Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Fogadó a Zarándoklathoz
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Utón – útfélen (Fogadó a Zarándoklathoz)
Résztvevők: Erigowi ArtemiseA hosszú út a Kilencarcú birodalmába rendkívül kimerítette Artemise-t, és minden figyelmére szüksége volt ahhoz, hogy épségben megszerezze a shadoni felföldön fekvő kapu kulcsát, a Ringil-t. Nem tudja pontosan, hogy mit is keres, vagy hogy merre lehet, csupán támpontokat kapott a Gyülekezet Tanácsától. Mindenesetre tettrekészen és reményekkel telve indult el az első olyan küldetésén, amelyen nem volt vele, vagy az árnyékában megbújva a Gyülekezet egyik tapasztaltabb boszorkánya.
A hóesés és a hideg idő meglepte, reménykedett abban, hogy az idő enyhébb lesz. A hideg ellen két réteg ruhával próbált védekezni, és dideregve lovagolt az ösvényen, a macskája pedig a nyeregtáskában keresett menedéket a hideg hópihék elől. Inkvizítor, a kitartó vadászebe pedig a ló mellett baktatott.
Áldásként tekintett arra a füstcsíkra, amely a távolban tűnt fel, egy fogadófélét vagy egy falut sejtetve messze előtte. A taverna istállójába kikötötte a lovát, majd az állatait az istállóban hagyva a csuklyáját mélyen az arcába húzva betért a fogadóba, és egy forralt bort kért egy adag meleg élelemmel és egy valamirevaló szobával. Miután megkapta a kulcsot, kiment az istállóba, és a macskával és a kutyával a szobája felé ment. Nem foglalkozott másokkal, emberekkel most csak a meleg étel, a bor és a puha ágy vonzotta.
---
Másnap továbbindult a már enyhült időben, és ismét egynapi járóföldet magam mögött hagyva megérkezett a Fogadó a Zarándoklathoz. A fogadó előtt a csizmájával óvatosan megbökte Dallamot, a lovát, hogy álljon meg, majd figyeli, ahogy a férfi és a fiú beszélnek. Gyengén megpaskolja a hátasának a nyakát, aki lassú lépésekkel elidul előre. Artemise felméri az idős férfit, majd a tekintete a fiúra vándorol, aki közben a ragyogó arccal vezeti felé az öreg lovát.
A fiatal hölgy leszökken a finoman kialakított női nyeregből, majd a lova kantárát megfogva felszólal, a kezét az idegesen morgó kutya fejére helyezve.
- Nyughass... - látszólag az eb, engedelmeskedik, és nem morog tovább az istállósfiúra. -
Estét, fiú! Van szálláshelyetek ebben a fogadóban?Ezt követően Artemisie átadja a kantárt a fiúnak, majd leszurkol a fiúnak nyolc rezet, és az istállóban elhelyezi a két háziállatát is, majd a fogadóba indul.
Amint kitárul az ajtó, a csuklyája alól a nő körbenéz a tavernában, majd a tekintetével megkeresi a fogadóst, és hosszú lépésekkel közelíti meg.
- Estét, szállást keresek egy éjszakára... - kérdi, majd később még rendel egy adag melegételt és egy korsó forralt bort, és az egyik asztalhoz leülve elfogyasztja az étkét.
Az este folyamán még odamegy a fogadóshoz.
- Ne haragudjon, átutazó vagyok ezen a vidéken, Ön ismer valakit, aki jártas ezen a földön, és képes volna átvezetni engem a területen?