Szerző Téma: Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl  (Megtekintve 3232 alkalommal)

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 811
  • Aktivitás:
    36%
  • Karma 2
  • Szabadkőműves
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #90 Dátum: 2019. Január 01. 14:09:37 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Éjszakai árulások
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.


Általános események (8 kör)

A semmiből egy dobótőr röppen Gewin lovag feje felé aki elegánsan elhajol a semmiből érkező komisz penge elől, a következő pillanatban nappali világosság önti el a Csorba Fog bejáratát és űzi el az árnyakat a malom elől a mágikus fény versenyt szikrázik az időközben előbújt telihold hideg kékes fényével.
A fény felvillanásával egyidejűleg az „égen” lebegő alak is fájdalmasan sikoltásba kezd és tépett tollaiból füst száll fel.
Aignanal odakiált a fájdalmasan rikoltó kreatúrának -"Domvik sosem hagyott cserben, te fordultál el Tőle, démon, s léptél a sötétség útjára, s mindaddig míg szenvedést s pusztítást szabadítasz a világra, csak távolabb sodródsz igazságától! Mutasd magad, s megváltalak a kárhozattól!" a kinti holdvilágos éjszakában.
A fájdalmas sikoltást követően Rys a penge fényalakja a lépcső tetején bukkan fel, egy pillanatra amint eltűnik az omladozó emelet nyílásában. A szárnyas alak továbbra is fájdalmas rikoltással adja az éjszaka tudtára haragját.

-   Domvik szolgája te vagy ki a gyávaság leple mögé rejtőzöl ahelyett, hogy teljes valódban megmutatnád magad, el fogsz bukni mint oly sokan előtted vakbuzgó hitednek köszönhetően miközben ártatlanokat rántasz magaddal illetve kudarcod okán ártatlanokat hagysz elkárhozni.

A következő pillanatban a malom első emeletéből egy fényektől övezett alak vetődik ki egyenesen az alélt apródot tartó "lebegő" alak felé majd földöntúli hideg színekben felfénylik a hold és a három alak eltűnik az égről…

//OFF mindenkinek kezdeményezést kérnék mindenkitől valamint leírást, hogy mit szándékozik tenni az 9. körben OFF//

Nem elérhető Alaric

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 751
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 1
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #91 Dátum: 2019. Január 07. 11:54:22 »

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Éjszakai árulások
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan del Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.



*Miután vezetőjüket sikerült végre megkötözniük, megszabadítja őt a vadászkésétől s biztos távolra dobja. Nem feledkezett meg a lovag kétségbeesett harcáról a homályba veszett pengével, ám mindnyájuk érdekében most a bestiát kell kardélre hánynia. Hosszúkardját ismét magához emeli a földről, tenyerébe úgy simul a markolat, mint a rég nem látott szerelmes hitves. Hasi tájékáról vércseppek gördülnek alá, vörösre szennyezve a malom porát. Mégis úgy áll ott egy pillanatra, mint egy márvány szobor, mint amit a legügyesebb mesteremberek faragtak. Az inkvizítor tekintetében kötelességtudat s elszántság villan.*

- Ha Domvik kegyes hozzánk, úgy mihamarabb elérnek a napsugarak s megérjük a nappalt.

- Azt hiszem ebben tudok segíteni. De kell egy kis idő. - azonban mielőtt belekezdhetne a varázslásba a lovag még folytatja.

- Segítsen Gewinnek ha tud, én megküzdök a teremtménnyel.

- Várjon! - Verperiodi karjára teszi a kezét, másik kezének mutató ujját pedig a magasba emeli.

*Az igric körül láthatatlanul a manaháló megfodrozódik. A nyers erő hűs szellő formájában áramlik a testébe s majd amilyen gyorsan jött úgy távozik is a penge irányába. A varázslat enyhe fényes derengéssel vonja körbe a láthatatlanságba burkolózott fejvadászt, Verperiodi pedig szemével követi a derengés forrását. Több van a bárdban, mint amennyit először gondolt. Olvasott már feljegyzéseket hasonló képességű külhoniakról, azonban még nem találkozott velük személyesen eleddig. Az már biztos, ha megérik a nappalt, pótolnia kell eme hiányosságát. Elismerően bólint a férfinak, ám tekintete ismét kardjára téved s fókuszát a bestiára állítja kizárva minden mást.*

*Domvik segedelmével a szívében kilép a sötétségbe, hogy szembekerüljön végre a bestiával. Az alabástrom teremtmény a feje fölött lebeg, tépett angyalszárnyai félelemet s erőt sugároznak. Az arc földöntúli szépségét most eltorzítja a harag s a kegyetlenség, felfedve a bestia valódi mivoltát az inkvizítor előtt. Miközben lebeg a kezében oly könnyen tartja a fájdalom s gyönyör aberrált keverékétől alélt apródot, mintha csak egy hópihét fogna. Nyakából vér bugyog elő, a holdfény pedig szinte feketére színezi a bíbor éltetőerőt, furcsa ellenhatást váltva ki ezzel a kék holdsugárral, mi bevilágítja a malom udvarát.*

-  Légy átkozott Domvik szolgájal, hol voltál mikor szükség volt rád, hagytál minket elkárhozni, hogy Domvik hetedik arcának képében a Fekete Angyal ragadna magával.

*Szitkozódik a vámpír, ám az inkvizítor lerázza magáról az átkos szavakat. Ezzel egy időben ragyog fel a nappali fényesség az inkvizítor fölött, mintha csak maga Domvik emelné haragját a kreatúrára, hogy mocskos nyelvére vette a nevét. Tudata legmélyén tudja, hogy a hirtelen támadt nappal a bárd segedelméből történt, mégis Ura szétoszlatta volna, ha nem neki tetsző lett volna. Tyrus mágiáját most Domvik áldása is kíséri. Ez a hit emelte őt inkvizítori rangba. S most ez a hit vértezi fel őt erővel.*

-  Domvik sosem hagyott cserben, te fordultál el Tőle, démon, s léptél a sötétség útjára, s mindaddig míg szenvedést s pusztítást szabadítasz a világra, csak távolabb sodródsz igazságától! Mutasd magad, s megváltalak a kárhozattól!

*Kiáltja vissza a meggyőződését szavakba öntve, tudván, hogy a bestia nem láthatja, mégis remélve titkon, hogy szavai felbosszantják s kizökkentik a mesterkélt magabiztosságból. Abból magabiztosságból ami arra a fölényre épül, hogy érinthetetlen s sérthetetlen. S lám most a fény felperzseli a hibáktól mentes alabástrom bőrt, sűrű fekete masszát égetve mélyen bele. A tépett szárnyakból füst száll fel s a bestia torkából fájdalmas kiáltás tör elő megdermesztve a vért mindazokban kik mérföldekről hallják. Ám Aignan del Verperiodi nem dermed le. Felkészül, hogy tompítsa az alélt apród esését amennyiben a vámípr megfeledkezik róla. Ám erre hiába vár.*

-  Domvik szolgája te vagy ki a gyávaság leple mögé rejtőzöl ahelyett, hogy teljes valódban megmutatnád magad, el fogsz bukni mint oly sokan előtted vakbuzgó hitednek köszönhetően miközben ártatlanokat rántasz magaddal illetve kudarcod okán ártatlanokat hagysz elkárhozni.

*Rikoltja még a vámpír, majd az időközben kivetődő pengével együtt elmenekülnek a hold fényén. A volt kisnemes azonban nem ereszti le figyelmét s harckészültségét, csapdát vagy egy esetleges második csapást sejtve a visszavonulás mögött. Tudatát ismét ráhangolja gyűrűjére veszély után kutatva. Muszáj hogy csapdát sejtsen, nem engedheti hogy utat találjanak a vádló szavak. Hinnie kell, hogy van még remény Sid számára...*

[/quote]
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 811
  • Aktivitás:
    36%
  • Karma 2
  • Szabadkőműves
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #92 Dátum: 2019. Január 12. 09:18:11 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Sápadt holdfényben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz.


A mágikus fények elenyészését követően csak a sápadt holdfény ragyog odakint melynek fényében a kinti kút szilánkosra tört fedlapja vádló csontujjakként merednek az ég felé amin bajlósan fénylik ismét a hold.
A gyűrű megnyugtató hűvösséggel öleli körül az öt hordozó újat Aignan úján, bent a malom terében Gewin lovag még értetlenül pislog körbe, miközben Prímusz arcán keserű düh fut végig és még a földön elkeseredett felföldi shadoni tájszólással a következőket mormolja maga elé mint egyfajta bűnbánó imát:

"Észrevetted-e szolgáimat is? Mert nincs hozzájuk fogható a földön: feddhetetlen, derék emberek, féli Domvikot és kerülik a rosszat. Mindig kitartanak feddhetetlenségükben. Hiába ingereltél föl, hogy tegyem tönkre!" A sötét angyal ezt válaszolja a Hétarcúnak: "Bőrért bőrt! Az életéért mindenét odaadják a híveid, amijük csak van.”

A csönd megsűrűsödik körülöttetek csak a lovak elégedetlen és riadt toporgása töri meg a csendet csak utána hasít az éjszaka csöndjébe a panaszos farkasüvöltés ami mintha siratná az elvesztetteket.




//OFF Aignan bel Verperiodi-től kérek egy Intelligencia próbát +2-vel OFF valamint nézd át a „Telepátia” passzust mert a dinamikus pajzsokon nem képes átjutni egyik oldalról sem másrészt ha nem látod a címzettet (ám ennek ellenére jól kell ismerned) akkor 1 szegmens / 1 pszi pont az ára//


Nem elérhető Sol

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 518
  • Aktivitás:
    8%
  • Karma 0
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #93 Dátum: 2019. Január 12. 13:17:25 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Sápadt holdfényben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz.




Tíz szívdobbanás. Csupán ennyi időre van Tyrusnak szüksége, hogy átrendezze a valóság szövetét, jobban mondva átalakítsa azt. Így teremtve nappali világosságot az éjszaka sötétjében. Jóleső elégedettség tölti el, amikor fellobban a fény a malom előtt, csalhatatlan jeleként annak, hogy a varázslat megfogant. Majdnem olyan jó érzés, mint egy asszony ölelő karjában lenni ...

A bestia fájdalmasan felkiált odakint, a napfény perzseli a bőrét, nem hiába kerülik az éjszaka teremtményei a világosságot.

A teringettét! Úgy tűnik, működik!

A bárd ezután a benti fenyegetés felé fordítja figyelmét. A jó lovag állja a sarat a láthatatlan - ám időközben fényes aurával bevont - ellenféllel szemben. Csak remélni lehet, hogy a némber hatása nem lesz tartós Rysre nézve.

Domvik szolgája ... - hallatszik kintről a vérszívó bömbölése.

Nem túlzás azért ez egy kicsit?

Tyrus csak akkor mer kikukucskálni az ablakon, mikor hallja a szárnyak távolodó susogását. Egy biccentéssel jelzi a kisnemesnek, hogy idebent minden rendben. Azért a biztonság kedvéért felszalad a lépcsőn, amerre a pengét utoljára látta. Ki tudja milyen állapotban talál rá. Azonban csalatkoznia kell, mert Rys szőrén-szálán eltűnt.

Tarkóját vakarva ballag vissza a földszintre.

- A barátunk eltűnt. Csak ennyien maradtunk. - körbehordozza tekintetét, majd pillantása a még mindig megkötözött vezetőn állapodik meg. Felé veszi az irányt és féltérdre ereszkedik mellette.

- Prímusz! Hé! Figyeljen rám, Prímusz! Mit szándékozik tenni, ha elengedem? - figyeli a reakcióját, próbálja felmérni, hogy mennyire ura önmagának most, hogy a boszorkány távozott. Ha úgy ítéli meg, hogy elmúlt a bűbáj, amely gúzsba kötötte az öreg elméjét, akkor, de csak akkor eloldozza a kötelét.