Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl

[Quator]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Berrana-roda, Salza család palazzoja
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: találkozások
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione.

*Ahogy a farkasvonyítás hirtelen félbeszakad, Gewn meglepett arccal pillant Primuszra. Majd még egyszer belenéz a kútba, de csak sötétség és friss víz illata szűrődik fel továbbra is. Láthatóan ez sokkal jobban meglepte a lovagot, mintha egy ordas pattant volna ki a kútból. Kis késéssel követi vezetőjüket, aki már fel is nyalábolta a Gewin által idáig hozott fát is.

Visszaérve a rom belsejébe, körbepillant, de továbbra is a meglepett kifejezés ül az arcán.*

- Most mi történt? Hova lettek az üvöltő farkasok?!

*Mivel nagyon távol állank a jó lovagtól az ilyen misztikumok, inkább egy vállvonással lezárja a témát és visszatér ábrázatára a derűs kifejezés, amit a többiek általában látni szoktak. A visszatérő Rys havas ruházatán is meglepődik kicsit, de erre már nem mond semmit. Abban biztos, hogy nem véletlenül huppant a hóba a férfi.

A tűzzel Primusz foglalkozik, így Gewin visszatér a hátasok ellátásához, ha Sid még nem végzett velük. Ezt követően pedig ők is a tűz mellé telepednek. Egyrészt egy kicsit átmelegedni a hosszú nap után, másrészt elkölteni vacsorájukat, ami a Grummék által csomagolt elemózsiából van. Szokásához híven a szőke vitéz gondtalanul, jóízűen falatozik. Vezetőjük intésére helyeslően bólogat két falat között.*

- Állítsunk őrséget? Szívesen vállalok részt belőle, csak mondják meg, hogy mikor kerül rám a sor.

[Cyrgaan KheaLorn]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione

Amint Gewin lovag belepillant a kútba, mintha láthatatlan kezek metszették volna el a farkasüvöltés fonalát. A fejvadász pár szívdobbanásnyi ideig még a tőrdobás pózába dermed - részint a meglepetéstől, részint, mert hátha -, de mivel semmi sem történik, csak Primusz indul el a két köteg fával a malomépület romja felé, így ellazítja izmait, a dobótőrt megpörgeti az ujjai között, és visszateszi a helyére. Alaposabban leporolja magáról a havat, mielőtt segítene a vezetőjüknek fát cipelni - a jó lovag alaposan meglepődött a dolgok ilyetén alakulásán, kicsit lemaradva érkezik.
Visszafelé lépdelve a bárdot és az inkvizítort az ajtóban találják, harcra készen - úgy látszik, őket sem hagyta nyugodni a farkasok hangja.

Odabent megnézi a hátasokat, majd a lovag apródjához fordul.

- Nem idegeskedtek nagyon a lovak?

A társaság elhelyezkedik az elviselhetőbb hőmérsékletűre fűtött szálláshelyen, és mindenki nekilát elkölteni az aznapi vacsorát.

- Kezdem én az őrséget. - jegyzi meg halkan vezetőjük felvetésére, egyúttal jelezvén, hogy a további sorrend eldöntéséből ki szándékozik maradni.

Miután mindenki lenyelte az utolsó falatokat - de még mielőtt esetleg Valles énekmondó belekezdene esti műsorába - a vezetőjükhöz fordul.

- Mondja, Primusz uram, mikor élt itt a molnár? Mit beszélnek a helyiek, mi történt itt?

A társaság többi tagján is végighordozza a pillantását.

- Körbejártam a szálláshelyünket, de a saját nyomainkon kívül semmit nem találtam a hóban. A felsőbb szinteket lerombolták, amit a tűz nem pusztított el, azt ott eszi az idő. Amit lehetett, azt felhasználták ennek a tűzhelynek a felépítésére az erdőjárók. - biccent a lobogó lángok felé. - Jelenleg néhány denevéren meg mohán kívül nincs társaságunk.

Egy pillanatra elhallgat.

- De nem láttam még olyan farkast, amelyik ilyen nyomokat hagyott volna a köveken. - teszi hozzá halkan. - És azt sem hiszem, hogy egy éhes farkas felmászna ötlábnyi magasságba a malom falán, hogy az ablakon át rontson a molnár családjára.

Pillantása rezzenéstelen, és beszéd közben az idős férfi arcát fürkészi - tudja, hogy ha erőltetne bármit, nem kapna válaszokat, és az öregnek sem akar fájdalmat okozni a múlt eseményeinek felemlegetésével. ezért figyel Primusz reakcióira. Egy-egy megvonagló izom az arcon, összehúzódó szem, vagy megfeszülő ajkak sokat elárulnak Rys számára, és ha úgy ítéli meg, nem igyekszik folytatni a fejtegetéseit.

[Alaric]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan del Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

*Aignan megveti a lábát a legrosszabbra számítva, mikoron a penge egy akrobatikus ugrást követve a kút szájához célozza dobótőrét. Mindössze fél szemmel tudja nyomon követni a jó lovag - felettébb elővigyázatlan - kíváncsiságát, ahogy a kút gyomrába, s talán végzetébe tekint. Ám a vonyítás eloszlik, akárcsak az árnyék a fáklya lángjánál. Az ösztöne azt súgja, a hirtelen beállt csend nincs rendjén. Több szívdobbanásnyi ideig még mozdulatlanul kémleli a fák sűrűjét, ráhangolva tudatát az erdő szívverésére. Végül fegyverét visszacsúsztatja tokjába s visszavonul a tűz köré társaival egyetemben.*

*Meg kell hajolnia Rys Dan Quar kérdése előtt, amit az apródhoz intéz. Rendkívül intelligens. Farkasok jelenlétére hátasaik viselkedésük biztosan drasztikus változna, izgatottabbak lennének. Ám ha Sid megcáfolja idegességük, úgy az alátámasztaná feltételezését, mi az elméjében formálódik. Azonban következtetéseit még odázza, míg Primusz felel a további felvetésekre. Talán az tovább finomíthatja gondolatmenetét.*

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

Prímusz Quar kérdése nyomán felpillant az éledő lángokból a tekintetén árnyék fut végig és mintha a szemében is düh villanna de az csak múló pillanat.

-   A tragédia a molnárra és családjára a tragédia hat télvíz idejével ezelőtt csapott le egy kegyetlen és cudar száraz ősz alkalmával. A rossz nyelvek szerint a sors azért sújtott le a molnárra mert a legifjabb ártatlan leányát nem engedte el szolgálónak Ravenna Cornelia Raquel udvartartásába…. – merengve melegíti a kezét a tűz felett.

Miután a sötétség és köd teljesen körbeölel benneteket csak a tűz pattogás hallatszik, elvackoljátok magatokat a meleg kövek között.

-   Urak mivel dan Quar vállalta az első őrséget az éjforduló utáni hajnalhasadtához közelítő időben negyedik őrséget vállalnám magamra.

Csak miután kialakul a végleges sorrend az őrség kapcsán tér nyugovóra vezetőtök.

Aignan bel Verperiodi „éjszakai megriadás”

Spoiler: megjelenítés

Valamikor a sötét éjszaka közepén riadsz fel a tűz kialudt a köd erősen gomolyog körülettetek szinte mindenki alszik, csak Gewin lovag apródjának Sid-nek a hangját hallod az alakját szinte teljesen elnyeli a köd csak egy homályos árnyfoltot látsz belőle. Úgy tűnik kifelé az udvar felé beszél… „Ó úrnőm fáradj beljebb szerény szállásunkra…. Igazán szégyellem, hogy a hold tündérét ilyen alantas körülmények között kell fogadjam… Az uram biztosan repesni fog az örömtől ha meglátja tündöklő jelenségét….”

[Sol]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

Különös események történtek ezen a különös helyen. Tyrus még most is alig hiszi, amit a saját szemével látott. A farkasüvöltés egyszerűen abbamaradt, amint a szőke lovag belekukkantott a kútba.

Szakállas állát vakargatva hallgatja a kibontakozó párbeszédet a testőr és vezetőjük között. Valóban jó lenne tudni, hogy mi történt ezzel a malommal illetve talán a hogyan még lényegesebb lehet. Azonban Prímusz fukarkodik a magyarázattal.

Nem hagy más lehetőséget...

Amit most tenni készül az felemészti mágikus hatalmának jelentős részét.

Remélem megéri...

- Azt hiszem én tudok segíteni. - sokat sejtetően mosolyog és zavartalanul kivárja, amíg minden szempár rá szegeződik. Mindig is szeretett szerepelni és élvezte, ha ő van a középpontban. - Ismerek néhány ... trükköt, fogást ... mellyel a vásári közönséget lehet szórakoztatni. - körbehordozza társain a tekintetét - Nem több, mint a pallérozott elme hatalma. - tekintetét látványosan a tüzelőnek behordott farakásra emeli, a többiek már csak kíváncsiságból is követik pillantásukkal. Az egyik fadarab a levegőbe emelkedik, mintha csak alá akarná támasztani a bárd szavait.

/Telekinézis, 102.o. meditáció ideje: 1 szegmens, 2 Pp/1 kg/

- Varázslat? Ugyan. - vállrándítás - Mindannyian tudjuk hogyan csináltam. Szorgalmas gyakorlással...

A fadarab magatehetetlenül hull vissza a többi közé.

- Node, hogy a lényegre térjek. Módomban áll megjeleníteni ennek a... az épületnek a történetét. Lehet, hogy fontos, hogy lássuk mi történt itt hat esztendővel ezelőtt... lehet, hogy nem.

Nagyon remélem, hogy igen.

/Élő történelem 126.o. Mp: 21, varázslás ideje: 1 perc, időtartam: 8 perc, hatótáv: 15m sugarú kör/

Lantja után nyúl, kényelmesen elhelyezkedik egy széken és halkan egy egyszerű akkordot kezd pengetni. A zene nem szükséges a varázslathoz, de segít a koncentrációban és kitölti a várakozás idejét, amíg a mágia megfogan és létrejön.

Tyrus egyenletessé teszi a légzését. Elméjében megjeleníti a romos épületet, amely az egész varázslat középpontjában áll. Megpróbálja épp állapotában elképzelni. Az időpont a hat télvízzel ezelőtti ősz. Hat esztendő visszafele az idő vonalán. Ősz. Kegyetlen, cudar, száraz ősz. A malom épségben áll. A molnár itt él a családjával ...

A hang nélküli illúzió peregni kezd, az események gyors egymásutánban követik egymást ... Az utolsó képsor elmúltával a lant is elcsendesedik és nem marad más csak a tűz ropogása.

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

Tyrus játékának nyomán a sötétben megelevenedik a malom képe, pillanatképek peregnek le amint a molnár és családja élik a mindennapjaikat, szekerek kordék érkeznek, zsákok cserélnek gazdát. Az egyik napon az alkonyattal együtt sűrű gomolygó köd érkezik mely gyűrű alakban fogja körbe a malmot a ködfalból öt alak lovagol ki négy nehézvértes és egy sudár női alak a páncélosok hófehér vérteket viselnek mint a nő fehér ruhájának kiegészítése egyedül a fekete hajzuhatag és a sisakok sötét tollforgója ami éles kontrasztot alkot a világos tónusokkal. A molnár dacos terpeszben áll a jövevényekkel szemben, míg a családja mögötte a földre borul egy idő után úgy tűnik, hogy a lovasok dolgavégezetlenül távoznak, a köd mindent beburkol.
Árnyak mozognak a kavargó ködben öten vagy hatan lehetnek hatalmasak úgy kettő vagy kettő és fél méter magasak görnyedten szinte négykézlábra ereszkedve járnak megrohanják az épületet a kő szikrázik karmaik alatt a fa mint ócska korhadt deszka szakad be testük nyomása alatt aztán felcsapnak a lángok és az égen kirajzolódik egy szakadt szárnyú sötét alak mélyfekete szelvényezett vértben. Az emelet egyik ablakán a lángok fényében egy izmoktól duzzadó szőrős kar hajánál fogva tart ki egy karcsú női alakot valószínűleg a molnár egyik lányát az égen lebegő alak lecsap és szárnyai közé zárja majd mindketten az udvaron álló kútba hullanak a köd besűrűsödik a lángok lelohadnak ismét csak árnyakat láttok távozni és mintha három zsákokat vagy mást cipelne a vállán.

[Alaric]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan del Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

*Ravenna Cornelia Raquel neve már többedszerre kerül szóba. Először Grumm lánya a fogadóban, majd vezetőjük említette meg. Aignan ismeri mennyire babonásak a szegény népek, s hogy a szájhagyomány útján terjedő mende-mondák korántsem fedik a valóságot, mintsem tanító-, vagy éppen elrettentő jellegűek. Ezen szóbeszédek pedig új ajakkal találkozva úgy szétszélednek, mint a virágok porzói szélvihar idején s úgy változnak, mint a lángnyelvek a tűzben... Mégis, felettébb nyugtalanító egybeesés. Nem beszélve emlékképeiről atyja levelezéseit felidézve s álmáról, melyben volt mentorát látta, ki történetesen a Ravenna birtok felé haladva szegte nyakát. Felcsendül Rudqvist Inkvizítor - netán Domvik? - metsző hangja az elméjében: "Láss!". Vajh ezt kell látnia? Az összefüggést a különös események s a bárónő között?*

*Még gondolatban elmereng, melyből az igric felszólalása szakítja ki. Az inkvizítor enyhén összevonja szemöldökét a vásári trükkön, felettébb kíváncsi, hogyan segíthet egy parázsló fadarab mozgatása rajtuk? Mikor azonban kiderül, ez mindössze a fellépés velejárója, a figyelemfelkeltés, onnantól átrendeződik az idősb férfi arca s minden figyelmét a megelevenített múltra szegezi. Figyeli a múlt pergését, mintha azok a föld emlékképei lennének, mit most tipodnak. A fáké, a kúté, a házé. Domvik teremtéseié közvetett vagy közvetlen úton.*

*De hol fény világlik, ott sötétség is bujkál. Különös - megszállt? - lények rohanják meg a molnár családját felperzselve maguk mögött az egykoron otthont adó molnárlakot. Karmok szikráznak, setét szemek villannak a lángokon keresztül s az inkvizítor szinte érzi az égett szőr bűzös szagát. Majd egy szárnyas fenevad a kút mélyébe zuhan áldozatával, a pusztítást követve a farkasfattyak úgy szívódnak fel a ködben, mint ártó kísértetek.*

*Ahogy a dallam szépen lassan halkul s beleveszik az éjszakába, úgy halványul el a látomás. A beállt csendben csak a tűz pattogása hallható, megülik a levegőt a látottak. Az inkvizítor nyugtalansága felszólal belsőjében, ám nem a bestiáktól tart, hanem a rejtélyes nőtől, ki látszólag ily hatalmaknak parancsol. Ha ki lehetett venni bármiféle szigillumot a vérteseken, úgy megpróbálja felidézni ki a hűbéruruk. Végigfürkészi társai arcait s próbál érzelmeket leolvasni róluk. Végül vezetőjükhöz intézi szavait.*

- Primusz uram, felismerte a nőt avagy a kíséretét, mely házhoz tartoznak?


***


*Amint kialakult az őrség végső sorrendje, megfelelő pillanatot keres, hogy egyedül maradjon a bárddal. Óvatosan beszél, hangneme tanácsadást tükröz, mintsem rosszallást avagy megróvást. Az Egyetlen felkentjeként kötelessége betartatni a mágiahasználatra vonatkozó korlátoló rendeletet a külhoniakkal, azonban jelen pillanatban nem egyházi személyként tetszeleg.*

- Az itteniek istenfélő népek, Valles uram, s többnyire nem értik meg az olyan erőket, mik nem közvetlenül az Egyistentől származnak avagy felkentjeiktől. Gyanakvással s rosszindulattal viseltethetnek irántuk, ezért a helyében óvatosabban bánnék az oly hatalmakkal, mely magában lakozik.


***


*Éjszaka hangokra riad. Ujjai ösztönösen ráfonódnak kardja markolatára, s próbálja kitisztítani látását s elméjét. Sikerül egy pár pillanat múlva beazonosítani az apród hangját, azonban alakját körbeöleli a gomolygó köd. Szavai hallatán a legrosszabbra gondol, így a szellem hatalmával ébreszti a pengét, ki reményei szerint hasonló felesleges lárma nélkül szakad ki álmából. Emeddig úgy vélte a farkasvonítás csak próba volt, hogy kiderüljön a kompánia hogyan reagál a fenyegetésre, milyen gyorsan s hatékonysággal, illetve ki a vezető, s ki az, aki kevésbé képes felvenni a harcot. Az apród megtalálása logikus húzásnak tűnik, ám nem gondolta az inkvizítor, hogy még a mai éjjelen próbára is teszik őket. Úgy látszik tévedett. Amint a fejvadász szemhéja felpattan, az idősb férfi mutatóujját a szája elé tartva jelez neki, hogy figyeljen. Amíg a penge is fókuszál a környezetére s felismeri a helyzetet, addig az inkvizítor ráhangolja a tudatát s érzelmeit karnelián gyűrűjére, s igyekszik kifürkészni az ismeretlen jövevény szándékait. Ezen fejlemény tekintetében üzen a pengének szellemnyelven.*

<...Meg tudja kerülni a házat észrevétlenül?...>

/Off:
Karnelián gyűrű detekció
Pszihasználat: Ébresztés, 1 Pp, 118.o.
Pszihasználat: Telepátia, 2 Pp, 120.o./

[Cyrgaan KheaLorn]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione

Düh. Vajon mi fordul meg az ősz erdőjáró elméjében, ami egy villanásra megjelenik a tekintetében is? Vajon mi történhetett itt évekkel ezelőtt, s mi kapcsolata van vele a vezetőjüknek? A fejvadász nem erőlteti tovább a témakört, az elvackolódni készülő idős shadoni szavaira csak bólint, és maga is nekilát, hogy fekhelyét elkészítse - ne akkor szöszmötöljön, amikor társai már alszanak.
Közben az igric is megszólal, mondanivalója igencsak felkelti a Rys érdeklődését.
<... Vajon mire készülhet? ...>
Halovány mosoly suhan át az arcán, amikor Tyrus elméje hatalmát egy fadarab mozgatására használja. Vásári mutatvány, színpadi látványkeltés - mennyire más az ő világa, mint a fejvadászé.
Rys hátát a falnak vetve figyeli, mire készül a társa, s nem is oly sokára megérzi a mágia kavargását a levegőben. A halk dallam nyomán feltűnő illúziók nagyjából összevágnak azzal, amit a fejvadász a nyomokból kiolvasott, már ami a "farkasok" támadását illeti. Hogy valójában mik voltak, arról egyelőre ötlete sincsen, ezt az inkvizítorral készül egy alkalmas időpontban megbeszélni - ha valaki, hát Domvik felkent papja tudhat valamicskét az efféle bestiákról. Némán, komoran maga elé nézve elemzi a látottakat, csak a bárd irányába ereszt meg egy félmosoly kísérte biccentést. Nem volt haszontalan a bárd "mutatványa", azt meg kell hagyni.
Aignant, úgy látszik, a nő érdekli - bár Rys számára nem ismerős a név, leszámítva hogy a fogadóban említették -, talán Domvik szolgájának mond valamit, amit másoknak nem? A pap Primuszhoz fordul, de a fejvadász már csak fél füllel figyel, inkább felkészül az őrködésre. Sejti, hogy a rejtélyek megoldására nem most fog sor kerülni.

Mikor a társaság végre nyugovóra tér, elfoglalja őrhelyét. Bármennyire is szeretne egy pipára rágyújtani, nem akarja megkockáztatni, hogy a füst szaga elárulja, így csak a dohány ízére gondolva ücsörög némán, csak néha mozdítja meg a tagjait, hogy ne gémberedjenek el túlságosan. Amint lejárt az ideje, felébreszti a sorban utána következő őrt, és pár szóban tájékoztatja a helyzetről, majd a fekhelyéhez lopakodik és miután tudatának energiáját felhasználva ébresztőt állított magának, pár percen belül elalszik.

Később egy idegen tudat által keltett finom rezdülésre ébred. Nem mozdul, csak a szemét nyitja ki, s jobbja észrevétlenül csúszik a mellette fekvő tőr felé. Szeme lassan megszokja a sötétet, és nagyjából fél perc alatt teljesen magához tér. Elméjében az inkvizítor szavai visszhangoznak, és oldalra pillantva meg is látja az idősebb férfit, aki kérdőn pillant rá. Rys alig észrevehetően bólint, és nem is kérdez - bízik abban, hogy a pap nem véletlenül ébresztette fel az éjszaka közepén. Óvatosan felkel, és csendben előbb térdeplő pozícióba, majd guggolásba emelkedik, és közben igyekszik összerakni egy lehetséges útvonalat a fejében. Megpróbál visszaemlékezni arra, merre látott száraz ágat, ami megroppanhat a lába alatt, vagy nagyobb fűcsomót, amiben megbotolhat, hol van olyan hóréteg, ami ropoghat a lába alatt. Majd néma csendben megindul, és észrevétlenül, környezetének minden mozdulatára figyelve megpróbálja megkerülni az épületet.
Mikor elérte célját, elméjével finoman megérinti az inkvizítor figyelmének asztrális pókfonalát.
<... A helyemen vagyok... >

// Pszi-diszciplínák:
Ébredés -1 Pp
Emélkfelidézés -1 Pp
Telepátia -2 Pp//

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Kiegészítések és beszúrások
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

Odabent megnézi a hátasokat, majd a lovag apródjához fordul.

- Nem idegeskedtek nagyon a lovak?

Gewin lovag apródja bár első pillanatra meglepődöttnek tűnik, hogy személyéről tudomást veszel ám tiszteletteljes válaszában félelemnek semmi nyomát nem érzed valószínűleg a lovag mellet hozzászokott az úri és befolyásos társaságokhoz szintúgy mint a cselédszállásokhoz.

-   Először nagyon nyugtalanok voltak uram, de viszonylag hamar és könnyen meg lehetett őket nyugtatni.

*Ahogy a dallam szépen lassan halkul s beleveszik az éjszakába, úgy halványul el a látomás. A beállt csendben csak a tűz pattogása hallható, megülik a levegőt a látottak. Az inkvizítor nyugtalansága felszólal belsőjében, ám nem a bestiáktól tart, hanem a rejtélyes nőtől, ki látszólag ily hatalmaknak parancsol. Ha ki lehetett venni bármiféle szigillumot a vérteseken, úgy megpróbálja felidézni ki a hűbéruruk. Végigfürkészi társai arcait s próbál érzelmeket leolvasni róluk. Végül vezetőjükhöz intézi szavait.*

- Primusz uram, felismerte a nőt avagy a kíséretét, mely házhoz tartoznak?
***

Prímusz arcán lidércfényként táncolnak a tűz lángjai és az árnyak játékának köszönhetően mintha egy befont hófehér szakállú dühödt törpe meredne rátok bár vonásain uralkodik a szemei szikrákat szórnak és bal kézfeje is ökölbe szorul.

-   Már hogyne ismerném fel a Ravennák hollószárnyát jó uram a lovasok ha hinni lehet a címereknek akkor a Ravennák hűbéresei és a gyönyörű hollófekete hajú karcsú szépség pedig nagy valószínűséggel ha az illúzió igaz akkor maga Ravenna Cornelia Raquel személyesen…

[Sol]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

Talán Prímusz az, akit a legjobban felkavar a látvány. A népek erre mondják, hogy kísért a múlt. Az öreg megerősíti Tyrus gyanúját, hogy a mágia által megjelenített nőszemély a sokat emlegetett boszorkány, Ravenna Cornelia Raquel. Úgy látszik, hogy valóban rászolgált a hírnevére. Ők sem vehetik félvállról a vele való esetleges találkozást.

Míg a kopóból elismerő biccentést váltott ki a bárd "mutatványa" addig az idős lovagban megszólal a - valószínűleg évtizedeken át - belévert domviki tanítás. De hát ki hibáztatná érte ...

- Az itteniek istenfélő népek, Valles uram ... ezért a helyében óvatosabban bánnék az oly hatalmakkal, mely magában lakozik.

Bizony ám. Bármelyik sarkon felbukkanhat egy inkvizítor. Pont ezért is volt a kis színjáték, amellyel felvezette az előadást ...

- Túlbecsüli a képességeimet, Verperiodi uram. - kópés mosoly jelenik meg a szája sarkában. - Tudja, sok helyen megfordultam már és sok mindent láttam. De egyvalamit megtanultam utazásaim során, néha kockáztatni kell.

...

Az éjszaka közepén hirtelen felriad. Néhány szívdobbanásnyi ideig azt sem tudja hol van. Bambán bámul a sötétségbe vesző mennyezet felé. Először csak az tűnik fel neki, hogy nem hallja a tűz pattogását. Hagyták leégni. Furcsa. Majd oldalra fordul, hogy elvackolódjon, lehunyja a szemeit és ... hirtelen újra kipattannak. Köd. Sűrűn gomolygó köd. Mint abban a mágia által megidézett látomásban. Felül és a kardja után tapogatózik. Közben hallja, hogy az apród valakihez beszél.

Ajaj, rossz érzésem van.

Ha észleli, hogy van még alvó társa, akkor szellemének hatalmával megpróbálja felébreszteni őket.

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Éjszakai ébredések
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

Aignan bel Verperiodi - Éjszakai ébredés

Bár nem látsz túl Gewin apródján és az ajtónyíláson a makacsul gomolygó nyirkos köd miatt ám a gyűrűd melegsége jelzi, hogy valaki vagy valakik ártó szándékkal vannak a környékeden amely szándék ugyebár a gonoszság melegágya. A penge elosont az igric kábán tápászkodik fel egyedül kísérőtők Prímusz aki teljesen tettre kész kezében megfeszül a hosszúíj az ajtónyíláson kifelé célozva valami számodra láthatatlant miközben elmormolod imádat mágia után kutatva, aztán a dermedt pillanat megtörik és Prímusz lassan feléd fordul a megfeszített íjjal szinte közvetlen közelről céloz rád látod a vessző acél hegyét meg azt is, hogy az íj testén haragos zöld színben lobbannak a növényeket mintázó finom faragványok, és mintha az íj testét markoló kesztyű alól füst törne fel.

Sem Gewin apródja sem Prímusz felől sőt az egész területen nem érzed mágia munkálását, kivéve a már utad során megszokott társaidnál lévő mágikus tárgyakból áradó hűs áramlatok vesznek körül kivéve a Prímusz kezében lévő íj amely haragos vörösen pulzál mint egy megvadult engedelmeskedni nem akaró kanca.

Rys Dan Quar - Éjszakai ébredés

Csendben osonsz végig az épületet megkerülve a fal fedezékében a bejárat felé mikor eléred a bejáratot alkotó fal sarkát üzenetet küldesz a korosodó inkvizítornak. Kipillantva látod a malom előtt lévő szabad területet az öreg kúttal a köd a malomtól a kútig kisimul és a kútnál már csak térdmagasságban kavarog. A kút és a malom között holdfénysugártól övezve ragyogó karcsú női alak áll fehér leplekben valószínűtlenül vörös hajzuhataggal. A női alak mintha megérezné jelenlétedet és feléd fordul a következő pillanatban belezuhansz tekintetébe a valószínűtlenül zöld smaragdszilánkos szemekbe melyek foglyul ejtenek.
(Ha el akarod fordítani tekintetedet Akaraterő próbát kérek -2-vel)

Tyrus Valles - Éjszakai ébredés

A tűz kialudt a nyirkos testes köd gonoszan gomolyog körülöttetek Gewin apródja Sid az ajtónyílásban áll és valakihez kifelé beszél a ködbe miközben ura vígan alussza igazak álmát, megpróbálod Gewin lovagot ébredésre bírni szellemed hatalmával ám túl kába vagy ahhoz, hogy kellően összpontosíts a művelethez és mit forrásvíz nyitott ujjaid közt úgy folynak el mentális energiáid amit a lovag ébresztésére próbáltál mozgósítani.
Ténykedésed közben elhűlve látod, hogy Prímusz az ajtónyílás felől célzás közben átfordul a korosodó kisnemesre Verperiodi-ra.
(Kábulat alapkönyv 276. oldal Erő: -2, Áll: -2, Gyors: -2, Ügy: -2, Akarat: -5, Asztrál: -5 Intell: -, Ké: -15, Té: -20, Vé: -25, Cé: - varázslás: NEM)

[Cyrgaan KheaLorn]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione

A rutin, meg az évek... a fejvadász léptei alatt nem roppan ág, nem ropog a hó, ahogy macskaügyességgel oson végig a fal mentén. Közben az a teljesen ide nem illő gondolat suhan át az elméjén, hogy valamikor régen, az évek távlatában, amikor még csak növendék volt, hányszor megbukott a vizsgán - talán most büszke lenne rá az öreg mester, aki annak idején rettenetesen elverte a sokadik kudarc után, ha nem aludná rég örök álmát.
Aztán rájön, hogy mi zavarja. A köd.
Sosem volt nagy rajongója ennek a természeti jelenségnek, de ettől a mostanitól besűrűsödik az ember szájában a nyál, és rosszízűvé válik. Az egész, mint valami fojtogató lehelet veszi körbe a malmot és a vadászt is. Elhessegeti magától ezeket az oda nem illő gondolatokat - ezért nem rögtön felkelés után kezd az ember fia a legnehezebb munkákba - és a fal szegélyéhez oson, miután szellemnyelven üzent az inkvizítornak.
Amikor kinéz a fal mögül, és meglátja a női alakot, elméje megvilágosodik, mint amikor egy sötét barlangba érkező fáklya a sarokba űzi a sötét árnyakat. Hibázott, hibát követett el, amikor Verperiodit magára hagyta, de talán ösztöneinek egy része még az álmok mezején téblábolt, amikor rutin vezérelte teste már cselekedett. Egy pillanat alatt összerakja, ki a fehér ruhás nő, és az a hajzuhatag... mindig is gyengéi voltak a vörös hajú nők, főleg, a zöld szeműek...

Zöld szeműek!?

<Istenek az égben...!>

A lobbanékony déli vér parttalan dühe önti el, amikor rájön, hogy nem tudja elengedni a nő rezzenéstelen tekintetét.

<Átkozott boszorkány!>

A köd is térdmagasságúra simul, és Rys képtelen, képtelen másfelé nézni, pedig akaratának minden erejét nekifeszíti a varázslatnak. Máskor talán elgondolkodna azon, hány évig tartott, mire barátjává lett a sötétség, a félhomály, ami most körülveszi, de ebben a helyzetben nem tud másra gondolni, mint arra, hogy valahogy megszabaduljon a rabságból. Vicsorba torzult arccal, vakon kap a lapockáján pihenő dobótőrhöz, pillanatnyi megnyugváshoz juttatja a tenyerébe simuló hideg acél. Ha csak egy pillanatra becsukná a nő a szemét, amíg a tőr mozgását figyeli, röppályáját számolja... ha az első dobás nem éri el a célját, baljával a derekára rögzített dobótőrrel is megcélozza a démoni nőt.

[Quator]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Shadon Berrana-roda, Salza család palazzoja
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: találkozások
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione.

*Miután a neki szánt őrséget lelkiismerettel elvégezte, a jó lovag nyugodni tért. ... Bár furcsa mód most nem kerítették hatalmukba a megnyugtató és pihentető kaja-álmok, mint szokták. Csak sűrű köd gomolygott lelki szemei előtt.

Talán a megszokott álomvilág hiánya. Talán a lelkét ostromló nyomasztó előérzet miatt, végül Gewin is felriad álomtalan álmából.

Bár az évek során hozzászokott az út viszontagságaihoz, mégis inkább a kényelmes kelésekhez szokott. Ezért nem is csoda, hogy bódultan, nagyot ásítva és nyújtózkodva ül fel fekhelyén. szemei még üvegesen forognak félig leeresztett szemhéjai mögött és álmosan vakargatja állát.
Annyit érez, mintsem valóban lát, hogy a tűz kialudt és itt is köd van. Egyelőre kérdéses, hogy ez a köd még az álmában látott köd vagy már a valóság. Ezen a kérdésen morfondírozva újra nagyot ásít és kissé rekedten morogja kérdését társainak... akik remélhetőleg valahol itt vannak a közelben és nem mentek el az erdőbe... mondjuk... akármiért is.*

- Mikorra jár az idő? Túl későn van? Vagy túl korán?

[Alaric]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan del Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

*Primusz keze ökölbe szorul, tekintetében pedig a dühvel keveredett felismerés villan. Aignant pörölycsapásként érik a szavai s a fekete mágia vasmarokként szorítja össze a szívét. Úgy érzi hirtelen felforrósodik a sebhely a szeme mentén, s elméje mélyéről sötét emlékképek s egy túlvilági kacaj halk visszhangja tör elő... Ha Primusznak igaza van s az illúziókép a bárónőt elevenítette meg, úgy az már legalább hatvan havat élt már meg, ám alakja s szépsége még a legkomorabbakat is megigézi s rabul ejti. Boszorkányság. Hogyan máshogy lenne képes megőrizni fiatalságát miután atyjával évtizedekkel ezelőtt levelezett? Az inkvizítor magában elmormol egy fohászt.*


***


*Aignant a nagymacskákra emlékezteti a fejvadász, oly ruganyossággal s nesztelenül indul el, hogy az inkvizítor parancsára megkerülje a malmot. Míg a penge alakja el nem veszik látóköréből hallgatózik, vajh a mozgás felkeltette-e a ködben rejtőző alak figyelmét. Végül behunyja szemét s ráhangolja tudatát gyűrűjének rezdüléseire. A gyűrű fodrokat vet az asztrális síkon, mint egy kavics mit a tóba hajítanak. Egy szívdobbanásnyi idő után felpattannak szemei, ahogy az asztrális víztükör felszínén keresztező fodrokat érzékel. Nem tétlenkedik, üzen a pengének.*

<...Vigyázzon, sötét gondolatok lengik körül a malmot. Bárki is lészen kint, ártó szándék vezérli...>

Az igric elkezd mocorogni, mintha megérezné a néma fenyegetést ő is. - Shh. Ne fészkelődjön. Halkan. - suttogja Verperiodi, s ujjával megérinti a fülét, jelezvén, hogy hallgatózzon a bárd is. Nem hiányzik, hogy lármát csapjanak, így talán meglephetik a rájuk törőket. Körbetekint ismét a szobán, s magában korholja magát, amiért nem vette észre eddig Primuszt, aki megdermedve céloz kifelé, mint ki kísértetet látott. Óvatosan s halkan először térdeplő helyzetbe tornázza magát, szemével pedig követi a vessző irányát. Bárhogy is erőlteti látását, a gomolygó köd fehér falként állít akadályt lélektükrei elé. Elméjéből s szívéből előhívja Domvik hatalmát s kéri az Egyetlent mutassa meg a sötét fonalakat melyek az apródot rángatják. Rövid koncentráció után érzi amint Domvik válaszol hívására s kellemes melegség önti el a lelkét, mi pillanatok alatt kitör belőle s általában kékes aurával ragyogja körbe azon tárgyakat s személyeket, kiket mágia ölel. Ez alkalommal ezúttal az ajtó szájából távozó energiagyűrű nem világít be semmi újat. Az inkvizítor összevonja a szemöldökét a nem várt jelenségre, ám nem marad ideje átgondolni a miérteket, mert a penge szavai érintik meg a szellemét.*

<...Mit lát?...>

*Válaszol gondolatban, ám hirtelen az információmorzsák mik eddig darabokban hevertek szerte szét a tudata mélyén, hirtelen eggyé olvadnak s egészet képeznek. Ha rajtaütés készül, akkor nem tartja valószínűnek, hogy lepleznék a varázst, a fekete mágia pedig mindig nyomot hagy viselőjén, mint a ragály. Viszont az időjárás, az állatok s az apród is mintha egy sötét, láthatatlan akaratnak engedelmeskedne, valaki ki nem léphet a malomba engedély nélkül... Felismerés villan elméjében, egy szikra a korom setétben. Vámpír.*

<...Domvik nevére...>

*Ekkor érzi meg a közelgő bajt, mi mögötte tornyosul. Ahogy megfordul, vezetőjük többé már nem az erdő felé céloz, hanem egyenesen rá. Az inkvizítor figyelmét nem kerüli el a kesztyű alól szivárgó füst s a mérges zölden pulzáló levélminták. Nincs kétsége arról, hogy megmérgezték a vadász elméjét, ám nincs sok ideje mielőtt az íj idege elenged...*

*Ám Domvik mindenki Atyja, ki mindent lát s vigyáz a hívőkre, s talán ő ébreszti a szőke lovagot álmatlan álmából. Az inkvizítor reméli, hogy lármája egy pillanatra elvonja vezetőjük figyelmét, s ebben a pillanatban cselekszik. Felszabadítja belső energiáit s lökés formájába alakítja azokat. Primusz fegyvertartó csuklójára merőlegesen érkezik az energialöket, mintha egy láthatatlan tenyér tolná el a fegyver irányát s ezzel irányzékát. Amint a fegyver már nincs útban a kisnemes kitör Primusz irányába s miközben egyik kezével megpróbálja távol tartani magától az íjat tartó kezet, addig a másikkal fogást találna a vezetőjükön s egy lábsöpréssel földre vinné a férfit anélkül, hogy kár tenne benne szándékosan...*

//OFF:
Pszihasználat: -2Pp Telepátia kezdeményézés, -1Pp Telepátia válasz, -3Pp Pszi-lökés
Mágiahasználat: -1Mp Mágia-érzékelése
Ökölharc Af//

[Filio Mortale]

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Éjszakai árulások
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.

Aignan bel Verperiodi - Éjszakai árulások (1. Kör)

Amikor Prímusz feléd fordul a felajzott nyíllal szabadjára engeded szellemed hatalmát és ráveted magad, hogy öklöd hatalmával terítsd le, bár megpróbálod félrelökni elméd hatalmával a kezét Prímusz még így is célba talál és a hideg acél fájdalmasan járja át testedet ahogyan a nyílvessző törzsedbe fúródik csak reménykedni tudsz, hogy nem ért létfontosságú szervet.

/ -16 Fp. sfé nincs gondolom nem páncélban alszik a karaktered/

Fájdalommal nem törődve rárontasz vezetőtökre és megsorozod ökleiddel ám ő könnyedén hajol el ütéseid elől miközben a földre ejti íját és egy komisz vadászkést húz elő és még közelebbi testharcot kíván kezdeményezni (Belharc van rá egy feltartóztató támadásod, ha sikeres nem tud belharcba kerülni)

Rys Dan Quar - Éjszakai árulások (1. Kör)

Kezed villámgyorsan jár miközben a nő tekintete elemész egyik dobókésedet könnyedén üti félre ám a másik belefúródik mellkasába ahonnan megvető tekintettel tépi ki és a következő pillanatban már a seb nyoma sem látszik a makulátlan alabástromfehér bőrön. A vörös hajzuhatag és a smaragdzöld szempár az utolsó tudatos emléked mielőtt az akaratod összeroppan.

„Gewin lovagnak pusztulnia kell” – komor tekintettel húzod elő kardodat (vagy kardjaidat) miközben megindulsz befelé a malomba, hogy bevégezd a küldetésedet…..

Tyrus Valles - Éjszakai árulások (1. Kör)

Prímusz az ajtónyílás felől célzás közben átfordul a korosodó kisnemesre Verperiodi-ra aki ráront, vezetőtők keze természetellenesen megremeg ám még így is eltalálja a nemest kiből komisz jelként mered ki a szálegyenes vessző miközben öklével próbálja leteríteni Prímuszt aki könnyedén tér ki ütései elől miközben elejti az íjat és kezében komisz vadászkés villan.

/Kábulat még 2. körig mire magához tér teljesen a karaktered/

(Kábulat alapkönyv 276. oldal Erő: -2, Áll: -2, Gyors: -2, Ügy: -2, Akarat: -5, Asztrál: -5 Intell: -, Ké: -15, Té: -20, Vé: -25, Cé: - varázslás: NEM)

Gewin Da Lorre - Éjszakai árulások (1. Kör)

Nagyon nehezen rossz érzésekkel ébredsz és még látod amint Prímusz az ajtónyílás felől célzás közben átfordul a korosodó kisnemesre Verperiodi-ra aki ráront, vezetőtők keze természetellenesen megremeg ám még így is eltalálja a nemest kiből komisz jelként mered ki a szálegyenes vessző miközben öklével próbálja leteríteni Prímuszt aki könnyedén tér ki ütései elől miközben elejti az íjat és kezében komisz vadászkés villan.

/Bódulat még 3. körig mire magához tér teljesen a karaktered/

(Bódulat alapkönyv 276. oldal Erő: -, Áll: -, Gyors: 1/2, Ügy: 3/4, Akarat: -10, Asztrál: -5 Intell: -5, Ké: -30, Té: -50, Vé: -50, Cé: -30 varázslás: NEM)