Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Délután
A feladat egyelőre nem sietteti magát. Most még. Egy ideig. Ki tudja meddig. Az a suttogó hang. Mikor válik erőssé. Megint. Sürgető parancs mikor lesz apró zavaró zümmögésből, ordító paranccsá? Mindezek mellett számtalan más problémával kell szembenézned, meglehetősen sok minden történt a mai nap és ami azt illeti, még nincs is vége. Egy dolog azonban bizonyos számodra, mégpedig az, hogy sosem tudtad hogyan kell idézni. Enethiel nem is tudott efféléről, valószínűleg nem is létezett – persze lehet csak szimplán nem emlékszik rá – de amennyire fel tudod idézni… Jayr múltját, a férfi, a halandó sem. A bizonyosság, amit éreztél, hamarabb olvadt el, mint az a bizonyos hópihe azon a bizonyos forró helyen.
Az Elohim kérdés egy másik dolog, ami percről percre egyre határozottabban ölt formát: ha itt is vannak, nem tesznek semmit. Kutatni utánuk igen merész vállalkozás, de talán nem lehetetlen. Nos, kivéve talán akkor, ha követik a régi parancsot – melyet a Lázadók szegtek meg és váltak valamennyire azzá, ami mellett kiálltak. De talán még ez sem lehetetlen, csak valamivel tovább tart. Abban valószínűleg igazad lehet, hogy már nincsenek itt. Nem is voltak már jó ideje, talán… talán nagyon régóta. Akkor minden bizonnyal tettek volna valamit. Akármit. Bármit azokkal, akik ki akarnak szabadulni méltó büntetésük alól. Rémlik valami, egy gondolat ötlik fel, amit valószínűleg e gondolatok árja váltott ki: fejetekre olvasták a bűneiteket és aztán toloncoltak börtönbe. Nem, nem toloncoltak… valami más volt.
Képességeitek teljében… egykor minden Ház, összes kórusának egy, azaz egy és csak is egy képessége volt. A tied, és ebben elég bizonyos vagy, az volt feladatod, hogy életet lehelj az Univerzumba. Egyszerűsítve, az ember megannyi részből áll, szív, máj, vese, agy, de ezek külön-külön halottak, értéktelenek, de együtt alkotják az élő embert. Gondoskodtak róla, a részek összege több legyen. Te leheltél életet a dolgokba. Nem csak teremtetted az életet, de vigyáztad is! Így tett minden testvéred, minden Elohim a Második Házból, legyen az Dagan – mint te magad – vagy a Szél, az Ellil kórus tagja. Aztán az emlék kifakul, de amit felfedett előtted, az már a tied. Megint. Ezúttal, egy csepp csak igaz, de valamit sikerült felidézned-megőrizned.
Ki tudja mennyi idő telt el a Bukás óta, illetve pontosabban mióta a Börtön foglyai lettetek? Ez a gondolat már felmerült benned korábban is, de azóta sem tudnád jobban megbecsülni, mint hogy több, mint tízezer éve. Lehet, hogy nem emlékszel számtalan dologra, de ennek egy része bizonyosan azért van, mert az újabb – egy élet árán birtokolt – mozgó börtönöd olyan eleddig ismeretlen érzetekkel és gondolatokkal (emlékekkel) áraszt el, hogy szinte már-már fullasztó. S igen, így tökéletesen el tudod képzelni, hogy Thana min megy keresztül, hiszen magad is átélted és már legalább… mióta is? Talán egy hete… hogy itt vagy, igaz, csak alig egy napja érzed magad újra ’egésznek’.
A korábbi botlás, a lehetőség megfosztása felett érzed keserűségedet most szilárd elhatározás követi. Egy pillanatra engedtél a benned honoló sötétségnek, az Abyss szilánkjának, de most! akár egy friss lélegzet döntesz és határozol: segíteni fogsz! Nem számít, hogy ki lesz az, csak a tudat, hogy szerinted bárki megérdemel még egy esélyt. Ez igaz még rátok, Démonokra is. De vajon nem kaptátok meg azzal, hogy most emberi testben oly dolgokat élhettek át, amit egykor talán épp csak megértettetek? Bárhogyan legyen is, nem te leszel az, aki a saját népe ellen cselekszik, tudva, hogy mi mindennel kell szembenéznie. Nincs szükséged arra, hogy árulónak vagy valami annál is rosszabbnak bélyegezzenek majd…
A segítségnyújtás pedig talán barátokat, de legalábbis szövetségeset adhat, ami lássuk be nem egy elvetélt ötlet. A kérdés azonban nem teljesen múlt el teljesen, miszerint bár az emberek a figyelmet és tiszteletet értékelik, de vajon a sok ezer vagy még több éve raboskodó Bukottak is beérik ennyivel? Ez a kérdés lehet még foglalkoztat(ni fog) egy ideig, de végül arra a következtetésre jutsz, hogy akadnak párhuzamok, főleg most, hogy osztoztok az emberek mindennapjaiban egy oly formában, mint soha azelőtt. Egy érzés volt a finom fizikai kontaktus, egy jelzésértékű mozdulat, mely végén kissé zavartan húzta el a kezed, melyet egy sor ismeretlen érzés követ, kivéve talán egyet, a védelmezés ösztönének sugallatát, mely az Esszenciád mélyéről való.
A vágy, hogy megértsd a szavait, annyira erős, hogy egyszerűen szétszaggatják a ködöt, ami az emlékeidet fedik el és megpillantod magad amint,
egy táborban állsz. Sötét van – csillagtalan éj – csak a tábortűz vidáman lobogó lángnyelvei adnak némi fényt és melegséget, melyet négy különböző ember ül körbe. A fénykör határán állsz, csüggedtségüket azonban mindennél erősebben érzed. Érzed a vereség keserű ízét, a fájdalmat és bánatot. Halkan beszélnek, de a zavarodottság percről percre nő, ahogy rádöbbennek, már nem értik egymást. Nem úgy téged, aki nem rég sajátította el azon képességet, hogy beszélje a Nyelveket, amelyek egy korábbi szilánkjai…
Visszazökkensz a jelenbe és a gondolataid vadul rajzó méhkasként zümmögnek elhozva olyan lehetőségeket, mint azokat például, hogy a test vagy épp a Bukott korábbi helye a Teremtésben meghatározhatja az emlékeket, azok mennyiségét és tisztaságát. A kérdés az, hogy amennyiben Thana emlékszik az egykor volt nyelvre, mely a Vereség előtt tört ki tudja mennyi darabra, akkor lehetséges, hogy Rangban feletted áll vagy a személyisége jobban illik ahhoz, akinek a testében szabadságra lelt. Az sem kizárt… hogy ennél kevesebb is elég, vagy több, amire talán még nem is gondoltál vagy esetleg a halál pillanatának körülményei…
Aztán ha mindezen kusza gondolatok nem lennének elegek, úgy tűnik Petros közvetlensége meglehetősen zavaró Thana számára, akinek mozdulatai és arckifejezése valamiért igen árulkodó számodra, pedig nem vagy egy agykurkász. Sőt, ami azt illeti ez talán még némi aggodalomra is okot adhat, mert ha Petros megijeszt egy Bukottat… jobb megelőzni a bajt. Ennek okán finoman érinted meg a kezét, apró paskolások formájában, amitől bár összerezzen, nem húzza el a karját. Végül bár a korábbi halk és érzésektől, gondolatoktól színes szavait nem értetted – igaz, mindennél jobban szeretnéd – Jayr nyelvének szavaival próbálod meg elérni ugyanazt a hatást.
A szavaidra odafigyel, rád tekint és kutakodó tekintete a megértés után fürkészik, végül szerinted inkább ösztönösen vagy sejtés alapján, mint tudatosan, de aprót bólint és bár nem lazul a szorítása, de nem is tűnik annyira ijedtnek, mint akár egy perccel korábban. igaz, hogy a barátod sem, de ő most kissé meglepetten vonja fel a szemöldökét miután arra kéred, hogy legyen… nos ne önmaga, hanem valami… finomabb verziója önmagának. Míg a barátod épp a kérésedet dolgozza fel, neked van időd a kolléganőt szemrevételezni, akinek a figyelmének nagy része pont az ében nő felé összpontosul.
Mivel a két hölgy megtöri a csendet és beszélgetni kezdenek, így ti férfiak csendesen figyelitek hova vezet majd mindez. Úgy tűnik eredményre, nem is kevésre és akad köztük egy-két meglepő információ is. Az első mindjárt az, hogy a vágyad egy emléknél nem volt erősebb és továbbra sem érted Zoé angol szavait melyeket Thana-hoz intéz. Igaz, hogy a rövid összefoglalóban minden benne van, de valahogy mégsem ugyanaz, mintha első kézből értesültél volna a téged is érintő információkról. Azt sem teljesen érted, hogy az üzenetedtől Thana miért lett még szomorúbb, ellenben ebből könnyen következhet egy-két kellemetlen dolog…
A közelséged segít, az ében nő percről percre enged szorításán, bár úgy tűnik elengedni nem akar. Most annak érezheted magad aki egykor voltál, egy oltalmazó Lovagnak, Védelmezőnek! Ezen merengésedből Petros szavai szakítanak ki.
Petros /Görög/
Az elkövetőnél nincsenek iratok. Úgy tűnik, hogy az ujjlenyomata vagy a fogdoki kutakodása árulhat csak el majd többet róla.Ez és persze Zoe szavai megint egy oly dolgot árulnak el, amire nem biztos, hogy szerettél volna gondolni. Ugyanakkor talán némi büszkeség is bujkálhat benned, hiszen azt tetted amit tenned kellett. Lehet, hogy elkéstél, de segíteni akartál, megmenteni egy életet! Ez a dolgot, a feladatod… többek között. S lehet, hogy minden kellemetlenség és fájdalom, keserűség érzete ellenére egy olyan szövetségesre leltél – talán idővel barátra – aki már most fontosnak tart és kötődik hozzád. Vajon mindez megért egy emberi életet? Nem, kettőt nem, hiszen az áldozaton már nem segíthettél, de a férfiért mindenképp te vagy a felelős…
Más vizekre evezel. Védelmező ösztöneid más ’fenyegetést’ is megéreznek. Ez bizony a barátod érdeklődése az áldozat iránt. Úgy véled, hogy nem csak szakmai okokból közeledik ilyen egyenesen, hanem mert… talán egy pillanatra magad is oldalra pillantasz és a szépség szubjektív és Jayr véleménye szerint látta már Aphrodithe-t, azért igen szemrevaló a maga sötét bőrével és talán ezzel a szűzies, ártatlan és védtelen kisugárzásával. Ahogy a Bukottat, illetve most a testet fürkészed úgy véled, hogy apró kisegér néz fel a hatalmas kandúrra, aki épp készül rávetni magát…
Ha Thana, illetve a Bukott aki most már benne él, a Bukás idején esetleg olyasmit tapasztalt, amiért az embereket nem tudja úgy látni ahogyan te, akkor nem kis feladat lesz meggyőzni az ellenkezőjéről. Hiszen mint rendőr magad is megtapasztaltad már, hogy mennyire kicsinyesek, önzők és… halálosak. Megannyi esettel találkoztál már ahol apróságokon akadtak össze, sőt, volt olyan is ahol nem csak szó vagy ütés, de ennél komolyabb eszközök is kifejezték a másik véleményét, bizony néha halálos meggyőződéssel. Az emberek számtalan ok miatt öltek, de ezek közül talán a legerősebb nem is a túlélés, hanem a kapzsiság és harag volt…
Petros /Görög/
Ne aggódj Tökfej! Minden rendben lesz! Végül alaposan kifaggat, csak egy-két alkalommal kérdez rá újból arra amit elmondtál, de úgy tűnik, hogy nagyjából tiszta neki a kép, bár nem minden apróságot tud a helyére illeszteni. Leginkább Thana feleszmélése furcsa számára, de bizalma teljes benned, így bár lehet érzelmileg kissé érintett, nem is ő fogja vezetni a nyomozást. A második dolog a kés volt, rajta a vérrel ami még gondot okozhat. Tagadod persze előttük, hogy bármit is tudnál, de lehet, hogy nem a legjobb ötlet hagyni, hogy a helyszínelők be tudják azonosítani. Lehet, hogy a végén még egy sor tesztnek vetik alá Thana-t és ki tudja mi derül ott ki, esetleg milyen pontokat kötnek össze?
Petros /Görög/
Nos Tökfej, a véletlen csak az, amit nem értünk.Nevet fel, miközben azon az irónián tűnődsz, talán Teremtői humoron, hogy rablóból lett pandúr.
Zoé /Görög/
A Doktornő valószínűleg kimagasló eredményeket ért el a legjobb oktatási intézményekben, de természetesen ez majd akkor derül ki, ha már munkába áll. Ami feltehetően most valamennyire késni fog mert úgy tudom ilyenkor át kell esnie egy pszichológiai vizsgálaton, hogy kizárják a különféle traumák lehetőségétJegyzi meg, láthatóan naprakész. Ezután bólint és talán a kelletlenség, hogy nem érted amit mondd, arra ösztönözhet, hogy elsajátítsd e nyelvet (és talán ennél többet is). Idővel úgy tűnhet, hogy téged nem a rend éber őréként mutattak be neki, sőt, ilyetén formában nem is kerültél szóba, hiszen ennél fontosabb dolgok kaptak elsődleges figyelmet. Nekik a helyszín biztosítása és alapvető kérdések feltétele, neked addig Thana ez a „dolog”. A mosoly talán tényleg a legrövidebb út két ember – esetünkben Bukott között – mert, valami nagyon halovány – talán csak fények játéka – válaszra talált volna, de megnyugvásra mindenképp.
A következő pillanatban már megint Zoe beszélget a nővel, aki immáron már nem két kézzel szorongat, ujjait fűzte szorosan a tiédbe és bólint, bólogat vagy épp röviden válaszol. Úgy tűnik a rendőrlányt nem zavarja ez a szűkszavúság, mintha tisztában lenne azzal, hogy egy ilyen esemény után mennyire nehéz visszatalálni a jelenbe. Érdekes lehetőség, hogy Petros új-ideiglenes(?) társa miért is lett rendőr. Akárhogyan is volt, most épp Zoe-t próbálja elvezetni a nyomozó elé, aki eközben megérkezett és élénk érdeklődéssel indul meg a csoportosulás felé.
Petros /Görög/
Hm? Jah igen – tér vissza a tekintete Thana-ról –
A kocsiban. Hm… igen, persze… van egy szendvicsem is!Azzal ott hagy egyedül és elindul az autó felé, hogy eleget tegyen a kérésednek és nem kizárt, hogy a saját ösztöneinek is valamilyen formában. A következő legalább fél óra azzal telik el, hogy a nyomozó előbb Zoe-val, majd Petrossal vált néhány szót, mielőtt Thana-val beszélne. Ez nem volt könnyű művelet, mert a lány leginkább feléd tekintgetett és mire megértették, hogy nélküled bizony nem nagyon beszél… a közelségedben fellélegzik és halkan, visszafogott módon beszélgetnek amiből a nyomozó szavait érted, de a válaszokat továbbra sem. Ez elég frusztráló lehet…
A társad és új partnere alig pár szót váltott a nyomozóval, úgy Thana elég hosszasan van faggatva, úgy tűnik a nyomozó friss emlékeket szeretne, mert úgy vélheti azok a legtisztábbak. Mindenesetre úgy véled, hogy a forró tea és Petros ötlete nyomán a szendvics is segítségetekre van, igaz, evés és tea fogyasztások alkalmával a nő úgy néz az ételre és italra, mint aki sosem látott még ilyet. A nyomozó végtelenül türelmes férfi akit eddig még nem láttál, legalábbis nem emlékszel rá. Az is lehet, hogy Thana annyira kitölti az érzékeidet, hogy ha hozzád beszélne se tűnne fel. Az ében-bőrű tekintete kénytelen sugallni, hogy tényleg így van.
A következő fél órában téged faggatnak és bizony akad egy-két kényes kérdés, de úgy tűnik, hogy az első kör különösebb nehézségek nélkül zárul. Sőt, korábbi kérésednek megfelelően Zoe, Petros és a nyomozó is bemutatásra kerül, akiről még a neve sem árul el számodra semmit: Hektor. Azzal, hogy Zoé kitér arra kinek milyen szerepe van a szerveznél és itt a nyomozás során, nem zavar senkit, de könnyedén repül el akár egy újabb fél óra is, melynek végére úgy tűnik az elméleted helyesnek bizonyul, a Rend valahogy megnyugtatja a Bukottat és bár a közeledből nem akar elszakadni, érezhetően kevésbé tűnik zavartnak.