Szerző Téma: Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl  (Megtekintve 14930 alkalommal)

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #90 Dátum: 2019. Január 01. 14:09:37 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Éjszakai árulások
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.


Általános események (8 kör)

A semmiből egy dobótőr röppen Gewin lovag feje felé aki elegánsan elhajol a semmiből érkező komisz penge elől, a következő pillanatban nappali világosság önti el a Csorba Fog bejáratát és űzi el az árnyakat a malom elől a mágikus fény versenyt szikrázik az időközben előbújt telihold hideg kékes fényével.
A fény felvillanásával egyidejűleg az „égen” lebegő alak is fájdalmasan sikoltásba kezd és tépett tollaiból füst száll fel.
Aignanal odakiált a fájdalmasan rikoltó kreatúrának -"Domvik sosem hagyott cserben, te fordultál el Tőle, démon, s léptél a sötétség útjára, s mindaddig míg szenvedést s pusztítást szabadítasz a világra, csak távolabb sodródsz igazságától! Mutasd magad, s megváltalak a kárhozattól!" a kinti holdvilágos éjszakában.
A fájdalmas sikoltást követően Rys a penge fényalakja a lépcső tetején bukkan fel, egy pillanatra amint eltűnik az omladozó emelet nyílásában. A szárnyas alak továbbra is fájdalmas rikoltással adja az éjszaka tudtára haragját.

-   Domvik szolgája te vagy ki a gyávaság leple mögé rejtőzöl ahelyett, hogy teljes valódban megmutatnád magad, el fogsz bukni mint oly sokan előtted vakbuzgó hitednek köszönhetően miközben ártatlanokat rántasz magaddal illetve kudarcod okán ártatlanokat hagysz elkárhozni.

A következő pillanatban a malom első emeletéből egy fényektől övezett alak vetődik ki egyenesen az alélt apródot tartó "lebegő" alak felé majd földöntúli hideg színekben felfénylik a hold és a három alak eltűnik az égről…

//OFF mindenkinek kezdeményezést kérnék mindenkitől valamint leírást, hogy mit szándékozik tenni az 9. körben OFF//

Nem elérhető Alaric

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #91 Dátum: 2019. Január 07. 11:54:22 »

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Éjszakai árulások
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan del Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.



*Miután vezetőjüket sikerült végre megkötözniük, megszabadítja őt a vadászkésétől s biztos távolra dobja. Nem feledkezett meg a lovag kétségbeesett harcáról a homályba veszett pengével, ám mindnyájuk érdekében most a bestiát kell kardélre hánynia. Hosszúkardját ismét magához emeli a földről, tenyerébe úgy simul a markolat, mint a rég nem látott szerelmes hitves. Hasi tájékáról vércseppek gördülnek alá, vörösre szennyezve a malom porát. Mégis úgy áll ott egy pillanatra, mint egy márvány szobor, mint amit a legügyesebb mesteremberek faragtak. Az inkvizítor tekintetében kötelességtudat s elszántság villan.*

- Ha Domvik kegyes hozzánk, úgy mihamarabb elérnek a napsugarak s megérjük a nappalt.

- Azt hiszem ebben tudok segíteni. De kell egy kis idő. - azonban mielőtt belekezdhetne a varázslásba a lovag még folytatja.

- Segítsen Gewinnek ha tud, én megküzdök a teremtménnyel.

- Várjon! - Verperiodi karjára teszi a kezét, másik kezének mutató ujját pedig a magasba emeli.

*Az igric körül láthatatlanul a manaháló megfodrozódik. A nyers erő hűs szellő formájában áramlik a testébe s majd amilyen gyorsan jött úgy távozik is a penge irányába. A varázslat enyhe fényes derengéssel vonja körbe a láthatatlanságba burkolózott fejvadászt, Verperiodi pedig szemével követi a derengés forrását. Több van a bárdban, mint amennyit először gondolt. Olvasott már feljegyzéseket hasonló képességű külhoniakról, azonban még nem találkozott velük személyesen eleddig. Az már biztos, ha megérik a nappalt, pótolnia kell eme hiányosságát. Elismerően bólint a férfinak, ám tekintete ismét kardjára téved s fókuszát a bestiára állítja kizárva minden mást.*

*Domvik segedelmével a szívében kilép a sötétségbe, hogy szembekerüljön végre a bestiával. Az alabástrom teremtmény a feje fölött lebeg, tépett angyalszárnyai félelemet s erőt sugároznak. Az arc földöntúli szépségét most eltorzítja a harag s a kegyetlenség, felfedve a bestia valódi mivoltát az inkvizítor előtt. Miközben lebeg a kezében oly könnyen tartja a fájdalom s gyönyör aberrált keverékétől alélt apródot, mintha csak egy hópihét fogna. Nyakából vér bugyog elő, a holdfény pedig szinte feketére színezi a bíbor éltetőerőt, furcsa ellenhatást váltva ki ezzel a kék holdsugárral, mi bevilágítja a malom udvarát.*

-  Légy átkozott Domvik szolgájal, hol voltál mikor szükség volt rád, hagytál minket elkárhozni, hogy Domvik hetedik arcának képében a Fekete Angyal ragadna magával.

*Szitkozódik a vámpír, ám az inkvizítor lerázza magáról az átkos szavakat. Ezzel egy időben ragyog fel a nappali fényesség az inkvizítor fölött, mintha csak maga Domvik emelné haragját a kreatúrára, hogy mocskos nyelvére vette a nevét. Tudata legmélyén tudja, hogy a hirtelen támadt nappal a bárd segedelméből történt, mégis Ura szétoszlatta volna, ha nem neki tetsző lett volna. Tyrus mágiáját most Domvik áldása is kíséri. Ez a hit emelte őt inkvizítori rangba. S most ez a hit vértezi fel őt erővel.*

-  Domvik sosem hagyott cserben, te fordultál el Tőle, démon, s léptél a sötétség útjára, s mindaddig míg szenvedést s pusztítást szabadítasz a világra, csak távolabb sodródsz igazságától! Mutasd magad, s megváltalak a kárhozattól!

*Kiáltja vissza a meggyőződését szavakba öntve, tudván, hogy a bestia nem láthatja, mégis remélve titkon, hogy szavai felbosszantják s kizökkentik a mesterkélt magabiztosságból. Abból magabiztosságból ami arra a fölényre épül, hogy érinthetetlen s sérthetetlen. S lám most a fény felperzseli a hibáktól mentes alabástrom bőrt, sűrű fekete masszát égetve mélyen bele. A tépett szárnyakból füst száll fel s a bestia torkából fájdalmas kiáltás tör elő megdermesztve a vért mindazokban kik mérföldekről hallják. Ám Aignan del Verperiodi nem dermed le. Felkészül, hogy tompítsa az alélt apród esését amennyiben a vámípr megfeledkezik róla. Ám erre hiába vár.*

-  Domvik szolgája te vagy ki a gyávaság leple mögé rejtőzöl ahelyett, hogy teljes valódban megmutatnád magad, el fogsz bukni mint oly sokan előtted vakbuzgó hitednek köszönhetően miközben ártatlanokat rántasz magaddal illetve kudarcod okán ártatlanokat hagysz elkárhozni.

*Rikoltja még a vámpír, majd az időközben kivetődő pengével együtt elmenekülnek a hold fényén. A volt kisnemes azonban nem ereszti le figyelmét s harckészültségét, csapdát vagy egy esetleges második csapást sejtve a visszavonulás mögött. Tudatát ismét ráhangolja gyűrűjére veszély után kutatva. Muszáj hogy csapdát sejtsen, nem engedheti hogy utat találjanak a vádló szavak. Hinnie kell, hogy van még remény Sid számára...*

« Utoljára szerkesztve: 2019. Január 24. 09:44:54 írta Alaric »
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #92 Dátum: 2019. Január 12. 09:18:11 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Sápadt holdfényben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz.


A mágikus fények elenyészését követően csak a sápadt holdfény ragyog odakint melynek fényében a kinti kút szilánkosra tört fedlapja vádló csontujjakként merednek az ég felé amin bajlósan fénylik ismét a hold.
A gyűrű megnyugtató hűvösséggel öleli körül az öt hordozó újat Aignan úján, bent a malom terében Gewin lovag még értetlenül pislog körbe, miközben Prímusz arcán keserű düh fut végig és még a földön elkeseredett felföldi shadoni tájszólással a következőket mormolja maga elé mint egyfajta bűnbánó imát:

"Észrevetted-e szolgáimat is? Mert nincs hozzájuk fogható a földön: feddhetetlen, derék emberek, féli Domvikot és kerülik a rosszat. Mindig kitartanak feddhetetlenségükben. Hiába ingereltél föl, hogy tegyem tönkre!" A sötét angyal ezt válaszolja a Hétarcúnak: "Bőrért bőrt! Az életéért mindenét odaadják a híveid, amijük csak van.”

A csönd megsűrűsödik körülöttetek csak a lovak elégedetlen és riadt toporgása töri meg a csendet csak utána hasít az éjszaka csöndjébe a panaszos farkasüvöltés ami mintha siratná az elvesztetteket.




//OFF Aignan bel Verperiodi-től kérek egy Intelligencia próbát +2-vel OFF valamint nézd át a „Telepátia” passzust mert a dinamikus pajzsokon nem képes átjutni egyik oldalról sem másrészt ha nem látod a címzettet (ám ennek ellenére jól kell ismerned) akkor 1 szegmens / 1 pszi pont az ára//


Nem elérhető Sol

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 733
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #93 Dátum: 2019. Január 12. 13:17:25 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Sápadt holdfényben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz.




Tíz szívdobbanás. Csupán ennyi időre van Tyrusnak szüksége, hogy átrendezze a valóság szövetét, jobban mondva átalakítsa azt. Így teremtve nappali világosságot az éjszaka sötétjében. Jóleső elégedettség tölti el, amikor fellobban a fény a malom előtt, csalhatatlan jeleként annak, hogy a varázslat megfogant. Majdnem olyan jó érzés, mint egy asszony ölelő karjában lenni ...

A bestia fájdalmasan felkiált odakint, a napfény perzseli a bőrét, nem hiába kerülik az éjszaka teremtményei a világosságot.

A teringettét! Úgy tűnik, működik!

A bárd ezután a benti fenyegetés felé fordítja figyelmét. A jó lovag állja a sarat a láthatatlan - ám időközben fényes aurával bevont - ellenféllel szemben. Csak remélni lehet, hogy a némber hatása nem lesz tartós Rysre nézve.

Domvik szolgája ... - hallatszik kintről a vérszívó bömbölése.

Nem túlzás azért ez egy kicsit?

Tyrus csak akkor mer kikukucskálni az ablakon, mikor hallja a szárnyak távolodó susogását. Egy biccentéssel jelzi a kisnemesnek, hogy idebent minden rendben. Azért a biztonság kedvéért felszalad a lépcsőn, amerre a pengét utoljára látta. Ki tudja milyen állapotban talál rá. Azonban csalatkoznia kell, mert Rys szőrén-szálán eltűnt.

Tarkóját vakarva ballag vissza a földszintre.

- A barátunk eltűnt. Csak ennyien maradtunk. - körbehordozza tekintetét, majd pillantása a még mindig megkötözött vezetőn állapodik meg. Felé veszi az irányt és féltérdre ereszkedik mellette.

- Prímusz! Hé! Figyeljen rám, Prímusz! Mit szándékozik tenni, ha elengedem? - figyeli a reakcióját, próbálja felmérni, hogy mennyire ura önmagának most, hogy a boszorkány távozott. Ha úgy ítéli meg, hogy elmúlt a bűbáj, amely gúzsba kötötte az öreg elméjét, akkor, de csak akkor eloldozza a kötelét.

Nem elérhető Alaric

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #94 Dátum: 2019. Január 24. 11:16:39 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Sápadt holdfényben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz.



*Az asztrál világ eleddig dühös s tajtékos hullámként verte a valóság szövetét pusztítással kecsegtetve, ám a vámpír távozásával ezek a hullámok kisimulni látszanak, s ismét nyugalom terpeszkedik a környezetre. Ennek ellenére az inkvizítor nem csúsztatja hüvelyébe vissza a kardját. Még pár szívdobbanásnyi ideig fürkészi a malom udvarát s a környező fák sűrűjét, csak utána hátrál a bejárathoz, szemeit még mindig a kinti félhomályra eresztve. Bent elsőként a lovagba botlik, kit először felületesen végigmér történt-e baja, majd meg is tudakolja tőle ezt.*

- A barátunk eltűnt. Csak ennyien maradtunk.

*Tekintetét az igricre emeli a mondat kapcsán. Habár vonásai katonás fegyelmet s elszántságot tükröznek, szeme sarkában megcsillan a szomorúság. Bárhogy is leplezi, bármennyire is tisztában van az áldozattal, az ártatlanokon esett sérelem mindig megbélyegzi s belülről emészti. Nem ismerheti be, de a vámpír szavai mélyebben szántottak a lelkébe, mint a hideg acél háború idején. Végül lesüti a szemét, s némán bólint megerősítésként Tyrus szavaira.*

*Visszafordul Gewin felé, de láthatóan semmi baja s egy karcolás sem esett rajta. Félmosollyal nyugtázza ennek tudatát, s tenyerével megmarkolja a lovag terebélyes vállát ezzel is kifejezve elismerését s örömét. A bárd közben leguggol Primusz elé, ki közben mintha magához térne s lerázná magáról a szellemi béklyót. Jól láthatóan Tyrus is szeretne meggyőződni vezetőjük józanságán, ám mielőtt ténylegesen eloldoznák, még ő is megvizsgálná.*

- Várjon még.

*Megszentelt kardját a földbe szúrja finoman Primusz előtt, majd jobbját a markolaton nyugtatja féltérdre ereszkedik. Tüzetesen végigvizsgálja a vezetőjüket befolyás vagy megszállás nyomai után kutatva, elváltozásokat keresve a bőrén, haján, íriszeiben, figyeli a megszentelt tárgyak közelsége milyen hatással van rá. Ha szükséges baljával segédkezik a szemhéj felemelésében, az arc elforgatásában, a kézfejek s hajcsomók mozgatásában. Mindezt szó nélkül, komor arccal s meglehetőst alapossággal végzi. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a sötét praktika nem ejtett maradandó nyomot, akkor bólint Tyrusnak, hogy minden rendben s ő is felegyenesedik s segít az eloldásban. A folyamat közben azért rákérdez, hogy a bárddal minden rendben-e. Ha mindenki feltápászkodott a földről, akkor megszólal.*

- Urak, azt javallom mindenki készüljön össze s nyergeljen fel, az éjszaka szánhat még nekünk meglepetéseket. Jobb felkészültnek lenni, ám míg a Hold ragyog az égen, badarság elhagyni e menedéket. Kétlem, hogy a bestia visszatér, ám az egyszer már biztos, hogy nem ő az egyedüli rém, s legalább ketten vannak. Hívatlanul nem léphetnek be sehova. - magyarázza a kompániának. - Primusz uram, mit gondol, milyen messzire juthattak a vadászok?


//OFF: Mágiaismeret - Boszorkánymágia Mf.
              Mágiaismeret - Boszorkánymesteri mágia Af.//
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #95 Dátum: 2019. Február 16. 20:22:33 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Sápadt holdfényben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz.



A csönd megsűrűsödik körülöttetek csak a lovak elégedetlen és riadt toporgása töri meg a csendet csak utána hasít az éjszaka csöndjébe a panaszos farkasüvöltés ami mintha siratná az elvesztetteket, miután eloldozzák Prímusz kin a megszállottság jelei már nem mutatkoznak mogorva tekintettel csöndesen magában fortyogva elkezdi a lovakat útrakész állapotba hozni az öreg kisnemes kérdésére rövid töprengés után nagyon csendesen válaszol.

-   Jó uram itt biztos, hogy nem jártak nem voltak arra utaló jelek, mi is csak a patak folyása miatt jöttünk erre, hogy gyorsabban haladjunk valószínű, hogy az északnyugati irányban fekvő hegy erdőségeibe vadásztak ahol a szénégető huták is találhatóak az innen még jó másfél vagy egynapi járóföld tekintettel arra, hogy a hegyet kell megmásznunk.

Mire Prímusz befejezi Gewin lovag is megtalálja a hangját szemei dühtől és a veszteség keserűségétől csillognak miközben erős hangját kieresztve megformálja a véleményét.

-   Urak nem hagyhatjuk ennyiben a dolgot, társainkat elragadta egy rém és valószínűleg a környéken fog garázdálkodni, amíg véget nem vetünk a dolognak, valamint a becsület azt kívánja, hogy minden erőnkkel megpróbáljuk megtalálni és megmenteni társainkat bárhol is legyenek.

Helyszín: Fogadó a Zarándoklathoz
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Utón – útfélen (Fogadó a Zarándoklathoz)
Résztvevők: Erigowi Artemise.

A rend tudomására jutott, hogy a shadoni felföldön a Hét intés völgyein túl rejtezik állítólag a „Tanúkő” közelében a legendás godoni Északi kapuhoz hasonlatos kisebb kapu melyet az üldözők elől a Ringil-el pecsételtek le. A tanács kívánsága szerint a Ringil-t vissza kell juttasd északra a rend központjába. Eddig nyelvtudásodnak köszönhetően látszólag senki sem akadályozta szabad mozgásodat Shadon területén háborítatlanul hagyod el Berrana-roda kikötővárósát és a rónok által lefektetett köves kereskedelmi úton haladsz Testarend városa felé az utolsó napon mielőtt megérkeznél komisz havazásban haladsz, ami eléggé megvisel örülsz, hogy egy civilizáltabb vendégfogadóban töltheted az éjszakát, másnapra abbamarad a heves havazás és viszonylag háborítatlanul folytathatod utad a Könnypatak mentén a Hét Intés völgyében, kora este érkezel meg a Fogadó a Zarándoklathoz. A fogadó udvarán egyetlen alakot látsz egy ősz öreg férfit utazó sokat látott ruházatban amint éppen egy gyermekkel beszélget valószínűleg a lovát bízza rá, visszaemlékezel és tudatosul benned, hogy tegnap este láttad a városi szálláson a meleget árasztó kandalló mellet hosszú szárú pipát szívni egy flaska bor kíséretében a férfi már eléggé idős láthatott vagy 60-70 nyarat is. A fiatal gyermek bólint az öreg felé, majd amikor megpillant arca felragyog mintha angyalt látna és kezében az öreg lovának kötőszárával megindul feléd.





Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #96 Dátum: 2019. Február 17. 00:23:06 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Fogadó a Zarándoklathoz
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Utón – útfélen (Fogadó a Zarándoklathoz)
Résztvevők: Erigowi Artemise



A hosszú út a Kilencarcú birodalmába rendkívül kimerítette Artemise-t, és minden figyelmére szüksége volt ahhoz, hogy épségben megszerezze a shadoni felföldön fekvő kapu kulcsát, a Ringil-t. Nem tudja pontosan, hogy mit is keres, vagy hogy merre lehet, csupán támpontokat kapott a Gyülekezet Tanácsától. Mindenesetre tettrekészen és reményekkel telve indult el az első olyan küldetésén, amelyen nem volt vele, vagy az árnyékában megbújva a Gyülekezet egyik tapasztaltabb boszorkánya.

A hóesés és a hideg idő meglepte, reménykedett abban, hogy az idő enyhébb lesz. A hideg ellen két réteg ruhával próbált védekezni, és dideregve lovagolt az ösvényen, a macskája pedig a nyeregtáskában keresett menedéket a hideg hópihék elől. Inkvizítor, a kitartó vadászebe pedig a ló mellett baktatott.
Áldásként tekintett arra a füstcsíkra, amely a távolban tűnt fel, egy fogadófélét vagy egy falut sejtetve messze előtte. A taverna istállójába kikötötte a lovát, majd az állatait az istállóban hagyva a csuklyáját mélyen az arcába húzva betért a fogadóba, és egy forralt bort kért egy adag meleg élelemmel és egy valamirevaló szobával. Miután megkapta a kulcsot, kiment az istállóba, és a macskával és a kutyával a szobája felé ment. Nem foglalkozott másokkal, emberekkel most csak a meleg étel, a bor és a puha ágy vonzotta.

---

Másnap továbbindult a már enyhült időben, és ismét egynapi járóföldet magam mögött hagyva megérkezett a Fogadó a Zarándoklathoz. A fogadó előtt a csizmájával óvatosan megbökte Dallamot, a lovát, hogy álljon meg, majd figyeli, ahogy a férfi és a fiú beszélnek. Gyengén megpaskolja a hátasának a nyakát, aki lassú lépésekkel elidul előre. Artemise felméri az idős férfit, majd a tekintete a fiúra vándorol, aki közben a ragyogó arccal vezeti felé az öreg lovát.
A fiatal hölgy leszökken a finoman kialakított női nyeregből, majd a lova kantárát megfogva felszólal, a kezét az idegesen morgó kutya fejére helyezve.
- Nyughass...   - látszólag az eb, engedelmeskedik, és nem morog tovább az istállósfiúra. - Estét, fiú! Van szálláshelyetek ebben a fogadóban?

Ezt követően Artemisie átadja a kantárt a fiúnak, majd leszurkol a fiúnak nyolc rezet, és az istállóban elhelyezi a két háziállatát is, majd a fogadóba indul.
Amint kitárul az ajtó, a csuklyája alól a nő körbenéz a tavernában, majd a tekintetével megkeresi a fogadóst, és hosszú lépésekkel közelíti meg.
- Estét, szállást keresek egy éjszakára... - kérdi, majd később még rendel egy adag melegételt és egy korsó forralt bort, és az egyik asztalhoz leülve elfogyasztja az étkét.
Az este folyamán még odamegy a fogadóshoz.
- Ne haragudjon, átutazó vagyok ezen a vidéken, Ön ismer valakit, aki jártas ezen a földön, és képes volna átvezetni engem a területen?
« Utoljára szerkesztve: 2019. Április 05. 21:34:15 írta Haldirien »
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Sol

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 733
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #97 Dátum: 2019. Február 24. 17:15:00 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Sápadt holdfényben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz.




- Javaslom, hogy váljunk ketté. Gewin menjen vissza a fogadóba, tudassa az emberekkel, hogy mit láttunk ma éjjel, próbáljon meg önkénteseket toborozni. Illetve értesítse a hatóságokat.

Hárman aligha lennének elegendőek a bestia ellen. Ezzel a jó lovagnak is tisztában kell(ene) lenni. Játszi könnyedséggel ragadta el két emberüket. Sőt, a harmadik is a befolyása alatt állt ... kis híja volt, hogy Prímusz nem okozott nagyobb galibát.

- Most nem szabad hagynunk, hogy a veszteség elhomályosítsa az ítélőképességünket. - teszi még hozzá a nagyobb nyomaték kedvéért.

- Mi pedig folytassuk utunkat Sánchez báró erődjébe. Vele mindenképpen beszélnünk kell. Egyrészt ugye a bányák ügyében... másrészt jól jönne az ő és emberei segítsége... a rém ellen.

A megbeszélés után - ámde még indulás előtt, amíg a csillagok fénye még világít  - magához veszi pánsípját és úgy helyezkedik az ajtónál vagy az egyik ablaknál, hogy rálátása legyen az égboltra. Néhány percre van csupán szüksége, hogy megszólaltassa az Összhangzatot, mely során magába szívja a csillagokból érkező nyers energiát és teljesen feltölti elméjét. Van egy olyan érzése, hogy szüksége lesz még varázshatalmára az elkövetkező napokban.

[Összhangzat, 18 kör, max mana pontra kerül]

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #98 Dátum: 2019. Március 09. 08:57:28 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Sápadt holdfényben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz.



Gewin haragvóan szikrázó tekintettel pillant Tyrusra miközben kifejti véleményét, annak javallatáról miközben a kardgombját masszírozza megtermett tenyerével.

-   Tyrus uram, amit javasol az egyrészt a becstelenség határát súroló gyávaság másrészt taktikai szemszögből is a legnagyobb már-már az ostobaságot sugalló botorság. A mostani helyzetbe alkalmatlan és ártatlan egyszerű népeket bevonni gyávaság, a emlegetett hatóságok több heti útra vannak innen… Jelen helyzetben pedig erőinket megosztani a legnagyobb ostobaságra vall mi lesz ha a rém vagy rémek megosztott társaságunkra csapnak le mikor együtt se nagyon bírtunk velük…

Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Helyszín: Fogadó a Zarándoklathoz
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Útfélen (Fogadó a Zarándoklathoz)
Résztvevők: Erigowi Artemise


A fiú mit a tejbe tök vigyorog rád, miközben elkezdi vadászt simogatni és mutáló hangon megszólal.

-   Szép hölgy miben segíthetek a kereskedő karaván éppen a minap távozott így van szabad szobánk nem csak a közös hálótermek esetleg elvezethetem a hátasát az istállók felé?

Később az ízes szárnyas vacsorát követően megtudod, hogy a fogadóst és a családját Grumm-nak hívják a fogadós egy nagydarab mostanra pocakosodó tagbaszakadt ember régen lehet, hogy favágó volt. Lányaik nem szüleik termetét örökölték, mert a fogadós felesége is egy nagydarab ám izmos asszonyság karjai sok férfiét is megszégyenítik haja ősz deres már-már fehér, de roppant erős szálú, míg leány gyermekeik keskeny arcú bánatos arcú fekete hajú szépségek. A fogadó szinte üresen kong jelenleg csak az előtted érkező éltes korú ismeretlen utazó költi csöndben a vacsoráját majd annak végeztével a kandalló mellett ismét pipára gyújt a füst és annak aromája megtölti az étkező helyiséget.
Fogadós kérdésedre az állát vakargatja miközben halkan hümmög és dörmög az orra alatt.

-   Hát lássuk csak Turlin nemrég ment el a város felé ő két hétig biztos nem jön vissza, Fallen nos ő meg érkezni fog de ő is a város felé tart… Prímuszék pedig pont ma reggel indultak meg a favágók táborai felé az északi ösvényen őket holnap még utolérhetné, de jelenleg nincs senki aki elkalauzolná önt hölgyem a völgyek belseje felé…

Nem elérhető Sol

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 733
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #99 Dátum: 2019. Március 10. 11:56:42 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Sápadt holdfényben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz.




Tyrus nem válaszol azonnal a lovag kirohanására. Elgondolkodva simítja végig kecskeszakállát mielőtt megszólalna.

- Szívesen Gewin! Ha megengedi, adnék egy baráti jótanácsot... ha már kisegítettem egy láthatatlan ellenféllel szemben és megmentettem az életét - ami a jelek szerint Önnek vajmi keveset ér - a rém elűzésével ... amíg Ön mit is csinált egészen pontosan? - kérdőn tekint a jó lovagra, majd tekintetét körbehordozza a többieken - Szóval a tanácsom: legközelebb gondosan válogassa meg a szavait, barátom, mert tapasztalataim szerint nem szokott jól végződni, ha sértegetni kezd valakit, aki legalább akkora termetű, mint Ön. Esetleg a nemesi orra találkozik az illető öklével ...

Egy félmosolyt küld Gewin felé, majd könnyedén témát vált.

- Bizonyára feltűnt Önnek, hogy a rém minden nehézség nélkül manipulálta, fordította ellenünk társainkat. Tételezzük fel, csak egy kósza pillanatra, hogy nem járunk sikerrel. - mutató ujját is felemeli hozzá - Az azt jelentené, hogy ez a vámpír tovább szövögetheti terveit, folytathatja rút játékát a legteljesebb titokban! Valóban azt szeretné lovag uram, hogy a vámpír jelenlétéről senki se szerezzen tudomást? Mi hát a nagyobb ostobaság, fejjel menni a falnak, vakon belerohanni ennek a vérszívónak a karmaiba? Vagy embereket toborozni, kérni a báró segítségét, aki az egyik helyi hatalmasság és együttes erővel fellépni ellene?

- Önteltség azt hinni, hogy mi négyen - mások segítsége nélkül - felül tudunk kerekedni eme gonosz némber praktikáin. Nem egy szedett-vedett zsiványbandáról van szó, ha még nem tűnt volna fel ...

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #100 Dátum: 2019. Március 10. 18:08:12 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Sápadt holdfényben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz.



Gewin haragját csak tovább fokozza Tyrusra kijelentése csak neveltetésének béklyói akadályozzák meg, hogy azonnal elégtételt vegyen a nyegle Tyruson ám ennek ellenér pár öles lépéssel közelebb lép és kesztyűjét annak arcába dobja, miközben kardot von.

-   Tyrus uram, nem tűröm tovább a becstelen sértegetését, védje a becsületét csak aztán vigyázzon nehogy véres legyen az orra, a párbaj feladásig tart, ha csak nem akar már most megfutamodni a kihívás elől…

Laza vívóállásban várja, hogy Tyrus kardot vonjon miközben szemei szikrákat szórnak.


Nem elérhető Alaric

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #101 Dátum: 2019. Március 23. 10:52:35 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Sápadt holdfényben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz.



*Halkan, de bosszúsan hümmög Primusz válaszára miközben agytekervényei sebesen kattognak. Olybá tűnik bármennyire is szerette volna a vadászokat megtalálni, muszáj lesz magára hagynia őket, most nem vesztegethetnek értékes időt. Domvik óvja lépéseiket s vigyázzon a lelkükre... Elméjében felidézi Candidatus Konrad de Torquemada sacerdos maximus inkvizítor arcát, majd kinyúl szelleme hatalmával, hogy megszólítsa a szellemsíkon. Amennyiben az inkvizítor fogadja megkeresését, rövid üzenetben tájékoztatja a vámpírok jelenlétéről, hogy úgy gyanítja Ravenna Cornelia birtoka nyújthat menedéket a bestiáknak, s hogy Domvik egyik lovagját küldi segítségért ki hordozza majd az inkvizíció pecsétjét.*

*Míg az inkvizítor az elme hatalmára koncentrál, a felperzselt indulatok csak távoli foszlányként jutnak el a tudatáig. Mikor ismét kitisztulnak az anyagi világ formái s hangjai, beletelik két szívdobbanásnyi időbe, hogy felismerje a helyzetet. Tétovázás nélkül lép közbe.*

- EBBŐL LEGYEN ELÉG!

*Robajlik az inkvizítor ellentmondást nem tűrően, akár a villámdörgés a csendes égbolton előjel nélkül. Arra számít a hirtelen fegyelmezés kizökkenti az egymás torkának ugró társait. Míg társai szemei szikrát szórnak, addig Aignan szemében a meggyőződés lángviharja kavarog. Hagyja hogy az érzelmek egymásnak feszüljenek egy pillanatra, majd utána akarva enyhíti tekintetét, s lélekben készteti, hogy az indulatok kioltsák egymást. Lassan megközelíti két társát, s miközben lépked újra megszólal.*

- Elég veszteség ért minket így is, ha tovább marakodunk, azzal biztost megpecsételjük sorsunk! Ne adjunk további elégtételt a bestiáknak azzal, hogy egymás torkának esünk! Most össze kell tartanunk, pillanatnyilag csak egymásra számíthatunk!

Karjait csitítólag s jelképesen társai vállára helyezi, s szemeit is körbehordozza mindenkin, Primuszt is beleértve. A marakodásban beállt űrt használja fel a lelki kötődésre. Mert alig van nagyobb erő a közös veszteségnél, mi összekovácsolhatná a sérült lelkeket. Most egymásból nyerhetnek erőt.

- Eljő az idő, mikor kardot rántunk az elveszettekért, de Tyrus uramnak igaza van, most erőt kell gyűjtenünk. Ne keverje össze a becsületet a kötelességtudattal, Gewin uram. A kötelességünk az, hogy megóvjuk az ártatlanokat, s ha most a rém után eredünk felkészületlenül, félő, hogy mi is odaveszünk, s ezzel cserben hagyjuk lelküket. Nem elég reményt csalni a szívükbe, számukra megváltással kell bírnunk. De nem csatát vívunk, hanem árnyékháborút. Melyet úgy nyerhetünk, ha felfedjük az ellenség kilétét. Így - még ha mi oda is veszünk - többé nem bujkálhatnak s prédálhatnak titokban s megbújva, állandóan üldözni fogják őket s nem lesz menedék mi megóvhatná őket az Inkvizíció haragjától.

*Egy pillanatra elhallgat, s jelentőségteljesen a lovagra néz. Bízik benne, hogy a jó lovag is megérti mit veszíthetnek, ha elvesztik az önuralmukat. Amennyiben szemlátomást lenyugodtak a kedélyek, elengedi társai vállát, s ujjaival a nyakában függő lánc után kutat. Mikor a lánc végül előkerül inge alól, felfedi eleddig elrejtett értékét. Egy egyszerű mozdulattal megszabadítja alexandritköves gyűrűjét a láncszemek fogságából, s jelképesen jobb gyűrűsujjára illeszti. Immár akként mutatkozik a kompánia előtt, aki valóban: Domvik s Shadon inkvizítoraként.*

- Úgy vélem a bestiák már két alkalommal kerülték el, hogy az Inkvizíció s Domvik ítéletet mondjon felettük. Túl sok a véletlen egybeesés s túl sok részlet veszik a homályba, hogy ne fonódjanak össze egy megbúvó, sötét erő mögött. Nem engedem, hogy ismét megrejtőzzenek a sötétség s tudatlanság leple alatt.


//OFF: Pszi - Telepátia ha esedékes, max 3 pontért, ami 3 szegmens
              Illetve Hatalom Aurája az inkvizítori gyűrű segítségével, mikor először felszólal//
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #102 Dátum: 2019. Április 05. 23:03:19 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Fogadó a Zarándoklathoz
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Utón – útfélen (Fogadó a Zarándoklathoz)
Résztvevők: Erigowi Artemise



Az istállósfiú kérdésére egy mosollyal válaszol habozás nélkül: - Kiváló! A lovamnak szüksége lenne egy helyre az istállóban, remélem megbízható kezekben lesz. – mondta, miközben egy ezüstérmét mélyesztett el a fiú kezébe.

„A fiú megbízhatónak tűnik, és kellőképp nyitottnak ahhoz, hogy szükség esetén tőle szerezzek információt.” – gondolja végig a lány, miközben magára hagyja a fiút a lovával.

A vacsora elköltése alatt megismerte a fogadós családját és a nevüket, illetve eszébe jut egy pár ötlet arra, hogy a tagbaszakadt férfi mit csinálhatott azelőtt, hogy a taverna pultja mögé lépett volna.
Ahogy felmérte a családját, nem kerülte el a figyelmét, és furcsállotta is, hogy a gyermekeik miért nem hasonlítanak a szülőkre, de nem tett szóvá semmit, egyrészt mert ezernyi oka lehetett ennek, másrészt pedig nem akart felesleges feltűnést kelteni, főképp nem megsérteni a vendéglátóit, ha esetleg érzékeny pontra tapintana.
Miután végzett a hússal, a csontot a tenyerén nyújtja a lábai mellett fekvő vadászeb felé, amely falánkan habzsolta a neki szánt falatokat.

„A fogadós értékes információ-forrás lehet, és nem gyanakvó, egy kis kedvességgel talán sok mindent megtudhatok tőle.”

A fogadós válaszára egy bólintás kíséretében válaszol a lány:
- És ezek a Prímuszék jóravaló emberek? – mondta, miközben lehelyezte az üres tányért a fogadós elé. – Kicsit félek attól, hogy akikbe a bizalmam helyezném, visszaélnének vele. Az ételért és vendéglátásért rendkívül hálás vagyok Grumm úr! Legutoljára ilyen finomat talán két holdtöltével ezelőtt ettem – mondta a fiatal lány, az étel valódi minőségétől függetlenül – Merre menjek majd, hogy elérjem ezeket a Prímuszékat? Hogyan tudom majd felismerni őt, őket?
Ezzel fizet az ételért és egy ezüstöt nyújt még bónuszba a fogadósnak. – Még egy saját szobát szeretnék éjszakára, ha jól hallottam van jelenleg üres szobájuk

Miután befejezték, leült a pöfékelő ember mellé, majd egy kis pihenés után megszólal.
- Ha szabad megkérdeznem, merre fog indulni másnap? Meg kell valljam, rendkívül lenyűgöz, hogy egy ilyen sokat tapasztalt emberben továbbra is van erő, hogy hosszú utakra induljon. Remélem, amikor elérem az Ön korát, magam is hasonlóan életerős leszek.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Április 05. 23:05:00 írta Haldirien »
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Sol

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 733
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #103 Dátum: 2019. Április 06. 11:37:42 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Sápadt holdfényben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Canis Prímusz.




Úgy tűnik, hogy a jó lovag idegei kezdik felmondani a szolgálatot, ugyanis a szópárbaj arra sarkallja a szőke vitézt, hogy kihívást intézzen a bárd felé.

Mint valami átkozott gorviki, aki képtelen uralkodni heves természetén ...

Mulattatja a gondolat, hogy tovább ingerelje a másikat, azonban mielőtt még megszólalhatna az öreg kisnemes közbelép.

A mennydörgés-szerű hang nyomán kékesen derengő aura öleli körül Verperiodit. Egyszerre lenyűgöző és félelmetes látvány. Néhány szívdobbanásnyi ideig Tyrus csak bámulja a jelenséget, minden másról megfeledkezik.

Azután a "kisnemes" beszélni kezd... Eleinte mintha egyenesen hozzá szólna, a lelkébe látna ... majd fokozatosan visszazökken a valóságba.

Ezt nem hiszem el! Egy inkvizítor!

Bár a "varázs" - vagy bármi volt is - hatása már elmúlt, továbbra is döbbenten áll a fejlemények előtt.

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét Intés Völgyein túl
« Válasz #104 Dátum: 2019. Április 07. 13:53:19 »
Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl

Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Csorba Fog éjszaka
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Sápadt holdfényben az Inkvizítor színre lép
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre (NJK), Canis Prímusz (NJK).



Mikor fellobban a kék fény és felemelkedik az inkvizítori pecsét Gewin lovag térdre borul és a kardját markolattal kifelé a kőpadlózatra fekteti, csak a beszéd végén szólal meg leszegett fejjel.

-   Domvik akaratából és dicsőségére engedelmeskedem Taleiosz, de nem küldhetsz el magad mellől, hogy amikor eljön a Fekete Angyal ideje akkor Domvik Hetedik Arcának nevében pengém végezhesse be az exterminatust.


//OFF: „Pszi - Telepátia ha esedékes, max 3 pontért, ami 3 szegmens” Soha nem tapasztaltál hasonlót elméd mintha sötét ködben bolyongana az az érzésed, hogy az üzenet a völgyeket sem képes elhagyni elakad egy sötét elme árnyékában ami a völgyeket uralja//