Jayr "Enethiel" Eisenberg

[Thyriel]

Petros /Görög/ Természetesen veszélyes! – vigyorog, majd bólint – ez igaz, ezért véd(t)elek meg zöldfülű korodban is, ami a mai napig tart – akármi is nyomja a lelkét, úgy tűnik megbirkózik vele, ha már egyszer ilyen vidám, míg a teszt kérdése – Amit általában a nők tesztelnek egy pasin – fogalma sincs, de valószínűleg minden olyasmit, amit egy pasi nem tart annyira fontosnak

A dilikoki valahogy érzékeny téma nálad, ezt Petros is észrevette. Nem erőlteti tovább, de a véleményét megosztotta veled még akkor is, ha esetleg nem kérted. Valószínűleg a tagadásodat is betudja a traumának és rábízza ennek kezelését a szakemberre, ami majd kivezet ebből a meglehetősen fura állapotból, ami azóta tart, hogy Jayr némileg felelőtlenül belesétált egy kibiztosított fegyver tűzívébe…

Petros /Görög/ Holnapra kell! Tudtam, hogy megértesz! – vereget vállon, majd rád bízza a dolgot, amiből úgy tűnhet, hogy ez nem központi kérdés számára

A vásárlást gond nélkül megoldod, kapsz mindent amit úgy gondoltál érdemes megvásárolni, sőt, a pénz is pont elég volt. A gyorskajákból hazai ízeket vittél, majd minden elrendeztél a hűtőben és környékén. Eközben valamivel rendezettebb lett a nappali, de a konyhához szerinted nem nyúlt senki. A fürdőből némi vízcsobogást hallasz, így tudod, hogy Petros – mivel ad a megjelenésére – elszöszöl egy ideig, elindulhatsz hazafelé.

Elég későn érsz haza, nem sok maradt a mai napból, még jó, hogy holnap is szabadságon vagy! Valószínűleg mire ágyba zuhansz kimerülten, már a másnap kezdődött el.

3. nap

Sokáig alszol… aludnál, de látszólag a reggel ugyanúgy kezdődik, mint tegnap! Kopogással, mely bár nem tudod felidézni, de nem a legszebb álmaidból riasztott fel. Úgy tűnik, hogy ma is szép idő lesz, legalábbis a bekúszó napsugarak ezen ígéretet hordozzák magukban. Megint kopognak, picit határozottabban ami azt sugallja, hogy több perc is eltelhetett, míg képesnek érezted magad arra, hogy szembenézz egy újabb nap jelentette kihívással…

[Dierol]

Enethiel

Úgy tűnik, hogy Petros lerázott - de nem sértődöm meg - elvégre adott lehetőséget arra, hogy "segítsek" neki, és diszkréten elérte, hogy késő este ne lábatlankodjak nála. A bevásárlást elvégzem, és felviszem a lakására. Mindössze hangosan elköszönök Petrostól miután lepakoltam, és hazasétálok. Otthon követem Petros példáját, s a zuhany alatt leáztatom magamról a mai nap nehézségeit, majd engedek az ágy csábításának.


Reggel a kopogás szakítja szét az álmot, melyért úgy érzem nem lehetett kár. Hogy mióta kopognak, nem tudom, de felülök az ágyban
/Görög/ Megyek már... - mondom hangosabban és kissé rekedten
Kikászálódva megigazítom a pólómat, és kissé gyűrötten kinyitom az ajtót
/Görög/ Reggelt! A csengő is működik - mondom kissé álmosan pislogva, és mérem végig az ébresztő szolgálatot. Amennyiben ismerősnek tűnik, egy halovány mosoly kíséretében kitárom az ajtót
/Görög/ Kerülj beljebb! - invitálom be, én pedig a konyha fele slattyogok, hogy feltegyem a reggeli kávét főni.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Reggel

A tegnap kérlelhetetlenül elmúlt – a Neberuk és az ő drága idejük – elhozva egy újabb napot és az abban rejlő kihívásokat. Az éjjel átcsapott feletted és bár tisztán feküdtél le, meglehetősen sok minden történt és ezt valahogy fel kell dolgozni. Rémlik, hogy Petros is „köszönöm” mellett egy „holnap” (?) szóval kommunikált, de ez már mögötted van. Sajnos azonban a barátod viselkedése és hozzá képest finom módszerei még mindig adhatnak okot aggodalomra.

Ébredéstől az ajtóig nem egy vagy két perc telhetett el, de cserébe ütemesen és kitartóan zajonganak, mi ki nem nyitod az ajtót. Ezt követően olyasmit tapasztalsz, amit talán még soha eddig egyetlen egyszer sem. Egy alakot látsz, teljesen ki tudod venni! Az arca finom mint… már láttad ezt az arcot! Nem is egyszer, hiszen egy időben nap-mint-nap mellette ébredtél! De a mosoly, az valahogy nem illik hozzá! Megfejted végül, a Pékségben szoktad látni!

De ez még nem minden, hiszen mindezek mellett oly mélységesen fekete bőr fénylik, aminek tulajdonosa annyira szomorú volt. S mintha mindez nem lenne elég, a test, a tökéletes és edzett női szépség testi ideálja szenvedélyes vágyakat ébreszthet, olyat amit csak egy valaki közelében éreztél és még egy apróság egészíti ki a képet: szénfekete hollószárnyak. Emellett a finoman nőies és visszafogott illat, ami az önzetlenséget idézi fel...

A következő pillanatban valami melegséget érzel az arcodon…

S felriadsz! Ezúttal úgy tűnik, hogy igazából. A nap az ablakon keresztül cirógatta meg az arcod és mikor sikerül kidörgölnöd az álmot a szemedből, akkor rá kell döbbenj, hogy az álomból egy-két dolog tényleg igaz volt: a kopogás például. Amennyiben úgy kívánsz tenni, mint a korábbi álmodban tetted, úgy az ajtót annak az enyhén titokzatos illatnak teheted, aki egyenruhában és egy papírtálcával a kezében álldogál szelíd mosollyal az ajtó előtt…

[Dierol]

Enethiel

Petros ügye bár látszólag nem ügy, azért elhatározom, hogy szemmel tartom. Ha nem figyelek oda, a végén még képes egy szó nélkül összeesni, csak hogy a büszkesége és a macsó énje ne szenvedjen csorbát.

Az ajtó kinyitása után a szó bent ragad - pont Lena az, akire nem számított. Pláne nem ilyen mosollyal az arcán, ami valahogy másmilyen, mint emlékeztem - sokkal vidámabb, akárcsak Amyntháé. Aztán feltűnik, hogy a bőrszíne is megváltozott, ahogy a szárnyakat is ugyanonnan kölcsönözte. Az alakja is mást idéz - az illatról nem beszélve. Döbbenten nézem a jelenséget, és nem tudom eldönteni, hogy most rácsapjam az ajtót, vagy engedjek a késztetésnek, és invitáljam beljebb? Mert amit látok, az bizony kedvemre való, csak hátulról valami azt suttogja, hogy ezt bizony nem szabad elhinni...
Mielőtt dönteni tudnék, valami melegség tölt el az arcomon. Tétován az arcom fele nyúlok, mire felébredek. Pár másodpercig nem teljesen értem, hogy kerültem vissza az ágyba, mire feltűnik, hogy még mindig kopognak.

/Görög/ Megyek már... - kezdek bele, és utána gyanakodva elhallgatok. Megkeresem a papucsomat, és az ajtóhoz slattyogva azon tűnődöm, hogy most is fel fogok-e ébredni.
/Görög/ A csen... hallgatok el az erős Deja Vu miatt, és inkább kinyitom az ajtót.
/Görög/ Jó reggelt! - mondom neki, és Jól megnézem magamnak Zoét.
/Görög/ Minden a helyén - állapítom meg kissé álmosan, hogy nem látok szárnyakat.
/Görög/ Gyere be! Jó látni téged! -  invitálom beljebb.
/Görög/ Thana miután tegnap újra elkezdte beszélni a Görög nyelvet, úgy döntött, hogy otthon pihen tovább - osztom meg vele a legújabb fejleményeket. Becsukom mögötte az ajtót, majd a konyharészre sétálok, s elkezdem feltenni a reggeli kávét.
/Görög/ Ma már van tej, ha kérsz - említem meg neki, és hagyom, hogy kibontakozzon. Kíváncsi vagyok, hogy kezeli le a helyzetet, hogy csak ketten vagyunk.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Reggel

A megérzésed talán helyes, talán nem az, de akárhogyan is legyen, az odafigyelés csak jó döntés lehet! Petros egy nagy gyerek, igazi férfi, aki még halálos sebesülést is méltósággal viseli, de ha belemegy egy szálka az ujjába, akkor olyan mint egy elveszett kismacskakölykök. De ez már a tegnap és majd a jövő zenéje, most, hogy egy új nap virradt, új remény és új lehetőségek, no meg esélyek nyíltak. S egy ajtó is, amint odaérsz.

Elég vad és fura álom volt, nem kevéssé tett fickóssá, amit csak Zoé piruló tekintete árulhat el, aki eltakarva a látnivalót inkább átnyújtja neked a papírtálcát, rajta a három reggeli itallal és egy papírdobozt, amin elméletben a fánk felirat olvasható. A pékségből való, ahol az a szép-mosolyú is dolgozik. A szavaidra csak egy kérdő pillantást kapsz, melyet azért még látható pír keretez, de már kezd visszatérni a megszokott arcszíne. Nem teszik szóvá a dolgot ha te sem, sőt, lehet még a kezdeti kábaság okán fel sem fogod…

Zoé /Görög/ Jó reggelt! – néznek körül és aztán rögtön a kérdés – Thana? – némi aggodalom, rá is számítottak, sőt igazából miatta… de azért beljebb lépnek – Oh. Nem szólt senki – kissé meglepett, de részben örül is neki – Ez esetben nem tudok sokáig maradni, még szeretném meglátogatni mielőtt kezdek – osztja meg, majd mosolyogva nézik ahogy kávét kezdesz főzni – Korán van még ne haragudj – kissé bűnbánó felébresztett – Kérek! – a tej, tehát továbbra is jó dolog

[Dierol]

Enehiel

Hát, ha most Thyra állna az ajtóban, biztos, hogy komoly és nehéz döntés előtt állnék - hogy engedjek csábításnak és az ébredező ösztönöknek, vagy maradjak a tegnap választott úton. Zoé mostani pirulása elsőre meglep, aztán észbe kapok, hogy mi is lehetett az oka. Egyértelmű jel, hogy merre kalandozhatott a tekintete. Ahogy az is hogy a tálcát mintegy közénk emeli, jelképesen elhatárolódva a helyzettől. De így jár az ember lánya, ha nem a szemkontaktusra törekszik... Ezért ahelyett hogy tovább rontanám a helyzetet, átveszem a tálcát, és hallgatólagos megegyezéssel úgy teszünk, mintha senki nem vett volna észre semmit.
/Görög/ Látom, felkutattad a boltot - mosolyodom el a doboz láttán - ezek szerint tényleg ízlett tegnap a fánk - vonom le a következtetést

Arra, hogy nem szóltunk neki, egyetértően bólintok
/Görög/ Legközelebb nem jársz így, ha megadod a mobilszámodat - vetem fel a megoldást. Arra, hogy Thanát is meg akarja látogatni újfent bólintok
/Görög/ Ezzel nem vagy egyedül - mivel  tegnap kaptam utasításba Petrostól, hogy vigyem Thanát orvoshoz, aztán jelentkezzek a lélekbúvárnál - osztom meg vele a mai főbb programpontjaimat.

A mentegetőzésére csak legyintek
/Görög/ Ugyan, semmi gond - válaszolom, és utána előveszem a tejet, hogy majd kellő mennyiségben tölthesse akár a bögrébe, akár a kávéhoz.
/Görög/ Gondolkoztam azon, amit tegnap mondtam a segítségnyújtásról - vágok a közepébe - Van olyan ismerősöd, akinek komolyabb egészségügyi gondjai vannak? - érdeklődök
/Görög/ Mert lehet, hogy tudnék rajta segíteni, hogy javuljon az állapota - vetem fel. Hogy nem kapcsolatokra gondoltam, azzal most nem hozakodok elő.
/Görög/ Látatlanba nem ígérek semmit, de egy egyszeri rövid személyes beszélgetést talán megérne a dolog... - hallgatok el, hogy elárulja - mi a véleménye. Miközben várom, hogy kijöjjön a kávé, előkeresem a szekrényből a mai viseletemet, hogy majd a kávé után a fürdőben fel tudjak öltözni.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Reggel

Elég egyetlen pillantás, mert egy jó rendőr figyelmét semmi sem kerüli el. Aztán nem maga, hanem miattad tette amit, de persze ettől még hihetted, hogy ez fordítva igaz. Akárhogyan is legyen, az a biztos, hogy a tálca most már takarja a férfiúi reggel ékeskedő bizonyítékát és a pír is kifakult. De ha már az ösztönök és vágyak kerültek előtérbe, lehet, hogy észre sem veszed és te magad is végigméred Petros jelen társát, aki bizony igencsak szemrevaló teremtés.

Egy vadabb pillanatban el lehet képzelni, hogy milyen lehet, ahogy itt és most az ágyig csókol vissza és letépi rólad a ruháidat, hogy aztán az övé… szóval el lehet játszani a lehetőséggel, de valószínűleg inkább mindenki úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. A következtetések és a doboz okán az intimitás megtörik és parány örömnek adja át a helyét, amelyhez egy helyeslő-egyetértő bólintás is társul gesztusképpen.

Zoé /Görög/ Nem kellett, tudtam, hogy melyikben voltál – rejtélyeskedik és kivesz egy fánkot a tej mellé – Igen, ez jogos. A számom – azzal lediktálja a megfelelő számból álló elérhetőségét, majd – Elvihetlek, ha gondolod – ajánlja fel azonnal, ahogy felveted, te is mennél

Amikor a segítségnyújtásról kezdesz beszélni, óvatosságot fedezel fel és ebből fakadó piciny bizonytalanságot és hitetlenséget, amely bizonyára a rossz tapasztalatokból eredhetnek. A kérdésedre azért látszott, hogy nem tud őszintén nemet válaszolni, valaki vagy valakik bizony küzdenek egészségügyi gondokkal. De ez alatt a két nap alatt – vagy mióta ismeritek egymást úgy tűnik még nem tart ott a kapcsolat, hogy ilyesmi beszélgetésbe merüljetek vagy szó nélkül rád bízzon egy ilyen komoly fajsúlyú magányügyet.

Zoé /Görög/ Hogy… hogyan képzeled a segítséget? – érdeklődik óvatosan, hiszen most is beszélgettek és ennél személyesebb már nem nagyon lesz

Az öltözködés alatt van időd gondolkozni és persze odakintről vízcsobogást hallani és mikor végeztél azt is látod, hogy a nő eltakarított mindent, amit használtatok a reggeli során és most az ajtó közelében áll és épp a pénztárcáját zárja össze és teszi farzsebébe. Az órájára pillant, majd az érkező zajoknál rád, hogy aztán kérdő tekintete annyit mondjon némán, hogy ha kész vagy, akár indulhattok is! S ha nincs ellenvetés, civilként a hátsó ülést élvezve juthatsz el Thana-hoz

[Dierol]

Enethiel

Feltehetőleg valóban megnéztem magamnak Zoét - hisz a friss emlékeknek hála van mit összehasonlítani. S tovább gondolni, ami ha nem lenne a doboz, biztos újra zavarba hozná Zoét.
Arra, hogy tudta, hogy honnan van a fánk, rápillantok a dobozra - ezek szerint áruló lehet a tálcán! Ha már pedig fánkos doboz, egy darabot én is kiveszek, és miközben Zoé diktálja a számot, írás közben szorgalmasan rágódok az egyik falaton. Cserébe én is lediktálom a saját számomat, aztán az ingyen fuvarra bólintok.
/Görög/ Az nagyon jó lenne - akkor sietek, és összekapom magam! - ígérem, majd gyorsan betolom egybe a fánkom maradékát a számba.

A futó hezitálás intő jel, hogy bár szeretné ha igaz lenne, de nem mert hinni benne. Ez, és a kérdése egyértelművé teszi, hogy ennek ellenére nagy szüksége lenne rá valakinek. Lenyelem a fánk maradékát, aztán válaszolok
/Görög/ Hallom a hangodon hogy szeretnéd, csak nem hiszed. Jogos, mert ugye nekem is annyi közöm van gyógyításhoz, hogy nemrég voltam kórházban - értek vele egyet.
/Görög/ Csakhogy tévedsz - jelentem ki - Nem egyszerű elmagyarázni, ezért inkább megmutatnám, bebizonyítanám. Három lehetőséged van - nézek rá, hogy figyel-e, de szinte biztos vagyok benne, hogy most csak enyém a figyelme
/Görög/ A leggyorsabban itt és most megmutatom, hogy mire alapozom a kijelentésemet - és feltehetőleg azonnal megérted a lényeget. De ez a gyorsaság óhatatlanul sokat változtat a világról alkotott elképzeléseden - tarok egy kis szünetet, és folytatom
/Görög/ A lassabb módszerrel csak azt bizonyítom be, hogy működik a dolog. Hogy mitől, azt nem kötöm az orrodra, és nem is annyira látványos. Ez némi szabadidőt igényel a részedről.
/Görög/ Vagy választhatod azt is, hogy azt gondolod - beszélek itt össze-vissza, és inkább ejted a témát meg a lehetőséget - vetem fel a harmadik opciót - de mindketten tudjuk, hogy Zoé ezt nem választhatja nyugodt szívvel. Pár másodpercig várok, hátha döntésre szánja el magát - de ha még gondolkozna, akkor a ruhásszekrényhez lépve magamhoz veszem a ruháimat, és elvonulok a fürdőszoba fele gyorsan felöltözni.

Kilépve a fürdőszobából észreveszem, hogy tényleg elmosogatott.
/Görög/ Köszönöm - mondom Zoénak, látván az eredményt. Azt nem teljesen értem, hogy mit keresett a pénztárcájában, de ha valamiért rám tartozik, akkor majd elárulja. A Thanának szánt tálcát és fánkos dobozt, meg a poharat felveszem. A kérdő tekintetre bólintok.
/Görög/ Szerintem mehetünk - erősítem meg. Az út során hagyom, hogy inkább ő kérdezzen vagy beszéljen.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Reggel

Az incidens után már minden békésebben folyik a maga medrében, hogy mi lehetne pedig percről-percre alábbhagyó láng, lassan csak parázsló már. Kivéve persze, ha te nem hagyod nyugodni, de lényegében egy fánkkal gazdagabb vagy az biztos. Zoé neked adta a dobozt, így tőled csent, de persze neked is hozott, meg ugye Morana-nak, aki most nincs itt. Egy telefonszám is közben a tied lett, ügyesen megszerezted és úgy döntesz az a helyes, ha ez kölcsönös. Persze erre Zoé inkább azt javasolta, hogy csörgesd meg…

Túl a ki merre és hogyan kérdésen, már készen állva „zaklatod” mindenféle ötlettel a kissé zavarodott fiatal nőt, aki akar is hinni neked, meg nem is tud. Eléggé egyensúlyoz a pengeélen, de végül egy kedves mosollyal csak tagadóan fejet ráz. Te tudod, hogy itt valaminek lennie kell – talán Jayr, talán a te érzéked okán – de számodra bizonyos. Mindketten elbántok a fánkkal, bár ő végig a kávéjába mártogatta és falatozta, de a tejről sem feledkezett el, a végére tartogatta.

Zoé /Görög/ Nagyon kedves tőled Jayr, át fogom gondolni az ajánlatodat – mondja szelíd kedvességgel

Azonban úgy tűnik, hogy ennél többet most nem tudsz elérni, leszámítva, hogy picit, hát eléggé hasonlóan néznek rád, mint Cassia és a többiek, ideértve Petrost és szinte bizonyosnak érzed, hogy Thyra sem képez majd kivételt. Úgy ahogyan a koszos edények közül sincs ilyen, a kolléganőd mindent elmosott és most a szárítón pihennek szépen sorban. Gyorsan végzett, igaz nem volt sok. A doboz még az asztalon, akad is benne fánk még négy darab.

Mivel más láthatóan nincs és nem is történik, szépen beszállhatsz a „raboknak” fenntartott részbe és indulás után cirkálósebességgel indultok meg Thana otthona felé. Útközben nem történik semmi, bőven van időd gondolkodni vagy a várost bámulni, esetleg akármi mást ami épp az eszedbe jut. A rendőrségi rádió be van kapcsolva, igaz, Zoé még nincs szolgálatban, de belehallgat a reggel információáramlásába. Végül megérkeztek és…

A kopogás és csengetés közül az utóbbival teszel próbát, majd türelmesen vársz. Zoé aggódó pillantásával találkozol, ahogy egyre telnek a másodpercek, végül a rendőrnő nem bírja tovább és egy kulcscsomót húz elő, hogy beengedjen téged és magát. Hiába no, a második csengetésre sem jött válasz, sőt, ha volt harmadik arra sem és tíz perc egy örökkévalóság tud lenni. Ő megindul felfelé és bár nem húzta elő a fegyverét, azért rajta tartja a kezét.

Felérve, hallgatózik picit, majd megrázza a fejét, hogy semmi. Azért próbálkozik egy kopogással és „Thana, Zoé vagyok!” azonosítással, de eddigre már vagy tizenöt perc is eltelhetett. Végül újra a kulcsé a főszerep és a következő perc már odabent ér mindenkit. Thana/Morana láthatóan nincs sehol, de a lakás olyan, mint amit legalább egy hete nem használtak. Az ablakok is zárva vannak, a függönyök behúzva, így rövid tapogatás után lámpafény gyúl.

Zoé /Görög/ *w* Enyém a konyha és a fürdő! – susogja és megindul

[Dierol]

Enethiel

Zoé válasza kissé meglep, de valahol örülök is neki. Ez azt jelenti, hogy akiért aggódik az nincs akkora bajban, hogy bármiféle lehetőséget megragadjon. Ráadásul elodázott egy olyan helyzetet, amitől kissé tartok. Mert mi van, ha a gyógyítási kísérletem ugyanúgy végződött volna, mint amikor a fiú helyet Thanára bukkantam? Mert miért működne valami ugyanúgy, ebben a testben, mint régen test nélkül? Megkönnyebbülten elmosolyodom, ahogy leveszi a felelősséget a vállamról.
/Görög/ Legyen akkor így - zárom le a témát. Ő döntött, én meg tiszteletben tartom. Szerintem Morana is erre gondolt - erősítem meg magamban, hogy mindketten jól döntöttünk. Ha pedig valaha mégis meggondolja magát, majd szól.

A kocsiban Thana fele suhanva azon töprengek, hogy vajon orvosi tankönyvek kikölcsönzésével és tanulmányozásával, vagy tényleges önkéntes munkával tudnék-e többet segíteni hosszú távon? Az, ha bújom a könyveket, s próbálok minél többet megtanulni a modern orvostudományból, vagy ha cserélem az ágytálat, tologatom a betegeket és beszélek velük - egyszóval a mindennapi élet a jobb oktató? Vagy előbb a saját, hozott lehetőségeimet és adottságaimat  kéne felfedezni, fejleszteni? Ez utóbbi tűnik a legnehezebbnek, mivel talán joggal feltételezem, hogy ilyen útmutatót még nem írt senki, amely megadná, hogy ebben korban és testben hogy lehet egy Elohim sikeres.
Hiszen szembe kell nézni a ténnyel - a mai emberek egyáltalán nem hisznek csodákban. Talán könnyebb dolgunk lenne, ha valami technika vagy tudomány mögé bújva tennénk csodákat - hiszen abban hisznek az emberek. Elvégre a jó részük egyáltalán nem tudja, hogy működik, csak elfogadja a tényt.
Azért Zoé mai válaszát nem érzem kudarcnak, mert minden ilyen esetből tanulhatok, és ez csak egy lépés volt a siker fele.

Thana ajtajánál megnyomom a csengőt, és türelmesen megvárom míg ajtót nyit. Zoé aggódó tekintetére csak legyintek
/Görög/ Ne türelmetlenkedj. Fel kell kelni, és el kell botorkálni az ajtóig. S ha még a sminket is rendbe akarnád tenni, az eltart egy darabig - válaszolom, de pár perc múlva már én is hümmentek egyet. Végül azért egyet kell értenem Zoéval - hogy be kellene menni a lakásba. A benti látvány meglep
/Görög/ Már ilyen korán elment volna valahova? - töprengek halkan. Valahogy az az érzésem, hogy Thana nem sokat időzött itt az éjjel. Zoé javaslatára bólintok, és megindulok a feltehetőleg hálószoba fele
/Görög/ Nem hiszem hogy van itt valaki, de legyél nagyon óvatos! - intem halkan. A háló ajtajához érve az ajtó mellé lapulok, mert nem szeretném, ha tévednék, és megint lelőnének. Jó, hogy nincs nálam fegyver - jut az eszembe.
/Görög/ Thana! - suttogom - Morana! Itt vagy valahol? Én vagyok az, Jayr! - kopogok be az ajtón, és lépek be pár másodperc múlva, mert nem akarok belefutni semmi végzetesbe. Kissé ugyan aggódok, de inkább azt feltételezem, hogy Thana elsétált valahova, mint hogy baja esett volna. Szépen átvizsgáljuk a lakást, hátha találunk valamit.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Reggel

Határozott elképzeléseid vannak arról, hogy Zoé mit gondol és érez, úgy véled, hogy akkor nem lehet nagy a baj. Valami akad, de semmi olyasmi ami annyira kétségbeesett kíváncsiságot eredményezzen, hogy az első vagy második lehetőséggel élt volna. Ugyanakkor valóban nem teljesen kizárt, hogy a Gyógyítási képességedre is hatással van valami és mint korábban a kutatás – a fiú fellelése – úgy lehet, hogy ez is félresiklik és akkor mit teszel majd? Úgy tűnik, hogy sok minden megváltozott és erre egyre több a bizonyíték is…

Sok mindent tehetsz, hogy kiküszöböld az esetleges problémát, mindjárt azzal, hogy tanulmányozod azt, amire alig emlékszel. Talán így nem történik baleset vagy tudni fogod, hogy mit kell tenni. Ehhez elmélet és gyakorlat is szükségeltetik, hiszen bár emlékszel, hogyan Méregteleníts és fel tudod idézni a Gyógyító erőt, de bizonytalan vagy kissé a használatukban. Az biztos, hogy a könyvek segíthetnek, hogy a gyakorlat pedig a szociális készségeket képes fejleszteni.

Jayr látta a Patch Adams című filmet…

Aztán a gondolatok újra a Hit felé terelődnek, hogy ebben a világban és a modern korban mennyire ritka dolog. Volt egy idő, a Középkor, mikor utoljára láthatták az emberek, hogy több van földön és égen, de mára a tudományok teljesen felülírtak mindent, ami egykor értékkel bírt és alig kevesek maradtak akik ragaszkodnak a régi idők tapasztalataihoz. Leginkább a távol-keleti üzletek őriznek herbalista ismereteket, ahogyan az orvostudomány is mindent a Rabisuk birodalmából másolt le kevésbé hatékonyan…

Később, már Thana lakásánál mindenki egyre türelmetlenebb, aggódóbb is lehet, mint pár perce volt és végül már te is úgy döntesz, hogy ideje beengedned magatokat, hiszen amennyire megismerted Morana-t, lehet, hogy megijedt és most félve rejtezik valahol, teljesen egyedül, magányosan és… hangosan is kiadsz magadból néhány tippet, ötletet, hogy mi történhetett, de talán ennyi idő alatt is átérzed, hogy a bizonytalanság mennyire nehéz teher és idővel még súlyosabbá válhat.

Zoé /Görög/ Nincs itthon, de lakásajtó nyitva volt – vallja meg, ugyanakkor a teljes csend, az érintetlenség érzete talán egyre aggasztóbb lehet – Lehetséges, hogy körül kéne néznünk odakint is, de ha esetleg megszerezted az ő telefonszámát is… – az most nagy segítség lenne

Végül az egész lakással végeztetek, de a ti lábnyomotokon túl semmit nem látni. Úgy tűnik, hogy miután bejött megvárhatta, amíg elmentél és végül ő is így tett. Aztán az utolsó pillanatban felfedezed a kis csomagját, amit a bejárati ajtó mögötti ruhásszekrény akasztóján fedezel fel egy hasonló színű kabátnak simulva. Elsőre nem tűnt fel, de most Zoéra bízod azt – miután ő is végzett – hogy belepillantson, majd egy toll segítségével kiemelje belőle a lakáskulcsot…

[Dierol]

Enethiel

Hogy az önfejlesztés milyen útján indulok el, azt még nem tudom, de talán a keleti orvostudomány közelebb áll ahhoz, amire emlékszem, mint a főként műtétekkel operáló nyugati. Így lehet, hogy eleinte az ismerősebb utat kéne választanom.

Igazából nem lep meg, hogy nem találtunk semmi érdemlegeset a lakásban. A fordítottja inkább szolgált volna meglepetéssel. Ismerve, hogy Thana rosszul alszik, ezért feltételezem, hogy inkább elcsavargott valamerre. S mivel túl sok helyet még nem ismer a városban, ezért feltételezem, hogy vagy a turistacsapda óvárosban, vagy a munkahelyén lehet már.
Zoé észrevétele, hogy a lakás nyitva maradt, inkább tűnik furcsának. Erre már én is a fejemet ingatom
/Görög/ Szóval bejött, lepakolt, és nem sokat időzött bent, hanem távozott is - olyan sietősen, hogy nem zárta be az ajtót? - próbálom összefoglalni, de nem tűnik túl ésszerűnek - pláne, hogy engem nem ért utól. Zoé kérdése a telefonszámra viszont megmosolyogtat
/Görög/ Thana telefonszáma nincs meg - egy jó ideig nem tudtam elkérni tőle, és nem is kellett. Ráadásul azt hittem, hogy nála is ráérhetek ma reggelig. Meg lehet, hogy telefon nélkül is rábukkanhatok. Viszont egy helyen még el tudom képzelni, hogy hol lehet - válaszolom
/Görög/ Tegnap este megmutattam neki a munkahelyét. S mivel elég rosszul alszik éjjel, lehet, hogy már ott van - teszem fel, de elég gyenge teóriának tartom.

Kifele menet a lakásból feltűnik Thana táskája.
/Görög/ Zoé, neked hány táskád van otthon? - teszem fel a kérdést - Mert Thanának itt az egyik - mutatok rá az észrevett darabra.
/Görög/ Remélem, nincs benne pénz, irat, kulcs és mobil - jegyzem meg, de amikor Zoé kiemeli a kulcscsomót, felsóhajtok
/Görög/ Velünk csak a baj van... - vonom le a következtetést, mert ez nem tűnik túl biztató jelnek. Tudom Thana nevét, azt, hogyan néz ki, azt is sejtem, hogy miért bízott meg bennem az első pillanattól fogva. Tudom a munkáját, azt, hogy fél a sötétben, hogy honnan jött, hogy vegetáriánus lehet, és hogy most elég fura körülmények közt távozott. Ez alapján kéne rájönnöm, hogy most hol lehet?
/Görög/ Legalább levél nincs - hívom fel Zoé figyelmét arra, hogy nem valószínű, hogy öngyilkos akarna lenni. Ezt mondjuk biztosra veszem, mert nincs az a szomorúság, ami arra késztetne, hogy visszatérjek az Abyssba.
/Görög/ A reptereket komolyan ellenőrzik - arra biztos nem vihették. Lehet vonat, autó és hajó. De a vonat sem a legideálisabb. Szóval vagy a városban van, vagy egy autóban, vagy talán egy hajón - vélem.
/Görög/ Hol vagy Thana? Merre lehetsz, kislány? - hunyom le a szememet, és próbálok rálelni a tucatnyi lélek rezdülése között arra a mély szomorúságra, ami őt jellemzi. Úgy gondolom nem lehet messze - pénz és iratok nélkül elég nehéz messzire szökni.
Aztán Zoéra nézek
/Görög/ Van egy halvány megérzésem, azt leellenőrzöm. Te felveszed a műszakot, vagy már szolgálatba helyezted magad? - kérdezem tőle.

Spoiler: megjelenítés

Perception(3) + Awareness(1)
Dobás 4d10: ( 8+9+4+7 ): Össz = 28
hátha megtalálom Moranát

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Reggel

Dilemma akad elég, megoldás egyenlőre még kevesebb, de ez nem akadályoz abban, hogy idővel többet találj és ezáltal csökkentsd a felmerült problémák számát. Az is igaz, hogy mindig lesz új kihívás ami majd új és újabb kihívásokkal örvendeztet meg, de akkor már több tapasztalat révén valószínűleg a megoldások is könnyebben találnak rád.

Ahogyan rád találhatna valami szerencse vagy efféle és meglelhetnéd sietve Morana-t, de ez valahogy csak nem akar megtörténni, így csak az egész lakás átkutatása után jelenthető ki minden kétséget kizáróan, hogy nincs itt és nem is maradt sokat. Úgy véled, hogy nem sok helyen lehet – hiszen keveset ismer – kivéve talán azt az esetet, ha újabb emlékek találtak rá…

Akárhol is legyen éppen, az biztos, hogy nem a legjobb alvónak ismerted meg és kétled, hogy ez ennyi idő alatt változott volna, főleg, hogy Thana lakásán kellett volna így tennie. Úgy tűnik, hogy nagyon rövid időt töltött el itt – a nyomok is ezt látszanak megerősíteni – főleg a nyitott ajtó. Igaz, te tudod, hogy egy Bukottnak akár ilyen apróságot is okozhat problémát – így az első napokban nagyobb eséllyel.

Dolgozik e vagy turistáskodik, ezt nehéz lenne eldönteni. Annál könnyebb a telefonszám téma, mert ott nincs miről beszélni, hiszen nem kaptad meg-kérted el tőle és mint hallottad Zoé sem tett így. Természetesen lenne rá mód, hogy megtudjátok, de sem te sem a fiatal rendőrnő nem látja értelmét külső személy bevonásának.

Főleg, hogy még egy táskát is találsz, amelyben bizony ott a kulcs, így vagy nagyon közel kell lennie, esetleg szétszórtnak vagy oly szomorúnak, hogy ilyen „apróságokkal” már nem is foglalkozott. Végül rákérdezel, hogy Zoénak mennyi táskája van, talán ad némi kiinduló vagy támpontot ebben az esetben is:

Zoé /Görög/ Nincs. De emiatt már megszóltak – mosolyog egy pillanatra – Milyen nő az, aki nem hurcibál ilyesmit és nincs otthon vagy négy tartalék – kuncog picit, de aztán komolyodik, mert mindent amit felsoroltál végül előkerült – Nem, egyetlen papír-fecnit sem találtam. – erősíti meg, de a távolsági tömegközlekedésre nem érkezik sem tagadás, sem egyetértés – Talán csak leszaladt a közeli boltba reggeliért – vetik fel, aztán – Nem, még nem. Van körülbelül húsz percem még, hogy beérjek és felvegyem a műszakot.

Ahogyan megpróbálsz ráhangolódni a természetfeletti rezgéseket és eközben felidézni mindent, amit csak tudsz Morana/Thana-ról, rá kell döbbenj, hogy a természetfeletti folyamatosan interferál, olyan hullámok vannak jelen amik egykor nem voltak és amik most zavarják azt és a kutatást is. Ennek ellenére most nem érzed azt a sötét és rideg, Eszenciádba maró érzést, mint korábban, így:

Gond nélkül lelsz rá arra amit/akit keresel. Közel van. Igen közel. Alig néhány méterrel feletted…

[Dierol]

Enethiel

Zoé válasza a táskával kapcsolatban nem biztos, hogy túlságosan releváns a jelen helyzetben. Úgyhogy feltételezem, hogy Thanának is csak eggyel több táskája van Zoénál. Ellenben a költői kérdésre csak válaszolok
/Görög/ Igencsak kompakt vagy akkor - nyugtatom meg - Mellesleg a legfontosabb dolgok most is nálad vannak - pisztoly, bilincs és egy társ - sorolom mindazt, amit ő sem táskában tart. A reggeli felvetésére bólintok
/Görög/ Az lehet. S remélhetőleg csak azért tart neki eddig, mert még a boltot is meg kell találnia... - Remélem, hogy Zoénak igaza van, de pénz nélkül elég nehézkes lesz vásárolnia.

Miközben megpróbálok Morana nyomára bukkanni, tudatosul bennem, hogy nem csak hogy nehezebb rálelni valakire mint emlékeztem, hanem most valamiért sikerül is. Talán mert most csak pár méteren belül van? Vagy mert egy bukottat keresek egy halandó helyett? Kissé meglepetten nézek végül Zoéra
/Görög/ Azt hiszem tudom hol van. Abba a húsz percbe bőven bele kell hogy férjük - vigyorodom el, és felkapom a tálcát, amin Thana reggelije pihen
/Görög/ Le merném fogadni, hogy a tetőn vagy valami tetőteraszon lehet - közlöm vele jókedvűen, és a tálcával megindulok a lépcsőház fele, hogy felfelé vegyem az irányt. A legfelső emeletre, majd az az után a tetőre vezető kijáratot keresem - hogy azt megtalálva Zoé társaságában kilépjek a tetőre, és megkeressük Thanát.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Reggel

Zoé /Görög/ Az edzett test, elme és a bátor szív! – mosolyog, majd bólint, természetesen neked is igazad van – Nem kell pénztárca ahhoz, hogy leszaladj egy kis tejért vagy kenyérért – jegyzi meg, de nem kötekedésképp, csak lezárta ezt a gondolatot

A Daganok ereje ezúttal nem hagyott cserben és bár hagyott némi kérdésáradatot maga után, az, hogy most nem érezted azt a leírhatatlan jeges ridegséget és sötét ürességet igencsak biztató! Zoé lehet rád ilyen hatással vagy egészen más oka lenne? Ki tudja, hogy mennyi minden változott és az milyen hatással van rád és a képességeidre.

Zoé /Görög/ Igen? Miből jöttél rá? – ő még nem talált olyan nyomot ami segített volna neki és persze nem tudja, hogy milyen könnyű ez neked – A hangodból ítélve nincs veszélyben – túl örömteli, nyugodt vagy

Gyalogosan siettek fel, alig egy-két lépcsőforduló választott el titeket az újonnan kiszemelt céltól és persze nem okoz meglepetést, hogy a tetőre vezető ajtó nyitva van. Nem tárva, de kulcsra biztosan, így azonnal enged a kíváncsi „rendőrpárosnak”. Teljesen kitárva egy elég hangulatos kis részre juttok ki, ahol minden fehérre van meszelve-festve.

Azonnal látómezőbe kerül egy világoskék napernyős hintaágy, egy kis kerek asztal körülötte három székkel, az egyik sarokban pedig egy grillező eszköz, ami elég tisztának tűnik. Ezt egy könnyed körülpillantással fel lehetett mérni, míg a következő szembetűnő dolog az Thana-Morana maga, aki a legtávolabbi korlátnál állva bambulja a horizontot teljesen elmerülve a látványban…