Jayr "Enethiel" Eisenberg

[Dierol]

Enethiel

Thana szavai meglepnek kissé, ahogy megköszöni az eddigi vendéglátást, és indulna haza. Pár másodpercig nem is jut semmi az eszembe, hogy mit is mondhatnék - értékelem a segítő szándékot, hogy könnyítsen a helyzetemen, de nem biztos, hogy jó döntést hozott.
/Görög/ Köszönöm, hogy gondolsz rám, de nem korai még távoznod? Nekem jó hétbe tellett ennyire összeszednem magam. Aztán akár annak is betudható, hogy te jóval erősebb vagy nálam - ajánlom fel neki, hogy ha akarja még egyszer megváltoztathassa a döntését.
Amennyiben kitart a szándéka mellett, nem erőltetem tovább - bólintok.
/Görög/ Ahogy akarod. Ha később mégis szükséged van a segítségemre, keress meg bátran! Azért azt megengeded, hogy hazakísérjelek? - teszem fel a kérdést. Bármi is a válasza, a lakásom bérházának kapujáig biztos, hogy lekísérem.
/Görög/ Vigyázz magadra! - mondom még búcsúzóul vagy az ő vagy az én bérházam kapujában, s hogy oldjam kissé a helyzetet, hozzá teszem - Azért kevesen távoztak még ilyen gyorsan a rántottám felemlegetésére - mosolyodom el, majd elindulok, hogy meglátogassam Petrost. Út közben vásárolok egy üveg könnyű üdítőt, vagy bort, sört - amit leginkább szeret, hogy ne üres kézzel állítsak be hozzá.
Továbbá írok egy SMS-t Thyrának is, hogy most fogom tudni meglátogatni a bátyját.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Este

Morana/Thana /Görög/ Nem, nem az. Így is túl sok idődet raboltam el. A világ beteg Enethiel és szüksége van rád! A Feltámadó Szél Házának nagyon sok küzdelme lesz, hogy megmentsen a haldokló Teremtést. – szomorú, nagyon az. Valószínűleg olyasmit láthat, amit te nem és lehet, hogy ez így van rendjén – S ne feledd miért lázadtunk fel egykor – picike, nagyon halvány mosolyféle – a Szabad Akarat, ez mindennél fontosabb! S nem csak nekik – így be kell látnod, hogy elhagynak – Ha úgy adódik, akkor mindenképp keresni foglak Enethiel – ezt megígérheti, majd – Igen, azt megköszönöm. Nem ismerem ezt az Erődöt, nagy segítségemre lenne némi útmutatás. Sőt, kérlek, úgy vigyél el, hogy a munkahelyemet is megmutatod! – hálás a segítségért, de valamiért úgy érzed, hogy egy ideig ez az utolsó

A búcsú után – mely az ő lakása előtt történt – van időd átgondolni a történteket miközben Petros felé gurulsz. Nem csak a dolgok váratlan alakulása miatt – meg a mosoly nélkül maradt tréfád okán – de azért is, mert ez alatt a két nap alatt több minden történt, mint az elmúlt két hétben összesen – leszámítva talán Jayr halálát. A boltot is útba tudtad ejteni s beszereztél mindent amit csak kívántál nem csak a barátodnak, de Petrosnak is, aki mint minden igazi görög a Metaxa-t szereti. Ebből többféle is van nem csak minőségre de kiszerelésre is, így neked kellett dönteni mit és mennyit engedhetsz meg magadnak. Mielőtt tovább hajtanál, még egy SMS-re is jut idő, amire egyenlőre nem érkezik válasz.

[Dierol]

Enethiel

Azért remélem, hogy Thana szavai most nem pontosak, és a Teremtés még kibír egy-két napot a gyógyítás megkezdése nélkül - amíg felkészülök kissé a feladatra. Ha már kibírt ennyi időt, egy-két nap késlekedés talán belefér - noha nem kétlem, hogy valóban súlyos a helyzet.
A döntését tiszteletben tartom - nem is unszolom tovább most, hogy az udvariassági körökön túlestünk. Kérésének megfelelően útba ejtjük a rendőrség megfelelő épületét - és csak utána indulunk meg Thana lakásához.
Megvárom, amíg eltűnik a kapu mögött, és utána megnyugodva, hogy jó helyen van, megindulok Petros felé. A boltban nem nagyon töprengek, hogy mit válasszak - úgy vélem, hogy egy ilyen hírt nem lehet átlagos itallal tálalni, ahogy Jayr sem volt átlagos a maga nemében. Ezért marad Petros kedvenc márkája, és abból a számomra megfizethető legjobb.

Végül az itallal felszerelkezve érkezek meg Petros lakásához, és csöngetek be, hogy bebocsátást nyerjek.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Este

Ki tudja, hogy mennyit bír még a teremtés? Hiszen ki tudja azt, hogy mennyi ideig voltatok bezárva? Emlékeid a történelemleckékből – már amiket Jayr megjegyzett – úgy, talán öt-tízezer év lehet, de akár tévedhettek is. Mindenesetre a Teremtés még itt van, él és lélegzik, de az is tény, hogy nagyon megváltozott. Az emberek pedig nyögik az Elhoimok átkait és valóban igen (ön)pusztítónak tűnik. Ellenben te úgy véled van még remény, nem csak egy-két nap, de több is! Most, hogy itt vagy, hogy egyre többen tértek vissza, a dolgok idővel csak jobbra fordulhatnak!

Útközben Thana/Morana az ősi város modern formáit nézi, amely a festett alkonyati szín-kavalkád után a mesterséges éjszakai fények kaleidoszkópszerű ragyogásába fordult. Emberek jönnek-mennek, intézik ügyes-bajos dolgaikat, végzik a napi rutinjukat készülve a második műszak végére és a harmadik kezdetére. Előkerülnek az éjszakai életet élők, a fiatalok és idősebbek, a gondtalanok és a sokat látottak, azok, akik itt születettek és akik most fedeznek fel… köztük a Bukott Halaku, akire akár mennyiszer pillantasz, mindig ugyanazt a szomorkás kutató pillantást látod, amely a merengés óta sajátja.

Kitetted őt, eltűnt a kapu/ajtó mögött és te magadra maradtál. Útközben megtalálod a megfelelő helyet és aztán a lehetőségeidhez mért legjobb ajándékot, amivel később bekopogsz/csöngetsz Petroshoz, A csengő teljesen átlagos hangzású, tipikusan az ami annyira irritál, hogy végül már csak azért kinyitod az ajtót, hogy eltörd annak az ujját, aki nem volt elég türelmes az első csengetés után, hogy megvárja amíg bebocsátást nyer. Mindenesetre neked nem kell újabb csengetéshez folyamodnod és így az ujjad is megmenekül az őt fenyegető veszély árnyékából, mindössze egy tompa kiáltást hallasz:

Petros /Görög/ Nyitva van Tökfej!

[Dierol]

Enethiel

Amíg én némi optimizmussal tekintek a előre, addig Thana szomorkásan figyeli az esti nyüzsgést, mintha nem értené, hogy mi értelme van mindennek. Olyan, mintha mindketten ugyanazt a "versenyt" néznénk, de míg én az indulási oldalon az izgatott lehetőségeket látnám, Thana a célvonalnál a megváltoztathatatlannak tűnő eredményt, mely a finisben kérlelhetetlenül mindig ugyanaz.

Végül Petros ajtaja előtt állva megnyomom a csengőt - melynek hangja nem szép, de cserébe hangos. Viszont legalább nincs az ajtó előtti szőnyegre írva hogy "Az ajtószőnyegemet olvasod. Mára érd be ennyi szociális interakcióval!" Az akusztikus környezetszennyezést Petros hangja akasztja meg, amikor tudatja velem, hogy tudja - én vagyok az ajtó előtt, és hogy az nyitva van. Vagy látott az ablakból, vagy Thyra árulta el, hogy ide tartok - jut az eszembe a két legegyszerűbb magyarázat. Belépek, és becsukom magam mögött az ajtót
/Görög/ Üdv, Petros! Hogy vagy? Remélem sokkal jobban vagy, mint amilyen reggel a hangod volt! - lépek beljebb, és indulok, hogy megkeressem - Szerettem volna már reggel átjönni Thyrával, de csak most sikerült önálló döntést hoznom! - mondom. Valóban érdekel, hogy van, és hogy mi lehet a baja - hátha tudok rajta segíteni. S ha ezen a kérdésen túl vagyunk, talán majd rátérhetek arra, amit már tegnap óta el akarok nekik mondani.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Este

Nem tudni semmit, nincs bizonyosság. Talán pontosan emiatt ilyen szomorú és talán bűnbánó picit Thana/Morana, aki nem tudja ugyanolyan lelkesedéssel nézni a körülötte hullámzó szürke áradatot, nem képes meglátni a színeket, a monoton mindennapok kérlelhetetlen elmúlásában. Nem tudod, hogy a Ház, a kórus vagy csak a Bukott látja ennyire múlandónak a Teremtést, de tudod, hogy a Sebettu-t az Elohimok megátkozták. Nem tettek kivétel egyetlen Házzal sem… vagy talán mégis?

Ködös emlékekből csak annyi lobban fel, hogy a Namaru-k, az Első Házra mért átok sok más Bukottat sértett…

Mindenesetre Petrosnál túl a csengetésen és azon, hogy tudják te állsz ott, közlik még azt is, hogy ne árválkodj odakint, engedd be magad bátran! Ennek engedelmeskedve odabent az esetlegesen várt káosz helyett, egész rendezett és pofás, bár kétségtelenül férfias lakrészre jutsz, annak minden klasszikus ismertetőjegyével együtt. Rögtön például egy alsógatyában flangáló görög hőst, akiről szobrokat kéne mintázni! Épp a lábtörlőt vitte volna ki, valószínűleg ezért látott meg és a korábbi reményid itt foszlanak semmivé.

Ott van. Nem egészen az, amit te gondoltál ki – hiszen Petros ennél szociálisabb – de azért „Wow! Szép Fehérnemű!” illetve egy filcesnek tűnő kiegészítés „Már ha van rajtad!”. Aztán megfordítja és egy „A csengő elromlott. Kiabáld, hogy "DING-DONG!" jó hangosan!”

Petros /Görög/ Ezt dobd már ki kérlek az ajtó elé! Köszi! – más téma – Mit kérsz inni? – érdeklődik, de valahogy úgy érzed, hogy valami nincs rendben és Thyra-t sem láttad/hallottad – Az szelíd fekete párduc elvette az eszed mi? – vigyorog azért, majd séta (valószínűleg) a konyha felé

[Dierol]

Enethiel

Vajon mi zavarhatta a többieket, minket az Első Ház büntetésében? Mert abban az egyben nem kételkedek, hogy minden Ház a sajátját tartja az egyik legsúlyosabbnak - és a többiekét kevésbé szörnyűnek. S abban sem kételkedem, hogy az Első Ház büntetése a maga nemében szintén nagy csapást mért rájuk. A Teremtő jóságában ugyan kételkedek, de a kreativitásában nem.

Petros láttán elmosolyodom - úgy tűnik, hogy járóképes, és amennyire látom, fizikailag nincs komoly baja. A lábtörlőt átveszem, és egy fordítás után meg is kérdezem
/Görög/ Ma lehetünk stílszerűek, ugye? - kérdezem, és a fehérneműs oldalával felfele teszem ki, ha már alsógatyában fogadott. A kérdésére, hogy mit innék, egyből válaszolok is
/Görög/ Egy kevés bátorságot! - utalok arra, hogy kissé tartok a mai beszélgetésünktől.
/Görög/ Thana? - kérdezek vissza - Inkább lehangolt kissé. Valahogy olyan érzés, mintha mindig a sírás határán lenne. S mivel "megmentettem" - így felelősséggel tartozom érte - mondom neki, miközben sétálok utána a konyhába
/Görög/ De veled meg mi a fene volt reggel? Nem szokásod lebetegedni... S ha az érzésem nem csal, valami böki a csőröd - jegyzem meg, és a konyhában előveszem a vásárolt italt.
/Görög/ Szóval jó lenne leülni megbeszélni a dolgokat, mert úgy érzem, bőven volna mindkettőnknek miről mesélnie a másiknak - ajánlom fel,  hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba - Kár, hogy Thyra nincs itt - sóhajtok fel - jobb lett volna csak egyszer teljesen tökhülyének tűnni.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Késő este

Petros /Görög/ Jah, lehetünk! – int, hogy tegyél, ahogy szeretnél (ami nem megszokott tőle) – Olyanom nincs, de adhatok némi ouzot vagy valami erősebbet – ő maga az erősebb mellett dönt, majd ha már bátorság, akkor neked is abból tölt – Lehet gyakrabban járunk majd a halottkém haverodhoz. – kuncog szárazon, majd sóhajt – lehet, hogy én is ilyen lennék egy rablótámadás után, ha én lettem volna az áldozat – védi meg azért a kolleginát, majd kezedbe nyomj az italt – Újabb terhet vettél a nyakadba, pedig még a mostani problémáiddal is hadilábon állsz! – ingatja a fejét, majd iszik egy nagyobb kortyot – Hm… reggel? Jah igen, nem voltam a legjobb formámban – de nem magyarázza túl a dolgot és a csőrös témát sem feszegeti – Rendben van, ismered a járást! – menj és ülj le nyugodtan, ő meg fogja az üveget és a két poharat, majd követ – Dolgozik – árulja el, amit amúgy is tudnod kéne – Ne aggódj, csak egyszer látszol annak! Csak azt folyamatosan – nevet, aztán átadja a poharat – Szóval…?

[Dierol]

Enethiel

/Görög/ Az erősebb jöhet - válaszolom, hogy aztán a feltételezésére - miszerint gyakrabban fogunk járni a patológiára, csak a fejemet ingassam
/Görög/ Thana ismét beszéli a görögöt, de még feltehetőleg jó ideig kísértik majd a történtek - osztom meg vele, hogy azért kissé javult az állapota tegnaphoz képest.
/Görög/ Nem is tudod, hogy mennyire - ismerem el, hogy vannak nehézségeim - De így már a te gondjaid meg sem kottyannának - ha elmondanád - kóstolok bele a pohárba - adva egy újabb esélyt neki, hogy elmondja - mi baja van. Aztán szót fogadva az ülőgarnitúra fele veszem az irányt, és leülök. A nevetésére elmosolyodom
/Görög/Akkor még megfejelem kicsit - válaszolom neki - Tudod, már emlékszem, hogy mi történt velem a sikátorban - megvárom, míg elengedi a poharakat, aztán folytatom
/Görög/ Veheted úgy, hogy tévképzeteim vannak, de azért tömören elmondom, hogy szerintem mi történt, és hogy én hogy látom-érzem. Aztán vagy elhiszed, vagy nem. De az előre le kell mondanom, hogy nem akarlak titeket szándékosan tévedésben tartani, és remélem, nem fog lényegesen megváltozni a kapcsolatunk - kezdek bele.
/Görög/ Röviden fogalmazva: nem Jayr vagyok. Lehet, hogy neked is feltűnt, hogy amikor megtaláltak, csinos vértócsám volt, de nekem fizikailag komolyabb bajom nem esett. De ez nem igaz - ott és akkor lelőttek, és Jayr meghalt - kezdek egy erős felütéssel.
/Görög/ Enethiel a nevem, egyfajta test nélküli esszencia. A helyzetet kihasználva elfoglaltam a porhüvelyt, begyógyítottam a sebeket. A tudást, érzelmeket és emlékeket is megörököltem, bár ezek egy része még hiányos. Ahogy a saját emlékeim is. Már tegnap el akartam mondani, de nem mertem - nézek rá bűnbánó arccal, miközben eszembe jut, hogy a legutóbbi ilyen beszélgetés alatt bizony Morana neve jutott eszembe - pedig akkor még nem tudtam, hogy kicsoda...

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Késő este

Korábban már döntöttek helyetted, így most az „erősebb” italt kortyolhatod, ami valóban gyúrt arra, hogy égető érzést okozzon avagy megcsiklandozza az ízlelőbimbóidat. Aztán amint kellő mennyiségű levegőhöz jutsz, már beszélni is tudsz és megosztod a barátod távozása után történtek tudását.

Petros /Görög/ Mitől jutott eszébe? – érdekli egy kicsit a dolog, míg a másik téma – Igen, neki is el kell majd mennie a dilidokihoz. Remélem az a mocsok nem tett rajta testi erőszakot – morran picit, de aztán inkább az italt kortyolja mígnem a nehézségekre – Nincsenek gondjaim, maximum az, hogy nincs itthon semmi kaja – elismeri, hogy ez valóban probléma

S ezután érkezik el a pillanat, amikor megvallod, hogy Petros elvesztette a barátját, hogy már egy parazita, egy démon vagy finomabban fogalmazva egy bukott elohim – angyal – lakik a testében elorozva az emlékeket. El kell mondanod az igazságot, még akkor is, ha az kegyetlen és ki tudja milyen érzéseket fog kiváltani, hogy talán itt helyben kiűzik a gonoszt, de még akkor is, ha ez a barátság ezzel esetleg véget érne.

Petros /Görög/ Nocsak, megfejtjük a rejtélyes balestet? – ez tényleg érdekli, kissé még előre is dől – Jézus-szűz-Mária-szent-József Tökfej, bökd már ki! – unja el a hosszú felvezetőt, tipikus Kiriakidis, aki a szavakat követően igen komoran néz – Szóval meghaltál – itt elég értetlen, de láthatóan érteni akarja, ami – Jól van Tökfej, egy pillanatra majdnem elhittem – fújja ki a bent tartott levegőt, aztán elvigyorodik – Ez jó volt! Nagyon hihetően adtad elő – lazul el – Szóval reggel első dolgod a dilidoki legyen – néz azért egy pillanatra sandán

Úgy tűnik, hogy a komoly szavaiddal annyit értél el, hogy Pertros szerint sikerült őt beugratnod és bár tudat alatt talán sejti az igazságot, annak elfogadása már egy egészen másik téma. Ahogyan a családod egyetlen tagja sem hitte el tényleges – talán csak a gyerekek – úgy a legjobb barátod is tagadja, hogy te az lennél aminek vallod magad. Szóval ez az egész a barátoknak és családnak történő igazság felfedés valahogy nem igazán úgy alakult, ahogy vártad… vagy igen?

[Dierol]

Enethiel

Miután az első korty felmelegített, megvárom míg kissé elül a zsibongás a nyelvemen, aztán belefogok a mondandómba. Petros kérdésére megvonom a vállam
/Görög/ Folyamatosan görögül beszéltem hozzá, és feltehetőleg a kényszer nagy úr - válaszolom neki, és a következő felvetésére is megpróbálok válaszolni
/Görög/ Szerintem szimpla rablótámadásnak indult a dolog - vélem, és remélem, hogy igazam is van. Ám azt hallva, hogy üres a hűtője, érdeklődve kérdezem meg
/Görög/ Nálad is hirtelen minden megromlott benne, vagy csak nem volt benne semmi? - érdeklődök - Legfeljebb beülhetünk valami olcsóbb gyorsétterembe - vetem fel az ötletet.

Szinte egy szuszra zúdítom Petrosra mindazt, amit már tegnap óta el kellett volna mondanom, és várom, hogy miképp reagál. Látszólag úgy, ahogy a többség tenné ebben a korban - nem hiszi el. Viszont én egy fokkal könnyebben érzem magam - elmondtam neki az igazságot, és ő dönthetett arról, hogy mit is kezd vele. Nem akarom hirtelen megváltoztatni a döntését - tiszteletben tartom, bár nincs kétségem afelől, hogy idővel felül fogja majd vizsgálni.
/Görög/ Ahogy akarod - válaszolom megkönnyebbült mosollyal arra, hogy holnap menjek el a dokihoz - De ugye tudod, egy ilyen történetet nem fogok neki előadni? Ez csak egy szűk körnek jár - kacsintok rá - Többé nem is fogom ezzel borzolni a kedélyeidet, de ha a fura dolgokra találsz majd jobb magyarázatot, akkor azért szóljál! - zárom le a témát.
/Görög/ De mond csak, ebben a kis gatyában akarsz majd kijönni az utcára? - teszem fel neki a kérdést - Engem nem zavar, mert így legalább téged fognak bolondnak nézni - vigyorodom el.
/Görög/ Csak kérdés, hogy ezt az önérzeted hogy viselné, pláne, hogy reggel még a padlón koppant - kérdezem az arcát fürkészve. Elvégre, hogy az én problémámat "megbeszéltük", most jöhet az övé.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Késő este

Petros /Görög/ Gondolom inkább az, hogy valami helyrebillent benne – nem hiszi, hogy Lord Muszáj okozta volna a dolgot, de örül, hogy Thana jobban van – Holnap reggel vidd el orvoshoz, aztán menjetek el a dilidokihoz. Jobb, ha magadtól teszed, mintha a Kapitány kiküld engem, hogy kísérjelek el. Tudod, hogy anélkül is bilincsbe verlek és beváglak a hátsó ülésre, hogy szirénázva furikázzalak a városon át!– vigyorog, majd iszik egy nagyobb kortyot – Thyra megígérte, hogy vásárol, de valami közbejött. De szerintem ő is csak úgy volt vele, hogy ha éhes vagyok, megoldom. A Húgomról szólva, ezt süket poént ne erőltesd előtte kérlek, tudod, hogy ő azonnal gumiszobába vág! – mosolyog szelídebben, majd a "Sziómókus" témára – Pedig el kéne, hogy tudja milyen elmebajjal kezeljen – vigyorog megint, hogy elég hülye vicc volt, de vette a lapot, míg végül – Idővel minden titokra fény derül – von vállat, ebben valóban hisz, hogy aztán a 'ki az utcára' felvetésedre – Nem akarok. Téged kérlek meg, hogy jó barát módjára vásároljál be nekem, amíg én kicsit összekaparom a kecót – veti fel, hogy mit szólsz hozzá – amúgy meg csak irigykedő és epekedő pillantásokat látnál némi féltékenységgel – von vállat és terpeszt, hogy ő bizony sármos férfi (!), a többi kérdés pedig méltóságán aluli, így szóba sem hozza

[Dierol]

Enethiel

/Görög/ Az lesz - nyugtázom, hogy Thanát orvoshoz kéne vinnem. Ám azt már nem hagyon annyiban, hogy az autózásra ne válaszoljak.
/Görög/ A rendőri túlkapás tipikus esete - bólogatok -  De tudod, hogy szeretem, ha szirénázik az autó - attól érzem fontosnak magam - vigyorodok el, amely kissé lelohad, ahogy azt tanácsolja - Thyrának egy szót se szóljak. Gumiszoba ide-vagy oda, van amit muszáj elmondanom egyszer, és minél hamarabb.
/Görög/ Soha nem említetted, hogy van gumiszobája - nagyon felkészült belőlem - ütöm el a felhívás komolyságát. Ahogy aztán kissé ingassam a fejem az ötleten, hogy egy vadidegennek is elmondjam mindezt.
/Görög/ Ugyan - a végén még hinne nekem, és akkor nem tudom,  hogy melyikünk szorulna terápiára - vétózom meg az ötletet. S az a véleménye, hogy minden titokra fény derül kissé komikussá teszi a helyzetet. Elvégre most leginkább ő titkolózik, nem én. A felvetésre, hogy nem akar kilépni a lakásból, kissé megemelem a szemöldököm.
/Görög/ Azt hihetném, hogy te rejtegetsz valakit a szekrényben - miközben felállok - Írd össze, hogy mire van szükséged - mert nem hiszem, hogy az én bevásárló listámmal elégedett lennél - Valahogy úgy érzem, nem azért nem akar jönni, mert rendet akar tenni. Erre egész nap lett volna ideje.
/Görög/ A végén még elsorvadnál a sok zöldségtől amit vettem - fűzöm még hozzá, és elindulok a hűtő fele, hogy átnézzük - mi az, amiben hiányt szenved. Amint megvan a lista, egy sietek! ígérettel távozok, hogy bevásároljak Petrosnak.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Késő este

Petros /Görög/ Túlkapás? Nagyon beüthetted a fejed! Ez csak a kötelező segítségnyújtás elmebaj esetére! Nem, hogy meg kell tennem, de kötelességem, hogy így tegyek! – látszólag fel van háborodva, de a hangja másról árulkodik, majd a szirénára – Tudom Tökfej, ezért enged(t)em meg mindig, hogy te kapcsold be – nevet, majd legyint – Mindenre fel van készülve! Te csak egy tesztbábu vagy, aki időnként hasznos a számára – vigyorog, végül: Nem tudhatod, amíg nem próbáltad! – ezt akár Thyra is mondhatta volna, látszik testvérek.

Végül a téma odaterelődik, hogy vásárlás:

Petros /Görög/ Talán így van – rejtélyeskedik és most tényleg nem tudod eldönteni hazudik e vagy sem – Semmi különlegesre – kel fel és kutat egy ideig, majd némi bankót nyom a kezedbe – a lényeg, hogy hús is legyen benne! – más baja nincs a listáddal – jah, és ne bárány legyen! – minden más úgy tűnik rendben van, a hűtő is, eltekintve, hogy egy karton sör azért van benne, de mind bontatlan.

[Dierol]

Enethiel

/Görög/ Már miért lenne kötelező, ha egyébként nem jelent veszélyt? - kérdezek vissza - Elvégre nem is biztos, hogy a többségnek van mindig igaza abban, hogy mi a normális - vetem fel vigyorogva, de a sziréna kérdését már lezártnak tekintem.
/Görög/ S mégis mit tesztel? - érdeklődöm őszintén, mert kíváncsi vagyok a válaszára. Az viszont kevéssé tetszik, hogy a dokit az igazsággal sokkoljam
/Görög/ Nem is szeretném megpróbálni, ha egy mód van rá. Nem lenne fair - vélem.

A pénzt átveszem Petrostól, és miután kifejtette, hogy mit nem szeretne, rákérdezek
/Görög/ Kész ételt akarsz, vagy még éjjel nekiállnál főzőcskézni? - kérdezem, bár feltételezem, hogy az első lehetőségnek jobban örülne. Így aztán távozom, és egy éjjel-nappaliba betérve bevásárolok, hogy nála se kongjon a hűtő - csirke, tojás, vaj, zöldségek, felvágott az ami elsődlegesen kellhet, és visszafele egy kifőzdében - görög, török vagy kínai - még egy jókora adag húsos ételt vásárolok, és ezzel felszerelkezve térek vissza Petroshoz. Mivel kezd későre járni - és lehet, hogy holnap már munkába állna - nem is zavarok sokáig - feltöltöm a hűtőjét, és a kezébe adom a vacsoráját - aztán "megfenyegetve", hogy holnap találkozunk, hazasétálok. Hosszú nap volt, és a holnapi is annak ígérkezik.