorhoz, miután az magához intette. Csodálkozva nyitja nagyra a szemeit, amikor hallja az üzletet.

-És ha megcsinájom, akkoj fijetsz? - kérdezi, majd bokán rúgja -Kejessz másik bajekot! - hagyja ott magára Elassort. Feltehetőleg nem ő az első, aki ingyen próbálja meg kihasználni a bizalmát. Szerencsére a forgalmas utcákon maradva nélküle is sikerül visszajutni a Vörös Orrba

A Kael által levezetett szertartás komor volt, ahogy egy temetéshez illik - ám Elassor számára a legfőbb változást mégis csak a szokatlan - és kissé durvább anyagú csuha, valamit a napvilágra került fejbőr jelentette. A könyv semmi újat nem tartalmaz - ami valahol talán megnyugtató. Nem úgy azok a hírek amikkel a Gördülő Ember szolgált. Szerencsére a kis társaság konfliktus kerülő magatartást tanúsít - és inkább önszántukból próbálják meg elkerülni az őket kereső lovas csapatot.

Sajnos az esti pihenő során egyetlen nehéz kérdés bukkan fel a Titkok Könyve lapjain.

Kedves Barátom!

Nagyon fúrja az oldalamat, hogy a szívemnek oly kedves barátom merre járhat éppen, akárcsak a hóbörü leány.

További Szép estét!
A.


A válasz megtagadása biztos, hogy felbőszíti majd a nemest - aki ha eddig nem is tette volna, biztos, hogy nem hagyná majd megtorlatlanul. Persze lehet bízni a szavában is, vagy hogy Elassor elodázza a dolgot, például azt hazudni, hogy még Merussában vannak...

A Madártemetőnél Kael nem ad egyértelműen megnyugtató választ Vaninának, de az elmúlt hetekben már bebizonyosodott, hogy általában szereti a misztikum köde mögé rejteni a dolgokat.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Szeptember 24. 15:25:14
Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Sivatag
Esemény: Út közben
Résztvevők: Elassor (Deion)
(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20K%C3%A9pei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)


A testőrgárdának tűnő banditák Yao társaságában nem rejtik lepel alá a tervüket, hátrapillantva látom Yao vigyorát, ahogyan a nyakához illeszti a kezét és kinyújtja a nyelvét felém. El kell kerülnöm őket bármi áron. Talán lehet fogadót kellene váltanom, ugyanis bizonyosan tudja a korábbi testőröm, hogy merre van a fogadóm.

Azonban mindenekelőtt most kéne megszabadulni tőlük. A gyermek nem volt hajlandó segíteni, még erőtlenül a lábamba is rúg. Mielőtt módosíthatnék az alkun már messze jár. Hosszú lépésekkel hagyom el a piacot.

A szertartásra vásárolt csuhába öltözve térek be az egyik kikötőhöz közeli fogadóba. Nem keltek feltűnést, egy egyszerű, rövidhajú, csuhás alak senkiben sem kelt gyanút, úgy vélem. Yao és kompániája is valószínüleg kényelmesebb helyeken keresnék az este a nemesurat.

Az utazás számomra iszonyúan lassan telt, szótlanul baktattam a forróságban, egyik másik utazóra pillantva. Azonban legalább nyugalom volt. Nem volt vész, baj a közelben, magam mögött hagytam a rossz szándékú zsoldosokat is, az apró könyvbe sem került újabb bejegyzés. Mintha az egész eddigi életem konfliktusai és veszélyei eltűntek volna a leberetvált hajammal és elégett tárgyaimmal együtt.
Ezt a nyugalmat a Gördülő ember nevű férfi kavarta fel azzal a hírrel, miszerint egy lovascsapat vár arra a csoportra, amelyikhez szegődtem.
Szerencsére nem kellett megszólalnom ahhoz, hogy másik irányt válasszanak, és ne folytassák a karavánnnal az útjukat.

Aznap este új bejegyzést olvasok a könyvben. Fél órán keresztül viaskodom magamban, hogy mit kellene tennem, végül úgy döntök, hogy jobb, ha megpróbálom játszani a játékot, és oldalamon fekve, magam előtt vetettem papírra a soraimat. Adok is neki, meg nem is.


Szerencsésnek nem nevezném magam, barátom
Idegen földön, idegenekkel körülvéve talál rám az álom
Vaknak érzem  magam, mindenfelé ugyanazt, a homokot, látom
Téged is megvisel a sivatag gyilkos forrósága és az éjjel hideg ölelése?
Arcomat égeti, a kezemet csípi, mióta a karavánt elhagyva saját sorsomat vettem kezelésbe
Gondatlan voltam, bevallom, elvesztem, nem találom az utamat vissza, a kígyó városába

Átkozom magam, de nem hagyatkozhatom másra, mint társaim tudására
Remélem, miután elhagytuk a járt utat, ösvényt törünk magunknak
Okozói leszünk különben saját halálunknak.
Köszönöm a társaságodat, naplóm, Barátom!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 24. 18:08:41
Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Sivatag
Esemény: Társaság
Résztvevők: Mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A néhai Sterrard úr, avagy Deion kérdésére Kiina megrázza a fejét
-Dehogy - egy viszonylag egyszerű szabályt kell csak betartani ahhoz, hogy ne tudjanak bajt okozni - válaszolja Kiina - távol kell tőlük maradni - osztja meg a titkot vigyorogva. Hajnal felkuncog, Lan pedig továbbra sem szól semmit - úgy tűnik, hogy az utóbbi nap jóval csendesebb lett valamilyen oknál fogva.

Végül eltelik az egy gyertyaégésnyi idő, amit Kiina meghatározott, s még mindig kutya baja. Elégedetten nyújtózkodik
-Akkor igyatok kedvetekre, no meg az egészségemre! - biztat mosolyogva.
-Főzzek valamit vacsorára? - kérdi, mire Hajnal arcáról eltűnik a mosoly, és némi bizonytalanság jelenik meg rajta. Feltehetőleg eszébe jutott Kiina legutóbbi ámokfutása a Kufár konyháján - mielőtt kitiltották volna onnan.
-Ne fáradj, majd megoldjuk! - válaszolja gyorsan, és a tőrére tűzve el is kezdi megpirítani a kétszersültet.

Másnap reggel felszedelőzködtök, és magatok mögött hagyva a Madártemetőt, tovább indultok a Halott Folyó medrében, melynek falai egyre zsugorodnak egy alak magasságig - ezzel eltüntetve az enyhet adó árnyékot. A perzselő nap alatt mindössze a szerzetes és a mentis közelében van elviselhető hőmérséklet, de még ez is messze van az ideálistól. Egy újabb táborozás után reggel folytatjátok az utat a lassan növekvő hegyek lábához. Délre a Halott Folyó medre már csak derékig ér - ám nem ez ami Kiinát némi nyugtalansággal tölti el, hanem a messzi távolban megcsillanó fény, mely egy lovas fegyverzetéről verődött vissza.
-Azt hiszem sietnünk kell - véli Hajnal, mire Kiina csak bólint
-Valóban - még fél napi járóföldet kell megtennünk, és biztonságban vagyunk - mutat a távolban zöldellő hegyoldalra.
-Vajon a karavánvezető mennyi pénzért árulta el, hogy merre megyünk? - teszi fel a kérdést Hajnal, de nem igazán vár választ. A távoli lovas megfordul, és ellovagol keletre - feltehetőleg erősítésért. Kilépve az erdőség egyre közelebb kerül, és néhol már kiszáradt fű is kerül Fifi patája alá, és pár óra múlva már elérhető távolságba került az erdő. A távolban már lehet látni a lombok felett repkedő madarakat, ahogy mögöttetek is azt a porfelhőt, amit egy nagyobb csapat lovas ver fel, felétek közeledve.
Egyedül talán Elassor az, akinek nagyobb esélye van, ha utolérik a társaságot, mivel a Titkok Könyvében a nemes négy kisebb zsák aranyat és sértetlenséget ígért neki jutalmul.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2017. Október 15. 21:23:19
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: társaság
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az események sodrására hagyom magam és teret engedek Vanina és Kiina párosának, hogy megcsillogtassák vezetői erényüket amikkel kapcsolatban egyenlőre vannak fenntartásaim, bár Kiina helyismeretében nem kételkedem meghökkentő modszerei ellenére sem. Amikor a karavánról történő leválás kapcsán közvetítőnek kér fel csak felvonom a szemöldökömet amolyan „nocsak, nocsak” módon hiszen van a csapatnak új írányítója nem az ő dolga lenne, de hangot nem adok gondolataimanak. Egyenlőre csak a kristály szobor épségére koncentrálok és üldőzőik lerázására és a leválás pont, hogy ezt segíti elő ezért szó nélkül indulok a karavánvezető felé.

Később kiderül, hogy az elválás a karavántól igencsak ildomos volt, de sajnos üldőzőink nyomunkra akadtak még a biztoságot nyújtó erdő elérése előtt és az üldöző csapat porfellege baljósan közeledik felénk a horizonton amikor már a feszültséget tapintani lehet csak akkor szólalok meg.

-   Talán át kéne gondolnunk, hogy Vaninának Kiinaval előre kéne lovagolnia nélkülünk a menedéket nyújtó erdőig és később találkoznánk a vadonban amikor már üldözőink nyomunkat vesztették, de természetesen ez csak kósza ötlet szerény személyemtől.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Október 20. 00:18:39
Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Sivatag
Esemény: Út közben
Résztvevők: Elassor (Deion)

A kérdésemre Kiina válaszol, egy meggyőző érvet felvonultatva. A válaszára bólintok, a mosoly az arcomon jelzi, hogy tetszik a szabály egyszerűsége.
- Értem, nem tudom, hogy miben vagytok benne, de lehet jobb is, hogy nem tudom.- rázom meg a fejemet.
Körbetekintek a csoporton, úgy tűnik a csoport állítólagos vezetője hozzám hasonlóan a csendben keresi a sivatag forróságára a megoldást. A későbbiekben hozzá hasonló módon én is magamba fordulva keresem a kiutat a hőségből.

A várakozás közben gyakran esett a figyelmem középpontjába a nador lány, 'hátha' meglátom időben, ha valami nem volna vele rendben. Szerencséjére nem csalatkozott az elméletében, és ebből a mérgező forrásból is előállította az iható teát.

A baj csak másnap éri utol loholva a társaságunkat, amikor a messzeségben egy csillogó alak tűnik fel, egy lovas. Aztán már el is tűnik, mintha megrettent volna a talpaló csoporttól. Vagy mintha csak az lett volna a dolga, hogy megkeresse azt. El fog a gyanú, hogy vajon a nemes megfejtette azt, amit küldtem neki, hogy biztosítsam magamat. Ha az igaz, akkor hamarosan tucatnyi, vagy talán két tucatnyi lovas fog a nyomunkba eredni. Körbenézek a társaságon. Annyi még a miracleai Vaninának is gondot okozna.
Hajnal és a nador lány gyors szót vált egymás között, végül sietős tempóval haladunk tovább az úticélunk felé.

Órákkal később már a rengeteg közelébe érünk, ahogy a mi közelünkbe érnek a lovasok. Elsőként a némaságból kilépő Lan szólal meg, egy ésszerű tervet felajánlva.
- Azt mondta a hírnök, hogy egy nadort keresnek. Jobb esélyeink vannak, ha ellovagol előre.  - értek egyet a férfivel. - Remélem nem keresnek titeket is. - közben szemmel tartom a lovascsoportot, próbálom meghatározni a számukat, becsléssel.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. Október 27. 09:34:36
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Mindaddig fél szemem Kiinán tartom, míg le nem telik az időszak, ami alatt kiderül, megmérgezte-e magát a vízzel. Tisztában vagyok vele, hogy az esetleges hánytatáson túl kevéssel járulnék hozzá a megmentéséhez, ám tudom, csapatunkból jelenleg ő az egyik leglényegesebb személy, és miatta Lan is bevetne mindent, ami módjában áll, hogy megakadályozza a halálát. Tehát elvileg nem kéne aggódnom annyira a nador miatt, mégis ügyelek rá.
Ahogy arra is, hogy fejemet ingatva eltávolítsam Hajnal tőrét a tűz lángjából, és ardúnul megmondjam a véleményem:
- Nem süt fegyverrel. Baromság. Hol te lát marha színház ilyent?
Inkább készítek neki nyársat, csak ne kelljen látnom, hogyan vágja tönkre a tőrét.

Kiérünk a Madártemetőből, ami a szárnyasoknak sírt jelentett, nekünk viszont fedezéket. A baj hamar testet ölt a távolban csillogó vértű katonák formájában, és egyből a nevét cifrázó, jelenleg Deionként járkáló férfira meredek, dúnul vetem oda:
- Erről te tehetsz! Elárultál minket!
Hajnal magyaráz valamit  karavánvezető lefizethetőségéről, ám én meg vagyok róla győződve, a folyton körülöttünk lebzselő Deion áll a dolgok mögött. A szeme se áll jól, korábbi aljas viselkedéséhez képest túlzottan és gyanúsan lapít. Hízelgéssel bármely papot meghülyítheti, de engem nem.
Szívesen Mortarnak adnám egészen, ám sokkal fontosabb Kiina biztonságba helyezése. Lan jó szokásához híven álszerény javaslatot tesz, amivel egyetértek, és máris Fifi hátára pattanok:
- Gyere, Kiina, vágta jön!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. Október 29. 22:06:32
(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20K%C3%A9pei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)
Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Sivatag
Esemény: Út közben
Résztvevők: Elassor (Deion)

Amint elkezd forrósodni a helyzet, a miracleai nő gyilkos tekintetével találkozok, nem kell várnom, hogy dún nyelven megszólaljon.
- Erről te tehetsz! Elárultál minket!
A szavaira kikerekednek a szemeim. Gyorsan körbepillantok a többieken, majd amennyiben közelít én igyekszem tartani tőle a távolságot.
- Aljas rágalom. - válaszolom neki hidegen, dún nyelven. - Csak azért, mert nem kedvelsz és nem bízol meg bennem, nem engem kéne okolnod a problémákért.
"Mindannyian emlékeznek, a nő többször is megtámadott, mindannyian tudják, hogy ki nem állhat. Látniuk kell, hogy csak meg akar tőlem szabadulni. Szerencsére nem szabadulnak el az indulatok, mert az eddig némaságba burkolódzott Lan egy javaslatot tesz a helyzet kiküszöbölésére. Szerencsére a miracleai nő szinte szó nélkül ellovagol a lánnyal.

Miután elindult a gyanakvó nő, a lovasok felé nézek, majd a távolodó páros felé. "Lehet mégis van közöm ehhez? Nem csak véletlenül találtak volna ránk?"
Próbálok nem belegondolni, hogy mi fog történni, ha utolérnek minket. Nem tudom, hogy az erdőség miért segítene lerázni a lovasokat, de nem látok jobb opciót. "Ha lemaradnék tőlük, akkor lehet el tudnám kerülni a problémát, de kicsit sem biztos hogy ezek a lovasok nem bántanának, nincs rá semmiféle biztosíték, hogy nem ölnek meg."
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. November 05. 18:05:32
Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Esemény: Menekülés
Résztvevők: mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal kissé sértődött arccal néz Vaninára, amikor figyelmeztetni, nehogy kilágyítsa a fegyver acélját. Ám gyorsan meg is enyhül, mivel látja, hogy csak a segítő szándék volt mögötte. Igaz, Vaninának nem volt egyszerű megtalálnia megfelelő nyársnak valót, mivel a táborhely nem sok növényzettel rendelkezik - így csak a magatokkal hozott tűzifából-gyújtósból sikerült nyársat faragni.

Kiina egy pillantást vet a közeledő porfelhőre, ami bár még kényelmes távolban van, de viharként közelít, hogy átsöpörjön rajtatok. Lan felvetésére elsőre nem szól semmit, ahogy Deionéra sem. Csak Vanina megjegyzésre, illetve Deion válaszára sóhajt fel.
-Most van fontosabb dolgunk. Ezt később vacsora alatt is megbeszélhetnénk - véli
Miután Vanina felpattan lovára, és sürgeti, hogy ő is tegyen ugyanúgy, ő megrázza a fejét

-Én kényelmesen le tudom funi ezt a távot. Hajnal viszont lehet,hogy a feléig nem jutna. Vidd őt! Különben miatta fogunk lemaradni! - válaszolja, hogy aztán Vaninához intézzen még egy figyelmeztetést
-Az erdőm szélén mindenképp várjatok be minket, és csak az első fák közé merészkedjetek! - mutat a két-három mérőfalnyira innen húzódó első fákra, és Vanina kezébe nyomja a tarisznyáját. Végül Lan fele fordul
-Fel a málhásra, aztán a táv felétől talán futhatsz velünk együtt! - Szemmel láthatólag Deion és Kael kitartásában nem kételkedik, ahogy a sajátjában sem.

Lan eközben már lassú mozdulatokkal, ahogy a víz mossa a partot, elkezdi szőni a mágiát, melyre Vanina kissé felmelegedő köve is figyelmez - itt az idő a tettek mezejére lépni, és biztos távolba kerülni a mentistől, mielőtt befejezi a varázst.
Vanináék elvágtatnak az egyre több száraz fűfélével borított síkságon az első fák irányába, és Lanék is megindulnak utánuk, miután a mágikus energiák szövete összeállt az óvó mágia leplévé. Lan a málhás hátán koncentrálhat a varázs fenntartására, amíg az alatta sietősen szedi lábait. Kael és Deion számára is futni kell, hogy tudják tartani a lépést, akár a málhással, akár Kiinával.


Végül sikerül elérni a fák adta árnyékot, és fedezéket. Kiina megáll pár pillanatra, hátra fordul, és felméri, hogy mennyi előnyötök maradt. Sajnos a távolság a felére olvadt - talán még fertályóra maradt, amíg elérik az erdő szélét, és elkezdhetnek titeket keresni. Kiinán nem igazán látni, hogy kifulladt volna - de azért neki is jól esik, hogy beleihat a kulacsába. Megtörli a száját a kézfejével, és megszólal
-Gyertek utánam, és lándzsahajításnyinál ne kószáljatok messzebb. Az erdő folyton változik, és néha nekem is okoz meglepetéseket. Valahol a közelben kell itt lennie egy helynek... -árulja el, de hogy milyen hely, azt nem.

További szavakra nem pazarolja az időt, hanem ismét rohanva elindul befele az egyre sűrűbb erdőben. A nap aranyló sugarai végre enyhet adó lombkoronák közt szűrődnek át, de az aljnövényzet elég gyér ahhoz, hogy ne akadályozza érdemben az előre jutást.
Pár perc múlva keskeny, jó, ha bokáig érő patakba gázol, vezet titeket Kiina, és vízpermetet szórva fut benne tovább. Végül egy vízforrásnyi idő múlva egy pár alak magas sziklás dombhoz értek, ami nem sok menedéket ad számotokra, de Kiina valamiért megáll. A távolban már halkan halljátok a paták dobogását, és egy-egy kiáltást, amivel üldözőitek tartják egymással a kapcsolatot. Kiina a sziklák közt rámutat egy másfél alak magas, és két alak széles természetes beugróra, mely talán jó, hogy ha két lándzsahossznyi mély lehet.


Kiina az ajkai elé teszi az ujját, jelezvén, hogy mostantól ne nagyon hangoskodjatok, és Vanina fele fordul
-Sajnálom, nem akartalak ilyen próba elé állítani! - kér tőle miracleai nyelven bocsánatot - Túl közel értek, így nem sok választásunk maradt. Ha nem teszünk semmit, előbb-utóbb utol fognak érni minket. Engedd meg, hogy megmentselek titeket! - kéri, miközben egy fáklyát húz elő. Tűzszerszámmal meggyújtja, és közben folytatja, ezúttal már abrín nyelven
-Ennyi lovassal szemben nincs esélyünk. De elmenekülhetünk - szól, és a fáklya lángjával végigperzseli a beugrót körbeölelő sziklákat, mire a levegő furcsán megremeg a beugróban. Akár ha nagy forróság lenne, úgy remeg, hullámzik kicsit a beugró mélyén látható sziklafal.
Vanina kavicsa újfent melegedni kezd, és mind Lan, mind Kael érzi, hogy különös varázs lépett működésbe.

-Kérlek bízz bennem. Mint a kolostornál. Ez is egy kapu, amely biztos távolba nyílik.
Veszi le a válláról a tarisznyáját, és behajítja, de nem látjátok megérkezni a földre. Lannak és Vaninának ismerős már ez a jelenség. Pont olyan, mint amiben Zev úrfi utóda óvatlanul eltűnt egy vaddisznó hajtása közben.
-Már jártam ott többször - ez itt oda-vissza járható - S hogy mutassa , hogy ártalmatlan, benyúl a remegő levegőbe, s látni, ahogy groteszk módon eltűnik a keze egy része. S amint vissza húzza a karját, ismét látjátok - nincs semmi baja. Aztán újra végighúzza a fáklya lángját a sziklán, és rátok néz.
-Gyerünk, mozgás! A végén még tényleg utolérnek minket! - sürget titeket kissé, miközben halljátok az erdőt felverő kompánia hangjait. Hajnal közben tanácstalanul néz hol Vaninára, hol Lanra, hol Kaelra, hogy most mi is legyen.

Spoiler: megjelenítés
A futóktól (módosító nélküli állóképesség próbát kérek, vagy futás próbát 30% ellen - a nehézséget főképp nem a felszerelés súlya, hanem a futás sebessége adja) Ha Lan leszáll, hogy átadja valakinek a helyet, mert elfáradt, vagy hogy kímélje az állatot, akkor Lan is dobhat, de neki 20% a futás próba nehézsége)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. November 11. 17:50:16
Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Kristály-sivatag
Esemény: Visszatekintés
Résztvevők: Elassor/Deion
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Elassor számára az eddigi út a sivatagon keresztül igencsak szokatlanul alakult. Kael testvér miután az utolsó rövid tincset is leberetválta a fejéről, újabb meglepetést tartogatott számára! Mégpedig az esti pihenőnél a lemenő nap fénye - és sülő birkahús mellett Kael testvér felszólítja Sterrard urat, hogy kövesse a szomszédos tábortűzhöz, melyet egy gyertyaégésnyivel korábban maga gyújtott meg, és nem melegszik mellette senki. Persze Kiina és Hajnal már fertályórája azt találgatták, hogy Kael testvér vajh minek gyújtott magának külön tábortüzet, de a közelébe sem jártak az igazságnak. Most érdeklődve kísérik figyelemmel az eseményeket, amely talán még Elassort is meglephetik. Ugyanis Kael testvér felkéri, hogy haja mellett világi hívságairól is mondjon le, elvégre egy halottnak nincs szüksége ilyesmire. Így a lemenő nap fényében szertartásos mozdulatokkal, komor hangon celebrálja Sterrard úr temetését, melyben a lángok martalékává lesznek jelenleg viselt ruhái, leborotvált haja és felszerelésének jó része. A többit Kael egy fekete zsákba teszi - a hosszú-kardot, a szigeten kapott ruhát, a signumot, a mandolint és a könyve(ke)t. Végül az egész száját gondosan beköti, és az egyik gyertyája és papi signuma segítségével lepecsételi.
Végül Sterrard úr anyaszült meztelenül őrizheti a tüzet hajnalig, miközben Kael testvér a tűz túloldalán útmutató imáival "kíséri át" Sterrard úr lelkét az új életébe. A hajnali nap sugaraira végül abbamarad Kael mormogó imádsága. Kael ekkor füstölőket gyújt majd újfent imába kezd, és a leégett tábortűz hamvából, és néhány csepp vérrel végül a hajnali fényben újjászülető Deion testvér homlokára egy stilizált mérleget és shin-qort rajzol. Majd Deion testvér a Befogadási szertartás után megkapja új öltözékét - azaz csuháját és pár váltás alsóneműt, egy pár csizmát valamint meleg kabátot - és az új fegyverét - egy hosszú botot.

A hosszú gyaloglás során Deion testvérnek volt alkalma végighallgatni Kael testvér számtalan történetét, amely Mortar misztériumába enged röpke betekintést, cipelni régi élete terheit, mely egy zsákban materializálódott, továbbá a pihenők alatt gyakorolni a hosszú bottal, és kék-zöld foltokkal gazdagodva megtanulni a három leginkább alapvető imát, melyet Mortarhoz szokás intézni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2017. December 02. 20:54:05
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

- Tettél róla, hogy ne bízzak benned - vágtam vissza Deionnak, de ennél többre nem volt időnk.
Nyugtalanított Kiina ötlete, a fejemet ingattam. Magasról tettem rá, hogy gyorsan fut. Hogyan számoljak el a lelkiismeretemmel, ha nem lehetek mellette, amikor szüksége lenne a védelmemre? Az érvei viszont meggyőzőek, intek Hajnalnak, siessen, pattanjon fel.

Lan varázsba kezd, vágtába ugratom Fifit. rendesen meghajtom, időben oda is érünk az erdősávhoz, és a többiek is szerencsésen odaérnek. Kiinának szemmel láthatóan van egy terve, szemhunyással nyugtázom a bocsánatkérését. Beljebb vezet bennünket, sziklás részre érünk, ahol menekülést emleget, és mindaddig értetlenül ráncolom a homlokom, míg be nem indít valami kaput.
- Hová visz? - kérdezem a legnyilvánvalóbbat. Tekintettel személyes ellenérzéseimre és a Zevran úrral történtekre idegenkedem ettől az utazási módtól. Főleg akkor,ha vakon belépünk, anélkül, hogy tudnánk, mi vár ránk a másik oldalon. - Tudnom kell, mi vár odaát. Ki készítette?
Amikor demonstrálja, a kapu oda-vissza járható, a karjáért kapok.
- Ilyet többet ne!
Addig habozom az éálépéssel, míg meg nem mondja, mégis hová visz, illetve amíg az indulás szükségesen indokolttá nem válik.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. December 06. 00:47:10
(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20Képei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)
Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Kristály-sivatag
Esemény: Visszatekintés
Résztvevők: Elassor/Deion

Az elmúlt napok megterhelőek voltak, egy éjszaka külön tüzet kellett őriznem. Ez utóbbi egyáltalán nem volt kényelmes, egész este a háttal ültem a másik tábortűznél lévőknek és hol a tűzbe, hol pedig a láthatárba vándorolt a tekintetem. Figyelemmel hallgattam végig a csuhás szavait, amikor a feladataimat részletezte, ugyanúgy mint amikor Mortarról beszélt nekem. Minél többet hallottam, annál érdekesebbnek tűntek ezek a beszélgetések Kaellel. A botharcok kicsit a szigeten való gyakorlásokra emlékeztetett, igyekszem a megtanulni a botforgatás technikáit is. Cserébe kék zöld foltokkal

A lovascsapat folyamatosan falja a távolságot közöttünk, de szerencsére még továbbra is kitart az az előny amit megszereztünk.
Nem maradt más választásunk, minthogy nyakunkba szedjük a lábunkat és lehagyjuk az üldözőket az erdőségben. Bár nem értem, miért ne tudnának belovagolni az erdőbe, de ott legalább jobb esélyeink vannak, mint itt a nyílt rónán. Talán még meg is szökhetünk előlük, ha sikerül elrejtőznünk előlük.
A futás megerőltető, azonban erőt ad az a tudat, hogy ha beérnek, akkor valószínűleg a lepel lehull rólam, és akkor két tűz közé kerülök. Ez a gondolat erővel látja el lábamat, hogy tartani tudjam a tempót a többiekkel.
"Sehogy se jó ez itt." - nincs más választásom, mint hogy elmeneküljünk előlük. Az erdőség előtt nem sokkal szúrni kezd a mellkasom, és az oldalamba fájdalom nyilall, még a korábbi gyakorlás során ütöttem meg. Szerencsére még egy ideig nem is tudok odafigyelni rendesen a fájdalomra, ugyanis minden energiámmal a futásra koncentrálok. Az erdőn belül már egy kicsivel lassabban tudok futni, de amennyiben még közelebb kerülnek a lovasok, valószínűleg egy a mellkasomból kiálló nyílvessző ellenére is tovább szaladnék.
Mikor egy kicsit sikerült elszakadnunk tőlük, végre beérem a csoport elejét. Kiina éppen valamiféle kapuról beszélt.
Körbenézve nem láttam semmiféle kaput, de megtartottam magamnak.
Azután bemutatót tart a lány és elfelejtek lélegezni egy pár pillanat erejéig.
"Mégis hogy találta meg ezt? Furcsállottam is, hogy már korábban is sok ismerete volt ezzel a hellyel kapcsolatban, nem elsőre járna Merussában?
Amikor a közeledő lovasok hangját hallom, élek a lehetőséggel, hogy elkerüljem a konfrontációt, és ha senki nem lép hamarabb, akkor egy hálás biccentés kíséretében átverekszem magamat a portálon.
"Bárhol jobb mint két tűz között." - jegyzem meg gondolatban.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2017. December 19. 17:43:16
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: menekülés
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A torzsalkodás nem segít ám erre Kiina világít rá a leghamarabb miközben elkezdem fonni az erők fonalait a remegő horizontba meredve, ha Kiina nem is tudja meggyőzni őket a formálódó erők és ezen erőktől való irtózás biztosan indulásra sarkallja majd Vaninat a többit majd ha biztonságba kerültünk megtárgyalhatjuk.
Az öszvéren zötykölődve szorosra fonom kezem körül a kupola szálait és reménykedem benne, hogy mágikus akaratom elég erős ahhoz, hogy elrejtsen minket üldözőink elől, ám a „vágta” közben úgy tűnik Halálszárny Kael kifulladt amit nem engedhetünk meg magunknak lehuppanok az öszvérről és mindenféle köntörfalazás nélkül szólok neki.

-   Pattanj fel testvér nem túl jó nap ez a halálra.

Sikeresen beérjük Vaninaékat, ám a megszőtt óvó kupolát az erdőben sem engedem szétfoszlani bár a koncentrálástól és a kocogástól csatakokban folyik rólam a víz mintha dézsával öntöttek volna le a későbbiekben ennek biztos, hogy ára lesz.
Kiina ismét bebizonyítja, hogy több mint egy hóbortos szeleburdi lány bölcsek büszkeségére váló térbe ágyazott szimpatikus portált mutat amiről csak álmodhatok és valószínűleg a megalkotásához szükséges tudás közelébe se fogok jutni soha csak írigykedhetek, ám az biztos, hogy Kiina sokkal több mint aminek mutatja magát ez már az igaz nevének fürkészésekor is kiderült mikor a gátakba ütköztem. Szó nélkül csak éles pillantással és egy tiszteletteljes biccentéssel vezetem át az öszvért a erdő hasadékába ágyazott portálon és csak mikor mindenki átért a túloldalra akkor szüntetem meg a fenntartott óvó kupolát ha a túloldalon látszólag nem les ránk semmilyen veszély.

Vacsoránál félrevonom Kiinat és pár mondatot váltok vele.

-   Valójában nem tudom, hogy ki vagy de azt tudom, hogy viharban születtél és sokkal több vagy mint az a szeleburdi, csélcsap, kíváncsi meggondolatlan „fiatal” lány amit a külvilág felé mutatsz, sokszor olyan tudásról és bölcsességről teszel tanúbizonyságot amit sok bölcs megirigyelhetne….

Miután Kiinaval szót váltottam Sterrard urat ki most már Deion testvér veszem célba és mellkasának szegezem egyenesen a mondandómat.

-   Nem tudom pontosan, hogy mivel vívtad ki Vanina neheztelését, de a jövőben rajtad tartom a szemem „testvér” és ha Vanina állításai igazolást nyernek azaz elárulsz vagy elárultál minket akkor elválnak útjaink ha Halálszárny Kaelhez kötötted sorsodat ha nem kereshetsz magadnak más pártfogó halálpapot.

Amint végeztem Deion „testvérrel”  Vaninát veszem célba ha tetszik neki ha nem, miközben szerzeteshez méltatlan gondolatok cikáznak elmémben a tudásomhoz való gyűlöletes hozzáállása felkorbácsol bennem valami vad állatiasat valami zsigerit ám most ő a küldetés vezetője nem kívánom megalázni pedig tehetném mert a vezetői képességei hagynak kívánni valót maguk után ám a szolga tudomásul veszi ura parancsát és másokat a hátán emel fel. Mondandómat úgy címzem, hogy a többiek még véletlenül se hallják meg legfőképpen az újjászületett Dieon testvér.

-   Súlyos vádakkal illetted a sivatagban Dieon testvért, had kérdezzem vannak konkrét bizonyítékaid vagy csak ködös baljóslatú sötét gyanú mondatta veled ki az elhangzott vádakat…. Ha vannak konkrét bizonyítékaid Dieon ellen akkor melletted állok, hogy eltávolítsuk a összeverődött társaságból de azonnal… Ám ha nincsenek akkor kérdem, hogy személyem utálatát és Dieon utálatát következően a következő „áldozat” Kael lesz mert az ilyesmi nagyon egy irányba mutat….

A beszélgetéseket követően fáradt álomba zuhanok.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2017. December 20. 13:01:51
Mesélő: Dierol
Helyszín: ?? sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: érkezés
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A futás bár megizzaszt mindenkit, de Kiina jól saccolt. Deion és ő könnyedén szedik a lábukat - Lan van kissé elmaradva tőlük Kael testvérrel együtt - akinek bár nem szokatlan ez a mozgásforma, azért most szúr az oldala, és úgy érzi - hamarosan találkozik istenével, ha tovább kell szaladnia. Szerencsére Lan is észreveszi a dolgot, és átengedi a kifulladt szerzetesnek az öszvér hátát.
Végül csak beér mindenki az enyhet adó fák lombja alá, hogy utána már Kiina nyomában egyre beljebb haladjatok a rengeteg szíve fele.


Vanina kérdésére Kiina egyenesen válaszol
-Messze. Egy sivatagba, ahol a közeli faluban biztos kapunk ételt, italt és szállást. S nem tudom, hogy melyik szellemnéző csinálta, de azt igen, hogy nagyon régen, és feltehetőleg véletlenül. Arcantis erdeje tele  van ilyesmikkel.
A válasza lehet, hogy nem megnyugtató, de az kiderül belőle, hogy már járt odaát, és vissza is tért onnan. Ahogy Vanina a karjáért kap, meglep dolgot tesz - elnézést kér
-Bocsánat, nem akartam rád hozni a szívbajt, csak megmutatni, hogy jobbára biztonságos - szabadkozik Vaninának. Aztán összecsapja a tenyerét
-Ti meg mozogjatok, mert jó ha negyven s egy szívdobbanásnyi ideig van nyitva - nógatja a férfiakat. Közben már hallani a közeledő üldözők hangját, akik néhány perc múlva lehet, hogy ide is érnek. Deiont nem kell különösen nógatni, mert gyorsan átveti magát a rebegő-vibráló kapun, és eltűnik a szemetek elől, akit Lan, majd Kael követ. Hajnal látván, hogy nem csapnak fel gyanús lángok, vagy más, szintén nagy levegőt vesz, és átugorva szintén eltűnik.

Az utazás gyors, de kissé szédítő. Enyhén kóvályogva lépkedtek a bokáig süppedő, langyos és majdhogynem fehér homokba, amely a számtalan és ismeretlen csillag alatt terül el. Mindössze egy természetes kőív alól léptek elő amely előtt és mögött sincs semmi. Kiina érkezik meg utolsónak. Rátok mosolyog.
-Üdvözöllek titeket itt! - mutat körbe. Lanra és Kaelra a hely aurája nyomasztóan nehezedik, mint valami tegumentum, csakhogy valahol furcsán ismerős. Jó pár szívdobbanásnyi idő kell, míg ráeszmélnek - az aura, mely igencsak erősen próbálja meg elnyomni őket - Nadysséval mutat egyezést, de annál sokkal erősebb. Kiina nem sokat hagy nézelődni titeket - az átjáró egy utolsó rezdüléssel semmivé válik mögötte, amikor odalép a kőív egyik "lábához", és láthatólag számolva a lépéseket megindul az egyik irányba.
-Megint sivatag! - sóhajt Hajnal a csizmájával rugdosva a port.
-Eddig mindig egyedül jöttem át - tudatja közben - a helyiek egy távoli birodalom befolyásos szellemének vagy mijének hisznek, aki képes teljesíteni a kívánságaikat - áll meg több tucat lépésnyire a kőívtől, és letérdelve elkezd ásni a homokban.
-Nem világosítottam fel őket a tévedésükről, hanem a helyi nemesnek még teljesítettem is azt a kívánságát, hogy szeretne meggazdagodni - magyarázza vigyorogva a helyi viszonyokat, miközben egyre nagyobb gödröt kezd el kikaparni.
-Szóval feltehetőleg szívesen fognak miket fogadni - zárja a rövid ismertetőt, és megragadja valaminek a sarkát a homokban. Rövid küzdelem árán egy kisebb ládát húz ki a gödörből. Felnyitja, és kiemel belőle néhány kék és aranyszín selyemből készült ruhát, puha papucsszerűséget, egy tucat arany karperecet, és féldrágakövekből készült fülönfüggőt.
-A helyiek valami furcsa szóval - kalifátusnak - nevezték el a sivatagot. Az egyik helyi nemesúr, egy hamír oázisába megyünk. Azt tudom, hogy északra élhetnek a dúnok, keleten pedig valami sivataglakó démonokkal - Essitákkal vannak összetűzéseik - mutat egy, a messzi távolban sötétlő hegyvonulatra.
-Az a határ

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/ruha.jpg)
- kezd el átöltözni a ládában tartott ruhába,

mely igencsak lenge a Kiina által általában viselt darabokhoz képest.
-Itt ritkább a mágiatudó - és bölcseknek kijáró tisztelet övezi őket. A sivatagon kívüli népek viszont üldözik őket. A vallásuk különösen vicces - a dúnok Kharimban hisznek, és az alá beosztott morádokban - a sivataglakók pedig Hiszrában. Mindkettő az egyetlen isten, és mindkettő az egyedüli helyes utat mutatja. Ha érzed az ellentmondást, érzed a mindennapos politikájukat is. Ha van további kérdés, azt út közben is feltehetitek - javasolja, miközben a magával hozott ruháit a ládába teszi és eltemeti a homok alá.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2017. December 22. 00:07:23
(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20Képei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis erdő és az Ismeretlen Sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: menekülés
Résztvevők: mindenki, majd Elassor(Deion) és Lan

A futás remekül sikerült, azt hittem, hogy az erdőségnél kifulladtam, azonban rá kellett jönnöm, hogy csak megdörzsölte az érdes szövetű ruhanemű az oldalamat.
Megkönnyebbülten nevetek fel, majd futok tovább az ágak-bogak közt, árkon bokron át, követve a nador lányt. Miután megérkeztünk, akkor veszem észre, hogy út közben Kael került öszvérhátra, míg a mentis átvette helyét a lábalók között. Körbenézek a társaságon, majd várakozva néztem a nador lányra, hogy merre tovább.

A későbbiekben kiderült, hogy valamiféle mágikus helyre vezetett minket, ahol valamiféle átjáró volt. Megdöbbenve, valószínüleg kikerekedett szemekkel nézem, ahogyan Kiina keze eltűnik a mélyedésben. Bár nem tudom hova vezet, de a röpke közjáték, s Kiina siettetése után elsőként iramodok neki a lyuknak, remélve, hogy nem valami nador hóbort, hogy olyan átjáróba vezetnek embereket, ami sehova se visz. Belegondolok abba, hogy a régi "csínyek" alatt is valami ilyesmire kellene gondolnom, avagy nem, amiket korábban említett még.

Miután megpillantom a napot és rájöttem hogy nem haltam meg, elönt a boldogság, majd egyből alábbhagy a mosoly az arcomról, amikor egy az égről leveszem a tekintetem, és látom, hogy egy újabb sivatagba kerültünk. Akkor egy fejrázás közben üllök le a homokba, megvárva a többieket. Majd ha mindenki megjelent feltápázkodom.

Kiina gyorsan magyarázni kezdi, hogy hová is kerültünk, időnként rápillantok, aztán elnézek fölötte, és a láthatárt kémlelem.
Csodálkozva nézem, ahogyan ásni kezd. "Egyre furább... mintha mindenre gondolt volna..."
Aztán, miután befejezte az ismertetőt és az öltözködést, az aggályaimnak hangot adok.
- Azt értem, hogy szívesen fogadnának, de nem tartom valószínűnek, hogy - körbenézek, majd befejezem egy vállrándítással. - rongyos külsejű utazó jót tenne a felépített... hírnevednek vagy akárminek. Nem lenne célszerűbb... külön mennél be. És nem tudom... mondjuk elhintenéd bennük azt hogy jótett helyébe jót várj, vagy hogy a vendégek fogadása milyen jó, és nem tudom pár órával később mi is bemennénk? - nézek körbe, várva a kritikákat és a támadásokat. Feltehetőleg a miracleai irányából, amennyiben egy mozdulatot tesz felém egy hosszú lépéssel hátrébb lépek és a kezeim felemelve mutatom, hogy semmi szükség arra, hogy kiontsa a belem egy ilyen apróságért.
- Csak egy ötlet volt.
Amennyiben nem mozdul, akkor egy helyben várom a reakcióit a társaságnak.


Vacsora után Lan mentis lép elém, és kifejti nekem, hogy Vaninának a szavára többet ad, de amíg nincs bizonyítéka, addig nem tesz semmit. Ránézek, aztán egy kelletlen mosoly mellett mondom.
- Nem tudom. Sokszor láttam már ezt a fajtát. A bizalmatlan emberek azok akik a veszélyben még a testvérüket is árulónak néznék, nem hogy egy embert akinek nem tetszik neki az arca. A kufáron is okvetlen eltörte az orromat. Vagy azért bélyegzett sejtésem szerint árulónak, mert bizalmatlan mindenki felé. Vagy... amibe bele se szeretnék gondolni. Lehet valami okot keresett arra, hogy megölhessen. Még jó hogy nem cselekedett elhamarkodottan, indulatból. Akkor valószínüleg már félig elborított volna a homok. - vonom meg a vállamat. - Hogy ő miért utál, azt nem tudom. Azonban azt sem tudom, hogy neked mivel váltottam ki a bizalmatlanságodat. Tettem egy gesztust valamennyiőtök felé, amikor beengedtelek titeket a szigetre, nem kértem tőletek cserébe, hogy a szolgálóimként viselkedjetek. És mondhatod magadnak. Hogy ellettetek volna a hajón is azokban a napokban, de nem tagadhatja egyikőtök sem, hogy nem volt kényelmesebb a szigeten. Ha jól láttam, Hajnalnak nagyon megtetszett az egyik katona, akivel sok időt töltött, a miracleai... Őt is jó párszor láttam jókedvűen gyakorolni a többi harcossal. Kiinát pedig lenyűgözte a sziget. Rólad nem tudok mit mondani, azonban biztos vagyok abban, hogy a monoton kabinbeli étkezések s alvás után megváltás volt az úrnő kegyeit élvezni. És mi ennek a nemes gesztusnak az ellenszolgáltatása? Bizalmatlanság, árulónak való bélyegzés... Nem értelek titeket. Még a gorgok is ismerik a hála fogalmát. Ahelyett, hogy árulónak neveznétek, inkább megköszönhetnétek nekem... - nézek Kaelre. - Mármint. Mivel Sterrardnak már nem tudjátok megköszönni, szívesen fogadnék részetekről bizalmat. A nevében.

Az este folyamán valami új féle technikát szeretnék kieszközölni, melyet csak elég okos rejtvényfejtők tudnak feltörni. Először valamilyen jel szerinti kódolásban gondolkozok, végül az égre nézve kapok ihletet, majd levetem papírra a gondolataimat. Óvatosan haladok, ugyanis nagyon bonyolult, és könnyen elrontható módszert találtam ki.

Szinessel kiemelem a szavakat amik formailag mások kicsivel

Elvesztettem reményem. Hogy megtalálom őt.
Sosem gondoltam  volna… letelepedett a kosz a keszkendőn
A tiéd volt,  kesergem, a szüzé, kit oly rég, fogadáson megláttam.
Sokak által máig irígylett, stöbbi mind kedvére tett, míg én vártam
Prédára várva, az elnyúló, zord árnyékmacska, mely nem üldöz
Hirtelen megfogja az őzet, s már harap is ajkába, mielőtt lelke szemében vet tükröt
Elfogult vadász jöhet,  kergetheti a macska nyomát, ha nyomtalan meglapul
A hajnal ezer… számtalan aranyat hagyott maga után, nyomtalanul.
Sosem ismertem,  ennél szebb mesét
Bár.. számolatlan sokat szekérszám történet már gazdát cserélt
Számomra van e mese, és  nem pedig másé
Bendőmet nem elégíti ki,  fura étrend, elhiszem.
Szarvast esznek, mások…  apró rizsszemek körében.
Ellentmondani annak, nem akarok, benyakalom.
Akár valódi, akár nem…ez ekkora ízvilági csoda. Lakodalom.
Arcomat időnként a szél felszabdalja, ha kavargó viharként sújt rám
Tükörbe gyászolom régi, ifjuságom. Lelkem elfáradt hosszú útján.
De sosem gyúlhatna újra lékelt, lelketlen lelkemben a lélek.
Eme kietlen pusztában áll,kies patakmenti bozót helyett homokra lép, s elöntik a képek.
A félhold, az bandita és az igazlelkű paraszt betévednek egy fogadóba.
Siet a fog-adós, s kiveri a másik, egy fiatal dún fogát, aki belevágja öklét állába, akár taplóba.
A törvényenkívüli, a verő-ember, tehát a verő legény beszáll a balhéba.
Az igazlelkű, jámbor harcos igazság mellett kiáll, s kiált a csaposnak, a dézsa
mögé bújt a félhold… fél, s mímelve rímel, gondolkodik.
CSAK a Félhold segíthet  a rejtvényt feloldani.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2017. December 23. 13:18:22
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő ???? este
Esemény: magánbeszélgetés
Résztvevők: „Dieon” testvér
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Sterrard úr ki most már Deion testvér túl sokat magyarázkodik és hálát emleget a nem kért általa szívességnek tekintett tettekért, továbbra is egy kis hálátlan kígyó maradt a csuha alatt sebaj, ha így akar játszani akkor játszunk így… Összeszűkölő szikrázó tekintettel fúrom tekintetemet a tekintetébe (Aurapárbaj, alapkönyv 160. oldal)

-   Szóval azt akarod mondani Dieon testvér, hogy feltétlen és kérdések nélküli hálával tartozunk önzetlen segítségedért, akkor most kérdem én ha önzetlen és számítás nélküli volt a múltban a segítségeid és szívességeid akkor most miért is emlegeted fel és kened aurámra? Tényleg nincs semmi titkolnivalód és nem cselekedtél semmit kárunkra mióta először találkoztál velünk akkor tárd fel emlékeidet kendőzetlenül MOST.

Kiváncsian várom Dieon reakcióját miközben semmivé morzsolom auráját ha menekülni próbál akkor van titkolni valója, ám nem hagyok neki könnyű menekülést erősen ráfogok a csuklójára a szemkontaktust fenntartva és az arcába suttogom gyanúmat.

-   Nocsak, nocsak mégiscsak igaza lenne észak szilaj lányának és sötét titkolnivalód van az általam elővezetett kérdéses események kapcsán, ha nem lenne nem próbálnál meg elmenekülni a színvallás elől.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Január 13. 19:24:35
Mesélő: Dierol
Helyszín: Ismeretlen sivatag
Időpont: ?? este
Esemény: vendégségben
Résztvevők: Mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina kedvesen elmosolyodik Deion kérdésére
-Miből gondolod, hogy a kapun átjutnál, ha nem beszéled a nyelvüket sem, és messziről látszik hogy nem idevalósi vagy? - kérdi kíváncsian.
-A hírnevem miatt meg ne aggódj - nem fog csorbát szenvedni. Egyetlen dolog van csak, amire ügyelni kell: ne áruljátok el senkinek sem az igazi nevem! - kér meg mindenkit Kiina. Ennél komolyabb ellenvetés nem is érkezik ez ügyben.
-Szóval induljunk! - int nektek. S ezzel kényelmes sétatempóban elindul a keleti irányba. A gyaloglás jelenleg egész kellemes -  a levegő kellemesen hűs, a homok pedig langyos, és a holdfényben egész jól látni, hogy hova léptek. Már az első dűne tetejére érve megpillantjátok a távoli fényeket.
-Oda tartunk! - emeli fel a kezét Kiina, és szegezi az ujját a fényekre.
-De az még legalább két gyertyaégésnyi távolságra van! - panaszkodik kissé Hajnal. Kiina bólint
-Ha előbb indulunk, előbb érünk oda! - biztatja, és jó példával elöl járva újra elindul a fények fele.

Közeledvén egyre több fénypöttyöt tudtok megkülönböztetni egymástól, és egyre inkább kivehető a település mérete. Lassan szürkületté szelídül az éjszaka, és az első napsugarak szaladgálnak az oázis településének falain, mire odaértek a kapuhoz.
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Varoskapu.jpg)
Már most kora reggel nagy forgalom van - hogy mire igazán meleg lesz, már túlessenek a vásárláson.
Az itteni népek furcsa ruhái, érthetetlen nyelve és szokatlan alakú tárgyaik miatt lehet, hogy kissé elveszettnek érzitek magatokat, de láthatólag Kiinára ez nem vonatkozik. Magabiztosan lépdel a kapu fele, ami előtt a tömeg mind titeket figyel, és hangosan tárgyalják érthetetlen és gyors nyelvükön a látottakat - azaz titeket. Szerencsére némi tisztelet is szorult beléjük, mert mindenki tartja a két lándzsányi távolságot tőletek.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/kapuor.jpg)
A jókora kapu árnyékában álldogáló fegyveres férfiaknak Kiina gyorsan pergő szavakkal mond valamit, mire azok meghajolnak, és félrehúzódva utat engednek a falakon túlra.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/utca.jpg)
Ahol az utcák fölé számtalan árnyékolót eszkábáltak, hogy távol tartsák a nap perzselő sugarait, és sok helyen ezek védelme alatt kínálják a helyiek a portékájukat. Kiina láthatólag kiismeri magát, és határozottan halad a célja fele. A helyik viszont egyre nagyobb tömeggé dagadva követnek titeket, és folytonos egybefüggő  zajjá válik a beszédük, ahogy hömpölyögve egyre többen csapódnak hozzájuk.
Végül Kiina átvágva a piac utcáján, egy jókora épület kapujához vezet titeket. Az itt álló férfiak már messze díszesebb ruházatot és fegyvert hordanak, mit a városkapunál.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/palotaor.jpg)
Szokatlanul feketére süt bőrük, fura ruhájuk mind-mind vozza a tekintetet. Kiina számára itt már szólnia sem kell - az őrök azonnal nyitják a kaput, és enyhe meghajlással bocsátanak be titeket.
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/palotakert.jpg)(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/szolga.jpg)
Az aprócska kertben várakoztok pár percet, hogy megérkezzen egy szolga, és miután biccentéssel köszönt tieteket, mutatja az utat.
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/palota.jpg)
A kert után a benti világ minden porcikája a vagyonról mesél. Több folyosó és terem után az egyik folyosóról nyíló szobákat nyitja ki, és halkan mond pár szót Kiinának, aki végül felétek fordul
-Két szerény hajlékot kapunk. Egyet a nők egyet a férfiak. A szobában fel lehet frissülni, akár át is öltözni, mert van tiszta ruha. Az étkezésig van idő - bő két gyertyaégésnyi - arra vagyunk meghívva. Ha valakinek kell valami, azt a szoba asztalán található csengő megrázásával lehet kérni.
Kiina ezek után a kalauzotokhoz szól még pár szót, aki egy biccentés után halkan távozik is.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/lakosztaly.jpg)
A szoba inkább terem, és a felszereltségére nem is lehet panasz - bármely fogadó lakosztályát lekörözi - csak talán a sytisi fogadók némelyike vehetné fel vele a versenyt.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2018. Január 20. 22:44:57
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Ismeretlen sivatag
Időpont: ?? este
Esemény: „vendégség”
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Csendben bandukolok a többek nyomában az idegen sivatagban ami sejtésem szerint egy idegen világ, ahová világunkból amit a világok kapujának is hívnak a bölcsek valamiféle szimetria útján kerülhettünk át. Egyáltalán nem érzem Nadír érintését az itteni bolygószellem sokkal erősebb és akaratosabb, de úgy tűnik Kiina otthonosan mozog ezért ellenvetések nélkül követem az utasításait az ismeretlen sivatagi világban amit sivatagi népek laknak.
Kiina nem túlzott valamiféle megfoghatatlan befolyása és hírneve lehet mert a sivatagi város egy előkelő épületéhez vezet minket a városban kifeszített hűs árnyékot adó ponyvák alatt miközben kisebb tömeg verődik össze körülöttünk.
Az épületen belül egy a maga módján fényűzőnek mondható lakosztályt kapunk valamint két fertályórányi időt a legcsodálatosabb dolog a kristálytiszta vizű medence amit szinte azonnal birtokba veszek és elégedetten nyúlok el hűs felfrissítő vízében.
A vacsorához a szerzetesi szürke ruhámat veszem fel minek hátát ezüst sárkányszárny motívum díszít a derekamon sötétzöld selyemövvel fogom össze a ruhát és hátulra az övbe betűzöm az egy pár Quillemet.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2018. Január 24. 15:44:41

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/KLM-K-pei/gazoldpic.jpeg)

Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, sivatag
Esemény1: Sivatag, Madártemető
Résztvevők:Mindenki
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina ráförmed Deion testvérre, aki aztán vissza is szól - amire Kael egy csattanós tockos helyez el a novícius kopasz tarkóján, ami nagyot szól, de csak tenyérrel, nem ököllel vagy tenyértővel.

Ezt azért kaptad testvérem, mert a halott Sterrard úr nevében beszéltél. Az az út pedig az, amit magad után kell hagynod.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2018. Január 24. 22:12:31
(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20Képei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)
Mesélő: Dierol
Helyszín: Ismeretlen sivatag
Időpont: ?? este
Esemény: vendégségben
Résztvevők: Mindenki

Amikor a miracleai nő megvádolt engem az árulással, miután hárítottam a szavait, egy nyakast kaptam a csuhástól, hogy beleremegtem, majd hamarosan meg is mondta, hogy miért kaptam.
- Értem, testvérem. - fordulok a szerzetes felé. - Igyekezni fogok, hogy ne forduljon elő többször.
Bár nem értem, miből gondolta, hogy Sterrard nevében beszéltem a nőhöz, amikor csupán annyit mondtam, hogy ez egy rágalmazás, és csak azért mondja, mert nem bízik bennem, és ne okoljon a bajaiért...
"Nem tudom, honnan vette ezt... Lehet csak egy kifogás volt az ütésre."
De nem is marad sok időm ezen rágódni, mert a lovasok a nyomunkban vannak.


A nadír lány válaszára nem tudok mit válaszolni. Elég nehéz ilyen érvekkel vetekedni.
A kérésére azonban csak egy gondolat fut át az elmémen.
"Mintha lenne fogalmam arról, mi az igazi neved..."
Körbenézek a sivatagban, valami élet forrását keresve, aztán, amikor a csapat útnak indul, a vége felé a csoportnak sétálok, és fütyüléssel töltöm el az időt. A nagy sivatagban nem mertem ezt csinálni, mert nem tudtam, meddig kell még kutyagolni, de ha hinni lehetett a hófehér bőrű lánynak, ami igencsak egyszerű volt a varázslatos lyuk óta, amin keresztül ide kerültek, itt van egy falu a közelben, ahol valamilyen vízhez csak juthat.
Először leöblítette a torkát, majd fütyörészésbe kezdett, és fütyülve adott elő egy ardún himnuszt.

Amikor megpillantotta a fényeket, melyek felé mutatott Hajnal, akkor elfogta az öröm, és egy újabb kortyot ivott a kulacsából.
"És reméljük, hogy Kiinát valójában úgy várják, mint ahogyan azt megmondta..."

A várost csak kora hajnalban érjük el, ami egy alapos futás, majd egy egész napi és esti gyaloglás után már alaposan megviselt. Körbenézek a többieket, remélve, hogy nem csak én érzem magamat ennyire megviseltnek.
A településben sétálva eszembe jut Kiina korábbi szavai. "Miből gondolod, hogy beengednének, ha nem beszélem a nyelvüket?  Hát nem tűnnek túlságosan barátságos népségnek."
El is határozta, hogy adandó alkalommal meg is kérdezi a mikéntjéről a nadír lányt, bár elmondta azt, miért tisztelik, de hogyan kommunikáltak, féltek tőle, azért engedték be a városba?

Azután egy megbotránkoztató élményben van részem, amikor megpillantom a díszes termeket... Mégis honnan van ekkora vagyonuk? A kereskedelem kizártnak tűnik, a sivatagban nem igen vannak aranybányák... Megmagyarázhatatlan...

A szobában bár csábít a tiszta ruha látványa, de nem vehetem le, ha már elfogadtam Kael feltételeit. Amennyiben van gyümölcs, víz, vagy bármiféle étel és folyadék, akkor először is alaposan leöblítem a torkomat, majd elkezdek enni egy keveset. Miután végeztem vele, szeretnék Kaellel beszélni Mortar vallásáról, illetve utána, ha még akad idő az étkezés előtt, Kiinát keresem fel, amennyiben azonban a számára kijelölt szobában van, akkor nem fogom erőltetni a dolgot, fogalmam sincs, hogy mit engednek meg az itteni szokások, de jobb nem feszengetni a húrt.
Az étkezéshez az egyszerű, Kaeltől szerzett csuhámat veszem fel.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2018. Január 24. 23:24:57
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)


A kapu túloldalán.

Kiina érdekes mesét rittyent, hozzá illőt. A homok engem sem dob fel, amikor pedig előkerül a hiányos ruha, felvonom a szemöldököm:
- Ugye nem bordélyba készülünk és nekem nem kell ilyet felvenni? Fegyveres nőt láttak már, vagy rólam is kitalálnak valami marhaságot?
Kér minket, ne fedjük fel a nevét:
- Miért, itt hogyan ismernek?

Elindulunk,menet közben egy kendővel elfedem az arcom, ahogy a sivatagi utazóktól láttam. Jó a homok meg a por ellen és elrejti az arckifejezésemet. Kell is, mert ami később következik, olyan, mint egy messzi déli mese felépülése: a zajok, a látvány, az illatok! Hát még később azok a fekete démon-harcosok! Kiina olyan otthonosan mozog, hogy az már félelmetes. Idegen csillagzat alatt még idegenebb népek, nagyon de nagyon messzire keveredhettünk. Félő, elvész a lelkem maradék darabja...
- Kinek a házába hoztál? - kérdem tőle a magam nyelvén.
Minden pihenésre, frissülésre csábít, én mégis hozzálátok felmérni közvetlen környezetünket. csak annyira távolodom el Kiinától, hogy eleinte szem, majd hallótávolságban maradjon, és mehessek, ha mégis beütne valamilyen baj.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Január 30. 19:41:50
Mesélő: Dierol
Helyszín: Ismeretlen sivatag
Időpont: ?? este
Esemény: Lan
Résztvevők: Vanina
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A mentis most magához képest tömören fogalmaz - és talán rövidsége okán most nem ragadja meg a lehetőséget, hogy felettébb ködösen fogalmazzon, ahogy annyi alkalommal volt már példa rá. Sőt, mintha még a magas öszvérről is leszállt volna, mert főképp bizonyítékról faggatózik. Lehet, hogy ő sem bízik teljesen a társaság legújabb tagjában?
Így aztán sikerül konkrétan felsorakoztatni az eddig történteket, és érvelni, sőt felfedni, hogy ez bizony miért is nem tetszik! Ez a fajta őszinteség régebben bizonyára sokkal nehezebben ment volna. Így aztán szó szót követ, és sikerül tiszta vizet önteni abba a bizonyos pohárba...

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Január 30. 19:45:18
Mesélő: Dierol
Helyszín: Ismeretlen sivatag
Időpont: ?? este
Esemény: Vendégség
Résztvevők: Mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A kapu túloldalán.

Kiina felkacag Vanina kérdésére
- Dehogy! Nem bordély, hanem díszes ház lesz! - tudatja, és tovább fűzi a szót - S elárulom - itt a nők igencsak ritkán fognak fegyvert. Az ő helyük a férjuruk mögött van - lehetőleg csendben.
Kiina picit elgondolkozik, aztán hozzá teszi
- Az apáktól szokták megvásárolni lányaikat feleségnek, mintha csak valami lóról lenne szó - sejteti, hogy itt nem lehet nagy öröm nőnek lenni.
-Ami pedig a kérdésedet illeti - nem tudják a nevem, ezért mindenféle módon emlegetnek, és mindennek tartanak, csak embernek nem. Azt hiszik, hogy egy másik világ szülötte vagyok, valamiféle éteri lény, vagy dzsinn, hurri vagy mi, aki képes teljesíteni a kívánságokat, és elcsavarja a férfiak fejét. Akihez megyünk azt kívánta, hogy gazdag legyen - és ezt sikerült is teljesítenem. Azt hiszik, hogy ha megtudják a nevem, további kívánságokra kötelezhetnek. Persze a szóbeszédet nem cáfoltam, mert ki tudja, hogy mit csinálnának, ha rájönnének, hogy mi az igazság...

A séta során langyos-melegen simul az ember lába alá ezen világ sárgásfehér homokja, amely mint ismeretlen ismerős - egyszerre meglehetős rokonságot és különbségeket mutat az eddig tapasztalt pusztaságokkal.
Út közben a néhai Sterrard úr hallhatóan jól érzi magát, mivel valami Ardún költeményt fütyül. Hajnal meg is jegyzi

- Milyen kellemetlen lenne, ha kiderülne, hogy ebben a sivatagban vallási okokból tilos külhoniaknak fütyülni - vigyorog, aztán kissé tűnődve Kiina felé fordul, aki csak megvonja a vállát a néma kérdésre. Ezek szerint ő sem tud mindent, vagy nem tartja fontosnak a kérdést.
A kapunál viszont egyértelmű, hogy az első találkozása a helyiekkel már önmagában külön történet lehet, mely feltehetőleg lekötné a hallgatóságot.


A jókora nehéz sötétítő függönyökön túl korlát fogadja az érdeklődőket, hogy biztos támasztékul szolgáljon a két alaknyival lentebb elterülő napfényes és üres udvarra letekintőknek - amelyben több pálmafa bóbiskol vízzel teli, csobogó apró medencék - afféle díszkutak tövében.

A tiszta vizű medence olyan luxus, amivel már több tíznapja nem találkoztatok, hisz még a szigeten is fürdődézsa járt - még ha nagy is. A medence vizének tetején élénk színű virágok szirmai úsznak, míg az egyik asztalkán puha törülközők, szivacsok, olajok és illatszerek várják, hogy szolgálatotokra lehessenek.
A víz az északi vidékek hűvösét idézi, az illatszerek pedig akár Sytis minden hájjal megkent kereskedőitől is származhatnának. A rendelkezésre álló ruhák furcsa és bő szabásúak, s igencsak erős színekkel dolgoznak - smaragdzöld, mélykék, napságra, mélyvörös  - ám az anyaguk elég könnyű és puha - leginkább a sytisi selyemre és a könnyű lenvászonra emlékeztetnek. Melyből az utóbbi nem színesre, hanem hófehérre van festve.


Közben a nap is egyre feljebb kúszik, és a kinti meleg lassan kezd bekúszni a lakosztályba - bizonyítván azt, hogy a sivatag máshol is meleg hely tud lenni. A lakosztályok ajtaját nem őrzik - igaz a folyosókon néha áthalad egy-egy fegyveres őr - de láthatólag nem a vendégek marasztalása a feladatuk.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Január 30. 19:47:17
Mesélő: Dierol
Helyszín: Ismeretlen sivatag
Időpont: ?? este
Esemény: Vendégség
Résztvevők: Vanina
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina kérdésére Kiina vidáman felel, miközben lecsüccsen a medence szélére, és belelógatja a lábát hűsíteni
- Ez Azzaam al-Rahim Hamír palotája. A pénze abból van, hogy kapott pár tő arcantisi Sárkányfüvet, és megtanítottam nekik, hogy kell gondozni, szaporítani és kinyerni az olaját. Ez itt főképp nehéz volt, mert mint egy bölcstől megtudtam, sziklafüves és pusztafüves lejtőkön érzi jól magát. A Hamír mágiatudója nélkül szinte biztos, hogy kipusztult volna az első évben. De így sikerült elkészíteni a méltán híres Sárkányszív esszenciát, amely megacélozza a testet, és meggyógyítja az összes ismert betegséget.
Ez a gyógyital Vaninának is ismerős - ritka, mint a fehér holló, és így igencsak drága és keresett árucikk. A gond az, hogy a Sárkányfű lelőhelyei nehezen megközelíthetőek, és az ismert helyeken már szinte teljesen kipusztították - le és túlszedték. Kiina közben tovább folytatja
- Persze itt nem ez a neve, hanem al-Rahim kegyelme.

Hajnal egy gyümölcsöstálból datolyát emel ki, és mielőtt belekóstolna több oldalról is jól megnézi magának. Kiina csak vigyorog
-Hajnal, ők is emberek, s az majdnem olyan gyümölcs, mint amit Ardúnia déli piacain vehetsz mérőszámra - tudatja a kissé gyanakvó, de kíváncsi lánnyal. Akinek több sem kell, immár megbarátkozva a datolyával a polcokon helyet foglaló különös iratokhoz lép. Itt nem tekercsekre írnak, hanem kisebb papírlapokra, amit valamiért az egyik oldaluknál fogva összefogtak. Belelapoz, de teljesen értelmetlen jelek halmaza fogadja, így vállat vonva teszi vissza őket.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Január 30. 19:48:29
Mesélő: Dierol
Helyszín: Ismeretlen sivatag
Időpont: ?? este
Esemény: Vendégség
Résztvevők: Deion, Kael, Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A lakosztályban a gyümölcsöstál ez egyedüli élelemforrás - ami részben érthető is, hisz két gyertyaégésnyi idő múlva étkezést ígértek nektek. Ital tekintetében kissé több lehetőségetek van - egy kacsó hűvös, enyhén citromos? víz, és egy kanna forró fekete tea várja, hogy válasszatok közülük.
Deion testvér kihasználva a vacsora előtti időt, Mortar misztériumával kapcsolatos kérdéssel áll Kael testvér elé.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Január 30. 19:53:08
Mesélő: Dierol
Helyszín: Ismeretlen sivatag
Időpont: ?? este
Esemény: Vendégség
Résztvevők: Mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A készülődést semmiféle különösebb esemény nem zavarja meg. Végül az a szolgáló tudatja először Kiinával - majd Kiina veletek, hogy a fényességes Hamír méltóztatott felébredni, és örömmel lát titeket a reggeli asztala mellett.

Pár folyosóval és teremmel odébb megérkeztek a reggeli színhelyére. Libbenő vajsárga selyemfüggönyök, puha vánkosok, gazdag mintás puha szőnyeg, térdig érő faragott asztalka megrakodva friss lepénnyel, vajjal, mézzel, több csésze ismeretlen színes szósszal, gyümölcsökkel - ám hús az nincs az asztalon. A teremben mindössze egy testőrféle tartózkodik, de a teremben emellett több dolog is figyelmet követel magának. Mint például az a hatalmas üvegpalack, amely két alak magas, s legalább ugyanennyi a kerülete. Az üveg körül a padló gazdagon vésett, bonyolult szimbólumokkal tűzdelt, melyek közül több is a palack oldalába gravírozva folytatódik. A kékes árnyalatú palack szája fejnyire szűkül össze, és egy jókora bronzkupak zárja le, amin ökölnyi lakat fityeg.
A másik látnivaló a két díszes ruhás férfi, akik közül

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/varazslo.jpg)
a hórihorgasabb láttán

könnyen valamiféle misztikus hatalmat is tulajdoníthattok hozzá. S ezt az érzetet erősíti, hogy nem arcfestéssel rendelkezik, hanem csak a szeme van feketével kihúzva-hangsúlyozva. Ám nem ő, hanem

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/nemes.jpg)
fiatalabb társa az,

aki szélesen vigyorogva mutat a vánkosok fele, és megszólal
-Örömömre szolgál, hogy ismét megtisztelted szerény hajlékomat, ó szépséges Hurri! A szultán joggal lenne féltékeny rám, ha tudná, hogy megtisztelsz vakító mosolyoddal! Foglalj helyet - itt egy szívdobbanásnyi ideig elakad, miközben végignéz rajtatok - egzotikus kíséreted tagjaival, és frissülj fel szerény asztalomnál!
Kiina érdeklődve hallgatja, miközben a palackra is rácsodálkozik
-Fényes Hamír - örömmel fogadjuk az invitálást - és meg kell mondjam, nagyszerűen elsajátítottad nyelvemet! - dicséri meg - ami igaz is - a Hamír folyékonyan és akcentus nélkül beszéli az Abrínt. Aki erre elmosolyodik
-Oh, ez nem az én érdemem, hanem hű tanácsadómé, a bölcs Saahiré. Az ő végtelen bölcsessége segített hozzá ehhez a fejpánthoz, mely segít megérteni bármely beszélő szavait.
A dicséretre az említett hórihorgas figura szótlanul meghajol, miözben a Hamír folytatja
- Emellett ezt a különleges palackot készíti nagy műgonddal, oh, Levegő úrnője - mely ha elkészül, a Kalifátus csodája lesz!
Kiina a palack fele fordul, jól megnézi, aztán bevallja
-Hát, ha nem csak a méreteivel fog kitűnni, akkor úgy látom, még sok munka lehet vele
A Hamír büszkén mosolyog, Saahir pedig elégedetten babrálja a szakállát.
-Ha megtisztelnél azzal, hogy helyet foglalnál - int a Hamír a mellette lévő vánkos fele - egyértelművé téve, hogy Kiinát karnyújtásnyira szeretné tudni maga mellett. Miután helyet foglaltatok - sem a testőr, sem a bölcs és szúrós szemű Saahir nem ül le, hanem tisztelettudóan odébb ácsorognak. Közben lassan elkezdődik az étkezés, és a Hamír miközben Kiinán legelteti a szemét, megszólal
-Sivatag Szépsége! Eleddig mindig egyedül érkeztél - ám látom, hogy igencsak különleges kísérőid vannak - szívesen hallanék felőlük, hogy mely világokból érkeztek, és mily különleges képességekkel rendelkeznek! Epedve várom szavaid, hogy újabb csodás mesékkel nyiss ablakot a világodra!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2018. Február 03. 12:46:09
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Ismeretlen sivatag
Időpont: ?? este
Esemény: „vendégség”
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A palota Pazar egy zöld hűs sziget a kietlen homoksivatag tengerén az itt élő népek idegensége és a bolygószellem idegen erősségéből arra következtetek, hogy egy másik a mienkéhez hasonló világba kerültünk a kapun keresztül, nem hiába hívják a bölcsek Nadyss-t a világok kapujának….
A vacsoránál kiderül számomra, hogy az itt élők valamiféle nagyhatalmú szellemlényként tekintenek Kiinara amit előttünk is tagad de igaz nevének vizsgálatakor tapasztalt megmagyarázhatatlan események valami ilyesmit sejtet, tetszik vendéglátónk által rá használt elnevezés Levegő úrnője érzek szimpátiát a név és Kiina természete között „szélcsap” *kuncogás*
Teljesen háttérbe húzódom hagyom, hogy az ügyeket Kiina vigye úgy tűnik a maga módján teljesen jól elmanőverez a helyiek között, bár valószínűleg egzotikus szépsége is hozzájárul ehhez, hiszen jóképű vendéglátónk is szeretné maga mellett tudni az alabástromfehér bőrű nador szépséget.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2018. Február 03. 22:59:10
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Horkantok, amikor meghallom, mi is itt a nő helye és szerepe. Minél messzebb kerülök a hazámtól, annál vadabb szokások dívnak. Viszont a csillagok eltérő állása zavar. nem mintha avatott szakértőjük lennék, Miraclea után időbe tellett, amíg Sytis egét megszoktam, ám azt könnyebb volt, mert kevéssé tért el. Még a déli országok égboltja is mutatott részleteiben hasonlóságot - tán csak kicsit elcsúsztak az ábrák - de itt semmi de semmi nem hasonlít.

Idilli, jóléttel teli udvarházba jutunk, ahová úgy engednek be minket, mintha itt laknánk. Furcsállom, senki se kérdez ki, nézi át holminkat, és azon morfondírozom, ahová ilyen könnyen be lehet jönni Kiina árnyékában, onnan ugyanolyan könnyű lehet-e távozni, vagy akkor további kellemetlen meglepetések várnak.
Megértem Hajnal idegenkedését az ételtől.
- Nagyon messze kerültünk, honnét tudom, hogyha eszem az itteni ételből és iszom az itteni italból, nem kötöm-e magam a fogyasztás szerződésével ehhez a világhoz? Te vagy aki vagy - célzok nador mivoltára -, te talán egyebet is megtehetsz, mint én, és szabadon járhatsz-kelhetsz.

Később vendéglátónk is hallatt magáról, aki szeret hosszan beszélni, és kényelemben fogannak a szavai. Mindenkit megbámulok - a helyiségben figyelemért ácsingozó hatalmas díszített tárolóedényt is -, és amikor hellyel kínálnak, én talpon maradok. Nem viselkedem úgy, mint egy parancsig háttérből ügyelő fegyveres vagy testőr, de nem is ülök le, mint kényelemre áhítozó utazó. A húshiány megragadja a figyelmem, de érdekesebb Fényes Hamír és a varázsértője. A ház ura azt állítja, olyan eszköz van a birtokában, ami segít egymás nyelvét megérteni, mindegy hogyan szólunk. Hiszem is meg nem is, ezért félhangosan, fapofával odaszólok Kiinának az anyanyelvemen:
- Az éjjelt töltsd az úrral, aligha lenne ellenére, enyém lesz a varázsértő. Az ilyen szikár, karótnyelt fazonok állítólag nagyon mások lesznek, ha nincs közönség és nincs testükön díszes kelme...
Ha kiderül, hogy Hamír állítása valós, elismerően biccentek. Ha megsértődne, akkor felfedem, otromba közbeszólásom bizony tesztként szolgált. Hogy modortalan közlés volt, azt nem tagadom egy percig se, ahogy azt sem, ajánlatomat nehogy komolyan vegyék. A bárdolatlanságot felfoghatják különleges képességnek, hahaha.
Szúrós szemet én is tudok virítani, ha arról van szó, nem csak Saahir, habár ha helyi szellemnéző, nem túl bölcs dolog ajtót nyitni a lélekre a szem kapuján át.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2018. Február 04. 11:18:06
(http://rpgenerations.hu/Zen/cache/Haldirien%20Képei/Karakterk-p-Codex/13754110_1752993201624742_5867150568536825721_n_w316_h160.jpg)
Mesélő: Dierol
Helyszín: Ismeretlen sivatag
Időpont: ?? este
Esemény: Vendégség
Résztvevők: Mindenki

Hajnal élcelődését követően rápillantok.
"Ez tényleg kellemetlen lenne..." - villan át a fejemen, de azért már megadom a tiszteletet a műnek, és elfütyülöm a végéig. Közben gyakran pislogok oldalra, hogy lássam, amennyiben ez nem tetszene az ittenieknek, és ha szúrós pillantásokat és ökölropogtatásokat hallok, akkor tisztelet ide vagy oda, elnémulok.

A város azonban lebilincselő számomra. Kicsit a szülőfalumra emlékeztetnek az épületek, bár jóval elegánsabbak, mint odahaza. Erre emlékezve jut eszembe, hogy vajon atyáim isteneit megtagadtam-e azzal, hogy Mortar szerzetesei közé álltam.
Bár dún vér folyt az ereimben, Eilenhitar, a faluban járó dalnok még korán magához vett, és végül is ő nevelt fel, így nem igazán okozott lelkiismeret furdolást a becsületesség nélkülözése.
Gyorsan visszatérek a valóságba, a múltban nézni mindig veszélyekkel teli.
Egy mély lélegzetvétel után folytatja az ardún himnuszt, amelyet félbehagyott.

A városnál már csak a fényűzésében egy palotára emlékeztető hatalmas épület nyűgöz le jobban. Csodálatos, egyszerűen hihetetlen, hogy mégis hogy van ekkora gazdagság egy ilyen félreeső sivatagi faluban

A medencére pillantva elfog a vágy, hogy majd leöblítsem magamról a sivatag érdes homokszemeit, remélem, hogy a Mortar papok nem tiltják meg a novíciusoknak a fürdést. "Még csak az kéne."

Először is a szomjamat oltom, egy pohárba öntök a forró fekete teából, majd szép lassan elkortyolom azt, közben, amíg várok, hogy hűljön egy keveset az ital, addig egy körtébe harapok.


A 'reggelinél':
Bár az asztalon heverő ételek nem fogadnak váratlanul, sejtettem, hogy vadhúst nem fognak a sivatag közepén találni, a vendéglátónk, a nyurga férfi és a mellette álló hatalmas üvegpalack, amibe Ynev legrészegesebb alakjának is belecsorbulna a bicskája, de talán félszázan se bírnának el vele.
Szó nélkül hallgatom a vendéglátónk és Kiina párbeszédét. Igyekszem felmérni a helyzetet.
"Hurri... szultán... Hamír... Bölcs Saahir, tanácsadó... megérteni bármely nyelvet... Érdekes, egy varázsló mindenbizonnyal az illető. Talán Kiinát valamiféle riválisnak nézi? - mérem fel az említett bölcset. - "Levegő úrnője... Kalifátus... Sivatag szépsége. Mily különleges képességekkel rendelkeznek... - ismétlem el az elhangzó szavakat.
Kiina és Kael után ül csak le az asztalhoz, nem akar még egyszer a mai nap folyamán Kaellel összetűzésbe kerülni.
"Ezek szerint ez a Hamír nem a terület legnagyobb ura, hanem van valaki, aki hatalmasabb nála, és ennek a Kalifátusnak a vezetője lehet. Ez valószínüleg valamiféle szultán lehet. Kiinát Hurri néven ismerik, Sivatag szépségét nem igazán kell fejtegetni, azonban valami különleges képességű lénynek nézik, aki ugyebár teljesíti a kívánságaikat." Levegő úrnője címet még nem sikerült megfejtenem, azonban ki tudja, az elkövetkezendő párbeszédekben mi fog kiderülni.
"Azonban a magas alakról el tudnám képzelni, hogy Kiinával nincs jó kapcsolata. Ha minden igaz, valamiféle varázsló lehet, és Kiina is valami hasonlóként jelent meg... Dalnokként jól tudta, hogy két énekes nem férhet meg egy csárdában.

Szinte azonnal odaszól a miracleai nő valamilyen ismeretlen nyelven, feltehetőleg az anyanyelvén ennek a vendéglátónknak, biztosan valamiféle próba gyanánt. Mivel nem értettem a szavait, inkább az emberek reakcióit igyekszem felismerni, hátha abból kiderül, hogy mit mondhatott, ezért körbenézek az asztaltársaságon
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Február 12. 19:20:07
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: reggel
Esemény: Reggeli
Résztvevők: Mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina nyomában sétálva egy dolog biztos - a nador lányt nem nyomasztják azok a félelmek, amik egy ilyen helyzetben eltölthetik az embert. Látszólag úgy viselkedik mintha csak Arcantis valamely városában, egy jóakarójához jött volna látogatóba, és nem egy másik világ nemesének rezidenciájába sétált volna be. A fegyveres őrök hathatósan kint tarthatnának bárkit - és az, ahogy Kiina csak így besétált - komoly befolyásra és különös történetre utal.

Vanina kérdésére Kiina csak legyint
- ugyan már - egy alma sem kényszeríti rád az akaratát! A legrosszabb amit okozhat az a hascsikarás. S ez a világ, ahogy a többi is, csak három módon köthet magához - ha meghalsz, vagy elhatározod, hogy itt akarsz letelepedni, és ha nem találod meg a visszautat. De ez utóbbi veszély mellettem nem fenyeget - ígéri Kiina.

Az asztalánál ülve a Hamír érdeklődő pillantást vet Vanina fele, aki nem ül le az asztal mellé, de nem teszi szóvá a furcsa viselkedést. Ellenben kissé kikerekedik a szeme, amikor Vanina megszólal miracleai nyelven, miközben Kiina csengőn felkacag. De ezt már az Hamír sem hagyja szó nélkül, és folyékony miaracleai nyelven válaszol
- Mifelénk általában meg szokták kérdezni a férfit is, vagy ahonnan érkezett, a nők hordják a nadrágot? - kérdezi érdeklődve, és Saahir is közbeszól mireaclai nyelven
Én a szolídabb típust szeretem - jegyzi meg, és ennyiben hagyja a dolgot. Ellenben Kiina is megszólal abrínul
- Én meg inkább Zaiddal tölteném az éjszakát - válaszolja, mire a Hamír szomorú arcot vág, és megrázza a fejét.
- Oh, szépséges vendégem! Sajnálom, hogy nekem kell a szörnyű hírt tudatnom, de Zaidot a legutóbbi távozásod után annyira maga alá gyűrte a bánat, és annyira epekedett utánad, hogy nem bírta tovább, és belevetette magát a kútba. Hiszra bocsásson meg a lelkének! - sóhajt fel a Hamír, és még a kezét is a szívére teszi - jelezvén, hogy mennyire fáj neki, hogy ezt kell mondania. Kiina tekintete elfelhősödik, a Hamir meg közelebb hajol hozzá
Ne búslakodj, Hiszra áldása! Még arra sem lett volna méltó, hogy a lábad nyomát csókolgassa a porban! - teszi még hozzá vigasztaló hangsúllyal, mire Kiina tekintetében hideg harag villan.
Ebben tévedsz uram! Zaid rendes ember volt! - válaszolja, mire a Hamír visszavonulót fúj
Minden bizonnyal - én sajnos csak a szóbeszédek alapján ismertem - vallja be. Mivel látja, hogy Kiina nem éppen boldog a sajnálatos haláleset miatt, ezért intésére négy félmeztelen, szinte rajzolt izomzatú fiatal férfi - lép be a terembe, és látványos szaltókkal, ugrásokkal és erőnléti mutatványokkal próbálnak elkápráztatni titeket - s végül a fináléként égő fáklyákkal zsonglőrködnek.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/kardnyelo.jpg)
Nem úgy az őket váltó kecses nő!

Aki tűz és kardnyeléssel próbál meg döbbenetet kiváltani - de ha ez nem volna elég,

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Fakir.jpg)
a sort egy szikár, vékony férfiú zárja,

aki Hajnal szörnyülködésére szöges ágyra fekszik, és nyelvét, kezét szúrja át rezzenéstelen arccal egy-egy hegyes fémtűvel, majd egy csorba üvegpoharat eltörve pár üvegcserepet elropogtat előttetek. S ezután egy kosarat hozva, törökülésbe ülve előtte lekapja a kosár tetejét, és egy kígyó feje bukkan ki. A kígyó kiemelkedik, és fenyegetően a férfira tátja a száját, megvillantva a hosszú méregfogait. Hogy aztán a férfi egy igencsak nyekergő hangú furulyaszerűséggel láthatóan táncra késztesse a kígyót, amely aztán szépen vissza is ereszkedik a kosarába.

A műsor után a Hamír megszólal abrín nyelven
- Gyűjtöm a furcsa dolgokat - de pár holdhónapja hozzájutottam valamihez, amiről nem tudom, hogy micsoda. Csak annyi bizonyos, hogy napkeleti tárgy lehet. Talán végtelen bölcsességetek kiterjed erre is, és meg tudjátok mondani, hogy mit vetett elém a sors egy kereskedő által - nyúl  be a ruhája zsebébe, és egy tenyérnyi ezüst érmét tesz az asztalra. Elég egy pillantás, hogy tudjátok, mi fekszik az asztalon - az Anartyss ház ezüst signuma. Kiina érdeklődve kérdezi abrín nyelven
- Hogy került ez hozzád? - kérdezi, mire a Hamír elégedetten pillant rá, mert egyből látja a kérdésből, hogy Kiina felismerte
- A kereskedő, aki ezt hozta, azt mondta, hogy egy nagydarab  lovas démon, egy vasba öltözött essita szolga tárgyai közt volt. Pár holdhónapja bukkant fel a hegyek ezen oldalán, és tucatnyi harcost vitt magával, mire sikerült vérébe folyatni. Csakhogy a történet ott hibádzik, hogy ezek nem essita jelek, s az állítólagos démon inkább  hajazott valamiféle különös arcanai lovagra.
Kiina megszemléli a signumot, és megszólal
-Valóban nem itt készült. Ez különbözteti meg a napkeleti házak embereit egymástól. Olyan, mint egy zászló, csak fémből. S ahogy elnézem - balszerencsét hoz a birtokosára - hisz az előző is hogy járt! - teszi hozzá sejtelmesen, amibe a Hamír beleborzong, és Saahir is gyanakodva pillant a signumra. A Hamír inkább gyorsan témát is vált
-A napkeletről csak meséket hallani - szinte ismeretlenebb, mint az essita nép. Nem is csoda, hogy van  ahol a két legenda egymásba is fonódik!
Kiina erre felkapja a fejét
-Nem ismerem a történetet! Meséld el! - kéri, és a Hamír elégedetten elnyújtózik, és belefog
-Mint ismeretes, az Essiták - hogy Hiszra átka szálljon rájuk - a csillagok gyermekei. Minden essita a hat istenség és azok csillagainak valamelyike alá rendeltetett. Ezek az istenségek egy része bennük is lakozik.
Kiina bólint, hogy eddig minden világos.
- akárcsak a nadoroknál - kotyog közbe, amire, a Hamír csak megvonja a vállát, és folytatja.
-A születéskor kiderül, hogy ki melyik istenséghez és kaszthoz tartozik. A Hat-Kathé a tudós papoké, a Hat-Amthé az uralkodóké, a Hat-Refthé a katonáké, a Hat-Teíthé a mesterségeké, a Hat-Hathé a holtak és látnokoké, és Hat-Rukhé a szolgáké. Minden kaszt embere magán viseli istene kézjegyét, hogy megfelelően tudja szolgálni istenét. A szolgák erősebbek, és nagy a kezük, a katonák erős csontúak, esetleg még a bőrük is vastagabb, az uralkodók kecsesek, és még lehetne sorolni. Ráadásul mindent a csillagok állása befolyásol - azok határozzák meg, hogy mikor van béke, mikor kell háborút indítaniuk. S meghatározzák a kasztok tagjainak életének hosszát is. Egy szolga 20-30 ciklus után tér meg istenéhez, egy kézműves 50-60 ciklus után, míg egy uralkodó 7-800 vagy több ciklusig is elélhet. Mikor az Álmok völgyét elvesztették - köszönhetően az első fényességes Kalifa ravaszságának és dicső tetteinek - a Teqahu-Amatah dinasztia kegyvesztett lett, és ezért néhányan elmenekültek, és hajóra szálltak, hogy napkeleten szerezzenek új amatokat, azaz birtokokat.
Kiina töprengve kérdezi
-Szóval ezek a szökött nemesek abban különböznek csak a többi embertől, hogy soká élnek, és hogy a leszületésük nem feltétlen apáról-fiúra száll? - érdeklődik, mire a Hamír bólint
- sarkosítva a kérdést igen. De miért? Hallottál már ilyenről? - érdeklődik. Kiina megrázza a fejét
- hát, jártam már napkeleten, de tudtommal nem sok nemes mondhatja el magáról, hogy évszázadokig élne, és hogy nem a fia követi majd a sorban... - zárja le óvatosan a témát, mert nektek is mindössze egyetlen jelöltetek lenne, ha komolyan számba kéne venni a lehetőségeket - a Napcsászár. De ugyebár az nem lehetséges...

Végül az étkezés elérkezik a végéhez, és immár jóllakottan visszatérhetek a lakosztályaitokba. A Hamír még elárulja, hogy a palotán belül nyugodtan lehet sétálni, de a városba jobb, ha nem teszitek ki a lábatokat - legalábbis kísérő nélkül.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2018. Február 13. 19:23:06
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Egyre jobban izgat, hogyan érte el Kiina, ilyen kivételezett módon kezeljék. Jó, dúsgazdaggá tette a ház urát, de pusztán ennyi elég lenne?
Kiina felsorolja, ne az ételtől féljek, ám egy dolgot kihagyott:
- Negyedik: ha teherbe esel egy ittenitől. Ki tudja, a kapu átenged-e magzattal a méhedben.
Gyakorlatilag ha Kiinával történne valami, sose találnánk haza. Ő ismeri az útját-módját, mi nem. Ez elég aggasztó eshetőség.

A teszt sikeres, jóféle varázstárgy az, ami ilyesmire képes. Jóféle és nagyon hasznos.
- Nálunk mindenki acélt és nadrágot visel - felelem az úrnak és futólag megérintem a fegyverem markolatát.
Saahirtól nem is vártam mást, Kiina említette, a helyiek ízlése igencsak hagyományos.
Engedelmes, szerény, készséges. Errefelé a nő és a szolga hasonló értelmű szó lehet.
Kiina említ egy férfit, aki a kedvére lenne, ebben az utalásban sokkal több benne van, mint amit kibontanak az asztalnál. Az illető halála miatt megborul a reggeli hangulata, és olyan műsort parancsol elénk a ház ura, amit máshol nagy ebédek, vacsorák lakomái alatt szokás.
Ha valaki elég gazdag, a cirkusz házhoz jön, és Hamír afféle ember. Mutatványosai egyre bizarrabb szemfényvesztéssel szórakozotatnak. Hiszem is, meg nem is: vagy az eszközeiken babráltak, vagy valamit csináltak magukkal, fájdalmat ne érezzenek, vagy a helyi embereknek eltér a teste a miénktől.
A ház ura saját bevallása szerint gyűjti a fura dolgokat, magamban azt remélem, engem kellően unalmas tart ahhoz, nehogy akaratom ellenére hozzá akarjon csapni a gyűjteményéhez. Szerencsére kiina jótékonyan kihagyott minket a bemutatásból, amúgy is, mi afféle mellékes szereplők vagyunk, Hamír minden figyelme a nadoron landol.
Nem úgy a varázsértőjéé. Józanabbnak tűnik, nem esik hasra Kiinától, és elég éber. Ha fele annyira éles szemű, mint Lan, akkor ügyelni kell, mit mutatunk. Éppen ezért összevont szemöldöknél többel nem nyugtázom a signum felbukkanását. Utoljára Anartyss nagyúr miracleai küldötte viselt hasonlót, de emez meg valami essita alakról magyaráz. Hamír egy születési jogon alapuló rendszert mutat be, ami nem sokban különbözik attól, ami nálunk is van mindenki születik valaminek, és az átjárás máshová igen ritka. Ám az egész valami egészen elképesztő irányba fut ki. Eme essiták nemesei gyanúsan olyanok, mit a császár, és ha ezt tovább gondolom - merész, hogy egyáltalán megfordul ilyen a fejemben - szédítő következtetések sarjadnak.
Kurva messze vagyunk otthontól. Haza akarok menni.

Egyszer a reggelinek is vége szakad, elbocsátanak minket és rögtön Kiinára startolok:
- Miért és meddig vagyunk még itt? Ez a hely kezd az idegeimre menni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2018. Február 17. 19:59:52
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: vendégség, reggeli - visszajátszás „magánbeszélgetések”
Résztvevők: mindenki illetve külön-külön….
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A reggeli igazán Pazar máshol egy ünnepélyes vacsorának is beillene csak a napszak más viszont az étkezés végén a mutatványosok szemkápráztatóak az önsanyargatók pedig egyenesen Gíl – Hadul aszketikus szerzeteseire emlékeztetnek az útjuk a kín és szenvedés útja, ám az is kiderül, hogy volt valaki aki az udvarban aki nagyon fontos volt Szélvész Kiina szívének és mit ad Zorawa az illető az epekedő hatalmasság birtokán halálos balesetet szenvedett míg vendéglátónk epekedő vágya Kiina iránt mit sem csökkent, ám úgy érzem nem túl jól fogja meg a dolgokat Kiina kapcsán de hát ez Hamír nagyúr problémája hiszen vágyaink tárgyát képező és által kedvelt köztünk álló személyt nem föld alá kell rakni, hanem el kell vadítani, hogy önmaga utálja meg…..

Reggeliután félrevonom Kiinat és pár mondatot váltok vele.

-   Valójában nem tudom, hogy ki vagy de azt tudom, hogy viharban születtél és sokkal több vagy mint az a szeleburdi, csélcsap, kíváncsi meggondolatlan „fiatal” lány amit a külvilág felé mutatsz, sokszor olyan tudásról és bölcsességről teszel tanúbizonyságot amit sok bölcs megirigyelhetne….

Miután Kiinaval szót váltottam Sterrard urat ki most már Deion testvér veszem célba és mellkasának szegezem egyenesen a mondandómat.

-   Nem tudom pontosan, hogy mivel vívtad ki Vanina neheztelését, de a jövőben rajtad tartom a szemem „testvér” és ha Vanina állításai igazolást nyernek azaz elárulsz vagy elárultál minket akkor elválnak útjaink ha Halálszárny Kaelhez kötötted sorsodat ha nem kereshetsz magadnak más pártfogó halálpapot.

Amint végeztem Deion „testvérrel”  Vaninát veszem célba ha tetszik neki ha nem, miközben szerzeteshez méltatlan gondolatok cikáznak elmémben a tudásomhoz való gyűlöletes hozzáállása felkorbácsol bennem valami vad állatiasat valami zsigerit ám most ő a küldetés vezetője nem kívánom megalázni pedig tehetném mert a vezetői képességei hagynak kívánni valót maguk után ám a szolga tudomásul veszi ura parancsát és másokat a hátán emel fel. Mondandómat úgy címzem, hogy a többiek még véletlenül se hallják meg legfőképpen az újjászületett Dieon testvér.

-   Súlyos vádakkal illetted a sivatagban Dieon testvért, had kérdezzem vannak konkrét bizonyítékaid vagy csak ködös baljóslatú sötét gyanú mondatta veled ki az elhangzott vádakat…. Ha vannak konkrét bizonyítékaid Dieon ellen akkor melletted állok, hogy eltávolítsuk a összeverődött társaságból de azonnal… Ám ha nincsenek akkor kérdem, hogy személyem utálatát és Dieon utálatát következően a következő „áldozat” Kael lesz mert az ilyesmi nagyon egy irányba mutat….

A beszélgetéseket követően látszólag céltalanul kószálok a sivatagi palota belsejében.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Sterrard úr ki most már Deion testvér túl sokat magyarázkodik és hálát emleget a nem kért általa szívességnek tekintett tettekért, továbbra is egy kis hálátlan kígyó maradt a csuha alatt sebaj, ha így akar játszani akkor játszunk így… Összeszűkölő szikrázó tekintettel fúrom tekintetemet a tekintetébe (Aurapárbaj, alapkönyv 160. oldal)

-   Szóval azt akarod mondani Dieon testvér, hogy feltétlen és kérdések nélküli hálával tartozunk önzetlen segítségedért, akkor most kérdem én ha önzetlen és számítás nélküli volt a múltban a segítségeid és szívességeid akkor most miért is emlegeted fel és kened aurámra? Tényleg nincs semmi titkolnivalód és nem cselekedtél semmit kárunkra mióta először találkoztál velünk akkor tárd fel emlékeidet kendőzetlenül MOST.

Kiváncsian várom Dieon reakcióját miközben semmivé morzsolom auráját ha menekülni próbál akkor van titkolni valója, ám nem hagyok neki könnyű menekülést erősen ráfogok a csuklójára a szemkontaktust fenntartva és az arcába suttogom gyanúmat.

-   Nocsak, nocsak mégiscsak igaza lenne észak szilaj lányának és sötét titkolnivalód van az általam elővezetett kérdéses események kapcsán, ha nem lenne nem próbálnál meg elmenekülni a színvallás elől.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

"A beszélgetéseket követően látszólag céltalanul kószálok a sivatagi palota belsejében."
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2018. Március 03. 23:43:16
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: reggel
Esemény: Reggeli
Résztvevők: Mindenki

Az asztaltársaság ismeretlen nyelven kezd el beszélni, így inkább a termetes palackra koncentrálok addig, illetve felméri a hórihorgas férfit, a Sahír nevezetűt. Vagy legalább is valami hasonló. A férfi ruházata alapján kiemelt személy lehet ennek a Hamírnak az udvarában.
Azután visszaváltanak az abrín nyelvre, és csak következtetni tudok, hogy miről is folyhatott addig a társalgás, ugyanis Kiina éppenséggel az éjszakai partneréről beszél, majd a kettejük közti rövid párbeszédből annyit sikerült leszűrni, hogy ennek a Hamírnak az útjába nem érdemes állni, legyen az akár a misztikus Hurri elcsábítása.
Végül az asztal fölött beálló csendet a mutatványosok törik meg. Hátradőlök a székemen, és az államat a bal kezemmel támasztom alá, mely a szék karfáján pihen. Nem igazán nyűgözték le az ugráló emberek, bár kiváló fizikummal rendelkeztek, és csodás tudományukat elismertem, mégsem dobogtatták meg a szívemet. Azután egy kardnyelő lépett elő, őt már annál inkább figyelte, ugyanis ez egy olyan mesterség volt, ami mindig el tudta kápráztatni. Izmokat gyűjteni és ugrálni, szaltózni bárki képes elég sok idő befektetése után, de tőröket lenyelni, az már teljesen más kérdés. Egy rossz mozdulat és holtan esnek össze. Mégsem haltak meg sose. Mintha a torkuk acélos lenne belülről. Az önmagát bántó fiatalemberrel nem foglalkozott, egészen addig, amíg a furulyával el nem kezdett játszani. Bár nem volt szép a dal, amit játszott, hatásosnak hatásos volt, mert a csúszómászók dallamra lassú körkörös mozgásba kezdtek.

"Csodálatos... " elbűvölten néztem a furulyást, majd lopva a pap felé pillantottam, megbizonyosodva arról, hogy nem ellenzi el a buzgóságomat, majd a tekintetem véglegesen a furulyásra szegeztem.

Ezek után egy érmét mutat fel Hamír, ahhoz hasonlót, mint amelyet még Merussa előtt kaptam. Megigazítanám a hajam, de csak végigsimítok a kopasz fejemen. "Elég nehéz hozzászokni ehhez." - vallom be magamnak.
Azután olyan mesébe kezdenek, aminek az előadásáért valószínüleg elevenen megnyúznának Napcsászár birodalmában, attól függetlenül, hogy ez csak egy kósza legenda, aminek semmi alapja sincs.
"Szívesen ismerkednék a helyiekkel..." villant át az agyamon, amikor a megnéztem magamnak a kardnyelőt.


A vacsora után Lan félrevon, és egy rövid, de heves beszélgetés után elkapja a karom és a szemembe mered a tekintete.
Először csak a meglepetés látszik rajtam, nem tudom mi folyik, csak olyan furcsa érzésem van.
Végül ez a farkasszemezés azzal ér véget, hogy elkalandozik a tekintetem a kardnyelő nőre.
Ilyen gyengének és sebezhetőnek nem éreztem magamat még sosem. Még akkor sem, amikor a nemessel voltunk egy cellában, és éppen a törött lábamat feszítette.
Az ajkamba harapok.
- Mindenkinek vannak titkai... - visszapillantok a férfira. - És nem értem szavaid. Titkaim vannak, de mint ahogy nekem se tisztem tudni a tiédet, a sajátjaim rám tartoznak. Azonban a kérdésedre. - húzom el a számat. - hogy tettem e bármit a károtokra, csak azzal tudok felelni, hogy tudtommal nem. Hacsak nem tettem a károtokra akaratlan a Shoarral ház udvarában, vagy Merussában.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Március 04. 16:05:20
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: reggel
Esemény: Reggeli
Résztvevők: Mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Bár kérdéses, hogy Kiina hogyan és miként érte el, hogy ennyire megbecsült legyen, azért a vacsora során akad pár válasz is. Nem nehéz észrevenni, hogy a Hamír milyen pillantásokat is vet a nador lányra - és ezek után már fölöttébb zavaró véletlennek tetszik a vetélytárs korai halála.

Saahir nőideálja jól tükrözi a helyi szokásokat és elvárásokat. Így aztán nem is meglepő, hogy a Hamír mily döbbent arcot vág egy pillanatra, amikor megtudja - Vanina szülőföldjén nemtől függetlenül mindenki fegyvert forgat.

-Mily kegyetlen föld lehet az, hogy mindenki a harcra készül - sóhajt fel kissé színpadiasan, mintha egy abyrnossi könyökölne a vánkoson.

Valójában amíg a Hamír odáig van Kiináért, addig a hórihorgas
Saahir leginkább egy éles szemű keselyűre emlékeztet, aki épp prédára les. A vacsora során diszkréten ácsorog a Hamír mögött, és azon kívül, hogy figyel, és néha-néha megigazítja ékes ruháját, nem hívja fel magára a figyelmet. Az előadás főképp Deion testvért és Hajnalt köti le, bár az azért látnivaló, hogy mindketten más-más részét értékelték a mutatványoknak.

Bár az étkezés szerencsére nem okozott nagyobb meglepetést az ízek terén - de a Hamír meséje oly lehetséges összefüggésekre világít rá, amelyet a Császári titoknokok feltehetőleg tiltott tudásnak bélyegeznének - akár igaz, akár nem.

Ahogy a reggeli véget ér, Vanina kérdéssel fordul Kiinához, mire Kiina egyet értően bólogat.

-Alszunk, pihenünk, és az alvást követő étkezés után azonnal indulunk vissza - válaszolja kissé komoran. Amiben van némi logika - itt az üldözőitek nem akadnak a nyomotokra, azaz tőlük nyugodtan pihenhettek. Amiben Kiina és Hajnal is példát mutat - mert ők nem kíváncsiak annyira palotára, és inkább a lakosztályban maradnak
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Március 04. 16:07:34
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: reggel
Esemény: beszélgetések
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A reggeli utáni pár szóra Kiina vidáman felkacag
Ha valamit nem tudsz megmagyarázni, azt színes gondolatokkal fested le, pedig a valóság sokkal szürkébb. Biztos csalódnál, ha azt mondnám, hogy amit bölcsességnek hiszel, az nem más, mint amit Arcantis vadonja hajlandó volt elárulni. Ami pedig a tudást illeti - Arcantis az otthonom. Még szép, hogy jobban ismerem másoknál. Gondolom te is jobban ismered Sytist, mint Vanina. S ahogy Sytisnek, úgy Arcantisnak is meg vannak a maga különleges veszélyei és titkos helyei - amiket csak idővel és szerencsével ismerhetsz meg - válaszolja.

A helyzet az, hogy Lan Deion testvérrel sem jut igazán dűlőre - ahhoz van elég esze, hogy ne próbálja meg összemérni az aurákat. Sőt, még mindig adja az értetlent, s szóban az ártalmatlanságát hangoztatja.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Március 04. 16:09:23
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: reggel
Esemény: reggeli
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Saahir valóban kitüntetett helyet foglalhat el a Hamír oldalán. Erről az is mesél, hogy a testőrökön kívül ő az egyetlen aki jelen van végig az étkezés alatt. Ahogy az ujján megvillanó gyűrűk, no meg a drága ruhák is sejtetni engedik, hogy ő lehet a Hamír bizalmasa. Ebben nincs is semmi szokatlan, hisz számos tartományban is van ily hivatal, s a bölcs tanácsadókat ott mentisnek nevezik. Ahogy Lant szokta időnként így szólítani Kiina, bár hogy Lan kinek osztana tanácsot, az kérdéses, elvégre ebben a társaságban nincs egy nemes sem.
 
A látnivalók sokasága után olyan történet kerül napvilágra, amely leginkább halásos titokra emlékeztet. Amely ha napvilágra kerül, könnyedén a történet felfedőjének életébe kerülhet - függetlenül attól, hogy mennyi igazság rejtezik a mélyén.
S a nap további kellemetlenségeket tartogat: Úgy tűnik, hogy Vanina gyanakvása megfertőzte Lant is, mert négyszemközti gyanúsítgatása igencsak sötét kilátásokkal kecsegtet. Bár parancsoló szavait, hogy nyomatékosítsa, farkasszemet kezd el nézni, de oly szúrósan, mintha a vesédbe látna. Nem is bírni sokáig a nézését, hanem inkább elkapva a tekintetet, hogy Deion a szemének sokkal kedvesebb dologra fókuszáljon.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Március 04. 16:13:59
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: reggel
Esemény: segítség kérés
Résztvevők: Lan és Elassor - külön külön helyszínen, és beszélgető partnerekkel, de az esemény ugyanaz.
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A séta a palotában elég sok szokatlan dologra derít fényt. Egyrészt nincs saját mágikus védműve az épületnek. Hogy ez a még folyó építkezés miatt van így, vagy más magyarázat van, nem tudni. A terek bár itt is nagyok és lenyűgözőek, mint Sytisben, de teljesen másképp díszítik azokat. S míg a palazzok napfényben fürdenek, itt inkább a hűs félhomályt szeretik, s odakint tudni a gyilkos napsugarakat. A Hamír valóban igazat mondott - szabadon bejárható a hely, és nincsenek sokan. Tucatnyi díszes termet, apró zöldellő kertecskét lehet felfedezni.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/informator.jpg)(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/kardnyelo.jpg)
Az egyik ilyen kertben különleges virágszálra lehet találni.
Spoiler: megjelenítés
Az elsővel Lan, a kardnyelővel Elassor találkozik


A kertbe lépéskor feláll arról a padról, amin eddig ücsörgött, és félreteszi azt a furcsa, lapozgatható tekercset, amit addig olvasott. Enyhén meghajol, s halkan megszólal Abrín nyelven, melyre magyarázat lehet a fején viselt ékszer:
Egy szóra nemes idegen! Kérlek hallgass meg! - zavarja meg az eddigi magányos sétát. Amint a figyelmet magáénak tudhatja, folytatja
A fényességes Hamír a segítségedet kéri! Hosszú ideje sokszor álmatlan éjszakái vannak, nem bír aludni, és belülről rágja kíváncsiság, no meg a vágy, hogy megismerhesse csodás úrnőd, a Sivatag Gyönyörű Rózsájának, Jótevőjének a nevét, hogy azt hálaimáiba foglalhassa! Esengve kérlek én is, hogy segíts neki! A bölcs Hamír tudja, hogy szavakkal nem lenne kifejezhető az a hála, amiért e tudásnak hála ismét boldog életet élhetne! Éppen ezért mivel tudja, elképzelhetetlen gazdagságodat számottevően nem gyarapíthatja, csak jelképesen tudja viszonozni a szívességet! Ha megesik a szíved rajta, súlyodnak megfelelő mennyiségű aranyat ajánl fel, s választhatsz magadnak az udvarból két feleséget, akiknek hozományul a súlyukat ezüstből megkapod! Továbbá uradalmából földet, és két oázist, valamint a földekhez tartozó címet is viselheted, ahogy leszármazottaid is! S természetesen nem kell külön említenem, hogy a Hamír barátságát is! - majd letérdel eléd, és úgy folytatja
Könyörögve kérlek, segíts a nagylelkű Hamíron, uram!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2018. Március 04. 18:56:17
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: Lan és Elassor - külön külön helyszínen, és beszélgető partnerekkel, de az esemény ugyanaz.
Résztvevők: „változó”
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Egyenlőre hagyom Dieon testvért eloldalogni, de a gyanú mételye belém fészkelődik eddig egy angyali küldöttől tartottam de most már lehet, hogy tényleg áruló van a csapatban akiket biztos lehúzhatok az árulók listájáról az Vanina és a Halálpap de a többiek megfelelő körülmények között nyerhetnek az elfogatásunkon vagy elveszelytésünkön…. A gyanú keserű édes tüske az ember bizalmában.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A sétám közben talán nem is olyan véletlenül az egyik elfátyolozott sivatagi szépségbe botlok aki selymes könyörgésével és a vagyon és befolyás ígéretével csábít, sajnos nincs tisztában azzal, hogy a nevek főképp az igaz nevek hatalmával pontosan tisztában vagyok, főhajtását a császári udvarban megkövetelt meghajlással viszonzom és türelmesen végighallgatom csak a legvégén szólalok meg ám kíváncsiságomtól hajtva nem abrínul hanem sitysi nyelvjárásban válaszolok amibe a kötelmek megnevezéseit a császári nyelvjárás passzusaival helyettesítem, miközben felsegítem a földről.

-   Megtisztel hölgyem kérem szólítson Lan-nak….Kérem álljon fel nem illendő, hogy egy szolga előtt térdeljen, Lan a Szolga előtt… Sajnos nem segíthetek nagylelkű vendéglátónknak a Sivatag Gyönyörű Rózsájának valódi nevével kapcsolatos kíváncsiságának kielégítésében, ha maga a Sivatag Gyönyörű Rózsája nem árulta el a nevét a nagytiszteletű Hamírnak. „Ha tűz ellenszélben keletkezik, soha ne támadj vele szemben !!!”…. „Hajdanánd a Sen-nung fejedelem az erényt ápolgatta, miközben elhanyagolta a hadi dolgokat, ezzel döntötte romlásba országát. A Nagy Jünek a Hszia dinasztia első fejedelme a tömegekre támaszkodott, és szerette a bátorságot, ő pedig épp ezzel vesztette el ősei oltárát. A bölcs uralkodónak tanulmányoznia kell ezt, és fejedelmi udvarán belül ápolnia kell a civil erényeket, udvarán kivűl pedig hadi készültséget kell tartania. Ezért, ha az ellenséggel szemben felsorakozol, de nem rontasz rá, akkor még nem érted el az igazságosságot, ha pedig az ellenség kihűlt tetemei felett szomorkodsz, akkor még nem érted el az emberségességet…”

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2018. Március 18. 11:23:49
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Korábról kimetszett rész - Beszéd Lannel

Meglephetne, amit Lantól hallok, de olyan régóta utazom vele együtt, hogy lassan megszokom, mindig több rétege van annak, amit mond. Előveszem a hazája nyelvét, gyakorlásnak sem utolsó.
- Először is nevezheti ő magát Deion "testvérnek", Szívem szottyának, Soknevű ház egyszülött fiának, vagy ami tetszik, nem veszem be. Úgy cseréli neveket, mint más mocskos alsóját. Tegnap hosszú hajú úr, ma kopasz paptanuló! Pf!
Ebből vastagon kihallatszódhat, ki nem állhatom a férfit, azaz nagy rá az esély, minden mögött a mentis által megfogalmazott ködös, baljós gyanú húzódik. Ám hirtelen letörlöm képemről az undort és komolyabb ábrázatot öltök:
- Emlékezz, hogyan mutatkozott be Kufáron, milyen becstelen ügybe akart hívni minket! Emlékezz, hogyan sértett és szidott, amikor nemet mondtunk! Jellemtelen gaz ember viselkedik úgy, ahogy ő akkor. Majdnem agyonvertem. Akkor ott gyanú bélyegét kapta homlokára. Előítélet? Igen. Ködös? Rászolgált.
Kiina felé pillantottam, a nador lány láttán ellágyulok. nem is olyan régen a szemem forgattam könnyelműsége miatt, ma meg az egyik legkedvesebb személy helyét tartogatom neki a szívemben.
- Emlékszel nagyúr fiára? Zevran! Ki nem állhattam képét, modorát, ferde elveit. Mennyit ellenkeztem, néha szavak nélkül is! És mégis... Eltelt idő, puhulok. Hiányzik. Hiányoznak ilyen alakok, kik mondanak mást, ami nekem tetszik. Nem utállak - néztem a szemébe. Volt egy gyönge esténk, rémlik még, de nem mosolygok, mert távol áll tőlem, bizalmasodjam a mentissel. - Se téged, se halálpapot, se az nyomorult paptanulót vagy mit sem. Az utálat luxus, akár a harag. Amit látsz, ha Deionra nézek megvetés. Istenek óvják, ha konkrét jelet lelek, bajunkat ő okozza, mert akkor nem kérdezek, nem vádolok, küldöm új ura elé bemutatkozni.
Gondolom ezzel a fogadkozással sem állítok meglepőt.

*

Hamír vonzalma kártékony mellékzöngéjű, jó lesz szemmel tartani, de a jól látható és kevésbé látható alattomnál az utóbbi érdemel több figyelmet, így a magam részéről a varázsló-tanácsadóban látok több fenyegetést. Kételkedem abban, hogy Kiina tisztában lenne a jelenlétéből fakadó gondokból, hiszen a felszín káprázatos: szívélyes vendéglátás, kiemelt figyelem... Ideális arra, elringassák az éberséget.
Vendéglátónk puhány nézőpontja ugyanúgy színjáték mint az abyrnossiaknál. Persze, puccparádé, illatos olajok a testen, kényelemben élt élet, de a szavuk kemény parancsot adhat olyanoknak, akik nem félnek átmerészkedni az élet zordabb, véresebb oldalára. Büszke vagyok arra, amilyenné neveltek - a fegyverek szeretete, a készenét, az edzett test -, mert hasznomra vált, arra se fecsérelem az időt, lebiggyesszem a számat Hamír véleményétől.
Kiina vázolja, mi a tervünk itt, és azt is látom, elkomorul. Nekem is lenne okom komorulni, tartok az éjszakától és amit hozhat.
- Beborultak nálad: maradnál? Hát ennyire tetszik neked ez a hely?

Előttünk az egész nap. Ami annyiban jó, kihasználhatom az időt némi edzésre norhorommal és ívtőreimmel. Érzem, hogy berozsdásodtam, tánctudásom pusztulásába bele se merek gondolni, de annak felelevenítésére se kedvem se alkalmam. Még a végén Hamír vérszemet kap és táncos harcosnőnek itt marasztal az akaratom ellenére, pedig azért torokra mennék... Elfelejteni nem fogom a főbb lépéseket, ütemet, de amit nem gyakorolnak, arra rárakódik a por...
Ám mielőtt bármilyen gyakorlásba merülnék, egy szóra elkapom Hajnalt:
- Hogy érzed itt magad? Tetszik a vendéglátás? És  a vendéglátónk? Mondok neked valamit: a ház ura ha tehetné múzsájára mászna és addig hágná, amíg mozog, a varázslója viszont úgy néz rá, mintha képzeletben elfogta, feldarabolta és eltemette volna. Havas múzsánk még egy éjt akar itt tölteni, és amondó vagyok, ez az éjszaka különb lesz annál, amit előzőleg itt töltöttünk.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2018. Március 18. 12:54:28
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: reggelit követően
Esemény: gyakorlás vagy tánc ?
Résztvevők: „Vanina ” ?
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Az elfátyolozott sivatagi szépséggel való beszélgetést követően, tovább sétálok a palotában amennyiben észreveszem Vaninát amit gyakorláshoz készülődik kéretlenül is mellé csapódok a bölcsek szerint a harc valójában tán még ha halálos is – „Ha ismered az ellenségedet , és ismered önmagad, tiedé lesz a győzelem. Ha ismered az Eget, és ismered a Földet is, teljes lehet a diadalod.” – ideje, hogy ismét eljárjak egy halálos táncot a zord észak szülöttével.
 
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2018. Március 30. 03:14:27
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: reggel
Esemény: segítség kérés
Résztvevők: Lan és Elassor - külön külön helyszínen, és beszélgető partnerekkel, de az esemény ugyanaz.

A megterített asztal bőséges vacsorája után egy rövid sétát tettem a kastély kertjében, nem sokkal Lan után indultam utána, ugyanis a forró sivatagok után egy séta a hűvös kertben igen csábítóan hangzott.

A kertje is csodálatos a férfinak, olyan, mintha tényleg egy kisebb csodavilágba kerültünk volna azon a furcsa átjárón keresztül. Épp egy boltívre felfutott virág alatt sétáltam keresztül, amikor egy padon a kardnyelőt pillantottam meg, amely hamar félrerakta a kezébe lévő eszközt, és hozzám sietett.
Egy kedves mosollyal fogadom a lányt, majd amikor a kérését fogalmazza meg, eltűnik a jókedv az arcomról.
Felvonom a szemöldököm a felkínált alkutárgyak iránt. Csábító, de azonnal a fejemben megkezdett szólalni egy apró vészharang, jelezve azt, hogy ezeknél az embereknél a név ismerete dominanciát jelent, és ha nem fog működni a lányon, akkor nem lesz se föld, se arany. Csak felesleges veszély.
- Őszintén sajnálom a bölcs Hamírt, amiért ily nyugtalan a lelke. A kíváncsiság egy kétélű tőr, amilyen mélyre vághat bele az ember a tudásba, vagy egyéb ismeretekbe, éppolyan könnyen ejthet magán borzalmas sebeket. Mindazonáltal, ha jól tudom, az asztalánál még ismerte a Sivatag Gyönyörű Rózsájának a nevét, amennyiben elfeledte, Hurrinak nevezik. Ha az igazi nevére kiváncsi, akkor bármennyire is szeretném csillapítani az álmait gyötrő kiváncsiságát, nem tehetek eleget a kérésének. Ha tudnánk egymás valódi neveit, akkor nem utazótársakként érkeztünk volna a méltóságos Hamír udvarába. Lenyűgöző volt a mutatványa az asztalnál. Fogadja elismerésem.
 - a jobb kezem ebben az időben a szívem felé helyezem.
- Szeretnél még beszélni valamiről, vagy csupán ezt akartad megtudni?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Április 01. 18:27:49
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: "vendégségben"
Résztvevők: Vanina
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Lannak konkrétan, kertelés nélkül elmondja, hogy mi a véleménye Deion testvérről. Ha nem tetszik neki, akkor legfeljebb legközelebb nem kérdezi - de ez kevéssé valószínű. Lan nem az az érzelgős típus.
Kiinára pillantva látszik, őt nem foglalkoztatják ilyen gondolatok - vagy nagyon jól titkolja. Most Hajnal mellett állva mutogat a falat díszítő faragásokra, és magyaráz valamit, amin Hajnal láthatólag jól szórakozik.

Valójában van benne valami közös Zevran úrfival a - meggondolatlanság. Hogy kerek legyen a történet, és hogy Lan később ne mondhassa - nem tudott semmiről - Vanina elárulja; hogy ha a gyanú bizonyossággá érik Deion testvérrel szemben,akkor számára nincs kegyelem.

*

Maga a Hamír sem tűnik őszintének - leginkább egy elkényeztetett sytisinek, mint amilyen Zevran úrfi volt. Akitől a cselvetés és szervezkedés - no meg persze a sértődöttség nem állt távol. De aki inkább aggasztónak tűnik, az mentise. Elvégre Vanina is jó ideje tanulmányozhatott egyet, és többször kiderült; legtöbbször Lan volt az értelmi szerző.
Kiina meg mintha nem ismerné fel a veszélyt - hisz jól bánnak vele. De ahogy egy abyrnossi vagy sytisi nemesben, úgy a Hamírban sem kéne feltétlenül megbízni. Főképp a "baleset" fényében! Kiina ennek ellenére maradni szándékozik

-Nem a hellyel, hanem az emberekkel lehet gond. Pihenésre van szükségünk - egy kis szusszanásra, amit a homoktenger közepén a tűző napon napon nem kapnánk meg - válaszolja, hogy miért is akar maradni még. Hajnalnak is megvan a maga véleménye, amire hogy így rá lett kérdezve, el is árulja
- Kissé meleg van, de elviselhető - Mutat körbe a lakosztályon - voltam ennél rosszabb helyen is! Azt láttam, hogy a nemesnek csigaszeme van - dülled ám rendesen a láttán - int Kiina fele - S az övé is biztos kimeredne, ha beengedné az ágyába - vigyorog - De az a hórihorgas! Annak a szeme sem áll jól! A nemes csak fickós, de az a mentis, az én mondom neked, ilyenek lehetnek az árnymesterek - utal a Házak sötét és illegális tevékenységét irányító nemesekre - Szerintem ha rajtunk is ütnének, azt csak csendben, puha léptekkel és méreggel tennék. Ezek nem ardún vagy miracleai fajták, hogy szemtől szembe konfrontálódjanak. De épp ezért örülök, hogy itt vagy velünk! Legalább van aki, ért is a harchoz! - veregeti meg Vanina vállát biztatólag.
Utána már Hajnal nekiáll, hogy jobban megismerkedjen az itteni egzotikus gyümölcsökkel, míg Kiina elheveredik a vánkosokon, és pár perc alatt el is alszik. A fegyvereket előhúzva Vanina lassú bemelegítésbe kezd az ösztönössé csiszolt mozdulatokkal. Ekkor érkezik Lan, és úgy dönt csatlakozna a gyakorláshoz.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Április 01. 18:34:21
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: "vendégségben"
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina nem fukarkodik a jelzőkkel Deion testvért illetőleg, és bár kissé sarkosít, ahogy egy miracelaitól elvárható - pont ezek az éles vélemények azok, amik valóban kontrasztos képet alkotnak Deion testvérről. Ráadásul ez a kép valóban nem túl hízelgő.

Hogy pontosan ki és miért is van itt a társaságból, arra nem is tudna pontos választ adni. Igaz, Hajnalban meglátta a lehetőséget - de az előéletét tekintve nem kizárható, hogy később talán ő is meg fogja látni a feladat kárára. Kiina amennyivel egyszerűbb, annyival rejtélyesebb. Az biztosra vehető, hogy a céljaitok most egyeznek - de vajon van olyan terve, amiről még Lan nem tud, és felülbírálhatja a jelenlegit? Végül Deion testvér az, aki miatt talán a legjobban főhet a feje. Sajnos Vanina szavai mögött van némi igazság - ami a hajón történteket illeti, s az bizony nem egy kifogástalan viselkedésű kardnemesre utal. A megnyugtató az, ahogy ebben a sivatagi menedékben egyedül Kiina az, aki mozgathatja a szálakat - a többiek ugyanolyan elveszettek itt, mint a mentis.


Ahogy Lan hallgatja az igéző tekintetű hölgyet, rá kell hogy döbbenjen - a jelek szerint Hamír nagyon akarja Kiinát. Ám a mesés vagyonnal ellentételezett titkot feltehetőleg a mögötte álló Saahir javaslatára próbálják megszerezni. Az elfátyolozott hölgy tekintetében nem villan sem meglepetés sem felismerés, ahogy Lan a sytisi nyelvjárás legkacifántosabb módján válaszol. A földről nem igazán sikerül felsegíteni - elvégre szándékát sem mutatja, hogy felkelne, de ahogy válaszol, azt mutatja, hogy nem okozott neki gondot megérteni a válasz... lényegét.
-A Hamír Jótevőjének bármely szolgája egyenrangú félnek számít  a Hamírral. Elvégre mindketten csak lába nyomát csókolgathatják. Így én nem is vagyok méltó arra, hogy állva beszéljek veled Efendi! Már az is nagy kegy, hogy szóba álltál velem! A Hamír biztos szomorúan fogadja majd a hírt, és továbbra is álmatlan éjszakái lesznek! - a hangján érződik, hogy bizony ő is mélységesen el van szomorodva a választól, s mintha még egy könnycsepp is felbukkanna a szeme sarkában - A választ természetesen átadom a Hamírnak, még ha a bölcseletet nem is igazán értem - hajol meg még egy kissé jobban a földön térdelve.

A beszélgetés után Vaninát a lakosztályban találja - ahol Kiina pár selyemvánkoson alszik békésen, Hajnal pedig a gyümölcsöstál egzotikus darabjait tárja fel tőre segítségével, és kóstolja meg őket óvatosan, miközben mellette az asztalkán összefűzött pergament nézeget, amire valamiféle térképet rajzoltak. Vanina pedig épp a fegyvereivel gyakorol - mintegy felkészülve az elkövetkezendő időkre.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Április 01. 18:37:06
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: "vendégségben"
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A kert fő célja, hogy kint tartsa a homokot, meleget és gyönyörködtesse a szemet. Akárcsak a kardnyelő, aki veszi a bátorságot, és megpróbál Elassorral szóba állni. Az első pár szó után rá kell, hogy jöjjön, a találkozás nem lehet véletlen!

S mint ki is derül, nem is lehetett az. Óvatos megfontolásból Elassor megpróbál udvariasan nemet mondani, de ahogy a felénél a nő kissé belesápad a válaszba, látszik, hogy nem pont erre a válaszra várt.

- Köszönöm, de bocsásson meg szegény fejemnek, Efendi! Nem hittem volna, hogy a Hamírnak olyan szerencséje van, hogy a szépséges Hurri nem szolgákkal hanem társakkal érkezett látogatóba! - lapul bele szinte a mintás járólapokba -Nem állt szándékunkban senki sem megsérteni! Ha pedig mégis elkövettem ezt a hibát, kérem, ne a Hamíra, hanem rám legyen dühös! - kérleli halk hangon - De természetesen átadom a Hamírnak a választ - ígéri - Én csak a Hamír szája vagyok, amin át tolmácsolta a kérését - nem vagyok méltó arra, hogy egyéb kérdéseket tegyek fel Efendi! - teszi még hozzá.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Április 01. 18:38:04
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: "vendégségben"
Résztvevők: Mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Annak, ki a pihenőidőt ébren tölti, az idő lassan poroszkál előre. Az oázis zsivaja behallatszódik, de a falakon belül már csak halk léptek és suttogva ejtett szavak szűrődnek be a lakosztályokba. Úgy tűnik, hogy a szolgák mindent elkövetnek, hogy a vendégek nyugalmát ők se zavarják meg feleslegesen. Kiinát nem is zavarják, mert békésen alszik a vánkosokon. Hajnal már egy fokkal óvatosabb - ő az egyik oszlop tövében ülve aludt el, és egyik keze az övébe tűzött tőrön pihen. Ahogy Kaelt is az álmosság kerülgeti.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2018. Április 01. 19:02:55
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: reggelit követően
Esemény: gyakorlás vagy tánc ?
Résztvevők: „Vanina ”  és alvó Kiina ?
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az oldalvágások elkerülése esetén egy-egy testközeli állapotnál megjegyzem Vaninának.
-   Becses vendéglátónk Hamír epekedve vágyakozik a Sivatag Gyönyörű Rózsájának a hurik hurijának igaz neve után és eme vágyát sziporkázóan üde szépséges szolgálóján keresztül tolmácsolta számomra van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem csak engem kísértettek meg vagyonnal és hatalommal kecsegtetve az igaz név reményében…. Van miért aggódnia Kiinanak ki viharban született még ha nem is mutatja, ha nem vigyáz Hamír kelepcébe csalja és magához láncolja…

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2018. Április 01. 22:45:09
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Kiina beismeri, az emberekkel lehet gond, annyira viszont nem érzi sürgetőnek a távozást. Értem én, a kapu túloldalán el kell hárulnia a bajnak, viszont Hamír mentise kizárt dolog, ne tudna a kapunkról. A varázsértők figyelmét ritkán kerülik el az ilyen dolgok.

Hajnal osztja a gyanúmat, és jó emberismerő.
- Harcban Lan is veszélyesl - mondom neki dúnul-, az istenek óvják, akinek nekimegy.
Elhatározom, egyszer felmérem hajnal tudását, és kitalálok neki valami találóbb nevet, mert ez a pirkadati szó nem illik hozzá.

Szívesen gyakorlok Lannal, és sajnos érzem, nem olyan olajozottan mozgok, mint elvárható. Elhanyagoltam a gyakorlást, ez pedig megengedhetetlen hiba. Most már magamért felelek, és ha Kiinával a felkészületlenségem miatt történne valami, azt sose bocsátanám meg magamnak. Beavat egy vesztegetési kísérletbe, és elmélyülnek homlokomon a ráncok, mikor kiejti Kiina nevét. Ezzel nemcsak ingerültté tesz, de a hidegvéremet is próbára teszi. A palota hemzseg Hamír láthatatlannak tűnő, de mégsem az csupafül szolgáitól és ki tudja melyiküknek van még nyelvfordítós bizsuja.
Hát ez fantasztikus, ez remek, szerintem légy kicsit hangosabb, hadd tudja mindenki, mi a nador neve!
- Lehet névvel átköt vagy kötést csinálni? - kérdem a legnyilvánvalóbbat. Hiszen mi másért vergődnének annyira Kiina nevéért, ha nem így lenne? Sőt, ezen az alapon bármelyikünket kelepcébe csalhatnák így. - Ha igen, ha nem, mától ezen a földön Kőszavú Karru vagyok.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2018. Április 02. 20:59:15
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: reggelit követően
Esemény: gyakorlás vagy tánc ?
Résztvevők: „Vanina ” és alvó Kiina ?
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina mozdulatai darabosak, ám a fenyegetést magukban hordozzák ám szavam sem lehet mert az utóbbi időben személyem sem nagyon követte a Hajló nád ösvényeit és ez nagyon is meglátszik a teljesítményemen a harci transz megnyugtató örvényei egyenlőre messzire elkerülnek amely segíthetné a küzdelem tökéletesre csiszolását. Ahogy kiejtem Kiina nevét nem kerüli el figyelmemet Vanina arcizomrándulása és meg kell állapítsam, hogy jól áll neki a düh és az ingerültség az egyfajta rideg szilajság a kérdésére csak a következő alkalommal válaszolok amikor egy pengén belül összeakaszkodunk.

-   Az ember igaz nevének ismeretében sok dolgot és komisz dolgokat is lehet csinálni az érintett emberrel és ezek közül a legkevésbé sötét a rabláncra fűzés. Ám ki nem mondott aggodalmadra válaszul közlöm, hogy igaz neveink nem azok, amit szülővilágunkon az árnyékvilágban az alsó síkokon a névadóink adtak nekünk …… hanem az ami lényünk esszenciáját a lelkünket tökéletesen leírja a felső világokban a külső síkokon ahonnan mint fellegekből esőcseppként hullik alá az alsó világba a belső síkokra majd folyóvá, tengerré, viharrá gyarapszik, s igyekszik visszajutni elhagyott hazájába a felső világokba ahonnan érkezett, ezt a levetülést és annak elnevezését hívják az ember igaz nevének…

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2018. Április 23. 20:22:19
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: "vendégségben"
Résztvevők: Elassor

Igen gyanús volt, hogy egy szolga csak úgy várakozik idekint, a vendéglátónk díszes kertjében, és mint kiderül, nem is volt véletlen, mert a hölgyemény igencsak hátsó szándékkal közeledett felém.
Hamarosan azonban zavartan hebegve-habogva magyarázkodott afelől, hogy nem kívánt megsérteni semmilyen módon.
Egy pillanatra kikeredett szemmel nézek a járólapba lapuló lányra, szerencsére a földet bámulva esedezett a bocsánatért, így nem rám figyelt, így nem tűnt fel neki.
Miközben mentegetőzik, a gondolatok terjednek magamban, hogyan is tudnám kihasználni a kialakult helyzetet, nem kell sok hozzá, hogy eszembe jusson az előadása, és végképp eldöntse, hogy mitévő is legyek ebben a helyzetben.
- Tetszett az előadásod. Ha megmutatod a trükködet, elfelejtem a sértést, amivel illettél. Kelj fel a földről. – siettetem egy kicsit, majd körbenézek még a kertben egy pillanat erejére.
Alapvetően arra kértem, hogy a kardnyelés titkaira tanítson meg, de nem fogok ellenállni, ha ő másra gondol.

Miután végeztem a kertben, visszatérek a lakosztályba, ahol elszállásoltak, majd elhagyom a lakosztályt, és egy esti sétára megyek, a titkos könyvecskével a mellkasom felett.
Azután leüllök valahova, és kitépem azokat a lapokat, amelyeket nem jómagam írtam, és apró darabokra szaggatom, majd egy másik lappal egy galacsinba gyűröm. A megtisztított könyvet lapozva lassan ötletelgetek, hogy vajon mit jegyezzek le. Az égbolt, vagy a kert szépségét.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Április 28. 19:06:00
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: "vendégségben"
Résztvevők: Vanina
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

/Abrín/ Ahogy beszéde is veszélyesen hajlékony Lannak, akár a nád. S az szerintem veszélyesebb, mint a penge - véli Hajnal Lanról.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Április 28. 19:07:15
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: "vendégségben"
Résztvevők: Vanina és Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A gyakorlás feleleveníti a mozdulatokat, és ébresztgeti az ellustult izmokat. A gyakorlás mintáját követi a beszélgetés is - kérdésre válasz, válaszra kérdés érkezik. Az egymásnak feszülő fegyverek mellett Lan további óvatosságra intő jeleket oszt meg Vaninával - amely akár a vízbe dobott kõ, újabb és újabb kérdésekkel borzolja a felszínt. S Vanina tekintete nem is rejti véka alá, hogy bizony nem örül neki, hogy Lan elszólta magát Kiina nevével kapcsolatban, s inkább gyorsan új nevet is talál magának.
S ahogy a beszédbe, úgy a mozgásba is bele lehet rázódni - a kissé berozsdált mozdulatokról lepereg a tunyaság rozsdája, és ismét egyre polírozottabbá válnak a mozdulatok.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Április 28. 19:09:05
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: "vendégségben"
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A megannyi különös szokás ellenére azért bizonyára van jó néhány dolog, ami itt is ugyanolyan mint otthon. Mint például a politika és csúnyábbik testvére az intrika. De a különbségek is szembeötlőek - akárcsak a szolga, amint épp a járólapra borulva esedezik bocsánatét.
Ám Elassor szavai nem nyugtatták meg, így továbbra is a földre borulva mentegetőzik

- Bocsáss meg Efendi, de nincs trükk. Évekig tartó gyakorlás eredménye az, amit tudok! - válaszolja, és csak nagy nehezen hajlandó felkelni a földről.
- Mifelénk egy Efendihez nem méltó ilyet tanulni, de egy szolga is legalább öt nyáron át gyakorol, hogy az alapvető dolgokkal tisztában legyen. Eleinte kanalat próbálnak meg ledugni úgy a torkukon, hogy ne öklendezzenek. S ha ez már megy, akkor lehet elkezdeni a hosszabb, de még mindig életlen tárgyakkal a mutatványt - árulja el. Ám arra, hogy mutasson is valamit, szabadkozva azt válaszolja, hogy nála nincs semmiféle fegyver, amivel bemutatót tudna tartani.

A lakosztályban mindössze Kael testvér van, aki jelenleg a háti-oltárának füstölőiből gyújtott meg néhányat, és előtte ülve imádkozva keresi Mortar ezen a távoli világon. A szomszédból halk fegyvercsattogás és Lan, valamit Vanina hangszíne szűrődik át. A könyvecskét Elassor magához véve újabb sétára indul, hogy barbár módon megcsonkítsa a könyvecskét.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Április 28. 19:14:20
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: Visszaút
Résztvevők: Mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hamar elröppen az a pár óra, ami még hátra van az indulásig. Kiina elég kipihentnek hat akárcsak Kael, de Hajnal már kevésbé tudta nyugodt álomra hajtani a fejét. A pihenő végét az a magas hangú csengettyű hozta el, amit Kiina megráz a lakosztályában. A csengő hangjára hamarosan felbukkan az a szolgálóleány, aki a lakosztályokat is a rendelkezésetekre bocsátotta. Udvariasan meghajol, s várja, hogy Kiina mit is szeretne
/Abrín/ Kötelességünk elszólít, noha szívesen élveznénk még a hatalmas Hamír vendégszeretetét! - tudatja Kiina - Kérlek tudasd vele a döntésemet, és gondoskodj némi útravalóról! - utasítja, mire a szoláglólány szó nélkül meghajol, és távozik. Kiina mindenkinek szól, hogy szedelőzködjön, mert fertály óra múlva indulás!
Végül előkerül ismét a szolgálóleány, és mindenkinek átad egy-egy tarisznyát, meg egy tömlőt. A tarisznyákban hideg sült, aszalt datolya, kemény sajt, és puha cipó pihen. A tömlőket pedig friss és hűs víz dagasztja. A palota kapuja előtti udvaron immár felszerelkezve és Fifit is felmálházva várja mindenki, hogy a kaput kinyissák, mikor maga a Hamír és a mentise is felbukkan, hogy elköszönjön.

/Abrín/ Oh, Sivatag Szépsége! Szívem szakad meg, hogy ily hamar elhagyod szerény hajlékomat! De mivel most látom, hátassal is érkeztél - néz Fifire - ezért bátorkodom javasolni, hogy a felgyűlt kincseidet most magaddal is vihetnéd! - int, és két testőre egy jókora veretes ládát cipelnek elő, amit letesznek, s felnyitnak. A nap fénye megcsillan a színültig pakolt ládában keverő csecsebecséken, ékszereken és aranypénzek tömkelegén. Ezért egy kisebb vidéki palazzot is lehetne venni! Kiina futó pillantást vet rá, és megrázza a fejét
/Abrín/ Tiszteletre méltó Hamír! Eddig is jó kezekben volt ez a kincs, és most is abban marad, mert most sincs szükségem rá. Továbbra is forgasd okosan, és légy jó gazdája, ahogy eddig! - lép a ládához, és belemarkolva kiemel több ékszert és aranypénzt. Megtekinti a fogást, és pár gyűrűt visszadobva folytatja
/Abrín/ Mindössze ennyit vinnék most magammal, emléknek ennyi is elég a visszatérésemig! - mosolyodik el, és fordulna, de a Hamír mentise is előrébb lép, és egy apró dobozt nyújt át Kiinának. Kiina szó nélkül elveszi a dobozt, és biccent, aztán mindent a tarisznyája mélyére süllyeszt. Ezek után a Hamír intésére kinyílik a kapu, és fél tucat testőr kíséretében haladtok az oázis kapujáig a szájtáti tömegen át. Az oázis kapujánál viszont lemaradnak a testőrök, és immár magányosan folytatjátok az utatokat a lenyugvó sivatagi nap alatt. Kiina miután ez első homokdűnék már takarják az oázist, a tarisznyájába nyúl, és előhúzza a ládából kivett ékszereket.
/Abrín/ Gyertek, egy kis ajándék a vendéglátónktól! - szól, és Vaninának átnyújt egy pár smaragd fülönfüggőt, meg egy vésetekkel teli arany karpántot. Hajnalnak egy arany lánc és egy rubint kámea jut, Lannak pedig egy ezüst lánc és rajta gazdagon vésett ezüst medalion, benne egy sárkánnyal, Kaelnak pedig egy fekete ónix gyűrű. A mintája egy gyűrű alakba tekeredett sárkány, rubint szemekkel
Sequata Draquamor - mondja közben Kiina Kaelnak, és ezzel Lan számára eszébe juttatva azt a vihart Queboa mellett. A Halálsárkányt, amely önmaga árnyéka... Hajnal rémülten rontástagadó mozdulatot tesz. Végül pedig Elassor kezébe ad egy arany pecsétgyűrűt. A pecsétet egy csiszolt tűzopál adja, de a lapjába még nincs belevésve a ház signuma.
/Zegherovi/ A tiéd! - mondja futó mosollyal, aztán az aranyérmékből ad mindenkinek 2-2 darabot.
/Abrín/ Az érme arany, de nem  mindenki fogadja el - hívja fel a figyelmet, hiszen ismeretlen minták díszítik azokat is. Ezután még belekukkant a dobozba, amit a mogorva és kimért mentis adott neki - öt darab finoman metszett üveg fiola van benne, gondosan ledugózva és viaszolva, hogy megvédje aranyló tartalmát. Vaninának ismerős lehet - az üveg pont olyan, amit ardúniban használt Kiina miután leszúrták.
A gyaloglás ismét hosszadalmas visszafele - de gond nélkül eléritek a kőíveket, ahol először léptetek erre a földre. Kiina előássa a ládáját, ruhát cserél. Végül még egyszer körbenéz, aztán a tömlőjéből a vizet végigönti a kőíven. Ahogy végig folyik a víz rajta, megjelenik itt is a rebegő-vibráló kapu.

/Abrín/ Mozgás, mozgás! Ha felszárad a víz, akkor bezáródik ismét! - nógat titeket. A kapun az utazás pont olyan, mint idefele volt - enyhén szédítő. Átérve Fifi is picit bizonytalanul támaszt mind a négy lábán. Az erdőben álltok, s a kelő nap sugarai tűznek át a lombokon. A környék füve letaposva - sok ló és ember által. Feltehetőleg itt vesztették el a nyomokat az üldözők, de már sehol nincsenek. Kiina elégedetten néz körbe.
/Abrín/ Egész jól megúsztuk! - összegzi - A következő pihenő délben lesz, egy háznál! - tudatja, és csak az élesebb fülűek hallják, ahogy hozzá teszi - feltéve, hogy még nem tűnt el...

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2018. Április 30. 18:51:15
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: visszaút
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Bár Hamír nagytiszteletű vendéglátónk epekedik Kiiana után ennek ellenére még szelíd erőszakkal sem próbál marasztalni minket csupán mézédes szavait szövi Kiina köré kit teljesen hidegen hagynak a szóvirágok ám ennek ellenére udvariasan kedves Hamírral aki ügyes csellel elénk tárja vezetőnk eddig szerzett vagyonát melynek felügyeletét eddig vendéglátónk látta el.
Látszólag a világi hívságok és a vagyon teljesen hidegen hagyja Kiinat, bár azt meg kell vallani, hogy azért szépérzéke és ízlése az van az ajándékok terén igazi telitalálat haragos zöld ékkövet ajándékozni Vaninának kiemeli dacos tekintetét és északi sápadtságát, míg vörhenyes és szabados Hajnal aranyat és a tűzet szimbolizáló rubintkövet ajándékozza, valamint enyhe oldalvágással Dieon testvér „Tiszta lap” pecsétgyűrűket Halálszárny Kael pedig a halál árnyékát sárkányalakban, saját ajándékom asszociációján szánt szándékkal nem gondolkozom el kedves tőle, de egyben fricska is.
A derengő kapun keresztüljutva Kiina mellé sodródom.

-   Tiszteletreméltó Hamír a vendéglátónk bármit megadna vagy bármit megtenne azért, hogy az oldalán tudjon és aranykalitkába zárjon, epekedve vágyakozik igaz neved megismerése után, hogy rabláncra fűzzön. Még a vagyonoddal is megkísért mind téged, mind a társaságodban utazókat… Kiina ki viharban született…. Ám látom, hogy a világi hívságok hidegen hagynak, valami más cél vezérel itt lent az árnyékvilágban, azért legközelebb nagyon vigyázz amikor ismét tiszteletedet teszed a sivatagi palotában Hamírnál mert céljai és vágyai nem fognak változni személyeddel kapcsolatban valószínűleg és tanácsadója Saahir is gyarapodni fog mind tudásban és valószínűleg mind bölcsességben is.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2018. Május 03. 00:57:26
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: "vendégségben"
Résztvevők: Elassor

Meg kell vallanom, a helyzet egyszerre mulattat és idegesít. Természetesen jó érzés az, ha tisztelnek, de ebben a padlólapra borulásban több megalázkodás volt, mintsem tiszteletadás. Mégis sok hasonlóság tűnik fel az itteni, és az otthoni kultúrával kapcsolatban. A politika mellett intrika úgy tűnik olyan eszköz, ami sohasem fogja elengedni az előbbi kezét.
Amikor ismét szabadkozni kezd a nő, immáron nem tudom megállni, hogy az arcomon ne fusson végig egy mosoly, miközben a nő továbbra is előttem fekszik.

Amikor végre feltápászkodik, megindokolja, hogy mire gondolt, és végül mégis csak elárulja a módját, hogyan lehet megtanulni a mesterséget.
- Talán felétek nem méltó az ilyenek gyakorlása, de nem ékesebb-e az, aki nem csak gyönyörködik a mesterségben, hanem gyakorolja is azt, és előbb utóbb elsajátítja. Bizonyára felétek nem méltó egy efendinek festenie, táncolnia, verseket költenie, vagy zenélnie, máshol azonban hagyománya van, és úgy hiszem, ez is egy művészet. És nincs semmi, amivel bemutathatót tarthatnál?

- Ha azon múlik, száz lépésnyire követni tudlak, ha közelben van valami..



Később, a reggel folyamán Kiina beszélt a szolgálóval, és hamarosan a vendéglátóink is megjelentek. A búcsúzkodás már majdnem könnyekbe fullott a vendéglátónk részéről, akinek, úgy tűnik, ismét évekig be kell érnie Kiina képével, amely az emlékeiben megmarad utána.
Mindenesetre abban megbizonyosodhattunk, hogy Kiinának tekintélyes vagyona van ezen a földön.
Hamírtól távozásunkkor egy apró biccentéssel búcsúzkodom

Azután, miután elbúcsúztunk a vendéglátóinktól távoztunk, és ismét a dűne tenger vesz körbe minket, a nador lány nekilát a kincsek elosztásának.
Figyelemmel követem az eseményeket, bár inkább az arcvonásokat, reakciókat, mintsem, hogy mit kapnak, és amikor megszólal a lány az "anyanyelvemen", a szívemre helyezem a kezem, és a fejem megbillentem.
/Zegherovi/ - A nagylelkűséged lekötelező, Hurri. - a végén egy kedves mosollyal veszem el a pecsétgyűrűt. - rápillantok Kaelre, és megkérdezem tőle.
- Kael testvér, mi legyen az ajándékkal? - utalok arra, hogy magamnál tarthatom-e, vagy ennek is máglya, vagy a zsák lesz a birtokosa.

Miután vége szakadt az osztozkodásnak, a mentis egy ékes beszédet mond Kiinának.
- Igaza van, amikor a vacsora végeztével a kertben sétáltam, ékes szavakkal és kincsek felajánlásával akarták a valódi nevedet megismerni. - nézek a hófehér bőrű leányra. - Ki tudja, milyen mágikus eszközökkel fognak gyarapodni a következő találkozásotokig.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2018. Május 25. 23:08:18
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Jól esik a gyakorlás Lannal, szükség volt már erre, és elég filozofikus választ ad a kérdésem tekintetében. ilyesmi dolgában ő a tudó, mégis bizonytalan maradok. Talán ezek a szabályok így vannak odahaza, de ezen a helyen ki tudja, milyen új törvények uralkodnak?
Később Hajnal megosztja velem a maga véleményét Lannal, és nem téved: nyelve komolyabbat sebez az emberen bármi kardnál, főleg, ha szellemek sértő erejével vértezi fel.

Csodálom, hogy indulásunkat senki se próbálja megakadályozni és szabadon ér minket a pihenő vége. A ház elhalmoz minket úti élelemmel, ez akár igen kedves gesztus is lehetne, ha nem venné körbe  a ház urát egyfajta romlás, amit korábban csak elfajzott abyrnossi nemeseknél tapasztaltam. Fifi szerszámait és a málhát gondosan ellenőrzöm, magamban megjegyezem, mióta jobban kijövök az emberekkel, és több teret engedek nekik, ritkábban keresem a lovam társaságát.

Mikor azt hinném, Hamír semmivel se múlhatná felül a nekünk tartogatott meglepetéseket, valóságos kincseket hozat elénk. Szigorú ábrázatot öltök, és egyetlen jól megfogalmazható kérdés születik bennem: honnan az átokból van ennyi vagyona Kiinának? Jó, mesélt ezt-azt a közreműködéséről a ház urának meggazdagodásában és gazdasági fellendítésében, de aligha lehet tisztában azzal, ekkora személyes érték birtoklása mekkora felelősséget jelent. Figyelem, hogyan kezeli az ügyet, és leszegem a fejem. Az ilyesmi őrzéséért annál jóval többet szoktak elvárni, minthogy nagy ritkán mosolyogva belibben, elsüt pár kedve semmiséget, megvendégelteti magát aztán titokzatos kísérőkkel egyetemben távozik. Élek a gyanúperrel, Kiinna fogalma sincs arról, milyen tisztázatlan helyzetet tart fenn Hamírral. A vendégjog élvezete ősi dolog, súlyos sértés lenne azért fizetséget adni, de a vagyona őrzéséért egy méltányos összeg lenne a minimum. Nagy kedvem lenne kiokosítani, de ha kinyitom a szám, ezek itt mindent értenek, és nem kívánom rombolni Kiina tekintélyét.

Később megajándékoz, és hosszú néma pillanatig bámulom a tenyeremben fekvő drágaságokat.
- Bár szívből tudnék ennek örülni! - sóhajtok abrínul. - Hamír szerint ez a saját vagyonodból osztogattál, nem az övéből, tehát ez a te ajándékod, nem a ház uráé. Kérdezhetném, hogyan tettél szert ennyi mindenre, de adódik ennél fontosabb kérdés: mennyit fizetsz Hamírnak, hogy szakszerűen őrizze a vagyonodat? Mert ugye fizetsz? - néztem rá jelentőségteljesen. - Ilyesmit szigorú helyen tárolnak, külön őrséggel, esetenként varázsvédelemmel, amiért komoly fizetség jár. Az őrség és a szellemnézők nem laknak jól mosollyal, vagy ha ez a hasonlat nem tetszik, mondok mást: mások munkáját és elhivatottságát úgy illő megtisztelni, ha megfelelően díjazzák. A kedvesség és szépség egy határig jó, aztán sértéssé és kihasználássá hízik.
Ugyanígy arra is figyelek, mindenki kapott valamit, még Deion is, ezzel Kiina hozzájárult, maradjon. Nem vagyok oda a tényért, de túl fogom élni.

Nehéz szívvel lépek át a kapun, de nem azért, mert ismét mágiával érintkezem, hanem amit Kiina kavar maga körül Hamírral. Túl könnyen eresztettek el minket, ez nekem gyanús, nagyon gyanús.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Június 03. 18:39:07
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: Kiina
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina úgy tűnik, hogy mást kíván elérni és nem a vagyont vagy rangot, ami után a legtöbb sytisi ember annyira áhítozik. De az tény, hogy nehéz is lenne sokáig marasztalni egy palazzo vagy udvarház falai között.
De a Hamír láthatólag ennyire azért még nem ismerte ki Kiinát, s megpróbálja azzal csábítani, amire a nadornak nem igazán van szüksége. Igaz, ami igaz - a mentise viszont olyan varázson dolgozik, amely később akár sikerre is viheti a Hamír terveit.


Kiina a későbbi figyelmeztetésre csak grimaszol egyet
/Abrín/ A Hamír sajnos valóban olyasmire ragadtatta magát, amire nem lett volna szabad - utal a kútba fulladt szolgára - S azt is tudom, hogy kapzsi. Így jól el tudom képzelni, hogy mit szólt volna, ha magammal akarnám hozni azt az arannyal teli ládát. Névleg az enyém, de valójában az övé. Pár éve játsszuk már ezt a látogatásosdit. Mindig megpróbál lenyűgözni, és mindig van valami újabb terve, hogy akar engem megfogni. De szerencsére a fizikai feltartóztatásról a második látogatásom után letett - vigyorodik el, és ezt látván nincs kétséged, hogy csak Kiinának volt vicces a dolog.
/Abrín/ De köszönöm a figyelmeztetést, és nem feledem, hogy másoknak is az a véleménye - teljesen nem bízhatok meg benne - válaszolja, s utána Deion testvér is olyan megkeresésről számol be, amelyet te is megtapasztaltál.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Június 03. 18:41:52
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: Kiina
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Lehet, hogy mások az ételek, a szokások, az öltözködés, de itt is emberek élnek - és azok alapvetően nem különböznek annyira egymástól, hogy ne lehessen ismerős dolgokra bukkanni. Igaz, ez a helyzet talán kicsit kínos lehet - még szerencse, hogy nem akadt szemtanúja a dolognak. A kérdésedre kissé megütközve válaszol
-Vannak mesterségek amik rangon aluliak, és nem illik egy Efendinek sem gyakorolnia! S mifelénk a mutatványosság az ebbe a kategóriába tartozik, mint még oly sok más foglalkozás is. Ugyanis a bölcsek szerint egy Efendinek nem viccesnek vagy ügyesnek kell lennie, hanem műveltnek és ravasznak mint a kígyó! Ugyanis egy vezetőnek bölcsen kell tudnia irányítania a népét, hogy békében gazdagodjanak és nem szórakoztatni! Bár azt is hallottam hogy az északi hitetleneknél más szokások dívnak - teszi hozzá, hogy aztán egyből elnézést is kérjen - ne haragudj Efendi, de ide a kertbe nem hoztam semmi ilyesmit magammal...

A nador lánynak úgy tűnik, hogy szép kelengyéje van - de elnézve a Hamírt meg a tanácsadóját jellemben leginkább a Kufárra hasonlíthatnak. S így már nem is biztos, hogy feltétlen bölcs választás volt a Hamíra bíznia a káposztát.

Az ajándékok szétosztása közben van még valaki, aki kíváncsian figyel - mégpedig Lan. Igaz, őt inkább a tárgyak, mint újdonsült gazdáik kötik le. Hajnalon a legkönnyebb eligazodni - egyrészt meglepettnek tűnik, másrészt igencsak örül a csecsebecsének - úgy tűnik, hogy ritkán kaphatott eddig értékes ajándékot. Vanina viszont láthatólag kissé vívódik, valami aggaszthatja a harcosnőt, amikor átveszi a fülönfüggőket. Kael testvér pedig mint mindig, most is kifürkészhetetlennek tűnik.

Kiina a válaszodat nem is hagyja szó nélkül

/Zegherovi/ Nem az volt a célja - válaszolja. Ellenben Kael a pecsétgyűrűre vonatkozó kérdésedre visszakérdez
/Abrín/ A gyűrűt ki is kapta? - tudakolja halkan, és bizony várja is a választ.

Kiina Lan mellett állva végignéz rajtad
/Abrín/ Nem gazdagodtál meg az üzlettől - jelenti ki - A Hamír nem tudja a nevem, és ez így van jól. S ha jól sejtem, én sem tudom azt a nevet amire annyira vágyik. De jól látjátok. A Hamír mentise az aki leginkább veszélyt jelent.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Június 03. 18:43:32
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: Kiina
Résztvevők: Vanina

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Fifi az utat jól bírja - nem soványodott le, és ereje teljében van - hála a megfelelő ellátásnak függetlenül attól, hogy hova vetődtök. Így a szíjakat még egyszer megigazítva-húzva rajta van alkalmad azon morfondírozni, hogy a Hamír miért nem próbálkozik meg valami nyílt becstelenséggel. Hiszem megtehetné - a számok s a kardok is mellette állnak. Ennek ellenére nem próbálja meg erőszak segítségével megnyugtatóan rendezni az ügyet. Inkább drágaságokkal próbálkozik. Hamar kiderül, hogy nem megvenni óhajtja Kiinát, és nem a hozományt látod, hanem állítólag Kiina vagyonát. Aminek a kezelése bizony nem olyasmi, amit illik félvállról vennie!

Később a fülönfüggőt átvéve már elmondhatod-kérdezheted azt, ami annyira zavar az ügyben. Kiina vidám mosollyal jutalmaz érte
/miracleai/ Az egyezség alapján a Hamír egy dekádig minden eladott gyógyital után a haszonként maradt arqukból minden tizedik érmét félreteszi számomra. Valamint minden századik üvegcsét az ottani ispotálynak adományoz. A vagyon őrzésért szabadon felhasználhatja azt kilenc esztendeig, illetve évente az őrzött összegből minden huszadik érmét visszaveszi magához.
De a Hamír sajátjaként kezeli a vagyont, s nem kétséges, hogy annak is tartja. Egy módon juthatnék hozzá a teljes összeghez. Ha nőül mennék hozzá, de ez nem fog megtörténni - mosolyodik el - De nem kell félteni a Hamírt - a hasznot valahogy mindig megdézsmálják a nem látott nehézségek. Meg talán a palota terjeszkedése - kuncog halkan.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Június 03. 18:45:10
Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: vendégség
Résztvevők: Kael

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Számodra a sivatagi látogatás bepillantást engedett Naddys távoli vidékeire. Más nyelv, más szokások, és más istenségek uralják a világ ezen szegletét - de az embereket itt is ugyanazok a dolgok foglalkoztatják. A hírnév, a vagyon, a tudásvágy, az istenségek, a szerelem, család és a szomszédság. A jól ismert társadalmi ranglétra itt is visszaköszön, ahogy az egyenlőtlenségek is. A tudást itt is papírra vetik, de nem feltétlen tekercsre, hanem a témákat összefűzött lapok sokasága tartalmazza sosem látott írásjegyekkel. Az egész valahol igencsak egzotikus kultúrába tett látogatás mégis kissé ismerősnek hatott - melynek végén Kiina apró de értékes emlékkel ajándékoz meg. S persze az ajándékozás apropóján Deion testvér fel is teszi a kérdést, hogy ezekkel a javakkal mit is tart a szokásjog az ő helyzetéről.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Június 03. 18:48:14
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: át a rengetegen
Résztvevők: Mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A kapu túloldalán az árnyékos erdőben indultok meg Kiina nyomában. Aki ráérősen bandukol elől, és folyamatosan figyeli az előtte álló utat. Időről-időre kisebb kerülőt tesz - hol egy napfényben vibráló tisztás, hol furcsa árnyékú fa, hol pedig a levegő fodrozódása az ami kerülőútra ösztönzi. De van amikor csak kósza suttogások, roppanások esetleg épp pengesúrlódás, vagy egyébb hideglelős hangok szűrődnek át a növényzeten. Kiina az első ilyen után azért pár szóval elintézte
/Abrín/ Az erdő el van varázsolva. Dolgok jelennek meg, van ahol viszont minden eltűnik, és vannak helyek, amik újra és újra ugyanazt ismételgetik. Zavaros és mágikus hely ez, és az emberek nem szeretik. Nem is szoktak letérni a kevés út egyikéről sem. Ha nem figyel valaki, könnyen rajtaveszthet. De aki elég merész és szerencsés, különös dolgokra bukkanhat...
Kiinát nem zavarja az erdő furcsa neszezése, de Hajnal majd letapossa a sarkát - eléggé be van rezelve a helytől, és nem győzi az óvó és rontásűző kézmozdulatokat eleget használni. Végül pár óra múlva Kiina vezetésével egy hajdan szebb napokat látott épülethez értek. Mielőtt felsiet a lépcsőn, kis ideig a növényzetet tanulmányozza.Kissé megkönnyebbülten néz fel, és derűsen int az épület felé

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Arcantis-Rom.jpg)
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Rom-belulrol_1.jpg)(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Rom-belulrol_2.jpg)

/Abrín/ Íme, az egyik házam. Van jobb állapotban lévő is, de itt pihenhetünk egy kicsit, aztán tovább indulunk! Arra van az istálló, a kút, s arra pedig a még épen maradt részek. A csizmát most nem kell levenni, és Fifi is bejöhet a szobába! - teszi hozzá. Belépve már érthető a dolog - az enyészet kezdi felfalni a helyet, és eggy pár koszos csizma, vagy Fifi nem sokat ront a helyen. Az idő kora délutánra jár, de Kiina megkérdi
/Abrín/ Eldönthetitek, hogy itt, vagy pedig az erdőben akartok-e aludni. Ugyanis sötétedésig nem tudok másik civilizált helyet - magyarázza a dolgot - A ház biztonságos, legalább egy tucatszor jártam már itt - teszi hozzá. Hajnal egyből a magasba emeli mindkét kezét
/Abrín/ Maradjunk! Én nem akarok az erdőben aludni!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2018. Június 10. 18:42:16
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: át a rengetegen
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina teljes biztonsággal vezet minket keresztül Arcantis bűbájos erdején ahol vezető nélkül, könnyedén eltéved az óvatlan utazó ne adj isten rajta veszik az emberi elme számára felfoghatatlan kelepcéken.
Késő délután Kiina vezetésével egy hajdan szebb napokat megélt palazzóhoz vezeti kis társaságunkat az előtérbe belépve letérdelek és a mozaikhoz nyomom tenyeremet miközben  szellemkezemmel megérintem az épület auráját és felteszem kíváncsi kérdéseimet az épület ideájának.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Rom-belulrol_2.jpg)

~ Mi ez? Miért van és mire való? Kik építették, kik lakták?~

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

//OFF az Aurája Lannak 53 ha kell dobok rá OFF//

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2018. Június 29. 20:49:37
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: Kiina
Résztvevők: Elassor

- Figyelj a szádra, leány. - figyelmeztette a nőt a mutatóujját felemelve, mikor az a rangon aluli mesterségekről beszélt, és azután, hogy a nő befejezte, folytatta - Ha urad sem érti teljesen Hurrit, a Levegő Úrnőjét, miért gondolod, hogy te megérthetsz minket? - mondta erélyesen, majd biccentett a nő felé - Akkor további szép estét kívánok. - mondta a nőnek, és elfordult tőle, és visszament a lakrészükbe.

Másnap, amikor elindult a csapat, azon gondolkodtam, hogy az eddig mindig bölcsen döntő nador lány miért bízza olyanokra a vagyonát, akik láthatóan ki akarják használni. De mivel így is törékeny a bizalmuk bennem, de Lan és a mireclai harcosnő gyanakszik rám, így inkább nem szólalok fel, nem vonom magamra feleslegesen a figyelmet.

Az emberek arcát fürkészve pár érdekes dologra jutott. Úgy tűnik, Lan vizslató tekintete szintúgy fürkészi a csapatot, bár a pillantásai inkább az ékszerekre magukra, mintsem a birtokosuk arcára voltak kíváncsiak. Ez rendkívül érdekes volt. Hajnalt láthatóan meghatotta az ajándék, a történetét tekintve nem is csodálkoztam azon, hogy talán ez a legnagyobb érték, ami valaha a kezébe került. A hittestvérem arca azonban nem árulkodik semmiről, nem úgy, mint az amazon, akiről látszik, hogy valami gondja van, mintha zavart lenne a tekintete.

Amikor megkapom a gyűrűt, köszönetet mondok érte, mire a nő azonnal válaszol is, melyre csak egy zavart félmosoly a válaszom egy hálás biccentéssel. Amikor a hittestvérem felé fordulok, az egy kérdéssel válaszol a kérdésre, melyre azonnal válaszolok.
- Én, Deion. - közben Kiinára pillantok, hogy lássam, ha különvéleménye lenne a szituációról.

Visszatérve a kapun keresztül az erdőbe, már megint meglep a nador hölgy, amikor kiderül, hogy egy igazi kis kúriával rendelkezik. Igazán eltűnődök azon, hogy vajon melyikünk volt az, aki nagyobb álcát viselt magán.
Mindenki be szeretne menni ezek szerint, így nem is tartom fel a többieket azzal, hogy magam is az épületbe menés mellett foglaljak állást, csupán némán követem őket.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: KLM - 2018. Július 11. 21:29:01
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/KLM-K-pei/gazoldpic.jpeg)



(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


Mesélő: Dierol
Helyszín: Kalifátus - ismeretlen sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: vendégség
Résztvevők: Kael és Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael számára összemosódik a látogatás Nadyss túloldalára, gondolatait Lan (és talán Kiina?) szemmel tartása köti le, Deion testvér pallérozására is kevesebb ideje, de még ötlete is jut, mint amennyire szüksége lenne, ám végül távozáskor bevillan a múzsa isteni szikrája - egy nagyobb adag datolyát szerez be Hamír szolgáitól, és közülük negyvenhez egy viaszosvászon zacskót.

Az indulás előtti reggelen Deion testvérrel közös napi meditációjukon és imájukon ezekből megetet a feje leborotválása óta eltelt számút, melyeket úgy "sorsoltat" ki a zacskóból Deion testvérrel, majd gondosan megcsomózza és a hordozható szentélyébe rakja őket.

. . .

A napi lelki gyakorlatokon a fegyverőrzőkről és különösen a hosszú botról szóló tanmesék és furcsa meditációk vannak soron, ellazulás után az a feladat, hogy a novícius bekötött szemmel megérinti az elé tartott botot, s megpróbálja érezni, hogy melyik része is lehet (jobbra s balra hány arasznyi lehet belőle). Néha sikerül!

. . .

Az ajándékozáskor Deion kérdésére elmosolyodik:
- Holnap reggel majd beteszed a datolyák közé.




Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Július 18. 19:18:12
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Lan ahogy faggatja az épület ideáját, szinte látja maga előtt megelevenedni azt...
Ahol a távoli roppant bércek már zöldellő dombsággá szelídülnek, az edőből kiemelkedve az egyik domb tetején egy palazzo messziről hirdeti mindazt a gazdagságot és jó ízlést, amely tulajdonosának megadatot.
Odabent az öreg mesterember utoljára húzza végig az ecsetet a fali freskó utazót formázó alakján. Majd holdhónapnyi munka árán elkészült művét két lépést hátra lépve kirtikus szemmel szemléli. Volna még mit javítani, szépíteni rajta - de tudja jól, hogy soha nem lenne kész, ha csak a tökéletessel elégedne meg. Azért így is elégedetten, komótosan kezdi el összeszedni festékeit, ecseteit, amelyek segítettek megidézni egy távoli rengeteg hangulatát. Holnapra megszárad, és kezdetét veheti a beköltözése az uraság háza népének. Vet még egy utolsó pillantást az alkotására, és némán búcsút intve neki, kisétál a palazzoból, és megindul a több mérőfalnyira - a völgyben megbúvó falu fele. A rendezett kerten átvágva búcsút int a kaput őrző katonáknak, és megkezdi sétáját.

Még egyszer visszafordul fertályórányi séta után, hogy egy utolsó pillantást vessen az épületre - no meg, hogy miközben szusszan egyet, megnézze, hogy mi is a szokatlan kiáltozás oka.
A kaput s a palazzot őrző katonák rohannak lélekszakadva az úton, maguk mögött hagyva kötelességüket. Ugyanis az erdővel borított dombok közt valószerűtlenül lila köd gomolyog, amelyet a játékos szellő felfele fúj egyenesen a palazzo fele. Amelyen végül mint hullám átcsap és beborítja a köd. Amelynek tovagomolygásával csak az üres, ápolt udvar bukkanjon elő palazzo nélkül...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Augusztus 01. 19:48:54
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A vendégség alatt azért Kael nem hagy teljesen eltunyulni - hol tanmesékkel tágítja a fejed, hol pedig meditációs gyakorlatokkal. Ám az egyik legszokatlanabb dolog az, amikor bekötött szemmel  kell megmondanod egy futó érintésből, hogy Kael botjának a végéig még hány arasz van vissza.
S végül a Hamír udvarából távozás előtt Kael testvér egy kisebb zacskó cukorral tartósított datolyával lep meg. A feladat egyszerű - bele kell nyúlni és kihúzva egy szemet el is kell fogyasztani. Majd fél tucat datolyát kell megenned, mire a vászonzacskó eltűnik Kael hordozható szentélyében.

A kérdés, hogy miért döntött látszólag ilyen balgán a vagyonáról Kiina érdekes kérdés. Szinte biztos, hogy van valami olyan oka, amiről nem tudsz. Mert azt senki ne mondja, hogy egyszerűen arról van csak szó, hogy nem érdekli a pénz.

Kiina később már nem szól bele, hogy Kael és közted hogy alakul az ajándék sorosa. Ami Kael útmutatása szerint a datolyák közé kerül. S csak remélheted, hogy ha legközelebb azt húzod ki, nem kell lenyelned.

Az épület, amihez Kiina vezetett még így romosan is a gazdagságról mesél. S nagy az erdő - ki tudja, hogy még milyen titkokat rejt?

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Augusztus 01. 19:50:15
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A kúriába lépéskor Lan letérdel az előtér mozaikjára, és rásimítja kezét akárcsak egy nyomkereső az erdőben. Kael tudja hogy ez nincs is túl messze az igazságtól - csak a lényeg nem az anyagi síkon történik.
Hajnal óvatosan lépdel befelé és kukucskál be az ajtókon, mintha attól tartana, hogy a ház lakói hirtelen előugranak egy sötét sarokból. Kiina viszont úgy jár-kel, mint akinek nincs mitől tartania, s látszólag Fifinek sem borzolja a kedélyeit a hely. Fifi Vanina vállát bökdösi az orrával, hogy ha már pihenés van - azt ő bizony táplálkozással kezdené, úgyhogy Vanina ez ügyben kezdjen el intézkedni!
Kiina az egyik földszinten elterülő nagyobb terembe vezet titeket. Ez is üres szinte - csak a mennyezetet s a falakat díszítő kissé megkopott és ligetes tájképet ábrázoló festés az, ami megragadja a szemet. A terem kandallójában régi tűz maradék hamuja pihen, felette három lábról lóg le egy bogrács, és a sarokban száraz tűzifa pihen egy balta társaságában ki tudja mióta. Kiina megragadja a baltát, és elindul kifele, s közben odaszól Vaninának

/Abrín/ A folyosó végén van a konyha - ott találsz tavalyi száraz szénát ha nem akarod Fifit kiengedni - tudatja, aztán a többiek felé fordul
/Abrín/ A konyhában van egy kasza is.Az "udvar" egy részét le kéne kaszálni, és bevinni a konyhába szétterítve! - dobja fel a feladatot, és a maga részéről kimegy az erdőbe fát gyűjteni. Főleg lehullott ágakat szed össze, és egy tuskón felaprítva behordja a nagyterembe. Úgy tűnik, hogy Kiina mindig feltölti a tartalékot felkészülve a következő látogatásra. Hajnal addig az udvarra kimerészkedik, és egy régi vödör segítségével vizet húz a kútból, és előbb Fifinek visz, aztán a láncon lógó bográcsba, és elkezd egy egyszerűbb levesnek valót összekészíteni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2018. Augusztus 04. 08:09:16
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Megtudom, hogy a palazzot egy mágikus jelenség kebelezet be még a háziak belépése előtt és ugyanaz a jelenség hozta el Arcantis bűbájos erdeibe egyenlőre megelégszem az információval és testmozgás gyanánt magamévá teszem a Kiina által felvetett feladatok közül az udvar kaszálását. Széles ám határozod mozdulatokkal döntöm a friss füvet sorokba miközben derékból és hátból dolgoztatom a nálam lévő szerszámot az egyik sort jobbra döntöm míg visszafordulást követően balra majd ezt követően a kialakított helyre tekintettel maradok a jobbra döntött soroknál. Az egész helyzet gyermekkoromra emlékeztet és a kolostor körül lévő mezőkre.
Az udvar lekaszálását követően amíg elkészül a leves bejárom az épületet és megpróbálom megkeresni azta öreg mesterember által festett freskót vagy annak maradványát amit megmutatott az épület ideája, ha megtalálom tüzetesen szemügyre veszem

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Rom-belulrol_2.jpg)
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2018. Augusztus 04. 16:37:41
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Attól nem kell tartanom, Kiinának ne enne mindenre válasza: akad a vagyona körüli mizériára, akad az idegesítő erdőre. Én végig a nyakamban függő követ szorongatom, mintha az megóvhatna a bajtól, pedig tudhatnám, ha igazén beüt a baj, akkor csak magamra, a fegyvereimre, és lelkem erejére támaszkodhatom. Ja, és talán a velem utazó mentisre, ha az érdekei úgy szolgálák.
De csodás kilátások!

A bizarr erőktől átjárt erdőben álló rom felbukkanása nem lep meg annyira, mint a tény, Kiina tulajdonában áll.
- Kitől és miért szerezted? A végén kiderül, gazdagabb vagy Anartyss nagyúrnál...
A legkülönösebb,hogy Fifi teljes nyugalommal bököd. Mindegy, hol vagyunk,és hol áll a ház, ő éhes, és ez az egyetlen dolog számít neki most csak.
- Jól van, látom, ismered  a fontossági sorrendet.
Megvárom, Lan merengő vizslatása jut-e olyasmire, ami esetleg másra is tartozik. Kiina közben szól, van tavalyi széna. A tavalyi azért sokat elvesz a javaslat hasznosságából, de azért megéri megnézni és kóstolót hozni belőle Fifinek. ha nem ízlik neki, muszáj leszek kivinni. Mielőtt megmozdulnék, újabb utasítás érkezik, és csípőre teszem a kezem:
- Ez most parancs, vagy bölcs előrelátás?
Az pláne nem dob fel, hogy könnyelműn kilibben fáért. Rendben, hogy ennek a nadornak egynél több élete van, akkora szerencsével jár-kel, de azért semmi sem tart örökké.
A kaszálást végül a mentis magára vállalja. Nocsak ehhez is ért? A kolostorokban ilyesmit is oktatnak?
- Jól nézzed meg, mit főz, ha a nap végén nem akarsz, hogy te egyszerre ad ki gyomor és bél sara! - dünnyögöm oda törve Hajnalnak.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Augusztus 20. 18:55:05
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina könnyed, gondtalan hozzáállása a dolgokhoz nem mindig túl megnyugtató, főképp ilyen veszélyes helyeken. Igaz, a magabiztossága azért önt némi bátorságot belétek, de ez baj esetén nem biztos, hogy elég lesz.

Vanina kérdésére Kiina megvonja a vállát.

/Abrín/ Ez a ház itt állt üresen, amikor először rátaláltam. Mivel a mókusoknak nem kellett, ezért kineveztem sajátomnak. Nem tudom, hogy kitől és mikor került ide. De ha tetszik, neked adom! - kuncog - Az erdőben talán egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan laknak rajtam kívül. Úgyhogy ha igazságosan felosztom a területet, akkor is joggal mondhatnám, hogy kiterjedt birtokom van - vigyorog - De ez csak üres cím és rang, még ha én is vagyok az Erdő úrnője! Amit itt látsz, azt nem tudnám becserélni egy tál kására ha Sytisbe mennék - hiszen nem kell senkinek. Így nézve a nagyúr fizikai gazdagsága és befolyása többszörösen túlszárnyalja az enyémet - de ez láthatólag nem zavarja.

Lan úgy tűnik, hogy semmi olyasmit nem talált, ami annyira veszélyes lenne, hogy figyelmeztetnie kéne rá titeket - és ez megerősíti valahol Kiina gondatlan viselkedését. Bár a tavalyi széna nem hangzik túl meggyőzően, a semminél biztos, hogy jobb. Ha mást nem - aludni benne. De a további mondatok, amik elhagyják Kiina száját gyanúsan utasítás szagúak. Kiina Vanina kérdésre megtorpan
/Abrín/ Ha erre a helyre mint vendégházra tekintesz, ami érkezéskor a lehetőségeihez mérten feltöltött készletekkel fogad - már meg is válaszoltad a kérdést. De mivel a ház biztonságos, a kert szintén - viszont az erdő nem feltétlen - úgy gondoltam, hogy magam megyek ki fáért - magyarázza.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Augusztus 20. 18:56:32
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Vanina
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
A kaszálás kérdésével ennél jobban nem is kell foglalkoznod, mert Lan magára vállalja a feladatot.

Hajnal a tanácsodra elmosolyodik.
/Abrín/ Ne aggódj, nem fogom a kondér közelébe engedni! - válaszolja zöldség aprítás közben. Amíg a többiek teszik a dolgukat, neked is van lehetőséged Fifi ellátásával foglalkozni. Akit a tavalyi menü nem nyűgöz le - de azért udvariasan elfogadja a kezedből, ha már adtad. De láthatólag az épület által közrefogott zöld sokkal inkább foglalkoztatja.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Augusztus 20. 18:57:52
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Vanina és Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Lan odakint ráérős és Vaninának is ismerős mozdulatokkal dönti a sorokat, bele merülve a feladatba. Egy kis ideig nem is történik semmi különös - de aztán messzebbről kutyaugatás hallatszik, majd rémült kacsahápogás, és mindkettő közeledik. Egy kacsa igyekszik át sebesen csapkodva a szárnyaival a kúria felett,

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Cha.jpg)

de bizony a nyomában csahol egy nagyobbacska kotorékeb is, amely nem sokkal nagyobb a kinézett zsákmánynál. Lannak eszébe jut az Álomhozó nevű teaház-hajó kapitányának meséje a Cha nevű kutyájáról, amelynek kölykei kacsa felmenővel is büszkélkedhetnek. A furcsa jelenség hamar eltűnik a szemetek elől, de a hangjukat még egy ideig halljátok távolodni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Augusztus 20. 19:00:39
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az udvar lekaszálása után nekivágsz a kúria felfedezésének. Igazából nem is nehéz számodra megtalálni a freskót, hiszen láttad, hogy melyik terem rejti. Bár kissé megkopott, de azért még így is lenyűgöző alkotás - és a kép erős hasonlóságot és hangulatot mutat - no és titokzatosságot sugall, mit a kinti erdőség. Ennek ellenére azt nem mondhatnád, hogy bűverejű alkotás - de azt igen, hogy a kép hangulata lehetett az egyik fontos feltétele a kúria vándorlásának...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2018. Augusztus 26. 08:42:39
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo - freskó
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az udvar lekaszálását követően egy másfajta kellemes fáradsággal tagjaimba meglelem a freskót minek képe a belépőcsarnokban felsejlett. A kép elé telepedem és hagyom, hogy minden részlete belém ivódjon bár a tér is idő misztériumaiban nem vagyok jártas azért maga a festmény megtestesülése is sokat elárulhat talán nem kizárt, hogy a rajta lévő erdőség a híd Arcantis erdeibe és fordítva maga a kép nem mutat direkt mágikus jegyeket, de hát az igazán hatalmas mágikus alkotások pont, hogy természetesen simulnak bele a környezetükbe minden külső árulkodó jel nélkül.
Szemlélődésem egészen a vacsora elkészültéig tart, melyet valószínűleg az épület ideáján is kersztül megérzek és az eltelt idő alatt kiváncsian várom, hogy vajon bekövetkezik-e valami finom változás a festményen ne adj Zorawa felbukkan-e néhány homályos megfoghatatlan alak a kép szegleteibe vagy árnyékos erdőségében.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Rom-belulrol_2.jpg)
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2018. Augusztus 27. 10:03:45
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: Kiina ajándékozása, palazzo
Résztvevők: Elassor

Igazán meglepett az életemet megmentő pap ajándéka.
- Köszönöm szépen Kael.. testvér. - mondom a papnak, miközben kiveszem az első gyümölcsöt és jóízűen elmajszolom. Igen ízletes, és a sivatagi uraság udvarában fogyasztott ételekhez hasonló íze igencsak kellemes. Amikor jelzett a csuhás, hogy vegyek még egyet, egy bólintás kíséretében vettem ki egy újabb nyalánkságot. Addig ettem, mire már éreztem, hogy kissé megviselte a gyomromat ez az édesség. Ekkor tüntette el ismét a hordozható szentélyében Kael a zacskót, majd indultunk hamarosan tovább, otthagyva a selyemruhájú úr palotáját és népét.

A napi gyakorlatok igen tanulságosak és élvezetesek voltak, sokszor úgy éreztem, mintha az öreg mesterem lett volna, aki okít. Ez is sokat segített abban, hogy megpróbáljam elfogadni teljesen a sorsomat. A bekötött szemes gyakorlatok kezdetben nem mentek, azonban néhány alkalommal, amikor sikerült eltalálni, hogy hol fogtam meg a botot, büszkeség töltötte el szívem.

A Kiinától kapott ajándék végül a datolyák közé kerül, majd Kaelnél talál a kis erszénnyel együtt menedékre. Aggaszt, hogy mi a terve vele Kaelnek, de bizakodom, hogy amennyiben azt húzom ki, nem fogja lenyomni a torkomon.


Az erdei kúria lenyűgöző, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok területén járt már a nador és ilyen nagy befolyása van azokon a környékeken... Amikor megkéri a csoportot a kaszálásra, Kaelre pillantok, majd kimegyek az udvarra, és amint egy adagnyival végez a mentis, megragadom és a konyhába viszem, majd ott szétteritem az utasításoknak megfelelően. Amint végeztem, a földszinten nézek körbe, amíg a harcosnő a konyhában van, majd amikor csak Hajnal van ott, a konyhába lépve, és mellette nekidőlök a falhoz.
- Valami baj van? Nem tűntél túl lelkesnek, amikor Merussából együtt indultunk el... - kérdezem a lánytól.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Szeptember 18. 19:52:21
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Bár a külső szemlélő számára érdektelennek és értelmetlennek tűnhetnek a gyakorlatok, de az eredmény akkor is észlelhető. Sőt mi több, a ritka sikerélmények számának megszaporodása mutatja hogy nem hiába való a tevékenység.
De azért vannak szertartások, amiknek a célja még homályba vész, vagy egyéb kérdéseket tartogat - mint például a datolyáké.

Úgy tűnik, hogy a nador lány nagyszerűen alkalmazkodott a hírhedten elvarázsolt arcantisi rengeteghez. És az erdő titkainak megértésével olyan tudás birtokába került, amit sokan megirigyelnének. Igazából megvan mindene, amire a legtöbben vágynak - pénz, hatalmas birtok, és egy még helyrepofozható kúria, hogy szolgákkal és káprázatos pompával körülvéve éljen - de valamiért nem teszi.

Amíg Hajnal a főzésért felel, Vanina pedig Fifivel foglalkozik és Kiina a tűzifát gyűjti, addig te is feltalálod magad, és Lan nyomában járva begyűjtöd a friss kaszálást, hogy a konyhában szétterítsd. Közben neked is lehetőséged van pár szívdobbanásnyi ideig rácsodálkozni az udvar felett ugatva átrepülő kotorékebre.
Után már van lehetőséged az üresen kongó szobák, málló festésű folyosók közt nézelődni kicsit - de igazán érdemlegesnek csak azt a festményt találod, ami előtt Lan is lecövekelt egy időre.

Visszatérve Hajnalhoz Vanina már nincs ott, így szabadon szóba elegyedhetsz vele. A kérdésedre megbillenti a kést a kezében, amivel addig a zöldséget darabolta, és feléd fordul.

/Ardún/ Azt hittem, hogy Sterrard úr másfele veszi majd az útját. Különben eszembe nem jutott volna, hogy... - legyint - De szerencsére a probléma megoldódott, amikor pár nappal ezelőtt elhalálozott - és így tiszta lappal indul a kapcsolatunk. Nem igaz, Deion testvér? - tudakolja.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2018. Szeptember 24. 13:33:20
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

A házrom környezete egyelőre nyugodtnak tűnik, és csak egy kacsát kergető eb zavarja meg. Kétszer is meg kell ám néznem mind a kutyát, mind a kacsát, mert mindkettő repüólt. Ez előbbinél átlagos jelenség, de egy kutyánál...!
Fura erdő fura állatokkal. Talán csak a szemem káprázik.
Kedvem támad lassan körbejárni az épületet, már csak azért is, hátha közben Kiinára is rálátásom lehet, amennyiben nem ment túl messze fáért.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Október 08. 19:38:11
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A képpel szemben letelepedve van lehetőséged szemügyre venni a kissé megkopott freskót. Viszonylag könnyű ráhangolódni a képen látható erdő sugallta misztikum érzetére, a fák közt megbúvó és eltakart kalandokra. Emellett az ecsetkezelést is lehetőséged van tanulmányozni. Amely lendületesen siklott a falon, hogy a megannyi színes folt és alakzat végül egységes kompozícióvá álljon össze. A képet nézegetve rádöbbensz, hogy a kinti erdő hangulata felettébb hasonlatos a kép által sugallthoz. De maga a kép nem mágikus - mindössze egy mester nagyszerű munkájának mementója - s szerencsés lehetsz, hogy azon kevesek közé tartozol, akik láthatták ezt a művet.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Október 08. 19:39:29
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Vanina
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A ház felett átsuhanó látogatók távozása után nekiindulsz felfedezni a ház közvetlen környezetét. A falaktól pár méternyire vaskos derekú fák törnek az ég fele, és megannyi apró bogár, állat neszezését lehet hallani. A falakról mállik a színes vakolat, de az erdő kúszónövényei cserébe már igencsak kapaszkodnak a falakra, hogy eltakarják himlőhelyeit.
Egyszer csak megzörrennek a bokrok, és két tapsifüles ugrál elő alóluk. Két lábra állva szimatolnak bele a levegőbe, és a füleiket billegtetve csodálkoznak rád. Majd miután megállapították, hogy nem tartozol a rókák vagy ragadozó madarak közé, immár kevesebb figyelmet fordítanak feléd, és nekiállnak a fűben válogatni. Úgy tűnik, hogy eddig még nem sok tapasztalatuk van az emberrel kapcsolatban.
Kiina a házól pár méterre gyűjti a lehullott ágakat, és egy kupacba gyűjti, majd a házból hozott balta segítségével elkezdi felaprítani egy kidőlt fa oldalán azt, amit összegyűjtött, és utána behordja a házba.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. Október 08. 19:41:07
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A vacsorát nem is kell jelezni, hiszen a gyomrot hívogató illatok időben tudatják, hogy elkészült. Mivel Hajnal Kiinát nem engedte a kondér közelébe - sőt meg is dobálta, amikor Kiina elárulta neki, hogy a hagyma pucolása közben kiszökő könnyeket úgy lehet elkerülni, hogy nem létesít érzelmi kapcsolatot a hagymával...
Így a leves végül a ti ízléseteknek is megfelel, és Kiina csak teát főzhetett, mivel ahhoz Hajnal szerint is elsőrangúan ért. A vacsora után Kiina még megkínál mindenkit egy-egy csésze gyümölcsteával, és a fogyasztása közben a csészén melegíti a kezét

/Abrín/ Holnap a nappal kelve tovább indulunk. Nem lesz könnyű, mert út nincs, és csak vadcsapásokon lehet közlekedni. S ez több napig nem is fog változni. Ráadásul készüljetek úgy, hogy holnap az erdőben fogunk éjszakázni.
Erre Hajnal rosszkedvűen felsóhajt - úgy tűnik, hogy nem szívleli ezt a furcsa erdőt.
/Abrín/ De holnap után ha szeretnéd, vendégeskedhetünk egy erdei remete kunyhójában! - próbálja meg vigasztalni, de láthatólag ez a lehetőség sem villanyozta fel túlzottan Hajnalt.
/Abrín/ De pihenjetek le, vállalom az őrséget éjközépig - teszi még hozzá vidáman. Mivel még csak most kezdenek el nyúlni és mélyülni az árnyékok, addig még bő hat gyertyaégésnyi idő van hátra.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2018. Október 14. 11:03:29
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo - esetbéd
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hagyom, hogy a freskó mesterművének hangulata átjárjon és inkább az érzetét próbálom meg elraktározni magamban mint magát a képet, hogy egy esetleges későbbi emlékezésem során fel tudja idézni, igaza volt az öreg Anartÿss házfőnek, hogy kiküldött a nagyvilágba a kezdeti görcsös írányítási kényszer lassan elkopik belőlem és így közelebb kerülök az életet elfogadó és inkább megérteni kívánó emberhez a szellem tisztaságához, bár Vanina továbbra is fekete moradnak vagy lélektelen démonnak tart, ám lassan megbékélek a hibáimmal is meg talán a környezetemmel is összecsiszolódok…. Hosszú percekig csak élvezem a freskó által nyújtott tökéletességet amit egy mester a vászonra vetett aztán megérzem az estebéd hívogató illatát és visszatérek társaimhoz és útitársaimhoz.
A leves fantasztikus egyszerűségében is a harmóniát sugallja fejet hajtok Hajnal felé miközben kanalazom, majd megemelem csészémet.

-   Igazán kitűnő az estebéd mint a „zápor tanítása” köszönöm a lélekmelengető levest ami mind testünket mind szellemünket táplálja.

A teát köszönettel elfogadom Kiina-tól és a lehetőségekhez képest a kolostor nyugalmát idéző teaszertartás kereteihez igazodva kortyolgatom Kiina elmondását követően álmatagon szólalok meg.

-   Éjközép idején nyugodtan ébressz fel álmomból…..

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Rom-belulrol_2.jpg)
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2018. Október 27. 20:46:12
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Elassor

Bármennyire is furdalta az oldalamat a kíváncsiság a furcsábbnál furcsább szokásokat és hagyományokat illetően, inkább megtartottam a gondolataimat. A sivatagban nem sok kedve van az embernek a beszédhez. Bár talán épp ez, vagy az az elkerülhetetlen tény, hogy hogy Zegherovi Sterrard úr hivatalosan is jobb létre szenderült, furcsa érzéssel töltött el. Régi emlékképek ugrottak be, még a mentorom előtti időkből, melyekről nem is tudtam, hogy megtörténtek. Feledésbe merültek, és most, talán a sivatagi város hatására, visszatértek.

A sivatagban némán baktattam a csapattal, csak szükség esetén szólaltam fel, tudva, hogy minden tartalékomra szükségem lesz, hogy ne ájuljak el út közben, mire elérjük azt a valamit...

A kaszálás elég unalmas volt, nézni, ahogy a mentis dolgozik, aztán időnként felkapni egy adaggal és bevinni a konyhába... Amíg meg nem láttam Őt. Igen, egy rendkívüli állatot. Először csak felvontam a szemöldökömet, aztán eltátottam a számat. Sok minden volt Zegherovi Sterrard, de ha ezzel állítanék be egy kocsmában, még nagyobb hazugságnak érezném leírni ezt a lényt. Egyrészről nevethetnékem lett a szánalmas lény láttán, másrészről pedig csodálattal adóztam a természet eme teremtményének.

Hajnal válasza nem volt túlontúl meglepő, azonban a tiszta lap és Deion testvér felemlítése kissé meghökkentett. Egy félmosoly kíséretében válaszoltam neki.
- Természetesen tiszta pergamennel indul a kapcsolatunk... Amire szívesen rá is írnék egy sort, ha nincs kifogásod. Sterrard úr tudott élni... Ha még élne, sajnálattal hallotta volna, hogy neked eszedbe se jutott volna az, úgy hallottam, igen jó éjszaka volt. Bár... Amekkora hazug volt. Egyszerre undorral és csodálattal töltött el. Hazudott nektek is. Zegherov..., a kultúra, a vallás... - megráztam a fejemet. - Mese. Egy rendkívüli mese, olyan részletekkel, hogy már megjelenik az ember szeme előtt. Nem volt más, mint egy ardún, aki ékes tollaknak állította be a köpenyére telepedett port, jól tudva, hogy az emberek fele el fogja hinni, hogy létezik egy sziget, ahonnan érkezett egy nemes, elvégre ha a dúnok átszelték a tengereket, miért ne tehetné meg más is. És azt is tudta, hogy a másik felét, ezek közé tartoznak a barátaid, egyszerűen el kell kerülnie. Talán haragszik rám, amiért elárultam a titkát, de a síron túlról már nem igazán fog bosszút állni. Bár párban mindig is jobban ment... Sterrardnak. Talán, ha letelik a tisztulásom ideje, követem a példáját, ha találok egy alkalmas partnert. Talán nem, és szomorú szívvel lemondok a kalandokról, melyeket tartogat. - A jobb kezemmel megérintem a lány alkarját, miközben egy kedves mosoly kíséretében folytatom.- Tiszta lappal indul a kapcsolatunk, ugye, Hajnal?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2018. November 16. 13:10:26
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

A ház eléggé romos állapotban van, gyakorlatilag semmilyen értéket nem képvisel már. Annyira messzire esik mindentől és mindenkitől, hogy a vadon élő állatok is szokatlan háborítatlanságról tesznek tanúbizonyságot. Idillinek mondható hely lenne, ha nem szőnék át különös jelenségek láthatatlan hálói.
vacsora után teaiszogatás közben Kiina vázolja a honlapot. A járatlan csapások, ösvények előrevetítése cseppet sem tántorít. Sőt, még a kint éjszakázás nem, kérdés az, a rengeteg, amin átvágunk, ugyanolyan furcsaságokkal itatódik-e át, mint a palazzo és közvetlen környezete.
- Ahol remetekunyhó áll ott remete is él? - érdeklődöm.
Lassan kialakul, mettől meddig ki őrködik. A hajnali időszakra én is jelentkezem:
- A Virradócsillag kelésekor leváltalak (hajnali 4 óra körül) - mondom Lannak.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. November 21. 18:27:04
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Vanina
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A világ más helyein az emberek jelentik a legnagyobb veszélyt, és írt és íratlan szabályokkal kötik gúzsba a szabad lelkeket. Ám itt mindezek a szabályok mit sem érnek. De ahelyett, hogy felhőtlenül szabadnak éreznéd magad, rá kell, hogy jöjj - a régiek helyett új, és számodra még jórészt ismeretlen és íratlan - és épp ezért veszélyes szabályok uralják a vidéket.
 
Figyelembe véve Arcantis "rossz hírét", és az eddig általad is tapasztaltakat, joggal feltételezheted azt, hogy ez a rengeteg nem véletlenül érintetlen, és kerülik el az emberek egy-két ösvényt leszámítva.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. November 21. 18:28:32
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal megáll a zöldség felcsíkozása közben, és megrázza a fejét.
/Ardún/ Halotthoz képest Sterrard úr túl sokat fecsegett olyasmiről, amihez Deion testvérnek nincs sok köze - válaszolja Hajnal az értesülésedre. Ám amikor megemlíted, hogy Zegherov hazugság volt, picit felszalad a szemöldöke - mintha kissé kételkedne a dologban. Aztán a zöldséggel a kezében jelzés értékűen rád mutat.
/Ardún/ Nem lehet minden mese. Amikor megkaptad a gyűrűt, Kiina mondott neked valamit. Hol tanulta volna meg azt a nyelvet, ha nem is létezik? - kérdezi, és ezzel egyértelművé teszi, hogy bizony sok részlet megragadja a figyelmét. A kérdésedre bólint, s mintegy tanácsként hozzáteszi
/Ardún/ Igen, de vigyázz, hogy ne ugyanazt írd erre a lapra is!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. November 21. 18:29:19
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A kép hangulata lassan magával ragad és anélkül élvezed a titokzatosságát, hogy meg akarnád fejteni. Az út ha mást nem arra megtanított, hogy ne akarj minden áron mindent megismerni, irányítani - hanem, hogy el tudd fogadni a dolgokat olyanoknak, amilyenek. A freskót nézegetve lassan rádöbbensz, hogy a tökéletességének oka az apró tökéletlenségek sorából kerekedik ki - és pont ez az, ami miatt annyira életszerű. De aztán a megvilágosodás gondolatai egyre inkább az elsődleges síkra kalandoznak a vacsora illatának nyomában.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. November 21. 18:33:47
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: nyomok
Résztvevők: mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal Lan dicséretére csak legyint
/Abrín/ Ugyan, bárki képes ilyen levest főzni! - szerénykedik, s Kiina nem is hagyja szó nélkül
/Abrín/ Nagyszerű! - lelkesedik fel - Akkor holnap én főzőm! - Jelenti ki, mire Hajnal felszisszen a gondolatra.
/Abrín/ Azt mondtam, hogy bárki. De te nem bárki vagy, hanem valaki! Méghozzá Kiina! Ezért rád ez nem vonatkozik! - tudatja sietve Kiinával, akinek kissé összeszűkülnek a szemei
/Abrín/ Most nem tudom, hogy dicséretet hallottam, vagy meg kellene sértődnöm - válaszolja vidáman, aztán melegen elmosolyodik. Vanina kérdésére Kiina felé fordul
/Abrín/ Igen, a remetekunyhóhoz remete is dukál. Egy szellemnéző, aki a rengetegben fellelhető fonalakat próbálja meg visszafejteni.
/Abrín/ Biztos valami szőnyeget csinál a fonalakból... - veti fel Hajnal - De milyen fonalakat lehet itt találni? - kérdezi
/Abrín/ Nem tudom, szerintem egyet sem talált még, ami tetszett volna neki - vigyorog Kiina - mert azt mondta, hogy a neki szimpatikus fonalakat keresi - de egy gombolyagnyi sincs még neki - árulja el. Közben Lan a teáját feltűnően lassú mozdulatokkal, és apró kortyokban fogyasztja. A kolostori szerzeteseket idéző hangulattal. A felajánlását is ennek hűen teszi meg - ráérősen, nyugodtan, és majdhogynem félálomban. Vanina ezzel szemben jóval energikusabban válaszol, és vállalja a pirkadati őrséget.

Az éjszaka nyugodalmasan telik - előbb Lan, majd Vanina váltja az őrséget - de a holdfényben fürdő erdő éjjeli neszezése semmiben nem tér el a normálistól. Ahogy a hajnalt köszöntő csivitelés és madárdal sem. A reggeli forró gyümölcstea elfogyasztása után lassan felszedelőzködtök, és tovább indulva magatok mögött hagyjátok az éjszakai menedéketeket. Kiina nem hazudott - valóban vadcsapások mentén haladtok ahol nem elég sűrű az erdő, és szinte úgy kell keresztülszuszakolnotok magatokat a bokrokon és aljnövényzeten. Szinte már megkönnyebbülés lehet az, amikor az évszázados fák árnyékában szinte zöldes félhomályban haladtok - mert itt jóval gyérebb az aljnövényzet. De a gondtalan utazásnak vége szakad, amikor egy láthatólag széles és frissen taposott ösvényre bukkantok. Vaninának elég egy pillantás, hogy lássa - talán egy naposak lehetnek a nyomok - és a patkónyomok mennyisége és mélysége bizony Ardún csataméneket sejtet - legalább egy tucatot. S ha ez nem lenne elég, a felzavart erdei talajon elvétve egy-két olyan lábnyom is feltűnik, ami az ember legjobb barátjára - kutyára utal. Úgy tűnik, hogy az ardúnok előrébb járnak, és nem kétséges, hogy mire is vadásznak...
Hajnal elég hamar levonja a következtetést

/Abrín/ Sokan jártak erre...
/Abrín/ A legrosszabb ami történhet, hogy Deion testvérrel együtt hamarosan követjük Sterrard urat... - állapítja meg nyugodtan Kael. Kiina töprengve nézelődik és forgolódik, végül közli az eredményt.
/Abrín/ Bár az ő irányuk nagyjából jó, de nem megyünk utánuk - rázza meg a fejét - Ha mégis ránk bukkannak, akkor észak fele behúzódhatunk az Elátkozott Légió területére. Délnyugat fele a mesterek tisztása található - de nem hinném, hogy volna haszna a látogatásnak. A tisztás a nevét onnan kapta, hogy pár nap alatt valóban mesterré válhat ott bárki, aki megfizeti az árát. Ellenben nyugatra tarva a remete kunyhójához érhetünk. Viszonylag biztonságos, mert nem vezet oda ösvény - így csak véletlenül lehet rábukkanni - magyarázza Kiina, hogy merre milyen nevezetességek bújnak meg a smaragdzöld lombok félhomályában. Közben Kael érdeklődve sétál közelebb egy kisebb tüskés bokorhoz, és alaposan szemügyre veszi a jórészt még zöldes, és néhol már fehéredő bogyóit. Vaninának elég egy pillantás, hogy lássa - még éretlen és felettébb savanyú, zöld ízű lehet az a ribizlire hajazó termés. S jól is tippelt, mert Kiina közbeszól
/Abrín/ Ehető, de még éretlen - tudatja Kaellal, akit ez az információ nem tántorít el teljesen, és leszakít egy fürtöt. Lan valahol érti Kael érdeklődését, hiszen a fürt emlékezteti arra az ültetvényre, ahol gyermekkorát töltötte, s talán nem véletlenül...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2018. November 25. 07:41:05
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: nyomok
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az éjszaka megnyugtató eseménytelenséggel telik és a hajnal is csak ragyogást hoz utazásunka a bajlós felhők csak a délelőtt folyamán kezdenek gyülekezni amikor friss csapásra bukkanunk és a nyomok értő olvasói hangos elmélkedéseiből az derül ki számunkra, hogy üldözőink Kiina minden fondorlatossága ellenére megelőztek bennünket és most előttünk járnak.
A útirány kiválasztása közben Kael egy bogyós termésű bokrot vesz szemügyre amely bokor régi gyermekkori emlékeket ébreszt bennem a bokor termése még éretlen ám nem kell sok neki gyermekkori emlékeket felidézve aurámba vonom az egész bokrot és energiámból átadok a növénynek, hogy beérésre bírjam a gyümölcsét, miközben az energiákat átáramoltatom rajta az emlékek erejét felhasználva szellememmel utazást teszek az ültetvényen hol gyermekkoromat töltöttem, vajon mi hír arrafelé mostanság ( Mentálmágia – Ideamágia – Átnemesítés 3. szint , Létrehozás 1. szint /Fantom/, Mentális befolyásolás Érzékelés 3. szint - Immagináció 2. szint) csak mikor végeztem akkor fordulok a többiek felé egy érett fürtöt leszakajtva

-   Csipegessetek kedvetekre most már beérett igaz kicsit fanyar de ízletes…..

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2018. December 20. 14:47:36
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Elassor

Hajnal válasza kicsit csalódással tölt el, de igyekszem palástolni, végül, mikor a lány elmondja a tanácsát, egy bólintás kíséretében válaszolok neki.
- Igyekezni fogok. - mondta egy félmosoly kíséretében. - Segíthetek azokkal a zöldségekkel? - ,mutatok azokra, amelyeket még nem kezdte el szeletelni a lány és közelebb lépek megfog egyet, és magam elé rakom, majd körülnézek, hogy van-e itt valami kés. Amennyiben nincs, akkor a Sellő hajóról szerzett kést megmosom, és elkezdem felszeletelni a zöldségeket.

//Játékon kívüli kérdés: Ha az elmúlt hetekben, hónapokban nem volt olyan utalás Kael részéről ami ezt tiltotta volna, akkor:
Mikor leüllünk az asztal mellé, akkor én is magamhoz veszek egy pár falatot, majd amennyiben nem tudok arról, hogy ez tiltva lenne, akkor halk énekkel kísérem a társaim étkezését. (Ha szükséges dobok éneklés próbát :) )
Amikor szóba kerül a főzés és a remete, akkor visszaüllök a székemhez, és én is enni kezdek.

Amennyiben azonban tudok arról, hogy ezt nem szabad, akkor némán a tányéromra tekintek és falatozok.

A remete elég fura alaknak tűnik nekem, bár ha valóban szellemnéző, az megmagyarázza ezeket a furcsa fonálgyűjtéseket. Bár, mivel nem igen tudok érdemben hozzászólni a témához. Bár az biztos, hogyha szellemnéző és fonalakat fejt vissza, akkor az nem egy közönséges fonal és nem is gombolyagban tárolja.
- Azt tudod Kiina, hogy miféle fonalak érdeklik a remetét? Az erdőben található fonalak... Meg az a valami amin a sivatagba kerültünk. Azoknak van köze egymáshoz?


Miután elindulunk másnap a kunyhóból, erőm teljében vagyok, elvégre egész este pihenhettem, hála a becses társaság tagjainak. Lebilincsel a madarak füttye, és egy idő után (HA NEM TUDOK ARRÓL HOGY TILTOTT LENNE, viszonylag már sok időt töltöttem Kael tanításaival, hogy tudjam, ilyeneket szabad-e), magam is elkezdek halkan fütyülni a madarak hangjához hasonlóan.

Amíg észre nem vesszük a lábnyomokat. Abban a pillanatban, hogy ismét a lovasok nyomára bukkanunk, az ajkaimba harapva fordulok a többiek felé.
- El se merem képzelni miben lehettek benne, hogy ennyire tűvé tesznek mindent.

Amikor azonban Kiina az Elátkozott Légió területeit említi meg, akkor csak halkan, de komoran megjegyzem.
- Nem vagyok ismerője a környéknek, de az Elátkozott Légió területe név nem hoz nagyobb biztonságérzetet mint az hogy tizen akárhány lovas üldöz minket. Mi az az Elátkozott Légió? - mondom, miközben megvakarom a tarkómat.

Amikor végignézem, ahogy a mentis valami mágiával, akkor egy elismerő bólintással és egy néma tapssal jutalmazom.
- Köszönöm szépen. - leszakítok egy fürtöt, és várom, hogy merre tudunk továbbmenni.
Eltöprengve szólalok meg ismét.
- Azt tudjátok, hogy az üldözőitek mennyire ismerői a környéknek? Az a tudás még az előnyünkre lehetne szerintem, révén - a kezemmel barátságosan a nador felé intek. - Úgy tűnik, hogy köztünk van olyan, aki úgy ismeri ezt a vidéket, mint önnön tenyerét.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. December 28. 15:37:04
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal arra az ígéretre, hogy igyekezni fogsz, határozott választ ad
/Abrín/ Ajánlom is! - majd eléd teszi a kérdéses zöldségeket, hogy el tud kezdeni szeletelni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. December 28. 15:37:59
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: nyomok
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Bár nem tűnik jó hírnek, hogy megelőztek titeket, Kiinát ez nem túlzottan ejti kétségbe. Ez valahol érthető is, hiszen ő ismeri ezt a rengeteget - és a lehetőségeket is.
Míg Kiina döntésre jut, te a még kissé éretlen bokrot vonod be az aurádba, s engedve a pillanatnyi ötletnek, futó látogatást teszel gyermekkorod gyümölcsös kertjében, ahol annyi időt töltöttél el. Sok apró részlet változott - a gyümölcsfák kisebbek lettek - vagy csak te nőttél túl sokat - göcsörtösebbek is. A hűvös szitáló eső miatt párába burkolódzik a távoli táj, és az környék madarai is csöndesebbek. Csak pár kiss felháborodott madárfütty töri meg a zizegő eső hangját. A hely békés, rendezett mivolta mit sem változott az elmúlt évek alatt. 

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2018. December 28. 15:49:40
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A vacsorát Deion testvér kifejezetten kellemes énekhangja kíséri. Kiina halván Deion kérdését szimplán megvonja a vállát
/Abrín/ Nem tudom. Vittem neki pókfonalat, meg ruhából valót is - de azt mondta, hogy ő olyat gyűjt, amilyet az ember nem lát. De egy picit talán bolond is! - mosolyodik el. Hajnal töpreng egy picit.
/Abrín/ Ez nem hangzik olyan nagy butaságnak! Ha láthatatlan fonalból készül egy ruha, akkor gondolom a viselőjét is láthatatlanná teszi! - próbál meg értelmet találni.
/Abrín/ Vagy csak nem látszik, hogy van rajtad ruha, mert semmit nem takar? - kérdez vissza Kael, mire Hajnal fülig pirul
/Abrín/ Annak mi értelme volna? - tudakolja, és megemeli a merőkanalat jelezvén Kaelnak, hogy inkább ne válaszoljon.
/Abrín/ A láthatatlan ruha reggelente nagy gondot okozna míg megtalálod, hogy hova tetted a szobában - töpreng Kiina vidáman, aztán Deion testvér fele fordul.
/Abrín/ Azok pedig nem fonalak, hanem hasadások voltak! Egy fonalon nem férsz át! - tudatja vele a nyilvánvalót.


Másnap a kis túlzással ember nem járta hatalmas rengetegben Deion testvér furcsa nyelvű madárként fütyörészik út közben - amit mintha elvágtak volna amikor rábukkantok a nyomokra.
A kérdésére Hajnal csak egy tanácsot ad

/Abrín/ Emiatt ne fájjon a fejed!
Kiina a kérdésre, hogy mi is az az elátkozott Légió ismét csak vállát vonogatva válaszol
/Abrín/ A történetek úgy tartják, hogy az egyik Dún hadtest itt ütközött meg a Shril-shra Császárság katonáival, és egy megmaradt démonikus szektával. De aztán az elszabaduló mágikus energiáknak hála mint bogár a gyantába megragadtak az időben, és újra és újra összecsapnak az idők végezetéig. Ha leszáll a köd, és hallod a harci dobok hívását, tudd, hogy érted is eljönnek! Érthető okokból nem biztonságos átvágni a csatatéren - de persze kellő ismerettel nem lehetetlen! - veregeti meg Deion vállát. Akit ez lehet, hogy nem nyugtat meg, de Vanina és Lan már tudják, hogy ebben igaza van Kiinának. Lan a Kael által nézegetett bokorhoz lép, és néhány lassú, kecses mozdulattal körbesimogatja a bokrot, mire kisebb hűvösebb-melegebb szellő kél Lan és a bokor körül, felkapva néhány levelet - és a zöld fürtök érett hófehérré fakulnak pár másodperc alatt. Ezután Lan leszakítva egyet jó étvágyat kíván hozzá. Deion egy elismerő bólintással és néma tapssal jutalmazza a produkciót, és leszakít ő is egy fürtöt. Kael válaszol Deion kérdésére
/Abrín/ Az üldözők helyében én felfogadnék olyanokat, akik jártasak ebben a rengetegben és a nyomok olvasásában.
Kiina csak elmosolyodik
/Abrín/ Arcantis, és legfőképp az erdő az otthonom. Itt nem érthet baj! Csak kevesen tudnak róla annyit mint én, úgyhogy nem aggódnék! - válaszolja. Aztán csak eldönti, hogy merre is folytassátok az utatokat. Roppant törzsű fák árnyékában  haladtok enyhe emelkedőn az érintetlen természet ölelésében. Az egyik évszázados fa nemrégiben kidőlt, és jókora tisztást tarolt zuhanása közben, megnyitván a lombokat és napfénnyel árasztván el az erdő alját. Kiina megáll egy pillanatra, és kihasználván a lehetőséget, és körbenéz. Túl sok mindent nem lehet látni a zöldellő lombtengeren kívül, csak a távolban húzódik egy sárgásabb, zölddel pettyezett vonal - amely a rengeteg ligetekké szelídülő végét jelzi. Ami leginkább feltűnik, az a felszálló halovány füstoszlop a távolban.
Kiina bólint, és leugorván a fatörzsről megszólal

/Abrín/ Jó fele tartunk. A füst a parázsló tisztás helyét mutatja. Régóta izzik ott a tisztás talaja, mérgező füstöt eregetve - igazítja meg a vállán a tarisznyáját, és folytatja tovább az utat.
Ahogy közeleg az este, egyre inkább sűrűsödik az erdő és a fák közé korán leereszkedő szürkület. Kiina nem követ sem utat sem csapást - de céltudatosan halad elöl, hol jobbra, hol balra fordul látszólag véletlenszerűen. Aztán egyszer csak int nektek, hogy egy kicsit szusszanjatok, ő pedig az egyik nagyobb fához lépve tűnődve végigsimít raja, aztán mindkét kezét rá tapasztva a homlokát is ráhajtja. Fél perc után Hajnal halkan megkérdezi

/Abrín/ Most mit csinál? - érdeklődik, mert kezdi kissé unni magát. Kiina pár perc múlva felpillant.
/Abrín/ Tudom, hogy merre kell menni! - tudatja veletek egy fáradt mosoly keretein  belül. Aztán elkezd felmászni a fára, és az egyik szárazabb ágra ülve előhúzza a tőrét, és rövid farigcsálás árán több jókora kövér kukacot húz elő a tőr hegyére szúrva.
/Abrín/ Kéri valaki? - érdeklődik, és ha nincs jelentkező, szétnyomja őket. A tőrt eltéve lemászik a fáról, és a vizes kulacsa teljes tartalmát a fa tövére önti.
/Abrín/ Mehetünk! - javasolja, és immár irányt változtatva elindul előttetek. Bő húsz perc múlva a fák alatt növő sűrű bokrok közt haladva végül megérkeztek egy sűrűben álló különös és méretes rönkházhoz

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Tapoa.jpg)
aminek az ajtajában egy öreg férfi ácsorog - látszólag titeket várva.

/Abrín/ Mi szél hozott erre titeket, szeleburdi kölyök? -  kérdezi kedélyesen Kiinát, aki vigyorogva válaszol
/Abrín/ Hiányzott a főztöd, öreg! - lép oda, és futólag megöleli - de remélem nem csak nekem jut, hanem a társaimnak is! - Nishának, Hajnalnak, Lannak, Kaelnak és Deionnak- no meg persze Fifinek! - mutat be titeket egyesével.
/Abrín/ Üdvözlet szerény hajlékomban! A nevem Tapoa! - hajol meg kissé, és odalép Vaninához
/Abrín/ Az istálló erre van! - tudatja vele, és az épület oldalához tapasztott féltetőhöz sétál, ami alatt felhalmozott szénakupacok pihennek három lóálláson túl.
/Abrín/ De most a káoszmanó után kell mennem, nehogy összetörjön valamit! - mondja Vaninának, és becammog a házba.
Bent elég hamar kiderül, hogy remetelaknak igencsak méretes!


(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vilag71.jpg)
Egy közös helyiségből

két szoba és egy fürdő is nyílik, melyek közül megkapjátok a nagyobbat - amiben hat ágy, egy üvegasztal, kandalló és több kényelmes párnázott karosszék kapott helyet. A külső falak pedig hatalmas, tiszta üveglapokból állnak, amiket néhány gerenda tagol mindössze. Bár a semmi közepén van, még így is a tulajdonosa befolyását és gazdagságát hirdeti a hely. Hajnal ámulva nézelődik, főképp a sok üvegholmi ragadja meg a tekintetét. Kiina a vendégszobában elfoglalja az egyik ágyat
/Abrín/ Remélem megfelel! - kérdezi Hajnalt, aki kissé bizonytalanul kérdezi
/Abrín/ Miféle remete aki megengedhet magának egy ilyen helyet? - tudakolja halkan
/Abrín/ Szellemnéző, és néha vendégeket is fogad a toronyból, akik a környék mágikus jelenségeit próbálják megérteni - válaszolja Kiina
/Abrín/ Sajnos nem vártam látogatókat - lép be a házigazda -  de friss tojást tudok sütni, kenyerem van, és a kamrában lóg néhány füstölt hús is! Tea pedig korlátlanul áll rendelkezésre - teszi még hozzá - Víz a konyhai amforában, illetve a ház mögötti kútban. Meleg vizet pedig mindenki úgy készít magának, ahogy akar! - tisztázza a házirendet, majd kicsoszog, hogy az ételt elkezdje elkészíteni a konyhában.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2018. December 31. 11:34:32
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki

Figyelmesem hallgattam Kiina szavait, próbálva valami értelmet nyerni ebből az egészből.
"Amit az ember nem lát. Fonalak..." - töprengek, miközben Hajnal is ötletel.
Kael kérdésére a láthatatlan ruhával kapcsolatban elmosolyodok.
- Oh, hasadékok... Értem. - bólintok Kiina szavaira. Zavar, hogy ilyen "nyilvánvalóként" állítja be, mintha minden dún városlakó ismerné őket, de igyekszem ezt palástolni, és visszatérni a másik témára.
- Az emberi kapcsolatokat is szokták fonalakként ábrázolni, nem? Az láthatatlan, mégis olyan dolog, amit szoktak gyűjtögetni az emberek.

Később, amikor nyomoknál megkérdezem, milyen bajba kerültek, Hajnal válaszol elsőnek, rövidre zárva a beszélgetés eme részét.
- Ha nem is fog fájni miatta a fejem, akkor nem fáj miatta fejem. - válaszolok neki, miközben remélem, hogy a társaság nem fogja zokon venni kérdésemet.

Az Elátkozott Légió történetének elmesélésekkor megdöbbenek, de a vállveregetés az rendkívül jól esett. Talán tudja, hogyan kell átmenni rajta bitonságosan, és az üldözők nem. Az nem is egy rossz lehetőség. HA tudja, hogy kell átmenni rajta biztonságosan.
- Köszönöm, remélem, te tudod az utat. - mondom egy bizalmas mosoly mellett, majd körbenézek az erdőségben. - Eddig nem csalatkoztunk benned, bízom abban, nem is fogunk sose

Amikor felmutatja a férget, én inkább félrevonom a tekintetemet, és a füst felé nézek, amely Kiina szerint mérgező.

Hamarosan végre elérjük a célunkat, és megtaláltuk a remetét.
Az idős ember rendkívül barátságosan fogadta Kiinát, úgy tűnik, a lány rendkívül könnyen köt mély barátságokat.
Amikor engem mutatnak be, illedelmesen a tisztelet jelét írom a levegőbe, és egy "Örvendek a találkozásnak, Tapoa úr"-ral köszöntöm a remetét.
Óvatosan járok körbe az épületben, közben a tekintetemmel igyekszem felmérni a terepet.

Megnézem, hogy felbecsülhetően van-e elég víz mindenkinek az amforában, amennyiben nincs, a többiek felé fordulok.
- Hozok még vizet a kútból - mondom nekik, majd a férfihez sétálok.
- Tapoa úr. Kérhetek egy edényt, amibe a kútból vizet meríthetek?


Amennyiben van elég víz, leüllök az egyik székre.
- Kint rakjunk tüzet és azon melegítsük fel a vizet? - kérdezem a többiektől.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2019. Január 06. 10:55:38
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Utazásunk a vadonban amolyan Kiina féle csapongás illetve bolyongás, amíg nem érzékelem közvetlen közelünkben az üldözőket addig hagyom vezetőnket kibontakozni, hiszen sikerünk valószínűleg a kiszámíthatatlan mozgásunknak köszönhető eddig. Kiina mesél a rengeteg titkairól és furcsaságairól, no meg a veszélyeiről és kiderül, hogy Dieon testvérnek nagyon kellemes kiművelt hangja van, valamint a társaság megmosolyogtató eszmecserét folytat a fonalak természetéről amit a remete gyűjt magamban csak annyit dünnyögök császári nyelven az eszmecsere alatt, hogy „A lélek útjai kifürkészhetetlenek..”
A remetelak meglepően kényelmes miközben megpróbál a környezetébe olvadni érkezésünkkor Kiina bemutat minket mikor rám kerül a sor a tisztelet jelét rovom a levegőbe.
A szálláshely elfoglalását követően szótlanul elvonulok a fürdőhelység felé, nem vesződöm vízmelegítéssel felfrissülés képen megelégszem a hideg vízzel majd a fürdést követően felkészülök egy megnyugtató esti teázáshoz.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Február 06. 19:55:37
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Bár számtalan ötlet születik, hogy vajon a remete mily fonalakat gyűjt, s azokat mire lehet használni - de egyik sem tűnik igazán "szellemnézős" magyarázatnak. Mint oly sokszor, Kiinának most is határozott elképzelése van arról, hogy Arcantis furcsaságait hogy is lehetne leginkább jellemezni - s ezt teljesen természetesnek veszi. Elvégre néha rácsodálkozik, hogy mások mennyire tájékozatlanok e témában - mintha minden Arcantis körül forogna...
A felvetésre, hogy fonalként is szokták ábrázolni az emberi kapcsolatokat, eltöpreng, s felderül

/Abrín/ Akkor azt hiszem most már tudom, hogy mit ábrázolhatott az az abyrnossi festmény amin csak kusza vonalak voltak!

Hogy a Légió területén tudja-e, hogyan lehet épségben átjutni - nos, az Kiinát ismerve valószínűleg nem kérdés. Persze lehet, hogy csak úgy tud ő is átjutni, hogy valaki(ke)t - akár téged - a légiónak csalétkül vagy áldozatul vet, s amíg azok a véred ontják, addig eloson köztük...
/Abrín/ Az utat sokan tudják - de a biztonságos út hogyanját sokkal kevesebben - válaszolja vidáman. Ami lehet, hogy csak részben ad számodra megnyugtató választ.

A remete a tisztelet jelére elfogadólag biccent, ám a titulusra visszakérdez

/Abrín/ Szabad megtudnom, hogy minek is vagyok az ura? - tudakolja vidáman.

A remete kunyhóban új értelmet nyerhet számodra a remeteség. Az általában szegény, tipikusan barlangban lakó remete-kép mellé most van alkalmad megismeri azt, amikor csak az emberek nagy részéről mond le valaki - és nem a kényelemről.

Az égetett cserépből készített hasas konyhai amfora egy kis négylábú széken pihen. Ránézésre úgy öt-hat vödör vizet tud magában tartani, melyet az oldalán lent egy fa csappal lehet kiengedni. Belekukkantva talán ha félig lehet.

A remetéhez menve meghallgatja az igényedet

/Abrín/ Éppenséggel adhatok - de a vödröt leakasztva róla a vizet oda lehet vinni, ahol szükség van rá - javasolja. Így ezen ismeret birtokában kilépsz a házból, és megkerülve megkeresed a kutat. A csöppnyi gémeskút mellett viszont nem lehet nem észre venni a két kerekű kézi kordét, amire valaki egy fa kerekes kutat kezdett el felépíteni. Igaz, még híja van, mert hiányzik a teteje, meg a vödör róla. S ha ez nem lenne elég érdekes, a ház mögött még egy zöldségtároló verem dombja is emelkedik - amit gondos kezek négy lakattal is zárva tartanak az ajtón keresztbe tett három vaskos keresztfán kívül.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Február 06. 19:59:11
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Visszatérve a házba az öreg szerzetes már feltette a teát főni - s közben tartalmas, sűrű, de erős levest melegít egy öblös kondérban. Míg lustán kavargatja, töprengve nézi Vaninát, majd Lan felé fordítja a figyelmét. Megszemléli Vanina nyakában lógó bőrszíjat - s ha látszik, akkor az amulettkén hordott követ is. Aztán már Lan ruhájának hímzését tanulmányozza mielőtt megszólalna
/Abrín/ Ha jól látom, vannak itt nálam fiatalabbak, erősebbek és harcedzettebbek - állapítja meg, aztán elhallgat, és tovább kevergeti a levest
/Abrín/ Ehhez a tudáshoz mérten van is egy kihívásom. Nem nagy, de kihívás. Nekem viszont nagy kellemetlenség - tudatja úgy harminc  szívdobbanással később. Kiina érdeklődve kérdezi
/Abrín/ Mégis milyen kellemetlenségről beszélsz? - teszi fel a kérdést
/Abrín/ A zöldségtárolóról... - aztán picit árnyalja a is a képet - Ott lakik Gyapjaska, akivel egy hete gondok vannak. Pontosabban az, hogy rátalált egy nőstény, és az eléggé territoriális meg vad. Pedig ismered - fordul Kiina felé - Gyapjaska igencsak kezes jószág. De az a beste... Sokat töprengtem, és úgy vélem - özveggyé kéne tenni Gyapjaskát... - konkretizálja a feladatot. Hajnal közben nekiáll kitölteni a teát a csészékbe, és szétosztja. Kiina pedig töprengve hallgat egy ideig - aztán rájön, hogy ti bizony elég keveset tudhattok Gyapjaskáról.
/Abrín/ Gyapjaska egy szövőpók - árulja el.
/Abrín/ Igen, és a fonalából nagyszerű szövetet lehet szőni. Könnyű, és strapabíró szövet. Nem olyan szép mint a selyem, de azért a vászonnál sokkal lágyabb, selyemfényű anyag. Vutasi fátyol néven lehet ismerős - magyarázza Tapoa. Ami így már ismerősen cseng. Nem olyan meleg mint a nauri kelme, és nem is olyan előkelő mint a selyem. De az utazók szívesen veszik elnyűhetetlensége okán - már ha hozzájutnak, mert elég nehéz beszerezni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2019. Február 09. 15:34:46
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Szép hangja van Deionnak, ez eszembe juttatja, szeretem én a jóféle férfi éneket, és milyen ritkán akad alkalmam élvezni.

A vadcsapásról vadcsapásra tartó barangolás vadregényes tájra vezet, és a szagok, neszek, látványok régi hazai vadászatok emlékét idézi vissza. Félő, túlzottan eltávolodom a jelentől és bottal üthetem az éberségemet, ám akkor visszazökkentenek az üldözők és kutyáik nyomai. Az eb rossz hír nekünk, mert orruk olyat is kiszagol, amire a szemük vak. A halálpap szarkasztikus megjegyzése régi ismerősként érkezik, ahogy Kiina könnyelmű biztonságérzete is. Elátkozott Légió, mester tisztása, furábbnál furább választási lehetőség. Mégis, egy olyan mester tisztáson ugyan minek a mesetrévé lehet válni? Aki csonthülye, az a hülyébbnél is hülyébbre gárgyulhat?

A remete ötlete jobbnak hangzik, kérdés, örülni fog-e az idegeneknek. egyetlen ember sem tud túlélni mások segítsége nélkül, és ez a remetékre halmozottan igaz: gyakran a közösség adományai, alkalmi támogatásain múlik a túlélésük. Kiina ismerőse vajon mit fog tőlünk kérni?

Kiina olyan otthonosan mozog ebben a vadonban, mintha második szülőotthona lenne. És ez nem az első olyan hely, ahol ezt érezni. Mintha a világ egésze az otthona lenne, nem csak a népe őshazája. Aztán a fákba hallgatás, hogy utunkat kitalálja! Ez sok kérdést vet fel bennem, olyanokat is, amire egyedül nem fogom megtalálni a választ. Tudom is kivel vitathatnám ezt meg, de amíg erre sor kerül, rezzenéstelen arccal kérek egy adag kukacot Kiinától.

A remetéről, Tapoáról később kiderül, semmi olyanra nem tar igényt, amire elsőre gondolnék. Ez a férfi gazdag. Gazdag, de rendhagyóan az: nincsenek szolgái, vagyis olyanok nem, akiket látnék. Maga igazít el a házában, és saját kezűleg lát neki ételt készíteni. Szellemnézőként utalnak rá, és semmi kétségem afelől, hogy van hozzá köze. A haja nem hosszú, tehát nem muszáj vele nemesként bánni, de megkap tőlem minden illő köszöntést, amit egy vendéglátónak kijár.
Valami káoszmanót emleget, és emiatt amennyire lehet, Fifi leszerszámozását követően igyekszem körbejárnia  házat és benézni a számunkra használható helyiségekbe.
Étkezés előtt Lan felkeresi a fürdőt, és követem. A legkevésbé sem zavar, ha esetleg nekivetkőzne a mosdáshoz:
sytisi: - Gondoltál már rá, hogy Kiina nem emberi lény és a nadorokhoz sincs semmi köze? - szegezem neki.
Derékig vetkezem, egyelőre beérem egy gyors mosdással, és a férfitársaság jelenléte sem akadályoz meg ebben. megállapítom a hajam jóval túlnőtt azon a hosszon, amit a rangom indokol, és ha sokáig így marad, abból komoly gondjaim támadhatnak.

Házigazdánk levest kavar, észreveszem, hogy engem méreget. Az is kiderül, miért. Előadja, milyen fizetséget vár azért, mert elszállásol bennünket.
abrín: - Kan vagy szuka pók? - kérdezek közbe, mintha ez lenne a legfontosabb tulajdonsága egy állatnak, ami sejtésem szerint elég komoly méretekkel bírhat, ha fegyveresektől várják a ráncbaszedését. - Mekkora állat?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2019. Február 11. 00:47:53
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki

Nem sikerült nagy lépéseket tennem annak érdekében, hogy megértsem, pontosan hogy mit is jelentenek a szellemnéző remetének a fonalai, voltak jobb és rosszabb ötletek, de egyik sem tűnt igazán ideillőnek.
Amikor Kiina az abyrnossi festményt említi meg, elmosolyodok.
- Talán azt is jelenthette, az abyrnossi festmények azért érdekesek, mert szerintem még egy tükör előtt a tulajdon festője is képes volna összeveszni a tükörképével, hogy mit szimbolizál a kép. Éppúgy lehet a barátságok és ismerettségek hálója, ahogy egy cselvető pók által szőtt háló, vagy a düh, ami akkor ébred, amikor rájön az ember, hogy a házastársa megtörte az esküjét. Abyrnossban nehéz pontosan értelmezni ezeket. - jól esik a művészetről beszélni, így lehet kissé bele is lovagoltam magamat, és a többiekről elfeledkezve vesézem ki a témát.

Az elátkozott légió területére való behatolás egészen addig még tűrhetőnek tűnt, amíg nem fészkelte be magát az az illetlen gondolat a fejembe, hogy mi van, ha csak "áldozatokkal" lehet keresztülmenni a sivatagon. Ilyen esetben egy kézenfekvő áldozat volna... Talán a harcosnő meg a mentis örülne is neki, bár még az esti éneklésem során mintha a harcosnő egy pillanatra nem olyan tekintettel nézett volna rám, mint aki fel akarna döfni a pengéjére... - óvatosan megérintem az orromat, amely, annak idején még megszenvedte a nő öklét, majd Kiinára pillantok.
- Megbocsásd modortalan kérdésem, de ha megkérlek, el tudnád mondani, hogyan lehet biztonságosan átjutni rajta? Nem mintha égetne a vágy odamenni, inkább csak az oldalamat fúrja. - amennyiben bővebben beszél róla, és eloszlatja az emberáldozattal kapcsolatos gyanúimat, megszólalok - ismerek egy régi mesét, ami Ardúniában esett meg, egy Khazir nevű kalmárról szól, aki egy karavánnal utazott, és rajtaütöttek a fosztogatók. A karavánját otthagyva indult meg a hátasán tovább, tudva jól, hogy a rajta és a nyeregtáskájában lévő ékszerek voltak a legértékesebb kincsei. A fosztogatók utána loholtak, hosszú órákon át. Amikor már a hátasa lassulni kezdett, tudta jól, hogy hamarosan itt a vége. Az éles szemével megpillantott nem messze egy nagyobb futóhomokot, és miután elment mellette, arra fele fordult, ahogy sejtette, a lovasok megpróbálták levágni az utat, át a futóhomokon... mondanom se kell, napokkal később hálát adva az égnek ért meg az úticéljához. Szóval... a mese lényege az, hogy most lehet rá lehetőségetek, hogy kelepcébe csaljátok üldözőiteket. Még a kutyáik nem fogtak szagot, de ki tudja, mennyi ideig tart ki a szerencsétek... szerencsénk.


A remete kérdésére először hátrapillantok, majd ha Kiina látóközelben van, feléje biccentek, ha nincs, akkor visszafordulok a remetéhez.
- A nador lány sokfélét mesélt rólad, ezekből gondoltam, hogy megérdemled ezt a címzést
Ha rákérdez arra, miket mesélt Kiina, akkor nem habozok a válasszal.
- Sokfélét mesélt, hogy szellemnéző vagy, azt hogy rajtad kívül nem sokan élnek itt az erdőben és valamilyen fonalakat fejtesz vissza, bár azt, ha jól emlékszem nem tudta, milyen fonalakat. És a házadban körbenézve saját szememmel is látom, hogy az erdőben való élet is tud kényelmes lenni.

Ezek után megemelem az amforát, majd kisétálok vele a kúthoz, és percekkel később megmosott arccal és megtöltött edénnyel térek vissza az épületbe.
- Itt lesz a víz a teához. - mondom annak, aki még a helységben tartózkodik (Kiina, Hajnal és Kael?), még mielőtt magam is elmennék mosdani, megkérem a csuhást, Kaelt, hogy gyakoroljunk a bottal. Majd pedig füstölt hússal és kenyérrel tömöm meg a hasamat.

Amikor az öregember kihívásról beszél, oldalra nézek, ki az ablakon. A legutóbbi vendéglátónk, aki kihívást emlegetett, egy olyan próbának szeretett volna kitenni, amit nem kívánok senkinek sem.
Kicsit megenyhülök, amikor kiderül, hogy csak egy pókról van szó.
Egy apró biccentés kíséretében veszem el Hajnal felém nyújtott csészéjét, majd egy apró korty után megszólalok.
- Honnan tudjuk, hogy melyik pók a Gyapjaska? - vonom fel a szemöldökömet, nem igazán tartok attól, hogy egy pók elnyomása nagy kihívást jelentene, kívéve, ha épp a Gyapjaskát taposnám el.
Amikor a harcosnő a pók méretét kérdezi meg, nyelek egyet. "Azért tán csak nem egy házi óriáspókja van..."
- Amíg teázunk, énekeljek-e valamiféle éneket, vagy inkább csendben élveznétek a finom teát?

//"Vutasi fátyol"ról mit tudhatok, és ha számszerűen kell, akkor mire dobjak, hogy kiderüljön, ismerem-e az anyagot?//
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2019. Február 24. 12:33:35
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Vanina és utána mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A aszketikus fürdésre Vanina is elkísér nem zavar a jelenléte szerintem látott már élete során elég férfitestet és valószínűleg megkapóbbakat is mint a sajátom a tisztálkodás az csak tisztálkodás a hideg víz pedig csak hideg víz ami bőrbe marásával távolítja el testünkről az utazás kellemetlen rétegeit.
Tisztálkodás közben nekem szegezi kérdését Kiina kapcsán mire biztos válaszom nincs ezért nem is áltatom.

-   Kiina ki viharban született ember és valami más is az hogy kicsoda micsoda még a nador szeleburdi érdeklődő Kiina mellet azt nem tudom és egyenlőre nem is szándékozom bolygatni.

A érzékeinkre frissítően és ébresztően ható fürdőzést követően a remete a maga megfontolt módján közli, hogy háziasított bestiája a zöldségraktárban egy érkező vad nősténynek köszönhetően zabolátlan lett és egy eléggé végletes megoldásra tesz javaslatot.

-   Meglátásom szerint nem kell egyből végletes megoldásokra törekedni elvégre, ha özveggyé tesszük Gyapjaskát akkor utána később, hogyan lesznek további apró szövőpók kicsinyek kik tovább viszik a szövőpókok fonalát. Talán az is elég lenne, ha a vad nőstény a távozás mellett dönteni, miről akár meggyőzhető és utána később sem térne vissza. Talán…

Mondom töprengve…..

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
EDIT:
Dieon "testvér" kérdésére csak röviden válaszolok
-   Dieon uram amennyiben van a repertoárjában valami erős ám a elmélyüléshez és merengéshez alkalmas bársonyosan sötét szólam az szerintem nyugodtan ide kívánkozhat a gőzölgő tea felé…
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Március 13. 19:03:43
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Vanina
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Szó se róla, az utazás amennyivel több látni és tapasztalni valóval - jóval és rosszal egyaránt - szembesít, ugyanannyival kevesebb lehetőséget biztosít a mindennapos és hétköznapi elfoglaltságokra. Gondolván itt akár a táncra vagy énekre, de még az ismert erdőben cserkelés, vagy az almaszüret is ide tartozik.
Talán az lehetett eddig a legbosszantóbb ebben a rengetegben, hogy minduntalan emlékeztetni kell magadat - nem engedhetsz a kísértésnek, hogy kedved szerint felfedezd, mert nem annyira megbocsátó és vendégszerető, mint miraclea erdei.
Végül talán pont ez az óvatlanokat fenyegető veszély az, ami segít nektek távol tartani az üldözőiteket és kutyáikat.
A különféle helyek különféle történeteket ígérnek, és megannyi beszédes, de el nem mondott, suttogott mese sejlik fel bennük. Kétség nem férhet hozzá, hogy mind különös vagy kalandos lehet ezen a vidéken - ráadásul az Elátkozott Légióhoz már is volt szerencséd Lannal együtt utazva. A véget nem érő ködben ahogy a harci dobok hangja különös visszhangot vetve szinte bekúszik az ember bőre alá. Míg a két sereg az ősi fák lombjai alatt küzd meg hétről-hétre egymással és  mindenkivel, akinél csak fegyver van. A fegyvercsattogás, a ködben felbukkanó és elvesző alakok, düh és fájdalomkiáltások emléke még most is elég eleven lehet - annak ellenére, hogy akkori vezetőtök sértetlenül átkalauzolt titeket azon a területen.

A kukacok jellegtelen zselés íze nem túl felkavaró - a trükk az, hogy nem szabad alaposan megszemlélni őket elfogyasztás előtt - így simán lecsúszik - még ha Hajnal kissé utálkozva is figyeli az attrakciót.

Szokták mondani, hogy semmi sincs ingyen. Bár látszólag jó kapcsolata van Kiinával a remetének - úgy tűnik, hogy ez a kapcsolat is megköveteli mindkét fél részéről a másik támogatását valamilyen formában.

A remete "birtoka" nem túl nagy, de rendezettnek mondható, s mégis jórészt természetesen olvad bele a környező erdőbe. Az istálló mellett a legfurcsább eszköz kétségkívül egy kétkerekű kordéra épített - s még be nem fejezett - kerekes kút. A tetőt tartó oszlopokat, és a kávát is szellemnézős vésetek díszítik. Ám vannak még olyan részek, amik csak szénnel vannak felrajzolva, de még várják a mestert, hogy belevésse őket a fába. A másik ami szintén szemet szúr, az a zöldségtároló verem dombja. Amiben felettébb ritka zöldségek pihenhetnek, ha  három vaskos keresztfát kellett az ajtóra lakatolni...

Tapoa láthatólag nem várja el, hogy az ember lánya hajbókoljon, vagy más módokon különleges elbánásban részesüljön. Talán még az sem rázná meg, ha mindössze tudomásul vennéd a jelenlétét.

Az utazás alatt sokat változtál, vagy legalábbis rengeteg hibája ellenére összecsiszolódtál, vagy legalábbis megtanultad elviselni Lant. Most meg? Már nem hoz zavarba ha valamelyikőtökön kevesebb ruha van, mint az társaságban ildomos. Sőt, inkább az foglalkoztat, hogy lassan ideje lenne ollót ragadni. Illetve Kiinával kapcsolatban fogalmazódik meg egy olyan kérdés, amibe az utazás előtt bizony beleborzongtál volna.
Ám most ott kering köztetek, mint bizonytalan bandola. Lan válasza is arra mutat - neki is feltűntek a furcsaságok, de szavaiból leginkább a jelenlegi helyzettel való megelégedés, vagy - ami talán ritkább Lan esetében - a megértés tűnik elő?

Tapoa nem is várat meg titeket az ügyben, hogy mire is volna szüksége. Ő nem a rétet kaszáltatná le, vagy zsindelyeztetné újra a tetőt - hanem fegyverforgatóhoz illőbb feladatot talált.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Március 13. 19:07:09
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina tűnődve hallgatja a fejtegetésedet a festményekről, s ismét sikerült neki megragadnia a "lényeget"
/Abrín/ Ha Abyrnossban nehéz értelmezni, akkor ezért viszik másik kantonba a képeket? De miért könnyebb Sytisben megérteni egy képet? - tudakolja, s bizony nehéz megmondani a vidám tekintetből, hogy csak cukkolni akar a különös kérdéssel, vagy valóban eltűnődött rajta.

Kiina a kérdésedre, hogy lehet biztonságosan átjutni rajta Kalera néz, aztán feléd fordul

/Abrín/ Elárulom az egyik biztos módot, amitől a Légió tagjai, sőt az esetleges útonállók is békét hagynak neked utazás közben! Minden javadat és felszerelésedet gyűjtsd egy kupacba, s azok nélkül, anyaszült meztelenül vágj neki az útnak! Sem rabló nem fog háborgatni, sem a Légió, ebben biztos vagyok! - vigyorog.

A mese tanulságára bólint, s még a majd állandó, picit csúfondáros mosoly is eltűnik egy pillanatra.

/Abrín/ Valóban megfontolandó. De senkit nem akarok csalinak használni, mert akár rosszul is elsülhet. Amíg nem érünk biztonságosabb területre, addig nem is próbálkozok semmivel, legfeljebb utána fogom félrevezetni őket. Mivel én ismerem az erdőt, és a veszélyesebb részekre akarom őket csalni - ezért ez az én feladatom lesz - vázolja, hogy ő is tisztában van a nyomok jelentőségével.

Tapoa elmosolyodik, és visszakérdez

/Abrín/ Ha én úr vagyok, akkor Kiina is a címén s ragján van nevezve? A rókalány az erdő úrnőjének szereti hívatni magát, pedig csak egy kis káoszmanó... - szalad ezernyi ráncba az arca a széles mosolytól.

Az amfórával felszerelkezve a a kútnál sikerül arcot mosni a hűs vízben. Itt hamar eljöhet a szürkület, mert az öles törzsű fák mély árnyékot vetnek az aprócska tisztásra. De most még az erdő pittyeg, csicseg, vakkog és ezernyi hangon nyüzsög, ügyet sem vetve rád. A házba visszatérve Kaelt gyakorlásra hívod, amit nem is utasít vissza. Kérlelhetetlen kitartással újra és újra gyakoroltatja veled a botod hosszának becslését - s bizony a kezdeti gyenge találgatásaid mostanra egyre többször bizonyulnak pontosabbnak.
Végül aztán étkezés előtt te is megmosdasz, hogy némileg felfrissülve ülhess asztalhoz. Ahol aztán a remete igencsak rossz emlékeket idéz fel benned - bár amikor kiderül, hogy miről is van szó, már nem tűnik annyira veszélyesnek.

/Abrín/ Gyapjaska a kisebbik és a szelídebb - válaszolja Tapoa, hogy mi is lehet elsőre a legszembeötlőbb különbség. Persze a harcosnő által feltett kérdés új megvilágításba helyezi a dolgot. Elvégre miféle kihívás lenne apró pókokat elnyomni?

S itt az újabb bizonyíték, hogy a többiek is elismerik maguk módján az énektehetségedet - mert Lan sem zárkózik el attól, hogy újra hallja az énekhangodat.



/A fátyolt ismered. Nem olyan szívesen készített anyag, mert ki szeret a spejzban nagyra nőtt, potenciálian veszélyes és randa pókokat tartani? De magát a szövetet már nem kíséri ilyen ellenszenv - elismerik annak hasznát/
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Március 13. 19:08:00
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina mostanra azért valamennyire megtanulta elviselni a társaságodat, sőt, egyes esetekben még a véleményedre is ad - ha épp nem feszül köztetek ellentét. Ráadásul oly kérdést fogalmaz meg, és feszeget a legnagyobb nyugalommal, amitől pár holdhónapja még az összes pihe meredezett volna a tarkóján.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Március 13. 19:09:18
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az étkezés ismét magával hozza a különös történeteket. Amely jelen esetben a remetéé, s bizony még nem a múlt ködébe, hanem a jövőjébe vész történet befejezése. Vanina egyből a lényegre tér, s a méreteket firtatja. A kérdésre Tapoa Vanina felé fordul
/Abrín/ Nőstény, és egy termetesebb kutyával vetekszik a törzse - válaszolja, ami alapján elég könnyű elképzelni, hogy a hosszú póklábakkal együtt igencsak nagy területet foglal el. Hajnal utálkozva rázkódik össze ahogy elképzeli a bestiát. Lan viszont inkább a békés megoldást javasolja, de Kael csak ráérősen hallgat. Őt nem zaklatja fel a lehetőség, hogy a mai nap pókot, vagy esetleg pókmarás miatt elhalálozott útitársat kell alkonyatkor búcsúztatnia. Kiina töprengve hallgatja Lant, s látszik rajta hogy támogatná az ötletet - hogy érdemes lehet megpróbálni. De mintha kissé kételkedne a meggyőzés sikerében. Tapoa ezzel szemben tűnődve válaszol
/Abrín/ A pókfélék elég szapora fajták. egy alkalommal húsz-harminc pók is kikelhet a tojásokból. S azzal a mennyiséggel azért akadhatnak már élelmezési és egyéb problémák. Ahogy a mondás tartja - az a pók, amelyik a kezedből eszik, az előbb-utóbb a lábadból is fog. De ha nem a zöldségtárolóban kelnek ki, akkor persze nem jelentenek gondot... A hely egyébként egy pár lépés hosszú lépcső lefelé ami egy kisebb boltíves, földpadlós szobába vezet. Ott már van lehetőség helyezkedni is pár embernek - tudatja a föld alatti zöldségtároló egyik legfontosabb paraméterét.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2019. Március 24. 20:55:25
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az öreg remete elég klasszikusan leírja a helyzetet az sem megnyugtató, hogy a szövőpók kutya méretű és valószínűleg a legtöbb pókhoz hasonlóan méreggel bénítja meg áldozatait miközben azok a hálójában vergődnek továbbá, hogy a helyszín valószínűleg nem túl tágas és a fényviszonyok sem a legjobbak a szűk földmélyi veremben kecsesen kortyolok még párat a teából majd magamhoz veszem pároskardjaimat miközben felkelek lesimítok néhány rakoncátlan redőt a ruhámon.

-   Hát akkor nincs más hátra mint, hogy meglátogassuk Gyapjaskát és újdonsült társát…

Mondom töprengve, majd elindulok kifelé…..

Megjegyzés:
Kifelé sétálva elmerengek a helyszín hangulatán és saját hangulatomon valamint megpróbálom beleélni magamat egy igazán fondorlatos kém helyzetében kit akarata ellenére kényszerítenek kémkedésre… Kedves Gonoc KÁEM amennyiben van hármas összhang a remetelak és környékén jelenlegi küldetésünkkel úgy az aurámban egy éjjeli rovarra Metális befolyásolást olvasnék (Bábjáték 5. szint + Érzékelés 4. szint 54 mp) amennyiben létre tudom hozni a mágiát úgy a rovarkémmel térképezném fel a zöldséges vermet. Ha nem akkor lámpást vagy fáklyát ragadva kiélesített érzékekkel óvatosan lemerészkedem a „sötétbe”.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2019. Április 06. 00:00:30
Kiina szavaira a festményekről elmosolyodok, megpróbálom értelmezni, hogy cukkolásnak vagy érdeklődésnek szánta-e.
(Emberismeret 20%- dobjak rá?)

Amennyiben érdeklődőnek tűnik, egy biccentés kíséretében válaszolok neki.
- Rendkívül egyszerű, Kiina, azok, akik megveszik a festményt, nem kíváncsiak arra, mit festett le a művész, vagy azt látják, amit szeretnének látni, vagy csupán dísznek veszik meg a festményt, amely értelmezéséről bárkivel, szeretővel, riválissal vagy hűbéressel lehet társalogni. Nehezebb értelmezni a festményt, hogyha olyanok nézik, akik a színeket és motívumokat látják maguk előtt ahelyett, hogy azokon átlátva meglássák a festményt teljes valójában.

Amennyiben inkább csak cukkolónak tűnik, akkor egy félmosoly kíséretében válaszolok neki.
- Tökmindegy hogy hol nézed, csak Abyrnossban több azon művészlélek, akik a festményekben lelik meg a művészet gyönyörét. Ahogyan Miracleában inkább a fegyverforgatásban és a harcban.


Amikor a Légió területén való biztos útról mesél Kiina, akkor kérdőn pillantok rá egy pillanatra.
(Szeretnék dobni Emberismeretre, hogy megtudjam, hogy az arca arról tanúskodik, hogy valójában ezt mondja-e, vagy csak szivat)

- Érdekes, de mi van ha nem egy halomba rakod a dolgaidat? – kérdezek vissza, hasonló jellemben, ahogy Kiina szokta, hogy nehezen lehessen eldönteni, hogy viccelek, vagy komolyan gondolom.
(Ha szükséges dobok rá Mellébeszélést)

Amikor a mese hatására eltűnik a jellegzetes mosoly a nadír arcáról, megjegyzem magamnak, és egy pillanatra egy győzelemittas mosoly jelenik meg az arcomon, úgy tűnik egy pillanatra sikerült belátni a viccelődő-szeleburdi nadír maszkja mögé.


Amikor Tapoa úr Kiináról beszél, érdeklődve kérdezek vissza.
- Mit ért az alatt, hogy káoszmanó?

Érdeklődve hallgatom Tapoa úr problémáját a pókkal, majd Lan válaszára, amelyet a kérdésemre tett fel, iszok egy korty teát, majd felállok az asztaltól, és egy balladába kezdek, amelyet még az Ardún kiskirályságok közti dulakodás ihletett.
(Dobjak rá Ének-et?)
Off-Topic: megjelenítés
{ha muzsikát is kértek, akkor ehhez hasonló:
)

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Április 24. 20:59:22
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiinán nehéz eligazodni. Egyrészt mert valóban cukkol csak a kérdéssel, másrészt érdekli a válasz is - hátha véletlenül rábukkant valami igazságra? De a válaszod nem hozza meg számára azt az áttörést, amit keresett
/Abrín/ Persze, hogy dísznek veszik meg! - véleményezi - a legtöbben ha történetet akarnak, bizonyára könyvet vesznek, vagy felbérelnek egy kobzos vagy színészt! - hívja fel a figyelmedet arra, hogy azok sokkal könnyebben emészthető történetek.

A Légiós javaslattal kapcsolatban meg mernél rá esküdni, hogy az, amit elmondott igaz. S abban is biztos vagy, hogy egyúttal ugrat is - azaz biztos, hogy van kényelmesebb, emberibb módja is sértetlenül történő áthaladásnak - de azt nem árulta el. Feltehetőleg azért nem, mert az nem annyira érdekes, vicces, vagy hihetetlen. A visszakérdezést ellenben teljesen komolyan veszi
/Abrín/ A tapasztalat azt mutatja, hogy ha más-más helyen dugod el őket, akkor nehezebben találod meg őket újra, amikor visszatérsz értük - válaszolja - Főleg, ha valaki elviszi egy részét...

Kiina amikor megpillantja az arcodon a győzelemittas mosolyt, felnevet
/Abrín/ Ne örülj, mert lehet, hogy meggondolom magam, s téged indítalak el valamelyik ösvényen elterelésnek! - "fenyeget" meg, de egyáltalán nem gondolja komolyan.


Tapoa úr egy pillanatra meglepve néz rád
/Abrín/ Mi az, hogy káoszmanó? - kérdez vissza - Az a manó, ki körül minden káoszba fullad egy pillanat alatt. Amelyik kedvesen jön-megy, csacsog, pakol s mire észbe kapsz, már nagy bajban vagy! Bár látszólag nem csinál semmit, de a komplikációk a nyomában loholnak! Mellette itt is bármikor felbukkanhat a semmiből egy Gorg nehézgyalogos csapat, amely véletlenül fel gyújtja a házat, amit talán egy frissen feltörő gejzír próbálna meg eloltani. Aztán a morgolódó és pöfögő gejzírt szerintem egy csapat bandolla próbálná meg felvidítani és megszelídíteni - kétes sikerrel. S ha nincs szerencsénk, még a hegyek is megrázzák magukat, hogy kőlavinákkal mutassák ki nemtetszésüket. S a végén mindig ép bőrrel és ártatlan tekintettel csodálkozik rá, hogy milyen idegesek körülötte az emberek! Így tudnám jellemezni.


Az asztalnál aztán belekezdesz egy balladába, amit a műértő közönségből Tapoa, Kael, Hajnal és Kiina örömmel fogad. S talán a balladának köszönhető, hogy utána Lan úgy dönt - pontot tesz a pók-ügyre!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Április 24. 21:02:12
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Mivel Lant nem vonzza a lehetőség, hogy a zöldséges verembe ereszkedvén az egyik hálós és sötét sarkából előugorva valami bokán harapja - úgy dönt, hogy előbb inkább kikémleli az összecsapás helyszínét.
Kiina egy kíváncsi pillantást vet rá, amikor indulna, de Kael egy fokkal segítőkészebb.

/Abrín/ Ha a nagytiszteletű mentis óhajtja, szívesen végigvezetem egy megtisztuló szertartáson - hogy baj esetén is felkészülve léphessen át a következő életbe! - ajánlja fel vidám-komolysággal a lehetőséget. Hajnal felhúzza a szemöldökét.
/Abrín/ Akkor már úgy lenne illő, hogy előre megássa a kert végiben a sírját is, hogy azzal se legyen terhünkre, nem? - tromfol rá az ajánlatra. Kael csak megcsóválja a fejét
/Abrín/ Azért ezzel nem illő tréfálni - fedi meg Hajnalt - Különben is, hamvasztás és szétszóratás járna neki rangjánál fogva.
/Abrín/ Feltéve, hogy a pókoktól ki tudjuk majd hozni a testet azelőtt, hogy üresre szívnák a porhüvelyét - veti közbe Kiina vigyorogva, majd végignéz Lanon - De nem úgy tűnsz, mint aki halni készül! - állapítja meg.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Április 24. 21:04:29
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kifelé menet sétálva a helyszín békés, vidékiesen lassan csordogáló ritmusa nagyjából összhangban van a hosszú és többségében erőszaktól mentes utazással - sőt még az akarata ellenére kémkedő kémmel sem találsz ellentétet e helyben! A zöldséges veremhez sétálván az egyik fán egy kisebb éjjeli lepkét fedezel fel, amit auráddal körölelve elmosod a szikrányi kis akaratát. Felrebbenve a fáról a verem megerősített ajtajához repülve megkapaszkodva a durva erezetű fán, átmászol az egyik ujjnyi repedésen-hézagon. Elég hamar átjutsz a hűvös és sötét túloldalra, ahol éles fénypászmák törnek be az ajtó rései között. Bár nagy a kísértés, hogy az egyik gyönyörűen csábító fényforrás felé repülj tovább - de te inkább beljebb repülsz a gigantikus egyházi lépcsőket megszégyenítő monumentális lépcsősor felett. A fényviszonyok még megfelelőek ahhoz, hogy több száz alak messzeségbe ellássál a hatalmas, óriási téglákból kirakott barlangban. Talán egy mérőfalnyit mehetsz befelé nyaktörő sebességgel, amikor a lépcsősor véget érve egy olyan irdatlan terembe érsz, aminek a falait talán egy mérőfalnyi távolságra saccolod. Középen egy oszlopgigász tör a mélyből az ég felé - az átmérője legalább nyíllövésnyi! A falak mentén homályosan látható polc-erődök, láda-hegyek sorakoznak - meg-meg remegve, mint az illúziók. De az egész teret betöltik azok a hangok, amik zavaróan súrlódóak, koppannak és neszeznek! Lent is megmozdul az egyik sarokban valami - legalább ötven alak magas, gyomrot markolóan gonosz csillanású szemekkel pettyezett pók lép lassan közelebb. Ahogy odébb lebbensz, hirtelen megránt valami, és egyáltalán nem arra mész, amerre szerettél volna! Még néhány szárnycsapás, és egyre jobban lefog a láthatatlan ellenség - a levegő esküdött össze ellened! Aztán meglátod, hogy a mennyezet felől ereszkedik egy ló méretű pók szélesre tárt csáprágókkal, lándzsányi hosszú lábait kitárva, hogy beléd marjon...


Beleélés-próbát kérek :D Ha elvéted, akkor nem lesz pókiszonyod a következő percekre. Minden egyes pontnyi vétés 1d10 percnyi Arachnophobiát ér!  ;)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2019. Május 04. 21:33:49
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
A társaság eléggé könnyedén veszi a zöldséges veremben lakozó problémát, ám a remete szavai óvatosságra inthetnék a többeket először Kael alakoskodó álszenek is mondható felfelé ívelő szavaira csapok le méltóságteljes sasként.

-   Hollószárny Kael, ha emlékezetem nem csal a rendházad nem a szellemem megtísztításával hanem a porhüvelyem épségével bízott meg, de javíts ki nyugodtan ha tévednék szóval inkább Gyapjaska újdonsült társát kéne felkészítened a következő életére, ha épeszűen és szépszerével nem bízható távozásra… – majd Hajnal felé fordulok - Sírját annak szükséges ásnia aki nincs tekintettel a háború szabályaira amely az élet és halál fundamentuma, a túlélés, illetve a pusztulás útja, melynek tanulmányozása el nem hanyagolható… –a végén Kiina felé fordulok - Valóban nem szándékozom egyenlőre az árnyékvilágot elhagyni ezért is az összecsapásokat befolyásoló öt tényező a Út, Ég, Föld, hadvezér és regula összességéből először a Földet és a hadvezért vizsgálnám meg, hiszen az igazán előrelátó harcos először saját magát teszi legyőzhetetlenné és úgy várja ki amikor az ellenség legyőzhetővé válik.

A zöldséges veremnek titulált vagy csúfolt pincehelyiséget sok kolostornak a becsületére válhatna, hatalmas méreteivel és építészeti megoldásával az is lehet, hogy a remetelak valami régi misztikus helyre telepedett melynek gyökerei Nadír gyomráig nyúlnak már amennyire az éjjeli lepke érzékszervein keresztül érzékelhető aztán megpillantom az iszonyatokat az eddigi leírások meg sem közelítették a valóságot és méreteiket, fertelmesek és halálosak valamint a pince csúcsragadozói természet adta képességeiknek köszönhetően, a borzongás fut végig és hideg verejték csapódik ki a testemen miközben apró kémszememet eléri a vég, hírtelen csak kint lángoló erdőtűz vagy egy felső síkokról érkező bosszúálló tudna leűzni a pincébe.
Ismét kint állok a hűs estében letelepszem a hűvös földre és összevonom szellemi energiáimat, most a kapott feladat elvégzése alatt nem gyengíthet el az iszonyat bénító csápjai megtagadom a pókfajok jelenlétéből eredő szellememet nyomó iszonyatot (Tagadás diszcíplina Cx 161. o.) csak a nyugtató meditációt követően megyek vissza a többiekhez és röviden sommázom a kialakult helyzetet.

-   Hát nehezebb lesz mint azt az ember fia elsőre gondolná… – majd ezt követően rituális mozdulatokkal kísérve idézem meg lassan az erőt felidézem az emlékeimet mit az éjjeli lepke osztott szemén keresztül pillantottam meg és az egész emléket egy tökéletes fantomgömbbe gyúrom és addig tágítom aurámba amíg mindannyian kényelmesen megtekintheti, mozdulataim lassúak és lágyak miközben gyenge forgószél, meleg és hideg fuvallatok járják táncukat körülöttem (felidézés rituálé 6 kör +10%, Ideamágia: gondolatolvasás 3. szint + létrehozás 1. szint (fényjáték) összesen 31% és 31 mp. biztos tudás 25% +10% rituálé)

A megjelenő fényjáték „Elég hamar átjutsz a hűvös és sötét túloldalra, ahol éles fénypászmák törnek be az ajtó rései között. Bár nagy a kísértés, hogy az egyik gyönyörűen csábító fényforrás felé repülj tovább - de te inkább beljebb repülsz a gigantikus egyházi lépcsőket megszégyenítő monumentális lépcsősor felett. A fényviszonyok még megfelelőek ahhoz, hogy több száz alak messzeségbe ellássál a hatalmas, óriási téglákból kirakott barlangban. Talán egy mérőfalnyit mehetsz befelé nyaktörő sebességgel, amikor a lépcsősor véget érve egy olyan irdatlan terembe érsz, aminek a falait talán egy mérőfalnyi távolságra saccolod. Középen egy oszlopgigász tör a mélyből az ég felé - az átmérője legalább nyíllövésnyi! A falak mentén homályosan látható polc-erődök, láda-hegyek sorakoznak - meg-meg remegve, mint az illúziók. De az egész teret betöltik azok a hangok, amik zavaróan súrlódóak, koppannak és neszeznek! Lent is megmozdul az egyik sarokban valami - legalább ötven alak magas, gyomrot markolóan gonosz csillanású szemekkel pettyezett pók lép lassan közelebb. Ahogy odébb lebbensz, hirtelen megránt valami, és egyáltalán nem arra mész, amerre szerettél volna! Még néhány szárnycsapás, és egyre jobban lefog a láthatatlan ellenség - a levegő esküdött össze ellened! Aztán meglátod, hogy a mennyezet felől ereszkedik egy ló méretű pók szélesre tárt csáprágókkal, lándzsányi hosszú lábait kitárva, hogy beléd marjon...”
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2019. Május 12. 15:30:33
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Elassor


Kiina érveire egy bólintással válaszolok.
- Valóban. Bár míg a könyvek lapjai csak egy történetet tudnak elmesélni, a kobzosok pedig nem maradnak sokáig egy udvarban, addig egy festmény akár évtizedekkel később is meglepheti a tulajdonosát. Észrevehet oly apróságokat, melyeket a festő gondosan elrejtett a kíváncsi szemek előtt, vagy az életútja alatt megszerzett tapasztalatai egészen mást árulnak el neki a festményről, mint korábban.



- Ezzel nem vitatkozhatom. - tárom szét megadóan a kezeimet. - Bár más is könnyebben leli meg.
A fenyegetésére elmosolyodok.
- Egyedül borzalmasan unalmas lenne. - majd megvonom a vállamat - És amúgy sem lennék jó elterelés. Nem is tudnák, hogy veletek voltam, elmennének mellettem.


Az öregúr szavait figyelmesen hallgatom, és időnként megpróbálom visszafojtani a rám törő jókedvet, amit a szavai okoznak.
Mikor végzett a "káoszmanó" jellemzésével, röviden ezt válaszolom.
- Magam sem tudtam volna jobban leírni a hó-hajú lányt. Sok időt töltött itt? Kíváncsi lennék, mi volt az utolsó galiba, amit errefelé okozott...



Lemaradva egy bő húsz lábbal követem a mentist, hátha egy hősi eposzt, vagy egy szomorú balladát, esetleg egy komikus nótát szül a férfi harca a pók-asszonnyal. Miközben közeledünk a pók törzshelyéhez, a dal lehetséges nevein gondolkozom.

~ 'A pókírtó legendája'... 'A Pók-asszony regéje', 'A pókasszony és a behálózott férfiú'... nagyon megtetszett a pók-asszony kifejezés. 'Csáprágós rágcsája'... 'Harc Pók-úr hálójáért'...~
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Május 29. 18:34:29
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina a festmény kérdését lezártnak tekintheti egy időre, mert nem tesz fel újabb kérdést a témával kapcsolatban.

Az elterelésre Kiina lassan ingatja a fejét.

/Abrín/ Ha abban reménykedsz, hogy elvegyülsz a többi utazó között, akkor felvilágosítalak - itt az a furcsa, ha vannak utazók vagy emberek. Jó ha tíz mérőfalonként van egy-egy lakosa a rengetegnek. Biztos, hogy magadra vonnád a figyelmüket! - tudatja, hogy itt talán az ember a legritkább.

Tapoa a kérdésre, hogy Kiina mennyi időt töltött itt tűnődve válaszol

/Abrín/ Mindig csak pár napot. Összesen talán két tíznapot. S legutóbb egy fókuszkristályt talált, és hozott be a házba, hogy megmutassa. Csakhogy óvatlansága miatt elszabadult a kőben felgyűlt mágikus energia, és emiatt két gyertyaégésnyi ideig zuhogott idebent az eső - úgy kellett kisöpörni a bokáig érő vizet a házból. Nagyon kellemetlen volt, de legalább nem villámlott... - árulja el, hogy Kiina mellett nem szokott unatkozni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Május 29. 18:36:35
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael láthatólag nem jön zavarba Lan válaszától
/Abrín/ A kettő nem zárja ki egymást - hívja fel a figyelmet, s aztán még hozzá teszi - és soha nem árt felkészülni minden eshetőségre! - azaz ha végül mégis csak a következő életedben lesz Lan óvatosabb vagy szerencsésebb. Hajnal pedig megrázza a fejét, mutatván, hogy nem ért egyet Lannal.
/Abrín/ A legtöbben hanyagolják ezt a tanulmányt, mert a többségnek nem arról szól az élete, hogy másokat kibelezhessen, hanem arról, hogy békében és elégedetten éljen. S abban az esetben már vannak lényegesebb dolgok is, amivel foglalkozni kell - válaszolja a teáscsészéjén melengetve a kezét. Kiina is egyből leszűri a legegyszerűbb következtetést a mondanivalójából
/Abrín/ Ezek szerint kivárod, hogy belepusztuljon végelgyengülésbe? - érdeklődik csipkelődve, hogy mikor lesz legyőzhető számára az ellen.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Május 29. 18:37:27
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kémednek hála sok mindent megtudsz a pincéről - még olyasmit is, amire bár nem lettél volna kíváncsi, de az eljövendő rémálmaid bizton számíthatnak majd rá. Talán ennek folyománya, hogy miután leültél a földre, és futólag körülnézel - látod, hogy a fűben mennyi apró bogár intézi serényen a dolgát - és hogy a közelebbi bokrok, fák ágai közt mennyi végzetes pókháló várja az óvatlanokat. Lehet hogy ez a normális mennyiség - de most valahogy feltűnnek számodra - és az egyik háló felől egy légy kétségbe esett zümmögése üti meg a füledet. Amíg végül lassanként elhallgat, vagy beleolvad a többi neszbe a meditációd során. Miután összeszedted magad, visszatérsz a többiekhez.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Május 29. 18:39:12
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Lan ahogy visszatér fertályóra múlva, nehéznek értékeli a feladatot. Hajnal kíváncsi tekintettel néz rá, és biztató kézmozdulatot tesz, hogy részletezze a nehézségeket. Tapoa úr csak egy enyhe főhajtás mellett az egyetértés jelét rója a levegőbe - azt sugallva, ha egyszerű volna, ő maga is el tudná intézni. De Lan szavak helyett lassú mozdulatokkal varázst és szelet idéz, amit Tapoa úr morgolódása kisér, miközben nehezékeket tesz a közeli papírívekre - illetve Vanina is érzi, ahogy a nyakában lógó talizmán is kissé felmelegszik. Végül a megjelenő látvány önmagáért beszél, de ez nem akadályozza meg Hajnalt, hogy borzongva közbeszóljon
/Abrín/ Menjen le oda az, akinek két anyja van! - jelenti ki határozottan. Kael csak kíváncsian figyel, és nem lehet azt mondani, hogy meglepődik a végkifejleten. Kiina ellenben megkérdi
/Abrín/ S mondd csak, mit tudtál meg a pókokról, amiről eddig nem volt tudomásod? - kérdi tőle, majd megindul a mentis nyomában a zöldséges verem megerősített ajtajáig. Közben Deion testvér holmi hangzatos címet keres a mentis eljövendő megpróbáltatásaira, s végül Hajnal halkan javasolja
/Abrín/ Talán Deiont előre kéne majd engedni, hogy első kézből tapasztalhassa meg a pókok jelentette fenyegetést - mert úgy biztos sokkal könnyebben merít ihletet, ha maga is megtapasztalja amiről szólni kíván a mű... - ám rá nézve egyértelmű, hogy nem gondolta komolyan a javaslatot. A lemenő nap egyre mélyülő árnyékokat rajzol a ház körüli hatalmas fák segítségével a zöldségtároló és a ház köré. Egyre fogy a fény, sötétedik - annak ellenére, hogy a nap valójában még bő gyertyaégésnyi idő múlva tűnik majd el a horizont alatt.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2019. Június 30. 21:40:37
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Ahogy körbejárom Tapoa birtokát, és látom  a különféle használati tárgyakon elhelyezett jeleket, hatatlanul az jut eszembe, ha ezek nem lennének, talán a remete se bírna itt és így élni. A rengeteg testében bárki idegen betolakodó. Talán azonnal vissza próbálná nyerni a jogosnak hitt helyét, és kitúrni onnan minden idegent. Egy részről értem, a magányos de tudós életnek kedvez az ilyen körülmény, mert biztosra veheti, más nem zavarja meg egyedüllétét, vagy csak nehezen, másrészről folyamatos küzdelmet és éberséget igényel. Kivételes és küzdelmes élet lehet ez itt, hiába a látszólag jómódú, nyugodt élet.

Ahogy a környéket pásztázom, és végigveszem, régi jó szokásaim a háttérbe szorultak, továbbá mennyi mindenben változtam, különös sejtés környékez meg. Rendben, belső küzdelmeim eredményeként kivívtam a szabadságomat, nincs uram, nincs úrnőm. Miraclea utáni vágyam jó hajtóerőnek bizonyult, de mi van, ha végül sose jutok el oda? És nem azért,mert beüt a tragédia, és otthagyom valahol  a fogam, hanem mert arra jutok, nincs miért visszamennem? Az a Vanina, aki eljött onnét, sohasem térhez vissza. Ez az új, aki lassan nemességet sértően hosszú hajzatot kezd ereszteni, talán nem is való oda. És nem azért, mert nem tudnának velem mit kezdeni - haha, tudnának, egy miracleai nem bonyolítja túl mások megítélését - hanem mert én nem tudnék már a hellyel és rám váró szabályaival mit kezdeni. Töprengőbb lettem, egyéb rétegek és árnyalatok is érdekelnek, mint ami elsőre eszembe jut. Lehet ez rossz szokás, amit a szellemnőzőktől, világjárta ismeretlenektől szedtem fel, de lehet saját belátás is, ami a korral és az élményekkel jár. Ez az új énem egészen más szemmel tekintene ifjúkorom köveire és erdeire, és lehetséges (sőt, valószínű), nem lelné azokat a jeleket, amik miatt Miracleára az otthonomként tekintettem.  Nőtt bennem annak lehetősége, hogy ha félretesze a nosztalgiát, az otthonom iránt táplált esendő érzéseket, valójában a változásom közepette elveszítettem,  és újat kell helyette találnom, vagy létrehoznom. Ijesztő és izgalmas gondolat. Akinek nincs otthon, annak bárhol lehet.

*

Egyesek szerint ahol már pengét kell rántani, az eleve kudarc, és van is abban valami, amit Lan a pók erőszakmentesebb eltávolítása kapcsán latolgat. Tapoa valamiképp maga hívta meg hajlékába a problémát: aki vadállatokat édesget magához, kellemetlen meglepetésekben részesülhet. A direkt konfrontálódást kerülném, Lan valami mást fontolgat, így amikor elindul kifelé, kissé lemaradva követem. Nem lopakszom, nem osonok, de nem is zavarom, mert ha varázsolni készül - és ő vagy tárgyal. vagy varázsol csak legvégső esetben csap le -, ahhoz tér kell, de egyedül nem hagynám csak úgy. Féltem? Inkább óvatos vagyok. Ez  a hely minden napszakban más és más arcát mutatja.
Később számot ad vizsgálódása eredményről. Hümmentek egyet, szívem szerit kettőnek és háromnak is van ott hely. Ez nem nagyobbacska kutya,  és hamar ki is szalad a számon:
- Menjen le oda az, akinek két anyja van!
Ezzel kizárt, hogy éjjel lenne a legbölcsebb birokra kelnünk.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2019. Július 21. 13:20:52
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Elassor

Kiina válaszára, miszerint nem valószínű, hogy holmi utazónak vélnének az üldözőik, bólintva jelzem, hogy értem.
- Még mindig fenntartásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy utánam jönnének. - mondom még egy kedves mosoly kíséretében. - De lehet jobban járunk, ha nem próbálkozunk egyelőre ilyen dolgokkal.
"Vagy ha mégis, akkor valószínűleg csúnyán kicsontoznának, hogy megtudják, merre lehetnek a többiek." - erre a gondolatra a karjaimat összefonom, és komor arccal nézek körbe az erdőben, tartva attól, hogy megpillantok a fák és bokrok sűrűjén átvágtató lovasokat.
"Vajon Mortar hányszor menti meg az egyes emberek életét? Vagy ha már a szolgálatába kerültek, akkor is hajlandó megmenteni őket ismét?"

Tapoa úrnál Elassor az újabb történetre ismételten elmosolyodik, és a kezeit összekulcsolva szólal meg ismét.
- Sajnálom, ha nehézségeket hozott magának a lány, de biztosan azért jól esett, hogy egy ilyen szerethető gyermek nehezítette meg a magányos napjait. -

Amikor Lan mágikus módon beszámolót tart a pincében rejtőző pókról, kitágult szemekkel nézem a pókot. Majd mikor a többiek elkezdenek tanakodni, még egy pár pillanatra az egyik fal felé mered a tekintetem.
Amikor a Deion szót hallom, Hajnal felé fordulok.
- Sajnálom, de nincsen két anyám, hogy lemenjek oda. Mellesleg a botom nem sokat érne egy ilyen állat ellen. Viszont ha akkor mész oda amikor alszik? - fordult Lan felé. - Alvás közben lehet könnyebben el tudnád intézni. Viszont van egy másik apróság, ami nem hagy nyugodni. A Gyapjaska nevű másik nem jelenthet-e veszélyt, ha látja, hogy a párját próbáljátok elintézni? Lehet a gyásztól még jobban megvadulna, mint amennyire a nőstény mellett tenné.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2019. Augusztus 02. 20:37:20
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
A társaság eléggé vegyesen fogadja a fejleményeket ám a különböző reakciók egyben egyeznek senkinek sem akaródzik lemerészkedni a pince mélyére, viszont kivételesen Dieon testvér agyafurtságáról tesz tanúbizonyságot igazi orvgyilkosokat is megszégyenítő a meglepetés erejére alapozó ötletet vet fel, mivel a pókokról igen keveset tudok ezér egyből Tapoa úr segítségét kérem.

-   Tiszteletre méltó vendéglátónk Tapoa úr vajon a pincéjébe lakó pókoknak van nyugalmi időszakuk vagy van a napnak olyan szakasza amikor kevésbé aktívak?
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Augusztus 05. 19:31:47
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Vanina
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az biztos, hogy Tapoa mindennapjai tevékenyen telnek, hogy elhódítva tartsa tenyérnyi tisztását a vadontól - és hogy ne szenvedjen hiányt semmiből, amire szüksége van.

Az otthonról töprengve óhatatlanul is eszedbe jut az a rövid beszélgetés, amit Kékprémmel folytattál még le az utatok elején. Pontosabban magyarázat, mert Kékprém nem volt az a szószátyár típus. Még ő említette meg, hogy a nadorokat is megváltoztatja a hosszú külhoni utazás a tapasztaltak révén. De mikor visszatérnek falujukba, a külhoni szokások a nap pírjával kopnak le róluk - és csak a megszerzett tudás és bölcsesség marad - ami a közösség hasznára is válik.
Vajon te képes volnál újra beilleszkedni a régi közösségbe, anélkül hogy fel kellene adnod bármi fontosat?

A tapasztalat azt mutatja, hogy Lan nem hátrál meg a kihívások elől. Ám az utazás őt is alakította, mint kavicsot a folyó - és mostanra már többször megpróbál konszenzusra jutni, mielőtt átvágná azt a nevezetes császári csomót...
Tapoa úgy tűnik, hogy kísértette a szerencséjét - és meg is lett az eredménye annak, hogy nem volt kellőképpen óvatos. Szokták mondani, hogy a bölcsesség a korral jár - ám az vitathatatlan, hogy az élettapasztalat az elkövetett hibákból is merítkezik.
Lant kellően ismered ahhoz, hogy tudd - jó eséllyel mágiájához folyamodik, mivel igencsak valószínűtlen, hogy cifra szavakkal távozásra bírja őpókságát. De azt is megtanultad már, hogy ebben az erdőben, és Kiina mellett - különös dolgok történhetnek - így figyelmed nem lankad.

Lan varázsa bepillantást enged a pince mélyén pihenő ocsmányságra - hogy aztán osztozz Hajnal véleményében a leereszkedést illetőleg.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Augusztus 05. 19:33:05
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina csak megvonja vállát a fenntartásaidra
/Abrín/ Ha érzel rá késztetést, alkalom adtán tehetsz velük egy próbát! - zárja le a kérdést a részéről, míg te érdekes teológiai kérdésre bukkantál önkéntelenül. A választ feltehetőleg Kael meg tudná válaszolni - csak az a kérdés, hogy mennyire lenne érthető a válasza. Elvégre van, hogy csak homályos célozgatásokkal válaszol - elvégre Mortar is kiismerhetetlen valahol...

Tapoa a válaszodra futólag elmosolyodik, hogy arcán ezernyi vékony ráncba szaladnak a redők.

/Abrín/ Szó se róla, a bandolláknál valóban vidámabb társaság! - biccent egyetértően.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Augusztus 05. 19:35:02
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal rá vonatkozó javaslatával mintha Deion testvér nem lenne teljesen elégett, mert ő is visszautasítja a "megtiszteltetést", hogy leereszkedjen a zöldséges verembe póknézőbe. Sőt, még további ötletet is felvet - ami talán működhetne is... S a megvadulás kérdésére Kiina is szóra nyitja a száját.
/Abrín/ Ha nem cselekszünk, Gyapjaska hamarosan amúgy is el fogja veszteni a fejét! - lép közelebb Deion testvérhez - Amint a nősténynek nem lesz rá szüksége tenyészpókként, a csáprágói egy gyors mozdulatával különválasztja Gyapjaska fejét a többi részétől - hogy az utódoknak legyen mit enniük, ha végre kikeltek...
/Abrín/ De a kérdést megválaszolandó, a válasz igen - Gyapjaska is feldühödhet ha harcig fajul a helyzet. s igen, semmi mást nem szoktak csinálni, mint a nap nagy részében pihennek, és várják, hogy a zsákmány besétáljon a csapdába! - válaszolja Tapoa - Egyébként a legaktívabb időszakuk nekik jelenleg estefele van, mivel az egerek, pockok leginkább akkor merészkednek elő - ami a fő zsákmányuk pincekörülmények között - ismeri el Tapoa, hogy nem ártana várni egy picit a rajtaütéssel. Igaz, amint elkezditek kinyitni a zöldségtároló ajtaját, az olyan zajjal és légmozgással járhat, hogy feltehetőleg amúgy is  felfigyelnek rá...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2019. Augusztus 22. 19:02:43
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Tapoa úr válaszát követően megfogalmazódik egy terv a fejemben bár ez a mágia művészetének olyan területe amelyhez nem rendelkezem biztos tudással ám kellően megfontolt előkészületekkel a kockázat minimális és talán senkinek sem kell meghalnia gondolataim végeztével enyhén meghajlok Tapoa úr felé.

-   Tiszteletre méltó vendéglátónk Tapoa úr válasza alapján úgy gondolom, hogy bölcsebb dolog lenne holnap hajnalban a harmattól frissen megejtenünk a kilakoltatást, mit gondol vajon ennyi várakozás még belefér?

Amennyiben Tapoa úr helyben hagyja a holnapi nap hajnalát, úgy el köszönök útitársaimtól és lefekszem aludni, mert önmagamtól kell hajnalban ébrednem. Amennyiben a kelő nap sugaraival sikerül felébrednem úgy gyors hidegvizes mosdást veszek majd a kelő nap sugaraiban egyszerű posztó ruhámban a bőr alkarvédőket felcsatolva belekezdek a varázs rituális megidézésébe.

„Hajnali nap fényében tiszta friss gondolatokkal telve, hogy senkinek se kellje ma meghalnia”

Lassú széles mozdulatokkal kezdek bele a varázs szövésének és reménykedem, hogy a kolostor mestereinek okítása elégséges annak befejezéséhez amibe belekezdtem.

Varázs (bénító jelenlét) : (Mentálmágia mozgásközpont bénítás 6. szint 60% 60 mp, hármas összhang -3 szint. Rítus + összpontosítás Mentálmágia: 55% Aura: 53 amit 1 sugárméterre kiterjesztek a varázslat megfoganásakor az aktuális aura: 18 ez lesz a mágia alap erőssége)

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2019. Szeptember 02. 15:36:34
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki


Tapoa úr szavaira a hajamba túrnék, majd észreveszem, hogy ez a szokás még mindig rajtam ragadt, így végül csak végigsimítok a tar fejemen.
- Tapoa úr. És mi van akkor, ha Gyapjaska feldühödhet. Gondolom nem szeretné, ha ő is... kilakoltatódna, mi pedig nem szeretnénk a vacsorája lenni. Nem tudja esetleg, hogy van-e bármi, ami Gyapjaskát nyugtatni tudná? Valami dallam, ének, valami étel, bármi, ami segíthetne abban, hogy ne avatkozzon közbe?
Kissé gondterhelten nézek körbe a csapaton.
- Kael testvér, ha úgy hozza a sors, akkor a többiek, vagy talán jómagam, használhatnánk-e a néhai Sterrard úr kardját? Úgy hiszem, sokat segíthetne az a fegyver a jelen feladatunknál.

Megpróbálom felidézni, hogy ismerek-e hasonló nagyméretű pókokkal kapcsolatos legendát, és ha igen, megpróbálok arra is visszaemlékezni, hogy hogyan győzték le (Történelem/Legendák 15% )
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Október 15. 20:34:07
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vendéglátótokkal beszélgetve hamar kikristályosodik az elképzelésed a dolgok megoldására. Igaz, ezért a járt utat egy kitaposott ösvényre kell cserélned - de úgy véled, némi óvatos odafigyeléssel akár gond nélkül  is sikerülhet végighaladnod rajta! Tapoa úr a kérdésedre mindössze a sors jelét rója ujjaival lustán a levegőbe. A jel egy pillanatra mintha finoman, ezüstösen felderengene, majd elenyészik. Tapoa úr arcán az ezernyi apró ránc szerteszét fut, ahogy válaszol
/Abrín/ Erre bizonyosan választ fogunk kapni a holnapi nap folyamán - mosolyog.
Félrevonulva a szobátokba nyugovóra térsz. Az átlátszó falakon túl mélyülő és nyújtózkodó árnyak lopakodnak az ablak fele, és nemsokára már csak a lámpás fénye hadakozik ellenük odabent.

Reggel nem esik nehezedre a tisztásra, és a földig érő ablakokon át akadálytalanul a szobába ömlő reggeli aranyló sugarakra ébredni. A reggeli hideg vizes mosdás után a tisztáson térdig gázolsz a gomolygó, reggeli párában, mely ijedős lévén csak a napfényes tisztáson napozik, de néhány bátor pamacsán kívül nem merészkedik az árnyékos erdő fái közé.

Felkészülve és ráhangolódva elkezded megszőni a varázst, melynek szövetébe gondosan belemunkálod a kelő nap sugarainak arany pászmáit, a mély árnyékok sötétjét, és a remény ezüstjét is. A lassú mozdulatok végén az éteri síkon felragyog a kép, és egy könnyed mozdulattal "feldobod" a levegőbe, ami aláhullva körülötted gömböt formálva finoman pulzálni kezd, ahogy a hozzád vezető köldökzsinóron át ellátod energiával.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Október 15. 20:36:20
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A kezed alatt serceg fejbőröd borostája ott, ahol egykor dús üstöködet tartottad. Tapoa úr látszólag nem hiányolja veled ellenben. Így ezen gondoktól mentesen tűnődik el, de aztán végül megszólal.
/Abrín/ Igazából ha simogatják, az meg szokta nyugtatni. Csakhogy az a bökkenő, hogy egy dühös pók általában nem hagyja, hogy megsimogassák - világít rá a feladat nehézségére.
Kael a kérdésedre rád emeli a tekintetét.

/Abrín/ Aki gyakorlott kardforgató - annak már van  kardja. A többieknek pedig nincs rá szüksége. Számodra pedig a bot jelképezi az új utat, amit be kell járnod. Időleges előnyért sem megengedett eldobnod magadtól, hogy visszatérj a kezdetekhez! - válaszolja csendesen. Hajnal megszólal
/Abrín/ Valóban nem értek a hosszú pengékhez! - erősíti meg Kael szavait.
Ellenben pókokkal kapcsolatos történetekből kettő is eszedbe jut. Az elsőnél Ardúnia erdeiben (a rossz nyelvek szerint valami nador bűbáj révén) felbukkant Trooz, a sokszemű. Az egyik termőföldért végzett erdőirtás során bukkant fel. A szerencsétlen falu lakóit mind egy szálig levadászta, és a gabonatárolóba hordta begubózva őket - ahova befészkelte magát. Yi-ho - az egyszerű parasztfiú volt az, aki végül ravasz módon végzett vele - erősen mérgező tinktúrákat ivott, majd berontott a bestia búvóhelyére. Trooz őt is elkapta, és begubózta - és mikor pár héttel később belakmározott belőle - őt is elvitte a mérgezés.
A második történet már talán kedvesebb a szívednek - mert itt a főhős is életben marad. A hulló levelek idején egy queboai serfőző segédje vette észre, hogy a pincéjükbe egy gigászi pók vette be magát. Az ajtót rázárták, de tartottak tőle, hogy hamar kiszabadul - ha nekiveselkedik a bivalynyi pók. Ezért felkeltve a mesterét ravasz tervvel álltak elő! A másik pincében tartott több hordó erős gabonapárlatot beöntötték az ajtó alatt, majd meggyújtották. Bár több dekádnyi évjáratú ital ment veszendőbe, de végül ép bőrrel megúszták - amíg nem kellett elszámolniuk a kereskedőházuk felé...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. Október 15. 20:40:55
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az este hamar alászáll, és eseménytelenül telik. Kintról csak bagolyhuhogás, tücsökciripelés és más éji neszek szűrődnek be a házba - de lényegében nem zavarják a pihenést.
A reggeli levegő frissessége versenyre kelhet Lanéval. Ezt főképp Hajnal veszi zokon álmosan ásítozva teszi fel a teavizet, míg Lan kerti tevékenységét nézi.

/Ardún/ Ezért most fölöttébb utállak! - morogja kipillantva az ablakon az üde Lan láttán.

Lantól odébb a tisztáson Kiina és Kael épp a kordéra épített kútfélét tanulmányozzák, mikor Tapoa úr odalép hozzájuk.

/Abrín/ Ez micsoda? - mutat Kael a felettébb különös járműre. Tapoa úr elvigyorodik, közszemlére téve kissé hiányos fogsorát.
/Abrín/ Ezen dolgozok már több holdnapja! Hordozható kút! - jelenti ki büszkén, aztán látja, hogy némi plusz magyarázatra lenne szükség:
/Abrín/ A kerekeskút ideáját felhasználva hidat teremtünk a kút és egy másik, mély és bővizű kút között, elvégre az összhang nagyon fontos! A két vödör szinte testvére egymásnak, mert egy fából készültek a deszkáik. Ezt a különleges kapcsolatot felerősítve és kihasználva készül el ez a kerekes kút, amit egy kordéra építve oda lehet vontatni, ahol épp szükség van rá! Akár a egy sivatagban is bárhol és bármikor friss és hűs ivóvizet biztosíthatna majd akár egy karaván számára is!
Kael hümmög egy kicsit
/Abrín/ Fog ez működni? - kérdezi, mire Kiina közbevág
/Abrín/ Ó... biztos, hogy működni fog! Ez sokkal egyszerűbbnek hallatszik, mint  mikor legutóbb olyan utazóládát próbált meg készíteni, amit a befogott bandollák segítségével akart vontatni és lebegtetni!
/Abrín/ És sikerült? - érdeklődik Kael
/Abrín/ Hát nem teljesen... - válaszolja Tapoa úr.
/Abrín/ Miért, mi történt? - kérdezi Kael.
/Abrín/ Kiina kíváncsiságból kinyitotta az összegyűjtött bandollákat tartalmazó dobozt, és azok kiszöktek - számol be Tapoa úr az előző kísérlet eredményéről.
/Abrín/ Akkor ha jól értem, semmi kézzelfogható eredmény nem született, igaz?
/Abrín/ Ezt azért én így nem mondanám. Az egyik bandolla miatt övsömört kaptam. Az elég kézzelfogható volt... - sóhajt Tapoa úr.

Végül mindenki túlesik a reggeli ébredésen és készülődésen - ahogy Lan is befejezi a varázslat szövetének kidolgozását - és immár csak a felfeslésekre kell ügyelnie.

A verőfényes reggeli napsütésben fürdő veremajtó előtt állva Tapoa úr elkezdi elbontani a megerősített ajtót biztosító zárakat, majd rátok néz, és megkérdi:

/Abrín/ Nyithatom? - kérdezi Lantól, aztán a nyikorgó ajtót szélesre tárja előtte. Tíz lépcsőfok vezet lefelé a fél lándzsányi széles járatban. Egy ember kényelmesen elfér, de kettő már szűkösen. A sötét és hűvös levegő egy pillanatra megcsap titeket, aztán megtorpan, és az első kitörés után visszavonulót fúj a pincébe - amely mélyéről némi neszezés szűrődik ki...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2019. Október 20. 16:57:33
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak – reggel ereszkedés a pincébe
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Tapoa úr kérdése kapcsán csak bólintok és összébb húzom aurámat, nem szeretném a társaságot is lebénítani az aláereszkedés közben. A félhomályos lépcsőfokokon lefelé ereszkedve lassan terjesztem ki a szellemem erejét (aurámat) 1 sugárméterre, miközben a védekezésre koncentrálok ha nem foganna meg a varázs Gyapjaskáékon (védekező taktika) .

Varázs (bénító jelenlét) : (Mentálmágia mozgásközpont bénítás 6. szint 60% 60 mp, hármas összhang -3 szint. Rítus + összpontosítás Mentálmágia: 55% Aura: 53 amit 1 sugárméterre kiterjesztek a varázslat megfoganásakor az aktuális aura: 18 ez lesz a mágia alap erőssége)

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2019. Október 29. 21:29:14
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki

A pók nyugtatási módszereire egy bólintás kíséretében válaszolok.
- Valaki vállalkozik pók simogatásra? - teszem fel a költői kérdést, majd hozzáteszem. - Reméljük nem fog a kis pók problémát okozni.

A kardforgatással kapcsolatban szótlanul a tisztelet jelét rajzolom a levegőbe.
- Megértettem, Kael testvér.
Bár csalódott vagyok, nem számítottam más válaszra, és nem tudok róla, hogyha ellenkeznék Kael testvérrel, akkor ismét megtudna áldani engem azzal a méreggel amivel az a nyomorult nemes áldott meg,  - átok a házára és népére. - így elsősorban az ismeretlentől való félelem az ami segít követni Kael tanításait.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. November 12. 19:08:29
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: pince
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Deion testvér kérdésére nem sok önként jelentkező van- szám szerint egy sem. Láthatólag senkinek nem fűlik a foga a póksimogatáshoz. Így aztán Tapoa úr szólal meg kissé rekedtes hangján
/Abrín/ Én majd vállalom Gyapjaska simogatását, ha elhárult a fenyegetés - jelenti ki.
Lael közben kiismerhetetlen arccal biccent Deion testvér fele, aki az imént még a tisztelet jelét a levegőbe róva fogadja el Kael testvér iránymutatását.


Végül aztán Lan a kardját szorongatva puhán lépked lefele a félhomályos pince lépcsőjén. Szellő nem mozdul, miközben surranó lábak kaparászására lehettek figyelmesek. Míg Lan halad lefelé, szolidan pötyögő fekete vízcseppekként hullnak alá a mennyezetről az apróbb bogarak nyakába, hajába tapadva, vagy épp a kövezeten halkan koppanva.
Hajnalnak elég egy pillantás, hogy eszébe jusson - az ebédhez még nem pucolta meg a krumplit...

/Abrín/ A konyhában hagytam a kiskésemet! - tudatja veletek, hogy hova is veszi az irányt. Kiina az ajtó mellé kuporodik, és onnan figyel befelé - próbál átlátni a félhomályon. Tapoa úr az ajtó másik oldalánál ácsorog, és higgadt türelemmel várja a fejleményeket. Kael ezzel szemben botját a kezébe fogva halad Lan nyomában lefelé a lépcsőn.

A beszökő fénypászmák sugarában, a száraz, hűvös levegőben apró porszemek járják táncukat, de végül mind lemarad Lan mögött - aki egyre mélyülő árnyékok közt lépdel előre óvatosan. A figyelmes szemlélőnek feltűnik, hogy a pince sarka felé haladva egyre több, és nagyobb pókháló feszül a falakon, polcokon egyre vastagabb rétegben. Az egész középpontja a bal hátsó sarok, amely teljesen eltűnt a rengeteg pókháló mögött - és csak két, megtermett birka méretű pók látványa töri meg a hófehér szálak kavalkádját. Eleinte halk kattogással figyelmeztetik a tudatlan közeledőt - de aztán mindkettő elhallgat és mozdulatlanul várakozik, ahogy Lan közelebb ér, és megérinti őket az aurája széle és az az apró fuvallat, ami épp most Lant kíséri... Gyapjaskát nem nehéz megkülönböztetni - jó arasznyival alacsonyabban van a sötét-vöröses háta, mint a másiknak.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2019. November 12. 19:32:27
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: pince
Résztvevők: mindenki


Miután Kael testvér is bemegy a pincébe, egy mély levegővétel után követem, és óvatos lépésekkel, a botommal, és ha még maradt a kis erszényfélében datolya, akkor azzal felfegyverkezve követem Lant és Kaelt a pincébe. Fürkésző tekintettel nézek körbe a pincében, mindenhonnan óriási termetű pókot keresve, végül sikerül megpillantanom Kael vállai fölött átpillantva a szemközti pókhálókat, és az ott tanyázó pókokat. Suttogva kérdezem az előttem haladóktól.
- Segítsek azzal, vagy inkább fogjam le a kisebbet?

Ahogy közeledünk, megpróbálok kioldalazni és oldalról megközelíteni a pókokat.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2019. November 17. 08:21:49
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: lent a pincébe – „pókverem”
Résztvevők: mindenki – illetve aki lent van a „veremben”
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
A pince meglátogatása tanúságos mert rá kell döbbenjek, hogy minden viszonylagos így a méretek és a távolságok is amit egy éjjeli rovar érzékeivel hatalmas katedrálisként érzékeltünk az valójában csak egy tágas pince igaz, hogy kis „kedvenc” pókjaink még így is birka nagyságúak de ez még mindig jobb mint egy ló vagy szamár méretű szörnyeteg. Bénító aurám mindenkire hat akit elér és akiknek mágikus akarat maga alá gyűri így mindenféle rovarok és apróbb lények záporoznak ránk.
A legnagyobb megkönnyebbülés akkor ér viszont amikor Gyapjaskáék mozdulatlanná dermednek amit mágikus akaratom beburkolja őket, nem is akarom sokáig vesztegetni az időt ezért viszolygásomat háttérbe szorítva rámutatok Gyapjaska mellet elterült kevésbé színpompás pókra és szólok Hollószárny Kaelnek valamint Dieon "testvérnek", hogy:

-   Fogjuk meg és vigyük fel, aztán kérdezzük meg Tapoa mester, hogy mennyire messze eresszük szabadon ezt a házasságszédelgőt.

Felfelé haladva ügyelek arra, hogy a bénult pókot cipelve én zárja a sort Gyapjaska felé, hátha nekünk akarna rontani mert elraboltuk a párját, így ha megtámad minket ismét először a bénító mágikus akaratommal találkozik mielőtt elérne bennünket.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2019. December 16. 19:21:50
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: séta
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A pince lépcsőjén lefelé Deion testvér az övé lógó kis szütyőből kivett datolyát szorongatva halad a pókok lakhelye irányába - Kael és Lan nyomában. Ahogy a lépcső a pincébe ér, kiszélesedik a helyiség - így Deion testvér immár a fal melletti polcok mellett haladva próbálja majd oldalról bekeríteni a pókokat.
Hajnal érdeklődő suttogása éri utol a kis csapatot

/Abrín/ Mi történik? Látjátok már a pókokat? - tudakolja kissé feszült hangon. Közben közelebb értek a pókokhoz, és talán elég kellemetlen lehetőségként rémlik fel az, ha ezek a bestiák esetleg belétek marnának. De szerencsétekre ez nem történik meg - ahogy Lan közeledik feléjük, a pókok mozdulatlanná merevednek, és csak a hálójuk rezeg-mozog mögöttük, mintha seregnyi apró pók nyüzsögne a mélyükön kitörésre készen. Deion testvér felajánlja segítségét a cipekedéshez - míg Kael testvér a botját markolva feszülten figyeli a pókokat, hogy melyiket kell esetleg egy-egy gyors botütéssel megreguláznia.

A pókhoz érve száraz, pergős érzés a lábaikon a szőrszálaikat megérinteni - ami alatt durván kemény érzés az ízelt lábak kitines páncéljának tapintása. S mindeközben a több mint fél tucatnyi pókszem rezzenéstelen, hideg rosszindulattal mered rátok. Cipelés közben nem nehéz elképzelni, hogy az arasznyi rágók milyen sebet tudnának tépni, ha véletlenül mégis magukhoz térnének. A borzongató terhet végül felcipelitek a napfényre, és Tapoa úr behajtja mögöttetek a halkan nyikorduló ajtót, nehogy Bolyhoska utánatok szaladjon. A kérdésre, hogy milyen messze kéne vinni töprengő arcot vágva néz a tisztás szélén sötétlő rengetegre.
/Abrín/ Jó volna legalább fertályórányira elengedni - véli, és Kiinára sandít. Hajnal magabiztosan közbeszól.
/Abrín/ Rendben, akkor mi itt megvárunk titeket - pillant Vanina felé, akit szintén nem győzött meg látvány arról, hogy pókot terelgessen.
/Abrín/ Mutatom az utat! - ajánlkozik Kiina az idegenvezető szerepére - elvégre kár volna egyszerre az összes férfit elveszteni, nem igaz? - kérdezi Hajnal és Vanina  felé fordulva.

Kiina nyomában belépve a hatalmas fák árnyékába, nappal ellenére félhomály fogad titeket a lombkoronák alatt. Kiina vidáman kerülgeti a gyökereket, bozótokat, és kisebb sziklákon billegve ösztökél titeket haladásra. Végül aztán egy kidőlt fa által ütött résen  a fák tövébe sütő napfényes pontra mutat.

/Abrín/ Ott jó is lesz! Tegyétek le! - javasolja, aztán óvatosan hátrálva eltávolodtok Gyapjaska párjától. Szerencsére nem támad rátok, hanem kattogva borzolja magát nagyobbnak mutatandó, aztán behátrál a fák biztonságos árnyékába.
/Abrín/ Büszke vagyok rátok! - dicsér meg titeket - de ne itt pihenjünk le, mert ma még hosszú út áll előttünk! -teszi még hozzá, hogy aztán megfordulva visszavezessen titeket a tisztásra a többikhez. Közben Hajnal sem unatkozott, mert Tapoa úr felügyelete mellett kisebb csomagokat készített elő mindenkinek - amit ki is oszt köztetek. A csomagokban egy tömlő friss víz, fél mérő vékonyra szeletelt szárított és sózott-borsozott hús, fél mérő szárított alma, fél mérő száraz bab, és egy-egy friss cipó kapott helyet. Kiina elégedett mosollyal kukkant bele a zsákba.
/Abrín/ Mára úgy tűnik, megvan az elemózsiánk! - nyugtázza a dolgot. Tapoa úr finoman meghajol
/Abrín/ Köszönöm, hogy nem kellett komolyabb erőszakhoz folyamodni. Hálám jeléül szeretném átadni ezt! - veszi le a mellette álló asztal tetejéről az egyik igencsak avittos cserép lábast. A máz már rengeteg helyen pókhálóssá repedezett és megfakult, és a széle több helyen is kicsorbult. Ráadásul látszik, hogy nem épp szakavatott kezek készítették, mert elég
girbegurba az oldala. Az edénybe kukkantva az alján viszont vékony vonalak rajzolnak kacskaringós mintákat.

/Abrín/ Az elvárása az, hogy beletegyenek valamit! - árulja el Lannak, és több szót nem is pazarol a kérdésre.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2019. December 24. 07:43:54
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: „séta” - indulás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Amennyiben nem akarunk egy felbőszült pókkal megküzdeni úgy folyamatosan fenn kell tartsam a varázst miközben Kiinat követjük az erdőben, nem hagyom csapongani gondolataimat, hiszen az a delej szétfoszlásához vezetne és ott állnánk a fürge fenevaddal szemben elgémberedett tagokkal a sok cipeléstől. Aztán megérkezünk egy idillnek is mondható napfényes pontra, he nem lenne nálunk egy szőrös szörnyeteg valamint üldözőink a nyomunkban, foglyunkat letesszük a tisztáson majd a varázst fenntartva hátrálunk el tőle, ha botor módon megpróbálna megtámadni minket akkor ne legyünk védtelenek rohamával szemben, miután a pók távozik a fák árnyékában még jó ideig fenntartom a varázst csak mikor már teljesen megnyugodtam engedem szertefoszlani a visszautat is szótlanul teszem meg. Tapoa mesternél már készülnek az úti csomagok, valamint ajándékot is kapunk tőle amit meghajlás keretében a köszönet jelét róva veszem át.

-   Mi köszönjük Tapoa mester néked, hogy megpihenhettünk otthonodban egy rövid idő erejéig és hogy a megoldáshoz nem kellet vért ontani.
„Az utolsó faluban a mély hó alatt
tegnap éjjel a szilvafa  számos ága kivirágzott”
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Január 05. 13:11:41
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Tapoa úr még búcsúzóul megszólal
/Abrín/ Járjatok szerencsével! - int még utánatok, ahogy elhagyjátok a tisztást. A hatalmas fák árnyékába lépve még hosszú út vár rátok a szűrt fényű félhomályban, megannyi apró bogár döngicsélése közepette. Kiina is kissé bizonytalanul vezet titeket, míg megleli a szerinte megfelelő ösvényt. Az erdő egyáltalán nem csendes - mindig motoz, suhan, repül, szalad, neszez és roppan valami a közeletekben - ám a legritkább esetben tudjátok csak megpillantani a zajforrásokat. S akkor sem biztos, hogy köszönet van benne, mert van alkalom, mikor sárgán villanó szemek merednek rátok a lombok rejtekéből. Ráadásul Kiina is le-letér az ösvényről, hogy kikerüljetek egy-egy neki nem tetsző dolgot. Először egy szimbólumokkal telefaragott követ, amelyet az erők síkján még mindig lustán kavargó minták vesznek körül.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Arcantis-ko.jpg)

Másodjára pedig egy épületrom megkerülését indítványozza, és azt, hogy ha lehet - akkor próbáljatok meg minél kisebb zajt csapni. Közben Kiina gyakran pillantgat a rom felé, aminek az a következménye, hogy Hajnalra is átragad az idegessége. Fertály órán belül sikerül magatok mögött hagyni a helyet - és késő délután megpillanthatjátok azt a több évszázados fát, amiről Kiina nap közben már tett említést.
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Arcantis-fa.jpg)
A kérgébe rengeteg szimbólum és egyéb állat van belefaragva, de ez most szemmel láthatóan nem zavarja Kiinát. Elégedetten megpaskolja az egyik roppant gyökeret ahogy elhaladtok mellette.
/Abrín/ Már nincs messze! - vigasztal titeket az egész napos túra végén.
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Arcantis-rom2.jpg)
S valóban - pár nyíllövésnyire odébb már több, az erdő által meghódított rom között sétáltok. Kiina nem áll meg egyiknél sem, hanem céltudatosan halad előre - hogy aztán egy több fa által szegélyezett tisztásra vezessen titeket.
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Arcantis-piheno.jpg)
Talán eltart egy kis ideig, míg feltűnik, de az egymásba fonódó ágak leginkább egy dún katedrálist formálnak. Hajnal megkönnyebbülten néz körül - mivel igencsak elfáradt az egész napos utazástól.
/Abrín/ Itt lepihenhetünk! - ajánlja - A túloldalt van egy csermely - abból lehet vizet meríteni. Ellenben vadászni nem ildomos - és a romokat sem kutatnám át feltétlenül. Ugyanis a kígyók is szeretik ezeket a köveket... - hívja fel a figyelmeteket arra, hogy azért ennek a helynek is megvan a maga veszélye. Aztán ezzel lepakol, és elkezd száraz ágakat gyűjteni a tűzhöz - ami nem túl nehéz feladat itt az erdő közepén. Hajnal segítségével egész hamar összejön egy nagyobb mennyiség - míg Vanina Fifit és a többi négylábúval van elfoglalva. Kael pedig elsétál a Kiina által mutatott irányba, hogy hozzon vizet a vacsorához és a teához.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2020. Január 18. 18:32:21
Elassor - Deion testvér

Követtem Lan utasításait, - elvégre biztosan több pókot intézett el és fogott életében mint én - és próbáltam a pókhálókat a tőlem telhető módon legjobban elkerülve a mozdulatlan pók hátába kerülni, és amikor megemeltük, a nagy faránál ragadtem meg az irdatlan bestiát, és az erőlködéstől eltorzult arccal kezdtem kifelé vinni, miközben gyakran odasandítottam a másik pók felé, a barátságosnak mondott pók felé, hogy nem e rohamoz meg minket, de úgy tűnt, jobb dolga akadhatott, mert ugyanúgy, mozdulatlan volt, mint emez. "Lehet meghaltak" Villant át az agyamon, bár akkor biztosan a földre roskadtak volna ekkora farpofával.
Végül, amikor sikerült megszabadulnunk a felesleges súlytól, akkor a pók egy ideig ugyanúgy mozdulatlanul állt, majd felpuffasztotta magát.
- Megveszett! - tört elő egy gyors felkiáltás belőlem, és egy jó pár lábnyi távolságot ugrottam hátra ijedtemben, a kezemet ösztönszerűen az oldalam felé kapva, majd, ahogy semmit sem találtam ott, további lépéseket tettem hátra, még akkor is, amikor szépen lassan elindult a fák közé az a dög.
Nem tudom, hogy a mozdulatot észrevette-e Kael, de a fejemet lehajtva a bocsánatkérés jelét mutattam felé.
"Biztos ami biztos, jobb ha elnézést kérek tőle, mintsem azt higgye, hogy nem vagyok elhivatott, és visszarakja rám azt az átkozott mérget."
Azután Kiina szavaira egy mosoly kíséretében biccentek, majd a továbbiakra, hogy hosszú út áll előttünk, kissé felhős lesz a tekintetem.
- Nem az volt, hogy valakik követnek ti... minket, és itt elbújunk, amíg tovább nem mennek? Mert valószínűleg még itt vannak valahol az erdőben.

Az élelemcsomagot a köszönet jelével fogadja, majd elrakja a zsákba, amelyet magával szokott cipelni. Még mielőtt belerakná, Kaelre pillant, hogy nincs-e ellenvetése ez ellen a papnak.

A lábas láttán elgondolkodom, hogy vajon minden utazónak aki erre jön rá szokta-e sózni a tönkrement holmijait, de igazából nem tartom olyan fontosnak, hogy megkérdezzem, és egyébként sem lenne túlságosan udvarias megjegyzés.

- Valaki elmondja, hogy mégis mi történt? Mármint... még sosem fogdostam pókot, de a legtöbb állat nem szokta hagyni hogy csak úgy megemeljék és arrébbrakják egy harminc, negyven lábbal. Vagy ezek a pókok ennyire szelídek?

Amikor elindulunk, az erdő immáron életet mutat, és mindenfelé apró rezgések, motoszkálások hangjait halljuk. Még mindig tartva a "Pókasszony bosszújától" - ami egy nagyon találó név lenne annak a balladának, ami arról szólna, hogy rontanak ránk most a pókok és cincálnak szét azért mert elszakítottuk a szerelmétől... Hmm... ez egészen jó párhuzam. - óvatosan nézek jobbra, balra, lovasok, csaholó kutyák és mérges pókok után kutatva a szemeimmel.

Amikor elérünk a hatalmas kőoszlophoz, ámulva megyek pár lépést közelebb hozzá, megvizsgálva a motívumokat, majd a földdel, sárral, vagy egy bogyó kiontott belével rárajzolom a motívum elnagyzolt mását az alkaromra, a ruha ujjára.
Az épületromnál egészen nyugodt voltam, amíg Hajnal nem mondta, hogy legyünk minél halkabbak. Legszívesebben egyből rákérdeztem volna, hogy van-e itt valami, de úgy tűnt jobb, ha minél halkabb leszek. Idegesen néztem arrafelé amerre Kiina pillantgatott, a romok felé. Amikor végre eltávolodtunk onnan, viszonylag gyakran pillantottam hátra, amíg el nem vesztettük a romokat a szemünk elől.
- Mi volt ott? Miért kellett csendben maradnunk? - fakadt ki a kérdés belőlem.

Végül egy fához érünk, a fán lévő motívumot megpróbálom összeegyeztetni a ruhaujjamon lévő motívummal, hogy mennyire hasonló, esetleg azonos a két jel.

A hatalmas növényeggyüttesre - ami nagy tágas helyet alkot - ámulva nézek fel, körbepillantva. Ilyet életemben nem láttam. Az elbeszélések alapján olyasmi, mint egy dún katedrális.
Kissé lehorgasztom a fejemet, eszembe jut ugyanis az, hogy mennyi ideje nem voltam már ehhez hasonló helyen. Mióta elvitt a dalnok, egy ideig gyakoroltam a vallásomat, de aztán nem voltak ardún templomok a világ többi részén. Azután csak a holdtöltekor történő imát mondogattam, közel fél évig, mire végül az is jelentéktelen szokássá kezdett tűnni.

Nem tudom, hogy ez mennyire hivatalos, de legalább alakra megfelel. Legalább alakra egy dún templomban vagyok. Próbálok visszaemlékezni egy szép ardún énekre, amelyet még a falumban tanítottak meg, hogy a templomban többek között ezt kell énekelni. Végül, amíg a csapat többi tagja lassan fát és vizet gyűjt, halkan énekelni kezdek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2020. Január 19. 09:00:44
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Dieon testvér kérdésére a pókkal kapcsolatban csak rövid sejtelmes választ adok

-   Dieon testvér kinek szelleme megdermed annak az izmai is megdermednek és cselekvésképtelenné válik.

Alaposan megfigyelem a tájat amerre Kiina kalauzol bennünket bár felmerül bennem, hogy néhány fontosabb helyet jobban az emlékezetembe véssek de aztán elvetem egyenlőre még nem vágyom vissza eme kiszámíthatatlan és titokzatos nem kevésszer veszélyes helyre még szellemem szárnyán sem, egyenlőre.
Az egész napos túrát követően megérkezünk táborhelyünkre miután magunk mögött hagytunk bajjóslatú romokat és évszázados élő totemfákat. Kiina útmutatása alapján némi száraz lehullott faágakat keresek a környéken nem túlságosan eltávolodva a tábortól, majd ezt követően Tapoa úrtol kapott edényt friss forrásvízzel töltöm meg a közeli csermelyből és a táborban figyelem a hatást. Közben apró mosollyal a szám szélén hallgatom Dieon testvér dudolgatását egyet meg kell hagyni kiművelt kellemes hangja van.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Február 16. 16:32:42
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A pókban Deion testvérnek nem is a súlya volt a legnehezebb, hanem az, hogy hozzá kellett érni - illetve hogy a másiknak hátat kell fordítani. Ami bár akkor épp nem mozdult - de ugye ki tudja? Ám szerencsésen végeztek ezzel a megterhelő feladattal anélkül, hogy Kael szavaival élve ezt az életet is le kelljen zárnia. S ezen Lan szavai sem segítenek - amik legalább annyira egyértelműek, mint a bölcseletek.

Kiina a szavaira óvatosságra int

/Abrín/ Ha megharap, nem biztos hogy túléled! Márpedig a hangoskodás nem épp nyugtatólag hat rá... - intézi a szavait hozzá, és most épp nem érezni ki a hangjából semmiféle incselkedést - ami talán nagyobb nyomatékot is ad a szavainak. Kaelt ezzel szemben nem épp Deion mozdulata, hanem szintén a pók köti le - így nem is igazán foglalkozik a dologgal - elintézi a megbocsátás kézjelével.

Kiina Deion kérdésére bólogat
/Abrín/ Valóban itt vannak valahol az erdőben. De úgy vélem, hogy itt az ideje, hogy nyomunkat veszítsék - így az erdő barátságtalanabb részére akarom csalni őket! - magyarázza vidáman - Az erdei katedrálishoz megyünk, majd miután ott megpihentünk - átvágunk az Elátkozott Légió csataterén, aztán a maradékukat elcsalom a Robaj-szurdokba - míg ti az ősiek földjén áthaladva bő egy napnyi előnyre tesztek szert. Azaz megérkeztek  Vutas-Vutarba - ahol szűk fél napon belül csatlakozom hozzátok - vázolja a tervet.

Kaelnek nincs ellenére az élelmiszercsomag, vagy annak elfogadása - ujjaival ő is a köszönet jelét rója a levegőbe - ami egy pillanatra haloványan fel is fénylik, majd elenyészik.


A kérdésedre Hajnal Lanra mutat.
/Abrín/ A rossz nyelvek szerint elbájolta a pókokat.
Kiina határozottan veszi át a beszédet
/Abrín/ Szerintem ha akarná, másokat is el tudna ugyanígy bájolni, ha úgy hozza úri kedve. De ha nem mondasz neki ellent, akkor biztos nem fog ehhez folyamodni - teszi még hozzá vigyorogva.

A komor rengetegben nem esik nehezedre a zajokhoz különféle szörnyeket vagy más veszélyt képzelni - egyedül talán az önthet beléd bátorságot, hogy Kiinán nem látni félelmet - ahogy a többiek sem tűnnek épp aggódónak. Igaz, Kael figyelmeztetése azért utolér - amikor Deion testvér közelebb lép a kőoszlophoz.
/Abrín/ Azért ne érintsd meg! - szól a halk, de feltehetőleg hasznos tanács.
/Abrín/ Miért, mi történne? - kérdezi Hajnal
/Abrín/ Lelohadna a kezéről a duzzanat - talán a kezével együtt - találgat Kiina.
/Abrín/ Milyen duzzanat? - kérdez rá Hajnal, és Deion kezére néz - nincs rajta semmi!
/Abrín/ De ha rossz bogyót kent magára, akkor még lehet - mosolyodik el Kiina.

Az épületromokat elhagyva Deion testvér kérdésére Kiina séta közben széttárja a karját.
/Abrín/ Nem tudom - pár holdhónapja még nem voltak itt - válaszolja - de a romokkal néha más furcsaságok is érkeznek - amik nem mindig barátságosak - ellenben erősek és éhesek. Ha egyedül lennék - biztos, hogy bejárnám minden zegét és zugát.
 - pillant vissza a romok irányába.
A fához érve Deion hasonlítgatja a fa faragásait az általa felrajzolt vonalakkal - de hamar be kell látnia, hogy nem csak átfedések nincsenek - de stílusában is elég eltérő munkák.

A Kiina által csak erdei katedrálisnak nevezett növénykompozícióban hogy kinek-kinek mi jut az eszébe az talán nem fog kiderülni - de a hely nyugodt hangulata, és a kicsiség érzete feltehetőleg mindenkit megérint valamilyen szinten. Kael visszatérvén a friss vízzel - a hátizsákját letéve a "főhajó" végében kihajtogatja és felállítja a rohamoltárát, melyet Mortarnak szenteltek. Füstölőt gyújt a tiszteltére, és rövid ima után meditációba merül előtte. Deion testvér pedig dún nyelven templomi dallal erősíti a hely hangulatát. Amit pedig Kiina és Hajnal egy kisebb tűzrakóhely kialakításával és főzéssel ellensúlyoz.

A Tapoa mestertől kapott edényt még a tűzre sem kell tenni, hogy a beletöltött víz lassan felmelegedjen, majd felforrjon. Legyen bármilyen ütött-kopott és viseletes - de igencsak praktikus darab tud lenni olyan helyen, ahol nehéz beszerezni a tűzrevalót.

A táborhelyet megvizsgálva az erők síkján is hamar kiderül, hogy a növények gyenge tegumentumot alkotva növekednek - amely főképp a növekedés irányát és alakját befolyásolja.


Kiina láthatólag nyugodtan foglalatoskodik a teakészítéssel - miután Hajnal eltiltotta a vacsorakészítésben történő segédkezéstől. Tapoa úr csomagjával egész tartalmas levest készít Hajnal a társaságnak - így a fárasztó napot meleg étellel zárhatjátok. Az éjszaka a lombtető alatt eseménytelenül telik - csak a hold fénye rajzol a leveleken át különös ezüstös intarziát a földre, földöntúli látványt nyújtva. S ehhez a távolból halkan harcba hívó harci dobok hangja szűrődik hozzátok. Kiinát nem zavarja a dolog - pillanatok alatt elalszik - de Hajnal már nem olyan nyugodt, és sokáig forgolódik. Lan és Vanina ellenben régi ismerősként fogadhatják a dobok hangját - és tudják, hogy itt még nem kell tartani tőlük.

Reggel továbbindulva egyre közelebb értek a hegyekhez - és a folyamatos dobszó is egyre erősödik. Kiina biztat titeket
/Abrín/ Ne idegeskedjetek - amíg nem érünk a ködbe, addig teljes biztonságban vagyunk. Mármint a dobosoktól... - teszi hozzá vidáman. S ő is csak akkor kapja fel a fejét, amikor a messzeségből kutyaugatás üti meg a fülét.
/Abrín/ Ma nem lennék a lovagok helyében! - igazítja meg a tarisznyája pántját a vállán - Gyertek, vezessük őket beljebb! - javasolja, és újra nekiindul az erdőn keresztül. Bő két gyertyaégésnyi gyaloglás után már fölétek magasodnak két oldalt a dombok, hogy hegyekké váljanak - ti pedig egy völgyben találjátok magatokat. Amelyben az előbukkanó ködpamacsok egyre sűrűsödve köddé állnak össze. Kiina végül megáll
/Abrín/ Az elátkozott légiók újra és újra összecsapnak ebben a völgyben az idők végezetéig - kezd bele - S ráadásul mindenkivel végeznek, akiknél fegyver van. Ha épségben kívánunk átkelni, akkor páncélt, fegyvert elcsomagolva - egy ingben, nadrágban és könnyű cipőben vagy csizmában kell folytatnunk az utat. Persze aki biztosra akar menni, az még ennyit sem vesz fel - nehogy a gatyamadzagot fojtóhuroknak nézzék... - magyarázza, majd az oldalán lógó tarisznyáját szépen felmálházza Fifire - és javasolja, hogy kövessétek a példáját.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2020. Február 22. 13:08:58
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
A kellemes pihenő után napközben érdeklődve hallgatom Kiina fejtegetését a utazás jövőbeni tervezett folytatásáról, megpróbálom emlékezetembe vésni az útmutatásokat mikről a nador lány fecseg. A köd határához érve akkurátusan csomagolom a kevés fegyveremet a mostanra már puhára tört pokrócomba és elhelyezem Vanina hátasán Fifin magamra a legegyszerűbb posztó ruházatomat öltöm amit széles posztóövvel fogok össze miközben a gatyamadzagról történő fejtegetés hallgatom magamban kuncogva, ám a fegyverek kapcsán elhangzó intést komolyan veszem és aurámban a testem ideáját finoman áthangolom a gyógyítás ideájára így testem ideája most már nem fegyverként funkcionál a pusztítás misztériumának jegyeit hordozva, hanem a teremtés misztériumának jegyeit sugározza mint képzett gyógyító és herbalista. Ki tudja, hogy a szellemlények miképpen érzékelik a fegyvereket és fegyvereseket, de valószínűleg, hogy az erők síkján sugárzó ideákból amik a legkevésbé megtévesztőek.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Április 19. 14:59:21
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Kiina ezek után leveszi minden feleslegesnek ítélt ruhadarabját - míg végül csak egy könnyű bokacsizmában, nadrágban és egy bő, tört-fehér ingben ácsorog előttetek. Hajnal csak az ő noszogatására hajlandó megválni a személyes tárgyaitól, s igencsak morcosan néz Kiinára, mikor az a diszkréten csizmaszárba dugott tőrt is elveszi tőle.
/Abrín/ Majd ha fellógatnak minket fejjel lefelé - jusson eszedbe, hogy milyen kár, hogy nincs egy tőrünk sem! - figyelmezteti Kiinát, aki vidáman biccent.
/Abrín/ Majd észben tartom! - válaszolja, aztán végignéz a csapaton, és Kaeltől, valamint Deion testvértől elszedi a botokat, és Fifi hátára erősíti. Aztán Lanra sandít.
/Abrín/Örülök, hogy mulattat! - vigyorodik el - Az ideák alapján téged meg is kéne kötözni vagy leütni - de úgy hiszem, gyakorlatilag nem szükséges - véli. Aztán a laikusok számára is nyilvánvalóan hamisan dudorászva indul meg előttetek. Hajnal hallgatja egy ideig, aztán megszólal
/Abrín/ Szívesen vennénk, ha abbahagynád a dúdolgatást! Annyira rosszul csinálod, hogy még engem is zavar! - hívja fel Kiina figyelmét, miközben a köd egyre sűrűbben gomolyog körülöttetek. Kael lehajtott fejjel, mintegy a sétáló, bölcs szerzetes alakját ölti fel - vagy csak szimplán azt próbálja meg kifürkészni, hogy hova is fog lépni. Vanina Fifit vezeti száron Kiina nyomában, őt pedig Hajnal követi. A köd furcsa játékot űz veletek - gomolygásának takarásában különféle alakzatokat véltek felfedezni, melyek hol szétfoszlanak, hol új alakzatokká állnak össze. S ezen a környező neszek sem sokat segítenek - melyek közeli-távoli avar-zörrenésekből, motoszkálásból állnak, s az egészet keretbe foglalja az erősödő harci dobok hangja. Kiina közben magyaráz
/Abrín/ A légió talán az egyik legismertebb és elkerült veszélye a helynek - de érdekes mód nem hozzájuk fűzhető a legtöbb haláleset. Pedig a vadász és gyilkos beállítottságú szellemlények nem épp kedves kompánia! - aztán kis szünet után folytatja
/Abrín/ Jut eszembe, Hajnal, Deion! Ha arra eszmélek hogy épp a torkotokat vagy másotokat akarják átvágni - akkor sem kezdhettek el védekezni, mert az harcnak minősül. Nem ártanak nektek addig, amíg nincs nálatok fegyver, vagy nem veszitek fel a harcot - hívja fel csacsogva a figyelmeteket Hajnal. Végül ahogy haladtok tovább  szürke gomolygásban - amelyben jó, ha lándzsahossznyira láttok előre - meghalljátok a csatazajt is. A fegyvercsörgést fájdalomüvöltés, zihálás, rohanó léptek zaja festi alá. Kiina ráérősen halad előre, és a hangok egyre erősebbé válnak, ahogy közeledtek feléjük.
/Abrín/ Egy idő múlva elég unalmas lehet - elmélkedik Kiina az egyik halálsikoly után. Hamarosan már a közvetlen közeletekben dúl a harc, melyet a köd jótékonyan eltakar.
Ám egyszer csak egy robusztus, fegyveres alakja bontakozik ki a ködből, Hajnaltól karnyújtásnyira.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Elatkozott_Legio.jpg)
Páncélját számtalan vérpetty szeplői tarkítják, melyek itt-ott összeolvadva apró cseppekké szaladnak le, és csöpögnek a föld felé. Hajnal ijedten ugrik hátra, és rontástól óvó jelet ró a levegőbe. A fekete démonmaszk Deion testvére felé fordul, és egy acélkarmokban végződő, páncélozott kéz nyúlik ki feléje, hogy torkon ragadja...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2020. Április 21. 17:40:46
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Kiina oldalvágására csak széles mosollyal válaszolok – „Hegyek szeleburdi lánya kiben egy bohókás szellemlény is lakhatna akár olyan ártatlan leszek, mint egy ma született bárány a helyedben jobban aggódnék a sötét titkokat rejtegető és hordozó személyek kapcsán valamint akikben túlcsordul a harci kedv és egy harcos kultúrából érkeztek…”
Amikor Kiina elveszi Hajnaltól a csizmaszárába rejtett tőrt igazat kell neki adjak hangosan is – „Hiába pörölsz vele Hajnal, Kiinanak igaza van a szellemlényekkel szemben a tőröd mit sem ér ellenben a kisugárzott ideája veszélybe sodorhat téged és a társaságot is…”
A Elátkozott Légió völgyében a köd komisz módon fojtogatja az érzékszerveinek és a körülöttünk ködbe vesző csata és halál nyomasztóan hat a kedélyállapotunkra amit egyedül Kiina hamis dúdolgatása próbál megtörni nem túl sok sikerrel mert Hajnalt inkább idegesíti mint megnyugtatja amit szóvá is tesz, ezt követően Kiina inkább fejtegetésbe kezd amelyet követően a ködből előbukkan egy félelmetes légiós és egyenesen Dieon testvér felé tart a kérdés egyedül az lesz-e elég lélekjelenléte, hogy ne tegyen semmit ezért odaszolok neki – „Hagyd magad előbb szabadulsz az ellenállás értelmetlen, bármit is teszel csak rontasz a helyzeteden ez egy próba!...”
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Off-Topic: megjelenítés


(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2020. Április 29. 14:30:29
Deion testvér - Elassor Thunderlaugh

Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki


Hajnal szavaira, hogy Lan mebűvölte a pókokat, Lan felé pillantok.
- Embereket is meg tud bűvölni? Végül is egy csokor rózsa vagy egy szerenád is képes rá, nem kell bájolónak lenni hozzá - egy kaccsintással zárva a szavaimat.

Később amikor az alkaromra firkált jeleket vetem össze a kőoszlopon lévővel, a többiek pusmogására hátrafordulok.
- Lelohad? - majd az alkaromra nézek és eltávolodok az oszloptól. - Miért lohadna le? Ez csak egy oszlop. - majd jelentőségteljesen Kiinára pillantok - Ugye?

Kiina szavaira, hogy ha egyedül járna bemerészkedne a szörnyetegek közé egy elismerő biccentés kíséretében válaszolok.
- Én pedig szívesen meghallgatnám, miket találtál, Kiina - nézek végig az alkaromra festett szimbólumokon. - Mindig megdöbbent a bátorságod. Bár bármilyen erősek és éhesek legyenek is, kétlem, hogy bántanának egy ilyen tüneményes kislányt.

Kiina terveit hallgatva felkuncogok, elképzelve a dölyfös nemest, ahogy egy légió rohamozza meg őt és a talpnyalóit.
Majd, a cipőmet is a zsákba helyezem, mezítláb, a Kaeltől kapott csuhában indulok tovább. Mikor arról beszélnek, hogy milyen ruhát viselhetünk, megrázom a fejem.
- Bolondoztál velünk, Kiina? Nekem úgy rémlett, hogy minden holminkat egy halomba rakva anyaszült meztelen kell átkelnünk. - végül a zsákot vagy otthagyom (attól függően, hogy a többiek otthagyják-e a dolgaikat, vagy a hátamra csapva viszem tovább)

Amikor Kiina dúdorászni kezd, csatlakozom hozzá, és ha ismerek egy hasonló hangzású dalt, akkor megpróbálom javítani a dúdolását, majd utána inkább megpróbálom aláénekelni a legújabb szerzeményem, ami "Harc Pók Úr hálójáért" nevet viseli.

"Sűrű erdő ága reccsen
Hófehér selyemháló rezzen
Ha a Pók Úr vadászatra kél

Jó barátja, öreg Tapoa
Pincéje fensséges otthona
A Pók Úr fejedelmi udvara

Hideg pókszív lángra lobban
Szép Pók Dáma lép az alomba
A selyemkelmével díszes szalonba.

Ekkor indult  a harc a Pók Úr hálójáért
Pók Asszony küzdelme szerelmes társáért"
[...]

Külső szemlélődőnek talán gondttalannak tűnhet az éneklés, azonban nekem egy tökéletes lehetőség arra, hogy a gondolataim elkergessem arról a tényről, hogy a halálunkba menetelünk. Önkéntesen.

Amikor közel érünk a csatatérhez, eszembe jut, hogy most leszek elsőre közel bármihez, ami csatának mondtható.
Amikor Kiinának eszébe jut, hogy nem szabad védekezni, értetlenül kérdezek vissza.
- Mit akarnak átvágni? Nem erről volt szó!
Nem örülök annak, hogy a köd eltakarja a harcot, mert így csupán a hangokból itélve még félelmetesebb, mint ahogy elképzeltem. Talán ha látnám mi történik, nem lenne ennyire iszonyatos. Amikor megjelenik a kísértet, akkor hirtelen meggondolom magam, és hálát adok  az eddigi ködért, és fohászkodom a dún Istenhez, hogy olyan mély ködöt rakjon ránk, hogy az orrunkig se lássunk.

Amikor felém nyúl a szellem hátraszökkenek, majd Lan felé pillantok, és hadarni kezdek.
- Hogy mi? De meg akar ölni, nincs nálam semmi, és így is meg akar ölni! Mi van ha nem próba? És meg akar ölni?
 
Hátrálok a szellem elől, amennyiben a tempója gyorsul, akkor én is gyorsítok, ha nem követ, akkor megpróbálom megkerülni és a többiek után indulni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Május 15. 19:53:19
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Amikor Deion a megbűvölt pókokról beszél Hajnallal, váratlanul visszakérdez
/Abrín/ Mi az a szerenád? - tudakolja. Néha könnyű elfelejteni, hogy mindannyian más-más szegletét ismeritek a világnak...

A felvetésre, hogy csak egy közönséges oszlop áll Deion előtt, Kiina megvonja a vállát.

/Abrín/ Ki tudja? Igazából ezt csak egyféle módon lehet megtudni... - pillant az oszlopra - De én a helyedben azzal a testrészemmel érinteném meg, amiért úgy vélem, hogy nem akkora kár - teszi még hozzá vidáman, s igen valószínű, hogy a trió utána ezen mulat magában még egy ideig.

De később - amikor Deion arról beszél, hogy kíváncsi arra, hogy mi is található a romok közt, Hajnal megválaszolja
/Abrín/ Éles fogak!
Kiina viszont bólint a vélekedésedre
/Abrín/ Ha óvatlan vagy, akkor sem bántanak - hanem nemes egyszerűséggel elfogyasztanak. De ebben nincs semmi rosszindulat. Egyszerűen az éhség gonosznak tűnik, ha az evőeszköz rossz végén vagy - osztja meg veletek a meglátását Kiina - Vagy azt hiszed, hogy a sült húsos kenyered szeret téged? - teszi fel a kérdést Deionnak.

A cipő zsákba helyezése utána hamar kiderül, hogy mezítláb nem olyan kellemes az erdőben sétálni. Száraz ágak, szúrós levelek, saras gödrök és éles kövek - no meg időnként hangyabolyok teszik érdekessé a túrát. Kiina a bolondozás kérdésére elmosolyodik
/Abrín/ Az is egy lehetőség, amit korábban mondtam. Ha gondolod, tarthatod magad hozzá - elvileg nagyobb biztonságban leszel! - válaszolja a ruhával kapcsolatban. Deion testvér is Fifire hagyja a zsákját, akárcsak a többiek - mivel a súlya elenyésző a csomagnak.

Deionnak nagy kihívás bármiféle dalt találni, amely illeszkedne Kiina dúdolásához - annyira hamis. De miután Hajnal letorkolta Kiinát, utána már szabadabban lehet megkeresni a vershez illő hangokat.

Kiina figyelmeztetése hallhatóan nem lelt szíves fogadtatásra Deion részéről. De ez nem zavarja Kiinát.

/Abrín/ Elvileg nem tehet benned kárt amíg nem harcolsz ellene - de rád ijeszthet, hogy beugrasszon - válaszolja.

Amikor a köd mélyén végül kibontakozik az első harcos, és Deion felé nyúl - láthatólag a hidegvére nagyja elhagyja a testvért - aki hátra ugorva hadar Lannak. Aki válaszol is, bár elég közhelyes módon ismétli meg Kiina korábbi mondandóját

„Hagyd magad előbb szabadulsz az ellenállás értelmetlen, bármit is teszel csak rontasz a helyzeteden ez egy próba!...”
Igaz, Kael ezt a pillanatot választja, hogy bátorító? szavakat szóljon
/Abrín/ Ha tévedtünk volna, akkor majd imádkozunk a lelkedért!
Kiina is megszólal
/Abrín/ Ne mozdulj! - szól Deionhoz, aztán
/Dún/ Hagyd békén! - fordul a páncéloshoz, akinek a démonmaszkos feje Kiina felé fordul, s kellemetlen, mély, csikorgó hangon megszólal - a démonmaszk pedig akár egy igazi arc, zavaróan változva, torzulva formálja a szavakat.
/Dún/ Mi a baj, Rókalány? Mégsem tartod magad az egyezséghez, és nem áldozod fel az egyik utitársadat? - csikorogja archaikus szavakat használva. Hajnal kényelmetlenül kezd el feszengeni.
/Dún/ Mondtam én!...
Kiina felkacag miközben Deion, és a Légiós közé áll. Lábujjhegyre pipiskedve hajol közel a maszkhoz, hogy szinte hozzáér az orra, és úgy néz farkasszemet vele. A légiós keze közben a csatakard melletti tőr markolatára csúszik.
/Dún/ Kár próbálkoznod, mert senki nem hisz neked! Nem tudsz megijeszteni minket! - susogja. Külső szemlélőnek igencsak kontrasztos lehet, ahogy a könnyű ruhába öltözött fegyvertelen és társa mellett légiesnek ható nő fölé egy nagydarab páncélos tornyosul fenyegetően.
/Dún/ Nem zárható ki, hogy most tévedtél! Holdnapok óta a véred akarjuk ontani! S az a helyzet, hogy úgy tűnik most jött el az ideje! - csikorogja, míg beszéd közben a démonpofából apró ködpamacsok kúsznak elő. S a mondandója közben a Kiina fölé magasodó légiós előhúzza a tőrt, és Kiina oldalához nyomja a hegyét...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2020. Május 16. 09:46:56
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki

(magamnak csak kíváncsiság jelleggel 14-et dobtam Önuralomra)

Hajnal kérdésére a szerenáddal kapcsolatban egy kedves, kissé sejtelmes mosollyal válaszolok.
"Ha nem tudod, Hajnal, inkább megmutatnám, mintsem bemutatnám."

A kőoszlop tövében Kiina szavai elbátortalanítanak a cselekvéstől, nem akarom megkockáztatni, hogy megnyomoruljak, aki végül visszalépek kettőt.
"Tudom hogy csak játszadozol velem, csak nehogy egyszer a tréfa túloldalára kerülj."

Amikor a romok között haladunk el, Kiina szavaira a gonoszságról megrázom a fejemet
"Az elfogyasztás bántással jár, a bántás azonban nem feltétlen jár gonoszsággal.  Vagy rosszindulattal. Gondolj csak arra, amikor valakinek mérges seb van a kezén, és le kell vágni a kezet, hogy az életet megőrizzük. Gonosz-e az, aki levágja a szomszédja kezét, hogy ezzel megmenthesse az életét? Gonosz-e a földműves, aki letépi a terményt, még mielőtt romlásnak indulna?"

Este, a dún katedrális romjai között táborozáskor teszek a katedrális körül egy kisebb kört, egy virágot keresve, amit aztán a hangszeremre tűzök, egy másikat pedig gondosan elrakok. Rendkívül izgatott vagyok, a szíveme hevesen verdes, ugyanis olyan érzés lesz előadni, akárcsak a legeslegelső szerenádot, amit valaha ezen a földön előadtak, ugyanis a hallgatóságnak is épp annyira újdonság lesz.
Amikor leszáll a nap a dún katedrálison túl, a tábortűznél üllő Hajnal előtt féltérdre ereszkedem, és a legkedvesebb dún szerenádjai közül válogatva adok elő a lánynak, a szépségét éltetve, azt a hold pompájához és a vörösen lángoló hajnal gyönyöréhez hasonlítják a versek. Zenélés és éneklés közben a lány arcát fürkészve, végül pedig a másik virágot a lány hajába tűzöm.
"Ez a szerenád, remélem, kedvedet lelted benne, Hajnal."

Kiina jót mulat ismét, ahogy a kis kelepcémből kitáncol a finom szavaival, mire derülten válaszolok.
"Nem vennék fel ekkora előnyt veletek szemben, ha ti nem éltek ezzel. - majd Fifire kötözi a zsákját, és útnak indul, néha felszisszenve, amikor valami galyra lépve

Amikor Kiina megmenti, és a szörny és közé áll, a bátorságából magam is erőt merítek, és közelebb lépek.
"Megölhetsz minket szellem, és amíg minket kergetsz, megérkezik ide a dún harmadik légió lovas hadteste, akik évszázadok óta veretlenek, acél nem járja át a testüket, és ahogy méneiken vágtatnak a csatába, páncéljuk a Fényhozó Angyal fényével ég, ami bántja a szellemek acélját. Már hallom is a betanított csata-kutyáik ugatását. Szóval amíg te minket, parasztokat  fogsz hajszolni, a társaidnak lehetősége nyílik az évszázad legnagyobb összecsapásában részt venniük. Aztán amikor megkérdezik, te hol voltál, elképzelem, hogy az a gonosz mosoly a maszkodon lelohad - nagyon szomorú arcot vágok, és Kiina mellé állva próbálom utánozni a hangját. - Hát a Rókalány fegyver nélkül idejött, én meg inkább őt öltem meg, mintsem az oldalatokon harcoljak.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Június 01. 16:53:09
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal felkacag Deion szavaira.
/Abrín/ Ezzel a körítéssel már ismerős a dolog! De csak óvatosan! A végén még le találom szüretelni azt a két szőlőszemet a tőkéről, ha nem tetszik a látvány! - villant meg egy tőrt - egyértelművé téve, hogy nem pont ugyanarra gondoltak.

Kiinát szemmel láthatólag nem sértődik meg azon, hogy játszadozásnak nevezed azt, amit művel.

/Abrín/ Semmi más nem számít, csak az, hogy megfogadod-e a jó tanácsot! - válaszolja. De a romok közt Deion okfejtésére csak könnyedén elmosolyodik
/Abrín/ Látom kezded érteni! De ha ennél jobban el akarsz mélyedni a kérdésben - szerintem van itt igazi szakértő is! - int Kael testvér felé, aki mintegy csak apró meghajlással köszöni meg a jelzőt - E témában inkább vele kezdj mélyrehatóbb beszélgetésbe! - javasolja.

Este, táborverés után Deion testvér tesz egy kisebb sétát a tábor körül virágot keresve. Végül aztán megtalálja amit keres - két darab, ezüstnyi fejű sárga virágot, aminek kellemes illata van. Kis ideig elbabrál a hangszerével, aztán visszatér a többiekhez.
Végül a vacsora végén Deion testvér fél térdre ereszkedik Hajnal előtt, aki kissé értetlenkedve figyeli a dolgot, és a parázson melegedő teafőzőre vet egy gyors pillantást - hogy alkalomadtán azzal egyengesse Deion ábrázatát. Ám végül az egyengetés elmarad, mert Deion verseket ad inkább elő az egyre inkább zavarba jövő Hajnalnak. S ráadásul a zavarát az sem igazán oszlatja el, hogy mind Kael testvér, mind Kiina is a közelben áll meg egymás mellett, s csendesen pusmognak, meg nevetgélnek - míg nézik és hallgatják az előadást.
Hajnal nem az a feltétlen romantikus alkat, mert először elkapja Deion csuklóját, amiben a virágot tartja, és vetve a virágra egy pillantást megkérdezi

/Abrín/ Mit akarsz ezzel? - tudakolja, és csak utána engedi meg, hogy a hajába tűzzék a virágot.
/Abrín/ Add be a derekad, hamarább szabadulsz! - javasolja nevetve neki Kiina, mire Hajnal egy evőpálcikát hajít ügyesen Kiina felé - aki ennek ellenére így is kecsesen félrelép az útjából, és inkább máshol keres magának elfoglaltságot.
/Abrín/ Igen, nagyon tetszett a körülmények ellenére! - pillant Kiina felé Hajnal Deionnak válaszolván.

/Abrín/ Ne a sarkad, hanem lábujjhegyed érjen le elsőnek, úgy lépkedjél! Úgy időben félbe tudod szakítani a lépést, mielőtt valamibe a teljes súlyoddal belelépnél! - okítja Kiina Deiont a harmadik felszisszenése után.

A démonmaszkos Deion felé fordul, és a fekete kutaknak tűnő szemeivel hidegen végigméri.

/Dún/ Meg is öllek! - csikorogja Deion felé kételkedés nélkül, majd egy gyors döfés eredményeképp markolatig tolja a tőrt Kiina oldalába, és hátborzongató nevetéssel festi alá. Az eljárást Kiina zokon veszi, mert egy dühödt
/Dún/ Állj! Ez csalás! - felcsattanással reagál, mialatt az oldalára mered.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2020. Június 06. 17:09:19
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A démonmaszkos légiós minden bizonnyal egy szellemlény keveset tudok a szellemlényekről de abban biztos vagyok, hogy az árnyékvilágba való leképeződésük vagy az árnyékvilágban lévő lények fizikális érintése és ártalom okozása sokat kivesz belőlük, hiszen mágikus akaratukat át kell csoportosítsák az Erők Síkjáról az anyagi világba ezért amikor a démonmaszkos légiós hirtelen mozdulattal Kiinaba akarja mártani a tőrét egy lágy mozdulattal valós kezemet szellemkézként meghosszabbítva egy tenkán technikát hajtok végre megpróbálom a tört elvezetni minden erőfeszítés nélkül.

- A meghajlás és a jómodor nem utolsó sorban az ellenfélnek járó tisztelet hol marad elvégre nem a Napnyugaton vagyunk... - mondom a démonmaszkos légiósnak.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Off-Topic: megjelenítés


(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2020. Június 07. 12:45:32
Deion testvér/ Elassor

Hajnal válaszára kérdőn felvonom a szemöldökömet, mintha tudnék valamit, majd megrázom a fejemet egy kacagás kíséretében.
- Óvatos leszek.

Az előadás során nem pillantottam a nevetgélőkre, bár rosszul esett a művészet ilyen módbeli kigúnyolása, legalább megtisztelhették volna azzal, hogy csendben vannak és halkan nevetgélnek.
Amikor Hajnal elkapja a kezem, amelyben a virágot tartottam, és megkérdezi, hogy ezzel mit akarok, megvonom a vállamat. - A hajnal igazi pompája, amikor virágokon csillan meg a fénye. Mondhatni a szerenád után szokás a hajadon hajába tűzni.
A közjátékot szúrós tekintettel figyelem, majd Hajnal szavaira mosolyogva válaszolok.
- Köszönöm, örömmel mutattam meg neked, miről szól a szerenád.  - majd Kaelre aztán Kiinára pillantok, végül elmegyek aludni.

/a szellemesre majd írok ha kiderül hogy eltalálja-e Kiinát./
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2020. Július 05. 20:26:29
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

A vadonban Kiinára hagyatkozom. Ő ismeri a járást, és ugyan megvan a maga sajátos, gyakorta szórakozott észjárása, nem kételkedem benne,m hogy tudja mit csinál. Így amikor csendre int, csendben maradok, és amikor kijelöli a szállásunk helyét, azt helyben hagyom. nem úrnőm, hogy ész és kérdés nélkül szolgáljam, de jelenleg nem adott rá okot, hogy ellenvessek.
A fák úgy nőnek, akár egy katedrális, és ahogy körbejárom az élő templomot, nem tagadom el magam elől, hogy lenyűgöz az ilyesmi. Egyfajta emberi nyom a természeten, mégsem nevezném erőszaktételnek.
Kael oltárt állít, Deion vallási énekbe kezd, és ahogy nézem meg hallgatom őket, furcsa üresség talál rám. Időtlen idők óta nem adtam hálát az isteneknek semmiért. Ami máskor napi szokásaimba épült mára kiveszett. Hitetlenné változtam? Vagy egy mának és mában élő lelketlen valamivé? Érdemes élet-e az, amiben csak emberi keretek között teszem a dolgom, és nem adom meg a látható világon túliaknak azt, ami nekik jár?
Magam elé bámulok és elfintorodom. Aki túl sokat tanul, nyavalyás észforgató semmirekellő lesz, és egyre inkább hozzájuk válok hasonlóvá. Se a hazám földjén, de még futári szolgálatom alatt se töprengtem ilyesmiket és jó volt az úgy.
Jó volt az úgy? Igazán? Kit akarok becsapni?
Kevéssé bonyolította túl az életemet, de kevesebbet is ért az az élet.

Magamban tartom ezeket a gondolatokat. Mi végre forgatnám szóba? Újat a nálam tanultabbaknak aligha mondhatnék, inkább a bennem lévő bizonytalanságot és célkeresést fedném fel vele, már pedig egy fegyverforgató, mint én az ilyesmivel az alkalmatlanságomat bizonyítanám.
Ezen jót kuncogok. Szórakoztat a változásom, habár még nem világos, mire lesz jó és elég. Az is szórakoztató a maga módján, ahogy a dalnokból lett papnövendék-féle hajnalnak udvarol. Elképzelem, ahogy esküvőig torkollik a dolog, és a szertartást Kael vezeti le és ez a bizarr kép annyira tetszik, hogy vigyor ül ki a képemre. Egy halál-pap ahogy esket: ilyen se fordul minden nap elő!
Az éjjeli őrködés alatt keveset rágódom, jobban érdekel a környéket hullámzó hadi dobszó.

Másnap megerősítést nyer, követőink kedve cseppet sem lankad és a vadon újabb kihívás elé állít minket. Jön a köd, és vele a hadi káprázat.
Kiina nehezet kér, fegyverezzem le magam. Sóhajtok párat, de megteszem.
- Jó, hogy azt nem mondod, menjünk pucéran. Mondjuk amennyire a katonákat ismerem akkor meg az lenne a baj, csak másképpen - pillantok végig Kiinán meg Hajnalon, mint rajtam kívüli nőkön, és mint kiderül, ebben Deionnal egy rugóra jár az eszünk. Miket meg nem élek!

Zavaró a köd sejtelmessége, hét még az életszerű csatahangok. Kiina támadás mímelésére figyelmeztet, ami annyira életszerű lehet, hogy ütni támad kedvünk. Aggasztó önuralomjátéknak hangzik és valószínűleg az is, hát mg amikor feltűnik a vértes idegen, aki bármely miracleai gyerekmese ideális szörnyalakjának is beillene.

Feszültté tesz, ahogy a légiós Kiinával beszél, és ahogy minket környékez, hát még amikor szellem fegyverrel döf. Emlékeztetem magam, hogy ez csak addig marad így, amíg őrizzük  a hidegvérünket, de ha elveszítjük, valódi sebeket fog osztani.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Július 08. 19:33:17
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: Szellemharcos
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A démonmaszkos mozdulata előtt szinte borostyánba fagy az idő számodra, hiszen rengeteg minden történik egyszerre - de a rutin miatt érzékeled  őket. Például Kael távolságtartó, nemtörődöm hozzáállását, vagy Hajnal idegesen és félelemtől villanó tekintetét - mely igazából leblokkolja, hogy cselekedjen. De ugyanígy feltűnik Vanina belső küzdelme, hogy ebbe most ne avatkozzon bele. Deion talán az egyetlen - akinek nem tudnád megítélni a következő lépését - talán mert nem ismered még eléggé - vagy mert még ő sem tudja, hogy mit csináljon.
Nem úgy, mint te! Nyúlsz a maszkos karja felé, hogy eltereld a támadás irányát - de bizony a légiós talpa alatt reccsenő ág bizony azt sugallja, hogy nem csak ócska szellemkép fenyegeti Kiina épségét - hanem... hanem lehet, hogy Vaninának van igaza, hogy nem mozdul? Ötlik fel az óhatatlan gondolat...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Július 08. 19:34:29
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: Szellemharcos
Résztvevők: Elassor
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Mint számos művésznek, ki aprópénzre váltja a tehetségét, vagy ideális esetben arqukra - neked sem mindig adatik meg az, hogy csak azok előtt játszol, akik kellően értékelni tudják a művészetedet. Ahogy útitársaid egy része  sem. De legalább Hajnal igyekszik - mert nem nevet ki a virág magyarázatát illetően sem. Hogy a szúrós tekinteted, vagy más használt-e, azt nem tudod - de Kiina inkább más elfoglaltságot keres Kaellal a tábortűz körül.

A lustán hömpölygő ködből kibukkant szürreális harcos sikeresen megosztotta a csapatot. Hajnal tapintható félelemmel figyeli, és nem mer beavatkozni. Kael testvért érezhetően hidegen hagyja a kibontakozó dráma, és ráérősen bakancsa orrával rajzolgat a nedves avarba. A harcosnő is csak szúrós szemmel követi az eseményeket, de ő sem tudja eldönteni, hogy mit is kéne csinálnia - így csak nézi a kibontakozó drámát. Lan az egyetlen, aki cselekvésre szánta el magát - keze kecsesen s gyorsan rebben a szellemharcos keze felé - ám minő balszerencse - már csak az  üres levegőt markolja a harcos karja mellett. Aki nem is tétovázik, hanem markolatig döfi a tőrt Kiina oldalába...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Július 08. 19:36:20
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: Szellemharcos
Résztvevők: Vanina
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Maga az utazás több mindenre enged ráébredni. Mostanra független, szabad harcosként tartasz Kiinával - és nem azért, mert valahol valaki ezt várja el. Megválogathatod, hogy kivel utazol - vagy legalábbis kit vagy hajlandó elviselni - mint Deion testvért. S ugyanígy függetlenítetted magad - vagy az utazás tette? - azon szokásoktól, melyeket minden tanítás bölcsei és szerzetesei oly nagyra tartanak. Kacér gondolat, hogy valóban a kisebb és nagyobb isteneknek kell hálát adnod a történtekért - vagy saját magadnak? Deion füllel hallható módon inkább bízik az istenek sorsformáló akaratában - de Kael botjának árnyékában talán nem is meglepő... Ám a választ magadnak kell fellelni, hiszen nincs senki, aki megmondhatná, hogy mit vagy miben kell hinned. Legfeljebb példákat láthatsz, de a döntés immár a tiéd - hisz ez a szabadság!
S úgy tűnik, hogy a nehézségek ellenére bizony megéri a fáradságot - hiszen olyasmivel gazdagodtál, amire talán csak titkon vágytál. De nem most van ideje megbeszélni a többiekkel - vagy mással - kik talán meg sem értenének igazán.

Bár abszurdnak tűnhet a dolog, hogy Mortar felkent papja esket - ám ők ezt azzal magyarázzák, hogy a frigyek nagy része úgyis halállal végződik... - legalábbis Kael mondott valami ilyesmit korábban.

Kiinát másnap nem a harci dobok aggasztják, vagy a köd - hanem inkább az üldözőitek - de úgy tűnik, hogy van rá terve. Ami persze megint olyan képtelen, amit megszokhattál már tőle. Most épp fegyver nélkül... Kiina vidáman válaszol neked is

/Basic/ Egy halottba nem sok érzéki szenvedély szorul. Még ezek a virgoncabb fajták is inkább csak a vérontásra gerjednek. Persze lehet, hogy Hajnal magához vonzaná az egyetlen kufircoló rémet a ködből. Igaz, ott a lefegyverzés nehézségekbe ütközne - paskolja meg Hajnal vállát, aki nem túl boldog ettől a lehetőségtől sem. Ismerős kép - Hajnal láthatóan legalább annyira tart a szellemektől - mint te, amikor Kiinával az egyik első szálláshoz érkeztetek - a Hold anyó vezette szellemekkel teli kolostorhoz.

A nyúlósan sűrű és gomolygó köd végül megszüli a maga rémségét - talán még egy kis megkönnyebbülést is hoz, hiszen most már nem kell várni arra, hogy a veszély alakot és démonpofát öltsön. Kaelt láthatóan nem zökkenti ki a lelki nyugalmából a találkozás - Hajnal viszont igencsak retteg a felbukkanó alaktól - és azért van is rá oka. Deion eleinte mintha a ködbe akart volna szaladni - de végül meggondolta magát Kiina közbelépésére - és feltehetőleg a maradása biztosította azt, hogy Kaelnak nem kell egy újabb lelket búcsúztatnia. Lan pedig... nos, ő lett most kettőtök közül a forrófejűbb - mert mozdul - de szerencsétekre az utolsó pillanatban meggondolta magát. Így a szellemharcos tőrének markolata zavartalanul koppant Kiina bordáin - aki igencsak felháborodik a bánásmódon, és hangot is ad neki.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Július 25. 16:30:20
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: Szellemharcos
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Végül Deion testvér az, aki közelebb lép a démonmaszkos harcoshoz, hogy megragadja fegyvert forgató karját. Amely továbbra is rezzenéstelen sziklaként tartja a tőrt - hiába kapaszkodik belé Deion testvér. Az egyetlen reakció az, hogy kárörvendő redőkbe torzuló maszkkal fordul Deion felé.
/Dún/ A te feladatod a sírásás, temetőbogár! Hisz úgysem mersz beavatkozni! - csikorogja, míg Kiina egy határozott mozdulattal löki hátrébb Deiont.
/Abrín/ Ne avatkozz bele! - utasítja, hogy aztán a démonmaszkoshoz forduljon - te pedig jobb ha eltűnsz, ha nem...
- szakad belé a szó, ahogy a szellemharcos a földre löki, és a tőrt eltéve előhúzza a csatakardot, hogy meginduljon Kiina felé.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2020. Július 29. 15:24:45
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: szellemharcos – idegek viadala
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A démonmaszkos légiós figyelmen kívül hagyja szavaimat, mint ha ott sem lennék és a kelléktőr után a jóval fenyegetőbb megjelenésű csatakardra vált. Kiina egyenlőre csak Dieon testvért utasította arra, hogy maradjon ki az összecsapásból valamint arra hívta fel a figyelmünket, hogy nem használhatunk fegyvert az átkozott völgyben. Szinte az utolsó pillanatig kivárok mielőtt a légiós lesújtana és csak a legvégén lépek kettőjük közé íves mozdulattal a megfelelő szöget megtartva, hogy a csatakardot félresöpörhessem (Pusztakéz „Hajló Nád” – védekező harcmodor + lefegyverzés ami 15+7% )

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Off-Topic: megjelenítés


(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2020. Augusztus 05. 22:36:15
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

A tétlennek maradni az egyik legnehezebb próba. Vajon ki a profi: aki azonnal reagál, ha valami vész üti fel a fejét, vagy mérlegel, és csak aztán cselekszik? Annyi helyzet létezik, mely hol egyiknek, hol másiknak kedvez, és ember legyen a talpán, aki kellő önuralommal és tapasztalattal rendelkezik, hogy felismerjék mikor melyikre van szükség és azt végrehajtani is képesek legyenek.
Régen izzadtam úgy, mint ott a szellem előtt, aki megfogható is meg nem is. Fegyvere látszólagos károkozás nélkül merül el Kiinában, de amikor hozzá akarnak érni bizony hozzá lehet, és ez aggasztó, nagyon aggasztó.
Hát még a többiekre kiülő feszültség, és hogy először Deion, majd sorra a többiek is mozgásba jönnek.
Nem arról volt szó, ne rántsunk fegyvert? A test is fegyver, ha akként használják!!!
Állam megfeszül, fejem leszegem, továbbra se adom fel tétlenségemet.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Szeptember 03. 20:19:14
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: Szellemharcos
Résztvevők: Vanina
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Csak nézni a konfliktust, nem beleszólni az erőfitogtatásba míg belül a miracleai ösztönök azt kiáltozzák, hogy cselekedj! - nem épp a legkönnyebb dolog. Pedig a megfontolt éned egy öreg stratéga gyenge hangján azt suttogja, hogy aki ésszel cselekszik, az kiegyenlítheti az esélyeket túlerő ellenében is! Míg te ezt a tanácsot próbálod megfogadni, addig úgy tűnik, hogy Lan bizony nem hallotta meg a saját árnyékmestere tanácsát - vagy legalábbis nem gondolt bele, hogy képzett személy esetében a puszta kéz is fegyvernek minősül!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Szeptember 03. 20:20:14
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: Szellemharcos
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A légióst látszólag nem érdekli, hogy mit mondasz - talán csak annyira figyel rád, mint fogadós a muslincák röptére. Ahogy a tőr után előkerül a csatakard, kénytelen vagy megállapítani, hogy úgy tartja, mozog vele, ahogy kell - hibátlanul - több évtized rutinjával. A látszólagos könnyed nemtörődöm tartás bizony támadó taktikát takar - egy laza mozdulattal bármikor mozgásra bírhatja a pengét. Szerencsére legalább nem fegyverrejtéssel vagy fegyverrántással próbál megzavarni. Aztán csak megvillan a fegyver élén a fény, hogy a levegőt szelve lesújtson. Míg te biztos,  ami biztos, közelebb lépsz, addig oldalról szilaj harci kiáltás harsan! Kael indult meg feléd, hogy leverjen a lábadról, de könnyedén kitérsz előle - s közben arra is van időd, hogy megsaccold a szellemharcos fegyverének útját. A következtetésed az, hogy ha Kiina nem ugrik bele, vagy nem módosul végül az ív, akkor nem fogja eltalálni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Szeptember 03. 20:24:40
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

De a koronát a helyzetre talán Kael teszi fel. Míg Deion és Hajnal nem nagyon mozdul - vagy a félelemtől, vagy mert ők is követik Kiina utasítását - addig Kael egy harci kiáltással puszta kézzel vetődik Lan felé. Ám az egyetlen, amit el tudott érni, az az, hogy Lan kénytelen volt egy könnyed mozdulattal félrelépni az útjából, hogy ne döntse le a lábáról a pap.

Kiina érdeklődve figyeli, hogy mi történik, de nem nagyon töri magát, hogy félrevetődjön a közelgő csapás elől. Lan mozdulata sem igazán változtat a támadás ívén - a szellemharcos bikamód masszívan vezeti a kardot. Melynek pengéje súlyosan szeli a levegőt, hogy aztán földet fröcskölve szanaszét egy sértődött pendüléssel akadjon el valami kőben, alig egy arasszal Kiina ujjaitól. Kiina lesöpri a földet magáról, s közben megjegyzi


/Dún/ Szörnyű harcos vagy, hogy még egy mozdulatlan embert sem tudsz eltalálni - kaccant, mire a maszk démonpofája vicsorba torzul.
/Dún/ Nevess csak, de ne feledd, hogy csak idő kérdése, és lesz olyan védenced, aki nem fogadja meg a tanácsaidat! - jósolja - Ezek meg itt mind egy szálig még a fakardot sem érdemlenék ki! - veti oda felétek megvetően, és megindulva pár lépés múlva belevész a ködbe, és már csak azt látjátok kavarogni utána. De talán nem szívesen követnétek, mert feltehetőleg pár méterre fegyvercsörgés és tusakodás hangjai szűrődnek hozzátok. Kiina feláll, megigazítja a ruháját, aztán int nektek
/Abrín/ Menjünk tovább! Itt kicsit zajos letáborozni! - jelenti ki, és elindul újfent. Hajnal szinte letapossa a sarkát, annyira nem akar messzire keveredni Kiinától, Míg Kael ráérősen caplat Fifi nyomában. Kiina vezetésével haladtok előre, és nem egyszer friss vértől iszamos füvön, köveken lépdeltek, s arra is van példa, hogy nyílvesszők surrogását, majd becsapódását hallhatjátok, hogy aztán egy vértes-pajzsos harcos tántorogjon át köztetek négy belefúródott vesszővel.  Kiina ekkor ráérősen megáll, és fejét csóválva utat ad a harcosnak.
/Abrín/ Tudnám, hogy mi a jó ebben... - tűnődik közben,  majd miután megbizonyosodott, hogy más nem követi a harcost, továbbindul. Ám két dolog nem keresztezi utatokat - holttest, vagy gazdátlan felszerelés. Szerencsére a csatazaj nagyját és feltehetőleg a harcot fertály óra alatt magatok mögött hagyjátok, s Kiina is kissé bőbeszédűbb a terveit illetően.
/Abrín/ délután megpihenünk pár csont tövében, aztán holnap meglátjuk! -ígéri. S még pár órányi kényelmes tempójú séta vár rátok, mire kikeveredtek a ködből, hogy már csak a távoli dobszó emlékeztessen titeket a találkozásra. Kiina erősen felfelé vezet titeket, hogy aztán

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/csontok.jpg)
késő délután jókora teremtmény csontjaihoz érjetek.

A szemgödrökben egy ember kényelmesen elfér, és még csak össze sem kell húznia magát. Embernyi hegyes fogai ragadozó életmódról meséltek. Hajnal megszeppenten kérdi
/Abrín/ Mi ez? Ilyen lehet a halálsárkány! -  suttogja, mire Kiina megrázza a fejét
/Abrín/ Ugyan már, az nem is így néz ki! - jelenti ki határozottan, aztán még hozzáteszi - ne félj, nem harap! - s hogy az állítását igazolja, odasétál a csontokhoz, és megütögeti az egyiket tenyérrel. A táborverésnél Kael érdeklődésének középpontjában áll a lelet - vizsgálgatja, tapogatja nagy hümmögve - így az ő segítségével most nem számolhattatok. Kiinának abban igaza van a táborhelyet illetőleg, hogy jó helyen fekszik - a csontok gödreiben sok friss víz gyűlt össze, és szélárnyékos, védett a hely. A tőle megszokott rutinnal készíti elő az esti gyümölcsteát, míg Hajnal lehullott faágakat gyűjt egy minimalista tábortűzhöz, de Kiina megállítja, mert Lan minap gazdagodott egy igencsak hasznos lábossal. Tapoának igaza volt a lábas elvárását illetően, mert amint víz kerül bele, az alján felizzanak a vonalak, és zöldes derengéssel világítja meg a vizet, mely hamarosan melegedésnek is indul. Amint felforrt az első adag víz, Kiina áttölti a teáskannába, majd újra megtölti e lábast - ezúttal a vacsora számára. Melyet Hajnal készít elő, és Kiinát két karnyújtásnyira eltiltja a lábastól.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2020. Szeptember 18. 19:26:40
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: Szellemharcos
Résztvevők: mindenki

Deion egy pillanatnyi bátorságában vagy vakmerőségében megragadta a szellem tőrt tartó kezét, de amikor nem történt semmi, sőt, a szellem egészen a szívébe látott, ledermedve figyelte a jelenetet, így Kiina lökésétől jószerivel megbotolva a saját lábában esik a földre, majd talpra kecmereg, de eddigre a szellemharcos immáron beleveszett a ködbe.

Szótlanul követi a többieket, megpróbál középen maradni, Kiinától pár lépésnyire. Egészen addig szótlanul baktat amíg el nem halkul mögöttük a csatazaj.
"A sebesülésedet nem kellene ellátnunk, Kiina?"
A következő fél órában további kérdések merülnek fel benne, amiket megoszt az utastársaival.
"Ez... Mi volt ez? Nem tűnt igazi csatának, ezek a szellemek ezek miért vannak itt?"

Végül estére elérkeznek a hatalmas csontvázhoz.
Deion ezt az időt választotta arra, hogy ismét magához vegye a zsákot, és lerakja a csontváz tövébe.
"Hmm hm hm hmmm hm hm..." - hümmög egy pár sort, miközben körbejárja ezt a tetemet, valami különlegeset keresve, szívesen vinne magával valami emléket, valami fog-darabot vagy kis csontmaradványt. Ki tudja milyen titkot rejthet ez a csont!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2020. Szeptember 19. 09:51:54
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A múlt háborújának lelkekre éhes nyughatatlan lelke végül beleveszik a területet uraló ködbe úgy tűnik a Napcsászárok tartós békéje sem tudta még megszelídíteni a háború által megtépázott terület szellemét és ideáját az eltelt nyugalmas időre tekintettel sem, érdekes valószínűleg igencsak pusztítóak lehettek az összecsapások.
Vezetőnk ígéretéhez híven délutánra egy hatalmas teremtmény csontvázához érkezünk amely most már inkább a leleményes utazók pihenését és elemektől való óvását szolgálja valószínűleg a csontokban összegyűlő víz a környező állatok itatását is szolgálja ám most kis társaságunk veszi birtokba a csontok környékét, miután a táborverés megtörténik és készülődik az étel tüzetesebben szemügyre veszem a csontokat miközben a gyűjtögető Dieon testvért intem a világi hívságoktól a emlékgyűjtés kapcsán.

-   Dieon testvér tartózkodj a világi javak gyűjtögetésétől miket nem olyan régen magad mögött hagytál egy zsákban a megélt élményeket emlékeidben őrizd meg és ne anyagi tárgyakhoz kapcsold azokat.

A bölcselkedést követően tenyeremet ráhelyezem a csontokra és kiterjesztem aurámat igazán kíváncsi vagyok milyen élőlény szolgálja halálában a pihenésünket (Mentálmágia >> Ideamágia >> 1 szint Azonosítás „pontosan micsoda – kicsoda” biztos tudásom megvan Mentálmágia 25% ) .

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Október 23. 17:33:50
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, csontos tábor
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Biztonságos távolságra a csatamezőtől, de még mindig a sűrűn kavargó ködben Deion testvér sebkötözésre vonatkozó kérdésére Kiina csodálkozva kérdezi meg.
/Abrín/ Milyen sebesülést? - tudakolja - Nincs semmi bajom! - teszi még hozzá, aztán csibészesen elvigyorodik
/Abrín/ Arcantisban sérthetetlen vagyok! - veregeti meg Deion vállát vidáman. Kiina a következő kérdésre széttárja a karját.
/Abrín/ Holdanyó azt mesélte, hogy a hódító napnyugati birodalom, és az ellenálló császár seregei itt, Arcantis területén ütköztek meg. A kerek-szemű napnyugatiak jól szervezettek, számosak és eltökéltek voltak. A császár erői meg bár jól képzettek, de kevesek. Hogy kiegyenlítsék az esélyeket, a császári sereg mentiseket, magisztereket, bölcseket és más mindenféle rangú, a mágia művészetében jártas embereket állított ki a császárság mind a négy szegletéből. Plusz egy renegát szekta is a segítségükre sietett az előző császárság idejéből. A harcok megtépázták mind a két felet, komoly veszteségeket okozva egymásnak. Számtalan nagy hatalmú és tudású - de nem feltétlen jóindulatú, vagy csak túlhajszolt szellemnéző szőtte a varázst - s bizony nem mind úgy sikerült, ahogy azt eltervezték! Hogy penge, vessző vagy átok szakította meg varázslás közben, vagy csak túlvállalva magát szimplán hibázott valaki - az immár lényegtelen. A sok apró hiba mentén végül felfeslett az istenek síkja is, egyre szaporodó különös történések, és soha nem látott szörnyek, tárgyak és hatások kezdték el tizedelni mindkét felet. S persze egyikük sem engedett, és tovább küzdöttek, és roncsolták a valóság foszlékony szövetét. A legnagyobb pusztítást a császári hadakat támogató renegátok okozták, amiért elnyerték jutalmukat - iskolát alapítva tovább adhatták örökségüket. Végül csak kényszerű békét kötött a két fél - főleg miután két egymással küzdő sereg is csapdába esett az összecsapásuk napján - s mind a mai napig újra és újra összecsapnak - aztán Kiina megvonja a vállát - de persze az is lehet, hogy csak azért harcolnak a mai napig egymás ellen, mert unatkoznak, és valamivel el kell tölteniük az örökkévalóságot...

A pihenőhelyen Deion körbejárja a roppant és furcsa csontkollekciót, és nem esik nehezére különös dolgot látni rajta, elvégre az egész annak minősül! Az itteni erdő klímája nem bánik épp kíméletesen a maradványokkal. A csontokat indák, mohák és egyéb növények gyökerei feszítik - magukat a csontokat pedig a az időjárás kezdte ki, és gyengítette már meg. Ez főképp apró repedések képében, de néhány helyen morzsalékként jelenik meg. Feltehetőleg nem igényelne nagyobb erőkifejtést a megkívánt darab leválasztása. Igaz, Lan megjegyzése éppenséggel arról tesz tanúbizonyságot, hogy a kis csoport minden tagján rajta tartja azért a szemét.

Kael csak tűnődve szemléli egy darabig, de aztán a hátizsákját elővéve kicsomagolja belőle a mobiloltárt, hogy a többiektől kissé félrevonulva Mortarnak mutasson be egy kisebb szertartást, és hogy imájába mélyedjen. Hajnal eközben az étel elkészítésével foglalatoskodik, és bizony sikerrel! Gyomorkorgató illatok szöknek ki nemsokára a lábasból, amik nagyszerű megkoronázásának ígérkezik egy egész napos gyaloglás után. Igaz, az egy picit levon a vonzerejéből, hogy az alján izzó rúnák miatt zöldesen dereng a tartalma.

A vacsora után a sötétedő erdőben egy aprócska, inkább csak lustán, minimális füsttel izzó, meleget adót "tábortüzet" készít Kiina, ami a kellemes idő ellenére jól eshet nektek.
/Abrín/ Holnap jórészt felfelé fogunk kaptatni a hegyek oldalán, és estére ha minden jól megy, hajóra szállunk! - osztja meg veletek a holnapi útitervet, bár azt nem fejti ki bővebben, hogy milyen vízen fogtok hajóra szállni.
/Abrín/ Hurrá - jegyzi meg csalódottan Hajnal, mert neki a legutóbb sem volt annyira kellemes a hajóútja.

Most kivételesen Kiina őrséget szervez - Kale kezdi, aztán éjközéptől hajnalig Kiina őrzi az álmotokat. Így fordulhatott elő, hogy reggelre friss teára - no meg brutálisan odaégett kétszersült füstjére ébredtek. A kérdő tekintetekre csak vállat von

/Abrín/ Amikor felélesztettem a tüzet, a kétszersültek véletlenül meggyulladtak... - magyarázza, míg Hajnal morgolódva kapargatja lefelé az égett részt - keresve alatta a még ehető részeket.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. Október 23. 17:39:23
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, csontos tábor
Időpont: nyárelő
Esemény: vadászat
Résztvevők: Lan
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A kíváncsiságod nyomán varázs születik, mely a csontok emlékezetét hivatott felidézni. Rövid összpontosítás után megérkeznek az első ingerek, s aztán egy bevillanó emlékkép is - mely feltehetőleg a legjellemzőbb volt erre a teremtményre...

A dús füvű szavanna felett kellemesen melengetően ragyog a nap, miközben lépdelsz előre. Bár kisebb talaj menti ködpamacsok párolognak a növényekről - és ezzel korlátozzák kissé a látótávolságot - ez téged nem zavar, hiszen már szagot fogtál. Egy dolog érdekel csak, hogy becserkészd, és néhány harapással megszerezd a húsát! A vadászat és a közelgő étkezés izgalma mellett egyáltalán nem érdekel, hogy milyen növényzet vesz körül - hiszen mind egy szálig haszontalanok, kivéve amik föléd tornyosulva árnyékot adnak, ha nagyon túlmelegednél. Bár próbálsz óvatosan mozdulni, hogy ne csapjál zajt, ezt nem azért teszed, mert bármitől is félned kéne a területeden! Azért lopakodsz, hogy minél közelebbről csaphass le a zsákmányra. S bizony jól állsz, mert az ínycsiklandó illata erősödik, ami beindítja a mérgező nyálképzést, hogy hosszú lógós cseppekben csöpögjön le a pofádról. Tudod, hogy minden rendben van, hiszen vagy a zsákmány érzi meg a szagodat, vagy te az övét. A feladat így a lopakodás addig, amíg meg nem ugrik a finom falat! Már látod is, ahogy társaival együtt heverészik a fűben, és vaskos pikkelyeit napoztatja hosszan elnyúlva. Talán térdig érhet, de cserébe igencsak hosszú. Négy rövid lába és hosszú farka ellenére igencsak fürgén tud szaladni, s a szájában sorakozó fogak is tudnak kellemetlen meglepetést okozni, főleg ha nem sikerül szétkergetni a csoportot, és mind rád támad. Végül elég közel kerülsz ahhoz, hogy a maradék távot egy rohammal, teli torokból üvöltve próbáld meg áthidalni. Az eddig békésen sziesztázó zsákmányok felriadnak, és a fűben eszeveszett módon mindenféle irányba elkezdenek szétfutni...

Aztán véget ér a rövid emlékkép, hogy újra a csontok tövében találd magad - és épp Kiina nyújtja feléd a gőzölgő teáscsészét, teli friss, illatos gyümölcsteával.



Spoiler: megjelenítés
Lan legyen szíves szimpla beleélés próbát dobni, hogy mennyire veszi át a zsákmányra vadászó bestia ideáját. Azaz most ajánlott elrontani :D Ha nem sikerült elrontani a próbát, akkor a siker mértéke időlegesen csökkenti az önuralmat. Egy pont egy óra alatt jön vissza. Sok dolgot így sem változtat, mert az önuralom legrosszabb esetben is 10 marad - ami átlagos érték. Legfeljebb egy picit mohóbb lesz vacsoránál :D
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2020. Október 24. 22:32:08
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Megússzuk komolyabb baj nélkül, ami önmagában teljesítmény, főleg, hogy különböző vérmérsékletű egyénekből áll kicsiny csapatunk. A rémmaszkos szelem még odavág egy sértést, miszerint fakardra se vagyunk méltók, és valahol áldom, amiért annyi világot láttam, mert egy otthona határait soha át nem lépő földimnek ennél jobbal aligha lehetne a becsületébe gázolni. Valójában egyszerűek vagyunk, mint a faék, és aki tudja, milyen elvek mentén élünk, könnyűszerrel irányíthat bennünket - vagy kijátszhat minket magunk ellen. Még engem is, nincsenek illúzióim magamról. Sok dologban torzultam - a másképp gondolkodás és a hagyományokba vetett kétely mi más lenne, mint torzulás? - mégsem állítanám, hogy védetté váltam volna bármitől is.

Ezeken csak addig rágódom, amíg Kiina röviden ki nem tér az örökké zajló csata vélt okáról, és el nem érjük a beharangozott csontokat.
Elképesztő látvány, és kíváncsiságom az óvatosságom felé kerekedik. Körbejárom a roppant halmot, érdekel, mit is létok éppen:
- Mi ez és mikor élt? - kérdezem attól, aki esetleg tudja vagy sejti a választ.
Csöndes szemlélődéssel figyelem a vándor oltár felállítását és a kezdődő szertartást. Nem váltam hittelenné, hiszen nap mint nap látom a láthatatlan erők működését, és ez az, ami miatt viszonyulásom a hatalmasokhoz átalakult. Valami nehezen megfogalmazható hiányt hordozok, melyről nem is tudom, kivel volna érdemes beszélnem, és főleg mikor. Ez a fajta belső barangolás leginkább hosszas tűnődésekben és el-elrévedő tekintetben érhető rajtam tetten.

A vacsora jól esik, főleg a tea. Kiina nagyon röviden kitér, milyen út vár még ránk, és meg is kérdezem tőle, hogy merre vezet minket.Aztán ahogy a hajammal babrálok, lassan kezdek rájönni, hogy kezd hosszabb lenni annál, mint amit lassan törvényesen viselhetek. Utoljára a szeretőm tette rendbe, és az sem most történt.
- Mielőtt bármilyen hajóra szállunk, ezzel valamit kezdenem kell - emelem meg egy tincsemet és Hajnal felé pillantok, őbelőle kinézem, hogy ért hajvágáshoz olyan mód, hogy ne kopaszon végezzem. - Vagy rögvest hozzá kell mennem egy nador férfihoz feleségül, akkor talán elnézik - villantok félmosolyt Kiinára. Nyilván nincs a zsebében alkalmas jelölt. Még pap is lenne, aki összeadhatna minket, haha.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2020. November 06. 00:03:19
Deion Testvér

- Hát... -  ismét megnézi magának Kiina oldalát, ahol beledöfött a szellemlény, majd elismerően fütyül egyet - Arcantisban sérthetetlen vagy? Ez elég bámulatos.... Még akkor is, ha... - elhúzza az egyik ujját a nyaka előtt. - Mármint, ez egy otromba kérdés, felejtsd el, hogy megkérdeztem. - a zsákját a vállára megveti, és kissé megroskad a súlya alatt, majd lassan továbbindul Kiina után.

~ Rendkívül furcsa, annyiszor viccelődik, hogy az ember már semmit sem hinne el neki, de valami miatt mégis csak olyan... annyira hihetetlen, hogy nem találna ki csak úgy magától ilyeneket.~

A légió történetének mesélésekkor úgy figyel Deion testvér, akár csak egy ötéves gyereknek mesélnének altató történetet, alaposan felvési ezeket a történéseket az elméjébe, s már azon gondolkozik, hogyan faragjon belőle valami kis apróságot.
A történet végén a csípős megjegyzésre felkacag.
- Az egyszer biztos, hogy megjegyeztek maguknak, Rókalány. - mosolyodott el, majd visszapillantott, mintha az üldözőit keresné, és utána tovább baktatott.
- Az üldözőink biztos nem tudnak erre követni minket?
~ A szellem úgy tűnt ismerte, és talán úgy szökött meg a múltkor, hogy megígérte, hogy valakit feláldoz akivel jön? Vagy ez az egész annak a szellemnek a szüleménye volt? Így próbálta feszélyezni a hangulatot, hogy hibát kövessünk el? Igazából el tudnám képzelni a lányról hogy megígéri ezt egy szellemnek csak úgy humorosan... ~

Éppen a mohákat fejti le a csontváz oldaláról, miközben Lan óva inti a világi javak gyűjtésétől. Deion megáll egy pillanatra, Lan felé fordul, majd látja, ahogy Kael elkezdi a kis oltárját szétpakolni, és két bólintás kíséretében fordul a férfi felé.
- Kíváncsi lettem volna pedig, miféle titkokat rejthet ez a csont. Mié lehetett, mit csinált... Valamilyen tudós vagy bűbájos biztosan megtudná mondani, ha látja a csontot. Miféle hatalmas lény lehetett. Talán akkor jött elő ez is, amikor a seregek harcoltak, és szörnyek özönlöttek a világra... És már csak egy hatalmas csont...- kissé elmerül, majd felemeli a kezét. - A csontokról jut eszembe! Ha már itt szépen együtt vagyunk, ha jól emlékszem, nem volt alkalmas idő, hogy megérdeklődjem, hogy kik üldöznek minket. Úgy hiszem, ha megtalálnak, veletek együtt koncolnak fel, így úgy hiszem, jó lenne tudnom róla, hogy ki akar megölni minket. Meg ha nagyon beszédesek vagytok, azt is elárulhatjátok, hogy miért akar valami hatalmasság megölni titeket. Jó sok lovas, izzadtságot nem kímélve akar titeket elkapni.

A beszéde közben a társaság tagjaira pillant, Lanra, Kiinára, Hajnalra, Vaninára, az imádkozó Kaelre, majd vissza Kiinára, viszont ahol megállnak a szavai, a gondolatai tovább szárnyalnak.
~ Vagy csak téged akar elkapni? A társaság közül te tűnsz leginkább ... fontosnak. Meg Lan. De mit tettettek amivel kivívtátok annak a nemesnek a haragját?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2020. November 25. 16:25:32
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A csontok vizsgálatát követően hálásan veszem a kezembe a meleg gyümölcsteát és visszafogottan kortyolok belőle egyet miközben érdekes ötlet fogan meg az elmémben az ötlet kibontakozása közben álmatagon válaszolok Dieon testvér kérdezősködésére.

- Ohh nem sokkal ősibb ez a lény a csaták koránál valószínűleg a dún hódítok és a velük összecsapó seregek is már csak a lény csontvázában gyönyörködhettek. Valószínű, hogy amikor ezek a lények a világot uralták még az ember nem tapodta a földkérget.

Miközben mesélek aurámat kiterjesztem a lény koponyájában és az aurámmal harmonikusan rezgő csontokat kiváltképpen fogakat keresek amennyiben nem érzékelek negatív rezgést úgy egy nagyobb fogat és négy öt apróbb tenyérben elférő fogacskától megfosztom a tetemet és majd vacsora közben bele is kezdek finom polirozásukba tervem, hogy a nagyobb fogból civilizált helyen medalionnak beillő korongokat vágatok míg a kisebb fogacskákból önmagukban nyakék fog készül mely nyakékekre aprólékos munkával időt és energiát nem kímélve az élet rúnáját fogom vésni, természetesen ehhez szükséges előkészíteni a fogakat, hiszen az utazás alatt lesz időm néha a rúnaírás művészetével is foglalkozni. Dieon testvér további kérdései kapcsán viszont árnyékos fellegek ülik meg látómezőmet igaz, hogy művelt és csodálatos a hangja de mindezek mellett nagyon sok hasonlóságot mutat Sitys intrikus személyiségeivel egy igazi kígyó jegyeit viseli magát mézesmázos behízelgő modorával igaz én elfogult vagyok személyével kapcsolatban ezért nem is helyénvaló, hogy útbaigazítsam ám a leghamarabb feltoluló gondolataimat kendőzetlenül szóváteszem.

- Túl sokat kérdezel Dieon testvér az újjászületéssel a feledés is együtt jár bizonyos dolgokat minden újjá születő szellem elfelejt esetleg te is gyakorolhatnád eme erényeket, hiszen a napcsászárok is jó időre elfelejtik előző életeiket mikor megmártóznak a halál misztériumában és újjászületnek. Egyébként pedig a társaság feje a házfő akaratából és kegyelméből kifolyólag Kiina szóval, ha céljaink és múltunk iránt érdeklődsz a kérdéseket neki kell feltenned és a válaszokat is tőle kaphatod meg, ha ő is úgy akarja.

A vacsorát csendben költöm el megfontoltan mértékkel étkezve majd a vacsorát követően néhány nyújtó gyakorlatot követően előveszem a kardot és a tűz fénykörének határára húzódva úgy ezer vágást ejtek tíz különböző állásból tíz különböző technikával majd csak mikor már az izzadság mindenhol gyöngyözik a testemen hajtom nyugovóra a fejem.
A reggeli fiaskót kiterjesztett aurában szőtt varázzsal (Mentálmágia >> Ételízesítő) próbálom meg orvosolni, akik nem utasítják el az aurámat azoknak az odaégett kétszersült mennyei ízekben fog tobzódni, míg a többiek kénytelenek beérni a kokszos ízekkel.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. November 28. 15:03:15
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, csontos tábor
Időpont: nyárelő
Esemény: töprengés
Résztvevők: Vanina
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az utazás során újra bebizonyosodott, hogy a higgadtság életet menthet. A büszkeség szép és cifra szó, de ha minden esetben megpróbálja megóvni az ember - az nagyon hamar egészségtelenül halálos lehet. Most is le kellett, le lehetett nyelni a fakardos megjegyzést - amit talán az tesz könnyebbé, hogy a szellemharcos véleménye valójában egyáltalán nem mérvadó.
S hogy ez lehetségessé vált, pont ennek az utazásnak a hatása. Hogy jótékony-e, vagy sem - az pedig kiderül, mikor a többlet tapasztalattal felvértezve hazatérsz majd.

A csontok vaskosak és hatalmasak - talán az egér érezheti így magát, amikor egy eb maradványait kerülgeti. S ugyanígy pont annyi fogalmad lehet arról, hogy mit is nézel éppen. De az egérrel szemben téged a megismerés vágya hajt, és felteszed azt a kérdést, ami feltehetőleg a többiekben is megfogalmazódott. Kiina meglepő válasszal rukkol elő

/Abrín/ Nem tudom, de örülök, hogy régen - pillant a hatalmas és még most is nyugtalanító méretű fogsor felé. Aztán Lanra pillant, aki szintén elmélyült arccal simít végig a csontokon, s tekintete a semmibe vész közben. Kael sem válaszol, s bizony kevés az esélye annak, hogy pont Hajnal válaszolná meg kielégítő módon a kérdést. S ez a gyanúd elég hamar bebizonyosodik, mivel valóban csak egy tanácstalan pillantásra futja tőle is.
Veled ellentétben úgy tűnik, hogy Kael nem hogy hiánnyal, hanem bőven többlettel rendelkezik - és ebből próbál meg valamennyit átadni Deion testvérnek. Igaz, azt nehéz eldönteni, hogy Deion valóban úgy is érzi, vagy csak opportunista okok miatt választotta ezt az utat. Látszólag mindenki egy kicsit másképp áll a világot irányító erőkhöz. Hajnal és Deion képviseli leginkább az elterjedt hozzáállást. Nem igazán érti, de féli őket, és bizony sok babonában hisz, mert a nép bölcsességnek is kell hogy oka legyen. Kael viszont már sokkal többet tud, feltehetőleg az igazság nagyobb szeletét sejti - de egész életét még így is alárendeli az egyik általa választott hatalmasságnak. Lan pedig szereti azt hinni, hogy ő saját erőből megold mindent, ahelyett, hogy felsőbb közbeavatkozásra várna - s független elmeként bölcselkedve, mint lámpás az éjszakában osztja meg tudását másokkal. Kiina pedig bár nem bölcselkedik túl sokat, de helyette más varázslatot ismer: a miért? - kérdés válaszait kutatja. S nem az egyetlen jó választ, hanem az összes választ próbálja megismerni, és elfogadni. Ebből mindössze talán annyi látszik, hogy megannyi út van, de az már nem, hogy melyik a helyes. Talán nincs is olyan...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2020. November 28. 15:14:04
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – csontos tábor
Időpont: nyárelő
Esemény: út közben
Résztvevők: mindenki
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kiina út közben hallván Deion kérdését vidáman felkacag
/Abrín/ Ha ugyanilyen fegyverrel próbálkoznak, mint ez volt -akkor a válasz igen! - kuncog Kiina.

A légiós története után Deion megjegyzésére csak elmosolyodik.
/Abrín/ Arcantisban sokan hallottak már felőlem, és a történeteimről. Egy-két véletlen és apró baleset miatt nem cseng épp túl jól a nevem a helyiek közt - de azért annyira rosszul sem. Például annak sem tudtak örülni, amikor rávilágítottam a tényre - kár bánkódni a leégett pajta miatt. Amúgy is fel kellett volna újítani, mert elég korhadt volt - mélázik el a történteken picit, hogy aztán megrázza a fejét a következő kérdésre
/Abrín/ Tudnak követni, csak nehezebben, és talán kissé megviseltebben - válaszolja Deion kérdésére.

Kiina a táborban Vanina kérdésére kissé bővebben kezdi el magyarázni, hogy merre is szándékozik a következő két napban haladni. A leírásból ösvények, rétek, sűrű rengetegek és ember nem járta vadon képe bontakozik ki előttetek. De aztán még hozzá teszi - ha véletlenül elkeverednétek mellőle, Mar Menoornál biztos, hogy utólér titeket. Kiina vidáman legyint, amikor Vanina a haja hossza miatt kezd el aggódni
/Abrín/ Fűzzünk bele gyöngyöt, vagy fonjuk be, és akkor rövidebb lesz - javasolja - Egyébként pedig ne gondold, hogy a hajón bárki is a hajad hosszát fogja nézni.
Hajnal elérti Vanina pillantását
/Abrín/ Ha szeretnéd, igazíthatok rajta! - ajánlja fel.
/Abrín/ Alig másfél hét járóföld múlva keríthetsz magadnak nador férfit, ha ez a vágyad! - vélekedik vidáman Kiina.

Deion később aztán Lannak javasolja burkoltan, hogy talán utána szellemnézhetne a roppant csontok eredetének. Talán csak ennyi kellett Lannak, vagy saját maga is már elég kíváncsi volt - de ezután tenyerét a csontokra simítva a távolba réved.

Az eredményt várva Deionból továbbra is sorjáznak a kérdések, mintha Kiina esszenciája őt is megfertőzte volna. Ahogy megállapodik a tekintete Kiinán, a nador lány úgy dönt, hogy a kérdés főleg neki szól.
/Abrín/ Dún nehézlovasok kergetnek minket - talán bő egy tucat. Szerencsére ezen a vidéken amúgy elég ritkák - ezért a legegyszerűbb válogatás nélkül elbújnod előlük! - javasolja könnyedén, hogy aztán a miértre kuncogva válaszoljon
/Abrín/ Nem tudom, hogy pontosan mi történt - mert én több órányira várakoztam. De tagadhatatlan, hogy komoly véleménykülönbség alakult ki - ismeri el, miközben gyakorlatilag nem mondott semmi újat. Végül aztán Lan felé fordul, aki éppen felhagyott a csontok vizsgálatával.
/Abrín/ Nos? - kérdezi Kiina, s Hajnal is kíváncsian figyel, hogy mi mindent fog most megtudni.
/Abrín/ Hát, ez nem valami sok - véli, miközben tőrével apróra szeleteli a húst. Közben Lan végigmustrálja a koponya fogait, melyek legkisebbje is csatakard hosszú, s tenyérnyi átmérőjű - s azt nézi, hogy mozog-e valamelyik. Végül talál olyat, amit ha akar - némi erőkifejtés, vagy egy hosszú bot hathatós segítségével ki tudna mozdítani a helyéről.
A vacsora után Lan intenzív gyakorlással tölti még az idejét - az amúgy is rutinos mozdulatokat csiszolja tovább újra s újra ugyanazokkal a mozdulatokkal. Valamint ha Vanina kérte, Hajnal rövidebbre vágja a harcosnő haját. Ezt ügyesen teszi - látszik rajta, hogy nem először csinálja - főképp, mert magának is ő szokta vágni.


A kissé odakozmált reggeli után továbbindultok - amit ha hagyjátok, Lan meg tud menteni - már ami az ízét illeti. Mindenesetre Hajnal él a lehetőséggel,míg Kiinát eddig sem igazán zavarta, hogy leginkább széntablettára hasonlít a kétszersültje.
Kiina úgy tűnik, hogy igazat mondott - egyik tegnap megemlített útjelző után jön a következő - csak épp jóval lassabban, mint ahogy tegnap sorolta őket. Kapaszkodtok fel az egyik dombra, hogy aztán a túloldali szurdokba ereszkedve délután immár a hegy oldalán induljatok felfele. Kiina akkor sem tétovázik, amikor átvág egy bő két nyíllövésnyi területen. Messzebbről elhalt fák csoportjának tűnt, de közelebb érve látszik, hogy a smaragdzöld gyepből jókora mohos, repkénnyel befutott csont-fehér fák törnek az ég felé, néhány kisebb hasonló bokorral együtt. Ahogy haladtok immár a fák tövében, már jól látszik, hogy bár viseletes, de igen részletes kőből faragott szobrok - vagy pontosabban valamilyen oknál fogva kővé vált növényzet közt haladtok. Itt-ott kisebb letört kőágak, gallyak, és finoman erezett levelek rejtőznek az aljnövényzetben.


(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/szobor.jpg)
- valamint egy, két alak magas különös teremtmény szobra van a középpontban.

Kiina megáll mellette, és megvárja, hogy kibámészkodjátok magatokat - ő maga pedig addig is iszik a kulacsából.
/Abrín/ Meg ne kérdezzétek, hogy mi ez, mert nem tudom! - siet elébe a kérdésnek, miközben Hajnal hitetlenkedve nézegeti az alakot.
/Abrín/ Márpedig ilyen nincs! - jut végül a legegyszerűbb következetésre. Más sem lehetett igazán sok bizadalommal felé, mert nagyon úgy fest, mintha ez a szobor lett volna a kővé változtató hatás középpontjában. Kiina egy teafővésnyi pihenőt engedélyez nektek, hogy aztán újfent nekiinduljatok hegynek felfelé.
/Abrín/ Felkapaszkodunk a hegyoldalba, majd onnan le a völgybe. Onnan már csak egy újabb, de alacsonyabb hegyháton kell átkelni, és a túlsó oldal alja már a lápvidék szélébe simul bele. Ott már úton haladva, dél felé kezdünk átvágni Vutas-Vutaron, s talán megpihenünk egyik-másik nemes földjén. Aztán a Sárkánygerinc déli oldalán meglátogatjuk a hegyi királyság szőlőskertjeit - főképp az oneino törzsbéli Napsimogatta Shaleen pincészetét, majd folytatjuk az utat a hegyi ösvényeken át Mar Menooron át Naikal Inaanon keresztül Shizaaiba. Onnan már csak pár nap, és Naoenaoba érünk - vázolja Kiina a még rátok váró utazás részleteit. De előbb még felkapaszkodtok a soron következő erdős hegyoldalba.
Amit kissé nyugtalanítóvá tehet, hogy távoli kutyacsaholás zavarja fel a csendet, no meg időnként éles sípszavak válaszolgatnak egymásnak. Az első ilyen alkalommal Kiina megtorpan, és homlokát ráncolva hallgatózik - amíg újra meg nem hallja a sípokat.

/Abrín/ Lehetne rosszabb is! - veregeti meg Fifi nyakát barátságosan - Elég messze vannak, és pár gyertyaégésnyi idő múlva ismét meglépünk előlük - ígéri vidáman - de ez nem azt jelenti, hogy most már lassíthatunk a tempón! - hívja fel a figyelmeteket arra, hogy még pár órát gyalogolnotok kell. Igaz, eddig sem diktált kíméletlen tempót - csak épp a hegyoldal sem lassította le. Végül aztán délután felé megérkeztek egy több-bejáratos, szellős, száraz barlanghoz, melynek bejáratain egy lovas még kényelmesen befér.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/barlang.jpg)

A barlangban embernyi magas, a kékeszöld színeiben játszó kristálycsoportok vonják magukra az ember figyelmét, melyek a rájuk eső napfény ragyogását derengéssé finomítják. Nem kizárt, hogy Lan hátán meredezni kezdenek a pihék, ahogy megérzi az erők síkján a kristályokban feszülő energiát. De az biztos, hogy Vanina nyakában pihenő kő napsütötte-meleggel hívja fel magára Vanina figyelmét. Kiina odalép a legközelebbi kristálycsoporthoz, s megkérdi
/Abrín/ Melyikőtök szeretne a levegőbe egy méretes ajtót rajzolni? - teszi fel a kérdést, s közben Hajnalt, Vaninát és Deiont nézi. Aztán még hozzáteszi - nem kell aggódni, nem veszélyes! - ígéri. Aztán még vár pár szívdobbanásnyi időt, hogy legyen időtök reagálni. Végül odanyúl a kristályokhoz, és egy kisebb, arasznyi méretű, ujjnyi vastag darabot határozott mozdulattal letör a telepről. Amelyeknek hatására felfénylik, kékes-zöldes erős derengésbe burkolva a barlangot. Kiina a szintén - most már világító - kristálydarabot a jelentkező kezébe nyomja, és még egy újabb instrukciót ad
/Abrín/ Ne feledd, hogy az ajtónak az alja a földig érjen! Úgy nem kell átlépni a küszöböt! - javasolja, míg a kristály hegye immár derengő, remegő vonalat húz a levegőben, és szakítja fel a tér szövetét. Amint sikerül megrajzolni a termetes négyszöget, annak egész felülete sercegve kiszakad, és kékesen derengő, függőleges, nyugodt felszínű víztükörnek tűnik, melyen időnként apró hullámok szaladnak végig.
/Abrín/ Izgalmas, ugye? - kérdezi - De ne sokat bámészkodjatok, mert nem sokáig marad nyitva. Úgyhogy egy-kettő, indulás! Ne aggódjatok, a túloldalt egy hajó fedélzete van! - teszi még hozzá bátorítóan - de ez a lehetőség Hajnalt annyira nem vidítja fel.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2020. December 12. 12:27:52
Deion Testvér

Kiina szavaira elbizonytalanodik, de aztán mosolyogva legyint a lány bohóckodására, hiszi is meg nem is. Mindenképpen elismeri a lány mágiáját, de hogy valakit ne bántson a lenyakazás na azt nem hiszi.

Már épp azon volt Deion, hogy megjegyzést tegyen a történetre, mikor Kiina emlitette, hogy az üldözőik még továbbra is a nyomukban loholhatnak, akkor egy mély levegővétellel bólintott Kiina szavaira, és gyorsitott a léptein. Gyakran pillantott hátra, tovább érlelve magában azt, hogy mégis mit követhettek el ezek, hogy még egy légiónyi szellemen keresztül is követnék őket az üldözőik.
"Tán csak nem egy szökött menyasszonyhoz van szerencsénk" - játszik el a gondolattal, és Kiinára pillant, de nem szól semmit, inkább megtartja magának az elméleteit.

Amikor Kiina az üldözőikről kezd el beszélni, Deion érdeklődve hallgatja, de hamar kiderül, hogy ismét csak morzsákat adnak az igazságból. Amikor arról beszél, hogy órákra volt a történésektől, először Lanra, majd Vaninára, majd Hajnal felé pillant Deion, végül a tekintete ismét Kiinára szegeződök.
- Akkor valóban nem árt, ha elbújunk minden elől, ami erre jár. Egyébként miért nem maradtatok azon a homokos helyen? Azokkal a furcsa kalaposokkal, kétlem, hogy ott megtaláltak volna a lovasok. - mondja, miközben leül a tűz mellé. - Ott maradhattatok volna egy kis ideig, és amikor visszajöttök, akkor már rég másfelé kerestek volna titeket. Vagy feladták volna.
A vacsora után Deion még a csonttal szemben ül egy ideig és bámulja, közben rimeket keres.
"Tudtok mondani egy rimet az acélpofára?"

Deion is szivesen fogadja az étel izesitését, igy talán nem fogja megülni a gyomrát az odaégett étel.
"Nagyon finom, Kiina, Lan, jó párost alkottok a főzés terén!"

Az út hosszú volt, és Deion már fáradtan, kissé lemaradva követte a társaságot, mire megpillantották a furcsa erdőt. Közelebb érve, amikor megpillantotta a szobrokat, lenyűgözve és szinte felfrissülve sietett oda, megvizsgálni a szobrokat.
- Mégis ki jár ki a pusztába szobrokat késziteni? Biztosan kell valami településnek vagy remete odunak lennie valahol! Ott lehet van finom vacsora
Közben próbálja felmérni a szobrokat egy művész szemével, miket ábrázolhat, milyen érzelmeket, milyen pozicióban vannak, ezek között van-e valami kapcsolat, hasonlóság.

Amikor a sipok felhangoznak, felfordul Deion gyomra, és hitetlenkedve néz maga mögé.
- Honnan tudják mindig, hogy merre megyünk?
Próbálja beérni a többieket, de már jócskán fáradt, igy valószinűleg az utolsók között érkezik meg a barlangba. Hangosan fújtat párat, körbenéz, majd egy "hűha"-val ad hangot a szeme elé táruló gyönyörnek.

"Én szivesen rajzolok ajtót, de mire jó nekünk az?" - lép közelebb Deion. Amikor Kiina lehajol és letör egy kristályt, akkor ezt utánozva Deion is megpróbál letörni egy kisebb kristályt.

Ha megkapja a kristályt akkor bólint egyet, és először kicsit áll egy kicsit próbálja felmérni, hogy rajzoljon, majd megrajzol egy ajtó formát.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2020. December 14. 17:21:21
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – csontos tábor - kristálybarlang
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A reggelit követően csendben haladok a társasággal miközben lágy légzőgyakorlatokat folytatok, hogy minél kevésbé fáradjak ki a nehéz terepen való kaptatástól. Arcantis még mindig gyönyörű és rejtélyes amely rejtélyek hátborzongatóak tudnak lenni. Vannak olyan rejtélyek melyeket nem kell megfejteni csak óvakodni kell tőlük a szárnyas szobor lehet, hogy nem is szobor volt annak idején, bár egyáltalán nem bánom, hogy ha hús vér élő volt is valaha most már kőbe dermedt.
Viszont a kristálybarlang amibe érkezünk annál magával ragadóbb tüdőmből egy elragadtatott sóhaj szakad fel miközben gyengéden végigsimítok a kristálytelepeken, majd amikor látom, hogy vezetőnk aggodalom nélkül tör belőlük egy darabot az egyik kristálytelepről jómagam is letörök három négy kisebb medálba foglalható darabkát, valamint ha nem túl erőszakosan a durva diszharmóniát kerülve lehetséges letörök egy nagyobb öklömnyi kristályvéget amiből terveim szerint csodás meditációs fókuszpontot készíthetek ha megtalálom a hozzá illő foglalatot, miközben ténykedek Dieon testvér Kiina utasításai alapján egy ajtót rajzol a levegőbe és a magas mágia egyik számomra felfoghatatlan csodája valósul meg avatatlan kézben az együttállásoknak és az akaratnak, valamint a használt eszköznek köszönhetően felszakad a tér szövete és egy természetellenes ajtó nyílik melyet bizarr kékes víztükörre emlékeztető réteg ural.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Január 16. 18:22:11
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – kristálybarlang
Időpont: nyárelő
Esemény: átkelés
Résztvevők: mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

H
ogy az üldözők pontosan milyen indokot is találhattak a követésetekre, arra számtalan lehetőséget tudna Deion felsorolni - ám az biztos, hogy elég alaposnak kell lennie az elszántságukat tekintve. S Kiinát ismerve feltehetőleg elég furcsa történet - és talán igazság - rejtezhet a kimondatlan szavak mögött...

Mert Kiina ebben az esetben mintha Lan iskoláján nevelkedett volna. Pedig máskor hajlamos csobogni, mint egy patak, de most keveset árul el, és csak annyit, amennyivel még éppen válasznak lehet nevezni a dolgot. Ellenben mihelyt a sivatagi helyről kérdezi, Kiina egyszerű választ ad.
/Abrín/ Minden alkalommal marasztalni próbálnak - és egyre rámenősebben. S minél tovább maradunk, annál nagyobb az esélye, hogy átlátnak a szitán és rájönnek, hogy mégsem rendelkezem a feltételezett misztikus hatalommal. Márpedig a kiismerhetetlenség tartja csak vissza nemes vendéglátónkat az önkényes tettektől. Gondolom te sem szerettél volna szorult helyzetbe kerülni, ha valamiért úgy vélték volna, hogy rajtad keresztül több titkomat is megszerezhetik - és hogy a sivatag elég nagy, hogy ne találjam meg a sekély sírba kapart, élettelené kínzott testedet... - Kicsit eltűnődik, aztán Deionra kacsint.
/Abrín/ De azt hiszem az a sivatag sem lenne elég nagy hozzá...

Deion rímmel kapcsolatos kérdésére Hajnal válaszol
/Abrín/ A kofának van pofája. De hogy milyen, az már más kérdés...

A reggel illatra is érezhetően nem annyira sikerült étel Lan beavatkozása után bizony sokat javulhatott - mert ízre nagyszerű - de az ember foga alatt néha megcsikorduló apró fadarabok, apró kavicsok, vagy homok? bizony azt sugallja, hogy bizony szükséges is volt az elme átejtése, hogy viszonylag zavartalanul tudjátok azt elfogyasztani.

Kiina Deion dicséretére büszkén  pillant Hajnal felé, aki csak a szemét forgatja.

/Abrín/ Lehet, hogy a vacsorát is nekem kéne készítenem! - veti fel Kiina vidáman.
/Abrín/ Ezzel garantálnád, hogy biztosan ne a lovasok keze által haljunk? - érdeklődik szelíden Kael, de Kiinát nem lehet zavarba hozni.
/Abrín/ Jah, idő előtt távoznánk... - a rekettyésbe... - nevet fel Hajnal.
/Abrín/ Nem hiszem, mert elég jól átsütöttem a kétszersülteket! - védi az álláspontját Kiina.
/Abrín/ Nem érdekel, szimplán továbbra is megtiltjuk  neked, hogy teán kívül bármi mást főzzél! - jelenti ki Hajnal, immár komolyabb hangon, de még mindig csipkelődő hangsúllyal.
/Abrín/ Ezt csak azzal a feltétellel tudom elfogadni, ha mindenkinek azt mondjátok ha szóba kerül - hogy jól tudok főzni! Vagy ha nem, akkor egyszer direkt fogom elrontani az egyik vacsorát!
/Abrín/ Sanszos, hogy Mortar kegyhelyévé válna az a tűzhely - morogja Kael, de Kiina csak legyint
/Abrín/ Ne irigykedj a tehetségemre! - aztán felétek fordul - nos? elfogadható alku? - kérdezi.

A furcsa erdőnél Kiina megrázza a fejét
/Abrín/ Itt nincs remete, vagy más település. Túlságosan is tökéletes, még a letört fűszálak is itt ropognak a csizmánk alatt. Gondolom aki kővé változtatta ezt az alakot, meg vele az erdő egy darabját - már jó ideje megtért az őseihez.
/Abrín/ Szerinted a lélek ilyenkor csapdába esik a kővé vált testben, és korokon át börtönévé válik, vagy azonnal visszatér a körforgásba? Esetleg ennek nem is volt lelke? - szegezi Kael a kérdést tanítványának - Elmélkedj el ezen! - adja ki a feladatot.
/Abrín/ Ááá... Van rajta több repedés is! - jegyzi meg Kiina - lehet, hogy már az elsőn kiszivárgott belőle - mint a repedt csészéből a tea, nem? - piszkálja meg kíváncsian az egykedvű arckifejezésű szobor egyik említett sérülését.

Deion kérdésére Kiina felemeli a kezét
/Abrín/ Jó eséllyel ismerik az úti célunkat, de az irányt mindenképp - nyújtja ki az egyik ujját - Aztán persze a kutyás nyomkövetők is sokat segíthetnek - nyújtja ki a másikat is mellé, ahogy számol - no meg persze nem szabad alábecsülni az ardúnok varázshatalmát, mely valószínűleg támogatja őket - emeli fel a harmadik ujját is - Ezen felül pedig ott van minden egyéb, amire nem gondoltam - nyújtja ki a  negyedik ujját is.
/Abrín/ De ezen ráérünk akkor is töprengeni, ha ismét elvesztették a nyomunkat - mosolyodik el.

A barlangban Kiina meglepetten kérdez vissza Deionnak

/Abrín/ Mégis mire lehet még jó egy ajtó, azon kívül, hogy átmenjenek rajta? - érdeklődik - Elvégre két, egymástól különálló helyet szoktak vele összekötni, nem? Mire jó egy olyan ajtó, ami nem vezet sehova? - tűnődik el, aztán megrázza a fejét, és Deion kezébe nyomja a saját maga letört kristályt.
/Abrín/ Csak amit feltétlen muszáj! - magyarázza, s mikor látja, hogy Deion tűnődve ácsorog, halkan biztatja
/Abrín/ Kezd el, mert csak egy ideig működik! - mutat a kristálydarab végére, ami élénk kékes ragyogással világít, s miközben Deion húzza a levegőben, a letört, ragyogó végének útja hosszú másodpercekig remegő vonalként lebeg a levegőben. Mintha egy kovács varázslánggal táplált kemencéjéből került volna elő egy kékes-zöldesen fénnyel izzó fémhuzal.

Eközben Lan is begyűjt néhány kristálydarabot, melyekből hasonló módon szökik a felgyülemlett energia, és kisebb vágásokat, gyorsan gyógyuló repedéseket vágnak a tér szövedékébe, és a kristálytelepek fénye kezd kissé elhalványulni. Kiina felé fordul
/Abrín/ Szerintem ne tapogasd a végét! Hamar elvesztik a varázst, de utána csak sűrű szövésű erszényben tarthatod őket! - hívja fel Lan figyelmét arra, hogyan is kezelje a kristályokat. Végül megszólal, miután Deion felrajzolta az ajtót.
/Abrín/ Na gyertek! - és jó példát mutatva határozott mozdulattal gyalogol át a függőleges "víztükrön", és eltűnik. Talán az segít eloszlatni a bizalmatlanság egy részét, hogy szinte azonnal úja felbukkan, ahogy kilép a víztükörből. Látszólag kutya baja, csak a haja úszik-kavarog utána-körülötte lustán a levegőben, mintha víz alatt sétálna. Megvakarja az orra hegyét, és elmosolyodik
/Abrín/ Kicsit csiklandós érzés! - közli, és megfordulva ismét eltűnik a függőleges víztükörben. Közelebb lépve a Deion által felrajzolt ajtóhoz az ember és persze Fifi szőrszálai is az égnek merednek. Mintha valami láthatatlan, alig érezhető folyadékba merülnétek, vagy mintha nagyon finom érintés, vagy szellő érne hozzátok. Fifi kissé berzenkedik, de Vanina vezetésével nem makacsolja meg magát - eléggé bízik a harcosnőben ahhoz, átsétáljon vele a kapun. Hajnal pár másodpercig idegesen toporog, aztán egy gyors ugrással tűnik el Kiina nyomában. Kael a barlangban gyengülő fényű kristályokra mutat
/Abrín/ Ideje indulni! - szól, és ráérősen ő is átlép a túloldalra.


(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider33.png)

P
ár másodperccel később, mint hogy mindenki átért, a kapu bezáródik mögöttetek. Lan érzi, ahogy a hajót átszövő mágia körbeöleli az auráját. A hosszabb hajszálaitok mindenfele meredeznek. Az utazás egy pillanatig tart csak, ahogy szerencsére a szédülés is, míg tekintetekkel próbáljátok befogni a hajókorláton túli megváltozott világ látványát. Mely bizony félhomályba burkolódzik a gigászi fák árnyékában. Itt-ott azért utat tör a lombkoronákon át a napfény, és a fa törzséhez tapadó, gazdagon díszített, különös épületegyüttesre vonzza a tekintetet.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Hely73.jpg)

S bár talán ez az első, ami szembe ötlik, de aztán óhatatlanul feltűnik a nem túl messzi, levegőben sikló termetes csónak, mely csendesen ringva suhan különös alakú vitorlázata alatt. Elég egy pillantás felfelé, hogy lássátok - ez a nagyobb, egy árbocos hajó is ilyen különös alakú dagadó vitorlázattal van felszerelve, s a korláton túl nem víztükör, hanem sok alaknyi mélység babonáz meg titeket. A hajó deszkázata, mozgása nem mondhatni, hogy ismeretlen lenne számotokra, hisz a Kufár fedélzetén volt alkalmatok megszokni az enyhe imbolygást, mely e járművek sajátja. Ti éppenséggel az árboc tövében ácsorogtok, és ha véletlenül hozzáértek egymáshoz, vagy a hajóhoz, apró elektromos szikrák csípnek  meg titeket. A hajótat két oldalán egy-egy fél üvegkupola kapaszkodik, mely az alsóbb szintek tetőzetét adhatja. Az üveg mögül hasonlóan kékes-zöldes derengés szűrődik ki, mint ami a barlangban volt látható. Miután a korláton túli világot sikerül felfogni, észreveszitek, hogy az érkezésetek bizony nem maradt észrevétlen, mert hárman is érdeklődve bámulnak titeket. Mindhárman átlagos magasságú, légies megjelenésű, fegyvertelen - de a maga módján különleges nő.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/utas1.jpg)

Ebből az egyikük - aki a hajó orrában állva nézte a mesébe illő látványt - még egy meglepett lépést is tett hátra, hogy aztán a társaira nézzen - ők mit tudhatnak az érkezésetekről? Egyszerű, de szép szabású és finom anyagokból készült ruházatát semmiféle fegyver nem egészíti ki - de test-szerte számos díszítő? rajzolatot lehet rajta megcsodálni. Az arca az, ami leginkább magára vonja a tekintetet - a rengeteg rajzolat mellett vörös szemi kissé nyugtalanítóan hathatnak, és gazdagon felékszerezett fülei is szokatlanul hegyesnek és nagynak nőttek.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/utas2.jpg)

A másik nőszemély az, aki talán egy sytisi báli forgatagban talán még el tudna vegyülni - bár írisz nélküli ezüst tekintetének rabságából nehéz szabadulni. A hajó kormánya mellett áll, és egész megjelenését áthatja a magabiztosság és fensőbbség érzete. Gazdagon és finoman cizellált ruházatáról mérhetetlen vagyon és furcsa ízlés árulkodik. Több év és nem kevés tapasztalat kellett a rajta látható műalkotás elkészítéséhez. Az érkezésetekre szinte vesébe látó módon vizslat titeket, aztán úgy dönt, hogy közelebbről is megnéz magának titeket, mert határozott, de nem fenyegető léptekkel elindul felétek.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/utas3.jpg)

A harmadik éppenséggel a fedélzetközre vezető lépcsőről lépett a fedélzetre. Szótlanul, kecsesen fordul felétek, s olyan testtartással, amelyhez nem kellenek szavak. Uralkodók sajátja az a magabiztos aura, amely körbelengi, és szinte mellbe vág. Nem kérdés, hogy hármuk közül ő a legfontosabb személy. Különös öltözéke bár nem kelhet versenyre társnőével, így is szokatlan szabással rendelkezik, mely harmonizál szarvai színével. Ez, s fülei is azt sejtetik, hogy neki sem tisztán - vagy egyáltalán nem emberi vér csörgedezik az ereiben. Alig láthatóan kissé összébb préselődnek az ajkai, mely arra utalhat, hogy nem feltétlen örül a megjelenéseteknek. Kiinát ez nem zavarja, vagy észre sem vette, mert csibészes mosollyal fordul felé...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2021. Január 24. 09:06:29
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – csontos tábor - kristálybarlang
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A reggeli körül kialakuló szópárbaj kapcsán, csak az események végén sommázom a történteket.

-   Kiina azt kell mondjam nagyon sok mindenhez van tehetséged olyan dolgokhoz is amik túlmutatnak az itt jelenlévők tudásán is, de sajnos a főzéshez ahhoz egyáltalán nincs akár úgy is tűnhet, mintha a tűzzel nem túlságosan lennél barátságban. A kétszersülteket nem, hogy jól átsütötted, hanem inkább majdnem elégetted, szerintem nem kéne erőltetned ezt a főzés dolgot mert a végén tényleg Mortar kegyeibe ajánlasz minket a főztöddel. Szerintem inkább ne erőltesd a vacsorát meg az elrontását sem.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A kristálybarlang Kiina által adott tanácsot megfogadom és a kristályokat a begyűjtött csontdarabokkal együtt az egyik sűrű szövésű nadrágomba csomagolom el addig amíg megfelelő zsákot nem tudok szerezni a számukra.
A kristályokkal rajzolt kapun keresztül valószínűleg megint egy másik világba kerültünk Kiina által vezetett utazás egyfajta bakugrás a csodák között a hajó a fellegeket szeli ám úgy tűnik, hogy a kapitánya nem túlságosan örül szélcsap kisasszonynak egyenlőre hagyom a dolgokat kibontakozni, mivel az eseményekre igencsak kevés ráhatásom van az egyetlen amit teszek, hogy a napudvarban szokásos császári etikettnek megfelelő meghajlást produkálom a kapitány és legénysége felé.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2021. Január 24. 14:49:51
Deion Testvér

- Most nagyon a lelkembe tiportál. - zárja le Deion, láthatóan megsértődött a nő szavain.

A rimmel kapcsolatos kérdésre csak Hajnal felel, de ez is épp elég jó volt Deion számára, aki derülten szólalt fel.
- Köszönöm Hajnal, tökéletes! Acélpofa, törött kopja. A végén kiderül, hogy született tehetség vagy!

A hármas vitájába csak akkor szól közbe Deion, amikor az "elfogadható az alku?" elcsattan.
- "Ha esetleg elfognak minket és levágnak a lovasok, akkor ajánld fel, hogy főzni fogsz nekik. Ennél jobb bosszút nem is tudnék kitalálni." - mondja egy kedves mosollyal. - "Az én részemről kész vagyok elégiák, balladák és örömódák sokaságát irni a mesés ételeidről, csak ne haljak meg mégegyszer a közel jövőben."

Amikor kiadja a feladatot Kael, Deion alaposabban megvizsgálná a szobrot, egy kisebb lemaradást is kockáztatva, hogy megfelelő választ tudjon kiötleni a megmentője kérdéseire.
Spoiler: megjelenítés
itt dobhatok valamilyen vizsgálatra, hogy megvizsgáljam, hogy milyen ez a kő szobor?

Kiina szavaira még annyit válaszol.
- A teához hasonlitod a lelket? Akkor nem igen lenne értelme a mondásnak, hogy valamit a lélekre kötsz vagy a lelked rajta, mert mint a tea, nem lehetne hozzákötni semmit és lefolyna mindenről. Inkább úgy gondold el mint... mint egy hangszert. A hangszer eredendően jó, de lehet gonosz dolgokkal elrontani, amit mond, az az igazság, a hamisságát mindenki észreveszi. A szem a lélek tükre, mert a hangszer minden játék során megszünteti a valóságot körülötted, és csak te és a hangszer maradsz egy varázslatos világban, akárcsak, amikor valaki a tükörben nézi magát.

Mikor beéri a többieket, Kael felé fordul Deion.
- Úgy hiszem, a sziklává vált lénynek, ha volt valaha is lelke, amikor átváltozott, mindenbizonnyal a sziklából kiszorult a lelke. Te mit gondolsz, Kael?

Az üldözésről való beszélgetés során sok kérdése merül fel Deionnak.
- Miért, mi a célunk? Mármint, azt tudom, hogy Kaellel mi lesz a célunk, de veletek? - majd miután megkapta a válaszát, kissé fújtatva már a fáradtságtól, felteszi a másik kérdést is.
- És varázslattal hogy tudnak követni? Nézik hogy hol vagyunk, vagy követik a szagu... követik a szagotokat? Tudod, hogyan működik?

Deion is követi Kiina kérését és a kristályt elrakja a zsákba, amit már elhasznált, majd követi Kiinát a kapun keresztül.
"Kérlek, kérlek, ne ölj meg megint..."

Az utazásuk következő varázslatos helyszinén alaposan megnézte magának a hajót és az utasait, az utasai közül is főleg a hegyesfülűt és a szarvasat, az irisz nélküli szeműtől kirázta a hideg.
Ránézésre rendkivül furcsák, igazából csak az ardún mesékben hallott hosszú fülű lényekről, de azok nem ehhez hasonlitottak hozzájuk. A szarvas nőről fogalma sincsen, hogy micsoda lehet, de az irisz nélküli mindenképp egy boszorka. Bár ennyi erővel Kiina is eléggé boszorka. Lopva Kiinára pillantott, bizva benne, hogy a nő ismeri ezeket éppúgy mint ahogy a sivatagi embereket.
Udvariasan meghajol, elsősorban a szarvas lény felé, akit a vezetőnek gondolja a hármas közül.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Február 16. 17:50:11
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – kristálybarlang
Időpont: nyárelő
Esemény: átkelés
Résztvevők: mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

K
iina meglepetten pillant Deionra, amikor Deion elárulja, hogy sikerült komolyan megsértenie. Egy pillanatra kinyitja a száját, mintha mondani akarna valamit, de aztán inkább becsukja - talán hogy ne rontson tovább a helyzeten. Helyette inkább a sajnálat jelét rajzolja könnyedén rebbenő ujjakkal a levegőbe.Hajnal Deion dicséretére felkacag
/Abrín/ Mondták már, hogy igazi hazug vagy? Valóban van tehetségem, de biztos, hogy nem ebben! - teszi még hozzá.

Amikor Kiina főzési tudományáról van szó - pontosabban annak hiányáról - Kiina láthatóan nem sértődik meg Lan szavain, míg Deionén jót derül.
/Abrín/ Áll veled az alku! - csap vidáman Deion vállára, aztán Lan felé fordul - Ha feladom, soha nem fog sikerülni - de ha továbbra is gyakorlok, akkor...
/Abrín/ Mind beledöglünk - szúrja közbe Hajnal, mire Kiina felháborodva pillant rá - Hé! - szakad ki belőle, aztán elvigyorodik - Szépen vagyunk!
Hajnal megvonja a vállát
/Abrín/ De attól még igaz! - tart ki a véleménye mellett - De én is hajlandó vagyok azt mesélni másoknak, hogy ritka élmény, ha te főzöl! - teszi még hozzá. Kael is megszólal
/Abrín/ Valóban mesébe illő esemény szokott lenni. Ilyet csak álmodni lehet - bólogat.
/Abrín/ Rendben, veletek is megegyeztem akkor! - jelenti ki vidáman, de még elcsípi Kael dörmögését
/Abrín/ Ha elcsaptad a hasad, és épp rémálmok gyötörnek...
Kiina csak egy megsemmisítő pillantással jutalmazza ezért Kaelt, aztán Lanhoz fordul
/Abrín/ Szóval ha jól értem, mind azt kéritek, hogy hagyjak fel a fejlődést ígérő gyakorlással - sóhajt fel - legyen hát akkor! - zárja le a kérdést.

Deion alaposan megvizsgálja a szobrot, és mikor a többiek elindultak, csak akkor szalad utánuk, mikor már legalább tíz alaknyira eltávolodtak. Kiina érdeklődve hallgatja Deion okfejtését.

/Abrín/ Oh, a hasonlatod nagyon jó, csak jelen esetben talán ez sem állja meg teljesen a helyét. Mert ha hangszer, akkor bent kellett, hogy ragadjon a helyén. Ugyanis nem látok  rajta olyan lyukat, amin keresztül kitört volna a lélek ebből a kőbörtönből. Bár az is  igaz, hogy nem tudom, milyen alakú lukat ütne egy lélek a kövön - de szerintem nem repedéseket...
Kael Deion meglátásra hümment egyet
/Abrín/ A magyarázatod feltehetőleg helytálló. Egyedül az a kérdés maradt nyitva, hogy azonnal, vagy némi idővel később távozott-e a szerencsétlen lelke. Remélhetőleg erre nem fogunk választ kapni, mert az feltehetőleg végleges állapotromlással járna - és az utolsó rejtély lenne, amire ebben az életben válaszolni tudunk.

Deion kérdésére Kiina elmosolyodik
/Abrín/ Abban biztos vagyok, hogy nem épp egészségért és hosszú életért fohászkodnak számunkra az imáikban. Ha elkapnának, akkor lenne rá lehetőségünk beszélni - és megkötni azt az alkut, hogy épségben távozzunk. Egyébként meg kár olyasmin rágódni, ami nem fog bekövetkezni, nem igaz? - kérdezi. A következő kérdésre megvonja a vállát
/Abrín/ Nem tudom, de feltehetőleg valami köze lehet a hívekhez, és talán egy morádnak is - s fordul Lan felé - te ebben talán inkább te vagy leginkább otthon - Kael megköszörüli a torkát
/Abrín/ Morád... - s érezni a morgolódásán, hogy bizony nem felhőtlen az öröme, hogy holmi isteni közvetítők vannak emlegetve.
 
A
hajón ahogy felétek fordul a harmadik nőalak, futó érzésként mintha finoman megérintené valaki a fejeteket. Végül egy apró grimaszt még felfedezni vélek. Lannak és Deionnak felegyenesedni sincs ideje. Lan érzi, hogy az az egy grimasz is hatalmas erőket mozgatott meg, és minden ellenállását minden nehézség nélkül söpörte félre. Egy kékes villanás után sötétség hull rátok, mely egy-két szívdobbanásnyi idő múlva világosodni kezd, ahogy szemetek alkalmazkodik a gyengébb fényviszonyokhoz. De közben sem igazán a páni félelem az úr, mert leginkább olyan érzés tölt el titeket, mintha egy időtlen monumentális műalkotásra csodálkoznátok rá egy könnyű nyári zivatar után. Az imbolygás megszűnt, és ismét kőtörmelék roppan csizmáitok talpa alatt. Lassan felfedezni vélitek az ismerős sziluetteket - újfent a barlangban vagytok, de a kristályok most igencsak erőtlenül pislognak. Kiina pedig inkább meglepetten.
/Abrín/ Hát jó... - néz végig a kristályokon - újabb utazásra most nincs elég fény, ezért jöhet a másik terv! - jelenti ki határozottan, és elindul a kijárat felé. Odakint a nap egy tapodtat sem mozdult, ami azt mutatja, hogy nem sok idő telhetett el, mióta utoljára láttátok. A távolból néha-néha egy-egy vakkantás hallatszik hozzátok - ami azt jelenti, hogy pár mérőfalon belül lehetnek az üldözőitek.
/Abrín/ A terv a következő - vezet egy vadcsapás arra lefelé a völgybe, majd onnan fel a következő alacsony hegyhátra, melynek túloldalán megpillanthatjuk már a mocsarak földjét - mutat a távolba. Ott már vannak utak a falvak közt. Hogy ott ne érjenek utol minket, még itt kell kicsit vakvágányra terelni őket. A helyismeretemet kihasználva megkavarom őket, aztán megyek utánatok. Addig próbáljátok meg elkerülni a vidék veszélyeit! - Aztán a tarisznyájába túrva egy lin méretű gömbölyded szürke folyami kavicsot vesz elő. Vanina kezébe nyomja
/Abrín/ Ez a halott ember kavicsa! Ha derengeni kezd, nem jó irányba mentek, és kerüli kell. Ha világítani kezd, akkor azonnal forduljatok vissza! A vadon mágikus veszélyeit mutatja. Minél közelebb vagy hozzájuk, annál erősebb a fénye. Persze mivel egy halott ember mellett találtam, így feltételezem, hogy nem minden esetben működik. Igaz, ő lezuhant egy vízmosásba... - vonja meg a vállát. A kőre pillantva látszik, hogy a szürkés csíkos kőre valaki belekarcolt egy rúnát. Lannak elég egy pillantás, hogy felismerje - a fény rúna az, és már jó ideje erejét veszthette - de mágikus aurába kerülve ismét működésbe léphet.
/Abrín/ De most sipirc, mert el kell tüntetnem a nyomaitokat, hogy engem kergessenek! - nógat titeket indulásra.
/Abrín/ Ez biztos, hogy jó ötlet? - kérdezi Hajnal, és gyanakodva nézi a rátok váró rengeteget.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2021. Március 07. 16:38:41
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Kiina vad tájakról mesél, amiken mind át kell haladnunk ahhoz, célunkhoz érjünk. Tetszik, állok elébe, habár elég nehezen hiszem, hogy még másfél hét, és nadoroknál leszünk.
A hosszú hajat nem kísértem, fonással kiskaput nem keresek. Vágja csak le Hajnal; majd növesztem derékig érőre, ha befejeztem a vándorlást és esélyem sem lesz, hogy nemessel vagy rendfenntartókkal találkozzam.
Ha Lan képes ehetőbbé tenni az ételt, ám legyen.
- Legközelebb én főzök. Megmutatom, mit esznek Miracleában - ígérem és elnyomok egy vigyort. Sosem jártam háborúban, de az ottani ételek néha annál is pocsékabbak, mint amit Kiina összeüt, ha lehet hinni a veteránok visszaemlékezéseinek.

Lan esti gyakorlása ötletet ad, karban tartsam fegyvereimet és elhatározom, reggel átmozgatom magam. És bizony keserű, velős a felismerés, rozsdásodom. Emlékszem minden mozdulatra, amire kell, de a sebesség és pontosság bizony nem olyan, mint amikor naponta edzettem.

Üldözőink fáradhatatlanok. Mikor unják meg a dúnok a hajszát? Számít nekik országhatár, idegen föld tiltása, bármi? vagy amíg a nyavalyás istenük gőgje forr bennük, mennek és mennek, míg vénekké nem járják a lábukat és ki nem dől alóluk a ló? Olyan kérdések ezek, amiket kár volna feltenni, mert ha tudnánk a választ, hát már most úgy tennénk, siettessük a lerázásukat.

A kőszobor és környéke gyerekkori rémmeséket idéz. Ne érj ehhez vagy ahhoz a menhirhez, mert hozzáragadsz, vagy te is kővé válsz csakhogy itt egy menhir se található, van helyette furcsa szobor, ami nem kőfaragó műve, ahhoz túl furcsa a környezete. Nem bolygatom, és erről nem csak a miracleai mesék tehetnek, mert amióta járom a  világot, és varázsértők vesznek köre, azóta megtanultam, ami furcsa, azt jobb nem bolygatni és kész.
Így vagyok a Kiina által sorolt városokkal vagy országokkal. Némelyekről hallottam, másikról nem, és nem tudom elképzelni sem, ezek egymáshoz való helyzetét vagy elhelyezkedését. nagy ez a világ, ha rám parancsolnának, menjek egyenesen haza se tudnám eldönteni, merre induljak.
Vagy hol van az a haza...

A kristálybarlang lenyűgöz és borzongat. Fifinek is furcsa hely, Lan olvadozik tőle, ő valami mást is érezhet. Neki talán olyan, mintha ez a hely hájjal kenegetné.
Kevéssé örvendek, hogy nekiállnak darabokat letörni belőle, hát még amikor Kiina kitalálja, rajzoljunk vele ajtót a levegőbe.
- Miért nem mindjárt a végcélunkra megyünk így holmi hajó helyett, ahol a kapitány majd méltó joggal megölet bennünket, mit betolakodót? - dohogok.
Kevés kedvem van az ilyesfajta utazáshoz, de senki se ágál, még azok sem, akik kellő ésszel rendelkeznek ahhoz, felmérjék ennek a veszélyét.
- És te Hajnal, te csak így igent mondasz minden hajmeresztő dologra, amit itt kitalálnak? - sóhajtom.
Mert azért vezetem Fifit át a sehonnai ajtón, hogy aztán repülő pokolba jussak. Mert ez valami pokol lesz, ahol víz sincs, de a hajó suhan, és ahol cifrábbnál cifrább asszonyszemélyek tartózkodnak. Az egyiknek rovásokkal van tele a bőre, a másik vak de mégis belénk lát, nem is nézek az arcába, az a biztonságos, a harmadik meg urabb az úrnál, és akkora szarvakat visel, ami bármely démonnak a becsületére válna.
Fogam között beszívom a levegőt, markom a fegyverre csúszik.
- Bazmeg, Ká - sziszegem, mert Kiina nevét ki nem mondom ezek előtt -, hová hoztál?
Aztán mire választ kaphatnék, úgy kidobnak minket, mint macskát szarni.
Hát megkönnyebbülök tőle, hangosan kifújom a levegőt. Nyugalmam a kutyaugatásig tart.
- Az a szőke dún lovag nagyon odavan érted - sóhajtom. - Mikor leszünk elég távol ahhoz, hogy feladják? Vagy nadorföldre is folytatják?

Kiina ötlete minden csak nem jó. Nézek a kőre, hallgatom a frissen vázolt tervét:
- Hát ez pocsék. Honnét fogom tudni, ha ezek mégis beérnek, és segítségre szorulsz? Eddig a szerencse lányaként mindig kicsúsztál a kezük közül: és ha egyszer ez a szerencse elfogy? Akkor hová lesz ez az egész? - mutatok ránk, és képletesen a küldetésünkre is.
Ha egyszer tényleg elérünk ahová kell, azzal, amivel és akivel kell, tényleg seggig növesztem a hajam, és férjhez megyek!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2021. Március 25. 18:29:34
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – kristálybarlang környéke
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A terv eléggé kényszeredettnek és kapkodónak tűnik bár eddigi utunkon mindig is csak sodródtunk az eseményekkel és a kialakult helyzetekre reagáltunk többé kevésbé sikeresen ez is csak egy újabb örvény a folyóban, ám nem nagyon lenne ínyemre, ha itt a vadonban érnének utol minket a dúnok. Kiina népe azt állítja, hogy a kristályszobor az övék a dúnok meg azt, hogy az övék kérdéses, hogy valójában ki lopott kitől a szoborban lévő természetszellem viszont inkább a nadorokat igazolja mint a dúnokat, ha úgy tekintjük csak visszavettük tőlük mit eltulajdonítottak a hegyi néptől gondolataim végén ránézek Vaninára kinek tenyerében ott lapul Kiina által adott kavics.

-   Induljunk ne vesztegessük tovább az időt.

A vadcsapáshoz érve kicsit kiterjesztem az aurámat és felidézem az azonosítás formuláját amivel a vadcsapást felismerem és érzem is egyben mindig tudni fogom merre van merre visz a formulát az aurámhoz kapcsolom így menet közben, ha letérnénk a Kiina által kijelölt útról egyből érzékelem azt és egyből jelzem is Vaninának ki az „óvó követ birtokolja, ha a vadcsapás biztonságos akkor menetelésünk közben baj nem érhet minket ám az egyéb veszélyektől nem óv meg miket kis mágiám csak a vadcsapásról történő letérésről, remélem Vanina aurájában feléled a halott ember köve.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2021. Április 03. 11:17:47
Deion testvér

Kiina szótlanul a sajnálat jelét rajzolja a levegőbe, mire Deion egy halvány mosoly kíséretében biccent a lány felé, majd Hajnal felé fordul.
"Köszönöm a kedves szavakat." - megvonja a vállát. - "Gondolom kis Hajnalként is meg kellett tanulnod egy két dolgot. Ha gondolod, szívesen segítek."

Kiina konyhatudományának a további firtatását mosolyogva hallgatja Deion testvér, de továbbiakba már nem szólal bele, és inkább elképzeli annak a nemesi ficsúrnak a képét, ahogy jóízűen megkóstolja Kiina főztjét, és megízleli a nador lány specialitását, és akaratlanul is felkuncog egy kicsit.
"Elnézést, csak elképzeltem, mennyire meglepődnének az üldözőink, hogy átverekedték magukat a szellemseregen, csak hogy a vacsorájuk egye meg őket."

Vanina javaslatára bólint egyet Deion is.
"Úgy hiszem, mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy megmutassa a főzőtudományát, kíváncsi lennék, mit esznek nálatok." - bólogat helyeslően Deion, majd Kiina felé fordul, és széttárt karokkal szólal fel. - "Nem azt kérjük, hogy hagyj fel a főzéssel, csak azt kérjük, hogy időnként engedd, hogy mások is tudják a főzőtudományukat gyakorolni."

A szobornál Kiina szavain elgondolkodik Deion, majd bólint egyet.
"Na de ismered-e az összes hangszer alakját? Az énekhang is lehet hangszer, és a hang a kis réseken keresztül elillanhat!"
Kael szavaira inkább csak bólint egyet, és elgondolkodik azon, hogy mégis mire utalhatott a pap.
~ Milyen állapotromlásról beszél? Hogy romolhat az állapot az ismeret bővülésekkor?

Amikor végül bővebb választ kap a kérdésére, elégedetten bólint.
"Köszönöm, hogy megosztottátok velem ezt." - majd megigazítja a zsákját a vállán, és folytatja az utat tovább, igyekszik beérni a többieket.
~ Kezdetnek megfelel ennyi is, legalább elkezdtek beszélni erről.~

Mielőtt bármit tehettek volna, ismételten a barlangba kerültek vissza. Deion körbenéz a barlangban, majd Kiina szavait végighallgatja, végül bólint egyet.
"Segítsek? Vagy egyedül akarod ezt csinálni?" - mondja rá nem jellemző komolysággal.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Április 09. 19:17:42
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – vadon
Időpont: nyárelő
Esemény: vadcsapáson
Résztvevők: Vanina

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

K

iina útiterve számtalan kalandot ígér, melyet végigjárva bizonyára további élményekkel gazdagodhatsz, amelyeket tábortűz mellett szokás megosztani a hallgatósággal. Nem mintha eleddig nem lettél volna részese olyasminek, melynek hallatán a legtöbben csak legyintenének, hogy gyerekmese...
Hajnal rutinosan vágja rövidre a hajadat - s a hulló tincsek közt rávilágít a hasznára is - harc közben bizony nem lehet belekapaszkodni. S bizony a hulló tincsekkel együtt - vagyis már korábban - távozott azon elemi idegenkedés nagyja a mágiától, mellyel holdhónapokkal ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy bárki is ehetővé varázsolja az ételeidet. Hajnal is érdeklődve jegyzi meg

/Abrín/ Kíváncsian várom, hogy mivel fogsz előrukkolni! - válaszolja arra, hogy legközelebb magadra vállalod a főzés feladatát.
/Abrín/ Csak jobb lehet, mint... - harapja el Kael a folytatást.
/Abrín/ Milyen fűszereket használtok? - kérdezi Hajnal, hiszen itt délen jóval bőkezűbben bánnak az északon drágán kapható ízesítőkkel - és feltehetőleg jó néhány északibb fűszerrel még nem is találkozott.

A jó példa ragadós - szokták mondani. Így végül te is azon kapod magad, hogy kora reggel a régi szokásokhoz visszatérve testmozgással indítod a napot. Aztán pedig azon, hogy immár "idős mesterré" léptél elő. Azaz tudni tudod, elmagyarázni el tudod - de immár túl lassú vagy ahhoz, hogy tökéletesen be is tud mutatni a tudományodat. Márpedig pont ez a különbség a győztes és a halott harcos között. Szerencsére nincs minden veszve, hiszen ismét formába hozhatod magad némi gyakorlás árán.

Az üldözők olyan konok és makacs módon kitartanak, hogy bármelyik északi barbár elismeréssel adózna keményfejűségük előtt. Úgy fest, hogy amit a fejükbe vettek legfeljebb csak csatacsákánnyal lehetne kiverni. Persze nem kizárt, hogy van más módja is a feltartóztatásuknak, de eleddig még nem találtátok meg.

 
A kőszobor s környéke ismét rávilágít arra, hogy a rémmeséknek bizony lehet alapja. Vajon létezik olyan rémmese, amelyről idővel nem bizonyosodik be, hogy csak a valóság barátságosabb mása? S mint a mesékből leszűrhető - ha elkerülöd a furcsa dolgokat, nagyrészt a bajt is elkerülöd. Igaz, Kiinával utazol - így erre azért talán nem minden esetben fogadnál.
Bár csak mostanság tapasztalod meg, hogy valójában tényleg mekkora a világ, és hogy milyen kis szeletét jártad be eddig - de reményre adhat okot, hogy egy ekkora területen csak találsz olyan helyet, melyet akár otthonnak is nevezhetnél...


A kristálybarlangban Kiina meghallja a dohogásodat, és széttárja a karját.
/Miracleai/ Azért, mert a kristályok mindig ugyanoda visznek. Ugyanarra a hajóra, melyen ugyanilyen kristályok vannak emberes méretben valamiért. S a kapitánya nem az az erőszakos fajta - világosít fel. Hajnal a kérdésedre szintén felsóhajt.
/Abrín/ Szerinted? A hajók valahogy nem vonzanak a Kufár óta. De ha az üldözőink és a Kufár közt kell választani, akkor azt mondom, hogy legyen a Kufár. Azt már sikerült túlélni... - magyarázza a dolgot, hiszen ő sem igazán lelkes.

Feltehetőleg ez a lelkesedés sem lett volna meg, ha tudja, hogy hova kerültök. Mert bár a hely normális is lehetett volna, de minden hétköznapi dolog ki lett facsarva. A hajó és az utasok is - de még a közeli épületegyüttes is. A Kiinának feltett költői kérdésre nem érkezik válasz, mivel olyasmi történik, ami feltehetőleg ritkán esik meg vele. A barlangban állva azért érzed, hogy kicsit csalódott a nem túl szíves vendéglátásban. De azért a lényegi kérdésre érdemben válaszol

/Abrín/ Nem értek hozzá, de szerintem a Hegyi Királyság már olyan hely, ahol egy ekkora rablólovag kompánia nem szívesen látott, és megtorlatlanul lemészárolhatna utazókat. De majd meglátjuk. Mármint nem a megtorlás részét, hanem azt, hogy bemerészkednek-e a Királyságba - mosolyodik el.

/Abrín/ Jelenleg erre futja - válaszolja a meglátásodra, hogy nem igazán ardún-biztos a terve - De egy dolgot nem szabad elfelejteni! Nagyon jól ismerem Arcantist, én vagyok e terület úrnője!
/Abrín/ S milyen jogon tiéd ez a hely? - kérdi Hajnal
/Abrín/ Sajáton - válaszolja magabiztosan Kiina
/Abrín/ Szóval önjelölt úrnője vagy a vadonnak? Talán azért mert nem kellett senkinek? - kérdi
/Abrín/ Sokaknak kéne, csakhogy a vadon veszélyes, és könyörtelen. Ellenben én elég jól ismerem a többséggel szemben - és ezt azon a néhány településen is elismerik, amelyik Arcantisban fellelhető. A lényeg, hogy itt, Arcantisban nem eshet bajom, és itt van meg a legnagyobb esély arra, hogy a lovagokat lerázzuk. A legrosszabb esetben pár tíznapig eltart, míg beérlek titeket. Addig csak kibírjátok a főztöm nélkül!
Végül Lan az, aki indulást sürget, így Kiina odavezet titeket a fél csizmatalp szélességben meghajlott fűszálak által alkotott picike ösvényhez. Megfelelő rutinod van, hogy kövesd, hiszen nem először ez a feladatod - még ha most nem is cserkelni indultatok.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Április 09. 19:22:17
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – vadon
Időpont: nyárelő
Esemény: vadcsapáson
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

B

ár Kiina az utazás alatt mintha eddig is többször improvizált volna - de mivel mindig jó helyen, jó időben érkeztetek meg a pihenőhelyekhez - bizony felmerül időnként a lehetőség, hogy inkább alapos tervezés eredménye folytán érhettetek el idáig, és nem pusztán a szerencsén múlt. Ez utóbbi villámlátogatás után az első eset, hogy tartalék tervhez kell nyúlni - és most fog kiderülni, hogy a gondos tervezés vagy szerencse erre is kiterjed-e?
Vannak elképzeléseid, hogy a dúnok mennyire lennének udvariasak egy ilyen hosszú és veszélyes üldözés után itt a senki, pontosabban Kiina földjén - de feltehetőleg nem vagy rá kíváncsi.
Szerencsére nem tiszted igazságot tenni a Hattyú ügyében, helyette a Házfő és a Ház érdekeit kell szem előtt tartanod - ami jelentősen egyszerűsítheti a felmerülő dilemmát. Mivel tudod, hogy minden lélegzetvételnyi idővel csökken az előnyötök, és nehezedik Kiina feladata - így indulást sürgetsz. A vadcsapást könnyedén megtalálod - főképp, hogy Kiina még odavezet a fél csizmatalp szélességben meghajlott fűszálak által alkotott picike ösvényhez.
Nem esik nehezedre kiterjeszteni az aurádat, és magadhoz fűzni a vadcsapás gyenge, de jelenlévő ideáját, hogy könnyebben rajta maradhassatok.


Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Április 09. 19:25:08
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – vadon
Időpont: nyárelő
Esemény: vadcsapáson
Résztvevők:Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


/Abrín/ Vacsorafőzés közben majd szavadon foglak! - válaszolja vidáman Hajnal, amikor Deion felajánlja a segítségét.

Az biztos, hogy Kiina főzőtudománya életre szóló élmény lehet annak, ki a sytisi paloták kényeztető luxusához szokott, netalántán Abyrnossi mesterszakácsok főztjén edződött.
/Abrín/ Olyan még nem fordult elő - válaszolja Kiina - jó, olyan volt egyszer, hogy a szerencsétlen polip kitámasztott toroknál mikor megpróbáltam elfogyasztani, és közben két lábbal meg az arcomba kapaszkodott. Nem volt kellemes. Azóta inkább csak döglötten vagyok hajlandó elfogyasztani őket - árulja el. Úgy tűnik, hogy nem csak te, hanem Hajnalt is érdekli, hogy a messzi Miracleában mit és hogyan esznek. Kael azért nem állja meg szó nélkül, amikor Kiinának magyarázod, hogy jobban kedveled, ha más is próbát tehet a kondér mellett.
/Abrín/ Azért én nem halnék bele - jegyzi meg, pont mikor azt taglalod, hogy felhagyjon-e a főzéssel szerinted.

/Abrín/ S ha elillan a hang, mint a balzsam, az azt jelenti, hogy valahonnan valahova lesz. De jelen esetben a valahonnan az ez a szobor - mutat rá - S ha innen elillant valami, akkor a helye még benne van, mint egy barlang! Szóval ha összetörjük a szobrot, megtudhatnánk, hogy milyen alakja is van a léleknek, és hogy hol helyezkedik el? - szegezi neked a kérdést, aztán jókedvűen faképnél hagy.
Némi morfondírozás után feltehetőleg arra a következtetésre jutsz, hogy Kael arra gondolt, hogy ha ilyen módon kővé változtatnak, megtudhatod, hogy mi történt az előtted álló szerencsétlennel - és a lelkével - de mivel várhatóan belehalsz, valóban az utolsó titokról lebbenne fel előtted a fátyol ebben az életben.

Kiina a barlangban a kérdésedre megrázza a fejét.

/Abrín/ Nem valószínű, hogy itt helyismeret nélkül túl sok hasznodat venném. Mindkettőnknek az a biztonságosabb, ha Hajnalékkal tartasz - válaszolja.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Április 09. 19:41:03
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – vadon
Időpont: nyárelő
Esemény: vadcsapáson
Résztvevők:Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A

vadcsapáshoz érve megindultok az ösvényen Vanina és Lan vezetésével. Kiina még Hajnal kezébe nyomja a csörgődobját, és a tarisznyáját, melyből mindössze egy eddig nem látott kékesen derengő üvegcsét és egy lapos faggyúgyertyát vesz ki, és tart magánál. Aztán a sarkára ülve meggyújtja a gyertyát, és az emelkedő füstbe különös jegyeket ró az ujjaival, míg el nem takarja őt mögöttetek a növényzet. Talán egy nyíllövésnyi távolságot tehettetek meg, mikor megfordulva azt látjátok, hogy a letaposott növényzet szemmel látható sebességgel emelkedik fel az eredeti helyére, és a letört kisebb leveles ágacskák pedig megfonnyadnak és leszáradnak, mint amik több héttel ezelőtt sérültek volna meg.
Ez a különös jelenség viszont nem tart sokáig - talán jó, ha negyed gyertyaégésnyi ideig - ám ti ez idő alatt azért elég messzire jutottatok. Az erdőben félhomály uralkodik, csak itt-ott táncol egy-egy kíváncsi fénypászma az emberderéknál kétszer szélesebb fatörzsek között. S pont a félhomály okán az aljnövényzet sem áthatolhatatlan, de az egyenetlen terep azért így is megnehezíti az utat, miközben hallani a távoli kutyák hangját. A vadcsapás aztán hirtelen éles fordulatot vesz, és látszólag indokolatlan kerülőt tesz, ahogy tisztes távolból megkerüli egy kidőlt faóriás által ütött tisztást, mely hívogató napfényben fürdik. A béke szigete, csak a bogarak zümmögnek - és talán azért, mert jobban megnézve - a tisztás menti fák közt több jókora pókháló feszül, öklömnyi fehér gubókkal. Vaninának nem kell sokat tűnődnie azon, hogy beazonosítsa - jobb sorsra érdemes madarak akadhattak a hálókba. A lombok árnyai közt három-négy birka méretű, lassan mozgó pókot tudtok megszámolni, melyek szenvtelenül figyelik, hogy beóvakodtok-e hálóik közé-alá. A vadcsapás elkerüli a tisztást, és csak a pókok csalódott kattogása kísér titeket tovább kis ideig. Aztán a csapás kétfelé ágazik, és nektek dönteni kell, hogy merre mentek tovább. Vanina vezetésével nyíllövésnyi távolságig sem juttok, mert a kezében tartott kövön halovány sárgás derengéssel tudatja az egyik rajzolat, hogy feltehetőleg van a közelben valami...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2021. Április 27. 16:07:22
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – kristálybarlang környéke - vadcsapáson
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A vadcsapás elágazik és a Vanina által követett vadcsapáson elkezd derengeni a nála lévő kő pontosabban felfénylik a fény rúnája, egyből eszembe jut Kiina intelme a veszélyek kapcsán mielőtt megszólalnék kiélesítem érzékszerveimet ( Összpontosítás Észlelés +1 /Érzékeke +1 – Veszélyérzet +1/ , Észlelés +10% ) hátha valami alattomban les ránk az erdő sűrűjében esetleg előttünk a vadcsapáson hever valamiféle csapda.

-   Most vagy nagyon hegyezi mindeni a fülét és a szemét, vagy ha biztosra szeretnénk menni Kiina tanácsa alapján most vissza is fordulhatunk és a másik vadcsapással is tehetünk egy próbát ám az időveszteség. Amúgy a Vaninánál lévő kavicsdarabra a fény rúnája van felvésve az világít most csak azt nem tudni miért mert eredetileg sötétben a sötétséget kéne eloszlatnia fényével, de még nincs annyira sötét. Nos mi legyen megyünk tovább óvatosan megfontoltan vagy visszafordulunk a másik vadcsapásra? – kérdezem a többieket, de főképpen Vaninat.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2021. Május 01. 09:22:58
Deion testvér

"Nem a vacsora főzésre gondoltam, de legalább nem fogtok annyit viccelődni Kiina főztjeivel" - mosolyodik el sejtelmesen az ardún.
Kiina polippal kapcsolatos beszédére nagyot néz, majd elismerően bólint egyet, még sosem evett ahhoz hasonló állatot, de még csak látni se látott. De nem is szeretne látni egyet, most, hogy a Kiina által leirt képet elképzelte.
~ Eléggé szörnyűséges állat lehet. És veszedelmes. Akár meg is fojthat.  ~ villan át Deion elméjén a gondolat. ~ Egyszer, nagyon messziről talán megnéznék egyet, de ahol nem tud megölni. ~
"És végül... sikerült lenyelni?"
Kael szavainak nem szentel különösebb figyelmet, amikor arról beszél, hogy őt nem zavarná, ha a nador lány végérvényesen lemondana a kondérról.

Kael szavain még sokáig gondolkodik Deion, legalább van lehetősége arra, hogy elvonja a figyelmét arról a tényről, hogy még mindig üldözik őket. Ami a lelkierejét nagy mértékben erősiti.

Spoiler: megjelenítés
Egyelőre most a kereszteződésnél dereng a rajzolat, nem?


Amikor megpillantja a pókhálókkal boritott fát, Deion megrázza a fejét.
"Miért mindig a hatalmas pókokkal kell találkoznunk... Reméljük, hogy nem ide ment a Pókasszony akinek kitettük a szűrét."

Az elágazásnál a derengő rajzolatra pillant, és halkan felszólal.
"Nem tudod elrejteni, a végén még meglátják távolról a fényt. Visszafordulni felesleges, szerintem válasszuk ki valamelyik utat, és menjünk tovább."
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Június 12. 17:30:29
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – Folyó
Időpont: nyárelő
Esemény: átjutás
Résztvevők: Deion testvér

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

H
ajnal egyetértően bólint
/Abrín/ Ez igaz! Feltéve ha kiderül, hogy a te vérvonalad is eredendően alkalmatlan a főzésre - mert akkor a te főzőtudományoddal fogunk viccelődni a nador hegyek lábáig - mosolyog, és biztos, hogy ezt az ígéretét be is tartaná.

Kiina a kérdésedre széttárja a karját.
/Abrín/ Természetesen! Nem hagyom veszni a sérült prédát! - válaszolja - De ha egy mód van rá, legközelebb nem próbálom meg megenni - jelenti ki - ami akár azt is jelentheti, hogy annyira nem volt finom falat, mint amennyire küzdelmes.

A pókoknál ugyan eszedbe jut, hogy mi van akkor ha a minap kiutált pók beelőzött titeket, és pont ide tartott - de szerencsére ez ma nem derült ki. Pedig nem nehéz elképzeli a bosszúra és a cseppfolyósított belső szerveidre szomjas pókok támadását. Csakhogy ezek a pókok nem akartak megfelelni ennek a képnek - inkább csak türelmesen vártak, hogy hátha belesétálsz valamelyik hálóba...

/Abrín/ Ha ezt az apró és halovány derengést meglátják, akkor szerintem már minket is látnak - véli Hajnal, és idegesen pillog a Vanina kezében lévő kő fele.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Június 12. 17:33:02
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – Folyó
Időpont: nyárelő
Esemény: átjutás
Résztvevők: mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
hogy a vadcsapáson haladva feldereng Vanina kezében a Halott ember köve, egyből megtorpan az eddig vezetőszáron lévő Fifivel együtt. Deion testvér ugyan javaslatot tesz arra, hogy esetleg takarja el a követ, nehogy meglássák, de ezt Hajnal nem tartja annyira fontosnak jelen helyzetben. Kael türelmesen vár a libasor végén, hogy elöl döntésre jussatok, hogy mégis merre, vagy hogy módosul az útiterv. Hajnal gyanakodva nézelődik, az erdő mélye felé szinte napnyugati módra kikerekedett szemmel meresztgetve a szemét, hátha megpillantja a rúna felfénylésének okát.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Június 12. 17:35:17
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – Folyó
Időpont: nyárelő
Esemény: átjutás
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
mit Hajnal ösztönösen művel, azt te mint tanult készséget, magasabb fokon és sokkal eredményesebben éred el. Ráadásul sokkal diszkrétebben. Amúgy is kellemetlen érzés fog el, amikor rápillantasz a derengő rúnára - s nincs kétséged afelől, hogy a társaság többi tagja is hasonlóan érezhet Kiina szavai után. Az összpontosításnak hála - és talán a sytisi "gyakorlat" is segít kissé - de az az érzésed, hogy védőszellemed/megérzésed éppen megpróbál lebeszélni az út folytatásáról. Főleg, hogy úgy érzed, mintha picit megváltozott, baljóslatúbbá vált volna a hely hangulata. Eltart egy darabig, míg rá nem jössz, hogy valamilyen aura legszélén tartózkodhattok.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Június 12. 17:43:13
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – Folyó
Időpont: nyárelő
Esemény: átjutás
Résztvevők: mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
kérdésedre Hajnal válaszol, Vaninát megelőzve
/Abrín/ Szerintem forduljunk vissza! Csak egy piactérnyi távolságot tehettünk meg eddig ezen az ösvényen - véli. Vanina sem valószínű, hogy szívesen szembenézne valami ismeretlen mágikus dologgal, mert bólint Hajnal szavaira.
/Abrín/ A túlzott óvatoskodva haladás is időveszteség, ahogy az is, ha kiderül - az sem volt elég, és meg kell küzdenünk valami láthatatlan vagy szellemnézős körülménnyel is - jelenti ki, rövid mérlegelés után.

Így aztán megfordul a menet, és immár Kael vezetésével visszasétáltok a közeli elágazásig, hogy próbát tegyetek a másik úttal is. Ez is nagyjából ugyanabba az irányba vezet, és annyi elég hamar kiderül, hogy itt Vanina kezében nem kezd el derengeni a kő nagyjából ugyanolyan távolságra az elágazástól. Út közben Kael tűnődve megszólítja Lant

/Abrín/ A rúnák egy részét ismerem csak, de azt bizton állíthatom, hogy el lehet őket rontani. Nem lehet, hogy a fény rúnája is ilyen sérült darab, ami csak akkor működik, ha az Erők Síkjáról folyamatosan táplálják? - kérdi mintegy csevegésképp. A vadcsapás tovább tekergőzik, melyet Vanina olyan rutinosan tud követni, mint városi polgár a sülő cipó illatát a pékig. Igaz, néha olyan helyeken vág át a csapás, mely nem igazán veszi figyelembe, hogy ti egy vaddisznónál is termetesebbek vagytok - így pár ligetesebb résznél a bokrok és cserjések sűrűje bizony szinte falként kapaszkodik össze, amit egyszerűbb megkerülni, mint átvágni rajta magatokat. A hegyoldalban ereszkedés aztán meredekebbé válik, de ez legalább egyértelmű jelzés még a laikusoknak is, hogy jó irányba haladtok. Bő két órával később Fifi már jelzi, hogy szerinte lassan elértek a völgy aljába - és nem sokkal később már ti is halljátok a távolban rohanó víz hangját.Bő fertályóra múlva már érzitek is a víz illatát, és nem sokkal később pedig végre kiértek a fák közül, és a hegyek mögött lassan elbújó nap fényében megpillantjátok a hegyi folyót, amely feltehetőleg a távoli lápvidéket táplálja.


(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/hegyi_folyo1.jpg)
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/hegyi_folyo2.jpg)

Hajnal megáll egy pillanatra, hogy elgyönyörködjön a vízen játszó fény látványában, aztán megszólal
/Abrín/ Szép, szép, de hogy megyünk át rajta? - kérdezi, és a folyó lentebbi és fentebbi szakaszára mutat.


(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Zugok.jpg)

Azok a részek tele vannak zúgókkal, ez a rész tűnik a legnyugodtabbnak. Vaninának elég egy pillantás, hogy megállapítsa, ez a nyolc-tíz lándzsányi széles folyó nem olyan kristálytiszta, mint Miracleában - de annyira jéghideg. Kael is nézi egy ideig a vizet, és megosztja veletek a meglátását:
/Abrín/ Legfeljebb egy alak mély lehet, de cserébe még így is erős a sodrása. Szóval lehetőleg a zúgókról leérkező vízeséshez közel kell elindulni, hogy a víz ne sodorjon el minket a következő zúgóhoz...




Spoiler: megjelenítés
Ha át akarjátok úszni, akkor egy úszás próbát kérek, 30% nehézség ellen.
Ha még az irányt is tartani akarjátok a sodrás ellenében, akkor 40% a nehézség, de ezt előre tessék eldönteni! (alapból mindkét esetben átértek, de ha menteni kell a karaktert, az időveszteség miatt ez fontos tényezővé válik)
Viszont a dobást +5%-os képzettség-bónusszal dobjátok ez alkalommal, kivéve Vaninát, mert neki összesen +10% jár (Fifi vele van).
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2021. Június 12. 20:44:57
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

A főzőtudományom elég gyakorlatias, de ezt majd megtudják akkor, amikor kell. A fűszerekre könnyen mondom a választ:
/abrín/- Só, boróka, kömény és kapor. Kettőből szeszt is isznak.

Furákat állít Kiina, már ami Arcantis uralmát illeti. Lanra sandítok, ő mindig többnek - testet öltött szellemnek, öntörvényű jelenésnek, titokzatos teremtésnek - látta a nador lányt, mint aminek én. Vajon töpreng a hovatartozásán még, vagy elengedte ezt a kérdést, esetleg meghozta a döntését? Alkalomadtám megkérdezem tőle.

Edzetlenségem eredménye az izomláz. Először meglepődöm rajta, aztán felnevetek. Hát ezt is megéltem, most kell formába jönnöm, később más késő lesz. Egy várandós nőtől még elnézik, ha kopik a készültsége, de tőlem senki nem fogja.

Mondjon Kiina bármit, nehezen fogadom el, külön kell válnunk. Gondterhelten veszem át az útmutatóul szént követ, számítok rá, hogy Lan támogatásával zöld ágra vergődünk.
A kő vezet is, idilli vadonban és baljós tisztáson egyaránt. Aztán a kő jelez, hangosan kifújom a levegőt.
/abrín/- Valamit mutat - közlöm Lannal halkan.
Döntéshelyzetbe kerülünk, azaz kerülök, mert mind engem bámulnak. Ezen meglepődöm, de helyette kérdezek:
/abrín/- Lan, érzel bármi, ami az ellen szólna, folytassuk az utunkat ebbe az irányba?
Végül Hajnal is bekapcsolódik, és erről eszembe jut, aki törvényen kívül nevelkedett vagy él, annak másképp élesednek ki az érzékei, és nem kel ahhoz szellemnézőnek lennie, hogy ,megérezze a veszélyt.
A másik ösvény választása ígéretesnek tűnik, elememben haladok, még ha néha hajolni és kerülni is kell a termetünk miatt. Fél füllel Kaelt hallgatom, ahogy a jelzés hátterét igyekszik kibogozni Lannal.
A folyónál felélénkülök, látványra otthoni folyónak tűnik, közelebbről azért kiderül, nem olyan tiszta. Belemártom a kezem, fogrepesztően hideg, és erős sodrású.
Eltöprengek.
/abrín/- Tudtok úszni? - teszem fel a magától értetődő kérdést. Mert én ugyan tudok, az viszont álló vizű tóban rendjén is van, ide könnyen elégséges lehet.


Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2021. Június 20. 15:28:18
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – kristálybarlang környéke - vadcsapáson
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – átkelés a hegyi folyamon
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A vadcsapás elágazik és a Vanina által követett vadcsapáson elkezd derengeni a nála lévő kő pontosabban felfénylik a fény rúnája, majd érkezik tőle a kérdés amire halkan válaszolok de lehet, hogy csak a sytisi üldözési mánia beszél belőlem

-   Az ösvényt valami baljóslatú komor szellem miazmája üli meg én személy szerint nem merülnék el benne az ilyen lényeket a egyszerű acél nem fogja, ha ártalmunkra törne.

A rövid eszmecserét követően visszafordulunk a másik ösvény irányába az időveszteséggel nem törődve, miközben Kael is elméleteket gyárt a rúnák kapcsán, amire töprengő szaggatott válasszal felelek miközben az ösvényt fürkészem.

-   Legjobb tudásom szerint a rúnákat mind segítő mind ártó céllal meg lehet alkotni az, hogy a Vaninanál lévő rúna áldás avagy átokrúna azt nem tudom. . . A rúnák nem midig az Erők Síkjáról nyerik az energiáikat, hanem legtöbbször a hordozójuk szenvedélyeiből és meggyőződésiből ezért csak elvárásaiknak megfelelően cselekvő hordozó esetén fejtik ki hatásukat. . .  A rúnák legnagyobb erőssége, hogy a mágikusan sivár vagy halott területen is érvényesítik hatalmukat, mivel a hordozó biztosítja számukra a hidat a felsőbb síkokhoz. . .

Bő két órával később megérkezünk egy szemet gyönyörködtető apró vízesésekkel és zúgókkal tarkított apróbb folyamhoz amely valószínűleg harmóniájából fakadóan a szellemek kedvelt helye főképp hajnalhasadáskor és azonnal fel is merül a kérdés ki tud úszni. Miközben végigtekintek a tiszta hideg zabolátlanul rohanó víztömegre azonnal érzem, hogy odabent sokkal komiszabb és veszélyesebb ez a tiszta és jéghideg közeg még ha csak egy alak mély is lehet a legmélyebb pontján ahogyan azt Kael állítja, bár tudok úszni a tudásom inkább csak a nyugodt álló vizekre tavacskákra korlátozódik mondhatni a kacsaúsztatókban biztonságban érezhetem magamat, de ez a hegyi folyam egészen más ezért óvatos javaslatot fogalmazok meg miközben félmeztelenre vetkőzöm, hogy minél kevesebb ruhámat áztassa át a jéghideg víz.

-   Úszni azt tudok, de nem ilyen szilaj körülmények között edződtem és szerintem a legtöbbünk sem ezért javaslom, hogy egymás övébe kapaszkodva próbáljunk meg átkelni és a sort Fifivel Vanina kezdje és utána beléjük kapaszkodva az következzen aki szinte egyáltalán nem tud úszni azt követően megint egy úszni tudó aztán megint egy gyengébb úszó és így tovább felváltva.

Ha kiderül, hogy Hajnal nem tud úszni akkor Vanina mögé próbálom meg besorolni, majd mögé ismét egy jó úszót, ha kell személyesen zárom az övkapaszkodó sort.

-   Vanina kedves esetleg van-e kifogásod az ellen, hogy a felszerelésünk azon részét amit nem szeretnénk, hogy nagyon vizes legyen felkötözhetjük-e Fifi hátára? Főképpen a szárazon tartandó ruhanemükre gondolok itten. Egyébként támogatom az ötletet, hogy az egyik zúgó lábánál kezdjük meg az átkelést, hogy a sodrás nehogy lesodorjon minket mire átérünk a következő zúgón. Ne álljunk ellen és ne viaskodjunk a sodrással csak arra ügyeljünk, hogy a következő zúgó határához közel már a túlparton legyünk.

A kérdéseket és válaszokat követően felkészülök lélekben és szellemben is az átkelésre a jéghideg víz a kolostornak köszönhetően nem idegen számomra a sodrás az már egészen más lapra tartozik. ( Összpontosítás:  Úszás +10% Summa Úszás 5% +Bónusz 5% +Összpontosítás 10% Összesen: 30% )

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2021. Június 24. 02:55:36
Deion TestvérLan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – kristálybarlang környéke - vadcsapáson
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – átkelés a hegyi folyamon
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Végül visszafordult a csapat, igy hát Deion testvér is követte a vezérbirkákat, Lant és Vaninát. Az út során a rúnákról beszélgettek, viszont Deion minduntalan a rónákról álmodozott és rimeket farigcsált.
Magába fogadta őket a róna.
Kürtszóra. Sápadtan vártak a messzi kürtszóra.

Majd megáll egy pillanatra.
"Szerintetek elkapták a kislányt?

Nem igazán érti, mik azok a rúnák, azt pedig végképp nem, hogy miért érdekli ennyire a társaságot.

A vizesésnél dudorászni kezd, és hosszú ideig nem is igazán figyel a többiekre.
"Természetesen tudok úszni, én.... a *korábbi énem* egy szigeti uradalmon nőtt fel. Zegherovban" -  mivel az alaposabb tervezés során nem figyelt kellőképpen, amikor ra többiek már elindulnak, hogy átússzák a folyót, ő is elindul, szemben a sodrással, hogy tartsa az irányt a folyón.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Július 05. 18:30:15
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – Folyó
Időpont: nyárelő
Esemény: átjutás
Résztvevők: Vanina

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

H
ajnal a válaszodra hümment egyet
/Abrín/ Igazán egzotikus lehet egy kaporból készült ital -tűnődik el, mire Kael közbeszól
/Abrín/ Bármiből lehet szeszt készíteni, csak cukornád vagy méz kérdése. De a kaporról nem feltételezném, hogy megérné a fáradságot - véli

Hogy Lan mint és hogy gondolja a dolgokat Kiinával kapcsolatban, az nem most fog kiderülni - s ha megkérded, még akkor is előfordulhat, hogy szellemnézőkre oly tipikus választ fog adni - cifrát és semmitmondót - amivel talán saját bizonytalanságát próbálja meg leplezni.

Bár lehet, hogy az izomláz meglepett, de pontosan tudod, hogy ezt a régi ismerőst kitartással el lehet űzni. Annak ellenére, hogy úgy viselkedik, mint egy bizalmas tanácsadó, vagy még inkább egy ómen a baj előszobájában - mely nem feltétlenül kíméletesen figyelmeztet arra, hogy bizony kissé ellustultál az utóbbi időben.

Kiinától elválva eleinte az út pont úgy folytatódik, mint ahogy eddig telt - látszólag simán és otthonosan haladtok a rengeteg szívében. Egészen addig, amíg a kőnek hála tejesen új kihívással kell megküzdeni - meghozni a helyes döntést - nem csak a magad, hanem a kis csapat számára is. A pillanatnyi tétovázás után aztán meglepően gyorsan és simán sikerül konszenzusra jutni, hogy merre is haladjatok tovább. Talán mert aki akart az nyugodtan hozzászólhatott anélkül, hogy a hosszú-hajúak rosszallásától kellett volna tartania. Vagy pedig mert most Lan tanulva a korábbiakból nem érzet késztetést arra, hogy megpróbálja ráerőltetni a véleményét a csapatra? Csak mintegy halkan osztja meg veled a meglátását, melyben ő a visszafordulást preferálja - de a döntés lehetőségét meghagyta neked. Akárhogy is, a következő fertályóra bebizonyítja, hogy jól döntöttetek - és hogy Kael nem érzi veszélyben magát amiatt, hogy te vezeted a vadonban Kiina helyet, hiszen elsősorban a kezedben tartott kő misztikumáról folytat társalgást Lannal, és nem a vadont fürkészi gyanakodva.

A víz itt valóban nem olyan tiszta, mivel több a homok, sár, levelek és egyéb hordalék - mint Miraclea kavicsos medrű folyóinál. S pont a zavarossága az, ami nehezítheti a feladatot, hiszen nem látod, hogy mi is van a rohanó vízfelszín alatt.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Július 05. 18:34:43
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – Folyó
Időpont: nyárelő
Esemény: átjutás
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
vadcsapás az elágazás után zsákutcának tűnik - s nem az a kérdés, hogy veszélyes-e, hanem az, hogy mennyire. Márpedig Arcantis ezen vadonja nem véletlen érintetlen - a hódító Dúnoknak ellenálló varázstudók sok kontrollálatlan szörnyűséget szabadítottak a környékre. Ezekből sokat lehet tanulni - már ha valaki túléli. De láthatóan nem egyedül tartasz az ismeretlentől, mivel egyhangúlag mindenki a visszafordulást, és a kockázat csökkentését preferálja. Talán Kiina lenne elég vakmerő ahhoz, hogy eltelve önmagába vetet hitével tovább folytassa az utat ezen az ösvényen. Kael az eszmefuttatásodra menet közben letép egy levelet az egyik kisebb bokorról. Megtöri az ujjai közt a levelet, aztán miután megszagolja az ánizsillatú levelet, óvatosan a szájába veszi, és rágni kezdi, de kisvártatva fintorogva kiköpi.
/Abrín/ Az illata jobb, mint az íze - állapítja meg, aztán visszakanyarodik az eredeti témához
/Abrín/ Ez igaz, de nem láttam semmit a kövön, mely arra utalna, hogy lenne bármiféle elvárása a hordozójával szemben. Márpedig akkor kicsi a valószínűsége, hogy számít az, hogy kinek a kezében vagy hol van éppen...
Hajnal Kael kísérletét látva nem kedvetlenedik el, mivel két marék levelet szed le, és tesz el Kiina tarisznyájába.
/Abrín/ Azért majd szólj, ha véletlenül bedagad a szád - mondja Kaelnek, miközben rendezgeti a felszerelését.

A folyócska vidám fickándozással és csobogással robog a medrébe, és sejted, hogy ez ezért messze nagyobb kihívás, mint a nyugodt - és nyári melegben néha poshadt, békanyálas sytisi csatornát kellene átúsznod.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Július 05. 18:38:24
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – Folyó
Időpont: nyárelő
Esemény: átjutás
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
séta a rengeteg mélyén jobbára eseménytelenül telik, egyedül talán az borzolja kissé a hangulatot, amikor Deion felhagy a dudorászással, és felteszi azt a kérdést, amit feltehetőleg senki nem akart megfogalmazni, de mégis mindenkinek az eszébe jutott már. Azaz hogy elfogták-e Kiinát. Elsőnek Hajnal válaszol
/Abrín/ Természetesen nem! - vágja rá - Messze jobban ismeri a vadont, mint bárki! Ez csak számít, nem? - kérdezi, de azért érezni benne némi bizonytalanságot.

A vízesésnél Hajnal a folyócskára mutat

/Abrín/ Úszni azt tudok, de ez azért túlzás! - jegyzi meg, és leguggolva a vízhez, belepancsol a kezével.
/Abrín/ Ráadásul hideg! - állapítja meg, és sóhajtva elkezd lemálhászkodni. Megkéri Vaninát, hogy a hátizsákját rögzítsék Fifi hátára, míg azt vállalja, hogy Kiina tarisznyáját a fejére kötözve szárazon átjuttatja. Kael leginkább a saját, fa merevítésű, hordozható hátizsákja/oltára miatt aggódik, de végül ő is inkább a fején egyensúlyozva próbálja meg majd átjuttatni a darabot. Deion ezzel szemben nem igazán készülődik neki - ő ahol kiértetek a partra, ott gázol bele szinte azonnal a vízbe, és próbál meg átvergődni a túlpartra. Hajnal egy ideig nézi, és nincs igazán meggyőzve
/Abrín/ Mi lesz, ha belefullad? - kérdezi, mire Kael széttárja a kezét
/Abrín/ Akkor el sem kell temetni, mert elviszi a víz - támaszkodik ezután nyugodtan a botjára, és figyeli, ahogy Deion próbálja tartani az irányt a sodrással szemben, és küszköd a felszínen maradásért - mert úszásnak ezt elég nagyvonalú lenne nevezni a látványt. Végül csak sikerül neki elérnie a túlpartot, és a szárazra másznia.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Július 05. 18:39:32
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – Folyó
Időpont: nyárelő
Esemény: átjutás
Résztvevők: Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
vízpartra érve a többiek is arra a következtetésre jutnak, mint te. Azaz, hogy ezt át kell úszni. Míg azon tanakodnak, hogy hideg-e a víz, vagy hogy milyen mély, te inkább az átúszás mellett teszed le a voksodat. Elvégre ezekre a kérdésekre úszás közben is meg fogod kapni a választ. Az első lépéssel már combközépig merülsz, é megtudod - kellemetlenül hideg a víz. Két lépés után, ahogy ráhasalsz a vízre - mivel igencsak gyorsan mélyül - megtudod azt is, hogy erős a sodrása is. Hamar rájössz, hogy ha nem akarsz sziklának sodródni, akkor tartani kell az irányt, ami igencsak fárasztóvá teszi az úszást. Ráadásul az úszó falevelek, felcsapó vízpermet sem kedvez számodra, de azt is megtudod az első korty után, hogy kissé homokos a víz. A túlpart lassan közeledik, az erőd pedig vészesen fogy - igencsak küzdelmes a víz felszínén maradni, és tartani az irányt. Végül aztán csak kiszabadulsz a fősodorból, s kissé csendesebb vízen teszed meg a maradék egy lándzsányi távolságot. Fáradtan, kimerülten, majdhogynem négykézláb mászol ki a hideg vízből, hogy a fák árnyékából figyeld, ahogy a többiek még mindig a túlparton állnak, és téged néznek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Július 05. 18:41:18
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – Folyó
Időpont: nyárelő
Esemény: átjutás
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

R
övid készülődés, és a feladatot nehezítő, vagy a vizet nem kedvelő ruhadarabok - mint a csizma - levétele után Fifi vezetésével belecsobbantok a vízbe, ami leginkább a öszi reggeli hideg kútvízben mosakodást idézi. Szerencsére Fifi ha nem is tengeri csikó, de messze jobb úszó, mint Deion, ahogy Vaninának, vagy Lannak és Kaelnek sem okoz gondot a feladat teljesítése. Bár hideg a víz, ennél több kellemetlenséggel nem kell szembesülni az átkelés során. Egyedül Hajnal az, aki néha nagyokat kortyol a vízből, miközben átcsap a feje felett egy-egy játékosabb hullám. Igaz, az ő úszási technikája erős hasonlóságot mutat Deionéhoz. Köhögve és halkan káromolva az égieket mászik ki a partra, hogy utána szemügyre vegye Kiina tarisznyáját, melyből most kisebb vízerek csorognak kifelé. A többnyire szárazon áthozott csomagokból jóval szárazabb ruhákba tudtok átöltözni, hogy rövid szusszanás után folytassátok az utat a lassan homályba boruló erdő mélyén - immár hegynek felfelé. A távolból igencsak halkan, de néha kutyák csaholása és sípok metsző, de gyenge hangja jut  el hozzátok, mely arról árulkodik, hogy igencsak megnőtt a távolság köztetek és az üldözőitek közt, és ráadásul még a folyó is közétek került. Bő másfél gyertyaégésnyi idő múlva a vadcsapás egy sziklafal széle mellett vezet el. Titeket már elzár a napfény elől a fölétek emelkedő hegyoldal, és a hatalmas fák árnyéka, de a hegygerinc felett még a nap utolsó sugarai aranylóra festik a szemközti hegyoldalt, melyre remek kilátás nyílik. Délidő után ott ereszkedtetek le a folyóig, és ha nagyon keresitek talán még azt a tisztást is felfedezni vélitek, ahol megkerültétek a pókokat. De nem ez ami megragadja a nézelődő figyelmét, hanem egy másik tisztás, amin fél tucatnyi apró hangyaként emberek táboroznak a lovaikkal. Ebből a távolságból már csak a leginkább domináns színárnyalatok vehetők ki, és a néha az acélon megvillanó napfény mutatja, hogy páncélt viselnek. Vékony füstcsík jelzi, hogy már egy ideje ott táboroznak, és feltehetőleg az éjszakát is ott fogják tölteni. A jókora távolságot a beszéd nem, csak a jelző sípok halk hangja hidalja át. Úgy tűnik, hogy Kiina legalább fél napnyi egérutat biztosított számotokra, és még legalább egy-másfél gyertyaégésnyi időtök van, hogy táborhelyet találjatok magatoknak, mielőtt teljes sötétségbe borul az erdő alja.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2021. Július 07. 14:18:10
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vadcsapáson
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A rúnákról történő eszmecsere közepette, Kael magához vesz néhány levelet miket elmorzsol majd azt követően meg is ízleli az eredmény nem túl ínyére való, ami Hajnalt felvidítja és ő is szed egy maréknyit a számunkra ismeretlen növény leveleiből. Hajnal mérgezés kapcsán tett intelme miatt én is magamhoz veszek néhány levélkét és gyér növénytanban lévő ismereteim felelevenítésével megpróbálom meghatározni a növény fajtáját vagy legalábbis a családot ahová tartozik ( Herbalizmus: 5% )

A dudorászást abbahagyó Dieon kérdése kapcsán Hajnal gyors válaszát követően válaszolok csak.
-   Dieon testvér most, hogy az újjászületés útját járod állítólag szerintem, fel kéne hagynod az ilyen vészjósló és komor gondolatokkal inkább a pozitív és harmóniát sugárzó gondolatokat kéne elmédben érlelned. Hiszen úgy látom a vadon nem annyira a barátod és eddigi boldogulásunkat Kiinának köszönhetjük igazán balszerencsés lenne, ha üldözőink fogságba ejtenék, hiszen nélküle mondhatni elveszettek vagyunk a rengetegben és a vadon körülményei között. Nem is beszélve arról, hogy Kiina nélkül az üldözőink hamar a nyomunkra akadnak nem lesz előlük menekvés vagy egérút.

A folyónál ismét megbizonyosodhatok arról, hogy Dieon testvér az újszülöttekre olyannyira jellemző meggondolatlansággal próbálja megvalósítani átkelési szándékát, csak a sors kegyéből nem ragadják el a folyó szellemei és ér át remegő tagokkal megfáradva, csak remélem, hogy ez a tapasztalás az épülését szolgálja, hogy néha nem árt átgondolni a dolgokat mielőtt az ember belevág. Dieont követve mi is átkelünk a folyón jóval megfontoltabban és tervszerűen miközben megbizonyosodom arról, hogy Vanina a társaság többi részénél sokkal nagyobb magabiztossággal kezeli a vadon dolgait, valamint, hogy Hajnal úszási képességei Dieonéval megegyezőek, ám hála a csapat összetartásának és a tervezésnek sokkal kevésbé viseli meg az átkelés mint Dieont. A folyó túlpartján mindannyian száraz ruhát öltünk, miközben a vizes ruháimat kicsavarom és a zsákom tetejére kötöm majd az esti táborozásnál fogom kiteríteni, ha lehetőség adódik rá, miután mindenki összekészülődött tovább követjük a vadcsapást hegynek felfelé a homályba boruló erdőbe visszapillantva még láthatjuk üldözőink táborát és halljuk a sípok szavát a teljes sötétedés előtt egy másfél gyertyalángnyival kiterjesztem az aurámat és széles lassú mozdulatokat teszek amiből mindenki számára egyértelmű lehet, hogy belső erőmet csoportosítom át hozom mozgásba miközben a táborozáshoz alkalmas terület harmóniája, ideája után kutatok vele ( Mentálmágia – Ideamágia – Azonosítás 25% ) Amennyiben Vanina vezetésével elhaladunk egy alkalmasnak tűnő terület közelében azt jelzem Vaninának, hogy szerintem éjszakai táborozásra alkalmas.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2021. Július 11. 22:43:27
Deion

Hajnal, majd Lan szavaira egy kedves mosoly jelenik meg Deion arcán.
"Én is igy gondolom, haladjunk, szerintem hamarabb ott lesz, mint mi."

A viz jéghideg, és lehet érdemes lett volna felkészülni az úszásra, de legalább egy évtizedre eleget fürdik a dún dalnok a folyóban való átverekedés után. Nem hall biztató szavakat, de nincs is rá szüksége. Tudja jól, hogy most ha ő átmegy elsőnek, akkor azt mindenkinek el kell ismernie.
Amikor végre kikecmereg a partra. Hátrapillantva látja a többieket a parton várakozni, és miután kiköhögi a vizet a torkából, a hátára fordulva kacag, majd felkönyököl.
"Gyertek csak! Egész kellemes a sok erdőben való bujkálás után! Lemossa a piszkot és a sarat!"
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Augusztus 21. 17:55:33
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – hegyoldal
Időpont: nyárelő
Esemény: fordulat
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

M
ár indulnátok tovább, amikor Hajnal a túloldalra mutat
/Abrín/ Valami történik! Mozgás van! - torpan meg és mereszti a szemét, hogy jobban lásson. Valóban, a tisztás felbolydul, mert egy piros színű alak sétál be rá. A színárnyalata Kiina köpenyét idézi. Az ott táborozó lándzsások körbeveszik, de jó látható távolságot tartanak tőle. Innen mintha egy szekér kerekét mintáznák - a piros kerékagyat hat küllő fogja közre. Ezután újabb síp harsan, mire valahonnan válsz is érkezik. Kael megszólal
/Abrín/ Ez nem tűnik jó ötletnek, de mivel Kiináról van szó... támaszkodik a botjára, és úgy figyeli az eseményeket.
/Abrín/ Biztos nem ment volna oda terv nélkül! - vélekedik Hajnal
/Abrín/ Kiinának azért furcsa elképzelései vannak arról, hogy mi számít jó tervnek... - dörmögi Kael. Nem is kell sokat várni, mert sem sokkal a sípszó után újabb alakok jelennek meg a tisztáson. Három lovas érkezett. A piros ruhás körül most félkörbe rendeződnek az őrei, míg a lovascsapat vezetője odarúgtat. Mindenféle teketória nélkül fegyvert ránt a lovas, és a következő pillanatban a piros ruhás a földre omlik a megvillanó csapás alatt. Hajnal ajkait egy halk sikkantás hagyja el, majd inkább az öklébe harap, hogy a vére is kiserken. A fák a fejetek felett hitetlenkedve ingatják a koronájukat, és feltámadó szellők miatt kissé összehajolnak, mintegy azt vitatva egymás közt, hogy jól látták-e, hogy mi történt? A tábor felől üdvrivalgást hoz a szél, miközben a felbátorodó katonák megvizsgálják a földön fekvő testet.
/Abrín/ Szerintem nem ő volt, hanem valaki más! - győzködi magát Hajnal, de érezni, hogy ő sem igazán hiszi. Közben Vanina kezében a halott ember köve pár másodpercre felpislákol.
/Abrín/ Erre elég kicsi az esély - igencsak kevesen kószálnak ebben az erdőben, főleg piros köpenyben - érvel Kael, s elfordul, amikor valamit felemelnek odaát, és magasra tartva körbemutatják. A rövidke visszapillantáson olyasminek vagytok a szemtanúi, amit talán szívesen kihagytatok volna. A nagy távolság miatt nem látjátok pontosan, hogy mi történt, ahogy azt sem, hogy valóban Kiina volt-e az a szerencsétlen, akit levágtak. A hideg logika azt diktálja, hogy ki más lehetett volna - ahogy Kael is említette - míg a remény azt suttogja, hogy Kiina nem lehetett ennyire ostobán felelőtlen. S a reménynek az sem tesz feltétlenül jót, hogy Kael hirtelen Hajnal felé fordul, és homloka ráncba szalad
/Abrín/ Te lyány, mutasd csak azt a tarisznyát! - mutat Kiina tarisznyájára. Hajnal kicsit remegő szájszéllel nyújtja át
/Abrín/ Vissza kell neki adnom! - motyogja, miközben Kael óvatosan kiönti a tartalmát. Két díszes üvegcse, fél tucatnyi arany ismeretlen birodalmakból, egy lakkozott mintás doboz, tűzszerszám, egy szerzetesi kendő - benne a hegyikristály hattyúszoborral, egy doboz teafű, több marék szárított különféle levél, három marék aszalt gyümölcs, két füstölő pálcika, három érdekes formájú kavics, és egy tőr, melyet étkezéseknél szokott használni. Kael morgolódva pakolja vissza a dolgokat a tarisznyába, de a lakkozott dobozkánál megakad. A doboz tetején egy tologatható kirakós van, és úgy tűnik, hogy amíg nincs kirakva, addig ki sem lehet nyitni a dobozt roncsolás nélkül. Maga a tologatós mintája már több, mint fele részben ki van rakva - az Örökség rúnát fogja feltehetőleg formázni. Kael forgatja pár szívdobbanásnyi ideig a dobozt
/Abrín/ Az egyik tologatható minta szerintem megváltozott rajta az előbb - tudatja veletek.
/Abrín/ Az... jó? - kérdezi Hajnal bizonytalanul
/Abrín/ Nem tudom. Kiina tett valamit a dobozba - rázza meg, és hallhatóan kopog benne valami - vagy ő is úgy kapta, és eddig nem tudta kinyitni? - teszi fel a költői kérdést, aztán visszaadja a tarisznyát és a dobozt is Hajnalnak
/Abrín/ Ha már Kiina rád bízta, vigyázz rá tovább! De most keressünk táborhelyet, mert hamarosan besötétedik! Aztán táborozás közben is megbeszélhetjük a dolgokat! - javasolja csendesen.

Alig fertályóra kell ahhoz, hogy Lan és Vanina közösen megleljék az ideális táborhelyet a rideg erdőben. Az alig négy szekér széles és öt szekér hosszú tisztás - amit egy pár éve kidőlt fa vágott - végében egy vékony csermely csordogál, hogy valahol távolabb lefordulva a peremen, táplálja a hegyi folyót, amin átkeltetek. Kael eddig sem volt bőbeszédű, de Hajnal most szintén elég szótlanná vált, és kissé elveszettnek tűnik. A tisztáson letáboroztok, s Kael kinyitva az oltárt, füstölőt gyújt, majd csendes imába fog. Hajnal pedig előveszi a dobozt, és makacsul mered a mintára.

/Abrín/ Biztos ebben van a megoldás! Talán... egy olyan másik izé, kristály, ami idehozza, vagy meggyógyítja! - kezdi el tologatni a kirakóst, hogy aztán pár másodperc múlva egyre türelmetlenebbül és idegesen nézegesse, és elkezdje forgatni a dobozt, hogy hogy lehetne másképp is kinyitni. Minta nem tudná, hogy ezeknek a dobozoknak pont az a lényege, hogy akkor lehet őket kinyitni, amikor itt van az ideje... Végül aztán csalódottan dobja le maga mellé, és nem kevés utálattal pillant rá.


Spoiler: megjelenítés
Ha most ki akarjátok nyitni, egy intelligencia próba 7-es nehézség ellen. Ha viszont dobtok egy sikeres akaraterőt 5-ös nehézség ellen, akkor az intelligencia próba is csak 5-ös nehézségű, mert legyűrtétek az érzelmi felindultságot.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Augusztus 21. 17:56:40
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – hegyoldal
Időpont: nyárelő
Esemény: fordulat
Résztvevők: Vanina

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
baljós események sodrásában feltűnik, hogy Kael azt a dobozt tartja a kezében, amit egyszer Kiina neked is megmutatott. Anno arra panaszkodott a szeleburdi lány, hogy nem bírja kinyitni, mert hibás a mintázat... Sőt, ha jól emlékszel, azt is elkotyogta, hogy a dobozt egy olyan ismerősétől kapta, akinek a lelkén életek tucatjai száradnak.

Továbbindulva végül Lan szól csendesen egy alkalommal, hogy szerinte hol érdemes kissé letérni a vadcsapásról, hogy le tudjatok táborozni. S igaza is van - talán fél nyíllövésnyire tőletek a lehetőségekhez képest egész jól ellátott helyet találtok.


Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Augusztus 21. 17:57:46
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – hegyoldal
Időpont: nyárelő
Esemény: fordulat
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
többiek példáját követve te is letépsz pár levélkét, és próbálod behatárolni a növényt. Mivel magasan vagyok, ezért az itteni flóra igencsak hasonlatos a Sytis környéki növényzethez. Nem kell sokat töprengened, mert határozottan egy erdei aljnövényzethez tartozó turbolyafélével találkoztál. Feltehetőleg Kael azért fintorgott, mert valami levizelte - ugyanis az általad - kicsit odébb szedett példánya hibátlannak tűnik. Ételek és időnként italok ízesítéséhez használják.

Deion testvér pedig bizonyítja, hogy mennyire meggondolatlan még abban az esetben is, ha a saját jól felfogott érdekéről van is szó. De azt el kell ismerni, hogy néha az ilyen felelőtlen vagy tudatlan törtetéssel lehet átütő sikereket elérni. Igaz, ez utóbbi esetben akkor lett volna a csapat hasznára, ha a derekára kötelet kötve kelt volna át a hegyi folyón. De láthatóan őt az is boldoggá teszi, hogy átért a túlpartra.

A kibontakozó események sodrásában neked is feltűnik az, ami feltehetőleg Kaelnek. Mégpedig az, hogy az erők síkján valami megváltozott Kiina tarisznyájában... Ahogy Kael szortírozza a tárgyakat, neked is feltűnik az erők síkján a dobozka tetején  gyors ütemben halványuló varázs nyoma.

Miután továbbindultok, úgy döntesz, hogy segítesz rálelni a megfelelő táborhelyre. Ez mostanra sokkal könnyebben megy, hiszen az elmúlt időben volt alkalmad véleményt alkotni arról, hogy milyen adottságokkal kell rendelkeznie egy jó táborhelynek.


Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2021. Augusztus 23. 13:20:46
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - hegyoldal
Időpont: nyárelő
Esemény: fordulat és esti táborozás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Önmagamat is meglepem azzal, hogy felismerem a növényt és nyugalommal tölt el a tudat, hogy meggondolatlan útitársam egyenlőre nem mérgezte meg magát sőt a folyam kihívását is legyőzte bár inkább szerencsével mint tudással. A folyó hidege után a túlparton kibontakozó jelenet hatásra még jobban felkúszik a jeges érzés tagjaimba, szívemet keserűség facsarja össze bár biztos nem lehetek a távolban történtek kapcsán a racionális elmém azt mondja, hogy Kiina-t elveszítettük, feláldozta magát, hogy időt nyerjünk amit szóvá is teszek a többieknek.
-   Induljunk nincs vesztegetni való időnk, ha tényleg Kiina-t láttuk a túlparton és őt veszejtették el akkor annál inkább is tovább kell mennünk, hogy áldozata ne legyen hiába való a haladék és az előny amihez jutottunk önfeláldozása árán drága kincs. – jelentőségteljesen Dieon testvérre nézek - - Úgy tűnik vészjósló gondolataid testet öltöttek és elkapták a „kislányt” ám mit korábban most is felhívom a figyelmedet arra a tényre, hogy Kiina nélkül az üldözőink hamar a nyomunkra akadnak nem lesz előlük menekvés vagy egérút, készülj a küzdelemre, mert újjászületésed nem fog megmenteni tőle és én sem fogom, hagyni magam, hogy csak úgy egyszerűen levágjanak, mint holmi háziállatot.

A táborhelynél szeretetteljes gyengédséggel veszem fel a Hajnal által eldobott Shagír eredetű  himitsu-bako-t a titokdobozt, majd leülök Hajnal mellé és megpróbálom megfelelő sorrendben a helyére rakni a kirakós darabjait a doboz belsejében rejlő relytély megpillantásához.
- A himitsu-bako-hoz sok türelem és szeretet kell, mint az asszonyokhoz, erőszakkal itt semmire sem mész, csak magad és a dobozt teszed tönkre vele. – mondom Hajnalnak, miközben gyengéden tologatom a kirakós darabjait.

( OFF a doboz kinyitására ha nem muszáj nem dobnék mivel mindkét tulajdonság próbához megvan a karakter biztos tudása Intelligencia: 17 , Akaraterő: 15 OFF )
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Szeptember 28. 18:34:47
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – táborhely
Időpont: nyárelő
Esemény: doboz
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


A
túlparti drámát szemlélve felsejlik, hogy ez az utazás mennyi áldozatot, és lemorzsolódott útitársat követelt eddig. S ha a látottak nem csapnak be, akkor Zevran úrfi elvesztése után ismét egy, az utazás sikerét komolyan meghatározó szereplőtől kell búcsút intenetek. Csak míg Zevran jelenleg Sÿtisben élvezi az Anartÿss Ház palazzojának kényelmét, addig Kiina...
Komoly ellenkezést nem vált ki a noszogatásod - talán mert a többieket is túlságosan váratlanul érte ez a fordulat. Még Deion testvér is elnémult egy kis időre.

A táborhelyen Hajnal mellé telepedve veszed kézbe a dobozt. Gyakorlott mozdulataid alatt csendesen siklanak az apró mozaikok, hogy lassanként az általad ismert jel minden darabkája a helyére kerüljön. Közben felvilágosítod Hajnalt a doboz alapvető funkciójával kapcsolatban, akiből szinte tapintható, mardosó elkeseredés árad. Kétségtelen, hogy az utazás alatt igencsak a szívéhez nőtt a meggondolatlan nador lány.




A táborban a doboz felnyitása után a belső oldalon a rúna ránézésre furcsa egy kicsit, de egyértelműen a halál szó van felírva rá. Önmagában fenyegető lehetne, de a fedlap túloldalán az Örökség rúnája látszik, és így több értelmezése is van a dolognak...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Szeptember 28. 18:39:47
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – táborhely
Időpont: nyárelő
Esemény: doboz
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


K
özben Kael befejezi az imádkozást, és mivel nem akar tüzet rakni, csendesen elkéri tőled a Tapoától kapott elbájolt cserép lábast, és feltöltve vízzel friss teát melegít benne.

Végül a kirakós utolsó darabja is halk kattanással kerül a helyére, és immár felnyitható a teteje. Hajnal és Kael is érdeklődve figyeli a nagy eseményt, kíváncsisággal az arcukon figyelik, ahogy Lan először kiemeli a tartalmát, ami Hajnalnak komoly csalódást okoz. Talán mesés rúnákkal ékesített tárgyat, ritka és titokzatos drágakövet várt, és ehelyett... nos ehelyett egy feltekert, durva madzag van benne, amire szabálytalan távolságokra egymástól kisebb és nagyobb különféle csomókat bogoztak. Hasonlóval szokták felkötözni a babot és a szőlőt.

/Abrín/ Mi van még benne? - kérdezi, és furcsállva szemléli a majd pengényi hosszú madzagot, és megrázza a fejét, amikor kiderül, hogy más nincs benne. Mindössze a kirakott kirakós túloldalán van még egy írásjegy - ugyanis akaratlanul is két kirakóst sikerült kirakni
/Abrín/ Miért tennének egy ilyen izét egy ilyen dobozba, ha nem fontos? Vagy ez csak valami rossz tréfa lenne? - kérdi elkeseredve, s Kael válaszol
/Abrín/ Amennyire én tudom, ezt a dobozt Kiina kapta, vagyis nem feltétlenül csak egy vicc
Aztán Kael is belepislant a dobozba, és elkerekedik a szeme
/Abrín/ Mortarra! A hetedik szó! Tudjátok, hogy mi ez?! - kérdezi, és eddigi visszafogottsága szokatlan izgalomba csap át, miközben térdre hull - Aki ezt a dobozt készítette, az igencsak járatos lehet a kalligráfiában, és feltehetőleg Mortar misztériumában is igencsak jártas! Minden szót többféle módon lehet leírni úgy hogy a jelentése továbbra sem változik. A halál szót hatféle módon lehet leírni. Ebből kettőt használnak rendszeresen, kettő már kiveszőfélben és ősi tekercseken látható, kettőt pedig kolostorokban és a császári iratokban látni. A kalligráfiában jártas testvérek emberöltők óta gyakorolják a művészetet, és keresik a hetedik módot is, hogyan lehet leírni ezt a szót. S most úgy tűnik, hogy valakinek sikerült!...
Hajnal csöndesen hallgatja, és megvonja a vállát
/Abrín/ És ez mit segít most Kiinán? - kérdi. Úgy tűnik, hogy ő még nem hallott arról, ami Vanina és Lan számára elbeszélésekből már ismerős lehet. Ugyanis mind Sÿtisben, mind Miracleában sok furcsa történet kering a még furcsább és titokzatos nadorokról. S az egyik ilyen történet szerint a hegyi népek nem pergamenre írnak, hanem un. csomóírással készítik a feljegyzéseiket, üzeneteiket. S bizony a telebogozott madzag akár az is lehet...


Hogy Deion korábban hallott-e ilyen történetet a nador írásokról, azt rád bízom Hald :)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2021. Október 10. 22:42:05
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – táborhely
Időpont: nyárelő
Esemény: doboz
Résztvevők: Mindenki

Deion testvér aggódó tekintettel figyelte, ami történik a messzeségben.
~ Ez nem lehet a lány, elszökhetett volna azokhoz a sivatagi népekhez, a világ összes tájára, nem lehet, hogy akarata ellenére rábukkanjanak, hacsak nem... Ezért nem akarta, hogy vele menjünk? Fel akarta áldozni magát valamiért? Mi éri meg, hogy megölesse magát az ember érte. Vagy csupán ez egy trükk? Színjáték? Elhiteti velük, hogy a vadászatnak vége, és utána másnap visszatér kacarászva? ~
Zavart tekintettel hallgatta a többiek társalkodását, majd valami tarisznyát ürítenek ki, igazából nem is igen érti, miről van szó. Végül egy mély lélegzetvétel után szól Kael felé.
"Szerintetek otthagyják? Akkor nem kéne visszamennünk, megnézni, hátha ott van, és Mortar tanításait követve eltudnánk búcsúztatni."
~ Talán kiderülne, hogy igen, csak egy színjáték, és ott vár ránk, hogy felkeressük és meggyógyítsuk. ~

Nem igazán tudja, mihez kezdjen, de azt látja egyértelműen, hogy Hajnalt nagyon megrendítette az eset, így egy ideig mellette sétál az út további részén, és próbálja vigasztalni a lányt.

A táborhelyhez érve Deion Kael mellé társul az oltárhoz, és talán most először, tényleg szívvel és lélekkel imádkozik a Rókalány lelkéért. Amikor Kael testvér elmegy teát melegíteni, akkor ő is feláll, és nézi, ahogy Hajnal és Lan kinyitják a kis dobozkát. A dobozban nem egy gyémánt, vagy egy varázstekercs pihen, de nem is egy ital egy elfeledett hegyi forrásból ami a hideg ajkakat érintve erővel és élettel telítik el a megivóját. Semmi, ami Kiinán segíthet. Csak egy furcsa, csomókkal teli köteg.
Úgy tűnik, Kaelt rendkívül meglepte a köteg, és amikor arról beszél, hogy újfajta módon írták le a halált, Deionnak is eszébe jut, hogy a nador népekről az a mendemonda járja, hogy csomóírással írnak, anno az öreg mestere különböző kötegeket árult egy két arquért, ami elmondása szerint a nadorok földjéről származik és megvédi a viselőjét, de valójában csak ő és a mestere kötögette ezeket a városba érkezés előtti este.
~ Talán az öreg ismerte a nadorok írását, vagy csak csalt ebben is? ~
"Ha jól tudom, a nador nép egyfajta csomókat kötve írnak. És az üzenetek jelentését a csomók és a csomók közötti madzag hossza adja meg, régen kötöttem valami nador üzenetet, de lehet csak halandzsa volt."

//Egy ilyen üzenet esetleges megfejtéséhez nyelvismeretre volna szükség, vagy pl. Legendaismerettel meg lehetne próbálkozni off//
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2021. Október 19. 14:34:50
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - hegyoldal
Időpont: nyárelő
Esemény: fordulat és esti táborozás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A himitsu-bako-o végül kinyílik és igazi napkeleti talányt rejt mert a belsejében is egy kirakós mozaik rejtezik a halál elfeledett és misztikus rúnájával valamint egy kötéldarab ami akár csomóírás is lehetne, de akár egyfajta nador imafüzér is, szöget üt a fejembe, hogy állítólag a dobozt egy olyan személytől kapta kinek a lelkén sok élet szárad egy gyilkostól így a halál rúnája teljesen új értelmezést nyer már csak az a kérdés, hogy a fedőlapon mi a rúna párja, tüzetesebben megvizsgálom felismerem-e a rajzolatot miközben a többiek a bogas madzag talányát taglalják csak a vizsgálódást követően kapcsolódok be a beszélgetésükbe.
-   Kiinanak sok és furcsa „ismerőse” volt egyáltalán nem biztos, hogy a doboz korábbi tulajdonosa akinek a lelkén életek száradnak nador volt és csomóírást használt és akkor a madzag valami egészen más aztán lehet, hogy nador volt vagy olyan személy aki tud csomóírással írna akkor pedig, lehet, hogy tényleg valamilyen üzenet, ám az is érdekes, hogy Kiina nem tudta kinyitni a dobozt, bár lehet, hogy csak nem volt elég türelme hozzá, ám a dobozban lévő kifinomult rúna szimbólum is igencsak elgondolkoztató stílusa alapján a doboz egy igazi napkeleti talány benne egy nador fejtörővel, már ha nador eredetű a madzag – jelentőségteljesen Dieon testvérre nézek, miközben az átvizsgált dobozt visszaadom Hajnalnak - - A szimbólumokat meg lehet jeleníteni átok és áldásrúnák formájában is bármely meglepő a halál rúnájának is van áldás formája ilyenkor az elhunyt lelkét óvja így arra nem leselkednek a démoni ártalmak. Üldözőink a nyomunkban lihegnek ezért, bár nagy a kísértés nem szívesen vizsgálnám meg a szellemvilág segítségével sem a dobozt, sem a madzagot mert a ténykedésem ragyogó tábortűzként fénylene az árnyékvilágon túl, ami nyomra vezetheti a nyomunkat kutatókat, főleg, ha tényleg velük van egy bosszúálló angyal vagy annak a megtestesülése bár nem vagyok jártas sem az Invokáció sem az Evokáció tudományában, nem szeretném megtapasztalni az árnyékvilágba leereszkedett angyal lehetőségeit, valószínűleg erről a témáról Kael „testvér” sokkal érdekesebben és hosszabban tudna mesélni nekünk. Javasolom, hogy a lehetőségeinkhez képest, bár a bánat és a gyász eltompít minket vacsorázzunk meg utána térjünk nyugovóra, pihennünk kell mert a holnap sem lesz könyebb. Már csak az a kérdés, hogy őrséget állunk-e az éjszakai pihenés közben, vagy az égiek kegyére bízzuk álmunkat és annak nyugalmát?

”//Egy ilyen üzenet esetleges megfejtéséhez nyelvismeretre volna szükség, vagy pl. Legendaismerettel meg lehetne próbálkozni off//”
( OFF Gonoc KÁEM Hal idézett gondolat menete alapján van értelme a bogos madzagot „gyötörni” a karakterem Nyelvismeret (Nador) 7%, Írás/olvasás 35%, Történelem- és Legendaismeret 16% és Bölcselettudomány 20% képzettségekkel rendelkezik vagy ilyen csekély képességekkel teljesen esélytelen a dolog ergó meghaladja a karakter tudását OFF )
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Október 27. 18:37:31
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – táborhely
Időpont: nyárelő
Esemény: doboz
Résztvevők: Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


M
íg azon töprengsz, hogy pontosan mi is történt, no meg hogy miért, akaratlanul is eszedbe jut Kael egyik első tanítása a gyászról, mely a tagadással és az alkudozással kezdődik. S mintha most épp ezen kapnád magad. Minta olyan nehéz volna elképzeli azt, hogy Kiina is kifogyhat(ott) a szerencséjéből. Mintegy drámai emlékeztetőként arra, hogy te is hasonlóan járhatsz előbb-utóbb. Talán épp ezért nem könnyű elfogadni a helyzetet?

Kael rád emeli kortalannak ható tekintetét

/Abrín/ A törekvést értem, és értékelem - de sajnos jelen helyzetben Lan hideg logikája nem csak hogy számunkra egészségesebb végkifejlettel, hanem az előnyünk megtartásával is kecsegtet. Az imént leszámoltak az illúzióval, hogy ha utol érnek minket, hogy akkor milyen elbánásban reménykedhetünk. Ráadásul még mindig többen vannak, és harcedzettek. Továbbá Kiina utolsó és igencsak drága ajándékát pazarlod el - azt a napnyi előnyt, amit neked adott. A búcsúztatás nem a testnek, hanem a léleknek szól, amely még itt bolyong egy ideig. A búcsúztatással lehet a számára megfelelő irányt mutatni, segíteni.

Igazából Hajnal mellett sétálva hamar rádöbbenhetsz, hogy nem olyan könnyű ám most szavakkal vigasztalni, hiszen a nem lesz baj, a megoldódik, vagy túl fogod tenni magad rajta se nem igaz, se nem hangzik túl együtt-érzően. Talán az együtt-érző hallgatás működik leginkább, mely a jobb ivók és késdobálók csaposainak a specialitása.

Kael imájához csatlakozva hamar repülnek a percek - és amellett, hogy elvileg Kiinának segít, még neked is segít lecsendesíteni a benned kavargó zaklatott érzéseket.

Kael míg a teát felügyeli, azért figyel rád, és elismerően bólint, mintegy megerősítve, hogy a tudásod a nadorok írásáról helytálló.
Viszont akárhogy is nézed, ez a madzagdarab nem hajlandó felfedni előtted a titkait - ismerősnek hatnak a csomók, de bizony nem tudod értelmezni. Talán egy picit még bosszantó is lehet az érzés, hogy mindjárt megvan! de aztán mégsem...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Október 27. 18:42:02
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – táborhely
Időpont: nyárelő
Esemény: doboz
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


A
doboz külső fedlapján látható rúna és belső oldali halál írásjegye feltehetőleg összefügg - főleg, mivel egyszerre raktad ki mindkét kirakóst. Ugyanis amikor elmozdítasz egy kockácskát kívül, belül is vele együtt mozog a párja. Igazából picit zavarba ejtő a dolog, mert a fedlapi rúna bár sokkal gyakoribb, de mint rúna jóval erősebb is, mint a belső oldalon látható különleges írásjel. Kael a vállad felett nézi a dobozt, és halkan hümmög. Feltehetőleg ő is most találkozott először ilyen kombinációval. Az biztos, hogy Kiina különös dolgai nem könnyítik meg a talány megfejtését. De mivel nem ő készítette, feltehetőleg ő is csak megvonná a vállát, és későbbre eltenné a tarisznyája mélyére.
Viszont a kötéldarab tartalmaz távolról ismerős bogokat, és olyanokat is, amik bonyolultsága előtt biztos, hogy meghajol kevéske tudásod. De azért pár kifejezést sikerül elcsípni belőle.


zene tökél lapos felfelé? a Múótneaígkjk segítség? Lstéeőhkeeehigtez kséetp segítséges?, nézz? vgeüéndl őket, hogy egész? és jó egyben? tapogathat? el Sabzaiaih, Rjaobló Snonoi snoámház - de a Médsnegmlrezöyőeenkrsl egy sózt nem sbaazd! Éékzjöp


A kérdőjeles szavaknál bizonytalan vagy, mert a ragozás miatt máshova is kifuthat, és/vagy több hasonló jelentése is lehet.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2021. Október 27. 18:59:02
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – táborhely
Időpont: nyárelő
Esemény: doboz
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


H
ajnal megrázza a fejét
/Abrín/ Nem, Kiina többször próbálta kirakni, és nem ment neki, mert hibás volt a kirakós. Én is láttam. Az egyik kockán rosszul állt a kép egy része, mintha rosszul tették volna be a helyére - mondja csendesen Lannak.

A teafőzés és halk beszélgetés közben a kezdődő széllökések hatására magasan a fejetek felett a fák lombjai is néha összehajolnak, és susognak valamit, mintha nekik is meglenne a véleményük a helyzetről. Pedig mindössze a messziről érkező esőfelhők előhírnökeként érkező szél előtt hajtanak fejet az ősi rengeteg nagy öregjei. Kael eközben arra a felvetésre, hogy ő többet tudna mondani egy Morád lehetőségeiről, bólint, majd megemeli a teával teli edényt.

/Abrín/ Valóban, de nem óhajtom az amúgy is megtépázott lelkesedésünket tovább rombolni - főleg azért nem, mert az ereje minden egyes megidézésnél széles skálán mozoghat - és idővel csökkenhet is. Vagyis rémmesékkel és találgatásokkal tudnék csak előállni. Teát valaki? - legalább meleg, ha nem is olyan jó - ajánlja - De visszatérve a doboz fedlapjára - int töltés közben a doboz felé - olybá tűnik, mintha a készítő a halál szó jelentőségét csökkentette volna azzal, hogy nem rúnával írták fel. Nehéz elmagyarázni, mert csak egy érzés, de a rúnához képest kicsi halálnak is nevezhetjük.
/Abrín/ Nevezheted illatos barackvirágnak is, de attól még a dolgok jelenlegi állásán nem változtat! Aki meghal, az nem kicsit szokott, hanem nagyon! Legfeljebb azon vitatkozhatunk, hogy egy tiszta vágásnál a felnégyelés kisebb vagy nagyobb halálnak számít-e - mordul Kaelre Hajnal. Lan kérdésére Hajnal megvonja a vállát
/Abrín/ Nem biztos, hogy fogok tudni aludni, de szándékosan őrséget sem fogok adni. Olyan mindegy... - markolja meg a bögréjét, aztán Vaninára néz, hogy neki mi a véleménye.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2021. December 27. 09:02:23
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - hegyoldal
Időpont: nyárelő
Esemény: esti táborozás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A nyitott himitsu-bako-o csak további talányokat rejt és ezek a talányok érzésem szerint nem most lesznek megfejtve ezért a csomós kötéldarabot visszafektetem a doboz belsejébe és lezárom, majd elfogadom Kael invitálását egy meleg teára, miközben a teát élvezem és ízlelgetem az éjszakai őrség kapcsán sem nagyon tud dűlőre jutni felzaklatott társaságunk ezért nem is nagyon erőltetem a döntést, elvégre pihenni kell, ha a dúnok utolérnek minket az éjszaka alatt, ha van őrség, ha nincs őrség sokat úgy sem tudunk tenni ellenük, inkább a holnapi nap folyamán nappal kell egérutat nyerjünk valahogyan. Elkészítem a fekhelyemet és kurtán jelzek a többieknek.

-   Jóéjszakát, szerintem pihenjünk mert holnap szükségünk lesz minden erőnkre ha egérutat akarunk nyerni üldözőink elől. – mondom a többieknek majd nyugovóra hajtom a fejem, talán az álom könnyebbséget hoz Kiina kínzó hiányának érzete felett ő elveszett volt a mi rendezett világunkban de ez nem szegte kedvét mi pedig most elveszettek vagyunk itt nélküle ismeretlen földön üldözőkkel a nyakunkon.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Február 19. 20:16:49
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – hegyoldal
Időpont: nyárelő
Esemény: ereszkedés
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


A
szerény vacsora után ugyan ti lepihentek, de nem az időjárás. A sötét rengeteg egyre fenyegetőbben susmorog az egyre erősödő szélben, melyet az egyre közelebb felvillanó villámok fényé baljós pillanatképekké merevít. Végül aztán már nem csak távolról ijesztgetnek titeket, hanem a fejetek fölé kúsznak az esőfelhők, hogy bőséges terhüket rátok zúdítsák. Bár a szél jó részét felfogják a fák, a lezúduló víztől már nem védenek meg titeket. A nyári vihar az eddigi kellemes esti tizennyolc fok körüli hőmérsékletből jó ha tízet hagy meg számotokra, és a kis patak is alig bírja elvezetni a lehullott csapadékot. Ez az időjárás tovább rontja Hajnal amúgy sem rózsás kedvét - és az egyik fa tövében gubbaszt egy köpeny alatt.
Fifi ennél azért rezignáltabb - őt nem annyira zavarja a fentről folyó víz, de a közeli villámlások borzolják a kedélyeit, amit Vanina szavai könnyedén csillapítanak. Kaelt viszont nem zavarja az égi áldás - alaposan beburkolózva, nyugodtan alszik az egyik fa tövében.

Reggelre elvonulnak az esőfelhők, és a friss üde növények illata keveredik a sáros föld szagával. Egy gyors reggeli után már sokkal jobban esik a mozgás, amely segít a reggeli ködben kissé felmelegedni. Főleg, hogy felfelé kaptattok ismét - de már messze nem kell olyan magasra mászni a gerincig, mint az előző esetben. A gerincről a fák miatt igencsak korlátozott a kilátás, de
azt most már láthatjátok, hogy nem magasodik újabb hegy előttetek. Azaz az ereszkedés után egy köd-ülte részre fogtok megérkezni - de legalább a hőmérséklet emelkedik. Az út során a Halott Ember köve mindössze egyszer jelez nektek - amikor a vékonyka vadcsapás egy, a sziklafal beugrójában található kőfej előtt haladt el, melyet egy vékonyka vízesés permete áztat.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/fej.jpg)
Ahogy jobban szemügyre veszitek, látszódik, hogy a kőfej álla alatt barlang szája ásítozik sötéten. Az ereszkedés közben sem Hajnal, sem pedig Kael nem túl beszédes. Igaz, Hajnal kissé megélénkül amikor megpillantja a hatalmas kőfejet, és óvatosan lépeget a vadcsapáson, gyanakodva figyelve a sötéten ásító járat bejáratát.
/Abrín/ Kiina biztos tudta volna, hogy mi ez... - sóhajtja rosszkedvűen Hajnal. Kael csak bólint magának ezt hallván.


Aztán az ereszkedést folytatva, a vadcsapás egyre lankásabb területre vezet titeket, egészen addig, amíg egy elhanyagolt, lépcsőkkel tarkított régi útra nem tévedtek.

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vutas-Vutar-t.jpg)
Ezt az utat nem nagyon tartják karban, viszont a használat nyomai látszódnak rajta. Az út a hegy lábánál kanyarog - egyik felén a hegyoldal, másik oldalán nem sokkal pedig egy láp kezdődik. A láp közelségéről egyébként néhány szúnyog is döngicsél a fületekbe, mintegy üdvözölve titeket. Rövid nézelődés után szinte biztosak lehettek benne, hogy valahol, két kisebb vutas-vutari települést összekötő utak egyikén állhattok.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2022. Április 08. 20:22:05
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - hegyoldal
Időpont: nyárelő
Esemény: ereszkedés
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az éjszaka nem túl kegyes hozzánk nincs rosszabb annál mint átfázva fagyosan ébredni az éjszakai áldást követően. A gyors reggelihez készült tea legalább átmelegíti végtagjainkat és sajgó csontozatunkat aztán nekivágunk az útnak, ahol varázslatosabbnál varázslatosabb helyek mellet haladjunk el a többiek megjegyzéseit szó nélkül, hagyom nagyon is hiányzik Kiina és szeleburdi pezsgése többet tudott mint amennyit bolondosan mutatott ám üldözőink kapcsán szavai élénken élnek emlékeimben.
„A terv a következő - vezet egy vadcsapás arra lefelé a völgybe, majd onnan fel a következő alacsony hegyhátra, melynek túloldalán megpillanthatjuk már a mocsarak földjét. Ott már vannak utak a falvak közt. Hogy ott ne érjenek utol minket, még itt kell kicsit vakvágányra terelni őket. A helyismeretemet kihasználva megkavarom őket, aztán megyek utánatok. Addig próbáljátok meg elkerülni a vidék veszélyeit!” – valamint útmutatására is visszaemlékszem mikor végre megérkezünk egy elhanyagolt, lépcsőkkel tarkított régi útra. – „A terv a következő, vezet egy vadcsapás arra lefelé a völgybe, majd onnan fel a következő alacsony hegyhátra, melynek túloldalán megpillanthatjuk már a mocsarak földjét. Ott már vannak utak a falvak közt. Hogy ott ne érjenek utol minket, még itt kell kicsit vakvágányra terelni.” – vajon sikerrel járt töprengek ahogy a lépcsőkre tévedünk. Az út a hegy lábánál kanyarog, egyik felén a hegyoldal, másik oldalán nem sokkal pedig egy láp kezdődik nekünk valószínűleg a hegyektől távolodva a lápon keresztül vezet az utunk tovább dél felé ahogy annak idején a kővé vált alak közelében említette szélcsap kisasszony – „Ott már úton haladva, dél felé kezdünk átvágni Vutas-Vutaron, s talán megpihenünk egyik-másik nemes földjén. Aztán a Sárkánygerinc déli oldalán meglátogatjuk a hegyi királyság szőlőskertjeit - főképp az oneino törzsbéli Napsimogatta Shaleen pincészetét, majd folytatjuk az utat a hegyi ösvényeken át Mar Menooron át Naikal Inaanon keresztül Shizaaiba. Onnan már csak pár nap, és Naoenaoba érünk.” – a többekre nézek miközben megkezdem az ereszkedést a lépcsőkön a láp felé déli irányba Kiina útmutatása szerint.

-   Szerintem a további utunk a lápon keresztül vezet Kiina elmondása alapján. – mondom a többieknek majd komótosan tovább cammogok Kiina sajgó hiányával tudom, hogy valamit kéne kezdeni a csomóírás rejtélyével, de most egyáltalán nincs kedvem a talányhoz.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2022. Április 14. 01:38:13
Deion testvér
Az éjszaka kegyetlenül csap le az eső a táborra, Deion egy fa tövében keres menedéket, és ott próbál a durva szerzetesi ruhájában aludni. Közben egy pár egymással többé kevésbé rímelő kifejezést mormol maga elé.
Kedve támad, virgonc lányka, Zord vadászat, vére szárad, sasként szárnyal, a célban vár már
Azt követően megpróbálja a gyökerek közt úgy helyezkedni, hogy kényelmesen elfekhessen, és megpróbál aludni.
Éjjel álmában a sivatagi helyen volt, ahol el akarták venni a lányt. Ismét látta maga előtt azokat a pillanatokat, amikor Kiina átnyújt neki egy gyűrűt. Talán abban is valami rejtett üzenet van?

Másnap kissé kelletlenül folytatja az utat, követve a többieket, azon tanakodik, hogy vajon milyen üzenet lehet a gyűrűhöz, ha ahhoz is tartozna valamilyen útmutató.
A furcsa szobornál amikor Hajnal felveti, hogy Kiina biztosan tudná, hogy micsoda, Dieon testvér megpróbál felelni neki. Ha beugrik neki, micsoda lehet (Legendaismeretem van), akkor elmondja azt, ha nem igazán hallott erről, akkor egy kis egyszerűbb történetet talál ki hozzá (Mellébeszélés van)

Lan szavaira kissé fáradtan válaszol Deion.
“Még mindig üldöznek minket?” – hajtja le a fejét. Majd ásít egyet. – “És ott, Naoneoban vagy hol már biztonságban leszünk?”
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Április 16. 17:33:08
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


A
z út során van lehetőséged azon elmélkedni, hogy vajon Kiina mennyire járhatott sikerrel az üldözőitek hátráltatásában. Könnyen lehet olyan érzésed, hogy meg fogjátok tudni. S bár az eső nem épp kellemes, az talán adhat némi vigaszt, hogy az esővíz a hegyekben mindig a folyóvizet táplálja, és nehezíteni tudja az átkelést - szóval ha mást nem, némi időt biztos, hogy nyertetek - de milyen áron? Kiina elképzelése arról, hogyan is tervezte az utat, ad egyfajta keretet - de sok részlet van, amit nektek kell majd a helyére illesztenetek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Április 16. 17:34:22
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


A
kellemetlenül hűvös és vizes éjszaka után a gyűrű szerepe felértékelődni látszik. Csakhogy akár a datolyák, a gyűrű sem árulta el a titkát. Persze nem elképzelhetetlen, de vajon mégis milyen tudással vagy erővel lehet felruházva, ami most jól jöhetne?
A jókora archoz érve sajnos fogalmad sincs, hogy mégis mivel álltok szemben. Ez nem is túl meglepő, mert Vutas-Vutar legendái és hiedelmei ugyan számosak, de jókora része holmi vízhez és vízbe fúltakhoz köthető. Viszont az hogy erről még nem hallottál, azt jelenti, hogy nem is túl nagy jelentőségű hely lehet. Így aztán a későbbi lebukás komolyabb veszélye nélkül szőhetsz tetszés szerinti mesét Hajnalnak, aki érdeklődve hallgatja az újabb különös történetet. S mivel Kiina mellett edződött, így még a szokatlan elemeket is könnyedén elhiszi neked.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Április 16. 17:39:24
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


A
z út szeszélyesen kanyarog a láp partján - kopottas és néhol hiányos kövei pedig a rég nem látott civilizáció ígéretét hordozzák. Az út néhol bátran alábukik a láp vizébe - ami részben az éjszakai esőzésnek, részben pedig az idők folyamán megsüllyedt talajnak is köszönhető. Ezért többször is lábszárközépig érő vízben gázolhattok. Ez ugyan Fifinek nem annyira tetszik, de ilyenkor Vanina vezetésében bízva, némi berzenkedéssel, de követi a harcosnőt a vízbe. A tegnapi eső után az időjárás próbál a kedvetekben járni - meleg napsütéssel délelőtt ködpamacsokba öltözteti a lápot, dél környékére pedig fülledt meleggel kedveskedik. A láp teli van élettel - és ez leginkább a repülő s úszó vérszívók által érezhető. A szúnyogok boldog döngicsélését a piócák ragaszkodása egészíti ki - de számolatlan szitakötő, légy és egyéb bogár is szeli a tavirózsákkal és egyéb vízinövényekkel telehintett vízfelület feletti fűszeres levegőt.
Az út néhol kettéágazik - ahol a kövezett út túlságosan beleszalad a mocsárba, ott újabb, kitaposott sáros ösvény kerüli meg, és vezet vissza nem sokkal odébb az útra. Hajnal bosszankodva hessegeti a rovarokat, de pont úgy jár, akárcsak ti - a az összeset nem képes távol tartani - így egyre több kellemetlenül viszkető csípéssel gazdagodik. Kael viszont dicséretre méltó nyugalommal szedegeti le a lábáról a piócákat, amik egy nagyobb üvegcse sárgás folyadék hatására szinte önként válnak le a lábáról.
/Abrín/ Valakinek esetleg? - kínálja fel nektek a majd bögrényi üveget.
/Abrín/ Mi van benne? - tudakolja Hajnal, miközben nyúl érte.
/Abrín/ Almalé - válaszolja Kael, és mikor Hajnal megérinti az üveget, picit árnyalja a képet - Alma egy jóravaló igavonó ló Queboában. Használd nyugodtan! Ha elfogy, feltöltjük Fifilével... - Hajnal bizonytalanul visszahúzza a kezét, és nem veszi el az üveget.
/Abrín/ Azt akarod mondani, hogy lóhúgy van benne? Azt nem is akarom megtudni, hogy Queboa óta miért tartasz magadnál egy üveg lóhúgyot!
/Abrín/ Akkor nem fogod - válaszol nyugodtan Kael - de abban igazad van, hogy az állottnál jobb a friss. Használhatod a sajátodat is, vagy esetleg cserélhetsz mondjuk Deion testvérrel.
/Abrín/ Fúj! - értékeli Hajnal, és inkább próbálja sóval megszórni, és úgy távozásra bírni a lábára tapadt két piócát. De aztán nem sokkal később az egyik ilyen, a víz alá került útszakaszon átgázolva Hajnalt kellemetlen meglepetés éri - ugyanis a lábszárközépig érő vízben gázolva hirtelen meglepett bugyborékolással eltűnik, csak a kezével kalimpál kifelé az immár felkavart vízből.

A kellemetlen közjáték után nem sokkal delelő után beértek az első településre. Egy tucat házból áll mindössze, és bizony nem a gazdagság az, ami elsőre az ember eszébe jut róla.
A fából ácsolt nádfedeles házak mindegyike lábakon áll, és pár foknyi lépcső vezet fel a házak előtti teraszra. A szürke, napszítta deszkákat nem festéssel, hanem faragásokkal próbálták meg díszíteni. Az érkezésetek nagy feltűnést kelt - elsőként sárfoltokkal tarkított kisgyerekek kiáltozása hívja fel a felnőttek figyelmét rátok, majd az útról riadtan elrebbenő baromfiak sértődött kotkodácsolása tölti meg a levegőt. Érdeklődő és gyanakvó tekintetek kísérik a bevonulásotokat, és a házsor közepe táján több idősebb (szám szerint négy) helyi tűnik fel az egyik teraszon, és eleinte gyanakodva méregetnek titeket, de ahogy közeledtek, a tisztelet jelét róják a levegőbe, és immár inkább a cipőjük orrát figyelik. Akárcsak a gyerekek, akiket egy-két nevelő célzatú nyaklevessel emlékeztetik a felmenőik, hogy ne a cifra ruhákat nézzék, ha látjátok őket. A bizonytalanságuk oka az lehet, hogy lerí rólatok - nem kereskedő népség vagytok, és nem is helyiek. Márpedig errefelé nem sok utazó fordulhat meg - és azoktól sem feltétlen csak jóra számíthatnak. Lan még akár egy halkan felhúzott számszeríj kattanásán sem lenne feltétlen meglepődve. A négy, nap-cserzett arcú, ráncokkal szabdalt idősebb férfi csendben várakozva áll a ház deszka teraszán, és illedelmesen várják, hogy esetleg megszólítják-e őket.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2022. Április 17. 09:13:40
Deion testvér

Sajnos nem tudja Kael árgus tekintete mellett rávetni egy pillantást, aztán az eszébe ugrik, hogy azt már a "halála után" kapta, és Kael megengedte, hogy a datolyák közé rakja.
"Kaptunk Kiinától egy pár ajándékot még a sivatagban... Nem gondoljátok, hogy már azok is segíthetnek az utunkban? Kiinát ismerve nem lepődnék meg, ha már akkor sejtette volna, hogy az utat egyedül kell megtenni, és kétlem, hogy egyszerű ékszereket, vagyontárgyakat adott volna." - veti fel Deion a készülődés közepette.

(A kis történetet hamarosan írom...)

Amikor eltűnt Hajnal a vízben Deion ösztönösen megpróbálta a hőst játszani és kimenteni a bajba jutott társát a mély tócsából. (Ha segíthet, van valamennyi Úszásom (10) meg a Szabadulásom nem olyan rossz (16))
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2022. Április 17. 22:30:32

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Ha az ember valamit nem ért, vagy nagyon megviseli, általában két dolgot szokott tenni: szövegelni, hogy elnyomja a fájdalmát, vagy csöndben maradni. Én az utóbbit választom. Nnem hiszem az elt, amit láttam. Kiina elvarázsolt egy lélek, de nem ostoba. Nagyon nem. És egy csapat felfegyverzett üldözőnél komolyabb viszontagsággal is megbírkózott már. Még azelőtt is, hogy velünk megismerkedett. És sosem nyúlt ennyire szélsőséges döntéshez. Ennyinek kell lennie, nincs más lehetőség. Láttunk valamit, vagyis láttattak velünk valamit, de főleg azokkal az egyistenhívő barmokkal, és ennyi.
Megriaszt, hogy a körülöttmem lévők tényként kezelik amit láttak. Gyász jobbról, és balról, én meg nem tudom, milyen sorendben verjem be a képüket. Végül senkiét nem verem be. Az viszont bőszít, hogy nekiállnak átvizsgálni Kiina holmiját, aztán egy szellemverte doboz felett tanakodnak. Bánom is én mi az éls mi van benne, és ha sokáig vacakolnak vele bizony mondom szétverem az egészet.
Ezt a tombolást is megússzák, magamban tartom, csak az arcom feszül meg néha ezen a hazsontalan időtöltésen. Aminek ugyan lesz eredménye, és nagyon úgy fest, üzenetet rejt a zsinór.
Ezzel nem vagyunk kisegítve. Kiina volt sok helyre a belépőnk, nélküle nem tudom, hoigyan fogunk boldogulni, és ez rettenetesen elkedvetlenít. Ha eddig szótlan voltam, most már kifejezetten komor. Fogják csak a gyászra, vagy ami kényelmes. Fogalmam sin cs, merre kell mennünk. Kiina egyszer elregélte az útitervet, de ki jegyezte azt meg?

/abrín/- Kicsi halál? - kapok a szón, amikor fejtegetik. Hosszú idő után először szólalok meg.  - Ugyanígy mondják azt is, ha a nők érzik a gyönyört együttlétkor - jegyzem meg fapofával. Régi kis könyvem sok érdekességet tartalmazott ám...Bár aligha hiszem hogy ez hasznos megjegyzés lesz most.
Éjjel fenn maradok, az alvás nem megy. nem akarok kiina halálával álmodni. Az igazival. Viszotn a legsötétebb órában mondok valamit Lannak:
/abrín/- Szerintem Kiina nem halt meg. Egyszer említetted, nem is biztos, hogy nador. Csak annak néz ki. A halála is ilyen. Csak annak néz ki.
Részemről több mondanó nincs is. Én így vélekedem, ezt fogadom el igaznak.
Az éjjeli eső jól jön, szándékosan eláztatom magam. Legalább érzek valamit...

Láp vár ránk és összeráncolom  a homlokom. Nem úgy terveztem, hogy lápban fulladok meg. Persze ez nem kívánságra megy. Hajnal almalével kínálgat, és életemben először innék valami töményet. Gyorsan meg is rázom a fejemet. Nem, ez igen rossz ötlet, igen mélyen lehetek. A csend mégsem fog segíteni. Valamit vagy valakit szét kéne ütnöm. Az tiszta helyzet. Vagy... Ezt elhessegetem. Minden miracleai ismeri, hogy háború után 9 hónappal születik a  legtöbb gyerek, de egyrészt nem vagyunk háborúban, másrészt inkább ütném azt agyon, aki hozzám akarna érni, mintsem vele háljak.

A település nyomorúságos, és ritkán járhat erre idegen. Talán nem is baj, nem bolygatják fel a saját érdekeikkel a helyiek életét.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2022. Április 21. 18:27:29
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: útun
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina éjszakai megnyílása kapcsán nem tudom mi lenne a legmegfelelőbb válasz, főképpen úgy, hogy az égboltozat csillagai is gunyorosan hunyorognak le rám.

-   /Abrín/ Nem valami más volt, hanem valami több mint csak nador azt már talán sohasem tudjuk meg, hogy mi lakozott még benne egy biztos vidám és felelőtlen természet tombolt benne. Azért vérmes reményeket ne táplálj a túlélése kapcsán és akkor nem csalatkozol, de ne legyen igazam és csak egy újabb komor trükk ami a gyász súlyát terítette a vállunkra. – nézek vissza a csillagos éjszaka sejtelmességében a „legsötétebb” órában

A múltból hátra maradt furcsa csapást követve egyedül Hajnalt éri kellemetlen meglepetés egy alattomos sáros gödörben való elmerüléssel ám Dieon testvér teketóriázás nélkül a segítségére siet és kirángatja az alattomos „csapdából”. A faluba érve a helyiek bizalmatlan tekintettel méregetnek minket valószínűleg a kereskedőknek jobban örültek volna és mi egyáltalán nem tűnünk kereskedőknek. A gondolatok gyorsan peregnek elmémben miközben fejet hajtva és a tisztelet jelét róva a levegőbe a tornác lábához járulok amin a falú vénjei álldogálnak. Vajon mennyit mondhatok nekik, hogy ne sodorjam őket veszélybe a minket üldözők érkezését követően, nem tudhatom ezért a kevesebb mellet döntök.

-   /Abrín/ Tiszteletem a település előljáróinak társaimmal a Sárkánygerinc déli lankái felé tartunk vajon jó irányba haladunk és ha igen milyen messze található a következő település? – nézek fel vélhetőleg a falu vénjeire

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Április 25. 19:05:23
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Vanina

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

B
ár már jó ideje együtt utazol a többiekkel, és jobbára kiismerted őket - azért még mindig másképp látjátok a világot. Valahol azért tipikus, hogy a két művelt szellemlátó hajlamos ennyire alábecsülni Kiina rafináltságát, és elsőre elhiszik azt, amit látnak. Bár az is igaz, hogy Kael feltehetőleg nem is keres feltétlenül kibúvót, mert neki annyira természetes az elmúlás gondolata. Node Lan, ki az intrikák földjéről származik? A folyton dalokkal, történetekkel előhozakodó simlis Deion is hallgat - pedig ő aztán feltehetőleg rengeteg cselszövéses, feltámadós és megtévesztésben gazdag történetet ismerhet, vagy találhatna ki.

Kiina holmija viszont terítékre kerül, és bár nem lettetek okosabbak tőle, de végül csak előkerül a baljós dobozból valami üzenet-féle. De hogy Kiina nélkül mit ér? Persze a szellemnézők hangosan szakértenek a doboz felett, mintha az bármin is változtatna azon kívül, hogy kihűl a szájuk. Azért Kael mégiscsak elpöttyent olyasmit is, ami felkelti a figyelmedet. A pap nem torkol le, hanem csak csendesen ingatja a fejét

/Abrín/ Nem pont erre gondoltam, hanem arra, hogy aki a dobozt készítette, az láthatólag elég képzett volt ahhoz, hogy varázzsal töltse meg. Mégis, a halál jelét nem töltötte meg erővel. Mintha egy drága, mesteri kidolgozású pajzson - amelynek tükrét gondos és részletes csatajelenet díszíti, a körbe futó peremen már csak elnagyolt minták sorakoznának. Az egészet látva tudod, hogy a mester minden adottsága megvolt, hogy a peremet is mesterien kidolgozza, de nem tette. Ezzel mintegy eleve fontosabbnak mutatva a pajzstükör pazar mintáit, mellyel nem is versenyezhet a perem kidolgozása - próbálja meg hétköznapibb példával szemléltetni a véleményét.

Éjjel - nehogy a rémisztő álmok felmorzsolják eltökéltséged, hogy Kiina életben van - inkább virrasztasz, és végül megosztod Lannal, hogyan is látod a dolgot. Aki most érezhetően bizonytalanabb, de valahol titkon reménykedő választ ad.

Másnap Vutas-Vutar mocsarai fogadnak - és bizony semmit nem  változott. Bár ez sem veszélytelen hely, de ez már józan ésszel messze jobban kezelhető, mint Arcantis bűvös erdeje - amit még a szellemnézők nagy része is inkább elkerül. Ahogy téged mostanában a felhőtlen gondolatok. Ahhoz, hogy ilyen-olyan módon levezesd valakin az indulataidat még ez a mocsár is túlságosan kihalt. Viszont az út szélén itt-ott felbukkanó, az idők folyamán megdőlt kő jelzőoszlopok már többen vannak, ha egyiket-másikat ledönteni támadna kedved.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Április 25. 19:07:48
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


A
felvetésedre - hogy talán a korábban kapott ajándékok valahogy segítségetekre lehetnek még az utatok folyamán - Kael röviden válaszol.
/Abrín/ Nem elképzelhetetlen, hogy később még jól jöhet ha pénzszűkébe kerülünk és eladjuk őket. De hogy mágikusak lennének, azt nem tartom valószínűnek - mivel az Erők síkján nem érezni a rezdülésüket. Persze nem kizárt, hogy elleplezték az igazi hatalmukat - de nem valószínű - ábrándít ki kissé Kael.

A lápi gödörbe megmerítkező Hajnal megsegítésére te reagálsz a leggyorsabban. Vagy csak a többiek kíváncsiak voltak, hogy egyedül ki tud-e evickélni belőle. Így aztán te voltál az, aki oda lépve szó szerint segítő kezet nyújtva megragadtad a kezét, és kihúztad a zavaros vízből.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Április 25. 19:09:09
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


U
gy tűnik, hogy Vaninának megvan a maga teóriája - vagy reménysugara, amihez tartja magát Kiinával kapcsolatban. Még akár logikus is lehet - de éppúgy bizonyulhat egy hihető és tetszetős mesének is. Hiszen Kiina is szívesen hagyta megválaszolatlanul a vele kapcsolatos leglényegesebb kérdéseket. Egyszer mondta is neked, hogy a legendák tovább élnek, mint az unalmas magyarázatok. Talán ezért nem teszed le te sem a voksodat határozottan egyik lehetőség mellett. Vagy talán nem szeretnéd szétzúzni Vanina reményeit? Esetleg titkon a sajátodat sem?

A faluban úgy döntesz, hogy a helyieknek a lehető legkevesebb konkrétummal szolgálsz. Ez akár elővigyázatosságnak is mondható, hiszen így az üldözőitek is kevesebb információt tudnak kicsikarni belőlük.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Április 25. 19:12:19
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


M
iután Deion kisegítette Hajnalt a posványból, Hajnal cifrán káromolja a lápot, és az út rég elporladt építőit, és bizony elég profán találgatásokat tesz arra, hogy a kecskén kívül a vérfertőzés is a családban maradhatott náluk - amíg sárosan a fél tucat piócát és egyéb kellemetlen bogarakat szedegeti le magáról.

A faluban Lan előlépve szólítja meg a tornácon ácsorgó időseket. A kérdése érezhetően csökkenti a levegőben tapasztalható feszültséget, mely eddig abból eredt, hogy vajon mit is akarhattok. Az egyik férfi a tisztelet jelét rója a levegőbe, és kissé helyi akcentussal válaszol.

/Abrín/ A nap útját kell követni, napnyugat fele - int kezével a továbbvezető útra
/Abrín/ El sem lehet téveszteni a Gerincet, mert ott a mocsárból dombság lesz - teszi hozzá a mellette balról ácsorgó, hogy ő is mondjon valamit, de aztán sértődötten elhallgat, amikor az első megszólaló megböki a csontos könyökével az oldalát
/Vutas-Vutari nyelvjárás/ Elhallgass te! Tudják az uraságok, hogy mi a különbség egy hegy és egy mocsár között! - szól oda halkan, aztán hozzátok fordul
/Abrín/ A következő falu három gyertyaégésnyi gyalogútra van, és annak van egy nagy pajtája is! - említi meg a másik falu nevezetes épületét.
/Vutas-Vutari nyelvjárás/ Ha még megvan, mert a fehér szellem onnan gyütt... - morogja a másik öreg a jobbján, de hamar elhallgat, amikor egy szúrós pillantással belefolytja a szót a falu rangidőse.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Április 26. 21:05:25
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: érkezés a faluba
Résztvevők:  „Kékprém" Keelut

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)


M
ajd két holdhónap telt el mióta magad mögött hagytad a síkságiakat, hogy segítségére legyél Nadír egyik Mennydörgésszellemének. Kétségtelen, hogy büszkeség dagaszthatja a kebled, hogy ilyen felkérésben volt részed - még ha nem is volt annyira kalandos, mint vártad. Mint később megtudtad, az is sokat javított az esélyeiden, hogy Queboa mezein nem sok nador közül válogathatott. Ennek ellenére nem volt hiábavaló az oldalán utazni, hiszen így is sok mindent láthattál, amit eleddig csak a sámánok meséiből ismerhettél. Olvadó Haanol, a Na Kva Akaan (Akik Elsőnek Lépnek Az Ösvényen) nagy-nemzettség tagja, az Ég Ormairól, és egyike a Megújítóknak. A tábortüzek mellett szívesen mesélt Shizaai városáról, vagy a nador vidék szépségeiről. Alapvetően egy segítőkész, és nador mércével mérve nem visszahúzódó férfinak ismerted meg. Külsőre egyszerű öltözetű, hétköznapi megjelenésű, fehér bőrű, vékony férfi. Ruházata finoman cserzett, barna bőrből készült, vállain egy zöldes színű szövetköpeny pihen. Fehér haját számtalan vékony, hosszú fonatba rendezte, mindegyik végén apró ezüst gyűrűvel.  Egyetlen felszerelése a hátán átvetett kisméretű nyílpuska. Hófehér arcát vörös mintájú törzsi jelek díszítik. Bár a fegyverfogatásban nem jeleskedik, ennek ellenére egyáltalán nem védtelen, mivel egy Naooni gyilkos szellem, Mancs kíséri az utazásai alatt. Mancsot ritkán láttad alakot ölteni, de akkor minden esetben halállal végződött a megjelenése. Igaz, Haanol soha nem mondta, de lelked mélyén mindig is érezted, hogy a szellem kordában tartása neki is a sámáni képességei határát súrolja. A közös utazás alatt a te feladatod volt, hogy a síkságiakkal szót értsél. Haanol ugyan beszéli az abrínt, de hamar kiderült számodra, hogy a kulturális különbségek - és Nadír lenyomata rajta - a legtöbb síkságinak együtt már sok. Az utazás alatt majd mindig a településeken kívül táboroztatok, és számtalan kisebb irtáson végzett rövid faültető rituálét, hogy Nadír minél előbb be tudja gyógyítani az erdőkön ejtett sebeket. Sokat bolyongtatok Queboában, de a valód cél Vutas-Vutarban várt rátok. Egy régi, föld alatti katakombában öt, máig harcoló élőholt harcossal kellett megküzdenetek, hogy aztán örök nyugalomra leljenek. Miután időlegesen győzedelmeskedtetek felettük, Haanol egy több órás rituáléval semlegesítette a hely átkát - és ezzel szabadon bocsátotta a szerencsétlen lelkek maradékát.
Ezután tíznappal, még  Vustas-Vutarban - Haanol kora reggel váratlanul utadra bocsájtott. Annyit mondott magyarázatként, hogy neki Abÿrnossban van dolga - de neked újfent a síkságijaiddal kell foglalkoznod, mert bajba kerültek. Az, hogy ilyen hirtelen talál magának új feladatot, az nem meglepő, hiszen mindig is megálmodta, hogy éppen hova kell mennie. Az inkább szokatlan volt, hogy a síkságiak sorsával törődik, vagy hogy éppenséggel a te önálló feladatodat álmodta meg. Búcsúzóul még kivezetett az útra, és útba igazított, hogy itt, a mocsár közepén merre indulj el, és hogy nagyjából milyen messzire kell menned. Pontosabban szerinte az arcantisi hegyek lábánál lehetnek most a síkságiak. Ez ma reggel történt...

Az elmúlt tíznapok után szokatlan volt ismét egyedül utazni az igencsak leromlott állapotú, elhanyagolt úton, amely szeszélyesen kanyarog a láp partján - kopottas és néhol hiányos kövei pedig a rég nem látott civilizációról mesél. Az út néhol bátran alábukik a láp vizébe - ami részben az éjszakai esőzésnek, részben pedig az idők folyamán megsüllyedt talajnak is köszönhető. Ezért többször is lábszárközépig érő vízben gázolhattál - de végül nem sokkal dél előtt megérkeztél egy kicsi, és szegényes településre. A fából ácsolt nádfedeles házak mindegyike lábakon áll, és pár foknyi lépcső vezet fel a házak előtti teraszra. A szürke, napszítta deszkákat nem festéssel, hanem faragásokkal próbálták meg díszíteni. Az érkezésed nagy feltűnést keltett - elsőként sárfoltokkal tarkított kisgyerekek riadt kiáltozása hívta fel a felnőttek figyelmét rád.  Érdeklődő és gyanakvó tekintetek nehezedtek rád, de hamar felismerték, hogy nem lápi lidérc - ahogy először kiabálták a gyerekek, hanem egy hús-vér ember érkezett. Igaz, ennek bizonyítására először egy idősebb férfi lépett eléd, és szelleműző szalagokat rázva a kezében megkerült kétszer. Mikor nem tűntél el ennek hatására, egy pici csalódott fintor megeresztése után megérdeklődte, hogy mégis mi járatban vagy. Hamar megtudtad, hogy a hegyek felé vezető úton mostanában nem érkezett senki, nem hogy egy csapat városi ficsúr. Ellenben annyira azért ismered az elkényeztetett Anartÿss kölyköt, hogy a mocsár közepén biztos, hogy meg akar majd állni pihenni a civilizáció eme halovány lenyomatánál - hiszen más út nem vezet erre. Így aztán a házaktól picit távolabb, de letáborozol, hogy bevárd a csapatot.
Ez végül jó ötletnek tűnt, mert alig fertályórát kellett várnod a közeli nádasból kukucskáló gyerkőcök kíváncsi tekintete előtt, amikor a település túlvégén a hangzavarból ítélve utazók érkeztek. Azért némi óvatosság véget még megvártad, hogy hátrébb húzódva szemügyre vedd az érkezőket. Főleg, hogy elsőre ismeretlen síksági arcokat pillantasz meg. De ahogy közelebb érnek, azért látod, hogy érdekesen változott a helyzet. A kényes Anartÿss ifjút nem látod, de a tanácsadóját igen, meg azt a nőszemélyt, aki még Queboában hozott neki valami üzenetet. Ellenben a másik két férfit még soha nem láttad, ahogy a tetőtől-talpig sáros, rövid hajú nőt sem. Bár ezt azért az arcán díszelgő sárfoltok miatt nehéz megmondani. A két ismeretlen férfi nem tűnik harcosnak - egyikük inkább valamiféle sámánnak, akiket itt gyógyítónak, papnak és más hasonlónak neveznek. A másik nehezebben meghatározható, de van nála egy húros hangszer is. A falu öregjei szemmel láthatóan őket sem fogadják kitörő örömmel, és a Lassú - ugrik be a tanácsadó neve - a Hegyi Királyságba vezető út iránt érdeklődik. Úgy tűnik, hogy a síkságiak hajlamosak egyetlen úton is eltévedni...



Quator, tiéd a pálya, lehet reagolni :)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Quator - 2022. Május 01. 16:22:47
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Quator-K-pei/v-r-s-farkas_w286_h580.jpg)
„Kékprém" Keelut

*Hosszú volt az elmúlt két holdhónapban megtett utazás. Mind fizikailag, mind lélekben. Olvadó Haanoltól sokat tanult Keelut. Főként a türelemről és a mennydörgésszellem - mondjuk úgy - kívülállása folytán a síkságiakról is. Quáboa és Vutás-Votar vidékei nagyon mások, mint a Sárkánygerinc csúcsai, vagy épp a Shíror völgye. Ettől függetlenül Nadír akaratát mindenhol be kell teljesíteni. Nagyon megtisztelő volt, hogy a sámán épp a Vörösfarkast választotta, mégha nem volt túl nagy a választék a környéken. Keelut megtette, ami tőle tellett és sikerrel jártak. ... Közös utazásuk közben pedig igen sokat gondolt Kékprém az apjára, akit alig ismerhetett. Vajon ő is mennydörgésszellemmé lett? Vagy csak utolérte a balsors? ... Ez talán már sose derül ki. Így végül, épp az elválásuk előtt, lezárta ezt a kérdést Keelut magában. Talán majd lesz még alkalom, hogy ezen merengjen.

Most viszont ismét a síkságiak közé vezet az útja. Haanol megmondta, hogy a két holdhónapja hátra hagyott társaság ismét szükséget szenved, amiben Keelutnak kell kisegítenie őket. Így elváltak útjaik a sámánnal és elindult a mondott irányba. Át a mocsáron, az arcantisi hegyek lábához.

Még nem hágott delelőre a Nap, mikor elérte az apró falut, ahol láthatóan a magasabb vízálláshoz is hozzá vannak szokva a lakók. A fogadtatáson már meg sem lepődött, inkább halvány mosolyt csalt arcára a gyerekek ijedt visítozása, mikor meglátták az úton besétálni a házak közé. ... Miután a falu öregje kísérletet tett az elűzésére egy marék szalaggal és megnyugodtak a kedélyek, hogy a nador mégsem lápi lidérc, sikerült néhány szót váltani a falusiakkal. Nem láttak errefelé idegen síksági társaságot. Így Keelut úgy döntött, megvárja itt a társaságot. Abban biztos volt, hogy a település végül ide vonzza az Anartyss csapatot. Ha meg elindulna elébük, lehet elkerülnék egymást. Így inkább letelepedett a falu szélén egy rönkre és érdeklődve figyelte a falu életét, pontosabban az abban beállt változást, mely a puszta jelenlétéből fakadt.

Nem is várattak az események soká magukra. Nemrég újabb felbolydulás kelt az út menti házak legtávolabbikánál. Ahogy Keelut ki tudta venni, idegen társaság érkezett. Na ez már valami! ... Bár az óvatosság nem árt, nem kéne valami babonás utazóval összefutni, mint annak idején a Smaragd Szigeten a vénasszony. ... Így inkább beljebb húzódva a nádasba, közelebb óvakodott a nador, hogy szemügyre vegye, kik is érkeztek. Meglepetésére a csapat, akikre ő várt, igencsak megváltozott. Azok közül, akikkel útnak indultak Sytis-ből már csak Lan, a bölcselkedő testőr maradt meg. A harcos nőt ugyan felismeri látásból a nador, viszont nevére - ha bemutatkozott volna - már nem emlékszik. Épp akkor hozott levelet Zevrannak, mikor Keelut segítségét kérte Haanol. Se Zevran, sem a miracleai férfi nincs itt. Helyettük van három új utitárs. Egy sámán vagy pap, egy zenészféle és egy nyakig, meg feljebb sáros nő. ... Hát az biztos, hogy a síkságiak érthetetlen népek.

Mivel Keelutnak sose volt kenyere a hosszas tervezés és várakozás, így egyszerűen feláll, íját a támasztótus végénél fogva odasétál Lanékhoz. Mikor hallótávolságba ért és a csapat minden tagja észrevette jelenlétét, nyílt tekintettel végignéz a társaságon, aki hagyja, annak a szemébe néz. Nincs pillantásában kihívás, csupán kíváncsiság. Közben jobbját, lazán ökölben tartva felemeli és mutatóujját végigfekteti orrán köszöntésképp.*


/nador/ - Shi'onaata!

*A nador magas, nyúlánk alkat, fehér bőrével, gleccserkék szemeivel és szintén hófehér hosszú hajával mondhatni "világít" a láppal a háttérben. Ruházata egységesen tompa avarvörös. Széles bőrövén kétoldalt egy-egy harcicsákány lóg, karikába tűzve, hátán a nem túl nagy, de megpakolt hátizsák mellett kéttollú vesszőkkel teli tegez. Vesetájékon vadászkése tokjában és baljában maga mellé engedve furcsa kinézetű íja, melyen középen egy támasztótus van kialakítva.

A számára még ismeretleneknek ismét a szemébe néz bemutatkozás közben.*


/abrín/ - Nevem Kékprém Keelut

*Csupán pár szívdobbanásnyit vár és rögtön rátér az őt leginkább foglalkoztató kérdésekre.*

/abrín/ - Zevran és Vjírgas hol van? Sikerrel jártatok?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2022. Május 08. 20:49:27
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton - találkozás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal ballépése kapcsán csak annyit jegyzek meg a bajszom alatt.

-   /Abrín/ A piócák még akár egészségesek is lehetnek a sár miatt meg nem aggódnék szerintem mindannyian egy merő mocsok leszünk mire elhagyjuk a mocsarak földjét.

A falú vénjei megadják kérdésemre a választ ami biztató és tovább indulásra sarkall, hiszen kiépített úton még ha gyatra is nem vehetjük fel a versenyt lovas üldözőinkkel eddig is kész csoda, hogy nem értek utol bennünket. Ám az egyik vén megjegyzése megakasztja gondolataim pörgését „fehér szellemet” emleget így csak a nadorokat szokták hívni belőlük is a megveszekedettebb fajtát. S lám nem is kell tovább töprengenem felbukkan Kékprém Keelut, jó szokásához híven nem is kertel sokáig ezért úgy döntök az ő társalgási stílusát fogom követni.

-   /Abrín/ Áve Kékprém! Zevran úrfit elszólította a házának kötelessége, mint annak idején téged a Hegyi királyságé. Vjírgast pedig egy misztikus szakadék vette magához nem tudni él e avagy holt. – nyelvet váltok nem kell, hogy mindenki értse a faluból szavaimat-   /Nador/ Sikerrel jártunk. A szobor van nálunk, bosszús dúnok nyomunkban. Sokan vannak, erősebbek, harcolni velük végzet. Sietve tovább. Indulni mihamarabb. Előnyt kell őrizni! - nézek rá álmatagon miközben Kiina emlékei és szeleburdisága villan fel-fel, hát Kékprém nem Kiina

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Május 22. 17:12:52
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: érkezés a faluba
Résztvevők:  „Kékprém" Keelut

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

M
int már annyiszor, most is van idő merengeni azon, hogy mi is történhetett apáddal. Az biztos, hogy nem csak úgy lelépett, hanem nagyon is komoly oka volt a távolmaradásra. Hogy ez éppenséggel a halálát, vagy mennydörgésszellemé válást jelenti - az mindeddig az ismeretlen ködébe veszett. Most lett volna lehetőséged rákérdezni, tisztázni, hogy mi is történt vele - de talán mert magad is tartottál egy kiábrándító választól, végül mégsem kérdeztél rá. Így ugyan az igazságra nem derült fény, de így a mennydörgésszellemes történet is biztosan veletek maradhat a továbbiakban.

A falu mindennapjainak nagy része pont ugyanúgy telik, mint bármely más falué a királyságban. Az idősebbek a gyerekeket felügyelik - hol hangos szóval, hol egy-egy fülessel, hol pedig tanúságos történetekkel terelgetve őket. S mindezt főzés vagy épp valamiféle rákcsapda vagy háló javítgatása közben. A munkaképes korúak nagy része a falun kívül tartózkodik - gyógynövényeket gyűjtve, vagy épp rákászni, esetleg halat fogni. A nőknek maradt a vízhordás, mosás, vagy épp kosárfonás, és egyéb ház körüli munkák.

Végül úgy döntesz, hogy a megérkező utazók nem jelenthetnek túl nagy veszélyt, ha egyszer Lan is velük utazik. Az első benyomásod az, hogy mint minden esetben, ha idegen síkságiak pillantanak meg - az izgatott érdeklődés. A második benyomásod pedig az, hogy még mintha örülnének is neked, de ez az érzés szinte azonnal tovaszáll, és utána némi csalódottságot vélsz felfedezni a sáros nő arcán, míg a papszerűség csak nyugodt egykedvűséggel szemlél téged. Az az érzésed, mintha mást vártak volna. Pontosabban más nadort.

Lan hamar tudatja veled, hogy mi lett a két korábbi útitárssal, de azt nem fejtette ki, hogy a jelenlegi csapat új tagjai milyen okból vannak az oldalán. Talán nem is bízik meg annyira bennük? Mert feltehetőleg nem holmi udvariasságból vált az anyanyelvedre. De legalább további információkkal szolgál, mely szerint az ősi erdőirtók leszármazottai vannak a nyomukban.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2022. Június 04. 13:00:27
 Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton - találkozás
Résztvevők: mindenki


Deion testvér Lan megszólalására a piócákról felvonja a szemöldökét, majd Hajnal felé fordul.
- Ha kell segítség, csak szólj – mondja egy széles mosoly kíséretében majd követi a többieket. –Annyiban nem egészségesek a piócák hogy időbe telik amíg leszedjük őket és annak épp hiján vagyunk.
A faluban Deion inkább nem társalog, nézi a falusiakat, a fémtükrében megnézi magát, és letöröl az arcáról egy termetes koszfoltot, majd megszólal a többiek felé dún nyelven.
- /dún/ Tudom, hogy eddig nem volt vele baj, de szerintem lassan feltölthetnék a készleteket, főleg, ha valami hegynek megyünk. Csak tudunk vásárolni valamit itt…”
-/abrín/ Legmélyebb tiszteletem, jóuram – vési a tisztelet jelét a levegőbe. – Tudnának adni élelmet az útra? Megfáradt utazók vagyunk, sok történeten vagyunk már túl, és fogytán az élelmünk.”

A nagydarab nador megjelenésére feszülten reagál, és hátrál egy pár lépést, megpillantva a nador fegyvereit, behátrál lassan Vanina mögé, majd amikor Lannal barátságos beszélgetésbe kezdenek, megszólal.
-/abrín/ Akkor ismeritek a csákányos fickót. Végre egy jó fordulat az utóbbi napokban. Örvendek. A nevem El… Deion. Deion testvér, Kael testvér… testvére. Mortar szolgálatában. Kékprém Kilút. Öröm találkozni veled.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Június 08. 18:48:44
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: érkezés a faluba
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
falu vénei által említett nador Kékprém formájában érkezik. Akitől már tudod, hogy mire számíthatsz, és most sem hazudtolja meg magát, mert egyenes, mint a bot. Gyorsan összefoglalod neki a jelenlegi helyzetet, aztán óvatosságból nyelvet is váltasz. Bár nem beszéled olyan választékosan, de gyakorlásnak is jót  tesz, ahogy a régóta nem használt szavak elhagyják az ajkaidat.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Június 08. 18:49:33
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: érkezés a faluba
Résztvevők: Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
z öregek tömör ígérete az ételre bár reményt keltő, de az odébb látott - a tűz fölé, kötélre felaggatott halak alapján - füstölt halnál és rizsnél változatosabb ételre itt feltehetőleg nem számíthattok.
A nador felbukkanása itt a lápvidéken elég szokatlan, és Kiinát ismerve nem lenne véletlen. Vajon hogy magyarázzátok meg ennek a nadornak, hogy elvesztettétek Kiinát? Az pedig, hogy kiderült - ismeri Lant, az talán tovább erősítheti a gyanút, hogy nem véletlenül találkoztatok vele. Az viszont egyből látszik, hogy ez a nador Kiina komolyabbik, és talán komorabbik fele.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Június 08. 18:52:49
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: érkezés a faluba
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

M
ég útközben:
/Abrín/ Márpedig nem fogom magammal hurcolni őket, és azt sem javaslom, hogy megpróbálj oldalba pisálni, mint egy útszéli fát! - válaszolja Hajnal némileg paprikás hangulatban Deionnak, ahogy a fél tucat felettébb ragaszkodó piócától próbál megszabadulni, hogy aztán Lan elé hajtsa az elsőt.
/Abrín/ Itten van ni, kúráld ki veled magad, ha szerinted ez olyan egészséges!

A faluban Kael bólint Deion javaslatára - feltehetőleg ő sem szívesen mondana le a rendszeres étkezésről. Hajnal viszont nem vele foglakozik, hanem a falut kémleli - mert valamiért nem sok bizodalma van hozzá. Az öregeknek Deion által feltett kérdésére pillanatnyi csend a válasz, aztán láthatóan megrágják a kérdést, és miután összenéztek, válaszol az eddigi szószólójuk.
/Abrín/ Tudnánk - válaszolja tömören.

Kékprém felbukkanása azért kis felbolydulást okoz, mivel Deion pár óvatos lépéssel befarol Vanina mögé, míg Hajnal elsőre örömmel néz rá, aztán kissé csalódottan.
/Abrín/ jah, ez egy nador! - bólint Hajnal - de remélem ki tudja bogozni, hogy miket csomóztak a dobozba... Közben Kael megrázza a fejét
/Abrín/ Én nem ismerem... - tudatja Deionnal, aztán érdeklődve figyeli a szerencsétlenkedését.

A rövid beszéd után a kéréseteknek megfelelően összekészítenek némi útravalót nektek. (10 khil a csapatnak 3 étkezésre) Pár csésze rizst, füstölt és szárított halat, illetve frissen reszelt vízitormát, melynek már csak az illata is könnyeket csal Kael szemébe.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2022. Június 26. 20:18:21
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton - találkozás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal elém dobja a piócát egy kicsit megbámulom mielőtt feleletet adnék neked.

-   /Abrín/ A kúra nem nekem kell azt már végrehajtották rajtad a vérszívók azzal, hogy táplálkoztak belőled és ezzel a káros anyagokat is kiszívták táplálkozás közben a testedből.

A faluban Dieon testvér merőben praktikus ötlettel áll elő amiről a fejvesztett menekülés közben teljesen megfeledkeztem annyira nyomaszt a nyomunkban loholó dún csapat ezért a praktikus ötletre csak bólogatok.

-   /Abrín/ Igazad van Dieon testvér igazán praktikus és bölcs utazóhoz méltó gondolat az ilyesfajta előrelátás. – fordulok Dieon felé majd azt követően hagyom, hogy intézkedjen az élelem ügyében majd Hajnal felé fordulok-   /Abrín/ Szerintem a csomók ügye várhat estig az itt és most talán nem a legalkalmasabb a rejtvényfejtéshez, ám el kell ismernem roppant gyakorlatias meglátás én meg is feledkeztem már róla, köszönet a emlékeztetésért. – miközben szemmel tartom a körülöttünk lévő falusiakat, mert nem kerülte el a figyelmememt Hajnal gyanakvó tekintetet már pedig, ha egy hivatásos tolvaj gyanakszik az sohasem jó jel mindazok mellet, hogy a falu kapcsán nekem is megfoghatatlan bajlóslatú előérzetem volt.

Miután Dieon javaslata és ügyintézése folytán a falusiak útravalóval látnak el bennünket megpróbálom tovább haladásra ösztökélni a társaságot, hiszen nem tudhatom mennyi maradt még az előnyünkből nem szeretném, ha a dúnok a hegyi királyság földjei előtt érnének be bennünket, inkább „hazai” terepen helyi támogatást élvezve vágnám ki magam kutyaszorítóból mert itt a mocsarak földjén vajmi kevés az esélyünk ha beérnek a dún kopók és vadászok.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Július 16. 14:20:59
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
faluban a rövid pihenő után immár némi plusz élelemmel felszerelkezve vágtok neki az út folytatásának. Hajnal kissé gyanakodva figyeli Kékprémet, hogy aztán végül csak megszólítsa
/Abrín/ Te miért is, és honnan bukkantál fel? - érdeklődik tőle, nem sokkal, hogy a falu eltűnik mögöttetek. Az út itt sem kényeztet el a minőségével - inkább a vidéki dűlőutak rokona lehet, mint a császári utaké. Ugyanis hajlamos pocsolyás gödrösödésre, és gyors megmártózásra a langyos, szúnyogkeltető vízben. A hely valóban természetközeli és idilli, mert rengeteg rovar repked körülöttetek, békák brekegnek, és vízimadarak hangjától hangos a levegő. Az út eseménytelenül telik, egészen addig, amíg meg nem pillantotok az út szélén, egy bokor árnyékában fekvő alakot. Fakó színű ruhája, és a mellette heverő fakeretes jókora hátizsák vándorkereskedőre utal. Az oldalából, és hátából kiálló nyílvessző pedig balszerencsére, de legalábbis útonállókra. Kael csak jobban megmarkolja a botját, és odaszól Deionnak
/Abrín/ csak óvatosan! - javasolja, nem mintha külön mondani kellene.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2022. Július 28. 10:11:51
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A falut elhagyva érdeklődve figyelem amint Hajnal megpróbálja szóra bírni a zord magának való hegyi embert, ha nem jár sikerrel vagy csak részben kicsit később mellé sorolok és halkan megjegyzem neki

-   /Abrín/ A magashegyek szülöttei zordak és fagyosak mint a hegycsúcsok közelében található jég melyből valószínűleg őket és a szívűket is faragták. Fenségesen gyönyörű  ám fagyos…

Az út szálán árnyékban fekvő alak láttán érzékeim riadót fújnak és több gondolat is átcikázik az elmémen „Csapda!!!” de, vajon milyen csapda? Ha tényleg kereskedő volt és útonállók támadták meg akkor miért hagyták hátra az áldozat hátizsákját és főképp miért hagyták itt az áldozatban a nyílvesszőket mit a rajtaütés után össze szoktak gyűjteni, vagy éppen most zavartuk meg a fosztogatást vagy egy csalóka megrendezett díszlet tárul a szemünk elé. Kael kijelentésével egy időben mély levegőt veszek és tisztára söpröm a tudatomat miközben felnyitom harmadik szememet az árnyékvilágra és hozzáfűzöm az érzéktisztítás diszciplínát, mivel ez már minimális energia befektetéssel  jár részemről ezért gyenge forgószélként meleg és hideg fuvallatok kezdik járni táncukat a körülöttem, az aurám területén a levegő kavarog, faleveleket kap fel a földről, eljátszik velük majd hagyja, hogy ismét aláhulljanak, mintha kisseb légelementál táncolna körülöttem.

( Diszciplínák 35%, Harmadik szem 20%, Érzéktisztítás 10% az alapkönyv szerint a két diszciplína összefűzhető és így az árnyékvilágban is kutatni lehet a rejtőzködök után. Az aurámat 1 sugárméterre terjesztem ki -5 és -1 a harmadik szem miatt, azaz aktuális Aura: 53-6 = 47 )

Felnyitott harmadik szememmel az árnyékvilágban és a való világban is környékünkön rejtőzködők után kutatok egyben van módom megvizsgálni az út szélén fekvő szerencsétlenül járt utazót is, hogy még életben van vagy már a szelleme eltávozott a felsőbb síkok felé.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Augusztus 10. 18:00:55
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

H
ajnal kap az alkalmon, hogy ha már Kékprém nem tudja pótolni Kiina szószátyárságát, valamiféle pótléknak te is megteszed.
/Abrín/ Kár, hogy ilyen mufurc. Az ember azt hinné, hogy azért nem beszélnek sokat, nehogy a havasok közt kihűljön a szájuk a sok beszédtől. De ez nem lehet igaz, mert különben rövid neveket adnának maguknak, mint például Tuk - és nem olyat, hogy Kékprém Keelut - pillant a nadorra - de nem olyannak tűnik, mint aki meg fogja ezt magyarázni.

A fekvő alak láttán jó sytisi módjára csapdára gyanakszol, és feltételezhetően Vanina is hasonló gyanú miatt húz fegyvert. Kael a környező sásost figyeli gyanakodva rajtaütéstől tartva, míg Hajnal óvatosan araszol a test felé. Hajnal meglepetésében egy nagy ugrással vetődik az út szélére, amikor megcsapja az aurád szele. Felnyitott harmadik szemeddel megpillantod a mocsár nyüzsgő árnyvilágát. Néhány kisebb szellemlény cikázik körülöttetek a dolgaikat intézve. Az egyik a víz fodrozódásával játszik, egy másik Vanina hátizsákján lógó apró rókafigurát "tapogatja", a harmadik csak elszalad köztetek, néhány bandola pedig a szúnyograjokat próbálja megszállni - de az igazán ambiciózusak a földön fekvő alak száján próbálnak meg bejutni a testbe. Az egyik amorf árny felfedez magának, és feléd mozdul, hogy aztán csalódottan pattanjon le az aurádról. Jelenleg az az érzésed, hogy nem vagytok közvetlen veszélyben.

Az egyértelmű, hogy már órák óta heverhet itt élettelenül - és ezt a megszáradt vértócsa is alátámasztja. Hajnal odaóvakodik, és közli a nyilvánvalót

/Abrín/ Halott...
Fordítja felétek az elhunyt arcát, hogy megszemlélhessétek a számotokra ismeretlen férfi vonásait. Fifit nem igazán kavarja fel, mert az ácsorgást arra használja fel, hogy az út széli fűfélék nassolásával üsse agyon az időt. Kael is odasétál, míg fél szemmel a mocsarat fürkészi, és kihúzza az egyik vesszőt egy kellemetlen csuffanással. A vesszőn nincs jelölés, és közönséges vadászatra használt hegyben végződik.
/Abrín/ Ezzel nem lettünk okosabbak - vonja le a következtetést, aztán Hajnal felé fordul, aki közben már a hátizsákot túrja fel.
/Abrín/ Üres - állapítja meg csalódottan - csak pár mérő ázott rizs van az alján - Vanina és Kékprém közben pedig a nyomokból meg tudják határozni, hogy a szerencsétlen férfi nem az úton, hanem a mocsárból menekült, és itt esett össze. Kael aztán leemeli a hátáról a hátizsákját, és felnyitva azt, füstölőket és más, szertartáshoz szükséges tálkákat, szobrocskákat vesz elő, és futólag rácsap Hajnal kezére, aki már a ruházatot kutatná át értékek után.
/Abrín/ Deion testvér, gondoskodj végső nyughelyről! - szólal meg, és nyújt át Deionnak egy felettébb rövid nyelű ásót, hogy utána füstölőt gyújtva elkezdje szertartásosan elbúcsúztatni a halottat. Hajnal homloka ráncba szalad amikor rájön, hogy Kael jó gyertyaégésnyi ideig itt szándékozik maradni, hogy befejezze a szertartást, és tisztességes módon helyezze végső nyugalomra az elhunytat.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2022. Augusztus 12. 10:02:21
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A falut elhagyva  Hajnal okfejtése kapcsán előszőr csak talányosan hümmögök mielőtt tényleg megszólalnék.

-   /Abrín/ Arra még nem gondoltál, hogy esetleg Kiina volt a kivételes kivétel, ha nem akkor jelzem, neked, hogy a nadorok általában olyanok mint Kékprém Keelut és nem olyanok mint a közvetlen szeleburdi Kiina és bármely meglepő, de nem egyszerű neveket kapnak hanem inkább beszélő neveket mint például „Kékprém” állítólag ezek a beszélő nevek az életkor előrehaladtával és az egyén tetteinek következtében megváltozhatnak. Egyszóval megpróbálhatod szóra bírni a zárkózott morózus Kékprémet, hát sok sikert hozzá.

Felnyitott harmadik szememmel az árnyékvilágot és a való világot is tüzetesen megvizsgálom ám ránk leselkedő veszélynek és kelepcének nyomát nem látom ezért miután biztonságosnak ítélem a környéket lehunyom harmadik szememet nem egészséges sokáig az embernek kitennie magát az érdeklődő árnyék és szellemvilágnak. Az ismeretlen utazó sajnos elhalálozott Kael a többiek hallgatólagos beleegyezésével úgy határoz, hogy az idegent tisztességgel helyezzük nyugalomra újabb időveszteség ami ellen sikító ösztöneim tiltakoznak, ám lelkem mélyén megértem Kael „gondoskodását” hiszen ki vágyna arra, hogy nemtörődömsége vagy hanyagsága bosszúszomjas rosszindulatú szellemlényt teremtsen, Kael utasítása alapján Deion testvér ásni kezd míg Kael a szertartáshoz készülődik, ha van még egy ásó akkor segítek Deionnak a nyughely kimélyítésében, ha nincs akkor a környéket figyelem nehogy valami meglepetés érje kis társaságunkat, bár tartok dún üldözőinktől valószínűleg nem ebben a menekülés számára elvesztegetett órában fognak minket beérni, legalábbis ebben reménykedem.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2022. Augusztus 12. 21:23:55
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

A nador férfi felbukkanására éberebbé válok. Méregetem, de nem úgy, mint egy lehetséges ellenfelet, ó egészen más ok vezérel. Kiina visszfényét keresem benne. A mozdulataiban, tartásában, vonásaiban. Persze semmi, ez férfi, lehet, jelenésnél is több. Erről csak egyféleképpen bizonyosodhatom meg. Közelebb megyek hozzá.
Fenyegető mozdulat tőlem egy szál sem, úgy is megérezné, ha színlelnék, a nadorok ösztöne ehhez príma. És ha közel érek, egélsz egyszerűen megszagolom.
Tudniiillik a szellemeknem nincs szaga, az élőnek azonban igen. Sőt, az élőket meg is lehet fogni, szóval belépcsípek. No nem új hogy fájjon, de annyira, hogy érezze, és én is megbizonyodhassak róla, a szemem nem csal. Persze kövemre is figyelek, melegszik-e jelez-e bármi aggasztót.

Bemutakozik, mire egy kurta Vaninát felek csak. Alig rémlik róla valami, szerinte találkoztunk, aztán amikor megemlíti az úr fiát, lesiklik róla a pillantásom és elnézek a viskók között.
A jó öreg Zevran. Az istenekre, mennyire ki nem állhattam! Mégis ő vett rá, önkéntelenül is, hogy kihúzzam a fejem a seggemből. Mennyire másként alakult volna a viszonyun, ha mostani énemmel találkozik és nem azzal a múlttal terhelt múltbélivel!

Lan veszi át a szót, tegye csak, engem némítanak az emlékek keveset.
A helyiek ételt raknak össze. Vajon cserbe fizetünk is érte? Elég szedettvedett település ez, mi meg jövünk és etettetjük magunkat...

Hajnal faggatja a nadort, kevés sikerrel, és ettől önkéntelenül elvigyorodom. Ez a fickó szinte ellentéte a locsifecsi Kiinának.

Az út széli utazó hullája nem ígér nyugod uta. nem mintha azon járnánk dúnokkal a sarkunkban. Kezem a fegyveremen, szemem Lanra villan, ő mit szól ehhez, no meg Deionra, mostanság sokat áll a takarásomba. Félne a nadortól? Kiinától nem tartott.
Hajlanból előtörnek a régi rutinok, Kael természetesen modorra inti. A hullafosztogatás körünkben nem elnézett dolog. Sőt, végtisztesség adás van kilátásban. Sóhajtok egyet, ami kettős értelmű. Egyrész egyetértek, másrészt az időzítés sajátos. Idegen helyen üldözőkkel  a nyomunkban mondhatni kockázatos. Résen maradok, és fürkészésemből a nadort sem hagyom ki.
- Mondd csak, a szellemek intézték úgy, hogy új nador úti vezetőnk legyen? Mit gondolsz róla? - érdeklődöm Lantól sytisi nyelven.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Quator - 2022. Augusztus 14. 16:22:09
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Quator-K-pei/v-r-s-farkas_w286_h580.jpg)
„Kékprém" Keelut

*Még a faluban töltött rövid pihenő és készletfeltöltés közben a maga módján mindenki igyekszik megismerkedni Keeluttal, vagy legalábbis tudomásul venni a jelenlétét.
Ebben a magát Vanina-ként megnevező harcos küllemű nő jár el a legfurcsábban. Míg a többiek távolról méregetik, fegyverforgató társuk mögő húzódnak, vagy épp kíváncsian kérdeznek, Vanina inkább érintés távolságba jön. Sőt még közelebb is hajol a nadorhoz, hogy megszagolja… nomeg belecsípjen. … Viszont nem kerüli a szemkontaktust és nem látszik szemében rosszakarat vagy hátsó szándék, így Kékprém nyugodtan tűri az elfogadási rítusnak tűnő mozzanatokat.
A nadornak nincs jellegzetes szaga, se parfüm, se fegyverolaj, se izzadtság vagy más kellemetlen kipárolgás. A természetes „illat”, ami egy cserzett bőrruhás férfinek van természetesen jelen van, de  érezhető, hogy figyel a tisztaságra és arra, hogy ne hagyjon a kelleténél erősebb szagnyomot maga után.
Az sem kerüli el a hegyivadász figyelmét, hogy Zevran említésére a harcosnő tekintete elréved. Nem tudja mi történhetett, de ennek nem most van itt az ideje, hogy rákérdezzen a részletekre. Bár csak futólag látták egymást jó pár holdhónapja, a társaságról szerzett eddigi benyomások alapján Vanina áll legközelebb Keelut világnézetéhez. Egyelőre gyakorlatiasnak fegyverforgatónak tűnik.

Közben Lan-nal sikerül váltani pár szót. Ami kissé különös, hogy a mentis nador nyelvre vált, még ha nem is tud olyan emelkedett bonyolultsággal beszélni rajta, mint amihez Kékprém szokott tőle. Ez éberségre inti a nadort. Viszont ennek se most van a ideje, így csak bólint Lan-nak, hogy megértette a helyzetet.*


/nador/ - Induljunk. Az erdőírók gyalogosan vagy lovon jönnek? Kutya van velük?

*Bár kívülről nem változik semmi, aki ismeri a hegyivadászt, az látja, hogy máris a feladaton jár az esze. Merre, hogyan vezesse a csapatot. Bár Lan szerint túl nagy az üldöző erő, de lehetne-e csökkenteni a számukat, vagy hátráltatni őket.

Közben az elsőre Vanina mögé húzódott férfi is felenged annyira, hogy megszólítsa Kékprémet és bemutatkozzon. Bár sok a testvér megnevezés, de valószínűleg valódi rokoni kapcsolat nincs a hallgatag papféle és Deion  között, így valamiféle közös vallási rendhez tartozónak könyveli el őket kettejüket Keelut. A Mortar nevet nem igazán tudja mihez kapcsolni, de az eddigiek alapján valamiféle istenalak lehet, így egy újabb „nem most van itt az ideje a kérdéseknek” nyugtázással biccent Deion felé a nador.

Amikor a falusiak átadják az összekészített élelmet, Keelutban felmerül, hogy lebeszéli a csapatot a tormáról, de végül annyiban hagyja a dolgot. A síkságiakkal úgy általában szerzett tapasztalatai alapján valószínűleg nem a tormaillat lesz a legnagyobb hátráltató tényező az üldözők lerázásában.*


(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

*Végül nekiidult a csapat a mocsárnak. Keelut a régebben tőle megszokott ritmusban gyalogol a többiek előtt. Hosszú, ütemes léptekkel halad, ami a túrázáshoz nem szokottaknak talán kissé gyorsnak tűnhet, de láthatóan őt nem erőlteti meg.
Szerencsére Nadír pártfogolja a feladatukat, hiszen Kékprém épp a Királyság felől jött, így elegendő a már egyszer végigjárt ösvényt visszafelé követnie a mocsárban. Bár régen ez kövezett császári út volt, most azért elég vadregényes így is. Bár igazán nagy elmerülésekre nem kell számítaniuk, amíg az utat követik.

Menet közben a talán legsárosabb csapattag, a gyanakvó tekintetű fiatal nő is a nador mellé sorol, hogy feltegye a maga kérdéseit. Az viszont óvatosságra inti Keelutot, hogy a társaságból ő az egyetlen, aki nem mondta meg a nevét és más sem mutatta be. Sőt nem is volt tagja a Zevran által vezetett eredeti csapatnak. Ettől függetlenül nyílt tekintettel néz le a nőre és legjobb tudása szerint válaszol neki.*


/abrín/ - Nadír küldött, mert vezetőre van szükségetek. Ezen az ösvényen jöttem a faluba, amin most járunk.

*Ezzel a miért és honnan kérdésekre is megadta a legpontosabb választ.

Némi gyaloglás következik, melyet a csapat arra használ, hogy egymás között megosszák kérdéseiket, feltevéseiket. Ebbe nem akar beleszólni a hegyivadász. Számára elegendő annyi információ, hogy jelenleg Lan a vezére a kompániának. Hozzá fordulnak válaszokért és ő az, aki beszél a többiek nevében is.

A kirándulásra hasonlító idilli „menekülést” baljós körülmény akasztja meg. Egy nyílvesszőkkel átjárt test fekszik az út szélén, a bokrok árnyékában. … Erre Kékprém ismét éberebben kezdi fürkészni a környéket. Oda nem illő részletek, látvány, hangok, szagok után kutatva. Bár nem torpan meg, az íját már nem tusnál fogva tartja, hanem ráfog a markolatra, ahogy megközelíti a fekvő alakot. A többiek is hasonlóan felbolydulnak és szintén figyelmüket a környezetnek és a testnek szentelik. … Bár elsőre libabőrössé teszi Keelutot, hogy a környéken megmozdul a levegő és a semmiből kerekedő szellő leveleket, száraz fűszálakat kap fel. Viszont Lanra nézve ez nem a környéken ólálkodó ártó szellem vagy személy műve, így kissé nyugodtabban szemléli meg a már sajnos halott férfit a nador. Maga az alak, mivel már eltávozott szelleme, nem vonja magára hosszabb időre figyelmét. Sokkal inkább a talajt, bokrokat vizslatja a hegyivadász körülötte, mielőtt a többiek összetaposnák a nyomokat. Szerencsére nem látni kelepce jelét. Sőt a nyomok eltüntetésére sem tettek kísérletet. Így elég jól látszik Kékprém számára, hogy erről is botladozott idáig a haldokló, hogy végül az út mentén essen össze. Pár lépés erejéig követi a mocsárba befelé a nyomokat a nador, de mielőtt eltávolodna, visszafordul a csapathoz és nyugodt hangon közli, amit megtudott.*


/abrín/ – A mocsárból jött. Beljebb lőtték le. … Figyeljetek körbe. Megnézem.

*Látva, hogy a társainak az átkutatás mellett elföldelési szándékuk is van, a nador beveszi magát az aljnövényzetbe és a lehető legnagyobb csöndben, a bokrok takarásában óvakodik előre a nyomokat visszakövetve. Reflexíját készen tartva, ha esetleg az orvlövészekkel kerülne konfliktusba. Sem bosszú, sem harci szándék nem vezérli. Viszont meg akar bizonyosodni afelől, hogy a férfit lenyilazó támadó vagy támadók elmentek-e, illetve jelentenek-e fenyegetést a csapatra.*
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2022. Augusztus 14. 18:02:58
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

- Van ló és kutya is - felelem, bár nem tőlem kérdezték.

Keelut elmondása alapján - Nadír küldte - ugyanabban a jelben jár, mint Kiina. Lan többször is világossá tette, nador jelenlét nélkül nem vihetjük sikerre az ügyünket, így kiemelt fontosságú a nador férfi épsége. Éppen ezért nem dob fel a szándéka, hogy egyedül kezdjen mocsári nyomozásba.
- Veled megyek - közlöm Keeluttal, és határozott ábrázatomból láthatja, ez nem vita tárgya. - Maradj nekem szem előtt. Ha megértettél, bólints.
Árnyékként a seggében akarok lenni. Éjjel, nappal. Nyilván nem tudok olyan csendesen lopakodni, mint egy nador, de akkor is. Még egyszer ugyanazt a hibát nem követhetem el, mint Kiinával. Nincs az az isten az összes égben és síkon.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2022. Augusztus 18. 13:02:57
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton - temetés
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A falu elhagyása előtt még kurtán furcsán megválaszolom Kékprém kérdését szinte Vaninaval egyidőben.

-   /Nador/ Tucat több, lovon, kutyák és segédek. – nem tudom mit fog ebből kibogozni a nador nyelv furcsa a sok és kevés is viszonylagos náluk vajon Kékprém megérti majd, hogy két tucat lovasra, kutyákra és azok kíséretére a hajtókra és apródokra gondolok ez kérdés marad.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A feltöredezett és szinte az enyészet martalékává vált császári utón baktatva meglepő módon Vanina szóra méltat és kérdése egyben meg is mosolyogtat.

-   /Sitysi/ Nem tudom, de ha a szellemek intézték akkor a legjobbkor a mocsárvidék is veszélyes, de állítólag a Hegyi Királyság ösvényei igazán nyaktörőek. Meg így valószínűleg nem tévedünk el.

Az úton fekvő holttest láttán mindenkinek kiélesednek az érzékszervei egészen addig amíg megállapítjuk, hogy jelenleg nem fenyeget közvetlen veszély, Kaelék temetésbe kezdenek míg Kékprém úgy dönt felderíti a környéket, természetesen Vanina is kapva kap az alkalmon, hogy csatlakozzon hozzá a szétválásunkat helytelenítő gondolataimat inkább megtartom magamnak.

-   /Abrín/ Jó lenne, ha egy gyertyaégésnyi időn túl nem időznétek a mocsárba , hogy minnél hamarabb tovább tudjunk indulni a temetést követően. – mondom Vaninának és Kékprémnek mielőtt belevetnék magukat az ingoványba.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Augusztus 19. 14:53:00
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
falut elhagyva Hajnal reflektál a meglátásodra.
/Abrín/ De az is lehet, hogy a viselkedésük attól függ, hogy hol laknak. Fent a hideg hegyekben a viselkedésük is fagyos, míg a meleg erdőkben ők is kiolvadnak pár év alatt - vélekedik Hajnal.

Kaelt ismerve az sem izgatná fel a papot, ha a Dúnok utolérnének és levágnának titeket, mert hitéből adódóan eléggé fatalista a hozzáállása a dolgokhoz. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem próbálna meg védekezni, de mindannyitok közül ő az, aki már most felkészült a legrosszabbra. S nem is lenne könnyű dolgod, ha azt fontolgatnád, hogy megsürgeted a búcsúztatást. Mindössze annyit tehetsz, hogy megpróbálsz segíteni Deionnak, hogy hamarabb végezzen a feladatával. Mivel csak egy lapát van, ezért felváltva tudtok dolgozni a sáros gödörben. A magas vízszint átka az, hogy másfél-két ásónyomnyi mélyen már elkezd beszivárogni a talajvíz, hogy kitöltse a gödröt, valódi dagonyává változtatva azt.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Augusztus 19. 14:55:25
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Vanina

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
nador férfi megjelenésében ugyan hasonlít, de viselkedésre szinte Kiina ellentéte - ám ennek ellenére van bennük valami közös. Ha Kiina egy vidáman csobogó hegyi patak, akkor Kékprém egy mogorva bércként jellemezhető - de mégis mindkettő a vadonhoz tartozik. A nador békésen tűri az ismerkedést, ám eszébe nem jut viszonozni sem a csipkedést sem pedig a szimatolást. A köved a másik fele, mert érezhető módon nem reagál a nador közelségére. Ez akár jó jel is lehet, mert azt mutatja, hogy komoly mágia biztos, hogy nem munkál a közvetlen közelében.
A kérdése régi emlékeket idéz, és ráébreszt, hogy te is olyan sokat változtál, hogy neked is feltűnt. Igaz, ezt már korábban is érezted párszor.

Az élelmet Deion testvér vette át, és ha jól láttad fizette ki egy marék megviselt khíllel.

Az út folyamán feltűnik, hogy Deion azért tartja a tisztes távot a nador férfitól. S meglepő módon még benned is jobban bízik, hogy te lehetsz kettőjük közt. Vagy csak kissé válogatósabb, mint Zevran úrfi, hiszen Kiina vagy Hajnal esetében több lábbal kisebb távolságot szokott tartani.

A halott felbukkanásának időzítése pocsék - de feltehetőleg ő sem volt teljesen elégedett a helyzetével. Nem ismerted, soha nem találkoztatok vele, mégis láthatóan mindannyian egyetértetek abban, hogy az utolsó szolgálatot megteszitek - és megadjátok neki a végtisztességet. Mindezt úgy, hogy jelenleg a legfontosabb dolgot adjátok neki - az időtöket, amiben ti is szűkében vagytok. Talán épp ezért nézett rátok Kael olyan elismerően, mert ő is tisztában van a felajánlásotok értékével.

Mikor Lantól érdeklődsz, hogy szerinte milyen közbenjárásra kerülhetett elő Kékprém a szükség órájában - talán olyan választ kapsz, amilyet eddig még nem hallottál tőle. Tömören és érthetően ismeri be, hogy nem tudja a választ. Egy bő holdhónappal ezelőtt még úgy tekerte a szót, mintha muszáj lenne. Most meg?


Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Augusztus 19. 15:00:07
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: „Kékprém" Keelut

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
hogy a nadoroknak, úgy a síkságiaknak is megvannak a saját nemzetségeik - és persze a különféle szokásaik. A Vanina nevű nő alighanem valamilyen embert próbálóbb részéről jött a nagy síkságnak, ahol még nem puhultak el annyira a népek, a szokásaik pedig talán kissé közvetlennek hatnak. Azt pontosan tudod, hogy Lan és Zavran honnan érkezett, mert az ő otthonukat megtekinthetted. Igazából emiatt nem is kellene, hogy akkora meglepetést okozzon, hogy Zevran nem bírta az út nehézségeit. Hogy megtudd, pontosan mi történt - arra még rengeteg mérőfalnyi út áll rendelkezésedre.
Az elmúlt tucatnyi tíznapban vagy Lan változott sokat, vagy a társaság hígult fel, hogy nador nyelven szól, s nem sÿtisi vagy abrín nyelven cifrázza.
A kérdésedre viszont nem csak Lan, hanem Vanina is válaszol - nagyjából egyszerre, és lényegében ugyanazt - még ha Vanina sokkal tömörebben is fogalmazott. Ti sem vagytok épp kevesen, de na - a csapat azért nem épp egy tucat jól képzett farkasból, ezüstmedvéből és sólyomból áll. Így viszont jogosan fészkelheti be magát a kétely, hogy harci helyzetben ki mennyit érhet. Mert az ösztöneid azt súgják, hogy Lan és Vanina mellett a többiek csak útban lennének egy komoly összecsapás során.
Tapasztalatod szerint az útról nagyon nem érdemes letérni, mert bár vannak kisebb csapások, azok nem biztos, hogy egy lovat is megtartanak - és annyi helyismereted neked sincs, hogy tudjad - pontosan hova is vezetnek. Ugyanez igaz az üldözőitekre is - azaz feltehetőleg ők sem fognak letérni a szilárd talajról.
Az út folyamán az a benyomás érlelődik benned, hogy a hallgatag pap és Deion közt valami olyan kapocs lehet, mint egy sámán és növendéke közt. A sárfoltos nő ahogy melléd sorol, láthatólag nem tartja szükségesnek a bemutatkozást, hanem egyből arra tér rá, ami foglalkoztatja. Ám a válaszod bár láthatólag nem elégítette ki a kíváncsiságát, csak a bátorságát szította fel a további kérdésekre.

/Abrín/ No és Nadír, aki küldött, ő hogyan néz ki? Férfi, nő? Alacsony vagy magas? - tudakolja, és ezzel egyértelművé válik, hogy az ismeretei valahol a Sárkánygerinc déli lábánál véget érnek.
/Abrín/ Aztán összecsomózott zsinórt tudsz-e olvasni? - teszi fel a következő kérdést, ami viszont azt sugallja, hogy bizonyos dolgokról azért csak hallhatott.

A pórul járt síksági testénél a nyomok árulkodnak. Menekülésről, fájdalomról, halálról. Ráadásul nem is tűnik nehéz feladatnak visszakövetni. Amikor közlöd a szándékodat, hogy utána nézel a dolognak, Vanina úgy dönt, hogy veled tart.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Augusztus 19. 15:02:53
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Vanina

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

L
an még felhívja a figyelmeteket, hogy egy gyertyaégésnyi időnél lehetőleg tovább ne időzzetek a lápban. Feltehetőleg azért, mert azt reméli, hogy Kael ennyi idő alatt végez a búcsúztatással, és indulhattok tovább.
A sások és bokrok közt haladtok a vérrel pettyezett csapáson és egy-két alkalommal madarak riadnak fel szárny-csapkodva, mert túl későn vesznek észre titeket. Ilyenkor a közeli zajok is elhalkulnak, és feszült csend árulkodik csak a jelenlétetekről, amíg újra össze nem szedik bátorságukat a mocsár lakói. A sár halkan cuppog a lábbelitek alatt, de bokánál mélyebbre egy alkalommal sem süllyedtek. Talán ha fél teafövésnyi ideig haladtok a szeszélyesen kanyargó csapáson, amikor a bokrok kezdenek elmaradni, hogy helyettük a sás vegye át az uralmat, és nagyobb területen szabad víztükrön csillanjon meg a fény. Itt jóval nagyobb vérfoltot találtok - feltehetőleg itt érte az egyik lövés. A legközelebbi bokros-sásos szigethez tizenöt-húsz lándzsányi hosszú útféleség vezet, melyet csak pár hosszú szárú sás szegélyez. Némi fürkészés után bizonyosodtok csak meg arról, hogy a szigeten jelenleg feltehetően senki nem áll őrt - így átsiettek a fedezék nélküli részen. A sziget maga nem túl nagy - a szélét bokrok szegélyezik, de a közepén akkora a tisztás, hogy egy szekér éppen meg tud rajta fordulni. Egy ideiglenes tábor maradványaira bukkantok. Egy kialudt tábortűz maradványai, odébb egy kupacban több sült hal feje és gerince, valamint pár darab kihegyezett vékonyabb karó, amit nyársként használhattak az elszíneződések alapján. A tábortűz körül végig letaposott fű, és a további nyomok alapján nagyjából fél tucatnyian táborozhattak itt tegnap vagy tegnapelőtt. A szigetről két további sáros-zsombékos ösvény vezet beljebb - és láthatóan ezeket már jóval ritkábban használhatják.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Augusztus 19. 15:05:28
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Lan, Deion, Kael, Hajnal

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

M
íg Kael füstölőt gyújt, és halkan mormogott imádsággal távolítja el a vesszőket az elhunytból, addig ti felváltva próbáljátok megásni a sírgödröt, melybe szinte szó szerint összeszalad a víz, sáros dagonyává változtatva azt. Az ásást ezen kívül csak a kusza, vékony gyökerek nehezítik. Hajnal jobb híján eleinte csak figyeli, hogy Kael mit csinál, aztán erőt vesz magán, és segít neki megmosni a halott arcát és kezét - mintha a gödörben nem csúszós, saras iszap várna rá. Végül négyen behelyezitek a testet, míg Kael füstölői belengik a környéket, és Kael imáitól kísérve elföldelitek a szerencsétlent. Mivel kövek nem igazán vannak, ezért Kael pár füstölőt és egy botot szúr a sekély hantba - amire néhány szelleműző és imádságos zászlócskák kötözött.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2022. Augusztus 31. 11:17:03
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton - temetés
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vanina néha hasonlóan és elgondolkoztatóan formabontóan közelíti meg a létezés bizonyos aspektusait amolyan könnyed felfogásban egy kicsit játékosan az ilyen nézőpontokat sem szabad figyelmen kívül hagyni.

-   /Abrín/ Lehet, hogy igazad van és mindenképpen érdemes a szemszögedből is megvizsgálni a nadorokat, ám úgy hallottam, hogy a nadorok maguk között úgy tartják, hogy az igazi nadorok fent a fagyos hegyek között élnek és csak a gyengék ereszkednek le a meleg erdőkbe.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Vannak dolgok amiket nem lehet siettetni a végső kegyelet során és vannak dolgok amiket meg kell tapasztalni, talán ilyen a dagonyában való sírhelyásás is. A munka bármilyen kellemetlen és fárasztó is legalább eltereli a figyelmemet a telő időről és a nyomunkban járó üldözőkről felváltva ássuk a sírt Deion testvérrel és ez idő alatt képet kaphatok a személyiségének arról a részéről vajon, hogyan is viszonyul az embert próbáló mocskos fizikai munkához amiben az egyszerű népeknek nap mint nap részük van. Aztán egyszer csak véget ér a munka és a füstölők illatától ölelve végső nyugalomra helyezzük a szerencsétlenül járt ismeretlen utazót. A sír elrendezését követően fáradtan nézek körbe és próbálom megbecsülni az eltelt időt, mivel Vaninanak és Kékprémnek még mindig nyoma sincsen, bár az is igaz, hogy gyanús zajok sem érkeznek abból az irányból amerre távoztak.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2022. Szeptember 13. 01:08:39
Deion Testvér
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton - temetés
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Deion az élelem vételt intézte, közben amikor Lan megszólította biccentett felé, majd visszafordult a helyi lakos felé. A szerzett élelmet végül elosztotta a többiek számára. Úgy vette, csákányos Kékprémnek van még élelme, így a többiek felé osztja el a szerzett élelmet.
"Ha kell neked is, akkor lesz nálunk, de olyan vadásznak tűnsz, akinek nincs gondja az élelemmel az ilyen tájakon."

Az út során egy dallamot fütyül, de összességében hallgatagon követi a többieket. Kael kérésére elkezd ásni, habár nincs nagy szakavatottsága benne, és alaposan el is fárad a végére, de kicsit felvonja a szemöldökét, ahogy végig néz a lápon.
"Szerintetek még mindig követnek?" - fújtat egyet, majd miután belehelyezik a holttestet, előveszi a Sellő hajóról szerzett egyszerű kést, és a elsietett kopjafára az alábbi szöveget vési:

Életed vándor
Megbecsüld, végy imádba
Sorsomra ne juss


Miután végzett, végignéz az ottlévőkön, majd a láp felé mutat.
"Mit gondoltok. A lápban lehetőségünk lehet megfosztani őket a lovaiktól legalább. Ha be tudjuk csalni őket a lápba. Akkor legalább lassabbak lennének..."
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Szeptember 14. 17:59:19
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

H
ajnal majdnem válaszol valamit, de aztán egy pillanatra olyan arcot vág, mint aki citromba harapott, és futó pillantást vet Arcantis hegyeire.
Deionnal együtt ásva hamarosan majdhogynem sárosabbak lesztek, mint amikor délelőtt Hajnal váratlanul elmerült egy nagyobb víz alatti gödörben. Deionról lerí, hogy nem épp ehhez szokott, de panasz nem hagyja el az ajkait.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Szeptember 14. 18:00:09
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
z élelmet szétosztod a többiek közt - így legalább neked is kevesebbet kell cipelni. Azért megemlíted Kékprémnek is, hogy ő sincs kizárva - de feltételezed, hogy messze jobban ki tudja szolgálni magát ezen a terepen, mint ti.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Szeptember 14. 18:03:58
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

U
t közben Kael egy alkalommal megáll egy kisebb tő sárga virágos növényke előtt. Virága apró, leginkább vadászkürt végére hasonlít. Látszólag nem sokban különbözik a többitől, de erre rámutat, és odaszól Deionnak
/Abrín/ Deion testvér! Ajánlom a figyelmedbe ezt a növényt! Máshol nem találkozhatsz vele! Süveges tyúknudlinak hívják - Virágának főzete állítólag izmosítja a fülcimpát, és élesíti a hallást. Abÿrnoss műértő zenekedvelőnek köreiben divat fogyasztani.
/Abrín/ És az micsoda? - kérdezi Hajnal a mellette lévő fűfélére mutatva
/Abrín/ Mezei gyiplice - válaszolja Kael - senki sem tudja mire jó, de sok van belőle - árulja el, hogy még van mit felfedezi.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Szeptember 14. 18:06:36
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Lan, Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

K
icsivel később, a szertartás előtt Hajnal Deion kérdésére megvonja a vállát - láthatólag most nem az foglalkoztatja leginkább, hogy mi lehet az üldözőitekkel.

Majd egy gyertyaégésnyi ideje vagytok már itt - a halottat lehetőségeitekhez képest tisztességesen elbúcsúztattátok. Vajon Kiina is számíthatott hasonló végtisztességre? Feltehetőleg mindannyitoknak eszébe jut a nador lány - és talán ennek is köszönhető, hogy Hajnalt sokkal jobban megérinti a mostani röpke szertartás, mint az egyébként indokolt lenne. Ugyanis eléggé elkámpicsorodott arccal segített Kaelnak, és Deion rövid vésetét is megdicséri

/Abrín/ Ez igazán jól sikerült! - szól, miután elolvasta. Deion ötletére kételkedve pillant a jelzett irányba, és csak egy
/Abrín/ Hááát... - al válaszol. Feltehetőleg eszébe juthatott, hogy reggel nem a láppal, hanem az ahhoz képest biztonságos úttal is komoly nehézségei voltak...

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Quator - 2022. Október 01. 21:08:09
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Quator-K-pei/v-r-s-farkas_w286_h580.jpg)
„Kékprém" Keelut

*Még a közös útra indulásnál, Vanina és Lan egybehangzó válaszaira a nador bólint mindkettejük felé, hogy megértette az üldöző csapat hozzávetőleges nagyságát és összetételét. Láthatóan elégedett a válaszokkal.
Ez annak az elvnek köszönhető, hogy legyen bármilyen gyors egy lovas, vagy méginkább egy véreb, de az üldöző csapat mégis kénytelen lesz a lassabb tagokhoz igazodni, különben szétválnának és elapróznák erőiket. Így a hajtók és apródok, akik gyalogszerrel tartanak velük, fogják meghatározni a csapat tényleges iramát, mégha időről-időre előre is vágtat egy-két lovas, vagy elengedik a kutyáikat.
Így elegendő lehet, ha Lanék csapata gyorsabban gyalogol és kevesebbet táborozik, mint az üldözők. Szerencsére a kis csapat, bár kérdéses milyen ütőerőt jelentenének egy harc során, könnyű felszereléssel gyorsan tud haladni. Keelut gyalogló tempója pedig tapasztalatai alapján elég gyors ahhoz, hogy a szükséges előnyt tartani tudják egy általa ismert ösvényen haladva. Míg bár egykori császári útról van szó, de üldözőik feltehetően először róják ugyan ezt az utat.

Deion élelemre vonatkozó megjegyzését szintén egy bólintással nyugtázza Kékprém, illetve halványan elmosolyodik annak hallatán, hogy ismeretlenül is elismerik túlélési képességeit. Csupán kinézete és nador mivolta alapján. ... Bár pont az a humoros a nador számára, hogy a síkságiakra jellemző elhamarkodott ítélet ezúttal helyesnek bizonyulhat.

Még az úton a nagy sáros lány további kérdéseire szintén nyugodt hangon válaszol. Láthatólag egyáltalán nem zavarja a kíváncsiskodás. Legjobb tudása szerint igyekszik válaszolni*


/abrín/ - Nadír, az Ős-Szellem. Nem egy személy. Mindenben ott lakik. ... Igen, a csomóírást ismerem. Van, amit olvassak el neked?

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

*A halott utazó mellett pár szóban vázolta Keelut tervét a környék gyors felderítésére. Kicsit meglepi, hogy Vanina vele akar tartani. No nem azért, mert nem tartaná rá alkalmasnak a nőt, hanem minimális ismeretségük miatt nem gondolta volna, hogy a társaság bármely tagja önként a nadort válassza a többiekkel maradás helyett. Ellenére nincs a dolog, így Keelut egyetértően bólint.
Lan felvetésére szintén egy bólintás és egy rövid nyugtázás a válasza.*


/abrín/ - Rendben. Jövünk.

*Ezzel a páros beveszi magát a lápba. A halott által hagyott ösvényt visszafelé követve, óvatosan, minél csendesebben igyekszenek mozogni. Minden felriadó madárra a nador megtorpan és leguggolva fürkészi környezetüket mindaddig, amíg vissza nem áll a természetes nyugalom az állat- és növényvilágban. Csak ilyenkor indul tovább. A nyílt terület szélét elérve ismét megáll és guggolva megvárja, amíg Vanina is mellé sorol.*

/abrín/ - Átmegyünk. Nem egyszerre. Megyek elöl. Amikor átértem, fedezlek.

*Halkan beszél, de hangjából nem érződik feszültség, inkább csak az általános elővigyázatosság. Megvárja, amíg Vaninva nyugtázza a dolgot. Majd kissé görnyedten elindul a tisztás felé. Nem cifrázza, ígyis-úgyis nyílt a terep, így egyenes vonalban halad, hogy minél hamarabb átérjen. Kissé beljebb húzódva a tisztás széli sás takarásába, íját készenlében tartva fürkészi a környéket, nehogy Vaninát átkelés közben orvtámadás érje.
Szerencséjükre nem történik semmi váratlan, sem várt bonyodalom. A tisztáson egy nagyobb társaság táborozott egy-két napja. Láthatóan már elhagyták a helyet, bár azt nem lehet tudni visszajönnek-e. A lényeget viszont megtudták: Jelenleg nem járnak a halott utazó nyomában mások és így nem kell újabb üldöző csapattól tartaniuk.*


/abrín/ - Ennyi elég. Ne kövessük az ösvényeket. Menjünk vissza.

*Javasolja egy alapos körbenézés után Vaninának a nador.

Bár különösebben nem érték az időt, viszont a kelleténél többet nem időztek a zsombékosban, így nemsokára újra feltűnik a sírhely mellett a két felderítő. Most sem kertel sokat Keelut, igyekszik a lényeget közölni Lanékkal.*


/abrín/ - Nincs veszély. Beljebb volt egy tábor, de már elhagyták. Menjünk tovább az úton.

*Amennyiben Deion felvetését hallotta Vanina és Kékprém is visszatértükben, akkor arra is reagál a nador.*

/abrín/ - Ha bevárjuk az üldözőket csökken az esélyünk. A lovakat nem vinnék a lápba. ... Nem haladnak gyorsan. Vannak velük gyalogosok. Egy pihenő nekik tovább tart. El kell lássák a lovakat, kutyákat. ... Ha nem sokat állunk meg, elérjük a hegyeket.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. Október 11. 18:03:50
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők:  „Kékprém" Keelut

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
józan ész azt súgja, hogy a helyismeret és a könnyű felszerelés nektek kedvez, de az előítélet még okozhat majd meglepetést Deionak, ha eléritek a Királyság bérceit. Ott ugyanis már nagyobb eséllyel találkozhat majd olyan nadorral is, aki rácáfol a síkságiakban kialakult képre.

A sáros útitársad az arcáról töredező apró sárfoltok alatt kételkedő arcot vág.

/Abrín/ Öööö... fogalmazza meg a problémáját, aztán picit pontosít - olyan nagy, hogy mindenben ott van? De akkor kilógna mindenhonnan, nem? - mutat egy fára - ebből láthatólag nem lóg ki semmi, még a lóláb sem... - értetlenkedik kissé, de aztán újabb tisztázásra szoruló részletet talál a magyarázatodban:
/Abrín/ S mi az, hogy mindenben ott lakik? Szerinted erről tud Kael is, hogy a hátizsákjában lévő oltárban egy öreg szellem lakik, és nem is Mortarhoz imádkozik, hanem... Nadírhoz? - kérdezi, és tovább elmélkedik - ha mindenben és mindenkiben benne van, az azt jelenti, hogy ha valaki megbuggyan, és magával vitatkozik - az valójában nem is hülye, csak a benne élő Nadírral vitatkozik? - feszegeti azokat a kérdéseket, amikre nem igazán készítettek fel - de hát ilyenek ezek a síkságiak. Túlgondolnak mindent...

A félajánlásodra, hogy volna mit elolvasni, sáros beszélgetőpartnered bólint

/Abrín/ Igen, a korábbi vezetőnk tárgyai közt találtunk egy összegubancolt spárgát, és Lan azt mondta, hogy csomóírás lehet - Aztán a hátizsákjából kihúz egy díszes kis dobozt, s abból kiemelve a kezedbe nyom egy kicsire feltekert madzagot amire üzenetet csomóztak. Magát az üzenetet könnyedén és gyorsan el tudod olvasni, mert nem túl hosszú, és nem is bonyolult.

Rövid és gyors eszmecsere után Vaninával a nyomodban indulsz meg felderíteni a környéket. S lehetsz bármilyen óvatos vagy előre látó - a nyílt terep így is hordoz magában valamennyi kockázatot - de némi várakozás és fülelés árán ezt azért a minimumra csökkented. Megnyugodhatsz - a szigetről, és a táborhely felől nem várható támadás - mivel nincs ott senki.

Visszaérve Deion felvetésére még van lehetőséged válaszolni - amire egyetértően bólogat a rövid hajú lány is. Most már nem mondhatod, hogy ő a legsárosabb, mert Lan és Deion komoly erőfeszítéseket tettek mostanság, hogy ebben lekörözzék

/Abrín/ Ez így jobban hangzik, valami ilyesmit akartam mondani én is! - ért veled egyet a lány.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2022. Október 21. 20:55:54
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Hajnal alapos és sajátos faggatásnak veti alá a nadort, de jól teszi, fél füllel őket hallgatom. Mindig jó, ha van egy fecsegősebb tagja a csapoatnak, az időnként érdekes és/vagy hasznos tudnivalókat szed ki másokból.

*
Lan mejegyése kapcsán, mit is vélnek az otthon maradó nadorok az elkalandozókról vigyort hív elő belőlem.
- Miracleába is mondanak hasonlót, csak ott azokat szapulják, akik átlépik a hegyek gyűrűjét.

*

Keelut jól oson. Simán fel tudna szívódni a vadonban úgy, hogy észre se venném. Persze nem teszi. Ez ugyan nem magától értetődő tulajdonság, de legalább kiviláglik belőle, hogy amennyiben szükséges, hajlandó együtt működni másokkal.
Felderítési javaslata megfelel számomra. Ilyesmiben amúgy sem vagyok jó, nem erre képeztek ki, ám a vadászat miatt szert tettem alapvető készségekre.
Nem maradunk soká oda, de annyira igen, hogy mire visszatérünk, a többiek megadják a végtisztességet az idegennek. És persze fülig sárosan végzik. A tartós mocsok a betegségek melegágya, ám aligha nyílik a közeljövőben alkalom arra, hogy a társaság tisztálkodjon.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2022. November 01. 13:41:06
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton - temetés
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Hajnal faggatja Kékprémet aki egyenlőre sztoikus nyugalommal fogadja a csavaros és simanyelvű kérdésözönt, majd a csómóírást is átadja a nadornak egyenlőre nem teszem szóvá a dolgot, hagyom nyugodni az ügyet, ha valami érdekesre bukkan Kékprém valószínűleg a tudomásunkra hozza majd.
Vanina sajátos északi szemszögből tekint a nadorok kapcsán nadoroktól halott „bölcsességem kapcsán”.

-   /Abrín/ Shagírban meg azt tartják. „Hiába teszed a kígyót bambuszcsőbe, nem tudsz változtatni tekergőzési szokásain.” Vagy néha azt is mondják, hogy „Aki három napra előrelát, az háromezer évvel gazdagabb.”. – jegyzem meg talányosan

Jócskán befejezzük a temetést és a rövid szertartást mikorra Vanina és Kékprém visszaérkezik, Kékprém röviden tájékoztatja sajátos stílusban a társaságot, hogy semmi veszélyest nem találtak és annak ellenére, hogy kifejti, hogy az útón kéne tovább haladjunk a társaságnak nem nagyon akaródzik indulni, mintha megállt volna az idő, igen valószínűleg mind fáradtak vagyunk ám tovább kell mennünk, mert ha itt maradunk a fáradság lesz a legkisebb gondunk, ezért magamhoz veszem a felszerelésemet és szólok a többieknek.

-   /Abrín/ Tovább kell indulnunk a hegyek felé, ahogyan Kékprém mondta. Falun menj a falusiak után. – mondom a többieknek noszogatás gyanánt.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. November 01. 16:52:35
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

L
an noszogatására továbbindultok, és pár órával később az utat folytatva ismerős útelágazáshoz értek. Az egyik irányba a már megszokott csapnivalóan rossz út kerül - míg a másik, rövidebb irányba az elágazás után alig nyíllövésnyi távolságban már kiváló minőségű út vezet... egy hosszú kőhídhoz, mely kecsesen a víztükör felett nyúlik át a túlpartra. A hidat középen egy csapóhíd, és mögötte egy pagodatetős torony vágja ketté. A csapóhíd jelenleg is fel van húzva, és felette lóg az a zászló, melyet sem Lannak, sem Vaninának nem könnyű feledni - Chianwa nagyúré. Keelut pedig azt tudja, hogy a másik úton kerülve nagyjából fél napot veszíthettek. A csapóhíd túloldalán, a torony emeletén a mellvédre támaszkodva két nyílpuskás őr beszélget. Mivel nem gondolják, hogy komoly veszélyt jelentenétek rájuk nézve, ezért nem is emelik rátok a nyílpuskákat, csak kíváncsian figyelik, hogy mégis mit fogtok csinálni...
Hajnal fel is ismeri a helyzet jelentőségét.

/Abrín/ Ezen egykönnyen nem jutnának át a lovasok sem! - véli, és igen elégedett a látvánnyal. Kael is hümmögve hozzáteszi
/Abrín/ Mondjuk ha van menlevelük, vagy arany signumuk, akkor átengedik őket - hűti a kedélyeket, és kíváncsian fordul Vanina és Lan felé, hogy megalkudnak-e a kapuőrökkel?
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2022. November 19. 20:45:20
Deion

Deion elgondolkozik, a tornyot és a rajta lévő őröket vizslatja, majd a tekintete visszatér a rongyos úthoz, ami a másik választás lenne.
"Ha Kael testvér beleegyezik, akkor az elhalálozott Sterrard úr tárgyai közül felhasználhatnánk a signumot, hogy átjutást kérjünk. Bár, amilyen sárosak vagyunk, nem tudom, mennyire akasztanának fel inkább lopás gyanújával." - miközben beszél a zsákját a lábai elé helyezi, hogy szűkség esetén kikeresse belőle a signumot. Ahogy megakad a tekintete a zsákba süllyesztett kardon, kicsit összeszorul a gyomra.
 ~ Vajon foghatom még a kezemben? Vajon mostmár ilyen Mortar szerzetes leszek?~ a pillanatnyi megingást végül egy fejrázással tudja le.
 ~ El kell tűnnöm, ami csoportban könnyebb, és ez az idő még sok történet és vers melegágya lesz. Egyébként is érdekesek Mortar és Kael tanításai ~
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2022. November 20. 21:43:31
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – keresztúton - Chianwa nagyúr birtoka kapujában
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Deion testvér megjegyzésére felkapom a fejem és csak azt követően szólalok majd meg.

-   /Abrín/ Nem hinném, hogy egy arany signum segítene rajtunk, mivel Chianwa nagyúr roppant kapzsi, kegyetlen és fukar ember, csak a saját törvényeit ismeri el azok pedig arról szólnak, hogy minél jobban megsápolják az átutazókat. Nagy valószínűséggel ránk is olyan vámot vetne ki, amit nem tudunk megfizetni, sőt, ha személyesen meglát minket akkor további kényelmetlenségre is számíthatunk. Nem kérdés, hogy a rosszabb úton kell tovább haladnunk, mivel nincs pénzünk az átkelésre Chianwa nagyúr birtokán. – közlöm velük a tényeket

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2022. December 09. 18:34:39
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

H
ajnal kétkedve pillant Lanra, amikor Lan arról beszél, hogy nincs elég pénzetek a hídvám megfizetéséhez, és egy vágyódó pillantást vet a túloldalt fekvő rendezett földekre.
/Abrín/ Ha jól érzem meghúzódik a háttérben némi személyes ellentét is - de ha kerülnünk kell, akkor főleg nincs időnk továbbra is itt ácsorogni! - jelenti ki Kael, mire Hajnal is egy futó grimasszal az arcán sarkon fordul, és megindultok a másik úton. Amelyen a békés bandukolást vagy feszített tempójú sétát zümmögő szúnyog-rajokkal és a nap miatti sekélyes poshad víz bűzével teszi emlékezetesebbé. Maga az út is rossz állapotban van - kordéval vagy kocsival nem is szívesen próbálnátok megkísérelni rajta az utat, mert több helyen is erősen hiányos az út burkolata. Lándzsahosszi vizes, saras kátyúkkal van telehintve - melyek egy része csak bokáig cuppanó sárral, másik része majd térdmélységű vízzel van megtöltve. Áthaladtok egy, korábban talán hat-hét házból álló település romjain. Mára már csak a nagyobb, megkormosodott gerendák meredeznek a növények takarója alól az ég felé, és pár méternyi magába roskadt kerítés őrzi az egykori apró közösség emlékét. Kékprém már járt erre - de legutóbb sem volt itt semmi, amiért érdemes volt megállni - mert még a kutat is magához ölelte az enyészet. Este felé értek el a következő településhez - a nap lenyugvó, aranyló fényei mintha lángra lobbantották volna a szegényes nádkunyhók falát és tetejét. Maga a település már jóval nagyobb - legalább két tucat kunyhó tetejét tudjátok összeszámolni, és majd minden második tetején füst száll fel a tető közepén lévő lyukon át. Pár kacsa csobban be előletek a partról a vízbe, és több vékonyka, koszlott, foltozott ruhájú gyerkőc bámul titeket szájtátva a kunyhók ajtajának védelméből. Mivel esteledik, ezért a helyiek is már jórészt a ház körüli munkákat végzik már - így vagy egy tucat felnőtt figyel titeket tisztes távolból, kíváncsian. A falu központjában egy ásott kút, és egy italmérés fogad titeket. Az italmérés maga szintén egy nádkunyhóból, és az elé felhúzott fedett teraszból áll, aminek az alapterülete nagyobb, mint a kunyhóé. A kunyhó mögött valami nagyobb nádból font falu épület - valamiféle csűr van nagyjából negyven-ötven lépésnyire. A kunyhó előtti terasz alatt hat hosszú asztal, és rengeteg nádból font szék kapott helyet, míg az asztalokon apró mécsesek fuldokolnak valami olajban, melynek füstje szinte körbelengi a teraszt. Most talán ha másfél asztal foglalt - tíz ember ücsörög ott, és halkan beszélgetnek. Négy férfi, három nő, és három gyerek jelenleg a vendégek száma - és ránézésre egyik sem utazó. Az egyik férfi rongyos szemkötőt hord, az egyik nő karján pedig régi tűz nyomai fonnyasztották meg a húst. Mögöttetek közben olyan tizenöt-húsz lépésnyire lemaradva egyre népesebb követőtáborotok van, melynek nagyja a kisebb és nagyobb gyerekekből áll. Az italméréshez érve már legalább tíz-tizenkét gyerek figyeli a látványosságot, amit ti jelentetek számukra. Az élettől fáradt tekintetű felnőttek és zsibongó gyerekek mind titeket figyelnek, hogy mi szél is hozott titeket ide. Fogadó-bizottságként egy fiatal, erősen sántikáló fiatal férfi lép elétek. Egyszerű ruhája fonott szandálja, rövid haja, signuma hiánya kétségtelenné teszi rangját. Jobb lábfejének hiányzó lábujjai és részlegesen hiányos eleje lehet magyarázata a sántikálásának - de a sérülés már régi, begyógyult.
/Abrín/ Üdvözlet nemes utazók a Hajló Nádnál! - rója lesütött szemmel a tisztelt jelét a levegőbe, és többet nem is mond, amíg meg nem szólítjátok.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2023. Február 03. 01:41:46
Deion Testvér

Az út hátralévő része változatlanul csapnivalóan szörnyű, de szerencsére egyre gyarapodó szúnyog felhő követi a csapatot.
"Előbb utóbb már lehet elrejtenek minket az üldözőink elől." - gondolja Deion testvér minden harmadik szúnyogcsípés során, míg minden másik alkalommal morogva próbálja kioltani a szúnyogok keserves életét. Amennyiben sikerül lecsapnia egyet, elégedetten keni bele a zsákjának az oldalába.
"De legalább élelmet hoztunk a faluból. Nador testvér, ilyen vadásznak tűnsz, mit lehet gyűjtögetni vagy elejteni a környéken?" - kérdezi  Keelut felé fordulva.

Amikor megpillant egy falut, gyorsít a léptein és mosolyogva indul a falu felé, de a falu külalakja és Keelut szavai csakhamar kerékbe törik a vágyait.
"Akkor marad a saras út, tovább." - mondja egy fintorral az arcán.

Az út hátralévő részében a szúnyogokról szóló versikét kezd el farigcsálni, ami csak hamar a szúnyoglakta helyeken vándorlók kedvence lehet - az elmondása szerint - azonban amikor megpillantják a falut, egy élő, lakott falut, szinte minden eddig kifaragott sort és rímet elfelejt, és széles mosollyal néz körbe a településen, ahogy a rá eső naplemente fényében sütkéreznek a háztetők.
Mosolyogva int a gyerekek felé, majd amikor megérzi az italmérőből áradó alkohol szagot, összeszalad a nyál a szájában. Körbenéz a csapaton, majd Vaninán meg Lanon akad meg a tekintete.
"Mi lenne, ha megszállnánk, legalább egy fürdőre meg egy kis frissítő italra. Szükségünk van rá egy ekkora út után, főleg az ásást követően."

Amikor megszólítják őket, Deion Kaelre pillant, majd Lanra, és ő is felvési a tisztelet jelét a levegőbe.
"Köszönjük a szívélyes vendéglátásodat, az utazótársaim nevében nem beszélhetek, de a Tízezerarcú beavatottja vagyok, Deion testvér, és Kael testvért követem." - mutatok Kaelre. - "Ha volna egy kis élelem, ital vagy csupán víz, hogy lemossuk magunkról az út sarát, azt nagyon megköszönnénk, ha az italozó jóuraknak szükségük van egy kisebb, könyedebb zenére amíg a szomjukat oltják, szívesen biztosítom azt maguknak."
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2023. Február 15. 15:49:26
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – Hajló Nádnál
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Kael megjegyzését a személyes ellentét kapcsán nem kívánom megcáfolni ám bőven kifejteni sincsen kedvem ezért csak az egyetértés jelét rajzolom a levegőbe majd további ellenvetések hiányában egykedvűen a rögösebb és sárral teli útra lépek. A monoton menetelés közepette azért kicsit jobb kedvre derít Deion testvér szúnyogokkal való csatája, majd azt követően a bánat is elfog amikor egy kihalt településen vágunk át a elmúlás a körforgás rendje ám nem mindegy, hogy milyen formában jön el egy település lakói elhagyhatják az árnyékvilágot ám attól még útódaikon keresztül a település tovább él nos itt nem ez történt a kísértetjárta helyet magunk mögött, hagyva estére egy másik szegényes településre érünk az ingoványok között. Az italméréshez érve már lelkes kísérőtáborunk van a helyi gyermekek köréből, látványosság lettünk, ami semmi esetre sem jó. A Hajló Nád előtt nem tudom olyan gyorsan átgondolni a dolgokat, hogy Deion testvér ne vegye át az irányítást, ám már mindegy csak úgy egyszerűen hagyom, hogy intézze a dolgokat a maga simulékony módján még mindig nem tudom, hogy hányadán állunk vele valójában. Miután Deion testvér befejezi a mondandóját már csak egyetlen kérdést fűzők hozzá.

-   /Abrín/ Üdvözöllek, esetleg akad olyan személy a Hajló Nádnál aki fáradozásainak megfizetése fejében biztonságos és gyors úton el tudna minket kalauzolni a Hegyi királyság határához, vagy aki útba tudna igazítani minket?.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2023. Február 20. 18:12:27
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Jól mondja Lan, felesleges érménk a túlárazott átkelésre nincs, és tudván, kihez menne, nem is sajnálom. A viszontagságos útviszonyokat egészen megszoktam, szinte meglepődnék, ha nem így lenne. Vagy gyanakodnék, hol a turpisság...
A birtok kevésbé védett részén régi háború nyomát látom az embereken. Erről mesélnek a testeken hagyott nyomok, és a kihaltnak tűnő vidék. Gyerekek azonban vannak, sokan. Rájövök, elszokott a szemem a látványuktól, jelenlétüktől.
Fél szemem a kölykökön, fél a nadoron.

Deion szórakoztatja őket, ami nem lenne gond, ha később ne adná olyan könnyelműen ki mások nevét a Hajló Nádnál. Még jó, hogy nem az enyémmel tette, beverném  a képét visszakézből, akkor is, ha istenséget követ.
Jó volna lefürödni, meleget enni, kérdés, megengedhetjük-e ezt a luxust. A kérdése viszont meglep, a nadorhoz hajolok.
- Te nem ismered az utat oda, ahová a társam mondta? - kérdezem Keelutot.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2023. Március 02. 18:02:45
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

G
yaloglás közben a szúnyogok folyamatosan zsonganak a füled körül, mintha egymással versenyeznének,hogy melyikük tud eddig sosem hallott titkokat a füledbe zümmögni. Ám az összes dalnak egy a vége - mindegyik a te véredet ontaná. Idővel felismered a szúnyogok taktikáját - amely nem holmi ravaszságra, hanem a te kifárasztásodra törekszik. Számolatlanul kened fel őket a hátizsákod oldalára - de szinte minden egyes elhullottra kettő újabb jut - és nem tántorítja el őket, hogy hányan hullottak már el a kezed által. Keelut most nem annyira beszédes - mert elsőre mintha nem is akarna válaszolni a kérdésedre. Az első falu romjai is csalódást okoznak - kérlelhetetlenül mutatja, hogy itt kemény az élet.

A második falu már messze szebb képet mutat - és ha az esővel eláztató erdei táborozással kell összehasonlítani, akkor még ezek a száraz, meleg kunyhók is sokkal barátságosabbnak tűnnek. Viszont a gyerekeket nem lehet csak egy barátságos arccal lekenyerezni - továbbra is tartják a két pengényi távolságot.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2023. Március 02. 18:04:07
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
mocsári út bár nem bővelkedik eseményekben, de szúnyogokban annál inkább. Deion küzd a természettel, de neked nincs ilyen gondod - éphogy egy szűk lépésnyire kiterjesztett aurával már biztosíthatod magadnak a zümmögő felhőben is a sérthetetlenséget. Az út bár nincs jó állapotban, de messze könnyebb haladást biztosít, mintha csak valami csapáson kéne botorkálnotok. A faluban Deion veszi magához a szót, s mivel már jó ideje ismered - látod, hogy Vanina nincs teljesen megelégedve az elhangzottakkal. De most legalább nem veled van baja.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2023. Március 02. 18:06:01
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Vanina

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

B
ár a terep nem épp utazóbarát, ez talán még kaporra is jön, hiszen így az üldözőiteket is hátráltatja. A nehéz vértes lovasság itt hátrányban van - nem véletlen, hogy háborús időben az erdőkben és lápokban keresnek menedéket a kétkezi emberek. Ami ugyan megvédi őket, de a halászat és vadászat mellett még némi rizstermesztéssel foglalkoznak - ám ez nem elég nagyobb népesség eltartására. De a betegségek és egyéb métely sokkal gyakrabban üti fel a fejét. Talán ezért vannak ilyen kevesen, és szegényes körülmények között. Igaz, gyerekből viszonylag sok van - utoljára talán Arcantis városában találkoztál ennél többel. Azóta jórészt néptelen, nem hogy gyerek-, de nem is emberbarát vidékeken vágatok át.

A fogadónál Deion viszi a szót, és észre sem veszi, hogy talán túl sokat is beszél olyasmiről, amiről nem kéne. Ám a tisztes meleg étel és némi tiszta víz azért csábítóan hat. A fogadós az ételt és italt is úgy tűnik tudja biztosítani - és nem kizárt, hogy a tisztálkodást is valahogy meg szokták oldani a helyiek - mert nem érzed a szagukat. Lan kérdése téged is kíváncsivá  tett, mert Keeluthoz fordulsz a saját kérdéseddel. Aki elsőre csak annyit válaszol
/Abrín/ Visszatalálok. Onnan jöttem...
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2023. Március 02. 18:15:00
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
bemutatkozásra egy mélyebb meghajlás a válasz, amikor Mortar követőjeként teszel magadról említést.
/Abrín/ Természetesen van minden, mit óhajtanak! Frissen sült hal, lágy főtt tojással és kásával - ez az amit tudok ajánlani. Az ital pedig könnyű mentatea, vagy híg ser - esetleg rókaszesz az erős gyomrúaknak. Továbbá a kút vize iható - pillant Fifi felé - Bármely asztalhoz ülhetnek! - készségeskedik még, hogy aztán Deion felajánlására bizonytalan válasz érkezzen
/Abrín/ Óóó, nem terhelnénk ily magas rangú látogatókat azzal, hogy nekünk, érdemtelen népeknek zenéljenek! - válaszolja, mint akit nem kell emlékezteni, hogy mennyivel kiváltságosabbak vagytok. Aztán Lan felé fordul
/Abrín/ Bocsánatodért esedezek, de sajnos csak azt tudom, hogy arra van - hajol meg szinte derékig, majd mutat napnyugat felé, a messzi távolban sejlő hegyek felé - ám Sagonwa nagyúr birtokán a falu vizeinek határáig szabad csak mennünk! - magyarázza. Hiába - elszoktatok az utóbbi időben attól, hogy a szabad utazás bizony csak utipasszus birtokában engedélyezett. Hajnal halkan megszólal
/Abrín/ Ha eszünk egy rendeset, azt egy gyertyaégésnyi idő alatt letudhatjuk némi fürdéssel együtt. Az még bele kell, hogy férjen! Aztán ha úgy döntötök, mehetünk tovább szúnyogot és piócát etetni, vagy pihenhetünk reggelig - veti fel.

Leülve az egyik asztalhoz, és Fifit egy fához kötve, ahol dúsabb fű várja - hamarosan megkezdhetitek az étkezést. A fogadós mindenkinek azt hozza, amit a felsoroltakból kér. Az étel egyszerűen ízesített, de legalább meleg és finom - akárcsak a mentatea. A sör már hagy némi kívánnivalót ízre és minőségre - de legalább szesz. Viszont a rókapálinkához már bátorság kell - az illata elárulja, hogy erős, és igazi kalandózó fajta! Azaz ha nem vigyáz vele az ember, akkor elöször leszalad a gyomorba, összeszed mindent amit ér, és aztán a rabolj javakkal ismét a napvilág felé veszi az útját. Úgy is mondhatnánk, hogy nevét a végeredményről kapta...
Kael ráérősen fogysztja az ételt, míg Hajnal egymás után habzsolja be a lágytojásokat, hogy aztán végül nagyot nyújtózva felálljon - míg ti még talán az étkezés felénél tartotok. Hajnal a fogadóssal kurta beszélgetés után egy vékony ösvényen a fák és bokrok közé sétálva a vízpartfelé induljon fürödni.
A helyiek eleinte csendesen figyelnek titeket, de amikor kiderül, hogy semmi váratlan nem történik, és a nador is csak úgy eszik, mint bárki más - ismét felélénkül a beszélgetésük is - miközben azért továbbra is kíváncsian mustrálnak titeket a szemük sarkából. Nyíltan nem bámulnak meg titeket, és ha ránéztek valamelyikükre, elkapják a pillantásukat - ám az kétségtelen, hogy rólatok folyhat a diskurzus.
 
Egészen addig, amíg kordényiszogásra nem lesztek figyelmesek. Egy életunt öszvér húzta rozoga kordé érkezik, egy acél és egy posztósignumos, kopaszra borotvált fejű férfi kiséretében. Az acélsignumos oldalán rövidkard pihen, testét pedig bőr mellvért védi. A kordén több emberes mértű, nádból fonott fedeles kosár, és tucatnyi kisebb-nagyobb társuk utazik, valamint két testesebb hordó. A fegyveres mozdulatai, fényesre suvickolt signuma és a mellvért fém csatjai arról árulkodnak, hogy felettébb büszke kiváltásgaira. Ezt érezteti is a fogadóssal, amikor szóba elegyedik vele. Bár csak töredékesen halljátok, de a testbeszédük árulkodó - valószínűleg rólatok faggatózik. Igaz, elég röviden, és utána felétek veszi az irányt az acél és posztósignumos férfi. Határozottak, de azért több lépés távolságot tartva állnak meg az asztalotoktól. Feltehetőleg nem tartott neki sokáig felmérni, hogy a státuszotok bizonyára magasabb, mint az övé. Egy erősebb főhajtás, és a tisztelet jele után megszólal az acélsignumos

/Abrín/ Szerény személyem tolmácsolja e földek urának, Sagonwa nagyúrnak az üdvözletét! Nem is bátorkodom soká zavarni a pihenésüket - mindössze egy menlevelet, vagy egy signumot óhajtanánk látni! - kéri - Aztán tovább folytathatják az étkezést, amelyre természetesen a nagyúr vendégei! - hajol meg ismét.

Miután ellépet az asztalotoktól, félhangosan még odaszól a fogadósnak

/Abrín/ A nagyúr vendégeitől és utazóktól remélem nem kell mondanom, hogy nem kérhetsz pénzt  - bármilyen ételt vagy italt is kérnek! Örülj, hogy megtiszteltek a jelenlétükkel!
A fogadós csak úgy hajlong az asztalotok és a fegyveres felé, hogy megértette. A fegyveres ezek után visszasétál a kordé felé, és további instrukciókkal látja el a fogadóst
/Abrín/ A nagyúr kamrája kezd kiürülni, és fel kell töltenünk - ezért küldtek engem! A hordóba két tucat méretes élő halat kértek, a többit ő tudja! - int a posztósignumos felé, aki kissé zavartan megköszörüli  a torkát.
/Abrín/ Ezen kívül két kosár szárított halat, négy kosár friss tojást, és fél hordó tavikagylót kell elvinnünk.
A fogadós felszisszen hallván a listát, és a tisztelet jelét rója a levegőbe
/Abrín/ Sagonwa nagyúr nem érhetné be kevesebbel ezen a tíznapon? - kérdezi - Ugyanis a fogás nem volt túl jó, mert sok hal megdögölve úszott a víz tetején. Biztos valami bandolába pusztultak bele! Amit pedig kifogtunk, annak egy része megbüdösödött - így sok ment pocsékba!
/Abrín/ Elment az eszed? - háborodik fel a fegyveres - Sagonwa nagyúr koplaljon, vagy az a szégyen érje, hogy nemesen-született vendégeit nem tudja friss hallal megkínálni egy tóvidéken? - hüledezik
/Abrín/ Dehogy, nem így értettem! - visszakozik a fogadós - Csak...
/Abrín/ Ha nem viszem el az előírt mennyiséget, akkor megbüntetnek, mert rosszul végzem a dolgom! Az én dolgom az, hogy elvigyem tíznaponta az ételt. A ti dolgotok az, hogy előteremtsétek! Keményebben kellene dolgoznotok, vagy másik halászhelyet keresni!
Erre már a másik asztalnál ülő helyiek is közbeszólnak
/Abrín/ Ez nem olyan egyszerű!
/Abrín/ Bezzeg amikor az a mocsári kígyó megette azt a szerencsétlen gyereket, a nagyúr szó nélkül küldött katonákat és vadászokat a bestia levadászására!
/Abrín/ Előtte azért Mo asszony is eltűnt...
/Abrín/ Lehet, hogy csak a mocsárba fúlt, nem biztos, hogy a kígyó volt... De mégis mit mondjak Sagonwa nagyúr intézőjének? Egyikünknek sem jó, ha félig üres kordéval megyek vissza! - próbál hatni a fogadósra, aki nagyokat sóhajtozik. Végül csak megtöltik a kordét a megadott mennyiségű (de nem feltétlenül a legjobb minőségű) élelemmel - igaz, hogy ehhez a falu kunyhóiból is bőven hozzá kellett nyúlni a tartalékokhoz. Végül a két intéző a kordéval és az öszvérrel megfordul, és elindul visszafelé, ahonnan jöttek.

Most van alkalmatok összehasonlítani ezt a környéket és Chianwa nagyúr birtokának működését. A különbség elég szembeötlő - ennek a területnek a gazdája nem sokat törődik ezzel a résszel, egyszerűen csak beszedi a sarcot az itt élőktől. De legalább nem az átutazókat kopasztják meg - igaz, itt valódi vendéglátásban van részetek - a vendéglátós állja az ételeteket, italotokat.

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2023. Március 31. 07:42:42
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – Hajló Nádnál
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A falú és a „fogadós” lehetőségeihez képest kitesz magáért jól esik a friss étel és a fürdés lehetősége is eléggé felvillanyozó a láp mocska után, Hajnal eléggé gyakorlatiasan áll a dolgokhoz ám bármennyire is csábító lenne, hogy ne a szabadban éjszakázzunk a nyomunkban lévők tudata továbbhaladásra ösztökél no és a józan logika is ezt diktálja egy vesszőfutásban vagyunk és csak reménykedhetünk, hogy elérjük a Hegyi királyság területét ahol talán egy kicsit nagyobb biztonságban leszünk üldözőink elől, addig viszont nem nagyon állhatunk meg ezért csak hümmögök Hajnal felvetésére.
Az étkezés közben felbukkan a földek urának itteni intézője és felteszi a kötelező kérdést „signum vagy menlevél” mivel Kiina már nincs velünk ezért fejet hajtok felé és az acél signumomat az Anartyss ház jelével mutatom fel, ha az nem lenne elég bajban vagyunk mivel menlevéllel nem rendelkezünk Zevran Anartÿss úrfi jelenléte az utazás elején pótolta eme kelléket ám távozásakor nem hagyott hátra semmi ilyesmit vagy csak én nem tudok róla.
Az itteni népek jóravaló dolgos emberek ezért megvárom míg az intéző távozik csak azt követően lépek a fogadóshoz és ellentmondást tűrően 1 lin-t nyomok a markába az ízletes étkekért.
-   /Abrín/ A mentatea igazán zamatos és ha ti nem mondjátok el tőlünk nem fogja Sagonwa nagyúr megtudni, hogy meghálátuk a vendéglátást. – mondom neki szuggesztíven -   /Abrín/ Esetleg meg tudnád mondani, hol tudunk egy kicsit lefürdeni? S fürdés után esetleg megmutathatnátok, hol szoktatok halászni vagy ahol a halak elpusztultak, hátha a segítségetekre lehetünk.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2023. Április 26. 18:36:53
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Deion Testvér


A szúnyogok titkai, amelyekért cserébe vért követelnek nem különösebben érdekelte az út első kvartályóráiban az újdonsült Mortar novíciust, azonban a megállíthatatlan szúnyog-sereg, akár egykoron a dún hódítók a déli partoknál, át törik a védelmét és rablóhadjáratuk során alaposan megcsapolják a novícius vérét.

A falusi elöljáró válaszára egy kellemes mosollyal bólint feléjük, és a sült hallal, valamint a kásával megtöltve a gyomrát, egy kevés serrel leöblítve. A rókapálinka habár kecsegtetően hangzik, ennyi vérveszteség és szúnyogtámadás után nem kell a fejének, mert a végén még részegen fog elborulni az úton.

A Kufár óta most először hívták nagyságos, nagytiszteletű úrnak, habár jól esik neki, rossz érzés fogja el, majd Kael felé pillant, és a tisztelet jelével köszön az elöljárónak.

Amikor a nemesi küldöttel tárgyal Lan, Deion testvér figyeli az interakciójukat, majd tovább eszegeti a halat. Amikor a küldött már elfordul tőlük, és az elöljáróval kezd beszélgetésbe, hogy magával vigye az úrnak járó terményt, Deion testvér Kael mellé lép, és halkan beszél hozzá.
"Minden tisztelettel, Kael testvér, említtetted, hogy az utunk Mortar szentélyébe vezet. Nem lehet, hogy ennek a településnek, meg uradalomnak segítsége van Mortar kegyelmére? Mert nem minket keresnek"

Deion testvér is csatlakozik a fürdő alakulathoz, hogy a pórul járt utazó elföldelése óta ráolvadt sártömegtől és a szúnyogok vájta sebektől megmentse magát. Amennyiben Hajnal is ott fürdőzik a vízparton, felé fordul.
"Mennyi ideje vagy már ezzel az utazócsapattal? Már nekem is végtelennek tűnik, holott pár holdtöltével ezelőtt még nem is tudtunk egymásról. Gondolod, hogy még követnek minket? Mi kell neki annyira, hogy rendíthetetlenül, mágikus ereklyék segítségével is le akarnak titeket követni?"

Alaposan lecsutakolja magáról a hosszú út során szerzett port és mocskot, majd a ruháiról kezdte el letakarítani a sárdarabokat.
"Mindenesetre... Ha eljön az elkerülhetetlen, legalább tisztán és telt hassal járulunk az Ezerarcú elé, nem pedig mint kivert kutyák... "
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2023. Május 21. 15:31:58
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

L
áthatóan Lant nem hatotta meg Hajnal burkolt javaslata, hogy az éjszakát fedél alatt töltsétek. Így aztán Hajnal csak sóhajt egyet, ahogy lemond a dologról. Kárpótlásul legalább megpróbálja gyorsan teleenni magát a következő hosszú séta előtt.
Az intéző a signum láttán biccent, és pár másodpercig tűnődve szemléli Vaninát, Hajnalt, Deiont, Kaelt és Kékprémet, majd a tisztelet jelét rója a levegőbe, és magatokra hagy. Feltehetőleg azon őrlődhetett, hogy legyen-e mersze elkérni Vanina és Kékprém signumát (lévén, hogy az acél signum jogosít fel fegyverviselésre). Valószínűleg úgy döntött, hogy a társasággal nem óhajt tengelyt akasztani - még ha gyanítja is, hogy a nador esetleg nem tudna megfelelő engedélyt felmutatni.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2023. Május 21. 15:37:39
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
z intéző kordéjának távoli nyikorgása közben odalépsz a fogadóshoz. Amaz gyorsan a tisztelet jelét rója a levegőbe, és meghajolva már kérdené, hogy mire volna szükséged, de az első pár szó után zavartan elhallgat, amikor megérzi az ezüst súlyát a tenyerében.
/Abrín/ Nagyuram, ez túlságosan is nagylelkű egy olyan érdemtelen senkinek, mint amilyen én is vagyok! - mentegetőzik, és csak akkor hajlandó elvenni a pénzt, amikor ráhajtod az ujjait. A kérdésedre apró biccentéssel mutat egy vékonyka, kitaposott ösvényre, amely eltűnik a kerítés, és a bokrok között.
/Abrín/ Az az út vezet a partra, ott szokás mifelénk fürödni. Van a parton pár kosár a ruháknak, és egy-két egyszerű szappan. Ha jól láttam, az egyik hölgy már arrafele vette az irányt! - teszi hozzá, hogy Hajnal is erős késztetést érezhetett, hogy lemossa az út sarát.

/Abrín/ Oh, nem merészelnénk rabolni a drága idejét, és terhelni a problémáinkkal! - hárít, de aztán kíváncsian  kiböki - A nagyúr ért a posványokhoz? - kérdezi halkan. Újabb kérdésre, azért elmagyarázza, hogy a halászhely hol is található - ami egy nem túl messzi hely, és nem túl komplikált odajutni. Ha arról van szó, egy halász szívesen kievez veled az adott pontra.

A vacsora végeztével Kael társaságában kicsónakázol két halász kiséretében a tóra, hogy megszemléljétek a halpusztulás helyét. Nem sokban különbözik a tó többi részétől, csak itt most is három nagyobb hal úszik a víz felszínén hassal felfelé.
Az erők síkján viszont számos bandola kering a víztükör felett, és várja, hogy "felszabaduljon" némi hely a vízinövényeknél, melyeket szinte teljesen ellepnek az ártó szellemek. Mivel a növények betegek, így felborult az egyensúly - és ez vezet a halpusztuláshoz. Ám elnézve a bandolák mennyiségét, a helyzet rohamos romlásnak fog indulni. Ugyan amíg itt vagytok, könnyedén el tudjátok őket kergetni, de amint távoztok, újra birtokba veszik a helyet. Hacsak nem helyeztek ki megfelelő minőségű és mennyiségű szelleműző szalagot. Ha pedig az anyagi síkon vizsgálódtok, hamar kiderül, hogy túlságosan is meleg a tó vize - több friss és tiszta vízre lenne szüksége, vagy ez a rész is elmocsarasodik.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2023. Május 21. 15:42:31
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
faluban a sült hal és a kása mellett a hideg ser nem csak a torkot, hanem a csípések helyét is kellemesen hűsíti. Ez feltűnik a fogadósnak is, mert egyszer csak egy fából faragott tégelyt tesz le a kezed ügyébe. Szürkés-zöldes gusztustalan állagú krém? van benne, és több napja a napon hagyott hal szagával támadja le az ember orrát. A fogadós halkan magyarázkodik
/Abrín/ Nagyuram, fogadja jó szívvel a ház ajándékát. Ez Tavi Ocsmányka-krém. Hatékonyan hűsíti a bőrt, és elriasztja a szúnyogokat is, ha magára keni. Napi egyszer elegendő használni. De ha véletlenül megeszi, akkor összehúzza a segglyukat! - int téged a fogyasztásától, mintha ezt meg lehetne kívánni...

Az elöljáró téged nem igazán zargat - mert nem lát nálad acélfegyvert, ahogy Hajnalnál vagy Kaelnél sem. Ráadásul Kael szent szimbóluma árulkodik, hogy Mortar megbízásából járja a vidéket.
Kael a kérdésedre halkan visszakérdez
/Abrín/ Szeretnél valakit eltemetni, vagy megadni valakinek a békés halál ajándékát? - érdeklődik, aztán 'komolyabbra' fordítja szavait - Ennek a helynek rengeteg segítségre volna szüksége, és egy gondosabb nagyúrra.

A folyópartra lépve megpillantod Hajnalt, ahogy a derékig érő, aranyszínben játszó vízben állva számtalan vízcsepp szalad végig mezítelen bőrén, és csöppen vissza víztükörre. Egyik kezével a haját fogja, másikban pedig egy tőrt forgat, és úgy vágja vissza kissé rövidebbre szerinte túlságosan is megnőtt tincseit.
Érkezésed nem igazán zavarja meg - csak a tőrön változik a fogása amíg fel nem ismer - mert utána ráérősen folytatja a hajvágást. A kérdésedre rövid választ ad.
/Abrín/ Ardúnia óta. Ahol Lannak 'köszönhetően' felnégyelték és kiszögelték a városkapura az apámat - fintorodik picit - Ha pedig nem Kiinát akarták elkapni, akkor milyen okot tudsz mondani, amiért felhagynának az üldözésünkkel? - kérezi, hogy te miért reménykedsz abban, hogy egyszer csak visszafordulnak? Aztán halkan felkacag, amikor arról kérdezed, hogy miért vannak a nyomotokban.
/Abrín/ Jaj, hát két dologért képesek majd mindenre az emberek. Az egyik a szerelem, a másik a gyűlölet és bosszú. S ezek gyanúm szerint nem szeretnek minket - vigyorodik el pimaszul, majd leöblíti a kezéről a rátapadt hajtincseket - De csak a parton mereszted a szemed, és büdösödsz még egy kicsit, vagy fürödni is fogsz? Elég nagy ez a tó kettőnknek is!
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Tiwanlil - 2023. Augusztus 19. 22:01:31
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vanina.jpg)

Ha étellel kínálnak, akkor is, ha az nem ingyen van, azt el kell fogadni, ki tudja, mikor áll módunkban újra ilyen körülmények között enni. A halat választom, nem is egyet, mert abból többet is le kell küldenem ahhoz, hogy úgy érezzem, ettem is valamit. Szesszel nem élek, beérem a vízzel. Evés közben csöndesen nézelődöm, a helyieken túl idővel lesz is mit, újabb alakok érkeznek, köztük acélsignumos alakkal. Amikor az felbukkan, éberebbé válok.
Passzus, signum után érdeklődik. Ugyan rendelkezem írással, hogy a magam ura vagyok, az se biztos, el tudná olvasni. Vagy hogy mit tudna kezdeni tudna efféle előjoggal. Ritka madár vagyok, több kérdést vetnék fel a kelleténél kivárok, mennyire erőlteti.

Az ingyen vendéglátás böki a csőröm. Úgy fest, itt a vagyonosodást eléggé kordában tartják, mi több, a helyiek torkán tartja a lábát a nagyúr. De ez csak a kezdet, mert kiderül, harácsolni küldték a fegyverest adószedésnek álcázva. És azok az érvek! Nehogy már annak a híres-neves nagyúrnak a helyiek halán múljon, hogy mit töm a vendégei szájába. Aligha az itteni büdös vizekből fogottat, akad ott jobb is, csak erőt fitogtat. Az ilyentől köphetnékem támad, ám ahelyett hogy így tennék, belehunyorgok az ételembe.

Gyenge ellenkezés után a nagyúr embere megkapja, amiért jött, nekem meg elment az étvágyam. Kivételes ajándék az, hogy én szabadon járhatok. Minden másképp lenne, ha ugyanúgy a helyemhez lennék kötve, mint ezek az emberek. Nagyuram igen elégedett élehetett velem, ha effélével ajándékozott meg. Minden tiszteletem az övé.

Értem Hajnal vágyát, egy rendes fekhelyen aludni térni nagyon más, mint így kutyafuttában mindenféle derékaljon. Mégis Lan pártján állok abban, haladjunk. A fürdést azonban ki nem hagynám.

Kevés érmével én is honorálom az elfogyasztott halakat. Attól, mert a fogadós nem kérhet semmit, én még adhatok, engem nem igazít a helyi nagyúr.

Amikor szúnyogűző kencét kap Deion, és mondják, mi lesz, ha valaki van olyan agyamnet, hogy megegye, elvigyorodok. Az istenekre, de régen hallottamvaskos beszédet! Mindenhol csak ez a kiművelt, vagy kenetteljes szófűzés!

Elindulok abba az irányba fürödni, amerre Hajnal is ment. Ő nem késlekedik, már benne is van a vízben, az se számít neki, látja-e férfi vagy sem. Hát ebben különbözőek vagyunk. Viszketek-tapadok a kosztól, de engem ne bámuljon senki, akár pap, akár nem. Végignézek a parton, ugyan el tudok-e vonulni rendesen, vagy meg kell várnom, míg nyugton lehetek. Utóbbihoz nem fűlik a fogam, ha minden kötél szakad, egy "rohadt szellemek" elmorzsolása közben ingre vetkőzöm és úgy megyek a vízbe és addig merülök, amíg csak egy fej látszik belőlem, úgy szemlélem a társaimat.

- Aztán beretvapengéje nincs valamelyikőtöüknek? Én inkább azzal vágnék hajat, nem tőrrel tépném - szólok oda Lannak, Deionnak és Keelutnak. Hiszen a nadornak sincs szakálla, az is beretválkozhat néhanapján.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2023. Augusztus 31. 20:22:54
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – Hajló Nádnál
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

Az étkezés végén eléggé meglep Vanina kérdése, hiszen annyira elszoktam az ilyen világi hívságtól szerencsére a borotválkozást és egyéb tisztasági apróságokat elmém erejével is képes vagyok kontrolálni a fürdést is csak a szappan és a jéghideg víz frissítő érzéséért végzem amolyan szertartásként ám borotvapengét már évek óta nem láttam a felesleges testszőrzettől és a számban lévő bomló anyagoktól is elmém erejével szabadulok meg (Mentálmágia-Ideamágia-Átlényegítés 1. szint) csak megrázom a fejem mielőtt megválaszolnám a kérdést.
-   /Abrín/ Sajnos nem szolgálhatok sem beretvával sem ollóval évek óta nem volt hozzájuk szerencsém, mióta szellemem pengéjével tartom kordában a testemen sarjadó szőrzetet. – simítok végig még mindig tarkopasz tetovált fejbőrömön.
A helyieket még fürdés előtt ráveszem, hogy kihajózzanak velünk a ominózus helyre, ahol elég rövid idő alatt körvonalazódik a probléma, nem tartom valószínűnek, hogy a helyieknek lenne lehetőségük szelleműző szalagokkal körbe bástyázni a helyet, a megoldás valószínűleg friss vízhez juttatni a helyet, különben tényleg szép lassan elmocsarasodik, miután visszaérkezünk veszek egy hideg és szappanos fürdőt a vízben és valamennyire a ruháimat is átmosom aztán vizes ágyékkötőben baktatok vissza a faluba, ahol a faluház mögött átöltözöm szárazba, csak utána váltok szót a falú előljárójával.
-   /Abrín/ Sajnos valami megváltozott a környéken a halászhely vize túl meleg és állott ezért pusztulnak a halak és a növények és a bomlásuk még több bomlást hoz, ha valahogyan nem jut frissebb vagy hidegebb vízhez a halászterületük akkor lassan el fog mocsarasodni, ha van rá lehetőség akkor friss vizet kéne oda vezetni vagy a nádasban utat vágni más vízterületekhez ahol hűvösebb a víz, hogy valami áramlás és vízcsere elinduljon. Esetleg, ha ismernek valakit aki szelleműző szalagokat tud készíteni azokkal egy darabig még távol lehet tartani a romlást a halászterülettől, de a végső enyészet hidegebb víz hiányában elkerülhetetlen lesz. – mondom a falú elöljárójának majd kérdően a többiekre nézek, hogy esetleg felkészültek e az indulásra a zsákomat és a kardokat a hátamra dobom, kimondottan örülök a száraz ruhának, remélem a kiöblített ruhák is megszáradnak idővel a zsákom külsején.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2023. Október 01. 14:44:13

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – Hajló Nádnál
Résztvevők: mindenki


Deion testvér átveszi a krémet tartalmazó tégelyt, és a tisztelet jelét rajzolja a levegőbe.
- /Abrín/ Köszönöm az ajándékát, és ügyelni fogok arra, hogy ne felejtsem el az óva intését. - mondja Deion testvér, majd nekiáll falatozni a többiekkel együtt. Miután befejezett két halat, elindult ő is fürdeni.

Hajnal válaszaira felnevet, majd körbe néz a tavon.
- /Abrín/ Hagyom kicsit, hadd csípjenek meg még a szúnyogok. - mondja, miközben leveszi a ruháit és bemászik a tóba, lehetőleg a kevésbé mocsaras részre. - Ha jól emlékszem, nem voltatok jóban, mégis kicsit fura, hogy Lannal maradtál azóta. Bár... gondolom közös ellenségetek van.

Nem sokkal később Vanina és Lan is csatlakozik a fürdőző társasághoz, amikor beretvát kér, Deion a tópart felé megy, majd megnézi a zsák tartalmát.
- /Abrín/ Kaelnél biztosan van beretva, azzal vágta le a hajamat, viszont ez segíthet továbbiakban. - nyújt egy fém tükröt Vanina felé. - Ha szeretnéd, akkor megtarthatod.

Miután végzett a fürdővel, bekeni magát a csípések helyén a kenőccsel, és elgondolkozik azon, milyen módon lehetne ezt a kis kenőcsöt megetetni a nemesúrral aki majd eltörte a lábát.
- /Abrín/ Ha lenne rá lehetőségetek, ti visszacsapnátok az üldözőtökre? - kérdezi az öltözködő társaságot. - Persze, feltéve, hogy nem karóban vagy bitófán végeznétek.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2023. Október 12. 18:10:13
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Vanina

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
tapasztalat azt súgja, hogy amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra. Ez igaz erre a pár halra is - amit még vízzel is könnyedén csúszik.
A helyi nagyúr behajtója bár nem tölt el bizodalommal, de legalább van annyi esze, hogy ne akarjon kötözködni. Veletek. De a helyi népeknek megkeseríti az életét, pedig ő sem sokkal van kijebb ebből a nyomorból. Néhányszor már szót emeltetek utazásaitok során a helyi igazságtalanságok ellen - és majd minden alkalommal csak  rontani tudtatok a helyzeten. Így bár nagyon nincs ínyedre, de a falusiak érdekében inkább megtartod magadnak a véleményedet. Mada bizonyára erre azt mondaná, hogy bölcsebb és megfontoltabb lettél...

Anartÿss nagyúrnak is bizonyára számos hibája van - de azt valóban nem tagadhatod le, hogy olyan szabadsággal ajándékozott meg - vagy vívtál ki - amely keveseknek adatik meg. Így te szabadon tovább állhatsz, ha valami nem tetszik amíg nem sértesz törvényt. Cserébe viszont nem védelmez a signuma - hanem saját magadra, és az oldaladon pihenő acélra számíthatsz.

Hajnal csábulna arra, hogy az éjszakát itt töltsétek - de ha feltennéd neki a kérdést, hogy meghalna-e egy vetett ágyért - feltehetőleg nemleges választ adna.

A fogadós meglepetten fogadja az érméket, és bár arról motyog, hogy ezt nem szabad neki elfogadnia, valahogy mégis eltüntetni a bűnös korongokat a hála kéztatását mutatva feléd.

A part azon része, ahol Hajnal van, egy pár lándzsányi nádasmentes terület - de néhány tucat lépéssel odébb találsz olyan helyet, ahol a nádas mint áttört paraván sokat takar, és már csak a mozgást látni, de az alakot már rejti.

A beretvára feltett kérdésedre Lantól a "szokásos" szellemnézős választ kapod. Lehet, hogy rosszul éretd, de neki feltehetőleg a sok akarástól magától hullik a szőre, mint a kivénhedt kutyáknak?
Ellenben Kael már kézelfogható beretvával szolgál - így nincs akadálya annak, hogy kedved szerint igazíts a hajadon - míg Deion egy tükörrel tud hozzájárulni a tervezett beavatkozáshoz.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2023. Október 12. 18:13:37
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
Miután megválaszoltad Vanina kérdését, a halászokkal kihajóztok. A hajó lustán siklik ahogy hosszú rúddal tolják előre a vízen - csak hogy megállapíthasd, hogy jó tanácson kívül sok mindennel nem szolgálhatsz.

Visszaére te is megmártózol a vízben - amely az egész napos napsütés után kellemesen langyos a lassan hűlő, de még mindig meleg levegő mellett. A fürdő és átöltözés után előkeríted a falu elöljáróját, egy vékony, ínas  öregembert, akinek fél szemét ugyan fehér hályog fedi, de máig egyenes tartása korához képest egész jó fizikumról mesél. Beszámolód közben gondterhelten szálazza hosszú, ritkás és ősz szakállát.
/Abrín/ Az már igaz nagyuram, hogy az egyik patak vize több tíznapja majdhogynem teljesen elapadt... Mink nem hagyhassuk el Sagonwa nagyúr birtokát, és a gond forrása bizonyára kívül van - rendezgeti az információkat - De a tanács megfogadandó - megpróbáljuk átjárhatóbbá tenni a nádast a víznek, mert nem venném szívemre, ha ezek a semmirevaló kölykök végül megbetegednének a bűzös víztől... - int a többi ház felé.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2023. Október 12. 18:18:49
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

H
ajnal a vízben állva válaszol
/Abrín/ Arra ügyelj inkább, hogy ne lép bele valami éles torzsába! - szól, míg a Lant firtató kérdésre
/Abrín/ Számodra bizonyára nem számít különleges dolognak a rendszeres koszt és kvártély. Ezért cserébe sok mindent eltűr az ember. No meg itt volt Kiina is, aki olyan csodákat mutatott, amit ki nem hagytam volna! - sóhajt kissé szomorúan, és kissé dühödtebben vágja tovább a haját a tőrrel.

A fürdés és a kenőcs használata után a feltett kérdésre Kael válaszol

/Abrín/ Nem volna sok értelmve még jobban feldühíteni őket! - véli, mire Hajnal is egyetértően bólogat, miközben a bokacsizmáját rángatja fel
/Abrín/ Tejesen igazad van! - válaszolja Kaelnak - Épp ezért én, ha tehetném, a saját beleiknél fogva kötném fel őket az út menti fákra azért, amit Kiinával tettek!-  teszi hozzá dühtől izzó hangon.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2023. Október 12. 18:20:58
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

V
égül tovább indultok - és a falut magatok mögött hagyva újra a víz által kikezdett úton haladtok tovább. Az út két oldalán lápos erdő terül el, de az út minőség ha nem is sokat, de azért érezhetően javul.

Sötétedésig még majd két órát sétálhattok, mire Vanina és Kékprém közreműködésének hála egész tűrhető táborhelyre bukkantok. Az ivóvízből természetesen nincs hiány. S ami talán fontosabb - mivel talán fél alak magas dombocskán ütöttetek tanyát - így nem nedves, hanem száraz talajon pihenhettek meg. Kékprém még pár marék apró szemű erdei bogyóra is szeret tett, ami kissé feldobja a Hajnal által főzött teát. A napos gyaloglástól fáradtan jól esik a pihenés, és a faluban szerzett sült hal még hidegen is kívánatos. Kael vacsora közben felhívja a figyelemeteket egy fontos változásra
/Abrín/ Most már nem Arcantis néptelen erdeiben utazunk, hanem ismét egyre lakottabb területeken haladunk át. Ezzel pedig megnő a valószínűsége holmi éjszakai látogatóknak. No nem a lovagokra gondolok, mert azokat több nyíllövésnyi távolságból hamarabb meghalljuk...
/Abrín/ No most aztán beletetted a bogarat a fülembe! - mormogja Hajnal - de itt a semmi közepén még az útónállóknak is felkopik az álla.
/Abrín/ Ettől lesznek motiváltak - válaszolja Kael a leterített pokrócát igazgatva.
Talán Kael szavai hatására, vagy mert amúgy sem aludtok mélyen - de bizony gyanús mocorgásra sikerül ébredni az éjszaka közepén. A karcsú hold szégyenlősen leskelődik néhány felhő mögül, így eléggé haloványan szórja ezüst fényét - inkább csak mélyszürkés derengést hozott...


(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vutas-Vutar-ut.png)
Az út napközben
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2023. Október 19. 17:14:14
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Mindenki


Hajnal szavaira egyetértően bólint, majd inkább a fürdéssel foglalkozik a továbbiakban.

Deion testvér hallgatagon követte a többieket, a gondolataiba Hajnal és Kael szavait hallgatta. ~ Valóban nem lenne értelme még jobban feldühíteni őket. Ahogy egy öreg falusi mondás tartja, 'Ha darazsak eszik a szőlősöd, nincs értelme a darazsakat öldökölni, elég a királynőjüket elmozgatni, és a darazsak követni fogják. Persze... óvatosan kell, nehogy halálra marjanak.'~

Amikor éjszaka zajra ébred, Deion testvér keze a zsákja felé nyúl, a kard markolatát keresve. Habár a néhai Sterrard úré volt a kard, biztosan nem fogja csak úgy feladni az "új" életét.
Némán figyel, hátha rájön, mi a hang forrása, de készen áll, hogy előhúzza a kardot a zsákból.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2023. December 10. 16:40:59
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

F
elriadva éjjel, a fegyver felé tapogatódzva, és felpillantva látod, hogy csak te ébredtél fel, és szerencsére a zaj forrása mindössze Hajnal. Aki magában motyogva a táborhelyetek széléhez lépkedve leguggol, a sűrű aljnövényzetet félrehajtva kiemel egy ósdi, fűszálakkal tarkított, víztől csepegő szekercét. Fifit, Vanina lovát is nyugtalansággal tölti el a látvány, mert idegesen topogva bökdösi Vaninát. Az eddig ijedten felhők mögé bújó hold kisandít egy pillanatra, hogy lássa mi történik, így ezüst fény vetül a táborhelyetekre és Hajnal arcára. Amelyen hátborzongatóan kifejezéstelen arckifejezése leginkább ezüstből vert maszkra hajaz. Kissé bizonytalan mozdulatokkal fordul meg, majd érthetetlen szavakat mormolva indul meg a négy lépésnyire békésen szunyókáló Kael felé - közben a szekercét sújtásra készen emeli a feje fölé... A hold sem bírja a látványt, így újra egy felhőpamacsot vonva maga elé takarja el a látványt - újra sötét derengésbe vonva a helyet, hogy csak a sötét sziluettek látszanak.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2023. December 11. 00:41:44
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Deion


[Lehet törlésre fog kerülni Dierol Mester válaszától függően]
Deion testvér a talpra próbál ugrani, és közben suttogva szól Hajnal felé. A fegyvere (amennyiben volt arra ideje, hogy megragadja) a lánnyal ellentétes irányba néz, nem fenyegeti a lányt. Deion arcán az értetlenség tükröződik a hold fényében.
"Mit csinálsz? Tedd le azt a vackot." - próbálja elérni Hajnalt, és beállni közé és Kael közé. - "Nincs idő egymásnak esni"
Próbálja kifürkészni, hogy a lány önmagánál van-e, vagy sem, de a gyilkos szándékot a feltartott szekerce igazolja, így már csak az kérdés, hogy valóban Hajnal akarja-e Kael életét kioltani, vagy ez valami más.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2024. Január 17. 17:38:17
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – erdei táborhely éjszaka
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A Hajló Nádat elhagyva kényelmes tempóban sétálunk Kékprém vezetésével aki az éjszakai táborhelyet is kijelöli számunkra, hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni és mivel senki nem veti fel az őrködés kérdését ezért annak szóvá tétele nélkül hajtom álomra a fejemet.
Az éjszaka során valami megriaszt a  karcsú hold szégyenlősen leskelődik néhány felhő mögül, így eléggé haloványan szórja ezüst fényét, inkább csak mélyszürkés derengést hoz számunkra miközben valaki még motozik közülünk a közelemben ez bizony eléggé soványka fény számunkra, rövid meditációba mélyedek és energiáim szövetét megragadva macskaszemeket formázok magamnak (Mentálmágia – Ideamágia – Átlényegítés 3. szint „csoporton belüli gyökeres változás”, 30% nehézség – biztos tudás, 30 mp – fenntartom aurámon belül) és azt követően tekintek körbe, majd érzékeim megsegítésére összpontosítást követően felnyitom harmadik szememet (Diszciplínák, Összpontosítás +1/+10%, Harmadik szem, Éberség +10% Biztos tudás így 32%) bár ennek következtében mint szentjánosbogár fogok világítani az anyagi síkon túl, viszont így én is érzékelem a közelünkben settenkedő szellemlényeket ha csak kimondotan nem rejtőzködnek és társaim aurájába bekövetkező esetleges változások is árulkodóak lehetnek.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2024. Január 28. 20:22:27
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

M
íg az éjszakai langyos levegő a kissé állott víz szagával "támad", addig Hajnal a kezében tartott viseltes szekercével fenyeget. A csomagból még időben sikerül megragadnod Elassor fegyverét - noha feltételezhető, hogy Kael ezt fel fogja róni - már ha megéri. Lehet benned jó szándék, és próbálhatsz a lelkére beszélni - de úgy vélheted nem hallgat rád. Hajnal mozgása majdhogynem természetes - csak néha észlelsz pillanatnyi zavart vagy megingást - de ez akár a hold csalfa fényének is köszönhető. A feltartott szekerce okán nem is ér meglepetésként, hogy ahogy Kael elé állsz, rád súlyt vele. Most rebeghetsz hálaimát azért, hogy ezzel az ütéssel felmérheted - ellenfeled nem túl kifinomultan vagy gyakorlottan forgatja az ócska, de veszélyes fegyvert. Ugyanis az ütést sikeresen félrevezeted - de ki tudja, hogy kinek tart ki tovább a szerencséje? Ráadásul Lan felől is némi mozgást érzékelsz. Vajon ő melyik oldalon száll be ebbe a csetepatéba?

Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2024. Január 28. 20:23:49
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
z éjszaka szokatlan eseményre ébredsz. S most nem arra, hogy elcsaptad a gyomrod, hanem szokatlanul nagy az éjjeli élet. Hogy a helyzetet tisztán lássad, erőt merítesz magadból, és kiélezve látásodat felméred a helyzetet. Hajnal komolyan neheztelhet Deionra, mivel egy ki tudja honnan szerzett szekercével próbálkozik embert faragni belőle, míg Deion védekező harcot folytatva próbálja jobb belátásra téríteni. Az erők síkján viszont másképp fest a dolog. Vanina megnyugtató zöldes színű, finoman áttört jáde csipkefaragású aurája sértetlen, ahogy a többieké is - kivéve Hajnalnál. Őt egy gyűlölettől vöröslő, torz, remegő alak vonta ölelésébe, és mint domináns táncpartner vezeti az ellenkezésre képtelen Hajnalt suta mozdulatokkal a véres végkifejlet felé. Úgy tűnik, hogy kihasználva Hajnal hétköznapi mágikus akaratát, és az ilyen irányú oktatások hiányát - akarata ellenére megszállva átvette az irányítást a teste felett, hogy saját, betegesen eltorzult célját beteljesítse. Ami jelen esetben az élők elpusztítása lehet... Hajnalt le lehet ütni, szelleműző litániákkal és szalagokkal, füstölőkkel ki lehet űzni belőle a szellemlényt, ami szerencsére jóval gyengébb nálad.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Haldirien - 2024. Január 30. 19:42:17
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Deion


Deion Hajnal útjában maradt, egyelőre nem engedett utat Kael felé. Ahogy felé suhint Hajnal megpróbál kihátrálni a fegyver elől, csak akkor érintkeznek a fegyverek, amikor már veszélyes közelségbe érne.
"Hajnal, dobd el a vackot" - szólal fel ismét Deion, majd ahogy hallgatja, hogy a többiek mocorognak, idegesség lesz úrrá rajta.
~Ha felkelnek, nem fogják tudni mi történik...~ fut át az agyán a gondolat, és megpróbálja lefegyverezni Hajnalt (Lefegyverzés: 20).
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Filio Mortale - 2024. Február 16. 20:40:07
(http://i66.servimg.com/u/f66/12/76/47/63/lan_0310.jpg) (http://www.servimg.com/image_preview.php?i=256&u=12764763) Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – erdei táborhely éjszaka – rosszindulatú gyűlölködő látogató
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A látvány ami macska szemeim elé tárul a valóságban és a fátylon túl nem túl biztató sajnos a szellemek világa nem vonzott annyira, hogy a velük kapcsolatos ismeretekben elmerüljek a kolostori éveim alatt ilyen módon kevés esélyem van ismereteimre és tudásomra támaszkodva felülkerekedni a Hajnalt megszálló szellemlényen az érzékelésem kiélesítéséhez mágikus hatalmam nagy részét felhasználtam így az azzal történő bénítás sem jöhet szóba marad a gazdatest ártalmatlanná tétele, Hajnal egy baltát lengetve Dieon testvért próbálja megfaragni, mivel az idő sürget ezért a mágiámat az aurámhoz horgonyzom így az éjjellátás képessége megmarad viszont sajnos az elvesztegetett energiáim nem fognak visszatérni mondhatni stagnálni fogok az összpontosítást is hagyom tovaszállni, hiszen az csak kimerítene tudom azt amit tudnom kell, nem kutatok fegyver után, ki tudja mit hoz a következő csapás és egy sebesülttel nehezebben tudunk tovább haladni. Puszta kézzel csatlakozok a küzdelemhez és próbálom Hajnalra rákényszeríteni saját harci stílusomat(Közelharc 1 penge - testközel), hogy előnybe kerüljek és támadó taktikát folytatva megpróbálom lefegyverezni, ha már nincs nála a balta akkor következő lépésként izombénító ütések közepett a földre vinni, ha már a földön van esetleg akkor pedig lefogni rögzíteni (Támadó taktika +1 támadás, nagyobb sebzés Lefegyverzés 15% Pusztakéz (támadó taktikában) KÉ=3 TÉ=47 VÉ:=47 #2TÉ=33 – összesen 3 támadás, Földharc nagyobb sebzés) mint szélben a falevelek úgy pörgök Hajnal és Dieon körül, ám a fő célpontom Hajnal, hogy összezavarjam és ártalmatlanná tegyem.

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2024. Február 24. 17:53:15
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/harc1.png)
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2024. Február 24. 17:55:48
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Deion

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
helyzeted nem túl rózsás, de nagy szerencsédre Hajnal harci tudása nem mondhatni, hogy jelen esetben túlszárnyalná a tiédet. Ám kár volna elbízni magadat, mert legyen akármilyen esetlen a támadása - ha egyszer eltalál azzal a rozsdás fegyverrel - azt bizonyára megemlegetnéd. S intézz bármiféle felhívást felé, amely jobb belátásra téríthetné - az bizony süket fülekre talál. Ám Lan legalább felédbredt közben, és úgy tűnik, hogy csatlakozik az összetűzésetekhez. Míg te elvontad Hajnal figyelmét Kaelről, és nem sok sikerrel, de próbáltad lefegyverezni - addig Lan is harcba kezd, szerencsére a te oldaladon.
A viseltes szekerce némán suhanva fenyeget téged, minden egyes ütéssel azzal fenyeget, hogy előbb-utóbb megtalálja a védelmed gyenge pontját. Lan ezzel szemben kihasználja az alkalmat, hogy Hajnal veld van elfoglalva, és puha léptekkel körülöttetek forgolódva puszta kézzel próbálja meg Hajnalt ártalmatlanná tenni. Lan gyorsaságához nem fér kétség. Míg te mindössze egyszer látsz alkalmat arra, hogy megpróbáld Hajnalt lefegyverezni, addig Lan három támadást is indított, hogy felőrölje Hajnal védelmét. Eleinte akárcsak te - látszólag nem ért célt, de a harmadik, gyors ütése már tompa roppanással töri ketté a szekerce nyelét. Hajnal ezek után immár nem veled foglalkozik, hanem rezzenéstelen arccal Lan felé fordul, hogy a kezében maradt arasznyi hegyes fadarabbal leszúrja. Lan újabb pár támadást intéz Hajnal ellen, de Hajnal látszólag még állja a sarat.



Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2024. Február 24. 17:56:54
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Lan

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

T
úl sok lehetőséged nincs, de az idő és Hajnal agresszív fellépése cselekvésre sarkall. Ha majd elhárítottad a közvetlen veszélyt, lesz alkalmad egy csésze jó jázmintea felett átgondolni a lehetőségeidet. De most csak a kíméletes erőszak maradt az egyedüli elfogadható opció.
Szerencsére Deion állja a sarat, és elvonja Hajnal figyelmét a most még csak ébredező Kaelről - és ami talán fontosabb - rólad is. Bár látszólag Hajnal ügyetlenül forgatja a szekrecét, de tudod jól, hogy Deion sem túl jó harcos - így akár véletlenül is aláfuthat egy végzetes ütésnek. Deion nem törzsre,  hanem láthatóan kézre támad a kardjával - megpróbál a lapjával úgy rácsapni, hogy Hajnal elejtse a fegyvert. Az elképzelés jó, és egy mozdulatlan ellenfél ellen akár hatásos is lehetne a kivitelezés, de ugye Hajnal sajnálatos módon mozgásban van. Aki állhatatosan, veled nem sokat törődve támadja Deiont, így rövid puhatolódzás után meglátod a tökéletes pillanatot, és kihasználva a lehetőséget, lecsapsz a szekerce nyelére. Talán azt vártad, hogy a fegyver kirepül Hajnal kezéből, de helyette olyasmi történt, ami talán téged is meglepett. Ugyanis a viseltes nyél engedett, és egy tompa roppanással kettétörve aláhullott a fegyver feje. Ez látszólag nem zavarja Hajnalt, akinek a szeme sem rebbent erre. Mindössze kifejezéstelen arccal feléd fordul, hogy immár téged fenyegessen a kezében maradt alig araszni hegyes fadarabbal.
Bár javult a helyzet, a következő  támadásaid ha nem is voltak sikertelenek, csak arra voltak jók, hogy előkészítsél egy újabb sikeres támadást.
Cím: Re:Nadír Könnyei
Írta: Dierol - 2024. Március 24. 15:50:39
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Mindenki

(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/F-rum/Vegyes/divider5.png)

A
z éjszakai harc folytatódik a tábortűz parazsa körül, akár valami groteszk esőtánc. Ráadásul egyikőtök sem csap különösebb zajt, így a lápi erdő csendjét mindössze dobbánások, nyögések és a résztvevők levegővétele zavarja meg. Hajnal állhatatosan támad újra a hegyesre hasadt szekerce nyelével - ám Lan felkészültségevel szemben nem sok esélye van. Deion ügyesen kihasználja, hogy nem vele foglalkozik Hajnal, és egy sikeres támadással ugyan megpróbálja kiütni Hajnal kezéből a fegyvernyél maradékát, de Hajnal túlságosan is erős kézzel fogja azt. Viszont amíg Hajnal Deionnal viaskodik, addig Lannak van lehetősége megragadni Hajnal csuklóját, és egy fájdalmas csavarintással arra kényszeríteni, hogy elejtse az addig biztos kézzel szorongatott fegyvert. Fegyvere elvesztése nem ingatja meg Hajnal eltökéltségét, mert puszta kézzel is folytatja a támadást - noha szerencsétekre átlagos ereje okán nem okozhat komoly sérüléseket. Ketten már vesztes pozicióba tudjátok szorítani, és pár szívdobbanásnyi idő múlva bizony le is tudjátok fogni a még mindig kapálódzó Hajnalt.
Aki kicsit később három derékszíjjal megkötözve továbbra is a szabadulásán dolgozik. Kael is felébredt mostanra, és rövid vizsgálódás után ráérősen egy kanna vizet tesz fel melegedni a parázs maradékára. Miután a teavizet letudta, nekiáll, és elkezd keresgélni jókora hátizsákjában, melyben egy mobil oltár is helyet kapott.

/Abrín/ Úgy tűnik, hogy Hajnalt megszállta egy nemrég elhalálozott lélek, mely bosszút állna az élőkön. Sajnos, ha nincs meg a test, akkor nem is tudjuk illő módon eltemetni. Így marad az erőszakosabb megoldás... - szólal meg keresgélés közben, és egy díszes tőrt tesz félre.