Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Elassor
Bármennyire is furdalta az oldalamat a kíváncsiság a furcsábbnál furcsább szokásokat és hagyományokat illetően, inkább megtartottam a gondolataimat. A sivatagban nem sok kedve van az embernek a beszédhez. Bár talán épp ez, vagy az az elkerülhetetlen tény, hogy hogy Zegherovi Sterrard úr hivatalosan is jobb létre szenderült, furcsa érzéssel töltött el. Régi emlékképek ugrottak be, még a mentorom előtti időkből, melyekről nem is tudtam, hogy megtörténtek. Feledésbe merültek, és most, talán a sivatagi város hatására, visszatértek.
A sivatagban némán baktattam a csapattal, csak szükség esetén szólaltam fel, tudva, hogy minden tartalékomra szükségem lesz, hogy ne ájuljak el út közben, mire elérjük azt a valamit...
A kaszálás elég unalmas volt, nézni, ahogy a mentis dolgozik, aztán időnként felkapni egy adaggal és bevinni a konyhába... Amíg meg nem láttam Őt. Igen, egy rendkívüli állatot. Először csak felvontam a szemöldökömet, aztán eltátottam a számat. Sok minden volt Zegherovi Sterrard, de ha ezzel állítanék be egy kocsmában, még nagyobb hazugságnak érezném leírni ezt a lényt. Egyrészről nevethetnékem lett a szánalmas lény láttán, másrészről pedig csodálattal adóztam a természet eme teremtményének.
Hajnal válasza nem volt túlontúl meglepő, azonban a tiszta lap és Deion testvér felemlítése kissé meghökkentett. Egy félmosoly kíséretében válaszoltam neki.
- Természetesen tiszta pergamennel indul a kapcsolatunk... Amire szívesen rá is írnék egy sort, ha nincs kifogásod. Sterrard úr tudott élni... Ha még élne, sajnálattal hallotta volna, hogy neked eszedbe se jutott volna az, úgy hallottam, igen jó éjszaka volt. Bár... Amekkora hazug volt. Egyszerre undorral és csodálattal töltött el. Hazudott nektek is. Zegherov..., a kultúra, a vallás... - megráztam a fejemet. - Mese. Egy rendkívüli mese, olyan részletekkel, hogy már megjelenik az ember szeme előtt. Nem volt más, mint egy ardún, aki ékes tollaknak állította be a köpenyére telepedett port, jól tudva, hogy az emberek fele el fogja hinni, hogy létezik egy sziget, ahonnan érkezett egy nemes, elvégre ha a dúnok átszelték a tengereket, miért ne tehetné meg más is. És azt is tudta, hogy a másik felét, ezek közé tartoznak a barátaid, egyszerűen el kell kerülnie. Talán haragszik rám, amiért elárultam a titkát, de a síron túlról már nem igazán fog bosszút állni. Bár párban mindig is jobban ment... Sterrardnak. Talán, ha letelik a tisztulásom ideje, követem a példáját, ha találok egy alkalmas partnert. Talán nem, és szomorú szívvel lemondok a kalandokról, melyeket tartogat. - A jobb kezemmel megérintem a lány alkarját, miközben egy kedves mosoly kíséretében folytatom.- Tiszta lappal indul a kapcsolatunk, ugye, Hajnal?