Jayr "Enethiel" Eisenberg

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora este

Alexandros /Görög/ Meglepődnél mennyire kevés helyi jár ide – ezért is örül, hogy van akit még ez érdekel – Nem vásárolni jöttél? – ezen pillanatra leakad, de aztán hamar túllép rajta – Akkor pakolhatsz kedvedre! – nevet, de nem kér meg rá, inkább folytatja az útját a recepció felé és az „oh”-ra csak annyit mondd – Majd meglátod! – de ő láthatóan sokra tartja a nőt
Sophia /Görög/ Jó estét fiatalember! – köszönnek illően

Eközben rádöbbensz, hogy bizony az ismeretlen fiú teljesen eltűnt és ötleted sincs, hogy hol lehet. Nem is tettél érte semmit, hogy ez változzon, pedig akad egy-két lehetőség amit megpróbálhatnál. Nem feltétlenül kockázatmentes, de mindenképp eredményes lehet. Vagy az egyik vagy a másik módja, elvégre rendőr vagy és akadnak kollégáid is. Míg ezen tanakodsz a párbeszéd is megszakad, hiszen válaszolnak a hívásra, sőt, tájékoztatnak, hogy megint közelebb kerültél egy vélt-valós megoldáshoz.

Alexandros /Görög/ Nagyfiú vagyok! Megoldom! – nevet és belép a pult mögé, ahol finoman kitessékeli az idős nőt, majd nekiáll befejezni a pakolást-rendrakást és takarítást – S mi járatban akkor, ha nem vásárolnál? – érdeklődik, de közben találhatsz némileg távolabb ülőalkalmatosságot egy és többszemélyeset is.

[Dierol]

Enethiel

Úgy néz ki, hogy Alexandrosnak én is tudok meglepetéssel szolgálni. Így legalább eggyel több történetet adhat elő a baráti társaságában arról, hogy milyen fura emberekkel lehet találkozni.
Igazából nem tudom, hogy újra megpróbáljam-e fellelni azzal a módszerrel, mint Moranát sikerült, vagy hagyatkozzak a hagyományosabb megoldásra. Csakhogy én szeretném megtalálni, és nem a rendőrség. El tudom képzelni, hogy ha előadná magát, milyen hatása lenne a fiú további kezelésére...

Alexandros kérdése zökkent ki, amire illik válaszolni
/Görög/ Mint tudatlan nyugatit a keleti gyógyászati kultúra filozófiája, hitvilága érdekelne. Legalábbis azt hiszem - vallom be, hogy magam sem tudom még pontosan, hogy mit is szeretnék. Ha Alexandros szóval tart, akkor maradok, és nem ülök le, de ha inkább a takarításba feledkezik, akkor hagyom, hogy kibontakozhasson.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora este

Alexandros /Görög/ Hm, akkor nem ez a legjobb hely. Itt ugyan mindent megtudhatsz magukról a növényekről, miképp kell előkészíteni, mit kell velük tenni és mire van szükségük vagy éppen, hogy mi ellen hatásos és miből nem érdemes bekajálnod, de attól tartok, hogy a sok szerencse-süti tudást nem innen fogod magadba szívni. Valószínűleg a legközelebbi ilyen hely valamelyik egyetem ezen okoskodással foglalatoskodó részén találsz. Esetleg veszel egy repjegyet! – vigyorog, de közben sajnálja is, hogy nem tud segíteni – Ha meg hitre van szükséged, akkor döntsd el, hogy mibe veted. Ősi időkbe, nagy számokba vagy akármi másba és aztán filozofálhatsz azon – nevet, hogy mindenkinek megvan a maga vallása – Ne haragudj, csak úgy nehéz segíteni, ha magad sem tudod mit akarsz – de nem piszkál, csak jókedvű

Egyenlőre úgy tűnik, hogy a Doktornő megjelenése is lassabb folyamat lesz.

[Dierol]

Enethiel

Alexandros válasza megerősíti a gyanúmat, hogy valóban nem a legjobb helyre tévedtem
/Görög/ A növényeket szeretem, de soha nem érdekelt, hogy hogyan, miért nőnek, és mire lehet őket használni - vallom be, és most sem vet szét a kíváncsiság ezzel kapcsolatban. Én megelégszem a futó csodálattal. Engem az ember jobban érdekel, meg a gyógyulása mögötti elgondolás. Az valamennyire érdekes, hogy kamilla csökkenti a gyulladást, de hogy a hatóanyag  maximalizálásának érdekében milyen földben, hány fokon, és mint kell tartani - az egyáltalán nem érdekel.
/Görög/ Azt viszont jól érzed, hogy a szerencsesütis hablatyolást keresem inkább, mert az, hogy az aminosavak és más izék felvételére szolgáló sejtfal komponensen át szívódik fel a hatóanyag - nos, az ilyen annyira száraz anyag, hogy poros könyvtárakban és laborokban tudom csak elképzelni. Az meg nem az én világom - Ahogy feltehetőleg ez a kert sem. Valójában elég egyértelmű, hogy rossz helyre jöttem, de mivel Alexandros már ide hívta a doktornőt, úgy illik, hogy megvárjam, és ha mást nem, majd elnézést kérve távozzak.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora este

Alexandros /Görög/ Ezt ne nagyon hangoztasd a Doki előtt. Nagyon kedveli őket! S mi tagadás ezt én is meg tudom érteni. Gondold el érdektelen barátom, az oxigén amit lélegzel a növényektől ered, a zöldségek és gyümölcsök, amik egészségesen tartanak, nem beszélve arról, hogy a húsevők is növényevőket esznek – elhallgat, de csak mert felnevet – Ne haragudj, nyilván kisebb gondod is nagyobb ennél! – fejezi be a takarítást és kezdi el lezárni a recepciót – De alapvetően engem sem a mitokondrium vagy citoplazma és effélék érdekelnek, bár hozzáteszem érdekes dolog, hogyan alakult ki és miért pont így… – legyint vidáman – Nézd másképp, mi mennyire természetes. Sokan, talán épp te is virággal kedveskedsz a neked fontos személynek, sok rituálé része, még ha ez épp vallási eredetű is, de sok pogány vallás élteti a Föld Anyát. A mienk is… – pillant el a távolba, majd biccent – Ott jön a Doki! Bocsáss meg, hogy így elkalandoztam, azt hiszem több ragadt rám, mint elsőre hittem – emeli mindkét kezét, most már tényleg befejezte – A szerencse-sütit enni kell, nem tanulni belőle – dobja fel a másik témáról alkotott véleményét – Olyasmiket bárki tud mondani, hogy ha felfelé nézel nem látsz lefelé és efféle sületlenségeket – kuncog – de ez persze ez csak az én véleményem. – nem akar tiszteletlen lenni, de neki más hitvallása, világszemlélete van – Nincs semmi rossz egy kis könyvtárban, meg laborban – véleményezi, nem kizárt járt is ilyen helyeken

Végül látod a doktornőt közeledni, aki:

Lassan sétál, de tekintetét már messziről érzed! Olyan érzést kelt, mintha egy selymes szirom érintene meg, s mikor közelebb ér látod az ajkain honoló lágy mosolyt is mely oly szelídnek hat, békésnek és nyugodtnak. A ruházata jellemző színe a zöld és látható ékszert nem visel, ellenben igen finom illata van, olyasmi amitől megrezdülhet az orrcimpa. A maga módján szép és van valami belső kisugárzása is, mindenképp elüt az átlagtól, de kifejezetten csak jó értelemben. Mikor tőled körülbelül karnyújtásnyira megáll, előbb Alexandrosra pillant, aki szótlanul bólint és a Doki mellé, baljára lép.

Dalia /Görög/ Jó estét! Dr. Dalia Seed vagyok és úgy értesültem, hogy érdeklik a gyógynövények – kivár, hogy ez valóban így van e, időt ad, mintha csak tudná, hogy talán szükséged van rá

[Dierol]

Enethiel

Alexandros "kirohanását" nem veszem magamra - pontosan tudom, hogy az, amit "hibaként felró" - mármint az érdektelenségem a növények irányába azért nem olyan súlyos, mert azzal más Elohimok foglalkoztak. Nekik is, és nekem is megvolt a a saját feladatom, ahogy most is. S úgy érzem, most még nem arra kéne időt szánnom, hogy megértsem a növények működését, hiszen még az emberekkel is gondjaim vannak. Viszont azt elárulta, hogy feltehetőleg nem követi az elődei példáját, és nem a keresztény egyház útmutatásait követi. Ezzel sincs semmi bajom - az egyház is sokkal később született, mint hogy az Abyssba vonultunk volna - vagyis feltehetőleg teljességgel közömbös a számomra.
/Görög/ Semmi gond - képzeld milyen unalmas lenne, ha mindenki egyformán gondolkozna - válaszolom vidáman a mentegetőzésére. Végül aztán megérkezik a doktornő. Alexandros szavaira megfordulok, és meglepetten nézek végig a jövevényen. Valamiért majdnem kétszer idősebbnek képzeltem - és hát - jóval kevésbé csinosnak. Alexandros némán beárul, és a doktor balján köt ki. A bemutatkozásra biccentek, de nem nyújtok kezet, ha nem látom a szándékot - egy nő eldöntheti, hogy kezet akar-e fogni valakivel, vagy nem él efféle hivatalos formulával.
/Görög/ Jó estét Önnek is! Jayr Eisenberg vagyok - kezdek bele - Köszönöm, hogy időt szakít rám. Igazából inkább a keleti gyógyászat filozófiája érdekelne, mint maguk a gyógynövények. Aexandros - nézek a srácra - volt szíves felvilágosítani, hogy nem biztos, hogy a legjobb helyre irányított a tudakozó - hacsak nem javasol valamit, hogy merre érdemes tovább indulnom - tartok én is kis szünetet. A tudakozó megemlítése feltehetőleg elárulja, hogy nem sok közöm lehet a fenti dolgokhoz, mert aki jobban belemélyed egy témában, az általában már jobban informált holmi tudakozónál.

A válaszát meghallgatom, aztán még egyszer megköszönöm, hogy fogadtak, és további kellemes estét kívánva távozom a Kertből, és tömegközlekedéssel a kerületem fele veszem az irányt. Utazás közben még írok Petrosnak egy sms-t
/Görög/ Szia! Ma már felvetted a kesztyűt, és dolgoztál, vagy még otthon kúráltad magad? Szükséged van valamire? Be kell vásárolni? J
Amennyiben nincs szüksége semmire, írok Thyrának is
/Görög/ Szia! meglátogathatlak? Puszi J

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora este

Igen hamar egyértelművé vált számodra, hogy ő emberként kezel, így, mint valószínűleg a nagy átlag, a sok tapasztalat miatt tehette szóvá amit. Valószínűleg, ha tudná, hogy mi vagy, akkor teljesen másképp viseltetne irányodban. Így azonban megtapasztalhatod az áldás-átok részt abból, hogy milyen emberi testben létezni. Úgy véled elég sokat megtudtál ilyen rövid idő alatt, többek között azt, hogy nem fél a munkától és elég közvetlen

Alexandros /Görög/ Igen, eléggé az lenne – ért egyet, majd a dokinő balján áll a továbbiakban
Dalia /Görög/ Kérem, mi sem természetesebb – szívesen áldoz rád az idejéből, majd amikor felvezeted, hogy miért érkeztél – Egy picit eltévedt akkor, de ha szeretné, egy későbbi időpontban szívesen beszélgetek akár arról is, itt mindig megtalál. – ajánlja fel, de kezet korábban nem fogtatok – A városban nem tudom, hogy akad e ilyesmi, de Alexandros sokat utazik, ha meghagyja az elérhetőségét, biztosan tudunk idővel valamiben segíteni – ennyivel tudta kiegészíteni, a férfi pedig bólintott, hogy természetesen ez működhet

A további beszélgetéstől és búcsútól függetlenül később elküldheted a két SMS-t, amelyre idővel válasz is érkezik, előbb Thyra, majd Petros ír:
SMS Thyra: Szia! Igen, gyere bátran!
SMS Petros: Csá! Hétfőn kezdek és nem kérek semmit, kösz!

[Dierol]

Enethiel

Alexandros rendes pasasnak tűnik - közvetlen, barátságos, segítőkész és néha talán pontatlan. Ezt részben a doktornő ellensúlyozza, aki feltehetőleg sokkal szervezettebben képes elnavigálni a férfi tevékenységét.  Igazán hálás vagyok amiért ennyire nyitottan kezelik  a problémámat.
/Görög/ Köszönöm, majd meglátjuk - válaszolom arra, hogy később még visszatérek-e beszélgetni. A beszélgetés lehetőségét nem is vetem el, de nem is csapok le rá - hiszen nem tudom, hogy alakulnak majd a dolgaim.
Ellenben a felvetett ötlet, hogy az elérhetőségemet hagyjam itt - elfogadható megoldásnak tűnik. Ha nem találnak semmit, vagy nem akarnak foglalkozni vele, akkor lassan elfelejtődik a dolog - ha pedig mégis kapok valami tippet - ennyit megér. Pláne, mikor Alexandros is rábólint.
/Görög/ Rendben van - akkor Alexandrosnak megadom a telefonszámomat - válaszolom - Köszönöm az idejét és a segítséget! További szép napot! - köszönöm meg egy halvány mosollyal, aztán a pultnál egy papírra leírom a nevem, és a telefonszámomat, majd odaadom Alexandrosnak.
/Görög/ Ezen utolérsz, ha véletlenül nyílik valami új szerencsesütis bolt, és még megvan a cetli - mondom neki, miközben átadom a papírt - köszönöm még egyszer! Ja, és jól tudsz főnököt választani - teszem még hozzá vigyorogva, ha a doktornő már nincs a közelben.

Petros válaszát látva hümmentek - ezek szerint még két napot "betegeskedik", mert ahogy a bűnözők, a rendőrök sem ismerik a hétvége fogalmát. No majd Thyrát ki kell faggatnom a betegségéről - mert nem hagy nyugodni a dolog. Erre úgy tűnik, hogy lesz is lehetőségem a válasza alapján. Így aztán a tömegközlekedést igénybe véve az edzőterem fele veszem az irányt. Jó volna vele is végre négyszemközt beszélni - megkapnám tőle azt a féltőn ijedt tekintetet, és a diagnózis, hogy hülyeségeket beszélek. De pont ezért szeretnék ezen túlesni...

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Este, kora éjjel

Konklúzióval, telefonszámmal és köszönettel később már úton vagy az Edzőterem felé, de még felrémlik Alexandros válasza, hogy ha akarna se talált volna jobbat (és ezt hallotta a Doktornő is), de te már azért nagyobb részt azon tűnődsz, hogy szeretnéd, de valószínűleg nem lesz szerencséd azzal, hogy Thyra-t egyedül találd. Ami azt illeti, Thyra teljes mértékben társasági lény, sosem szeret és éppen ezért nincs is egyedül. Állati pótlékokkal nem éri be, de cserében több férfi és nő is keresi a társaságát. Ő már csak ilyen kis energia-nyuszi, aki tízszer tovább tart.

A tömegközlekedéssel a kései órában már nem könnyű eljutni A-ból B-be, így majd egy órát vagy talán picit többet is utazol, várakozol és csatlakozol, de végül meglátod a kulturált épületet, bejáratot és persze odabent a rendet és tisztaságot. Thyra most a recepciós pultnál álldogál épp valamit jegyzetel, vele szemben pedig a korábbi dögös vörös áll, aki elégedetten szemlél körbe, majd pillant a barátnődre. Odabent halk zene szól, olyan ami valószínűleg segít tartani az ütemet és három nő meg egy férfi tartózkodik még itt, akik mind épp edzenek vagy két feladat között pihennek egy keveset.

[Dierol]

Enethiel

Az edzőterembe lépve egyértelművé válik - amit tudtam, csak nem sejtettem - hogy Thyra nincs egyedül. Mármint hogy nem csak egy légtérben tartózkodik másokkal, hanem hogy "együtt is lóg" valakivel. Jelen esetben azzal a vörössel, akivel pár napja láttam az utcán. S aki miatt akkor nem akartam okvetlenkedni. Igazat megvallva most sem feltétlen akartam volna megismerkedni vele. Remélem csak azért van itt, mert Thyra mondta, hogy jövök, és hogy zsűrizzen, megnéz magának - és aztán gyorsan távozik is. A többiek kevéssé érdekesek, mivel ők nem Thyrával vannak elfoglalva, bár azért van mit nézni.
/Görög/ Sziasztok! - köszönök mindenkinek, aki hallótávon belül van, majd megindulok Thyráék fele. Ha jelenleg úgy tűnik, hogy Thyra adminisztrál vagy dolgozik - és nem csak csacsog, akkor megvárom, amíg végez a "munka" részével, és utána sétálok oda hozzá. A derekánál fogva finoman magamhoz húzom, és kihasználva a magasság különbséget, fejtetőn vagy homlokon puszilom.
/Görög/ Hiányoztál - súgom oda neki, aztán a barátnőjére pillantok. Ha nem néz át rajtam, akkor még mindig Thyra csípőjén nyugtatva az egyik kezem megszólítom.
/Görög/ Szia, Jayr vagyok! - mutatkozom be.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Este, kora éjjel

Az imáid nem találnak meghallgatásra és a kis dögös vörös nem úgy tűnik, hogy hamarost távozik, de nem hogy a közeljövőben, lehet, hogy hosszabb ideig nem áll ilyesmi szándékában. Akármi is az oka annak, hogy itt van, az biztos, hogy a köszönésre mindenki feléd pillant, de senki nem hagyja abba az épp aktuális edzését vagy épp más tevékenységét. Ilyen Thyra papírmunkája és persze az egyetlen lány – aki épp fülhallgatóval babrál. Mindenki más épp fekvőtámaszt vagy súlyzóval kapcsolatos gyakorlatot végez. Oké, a dögös vörös épp csendesen szemlélődik.

Thyra /Görög/ Szia Tökfej! – mosolyog rád kedvesen, nincs ellenére a birtokviszony kimutatása és a puszi sem – Látom még mindig nyuszi vagy – kuncog, majd tollal bök a dögös vörös felé – Ő itt Riona, Riona, ismerd meg kérlek Jayr-t, a kerület hű védelmezőjét – böknek meg könyökkel finoman

A vöröske alaposan végigmér, picit olyan érzésed van, mintha röntgen szeme lenne mint Supergirl-nek, de az érzés úgy múlik és alakul át, ahogy elmosolyodik. Ekkor az az érzés önt el, hogy a ragadozó épp most nézett ki vacsorának, de szerencsére semmi ilyesmi nem történik most, illetve az elkövetkezendőkben sem. Nem tudnád eldönteni Thyra épp dolgozik e, mivel matat és formanyomtatvány van előtte, de nem nagyon foglalkozik vele, igaz, akad már pár kitöltött egy másik pakkban.

Thyra /Görög/ Szerintem Riona is hiányzott – érkezik a válasz, miért is böktek meg könyökkel – Mert, hogy a mi nap látott minket sétálni – osztja meg
Riona /Görög/ Jó estét Jayr! Kérem szólítson nyugodtan Rionának – most picit úgy érzed, mintha aknamezőn sétálnál, de ki tudja – Kései bagoly? – érdeklődik szelíd kedvességgel, mintha a pók azt mondta volna a légynek, hogy „Isten hozott szerény hálómban”

[Dierol]

Enethiel

Az nekem elég, hogy elkönyvelték magukban - itt vagyok, és még köszönni is tudok. Valójában nem is vártam más reakciót, pont megfelel így. Az inkább zavart volna, ha ezek után mindenáron barátolni akarnának velem. De ahogy elnézem Riona sem teszi, mivel úgy nézett végig rajtam, mint aki a pénzügy belső ellenőrzésétől van. Sajnos a mosolya sem megnyugtató - ami a legelegánsabb módja annak ,hogy kimutassuk a fogunk fehérjét. Az elő benyomásom az, hogy nem kedvelem. Olyan, mintha valahogy lekezelő, sznob, vagy simlis volna, de még nem tudom melyik. 
A tökfejre eszembe jut, hogy lassan kitűzőt vehetnék magamnak valami ehhez kapcsolódó jópofább mintával.

De talán majd holnap... Azt már nem is kommentálom, hogy lenyusziztak - csak ismét feldereng, hogy mielőbb beszélnem kéne vele - négyszemközt. Thyra bemutat minket egymásnak Rionával, s ha Thyra nem mondja, akkor is bemutatkoztam volna neki. Aki hozza a várható formát, és udvariasan megerősítve az eddigi viselkedését, úgy viselkedik, ahogy egy tárgyalóban illik. Meg kell hagyni, gyorsan és ügyesen helyre tett - de ha ezt akarja - legyen. Én is maradok akkor a hivatalos formánál, amit akkor használok, ha szolgálatban kell szóba elegyedni ismeretlenekkel. 
Hogy aztán Thyra miért gondolja úgy, hogy Riona szintén kiérdemelte volna a puszit, nem tudom - feltételezem csak ugrat - mert most még úgy látom, nem leszünk nagy barátok. Talán Thyra most nem figyel eléggé a beszélgetésre. A nő felajánlja, hogy nyugodtan hívjam Rionának, de megszokásból sablon válasz szalad ki a számon
/Görög/Köszönöm hölgyem - válaszolom. A kérdésével viszont tudja emelni a tétet, és valamiért a kihallgató tisztek jutnak eszembe róla.
/Görög/ Csak ha van kiért fent maradni - nézek mosolyogva Thyrára, miközben válaszolok Rionának. Érdekes belegondolni, hogy amikor a múltkor láttam, akkor még csak az ragadta meg a figyelmemet, hogy jól érzik magukat, és hogy mennyire dögös. S hogy ezt az benyomást mennyire át tudja formálni az a kényelmetlen érzés, amit a jelenléte okoz. Mesterkélt lenne? Így nem is nagyon akaródzik visszakérdezni, hogy vele mi a helyet - mert amúgy is látom, hogy itt van.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora éjjel

Úgy tűnik, hogy mindenki épp a saját feladatával van elfoglalva, de ha épp lennének, valószínűsíthető, hogy azért idejöttek volna köszönni. Azonban mivel a fekvőtámasz üteme, a súlyzó emelésének körülménye, illetve a harmadik lány, aki épp fellépett futni nem nagyon tud veled foglalkozni… pedig ki tudja, egyik sem annyira ronda, hogy ne mozgassa meg az emberi fantáziát vagy váltson ki valami alapvető ösztönt, amit talán a Rabisuk találtak ki a tréfa kedvéért, hogy megkeserítsék a férfilétet az állandó vágyódással. Esetleg ez is csak egyfajta vadászösztön lenne?

Riona úgy néz rád, mint ha egy patkány tévedt volna elé amit még nem döntött el milyen módon belez ki és tanulmányoz. Az egész kisugárzása olyan, hogy bár apró dögös vörös nő, biztos vagy benne, hogy meg tudja védeni magát. Úrhölgy, aki mosolyogva tesz olyasmit amitől másnak feláll a hátán a szőr. Nem tudja elnyomni és úgy tűnik nem is akarja ezt a fajta erős és domináns kisugárzást. Uralkodói kaszt. Vezető, aki tudja mit akar. Csúcsragadozó, aki úgy létezik, hogy ennek teljes tudatában van.

Az ilyesmi felidézhetne emlékeket és érzéseket, ha épp nem zavarna a jelenléte, de emlékszel még a Háborúra és arra, hogy milyenek voltak a Nagyok, akik vezettek és irányítottak. Volt köztük büszke Namaru éppúgy, mint kíméletlen Rabisu vagy épp inspirálóan szép Lammasu. Akárhogyan is, az előtted álló nő pontosan olyan, akit Thyra kedvelne pusztán azért, mert ő is olyan. Erős akarat jellemzi őket, olyan ami kikezdhetetlen, ami nem ismer akadályt és mindig megszerzi amit akar. Úgy tűnik, hogy Riona most épp Thyra-t akarja. A pillantásaik sűrűn találkoznak és mindkettő úgy mosolyog, hogy azt hiszi ő van nyeregben.

Riona /Görög/ Nos, Jayr, hívhatom Jayrnak? Sűrűn megfordul itt? – érdeklődik mosolyogva, hovatovább „kedvesen”
Thyra /Görög/ Ne edd meg rögtön Ria, mert még kell nekem! – nevet, mire a kért nőtől egy bólintás a válasz – Inkább mesélj te Rend Éber Őre, hogy miért nem alszol vagy vigyázol Thana-ra? – őszintén kíváncsi, szelíd hangú

Mielőtt válaszolhatnál, a fenekeden csattan valami és amikor a forrást keresed egy fiatal nő vonul el melletted Thyrára kacsintva, hogy tovasiessen. Fekete öltözetet visel, nadrágot és vékony felsőt aminek vékony pántjai vannak. Mezítláb van, de puhán és határozottan mozog egészen egy alacsony, de tömzsi hengeres valamihez, amin egy palack víz van. Két rövid mozdulat, egy „vigyáztam kiáltás” és már repül is a víz, egészen az egyetlen (másik) férfi kezébe, aki bólintással nyugtázza a dolgot, amolyan „Köszi”. A lány ezek után pedig elkezdi szanaszét rúgni azt a valamit…

[Dierol]

Enethiel

Azért a futópadra fellépő lány fenekére vetek egy kíváncsi pillantást, de semmi többet - mert valóban volna mit nézni, de nem ezért vagyunk itt. Ők edzeni jöttek, én meg Thyrához.
Rionának nagyon nem kell semmit sem csinálnia, hogy felálljon tőle hátamon a szőr. Ettől eltekintve Riona és Thyra közt lehet, hogy van hasonlóság, de pont ez is lehet későbbi konfliktus forrása. Mert ha egyikük sem enged - akkor igencsak össze tudnának veszni. De amíg ez nem következik be, addig jól megérthetik egymást. Ahogy látszólag most is ez a helyzet - bár valamiért olyan érzésem van, mintha megzavartam volna valamit az érkezésemmel - és volna valami a nyugodt felszín alatt. Riona kérdésére bólintok
/Görög/ Természetesen - egyezek bele, hiszen ez a nevem, aztán a következő kérdésére is elég tömören válaszolok
/Görög/ Nem mondhatnám - csak Thyra miatt néztem be - válaszolom, hogy aztán az említett is belefolyjon a döcögős beszélgetésbe. Neki szívesebben válaszolnék hosszan és kimerítően - de vannak dolgok, amiket nem szívesen teregetek ki mások előtt - pláne, ha a "kívülálló" nem is szimpatikus. Már nyitnám a számat, hogy válaszoljak, amikor észlelem, hogy hátul történt valami! Félig fordulok, hogy lássam, mi okozta az inzultust - de rá kell hogy jöjjek, az a tény lehet a ludas, hogy csak tépem a szám mozgás helyett - ez pedig ilyen helyen szemet szúr. A palackos mutatványra elismerőleg hümmentek egyet, aztán Thyra fele fordulok
/Görög/ Thana hazacuccolt, Petros is megvan bevásárlás nélkül, én meg látni akartalak - válaszolom. Az, hogy Petros miatt aggódok, vagy hogy milyen kavarodást okozott reggel Thana a tetőkertre költözéssel meg sem említem. Mivel Thyra ismer már egy ideje, érezheti hogy ez tényleg csak összefoglaló volt - ahogy azt is, hogy ma nagyjából minden normálisan alakult.
/Görög/ No és Te jól boldogulsz a kihívásokkal? - kérdezek vissza, és megigazítom az egyik külön életet élő tincsét.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora éjjel

Az a fenék tetszőlegesen rabolhat, mert ilyen kerek dolgokkal akárhol azért nem találkozik az ember, de persze el lehet szakadni tőle, csak kissé nehézkes lehet ahogy a futás megkezdésével azok is mozogni kezdenek… meg talán némi fantázia. Természetesen az állóképességeddel nincs probléma, így akár te is csatlakozhatnál, de nem emiatt jöttél. Talán azért jó lehet látni, hogy vannak akik törődnek az élettel amit adtatok, az egészséggel ami neked oly fontos lehet Dagan mivoltod okán.

Riona /Görög/ Régóta szolgál a Rendőrség kötelékében? – érdeklődik – Gondolom szeretne idővel nyomozó lenni – veti fel és közben végig téged néz
Thyra /Görög/ Látod, mondtam, hogy szeret! – kuncog, Riona pedig mosolyog
Riona /Görög/ Nem is volt kérdés – egészíti ki a mosolyt, majd láthatóan nem nagyon siet sehova
Thyra /Görög/ S meglátogatod? – kérdezi, igen kíváncsi erre, majd a testvér téma – Tegnap éjjel bevásároltál neki nem? A hadnagy megengedte neki, hogy ma otthon papír-munkázzon, holnap meg amúgy sem lenne szolgálatban – von vállat, aztán vigyorogni kezd – Nincs olyan kihívás amivel ne boldogulnék!

Szavakat követően két szempárral szemezhetsz, meg láthatóan érkezik előre a férfi, aki elkapta a vizespalackot…