Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Reggel
Nem tudni, hogy Zoé mire gondolhat, de az biztos, hogy akárcsak Petros, úgy ő is fejlett érzékekkel rendelkezik mind az öt érzék, mind ama bizonyos hatodik terén. Ez azonban itt és most kevés, nem tudja, így nem értheti, hogy neked mennyit jelent a korábbi kudarc után ez a fajta sikerélmény. Ki tudja, hogy mi történt a múltkor és mi változott most. Akármi lehetett kezdve az első gondolatodtól egészen addig, hogy fogalmad sincs. Leginkább azonban a múltad okozhatja és lehet, hogy a több évezredes gyakorlás hiánya…
Minden háznak megvan a maga átka, bár nem mindét tudod felidézni. Így valahol mindenki a sajátját tekintheti a legrosszabbnak, de az, hogy szerinted a Hetediké lenne a legkegyetlenebb nem csak empátiára utal, de önzetlenséget és alázatot is hordozhat magával. Ebben igenis hasonlítotok Morana-val, aki talán még nálad is – jobb szó híján – érzékenyebb ezekben a dolgokban. Nem kizárt, hiszen a feladata, ami által mindent amihez kötődne, elveszít…
A terasz első nekifutásra talán valóban hihetetlenül tágasnak hat, azonban végül fel tudod mérni, hogy nincs akkora mint elsőnek hitted-tippelted. Alapvetően körülbelül Thana lakásának alapterülete lehet, talán kicsit kisebb, ami így hozzávetőleg hasonló méretű lehet, mint a te, illetve Jayr otthona. Az igaz, hogy otthonosság érzetét sugallja, de azért egy kreatív elme még bőven hozzá tudna adni a dologhoz, hogy még hangulatosabb vagy akár meghittebb legyen… vagy itt-ott legalább árnyékosabb.
A Bukott társad legalább akkora rejtély, mint amennyire nyitott könyv. De ezt Jayr emlékei alapján minden emberről elmondhatnád, így ezzel csak egy egyetemes igazságot neveznél meg. Korábbi szavai is arra utalnak, hogy a dolgok nagyon megváltoztak, de mégis vannak állandó és elkerülhetetlenek, mint az Átok, melynek terhe őket sújtja. Tudod, hogy a Szellemek Kórusa felelős a Lélekért, mert a Halál csak az anyagi körforgásról gondoskodik és volt… lett egy harmadik kórus, ami a Lázadás ideje alatt született…
Nem biztos, hogy Zoé és te ugyanúgy látjátok a világot vagy egy teljesen azonos erkölcsi kódex alapján döntenétek, de az biztos, hogy most az ajtónál áll és ott vár türelmesen akármi is legyen az oka. A tekintetedre nem érkezik számodra is értelmezhető válasz, továbbra is meghagyják azt a távolságot, amiről úgy vélik szükséges. Emellett Morana sem fűz megjegyzést ahhoz, hogy Petros-al mit beszéltél, sokkal inkább foglalkoztatja az, hogy mit akartál tenni, miben akadályozott meg.
Morana /Görög/ *w* Semmi baj – nyugtat meg, majd el is enged – Sok mindent nem tudunk felidézni… nem tudom, hogy ez áldás vagy átok e. De biztos, hogy idővel egyre több emlék fog felbukkanni – talán már neki is beugrott ez-az
Nem szó bele, hogyan „éld” a mindennapjaidat és miket tegyél vagy éppen ne, ő csak figyelmeztetett, hogy legyél körültekintő és óvatos, ha olyasmit teszel, ami több, mint emberi. Aztán Morana is válaszol, de még Zoé is így tesz, hogy e nap reggelje lassan kifakuljon átadva helyét a délelőttnek, amely Morana-nak nem tudod mivel, de Zoénak a Szolgálattal fog telni. Természetesen neked pedig egészségügyi vizsgálatokkal, amik valószínűleg az egész délelőttöt kitöltik majd.
Morana /Görög/ Igen, így fogok tenni – lép el mellőled és Zoéhoz sétál, akivel vált pár szót, végül a kezedbe nyomja a telefonját – Kérlek, vedd el azt a számot – lehet, hogy nem tudja fejből a sajátját, majd mikor távoztok integetve búcsúzik, majd visszatér a horizont bambulásához
Zoé /Görög/ Nem, indulnom kell. – jegyzi meg szelíden, ideje távoznia. Elköszönt ő is hasonlóan mint Morana, tőled pedig csak egy szelíd mosollyal, hogy a Szolgálati autóval induljon a közelben lévő Központ felé.
A ma reggeli viselkedésed picit megzavarta Zoét, így egy tétova búcsú után egyedül maradtál. Ha felpillantanál, akkor Morana-t nem látod innen, de a reggeli forgalmat nem csak hogy igen, de még hallod is. Az élet nem állt meg, csak mert az Elohimok eltűntek a Bukottakat bezárták és a Teremtés feltehetőleg magára maradt. De bármerre nézel, mindenhol olyan embereket látsz, akik közül kevesek mosolyognak és még kevesebben foglalkoznak a másikkal…