Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Midway Drive 3005
Időpont: fél egy után
Esemény: információszerzés
A levegő most még friss a tegnapi eső után - kellemesen langyos a levegő, és a növények kipárolgása és néhány virág illata keveredik némi enyhe vajas-popcorn szagával. A környékről a békés kertváros jut róla eszedbe. Nyugodt, biztonságos és unalmas - sugallja. De a statisztikák alapján pont ez a milliő az, ami elaltatja az emberek veszélyérzetét, és segít beleolvadni a rejtőzködő "ragadozóknak". Ez az a környék, ahol évekig nem tűnik fel senkinek, hogy az egyik szomszédod sorozatgyikos, a másik esetleg piromán vagy aki az előző lakóktól nem megvette a házat - és azok elköltöztek, hanem a garázs alá temette őket.
S mind a feladat, mind a körülmények okot adhatnak a gyanakvásra, hogy talán mégsem megy majd minden olyan simán...
A kocsiból kiszállva könnyedén be lehet gyűjteni mindazt, amit már a kocsiban ülve kinéztél magadnak. Több fűszál, a kék és fehér virágok, a pálmafák egyik lehullott levéldarabja, és a kerítésnél álló fa több levele kerül be a gyűjteménybe. Sajnos a ház elől tudod csak összeszedni a növénykéket, mert különben már zárt területre is be kéne menned, amit a helyiek biztos nem néznének jó szemmel - már ha észrevesznek.
Hazaérve szépen előkészülsz a rituáléra, hogy kifaggasd apró barátaidat - mit láttak mostanában. A legtöbb klántársad számára nem kérdés, hogy a fő kutatási irányuk a vitae legyen. Pedig a nagy számok törvénye alapján sokkal nehezebb új és eredeti, esetleg áttörő felfedezést tenni azon a rommá kutatott ösvényen. Ellenben amit te választottál! Az még tele van lehetőségekkel, titkokkal - ami egy része remélhetőleg csak rád vár!
A rituálé, amit most kezdesz el megidézni, az egyik legelső volt, amit megtanultál - de messze nem a legkönnyebben emészthető. A jól begyakorolt mozdulatok és halk mantrák segítik a ráhangolódást a növényi részek "lelkivilágára", hogy megérthesd azokat a különös érzéseket, benyomásokat és általában szokatlan képeket, amiket megosztanak veled.
Megtapasztalhatod az éltetőn simogató napfényt, a perzselő meleget, és a sóvárgást az eső után - amely végül nem oly rég megérkezett, hogy újult erővel és élettel töltse meg leveleket. A fájdalmas vihart, és a durva széllökéseket. De te nem erre koncentrálsz , hanem a sokkal kevésbé érdekes és fürge emberekre. Akik közül két fiatal hajtás éles karmot ragadott, hogy a pálma kéregébe marjon. Egy másik vízzel oltja a szomjúságot, de megkéri az árát - és leharapja a pompás fehér virágzat egy részét. Darabról darabra faggatod ki a növényeket, s megtudod - Kora reggelente Gilbert vízzel látja el a növényeit, hogy a nappalt könnyebben vészeljék át. Miss Santiago is elvitt egy szál virágot az egyik bokorról. Ami fontosabb - hogy mostanában nap közben háromszor biztos, hogy volt érett színű, nagy büdös füstokádó látogatója Gilbertnek - de rövid ideig. S biztos, hogy nem a környéken élők voltak, mert azokat azért "ismerik" a növények. De semmi szokatlan, vagy kellemetlen dolgot nem tudnak elmesélni - Postásra, újságkihordóra, szomszédra, reggeli kocogóra, gyerekere ismersz, no meg néhány területét jelölő kutyára.