Corvus LatsonnAz Ismeretlen Bolygó
Triaarii Bázis, a "Rozsdatemető" szint
Zirni valami dorombolás-szerű hanggal üdvözölte a barátságos ujjakat, míg a Lady egészen másképp köszöntött. A kis család a viszontlátás örömével halad a mélységbe, hogy egy újabb Zirni féle művészi nyomogatás, tekergetés és kapcsolgatás után a hatalmas kapunál állva mindenki őszinte izgatottsággal varja, hogy feltáruljon az szabadulás.
Ki emlékszik már az ide út alatt rosszalkodó Lady-re vagy a bosszankodó kölyökre, mikor végre megnézhetitek magatoknak azt a teherhajót, amivel talán végre sikerül innen elmennetek. Ott álltok mosolyogva-toporogva, hogy végre elkezdjen kinyílni a hatalmas kapu, de az valahogy csak nem akar engedelmeskedni, megfelelni az elvárásoknak.
Ami azt illeti, Őkarmossága veszíti el először a türelmét és mocorog, toporog, ami azt illeti, morog is! Zirni bundája is felborzolódik, színt vált egyszer-kétszer végül meglepetésedre – mivel te még mindig csak várakozol – a kis kölyök az, aki megunja és gépi mancsával rácsap az ajtóra, ami mintha csak erre várt volna, felzümmög és szisszenéssel lassan nyílni kezd.
Lady Mirru úgy dönt, hogy a kölyök ezért megérdemel egy simogatást, aki prüszkölve közli, hogy ebből nem kért, de cserébe már siet is befelé a rád vigyorgó nőstény ragadozóval a nyomában. Nem maradsz (?) le nagyon te sem, és amikor berobbantok a hatalmas hangárba, az követel rögtön figyelmet, hogy ide akár a egy korvett is képes leszállni úgy, hogy marad elég hely szervizre, miegyébre…
Ugyanakkor a második probléma rögtön az, hogy sok a roncskupac. Olyan, mintha mindent felrobbantottak volna. Úgy tűnik, hogy jobb oldalt előbb egy hatos landoló-egységet majd lassan balra fordítva a tekinteted, kettő-teherhajó-kettő-négy felállásban pihentek itt és egykor talán vadászgépek, illetve átérve a hangár másik oldalára, szimmetrikus másik hatos egység látható.
Az sem kizárt, hogy a teherhajó helyén is vadászgépek álltak, mert egy-két kupac gyanúsan nagyobb, mint a legtöbb. Úgy tűnhet, hogy középen a nagyobb gépek, talán nehézbombázók vagy effélék álltak, míg a két szélső állásban a kifejezetten elfogók vagy gyorsabb vadászoknak tervezhették a helyet. A középső rész azonban teherhajók fogadására is képes, mint utánpótlást szállító transzportok…
A hely teljesen halott. Évek, évtizedek, sőt az sem kizárt talán ennél is több év ette a gépeket, míg halom ócskavas állapotba nem kerültek, kivéve az a teherhajó, ami leeresztett rámpával várja, hogy valaki birtokba vegye. A hely méretei most is lenyűgözőek, hiszen a két század vadászgépnek helyt adó Hangár messze elég bármilyen kisebb terület ellenőrzésére-uralására vagy meglepő hadmozdulatok indítására.
Aztán felfedezed, hogy ezzel még nincs vége, több kisebb-nagyobb kapu van a túloldalon, elég nagyok, hogy bármilyen járművet – a korvett kivételével – áttoljanak a következő helyiségbe, esetleg onnan ide? Az biztos, hogy azok még zárva vannak és továbbra is rejtik titkaikat, míg valaki elég botor vagy bátor, hogy fel nem fedje azokat…