Szerző Téma: Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt  (Megtekintve 8937 alkalommal)

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Dátum: 2016. November 03. 11:26:51 »
Corvus Latsonn

Színek.
Igen érdekes szó és még izgalmasabb az, hogy mit is jelent. Esetedben alapvetően élénk narancssárgát és itt-ott némi csíkra feketét. Dús sörényként lebbenő vöröset és zölden vagy talán kékesen ragyogót. Fehéret, fel-felvillanóan életveszélyeset.

Öltözet.
Különféle anyagok, szintetikus vagy természetes, mely a természetes takaróval nem védett fajok sajátja. Úgy tűnik, hogy a Lady-t egyáltalán nem zavarja, hogy nincs rajta semmi vagy épp a tudat, hogy azt a keveset is elvesztette. Nem úgy te, akit meglehetősen zavar, esetleg egészen addig, amíg rá nem jön, hogy itt valamiért már nem is fázik annyira.

Környezet.
Egyre inkább él benned a gyanú, hogy ez nem igazán barlang, hogy ez valami más, sokkal több, mint egy természetes képződmény. Ugyanakkor el is bizonytalaníthat az, hogy ennyire visszahódította a természet. Elég lett volna egyetlen repedés, hogy évekkel vagy még több idővel ez az egész így ragyogjon? Vagy tényleg barlang, aminek a padlóját megmunkálták?

Kíváncsiság.
A négy henger, amely szinte bizonyosan bakta-tartályok kellett volna legyenek, közelebbről megvizsgálva, már nem annyira biztatóak. Tény, hogy a kialakítás hasonló, hogy könnyedén lehet valami korábbi típus, amennyire ezt te meg tudod ítélni, de az sem kizárt, hogy nem egészen úgy használták, ahogy azt te szeretnéd.

Zaj.
Kettőtők légzésén túl csak a beszélgetések hangja rezonál a hatalmas térben. Semmi és senki más nem kelti fel az érdeklődésedet egészen ama bizonyos kellemetlenségig, amely elzárt téged a felszerelésedtől és persze minden mástól, amit odalent hagytál. Tehát körülbelül mindent.

Energia.
Mozgási, súrlódási és még egy-két fajta jelen van ami kettőtöket illet, de a berendezéseket működtetőeket nem találod. Keresel, talán az egész helyet átkutatod, mire rálelsz a konzolokra, amik irányítják. Ezek sajnos teljesen és minden kétséget kizáróan halottak. Élettelenek, ahogyan a kijelzők is feketék.

/Basic/ Központi energiaellátás lehetett – vetik fel közvetlenül melletted, kissé mögötted (talán meg is ijesztve) – vagy lehet egy titkos-vészkapcsoló valahol, amit nem találtunk meg – ő nem zárná ki

Kutatás.
Ráleltél tehát mindenre, ami vezérelhetné és szabályozhatná e helyet, de egy alapvető elem hiányzik ahhoz, hogy valamit, úgy egyáltalán bármit megtudhass. Ez nem lenne elég olyan feliratokat találsz, amiket nem értesz, nem tudsz elolvasni. Számodra akár a Lady is odakaparhatta volna a karmával csak úgy találomra.

/Basic/ Ilyet sem látni mindennap – nézi a feliratot, majd pillanatra visszakanyarodik – ha ennyire rejtett, akkor valószínűleg nincs kibocsátás, talán gyűjtik a hulladékot vagy azonnal megsemmisítik valahogy-hol.

Tartályok.
Hatalmasak és… üresek. Eltávolítva a fényfűzért – ami szinte azonnal veszít fényerejéből – nem találsz semmit, de még annyit sem. Nem kevés munka volt, de a négy tartályból egyet teljesen megtisztítottál. Sötét folt lett a ragyogásban, mint egy fekete fényű világítótorony, esetleg egy aláírás: itt jártam.

/Basic/ A Kínzókamra biztonságosnak tűnik – szólnak az egyik, a távolabbi esetleges átjáró felől vidáman, majd: Itt egy ajtó, de csak résnyire van nyitva – tehát igazad volt, tényleg az(ok) – Kétlem ezt szét tudjuk feszegetni, de ha meg akarod próbálni… – ő nem sok esélyt lát rá, de nem is zárkózik el a próbálkozás elől – A másikkal talán több szerencsénk lesz – azt még nem nézte meg.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #1 Dátum: 2016. November 06. 17:38:45 »
Corvus Latsonn

A tartályok némán őrzik titkukat, hogy mi célt szolgálhattak. Bármi is volt rendeltetésük, mára már nincs senki, aki elmondhatná. Legalábbis a teremben... A nyílás bezáródása pont azzal járt, amit szerettem volna még egy ideig elkerülni - nagy zajjal. Noha szemmel láthatólag elhagyatott a hely, de ha a látszat csal, akkor lehetnek még ennek következményei.
A keresést ennek ellenére folytatom, mert úgy érzem, egy ilyen helyen lennie kell egy vezérlőegységnek. A kutatást végül siker koronázza, igaz az ismeretlen rajzolatok hümmögésre késztetnek.
A Lady hangjára megrezzenek. Kissé elmerültem a panel tanulmányozásában, s a Lady léptei felettébb puhák - észre sem vettem, hogy a közelembe került. Hálásan rámosolygok, hogy itt van velem, és hogy számíthatok rá.

/Basic/ Lehet, de inkább csak nincs rákapcsolva az energia -Találgatok - Logikus lenne a folyó sodrását kihasználni energiatermelésre - azaz mivel a folyó még megvan, jó eséllyel vissza lehet kapcsolni - válaszolom neki, s a konzolra mutatok
/Basic/ Nekem nem ismerősek a jelek. Mondjuk ez nem jelent semmit, mert csak pár hónapig tanultam a galaxist benépesítő fajokról, és a hatmillió közlési forma közül eddig csak a Zabrak és Ryl nyelvet sikerült elsajátítanom. De ez nem az... - ennek folyamán újabb kérdés, majd ötlet körvonalazódik bennem
/Basic/ Még nem is kérdeztem, hogy a néped hogy nevezi magát - pillantok a Ladyre, majd kis szünetet hagyva a válasz lehetőségére, megkérdezem tőle
/Basic/ A nyelvedből meg tudnál tanítani pár szóra? Vagy esetleg gondjaim lennének a hangképzéssel? Mondjuk már az is jó lenne, ha legalább érteném - vetem fel ötlet szintjén. Közben a konzol magasságát próbálgatom - hogy mennyire kényelmes számomra az elhelyezkedése. Nincs-e  túl magasan vagy alacsonyan? Hiszen ez utalhat hozzám képest a készítőik testméretére.
/Basic/ Most nem az aggaszt, hogy milyen volt a hulladékkezelési protokolljuk, hanem az, hogy miért volt rá szükség. S ami fontosabb, hogy ami az álcázás ellenére mégiscsak rábukkant, és bejutott ide, azt milyen módon ártalmatlanították - osztom meg vele a gondolataimat
A konzollal történt ismerkedés után inkább a tartályok egyikével kezdek el foglalkozni, de csalódást okoz - üres. Így nem lettem okosabb. Rövid töprengés után a tartály és a bezáródott ajtó közti padlót vizsgálom át. A tartály talán az ajtó fölé mozgatható, vagy a tartalma egy csatornán át az ajtóhoz folyhatna? A nézelődést a Lady vidám hangja szakítja félbe. Az elhangzottak alapján az ajtó igencsak masszív darab lehet.
/Basic/ Az ajtó milyen vastag? Miből lehet? - teszem fel a két kérdést ami eszembe jut, miközben a terem közepén bezáródott csapóajtót, vagy mit veszem tüzetesen szemügyre. Mielőtt tovább indulunk, jó lenne, ha sikerülne a hátizsákomat visszaszerezni. Az ajtó szélén keresem a hézagot, zsanért, zárszerkezetet, vagy bármit, ami utalhat arra - milyen módszerrel is nyílt fénykorában, és hogy most mivel tudnám kinyitni, ráerőszakolni az akaratomat - mint például feszítővassal... A termet ennek fényében kutatom át újra - hiszen jó lenne élelemmel felszerelkezve, fegyverrel a kézben, felöltözve folytatni a következő helyiség felfedezését. Talán a Ladyt nem zavarja ezek hiánya. Ugyan szívesen rajta felejtem a szemem nem túl szégyenlős társamon, de én bizony például a ruhákhoz annyira hozzászoktam, hogy a rajtam lévő egy pár cipőt, zoknit és alsót már kevésnek érzem.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #2 Dátum: 2016. November 12. 11:19:14 »
Corvus Latsonn

A zaj valóban aggodalomra adhatott okot, de amilyen kihalt az egész helyiség, nehéz elképzelni, hogy bármi igazán veszélyes akarjon becserkészni titeket. Azonban nem lehetetlen, így az Univerzum végtelenségében ki tudja itt és most éppen milyen formában jelenhet meg egy olyan veszély, aminek esetleg pikkelye, bundája vagy valami más rejti el, hogy fogak, csápok vagy rágók akarjanak belétek marni legalább egy kóstoló erejéig. Nem lehetetlen, hogy lúdbőrözöl vagy hideg szalad végig a hátadon e gondolatokra.

Nem történik semmi.

Tovább kutakodva a lumineszcens ragyogásban idővel szinte majd mindenre fény derül. Előrébb ugyan nem nagyon jutsz a probléma megoldásával, de legalább néhány eszközre ráleltél, ami segíthet e különös és furcsa helyen szorult helyzetben. A hosszas kutatás annyira elvonta a figyelmedet, a fura jelek, szimbólumok vagy mifenék tanulmányozás annyira lekötött, hogy a társad szinte melletted elhangzó szavaira összerezzenve reagálsz. Ez némi kuncogást csal ki a másikból, belőled pedig lehet kellemes borzongást

Amikor végigsimítanak a gerinceden…

/Basic/ Igen, ez is lehetséges – ért veled egyet – de ha ez a hely tényleg annyira rejtélyes, akkor kétlem úgy tettek volna, ahogyan te gondolod – majd tűnődő pillantása után, pici vállvonás – biztos, hogy vissza lehet kapcsolni, de nem innen vagy nem úgy, ahogy gondoljuk.

A Ladysége megérinti a jeleket, de oly lágyan, hogy már vallási áhítatként hathat vagy épp olyan emlékeket idéz fel benned amitől akár még az is látszódhat rajtad mi is történt. Az élénk képzelőerő hátránya lehet, főleg bizonyos fajok hímjeinél, hogy adott esetben nem nehéz kitalálni mi is jár a fejükben. Ugyanakkor amit a Őkarmossága válaszol biztos, hogy benned is valamilyen érzelmet fog kelteni ami akár kedved is szegheti, ha…

/Basic/ Ezek legalább… - mintha fejszámolna – háromezer hatszáz évesek. Plusz pár vagy pár ezer év, attól függően mikor épült, de azt a jelek nem árulják el – nézi különösen csillogó tekintettel a konzolt, majd lerázza a hangulatot a kérdésedre válaszol vidáman – Félvér vagyok – tehát két faj genetikai anyaga keveredik benne – Togoriai anyám és Farghul apám harcos nászából.

Kuncog, mert látja rajtad, hogy sejted milyen lehetett az az aktus amiből egy ilyen nő(stény) született

/Basic/ Megpróbálhatjuk, de lehet berekedsz vagy elmegy a hangod – közli veled vidáman – de a megértés egy könnyebb módja a tanulásnak. Olyasmi, mint a Wookie. Kedvelem a Wookie-kat.

A konzol elárulja, hogy számodra minden aránylag kényelmesen elérhető, tehát hozzád hasonló humanoidok számára készült, az sem lehetetlen, hogy pont embereknek. Akárkik is készítették, minden olyan rendezetten kaotikusnak tűnik, hogy idő amíg rájössz az utóbbi érzéssel a jelek ajándékoztak meg, az előbbit pedig műszaki ismereteid halovány alapjai sugallják.

/Basic/ Találgathatunk itt egész nap, nem fogunk többet megtudni belőle csak elveszünk a kérdések szőrtengerében – kuncog, majd azon veszed észre magad, hogy még mindig cirógatnak – a kérdés inkább az amúgy, hogy élve vagy kevésbé élettelin akarták azokat, akiket beengedtek.

Tartályok vizsgálatát követően – amit már egyedül tettél – a padlót bambulod. A padlón az egyetlen hely ahol nincsenek ezek a növények (?), a bezáródott ajtó és nagyon szűk környezete. Alaposan le kell hajolnod vagy térdre ereszkednek esetleg négykézlábalnod mire megtalálod azt, amit kerestél. Mind a négy tartálytól sínek vezetnek – köztük folyadékelvezető „csatorna” – a padlón található ajtó felé, melynek pont akkora mérete van, hogy a tartály tartalma kényelmesen aláhulljon…

/Basic/ Dúracél? Hasonló? Elég vastag, hogy egy átlagos sugárfegyver ne tudja átégetni, de cserében eléggé, hogy vörös alapú falfestményt csináljon belőled, ha köztük ragadnál záródásuk alkalmával – érkezik a válasz

Akárhogyan is nézegeted az ajtót, nem tudod kitalálni hogyan nyithatnád ki vagy mi más mód szerezhetnéd vissza elzárt felszerelésedet és fegyvereidet. Ez az zsilipszerűség bizony hermetikusan zár és nincs semmi amivel csak úgy feszegetni vagy babrálni lehetne, de még csak egy konzolt sem találtál – persze lehet, hogy igen – amivel irányíthatnád. Mindazonáltal energia nélkül még akkor sem lehetne működésre bírni, ha egy nagy piros gomb „Nyomj meg!” lenne közvetlen mellette.

A további kutatás alatt semmi olyat nem lelsz, amit eddig ne fedeztél volna fel…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #3 Dátum: 2016. November 23. 17:20:07 »
Corvus Latsonn

Nem történik semmi.
Jelentősen megkönnyebbülten folytatom a kutakodást, mivel a dörrenésre nem szólaltak meg riasztók, nem hallani közeledő lábak dobogását, vagy szervók nyiszogását. De az élményt nem felejtem el olyan könnyedén - a puha léptű Lady szavai teljesen váratlanul értek, és pillanatnyi riadalmat okoztak. Amin jól szórakozik, de hogy tompítsa a gesztust, puhán megcirógat. Rámosolygok, tudatva vele, hogy nem neheztelek, és az észrevételére  ugyan volna mit hozzá fűznöm de a mozdulatai és mindent elnyelő tekintete láttán nem oly régi emlékek bukkannak fel szemeim előtt. Ha nem holmi konzolról lenne szó, a végén még féltény is lennék. Így viszont csak amúgy is parázsló szenvedélyemet szítja fel újra. A kormeghatározása ennek következtében nem is igazán érdekel

/Basic/ Sith Háborúk - lövöm be az érát, de ennél pontosabban nem tudnám meghatározni. Pedig a Lady felismeri a jeleket, és mivel már ilyen régóta nem használják őket, akkor feltehetőleg ő szűkebb népcsoporthoz is tudná kötni. Ahogy a sajátját is
/Basic/ Vess meg, de a Togoriánokról nem sokat hallottam. A Farghulokról egy picit többet, de az is csak birodalmi közhelyek gyűjteménye. Az meg elég egysíkú vélemény - válaszolom,  közben finoman beletúrok a bundájába, és elkezdem simogatni, mert az elképzelt jelenetek egy részét szívesen reprodukálnám a segítségével.
/Basic/ Talán könnyebben menne a tanulás, ha előbb adnál pár nyelvleckét - húzom magamhoz az érintése nyomán fellobbanó vágytól vezérelve. Egy pillantással felmérem, hogy a konzol magassága pont megfelelő, bár erősen kétlem, hogy a tervezése közben az én szándékaimat vették volna figyelembe. Így a Lady kijelentésével, hogy kár is az időt tölteni  találgatással teljességgel egyet értek, amikor vele sokkal élvezetesebb módon is tölthetem.

A későbbi padlón kúszás meghozza a várt eredményt - úgy tűnik,  hogy a tartályok kiürítésére szolgál(t) a csapóajtó. Az eddig látottak alapján nem hiszem, hogy mechanikusan nyílna a ledobó, ha a tartály megfelelő pozícióba kerül. A Lady válaszának az ajtóval kapcsolatban ugyan örülök, de azért van bennem némi félsz is tőle. Hiszen az jó hír, hogy erős és masszív az ajtó, de ha ez akadályként tornyosul előttünk, igencsak nehéz lesz leküzdeni. A padlóba süllyesztett vészkijáratot ugyan megpróbálom előbb kézzel felnyitni, majd valami vezérlőkonzolt keresni, ami kinyitja, de nem sok sikerrel. Ahogy céltalan kódorgásom sem segített a teremben, mert semmiféle rúdra, vagy hasonlóra nem leltem, amivel nagyobb erőt tudnék kifejteni.
/Basic/ Úgy tűnik, hogy csak egy út maradt - mondom a Ladynek, miközben megindulok a még meg nem vizsgált ajtó fele.
/Basic/ De még vissza kell jönnünk, mert az ételen kívül lent maradt minden más is. A fegyverek és a kártyapaklim - hívom fel rá a figyelmét a legfájóbb tételekre. Az ajtót óvatosan közelítem meg - mivel elég rosszul látok ebben a félhomályban, nem szeretnék belegyalogolni valamibe. Nem titkolt célom az, hogy ételt, italt, fegyvert (akár egy csövet), ruhát  szerezzünk miközben felderítjük a hely többi részét. S ha már biztonságosnak ítéljük, visszakapcsoljuk az energia-ellátást.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #4 Dátum: 2016. December 14. 14:27:13 »
Corvus Latsonn

Ahogy a Lady-t elnézed, illetve leginkább azt amit és ahogyan tesz azzal a konzollal… pedig a tűnődő arckifejezése – annak kell lennie – nem árulkodik olyasmiről ami ama bizonyos zöld szörnyet életre kelthetné. Nem is ébred hát fel, annál inkább a zsarátnok, a vágy tüze amit lássuk be a Lady oly módon képes feléleszteni, mint ha birtokában lenne az élet lángjának szikrája. Úgy tűnik, hogy annyira egzotikus és forróvérű, hogy a puszta hormonok képesek kiváltani belőled a párzás után olthatatlan ösztönöket. Nem könnyű ám így gondolkodni…

/Farghul/ „Érhetetlen rövid és határozott morgás, talán egy igen” – majd kereskedők nyelvén folytatja – Esetleg a Mandalore-okhoz fűződő kapcsolatuk miatt hallhattál volna róluk. Tagjai voltak a Régi Köztársaságnak, de most a Birodalom uralkodik felettük – ebben mintha némi keserűség csendült volna – különös becsületkódexük van, ami azért tréfás, mert a Farghul-ok nem ilyesmiről híresek – kuncog vidáman – gondolom ez az ellentétek vonzzák egymást dolog lehetett… vagy hormonok – nevet, aztán megkocogtatja a panelt – Nincs energia…

Anélkül pedig teljesen mindegy mit tudna esetleg kihámozni kaparásokból, mert hasznavehetetlen minden, ami érdemben eredményre, de legalábbis részleteiben elárulna valamit erről a rejtett-titkos létesítményről… akár csak a helyiségről. Ellenben ösztönösen hessenti el a cirógató-simogató kezet, úgy tűnik nem szereti, ha aközben zavarják, amikor épp próbál megfejteni valami (számára) fontosat. Akármi is történt odalent, úgy tűnik egy ideig ott is marad, mert ide bizony nem követte Őkarmosságát.

/Basic/ Tanítani foglak… megígérem – mondja titokzatosan, majd

Ráébredve, hogy most nem lesz rosszalkodás, nincs jelen a megismert rossz-rossz cicalány, felméred, hogy a konzol magassága olyan humanoid teremtményekre lett tervezve, mint a Lady vagy akár te magad által képviselt fajok egyedei. Sőt, lehet, hogy annyira elcsitítja a fellobbant vágyat, hogy részben emiatt fordítod teljes figyelmedet a környezetednek, többek között a padlónak. Megtaláltad amit és most már elméletben okosabb lettél, de gyakorlatilag nem sokkal.

Nekifeszültél hát az ajtónak, de mivel megfogni sehol nem tudod, eszközöd pedig nincs, hogy kinyisd, úgy tűnik az egész inkább egy szép elképzelés volt, mint valódi választás. Ha lenne valahol egy vésznyitó vagy manuális módja, hogy kinyisd, akkor talán megérné a küzdelmet, de úgy tűnik itt nincs, vagy nem ide tették közvetlenül mellé. Szóval eszközök és választás híján egyetlen cél a még meg nem vizsgált ajtó marad, ami makacsul be van záródva… igaz, nem teljesen.

/Basic/ A kártyapakli fontos dolog! – úgy tűnik megérti a problémádat

Odaérve hát látod, hogy ez bizony nem egy-emberes meló lesz, de talán van esély, hogy izommunka segítségével is sikerüljön kinyitni az ajtót. Egyelőre nem sok látszik odaátról, szinte semmi a feketeségen túl, de hangok sem szűrődnek át, csak talán némi légmozgást érzel az arcodon, amikor elég közel hajolsz egy alaposabb vizsgálat során. Szerencsére egyetlen egyszer sem estél el az ajtó felé menet, de érezted azt is, hogy nem ez életed legkecsesebb testmozgása volt.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #5 Dátum: 2016. December 22. 16:01:01 »
Corvus Latsonn

A Lady morranására felfigyelek. Nem volt túl informatív, de nem is volt túl hosszú ahhoz, hogy ne tudnám megjegyezni. Legalább pár másodpercig... A rövid tájékoztatóra, hogy még mit tudhatnék a Farghul-okról, csak bólintok. Elvégre sok nép van, akik a Birodalom területén élnek - ezek szerint ők is közéjük tartoznak. Ahogy most az sem érdekel igazán, hogy halott a panel.  Van, ami sokkal fontosabb - de bánatomra a Lady ezt másképp gondolja. Nem mintha bánnám, de lehet, hogy szembe kéne néznem a tényekkel, hogy annyira a bűvkörébe vont, mint protokoll droidot egy új nyelvjárás program.
Elutasítás ide vagy oda, azért figyel rám - legalábbis ezt mutatja, hogy megígéri - próbál majd tanítani.

/Basic/ Nagyszerű - válaszolom fellelkesülve. Hiszen a tanulással is jobban telik az idő, mint ha csak egy helyben toporognék. Végül mivel a Lady közelsége továbbra sem hagy nyugodni, inkább erőt véve magamon kissé odébb sétálva szemügyre veszem a padlót. Ez a tevékenység eléggé eltereli ahhoz a gondolataimat, hogy végül sikerül elszakadnom az engem foglalkoztató Lady domborulataitól.

A Lady kártyapaklis megjegyzésére csak megrázom a fejem
/Basic/ Az lehet, de veled legfeljebb csak öltözős pókert lehetne játszani  ;) - válaszolom, hogy miért is nem bánt annyira most a pakli hiánya.
Óvatosan odabotorkálva az utolsó ajtóhoz, az is csalódást okoz kissé. Kicsit nyitva van, de ezen megint nem férünk át csak úgy. Mintha minden ajtó záródás közben állt volna le az utolsó pillanatban. Most jól jönne valami hosszabb, masszív tárgy, amivel a két ajtófelet szét lehetne feszíteni - de a korábbi keresgélésem alapján tudom, hogy itt nincs ilyen. Úgyhogy marad a puszta kéz. Viszont az ajtóban ásító  sötét feketeség egyértelmű jelzés, hogy a túloldalt nincs még ennyi fény sem. Mivel a hátizsák - a lámpáról nem is beszélve - igencsak elérhetetlen számunkra, kénytelenek leszünk valami mással fényt vinni a sötétbe.
/Basic/ Ha ez az ajtó is úgy viselkedik, mint az előző - akkor nem sok ideig marad nyitva. Talán, ha némi törmeléket teszünk a nyílásba, nem csukódik vissza teljesen... - javaslom a Ladynek, miután szemre vételeztem a problémát. Ezzel ismét körbearaszolok, és mindenféle nagyobbnak-masszívabbnak tűnő hulladékkal próbálom meg legalább bokáig feltölteni az ajtó rést.  Miután ezzel végeztem, a figyelmemet ismét a derengő flóra? fele fordítom. Közben a nemrég hallott mordulást próbálom felidézni. Így külső hallgatóság számára valahol a morgás, torokköszörülés és harákolás különféle változataival töröm meg a csendet keresgélés közben. Valami nagyobb, de az ajtó résén átférő tárgyat keresek, amire ránőtt már ez a derengő fényforrás. Azt remélem, hogy a tárggyal együtt át tudom költöztetni a túloldalra anélkül, hogy megsérülne a ránőtt derengő réteg és sértődötten kialudna. Ha ez sikerült, csak ez után javaslom a Ladynek, hogy próbáljuk meg jobban kinyitni az ajtót, és átmenni rajta...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #6 Dátum: 2016. December 27. 17:59:24 »
Corvus Latsonn

/Basic/ Szegényes a fantáziád… - jegyzik meg a kártyajátékra tett megjegyzésedre – Nem beszélve, hogy a Pazaak vagy még inkább Sabacc biz' sokkal izgalmasabb!

Eme válasszal beérve indulhatsz neki az az egyetlen valószínűsíthetően a továbbjutással kecsegtető irány felé, melynek végén (újabb) csalódással kell szembenézned. Felrémlik benned egy-két nem szép gondolat, de végül az is, hogy talán tényleg záródás közben szűnt meg minden energia és az ajtók egyszerűen megálltak ott és akkor. Vagy valami efféle… a lényeg, hogy nem zárultak be rendesen, de cserébe épp elég idegesítően szerény rést kínálnak fel a továbbjutásra.

Végigbotorkálásod alatt, mely leginkább a padlót is meghódító növényzet miatt oly nehézkes, azért sikerül talpon maradni, mert ez az életforma kellően derengő fényt bocsát ki magából ahhoz, hogy a nagyobb eséseket elkerüld. Ami azt illeti azért a Lady kuncogását olykor hallani véled, de mit lehetne tenni, ő már csak ennyire jó humorérzékkel van megállva… vagy mi. A lényeg, hogy odaát sötét van. Olyannyira, hogy kénytelen vagy alternatívát keresni, ha nem vakon ugranál bele az ismeretlenbe.

Itt egy kelletlen emlék a hátizsákról – meg talán a kölyökről, aki lehetséges, hogy magához vette az ott hagyott fényrudat. Ugyanilyen gondolat támad az ajtó kapcsán, hogy nem lehetetlen az, hogy ez is hasonlóan viselkedjen mint az, amin át ebbe a különös helyiségbe érkeztetek. Az elkövetkezendő percekben rá kell döbbenj, hogy nem nagyon van törmelék. Akad néhány, ahol ez a növényszerűség agresszívan tört be, de nem sok. Kevésnek tűnik egy ilyen ajtó nyitva tartásához. Elenyészően kevésnek…

/Basic/ Te most szidtad a mamámat? – kérdezik halkan mikor épp az egyik eredménytelen keresésből nézel fel

Tetszhet amit látsz, amire a pillantásod esik, de aztán érkezhet az elbizonytalanodás, amikor a komor tekintetig érsz. A kivillanó szemfog és a ragyogó ragadozótekintet éppolyan ösztönöket ébreszthet, amit a buckapatkány amikor roppan a gerince. No, talán nem ennyire komor a helyzet, mert mielőtt teljesen a rémület vagy más lenne úrrá rajtad ellépnek előled és egy halk, majd hangosabb kuncogás-nevetés kíséretében magadra hagynak.

Idővel összeszed(het)ed magad vagy eleve jobban kezeled, mint először tetted, ami biztos, hogy egy-két törmeléket találtál korábban amin rajta volt ez a növényke-féleség és úgy tűnik átfér a résen is, szóval már csak át kell költöztetni. Ez egy igen érdekes művelet, mert amin átér, úgy el is tűnik a derengés. A fény, mintha sosem lett volna kialszik… és megindul a növény ami eddig alattad-mögötted-akárhonnan még ragaszkodott a törmelékre tekert testvéréhez.

Előbb élesen lábon vág – ami a fájós bokádnak amúgy is gyengéd szeretet – majd elgáncsol és aztán nekicsapna a falnak is, ha nem szakadna el. Elszakadt? Vagy az is lehet, hogy a Lady karmának köze van a dologhoz, mindenesetre most, hogy közel vagy a réshez, már a légmozgást is jobban érzed – igaz még mindig gyenge – és látod mélybe zuhanni a törmeléket és a vele rántott életformát. Azonban mielőtt teljesen kihunyna a fény, még felfedezel egy falon-létrát… meg azt, hogy ez leginkább egy mély kürtőre hasonlít

Rögtön fel- és lefelé is lehet menni ezen fokos dolgon
Amint úgy döntesz, hogy nekifeszültök az ajtónak
Ha… elég bátor vagy.
Botor?

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #7 Dátum: 2017. Január 07. 21:44:59 »
Corvus Latsonn

A Sabacc említésére felsóhajtok. De rég is volt, amikor utoljára játszottam! Már több napja. Tapasztalataim szerint azonban a Sabaccnál van még valami ami sokkal izgalmasabb - a következményei. Például legutóbb nyertem egy hosszú túrát, és valójában annak a leosztásnak köszönhetem, hogy találkoztam a Ladyvel és a kölykével.
/Basic/ Szerencsés vagyok - válaszolom vidáman, majd pici tűnődés után hozzáteszem - A legutóbb fantasztikus dolgokat nyertem Sabaccon - a hangomból kiérződhet, hogy valóban így is gondolom.
A Lady kuncogását hallva nyugodtan folytatom a tevékenységemet - elvégre ez annak a jele - pontosabban hangja, hogy minden rendben van.Az okát viszont nem próbálom megfejteni - sokkal jobban foglalkoztat az, hogy ne hasaljak el a derengő izének hála. Hiába, lámpafénynél talán könnyebben menne ez a különös sport. Azért bár nem sokszor került szóba a kölyök, remélem tényleg jól van - ha tippelnem kell, talán fél nap múlva már ismét a szabadban leszünk, és megpróbálhatjuk megkeresni. Ami remélem eredményesebb lesz, mint a mostani törmelékek utáni kutatásom.
<Hát, ez nem sok> állapítom meg - de talán arra elég ,hogy az ujjainkat megmentse, ha jobban be akarna záródni az ajtó.

A Lady kérdése váratlanul ér, és kissé értetlenül nézek rá. Elvégre semmi ilyen jellegű szándékom nem volt, mindössze próbálgattam - volna - valamennyire leutánozni a hallott hangot.
/Basic/ Hogy? - kérdezek vissza, és kíváncsian nézek a szemeibe, de ott most nem sok kedvességet találok. A kivillanó szemfog tovább árnyalja a helyzetet - a növények miatt csak egy óvatos araszolásra telik hátra, és kissé ijedt mentegetőzésbe kezdek
/Basic/ Jaj, én nem, dehogy, csak...- zavarodok bele, hogy aztán tovalépve jól kinevessen. Sértődötten hallgatok el, amint rájövök, hogy át lettem ejtve - úgy érzem, hogy ezt nem érdemeltem meg. Az eddigi vidám hangulatomat egy szempillantás alatt sikerült elrontania. A továbbiakban felhagyok a nyelvgyakorlással és egyéb társalgással és inkább a törmelék keresésre koncentrálok.
A  kis darabka derengő növényt átügyeskedve az ajtó szárnyai  közt új felfedezést teszek - a növénynek gyors és agresszív védekező mechanizmusa van. Ugyanis amiben eddig bukdácsoltam az igencsak váratlanul megmozdul, és bokán vágva le is ver a lábamról. Az inzultusra egy ijedt fájdalomkiáltással válaszolok, majd nem túl kecsesen elterülök a földön. Végül a minta a Ladynek hála megszakadt volna a lefele zuhanó növénnyel az összeköttetésem - de ezzel még nem békített meg.
/Basic/ Köszönöm - értékelem azért a segítőkészségét.
A földön ülve, a bokámat tapogatva felülvizsgálom az iménti álláspontomat, és már nem érzem magam olyan szerencsésnek.

/Basic/ Ez egy liftakna - közlöm tömören a látottakat, és újra elhallgatok, hogy átgondoljam, hogy ezzel mennyivel vagyunk beljebb. Mivel lefele is van még szint, ott lehet a gépészeti rész - s jó eséllyel az energiaforrás is. Azaz lefele érdemes először körülnézni - döntöm el, miközben a bokámra szorult-gabalyodott növények maradékát tekergetem le. Talán kötelet lehetne belőle készíteni - de most nincs rá szükségem.
<Aztán ha  áramszünet vagy más okból ha elakad a lift, akkor hogy szedik ki a bent ragadtakat? Biztos van valami nyitó berendezése az ajtónak!> - vélem meglelni a megoldást.
/Basic/ Az ajtó felett nincs valami nyitható panel? - állok fel sziszegve, és próbálom nem terhelni a fájós bokámat. Az ajtó szélén körbe tapogatom a falat, hátha rábukkanok valamire, ami mögött ott lehet a liftajtót nyitó mechanika. Ha nem járok sikerrel, átsántikálok a másik ajtóhoz, és azt is megnézem - hátha ez könnyebb falatnak tűnik. Végül vagy találok valamit, vagy pedig a gyengébbnek tűnő ajtónál teszek javaslatot
/Basic/ Próbáljuk meg ketten széthúzni az ajtószárnyakat!

Ha sikerült kinyitni, akkor az aknába nézve hümmentek
/Basic/ Hát, létrán mászni még talán tudok - vélem, és amennyiben gond nélkül elérem a létrát, elindulok rajta lefele. Amennyiben messze van, vagy valami keskeny peremen kellene végig egyensúlyozni, abban az esetben meg a teremben található növényből "készítek" biztonsági kötelet, hogy komplikációk esetén ne azonnal hulljak alá.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #8 Dátum: 2017. Január 17. 19:29:28 »
Corvus Latsonn

A szerencsejáték határozta meg az életed minden percét amióta… régóta. Számtalan kaland kezdete vagy állomása volt és ez most sincs másképp. A leosztás mindig változó volt és nem volt ritka az sem, hogy mikor már elkönyvelted, hogy pocsék vagy épp tuti-biztos, pontosan akkor változzon meg és vegyen (teljesen) más irányt az egész… mint az élet(ed). Az itt és most is egy ilyen változó okán alakult, sokan nevezik egy vallás istennőjének – legyen az a szerencse úrnője, tulajdonítják a misztikus Erőnek vagy épp ki tudja még mi mindennek szerte a galaxisban.

/Basic/ Igen? Csak nem egy utat egy ismeretlen paradicsomba?

Érdeklődik, hangjából úgy véled incselkedő vagy talán picit cinikus, de mindenképp vidámabb hangszínű. A vidám hangulat sokat javít a nem túl fényes helyzeteteken. Igaz, hogy a kölyök hiánya némi aggodalomra adhat okot, valójában az anyja úgy tűnik nem érez effélét, sőt, mivel elég talpraesettnek tartja a kis szőrgolyót, szóba sem hozta esetleges félelmét utódjával kapcsolatban. Talán nem is annyira vészes a helyzet és ahogy tippeled, fél nap múlva már ez az egész a múlté lesz és újra a napsugarak táncoló fényében állva új reménnyel vághatsz neki eme világ felfedezésének.

Végeztél a minimális törmelék összehordásával és kupacba pakolásával, ami igen soká tarthatott, mert több ösztönös dolog is megzavar, melyek közül a legkiemelkedőbb a kezdődő éhség gondolata lehet. Esetleg még nem érzed, de nem sokára felütheti a fejét úgy, mint a szomjúság és esetleg más, folyó – egyéb – ügyek, melyek egyre nagyobb figyelmet és azonnali megoldást követelhetnek. Könnyen kezelhető minden apróság, egyelőre még nincs vészhelyzet…

Úgy tűnik mégis!

Aztán bosszankodva nyugodhatsz meg, hogy olyan tréfa áldozata lettél, amit valószínűleg kettőtök közül csak a Lady talált humorosnak, igaz ő annyira, hogy még perccel később is fel-felkuncog. Lehet, hogy szerinted nem érdemelted meg, de a dolog megtörtént és ami azt illeti már tova is múlt… sajnos magával vitte a jókedvedet is. Ennek és persze fényében ellenben sokkal fürgébben haladsz a terved megvalósításával és pillanatok alatt megváltozik a hozzáállásod is! A dolgok fekvése…

/Basic/ Megsérültél?

A füled mellett simogat egy forró lehelet, halkan suttogott, mintha aggodalmat is felfedeztél volna, de amit bizonyosan érzel: az a gyengéd érintés mely a macskamancs nyomán cirógat végig majdnem ott, ahol már egy növekvő dudor jelentkezik ápolásért. Lassan tudatosul, hogy a törmeléken fekszel és a hajaddal nem egy Lady-mancs, de a légáramlat törődik gyengéden. Végül azonban az arcodat éri az, amire elsőnek gondolhattál és egy játékos piszézés után a kuncogó Őkarmossága már fölötted, lefelé kukucskál érdekes nézőpontot adva neked…

/Basic/ Igazán nincs mit.

Felülhetsz, de akkor valami olyasmihez leszel közel, amiben már elmerülhettél, vagy inkább megvárod amíg a partnered elhúzódik és prüszkölés után csöndesen figyeli, ahogy tapogatva vizsgálgatod önmagad, a bokádat.

/Basic/ Elég mély, és ami azt illeti a másik irányban sem rövidebb.

Értenek veled egyet és bár nem gondolatolvasó egyikőtök sem, a bokádra tekeredő problémával a karmok valamivel hatékonyabban bánnak el, mint te hosszasabb küzdelmed. Ezt te is belátod, így figyelmed esetleges energiatermelésre, annak helyére illetve a Lift kezelésére fordítódik. Hamarost megtalálni véled a megoldást, és rá is kérdezel, de egy rövid és határozott „van, de halott” olthatja ki a hirtelen támadt lelkesedésedet.

Magad is feltápászkodsz majd kutatsz, meg is leled a panelt ami azonban sajnos nem adja magát, de cserében nem is működik. Tehát nem jártál sikerrel, így átsántikálhatsz az egész helyiségen ami nem kicsi, de cserében még a bokád piszkál, hogy kímélned kéne. A másik ajtó – amit eleddig nem láttál – valóban nem az a fajta ami csak úgy átengedne mert szépen nézel rá vagy illedelmesen megkéred. Úgy tűnik, hogy az egész probléma forrása az energiahiány lehet, így a liftaknánál…

/Basic/ Ne félj duci-ka-ndúr, megnéztem, átférünk mindketten.

Úgy vélik jobb nem kísérteni a sorsot, elvégre az utolsó ajtó amit megpiszkáltál szépen be is záródott elvágva téged mindentől ami picit is segíthetne. Mindenesetre ha úgy gondolod átdughatod a fejed és körülnézhetsz magad is, hogy aztán megállapítsd a tényt, a létra nem lehet akkora kihívás, hogy ne tudj megfelelni ennek. Át is nyomakodsz és megindulsz lefelé, majd ha felpillantasz megint egy kellemes látványt pillanthatsz meg, de sajnos hamar elveszik előled a sötétségben, ami szép lassan egyre erőteljesebbé válik. A kezdeti lépések kifejezetten jól sikerültek, hiszen elérted a létrát és megindultál rajta, de ahogy itt minden, úgy ez az eszköz sem most jött a gyártósorról, így hamarost azon veszed észre magad, hogy veszettül kapaszkodsz fél-kézzel, mivel az egyik fok éppen kivált a helyéről és aláhullt.

Nosztalgikus érzés…

Érzed, ahogy a derekadon feszül a biztonsági „kötél”, meg azt is, hogy nem fog megtartani, mert nem ilyen súly megtartására tervezték, de cserében érkezik egy ŐLadysége, aki tuti, hogy vigyorog, mert eddig az összes hasonló helyzetből ő segített ki. Ugye nem mindig voltak számára örömteliek ezek a pillanatok, főleg akkor, amikor sikerült megragadnod egy olyan testrészét, aminek tánca valahogy mindig képes volt megragadni a figyelmedet – pedig csak ide-oda tekergett huncutul – de valahogy mindig elkerültétek a legpocsékabb leosztást, amit ember és macskanő csak kaphat.

/Basic/ Hosszú lesz az út lefelé. Készen állsz? – érdeklődnek ezúttal szelídebben, kísértetiesen ragyogó tekintettel

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #9 Dátum: 2017. Január 25. 21:17:34 »
Corvus Latsonn

/Basic/ Nem csak... - válaszolok vidáman a kérdésre, hiszen jóval több ez egy átlagos utazásnál.

A törmelék utáni kutászkodás során egyre inkább határozottá válik az érzés - kezdek megéhezni. Ez alapvetően nem lenne gond, de mivel a hátizsákunk odalent maradt, így pár óra múlva nagyon zavaró problémává válhat. A szomjúságról nem beszélve. Még szerencse, hogy a folyó ügyeket az egyik sarok már most orvosolni tudja.

Az étkezés problémáját félresöpröm, nem hagyom, hogy a jelenlegi jó kedvemet már most elrontsa. Ezt meghagytam a Ladynek, aki mesterien ráérzett, hogy mi az, amivel eltüntetheti a vidámságot az arcomról. Lehet, hogy jópofa akart lenni, de úgy érzem, hogy igencsak bunkó volt. Ez mástól nem zavarna, de tőle igencsak rosszul esett. Kicsit később aztán a helyi flóra is rátett még egy lapáttal, amikor elgáncsolva a földre rántott. A földön fekve ismerős érzés kerít hatalmába - fáj. Feltehetőleg ez utóbbiról érdeklődik a Lady is

/Basic/ Aaahh... - nyögök fel - Csak a szokásos - bár ez most nem teljesen igaz. Eddig mindig volt rajtam valamiféle hosszabb nadrág, vagy szakadt póló, ami valamennyire megvédte az érzékeny bőrömet az apróbb sérülésektől - de ez most érezhetően nagyon hiányzott. Pláne, hogy a gondosan összegyűjtött törmeléken landoltam. A Lady érdeklődését ugyan értékelem, de hogy ezek után is rajtam mulat, azt jelen állapotomban már nem. Sziszegve megtapogatom a fejem, és a tenyeremmel megnyomkodom a pukli környékét, de aztán felhagyok a piszkálásával.

Megvárom, hogy teret adjon nekem is, és felülve további sérüléseimet veszem sorra. Viszont a tüsszögése? feltűnik

/Basic/ Megfáztál, vagy allergiás vagy valamire? - teszem fel a kérdést. Van néhány ötletem a lifttel kapcsolatban,de miközben a Lady a bokámat szabadítja ki, nem sok jó hírt oszt meg velem a környezettel kapcsolatban. Abban reménykedve, hogy talán elsiklott a figyelme valami felett, én is megnézem a "lehetőségeket" annak ellenére, hogy vele ellentétben alig látok valamit ebben a derengésben. De természetesen semmit nem találtam, csak a bokafájásom újult ki.

A liftajtónál a huzat és a kürtőhatás csak most tudatosul bennem. Ezt jó jelnek vélem, mert azt jelenti, hogy elvileg lehet nyitott kijárat. Valahol. A Lady újabb hírét, hogy átférünk az ajtó szárnyai között, egy bólintással fogadom - a súlyomra tett megjegyzést nem veszem magamra - pláne, hogy mostanában táprúd diétán vagyok. A rögtönzött "kötéllel" felszerelkezve, az ajtón túljutva megindulok lefele.
Eleinte jól megy a dolog, de aztán felnéztem, hogy a Lady is rendben jön-e utánam. Ezután lehet, hogy túl sokszor pillantok felfele, vagy talán túlságosan is magabiztos lettem, mert nem vettem észre időben, hogy az egyik fok bizony sokkal lazábban teszi a dolgát. Sőt, elszabotálja, ahogy ismerős példát mutatva aláveti magát a mélybe - engem meg lógva hagy. Erősen kapaszkodok fél kézzel a másik fokba, miközben lábammal tapogatózok a létra maradéka után. Végül aztán csak sikerül a köldökzsinór elszakadása előtt visszatornáznom magam a létrára. Kissé remegve kapaszkodok bele, és próbálom összeszedni magam. Ekkor ér a Lady kérdése, hogy mehetünk-e tovább.

/Basic/ Még egy picit pihenek - válaszolom, aztán bő fél perc múlva újra megindulok lefele. Ereszkedés közben átgondolom az eddig megtett pár napot, s meg kell hogy állapítsam, hogy már többször felhagytam volna az utazással, meg úgy az élettel is, ha ő nincs velem. Vajon meg tudom majd hálálni neki? Nem mintha örülnék neki, ha ő kerülne életveszélyes helyzetbe. Ilyen és hasonló gondolatokkal foglalkozok inkább amíg le nem érünk valami nyitott ajtóhoz, mint hogy az foglalkoztasson, hogy éppen mi és hol fáj.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #10 Dátum: 2017. Január 27. 15:26:47 »
Corvus Latsonn

/Basic/ Mesélj, mit még! – érdeklődnek ártatlanul

Később, mikor már magadban duzzogsz vagy ki tudja te miképp neveznéd, észre kell venned, hogy Őkarmossága nem igazán hatódott meg a „morcica” ábrázatodtól, sőt, láthatóan mint aki észre sem vette! Egyáltalán nem zavarja, sőt, mintha mulatna rajtad, azon, ahogy a dologra reagáltál és még mindig kitartasz mellette. A mosolya legalábbis erre enged téged következtetni.

/Basic/ Sanyarú kölyökkor? – érdeklődnek a szokásosra, nem kizárt megint ugratnak

A kevés ruha előnyei már mutatkoztak, most megismerkedtél testközelből a hátrányaival is. Ha volt is elképzelésed a dologról, most már nem kell erre gondolatot pazarolnod, tökéletesen érzed annak minden valósan fájdalmas voltát. Talán mégsem olyan rossz, ha az embernek, akarod mondani egy cicalánynak akad bundája… épp a buksidat tapogatod, amikor közelről hallod a macskanő dorombolását, aki szelíden érdeklődik

/Basic/ Mindenkinek ami a leggyengébb? – majd érzed ahogy ellibben melletted

A látványt most nem is értékelted, inkább kivártál, aminek meg is lett az eredménye. A Lady mintha kissé durcásan odalépett volna, hogy nem látta rajtad a bájai iránt táplált feltétlen hódolat legapróbb jelét sem. A prüszkölés legalább annyira szólhatott ennek, mint valami egészen másnak, mint például allergiának vagy betegség első jelének. Miután a bokád már szabad lett és éppen a lehetőségeket készülsz felmérni érzed, hogy hátulról simulnak hozzád és:

/Basic/ Aggódsz? – dorombolja

Ő lehet, hogy aggódik érted, de ha így is van igen jól titkolja. A kikötői szóbeszédek szerint az ilyen feline népségek elég rejtélyesek tudnak lenni ha éppen nem teljesen titokzatosak. Persze akad kivétel, de nem úgy tűnik számodra, hogy éppen most találkoztál volna ezzel a típussal. Annál inkább a légmozgással ami reménykeltő, de ki tudja, hogy milyen magasra vagy épp mélyre kéne mászni ahhoz, hogy megtaláld a forrását. S persze még az sem garancia, hogy azt kapod amit kívántál…

/Basic/ Hellóóóó! – majd visszahangzik még ez a szó párszor, ahogy a kuncogás is

Jól haladsz a kezdetekben nincs benne hiba! Tökéletes egyensúly, kiváló lépések és aztán az ereszkedés! Na az mint mindig most is gyorsabb lett volna, ha nem ránt rajtad nagyot a kötél. Pedig olyan jól alakult minden, főleg amikor felnéztél! Az a látvány! S akkor még a lady is ott volt, hogy ide-oda tekergő farkincája hipnotizáljon! Talán pont ez volt a baj, de a lényeg az, hogy megúsztad! Megint! Úgy tűnik, hogy pár nap alatt többször is megfelelő lapokat osztott… valami vagy valaki hitvallásodnak megfelelően.

/Basic/ Látom igazán sietős! – kuncognak – szeretsz hamar a dolgok végére kerülni – kuncog tovább, majd kíváncsian pillog rád széles mosollyal

Nem hallottad leérni a kilazult fokot, ellenben látni sem látod. Igazából még az is megfordulhat a fejedben, hogy sosem fog leérni… egy örökkévalóságnak tűnhet és még akkor sem hallasz semmit. Nem pattant meg, nem kapott gellert és még csak nem is villant meg semmilyen fényen legyen az természetes vagy mesterséges. Ellenben most már stabilan állsz a következő fokon ami képes megtartani a ducicát és nem is jelzi, hogy feladná.

/Basic/ Pihengess csak, hosszú lesz az út! – nyugtat meg ártatlanul

Gondolataidat kitöltő nőnemű egyed jelenléte a találkozás pillanatától… hosszas kalandozás ez, meganyi mosollyal, kuncogással és nevetéssel, melyben akad egy-két kiáltás, néhány haragos pillantás és rejtélyesség! Egyedi egy találkozás minden ízében, főleg, hogy a kölyök is a maga módján elég aranyos volt, még ha nem is olyan cserfes mint az anyja. Ami azt illeti a dolog működik! Miközben eltévedő gondolataid alatt monoton mászol, végül elérsz egy nyitott ajtóig. Nos, annyira nyitott, mint az eddigiek.

Nem kicsit fáradtál el, ami azt illeti alaposan megizzasztott ez a mászás, mi több még azt is volt rendes elintézni, hogy kicsaljon némi fájdalmat az amúgy sem teljesen egészséges bokádból. Ellenben most már mindemellett valószínűleg más izomfájdalom is felléphet, hiszen nem igazán vagy hozzászokva az efféle atlétikus kalandtúrákhoz. Ellenben egy bundásbestiával, aki élénken figyeli, ahogyan próbálsz befurakodni az ajtószárnyak között.

Nem kevés szuszogás és küszködés árán sikerül, de mit ad ég, úgy elfáradtál, hogy talán nincs is kedved többet tenni, mint a hátadon fekve pihegni a sötétben amely valahogy mélyebbnek hat, mint ami az aknában volt. Annyi még lassan eljut a tudatodig, hogy ez nem egy nagy tér, mint odafent, hanem egy folyosószerű valami lehet – amennyire ki tudtad venni – amely legalább tizenméter hosszú. Sajnos mindennemű fény híján képtelenség megállapítani. Olybá tűnik azonban, hogy itt még növények sincsenek, csak por.

Nagyon, sok por!
Tüsszögős!
Prüszkölős.
Köhögős.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #11 Dátum: 2017. Február 03. 19:26:59 »
Corvus Latsonn

/Basic/ Ezt a legközelebbi nagyobb űrkikötőben elárulom - válaszolom, mert úgy vélem, addigra már tisztába jövök több fontos részlettel is, hogy mire is leltem ezen a bolygón.

A Ladyvel kvittek vagyunk - őt nem izgatja, hogy belegázolt a lelkivilágomba, engem meg az nem érdekel, hogy erről neki mi a véleménye. A kölyökkoros kérdésre már nem is válaszolok - a humorérzékem maradékát az imént rántotta magával az aknában aláhulló futónövény. A különféle horzsolások, zúzódások lassan mindennaposakká, sőt, mindenórásakká válnak. Kissé tartok attól, hogy előbb-utóbb valamelyik sérülés nem csak fájdalmas, hanem maradandóvá is válik valamilyen egzotikus fertőzés következtében. Persze úgy könnyű jó képet vágni a limitált számú ruhakiegészítőhöz, ha az érzékeny bőrt sűrű, puha bunda védi.
A kérdésével most teljesen egyet kell értenem
/Basic/ Jah, túlságosan érzékeny a bőröm - válaszolom morcosan. Mivel a magam bajával vagyok elfoglalva, és különben is még tart a haragszom rád, így nem vagyok túlságosan vevő a Lady játszadozásaira. Viszont a Lady viselkedéséből arra következtetek - fontos neki az elismerés, melyet fizikai adottságai váltanak ki - mert mintha most zavarná ennek hiánya. Ezt gondolatban fel is vésem, mert most már sejtem, hogy mivel tudnám cukkolni - már ha a szükség úgy hozná.

Jólesik, ahogy hozzám simul, s ezt szerintem ő is tudja. Bár neheztelek rá, de vannak dolgok, amik akkor sem változnak.

-Természetesen - Válaszolok, és hátranyúlva megsimítom az arcát. Nevezhet érzelgősnek, de akkor is ez az igazság.

Az aknában a Lady megtalálta a hangját, én meg az első lépcsőfokot lefele - melyet még sok másik követ amíg el nem érem a lázadót. Mely most aláhull, de én szakítva a hagyományokkal inkább fennakadok. Ez sem kellemes érzés, de még mindig jobb, mint odalent nagyot koppanva elhallgatni. Akár örökre.
A Lady láthatólag jól mulat - miközben nekem még mindig a torkomban dobog a szívem az ijedségtől.

/Basic/ Eeee... - válaszolom nem túl eredeti módon, a létrára visszakapaszkodva, és görcsöse markolva. Mondania sem kell, amíg meg nem nyugszom nem is indulok tovább.
/Basic/ Szeretem a gyors és látványos eredményeket - egészítem ki az előbbi semmit mondó kijelentésemet, aztán újra megindulok lefele.

A félig nyitott ajtót örömmel fogadom - a közeli pihenő reményét hordozza maga mögött. Bár most valahogy nem értékelem a mesterséges környezet szépségeit, az biztos, hogy ennél simább utam csak akkor lenne, ha működne a lift. Akkor nem kéne ennyire terhelnem a bokámat. Ami ragaszkodik a hagyományokhoz, és fáj. Azért az ajtó túloldaláig kiáll mellettem, amin nem is volt olyan egyszerű átjutni. A bokámat kímélendő, és engedve a fáradságnak no meg persze a gravitációnak, végignyúlok a padlón. Ez a mozdulat furcsa érzéseket kavar, no meg a port. Némi köhögés közben rá kell jönnöm - volt már jobb ötletem is, mint hogy lefeküdjek a poros padlóra. Az izzadság és a por különös házassága ugyanis vékony, de viszkető réteget alkot a bőrömön, ami ha megszárad, még csak nem is esztétikus. Persze azért vannak előnyei is a pornak - mutatja, hogy itt évek óta senki nem takarított, azaz jó eséllyel senki nem fog kiugrani valamelyik sötét sarokból. Amikor a Lady utánam jön, még a lélegzetemet is visszatartom, nehogy még jobban irritáljon a felvert por, s óvatosan felülök inkább - nem jó dolog, ha arcmagasságban gomolygó porfelhőben fekszik az ember. Bő negyed órás pihentető ücsörgés és vakaródzás után méltatom csak arra ezt a helyet, hogy felállva jobban megnézzem magamnak az órám nevetségesen gyenge fénynél. Igaz, az rejtély előttem, hogy itt mitől van több por, ha ez a külvilágtól elzártabb részén van az objektumnak.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #12 Dátum: 2017. Február 05. 21:38:25 »
Corvus Latsonn

/Basic/ A szavadon foglak – suttogja úgy, hogy neked egészen más fogás idéződhet fel

A kisfiús dac láthatóan nem zavarja, sőt, mintha még szórakoztatónak is találná, azonban kérdés az, hogy azért mert a kölyke is ilyen vagy mert most épp olyan kedve van. Amint láttad igen könnyedén és gyorsan képes változtatni a viselkedésén és hangulatán, pontosan úgy, mint egy… Gurrcat. Igen, talán ehhez a háziasított bestiához tudnád hasonlítani. Azt hallottad, hogy azok a kis dögök igen vadak, de ha be tudják idomítani őket, akkor egészen használhatóakká válnak vadászatra.

/Basic/ Ez igaz. Nem is tudom, hogyan élvezhetitek ti emberek a párzást, mikor egy cirógató karom is elég, hogy felhasítson titeket

Hangos sóhaj, mint aki teljesen értetlen az ügyben, de érezhetően kissé túldramatizálva, hovatovább – őt ismerve – tréfálva a helyzetet zárja le mondandóját, kitartva makacsul a huncutság vidám hangulata mellett. Míg a tied az „indával” hullt a mélybe, úgy tűnik a bundás barátosné kitartóan ragaszkodik a sajátjához és még arra is hajlandó, hogy veled is megossza azt.

Akár akarod, akár nem.

Mivel elég megviselt az eddigi utazás kezdve attól a pillanattól, hogy kilőttek a kabinnal egészen addig a percig, hogy beestél ebbe a poros helyiségbe, kész csoda, hogy nem lett valami komolyabb bajod. Elég mondjuk a bokádra gondolni, ami még kitart, hiába is tiltakozik egyre merevebben, legalább nem tört el! Ahogyan a nyakad vagy bármi másod… és nem csak az utazás kihívásai miatt, de pontosan olyan élmények okán, amire Őkarmossága korábban célzott.

/Basic/ Kis falat – dorombolja, úgy véled szeretettel vagy valami effélével

A szavaid, hogy természetesen aggódsz, úgy látszik efféle választ csaltak ki belőle, nem mellesleg amellett, hogy talán a „kis falat” épp ennek a húsevő ragadozónak egészen mást jelent mint neked. Lássuk be a gyengét felfalják, ez minden alvilág egyik legelső és/vagy alapabb törvénye. Ellenben az sem kizárt, már amennyire sikerült a Lady-t megismerni, hogy kedveskedni akart, vagy náluk így hívják a kölyköket szeretetből… vagy miből.

/Basic/ Ha lenne még két kezed mi? – kuncog a simogatásod közben

Eközben te úgy véled megtaláltad az egyik gyenge pontját, amit a későbbiekben akár ki is tudnál használni. Nevezetesen az, hogy mint minden uralkodó, ő is szereti, ha hízelegnek neki és akkor is vele foglalkoznak, ha éppen nála fontosabb dolgok igényelnének teljes figyelmet. Ilyen volt a korábbi kapaszkodó ellenőrzése például, de szerencsére a kötél megvédett és most már folytathatod az utad lefelé – főleg, ha már nem simogatsz tovább.

/Basic/ Minden kiskölyök ezzel védekezik – nevetgél halkan – de tény, hogy olykor megvan a maga haszna – rosszalkodik megint azon a búgó hangján, ami nem kizárt tényleg kemény eredményt ér el.

Így vagy úgy, de tovább tudtatok haladni és már odabent a „Tüsszögős! Prüszkölős. Köhögős” események után – és persze megállapítva, hogy egy lift mennyivel kellemesebb lenne – jól esik kicsit fekve pihegni. Nem csak a bokád, de most már a tüdőd is fájhat kissé a megerőltetéstől, nem beszélve, hogy megannyi morgó és efféle hangot hallhatsz Mirru felé, aki láthatóan igencsak nincs elragadtatva attól, hogy ez a sok piszok a bundájába jutott.

Nem elképzelhetetlen, hogy jót nevetnél, de ami azt illeti a viszketés, ami nem akar múlni, megelőzheti ezt. Az öröm korai lett volna, mert már most tudod, hogy mi vár rád később és azt csak egy jó kis fürdő tudná lehozni. Lehet, hogy mégsem volt olyan rossz az a folyócska ami odalent csordogált? Az biztos, hogy most már a te bőröd is más színt fog ölteni, esetleg az lehet problémás ha megsérülsz és ez a sok kosz és miegymás nem a legörömtelibb érzéseket fogja kiváltani.

Egyetlen előnye a dolognak – amint azt gondolni véled – hogy jó régen nem járhatott erre senki és pontosan emiatt nincs mitől félnetek, hisz akkor annak biz nyoma lenne. Ebben a temérdek miazmában már csak lenne nyoma… egy apró visító hang azonban mintha megcáfolná ezt, amolyan hátborzongató féle, ami után általában valami suhogó hang szokott jönni. Ezek a lények szinte mindenhol előfordulnak ahol kellően sötét van és aránylag zavartalanul időzhetnek.

Aztán csend.
Negyed óra néma csend.
Majd egy villanó, halvány fény.
Számtalan izzás válaszol rá vörös színben.

Vijjogás és suhogással. Érzed, amint valami hozzáér az arcodhoz. Valami puha és bőrszerű. Talán bőrszerű. S megint és újra, de mindig máshol, mígnem a vijjogó hang hihetetlenül erős nem lesz és a suhogás már ordító erejű, hogy az utána beálló hirtelen csend szinte fizikai fájdalomként jelentkezhet. Mindenképp idő – de rajtad áll mennyi – míg kihevered(?) a történteket és a környezeteddel kezdesz el foglalkozni. Azzal, hogy épp az arcod előtt bukkan fel valami – nem kizárt – ijesztő lény!

Egy kuncogás kíséretében.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #13 Dátum: 2017. Február 11. 15:47:24 »
Corvus Latsonn

/Basic/ Ohho-hó!Alig várom  - kacsintok rá, bár a fényviszonyok miatt ez nem biztos, hogy látszik.

Úgy nézem, a morózus hangulatom nem hatja meg - még. Úgy tűnik, hogy kell még némi idő, mire minden téren összecsiszolódunk, mert az ő esetben az idomítás eleve kudarcra lenne ítélve. Sőt, úgy látom, hogy van néhány dolog, amit nem is biztos, hogy valaha is meg tudok vele értetni.

A karmos megjegyzésével én is egyet tudok érteni,de elárulom neki a titkot

/Basic/ Úgy, hogy befizetlek majd egy manikűrre, ahol lekerekítik a karmaidat, hogy véletlenül se tudj megkarmolni - morgom rosszkedvűen. No nem mintha most nem jött volna jól, hogy élesek a karmai, de akkor is.

Kis falat?? Hökkenek le kicsit. Lassan azért szembe kell néznem azzal, hogy kettőnk közül ő messze jobb fizikai erőnlétnek örvendhet. S ez a rangsor akkor sem változna, ha semmi bajom nem lenne. Furcsa érzés, hogy Ő vigyáz rám, és nem fordítva. Kicsit olyan, mintha valami kis kedvenc lennék. Igaz, a jelenlegi hasznom is nagyjából annyi lehet. Eldöntöm - ezt el kell fogadnom, s legfeljebb más téren csillogtathatom meg a hozzáértésemet. Az ezt követő kérdésére nem is válaszolok - úgy vélem, hogy ez egy beugratós-békülős kérdés volna, ha venném a lapot, és azt válaszolnám, hogy biztos élvezné. De még nincs itt az ideje - nem olyan könnyű elfelejteni azt a rossz viccet.

A létrába kapaszkodva ér a következő összehasonlítás a kölykökkel. Normál esetben fel sem venném, vagy csipkelődő válasszal reagálnék, de a nemrég elszenvedett egósérülés még annyira friss, hogy ez is érzékenyen érint.

/Basic/ Kétségtelenül - válaszolom újfent kissé megsértődve. Csak lefele haladva és ezen rágódva jövök rá, hogy a Lady hangszíne alapján most nem ez lehetett a cél. Ez a felismerés újabb kisebb frusztrációt vált ki - de ezúttal már magamra is mérges vagyok. Megtorpanok egy pillanatra a létrán, és többször mély levegőt veszek, aztán szembesítem magamat a tényekkel - különösen sértődékeny napom van. Úgy viselkedem, mint egy hisztis Wookiee, és vissza kéne fognom magam. Az új információkkal felvértezve indulok tovább lefelé.

A folyosón fekve úgy hallom, hogy a Lady sincs teljesen megelégedve a mai nap alakulásával, de semmi kedvem összeveszni vele - így nem is nagyon szólok hozzá, csak vakargatom magam itt-ott. Aztán észbe kapok, és felhagyok a vakaródzással, mert rájövök - addig jó, amíg csak viszketek, és nem vakarom bele a port valamelyik korábbi sérülésembe. Végül a visítás az ami segít tisztán látni a sötétben. Vagyis abban, hogy nagy pontossággal megtippeljem a por összetételének nagy részét.
/Basic/ Hát ez szar ügy - morgom magamnak halkan az említett anyagon fekve. Miután összeszedtem magam, úgy döntök csak körülnézek. Ahogy világításra késztetem az órámat, és válaszul sokkal több szempár nyílik a sötétben rájövök, hogy mi az amivel nem számoltam - hogy felettébb valószínűtlen, hogy egy denevér alkotta volna az iménti fekvőhelyemet.
/Basic/ Hoppá - nyögöm, majd az első menekülő érintésére inkább leguggolok, és az arcomat a térdeim közé temetem - úgy vészelem át a menekülő denevérek áradatát. Távozásuk után még kivárok egy picit - hátha lemaradt pár darab, nomeg szinte zavaró a hirtelen beálló csend - mintha nem is csend lenne, hanem süketség. Ahogy rájövök, hogy nem indul újabb hullám, felnézek és a meglepetéstől fenékre is ülök - nem vártam ilyen hamar ilyen közeli érdeklődőt. Pláne döglöttet. A denevérre vetek egy kissé undorodó pillantást, és szó nélkül feltápászkodom. Ha most kinyitom a számat, biztos, hogy összevesznék a Ladyvel. Inkább úgy döntök, itt az ideje végre feltérképezni a folyosót és hogy hova is nyílnak innen az ajtók.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #14 Dátum: 2017. Február 14. 19:04:25 »
Corvus Latsonn

Úgy tűnik a kacsintásodat elnyelte a sötétség vagy a Lady különös humorérzéke, de bármelyik is legyen, nem érkezik vélt-remélt válasz egyetlen kellemes-kellemetlen formában sem. Továbbra sem engedi, hogy a te morcicaságod hatással legyen az ő jókedvére, sőt, mintha egyenesen szórakoztatná az efféle durcica hozzáállás. Úgy véled, hogy egy Gurrcat is egyszerűbb eset, mint ez a vad és buja doromboló csábítás és elég nagy kalandnak ígérkezik, ha valóban meg akarjátok ismerni egymást.

A pedi-manikűrre tett megjegyzésed csak újabb kuncogást csalt, érdemi vagy (más) érzelmi választ nem igazán. Te is tudod, hogy a Lady a karmai nélkül már egészen más lenne és persze a hatékonyságról eddig tapasztaltak alapján butaság is lenne efféle eljárás áldozatává tenned őKarmosságát. Őt, akinek fizikai képességei efféle körülményekben mint ez, igencsak hasznosnak, hovatovább túlélési esélyeket latolgatva elég megbízható fogadási aránnyal rendelkezőnek tűnnek.

Ha úgy is lenne ahogy magad is sejted és valóban egy anyatigris vigyáz rád, akkor vajon nem csak egy lázadó fiatalnak tart, akit bevezet az élet szépséges és kevésbé szerethető, valóságos rejtelmeibe? De az is lehetséges, hogy valóban egy kis aranyos kedvenc vagy, aki mint egy véletlen még némi örömet is okoz a villanó tekintetű gazdinak. Jelen körülmények nem neked kedveznek, de ahogy a lapjárás, úgy ez is bármikor megváltozhat és nem kizárt, hogy a szerepek felcserélődnek. Ellenben ha ez is így lesz egyszer, erre bizony még várni kell.

Nincs még itt a béke ideje, helyette akad más kellemetlenség, ami viszont teljesen biztos, hogy nem törődik a durcás vagy morcos kedveddel, ellenben alaposan beledörzsölődik minden szabad pórusba és jó hosszasan ott is kíván maradni. Nem vigasztalhattak zavart arcvonások vagy mérges pillantások sem eközben, úgy tűnik, hogy az újfent sértődésedre csak ez a poros borzalom reagált, az viszont minden létező módon amellyel csak tudott.

Most, hogy a surrogás és vijjogó hang teljesen elhalt, hogy zümmögés, de még csak a szellő sóhaja sem hallatszik és megszűnt az ezernyi vörös apró fény is, valójában egész nyugodt percet tudhatnál magadénak, ha nem épp egy ilyen bestiával kéne farkasszemet nézned. Ami azt illeti még látod, ahogy az utolsó szikra is kialszik a szemeiben, majd utolsó verdesés után végleg mozdulatlanná válik ez a kis teremtmény. Akármi is legyen ez, mindenhol vannak hasonlóak, de ez itt épp egy karomdísz, kis szíve helyén egy korábban bőrödet cirógatott feketeség villant.

/Basic/ Vacsora! – közlik veled dorombolva

Úgy tűnhet, hogy ha nem tervezel mást, akkor ez azonnal-t jelent, míg ha esetleg hangot adnál egyéb terveidnek, úgy még időben sikerülhet megállítani a fülsértő reccsenést és egyéb gyomorkavaró hangokat, amelyek minden bizonnyal a darabokra hasítás műveletének velejárói. Ez a kedvesség sem volt kedvedre és inkább feltápászkodsz mindenkiből nem kevés köhögést és krákogást no meg egyesekből némi prüszkölést is kiváltva eltávolodsz, a korábban említett, most már valós hangok kíséretében.

Ugyanakkor egy jó tíz méter után egy elágazáshoz érsz, ahol jobbra, balra és egyenesen is folytathatod az utadat vagyis a felfedezést magát, hiszen bármelyiket is választanád, nem látsz elég messzire, hogy tudd, milyen hosszú vagy épp merre vezetnek ezek a meglehetősen poros-büdös folyosók. Egyetlen egy dolog válik bizonyossá, mégpedig az, hogy az elágazás jobb oldalán, a Liftaknához közelebb eső sarkon valami olyasmi áll, ami fémesen visszaveri azt a halovány kis kékes fényt, ami szinte elveszik ebben a vaksötétben…