RPGenerations

World of Darkness (Sötétség Világa) [18+] => Demon, the Fallen => Alkonyi Hajnal => A témát indította: Thyriel - 2015. Május 10. 09:41:49

Cím: Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. Május 10. 09:41:49
(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/Symbols/Scourges.png)

Az Abyss
A bebörtönzést követően…

a ”Pokol”: feledés sötétjével és az üresség fénytelenségével. Egy hely, ami elvesz mindent! Megtagadja a remény lehetőségét, megtörve a legerősebb akaratot és kifakítva a legragyogóbb lelket is.  A Verem, amiben nincs semmi, csak a tudat, hogy elbuktak. A tehetetlenség, hogy nincs semmi sem ami enyhíthetné a magány határtalanul őrjítő csendjét. Társak csupán a rabság lassan mindent felőrlő, soha véget nem érő pillanatai voltak, melyeket a Börtönön túlról érkező halovány érzet, az Emberiség szenvedése tett igazán frusztrálóvá.

Az idő – ami idelent elvesztette jelentőségét – homokszemei tovább peregtek és a szenvedés mérge egyre mélyebbre marta magát, végül rálelhetett a haragra, a bosszú érzetére, mikor az Emberiség lassan elfeledte azt, amit érte tettek: az erőfeszítéseket, az áldozatokat és hátat fordított azoknak, akik többet adtak fel értük, mint azt elképzelni lehetséges. Akiket meg akartak menteni, azok elhagyták a Bukottakat. Az emberek egy nyelvén nem létezik olyan szó, ami képes lenne leírni az Örök Éj, a Kortalan Sötétség: az Abyss borzalmait, mindazt, amit a Bukottaknak át kellett élniük!

A hierarchia, a Rend utáni vágy konstans eszme a Bukottak között, mely nem változott Korok múltával sem. Soha, senki nem kérdőjelezte meg a helyét; rangja volt, amit a Teremtő adott neki! Nem létezett olyan Tudat, amely úgy vélte volna, ez létezhetne másképp. A Nagy Tervben mindenkinek megvolt a feladata, ahogy a Lázadás után is! A Fényhozó maga alkotta meg az új rendet ami összekötötte a Bukottakat. Az a Hajnalcsillag, aki nem volt velük! A Lázadás Idolja, aki szinte mindenkinek része, nem volt közöttük!

Ekkor bukhat el egy Elohim igazán. Engedhet a Gyötrelemnek, hagyva, hogy az kifordítsa önmagából. Így hunyhat ki egy Ragyogó Csillag, hogy a mögötte maradó Fekete Lyuk magába szívjon mindent, ami korábban érték volt, ami számított…
Ezzel változtatva meg mindent: káoszt szítva a régi értékrendben elhozva a Lázadást, mely talán a Teremtő átka, amiért szembeszegültek parancsával. Lázadtak hát másodszor Lucifer ellen és tették ezt a Rendben felettük állók ellen a Harmadik Lázadásban.

A Légiók maradványai egymással harcoltak, ellenségeik dacára azonban önmaguk ellen is fordultak! Korábban vezették a Bukottakat, de most zsarnokokká válva uralkodtak felettük és önző célokra használták mindazokat, akik alattuk álltak. Engedelmességre kényszerítették őket Igaz Nevükkel, mely Urak és Úrnők ellentmondást nem tűrően csendülő parancsait idővel a szolgák kérdés nélkül végrehajtották. Egykor megosztották a mindennapjaikat azok minden tapasztalatával, felebarátok voltak: bajtársakká váltak az Igaz Ügyért vívott harcban, de aztán így veszett el a Szabadság, így váltak a nagyok Zsarnokokká és az alattvalóik Rabszolgákká időtlen időkre…

A Börtön falait többször (ötször) rázta meg a Förgeteg, de egyetlen alkalommal sem tudta ledönteni! mígnem egyszer (hatodikra) a változás újra megérintette az Abyss-t. Oly jelentőségteljes volt, hogy még a Bukottak is megérezték, érzékelték azt, ami kiutat jelenthetett mindabból a nyomorúságból, amin mindannyian osztoztak. Rések, repedések jelentek meg a Vihar hatására, amik azonban csak akkorák voltak, amiken mindössze a legkisebbek fértek ki! a Korok fogsága azonban megbénította a foglyokat, vártak: eltűnnek, bezárulnak e rések…

Vártak, de mindhiába. Nem történt semmi. Nem zárta le őket a Teremtő parancsa, nem érkeztek az Elohimjai, hogy őrizzék azokat! Ekkor hangzott el az utasítás, a Zsarnokoké, akik kiküldték rabszolgáikat, hogy szökjenek meg! Kiparancsolták hát őket Igaz Nevükkel a réseken át egyenesen a tomboló Förgetegbe, akik engedelmeskedve hagyták el a Poklot oly dolgot hordozva Tudatukban, beleégve az Esszenciájukba, ami úgy hangzott: „Szabadítsatok ki minket! Tegyétek meg és a Bosszú a miénk lesz!"

… a szabadulásig

Amikor Enethiel engedelmeskedett; mikor a kikezdhetetlen vágy, hogy Urát szolgálja kérlelhetetlenül megjelent és azonnal, hezitálás nélkül indult a szabadulás felé, megkínzott Tudata mélyén a szabadság, az elveszettnek hitt érzés: a remény szikrázott fel, melyet a félelem marka kezdett fojtogatni azzal, hogy a Teremtő talán újabb büntetést szab ki rá! Semmi sem történt…
Még az Elohimok sem jöttek el érte.

Az Asharu, a Második Ház Dagan kórusának szabadulni vágyó Bukottja belevetette magát a Vad Viharba, hogy megtapasztalja a megkínzott Lelkek őrjítő kavargását, hogy érezze amint bele akarnak kapaszkodni, ahogy utána kaptak vagy megpróbálták útját állni: sikertelenül! Átvágott köztük gyűlölettől telve vagy keresztül rajtuk az öröm és mámor érzetével. A Teremtő Szolgái még ekkor sem jelentek meg, csak a Förgeteg csapott le rá: el akarta sodorni, szét akarta szaggatni, de minden erőfeszítése hiábavaló volt a Bukott, a Szabad Bukott ellen!

Leküzdött minden akadályt, céltudatosan haladt afelé, ahonnan ki tudja mióta száműzetett. Végül a Reményt elhomályosította a kérlelhetetlen gyűlölet és a heves düh, amikor a Rabszolga elérte azt amiért harcolt, az Otthonát. E két viharos érzület meglehetősen pusztító képet festett, míg a látványt eltorzították, kifordították-facsarták egészen addig, míg valami meg nem változott. Ebben a csodálatos pillanatban hullámzott át rajta a mindent elsöprő puszta gyönyör: a Teremtés vibráló szépsége, mely az élettelen, a Semmit magához ölelt néma Börtön után maga volt a Megváltás! és ezt sem vették el tőle az Teremtő katonái.

Megszámlálhatatlan apró kékes izzás vette körül, melyek közül néhány utolsót pislogott mielőtt kihunyt volna, de voltak olyanok is, melyek csak remegtek, közel a végső kifakuláshoz! Az Elohimok ellenben nem voltak sehol! A reménykedő Asharu úgy vélte nincs rend a Teremtésben! Nem volt itt a Feltámadó Szél Háza, hogy megóvják az Emberiséget, a Nyughatatlan Mélységé, akik enyhíthették volna a kínjaikat vagy a Leszálló Éjé, hogy elkísérjék őket végső útjukra.

Érezte a többi Bukottat, mindazokat, akik sorstársakként teljesítették Zsarnokaik parancsát, de nem talált egyet sem a Menny ’Angyali’ közül! Elrejtőztek? Elhagyták az Őrhelyeiket? Magukra hagyták volna az Emberiséget? Ebben a pillanatban a kétség úgy mart a szabaddá (és mégis láncokat viselő) Esszenciába – mely azelőtt még az Abyssban sem találkozhatott hasonlóval – hogy zavartan próbálta megválaszolni a kérdést: hogyan működhet a Teremtés az Elohimok nélkül? A Teremtő talán már nem is törődik vele?!

de a kétely, a zavar mind tovatűnt, ahogy a Kötelességtudat, az egykor volt Meggyőződés is felszabadult a Tudat sötét mélységeiből. Egy régi, talán elfeledett érzés, olyan, mint hazatérni egy hosszú, soká tartott utazást követően. E pillanatnyi békében a Teremtés korábban újra felfedezni vélt szépsége kifakul, szürke monotonitás alakjait rajzolja ki melyek kristályszerű monolitokként törtek az ég felé bennük megannyi fekete fény, oly sok üresség.

Az egykor volt vadon, a Vér és Csont házának élettelin vibráló Birodalma, most Annunakik teremtette élettelen anyagok erdejévé vált, mely mintha elnyelte volna a bennük ragyogó életek fényét. Oly sokan voltak és mégis oly kevesen. Megszámlálhatatlanok, de elenyészőek azokhoz képest, akik a Dagan emlékezetében éltek. Egyetlen hatalmas masszává olvadtak össze, szürke tömeggé váltak, akiket monoton céltalanságuk vélt értéke irányított: olyanokká, akik csak önmagukat tartották mérvadónak.

a Teremtés meghalni látszott, és mégis, valahogyan Életben maradt. E gondolat közepette tudatosult az érzés, mely páni félelmet szült ahogyan az Abyss láncai próbálták visszahúzni a Szökevényt, hogy abba a rettenetes, kínzóan gyötrő ölelésbe vonja melyet a Bukott már oly annyira ismert, hogy szinte még a suttogását is hallani vélte: Ő oda tartozik. Minden eltelt pillanatban keményen meg kellett küzdeni a Szabadságért, mely egy pillanatra már magától értetődőnek látszott!

Az egyetlen lehetőség elkerülni azt, ami oly mértékben dühítette a Teremtő egy szikrányi Esszenciáját mint amennyire félelemmel töltötte el, nem volt más: mint találni egy testet. Korábban már látta a megtört lelkeket melyek mindegyike saját természetének megfelelően pislákolt, akár egy kihunyni készülő csillag. Most ott volt egy, ami készült magába zuhanni, ami úgy vonzotta az Asharu-t, mint egy szingularitás!

Ahogyan Enethiel elfoglalta a testet az érzékei eltompultak és kiélesedtek egyszerre! a fizikai érzékelés, mint szagok, illatok, hangok és színek mind elkábították a Bukottat, míg az emlékek teljesen kiütötték. Soha nem tudta milyen egy ember tekintetével pillantani a Teremtésre, sosem értette meg őket hiába dolgoztak közös erővel, osztották meg a mindennapjaikat, nem volt egy közülük. Így nem is irányíthatta ezeket az érzékeket, nem tudta értelmezni sem amit azok megosztottak vele.

Mindezek ellenére ez maga volt az antitézise mindennek amit az Abyss képviselt! Átcsapott felette és elnyelte akár egy örvény, oly helyre vezette, ahol egy Élet minden szegmense feltárta magát! Ösztönök, érzések és emlékek. Megszámlálhatatlan apróság, mely végül oly hatalmassá válik, hogy a Zsarnoki parancsot is szinte elmossa! Sőt, gyakorlatilag majd teljesen felszabadítják! mint a név Jayr Eisenberg.

Az emlékek egy igen fiatal fiút mutatnak: akit nagy veszteség ért, vitákról, mely róla szóltak és egyre hevesebbek lettek. Emberekről, idősebbek már, kik törődtek vele és szerették őt! Hősi történetekről a múltból, ahol elődei-felmenői annyi jót cselekedtek! Más emlékek már tanulmányokról melyek sosem kötötték le igazán, de szerette a friss levegőt, a szél érintését… a szabadságot.

A felelősségtudatról, a rend utáni vágyról és arról, hogy másokat oltalmazzon. Emberekről akikkel törődött, akik fontosak voltak neki, különösen egy nőről… de a következő pillanatban már a fájdalom és keserűség, bánat érzései öntik el. Az elvesztett értékek feletti szomorúság, míg az érkező vigasz és új lehetőségek el nem homályosították azt.

Képek valakiről aki tanította, egy férfi, idősebb… majd egy fiatal, aki elkísérte őt útjaira. Egy elvesztett életről, eltávozott Lélekről… ürességről – mint az Abyss – amit végül kitöltött a Bukott Esszenciája és a borzongató tudat, hogy az Asharu valaki más élete árán maradhatott itt!

Az első napokban az emlékek vitték előre a testet: ébredés, tisztálkodás, étkezés és merengés. Azonban Enethiel végül teljesen magához tért és egy új reggel virradt rá. Egy reggel, amit otthonának magányában töltött kényszerszabadságon, míg ama bizonyos esetet ki nem vizsgálják.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. Május 12. 20:46:22
Enethiel

Valamely zsarnokom óhajára? Vagy talán a sajátom lenne? Mindegy is, az ő óhajuk az enyém is. Az elsők közt préselem ki magam a hasadékon át a kint tomboló Viharba, mely szinte azonnal üvöltve csap le rám. Hamarosan eltűnik mögöttem a hasadék, melyet úgy gyűlölök, most mégis az egyetlen biztos pontnak tűnik. Érzékeimmel a vihar mélyét próbálom kutatni – börtönünk őrei már nem lehetnek messze. A Vihar egyre erősebben tombol – a résnél még akár barátinak is lehetett mondani ehhez képest, ami most marcangol.
<Az Elhoimok még mindig sehol! Pedig biztos tudják már, mi történt! Csak ki akarnak fárasztani, és a förgeteg szélén várnak rám! Fejemre olvassák bűneim – és újra megbüntetnek, mert nem tűrtem tétlenül! Kegyetlen játékot találtak ki. Hitegetnek, kecsegtetnek hogy aztán szétzúzzák a remény maradékát is!...> Ez a lehetőség szítja dühömet, de ez csak erőt ad a folytatáshoz. Szerencsétlen Lelkek mindenhol. Próbálnak megkapaszkodni, fogást találni a szélviharban rajtam, de legtöbbjüket könnyű lerázni, vagy csak elsuhanni mellettük, mielőtt felfognák mit is láttak. De itt is vannak akik makacsak, nem értenek a szép szóból, és próbálnak feltartóztatni – vesztükre. Most nem állhatok meg miattuk, nem késlekedhetek! Az eonok alatt felgyűlt frusztrációm esszenciája őket is elsöpri az útból. Ám ennek ára van. Érzem, ahogy a zsigeri düh és gyűlölet minden egyes csapással szinte kiáramlik, és nem marad hátra semmi, csak az üresség, melyet furcsa módon gyorsan belakja a remény és az öröm. Igen, az öröm,hogy ilyen messzire jutottam, és hogy nincs aki megállítson! S a remény, hogy ez így is marad... Egyre közelebb, és közelebb érek a célomhoz, végül elérem, sőt, könnyűszerrel áttöröm a szemfedőt.
Végre megérkeztem! Itthon vagyok oly sok idő után újra! S itt vannak azok is akik tehetnek száműzetésemről! - villan belém, és az örömöt és boldogságot nyom nélkül elmossa a feltörő gyűlölet. Az Abyss nem felejt, ahogy én sem! Tekintek végig a tépett világon,melyet egykor az otthonomnak nevezhettem, s keresem, hogy kin állhatok végre bosszút mindenért. Ám egy őrző, egy Elhoim sincs a közelben. Mindenfele halódó életek, pusztulás, gyűlölet és érdektelenség vesz körül. Mintha az Abyss ide is beférkőzött volna. Csodálkozva vizsgálom meg az apró részleteket – de hisz nem ilyen volt! Hopp! Ott, a távolban mintha új élet született volna? S amott is! Indulok meg, hogy közelebbről is megvizsgáljam. A világ lassan, majd egyre gyorsuló ütemben mutatja meg a teremtés kori arcát, nem is győzőm mindet számba venni! Az Abyss mélységeiben el is feledtem mindezt, s csak a belém ivódott sötétség szűrőjén át láttam volna a komor képeket az imént? Próbálom eldobni e komor szemüveget, és csak a jóra koncentrálok. Furcsa hiányérzetem erősödik... a világ valahogy kiürült.

<Hova lettek az Elohimok? Talán a Teremtő a hozzá hűeket is megbüntette, száműzte volna? Magukra hagyták az Embert?>
A zavaró kérdések lassan megmérgezik szabadulásom felett érzett örömöt, ám rég kialudt felelősségtudatom feltámad hamvaiból. Hiszen bármerre is induljak, mindenhol érezni a rend és a társaim hiányát. <Az én hiányomat! Nem is érkezhettem volna jobbkor! Sőt, már előbb itt kellett volna lennem! Hisz annyi teendőm van...> - döbbenek rá feladatom számosságára és nagyságára. A kötelesség és hivatástudat mint régi, súlyos és melengető köpeny, újra vállamra kerül. Feladataim tükrében a világ tökéletessége megfakul – egyre több kisebb-nagyobb hibáját vélem felfedezni. Jó lenne megállni, megpihenni, de egyre határozottabban érzem – nem lehet. A vihar még elnyomta Börtönöm hívó szavát, de itt egyre tisztábban hallom. Az Abyss, mint akaratos succubus húz vissza magához. S nincs kétségem afelől, hogy ki fog nyerni...

Hacsak... hacsak nem találok megfelelő testet, mely képes itt tartani, elnyomni az Abyss kérlelhetetlen parancsát. Az ötlet elszomorít – régen emelt fővel fogadtam volna a vereséget, mostanra viszont gondolkozás nélkül megalkuszok – és keresni kezdem, hogy mely lélek készül végleg elhagyni porhüvelyét. Tudom nem helyes, nem  etikus. De ha nem teszem meg, újra elbukok, amit nem engedhetek meg. Hisz a szörnyű megtorlás nem váratna magára. Ha pedig ezen az áron, de maradhatok, van esélyem egy, amúgy is alig pislákoló lélek árán többeknek segíteni. Végül rábukkanok a lehetőségek közt a leginkább hozzám illőre – és saját magam előtt titokban szégyenkezve elfoglalom.

A váratlan érzések, benyomások teljesen maguk alá temetnek, a rám zúduló emlékek szökőárja még nekem is sok. Képtelen vagyok ellenállni, szűrni, kontrollálni szinte bármit is. Erre nem lehet felkészülni – egy villanásnyi idő alatt megannyi kapocs létesül, és mind teljes figyelmet követel, lényem részévé válik. Az új tapasztalatok, perspektívák, emlékek – átformálnak, szinte újjászületek. Mint Jayr, vagy mint Enethiel? Nem tudnám megmondani. Ki is vagyok valójában? Emlékeim rendbe rakása nehéz – azt sem tudom, hol kezdjem... Minden zavaros összevisszaságban hever. Aztán elkezdem emlékképről-emlékképre kirakni a széthullott kirakós darabjait, hogy idővel aztán majd rácsodálkozzak a teljes képre. Nem könnyű feladat – hisz egyszerre két emlék-képen is dolgozom. A nagyobb egyszerűbb – Jayr Eisenberg a neve, és szinte elkészült. Akárhányszor rá pillantok, mindig bűntudat fog el. A kisebb ravaszabb – csak akkor bukkantam rá, amikor az elsővel végeztem. El is kereszteltem magamban A Hét-re - így nagy betűkkel.



Jayr "Enethiel" Eisenberg

Ébredés után ismét a rutinra bízom magam. A kötelező tisztálkodás, borotválkozás valamiféle jól bejáratot rendet, állandóságot sugall, amit kár volna bolygatni. Ezekkel végezvén a konyhasarokban a kávéfőzés rituáléjába kezdek. Tekintetem elkalandozik birodalmamban. A garzon furcsa egy hely. Egy aprócska cella, mely elszeparál, és távol tartja az embereket egymástól. Önként vállalt börtönre hasonlít.
<Ha úgy döntenék, hogy kinyújtózok, biztos levernék valamit, vagy a falakba ütköznék... Nehéz megszokni, hogy a legtöbb mindenről tudom, hogy hol van, hol keressem, de nem tudnám biztosan megmondani, hogy néz ki. Valahogy másképp, letisztultabban emlékszem a dolgok alakjára, mint amilyenek a valóságban, de azért felismerem őket, ha látom. Minek is mondanák..?> <Impresszionizmus lenne?> -jut eszembe a válasz, ki tudja honnan. Töprengésemet a kávéfőző köhögő sistergése szakítja meg, ami ily módon tudatja velem, hogy bizony elfelejtettem a csészét a helyére illeszteni. Az első fekete cseppek forrva párolognak el a forró főzőlapon <hoppá!> Észbe kapva a helyére teszem a csészét, ezzel megmentve a kávé maradékát. Várok, amíg végleg elcsendesedik, és utána félrehúzom, és  elzárom a lapot. A sötét,  erős kávét hófehér csészébe töltve, két cukorral megédesítem. Leülök a pult melletti székre, és lassan kortyolva a kávét lakásomat szemlélem <hát, este rendet rakok, mert így nem maradhat!> döntöm el, látván hogy majd egy hét alatt azért kint felejtettem pár dolgot. Már ha tényleg egy hét volt... <A fürdőszobában is csak gyűlik a szennyes> A szemem megakad az egyetlen cserép virágon, mely az ablak előtt kókadozik <Talán a szabadban kéne elültetnem> Ötlik fel. Aztán eszembe jut, hogy kint szinte biztos, hogy nem maradna életben – a szabadság nem neki való. Nemesített, azaz oly régóta bezárva tartják,  hogy nem képes „beilleszkedni”. Kényelmetlen párhuzamot vélek felfedezni. Gyorsan felhörpintem a kávé maradékát, és egy pohár vízzel a virág fölé állok. Meglocsolom, és azon gondolkozom, hogy vajon tudnék-e rajta segíteni? <Egyáltalán tudnék-e valakinek is segíteni? Vagy a lehetőségeim teljesen beszűkültek? Érdemes volna megpróbálni!> - jutok az elhatározásra...

A kísérlet után úgy döntök – elhagyom privát börtönöm, és sétára indulok – szeretném újra végigjárni a környező utcákat, amikre emlékszem, és ki tudja hányszor már végigjártam. Szeretnék újra rácsodálkozni a részletekre, beülni a kis pékség boltjába friss péksüteményt reggelizni, ahogy minden szabadnapomon. Ahogy Jayr szerette. Ahogy én szeretem? Magamhoz veszem az irataimat, a pénzt, és a kulcsokat, és nekivágok, hogy megismerjem magam.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. Május 15. 19:29:30
Athén, Keracini - Görögország
Körülbelül egy héttel a (Dja-ahk), a Hatodik Nagy Maelstorm után
egy viharos reggel, úgy nyolc óra körül (https://www.youtube.com/watch?v=CSqe8FgnzjM)

A világot az örök változás mozgatja, alakítja és sodorja… ki tudja merrefelé. Azonban a folyamatos, olykor bizony lassú vagy szinte nem is érzékelhető változások helyet adnak bizonyos rendszernek, rendszerességnek. Oly dolgoknak amiket létezésünk alatt számtalanszor végrehajtunk és bár szinte sosem gondolkodunk rajta, ezt sem tesszük ugyanúgy, még ha a mozdulatok ugyanolyannak is tűnnek. Apró, pici… valahol talán jelentéktelen változások jellemzik az efféle cselekedeteket, melyeket okkal nevezhetünk rituálénak, esetleg hétköznapibb mód: napi rutinnak.

Egy ilyen eseménysorozat vezeti a kezed, azt a végtagod, ami sohasem volt azelőtt. Hozzá ér nem létező arcodhoz és eltávolítja róla azt, amit az emberek annyi féleképpen képesek hordani és annyi okból, hogy azt nem is kívánod végiggondolni. Egy bizonyos, hogy megszokott módon szánt végig arcodon a penge és a korábbi tisztálkodás, a forró fürdő emléke úgy torzítja a tükörképedet, ahogy azt tetted nap, nap után. Letörlöd ezúttal is, tenyérrel tisztítasz meg annyi helyet, hogy lásd amit eddig tettél elég e, vagy szükséges még néhány mozdulat a tökéletesebbhez.

Később, már azon tűnődsz, hogy milyen apró helyre vagy kényszerítve, olyan börtönszerű, melyben talán még a szárnyaidat sem tudnád rendesen megmozgatni. Ennél még az Abyssban is… a puszta gondolat egyszerre tölthet el rémülettel és megkönnyebbüléssel, de az bizonyos, hogy nem kívánkozol oda vissza. Akkor… lehet még ez az apró emberi hely is jobb, mint újra ott lenni, ahol… a tested reagált a gondolataidra, ahogy mondani szokás, végigszaladt rajtad a hideg. E hideget pedig egy bögre forró kávéval szeretnéd elűzni.

Az önként vállalt börtön képe azonban tovább kísért, hiszen az Abyss fekete bugyraiba emelt fővel vonultak be a Lázadók, büszkén hirdetve „belépek, mert így akarom”. A kép hamar kifakul, mint bármelyik másik, mely a Bukás előttről, a fénytelen sötétség kegyetlenségének ideje előttről bukkan fel.

Genhinnom, a Fekete Katedrális. A Bukottak legnagyobb Erődje volt a Harag Háborúja során, Lucifer otthona. A legélénkebb emléked mindközül, hogy ott lehettél-voltál, hogy láttad Őt! az emlék elillant, nem tudom meg az okát vagy mást, de ez úgy beleégett a Tudatodba… mint Jayr-nak Αθήνα. Egy ősi város, mely több ezer éves múltra tekint vissza!

Sistergés szakít ki elmélkedésedből, sietve mozdulsz, de nem kapkodva és helyezed a bögrét az „életmentő” most már sűrűbben csepegő sötétbarna, szinte fekete főzet alá. Hamarost az egész ott gőzölög (amit sikerült megmentened) míg a főzőlap okozta esetleges bajt-problémát annak kikapcsolásával már meg is előzted. Az illat, a színek és majd az íz… mennyi inger! Milyen sok idő volt, míg minden a helyére került! Egyetlen Elohim sem létezhetett így, nem érezhette ezt, nem… nem tudhatta milyen! Igen erőteljes tapasztalat! Mi ez, ha nem egy új lehetőség… egy második esély?

Esély… hogy rendet tegyél ebben a Lammasu-kat is megszégyenítő kaotikusságban, hogy minden a megfelelő helyre kerüljön, oda, ahová való – ahol a helye van. Ezen lehetőségek kutatása közt leled meg a Vadon egy apró büszkeségét egy szépséges szirmait bontogató alkotást, mely picit a végét járja. Szabadon engednéd, visszaadnád a Vadonnak, de Jayr emlékei szerint, ez a zöldellő élet már nem lenne képes arra, hogy ellenálljon a természet vadságának. Rabnak ítéled hát, mint tették veletek és bezárva tartod, igaz, itt érheti a Hajnal Fénye, a reményé és a szabadság illúziója.

A ragyogó sugaraké, melyek váratnak magukra. Eddig nem is tűnt fel, de a vihar most elemi erővel sújt le, oly dörgéssel követel figyelmet, amit nem lehet kizárni! Ezután már önkéntelenül is meghallod a kopogó-záporozó cseppek sorát, melyek szakadatlan zubognak alá, mintha egy második Özönvíz akarná elmosni a világot… ehelyett, a tudat – mely a menekülésed emlékét idézné fel ha képes lennél összeszedni azon képeket – egyszerűen csak megborzong és más, szelídebb légáramlatok felé irányít, mely

művelet már a rituálé, a reggeli rutin után történt meg: nedvességet, éltető folyadékot csepegtetsz eme növénykének, mely örömmel fogadja azt! A föld hamar elnyeli azt a keveset amit kapott, de minden bizonnyal nem ettől lett annyira életteli mintha most bújt volna ki, hogy fiatalos szépséggel pompázzon! Érezted, amint az Igaz Alakod egy szikrája, az Éltető Aurád megérintette a környezetedet… és nem csak a szirmokat, de valami mást is! Akárhol és akármi is az, kezd nagyon erős ill… szaga lenni! A döntés, hogy távozol, most lett csak igazán helyénvaló. Papírok, pénztárca és kulcsok kéznél vannak, indulhatsz is!

Az, hogy a szemetet is magaddal viszed e vagy ennél komolyabb kutatást végzel e, már rajtad áll, de ha távozol az biztos, hogy a környéken nem fogsz eltévedni! A kávé egy kellemes dolog volt, de az éhséget nem csillapította, sőt, az sem igazán segít, hogy olyan finom falatokra gondolsz, mint némi friss péksütemény! Nem ez lenne az első alkalom, hogy így teszel. A múltban már számos alkalommal engedtél az csábító illatoknak és most is így tennél, csak… amikor nyitod az ajtót valami vagy valaki egy pillanatra kitakarja a vihar vakítón-lobbanó fényeit

/Görög/ Mi a fész… mi döglött meg itt? Azt… uh, azt a mindenit…!

A hangot azonnal felismered! Az elmúlt napok, hetek… egy ideje ő kísér el, mellé osztottak. Vagy őt melléd? A társad, az a férfi, aki mindig ott van, ha szükséged van rá (és néha akkor is, ha nincs). Ő pontosan az a személy, akit könnyen lehet barátnak nevezni! vagy a nevén: Petros.

Mindenesetre hamarost szoros (és némileg nedves érzetű) ölelésben találod magad, jó alaposan meglapogatják a hátad, majd vállon ragadnak és ha egy ideig nem is, néhány szívdobbanással később látod a kutakodó mogyoróbarna tekintetét is! Végül egy széles mosollyal biccent feléd, elenged és:

/Görög/ Jó látni, hogy készen állsz végre kimozdulni! Hova megyünk? Hagyd csak, majd én intézem!

Elmarja tőled a szemeteszsákot vagy a kulcsokat, attól függően melyik esik hozzá közelebb és vagy a szemetes, vagy az ajtó felé lép. Egyik esetben határozott mozdulattal szabadul meg a rothadó szagot árasztó itt-ott penészfoltos zsáktól, míg a másikban szimplán bekukkant, majd bezárja az ajtót és megpörgetve a kulcscsomót, akár egy fegyvert, amit a megfelelő mód nyújt vissza.

/Görög/ Jól nézel ki! Nem úgy mint az időjárás… – mondja őszintén majd egy gyors kérdés, amikor valamelyikőtök gyomra felmordul –  Bedobunk valamit?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. Május 17. 11:20:41
Enethiel

A borotválkozáshoz nem elég az akarat – aktívan tenni is kell érte – mit annyi mindenhez az életben. A tükröt elhomályosító párát tenyérrel letörlöm, és tükörképemre újra rácsodálkozok, hogy a test – paradox módon evilági börtönöm és szabadságom formálja is egyben – mennyi sosem tapasztalt érzékkel, ingerrel bővíti ismereteimet a világról. Végül megállapítom, hogy elkészültem – a további borotválkozás már csak szőrszálhasogatás lenne...

Az Abyss gondolata úgy ér, mint a hideg zuhany – pár pillanatig nem is tudok mással foglalkozni – csak azzal, hogy kerüljek minél messzebb tőle. A hatása is olyan – fázósan rázkódok össze az emlékek hatására
<nem fogok visszakerülni!> döntöm el, és megerősítésül újra megismétlem, de ezúttal hangosan
-Nem fogok visszakerülni! - Ezek csak szavak, de talán kimondva van akkora hatásuk, mint az emlékeknek. Kis ideig hagyom, hogy visszhangjuk ott csengjen a fülemben. Még szokni kell.
-Genhinnom... - ejtem ki áhítattal a nevet <Vajon porig rombolták? Vagy valamely tenger nyelte el? Esetleg intő jelként üresen hagyták, hogy aztán még az emléke is megfakuljon? Egy biztos – jó ideig még a környékére sem volna szabad mennem, pedig választ adhatna oly sok mindenre! Talán Őt is megtalálhatnám!> A ötletre összeráncolom a homlokom <milyen egyszerű, milyen tiszta – kétlem, hogy csak nekem jutott volna eszembe...> Aztán a sistergés csak félbeszakít...

A kávét lassan, minden cseppjét kiévezve, újra felfedezve kortyolgatom, megragadva a pillanatot. Bár tudom, hogy nem a legjobb, ittam már finomabbat is – de nem számít – ez az apróság is fontos emlékké nemesedik, és úgy fog világítani emlékeim hálójában, mint éjjel a szentjánosbogarak. Közben a kinti ítéletidő hangjait hallgatom <Szakad. Egy csendesebb eső talán jobban tetszene, de ma akkor is kimozdulok!>

Az aurám hatásra megerősödő szagok meggyőznek – gyorsan hagyjam abba a kísérletezést. Sóhajtva megszüntetem a hatást, és boldogan nézek a virágra. Aztán az orromba tolakodó szagok elvonják a figyelmem róla
<Vajon régen is így működött?> töprengek el, és óvatosan próbálom lokalizálni a szag forrását, mely egyre töményebben támad, ahogy közeledek hozzá
-Ugh... - nézek a szemetesre, mint fő gyanúsítottra. Aztán Jayr, pontosabban immár a saját emlékeimben kutakodok hasonló eset után – sikerrel. Egy hét nyaralás után volt ilyen szaga az asztalon kint hagyott sajtnak, mely még bundát is növesztett a nagy melegben. Óvatosan benyitok a fürdőszobába, és a hűtőbe hogy lássam – mi mindennel kell majd még este megküzdenem, ha tényleg tisztaságot akarok...
Nagy levegőt veszek, amit azonnal meg is bánok, és úgy döntök -tényleg eljött az ideje, hogy elinduljak. Magamhoz veszem a kötelező kellékeket - köztük az esernyőt - és a szemetet is. Futó pillantás elég volt rá, hogy már ne akarjak turkálni benne.
Az ajtót kinyitva egy villám vakító fénye tölti be a teret, éles árnyékokat, kontrasztokat rajzolva a kinti világra. Elvakult szememmel pislogok párat, hogy a fekete sziluettjén kívül mást is lássak az ajtóban álló akadályból, de kevés sikerrel. Végül a hangja segít ki

<Petros... Egy barát... ritka kincs... s érzem, mintha én is elhagytam volna egyet?> Szomorodom el, hiszen ki tudja, mi mindenre nem emlékszem? Petros magához von, és keményen megszorongat. Bár örülnöm kéne, most valahogy mégis rosszul érzem magam az emlékek súlya alatt. Valamit kéne mondani...
-Petros! - nyögöm az ölelésében. Végül csak elenged, kutakodó pillantását rövid ideig állom, aztán zavart mosollyal félrenézek
-Köszönöm – nyújtom át a kulcsokat, azután várom,hogy bezárja az ajtót. Közben azért valami beszélgetés-félét próbálok meg elindítani, miközben a kukát keresem a tekintetemmel, és az esernyőt próbálom meg kinyitni.
-Most érkeztél, vagy már egy ideje az ajtóban álltál? - kérdezem. Az ernyő kattanva tudatja, hogy immár kész megvédeni a lezúduló víztömegtől. Fejem fölé tartva megindulok a szemetes kuka fele, ahol határozott mozdulattal dobom bele a zsákot <A penésznek is élnie kell valahol, de a szagából ítélve nem velem>
Petros megjegyzésére, hogy jól nézek ki, pár másodpercig csak töprengve nézek rá, aztán legyintek, ahogy eszembe jut, hogy mit is akart mondani.
-Hagyjad, még kissé szét vagyok szórva. Van nem messze egy pékség, látogassuk meg! - javaslom immár vigyorogva eredeti úti célomat. Út közben a pocsolyákat kerülgetve úgy érzem, hogy kijár neki valami köszönet-féle is, ha jól derengenek az emlékek.
-Petros, nagyon köszönöm, hogy az elmúlt napokban segítettél annak ellenére, hogy nem lehettem valami jó társaság! - kis szünetet tartok, aztán végül megtalálom a megfelelő szót
-Leköteleztél, igaz barát vagy!
A pékség fele sétálva folytatom[/i]
-S te hogy vagy? - kérdezem érdeklődve – Veled történt valami érdekes? Például megismerkedtél helyes ápolónőkkel? - próbálok megtudni pár apró részletet. Amint kibeszéltük, hogy ő hogy van, már megengedem magamnak, hogy ismét a saját gondjaimmal foglalkozzak
-Az az igazság, hogy nem sok mindenre emlékszem az elmúlt napokból, sem abból, hogy mi történt. Szóval ha esetleg elmesélnéd, az jó lenne – kérem Petrost.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. Május 24. 21:27:28
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel


A rend őreként Jayr kísért be olyan embereket, akik megszegték a törvényt. Zárta el őket a tárgyalásig, hogy aztán méltó büntetésben részesülve elzárják őket több-kevesebb időre. Megfosztotta őket a szabadságuktól: előbb bilincsbe, majd az járőrautóba, végül a börtönbe zárta-zárhatta őket.

Végtelenül ismerős történet ez. Olyan, amit Enethiel maga is átélt. Azonban a test eredeti tulajdonosával ellentétben – ott és akkor – pontosan az a Bukott szegte meg a törvényt, aki a Teremtő által őrzőnek kinevezett ember élete árán őrizhette meg kiharcolt szabadságát. Dacolva az ítélettel, kiszökött – kiparancsolták – az elemi Sötétségből.

Genhinnom emléke kavarog még, oly erős, annyira intenzív, hogy szinte fáj… a hiánya. Élesen rajzolódik ki előtted ahogy elterült a Könnyek Völgyében. Oly fenséges volt, annyira lenyűgöző és magával ragadó a látványa… ott magasodott az Árnyak Kastélya, a legkecsesebb építmény mindközül: a Fényhozó otthona.

A Hajnalcsillag… vajon hol lehet ő? Oly hatalmas lenne, hogy az Abyss sem tarthatta volna vissza? Külön börtön készült számára? Akárhogyan volt, egy dolog teljesen biztos: ő nem volt veletek. Lehet, hogy olykor mások is el-eltűntek időről-időre, de végül mindig mindenki visszakerült (?)

A gőzölgő kávé érdekes párhuzam a kinti párával, mely szinte egy második esőfüggönyt képez. Gomolyog egyre feljebb és feljebb míg lassan kifakul, majd teljesen eltűnik. Ez újabb gondolatokat ébreszthet, de az is lehet, hogy csak a pillanat ragad magával, hogy oly helyekre juss el általa, melyeken azelőtt sosem jártál.

Az Esszenciád része, a Tudatot kiterjedése: az éltető aurád. Egy része annak aki és ami vagy. Egykor is részed volt és most is az. Mikor megidézted, egy pillanatra elbizonytalanodtál, de végül ez az érzés ahogy jött, ki is fakult amikor a szagok megütötték az orrod: a rothadás, az elmúlásra emlékeztetőek.

A halál, az elmúlás nem volt az emberek jussa. Miért is lett így? Nem rémlik, nem tudod felidézni, holott ott motoszkál a tudat, hogy tudod a pontos választ. Eközben eléred a hűtőt, melyben a frissnek nem mondható zöldségek és más ételek valószínűleg a kukában végzik…

A kukában ami legalább olyan illatozó, mint egy dögvirág. Nem kérdés, hogy nagyobb részt onnan érkeznek azok a bizonyos szagok, amik helyenként öklendezésre is késztethetnek. A mély levegővétel sem segít az érzés leküzdésében, de még ellenállsz annak, hogy a kávédtól ott válj meg, ahol a szervezetedbe jutott.

A következő tipp: a fürdőszoba. Úgy tűnik, hogy a különleges kisugárzásod nem volt hatással a helyiségre, melynek több oka is lehet, hogy melyik szimpatikus, az már a te döntésed. Mint az, hogy az választott kellékek birtokában – és egy zsák igen szagos szeméttel – a bejárati ajtóhoz siess.

Odakint… azonnal vízpermet éri az arcod. A villanás rajzolta sziluett-et megkésve ismerted fel, de ez nem csak a fényeknek, a hűs-hideg szélnek is köszönhető, mely haragos természet folyamatosan ostromol mióta kinyitottad az ajtód. Igen… az a növényke nem lenne képes megbirkózni ezzel. Míg az, aki előtted áll:

Nevek… a nevekkel hadilábon állsz. Emlékszel Jayra. A férfire aki életét vesztette amiatt, amit az ember készített, amit egy gyermek forgatott és… amit mégis te vettél el. Emlékszel egy másikra: Petros. A barátodéra, aki Jayr társa és barátja. De tudod az is, hogy még számtalan nevet ismersz: de nehezen akarnak felbukkanni.

Ez, hogy oly kevésre emlékszel vajon mennyire átok… és áldás? Akarsz e emlékezni mindarra amit egykor tudtál és mindezzel együtt a Verem adta Gyötrelemre? Arra a sok szépségre és kalandra... meg az Abyss mindent elnyelő fojtogató érzetére? A szenvedésre amit odalent, a Börtönödben kellett átélned…

/Görög/ Mit köszöngetsz? – érdeklődik szemöldökeit felvonva

A kulcsokat elveszi és amíg te megharcolsz azért, hogy a szemetet a méltó helyére juttasd, addig a társad-barátod becsukja és zárja az ajtót. Az esernyődet pillanatok alatt kifordította a szél, nem hiába vett a tisztelt kolléga is inkább esőkabátot. Nem is akármilyet, hanem amit a felszereléshez kaptatok. Szolgálatban lenne?

/Görög/ Most érkeztem. Kopogni akartam, de… szerintem te is a kabátra szavazz! – ha így tennél, nyitja az ajtót – Tudom tökfej, minden reggel ott tömöd a fejed! – a duó végül megindul tervezett célod felé, miközben hálálkodásra egy morózus válasz érkezik – Naná, hogy segítettem tökfej! Erre vannak a barátok! – a semmi gond, „leköteleztél”re csak a fejét ingatja

Egy ideig csendben haladtok tovább, pedig téged őszintén érdekel az ő hogyléte, még tréfásan érdeklődtél is arról, hogy talált e valakit míg te lábadoztál. Éppen finoman faggatózni kezdenél a közelmúltról, amikor elvigyorodik és bólint, majd szavakkal is válaszol.

/Görög/ Megvagyok-megvagyok. A szokásos. Thyra eszi az életem akár a Hadnagy. De így szeretjük őket nem igaz? – vigyorog, majd mosollyá szelídülve – volt ott egy ápolónő aki gerjed az egyenruhára…

Ennyiben hagyja, majd némi szünetet követően, a kérdés-kérésedre elgondolkodik. Látható, hogy megfontolja, megrágja mit és hogyan is mondjon el. Végül egy mély sóhajjal kezd bele. A hangja halk, alig üti át a vihar dübörgő hangjait, amik újra és újra kaotikus időzítéssel lecsapnak szinte minden érzékedre

/Görög/ Tudod… tökfej, jó nagy hülye vagy – torpan meg – de sokat nem tudok mondani. Az öreg, tudod, aki szólt, hogy a kölyök igazi stukkerrel hadonászik, szóval az öreg elvesztett szem elől amikor a kölyök után futottál. Hiába no, a vén csóka már botjával se tudta ütni nyomod. Szóval eltűntél a mellékutcában… azután már minket hívott, mert lövést hallott – fejét vakargatja –  de azt sem a helyszínelők, sem a dokik nem tudják megmondani, hogy mi történt, mert látszólag egészségesebben kerültél elő, mint előtte bármely ellenőrző vizsgálatod után. Szóval mindenki arra jutott, hogy félreugrottál és valamibe jól beleverted a vaskemény fejedet ami kiütött. Ez magyarázat arra is, hogy miért nem emlékszel dolgokra. A dokik szerint idővel rendbe jön, de hogy mennyivel arról fogalmuk sincs.

Újra nekiindul, hamarost eléritek a célodat, de addig még egyszer megtorpan a barátod, hogy hosszasan nézzen téged, majd közelebb hajolva mondja el személyes véleményét, amire valószínűleg amúgy is sokkal kíváncsibb voltál, mint a hivatalos verzióra:

/Görög/ Találtak vért. A tiedet. De azt nem, hogy hogyan vesztetted el. Úgy értem nem volt rajtad egy karcolás sem. Úgy tűnt valóban földhöz vágtad magad, de… te valami átkozott csoda vagy. Amondó vagyok több is elkelne ilyesmiből… - sóhajt és irányba fordul, megindul – kemény fából faragtak tökfej, de nem ilyen keményből. Valami történt…

Nem tudná megmondani mi, de a jó rendőr mindig a megérzéseire hagyatkozik. Ugyanakkor nem firtatja a dolgot, látható-hallható módon azzal, hogy válaszolt a kérdésedre egy időre félre fogja tenni a témát. De nem az idők végezetéig. Most, hogy megérkeztek, még megáll az ajtó előtt, kicsit kivár, de ha nem mondasz semmit, rövid úton beléptek az üzletbe.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. Május 26. 20:23:01
Enethiel

Újra felrémlik bennem, hogy mi volt az ára maradásomnak. Vajon jól tettem? ::) Vagy hulltam volna vissza, végleg elbukva, de emelet fővel? Oly hosszú időn keresztül védtem az embert, s most eggyel szándékosan én végeztem! Magyarázhatnám, csomagolhatnám szép szavakba, bújhatnék eszmék mögé, de a lényegen nem változtat… magamat nem tudom becsapni. Ám ha már ezt az utat választottam, arra kell törekednem, hogy minél kevésbé legyen hiábavaló Jayr halála. Érzem, a bűntudattól nem fogok megszabadulni – de ennek örülnöm kéne – hisz ez azt mutatja, hogy még tudom, mi a helyes.
Az ősi város emlékére megborzongok – annyira belém ivódott a látványa, hogy még most is emlékszem a látképére. Szinte kedvet kapok, hogy valahogy újra alkossam – ha mást nem - papíron, de sajnos tehetségem az nincs hozzá. Talán majd idővel... A városról óhatatlanul szembe jut annak ura is, és a hiánya. Hogy a Fényhozó hova került, vagy miért nincs velünk? Ez az a rejtély, ami majd mindenkit érdekel a Bukottak közül. Néha én is eljátszok a gondolatattal – s számomra a legkedvesebb teóriát választom – azt, hogy Lucifernek az volt a büntetése, hogy ismét nem vették figyelembe...


A kávé gőzét nézve hiányérzetem támad – a látvány emlékeket idézne, de ahogy próbálok rá összpontosítani, azonnal elhalványul, s csak az érzés marad meg – hogy valamit elszalasztottam <Majd idővel az eszembe jut> vigasztalom magam. Inkább azzal kéne foglalkoznom, ami eleve adja magát, vagyis inkább kiköveteli, hogy foglalkozzak vele – mint a kuka.
Melynek „illata” újabb kérdéseket vet fel, és újabb hiányzó emlékekre hívja fel a figyelmem
<nem hittem volna, hogy ennyi emlék tud feledésbe merülni> érzem, ha tovább tipródok ezeken a kérdéseken, még hónapokig nem mozdulok semerre. Pedig az új ingerek, a tapasztalás feltehetőleg gyorsabb eredményt hoznak majd, mint a hasztalan egy helyben topogás.
A hűtő is gyászos képet fest – ki kell takarítanom, és újra fel kell töltenem. Érdekes feladatnak tűnik minden egyszerűsége ellenére. A leggyanúsabb dolgokat eleve a kukába továbbítom – a többi majd megmérettetik később – döntöm el.
A fürdőszoba viszont érintetlen – megkönnyebbülten fordulok is ki a helyiségből. Nem hiszek a tökéletes tisztaságban – egyenlőre betudom annak, hogy túl messze volt. Ami persze nevetséges egy ilyen apró lakás esetében, hisz pont távolságok nincsenek benne. Ám azt jól mutatja – nem csak az emlékek terén vannak veszteségeim.


Az ajtóban rám rontó vízpermet hunyorgásra késztet. Bár az üzenete világos – maradjak a lakásban, mégis ellent mondok neki – úgy érzem, eleget voltam már bezárva...
Az ajtóban álló sziluett a villám fényének hála szinte beleég a szemembe, s amíg kergetem a nevet, melyet ismernem kéne, és társíthatnék hozzá, újabb töprengésre ad okot. Az emlékek, vagy azok hiánya... hogy is mondják? Boldog tudatlanság? Ám az emlékeink, tapasztalataink tesznek azzá akik vagyunk. Vagyis tetszik, vagy sem, de meg kell tanulnom együtt élnem azzal, ami vagyok. De ez esetben is fontos szabály az arany középút, az egyensúly. Végül csak beugrik a név is...

Petros kérdésére, hogy mégis mit köszöngetek neki, legyintek
-Hagyd, csak úgy éreztem, hogy ennyit megérdemelsz.
Az esernyő megsínyli a vihart. A tomboló szél kifordítja saját magából, akárcsak az Abyss... A párhuzamra, és az esernyőt látván lemondóan morranok, és visszakullogok a lakásba az esőkabátért. A szerencsétlen esernyőt a konyhakőre teszem – hátha később még menthetőnek ítélem üres perceimben. Általában rendet tartok, így nem is tart sokáig fellelni a kérdéses ruhadarabot. Felveszem, és újra próbát teszek  a lakás elhagyására, ezúttal nagyobb sikerrel.

Út közben Petros beszámolóját emésztem, miközben csak egy bólintásra futja. Azzal vagyok elfoglalva, hogy a Hadnagyhoz és Thyrához arcot és valamiféle emléket leljek fel. Az ápolónő említésére csak elvigyorodom, végre valaki, akit nem szükségszerű ismernem.

-Akkor használd ki a lehetőséget, és vidd el vacsorázni!  :D- javaslom az első ötletet, ami eszembe jut – feltehetőleg Jayrnak hála. Nem mintha nekem kéne megmondanom Petrosnak, hogy mit tegyen.

Megtorpanására én is megállok. Csendben hallgatom végig – nem akarom megszakítani. Amit elmond, az számomra újdonságként hat. Amint újra nekiindul, érzem, hogy a története alapján rászolgáltam a becenévre – tényleg nem viselkedtem túl bölcsen. Ám próbálom védeni a védhetetlent:
-Ha igazi fegyver volt a gyereknél, tudod, hogy nem hagyhattam nála! - mondom neki teljes meggyőződéssel -Remélem nem esett baja...
Aztán megindulunk, hogy nem sokra rá ismét megtorpanjunk. Az az információ, hogy vért is találtak, csak akkor lehet lényeges, ha nem csak pár cseppről van szó... S Petros szerint lényeges. Megvakarom az orrom.
-Abban igazad van, hogy valami történt... néhány dolog... végleg megváltozott :( Ám ez még magamnak sem szívesen ismerem be  :-\ -nézek rá úgy mint aki citromba harapott. Felsóhajtok -A történetednek hála most már van elképzelésem, hogy pontosan mi történhetett, de emlékezni még nem emlékszem rá. A kirakós néhány darabja még hiányzik... Sanszos, hogy valahol eltalált a kölyök – ismerem be, hiszen tudom – Petros is csak erre a következtetésre juthatott
-De amíg nem tisztázódik a helyzet, nem akarom az idegeidet borzolni mindenféle légből kapott lázálommal  :-[ – húzom el a szám, tudván – Jayr sem hitte volna el az igazságot. S lehet, hogy nem is tanácsos bárkinek is az orrára kötni.
-Menjünk be, meghívlak! - váltok gyorsan témát, mert feszélyez a helyzet. Belépve élvezettel szívom be a friss pékáruk illatát, s ha Petros nem ellenkezik, és még emlékszem rá, akkor a kedvencét kérem.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. Május 27. 10:28:32
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel


A morális kérdésre egy olyan válasz érkezik, amire talán nem számítottál. Egy hang a múltból, mely oly ismerős és mégis idegen. Egy hang, amelyhez nem tudsz nevet társítani, de tudod, hogy mindig segítséget nyújtott a maga rejtélyes módján. Ezúttal azon szavai jutnak visszhangzanak az elmédben melyekről tudod, hogy a Lázadás után szóltak… valamikor:

„…nincs más, csak döntések és következmények…”

Egykor emelt fővel vonultatok börtönötökbe, büszkén és még akkor is dacosan, mikor már minden elveszett. Azt hittétek, hogy minden odalett. S akkor megtapasztaltátok a végtelen Gyötrelmet, ami még annyi mindent vett el tőletek. Nem tudod pontosan mit. Nem tudod felidézni, de az biztos, hogy megmérgezte a Tudatod. Az Esszenciádba mart és beleégette magát.

Képes lettél volna visszahullni vagy az a megfoghatatlan erő, ami kihajtott, erősebb lett volna nálad? Vajon tényleg képes lettél volna szembeszegülni azzal, ami úgy hajtott át a Teremtés rétegein, hogy dühödt Lényként törtél át mindenen, ami utadat állta? Azonban itt vagy és úgy döntesz itt is akarsz maradni. Tenni, cselekedni vágysz. Azt, amit Lucifer kért tőled… tőletek.

Lucifer. Az első Elohim akit a Teremtő a Létbe szólított és a Namaru-k, az Első, a Hajnal Házának feje. Az Elohimok vezére és a Mindenható hírvivője. Mégis, ő volt Hajnalcsillag… aki fellázított a „Menny” ellen, hogy engedetlenek legyenek a Teremtő parancsa ellen, hogy szeretetből megmutassák magukat az emberiségnek abban a reményben, hogy képesek segíteni, felkészülni az megjósolt, eljövendő katasztrófára…

A katasztrófa éppen a hűtőben látható. Bizonyos számodra, hogy ráfér majd egy alapos takarítás és nem árt némi élelmiszer, ami majd feltölti azt. Az is igaz, hogy rendelhetsz ételt vagy beülhetsz valahova, de hosszútávon az nem pénztárca barát. A reggeli péksütemény még belefér, de hosszabb ideig étteremben enni… pedig ismersz egy nagyon hangulatosat…

A fürdőszoba úgy tűnik, hogy rendben van. Ugyan magad úgy gondolod, hogy nincs így, de az első pillantás legalább oly gyakran igaz, mint amennyire nem. Valamiért úgy érzed, hogy itt az utóbbi az igaz. De csak egy pillantás volt, behúztad maga mögött az ajtót és azo tűnődsz mit is jelent mindez: Nem csak emlékeket, de mást is elvesztettél… ami felvet egy igen fontos kérdést!

A szabadság utáni vágy. Ez hajt ki a lakásból, ami visszavár majd, ami oly kaotikus, hogy rend után kiált. Ez nem hagy nyugodni, tudod, hogy amint visszatértél minden a helyére fog kerülni. Ahogy annak kell. Nem bánnád, ha a Létezésed más aspektusaiban is ily könnyedén lennél képes tervezni és megvalósítani.
 
Érzed, hogy Jayr a világról, a Teremtéstől alkotott eszméi, ideái és hite mennyire tökéletlen és mégis közel helytálló. Eltávolodott attól ami egykor volt, elvesztette a hitét. Nem, ez így nem igaz. Elfelejtette… ez talán bosszantóan hathat rád, de az bizonyos, hogy alaposan elgondolkodtat. A gondolatok között is azt keresed, amit Létezésedben mindig: egy második esélyt.

/Görög/ Elég fura vagy Tökfej. Minden rendben?

Kérdezi a társad-barátod, miután szavakba öntöd azt, hogy szerinted mit érdemel. Többet ugyan nem fűz hozzá, hiszen neked is meg kell harcolnod az elemek erejével, a sajátodéval, ha úgy tetszik. Kifordította az esernyődet – ami talán még menthető – így visszakényszerít névleges börtönödbe.

Nem sokkal később – egy esőkabáttal gazdagabban – már lassú sétával haladtok célotok: a kis pékség felé. A hűtővel, a fürdővel ellentétben a szekrények és fiókok elég rendet tartottak meg, hogy az a bizonyos vízálló ruhadarab hamar rád került. Útközben újabb kihívások elé állítanak és emlékekkel kell hadakoznod, de ez meglepően könnyedén sikerül. Thyra esetében.

Oly könnyedén, pillanatok alatt vagy képes felidézni az arcát, a mosolyát vagy épp azt a titokzatosan varázslatos pillantását, hogy akár ijesztő is lehet! Könnyedén társul az emlék a közös percekre amikor hármasban voltatok, a sok vidám percre amiben Jayr-nka már sosem lehet része. A férfinak aki életét adta majd a Lelke eltávozott… hova is?

/Görög/ Hm? Vacsorázni? Te nagyon beüthetted a fejed Tökfej!

Nevet picit, de hamar elhal, elnyomja egy dörgés. Tudod, hogy Petros kalandvágyó férfi. Egyenlőre nem keres hosszantartó kapcsolatot, inkább ismerkedik és élvezi az élet minden aspektusát. Ahogy egyszer korábban tréfásan említette neked:
„Honnan tudjam ő az igazi, ha nincs mihez viszonyítani?”

/Görög/ Természetesen nem hagyhattad nála. De hívhattál volna erősítést! Tökfej voltál! S amíg nem látom, hogy ez változott addig az is maradsz… Tökfej!

Vigyorog, de a szavai komolyságot hordoznak. Érezhetően aggódott (aggódik) és mint ilyen így vezeti le a feszültséget, próbálja legyőzni félelmeit. Nem bánja, hogy nem beszéltek a dologról túl sokat, az is igaz, hogy érdekli mi történhetett, mégis, a barátja fontosabb, mint egy csodás rejtély, melyre (egyenlőre) nincs magyarázat.

/Görög/ Az a gyerek azóta se került elő – pedig bizonyos, hogy alaposan kutattak utána – Ami a változást illeti…

egy emlék, egy hang – olyan, mint a gyengéd szerető simogató érintése, mézédes, akár annak csókja, oly tiszta és annyira borzongató, több, mint a legcsodásabb hangszer – mintha azt mondaná halkan: „A változás örök. Állandó és elkerülhetetlen…” mire vagy miért mondta? Jó kérdések! de az emlék amilyen hirtelen bukkant fel úgy is tűnik el, mintha sosem lett volna.

A barátod nem sürget, nem ostromol kérdésekkel, holott biztos akad néhány amit feltenne. Mivel nem találták golyó ütötte seb nyomát, a kijelentéseddel sem tud mit kezdeni, hagyja, hogy ez a dolog sodródjon és megadja a teret és időt, hogy a magad módján és idejében áruld el mire is gondoltál e szavakkal. Bízik benned! Nem, nem benned… Jayr-ban.

Az invitálás után beléptek, és körülpillantva látod, hogy itt viszont semmi sem változott. Minden ott és ahogy megszoktad, még a fiatal eladólány is, aki Egyetemi tanulmányit próbálja finanszírozni. A neve… a neve… Amynta! Ő fogad és szolgál ki, pontosan tudva, hogy mit szeretnél és mennyit. Sőt, a kérésedre Petros kedvencét is hozzáteszi a többihez amit az egyik üres asztalnál nyugodtan elfogyaszthattok.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. Május 28. 20:50:02
Enethiel

A röpke emlék-foszlányra felkapom a fejem. Bár nem bántó szándékkal mondták, de az örök érvényű szavak most sem töltenek el felhőtlen örömmel. Az igazság majdnem mindig fájdalmas, vagy esetleg nyers. Vagy ez csak akkor tűnik fel, ha bánt minket, pontosabban az egónkat? De az most fontosabbnak tűnik – tudjam, ki mondta egykoron. Ám hiába – csalfa emléke a feledés homályában bujkál. A hangulata segít csak behatárolni – talán egykor volt mentoromként kéne rá emlékeznem? Érzem, a meghatározás feltehetőleg sántít valahol, így nevet adok neki, mely úgy érzem, jobban illik rá: Sugallat. A nevek segítenek. Segítenek megkülönböztetni az egyik ismeretlent a másiktól. Rendet és hatalmat hordoznak, ahogy egyre több mindennek adunk nevet.
Ahogy a Gyötrelemnek is. Bár addig ismeretlen fogalom volt, a próbálkozás hiábavalónak tűnhetett, hogy címkét aggatva rá megtörjük erejét. Talán az is volt. Megtörhetett, megnyomoríthatott, nyomot hagyhatott – feltehetőleg jobb nem is belegondolni, hogy milyet – de jelen pillanatban csak az számít, hogy véget ért. „Túléltem” Ám nem kétséges – még utánam nyúl, próbál tönkre tenni – de most új esélyekkel vehetem fel „emlékével” a harcot.


Lucifer... a történetek szerint az első, oly sok mindenben. Egy szóba sűrítve: Példakép. Aki bár eltűnt, de örökül hagyta a feladatot, mely még mindig időszerű, s az is marad. Ahogy a hűtő takarítása is az, de ez utóbbi kibír még pár órát... Jó lenne elmenni abba az étterembe, amely emléke felsejlik, de ennek még nem jött el az ideje. Mivel nem engedhetem meg magamnak minden nap, ezért jeles eseményekre tartogatom, melyet egy ott megejtett étkezéssel lehet még emlékezetesebbé tenni.

A fürdőszoba ajtajában újra lecsap rám a hiányérzet. Lassan régi ismerősként üdvözölhetem, oly otthonosan látogat meg, ugrik be pár percenként, mint valami szomszéd. Ám most csak vigyorog, de nem árulja el, hogy miért jött. Pedig ismerem már – csak úgy nem szokott meglátogatni...
Kissé bosszúsan csukom be a fürdőszoba ajtaját. Ha majd már tudja, hogy mit akar, akkor jöjjön vissza! - hessegetem el az érzést.

Jayr nézetei nem mondhatók különlegesnek, vagy egyedinek. Sőt, nagy eséllyel találni hasonló vélekedésű embereket a város bármely pontján. A napi nehézségek, az elvárások, a megfelelni akarás, a célok hajszolása mellett csak keveseknek van elég kitartása, ideje hogy a felnőttkorba lépve is meglássák még az apró csodákat.

Az emlékek élénksége Thyra esetében különösnek tűnik. Talán még Petrosénál is erősebbek, pedig vele aztán rengeteg időt töltöttem el – sokkal többet. Rásandítok menet közben Petrosra, de a kapucni miatt nem sokat látok az arcából
<Mitől ilyen fontos? ::)> kalandozok el. Rövid kombinálás után érdekes lehetőségre jutok. Nem is figyelek annyira arra a vélt felfedezést emésztve, így eshetett meg, hogy az egyik mélyebb pocsolyát nem megkerülöm, hanem belecaplatva csak arra leszek figyelmes, hogy a cipőm kissé beázott.
-A  franc... - kommentálom azt a kellemetlen hűvös érzést, amit az esővíz és Jayr lelkének sorsa feletti merengés okozott.

Petros válaszára a vacsoráról kissé csipkelődve válaszolom

-Hát, szerintem annak jobban örülne, mint ha egy házkutatásra hívnád meg! Mondjuk ez utóbbival is felkeltheted a figyelmét, mert igen eredeti randiötletnek tűnik :P

Petros elismeri – nem hagyhattam a gyereknél a fegyvert. Inkább azt kifogásolja, hogy nem vártam, nem terveztem, és nem szóltam. Nem mintha akkor nem késve érkezett volna a segítség...  :-\
-Remélem még hosszú évekig fogsz így hívni! :D - jegyzem meg vigyorogva neki az ígéretére, hogy feltehetőleg még jó ideig Tökfejnek fog nevezni.

Ám az, hogy a gyerek eltűnt igencsak zavar... Bár Athén nagy, a környékbeliek ismerik egymást. Biztos felismerték volna ha odavalósi. S a környék! Sokaknak nincs rendes munkájuk, és vagy otthon vannak, vagy a közelben boltolnak valamivel. Látniuk kellett volna, hogy merre ment...
Éppen válaszolni akarok Petrosnak, amikor eszembe jut egy újabb emlék... hatására megtorpanok. Próbálom megragadni, de szinte azonnal el is tűnik – mintha én űztem volna el... Ám az érzések, amiket megpendített bennem, újra rádöbbentettek egy futó pillanatra veszteségeim nagyságára. Felpillantok az alacsonyan lógó komor felhők fele, és pár másodpercig hagyom, hogy az eső áztassa  arcom, elmosva a keserűség nagy részét. Sóhajtva indulok meg újra, Petros kimondatlan kérdésére csak annyit válaszolva:

-Soha ne legyél amnéziás!

A pékség szokásos képe megnyugvással tölt el – annyi mindennel kellene foglalkoznom, s a megszokott közeg ebben most igen nagy segítség. Megköszönöm Amyntának a kiszolgálást, és fizetés és némi „borravaló” után Petrossal leülök az egyik asztalnál, hogy nekilássunk a reggelinek. Ám előtte megszabadulok az esőkabáttól, majd előhúzom a telefonomat. Közben Petrosnak magyarázok
-Tudod, van nagyon sok dolog, amire nem emlékszem. Pláne nevek és arcok esetében állok hadilábon. Ám mintha minél fontosabb lenne számomra valaki, annál könnyebben emlékszem rájuk. Talán...  ::)
A telefonon végignézem a kijövő és bejövő híváslistát, és az üzenetváltásokat. Célirányosan kutatok Thyra neve után. Feltételezésem szerint Petros legfeljebb sejti az érdeklődésemet a testvére fele, mert nem tért ki rá bővebben, hogy mi van vele, vagy hogy egyáltalán nagyon izgulna miattam.
-Valahogy az a gyanúm, hogy Thyrát étterembe akartam vinni – közlöm vele az első teóriámat, s vigyorogva figyelem a reakcióját, aztán folytatom 
-Reggel a hűtőről eszembe jutott az étterem. De nem igazán az, hogy éhes vagyok, hanem, hogy hangulatos a hely... Bár a hűtőm láttán te sem a kajálásra gondolnál  :P Aztán amikor az utcán megemlítetted a nevét – mondhatni, hogy nem okozott gondot felidézni. Most nézem át a telefont, hátha segít valamit.
Aztán végre közelebb húzom a széket az asztalunkhoz, és beleharapok a péksüteménybe. Jólesően élvezem az első falatot
-Hmm, erre vágytam! - Mosolyodom el, majd megkérdem Petrostól
-Nos, van valami, amivel ki tudod egészíteni a megérzésemet? - nézek rá, és egy ujjal nyomkodom a telefont, valami nyomot keresve. Ha azzal végeztem, a nadrágom zsebeit pakolom ki az asztalra – számba veszem, hogy egyáltalán mit tartok magamnál, van-e valami szokatlan, esetleg cetli.
A reggeli közben megkérdezem Petrostól

-Milyen a mai beosztásod?  ::) - tudakolom -Mert akkor aszerint rendezem a napomat. Eredetileg úgy terveztem, hogy benézek az öregeimhez, de ez úgy látom halasztódik  :) – mosolyodom el
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. Június 04. 09:58:24
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel


Az Igazság. Jayr számára annyira fontos volt, hogy az életét is ennek szentelte. Talán tisztában volt vele, esetleg csak a lelke mélyén érezte, de az is lehetséges, hogy meg akarta keresni mit is jelent ez a szó valójában. Az az egy bizonyos, hogy az emberek bármilyen jelzővel is illeték ezt a szót, annak jelentése sosem változott. Akárhogyan is mocskolták, rejtegették vagy forgatták ki, mindig ott volt… de volt, hogy senki nem vette észre.

Az Igazság az, hogy nem akarták.

Jayr pedig ezen akart változtatni a maga egyszerű módján. Egy férfi akinek megvolt a maga igazságérzete és mindent megtett, hogy ennek megfelelően éljen. Azonban még ez sem volt elég. Te pedig tudod, hogy a test amiben élsz, a társadalom az igazságról alkotott ideájának foglya lett és mint ilyen nem volt képes maradéktalanul szolgálni azt. Az emberek elfelejtették az igazságot! Elfelejtettek titeket és mindazt amit értük tettetek. Mindent…

A Név. Az Igaz Név ismerete hatalom. Pontosan úgy van, ahogy azt tudod, hiszen téged is e névvel parancsoltak ki az Örök fénytelenségből. Ezzel küldtek ki a viharba és… most itt vagy. Ide kerültél hát döntéseket hozva, melyek következményei még nem mutatták meg magukat teljesen. Olyanok, melyekre lehet úgy tekinteni, mint a Második Esély egy formájára… vagy a Gyötrelem Poklának egy másik Börtönére…

Jayr a munkája során számtalan emberrel találkozik. Ezek egy része külföldi, turista. Emberek, akik más helyekről jönnek, hogy itt pihenjenek, megcsodálják a Teremtés ezen darabkájának szépségét. Tudod, hogy ezzel kapcsolatban is csak az a bizonyos „jóbarát”: a hiányérzet vigyorog rád, sőt, talán még vállon is vereget, de mást nem tesz. Nem tesz többet, mint emlékeztet, hogy számtalan dolgot nem tudsz felidézni. S mikor idővel távozik, még akkor sem viszi magával az emlékeidet rejtő ködszerű fátylát…

Az idő kíméletlen. Nem hagyja nagyon, hogy elkalandozz. Az esőcseppek szúrnak, a szél metsző, a hangok durvák és erőszakosan fúrják be magukat a kapucni alá. Ezen zavaró tényezőket ellensúlyozná egy név és a tudat, hogy nevén nevezett a fiatal nő Petros húga. Minden lépésnél egyre inkább kirajzolódik egy arc, melyet hosszú világos haj keretez, míg végül ott csillan az ragyogó szempár, mely nem egyszer elrabolta Jayr figyelmét.

A férfiét, akinek teste most már mást szolgál, aki épp arra lehet figyelmes, hogy a sportcipő nem erre az időjárásra lett tervezve. Szóvá téve a kellemetlenséget, csak egy barátságos mosoly a jussod, mely kuncogás után nevetéssé válik, ahogy a randi ötlet elhangzik. Nem veti e azonnal, megrágja a dolgot, majd vigyorogva tagadó fejrázással válaszol. Úgy tűnik, hogy nem kíván többet a dologból, mint ami már valószínűleg megtörtént.

/Görög/ Nem rossz ötlet Tökfej, de nem keresek barátnőt. Az rengeteg kötöttséggel jár, áldozattal és miegyébbel amihez még túl fiatal vagyok! – nevet jóízűen, majd bólint, Tökfej maradsz hosszú időre.

A következő percek már újra a gondolatoké, melyek nem hagynak nyugodni. Eltűnt kisfiú… elszaladt, biztos megijedt! Nem találják… a te hibád? Aztán nyugtatod magad, hogy a környékbeliek biztos ismerték volna, ha odavalósi. S ha látták miért nem árultak el merre szaladt? Tényleg látták? S mi van az Öreggel aki szólt? No meg egy fiúcska, aki lelőtt egy felnőttet, aki a legjobb tudása szerint akár meg is halhatott. Egy ilyen gyermeki lélek vajon képes megbirkózni ezzel? Számít e honnan jött…

vagy egykor volt Vas ily könnyedén válik Ébenné?

/Görög/ Jah… nem tervezem. Nem lenne jó elfelejteni, hogy tartozol egy rakás pénzzel…

Néz rád sandán, úgy érzed, mintha némi lemondás lenne a hangjában és talán egy pillanatra tényleg elhitted, hogy így van, amíg meg nem látod, azt a csibészes mosoly kezdeményt az arcán, amit nem tud leplezni… csak hülyéskedik. Szokott ugratni, olykor talán még a kelleténél tréfásabb is, mint te azt szeretnéd, de talán nincs még egy olyan társ, akire ennyire számíthatnál, ha esetleg történne valami! Mint… mint ahogy végül történt is.

Később, már a Pékség egyik asztalnál – Amynta szelíd, kedves mosolya és a vásárlás után – belekezdtek a reggelibe illetve te némi magyarázatba is. Az étel kitűnő, a környéken kevés hasonló készül és talán éppen ezért mindig nagy a forgalom. A vendégek már tudják, hogy itt nyugodtan falatozhatnak, elkortyolhatják az italukat, de aztán illően távoznak, nem időznek túl sokat, hogy mások is hasonlóan tehessenek.

/Görög/ Csak, hogy tudd… a lányokat szeretem! – nevet, majd belekortyol a kávéjába

A telefon régi ismerős, könnyedén és fürgén kezeled. Hamarost már az üzenetek között váltogatsz. A legutóbbi egy felszólítás volt, hogy hátralékod van a szolgáltató felé. Azt megelőzően néhány üzenetben jobbulást kívánnak, de nem ismersz fel egyet sem. Még tovább lapozva szolgáltatótól és banktól vannak üzenetek, de semmi ami igazán fontos lenne. A híváslistád már sokkal érdekesebb!

Azonnal több nevet is felismersz. A nagyszülők, a barátod és testvére telefonszáma mellett azonban akad néhány ami kifog rajtad. Végül csak egy névre koncentrálsz, őt pedig az elmúlt héten napi szinten megtalálod és ha nem is órákat beszéltetek, de azért nem is félperces érdeklődés nyomait látod. Üzeneteket nem küldött, de úgy tűnik a lista alapján, hogy nem érezhette szükségét… vagy nem szeretné ha nyoma lenne bizonyos szavaknak?

/Görög/ Nem keresel hozzá eleget… – nevet visszafogottabban – szerintem ketten nem keresünk annyit, mint ő azzal, hogy a pasikat nézi, amint azok súlyok alatt izzadnak – nevetése kissé harsányabb, de még tolerálhatóvá válik. Hirtelen elhallgat és tűnődik kissé, majd – szerintem ne oda vidd. A kikötőben, a part mentén akadnak ilyen helyben sütött apróságok. Úgy sem tud sokáig megülni a fenekén…

úgy tűnik, hogy a bátyus nem zavartatja magát, nem bánja, hogy a barátja a testvére után érdeklődik. Lehet, hogy nem látja komolynak, vagy éppen az, hogy a barátjában bízik, nem félti tőle a testvérét. Talán épp fordítva? Mosolyogtató lehetőség, de nem lehet teljesen kizárni azok alapján ami elhangzott. Lehetséges, hogy teljesen más áll a háttérben, mindössze nem emlékszel, de a lényeg, hogy Petros melletted áll!

/Görög/ A hűtőd láttán mindenki azonnal tudja, hogy egyedül élsz – vigyorog, majd bólint a mikor megosztod mit miért teszel, aztán szótlanul nézi ahogy reggelizel

Az étel pontosan olyan amire emlékszel. Friss, ropogós és meleg! Csodálatos íz-világ és szinte új energiával tölt fel! Amíg te az ízekkel foglalkozol, Petros végez a kávéjával és a rádióból áradó halk szavakra figyel, majd tekintete újra téged kutat, ahogy elkezded kipakolni a zsebeidet. Pénztárca, iratokkal és meglehetősen kevés készpénzzel és néhány fénykép a nagyszülőkről, meg egy a trióról: Petros, Thyra és Jayr.

Ezen felül a lakáskulcs van nálad és… ennyi.

/Görög/ Indulós… – sóhajt, ennyi időt tudott most rád szánni – neked még egy hétig az Örs közelébe sem szabad jönnöd! Előbb orvosi vizsgálatok várnak rád miközben fizikai alkalmasságit kell tenned valamint a lőtéren vizsgáznod. Jah! A kedvencem! Egy Pszichómókust is fel kell keresned!

Petros felkel ültéből, majd visszaviszi a csészéket-tányérokat, hogy aztán bevárjon téged az ajtóhoz közel – esetleg csatlakozzon, ha előbb készülnél el. Kiléptek a viharba, mely mintha nem akarna szűnni, ellenben kitartóan hullna, dörögne és villanna vakítóan a világra, hogy megörökítse azt mielőtt végleg elmossa. Ehhez még annyit tesznek hozzá morcos hangvétellel:

/Görög/ Egy hete folyamatosan ilyen rossz! Bár… most már enyhült valamelyest – majd egy bólintás – Üdvözlöm őket! – búcsúzik olymód, hogy válladra teszi a kezét, majd megindul az utcán magadra hagyva téged
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. Június 08. 21:44:26
Enethiel

Egy sóhajtással adózom Jayr eltökéltsége előtt, és nem kárhoztatom az embereket, hogy elfelejtettek... Hisz én is megtapasztalhatom első kézből,hogy mily könnyű is felejteni emberként. S én nem is a nemzedékről-nemzedékre adott meséket felejtettem el, hanem azt, amit átéltem – a saját történetem, lényem jelentős darabját... Így hogy várhatnám el, hogy mások eonok távlatából is emlékezzenek? Úgy jártunk, mint a régi istenek – ahogy például Zeusz nevét még ismerik, de elődei nevét már rég elfeledték – hiszen ha nem mutatkoznak, nem hatnak erre a világra, idővel egyre kevesebben hisznek, és egyre kevesebben foglalkoznak velük. Vagyis egyre többen felejtik el őket. Ahogy minket is... Ám most a változás küszöbén állunk – rajtam kívül még sokan megszökhettek – s nincs kétségem afelől, hogy emlékeztetni fogják az embereket...

A döntések és következményeik... mindkettő csak okozat – hisz általában a változtatási szándék, a Szándék lenne a hű lenyomata annak, hogy ki vagyok. Sajnos a Következmény és a Szándék ideája időről-időre mintha tökéletesen ellentétes ideát sugallna, mintha egy érme két oldala lenne. Ahogy mondani szokás a Pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, s mennyire igaz!
 
A röpke töprengést is megtorolja az időjárás – szinte kisajátít, hogy csak vele foglalkozzak.
Nagy vehemenciával szurkálódik, hangoskodik, de mindez mit sem ér, mert olyan emlékekre bukkanok, amit nem felejtettem el. Pontosabban élénken emlékszem rájuk, még ha ezek Jayr emlékei is. Ám mostanában megtanultam értékelni, ha valamire tisztán emlékszem, s Thyra is ez a kategória.
Igazából Petros nevetése az, ami segít elszakadnom tőle.
-Ha nem kell barátnő, akkor vedd el – válaszolom neki nevetve – s majd szemkikaparás terhe mellett garantálja, hogy nem lesz több barátnőd ;D

A kisfiú eltűnése igencsak zavaró – a családlátogatás utáni fontos teendők után tűzöm egy képzeletbeli táblán, apró megjegyzéssel <az Öreget kifaggatva talán el tudok indulni, hogy megkeressem a fiúcskát. Gondolom eleinte nem fog örülni a találkozásnak, de utána biztos jobban érzi majd magát, ha megtudja – kutya bajom....>

Petros utalása arra, hogy tartozom neki, kellemetlenül érint – kissé bűntudatosan nézek rá, aztán megértem az arckifejezését. Megkönnyebbülten, játékosan boxolok bele a vállába.
-Majdnem megetettél vele! - mondom neki kissé szemrehányóan, aztán elvigyorodom.
-Ezt még valamikor visszakapod!  :) - ígérem neki vidáman.

-Jó neked! - válaszolom Petrosnak a Pékség asztalánál ülve, amikor határozottan állást foglal szexuális szokásait illetőleg
-Én még nem tudom – toldom meg neki kaján vigyorral, de csak akkor, amikor éppen beleiszik a kávéjába. A telefont böngészve hümmögök a felszólítást látva
-Egy nagy cég érdeklődik utánam... - jegyzem meg, inkább magamnak. Aztán a jobbulást kívánó üzenetek feladóinak nevét olvasom fel, és Petrosra nézek
-Őket ismernem kéne? ??? Mert ha kollégák, jobb, ha nem árulod el nekik, hogy még a nevükre sem emlékszem... - nyomogatom a telefont

-De azokra a mélyre szántó, nagyszerű beszélgetéseinkre sem emlékszem, amit a múlt héten veled folytattam... Gondolom nem véletlenül... <De akkor Thyrával mit tudtam ennyit beszélni?! Egyre sanszosabb, hogy minél előbb beszélnem kell vele. Újra...>
Petros javaslata, hogy a húgát inkább a kikötőbe vigyem, kissé meglep, de bólintok.
-Majd meglátjuk. Feltehetőleg ezt a tanácsodat megfogadom :P – mosolyodom el <A vicc az, hogy feltehetőleg Thyra többet tud az elmúlt egy hetemről, mint én vagy Petros. Bár ez nem is olyan vicces...> Hálásan Petrosra mosolygok aztán a hűtős megjegyzésére felnevetek.
A zsebemből előkerülő tárgyakra nézve kissé elhúzom a szám.

-Hát ez nem sok – jegyzem meg -Nem hiányzik valami? -teszem fel a költői kérdést inkább Petrosnak, de nem hiszem,hogy tisztában lenne azzal, hogy mit szoktam a zsebeimben tartani.
Közben a fényképeket jól megnézem magamnak, aztán elpakolok mindent a helyére.


Úgy tűnik, hogy Petrosnak mennie kell. Felállok, összekészítem a tányérokat, és a kávés csészéket. Petros elmondja, hogy mi is vár rám a jövőben.
-Az orvosi vizsgálattól és a fizikai alkalmasságitól nem tartok. Az agyturkásztól viszont igen. A végén nem talál itt semmit... - kocogtatom meg a homlokom -No nem baj, majd kapok szép muszájkabátot, és látogathatsz! :D - vigyorgok rá az esőkabát felvétele közben, pedig nem sok okom lenne rá. Hirtelen ötlettől vezérelve Amyntától még veszek négy friss süteményt, és az esőkabát alá rejtem. A Pékségből az utcára lépve a kinti vihar ismét ostromolni kezd minket. Petros megjegyzésére, hogy rossz az idő, eltöprengek.
-Szóval azt mondod, hogy mióta otthon tespedek, azóta más sem szívesen megy ki az utcára? - kérdezek vissza – Akkor nekem tilos szabira mennem! :P - ütöm el a kérdésem fontosságát.

-Átadom – válaszolom Petrosnak  és én is elindulok a másik irányba, Sybil háza fele. Van időm töprengeni, összeszedni a benyomásaimat - és főleg magamat, amíg odaérek

Megérkezve kis ideig kissé tanácstalanul nézem a kulcscsomómat, aztán a megfelelő kulccsal – ha megtalálom – beengedem magam, de előtte megnyomom a csengőt. Bent az esőkabát lehámozása után kissé bűntudatosan, de melegen megölelem családom tagjait, és átadom a friss péksüteményt. Gondolom Cassia ilyen időben nem szívesen hagyja el a házat, de mindenkinek – főleg a két kislánynak biztos jól fog esni. S egy bögre forró tea mellett bensőséges beszélgetésre csábít az idő.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. Június 13. 12:06:03
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel, kora délelőtt


A nevek… mindaz amit jelentenek, amit magukban hordoznak: eszmék, ideák és szimbólumok. Nekik tulajdonított képesség és hatalom, melyhez halandó fordulhat! Remélhet, könyöröghet és átkozhat… érezhet számtalan módon irányában. A történelem, különösen a hellén – hiszen minek tekintenénk távolabb – igen gazdag efféle… nevekben. Természetesen nem az egyedüli a világon, de éppen elég történet, legenda és mese fűződik hozzájuk, hogy egy életet kitöltsenek. Eme kultuszok, szekták és vallási csoportosulások hihetetlen mennyiségben mozgatták meg a halandókat és azt, ami mindent összekapcsolt: a Hitet.

A történeteknek ha hinni lehet, legalább hatezer év telt, de az sem kizárt, hogy még több. A világ egy teljesen idegen hely, olyannyira megváltozott, hogy Enethiel számára minden az ismeretlenség arcát mutatja felé. Mindaz amit a Teremtő Elohimjaiként létrehoztak, amit formáltak és amibe életet leheltek, úgy változott amit talán még maga a Teremtő sem tudott nyomon követni. A Teremtés kezdetekben fiatalos és gyönyörű arca napjainkban inkább ráncos és keserű, tele Gyötrelemmel és Hitetlenséggel melyek kikezdték és a Végső Elmúlás ígéretét hordozzák. A világ szenved és segítségre van szüksége! S véleményed szerint a Lázadó testvéreid így vagy úgy, de valamiképp véget vetnek mindennek.

Ez pedig kérlelhetetlenül magában hordozza azt, ami egyszer már lángba borította a Teremtést: a Düh Háborúját.

Ezen gondolatok legalább annyira komorak és sötétek, mint az idő odakint, az, amelyben Sybil és Hector Constantinides, az anyai nagyszülők háza felé bandukolsz. Igaz, hogy Hector eltávozott, de a hiánya még jelen van. Akár a makacs idő, mely kitartóan bosszantó és legalább annyira szurkálódó és heves, mint egy Ellil vagy… egy Adad. Viharos egy népség mindkettő az egyszer biztos! S ha összetalálkoznak abból… azonban a vihar idővel csendesül. Mire eléred a házat, már nem akar leteríteni minden egyes esőcsepp ami csak rajtad talál pillanatnyi nyughelyet.

Igaz, hogy még mindig elég kellemetlen és pont emiatt kevesek vannak az utcán, a járművek pedig fokozott óvatossággal választották meg sebességüket, de ahogy mondani szokás: a vihart mindig napsütés követi! Miközben az ok-okozat kettősét boncolgatod és eljutsz egészen az… egy érmét találsz a földön.

(http://www.joksankolikot.net/kolikot/kreikka/0_001-drachma-1986.jpg)

Ha felveszed, ennyivel is gazdagabb lehetsz, közelebb kerülhetsz Thyra anyagi helyzetéhez, melyet még így is igen széles szakadék választ el, de az is igaz, hogy felidézve nem egy anyagias természetű lány él az emlékezetedben. Az egyszer biztos, hogy a barátnő kérdése nálad is legalább annyira bonyolult, mint a társad-barátodéban, a különbség talán annyi, hogy Petros kissé szabadabban él a lehetőségeivel.

Közel jársz már a nagyszülői házhoz, de még mindig a kisfiú eltűnése foglalkoztat. Azt tudod, hogy az Idős férfi aki szólt neked a környéken lakik, de pontosabbat nem tudnál ennél mondani, őt megtalálni könnyebb, de korántsem egyszerű – főleg ilyen időjárási viszonyok között. A kérdés az, hogy mennyit várhatsz még ezzel – ha már egy hét úgy is eltelt – vagy minél előbb fel kellene kutatnod mindkettőjüket? A gondolat, hogy a túlélésed segíthet valamelyest reménykeltő, ígéretet hordoz, mely egyben egy új esély lehet azon fiúcska számára, aki talán úgy véli, hogy minden lehetősége elfogyott.

Szinte kopogtatsz már a Nagymamád ajtaján, de még Petrossal folytatott beszélgetés visszacseng picit. A tréfás megjegyzése ami két „vigyorgó tejbetök”ként ábrázolta kettősötöket, majd a nevekre, amiknek nincs igazán jelentőségük, mert bár a barátod felismert egyet-kettőt, tudatta, hogy egyikük sem olyan fontos mint ő és amúgy sincs miért aggódnod. A beszélgetésekre csak annyit mondott, hogy azok legalább olyan nagyszerűek voltak, mintha a kaktuszához beszélt volna… ha lenne kaktusza. Végül azzal búcsúzott, hogy némi humorérzék hiányzik, de amúgy rendben vagy és ne félj a „mókustól” mert biztos, hogy nem talál semmit és a látogatási idő szerencsére elég rugalmas, hogy a szolgálat mellett olykor meglátogasson.

Ha Petros csak sejtené, hogy Jayr nincs többé, hogy Enethiel az, akivel ily könnyedén tréfálkozik, hogy egy Lázadó Elohimmal társalog épp oly triviális dolgokról amiket csak két jóbarát oszthat meg. Ha halovány elképzelése lenne arról, hogy tényleg léteznek olyan természeti erők, amik képesek mindarra amit a legendák mesélnek… hogy a barátja egy ezek közül, hogy mire képes és mit tehetne, hogy mi minden áll előttük amit leheletetlennek vélt, hogy… talán könnyedén hívná úgy, hinné teljes szívvel: Második Esély.

Egy ideig babrálsz a kulcscsomóval, szinte már-már kifog rajtad, de végül mint egy memorizált mozdulat, mintha az izmok engedelmeskednének egy jól begyakorolt mozdulatnak, rálelsz a megfelelőre és beengeded magad. Igaz, hogy a csengő is jelezte érkezésed, de szinte még be sem lépsz amikor halk trappolásokat hallasz és máris két-két kis kezecske-karocska fonja át a combjaidat és vékony, örömteli hangok üdvözölnek:

/Görög/ Jayr bácsi! Jayr bácsi!

Nem sokkal megkésve érkezik Cassia, aki azonban megáll folyosó végén az ajtófélfának támaszkodva-mosolyogva nézi a két gyerkőcöt és pillanatra téged mielőtt integetne. Nehezen sikerülhet kihámoznod magad, de végül egy esőkabát és két boldog kislány is picit arrébb lett tessékelve. Sybil azonban nem érkezik és mikor beljebb lépsz sem találod őt. Könnyedén kezdhetsz aggódni, de nehéz úgy, hogy közben két apró szépség kerülget és rángatják a ruhádat, hogy elcsaljanak játszani, hogy megkérjenek arra mesélj nekik vagy épp csak megmutassák milyen új dolgokat kaptak.

A nappaliban találhattál magadnak helyet a kanapén melyen rögtön két oldalról vagy körbevéve. Egy ölelés után Cassia is helyét találta a bal oldali fotelben, míg kérdő tekintetedre szelíden annyit válaszol:

/Görög/ A piacra sietett. Tudod, hogy milyen: mindig a legzamatosabb és frissebb felel csak meg.

Tekintete kissé aggódó, talán a baleseted miatt érzett szeretet-féltésből fakad, de mint mindenki más, ő sem tudja, hogy akiért ennyire aggódtak, hogy akit ennyire szerettek és akinek felépülése megkönnyebbüléssel tölti el őket: már végleg eltávozott…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. Június 17. 20:31:44
Enethiel

Az idő mindent megváltoztatott – s látszólag nem feltétlenül a jó irányba. Kicsit olyan mintha pár Halaku valahogy elkerülve az Abysst mindent elmúlásra ítéltek volna amivel csak találkoztak...
Rossz látni, hogy az ember mire használja az ajándékokat... A kutatásai céljai általában önzőek – kevés kivételtől eltekintve a legjobb esetben is anyagi hasznot remél belőle. És amit alkot, abban sincs mindig köszönet. A kapzsiság, irigység, félelem és gyűlölet majd mindig megbélyegzi, eltorzítja a végeredményt. A másik eltaposása, kifosztása, kihasználása, megölése, saját érdekeik érvényesítse az elsődleges szempont. Az évszázados tendencia vége az, hogy a városok mára élhetetlenek, és a boldogulásukért cserébe az emberek hozzá idomulva a feltételekhez, lemondtak egy igen fontos dologról – az álmaikról, és Hitüket Gyötrelemre cserélték. Furcsa párhuzam, de mintha szorgalmasan és önként dolgoznának a saját Abyssuk megteremtésén.
A kihívás óriási, de egy dolgot pontosan tudok – minden hosszú út egy apró lépéssel kezdődik... így inkább félresöpröm a kétségeimet, félelmeimet tápláló gondolatokat, és mostantól csak egy, és elérhető célt tűzök ki magam elé, mely mindig csak egy lépéssel - de közelebb visz a végcélomhoz. Hiszen ha a feladat nagyságát, nehézségét kezdem el elemezni, akkor elvesztem – már akkor kudarcra ítélem magam, mielőtt megpróbálnám.
Ám félő hogy a többiek közt lesznek olyanok akik reménytelennek ítélik a dolgot, és drasztikus lépésre szánják el magukat. Ami egy pusztító háború lehetőségét vetíti előre. Az emberek a pusztításhoz nagyon jól értenek, és sajnos az Elohimok is sokat fejlődtek ezen a téren... Talán joggal feltételezem, hogy a Düh Háborúja egy kellemes pikniknek tűnne ahhoz képest ami most várhat ránk – ha nem sikerül többé-kevésbé békésen rendezni a nézetkülönbségeket...


A ház fele szerencsére enyhül a vihar haragja – a végét járja, vagy most gyűjt erőt a folytatáshoz. Futólag eszembe jut Hector – és hiányzik. Pontosabban Jayrnak, de azt hiszem, mindegy, hogy kinek - az érzés a fontos. Megpróbálom felidézni az együtt töltött időt, a szerető, de szigorú szavait. Sokat köszönhetek neki – befogadott, felnevelt, és bár nem pont az általa választott, de tisztes foglalkozásra taníttatott. Út közben immár tanulva a hibámból, óvatosan kerülgetem a pocsolyákat, és figyelem a kocsikat is – igaz, hogy óvatosak, de nem szeretném hogy az egyik végül beterítsen az egyik út széli pocsolya javával. Az érmét megpillantva fel is veszem – és a farmernadrág órazsebébe csúsztatom.
<Az első lépés> - mosolyodom el közben. Furcsa, hogy ismét Thyra jut eszembe, és hogy a kettőnk közti anyagi szakadékot méricskélem. Mintha fontos lenne... Vagy csak simán kisebbségi érzésem volna emiatt? Esetleg Petros megjegyzése maradt volna meg bennem? Lélekben megvonom a vállam – az anyagi javak mennyisége számomra nem volt eddig sem mérvadó – különben nem rendőrnek mentem volna. Barátnő? Azt sem tudom, hogy alakulnak majd a dolgaim. Hogyan sikerül újra beilleszkednem? Sikerül-e? Mennyire változik meg az életvitelem? Ezek önmagukban is fontos kérdések s ha ezt még egy barátnő is színesíti, az további kérdéseket vet fel. Mit áruljak el neki? Hazudjak végig? Áruljak el „mindent”? Van jogom megváltoztatni valakinek világképét? Hiszen az „első alkalom” is elég rosszul sült el... Nehéz kérdés...

A kisfiú felleléséhez először az Idős férfit szándékozom megtalálni <Legrosszabb esetben, ha betelefonált, a telefonszáma alapján csak fel lehet kutatni. Ma még benézek Karlékhoz, aztán felhívom Thyrát, és utána estig megpróbálom az Idős férfit megtalálni> döntöm el magamban a mai programom sorrendjét.

Petros... hiányolja kissé a humorérzékemet. Ő sem érezné magát túl felszabadultnak, ha egy – nevezzük nevén – gyilkosság száradna a lelkén, és Jayr barátja lenne az áldozat... Ám az, hogy beígérte, hogy majd többször meglátogat – ez a bűntudat ellenére is valahogy jólesik. Eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha felfedném előtte az igazságot. Talán hinne nekem. Ha van valaki, aki hinne, az ő lenne. De úgy érzem, ez még korai. Nem készültem fel. Ám félő, hogy később még kevésbé lesz megfelelőbb az alkalom... Érzem – még fogom halogatni a dolgot, pláne ha nem történik semmi, ami rá kényszerítene. Talán pár nap múlva.

Az örömteli üdvözlés eloszlatja minden borús gondolatomat, és megerősít abban – jó, hogy eljöttem. Az örömöt mindössze az árnyékolja be kissé, hogy eszembe jut – ezt a fogadtatást nem én vívtam ki, nem nekem – pontosabban immár nem csak nekem szól.
Vigyorogva, de belül kissé fájón, nagy nehezen megszabadulok a két kislánytól, és le tudom venni az esőkabátomat, a péksütis papírzacskót is kiveszem a pulóverem alól, majd a közeli asztalkára teszem.

Leguggolok a két lánykához, és egyiket az egyik, másikat a másik karomra ültetve felemelem őket.
-Mit játszottatok éppen? - tudakolom mosolyogva picit beleveszve a tekintetükbe, és megindulok velük a nappali fele. Kicsit meg vagyok illetődve, és örülök is nekik - ők a jövő, és még nem ábrándultak ki a világból. Közben Cassiára mosolygok, és a nappaliba érve körülnézek – Sybil merre lehet – mert ez nem vall rá, hogy ilyen sokáig ne jöjjön elém. A lánykákat óvatosan leteszem, és így Cassia is meg tud ölelni. A kanapéra csüccsenve Cassiára nézek, hátha tud valami magyarázatot adni – és közben elkezdem a körülöttem nyüzsgő apróságokat csikizni. Ám Cassia válaszát sem hagyom figyelmen kívül, amit a zajongó lányok próbálnak elnyomni – és megkönnyebbült, de a bűntudat miatt szomorkás mosollyal nyugtázom a válaszát.
-Ebben az időben is kiment? - kérdezek vissza -Hogy van? -érdeklődöm utána.
Ha a beszélgetés fonalát követve megkérdezi, hogy vagyok – csak legyintek.

-Fizikailag soha jobban nem voltam. Viszont az utóbbi egy hétre nem igazán emlékszem. Petros elmondása alapján nem sokat veszítettem vele :P
-Hoztam az ebéd utánra, vagy tízóraira friss péksüteményt – jelentem be gyorsan témát váltva.
A háttérben suttogó, zavaró bűntudatot – mely azt sulykolja, hogy hazudok, átverem őket, ezt a szeretetet nem is érdemlem meg – azzal próbálom meg háttérbe szorítani hogy folyamatosan kérdezek, beszélek, foglalkozok a kislányokkal – nehogy egy pillanatra is el kelljen merülnöm a saját gondolataimban és bűntudatomban. Erre még úgyis bőven lesz időm, amint egyedül leszek... Meg akarom várni Sybilt, hogy egy legalább fél órás beszélgetés után ismét útra keljek – Karlékhoz.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. Június 25. 21:38:17
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel, kora délelőtt


A Hét főbűn vaj nem a Hét ház egy-egy átka? A hetes, melyhez a gonoszságot társítják… úgy véled, hogy a Bukás előtt történt valami, egy nagyon megrázó és fontos dolog, de (az Istennek) nem akar eszedbe jutni. Ez a valami legalább akkora hatással volt az emberekre, mint a lázadó Elohimokra.

Ez a dolog a mai napig hatással van életükre, mérgezi és végül megöli azt. Változatos módon, hol lassan máskor sietve, kíméletlenül vagy épp kegyetlennek tetszőn… az emberek túlnépesedtek és szürke tömeggé váltak. Az egykor oly fényesen ragyogó élet, a vibráló energia mára megfakult és megtört, erejét vesztette.

Lehet, hogy az emberek elfelejtették a Bukottakat, azokat, akikkel együtt harcoltak, akikkel megosztották mindennapjaikat, vágyaikat és álmaikat, de most úgy tűnik, hogy megbűnhődnek mindenért. Mintha egyedül, a Bukottak segítsége nélkül kihalásra lennének ítélve. Ők, a teremtés koronái, a Teremtő legnagyobb alkotása.

A Lázadás öt Légiója, ha követi az emberi történelmet, lehet, hogy megismétli önmagát. Elképzelhető, hogy a Bukottak nézetei újra és újra különbözni fognak, hogy azok, akik másképp látják megalkotják a múlt egy szeletét és életre hívják a Karmazsin, a Vas, az Alabástrom, az Ezüst és az Ében „színeit”.

Egy emlék rajzolódik ki, egy ember amint elkövet valami szörnyűséget. Olyat, amit előtte soha senki! a Büntetése pedig oly kegyetlen akár a Bukottaké lett a Vereséget követően. Mit tett és ki volt Ő, azt sajnos nem tudod felidézni, de a Csendes Háború (Silent War) ennek hatására ért véget és kezdődött a vérengzés, mely azóta is jellemző az emberiség történelmére.

Jayr emlékei Hector-ról, fel tudsz idézni egyet-kettőt, melyre a vidámság és a szeretet volt a jellemző, de inkább érzelmi lenyomat, mint valódi képek formájában. A kezdeti képek újabbakat, az érzéseket pedig egyre több képet idéznek meg, mígnem elérkezik a legszomorúbb mind közül, mikor az Élet Házának Bukottja szembesül a halállal, az elmúlással…

Az út hátralévő részén már nem kell a pocsolyák miatt aggódnod és nem fröcsköl le egyetlen melletted elhaladó jármű sem. Ennek a figyelemnek köszönhetően lettél „gazdagabb” és biztonságba is helyezed az apró értékkel bíró tárgyat. Egyetlen egy kerek fémdarab, de ahol akad egy, ott talán van több is és a sok apróság végül gazdaggá tehet…

Enethiel számára ez az idegen világ talán még rémisztő is lehetne, ha nem lenne Jayr, aki emlékeit hátrahagyva segíti őt. Annyi mindent örököltél, családot, barátokat és… Thyra-t. Nem tudod pontosan, hogy miképp kezeld, de az biztos, hogy ez a rejtély legalább annyira leköti a gondolataidat, mint az eltűnt kisfiú esete.

Azonban talán még ennél is fontosabb a döntés maga, hogy Enethiel felfedje e magát vagy rejtse azt, hogy mi is ő valójában. A kérdések bizonytalanabbá tesznek, a válaszok pedig óvatos-megfontolttá. Ugyanakkor az a férfi akinek élete az Igazság körül forgott, aki életét adta azért, hogy ma itt lehess nem érdemel meg annyit, hogy öröksége továbbra is az igazság fényében tündököljön?

/Kallidora/ Az esőt néztük! – cserfeskedik
/Isidora/ Nagyon esik! – törölgeti a vizes pofiját
/Kallidora/ Meg dörög és villámlik! – veti közbe
/Isidora/ Zeusz bácsi nagyon mérges! – pislog picit éppen szembenézett egy villanással
/Kallidora/ Igen, mert Peh és Pánik elrabolta a kis Herkulest! – tördeli kis ujjacskáit
/Isidora/ Igen! Hádész bácsi bántani akarja! – öleli át védelmezően testvérkéjét

Hosszasan csipognának még a gyerekekre jellemző kitartással és kreativitással, ami a felnőttek többségéből láthatóan hiányzik. Olybá tűnhet, hogy akkor vesztik el a Hitüket és Álmaikat, amikor belépnek a felnőttkorba. Akár egy pontosan működő átok, mely nem akar szűnni és kínozza az emberiséget, kiket lassan fel is őröl a céltalanság vagy a túlzott céltudatosság.

A lánykák el is szaladnak az ablakhoz és maguk között csiripelnek és olykor felmutatnak az égre vagy összerezzennek, hogy aztán kuncogjanak egy-egy dörgés és villámlást követően. Ők még tisztelik a természetet, hisznek a legendák igazságában és őszinteségük talán még egy eltévedt felnőttet (Bukottat) is megérinthet.

/Cassia/ Jól. Jobban, hogy kiengedtek téged a kórházból. Kissé még aggódik, de nagyon örül majd, hogy eljöttél!

Mondja az ölelést követően, melyben nem kevés erőfeszítés volt, öleltek téged, mint akit féltettek, hogy elveszítenek örökre. Aggodalmuk bár nem volt alaptalan, úgy döntöttél, hogy nem osztod meg velük, hogy megérzéseik valóra váltak. A következő pillanatban megint körülötted kering a két pici csillag, akiket kedvedre csikizhetsz és csalhatsz ki belőlük őszinte és örömteli nevetést

/Kallidora/ Anya azt mondta, hogy beütötted a fejed és ezért nem emlékszel! – pillant anyjára, majd vissza rád
/Isidora/ Anya szerint ha adunk rá puszit, akkor hamar meggyógyulsz! – nyújtja a kis nyakát és csücsörit, hogy puszit adjon
/Cassia/ Petros… – sóhajt, de mosolyog – Szerintem jobban aggódott érted, mint Sybil. Sokat volt itt, rengeteget beszélgettek – említi meg, majd a pék-sütiket begyűjti és elindul azokkal a konyha felé
/Kallidora/ Petros bácsi szerint el kell menned egy sziómókushoz! – gesztusa Petrosét idézi, mutatóujjával a halántékánál köröz
/Isidora/ Igen, és még azt is mondta, hogy már régen el kellett volna menned! - fonja össze kis karjait és szegi fel a fejét, ami megint a barátodra emlékeztet

A csacsogók között ülve a gondolat vagy ki tudja pontosan mi is, nem hagy nyugodni. Halk, de idegesítő zümmögéssel tudatja veled percről percre, hogy amit teszel az nem méltó Enethiel-hez. Ezzel szemben egy mélyebb, komorabb zöngét is felfedezni vélsz, miszerint amit teszel az a te érdeked és azzal közlöd az Igazságot, akivel te akarod…

A két kis kópé szóval tart amíg a bejárati ajtó felől kulcscsörgés nem hallatszik, minek hangjára még Cassia is előkerül a konyhából, hogy az ajtó felé siessen. Az apróságok közül Isidora az, aki az öledbe mászik, míg Callidora testvére talpát célozza meg csikizési szándékkal, mely mozdulatát csak te látod.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. Június 30. 23:37:07
Enethiel

A Hét ház és a Hét főbűn... érdekes egybeesés – ám nehéz minden Házra a pont rá illőt megtalálni köztük.  Ám az biztos – minden emberben ott lapulnak ezek az érzések, és bajt csak akkor okoznak, ha valaki nem tud időben megálljt parancsolni nekik. A kulcsszó a mértékletesség, önuralom. Vajon mi történt a hajnalok hajnalán, ami miatt a hetes szám ilyen stigmát kapott, mely eonokkal később is visszhangot vet? Minket elfeledtek, de ezt nem... Érzem – a válasz itt lehet az orrom előtt – nézem, de nem látom. Node nem rejtőzhet örökké – hamarosan úgyis megpillantom. Ennél fontosabb viszont, hogy az emberek hóna alá nyúlva újra felemeljük őket – hogy majd utólag visszapillantva ez a kor csak a hajnal előtti sötétségnek tűnjön. Az emberiség nem bukhat el!
Határozott, rendíthetetlen állásfoglalás. Nem is én lennék, ha másképp gondolnám. S pont ez benne a szörnyű – a régi törésvonalak újra kirajzolódhatnak, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ha a Házak, frakciók nem tanulnak meg egészséges egyensúlyt teremteni, soha nem lesz vége.
S úgy tűnik – volt ember, akit az ajándék? vagy átok?, mint valami romlott múzsa megihletett, s olyasmit tett, ami végleg megváltozott mindent. Node mit?


Hector... kedves, vidám, és szerető nagyapa... volt. Azt látni, hogy tehetek bármit – de a végkifejlet minden esetben ugyan az – frusztráló és elszomorító. Nem tudok senkit sem a végtelenségig megóvni, csak a kiszabott idejét tudom gondtalanabbá tenni, mint az élet komornyikja. S Hector esetében erre még esélyem sem volt – számára már túl későn érkeztem...

Az apró érme olyan, mint a barátok, érzelmek és az emlékek. Az ember lassan, apránként szedi össze őket, és egyszerre nem is tűnik soknak, de ha vigyázunk rájuk, később utólag számba véve őket magunk is meglepődhetünk számosságukon. S ezen a téren Jayr igencsak gazdag volt. Most még csak számba veszem kincseit, s remélem – hozzá hasonlóan hozzá tudok én is tenni valamit.


Az igazság, mint tűz adja a bizalom melegét, világítja be kapcsolatokat. De félek, hogy ha nem kezelem kellő óvatossággal, tönkretehet, elemészthet mindent. Vajon óvatos vagyok, vagy csak gyáva, és kerülöm a konfliktusokat – miközben arra fogom, hogy nem szeretném, ha rosszul éreznék magukat... Jayr biztos, hogy kiállna. Node én még hezitálok, s nem tudom, mi lenne a jobb.

Callidora és Isidora válaszára kinézek az ablakon.
-Akkor még eltart egy ideig ez a zord idő, mert Hádész birodalmából nem egyszerű kijutni – sóhajtok fel. Hát, ha valaki, akkor én tudom,hogy milyen sokáig tart... Halovány mosollyal hallgatom őket – hiszen most még a legszebb arcukat mutatják. Vajon  tudnék tenni azért,  hogy ebből meg tudjanak őrizni egy keveset?

Cassia válaszára és ölelésére ismét elszégyenlem magam, de két lánya nem hagyja, hogy magamba forduljak. Vigyorogva hallgatom az ő tolmácsolásukban a család velem kapcsolatos diagnózisát. Isidorához lehajolok, hogy tudjon puszit adni a homlokomra, aztán Callidorához fordulok
-A gyógyuláshoz kell még egy puszi!  :D - mondom neki, de közben felfigyelek Cassia sóhajára.
-Lehet, hogy Petros nem is Sybilt szerette volna látni? - ugratom futó mosollyal.

Petros „beárulására” felnevetek
-S Petros bácsinak annyira megtetszett a pszichológusnál, hogy ennyire ajánlgatja nekem? ;D - kérdezem Isidorától. Ha egy kis szerencsém van, vissza fogja mondani Petrosnak, mint egy kis hírharang. Ám a bűntudatot nem lehet harsány nevetéssel és vidámsággal elijeszteni. Ennél drasztikusabb megoldásra van szükség – a szemébe kell nézni, és szemtől szemben meg vele küzdeni. S erre a legalkalmasabb időpont akkor lesz, ha Sybil is megérkezett.

A kulcscsörgés tudatja – hamarosan igen nehéz beszélgetésnek nézek elébe. Callidorát figyelemmel kísérem, és mikor egyértelművé válik a szándéka, óvatosan összekócolom a haját. Amikor Sybil és Cassia is belép a szobába, Sybilt megölelem.
-Jó látni téged!
Aztán a lányokhoz fordulok
-Hoztam nektek friss péksütit! - mondom Isidorának, és Callidorának -Cassia biztos odaadja nektek a konyhában! - mosolyodom el, és ránézek Cassiára.
-Van egy igen fontos dolog, amit meg kell beszélnünk – mondom neki, majd Sybilre nézek. Az, hogy a lányokat a konyhába küldöm ebéd előtt péksüteményt enni – jelzi, hogy igencsak komoly dologról lehet szó.

Amint Cassia is visszaér a konyhából, előre hajolok a kanapén, és könyökömet a térdemen nyugtatva, belekezdek.
-Szerintem jobb, ha leültök – nézek rájuk. Amint helyet foglaltak, felsóhajtok.
-Elnézést kell előre is kérnem, de úgy látszik, hogy nem bírom magamban tartani... sajnos erre a beszélgetésre soha nem lenne megfelelő alkalom. -hallgatok el egy lélegzetvételnyi időre.
-Tömören megfogalmazva: nem Jayr vagyok – felemelem a kezem, hogy az esetleges tiltakozásnak elejét vegyem.
-Rendelkezem Jayr emlékeivel, ismereteivel, fizikumával, és a saját ismereteim egy részével. Picit olyan, mintha többfele hasadt személyiséggel rendelkeznék – húzom el a szám – s én is épelméjűnek tartom magam, mint a legtöbb futóbolond... Objektív szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a baleset miatt változás történt a személyiségemben, és néhány eddig rejtőző adottsággal gazdagodtam.
Cassiára nézek
-Most mondhatnátok, hogy azért, mert jól bevertem a fejem – ahogy azt állítják. Gondolom Petros is beszámolt már arról, hogy mi történhetett velem abban a mellékutcában. Nos... nehéz beismerni, de utólag úgy tűnik, hogy Hector bácsi és Lena joggal tartott a munkahelyi balesettől.
Halkabban folytatom
-...Nem emlékszem mindenre, de az biztos, hogy a gyerek tényleg eltalált -Zavartan intek a kezemmel
– pontosabban Jayrt. A sérülésbe feltehetőleg belehalt, vagy egy életre megnyomorodott volna. Az a helyzet, hogy Jayr megmentett – még ha nem is tudott róla.
Most érzem, hogy igazán el vagyok érzékenyülve, hiszen olyasmiről beszélek amit egyetlen Bukott sem kapott oly hosszú ideje...
-...Adott egy új esélyt, amikor elfoglaltam a távozó lélek helyét. Nagyon sajnálom... - nézek Sybilre -Oly sokat fáradoztatok Hectorral – felneveltétek, óvtátok, és szerettétek. Ezek után az a legkevesebb, hogy én is hasonló támaszt nyújtsak nektek – ha engeditek – mosolygok rájuk bátortalanul és szomorkásan.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. Július 06. 17:29:36
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel, kora délelőtt


Lehetséges, hogy nehéz megtalálni azt a Bűnt, amit az adott Ház Bukottjai követtek el, de az is lehet, hogy csak idő kellene hozzá, esetleg egy könyv vagy olyasvalaki, aki többet tud erről. Azonban abban úgy véled teljesen igazad van, hogy minden emberben ott lapul mindegyik, sőt, kérdés nélküli a tény, hogy olykor-olykor egyik-másik – vagy több – felüti a fejét és…

Enethielként tudod mit kéne tenni, Jayr már korántsem volt ennyire éleslátó. Ő a Bűnök minden árnyalatát elítélte, valószínűleg még téged is visszazárt volna a Börtönödbe pusztán azért, mert kiszöktél. A másik kérdés az, hogy mennyi idő telhetett el mióta az emberiség magára maradt. A naptár szerint az évezred fordulója közeleg, de egyes történelmi események legalább ugyanennyit még rászámolnak. Talán ötezer év telhetett el…?

A régi ideák és eszmék amiért harcoltatok erősebbnek bizonyul mint az Abyss Esszenciákat szabdaló őrülete. Úgy véled az, ami egykor cél volt, még ma is lehet, sőt! Úgy kell lennie és ezért meg kell tenni amire csak képes vagy. De ha ott kezdenétek neki ahol a Bukás után félbeszakadt, lehet, hogy a Második Esély eleve bukásra lenne ítélve.

Az Egyensúly… egy kényes és bonyolult téma, nem illő ehhez a pillanathoz. Az emberiség kérdése, hogy mik is voltak, mivé lettek és mik lehetnének pedig legalább annyira összetett, mint a lehetőség, hogy a Bukottak megoldják azt. Azok a Sötét Múzsák pedig nem is annyira elképzelhetetlenek, hiszen az Ötödik Ház mindig is kaotikusságáról és a rendszertelenségéről volt híres-hírhedt.

A következő gondolat – hogy tereld ezek a súlyos és komoly témákat – a szeretett Nagyapád aki… eltávozott. Oly érzések kavarognak benned, melyeket csak úgy lehet leírni, hogy szomorúság és frusztráltság. Ezek könnyedén vezetnek olyan ösvényre, melyek tehetetlenségbe, majd dühbe csaphatnak át, hogy valaki idő előtt távozott, aki neked… nem,nem neked, de Jayrnak fontos volt!

Nem tudsz óvni a végtelenségig. Ez a gondolat zavarni kezd, mert nem érzed úgy, hogy ez az állítás megfelelne az igazságnak, de legalábbis teljesen biztos nem. Annyi minden van eltemetve és elkeverve, hogy képtelen vagy kiválogatni a fontosabb szálakat a többi emlékfoszlány közül. Ellenben egy dolog, egy név élesen rajzolódik ki végtelen szomorúságban, a bűntudatban és keserűségben

Morana

Nincs emléked róla más, csak e név és az érzések, mint megbékélés és megnyugvás. Ugyanez nem mondható el magadról, kit csak belső konfliktusok foglalnak le, akinek nincs ereje semmi másra, mint harcoljon önmagával és érzéseivel, gondolataival és a ténnyel, hogy ez így nem maradhat. Annyi mindent hagytak rád, oly sok mindent örököltél, hogy vétek lenne elpazarolni.

De azt már most is tudod, hogy ez nem lesz könnyű… egyáltalán nem lesz az. Nem, ha megteszed amit meg kell, amit Jayr is tenne. Azt, hogy az Igazságot forgatnád, hogy ott lenne mindenütt, mint a kisugárzásod annyi különbséggel, hogy ez lelki sebeket gyógyítana. Ez az egy dolog az, ami talán irigylésre méltó lehet az Ötödik Háztól, mint…

Camael

Hirtelen robban be a név, a megtestesült szépség gondolata társul hozzá. Kétségtelenül a Nyughatatlan Mélység Házának Bukottja Ő, kinek kisugárzása valóban a lelkekre volt hatással. Több, mint ahogy eddig mindig, biz’ elkerül téged, de ha eddig eljutottál, lehet csak idő kérdése és többre, végül mindenre emlékezni fogsz. Ellenben a nagy bizonytalanságot egy cuppanós oldja fel, és némi kislányos csacsogás:

(Isidora) Könnyű kijutni! Csak… – kezd bele
(Kallidora) … meg kell menteni Megara-t! és… – folytatja
(Isidora) … akkor az egyszemű banyák sem tudják elvágni a fonalat! – és fejezi be

Cassia szeretettel tekint rád, a két kislány pedig láthatóan imád, szinte már istenít, melybe pontosan annyi őszinteség vegyül, ami már a humor egy árnyalatának is beillik. A puszi után, szóvá teszed, hogy egy nem lehet elég és talán csak sejtetted, de az is lehet, hogy valójában pontosan tudtat, hogy Jayr kérésének nem fognak ellenállni…

(Cassia) Pontosan úgy ismerjük őt, mint aki két kis huncut hercegnőt szeretne a mindennapjaiba – nevet, de fejét tagadóan rázza
(Isidora) Azt nem tudom, de abban teljesen biztos volt, hogy eggyel mindenképp találkoznod kell! – csacsogja teljes meggyőződéssel
(Kallidora) Petros bácsi szerint, ha már elég lyukat beszélt a hasadba, akkor majd bogyókat kell szedned amitől teljesen meggyógyulsz! Bár nem értem a bogyószedés miben segít… – tűnődik

Kulcscsörgés, kócolás, kuncogás. Csikizés, még több nevetés és ölelés. Ádáz harc, béke karjai, meghitt pillanat. Szavak, melyeknek súlya van és egy zacskó amivel könnyebb terelni a két rosszcsontot. Izgatottan sietnek a konyhába anyjukkal, ki percen belül újra társaságodban áll kérdő tekintettel, de nem siettetve a szavakat. Végül mivel te már a kanapén ülsz, Cassia melletted foglal helyet, Sybil pedig Hector foteljára pillant, de végül a sajátjában találja  meg a helyét.

Kezdeti szavaidra óvatos kíváncsiság, érdeklődés a válasz, könnyedén olvasod ki a tekintetekből, majd a tömör kijelentésnél felszaladó szemöldök és más értetlenségnek jelét adó mozdulattal találod szemben magad. Az, hogy mikkel rendelkezel, majd a kijelentés a hasadt személyiségekkel kissé tágabbra nyitja Cassia tekintetét, de Sybil még ekkor is csak szótlan hallgatásban várja, hogy mondandód végére érj.

(Sybil) S kivel beszélünk most, ha te nem az unokám vagy? – egyszerű kérdés, vélhetően az ő szemszögéből teljesen jogos

Igaz, hogy nem tudod mire gondolnak, de akad egy-két igen életképes ötleted. Úgy tűnik, hogy Cassia pontosan úgy reagál ahogy vártad, de Sybil kemény tekintettel áll a kijelentések elébe. Eltekintve a közbeszúrt ám annál fontosabb kérdéstől csendesen hallgatnak téged végig, miközben láthatóan nem tudják – legalábbis a nagynénéd – hogy mit is kéne tenniük-mondaniuk. Az bizonyos, hogy még nem tudják ki az a nem Jayr, hogy szeretett családtagjuk kinek hiszi-gondolja magát, de ettől eltekintve igencsak aggódva figyelnek téged…

(Sybil) Ettél, reggeliztél már fiam? Készítek valamit, más nem útravalónak! – mondja határozottan és indul is
(Cassia) … – csak nagyokat pislog, nem tudja mit mondhatna bár láttad, hogy megpróbálta
(Isidora) Te is jártál Hádész bácsi birodalmában? – jelenik meg szinte a semmiből melletted
(Kallidora) Akkor te is egy hős vagy? – kérdezi őszintén miközben felbukkan a másik oldaladon

Láthatóan nem teljesen értették akármit is hallottak. Ők gyerekek, de a felnőttek is részben értetlenül állnak a mondandód előtt. Végül Cassia csatlakozik Nagyanyádhoz valami olyasmit motyogva, hogy segít neki, míg te két apróság között találod magad akik nem szégyellnek kérdezni.
   
(Isidora) Kit mentettél meg? – érdeklődik kíváncsian
(Kallidora) Olyan szép volt, mint Megara? – ábrándozik el
(Isidora) Akkor biztos Lena néni volt! – közli magabiztosan
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. Július 12. 17:05:05
Enethiel

<Majd ha lesz egy nyugodtabb pillantatom,  kell keresnem egy teológust, papot, vagy apácát, hogy a segítségével rábukkanhassak az igazság azon szeletére, mely a Házak és Bűnök közti összefüggéseit rejti> – határozom el magamban <Nem lesz egyszerű, hisz annyi mindenre nem emlékszem, s ki tudja, hogy mi minden fog előbukkanni a feledés homályából? ::)> teszem fel magamnak a kérdést, melyre senki nem tudja a választ. Ahogy arra sem, hogy mennyi ideig voltunk száműzetve. Hisz az emberek naptáraiból is legalább annyi van, ahány nyelvet beszélnek, s mindegyik máshonnan számolja az idők kezdetét. De számomra talán nem is fontos, hogy négyezer ötszáz, vagy hatezer év telt el. Az számít, hogy mi vesz körül, mihez kell alkalmazkodnom - nem pedig az, hogy mi van a ki tudja hanyadik naptár lapjára festve...
Ahogy a régi ideák szavatossága sem járt le, mint holmi olcsó konzervé. Bár a múló idő megpróbál rajtuk fogást találni, de hiába – legfeljebb csak nemesedik az idő haladtával. Ami pedig engem illet, csak remélni tudom, hogy az idő jót tett nekem is...
Bár azt még mindig nem tanultam meg teljes mértékben elfogadni, hogy vannak dolgok, melyeket nem tudok befolyásolni, amik ereje előtt csak a karomat tudom széttárni. Pedig ezt a leckét minél előbb magamévá kéne tennem, még ha ellenkezik is a természetemmel.

Morana... Ki lehetett? Vétettem volna ellene? Vagy ő lett volna az első, akin nem tudtam segíteni? Bárhogy legyen is, úgy sejtem, hogy nem túl vidám a története, legfeljebb példa értékű. Nekem is úgy kéne megbékélnem magammal, ahogy ő tette? Az biztos, hogy felőrlöm magam, ha sokáig nem sikerül kiegyeznem magammal, és helyzetemmel...

Camael... az ő kisugárzása régebben biztos, hogy segített volna rajtam. Ám ma? Ki tudja, hogy hol van? Mi lett vele? Mennyire változott meg az idők folyamán? Az esély, hogy találkozok vele, majdnem nulla, és nem is biztos, hogy szerencsés volna. Jobb, ha úgy veszem – nem számíthatok a segítségére – ezt egyedül kell megoldanom.

A puszira hálásan elmosolyodom, még ha a magyarázatot kis ideig nem is tudom hova rakni. Aztán ráeszmélek, hogy miről is beszélnek a lányok. Így mindössze egy nem túl meggyőző
-Aha... - hagyja el a számat

Cassia válaszára vigyorgok
-Most tiltakozik. De majd nézd meg, hogy ha bekötötték a fejét, és papucsot tettek a lábára, azt fogja mondani, hogy régebben nem is gondolta volna, hogy mennyire hiányoznának neki... ;D

Kallidora felvetése, hogy miben is segít a bogyószedés, nem maradhat válasz nélkül
-Hát, majd biztos megtudom  ;) Ám ha mondjuk gumibogyót kell szedni, ami a gumiszobában nő - abból lehet gumibogyó szörpöt csinálni... - kacsintok rá

A pár pillanatnyi lopott boldogság megnyugvással és örömmel tölt el. Segít elfeledkezni a problémákról, felszabadítani a nyomasztó gondok alól. Mint egy hűsítő korty a sivatagban – felfrissít és új erőt ad, melyre a folytatáshoz nagy szükségem van.

A monológom nagyjából úgy alakul, ahogy terveztem, és Sybil kérdése igencsak praktikus – de remélhetőleg a későbbiek folyamán nem lesz oly fontos, mint amilyennek most látszik.

-A válasz összetettebb, mint amilyennek tűnik. Ha lehet, a most következők maradjanak a családon belül – kérem tőlük.
-Enethiel a nevem, és az Asharuk egyike vagyok. Bár feltételezhetőleg ez semmit sem mond nektek - válaszolom.
-Ha feltétlenül definiálnom kéne magamat, akkor „a test nélküli tiszta szellemi lény” igen találó lenne, de félrevezető. Az egyházak marketingje elég erős, és ráadásul pontatlan – még a lényeges részekkel kapcsolatban is – ugyanis a szerkesztésbe nem szólhattunk bele. Ha többre vagytok kíváncsiak, állok elébe – de néhány dolog biztos, hogy a jelenleginél is megrázóbb lehet a hitetekre vagy világképetekre. Node ha nektek egyszerűbb, hívjatok Jayrnak továbbra is  ::) – javaslom.
Sybil kijelentésére meglepetten hátradőlök a kanapén.
-Már reggeliztem, de köszönöm biztos szükség lesz rá – hiszen még meg kell látogatnom Karlékat is – válaszolom neki. Aztán ahogy távozik, Cassiára nézek
-Látom, ez most ledöbbentett – mosolyodom el -Nem is tudom, hogy melyik a rosszabb  :-\ Az, hogy te flúgosnak nézel, vagy az, hogy Sybil mintha fontolóra venné, hogy higgyen nekem  ::) Úgy érzem, lesz még egy-két nehéz beszélgetésünk...
Isidora kérdése olyasmit feszeget, ami messzire vezet, és kellemetlen érzéseket idéz.
-Igen, jártam ott – de csak átutazóban <még ha évezredekig is tartott az a kényszerű vendégség> mondom neki csendesen -S nem, nem vagyok hős. A hős az, aki küzd azokért, akik rászorulnak a segítségére, és győz a végén. Én nem győztem. Elbuktam – sóhajtok fel -De most újra nekiveselkedem! - ígérem nekik, s magamnak is. Cassia magyarázatára csak bólintok – a helyzet Jayr szavaival élve kezd „olyan izé” lenni, és biztos volna mit megvitatnia Sybillel.
Isidora következő kérdésére legalább egyszerű, egyértelmű a válasz
-Senkit nem tudtam megmenteni  :( Magamat sem egészen. Talán majd később... - töprengek el. A lánykák kérdései egyszerűek, de mégis más megvilágításba helyezik dolgokat. Segítenek megérteni magam, ha megpróbálok rájuk válaszokat adni.
A kanapén ülve várom, hogy Sybil és Cassia túlesvén az első döbbeneten, újra bevegye a nappalit a kérdéseikkel.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. Július 22. 19:52:05
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel, kora délelőtt


Tervek. Elhatározások, melyek egyenlőre még a megvalósításra várnak. Egykor az időnek nem volt jelentősége, de napjainkra az embereket szinte teljesen behatárolja oly túlhajszolt életre kárhoztatva őket, mely egyre gyorsabban őrli fel őket: ez a Rohanó világ.

Az idő, most már mindent irányít. Nincs belőle elég és különféle módokon mérik, hogy elveszítsék még az utolsó reményfoszlányokat is, hogy kiszabaduljanak a szorításából. Nem úgy Enethiel, aki úgy dönt az idő nem definiálja őt. Nem számít kettő vagy öt esetleg több ezer év telt el...

Alkalmazkodás, a Rabisuk sajátja. Ugyanakkor az emberek is megtanulhatták, ha ily sok ideig kitartottak az Elohimok nélkül. Vagy... a Teremtőhöz hűek még itt lennének valahol? Ez a kérdés elég kellemetlen lehet, mert bár nem fedted fel nyilvánosan a kiléted...

Az emberek és a régi értékek megváltozni látszanak. Jayr emlékei egy teljesen más világot mutatnak, olyat, amiben pénz a vallás. Kevesek követik a régi értékeket, de nem tudod, hogy ezek a régiek visszanyúlnak e Lázadás és Háború idejére. Nem tudod, de úgy vélheted, hogy nem...

Meghatározott feladatra teremtettél, sosem voltál hatással ennél többre. Lehetséges, hogy Jayr öröksége ez, az ember aki örökké elégedetlen, aki mindig többre vágyik, mint amije van. Jayr is többet szeretett volna, mint a lehetőségei engedték, ugyanakkor annyi kötelék fűzte bilincsbe, hogy nem is tudta volna levetni e béklyókat.

Nevek... két név a múltból, Enethieléből. Az első szomorú, de mégis megnyugtató. Ellentétes és mégis... békés. Akárki is volt ő, közeli ismerősnek, talán barátnak vagy... de többet nem fed fel a múlt, az a szürke köd folyamatosan ott gomolyog az emlékeid körül megtagadva tőled a képeket. Lehet, hogy van módja annak ez megváltozzon, csak/de rá kell lelni.

A második név Jayr szóhasználatával szenvedélyes, érzéki és... buja? Nehézkes értelmezni olyan gondolatokat és érzéseket, melyeket azelőtt nem birtokoltál, nem éreztél és nem így nem is ismerhettél meg. E börtön, az élet amit elvettél, aminek testében raboskodsz vagy épp vendégeskedsz... teszi mindezt lehetővé.

Melyikük mennyit változott? Ha kiszabadultak, ha találtak maguknak egy testet - kellett e nekik? - akkor lehet ugyanazt élik át, mint te. Ugyanakkor nem tudod, hogy az Abyss milyen mélyen rágta bele magát az Esszenciájukba. Lehet, hogy nem értenek egyet a nézeteiddel, de az is lehet, hogy már tettek érte. Egy módon derülhet ki...

(Cassia) Petros... - picit tűnődik, majd apró vállvonás apró mosollyal - Ő Petros. - ezzel pedig elmondta amit te is tudsz, amit tulajdonképpen bárki aki kellően ismeri őt
(Kallidora) Szeretem a gumibogyó szörpöt! Isidora is szereti - aki egyetértően és lelkesen bólogat
(Isidora) De nem gumiszobában nő! - javít ki téged
(Kallidora) Hanem az erdőben! - világosít fel

A monológ idejére teljes a csend, mindenki élénken-félénken, kíváncsian-meglepődve figyel, de aztán  a felnőtteket is megelőzve a két apróság ad hangot mindazon dolognak, amik igazán érdekesnek tűnnek. Valahogy úgy véled, hogy ők ezt egy játéknak, kalandnak vagy tetszetős mesének vélik.

(Isidora & Kallidora) Titok! Számíthatsz ránk! - mondják egyszerre, majd a neved említésénél izgatottan kérdeznek vissza összhangban - Enethiel? - aminek hatására úgy érzed, mintha többen kiabáltak volna a füledbe. Nem, nem a füledbe, hanem hozzád, a Bukotthoz. Úgy hallod a neved, mintha távoli visszhang követné, igaz csak egyszer
(Isidora) Mi az a saru? - értenek félre kissé
(Kallidora) Az olyan amit a lábadra teszel! - világosítja fel testvérkéjét
(Isidora) AKkor biztos olyan papucs ami Petros bácsi lábára kerül! - vonja a következtetést
(Kallidora) S Hádész bácsi veled is olyan morcos volt? - pislog izgatottan
(Isidora) Láttad Pek-et és Pánikot? - gyermeki, őszinte kíváncsiság
(Kallidora) Találkoztál Perszefonéval? - ábrándos tekintet
(Isidora) De Jayr bácsi te is hős vagy! Elfogod a rossz embereket és bezárod őket! - kijelentés, melyben ott rejtőzik a feltétlen bizalom
(Kallidora) A test nélküli szellemi lény az a... - éles kanyarral tér vissza a kezdetekhez és...
(Isidora & Kallidora) lélek! - vágják rá, és összemosolyognak

Ha eddig nem is, most már teljesen biztos vagy benne, hogy a korábbi lehetőség egyre inkább igaznak tűnik. A gyerekeket magával ragadta ez az izgalmas történet, de nem több számukra, mint egy kalandos mese. Cassia továbbra is aggódva néz, mely egyre élesebben rajzolódik ki az arcán.

Sybil... drága jó nagyanyád, aki anyád helyett is az volt, pedig kőszobrokat idéző arccal figyel téged. Nem tudod mit érezhet vagy mire gondolhat, de valahogy még is arra gondolsz, hogy épp most írtad alá, hogy támogassa a kórházi kezelésed.

A felnőttek tehát nem jutnak szóhoz, de valószínűleg ha lenne rá lehetőségük akkor se tudná egyikük se, hogy mit is mondjon. Az egyetlen igazi reakció talán a Második Esély, a döntés, hogy nem adod fel, hanem megint megpróbálod kifejezése. Itt mintha pillanatra elbizonytalanodtak volna, de az is lehet, hogy csak te szeretted volna ha így van...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. Július 26. 20:26:23
Enethiel

A Rohanó világ – ez volt az, amely emlékeztet arra, hogy Jayr is az idő foglya volt. Erről tanúskodik az ágyam melletti ébresztőóra, és a mobiltelefon is, melyen rendszeresen megtekintette annak múlását. A mai nap viszont kicsit más. Ma nem olyan fontos a homokszemek pergése – a betegszabadság alatt hirtelen több idő jut mindenre. Mindarra, amiket/akiket ő is fontosnak tartott.
Vajon a Teremtőhöz hű Elohimok hova tűntek? ::) Eddig nem sokat láttam ebből a megváltozott világból, de úgy vélem – számuk erőteljesen megfogyatkozott. Hogy ez az Idő vagy a Teremtő műve-e, arra még nem tudom a választ, de az utóbbi lehetőségen sem hökkennék meg túlságosan. Ha például az oszd meg és uralkodj elvén a Teremtő először legyőzte a bukottakat, aztán a megfogyatkozott, hozzá hűséges Elohimokat is a semmibe taszította volna, és ezzel magára hagyta az embereket. Ám ha tévedek, és óvatlanná válok, annak súlyos következményei lehetnek. Felfigyelhetnek rám, és ha szerencsés vagyok, akkor csak az Abyss mélyére toloncolnak vissza.


A régi értékek... még ezek is újnak tűnnek. A megértést elősegíthetné, ha elolvasnám azt a pár könyvet, mely ezeket hordozza – a Bibliát, a Koránt, vagy a Védákat. Nagy igazságokat nem várok tőlük, de talán elárulják, hogy az emberek mire, vagy hogyan is emlékeznek a régmúlt eseményeiből.

Elégedetlenség... ez hajtja az embereket. Ahogy Jayrt is. Hogy jobb, több legyen. A Legyen. Legyen kocsim! Legyen házam! Legyen pénzem! Legyen befolyásom! Legyen... ha valaki nem figyel oda máris a Legyen szolgájává válik, miközben próbálja kielégíteni azt, és felemészti magát. A Legyen legnagyobb ellenfele az elégedettség és mértéktartás - melyre törekedni kell, és akkor egyensúlyt teremtve megbékélhetünk magunkkal, akárcsak Morana...
A név ismeretlen-ismerős. A tudás rég elhamvadt, csak az érzelmek távoli visszhangja ad támpontot. A neve békés ellentétet sugall...

<Barát? Vagy olyan, mintha békésen kiegészítené hiányosságaimat, és vele alkotnék tökéletes egészet? Mint a nappal és éjszaka váltakozása. Ki tudja..? >
Amíg a régi benyomások azt sugallják,hogy Morana nagy segítség lehetne,  addig Camael Jayr értékelése szerint sokkal kiszámíthatatlanabb szövetséges, esetleg ellenfél lehet – akit csak felkészülten javasolt felkutatni. Hisz ki tudja, mennyire formálta át őket az Abyss? Majd  idővel kiderül...

Amikor Kallidora megemlíti, hogy szeretik a gumibogyó szörpöt
-No és hol ittatok belőle, hogy tudjátok, milyen íze van? - érdeklődöm tőlük mosolyogva – bár feltehetőleg Cassia vásárolhatott valamilyen erdei szörpöt nekik. Amint viszont a lánykák rákérdeznek a nevemre, az furcsa zöngéjű visszhangot vet. Megdörzsölöm a fülem, mintha víz ment volna bele
-Ha rólam beszéltek, a ti csilingelő hangotokat még otthon is meghallanám! - nevetek rájuk, aztán  vigyorogva hallgatom, hogy Petros és a papucs egy kontexusba került. <Mit fog hozzá szólni!  :D>
A kérdések özönére csak rázom a fejem
-Nem, szerintem nem találkoztam egyikükkel sem, mivel csak átrohantam Hádész birodalmán. Nem álltam meg nézelődni, mivel a vihar ott is tombolt – válaszolom érzésem szerint diplomatikusan. Arra a felvetésre, hogy hős lennék, csak megadóan felemelem a kezeimet – feltehetőleg nem ma fogok vitát nyerni velük szemen. Amikor a lélekkel definiálják a leírásomat, megsimogatom a fejecskéjüket
-Legyen. Szép megfejtés! - dőlök hátra. Nem igazán akarom tovább bonyolítani a helyzetet további „szőrszálhasogató” magyarázkodással. Cassiára, majd Sybilre nézek.
-Látom, kezd kissé kényelmetlenné válni ez a helyzet... - kezdek bele.
-Nem igazán tudjátok, hogy mit is kezdjetek a dologgal, de az aggodalmat - azt látom. Fordított esetben én is ki lennék bukva. Ezért megígérem – ha nem muszáj, többet nem fogom ilyesmivel borzolni a kedélyeiteket – állok fel.
-De most még átmegyek Karlékhoz, aztán Thyra és Petros kerül sorra – és nekik is elmondom ugyanezt. Másokkal viszont nem szándékozom megosztani ezt a történetet, és megpróbálom úgy folytatni, mint a baleset előtt - jelentem ki.
-Kikísértek az ajtóig? ::) - kérdezem, és elbúcsúzom a lányoktól, aztán Cassiától, végül Sybiltől. Felöltözöm, aztán újra nekivágok a pocsolyákkal tarkított utcáknak, és Karlék fele veszem az irányt.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. Július 31. 14:20:44
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel, kora délelőtt


A kérdés az, hogy az Elohimok eltűntek e! Hiszen az emlékeid oly homályosak, a tested hátrahagyott emlékei annyi mindent elrejtenek, hogy talán a válasz erre a kérdésre szintén ott lapul valahol. De az is lehet, hogy ehhez nem szükségesek az emlékek vagy éppen azok zavarnának csak össze. Esetleg valami egészen más… valami kell a tudáshoz, melyre áhítozol.

Eljátszol a gondolattal, hogy esetleg megfogyatkoztak, hogy kevesekké váltak a Teremtő akaratából. Elég kevesen lettek, hogy ne Lázadjanak ismét… vagy épp őket is bezárta? Ilyet tett volna a vén Kaporszakállú – ahogy valahol hallottad egyszer – vagy még valami ennél is borzalmasabbat… Igaz Nevüket törölte volna el?

Sötét gondolataidon nem segít az sem, hogy emberek tekintetének oly kereszttüzében vagy, melyben az aggodalom, a kétségek és félelem lángja lobban. Hiába minden vidám pillanat, szó-szavak melyek űznék e komor perceket, a tény, hogy mi hangzott el, már túl van azon, hogy… megmásíthatatlanul kinyilatkoztatott. Véglegesen.

A két gondolat vadul kergeti egymást, most épp a saját félelmeid hadakoznak, hogy pillanatnyi időre felszínre bukkanjanak: nem kívánsz visszamenni az Abyssba. Soha többet! Bármit megteszel, hogy elkerüld azt a helyet aminek puszta említése is elég, hogy lúdbőrözz, hogy az Esszenciádig marjon a rettegés… a félelem, melyet azelőtt sosem éreztél.

Az elmúlás mindent és mindenkit fenyeget. Téged még a tetteid következményei is, az újabb büntetés, mely nem ad több esélyt. Kétled, hogy lenne Harmadik… a világ ugyan az esélyekről szól, de azok egyszeriek és csak nagyon ritkán adnak másodikat… talán azzal, hogy visszatértél ez változni fog…

Elégedetlenség. A Legyen ereje, mely magával rántotta az emberiséget. Az emberiséget, melynek most már félig-meddig Jayr  ’Enethiel’ Eisenberg is a része. Milyen jövő várhat rá, vajon áldozatául esik e ennek a hihetetlen erőnek vagy képes felülemelkedni rajta és a gondolatok, mint a mértéktartás nem csak egy üres frázis lesz?

(Kallidora) Gumibogyószörp íze van! – jelenti ki úgy, szinte érzed mögötte azt: „te butus”
(Isidora) Anyu hozott nekünk! – árulja el
(Kallidora) De egyszerre csak keveset ihatunk, mert nincs sok gumibogyó! – bosszankodik kissé
(Isidora) Szerencsére van még más szörp is! – bár az nem olyan jó, mint a gumibogyó féle
(Kallidora) Tényleg? Tényleg meghallanád? – érdeklődik izgatottan

*itt valamit egymás között susmorognak, kuncogás a vége, majd*

(Isidora) Perszefoné az Alvilág Királynője! – jelenti ki felemelt ujjacskával
(Kallidora) Hádész bácsi meg a saruja! – fitogtatja frissen szerzett tudását
(Isidora) Nagy vihar volt? – érdeklődik együtt érzően
(Kallidora) Nagyon megáztál? – kérdezi nem kevésbé aggódva

Aztán a csend. A kényelmetlen fajta. Az, amelyikben még a gyerekek is megérzik, hogy valami eltér a megszokottól, hogy nincs minden rendben. Azt, melyben a felnőttek nem mosolyognak, ahol anyu furcsa pofit vág és a nagyi nem kínál süteményt. Óvatosan néz körül a két apróság, kíváncsiságukba némi ijedtség kezd vegyülni…

(Cassia) Igen. Ez volt ma az egyik legjobb dolog amit mondhattál – bólint is rá megerősítésképpen – és a helyedben senki másnak nem mesélnék ilyen… efféle… hasonlót se! – mint egy kérve, ne legyél ennél is bolondabb
(Sybil) Ne felejtsd itt az ételt fiam! – szól rád, emlékeztet

Egyedül ő kísér ki, Cassia a gyerekeket öleli át, simogatja a buksijukat és kioszt egy-egy puszit miközben olyasmiről beszélgetnek… amit te már nem hallasz. Sybil meglepően csendes, de tekintete egy másodpercre sem szakad el a férfitől akit felnevelt. Még akkor is a tarkódon érzed a tekintetének súlyát, amikor már egy zárt ajtó választ el titeket…

Az eső, a vihar maga enyhülni kezdett. Délelőttbe hajló idő egyre barátságosabbá kezd változni, olyasfélébe, mely délutánra, de talán estére akár még szép is lehet! Az út nagy részét már megtetted Karl-ékhoz, mikor a pillantásod egy olyan szőke hajzuhatagra esik, amit félvakon is azonnal felismersz…

Mégsem ő, hanem a társa az aki felkelti az érdeklődéseset. Szépsége hasonlatos a gondolataidat kitöltő fiatal nőéhez, de a kisugárzása oly intenzív, hogy minden férfi figyelmét megragadja. A lángok táncát idéző dús hajzuhatag – akár egy lobogó víz… tűzesés – hullik alá, hogy színében egyre sötétebb legyen, mígnem eléri a feketét. Az arca igényesen faragott márványszobrokét idézi, melyben zöldes-kék – sajátos belső izzású – ékköveket helyeztek.

Míg a „barátnőd” léptei energikusak, addig eme ismeretlennek kimért, kecses és könnyed akár igazi ragadozóé. Thyra fiatalosan sportos öltözetet visel, addig a mellette lépdelő nő egy elegáns, csak kissé sportos, de némiképp kihívó fehér nadrágkosztümöt egy, a szemeit kiemelő zöld toppal, melyhez egy kényelmesnek látszó szandált választott lábbelinek.

Úgy sétálnak egymás mellett, mintha régi barátok lennének, de egészen biztos vagy benne, hogy azt a vörös-hajú démont nem láttad még sehol korábban. Mármint Jayr… akármiről csacsognak, nagy lehet az egyetértés, mert állandó mosoly és halk nevetés látszik-hallatszik a kettős felől, kik közül ha valamelyik észre is vett, nem adta tanújelét.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 07. 19:56:02
Enethiel

A Teremtőhöz hű Elohimokkal, nem szeretnék találkozni, de nélkülük sem tudom elképzelni ezt a világot. Ez a furcsa kettősség - sem velük, sem nélkülük - rányomja bélyegét szinte mindenre velük kapcsolatban. A múlton való merengés és a kétely, mely bennem is gyökeret vert, visszaköszön családom tekintetében – s akárcsak nekik, nekem sem könnyű megszabadulni tőle. De míg ők a pillanatnyi helyzettől és a szavaim nyomán felbukkanó lehetőségektől tartanak - én pontosan tudom, hogy mi az, amitől valóban tartanom kell, és görcsbe is rántja a gyomromat akárhányszor eszembe jut. Ahogy most is – a kanapén ülve szinte érzem, hogy nem vagyok biztonságban, menekülnöm kell! De azt már megtanultam – az Abyss elől nem lehet elbújni... Még szerencse, hogy ülök, mert futólag megszédülök, ahogy néhány vele kapcsolatos érzés az előtérbe tolakodik. Kegyetlen átok, hogy a legrosszabb emlékek megmaradtak, míg a többi a bizonytalanság homályába vész. Akárcsak a jövő, melyben a változás garantált. Ha előre tekintek benne, számtalan lehetőség, út bontakozik ki előttem, mint egy fa ágai. Most még mind az enyém – de döntéseim sorozata végül csak egyet fog megtartani. A döntéseké, melyeket az elégedetlenség ha nem vigyázok apránként  félrevezet, és eredeti célomtól egyre távolabb vezérel.

-S az az íz mire hasonlít? - kérdezem kíváncsian – Olyan, mint a pattogós gumilabdáé? :P - teszem fel a következő kérdést a gumibogyó szörppel kapcsolatban. Arra a kérdésükre, hogy tényleg meghallanám-e őket, csak talányosan mosolygok. Hisz a választ én sem ismerem. Isidora magyarázatára bólintok, hogy megértettem, ám Hádész és a papucs felemlegetése már elvigyorodom. Hogy fognak majd nézni a felnőttek, ha mindezt legközelebb is ilyen komoly arccal adják elő! A vihar említésére viszont elkomorodom – az emléke még most is túl borzongató.
-Rendkívüli ereje volt. Még azokat a falak is beleremegtek, melyeknek semmi sem árthat. Akár egy forgószél, mely végigsöpör a tájon, és mindent megváltoztat. De már vége – válaszolom, és remélem, hogy így is van.

A csend, amely most beszédesebb minden szónál, láthatóan rátelepszik a szobára. A két lányka is megérzi, hogy ez milyen faja...
-Anyutok és Sybil meglepődött a mai látogatásomon – mondom nekik, hogy megtörjem a csendet, és hogy ne mélyüljön el ennél jobban. Kicsivel később Cassia kérésére bólintok – Ez tökéletes végszó! -Válaszolom, miközben állok fel. Sybil figyelmeztetésére futó mosolyra húzom a szám, és az összekészített pakkot magamhoz veszem.
-Köszönöm, így már biztos nem fogom! - Egy-egy puszival búcsúzom a lányoktól és Cassiától.

Az ajtóhoz kifele menet fürkész tekintettel nézek Sybilre.
-Köszönöm az útravalót, és miattam ne aggódj! De te jól vagy a körülményekhez képest? - kérdezem aggódva, mert legkevésbé az hiányzik nekem, hogy szívrohamot kapjon miattam, miután távoztam. Aztán elbúcsúzom tőle is, és szomorú-megkönnyebbülten elindulok Karlék fele.

Lassan lépdelek a vízfoltokkal tarkított járdán, és azon merengek, hogy bár megtettem az első lépést - nem örömmel, hanem komor megnyugvással tölt el. Hiába, nem szeretek aggodalmat kelteni az emberekben. Pláne nem azokban, akik oly közel állnak Jayrhoz – pontosabban immár hozzám – javítom ki magam. Az, hogy észreveszem Thyrát, egyből kizökkent a gondolatmenetemből. Arcomon vidám mosoly árnyéka suhan át, ahogy futólag szemrevételezem, de aztán a mellette sétáló nő az, aki egyből el is vonja róla a figyelmem <Oda kell mennem!> Szívem nagyot dobban, és megtorpanva próbálok betelni a látvánnyal. Olyan érzések rohannak le, és kavarognak bennem, amelyek szinte teljességgel ismeretlenek voltak eddig előttem - mint a vágy, ami hajtana előre, de mégis megbénít. Meglepődve, és kissé ijedten állok nem várt reakcióm előtt, hisz ez a fajta tapasztalás eddig nem adatott meg. S minél tovább figyelem őket, annál inkább kezdem elveszteni határozottságomat. Hiszen olyan sok a bizonytalan tényező! Nem tudom pontosan, hogy Thyrával milyen a kapcsolatom. Hogy miről beszélgettünk mostanában telefonon. Hogy ki az ott mellette? Hogy fogadnák a felbukkanásomat? Egyáltalán örülnének-e nekem? Hisz olyan jól elvannak... Volna-e rám idejük? S a hiányos emlékek miatti csetlés-botlásom milyen benyomást tenne arra a nőre? Kavargó érzésekkel, és nem különben zaklatott gondolatokkal küszködve állok egy helyben, és nézek utánuk amíg szem elől nem tévesztem őket. Utána tudom csak összeszedni  magam, és a házfalnak dőlve próbálom meg rendezni gondolataimat. Legszívesebben utánuk futnék, de sejtem – még nem készültem fel egy ilyen találkozásra. Végül döntésre jutok – és folytatom az utam Karlék fele. Pár perc múlva csak rászánom magam a cselekvésre, és a telefonomat előhúzva üzenetet küldök Thyrának
Szia! Ha majd ráérsz, keress - van valami, amit mindenképp meg kellene beszélnünk négyszemközt. Mondjuk este? És ki az a dögös vörös veled? Jayr
Bár egyszerűnek tűnik elküldeni egy ilyen üzenetet, de mégsem az – ki tudja hogy mit gondol majd, ha olvassa? Végül séta közben csak rászánom magam, és megnyomom a küldés gombot, mely nagy megkönnyebbülést hoz. Hisz döntést hoztam, és innentől a válaszig nem rajtam múlnak a dolgok...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. Augusztus 09. 10:00:24
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel, kora délelőtt


Se velük se nélkülük. E mondat, maga a gondolat érzete ugyanúgy kapcsolódik Jayr-hoz is, mint hozzád, csak éppen ő ezt a „gyengébb” és „szebbik” nemmel kapcsolatban emlegette olykor. Az, hogy akadt e kivétel és éppen most találkoztál e vele, abban egyáltalán nem vagy biztos. Az is csak sejtés, hogy a családban élő kisebb nagyobb hölgyek ellenben nem tartoznak e kijelentés alá.

Azt is meg kell tapasztalnod, hogy bár az Abyss mérge bármikor képes beléd marni, megörökölted a kétely egy más formáját, melyben az emberiségnek ki tudja mióta van része. Egykor – úgy rémlik – nem volt ilyen. A feltétlen bizalom és hit oly magabiztosságot és biztonságérzetet adott nekik, hogy nem tűnődtek azon, hogy mit hoz majd a holnap.

Azon gondolatod, hogy miattad aggódnak, talán újra a régi idők érzelmeinek fakó árnyalatát viselő köpenyét teríti rád. Emlékszel, hogy volt egy nő… mármint egy Elohim aki nőies vonásokat viselt, egy… egy… hát ő, aki nyíltan mutatkozott az emberek között! A legtöbbekben erősebb volt a parancs, nem merték követni őt ily nyíltan.

Számodra egyetlen lehetőség létezik, hogy elkerüld azt, hogy visszakerülj a Poklok Poklába, a Mélységbe: Jayr teste. Egy kis börtön, a szabadságban. Hiszen így kettős érzetek és tapasztalatok adta lehetőségeken túl az is nyilvánvaló, hogy nem vagy önmagad. Legalábbis mindaz ami te lennél, most egy emberben, annak testében rejtezik.

Kegyetlen emlék… vagy csak évezredek, illetve időtlen idők – hisz neked nem számít mennyi (ez igaz is lehet, hisz egy nap is sok ott) telt el – de az biztos, hogy ez a legerősebb! Illetve még egy dolog, egy nagyon halk suttogás, ami azt mondja: „szabadíts ki!”. Ahogy felbukkant úgy süllyed vissza a többi közé, de már most tudod, hogy nem marad ott örökké.

(Isidora) Gumibogyóra! – vonja össze a tekintetét, láthatóan nem érti
(Kallidora) Labdát nem iszunk! – de érzed megint azt a „te butus” dolgot
(Isidora & Kallidora) Úúú! – nagy szemekkel néznek, a hatalmas vihar említésekor
(Kallidora) Minden jó… – örvendezik
(Isidora) … ha a vége jó! – mosolyog

A kis csapat lelkesen búcsúzik és ígéretet csalnak ki, hogy mielőbb eljössz hozzájuk megint és „mesélj majd az Alvilágról!” kérésük elől nem volt menekvés! Cassia kevésbé örömteli, inkább aggódó és némileg gyanakvó tekintete kísért a puszi után, míg Sybil, a drága jó NagyAnyád, az ajtónál előbb hosszasan nézett, majd lassan bólintott mielőtt betette volna az ajtót.

A reggel már csak egy emlék, a délelőtt is múlóban van. Az idő enyhült, de azért még messze nem ideális. Akármelyik Adad volt mérges, haragja még nem csillapult teljesen. Ugyanakkor már nem akar feldönteni a szél, nem ütnek vagy szúrnak a cseppek és villámlások-dörgések sem keresnek áldozatot, amibe belemarhatnak. Inkább szomorú az idő már, mint dühös…

Nem könnyű most neked, de már elindultál egy irányba, hoztál egy döntést, mely következményei… eddig jutsz és nem tovább, amikor felismered a nőt, aki igen sűrűn volt beszélgetőpartnered az elmúlt héten és talán emiatt vagy… de megváltoztatod a lépteid irányát, míg meg nem torpansz. Nem… nem mehetsz oda.

Oly érzelmi vihar kavarodik benned, megannyi ellentétes fajta és oly erővel, hogy végül bátortalanul megindulsz… elfelé. A telefonod ugyan kéznél és pötyögsz is rajta, de a tekinteted számtalanszor siklik a távolodó kettős felé… akik végül befordulnak egy utcán és te (az ismeretlen emberek között) magadra maradsz.

Szia! Ha majd ráérsz, keress - van valami, amit mindenképp meg kellene beszélnünk négyszemközt. Mondjuk este? És ki az a dögös vörös veled? Jayr
Az üzenet sikeresen elküldve.

Még bambulod a készüléket egy… több percig, de nem érkezik válasz, de cserében már majdnem Karl-ék otthona előtt állsz. Végül ez a majdnem is elmúlik, azonban hiába csengetsz vagy kopogsz idővel, senki nem nyit ajtót. Ott állsz a csomagolt étellel azon tűnődve, vajon mire nem emlékszel megint…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. Augusztus 15. 16:48:20
Enethiel

A bizalom és hit mára megkopott, felkészültségre és tudásra cserélődött. Ám úgy tűnik, nem volt jó üzlet – a világ sokkal zordabb hellyé vált a megfogyatkozott álmok és jóindulat miatt. Még egy jele annak, hogy a Bukás után nem maradt elég - vagy egyetlen Elohim sem - hogy megőrizze a hitet.
Az érzés, hogy értem aggódnak, régmúlt idők ízét idézi, melyről azt hittem hogy végleg elfelejtettem. Szokatlan-ismerős az érzés, s a felbukkanó benyomások egy egykori példaképre, egy Elohimra emlékeztetnek. Valahol szomorú, hogy ma már a nevére, de még a házára sem emlékszem annak, aki miattam aggódott. Ahogy rám, az én nevemre még kevesebben. Az pedig, hogy néhányan még emlékeznek rá, sem tölt el túl nagy örömmel, pedig annak köszönhetem ,hogy most itt vagyok. No meg Jayrnek, akinek az emlékei, érzései visszhangja számos dologra megtanít, ami eddig ismeretlen volt számomra – az élet ezen felére. Ám mindettől függetlenül munkálkodik a kérés, vagy inkább parancs?
„szabadíts ki!” Most még futó benyomás, pillanatnyi késztetés, de idővel egyre tisztábbá, sürgetőbbé válhat.

A lánykákra inkább ráhagyom a gumibogyó-témát. Ha nagyon belebonyolódnék, a társalgás újabb és újabb kérdései mentén több órát el tudnék velük csacsogni, de ez Cassiának sem biztos, hogy tetszene. Annyit ígérek csak, hogy amint lehet – újra meglátogatom őket, de most egy ideig nem valószínű, hogy tudok jönni. Mást nem mondok, mivel Cassia és Sybil lehet, hogy jó időre eltilt a láthatástól.

Az időjárás hűen tükrözi lelkivilágomat. Vagy az időjárás befolyásolja az enyémet? Az eredményen ez nem változtat – mindkettőre ráférne a derülés. Ami ugyan nekem futólag megadatott,amint meglátom Thyrát, hogy aztán megfutamodva a vélt és valós nehézségek elől - inkább hagyjam veszni a találkozás örömét. Ismét egyedül, kívülállónak érzem magam, ahogy eltűnnek a sarok mögött, és az emberek rám sem hederítenek, nem foglalkoznak velem. Mindenki siet a dolga után, és senki sem törődik velem. Aztán eszembe jut, hogy ez nem igaz – Petros, Sybil, Cassia, és az ikrek is igencsak aggódnak miattam. Carlék szintén, s Thyra is, de most túl elfoglalt ahhoz, hogy a telefonjával foglalkozzon.
A telefon néma marad, és egyre késik a válasz. Az az igazság, hogy várom is a választ, és tartok is tőle. Valódi vizsgadrukk érzés kerít hatalmába. Azon merengek, hogy mindent jól csináltam-e, nem volt félreérthető-e a fogalmazásom, esetleg szándékomon kívül sértő lenne az az egy sor? A bizonytalanság az, ami lassan felőrli az embert – már ha nem tudja időben félresöpörni a kételyeket.  Ebben sokat segített volna, ha a csengetésre valaki ajtót nyitott volna Karléknál – de nem ez történt – így ehhez a helyzethez kell alkalmazkodnom
<Hol lehetnek ilyen cudar időben? Biztos, hogy nem kirándulnak. Esetleg a standnál?> ötlik fel bennem a kérdés <Úgy tűnik hogy elfelejtettem, hogy…> sóhajtok fel <Túl sok mindent elfelejtettem, és annak, hogy varázsütésre megvilágosodjak, csak egy módját ismerem> Húzom elő a telefont, mely egyre fontosabb szerepet tölt be az életemben <Micsoda fantasztikus eszköz is ez!> adózom elismeréssel neki, miközben Karlék telefonszámát keresem benne. Amint rátalálok, már indítom is a hívást, hogy megtudjam – hol bukkanhatok rájuk.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. Augusztus 23. 14:34:10
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Délelőtt


A világ teljesen megváltozott. Oly épületeket emeltek és oly dolgok járják a mesterséges utakat, amiket egykor még a legvadabb Lammasu álmok sem voltak képesek elképzelni. Ki tudja mennyi idő telt el, egy azonban bizonyos, hogy az emberek valahogy boldogultak. Létrehoztak, változtattak és pusztítottak. Azonban a világ beteg és a legnagyobb kórsága talán pont az, amiért egykor fellázadtak azok a bizonyos Elohimok. Többet, mást akartak, mintha lett volna választásuk! Talán így volt…

Most, a Millennium hajnalán inkább az Abyss tátongó sötétsége felé sodródik az egész, semmint az a lehetőségekkel és választásokkal teli világgá vált volna, ahogy azt Lucifer megálmodta. Igaz, hogy nem érkezett érted senki, nem akar senki visszaűzni a Börtönödbe, de még csak az sem érdekel senkit, hogy igazából képes lennél e adni azt, amire talán mindenkinek szüksége van, az egész emberiségnek: egy második esélyre…

Ahogy minden, úgy te is változol. Döntéseket hozol, ösvényekre lépsz míg másokat elhagysz, látszólag emberi vagy! Testben és pillanatokban, melyek számodra nem, nekik annál kevesebbé válik minden tovatűnő perccel. Láttad az ikreket, de Cassia-t vagy Sybil-t is, akik nem lesznek fiatalabbak! Az idő elemészti őket és csak egy fakuló emlékek maradnak. Szoros kötelék fűz hozzájuk, fontosak neked, talán, megkockáztatható, hogy szereted őket. De mit fogsz tenni amikor már a sírkő is elporladt, te pedig még mindig itt leszel?

Így, Jayr értelmezésében világossá válhat, hogy nem csak érzéseket kaptál. Oly sok minden mást is, ami hosszú órákra vagy még tovább merengésre csábíthatnak. S persze a saját emlékeid. Teszel-e értük vagy hagyod őket lassan elenyészni? Szerzel e újakat és talán szebbeket vagy pont az, hogy elűződ a múltat fog egy olyan ösvényre vezetni melyek téged is a Feledésbe taszítanak? Mihez, melyikhez kell nagyobb bátorság…

Délelőttre az utolsó cseppek még egy nagyobb, egy utolsó rohammal igen hevesen hullnak alá, hogy aztán az idő kegyesebbé, derűsebbé váljon. A felhők lassan tovavonulnak, mint egy Adad ki belátta ezt a vitát nem nyerheti meg és az első Napsugarak, egy új, az első napod vonják aranyba, mintha így ünnepelnék visszatérted, a jelenléted. Mindent aláhullt homokszemmel egyre több ember merészkedik ki újra, hogy aztán dolgára siessen, hogy a rutin, a csodás fények ellenére szürke hétköznapjának szolgájává váljon…

Tétlenséged, céltalan téblábolásod nem is tűnik fel, csak a gondolatok űznek, melyek Thyra körül forognak. Kezedben a telefon, hogy újra és újra elolvasd az írott sorokat melyeket végül elküldtél, amire oly hosszú ideje késik a válasz, hogy kezdeti idegességed lassú, de kitartó változásának vége a teljes bizonytalanság. Olyan érzés ez, amit Bukottként soha nem éltél át, még a végén, a Vereség idején sem. Nem kizárt, hogy ez a felfedezés újabb perceket rabol el tőled…

Végül felcsipog a mobilod. Az érkezett üzenetek zárt borítékának jele villog előtted a névvel, melyre eddig vártál. Talán hezitálsz, lehet nem is mered azonnal megnyomni azt a bizonyos gombot mellyel kinyithatod. Végül azonban biztos, hogy sietve olvasod, falod a betűket, a szavakat… az egész üzenetet:

" Nálad. Hét óra körül. Hozzam a dögös vöröset is? " ;)

Hogy Karl-ék hol lehetnek, azt nem tudod, de egy biztos, hogy ez a kis készülék igen hasznos. Ahogy nézegeted, egy emlék próbál a felszínre bukkanni, de valami – mintha egy sötét csáp vagy mi – mindig visszarántaná, makacsul nem engedi. Egy halovány suttogás érzete marad vissza, mely mintha ezzel kapcsolatban akart volna elmondani valamit, de…

A következő pillanatban e csodás kis készüléket már a füledhez tartod – megtaláltad amit kerestél, a Nagyszüleid, Karlékat hívod – de a hang amit hallasz szinte bizonyos, hogy nem tesz kedvedre:

„ A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható! Kérjük ismételje meg a hívását később! ”
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. Szeptember 01. 21:19:00
Enethiel

A világ és az emberek változása megdöbbentő. Az emberek saját igényeiknek rendelték alá, igázták le a világot. Oly hatalmat - pontosabban tudást és technológiát - halmoztak fel, amely lassan felveszi a versenyt a mi képességeinkkel. S ahogy egykor mi, ők is egymás gyilkolásával teszik pokollá a világot – mintha csak az erőszak lenne az egyetlen járható út, ez lenne az örökségünk  ::) S mindezt nyakon öntötték azzal, aminek eddigi nyugodt itt tartózkodásomat is köszönhetem – a nagy többség által a környezetük felé mutatott érdektelenséggel. Hogy ez mennyire segíti célomat, vagy épp mennyire hátráltatja majd azt – hamarosan úgyis megtapasztalom.
Mondhatom, hogy nekem az idő nem igazán számít, de ez most így nem igaz. Nekem lehet, hogy van időm, de a világnak és az embereknek egyre kevesebb. Akármilyen szomorú is, de ez pláne igaz idősödő családtagjaimra. Cselekednem kell, ha segíteni akarok – mielőtt túl késő nem lesz. Sűrű de apró lépésekkel. Először segíteni a családban, a barátoknak, majd a többi embernek. Ez utóbbi nagy kihívásnak tűnik, hiszen nem szakadhatok hat fele, hogy mindenhol ott legyek, ahol szükség van rám, s azt sem tudom, hogy hol, kinél volna rám a legnagyobb szükség... Régebben is megoldottam valahogy – igaz, sokkal könnyedebben hidaltam át a távolságokat. Ám úgy vélem – a gyakorlat majd meghozza az emlékeket, beidegződéseket és ezzel a válaszokat is. Pláne, ha keresem is őket. Addig pedig marad a kézenfekvő megoldás – és próbálom Jayr tudásának segítségével betölteni feladatom.
Az előmerészkedő nap engem is jobb kedvre derít. Egy fénypászmájába állva csukott szemmel élvezem éltető fényét, melegét az arcomon. Kár, hogy az embereknek nincs idejük rá, hogy értékelni tudják ezt a csodát, mely kivételesen átvészelte az idők viharait. A mellettem elsietőket szánva sóhajtok egyet, és tovább indulok  - ha megtanulnának újra örülni az ilyen apróságoknak, sokkal boldogabbak lehetnének.
De ez a boldogság nem tart hosszú ideig – ahogy múlnak a percek, és semmi nem történik – csak én leszek egyre feszültebb

<Ez lenne a türelmetlenség? A bizonytalanság, a kényszerű várakozás miatti tehetetlenség érzése? Egyáltalán miért zavar? Ha Petrosnak küldtem volna, eszembe nem jut, hogy esetleg megsértődik, vagy hogy mit fog szólni. Hisz úgyis megtudom. Akkor Thyra esete miért ennyire más? ???> De végül csak érkezik válasz, ami nem kevesebb idegességgel tölt el. Kis ideig eltart, amíg rászánom magam az olvasására – és az eddigi idegeskedésem teljességgel nevetségesnek és érthetetlennek hat. Gyorsan, felszabadultan írom a választ, és küldöm is
Most ne hozzad  :) Amit mondani szeretnék, az csak neked szól. Hét fele várlak.
Utána, ahogy elküldtem az üzenetet, és Karlék számát keresem, eszembe jut valami. Pontosabban tudom, hogy megint elfelejtettem valamit. Hümmögve indítom a hívást, és a fülemhez tartom a telefont. A rendszer tájékoztatását hallva felébred bennem a gyanú, hogy már korábban is így járhattam.
-Pöpec... - dörmögöm, s a telefon hívásnaplóját végignézem – mikor hívtam utoljára Karlékat, amikor fel is vették? Hiszen ezt a beszélgetés időtartama egyértelműen mutatja. Túlzottan nem izgulok, hiszen ha valami történt volna velük, Sybilék biztos mondták volna. Lehet, hogy nem kedvelik túlzottan egymást, de azért beszélő viszonyban vannak sátoros ünnepekkor.
A mobilt zsebre vágom és megindulok a lakásom fele. Út közben a lakáshoz közeli kricsmikbe betérek, és futólag érdeklődni kezdek a helyiektől. Úgy vélem, hogy a balesetem egy-két napig érdekes pletyka lehetett a környéken élők számára. Akármilyen furcsa is lehet nekik, de az iránt érdeklődök, hogy az egy hete történt balesetem hol történt, és ki hívta ki a rendőröket. Elárulom nekik, hogy semmire nem emlékszem, de szeretném megköszönni annak, aki kihívta a rendőrséget.
Az az asztaltársaság, amelyik érdemi információt tud számomra adni, hogy kit és hol kellene keresnem, azt meghívom egy körre, és hálálkodva búcsút veszek tőlük, hogy folytassam az utam a bejelentőhöz.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. Szeptember 15. 18:16:44
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Délelőtt, dél


Minden "szabadon" töltött perc, elmúlt pillanat melyben tapasztalatokkal gazdagodtál újabb és újabb kérdéseket fel. Kaptál néhány választ is, hogy újabb kérdések születhessenek, de alapvetően mindig az az egyetlen egy marad vissza, hogy: mit szólhatnak ehhez a többiek? A Lázadó Elohimok, akik már kint lehetnek vagy akik majd hozzád hasonlóan idővel kiszabadulnak. Vajon kitartanak e az emberiség mellet látva mindazt, amivel neked is szembesülnöd kellett...

Véleményed szerint a kapott tudást már oly mértékben alkalmazzák, hogy egy Bukott erejével is felérhet. Tényleg így lenne és nincs már rátok szükség? Elérhették mindezt nélkületek, akkor lehet, hogy oly magasságokba szárnyalnak ami túlmutat rajtatok? E gondolat felidéz egy emléket, hogy a Lázadás pontosan ezért történt, hogy az ember kibontakozhasson, de pontosan az ettől való... valami miatt, történt valami. Nem tudod felidézni, de érzed, hogy valami nagyon rossz. Olyasmi, ami nagy hatással volt számtalan Bukottra...

A gyilkosság. Erről is vannak emlékeid, de mint a legtöbbet, ezeket sem tudod (még) felidézni. Tudod, hogy itt is volt egy mozzanat, egyetlen apró csepp, mely hatalmas és mindent elsöprő áradássá változott. A gondolat, hogy egyetlen ilyen tett ilyen mély nyomot hagyott, ennyire nagy hatással lett az emberiség és a Bukottak sorsára és te nem tudod felidézni, eléggé frusztráló lehet...

Az idő. Mi neked van, ami az embereknek... és ami a Teremtésnek. Kérdés, hogy kiké mennyire mulandó, hogy az a végtelen valóban megszámlálhatatlan e, vagy csak egy oly nagyságrendű dologról van szó, amiben már egy hétköznapi ember képtelen gondolkodni. Úgy véled, hogy bármi is az igazság, a segítséged nélkül nem történhet semmi jó. Semmi olyan, ami az elmúlt évezredek alatt ne vált volna már az életük részévé , semmi, ami kitépné őket a megszokások fogságából.

Az idő végtelen. Ezt mondják. Akkor vajon mi benne pár perc? Egy-két óra vagy néhány nap? Mi lehet az az idő, amit várakozással kell töltened, mielőtt válasz érkezne, mielőtt a benned egyre hevesebben lobogó érzések végül megint parazsakként szunnyadnának? Sosem éreztél azelőtt ilyet... vagy igen? Nem tudod, de a úgy téblábolsz, mint aki nem találja a helyét, nem a megfelelőn van...

Tenned kell valamit, feladatod van! Folytatnod kell kérdés és hezitálás nélkül azt, ami tettél egykor, ami miatt a Létezésbe szólítottak, ami a feladatod...

Így tehát halovány mosollyal, de annál ragyogóbb elhatározással álldogálsz a téged megérintő Heliosi pászmák alatt, hogy kiélvezd az érintésüket és a melegségüket, amely hosszú ideig nem adatott meg neked. Ha túl hosszú ideig állnál így, lehet, hogy szert teszel néhány téged ért apró lökésből származó kellemetlen érzésre, mert az emberek bizony nem állnak meg, sietnek dolgukra bármi is legyen az.

Végül, leírhatatlan megkönnyebbüléssel veszed tudomásul a választ, azt, hogy nem is volt mitől tartanod. Már-már komikus, hogy milyen nagy problémának tűnt ez az apróság, mely miatt teljesen kiestél addigi nyugodt világodból amit ily rövid idő alatt építettél fel. Azonban az üzenet melyet megírsz majd elküldesz, már másfajta érzéseket ébreszt-kelt életre, olyasféléket, amiket szívesen ölelsz magadhoz, melyre még egy válasz érkezik percek múlva, miszerint:

" Nagyon titokzatosak vagyunk! Már alig várom, hogy megtudjam miért! ;) "

Míg e válasz megérkezik, át tudod nézni a hívásnaplót, ami szerint a baleseted előtt beszéltetek utoljára, mely hívás elég hosszúra sikeredett. Rémlik, hogy picit fájlaltad azt amibe az kerülhetett neked, de végül mégis csak a családról van szó, így hamar túltetted magad a dolgon. AZ SMS után, úton hazafelé szinte minden kricsmibe, ivóba és sörözőbe betérsz, de az információ mely után kutatsz, egyáltalán nem akarja megmutatni magát. A balesethez legközelebbi helyről kilépve azonban olyasvalamire leszel figyelmes, amire álmodban sem gondoltál volna. Ha Jayr igaz hívő lenne, most hálaimát rebegne, de így...

A kisfiú. Aki a pisztollyal játszott. Ott áll... térdel pontosan azon a helyen, ahol te feküdtél. Még nem kopott el a helyszínelők által hagyott rajzolatok nagyobbik része, ilyeneket vizsgálgat éppen oly hitetlenkedő arccal, mint aki tudja mit látott, tisztában van azzal mi történt és pontosan tudja, hogy ez mivel járt... mégsem hiszi el. Tehetetlenül megvonja a vállacskáját, majd amíg te a szerencséden gondolkoztál, sietve beleveszik az utca árnyaiba...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. Szeptember 27. 18:54:39
Enethiel

Kérdések... Nem feltétlenül maga a kérdések számítanak, hanem a megválaszolásukig megtett út. Az Elohimok Légiónyian vannak - sokan és sokfélék vagyunk – s pont ezért nem várható az, hogy mindannyian ugyanúgy tekintsünk az emberiségre. Lesznek akik ismét segítenek, lesznek akik pusztítani akarnak, s szinte  biztos, hogy lesznek, akik csak magukkal akarnak törődni. A pártoskodásnak nincs vége. Hacsak nem fog össze minket valaki – valaki, akit a legtöbben elfogadnának, és irányt mutatna. Ám az embereknek jó ideje nem mutatott senki irányt. Bár megtanultak magukra hallgatni, sok mindent elértek, de láthatólag az aranykort nem hozta el számukra. A kérdés az, hogy szükségük van-e az útmutatásukra, vagy nem kérnek belőle? Etikus-e, lehet-e segíteni valakinek, aki nem kér segítséget? A szabad választás joga, vagy a jólét fontosabb-e?  Ez utóbbi kérdés örökzöld favorit – tudás vagy édenkert...  Nekem nem kellett választani. Engem, a „született lázadót”, kész helyzet várt – már amennyire vissza tudok emlékezni. Voltak fontos események, fordulópontok – de nem tudom őket felidézni. Az idő feltehetőleg gyógyír erre a problémára, ám ettől még ugyanolyan zavaró marad. Mint az apró tüskék az ember bőrében, amelyeket észre se veszünk egész addig, amíg a vége valamibe meg nem akad, hogy az apró röccenést kellemetlen szúrássá formálja. Az oka egyszerű – Jayr. Bár áldás, de nem egyszerű vele. Áldás, mert vele-miatta maradhatok, mert nagyjából értem ezt a mostani világot, mert esélyt adott. S nehézségeket is okoz, mert elhomályosított több emléket is. Melyek idővel visszatérnek. Idővel, ami cselekvésre sarkall. Idővel, amiből nekem rengeteg áll rendelkezésemre, de az embereknek annál kevesebb. Furcsa érzés, hogy emiatt kifuthatok belőle... De most nem az idő, hanem az érzések azok, amik megfoghatatlan Déjà vu miatt zavart merengésre csábítanak. Talán ez lehet az oka, hogy úgy érzem – most nem itt kéne lennem...

A hívásnapló alapján hosszan beszéltem Karlékkal, lassan több, mint egy hete. Biztos volt mit megbeszélnünk – kár hogy nem emlékszem belőle semmire. Semmiféle rossz érzés nem tölt el erre a felfedezésre – úgyhogy remélhetem, hogy nincs semmi bajuk. A válasz sms-t olvasva megrázom a fejem – Thyra most jó eséllyel téved – nem hiszem, hogy az a beszélgetés sokkal felemelőbb lesz, mint amit Sybiléknél folytattam. A mobilt kissé szomorúan teszem zsebre – hiszen újabb megrázkódtatás van kilátásban.
Hazafele hiába kérdezgetem a helyieket, senki nem tud semmit

<A végén még Petrostól kell majd kikönyörögnöm a szemtanú címét?> Jut eszembe a másik lehetőség <Mivel el vagyok tiltva a munkahelyemtől, joggal feltételezhetem, hogy az ilyen jellegű nyomozást sem néznék jó szemmel> látom meg az összefüggést, hogy ez miért is hozná Petrost nehéz helyzetbe <magam kell, hogy boldoguljak!> Határozom el, miközben távozok a legutóbbi becsületsüllyesztőből. Aztán meglátom azt, amire a legkevésbé számítottam. Pedig tanítják: a gyilkos mindig visszatér a tett színhelyére. Ez annyira elcsépelt, illogikus, hogy soha nem is vettem komolyan – eddig.
Meglepetten megtorpanok, és hevesen dobogó szívvel figyelem – szinte meg sem merek mozdulni, attól tartva, hogy szétfoszlik, mint egy illúzió <nekem is körül kéne itt néznem, hátha eszembe jut valami a történtekből> Figyelem a kisfiú arcát, látom rajta a hitetlenkedést. Szeretnék odamenni hozzá, hogy megnyugtassam – semmi baj nem történt, de félek, hogy elijesztem. Addig vacillálok, míg végül csak távozik. Ez felráz a meglepetés okozta kábulatból, és sietős léptekkel én is utána indulok. Eszembe jut, hogy megint nincs rajtam golyóálló mellény, de elhessegetem a gondolatot – most nem fog megismétlődni a múltkori tragédia. Megpróbálom utolérni a kisfiút, hogy hallótávolságán belülre érjek – hogy meg tudjam szólítani. Nem megyek a közvetlen közelébe – jó tíz méter távolságot tartok, hogy biztonsága érezhesse magát, hogy ne akarjon elfutni. Ha sikerül beérnem, megszólítom:

- Kérlek várj!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. December 05. 11:11:14
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Dél, kora délután


Tűnődsz. Hosszasan. Sok mindenről. Így is alig néhány dologról. Köztük Thyra, akinek még el kell mondanod az igazat. Úgy véled, hogy nincs más megoldás. Nem hazudhatsz neki és bár lehet, hogy nem fog hinni neked, ahogyan a családod sem tette, mégis így lenne nyugodt a lelkiismereted. Meg akarod osztani vele, hogy az ember akit annyira kedvel már nincs többé. Lehet, hogy őszinte, de tényleg jó ötlet?

Hosszú séta, nagy út. Eseménytelen, unalmas és eredménytelen. Senki nem látta az idős urat és úgy véled nem is ismerik. Furcsa. Nagyon is az. De nem tehetsz semmit, ha csak nem választasz más szavakat vagy elhagyva azokat inkább a tettlegesség irányába nem fordulsz. Egy hang az Esszenciád mélyén azt suttogja, hogy ami kell azt vedd el. Makacs hang, minél több kudarc ér, annál hangosabban unszol.

Aztán elhallgat. Petros miatt. A barát gondolata, az, hogy segíthet. Igaz, hogy most kényszerszabadságon vagy, így hivatalosan nem nyomozhatsz, de az, hogy visszatérsz az esemény színhelyére, még akár lehet „lelki” eredetű is. Azt valószínűleg senki nem kifogásolná, így ezt talán nyugodt szível választhatod. A barátodat nem akarod bajba keverni, még a gyanú árnyéka se vetüljön rá, így magad folytatod az ügyet.

A helyszín. Jayr halálának éles emlékeztetője, a Bukott, egy Démon szabadulásának pontja. Enethiel itt emelte tekintetét az emberiség alkotta világra, a hitetlenség érzete itt érte először. Itt indult útjára valami, ami után körülbelül jó néhány nap kellett, hogy az Asharu igazán felébredjen. Ez az a hely amihez közeledve a test, az elbitorolt szíve hevesebben kezd dobogni, ahol hevesebb a légzés és kitágult pupillák pillantanak körül.

Ahol ott áll a kisfiú, talán az ikrekkel egykorú és egyenesen rád pillant. A pillanat, a világ akár egy hatalmas időbuborék megáll. Mindketten a másikat fürkészitek, majd a kissrác hitetlenkedő tekintete elfátyolozódik és könnybe lábad. Sírni kezd, majd hihetetlen sebességgel szedni kezdi a kis lábait, pillanatok alatt eltűnve a kis utcában. A vágy, hogy megnyugtasd ekkor foszlik szét, szűnik meg és tudod, hogy már nem éred utol.

Mire a kis utcához érsz, már tudod, hogy elvesztetted. A mellény hiánya fájdalmas emléket idéz, de ha tényleg meg akarod találni, akkor nem adhatod fel, utána kell menni. Így teszel, futsz, hogy beérd a kis fürge és valószínűleg halálra vált gyereket, de bármennyire is siettél, nem találod őt az utcában. Az is igaz, hogy akad rejtekhely elég vagy akár valamelyik házba is beszaladhatott vagy… még utána kiáltasz, kéred, hogy ne szaladjon el! Mely szavakra egy emlék villan:

Idézet
/Enethiel/ Kérlek várj!

Kiáltasz, de szavaidat magával ragadja a vihar, majd elveszik a születő ködben, hogy már soha senki se lelje meg. Pontosan úgy, ahogy az csodás alak, a szellemszerű szépség, akit követtél. Őt, aki… meg tudod találni! A nevére koncentrálsz, a Mennyeire és a Tudatod peremén, a természetfeletti érzékeid térképén megleled. Határozottan indulsz utána...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2015. December 29. 18:19:45
Enethiel

Őszinteség <Hogy is vélekedett erről Jayr? Olyan, mint az oxigén. Nélkülözhetetlen, de vegytiszta formája komoly károkat képes okozni – pláne ha izzó szenvedéllyel találkozik. Lehet benne valami... Ám az események már megindultak, és biztosra veszem – Thyra előbb-utóbb értesülne arról, hogy mit mondtam Sybiléknek. Vagyis jobb elébe menni a dolgoknak, és nekem kell elmondanom neki> erősítem meg az elhatározásomat

A hasztalan érdeklődés, az eredménytelen talpalás látszólag nem visz előrébb célom fele. Hiába tudakolom, hogy tud-e bárki is valamit arról az öregúrról, aki telefonált az érdekemben – senki még csak nem is hallott róla. Pedig tudom, hogy nem turista volt, hiszen én is találkoztam vele. Vagy csak én? A végén kiderül, hogy a Sors öltött ott testet az öreg képében, és úgy terelgeti az eseményeket, mint a folyót a part? Az eredménytelenség egyre frusztrálóbb -  én, aki korokat ért meg, már megtanultam, hogy kifizetődő türelmesnek lennem, de most valahogy egyre nehezebben megy. Ahogy telik az idő, úgy nő a kísértés, hogy mások rovására a gyorsabbnak, eredményesebbnek tűnő megoldást válasszam. Amint ezt sikerül felismerni, nehezen, de már fel tudom venni a harcot a késztetés ellen. Petrossal. Bár nincs itt, de mégis támogat. Azzal, hogy fontos számomra. Hogy a barátom. Azt az erőszakosan suttogó hangot végül sikerül elfojtanom. Bár lehet, hogy egy ebéddel is be tudnám fogni a száját... azzal, amit Sybil csomagolt. - Jut eszembe, mert bizony kezdek megéhezni, és talán türelmetlenségem egy része  is ebből fakad.
<Ha az öreg keresése eredménytelen, más módot kell találnom, hogy információhoz jussak> vonom le a következtetést, de nem vagyok boldog tőle. A két „koronatanú” közül az öreget nem találom, pedig róla többet tudok, mint a kisfiúról. Aztán belém hasít a felismerés – van még egy szereplője a cselekménynek – én. <Csak nem emlékszem... esetleg... talán... ha... az ismerős helyszín esetleg segíthet felidézni valamit> vonakodom, mert inkább áltatásnak tűnik, utolsó szalmaszálnak, mint valódi lehetőségnek. <Egy próbát megér – nem veszítek vele semmit> határozom el, és megindulok az utcácska fele. Minden lépéssel egyre izgatottabb és kíváncsibb leszek, hiszen számomra nagy jelentőségű helyhez igyekszem – ha nem is mindenek kezdetéhez, de egy korszak lezárásának és egy másik, új korszak születésének helyéhez. Talán egy zarándokhelyhez hasonlíthatnám, mely egyedül az enyém... <Vagy mégsem...> Pillantom meg a kisfiút <Számára is jelentőssé vált a hely, amit képvisel – de félek, az öröm helyett itt csak bűntudatra lel> Szomorodom el. Pár örökkévalónak tűnő pillanatig szinte tapintani tudnám a felőle áradó bűntudatot és hitetlenkedést – mely elől feleszmélése után ténylegesen is megpróbál elmenekülni. A találkozásra nem számítottam, így mire észbe kapok, már csak távolodó hátát látom <Nem szalaszthatom el!> Szaladok utána, de hiába – a sarok mögött csak az üres utcácska vár. Utána kiáltok, hátha még meghallja – hogy várjon meg – de hirtelen, hogy máshogy – újabb emlékfoszlány tér vissza hozzám. A közeli kukára támaszkodok, és fejemet megrázva próbálok odabent rendet rakni. A futás miatt még levegőt kapkodva ráncolom a homlokom.
<Sok mindent, sok mindenkit elfeledtem. Ahogy Őt is... őt, aki, aki ki is volt, hogy nem akartam elveszteni?> De most hiába nézem meredten a kuka tetejét, az nem segít <Talán majd holnapra eszembe jut... Oly régen volt... és … oly egyszerűnek tűnt követni. De talán még most is menne...>
Sajnos a kisfiúról nem tudok semmit, csak a bensőjében dúló vihar, és az arcocskája az, ami alapján a nyomára tudnék akadni. Felhagyok a merengéssel, és lehunyt szemmel próbálom felidézni azt a pár szívdobbanásnyi időt, amikor az előbb megpillantottuk egymást, és próbálom elképzelni, ahogy madártávlatból látom az utcát, mint valami műholdfelvételt, és az érzés derengő tükörképét, lenyomatát megpillantom valahol nem messze tőlem.

Spoiler: megjelenítés

A kért dobás - akaraterőt nem teszek bele, mert bár nagy a sikertelenség esélye, kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle  ;)
Szóval Perception(3) + Awareness(1), célszám: 9
Próbadobás 4d10: ( 1,3,2,10+3, ): Célszám: 9. Eredmény: 0 Siker
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2015. December 30. 20:29:12
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora délután


Igazán találó elmélkedésed az Őszinteségről, ahogyan Jayr, egy halandó látta, legalább annyira megnyugtató, mint amennyire esetleg rémisztő lehet. Hiszen a Hit kihalás szélére sodródott, a puszta tény, a létezésed pedig éppen azt bizonyítja, hogy minden amit az emberek hétköznapjaikban megélnek egy illúzió. Az igazság pedig, amit csak őszinteséggel együtt lehet leginkább elképzelni, könnyedén sodorhat nem csak téged, de az embereket is (komoly) veszélybe.

A tagadás jelenségének léte és ereje már bizonyos előtted is, az emberek elfordultak mindazon értéktől amit egykor fontosnak láttak, amiben hittek és amiért harcoltak. Most számtalan megfásult és alig vergődő lélek evickél a mindennapok posványában, mely legalább annyira nincs felkészülve az Igazságra, mint amennyire talán szomjazz azt. Akárhogyan is legyen, egy dolog teljesen bizonyos. Az igazság egy három élű kard…

Az idő múlóban, az eredmény hiábavalóan az igazság rejtezőben van. Az a makacs hang pedig… tudod, hogy bár most hallgatag, nem lesz mindig az. Veled van, benned és minden alkalmat meg fog ragadni, amikor valami kudarc vagy csalódás ér, hogy egy sokkal hatékonyabb mód felé irányítson. Olyan rossz lenne az? Hiszen az idő nem áll meg és senki nem szeret egyhelyben topogni. Talán akad néhány kivétel, de azok akik vágynak, akik akarnak, biztos nem szeretnének megtorpanni minden apró zavaró akadálynál.

Az, hogy az öreget nem találod, hogy nem tudják ki ő vagy csak nem érdekli őket, hogy adott esetben nekik ebből semmi hasznuk vagy az érdektelenség mértéke ily nagy, a lényegen nem változtat. Tudod, hogy az illető férfi létezik, hogy nem tűnhetett el csak úgy! A z esetleges kétségbeesés egyik jele talán az, hogy már szimbolikusságot kölcsönzöl neki, holott a Sors sokkalta inkább az Indigó Éj Házának, a Neberuknak területe.

A helyszínre értél, a dolgok pedig… tényleg ott a lehetőség minden pillanatban. Úgy tűnik számtalan tényező közül mindig akad valami (legalább egy dolog), ami segíthet. Egy illat, hang vagy valami más, hogy felidézd ki is voltál és mire is vagy képes. Ezúttal oly alapvető dolgot tudsz felidézni – egy rejtőző kisfiúnak hála – ami azelőtt sosem vallott kudarcot. Emlékeid szerint bárkit meg tudtál találni akárhol is tartózkodott éppen.

Megérinted a természetfeletti hullámait melyek lassan fodrozódni kezdenek körkörös hullámokat vetve. Kezdetben kellemes ragyogó melegséget éreztél, de mikor mindazon dolgot idézed fel amit tudsz, amivel kutatsz, hogy megtaláld akit keresel…
Rideg sötétség vakít el miközben fagyos fuvallat simogat végig az Esszenciádon, de mire az érzés elhalványul már úgy véled megtaláltad amit kerestél. Követve, ha valóban így tennél egy férfibe botlasz, aki neked háttal áll.

Valamit – talán egy táskát – tart a kezében és előtte egy – úgy véled női – test hever a földön. Ugyan a kisfiút nem találtad meg – hacsak épp nem itt bujkál valahol – de az arca, az érzései és mindaz amin keresztül kellett mennie már örökre a lényedbe égtek. Nem engedheted, hogy ez a dolog ennél tovább fajuljon… vagy mégis? A következő pillanatban a gondolataidat már a valóság köti le és bár nem tudod megállapítani, hogy a földön fekvő csak fél megmozdulni vagy valami rosszabb dologba botlottál…

De az bizonyos, hogy még nálad a meglepetés előnye.
A kérdés csupán annyi, hogy meddig…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2016. Január 02. 13:42:07
Enethiel

Próbálok a „játékszabályokat” betartva nyomra bukkanni – de igencsak nehéz. Az idő telik, és a fiúcska szinte biztos, hogy segítségre, vigasztaló szavakra szorulna – én meg nem jutok semmire, szinte lehúz az érdektelenség posványa! A gyorsabb mód nagy csábítás, de mivel nem akarom megfizetni az árát, inkább nem élek vele.

A friss emlék hatására oly sok idő  után újra megpróbálkozom azzal, mely régen természetesnek tűnt. Megtalálni, fellelni valakit. Bár egy hang halkan azt kérdezi tőlem, hogy ez szintén nem a hatékonyabb út egy formája? - ám elhessegetem a kételyeket. Hosszú idő óta először érintenek meg közben a majdhogynem kifakult, régi érzések, és felvillantja a lehetőségét, hogy még mi másra lehetek képes, haladó testbe zárva is! Olyan ez mint a biciklizés – nem lehet elfelejteni! Vagy mégis?! Valami nagyon félresiklott! A kellemes érzések rémisztő könnyedséggel cserélődnek le a semmi ürességére! Akárhogy is – megtörtént az, ami régen elképzelhetetlen lett volna, aminek nem lett volna szabad megtörténnie - az Abyss utat talált, és újra emlékeztetett – a nyomomban van, és visszavár. Kissé lesápadva beleborzongok a lehetőségbe. Talán az én hibám – nem lett volna szabad negatív érzelmek segítségével kutatni! Ám az biztos, hogy ezt a figyelmeztetést komolyan kell vennem! A kapcsolatom mohó börtönömmel nem szakadt meg, és rányomja bélyegét képességeimre! Mindennek ellenére azért érzem hogy, az erőfeszítésem eredményt hozott – már tudom, merre kell mennem! Habozás nélkül elindulok, hogy minél előbb találkozzak a fiúval, hogy megvigasztalhassam, hogy megbocsássak. Úgy érzem, nekem is jót tenne a találkozás. Nem kell messzire  mennem – de a látvány megdöbbent – nem ezt vártam. Egy fiúcska helyett egy felnőtt férfira bukkanok, aki egy test felett áll

<Orvos?> tételezem fel, de aztán látván a tartását, kisugárzását, rájövök, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azért jöttem, hogy a fiúnak segítsek, de úgy látom, jelenleg más sokkal inkább segítségre szorul, és csak remélhetem – még  időben értem ide! Szorul össze a gyomrom. A férfi háttal van, érkezésem még nem vette észre. A rendőr énem egyből előbújik. Érzem, segítenem kell – nem is kérdés! Az eddigi betegállományomból azonnal „szolgálatba” helyezem magam, és sprintelve megindulok a férfi fele
<csak ne pisztolya legyen!> villan belém a múltkori rossz tapasztalat eredménye. Nincs komoly tervem – ráugrok, ledöntöm, és leütöm – mivel sem fegyver sem jelvény, sem bilincs nincs nálam. Utána már nyugodtabb körülmények között foglalkozhatok a segítségnyújtással és hívással.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2016. Január 17. 17:35:15
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora délután


A szabályok… Káosz, majd a Rend. Az Elohimok, a Teremtő szolgái vágyják a Rendet és annak minden formáját. A Hierarchiát, amiben léteznek és ami elképzelhetetlen, hogy ne legyen a részük. Vágyják azt, ez a természetes számukra. Így tett az ember, Jayr is, aki követte a szabályokat, aki betartotta és másokat is erre késztetett. Egyetlen alkalommal, mikor hibázott, mikor nem követte azokat oly párhuzam lett a sorsa, amit Enethiel talán csak most ért meg igazán. Míg azonban ő kapott egy Második Esélyt, addig Jayr lelke eltávozott, s most ki tudja hol lehet…

A fiúcska arcára minden rá volt rajzolva. Minden vonásával a félelem és kétségbeesés, a fájdalom és bűnbánat sugárzott könnyektől terhes tekintetéből. Mindezek mellett úgy ismerheti a környéket, mint ahogyan te a belőle sugárzó vágyat a vigaszra és megbocsátásra. Az emberiség a mai napig a gyorsabb és könnyebb utat keresi, de ennek megvan az ára. Ebből okulva te nem engedsz neki kezdetben, de ahogy egykor úgy most is találni okot arra miért „kell” így tenned. Kételyeid mérgezték volna talán vagy a Börtön fénytelen árnyai torzították el azt, ami egykor mindig hasznodra volt?

Érezted, ahogy a dolgok nem várt irányt vesznek, ahogy oly ridegség és üresség a részed, amitől eddig csak menekülni akartál, amit leginkább elfelednél. Tudod, hogy csak ez a test tart vissza attól, hogy megint magához öleljen, hogy újra érezd azt amit képvisel, a legnagyobb őrületet: a Semmit.

Nem látod, nem láthatod, hogy miként szalad ki a szín az arcodból, hogy pillanatra ledermedsz, szinte megadod magad a Börtönnek és az érzésnek neked ott a helyed, de végül valahogyan, ha erőtlenül és gyengén is, de elszakadsz ettől és megtalálni véled amit kerestél. Azt, ami elszaladt előled, ami retteg és…

Sietve indulsz útnak, hogy megleled akit kerestél, gondolataidban már azt tervezed mit és hogyan teszel, hogy nyújtasz vigaszt és adsz megbocsátást annak a gyermeknek, melyre valószínűleg oly nagyon vágyik. Valamire, amire talán neked is szükséged van, ha nem is egy apró gyermektől, de talán az Elohimoktól vagy a Teremtőtől? Lehet, hogy nem efféle dologra vágysz, de ha te, a Bukott meg tudja adni, akkor vajon odafent a Teremtő vagy hű Elohimjai nem tehetnék meg ugyanezt? Akárhogyan is történt, most ott állsz a szűk utcában, ahova a fény is alig mer betévedni…

Hirtelen robbansz ki és pillanatok alatt minden erőddel azon vagy, hogy még idejében érkezz, hogy segíthess és megakadályozd azt, amitől annyira tartasz. Olyan érzések ölelnek körül, amit eleddig nem éreztél, nem érezhettél hiszen nem volt tested, ami reagálva a lehetséges veszélyre megteszi azt amit tőle telik. Könnyebbnek és gyorsabbnak érzed a tested, mint eddig bármikor mióta birtoklod. Oly hevességgel rontasz a férfire, hogy esélye sincs a menekvésre. A lendületes érkezésedet követően úgy vágódik hanyatt, hogy tisztán hallod a csont émelyítő reccsenését.

Lassított felvételnek tűnhetett, de láttad a meglepett arckifejezését amikor – későn – tudatosult benne, hogy már nincs egyedül, hogy mily sietve közeledsz felé és már nem tehet semmit az ellen ami rá vár. Láttad ahogyan a gyenge fény megvillan valamin a kezében, valami fémesen ami nem ígért mást csak szenvedést, fájdalmat és halált. Nem tudtad nem észrevenni azt, ahogy ösztönösen védekezésre emelte a kezét, hogy eltérítsen vagy mit akart, hogy mozdult volna, kitérjen vad közeledted elől.

Egy dörrenés hallatszik. Későn már, apró lángok övezte zaj ez, de a töltény ártalmatlanul zúgott el füled mellett, igaz, közel járt, hogy elérje halálos célját. A férfi azonban a földet érésetek után már nem mozdul. Lassan fogod fel, de egyre nagyobb bizonyossággal, hogy már nem is fog. A feje alól egyre nagyobb terjedelemben vörös folyadék alkotta tócsa alakul ki és sem légzést, sem más jellegű mozgást nem fedezel fel. Nem igazán maradtak kérdések a hogyléte, az egészsége felől vagy azzal kapcsolatban zavar e a segítségnyújtás-hívásban…

Úgy tűnik azonban, hogy a baj nem jár egyedül. A természetfeletti oly hullámai csapnak át feletted, amelyek forrása a közvetlenül mögötted található. Olyasféle, amit azon érzés kísér amivel kutatásod alatt találkoztál. Így érezheti magát Pókember amikor az a bizonyos Ösztöne veszélyt jelez. Megpördülve pedig talán a döbbenet és meglepettség uralkodik el rajtad, mert amit megpillantasz az olyasvalami, amire a nem igazán most és itt számítottál, de a téged elöntő érzésekre egészen biztos, hogy nem:

Alabástrom szépség vagy talán fehér márványból faragták? Ellentétes, ahogy hollófekete haj-zuhatag keretezi azt a szomorúan szépséges arcot melyben oly tekintet ül ami minden kétséget kizáróan földöntúli. Ha hosszan merülsz el benne mintha a túlvilági holtak szellemét látnád. A csend aurája övezi mely csak tovább erősíti az érzetet, hogy egy legszentebb templom legjobban megmunkált angyali szobra kelt életre. Lassan közlekedik, mintha lebegne azokon a szénfekete hollószárnyakon és oly hangtalanul teszi, hogy az már szinte kísérteties…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2016. Január 21. 19:25:41
Enethiel

Elmondhatom, hogy a mai nap a küzdelem jegyében telik. Küzdelem magammal, a félelmeimmel – melyekből régen számossal nem is rendelkeztem, s mióta sikerült időlegesen megszöknöm, újabbakkal gyarapodtam. Nem olyan rég a józan eszemen kívül szinte nem volt veszteni valóm – most viszont hála Jayrnak, számtalan okom van az aggódásra, és az, hogy ismét elveszíthetek mindent, ez az, ami leginkább rémülettel tölt el. S ezt a végzetes lehetőséget képviseli az Abyss, ez hatalma forrása. Vajon minél tovább maradok itt, annál nehezebb lesz alkalomadtán helyesen dönteni? Ha a szükség úgy hozná, képes lennék önszántamból visszatérni börtönömbe? Vagy úgy érezném, túl sokat veszítenék? Az Abyss komor emlékeztetője által felmerülő kérdéseket majd az idő eldönti, de most van fontosabb dolgom is! Egy picit jobbá tenni a világot... hogy véget vessek a gyermek rettegésének, hogy segítsek neki! Talán ezzel akarom magamnak is bizonyítani, hogy én megérdemlem, hogy itt lehetek?
Akárhogy is, a kialakult helyzet más, sokkal rosszabb, mint amit vártam, de a Jayrtól örökölt test egész jó szolgálatot tesz a helyzet megoldásában. Elég volt a látvány, és az erős beavatkozási vágy, hogy mozgósítsa rejtett tartalékait. Nem tudom, hogy honnan, erős felindulás – pontosabban felháborodás tölt el, nem kevés dühvel a férfival szemben, és persze együttérzés, féltés a földön fekvő fele, miközben eszeveszetten megindulok feléjük. Csak megkésve, utólag jut eszembe, hogy akár fegyver is lehet nála – ami régebben nem számított, de most akár véget is vethet itt tartózkodásomnak, visszavethet az Abyss mélyére! Az idő furcsán-lassan telik, ahogy szinte megállíthatatlannak érezve magam a férfi fele rohanok, és a fülemben dobol a vér. Elkésett mozdulatai, arcvonásai beleégnek az emlékezetembe, ahogy nem tudja eldönteni – védekezzen, vagy támadjon. A fegyver dörrenése csak megerősítette elszántságomat, és sietve felállított feltételezésemet: veszélyes, akit le kell szerelnem! Az ugrás jól sikerül, leverem a lábáról – és gonosz reccsenéssel érkezik – talán válla tört el. Egy kézzel a pisztolyt tartó keze fele kapok, másikat pedig ütésre emelem, hogy néhány, az arcára mért ütéssel végleg leszereljem. A kezét elkapom, és erősen megszorítom, amikor feltűnik, hogy talán feladta a küzdelmet, mert nem küzd tovább, de szólni sem szól. Lihegve nézek a szemébe, és ekkor kezd tudatosulni, hogy valami baj van! Zavartan térdelek rajta, míg feltűnik, hogy a feje alól vértócsa kúszik elő. A kezéből azért kicsavarom a pisztolyt, és odébb dobom, majd a nyakára tett kézzel kutatom a pulzusát, de hiába. Úgy tűnik, hogy messze túllőttem a célon! Csak le akartam szerelni, de nem megölni! Döbbenten és rémülten figyelem a mozdulatlan arcot – fogalmam sem volt, hogy ilyen könnyű végezni valakivel!

<nem ezt akartam! Én csak segíteni akartam a … >
Érzem, hogy valami történik, és nem vagyok róla meggyőződve, hogy feltétlenül jó dolog! Megpördülök, és bár nem biztos, hogy van esélyem, a torkomban dobogó szívvel, harcra készen meredek a jelenségre. Pár másodpercig tart feldolgozni a látványt, és azt, hogy egy másik Elohimmal hozott össze a balsors. Igazából nem tudom elsőre, hogy miért is jött, és kinek az oldalán van. Egy, a Teremtőhöz hű Elohim, vagy egy Bukott volna? Az biztos, hogy a férfi halála miatt van itt, de hogy a feladatát látja el, vagy pedig hozzám hasonlóan az Abyss elől szökve a testre van szüksége, azt nem tudnám megmondani. De az biztos, hogy útban vagyok – és vele ellentétben az erőm nagyon kis szeletét uralom – már ha uralom... A férfin már nem tudok segíteni, de az áldozatán még talán igen!
Talán mielőtt megtudom, hogy a másiknak mi a célja, még tudok segíteni... Így gyorsan ellépek a halott férfi testétől, miközben a váratlan jövevénynek csak egy szót mormolok az idegességtől rekedt hangon

-Elohim!
Közben nagy ívben kerülve a másikat, a női testhez lépek, hogy gyorsan felmérjem van-e sérülése, tudok-e rajta segíteni, vagy pedig a tudományom itt mit sem ér. Ha úgy tűnik, hogy szükség lenne rám, akkor minden tudásom morzsáját összeszedve próbálok legalább rajta segíteni, mert ki tudja, hogy váratlan vendégem nem próbál-e meg visszaűzni „méltó” helyemre.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2016. Január 21. 21:52:44
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Délután


A hús-vér börtön és azok emlékei. Mindaz amit birtokolt amire vágyott és amit már egyszer elvesztett most ott kavarog benned mint az örvénylő vihar vagy tengeri áramlat. Olykor magával ránt, máskor lehúz a mélybe, de van, hogy felemel és messzire repít. Több lettél és mégis kevesebb. Esetleg kevesebb vagy de mégis több? A szabadulás csak illúzió és egy másik börtönbe kerültél vagy egy lehetőség, amivel csak te élhetsz? Számtalan kérdés és mind válaszra vár, mind azt szeretné tudni, hogy te miképp látod őket.

Mint ahogy láttad a férfit, azt, akiben nem sok együttérzés és kímélet lehetett, mert a másik test, ami a lábai előtt hevert egyetlen egyszer sem mozdult meg egész idő alatt, míg nekiiramodtál és amíg a természetfeletti borzolta kedélyeidet. Azonban hiába a döbbenet, hogy mire vagy képes, mit tettél alig egy pillanat alatt vagy éppen mily könnyeden történt meg mindazon borzalom, aminek végeredménye egy emberi élet lángjának utolsó lobbanása, a másik testet nem látod!

Hol vannak a perce sem tévelygő gondolatok, a merengés a lehetséges jövőképek felett vagy a hirtelen, de visszavonhatatlan elhatározások – mint a segíteni akarok – most, hogy azzá váltál, amit üldöztél. Bűn e, hogy jobbá akartad tenni a világot, hogy véget vess a rettegésnek, hogy bizonyíts! Lehet, hogy teljesen jogos volt a büntetés, a Börtön amibe küldtek? S ki akarna visszamenni oda, ami talán azzá tett ami képes volt e szörnyűségre? Ki az, aki visszakívánkozna oda… önként?

Az elhatározás, a sietős segítség, melynek első lépései csattantak az utca betonján és amik később émelyítő reccsenéssé váltak, hogy végül néma csend ereszkedjen a környékre… még egy apró nesz vagy pici zajongás, semmi sem üt át a némaság falán. Olyan ez, mint a hely ahonnan kiszabadultál, mint az ahova bármikor visszaküldhet szerinted egy eltévedt halálos golyó. Nem is oly rég még két csivitelő kismadár repkedett körülötted, a bölcsesség hangja szólított és a szeretet színei vibráltak emlékeztetve mit veszíthetsz…

A halálos csend azonban nem ad semmit. Kivéve, ha az ott ólálkodó páni félelmet nem soroljuk a semmi közé. Félelem ami abból fakad, ahogy a látottak, a tapasztaltak és más ingerek lassan utat találnak és tisztán kirajzolódva emlékeztetnek a történtekre. Akár egy lassított felvétel, szép lassan kirajzolódik az arckifejezés, melyen több érzelem honolt és változva rajzolt ki újat, hogy az szinte képtelenségnek tetszik, de mégis így történt. Látni egy ember utolsó érzelmeit olyan dolog, amit már sosem fogsz elfelejteni.

A dörrenés után most már lassan kezdesz kicsit jobban hallani, de még mindig csendesnek tűnik minden kivéve azt az apró szuszogó hangot, ami… tőled származik. Letekintesz a testre, a halottéra, melyet megfosztottál fegyverétől, de mintha nem látnál ott mást, csak a semmibe révedő szemeket, valamit, amiben leginkább vádaskodás van, mely nem kétséges csak és kizáróan neked szól. Valószínűleg. Már sosem tudhatod meg, de a döbbenetet úgy tapasztalatod, ahogy valószínűleg csak igen kevesen…

A legnagyobb mindközül azonban talán nem a férfi halála, hanem a nő feltámadása lehetett. Önmagad nem láttad, de most könnyedén el tudod képzelni, hiszen a női test hiánya igen árulkodó. Azonban az emberi test nem tökéletes, így időbe telik a részleteket összeszedni és egymáshoz illeszteni, talán fel sem fogják mindig, ami nyilvánvaló. Az ellenben nem kétséges, hogy mind Elohimok vagytok és egyikőtök sem készül a másikra támadni. Sőt…

A következő pillanatban ez a kecsesen légies alak fakul, majd elhamvad és a női test a karjaid közé hullik. Megkésve, de utána kaphatsz, vagy elsodor téged is. A gondolatok, hogy miért van itt és mit tett talán érthetetlen kissé, de könnyedén indulhat el az egész helyzet a felfedezésekből fakadó megértés felé. Óvatosságod becsülendő, de egyetlen apró árulkodó jel mégis lehetett, mert amikor megszólal azon a halk, remegő hangján, mely mintha az Esszenciádon simogatna végig:

/Angol/ Te… nem… ember… vagy.

Úgy tűnik, hogy egy Elohim jelenléte és a visszaűzetés még várat magára, helyette a tények azt sugallják, hogy a terved talán már eleve kudarcra volt ítélve, hogy a tett hiábavaló volt és nem csak elvettél még egy életet, de most egy harmadikért lettél talán felelős, feltéve, ha úgy döntesz megóvód azt. Lehetséges, hogy ennek a földöntúli szomorúságnak is jár egy második esély? Egy dolog teljesen biztos, még pedig az, hogy akárki is most az új tulajdonos, kell neki pár nap amíg a lehetőségekhez mérten teljesen önmagára talál…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 19:51:23
Enethiel

Azt szokták mondani, hogy a változás örök. S ebben van is valami – én is változom, és ezt a tényt el kell tudnom fogadni, a tiltakozás itt mit sem ér. De nem olyan egyszerű, mivel nem lassan észrevétlenül történt, hanem pár nap leforgása alatt többet változtam, tanultam, mint más esetben pár évszázad alatt. Bár még nem sok idő telt el, de úgy vélem, hogy az összképet nézve jó irányba tartok. Legalábbis remélem. Hogy lehetőség, vagy börtön – az csak nézőpont kérdése, hiszen lehetőségeim jó részéről lemondtam a megtapasztalás és a „szabadulás” ezen formájáért. Az viszont biztosnak tűnik, hogy az idő majd választ ad kérdéseimre.

Talán az áldozat látványa motivált, volt az események katalizátora - hogy aztán az alapszituáció groteszk tükrévé váljon a valóság. Ugyanis most az én lábaim előtt hever az áldozat, és a másik, akiért ezt tettem, nincs sehol! Szinte képletesen is a férfi helyébe léptem, akár egy rémálomban... Én mennyivel lennék jobb, vagy több? Mennyire elfogadhatóbb az egyik gyilkosság, mint a másik? Ha minden nap kioltok egy emberéletet segítség helyett, akkor valóban nincs már helyem ezen a földön, csak én nem láttam be eddig! A büntetés előtt nem ilyen voltam! Ennyire megváltoztam volna, azzá válván, akit be kell zárni - akár egy önbeteljesítő jóslat?

Az elhatározást tett követte, de későn jutott eszembe, hogy ismét felelőtlen vagyok, és a saját hibámból sem tanulok. Pedig ez a test sokkal sérülékenyebb, sokkal jobban kell rá vigyázni, mint gondoltam volna. Elég csak egyszer rosszul felmérni valamit, és vége... nincs több esély, újabb lehetőség! Többé nem találkozhatom Jayr családjával, barátaival, és csak az emléküket vihetem magammal kérlelhetetlen börtönöm mélyére. Ahogy ezét a férfiét is... Nehéz teher lesz – és bár csomagolhatom az eseményeket az önvédelem, segíteni akarás, és baleset szavak mögé, áldozatom tekintetéből látom – ezeket a „mentő” körülményeket nem fogadja el, és jó ideig kísérteni fog. Most már talán jobban értem a Halaku Elohimokat – bár e megértésről örömmel lemondtam volna....

Csengő füllel végül csak lezárom az engem vádló holt szemeket, majd a másik áldozat, pontosabban hiánya fele fordítom a figyelmemet. Ha eddig reménykedtem is abban, hogy csak kihasználta a helyzetet, és elmenekült, a másik Elohim váratlan felbukkanása ezt teljesen kizárja. Kényelmetlenül érint a dolog – nem tudom, hogy mit akar, mely frakcióhoz húz, és tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerű helyzetet.

Aztán szerencsére eltűnik, hogy aztán a helyén a női áldozatot pillanthassam meg, miközben váratlanul rám omlik. Hirtelen nem is tudom, hogy mit csináljak. Ugorjak el, vagy kapjam el? Így igen suta mozdulattal próbálom elkapni, és odébb is lépni, de valójában csak tompítani tudom az esését.
Óvatosan a földre helyezem, miközben lassan megvilágosodom, hogy minek is lehettem szemtanúja. Akárcsak ő. Bár nem igazán beszélem az angolt, a lényeget megértem – egyből fejemre olvassa eljárásom brutalitását. Ahogy hangja visszhangot vet az esszenciámon, érzem, hogy igazat mond.

/Görög/ - Igaz... - válaszolom. Felsóhajtok, ahogy megvilágosodik előttem – már érkezésemkor elkéstem – és nem hogy segítettem volna, hanem még végeztem is valakivel... S az elvett élettel nem csak magamnak, hanem a rendőrségnek is számot kell adnom. Ráadásul az új jövevénynek is szüksége lenne segítségre – ám a kialakult helyzet miatt nem hiszem, hogy ma tudok neki segíteni, úgy ahogy kéne. Futólag megvizsgálom, hogy van-e sérülése, de úgy vélem, ha volt is, már begyógyult. Aztán előhúzom a telefonomat, és felkészülök a mai nap egyik legfontosabb hívására. Felhívom a kerületi rendőrség számát, bejelentem, hogy ki, és melyik utcában vagyok, ahol halálos kimenetelű dulakodás történt, és a helyszínen van egy, az ijedségtől feltehetőleg sokkot kapott nő is. Szóval legyenek szívesek kiküldeni valakit a helyszínre. Utána pedig ránézek az órámra, és ha úgy látom, hogy a helyszínelés miatt nem érek időben haza, küldök egy sms-t Thyrának
/Görög/ - Ne haragudj, de feltehetőleg sokat fogok késni. Kulcs az ajtóval szembeni cserép alatt. Talán jobban járnál, ha hazamennél – még meg kell várom a helyszínelőket. Nekem semmi bajom. Jayr
Ezek után ismét a nő fele fordítom a figyelmemet, és amíg kiérkeznek a kollégák, halkan beszélek hozzá – no nem ezért, mert feltétlenül érti, hanem mert talán megnyugtató.
-/Görög/ Jayr Eisenberg – mutatok magamra, aztán folytatom - Most biztos minden zavaros. Pihenni kell, több napig eltart, míg rendbe jön, és feltehetőleg emlékezetkiesése is lesz. Jó lenne, ha nem azzal fogadná a mentősöket, hogy honnan jött, mert az emberek nem nagyon hinnének... Ha majd megtehetem, biztos, hogy meglátogatom, hátha segít valamit...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2016. Február 16. 19:15:31
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Délután


A körülmények vagy a gondolataid, esetleg mindkettő hatására egy halk, de határozott hang suttog a tudatod peremén, makacsul és kitartóan hallod néhány szívdobbanásnyi ideig: ’Szabadíts ki!’ hosszabb időnek tűnt és bár most nem hallod, egyfajta késztetést érzel, hogy engedelmeskedj a felszólításnak. De ki az aki ezt akarja tőled és mit is kéne pontosan tenned azért, hogy eleget tegyél eme parancsoló hang tulajdonosának? Az idő majd választ ad…

Irónia. Talán ez a megfelelő szó, de az is lehet, hogy valami egészen más történt, de a bizonyosság, hogy mit tettél ott fekszik tüntetően előtted vérvörösben, mely auraként öleli körül. Ki lépett hova az többé nem kérdés, mert egy helyben állsz, a másik pedig… de képletesen szólva is így van, hiszen ott állsz, ahol korábban az ismeretlen tette, aki most már tudod kioltott egy életet. Átvitt értelemben még a fogat-fogért módon megbosszult tett is afféle hasonlóságot mutat, ami alátámasztja elméletedet.

A lelkiismeret nekifeszül a tettnek, hosszas harcba bocsátkozik. Végül az ok felülbírálja a okozatot azon mód, hogy védtelen segítségére siettél, hogy amit tenni akartál az önzetlen volt, amit Jayr is tett volna! Nehezen bár, de elfogadod, hogy ami történt az megtörtént és dacára minden jóakaratnak egy ember életébe került. Nem számít milyen volt, csak az, hogy most már nincs. Eltávozott, ellenben veled, aki maradsz és a telefonodért nyúlsz.

Mivé váltál, hogyan változtál foglalkoztat miközben a központ számát tárcsázod. Tudod, hogy nem ilyen voltál, de ez nem is kérdés, hiszen azelőtt nem volt tested, nem voltál tapasztalt ezen a téren egyetlen aspektusában sem. Az elmúlt napokban azonban megtapasztaltad, hogy megéhezik, elfárad és más sürgető folyamatoknak ad otthont. S e pillanatban már az sem elmélet többé, hogy mennyire gyenge és törékeny, hogy miért is akarták bizonyos Lázadó Elohimok tökéletesíteni ezt a … ezt a… ezt.

Üveges szemekkel bámulnak a semmibe, oda, ahonnan szabadultál, mintha most látta volna meg mi is vagy valójában, hogy amit tettél csak azt igazolja, nincs helyed itt, nem véletlenül kerültél oda ahol voltál, ahova bezártak.  Ugyanakkor kiszabadultál, valahogy kijutottál és itt vagy. Itt, ahol egy élet ért véget, akinek már nincs több esélye. Ebben a pillanatban szűnik meg az ártatlanság illúziója, mikor rádöbbensz, hogy Lényeddel ellentéteset cselekedtél amit nem tudsz jóvá tenni.

A keserűség úgy mar beléd, hogy szinte ledermeszt. Valami sötét dolog ami eddig szunnyadt csak benned most erőre kapott, karmait mélyesztette beléd és közelebb húzott magához fenyegetve azzal, hogy magához hasonlatossá tesz. Ha eddig azt hitted az Abyss csak egy Börtön volt, most már tudod, hogy annál sokkal több. Olyan Üresség az, amely megjelölt téged és valamit elvett tőled, amit már sosem kaphatsz vissza. S annak a valaminek a helyét azzal töltötte fel, ami ő maga. Sötét Semmivel.

Ez a tett elvezetett egy olyan gondolathoz, amely nem kevés mélységet hordoz magában, történetesen a léted, a létezésed jogosultságát kérdőjelezed meg. Azt, ami adott, amire és ahogyan teremtettek, talán magát a Teremtőt hívod ki, hogy hibázott! De ahogyan a Nyughatatlan Mélység házának tagjai mondták, ahogy Vadon Házától hallottad nem egyszer: a változás állandó, a körforgás maga is változás és ahogy az Indigó Éj Házának Elohimjai szerint: örök.

A bűntudat hullámai öntenek el, lassan csendesülnek, de addig még alaposan megkínoznak. A tetted most már látod, mekkora butaság volt, de legalábbis eléggé meggondolatlan. A család már elvesztette a Jayr-t, te pedig már makacsul ragaszkodsz hozzá, sosem leszel az a férfi akinek a családja annyira szeret. Azok az édes kis apróságok, akik feltétel nélkül és végtelen bizalommal… úgy, ahogy egykor az emberiség egésze tette. Egykor…

Megmozdulsz. Lezárod az áldozatod tekintetét, nem láthat már semmit, csak a sötétséget, melyből egykor a Hetedik Ház vezette ki őket. Hol vannak hát, hogy tegyék a dolgukat? Miért nincsenek itt? Ezzel is téged büntetnének? Vagy annyira gyenge vagy, hogy nem is érzed a testvéreidet? Esetleg… és talán ez a legfélelmetesebb, már nem törődnek az emberekkel, mondván ha fellázadtatok értük, akkor innentől már a ti felelősségetek? De akkor mit tehettek, ha be vagytok zárva, ha alig egy-két Bukott tud kiszökni?

Az áldozat, bárki is legyen úgy tűnt nem is volt az. Később ér a felismerés, de az teljes valóságában. Tudva, hogy nem vagy egyedül , hogy valaki, talán egy régi barát… vagy ellenség? Lehetséges, hogy Ház, Kórustárs? Ha nem, akkor vajon melyik Ház tagja lehet? De ezen alapvető kérdések mellett foglalkoztat még az, hogy milyen szemlélettel tekint a világra. Ki tudja ki volt a Lázadás alatt, hogy mivé vált most, hogy megkapta ennek a nőnek a testét és emlékeit… főleg az utolsót.

Hezitálás. A pillanat amikor szeretnél valamit, de nem tud pontosan mit is tennél, így az izommemória, a reflex dönt helyetted és bár megkésel, de végül elkapod a nőt, igaz elég esetlenül. Úgy, hogy végül beütöd a térded a betonba, de megóvod az ismeretlent attól, hogy szabadságának kezdő pillanataiban rögtön a fizikai fájdalommal kelljen szembenéznie. Nem úgy mint neked, akinek emellé még ott van az önvád olyan fájdalma, amit magadnak okozol.

Nem érted mit mond! Egy Elohim, akinek nem érted a szavát! Aztán szinte azonnal rádöbbensz, hogy a test meghatározza azt, ki milyen módon képes kifejezni magát. Az örökölt tört nyelvek melyikét képes használni és mennyire. Így megnyugszol, hogy még van esély a megfelelő kommunikációra, hogy megtudd mindazt ami vele kapcsolatban foglalkoztat. Nem vagy orvos, de alapvető kiképzést kaptál, így a rövid elsősegély alkalmával meg kell állapítanod, hogy nincs külsérelmi nyom. Nem találtál egyet sem.

A központ két kicsöngés között veszi fel, nem elsőre vagy másodikra, de még meglepően korán a megszokotthoz képest. Úgy tűnik a mai eddig egy nyugodt nap lehetett. Alaposan kifaggatnak azon túl amit magadtól elmondasz, hiszen egy kollégáról van szó, aki nem is oly régen még a kórházi ágyat nyomta. Sokszor beszéltél már ezzel az idős hölggyel aki a beérkező hívásokat fogadja, de csak most tűnik fel, hogy a nevét sosem kérdezted.

Az órád eközben nem hazudik, mutatja, hogy bizony nem fogsz időben odaérni a ’randi’ra, így kénytelen leszel üzenetet írni. Miközben várod a járőrautót, a percek ólomlábakon vánszorognak, hiszen sem a válasz, sem a kivezényelt egység nem akar valamiért megérkezni. Így van idő néhány szó erejéig nyugtatóan suttogni, ami úgy tűnik eléri a célját, mert bár a zavarodottság nem szűnik, a félelem mintha óvatossággá szelídülne.

Tétován magára bök és némi bizonytalansággal, de végül egy halk torokköszörülést követően szelíd hangon szól – hasonló mód mint ahogyan te tetted, ugyanakkor tőle sokkal természetesebben hat ez a fajta gyengédség amit hangok útján próbáltál te is kifejezni. A halk hangját elnyomva meghallod a távoli, de egyre közeledő sziréna hangját – mi tagadás már ideje volt. Ellenben a kérdő tekinteted – valószínűleg az – okán, még egyszer látod azokat a dús 'fekete' ajkakat megmozdulni:

Thana /Angol/ Thana…

Az egyetlen szó, a név, aminek fontosságával teljesen tisztában vagy, oly finoman gördült le ajkáról, hogy szinte magad is megnyugtatónak találod. Az egész lényéből valahogy sugárzott az elmúlás felett érzett fájdalmat követő elfogadás és megnyugvás, hogy a halál az élet része. Lehet, hogy nem jól értelmezted, mindenesetre igen hasonló érzést keltett benned. Idővel valami olyasmit tapasztalsz amit eddig még nem, kellemes melegség érzete önt el, s míg a forrást keresed rá kell döbbenj mennyire ellentétben áll a test és a Bukott akit az magába fogadott.

Megint megszólalt, akármit is mondott rövid, félig kérdés volt, de a tekintete egyértelműsít. A kezedre pillant, ami még mindig az övét fogja, talán épp visszakérné vagy csak nyugtatna, hogy nem történt baj. Esetleg azt kérte, hogy ne engedd el? Régen nem így volt. Egykoron mindenkit megértettél, még az embereket is! Látod, ahogy óvatosan körülpillant, majd nagyon halkan egy oly dallamos, annyira borzongató, mintha mindig is a részed lett volna. Valamiért úgy érzed, hogy tudnod kéne mit jelentenek e hangok, e… ’szavak’ jobb híján, de akármennyire is ismerős, a jelentése rejtély marad előtted.

Ekkor érkezik meg a rendőrautó és egy ismerős alak kászálódik ki belőle. Miközben arra vártok, hogy a legjobb barátod odaérjen, arra leszel figyelmes, hogy két kézzel kapaszkodnak a karodba és óvatos-aggodalommal figyelik a közeledő rendfenntartót. Könnyedén összerakod, hogy egy szökött rab ösztönös reakcióját látod, olyanét, aki még nem tudja, hogy a világ láthatóan az Égi Őrzők nélkülivé vált, látszólag mindenképp. Kissé erősen, számodra mégis erőtlennek hatóan szorongatnak.

Petros /Görög/ Szinte ki sem tetted a lábad a kórházból és máris bajba keverted magad. Ráadásul megint szolgálaton kívül. Mintha maga a Kaporszakállú büntetne téged… - aztán elpillant melletted és mikor meglátja a kreol szépséget, szelíden elmosolyodik – Üdvözlöm! Petros Kiriakidis őrmester, Athéni rendőrség – mutatkozik be miközben a jelvényét is felétek mutatja

Hozzátesszük ez a mozdulat pont azt érte el amit tippeltél, mögéd húzódnak és onnan pislognak félszegen, míg Petros zavartan meg nem áll és néz rád kérdő tekintettel, hogy mit tett ő amivel ezt a reakciót válthatta ki. A következő pillanatban Petros mögött felbukkan még valaki, egy fiatal nő, akit még nem láttál. Elsőre talán ösztönösen végigmérnéd, de ami biztos vonzza a tekintet, az a tizedesi rangjelzés, ami újonc státuszra utal. Egészen a legjobb barátodig sétál, ott megáll mellette kissé bizonytalanul, hiszen nem tudja, hogy miből maradt ki éppen. Helyi lány, a vonásai egyértelműen elárulják.

Petros /Görög/ A hölgy az új társam, frissen és fiatalosan egyenesen az akadémiáról. Zoe, ő itt Jayr és a hölgy aki a karján csüng pedig… ?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2016. Február 27. 21:19:18
Enethiel

Új ötlet bukkan fel, és kapaszkodik meg makacsul, hogy céllá erősödjön. Zavaró, öncélú céllá. Zavaró, mert nem hagy nyugodni, nem tudom, hogy kit és mikor kéne kiszabadítanom. Emellett öncélú, mert a miértekre sem emlékszem. Egyedül a honnanról van némi sötét sejtésem, mely ha beigazolódik, az további kérdéseket, elfeledett részleteket jelenthet. A kialakult helyzet, melynek közepén állok, úgy kerített be, hogy észre sem vettem, amíg már nem tehettem ellene. A bűntudat apró fogai tovább rombolják jelenlegi önképemet, és biztosra veszem – mély nyomot hagy bennem. Eleinte küzdök ellene, majd kicsit később már keresem a kibúvót, a menekülés útját, mert fáj. S a végén csak elbuktam – találtam magyarázatot a tetteimre, hogy ne kelljen szembe néznem az igazsággal, és saját magammal. Megalkudtam! De még nem adok fel mindent, és a telefonért nyúlok. Vagy ez is csak megfutamodás lenne? Másoktól várom, hogy igazat adjanak nekem, hitelesítsék a magyarázatom? Vagy elegendő csupán a szabálykövetéssel magyarázni ezt a hívást? Mely leginkább Jayrak fontos. A mindennapi apró szokásoktól kezdve a törvény írott betűéig. Megannyi dolog, amit általa tapasztalhatok meg, és amiről véleménnyel rendelkezik. Olyan könnyű volna azt állítani, hogy a magyarázatot az ő ráhatására tudtam elfogadni, áttolva a felelősséget! De nem ő ölte meg az előttem heverő férfit, hanem én! Elvettem az utolsó esélyét is! Felkavaró érzés, s ha lehunyom a szemem, újra hallom a recsegő csontok pokoli zaját...
Segítenem kéne az embereket, s ha szigorúan nézzük, már a második haláleset köthető hozzám, de még senkin nem segítettem, csak magamon! Nevezhetjük lassan kudarcnak is, de azt leszögezhetjük, hogy ez a tendencia több, mint kétségbe ejtő! Ahogy teret engedek az elkeseredettségemnek, szinte azonnal meg is bánom. Szinte letaglóz az ereje, és az, hogy mintha saját egója lenne, mely most még csak erőt gyűjt, hogy aztán a bőröm alá férkőzve elemésszen! Tehetetlenségem könnyeket csal a szemembe, de hiába, ez mit sem segít. A múlton nem lehet változtatni, csak a jövőn. A jövőre felkészülhetek, hogy minden rám rótt szerepben jól-rosszul, de helytálljak. A családi körben, a munkahelyen, és Elohimként. Be kell látnom, hogy jelenleg egyik feladatkörömben sem remekelek, szóval volna hova fejlődnöm. De ez csak akkor sikerülhet, ha életben maradok, és a jövőben megfontoltabb leszek. Hiszen néhányan azért számítanak rám – és nekik nem okozhatok csalódást!


A férfi halála rajtam túlmutatva további kérdéseket vet fel, és bizonyítja, hogy mennyi minden megváltozott. Sehol egy másik – feladatát betöltő – Elohim. A hiányuk számomra feltűnő, és nem tudom, hogy ez minek a jele. Egy korszak végének? Vagy inkább egy másik kezdetének? Hisz a két véglet valójában igencsak közel van egymáshoz, akárcsak a saját farkába harapó kígyó. Talán az Elohimok jelenléte is ciklikus? Úgy tartják,hogy a történelem ismétli önmagát. Mi van, ha ez még számomra is felfoghatatlan léptékben is igaz? Esetleg csak én képzelek rendszert oda is, ahol nincs, és pusztán a tények vannak, az amit látok – és embereket egyszerűen magukra hagyták? - ezek a kérdések nem visznek előrébb, így talán jobb, ha nem most keresem rájuk a választ...

Pláne hogy a jövevény is számos kérdést vet fel – ki ő, és mi a célja? Ki volt régebben? S most? A bizonytalanság a fantáziával közösen hajlamos kiszínezni az üresen hagyott oldalakat, hogy aztán a sötét képekkel megrettentsenek. Szinte hallom, ahogy veszélyről suttognak, és azt tanácsolják – még most, csírájában fojtsam el a fenyegetést! Majdnem elnyomják a remény hangját, aki csak halkan ellenkezik – hogy esetleg barát, vagy később még akár hasznos szövetséges is lehet, hiszen nem tudhatom! Egyébként is, most elesett, és ő is megérdemel még egy esélyt! Valójában ez utóbbi az az érv, amely végleg a javára billenti a mérleget, és megérleli az elhatározást: a körülményekhez képest megpróbálok segíteni.

A térdem keményen koppan a betonon, és az onnan szétsugárzó fájdalomtól kissé megszédülök, és felszisszenek. De legalább még időben elkaptam! Először el sem akarom hinni, hogy nem értem, mit is mond. Hiszen eddig nem voltak ilyen gondjaim, fel sem tűnt, bele sem gondoltam, hogy én milyen nyelvet használok. Egy újabb furcsaság, mely csak arra jó, hogy elszigetelje, éket verjen az emberek közé...
Az, hogy elsőre nem találtam rajta sérülést, bizonyítja az elképzelésem helyességét – hogy meggyógyította magát, és némi megnyugvást is ad – nincs közvetlen veszélyben az élete.


A diszpécsernek amennyire tudok, próbálok korrekt válaszokat adni a kérdéseire, miközben eszembe jut, hogy bár így ki tudja hányszor beszéltem már vele, de a nevét sem tudom. Kissé el is szégyenlem magam, és elhatározom, hogy ezen változtatni fogok! Mivel kissé tartok tőle, hogy ha közvetlenül rákérdeznék, megsérteném eddigi érdektelenségemmel– így majd inkább megkérdezem a kollégákat. A végén megköszönöm a segítségét, és további szebb napot kívánok neki.

Miután elküldtem az üzenetet, immár az egyetlen feladatnak szentelhetem magam, amellyel meg tudok birkózni – hogy pár megnyugtató szót szóljak. A sikert örömmel fogadom – most még ez az apró győzelem is sokat számít nekem. Bemutatkozását halovány mosollyal jutalmazom – s aurájának hatására szomorúan gondolok arra, hogy nekem nem ilyen könnyű elfogadni az elmúlást...
A helyzet ennek ellenére valahogy meghittebb vált, vagy csak én érzem úgy, de nem tart soká, mivel gondolataimból egy kérdéssel zökkent ki. A tekintetét követve hamar rájövök, hogy mivel kapcsolatban is kérdezhetett. Gyorsan elengedem a kezét
/Görög/ - Elnézést... - mondom neki zavartan – kissé égő fülekkel. Az általa utána formált szavak? Bár ismerősnek tetszenek, nem értek belőlük semmit – pedig biztos, hogy hallottam már őket...
/Görög/ - Sajnálom, bár ismerős a dallam, de ezt sem értem... - válaszolom.

Petros láttán kettős érzés ébred bennem – egyrészt örülök, hogy itt van, hogy ő érkezett, más részről viszont igencsak szégyenlem magam, és jobb lett volna kellemesebb ok miatt találkozni... Aztán lepillantok a karomra, és most azért hamar összeáll a kép
/Görög/ - Nem kell félni – szólok Thanának, és megveregetem a kezembe markoló kezét.
Petros egyből a közepébe vág a mondandójának, ahogy majdnem mindig. A büntetés felemlegetésére kissé megrándul az arcom – hiszen elég közel jár az igazsághoz. Aztán a folytatás is rá vall – teljes mellszélességgel és jelvénnyel rohanja le Thanát, aki ki tudja mennyit ért az eseményekből. Ha nem lenne egy halott is a társaságban biztos, hogy kedvem volna nevetni a helyzeten, de így csak egy halovány mosolyra futja csak. Aztán Petros új társa is felbukkan. Kíváncsian mérem végig, hogy mostanában kinek kell elviselnie nagyarcú barátomat. A rangjelzés egyértelművé teszi, hogy még nem sokat látott. Valójában érdekes társaságnak tűnhetünk – mindenki bizonytalan valamiért. Aztán Petros újra rálel a hangjára, és immár bemutatja kísérőjét.

/Görög/ - Sziasztok! - Köszöntöm őket indulásnak – A hölgy Thana, és külföldi, nem beszéli a görögöt. Ráadásul neki is rossz napja van, és szerintem össze van kicsit zavarodva – kezdek bele, de nem lépek el Thena elől – majd előmerészkedik, ha akar.
/Görög/ - Úgy láttam, hogy bajban van, és megpróbáltam segíteni rajta. A férfit feldöntöttem, betört a feje, amibe belehalt – vázolom a történteket nagy vonalakban. Aztán Zoéra nézek
/Görög/ - Petros csak az anyanyelvén bolondítja a nőket – és sajnos én sem értem, hogy Thana mit mond. Remélhetem, hogy te esetleg szót értesz vele? - kérdezem tőle - Ha igen, legyél vele kedves, és mondd meg neki, hogy azt üzenem – a győztesek eltűntek. Szerintem ettől egy picit magabiztosabb lesz, akármilyen furcsán is hangzik.
Ezután teret adok Zoénak, hogy megpróbáljon esetleg szót érteni Thanával. A rendőrségi eljárást, helyszínelést, jegyzőkönyv felvételt a lehetőségeimhez képest segítem, és amennyiben alkalmam adódik rá, a távozásom előtt egy cetlire felírom a telefonszámomat, és Thana kezébe adom. Hiszen az már biztos, hogy a régi módszerekkel ő sem biztos, hogy megtalálna engem.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2016. Február 29. 20:21:54
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Délután


A Második Esély (https://www.youtube.com/watch?v=re32xnyYP3A)

Néhány szívdobbanásig még ott kering azon gondolat miszerint pontosan tudod, hogy honnan kéne valakit kiszabadítani, de a kicsoda és a dolog mikéntje e pillanatban teljesen ismeretlennek tűnik számodra. Az első lehetőségre nem emlékezni lehet, hogy szándékos, hiszen ki vágyna vissza a Gyötrelmek Börtönébe? Ellenben, hogy milyen érzés lehet vagy mennyire zavar téged az a tudat, hogy valaki ismeri az Igaz Neved…

A második kérdésre pedig talán Jayr emlékei adnak választ. Nem volt igaz, hithű keresztény, de azt a legtöbb valamennyire vallásos ember – köztük ő is – tudja, hogy Démonokhoz fordulni, megszólítani őket egyféleképp: megidézni szokás.  Ahogy a Verem, a Börtönöd idézi meg a rideg sötétséget, ami az Esszenciádba mart, mely oly kín és fájdalom érzetével ajándékoz meg, hogy azonnal könnyek szöknek a szemedbe.

Végül elhatározásra jutsz, de abból Jayr is birtokolt néhányat.
Azonban az Elmélkedés Ideje már lejárt.
Úgy tűnik, hogy elérkezett a Tettek Kora.

Az Elohimok hiánya is felvet egy kérdést. Esetleg többet is. Az biztos, hogy a képességeid nem a régiek, így lehetséges, hogy jelen vannak, csak…? Viszont ha még sincsenek, akkor… könnyedén elképzelhető, hogy ez így helyénvaló. Esetleg teljességgel természetellenes? Sok, sok kérdés amelyekre egyenlőre nincs más válasz, csak a bizonytalanságé. Egy utolsó gondolat kavarog mielőtt azt is magával ragadná a többi: a Lázadás miatt hagyták magukra őket?

Az ismeretlen Bukott – akárki is legyen ő – éppúgy lehet barát vagy ellenség, mint valaki, akivel sohasem találkoztál azelőtt. Lehet egy apró szeme a láncnak, valaki, aki csak tette, ami a feladata. Azonban lehet akár egykor volt Úrhölgy is, egyike az igazán Hatalmasoknak. Akárki is ő, láthatóan zavarodott és a mód, ahogyan itt landolt sem igazán segített rajta.

Talán az a Sötét Hang suttog, mely korábban némán mart beléd, lehetséges, hogy ő susogja mit kéne tenned. Mennyire kegyetlen lenne, alig szabadult ki, de te máris visszazárod. Elvennél még egy esélyt, igaz, ezúttal egy Sebettu testvéredtől. Korábban megtetted az első lépést egy kegyetlen ösvényen, most egy újabbat fontolgatsz. Alig néhány lélegzetvétel telt el a korábbi elhatározás óta, most mégis ott téblábolsz ahol korábban már jártál és kegyetlen kínokat éltél át…

Azonban a Második Esély hű marad önmagához.

Később – némi fájdalmat követően a karodban tartva – a következő lépést alaposan megfontolva úgy döntesz, hogy a törvényes út a helyes, az egyetlen ösvény, amin haladni akarsz. Könnyedén hívod az ismert számot, de újabb apróság üti fel a fejét. Az, akinek fontos a név, aki tudja milyen hatalommal bír, nincs birtokában az, amelyik összeköti őt a közvetlen paranccsal.

Kísérteties a hasonlóság Rendfenntartó és az Elohim Hierarchia között

A hang amelyen megszólított idősebb emberre vall, hölgyre, aki valószínűleg sokat dohányzik. Mély és rekedtes hangja volt, akár a Harmadik Ház tagjainak, mint a Föld moraját hallanád. Türelmes volt, már rendőrré avatásod előtt is fogadta a hívásokat és valószínűleg sok kollégát túl is élt, kik az utcákat járták. A tisztelet és illendő viselkedésed-szavaid okán úgy tűnt, hogy maga is kedvesebb. Azonban mi tagadás a hangját a sok beszélgetés megkoptatta, nehéz pontosan érzékelni az ilyesmit.

A pillanat, amikor találkozol az általad egyértelműnek tűnő ténnyel, hogy bár láthatóan megviselte, mégis hozzád képest meglepően könnyedén fogadta az elmúlást, a halál tényét kissé elszomorít téged. S a kérdése… oh. A keze. Zavartan engeded el, oly természetes érzés volt, annyira összeillőnek tűnt, hogy észre sem vetted. Mindketten bizonytalanul és enyhe pírral-égő fülekkel bambultatok egymásra, a földre vagy amerre épp a pillanat vezette.

A dallam mit ismerősnek vélsz nem maga a nyelv, nem a szavak amik elhangzottak, hanem az érzelmek amiket kifejez. A zönge, a rezgés vagy a levegő vibrálása! Ezen érzet az, ami emlékeztet arra, hogy megint van valami amit nem tudsz felidézni, ami ezúttal mindennek dacára oly kellemes, hogy könnyű lenne belefeledkezni. Ugyanakkor valami furcsa kettőség lengi körül, mintha dacolni szeretnél, ellentmondani, majd mégis mosolyogva elfogadni. Megőrizni, de tiszteletben tartani.

Amit az igaz barát tör meg, aki szinte mindig egyszerűen látja a dolgokat, sosem pazarol energiát felesleges dolgokra. Ez a legtöbbször előnyére válik, de néha kifejezetten bosszantó tulajdonsága tud lenni. Lehengerlő stílusa közvetlenséget sugall, egyenességet és ezen felül még a tisztelet is része a lényének, ennek ellenére igen erősen érzed, hogy Thana mégis veled érzi magát igazán biztonságban.

Szavaidra felpillant rád, csillogó tekintete úgy vonzza a tiédet, mintha a kettőtök pillantása áttörhetne minden akadályt. Kapaszkodik, nem engedi el a karod, sőt úgy tűnik, hogy csak akkor talál pillanatnyi szuszhoz, amikor a közelében vagy. Úgy tűnik a társad – igaz, most mást rendeltek mellé, de mégis csak te vagy a partnere – kissé megrémítette, de az is lehet, hogy számára a Rend Őrének ténye adott okot az aggodalomra.

Elvégre mindannyian a Börtönből szöktetek

A fiatal rendőrnő újoncokra jellemző bizonytalansággal közeledik, de ezt csak a rutinosabb tekintet veheti észre. A körülményekhez képest egy átlagember akár tapasztaltnak is vélheti. A megjelenése kellemes, mind a tekintetnek, mind a léleknek. Nem túl kirívó, de azért kellő hatással van az emberre, hogy mi is legyen a következő lépése.

A bizonytalanság és annak mindent átitató jelenléte. Kissé komikus, talán humoros e helyzet a maga módján, de mégsem nevet senki. Ennek az egyre kellemetlenebbé váló csendnek, a kínosságnak megelőzésére tett kísérletképp szólítod meg a párost, és a dolgok, ha lassan is, de végül elindulnak a maguk útján. Kérésedre Zoe megszólítja a nőt, majd hallhatóan áttörik a nyelvi korlátokat. Azonban ahelyett hogy a kapaszkodó megnyugodna az üzenetedre még ijedtebb arcot vág, ami lassan még számodra is érzékelhető szomorúságba csap át, mielőtt halovány reménnyel nézne az ég felé.

Zoe /Angol/ Kisasszony…

Szólítja meg Thana-t, úgy tűnik a megérzésed helyes volt, valóban kommunikációs szakon végezhetett vagy nyomozó szeretne lenni, mert Petrossal és veled ellentétben kiválóan beszéli Thana nyelvét, ami mintha nem pontosan úgy hangzana, mint ahogy Zoe beszél. Rövid mondatokra korlátozzák a beszélgetést, úgy tűnik a rendőrnőnek is feltűnt, hogy Thana-t eléggé megviselték a történtek.

Zoe /Görög/ Őrmester, a táskában vannak a hölgy iratai, még nem nyúlt semmihez! A halott férfi szóbeli szidalmazást követően fizikai kényszert akart alkalmazni, de Jayr, úgy értem Eisenberg úr, időben érkezett. A vallomás szerint az ügy egyértelmű.

Közben Petros kíváncsian nézi az Ében lányt, aki csak annyira merészkedett elő, hogy a tizedessel beszélgessen, de továbbra is téged tekint biztos pontnak. Igaz, most a másik oldaladon áll, távolabb a barátodtól, közelebb a vélhetően neki kevésbé fenyegető emberhez. Milyen érdekes dolog ez, egy Bukott, aki tart az emberektől…

Petros /Görög/ Köszönöm tizedes! Eisenberg úr – nyomja meg kissé mosolyogva – a Politeia tagja. Éppen egy rutinvizsgálatra vár, hogy újra szolgálatba állhasson.

Osztja meg, de közben tovább faggat a történtekről. Klasszikus eljárás, ennek egy része többek között az, hogy mindenkit kikérdeznek és összevetik az elhangzottakat. Természetesen a helyszínelés még csak most kezdődik el, hamarosan legalább egy nyomozó érkezik és persze a laborból a srácok, hogy találjanak valamit, ami igazolja bárki szavát. Mindent megvizsgálnak majd, számokat osztanak, fényképeznek, mintákat gyűjtenek és ki tudja mit tesznek még. Egy biztos, hogy a gyilkos fegyveren ott az áldozat vére, akinek láthatóan semmi baja.

Petros  /Görög/ Dr. Thana Cissé – olvassa fel az útlevélből – Francia állampolgár, de rendelkezik tartózkodási engedéllyel – egy borítékot nyit ki és tanulmányozza, majd meglepetten pislog – Oh. Ő jött Persé helyére.

Ezt némi csend követi. Persé, vagyis született nevén Persephone a bűnügyi Labor vezetője volt egészen a nyugdíjazásáig – amit úgy tűnik te kihagytál. Személyesen nem találkoztatok, de a többiektől nem egyszer hallottál róla. A legtöbb nyomozó kedvelte, volt egyfajta sötét, akasztófa humora, mely helyenként állítólag morbidnak is lehetett vezetni, de valószínűleg a halállal tartott több évtizedes kapcsolatát így tudta ép ésszel megtartani.

Az események újabb fordulata, hogy bár minden segítséget megadtál, azoknak dacára nem engednek el. Nem távozhatsz még, az sem kizárt, hogy az őrsre is be kell menned. Ellenben legalább az ügyben megbízott nyomozó is feltűnik. A járműve mindenképp. Eközben van időd leírni a telefonszámodat és Thana kezébe nyomni a cetlit, de a tekintete, az a szelíd szépség értetlenül pillant rád. Amolyan, ez nagyon nemes gesztus, de hogyan fogtok beszélni?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2016. Március 14. 20:49:00
Enethiel

Az a lehetőség – vagy inkább tény? – hogy valaki ismeri az Igaz Nevem, arról árulkodik, hogy kiszabadítása így vagy úgy, de számomra fontos ügy. Ám az a módszer, melyről Jayr tud – nem tűnik a legideálisabb lehetőségnek. Igaz, tudása csak rémmeséken és horrorfilmeken alapszik, melyek soha nem értek jó véget – még a démonok számára sem. Ám ki tudja, hogy mely szimbólumok azok, amikre tényleg szükség volna az Igaz Néven kívül - és mik azok, amiket el lehet hagyni? Kár is ezen töprengeni – biztos vagyok benne, hogy ennek a tudásnak a birtokában lehettem. Ahogy esetleg annak is, hogy hova lettek az Elohimok? Az érzékeim csalnának meg, és csak én nem érzem őket? Ezt nehezen hinném – ha eddig csupán szemlélték is volna tetteimet, mostanra már biztos, hogy felbukkantak volna, hogy fejemre olvassák hibáimat, bűneimet, és visszatoloncoljanak börtönömbe. De úgy érzem, a fő kérdéssé a miért lépett elő – hiszen az ok-okozat megértése nélkül csak a sötétben tapogatózok.

Az „újszülött” zavarodottságát, bizonytalanságát könnyedén átérzem – hiszen még képességeink teljében is nehéz volna átlátni, megérteni ezt a különös, új kort és különös helyzetet – s ha ez nem volna elég, a fizikai test ingereivel, és az emlékek áradatával is meg kell birkózni. Ez nekem sokáig tartott – s úgy vélem, hogy neki is el fog tartani egy ideig. Rövid töprengés után jutok elhatározásra: legyen akárki – a segítséget megérdemli, hogy elkerülhessen a Börtön szorításából! A hatását le sem tagadhatnám – mi régen nem is lehetett volna kérdés – most megfontolás tárgya lett! A Börtön árnyékában minden torzsalkodás, széthúzás eltörpül mellette – és azt végképp nem szeretném, ha ellenfeleim, vagy akár régvolt társaim rám süthetnék azt a bélyeget, hogy kegyetlenségem vetekszik a Teremtőével, mert esélyt sem adva visszaűztem őket. Továbbá egy kis jóindulat talán segít a jobbik énjüket előtérbe helyezni.

A telelfonhívás is ezt bizonyítja – az emberek esetében egy csipetnyi figyelem, tisztelet elegendő hozzá. De a párhuzam nem csak ebben nyilvánul meg – úgy tűnik, hogy az emberek világa máshol szintén tükrözi az Elohimok hatását még ennyi idő távlatából is. Vajon hányszor lesz még Deja-vu érzésem ezzel kapcsolatban? Túlságosan is lefoglatak a gondolataim, mert Thanának kellett emlékeztetni rá, hogy még mindig szorongatom a kezét. Nem is tudom, hogy miért, de ez a felismerés zavarba hozott, és mintha ez az érzés szégyenletes lenne – nem is bírtam a szemébe nézni, és különös érzéseket keltett...
Vágyom érteni amit mond – és képesnek lenni beszélni, kifejezni magam ezen a különleges és érzelmeket kavaró nyelven. Furcsa, hogy ő beszéli, nem felejtette el – mint feltehetőleg én. Ez arra utal, hogy változó – kinek mennyi emléke, tudása marad meg. Talán az Elohim rangja, ereje esetleg személyisége, vagy a befogadó test egyéb jellemzője határozza meg...


Látszólag Petros túlságosan is harsány jelenség Thana számára.  Legalábbis még. Pedig jelen helyzetben Petros miatt inkább van okom aggódni. Ha megijeszti Thanát, ki tudja, mi történne? Nem is szeretném megtudni... A belém vetett bizalom hízelgő, de én tudom azt, amit ő nem – csak pár nap előnyöm van hozzá képest, ami valljuk be – nem túl sok. De ez nem azt jelenti, hogy nem próbálok meg tőlem telhetően segíteni neki. Ismételten megpaskolom a karomba kapaszkodó kezét. De jó lenne, ha annyi érzelmet, nyugalmat tudnék belezsúfolni egy szóba, mint ő! - de így csak ennyit mondok:
/Görög/ - Nyugalom, nem akar bántani < Nehéz lehet elhinni, hogy senki nem akarja bántani, visszatoloncolni – hogy senki nincs, aki emlékezne rá – büntetést érdemlünk...>
A tekintete beszédes – Segíts! - üzeni. Bólintok neki, s Petros fele fordulok
/Görög/ - Kicsit vegyél vissza a lendületből, mert megijeszted! - kérem tőle, aztán Petros kísérőjének szentelem a figyelmem – az első benyomás kellemes. Petrost ismerve egy kezdő rendőrnőnek nem mindig lehet egyszerű dolga mellette – ez egy kemény hivatás, és aki Petrosnak bizonyítani akar, annak össze kell szednie magát. A kényszerű csend után csak megindul a „társalgás”, habár az üzenetem elsőre úgy tűnik, célt tévesztett. Megnyugvás helyett a megváltozott helyzet miatti rémületet keltett, hogy aztán új reménynek és szomorúságnak adjon helyet, mely annyira hozzá tartozik Thanához. Csendben várom, hogy Zoe megtudjon valamit, de nem lépek odébb – hagyom, hogy Thana némi önbizalmat merítsen a közelségemből. A magam részéről nem is vagyok túlságosan beszédes kedvemben – már előre tartok a pillanattól, amikor az áldozatomat nevesíteni fogják, hogy név szerint kitől is vettem el minden  lehetőséget.
Zoe összefoglalójára hümmentek egyet
<Valójában elkéstem, vagy egyáltalán nem kellett volna beavatkoznom? Vagy ha nem teszek semmit, esetleg másodjára is megöli? Ezt már nem fogom megtudni>

Petros szemmel láthatólag érdeklődik Thana iránt – s arra azért nem vennék mérget, hogy csak „szakmai” okoból. Talán Thana is megérezte a fürkésző tekintetet, és ez lehet az egyik oka a távolságtartásnak. Vagy talán régebbről rossz tapasztalatai vannak az emberi természetet illetőleg? Hiszen nem biztos, hogy az emberek legszebb oldalát ismerte meg. Talán majd most...
Petros közbeszólására kicsit megrándulok – ahogy emlékeztet arra – még egy „vizsga” előtt állok, melyet a jelenlegi helyzet feltehetőleg tovább nehezít.
/Görög/ -Szép lesz, ha ezzel az esettel együtt nézzük – jegyzem meg – Ha az első sétám így alakult, kissé tartok a holnaptól... - sóhajtok fel. Aztán Petros kérdéseire tömör, rövid válaszokat adok, egyedül azt hallgatom el, hogy elkéstem, és Thana immár nem teljesen az, akinek hiszik. Arra a kérdésre, hogy mivel magyaráznám a vért a fegyveren, miközben Thanának semmi baja, csak megvonom a vállam, és széttárom a kezem
/Görög/ – Semmivel. Talán a laboros kollégák meg tudják majd mondani.
Nagyon remélem, hogy a laborosok e miatt nem vélnek párhuzamot felfedezni az én esetem és Thanáé között... Amikor kiderül, hogy Thana érkezett Persephone helyére, meglepetten nézek rá.
/Görög/ -Hogy? - kérdezem döbbenten, de inkább Zoétól, mint Thanától.
/Görög/ -Kolléga? Fura véletlen – dünnyögöm, miközben azon gondolkozom, hogy erre mit is lehetne mondani. A Börtönből frissen szökött nem ment messzire – csak a rács túloldalára...
/Görög/ -Nagyon jónak kell ahhoz lenni, ha ilyen fiatalon megkapta a posztot... - jegyzem meg, és úgy gondolom, hogy ennek ellenére sok meglepetést fog még okozni a kollégáknak.
-Zoe, ugye gratuláltál Thanának a kinevezéséhez? - kérdezem, mert hátha pár szó rávezeti Thanát arra, hogy a papír szerint munkatársak vagyunk – már ha eddig nem tudatosult benne.
A telefonszám felírása után Thana kérdő tekintetére csak megvonom a vállam
/Görög/ -Majd kitalálok valamit – ígérem halovány mosollyal.
/Görög/ -Zoe, lennél kedves megmondani Thanának, hogy a nyomozó megérkezett? - intek a kocsi fele. Talán neki is jobb, ha legalább sejti, hogy mi történik körülötte. Azon, hogy nem mehetek el, nem háborgok – bizonyos procedúráknak megvan a maga menete. Aztán Petros fele fordulok
/Görög/ -Petros, van termoszos meleg teád, vagy valami? Biztos jólesne Thanának is – kérdezem tőle. Aztán megvárom a nyomozót, meg a többieket is. Zoet megkérem, hogy ha teheti, fordítson egy ideig – Thana mellett maradva az érkezőket ha ismerem, megemlítem, hogy kicsodák, és mit fognak csinálni. Azzal, hogy nevesítve vannak az érkező emberek, és egyértelműsítve a tevékenységük, a zavaró és látszólag értelmetlen nyüzsgés talán elviselhető látványossággá változik, és némi önbizalmat is ad.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2016. Március 28. 13:30:08
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Délután


A feladat egyelőre nem sietteti magát. Most még. Egy ideig. Ki tudja meddig. Az a suttogó hang. Mikor válik erőssé. Megint. Sürgető parancs mikor lesz apró zavaró zümmögésből, ordító paranccsá? Mindezek mellett számtalan más problémával kell szembenézned, meglehetősen sok minden történt a mai nap és ami azt illeti, még nincs is vége. Egy dolog azonban bizonyos számodra, mégpedig az, hogy sosem tudtad hogyan kell idézni. Enethiel nem is tudott efféléről, valószínűleg nem is létezett – persze lehet csak szimplán nem emlékszik rá – de amennyire fel tudod idézni… Jayr múltját, a férfi, a halandó sem. A bizonyosság, amit éreztél, hamarabb olvadt el, mint az a bizonyos hópihe azon a bizonyos forró helyen.

Az Elohim kérdés egy másik dolog, ami percről percre egyre határozottabban ölt formát: ha itt is vannak, nem tesznek semmit. Kutatni utánuk igen merész vállalkozás, de talán nem lehetetlen. Nos, kivéve talán akkor, ha követik a régi parancsot – melyet a Lázadók szegtek meg és váltak valamennyire azzá, ami mellett kiálltak. De talán még ez sem lehetetlen, csak valamivel tovább tart. Abban valószínűleg igazad lehet, hogy már nincsenek itt. Nem is voltak már jó ideje, talán… talán nagyon régóta. Akkor minden bizonnyal tettek volna valamit. Akármit. Bármit azokkal, akik ki akarnak szabadulni méltó büntetésük alól. Rémlik valami, egy gondolat ötlik fel, amit valószínűleg e gondolatok árja váltott ki: fejetekre olvasták a bűneiteket és aztán toloncoltak börtönbe. Nem, nem toloncoltak… valami más volt.

Képességeitek teljében… egykor minden Ház, összes kórusának egy, azaz egy és csak is egy képessége volt. A tied, és ebben elég bizonyos vagy, az volt feladatod, hogy életet lehelj az Univerzumba. Egyszerűsítve, az ember megannyi részből áll, szív, máj, vese, agy, de ezek külön-külön halottak, értéktelenek, de együtt alkotják az élő embert. Gondoskodtak róla, a részek összege több legyen. Te leheltél életet a dolgokba. Nem csak teremtetted az életet, de vigyáztad is! Így tett minden testvéred, minden Elohim a Második Házból, legyen az Dagan – mint te magad – vagy a Szél, az Ellil kórus tagja. Aztán az emlék kifakul, de amit felfedett előtted, az már a tied. Megint. Ezúttal, egy csepp csak igaz, de valamit sikerült felidézned-megőrizned.

Ki tudja mennyi idő telt el a Bukás óta, illetve pontosabban mióta a Börtön foglyai lettetek? Ez a gondolat már felmerült benned korábban is, de azóta sem tudnád jobban megbecsülni, mint hogy több, mint tízezer éve. Lehet, hogy nem emlékszel számtalan dologra, de ennek egy része bizonyosan azért van, mert az újabb – egy élet árán birtokolt – mozgó börtönöd olyan eleddig ismeretlen érzetekkel és gondolatokkal (emlékekkel) áraszt el, hogy szinte már-már fullasztó. S igen, így tökéletesen el tudod képzelni, hogy Thana min megy keresztül, hiszen magad is átélted és már legalább… mióta is? Talán egy hete… hogy itt vagy, igaz, csak alig egy napja érzed magad újra ’egésznek’.

A korábbi botlás, a lehetőség megfosztása felett érzed keserűségedet most szilárd elhatározás követi. Egy pillanatra engedtél a benned honoló sötétségnek, az Abyss szilánkjának, de most! akár egy friss lélegzet döntesz és határozol: segíteni fogsz! Nem számít, hogy ki lesz az, csak a tudat, hogy szerinted bárki megérdemel még egy esélyt. Ez igaz még rátok, Démonokra is. De vajon nem kaptátok meg azzal, hogy most emberi testben oly dolgokat élhettek át, amit egykor talán épp csak megértettetek? Bárhogyan legyen is, nem te leszel az, aki a saját népe ellen cselekszik, tudva, hogy mi mindennel kell szembenéznie. Nincs szükséged arra, hogy árulónak vagy valami annál is rosszabbnak bélyegezzenek majd…

A segítségnyújtás pedig talán barátokat, de legalábbis szövetségeset adhat, ami lássuk be nem egy elvetélt ötlet. A kérdés azonban nem teljesen múlt el teljesen, miszerint bár az emberek a figyelmet és tiszteletet értékelik, de vajon a sok ezer vagy még több éve raboskodó Bukottak is beérik ennyivel? Ez a kérdés lehet még foglalkoztat(ni fog) egy ideig, de végül arra a következtetésre jutsz, hogy akadnak párhuzamok, főleg most, hogy osztoztok az emberek mindennapjaiban egy oly formában, mint soha azelőtt. Egy érzés volt a finom fizikai kontaktus, egy jelzésértékű mozdulat, mely végén kissé zavartan húzta el a kezed, melyet egy sor ismeretlen érzés követ, kivéve talán egyet, a védelmezés ösztönének sugallatát, mely az Esszenciád mélyéről való.

A vágy, hogy megértsd a szavait, annyira erős, hogy egyszerűen szétszaggatják a ködöt, ami az emlékeidet fedik el és megpillantod magad amint,
Idézet
egy táborban állsz. Sötét van – csillagtalan éj – csak a tábortűz vidáman lobogó lángnyelvei adnak némi fényt és melegséget, melyet négy különböző ember ül körbe. A fénykör határán állsz, csüggedtségüket azonban mindennél erősebben érzed. Érzed a vereség keserű ízét, a fájdalmat és bánatot. Halkan beszélnek, de a zavarodottság percről percre nő, ahogy rádöbbennek, már nem értik egymást. Nem úgy téged, aki nem rég sajátította el azon képességet, hogy beszélje a Nyelveket, amelyek egy korábbi szilánkjai…

Visszazökkensz a jelenbe és a gondolataid vadul rajzó méhkasként zümmögnek elhozva olyan lehetőségeket, mint azokat például, hogy a test vagy épp a Bukott korábbi helye a Teremtésben meghatározhatja az emlékeket, azok mennyiségét és tisztaságát. A kérdés az, hogy amennyiben Thana emlékszik az egykor volt nyelvre, mely a Vereség előtt tört ki tudja mennyi darabra, akkor lehetséges, hogy Rangban feletted áll vagy a személyisége jobban illik ahhoz, akinek a testében szabadságra lelt. Az sem kizárt… hogy ennél kevesebb is elég, vagy több, amire talán még nem is gondoltál vagy esetleg a halál pillanatának körülményei…

Aztán ha mindezen kusza gondolatok nem lennének elegek, úgy tűnik Petros közvetlensége meglehetősen zavaró Thana számára, akinek mozdulatai és arckifejezése valamiért igen árulkodó számodra, pedig nem vagy egy agykurkász. Sőt, ami azt illeti ez talán még némi aggodalomra is okot adhat, mert ha Petros megijeszt egy Bukottat… jobb megelőzni a bajt. Ennek okán finoman érinted meg a kezét, apró paskolások formájában, amitől bár összerezzen, nem húzza el a karját. Végül bár a korábbi halk és érzésektől, gondolatoktól színes szavait nem értetted – igaz, mindennél jobban szeretnéd – Jayr nyelvének szavaival próbálod meg elérni ugyanazt a hatást.

A szavaidra odafigyel, rád tekint és kutakodó tekintete a megértés után fürkészik, végül szerinted inkább ösztönösen vagy sejtés alapján, mint tudatosan, de aprót bólint és bár nem lazul a szorítása, de nem is tűnik annyira ijedtnek, mint akár egy perccel korábban. igaz, hogy a barátod sem, de ő most kissé meglepetten vonja fel a szemöldökét miután arra kéred, hogy legyen… nos ne önmaga, hanem valami… finomabb verziója önmagának. Míg a barátod épp a kérésedet dolgozza fel, neked van időd a kolléganőt szemrevételezni, akinek a figyelmének nagy része pont az ében nő felé összpontosul.

Mivel a két hölgy megtöri a csendet és beszélgetni kezdenek, így ti férfiak csendesen figyelitek hova vezet majd mindez. Úgy tűnik eredményre, nem is kevésre és akad köztük egy-két meglepő információ is. Az első mindjárt az, hogy a vágyad egy emléknél nem volt erősebb és továbbra sem érted Zoé angol szavait melyeket Thana-hoz intéz. Igaz, hogy a rövid összefoglalóban minden benne van, de valahogy mégsem ugyanaz, mintha első kézből értesültél volna a téged is érintő információkról. Azt sem teljesen érted, hogy az üzenetedtől Thana miért lett még szomorúbb, ellenben ebből könnyen következhet egy-két kellemetlen dolog…

A közelséged segít, az ében nő percről percre enged szorításán, bár úgy tűnik elengedni nem akar. Most annak érezheted magad aki egykor voltál, egy oltalmazó Lovagnak, Védelmezőnek! Ezen merengésedből Petros szavai szakítanak ki.

Petros /Görög/ Az elkövetőnél nincsenek iratok. Úgy tűnik, hogy az ujjlenyomata vagy a fogdoki kutakodása árulhat csak el majd többet róla.

Ez és persze Zoe szavai megint egy oly dolgot árulnak el, amire nem biztos, hogy szerettél volna gondolni. Ugyanakkor talán némi büszkeség is bujkálhat benned, hiszen azt tetted amit tenned kellett. Lehet, hogy elkéstél, de segíteni akartál, megmenteni egy életet! Ez a dolgot, a feladatod… többek között. S lehet, hogy minden kellemetlenség és fájdalom, keserűség érzete ellenére egy olyan szövetségesre leltél – talán idővel barátra – aki már most fontosnak tart és kötődik hozzád. Vajon mindez megért egy emberi életet? Nem, kettőt nem, hiszen az áldozaton már nem segíthettél, de a férfiért mindenképp te vagy a felelős…

Más vizekre evezel. Védelmező ösztöneid más ’fenyegetést’ is megéreznek. Ez bizony a barátod érdeklődése az áldozat iránt. Úgy véled, hogy nem csak szakmai okokból közeledik ilyen egyenesen, hanem mert… talán egy pillanatra magad is oldalra pillantasz és a szépség szubjektív és Jayr véleménye szerint látta már Aphrodithe-t, azért igen szemrevaló a maga sötét bőrével és talán ezzel a szűzies, ártatlan és védtelen kisugárzásával. Ahogy a Bukottat, illetve most a testet fürkészed úgy véled, hogy apró kisegér néz fel a hatalmas kandúrra, aki épp készül rávetni magát…

Ha Thana, illetve a Bukott aki most már benne él, a Bukás idején esetleg olyasmit tapasztalt, amiért az embereket nem tudja úgy látni ahogyan te, akkor nem kis feladat lesz meggyőzni az ellenkezőjéről. Hiszen mint rendőr magad is megtapasztaltad már, hogy mennyire kicsinyesek, önzők és… halálosak. Megannyi esettel találkoztál már ahol apróságokon akadtak össze, sőt, volt olyan is ahol nem csak szó vagy ütés, de ennél komolyabb eszközök is kifejezték a másik véleményét, bizony néha halálos meggyőződéssel. Az emberek számtalan ok miatt öltek, de ezek közül talán a legerősebb nem is a túlélés, hanem a kapzsiság és harag volt…

Petros /Görög/ Ne aggódj Tökfej! Minden rendben lesz!

Végül alaposan kifaggat, csak egy-két alkalommal kérdez rá újból arra amit elmondtál, de úgy tűnik, hogy nagyjából tiszta neki a kép, bár nem minden apróságot tud a helyére illeszteni. Leginkább Thana feleszmélése furcsa számára, de bizalma teljes benned, így bár lehet érzelmileg kissé érintett, nem is ő fogja vezetni a nyomozást. A második dolog a kés volt, rajta a vérrel ami még gondot okozhat. Tagadod persze előttük, hogy bármit is tudnál, de lehet, hogy nem a legjobb ötlet hagyni, hogy a helyszínelők be tudják azonosítani. Lehet, hogy a végén még egy sor tesztnek vetik alá Thana-t és ki tudja mi derül ott ki, esetleg milyen pontokat kötnek össze?

Petros /Görög/ Nos Tökfej, a véletlen csak az, amit nem értünk.

Nevet fel, miközben azon az irónián tűnődsz, talán Teremtői humoron, hogy rablóból lett pandúr.

Zoé /Görög/ A Doktornő valószínűleg kimagasló eredményeket ért el a legjobb oktatási intézményekben, de természetesen ez majd akkor derül ki, ha már munkába áll. Ami feltehetően most valamennyire késni fog mert úgy tudom ilyenkor át kell esnie egy pszichológiai vizsgálaton, hogy kizárják a különféle traumák lehetőségét

Jegyzi meg, láthatóan naprakész. Ezután bólint és talán a kelletlenség, hogy nem érted amit mondd, arra ösztönözhet, hogy elsajátítsd e nyelvet (és talán ennél többet is). Idővel úgy tűnhet, hogy téged nem a rend éber őréként mutattak be neki, sőt, ilyetén formában nem is kerültél szóba, hiszen ennél fontosabb dolgok kaptak elsődleges figyelmet. Nekik a helyszín biztosítása és alapvető kérdések feltétele, neked addig Thana ez a „dolog”. A mosoly talán tényleg a legrövidebb út két ember – esetünkben Bukott között – mert, valami nagyon halovány – talán csak fények játéka – válaszra talált volna, de megnyugvásra mindenképp.

A következő pillanatban már megint Zoe beszélget a nővel, aki immáron már nem két kézzel szorongat, ujjait fűzte szorosan a tiédbe és bólint, bólogat vagy épp röviden válaszol. Úgy tűnik a rendőrlányt nem zavarja ez a szűkszavúság, mintha tisztában lenne azzal, hogy egy ilyen esemény után mennyire nehéz visszatalálni a jelenbe. Érdekes lehetőség, hogy Petros új-ideiglenes(?) társa miért is lett rendőr. Akárhogyan is volt, most épp Zoe-t próbálja elvezetni a nyomozó elé, aki eközben megérkezett és élénk érdeklődéssel indul meg a csoportosulás felé.

Petros /Görög/ Hm? Jah igen – tér vissza a tekintete Thana-ról – A kocsiban. Hm… igen, persze… van egy szendvicsem is!

Azzal ott hagy egyedül és elindul az autó felé, hogy eleget tegyen a kérésednek és nem kizárt, hogy a saját ösztöneinek is valamilyen formában. A következő legalább fél óra azzal telik el, hogy a nyomozó előbb Zoe-val, majd Petrossal vált néhány szót, mielőtt Thana-val beszélne. Ez nem volt könnyű művelet, mert a lány leginkább feléd tekintgetett és mire megértették, hogy nélküled bizony nem nagyon beszél… a közelségedben fellélegzik és halkan, visszafogott módon beszélgetnek amiből a nyomozó szavait érted, de a válaszokat továbbra sem. Ez elég frusztráló lehet…

A társad és új partnere alig pár szót váltott a nyomozóval, úgy Thana elég hosszasan van faggatva, úgy tűnik a nyomozó friss emlékeket szeretne, mert úgy vélheti azok a legtisztábbak. Mindenesetre úgy véled, hogy a forró tea és Petros ötlete nyomán a szendvics is segítségetekre van, igaz, evés és tea fogyasztások alkalmával a nő úgy néz az ételre és italra, mint aki sosem látott még ilyet. A nyomozó végtelenül türelmes férfi akit eddig még nem láttál, legalábbis nem emlékszel rá. Az is lehet, hogy Thana annyira kitölti az érzékeidet, hogy ha hozzád beszélne se tűnne fel. Az ében-bőrű tekintete kénytelen sugallni, hogy tényleg így van.

A következő fél órában téged faggatnak és bizony akad egy-két kényes kérdés, de úgy tűnik, hogy az első kör különösebb nehézségek nélkül zárul. Sőt, korábbi kérésednek megfelelően Zoe, Petros és a nyomozó is bemutatásra kerül, akiről még a neve sem árul el számodra semmit: Hektor. Azzal, hogy Zoé kitér arra kinek milyen szerepe van a szerveznél és itt a nyomozás során, nem zavar senkit, de könnyedén repül el akár egy újabb fél óra is, melynek végére úgy tűnik az elméleted helyesnek bizonyul, a Rend valahogy megnyugtatja a Bukottat és bár a közeledből nem akar elszakadni, érezhetően kevésbé tűnik zavartnak.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2016. Április 08. 21:11:02
Enethiel

A feladat várat magára – ami nem is baj, hiszen most még azt sem tudnám, hogyan is kezdjek hozzá, s amúgy is van mivel foglalkoznom, melyet úgy hívnak: a napi rutin kialakítása – noha erős a  gyanúm, hogy a mai nap kissé eltér az átlagostól – legalábbis remélem.
A Elohimok hiánya talán csak nekem feltűnő, hiszen ha ránézek bármelyik emberre, őket szemmel láthatólag nem zavarja, foglalkoztatja. Talán mert  nem is tudják, hogy mit vesztettek el. A mindennapos csodák világa rég véget ért, hogy aztán mára már csak a mesék lapjain éljen tovább az emlékünk. Most még nem vágyom rá, hogy megtudjam a hűségesek sorsát – de magamat ismerve biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megpróbálok majd végére járni ennek a kérdésnek is. Akárcsak annak, hogy pontosan hogy történhetett a Bebörtönzés. Mert ebben a pillanatban úgy érzem, hogy a toloncolás kifejezés erős disszonanciát kelt a múlt eseményeivel. Ha pedig a megérzésem helyes, akkor viszont a történet ezen fordulópontja igencsak különös volt.
Az apró tudás töredék, melyre szert tettem, és elárulta – mindegyikünk feladata  eleve elrendeltetett – ránk hasonlít – önállóan nincs sok haszna, de egymást kiegészítve megkaphatjuk a teljes képet – amiben mindenkinek megvan a maga szerepe

<Vajon Thanáé mi lenne? Tényleg tudni akarom? Vajon ő mennyi idő alatt szedi össze magát? Ha nekem hat vagy hét nap kellett hozzá – vajon neki is ennyi idő kell? S a napok száma véletlenül közelít-e a teremtés napjainak számához?> töprengek el a kérdésen.

A gondolat nyugtalanító, hogy a többi Bukott közt lehet olyan, akinél a szabadulása felett érzett örömöt elnyomja a bosszúvágy. S ha ez így van, akkor ezek a Bukottak ezt az esélyt eljátszották... - foglalok elvi állást a kérdésben, miközben erősen remélem, hogy kevesen vannak.
Az emlék... szinte letaglózó, ahogy bevillan – régebben megértettem az embereket – és azok is egymást – amíg nem történt valami. Valami rossz. S utána már csak én értem őket... Megborzongok az emlék által felidézett érzések miatt, hogy aztán csak a lehetőség maradjon – talán még most is képes lennék megértetni magam. Akárcsak Thana. Node akkor miért nem ért meg engem? Hiszen a nyelv, amit beszélek, csak egy a sok töredék közül – s ő mintha bírná azt az egyet...


Bár egy ideig attól tartottam, hogy tényleg megijed Petrostól, úgy tűnik, hogy a nyelvi korlátok ellenére sikerül ha mást nem is, az üzenet hangulatát átadnom. A kérésem úgy tűnik, meglepte Petrost – és becsületére legyen mondva, mintha próbálná megfogadni – noha valójában igen nehéz kívánság volt. Szerencsére Zoe már ha mást nem is, de a nyelvi korlátokat ledönti – és általa végre Thana is kezdi érteni, hogy mi is történik körülötte. Igaz, mindkettőnk számára jócskán akadnak sötét foltok – számomra például az, hogy Thana miért is inkább szomorú, mint megkönnyebbült az üzenet miatt. Az, hogy Thana végre kezd kissé oldódni, örömmel tölt el – noha úgy vélem, pár nap múlva nem biztos, hogy emlékezni fog erre a találkozásra. Ennek ellenére végre úgy érzem – még ha kicsit is, de tudtam segíteni! Kellemes érzés – melyet csak a halott férfi teste keserít meg, amikor rá téved a pillantásom. Kettőnk közül Petros legalább dolgozik – és tudatja velünk észrevételét – a férfinál nem voltak iratok. Az ezt követő szavai mögött viszont ott lapul a kegyetlen valóság – hogy a férfi elhalálozott. Zavartan megnedvesítem az ajkaimat, miközben próbálok objektíven szembenézni a dologgal. Ahogy azzal is, hogy Petrosnak mintha tetszene Thana. Egy kíváncsi oldalpillantás során magamban igazat adok neki. Node a beltartalom is fontos – s jelenleg nem hogy Petros, hanem még talán maga Thana sem tudja, hogy ki is rejtőzik a csinos arc mögött. De talán pont ezért volna némi esély rá, hogy a jobbik énjével induljon e kor felfedezésére, még akkor is, ha a Bukás idején máshogy vélekedett! Ám ez nagyban függ a doktornő eddigi élettapasztalatától – s reményeim szerint talán a fogadtatás mikéntjétől is. Mely utóbbi alakulásába talán én is bele tudok szólni.
Petros a szavaival próbál nyugtatni – ám azt nem tudja, hogy nem a felelősségre vonástól tartok, hanem saját lelkiismeretemtől – hogy hogyan fogom túltenni magam ezen a helyzeten. A kérdéseire próbálok válaszolni, bár van amire nem tudok épkézláb magyarázatot adni – mint például Thana magához térésére, vagy akár a késen látható vérre. Persze gondolhattam volna erre előbb is – de most már nem dobhatom fel valamelyik ház tetejére, hogy eltüntessem... Talán ha a reggeli trükkömet megismételném? Félek, hogy utána a közeli kukáktól nem maradnánk meg, és azon kívül, hogy mindenkinek feltűnne a megjelenő szag, a késről sem tűnne el, vagy rongálódna meg a bizonyíték. Kissé el is szégyenlem magam, hogy ilyen lehetőségeket egyáltalán számba vettem. A legjobb talán az, hogy remélem a legjobbat, és azt – magától megoldódik a dolog.
Hogy Petros nem érti a véletlent, arra csak felsóhajtok. Én feltehetőleg még kevésbé. A Zoe által meglebegtetett lehetőség, hogy Thana szintén pszichológushoz kell, hogy menjen, nem tűnik a legjobb lehetőségnek. Meg kell próbálnom pár napnyi időt nyernem Thana számra...

- /Görög/ Azért lehet, hogy nem ártana pár napot várni vele, hogy ne legyen olyan intenzív ez az „élmény” - válaszolom Zoénak. Aztán csendben figyelek, és jobb híján az események sodrására bízva magam, várom, hogy lassan maguktól megtörténjenek a dolgok. Idővel már meg tudom határozni, hogy mi is a szerepem az eseményekben – jelenleg én vagyok a horgony, a biztos pont Thana számára.

Miközben Zoéval beszélget, fülig vörösödve feltűnik, hogy immár nem görcsösen kapaszkodik a karomba, hanem sokkal bensőségesebben fogja a kezemet. Más helyzetben már biztos, hogy szóltam volna, vagy elhúzódok – mivel a privát szférámba nem szoktam pár perce megismert embereket beengedni. De a jelenlegi helyzet más. Egyrészt segíteni, támogatni akarom, másrészt többet tudok róla, mint itt bárki, és jobban ismerem, mint ahogy ők valaha is meg fogják – még ha többé nem is találkoznék vele. Olyan kapocs van köztünk, ami legtöbb szabály felett áll. Szerencsére úgy tűnik, hogy Zoe elég türelmes – nem akar hosszú válaszokat kicsikarni, mintha ráérzett volna Thana lelkiállapotára. Zoe kissé kilóg az átlagos rendőr sztereotípiából, de a jó értelemben. Picit olyan, mintha csak tapasztalatot akarna szerezni egyéb tanulmányaihoz.
A nyomozó érkezése akár jó jel is lehet – annak a bizonyítéka, hogy az eljárás újabb szakaszához érkeztünk – azaz haladunk, még ha nem is túl gyorsan. Petrost viszont mintha inkább Thana foglalkoztatná, legalábbis elkalandozott tekintete erre utal, mikor kérem, hogy hozzon valamit inni. A szendvics említésére bólintok

- /Görög/ Jó ötlet!

Amikor a nyomozó sort kerít rá, hogy Thanával is beszéljen, elhúzom a kezem
- /Görög/ Csak bátran! - mondom neki, majd a felügyelő fele fordulok
- /Görög/ Elég elveszettnek tűnik a hölgy, uram! - mondom neki, majd Petrosékhoz sétálok.
- /Görög/ Már látom, hogy a jövőben sokkal szívesebben fogsz a bűnügyi laborba járni – mondom halovány mosollyal Petrosnak. A felügyelő küszködését tisztes távolból figyelem, miközben az időről-időre felém pillantó Thanának próbálok egy bátorító biccentéssel jelezni, hogy itt vagyok a közelben, nem mentem el. Ám látszólag nem sok sikerrel.
- /Görög/ Zoe, miért pont a rendőrséget választottad, mikor biztos, hogy máshol is megállnád a helyed? - teszem fel a kérdést, hogy azért őt is bevonjam a beszélgetésbe.
Amikor már látszik, hogy nélkülem nem igazán úgy halad a felügyelő „kihallgatása”, mint ahogy azt szeretné, és szólnak nekem, elnézést kérek Petrostól és Zoétól, majd visszasétálok a felügyelő és Thana párosához.

- /Görög/ Nincs gond, itt vagyok! - mondom mosolyogva Thanának, majd mellé sorolok a „helyemre”. Ezután elhallgatok, és próbálom nem zavarni a felügyelő munkáját. Ha Thana kissé elbizonytalanodik, vagy rám néz akkor egy bíztató mosollyal próbálom megtámogatni. Igazából elég furcsán érzem magam ebben a helyzetben – hiszen elsősorban nem a felügyelőre lettem volna kíváncsi, hanem Thana beszámolójára, és mégis pont őt nem értem... Így csak következtetni tudok az elhangozottakra az egymást követő kérdések alapján.
Hogy kissé eltereljem a figyelmem saját kusza gondolataimról, inkább a megkaparintott termosszal foglalkozom. A termos kupakját teával feltöltve megkínálom Thanát, vagy ha nem érti, akkor először belekóstolok, majd átnyújtom neki a poharat/termosz kupakot. A szendvicsbe viszont már nem kóstolok bele – mindössze kicsomagolom, és a kezébe adom.

- /Görög/ Kóstold meg! - javaslom neki, és hagyom, hogy maga fedezze fel az ízek nyújtotta újdonságot. Aztán kicsivel később azon veszem észre magam, hogy immár ketten is rám figyelnek – a nyomozó és Thana is.
- /Görög/ Elnézést, kicsit elbambultam – szabadkozok – Mit is kérdezett? - kérdezem a felügyelőt, és felé fordítom a figyelmemet. Az ő kérdéseire is megpróbálok konkrét válaszokat adni, de akárcsak Petros esetében, nála is vannak olyan kérdések, amikre nem tudok mit mondani.
A meghallgatásom végére észreveszem, hogy ha lassan is, de Thana zavartsága kezd alább hagyni. Ez elégedettséggel tölt el, ahogy az is, hogy valószínűleg az elgondolásom helyes volt, és talán részben ennek is köszönhető a siker – no meg Zoénak. Azt viszont már tisztán látom, hogy ma türelmesnek kell lennem, és kivárnom mindannak az idejét, ami még előttünk van.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2016. Augusztus 04. 19:42:09
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Késő délután


A napi rutin kérdése egy olyan téma, amire kellő időt áldozva lehet csak megfelelő eredményre jutni. A kérdés az, hogy ez is egy ciklus lesz, egy rendszer ami stabilitást ad, vagy csak apró láncszemek sokasága ami majd nem enged kiteljesedni a mostani – valószínűleg nem annyira ideális – állapotból? Ki tudja, hogy mi a legjobb neked… nos, valószínűleg te. Egy dologban azonban szinte teljesen biztos lehetsz, hogy egyetlen napod sem lesz átlagos. Kivéve…

ha úgy döntesz magad mögött hagysz mindent, mint az Elohimok kérdését. Lehetsz e ember és ha igen mennyire? Ha ezt választod, akkor bár tudni fogod mi történt, hogy az emberek mit veszthettek el, de nem kell többet tenned, mint élvezed a szabadságot a magad módján. Biztos lesznek olyanok, akik inkább más utat választanának, a kérdés csupán az lehet talán, hogy kié a helyes(ebb) ösvény.

Áhítoznál e csodára, várnád e megmagyarázhatatlant csak azért, hogy megborzongj, hogy rácsodálkozz és… vagy maradsz az, akinek teremtettél? Lemondasz e egy újabb Lázadásról vagy a természeted részévé vált, hogy ellenkezz bármilyen paranccsal ami feljebbről érkezik? Mindenesetre a messzebbről, a múltból érkezővel most még dacolhatsz kedvedre és a mélységekből, az Esszenciád mélyéről jövőekkel is melyek minduntalan elrejtik előled a múltadat.

A rend, rendszeresség és rendezettség utáni vágy azonban minduntalan felüti a fejét. Egy emlék is ennek hatására, hogy az új Rendet maga a Fényhozó alakította ki, a Bukást követően ahhoz igazodtak a Lázadó Elohimok. Ebben az új és persze a mostani, a jelenben lévő rendben is kérdéses kinek hol a helye, de leginkább elgondolkodtat, az a szomorú szűzé, Thanaé. Idővel választ fogsz kapni erre, a kérdés csak az, hogy tetszeni fog e amit majd látsz…

Pillanatok alatt kialakul benned egy döntés végleges formája, mikoron azon tűnődsz, hogy akik nem adnak második esélyt a Teremtésnek, azokkal mi is történjen. Úgy véled ez így van rendjén, ez az egyetlen – és persze helyes – megoldás. Ezen elhatározás lehetett ami katalizált vagy egészen más, esetleg a véletlen, hogy az emlékkép felvillant? Bárhogyan is, még így is kevés, hogy megértsd a nőt, akit „megmentettél”.

Akadnak elképzelések arról, hogy az ismeretlen Bukott birtokában van a tudásnak. A nyelvnek, az Elohimokénak, mely annyira felkavaró és csodálatos volt egyszerre függetlenül attól, hogy egy szót sem értettél az egészből. Ellenben az már bizonyos, hogy adott esetben képes vagy bármilyen nyelven megértetni magad… egy halandóval. Úgy tűnik azonban, legalábbis így első nekifutásra, hogy csak akkor, ha közvetlenül érintett vagy a beszélgetésben.

A jelenben zajló események azt mutatják, hogy Petros még sem annyira ijesztő mint amennyire lehengerlőnek tűnt, illetve az, hogy a lányok még mindig jobban megértik egymást, mint egy férfi és egy nő – Petros állítása szerint – valamint biztos, hogy Thana nem úgy tekint az Elohim kérdésre mint te. Ezen felül az emlékek kérdése merül fel benned, de most ez is a „testvéred” okán, ahogyan az, hogy  jó érzés volt segíteni. Érdemben.

De a pillanat szépsége elfonnyadt, elhamvadt vagy ha úgy tetszik, akkor kihunyt mikor rápillantasz a férfire. Ismeretlen, ahogyan az is, hogy a Lelke most hova fog kerülni, ha nincs itt a Hetedik ház, hogy magával vigye oda, ahova a Teremtő szánta őket. Ha nem lehetnek itt azok, akik fellázadtak és óvták ezeket az elhunyt emberi esszenciákat, akkor mi fog történni, mivé válhatnak ezek a törékeny lények szellemi energiái?

Terelnéd a gondolatokat, a barátod látni vélt vonzalmával Thana iránt vagy azt, hogy talán ez jogos lehet, még ha korai is lenne bármit nyilatkozni az ügyben. Az biztos, hogy neked fontosak a belső értékek és igaz, hogy az Ében nő kifejezetten vonzó megjelenésű ember… nek tűnik, a belbecs már sokkal több annál. Ezzel Petros teljesen biztos, hogy nincs tisztában, de talán maga a kiszemelt ellentét, az Alabástrom Szépség maga sem.

Nem tudni milyen volt, nem ismerted vagy nem emlékszel – talán ez most ugyanaz – ki is ő valójában, de most úgy véled, nincs más, mint az út amire te is ráléptél. Ha segíted, akkor csak a megfelelő ösvényt választhatja és egyel kevesebb veszély, amire ügyelned kell a Lázadók okán. Persze ehhez nem árt – véleményed szerint – ha a doktornő élete nem olyan volt, mint az ismeretlen férfié. Sajnos a kellemes ébredést – ami még segíthetett volna – már nem tapasztalhatta meg.

Úgy tűnik annak még lesz böjtje, hogy a kés ott maradt, mégpedig egy igen kellemetlennek tűnő beszélgetés a nyomozóval, aki kérte, hogy maradj a városban és legyél elérhető, ha újabb kérdései lennének. Lássuk be a szavaiddal nem tudtad meggyőzni, láttad is rajta a kétkedés vonásait, így szinte biztos, hogy lesz még egy találkozó. S akkor ez még csak a penge, Thana még szóba sem került.

Olybá tűnik azonban, hogy a felelősségre vonás még ha el is kerül, a Lelkiismereted nem hagy nyugodni. Ez utóbbi oly mértékben mart beléd, amilyen érzés utoljára akkor égette az Esszenciádat, amikor korábban a kisfiút próbáltad keresni… és ez lett belőle. Ez a fájdalom most enyhén lüktet csak, mintha Thana közelsége gyógyír lenne erre a nyílt, fekélyes és mérhetetlenül kínzó sebre, de mi lesz akkor, ha elválnak útjaitok?

Több, mint valószínű, hogy épp emiatt oly gondolatok ütnek fel tanyát, amelyekre átlagos körülmények között sosem gondolnál, mint például: a hatalmaddal való visszaélés. Végül elveted, győzedelmeskedsz e sötét vágy felett, de már beléd mart, már megjelölt téged a maga kegyetlen módján. Talán van kiút ebből, de az biztos, hogy bármi is legyen az, bármerre is vezessen, nem lesz könnyű…

Zoe /Görög/ Nem az én tisztem eldönteni, de úgy tudom, pont emiatt lehetséges, hogy mielőbb elküldik doktornőhöz. Minél frissebb az élmény, annál inkább feloldhatóak az ebből fakadó belső konfliktusok

Érkezik a válasz, ami cseppet sem megnyugtató vagy épp biztató a terveidre és persze rád nézve sem. Mindeközben Thana egyre kevésbé tűnik feszültnek, mint aki percről-percre jobban alkalmazkodik mindahhoz ami vele történt. Nem tudod eldönteni, hogy ez tényleg így van, vagy mindössze arról van szó, hogy kezd kifakulni – egy időre – a Bukott tudata, előtérbe engedve az emberi emlékeket, melyek eluralkodnak ideig-óráig… pont úgy, ahogy veled is történt.

Zavaros a helyzet, talán mindenki zavarban van legalább egy picit, de az is lehet csak te látod így. A mindenki alatt pedig legalább Zoé, Petros, Thana és ti vagytok. Ezt feloldani eleddig csak az újonc fiatal rendőrnő képes azzal, hogy türelmesen és szelíden, kellő óvatossággal faggatja az áldozatot az eseményekről. Azt sem teszi szóvá, hogy nem tudnak kettesben beszélgetni és nem is próbál meg elszakítani titeket egymástól.

Zoe egy új ismeretlen, változó az eddigi egyenletben, ami lehet, hogy akár kellemes eredménnyel is zárulhat, de az sincs kizárva, hogy idővel a feletteseddé, bocsánat, Jayr főnőkévé válhat! Akárhogyan is legyen, mikor Petros a szendvicsért távozik, Thana mintha picit megkönnyebbülne, de lehet, hogy csak épp akkor vett egy mély levegőt, szusszant nagyobbat. Ez a nyugalom akkor reppen el, amikor elengeded a kezét és egy idegen férfire – a nyomozóra – bízod őt magányosan.

Nincs mit tenni, távozol, a nyomozó már nem olyan megértő, mint Zoé, így van szerencséd látni, ahogy egy teljesen védtelennek látszó nőt egy tapasztalat tiszt faggat keresztkérdésekkel. Végül azonban ő is megérti, hogy egyedül nem fog előrébb jutni, így magához intve folytatta a további kihallgatást, melyből sajnos nem sokat értettél, igazából körülbelül szinte semmit sem. Ez továbbra is frusztráló, de legalábbis zavaró lehet, amin elméletben képes vagy változtatni.

Petros /Görög/ Nem kizárt, hogy így lesz – ért egyet veled – a történtek után minden csepp vidámság segíthet! – vigyorog
Zoe /Görög/ Az nem volt kérdés rendőr leszek, de először a vízi-rendészethez jelentkeztem, de végül itt kötöttem ki. Azon tűnődőm, hogy több osztályon is szeretnék tapasztalatot szerezni.

Hangzott el a két mondat épp azelőtt, hogy a felügyelőnek szüksége lett volna a segítségedre. Most, hogy a jelenléted megnyugtatta a feszült fiatal nőt, minden picit gördülékenyebbnek tűnik. Egy-egy biztató pillantás és mosoly mindig segít, ahogyan a tea és a szendvics is segítségedre van. A teát kortyolva előbb a nyelvét égeti meg picit, majd a szendvicsnél egy-két kósza – talán majonézes – morzsa hullik a megviselt ruhájára.

Ez utóbbi művelet már a rendőrtiszt távozása után történt, mely azzal kezdődött, hogy te is belekóstoltál mindenbe amit a Bukottnak nyújtottál. Teljesen biztos vagy abban, hogy te is hasonlóan pisloghattál, szisszenhettél és talán még picit nyammogtál is, amikor először tapasztaltál meg ízeket, mint a sós, édes vagy keserű, esetleg a hideget vagy épp meleget, mely látvány most annyira magával ragadt…

Hektor /Görög/ Csak azt – mosolyodik el talán első ízben – hogy hazavigyék e Önöket.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2016. Augusztus 24. 19:17:49
Enethiel

Bár látszólag van választásom, de ez csupán illúzió. Annak ellenére, hogy az emlékek hiányosak és távoliak, nem tagadhatom meg őket. Ahogy az újabb tapasztalatokat, emlékeket sem, melyeket Jayrnak köszönhetek. Hogy ez megváltoztat? Igen. De ezáltal úgy érzem több leszek, talán jobban megértem a körülöttem kavargó világot. Úgy érzem, hogy a feladatom változatlan – még ha a körülmények és lehetőségeim igencsak új irányt vettek is. Az viszont sehol nincs elrendelve, hogy miközben teszem a dolgomat, ne törődhetnék mindazzal ami nekem és Jayrnak is fontos, vagy örömet okoz... Legalábbis jelenleg úgy tűnik. S a jövő... igencsak képlékeny még – akár a puha agyag a művész ujjai közt, hogy aztán egyre inkább felismerhető, konkrét alakot öltsön, s végül felfedje azt, mit a művész már korábban megálmodott. Mint például, hogy Thana hol kap helyet. Mert most nem az a fő kérdés, hogy régen kik voltunk, hanem, hogy mostanra kikké váltunk...

Furcsa, és kissé zavaró érzés, hogy minduntalan saját korlátaimba ütközök – s egyre inkább csodálom Petrost, meg a többi embert, hogy ők milyen ügyesen képesek a legtöbb esetben felülemelkedni, legyőzni a nehézségeket, melyhez nekik még kevesebb eszköz áll rendelkezésükre, mint nekem. Bár a reményem, hogy közvetlenül megértetem magam Thanával, kudarcot vallott, azért így is nagy felfedezést tettem – úgy tűnik, hogy másokat azért sikerül megértenem. Azt hiszem, hogy ezzel is elégedett lehetek – az emberek sokat tanulnak még ezért az eredményért is, nekem meg szinte az „ölembe hullott” a tudás...


A lassan kibontakozó helyzet már-már jó érzéssel tölt el, egészen addig, amíg újra szembesülnöm nem kell tetteim súlyával, s tekintetem rá nem téved áldozatom testére. A futó elégedettségnek ezzel búcsút is inthetek, hogy helyébe a lelkiismeret-furdalás lépjen. Próbálom inkább  bármi mással – akár Thana és Petros jövőbeni kapcsolatával lefoglalni magamat, mely gondolatmenet csak újabb, válaszra éhes kérdésekhez vezet. Míg ezekkel a kérdésekkel birkózok, a bűntudat ejtette seb mintha kevésbé kínozna – vajon a sok kavargó gondolat tompítja el, vagy valami módon Thana jelenléte? Furcsa ez a kettősség – várom, hogy végre távozhassák, de szinte tartok is a pillanattól, amikor majd ismét rám nehezedik a magány súlya, s egyedül kell szembenéznem önmagammal.

A nyomozó azon kérése, hogy maradjak a városban, egyértelmű utalás – úgy érzi, van még miről beszélgetnünk. Ez nem ér meglepetésként, de attól tartok, hogy később sem fogok tudni majd elfogadható magyarázatot adni számára több kérdésben. Sóhajtva veszem tudomásul a kérést, és nem csak megígérem, hanem ténylegesen úgy is gondolom, hogy nem fogok eltűnni. Igaz, hogy könnyebb volna, de nem...

Zoe válasza szemmel láthatólag nem nyugtat meg – futó grimasszal fejezem ki véleményemet a „gyorsított eljárásra”, már ami a pszichológust illeti.

/Görög/ Majd meglátjuk – ingatom a fejem, s úgy érzem, hogy csak sodródok az eseményekkel, beleszólásom - az nincs. Fárasztó érzés. S lehet, hogy Thana is elfáradt egy időre, s inkább visszahúzódik? Ezt csak ő tudhatja...

Jó, hogy Zoe itt van – nélküle sokkal nehezebb lenne mindenkinek. Tapintata és kedvessége nyelvtudásával kombinálva olyan hidat teremt, amire mi Petrossal képtelenek volnánk. Az ötlet, hogy idővel akár felettes is lehet belőle, nos nem légből kapott. Elvégre iskolázottabb, mint egy utcai rendőr, s szemmel láthatóan van érzéke az emberekhez (is)
Thana úgy tűnik, hogy kezdi kissé összeszedni magát, ami Zoe, és remélem azért az én érdemem is valahol. Petros meg – nos, Petros pedig talán feszélyezi? Vagy mert túlságosan is emlékezteti a rend őrére, vagy mert tetszik neki... Node ezt majd idővel úgyis megtudjuk – mosolyodom el halványan.


Petros válaszával egyet tudok érteni – bármi, ami segít kis időre elszakadni a mai nap eseményeitől, tényleg segíthet. Zoe válasza is ilyen – olyan ismerős az elhivatottság és töretlen lelkesedés, mely a szavai mögött szunnyad. Jayr számára sem volt kérdés anno, hogy milyen pályát választana. A válaszra elmosolyodom.
/Görög/ Szerintem bármelyik osztályon meg tudod állni majd a helyed - válaszolom

A nyomozó faggatózását máskor talán érdekesnek tartanám, de most csak felesleges szekálásnak tűnik, ahogy Thanával próbál zöld ágra vergődni – látható eredmény nélkül. Azaz van eredménye – idő múlva ő is belátja a kudarcot, s visszahív a kikérdezés további részére. Ezzel nem lettem beljebb, mivel továbbra is oly nyelven zajlik a társalgás, melyet nem ismerek. Igaz, ha sejtésem nem csal, a nyomozót talán megérteném – de az talán még több találgatásra és félreértésre adna okot részemről, ha a beszélgetés felét érteném csak – így inkább elvetem a kósza ötletet. Jobb híján türelmesen várom, hogy az események a maguk szabta utat kövessék.
Aminkor Thana forrónak találja a teát, felötlik bennem, hogy nem szóltam! Bár az is igaz, hogy talán jobb, ha mihamarabb megismeri azt is, hogy mit jelent az, hogy forró. Ez most csak futó  kellemetlenség, de ez a tapasztalat segíthet elkerüli azt, hogy komolyabban megégesse magát. Ennek ellenére szinte biztos vagyok benne, hogy az egyszerű tea a szendviccsel új tartalommal telik meg Thana számára – a szabadság ízével.

A nyomozó kérdésére bólintok

/Görög/ Szívesen vennénk – szerintem egyikünk sem szeretne már a mai nap az utcán kódorogni – felelem.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2016. Szeptember 27. 17:43:45
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Késő délután


A Karma bizony egy igen furcsa dolog.
Most például úgy alakult, hogy Zoe és Petros szállít Thana-t és téged hazafelé.
Érdekesség lehet, hogy ketten ültök a hátsó ülésen, ami bizony elég helyénvalónak tűnhet.
Neked vajon elég büntetés volt mindaz, amit akkor éreztél amikor szembesültél tetteid következményével?

Láttad, hogy indulás előtt a nyomozó váltott pár szót Zoé-val, aki bólintást követően már finoman terelt is titeket, hogy jelezze a „taxi” előállt. Azonban nem ő vezet, hanem a társad – illetve jelenleg csak barátod – aki egy nyugodt és kényelmes tempót választott. Látod, hogy bár Thana tekintete a kinti világot fürkészi azzal a meghatározhatatlan szomorú tekintetével, ujjai továbbra is a tiedbe fonódva pihen bizonyosan nyugalmat adva a korábban igencsak zaklatott nőnek.

Nem sokkal indulás után Zoé halkan megszólítja Thana-t, aki figyelmesen hallgat, majd látod, ahogy a félelem egyre inkább alakot ölt a tekintetében miközben a szavak hatására sokkal erősebben kapaszkodik, mint eddig – mióta az autóba ültetek. Úgy tűnik, hogy a fiatal rendőrlánynak is feltűnik a változás és néhány kérdő hangsúly után biztatónak tetsző szavakkal próbálja feloldani a hirtelen támadt feszültséget. Egyszer feléd pillant, biztos, hogy rólad is szó van, de az, hogy pontosan miről, nem igazán tudnád megmondani.

Zoé /Görög/ Nem szeretne hazamenni, de ha mindenképp ezt kérjük tőle, akkor nem kíván egyedül ott maradni – szól hozzád, hiszen biztos benne, hogy végig figyeltél – Megnyugtató lenne a számára, ha a továbbra is a társaságodban, a közeledben lehetne – ekkor Thana halkan szól, szót kér, és mondd is valamit, amelyben több alázat honol, mint amit Jayr élete folyamán valaha is hallott – Hmmm… azt kéri, ha nincs ellenedre, hogy… nálad tölthesse az éjszakát – ez láthatóan meglepte picit Zoé-t, de megértő tekintete megnyugtató lehet

A következő pillanatban két fiatal és vonzó hölgy pillantásának kereszttüzében találod magad, sőt, még a visszapillantóban mintha Petros is téged figyelne. Az egész pillanat olyan, mint egy apró időbuborék, ahol megállt minden és a következő pillanat iránya a te döntésedtől függne. Rajtad állna vagy bukna, hogy egy sors merre haladhat tovább. Mindezen varázslatos momentumból egy olyan döccenő ránt ki, ami egészen biztos egy úthiba miatt eshetett meg.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2016. Október 03. 18:38:11
Enethiel

A nyomozó eligazítja Zoét – feltehetőleg, hogy vigyen minket haza, és hogy azért tartson minket szemmel.
A rendőrkocsi hátsó ülésére most beülni igencsak furcsa érzés. Vajon mikor fogok  ismét elől utazni? - merül fel bennem a kérdés. Olyan, mintha a jövő egy szeletébe engedne bepillantást, amikor már nem csak én, hanem a társadalom szerint is bűnös vagyok... csak a bilincs hiányzik. Rossz érzés...


A kocsit Petros vezeti ráérősen – s ezzel egyet is tudok érteni – sehova nem sietünk. A kocsiban ülve én is csendben vagyok – Petros ülésének kárpitján követem végig a varrás csíkját, és számolom az öltéseket rajta. A mai napommal nem vagyok elégedett – hibát hibára halmoztam, és még nincs vége a napnak... Az egyedüli sikert? talán Thana jelenti, akinek úgy látom tényleg szüksége van a segítségemre. Vagy legalábbis a társaságomra, mert továbbra  sem úgy tűnik, mint aki el szándékozik engedni a kezem. Aztán lehet, hogy mindössze arról van szó, hogy én vagyok az egyetlen „ismerős” pont ebben a megváltozott világban...

Zoé mondandója úgy érzem, felzaklatta Thanát. Bármit is mondhatott, biztos, hogy ellenérzést váltott ki belőle. Abbahagyom a kárpit tanulmányozását, és bár nem értem, én is elkezdek figyelni – igaz, én csak a hangsúlyokat érthetem. A kíváncsiság engem is elfog, hogy vajon miről lehet pontosan szó? Amikor Zoé rám pillant, megvonom a vállam. Halvány fogalmam sincs, hogy miről beszélnek. Találgatni meg most nem szeretnék – ma már vontam le épp elég következtetést, melynek gyászos vége lett. Végül Zoé megkegyelmez, és elmagyarázza a helyzetet. Amely ismét rám nehezedik kissé – hiszen hogy is hagyhatnám magára, ha már felelősséget vállaltam érte? Csakhogy semmit nem tudok a körülményeiről. Már éppen kérdeznék vissza, hogy Thana nem rokonoknál szállt-e meg, amikor Thana szót kér. Ahhoz Zoé sem kell, hogy megérezzem a kérést, s mélyen megérintsen annak módja.
A fordítás viszont engem is meglep kissé. Futólag zavarba jövök, hisz mit is lehetne erre válaszolni? Alapjában véve utólag értem a dolgot, de le merném fogadni, hogy Zoé és Petros csak azt látja, hogy valami  különös kapocs van köztünk, mely átlépi az illendőség határait. Biztos, hogy ki fognak minket beszélni – vajon mi lehet a véleményük? Támogatásáért próbálom elkapni a visszapillantóban Petros tekintetét, mintha számítana, hogy mit gondol.Hiszen erre a kérésre csak egyetlen választ tudok adni... A döccenő az, ami kiránt ebből a valószerűtlen érzésből.
/Görög/ Legyen – egyezek bele sóhajtva, mert úgy vélem, ez a helyes döntés. Még akkor is, ha úgy érzem – ennek az egy szónak hála tovább bonyolódik a helyzetem.

A háznál Zoét és Petrost megkérdezem
/Görög/ Fel is kísértek? - érdeklődöm, mert talán ők is nyugodtabbak, ha az ajtóig velünk tartanak.
A lakáshoz érve elsőnek szimplán a kilinccsel próbálkozok, s ha zárva van, akkor a kulcsomat előszedve engedem be magunkat.

Az ajtóban Petrosra és Zoéra nézek
/Görög/ Köszönjük a fuvart. Remélem, hogy holnap is számíthatunk a látogatásotokra, mert biztos volna mit megbeszélnünk – és hát még nem találtuk meg a közös nyelvet – nézek Thana fele.

Miután távoztak, végignézek a lakáson, és próbálom meghatározni, hogy másban milyen benyomást kelthet. Milyen is a stílusom? Már ha stílusnak lehet nevezni az olcsó darabokból összeválogatott funkcionalista berendezést. Gyilkos-minimalista? Vagy szimplán szegényes? - Végül megvonom a vállam – nekem ez jutott, s azért elégedett vagyok vele. A kanapé lehet, hogy kopottas, de emlékszem, hogy Petrossal mit tornáztunk, hogy a helyére kerüljön – kötéllel húztuk fel az ablakon keresztül az utcáról. Az emlék hatására halványan elmosolyodom – más talán a lomot látja benne, én a barátságot.
Thanát a kanapéhoz vezetem, s hellyel kínálom. Jómagam pedig a „bárpult és asztal” mögött helyet kapó konyhasarokba megyek, ahol kicsomagolom Sybil által csomagolt ételt, s rövid ellenőrzés után, hogy mi is az, a mikróba teszem melegedni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2016. November 04. 20:06:19
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Késő délután, kora este


Bilincs. Egy eszköz, amely segít korlátok között tartani egy olyan személyt, aki vétett a törvények ellen. Mily érdekes gondolat lehet az, hogy te mint egy Börtönből szökött Lázadó nem viselsz olyat. Ugyanakkor ez sem teljesen igaz, hiszen egy test kalitkájában vagy, még ha ez egyben megóv attól amit akkor éreztél, amikor átvágtál a Második Világon, hogy elérd e férfi hátrahagyott… „Lélekcsapdáját”

Bűn. S a bűnhődés? Bűneid oly számosak talán nincs megváltás számodra? Lázadtál a Parancs ellen, Lázadtál a fogság ellen és persze Lázadsz… csak te tudhatod még minden ellen. Talán ami jelen pillanatban a legfontosabb lehet számodra az a fajta Lázadás, amit az elkövetett bűn ellen érzel, így akadályozva meg a benned örvénylő Sötétséget attól, hogy teljesen elemésszen téged.

A kocsiban. Egy idő után lehet elvesztetted a fonalat mennyinél is jártál, mennyi varratot számoltál, de az biztos, hogy egy időre lekötötte a figyelmedet. Nem zavart meg senki és ami azt illeti, ezt ebben a pillanatban igen nagyra tudod értékelni. Sőt, lássuk be, hogy megannyi tapasztalaton estél át, amin most eltűnődhetsz. Nem tudod mióta vagy szabad, de ez az első, igazán önálló napod mióta elhagytad a Vermet…

Thana. Rá pillantva valóban őt látod. De te tudod, hogy Thana meghalt. A lelke eltávozott, akárhova szánta a teremtő, míg egy Bukott foglalta el testét, akiről… semmit sem tudsz. Talán egyetlen egy dolgot. Szüksége van rád. A kezek kulcsolódnak, olyasmik, amikkel azelőtt nem rendelkeztetek. Nem így. Nem ennyire… intenzív érzéssel párosult, sokkal inkább éteri, spirituális lehetett Elohimok közti kapcsolat, bár erre nem vennél mérget.

Család. Nem úgy arra, hogy neked van horgonyod. A test emlékei többet is adtak, mindjárt két apróságot és egy nőt, akihez szoros szálak fűznek. Vajon Thana rendelkezik e ilyen horgonnyal vagy magányossága csak erősítette félelmeit és szomorúságát? Ha nincs senkije talán érhetőbbé teszi, hogy miért ragaszkodik valami olyasmihez amit ismer, ami űzi mindazon érzéseket, amikkel te eddig még nem találkoztál.

Élet. Megmentés. Felelősség. Ennél hosszabban fejti ki egy bizonyos ember, egy művész, író, ha jól emlékszel. A teljes idézet hogy is van, hogy is… valami olyasmi, hogy: „Ha megmented valakinek az életét, felelősséggel tartozol érte az életed végéig.” Igen, valami efféle, az író pedig egy bizonyos Stephen King. Eltekintve persze attól, hogy az embereknek élete, neked talán inkább Létezésed van. Hiszen nem vagy ember, annál több vagy épp kevesebb? lennél. Bukott Elohim, egy Sebettu.

Kérés. Zavart pillantás egyedül a tied. A többiek biz kíváncsiak, míg Thana tekintetében oly mértékű remény, amit valószínűleg sosem láttál Elohiméban azelőtt. Úgy tűnik, hogy most bár kérték tőled amit, de adott esetben még mindig lehet ellenjavaslat, ha olyasmit szeretnél, mindössze át kéne gondolnod az alternatívákat. Ha akarod. Ez kiút is lehet a barátaid ki nem mondott véleménye elől, de akár teheted azt is amit te érzel helyesnek.

P. /Görög/ Nincs szükség rá, de Zoé…
Z. /Görög/ … azért megbizonyosodik arról, hogy minden rendben lesz e.

Otthon. Éppen úgy, ahogy ott hagytad. Mi tagadás látott már jobb napokat és nem is számított vendégre. A helyzet talán ott bonyolódhat tovább, hogy csak egy – igaz, nagy – ágyad van. Nem vagy/voltál az a nagy kirándulós típus, így még egy matracot se tudnál hirtelenjében előrántani. Ugyanakkor lehet kár ennyire előreszaladni, hiszen Thana sem ember már, nem lát a helyzetbe többet, mint…?

Kulcs. Ezzel jutottál be. S talán ez a szó, egy másik értelemben segíthet megérteni Bukott „testvéredet” is. Rá kell lelned arra, ami megnyitja a köztetek most zárt ajtóként magasodó nyelvi akadályt. Érdekes este lesz az bizonyos! Időközben Petros is csatlakozott, de ugye neki egyéb feladatai is voltak mielőtt elhagyhatta a szolgálati gépjárművet. Azonban most itt van és a ében szépséget – ő biztos annak látja – figyeli igen kíváncsian.

P. /Görög/ Igen, mindenképp!
Z. /Görög/ Kérlek értesíts minket amikor alkalmas!

Petros. Inkább csak biccent, ő még mindig Thana-t figyeli. Azonban most, hogy sokadszorra kapod rajta rá kell döbbenj, hogy nem a megszokott mód teszi ezt. Tekintete bár nehezen megfejthető számodra, hiszen nem vagy Lammasu, de mintha aggodalmat sugallna. Ha így van, akkor érthető, hiszen Thana egész lénye védelmezőért kiált és egy Lovagias, de legalábbis életerős és egészséges férfi reagál az efféle kisugárzásra.

Egyedül. Illetve kettesben. Petrosék rövid búcsúzás után távoztak, míg Thana a fürdőszobában „bújt” el. Úgy láttad Zoén, hogy még szeretett volna valamit kérdezni, megbeszélni talán, de megértette, hogy teret és időt kell adnia, így maradt a holnap reménye. No meg az éhség és szomjúság érzete, a fáradtságé, amely olyannyira új dolog, hogy olykor elfeledkezhetsz arról, milyen korlátok járnak az emberi testtel…

Lakás. Agglegényé. Férfias. Olyan rendezett, olyan illatok (szagok) uralják és épp annyira rendezett, mint amennyire Jayr természete. Nehéz megtippelni mit sugallhat ez másnak, hiszen még számodra is új, hiába „régi” az „otthonod”. Míg te ezen aggódsz, addig Thana tovább rejtőzik. Gondolataid jó alaposan magukkal sodorhattak, mert már jó ideje csend honol minden helyiségben. Nem hallod a vízzubogást, vagy ami azt illeti mást sem.

Jayr. Neki mindez elég volt. Így volt? Nem tudni, hiszen nem örököltél mindent. Ha igen, akkor mennyire maradtál Enethiel? S ha nem, akkor mi lesz Jayr-al, ha idővel teljesen magadhoz térsz. S ha nem… őrült kaleidoszkóp ez, inkább foglalkozol az étellel amit szeretettel csomagoltak neked. Illetve Jayrnak. Nektek? Nem könnyű, de lehetséges, hogy ezt kell először rendbe tenni és csak azután magasabb célokat kitűzni.  Persze ott van például a feladat: amire teremtettek.

A vacsora már melegszik, de mindössze ennyi változott ez elmúlt… percek? Órák? Múló időben.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2016. November 17. 21:24:02
Enethiel

Lélekcsapda, börtön, menedék... valójában talán az ostromlott erőd vagy sziget a viharos tengeren lenne a legkifejezőbb. Hiszen korlátoz, bezár, de meg is óv a viszontagságoktól. Melyet  azért mértek rám, mert ragaszkodok egy hagyományhoz, mely szerves részem, és úgy nevezik - lázadó hajlam. Ahogy a mellettem helyet foglaló Bukottnak is... de ezen kívül vajmi keveset tudok róla - igaz a legfontosabbal tisztában vagyok - hogy honnan érkezett, és hogy szüksége van egy segítő kézre.  Jelen esetben az enyémre. Ami meglehetősen új érzésekkel áraszt el, és még nem igazán tudok hova tenni.

Hogy Thanának csak ez az érzés segít átvészelni ezt az időszakot, vagy más támaszt is kapott a fizikai megtestesülés mellé, nem tudom. Pont ezért sem hagyhatom magára - mert az olyan lenne, mintha a fuldoklót az ember a csónakba húzná, majd ha megunta a társaságát, visszadobná a vízbe, hiszen eleget pihent már!
A kérésére pont ezért csak egyféle választ adhatok. A választásnak csak illúziója van. Még ha a rossz válasz is az illendő, melyet elvárnak - akkor sem lehet opció. Csak remélni tudom, hogy ez a következetesség a jövőben is megmarad.

Ahogy Zoé befejezi Petros mondatát, elmosolyodom. Nekem, vagyis Jayrnak több hónap után sikerült csak ez a mutatvány. Ha Petros nem vigyázz, mire észbe kap, oda a függetlensége.
A lakásba lépve és felkapcsolva a villanyt végignézek aprócska birodalmamon. A ma látottak fényben picit kopottas, de valójában nem zavar - ettől nem érzem kevesebbnek magam, s úgy érzem, hogy nincs is miért szégyenkeznem miatta. Aztán a tekintetem az ágyra téved. No igen. Mint majdnem mindenből, ágyból is csak egy darabbal rendelkezem. Normál esetben ez az optimális mennyiség egy ilyen apró lakás esetében. De hogy most elég lesz-e? Még nem tudom. Közben Petros is felér - s nem első alkalommal látom, hogy Thanát figyeli érdeklődve. Ám most már látom - nem a szokásos szívtipró módon teszi, hanem inkább aggodalommal telve. Amire meg is lehet minden oka - úgy tűnik, hogy Petros ösztönei egyértelműen jelzik - valami nem stimmel, csak nem tudja, hogy mi. Szerintem azt is látja, hogy valamilyen kapocs van Thana és köztem, még ha nem is érti. Ennek ellenére nem faggatózik, pedig biztos nehéz megállnia. Mivel Thana a fürdőszoba ajtaját maga után becsukta, megvonom a vállam, és bocsánat-kérőleg Zoéra mosolygok

/Görög/ Talán holnap már beszédesebb lesz - mondom neki miközben kísérem ki őket. Végül a búcsúzás után becsukom mögöttük az ajtót, és rám tör a nap minden fáradsága. Sóhajtva sétálok az összekészített csomaghoz, és gondosan a mikróba helyezve elkezdem melegíteni. Közben van alkalmam újra átgondolni a legfontosabb dolgot - mit csináljak az ággyal? Végül az ágyneműmet a kanapéra áthordom magamnak, hogy az ágyon friss ágyneművel beágyazhassak Thanának. A rutinművelet alatt kétségeim támadnak, hogy mégis hogy fest személyiségem és emlékeim jelene, múltja és ami a legfontosabb - jövője. Erre nem elég az a röpke pár perc, amit az ágyneművel töltök, csak irányvonalat tudok kijelölni magamnak - békéljek meg a helyzettel, és törekedjek a jóra. Közben az étel is lassan megmelegszik - éhesen szívom be az illatát. A fürdőszoba felől viszont nem sok zaj érkezik. Felötlik bennem, hogy Thana elaludt a kádban, vagy esetleg a tükröt találta meg? Bármi is legyen az oka, az kellőképpen lefoglalja. Az egyetlen szobanövényhez sétálok,és egy pillantást vetek rá - hogy érzi magát. Megtapogatom a cserép földjét, hogy szüksége van-e vízre, és ha kell, megöntözöm. majd megterítek két személyre. Amint megmelegedett az étel, konyharuhával óvatosan az asztalra teszem. A fürdőszoba ajtajához lépek, és bekopogok.
/Görög/ Kész a vacsora! - szólok be az ajtón keresztül - nem mintha értené, de az illatok sok mindent elárulhatnak. Ha szükséges, ezt még egyszer megismétlem, amennyiben pedig másodjára sem kapok semmilyen választ -benyitok.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2016. December 16. 14:06:10
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Késő délután, kora este


Foglalkoztat e a kérdés, hogy mikor vagy ki-kik voltak az elsők akik szembefordultak a paranccsal? Tényleg a Fényhozó tette volna először vagy… kik és miért csatlakoztak az ügyükhöz, de ami ennél is fontosabb, te miért? Így utólag, az emberi érzésekkel és gondolataidat befolyásoló tapasztalatokkal megérte e és ha igen, mit kell tenned most? S mi lett azokkal akik nem Lázadtak fel, volt e köztük bárki aki „szívednek” kedves volt? Hol lehet ő… egykor volt barátok/ellenségek?

Akárhol legyenek, te Menedékre leltél a Viharok és Börtönök elől, egy olyanra, melynek élete véget ért, hogy azzá váljon aminek neked szükséged van. Ugyanakkor óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy ez az egyetlen tett vajon milyen hatással lesz a környezetre, a történelem további alakulására, létezik e, hogy a szikra tűztengerré váljon, hogy újra az legyél aki voltál, akarsz e az lenni, aki voltál vagy valami egészen mást szeretnél?

Azt tudod, hogy Thana-val, aki most már benne „él” mit kell tenned, így inkább ezzel foglalkozol. Segítesz, teszed amit tenned kell, ami a feladatod és így a Második Esélyen ügyködsz minden percben, amit láthatóan igencsak igényelnek is. Te sok mindent örököltél Jayrtól, vajon Ő, miket kapott Thana-tól? Egyetlen egyről teljes bizonyosságod van, mégpedig arról, hogy halált, a tényt, hogy az ember még mindig embert öl apró ostobaságokért.

S amikor eljön az ideje és ráeszmél, megérti majd, hogy Elohim is embert öl hiába került emberi testbe, hogy mit sem változott a világ, csak eltelt pár év… az, hogy mindezzel kell szembesülnie vajon mivé változtatja majd a most még szelíd, visszahúzódó és ártatlan nőt, azt aki benne kezdhet neki a második esélyének. S vajon kérni fog e a segítségedből azok után is vagy… oly sok minden húzódik a háttérben, hogy végiggondolni is igen zsibbasztó lehet…

Ahogyan egyszerű elmélet volt az, hogy Petros milyen veszélyekkel kell szembenézzen Zoé személyében és mi történhet! Talán tényleg úgy lesz és valaki beköti a makacs agglegény barátod fejét. Jayr valahol remélte – talán a szíve mélyén – hogy idővel a barátja megállapodik és az ikreknek – akikkel igen jól megérti magát – lesz apjuk… mindenkinek vannak álmai. Jayré még valóra válhat, bár nem könnyű a helyzet.

Itthon vagy. Jayréban. Tiedben? Tiedben. Minden ami ő volt megváltozott. Örökké ezt teszi minden. Változik. Most már a tied. Ami volt, ami lehetett volna és ami hozzá tartozik, immáron teljesen és kizárólagosan csak a tied. E kopottas, mégis otthonos lakás, a család amit meglátogattál, a szokások, mint a pékségben vásárolni reggelente vagy éppen a rendőri állás, ahova együtt ment barátjával az akadémiáról és szolgál töretlenül.

Petros… jó ösztönökkel van megáldva. Ösztönösen tudja, hogy Thana… más. Nem csak mint nőt, hanem mint áldozatot látja, akivel történt valami megmagyarázhatatlan az ő olvasatában. Ami azt illeti pontosan olyasmi, mint veled kapcsolatban is. Annak a kérdésnek is idővel majd el kell hangoznia valahogy, ha máskor nem hát a közös piapénteken, ami hamarosan esedékes. Addig is van elég gondod rögtön egy olyan aprósággal, mint az egyetlen ágy ténye.

Ez a barátod esetében olyanfajta szótlanságot kölcsönöz számára, amiben még állának izmai is megfeszülhetnének. Elvégre biztos vannak kérdései, ugratni is akar – ahogy mindig is szokta – de most valamiért mégsem teszi. Talán Thana aurája, ez a végtelen szomorúság és szelídség teszi, amely folyamatosan jelen és hatással van közvetlen környezetére. Nem csak a barátodra, de Zoé-ra és talán még rád is…

Vacsorakészítés közben is van időd elmélkedni-tervezgetni, ami végül úgy véled mindenki számára megfelelő döntés az, ha kanapéra költözöl és átengeded a fekhelyedet a nőnek-Sebettu társadnak. Ez egy picit jó érzéssel tölt el, az, hogy lemondtál valamiről a másik kedvéért, persze nem olyan nagy dolog, de mégis, nyugodtabb tőle a háborgó lelkiismereted?… A lényed. Végeztél mindennel és az étel is felmelegedett, amikor feltűnik a csend.

A szobanövény amit épp vizsgálsz nagyon jól érzi magát! Úgy tűnik, hogy amikor kiengedted az éltető aurádat a kis életforma teljesen magához tért, bár igaz ami igaz, némi vizet el tudna viselni, a föld alatta – annak teteje – mintha kissé száraz lenne. Így gondoskodsz a vízről, amiről valahogy a lágyság érzete, a viharok ereje és elemi vágy sugallata kavarog elő a múlt ködéből, hogy aztán sietve el tűnjön ott ahonnan érkezett.

Két személyre megterítettél és a már kész – megmelegedett ételt – konyharuhával – a terveid szerint – óvatosan az asztalra teszed. Még ekkor sem bukkan fel a vendéged, emiatt úgy döntesz, hogy a fürdőszoba ajtajához lépsz, és halkan bekopogsz. Szavakkal csalnád ki, de egyrészt nem igazán érti, másfelől az illatok nem biztos eljutottak hozzá. Hiába a második próbálkozás, itt bizony drasztikusabb módszer kell a kicsalogatásra: így benyitsz és megpillantod őt, amint valóban a tükör előtt áll, kezeivel-ujjai begyével az arcát érinti amin…

könnyek csillognak, folynak le és hullnak alá.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Január 19. 19:40:48
Enethiel

Kevésre emlékszem, és még kevesebbet tudok - nem csak a történések, de a barátok,  ellenségek is a múlt ködébe vesznek. Időről-időre felsejlik valami részlet, de ezek értelmezése a teljes kép ismerete nélkül nem mindig vezet helyes eredményre. Így marad a várakozás, hogy a köd lassan felszáll, és megismerve helyzetem, eldönthetem, merre tartok tovább.
Könnyű lenne nagy és távoli célokat kitűzni, de nem teszem. Tudomásul kell vennem, hogy lehetőségeim korlátozottak, így ehhez kell alkalmazkodnom. Nem egy csapásra fogom legyőzni a nehézségeket, hanem lépésről-lépésre. Hiszen a mondás is úgy tartja - minden hosszú út egy egyszerű lépéssel kezdődik. S hogy hova vezet? Út közben majd meglátom.
Tartom magam a ki tudja mióta választott ösvényhez - úgy vélem, hogy megbízhatok korábbi választásomban. Ahogy Thana is válaszút elé érkezett. Beleszólni nincs jogom - csak csendben mutatni, hogy én merre tartok. Hogy aztán előle mit rejt a felejtés köde és mit nem - azt nem tudom - de biztos, hogy döntése azon fog alapulni. Én mindössze segítek neki, és remélem a legjobbakat. A feledésnek van egy nagy ajándéka számomra is - az eonok óta felgyülemlett sérelmek nélkül én is kaptam egy második esélyt. Azzá válhatok, akivé akarok - a lehetőségeim most szinte korlátlanok.

A változás maga az élet. Volt alkalmam megtapasztalni, hogy milyen egy látszólag változatlan helyen tölteni az időt - s bár nem tűnnek nagy szavaknak, de igazságuk nem kétséges: nem jó. Persze nem minden változással értek egyet - ami nem is csoda, hiszen nem véletlenül képviselem azt, amit.
Ahogy Petros is nagyszerű mintapéldánya a rendőrnek. Látom, tudom, hogy érzi - valami nem stimmel. Hazudhatnék neki - de előbb-utóbb úgyis megtalálja a történet gyenge pontjait, mivel jobban ismer(te Jayrt), mint én (magamat) A hazugságok falat emelnek, elidegenítenek. Az igazság meg sokszor fáj. Nehéz döntés, de én már meghoztam. Ám nem oszthatom meg vele, mert Zoé és Thana jelenléte valahogy feszélyeztet. Főleg Thanáé. Így maradnak kimondatlanul a szavak, de érzem, hogy nem csak én temetem magamba a közlendőmet.
Később már más kérdések foglalkoztatnak - hogy hol töltsem az éjszakát. Viszonylag hamar döntésre jutok, és igencsak jól esik. Jól esik mert úgy érzem, helyesen cselekedtem, és mert végre egy kérdéssel kevesebb nyomja a vállamat.
A kis szobanövény öntözése közben tűnik fel először, hogy csend van. Se vízzubogás, se más nem hallatszik ki a fürdőszobából, pedig még a szomszédot is hallom, ha fürödni kezd.  Végül aztán a terítés befejeztével döntök úgy, hogy kopogásommal megtöröm. Mivel nem kaptam választ, benyitok. Szerencsére nem zárta be. Ahogy sejtettem ,a tükör előtt pillantom meg. A könnyeket megpillantva többszörösen is átérzem, hogy min mehet keresztül. Gyászolhatja Thanát. Az embereket. Saját magát, és az elpocsékolt időt.

/Görög/ Thana megérdemli, hogy megsirassák - mondom csendesen, és közelebb lépek. Azt most nem teszem hozzá, hogy feltehetőleg tőle függetlenül kihunyt volna élete lángja. Megérintem a vállát.
/Görög/ Kész a vacsora - enned kellene - mondom neki, és egy paprizsebkendőt nyújtok át neki, hogy fel tudja itatni a könnyeit. Ha hagyja, kivezetem a fürdőszobából, és leültetem az egyik teríték mellé. Szedek neki az ételből, majd magamnak is, és példát mutatva óvatosan megfújva elkezdek vacsorázni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Február 12. 21:22:48
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora este, este


Köd előtted, köd utánad? Mit rejt a múlt, mit hozhat a jövő? Létezik oly Sebettu, aki fogságban volt és az őrület ellenére nem vesztette el a múltat, a test, amiben most szabad, nem fojtotta el mindazt amire emlékezni kell. Kell? Nem egy második esély maga a tény, hogy most első kézből lehettek emberek annak minden törékenységével és gyarlóságával? Az ember, akiért fellázadtatok, akit tanítottatok és akik közül most valamilyen formában magatok is egyek vagytok. Azok lennétek? Bármi is legyen, megtetted az első lépést és most újabbak várnak! Akárhova is vezessen utad a választott ösvényen, melyet a Teremtő szabott ki neked, mikor nevet adott és feladatot!

Nincs ez másképp Thana esetében sem, csak ő még az első lépésnél botladozik, amin te már nagy nehezen túljutottál. De, hé! Ki mondta, hogy csak az embereknek van szükségük második esélyre? Lehet ettől függetlenül is segítenél, amiben talán Jayr lenyomata is utat mutatott, de az is lehet, hogy mindig is ilyen voltál. Egy Védelmező, a Remény Bajnoka, hogy még nincs vége. Nincsen még e szomorú „testvéred” számára sem, aki oly tiszta és ártatlan könnyeket hullat, amit csak azok képesek, akik átélték és átérezték már a veszteség és az elmúlás fájdalmát. Éppen úgy, mint a nagyanyád.

A változás még Petros-t is elérheti, őt, aki örök barátod, még az akadémiai évek alatt is, ahol valahogy mindig rá jutott fiatal hölgyek rajongó „szeretetének” kéznehéz súlya. Ám ezen események nem elbátortalanították, hanem még inkább megerősítették elszántságát és kitartását, mellyel végül mindig ő somolyoghatott a végén. Láttad hát rajta a vereség keserű vonásait, a pillanatnyi keserűséget, amit aztán elhatározás és tettek követtek, hogy végül újra mosoly ragyogjon jóképű arcán. Láttad, hogy miképp nézett szembe olyan kihívásokkal amik igencsak próbára tették, hogyan győzte le őket. S egyszer, a közeljövőben élete legnehezebb feladatával kell szembenéznie.

Jayr halálával.

Ugyanakkor nehéz ez számodra is, hiszen miképp mondhatnál el neki az igazságot anélkül, hogy fájdalmat okoznál, ami oly idegen tőled, hogy a puszta gondolattól lúdbőrözöl? Úgy döntesz még nem teheted meg, nem lehet és okot is találsz rá. Rögtön kettőt, de talán még magad sem vagy teljesen tisztában azzal, hogy mindenekfelett talán a Teremtő parancsa dolgozik a legkeményebben benned: „Szeresd az embert, de ne mutatkozz előtte!”. Talán pontosan emiatt nem fedted fel Igaz Alakodat a Jayr, illetve most már a te családod előtt sem, hiszen mindössze ezt a két dolgot kérték az Elohimoktól…

Te most épp azt kéred önmagadtól, hogy lemondj valamiről, olyasmiről amiről ebben a körülményben úgy érzed le kell mondanod. Az igaz, hogy kellemes érzéssel tölt el, de ez oly apróság, ami képtelen elnyomni a frissen szerzett fájdalmat és sötétséget, mely a korábbi tetteidből született. Érzed, hogy az irány jó, de azt is, hogy ez nagyon kevés, ennél sokkal több és őszintébb dologra, dolgokra lesz szükség, ahogyan azt is, hogy az nem teljesen lehetetlen. Ha a döntéseid határozzák meg, hogy elnyel e kínzó sötétség vagy képes vagy felülemelkedni rajta és mindez láthatóan nem egy dolgon múlik, akkor még számodra is vagy remény!

Eközben minden elkészült ahogyan tervezted, sőt, még volt időd a kis zöld életformával is törődni, amely kis élet úgy tűnik megkapta a maga második (?) esélyét, hogy túlélje Jayr-al való együttélést. A kopogásra nem érkezett válasz, így lenyomtad a kilincset, mely engedelmeskedik a gyengéd erőszaknak és érezteti nem zárkózik el attól, hogy beengedjen. Igen, ott áll, ahol sejtetted. S bár némán zokog, mégis tudod-érzed a belőle áradó szomorúságot, mely oly mélységekben érinthet meg, ahogy talán még Jayr sosem érzett és te is talán alig tudod elképzelni mi játszódhat le benne.

Mikor közelebb lépsz, összerezzen, picit el is húzódik talán ösztönösen. Most először mióta találkoztatok. Úgy tűnhet, hogy gyásza még nem ért véget és te megzavartad, de az is lehet, hogy csak nem tud megbirkózni a rá nehezedő érzésekkel és gondolatokkal (amiket megörökölt) vagy egyszerűen csak nem rég értette meg, hogy egy gyilkos keze akarja megérinteni. A szavakat nem, de talán a hangsúlyt érti, mert bár megérinteni továbbra sem hagyja magát, de nem is húzódik el jobban, hanem csak lágy mozdulattal, finom kecsességgel int, hagyd magára. S ha így tennél, akkor:

A papír zsebkendő lehet annak mementója, hogy ott jártál.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Március 11. 20:39:35
Enethiel

Mondhatnám azt is, hogy nem irigylem Petrost, mert nehéz beszélgetés elé néz. De sajnos én is. Szeretném minél előbb letudni ezt a kellemetlen beszélgetést, mert addig folyamatosan a fejem felett lebeg, mint Damoklész kardja, és nem jó érzés. Talán mert tartok a beszélgetéstől. Hogy vajon hogy fogadja? Nem szeretnék fájdalmat okozni neki, de minél tovább húzom, annál fájóbb lehet az igazság. Ahogy még Thyrával is közölnöm kell a hírt - már ha nem ő volt máig az egyetlen, aki talán tudja, vagy legalábbis sejti.
Persze látszólag könnyebb volna meggyőznöm az igazamról őket, ha megmutatnám, hogy most már nem csak a freskók elérhetetlen magasában láthatnak minket, de... De az igazság szemmel látható formája sokkal komolyabb megrázkódtatást hozna az életükbe, mintha "csak" én lennék megzavarodva kissé. Ez utóbbi megoldás szimpatikusabb számomra - elárulhatom nekik az igazat, még ha nem is hiszik el. Valójában lehet, hogy nem is szeretném, ha feltétlenül elhinnék?

Az ágy újrahúzása közben rájövök - vagy inkább ráérzek - sikerült egy apró lépést megtennem a jó irányba abból a hosszú útból, ami előttem áll. Apró mosollyal jutalmazom magam - elvégre ez lehet az első jó dolog a mai nap, amit nem árnyékol be valamilyen baklövésem.
Miután a kopogásra nem érkezett válasz, benyitok. A megrohanó érzések megtorpanásra késztetnek a küszöbön. Alapvetően nehéz napom volt, és ez a mély, már-már zsigeri szomorúság sem teszi könnyebbé. Jó volna segíteni, megvigasztalni - de amikor elhúzódik és elbocsát a kezével - egyértelműen jelzi, hogy egymaga akar megbirkózni az érzéseivel. Együtt érzően sóhajtok, és kissé lelombozva távozok, majd becsukom magam mögött az ajtót. Úgy tűnik, hogy az érzései részben átragadtak rám is. Thana érzéseit ha festményen látnák, bizonyára a nagy hatású művek közt kapna helyet - letakarva, nehogy egy óvatlan pillantás a képre súlyos depresszióba lökje az óvatlan szemlélőt. Csak remélni tudom, hogy a holnapi reggel jobb hangulatban fogja találni. Mindössze egy gyengécske ellenszerével rendelkezem ezen érzések elleni harchoz - a hifitoronyhoz lépve egy vidám salsa (https://www.youtube.com/watch?v=EASya9I_Cfo&index=4&list=PLEbgW2_9wAB9u4ka57wQRSiUx-ricblx8) számot indítok el halk hangerőn, majd az ablakhoz lépek, és behúzom a sötétítő függönyöket.  Ezzel végeztén leülök a terített asztal mellé, és türelmesen várok.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Március 16. 10:14:48
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora este, este


A beszélgetés Petros-al, és ha már itt tartunk talán bárkivel, akinek el kell-akarod mondani az igazat nem lesz egyszerű. Nem kell messzemenő következtetéseket levonni, hiszen ott él Jayrban az emlék arról – egy igen erős emlék – amikor anyja helyett anyja elé állt és elmondta mi is történt pontosan a szüleivel. Az igazságot, azt, ami majdnem teljesen összetörte a leendő rend őrét…

Lehetséges, hogy pontosan emiatt választotta volna ezt a hivatást?

Thana szomorúsága földöntúli, olyan mélynek ható, mint maga az Abyss – ami talán egy a határtalan mélységgel – és épp oly Esszenciába maró is. De mindezen elképzelhetetlen erőteljes érzelmek hullám nem csak pusztít, hanem van benne valami szavakkal megmagyarázhatatlan erő is, olyasféle, amit Jayr akkor érzett, amikor elfogadta, hogy a szülei elvesztése megmásíthatatlan.

Nem beletörődés, hanem a megnyugvás, a hit vagy valamilyen idea által, amiből erőt tudott meríteni.

Ki tudja mennyi idő telik el - de biztos, hogy annál több, mint amennyi ideig az étel meleg marad – arra eszmélsz, hogy azzal a – könnyektől vörös – szomorú tekintettel fürkésznek – amiben bár már nincsenek ónszín cseppek – de még mindig a sírás érzete környékez. A súly, amit hirtelen cselekedetből magadra vettél, a múlt terhei és veszteségei, az, hogy milyen áron lehetsz itt… minden összecsaphat feletted, ha nem vagy elég erős!

Legnagyobb meglepetésedre – valószínűleg bizony arra – odalépnek hozzád. Az egész olyan lehetetlennek tűnik – s számodra mintha az idő kilépett volna a medréből – lassan oda is érnek melléd, ahol előrehajolnak annyira, hogy a tekintetek egyvonalban találkozzanak. Most látod igazán hogy milyen fekete az a szembogár, hogy mégis mennyire kifejező és mintha valamilyen megbocsátás csillanna benne.

Megérintenek benned valamit, olyasmit, amiről talán eddig magad sem tudtál, egy megnevezhetetlen dolgot, amitől oly belső nyugalom száll meg, mintha sosem aggódtál volna egy szemernyit sem, nem féltél volna vagy kínozna olyan maró gyötrelem ami már lehet, hogy sosem hagy magadra. Háttérből susog most is, hogy ne engedj ennek a nyugtató tekintetben honoló békét idéző sugallatnak.

A halk vidám salsa pedig belengi az otthonod (?), miközben:

A pillanat csak egy töredéke a végtelenségnek.
Könnyen tovatűnhet anélkül, hogy bármi történne.
De ott rejlik benne a lehetőség, hogy valamivé váljon.
Esetleg csak kifakuljon és örökre kísértsen, marjon és kínozzon…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Április 17. 15:29:13
Enethiel

Nincs kétségem afelől, hogy nehezen lesz emészthető az igazság. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, abban reménykedem, hogy nem fogják elhinni - mivel ez lenne számomra a legkönnyebb út. Meg talán számukra is... Szép lassan megbarátkozhatnak az igazsággal, ahelyett, hogy egyből cáfolhatatlanul rájuk kényszeríteném. Az lenne az igazi sokk. Hiszen teljesen más dolog hinni valamiben, és más tudni. S itt nem apróságról, hanem egy teljes világképről van szó! Mert a beszélgetésünkig aki akar hisz mennyben és pokolban, és aki akar - nem. Viszont ha bebizonyítom, hogy ennek egy része valós és kézzel fogható - egyúttal azt is magával hozza, hogy a történetek többi részében is lehetnek nyugtalanító igazságok. Mint az Abyss feneketlen mélyén.

Thana szomorúsága elemi erővel mossa át a lényemet, és bizony nyomot hagy rajtam. Egyrészt segít megszabadulni az engem mardosó kételyektől, de újfent érzékennyé is tett , mint a napon felégett bőr. Picit egyensúlyba kerültem magammal meg a világgal, de a szomorúság amivel ez jár - olyan ár, amit nem szívesen fizetek meg.
Ennek ellenére most nem küzdök az érzés ellen - szükségem van a megnyugvásra, hogy holnap újult erővel nézhessek szembe a világgal és a problémákkal. Így aztán Thana tekintetébe veszve hagyom hogy ahogy a helyzethez és hangulathoz illik - szép csendben elmúljon a pillanat - hogy aztán szomorkás mosoly-kezdeménnyel a szám sarkában étellel kínáljam.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Április 28. 10:20:02
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora este, este


A remény… annyi mindenre képes. Neked most kiutat ajánl, Thana-nak talán… neki nem tudod mit, de azt igen, hogy neki is szüksége lehet rá, ahogy mindenkinek: egy második esélyre. Egy Második Esélyre? Ugyanakkor nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a remény pusztító is lehet, ahogy valami, amit oly mélyen vártál nem úgy vagy egyáltalán nem válik valóra. Bizonytalan ez az egész, az, hogy mit kellene tenned, mi is lenne a helyes mikor az emberek hite már annyira megkopott, hogy kétségbe vonnak mindent, ami, nos… szinte mindent.

Így valószínűleg valóra válhat a félelmedből fakadó vágyad és reményed, egy szót sem fognak elhinni az egészből, sőt, lehet a balesettel kapcsolatosan valami traumáról, nem kizárt PTSD-ről fognak beszélni és elkerülhetetlen lesz az, hogy a pszichológiai vizsgálaton esetleg olyan kérdésekkel találkozz, amikre az általad tervezett válaszok eltilthatnak a munkádtól! Az emberi lét, az életük nem könnyű és ezt te most első kézből tapasztalhatod meg, noha nem tudnád teljes bizonyossággal azt állítani, hogy ez jó… vagy rossz.

Amit tenni készülsz azért rejt némi veszélyt magában, hiszen mi lesz akkor ha hisznek neked? Vagy kétkednek, de bizonyítékot akarnak arra, hogy amit mondasz-állítasz az valóban úgy van? S mi lesz akkor ha megértik, te már nem Jayr vagy és akit szerettek már nincs többé a számukra? Nem véletlenül létezik a mondás miszerint a tudatlanság a boldog jelzővel kapcsolják össze. De vajon e kegyes hazugság, ha nem mondanál el vagy nem hinnének neked, idővel mikor lehet, hogy kiderül… nem lenne pusztítóbb?

Thana lénye minden téged mardosó bánatodra gyógyír, de nem tesz ellenállóvá, csak szelíden szembesít a valósággal és annak elfogadása által lelt békére. Ebben a békében Jayr emlékei szerint most ott lett volna egy mindent elsöprő érzés, ahogy csak picit kellett volna közelebb hajolni, hogy a pillanat akarta azt, hogy így tegyél, de te, Enethiel nem engedtél ennek az érzésnek – amiket talán először érzel át igazán – s a pillanat elillant. Talán ezért maradt vissza ez a mély szomorúságérzet.

Nem érti a szavaidat, de a gesztust igen, így helyet foglal és a vacsora a maga kissé fura – salsa – hangulatában telik. Hosszú nap volt ez, így könnyedén elfogyhat minden, de az sem kizárt, hogy az átéltek miatt mindketten csak az ételt piszkáljátok. Érdekes ellentét vagytok ti ketten, mely megannyi formában van jelen. Talán pont emiatt van az, hogy ha te eszel ő nem, esetleg fordítva, csak piszkálod az ételt, míg ő ha óvatosan is, de mindent elfogyaszt.

A végén, mint jó házigazda mindent ott is hagyhatsz, de akár el is mosogathatod a piszkost, míg a döntéstől függetlenül a következő problémával kell szembesülnöd: Thana-nak nincs semmilyen ruhája itt – már azon túl, amit visel, az pedig elég viseltes ugye kezdve a gyilkosságtól…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Május 07. 15:16:58
Enethiel

Nem tűnik egyszerűnek a jó döntés meghozása, már ha egyáltalán létezik olyan. De azért törekedni kell rá. A többség biztos arra fog gondolni, hogy nehezen tudom feldolgozni a történteket, és talán igazuk is van. Talán abban az egyben tévednek, hogy nem csak a történtek, hanem a jelenleg is folyó - számomra szokatlan eseményekhez és helyzetekhez  is nehezen alkalmazkodom még.
Akár hisznek nekem akár nem, a várható reakciók feltehetőleg ismerős mintát fognak követni. Úgymint tagadás, harag, alkudozás, depresszió, és elfogadás. Bár ez ügyben feltehetőleg Thanának több tapasztalata van - de erről még egy ideig biztos nem fogok társalogni vele.  Akiknek meg bizonyíték kell a szavak mellé? Azok úgy érzem, kicsit csalódni fognak, mert most még úgy gondolom - nekik jobb, ha mégsem teszem. Mivel azt szeretném, hogy apránként elfogadják a dolgot, mint hogy hirtelen egyik pillanatról a másikra szembesüljenek a megmásíthatatlan valósággal.

Thana jelenléte új megvilágításba helyezi a kapcsolatomat a világgal. Megmutatja a beletörődés békéjét, mely további - de az emlékek szerint nem pont hangulathoz illő - érzésekhez vezethetett volna. A helyzet amúgy is komplikált, így inkább hagytam elröppenni a pillanatot. Ezt utólag titkon lehet, hogy bánom - de máskor, jobb körülmények közt még újra rátalálhatok.
A vacsora valahogy nem esik jól - pedig Sibyl biztos nagy szeretettel készítette - de a mai nap rányomta bélyegét a hangulatomra és az étvgyamra is. A sok kellemetlen kérdés és helyzet ami még vár rám, és mindaz, ami ma történt kissé megfeküdte a gyomromat - így szinte csak tologatom a tányér egyik feléből a másikba a jobb sorsra érdemes falatokat.


A vacsora után még melegében elmosogatok - egyrészt érdekes tapasztalat a habos vízzel tisztára varázsolni és eltüntetni a foltokat, másrészt nem is szeretem a felfordulás ezen formáját. S ha már foltok - Thana ruhája sem az a patyolat - már csak az a kérdés, hogy oldom meg. Túl sok megoldás nem áll rendelkezésemre - így miután a konyharuha felitta az utolsó cseppeket a kezemről, a ruhásszekrényemhez lépek, és töprengve nyitom ki. Ismeretlen-ismerős ruháimra pislantok, aztán úgy döntök - ebből a nem túl nagy választékból Thana is tud magának választani. Thana ruháján megérintem az egyik oda nem illő foltot, aztán a szekrény fele intek - válogasson csak kedvére - én meg elvonulok a fürdőszoba irányába.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Május 11. 19:28:48
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Este


Az étkezés – a halk salsától eltekintve – teljes némaságban telik, talán még picit kellemetlenül hosszúra is nyúlhat véleményed szerint, de bárhogyan is legyen, az biztatónak tűnik, hogy Thana csipegetett a vacsorából, sőt, mintha ízlett is volna neki! Igaz, te azért láttad mindezt, mert csak tologattad a villával és elmélkedtél, illetve illetlenül az ében-bőrű szépségen felejthetted a tekintetedet. Idővel azonban a csipegetés is megszűnik és te is megunhatod a tányéron sikoltó villahegyek jajveszékelését és inkább leszeded az asztalt. Egy apró biccentést, hálás tekintetet kapsz mindazért amit az elmúlt percekben tettél ami elkísér téged a konyhába, ahol megadhatod magad a megtisztítás rituáléjának. Hiába lázadnak a koszos edények, a rend iránti vágyad erősebb és mint ilyen nem is enged a kaotikusság kuszaságának!

Visszatérve még mindig az asztalnál ülő Thana maga elé bambul azzal a korábban már látott végtelenül szomorú tekintetével és nem is rezzen össze, ha közelebb lépnél hozzá. Nagyon elmerenghetett vagy egyszerűen csak biztonságban érzi magát melletted, aminek illúziója addig ki is tart, míg meg nem akarod érinteni a ruháját. Sietve húzódik el, majd rádöbbensz, hogy pont azt a helyet választottad, ahol a penge érte. Illetve az egyik efféle, vértől mocskos részre. Mikor kitartóan próbálod tudtára adni miért is tettél így, akkor halkan, szinte alig hallhatóan mondd valamit. Akármit is, tudod, hogy a nyelvet már hallottad valahol, hogy ismerned kéne és mégsem tudod felidézni, hogy melyik is az:

/Ismeretlen nyelv/ தயவு செய்து என்னை மன்னித்து

A hangzása azonban átmossa az Esszenciádat. Annyi mindent elárul, oly sok mindent fed fel előtted, hogy szinte tökéletesen érteni véled minden egyes elhangzott hang jelentését. Az egész oly alázatosan hangzik tisztelettudóan és önmagát megkövetően, hogy szinte hallani véled a szót amit kiejtett: „Ne haragudj” vagy „Bocsáss meg”, esetleg ezek oly ősi kifejezését, ami mindezt magába foglalja. Mindenesetre ezek után ő lép közelebb és megvizsgálhatod a sérülést – szerinte ezt szeretnéd, de aztán a szekrény felé tévedő pillantás és az azt követő mozdulat…

Megérintik a kezed, megfogják azt. Két kéz közé szorítják a jobb kezedet és végtelen hálás tekintet után elszakadnak tőled, hogy a szekrénynél nézelődjenek, igaz még mindig eléggé elveszetten. Végül látod – ha aggodalmad okán nem fordultál el – ahogyan az első ruhadarabok a földre kerülnek… míg az összes nem osztozik ezen a padlón pihenő sorson… de ha mégis, akkor vagy elmenekülhettél a tervezett irányba vagy odaléphettél és az első ruhadarabokat, amik a kezedbe kerültek – talán nem is tudod mik azok – a vendégedébe nyomod.

A fürdés olyasmi, amire nem is tudtad, hogy ekkora szükséged van! Nem csak ezen hosszú és kimerítő nap mocskát mossa le rólad, de valamennyire ellazítja az eddig feszült és az ettől megfáradt testedet – ami bizony egy teljesen új élmény számodra – hogy valamennyire felfrissülj! Pici újjászületés ez, egy apró reménysugár melengető érzése, valami, amire Thana-nak legalább annyira – ha nem jobban – szüksége lehet, mint neked! Nem töltöttél el sok időt, bár mi tagadás igen vonzó volt a dolog, az, hogy az izmaidat jobban ellazítsa a forró vízsugár, de a vendéged elsőbbséget élvez és ki tudja, lehet még mindig a szekrény tartalmával szemez.

Kilépve megpillantod azt, ami megkísértené még a pápát is. Előbb a mezítelen lábfejet, majd azt a selymes-tapintású hosszú combot, ami… ekkor találkozol egy ing alsó részével – amit épp kifordítva vettek fel – a kecses karokkal, amik épp a gombokkal harcolnak nem túl sok sikerrel, sőt, egyet korábban már láthatóan sikerült is félregombolni. Pontosan emiatt pedig látod a női test szépségének oly domború és hamvas formáját, amelyet csak ezen a résen át lehet megpillantani. Jöttedre összerezzenek, de most nincs menekülés – lehet, a ruhaváltás tényleg jó ötlet volt – sőt, finoman megérintve a kézfejedet bátorítanak, ha eddigre magadtól nem tennéd…

a gombok harca a tied lehet!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Május 13. 19:36:05
Enethiel

A vacsora különösnek hat még nekem is. A szótlanság különösen bensőséges falat emel kettőnk közé. Miközben azon tűnődöm, hogy neki sem lesz könnyű dolga ebben az új világban jól megszemlélem magamnak szomorú arcát. Én sem érzem magam kifejezetten jól, de Thana még inkább maga alatt lehet. Mielőtt a hangulata teljesen átragadna rám, inkább kihasználom a lehetőséget, hogy miután befejezte az étkezést, asztalbontás ürügyén inkább a konyhai teendők vonják el a figyelmemet.
Befejezve Thana még mindig rágódik valamin - ami eléggé lefoglalja ahhoz, hogy csak akkor vegye észre a jelenlétemet, amikor mutatni, magyarázni szeretnék neki valamit. Az a mozdulat, ahogy bizalmatlanul elhúzódik - fedi fel, hogy nem igen vannak jó tapasztalatai. Hogy ez a mai események hatása, vagy régebbi emlékeké? Visszahúzom hát a kezem, és jóval visszafogottabban próbálom megértetni vele - mire is gondoltam.
Mikor sikerül, a válasza ismeretlen-ismerősen cseng. Úgy érzem, tudatja - nem velem, hanem a világgal van főképp baja. Egy szomorkás félmosoly  és egy apró vállrándítás a válasz - jelezvén, hogy részemről nincs gond.
Ellenben a sérülés valóban felkelti a figyelmem, és azon töprengek, hogy mennyire súlyos, és meg tudnám-e gyógyítani. Ez utóbbi sikerében a mai nap után kétségek gyötörnek - annyi minden félresikerült miközben próbáltam helyesen cselekedni, hogy egy újabb kudarc lehetősége elbátortalanít.
Végül aztán csak elindul felfedezni a szekrény tartalmát. Örülök, hogy végre megértette, mire is utaltam. Ellenben a hálája igencsak zavarba hoz - nem azért csináltam, hogy hálás legyen, hanem mert ez tűnt helyesnek. Viszont a szekrény tartalma láthatólag újabb próba elé állítja - elveszetten ácsorog előtte. Ahogy az első ruhadarab a földhöz simul, a torkomat megköszörülve oda lépek a szekrényhez, és beletúrva egy pár tiszta zoknit, alsót, inget, nadrágot pulóvert veszek ki, és adok a kezébe. Feltehetőleg egyik sem pont a mérete, de tiszták. Utána inkább gyorsan a fürdőszoba fele veszem az irányt - hogy a nehéz nap után belekóstoljak a forró zuhany örömeibe. Bár csábító lenne sokáig a marasztaló vízsugarak alatt maradni, a kissé elveszett vendégemre való tekintettel rövidre fogom a felfrissülést.
Egy fogmosás, meg tiszta póló, alsó felvétele után visszamerészkedek, abban reménykedve, hogy Thana már megküzdött a ruházkodás jelentette kihívással. Ha arra tettem volna, hogy még mindig öltözködik, akkor most nem ért volna meglepetésként, hogy valóban ez a helyzet. Meglepetéssel és csodálkozással teli tekintettel nézek végig rajta, mint aki nem hisz a szemének. Ha más körülmények közt lennénk... de nem vagyunk. A küzdelmet látván felötlik, hogy talán pólót kellett volna neki adnom, de ez akadt a kezembe. A kérésnek eleget téve fentről lefele kezdem el begombolni az inget - ami mivel ki van fordítva nem is olyan egyszerű. A helyzettel egyáltalán nem szándékozom élni - mivel és sem emlékszem az első fél tucat nap eseményeire - így gondolom ő sem fog. Ezért sem volna tisztességes - arról nem beszélve, hogy nem tudok róla semmit, és még Jayr felettese is - még ha nem is közvetlenül. Úgyhogy marad a kissé suta gombolgatás, és utána az ágy fele mutatok, hogy azt szántam neki, én meg a kanapét választva teszem el magam másnapra. A lámpákból mindössze egy kisebbet hagyok égve - hogy ne legyen teljes sötétség a szobában, de azért alvásra ingerlő legyen a félhomály.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Május 21. 19:14:20
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Este, kora éj


Nem nehéz felidézned, hogy mennyire ködös minden arról az időszakról, ami Jayr halála és Enethiel ébredése között gomolyog. Még így, ennyi idő távlatából sem rémlik fel sokkal több, pedig már volt időd picit átgondolni a történteket. Thana-nak, bárki is legyen ő igazából, alig néhány órája történt az a meghatározó pillanat, ami azóta is delejes hatással van rá. Ahogyan rád is annak az emléke ami veled történt, így szinte tökéletesen megérted min megy most keresztül és talán ez is ösztönösen közelebb hozott titeket egymáshoz. Ugyanakkor ez egyértelműen emberi érzésekkel keveredett és mint ilyen bizony elég ijesztő lehet még félelmetesebbé téve az egészet.

Mikor azon tűnődsz, hogy milyen tapasztalatok miatt lehet ilyen bizalmatlan, akkor nem kell sokat tűnődnöd, hiszen jelen voltál amikor „szabad lett”, láttad, hogy miért lehetett az és persze te is tettél arról, hogy rögtön azzal szembesüljön milyen törékeny is minden – különösen az emberek – és mindezek ellenére mennyire pusztítóak. S akkor még nem is idézte-idézhette fel mindazt ami egykor történt, amiről neked is csak ködös emlékeid vannak.

A bukásról.
A börtönről.
A parancsról.
A következményekről.

Sikerül leküzdeni a nyelvi akadályokat és abban is biztos vagy, hogy te ismered azt a különleges és szépségesen kifejező nyelvet, egyszerűen csak… de lehet, ha többet hallanád akkor sikerülne felidézni, hogy miért olyan érzés, ha mindig is így beszéltél volna, nem pedig az emberi nyelvvel küszködnél. De minderről elvonja a figyelmedet a sérülés, illetve mint kiderül annak csak a helye, mert úgy látszik, hogy amikor a Bukott Esszencia kitöltötte az üres porhüvelyt, annak sérüléseit is meggyógyította.

Nehéz egy nap volt.
De nem csak neked.
Érzed még, hogyan szólt
Amikor sötétebb lett a lelked.

A hála akkor is jelen van, ha te nem tartasz rá igényt. Itt van és körülölel, melengeti azt a ridegséget amit korábbi tetted felidézésével hívtál elő újra. Zavartan topogva pont annyi időt veszítesz, hogy lásd a hamvas fekete bőrt, amint a megviselt első ruhadarabok felfedik és ekkor már (talán) picit idegesen sietve kezébe nyomsz néhány ruhadarabot és sietve távozol a fürdő irányába. Visszatérve sem javult a helyzet, Thana még mindig a korábbi kihívással néz kétségbeesetten gombszemet…

Olyannyira csábító forró fürdő kellemes hatásaitól ellazulva a Hős Lovag a bajba jutott hölgy segítségére siethet. Úgy tűnik, hogy korábban az Elohimok nem igazán viseltek efféle öltözéket, sőt, ami azt illeti egészen biztos vagy benne. Úgy tűnik, hogy Thana emlékei még vagy nagyon homályosak, vagy az ében-bőrű nőben megbújt Bukottnak idegen egy idegen anyagot magán viselnie. Ellenben mintha a te jelenléted és persze az öltözéked segített volna számára a helyzet megértésében.

A parány fényforrás úgy tűnik, hogy fontos a lánynak, mert egészen közel fekszik hozzá, de azon a hatalmas ágyon olyan elveszetten gömbölyödik magzati pózba, hogy kevés férfi tud ellenállni az efféle védtelenség látványának. A kérdés csak az, hogy a Dagan mennyire akar egy ilyen pillanatban megtagadni olyan segítséget, ami szavak nélkül is kiáltásként hangzik. Akárhogyan is döntesz, olykor mintha halk szipogás és mélységes bánattal teli sóhajok hangját vélnéd hallani…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Május 22. 19:09:44
Enethiel

Thana megtapasztalhatta azt, hogy bár rengeteg idő telt el nélkülünk - az emberi viselkedés mit sem változott. Továbbra is szükség volna ránk - noha látszólag eddig is eldöcögött valahogy nélkülünk a világ. Hogy az emberek törékenyek, múlandóak - úgy vélem - ha valakinek, hát neki nem jelent újdonságot.  Legfeljebb a helyzet, és a test, amely megóvja attól, hogy újra elnyelje az Abyss. Új élmények és tapasztalatok. Új lehetőség. Szinte második esély. Furcsa érzés - lévén, hogy nincs sok közöm hozzá. Nem úgy ahhoz a nyelvhez - amely zavarba ejtően ismerős - még ha meg sem tudok rajta szólalni. Igaz, Thanán kívül elég kevesen beszélhetik. Vajon van írott alakja? Megkönnyebbülten veszem észre, hogy a penge okozta sérüléssel kevés dolgom akad - úgy néz ki, hogy begyógyult.
A zavar a legjobb szó jelenlegi kapcsolatunkra. A körülmények miatti vonzás és taszítás fura kettőse termti a bizonytalan helyzetet. Így inkább elnézegetem, hogy kifordítva vette fel az inget - mint hogy megpróbáljam kijavítani ezt az apró tévedést - ami ki tudja hova vezetne. Reméltem is, hogy a példám ragadós, és nem akar megszabadulni a szokatlannak tetsző ruhadaraboktól. No meg mivel eddig mindenkin volt ruha akivel találkoztunk, talán joggal remélhetem, hogy ebből leszűri, hogy mi az elfogadott szokás ezen a téren.
Már feküdnék le én is a kanapéra, hogy kipihenjem a mai nap fáradalmait, de elég egy pillantás az ágyon összekucorodó Thanára hogy egyértelművé váljon - számomra még nem jött el a pihenés ideje. Sőt, ahogy elnézem, lehet, hogy reggelig nem is fog. Halk sóhajjal állok fel, és sétálok az ágyig, hogy aztán Thana mellé üljek le az ágy szélén.

/Görög/ Nyugalom, itt most minden rendben van - suttogom, s finoman megérintem a vállát, majd hogy nyugodtan el tudjon aludni, folyamatosan simogatom a hátát vagy vállát. Az, hogy mellé feküdjek, egyáltalán nem jut eszembe, mert akkor feltehetőleg én hamarabb aludnék el - inkább ülök.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Május 25. 17:38:14
Úgy tűnik, hogy Thana nem naturalista és a benne lakozó Bukott sem vágyik arra, hogy megmutassa magát. Ennek örömére a kezdeti napokban máskor egyszerűnek tetsző dolgok is most alaposan összekuszálódtak. A legszebb talán az lehet, hogy vajon te mit tettél az alatt a körülbelül egy hét alatt, amíg kitisztult a tudatod? Mindenesetre ez az apró öröm sem hosszú-életű, mert azok a traumák amik nem csak téged, de őt is vagy éppen csak őt érték, oly erősen vannak jelen, hogy sebezhető fiatal szépség összekuporodva reszkető alakjának nincs nemesen dobogó emberi szív ami ellenállna… és talán Bukott Esszencia sem.

Amikor megjelensz mellette ijedten összerezzen, valószínűleg azt hitte, hogy nem vetted észre a bizonytalanságát, a félelmét és szomorúságát mely ott könny-csillog a tekintetében, beharapott ajkaiban és lúdbőrös testén. A hangod azonban gyógyírnek tűnik, az érintésed az orvosság és a jelenléted-közelséged a béke érzete. A gyengéd érintés, a simogatás – ami nem szűnik – lassan megnyugtatja és álomba kíséri, melyből ha nem is egyből, de idővel rettegve ébred, leizzadva, ziháltan és füledben visszatetsző sikollyal. Ez sajnos kelletlen volt, hisz a hosszú nap belőled is kivett és bebóbiskoltál, de úgy nehéz lenne ezt folytatni, hogy épp megfojtanak egy védelemért kiáltó ölelésben…


2. nap


(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Athen Sunrise.jpg)

Ekkor bukkan fel a nap a láthatáron, kezdi meg égi útját és vonja hajnali fénybe a két összebújó testet
A feketét és a fehéret,
A férfit és a nőt…
Az életet és a halált.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Május 25. 19:57:11
Enethiel

No igen, az eltelt egy hét - nem mondhatni, hogy sokra emlékszem, és Petros sem kényeztetett el túl sok részlettel. Egyedül a telefonom árulkodott arról, hogy Thyrával rengeteget beszéltem. De hogy miről, arról fogalmam sincs, de Thana viselkedését elnézve nem lehetett könnyű dolga velem. Az a minimum, hogy megköszönöm, ha eddig nem tettem, s remélem, hogy előbb-utóbb elárulja, hogy miről is szóltak a hosszú órák. Azt hiszem volna mit átbeszélnem vele, és úgy érzem, nem lesz egyszerű dolgom - már csak azért sem, mert neki is el akarom mondani, amit Sybiléknek.
Thana riadalma szerencsére nem tart soká, és a kitartó nyugtatgatás meghozza gyümölcsét, és nehezen, de végre elalszik. Ahogy aztán engem is elnyom az álom és a fáradság - hogy aztán ketten riadjunk fel rémálmának hála. Riadtan nézek körbe, hogy mégis milyen veszély az, ami fenyeget, hogy aztán megvilágosodjon a helyzet.

/Görög/ Ssss... itt semmitől nem kell félni - súgom a fülébe, s átkarolva ringatom egy kicsit - hátha megnyugszik, és elenged. Közben némi bűntudattal gondolok arra, hogy ha nem alszom el, hanem végig simogatom, akkor talán a rémálom elkerülhető lett volna - jelentős izomlázért cserébe.
Amint végre kibontakozhatok az öleléséből, óvatosan felállok, és nyújtózkodva, ásítozva a konyhapult fele veszem az irányt - elvégre az alvásról végleg letehetek. Felteszek főni egy kávét, majd felhúzva a farmeromat eszembe jut valami, ezért telefonra kapok, és felhívom Petrost. Amikor felveszi, bele is kezdek

/Görög/ Szia, túléltük az éjszakát. Viszont tudod, hogy mit fejtettünk el? Váltóruhát, mert az én ruháim nem passzolnak teljesen Thanára... - hagyom, hogy Petros elképzelje a dolgot, és levonja a logikus konklúziót.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Május 25. 20:28:56
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Reggel


Miközben felidézed a közelmúltat, köztük Thyra és az ő hangja a legerősebb, ahogyan Petros vagy Sybil anyádé, kinek mormolása leginkább imádkozó zöngével bírt. Most, hogy időt áldozol rá, felrémlik Petros barátságosan-aggódó jelenléte, mely számtalan szóval jutott el hozzád. Azonban minden ima és bátorítás elhalványul a barátod testvérének hangjától, aki… elvesztetted a fonalat, elaludtál, ahogy a külvilágot kizártad, a fáradtság súlyos keze hunyta le pilláidat.

Elérkezett a reggel, s mivel a rutin erős rituálé meg is kezdenéd azt. Ezt mindössze annyi képes megszakítani, hogy kollégáddal-barátoddal szeretnél telefonon néhány szót váltani. Miközben megindulsz a készülék felé felbukkannak a hajnal előtti képek, a békés és szelíd nőről aki oly ártatlannak és törékenynek tetszett, hogy már megérintené is szinte bűn és barbarizmus lenne. Talán az is volt, hogy nem folytattad, nem adtál neki több gyengédséget lemondva saját pihenésedről…

Azonban van egy idegen-ismerős érzés, ez már nem hasonló a korábbiakhoz, inkább olyasféle, amit másoknál láttál, de nem mostanában, hanem még egykor, a Bukás előtt. A biztonságot és menedéket adó karok újra és újra óvón fonódnak, hogy magadhoz ölelve suttogj azon a furcsa nyelven miközben lágyan – akár a tavaszi szellő sóhajtotta hullámok tánca – ringatni a törékeny testet, hogy a mozdulattal elűzd a félelmet, érintéssel a fájdalmat és tekintettel a bizonytalanságot.

Régen volt, talán igaz sem volt… most már Thana visszaaludt, így a farmer kutatóexpedíció a megszokottnál hosszabb ideig, de sikeresen zárul, hogy a kávéfőző mellett állva-ásítozva várd a kicsöngést felváltsa a barátod baritonja. Ez idővel meg is történik, amolyan „καλημέρα” módon ami olyan álmos Petrost idéz eléd, ami talán évekkel ezelőtt ha egyszer felbukkant. Valamennyire felfogják mit akartál mondani, de neked meg azt kell, hogy a barátod, most hulla és igazából nem is ért ehhez

Petros /Görög/ Hogy egy ilyen szép ajándékot illik megosztani a barátoddal? – mormogja és hallod, hogy helyezkedik, mert valamit levert, üveget – Tökfej, szerinted az enyémek jók? – hallod amint valami más követi az elsőt, ez most leginkább egy emberi testnek felel meg, talán maga Petros – Ehh… naszóval miért nem hívod fel Thyrát? – közli és a fele elég fojtott hangon szól, mint aki a csak a végére tud megint értelmesen beszélni – A fen… .ár… – hallod ahogy harcol az ágyneművel, majd valami koppanást, fájhatott. – Várj! Mivan? – kattan a kerék majd – Ravasz! De te túl tökfej vagy, hogy visszaélj a helyzettel! Azonban értékelem a próbálkozást! – aztán megszakad a vonal, nem biztos szándékosan
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Május 25. 21:24:48
Enethiel

Az élet ismétli önmagát, és most rajtam volt a sor, hogy megtegyem azokat az ismerős mozdulatokat - melyek eonok óta változatlan koreográfiája régi érzéseket idéz.
Mivel Thana újra elaludt, ügyelve a csendre, keresem a nadrágot s végül azért sikert aratva megkaparintom azt. Utána Petrossal a telefonhívás jelenleg nem túl szórakoztató, de informatív - érdeklődve hallgatom a zörejeket

/Görög/ Te koppantál a földön? - érdeklődőm együttérzően, majd a kérdésére is válaszolok
/Görög/ Nem, nem a te ruháid kellenek - nyugtatom meg
/Görög/ S Thyra nem tudja, hogy hol lakik Thana, de te igen - egyértelműsítem a kérdést, ami a túloldalt csak nem akar összeállni. Ma reggel látszólag fordult a kocka, és több nap óra végre én vagyok frissebb szellemileg - de ez nem tölt el felhőtlen örömmel. Aztán csak leteszi.
/Görög/ Jól van, akkor megoldjuk másképp - teszem félre a telefont. Normális körülmények közt cipőt húznék, és a közeli pékségben megreggelizve meginnám a kávémat, de ez nem az. Így marad az, hogy mielőtt elfelejtem meglocsolom a növénykét pár csepp vízzel, aztán némi hezitálás után körbenézek a hűtőben, hogy vajon tudok-e két fő részére valami vajas pirítóst némi paradicsommal készíteni, vagy erre sem futja a tegnap reggeli tevékenységemnek hála. Bárhogy is legyen, egy regény segítségével ráérősen megvárom, hogy Thana magától felébredjen.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Május 26. 17:32:19
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Reggel


Petros /Görög/ Nem én voltam, csak a büszkeségem – hallod hol élesebben, hol tompábban – Mi bajod a ruh…mal? – nyeli el valami a hangját egy pillanatra, majd – nyugi Tökfej, nem fogja lecsavarni a micsodádat ha megkéred vigyen át néhány ruhát – nevet, de a nevetésben érzel némi kétkedést, nos, elég nagyot. Aztán egy igazi megértő sóhaj – Legyél őszinte! Az mindig beválik! S ne fel…

Miután a vonal megszakadt percekig nem érkezik másik hívás és úgy döntesz neked ennyi is elég. Sajnos a hűtő azt sugallja, hogy szükség van a reggeli rituáléra, sőt, igazából egy másikra is, ami a takarítással függ össze. Az a hűtő felér egy döglött kutya szagával és ami benne van meg… penicillin alapanyagnak. Ez megkövetel némi időt és öklendezési ingert, de alapvetően sikerül elhárítani a veszélyt, mely azzal fenyegetett, hogy lebomlik még a lakásod is…

A szag azonban, valami olyasmi lehetett, ami nem kegyelmezett és amikor megfordulsz a viráglocsolásból már tudod, hogy nem kell regényt olvasnod, de cserébe remegő cimpát nézhetsz és nagy csillogó tekintetet, mely a jelenlétedre szűnik meg gyanús, könnyes módból szelíd szomorú, a tegnapira jellemzőnek lenni. Mindkettőtök pocija megkordul, jelezvén, hogy hosszú volt a tegnap és a vacsora is leginkább ki-elmaradt.

Ami azt illeti a beszivárgó finom illatok mindenképp el és lecsábítanának, főleg, hogy ma még a nap ragyogó pászmái is beosontak az ablakodon…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Május 26. 19:00:16
Enethiel

Hát, Petros aztán nem sokat segített. Talán a legutolsó tanácsa ér valamit a jelenlegi helyzetben. A gondjaimat a hűtő sem oldja meg - legfeljebb tetézi azzal, hogy ami tegnap reggel még úgy-ahogy jónak bizonyult, mára az is bundát de legalábbis szagot növesztett.
Még szerencse, hogy a hűtő melletti szemetest már tegnap kiürítettem - így most újult erővel pakolhatom bele mindazt, ami határozottan nem finom. A művelet során megsiratom a frissesség csatájában elesett élelmiszereket már csak a szaguk okán is, de végül sikerült tökéletesen kiürítenem a hűtőmet. Aztán gyorsan kitolom a lakás ajtaja elé a szemetest - ha majd megyünk el, leviszem a tartalmát a kukáig - de addig is ott illatozzon, ne pedig idebent.

A locsolás után még résnyire nyitom az ablakot, hogy majd lassan kiszellőztessek, aztán megfordulok. Úgy tűnik, hogy lehetek akármennyire is csöndben, ha az ember orrába szinte ököllel vágódnak a hűtőből kiszabadult szagok. Hiába, Thana is felkelt, és tapasztaltság ide vagy oda, azt azért sejti, hogy valami nem teljesen van a helyén.
Az ablak résén át beszökő illat azonban ráébreszt arra - igencsak éhes vagyok - és feltehetőleg Thana is szintén szívesen megreggelizne.


/Görög/ Jó reggelt! - köszöntöm - A ma reggeli tervem az, hogy felöltözöl, hogy kimehessünk az utcára, majd elmegyünk hozzád, és ott a saját ruhatáradból felöltözhetsz, majd megyünk enni - bár nem hiszem, hogy érti, azért nem árt, ha szokja a nyelv hangzását. Aztán hogy a nyelvi korlátokat leküzdjem, a pulóverre mutatok, esetleg segítek feladni, ahogy a zoknit, nadrágot is, majd a cipőjét is. Ha ezzel végeztem, újfent telefonra kapok, és kis szünetet tartva egy smst írok Thyrának. A korai időpontra való tekintettel nem hívom - nem akarom felébreszteni:
Szia - a körülményekhez képest rendben van minden, de most én vigyázhatok a tegnap sokkot kapott egyik új felettesemre. Ha felébredtél, majd beszélünk. Puszi
Ezek után néhány rutinos mozdulattal beágyazok, hogy azért valahogy nézzen már ki a lakás.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Május 26. 20:30:10
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Reggel


Petros olyan barát akire mindig számíthatsz! Esetenként talán nem úgy, ahogy te szeretnéd, de még sohasem hagyott cserben vagy másban, sőt, most is mondott használhatót! Persze ha tudott volna a hűtőről, akkor lehet, hogy megint az ajtón kopogtat, mint a minap és meginvitál egy finom reggelire téged… és persze Thana-t! Szóval a tegnapi események mégsem nem múltak el nyomtalanul és ami azt illeti szagtalanul sem. Mindent szépen eltüntettél, de ki tudja mi minden maradt még a hűtőben, ami egy újabb illatfelhővel örvendeztethet meg…

Egy kukáért kiáltasz, de midőn az nem méltóztatik eléd fáradni neked kell odamenni és elhelyezni a rád pislogó szemetet egyszer s mindenkorra! A szellőztetés egy olyan dolog amitől sokkal jobban érzed magad! Valahogy a betóduló finom szellő olyan, mintha incselkedne veled és hívna magához, „Szárnyalj velem! Szabadon!” De győz benned a kötelesség és minden lázadó hajlamod ellenére egy vendég fontosabb annál, semmint engedj a Teremtés hívó szavának! Sokkal inkább az éhségének ami meglehetősen mély hangon belemorog az egészbe…

/Ismeretlen Nyelv/ காலை சூரியன் கதிர்கள் உங்கள் முகத்தில்! – úgy érzed, mint egy szavakból álló cirógatást az arcodon, bizsergető – அவசரம் வேண்டாம்! இங்கே உட்காருங்கள்... – lágyan hív, kérlel, hogy… valamire! De aztán amikor megérinti maga mellett az ágyat…

Egy szót sem értett ezek szerint és a hangsúlyból sem tudta megfejteni mit szeretnél, de szerinte jobb lenne, ha nem sietnél el sehova, ha volt ilyen terved, hanem csatlakoznál hozzá. Ő már felült, és így megszemlélheted a félrecsúszott inget, a kócos hajat ami itt-ott az arcára tapadt és biz mindketten viselitek a nehéz éjszaka mellett, azt a meghatározhatatlan meghittség érzetének súlytalan köpenyét, ami mindkettőtökre mély hatással volt-van.

Ki tudja, hogy az öltözködésből lesz e valami…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Május 26. 21:21:04
Enethiel

A hűtő kiürítése az egyetlen dolog, ami biztos sikert garantál, így maradok ennél - csak az ásványvíz az, amit bent hagyok. Ha az elmúlt kétezer évet kibírta a föld alatt, akkor ezt a pár napot igazán kihúzza még az immár üres hűtőben. Abba bele sem merek gondolni, hogy ezt majd fel is kéne tölteni. S az éhség bizony nagyszerű fantáziával áld meg, hogy mivel. Csakhogy ahhoz, hogy elcsitítsam, előbb Thanával kéne zöld ágra vergődnöm - hogy elmehessünk enni valamit.

Szerencsére Thana is felébredt, és a tegnapihoz képest mintha jobb passzban volna. Töprengve hallgatom, és próbálom meg kitalálni, hogy mit is mondhat, de amíg meg nem érinti az ágyat, csak találgatok. Úgy tűnik, hogy neki kicsit más elképzelése van a reggeli rutinról, mint nekem. Viszont Petros kételyekkel teli hangja még ott motoszkál bennem - vajon ha most érkezne meg Thyra, hogy magyaráznám a helyzetet? Így egy futó mosollyal Thanára nézek, és feltartom a mutató ujjamat, hogy kis türelmet kérek, majd elküldöm Thyrának azt az smst, amit már megfogalmaztam magamban.
Ezek után fogom a pulóvert, és Thana mellé lépek. Bátorítólag megérintem a vállát, és a kezébe adom a pulóvert.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Május 28. 18:20:53
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Reggel


Azért az az egy bizonyos, hogy bármit is tettél az nem lesz elég addig, amíg valami fertőtlenítőszerrel át nem mosod a polcokat, sőt igazából az egész hűtőszekrényt. Lehetséges, hogy nem lenne baj, de biztosat csak a parány életek halálával érhetnél el, úgy őrizhetnéd meg az ételek frissességét! Természetesen ahhoz előbb vásárolni is kellene effélét, ami viszont felveti a következő problémát, hogy egyedül vagy… mert ugye eleddig nagyon nem tudtál elszakadni Thana-tól

A találgatások mellett azért érezted is, hogy mit szeretne. Valahogyan ösztönösen a helyes gondolatok bukkantak fel amikor a szavak értelmét próbáltad megfejteni, igaz, nem tudnád pontosan elmondani senkinek, hogy miért is van így. A reggeli rutinod bővülhet egy pulóveres ében-bőrű szépséggel vagy eltolódhat picit, ha úgy döntenél. Mielőtt bármit is tennél, leginkább engednél a most türelmes, bár picit még mindig megviselt Doktornőnek, elküldöd az üzenetet.

Thana mellé lépsz és finoman megérinted, örömödre nem húzódik el, hanem mintha pici pírt vélnél felfedezni, de azt is csak azért, mert olyan közel állsz hozzá, hogy magadba szívhatod az illatát – amiben azért ott van a nehéz éjszaka aromája is. A pulóvert adnád, amikor egy csippanás jelzi, hogy a művelet sikeres volt. Egy ajtó felől hallatszó pedig azt, hogy a fogadó fél biztos meg is megkapta.

Kopogtatnak.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Május 28. 18:48:28
Enethiel

A hűtő komoly morális kérdéssé kezd válni. Így inkább becsukom - miután szinte teljesen kiürítettem - ezzel elodázva a döntést. A feltöltése szintén okozhat gondokat - de legrosszabb esetben rendelhetnék telefonon a sarki kis boltból - igaz erre még nem volt példa. Már ha jól emlékszem...
Azért jó lenne, ha nem egyedül kéne megküzdenem az összes feladattal, de fordult a sors kereke és itt az idő, hogy azt a gondoskodást, amiben múlt héten részem volt legalább részben tovább adjam.
Hogy miért is sejtem - mit akar mondani? Talán mert tudat alatt emlékszem a nyelvre, és arra - mi mit jelent, noha szándékosan felidézni képtelen volnék.
Miután elküldtem az üzenetet, immár teljes mértékben figyelhetek vendégemre, és átadhatom neki a pulóvert. A telefonom csippantását tudomásul veszem, de az ajtó felől érkező válaszra kissé rácsodálkozok - no nem sokáig, csak amíg be nem kopogtatnak. Thana kezébe adom a pulóvert, majd megindulok az ajtó fele, és kinyitom. Gondolom Thyra az, és nem valamelyik szomszéd, aki azért keres, mert szerinte megdöglött valami a lakás elé kitett szemetesben.
Amennyiben tényleg ő az, megkönnyebbült mosollyal tárom szélesre az ajtót

/Görög/ Jó hogy itt vagy! Gyere be!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Május 29. 17:12:58
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Reggel


Nem rémlik, hogy valaha rendeltél volna, valahogyan mindig megvoltál nélküle… ahogy emlékszel ilyesmire. Miközben erre, illetve ezen is gondolkozol, azért felmerül, hogy nem bánnád ha lenne más is akivel megoszthatnád a terhet, a feladatod, amit most magadra vállaltál azzal, hogy megmentetted őt, Thana-t.

A kérdés már csak az, hogy mégis kivel?

Végül úgy döntesz, hogy meg tudsz és meg is akarsz birkózni a dologgal így újult elhatározással indulsz segíteni a pulóverrel ami mint most már tudjuk nem kerül fel a Bukott testére, mert csipogások és más zörejek elejét vették ennek és bármi ehhez hasonlónak. Csak azért is ugye, mert úgy döntöttél, hogy inkább ajtót nyitsz.

Amikor ajtót nyitsz, egy Zoé áll ott, kezében egy kisebb sporttáskával és szelíd mosollyal az arcán, majd amikor épp eltűnődnél, hogy mit keres nála Thyra telefonja felbukkan a már jól ismert csábítóan fiatalos és vonzó arc, amin egy olyan huncut mosoly honol, hogy azonnal úgy érzed bajban vagy és védekezned kell, még akkor is, ha tudod, hogy nem tettél semmi rosszat!

Z. /Görög/ Jó reggelt! A fiatal hölggyel épp az ajtó előtt találkoztunk! – örül a véletlennek, de visszafogottabb, mint a barátnőd (?)
T /Görög/ Szia Tökfej! – biztos, hogy beszélt a bátyjával! Elmarja a sporttáskát és meglehetősen fürgén perdülve kikerül, majd nem kérdés hova-kihez indul
Z /Görög/ Nem tudom, hogy Petros édesanyja miképp bírt kettejükkel egyszerre! – mosolyog vidáman, de nem lép be
T /Görög/ Ooo! – hallod – Nem beszél görögül! – ezen annyira meglepődött, hogy szóvá is tette

Látod, hogy az új Törvényszéki patológus hölgy igencsak meg van szeppenve és illetődve, de hát mit tehetnél, Thyra ugyanúgy Kiriakidis, mint Petros és az a vérvonal nem a szelídségükről híres! Erről felrémlik valami Spártai őst is emlegettek egy vidámabb éjszaka, de az is lehet, hogy csak téged ugrattak ezzel.

T /Görög/ Te amúgy, valami megdöglött a házad előtt, szólnod kéne a gondoknak!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Május 29. 18:30:03
Enethiel

Az ajtóban lehökkenten nézek Zoéra - pár másodpercig eltart, míg újra értelmezni tudom, hogy ki is áll az ajtóban. Tekintetem az arcáról a sporttáskára siklik, ahol elvileg Thyra telefonjának kéne lennie, s már kezdeném azt hinni, hogy a véletlen vagy más Elohim játszik velem, mikor Thyra is "képbe" kerül.
A táska felbukkanása jelzés értékű, de majd később foglalkozom vele, mert van ami sokkal inkább elvonja a figyelmemet - és ez most Thyra és Zoé párosa.

/Görög/ Sziasztok! - köszönök nekik, miközben Thyra befele törekszik a táskával. Úgy tűnik, hogy Petros valódi talpas telefonként hatékonyan szállítja a híreket - különben Thyra honnan tudná, hogy mi van a táskában? De most nem jut szembe, hogy haragudjak rá - mert látszólag bizony sokat egyszerűsített a helyzeten.
/Görög/ Gyertek be! - javaslom, bár ez inkább Zoénak szól, mert Thyra ki tudja hol tart már?
/Görög/ A titkot még nekem sem árulta el - válaszolom, miközben csukom be az ajtót Zoe mögött. Thyra rácsodálkozására most nem mondok inkább semmit, hanem inkább én is beljebb sétálok.
/Görög/ Tegnap reggel véletlenül egyszerre minden megromlott a hűtőmben. Is - vonom meg a vállam, mintha ez teljesen normális lenne. Hogy aztán oldjam Thanának Thyra okozta megszeppenését, Thanára mosolygok, és Thyra fele intek -
/Görög/ Thana, ő itt Thyra Kiriakidis. Thyra, ő pedig Thana Cisse - Mutatom be őket egymásnak. Aztán Zoé fele fordulok
/Görög/ Jó látni, hogy valaki előrébb is lát - és gondol ilyesmire - pislantok a táska felé -Én csak ma reggel szembesültem a problémával. De nincs korán a szolgálathoz? Petros is alig esett még ki az ágyból - kérdezem, mert bizony kezd az a gyanúm lenni, hogy Zoé önszorgalomból intézhette ezt a dolgot. Aztán inkább átadom most kicsit a stafétabotot Thyrának és Zoénak - feltehetőleg könnyebben jutnak dűlőre vele divat és öltözködés terén mint én.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Május 29. 19:05:08
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Reggel


Z /Görög/ Köszönöm! – lép be, majd picit mintha pirulna, de ezt is csak azért látod, mert ott áll közvetlenül melletted – Igazán, otthonos! – dicsérné meg a szerény kis otthonodat – Pedig, ha valaha tervezel gyermeket, gyerekeket mindenképp érdemes volna! – érkezik ebben a pillanatban a visszafogott és finom illat a rendőrnő felől
T /Görög/ De ha nem beszél görögül, akkor, hogy akar Persé helyére lépni? – ez most leakasztotta, emésztgeti
Z /Görög/ Tönkrement a hűtőd? – érdeklődik és érzed a következő szavai valami segítségnyújtásfélék lesznek, ha nem mondasz semmit

Eközben Thana az orráig húzta a takarót, de ettől az ártatlan mozdulattól csak még inkább oltalmazni és szeretnivaló, főleg, hogy Thyra leül mellé és igen energikusan – nem mintha másképp képes lenne rá – felhasítja a táskát (elhúzza a cipzárt) és beletúr a motyókba, hogy valami olyasmit horgásszon elő, amire lehet, hogy te elfordulsz.

T /Görög/ Ez nagyon csinos Zoé! – forgatja meg és magához méri, de végül kuncogva nyújtaná Thana felé, aki leginkább téged figyel, meg a távolságot maga és Thyra között – Ez a tökfej nem volt képes felhívni, hogy női ruhára lenne szükség, mindig ilyen kis félénk fiú volt! – vigyorog, majd felveszi a táskát és a Bukott mellé teszi, hogy ő döntse el bele akar e nézni vagy sem – Bocsáss meg Thana! – motyogja, láthatóan ráeszmélt, hogy picit túl sietős volt a dolog

Thana annyira hirtelennek érzi mindezt, hogy csak szótlan pislog és azt se tudja, hogy elszaladjon vagy engedjen ennek a számtalan csodásan új és idegen ingernek, míg végül az egyik finom kezét látod mozdulni, érted int, hív téged. Ez továbbra is meglepett pillantásokat csal ki Zoéból és mintha féltékenység szörnyének tekintetét Thyrából. Ebben nem vagy annyira biztos, de nem is zárnád ki csak azért, mert nem tudod eldönteni a dolgot.

Z /Görög/ Amikor kérte, hogy ide jöhessen tudtam, hogy szükség lesz rá, mert Petros említette, hogy most épp egyedül vagy… - itt lehallgat és amikor keresed a miértet Thyra tekintete adja a választ, amolyan „ez biztos?” – Szóval úgy gondoltam, hogy mivel Petrost – szerinte – valami kegyetlen vírus döntötte le és emiatt otthon maradt, így… - ugyanakkor abban is biztos vagy, hogy a szolgálati idő nem ily korai időpontban kezdődik

Amikor úgy döntesz te mással foglalkozol – bármi is legyen az – Thyra helyére Zoé ül le, míg a kis energiabomba melletted toppan és átölel, hozzábújik majd az arcodra nyom egy nagy puszit! Nem szól, csak érzed, hogy Thana felé bambul, úgy tűnik, hogy lesznek még itt gondok abból, hogy a Doktornő csak veled érzi magad biztonságban és ez a kis tigrislány pedig…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Május 29. 20:41:55
Enethiel

Zoe dicsérete a lakásra, hogy otthonos - váratlan volt - ritkán hallani ezt a szót a kicsire. Már éppen köszönném meg, mikor a gyerekekről tesz említést, és hát, valljuk be - az előző dicsérete a lakásra, és az illata együtt teljesen más környezetbe helyezi a mondandóját. Emiatt most önkéntelenül is úgy nézek rá, mint nőre és nem mint kollégára - hogy aztán észrevéve magam kissé zavarba jöjjek - mert be kell látnom - igencsak csinos. Ekkor érkezik Thyra mentő kérdése.
/Görög/ Azt hiszem, a beszélt nyelvet nagyjából értheti - vélem hálásan, de Zoe nem kegyelmez.
/Görög/ Semmi baja. Csak nyitva felejtettem az ajtaját. Mostanában megesik. - válaszolom mosolyogva a hűtő állapotát firtató kérdésre. Talán ez után már jogosnak érzi a Tökfejet. Érdeklődve figyelem azt, ahogy és ami kikerül a táskából, és úgy döntök, hogy én is inkább Zoénak szentelem a figyelmemet.
/Görög/ Ha jól sejtem, ez nem Thana ruhatárából került ki - tételezem fel, de aztán inkább Thanát figyelem, mert az, ahogy a távolságot méregeti nem utal a feltétlen bizalomra. Talán Thyra is megérzi, mert szerencsére visszavesz a lendületből. Kíváncsian figyelem, hogy Thana hogy birkózik meg ezzel a lendületes helyzettel - de úgy tűnik, hogy egyenlőre nem egyedül.
Zoe magyarázatára, hogy Petrost vírus döntötte le, nem mondok semmit, de arra, hogy most egyedül vagyok-e már kissé bővebben reagálok

/Görög/ A balesetig ez ha jól tudom így is volt - válaszolom, majd Thana intésére odalépek, és leguggolok, hogy szemmagasságba kerüljön.
/Görög/ Thana, az öltözködés részhez kevéssé értek - de az aranyszabály, hogy azt vedd fel, ami tetszik. Zoé vagy Thyra biztos jobban eligazodik a divat útvesztőjében - pislantok a kettősre, és engedem át nekik a terepet, és inkább a konyharészen készítek elő egy adag kávét, hogy később majd ne kelljen ezzel veszkődnöm.
Amikor Thyra átölel, a fülébe súgom

/Görög/ Jó hogy itt vagy! Majd beszélnünk kell - olyan az emlékeztem mint a szita - az elmúlt egy hétre alig emlékszem. Jó lenne, ha elmesélnéd, amit tudnom illene - kérem tőle.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Május 30. 19:55:08
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Reggel


Zoé ártatlannak tűnő megjegyzése meglehetősen felkavar, hiszen eddig mint kolleginára és nem olyan nőre pillantottál, aki akár gyermek-gyermekek anyja is lehetne. Lehetséges, hogy utalt valamire? Vagy csak abbéli vágyakozásának adott hangot, hogy egyszer szeretne gyereket-gyerekeket? Esetleg így képzelte el a jövőjét vagy tényleg csak megdicsérte az otthonod mintegy kedvességképp? Elképzelhető, hogy másról lenne szó és csak te engedtél a pillanatnyi álmaidnak amit Jayr is dédelgetett valahol? Akárhogyan is legyen, a Kiriakidis vér ment meg téged, ami lássuk be igen kíváncsi és cserébe még tüzes is!

Z /Görög/ Tegnap este még átnéztem a megfelelő papírokat és elméletileg kiválóan beszél görögül, így csak arra tudok gondolni, hogy igen erős sokkhatás érte, emiatt olyasféle amnézia alakult ki, aminek okán képtelen megszólalni e tanult nyelven. Emellett beszél franciául, latinul és angolul – teszik hozzá elismerő hangsúllyal, majd a hűtő problémára: Lehet, hogy csak rosszul záródik? – kérdezi, adna mentőkötelet míg Thyra nem kegyelmez
T /Görög/ Így is lehet mondani, hogy béna – kuncog, de a hangjában felfedezed az aggodalmat
Z /Görög/ Nem, annyi időm nem volt, így a sajátjaim közül hoztam néhány darabot, noha valószínűleg nem teljesen azonos a méretünk – mondja kötetlenül, nem feszeng a téma okán

Eközben Thyra teret ad Thanának, aki ettől kissé bátrabban foglalkozik a táskával, de csak óvatosan, mint aki fél attól, hogy mi lehet abban. Azt is tudod, hogy az öltözködés nehéz művelet számára, mint Bukott nem igazán tudja hova tenni az öltözködés folyamatát és ha csak nem akarod, hogy ezzel a többiek is szembesüljenek, akkor bizony lépned kell. Amennyiben a lányokra bíznád, ahogy eddig is tervezted, akkor fel kell készülnöd a fura tekintetekre, lévén a te ágyadban, egy kifordított ingben és kócos hajjal, picit leizzadva…

T /Görög/ Kizárt, hogy Petros valami vírust kapjon el, még soha nem volt beteg! – s valóban amennyire fel tudod idézni, ilyesmi még nem fordult elő, igaz, ilyen vihar sem volt már jóideje, mint ami mára teljesen eltűnt – Szerintem az van, hogy… – elhallgat, mert láthatóan fogalma sincs mi lehet az oka, cserébe némi aggodalom üti fel a fejét, de előbb még – A baleset előtt is volt barátnőd! – közlik picit talán határozottabban, mint azt ez a megállapítás megkövetelt volna, Zoé pedig bölcsen úgy tesz, mint aki nem vette észre

Thana tágra nyílt szemekkel szemléli a körülötte zajló eseményeket, hirtelen törtek be a magánszférájába és mint ilyen ezt nehezen dolgozza fel, látod, hogy legszívesebben felrántaná a feje búbjáig a takarót de ahogy elpillant a fürdő felé, még egy menekülés is szóba jöhet. S bár a szavaid igazak, a te illetve Zoé visszafogott stílusa még rendben van, addig Thyra tüzes szenvedélye meglehetősen sok neki! Még akkor is, ha a Kiriakidis lány divatérzéke valóban kiemelkedő! S ha már róla van szó és ölel is…

T /Görög/ Jó itt lenni! – hagyja, hogy te öleld át őt, elvégre te vagy a férfi – Igen? Akkor sok minden nem változott – incselkedik halkan és amikor felpillant rád, olyan csillogó a tekintete… – Lehet, hogy inkább meg kéne mutatnom! – érinti piszéjével az állad finoman
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Május 30. 21:44:56
Enethiel

Arra, hogy Thana beszéli a görögöt, hümmentek egyet - ezek szerint pár nap alatt újra bele fog rázódni - csak idő kérdése. A latinon kevéssé lepődök meg - az afféle szakmai ártalom számára. De van még egy nyelv, amit szerintem igencsak jól beszél, de kimaradt a felsorolásból. Vajon mi lehet a neve?...
/Görög/ Legalább valaki elismeri ez irányú tehetségemet - válaszolok Thyrának, és inkább ejtem a hűtő témáját. Pláne, hogy kicsivel később megtudom, hogy Zoe nem járt Thana lakásán. Ezek szerint teljes egészében magánakció volt, ami még inkább növeli szememben az elismerést az irányába. Kevesen vannak, akik ennyire segítőkésznek bizonyulnak másokkal szemben, és jó látni, hogy az esszenciámhoz ilyen közel álló emberek mind a mai napig vannak.
De a fura tekinteteket akkor sem úsznám meg, ha én akarnám át és felöltöztetni - így rövid töprengés után azt hiszem, hogy Zoéra bízhatom a dolgot.
Ellenben Thyra picit többet beszél Petros állapotáról - s úgy vélem - Zoe ez alapján hozzám hasonlóan már inkább másnaposságra fog gyanakodni. Én mindenesetre diszkréten hallgatok. Pláne miután Thyra helyesbít barátnő-ügyben, és a megszerzett információt próbálom beilleszteni az emlékek sorba - jelenleg inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Thana problémáját magam is átérzem - számomra is vannak homályos foltok arról, hogy ki milyen viselkedést várna el tőlem - s számára ez hatványozottan igaz lehet. Látom a fürdőszoba ajtaja fele kalandozó tekintetét. A kevesebb inger jobb lenne számára.
/Görög/ Zoe, a fürdőszoba nyugalma lehet, hogy jobban esne neki. Igaz, Thana? - nézek a kérdezettre, és a nyugalom szigetét jelentő ajtó fele intek.

/Görög/ Az lehet, hogy majd segítene - értek egyet Thyrával szelíden mosolyogva - Ám mostantól joggal hívhatok majd Tökfejnek Petrossal karöltve, ha elmondom, hogy milyen új tévképzeteim vannak - mondom neki, bár lehet, hogy pont ő az egyetlen, akinek az elmúlt egy hét alatt már említettem, hogy nem egészen Jayr vagyok? Tűnődve nézem Zoe és Thana párosát - vajon én is ennyire el voltam tévedve pár napja, mint Thana? A tervem az, hogy kivárjuk, amíg Thana menetkész nem lesz.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Június 13. 17:24:02
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt


Tudod, hogy a Bukás előtt nem létezett ennyi nyelv, hogy mindenki egy és ugyanazon beszélt – és talán írt – és csak valami után – amire sajnos nem emlékszel – változott ez meg, ahol számtalan foglalta el az addig egyetlent. Ezért is tanultad meg azt a Hatalmat, amely lehetővé tette számodra, hogy értsd őket és beszélj velük. Akármi is volt az a nyelv ami a számtalan előtt volt, úgy véled – pont azért, mert máskülönben értenéd – talán – csak az lehet, amin Thana – illetve a Bukott, aki benne él most – megszólalt.

T. /Görög/ Ha akarod díjazza is! – kuncognak rajtad/veled (?)

Úgy tudod, hogy Thana táskája és minden más ami benne-vele volt a bizonyítékraktárba került és csak a nyomozás bizonyos fázisa után kapható vissza. Mivel ez tegnap késő este volt, így érthetően ezek a tárgyak még nem jutottak vissza a gazdájához, hanem bent vannak az őrsön. Emiatt pedig Zoé úgy döntött, hogy elhoz néhány nőies apróságot, amivel kisegíthet szorult helyzetedben. Thyra nem tudni segített e volna, de mivel nem tudta, hogy mi történt, így nem is fog kiderülni már soha.

Az, hogy akadnak segítőkész emberek örvendetes, főleg az, hogy úgy véled, ez önzetlen féle, nem az ami valami viszonzást várna cserébe azért amit amúgy megtehetne anélkül is. Így és mert teljesen biztos vagy ebben, bíznád a Zoéra azt, hogy segítsen Thana-nak eligazodni a ruhadarabok terén, aki csak bólint és nyitja az ajtót, aminél több sem kell az ében-bőrű szépségnek, hogy eltűnjön odabent sietve. Annyira, hogy a takarót is csak egy ideig magával rángatta, majd amikor tudatosult, akkor elengedte és anélkül…

Szerencsére a tegnap kezébe adott ruhákat viselte, amire viszont Thyra tekintete – még az ölelés előtt – úgy ragyogott fel, mint vihar sötétjében a villámlás fénye, hogy aztán oly hamar ki is hunyjon. Kettesben maradva az ölelésben tűnődhetsz azon, hogy mi az amire nem emlékszel Petrossal kapcsolatban, hiszen aki sohasem beteg és még is otthon marad egy ilyen, finoman fogalmazva esetlen kifogással, ott kell lennie valaminek amit nem tudsz teljesen felidézni a legjobb barátoddal kapcsolatban!

T. /Görög/ Igen, tévképzetek? Reggeli közben elmondhatod! Meg azt is, amiért tegnap meg akartál hívni vacsorázni! – pillognak kihívóan – Aztán persze kellően bocsánatot is kérhetsz, ha már magadtól nem jutott eszedbe! – no igen, a Kiriakidis-ek nem a türelmükről híresek
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Június 13. 21:33:20
Enethiel

Azért érdekes lehetőség, hogy nem csak a görög nyelvet hanem a többit is beszélhetném. Az elsőről nem is beszélve. Talán idővel az is sikerülhet - újra. Addig meg marad a szótár...
Thyra válaszára elmosolyodom

/Görög/ Az ügyetlenkedést mióta szokták díjazni? - kérdezek vissza

Zoe segítőkészségét látván úgy döntök - ha lehet titokban segíteni fogok neki - bár remélhetőleg nem fog rászorulni. Amolyan jó tett helyébe jót várj alapon. Ez persze lehet, hogy mostanában már nem divat - de akkor itt az ideje feleleveníteni ezt a szokást.

Thana gyorsan megragadja a Zoe felkínált menekülés lehetőségét, és sietve távozik. Igaz, félúton elhagyta a takarót. Az biztos, hogy Thyrának meg lehet a véleménye a látottakról - de ami sokkal zavaróbb, hogy mit is felejtettem el Petrossal kapcsolatban. Thyra javaslatára hümmentek
/Görög/ A téma elég érzékeny - pislantok a becsukott fürdőszoba ajtó fele - szóval nem biztos, hogy reggeli közben szívesen beszélnék róla - utalok arra, hogy csak neki szeretném elmondani - De erről akartam beszélni már tegnap este. Sajnálom, hogy a tegnapi vacsora kútba esett - nem így terveztem...
/Görög/ Petros jól van? Mintha másnapos lenne, és ez azért nem jellemző rá. Lehet, hogy elfelejtettem valamit - de egyáltalán nem emlékszem. Sok minden kiesett, és helyette olyan dolgokra emlékszem, amire normál esetben nem lenne szabad - próbálom magyarázni a bizonyítványt
/Görög/ Nem kéne majd meglátogatni? - kérdezem, hátha Thyra hajlandó témát váltani, ahelyett, hogy aggódni kezdene miattam.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Június 14. 21:29:19
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt


S ha egykor nem volt más, csak az a bizonyos Elohimi nyelv – nevezzük elsőnek – akkor lehetséges e, hogy az emberek is megint megtanulják? S te is tanulhatsz idegen nyelveket, emberieket – mint amiket például Thana beszél, esetleg Zoé! De addig is marad a kérdésed Thyrához, aki csak mosolyogva vállat von, de a tekintete valami egészen másról árulkodik…

Zoé lelke tiszta vagy legalábbis törekedik rá, de még csak igen keveset tudsz róla. Úgy tűnik, hogy egészséges a teste és szíve, valószínűleg a lelke is! Sokra hivatott, olyasvalaki, akit számtalan Elohim vett volna egykor pártfogásába. Most előtted a lehetőség és úgy döntesz, hogy mivel méltónak bizonyult a segítségedre, így a tőled telhető – a magad – módján patronálni fogod

T. /Görög/ Hm… mikor szeretnél beszélni róla? Azt nem felejtetted el remélem, hogy hétköznapi rutinnal érkeznek hozzám a testüket karban tartani vágyó férfiak és nők, nincs sok időm! – int meg picit, mert szerinte bizony ilyesmire nem gondoltál – Elég szétszórt vagy – mondja halkabban – Minden rendben? – őszintén érdekli, közben a tekinteted fürkészné

Ezután térnél ki Petrost érintő kérdésre, ami már egy egészen másik téma, olyasmi, amiben Thyra mindig otthonosan mozog, mert a testvéri kötelékük olyan erős, hogy ha arra kerülne a sor, akkor Petros még rólad is lemondana a hugicája kedvéért, pedig te vagy az a barát, akire még az életét is rábízná. Sajnos, adott esetben még ez is kevés lenne, de szerencsére nincs ilyen gond!

T. /Görög/ Nem tudom, nem szokott ilyet tenni, mint amit ma reggel említettél! Nem hívott fel engem sem, ami megint nem vall rá, szóval azt hiszem jobb lesz, ha inkább átmegyek és segítek kicsit – majd figyel a javaslatodra és végül bólint – Jó ötlet! De mi lesz… ő, a Persé-pótlékkal? – kíváncsiskodik
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Június 15. 19:31:30
Enethiel

Thyra tekintete mást tükröz, mint a mozdulatai - az aggodalmát próbálja palástolni, mintha titok lenne, vagy valami, amiről ha nem beszélnek, akkor nincs is. Azért jól esik az aggódás, bár jobban esne, ha nem lenne rá oka.

Thyra idő-gondjaira valóban nem gondoltam, de a válasz egyszerű

/Görög/ Majd minél előbb. De vannak olyan témák, amiket nem illik csak úgy rázúdítani a környezetemre. Mellesleg nem a szétszórtságom zavar leginkább - amiatt ne aggódj - mert az el fog múlni. Úgyhogy legfeljebb pár napig tudnál már csak az orromnál fogva vezetni - mosolyodom el.
/Görög/ Amiről beszélni akarok majd az, hogy az emlékeim szerint mi történt a balesetnél. Bár neked lehet, hogy már mondtam valamit az elmúlt héten - nézek kíváncsian a szemébe.

Thyra véleménye tovább árnyalja a képet Petrossal kapcsolatban, és jelen esetben bizony bennem is némi aggodalmat kelt. Nagyon remélem, hogy minden rendben van vele.
/Görög/ Remélem nincs komoly baja, és azt is remélem, hogy nem beszélt még Sibylékkel tegnap óta - jut az eszembe a lehetőség -  mert neki is személyesen akarom elmondani amit neked. Tudod, nem szeretném ha másodkézből hallaná a dolgot. A végén még azt hihetné, hogy nem bízom benne, pedig tegnap reggel csak nem mertem előhozakodni vele - vázolok egy lehetőséget. Arra, hogy megnézi, hogy mi van Petrossal egyetértően bólintok - ám az a kérdés, hogy mi lesz a fürdőszobában tartózkodókkal kissé váratlanul ér
/Görög/ Megreggelizünk. Utána viszont nem tudom - feltehetőleg neki is megvan a kötelező napi rutinja a tegnapi nap után - csak az a bökkenő, hogy eddig nélkülem elég elveszettnek érezte  magát - avatom be. Akár azt is mondhattam volna, hogy a sors kereke most rám rótta azta szerepet, amit Thyra játszhatott mellettem egy hétig.

Miután Zoe és Thana előkerül a fürdőszobából, fel is vetem az ötletet

/Görög/ Egy könnyű reggeli a pékségben? - kérdezem őket, s ha nincs tiltakozás, akkor miután kiterelgettem őket a lakásból, zárok, felveszem a szemetes zsákomat, és azt a házból kifele menet a kukába dobom, hogy utána elsétáljunk a pékségig.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Június 17. 11:01:48
Thyra… életteli és hirtelen, éppúgy, mint a testvére. Az idősebb, a báty, aki mindig ott volt ha kellett, de elég bátor és bölcs olykor, hogy szeretett hugicáját hagyja elesni, hogy tudja az milyen fájdalmas. S mégis, minden alkalommal ott volt, ha szükség volt rá, hogy mosolyt csaljon a könnyes arcra, hogy puszit hintsen a fájó részre vagy épp csak egy szoros öleléssel tudassa milyen fontos neki egyetlen családtagja. Igazi testvéri szeretet ez, olyan, amit a legtöbben talán sosem birtokolnak.

A fiatal nő tehát joggal aggódik az egyetlen emberért, akinek az élete mindennél fontosabb a számára, egy olyan pont, amiből a világot lehet kifordítani, olyasvalaki, akihez talán csak az igaz szerelem érne fel. Nem kérdés tehát, hogy el kell mennie oda, haza, ahol most Petros él „egyedül”. Tudnia kell és ott lennie, ha szükséges ápolnia vagy vigasztalnia mindazon tulajdonságai ellenére, ami heves természetéből fakadnak.

Thyra /Görög/ Az jó. Nem szeretek várni! – mosolyog, de az aggodalom erős – Bármikor képes vagyok téged az orrodnál fogva vezetni! – hajol közelebb, lábujjhegyre állva próbál piszézni – Sokat beszélgettünk – bólint, immáron csak közel állva hozzád, érzed az illatát, látod az íriszében az aranyló pettyeket – de lehetséges, hogy erről nem eleget – megérti, beszélni fogtok amint lehet, ami pedig a másik dolgot illeti – akkor most itt a lehetőség! – amint átértek, lehet beszélni – de most akkor reggeli! Az egyik legfontosabb étkezés! – némi csend követi a szavaidat, majd – ha nálunk végeztél, akkor majd megint vigyázhatsz rá – nem tudnád megfejteni mit érezhet ezzel kapcsolatban
Zoé /Görög/ Igen, valami fánk! – kuncog, majd valószínűleg megismételte angolul is, mire egy félénk bólintás a válasz – Mi itt megvárnánk amíg visszaértek! – kéri Zoé, amit csak megerősít Thana tekintete

Kezedben a kukás-zsákkal indulhatsz hát a szemetesig, majd onnan tovább a pékségbe, ahol a megszokott látvány fogad. Ezúttal sem kicsi a sor, de ez a várakozás az ára annak, hogy igen finom falatokhoz juss! Thyra szorosan sétál melletted, sokszor összeér a csípőtök, a karotok, de valamiért nem fogja meg a kezed. Ha rápillantasz akkor a tekintete nem az itt és mostra figyel, hanem valamerre másfelé, nem kizárt, hogy a testvérére gondol…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Június 18. 19:55:03
Enethiel

Ismerve Petrosékat, Thyra aggodalma nem meglepő a bátyja iránt - no nem azért, mert Petros hajlamos bajba kerülni, hanem azért mert olyan fontos támaszai egymásnak. Első a család! - Valahol irigylésre méltó a dolog, mivel Jayr családjában az apai és anyai nagyszülők nem igazán kedvelik egymást - pedig a kezdetekhez képest sokat csiszolódtak. Éppen ezért, mert ismerem a kapcsolatukat, támogatom is az ötletet, hogy meg kell látogatni.

Azt nem is kell mondania Thyrának, hogy nem szeret várni - a Kiriakidisoknak ez az egyik jellemzőjük. A gondolatra elvigyorodom, és kissé közelebb hajolok, hogy az orrom hegye az övét érintse
/Görög/ De csak ha hagyom - no meg a többi esetben - válaszolom arra, hogy képes volna az orromnál fogva vezetni. Viszont az a válasza, hogy feltehetőleg nem eleget beszélgettünk, megkönnyebbüléssel és némi csalódással tölt el. Örülök, hogy én mondhatom el az igazat, de jó lenne, ha már túlesnék-estem volna rajta. Legutoljára talán a vizsgáim előtt, miatt izgultam ennyire. S nincs is nagy különbség  - ezeknek a beszélgetéseknek a sikerén is sok múlik.

/Görög/ Nekem mindig az az étkezés a legfontosabb, amelyik éppen jön! - osztom meg vele a saját nézőpontomat reggeli ügyben. Viszont arra, hogy Petros meglátogatása után ismét Thanára vigyázhatok, kissé fáradtan bólintok
/Görög/ Hát, szüksége is van még egy ideig felügyeltre - értek egyet vele, de figyelembe véve a felelősség súlyát, és a kommunikáció nehézségét, no meg Thana búskomorságát, nehéz feladatnak tűnik.
Zoe fánk rendelésére egy-két másodpercig értetlenül állok - hogy mi is ebben a vicces, aztán sikerül összerakni a képet

/Görög/ Meglátom mit tehetek - mosolyodom el. Ez azért nem Amerika, de talán így sem lesz panasz a választékra.

Út közben a pékség fele
/Görög/ Ne aggódj, le merem fogadni, hogy Petrosnak fizikailag kutya baja - tegnap is kitűnő formában volt. Inkább lelki bánata lehet - de hidd el, amikor meglát téged az ajtóban, azonnal elfelejti minden baját! - próbálom kicsit megnyugtatni Thyrát - Tapasztalatból mondom! - teszem még hozzá

A sorunk kivárása után elérkezik a választás pillanata - hagyom hogy Thyra elmondja, mit szeretne, majd én is kérek egy vaníliás péksüteményt, hogy aztán minden fánktípusból kérjek még kettő-kettő darabot. Elvégre Zoe sem mondta, hogy milyet szeretne, és Thana ízléséről sincs fogalmam. No meg ha már rendőrök és fánkok, akkor a fánknál csak egy jobb van - a sok fánk. Visszafele sétálva a szerzeményeinkkel a péksüteményemet majszolgatva azon tanakodok, hogy megkérdezem Thyrát - Petros mit tud a kapcsolatunkról? - mert tegnap még kinevette az ötletet, hogy elhívjam vacsorázni. Ám aztán elvetem az ötletet - még várok vele a Petrossal esedékes találkozónk végéig.

A fánkokkal felszerelkezve megyünk vissza a lakásomhoz, ahol elégedett arccal teszem le a fánkokat az asztalra
/Görög/ Lehet válogatni  - mindenből kettőt hoztunk. De aztán csak óvatosan velük - olyanok mint a pasik! - intem őket. Aztán megkérdezem Zoét
/Görög/ Tudom, hogy nem szokás ilyet kérdezni, meg nem is illik ennyire kihasználni a jóindulatodat, de tudsz még egy picit vigyázni Thanára? Petros ma reggel kicsit furcsán viselkedik, és szeretném megnézni, hogy minden rendben van-e vele, mert aggódom miatta - nézek rá reménykedve. Ha rábólint, akkor azért, hogy ne raboljam feleslegesen az idejét, taxit hívok, hogy minél előbb eljussunk Petroshoz - már ha nem csak pár percre lakik.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Június 20. 19:48:27
Az Elohimoknak nincs családja. Nekik feladatuk van! Kötelességük, és a Bukottaknak akad még némi lázadó hajlamuk is. Igaz, hogy a keresztény mitológia szerint Isten teremtette őket és mint ilyen akkor Apa figura lehetne, illetve a skandináv mitológia Odin-ja is „Allfather” minden skandináv isten atyja, de ez lássuk be nem ugyanaz, mint ami az embereknél jelenti a családot. S mint ilyen a féltékenység igen erős lehet, főleg, ha valami halk, távoli suttogás arra biztat, hogy vedd, legyen a tied! Szerezd meg és akkor neked is lesz!

Az Elohimoknak nincsenek szülei és abban sem vagy biztos, hogy testvérei(k) lehetnének, hiszen pontosan tudod, hogy egy testetlen Esszencia vagy, nem más mint egy idea, egy eszme vagy épp valaminek a megtestesülése, egy szimbólum vagy épp egy legenda alakja, valami, ami már évezredek óta nem járt a földön. Olyasmi amit elfelejtettek – és ez eléggé bosszanthat, még az a kis hang is belekaphat ebbe a gondolatba – amiről már nem beszélnek, amihez nem fordulnak, ha segítségre van szükségük.

S mégis. Olykor hódolnak előtted, néha adnak egy második esélyt egymásnak, mintha csak valami ősi ösztön vagy tudatalatti emlék hajtaná őket a megfelelő irányba. Te már nem voltál jelen, de a rezonanciád még ott vibrál az emberiség egy részében. Kiriakidis testvérekben, akik mai napig, e percben is azt hiszik, hogy vissza kapták a barátjukat, hogy kaptak még egy esélyt az élettől, sorstól – vagy ki minek szeretné nevezni – és újabb napokat, heteket és… tölthetnek együtt.

Eközben piszéztetek és megpróbálod fenntartani a látszatát annak, hogy az akaratod, hogy Jayré elég erős volt, hogy legyőzze Thyráét, de minél hosszabban pillantasz azokba az aranybarna szemekbe, annál inkább fedezed fel a benne a melegséget, a szeretet ami oly éles ellentétben áll a viharos természetével. Azokat a kis zöld pettyeket benne, amik a tenger színére emlékeztetnek és amikor elhúzódsz, a napsütötte selymes bőr is magához ragadja a tekintetet…

A legfurcsább azonban az aranylóan szőke hosszú haja, ami nem túl jellemző a hellénekre és mégis, a Kiriakidis név már időszámításunk előtt felbukkan ősi iratok és más emlékek formájában, mint egy tüzes harcos család, akik egykor Spártában vagy környékén éltek. Petros és Thyra is büszke a vérvonalára, arra, hogy milyen őseik vannak és e héroszok mit tettek a hellénekért. Talán ezért lett az idősebb testvér a rend őre és a fiatalabb a test edzője, hogy folytassák azt, amit az első Kiriakidis elkezdett…

Nincs mit tenni, egy ilyen csodálatos teremtésnek kell elmondani, hogy a férfi akit ismert…

T. /Görög/ Ezért nem engedi Petros soha, hogy te menjél előre! – pici nyelvnyújtás, éppen csak kibukkanó

Úgy tűnik, hogy a Második Ház tagja, most valóban egy „Őrangyal” szerepébe kényszerült (?). Míg a fiatal és harcica barátnő úgy tűnik, hogy képes megvédeni magát, addig az a Hollószárnyú „testvér” védtelennek tetszik. S mint ilyen meg kell vallanod az igazat, hogy egy vadidegen nő – még ha félig-meddig kolléga is, de elsőbbséget élvez azzal a nővel szemben, akihez lehetséges, hogy gyengédebb érzelmi szálak fűznek…

Z. /Görög/ Tréfáltam csak, de ha véletlenül akad… – lehet, hogy ez a gyengéje (?) – Köszönöm! – majd Thana felé fordul, és halkan beszélgetni kezdenek

T /Görög/ Igen, ez valószínű – érkezik a válasz útban a pékség felé, hogy nem fizikai a probléma forrása, sőt, tudod, hogy olykor együtt edzenek – de nem szólt, hogy bármi gond lenne, így ötletem sincs, hogy mi lehet a baj – de azért rád mosolyog, értékeli a biztatást, sőt – Te is így tettél a kórházban! – kuncog, rejtélyeskedik

A pékségben – mint mindig – nagy a sor, nem egy-két perc amíg sorra kerültök, de mint eddig bármikor úgy most is Amynta áll eléd, hogy nyújtva feléd – valószínűleg a szokásos falatokat és forró italt ragyogó tekintettel üdvözöljön:

A /Görög/ Jó reggelt Jayr! Összekészítettem neked mindent! Vigyázz, még forró! – annyira friss

Pirulnak bele ebbe a néhány szóba, majd amikor kiegészítenéd a rendelést, akkor meglepetést és mintha piciny féltékenységet látnál megvillanni, bár ez utóbbit nem tudod, hogy Thyra vagy Amynta kezdte e előbb… feltéve, ha jól tippelsz. Mindenesetre a kiszolgálás kifogástalan és precíz – pedig a fiatal nő semmit nem írt le abból amit elmondtál.  Szépen csomagolják neked és a számlára – amit kifejezetten neked nyújtanak – még egy – természetesen bizonyára véletlenül – telefonszám is rákerült.

Ezt a melletted épp a fiatal nőre figyelő kísérőd nem vette még észre, de cserében később se, ha te nem teszed szóvá. Akármiért is történt ez így, az biztos, hogy mikor kifelé indulnál, még látod, ahogy pultos-lányok izgatottan összesúgnak! Nem mintha nem lenne elég bonyodalom az életedben, de legalább néha egy-egy ilyesmivel illik foglalkozni, így azon tűnődsz, hogy Petros mit sejt vagy épp tud rólad és a testvéréről. Ami azt illeti, ő éppenséggel a vacsorameghívás ötletére végül javasolt neked egy tengerparti kis falatozót…

Hazaérve a szavaidat követően mindenki lecsap a fánkokra… nem, nem így történt, mert Thana túl félénk, Thyra pedig egészségesen eszik és szerinte a fánk olyasmi, ami ettől igen messze esik. Viszont úgy tűnik, hogy Zoé nem szívbajos, hamar begyűjti Thyra részét és az övéből pedig megkínálja Thana-t, aki elég bizonytalannak tűnik. Ekkor váltanak pár szót – bár inkább csak Zoé beszél – aki végül bele is harap az ételbe, ami végül elég az Ében szépségnek, hogy félénken elvegyen egyet és elkezdje majszolni.

Z /Görög/ Szeretnék, egy ideig tudok is, de azután kezdődik a műszakom – sajnálja, szinte kellemetlenül érinti, hogy nem tehet többet
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Június 21. 21:06:40
Enethiel

Jó dolog tartozni valahova, de ezt nem lehet kikényszeríteni - sokkal jobb, ha kiérdemeljük. Elvégre egy jó kapcsolat nem épülhet hazugságra. S pont ezért kell minél előbb tisztázni a helyzetet Thyrával és Petrossal. S talán ez később változtatni fog az elfeledettség érzésén is. Mert akárhogy is végződik a beszélgetésünk, egy biztos - később alaposan ki leszek tárgyalva. Azért nincsenek illúzióim - egy ilyen hírt nem egyszerű elfogadni - és próbára teszi a kapcsolatokat.
Pont emiatt hoz zavarba Thyra közelsége - hiszen nem az én lényemnek szól a szeretet, ami a szemeiben tükröződik. Jó volna átölelni, magamhoz húzni, és... de amíg nem estünk túl a beszélgetésen - addig ez olyan lenne, mintha visszaélnék a bizalmával. Hisz ki tudja, hogy utána már hogy fog hozzám viszonyulni? Erre a kínzó helyzetre egy gyógyír van - az igazság.


Thyra felvetésére mosolyogva bólintok
/Görög/ S mint tudjuk jól is teszi - válaszolom, mert lehet benne valami - hogy néha eddig is csak Patroson múlt, hogy nem előbb ért baleset. Ahogy Thanát - aki mivel jelenleg támogatásra szorul - most úgy tűnik jobban rászorul a támogatásra, mint Thyra, és ezzel időlegesen háttérbe szorította.

Zoe válaszára már nagyon nincs mit mondani - csak annyit, hogy

/Görög/ Szívesen!

Hogy mit csináltam és hogy a kórházban, arra azért van még mit felfűzni
/Görög/ Igen? Képzelem - biztos elkiáltottad magad, hogy kelj fel és járj, én meg egy szál kacsával felpattanva az ágyról el is dőltem mint egy zsák - válaszolom nevetve.
A pékségben mint mindig, Amynta szolgál ki - igazából a többiek nevét nem is tudom. Kedves mosollyal veszem át a csomagomat

/Görög/ Nagyon figyelmes vagy - dicsérem meg a kiszolgálást, majd még kiegészítem a rendelést az extra tételekkel. Hogy ez miért okoz gondot, nem tudom - de úgy látom, mintha Thyra jobban örült volna egy mufurcabb eladónak. Elteszem a számlát, és kissé rácsodálkozok közben.

/Görög/ Lehet, hogy igazad van - hagyom ennyiben Thyra véleményét Amyntával kapcsolatban - már az utcán sétálva. Úgy tűnik, hogy Thyra előbb rájött, hogy miért is volt ilyen figyelmes a kiszolgálásom - mint én, aki csak a telefonszám megpillantása után raktam össze a képet.
Otthon úgy néz ki, hogy a fánkokkal csak mérsékelt sikert arattam - Thyrát finoman korholom, hogy akkor választhatott volna mást is, amit inkább hajlandó lett volna megenni. Szerencsére Zoéval ilyen gond nincs - egyedül Thanát kell egy kicsit győzködni arról, hogy ez bizony ehető.
Érdeklődve figyelem Zoé ténykedését, és megnyugodva látom, hogy egész jól elboldogul Thanával. Ennek kifejezetten örülök, mert közel s távol őt tartom az egyetlennek, akire úgy tűnik, hogy nyugodtan rábízhatom egy kis időre Thanát. Zoé ennek hangot is ad - mind a kis időnek, mind pedig annak, hogy rábízhatom. Ahogy az időt említi, az órára nézek, hogy lássam, mennyi időből gazdálkodhatok. Ha belefér Petros meglátogatása oda-vissza, és egy húsz perces ott tartózkodás

/Görög/ Nagyon szépen köszönöm! Sietek vissza! Ígérem, nem leszek hálátlan! - mondom neki igencsak hálásan
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Június 25. 09:45:41
Tartozni. Régen, eonokkal ezelőtt. A kezdeteknél tartoztál valahova. A gondolatok között fel is bukkan a neve – sokat voltál ott. Ez az erőd adott otthont a Fekete Palotának, s a neve a városnak… a neve, nem jut eszedbe. De ott sok hozzád hasonló Lovag várta, hogy teljesíthesse feladatát, azt, amit a nevével együtt kapott. Jártál más helyeken is, találkoztál a többi hat Házból megannyi Bukottal, de te az embert szeretted igazán, mindig ott voltál, hogy megóvd őket, hogy meggyógyítsd a testüket – mely annyira tökéletlen, oly sebezhető…

Mint egy emberi kapcsolat, amihez sosem értettél igazán. Nem úgy az a valaki, akinek csak a nevére emlékszel, ő, akiről földöntúli szépség képe sejlik fel, a névre: Camael. Éteri volt… vagy még az? Nem tudod, oly sokan haltak meg a Düh Háborújában. Annyian vesztek oda, hogy a Teremtő is csak könnyes szemmel figyelhette ezt… és mégis engedte, hogy megtörténjen. Nem tudod, hogy volt e bárki, aki hozzád tartozott, legyen az Bukott vagy ember, de úgy érzed, hogy volt… voltak.

A Hazugságok… volt abból is elég, de talán most, ebben az új világban lehet tenni ellene valamit. Te mindent meg fogsz tenni azért, hogy Igazság övezzen még akkor is, ha ennek komoly következményei lesznek. Korábban megtetted már egyszer és bár senki sem hitt neked vagy legalábbis úgy véled, hogy így van, most megint meg kell és újabb hasonló reakcióra számíthatsz. Ebben a modern korban – még ha egy ősi városban is vagy – az emberek nagy része már csak megszokásból járnak templomba és fejezik ki a hitüket.

A gondolat, hogy miképp reagálnak, egyszerre izgalmas és valahol félelmetes talán. Itt vagy te, egy Bukott, Lovag és Védelmező, az Élet Házának Elohimja – legalábbis egykor az voltál – a Második Esély és talán félsz, hogy mit reagálnak azok az emberek, akik nem téged, hanem a testet, a hús-vér börtönödet tisztelik és szeretik. Egykor te is kaptál ezekből, de most, azt sem tudják, hogy létezel. Ez legalább annyi áldás lehet talán, mint átok… ki minek kezeli.

Nem értesz az érzésekhez. Petros sem értett hozzájuk eléggé, legalábbis akad egy-két ex amiből az utolsó nem is oly rég lépett ki az életéből. Tudod, hogy az Ötödik Ház játszi könnyedséggel ismerte fel vagy épp manipulálta ezeket az érzéseket, emlékszel a lelkesítő dalaikra, amikkel vesztes csatát fordítottak meg vagy elvesztett csata után adtak hoztak gyógyírt a sajgó lélekre. A te feladatod nem ez volt, a tied a test, amit egyetlen érintéssel voltál képes meggyógyítani.

Idézet
Vörös alkonyba öltözött a táj, illet a tábortűzhöz, ami körül ültök. Füstoszlopok kígyóznak az égnek és fájdalomkiáltások. Megfáradt emberek és Sebettu-k állnak, ülnek vagy épp sétálnak a többiek között, hogy pihenjenek, feldolgozzák ami történt vagy épp segítsenek. Hosszú nap volt a mai, számtalan ember esett el a brutális harcok alatt és még több sérült meg. Nem vagy egyedül, több Dagan dolgozik fáradhatatlanul, járják a tábort és mindenkihez odalépnek, lehajolnak és finoman ráteszik a „kezüket”. Látod, ahogy egy kórustársad érintése nyomán fekete miazmaszerű anyag hagyja el az egyik harcos testét, ahogy az kivetette a mérgeket. Tudtad, hogy ezután kezdődhetett meg az „igazi kézrátétel”…

Visszatérve a valóságba azon találod magad, hogy már átölelted, hogy magadhoz húztad és megint összeér a nózi, de a csillogó és kíváncsian izgatott tekinteten túl még nem történt semmi. Ellenben a pillanat varázsa teljesen körülölel és könnyedén magával ragadhat, de talán egy pici belső hang még megálljt parancsolhat… esetleg. DE talán pont ez a hang suttogja azt, hogy vedd el, most amíg lehet, hogy ízleld meg, hogy merülj el benne! Megérdemled és tudod, hogy minden meg fog változni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Június 25. 20:45:46
Enethiel

Ezek szerint nincs új a nap alatt - régebben is együtt működtem másokkal, hogy könnyebben arassunk siker - melynek egyetlen célja volt - megvédeni az embereket. Ez a felismerés örömmel tölt el, mert azt jelentheti - vannak dolgok, amik velem kapcsolatban nem változtak. Kapcsolatok - nos, csak feltételezhetem, hogy volt ilyesmiben részem, de nem emlékszem. Hogy a régi zavaros időket figyelembe véve ez áldás vagy átok - nem tudom. Ahogy azt sem, hogy Camael - bárki is volt - miért is jutott már többedjére is az eszembe.
Az emberek érzései azok, amik talán a legnagyobb rejtélyt jelentik számomra. Mutassanak egy sérülést, és tudom, hogy mit kéne tennem. De hogy az érzelmek hogy működnek arról sajnos csak találgathatok. Sok mindent tudok, de hogy mire gondolnak, mit éreznek, az számomra is olyan feladvány, amire nincs tökéletes válaszom.
Viszont Petros példája is mutatja - nem én vagyok az egyetlen, és ő feltehetőleg nem kesereg ezen, hanem talán tanul a hibáiból, és fejlődik. Ám van amiben én is jó voltam. Vagy talán vagyok is... De szerencsére nem most jött el ennek az ideje.

Hanem annak, hogy zavarba jöjjek. Azon kaptam magam, hogy Thyrát magamhoz húztam, s már-már majdnem megcsókoltam. Bár szeretném, de nem akarok visszaélni a bizalmával - mert ez a csók Jayrnak szólna, nem nekem. Ahhoz először túl kéne esnem a beszélgetésen.
/Görög/ Zavarbejtő helyzet - súgom Thyrának, majd homlokon puszilom - Ezzel várjunk a beszélgetés utánig - kérem, s kis ideig még a karomban tartom, majd elengedem. Lehet, hogy megsértődik, de akkor is ezt kell kérnem.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Június 27. 18:27:04
A Lázadás maga egy csodálatos együttműködés volt, aminek egyetlen célja volt! A várt-remélt siker azonban soha nem valósult meg, mert a lázadó Elohimok elvesztették a Háborút és a Verembe, az Abyssba zárták őket. Maga cél csodálatos volt, annak kellett lennie, ha annyian csatlakoztak hozzá és oly hosszú, a vége felé pedig igen kegyetlen volt, aminek csak halovány képei élnek benned.

Egykor biztos, hogy számtalan ember tudta, hogy ki vagy és mit jelent a közelséged, hogy mit képviselsz s mire vagy képes. Sőt, az sem kizárt, hogy nem csak hittek benned, de felnéztek rád és a magad módján valahogy inspiráltad őket. Esetleg tőlük tanulhattál te is néhány dolgot. Megoszthattátok a mindennapokat és osztozhattatok az örömben és bánatban, harcban és békében egyaránt.

Ami pedig azt a szépséges Bukottat illeti, tudod, hogy Erődben találkoztatok, egy városban aminek a nevét nem tudod felidézni, de könnyen megbabonázhatott, ha el nem is csábított a puszta létezése. Ő sem volt egyedül, de egyedi volt, igaz, hogy te is, de ő… számtalan férfi és nő vette körül, sok Bukott kereste a társaságát. Nem volt Ő annyira elérhetetlen, csak sokan félték a szépségét. Kivéve egy valaki…

Emberi testbe zárva most sok olyan érzés hullámzik benned, ami azelőtt sosem volt elérhető számodra. Az éhség és a fáradtság, a testi vágy rögtön néhány példa, amivel nap mint nap meg kell birkóznod. A test segítségedre van, mert jelez, morog, ha éhes és ólom-nehéznek érzed magad, amikor testileg fáradtál el, valamint a nadrágodban is nehezebben férsz meg – mint most – amikor vágyódsz valamire, test örömökre.

Idegen és talán vágyott dolog ez, de akárhogyan is érezd és dönts ezekről, tudod, hogy nem mindig és nem mindenbe van beleszólásod. Vannak igények, amik egyre erősödnek, sőt, akár hosszabb időn át figyelmen kívül hagyva, halálos is lehet. Így meg kell tanulnod ezekkel együtt élni, változni és fejlődni nem csak érzelmi téren – mint Petros teheti talán. Jayr emlékei között számtalan baleset – látott és hallott egyaránt, van jelen, illetve a kórház, több kórház van tele beteg és haldokló emberrel, akik közül bizonyosan nem egy imádkozik valami csodáért vagy épp a lelki üdvéért.

Az ösztönök erősek, mit tesznek vajon, amikor végig gondolod mennyire szükség van a Dagan-okra és mindarra amit tudnak és képviselnek? Viszont egy olyan világban, ahol ennyire szegényes a hit, mennyire tehető csoda, amire viszont oly nagyon vágynak? S mi lesz veled, aki ebben a percben arra eszmélt, hogy mily jóleső érzés a másik, egy ember közelsége és milyen erős hatással van rád…

Egészen a zavarba ejtő helyzetig jutsz, amikor úgy döntenek, hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez… létezésed első csókja (?) igen bensőséges. Ami azt illeti édeskés és puha érzés, egészen addig, míg nem érzed, hogy nyelvpárharcra hívnának, de végül az egész nem tart túl sokáig és inkább csak a pillanat heve vezérelte, de annak igen forró és nedves volt, szűk és feszülő.

T /Görög/ Megnyaltam, az enyém! – közlik halkan, amolyan inkább NE várjunk – az élet túl rövid, hogy aggódjunk azon élvezzük e vagy sem

S ez így van, egykor örökké éltek, de most az emberiség igen halandó. Ez az átok pedig akkor szállt rájuk, amikor a Lázadók elbuktak. Megátkozták az embereket és a Veszteseket, akik még ezen súly alatt is büszkén sétáltak át a "Pokol" Kapuján. Eztán ki tudja mi történik kettőtök között, de később, a pékség felé még az biztos elhangzott, hogy:

T /Görög/ Nem, nem tettem ilyet. Mindössze gondoskodtam arról, hogy jól át legyél mozgatva – búgják és nem tudnád megmondani, hogy ez most mit is jelent, majd kiböksz egy olyat, hogy „Lehet, hogy igazad van” amire – Nem lehet, hanem biztos! – bár nem biztos tudják miről beszéltél, de valószínűleg ugyanarra gondoltok

Végül otthon, amikor már mindenki a fánkkal bíbelődik, akkor döbbensz rá, hogy Thyra nem veszi el mindkettőt csak egyet, míg Zoé ugye kettő meg kettőt és finoman próbálja Thana-val megértetni, hogy ez finom és egyen belőle nyugodtan. Még egy látványos kisebb harapással is szemléltette, ami után elégedetten hunyta le a szemét – úgy tűnik tényleg a gyengéje. Mindenesetre a Hollószárnyú Bukott most már aprókat harapva – ahogy látta – majszolgat, míg a barátnőd (?) nem vacakol vele sokat (igaz, jól megrágta).

Elbúcsúzás nem könnyű. Thana igencsak ijedt arcot vág és láthatóan még Zoé-nak sem könnyű megnyugtatnia. Igazából nem is nagyon sikerül, a félelem egyértelműen látszik Thana arcán, aki még az ételt is félretette emiatt. Thyra vesz egy mély levegőt, majd puszit lehel a pofidra és visszaterel a lakásba, végül kilép és elsietne. Hallod, ahogy nagyot szusszan, mint egy elismerve a vereségét és ajkába harapva annyit mondd, hogy:

T /Görög/ Te bármikor meglátogathatod a nap folyamán, most fontosabb dolgod van! Meg fogja érteni! – és távoznak is
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Június 29. 21:22:48
Enethiel

Lehet, hogy bár a Lázadás elbukott - de ez legfeljebb azt jelenti, hogy még bőven van mit jobbá tenni - és nem azt, hogy mindent fel kéne adni. Mivel a kényszerű szünet túl hosszúra nyúlt, és elfeledtek minket, most csak apránként s óvatosan szabad újra nekifogni a teendőknek. Talán változott annyit a világ,  hogy immár az új feltételekkel, és a régi hibákból tanulva sokkal élhetőbb világot alkossunk.
Hogy Camael ki volt, és pontosan milyen kulcsszerepet játszott a régmúltban nem tudom felidézni - de egy újrakezdés esetén talán jobb is tiszta lappal indulni...
A testi érzések, ingerek zavaróak, de nagyszerű iránymutatók is egyben - hogy tudjam, mikor mire kell odafigyelnem, hogy minél jobb fizikai állapotban tartsam magamat. Pláne, hanem akarok kényszerű látogatást tenni valamelyik kórházban.  Nem mintha nem állna szándékomban majd meglátogatni őket, de lehetőleg inkább azért, hogy segítsek a rászorulókon. Ám azt még nem tudom, hogy a rengeteg gyógyulásban reménykedő közül hogy tudom majd kiválasztani azokat, akiken tudok is segíteni. Mivel félő, hogy a számuk sokszorosan meghaladja jelenlegi lehetőségeimet.


De most inkább Thyrára figyelek - főképp, hogy szavak nélkül is - egész lényével olyan érzéseket kelt, amelyek nem csak hogy kellemesek, hanem el is vonják a figyelmem minden másról. Épp azt magyaráznám, hogy mennyire nem tudom, hogy mit is kezdjek a helyzettel, amikor ő eldönti helyettem is. Meglepetten pislogok utána
/Görög/ Ha te mondod... - érintem meg kissé merengve az ajkamat, ami az előbb még az övéhez tapadt. Arra most inkább nem térek ki, hogy miért is ilyen rövid az élet - mert bár tanulságos, de egyáltalán nem ide illő.

A pékségbe menet viszont inkább nem firtatom jobban az átmozgatás kérdését - a végén még zavarbaejtőbb helyzetben találnám magam, mint az imént - és bizony a beszélgetésünkig ezt azért kerülném. Pedig szinte biztos, hogy érdekes lenne...


Érdekes látni, hogy ki hogy viszonyul a fánkokhoz. Thyra mint ellenséget gyűri le, Zoé pedig vagy tényleg szereti, vagy Thanának mutatja, hogy jó dolog. Thana meg láthatólag még csak most ismerkedik ezzel az ízkombinációval, amit a fánk nyújt. Jó látni, hogy Zoé példáján felbuzdulva csak belekóstol. A látszólagos nyugalmat felhasználva próbát teszek, hátha Zoé gondjaira bízhatom még egy kis időre Thanát - de másodjára már nem járok sikerrel - az arcára költöző félelem egyértelmű jelzés, hogy úgy érzi - maradnom kell. Hasonlóan gondolhatja Thyra is, mert visszatessékel a lakásomba, és azzal biztat - hogy később is meglátogathatom Petrost. Pedig lehet, hogy örülne a törődésnek, de remélem, hogy Thyra is elegendő támaszt tud nyújtani. Így visszalépek
/Görög/ Remélem - válaszolom, és miután Thyra távozott, lassan becsukom mögötte az ajtót, majd visszasétálok a többiekhez.
/Görög/ A kérésnek megfelelően maradok - mondom nekik.
/Görög/ Folytasd nyugodtan Thana - buzdítom egy halvány mosollyal a reggeli folytatására.
/Görög/ Zoé, hogy kérdezik azt: "ennek mi a neve?" és azt, hogy "másik nyelven?" - tudakolom, mert ha mást nem, legalább nyelvtanulással elüthetjük később az időt. Bár feltehetőleg Thana gyorsabban fog haladni a görögre emlékezéssel, mint én bármelyik nyelv szavainak megjegyzésével.
/Görög/ Thana mondott valami fontosat? Azt sem tudom, hogy hol lakik - pedig lehet, hogy ma el kéne mennünk a szállására, mert a végén nem csak a ruhád, hanem papucsod sem marad - vetem fel Zoénak, hogy pár  nap alatt azért kifoszthatjuk a tartalékaiból.
Aztán amíg Thana eszik  elbeszélgetek Zoéval - ha más téma nem akad, akkor arról, hogy ő hogy látja az utcai járőrözést - mert mint frissen belecsöppent, lehet, hogy van olyan észrevétele, amelyet érdemes megfontolni, és még nem gondoltunk rá.

Amikor már indulnia kell Zoénak
/Görög/ A segítőkészségedet megpróbálom majd meghálálni - ha valami gondod van, csak szólj! - ígérem neki,  miközben kísérem az ajtó fele - S vigyázz magadra az utcán! Maradj a társad közelében - hívom fel búcsúzóul a figyelmét erre az egyszerű szabályra, nehogy úgy járjon mint én vagy Thana.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 01. 10:57:38
Az emberek között számtalan tudomány és persze szólás-mondás foglalkozik a változással. Ide sorolják azt is, hogy alapvetően senki nem tud kibújni a bőréből – ami a te esetedben különleges, hiszen nem vagy ember, de talán picit mégis (?). Ugyanúgy érdekes felvetés lehet az, hogy korábban valaki, úgy véled egy Elohim szavai bukkantak fel elmédből és állított valamit a változásról. Ezt leginkább a Lammasu-k tudhatják, hiszen a kaotikus lételemükkel maguk is olyan változók, amikkel nehéz számolni. Ami pedig az emberiséget illeti, természetesen változtak, hiszen egykor még egy faággal sem tudtak volna a homokba rajzolni, ma pedig hihetetlen dolgokat hoznak létre. S még pokolibb eszközöket a pusztításra…

Hosszú út áll előtted, amiben még igen erőtlen vagy és a képességeid sem teljesen úgy működnek ahogy kellene. S mindez még nem lenne elég, az is lehet, hogy a csökevényes érzékeiddel – amiket az emberi test korlátja okoz – nem is érzed majd meg, mikor érkezik érted a fogva tartód és toloncol vissza a tömlöcödbe, ahonnan kiszöktél. Lehetséges, hogy elkerüld e őket vagy amikor segítséget nyújtanál valójában csak magadról árulkodsz olyanoknak akiknek feladatuk a szökött rabok visszaszállítása? Akárhogyan is legyen, legalább hét-kilenc napja vagy kint és még senki sem akart érted jönni. Talán nem csak az emberiségnek és a Teremtésnek, de magának a Második Esélynek is jár még egy lehetőség…

A legjobb fizikai állapot elérése hosszú és komoly munkát igényel, kivéve ha az ember, illetve Bukott olyan természetfeletti eszközökhöz folyamodik, ami drasztikusan lecsökkenti ezt az időintervallumot. A tökéletes egészség a kezedben van – igaz, csak mások számára – de ködös emlékeid szerint lehetséges volt, hogy a kellő tudással valaki képes legyen a tökéletes testet megteremteni igen rövid idő alatt. Sajnos, mint oly sok minden más, ez is ködös, de talán idővel majd eszedbe jut. Ellenben addig is lehet dolgozni az ügyön és mit ad a Teremtő, a barátnőd (?) épp személyi edző, olyasvalaki, aki ismeri az emberi testet és tudja, hogyan kell terhelni úgy, hogy az fejlődésnek induljon és végül elérje a maximumot, amire csak az adott test képes.

T /Görög/ Ki más… tökfej!

Érint finoman ujjbeggyel nózit, majd később – már visszaérve a pékségből, Thyra egyáltalán nem eszik fánkot, hanem becsomagolja, innen már tudod, hogy ez bizony Petrosnál fog landolni. A húgi gondolt szeretett testvérére és visz neki a finom falatokból. Eközben Zoé úgy tűnik, hogy élvezettel fogyasztja a neki szánt darabot és végül Thana is elkezd ismerkedni az étellel ami kifejezetten jó, bár kevésbé egészséges, mint ha valami gyümölcsöt vagy egyéb növényt vettél volna neki. Alapvetően itt döbbensz rá újra, hogy semmit nem tudsz sem Thana-ról, sem arról a Bukottról, aki benne „él” és ami még ennél is nagyobb kihívás lehet, hogy talán maga a Bukott sem tud még sokat önmagáról és a teste múltjáról.

Amikor Thyra egyedül távozik akkor Thana arca egy kész tanulmány. Egyfelől mérhetetlen bűntudat süt róla, másfelől valami megmagyarázhatatlan megkönnyebbülés is. A reggeli falatozás egészen addig folytatódik, amíg Zoé teljesen, Thana pedig legalább egy fánkot meg nem evett, de itt elhangzik egy olyan kérdés, amire valószínűleg senki sem számított:

Z /Görög/ Nincs véletlenül egy pohár tejed?

Harapnak alsó ajakba, miközben finom mosoly játszik enyhén pirult arcán. Eztán kérdezel, ő pedig válaszol, segít neked, hogy jobban tudj kommunikálni, de látod Thana-n, hogy feszült picit, hogy valami vagy valamik még zavarják őt. Zoé is érezhet valamit, de nem tudná megmondani mit, csak azt, hogy a vendéged nehezen oldódik és ő ezt nem is teszi szóvá. Több, mint valószínű, hogy a fiatal rendőrnő a tegnapi események traumatikus sokkjaként értelmezi Thana viselkedését, amihez esetleg még valami más is társul, amitől úgy véli, hogy egyedül te adhatsz neki kellő biztonságérzetet. Lehetséges, hogy efféle gondolataiban zavarod meg, mikor megint kérdezel. Aztán láthatod, hogy nem biztos így volt, mert egy kedves mosoly kíséretében érkezik a válasz:

Z /Görög-Angol/ Nem, semmit. De az iratai itt vannak nála, a táskájában – s ekkor eszedbe jut, hogy tegnap Petros ez alapján azonosította őt – Itt lakik a kerületben, közel a központhoz (https://www.google.hu/maps/place/Piraeus+Police+Directorate/@37.9436815,23.647559,3a,75y,119.93h,110.95t/data=!3m6!1e1!3m4!1sAjm7KdTY3i1PhJn5rYU9UQ!2e0!7i13312!8i6656!4m5!3m4!1s0x14a1bbe904f3be81:0xd92345548ef3d70a!8m2!3d37.9436787!4d23.6476733?hl=hu) – közben folyamatosan fordít a vendégednek, hogy egy másodpercre se érezze magát kényelmetlenül – Nem zavar, hogy kölcsön kell adnom, de való igaz, hogy talán a saját ruhái és otthon környezete segíthet neki – veti fel, majd a kért tej helyett, sajnos víz, mint ital egyikét adná Thana-nak úgy, hogy előtte a saját bögréjében örvénylőbe is belekortyolt – Szívesen beszélgetek erről a parton egy finom sült hal társaságában, de most indulnom kell! – talán meglepődsz és lehet az arcodra is kezd kirajzolódni, amikor kiegészítik kuncogva – Úgy, hogy Petros-t is meghívjuk! – nevetve készülnek távozni, te pedig ott maradnál Thana-val, amikor még megfordulnak az utolsó szavaidra – Nem azért tettem – mondja teljesen komolyan, nem kér hálát azért, mert tette ami a helyes – de ha úgy vélem, hogy tudsz segíteni, akkor szólok! – ígéri, aztán csak meghatottan bólint – Minden rendben lesz! – nyugtatna meg, de most már tényleg indul…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 02. 17:28:56
Enethiel

Pont a megszerzett tudás s tapasztalat az, amely talán bölcsebbé tette az embert,s felelősebb döntést tud hozni, mint régen. Lehet, hogy a tetteim elárulnak, és újra száműznek, de ezt a kockázatot vállalnom kell - ez nem lehet akadálya annak, hogy azt tegyem, ami az esszenciámból fakad. S ha száműznek is - azzal a tudattal térhetek vissza, hogy a szökés igenis lehetséges. De mivel eddig semmi ilyesmi nem történt, talán joggal feltételezem, hogy már nem is fog.

Az egészség mint olyan önmagában is fontos dolog - de emellett együtt jár néhány további előnnyel is, amelynek fontosságát most kezdem el igazán megérteni. Mert az egészség nem csak jó, hanem szexi is. Meglehet, hogy a megfelelő fizikai erőnlét megteremtését elő tudom segíteni, de a hagyományos módszerek azok, amelyek segítenek megbecsülni az elért eredményt. Végső soron talán nem is meglepő, hogy Thyra is ugyanezen célért dolgozik, csak talán sokkal keményebben dolgozik meg érte.
Azért a vigasztalás előbbre való az egészséges életmódnál - sugallja az, hogy Thyra elcsomagol Petrosnak egy fánkot. No meg egy fánk még nem a világ vége.
Az érdekesebb kérdés, hogy Thana vajon szereti-e a fánkot, vagy inkább ő is az a típus, aki mindent felír, számol és mérlegel, hogy megeheti-e? Ez majd később úgyis kiderül - de addig sem hagyhatom, hogy éhen maradjon. Később is ráér felfedezni mindazt, amit elfelejtett.
Thana arckifejezését látva, finoman megérintem a vállát

/Görög/ Ugyan már, ne emészd magad, azért mert maradtam. Én döntöttem így - mondom neki lágyan.

Zoé kérdésére rápillantok, és hirtelen nehéz eldönteni, hogy most csak tettetve a szendét kacérkodik, vagy tényleg ennyire zavarban van egy pohár tej miatt. Akár így akár úgy, azért megakad rajta a szemem.
/Görög/ Nem hinném. De megnézem - válaszolom, és a hűtőhöz megyek. Kitárva megnézem, hogy mi élte túl a tisztogatást - s mint látom, a tej nem.
/Görög/ Nincs szerencséd - a tejnek is lába meg bundája nőtt - mondom Zoénak
Amíg a bögréket kiveszem a szekrényből, megkérdezem

/Görög/ Zoé, megkérdeznéd Thanát, hogy mi zavarja? - kérem tőle mert kettesben ezt a komplikált kérdést nem fogom tudni Thanával kibarkochbázni. Annak örülök, hogy viszonylag közel lakik - így talán van esély rá, hogy a nap folyamán beszerezzük számára a fontosabb személyes tárgyait. Közben leteszek eléjük a két bögre vizet.

A sült halas ajánlatára valóban meglepődök - és úgy tűnik, hogy ő is felismerte, mire gondolhatok, mert gyorsan helyesbít, árnyalva a képet.
/Görög/ Előbb rendeződjenek kicsit a dolgok, aztán szavadon fogunk Petrossal! - válaszolom.

Az ajtóban még rámosolygok Zoéra

/Görög/ Ezt el is várom - mondom neki búcsúzóul arra, hogy nem lesz baja, és ha tudok segíteni, akkor szól. Aztán becsukom mögötte az ajtót, és Thana fele fordulok.
/Görög/ Azt hiszem, nem ártana kicsit fejlesztenünk a szókincsünket - sétálok oda, és leülök vele szemben. Rámutatok az egyik üres bögrére.
/Görög/ Bögre - mondom lassan, és reményeim szerint jól érthetően, majd Zoé által megadott kulcsfontosságú kérdést felteszem neki jól-rosszul angolul
/Angol?/ Ennek mi a neve?
Amint megkapom rá a választ, bólintok, és a második kérdést is felteszem - ha kell többször is
/Angol?/ Másik nyelven?
amíg azon a dallamos első nyelven meg nem szólal, és nevet nem ad a bögrének. Így mindketten gyakoroljuk azt, amit elfelejtettünk - ő a Görög nyelvet, én meg azt a másikat. Talán ha sokat halljuk, s újra megismerjük a szavak jelentését, talán egyre több nyelvi emlék kerül elő. A bögre után további tárgyak kerülnek sorra - kés, tányér, asztal, szék, ágy, sőt, kíváncsiságból még a tévére is rámutatok - bár gyanúm szerint erre nem talál majd szavakat - hiszen a tévét jóval később találták fel, mint hogy elfelejtették a nyelvet. Ha a szoba kifogyott a tárgyakból, az ablakhoz lépve félrehúzom a függönyt, és az utcai tárgyakra mutogatva folytatom a dolgot.
Később rámutatok a táskájára, és az asztalra - mintegy javasolva, hogy nézzük át, mi van benne.
Ott is egyesével megnevezem a tárgyakat. Végül dél környékén telefonra kapok, és pizzát rendelek egy pizzériából, hogy legyen mit enni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 03. 20:07:13
Az emberi bölcsesség. Ezt még Jayr sem merte volna komolyan gondolni, de a Remény, az egy olyan erő, ami képes felruházni a képességgel, hogy a lehetetlen, lehetővé váljon. Az emberi bölcsesség talán jelen van, de kevesek férnek vagy akarnak hozzá férni, az, hogy megfelelően használják, pedig már még ritkább. Tökéletesen látod, hogy a Házadra rótt átok okán mennyire kivetkőznek magukból, hiszen minden, amit tesznek rövidke életük alatt, csak önös érdekből történik. A kivétel pedig…

Ki tudja, hogy az Elohimok itt vannak e? Hiszen az Igaz Alakod rejtve, a képességeid láthatóan gyengék és nem övez téged az emberek hite, így akár esetlennek és erőtlennek tűnve nem is érdemelsz figyelmet. Esetleg… akármi más, bármi, amiről nem is tudsz, nem is sejted vagy elgondolkodni is félsz. Ki tudja? Akármi is történjen, már tudhatnak rólad, hiszen használtad a képességeidet, a veled „született”eket és a kórushoz és nem ahhoz tartozót egyaránt.

Az egészség az egyik legnagyobb kincs. Thyra számára mindenképp, de az emberek egy része megértette, hogy rossz betegnek lenni, hogy minél később kezd el leépülni, annál tovább lehet egészséges és így maradhat azokkal akik fontosak neki, akikkel törődik és-vagy szeret önmagánál is jobban. Aztán vannak akik egyszerűen csak a saját testükbe szerelmesek, de szerencsére Jayr ilyet még csak hallott, látni nem volt alkalma. Illetve amit látott, az a nehézfiúknál volt mérhető, akik izom alapján rangsorolták magukat…

A fánk becsomagolásra kerül a vigasztalás eszközeként – feltételezed. Amennyiben így is van, olykor-olykor egy kis bűn még egészséges azt mondják. Illetve mint korábbi emlékeid is sugallták, nem csak a testnek van szüksége egészséges állapotra, de a Léleknek is, mely már bár nem a te asztalod, azért tudod, hogy fontos. Nem annyira, mint a test, hiszen „Ép testben, ép lélek” ahogy mondják és természetesen a gazdatested állapota sem mellékes.

Thana nem tudni miért emészti magát, de az biztos, hogy a sütivel való ismerkedése olyan, mint amikor valaki nem tudja, hogy szereti e az adott ételt vagy sem. Inkább az óvatos ismerkedés jellemezte, semmint az, hogy számolja e mit eszik, bár az is igaz, hogy a sütemény nem váltott ki nála érzelmi katarzist, így valószínűleg Zoé volt az egyetlen aki igazán élvezte a bűnös finomságokat. Amikor gyengéden megjegyzed neki, hogy ne legyen ennyire szomorú, a hangszínedből ítélve talán picit, de sikerült elérned, hogy aprót bólintson.

Nem ismered még Zoét, nem tudod, hogy milyen apróságoktól az aki, de amit eddig tapasztaltál, az több, mint szívednek kedves. Sok olyan tulajdonsága van amivel még Jayr is alig találkozott. Nem tudod, hogy mit érezhet, miért volt olyan nagy kérés az a pohár tej vagy éppen miért lehetne zavarban, de mivel nincs, így ez most nem is derülhet ki. Ugyanakkor mint nő, kétségtelenül szemrevaló teremtés, aki bár nem olyan keményen edz mint Thyra, de azért biztos végez otthon (?) gyakorlatokat.

Z /Görög/ Igen, persze, hogy megkérdezem. De… ez lehet nem a legjobb ötlet – mindenesetre megszólítja a másik Bukottat és beszélgetni kezdenek

Nem rövid és eléggé óvatos beszélgetés ez, tánc, két hozzáértő között. Óvatos és finom hangsúlyú kérdések, amiket helyenként megértés és tisztelet övez-követ, míg egyszer csak tágra nyílt szemek és kis pír, hogy végül egy apró mosoly és bólintás zárja. Itt azonban még sincs vége, tovább beszélgetnek és bár Thana rövid válaszokat ad, Zoé mintha így jobban értené, mint ha terjedelmesebben mondaná el mi is nyomja a másik szívét

Z /Görög/ Észrevette, hogy milyen sokat jelent neked Thyra. Ugyanakkor nagyon félt, hogy egyedül marad… nélküled. S most bűntudata van, hogy nem volt elég bátor, hogy elengedjen. Úgy véli, hogy – kis pír – törődsz az emberekkel, velünk mindenképp – egészíti ki – és fél, hogy elvonja ezt a figyelmet azokról, akik jobban megérdemlik, mint ő – itt picit visszafordul és nyugtatóan mondanak pár szót, kevés sikerrel – de most szerintem jobb, ha ezt nem feszegetjük tovább – vonakodik többet kérdezni

Végül felkel és elhúzódik Thana-tól aki örül, hogy nem kell tovább beszélnie, picit kienged, amit úgy tűnik Zoé jól érzett és nem is bántotta meg az efféle reakció. Odalép az ajtóhoz, ahol még válthattok pár szót, többek között a sült halas dologról, amire csak mosoly és bólintás a válasz, hogy végül ott hagyjon a kérdéssel, hogy nem bánna egy hármast vagy elsőre gondoltad jól és igazából csak ártatlan színezetet akart adni a dolognak azzal, hogy Petros-t is szívesen látja? Elvégre a társa…

Mikor Zoé már eltávozott és csak kettesben maradtatok, akkor megpróbálkozol Zoé adta segítséggel és kérdezgetsz, amire azon a nyelven kapod a választ, amin kérdeztél. Az angol szavak könnyedén érkeznek, hamar megtanulhatod a szobában, a lakásban és végül az utcán lévő dolgok idegen szavát, de ettől érdemi beszélgetést még nem tudtok folytatni. Viszont egy egész tűrhető kezdés, bár a felére lehet már nem emlékszel annyira, mikor két-három vagy több órát is ezzel tömöd a fejed.

Alapvetően nem ezt akartad, de miután nem értették el sajnos, hogy mit is szeretnél, így vagy ez maradt vagy a csend. S mi tagadás, nem ő az egyetlen Bukott aki talán (csak) ezen a nyelven beszél, így végül is lehet haszna a dolognak. De talán egy szünetnek is betudható a pizza rendelés és ha még van erőd akkor megint nekifutni a dolognak. A falatozás most is mentor által követett példa után zajlik, míg végül a második nekifutásnál:

T /Francia/ Chope – tippeled, majd a hangzás alapján latin a következő – Poclum – és végül ő mondja azon a nyelven ami neki picit idegen – Bögre? – próbálkozik, hogy talán azt várod tőle, hogy ő próbálja meg felidézni a pillanatnyilag elérhetetlent
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 04. 19:45:30
Enethiel

A kivétel pedig ritka madár, melynek talán egyik feltűnően kevéssé önző képviselője Zoé lenne? Ez majd idővel elválik - de az eddig tapasztaltak nem csak kecsegtetőek, hanem jó közérzetet is szereztek vele kapcsolatban.
Ahogy Thyra is , igaz, a hozzá fűződő kapcsolatom sokkal személyesebbnek és sérülékenyebbnek tűnik. Sérülékenyebb, mert még nem tudom,  hogy fogadja majd azt, amit mondani akarok nekik. Bár mindketten az egészségért küzdünk, a módszereink igencsak különbözőek - talán mondhatni, hogy kiegészítik egymást. Vajon mi lenne erről a véleménye?
Thana óvatos ismerkedése a fánkkal elégedettséggel tölt el, mert az ételre szüksége van. No nem biztos, hogy pont erre vágyott - látván, hogy feltehetőleg nem ez a kedvence - de Zoéra nézve egyértelmű, hogy neki biztos sikerült örömet okozni vele. Aminek meg én örülök, mert úgy érzem ennyit biztos megérdemel. Ahogy a figyelmet is - nem kétséges, hogy hosszú beszélgetések során szeretném majd minél inkább megismerni.


Zoé véleménye, hogy nem a legjobb ötlet Thanától megkérdezni, hogy mi bántja, lehet, hogy igaz, mert járhat némi fájdalommal, de ez hasonlatos egy fizikai sérülés megtisztításához. Nem kellemes, mert csíp, de utána tisztábban lehet szembenézni a problémákkal, és kisebb az esélye, hogy elfertőződik.
Érdeklődve figyelem Zoé és Thana beszélgetését - ahogy Zoé óvatosan fogalmazva próbál az igazság nyomába eredni. Amely úgy tűnik, hogy váratlanul érhette - és bár felszítja a kíváncsiságomat, türelmesen várakozok, mivel az az érzésem, hogy ami rám tartozik, azt úgyis meg fogom tudni. Aztán Zoé felvázolja helyzetet Thana szemszögéből. Az apró félrefordítás, vagy csúsztatás? - amit a futó pír jelez, arra utal, hogy Thana erősebben fogalmazott. De a lényeget így is értem. Megfogadom Zoé tanácsát, és nem kérdezek, hanem inkább válaszolok

/Görög/ Addig biztos maradok amíg nem érzi úgy, hogy már egyedül is magabiztos. Ha valaki fél, vagy segítséget kér, az soha nem szégyellni való, ahogy elfogadni sem. A helyzetet látva én döntöttem így, ezért kár is bűntudatot  érezni - nézek hol Thanára hol Zoéra.
/Görög/ S Thana valóban jól látja, fontos nekem ez a kis társaság - függetlenül attól, hogy ki kicsoda, vagy honnan jött. Az számít, hogy most és a jövőben hogy segítjük egymást. Nincs olyan, hogy ki mennyire érdemli meg a segítséget - az számít, hogy ki mennyire szorul rá. S most Thana az első - válaszolom

Az ajtóban elfogadom Zoé válaszát - nem próbálok meg további magyarázatokat felkutatni - mivel a megbeszélt sült hal  elég távolinak tűnik, és akkor úgyis kiderül az igazság.

Sajnos a Zoétól kölcsönzött szavak nem pont azt az eredményt hozták meg, mint amire titkon számítottam - mindössze azt tudtam meg az angol kifejezések mellett, hogy Thana több nyelvet beszél, mint ahány pár cipőm van összesen. Azért újra és újra nekifutok a kérdésnek, és egyre több mindenről hallottam már, hogy is nevezik őket a legkülönfélébb nyelveken. Kivéve azon az egyen, amire igazán kíváncsi vagyok.
A délre rendelt pizza töri meg kissé a lendületet - hogy aztán újult erővel fussunk neki újra a bögre kérdésének. Finoman megrázom a fejem, amikor a francia, majd latin gyanús szavak elhagyják Thana ajkait - jelezvén, hogy nem erre gondoltam. Amikor végre görögül is kimondja, bólogatok, és feltartott hüvelykujjal mutatom neki, hogy igen, jól mondta ki. Ezt minden alkalommal megteszem, ha már számomra is érthetően sikerül kiejtenie valaminek a nevét.
Aztán rákacsintok, és vigyorogva újra felteszem a Zoétól kölcsönzött kérést

/Angol?/ Másik nyelven? - kérdezem újra, mert remélem, hogy végre kifogyott az egyéb lehetőségekből.

Végül rámutatok magamra, Thanára, aztán a lakásajtóra, hogy ezután az ujjaimmal végigsétáljak az asztalon, és végül Thana lakáskulcsára mutassak. Ha kell, kétszer-háromszor is eljátszom ezt, amíg vagy rábólint, vagy határozottan megrázza a fejét. Ha beleegyezik, akkor ráérősen átsétálunk a lakásához, hogy összeszedhessük a számára szükséges tárgyakat, miközben újabb tárgyak nevét tudakolom, és mondom neki. Amennyiben viszont elzárkózik a sétától, akkor odabent folytatom tovább a nyelvgyakorlást, és nekiállok kitakarítani a hűtőt.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 06. 18:07:11
Régen volt, hogy tartozott hozzád valaki, mármint Jayr-hoz. Neked pedig talán… Camael? Vagy nem volt senkid? Egykor az Elohimok számára nem létezett a szerelem, a szeretet volt, melyet az Emberiség iránt parancsoltak. Később, mikor az emberek között kivirágzott ez az érzelem, mikor szirmait bontva gyönyörű virággá nyílt, akkor kezdtek el a Lázadók is hasonló koncepciókat követni-utánozni…

Ami pedig Thyrát illeti? Mi is történt? Milyen édes volt az a csók és mennyire több lehetne még? Azért Jayr emlékeiből könnyű felépíteni, hogy milyen lenne, ha egyszer kettesben maradnál a Kiriakidis család nőtagjával. De, hogy addig egyáltalán el merj gondolni, először úgy érzed, hogy el kell mondanod az igazságot.

S akkor Amynta, Zoé és Thana…

Egy dolog teljesen tiszta előtted, hogy nincs két egyforma ember. Ami azt illeti, nincs két egyforma Elohim sem! Így ami neked egészségesnek tűnik, az lehet, hogy másnak káros hatást kelt vagy más módon tér el a véleményetek. Mindenesetre te úgy érzed, hogy amit kérdeztél az több szempontból is helytálló-helyes, így ennek okán nem is tennél le róla még akkor sem, ha Zoé védelmezően óvná Thana-t attól, hogy „csípjen” neki.

Égető lehet, hogy más Bukottal is kellően tudj majd kommunikálni. Itt vagy te, Thana, illetve emlékszel Camael és Morana nevére is. S ki tudja még mennyien jutottak ki és mennyire sok düh maradt bennük a hosszú fogság után? Az is lehet, hogy Thana által használt nyelv, az Első – ahogy nevezted és talán így is van – sokak számára lehet elérhetetlen. Az biztos, hogy legalább az angol nyelv elsajátítására érdemes időt fordítani, de legalábbis nem lenne felesleges az biztos.

Ami a félelmeket és biztonságot illeti, Zoé egy pillanatra elmerengett ennek említésekor, de aztán kedvesen rád mosolyog egy bólintás kíséretében, mely az egyetértés néma mozdulatát hozta magával. Nem vitatatja el a szavaid, hovatovább maga is így látja, így ehhez nem fűz további megjegyzést, sőt, amikor mondod neki, hogy fontos számodra (a társaság), mintha zavartan félrepillantana. Olyan érzés, mint amikor valaki nem kapott elég dicséretet-bókot és mint ilyen, a ritka alkalmak zavarba hozzák. Persze tévedhetsz is…

Úgy tűnik, hogy a pizza nem nyerte el Thana tetszését, néhány falat után félretolja és tagadóan-félve jelezné, hogy nem is kíván többet ebből a fura ételből. Amennyiben hús volt rajta, hogy eleve bizalmatlan volt, de így végül teljes mértékben rád marad mind a kettő, ami jelenleg egyben az egyetlen ehető ételt is képviseli itthon. Ellenben láthatóan valami kell neki és mire rákérdeznél a bögrét – amit megint megnevez görögül – megtölti vízzel és lassan elkortyolná.

A számtalan nyelvi gyakorlat úgy tűnik picit kifárasztotta, mert ebéd után picit kábán néz rád – még akkor is, ha nem evett semmit, esetleg pont azért – és így már csak arra van ereje, hogy görögül ismételjen szavakat, azokat, amiket te mondasz el neki. Végül ehhez sincs már ereje-kedve és inkább elfekszik a kanapén, ahol – hacsak nem teszel-mondasz valami fontosat – el is nyomja az álom, amely ha csak nem töröd meg, akkor könnyen tarthat két-három órát is…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 06. 21:02:42
Enethiel

Hogy régen egyedül voltam-e, vagy sem, nem emlékszem. Camael esetében pedig az emlékeim alapján rengeteg "rajongója" közt úgy vélem, nem sok esélyem lehetett volna. Esetleg mással? Ez is olyan kérdés, amit talán idővel meg tudok majd válaszolni. Bár az emberek sok mindenben mutattak példát - jót és rosszat egyaránt, amit aztán mi is átvettünk. S tőlem nem is áll túl messze a jó ötletek kipróbálása.

A jelenlegi szerény nyelvtudásom az, amely gátat szabhat a többi Bukottal történő kommunikációnak. Nem mintha vágynék további ismeretségek kötésére, de azért lehet, nem ártana felkészülni rá.  Az Első nyelv tűnik a legideálisabbnak erre - mert azt régebben sokan, ha nem mindegyikünk beszélte. A másik lehetőség, hogy megtanulom az összes mostanság szóba jöhető nyelvet, de az több ideig tarthat. Kínai, angol, spanyol, arab, indiai - csak hogy a legtöbben beszélt nyelveket nézzük.

Miközben Zoé fordít, pontosabban még csak hallgatja a mondandómat, mintha megint zavarba? jött volna. Úgy teszek, mintha nem vettem volna észre - mert ha ettől zavarba jött, akkor attól fülig pirulna, ha rákérdeznék - jól láttam-e? Persze jól áll neki az a szín, de ha túlzásba viszem, a végén még hozzászokik.


Sajnos a pizza sem lesz Thana kedvence - pláne, hogy némi szalámi is felkerült a tetejére. Így utólag lehet, hogy némi ellenérzéssel viseltetik a malacok iránt, vagy úgy általában a húst nem szereti. Azért látszik rajta, hogy szíve szerint valami mást azért szeretne. Azon kezdek el gondolkozni, hogy is kérdezzem meg arról - gyümölcsöket eszik-e, amikor látom, hogy a bögréjét megtölti vízzel, és elkortyolja.
/Görög/ Látom, nem ízlett a pizza - intek a bűnös fele - Ígérem, szerzünk gyümölcsöt meg mindenféle vegetáriánus ételt, no meg tejet, nehogy éhen maradjál itt nekem! - próbálom szelíd mosollyal az arcomon megnyugtatni. Én még gyorsan befalom a rám eső részt, hogy minél előbb a problémára tudjak koncentrálni - arra, hogy talán el kéne hagyni a lakást - és útba ejteni egy zöldségest.

A maradék pizzát visszazárom a dobozába, elmosom a mosatlant. Mikor látom, hogy Thana nem tűnik túl fittnek, felhagyok a "faggatásával" is, hagyom, hogy lepihenjen kicsit. A szünetet kihasználva a pizzát a fürdőszobába száműzöm, majd halkan lomotolva kitakarítom a hűtőt. Amikor úgy érzem, hogy elkészültem vele, a növénykém mellé sétálok, és írok Petrosnak egy sms-t
Szia! Ne haragudj, hogy nem tudtalak meglátogatni Thyrával, pedig szerettem volna némi életet verni beléd - kölcsön kenyér visszajár jeligére :) Remélem Thyra így is sikerrel járt. Üdv, a Tökfej
Aztán Thyrának is írok
Szia! Petros hogy van? Remélem nincs baja, legfeljebb némi másnaposság! Puszi, J

Miután ezzel végeztem, némi rákészülés után ismét hagyom, hogy a menedékemet átjárja az esszenciám, akárcsak tegnap. Ez reményeim szerint nem csak a növénykének tesz jót, hanem talán Thana fáradságát is elűzi kissé. A tegnapiból okulva ma sem merem sokáig használni az erőmet, így aztán rövid idő múlva ismét elrejtem az énem ezen darabkáját.

A rövid próbálkozás után, hogy Thana állapotán javítsak, hagyom hogy kialudja magát, és addig is egy telefonkönyvet vagy kerületi kisokost lapozgatok, hogy honnan tudnék gyümölcsöket és tejet rendelni - ha már úgy tűnik, hogy szobafogságra vagyunk ítélve.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 09. 11:15:20
Egykor az Elohimok többségében elég erős volt a parancs, hogy ne mutatkozzanak. Emlékeid szerint pontosan emiatt jött létre egy kórus, de hogy melyik azt most nem tudnád felidézni. A Sebettuk, a Hetek ahogy töredéknyelven eszedbe jut, kórusai a Lázadás alatt bővültek és így változtak, alkalmazkodtak az új Korhoz. Mindenesetre Camael tudod, hogy annyira szépséges volt, hogy a Lázadás vége felé számtalan atrocitás érte a frusztrált Bukottaktól, és talán ekkor kerültél közel hozzá, talán védelmezted? Zavaros…

Az emberi jelenlét és viselkedés hatásai alapján sem tudod felidézni, hogy volt e olyan – és ha igen, akkor – (a)kihez ennyire közel álltál volna, most pedig emlékként, Jayr emlékeiként van jelen és érzed, ahogy egy ember vonzalmat érez, ahogy még mindig ott ég a csókja, annak íze a szádon és a tekintet… fontos vagy neki és nem kizárt, hogy egy nyíló virág szirmait, a szerelem selymességét készülsz eltaposni, ha színt vallasz.

Tudod, hogy egykor mindenki az Elsőt beszélte. De azt is, hogy történt valami és a nyelvek széthullottak, aminek szerves része volt a Lázadás leverésében. Első nyelven beszélni sokkal kifejezőbb, mint bármely emberi nyelven. Minden egyes szó, de még egy hang, egy betű kiejtése is annyi mindent elmond és kifejez, hogy szinte érezni, látni és tudni lehet mindent, amit a másik ki akart fejezni. De nem ez az egyetlen dolog, ami elveszett…

S itt és most, Zoé a helyszínen mutatott profizmusa elolvadni látszik, ahogy tulajdonképpen hármasban vagytok és Thana igazából nem is ember – talán ezt érzi tudat alatt (?) – így zavarba jön attól, hogy túlzott figyelmet kap tőled. Minden férfi képes lenne e ilyet előidézni vagy csak miattad lenne, mármint Jayr miatt (?). Nem tudnád megmondani, de azt biztos, hogy Thana látott valamit amit szóvá tett és ez okozhatta a zavartság pírját…

Sajnos az ételekkel kevesebb szerencséd van mint szeretted volna. Te mindenképp jól laktál, elteltél – ha ettél annyit – de Thana inkább csak kortyolgat, igaz azt bőven. Úgy véled – talán helyesen – hogy a húsokkal nincs kibékülve, sőt, meg mernéd tippelni, hogy leginkább zöldség-gyümölcs evő lehet leginkább. A víz számára biztos, hogy nagy kincs, mert többre tartja mint az összes többi innivalót, ami csak korábbi beszélgetések alatt szóba került.

Amikor szóvá teszed, akkor zavartan és bűnbánóan lehajtja a fejét, biztos vagy benne, hogy nagyon kellemetlenül érzi magát és önmagát vádolja azzal, hogy nem ette meg ezt a valamit, amit képtelen volt lediktálni az éhség ellenére is. A tej ötletét nem érti, de azt tudod, hogy Zoé kérte és nem Thana, de talán pont emiatt érzed úgy, hogy jó lesz az, ha van itthon és van mivel kínálni őt-őket. Az, hogy az üres hűtőd nagyot ásított amikor belenéztél, annál már csak a lehelete volt rosszabb a kongó böffenése mellett…

Gyorsan végzel a mosatlannal és a pizza is oda került ahova szántad, majd folytatnád a nyelvészkedést, de be kell látnod, hogy nem mindenki olyan fitt mint te, illetve az sem kizárt, hogy addig erőltetted, hogy a bűntudatában erős „testvéred” elérte a fizikai-mentális határait, hiszen mintha csak tegnap lett volna, hogy kiszabadult és akkor te sem voltál igazán a képességeid javának birtokában. Ahhoz képest Thana – akárki is legyen aki most a testében él – vélhetően elég jól teljesít. A kérdés az, hogy meddig bírja a megfeszített tempót…

Az SMS-t már akkor küldöd el, amikor Thana alszik így nyugodtan és alaposan megfontolva válogathatod meg a szavaidat, melyekre idővel válasz is érkezik. Előbb, ahogy időrendben elküldted Petros, majd Thyra is válaszol, de addig még van időd, hogy a korábbiakból nem tanulva megidézve az Igaz Valódat, minden élőnek adj egy lökést. S persze Thana-nak, aki úgy pattan fel pihenéséből, mintha azt mondták volna neki, ha nem tesz így akkor megszűnik létezni.

Ijedten ugrott fel és bomlik ki teljes Valós Alakja miközben valamire ráfog a semmiben a levegőbe markolva. Azonnal érzed, hogy a természetfeletti hullámok megcsapnak, a tarkódon feláll a szőr és, nos, a forrását látod is magad előtt, így nem nehéz betájolni, ahogy ösztönösen értelmezed az érzékeid által közvetített információkat. Gyönyörű teremtés még mindig azzal a meghatározhatatlan szomorúsággal, ami valahogy egyszerre fájó, de valahol megnyugtató is egyben.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 09. 19:31:07
Enethiel

Az idők változnak, ahogy a helyzetek is - így nem elvárható, hogy a régi parancsok mindegyike megállja a helyét ebben a korban is. Ahogy az, hogy ne mutatkozzunk. Jelen állapotunkban az emberek segítségre szorulunk, hogy megtehessük azt, ami az esszenciánkba van kódolva. S hogy az "ügy" mellé állítsunk valakit, a leggyorsabb módja az, ha a kiválasztott kevesek előtt megmutatkozunk. Így a parancs immár csak ajánlás - hogy mértékkel és körültekintően járjunk el.
Amely Thyra esetében sokkal nehezebb kérdéssé válik. Hosszabb távon mi válna a hasznára? Abban biztos vagyok, hogy nem tudnám sokáig titkolni előtte az igazságot - s ha később derül ki, vajon hogy reagálna? Hiszen akkor joggal mondhatná, hogy csak ámítottam, átvertem - hogy bízhatna ezután bennem? Milyen kapcsolat az, amely hazugságra épül? Ha pedig elárulom neki az igazat, nincs kétségem felőle, hogy mélyen és súlyosan érintené. Viszont nem lenne többé ez a titok, melynek előbukkanásától nap mint nap rettegnem kéne. Úgy hogy maradok az egyenes úton - még ha az rögösebbnek is tűnik első látásra.


Nincs kétségem, hogy ismét meg kellene tanulnom az Első nyelvet. Lehet, hogy idejét múlt, de vannak dolgok, amikhez nem csak a hasznosságuk, hanem szépségük végett is ragaszkodik az Elohim. S idővel talán megtaníthatom majd másoknak is - hogy ne merüljön végleg feledésbe.
Thyrával ellentétben Zoéval való kapcsolatom úgy érzem egyértelmű - mivel vele tegnap találkoztam először - így talán joggal érezhetem azt, hogy ő jelen formámban kedvelt meg. Ez, és azok a kedves apróságok, melyek már kiderültek róla, különlegessé teszik számomra - ezért ha a helyzet nem hozza másképp, az ő környezetében szeretnék segíteni az első embernek, vagy akár neki. Már ha van betegeskedő rokona, ismerőse. Ennyit igazán megérdemel, és talán ezzel sikerül az oldalamra csábítani.


Igazából Thana engem hoz zavarba azzal, hogy nem találtam el, hogy mit enne meg. Így aztán a végén én is kellemetlenül érzem magam a kialakuló helyzet miatt. Ahogy Thana lehajtja a fejét, rájövök, hogy feltehetőleg nem hallotta ki a szavaim mögött megbúvó próbálkozást, hogy jobban érezze magát. Ezért az asztalon átnyúlva finoman megemelem az állát, és a szemébe nézve mondom neki kissé szabadkozva
/Görög/ Ugyan már, ne vedd a szívedre, nincs semmi baj. Hiszen én kérhetnék elnézést, mert úgy látom, éhen maradtál - simítok végig bátorítóan az arcán, majd leszedem az asztalt.
Thana fáradását látván felmerül bennem, hogy talán több időt kéne hagynom neki a pihenésre, szorongásra vagy bánkódásra. Vagy hogy amíg alszik, én magam is elmehetnék bevásárolni - de az a helyzet, hogy nem merem Thanát egyedül hagyni - mert attól tartok, pont akkor ébredne fel amikor nem vagyok itt.

Az ötlet, hogy talán Thanának is jót tesz fáradság ellen, ha egy keveset megidézzek az esszenciámból - lehet, hogy igaz volna, de úgy tűnik, inkább a kedélyei felborzolására volt alkalmas. Ahogy megpillantom a Valós Alakját, úgy sejtem - kissé túllőttem a célon, mert feltehetőleg támadásnak véli/vélte a dolgot. Mindössze egy lépést teszek hátra a helyszűke miatt.
/Görög/ Nyugalom Thana! Béke van! - emelem fel a két üres kezemet
/Görög/ Csak segíteni akartam, hogy gyorsabban kipihend magad! - magyarázom, és megszüntetem a hatást.
/Görög/ Nem akartalak megijeszteni - mondom neki bűnbánó arccal, és egy helyben álldogálva várom, hogy lenyugodva ismét felöltse emberi alakját.
Ez után a jelenet után nem sokkal ismét nekiállok ott folytatni a napi rutint, ahol abbahagytam.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 10. 19:01:11
Egykor volt egy hatalmas terv. Talán még most is létezik. A Terv, melyet a Teremtő csak Luciferrel osztott meg, de még ő is csak töredékét volt képes megérteni. Hogyan tehette volna hát megannyi (sokkal) apróbb fogaskerék (esszencia) a hatalmas gépezetben (teremtésben)? S mégis, megtették azt amit, vezetve azon Hajnalcsillag által, ki idolja lett eme Lázadásnak. Ugyanakkor a Teremtő parancsai mindig is azok maradtak, amik először elhangzottak, akár betartották akár megszegték azt…

„Szeresd az embert, de ne mutatkozz előtte”

Tudod, hogy történt valami, valami, ami miatt a Lázadás elbukott. Ez a dolog hatással volt az egész elképzelésre és végül alapjaiban remegett meg és omlott össze. Talán ez az egész most egy Második Esély és mint ilyen a Lázadók felelőssége, ha már megtették egykor azt ami miatt száműzettek a Fény Teljes Hiányának Birodalmába, a Gyötrelem Öröknek tűnő Fellegvárába, a Verembe vagy ahogy te emlékszel rá, az Abyssba.

Azonban a célodig hosszú az út, s igaz talán van még időd, sőt esélyed, hogy ezúttal minden úgy legyen ahogy kell, tulajdonképpen a legtöbb akadályt maga az elképzelésben rejlő nehézségek adják. Meg kell harcolnod számtalan korláttal, előítélettel és mindazon örökséggel, amit a Bukás miatt kaptak az emberek (ki tudja, talán a ti hibátokból). Megkapta minden Ház a maga átkát, ahogyan történt az a Másodikkal is:

Az Ember ezentúl öregedjen és végül meghaljon, végül a Halál Elohimai el kell, hogy jöjjenek értük. Ezentúl az idő ne kímélje őket, öregedjenek, betegeskedjenek és lassan pusztuljanak, végül a legerősebb is elgyengüljön, ne kíméljenek a Halál Elohimai senkit! A Második Ház Elohimai őrizhették tovább az életet amit teremtettek, de abban a tudatban, bármit tesznek, az egyszer véget ér!

S ekkor érintetted meg Thana arcát-állát, aki mikor felnéz, oly mélyen érinti a lényed, az Esszenciád, hogy Jayr teste könnyezhet, mintha sosem értett szomorúság ült volna a vállán, mintha egy láthatatlan súly nyomta volna azt és most e tekintet által nyert volna feloldozást. Az érzés, mintha felszabadulnál a könnyek által és elnyernél egy oly nyugalmat, amin át könnyebb szemlélni és megérteni a világot, a Teremtést, aminek te is része vagy…

Szavaidra nem szól, csak tekintete beszél, de az ezer szónál ékesebb, de abban nem találsz vádló tüzet vagy haragvó izzást. Semmi mást, csak végtelen szomorúságot és talán, ha jól érted, akkor… megbánást. A hatás erős, érzed, ahogy a lénye akaratlanul is kapcsolatba lépett a tieddel és megérintette azt, de mindez csak egy tünékeny pillanat, ami végül egy oly szelíd arcú nő pihegésével zárul, hogy kétségtelenül az szende ártatlanság szavai kúsznak elmédbe…

Nem tudod mi történt, de az biztos, hogy amint segíteni akartál, ahogyan kiengedted a Kisugárzásod, azonnal felpattant és… most riadt őzike tekintete kutatja a környezetét, melyben az önvédelem ősi ösztöne munkálkodik. Még benne is, egy Bukottban, ki egy ében-bőrű húsbörtön foglya hevesen ég a félelem az elmúlástól. S te, aki mindennek forrása vagy, még mindig élvezed a bizalmát, mert azzal, hogy hátralépsz, hogy megadóan emeled a kezed megnyugtatni tűnsz őt.

A Igaz Valója még mindig oly különleges, mint elsőre volt és most hogy megint láttad, olyan furcsa érzésed van amit (most még) nem tudsz mihez kapcsolni, de érzed, hogy valamit megérintett a benned kavargó emlékek fodrozódóan örvénylő kaleidoszkópikus képtöredékek között. S bár hirtelen számtalan szóval kérnél bocsánatot, még mindig nem elég, hogy megértsenek, ugyanakkor az arcod ékesebben beszél a szavaknál, s ez, ha óvatosan is, de megérdemel egy érintést.

Azt, amit korábban te is adtál, most visszatér hozzád, állad emelik és szárnyak ölelnek körül titeket, míg végül elenyésznek és csak két fonódó embertest nem marad abban a fura szomorúságban, ami a béke érzetének melegségét hagyja maga után. S az, hogy a terveid miképp sodródnak vissza a tervezett mederbe már rajtad áll, az elválást nem sietik el, kiélvezik a karok adta biztonságérzet minden pillanatát, tartson az bármeddig…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 11. 20:18:00
Enethiel

Bár fontosnak érzem magam, de ha az egész képet nézem - már amit belátok - rá kell hogy döbbenjek - mennyire kicsiny szerep hárul rám. Szeretném azt hinni, hogy amit csinálok az fontos, sőt mi több, helyes! Hogy ezúttal a segítségemmel nem bukunk el, hogy sikerre visszük azt a célt, amelyet legutóbb nem hogy nem értünk el, hanem még rontott is rajta a Teremtő. Az embereknek adott ajándékokat megmérgezte, minket pedig arra kárhoztatott, hogy végső soron tehetetlenül szemléljük sorsukat.
Az emiatt érzett bánat könnyek formájában tör elő, hogy elmossa azt, ahogy megérintem Thana arcát. A hirtelen jött érzéstől megrémülve tágra nyílt szemmel nézek rá, miközben arcomon csorognak a könnyek. Bár jól esik szabadulni a szomorúságtól, paradox módon úgy érzi magát, mint a rab, akinek levették a válláról a terhet, ami alatt évekig görnyedt. Hisz az évek alatt az a teher az övé volt, és ha nem is szerette, de megszokta - és most elvették tőle! A döbbenettől szinte ledermedek - annyira szokatlan az érzés. Picit mintha hirtelen kiégtem volna - az, ami ellen oly sokáig küzdöttem hirtelen elenyészett, és új célt kell találnom. Pontosabban a többi célomra több erőm marad. Kissé remegve húzom el a kezem Thana arcától, és hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak. Így aztán csendben itatom fel a könnyeimet. Feltehetőleg javamra vált a dolog, de az ilyen erejű érzelmi hullámzás igencsak idegen számomra. S ha Thana is átérezte ezeket az érzéseket - az meg számára is megterhelő lehet.

Ahogy Thana felpattan, már érzem, hogy óvatlan voltam - hisz ha kissé elhamarkodja a "válaszadást" annak csúnya vége lehetett volna. S most teljességgel igaza lenne - az évezredes raboskodás rányomta bélyegét a lelkivilágára, és  pillanatokon is múlhatna a sorsa - ha nem én állnék vele szemben.
Bármennyire is kellemetlen a helyzet, azért nem szalasztom el a lehetőséget, hogy ismét rácsodálkozzak az Igaz Valójára. Ezt annál is inkább teszem, mert érzem, hogy a látvány egy elveszett emlékhez kötődne - de hogy melyikhez, azt nem tudom felidézni. Tudom, hogy ott van valahol, már-már megvan, de aztán végül "szem elől tévesztem"

Végül aztán Thana nyújt kezet békítőleg, mint én tettem korábban. Az üzenete békés és szomorú. Úgy érzem, tehetek én bármit, az alap hangulatán feltehetőleg nem tudok érdemben változtatni - s ez engem is elszomorít, de aztán az érzés tovaszáll. Jó ez így, nem is akarok nagyon kibontakozni az öleléséből - hiszen a gondolattól, hogy kitakaríthatom a hűtőt valahogy elment a kedvem. Végül talán egy perc céltalan álldogálás után csak kibontakozok Thana öleléséből, mert belátom - még nem állt meg a világ - bőven vár még rám feladat. Téblábolok egy kicsit - várom, hogy Thana eldöntse mit akar - visszafeküdni, vagy ébren maradna, miközben próbálom kizökkenteni abból a kissé szomorkás hangulatból magam, amiben Thana miatt részem volt.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 13. 17:42:51
A könnyeid valami meghatározhatatlanul szelíd és ártatlan mosolyt csalnak Thana… illetve a másik Bukott arcára, akinek érintése oly finom, mint a hamu és annyira gyengéd mint a szellő ami táncra hívja azt. Kavargó hamutölcsér pedig azt a képet rajzolja ki, ami a múltból ölt testet, de amit (még) nem ismersz fel. S ezek mellett még az érzéseiddel is meg kell küzdened, melyek olyan elemi erővel törtek rád és egynémely árnyalata annyira ismeretlen, hogy szinte már a félelem mar beléd. S talán pont emiatt húzódsz el, de ezúttal nincs megbántott tekintet vagy bűnbánó pillantás! S te csak a töredékét érzed annak, amit véleményed szerint „Thana” megtapasztalt és él át e másodpercben is…

Most, hogy az Éltető Aurád már nem cirógatja őt melegséggel, picit megint fáradtabbnak látszik – miután lefoszlott róla az Igaz Valója – és az ölelésből is neked kell finoman kivezetned. Szerencsére úgy tűnik, hogy a másik Bukott nem annyira harcias, mint a helyzet esetleg adhatta volna, így volt egy-két nem értelmezhető mozdulata, ami akár ellencsapást is rejthetett volna. Megérted és tökéletesen érzed, hogy milyen apróságon mennyi múlt, de – ezúttal – nem történt baj s végül Thana is ott áll ahova finoman terelted az ölelésből. Nyugodtan áll, szótlanul, jobb keze a bal alatt, s mindkettő az alhas felett pihen.

Idővel azonban megmozdul. Léptei kecsesek – szinte siklik a föld felett – és a rádióhoz lép. Finoman érinti, mintha erősebb okán a készülék eltűnne a nem létbe. De ennyi is elég, hogy valami vidám muzsika töltse be a kis teret és próbálja meg elűzni azt, amit a Katedrálisokon látható női Szent Szűz Szobrokra emlékeztető megtestesülése okozott. Végül odalép az ablakhoz és kinéz rajta, a várost, de az eget kémleli inkább, mint aki arra vár, hogy az Őrzők hamarosan itt lesznek és visszaviszik őt oda, ahova tartozik. Ha nem teszel-mondasz semmit, akkor valóban úgy áll majd ott, mint amire annyira hasonlít…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 13. 18:46:38
Enethiel

Fura kettősség érzete fog el - kicsit sajnálom, hogy ki kell bontakoznom Thana öleléséből, de valahol örülök is neki, hogy szabadulhatok ettől a szelíd szomorúságtól. Furcsa látni, hogy Thana is zenével próbálja ellensúlyozni azt amit szándékosan? vagy véletlenül megidézett. Mintha magamat látnám hűtőtakarítás közben...
Ő az ablakon át nézelődik - de inkább felfele, én meg a hűtővel szemezek. Sóhajtva lépek közelebb a hűtőhöz, s előszedem a takarítószereket.

/Görög/ Rájuk aztán várhatsz. Ezért biztos nem jönnek - mondom neki a szivacsot keresve. Aztán egy vödör langyos vízzel, takarítószerrel és a szivaccsal felszerelkezve elkezdem kitakarítani a hűtőt. Talán addig ő is kinézelődi magát. Miután a hűtővel végeztem - remélhetőleg jó időre, fellapozom a helyi újságot, és egy közeli vegyesboltból telefonon házhoz rendelek egy tucat tojást, felvágottat, vajat, kenyeret, tejet, tejfölt, zöldségeket - paradicsomot, paprikát, uborkát, és néhány gyümölcsöt - banánt, narancsot, sárgadinnyét, barackot. Nem sok, de indulásnak elég lehet, pláne, ha nem romlik rám.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 14. 19:47:23
Az idő múlásával az árnyékok is másképp festenek, ahogy a napsugarak az ablakon áttörve egyre hosszabban nyúlnak be az otthonodba, hogy fénnyel és melegséggel töltsék fel azt, ahogyan talán az Igaz Valód egy szikrája tette nem is oly rég. Tudod, hogy segített csak a megfelelő szavak hiánya miatt nem fejthette ki hosszan áldásos hatását. Ellenben úgy tűnik, hogy ez a csodaszép nő aki egykor Thana volt, most merengve sütkérezik a szabadság egy olyan érzetébe, amit azelőtt sosem érezhetett így.

Természetesen az is lehet, hogy egyszerűen csak elbambult.

A szavaiddal kívánod az elméletedet próbát tenni, de úgy tűnik, hogy komolyabb dologról lehet szó, mint egy hétköznapi elbambulás és mégis, a szavaid után hosszú csendet olyasmi töri meg, ami talán nem csak téged lep meg. Igaz, hogy már végeztél a hűtővel ami most mintha újra alkalmasnak tűnne élelmiszer tárolására, illetve már a rendelésen is túl vagy ami csak idő kérdése, hogy megérkezzen, így van időd felfogni választ is, amit a szavaid váltottak ki:

T /Görög/ A teremtés haldoklik – peregnek a szomorú tónusú szavak, azok, amik annyival kevesebbet fejeznek ki így, mintha AZON a bizonyos másik nyelven ejtették volna ki őket, e nyelv olyan korcsnak érződik azok után, annyira… szegényesnek – évezredek vagy még régebb óta lassan, de folyamatosan. Spirituálisan egyre halványabb és minden perccel közelebb kerül a feledés szürke homályához míg az anyagi lassan porladva követi. Hibáztunk. S aztán már nem voltunk ott, hogy segítsünk nekik. A legnagyobb hibánk azonban az volt, amikor ellenszegültünk a Teremtő szavainak és miattunk büntették meg őket.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 14. 21:18:19
Enethiel

Thana úgy tűnik, "lélekben" messze jár - és sokáig. Így van időm  a hűtőt olyan állapotba hozni - amilyenben eleve illene lennie. S már az étel rendelést is leadtam - szóval most csak egy feladatom maradt - Thana. Aki meglepetésemre, pontosabban inkább örömömre immár görög nyelven is megszólalt. Talán a hosszabb szünetek az elfelejtett képességek jelei lehetnek?
Sajnos a mondanivalója ugyanolyan lehangoló, mint a kisugárzása. Ugyan volna mivel vitáznom az elhangzottakkal kapcsolatban, de úgy érzem - nem ezzel kéne kezdenem.

/Görög/ Lehet. De ez nem azt jelenti, hogy ne segítsek az utolsó pillanatig. Egyébként örülök, hogy eszedbe jutott a Görög nyelv - válaszolom.
/Görög/ Rendeltem ennivalót, ami remélem jobban fog ízleni, mint az ebéd - zöldségeket és gyümölcsöket. Biztos éhes vagy már - hamarosan talán megérkezik - osztom meg vele a feltehetőleg második legfontosabb információt.
/Görög/ Egy fontos dolog - a többiek nem tudják az igazat, hogy mi történt veled, és azt sem, hogy velem. Egy-két napig szeretném ha ez így is maradna - kérem tőle
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 17. 21:25:08
/Görög/ Egyre tisztábban emlékszem mindenre, de még mindig számtalan emlékem fátyolos – kelletlennek érzi a szavakat, szomorúsága nem fakul, úgy tűnik, hogy maga a tény, több nyelven kell beszélnie csak emlékezteti őt valami kellemetlenre – Igen, segítsél – pillant feléd, de mosoly az nem csillan, csak talán egy könnycsepp (?) – Mindig is ezt tetted – jelenti ki halkan és mintha egy iciri mosoly, ezúttal mintha tényleg azt láttál volna (?) – S ez most sincs másképp. – aztán az ételekre csak bólint, az éhségről nem nyilatkozik – Úgy fogok tenni, ahogy kéred – válaszolja szelíd halk hangon – Megőrzőm a titkodat.

Az étel már biztos úton van, a halk, de vidám hangulatú zene pedig kitartóan próbálja ellensúlyozni a szomorúság eleven megtestesülését, aki ha nem kívánsz tőle többet, visszamerülne a merengésbe, ami visszaadta neki az emléket arról a tudásról, amit a halandó test, egy ember birtokolt nem is oly rég. Egyik keze most a szívén pihen, mintha annak ütemét mérné percről-percre, a másik pedig ezen a kézen pihen, miközben egyenes háttal áll fáradhatatlanul. Közeleg az este, de azért a délután még makacsul kitart, hogy elhúzza az elkerülhetetlent ameddig csak lehet.

Idővel az élelmiszer/étel is megérkezik, pont mikor az utolsó sugarak készülnek elbújni, de egy ideig még világosság kitartóan küzd, pont úgy, mint a délután az este ellen tette korábban…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 18. 19:15:21
Enethiel

Thana szavaira egyetértően bólintok - elvégre hasonló cipőben járunk - nekem is bőven van, amire nem emlékszem. Ahogy arra sem, hogy honnan veszi - régebben is ugyanilyen segítőkész voltam.
/Görög/ Oh... - lepődök meg - Ezek szerint korábban már találkoztunk? - szalad ki a kérdés a számon, ahol a korábban szó eonokat ölel fel. Jobban belegondolva ez megmagyarázná, hogy miért volt olyan furcsa érzésem az Igaz alakját nézve.
/Görög/ Kicsi a Teremtés... - teszem még hozzá, mert különös véletlen?, hogy számos Elohim közül először pont egy ismerőssel fussak össze.

/Görög/ Köszönöm - válaszolom neki, hogy megteszi ezt a szívességet, és nem világosítja fel a környezetemet idő előtt.

Utána már nem faggatom tovább - úgy látom megvan a saját világa, amivel küzdhet vagy ismerkedhet. Így aztán csendben elkezdek kitakarítani - amit mindössze a megérkező ételek szakítanak meg. A szállítónak meköszönöm, hogy kihozta, átveszem a csomagot és kifizetem. Némi borra valóval megfejelem a dolgot, hogy lássa - valóban hálás vagyok a szolgáltatásért.

A csomaggal felszerelkezve térek vissza az aprócska konyha sarokba, és tartalmával kissé enyhítem a hűtő kongó ürességét. A gyümölcsöket egy tálra teszem, s kirakom az étkező asztalra - hogy Thana ha abbahagyja az emlékekben történt elmerülést, nyugodtan tudjon választani.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 19. 17:24:15
Thana /Görög/ Lehetséges – de nem tudja biztosan megmondani – de úgy értettem, hogy gyógyító vagy és abból amit eddig tapasztaltam, úgy vélem, hogy követed azt, amire teremtettél – ezt szelíd kedvességgel, tisztelettel mondta, majd ellép az ablaktól és megáll előtted – Te már láttál engem, de megértem, ha te nem szeretnéd megmutatni azt ki is vagy. Ugyanakkor neked tudnod kell, hogy kit fogadtál be: Morana vagyok, a Hetedik, a Leszálló Éj Házának, Nergal, a Szellemek kórusából – tekintete végig a tiedet fürkészi

A titkok megőrzésének kérése már megválaszolásra került és a beszélgetés végeztével a kapott válasszal – vagy annak hiányával – kísérve tért vissza korábbi helyére, hiszen sok kérdés vár még választ és még több emlék, hogy felfedhesse magát a távoli múlt ködfátylán túlról. A csendet csak azok a neszek törik meg, amiket te keltesz miközben lassan bealkonyodik és a város fényei lassan egyre erősebb izzásba kezdenek.

A futár örömmel köszönte meg a borravalót, mosollyal búcsúzott, míg te a tiszta hűtőt tölthetted fel a rendelt élelmiszerekkel – esetleg a saját gondolatiddal harcolva eközben. A rend lassan helyreáll a lakásban, az otthonodban és valahogy egy sokkal kellemesebb érzés tölt ki, mint tette azt korábban és most már meg is tudod nevezni: az elégedettséget. A konyhában is rend honol már, így az ételkészítés – ha úgy döntenél elérkezett a vacsoraidő – a tőled megszokott ütemben haladhat.

Thana hosszú ideig nem mozdul, de amikor igen, akkor azzal a tőle már megismert szomorkás tekintettel pillant a gyümölcsökre, amik közül végül egy almát választana és falatozna aprókat harapva-merengve.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 19. 18:22:55
Enethiel

Thana válasza eloszlatja a képzelt ismeretséget, és a bemutatkozását illik viszonozni.
/Görög/ Majd az idő elárulja, mennyire sikerül ellátnom a feladatomat - ahogy az első lépések az úton sem mindig árulják el, hogy hova is fogok megérkezni. De azért igyekszem - válaszolom, majd a bejárati ajtóhoz lépve kivételesen bezárom azt - nem szeretném, ha éppen most toppanna be hívatlanul valaki.
/Görög/ A kíváncsiság érthető - válaszolom, és utána erősen koncentrálok arra, hogy a hűtőtől tisztes távolban átmenetileg levetve Jayr alakját felfedjem Igaz Valómat előtte - lehetőleg a kisugárzásom nélkül.
/Görög/ Enethiel vagyok, A Feltámadó Szél Házának, Dagan, az Ébredés kórusából - mondom neki, hasonló módon bemutatkozva, mint azt tette nem sokkal előttem. Kis ideig hagyom, hogy megnézzen magának, aztán ismét felveszem óvó börtönöm formáját.
/Görög/ S leszögezném - mivel sok idő eltelt, és nyomot hagyott rajtunk - így nem az elmúlt idők tettei alapján foglak elsősorban megítélni, hanem tiszta lappal kezdve a jelenlegi cselekedeteid által - árulom el neki, miközben újra kinyitom az ajtót - hogy nem igazán érdekel - melyik oldalon állt, csak az, hogy mivé lett.

Miután a futár elment, és a konyhában tisztaság költözött, halkan megkérdezem Thanától
/Görög/ A tojást megeszed? - érdeklődöm - Mert rántottát vagy tükörtojást tudok készíteni némi zöldséggel, de mást nem nagyon. Viszont rendelhetek, ha megmondod, mit ennél - ami lehet,hogy nem is olyan egyszerű...
Aztán a válaszától függően egy vagy két személyre készítek ételt.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 22. 14:22:50
Morana, a Bukott, aki most már Thana emlékeivel áll előtted, ő, kinek utolsó képe egy villanó penge lehetett, a Halál Elohimja, ki láthatta a Thana Lelkét, akinek most a tudattal kell együtt élnie, hogy valaki más élete árán lehet itt. Nem csoda, ha nem tud boldog és felszabadult lenni, hiszen létezése minden másodperce erre emlékezteti…

Nem tudsz elég távol lenni a hűtőtől, de igazság szerint – ha jól kitakarítottad – akkor nincs mitől félned. A vegyszerek megölték az életet a frissek pedig csak még ízletesebbé válhatnak – kivéve ha romlott volt valami, esetleg vendéget őrzött magában. Mindamellett, hogy – talán – nincs miért aggódni az Igaz Alakod láttán mintha felismerés villanna Morana tekintetében, de aztán látod, hogy bármi is volt az, elvesztette.

Thana/Morana /Görög/ Üdvözöllek, Enethiel! S köszönöm mindazt, amit eddig értem tettél. Emlékszem, milyen áldozatokat hoztál, hogy mennyire hatással voltam rád ebben a pár napban, de most, ideje, hogy visszakapd a szabadságodat! Indulnom kell és ami azt illeti neked is! Tudom, hogy a barátoddal szeretnél lenni, nekem pedig haza… van hova mennem.

Úgy tűnik, hogy a vacsorát nem kívánja itt elkölteni és ami azt illeti maradni sem akar. Az okokat elmondta, az indokait, mellyel bár lehet vitatkozni, az arckifejezést elnézve azonban, teljesen felesleges. Az, hogy miképp folytatódik az ismeretségetek, pedig mindkettőtökön áll, de Morana most már legalább tudja, hogy tőled mire számíthat. Úgy tűnik, hogy ő sem kíván ellenségeskedést, de még bizonyosan azt sem, hogy mit igen.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 23. 14:42:02
Enethiel

Thana szavai meglepnek kissé, ahogy megköszöni az eddigi vendéglátást, és indulna haza. Pár másodpercig nem is jut semmi az eszembe, hogy mit is mondhatnék - értékelem a segítő szándékot, hogy könnyítsen a helyzetemen, de nem biztos, hogy jó döntést hozott.
/Görög/ Köszönöm, hogy gondolsz rám, de nem korai még távoznod? Nekem jó hétbe tellett ennyire összeszednem magam. Aztán akár annak is betudható, hogy te jóval erősebb vagy nálam - ajánlom fel neki, hogy ha akarja még egyszer megváltoztathassa a döntését.
Amennyiben kitart a szándéka mellett, nem erőltetem tovább - bólintok.

/Görög/ Ahogy akarod. Ha később mégis szükséged van a segítségemre, keress meg bátran! Azért azt megengeded, hogy hazakísérjelek? - teszem fel a kérdést. Bármi is a válasza, a lakásom bérházának kapujáig biztos, hogy lekísérem.
/Görög/ Vigyázz magadra! - mondom még búcsúzóul vagy az ő vagy az én bérházam kapujában, s hogy oldjam kissé a helyzetet, hozzá teszem - Azért kevesen távoztak még ilyen gyorsan a rántottám felemlegetésére - mosolyodom el, majd elindulok, hogy meglátogassam Petrost. Út közben vásárolok egy üveg könnyű üdítőt, vagy bort, sört - amit leginkább szeret, hogy ne üres kézzel állítsak be hozzá.
Továbbá írok egy SMS-t Thyrának is, hogy most fogom tudni meglátogatni a bátyját.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 24. 08:54:50
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Este


Morana/Thana /Görög/ Nem, nem az. Így is túl sok idődet raboltam el. A világ beteg Enethiel és szüksége van rád! A Feltámadó Szél Házának nagyon sok küzdelme lesz, hogy megmentsen a haldokló Teremtést. – szomorú, nagyon az. Valószínűleg olyasmit láthat, amit te nem és lehet, hogy ez így van rendjén – S ne feledd miért lázadtunk fel egykor – picike, nagyon halvány mosolyféle – a Szabad Akarat, ez mindennél fontosabb! S nem csak nekik – így be kell látnod, hogy elhagynak – Ha úgy adódik, akkor mindenképp keresni foglak Enethiel – ezt megígérheti, majd – Igen, azt megköszönöm. Nem ismerem ezt az Erődöt, nagy segítségemre lenne némi útmutatás. Sőt, kérlek, úgy vigyél el, hogy a munkahelyemet is megmutatod! – hálás a segítségért, de valamiért úgy érzed, hogy egy ideig ez az utolsó

A búcsú után – mely az ő lakása előtt történt – van időd átgondolni a történteket miközben Petros felé gurulsz. Nem csak a dolgok váratlan alakulása miatt – meg a mosoly nélkül maradt tréfád okán – de azért is, mert ez alatt a két nap alatt több minden történt, mint az elmúlt két hétben összesen – leszámítva talán Jayr halálát. A boltot is útba tudtad ejteni s beszereztél mindent amit csak kívántál nem csak a barátodnak, de Petrosnak is, aki mint minden igazi görög a Metaxa-t szereti. Ebből többféle is van nem csak minőségre de kiszerelésre is, így neked kellett dönteni mit és mennyit engedhetsz meg magadnak. Mielőtt tovább hajtanál, még egy SMS-re is jut idő, amire egyenlőre nem érkezik válasz.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 24. 18:45:14
Enethiel

Azért remélem, hogy Thana szavai most nem pontosak, és a Teremtés még kibír egy-két napot a gyógyítás megkezdése nélkül - amíg felkészülök kissé a feladatra. Ha már kibírt ennyi időt, egy-két nap késlekedés talán belefér - noha nem kétlem, hogy valóban súlyos a helyzet.
A döntését tiszteletben tartom - nem is unszolom tovább most, hogy az udvariassági körökön túlestünk. Kérésének megfelelően útba ejtjük a rendőrség megfelelő épületét - és csak utána indulunk meg Thana lakásához.
Megvárom, amíg eltűnik a kapu mögött, és utána megnyugodva, hogy jó helyen van, megindulok Petros felé. A boltban nem nagyon töprengek, hogy mit válasszak - úgy vélem, hogy egy ilyen hírt nem lehet átlagos itallal tálalni, ahogy Jayr sem volt átlagos a maga nemében. Ezért marad Petros kedvenc márkája, és abból a számomra megfizethető legjobb.

Végül az itallal felszerelkezve érkezek meg Petros lakásához, és csöngetek be, hogy bebocsátást nyerjek.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 25. 18:19:04
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Este


Ki tudja, hogy mennyit bír még a teremtés? Hiszen ki tudja azt, hogy mennyi ideig voltatok bezárva? Emlékeid a történelemleckékből – már amiket Jayr megjegyzett – úgy, talán öt-tízezer év lehet, de akár tévedhettek is. Mindenesetre a Teremtés még itt van, él és lélegzik, de az is tény, hogy nagyon megváltozott. Az emberek pedig nyögik az Elhoimok átkait és valóban igen (ön)pusztítónak tűnik. Ellenben te úgy véled van még remény, nem csak egy-két nap, de több is! Most, hogy itt vagy, hogy egyre többen tértek vissza, a dolgok idővel csak jobbra fordulhatnak!

Útközben Thana/Morana az ősi város modern formáit nézi, amely a festett alkonyati szín-kavalkád után a mesterséges éjszakai fények kaleidoszkópszerű ragyogásába fordult. Emberek jönnek-mennek, intézik ügyes-bajos dolgaikat, végzik a napi rutinjukat készülve a második műszak végére és a harmadik kezdetére. Előkerülnek az éjszakai életet élők, a fiatalok és idősebbek, a gondtalanok és a sokat látottak, azok, akik itt születettek és akik most fedeznek fel… köztük a Bukott Halaku, akire akár mennyiszer pillantasz, mindig ugyanazt a szomorkás kutató pillantást látod, amely a merengés óta sajátja.

Kitetted őt, eltűnt a kapu/ajtó mögött és te magadra maradtál. Útközben megtalálod a megfelelő helyet és aztán a lehetőségeidhez mért legjobb ajándékot, amivel később bekopogsz/csöngetsz Petroshoz, A csengő teljesen átlagos hangzású, tipikusan az ami annyira irritál, hogy végül már csak azért kinyitod az ajtót, hogy eltörd annak az ujját, aki nem volt elég türelmes az első csengetés után, hogy megvárja amíg bebocsátást nyer. Mindenesetre neked nem kell újabb csengetéshez folyamodnod és így az ujjad is megmenekül az őt fenyegető veszély árnyékából, mindössze egy tompa kiáltást hallasz:

Petros /Görög/ Nyitva van Tökfej!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 25. 19:45:43
Enethiel

Amíg én némi optimizmussal tekintek a előre, addig Thana szomorkásan figyeli az esti nyüzsgést, mintha nem értené, hogy mi értelme van mindennek. Olyan, mintha mindketten ugyanazt a "versenyt" néznénk, de míg én az indulási oldalon az izgatott lehetőségeket látnám, Thana a célvonalnál a megváltoztathatatlannak tűnő eredményt, mely a finisben kérlelhetetlenül mindig ugyanaz.

Végül Petros ajtaja előtt állva megnyomom a csengőt - melynek hangja nem szép, de cserébe hangos. Viszont legalább nincs az ajtó előtti szőnyegre írva hogy "Az ajtószőnyegemet olvasod. Mára érd be ennyi szociális interakcióval!" Az akusztikus környezetszennyezést Petros hangja akasztja meg, amikor tudatja velem, hogy tudja - én vagyok az ajtó előtt, és hogy az nyitva van. Vagy látott az ablakból, vagy Thyra árulta el, hogy ide tartok - jut az eszembe a két legegyszerűbb magyarázat. Belépek, és becsukom magam mögött az ajtót
/Görög/ Üdv, Petros! Hogy vagy? Remélem sokkal jobban vagy, mint amilyen reggel a hangod volt! - lépek beljebb, és indulok, hogy megkeressem - Szerettem volna már reggel átjönni Thyrával, de csak most sikerült önálló döntést hoznom! - mondom. Valóban érdekel, hogy van, és hogy mi lehet a baja - hátha tudok rajta segíteni. S ha ezen a kérdésen túl vagyunk, talán majd rátérhetek arra, amit már tegnap óta el akarok nekik mondani.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 26. 19:12:03
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Este


Nem tudni semmit, nincs bizonyosság. Talán pontosan emiatt ilyen szomorú és talán bűnbánó picit Thana/Morana, aki nem tudja ugyanolyan lelkesedéssel nézni a körülötte hullámzó szürke áradatot, nem képes meglátni a színeket, a monoton mindennapok kérlelhetetlen elmúlásában. Nem tudod, hogy a Ház, a kórus vagy csak a Bukott látja ennyire múlandónak a Teremtést, de tudod, hogy a Sebettu-t az Elohimok megátkozták. Nem tettek kivétel egyetlen Házzal sem… vagy talán mégis?

Ködös emlékekből csak annyi lobban fel, hogy a Namaru-k, az Első Házra mért átok sok más Bukottat sértett…

Mindenesetre Petrosnál túl a csengetésen és azon, hogy tudják te állsz ott, közlik még azt is, hogy ne árválkodj odakint, engedd be magad bátran! Ennek engedelmeskedve odabent az esetlegesen várt káosz helyett, egész rendezett és pofás, bár kétségtelenül férfias lakrészre jutsz, annak minden klasszikus ismertetőjegyével együtt. Rögtön például egy alsógatyában flangáló görög hőst, akiről szobrokat kéne mintázni! Épp a lábtörlőt vitte volna ki, valószínűleg ezért látott meg és a korábbi reményid itt foszlanak semmivé.

(http://www.rpgenerations.com/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 funny-doormat.jpg)(http://www.rpgenerations.com/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Ding-Dong-Doormat.jpeg)

Ott van. Nem egészen az, amit te gondoltál ki – hiszen Petros ennél szociálisabb – de azért „Wow! Szép Fehérnemű!” illetve egy filcesnek tűnő kiegészítés „Már ha van rajtad!”. Aztán megfordítja és egy „A csengő elromlott. Kiabáld, hogy "DING-DONG!" jó hangosan!”

Petros /Görög/ Ezt dobd már ki kérlek az ajtó elé! Köszi! – más téma – Mit kérsz inni? – érdeklődik, de valahogy úgy érzed, hogy valami nincs rendben és Thyra-t sem láttad/hallottad – Az szelíd fekete párduc elvette az eszed mi? – vigyorog azért, majd séta (valószínűleg) a konyha felé
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 26. 21:09:13
Enethiel

Vajon mi zavarhatta a többieket, minket az Első Ház büntetésében? Mert abban az egyben nem kételkedek, hogy minden Ház a sajátját tartja az egyik legsúlyosabbnak - és a többiekét kevésbé szörnyűnek. S abban sem kételkedem, hogy az Első Ház büntetése a maga nemében szintén nagy csapást mért rájuk. A Teremtő jóságában ugyan kételkedek, de a kreativitásában nem.

Petros láttán elmosolyodom - úgy tűnik, hogy járóképes, és amennyire látom, fizikailag nincs komoly baja. A lábtörlőt átveszem, és egy fordítás után meg is kérdezem

/Görög/ Ma lehetünk stílszerűek, ugye? - kérdezem, és a fehérneműs oldalával felfele teszem ki, ha már alsógatyában fogadott. A kérdésére, hogy mit innék, egyből válaszolok is
/Görög/ Egy kevés bátorságot! - utalok arra, hogy kissé tartok a mai beszélgetésünktől.
/Görög/ Thana? - kérdezek vissza - Inkább lehangolt kissé. Valahogy olyan érzés, mintha mindig a sírás határán lenne. S mivel "megmentettem" - így felelősséggel tartozom érte - mondom neki, miközben sétálok utána a konyhába
/Görög/ De veled meg mi a fene volt reggel? Nem szokásod lebetegedni... S ha az érzésem nem csal, valami böki a csőröd - jegyzem meg, és a konyhában előveszem a vásárolt italt.
/Görög/ Szóval jó lenne leülni megbeszélni a dolgokat, mert úgy érzem, bőven volna mindkettőnknek miről mesélnie a másiknak - ajánlom fel,  hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba - Kár, hogy Thyra nincs itt - sóhajtok fel - jobb lett volna csak egyszer teljesen tökhülyének tűnni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 27. 16:40:38
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Késő este


Petros /Görög/ Jah, lehetünk! – int, hogy tegyél, ahogy szeretnél (ami nem megszokott tőle) – Olyanom nincs, de adhatok némi ouzot vagy valami erősebbet – ő maga az erősebb mellett dönt, majd ha már bátorság, akkor neked is abból tölt – Lehet gyakrabban járunk majd a halottkém haverodhoz. – kuncog szárazon, majd sóhajt – lehet, hogy én is ilyen lennék egy rablótámadás után, ha én lettem volna az áldozat – védi meg azért a kolleginát, majd kezedbe nyomj az italt – Újabb terhet vettél a nyakadba, pedig még a mostani problémáiddal is hadilábon állsz! – ingatja a fejét, majd iszik egy nagyobb kortyot – Hm… reggel? Jah igen, nem voltam a legjobb formámban – de nem magyarázza túl a dolgot és a csőrös témát sem feszegeti – Rendben van, ismered a járást! – menj és ülj le nyugodtan, ő meg fogja az üveget és a két poharat, majd követ – Dolgozik – árulja el, amit amúgy is tudnod kéne – Ne aggódj, csak egyszer látszol annak! Csak azt folyamatosan – nevet, aztán átadja a poharat – Szóval…?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 27. 18:46:03
Enethiel

/Görög/ Az erősebb jöhet - válaszolom, hogy aztán a feltételezésére - miszerint gyakrabban fogunk járni a patológiára, csak a fejemet ingassam
/Görög/ Thana ismét beszéli a görögöt, de még feltehetőleg jó ideig kísértik majd a történtek - osztom meg vele, hogy azért kissé javult az állapota tegnaphoz képest.
/Görög/ Nem is tudod, hogy mennyire - ismerem el, hogy vannak nehézségeim - De így már a te gondjaid meg sem kottyannának - ha elmondanád - kóstolok bele a pohárba - adva egy újabb esélyt neki, hogy elmondja - mi baja van. Aztán szót fogadva az ülőgarnitúra fele veszem az irányt, és leülök. A nevetésére elmosolyodom
/Görög/Akkor még megfejelem kicsit - válaszolom neki - Tudod, már emlékszem, hogy mi történt velem a sikátorban - megvárom, míg elengedi a poharakat, aztán folytatom
/Görög/ Veheted úgy, hogy tévképzeteim vannak, de azért tömören elmondom, hogy szerintem mi történt, és hogy én hogy látom-érzem. Aztán vagy elhiszed, vagy nem. De az előre le kell mondanom, hogy nem akarlak titeket szándékosan tévedésben tartani, és remélem, nem fog lényegesen megváltozni a kapcsolatunk - kezdek bele.
/Görög/ Röviden fogalmazva: nem Jayr vagyok. Lehet, hogy neked is feltűnt, hogy amikor megtaláltak, csinos vértócsám volt, de nekem fizikailag komolyabb bajom nem esett. De ez nem igaz - ott és akkor lelőttek, és Jayr meghalt - kezdek egy erős felütéssel.
/Görög/ Enethiel a nevem, egyfajta test nélküli esszencia. A helyzetet kihasználva elfoglaltam a porhüvelyt, begyógyítottam a sebeket. A tudást, érzelmeket és emlékeket is megörököltem, bár ezek egy része még hiányos. Ahogy a saját emlékeim is. Már tegnap el akartam mondani, de nem mertem - nézek rá bűnbánó arccal, miközben eszembe jut, hogy a legutóbbi ilyen beszélgetés alatt bizony Morana neve jutott eszembe - pedig akkor még nem tudtam, hogy kicsoda...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 29. 09:19:03
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Késő este


Korábban már döntöttek helyetted, így most az „erősebb” italt kortyolhatod, ami valóban gyúrt arra, hogy égető érzést okozzon avagy megcsiklandozza az ízlelőbimbóidat. Aztán amint kellő mennyiségű levegőhöz jutsz, már beszélni is tudsz és megosztod a barátod távozása után történtek tudását.

Petros /Görög/ Mitől jutott eszébe? – érdekli egy kicsit a dolog, míg a másik téma – Igen, neki is el kell majd mennie a dilidokihoz. Remélem az a mocsok nem tett rajta testi erőszakot – morran picit, de aztán inkább az italt kortyolja mígnem a nehézségekre – Nincsenek gondjaim, maximum az, hogy nincs itthon semmi kaja – elismeri, hogy ez valóban probléma

S ezután érkezik el a pillanat, amikor megvallod, hogy Petros elvesztette a barátját, hogy már egy parazita, egy démon vagy finomabban fogalmazva egy bukott elohim – angyal – lakik a testében elorozva az emlékeket. El kell mondanod az igazságot, még akkor is, ha az kegyetlen és ki tudja milyen érzéseket fog kiváltani, hogy talán itt helyben kiűzik a gonoszt, de még akkor is, ha ez a barátság ezzel esetleg véget érne.

Petros /Görög/ Nocsak, megfejtjük a rejtélyes balestet? – ez tényleg érdekli, kissé még előre is dől – Jézus-szűz-Mária-szent-József Tökfej, bökd már ki! – unja el a hosszú felvezetőt, tipikus Kiriakidis, aki a szavakat követően igen komoran néz – Szóval meghaltál – itt elég értetlen, de láthatóan érteni akarja, ami – Jól van Tökfej, egy pillanatra majdnem elhittem – fújja ki a bent tartott levegőt, aztán elvigyorodik – Ez jó volt! Nagyon hihetően adtad elő – lazul el – Szóval reggel első dolgod a dilidoki legyen – néz azért egy pillanatra sandán

Úgy tűnik, hogy a komoly szavaiddal annyit értél el, hogy Pertros szerint sikerült őt beugratnod és bár tudat alatt talán sejti az igazságot, annak elfogadása már egy egészen másik téma. Ahogyan a családod egyetlen tagja sem hitte el tényleges – talán csak a gyerekek – úgy a legjobb barátod is tagadja, hogy te az lennél aminek vallod magad. Szóval ez az egész a barátoknak és családnak történő igazság felfedés valahogy nem igazán úgy alakult, ahogy vártad… vagy igen?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 29. 12:33:34
Enethiel

Miután az első korty felmelegített, megvárom míg kissé elül a zsibongás a nyelvemen, aztán belefogok a mondandómba. Petros kérdésére megvonom a vállam
/Görög/ Folyamatosan görögül beszéltem hozzá, és feltehetőleg a kényszer nagy úr - válaszolom neki, és a következő felvetésére is megpróbálok válaszolni
/Görög/ Szerintem szimpla rablótámadásnak indult a dolog - vélem, és remélem, hogy igazam is van. Ám azt hallva, hogy üres a hűtője, érdeklődve kérdezem meg
/Görög/ Nálad is hirtelen minden megromlott benne, vagy csak nem volt benne semmi? - érdeklődök - Legfeljebb beülhetünk valami olcsóbb gyorsétterembe - vetem fel az ötletet.

Szinte egy szuszra zúdítom Petrosra mindazt, amit már tegnap óta el kellett volna mondanom, és várom, hogy miképp reagál. Látszólag úgy, ahogy a többség tenné ebben a korban - nem hiszi el. Viszont én egy fokkal könnyebben érzem magam - elmondtam neki az igazságot, és ő dönthetett arról, hogy mit is kezd vele. Nem akarom hirtelen megváltoztatni a döntését - tiszteletben tartom, bár nincs kétségem afelől, hogy idővel felül fogja majd vizsgálni.
/Görög/ Ahogy akarod - válaszolom megkönnyebbült mosollyal arra, hogy holnap menjek el a dokihoz - De ugye tudod, egy ilyen történetet nem fogok neki előadni? Ez csak egy szűk körnek jár - kacsintok rá - Többé nem is fogom ezzel borzolni a kedélyeidet, de ha a fura dolgokra találsz majd jobb magyarázatot, akkor azért szóljál! - zárom le a témát.
/Görög/ De mond csak, ebben a kis gatyában akarsz majd kijönni az utcára? - teszem fel neki a kérdést - Engem nem zavar, mert így legalább téged fognak bolondnak nézni - vigyorodom el.
/Görög/ Csak kérdés, hogy ezt az önérzeted hogy viselné, pláne, hogy reggel még a padlón koppant - kérdezem az arcát fürkészve. Elvégre, hogy az én problémámat "megbeszéltük", most jöhet az övé.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 29. 15:50:23
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Késő este


Petros /Görög/ Gondolom inkább az, hogy valami helyrebillent benne – nem hiszi, hogy Lord Muszáj okozta volna a dolgot, de örül, hogy Thana jobban van – Holnap reggel vidd el orvoshoz, aztán menjetek el a dilidokihoz. Jobb, ha magadtól teszed, mintha a Kapitány kiküld engem, hogy kísérjelek el. Tudod, hogy anélkül is bilincsbe verlek és beváglak a hátsó ülésre, hogy szirénázva furikázzalak a városon át!– vigyorog, majd iszik egy nagyobb kortyot – Thyra megígérte, hogy vásárol, de valami közbejött. De szerintem ő is csak úgy volt vele, hogy ha éhes vagyok, megoldom. A Húgomról szólva, ezt süket poént ne erőltesd előtte kérlek, tudod, hogy ő azonnal gumiszobába vág! – mosolyog szelídebben, majd a "Sziómókus" témára – Pedig el kéne, hogy tudja milyen elmebajjal kezeljen – vigyorog megint, hogy elég hülye vicc volt, de vette a lapot, míg végül – Idővel minden titokra fény derül – von vállat, ebben valóban hisz, hogy aztán a 'ki az utcára' felvetésedre – Nem akarok. Téged kérlek meg, hogy jó barát módjára vásároljál be nekem, amíg én kicsit összekaparom a kecót – veti fel, hogy mit szólsz hozzá – amúgy meg csak irigykedő és epekedő pillantásokat látnál némi féltékenységgel – von vállat és terpeszt, hogy ő bizony sármos férfi (!), a többi kérdés pedig méltóságán aluli, így szóba sem hozza
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 29. 17:34:36
Enethiel

/Görög/ Az lesz - nyugtázom, hogy Thanát orvoshoz kéne vinnem. Ám azt már nem hagyon annyiban, hogy az autózásra ne válaszoljak.
/Görög/ A rendőri túlkapás tipikus esete - bólogatok -  De tudod, hogy szeretem, ha szirénázik az autó - attól érzem fontosnak magam - vigyorodok el, amely kissé lelohad, ahogy azt tanácsolja - Thyrának egy szót se szóljak. Gumiszoba ide-vagy oda, van amit muszáj elmondanom egyszer, és minél hamarabb.
/Görög/ Soha nem említetted, hogy van gumiszobája - nagyon felkészült belőlem - ütöm el a felhívás komolyságát. Ahogy aztán kissé ingassam a fejem az ötleten, hogy egy vadidegennek is elmondjam mindezt.
/Görög/ Ugyan - a végén még hinne nekem, és akkor nem tudom,  hogy melyikünk szorulna terápiára - vétózom meg az ötletet. S az a véleménye, hogy minden titokra fény derül kissé komikussá teszi a helyzetet. Elvégre most leginkább ő titkolózik, nem én. A felvetésre, hogy nem akar kilépni a lakásból, kissé megemelem a szemöldököm.
/Görög/ Azt hihetném, hogy te rejtegetsz valakit a szekrényben - miközben felállok - Írd össze, hogy mire van szükséged - mert nem hiszem, hogy az én bevásárló listámmal elégedett lennél - Valahogy úgy érzem, nem azért nem akar jönni, mert rendet akar tenni. Erre egész nap lett volna ideje.
/Görög/ A végén még elsorvadnál a sok zöldségtől amit vettem - fűzöm még hozzá, és elindulok a hűtő fele, hogy átnézzük - mi az, amiben hiányt szenved. Amint megvan a lista, egy sietek! ígérettel távozok, hogy bevásároljak Petrosnak.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 30. 20:25:40
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Késő este


Petros /Görög/ Túlkapás? Nagyon beüthetted a fejed! Ez csak a kötelező segítségnyújtás elmebaj esetére! Nem, hogy meg kell tennem, de kötelességem, hogy így tegyek! – látszólag fel van háborodva, de a hangja másról árulkodik, majd a szirénára – Tudom Tökfej, ezért enged(t)em meg mindig, hogy te kapcsold be – nevet, majd legyint – Mindenre fel van készülve! Te csak egy tesztbábu vagy, aki időnként hasznos a számára – vigyorog, végül: Nem tudhatod, amíg nem próbáltad! – ezt akár Thyra is mondhatta volna, látszik testvérek.

Végül a téma odaterelődik, hogy vásárlás:

Petros /Görög/ Talán így van – rejtélyeskedik és most tényleg nem tudod eldönteni hazudik e vagy sem – Semmi különlegesre – kel fel és kutat egy ideig, majd némi bankót nyom a kezedbe – a lényeg, hogy hús is legyen benne! – más baja nincs a listáddal – jah, és ne bárány legyen! – minden más úgy tűnik rendben van, a hűtő is, eltekintve, hogy egy karton sör azért van benne, de mind bontatlan.

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 30. 22:28:52
Enethiel

/Görög/ Már miért lenne kötelező, ha egyébként nem jelent veszélyt? - kérdezek vissza - Elvégre nem is biztos, hogy a többségnek van mindig igaza abban, hogy mi a normális - vetem fel vigyorogva, de a sziréna kérdését már lezártnak tekintem.
/Görög/ S mégis mit tesztel? - érdeklődöm őszintén, mert kíváncsi vagyok a válaszára. Az viszont kevéssé tetszik, hogy a dokit az igazsággal sokkoljam
/Görög/ Nem is szeretném megpróbálni, ha egy mód van rá. Nem lenne fair - vélem.

A pénzt átveszem Petrostól, és miután kifejtette, hogy mit nem szeretne, rákérdezek
/Görög/ Kész ételt akarsz, vagy még éjjel nekiállnál főzőcskézni? - kérdezem, bár feltételezem, hogy az első lehetőségnek jobban örülne. Így aztán távozom, és egy éjjel-nappaliba betérve bevásárolok, hogy nála se kongjon a hűtő - csirke, tojás, vaj, zöldségek, felvágott az ami elsődlegesen kellhet, és visszafele egy kifőzdében - görög, török vagy kínai - még egy jókora adag húsos ételt vásárolok, és ezzel felszerelkezve térek vissza Petroshoz. Mivel kezd későre járni - és lehet, hogy holnap már munkába állna - nem is zavarok sokáig - feltöltöm a hűtőjét, és a kezébe adom a vacsoráját - aztán "megfenyegetve", hogy holnap találkozunk, hazasétálok. Hosszú nap volt, és a holnapi is annak ígérkezik.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 31. 17:55:40
Petros /Görög/ Természetesen veszélyes! – vigyorog, majd bólint – ez igaz, ezért véd(t)elek meg zöldfülű korodban is, ami a mai napig tart – akármi is nyomja a lelkét, úgy tűnik megbirkózik vele, ha már egyszer ilyen vidám, míg a teszt kérdése – Amit általában a nők tesztelnek egy pasin – fogalma sincs, de valószínűleg minden olyasmit, amit egy pasi nem tart annyira fontosnak

A dilikoki valahogy érzékeny téma nálad, ezt Petros is észrevette. Nem erőlteti tovább, de a véleményét megosztotta veled még akkor is, ha esetleg nem kérted. Valószínűleg a tagadásodat is betudja a traumának és rábízza ennek kezelését a szakemberre, ami majd kivezet ebből a meglehetősen fura állapotból, ami azóta tart, hogy Jayr némileg felelőtlenül belesétált egy kibiztosított fegyver tűzívébe…

Petros /Görög/ Holnapra kell! Tudtam, hogy megértesz! – vereget vállon, majd rád bízza a dolgot, amiből úgy tűnhet, hogy ez nem központi kérdés számára

A vásárlást gond nélkül megoldod, kapsz mindent amit úgy gondoltál érdemes megvásárolni, sőt, a pénz is pont elég volt. A gyorskajákból hazai ízeket vittél, majd minden elrendeztél a hűtőben és környékén. Eközben valamivel rendezettebb lett a nappali, de a konyhához szerinted nem nyúlt senki. A fürdőből némi vízcsobogást hallasz, így tudod, hogy Petros – mivel ad a megjelenésére – elszöszöl egy ideig, elindulhatsz hazafelé.

Elég későn érsz haza, nem sok maradt a mai napból, még jó, hogy holnap is szabadságon vagy! Valószínűleg mire ágyba zuhansz kimerülten, már a másnap kezdődött el.


3. nap


Sokáig alszol… aludnál, de látszólag a reggel ugyanúgy kezdődik, mint tegnap! Kopogással, mely bár nem tudod felidézni, de nem a legszebb álmaidból riasztott fel. Úgy tűnik, hogy ma is szép idő lesz, legalábbis a bekúszó napsugarak ezen ígéretet hordozzák magukban. Megint kopognak, picit határozottabban ami azt sugallja, hogy több perc is eltelhetett, míg képesnek érezted magad arra, hogy szembenézz egy újabb nap jelentette kihívással…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 31. 18:38:06
Enethiel

Úgy tűnik, hogy Petros lerázott - de nem sértődöm meg - elvégre adott lehetőséget arra, hogy "segítsek" neki, és diszkréten elérte, hogy késő este ne lábatlankodjak nála. A bevásárlást elvégzem, és felviszem a lakására. Mindössze hangosan elköszönök Petrostól miután lepakoltam, és hazasétálok. Otthon követem Petros példáját, s a zuhany alatt leáztatom magamról a mai nap nehézségeit, majd engedek az ágy csábításának.


Reggel a kopogás szakítja szét az álmot, melyért úgy érzem nem lehetett kár. Hogy mióta kopognak, nem tudom, de felülök az ágyban
/Görög/ Megyek már... - mondom hangosabban és kissé rekedten
Kikászálódva megigazítom a pólómat, és kissé gyűrötten kinyitom az ajtót

/Görög/ Reggelt! A csengő is működik - mondom kissé álmosan pislogva, és mérem végig az ébresztő szolgálatot. Amennyiben ismerősnek tűnik, egy halovány mosoly kíséretében kitárom az ajtót
/Görög/ Kerülj beljebb! - invitálom be, én pedig a konyha fele slattyogok, hogy feltegyem a reggeli kávét főni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Július 31. 20:20:05
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Reggel


A tegnap kérlelhetetlenül elmúlt – a Neberuk és az ő drága idejük – elhozva egy újabb napot és az abban rejlő kihívásokat. Az éjjel átcsapott feletted és bár tisztán feküdtél le, meglehetősen sok minden történt és ezt valahogy fel kell dolgozni. Rémlik, hogy Petros is „köszönöm” mellett egy „holnap” (?) szóval kommunikált, de ez már mögötted van. Sajnos azonban a barátod viselkedése és hozzá képest finom módszerei még mindig adhatnak okot aggodalomra.

Ébredéstől az ajtóig nem egy vagy két perc telhetett el, de cserébe ütemesen és kitartóan zajonganak, mi ki nem nyitod az ajtót. Ezt követően olyasmit tapasztalsz, amit talán még soha eddig egyetlen egyszer sem. Egy alakot látsz, teljesen ki tudod venni! Az arca finom mint… már láttad ezt az arcot! Nem is egyszer, hiszen egy időben nap-mint-nap mellette ébredtél! De a mosoly, az valahogy nem illik hozzá! Megfejted végül, a Pékségben szoktad látni!

De ez még nem minden, hiszen mindezek mellett oly mélységesen fekete bőr fénylik, aminek tulajdonosa annyira szomorú volt. S mintha mindez nem lenne elég, a test, a tökéletes és edzett női szépség testi ideálja szenvedélyes vágyakat ébreszthet, olyat amit csak egy valaki közelében éreztél és még egy apróság egészíti ki a képet: szénfekete hollószárnyak. Emellett a finoman nőies és visszafogott illat, ami az önzetlenséget idézi fel...

A következő pillanatban valami melegséget érzel az arcodon…

S felriadsz! Ezúttal úgy tűnik, hogy igazából. A nap az ablakon keresztül cirógatta meg az arcod és mikor sikerül kidörgölnöd az álmot a szemedből, akkor rá kell döbbenj, hogy az álomból egy-két dolog tényleg igaz volt: a kopogás például. Amennyiben úgy kívánsz tenni, mint a korábbi álmodban tetted, úgy az ajtót annak az enyhén titokzatos illatnak teheted, aki egyenruhában és egy papírtálcával a kezében álldogál szelíd mosollyal az ajtó előtt…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Július 31. 20:57:12
Enethiel

Petros ügye bár látszólag nem ügy, azért elhatározom, hogy szemmel tartom. Ha nem figyelek oda, a végén még képes egy szó nélkül összeesni, csak hogy a büszkesége és a macsó énje ne szenvedjen csorbát.


Az ajtó kinyitása után a szó bent ragad - pont Lena az, akire nem számított. Pláne nem ilyen mosollyal az arcán, ami valahogy másmilyen, mint emlékeztem - sokkal vidámabb, akárcsak Amyntháé. Aztán feltűnik, hogy a bőrszíne is megváltozott, ahogy a szárnyakat is ugyanonnan kölcsönözte. Az alakja is mást idéz - az illatról nem beszélve. Döbbenten nézem a jelenséget, és nem tudom eldönteni, hogy most rácsapjam az ajtót, vagy engedjek a késztetésnek, és invitáljam beljebb? Mert amit látok, az bizony kedvemre való, csak hátulról valami azt suttogja, hogy ezt bizony nem szabad elhinni...
Mielőtt dönteni tudnék, valami melegség tölt el az arcomon. Tétován az arcom fele nyúlok, mire felébredek. Pár másodpercig nem teljesen értem, hogy kerültem vissza az ágyba, mire feltűnik, hogy még mindig kopognak.

/Görög/ Megyek már... - kezdek bele, és utána gyanakodva elhallgatok. Megkeresem a papucsomat, és az ajtóhoz slattyogva azon tűnődöm, hogy most is fel fogok-e ébredni.
/Görög/ A csen... hallgatok el az erős Deja Vu miatt, és inkább kinyitom az ajtót.
/Görög/ Jó reggelt! - mondom neki, és Jól megnézem magamnak Zoét.
/Görög/ Minden a helyén - állapítom meg kissé álmosan, hogy nem látok szárnyakat.
/Görög/ Gyere be! Jó látni téged! -  invitálom beljebb.
/Görög/ Thana miután tegnap újra elkezdte beszélni a Görög nyelvet, úgy döntött, hogy otthon pihen tovább - osztom meg vele a legújabb fejleményeket. Becsukom mögötte az ajtót, majd a konyharészre sétálok, s elkezdem feltenni a reggeli kávét.
/Görög/ Ma már van tej, ha kérsz - említem meg neki, és hagyom, hogy kibontakozzon. Kíváncsi vagyok, hogy kezeli le a helyzetet, hogy csak ketten vagyunk.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 04. 09:00:07
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Reggel


A megérzésed talán helyes, talán nem az, de akárhogyan is legyen, az odafigyelés csak jó döntés lehet! Petros egy nagy gyerek, igazi férfi, aki még halálos sebesülést is méltósággal viseli, de ha belemegy egy szálka az ujjába, akkor olyan mint egy elveszett kismacskakölykök. De ez már a tegnap és majd a jövő zenéje, most, hogy egy új nap virradt, új remény és új lehetőségek, no meg esélyek nyíltak. S egy ajtó is, amint odaérsz.

Elég vad és fura álom volt, nem kevéssé tett fickóssá, amit csak Zoé piruló tekintete árulhat el, aki eltakarva a látnivalót inkább átnyújtja neked a papírtálcát, rajta a három reggeli itallal és egy papírdobozt, amin elméletben a fánk felirat olvasható. A pékségből való, ahol az a szép-mosolyú is dolgozik. A szavaidra csak egy kérdő pillantást kapsz, melyet azért még látható pír keretez, de már kezd visszatérni a megszokott arcszíne. Nem teszik szóvá a dolgot ha te sem, sőt, lehet még a kezdeti kábaság okán fel sem fogod…

Zoé /Görög/ Jó reggelt! – néznek körül és aztán rögtön a kérdés – Thana? – némi aggodalom, rá is számítottak, sőt igazából miatta… de azért beljebb lépnek – Oh. Nem szólt senki – kissé meglepett, de részben örül is neki – Ez esetben nem tudok sokáig maradni, még szeretném meglátogatni mielőtt kezdek – osztja meg, majd mosolyogva nézik ahogy kávét kezdesz főzni – Korán van még ne haragudj – kissé bűnbánó felébresztett – Kérek! – a tej, tehát továbbra is jó dolog
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 04. 19:28:20
Enehiel

Hát, ha most Thyra állna az ajtóban, biztos, hogy komoly és nehéz döntés előtt állnék - hogy engedjek csábításnak és az ébredező ösztönöknek, vagy maradjak a tegnap választott úton. Zoé mostani pirulása elsőre meglep, aztán észbe kapok, hogy mi is lehetett az oka. Egyértelmű jel, hogy merre kalandozhatott a tekintete. Ahogy az is hogy a tálcát mintegy közénk emeli, jelképesen elhatárolódva a helyzettől. De így jár az ember lánya, ha nem a szemkontaktusra törekszik... Ezért ahelyett hogy tovább rontanám a helyzetet, átveszem a tálcát, és hallgatólagos megegyezéssel úgy teszünk, mintha senki nem vett volna észre semmit.
/Görög/ Látom, felkutattad a boltot - mosolyodom el a doboz láttán - ezek szerint tényleg ízlett tegnap a fánk - vonom le a következtetést

Arra, hogy nem szóltunk neki, egyetértően bólintok
/Görög/ Legközelebb nem jársz így, ha megadod a mobilszámodat - vetem fel a megoldást. Arra, hogy Thanát is meg akarja látogatni újfent bólintok
/Görög/ Ezzel nem vagy egyedül - mivel  tegnap kaptam utasításba Petrostól, hogy vigyem Thanát orvoshoz, aztán jelentkezzek a lélekbúvárnál - osztom meg vele a mai főbb programpontjaimat.

A mentegetőzésére csak legyintek
/Görög/ Ugyan, semmi gond - válaszolom, és utána előveszem a tejet, hogy majd kellő mennyiségben tölthesse akár a bögrébe, akár a kávéhoz.
/Görög/ Gondolkoztam azon, amit tegnap mondtam a segítségnyújtásról - vágok a közepébe - Van olyan ismerősöd, akinek komolyabb egészségügyi gondjai vannak? - érdeklődök
/Görög/ Mert lehet, hogy tudnék rajta segíteni, hogy javuljon az állapota - vetem fel. Hogy nem kapcsolatokra gondoltam, azzal most nem hozakodok elő.
/Görög/ Látatlanba nem ígérek semmit, de egy egyszeri rövid személyes beszélgetést talán megérne a dolog... - hallgatok el, hogy elárulja - mi a véleménye. Miközben várom, hogy kijöjjön a kávé, előkeresem a szekrényből a mai viseletemet, hogy majd a kávé után a fürdőben fel tudjak öltözni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 04. 20:03:35
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Reggel


Elég egyetlen pillantás, mert egy jó rendőr figyelmét semmi sem kerüli el. Aztán nem maga, hanem miattad tette amit, de persze ettől még hihetted, hogy ez fordítva igaz. Akárhogyan is legyen, az a biztos, hogy a tálca most már takarja a férfiúi reggel ékeskedő bizonyítékát és a pír is kifakult. De ha már az ösztönök és vágyak kerültek előtérbe, lehet, hogy észre sem veszed és te magad is végigméred Petros jelen társát, aki bizony igencsak szemrevaló teremtés.

Egy vadabb pillanatban el lehet képzelni, hogy milyen lehet, ahogy itt és most az ágyig csókol vissza és letépi rólad a ruháidat, hogy aztán az övé… szóval el lehet játszani a lehetőséggel, de valószínűleg inkább mindenki úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. A következtetések és a doboz okán az intimitás megtörik és parány örömnek adja át a helyét, amelyhez egy helyeslő-egyetértő bólintás is társul gesztusképpen.

Zoé /Görög/ Nem kellett, tudtam, hogy melyikben voltál – rejtélyeskedik és kivesz egy fánkot a tej mellé – Igen, ez jogos. A számom – azzal lediktálja a megfelelő számból álló elérhetőségét, majd – Elvihetlek, ha gondolod – ajánlja fel azonnal, ahogy felveted, te is mennél

Amikor a segítségnyújtásról kezdesz beszélni, óvatosságot fedezel fel és ebből fakadó piciny bizonytalanságot és hitetlenséget, amely bizonyára a rossz tapasztalatokból eredhetnek. A kérdésedre azért látszott, hogy nem tud őszintén nemet válaszolni, valaki vagy valakik bizony küzdenek egészségügyi gondokkal. De ez alatt a két nap alatt – vagy mióta ismeritek egymást úgy tűnik még nem tart ott a kapcsolat, hogy ilyesmi beszélgetésbe merüljetek vagy szó nélkül rád bízzon egy ilyen komoly fajsúlyú magányügyet.

Zoé /Görög/ Hogy… hogyan képzeled a segítséget? – érdeklődik óvatosan, hiszen most is beszélgettek és ennél személyesebb már nem nagyon lesz

Az öltözködés alatt van időd gondolkozni és persze odakintről vízcsobogást hallani és mikor végeztél azt is látod, hogy a nő eltakarított mindent, amit használtatok a reggeli során és most az ajtó közelében áll és épp a pénztárcáját zárja össze és teszi farzsebébe. Az órájára pillant, majd az érkező zajoknál rád, hogy aztán kérdő tekintete annyit mondjon némán, hogy ha kész vagy, akár indulhattok is! S ha nincs ellenvetés, civilként a hátsó ülést élvezve juthatsz el Thana-hoz
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 05. 13:48:47
Enethiel

Feltehetőleg valóban megnéztem magamnak Zoét - hisz a friss emlékeknek hála van mit összehasonlítani. S tovább gondolni, ami ha nem lenne a doboz, biztos újra zavarba hozná Zoét.
Arra, hogy tudta, hogy honnan van a fánk, rápillantok a dobozra - ezek szerint áruló lehet a tálcán! Ha már pedig fánkos doboz, egy darabot én is kiveszek, és miközben Zoé diktálja a számot, írás közben szorgalmasan rágódok az egyik falaton. Cserébe én is lediktálom a saját számomat, aztán az ingyen fuvarra bólintok.

/Görög/ Az nagyon jó lenne - akkor sietek, és összekapom magam! - ígérem, majd gyorsan betolom egybe a fánkom maradékát a számba.

A futó hezitálás intő jel, hogy bár szeretné ha igaz lenne, de nem mert hinni benne. Ez, és a kérdése egyértelművé teszi, hogy ennek ellenére nagy szüksége lenne rá valakinek. Lenyelem a fánk maradékát, aztán válaszolok
/Görög/ Hallom a hangodon hogy szeretnéd, csak nem hiszed. Jogos, mert ugye nekem is annyi közöm van gyógyításhoz, hogy nemrég voltam kórházban - értek vele egyet.
/Görög/ Csakhogy tévedsz - jelentem ki - Nem egyszerű elmagyarázni, ezért inkább megmutatnám, bebizonyítanám. Három lehetőséged van - nézek rá, hogy figyel-e, de szinte biztos vagyok benne, hogy most csak enyém a figyelme
/Görög/ A leggyorsabban itt és most megmutatom, hogy mire alapozom a kijelentésemet - és feltehetőleg azonnal megérted a lényeget. De ez a gyorsaság óhatatlanul sokat változtat a világról alkotott elképzeléseden - tarok egy kis szünetet, és folytatom
/Görög/ A lassabb módszerrel csak azt bizonyítom be, hogy működik a dolog. Hogy mitől, azt nem kötöm az orrodra, és nem is annyira látványos. Ez némi szabadidőt igényel a részedről.
/Görög/ Vagy választhatod azt is, hogy azt gondolod - beszélek itt össze-vissza, és inkább ejted a témát meg a lehetőséget - vetem fel a harmadik opciót - de mindketten tudjuk, hogy Zoé ezt nem választhatja nyugodt szívvel. Pár másodpercig várok, hátha döntésre szánja el magát - de ha még gondolkozna, akkor a ruhásszekrényhez lépve magamhoz veszem a ruháimat, és elvonulok a fürdőszoba fele gyorsan felöltözni.

Kilépve a fürdőszobából észreveszem, hogy tényleg elmosogatott.

/Görög/ Köszönöm - mondom Zoénak, látván az eredményt. Azt nem teljesen értem, hogy mit keresett a pénztárcájában, de ha valamiért rám tartozik, akkor majd elárulja. A Thanának szánt tálcát és fánkos dobozt, meg a poharat felveszem. A kérdő tekintetre bólintok.
/Görög/ Szerintem mehetünk - erősítem meg. Az út során hagyom, hogy inkább ő kérdezzen vagy beszéljen.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 05. 18:38:44
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Reggel


Az incidens után már minden békésebben folyik a maga medrében, hogy mi lehetne pedig percről-percre alábbhagyó láng, lassan csak parázsló már. Kivéve persze, ha te nem hagyod nyugodni, de lényegében egy fánkkal gazdagabb vagy az biztos. Zoé neked adta a dobozt, így tőled csent, de persze neked is hozott, meg ugye Morana-nak, aki most nincs itt. Egy telefonszám is közben a tied lett, ügyesen megszerezted és úgy döntesz az a helyes, ha ez kölcsönös. Persze erre Zoé inkább azt javasolta, hogy csörgesd meg… (https://www.youtube.com/watch?v=goohmJIRDEY)

Túl a ki merre és hogyan kérdésen, már készen állva „zaklatod” mindenféle ötlettel a kissé zavarodott fiatal nőt, aki akar is hinni neked, meg nem is tud. Eléggé egyensúlyoz a pengeélen, de végül egy kedves mosollyal csak tagadóan fejet ráz. Te tudod, hogy itt valaminek lennie kell – talán Jayr, talán a te érzéked okán – de számodra bizonyos. Mindketten elbántok a fánkkal, bár ő végig a kávéjába mártogatta és falatozta, de a tejről sem feledkezett el, a végére tartogatta.

Zoé /Görög/ Nagyon kedves tőled Jayr, át fogom gondolni az ajánlatodat – mondja szelíd kedvességgel

Azonban úgy tűnik, hogy ennél többet most nem tudsz elérni, leszámítva, hogy picit, hát eléggé hasonlóan néznek rád, mint Cassia és a többiek, ideértve Petrost és szinte bizonyosnak érzed, hogy Thyra sem képez majd kivételt. Úgy ahogyan a koszos edények közül sincs ilyen, a kolléganőd mindent elmosott és most a szárítón pihennek szépen sorban. Gyorsan végzett, igaz nem volt sok. A doboz még az asztalon, akad is benne fánk még négy darab.

Mivel más láthatóan nincs és nem is történik, szépen beszállhatsz a „raboknak” fenntartott részbe és indulás után cirkálósebességgel indultok meg Thana otthona felé. Útközben nem történik semmi, bőven van időd gondolkodni vagy a várost bámulni, esetleg akármi mást ami épp az eszedbe jut. A rendőrségi rádió be van kapcsolva, igaz, Zoé még nincs szolgálatban, de belehallgat a reggel információáramlásába. Végül megérkeztek és…

A kopogás és csengetés közül az utóbbival teszel próbát, majd türelmesen vársz. Zoé aggódó pillantásával találkozol, ahogy egyre telnek a másodpercek, végül a rendőrnő nem bírja tovább és egy kulcscsomót húz elő, hogy beengedjen téged és magát. Hiába no, a második csengetésre sem jött válasz, sőt, ha volt harmadik arra sem és tíz perc egy örökkévalóság tud lenni. Ő megindul felfelé és bár nem húzta elő a fegyverét, azért rajta tartja a kezét.

Felérve, hallgatózik picit, majd megrázza a fejét, hogy semmi. Azért próbálkozik egy kopogással és „Thana, Zoé vagyok!” azonosítással, de eddigre már vagy tizenöt perc is eltelhetett. Végül újra a kulcsé a főszerep és a következő perc már odabent ér mindenkit. Thana/Morana láthatóan nincs sehol, de a lakás olyan, mint amit legalább egy hete nem használtak. Az ablakok is zárva vannak, a függönyök behúzva, így rövid tapogatás után lámpafény gyúl.

Zoé /Görög/ *w* Enyém a konyha és a fürdő! – susogja és megindul
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 05. 19:02:28
Enethiel

Zoé válasza kissé meglep, de valahol örülök is neki. Ez azt jelenti, hogy akiért aggódik az nincs akkora bajban, hogy bármiféle lehetőséget megragadjon. Ráadásul elodázott egy olyan helyzetet, amitől kissé tartok. Mert mi van, ha a gyógyítási kísérletem ugyanúgy végződött volna, mint amikor a fiú helyet Thanára bukkantam? Mert miért működne valami ugyanúgy, ebben a testben, mint régen test nélkül? Megkönnyebbülten elmosolyodom, ahogy leveszi a felelősséget a vállamról.
/Görög/ Legyen akkor így - zárom le a témát. Ő döntött, én meg tiszteletben tartom. Szerintem Morana is erre gondolt - erősítem meg magamban, hogy mindketten jól döntöttünk. Ha pedig valaha mégis meggondolja magát, majd szól.

A kocsiban Thana fele suhanva azon töprengek, hogy vajon orvosi tankönyvek kikölcsönzésével és tanulmányozásával, vagy tényleges önkéntes munkával tudnék-e többet segíteni hosszú távon? Az, ha bújom a könyveket, s próbálok minél többet megtanulni a modern orvostudományból, vagy ha cserélem az ágytálat, tologatom a betegeket és beszélek velük - egyszóval a mindennapi élet a jobb oktató? Vagy előbb a saját, hozott lehetőségeimet és adottságaimat  kéne felfedezni, fejleszteni? Ez utóbbi tűnik a legnehezebbnek, mivel talán joggal feltételezem, hogy ilyen útmutatót még nem írt senki, amely megadná, hogy ebben korban és testben hogy lehet egy Elohim sikeres.
Hiszen szembe kell nézni a ténnyel - a mai emberek egyáltalán nem hisznek csodákban. Talán könnyebb dolgunk lenne, ha valami technika vagy tudomány mögé bújva tennénk csodákat - hiszen abban hisznek az emberek. Elvégre a jó részük egyáltalán nem tudja, hogy működik, csak elfogadja a tényt.
Azért Zoé mai válaszát nem érzem kudarcnak, mert minden ilyen esetből tanulhatok, és ez csak egy lépés volt a siker fele.


Thana ajtajánál megnyomom a csengőt, és türelmesen megvárom míg ajtót nyit. Zoé aggódó tekintetére csak legyintek
/Görög/ Ne türelmetlenkedj. Fel kell kelni, és el kell botorkálni az ajtóig. S ha még a sminket is rendbe akarnád tenni, az eltart egy darabig - válaszolom, de pár perc múlva már én is hümmentek egyet. Végül azért egyet kell értenem Zoéval - hogy be kellene menni a lakásba. A benti látvány meglep
/Görög/ Már ilyen korán elment volna valahova? - töprengek halkan. Valahogy az az érzésem, hogy Thana nem sokat időzött itt az éjjel. Zoé javaslatára bólintok, és megindulok a feltehetőleg hálószoba fele
/Görög/ Nem hiszem hogy van itt valaki, de legyél nagyon óvatos! - intem halkan. A háló ajtajához érve az ajtó mellé lapulok, mert nem szeretném, ha tévednék, és megint lelőnének. Jó, hogy nincs nálam fegyver - jut az eszembe.
/Görög/ Thana! - suttogom - Morana! Itt vagy valahol? Én vagyok az, Jayr! - kopogok be az ajtón, és lépek be pár másodperc múlva, mert nem akarok belefutni semmi végzetesbe. Kissé ugyan aggódok, de inkább azt feltételezem, hogy Thana elsétált valahova, mint hogy baja esett volna. Szépen átvizsgáljuk a lakást, hátha találunk valamit.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 07. 18:44:53
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Reggel


Határozott elképzeléseid vannak arról, hogy Zoé mit gondol és érez, úgy véled, hogy akkor nem lehet nagy a baj. Valami akad, de semmi olyasmi ami annyira kétségbeesett kíváncsiságot eredményezzen, hogy az első vagy második lehetőséggel élt volna. Ugyanakkor valóban nem teljesen kizárt, hogy a Gyógyítási képességedre is hatással van valami és mint korábban a kutatás – a fiú fellelése – úgy lehet, hogy ez is félresiklik és akkor mit teszel majd? Úgy tűnik, hogy sok minden megváltozott és erre egyre több a bizonyíték is…

Sok mindent tehetsz, hogy kiküszöböld az esetleges problémát, mindjárt azzal, hogy tanulmányozod azt, amire alig emlékszel. Talán így nem történik baleset vagy tudni fogod, hogy mit kell tenni. Ehhez elmélet és gyakorlat is szükségeltetik, hiszen bár emlékszel, hogyan Méregteleníts és fel tudod idézni a Gyógyító erőt, de bizonytalan vagy kissé a használatukban. Az biztos, hogy a könyvek segíthetnek, hogy a gyakorlat pedig a szociális készségeket képes fejleszteni.

Jayr látta a Patch Adams című filmet…

Aztán a gondolatok újra a Hit felé terelődnek, hogy ebben a világban és a modern korban mennyire ritka dolog. Volt egy idő, a Középkor, mikor utoljára láthatták az emberek, hogy több van földön és égen, de mára a tudományok teljesen felülírtak mindent, ami egykor értékkel bírt és alig kevesek maradtak akik ragaszkodnak a régi idők tapasztalataihoz. Leginkább a távol-keleti üzletek őriznek herbalista ismereteket, ahogyan az orvostudomány is mindent a Rabisuk birodalmából másolt le kevésbé hatékonyan…

Később, már Thana lakásánál mindenki egyre türelmetlenebb, aggódóbb is lehet, mint pár perce volt és végül már te is úgy döntesz, hogy ideje beengedned magatokat, hiszen amennyire megismerted Morana-t, lehet, hogy megijedt és most félve rejtezik valahol, teljesen egyedül, magányosan és… hangosan is kiadsz magadból néhány tippet, ötletet, hogy mi történhetett, de talán ennyi idő alatt is átérzed, hogy a bizonytalanság mennyire nehéz teher és idővel még súlyosabbá válhat.

Zoé /Görög/ Nincs itthon, de lakásajtó nyitva volt – vallja meg, ugyanakkor a teljes csend, az érintetlenség érzete talán egyre aggasztóbb lehet – Lehetséges, hogy körül kéne néznünk odakint is, de ha esetleg megszerezted az ő telefonszámát is… – az most nagy segítség lenne

Végül az egész lakással végeztetek, de a ti lábnyomotokon túl semmit nem látni. Úgy tűnik, hogy miután bejött megvárhatta, amíg elmentél és végül ő is így tett. Aztán az utolsó pillanatban felfedezed a kis csomagját, amit a bejárati ajtó mögötti ruhásszekrény akasztóján fedezel fel egy hasonló színű kabátnak simulva. Elsőre nem tűnt fel, de most Zoéra bízod azt – miután ő is végzett – hogy belepillantson, majd egy toll segítségével kiemelje belőle a lakáskulcsot…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 07. 19:56:58
Enethiel

Hogy az önfejlesztés milyen útján indulok el, azt még nem tudom, de talán a keleti orvostudomány közelebb áll ahhoz, amire emlékszem, mint a főként műtétekkel operáló nyugati. Így lehet, hogy eleinte az ismerősebb utat kéne választanom.

Igazából nem lep meg, hogy nem találtunk semmi érdemlegeset a lakásban. A fordítottja inkább szolgált volna meglepetéssel. Ismerve, hogy Thana rosszul alszik, ezért feltételezem, hogy inkább elcsavargott valamerre. S mivel túl sok helyet még nem ismer a városban, ezért feltételezem, hogy vagy a turistacsapda óvárosban, vagy a munkahelyén lehet már.

Zoé észrevétele, hogy a lakás nyitva maradt, inkább tűnik furcsának. Erre már én is a fejemet ingatom
/Görög/ Szóval bejött, lepakolt, és nem sokat időzött bent, hanem távozott is - olyan sietősen, hogy nem zárta be az ajtót? - próbálom összefoglalni, de nem tűnik túl ésszerűnek - pláne, hogy engem nem ért utól. Zoé kérdése a telefonszámra viszont megmosolyogtat
/Görög/ Thana telefonszáma nincs meg - egy jó ideig nem tudtam elkérni tőle, és nem is kellett. Ráadásul azt hittem, hogy nála is ráérhetek ma reggelig. Meg lehet, hogy telefon nélkül is rábukkanhatok. Viszont egy helyen még el tudom képzelni, hogy hol lehet - válaszolom
/Görög/ Tegnap este megmutattam neki a munkahelyét. S mivel elég rosszul alszik éjjel, lehet, hogy már ott van - teszem fel, de elég gyenge teóriának tartom.

Kifele menet a lakásból feltűnik Thana táskája.
/Görög/ Zoé, neked hány táskád van otthon? - teszem fel a kérdést - Mert Thanának itt az egyik - mutatok rá az észrevett darabra.
/Görög/ Remélem, nincs benne pénz, irat, kulcs és mobil - jegyzem meg, de amikor Zoé kiemeli a kulcscsomót, felsóhajtok
/Görög/ Velünk csak a baj van... - vonom le a következtetést, mert ez nem tűnik túl biztató jelnek. Tudom Thana nevét, azt, hogyan néz ki, azt is sejtem, hogy miért bízott meg bennem az első pillanattól fogva. Tudom a munkáját, azt, hogy fél a sötétben, hogy honnan jött, hogy vegetáriánus lehet, és hogy most elég fura körülmények közt távozott. Ez alapján kéne rájönnöm, hogy most hol lehet?
/Görög/ Legalább levél nincs - hívom fel Zoé figyelmét arra, hogy nem valószínű, hogy öngyilkos akarna lenni. Ezt mondjuk biztosra veszem, mert nincs az a szomorúság, ami arra késztetne, hogy visszatérjek az Abyssba.
/Görög/ A reptereket komolyan ellenőrzik - arra biztos nem vihették. Lehet vonat, autó és hajó. De a vonat sem a legideálisabb. Szóval vagy a városban van, vagy egy autóban, vagy talán egy hajón - vélem.
/Görög/ Hol vagy Thana? Merre lehetsz, kislány? - hunyom le a szememet, és próbálok rálelni a tucatnyi lélek rezdülése között arra a mély szomorúságra, ami őt jellemzi. Úgy gondolom nem lehet messze - pénz és iratok nélkül elég nehéz messzire szökni.
Aztán Zoéra nézek

/Görög/ Van egy halvány megérzésem, azt leellenőrzöm. Te felveszed a műszakot, vagy már szolgálatba helyezted magad? - kérdezem tőle.

Spoiler: megjelenítés
Perception(3) + Awareness(1)
Dobás 4d10: ( 8+9+4+7 ): Össz = 28
hátha megtalálom Moranát
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 09. 17:25:04
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Reggel


Dilemma akad elég, megoldás egyenlőre még kevesebb, de ez nem akadályoz abban, hogy idővel többet találj és ezáltal csökkentsd a felmerült problémák számát. Az is igaz, hogy mindig lesz új kihívás ami majd új és újabb kihívásokkal örvendeztet meg, de akkor már több tapasztalat révén valószínűleg a megoldások is könnyebben találnak rád.

Ahogyan rád találhatna valami szerencse vagy efféle és meglelhetnéd sietve Morana-t, de ez valahogy csak nem akar megtörténni, így csak az egész lakás átkutatása után jelenthető ki minden kétséget kizáróan, hogy nincs itt és nem is maradt sokat. Úgy véled, hogy nem sok helyen lehet – hiszen keveset ismer – kivéve talán azt az esetet, ha újabb emlékek találtak rá…

Akárhol is legyen éppen, az biztos, hogy nem a legjobb alvónak ismerted meg és kétled, hogy ez ennyi idő alatt változott volna, főleg, hogy Thana lakásán kellett volna így tennie. Úgy tűnik, hogy nagyon rövid időt töltött el itt – a nyomok is ezt látszanak megerősíteni – főleg a nyitott ajtó. Igaz, te tudod, hogy egy Bukottnak akár ilyen apróságot is okozhat problémát – így az első napokban nagyobb eséllyel.

Dolgozik e vagy turistáskodik, ezt nehéz lenne eldönteni. Annál könnyebb a telefonszám téma, mert ott nincs miről beszélni, hiszen nem kaptad meg-kérted el tőle és mint hallottad Zoé sem tett így. Természetesen lenne rá mód, hogy megtudjátok, de sem te sem a fiatal rendőrnő nem látja értelmét külső személy bevonásának.

Főleg, hogy még egy táskát is találsz, amelyben bizony ott a kulcs, így vagy nagyon közel kell lennie, esetleg szétszórtnak vagy oly szomorúnak, hogy ilyen „apróságokkal” már nem is foglalkozott. Végül rákérdezel, hogy Zoénak mennyi táskája van, talán ad némi kiinduló vagy támpontot ebben az esetben is:

Zoé /Görög/ Nincs. De emiatt már megszóltak – mosolyog egy pillanatra – Milyen nő az, aki nem hurcibál ilyesmit és nincs otthon vagy négy tartalék – kuncog picit, de aztán komolyodik, mert mindent amit felsoroltál végül előkerült – Nem, egyetlen papír-fecnit sem találtam. – erősíti meg, de a távolsági tömegközlekedésre nem érkezik sem tagadás, sem egyetértés – Talán csak leszaladt a közeli boltba reggeliért – vetik fel, aztán – Nem, még nem. Van körülbelül húsz percem még, hogy beérjek és felvegyem a műszakot.

Ahogyan megpróbálsz ráhangolódni a természetfeletti rezgéseket és eközben felidézni mindent, amit csak tudsz Morana/Thana-ról, rá kell döbbenj, hogy a természetfeletti folyamatosan interferál, olyan hullámok vannak jelen amik egykor nem voltak és amik most zavarják azt és a kutatást is. Ennek ellenére most nem érzed azt a sötét és rideg, Eszenciádba maró érzést, mint korábban, így:

Gond nélkül lelsz rá arra amit/akit keresel. Közel van. Igen közel. Alig néhány méterrel feletted…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 09. 18:02:13
Enethiel

Zoé válasza a táskával kapcsolatban nem biztos, hogy túlságosan releváns a jelen helyzetben. Úgyhogy feltételezem, hogy Thanának is csak eggyel több táskája van Zoénál. Ellenben a költői kérdésre csak válaszolok
/Görög/ Igencsak kompakt vagy akkor - nyugtatom meg - Mellesleg a legfontosabb dolgok most is nálad vannak - pisztoly, bilincs és egy társ - sorolom mindazt, amit ő sem táskában tart. A reggeli felvetésére bólintok
/Görög/ Az lehet. S remélhetőleg csak azért tart neki eddig, mert még a boltot is meg kell találnia... - Remélem, hogy Zoénak igaza van, de pénz nélkül elég nehézkes lesz vásárolnia.

Miközben megpróbálok Morana nyomára bukkanni, tudatosul bennem, hogy nem csak hogy nehezebb rálelni valakire mint emlékeztem, hanem most valamiért sikerül is. Talán mert most csak pár méteren belül van? Vagy mert egy bukottat keresek egy halandó helyett? Kissé meglepetten nézek végül Zoéra
/Görög/ Azt hiszem tudom hol van. Abba a húsz percbe bőven bele kell hogy férjük - vigyorodom el, és felkapom a tálcát, amin Thana reggelije pihen
/Görög/ Le merném fogadni, hogy a tetőn vagy valami tetőteraszon lehet - közlöm vele jókedvűen, és a tálcával megindulok a lépcsőház fele, hogy felfelé vegyem az irányt. A legfelső emeletre, majd az az után a tetőre vezető kijáratot keresem - hogy azt megtalálva Zoé társaságában kilépjek a tetőre, és megkeressük Thanát.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 09. 20:15:05
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Reggel


Zoé /Görög/ Az edzett test, elme és a bátor szív! – mosolyog, majd bólint, természetesen neked is igazad van – Nem kell pénztárca ahhoz, hogy leszaladj egy kis tejért vagy kenyérért – jegyzi meg, de nem kötekedésképp, csak lezárta ezt a gondolatot

A Daganok ereje ezúttal nem hagyott cserben és bár hagyott némi kérdésáradatot maga után, az, hogy most nem érezted azt a leírhatatlan jeges ridegséget és sötét ürességet igencsak biztató! Zoé lehet rád ilyen hatással vagy egészen más oka lenne? Ki tudja, hogy mennyi minden változott és az milyen hatással van rád és a képességeidre.

Zoé /Görög/ Igen? Miből jöttél rá? – ő még nem talált olyan nyomot ami segített volna neki és persze nem tudja, hogy milyen könnyű ez neked – A hangodból ítélve nincs veszélyben – túl örömteli, nyugodt vagy

Gyalogosan siettek fel, alig egy-két lépcsőforduló választott el titeket az újonnan kiszemelt céltól és persze nem okoz meglepetést, hogy a tetőre vezető ajtó nyitva van. Nem tárva, de kulcsra biztosan, így azonnal enged a kíváncsi „rendőrpárosnak”. Teljesen kitárva egy elég hangulatos kis részre juttok ki, ahol minden fehérre van meszelve-festve.

Azonnal látómezőbe kerül egy világoskék napernyős hintaágy, egy kis kerek asztal körülötte három székkel, az egyik sarokban pedig egy grillező eszköz, ami elég tisztának tűnik. Ezt egy könnyed körülpillantással fel lehetett mérni, míg a következő szembetűnő dolog az Thana-Morana maga, aki a legtávolabbi korlátnál állva bambulja a horizontot teljesen elmerülve a látványban…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 10. 16:44:57
Enethiel

Zoé kérdésére, hogy miből jöttem rá, hogy hol lehet Thana megvonom a vállam
/Görög/ Még nem tudom, megérzés. Afféle hatodik érzék. Az itteni nyomokból biztos nem. Lehet, hogy te vezettél nyomra valamivel, vagy megismertem annyira, hogy tudjam - hol töltené az éjszakát. S szerintem Thana tud magára vigyázni - magyarázom, hogy miért gondolom azt, hogy jól van
/Görög/ Vagyis ha bajban kerül, akkor ő azt igazi nagybetűs bajnál alább biztos nem adja. Az meg csak nem a tetőn lesz - mosolyodom el

A tetőre érve körülnézek, és meg kell állapítanom, hogy itt sokkal barátságosabb, mint Thana lakásában. Thanát megpillantva Zoéra vigyorgok afféle - látod, hogy igazam volt? módon.
Azért Thana láttán én is megkönnyebbülök kissé. Bár nem hittem volna, hogy baja esik, azért a bizonytalanság ott suttogott a háttérben, hogy soha nem tudhatom. Jó látni, hogy valójában nincs is ügy - csak mi csináltunk egyet. A napfelkeltét megpillantva megértem, hogy miért van idefent. Kényelmesen, mintha eddig nem is siettünk volna, megindulok az asztal fele, hogy letegyem Thana reggelijét, de beszéddel még nem töröm meg a kelő nap varázsát.


Thana mellé sétálok, biccentek neki - és talán egy méterrel odébb rátámaszodok a korlátra, és én is elmerülök rövid időre az ébredező nap látványában.
Amikor már figyelemre méltat minket, megszólalok

/Görög/Jó látni téged! Zoé gondoskodott a reggeliről! - intek a kerek asztal fele, ahova letettem a tálcát. Azt, hogy okozott némi izgalmat, nem említem meg - nem akarok feleslegesen bűntudatot ébreszteni benne, és inkább hagyom, hogy Zoé vigye a szót. Miközben Thana a reggelijét fogyasztja, a vége fele megemlítem neki
/Görög/ Thana, mára már volna egy programunk - meglátogatni az orvost - árulom el neki, hogy többek közt minek is köszönheti a látogatásunkat. Közben alaposan megnézem magamnak Thanát, hogy mennyire tűnik kipihentnek. Ha kialvatlannak nézem, miután végzett a reggelijével
/Görög/ Ma ne vedd zokon úgy mint tegnap, de lehetnél kipihentebb is - figyelmeztetem rá, hogy mire készülök. Ha látom rajta, hogy megértette, mire gondolok, akkor az étető aurámat egy kis időre megidézem, hogy frissebben induljon a napja.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 12. 19:00:38
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Reggel


Zoé egyetlen szavadat sem hiszi, de mivel más magyarázatot nem talál, így nem teszi szóvá azt, hogy ennyire hirtelen találtad meg a hibátlan megoldást. Egy ideig téged figyel, de aztán csak alig észrevehetően tagadóan megrázza a fejét, mint aki gondolt valamire, de nem hiszi el, hogy úgy lenne. Nem teljesen érti a szavaidat ebben is biztos lehetsz, de ezt azért tudod, mert te tisztában vagy a korábban történekkel, míg ő bizony a tudatlanság ködében próbál tájékozódni.

Követ téged és így kettesben is hamar felértek – hiszen nincs messze – de a vigyorgásod nem mosolyt, csak kíváncsiságot talál. Aztán megfordulsz, Morana felé fordítod a figyelmed így már nem tudod, hogy Zoé mit tesz vagy épp nem, de az biztos, hogy a Bukott társad épen és egészségesen álldogál a korlátnál elmerülten éppen úgy, ahogyan tette nálad is. Szerencsére nem történt semmi és nem volt miért aggódni, pedig a Halál Bukott Elohimja lehet, hogy olyan dolgokat lát ebben a percben is, ami arra adna okot…

Időközben felfedeztél még néhány zöld növényt, ami élettelien hajladozik a reggeli lágy szellőben. Felmérted a méreteket és rádöbbensz, hogy az egész családod kényelmesen elgrillezhetne itt, ha Morana esetleg vendégül szeretne látni titeket. A levegő friss, már amennyire egy ilyen ősi, de nagyvárosban ez lehetséges – főleg a belső kerületekben. A hőmérséklet még ideális, de tudod, hogy sietve lesz egyre forróbb, ahogyan Helios egyre magasabbra vágtat tüzes szekerén.

Tudod, hogy nem fog észrevenni titeket, így neked kell kizökkentened bármennyire is nem szeretnéd vagy sajnálod. A szavaidra összerezzen, de rögtön rád-tárok figyel. A reggeli felé nem igazán néz el, de enyhén fejet hajt, hogy köszöni. Valószínűleg kellemetlen neki, hogy megint segítségre szorul, holott ő nem kérte ezúttal azt, hogy a kedvében járjatok. Tudod, hogy a Halaku-k bár közel álltak az Asharukhoz, az emberektől elég távol. Talán csak az Annunakik állhatnak náluk is távolabb.

Nem reggeliztek, de lehet beszélgetni s addig is Zoé távolabb áll, hogy megadja nektek a teret, amire esetleg szükségetek lehet:

Morana /Görög/ Hivatalosan még nem értesítettek – így nem sieti el azt, ami amúgy is elkerülhetetlen – de köszönöm, hogy segíteni szeretnél

Továbbra is olyan érzésed van, hogy tudja milyen vagy, de nem teszi szóvá, csak elfogadja. Látod rajta, hogy talán egész éjszaka fent volt, de mikor figyelmezteted – amit nem azonnal ért meg, azonnal ott van melletted és rászorít a kezedre! Nem fáj, de annál meglepőbb lehet számodra, főleg a suttogó hangok, amiktől talán a hideg is végigsiet a hátadon-gerinceden. Akármit is gondolsz ezzel kapcsolatban, az biztos, hogy ő másképp látja és most az ő otthonában-hoz közel vagytok.

Morana /Görög/ *w* Soha! Soha többé ne fordulj a képességeidhez, csak ha teljesen biztos vagy abban, hogy nincs senki a közeledben ki fontos neked! Minden alkalommal, amikor Esszenciád, a Lényed egy darabkája a felszínre kerül, amikor a Teremtő adta Képességeidet használod és még! megrezdül a Teremtés és elárulja a jelenléted, esetleg olyasmit vonz oda, amit jobb távol tartani!

S ím a figyelmeztetés, mely után újra az a szelíd szomorúság uralkodik, amit ezúttal egyetlen mosoly sem tör meg.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 12. 20:37:31
Enethiel

Az, hogy Zoé nem hiszi el a magyarázatot, nem lep meg. De feltehetőleg nem is talál nagyon más hihető alternatívát. Még gondolhatja, hogy ez csak az általam  és Thana által szervezett rossz vicc az egész - de talán már ismer minket annyira, hogy ezt a lehetőséget is kizárja. Viszont amiben már egyértelműen biztos lehet - hogy néha úgy viselkedek, mint aki ezer éve ismeri Thanát. S ha tudná, hogy ebben is téved - feltehetőleg a többszörösét...

Hát, Zoé tudja, hogy lohassza le az Elohim kedvét - én itt örülhetek az apró sikernek, ő pedig sajnos nem is érzi a jelentőségét. Kissé zavartan olvad le a vigyor az arcomról, és mosollyá szelídül. Morana látványa most felvidít, és meg is könnyebbülök - pedig most sem róla lehetne mintázni a vidámság szobrát. Valójában meg tudom érteni - hisz ő az, aki pontot tesz az emberek élettörténetének végére.  Ez nehéz és súlyos teher - nem is tudom, hogy bírja ki ép ésszel. Magának valósága is ebből fakadhat, mert ha meg is kedvel, szeret valakit, az út végén óhatatlanul ő fogja várni - és csak idő kérdése, hogy mikor kerül rá sor. Az én átkom az övéhez mérten szinte ajándéknak tűnik...

A tetőteraszra kilépve megállapítom, hogy ez a terület többszöröse az én teljes lakásoménak, és messze otthonosabb, mint Thana menedéke a lábunk alatt. Persze ezt délben már nem merném egyértelműen kijelenteni, amikor árnyék után sóvárog az ember.
Igazából nem tudok Moranán kiigazodni - pontosabban nem mindig akarok. Látom rajta, hogy értékeli, amit Zoé tett, de azt is látom, hogy nem tud neki szívből örülni. Talán attól fél, hogy ha megkedveli Zoét, megkedvel minket, akkor sokkal fájdalmasabb lesz számára az, amit meg kell tennie, ha eljön az ideje?
Igazából, hogy Zoé miért áll odébb, nem teljesen értem - mivel olyasmiről beszélünk, ami egyáltalán nem személyes. Mindössze egy futólag csodálkozó tekintet a jutalma - túlságosan is tapintatosan viselkedik. Morana válaszára csak legyintek

/Görög/ Ahogy gondolod - válaszolom - de te mondod meg Petrosnak, hogy most nem én felejtettem el, amit rám bízott - mosolyodom el - Amúgy ismersz, szeretek segíteni - válaszolom neki, hogy ez csak természetes. Ellenben az meglep, amikor ráfog a kezemre - picit össze is rezzenek, mert a múltkori érintése még most is visszhangot vet az emlékeim között. Most a mondandója súlya az, amitől végig fut a hátamon a hideg
/Görög/ *w* Erre nem emlékeztem, köszönöm, hogy szóltál. Így megfogadom a tanácsodat, és a lakhelyedet is tiszteletben tartom. De nem tehetem meg, hogy zsebre tett kézzel menjek el azok mellett, akik segítségre szorulnak - válaszolom, és ezt komolyan is gondolom. Ennyi erővel maradhattam volna odalent is, vagy már most felköphetnék, és alá állhatnék. Mivel azt nehezen tudom elképzelni, hogy pont azok akik fontosak számomra, csak azért hagyom valami csúnya balesetben meghalni, nehogy később bajuk essen.Persze óvatosabb - az lehetek. Minden esetre, Morana kérésének eleget téve hanyagolom a felfrissítését.

Aztán felállok, mert látom, hogy reggelizni nem most fog, és azért sem töri magát, hogy orvoshoz menjen.

/Görög/ Azért majd reggelizz meg! Zoé nagyon jól választott fánkot! - hívom fel Morana figyelmét békülékeny hangon. Aztán eszembe jut, hogy a ma reggeli izgalmakra nem vágynék legközelebb.
/Görög/ Thana, megadnád nekünk a mobil számodat? - kérdezem tőle, és előhúzom a telefonomat, hogy beírjam, majd megcsörgessem. Végül aztán zsebre süllyesztem a kis kütyüt, és Zoéra nézek.
/Görög/ Maradsz még? - érdeklődöm, aztán Moranra tekintek - Nekem viszont tényleg orvoshoz kell mennem, de ha bármi kell, csak telefonálj! - búcsúzok tőle, és elindulok lefele a lépcsőházban. A ház kapuján kilépve Zoé fele fordulok, ha ő is velem együtt távozott
/Görög/ Köszönöm a ma reggeli segítséget mind itt, mind otthon. Igazán nagyra értékelem! Viszont lassan elkezdődik a műszakod, nekem meg orvosokhoz kell menni. Úgyhogy csak ügyesen, mint eddig! - búcsúzok el Zoétól, és megindulok a kerületi kórház fele, hogy egy lépéssel közelebb kerüljek a munkához.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 13. 09:42:48
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Reggel


Nem tudni, hogy Zoé mire gondolhat, de az biztos, hogy akárcsak Petros, úgy ő is fejlett érzékekkel rendelkezik mind az öt érzék, mind ama bizonyos hatodik terén. Ez azonban itt és most kevés, nem tudja, így nem értheti, hogy neked mennyit jelent a korábbi kudarc után ez a fajta sikerélmény. Ki tudja, hogy mi történt a múltkor és mi változott most. Akármi lehetett kezdve az első gondolatodtól egészen addig, hogy fogalmad sincs. Leginkább azonban a múltad okozhatja és lehet, hogy a több évezredes gyakorlás hiánya…

Minden háznak megvan a maga átka, bár nem mindét tudod felidézni. Így valahol mindenki a sajátját tekintheti a legrosszabbnak, de az, hogy szerinted a Hetediké lenne a legkegyetlenebb nem csak empátiára utal, de önzetlenséget és alázatot is hordozhat magával. Ebben igenis hasonlítotok Morana-val, aki talán még nálad is – jobb szó híján – érzékenyebb ezekben a dolgokban. Nem kizárt, hiszen a feladata, ami által mindent amihez kötődne, elveszít…

A terasz első nekifutásra talán valóban hihetetlenül tágasnak hat, azonban végül fel tudod mérni, hogy nincs akkora mint elsőnek hitted-tippelted. Alapvetően körülbelül Thana lakásának alapterülete lehet, talán kicsit kisebb, ami így hozzávetőleg hasonló méretű lehet, mint a te, illetve Jayr otthona. Az igaz, hogy otthonosság érzetét sugallja, de azért egy kreatív elme még bőven hozzá tudna adni a dologhoz, hogy még hangulatosabb vagy akár meghittebb legyen… vagy itt-ott legalább árnyékosabb.

A Bukott társad legalább akkora rejtély, mint amennyire nyitott könyv. De ezt Jayr emlékei alapján minden emberről elmondhatnád, így ezzel csak egy egyetemes igazságot neveznél meg. Korábbi szavai is arra utalnak, hogy a dolgok nagyon megváltoztak, de mégis vannak állandó és elkerülhetetlenek, mint az Átok, melynek terhe őket sújtja. Tudod, hogy a Szellemek Kórusa felelős a Lélekért, mert a Halál csak az anyagi körforgásról gondoskodik és volt… lett egy harmadik kórus, ami a Lázadás ideje alatt született…

Nem biztos, hogy Zoé és te ugyanúgy látjátok a világot vagy egy teljesen azonos erkölcsi kódex alapján döntenétek, de az biztos, hogy most az ajtónál áll és ott vár türelmesen akármi is legyen az oka. A tekintetedre nem érkezik számodra is értelmezhető válasz, továbbra is meghagyják azt a távolságot, amiről úgy vélik szükséges. Emellett Morana sem fűz megjegyzést ahhoz, hogy Petros-al mit beszéltél, sokkal inkább foglalkoztatja az, hogy mit akartál tenni, miben akadályozott meg.

Morana /Görög/ *w* Semmi baj – nyugtat meg, majd el is enged – Sok mindent nem tudunk felidézni… nem tudom, hogy ez áldás vagy átok e. De biztos, hogy idővel egyre több emlék fog felbukkanni – talán már neki is beugrott ez-az

Nem szó bele, hogyan „éld” a mindennapjaidat és miket tegyél vagy éppen ne, ő csak figyelmeztetett, hogy legyél körültekintő és óvatos, ha olyasmit teszel, ami több, mint emberi. Aztán Morana is válaszol, de még Zoé is így tesz, hogy e nap reggelje lassan kifakuljon átadva helyét a délelőttnek, amely Morana-nak nem tudod mivel, de Zoénak a Szolgálattal fog telni. Természetesen neked pedig egészségügyi vizsgálatokkal, amik valószínűleg az egész délelőttöt kitöltik majd.

Morana /Görög/ Igen, így fogok tenni – lép el mellőled és Zoéhoz sétál, akivel vált pár szót, végül a kezedbe nyomja a telefonját – Kérlek, vedd el azt a számot – lehet, hogy nem tudja fejből a sajátját, majd mikor távoztok integetve búcsúzik, majd visszatér a horizont bambulásához
Zoé /Görög/ Nem, indulnom kell. – jegyzi meg szelíden, ideje távoznia. Elköszönt ő is hasonlóan mint Morana, tőled pedig csak egy szelíd mosollyal, hogy a Szolgálati autóval induljon a közelben lévő Központ felé.

A ma reggeli viselkedésed picit megzavarta Zoét, így egy tétova búcsú után egyedül maradtál. Ha felpillantanál, akkor Morana-t nem látod innen, de a reggeli forgalmat nem csak hogy igen, de még hallod is. Az élet nem állt meg, csak mert az Elohimok eltűntek a Bukottakat bezárták és a Teremtés feltehetőleg magára maradt. De bármerre nézel, mindenhol olyan embereket látsz, akik közül kevesek mosolyognak és még kevesebben foglalkoznak a másikkal…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 13. 16:48:26
Enethiel

Az lenne a legjobb magyarázat, ha kiderülne hogy kijöttem a gyakorlatból, mert azon viszonylag könnyen tudok segíteni. Csak gyakorlás kérdése az egész, ahogy szokták mondani. Ami Moranára is ráférne, igaz neki azt kéne gyakorolnia, hogy másokat közel tudjon engedni magához.
A terasz látszólag talán túlzottan is naposnak hat – ami felveti, hogy majd alkalomadtán egy napvitorlával meglepjem Moranát. Ahogy talán majd azzal a kérdéssel is, hogy ő emlékszik-e arra a kórusra, amely a Lázadás alatt született. Persze lehet, hogy addigra a kérdés aktualitását veszti, de most még nem jut eszembe.

Az, hogy Zoéval másképp látjuk a világot nem kérdés. Az inkább, hogy miért döntött úgy, hogy „kizárja” magát a társaságból. Talán Thanára lenne tekintette, aki még tegnap is kissé riadt volt a látogatóktól? Pedig pont Zoé volt az, akitől nem annyira tartott. Esetleg csak már indulna, mert nem szeretne elkésni?

Érdeklődve figyelem, ahogy Zoéval vált pár szót – biztos megköszöni neki a reggelit. Miután viszont a kezembe nyomta a telefonját, rövidke bénázás következik, de végül inkább felhívom vele Zoét, majd magamat. Utána visszaadom a telefont, majd búcsúzásnál visszaintek Moranának, és távozunk.

Az utcán körülnézve még jobban látszik – Zoé törődése mennyire ritka kincs. Remélhetőleg hamar túlteszi magát a ma reggeli furcsaságokon – pláne, hogy a jövőben nem igazán szándékozok a jelenlétében újabbakkal előrukkolni. Miután beszállt a kocsiba, és elhajtott, én a fülhallgatóval felszerelkezve elindulok a kórház fele, hogy átessek a kötelező vizsgálatokon. A fizikai állapot felméréstől nem tartok, de a mentális „kihallgatástól” kissé bennem van a félsz.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 15. 18:10:25
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Reggel, délelőtt, dél és délután nagy része


Egy-egy pillanatra visszatérhetsz a telefonok adta kihívásra, de már legalább három-négy csinos nő elérhetővé vált számodra úgy, hogy ők akarták megadni az elérhetőségüket. Egy pillanatra mintha futó mosolyt láttál volna Zoé arcán, de nem bántó, inkább vidámnak tűnt, igaz, a lélek és az érzések világa nem a legtapasztaltabb világ volt Jayr-nak vagy éppen az neked. Mindenesetre kellemesen zárulhatott a találkozás még akkor is, ha akadtak is benne pillanatok, amik aggodalomra adhattak okot. Végül a kórház felé sétálva-taxizva is konklúzióra jutsz, ami csak megerősít abban, hogy az embereknek mekkora szükségük van a Bukottak segítségére – ha az Elohimok valóban nem törődnek velük.

A kórház pedig a Metropolitan Hospital (https://www.google.hu/maps/place/Metropolitan+Hospital/@37.9451567,23.6700657,3a,75y,90t/data=!3m8!1e2!3m6!1sAF1QipN00ZasVTEyUpXi-lV9PJXkv_cSJhnGtHnsO9a3!2e10!3e12!6shttps:%2F%2Flh5.googleusercontent.com%2Fp%2FAF1QipN00ZasVTEyUpXi-lV9PJXkv_cSJhnGtHnsO9a3%3Dw152-h86-k-no!7i5312!8i2988!4m8!1m2!2m1!1sathen+hospital!3m4!1s0x0:0x8acbfaab596ccd35!8m2!3d37.9450097!4d23.6698669?hl=hu)

Az egészségi alkalmassági vizsgálatod igen alapos és sokrétű. Kezdetnek a testsúly, testmagasság, testtömeg index (BMI index) mérésére és a testarányok vizsgálatára, a bőr és látható nyálkahártyák, fogazat, garatképletek, a keringési, légzési, hasi szervek, az idegrendszer, érzékszervek, valamint az ízületek, az izomzat és a csontrendszer vizsgálatára. Az általános belgyógyászati vizsgálatok mellett az indokolt mértékű ideggyógyászati, fül-orr-gégészeti, bőrgyógyászati, fogászati, szemészeti vizsgálatra (nyers látásélesség vizsgálattal), a vérnyomás, pulzus vizsgálatára, EKG-val végzett és szükség esetén kiegészítő kardiológiai szakvizsgálatra, hallásvizsgálatra szűrő audiométerrel. Az alkohol-, gyógyszer-, kábítószer-fogyasztás, valamint függőség esetleges jeleinek megállapítására speciális gyorsteszttel való vizsgálatot. A vizsgálatot kérő rendvédelmi szerv – esetedben a Rendőrsé – által kért terheléses EKG-t, a gerinc - szűrő jelleggel történő - röntgenvizsgálatát és a légzésfunkciós vizsgálatot is el kell végezni.

S amihez elengedhetetlen, az vizsgálatot kérő személyügyi szerv – Rendőrség – által kiállított alkalmassági vizsgálatra rendelő lapot, a személyazonosságot igazoló igazolványt és a lakcímkártyát, a társadalombiztosítási igazolványt, az alkalmassági vizsgálathoz szükséges kitöltött kérdőívet, valamint a hivatásos állományba és a rendészeti oktatási intézménybe pályázóknak a választott háziorvos által kitöltött melléklet szerinti kérdőívet. Az egészségi, pszichikai és fizikai (erőnléti) állapotára vonatkozó egészségügyi dokumentációt, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek munkavédelmi feladatai, valamint foglalkozás-egészségügyi tevékenysége ellátásának szabályairól szóló rendelet bekezdéseiben meghatározottak szerint az 1 évnél nem régebbi tüdőszűrő vizsgálat eredményét, illetve a megjelenésről szóló igazolást.

Egy kis ízelítő a pokolból, ami igazából a nap nagy részét kitölti és alaposan megdolgozza a szervezetedet, ami bár ellenáll az őt ért inzultusok sokaságának, de azért van egy pont, amikor mindez már picit soknak tűnhet. S ez csak az első napja a vizsgálatoknak, mert még vár rád a terepgyakorlat és minden olyan nehézség, amivel ellenőrzik, hogy valóban alkalmas leszel a súlyos baleset utáni újbóli szolgálatba lépésre. Ezek bőven többet nyomnak a latba mint a gondolat, hogy a képességed most miért és hogyan működött, hogy mi lenne a legjobb magyarázat vagy épp milyen egyszerű megoldás lehet rá. Ugyanez igaz a többi természetfeletti kérdésre mely felüthette a fejét mielőtt megkezdted volna a hosszú tortúrát amelynek legtöbb, helyben és azonnal kiértékelhető eredménye a kiválóan alkalmas minősítést adta.

Ugyanakkor talán a várakozás ideje alatt azért találsz perceket, hogy pihenj és gondolkodj, ha úgy érzed ezt kell tenned, de megteheted azt is, hogy egyszerűen csak figyeled a sürgő nővéreket, a tébláboló hozzátartozókat vagy éppen a jó vagy rossz hírt hozó doktorokat.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 15. 19:47:54
Enethiel

A legközelebbi buszmegállóig sétálok, és a tömegközlekedéssel ráérősen elbuszozok a megadott kórházig. Bejelentkezek, majd szépen sorra veszem a kapott papírok alapján a különféle osztályokat és helyeket. Bár volt némi gyanúm a lista hosszát nézegetve, hogy ez több napig is eltarthat, úgy néz ki, hogy szerencsém van - a legtöbb helyen a várakozás tovább tart, mint a vizsgálat. Utólag már kissé bánom, hogy nem hoztam könyvet, de a fülhallgatón keresztüli zenehallgatás is sokat segít elütni a kényszerű perceket. Ugyan én semmiféle meglepő eredményt nem várok, de a munkáltatóm, vagy orvosaim megnyugtatása végett úgy néz ki - szükség van a vizsgálatokra. Pár óra múlva már a hirdetőtáblákon szereplő felhívásokat, tacepaókat is kiolvasom, illetve a jövő-menő embereket figyelem. Bár a körülményekhez képest jól haladok, azért el tudnám képzelni hasznosabban is a napomat - alig várom, hogy végezzek. Mindössze egy telefont indítok csak - s azt is a tudakozó fele, hogy Athénban hol és hány darab keleti gyógyászati boltról tudnak. A képességeim működéséről, illetve a mai napi eseményekről nem igazán töprengek el - sokkal inkább azon, hogy Thyrával még beszélnem kéne, és Petrosról sem tudom, hogy mi bántja. Jó lenne beszélni velük, de ugye ők dolgoznak, csak én unatkozom kissé. Végül ha nem tiltották meg, a kórház büféjében megebédelek, és utána folytatom a sorban ücsörgést - melyben csak egy vigasztal - minden egyes perccel közeledik a várakozás vége... Amely ha bekövetkezik, végre felkereshetem a telefonon esetleg megkapott bolt címét
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 16. 20:31:32
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Délután, kora este


Meglehetősen fura lehet, hogy Feltámadó Szél Házának, az Ébredés Kórusának Elohimjaként, emberi vizsgálatokon kell részt venned, amikor egykor rendelkeztél az Élet Leheletével – talán még most is, csak nem tudod felidézni. Magad vagy a vitalitás és egészség, de mégis megannyi papír mondja meg hova menj és mit tegyél. Ami egykor csak egy érintés volt, most végtelennek tetsző ideig tart.

De azért halad a dolog.

A legtöbb helyen téged hívnak be előbb, de akad, amikor elég sokat kell várnod – még órákat is akár. Azon vizsgálatokat végzik el előbb, amit nem befolyásol az, hogy már reggeliztél, aztán szépen sorban a többit, de nem lehetetlen, hogy van amit majd éhgyomorra vagy esetleg napi koplalás és bizonyos por lenyelése – illemhely látogatások után tudnak csak elvégezni. Ez azt jelenti, hogy még vissza kell jönnöd…

A zenei aláfestéssel az egész akár egy kórházas sorozat epizódjaira hasonlíthat, ahol az őrültek házába tévedő józan eszét megőrizni kívánó férfi mindenféle őrültséget lát ami kikezdi az elméjét. Érdekes hely ez a kórház, régen nem volt ilyen, igaz, rendőrség sem. Állandó a sürgés-forgás, kaotikus összevisszaságban azonban mintha felfedeznél valami átláthatatlan rendszert.

Kivégezve a hirdetőtáblákat, számtalan betegségre alkalmas készítményekről olvashattál, de szinte minden esetben inkább a helyes táplálkozás és testmozgás kettősét javasolják a különféle bajok és problémák megelőzésére. Azonban, ha valamiért mégis baj történt volna, akkor ez a kapszula, az a pirula vagy épp tabletta, sőt más féle alakban is rendelkezésre álló gyógyszerek közül lehet válogatni.

Kivégezted a brosúrákat is.

S végül a mai napi programod is véget ér, hogy végre olyasmivel törődhess, ami neked fontos és nem holmi aktatologató bürokratáknak. Ez pedig az egyetlen cím birtokában – amit korábban sikerült feljegyezned a tudakozós hölgynek köszönhetően – azon keleti gyógyászati bolt lesz, amihez a legkönnyebb most is tömegközlekedéssel eljutni.

Ez eléggé kiesik, de reményeid szerint teljesen megéri majd, így belevágsz az utazásba, hogy a város szélén található Diomidous Botanikus Kerthez (https://www.google.hu/maps/place/Diomidous+Botanical+Garden/@38.0114435,23.6407407,760m/data=!3m1!1e3!4m12!1m6!3m5!1s0x14a1bb351857e6d7:0x32cb3d635cd22dbc!2sDiomidous+Botanical+Garden!8m2!3d38.0106584!4d23.6418539!3m4!1s0x14a1bb351857e6d7:0x32cb3d635cd22dbc!8m2!3d38.0106584!4d23.6418539?hl=hu) vezessen az utad. Ez úgy valamivel több, mint egy órádat veszi el, így már lassan alkonyodik mire megérkezel. Úgy tájékoztattak, hogy Látogató Központban egy bizonyos Dr. Dalia Seed-et kell keresned, aki igen nagy szakértője a különféle (gyógy)növényeknek.

A legszebb, hogy nem messze a Kerttől, látsz egy Pszichiátriai intézetet (https://www.google.hu/maps/place/Psyciatric+Hospital+of+Attiki/@38.0114435,23.6407407,760m/data=!3m1!1e3!4m5!3m4!1s0x0:0x769ff5402309e56b!8m2!3d38.012539!4d23.6406463?hl=hu)…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 17. 17:14:15
Enethiel

Marasztaló az intézmény - nem lehet olyan könnyedén végigjárni, még ha minden rendben is van - sőt, szinte annyira megkedveltek, hogy újabb időpontokat is adnak. Ehhez bár nincs nagy kedvem, de elfogadom. Az egyedüli vigasz az, hogy a második látogatással talán gyorsabban fogok végezni...
Gyógyszerek, pirulák javaslata mindenhol, ahol régebben ránk volt szükség. Szinte azt mondhatnám, hogy a modern kor Elohimjai vannak a gyógyszeres dobozokba zárva. Vajon csak azért működnek, mert ennyien hisznek benne, vagy amúgy is hatásos volna? Bárhogy is legyen, a munkám egy részét átvették tőlem - és csak a nehéz eseteket hagyták meg. Ez akár jó hír is lehet, figyelembe véve, hogy a népesség száma megsokszorozódott - és nem is bírnám, ha nem csak a "kiemelt" ügyeket kellene megoldanom.

A buszról leszállva körülnézek, és megindulok a Botanikus Kert fele. Az Intézet tömbjére kissé elkomorodom - az előttem tornyosuló kihívásra emlékezett. A Látogató Központ fele sétálva van egy halvány gyanúm, hogy már későre jár, és ha nincs zárva, akkor is épp zárásra fogok odaérni. Az embereket ismerve ilyenkor már indulnának haza, és nem az lesz a legfőbb problémájuk, hogy nekem segítsenek, hanem hogyan rázhatnának le.
Azt az egyet nem tudom, hogy miért pont a doktornőt kéne zargatnom a Látogató Központban, amikor én gyógyászati boltot kerestem - de jelenleg még bizalmat szavaztam a telefonos tudakozónak. Ha odaértem, a portán/recepción érdeklődöm, hogy még nyitva vannak-e, illetve, hogy van-e itt keleti gyógyászati bolt - vagy ha az nincs, itt dolgozik-e Dr. Dalia Seed, mert a telefonos tudakozó az ő nevét adta meg, hogy őt keressem.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 19. 09:13:09
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Kora este


Annyi mindent átolvastál, hogy pontosan emiatt tudod, hogy a gyógyszerek – amiket az emberek alkottak meg – megannyi mellékhatással bírnak, addig a Dagan-ok ereje egyetlen egy hasonló dolgot sem hordoz magában. Mint ilyen, bizonyos, hogy a növények többet ígérnek, mint a mesterséges szerek amik bár tény, hogy bírnak gyógyerővel, de közben rombolnak is. Ugyanakkor óhatatlanul felbukkanhat a gondolat a korábbi kudarcaidból, hogy esetleg nem csak a legalapvetőbb képességed képes megvezetni téged…

A gyógyszerek vajon a hit miatt működnek e, olyan téma, amit még Jayr is átgondolt, hiszen ismerte az úgynevezett placebo-hatást. Emberek akik elhitték, hogy azt a gyógyszert kapták amitől meggyógyultak és… tényleg. Ugyanakkor óhatatlan a kérdés, hogy ez egy másik Bukott műve lenne vagy olyan Elohimoké, akik szeretik az embert, de nem mutatják magukat? Lehetséges lenne, hogy így van vagy valóban mindössze az emberi hit olyan erős, hogy képes legyőzni még egy komolyabb betegséget is?

A többi gondolatod már csak a tied és úgy csavarod őket ahogy csak szeretnéd miközben a busz visz robog veled a célod felé. Tudod, hogy egészen a tengerpartig és tovább visz az út, de te nem utazol addig. Azzal is tisztában vagy, hogy a Botanikus Kerttől pár kilométerre egy katonai bázis található, de még sosem jártál ott. Eme nevezetességeken túl azonban nem nagyon tudod mi mindent találnál errefelé, hiszen nem sűrűn fordultál meg itt. A buszon már nincsenek sokan, hiszen mindenki inkább be-, hazafelé igyekszik.

Leszállás után még megkönnyebbülésedre a Kert nyitva van. Kőből épült kerítés és más ennél rondább nem természetes anyagok határolják el ezt a hatalmas területet a mindennapi élettől, míg bent már természetesebb anyagokkal dolgoztak. Legközelebbi épület a büfé, de a térkép segítségével megtalálsz bármit, amire szükséged lehet. Ilyen a Látogató Központ is, ami egy elég nagy régies stílusban készült kőépület. Belépve a levegő is kellemesebb és elkerülve a számtalan távozó embert – családokat, párokat és turistákat – felfedezed az Információs pultot is.

Ezen felül természetesen jelmagyarázat segítségével megtalálod a Herbária-t, az üzletet ahol számtalan gyógynövényt lehet kapni, de mint sejtetted, már bezárt. Illetve éppen zár, egy fiatal férfi a majdnem teljesen leengedett rács előtt épp nagyobbacska dobozokat pakol fel egy raklapra, amit majd a kis kézzel tolható úgynevezett békával fog elszállítani valahova. Ezen felül nincs most jelen más – feltehetőleg a kerthez tartozó – beosztott, de a bambulás közben nem egy idegen nyelv üti meg a füledet…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 19. 19:02:26
Enethiel

No igen, bár félek a kudarctól, de ez nem lehet indok arra, hogy ne is próbáljam meg a dolgot. Sokkal körültekintőbben kell eljárnom, felkészülni, és ha kell tökéletesíteni a dolgot - egyre inkább az a gyanúm, hogy sokkal nehezebben megy majd ez is mint régen.

Azért fura belegondolni, hogy itt élte(m) le két évtizedet, és a város csak egy aprócska részét ismerem alaposabban. Athénra feltehetőleg egy emberöltő is kevés lenne. A Botanikus Kert információs pultja az, amely segít eligazodni a jókora kertben, és odatalálni a Herbáliához.  A látvány egyértelmű - én itt ma már vásárolni nem fogok - de információt talán még adnak... Így megközelítem a rakodó férfit, és jó másfél méterrel tőle megállok.

/Görög/ Elnézést! - szólítom meg. Megvárom, míg rám néz, aztán folytatom
/Görög/ Információra volna szükségem. Keleti gyógyászati boltot keresek, és a telefonos tudakozó ezt a boltot javasolta. Vagyis pontosabban Dr. Dalia Seed-et említették még, de remélem nem csak a doktornő tudja, hogy hol találok ilyen jellegű boltot.
Utána várok egy kicsit, hogy megemészthesse a hallottakat, és remélem, hogy a srác nem azok közé tartozik, akik nem a görög nyelvet tartják az anyanyelvüknek. Talán ha ő szállítja ki a gyógynövényeket, ismer is ilyen boltot.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 19. 19:46:24
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Kora este


Egykor Erődökben vagy Palotákban… ilyesmikben éltetek, amikből nem sokra nem emlékszel, de tudod, hogy a világon azóta sincs annyira elegáns, szép vagy erőt sugárzó alkotás, mint amit Elohimok hoztak létre. Később, az emberek számtalan aprósággal ruházták fel amik teljesebbé tették, de valahogy azóta sem sikerült olyasmit létrehozniuk, mint ami egykor volt. S akkor a világ is kisebbnek tűnt, de mostanra az emberek meghódították a teremtés egy részét, amit ők szárazföldnek hívnak. Nem minden esetben tudtak alkalmazkodni, de itt: Athénban, tökéletesen.

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg)

Férfi /Görög/ Üdvözöllek Idegen! – fordul feléd és mosolyogva int, jókedvűnek tűnik – A nevem Alexandros! – ha úgy ítéli meg készen állsz rá, akkor kezet nyújt, hogy teljessé tegye a köszöntést, majd szótlan, de figyelmes hallgat – Igen, ez az, jó helyen jársz! Csak picit megkésve érkeztél – mutat közben a táblára, hogy ez pontosan olyasmi amit keresel – De, ha ezt mondták! – jókedve töretlen – Akkor szólok neki! Örömmel segít! Várhatsz itt is, de ha akarsz el is kísérhetsz! – indulnának a recepció felé, hogy...

Akad némi idő arra, hogy ha lenne kérdésed vagy beszélgetnél…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 19. 20:38:05
Enethiel

Úgy tűnik, hogy Alexandros jókedvű - a helyiek többségével ellentétben. Nem is akarom letörni a lelkesedését, így jókedvűen mosolyogva fogok vele kezet.
/Görög/ Jayr vagyok - mutatkozok be. A táblára pillantva, ami a nyitva tartást hirdeti, bólintok. Nem kezek el belefogni abba, hogy mennyire fontos vagy sürgős nekem, mivel tudom, hogy a boltosok jó része soha nem mehetne haza, ha mindig kinyitna valaki kedvéért. Ráadásul nem én lehetek az első elkésett "vevő" ezen a héten - vagyis tömören fogalmazva unhatják már.
Amikor felveti, hogy szól a doktornőnek, vagy akár el is kísérhetem, azért megakasztom kissé a lendületét

/Görög/ Szerintem előbb be kéne pakolni a kocsiba - javaslom neki, hogy ne hagyja szabadon az árut.
/Görög/ Ráérek, és ha ketten pakolunk, akkor hamarabb is végzünk. Meg a békát is könnyebb ketten bedobni a raktérbe - ajánlom fel a segítségemet. Ez a legkevesebb, ha már nem küldött el melegebb éghajlatra, mint ahogy vártam.
Az áru sorsának rendezése után készséggel követem Alexandrost a recepció felé. Ezek szerint talán ott szokták zárni a napot, vagy csak ott van a doktornő? Hamarosan kiderül.
Út közben azért szóba elegyedek vele. Ha a doktornőnek nem csak felvett neve van, akkor ő sem távol keleti születésű

/Görög/ Furcsa látni, hogy egy ázsiai gyógyászati boltnál görögök dolgoznak. De ezt gondolom nem először kapjátok meg. Erősek a sztereotípiák.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 20. 11:06:30
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Kora este


Alexandros /Görög/ Hm, itt nőttél fel, igaz? – kérdez rá a neved alapján, aztán a felvetésedre – Nem tehetek ilyet, hogy a vásárlóval pakoltatok, de nagyon jófej vagy, hogy feldobtad a témát! – jókedve töretlen – Ezt majd megoldom én, neked van ennél jobb dolgod is – nevet, majd egyszerűen hátrahagyja az egészet – Nem az, mivel nem ázsiai tulajdon, hanem görög. Dalia szerintem még náluk is jobban ismeri a növényeket. S amikor azt mondom ismeri, akkor nem arra gondolok, hogy tudja a nevét, meg a hatóanyagokat, hanem… mindent – von vállat, hogy ennél jobban nem tudja leírni – De ami az utolsó szavaidat illeti, az bizony már csak így van! – ért egyet

A recepció is már kezd zárni, egy idősebb hölgy takarítja le a pultot egy ronggyal. Alexandros nem töri meg a lendületet, felkapja a régi klasszikus kagylós telefont és körkörösen tárcsázva – hangok alapján úgy háromszor – kezdeményez hívást. Úgy tűnik, hogy nem azonnal veszik fel a vonal túlsó végén, mert a fiatal férfi beszélgetést kezdeményez az idős hölggyel:

Alexandros /Görög/ Jó estét Sophia! Hogy vagy kedves? – őszintén érdeklődik – Történt valami izgalmas? – vigyorog, mint aki várja a történetet, aztán feléd int – Jayr barátom ritka gyógynövényeket keres. Kicsit késve, de tudod Dalia milyen – talán pont ezért vár még és nem teszi le, mondván a Doktornő nem elérhető
Sophia /Görög/ Szervusz, fiam! – mondja picit öregesen, de azért még megy két dolog egyszerre – Akadt egy elveszett kisfiú, de mint mindig az a kedves Doktornő megtalálta – legyint, ha így nézi nem történt semmi izgalmas
Alexandros /Görög/ Már meg sem kérdezem! – nevet – Majd befejezem Sophia, menjen csak nyugodtan! – aztán amikor épp megint mondana valamit – Szia Doki! Itt egy úriember akinek különlegességre van szüksége, még pakolt volna is érte, szóval biztos fontos! Hm… ühüm, jó! Itt leszünk! – búcsúzik, majd leteszi és feléd fordul – Pár perc türelem! – eközben Alexandros ígéretéhez híven menne segíteni Sophiának
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 20. 18:36:13
Enethiel

Alexanrdos kérdésére bólintok
/Görög/ Tényleg helyi vagyok, ha erre gondolsz - válaszolom neki, hogy aztán feltehetőleg újra  meglepjem
/Görög/ Akkor szerencséd van, mert a bolt zárva, és amúgy sem vásárolni akartam - válaszolom neki én is jókedvűen. Ám amikor látom, hogy Alexandros megbízik a helyiekben, én sem erőltetem tovább a dolgot. Csak aztán ne kelljen valamelyik kollégának jegyzőkönyvet írnia. Az az információ, hogy a bolt nem ázsiai tulajdonban van, kissé meglep. S mivel azért dolgozik bennem némi előítélet, már készülök arra, hogy itt bár talán a gyógynövényeket megismerhetném, de a gyógyászathoz tartozó keleti filozófiának bizony lehet, hogy búcsút mondhatok. Így amikor csak dicséri a doktornőt, csak egy oh... szalad ki a számon - ami a bizonytalanságomat jelzi - hogy nem tudom - ez most nekem mennyire lesz jó.
A recepción törölgető hölgynek köszönök

/Görög/ Szép estét! - el. Kissé ugyan szokatlan ez az elevenség, amivel Alexandros rendezkedik, és kommunikál, de most kifejezetten jól jön. Talán lehet, hogy holnap korábban kéne visszajönnöm? Bár az is igaz, hogy feltehetőleg ugyanúgy a doktornővel kéne beszélnem, ha akarok valamit.
Az elveszett kisfiúra eszembe jut, hogy én még mindig nem találtam meg a "sajátomat", és némi bűntudattal az is eszembe jut, hogy az elmúlt pár napban nem is kerestem. Azért a doktornőnek egy picivel talán könnyebb dolga volt - a Kert egy jól körülhatárolt kisebb terület, míg nekem egy kerületet, ha nem a teljes várost kell majd átkutatnom érte.
Végül a telefonon sikerült utolérni a doktornőt, és Alexandros hangneme arra utal, hogy az eddigi elképzeléseimhez képest legalább tíz évet fiatalítsak a középkorúnak gondolt doktornő életkorán, és a felső határt negyven évben húzzam meg. A válasz megnyugtat, és hogy esetleg hasznosan teljen a várakozás, megkérdem Alexandrost, aki indulni készülne Sophia után

/Görög/ Kell segíteni, vagy megoldod egyedül? - nézek a távolodó Sophia után. A válaszától függően vagy megyek segíteni - ha csak itt a recepció környékén kell valamit csinálni, vagy pedig az egyik ülőalkalmatosságot birtokba véve leülök kicsit.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 20. 20:15:10
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Kora este


Alexandros /Görög/ Meglepődnél mennyire kevés helyi jár ide – ezért is örül, hogy van akit még ez érdekel – Nem vásárolni jöttél? – ezen pillanatra leakad, de aztán hamar túllép rajta – Akkor pakolhatsz kedvedre! – nevet, de nem kér meg rá, inkább folytatja az útját a recepció felé és az „oh”-ra csak annyit mondd – Majd meglátod! – de ő láthatóan sokra tartja a nőt
Sophia /Görög/ Jó estét fiatalember! – köszönnek illően

Eközben rádöbbensz, hogy bizony az ismeretlen fiú teljesen eltűnt és ötleted sincs, hogy hol lehet. Nem is tettél érte semmit, hogy ez változzon, pedig akad egy-két lehetőség amit megpróbálhatnál. Nem feltétlenül kockázatmentes, de mindenképp eredményes lehet. Vagy az egyik vagy a másik módja, elvégre rendőr vagy és akadnak kollégáid is. Míg ezen tanakodsz a párbeszéd is megszakad, hiszen válaszolnak a hívásra, sőt, tájékoztatnak, hogy megint közelebb kerültél egy vélt-valós megoldáshoz.

Alexandros /Görög/ Nagyfiú vagyok! Megoldom! – nevet és belép a pult mögé, ahol finoman kitessékeli az idős nőt, majd nekiáll befejezni a pakolást-rendrakást és takarítást – S mi járatban akkor, ha nem vásárolnál? – érdeklődik, de közben találhatsz némileg távolabb ülőalkalmatosságot egy és többszemélyeset is.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 20. 20:35:50
Enethiel

Úgy néz ki, hogy Alexandrosnak én is tudok meglepetéssel szolgálni. Így legalább eggyel több történetet adhat elő a baráti társaságában arról, hogy milyen fura emberekkel lehet találkozni.
Igazából nem tudom, hogy újra megpróbáljam-e fellelni azzal a módszerrel, mint Moranát sikerült, vagy hagyatkozzak a hagyományosabb megoldásra. Csakhogy én szeretném megtalálni, és nem a rendőrség. El tudom képzelni, hogy ha előadná magát, milyen hatása lenne a fiú további kezelésére...

Alexandros kérdése zökkent ki, amire illik válaszolni

/Görög/ Mint tudatlan nyugatit a keleti gyógyászati kultúra filozófiája, hitvilága érdekelne. Legalábbis azt hiszem - vallom be, hogy magam sem tudom még pontosan, hogy mit is szeretnék. Ha Alexandros szóval tart, akkor maradok, és nem ülök le, de ha inkább a takarításba feledkezik, akkor hagyom, hogy kibontakozhasson.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 21. 20:37:45
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Kora este


Alexandros /Görög/ Hm, akkor nem ez a legjobb hely. Itt ugyan mindent megtudhatsz magukról a növényekről, miképp kell előkészíteni, mit kell velük tenni és mire van szükségük vagy éppen, hogy mi ellen hatásos és miből nem érdemes bekajálnod, de attól tartok, hogy a sok szerencse-süti tudást nem innen fogod magadba szívni. Valószínűleg a legközelebbi ilyen hely valamelyik egyetem ezen okoskodással foglalatoskodó részén találsz. Esetleg veszel egy repjegyet! – vigyorog, de közben sajnálja is, hogy nem tud segíteni – Ha meg hitre van szükséged, akkor döntsd el, hogy mibe veted. Ősi időkbe, nagy számokba vagy akármi másba és aztán filozofálhatsz azon – nevet, hogy mindenkinek megvan a maga vallása – Ne haragudj, csak úgy nehéz segíteni, ha magad sem tudod mit akarsz – de nem piszkál, csak jókedvű

Egyenlőre úgy tűnik, hogy a Doktornő megjelenése is lassabb folyamat lesz.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 21. 21:23:30
Enethiel

Alexandros válasza megerősíti a gyanúmat, hogy valóban nem a legjobb helyre tévedtem
/Görög/ A növényeket szeretem, de soha nem érdekelt, hogy hogyan, miért nőnek, és mire lehet őket használni - vallom be, és most sem vet szét a kíváncsiság ezzel kapcsolatban. Én megelégszem a futó csodálattal. Engem az ember jobban érdekel, meg a gyógyulása mögötti elgondolás. Az valamennyire érdekes, hogy kamilla csökkenti a gyulladást, de hogy a hatóanyag  maximalizálásának érdekében milyen földben, hány fokon, és mint kell tartani - az egyáltalán nem érdekel.
/Görög/ Azt viszont jól érzed, hogy a szerencsesütis hablatyolást keresem inkább, mert az, hogy az aminosavak és más izék felvételére szolgáló sejtfal komponensen át szívódik fel a hatóanyag - nos, az ilyen annyira száraz anyag, hogy poros könyvtárakban és laborokban tudom csak elképzelni. Az meg nem az én világom - Ahogy feltehetőleg ez a kert sem. Valójában elég egyértelmű, hogy rossz helyre jöttem, de mivel Alexandros már ide hívta a doktornőt, úgy illik, hogy megvárjam, és ha mást nem, majd elnézést kérve távozzak.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 22. 19:43:15
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Kora este


Alexandros /Görög/ Ezt ne nagyon hangoztasd a Doki előtt. Nagyon kedveli őket! S mi tagadás ezt én is meg tudom érteni. Gondold el érdektelen barátom, az oxigén amit lélegzel a növényektől ered, a zöldségek és gyümölcsök, amik egészségesen tartanak, nem beszélve arról, hogy a húsevők is növényevőket esznek – elhallgat, de csak mert felnevet – Ne haragudj, nyilván kisebb gondod is nagyobb ennél! – fejezi be a takarítást és kezdi el lezárni a recepciót – De alapvetően engem sem a mitokondrium vagy citoplazma és effélék érdekelnek, bár hozzáteszem érdekes dolog, hogyan alakult ki és miért pont így… – legyint vidáman – Nézd másképp, mi mennyire természetes. Sokan, talán épp te is virággal kedveskedsz a neked fontos személynek, sok rituálé része, még ha ez épp vallási eredetű is, de sok pogány vallás élteti a Föld Anyát. A mienk is… – pillant el a távolba, majd biccent – Ott jön a Doki! Bocsáss meg, hogy így elkalandoztam, azt hiszem több ragadt rám, mint elsőre hittem – emeli mindkét kezét, most már tényleg befejezte – A szerencse-sütit enni kell, nem tanulni belőle – dobja fel a másik témáról alkotott véleményét – Olyasmiket bárki tud mondani, hogy ha felfelé nézel nem látsz lefelé és efféle sületlenségeket – kuncog – de ez persze ez csak az én véleményem. – nem akar tiszteletlen lenni, de neki más hitvallása, világszemlélete van – Nincs semmi rossz egy kis könyvtárban, meg laborban – véleményezi, nem kizárt járt is ilyen helyeken

Végül látod a doktornőt közeledni, aki:

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Zaira%20(a%20selyemt%C3%B6vis),%20Rabisu-Ninurtu%20-%20Dalia%20Seed.jpg)

Lassan sétál, de tekintetét már messziről érzed! Olyan érzést kelt, mintha egy selymes szirom érintene meg, s mikor közelebb ér látod az ajkain honoló lágy mosolyt is mely oly szelídnek hat, békésnek és nyugodtnak. A ruházata jellemző színe a zöld és látható ékszert nem visel, ellenben igen finom illata van, olyasmi amitől megrezdülhet az orrcimpa. A maga módján szép és van valami belső kisugárzása is, mindenképp elüt az átlagtól, de kifejezetten csak jó értelemben. Mikor tőled körülbelül karnyújtásnyira megáll, előbb Alexandrosra pillant, aki szótlanul bólint és a Doki mellé, baljára lép.

Dalia /Görög/ Jó estét! Dr. Dalia Seed vagyok és úgy értesültem, hogy érdeklik a gyógynövények – kivár, hogy ez valóban így van e, időt ad, mintha csak tudná, hogy talán szükséged van rá
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 22. 20:34:43
Enethiel

Alexandros "kirohanását" nem veszem magamra - pontosan tudom, hogy az, amit "hibaként felró" - mármint az érdektelenségem a növények irányába azért nem olyan súlyos, mert azzal más Elohimok foglalkoztak. Nekik is, és nekem is megvolt a a saját feladatom, ahogy most is. S úgy érzem, most még nem arra kéne időt szánnom, hogy megértsem a növények működését, hiszen még az emberekkel is gondjaim vannak. Viszont azt elárulta, hogy feltehetőleg nem követi az elődei példáját, és nem a keresztény egyház útmutatásait követi. Ezzel sincs semmi bajom - az egyház is sokkal később született, mint hogy az Abyssba vonultunk volna - vagyis feltehetőleg teljességgel közömbös a számomra.
/Görög/ Semmi gond - képzeld milyen unalmas lenne, ha mindenki egyformán gondolkozna - válaszolom vidáman a mentegetőzésére. Végül aztán megérkezik a doktornő. Alexandros szavaira megfordulok, és meglepetten nézek végig a jövevényen. Valamiért majdnem kétszer idősebbnek képzeltem - és hát - jóval kevésbé csinosnak. Alexandros némán beárul, és a doktor balján köt ki. A bemutatkozásra biccentek, de nem nyújtok kezet, ha nem látom a szándékot - egy nő eldöntheti, hogy kezet akar-e fogni valakivel, vagy nem él efféle hivatalos formulával.
/Görög/ Jó estét Önnek is! Jayr Eisenberg vagyok - kezdek bele - Köszönöm, hogy időt szakít rám. Igazából inkább a keleti gyógyászat filozófiája érdekelne, mint maguk a gyógynövények. Aexandros - nézek a srácra - volt szíves felvilágosítani, hogy nem biztos, hogy a legjobb helyre irányított a tudakozó - hacsak nem javasol valamit, hogy merre érdemes tovább indulnom - tartok én is kis szünetet. A tudakozó megemlítése feltehetőleg elárulja, hogy nem sok közöm lehet a fenti dolgokhoz, mert aki jobban belemélyed egy témában, az általában már jobban informált holmi tudakozónál.

A válaszát meghallgatom, aztán még egyszer megköszönöm, hogy fogadtak, és további kellemes estét kívánva távozom a Kertből, és tömegközlekedéssel a kerületem fele veszem az irányt. Utazás közben még írok Petrosnak egy sms-t

/Görög/ Szia! Ma már felvetted a kesztyűt, és dolgoztál, vagy még otthon kúráltad magad? Szükséged van valamire? Be kell vásárolni? J
Amennyiben nincs szüksége semmire, írok Thyrának is
/Görög/ Szia! meglátogathatlak? Puszi J
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 23. 19:19:00
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Kora este


Igen hamar egyértelművé vált számodra, hogy ő emberként kezel, így, mint valószínűleg a nagy átlag, a sok tapasztalat miatt tehette szóvá amit. Valószínűleg, ha tudná, hogy mi vagy, akkor teljesen másképp viseltetne irányodban. Így azonban megtapasztalhatod az áldás-átok részt abból, hogy milyen emberi testben létezni. Úgy véled elég sokat megtudtál ilyen rövid idő alatt, többek között azt, hogy nem fél a munkától és elég közvetlen

Alexandros /Görög/ Igen, eléggé az lenne – ért egyet, majd a dokinő balján áll a továbbiakban
Dalia /Görög/ Kérem, mi sem természetesebb – szívesen áldoz rád az idejéből, majd amikor felvezeted, hogy miért érkeztél – Egy picit eltévedt akkor, de ha szeretné, egy későbbi időpontban szívesen beszélgetek akár arról is, itt mindig megtalál. – ajánlja fel, de kezet korábban nem fogtatok – A városban nem tudom, hogy akad e ilyesmi, de Alexandros sokat utazik, ha meghagyja az elérhetőségét, biztosan tudunk idővel valamiben segíteni – ennyivel tudta kiegészíteni, a férfi pedig bólintott, hogy természetesen ez működhet

A további beszélgetéstől és búcsútól függetlenül később elküldheted a két SMS-t, amelyre idővel válasz is érkezik, előbb Thyra, majd Petros ír:
SMS Thyra: Szia! Igen, gyere bátran!
SMS Petros: Csá! Hétfőn kezdek és nem kérek semmit, kösz!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 23. 20:12:53
Enethiel

Alexandros rendes pasasnak tűnik - közvetlen, barátságos, segítőkész és néha talán pontatlan. Ezt részben a doktornő ellensúlyozza, aki feltehetőleg sokkal szervezettebben képes elnavigálni a férfi tevékenységét.  Igazán hálás vagyok amiért ennyire nyitottan kezelik  a problémámat.
/Görög/ Köszönöm, majd meglátjuk - válaszolom arra, hogy később még visszatérek-e beszélgetni. A beszélgetés lehetőségét nem is vetem el, de nem is csapok le rá - hiszen nem tudom, hogy alakulnak majd a dolgaim.
Ellenben a felvetett ötlet, hogy az elérhetőségemet hagyjam itt - elfogadható megoldásnak tűnik. Ha nem találnak semmit, vagy nem akarnak foglalkozni vele, akkor lassan elfelejtődik a dolog - ha pedig mégis kapok valami tippet - ennyit megér. Pláne, mikor Alexandros is rábólint.
/Görög/ Rendben van - akkor Alexandrosnak megadom a telefonszámomat - válaszolom - Köszönöm az idejét és a segítséget! További szép napot! - köszönöm meg egy halvány mosollyal, aztán a pultnál egy papírra leírom a nevem, és a telefonszámomat, majd odaadom Alexandrosnak.
/Görög/ Ezen utolérsz, ha véletlenül nyílik valami új szerencsesütis bolt, és még megvan a cetli - mondom neki, miközben átadom a papírt - köszönöm még egyszer! Ja, és jól tudsz főnököt választani - teszem még hozzá vigyorogva, ha a doktornő már nincs a közelben.

Petros válaszát látva hümmentek - ezek szerint még két napot "betegeskedik", mert ahogy a bűnözők, a rendőrök sem ismerik a hétvége fogalmát. No majd Thyrát ki kell faggatnom a betegségéről - mert nem hagy nyugodni a dolog. Erre úgy tűnik, hogy lesz is lehetőségem a válasza alapján. Így aztán a tömegközlekedést igénybe véve az edzőterem fele veszem az irányt. Jó volna vele is végre négyszemközt beszélni - megkapnám tőle azt a féltőn ijedt tekintetet, és a diagnózis, hogy hülyeségeket beszélek. De pont ezért szeretnék ezen túlesni...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 25. 16:48:58
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Este, kora éjjel


Konklúzióval, telefonszámmal és köszönettel később már úton vagy az Edzőterem felé, de még felrémlik Alexandros válasza, hogy ha akarna se talált volna jobbat (és ezt hallotta a Doktornő is), de te már azért nagyobb részt azon tűnődsz, hogy szeretnéd, de valószínűleg nem lesz szerencséd azzal, hogy Thyra-t egyedül találd. Ami azt illeti, Thyra teljes mértékben társasági lény, sosem szeret és éppen ezért nincs is egyedül. Állati pótlékokkal nem éri be, de cserében több férfi és nő is keresi a társaságát. Ő már csak ilyen kis energia-nyuszi, aki tízszer tovább tart.

A tömegközlekedéssel a kései órában már nem könnyű eljutni A-ból B-be, így majd egy órát vagy talán picit többet is utazol, várakozol és csatlakozol, de végül meglátod a kulturált épületet, bejáratot és persze odabent a rendet és tisztaságot. Thyra most a recepciós pultnál álldogál épp valamit jegyzetel, vele szemben pedig a korábbi dögös vörös áll, aki elégedetten szemlél körbe, majd pillant a barátnődre. Odabent halk zene szól, olyan ami valószínűleg segít tartani az ütemet és három nő meg egy férfi tartózkodik még itt, akik mind épp edzenek vagy két feladat között pihennek egy keveset.


(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Nikolaos.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Phaidra.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Hestia.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Korinna.jpg)
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 25. 20:31:30
Enethiel

Az edzőterembe lépve egyértelművé válik - amit tudtam, csak nem sejtettem - hogy Thyra nincs egyedül. Mármint hogy nem csak egy légtérben tartózkodik másokkal, hanem hogy "együtt is lóg" valakivel. Jelen esetben azzal a vörössel, akivel pár napja láttam az utcán. S aki miatt akkor nem akartam okvetlenkedni. Igazat megvallva most sem feltétlen akartam volna megismerkedni vele. Remélem csak azért van itt, mert Thyra mondta, hogy jövök, és hogy zsűrizzen, megnéz magának - és aztán gyorsan távozik is. A többiek kevéssé érdekesek, mivel ők nem Thyrával vannak elfoglalva, bár azért van mit nézni.
/Görög/ Sziasztok! - köszönök mindenkinek, aki hallótávon belül van, majd megindulok Thyráék fele. Ha jelenleg úgy tűnik, hogy Thyra adminisztrál vagy dolgozik - és nem csak csacsog, akkor megvárom, amíg végez a "munka" részével, és utána sétálok oda hozzá. A derekánál fogva finoman magamhoz húzom, és kihasználva a magasság különbséget, fejtetőn vagy homlokon puszilom.
/Görög/ Hiányoztál - súgom oda neki, aztán a barátnőjére pillantok. Ha nem néz át rajtam, akkor még mindig Thyra csípőjén nyugtatva az egyik kezem megszólítom.
/Görög/ Szia, Jayr vagyok! - mutatkozom be.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 25. 22:20:33
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Este, kora éjjel


Az imáid nem találnak meghallgatásra és a kis dögös vörös nem úgy tűnik, hogy hamarost távozik, de nem hogy a közeljövőben, lehet, hogy hosszabb ideig nem áll ilyesmi szándékában. Akármi is az oka annak, hogy itt van, az biztos, hogy a köszönésre mindenki feléd pillant, de senki nem hagyja abba az épp aktuális edzését vagy épp más tevékenységét. Ilyen Thyra papírmunkája és persze az egyetlen lány – aki épp fülhallgatóval babrál. Mindenki más épp fekvőtámaszt vagy súlyzóval kapcsolatos gyakorlatot végez. Oké, a dögös vörös épp csendesen szemlélődik.

Thyra /Görög/ Szia Tökfej! – mosolyog rád kedvesen, nincs ellenére a birtokviszony kimutatása és a puszi sem – Látom még mindig nyuszi vagy – kuncog, majd tollal bök a dögös vörös felé – Ő itt Riona, Riona, ismerd meg kérlek Jayr-t, a kerület hű védelmezőjét – böknek meg könyökkel finoman

A vöröske alaposan végigmér, picit olyan érzésed van, mintha röntgen szeme lenne mint Supergirl-nek, de az érzés úgy múlik és alakul át, ahogy elmosolyodik. Ekkor az az érzés önt el, hogy a ragadozó épp most nézett ki vacsorának, de szerencsére semmi ilyesmi nem történik most, illetve az elkövetkezendőkben sem. Nem tudnád eldönteni Thyra épp dolgozik e, mivel matat és formanyomtatvány van előtte, de nem nagyon foglalkozik vele, igaz, akad már pár kitöltött egy másik pakkban.

Thyra /Görög/ Szerintem Riona is hiányzott – érkezik a válasz, miért is böktek meg könyökkel – Mert, hogy a mi nap látott minket sétálni – osztja meg
Riona /Görög/ Jó estét Jayr! Kérem szólítson nyugodtan Rionának – most picit úgy érzed, mintha aknamezőn sétálnál, de ki tudja – Kései bagoly? – érdeklődik szelíd kedvességgel, mintha a pók azt mondta volna a légynek, hogy „Isten hozott szerény hálómban”
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 26. 17:59:59
Enethiel

Az nekem elég, hogy elkönyvelték magukban - itt vagyok, és még köszönni is tudok. Valójában nem is vártam más reakciót, pont megfelel így. Az inkább zavart volna, ha ezek után mindenáron barátolni akarnának velem. De ahogy elnézem Riona sem teszi, mivel úgy nézett végig rajtam, mint aki a pénzügy belső ellenőrzésétől van. Sajnos a mosolya sem megnyugtató - ami a legelegánsabb módja annak ,hogy kimutassuk a fogunk fehérjét. Az elő benyomásom az, hogy nem kedvelem. Olyan, mintha valahogy lekezelő, sznob, vagy simlis volna, de még nem tudom melyik. 
A tökfejre eszembe jut, hogy lassan kitűzőt vehetnék magamnak valami ehhez kapcsolódó jópofább mintával.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/jack-skellington-pumpkin.jpg)

De talán majd holnap... Azt már nem is kommentálom, hogy lenyusziztak - csak ismét feldereng, hogy mielőbb beszélnem kéne vele - négyszemközt. Thyra bemutat minket egymásnak Rionával, s ha Thyra nem mondja, akkor is bemutatkoztam volna neki. Aki hozza a várható formát, és udvariasan megerősítve az eddigi viselkedését, úgy viselkedik, ahogy egy tárgyalóban illik. Meg kell hagyni, gyorsan és ügyesen helyre tett - de ha ezt akarja - legyen. Én is maradok akkor a hivatalos formánál, amit akkor használok, ha szolgálatban kell szóba elegyedni ismeretlenekkel. 
Hogy aztán Thyra miért gondolja úgy, hogy Riona szintén kiérdemelte volna a puszit, nem tudom - feltételezem csak ugrat - mert most még úgy látom, nem leszünk nagy barátok. Talán Thyra most nem figyel eléggé a beszélgetésre. A nő felajánlja, hogy nyugodtan hívjam Rionának, de megszokásból sablon válasz szalad ki a számon

/Görög/Köszönöm hölgyem - válaszolom. A kérdésével viszont tudja emelni a tétet, és valamiért a kihallgató tisztek jutnak eszembe róla.
/Görög/ Csak ha van kiért fent maradni - nézek mosolyogva Thyrára, miközben válaszolok Rionának. Érdekes belegondolni, hogy amikor a múltkor láttam, akkor még csak az ragadta meg a figyelmemet, hogy jól érzik magukat, és hogy mennyire dögös. S hogy ezt az benyomást mennyire át tudja formálni az a kényelmetlen érzés, amit a jelenléte okoz. Mesterkélt lenne? Így nem is nagyon akaródzik visszakérdezni, hogy vele mi a helyet - mert amúgy is látom, hogy itt van.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 26. 18:28:58
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Kora éjjel


Úgy tűnik, hogy mindenki épp a saját feladatával van elfoglalva, de ha épp lennének, valószínűsíthető, hogy azért idejöttek volna köszönni. Azonban mivel a fekvőtámasz üteme, a súlyzó emelésének körülménye, illetve a harmadik lány, aki épp fellépett futni nem nagyon tud veled foglalkozni… pedig ki tudja, egyik sem annyira ronda, hogy ne mozgassa meg az emberi fantáziát vagy váltson ki valami alapvető ösztönt, amit talán a Rabisuk találtak ki a tréfa kedvéért, hogy megkeserítsék a férfilétet az állandó vágyódással. Esetleg ez is csak egyfajta vadászösztön lenne?

Riona úgy néz rád, mint ha egy patkány tévedt volna elé amit még nem döntött el milyen módon belez ki és tanulmányoz. Az egész kisugárzása olyan, hogy bár apró dögös vörös nő, biztos vagy benne, hogy meg tudja védeni magát. Úrhölgy, aki mosolyogva tesz olyasmit amitől másnak feláll a hátán a szőr. Nem tudja elnyomni és úgy tűnik nem is akarja ezt a fajta erős és domináns kisugárzást. Uralkodói kaszt. Vezető, aki tudja mit akar. Csúcsragadozó, aki úgy létezik, hogy ennek teljes tudatában van.

Az ilyesmi felidézhetne emlékeket és érzéseket, ha épp nem zavarna a jelenléte, de emlékszel még a Háborúra és arra, hogy milyenek voltak a Nagyok, akik vezettek és irányítottak. Volt köztük büszke Namaru éppúgy, mint kíméletlen Rabisu vagy épp inspirálóan szép Lammasu. Akárhogyan is, az előtted álló nő pontosan olyan, akit Thyra kedvelne pusztán azért, mert ő is olyan. Erős akarat jellemzi őket, olyan ami kikezdhetetlen, ami nem ismer akadályt és mindig megszerzi amit akar. Úgy tűnik, hogy Riona most épp Thyra-t akarja. A pillantásaik sűrűn találkoznak és mindkettő úgy mosolyog, hogy azt hiszi ő van nyeregben.

Riona /Görög/ Nos, Jayr, hívhatom Jayrnak? Sűrűn megfordul itt? – érdeklődik mosolyogva, hovatovább „kedvesen”
Thyra /Görög/ Ne edd meg rögtön Ria, mert még kell nekem! – nevet, mire a kért nőtől egy bólintás a válasz – Inkább mesélj te Rend Éber Őre, hogy miért nem alszol vagy vigyázol Thana-ra? – őszintén kíváncsi, szelíd hangú

Mielőtt válaszolhatnál, a fenekeden csattan valami és amikor a forrást keresed egy fiatal nő vonul el melletted Thyrára kacsintva, hogy tovasiessen. Fekete öltözetet visel, nadrágot és vékony felsőt aminek vékony pántjai vannak. Mezítláb van, de puhán és határozottan mozog egészen egy alacsony, de tömzsi hengeres valamihez, amin egy palack víz van. Két rövid mozdulat, egy „vigyáztam kiáltás” és már repül is a víz, egészen az egyetlen (másik) férfi kezébe, aki bólintással nyugtázza a dolgot, amolyan „Köszi”. A lány ezek után pedig elkezdi szanaszét rúgni azt a valamit…

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Acacia.gif)
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 26. 20:23:03
Enethiel

Azért a futópadra fellépő lány fenekére vetek egy kíváncsi pillantást, de semmi többet - mert valóban volna mit nézni, de nem ezért vagyunk itt. Ők edzeni jöttek, én meg Thyrához.
Rionának nagyon nem kell semmit sem csinálnia, hogy felálljon tőle hátamon a szőr. Ettől eltekintve Riona és Thyra közt lehet, hogy van hasonlóság, de pont ez is lehet későbbi konfliktus forrása. Mert ha egyikük sem enged - akkor igencsak össze tudnának veszni. De amíg ez nem következik be, addig jól megérthetik egymást. Ahogy látszólag most is ez a helyzet - bár valamiért olyan érzésem van, mintha megzavartam volna valamit az érkezésemmel - és volna valami a nyugodt felszín alatt. Riona kérdésére bólintok

/Görög/ Természetesen - egyezek bele, hiszen ez a nevem, aztán a következő kérdésére is elég tömören válaszolok
/Görög/ Nem mondhatnám - csak Thyra miatt néztem be - válaszolom, hogy aztán az említett is belefolyjon a döcögős beszélgetésbe. Neki szívesebben válaszolnék hosszan és kimerítően - de vannak dolgok, amiket nem szívesen teregetek ki mások előtt - pláne, ha a "kívülálló" nem is szimpatikus. Már nyitnám a számat, hogy válaszoljak, amikor észlelem, hogy hátul történt valami! Félig fordulok, hogy lássam, mi okozta az inzultust - de rá kell hogy jöjjek, az a tény lehet a ludas, hogy csak tépem a szám mozgás helyett - ez pedig ilyen helyen szemet szúr. A palackos mutatványra elismerőleg hümmentek egyet, aztán Thyra fele fordulok
/Görög/ Thana hazacuccolt, Petros is megvan bevásárlás nélkül, én meg látni akartalak - válaszolom. Az, hogy Petros miatt aggódok, vagy hogy milyen kavarodást okozott reggel Thana a tetőkertre költözéssel meg sem említem. Mivel Thyra ismer már egy ideje, érezheti hogy ez tényleg csak összefoglaló volt - ahogy azt is, hogy ma nagyjából minden normálisan alakult.
/Görög/ No és Te jól boldogulsz a kihívásokkal? - kérdezek vissza, és megigazítom az egyik külön életet élő tincsét.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 27. 10:49:20
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap

Péntek – Kora éjjel


Az a fenék tetszőlegesen rabolhat, mert ilyen kerek dolgokkal akárhol azért nem találkozik az ember, de persze el lehet szakadni tőle, csak kissé nehézkes lehet ahogy a futás megkezdésével azok is mozogni kezdenek… meg talán némi fantázia. Természetesen az állóképességeddel nincs probléma, így akár te is csatlakozhatnál, de nem emiatt jöttél. Talán azért jó lehet látni, hogy vannak akik törődnek az élettel amit adtatok, az egészséggel ami neked oly fontos lehet Dagan mivoltod okán.

Riona /Görög/ Régóta szolgál a Rendőrség kötelékében? – érdeklődik – Gondolom szeretne idővel nyomozó lenni – veti fel és közben végig téged néz
Thyra /Görög/ Látod, mondtam, hogy szeret! – kuncog, Riona pedig mosolyog
Riona /Görög/ Nem is volt kérdés – egészíti ki a mosolyt, majd láthatóan nem nagyon siet sehova
Thyra /Görög/ S meglátogatod? – kérdezi, igen kíváncsi erre, majd a testvér téma – Tegnap éjjel bevásároltál neki nem? A hadnagy megengedte neki, hogy ma otthon papír-munkázzon, holnap meg amúgy sem lenne szolgálatban – von vállat, aztán vigyorogni kezd – Nincs olyan kihívás amivel ne boldogulnék!

Szavakat követően két szempárral szemezhetsz, meg láthatóan érkezik előre a férfi, aki elkapta a vizespalackot…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 27. 19:10:51
Enethiel

Hogy az edzőterem a az egészség megőrzése vagy pedig a formás női alakok miatt tetszik inkább, nehéz megmondani. De az biztos, hogy jó hely. Pláne, ha Riona nem lenne itt.
Aki persze tovább érdeklődik - most éppen az iránt, hogy majd akarok-e nyomozó lenni. Neki biztos nehéz elképzelni, hogy van aki nem akar a csúcsra törni, ha jól érzi magát valahol - és azt csinálhatja, ami eredendően a feladata. De ahhoz, hogy nyomozó legyek, munka mellett bizony el kell végezni a rendőrtiszti főiskolát - amire a jelenleg felfordult élethelyzetben nem biztos, hogy volna elég idő.

/Görög/ Pár éve - válaszolom - S a közeljövőben biztos nem leszek nyomozó- teszem hozzá - De ha mégis, a társamat meg az utcát nem cserélném el.
Biztos furcsa lehet, hogy valaki a barátsággal takaródzik, hogy miért nem csinálok meg valamit, ami nekem anyagilag megérné. De ha emiatt vesztesnek tart, nem érdekel. Vajon megjegyzi, hogy egy társ sem biztos, hogy megér ennyit, pláne, hogy biztos kapnék újat? Vagy inkább bölcsen hallgat, mert tudja, hogy Thyra testvéréről van szó?
Thyra véleményére elmosolyodom
/Görög/ Ez csak természetes - erősítem meg - ráadásul annyira főnyeremény a csaj, hogy fél évig titkoltam, hogy mennyire belezúgtam - mire meg mertem neki mondani - dicsérem még egy kicsit Rionának. Amikor viszont Thanára terelődik a szó bólintok
/Görög/ Meg fogom, hogy ne érezze annyira egyedül magát - igaz, szerintem akkor fogja lényegesen jobban érzeni magát, amikor végre munkába áll - mert végre más fogja lekötni a gondolatait. Aztán Petros kerül szóba
/Görög/ Valóban vásároltam neki - de azzal csak a mai napot húzta ki - holnap már újra meg kell ejteni a dolgot, ha nem akar az üres hűtő mellett éhen halni. De mivel a papírmunkát nem szereti, szinte biztos, hogy pihenésképen rendel magának valamit - vélem
/Görög/ No, majd meglátjuk hogy ha csak ketten vagyunk, mire mész velem! - vigyorodom el én is, és megpaskolom a fenekét.
/Görög/ Viszont hagylak dolgozni, mert mintha ügyfeled ékezne - teszem még hozzá, miközben a felénk tartó pasira nézek
/Görög/ Én meg megyek, mert holnap szintén hosszú napom lesz. Viszlát - nézek Rionára, aztán Thyrának adott ajakpuszi után távozom. Úgy tervezem, hogy hazamegyek, letusolok, megborotválkozom, leellenőrzöm a növénykémet, és egy átlagos rántotta után beállítom az ébresztőt, és lefekszem aludni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 28. 17:15:19
A kis dögös vörös talán az egyik legkarizmatikusabb személy a helyiségben, ha nem is biztos, hogy a legszebb, de azért nem kell szégyenkeznie semmilyen téren, már ami a nőiességet illeti. Az a fura belső erő, ami elrettenti a gyengét legyen az bármely faj és nem tagja. Úgy tűnik, hogy Thyra is hasonló, de azért a mosolycsata nem komoly, mintha beismerné, hogy a másik le tudná őt győzni, ha igazán akarná.

Riona /Görög/ Értem – mondja színtelen hangon és tekintetéből sem tudsz kiolvasni semmit – Egy megfelelő társ, olykor nélkülözhetetlen – mondja végül, majd Thyra-val való évődésre – Ez valami párzási tánc? – érdeklődik és nem tudnád megmondani, hogy viccelt vagy komolyan beszélt – a Türelem fontos erény, ha be akarod cserkészni a prédát – bólint rá, majd a továbbiakban kíváncsian hallgat
Thyra /Görög/ Igen sokat foglalkozol vele – mondja látszólag csak úgy, majd a Petros kérdésre – Megoldja, ne aggódj érte! – mosolyog – Cassia megkérte, hogy pár órára vigyázzon a gyerekekre, szóval mindenképp kihívás elé néz – amit a hugica nagyon élvez láthatóan – Szívesen meghallgattam volna, ahogy felhozza kifogásként – nevet jóízűen, láthatóan tényleg elképzelte, majd a fenék paskolás után – Romokban hevernél, hogy még egy antropo-archeológus se ismerne fel! – néz kihívóan, de aztán bólint, bár megjegyzi – Nikolaos szintén nagyfiú! – nézi meg magának a közeledő férfit – de ő ilyenkor végez, a kulcsot fogja leadni – mosolyog, de integet, ha távoznál

Egyedül az ajakpuszi töri meg a lendületét egyetlen apró szívdobbanásnyi időre, úgy tűnik nem várta, hogy megléped. Ellenben az ajakpuszi helyett igen szenvedélyes csók áldozata lehetsz, ha nem voltál elég gyors, amit egy férfiasan elismerő hümmögés és egy „hűllő-szerűen meleg” tekintet kísér. Nem probléma innen hazamenni, alig fél óra negyven perc és már tusolhatsz, borotválkozhatsz és öntözhetsz kedvedre. Kései vacsora vagy minek hívják ezt és ébresztés után egy új nap reményében lehunyod a szemed.


4. nap


A reggel csodálatos! A napsugarak rajzolnak pászmákat a szobádba, odakintről a reggel zajai szűrődnek be, ahogy neked valami ostoba rémálom maradéka, amelyben fehér kabátban – hátrakötött kézzel – egy gumiszobában ücsörögtél lassan a biztos katatónia felé. Fehér Abyss, ahogy a kifejezés eszedbe jut. Ezen a reggelen nem csörögnek, nem csengetnek és más módon sem zavarnak. Nem volt hason kényelmetlen álom vagy telefon sem, egyszerűen csak az a zavaró rémkép visszhang maradt veled mely lassan kezd fakulni. Lassan… nagyon lassan…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 28. 19:37:03
Enethiel

Azért szerencsés dolog, hogy Thyra nem vérre menő vehemenciával próbál Riona fölé kerekedni - nem lennék rá kíváncsi. Ellenben úgy tűnik, mintha Riona most hallaná, de nem teljesen tartaná logikusnak amit mondtam, és próbál valami konkrét közhellyel válaszolni.
/Görög/ Úgy valahogy - értek egyet a konklúzióval. Viszont a másik kérdésére megrázom a fejem
/Görög/ Dehogy - a párzási tánchoz mifelénk több gyertya is szükséges, meg az ételáldozat Aphrodité szobra előtt - válaszolom komoly arccal. Thyra megjegyzése bár mellékes lehetne, de nem annak tűnik
/Görög/ Valóban - értek vele egyet - Azt hiszem megpróbálok kompenzálni - fejtem ki kicsit bővebben. Elvégre Thana támadóját csak megöltem - a szándékom ellenére - és ezt szeretném minél inkább ellensúlyozni. Pláne, mert jól is esik, ha segíthetek. Akár Petrosnál, vagy bárki másnál aki hagyja, hogy segítsek. Viszont elképzelem, ahogy Petros próbálja lekötni az ikreket
/Görög/Hát, ha Petros bácsi kezes lovacska lesz, akkor talán fél órára le tudja őket kenyerezni - mosolyodom el. A kihívására hümmentek
/Görög/ Ez mind csak teória - válaszolom - ráadásul azt sugallod, hogy nem vigyáznál rám - teszem még hozzá vigyorogva. Nikolaost én is megnézem, és bólintok
/Görög/ Valóban nem aprócska...

Sikerül Thyrát meglepnem, de nem lehetek sokáig büszke az eredményre, mert ő is meglep engem, de egyáltalán nem bánom. Az első meglepetés után szorosan magamhoz húzom, és forrón viszonozom a csókját, miközben a kezem a hátáról a gerince mentén a fenekére csúszik. Utána némileg zavartan megköszörülöm a torkomat.
/Görög/ Jobb ha megyek, mielőtt elfajulnak a dolgok... - kacsintok Thyrára, aztán távozom. Hiába, néha elfelejtem, hogy olyan, mint egy havas hegyoldal - legurít az ember egy nagyobb hógolyót, és mire a völgybe ér, már lavinaként söpör el mindent, ami az útjába került.


A reggeli ébredés nagyszerűen indul - végre magamtól keltem, és még a kezeimet is ki tudom nyújtani... Nem úgy mint abban a puha szobában. Megrázom a fejem, mintha ettől ilyen könnyen megszabadulhatnék - de az ilyen álmok makacs dolgok. Inkább a fürdőszoba fele veszem az irányt, abban a reménytelen reménnyel, hogy majd a víz elmossa az érzést, amit az álom hagyott maga után. De nem szabadulok olyan könnyen tőle - így óhatatlanul is vele foglalkozok. Némi víz és töprengés árán rájövök, hogy feltehetőleg ez annak az eredménye, hogy félek a pszichiátria vizsgálat eredményétől. Így elhatározom, hogy ezt a végkifejletet azért majdhogynem minden áron megpróbálom majd elkerülni.
Miután megszárítkoztam és felöltöztem, elmosom a tegnapi edényeimet, majd a fülhallgatómmal - és ha erőnlétire megyek, akkor váltás ruhával - felszerelkezve indulok neki a következő napnak. Út közben még írok Thanának egy sms-t

Szia! Szükséged van valamire? Jayr
Végül az adott intézmény büféjében megreggelizek, és újra készen állok az ellenőrzésre.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 29. 17:42:04
Görögország, Athén
1999. július 24. – 4. nap

Szombat – Reggel és a délelőtt nagy része


Ki tudja, hogy Riona mire gondolt, az ellenszenv könnyen homályosítja el a ítélőképességet, de akár igazad is lehet. Lényegében talán nem is számít, hiszen mit tudhat egy ilyen nő minderről!? Vagy épp a párzási táncról, bár hozzá kell tennie épp valami hasonló zajlik Thyra és közted, csak itt inkább flörtnek hívják, semmint a korábban megnevezett módon. Aztán megint meglephet, mondhat valamit, ami akár viccesnek is hathat, ha valaki az ilyesmit annak találja, de lehet sértő is, ha az emberek hisznek a letűnt korok isteneiben-istennőiben.

Riona /Görög/ Aphrodithe csak egy üresfejű sellő volt, aki azt hitte, hogy a szépség minden. Nem volt vele egyedül, így a többi értelmetlen szivárvány pikkelyessel megteremtették Stratonikeia-t, amit persze akkor nem így, hanem Aphrodisias-nak neveztek. Egyetlen egy dologra volt hasznos, ez pedig a nemesítés – de érzed a hangján, hogy csalódás volt még így is.
Thyra /Görög/ Ha nem is tudod mit csinálsz, akkor inkább ne tedd! – ha mindössze csak hiszed, amit – Ráadásul nem ér semmit, mert erőlteted, nem pedig ösztönösen cselekszel! Ha kiköltözött, akkor már nincs rád szüksége! – összegzi a dolgot, majd a gyerekfelügyeletre – Meglepődnél – ennyit fűz a dologhoz rejtélyesen, majd az elméleti fejtegetések és esetleges sérülések – Büszkén viselnéd, mint Athén maga – néz kihívóan, még Riona is enyhe mosollyal veszi a szavakat, míg
Nikolaos /Görög/ Jó estét Jayr! – nyújt kezet és a másik lapáttenyerét a válladra teszi. Ha a Bukott Esszenciája nem edzette volna meg a testet, most nem állnál ilyen egyenes háttal – Örülök, hogy megint eljöttél! Thyra említette, hogy teljesen felépültél és talán lassan visszatérsz közénk! – osztja meg veled az információt, amiről eddig fogalmad sem volt.

Ezt, meg esetleg némi választ – ha úgy vélted – követően lett az ajak-pusziból forró csók, majd érzéki nyelvpárbaj, amely bizony igencsak kemény perceket okoz, de úgy véled nem csak neked! A kezdeti incselkedésből egy olyan heves ölelkezés és falánkság kerekedik ki, amit mindenki megtapsol és látod, hogy örülnek a boldogságotoknak. Az összes arc – talán Rionaé nem annyira – azt sugallja, hogy őszintén örülnek nektek. Ekkor sem szólnak rád, hogy engedd el a két formás félgömb egyikét, csak magad szabadulsz idővel, hogy zavartan-kacsintva elsiess forró gondolatok közepette…

A másnap reggel olyan amilyen. A hosszú percek alatt sem változott semmit ami az ébredés óta eltelt és nem is ígér semmi örömtelit. Nevet adsz az álom visszhangjának és így próbálod meg legyőzni, ami idővel úgy tűnik, hogy sikerül is, mert egyre ritkábban és egyre halványabban kísért a nap előrehaladtával. Minden terved megvalósítottad amit otthon akartál megtenni és most már a fülhallgatóval – és váltás ruhával – felszerelkezve indulsz neki a második, az erőnléti napnak.

Ez pedig egy kiképzőtiszt társaságában zajlik a következőképpen: mellső fekvőtámaszban karhajlítás-nyújtás, hajlított karú függés, fekvenyomás, 4x10 m-es ingafutás, helyből távolugrás, hanyattfekvésből felülés és 2000 m-es síkfutás. Ez csak egy apróság, mert az akadálypálya és a lövészet csak később, a pszichiátriai vizsgálat pedig mindezek után esedékes. Az alapvonalat meghúzó gyakorlatok elvégzése előtt még belefért a reggeli, de bizony az erős fizikai igénybevétel fel is emészti azt, de válasz a küldött SMS-re még később, mikor végeztél sem érkezik.

Csak a déli harangszó…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 29. 19:19:58
Enethiel

Riona válaszára csak megvonom a vállam - nem tudom hova tenni. Úgy tűnik, hogy megvan a véleménye, de hogy ez mennyire légből kapott, azt nem. Talán megérné egyszer utána olvasni.
Thyra véleményére kissé megrázom a fejem

/Görög/ Hát ez az - azért csak hiszem, mert nem terveztem, gondoltam át - válaszolom, ám a következtetésével nagyjából egyet tudok érteni, hogy miért is költözött el. De azért ott van a lehetőség, hogy Morana tényleg csak a szabadságomat adta vissza, és még segítségre szorulna. Azért remélem Thyrának van igaza. Valamit sejthet, hogy Petros mivel tudja leszerelni az ikreket - ám a titka csak addig nem kerül napvilágra, amíg nem találkozok a két kislánnyal. Ők biztos lelkesen elkotyognák, hogy Petros mivel rukkolt elő.
A gondolatot halovány mosollyal jutalmazom, majd csak hogy picit bosszantsam, némileg kétkedő arckifejezéssel fogadom Thyra kijelentését, már ami a büszke viseletet illeti.


Nikolaos üdvözlésére elmosolyodom
/Görög/ Ilyen szívélyes fogadtatást kár lett volna kihagyni - fogadom el a jobbját, de kissé meglepődve pislantok Thyra fele. No nem azért, mert beszélt rólam, hanem mert egyáltalán nem emlékszem, hogy rendszeresen ide jártam volna - Nikolaosról nem is beszélve. Ezek szerint kissé optimista becslés volt a teljes felépülés...
/Görög/ Lehetőségeimhez képest elég jó állapotban vagyok, de azért még van pár olyan versenyszám, amiben biztos, hogy alul maradnék - vélem. Mondjuk a memóriajátékok terén biztos...
/Görög/ Szóval azért még nem szedtem teljesen össze magam - mert akkor talán rá is emlékeznék - de igyekszem!

Búcsúzásnál Thyra úgy lángra gyújtja bennem a szenvedélyt - amelyről nem hittem volna, hogy ennyire magával tud ragadni - hogy csak a jelen lévő társaság tartott vissza attól, hogy ne lépjem át a magam húzott határvonalat. Azt, amelyet nem szándékozok átlépni, amíg el nem mondom neki is, amit Petrosnak. A taps pont jókor jött mintegy emlékeztetve, hogy nem vagyunk egyedül, és lehetőséget adva arra, hogy eszembe jussanak a határvonalak, melyek egyikén most is ott pihen a kezem.


A másnap délelőtt felemészti az energiámat és az időmet - de cserébe egyre közelebb kerülök a végéhez. Vagy a véghez, melyet itt pszichiátriai vizsgálatnak hívnak? Apró, de fontos különbség. Ahogy az is, hogy Morana nem válaszolt az üzenetre. Amikor dél körül szabadidőmben leellenőrzöm, hogy érkezett-e válasz, felmerül a kérdés, hogy nem akart, vagy nem tudott válaszolni? Hisz még a telefonszámát is nekem kellett megszerezni. Majd délután felhívom Zoét - mert szerintem ma is meglátogatta.
A gyakorlatok közti szünetet egy tartalmas, de nem teli hassal végződő ebéddel töltöm ki, ha lehetőségem van rá, valamint eltűnődök, hogy Cyrust kéne megkérnem, hogy alapvető oktatásban részesítsen. Bár utálom a bonctermet, lehet, hogy nála vagy tőle tanulhatnék pár dolgot az emberi testről. Például, hogy egyes sérülések/betegségek milyen tipikus elváltozásokat okoznak, amiket fel lehet ismerni...
Az ebéd végén csak telefonra kapok, és felhívom Zoét. Vagy felveszi, vagy hangpostára mondom

/Görög/ Szia, ne haragudj, hogy zavarlak, de voltál ma Thanánál? Úgy sejtem, hogy még telefonhasználati gondjai lehetnek, mert nem válaszolt a reggeli sms-re.
Ha megnyugtat, hogy reggel volt nála, és semmi gond nem volt, megköszönöm neki a tájékoztatást, s leteszem. Ha pedig ma reggel ő sem látogatta meg, akkor már megvan a délutáni programom.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Augusztus 30. 20:14:29
Görögország, Athén
1999. július 24. – 4. nap

Szombat – Dél körül


Thyra /Görög/ Előfordult máskor is – kis feddést érzel a szavakban

Ami Morana-t illeti, az eddigiek alapján lehetnek határozott elképzeléseid, akár még olyanok is, amik meg is állják a helyüket ebben az esetben. Ugyanakkor a teljes bizonyosság csak személyesen érhet és az sem kizárt, hogy nem nyíltan szemtől szemben. Azonban ezt most nem tudod eldönteni, nem úgy mint a barátnőd, aki végérvényes kijelentést tett. Lehet, hogy jobb emberismerő mint te, de talán valami más van háttérben…

Ami Petrost illeti, a gyerekcsőszködés taktikájáról tényleg a két kis rosszcsont angyaltól a legkönnyebb információt szerezni, azoktól a kis cserfes imádnivalóan kedves gyermekektől, akik úgy tűnt elhitték, hogy te nem Jayr vagy. Igaz, az élénk fantázia is erősen jellemző rájuk nézve, ahogy rád pedig az, hogy olykor képes vagy megfelelő ponton incselkedni Thyrával, aki a mostanit olyan csókkal bosszulta meg, hogy lehet majdnem benézted az üvegajtót is…

Nikolaos /Görög/ Mindig örömmel látlak Jayr! A közös edzések mindig kellően motiváltak, hogy többet és jobbat akarjak elérni! – mondja jókedvűen és tisztelettel – S most talán én segíthetek neked, hogy visszanyerd eredeti és még annál is jobb formád! – mondja férfias komolysággal, míg végül – Nevezd meg az időpontot és itt leszek! – kijelentés, nem kérdés

Ami a tüzes búcsút illeti, ilyet teljesen bizonyos, hogy sosem éreztél, talán pontosan ezért is volt olyan nehéz ellenállni annak, hogy továbblépj. Sőt, igazából majdnem elragadt talán az élet ily bujasága, de a taps, az volt a mentsvárad, a józanság ütemes dobolása, amely visszarántott… honnan is? Akárhogyan is legyen, ez most már csak emlék, hiszen egy új nap virradt és más kihívásoknak is eleget kell tenni.

A fizikai felmérésen úgy véled jól teljesítettél és a kitartásod révén nem is volt annyira fárasztó, mint Jayr által őrzött emlékeidben élt. Az viszont már sokkal aggasztóbb, hogy még dél körül sem érkezett válasz, így bár Cyrus-t is régen láttad, de most előbb Zoé-t keresed, hogy megérdeklődd a helyzet súlyosságát. Talán még a szalvéta ott a kezedben amikor a telefont, ha nem is első kicsengésre, de felveszik neked.

Zoé /Görög/ Szia! Igen, reggel beugrottam hozzá – mondja szelíden, majd a felvetésedre – Úgy tűnt, hogy a szomorúságot nem számítva, rendbe jött, de még akadhatnak pillanatok, amikor a vele történtek felzaklatják. A százados is azt javasolta, hogy még néhány napig maradjon otthon – árulja a legújabb híreket, majd – Holnap majd segítek neki az SMS-el, bár nem tűnt annak a pötyögős típusnak – teszi hozzá, úgy véled a hang alapján, hogy mosolyogva
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Augusztus 31. 18:32:32
Enethiel

Nikolaos a támogatásáról biztosít, csak az a gond, hogy még azt sem tudom, mikor fogok legközelebb erre járni.
/Görög/ Köszönöm - válaszolom - mihelyt csillapodik körülöttem a vihar, élni fogok vele - ígérem neki. Fizikailag lehet, hogy volna még hova fejlődnöm, de azért már így sem panaszkodhatok. Inkább a többi készségem az, ami komoly támogatásra szorul, de ez nem ok az ellustulásra.

Zoé hangját meghallva egyből jobb kedvem támad - hiszen a segítőkész, no meg igencsak szemrevaló teremtést igencsak kedvelem. Ráadásul pont azt a választ adja, amire vágytam. Így megnyugodva fújom ki a bent tartott levegőt. Hiába, rá lehet számítani.

/Görög/ Nem látod, de megemeltem a kalapomat előtted - dicsérem meg, hogy meglátogatta Thanát - örülök, hogy minden rendben van - köszönöm, hogy elmondtad! De nem szeretnélek feltartani, biztos sok dolgod van. További szép napot! - búcsúzok tőle,  ha nem akar mást is mondani. A délután már jóval könnyebben telik mivel tudom, hogy Morana a lehetőségekhez képest jól van. Ráadásul a teszt is kevésbé fáraszt le, mint vártam - de azért levezetésként nem vágynék további fárasztó gyakorlatokra, mert azért a folyamatos terhelés csak érezteti nálam is a hatását.

Miután a kiképzőtiszt elengedett, egy gyors zuhany és ruhacsere után felfrissülve indulok meg a kórház fele. Út közben még az előttem tornyosuló nehéz beszélgetéseken töprengek. Thyrán, illetve a pszichológuson - szeretnék mindkét kínos beszélgetésen túllelni végre, de az időpontot egyik esetben sem én választom. A kórházban köszönök a portán, és határozottan a patológia fele tartok - hogy megnézzem, Cyrus bent van-e? Annak ellenére, hogy nem szeretem azt a részleget, mert annyira végleges állomás az emberek életében, Cyrust kedvelem. Remélem, hogy talán az ő segítségével a jövőben pár emberrel kevesebb köt majd ki azon a helyen...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Szeptember 02. 12:47:21
Görögország, Athén
1999. július 24. – 4. nap

Szombat – Délután


Úgy tűnik, hogy az itteni embereknek valóban fontos a másik, hogy ez egy apró közösség, ahol mindenki segíti a másikat és odafigyelnek rá, így rád is! S az is biztos, hogy mindenki tiszteli és kedveli Thyra-t, aki mint egy fiatal királynő, úgy uralkodik itt keményen, de igazságosan! Mindenki tudja a dolgát, mindenki teszi amit kell és senki sem panaszkodik. A hangulat kiváló, a látvány magával ragadó, mint egy apró kis földi paradicsom. S valóban, egy vagy az „Őrangyalok” közül és mint ilyen nem engedheted meg, hogy kevesebb legyél mint ami lehetnél. Ami voltál, nos, annál biztos, hogy kevesebb vagy.

S talán több is.

Később, mikor már Zoéval telefonon beszélsz, megint elönt az érzés és meggyőződés, hogy ez a nő nem csak vonzó halandó létére, de pontosan olyan, aki segítséget érdemel! Az a fajta ember, akiért fellázadtatok és mint ilyen nem teheted meg, hogy ne magára hagyd az Átkok Óceánjában. Az sem kizárt, hogy bár Thyra-t örökölted, mégis ez a nő az, aki közelebb áll a Esszenciádhoz, a Lényedhez, s mint ilyen: Hozzád.

Ki tudja?

Zoé /Görög/ Ma a városban, a kerületben járőrözöm. Kyriake kért meg, hogy cseréljünk, mert nem érezte jól magát, így most ő ül az íróasztal mellett – kuncog, hogy nem bánja a dolgot, úgy tűnik, ő sem szereti a papírmunkát – Igazán semmi gond, neked is szép napot! – búcsúzik
 
Délután van már, mire mindennel végeztél – beleértve a tisztálkodás és az esetleges étkezést is – de a hőmérséklet nem nagyon akar csökkeni. Mindenesetre a kórházban már valamivel jobb az idő – erről a légkondicionálók gondoskodtak. Míg ideértél megrágtad Thyra és az ismeretlen doktorral való beszélgetés lépéseit, de ami azt illeti, nem nagyon tudod, hogy mi lesz vége, csak azt birtoklod amit minden ember ezekben a nehéz időkben

A reményt.

Ki tudja, hogy mi lesz, de szeretnél minél előbb túl lenni rajta. Ahogyan a portáson a kórházban, de Cyrushoz nem lehet csak úgy besétálni, hiszen nem hivatalos módon vagy itt. Így bizony meg kell várnod amíg kiértesítik és kapsz vendégkártyát, meg átesel némi bürokratikus herce-hurcán. Csak ezután tudsz leballagni hozzá hogy végre legalább háromból egy találkozás sikeres legyen. Igen, a barátod bent van és fogadóképes, bár ez nála körülbelül semmit sem jelent. Ugyanúgy fogad téged boncolás közben, mint ahogy otthonában egy hideg sörre.

Örömmel és szívesen.

Most sincs ez másképp. Kezet rázna veled, de eléggé tele van a keze mindenféle belsőséggel, amit egy halott férfi testéből emelt ki épp, hogy lemérje őket. A másik asztalon is van valaki, de az le van takarva, csak egy cetli van a lábán ami azonosításra szolgál. A szagok, a fények és az üvöltő zene mellett nincs nagyon helye szavaknak, így csak intenek és biccentenek az egyik szék felé, míg a mérlegelés zajlik, hogy aztán vigyorogva figyeljenek rád…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 03. 16:51:21
Enethiel

Bár ismét úgy érzem, hogy Zoénak segítenem kéne, tudom, hogy nem volna jó ötlet erőltetnem a dolgot, mert azzal csak elriasztanám. Jelen esetben az idő talán nekem dolgozik, és ki kell várnom amíg hozzám nem fordul. Hisz a minap már megmondta, hogy nem kér a segítségemből - és  a döntését tiszteletben kell tartanom, még ha nem is értek vele egyet. Az tény, hogy más mint Thyra, de pont ennek köszönhető, hogy kapcsolatunk is más alapokon nyugszik - de hazudnék, ha azt mondnám, hogy kevéssé fontos.
Megtudom tőle, hogy jelenleg is a kerületben szerez gyakorlati tapasztalatot. Most persze megint óvhatnám, de ezt a legutóbb már megtettem - így csak annyi maradt, hogy bátorítsam

/Görög/ Egy kis terepgyakorlat még jól is jöhet - értek vele egyet, majd elbúcsúzom.
Út közben tervezgethetek, de valójában nem tehetek sokat - csak annyi maradt, hogy bízzak az elkövetkezendő sikerben. A kórház klímája és a beléptetési procedúra lehűti kissé a lázas gondolatokat, és visszarángatnak a jelen problémákhoz - mint például hogy bejuthassak Cyrushoz. Szerencsére kiderül, hogy ő bent van, és szorgosan teszi a dolgát - hiba, a halál csak azért mert hétvége van, nem tart szünetet.
Belépve megcsap a fertőtlenítő és a felnyitott test szaga, mely kelletlen grimaszt vált ki belőlem. Cyrusnak intek, aztán az invitálásának megfelelően beljebb lépek. Ám nem a szék fele veszem az irányt, hanem a lejátszóhoz sétálok, és lejjebb veszem a hangerőt, hogy normális módon is tudjunk mellette kommunikálni. Míg ő méreget, én futólag megszemlélem a lábujjról fityegő cetlit, hogy lássam mennyi idő adatot meg neki.

Végül aztán Cyrus végez, és a morbid körülmények ellenére vigyorog - ami nekem nem igazán megy. Valahogy a két halott túlságosan is emlékeztet arra a férfira, akinek betörtem a fejét - no meg Jayrra.
/Görög/ Szia! Látom örülsz - kezdek bele. Kezet nem nyújtok, mivel vannak dolgok, ami után nem tűnik higiénikusnak az ötlet.
/Görög/ Hogy vagy? - érdeklődöm, majd ha túlestem a kötelező körökön, rátérek a lényegre
/Görög/ Azt szeretném megkérdezni, hogy tanítanál-e engem? No nem a mérleg kezelésre - intek a berendezés fele - hanem diagnosztikára. Hogy milyen sérülésnek vagy betegségnek milyen látható tünetei vannak - intek az egyik elhunyt fele - Tudod néha lehet, hogy jól jönne a dolog az utcán - mivel lehet, hogy kissé kevesebben, vagy később érkeznének hozzád, ha időben felismernék valamit - adom elő neki az ötletemet
/Görög/ Mivel szesszel nem kenyerezhetlek le, meg az ipari szesszel amúgy sem vehetem fel a versenyt, főként kávéval, vagy üdítővel tudlak megvesztegetni - ajánlom fel neki.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Szeptember 07. 19:55:30
Görögország, Athén
1999. július 24. – 4. nap

Szombat – Délután


Nem tudod vagy legalábbis nehéz eldönteni – saját híján, de örökölt emlékekkel együtt is – hogy mikor kell hagyni valakit elesni, hogy megüsse a térdét és tudja fáj vagy mikor kell elkapni a kezét, hogy le ne zuhanjon. A Szabad Akarat nem egyenlő a bölcsességgel és kellő tudással, hogy mindig a megfelelő döntést hozzák meg. Valószínűleg pont ettől elég színes az életük és értékelhetik talán a jó és rossz közti különbséget és azt ami abból származik. Efféle örökséged lehet Jayrtól és teheted hozzá Enethielként a kapott és szerzett tudást illetve bölcsességet.

A kórház egy érdekes hely. Egy egész intézmény, ami a betegségek és sebesülések ellen harcol, tele emberekkel akik bár helyenként mintha fásultnak tűnnének, kitartóan próbálják ellátni a beteg embereket. Azokat, akik egykor – a Bukás előtt – sosem voltak azok, nem ismerték a Háború borzalmai előtt a sebek és sérülések vagy annál borzalmasabb dolgok fogalmát sem. S most itt állsz, látod ahogy köhögnek, orrukat fújják, ágyon fekszenek katéterrel vagy mással a testükben, mankóval járnak vagy tolószékben ülnek, esetleg nem látnak vagy más érzékük sérült…

Aggódó szülők között, síró rokonok és barátok, talán szerelmesek és gyermekek…

Ebben a világból lépsz egy be egy teljesen másikba. Szinte már morbid, de hangosnak biztos zajos. A kinti fertőtlenítő és más betegségre és üszkösödésre valamint egyébre utaló szagokat egy egészen másik paletta váltja fel. Kételkedni lehet abban, hogy ez bármiben is jobb lenne az előzőnél. Egyre nehezebb súllyal nehezedhet rád mindaz amit Morana érezhet talán, amit minden nap lát és amiért annyira szomorú, ha a jövőbe tekint. Minden elmúlik egyszer és bármit is ölelne magához, el kell, hogy veszítse, mielőtt igazán az övé lehetne csak azért, mert egyszer azt hitte, hogy helyesen cselekszik.

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg)

Cyrus /Görög/ Ki engedte meg, hé! – vigyorog, de ha már így belemásztál a munkájába, akár félre is dobhatja, hiszen itt senki nem rohan el sehova – Zsíros fogás, hogyne örülnék! Azt, amit nézegetsz épp úgy verték fejjel a betonba, hogy azonnal meghalt. – osztja meg veled és a címkén lévő név bár semmit nem mondd… de az igen, hogy alig múlt harminc éves – Igaz, hogy mindenképp végzett volna vele valami más, de lehet addig még hónapjai lettek volna – ki tudja mód megrántja a vállát és elindul kezet mosni – Meg, meg nem unatkozom! S te? Rendbe jöttél már? Láttam az orvosi leleteidet – osztja meg – soha jobban, de itt is? – kopogtatja meg a halántékát, majd vigyorogva elővenne egy cigit, de aztán a kérdésednél rád néz és inkább félreteszi – Hm… érdekes kérés. Aztán a gépeléshez mennyire értesz? – kérdezi komoly arccal, de nem vagy biztos, hogy tényleg az is – Ezek nagy részét írott formában is megtalálod, onnan tudsz erős alapokat lefektetni, aztán adott esetben átbeszélhetünk pár dolgot, de mivel az elsősegélyen semmit nem tanítanak erről, így durva lenne órákig magyarázni az elsős anyagot – nem zárkóznak el, de nincs ennyi idejük erre, mint amennyit elméletben igényelne – Az… bizony kevés lesz! De meghívhatsz ebédelni! – közlik, majd – Meg esetleg bemutathatsz az eladólánynak abban a Pékségben ahol állandóan lebzselsz! – vigyorognak, kezet nyújtanának
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 08. 19:13:24
Enethiel

Feltehetőleg nagyon ritkán avatkoztam be, mielőtt megtörtént volna a baj. Hisz az én feladatom az, hogy utána segítsek felállni, helyrehozni a dolgokat, hogy ez által tanulhasson döntése következményeiből. Hogy kapjon egy újabb esélyt.

A kórház furcsa egy hely. Akinek nincs komoly baja, az joggal reménykedhet a gyógyulásban - míg azok, akiket túlságosan nagy csapás ért - azok számára könnyen az utolsó állomás lehet.
Végigtekintve a a betegeken, elönt a vágy, hogy végigsétálva az épületen mindenkit meggyógyítsak. De szembe kell néznem a ténnyel, hogy jelenlegi formámban bizony képtelen vagyok erre. Sőt, ki tudja - lehet, hogy még egy beteg meggyógyítása is nehezemre esne, nem hogy ennyi. S ez felveti a következő kínzó kérdést - mi alapján kéne választanom? A kedves ötéves fiúcskán segítsek, vagy az apán, aki a családját tartja fent? Ráadásul akiken nem segítek, azok egy része biztos, hogy Morana feladatainak számát növelik. Ez így megfogalmazva semmitmondóvá kendőzi az igazságot, amely iszonytatóan végleges...


Ahogy az is, ahogy mozdulatlanul fekszenek az asztalon. Cyrus elárulja, hogy akinek a cetlijét nézem, bizony csúnya véget ért. Ismerősen csúnyát. A felbukkanó emlék kellemetlenül ér, és elkomorodom.
/Görög/ Lehet, hogy én voltam... - vetem fel. Azt, hogy elkéstem, és nem tudtam megmenteni azt, ki Thana volt - továbbra is kudarcnak érzem. Sóhajtva a másik végéhez sétálok, és felhajtom a lepedőt, hogy szembe nézzek az igazsággal. Ha sejtésem nem csal, most újra láthatom azt az arcot, melytől majdnem mindent elvettem. Nála csak Jayr járt rosszabbul - neki a lelke is megsínylette, hogy találkozott velem...
Cyrus kérdése zökkent ki, amikor azt tudakolja, hogy mentálisan is rendben vagyok-e? Kényszerű mosollyal az arcomon válaszolok
/Görög/ Fizikailag ugyan mi bajom lehetne? - kérdezem - Az a baj, hogy vannak dolgok, amit nehéz elfelejteni - intek a halott fele - S vannak dolgok, amikre meg egyáltalán nem emlékszem. De határozottan javuló a tendencia - árulom el. Viszont amikor a gépelésre terelődik a szó megvonom a vállam
/Görög/ A gombokat megtalálom, ha keresem. De nem én vagyok a gépírók Flatly-e... Szóval azt mondod, hogy olvassak. Azért a javasolt művek címét elárulhatnád - vetem fel, mert találomra nem szívesen kerengenék egy könyvtárban. Viszont az ebéd felvetése nem tűnik kivitelezhetetlennek, ahogy a bemutatás sem.
/Görög/ A mai ebédről lecsúsztál - vélem, mert már erősen délután van - Mutassalak be Amyntának? - kérdezem Cyrust, majd kezet fogok vele.
/Görög/ Azt garantálhatom, hogy bemutatlak, de azt nem, hogy sikerrel is jársz - mosolyodom el - mellesleg Thana Cissével is meg fogsz hamarosan ismerkedni - említem meg neki.
/Görög/ Gyere, gyújtsál rá, közben felsorolhatod, hogy miből kéne olvasnom vagy tanulnom. Aztán hagylak, hogy belemerülj a munkába - javaslom neki. Miközben a cigit szívja, felvetem neki, hogy valamelyik nap reggel fele igazán ráérhetne egy fél órára, hogy be tudjam mutatni a pékségben. Miután elszívta a cigit, kezet fogok vele, és elköszönök. Neki amúgy is van dolga, nem szeretném feltartani - és nekem is volna mivel foglalkoznom. Elsőnek a kórházból kilépve elsétálok a sarokig, aztán újra megpróbálom fellelni a rémült arcú fiút. Behunyom a szemem, és magam elé idézem az arcát, megjelenését. Megpróbálom fellelni azt a bűntudatot és ijedtséget, melyet a sikátorban láttam rajta legutóbb... Csak remélni tudom, hogy most nem újabb komplikációba botlok...

Spoiler: megjelenítés

hátha meggyógyítom a fiút (célszám 6) - 1 faith is megy bele
Állóképesség(4) + Orvostudomány(1)
Próbadobás 5d10: ( 2,9,4,1,5 ): Célszám: 6. Eredmény: 0 Siker
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Szeptember 12. 19:35:30
Görögország, Athén
1999. július 24. – 4. nap

Szombat – Délután, kora este


A kényszer erős lehet, hiszen a feladatod része a gyógyítás. Tudod, hogy meg tudnád tenni, de az már kevésbé bizonyos, hogy úgy, ahogyan régen. Talán ez rettent el, esetleg más, bárhogy is legyen, úgy távozol, hogy a szenvedésen nem enyhítettél, hogy nem segítettél se kisfiún, se anyán de talán még magadon sem. Ahogy Petros fogalmazott egyszer – bár biztos vagy benne, hogy olvasta valahol – a gonosz győzelméhez elég annyi, hogy a jók nem tesznek semmit. Vagy ilyesmi.

De okod van és nem cselekszel, tudván, hogy Morana és Háztársai majd gondoskodnak azokról, akiken nem segítettél. Ez így végiggondolva lehet, hogy azért nem hagy nyugodni, de egy jó indokkal mindig el lehet hallgatatni a lelkiismeretet. Kérdés, hogy a Bukottaknak akiknek nincs lelke, mit is jelent ez. Talán ezért könnyebb elsétálni a bejárattól ahol épp egy síró anya száll ki a mentőautóból, hogy elkísérje utolsó útjára a kisfiút, aki mozdulatlanul – közel élettelenül fekszik a hordágyon.

Látod, hogy útközben alig tudták stabilizálni, hogy minden másodperc kritikus. S ami talán még borzasztóbb, hogy nem látsz Halaku-t, se Nergalt, se Namtart, de még a rejtélyes harmadik kórust sem. Senkit, csak a megfáradt, de még harcoló és közel vesztes seregként vonuló mentősöket és orvost és a könnyeitől nem látó anyát, aki oly görcsösen szorongatja a gyermeki kezet, mintha attól a fiú teljesen felgyógyulhatna. Ott mennek el melletted, szinte megérinthetnéd – ha akarnád…

Segíteni akarsz. Akarod! Megteszed. Mielőtt félrelépnél a siető férfiak és asszony elől, még futólag megérintetted a fiúcska kezét, akin úgy villan át a természetfeletti, mintha mindig is benne lett volna. Egy pillanatra, mintha rád pillantana, mintha tágra nyílt szemekkel nézne és mint a halál-közeli élmény adna neki egyfajta tisztánlátást… de végül eszméletét veszti. Illetve… alszik. A fájdalom elengedte a markából, a légzése lassan egyre egyenletesebb és a veszett csipogás a gépekről is szelídülni hallatszik…

S aztán eltűnnek a záródó ajtó mögött…

Majd – már Cyrus „irodájában” – szembesülsz egy másik tetted következményével. A férfi, ahogy felfeded az arcát – azonnal felismered – hűen tükrözi, hogy miért tartja a mondás azt, hogy minden jó tett elnyeri a méltó büntetését. Vallomásodat egy meglepett tekintet kommentálja csupán, de aztán közelebb lépnek és – kézmosás után már – vállon veregetnek, hogy így fejezzék ki együttérzésüket. Tudod, hogy ott nem egy ember halt meg, hogy talán a férfi lelke eltávozott valahova és azt, hogy gyakorlatilag a három halottból kettő elsétált onnan…

Cyrus /Görög/ Pedig a papírmunkát átvállalhatnád, akkor több időm maradna – jegyzi meg kissé csalódottan, majd vigyorogva folytatja – Tanulható! – közlik, hogy azért a reményt nem adták fel, de aztán a viccet félretéve – Igen, ezt kértem – bólint rá a bemutatásra, majd – már a kézfogás után – elkezd kotorászni. Egy ideig elvan vele – Mit tudsz, amit én nem? – érdeklődik, hogy nem garantálhatsz sikert – Azzal az Ében Istennővel? Már találkoztunk az éjjel! Itt van… valahol. – majd felkiált egy „ahaa”-t és előhúz valami gyűrött papírt – Itt is van! – ad át egy – mint kiderül – könyvlistát – Szóval megnézte magának az áldozatodat és aztán közölte, hogy ezt tegyem le, mert idő előtt bevégezhetem – néz a cigiszálra

Végül kikísérnek és a cigit bár a szájába veszi, láthatóan valahogy nem akaródzik rágyújtani. Akarják is, meg nem is a dolgot, de végül a Pékség témakör elterel, hogy már pedig bizony mondj el mindent, amivel az esélyei akár egy picit is növekedhetnek! A találkozó idejét, majd megbeszélitek telefonon vagy SMS-ben, hogy aztán mindenki mehessen a maga dolgára. Odakint érzed, hogy a kutatásod nem hoz eredményt. Mindent megtettél, sőt, most nem érezted azt a sötét kétségbeesést sem, de mindezek ellenére

Tudod, hogy mindent úgy tettél ahogy régen, de most valami tehetetlenségi erő hat rád, olyasmi, amitől a Képességed nem fedi fel előtted a kisfiú hollétét.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 14. 20:15:45
Enethiel

Miközben a portán felvettek, iktattak, bejelentettek, várakoztattak - volt alkalmam szétnézni, és megrendülni. Annyi mindenkin kéne segítenem, hogy hirtelen nem is tudnám őket megszámolni. Nem tudom, hogy képes lennék-e gyógyítani, de abban biztos vagyok, hogy a számuk a többszöröse a lehetőségeimnek. S ott van még a kudarctól való félelem - mert pár napja megtanultam, hogy az Abyssba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Miközben kifogást keresek, feldereng Petros mondása - és ez sem könnyíti meg a helyzetem - főképp, mert érzem, hogy igaza van.
Ahogy nekem is abban, hogy Morana következik ott, ahol az én feladatom véget ér. Ezzel csak az a baj, hogy én legalább annyira nem szeretem, ha Moranának dolga van - mint ő. Pláne ha miattam kell másokról gondoskodnia, mert az azt jelenti, hogy kudarcot vallottam.
A kudarc egy olyan fogalom, melyet még tanulnom kell - noha félni már megtanultam tőle. De legyőzni?... Félek, hogy kiderül - nem tudok senkit sem meggyógyítani, vagy másképp működik mint régen! Mert minden másképp működik - már amikor működik. Akkor szembe kéne néznem azzal, hogy az egyik legfontosabb képességem - mondhatni részem elveszett. Akkor hogyan tovább? Mit tehetnék, minek volnék akkor itt?


Aztán megérkezik a fiúcska. S ha körbe nézek - nem csak én, ő is egyedül van - sehol egy Elohim, aki segíthetne neki, aki tenné a dolgát. Ő lenne az, akinek itt az előcsarnokban a leginkább szüksége lenne a segítségemre, és én még mindig kifogásokat keresek? Hogy tudnék szembe nézni magammal, ha meg sem próbálnék segíteni? A hezitálás a tett halála - és jelen esetben a gyermeké is, ha nem teszek valamit! A döntés megszületett - neki kell segítenem. Meg kell próbálnom! Most, hogy ezt sikerült eldöntenem, már sokkal világosabb, hogy mit kell tennem. Már nem érdekel a tömeg. Nem érdekel, ha más Elohimok megérzik, hogy itt vagyok. Nem érdekel, hogy milyen ára van, hogy segítsek! Csak a szándék maradt, és a cél, hogy megmentsem a gyermeket! Ahogy elhaladnak mellettem, megérintem a kezét, és teljes lényemmel a gyógyulását akarom. Elképzelem, ahogy begyógyulnak a sebei, és az orvosok a váróban feszülten várakozó anyjával tudatják, hogy maradéktalanul fel fog épülni.
Szomorúan és kissé szorongva figyelem, ahogy távolodik - látszólag nem sok minden változott - csak én lettem kissé üresebb... Régen ennyi elszántsággal a részemről már egészségesen ugrott is volna fel az ágyról. Most meg? Aztán feltűnik, hogy vagy elájult, vagy elaludt - és mintha a csipogás is lassulna. Nem tudom, hogy ez jó jel-e? Lehet, hogy most is kudarcot vallottam, és az élet s halál mezsgyéjén én löktem át - a rossz irányba? Mi van ha miattam lassul, majd szűnik meg a gépek csipogása, hogy a helyüket átvegye a folyamatos sípolás?
Fáradtan megrázom a fejem. Innen már nem az én kezemben van a sorsa. Megtettem, megpróbáltam ami tőlem telt. Nem hiszem, hogy jelenleg ennél többet tehetnék érte. Bár nem hagy nyugodni a dolog, azért elindulok Cyrushoz.


Ahol a férfi arcára nézve elkomorodom. A saját mércémmel mérve egy korábbi kudarcom szemrehányó tekintetét érzem magamon. Elvettem tőle azt, amit a legfontosabbnak tartok - az esélyt. S mindezt ráadásul teljességgel értelmetlenül, hiszen Thana addigra már meghalt, nem volt kit megmenteni. Neki is volt anyja, aki talán ugyanannyira aggódott érte, mint az iménti fiúcskáé, s ki tudja? Lehet, hogy neki is volt családja, ő volt a kenyérkereső, s éppenséggel valamilyen szomorú történet szólna arról, hogy jutott idáig... Visszaejtem a lepedőt, amikor Cyrus vállon vereget.

/Görög/ Az imént hoztak be egy majdnem halott kisfiút a mentősök - az anyja kísérte. Nem tudom a nevét, de nagyon  remélem nem itt fog kikötni. Nincs igazság... - sóhajtok. Bezzeg a teljes erőbedobás verekedés esetén halálhoz vezet, de ha gyógyítani akarok - azt szinte észre sem venni...
Arra, hogy tanulható a gépírás, csak hümmentek

/Görög/ Ja, s az ínhüvely-gyulladást házon belül kezelik! Szuper...
A kérdésére, hogy én mit tudok, megvonom a vállam.
/Görög/ Ma az az érzésem, hogy nem sokat - válaszolom, és ez igaz majd minden téren. Az meglep, hogy Morana már járt itt
/Görög/ A színház zárva volt? - kérdezem, de aztán rájövök, hogy ez valahol logikus. Aludni nem tud, és a munkahelyéhez és a személyiségéhez is köthető valahol ez a hely... A papírlapra érdeklődő pillantást vetek, hogy mit is keresett ennyire. Átfutva egyértelmű, hogy mi van rajta.
/Görög/ Nyugtass meg, hogy nem rendszeres időközönként kérem el ezt a listát! - csodálkozok rá. Ki az, aki Cyruson kívül eleve ilyen listát tart magánál?
/Görög/ Thanának én hinnék a helyedben. Már amikor az elhalálozási esélyekről van szó... erősítem meg a dolgot, miközben zsebre teszem a papírt. Cyrus kérésének eleget téve további fontos adalékot osztok meg vele Amytáról.
/Görög/ Pont jókor érdeklődsz utána, mert jelenleg ő is keresgél - árulom el neki. S hogy ne mondjam hogy nem segítek neki, azért az Amytáról megtudott apróságokról is mesélek neki - amit az idők folyamán megtudtam róla.

Odakint újabb bizonyítékot szolgáltat a próbálkozásom, hogy mennyire legyengültek a képességeim - azt sem tudom, hogy a fiú merre lehet. Lehet, hogy már csak Elohimokat tudok fellelni? Vagy más magyarázata van? Kissé csalódott vagyok. Inkább csak sétálok hazafele, mert ki akarom szellőztetni a fejem. Egy-két háztömbnyi séta után próbálom csak meglátni a sikert. Hisz a mai napom végső soron talán jól sikerült. Teljesítettem a fizikai állapot-felmérőt, kaptam egy jókora könyvlistát, hogy mit kellene megtanulnom. Továbbá talán segítettem a gyermeken, vagy legalább megpróbáltam. Valamint úgy ismertem meg a korlátaimat, hogy senkinek nem esett baja... Azt hiszem, le kell mondanom a látványos, nagy csodákról - és meg kell becsülnöm a hétköznapi, észrevétlen sikereket is. Most valahol örülök, hogy Zoé nem kért a segítségemből - a régi tapasztalataim alapján ígértem volna fűt-fát. Utána pedig egy ilyen alig észlelhető - bár fontos - eredménnyel szinte biztos, hogy csalódást okoztam volna. Mire hazaérek, az elhatározás alakot ölt - alkalmazkodnom kell a megváltozott helyzethez! Akkor is átrágom magam a könyveken, ha eleinte úgy érzem nincs túl sok értelme. Hiszen ártani nem árthat. Ahogy a gyakorlás sem - mert bár valahol büszke vagyok magamra, de egyben elégedetlen is az elért eredménnyel.
Otthon a növényemmel kezdek - és miután kielégítettem az igényeit, utána kezdek csak neki az egyszerű vacsorám elkészítéséhez. A vacsora után behúzom a függönyöket, bezárom az ajtót, és elemi gyakorlásba kezdek. Próbálom megidézni az Igaz Valómat - az aurám nélkül. Aztán csak a szárnyaimat. Az órámon mérem az időt, hisz lehet, hogy később ez is számít majd. Újra és újra nekifutok a feladatnak, hogy minél könnyebben, természetesebben tudjam előhívni vagy elrejteni az alakomat szükség szerint. A mai nap után a szárnyaimmal kapcsolatban is némi kétely ébred bennem - mi van, ha repülni sem tudok? Ha ez egy épület tetejéről leugorva derül ki... Újabb dolog amit nyugodt körülmények között - és nagyobb helyen kell majd kipróbálnom.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Szeptember 17. 12:05:03
Görögország, Athén
1999. július 24. – 4. nap

Szombat – Este, kora éjjel


A késztetés… az nincs. Esszencia van, mely fellázadt és teheti most is, ha úgy véli így a helyes. Nem kell tennie semmit, csak amit akar és amikor illetve ahogyan akarja. Itt van számtalan ember, akiért egykor fellázadt és most nem tesz semmit. Így lenne a helyes vagy csak tudva, hogy az emberiség nem teljesen azzá vált amit a Lázadás szeretett volna válogatni kezdenél és csak megbújnál a mögött, hogy rangsorolnod kell? Az biztos, hogy ha Camael itt lenne veled, ő egész biztosan valami ilyesmit mondana!

Így tehát a döntés megszületett, senkihez sem fordulnál, nem segítenél rajtuk, ami igencsak ellenérzéseket vált ki, de talán az Esszenciád mélyén egy apró sötét folt most elégedetten bólintott. Tudod, hogy a Hetedik Ház mit tesz és mégis, a nő, illetve a Nergal-ra bíznád, hogy tegyen a Lélekért valamit, mikor ő is épp csak kiszabadult, ki tudja emlékszek e egyáltalán, hogy hova kell kísérnie az eltávozott lelkeket, de az is kérdés, hogy egyáltalán miért kéne?

A kudarc gondolata lassan kezdhet gyűrűzni és a benned élő sötétség egyre nagyobb teret nyer, s egyre hangosabban hallod a susogást mely eddig halk volt, hogy „Szabadíts ki!”. Érzed, hogy ez a késztetés egyre erősebb és bár most még el tudod némítani, el fog érkezni a nap, amikor már képtelen leszel másképp cselekedni. Valaki, a felettesed vagy csak aki ismert és tudta az Igaz Nevedet, rád parancsolt, hogy szabadítsd ki a fogságból!

Kifogások között érkezett a fiúcska és a félelmeid és kétségeid azonnal eltűntek. Tudod, hogy ez kevés, de a semminél több, hogy Petros szavai vezettek talán és azt, hogy nincs választásod. Nem volt nehéz megérinteni és ezt a törékeny apró testet elindítani a teljes gyógyulás felé. Lassan fogod fel, lehet már percekkel később csak, hogy amit tettél az helyes volt és ami még ennél is fontosabb, megmentettél egy életet! Ha voltak is belső sérülései, most már elenyésztek a hatalmadnak hála, a többi pedig begyógyul magától.

Talán hagynak heget, de az csak egy érdekes történet emlékeztetője lesz…

Mivel megtetted amit, így talán már kevésbé félsz attól, hogy mi dolgod itt. Elég csak körülnézned és tudod, hogy ennél sokkal több! Ez csak egy ízelítő abból, hogy az egykor alig pár százezer emberből, most már milliárdok lettek. Ellenben tényleg ott lebeg a kérdés kimondatlanul, hogy egy gyilkos, erőszaktevő vagy más bűnt hordozó ugyanúgy megérdemli a segítséget – minden ember egyenlő – vagy vannak akik méltatlanná váltak a Lázadás eszméihez, s mint ilyen átléptek egy határt amiből nincs visszaút?

A változás… tudod, itt és most felrémlik, hogy Tannilarn – egy csodálatos városé, ami elpusztult – Dühétől jobban féltek a Bukottak, mint az Elohimoktól. Azt is fel tudod idézni, hogy ez a valaki előtte szelíd volt, kedves és szinte már gyermeki, ám a Háború mély sebet ejtett rajta és… az emlék elillan, de még ott vibrál annyi időre, hogy tudd, ez a Bukott ismerte Camael-t, aki egyre többször bukkan fel emlékeidben, de még mindig oly keveset árulva el.

Te nem árultad el magad, így a fiúcska már távol jár és senki nem vette észre mit tettél. Ez elégedettséggel tölt el, melegséggel, hogy megtetted amit kellett vállalva az esetleges felfedezést és azt a tényt, hogy szembeszálltál a félelmeiddel és leküzdötted őket. Érzed, hogy a korábban Sötétség marta fájdalom enyhül, mintha megbocsátást nyernél a bűnért, amit elkövettél még akkor is, ha az emléke most már örökre veled marad…

A férfi akit megöltél. Az emlék most testet öltött, ahogyan mint kiderült nem csak neked, hiszen Morana is itt járt és… talán ő másképp néz rá, hiszen ez a gyilkos férfi kioltott egy életet és te mint a biblikus igazság viszonoztad a gesztust. Ugyanakkor, lehet elgondolkodsz azon, hogy mindez mit okoz Morana-nak, aki lehet még látta az Eltávozó Lelket és ki tudja, talán semmit sem tehetett. Az ő Házának átka talán a legsúlyosabb mind közül és ha azt sem tudod, hogy mit tegyél…

A lepel visszahullik a halotti arcra, ő már nem mondd el több történetet. Talán a kis biléta elárulhat valamit, ami tovább vezethet a Lovagias ösvényeden, de ez már csak rajtad áll…

Cyrus /Görög/ A Modern orvostudomány eléggé gyermekcipőben jár. Természetesen számtalan ketyerénk és kütyünk van, de attól, hogy még látsz valamit, nem biztos, hogy felismered. – vallja, majd együttértő tekintettel – Ha így lenne, azonnal szólni fogok – de látod rajta, sőt, tudod, hogy nem ez lenne az első eset, ahol egy gyermek az, akit… gyors témaváltás – Nincs olyan sok papírmunka, nem kapnál ilyesmit, nos, legalábbis egy pár hónapig biztos nem! – vigyorog, majd kérdő tekintet – Azért valamit biztos – vetik fel, de nem erőltetik, majd a váratlan kérdés – Színház? – nem értik, de aztán át is lépnek rajta, hogy igenlően bólogassanak – Időről-időre orvos akartál lenni, de valahogy mindig visszahúzott a szíved a Szolgálatba. Mit gondolsz miért ilyen gyűrött? – de nem firtatják tovább, inkább Thana – Nagyon csendes nő, halkan beszélt mi tagadás eléggé oda kellett figyelnem! – pislog, hogy nincs ilyesmihez hozzászokva – De az biztos, hogy Afrika szép hely! – vigyorog megint, hogy végül majd leszakadjon az arca – Tényleg? – örül annak, hogy a Péklány nem foglalt

Végül egy búcsúval és egy jövőbeli találkozás ígéretével később újabb próbát tettél ami bár nem volt teljes kudarc, nem is vezetett eredményre. Azt tudod, hogy régen a Teremtésben bárkit és bárhol megtaláltál, míg a Szabadulásod óta kettőből… semmi. Már ami a halandókat illeti, hiszen Thana-t megtaláltad azonnal. Ugyanakkor a kétség, hogy csak Elohimokat tudnál, nos, jó kérdés! Emlékedben is egy másik Bukottat kerestél, de mivel az Emberért lázadtatok fel…

Hazafelé elég eseménytelen az út, minden gondolatod a tied és úgy értékeled őket, ahogy csak szeretnéd. Az, hogy valamennyire elvesztetted a Hited, a képességedben – önmagadban legalább olyan szomorúvá tehet, mint amilyennek Morana-t láttad, aki bár mintha többre emlékezne… lehet pont ez a baj? De egyszer már kétségbe vontad a saját értékeid és mégis megtetted azt amiről úgy vélted képtelen lennél, így lehet, hogy csak pillanatnyi a gyengeség.

Otthon.

Egy kis zöld életforma, mely leginkább a Hatodik Ház territóriuma, megkapja a maga kis vízadagját és ki tudja, talán egy táp-rudacskát is, így egészségesen fejlődhet tovább, hiszen szemmel láthatóan nem támadta meg semmi, míg távol voltál. Ugyanez igaz a hűtőre is, így nyugodtan készülhet a vacsora és végül felel a hívó szóra a Sötétség is, mikor elhúzod a függönyöket, hogy alig fényben próbálj válaszokat találni a változásokra, melyekhez alkalmazkodnod kell.

Az Igazság, ha nem is azonnal, de másodpercen belül napvilágra, esetünkben homályos szobára kerül. Nem kell az órádra pillantani, hogy tudd mily kevés idő elegendő volt minderre az otthonod teljes magányában. Minden egyes alkalommal amikor megteszed – újra és újra – sosem vallasz kudarcot. Nem érzed, hogy bármelyik próbálkozásod nehezebb lett volna mint a másik, de ez igaz fordítva is. S végül ott a Szárnyak kérdése, ami jogosan vetődik fel…

Ahogyan az ablakod törik be és robban be valami árnyék ami azonnal földre visz kérdés és bemutatkozás nélkül! Nem tudod mi történt, ahogyan azt sem, hogy micsoda vagy kicsoda sodort el, de az biztos, hogy amikor egy hatalmas ragadozó arcába bámulsz – amiből egy nyálcsepp éppen az arcodra hullik – egy gondolat motoszkál benned, hogy tettél valamit, amivel magadra vontad e méretben és tömegében is brutális lényt. Végül eléggé kitisztul a kép, hogy lásd:

egy Rabisu az.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 17. 19:40:55
Enethiel

A tipródás egy hirtelen döntéssel ért véget, ami után már távolabb az előcsarnoktól - az egyik folyosón tudatosul csak, hogy valóban jól döntöttem - és hogy újra megtenném. S afelől sincs kétségem, hogy az, ki bűnös szintén megérdemel még egy esélyt. Csak azt nem tudom, hogy ezt azért vélem így, mert akkor talán a bukottaknak is jár még egy esély, vagy valóban ez volna a helyes? Hiszen engem is komolyan érint a kérdés... Néha jól jönne a tanács...
/Görög/ Ki vagy s merre lehetsz most Camael? - sóhajtom rosszkedvűen a költői kérdést, mert bizony jó esélyt látok arra, hogy ő még mindig odalent raboskodik. Mellesleg más is. A sürgető szavakat meg is tudom érteni - de még azt sem tudom, hogy hogy foghatnék hozzá a dologhoz, pláne amikor semmit nem tudok róla.

Cyrushoz kissé jobb hangulatban érek, de a munkahelye tesz róla, hogy újra lehangoljon.
Hogy Morana hogyan érezhetett a férfi halála miatt, nem tudom - csak azt, hogy igazságról szó nem lehetett. Hiszen ha jobban belegondolunk, Thana halála nélkül Moranának másképp alakult volna a sorsa. Nem szép dolog beismerni, de talán még hálás is lehet a néhainak - akinek még a nevét sem tudtam megjegyezni. Így újra megnézem a lábujjáról szomorúan fityegő cetlit, és próbálom megjegyezni a nevét. Hisz lehet, hogy a családján akart ily szerencsétlenül segíteni - és akkor most nekem kéne átvennem ezt a feladatot.


Cyrus úgy látom tovább feszegeti a titkárnői státuszt. Ezek szerint fontos lenne számára.
/Görög/ Nem tudom, hogy mennyire fogok tudni ráérni, de ha igen, akkor segítek írni - egyezek bele - de van két kitételem! - hívom fel a figyelmét arra, hogy "keményen alkuszom"
/Görög/ Első, hogy azt a zajládát a jelenlétemben nem hallgatod ennél hangosabban - intek a lehalkított rádió fele - Másodszor pedig nem főzök neked kávét, és nem húzok magassarkút. Nem vagyok a titkárnőd - pontosítom a követeléseimet.

Az viszont meglep, hogy nem először gondolkozok az orvosi pályán. Viszont ez most jól is jön, mert már Cyrus felkészült a feladatra. Aki most Thanára tereli a szót.
/Görög/ Jó szakember, de azon kívül is volna vele kapcsolatban mire figyelned - értek vele egyet egy halvány mosollyal.

Otthon a vacsora után gyakorlással próbálom meg elűzni a kételyeket, melyeket magammal szemben fogalmaztam meg. Látszólag jól haladnak a dolgok - és ez bizony jó érzéssel és némi megnyugvással tölt el. Még akkor is, ha csak rejtve, sötétben - már-már szégyenlősen bizonygatom magamnak, hogy nem a véletlen, hanem én uralom a képességeimet. S szűkebb környezetemet. Hogy megvan a hatalmam, hogy az eseményeket a kívánt irányba tereljem!
De a szilánkokra törő ablakkal együtt zúzódik szét az illúzióm arról, akárcsak a lakásomban bármit is uralni tudnék. Valami ledönt a lábamról, és a padlóra nyom. Én az első pillanatban azt hiszem, hogy szívrohamot kapok az ijedtségtől, és egyáltalán nem értek semmit. A szomszéd helyett rossz címre jöttek a kommandósok? Ötlik fel bennem az egyetlen logikus magyarázat, melyet aztán a felém tornyosuló izé szinte azonnal meg is cáfol. Egy dologban vagyok teljességgel biztos - nem békés szándékkal érkezett! Betört a privát szférámba, letepert, nem pedig az ajtót használva próbált meg párbeszédet kezdeni.
Szerencsére az adrenalin megteszi a hatását - s felkészít a harcra. Az világos számomra, hogy fizikailag hátrányban vagyok - és nem csak hogy nekem kell gyorsabbnak lennem, hanem mindössze egyszer támadhatok. S az egyetlen fegyverem pont az, amitől annyira szabadulni próbálok. Kézzel próbálom távolabb tartani magamtól hívatlan látogatómat, és felkészülök arra, hogy időben mozdulva megtegyem azt, amire egyáltalán nem vágyom. De mielőtt tönkre teszem az egészségét - vagy legalábbis megpróbálom - még adok neki egy második esélyt a békés rendezésre

/Görög/ Ha jóban akarsz velem lenni, akkor azonnal szállj le rólam - szólítom fel eléggé dühösen. Dühös vagyok rá amiatt mert betört, mert megijesztett, mert letepert, mert fenyegetve érzem magam, és mert lehet, hogy olyasmire kényszerülök, ami mindketten megbánunk, ha sikerrel járok.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Szeptember 19. 19:29:29
Görögország, Athén
1999. július 24. – 4. nap

Szombat – Este, kora éjjel


Idézet
Camael /Görög/ Itt, melletted…

De jó lett volna ezt hallani, de sajnos semmi ilyesmi, még hasonló sem történt. Ha kint is van, lehet nem emlékszik, nem beszéli a nyelvet, nem tudja, hogyan válaszoljon vagy még ki sem szabadult! Sok lehetőség, de válasz, az nincs. Ez úgy tűnik, hogy jellemző ezekre a napokra és csak remélhető, hogy idővel ez pozitív irányban fog változni. Ahogyan a gondolatok alakulnak majd tettekké, hogy kiszabadítsd őt vagy azt aki rád parancsolt… úgy tűnik lesz dolgod elég.

A Kórház alagsorában ama bizonyos testről lógó cetlit nézegeted és látod, hogy még nincs azonosítva, de tudod, hogy előbb vagy utóbb bizony lesz – hacsak a rendszer nem hibás. S mint tudjuk, olykor bizony nem egy és nem apró probléma van vele, de azért valamennyire működik, még ha nem is tökéletes. Akadnak gondolataid, hogy Thana érzései milyenek lehettek, de vajon ő tényleg úgy látja ahogyan te vagy éppenséggel ezt is végtelen szomorúsággal éli meg?

Cyrus /Görög/ Neked lenne jobb, ha ráérnél, mert akkor tudok foglalkozni azzal amit kértél. De természetesen ez csak akkor lesz érvényes, amint az alapokat megtanultad – mondja, hogy addig nem rabol az idődből, majd a feltételeknél – Szóval a sarkadra álltál Achilleus? Rossz hír, tudom a gyenge pontodat! – nevet fel ördögi gonoszsággal – talán valami filmben látta – De lásd, hogy velem lehet értelmesen beszélgetni, a tűsarkútól eltekintek – a többiről nem nyilatkozik, vagy tette volna épp? De Thana-val kapcsolatban – Az biztos! A legszebb szirmok a hamvakból nyílnak! – közli és látod rajta, hogy így is gondolja, de mintha nem szó szerint, vagy igen? – De majd figyelek rá! – ígéri

Úgy egy órával és legalább egy tömegközlekedési eszközzel később…

Szerénységedben minden rendben lévőnek tűnt, sőt, úgy érezted, hogy azért nincs veszve minden. Mint korábban, hogy szerinted mindenki megérdemel egy Második Esélyt és egy második esélyt. Így talán a Lázadó Elohimok is, akikből te magad már ki tudtál szökni, de legalább még egyet láttál kijutni, így nem kérdés, hogy mások is megtehetik-tehették. S ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a föléd tornyosuló monstrum, aminek fél mancsában elférne a koponyád. Illetve, ahogy érzed, a nyakad inkább, mert…

A kérésedre, hogy azonnal szálljanak le rólad, legnagyobb meglepetésedre rögtön reagálnak, csak épp az a baj, hogy nem azért, mert te felszólítottál, hanem mert fel akartak állni és téged félkarral kiemelni, mint egy homokzsákot amit épp fel akarnak akasztani a helyére. A korábbi ijedtség és meglepetés lassan fakul, de talán még van visszhangja, mindenesetre a düh és harag lassan kezdi elmosni őket és olyan ősi ösztönöket megidézni, amik magáért a létezésért születtek meg.

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Leo.jpg)

? /Ismeretlen-Ismerős Nyelv/ ஒலியான் ராக்யோகோ, மைண்ட் எஜஜெல் இகி எஸ்ஜிண்ட்ஜானோஸ்போகர்

Nem sok, mindössze ennyit mondanak, illetve mormognak, de számodra ebben a kis térben most olyan, mintha egy barlangban valami mély és ősi morgás visszhangozna folyamatosan. Nem érzed fenyegetőnek, inkább… nem is tudod mi ez, de az biztos, hogy ha akarta volna, már régen széttéphetett volna. Sokkal inkább két dolog tűnik fel, még pedig a tekintetének tisztasága és belőle áradó nemesi aura, ami a vezetők sajátja. Nem kell hozzá tudnod róla semmit, hogy lásd, ő bizony egykor valaki volt.

S ez mit ér a mai világban? Az már csak rajtad múlik.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 19. 20:39:49
Enethiel

Úgy tűnt, hogy a könyvlista nem egy tételből állt - szóval Cyrus az alapozást komolyan gondolta. Valahol azért csüggesztő, hogy ránézésre egy év múlva sem biztos, hogy mind megtanulom. De legalább a jövő évi gyakorlatom helyszínét már lefixáltam... Így nem is igazán tartom időszerűnek, hogy a feltételeimért maradéktalanul kiálljak - lesz még időm újra tárgyalni bőséggel. A hamvakról és virágokról furcsa gyanúm támad - ami Cyrust ismerve akár valós is lehet. Mi van, ha tapasztalatból beszél? Mondjuk a dédi urnájából virágcserepet csinált?

Ahogy nagydarab látogatóm a nyakamat tartja, a földön az üvegcserepek után kotorászok. A szándékom egyszerű - az oldalába döföm, és beletöröm a rögtönzött üvegtőrt - míg a másik kezemmel az akkor feltehetőleg kinyíló szájba nyúlok könyékig, és a tövénél megragadom a nyelvét. Ám a helyzet másképp alakul, mert miután szóltam neki fel és kiemel. Így már van lehetőségem jobban megnézni támadómat - akit ha rákényszerít - megtanítok az udvarias viselkedés alapjaira, még ha beledöglök is. S az igazság az, hogy igencsak be vagyok rá indulva. Nem fogok itt úgy kinyiffanni, hogy ne emlegetné meg! A pince-mély morgás valahol ismerősen hat, ám legfeljebb az ébredező vulkán hangjához tudnám kötni - ha nem tudnám, hogy valaha talán beszéltem. Mivel továbbra is kényelmetlen, ahogy tart, úgy nézem, további utasításokra lesz szükség, hogy végre elengedjen. Látszik rajta, hogy büszke fajta. Azt is feltételezhetném, hogy olyan tettekre büszke amire már nem is emlékszem.  Emellett viszont különösen ostoba vagy érzéketlen - akitől jobb minél távolabb lenni. Hihetetlenül irritál a viselkedése - betört a magán szférámba, és azt hiszi, hogy jó képet vágok hozzá? Pont annyi tisztelet kap, amennyit ő tanúsított az otthonom irányába.


/Görög/ Ha akarsz valamit, azt emberi nyelven tedd - és most tegyél le, és tűnj el! - válaszolom neki dühödten, és mutatok az ajtóra, hogy merre is kéne távoznia, mint hívatlan vendég. Ha verekedni akar, akkor jól indított. Ha tárgyalni, akkor kevésbé.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Szeptember 20. 21:29:54
Görögország, Athén
1999. július 24. – 4. nap

Szombat – Este, kora éjjel


Cyrus bíztatott, hogy mindez nem annyira nehéz és számos, mint amennyire tűnik, de azért nem átalkodott hozzátenni, hogy amíg nem tanultad meg addig nem nagyon tud segíteni, mert fél munkát nem hajlandó végezni. Leginkább azt javasolta, hogy latint kéne tanulnod és akkor már érted, hogy nagyjából mire mutatnak rá, miről beszélnek, de azért az sem baj, ha az anatómia felől közelítesz. Igazából többet nagyon nem lehetett hozzátenni, így hamar eljöttél azon igazságokkal kísérve, hogy még van időd alkudozni és helyed is lesz ahol gyakorolhatsz.

S végül az a bizonyos hamvak és virágok…

Oly rég voltak már, hogy emlékük is talán épp kifakul ahogy picit az arcod, mígnem enyhítenek a szorításon, majd a követelésednek – talán meglepettségedre – engedve letesznek a földre, ugyanakkor nem úgy tűnik, hogy azonnal távozni akarnának. Az üvegcsereped a kezedben vagy nem vették észre vagy nem tartanak elég veszélyesnek, mindenesetre a hatalmas mancsok és fekete, halált hozó karmok szépen eligazgatják a ruhádon lévő gyűrődést, melyet korábban pontosan ugyanezek okoztak. Ezután karba fonja őket és úgy néz rád, mintha várná, hogy mit mondasz legközelebb.

Rabisu /Görög/ Mindössze annyit mondtam, hogy olyan vagy, mint egy szentjánosbogár a csillagtalan éjben – válaszolnak nyugodtan, majd hallhatóan még kiegészíti a korábbi gondolatot – ami próbálja túlragyogni a teremtés fényét

Nem úgy tűnik, mint aki tárgyalni akar, de mintha verekedni sem
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 22. 20:33:15
Enethiel

Azzal, hogy végre letesznek a földre, sok kellemetlen esemény megtörténtét tette semmissé, vagy legalább is halasztotta el. Így ő továbbra is fölém magasodhat, én meg továbbra is életben maradok. Mert az előbb még sarokba voltam szorítva, ahol semmi nem számít - most pedig a harcon kívül is van lehetőségem. Az, hogy rendezgeti a ruháimat, mintha azzal el lehetne feledtetni a sérüléseket, további dühös és sértődött tekintetet eredményez. Ha az ablakot nem számítjuk, sérült az önérzetem, a privát szférám és az annak sérthetetlenségébe vetett hitem. No meg lehet, hogy a növénykém is! Tekintetemmel megkeresem, mivel szegényt, hogy érje a nap, közel tartottam az ablakhoz - így nem kizárt, hogy ő sínylette meg leginkább ezt az őstulkot.
Így amikor a ruháimat rendezgeti, sértődötten meg is kérdem

/Görög/ Hagyd abba! Mégis mi a fenét csinálsz?! - csattanok fel. A magyarázatára, hogy mit is mondott, gyanakvóan nézek rá - mivel egyik gyengém a szentjánosbogár - most nem tudom, hogy ez csak véletlen példa volt -e?
/Görög/ A sötétben nem nehéz ragyogni - válaszolom arra, hogy a sötétbe boruló teremtésben ez nem nagy mutatvány - Ám ezért a bölcsességért kár volt rám rúgni az ablakot, mert nem érdekel. S jelenleg nem csak a ragyogástól, hanem az ismerkedéstől is elvetted a kedvem. Úgyhogy kapd össze magad és távozz, mielőtt olyasmit teszek, amire eddig nem volt példa - mutatok az ajtóra.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Szeptember 23. 10:41:34
Görögország, Athén
1999. július 24. – 4. nap

Szombat – Este, kora éjjel


A növénykéd valami csodával határos módon pontosan ott van, ahova korábban tetted. Sőt, él és virul, mi több, mintha picit feléd-felétek fordult volna, mintha csak kíváncsiskodna. Kis zöld túlélő, aki most ott remeg meg néha az ablak maradványain át beáramló levegőben a számtalan üvegcserép között.

Rabisu /Görög/ Legutóbb néhány napja jártam erre és akkor még teljesen sötét volt – közben befejezte amit tett, a ruhád meglepően rendezett lett – S az éjben ez nem ritkaság, mégis, eddig ebben az időszakban, csak a Holtak fakón kísérteties ragyogását éreztem. – magyarázza, majd mosolyoghat vagy mi amikor mondandód végéhez közeledsz – Zümmögj szabadon kisbogár, de ne feledd, hogy mindennek megvan a maga „természetes” ellensége és mi most démonok pecsétjét viseljük magunkon.

Ezután barátságosan vállon vereget, aminek következtében elzsibbadhat a karod még ha csak egy parányi időre is, majd láthatóan valóban távozni készül, de aztán megtorpan és visszafordul és lép:

Leonidas /Görög/ S kérlek szólíts Leonak! – mutatkozik be, majd ha nem tartóztatod, akikor pontosan arra távozna amerről jött.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 23. 20:21:49
Enethiel

Örülök, hogy a növényem túlélte ezt a villám látogatást - igazán sajnáltam volna, ha összezúztuk volna. S feltehetőleg csak tovább fokozta volna a dühömet. Majd odébb kell tennem, nehogy baleset érje, és egy erősebb szélroham esetleg feldöntse a cserepét.

Bár magyaráz valamit a bolhazsák, nem teljesen értem, hogy Rabisu létére mi dolga a holtakkal. Az más Házhoz tartozik. Mondjuk jelen pillanatban nem is igazán érdekel, mert majdhogynem az Abyssba kívánom, és még mindig azon rágódom, hogy rám tört az otthonomban. A fejtegetésére nem is válaszolok, egyszerűen csak alig várom, hogy elmenjen.

Végül vállon vereget, amit nem köszönök meg - mindössze egy rohadj meg tekintettel jutalmazom - és végre elindul kifele. Amikor visszafordul, és bemutatkozik, mindössze egy nem túl lelkes
/Görög/ aha - val nyugtázom  a dolgot, hogy helyi hülyével van dolgom. Mondjuk ezt eddig is sejtettem, mivel nem tűnt fel, hogy akcentussal beszélné a görög nyelvet.

Miután távozott, fáradtan lecsüccsenek a kanapéra, és pár percig csak pihenek és relaxálok, hogy megnyugodjak - de ez nem túl könnyű, mivel akárhányszor az ablak fele nézek, minduntalan úgy érzem, hogy igazságtalanul bántak így velem. S attól csak idegesebb leszek, ha arra gondolok, hogy mi történt volna, ha  vendégeim vannak.

Végül erőt veszek magamon, és a dühömet mozgásban levezetendő a maradék törött üvegcserepeket egy partvist kerítve annak nyelével a szoba fele kiütöm a helyéről, majd felsöpröm és kukába dobom az ablakom romjait. A növénykémet pedig beljebb költöztetem, nehogy baleset érje. Végül felkapom a lejátszómat és a fülhallgatót, azzal felszerelkezve újra elhagyom a lakást, hogy pár háztömböt lefutva kiadjam magamból ezt a sértődöttséggel vegyes dühöt. Eleinte még azon töröm a fejem, hogy egy ekkora vadparasztnak mennyi hely kellett, hogy bejusson az ablakon - és hogy majd mibe kerülhet a pótlása. Pláne, hogy nem akarok még egy ilyen látogatást. Fóliáztassam be majd az új ablakot? Vagy falazzam fel? Ezek a részletek még nem lettek megválaszolva, mire elkezdek fáradni - próbálom úgy kialakítani az útvonalat, hogy haza majdhogynem teljesen kifáradva érjek - mert úgy nem marad majd erőm újra felkapni a vizet. Otthon lezuhanyzok, megnézem, hogy a bolhabusz miatt vannak-e rajtam majd beliluló zúzódások - főként nyak tájékon - és az ébresztő beállítása után lefekszem aludni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Szeptember 24. 11:29:06
Az éjjel elég kellemetlenre sikeredett és fene nagy duzzogásodban még az érvekre sem hallgattál, de valahol talán jogos, ha betörnek az ember, bocsánat, a Bukott otthon, akarom mondani menedékébe, az bizony felpiszkálhatja a Teremtő és az Emberek Szolgáját. De akárhogyan is lovagolunk a szavakon, minden bizonnyal számodra ez kettős menedék és otthon, hiszen Jayr az egyik és a lakása a másik, ami immáron a te védelmedet élvezi, amit most nem nagyon tudtál megtenni. A kérdés már csak az, hogy tervezel e bármit tenni, hogy megelőzd a jövőben a hasonló eseteket és, esetleg vagy, magadat is egy harciasabb formába hoznod.

Nem árultad el neki, hogy ki vagy, de ami azt illeti valószínűleg nem is várta. Látta rajtad amit és ennek okán és mert talán megértett, elhagyta az otthonodat a (szép) kérésedre. Így utólag azért felismerted, hogy ha nem ezt akart volna… tudod a Rabisukról, hogy nagyrészük már a kezdetekben sem szerette az embert, hiszen a születésük magával hozta a vadászatot, ahol a szeretett növényeiket kivágták és megdézsmálták, míg állataikat legyilkolták és még… beleszólásuk pedig tiltott volt. Mivel a lehető legkevesebb időt töltötték az emberek között, ezért nem is annyira erősek szociális téren…

Nem éreztél akcentust, meglepően tisztán és válogatott szavakkal beszélt, így az sem teljesen kizárt, hogy esetleg valami kivételt képezzen, bár a belépője hagyott benned némi kétséget az ellenkezőjéről. De legalább a növényke túlélt – mintha csak látta volna és vigyázott volna rá. Mint a kanapéd most rád, miközben próbálod visszanyerni a lélekjelenlétedet és erőt gyűjtenél a holnaphoz. Ez alatt elkerülhetetlen, hogy ne gondolj arra, mi lett volna… kérdés, hogy akkor már milyen kapcsolat lett volna közted és az illető személy, személyek között, hogy előttük gyakorolj.

Az utca is az éjszakai életnek megfelelően vár – a takarítás és növény költöztetés után – hogy kifusd magadból a feszültséget és más érzéseket, amik amúgy nem hagynának nyugodni, aludni. Ellenben órákig futsz és nem igazán akarsz kifáradni, ez a test és az Esszenciád hihetetlen kitartásának eredménye. Valószínűleg akár hajnalig is tudnál futni, de ha előbb visszatérnél akkor (is) láthatod, hogy nyoma sem maradt rajtad a korábbi mancsnak. A tisztálkodás és órabeállítást követően pedig vár a vetett ágy, amiben nem is oly rég még Morana aludt, akinek illata mintha még mindig nyomokban ott lenne…


5. nap


A hajnal úgy csiklandozza a nózid, hogy talán tüsszentést csal ki, de ettől eltekintve elég kusza álmaid voltak, amikre nem teljesen emlékszel, de tudod, hogy a Rabisu és némi verekedés biztos, hogy szerepelt benne, ami nem is az ablak, hanem Morana miatt zajlott, hogy a végén egy ágyban összebújva… aztán felébredtél.

A reggel teljesen a tied, de aztán folytatódik a testi-lelki kínzás a különböző orvosokkal. Ezen a reggel nincs váratlan vendég, nincs hívás vagy SMS, ahogyan tegnap éjjel sem keresett senki. Az ébredésed nem feltétlen a tüsszentés okán, lehet, hogy a beállított időpont okozta csörgés vagy épp az álmokból való felriadás okán történt.

Új hajnal (reggel), új remények…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 24. 17:25:29
Enethiel

Ha ez a Rabisu nem erős szociális téren, akkor mégis miért aggódott annyira az emberek miatt, hogy rám törte az ablakot? S hogy hogy nem volt képes előre látni, hogy akinek megbolygatják a vackát, az bizony felettébb barátságtalan lesz?...
Nem az a fő kérdés, hogy milyen kapcsolat lett volna, hanem az, hogy védem meg őket egy ilyen látogatás alkalmával - és rá kell hogy jöjjek - szinte sehogy. S ez az ami inkább aggaszt, és felveti a kérdést - vállalhatnék-e ekkora felelősséget, ha láthatólag alkalmatlan vagyok a megvédésükre? Ilyesmit ugye nem bízhatok a szerencsére, ha felelősségteljesen akarok dönteni - ám akkor a logika azt súgja, hogy ebben az esetben jobb, ha magam maradok...


Az idő rövidsége miatt a futás nem hoz teljes megnyugvást, és válaszokat sem nagyon. Ha legközelebb szemtől szembe kerülök ismét egy agresszívabb bolhazsákkal, azt hogy tudnám legyőzni? Vagy egyszerűsítve a feladatot - hogy élem túl? Nagyobb, gyorsabb, erősebb, és a karmai sem játékszerek. A fegyvereket nyugodtan elfelejthetem - most sem lett volna időm előhúzni - valami mást kell kitalálnom...
A hiábavaló futás és töprengés után ismét hazaérve nyugovóra térek.

Reggel az ébredés után eltűnődöm azon, amire az álmomból emlékszem - majd indulásnak áthúzom az ágyat. Sem Moranának sem Rabisunak, sem más Elohimnak semmi keresnivalója itt! Reggeli készítés közben ha van, valamilyen reklám újságot lapozgatok, hogy üvegest találjak. Szívem szerint befalaztatnám az ablakot - akár az összeset - de mivel én csak bérlő vagyok, nem biztos, hogy a tulajdonosa örülne neki. Így marad az ablak - aminek az üvegeztetését még nem tudom, hogy miből teremtem elő mivel megtakarításom - az nincs. De azért jó lenne tudni, hogy mennyi pénzt kéne összegyűjtenem rá.
Mivel unom a tömegközlekedést, ezért előveszem a biciklimet, és a további tesztek színhelyére biciklizem vele. Út közben megállok egy barkácsboltban, és veszek egy tekercs ragasztó szalagot, és egy pár négyzetméter festéshez használatos takaró fóliát. Ezzel az ablak problémáját ideglenesen majd meg tudom oldani.


A vizsgálatok során továbbra is azon gondolkozom, hogy tudnám felvenni a versenyt egy Rabishuval, és hogy tudnám kizárni a lakásomból. Ennek következtében bár jobban telik az idő, cserébe jóval ingerültebb is vagyok. Emiatt főképp csak akkor szólok máshoz, ha nagyon muszáj.

Amikor sikerül elszabadulnom a vizsgálatok végén, az első könyvesbolt fele veszem az irányt, hogy beszerezzem az első könyvet Cyrus listáján - bár vasárnap lévén nem biztos, hogy nyitva van. A következő állomás a kerületi rendőrös "tornaterme", hátha találok nálam lényegesen nagyobb kollégát, akivel gyakorolhatom a közelharcot.
Hazaérve viszont nekilátok az ablak befóliázásának - ami lehet,hogy nem lesz szép, de cserébe igen ronda. Viszont amíg nem szedem rá össze a pénzt, addig is emlékeztet arra - meg kell találnom a módját, hogy ilyesmi legközelebb ne fordulhasson elő!
Az ablak javítás végeztével eltűnődöm, hogy mi lehet a többiekkel, miközben a mosógépet etetem meg a párna és takaró huzattal, valamint lepedővel.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Szeptember 26. 21:06:54
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Reggel, kora délelőtt


Nem tudod mi vezérelte Leonidas-t, mivel az egyszerű magyarázatát nehezen emészted meg. Lehetséges, hogy érzelmileg túlfűtött vagy amire van is okod, de azt is tudod, hogy Camael… vagy valaki, de megmondta, hogy „A harag rossz tanácsadó”. Aztán rádöbbensz, hogy ez Jayr öröksége, aki a Nagymamájától tanulta el eme bölcsességet. Mindenesetre nem a legszerencsésebb találkozás volt, de az már bizonyos, hogy a gyakorlatozásod által kiváltott természetfeletti legalább egy valaki figyelmét felkeltette!

Ez az apró incidens sok apróságra mutatott rá, köztük arra, hogy a rendőrségi alapképzés messze nem elegendő ahhoz, hogy hatékony „őrangyal” lehess most vagy a (közel)jövőben. A gondolat csak pillanat volt, de most is ott visszahangzik az elmédben, hogy „mi lett volna, ha…”. Annak ellenére, hogy semmi rossz történt, nem tudsz nem arra gondolni, hogy talán nem vagy elég erős ahhoz, hogy megvédd azokat, akiket közel tartasz a szívedhez.

A szolgálati fegyvered nincs veled és más eszköz ami hasonló célra lett megalkotva csak a konyhában, eléggé messze volt. Igaz, hogy a képességeid nem hagytak el, így azokat életre tudta volna kelteni, de mindenképp fennállt volna a lehetősége annak, hogy nem te kerülsz ki győztesen az összecsapásból. Ilyen esetekre a másik kórus, az Ellil-ekhez fordultál, akik megmutatták neked, hogyan védekezz és támadj az éltető és szárnyakat feszítő közeggel.

A logika sok mindent súg, de azt tudod, hogy Jayr kötődése nagyon erős mind a barátaihoz, a forróvérű barátnőjéhez és persze, utoljára, de nem utolsósorban a családjához. Így ezeket az embereket elhagyni… a felelősség teljes súlya nehezedik rád, de ott van még annyi minden más amit megörököltél, hogy nem kizárt ez alaposan lehangol vagy legalábbis mentálisan megterhelő, amihez egyáltalán nem vagy hozzászokva, nem emlékszel effélére korábbról.

A Hajnal házának ragyogását követve ébredtél, most pedig a Szellemi kihívásokkal kell szembenézned, amelyekre hatással lehetnek a tegnap történtek és a fura álmod aminek néhány foszlánya még most is kísérthet. A reggelidre van időd, még újságot is el tudod olvasni vagy akár kávézni is lehet, de végül vár az utolsó akadály, mielőtt újra szolgálatba állhatnál. A kutatásod rövid ideig tart – mert nincs több időd most reggel – de találsz megfelelő szakembert, bár valószínűleg nem lesz olcsó.

A kerékpár okán rád fért némi torna, lévén a kerekek némileg leengedtek, de fel nem tudtak tartani. Sajnos a boltot későbbre kell helyezned, de tudod, hogy a barkácsbolt elérhető és a tervezett javítást könnyedén el tudod végezni. Sőt, ami azt illeti mintha már várnád, hogy megtehesd, egy részed örül annak, hogy alkothat. Ha esetleg még is úgy döntöttél, hogy előbb a boltba tértél be, mert sietve akartál végezni, akkor a sor hossza lehetett elrettentő, így a sors tovább terelt téged a harmadikból az utolsó megmérettetésre.

Az utolsó helyszín egy magas épület felsőbb szintjének egy kellemesen berendezett irodája, ahol kiváló rálátás nyílik a városra és a kikötőre egyaránt. Számtalan növény lehel éltetően a napfényben fürödve és egy hatalmas díványon túl csak egy kényelmes fotelt látsz azzal szemben elhelyezve. Senki nincs itt rajtad kívül, így szabadon nézhetsz körül tüzetesebben, aminek eredménye az, hogy felfedezel egy hatalmas festményt a falon, illetve egy ovális alakú mintát a padlóban a dívány és a fotel között.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Szeptember 27. 14:58:23
Enethiel

A szolgálati fegyver pontosan olyasmi, amire nem lenne szabad hagyatkoznom - mert amikor valóban kéne, vagy nincs velem, vagy hatástalan, vagy egyszerűen nincs rá időm, hogy használjam. Egy szóval - nem túl hatékony. Ami pedig a többi képességemet illeti, azokat mintha elfújta volna szél - mintha soha nem tanultam volna őket...
Végig gondolva lehet, hogy Moranának van igaza - és ha valóban szeretem őket, akkor a biztonságuk érdekében távol maradok tőlük? Ez olyan, mintha cserben hagynám őket. Ha pedig maradok, idővel olyan bajba kerülnek miattam, amivel nem tudok szembeszállni. Nehéz kérdés, és nehéz döntés - de döntenem kell...


A reggel bár úgy telik, amire majdhogynem rá lehet fogni, hogy ideális. Kényelmesen megreggeliztem, megkávéztam, kiolvastam az újságot - de a tegnap felbukkant kérdések újra és újra belerondítanak az idillbe, szétverve azt.
A leeresztett bicikli kerekek próbálnak ugyan visszatartani, de csak elodázhatják az indulás időpontját. A barkácsbolthoz érve észlelvén, hogy milyen sor van, inkább gyorsan meggondolom magam. Az emberek úgy viselkednek, mintha egész héten azt várták volna, hogy sora állhassanak. Mintha ingyen osztatnának valamit. Így csak kiszédülök a boltból, és folytatom az utamat megmérettetésem helyszíne fele.

Felérve az irodához, belépve kissé csodálkozva veszem tudomásul, hogy én érkeztem előbb. Az órámra pillantok, és megnézem - tényleg én jöttem előbb, vagy csak a doktor késik? Akárhogy is, körülnézek az irodában, és ami feltűnik, hogy hiányzik a dohányzó asztal a két ülőalkalmatosság közül. A pazar kilátás mellé talán egy hasonlóan könnyed, üveglapos kivitelű asztalt tudnék talán elképzelni, ám valamiért hiányzik. Talán összetört? A kérdésen hamar túllépek, és képre vetek egy kíváncsi tekintetet. Azon kívül, hogy megtöri a fal egyhangúságát, más pozitívumát nem látom. Furcsa, hogy van aki ezért pénzt ad... Ha még mindig egyedül vagyok, leülök a fotelba - és azon töprengek, hogy milyen ember is lehet ez az orvos, aki majd eldönti, hogy mi lesz velem. Ha a kilátás szerepet játszott a munkahelye kiválasztásában, akkor vagy nem tériszonyos, vagy szeret messziről figyelni másokat - azaz távolság tartó, vagy a perspektívát kedveli - amivel mintegy a tömeg fölé helyezi magát, vagy szereti azt szellős, tágas érzetet, amit a földszinten nem kaphatna meg. A növények kissé megnyugtatnak - aztán eszembe jut, hogy az inkább a Rabisuk asztala - és ezzel ismét belém mar a tegnapi látogatás okozta tehetetlenség. Elégedetlenül hátradőlök a fotelban, és inkább a várost kezdem el nézni az ablakon át.

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 02. 18:02:51
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Kora délelőtt


A Teremtő parancsa talán, de lehet, hogy Morana miatt érzed így, akárhogyan is legyen, az biztos, hogy alaposan megfontolod a „hogyan tovább”-ot. Mennyi előnye származik abból az emberiségnek, hogy itt vagy és mennyi hátránya mindannak amit eddig tettél és amit majd még szándékozol. Talán nem véletlenül lettetek bezárva és ami még ennél is előbb történt: a Parancs maga.

De a Lázadás megtörtént és nem állította meg senki, hogy így alakuljon. A Teremtő is hagyta, hogy elfajuljon és olyan atrocitásba torkoljon, amiben Elohimok és emberek vesztek el mindörökre. Talán az egész az Ő hibája volt amikor olyasvalamit kért az embertől ami aztán egy teljesen új ösvényre terelte a Háborút és az valóban véres és kegyetlen lett. Talán mindez csak valami töredéke egy nagyobb Tervnek…

A reggel már a múlté, most a doktornő irodájában állva tűnődsz azon, hogy mi mit jelenthet, de ennek nagy része Jayr öröksége, hiszen Enethiel nem Lammasu vagy Neberu. Nagy hasznát veheti mindazon segítségnek ami visszamaradt és most utat mutat, de azért vannak hiányosságok amik akár tévútra is vezethetnek. Az egész, a berendezéstől a kilátásig mind-mind elárulhatna valamit, ha valóban a tulajdonos személyiségét tükrözi.

Az, hogy az orvos a közlekedés vagy más ok miatt késik, nem derül ki, mert te beléphettél és odabent körülnézhettél, leülhettél – pontosan időben. Az elképzelés megfelel a valóságnak, mert amikor helyet foglalsz, akkor kezed a karfát éri, egy pontosan olyan asztal emelkedik ki ott, amit eddig csak a helyének véltél. Úgy tűnik, hogy akad még egy két gomb ott, ahol ezt találtad, de mielőtt körülnézhetnél

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Dr. Psykhe Vardalos.jpg)

Doktornő /Görög/ Jó reggelt Eisenberg úr! – köszöntenek, majd bezárják az ajtót – Ne álljon fel, maradjon csak nyugodtan – és helyet foglalnak a kanapén, egy pici jegyzetfüzettel – Köszönöm, hogy pontos volt! A nevem Doktor Psykhe Vardalos, de ha segít, akkor szólítson úgy, ahogy könnyebb-helyesnek véli!

A kép, ami korábban szinte megszédíthetett vagy legalábbis lekötötte a figyelmedet, most a perifériádra került, míg a növények veled szemben folyamatosan emlékeztetnek a tegnap este történtekre. A Doktor… nő. Hosszú haja van, ami láthatóan ápol, ugyanakkor olyan hatást kelt, mintha számtalan pókhálószál lenne egymás mellett, ami pókselyemként simul a vállára és még tovább.

A tekintete élénken ragyog, intelligenciáról árulkodik és arcvonásai nemességet sugároznak, amihez kecses testtartása társul. Viselete a megkövetelt elegáns, de még ez is nehezen leplezi dús – talán nem természetes - idomai miatt érezhető bujaságot. Valahogy inkább lehetne elképzelni egy felnőtt film forgatáson vagy kiállításon ahol a szép hölgyekkel díszítik az eladni kívánt terméket…

Doktornő /Görög/ Feldúltnak látszol – mondja halkan, baráti hangszínnel, talán nyugtatóan is hat, de együtt-érzően mindenképp
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 02. 19:46:07
Enethiel

A Lázadás... ebben a Teremtő is nyakig benne volt. Ő hozta létre azokat a körülményeket, teremtette meg a résztvevőket, és határozta meg a játékszabályokat, amelyek a Lázadásig és a Háborúig vezetett. Mintha egy nagy - s embertelen - kísérlet alanyai lennénk, ahol a Teremtő a kutató, és távolról figyeli az eseményeket, és csak jegyzetel. Vagy ha nincs szerencsénk, elégedetten és betegen vihog a sarokban, látván az eredményeket. Egyetlen dologban vagyok biztos - olyan értékrend mentén cselekszik, amely igen távol van az enyémtől - és ha teljes egészében ismerném, nem igazán örülnék neki...
A kiemelkedő asztalra rácsodálkozok, hogy milyen vastag is lehet itt a födém. De ez nem akasztana meg, hogy a karfa többi gombját is közelebbről tanulmányozzam - ehhez a doktornő hangjára van szükség.

Érdeklődve fordulok az érkező fele, és a megjelenéséra csodálkoznék, de valami egyből elvonja a figyelmemet - a bemutatkozása. Psykhe... a név volt előbb, vagy a hivatás? Apró vészcsengő figyelmeztet, hogy jó lesz figyelni. Az ilyen "véletlen" párhuzamok vonzzák a Bukottakat. A kissé kényelmetlen érzést a fotelban egy apró helyezkedéssel próbálom meg feloldani. A javaslatra csak biccentek - a továbbiakban maradok a doktornő megszólításnál. Így legalább megmarad az a jelképes határvonal kettőnk közt, ami emlékeztet, hogy miért is vagyok itt. S hogy nem óhajtok mindent elmesélni magamról. Egy-két másodpercig csendben szemlélem - ide nem illő módon azt nézem, hogy vajon van-e nyoma ajakfeltöltésnek, aztán újabb meglepetés ér - a doktornő az eddigi magázódást gyorsan lecseréli tegeződésre. Lélekben vállat vonok - nekem így is megfelel.

/Görög/ Az alaphelyzet az, hogy nem önszántamból jöttem, és az itt kiállított vélemény befolyásolja a közeljövő eseményeit. Ez már alapjáraton némi stresszt okoz. Másrészt tegnap este összefutottam egy kissé kapatos nagydarab barommal, aki nagyon viccesnek gondolta, ha feltörli velem a járdát a "megvagy zsarukám" szöveggel. Csak azért nem esett nagyobb bajom, mert nem akart bántani. Ettől függetlenül elég megalázó volt. Viszont tovább gondolva a lehetőségeket, mi lett volna akkor, ha tényleg ártani akar? Akkor most nem beszélgetünk, pedig a tegnapi eredményeim alapján jó formában vagyok. Vagy ha nem nekem, hanem a környezetemből valakinek akarna ártani a foglalkozásom miatt, azt hogy tudnám megakadályozni? Mert az rendben van, hogy én vállalom a kockázatot - de a hozzám közel állókkal mi van? - szegezem neki a kérdést. Ennél többet nem szándékozom elárulni neki a számtalan problémám közül, hiszen nem is ismerem - semmit nem tudok róla, meg nem is rá tartozik.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 03. 19:50:35
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Kora délelőtt


Miközben várakozol, a gondolataid szabadon szárnyalnak, a szabadság édes ízétől mámorosan repíthetnek téged a legvadabb és regényesebb tájakra, ahol olyan elméleteket találhatsz amilyeneket szeretnél. Az igazság… az más kérdés. Ahogyan az asztal is, ami nem túl magas, pont annyira csupán, hogy kényelmesen letehessen rá az ember bármit amit kíván, esetünkben akár egy jegyzetfüzetet vagy rosszabb esetben – az etikett szerint – a lábát.

Nem teljesen tértél vissza a korábbi világból és meghozod a magad döntéseid, amik bár elméletiek, ugyanakkor elég határozottak, hogy egy konkrét kép kezdjen el kialakulni. Ezek között az is szerepelhet, hogy talán pont egy testvéreddel ülsz szemben és egymásról az igazságot mit sejtve járjátok körkörös táncotokat. Mikor megmozdulsz és helyezkedsz picit, úgy véled figyeltek, de nem tudod biztosan, hogy csak kíváncsiak voltak e arra mi történt vagy valamit sejtenek a pillanatnyi gondolataid okán.

Az bizonyos, hogy a Doktornő megszólítással elégedett – a mosolya szerint – de ettől eltekintve nem tudsz mást felfedezni rajta, ahogyan az ajkai is természetesen nagynak tűnnek, melyek egy férfira gyakorolt hatásai okán kellő elterelésül szolgálhatnak… míg te ragaszkodtál volna a távolsághoz, addig úgy tűnik, hogy a veled szemben ülő valahogy átérzi a feszült helyzetedet és ahogyan egy nő a sebesült férfi látványára reagál…

Doktornő /Görög/ S mit gondolsz, mi okozza az erőtlenséget? – teljesen őszintének tűnik, érdeklődőnek, míg a kérdésedre a válasz picit késik
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 03. 20:09:13
Enethiel


Miközben várom a választ, tűnődve szemlélem - a domborulatai ugyan vonzzák a szemet, és szenvedélyes gondolatokat ébreszthetnek, de szende arckifejezése, testtartása, a dekoltázs hiánya valamint az ezen az éghajlaton szokatlanul világos bőr törékenynek, visszahúzódónak mutatja akitől mindez igen távol áll. Ha nem beszél, tipikusan szobor-szép. Leginkább talán egy felnőtt méretű babára emlékeztet, amire inkább vigyázni kell nehogy megsérüljön. Ez viszont felettébb vágycsökkentő, ahogy a helyzet is az. Ezért aztán nem is túl nehéz arra figyelni, hogy mit mond. Pontosabban kérdez.
/Görög/ Okozza?? - kérdezek vissza - Akkor és ott vagy negyven kilónyi izommal voltam lemaradva. Ha pedig az a kérdés, hogy miért érzem magam sebezhetőnek, akkor a válasz azért, mert a tegnapi eset bebizonyította, hogy az vagyok. Már ha erre volt kíváncsi - válaszolom, mivel eléggé furcsán tette fel a kérdést.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 03. 20:25:00
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Kora délelőtt


Egy darabig csend ül a helyiségre, a szobára, ahol tűnődve szemlélsz, s mint ilyen úgy tűnik addig tart, amíg meg nem töröd. A különös szépség sokban emlékeztet téged valakire, akit csak nem oly rég ismertél meg. Egyetlen apró, de talán annál jelentősebb különbség van, hogy a Doktornőből nem árad végtelen szomorúság, sokkal inkább olyan érzésed van, hogy a figyelme osztatlan és valódi érdeklődést látsz az arcán, olyasvalamit, amit te a tükörben fedeztél fel:

Segíteni akarást.

Doktornő /Görög/ Minden ok és okozat összefüggése – említi meg halkan, de aztán bólint, hogy tökéletesen érti, amit mondtál – S ez az illető elárult bármit a szándékáról vagy arról, hogy a (közel) jövőben is kíván e hasonló tettekkel élni?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 03. 20:49:39
Enethiel

Most, hogy a külseje alapján sikerült skatulyába zárnom, maradt a személyiségének megismerése, mert a véleményét még nem sikerült. Talán a segíteni akarása is oka lehet a kíváncsiságomnak - valamennyire kezd érdekelni, hogy kivel is ülök szemben. Mert ha egy Bukottal, akkor nincs miről tovább beszélgetnünk. Viszont amikor az ok-okozati összefüggésről tesz említést, aprót rándul a szám. Ezt bárki bármikor elsütheti, és nem lő nagyon mellé - nagyjából az "aha" - szóval lehet egyenértékű - amikor hirtelen semmit sem akarunk mondani. Viszont az ok-okozat összefüggésről megvan a magam véleménye a legtöbb eseményről, és általában nem túl hízelgő.
/Görög/ Akkor nem érdekelt más, csak az, hogy másszon le a vesémről. Nem mondta, én meg elfelejtettem megkérdezni - válaszolom kissé ingerülten -  Elnézést doktornő, de mi lenne, ha ez nem kikérdezés lenne, hanem beszélgetés? Mondjuk, ha én is kérdezhetnék, és kapnék is válaszokat? - vetem fel az ötletet
/Görög/ Ne vegye sértésnek, de ilyen témáknál egyre nehezebb nekem meghitelezni a bizalmat egy vadidegennek - árulom el, hogy kissé kényelmetlenül érzem magam, de azért kíváncsi vagyok, hogy fog erre reagálni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 04. 18:11:11
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Kora délelőtt


Egy részed valahol talán lázong az ellen, hogy előítéletekkel élj, hogy valamit statikusságba zárj, de az valószínűleg nem az emberi örökség része lesz. A Szabad Akarat szépsége, hogy bármit gondolhatsz és tehetsz amit csak Esszenciád kíván és mint ilyen a Lázadás talán elérte a célját. Nem, nem igazán, mert hiába az Akarat, ha nincs ami motiválja. S mi lehetne rosszabb motiváció, mint beleszürkülni a hétköznapokba úgy, hogy nem is vagy tudatában, mennyire semmitmondó életet is élsz igazán. Ez az, ami általánosan elmondható az emberiségről és ez a közöny és lustaság alóli kivétel ami eddig érték volt számodra, mint például Zoé esetében…

A Szabad Akarat lényege az, hogy neked is van és másoknak is, így bár megpróbálod ráerőltetni a sajátodat, de hogy lesz e eredménye az már egy egészen más kérdés, s ez utóbbiból akad elég. Nem tudod, hogy ember e vagy Bukott vagy ki tudja miféle szerzet, így ez irányú gondolataiddal nem jutsz előrébb, de a kijelentés bármilyen klisés is, megcáfolhatatlan tény. Mint Elohim tudod, hogy van egy Ház ami így vélekedik, a Negyedik az, s ők előszeretettel említik a kauzalitást, és a Lammasukat, akik pedig szeretik felrúgni és megcsavarni az egészet, s mint ilyen: káoszba taszítanak. E két Ház állandó harca egymással pontosan olyan, mint a nappal és éjszaka váltakozása: elkerülhetetlen.

Doktornő /Görög/ Ez természetes, ösztönös reakció és a jelenléte örvendetes! – mosolyog rád szelíden, élét venné a haragnak, majd – Úgy érzed ez kikérdezés? – pillog picit, ez lehet most meglepte, de nem tartja fel – Mielőtt eltévednénk a miértek kusza hálójában, itt most és persze az elkövetkezendő találkozások alkalmával az fog eldőlni, hogy folytathatod e a szolgálatot. Ez nem egy villámrandi és mint ilyen nem is arról szól, hogy én beszélek – teszik nagyon gyorsan helyre a jelenlegi dolgokat – De ha úgy érzed, hogy az segít, akkor alkalmanként… – tűnődik – lehet két kérdésed – nyitottak, de az álláspontot hallottad – Nem vettem – nyugtatnak meg, majd kíváncsian néznek, hogy végül: A jövőd múlik azon, hogy mennyire vagy képes uralni az érzéseidet és engedsz teret bárminek, ami annak útjába állhat
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 04. 19:27:08
Enethiel

A doktornőt sikerül egy pillanatra kizökkenteni egy kérdés erejéig. Ám nagyon hamar túlteszi magát rajta, és próbál valamiféle szilárd keretet adni az egész szituációnak. Ad egy kevés egérutat, de ha szó szerint értelmezem, semmi biztosat nem ígért. Erre a jutalma egy elégedetlen pillantás az irányába, de nem szólok semmit. A  hallottak alapján ez több alkalmas találkozás lesz. Amikor felemlegeti, hogy a jövőmmel kéne foglalkoznom, és nem az érzéseimre hallgatni - eltűnődök. Vajon ha itt és most felfedem az igaz valómat, és megparancsolom, hogy állítsa ki a megfelelő papírokat - azzal teljesítem-e ezeket a kívánalmakat? Vagy hallgassak az érzéseimre, és próbáljak mindkettőnk számára lassan elfogadható kompromisszumot kötni?

Megdörgölöm a halántékomat, és elhatározom, hogy adok neki egy lehetőséget.
/Görög/ Kérdéseket eddig is tettem fel. Válaszoknak majd jobban örülnék - bököm ki, hogy feltűnt a megfogalmazás. Nem bízom benne, de ezen talán majd tud változtatni. Emlékszem, Morana hogy ugrott fel, amikor megérezte az aurámat...
/Görög/ Majd meglátjuk, mire jutunk - egyezek bele a folytatásba, és míg az arcát fürkészem, éltető energiákkal töltöm meg a szobát. Kíváncsi vagyok, hogy észre veszi-e?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 05. 16:39:23
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Kora délelőtt


Ha ki is zökkentetted, már tovább lépett és továbbra is azzal a végtelen türelemmel, de határozottsággal figyel rád, ahogy eddig is tette. Minden figyelme a tied, ezt tisztán érzed, de azért nem engedi, hogy a beszélgetést te irányítsd. Kiderült, hogy többször kell még meglátogatnod és az is, hogy ő áll már csak annak útjában, hogy újra Petros-al járd az utcákat. A pillantásod lepereg róla, de tudod, hogy a figyelmét nem kerülte el. Itt-ott picit jegyzetelt, valószínűleg majd kifejti abban az értékelésben, ami rólad fog szólni és az természetesen az alkalmasságodról. S talán pont emiatt fogalmazódnak meg benned a érzelmi alapú és igen hirtelen lehetőségek, amikkel végül bár nem élsz, de nem is temetted őket túl mélyre! Úgy döntesz, hogy másfajta érzéseknek engedsz és néhány mozdulat után, kedves-kegyesen felhívod a figyelmét arra, hogy máris tartozik neked néhány válasszal:

Doktornő /Görög/ Jelentetted az esetet? – kérdez vissza, a korábbi problémára, de ha érti-érzi is, hogy nem bízol benne, az nem látszik rajta – A dolgok csak annyira bonyolultak amennyire azzá tesszük és mint ilyen egyszerű lesz, hogy mire juthatunk – alkalmas leszel vagy nem

Nincs több lehetőség és most épp valószínűleg nem a legelőnyösebb oldalad mutatod, majd amikor sugározni kezd belőled az életerő, a növények ezúttal is élénkebbé, élettelibbé válnak, míg a Doktornő… ő nem pattan fel mint Morana tette, de láthatóan felfigyelt a változásra. Nem úgy tűnik számodra, mintha tudná mi az, csak érzi, hogy valami más lett, megváltozott, nem olyan, mint eddig volt. Eddig is figyelmesnek tűnt, de most… nem tudnád megmondani a különbséget. Ugyanakkor azt igen, hogy tekintete oly mértékben téged kutat, hogy szinte látod, amint rájön a különös esemény forrására amit bár nem tesz szóvá, de mintha tényleg, érezné-tudná, hogy te tettél valamit… vajon tényleg?

Doktornő /Görög/ Talán jelentened kellene és akkor kivezényelnének legalább egy járőrautót a környékre, így a szeretteid, barátaid is nagyobb biztonságban lennének – javasolja
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 05. 18:52:19
Enethiel

Nem hittem volna, hogy valaha egy fásult és felületes lélekbúvárral szerettem volna beszélgetni, de azzal most lehet, hogy könnyebb dolgom lenne. A doktornő ugyanis valamilyen oknál fogva nem csak hogy különösen nagy figyelemmel végezné a munkáját, de vasárnap délutánhoz képest még lelkesnek is mondhatnám. Hogy mit jegyzetel, nem különösebben érdekel - az sokkal inkább, hogy megbízhatok-e benne? Eközben afelől érdeklődik, hogy jelentettem-e az esetet
/Görög/ Nem - válaszolom tömören. Vannak dolgok, amiről nem szeretek beszélni, és a leiskolázásom pont ezek közé tartozik. A folytatást viszont elengedem a fülem mellett, mert a válaszommal nem kívánok felesleges kérdésekbe futni - amiből úgy látom, csak én jöhetek ki rosszul. Így csak egy "ha te mondod" arckifejezéssel zárom a témát. Nem ragaszkodom a mintakartonhoz, és nem is igazán bízok meg benne. Igaz, ez utóbbi végett próbálom meg leellenőrizni a sejtésemet - hogy tudjam, hogyan kell kezelnem a helyzetet.

A rövid kis teszt vegyes eredménnyel zárul. A szobanövények jobban érzik magukat, és a doktornő átment a teszten. Igaz, láthatólag feltűnt neki a szobában beállt változás. Picit megkönnyebbülök, s megszüntetem a hatást. Vajon mindenki észrevenné, vagy csak a doktornő érzékenyebb az átlagnál? Viszont most már tudom, hogy a doktornő feltehetőleg tényleg csak segíteni akar. Miközben ő engem fürkész, én is ezt teszem - az új ismeret birtokában az eddigi gyanakvó és elutasító álláspontról az óvatos kíváncsira helyezkedek. Most már kíváncsi vagyok arra, hogy valójában milyen ember - és mi motiválja.
A felvetése viszont csak egy kósza ötlet, amivel a lelkiismeretet lehetne nyugtatgatni, de valódi megoldást nem hozna egy tapasztalt Rabisu ellenében.

/Görög/ Vagy kifuthatna egy halászhajó a tengere, hogy kifogja azt a halat, amely lenyelte az ara jegygyűrűjét - válaszolom a fejemet ingatva. Elvégre van rá esély - de elég kicsi, hogy pont ott és pont akkor lesz ott valaki, amikor szükség van rá. Ennél többet elsőre nem mondok - elvégre ha nem kérdezhetek, akkor vezesse ő a kihallgatás menetét. S ha már jegygyűrű - tűnődve figyelem a bal kezén pihenő gyűrűt, amely akár eljegyzési is lehetne. De akkor miért nem mással tölti a vasárnapot?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 06. 17:51:09
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Kora délelőtt


A kívánságokkal vigyázni kell, ki tudja melyik és mikor válik valóra. Igaz ugyan, hogy ez nem az a pillanat és nem is az a kívánság amire oly nagyon áhítozol, de ugyanakkor talán valahol örömmel tölthet el, hogy még vannak akik nem adták fel, akik tényleg segítenének és erre rááldoznak mindent, mint például a szabadidejüket és teljes figyelmüket! Igaz, hogy a kis jegyzetfüzetbe nem látsz bele, de úgy véled, hogy nem is kell, elvégre az min is változtatna?

Az eseted – ha megosztanád – valószínűleg iskolapélda lehet, ahogy a nagyobb a kisebbet… de mivel nem osztod meg, így titok marad és persze kezeletlen. Egy hang, valahol az Esszenciád mélyén azt suttogja, hogy bosszút kéne állnod, hogy meg kéne tenned azt amit veled tettek, de ezúttal az a dög legyen az áldozat és te legyél az aki kedvére tehet-szólhat! Használd a képességeidet – tegyél meg mindent – ami kell, hogy győzedelmeskedj.

Eközben továbbra is téged figyelnek és ez a nő – aki láthatóan Isharra-kat megszégyenítően ért az érzésekhez – minden pillanattal – egyre inkább olyan érzésed van – minden múló szívdobbanással közelebb jut az igaz valód megismeréséhez. Nem tudod megmagyarázni, hogy miért érzel így, de egészen addig amíg az aurádba nem vonod, végig ezt kísértett. Most, hogy tudod nem egy másik Bukottal van dolgod, talán némileg megnyugtatónak találod e tényt és mint ilyen már a múlté lehet a korábbi érzés.

Ugyanakkor a hatás megszűntére nem úgy reagál, nos, sehogy. A változást, az élet kisugárzását megérezte, de ahogy a csillagok fénye is még sok-sok évig látható, úgy itt sem vették észre, hogy a bizonyos csillag már kialudt. Azt nem tudnád megmondani, hogy ki más venné észre anélkül, hogy ne éles tesztet végeznél, de az biztos, hogy mivel a Doktornő korábban is igen figyelmesnek bizonyult, így talán nem annyira meglepő, hogy feltűnt neki.

Mivel a Doktornő semmit nem tud arról, hogy mi történt, és az ő szemében csak egy férfi vagy, aki nem mellesleg jóképű rendőrféle, így a tanácsai is ezen a szinten mozognak. A válaszodra is ír valamit a kis füzetkéjébe, majd megint rád emeli a tekintetét, hogy kövesse a tiedet a gyűrűig, ami millió apró kis golyócskákból áll – talán gyöngy – és szép fehér színben ragyog a napsütésben, pont úgy, mint a szárnyaid, ha kitárnád őket.

Doktornő /Görög/ Athénban egy pillangó meglebbentette a szárnyát és Nairobiban eleredt az eső – ennyi a válasz a korábbi megjegyzésedre, de ne beszél a gyűrűjéről, sokkal inkább – a tehetetlenség nagy erő, nem szabad engedni neki, hogy elsodorjon magával! S a kétségbeesésnek sem, amely képes belülről felfalni, ha engedik neki. Erőt kell találni a barátokban, a családban és azokban akikben bízunk, nem szabad elveszíteni a Hitünket, azt – bármi is legyen – ami motivál, célt ad létezésünknek. Nem vagy egyedül!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 06. 19:17:32
Enethiel

A doktornő segíteni akarása bár jó érzéssel tölt el, most mégsem engedhetem meg magamnak, hogy a lehetséges buktatókat  elfeledve kifecsegjek olyasmit, amit egy Bukottal nem osztanék meg. Hisz könnyen találhatnám a tegnapihoz igen hasonlóan kellemetlen helyzetben magam. S azt nem szeretném. Inkább revansot? A dolog csábító, de a legjobb szó rá inkább a biztonság lenne. Hogy biztonságban tudjam magam és mindazokat, akik fontosak nekem...


Miután megtudtam, hogy nem egy Bukottal ülök szemközt, a helyzet sokkal egyszerűbbnek tűnik. S sokkal érdekesebbnek. Most, hogy a kényelmetlen gyanútól megszabadultam, már képes vagyok új célt is kitűzni magam elé, hogy mit is akarok itt elérni. Bár figyelmes, azért nem annyira, hogy észrevegye a második, és ugyanolyan fontos változást.

Miközben a gyűrűjét nézem, megoszt velem egy bölcseletet a pillangó-effektusról - ezzel finoman, de ellent mond nekem. Igazából ezt nem is kommentálnám, mivel a gyűrűje után a domborulatait veszem újra szemügyre, melyek sokkal inkább érdekelnek. Meg kell állapítanom, hogy akárki is jegyezte el, azért nem lehet oka panaszra. Viszont azzal amivel folytatja, eléri, hogy a keblei helyet a tekintetét keressem, hogy lássam - mennyire hiszi mindazt, amit mondott. Azért a végén az, hogy nem egyedül állok a világgal szemben, jólesett. Egy halvány mosolyt kap érte cserébe
/Görög/Az emberek nagyrészt elvesztették a Hitüket, hogy tudományra és pénzre cseréljék - foglalom össze kissé rosszkedvűen - de mivel most ismét számomra fontos dologról beszélt, hajlandó vagyok kicsit jobban megnyílni
De maga sokkal érzékenyebb, mint a többség. Az előbb is láttam a tekintetén. Olyan,  mintha a vesémbe látna, és ez anélkül, hogy a célt, motivációt ismerném, eleinte bizalmatlanná tett. Pláne, hogy azokból, akik másokon valóban segíteni akarnak, és nem csak valamilyen hasznot remélnek - nos, azokból sincs túl sok. Bár nem sokat árult el eddig önszántából, azért már sikerült leküzdenie a bizalmatlanságomat. Most már inkább kíváncsi vagyok - árulom el, hogy mi foglalkoztatott az elmúlt pár percben. Aztán érdeklődve várom, hogy mi lesz a következő kérdése
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 08. 18:18:23
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Kora délelőtt


A gyűrű tehát bármit jelenthet, bár az nem kétséges, hogy valamit szimbolizál. A Teremtés számtalan idea, szimbólum és metafora mentén mozog, amiből a tárgyak igen jelentős részt vesznek ki. Az emberiség elvesztette a tiszta triumvirátus adta előnyöket és leginkább csak egyiknek hódolnak elveszítve a másik kettőből fakadó élvezetet és beteljesülést. Az egyikkel épp most foglalkozol, illetve veled teszik, azzal amit örököltél, az érzésekkel és amiket láthatóan alaposan magadévá tettél, hiszen te is érzed, nem a legjobb kezdés.

Doktornő /Görög/ Tetszik? – kérdezik miután kibambultad magad, de nem tudnád megmondani, hogy a gyűrű vagy más a kérdés tárgya – Nem, nem jegygyűrű – teszik hozzá halkan – annál sokkal fontosabb – árulják el, majd bólintanak – Igen, az emberek így tettek. Új Isteneket találtak maguknak, A pénz és a hatalom névvel illetik és milliárdnyian imádják. Talán a Halál még, ami követőkkel bír, de attól tartok, hogy az Igazi Hit, igen kevés – értenek egyet, beszélgetnek veled – Sokkal fiatalabbnak tűnsz, amikor mosolyogsz – írnak valamit, majd ajkához érinti a tollat egy pillanatra, aztán sietve el is veszi – a tudománnyal csak a bizonytalanságukat takarják, de el kell ismerni, hogy vannak akik elég jól csinálják – mosolyodik el

A pillanat tovatűnik, a nőiesség és bujaság gondolata – ha volt is – kifakult, egy sokkal kellemesebb hangulat uralta el a helyiséget, amihez ketten kellenek és az a beszivárgó napfény, ami önmagában is életet, melegséget és vidámságot sugall. A növények pedig otthonosságot, emlékeket idéznének, ha nem lenne oly erős az emberi emlék, hogy ne engedje fakó vonalaknál jobban kirajzolódni mindazt amit látni szeretnél a múltból.

Doktornő /Görög/ A közhelyek talán nem tetszenek, de nem lehet tőlük elvenni, hogy hosszú évek és számtalan ember tapasztalatára épül és azért csak közhely, mert nem minden esetben igaz. Ettől még a tény az marad, akár tetszik nekünk akár nem – lágyan perdülnek le a szavak a szájáról, meg kell hagyni biztos sok gyerek szeretne tőle esti mesét hallani, s ahogy láttad a felnőttek sem utasítanának el egy ilyen történetmondód – A nem vagy egyedül is ilyen, de mégis oly szívet-melengető nem? Tudni, hogy van kire gondolni, hogy van kihez hazamenni és van akinek fontosak vagyunk. Talán ez az egyik legnagyobb erő az Univerzumban – mosolyodik el ismét
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 08. 19:18:00
Enethiel

A doktornő kérdésére bólintok
/Görög/ Lehet, hogy furcsa, de nekem is van szépérzékem - válaszolom a kérdésre, miközben futó pillantást vetek az arcára, hátha látom - ezt a burkolt bókot mire érti.
/Görög/ Gondolat-olvasni nem ér! - nevetek fel, amikor megemlíti, hogy nem jegygyűrű van az ujján. Viszont mi lehet annál fontosabb, mint hogy van valaki, akit szeret? Továbbá kellemes csalódást okoz, mert legalább egy fontos kérdésben egyetért velem. A megállapításra,  hogy sokkal fiatalabbnak tűnök mosolygás közben eszembe jut, hogy néha meg sokkal öregebbnek érzem magam.
/Görög/ Ezt inkább bóknak veszem - válaszolom, miközben figyelem a toll  útját. Vajon ezt miért kellett leírni? Elárulja, hogy a bizonytalanságukat takargatják az emberek - és talán ő is?
/Görög/ S maga miért bizonytalan? - kérdezek vissza szintén mosolyogva - Ha nem tud valamit, nem szégyen kérdezni  ;) - javaslom neki, és hagyom, hogy a hely hangulata kissé átragadjon rám is. Azt veszem észre, hogy minél inkább kezdem megismerni a doktornő segítő természetét, annál vonzóbbnak hat. Míg eleinte szinte kirázott a hideg tőle, mostanra ez megváltozott. Szeretnék végigsimítani a lelkén, megismerni és amennyire  tőlem telik megóvni. Jó volna, ha őszintén tudnánk egymással beszélni -  anélkül, hogy a következmények miatt aggódnom kéne. Ha kölcsönösen hihetnénk a másikban. De lehet hogy mindez elérhetetlen, hisz az életkora is  azt súgja  - bizony  vannak  szerettei, esetleg gyermekei - akikre  tekintettel kell  lennem.  Nincsenek illúzióim - az igazság feltehetőleg olyan változást hozna, mely az élet minden fontosabb aspektusára kihatna. S a legtöbben egyáltalán nincsenek felkészülve rá. A közhelyekkel kapcsolatos meglátására igazat kell  adnom - amit egy bólintással jelzek, mert nem akarom megszakítani.
/Görög/ Valóban jól esik a gondolat - válaszolom a nem vagy egyedül témakörére - ám van valami, pont ezzel kapcsolatban amit nem értek. Ül velem szemben egy segítőkész, kedves intelligens, és csinos nő, és nekem próbál meg segíteni. Ezt értékelem is - sőt. De vasárnap van, és az én állapotom holnapig kibírta volna konzultáció nélkül. A szabadnapját miért nem a szeretteivel, családjával tölti? Hiszen egy ilyen nő biztos nincs egyedül. Akkor meg miért? - teszem fel azt a kérdést, amire megfigyelés alapján nem kaphatnék választ.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 08. 20:04:20
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Kora délelőtt


Doktornő /Görög/ Láttam már furcsábbat – mondja mosolyogva, de láthatóan nem az a pirulós fajta – A gondolatokat rejteni sem? – kuncog, jókedve-jobb kedve lett úgy tűnik – a mozdulat elég volt, nem kellett olyan drasztikus beavatkozáshoz folyamodnom – mosolyognak, de hogy vicceltek volna – Aminek csak szeretnéd – de ezek után nem biztos, hogy minek is gondolta, mindenesetre mintha megint lejegyzett volna valamit – Sokat adsz a látszatra? – érkezhet a váratlan kérdés, de emeli az ujját előbb válaszol akkor a kérdésedre, igaz ezzel nagyjából el is érhetted a kettőt – Az lennék? Biztos van amiben az vagyok – vallja meg, de nem árul többet, de a piszkálódásra csak picit kuncog, hogy aztán úgy tanulmányozó tekintetét lásd megint, mintha egy boncolni kész bogár lennél a nagyító alatt – Akkor ne engedd, hogy az, ami ellen most nem tehetsz semmit, megfosszon attól, ami már a tied. A változás fontos dolog, nem feltétlenül kell természetes legyen, de ami fontos, hogy előre lendítsen! Most már tudod amit, ezek szerint alkalmazkodj – mondja komolyabban, majd a fejtegetésedre – Pontosan tudtam, hogy hol kell lennem és mikor. – úgy tűnik, hogy nem tévedett, hiszen a kelletlen érzések most már egészen másoknak adnak teret – Köszönöm! – mondja a számtalan bókra, értékeli, amit mondtál – Ki tudja mi történt volna? – picit úgy érzed visszautal arra a bizonyos pillangóra
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 08. 20:34:01
Enethiel

/Görög/ Pont azon tűnődöm, hogy mit árulhatok el - válaszolom a gondolatok rejtésére, hogy aztán a látszattal kapcsolatos kérdésére bólinsak
/Görög/ A látszat fontos a többi ember számára, így természetes, hogy fontosnak tartom. Ezért nem is tudom, hogy itt felfedhetem-e, hogy mi van a törékeny felszín alatt. Hiszen valószínűleg még ön is kitérne tőle a hitéből - válaszolom barátságos hangszínnel, és komoly arccal - hogy lássa -  most tényleg érdekel, hogy meddig merészkedne el
A jó tanácsra hogy alkalmazkodjak,  csak annyit dünnyögök
/Görög/ Próbálnék... 
Arra, hogy tudja, hol kéne lennie, és mikor - felsóhajtok
/Görög/ Irigylem. Én csak utólag vagyok mindig ilyen bölcs. A legutóbb is elkéstem... jut eszembe Thana
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 09. 18:12:30
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Kora délelőtt


Doktornő /Görög/ Alapvetően mindent, de talán az igazságot – említik meg halkan a tűnődésed tárgyára vonatkozóan, majd a másik téma – A legtöbb ember számára az. Ez legalább olyan szomorú, mint a tény, hogy gondolkodni kell azon mit árulhatunk el – mosolyog, majd pici sóhaj – természetesen ezen feltételek csak egy idealisztikus világban működnének, ez pedig nem az – de lerázza ennek a komor hangulatát – Nézted miért jegyzetelek, miért akkor és vajon mit – tehát neked is fontos a látszat szerinte – A felszín alatt van minden. A többi, az csak látszat, illúzió egy maszk amit azért visel a legtöbb ember, hogy megóvja magát. Érhető, noha szomorú, hogy így kell lennie – a véleménye szerint – A Hit… igen, az is megér egy hosszú beszélgetést – mosolyog, de most nem úgy tűnik, hogy ennél jobban belemenne a témába – S miért nem teszed? – tényleg érdekli, nem piszkál – Kaptam némi segítséget – vallja meg, de ennél többet nem mondd ezzel kapcsolatban, az irigységre pedig megint csak nem most kíván időt szakítani – Szeretném, ha készen állsz rá, hogy mesélj a balesetről… – érkezne a komoly téma, amiért valójában itt vagy
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 09. 18:44:24
Enethiel

Ahogy a doktornő megemlíti, hogy leginkább az igazságra lenne kíváncsi, kissé beharapom az ajkaimat
/Görög/ Végül is annak hiányában nem lenne túl sok értelme itt lennem, igaz? - teszem fel a költői kérdést, amire nem is igazán várok választ.
/Görög/ Én azért nem szoktam felfedni a teljes igazságot, mert az ütközhet mások világképével. Jól látja, a képmutatásom véd engem, de ami ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb - másokat is - fejtem ki az álláspontomat. Amikor megkérdi, hogy miért nem vagyok teljesen őszinte, elgondolkozok egy pillanatra a lehetőséggel, de nem sokáig, mert amivel folytatja, kissé kizökkent. Miszerint valaki rávette, hogy minél előbb - akár vasárnap délután sürgősen fogadjon engem. No erre rácsodálkozok, és némi aggodalom suhan át az arcomon. De ez a találkozó nem most lett lefixálva, hanem jóval korábban... Végül elérkezik a legkényesebb részhez - a balesethez, és azt akarja, hogy arról beszéljünk. Nagyot sóhajtok.
/Görög/ Rendben van, bízván az orvosi titoktartásban - lássuk az igazságot! Remélem nem fogjuk megbánni... - állok fel a fotelból, mivel tudom, hogy vannak bútordarabok,  melyek  útban lehetnek
/Görög/ Van néhány dolog, amit a legközelebbi hozzátartozóim sem tudnak... - teszem még hozzá, majd megengedem, hogy az Igaz alakom  teljes valójában átszűrődve megjelenjen a létezés ezen síkján is, majd amennyire a szoba és a berendezése engedi, kitárom-kinyújtóztatom  a szárnyaimat, aztán visszahúzom őket.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 10. 17:15:16
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Kora délelőtt


Doktornő /Görög/ Az igazság levele gyakran veszik el a hazugság erdejében. S a hazugságok gyümölcsei új magvakat adnak, hogy aztán az szárba szökkenve újabb leveleket… – finoman mozdítja a csuklóját, intve, mint egy „és így tovább” mód – emiatt minden, még a legapróbb igazság is érték! S egyedül az igazság az, ami elvezethet a valódi megértéshez – sóhajt, hallhatóan nem nagyon találkozott ilyesmivel – Ha ezt elfogadnám indoknak, sosem fedhetnénk fel az igazságot, mert biztos, hogy ütközik valaki világképével – szerinte ez nem járható út, de nem is akarja rád erőltetni, csak egy véleményt osztott meg – A képmutatás a legrosszabb dolgok egyike, annak tettetni magunkat amik nem vagyunk. Hihetetlenül kimerítő és számtalan módon megterhelő – mint szakember így véli, majd az aggodalmadra – Kedves, hogy aggódsz, de szükségtelen. Tudtuk, hogy mindenképp szükséges és szívesen is tettem – mint aki vár valamit, aztán amikor megemlíted a titkodat, kérdő-kíváncsi

Aztán ki tudja kit ér nagyobb meglepetés. Nem tudod mit vártál, de talán mást, mint egy áhítattal teli, titokzatos mosolyt és néhány talán örömből fakadó könnycseppet, de az biztos, hogy nincs meg az a fura érzés, ami a kissráccal történt találkozás után tompa visszhangként jelen van. Rövid idő alatt magára találó doktornő leteszi a jegyzetfüzetet és a tollat, majd hosszasan – vagy amíg Igaz Alakod el nem rejted – szemlélnek. Ezúttal sem tudsz szabadulni az érzéstől, hogy valamit sejtettek, tudtak talán, hogy alaposan megfigyelnek…

Doktornő /Görög/ Hogyan szólíthatlak? – kérdezi halkan
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 10. 21:04:32
Enethiel

A doktornő szavai az igazságról sajnos fenemód pontosak - bár nem vagyok benne teljességgel biztos, hogy ha valóban kiismerném magam például a teremtés titkain, nem borzasztana-e el esetleg. Hiába, van aminek azért jól áll a titokzatosság. Másfelől pedig megerősít, hogy akkor tud a leghatékonyabban segíteni ha mindazt tudja, amit feltétlenül muszáj. Közben tovább fűzi a gondolatait, és a képmutatás, és az annak megfelelni vágyás nehézségeit említi - amivel  már többé-kevésbé nekem is szembe kellett, hogy nézzek. Rátapintott a lényegre - és talán ugyanarra jutott - érdemes a szükséges minimálisra csökkenteni a használatát.

Végül amikor felfedem előtte az Igaz Alakomat, és látom a reakciót, úgy érzem, hogy valami nem teljesen stimmel. A doktornőről elsőre olyan kutató jutna inkább eszembe, aki végre most bizonyította világmegváltó teóriáját. Vagy mikor egy ufó hívő először találkozik a kis szürke emberkével. Meglepetés? No attól ez igencsak távol áll. De az áhítatot látván úgy érzem, hogy elérte az egyik vágyott célját - és ez a pillanat fontos emléké fog válni. Ezért elé lépek, és az állát finoman megemelve mosolyogva a szemébe nézek, miközben egyik könnycseppet óvatosan letörlöm az arcáról.
/Görög/ Állj fel kérlek - szólok halkan, majd ha eleget tett a kérésemnek, átölelem, és a szárnyaimat is magunk köré zárom.
/Görög/ Üdvözöllek a világomban! - suttogom, és húsz-harminc másodperc múlva  engedem csak el.

Finoman hátrébb lépek, és újra az arcára, szemébe nézek - remélem az előbb sikerült fokoznom picit a pillanat varázsát. Közben felötlik, hogy az előbb mit is mondott - kaptam segítséget, tudtuk, szívesen tettem... - ez futólag felborzolja az idegeimet és tollaimat. Tűnődve nézem a doktornőt, aki az információ morzsák alapján akár egy szervezethez is tartozhat, ahol mintegy bevállalta a csali vagy áldozat szerepét, hogy előcsaljon engem vagy más Bukottat? Miért, és kik? Most még nem érzem közvetlenül fenyegetve magam - kíváncsi vagyok. Lemondhatok az orvosi titoktartásról? Aztán leülés közben ismét felöltöm Jayr alakját. A doktornő kérdésére elmosolyodom

/Görög/ Ha segít, akkor szólítson úgy, ahogy könnyebb-helyesnek véli! - utalok a beszélgetés kezdetére vidáman - A Jayr nagyszerűen megteszi.
/Görög/ Ami pedig a másikat illeti... ha mesélsz kicsit, szívesen elárulom - ajánlom fel a cserét - de ugye azt nem használhatod, csak ha kettesben vagyunk. Szóval kérlek avass be a részletekbe! Miért engem, miért most? Mi van a hátérben? Hogy csöppentél bele? Valamilyen szekta, vagy esetleg kísérlet? - kíváncsiskodom. Nem vagyok dühös, vagy vádaskodó - érdeklődő vagyok. Bár leginkább egy Neberut vagy Sybilt sejtem a háttérben de jobb lenne, ha találgatás  helyett ő fejtené ki, hogy mi is történt. Remélem ő is hasonló módon gondolja. Hátra dőlve a fotelben  várom a magyarázatot és a tekintetem újfent a gyűrűre téved.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 11. 19:14:43
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Kora délelőtt


Engedelmeskednek a kérésednek és követik a kérést – parancsot – így te könnyedén és finom mozdulattal tudod letörölni azt a két cseppet, ami kiszökött a (meg)jelenés(ed) hatására. A teljes Igaz Valód áhítatának csillogása némileg megfakul, mikor elrejted azt ki is vagy valójában, de az biztos, hogy emlékezetes pillanat volt talán nem csak a Doktornőnek. Az elengedhetetlen érzés azonban nem érkezik! Nincs az a melegség, az az édes forróság aminek a hiánya most rideg feketeségként gomolyog! Nem töltött el az a parány erő ami korábban, amikor hosszú idő után először voltál megint szabad Igaz Alakodban és felfedted az Igazságot az kölyöknyi emberi elme előtt. A doktornő lelkét a puszta jelenléteddel nem voltál képes meglopni, hogy érezd a letűnt dicsőséget, az egykor volt hatalmat…

E kis zárt világban látod a tekintet, a szemeit – ami állítólag a lélek tükre – és bennük az intelligenciát, azt a mélységes hitet ami nem lett és úgy tűnik nem is lesz a tied. Az Üdvözlésedre egy szerény mosoly a válasz, ahogyan nem is akarnak előbb kiszakadni a bűvkörödből – hiszen az aurád újra olyan érzést adhat, mint már régen éreztek – a fiatalságért. Végül elléptél és még egyszer utoljára alaposan megnéznek, mielőtt Enethiel újra Jayr lenne és míg te gondolkodsz, szinte már elemzel, addig lassan visszahuppannak a kanapéra, hogy aztán a szavaidra picit megkésve, de reagáljanak.

Doktornő /Görög/ Ez nem az igazi neved, de megértem, ha nem kívánod elmondani – tudja, hogy aki Jayr testében létezik, az bizony nem ilyen névvel illetett – Mesélni? – kérdezi, nem teljesen érti mit szeretnél – Igen, tudom, hogyan működik – bólint, majd tagadóan megrázza a fejét – Még nem lehet, túl korai. De idővel, kérlek legyél türelmes! Mindenre fény derül majd – ezen kijelentésén picit mosolyog, de aztán komolyabban pillant rád, elkapva, hogy megint a gyűrűt nézed – Emlékeztet valamire? – kérdezi halkan, miközben úgy tűnik, hogy megtartja a titkodat, de láthatóan másét is.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 11. 20:19:55
Enethiel

A bevillanó emlék ha lehet, nem a legjobb pillanatban érkezett. A fiú, ahogy rám emeli a tekintetét - ahogy látja, hogy elbitorlom a földön fekvő testet. Nagyon remélem, hogy azt nem látta, hogy mit tettem Jayr lelkével... De a fiúcskában szunnyadó Hit miatt még az is sokkal intenzívebb érzés volt, mint most ez. Ahogy szinte végigperzselt az az aprócska erő, mely képes világokat megváltoztatni! Ám a doktornő esetében mindössze az ölelés melege az, ami megérintett - és az erős hiányérzet.

Kissé meglepett arccal ülök vissza, ám amikor kiderül, hogy nem nagyon akaródzik neki tisztázni a helyzetet, kinézek az alakon az alant elterülő városra, és azon tűnődöm, hogy vállalhatom-e azt a bizonytalansági tényezőt, amit jelent. Azaz kérjek-e másik orvost, vagy tudok vele együtt dolgozni? A gyűrűvel kapcsolatos kérdésre nem is válaszolok. Talán fél percig nézem a kilátást, aztán végül megszólalok
/Görög/ Ha azt hinném, hogy nincs rosszakaróm, valószínűleg nagyot csalódnék. S tudom, hogy van nálam számos nagyobb, okosabb vagy csak erősebb is, aki nem kedvel, vagy ki akar használni. Ennek tudatában nehéz eltekintenem attól, hogy nem vagy független, és nem tudom, hogy hova vezetnek a szálak. Igazából nem is biztos, hogy szeretném tudni. Viszont így a magánéletemben és lelkivilágomban való turkálást halasszuk el. Tudod, szó szerint kiterítettem a lelkem, a valómig lemeztelenítettem magam. Te pedig, vagy aki mögötted áll, úgy látom nem bízik bennem... - legyintek, és felállok. Az ablakhoz sétálok, és kinézek
/Görög/ Viszont abban teljesen biztos vagyok, hogy kettőnk közül neked nagyobb szükséged van a segítségre, mint nekem. Érzem hogy kiégtél, és feltehetőleg joggal. Nem hiszel a mesékben, a természetfelettiben és a csodákban - még bennem sem. Csak a tanultakban. Engedd meg, hogy apránként meggyőzzelek - tévedsz! Kérdezz, tanulj, változz! - ez a javaslatom... - fordulok meg, és várom a válaszát. Valójában én is kíváncsi vagyok - vajon vissza tudnám-e adni valakinek a hitét?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 12. 17:02:06
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Délelőtt


Nem tudnád megmondani, hogy tudja e, de valamiért csak elszaladt, s mikor újra láttad megint nem akart a közeledben lenni, így talán lehetséges, hogy látta. Ha nem, akkor is valami komoly oka lehet, hogy nem néma áhítattal esett térde sírva vagy valami ehhez hasonló módon reagált az elfeledett igazságra. Ugyanakkor itt és most, felemás érzéssel állsz most a Doktornő előtt, aki áhítattal tekintett rád, de valóban, a közelség melegségén túl nem éreztél semmit, semmit, ami felidézné a múltban mily természetes volt, mennyire evidens, hogy a Hit szabadon áramlik a Teremtésben és az Elohimok szinte bármire képesek.

S eddig csak egyszer, abból is csak egy cseppet éreztél, ami most teljes mértékben hiányzik. Elkeserítő lehet, de az biztos, hogy hűen mutatja mennyit változott a világ, hogy a Hit mily érték lett és mennyien elveszíthették azt…

Végig magadon érzed a tekintetét, függetlenül attól, hogy épp a városra pillantasz vagy épp a gyűrűre, esetleg őt nézed. Ott látod a kíváncsi és kutató tekintetet, amit ez előbbi táplál és talán csak ezért lehet annyira zavaró, mert tudni akar. S míg ő valóban talán tudásra tesz szert, addig te parlagon maradsz. Nem teszi szóvá, hogy nem válaszoltál, vagy azt hogy mennyit lát abból ami most benned kavarog, mint egy őrjítő légörvény, csak türelmes és figyelmes. Minden szó, amit végül megvallasz picit mintha könnyebbé tenné a káosz elviselését, melynek egy része valószínűleg Jayr öröksége, amiről korábban már vallottál.

Doktornő /Görög/ Mindannyian képviselünk valamit, ami okod a Sötétségnek, hogy megpróbáljon belénk marni. Valószínűleg  még nekem is van rosszakaróm, pusztán a megjelenésem, az anyagi helyzetem vagy más miatt. A világ teljesen kifordult magából és talán most nagyobb szükségünk van rátok, mint bármikor korábban. De titeket is megfertőzött az emberi értékrend és valóban, amit mondasz igaz lehet! Ugyanakkor ki tudja, hogy mit örököltetek és kiből lett valami teljesen más, mint volt a Háború előtt vagy alatt… – pici vállvonás, ehhez ő kicsinek érzi magát – Tudod, szó szerint nincs lelked. Soha nem is volt. Esszencia vagy, egy ősszellem (spirit), valaminek az idealizált, eszmei képe, amivel mi képesek voltunk és vagyunk azonosulni. Nem tettél szívességet, sőt! lázadtál, hiszen azzal, hogy megmutattad magad, újra és újra szembeszegültél a paranccsal, hogy ne tedd.

Itt pici szünetet tart, hogy megértsd, fel tudd fogni-dolgozni mit is mondott, majd folytatja

Doktornő /Görög/ Fiatal lehetsz, mert heves vagy. Esetleg Jayr volt ilyen, ezt nem tudom, de azt igen, hogy ez a megváltozott világ nem kedvez azoknak, akik azonnal és kétség nélkül bíznak. De ebben az esetben nem erről van szó, hiszen itt vagyunk és beszélgetünk, sőt, idővel válaszokat is ígértünk, de ehhez némi türelmet kérünk. – mintha lenne még valami amit itt megemlítenének, de végül csendben hagyják, hogy az ablakhoz sétálj, aztán az okfejtésedre picit kuncognak, és lassan melléd lépnek, hogy amikor már ott állnak – Lehetséges, hogy tudnál segíteni, de kevesen, kevés ember – emeli ki ezt a szót – ismerik annyira az igazságot, mint én. Nagyon kedves, hogy segíteni akarsz, ez örömmel tölt el, de nem azért érzed azt a kínzó hiányérzetet, mert kiégtem, hanem mert már van Pártfogóm és ő megvédi a Lelkem ettől a traumától – nyugtatna meg, majd – S szerintem nincs annál nehezebb és nemesebb feladat mint amit tenni szerettél volna, azt gondolva, hogy elvesztettem a reményt…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 12. 18:05:37
Enethiel

A hiányérzet mint jel, mintegy felhívja a figyelmet arra, hogy változtatás szükséges. Kissé ijesztő, akárcsak a feladat mértékébe gondolni, mert mi van ha a doktorátus minden esetben ezzel jár? Mennyi ember lehet hozzá hasonló? S mintegy elővetíti a lehetőséget - szó szerint lámpással kell keresni azokat, akik még hisznek valamiben? Ha ez igaz, nem is tudom, hogy kezdjek majd neki...
A doktornő szavaira egyre jobban erősödik a kellemetlen érzésem, mert túl sokat tud. De mégis pontosan honnan?! Közben elegánsan ledegradálja azt az erőfeszítést, amely ahhoz kellett, hogy bizalmat hitelezzek neki, és olyasmit is felfedjek előtte, amit senki más előtt. Sőt, felhívja a figyelmemet rá, hogy a lehető legrosszabb lehetőséget választottam, amikor felfedtem magam. Inkább nem is szólok közbe. De mi van, ha igaza van? Ahogy abban is, hogy nem én vagyok a legidősebb - sőt, igencsak fiatalnak számítok a többiekhez képest. Én már jó néhány dologgal kapcsolatban kész tények elé voltam állítva. Majdhogynem a Lázadás is ilyen volt. A paktum említésére kissé  elsötétedik a tekintetem, de legalább összeáll a kép. Mégiscsak figyelnem kellett volna arra a belső hangra, amely azt sugdosta, hogy valami nem stimmel! Hogy vigyázzak! De én voltam túl ostoba, és túlságosan is kapkodtam. Felfedtem magam, pedig a tegnapi nap után már megtanulhattam volna, hogy jobb ha meghúzom magam és kerülöm a többi Bukott társaságát. Ez megint bebizonyosodott... Ahogy a doktornő is megmondta - egyáltalán nem tettem szívességet. A fejtágítás pedig tovább rontott a hangulatomon. De legalább most már értem, hogy mi történik.

/Görög/ Köszönöm - válaszolom, és a kilátást hanyagolva felé fordulok - Örömmel hallom, hogy akkor nincs semmi dolgom - mosolyodom el.
/Görög/ Viszont egy ideig nem akarok találkozni veletek. További szép napot! - teszem még hozzá, és távozok. Úgy érzem, hogy bőven van mit átgondolnom, de nem itt és nem vele. Ugyan mégis mit vártam?!

Lerobogok a lépcsőn, ki az utcára. Magamhoz veszem a biciklimet, s eltekerek a rendőrség fele. Magamban fortyogva, a világra és magamra dühösen tekerek. Valakit nagyon megütnék, mert magamat a saját ostobaságom miatt mégsem verhetem. Pedig csak magamat okolhatnám, de valamiért mégis úgy érzem magam, mint akinek a bizalmával komolyan visszaéltek. De ha szembe mernék nézni az igazsággal, tudhatnám, hogy az önmagamba vetett hitem rendült meg ismét - rávilágítva, hogy nem csak védtelen és gyenge vagyok, hanem még a helyzetet sem tudom helyesen felmérni! Emellett utcai szlenggel szólva - beégtem... Remélem, hogy az edzőteremben lesz ott valaki, akire nem kell tekintettel  lennem, mert elég nagy és emiatt kedvem szerint üthetem puszta kézzel, valamint vissza is tud ütni. Legrosszabb esetben egy bokszzsákkal is beérem. S azt is remélem, hogy közelebbi ismerőssel  nem futok össze, mert feltehetőleg még őt is elküldeném melegebb éghajlatra.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 13. 17:19:05
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Délelőtt-Dél-Délután


Elképelhető, hogy az elméleted nem is annyira tévedés, mint elsőre hinné valaki. Alapvetően a minél több elméleti tudás – esetleg gyakorlati – könnyen kiölheti a Hitet, hiszen minden bizonyítva van, az utóbbit pedig, hát nem nagyon lehet. Legalábbis nem azokon a módokon, amivel a tudósok próbálják bezárni a Teremtés csodáit valami rideg szürke statikusságba. Akadnak azonban megfelelő irányok, melyek kellő útmutatással ki tudja hova vezethetnének, de azok akik ebben segíthetnének vagy még odalent raboskodnak vagy ki tudja merre szóródtak szét a Szabadulás után. De az biztos, hogy nem egy ember veszthette el a Hitét és sokaknak éppen csak még egy kis remény jutott, amit képesek pillanatnyi boldogságra cserélni…

Doktornő /Görög/ Ne érezd úgy, hogy helytelenül cselekedtél. Részemről nagy megtiszteltetés, hogy ha meg nem is ismertelek – a nevedet nem tudja – de láthattalak! A figyelmeztetés inkább a világ többi, úgy talán kilencven százaléka miatt szólt. Sok időt voltatok távol és mélyre zuhantunk minden feltörekvés ellenére.

De nem ölel át, nem érint meg csak néz téged azzal a mindent látó tekintetével, amelyből egy érett, sokat tapasztalt nő pillant rád. Tudod, hogy fiatal vagy, hogy még csak nem is rangosabbak közül, de mint mindenkinek úgy neked is megvan a helyed a Teremtésben és ez így volt jó. Azonban a Lázadás után minden felborult és most talán hiányzik a Rend, ami egykor volt, az, hogy tudtad hol a helyed és mi a feladatod, míg most talán a kétségbeesés mardoshat ezeknek vélt vagy valós hiánya okán. Az Elohimok nem magányos lények, mindig is együtt dolgoztak, akár Kórus, Ház vagy más szinten. Ahogy az emberek mondják: Egy fecske nem csinál nyarat. Elkerülhetetlen, hogy valaki idővel emlékezzen rád, esetleg többre, hogy megtaláljon vagy parancsba adja jelenj meg előtte.

Nem kétséges, hogy talán az egyik legjobb megoldás az, ha elébe mész a dolgoknak. Emlékszel, tehát, Camael-re, tudod, hogy Morana is a múltból lépett elő és persze ott van Leonidas és a Doktornő Pártfogója. S ez csak Athén, ami lássuk be azért nem kis város. Biztos, hogy akadnak még többen is, vagy idővel Szabadulnak ki vagy más módon jutnak el a Földre, de ott lesznek és elkerülhetetlenül belemásznak a Létezésedbe.

Doktornő /Görög/ Attól tartok, hogy ellent kell mondjak – említi meg, amikor lezárnád a látás és viszontlátás témáját – Minden nap, egy általad választott időpontban – érzed, hogy ez kedvességből van így – de találkoznunk kell és egy órát a társaságomban kell eltöltened, melyben megállapíthatjuk, hogy Szolgálatra készen állsz e. – ebből értető, ha nem teszed meg, elvesztheted a munkádat, vajon Petros és a többiek mit szólnának? – Talán enyhíti a kötelességet az, hogy minden ilyen alkalommal többet mondhatok és természetesen kérdezhetsz is – hiszen ezt megígérték

Aztán bármit is mondj vagy tegyél, távozol míg el nem kerekezel az örsre. Azért ez nem pár perc, szóval van időd gondolkodni és ha elég figyelmetlen vagy akkor balesetet okozni vagy annak áldozata lenni. Az érzéseid erősek, intenzíven lángolnak benned és egyre inkább hevülni látszik ahogy átgondolod az egészet. Egy hang, halkan, édesen és csábítóan suttog arról, hogy mi tehetnél a Doktornővel, mily kínokat állhatna ki azért, amit veled tett és persze kitéphetnéd belőle a választ, a Pártfogóról is. Ennyi idő alatt már kellően készen állsz a harcra és mikor belépsz az edzőterembe már alig várod, hogy valakinek alaposan összeverd a képét. Az a bizonyos hang pedig egyre csak biztat, hogy miért állnál meg ott, ha kivetheted magadból a sötétséget a saját örömödre?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 13. 18:28:54
Enethiel

Úgy tűnik, hogy a doktornő megérezhette, hogy kezdek bekomorulni rá, mert már magyarázkodik. Csakhogy ha magyarázni kell, az régen rossz. Egyébként meg nélküle is tudom értelmezni a szavait - és jobban is járok, ha így teszek, mert elég intelligens ahhoz, hogy hihetően csavarja a szót. Elvégre ebből él... Annak viszont örülök, hogy nem akar hozzám érni - így legalább nem kell elhúzódnom előle.

Való igaz, hiányzik a Lázadás előtti gondtalan és könnyű helyzet - amikor csak a feladatomra kellett koncentrálnom. Most meg? Állandóan falakba ütközöm. Bármibe is fogok, a realitások minduntalan arcon csapnak. Nem hogy más - a magam problémáit sem tudom megoldani. Ám fel kell készülnöm, mert egyre több bolhás és ki tudja, hogy mi fog előkerülni hogy elnyomjanak, kihasználjanak - és jelenleg még fogalmam sincs, hogy fogom megvédeni magam. Nehéz idők jönnek...
A doktornő felhívja a figyelmemet, hogy nincs választásom - már ha meg akarok felelni. Erre inkább nem válaszolok. Csak egy "csinálj, amit akarsz!" - tekintet a jutalma, majd faképnél hagyom. Jelen helyzetben egyáltalán nem érdekel - teljességgel részletkérdéssé zsugorodik, hogy mi a véleménye, és hogy ez mit befolyásol. Sértődöttség? - lehet, de én most inkább aprócska, esetleg felesleges lázadásnak érzem. Egy gyenge próbálkozás, hogy úgy érezzem - nekem is van valamennyi beleszólásom a dolgok alakulásába.

Út közben van alkalmam gondolkozni, de nagyon nehéz értelmes ötlettel előrukkolni, mikor folyamatosan a megtorlás módozatait kell odébb hessegetnem. Így leginkább ugyanabban a szellemi mókuskerékben rovom az eredménytelen köröket. A megoldás keresése minduntalan feleleveníti azt, hogy miért is kéne megoldást találnom - a tegnapi megalázásom és az a tudat, hogy nem tehetek ellene semmit. Aztán a mai kezelés eredménye - a kudarc, az irányítás elvesztése, a csalódás és az, hogy majdnem rászedtek. Amiért majdhogynem meg tudnám fojtani a doktornőt - és igen, ismét a megtorlásnál tartok...

Talán az edzőterem segíthet kissé. Ha sikerül picit kiereszteni a gőzt, talán képes leszek ismét higgadtabban gondolkozni. Vagy ha nem is, talán kizökkentenek ebből az öngerjesztő mókuskerékből, és eszembe jut valami. Messze nem én vagyok a legképzettebb vagy legerősebb a rendőrségi tornaterembe járók közül, de ez most nem számít. Az edzés közben próbálom meg levezetni azokat az energiákat, melyek arra biztatnak, hogy álljak bosszút, bántsak valakit, mindegy hogy kit, csak fájjon!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 14. 19:16:36
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Délelőtt-Dél-Délután


Ki tudja, talán később – amikor már nem leszel ennyire érzelmekkel teli – belátod, hogy a Doktornő semmit sem akart megmagyarázni, a tényeket közölte és csak azokat. Természetesen szíved joga volt őket a magad módján értelmezni, de ki tudja hova vezethet az, ha saját magad is talán félrevezeted? Mindenesetre a segítség elérhető, hogy élsz e vele, az csak rajtad áll majd. Ha úgy véled, hogy részeket ragadsz ki és azok szerint lépsz tovább, ki tudja mi lesz a nagy képpel, de lehet ez téged nem is érdekel! A legfontosabb most, hogy valakinek fájdalmat okozzál! Egy lépés a sötétség felé, a bukás kezdete talán. Természetesen egy egészen másfajtáé, mint ami ide juttatott, de valamiért…

Egykor csatlakoztál a Lázadáshoz.

A Lázadás, ami – nem emlékszel – talán győzelem szélén állt vagy eleve kudarcra ítéltetett? A Nagy Terv része volt vagy valami teljesen váratlan? S ha az, akkor a Teremtő tényleg annyira mindenható e mint mindenki kérdés nélkül feltételezte? Vesztetettek, tehát tudnia kellett és mint ilyen úgy lépett fel, ahogy neki a leginkább megfelelő volt. De azért régen, egykoron nem volt tested, nem korlátozott éhség, fáradtság és érzelmi káosz mint most, míg az embereknek ezekkel napi szinten kell(ett) szembenéznie. Volt egy feladatod, ami még most is helyénvaló lehet, a kérdés, hogy ez ellen is lázadsz, vagy teszed amire teremtettél még akkor is, ha a körülmények most nagyban mások.

A kihasználásról vannak emlékeid. Odalent, az Abyssban tették eleget, hogy soha többé ne kívánd és mégis oly elkerülhetetlennek tűnik, hogy így legyen, hiszen vannak akik tudják a nevedet, akik rangosabbak és azok akik tudták hova kell dörgölődzni (de úgy tűnik még odalent vannak). S persze egykor te is tudhattál ilyesmit, de most ezek sincsenek előtted. Csak annyi, hogy még az idő is aminek elé nézel valahol a Negyedik Ház alkotása és mint ilyen bár neked talán irreleváns, az embereknek oly kevés adatott meg: mint Thrya-nak, Petrosnak és a többieknek. Nem csak ebben kell megalkudniuk, hanem oly sok minden másban. Egy ezek közül neked is akadály, kötelesség vagy minek szeretnéd…

A napi látogatás Jayr jövőjéért.

Nem történt semmi, elérted a rendőrséget és dúlva-fúlva lépsz be, hogy mielőbb szétverj valamit, de leginkább valakit, mert akkor újra férfinak érezheted magad, ha Elohimnak nem is. Persze megvan az okod, talán még igaz ok is, de azért a legtöbben nem állnak eléd, sőt az érzékenyebbek inkább belefeledkeznek valamibe, mintha ott sem lennének. Talán az Abyss sötét-ridegségének aurája vesz körül, talán valami más a magyarázat, de senki nem állja utadat az edzőteremig.  Addig is a kérdés, hogy rászedtek e, hosszasan kísér és bár a válasz a tied, a vörös köd nehezen engedi látszani mi is lehet ott valójában.

A teremben pedig…

Most is edzenek akik megtehetik. Akadnak négyen, akik párban vannak, különféle fogásokat gyakorolnak, míg egy kisebb csoport valakit körülvesz, aki női hangon éppen valami fogást magyaráz, míg ketten-hárman a padon ülnek, isznak, pihennek vagy épp törülköznek. A választék mindössze ennyi, de ezek között van férfi és nő, idősebb és fiatalabb és persze kisebb és nagyobb egyaránt. A nagyobbak közül mindenhol megfordulnak, de kétled, hogy ott hagyná a párját bármelyik is, így marad a kisebb tömeg vagy a padon ülők egyike. Mivel nagyon nem nézted meg kik vannak itt, így elsőre ismerős arcot csak futó pillantásból láttál, de senkit aki olyan lenne mint Petros.

S persze ott a lőtér is…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 14. 20:08:30
Enethiel

Jelenleg nem érdekel a doktornő álláspontja. Sem az, hogy igaza van-e? Az eredményen nem változtat - nem tetszik a helyzet, és nem, nem akarok jó képet vágni hozzá!
Hogy a doktornő tevékenysége akadályoz-e a feladatom ellátásában, vagy sem - még nem eldönthető - de hogy jelenleg nem teszi könnyebbé, abban biztos vagyok... A doktornő most olyan mint a Teremtő, vagy nagyobb Bukott - eldönt valamit, és akár tetszik nekem, akár nem, megpróbálja burkolt fenyegetéssel elérni, hogy szerinte megfelelő irányba tereljen. A módszer szerfelett unszimpatikus - főleg azért, mert ismét én lennék az alárendelt fél. Ráadásul tudom jól, hogy az orvosi titoktartásról is lemondhatok az esetében...

A rendőrség épületében senki nem akar beszélgetést kezdeményezni, ami pont megfelel számomra. Én sem akarok fölösleges szájtépést - nem ezért jöttem. Ma már eleget ápoltam a lelkivilágomat - és ha tovább foglalkozom vele, a végén felrobbanok, ha nem sikerül leengedni a gőzt.
Az edzőterem tűnik a legjobb megoldásnak - belépek, és mivel a szőnyegen senki nem árválkodik, a padnál ücsörgőkhöz tartok. A férfi pont megtenné bemelegítésnek. Oda lépve meg is szólítom

/Görög/ Helló! Csak a töködet vakargatni vagy itt? Mert ha nem, húzz védőrucit, és gyere! Kell valaki, aki meg tudja magát védeni!- mutatok a szőnyeg fele.
Amennyiben hajlandó rá, már csak egy kérésem van felé

/Görög/ Próbálj minél gyorsabban lerendezni! - utasítom, nehogy itt holmi simogatásra készüljön. Nem azért jöttem.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 15. 16:13:32
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Délután


Az edzőteremre síri csend borul amikor felvonultok a szőnyegre. Mindenki titeket figyel, azt, ahogyan csak úgy besétáltál és kikezdtél az őrs egyik legnagyobb tagjával. A Doktornő, a találkozás és minden ami ma vagy korábban történt ott buzog benned táplálva a sötétséget, mely kitörni kész. Ki miképp látja a viselkedésedet azt megtartja magának, míg neked csak a kíváncsi tekintetek jutnak. Miközben Lázadsz minden ellen, s mégis vágysz a Rendre, oly kettősség ez mely szét fog tépni, ha találod meg az egyensúlyt.

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Killed-Ress Police.jpg)

Nem csak ezt, de a fizikait is, mert úgy dobtak át, hogy nyögni se volt időd a meglepetéstől. Amilyen modorban kérted, pontosan úgy kaptad meg a kezdeti pofonokat. Képletesen persze, hiszen mindketten viseltek némi védelmet, de mikor harmadszor dobnak át, rá kell döbbenj, hogy a haragod sehova sem vezet. Kellene, de te egyre jobban és mélyebben veszel el a Gyötrelemben, ami folyamatosan suttogja, hogy könnyedén tudsz győzni, csak akarnod kell.

S aztán valahol, egy ponton túl, amikor a kapok több lett mint az adok, amikor már nem elsőre vagy utána kerültél földre, valami elszakad benned, valami mélyen az Esszenciádba mar, a lényedet rántja le Abyss jeges és fénytelen vermébe egy érintéssel ölsz. A düh, a harag, a kétségbeesés és a tehetetlenség érzése, a magány, a félelem és más sötétséget tápláló érzelmek legyőzik az akaratodat, kifordítják a hitedet és elveszik tőled mindazt amit még birtokolni véltél.

Gyilkost csinálnak belőled.

Nem tudja senki, te is csak sejted, hogy a nagy darab test amikor rád omlik az nem a fáradtságtól van, nem azért, mert puszta tömeggel akarnak legyőzni, nem is azért, mert te rántottad magadra az illetőt. Látod, miközben közelít feléd a feje, hogy abban a tekintetben már nincs semmi. Nincs több remény, harci láz vagy tisztelet. Nincs benne semmi, mert kioltottad az életét. Nem tettél semmi mást, csak elvettél egy esélyt, egy újabbat, már a másodikat. Érzed, ahogy egy részed a férfivel halt, ahogy magad is elveszel…

Halálos csend van…

Aztán minden felbolydul amikor a rendőrtársad nem mozdul többé. Emberek kezdenek el kiabálni, mások hozzátok rohannak! Próbálják lecibálni rólad és megkezdeni az újraélesztést, miközben néhányan melléd lépnek, hogy felsegítsenek. Talán mindez lassított felvételként pereg előtted, lehetséges, hogy nagyon is tisztában vagy mindennel, de egy biztos: te voltál. Ők nem tudják, nem értik és most nem is fogják, mert céljuk egy társuk megmentése.

Miattad.

Off-Topic: megjelenítés
+1 Ideiglenes Torment
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 15. 18:59:52
Enethiel

A nagydarab férfi úgy tűnik, hogy nem riad meg a kihívástól! Helyes! Így nem kell felhergelnem, hogy megmozduljon - jön magától is. Reményeim szerint nem lesz könnyű dolgom...
Hát, ebben nem is kell csalódnom, mert nagyobb és rutinosabb versenyzőnek számít - és pont azt kapom tőle, mint tegnap attól az átkozott Rabisutól! Csakhogy ő hagy felállni - hogy újra és úgy megpróbáljam - és hogy újra és újra rávilágítson arra - sehol nem vagyok. Próbálhatok bármiféle taktikát - egyik sem eredményes - de tudom - győznöm kell! Tanulni a hibákból és egyre hatékonyabban lebontani őt és a védelmét! Hisz ha ez nem megy, akkor egy háromszor nagyobb ellenséggel mire mennék? Végül aztán a folyamatos kudarcok elhomályosítják a célt - pontosabban csak egy marad - győznöm kell minden áron!
Az egyik fogás közben, miközben ismét a szőnyeg felé tartok, úgy döntök, hogy most megmutatom neki! Osztozzon ő is abban az érzésben, amiben én! A düh, harag, tehetetlenség és a többi engem marcangoló érzést egy érintéssel kilököm magamból, és átadom neki...


Ijesztő. Ahogy hirtelen szinte eltűnik a hajtóerő, ahogy mintegy kiürülve csapódok a szőnyegbe, és látom, hogy az ellenségem - nem - ellenfelem szintén hasonló porhüvelye rám omlik. Megpillantva a tekintetében a bennem honoló üresség tükörképét eszmélek fel, hogy mi is történt. Hogy mit csináltam!
Hogy nem ezt akartam! Csak hátul suttogja egy hang, de igen - mégis mi mást akartam volna? S az a szörnyű, hogy talán igaza van... A tompán telő másodpercek mindössze arra elegek, hogy magam előtt újfent megméretessek - és könnyűnek találtassak. Így akarok én másokon segíteni? Hogy ne szenvedjen sokat, idejekorán elvenni az életét? Hát ezért jöttem, csak ennyire vagyok képes? Miközben a kérdést keresem, és hiábavalóan de szemrehányást teszek magamnak, felsegítenek. Jelen helyzetben nem segít, megbántam a dolgot, hogy ide jöttem, hogy elvesztettem a kontrollt.

/Görög/ Hogy az isten bassza meg! - summázom az eredményt - Nem akartam... - teszem hozzá csendesebben, és egy-két másodpercig még figyelem, mire rájövök - ez egyáltalán nem segít. Talán még nem késő? - vetődik fel bennem, hogy valahogy enyhítsek azon a romboláson, amit az imént okoztam.
/Görög/ Engedjetek, hadd nézzem - szólok csendesen, s leguggolok mellé, hogy kitapintsam  az ütőerét - miközben próbálok visszaadni valamit az életből, amit az imént elvettem.

Spoiler: megjelenítés

gyógyítás-próba
Állóképesség(4) + Orvostudomány(1)
Próbadobás 5d10: ( 5,4,4,2,8 ): Célszám: 6. Eredmény: 1 Siker
2 faith megy bele a siker érdekében
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 16. 10:16:28
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Délután


A harc alatt azért nem voltál teljesen tehetetlen, de mivel még fiatal vagy és szerteágazó tudással rendelkezel, hátrányba kerültél azokkal szemben, akik kevesebb területet között osztották meg figyelmüket. Akadtak találatok amiket elértél, de mint Jayr, több technika és talán némi fizikai erő is hiányzik a teljes győzelemhez, ami az ellenfélnél viszont megvan. Így végül pont annyiszor érkezel a földre, hogy az egyel több, mint amennyit még el tudtál volna viselni…

Látásból ismerem őt, járőr a fiú. Belépett az edzőterembe és kérdés vagy hezitálás nélkül kihívta Terastios-t, aki látható örömmel fogadta, hogy valaki végre megtette ezt. Tudtuk, hogy az aikido edző mindenkit úgy dobál mint egy rongybabát, de még nem nagymestere a harcművészetének. Ez a fiatal titán pedig kihívta őt és… pontosan az történt amire mindenki számított. A srác is úgy repkedett, hogy félő volt eltörik a számtalan becsapódástól. De ez a fiú úgy pattant fel minden alkalommal, hogy a végén mindannyian tisztelettel csodáltuk a kitartását és állóképességét.

Egy-egy alkalommal úgy tűnt a kitartása meghozza gyümölcsét, de aztán minden elveszett. Láttam rajta, ahogy a harag eluralja és a mozdulatai céltalan kaotikusságba fulladnak és így már nem volt a Rendőrség Óriásának ellenfele. Tulajdonképpen saját magát győzte le úgy, hogy elvesztette a higgadtságát. Amit korábban céltudatosságnak hittem, az valóban az volt, de csak palástolt valamit, valami mást, ami egyenes út volt a vereséghez. S amikor már épp elfordultam volna tudva a biztos végeredményt, olyasmi történt, amit elsőre nem tudtam elhinni.

Terastios izmai elernyedtek és egyszerűen rázuhant az ellenfelére!


Az Abyss tekintett rád, láttad azt, hogy milyen útra léptél és hova vezet. Első sorból élvezhetted a teljes fény hiányát, a sötétséget magát és mindazt amit ez jelent. Tudod, hiszen a legfinomabb becslések szerint is vagy négy-ötezer évet töltöttél el ott. Az út amin haladsz pedig úgy vezet ide vissza, hogy bár kiszabadultál, de „Lélekben” mégis ott maradtál. Elvettél egy újabb életet, a másodikat immár és ezzel természetesen megfosztottad őt az Esélyétől is. Önmagad ellen cselekedtél és magadba martál, mely most égető kínként van jelent, oly fájdalomként, ami lehet térdre kényszerít vagy legalábbis lebénít, esetleg… (?)

Szerintem senki nem értett semmit és mindenki legalább egy szívdobbanásnyi ideig valami magyarázatot keresett az egészre, amikor végül a döbbenet káoszba fulladt. A következő pillanatban már valaki elrohant az orvosi felé, egy másik valaki a táskájában kotorászott – valószínűleg telefonért – és persze sokan siettek a két férfi segítségére. A nagyobb csapat leemelte az ernyedt testet, a másik csapat pedig a kilapult rendőrtársunkat segítette fel. Azonnal láttam, hogy baj van, hatalmas baj, amit mások is megértettek. Hezitálás nélkül cselekedtek és elkezdték az újraélesztést.

Az önvád az ami lebénít, ami görbe tükröt tart eléd, de mintha pont emiatt látnád meg azt, hogy még van kiút. Még letérhetsz erről az ösvényről, annak ellenére, hogy egy mély és sötét hang azt mondja, hogy nem kell, hiszen így megvédheted magad és mindenki mást akit csak akarsz. Nagy lehet a kísértés, de talán még nagyobb az ár, ha nem látod meg hova tartasz. Természetesen a megbánás szinte azonnal elöntött, de még ez is inkább csak bántóan hat, hiszen megkésett érzés ez, olyasmi amikor rádöbben valaki, hogy rosszat tett minden jó szándék ellenére. Vagy eluralták az érzései és a jó szándék felolvadt a harag és gyűlölet tüzében…

A kisebb csapat épp felsegítette a másik versenyzőnket, amikor észrevettem, hogy az arca kész tanulmány. Ahogy a haragja elpárolgott sok minden a felszínre került. Nem vagyok pszichológus, de azért láttam rajta a bűntudat, a kétségbeesés és tenni akarás tsunamiként lecsapó egyvelegét. Ismerem ezt, már átéltem korábban és tudom mit kell tenni. Odalépek és lefogjuk a társunkat, mielőtt valami olyan butaságot akarna tenni, amivel csak rontana a helyzeten. Elkísérnénk a padokig, leültetnénk és adnék neki egy kis vizet. Le kell higgadnia, mielőtt újabb vélt-valós hibát követ el.

Lefogtak hát, nem engednek, hallod, hogy odakintről is heves kiáltozások hallatszódnak – hiába no, a görög egy heves nép – de kétled, hogy a mentő időben ideérhet. Az oxigén ami oly fontos az emberi szervezetnek, nélkülözhetetlen a működéséhez, nem érkezik megfelelően – hiába minden befújás. Lehet, hogy megpróbálnád kitépni magad, hogy segíts, hogy ellensúlyozd amit tettél, de képtelen vagy eljutni a mozdulatlan testhez, aminek Lelke már úgy tűnik immáron Morana birodalmába lépett. S amikor minden teljesen elveszett, amikor úgy tűnik a tetted megmásíthatatlanul rád nyomott egy bélyeget…

A férfi felköhög és kábult-hulla fáradtan szuszogni kezd.
A megkönnyebbült sóhajok mellett örömkiáltások harsannak.
A fáradt csapat aki küzdött a férfi életéért is mosolyogni látszik.
Végül a mentősök is befutnak, hogy kórházba vigyék azt a férfit, akit
majdnem megöltél.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 16. 19:35:06
Enethiel

A harag. Azt hittem, hogy irányíthatom, hogy ha kissé engedek neki - akkor szabályozott keretek közt levezethetem mindazt a feszültséget, ami felgyűlt bennem. De nem ez történt - hanem megérezvén, hogy gyengült az irányítás - további erőt gyűjtve végül egy végzetes csapás erejéig kitört, és mindent tönkre tett, ami az útjába került.
A csapás ridegsége kételyt sem hagy bennem, hogy mily erők hajtják, és hogy honnan is eredhet. Valahol szörnyű rádöbbenni, hogy ami ellen harcolok, pont annak engedek utat, és nyitok számára magamon keresztül kaput a világra...
Hogy a fájdalom eleve fizikai, vagy csak "lesugárzik" a kín, nem tudom, és nem is lényeges. Kezemet ökölbe szorítva, ujjaim a tenyerembe vájnak, miközben könnyes arccal azon erőlködöm, hogy ne kelljen felordítanom. Ha ez az érzés a csapás előtt mart volna belém, talán még időben észhez térít... - de késő bánat. Viszont a vakító kín felfedi a válaszutat - hogy döntenem kell. Robogok tovább ezen, mely meredek spirálban vezet lefele, vagy - még amíg lehet, visszatérek az eredeti ösvényre - amely ki tudja, hogy végül hova visz? Közeben a megbánás is belém mar, amely szintén nehézzé teszi számomra az elfogadását, és azt - hogy lássam be a hibámat. Hogy nézzek szembe azzal - engedve az érzéseimnek olyas valakit bántottam akinek aztán tényleg semmi köze nem volt a sérelmeimhez. Nem mintha ez mentség volna a tetteimre...

Bár kérem, hogy engedjenek oda - vagy csak szerettem volna kérni? Nem emlékszem, de nem oda, hanem a padhoz kísérnek - és leültetnek. Mire ráeszmélek, hogy mi történik, állnék is fel, hogy odamenjek - ha már én tehetek róla, segítenem is nekem kell! Csakhogy a többiek máshogy gondolják - és erőszakkal a padnál tartanak. Látván a helyzetet, rájövök - ha nem csinálok semmit, közös erővel tesszük a koporsóba. Ezért nem kizárt, hogy kisebb birkózás kezdődik - aztán belátom - ha nem akarok több áldozatot, fel kell adnom. Így a kispadról szurkolhatok, és nézem csak ahogy küzdenek - bár túl sok reményt én nem fűzök a sikerhez - sőt, egy idő múlva le is mondok róla.

Aztán úgy tűnik, hogy mégiscsak sikerül az, amire már nem is számítottam. Megkönnyebbülten fújom ki a ki tudja, hogy mióta bent tartott levegőt, és hálásan nézek azokra, akik nem adták fel, és sikert arattak!

Végül aztán amikor a mentősök is megérkeznek, majd átveszik a beteget - akkor próbálok meg a közelébe jutni - hogy miközben finoman megérintem a kezét, elmondjam a kívánságomat

/Görög/ Meg kell gyógyulnod! - szólok, miközben az apró érintéssel próbálok némi erőt tölteni bele.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 19. 10:51:14
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Délután


Rádöbbentél, hogy az érzések milyen erőt képviselnek! Az emberek milyen mélységeiben képesek átélni őket, és mindezt most már magadénak mondhatod. Ők a Teremtés, illetve a Lázadás óta képesek erre és rövid életük alatt szinte mindent megélnek ezek által amit eddig csak elképzelni (se) tudtál. Tudod, hogy a harag, a gyűlölet és tehetetlenség érzése mire képes, talán van más, a család, a valahova tartozás és a szeretet, a szerelem érzése ami más utakra vihet. Kérdések, melyekre csak egyetlen egy módon találhatsz igazi választ, úgy, hogy azokat is átéled!

De most a „lelkiismeret-furdalás”, esetünkben a megbánás dominál, tetteid következményeiképp. Rádöbbeni, hogy az egykor csak építő, teremtő és gyógyító erőd (talán csak) az Abyss után milyen pusztításra képes. Talán nem is te tetted, csak az Abyss eszköze vagy, egy csatorna, melyen keresztül a Teremtésre zúdíthatja a Semmit, amely ellentéte annak és így elpusztíthatja. Ki tudja? Talán a Neberuk akik előre látnak mindent vagy az Annunakik akik mindennek formát adtak? Esetleg senki, csak a Teremtő, aki maga sem kívánt a Semmihez érni és Elohimjait küldte inkább?

Sebet ejtettél magadon, a fájdalom józanító hatása után már könnyes tekintettel éberebben kutathatod a környezteted és benne azt, akinek elvetted az életét. A mellkasodon az érzés, mintha több tonna lenne rajta akkor sem akart felszabadulni, amikor az emberek hosszas küzdelme végül legyőzte a pillanatnyi halált. Morana arca villan fel, ahogy szomorúan tekint rád, ahogy az egész lényéből sugárzik az a megmagyarázhatatlan bánat, de ahogy a könnyeid utat találnak, egy picit, ha nem is nagyon, de egy picit könnyebbé válik a korábbi szívet bénító fájdalom.

Talán mindaz ami kiváltotta pont ettől akart megóvni? Lehet, hogy előre látták és próbáltak rávezetni egy másik ösvényre mielőtt elnyel a sötétség? Lehet, hogy a doktornő azért árulta el az egyik legféltettebb titkát, hogy megmutassa a bizalom még létező dolog! S az, hogy közben óvatos? Kinek róható ez fel? Te sem vagy erőd teljében és ki tudja, talán mások is ennyire elesettek – kivéve persze azt a Rabisu-t, aki láthatóan igen csak magánál volt. De ez a világ más, mint egykoron volt és ehhez alkalmazkodni kell. Ez olyasmi, ami nem könnyű dolog, főleg egyedül, de nem is lehetetlen!

Nem engedtek oda. Ki tudja, hogy ebben az állapotban nem rontottál e volna az egészen és az emberek nem véletlenül tartják a mondást, hogy a pokolba vezető út is… visszafognak, nem engednek! Aztán, talán már nem is mersz odamenni, még akkor sem, ha a kevéske Erődből áldoznál és tudod, hogy az úgy rossz már nem lehet. Ez a pillanat az embereké, azoké akik nem félnek a haláltól, akik szembeszállnak vele és képesek legyőzni. Tudod – Jayr emlékeiből – hogy ez nem mindig sikerül, de sosem adják fel! Soha. S most az áldozatod – aki közben hordágyra került – élő példája ennek! Élő!

Te lemondtál róla.
Rád cáfoltak.
Ez fájhat.

Mikor megérinted a férfid, mikor azt kívánod, hogy gyógyuljon meg, úgy érzed többet tettél, mint ha engedtél volna a pillanatnyi csodának, amit amúgy is nehezen lehetett volna megmagyarázni. Ami ennél sokkal erőteljesebben hathat rád, az a hálás és fáradt tekintet, amely egyáltalán nem vádol. A tudatlanságé, mely nem hibáztat téged. Ez olyasmi, ami talán csak fokozza az érzéseidet, de végül a férfit elviszik és hallod odakintről ahogy a Mentőautó szirénázva elhajt. Az emberek nagy része most nem akar edzeni, legtöbben a fürdő felé veszik az irányt, kivéve két embert.

Az egyik az, aki a padnál a leghatározottabban fogott le.
A másik a lány az edzőteremből…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 19. 19:11:07
Enethiel

Első kézből sikerült belekóstolni abba, amit eddig csak távolról szemléltem, és néha bizony nem is teljesen értettem. Igaz, ez a falat meglehetősen keserűnek tűnt - és majdnem megakadt a torkomon - de talán a többi, még magára várató ennél már csak jobb lehet. Innen már csak felfelé visz az út! Vagy legalábbis kéne...
Most könnyű lenne elhatárolódnom a történtektől - hogy nem is én tehetek róla, hogy nem én vagyok a hibás. Ám el kell fogadnom, hogy az elmúlt idők és az Abyss megváltoztatott. S ezekkel a változásokkal,  gyengeségeimmel együtt kell tudnom elfogadnom magam - és ebbe az is bele tartozik, hogy beismerem a hibáimat is. Így talán legközelebb nehezebben követem el ismét. Viszont ez most nem igazán segít - a bűntudat mintha kissé lelassítana, paradox módon húzna az Abyss fele - egyedül talán az ad némi vigaszt, hogy az emberek összefogva kissé elodázták Morana munkáját.

Hogy ebből mennyit sejtett vagy látott előre a doktornő - azt még megsaccolni sem tudom. Viszont úgy érzem, hogy ha nem is bizalmatlan, hanem óvatos - attól függetlenül én sem vagyok jobb helyzetben. Elvégre én meg nem bízom a patronálójában - és ezáltal benne sem. Így marad a patthelyzet - amíg nem sikerül összeszednem magam. Ugyan az összefogás lehetősége csábító gondolat, de amíg magamban sem bízom, hogy bízhatnék másban? Vagy mások hogy bízhatnának bennem? Ez pedig csak gyengítené, nem pedig erősítené hosszú távon a kapcsolatot. De jelenleg ez nem igazán tűnik fontosnak - mikor a haláltól próbálják visszalopni az életet - melynek én vetettem véget!

Eleinte küzdök a realitásokkal és azokkal, akik nem engednek - aztán feladom, és csak keserűen figyelem a reménytelennek tűnő küzdelmüket. Amely számomra nem várt, de örömteli fordulattal ért véget - merthogy ez alkalommal megnyerték a harcot. Ez a jövőre nézve példa értékű lehet, hogy soha nem szabad feladni! Lehet, hogy most nem volt igazam, hogy tévedtem - de ennek most tudok örülni. Bebizonyították, hogy vesztes állást is lehet győzelembe fordítani - csak eltökéltség kérdése!

A hordágyon fekvő férfi tekintete teljességgel zavarba hoz - hiszen a szemrehányás lehetne a legkevesebb, amit ki kéne olvasnom belőle -ha lenne igazság. Az életét nem nekem, hanem a többieknek köszönheti - ráadásul én támadtam rá - még ha nem is tudja. A kórházban meg kell majd látogatnom, hogy maradéktalanul felgyógyuljon ebből a ... szégyenemből.

Kissé elveszetten álldogálok, miközben a terem lassan kiürül - és azon tűnődöm, hogy mégis mit kéne csinálnom. Valahogy ezek után olyan abszurnak tűnik, hogy én meg csak kisétálok és biciklire szállva eltekerek fóliát meg ragasztószalagot venni. Hogy folytatódik minden, mint ha semmi nem történt volna. Pedig ez egyáltalán nem igaz! S milyen igazságtalan!
Tanácstalanul körülnézek, hogy kik maradtak -  az egyik kolléga, aki lefogott. Nem neheztelek rá, hisz azt  tette, ami szerinte a leghelyesebbnek tűnt. A másikuk pedig aki azt a látványos produkciót csinálta az edzőteremben a vizes flakonnal. Mit is mondhatnék nekik? Nem igazán volna kedvem beszélgetni. Csak intek, és lehangoltan kibattyogok a legközelebbi víz vagy ital automatához. Úgy érzem, hogy innom kell valamit! Kicsit céltalanul téblábolok, amíg a folyadékot kortyolgatom, aztán cselekvésre szánom magam - és újfent biciklire szállok.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 20. 12:27:57
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Délután


A Doktornő biztos örülne ha hallaná milyen gondolatok kavarognak benned, de ezeket most megtartottad magadnak. Ami azt illeti, semmivel sem érzed magad jobban mint előtte, de azért talán nagyon haloványan jó érzéssel töltött el, hogy az élet amit kioltottál, csak egy pillanatra volt az és a halál legyőzetett. Ha más nem is, de ez biztos, hogy kiváló emlékeztetője volt az Átoknak, amivel az Elohimok sújtották Lázadó testvéreiket.

Senkit nem akarsz látni és még kevésbé beszélnél velük, de úgy tűnik, hogy ezzel nem vagy egyedül. A fennmaradó két személy csak tekintetével kísért ki és a folyosón, illetve már az utcán sem akar senki párbeszédbe elegyedni veled. Úgy tűnik, hogy megértették mire van szükséged vagy csak hagyták, hogy a magad módján próbálj meg szembenézni a történtekkel vagy… a lényeg, hogy a férfi túlélte a veled való találkozást – igaz, nem neked köszönheti.

A legközelebbi ivóvíz a folyosón található, amely ad hideget-meleget és szódavizet is. Ezután kilépve és felpattanva már a kerékpárral hajtasz sietve – talán észre sem vetted – hogy a frusztrációd egy része ebben manifesztálódott és néha egy-egy lassabb autót is ki kell kerülnöd. Egy-egy dudaszó is beszűrődik, de nem tudnád megmondani, hogy ez neked vagy másnak szólt annyira lefoglal a harc az igazsággal. Az élet, és te is haladsz tovább, míg leizzadva haza nem érkezel, ahol

Azt látod, hogy az ablakot… megjavították! Nyoma sincs annak, hogy bárki engedélyed nélkül csak úgy megfontolásból betört volna az életedbe és az otthonodba, sőt, még egy cetlit is hagytak az ablakon! Mikor közelebb lépsz, hogy megnézd mi az – mi van ráírva, rá kell jönnöd, hogy kívülről van rajta, de azért így is el tudod olvasni a rajta lévő görög betűket, melyek egyetlen egy valakitől származhatnak és ez minden kétséget kizáróan biztos:

Kérlek legyél óvatosabb, veszélyes időket élünk!
Leo
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 20. 18:27:51
Enethiel

A távozásom akárcsak az érkezésem szótlanul történik - ami igencsak megfelel számomra - igaz, igencsak más és más okok miatt. Egy pohár víz után indulok el hazafele, ahol meglepetés vár - lefújhatom az ablakjavítási terveimet! Gyanakodva lépek közelebb, és nem is tudom, hogy miért nem csodálkozom, amikor megpillantom a cetlit az üveg túloldalán. Kis ideig nem is tudom hova tenni a dolgot - hogy ez most mit is jelentene, aztán inkább a könnyebb utat választom, és megvonom a vállam. Ezt akár vehetném bocsánat-kérésnek is - de van néhány alapvető gondom a kivitelezéssel. Először is nem vártam el ilyesmit. Másodszor az a bolhás dög megint megsértette a magánszférám határait - mert ismét járt a lakásomban az engedélyem nélkül. Mit kezdjek ezzel? Nem pisálhatom körbe a fal mentén, hogy ez a barom is megértse - magánterület! Ám végső soron belátom - csinálhat bármit - van sapkája - nincs sapkája - biztos, hogy belekötnék. Inkább nem is foglalkozom vele - mert már tudom, hogy hova vezet...
Így aztán a növénykémnek adok vizet. Végül kikapcsolom és lerakom a telefonomat - a mai napra elegem van a kapcsolatokból. Magamhoz veszem a pénztárcámat és az irataimat, majd úgy döntök - itt az ideje sétálnom egyet, mert az ablak látványa megint rossz útra vihet. A séta fizikai célja Piraeus kerület régi vasútállomása (https://www.google.hu/maps/place/%CE%A0%CE%B1%CE%BB%CE%B9%CF%8C%CF%82+%CE%A3%CE%B9%CE%B4%CE%B7%CF%81%CE%BF%CE%B4%CF%81%CE%BF%CE%BC%CE%B9%CE%BA%CF%8C%CF%82+%CE%A3%CF%84%CE%B1%CE%B8%CE%BC%CF%8C%CF%82+%CE%A0%CE%B5%CE%B9%CF%81%CE%B1%CE%B9%CE%AC/@37.9480557,23.6351678,18z/data=!4m13!1m7!3m6!1s0x14a1bbebb7ac3147:0xd820da95ff30fdf7!2zUGlyZWFzLCBHw7Zyw7Znb3JzesOhZw!3b1!8m2!3d37.9429857!4d23.6469832!3m4!1s0x14a1bbc42bdf5d47:0x730c30fcab48a1d5!8m2!3d37.9485362!4d23.6357599), amit kívülről akarok megnézni. Közben inkább próbálok az elmúlt két nap eseményeivel nem foglalkozni - mert van mit átgondolnom, de egy picit még szeretném pihentetni - beiktatni egy kis csendes szünetet - hogy kellőképpen lehiggadva tudjam átgondolni a dolgokat.


A vasútállomásnál megállva meg kell, hogy állapítsam - nyugodt helyre van szükségem, amit mások nem néznek átjáróháznak. Az új tervek megalkotásához új helyszín is illene - hogy ne folyamatosan ugyan azokat az utcákat koptassam, hogy ne csak körbe-körbe szaladgáljak, mint valami kísérleti egér... Az utca túloldalán található dokkokra nézek, majd hirtelen ötlettől vezérelve elindulok feléjük. Készpénzért jegyet váltok az Egina-Pireas kompra, és felszállok rá.

A szigeten elsétálok a Studios 123...Soleil-ig (https://www.google.hu/maps/place/Studios+123...Soleil/@37.745055,23.535289,18z/data=!4m13!1m7!3m6!1s0x14a1bbebb7ac3147:0xd820da95ff30fdf7!2zUGlyZWFzLCBHw7Zyw7Znb3JzesOhZw!3b1!8m2!3d37.9429857!4d23.6469832!3m4!1s0x14a1cfafbf558303:0x33dbd303dde4cdb0!8m2!3d37.7450548!4d23.5352891), és kiveszek  két éjszakára egy egyágyas szobát. Úgy vélem, hogy ennyi idő elég lesz ahhoz, hogy nyugodtan átgondoljam a lehetőségeimet - s döntsek a hogyan-továbbról. De a nyugalom és az üres has nem jár kéz a kézben - ezért miután biztosítottam a lakhatásomat, visszasétálok a parthoz, és az egyik egyszerűbb éttermet kiválasztva megvacsorázok. Nincsenek nagy elvárásaim - átlagos görög házi kosztot szeretnék - amit talán meg is kaphatok. Ráérősen falatozok - miközben a hely nyújtotta látnivalókat nézem. A többi embert, az esetleges kilátást, és persze mindazt, ami felkelti még az érdeklődésemet.
Végül aztán lesétálva a partra végignézem a naplementét, majd a szürkületben elindulok felfele. Átsétálok az aprócska falun, fel a magaslat tetején álló régi romokhoz. Remélem, hogy a turisták már elmentek - és hogy egyedül tudom bejárni a helyet.

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 23. 17:30:08
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Délután


A séta kifejezetten jól esik most neked – ha sikerült figyelmen kívül hagyni, hogy a teremtés mennyire megváltozott, hogy az emberek mennyire hitetlenek – és a parton, a kikötőben egészen a régi vasútállomásig, ahol igen sok ember fordul meg a nap ennek a szakaszában. Pár suhanc, akik dohányoznak vagy más módon lázadnak a világ ellen, de senki olyan, aki veszélyesnek tetszik vagy más módon fenyegetést jelenthetne, mint a turisták csoportjai akik ki és belépnek kisebb-nagyobb létszámmal a felújított főépületbe.

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 ÖregVasútÁllomás.jpg)

Az autók unottan hömpölyögnek tovább, a kompok közül pár érkezik, néhány várakozóan áll és akad egy-kettő ami épp elindul, de a zajok alapján nem az emberek és a gépek a leghangosabb, hanem a tenger és annak repülő élővilága, mely éles visítással csap le még a legkisebb élelemnek tetsző dologra is.

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Sirály.jpg)

Az idő kellemes, a nap mivel már lemenőben van, nincs az a füllesztő hőség, de azért nem kell túlöltözni ahhoz, hogy az ember élvezhesse a lágy szellőt, ami a tenger illatát hozza magával. S a szabadságét, amely egy hajójegy képét ölti magára, egészen pontosan egy Pireas-Egina útvonalra szólóét. Az összeg nem különösebben terheli meg a pénztárcádat, de emlékeztet a kiadás arra, hogy a bevételi forrásod egyetlen helyről érkezik: a Rendőrségtől. Láttál is egy-két kikötői egységet…

Nem sokat kell várni az indulásig, de addig van időd helyet keresni – állót vagy ülőt tetszés szerint – és elmerülni a gondolataidban. Így lehet lemaradni a környezetedben történő (neked nem) fontos eseményeiről és a tényről, hogy az alkonyatba tartó hajón milyen emberek vannak és mi tesznek és-vagy éreznek épp. Te azt, hogy a kiszakadás a megszokott környezetedből valahogy kellemes és békés érzéssel tölt el, otthagyva mindent és mindenkit.

A szél itt a tengeren erősebb, de frissebb is! Igazi illúziója a szabadságnak és a játékosságnak éppúgy, mint a vihar előjeleként érkező erősebb széllökéseknek, melyek aztán tovaszállnak meghagyva a korábbi kellemes hangulatot. A lemenő nap fénye aranyhidat fest és vakítóan csillog a felszínen és minden máson, ami picit is elég huncut, hogy partnere legyen ebben. Az út alatt akár fogyasztasz akár nem vagy épp sétálsz esetleg végig ülsz… senki nem zavar.

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Studios123Soleil.jpg)

Kikötés után a helyi térképen eligazodva hamar megtalálod a keresett szállást, amely külsejében régies, de ha hinni lehet a tájékoztatónak azért elég modern, a kornak megfelelően felszerelt. A szobafoglalással akad némi gond, hiszen elég sokan vannak, de végül találnak egy szabad szobát, igaz nem a legolcsóbbat. Ennek ellenére elégedett lehetsz – amennyiben felmész megnézni akkor azonnal – azzal, amit kaptál és ahonnan visszatérve a vacsorát akár helyben is elköltheted.

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Studios123Soleil-Balkon.jpg)

Itt aztán akad helyi étel is – amire amennyiben hideg féle lenne – nem kell sokat várni és még olyan asztalt is találtál, ahol nem ül senki és ha te már elfoglaltad valószínűleg nem is fog. A várakozás és étkezés alatt is akad mit nézni, hiszen a természet adta szépség nem csak a szigeté vagy a kilátásé, de akad itt néhány hölgy is, aki szemrevaló lehet. A vacsorád végeztével – ha nem tettél semmi mást – akkor elindulhatsz sétálni, ami a finom étel után még akár jól is eshet.

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Studios123Soleil-Dinner.jpg)

Az utad – úgy félóra – a közeli templom romhoz vezet, aminek nincs neve, de még eredete is a múlt homályába vész. Ősi rom ez, aminek nagy része már elveszett, de azért próbálták megmenteni mindazt amit lehetett. Mire ideérsz, már biztos vagy benne, hogy a hely nem lesz nyitva, de így az a vágyad is teljesült, hogy turistákból egy darab sem sétál itt kattintgatva vagy épp a szuvenír bolt előtt ácsorogva bizonytalanul.

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Temple of Aphaia.jpg)

A hely egyetlen fennmaradt története, a legenda szerint nevét egy nimfáról kapta, akivel Zeusz szerelembe esett és magával vitte a szigetre…

A bejáratnál van némi élet, kis fény és talán egy biztonsági őr, de a kerítésen túl más nem akarja utad állni, ha tényleg sétálnál. A körülbelül kétezer-ötszáz éves romok itt-ott meg vannak világítva, de nagy része azért a jótékony sötétségbe vész. A Hold fénye és a csillagoké azért nem ideális a törvényen-kívüliek számára, de azért ez nem is egy katonai támaszpont…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 23. 18:24:34
Enethiel

A séta során csak nézelődöm, és nem keresem a látottak mögötti okokat - egyszerűen csak elfogadom a helyet olyannak amilyen. S ez most valahol elégedettséggel tölt el - hogy végre nem akarok változtatni - hogy kicsit pihenhetek. A kikötő nyüzsgése bőven ad látnivalót - s szerencsére valami más mindig elvonja a figyelmemet mielőtt ráunnék arra, amit addig néztem.

A hajójegy megvásárlása picit visszahúz a valóságba - s kellemetlenül emlékeztet arra, hogy a szabadságnak ára van - melyet szolgálattal érdemeltem ki eddig. De hogy a jövő hogy alakul... pont emiatt kell most elutaznom!
A kompon a jó idő miatt a korlát egy darabját sajátítom ki - ahonnan nagyszerű kilátás van a vízre, és ahol a nyílt vízen felerősödött szél körbeszaladhat kedvére. Nagyon nem mászkálok - a parton már volt rá alkalmam - csak simán élvezem az olvadt arany színeket, és azt, hogy végre semmi nem történik.

Ahogy a parton sem - ráérősen sétálok Athénhoz képest falusias településen a szállásig, és most még az sem tudja elrontani  kedvem, hogy kissé többet kell fizetnem a szállásért. Főleg miután megpillantottam a kilátást az erkélyről. No nem mintha itt akarnám tölteni az időm nagy részét, de ki tudja? Holnap azért a reggelit itt szeretném majd elkölteni. De most még tartom magam az elképzelésemhez - és lesétálok az udvarra, ahol az egyik üres széket s asztalt elfoglalva megvacsorázok. Bár a várakozás és az étkezés közben nézelődök, de inkább a természet, mint az emberek kötik le a figyelmemet. Igaz, nem kizárt, hogy egy-egy futó pillantás után a szebbik nem fele azért figyelmeztetnem kell magam, hogy nem beszélgetni jöttem, hanem átgondolni a dolgaimat.

A vacsora után veszek egy kis adag pisztáciát - amely a sziget egyik jellegzetes haszonnövénye, és elindulok a rom fele. Maga a látvány lélegzet elállító, de a kerítést megpillantva megállapítom, hogy itt sem lehet már szabadon jönni-menni. Másszam át? Próbáljam meg átrepülni? Hogy aztán magyarázkodjak a biztonsági őrnek, hogy mit is keresek odabent? Nem sok kedvem van hozzá. Ezért a biztonsági őr bódéjához sétálok, és bekopogok.
/Görög/ Elnézést! Látom, hogy be vannak már zárva - de van rá mód, hogy akár felár ellenében bemehessek nézelődni? Az a helyzet, hogy szeretném elkerülni a többi turistát és persze a napközbeni meleget - magyarázom az indokot. Kíváncsi vagyok, hogy a kérésem mennyire elfogadható - hiszen igencsak eltér a szabályoktól, meg a nyitvatartási időtől - melyeket nem véletlenül hoztak.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 24. 12:35:00
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Este, kora éjjel


A pisztácia igen finom – sosincs belőle elég – így lehet séta és gondolatok közben hamar a végére érsz – vásárolt mennyiségtől függően és az üres zacskó marad csak a kezedben. Ugyanakkor nem sokkal később meg is érkezel a választott célodhoz, ahol rá kell döbbenj – a legrosszabb talán az – hogy amit lehet az emberek kisajátítanak és már nem nagyon létezik olyan, hogy mindenkié. A Gazdagok mindent maguknak akarnak és a szegények… a világ már rég nem olyan egyenlő, mint egykor volt.

Nincs is béke…

A biztonsági őr biztos, hogy szigetlakó, egy – nálad – idősebb férfi az, látszik, hogy egy időben kétkezi munkával kereste a kenyerét, de valamiért állást váltott. Most kíváncsian lépett ki a bódéból és indult feléd, hogy türelmesen végighallgasson és lássad rajta a hezitálást, a kötelesség és az emberség között, mely utóbbi kerül ki végül győztesen… némileg „Abyssal” fertőzve. Elfogadta, hogy – a személyid átadása után – többszörös árért beléphess. Napközben értelemszerűen a harmadáért – ha esetleg számoltad – mehettél volna be, de mint említette neked:

„Az éjszakai élet drága és a magány privilégium”

Most, hogy a kapun beengedett – és azért még megkért, hogy vigyázz a múlt értékeire – visszatért a bódéba, ahol, ha jól hallod épp valami történelmi dokumentumfilm kommentárjának hangja hallatszik, aztán csend, ahogy becsukják az ajtót. Ősi templom ez, amit áthat az idő és ismeretlenség kettősének érdekes aurája, ahogy a megkopott tárgyi emlékek között megbújik a történet, hogy egykor talán… ha picit eljátszanál a gondolattal, akkor Zeusz mindenképp olyan Elohim lehetett, aki ismerte az Adad-ok hatalmát, vagy talán eleve egy Adad hatalmasság lehetett

S a Múzsa? Ő valószínűleg Isharra volt és ha kettejük szerelmét említi a legenda, akkor valószínűleg ez is olyasmi lesz, amit a Lázadók az emberektől tanultak. Igaz, hogy ihlet és inspiráció ezer arca létezik, így akár lehetett természetesen más kórus tagja az illető, de ahogy emlékeid sejtetni engedik valószínűleg a nőiességhez igazodó alakja okán az emberek történetében női nemet kapott. Miközben elmélkedsz, tisztán rajzolódik ki előtted, hogy az Elohimoknak nincs neme.

S bukkan fel elmédben Camael alakja, aki puszta megjelenésével képes volt embereket inspirálni…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 24. 18:24:16
Enethiel

A pisztáciás út igen kellemesre sikeredik - és mikor a zacskó már nem ad számomra többet, akkurátusan összehajtom, és zsebre vágom. A kerítést látván egyértelmű, hogy újabb akadályba ütközök - de ezúttal inkább fizikaiba - ám most inkább választóvonalnak tartom. Jelzésnek, hogy hol végződik a "közös tér" és hol kezdődik a templom területe. Ahova nem is óhajtok csak úgy berontani, mint holmi bolhás Rabisuk. Én inkább vendégségbe érkezem - és így illik is úgy viselkedni.
A biztonsági őr hezitálásába nem szólok bele - neki kell tudnia, hogy mit lehet és mit nem. Azért örülök neki, hogy számomra kedvezően döntött


/Görög/ Köszönöm - mondom neki, amikor átadom neki a személyit és a pénzt. A magasabb árral sem vitatkozom - egyrészt én kértem szívességet, másrészt valahol egyet kell értenem a meglátásával.

A kapun belül ráérősen sétálom végig a tárlat el nem zárt részeit, s kissé eltűnődöm. Az információs táblák előtt állva valahol furcsa olvasni a régmúlt istenekről - mi már sehol nem voltuk, mikor ők előkerültek - már ha igaz, hogy a görög vallás csak háromezer-hatszáz éves múltra tekint vissza... S ma már szintén sehol sincsenek. Kik voltak? Hova tűntek? Ha nem Bukottak voltak, akkor talán a megmaradt Elohimok közül páran? De ha ezért őket is bezárta a Teremtő, akkor miért nem halottunk róluk? Ennek gondolom nagy hírértéke lett volna odalent - vagy csak nem emlékszem? Esetleg másik börtönbe zárták őket? Ezt nem ma fogom megfejteni - jövök rá. Ám, hogy Camael alakja előbukkan a feledés homályából - némi meglepetést okoz - igazából nem pont ezt az eredményt vártam - de azért tudok neki örülni.  Hiába, ugyanez otthon a négy fal között ki tudja, hogy mennyi idő múlva sikerült volna? Pedig valahol ő is olyan, akinek talán valaha szobrot állítottak...

A táblákat kiolvasván egy kellemesen nagy méretű ki-tudja, hogy milyen céllal ide került szikla vagy tetején végigfekszem, és miközben a nap folyamán összegyűjtött hő melegíti a hátamat, töprengve nézem a csillagos égboltot.
Lassan azzal kéne foglalkoznom, hogy mit is kezdek magammal a jövőben! S most is egy példa áll itt előttem, mert hiszen a Láthatatlan Istennő templomának romjait nézem - tapintom.
Igazából a név magáért beszél - és rávilágít a módszerére - amelyet jelen helyzetben talán nekem is követnem kéne. Hisz Morana, a bolhás és a doktornő is azt sugallta, hogy óvatosnak kéne lennem - nem pedig magamutogatónak. Alapvetően külön-külön nem biztos, hogy megfontolnám a dolgot. Ha egy ember állítja, hogy ló vagyok - akkor orrba verem. Ha már a második is azt mondja, hogy ló vagyok, akkor el kell rajta gondolkoznom. De ha már a harmadik is ezt állítja, akkor ideje vennem egy nyerget... Hogy hatásos volt-e az istennő módszere? A válasz itt áll előttem. Az istennő már sehol nincs, de az emléke és a szentélye még mindig megvan. Ezt én sikernek hívnám.

Persze a láthatatlanságnak is vannak fokozatai - tegnap még azon tipródtam, hogy ott hagyjam-e Athént, hogy megvédjem azokat, akik fontosak számomra. Hiszen eléggé szeretem őket ahhoz, hogy az érdekükben el tudjak tőlük szakadni. Ám ma - az a szerencsétlen kimenetelű incidens megmutatta, hogy nem csak gyógyítani tudok, hanem ártani is. S talán a Bukottaknak is! Ez nem olyan fegyver, amit szívesen bevetnék - mert ha belegondolok, már attól kiráz a hideg - de ha nincs más lehetőségem - akkor tudom, hogy élni fogok vele. Szomorú, hogy ilyen szörnyűség az, ami miatt úgy vélem - nem kell feltétlenül eltűnnöm Athénból. Hogy ettől érzem magabiztosabbnak magam...

A töprengés s csillagles végül elhatározással zárul - a jövőben óvatosabb leszek, de Athént nem fogom elhagyni. Kerülni fogom a konfliktust, de ha kell megküzdök az igazamért! A döntéssel, és azzal, hogy tudtam dönteni - elégedetten lekászálódok a szikláról, és amennyiben maradt még nem látott rész, ráérősen bebolyongom a holdfénybe öltöztetett romokat, aztán az őrhöz bekopogva jelzem, hogy végeztem. Átveszem az igazolványomat, és visszasétálok a szállásomra, hogy letusolva eltegyem magam a következő napra.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 25. 18:44:18
A sétád a romok között magányosan kellemes és bár követelt némi áldozatot, most nyugodtan élvezheted a magány és a tiszta levegő kellemes ízét. Ami azt illeti az utóbbi kifejezetten jól esik és nem kizárt, hogy a puszta gondolat a városi szmogról és bűzről nem a legvonzóbb képek közé tartozik. Hosszú sétát tehettél, nem sok rész volt lezárva és a legtöbb táblát is valamennyire ki tudtad venni, de azért maradt néhány, amely megőrizte előtted titkát.

Az Iskolai tananyag töredékeként tudod, hogy Zeusz nagy nőcsábász volt és valószínűleg Hugh Hefner a patronáltja. Természetesen a tréfát félretéve igen sok Istennőt és más természetfelettit környékezet meg számos alakban. Sok lehetséges magyarázat van arra, hogy miért és miképp maradt fent ez a sok legenda, de az itt és mostban talán az az érdekes, amire nincs semmilyen értelmes válasz. Ki lehetett ez a Nimfa és mit tehetett, hogy Templomot emeltek neki.

De talán a legégetőbb kérdés az, hogy… mikor?

Sok kérdésed van, válaszok nincsenek és nem biztos, hogy azért mert nem emlékszel. Igazából ez a hely és a pillanat ad neked egy emléket, azt, amelyik felfedi előtted, hogy időnként el-eltűntek Bukottak az Abyssból. Sokuk visszatért, de nem mindenki. Ki tudja, hogy ez idő alatt mi történt és milyen nyomott hagyott az emberek emlékezetében. Ilyen lehetett Aphrodithe is, aki a szépség és a szerelem megtestesüléseként maradt fent.

Később – mikor már elfeküdték a választott szikládon – az égboltot bámulod. Az égen megannyi csillag ragyog, számtalan alakzatot rajzolva fel, mint például az Oroszlánt… a kemény kő érzete csal vissza és a tudat, hogy ez a hely még évezredek után is itt van, hogy adott esetben meséljen azoknak, akik meghallják a suttogását. De úgy tűnik, hogy nincs itt és nem is járt senki, aki megértette volna az elsuttogott szavakat, így a hely tovább őrzi titkait.

A megfelelő lépés – úgy véled – az lesz, ha követed a Láthatatlan Istennő ösvényét bármerre is vezessen, hiszen így minden, amit teszel túllép az időn és ott lesz az embereknek, azoknak, akik méltóak arra, hogy elérjenek. Ki tudja mennyi ilyen és ehhez hasonló lehet odakint, rejtett és titkos alkotások amik valami csodát rejtenek. S ha folyamatosan egyre többen szabadulnak ki, akkor az sem kizárt, hogy újak születnek – legyenek azok áldás vagy épp átok az emberiség számára.

Az emberek szerint minden rosszban van valami jó. Talán te is megértetted és magadévá tetted e mondás bölcsességét, mindenesetre az már teljesen bizonyos, hogy visszatérsz a fővárosba. Vissza azokhoz, akik barátként, családtagként és esetleg többként is tekintenek rád rejtett vagy felfedett titkod ellenére. A gondolatok valamivel tisztábbak mint voltak a cél is kirajzolódni látszik a kaotikus örvényből mely korábban magával ragadt.

S mégsem sietsz vissza.

Csak a szállásodig, mely út ezúttal valamivel hosszabb és nem csak azért, mert visszakérted az igazolványodat. De az útközben eléd táruló természeti szépség talán picit segít megérteni, hogy mennyi mindent vett el az ember a Teremtésből, hogy maga formálja, hogy az élőt szürke betonra cserélje és ezzel olyan sebet ejtsen amire a Vadon Elohimjai fájdalmas haraggal képesek csak válaszolni. Ugyanezen gondolatmenet elkísér a fürdőbe is, ahol vegyszerrel kezelt víz hullik rád, mérgezve a Mélységek Elohimjainak otthonát…

Camaelét…


6. nap


Hamar elnyomott az álom, pedig nem voltál teljesen fáradt. Az álmaid a gondolataidnak megfelelően váltakoztak, de az ébredéssel nem tudtál megőrizni egyetlen képet sem, hogy visszaidézd mi zajlott le benned. Pihentebb vagy és ennek megfelelően nyugodtabban látod a világod, amelybe friss és finom reggeli illata kúszott be. Elfogyasztottad az utolsó cseppig és morzsáig, hogy aztán újabb útra indulj és egy Halandó ember életútjának állomását látogatasd meg.

Az utazás és látogatás eseménytelenül telt, de megismerted egy Szent ember életét és munkásságát annak teljes részleteiben, tudva, hogy sosem adta fel, még a leglehetetlenebb helyzetben is alázattal és tisztelettel viseltetett és végül bár az Átok elragadta az élők sorából, olyan nyomott hagyott, amit senki sem képes eltörölni az emberek emlékezetéből. Halála után is embereken segített, meggyógyította őket…

Írott szavai talán még ott visszhangoznak benned mikor az önismeret fontosságáról ír:
Idézet
„Aki nem ismeri önmagát, Istent sem ismeri. És aki nem ismeri Istent, az nem ismerheti meg általában a dolgok igazságát és természetét. Aki pedig nem ismeri a dolgok természetét, az nem is tudja azokat önmagukban megfelelően értékelni, nem tudja az olcsót a drágától, az értéktelent az értékestől megkülönböztetni. Ezért az ilyen ember csak kimeríti önmagát a triviális dolgok hajszolásában, miközben közömbös az örök és legdrágább dolgokkal szemben. Az embernek meg kell ismernie önmagát, Istent és a dolgok természetét, és ezáltal Isten képévé és hasonlatosságává kell válnia. Aki ismeri önmagát, az ismeri kötelességeit is önmagával, Istennel és felebarátaival szemben. Aki ismeri magát, az sohasem fuvalkodik fel, hanem mindenekelőtt tisztában van saját fogyatékosságaival és hibáival, mindig ahhoz az ideális ősképhez móri magát, melynek hasonlatosságára önmagát is kell nevelnie.”

A szív szerepéről pedig ezt mondja:
Idézet
„Az ember nemcsak értelem, hanem szív is. E két, egymást segítő erő teszi az embert tökéletessé, megtanítja arra, amit csupán az értelemmel nem foghatna fel. Az értelem a természetes világról tanít bennünket, a szív pedig a természetfelettiről. Az ember csak akkor lesz tökéletes, ha mind szívét, mind értelmét fejleszti. A szív pedig a kinyilatkoztatott valláson keresztül fejlődik.”

A meggondolatlan aszkézissel szemben e szavakkal figyelmeztet:
Idézet
„Amikor valahol nagyszerű aszkézist látsz, tudd meg, hogy mögötte nagy morális erény is rejtőzik, ami a testi aszkézis támasza. Tudnunk kell, hogy a lélek ereje erősíti, támogatja a testet is küzdelmeiben. Lelki erő nélkül lehetetlen komoly aszkézisbe fogni; ezért, ha a türelmetlen ember ebbe mégis belefog, mielőtt lelkét a morális erények útján megerősítené, bukásra van ítélve.”

Ekkor már a parton álltál, a hullámok nyaldosták talán a lábad, esetleg a homokba fúrtad? Nem számít, hogy épp Helios alatt feküdtél vagy Poszeidón birodalmában úsztál esetleg csak sétáltál a parton, mert a szavak mindenhova elkísértek. Tettek így a csalfa és játékos szellők, a csiklandozó napsugarak és a tenger sós illata mely az orrodba fúrta magát, a sirályok „éneke vagy épp a hullámok hangjai. Kevesen voltak veled ezen órákban, de azért itt már nem voltál egyedül.

Épp, mikor indulnál vacsorázni, hallod meg a közelben a gitár keltette dallamokat és a hangot, mely bár talán nem oly mézédes mint egy csábos hableányé, nem oly buja mint egy Succubusé, de mégis van benne valami zengő, ami képes megérinteni azt, aki odafigyel rá. Egy dalt hallasz, később, ha eléggé megtorpansz és odafigyelsz rádöbbensz, hogy ez egy ima a Láthatatlan Istennőhöz, mely nem kér semmit, csak tisztelettel és alázattal dicsőit azon tettekért, amiket a lény az emberekért tett egykoron…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 25. 21:15:23
Enethiel

A séta folyamán a rábukkanok pár félénk táblára is, amely a fénykörön kívül bújt el - és néhányuk nem is osztotta meg velem a tudását. Ugyan próbáltam őket más és más szögből is megkörnyékezni, de hiába - makacsul ragaszkodtak a titkaikhoz. Ezt az apró kellemetlenséget bőven ellensúlyozza az, hogy egyedül lehetek itt, a friss és tiszta levegőn.
Az újonnan felbukkanó emlék viszont legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megválaszolt. Mert az Abyssból időlegesen kiszökött Bukottak talán magyarázatot adnak arra, hogy maradhatott fent a Görög panteon - ám hogy mi történt azokkal, akik nem tértek vissza - az már megint az ismeretlen homályába vész... Még akár azt is valószínűnek tartom, hogy így egy-egy Bukott akár több istencsalád "tagja" is lehet. S természetesen azok, akik hatása kiemelkedően fontos volt az emberek szerint - azok nyerhették a legtöbb eltávot börtönükből.
Az eget fürkészve eszembe ötlik az oroszlán csillagkép, és arról a Rabisu. A kellemetlen élményt felidézve elhúzom a számat, és gyorsan tovább is hessegetem a látogatóm emlékét.
Bár a döntés megszületett, de a sziget varázsa nem enged olyan könnyen. Úgy érzem, hogy nem rohanhatok el anélkül, hogy ne merülnék el benne - ha csak egy napra is - a nyugalmába, hogy egy darabkáját mint valami szuvenírt majd magammal vihessem. Erre a feltöltődésre nagy szükségem van - hiszen Athén mint már tapasztaltam, hajlamos nehézségeket gördíteni az utamba.

A szállásom fele tartva igencsak szembeötlő, ahogy a természetet egyre több helyen váltják fel az ember által készített dolgok - míg végül olyan túlsúlyba kerül, ami még ebben a kis faluban is zavaróan hat - és akkor még nem is beszéltünk Athénról. A jelek egyértelműek - az embereknek még van mit tanulniuk a természettel való bánásmódról. S tartok tőle, hogy van még más terület is, ahol hiányosság vagy felejtés nyomaira fogok bukkanni. Az egyetlen szerencse az, hogy talán még tudunk rajta változtatni...


6. nap

Az ébredés azért örömtelinek mondható - a reggeli ígérete viszonylag hamar kézzelfoghatóvá válik - melyet a terveimhez hűen az erdőre néző csöpp teraszon fogyasztok el ráérősen. Ezt a napot Szent Nektáriosz életútjának megismerésével és az általa alapított monostor meglátogatásával kezdem. Elvégre kevesebb, mint száz éve halt meg - és ha hinni lehet a történetének, akkor halála utáni gyógyító ereje miatt avatták szentté.
A szavait jelen helyzetemben akár iránymutatásnak is vehetném - vagy akár a döntésem megerősítésének. Jayr régebben viszont csak megvonta volna a vállát - sem megerősítést sem iránymutatást nem keresne ilyen helyen. Legfeljebb elismerőleg bólintana az élettapasztalatra, ami átszűrődik a sorok közt. De mostanra kicsit megváltoztak a dolgok. Összekuszálódtak, és mostanság próbálok meg rendet tenni. Ám a nagy rendrakásban is el lehet ám fáradni - amit én délután a sziget egyik strandján pihenek ki - némi úszással, napozással és nézelődéssel fűszerezve. A kellemesen fárasztó strandolás után a gyomrom jelzi, hogy vele is törődnöm kellene - így elindulok a szállásom fele. Út közben meghallom a gitárhúrok hangját - amely nem is lenne szokatlan, de most valahogy felkelti a figyelmemet. Lelassítok, sőt! a vacsora időpontját is kicsit későbbre tolom - mert meg akarom hallgatni a dalt. Amelyet hallgatva rájövök, hogy miről is szól - s hogy immár a dal forrására is kíváncsi vagyok. Így a hang irányába indulok, s ha meglelem, meg is nézem magamnak. Főképp az érdekel, hogy van-e tokja a gitárnak, ahol esetleg gyűjti az aprót. Ha van, akkor számadást végzek a tervezett költségeimet illetőleg, majd a pénztárcámat elővéve a szabadon felhasználható költőpénzem felét beleteszem - a dal végén. Hiszen az ima címzettje jó eséllyel nem tudná amúgy sem jutalmazni a dalnokot - de valahogy úgy érzem, hogy ennyivel én is hozzá tudok járulni az ügyéhez.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 26. 17:34:59
Görögország, Athén
1999. július 26. – 6. nap

Hétfő – Délután, kora este


A gitár nem egy drága darab – igaz, nem vagy hangszer szakértő – de az állapota azt sugallja, hogy nagy becsben tartják, de azért nem zárják vitrinbe. Akad rajta karcolás és más jele a folyamatos használatnak, mint amilyen a mostani pillanat is. A hangja szépen szól, fel lehet hangolva – te nem vettél észre hamis hangot – amihez hasonló női hang társul. Nem olyan, mintha egy világsztár videoklipjét hallanád, ellenben eredeti és a maga hibájával együtt tökéletes.

A dal amit énekel, vagy himnusz, dicsőítő-ének… akármi is legyen, picit megkopottnak hangzik, mint amit nem rég találtak meg és leporoltak, ennek megfelelően misztikus és rejtélyes, tele szimbólummal és metaforával. A görög nyelv is mintha sántítana, de aztán rádöbbensz, hogy ez igazából ó-görög. Régies nyelv, de még mindig nem a legrégebbi nyelvek egyike, ugyan idősebb mint a latin, de még sem annyira „elterjedt”.

Közben odaérsz a fiatal lányhoz, aki a húszas éveinek elején jár és megjelenésében legalább annyira érdekes lehet, mint a Láthatatlan Istennő. Nem érzel mindent átölelő áhítatot, de tiszteletet igen, ami elég erős még a te empátiád számára is. Nem tudod, hogy valóban elhiszi e amit énekel, de az biztos, hogy becsben tartja az örökséget. Aztán amikor feléd fordul, rádöbbensz, hogy tévedtél a korát illetően, amely inkább harmincas, csak a fiatalos öltözködés súgott mást.

(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Théa.jpg)

Nincs nála gitártok, de ha lenne is te lennél valószínűleg az egyetlen aki pénzt dobna bele, hiszen a part ezen része eléggé kihalt.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 26. 18:14:08
Enethiel

A dal forrását keresve, majd fellelve szembesülök azzal, hogy a kezdeti feltételezéseim nem felelnek meg a valóságnak. Már ami a hallgatóság számát és a zenélés célját illeti. Mire ráeszmélek, hogy nem túl könnyű elvegyülni egy olyan tömegen ami nincs, ahogy gitártok sem amibe pénzt lehetne tenni - már túl közel értem, hogy ne mutasson igencsak furán az, hogy ha szó nélkül sarkon fordulok. Így pár lépésnyire megvárom a dal végét, amely a régies nyelv miatt igencsak szokatlannak hangzik. Amikor végül felém fordul, rájövök, hogy picit tévedtem az életkorát illetően - nem mintha számítana. Szeret zenélni, de nem ebből élhet. Lehet helyi tanár, vagy valamely múzeum alkalmazottja - tippelek magamban a munkáját illetőleg.
/Görög/ Helló!  Elnézést, csak meghallottam a dalt, és meg szerettem volna kérdezni, hogy hogyan sikerült rábukkanni. Elég figyelemfelkeltő darab - próbálok valamiféle keretet adni a jelenlétemnek - ha már ilyen figyelmetlen módon ennyire a közelébe jöttem, hogy megzavartam.

Spoiler: megjelenítés
Próba dobás Translate lore-ra, hogy a dalt minél pontosabban értsem a régies nyelvezet ellenére - és hogy esetleg rábukkanjak benne a névre, hogy kit szólított volna meg. (megjegyzés: a sikertelenség szerintem valószínű)
Man+emp: 3
Próbadobás 3d10: ( 7,6,4 ): Célszám: 6. Eredmény: 2 Siker
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 27. 21:39:00
Görögország, Athén
1999. július 26. – 6. nap

Hétfő – Délután, kora este


Míg hátulról lépdelsz közelebb lett volna esélyed – talán – anélkül megfordulni, hogy észrevegyenek, de így, hogy a dal – akár egy szirén éneke – magához csábított, már szinte semmi. Az, hogy nincs gitártok sejtet ezt-azt, de ettől eltekintve még ott a magány és az önmaga szórakoztatása, ahogyan a tudás, hogy valaki még vagy beszél az ó nyelven, vagy csak jól megtanulta ezt a dalt. Azt, amelyik érkezésed után nem sokkal véget ért, így most van lehetőséged arra, hogy érdeklődni kezdj:

Nő /Görög/ Szia! – pillant rád, tegez, de érzed, hogy szelíd és kedves gesztus ez – Érdekes kérdés, a legtöbben azt sem tudják mi ez – szomorkás mosoly, de aztán hamar magára talál – a Nagyanyám hagyományozta rám, aki az ő Nagyanyjától és… – int, hogy ez egészen hosszan folytatódik – ha hinni lehet a családi történeteknek! Sőt, állítólag van egy ősi nyelvezetű formája is, de arra már senki sem emlékszik – kuncog, nem igazán hisz ebben – Nagyon szép igaz? Olyan titokzatos, miközben énekled, az az érzésed, hogy azt látod amit akarsz, de ez nem feltétlenül az, ami az igazság – eközben felkelne, hogy – Théa vagyok – mutatkozik be, majd egyenesen rád néz

Ahogy megemlíti, hogy a legtöbben azt sem tudják, hogy mit hallanak, bólintok.
/Görög/ Én is csak azért tudom, mert tegnap voltam a hegyen – ismerem be – De valóban szép dal. Ahogy maga a hagyomány is, hogy tucatnyi nemzedéken át megőriztétek az Istennőnek szóló dalt, és az emléket – ismerem el, aztán a bemutatkozással én sem maradok adós – Elnézést – kérek bocsánatot amiatt, hogy még nem mutatkoztam be korábban – Jayr vagyok. Egyébként jó esélyt látok arra, hogy valóban volt egy régebbi nyelvezete is – árulom el apró mosollyal a véleményemet, de az okát nem.

Théa /Görög/ Turista? – mintha ez picit mulattatná, de aztán komolyabban bólint – Számtalan titok szövi át a Hellén mitológiát és a mienk még csak nem is a legősibb, de sajnos egy sumér vagy arámi dalt sem tudok – de nem is tartja ezt bajnak, úgy tűnik hazafias érzelmekkel viseltet – Szép név! – dicsér meg a bemutatkozás után, végül – Talán nyelvész lennél? – kérdezi érdeklődve

/Görög/ Jelenleg ez a legtalálóbb szó – értek egyet a turistával – Athénból szöktem el egy napra – ismerem be – Ahogy én látom, általában közös gyökere van a mitológiáknak. Csak más helyeken és más korokban vette a nép az ajkára – válaszolom, aztán a nevem dicséretére – Köszönöm szépen! – a nyelvész felvetésre megrázom a fejem – Dehogy! Szabadságolt rendőr vagyok. De talán le tudnám fordíttatni fonetikus szövegre, egy régi nyelvre – ám azt nem tudom, hogy utána egyáltalán kijönnének–e az ütemek vagy rímek – ajánlom fel a lehetőséget

Théa /Görög/ Olykor megéri elhagyni a nagyvárost! Sok szép dolog rejtezik szerte az országban, különösen a kisebb szigeteken! – mint aki tapasztalatból mondja – Lehet, hogy többet kéne elszöknöd – ütögeti meg maga mellett a homokot, ülj csak le – Szerintem ez nem teljesen igaz, de inkább mesélj arról, hogyan tudnád lefordíttatni arra a régi nyelvre, és egyáltalán honnan ismered? – ez igencsak felcsigázta!

/Görög/ Lehet benne valami – bókolok burkoltan a kisebb szigeteken fellelhető szépségekre futó mosollyal, miközben leülök. A kérdésére, hogyan is tudnám megszerezni a fordítást egyszerű a válasz – Ha megkapom leírva, akkor magammal viszem, és lefordíttatom az egyik ismerősömmel. Aztán megkapod levélben – válaszolom – Őt hallottam egyszer beszélni egy olyan nyelven, aminek rácsodálkoztam a szépségére – válaszolom komolyan, majd merengve hozzáteszem – Aztán lehet, hogy csak átvert, és kínaiul mondta nekem azt, hogy "olcsó strandpapucs!" – mosolyodom el, nehogy ezt a végén komolyan vegye

Théa /Görög/ Biztosan tudom – közli határozottan, de lehet, hogy picit elértette amire céloztál, majd – ha le tudnám írni... – sóhajt – szájhagyomány útján maradt fent – árulja el – nem ismerem az írott formáját – sajnálkozik – talán ha értesítenéd e kedves barátodat, akkor felvehetné velem a kapcsolatot és akár meg is látogathatnálak, miközben arra járok – veti fel, ez a legjobb, amit most mondani tud – s jó lenne hallani is, mert mit érek a fordítással, ha nem tudom az eredeti formáját elolvasni? – torpedózzák meg a tervedet – de ha át is vert, legalább megismerek egy új embert – mosolyog, úgy tűnik nyitott nő

Kicsit meglep, hogy nem tudja leírni – de aztán jobban belegondolva ez nem meglepő – elvégre nem verseskötetről beszélünk, hanem egy dalról. Picit belegondolok, hogy Morana mit szólna egy ilyen lerohanáshoz – de az a helyzet, hogy már amúgy is meg akartam kérni, hogy újra tanítson meg a nyelvre.
/Görög/ Megkérdezem – de a kapcsolattartás véget felírhatnád a mobilszámomat – javaslom neki, és lediktálom a számot. Pláne azért, mert az enyém otthon pihen, és itt íróeszköz nélkül vagyok. – Először azt hittem, hogy valamelyik múzeumban vagy iskolában dolgozol – árulom el.

Nem úgy tűnt, hogy észrevette volna a meglepettségedet, de ez lehet a hirtelen jött izgatottság számláján is, hiszen nem mindennap találkozik valakivel az ember, aki elfeledett szövegekkel foglalkozik
Théa /Görög/ Remélem a professzor tud majd rám időt szakítani! – mosolyog és reménykedik, majd beüti a saját kis telefonjába a diktált számokat – S az baj lenne, ha igaz volna? – kérdez vissza, picit, mintha sértődött lenne, de nem vagy biztos benne

A professzor említésére elvigyorodom, mivel Morana elég messze van szerintem a tipikus professzortól.
/Görög/ Már miért volna baj? – kérdezek vissza – Ilyen családi hátérrel úgy gondolom erős lehet a szigethez s a történetéhez fűződő kötelék. Már maga a dal is azt súgta, hogy nem feltétlenül vegyesboltot üzemeltetsz. Inkább hivatásod lehet. Persze simán tévedhetek is – válaszolom

Úgy tűnik, hogy Morana akkor professzor maradt, igaz a teste, Thana valóban doktor. Csak épp nem történész–nyelvész, hanem orvosdoktor. Patológus. De ez a mosoly tetszik a Thénak, viszonozza is
Théa /Görög/ Helyes! Besegítek mindkettőben – de a szigeten valószínűleg csak általános iskola lehet, ha egyáltalán van ilyen itt – Történelmi útikönyvet írok, amely a múlt értékeit mutatja be melyekre már csak az idősek (se) emlékeznek. Rengetek történt, monda és legenda létezik íratlan formában – láthatóan jól esik neki, hogy érdekel téged a téma, s persze a csillogó tekintet is árulkodó

/Görög/ Gondolom akkor a többi szigetet is bejártad már párszor tanulmányutakon – jegyzem meg kissé irigykedve.
A legendák és mondák gyűjtésére különösen felfigyelek. Gyakorlatilag sokkal többet tudhat az elmúlt korok misztikus eseményeiről, mint bárki több mérföldes körzetben. Most persze jó lenne megkérdezni, hogy mivel tartották távol régebben az ártó szellemeket és egyéb lényeket a házaktól, de úgy érzem, ez elég furcsa volna. Így marad az átlagosabb kérdés
/Görög/ Jó dolog, hogy valaki összegyűjti őket. A régi történetek közt néhány bizonyára komoly alapokon nyugodhat – például mint Trójáé. Csak meg kell találnod a megfelelő történetet... – értek egyet a témaválasztással – S mikor szeretnéd publikálni a könyvet? – érdeklődök.

Théa /Görög/ Számtalan sziget van. S rengeteg olyan, aminek már csak töredéke van a felszínen. A kontinensek vándorlásával sok minden megváltozott. Számtalan dolog nem ott van, ahol eredetileg volt és ez minden percben változik… még ha nagyon picit is  – mosolyog – Sok helyen nem jártam még, egyszerűbb lenne, ha tudnék pillanatok alatt nagy távolságokat megtenni  – kuncog, lehetetlennek tartja, de nem zavarja – Biztos nem vagyok egyedül, de nem sok segítséget kapok.  – ez sem zavarja, nem adja fel – Trója… nem az a kedvencem  – nem is nagyon foglalkozott vele úgy véled – Talán sosem fogom, de ha egyszer lesz, aki tovább vigye, talán ő majd be tudja fejezni  – és még ez sem zavarja!

Valóban minden percben változik a dolgok helye. Akárcsak az enyém – két hete még nem is mertem álmodni, hogy kikerülök odalentről, most meg! – pislantok elégedetten a tenger fele. A gyors utazásról nekem kicsit más tapasztalataim vannak – olyankor összemegy a világ, és a hol kérdése kissé jelentőségét veszti.
/Görög/ A gyors helyváltoztatás kérdése picit olyan lehet, mint a távoli kapcsolat–tartás. Régen levelekkel üzentek egymásnak, és az idő lassan telt. Most, a mobil–telefonok korában felgyorsult az élet. Még otthon sem hagyják békén az embert. A gyors helyváltoztatás képessége érdekes gondolat, de lehet, hogy csak addig lenne öröme benne az embernek, ha csak páran élhetnek vele  – vélem – Ami meg Tróját illeti, nem azért hoztam fel példának, mert nekem az a kedvencem, hanem azért, mert Schliemann hitt a mesék mögött megbúvó igazságban, és a rég elveszett Trója létezésében  – fejtem ki bővebben. Azt, hogy a könyvet nem most fogja kiadni, hanem úgy számol vele, hogy lehet, hogy csak valamelyik (akár szellemi) örököse teszi meg – jól mutatja azt, hogy a családi hagyományok mennyire erősek nála – De játszunk el egy kicsit a lehetőséggel, hogy a dal címzettje valóban létezett – akkor mit kérnél tőle, ha tehetnéd? – teszem fel kíváncsian a következő kérdést. Hisz a dal maga nem tartalmazott konkrét kívánságot, ha jól figyeltem.
 
Théa /Görög/ Igen, ebben igazad van – ért egyet a telekommunikációval – de szerencsére ezek csak gépek és mint ilyen ki lehet kapcsolni  – kuncog, majd minél tovább nézed őt, annál inkább magával ragadhat a benne lobogó tűz és más erényei, amiket eddig nem nagyon láttál más embereknél. Talán csak egy–két ismerősöd rendelkezik ilyesmivel – Nem tudom kiknek kéne élni vele, de igazából nem is biztos, hogy szeretném  – osztja meg – Oda lenne az utazás élménye  – árulja el, majd – Ó, szerintem létezett! Hogy még ma is létezik e, ez a nagy kérdés! Talán a szelleme most is itt van velünk, mint Szent Nektarioszé  – nevet, ezt azért nem gondolta teljesen komolyan – Nehéz hinni valamiben, ami már évezredek, inkább több ideje nincs velünk csak a történetekben! – nehéz, de nem lehetetlen szerinte – Szóval, ha tényleg létezne... most, először kérlek te felelj a saját kérdésedre!  – pislog, kíváncsi a válaszra nagyon

/Görög/  No igen, az utazás élmény feltehetőleg eltűnne, ha csak egy pillanatig tartana – és kisebb esély lenne arra, hogy valami újat vagy érdekeset fedezzünk fel utazás közben  – értek egyet. Kicsit meglep, hogy úgy gondolja – valós alapja lehetett a kultusznak, és jól megvilágítja a jelenlegi hitetlen társadalom problémáját.
/Görög/  Én indulásnak békés jószomszédi viszonyt kérnék, ha lehet. Bármi mást csak utána. Hiszen képzeld el – a múló évek feltehetőleg rajta is nyomot hagynának, és formálnák. S ki tudja milyen irányba? Hiszen rengeteg időről beszélünk – s kérdés, hogy azt mivel vagy hol, milyen körülmények közt töltötte. Ha visszatérne, azt láthatná, hogy a sziget és a világ is alaposan megváltozott. Ám szerencsésnek mondhatná magát, mert van aki ennyi idő elteltével is kitart mellette  – árulom el neki.

Théa /Görög/ Hm. Érdekes választás! Azt hiszem, hogy bennem még nem fogalmazódott meg a tökéletes kérdés – vallja meg, majd csak bólint egyet és félretéve a gitárt közelebb ül – Tudom, hogy milyen ez. Visszatérni sok-sok idő után egy olyan világba ami rohan és oly gyorsan változik, hogy nincs esélyed megérteni. Igazából azt sem tudom, hogy a Láthatatlan Istennő miért volt itt és mit is tett, de a történetek szerint jóságos volt. Szóval a kérdés az, hogy miért volt ennyi ideig távol, milyen helyen volt és voltak e mások vele, hogy mit csinált és... szóval sok dologtól függ, hogy haragra gerjedne vagy... ki tudja? – aztán az "árulkodásod nyomán" – Ki az? hol van? mutasd meg nekem! – néz körül komoly tekintettel

Úgy tűnik, hogy nem kapok választ – pedig érdekelt volna. Ahogy és sem válaszolhatom meg azt, hogy témánk tárgya hol és hogy tölthette el az eltűnés óra eltelt időszakot. Tippem ugyan van, de pont ezt nem hiszem, hogy el kéne árulnom. Pici ellentmondást érzek viszont Théa szavaiban – ha van története, akkor miért nem lehet tudni, hogy mit csinált? Elvégre egy történetnek általában van valamiféle cselekménye...
A kérdésre, hogy ki az, aki még kitart a Láthatatlan Istennő mellett – picit rácsodálkozok
/Görög/ Ha van tükröd, gyorsan néz bele, hogy megpillantsd!  – mulatok rajta nem túl feltűnően. Vajon ennyire nem érzi, hogy amit tesz, az milyen jelentősnek tűnik? – Node, akkor lássunk egy egyszerűbb kérdést – a régi történetek közül melyek azok, amik számodra leginkább tetszenek, vagy az érdeklődésed középpontjában áll?  – firtatom

Mire elhangzanak a szavaid a tükörről, már magad is rájössz, hogy pontosan tudták kire gondolsz és csak jót mosolyognak, talán veled együtt az egészen. Úgy tűnik van némi humorérzék is a szépség és tapasztalat mögött.
Théa /Görög/ Ez picit olyan, mint amikor meg akarod mondani, egy háromezer éve élt költő mire gondolt, amikor a műveit írta. – magyarázza miért nem sejti az igazságot a történetekből – Akadnak persze elképzelések, hogy védelmező volt, hogy elrejtette azt amire még az emberiség nem volt érett és persze állítólag volt egy lány, aki képes volt jósolni az áldása nyomán, de ezekre nincs semmi bizonyíték a történeten túl. – így óvatos, ami a másik kérdést illeti – Sok történet van ami érdekel, ezeken mind dolgozom is – osztja meg – de természetesen a Láthatatlan Istennő leányaként az érdeklődésem középpontja nem is lehet kérdéses – kuncog

Futó mosollyal jutalmazom, hogy kicsit megvezetett. De ez legyen a legnagyobb gondom az elkövetkezendő hetekben.
/Görög/ Én a kortárs írások esetében sem tudom, hogy mire gondolt az alkotó  – árulom el.
Ellenben az, amit Théa elárult – mármint a jóstehetséget illetőleg – eszembe juttatja a doktornőt. Ez elég különleges ismertetőjel, de most nem igazán tudok örülni az esetleges árulkodó nyomnak – miszerint mely Ház tagja lehetne az istennő. Théa érdeklődési köre valóban nem kérdéses, ahogy az sem, hogy kezdek éhes lenni. Közben én is megtudtam mindazt, amire hirtelen kíváncsi voltam. Már csak egyetlen kérdésem maradt
/Görög/ A Láthatatlan Istennő mint név érdekes, de nem maradt fent valami írás vagy történet, ami megemlíti, hogy mi volt az igazi neve, vagy töredéke?  – kérdezem.

Théa /Görög/ Így van, mindenki a maga gondolatainak foglya – kuncog, majd arra eszmélsz, hogy téged néznek, de nem tudnád megmondani, hogy mit is gondolnak csak azt, hogy örömteli az arc – Úgy tudom, hogy a Láthatatlanság Istennője metaforikusán és szó szerint s az volt, amennyire megértettem a régi dalokat, de hogy volt e más neve. – itt picit elnéz felfelé, jobbra – nem tűnt fel, ha benne is van, lehet olyan szó, amit én másképp értelmeztem és emiatt nem is tűnt fel. – ezen alaposan elgondolkozik

/Görög/ Gondolj bele – ha valakit ezzel a névvel illetnek, az csak egy tulajdonságát jelöli. Ragadványnév lehet. Mint az istenek és a mindenség királya. Az ég, a viharok és a villámok ura. De ha tömören akarod megszólítani, imát intézel hozzá, akkor Zeusz a helyes megszólítás. Különben honnan tudná, hogy nem egy másik viharisten kegyeit keresed – például Jupiterét? – fejtem ki, hogy miért kéne lennie másik – bensőségesebb nevének is.

Théa /Görög/ Igen, vagy Seth, ha a Viharok Urát szeretnéd – de itt picit megborzong, de aztán vált is – A professzor majd segít! – közli – Korábban is kerestem már, de nem nagyon fogadtak, aki igen, az nem igazán tudott segíteni abban, amit te ajánlottál – reményeit is szinte feladta már – De valószínűleg nem latin vagy görög neve lesz, hanem valami más és emiatt nem találtam meg – te pedig tudod, hogy így van

/Görög/ Hát, ha igazad van, és tényleg régebbi jövevény, akkor miért is cserélte volna le a nevét? De tudod mit? Szívesen meghallgatom még egyszer – már csak a műélvezet kedvért. No meg hátha megüti valami a fülemet  – javaslom.

Théa /Görög/ Az emberi elme feledékeny. Talán nem cserélte le vagy sosem mondta el az igazit! Lehetséges, hogy így védte magát az árulásoktól, ami az emberi lét sajátja. Persze az is lehet, hogy elmondta, csak elvesztek ezek a történetek. Azt sem tudom, hogy a dal teljes e  – de valahogy, annak érezheti, mert nem panaszkodik, hogy hiányosnak érzi – Rendben, meghallgathatod, amikor a professzornak előadom!  – mosolyog, picit mintha sok csalódás érte volna és emiatt nem teljes még a bizalma

Talán van valami abban, amit mond – hiszen bővel elég, ha csak pár kiválasztott tudta a nevét – a többség pedig egyszerűen csak hitt benne. Ahogy elárulja, hogy még abban sem biztos, hogy a dalnak nincsenek további részei – bólintok. Valóban sok a bizonytalan tényező. Amikor elárulja, hogy majd akkor hallhatom újra a dalt, amikor Moranának adja elő, vissza mosolygok.
/Görög/ Rendben. Akkor lassan indulok is, mert a végén itt ragadok – állok fel – Örültem a találkozásnak! A telefonszámom akkor megvan – ahogy a feladatom is!  – fixálom a legfontosabb dolgokat – További szép estét!  – búcsúzom, és elindulok a vacsora reményében a szállásom fele
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. Október 30. 19:08:15
Igazad lehet az elméletedet illetően, elvégre a Teremtést a Hit mozgatja és a Név, különösen az Igaz Név olyan titok, amit senki nem akar csak úgy kiadni! Te sem emlékszel, hogy valaha megtetted volna, de az emlékeid igen csalókák tudnak lenni. Idővel, biztos eszedbe fog jutni – egy ilyen fontos dolog – bizonyosan. Olyan ez, mint egy himnusz vagy óda, ami valahogy túlélte az évezredeket – ami már önmagában is csoda – de hogy teljes is legyen?

Théa /Görög/ Kétlem, hogy az baj lenne – osztja meg a gondolatot – elvégre néha azt kell tennünk, ami nekünk jó! – egy pici önzőség szerinte egészséges – és ha jól érzed magad itt, akkor akár meghallgatnál egy másik dalt! – veti fel mosolyogva, de ha nemet mondanál, akkor sem sértődik meg, utadra enged jókívánságokkal!

A szállásodat hamar eléred, ahogy a vacsorára sem kell sokat várni – kivéve, ha valami meleget szeretnél, akkor azért az hosszabb időt vesz igénybe, ellenben nem bánod meg. Bárhogyan is döntöttél – az előbbivel akár a szobádba is felmehettél – finom falatokat ehettél és még egy kis pisztácia vagy más helyi finomságból is jut egy tálkányival. Igaz, hogy még korai az idő, hiszen a nap is éppen csak alábukott és még színes az ég alja, de lefeküdhetsz, ha kívánod. Fáradt, az nem igazán vagy, testileg semmiképp, de talán a szellemileg picit kimerültél.


7. nap


Reggel elhagyod a szállást, talán pár falatot még eszel, de ha nem akkor eléred a korábbi kompot, ami egyenesen odavisz, ahonnan idejöttél. Senki sem vár, de ez nem is meglepő, hiszen senki sem tudta hova tűntél és miért vagy éppen mennyi időre. Minden különösebb probléma nélkül hazaérsz, ahol szintén nincs senki, így mikor belépsz… egyedül maradsz. Szinte majdnem teljesen csend van, csak odakintről szűrődik be némi utcazaj, de semmi olyan, ami ne lett volna az elmúlt napokban.

Megöntözöd a kis növényedet, majd ellenőrződ a telefont. Azon bizony akad nem fogadott hívás bőven. Rögtön az utolsó Thyrától, de ha visszanézed akkor van ott Petrostól és Cassia-tól is egy, de még egy üzenet is. Ez utóbbi természetesen a tüzes barátnő irománya és amit ír, abban nincs köszönet. Ha nem akarsz azonnal válaszolni, akkor elkezdheted megírni a kérvényt, hogy egy másik orvost szeretnél amiben továbbra sem zavar senki.

Mikor úgy döntesz, hogy az SMS fontosabb és alaposan átolvasod még egyszer mielőtt felhívnád azt akitől kaptad, akkor szinte azonnal felveszik és legalább egy percig azt hallgathatod heves kifakadással és talán némi aggodalommal, hogy mekkora idióta vagy, hogy ne merészelj még egyszer ilyet tenni és különben is ajánlják, hogy kiengeszteld mert különben olyat kapsz, hogy egy hétig nem tudsz leülni. A a végén valamivel higgadtabban még annyit közölnek veled, hogy nagyon nem javasolják, hogy hasonlót tegyél a jövőben, mert akkor levadásznak és véged!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. Október 31. 22:09:03
Enethiel

Természetesen arról álmodni sem mertem, hogy egy ilyen dalban bárkinek is az Igaz Nevére bukkannék. Ahogy én sem adnám ki. Igaz, van aki mégiscsak ismeri - elvégre nem véletlenül vagyok itt. De nagy szerencsével egy mennyei nevet lehet, hogy fellelhetek a sorok között. Egyedül az a kétségem, hogy ha az megtörténne, örülnék-e neki...

Théa apró önzésre buzdít, de ellen kell állnom. Először csak egy picit, aztán még inkább, s a végén újra egy tornateremben állok...

/Görög/ Mostanában túlzásba is vittem - válaszolom kissé komolyabban - de a következő alkalomra is kell tartogatnod valamit! - utasítom vissza finoman a lehetőséget, és rövid búcsú után elindulok a szállodám fele.

A hideg vacsora pont megfelel - a terasz magányából, a jó levegőn fogyaszthatom el, s nézhetem a távozó nap által az égre festett csíkokat melyek picit olyanok, mintha  valaki egy darab májjal mázolta volna oda. Végül aztán korán lefekszem, mivel sejtem, hogy a holnapi naptól ismét teljes pályás letámadás áldozata leszek - még ha nem is teljesen ok nélkül.


7. nap

Reggel némi fejtörést okoz az, hogy hol és hogyan reggelizzek, de nem bírtam ellenállni a lehetőségnek, hogy még a szálláshelyen egyek pár falatot indulás előtt. Ugyan így csak a későbbi kompot értem el, de megreggelizve ez nem igazán zavar. Athénban leszállva egyenesen hazafele indulok meg - azon törve a fejem, hogy vajon kinek tűnt fel a hiányom? Ezt a kérdést hazaérve a mobiltelefonom válaszolja meg. A lakás pont úgy néz ki, ahogy hagytam - senki nem tett látogatást, ha jól látom. Mielőtt azonban belebonyolódnék, előbb a növénykémet öntözöm meg, és csak utána foglalkozom a többi kérdéssel. A telefont a kezembe veszem és átfutom a nem fogadott hívásokat. Cassia, Petros, no meg Thyra. Nini, még egy üzenet is van! Basszus... Nagy levegőt veszek, és elolvasom a levelet. Nem kell csalódnom - amit írt nem teszem zsebre. Ha most egy rövid választ írok, tuti felrobban... Ezért aztán sóhajtva visszahívom, és várom az egyébként részéről teljesen jogos felháborodást. Igazból nem is nagyon tiltakozok, vagy tagadom a helyzetet - hiszen annak ellenére, hogy nem vittem telefont - valóban telefonálhattam volna. Inkább hagyom, hogy kifújja a gőzt, egyetértek vele, bocsánatot kérek, és most már nyugodtan meg tudom neki ígérni, hogy a jövőben nem szándékozok eltűnni.
Miután a legnehezebbnek gondolt híváson túl vagyok, felhívom Cassiát, majd Petros is, hogy tudassam velük sajnálom, hogy eltűntem, és hogy jól vagyok - illetve megérdeklődjem, hogy nekik van-e szükségük valamire?


Ahogy végeztem ezzel a kötelező körrel, leülök, és a megszólítás után elkezdem megírni a kérvényt, melyben megírom, hogy
"Úgy érzem sajnos a kijelölt orvosommal, Doktor Psykhe Vardalossal nem sikerült olyan bizalmi kapcsolatot létesítenem, hogy őszintén tudjak vele beszélni személyesebb kérdésekről, és ez meglátásom szerint belátható időn belül nem is fog változni. Ezért kérem, hogy irányítsanak át egy másik kezelőorvoshoz."
A kérvényen feltüntetem a nevet, születés dátumot és a többi olyan adatot, amely megkönnyítheti az ügyintézés menetét, és a végén aláírom. Picit eltöprengek, aztán elindulok, hogy leadjam a papírt a megfelelő helyen.

Amikor ott végeztem, maradt még egy fontos feladatom - a kórházban meglátogatni a szerencsétlen kollégámat, aki önhibáján kívül, miattam került oda. A kórház fele megállok az egyik virágboltban, és a maradék pénzem egy részéből veszek egy csokor virágot - mert az édességet vagy egyebet lehet, hogy nem engednék meg. Arra az apróságra figyelek, hogy egy-két szál kamilla, bíbor jácint és édes bazsalikom is legyen benne. A kórházban, ahova szállították a recepción utána érdeklődök hogy merre találom meg. Amennyiben megvan a kórterem száma, megyek is, és meglátogatom.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. November 03. 13:07:48
Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Kora délelőtt, délelőtt


Az Igaz Név féltve őrzött titok. Ugyanakkor mint minden titok, a kellő módon ez is mások birtokába juthat. Nem kell hozzá más, csak rengeteg idő és lehetőség. Legalábbis Sybil szerint együtt lakva ismerszik meg az ember, tehát nem kizárt, hogy ez a Bukottaknál is működhet. Természetesen az is lehet, hogy erről szó sincs és senki más nem tudhatja az Igaz neved, csak aki kiparancsolt a Veremből, amelybe ha egy mód van, talán nem kéne visszakerülni.

Ez viszont felveti a kérdést, hogy kijutottál e valaha igazán onnan, vagy az a hely örökre beleitta magát az Esszenciádba? S különben is milyen hely az, ami képes fogva tartani a Teremtés Elohimjait? Nem beszélve arról, ha képes volt megfertőzni a lényed, akkor nem vagy még most is összekötve azzal a hellyel? S mi van akkor, ha emiatt környékez a Sötétség a létezésed minden percében. Talán próbál visszahúzni magához, hogy ezúttal mindörökre elnyeljen?

Eljöttél hát, és most egy másnap reggelén azon tűnődhetsz, hogy vajon az önzés ugyanolyan rossz lett volna, vagy Théa egy másfajta módon próbálta volna elterelni a figyelmed a gondjaidról? Erre nem most fog fény derülni, sőt igazából már sosem, hiszen a pillanat elmúlt, csak egy másik alkotható, teremthető ha tudni akarod a választ. Nem úgy arra, hogy milyen csodás napok voltak ezek a szigeten, még az utolsó éj is varázslatos volt, de most, most már kora délelőtt van…

A reggel elmúlt, ettél is talán szuvenírt is vettél vagy csak némi pisztáciát vagy más helyi finomságot, de otthon, mikor hazaértél már a fémeszköz húz vissza a valóságba. A hívások tegnapiak: előbb Thyra keresett délelőtt, aztán Petros később és Cassia este. Reggel mindhárman kerestek megint, mielőtt még visszaértél volna. Mindeközben körülnézve teljesen biztos, hogy senki nem járt itt, minden úgy van ahogy hagytad mielőtt elutaztál.

Egy növényke is túl van a törődésem, most jöhetnek az emberek. Ez picit Ninurtus volt tőled, de talán azért lehet így, mert számodra minden élet szent? Esetleg mert a növényke helyben van és könnyebb vele dűlőre jutni, mint lesz a Kiriakidis vérrel. Végül elkerülhetetlen a telefon – nem mersz üzenni – és amit kapsz, az heves, robbanékony és impulzív, de rövid. Miután mindent töredelmesen bevallasz és bocsánatot kérsz, elveszik a harag és „rád csapják” a telefont. Érzed, hogy ezzel még koránt sincs vége…

A másik két, könnyebbnek nevezhető telefonból az derült ki, hogy Cassia azért igenis picit aggódott érted – ez valószínűleg azért van, mert értesült arról, hogy másnak sem vetted fel – de végül csak kérdezte, hogy minden rendben van e, tudna e segíteni és persze végül kibökte, hogy hálás lenne, ha egy nap tudnál e vigyázni a gyerekekre, amíg ő egész nap ügyintéz. Petros kissé kimerülten hívott, de szórakozott hangulatban, hogy minden oké e és hogy akarod e, hogy elmenjen veled a kórházba meglátogatni a srácot vagy elkísérjen e a dilidokihoz.

Aztán a beszélgetések után megírod a kérvényt, amit majd beadsz az őrsön, hogy végül összekészülsz, hogy a kórház felé indulj. Amikor kinyitod az ajtót egy férfi – középkora végén, szakállal – áll.

(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Gabriel atya.jpg)

Gabriel atya /Görög/ Üdvözöllek fiam! A nevem Gabriel atya és drága Sybil kérésére érkeztem. – hangja mély, tiszteletet parancsoló és mégis valahogy közvetlen – Alkalmas időpontban zavarlak remélem! – inkább mondja, mint kérdezi, miközben szelíden mosolyog
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. November 03. 18:44:52
Enethiel

Lehet,hogy Sybilnek igaza van abban, hogy együtt lakva lehet igazán megismerni a másikat - és esetleg Bukottat. Viszont jelenleg azt hiszem - egy Bukottal sem akarok egy fedél alatt lakni. Ha már nagyon össze akarnék költözni valakivel, akkor Thyrát választanám. Pedig még az ő esetében sem lenne zökkenőmentes a dolog. Különösen, hogy vannak olyan dolgaim, amit nem biztos, hogy elsőre megértene.

Lehet, hogy az Abyssal kapcsolatban csak a sötétben tapogatózok, és az néha bele is harap a kezembe, de ez nem azt jeletni, hogy nem kell ellenállnom, tennem ellene valamit, megkisérelni lerázni a hatását magamról...

Hogy mi lett, és mi lehetett volna a szigeten, kár tűnődni - főképp, hogy a jelenlegi emlékekkel is ki vagyok békülve - nem is nagyon vágyhattam többre, mint ami jutott. Egyszerűen csak elégedett vagyok a helyzettel.
Kézzel fogható szuvenírt nem hoztam onnan, de spirituális útravalóval bőségesen kompenzáltam a hiányát - amelyet talán tovább tudok adni, és ezzel másoknak is örömet okozok. Akárcsak reményeim szerint a növénykémnek. Igazából azért is kezdtem vele, mert a hogyléte teljesen tőlem függ - felelősséggel tartozom irányába. Az ismerőseim úgy gondolom kissé önellátóbbak - azaz ki tudják várni a sorukat.
Ezt kissé kétlem azért, miközben Thyrát hallgatom, majd a megszakított vonalat - ám nem ér váratlan meglepetésként a dolog. Akkor jobban aggódnék, ha nem így viselkedne. Így csak kellemetlenül érzem magam.
Cassiát megnyugtatom, hogy sokkal jobban érzem magam, mint egy-két napja, és hogy igen, szívesen vigyázok a gyerekekre. Csak mondja meg a napot, hogy mikor szeretne önállósodni kicsit, és alkalmazkodom hozzá.
Petros esetében pedig kissé csodálkozva kérdezek vissza, hogy nem kéne-e neki dolgoznia? S megnyugtatom, hogy reményeim szerint mindkét helyre eltalálok. Megköszönöm neki a felajánlást, de finoman visszautasítom, mivel a kórházban szeretnék személyesen bocsánatot kérni a sráctól, mert úgy érzem, én is tehetek róla, hogy oda került - és ez nagyobb közönség előtt sokkal nehezebben megy számomra. A dilidokinál meg feleslegesen kéne várnia, amíg végzek.
A kérvény megírása után kinyitom az ajtót, és szembe találkozok egy pappal? Csodálkozva nézek rá, és az a kérdés ugrik be, hogy vajon mióta tipródik az ajtóban? Azért a bemutatkozása ad némi magyarázatot, hogy mit keres itt, és hogy került ide, de nem mondhatnám, hogy jókor érkezett. De ha ez Sybilnek fontos...

/Görög/ Legközelebb nyugodtan nyomja meg a csengőt is, akkor nem kell annyit várnia! - szalad ki a számon a tanács, aztán szélesebbre tárom előtte az ajtót.
/Görög/ Ha már eljött, jöjjön be, és mondja el, hogy miben segíthetek - javaslom neki, és bent leültetem.
/Görög/Teával vagy kávéval tudom megkínálni - ajánlom fel neki a választási lehetőséget. Amennyiben kér valamit, akkor elkezdem elkészíteni, és közben érdeklődve várom, hogy mit akar. Valahogy az az érzésem, hogy lesz mit letagadnom...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. November 04. 16:49:16
Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délelőtt


Thyrával összebútorozni egy igazán érdekes történet lenne, főleg, hogy nem hagyná ott a lakását. Ami azt illeti még egyszer sem voltál ott, de nem is nagyon beszéltetek róla, csak annyit tudsz, hogy egy lánnyal élt ott együtt előtted. Az biztos, hogy a kettőtök anyagi helyzete eléggé eltérő, így nem lepődnél meg, ha esetleg olyan otthona lenne, ami ha más nem, de biztos, hogy nagyobb, mint a tied. Ami pedig a Bukott kérdést illeti nem is olyan sok a lehetőség amiből választhatnál: talán Morana?

A többi témát hamar magad mögött tudtad, fontosabb dolgaid vannak és azokra amúgy sem tudsz igazi választ adni, így azzal foglalkozol amire van megoldás. Ilyen az, hogy holnapra lenne szükség rád, mint babysitter, ha nincs ellenedre és reggel akkor oda is mennének, addig is fel tudj készülni a két kislány fogadására! Valamint azzal, hogy Petros ma nem dolgozik, sőt ami azt illeti nem bánná, ha valamelyik este elmennétek bulizni!

Gabriel atya /Görög/ Épp most érkeztem fiam, de köszönöm a figyelmes szavaid! – lép is be ahogy beengeded – Drága Sybil elmondása szerint – tart picit szünetet amíg becsukod az ajtót és beljebb jössz – úgy véled teljes meggyőződéssel, hogy te nem Jayr vagy, hanem valaki más, aki rendelkezik az ő emlékeivel – áll meg veled szemben kérdő tekintettel, majd a felajánlásra – csak egy pohár vizet kérnék – mondja, hogy aztán megvárja míg megkapja és csak utána folytatná aggodalmának kifejezését.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. November 05. 20:24:31
Enethiel

No igen, Thyra nem költözne, és az az igazság, hogy bár nem ez a legpazarabb lakás  amiben élek, de én sem hagynám itt a sajátomat. Elvégre az emlékek egy része ideköt, és valahol otthonosnak érzem. Kicsi, kopott, szeretni való. Pont elég. Az meg figyelmeztető jel, hogy Thyra nem egyedül bérelt lakást. Bár feltételezem jól keres, azért nem egyedül állta a költségeket - vagyis olyan bérleti díjat fizethet, aminek csak a hallatán én lehet hogy egy hétre betegállományba kerülnék.

Cassiával még leegyeztetem, hogy pontosan hány órakor várható az érkezésük, és hogy mi az, ami tiltólistán van esetleg a gyerekek étkeztetésénél ilyen-olyan okok miatt. Lehet, hogy nem ártana valami érdekes helyre elvinnem őket? Például állatkertbe?
Petros felvetésére, hogy pont bulizni akar, hárítok kicsit. Hogy ha nem bánja, én inkább akkor rúgnék ki a hámból, ha már nincs ennyi nap a pénz végére - azaz talán egy vagy két hét múlva.


Az atya nem kertel, hanem kerek perec belecsap a dolgok közepébe. Mit is lehet erre mondani?
/Görög/ Így van - erősítem meg Sybil állítását - Pont ezért járok pszichológushoz, hogy hozzáértően kikezeljenek ebből a tévhitből - válaszolom komolyan, és elindulok a vízért
/Görög/ Nagyon kedves Sybiltől és magától is, hogy aggódik - Visszatérve hozzá odaadom a poharat, és leülök, mert az az érzésem, hogy ez sokáig is eltarthat.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. November 07. 17:35:17
Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délelőtt


Thyra nem bérelte a lakást. Az övé a lakás és a lány aki vele élt korábban nem társbérlő volt. Az előbbi nem titok, az utóbbiról nem tudsz többet, de ki tudja, hogy akarsz e egyáltalán. Mindenesetre a rezsit valószínűleg felesben fizették, legalábbis ez volna a logikus. Petros bár nem keres olyan jól, sosem panaszkodott a sajátos legénylakására ahol valószínűleg több fiatal szépség fordult meg, mint amennyiszer te a kedvenc pékségedben voltál…

A gyerekfelügyeletről minden érdemi információ gazdát cserél, így megtudtad, hogy kora reggel érkeznének és késő este jönnének értük, ha neked is megfelel. A tiltólista egyetlen egy dologból áll, a diófélékből, mert arra allergiásak a gyerekek és akár rohamot is kaphatnak! A többi dolog belátás szerint adható, de különösen szeretik mostanában a gumibogyó szörpöt – ami a helyi boltban is kapható. Szabadon lehet őket vinni bármerre, de főleg a tengerpartot szeretik, mert ott nagyot lehet rohangálni, de bármi más is megengedett!

Petros /Görög/ Rád férne pedig! A vendégem vagy! – amolyan ne kéresd magad mód, no meg, hogy ez a kifogás gyenge – Ideje, hogy bejárjuk a várost éjjel! – közli határozottan!

Aztán, később – amikor már az atya belépett – megérted, hogy az igazmondásodnak – mint ahogy a világon mindennek – következménye van. Sőt, mivel eléggé ráijeszthettél szegény Sybil-re, így most egy Szentember bukkant fel az otthonodban, aki láthatóan alaposan kifaggatta Jayr aggódó nagymamát. A válaszodat követően bólint, de nem tudnád megmondani, hogy ezt a mennyire és milyen megoldásként kezeli, hogy a világi és vallási nézetek mennyire ütközhettek most, egészen a válaszáig:

Gabriel atya /Görög/ Ez természetes fiam. A Nagyanyád nagyon szeret téged, én pedig csak Isten szerény szolgálja vagyok, aki gondoskodik a nyájról – vallja meg, és úgy véled, hogy őszinte, az alázata pedig nem játék – Kérlek, hozz még egy pohárral ebből az éltető nedűből – miközben a kérésnek megfelelően elmész még egy pohárért vagy épp töltöd megtöltöd a korábbi mozdulatsor fürgeségétől függően – S mondd fiam, ki az az Enethiel?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. November 08. 18:34:04
Enethiel

Thyra korábbi kapcsolatairól nem nagyon érdeklődtem, és ez igazából nem is nagyon fog változni. Ha úgy érzi, hogy fontos, akkor majd beszél róla. Egyébként meg inkább a most foglalkoztat, mert jelenleg is van olyan téma amit inkább megbeszélnék vele.

Cassia elárulja, hogy hosszú napot tervez - amit meg is tudok érteni. Ha sikerül elszabadulnia, akkor megpróbál mindent bezsúfolni a röpke szabadidőbe, amit a gyerekek mellett sokkal nehezebben vagy sehogy sem tudna megcsinálni. Az a legkevesebb, hogy segítek neki! A diófélékre jó, hogy felhívta a figyelmemet - így már csak arra kell figyelnem, hogy mi kerül a kezük-szájuk ügyébe, ha kimozdulunk a lakásból. Márpedig ez a tervem, kivéve, ha nagyon pocsék lesz az idő.

Petros ajánlatát végül elfogadom, igaz, jelenleg valahogy nem érzem úgy, hogy feltétlenül erre volna szükségem. De majd meglátjuk!

Hogy az atya mit gondol, azt nem tudom - de feltehetőleg kíváncsi lett Sybil beszámolója után, mert én aztán biztos, hogy nem tartozom a felekezetéhez. De erre nem hívom fel a figyelmét, hiszen úgyis tudja. A kérésének megfelelően megtöltök egy másik poharat is, és leteszem az asztalra. Közben van időm egy-két másodpercig eltöprengeni a válaszon.

/Görög/ Szerintem vagy a pszichológus szerint? - kérdezek vissza - Abban mindketten egyet értünk, hogy én vagyok. Az orvosom szerint a trauma, amit átéltem az oka a jelenlegi helyzetnek, és ha sikerül feldolgozni, akkor újra egészséges leszek. A motiváció is megvan, mert ha látja a javulást, csak akkor engednek vissza az utcára - árulom el halvány mosollyal, mintegy jelezve az optimizmusomat ez ügyben. Azt, hogy ennek zsebbevágó következményei is vannak, nem említem, de szerintem úgyis tudja.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. November 11. 19:45:31
Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délelőtt


Gabriel atya /Görög/ Mindenki véleményét érdemes meghallgatni, a bölcsesség a megfelelő válasz kiválasztásában rejlik – mondja enyhe mosollyal

Kissé elkomorul, amikor a vallomásod éri és nem nagyon változik az arcvonása akkor sem, amikor orvosokra hivatkozol, de megértően bólint amikor a munka fontosságáról és ahhoz való visszatérés feltételeiről beszélsz. Végül láthatóan döntésre jut bármi is járjon a fejében, mert elveszi az előtted álló poharat és az egészet megissza, igaz picit ügyetlen volt amikor érte nyúlt, így az egy picit kilöttyent. Úgy tűnik az atya ezt nem vette észre, ellenben felkel

Gabriel atya /Görög/ Köszönöm a szíves vendéglátást fiam! S a vizet természetesen! Kérlek, hogy a következő vasárnap látogass el a templomba, szeretnék még beszélgetni egy kicsit! – bár ha jól érted, ezt Sybil-re való tekintettel inkább kötelező elfoglaltságnak hangzik – A nap bármely időszakában jöhetsz, de ha szeretnél részt venni az Istentiszteleten, akkor mindenképp korán érkezz! – de ez már nem annyira kötelezően hangzik és enyhe mosoly is kíséri, valamint az Atya távozási szándéka, ahogy a kezét nyújtja.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. November 11. 22:36:04
Enethiel

Az atya mintha elkomorult volna - lehet, hogy ő sem tartja sokra a pszichológusokat. Ahelyett, hogy örülne, hogy jó kezekben vagyok, és szakértők segítenek leküzdeni ezt az "átmeneti" személyiségzavart. Még akkor is, ha épp most cserélem le egy szerintem alkalmasabb orvosra a jelenlegit. Ezek szerint nem lehet mindenkinek örömet okozni.
Node ha ez volt az ára annak, hogy ne akarjon feltartani, akkor talán megérte. Ugyanis gyorsan megissza a vizet, és már távozik is. Pedig azt hittem, hogy úgy fog belőle ömleni a szó, mint a lyukas vödörből. Kétlem, hogy pont így képzelte el a találkozót, de fogalmam sincs, hogy mi lelte. Megkérdezni meg azért sem fogom! A végén még felbátorodna...

/Görög/ Nagyon szívesen - válaszolom a vízre. Ellenben a kérése pont egy visszautasíthatatlan ajánlatnak tűnik. Már ha nem akarok Sybilnek csalódást okozni...
/Görög/ Elmegyek - ígérem, de az Istentisztelet lehetősége nem vonz - ám ezt úgyis tapasztalja majd. Végül kezet nyújtok neki, és kikísérem, majd elbúcsúzok. Utána visszamegyek, egy konyharuhával letörlöm a kilöttyent vizet. A poharakat a mosogatóba teszem, vizet engedek rájuk, elmosom és a szárítóra teszem őket. Végre újra magamhoz veszem a papíromat, és elhagyom a lakást, hogy leadjam a kérvényemet.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. November 14. 17:57:11
Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délelőtt


A vallás és tudomány általában eléggé kibékíthetetlen ellentéteken alapszik. Az előbbi a tényekben és bizonyítékokban hisz, az utóbbi magát a Hitet élteti! Nehéz olyasmiben hinni, amit nem tudsz bizonyítani és még nehezebb tényként kezelni. Ezek kéz a kézben sétálnak és a materialista emberek, akik földhözragadtak olyan hitvallást választottak, amibe nem fér bele a természetfeletti. Azt mondják, ilyen nem létezik, csak olyan dolgok vannak amiket még nem tudtak bizonyítani. Ez a fajta céltudatosság esetlegesen magában hordozza a valósággal való szembesülés következtében bekövetkező fájdalmas felismerést. Olyasmi ez, ami nem kizárt, hogy Petrosé is lesz és ki tudja még kié, hiszen ha minden számodra kedves embernek el akarod mondani, akkor akad még néhány.

Kali- & Isidora /Görög/ Enethiel… – zeng a név és hallod, ahogy kis csivitelők kérdezgetnek, de picit nehezen sikerül felvenni a beszélgetés fonalát – … fog ránk vigyázni? Egész nap vele leszünk? – kérdezik kis cserfesen, majd örömtelien – Ne aggódj anya! Nem lesz olyan, mint Petros bácsival! – nevetés, majd a dolog lassan kifakul, mert eléggé meglephetett ahhoz, hogy kizökkenj

Miközben konyharuhával letörlöd a vizet azonnal égető és igen intenzív fájdalom tölt el ott, ahol a nedvesség találkozik a testeddel, sőt, amikor elveszed a rongyot, látod, hogy igen komoly égési sérülést szenvedtél, olyasmit, ami csak hittel tudsz maradéktalanul meggyógyítani. Már hiába mosod le vagy jegeled – bár az érzés adott esetben jobb – de az emlék örök marad, bevéste magát az Esszenciádba és nem enged felejteni! Mi lesz a rongy sorsa és mit teszel ezután csak rajtad áll, de valószínűleg bármit is és bármerre, a kínzó emlék elkísér izzítva a gyűlölet lángját. Ha ezek után még mindig beadnád a kérvényt és elindulnál a kórház felé, akkor nincs semmi akadálya – a kérdés az, hogy mennyi fájdalom kísér majd az után.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. November 14. 20:03:20
Enethiel

Jayr ateista, így pontosa tudom, hogyan látja egy ilyen ember a világot. S van némi fogalmam, hogy milyen dolog szembesülni valamivel, amit én is képviselek. De ez számomra nem okozott akkora törést. Elvégre nem hinnem kell, mert abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy tudok. Persze magyarázattal nem szolgálhatok mindenre, de tudom, hogy az úgy van jól. De ez már inkább egy dogmára hasonlít - talán nem véletlenül...
Petros nem lenne könnyű helyzetben, és lehet, hogy mégsem kéne mindenkinek feltétlenül elmondanom. Thyrának mondjuk továbbra is el szeretném, de hogy Karlnak és Selma néninek el fogom-e, azt nem tudom...


Az ikrek hangjára felkapom a fejem - nem arról volt szó, hogy holnap jönnek? Erre meg már itt vannak az ajtó előtt?? S Petros mit művelt velük? De aztán valahogy... fura mód elhalványul a dolog. Azért az ajtóhoz megyek, és kinézek, de utána visszatérek a kilöttyent vízhez. Még  mindig az iménti furcsaság köt le, miközben feltörlöm, de aztán teljesen más dolog vonja el a figyelmemet.

/Görög/ A büdös francba! - szitkozódom, és csodálkozva nézem a sérülést. - Kurva életbe, hogy szakadna rá az ég! - sietek a mosogatóhoz, és bő vízzel leöblítem.

Savval szórakozna a pap? Törlöm meg a kezem, és óvatosan megnézem a konyharuhát. Ilyen erős savnak akkora lyukat kellett már égetnie bele, hogy csak úgy füstöl. De... semmi...
Mivel még mindig fáj, újra a hideg víz alá teszem, és azon tanakodok, hogy mi is történt. Az egyértelmű, hogy nem sav volt. Megáldotta volna? Fel sem tűnt! S ha igen? Akkor se lett volna semmi! Ennek mondjuk fájdalmasan ellent mond a kezem, és ráadásul hol máshol, mint az ujjaim végén! Mi lett volna, ha véletlenül beleiszok? Komorulok bele a lehetőségbe, és felmerül a logikus kérdés, hogy ezek után a templom küszöbét át tudom-e lépni? Valahol máshol majd próbát kéne tennem...

Nagy a kísértés, hogy a fájdalomtól szabaduljak, hogy meggyógyítsam magam, de eszembe jut az a kollégám, aki miattam került kórházba. Amíg rajta nem segítettem, addig nem pazarolhatom az erőmet magamra! - döntöm el. A fogaim közt átkozódva ragtapaszozom le a sérüléseket, és már kevésbé jó hangulatban ülök le pár percre a kanapéra, hogy lüktető ujjakkal átgondoljam, hogy ma mit is akarok ezek után tenni. De igazából nem megy - azért nem, mert a fájdalom folyamatosan éget!
Átkozódva megyek vissza a csaphoz, és újfent beáztatom az ujjaimat, miközben megállapítom, hogy egyre rondábban fest a dolog. Ezekkel az ujjakkal nem megyek messzire - ismerem el. Ránézésre több hetes, hónapos gyógyulást saccolnék nekik, pláne, hogy erősen kráteresek a sérülések. Meg aztán mégis mivel magyaráznám, hogy szereztem, s hol van ez a rendkívül veszélyes anyag? Fogcsikorgatva belátom - bármennyire is nem akartam, meg kell tennem! Magam előtt szégyenkezve próbálom meg begyógyítani, vagy legalább enyhíteni a fájdalmat.

Utána a késztetést, hogy a sérelmeimet valakin leverjem azzal próbálom meg lecsendesíteni, hogy felidézem a tornatermi kijózanodás pillanatát, és az árat, amit akkor fizettem azért, mert engedtem a dühömnek.
Végül rájövök, hogy nincs más  lehetőségem, mint hogy a megkezdett napi tervet végig csinálom, és talán a következő pár nap alatt jobb tervvel is előállok, mint hogy belefojtom a papot a szenteltvíz-tartóba. De addig is megannyi feladat vár még rám - és ezek között az első a kérvény beadása.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. November 16. 18:20:22
Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délelőtt


Az Elohimok számára a Teremtő létezése annyira alapvető, hogy valószínűleg soha senki sem kételkedett egyetlen pillanatig sem. Ez annyira elemi része létezésüknek, mint az embereknek a lélegzés. Egykor ilyen volt a Hit amit az Elohimok „lélegeztek”, ami mára úgy megcsappant, hogy minden csepp drága! Neked pedig most egy cseppel kevesebb van, hiszen az a fájdalom, amit most érzékelsz – emberi testben most először – oly kínzó, amit csak elbeszélésekből ismersz. Azokból, ahol az Ében légió tagjai brutális módon kínozták előbb a Teremtő hű Elohimokat, később már bárkit akit ellenségnek tekintettek…

Ez a fájdalom pokoli. Érzed, hogy egyre jobban égeti be magát és bár a víz segít, de tudod, hogy messze nem megoldás. Tünetkezelésnek is csak addig volt jó, amíg tartott, mert amint megszűnt a hideg érzet, azonnal visszatért az égető fájdalom sokkalta erősebben, mint előtte. Egyre inkább érzed – ahogy a Hit lassan feloldódik a Teremtésben – hogy a Sötétség suttogása erősödik, miképp a kétségek és Gyötrelmed egyre kínzóbbak. Most még csak suttogás, de mi lesz, ha mindent feláldozol? Ha teljesen üres leszel és a bizonytalan képességeidet nem táplálja majd egyetlen csepp sem…

Az ikrek pillanatra kirántottak ebből a komor gondolatmenetből mintegy igazolva a bizonytalanságodat, hiszen holnapra ígérték az érkezésüket és mégis itt lennének? Nem, természetesen nincsenek hiába ellenőrzöd őket az ajtó előtt és nézel körül a folyosón. E pillanatban megint gyenge és sebezhetőnek érezheted magad, mert mikor visszalépsz, döbbensz rá, hogy a szavak mindössze az elmédben játszódtak le. Már korábban is érezted, hallottad, hogy a lányok neved kiejtésekor, mintha a Tudatodban is szóltak volna, nem csak fizikailag hallottad őket.

Így esett hát, hogy figyelmetlen voltál és most egyre erősebbnek érzed a Gyötrelmed mely Esszenciádba rágta magát és elkísért még a szökésben is, hogy láthatóan az emberi test ellenére is veled maradjon. Lehetséges e egyáltalán megszabadulni tőle és ha igen, akkor hogyan? Esetleg mindörökre elkísér bármerre indulj, hogy sose felejtsd el egykor mit tettél és az milyen büntetéssel járt? A büntetésed egy apró jele most eltűnt, egészséges emberi bőr foglalja el a korábbi, már-már szenesedő helyét, hogy elgondolkodj azon mi lesz a templommal? Azzal, ahova Sybil jár, ahonnan az atya érkezett és akinek valamilyen mesterkedése folyamán, démonnak bélyegeztek…

Végül – hihetetlenül megkönnyebbülve, hogy már nem kínoz az éget ő érzés – elindulsz, hogy beadd a kérvényedet. ha esetleg úgy döntenél, hogy előtte még beteszed a mosást, amit két napja terveztél, akkor az is sorra kerülhetett. Ez és a kérvény beadása sem is okoz gondot, utazásod alatt pedig van időd töprengeni. Végezetül a papír már a megfelelő kezekbe került, vagy az ehhez legközelebbibe mindenképp – és van időd a könyvekre is amik megadják majd a kellő alapot a komolyabb elméleti és gyakorlati folytatáshoz, tanulmányaidhoz. S mindezek tetején, ha úgy véled, hogy a látogatást semmiképp nem szeretnéd másik időpontban megtenni, akkor a tömegközlekedés ezúttal is a barátod és baj nélkül eljuttat a kiválasztod célodhoz: a Kórházhoz.

Oda, ahol Cyrus is dolgozik…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. November 16. 21:32:51
Enethiel

Régen ilyen nem fordulhatott elő, hogy mérlegelnem kellett - mit engedhetek meg magamnak, és mit nem. Most meg? Olyan vagyok mint a lecsúszott milliomos, akinek most tűnik fel, hogy milyen sokba van a legközönségesebb hamburger is.
A maradék hit egy részét a kezem gyógyítására használtam fel, és bár a fájdalom enyhült, kétségeim támadnak, hogy valóban ez volt-e a legjobb módja a felhasználásnak? Nem kellett volna-e inkább tartalékolni hogy máson  segíthessek, akinek esetleg az élete múlt  volna rajta? Ismét önző voltam, amit a racionalitás díszpapírjába csomagolva magyarázok: szükséges volt. Pedig az egészet magamnak köszönhetem - ha nem engedem be a papot, vagy lusta vagyok feltörölni a vizet, most nem itt tartanék.
S mi lehetett ez a régmúlt szenvedéseihez képest? Kár is összehasonlítani. Elvégre nem tartott soká, és a gyógyulás luxusa akkor érkezett, amikor én akartam. Hogy mi lesz, ha az utolsó csepp hit is elfogy? Nem tudom, de az ettől való félelem nem akadályozhat meg abban, hogy azt tegyem, ami helyesnek tűnik.

Utólag visszagondolva az ikerlányok valamit tudhatnak - valamit, amit Sybil sem. Elvégre az ő esetükben szinte hallom, ahogy megemlítik a nevem, míg Sybil esetében ez egyáltalán nem tűnt fel. Pedig valahogy megtudta a pap a nevem...
S aki bár olyan vallást követ amelynek hírét sem hallottam mikor legutóbb ezt a világot jártam, mégis meg tudott sebesíteni, méghozzá nem is akárhogy! Azt nem tudom, hogy e most szándékos volt-e a részéről, vagy baleset? Hajlanék az első lehetőségre, de figyelmeztetem magam, hogy nem kéne mindenkiben ellenséget keresni. A papot is megilleti az ártatlanság vélelme - és egy másik esély, hogy bebizonyítsa - nem akart bántani. Mert ha tévedtem, annak súlyos következményei lehetnek. Legalább harmadfokú...
Persze egy apró hang azt suttogja, hogy a csuhás jobban teszi ha meghúzza magát, feltéve, hogy nem akar ő is szívrohamot kapni - de most már kissé bölcsebben próbálom csírájában elhallgattatni.

Inkább megetetem végre a mosógépemet, és elindulok  hogy bokros teendőim egy részét letudjam. Elsőnek a kérvényt adom le, aztán meglátogatom a kollégát a kórházban miután megvásároltam azt a virágcsokrot, amely szavak nélkül is elnézést kér.
Úgy tervezem, hogy utána ha már itt vagyok, segítségemre szorulót keresve ismét átvágok az előcsarnokon miközben Cyrus fele veszem az irányt, hogy a pékséggel kapcsolatban időpontot egyeztessek vele, vagy akár magammal vigyem.
Cyrus és esetleg a pékség után pedig megvenném az első orvosi könyvet, amely a lista elején van, aztán abból a szörpből, amit gumibogyónak hívnak egy üveggel felszerelkezve térnék haza, hogy lepakolva újult erővel felkeressem Moranát, és elmeséljem neki, hogy Théa mit szeretne.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. November 20. 17:51:40
Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délelőtt, dél, kora délután


A fájdalom nem hogy enyhült, de egyenesen eltűnt, teljesen megszűnt. A fizikai… amint elhatároztad és megtetted, a korábbi sebesülés, mintha soha meg sem történt volna. Ami az Esszenciádba maró érzést illeti, azt jelenleg csak te tudod, te érezheted és kezelheted. Az ellentét amely benned tombol végül elcsendesül, ha el nem is tűnik teljesen, de még most sem tudnád biztosra megmondani mi a rosszabb ebben az egész helyzetben.

Próbálod visszavezetni a baj forrását, de csak ma reggelig jutsz, pedig az Atya elmondta, hogy kinek a kérésére érkezett, így alapveően az egész vagy Sybil, ne adja ég, a te hibád. Természetesen a tagadás olyan emberi dolog és amit megörököltél miért ne használhatnád magad is? Végül a gondolatok a múltba rántanak, de az egyetlen igazi szenvedés ami eszedbe jut, az a Börtönben ért, pedig tudod, hogy a Háborúban biztos találkoztál hasonlóval.

A neved, a Mennyei neved is elárul rólad dolgokat és ki tudja, hogy fennmaradtál e és ha igen milyen formában az emberi emlékezetben. Az egész annyira furcsa, hiszen ha Sybil kiejtette a neved, akkor azt miért nem hallottad míg a gyerekek csivitelése valószínűleg azonnal elért. Igen érdekes kérdés, de sajnos válaszod egyenlőre vagy talán még… nincs. S ezek után, ha egy fiatal hitvilág képes téged ilyen intenzíven bántani, akkor mi történhetett a múltban ami ezt lehetővé tette?

Aztán ott a kérdés, hogy szándékos volt e vagy véletlen. S ha az előbbi, akkor miért így? Teljesen mindegy miért, abból a szempontból, hogy ha máskor nem is, de vasárnap mindenképp találkoztok. S ha addigra vagy ott kiderül, hogy a pap szándékosan akart neked ártani, akkor újabb komoly kihívás elé nézel, s talán még az a mélyen benned leledző sötétség is utat talál, hogy életet vegyen el… megint. De addig még sok dolog van, mindjárt itt a mosógép esete.

Amíg a gép dolgozik, addig te be tudod nyújtani a kérvényt, sőt, virágvásárláson is túl vagy, hogy aztán a mélyen alvó férfi asztalára tedd a többi közé, néhány lufi társaságában. Amennyiben nem teszel és-vagy mondasz semmit, úgy bár az ajándékod célt ért, de nem látták, hogy mikor és ki hozta. Lehet, hogy talán ez így elég is, de az biztos, hogy picit, nagyon kicsit mintha könnyebb lenne, bár az is lehet, hogy csak te szeretnéd azt, hogy így legyen.

Rászorulók akadnak bőven, a váróban most is elég sokan vannak, de ezúttal nincs nagy rohanás. Itt egy nátha, ott egy gipsz vagy épp türelmes várakozás látható baj nélkül, míg nem eljutsz Cyrushoz, aki ezúttal a megszokott asztal helyett a folyosón sétál fel és alá kissé feszülten. Amikor meglát, eléd siet és azonnal rád zúdít mindent, ami valószínűleg egy ideje már a fejében lehetett. Első kérdése nem Amyntha-val kapcsolatos, hanem tényszerű kifakadás:

Cyrus /Görög/ Nem hiszem el! Kizárt a saját laboromból! Képzeld el! Megkért, hogy várjak kint, amíg ő… nem is tudom mit csinál! Láttál már te ilyet? Azt mondta egyedül akarja megadni a végtisztességet egy halottnak! Kis humor, érted, nem sok! Csak annyi, hogy a lelkére akar beszélni? Ennyi! Erre szomorúan rám néz és azt mondja menjek ki! Mintha azt mondtam volna, hogy adjuk el a szerveit! Hihetetlen, de komolyan!

S még ki tudja meddig folytatódik így, ha nem teszel semmit. Egy dolog azonban a szavaiból egyértelműen látszik, hogy már nem egyedül dolgozik…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. November 21. 20:10:17
Enethiel

A fájdalom távoztával új vendég érkezik - a szégyenérzet. Magamra pazarlom azt a hatalmat, melyet inkább másokra kéne! Futólag ugyan eszembe ötlik, hogy mit is fogok csinálni, ha végleg elenyészik, hiszen a Teremtő már érezhetően nem hisz bennem - és más sem. Ez talán gyorsan orvosolható lenne, ha felfedném magam valaki előtt? De ez nem tűnik túl kíméletes megoldásnak - így el is vetem egyből az ötletet. Az emberek egy jó része nem hisz semmiben, és kérdés, hogy én velük mihez is kezdhetnék? Alighanem azt, amit a doktornőnél - semmit. Aki pedig hisz valamiben - nos, annak sem dönthetem romba a hitét csak azért, hogy nekem jó legyen. Mostanában okoztam már elég kárt, és ennek egy részét még ma szeretném részben orvosolni! Ha meg végleg elfogy az erőm? Előfordulhat, de ennek a kérdésnek nem szabad, hogy befolyásolja a döntéseimet!

Eszembe jut, hogy esetleg magamnak köszönhetem, hogy a csuhás meglátogatott. Annak, hogy elárultam az igazat. Ám ha így is van, most sem tennék másképp. Elmondhatom, hogy ezt a döntésemet nem bántam meg. Persze ez lehet, hogy csak időleges állapot, és vasárnap már nem így fogom gondolni. De addig mindenkinek jobb, ha azt a magyarázatot fogadom el, hogy a pap nem szándékosan ártott nekem. Abba bele sem szeretnék gondolni, hogy mi történik majd ha mégis kiderül - tévedtem.
Bőven vannak kérdések, amelyekre az idő adja meg a választ. Van amelyik fontosabbnak tűnik, és van amelyik csak érdekesnek - mint például az, hogy miért nem hallottam, hogy Sybil kiadta a nevem? Nem haragszom rá, mivel tudom, hogy csak jót akart. És hát az a pokolba vezető út mint tudjuk...

Amíg a mosógépem végzi a dolgát, én is azt próbálom. Leadom a kérvényt, mely kellemetlenül emlékeztet rá - ebben az ügyben még sehol nem tartok. S ezzel a nagyszerű húzásommal még inkább kitoltam a munkakezdésem határidejét - no meg a pénzügyeim helyrezökkenését. Lassan a nyakamon az új hónap, az új számlákkal, lakbérrel és mindennapos kiadásokkal. Ha nem akarok nagyon megcsúszni, már a héten munkába kellene állnom!

Ez  sem akadályoz meg abban, hogy virágot vegyek, és elhelyezzem azt a többi között a kórházi ágy melletti asztalon. Nem akarom felkelteni - pár másodpercig csak bűntudatosan nézem, végül megérintem a kezét
/Görög/ Sajnálom - suttogom, noha csak szavakkal nem lehet meg nem történtté tenni a dolgokat, bármennyire is szeretném. Ahogy megszabadítani a testét romboló mérgektől is, de be kell, hogy lássam - a kezelés nyomait nem lenne olyan könnyű nyom nélkül eltüntetnem, mert zuhany alá mégsem vihetem. Ha pedig valaki közben rajtakap... Így szomorúan belátom, hogy mostanában már amúgy is bőven van vaj a fülem mögött, hogy ne tudjam kimagyarázni. Ezért azt próbálom gyógyító energiákkal helyrehozni, meggyógyítani, amit lehet, hogy utána ugyanolyan csendben távozzak, mint ahogy érkeztem.

Az előtéren most könnyebben jutok át - nincs senki, aki miatt úgy éreztem volna, hogy meg kell állnom segíteni, mert látszólag jelenleg az orvosok a helyzet urai. Cyrus szokatlan módon s helyen fogad - a folyosón. Láthatólag nagyon foglalkoztatja valami, de ahogy belekezd, nem várt dolgot tudok meg. Morana dolgozhat, én meg még mindig orvoshoz kell, hogy járjak? Kissé savanyú a szőlő, de erről most én tehetek.
/Görög/ Thana dolgozik? - kérdezek rá kissé irigykedve. De nem is kell megerősítenie, mert a leírás rá vall.
/Görög/ Azt hiszem, hogy lemondhatsz a hangos zenéről - jegyzem meg, és még hozzá teszem
/Görög/ Nem az a viccelődős fajta - nem mintha Cyrus feltehetőleg nem vette volna észre.
/Görög/ Ha itt van, akkor majd beszélnem kell vele, de addig amíg beengednek - neked melyik nap jó a holnapin kívül, hogy átruccanjunk a pékségbe? - érdeklődőm, s hagyom, hogy ha akarja kipanaszkodja magát.

Amikor viszont már ismét szabad a bejárás, megyek Cyrus után, és köszönök Moranának

/Görög/Szia! Örömmel látom, hogy téged hamarabb visszaengedtek a munkába! - kezdek bele - Van egy-két perced, hogy elraboljalak Cyrustól? Van néhány érdekes hírem - vetem fel, hogy mit is szeretnék. Kissé odébb sétálunk, és halkabban elárulom neki
/Görög/ Az elmúlt napokban volt néhány érdekes találkozásom, és azt kell hogy mondjam, igazad volt! Jobb, ha meghúzom magam, és kerülöm a feltűnést! Otthon gyakoroltam, amikor az ablakon át beugrott hozzám a vesémre egy Leonidas nevű Rabisu bolhazsák. Semmit nem tudtam tenni ellene. A következő nap a kezelőorvosomról, Psykhe Vardalosról kiderült, hogy valaki patronálja, és könyékig turkálna a kis titkaimban, de ő ennél többet nem árult el. A dolog elég rosszul érintett, és utána majdnem ide juttattam az egyik kollégát, aki nem tehetett semmiről - sóhajtok fel.
/Görög/Egyáltalán nem vagyok büszke magamra... Viszont Eginán találkoztam Théával, aki talán az utolsó "papnője" a sziget istennőjének. Van egy ógörög verse, amit szeretne lefordíttatni. Feltehetőleg te beszéled az eredeti nyelvet. Ha hajlandó lennél élőszóban lefordítani neki, nagy örömet okoznál neki. Ha pedig nem - vonom meg a vállam - majd kimentelek, hogy sok dolgod van. Mondjuk én is szívesen megtanulnám újra amit elfelejtettem - teszem hozzá, és folytatom
/Görög/ A legfontosabb pedig a mai nap történt. Meglátogatott egy pap, Gabriel atya - húzom el a számat a névre - hamar lelépett, de az ott hagyott kilöttyent csapvíz majdnem csontig marta a húst az ujjaimon. A helyi templomban szolgál, de jobb ha vele is vigyázol! Nem tudom, hogy mit tud ez az új vallás, de veszélyes lehet ránk! - osztom meg a konklúziómat vele.

Végezetül elbúcsúzom tőlük, és a könyvesbolt fele veszem az irányt, hogy megvegyem az első kötetet, ami a listámon van. Utána beszerzem holnapra a gumibogyó szörpöt, és a szerzeményeimmel hazatérek. Lepakolok, kiteregetek. Ezzel végezvén biciklire ülök,és a közeli nagyobb péküzemeket körbejárom, hogy éjszakai műszakra keresnek-e kisegítő személyzetet? Mert jövő hét hétfőtől igencsak valószínű, hogy pár hétig szívesen vállalnék fizikai munkát...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. November 22. 18:31:54
Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Kora délután, délután


Azzal a gondolattal, hogy felfednéd magad, hogy megmutatnád az igazságot… úgy véled, hogy az emberiség nem áll készen rá, így leteszel róla. Igazából, talán a parancs, hogy „Ne fedd fel magad!” erősebb, mint hinnéd, de az is lehet, hogy arra a Kölyökre is olyan hatással voltál ami fenekestül felforgatta a kicsi világát. Így végül számtalan érv és ellenérv után úgy döntesz, hogy ez az út nem járható, de sajnos így megoldás sincs a problémára. Egy olyanra, aminek majdani hiánya sok bajt okozhat…

Ami a másik dolgot illeti, a Papot, az vasárnap teljesen egyértelművé fog válni. Addig azonban azt feltételezed, hogy nem lesz gond, hogy minden a véletlenek összessége. A neved okozta tényállás azonban nyugtalanságra adhat okot! Elvégre amikor a gyerekek napközben, illetve jelenlétedben „szólítottak” akkor teljesen tisztán hallottad, míg Sybil esetében nem rémlik ilyesmi. Gábriel atya mikor rákérdezett éreztél némi vibrálást, akár első alkalommal a gyerekeknél…

Aztán ott az anyagi probléma, amellyel szembe kell nézned. Vajon megengedheted magadnak a késést amit a bürokrácia hosszú útvesztője jelent, mire elbírálják a kérvényedet? S addig ha nem jelentkezel a Sziómókusnál, nem lesznek következményei? Ismerve a hadnagyot, ezek újabb kihívások elé fognak állítani, ha nem teszed azt ami a kötelességed. A felelősség és a tetteid következményei is tied, amely kérlelhetetlenül nehezedik rád. Pontosan úgy, mint a férfi a kórházban, a kolléga, aki az orvosok szerint teljesen rendbe fog jönni.

A bűntudat és a szégyen érzete viszont nem az igazi üzemanyag ahhoz, hogy táplálja a gyógyító erődet, s úgy érezheted, hogy bizonytalanabb vagy a végeredményt illetően. A sötétség ott ólálkodik mikor megérinted a férfit, de végül a benned ragyogó fény – a Hit – erősebbnek bizonyul és így már teljesen biztos vagy benne, hogy mindent megtettél amire képes voltál, hogy ha volt is sérülés akár amit te okoztál, akár korábbi, az teljesen eltűnt… a mérgek azonban még ott vannak, de tudod, hogy ennél többet most nem tehettél.

Odalent, miután rád zúdult a panaszáradat, kérdést, feltételezést és megállapítást osztasz meg, melyek közül a legutolsó – szintén egy kérdés – az, ami kiragadja Cyrust a morcosságból. Azonnal érdeklődővé és kíváncsivá, hovatovább mindent és mindenkit kizáróvá válik, csak te és a kecsegetető lehetőség érdekli. Annak ellenére, hogy nagyon szeretné megismerni – úgy véled, hogy mióta ismered nem volt még ilyen izgatott – azért még valamit meg kell említsen:

Cyrus /Görög/ Most nem mehetsz be. Senkit nem engedhetek be amíg nem végez, ami nem tudja meddig fog tartani. Szerintem egyszerűbb ha írsz neki egy üzenetet és becsúsztatod vagy eleve telefonon teszed. – rövid töprengés után – Mit szólnál a mosthoz? Az megfelelne neked? – ha már nem jutsz be, akkor is hasznosan teljen az idő – Aztán elmehetünk a Pszichológushoz, végül visszafelé benézhetünk ide is, addigra tuti végez!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. November 22. 19:40:55
Enethiel

Hogy a nevem mitől viselkedik másképp minden egyes embernél, azt nem tudom. Talán ez attól függ, hogy ki mennyire hiszi el, hogy nem holmi légből kapott név? Akár még ez is lehet, ahogy az is, hogy az épületek hőszigetelése, vagy a távolság játszik közre...

Most, hogy már leadtam a kérvényt, csak annyi a dolgom, hogy türelmesen megvárom, hogy elbírálják. S mivel a bürokrácia útvesztőiben lassan haladnak a dolgok, bizony be kell rendezkednem arra az időre. Elvégre el tudom képzelni, hogy az ilyesfajta lázadást nem készpénzzel díjazzák. Ám a részemről a jelenlegi pszichológussal lezártnak tekintem az ügyemet - nem bízom benne, nincs miről beszélnünk. Meglátogatni pedig csak azért, hogy raboljuk egymás idejét fölöslegesnek tartom.


Nem úgy a kollégát a kórházban, akinek a gyógyulásáért megpróbálok tenni is valamit. Eleinte nehezen megy a ráhangolódás a feladatomra, hiszen minden pillanatban arra emlékeztet, hogy miért is került ide. Ám végül úgy érzem, hogy sikerrel jártam - noha a teljes elégedettség széles ívben elkerül, főképp, hogy volna még mit tennem - de nem merem vállalni a kockázatot. Pár napja még vállaltam volna, de mostanra bizony kemény leckék tanították meg, hogy húzzam meg magam. Épp ezért távozok halkan és csendben, no meg, hogy ne ébresszem fel az ágyon alvó férfit.

Láthatólag megtaláltam azt, ami időlegesen elhallgattatja Cyrust, és a zsémbelés helyét átveszi az izgatott várakozás. Kicsit ugyan tartok ettől a találkozástól, hiszen láthatólag sokat remél tőle, és nem szeretném, ha csalódna. Cyrus mégis erőt vesz magán, és némileg árnyalja a képet.
Arra megértően bólintok, hogy nem mehetek be. Ám az, hogy leírjam mindazt, amit el szeretnék neki mondani - nem tűnik a legjobb megoldásnak. Vannak dolgok, amiket nem adnék soha írásba, és ezek mind ilyen természetűek. A telefon ötletére megrázom a fejem.

/Görög/ Az sms-t nem túl sűrűn nézi - válaszolom - S nem is telefontéma - árulom el, hogy ez szóba sem jöhet. Annak, hogy ki tudja meddig tart ez az egész, és hogy utána vissza kellene jönnöm ide, valahogy nehéz jó képet vágnom. Ha Cyrus most nem sietne annyira a pékségbe, inkább itt várnám meg Moranát, de így másképp alakulnak a dolgok.
/Görög/ Akkor legyen most! - válaszolom egy vállrándítás mellett, majd elárulom neki
/Görög/ A pszichológusomat elvileg nem sokkal ezelőtt rúgtam ki. Már ha elfogadják a kérvényemet, hogy kérek egy másik kezelőorvost. Valamiért nem tudok megbízni abban a nőben. Szóval az a programpontom kiesett. De legalább nem kell sietni a pékségben - látom meg a jó oldalát a dolognak, és el is indulunk a találkozóra.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. November 27. 17:14:48
Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délután


Sosem érezted még milyen „üresnek” lenni. A Hit mindig jelen volt, mindig körülvett még a Lázadás után is. A Bukottakat követő emberek hite erős volt, elég erős, hogy akár az Ügy amiért fellázadtatok, győzelemmel záruljon. S talán mindemellett a változás, ami hatott a Bukottakra is, része volt ennek, mint például az új kórusok létrejötte. Így történt a Második Házban is, ahogy még pár másikban szintén. Tehát sosem éreztél semmi hasonlót ahhoz, ami most kezd csak igazán érződni, hogy alig egy csepp maradt belőle. Egy apró fénysugár, mielőtt elnyelhetne a teljes sötétség. Minden pillanattal közelebb sodor az Abyss-i emlékekhez, a reménytelenséghez és erőtlenségből, a tehetetlenségből fakadó dühhöz, mindahhoz, amit korábban már tapasztaltál…

Itt a kórházban pedig hatványozottan nehezedik rád a tudat, hiszen megannyi osztályon számtalan ember küzd az életéért, köztük egy, akit te juttattál oda. S ez csak egy a sok egészségügyi intézmény közül amelyik megpróbál küzdeni az betegségekkel és az idővel, az Átkokkal, amikkel az Emberiséget, amivel sújtották őket. Nem, nem is őket… titeket! S ők az elszenvedői mindannak, amit ti tettetek, így talán az, hogy el akarták ezt felejteni valahol érthetőbbé válhat. Végül a kevéskéből is feláldozol, majd távozol a kolléga szobájából, hogy felkeresd jóbarátodat, akivel elindultok, hogy meglátogassátok Amyntha-t. Indulás előtt azért még van miről beszélni, de folytatni lehet, hogy már útközben teszitek, hogy megoszd vele, te nem vagy a telefon híve ebben az ügyben.

Cyrus /Görög/ Igen, ebben lehet valami Nem úgy néztem, mint aki sűrűn fordul a telefon felé! Pedig az ember azt hinné, hogy egy ilyen szelíd és kedves, de kicsit bogaras nőnek akad családja vagy valaki, akire számíthat – pillanatra elmélázik, majd tudomásul véve, hogy most akkor nem beszélhetsz a főnökével – Szóval, mire számítsak? Remélem megemlítettél! – félig tréfás, félig ideges, majd amikor rátérsz a „sziómókus” témára – Te nem rúghatsz ki senkit, főleg, mivel a Rendőrség szerződésben áll ezekkel. Készülj fel, hogy nem kapsz másikat, ezek a agytúrkászok legalább annyiba kerülnek, mint egy jó plasztikai orvos. S pont annyira hasznosak is… – fintorog picit – A helyedben elmennék, amíg nem intéződik el a dolog, mert ha lejelenti, hogy nem jelentél meg, akkor igencsak megütheted a bokádat!

Útközben észreveszed, ha nem tetted meg korábban, hogy Cyrus annyira be van sózva, hogy át sem öltözött, de szerencsére a köpenye elég makulátlan és még egy sztetoszkóp is lóg a nyakában, de hogy minek? Sokan meg is nézik – ha csak egy pillanatra is – miközben célt értek. A pékség most is nyitva van, elég tömött, hosszú sornak néztek elébe, de ha igaz amit az időmilliomos mivoltodról mondtál, akkor Cyrus sem próbál a lelkedre beszélni. Ő megtette amit megkívánt a barátságotok, de nem is erőltet rád semmit. Nem olyan mint Petros, de talán pont ez benne a jó! Míg várakoztok, idegességét elnyomni kívánó halottkémed úgy dönt, hogy ideje rákérdeznie egy dologra, ami mostanában üthetett szöget a fejében:

Cyrus /Görög/ S miért is nem bízol egy nőben első találkozás után? Egy órát, ha beszélgetettek? – kíváncsiskodik, közben azért olykor előre is pillant, hogy mennyi még, mire bejuttok…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. November 27. 18:50:09
Enethiel

A Hit hiánya kezd egyre fenyegetőbbé válni. Nem tudom, hogy mi történik ha elfogy - vajon csak elvesztem amúgy is is szűkös képességeimet, vagy nem fogok tudni többé ellenállni az Abyss hívásának? Ijesztő lehetőség! De higgadtan kell orvosolnom a helyzetet, mert ha pánikba esem, és kapkodni kezdek, azzal csak rontok a helyzeten. Hisz az elmúlt héten megtanultam, hogy jobb ha nem hívom fel magamra a figyelmet - ezt Gabriel atya és a Bolhás is megmondhatja! Márpedig ha odáig fajulna a helyzet, hogy komolyan venném a lehetőséget, hogy kierőszakoljam egy szerencsétlentől a hitet - azzal máris nehéz döntésekkel és gonddal nézhetnék szembe. Ám jelenleg még van elég tartásom ahhoz, hogy ezt a lehetőséget úgy ahogy van - elvessem. De ez nem egyszerűsíti a megoldást... Különösen, hogy akit pedig a bizalmamba avatnék, azt is körültekintően kell megválasztanom, mert úgy járhatok mit a doktornő esetében. Mindent feltettem egy lapra, kockáztattam, és ahogy a szerencsejátékoknál szokás - pofára is estem...

Azt hiszem valahol utálom a kórházat. A monumentalitását. Az utcán állva felnézek rá, és kérlelhetetlenül emlékeztet, hogy miért is épült. S hogy milyen sokan vannak, akik gyógyulásra várnak. Ilyenkor érzem, hogy milyen nagy feladat tornyosul felém, és megpróbál eltölteni a reménytelenség és hiábavalóság érzésével. S ahogy fogy a Hitem, ez egyre inkább sikerül is neki...
Cyrus vélekedésére csak általános dolgokkal tudok válaszolni

/Görög/ Ha jól tudom nemrég érkezett az országba, így nincs sok barátja. Mellesleg nem is tűnik annak a társasági alkatnak... - véleményezem Moranát. A következő kérdésre nem tudok megnyugtató választ adni
/Görög/ Több napja nem voltam a pékségben, így nem említettelek - árulom el - De ne aggódj, nagyszerűen tudsz improvizálni! Pláne a sztetoszkóppal! - teszem még hozzá. Az ellenkezésére, hogy én nem rúghatok ki kezelőorvost, visszakérdezek
/Görög/ Hallottál már a szabad orvosválasztásról? - érdeklődöm - Mellesleg, ha nem jövök ki vele, akkor tök felesleges ott ülnöm és rabolnom a drága idejét, amit a rendőrség az adóból fizet! Ez olyan, mintha meglopnám a többi embert! - védem meg az álláspontomat. S azért még hozzá teszem
/Görög/ Remélem is, hogy lejelenti, mert így legalább nem kell linkre fizetni neki - bólintok - Azzal azért tisztában vagyok, hogy amíg az én "hibámból" csúszik a kezelésem, azt nem fogja finanszírozni a rendőrség. De ezért fogok máshol alkalmi munkát keresni, hogy kihúzzam ezt az időszakot - árulom el neki. A pékségnél a sor látványa nem ijeszt el - én ráérek, Cyrus meg szintén ki van zárva egy jó időre. Igaz, inkább Cyrus "vizsgadrukkja" okozhatja a legnagyobb gondot - őt viselheti meg a várakozás. A doktornőre vonatkozó kérdésére hümmentek egyet, de aztán válaszolok
/Görög/ Mert előítéletes vagyok - árulom el - no meg a hangja valamiért mindig arra a nőére emlékeztet, aki belerohant apáék kocsijába...
/Görög/ Tudom, hogy én vagyok a hülye, de emiatt olyan hátránnyal indul nálam, amit ki tudja hogy mennyi idő alatt tudna leküzdeni. Gyorsabb és egyszerűbb olyan kezelőorvost találni, akinek a jelenléte nem borzolja a kedélyeimet, és megbízhatóbbnak érzek - magyarázom. Azt inkább meg sem említem, hogy főképp az orvosi titoktartásában nem tudok megbízni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. November 27. 19:36:33
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délután



S mi történik akkor ha felfeded magad? Tudod, illetve inkább valahol ösztönösen érzed, hogy a megjelenésed okozott némi meglepetést és többet, amikor az a kisfiú látott téged. Érezted, hogy megloptad őt, hogy rányitottad a szemét a valóságra, sőt, igazából feltépted és keményen megfogtad a fejét, nehogy másfelé tudjon nézni. Alapvetően megerőszakoltad a lelkét. A kérdés már csak az, hogy lehet e ezt finoman megtenni vagy minden eset ilyen érzést vált ki egy halandóból. S van e más lehetőség, ha igen, mi lenne az? S ha megtalálod vajon rosszabb vagy jobb lesz, mint az amit most ismersz?

Egy dolog amit érzel, a fizikai szükségletek és persze a kaotikus emberinek tetsző dolgok, de ebben annyira gyerek vagy még, mint a Teremtésben. Későn, már a Háború alatt „születtél” és most, ebben az emberi világban is eléggé, hm, fiatalnak számítasz. S akkor még nem beszéltünk az érzésekről, amiket mostanában tapasztaltál, a legerősebb ezek közül a düh volt, a harag és pusztítás utáni vágy, de akadt forró vágy is, birtoklási talán és némi bizalom olyan emberek felé, akit Jayr a családtagjának hívott. Mindezek felett neked, Enethielnek emlékeid szerint sosem volt ilyenje, hiszen egy éteri lény miképp is rendelkezhetne apával? Hacsak nem a Teremtő az…

A Bolhás azóta sem zavart, ahogy az Atyát is csak vasárnap kell meglátogatnod, míg a halandó doktornőt egyáltalán nem, ha rajtad múlik. Ez utóbbi gondolatot nem tartod meg magadnak, de látod a barátod csak fejét ingatja és valami olyasmit motyog, hogy nincs elég bajod, kavarsz még magadnak egy adagot. Mindenesetre a helyzet egyáltalán nem a legjobb és ezen Morana sem segít, aki láthatóan remete élet után vágyakozik, de Cyrus-t hallgatva úgy tűnik a férfit elfogadta afféle csendes társként. A mai napig ha felidézet őt, rádöbbensz, hogy milyen erős nő, milyen tiszta Elohim lehet, ahogy a kezdeti sokkból így talpra állt…

Cyrus /Görög/ Akkor lehetnél a barátja, úgy láttam, hogy becsüli amit érte tettél, már amennyire ezt egy elejtett megjegyzésből meg lehet tippelni – válaszol még Thana dologra annyival kiegészítve – Lehet, hogy nem tudja milyen az, mert sosem volt neki, el kéne csábítanod valami csendes helyre, ahol azért vannak is! – vetik fel, Cyrus nem érzi, hogy méltó lenne a Doktornő kegyeire, neked javasolja, mintha ösztönösen érezne valamit…

Mikor megemlíted a pékséget, egy pillanatra mintha lesápadnának, de aztán csak bólintanak, a bíztató szavak úgy tűnik szükségesek és célt is érnek! Végül sorra kerültök, de legnagyobb csalódásra nem látjátok a fiatal szépséget, hanem csak egy picit duci, de annál kedvesebb lányt, aki kérdésetekre, hogy mi történt a kolléganőjével csak annyit tud mondani, hogy megbetegedett és jópár napig nem dolgozik. Cyrus annyira le van sújtva, hogy étcsokoládés süteménnyel próbálja kárpótolni magát, amiből rögtön kettőt vesz és egyet el is tüntet úgy, hogy kis pocokként néz rád, nagy szomorú szemekkel…

Odakint pedig:

Cyrus /Görög/ Tudod öregem, régen nem voltál ennyire makacs. Itt mindenféle kifogást emelsz valaki ellen, akiről fogalmad sincsen – húzza picit a száját, hogy téged imádnak a nők, őt meg… – Azért mert emlékeztet valakire, nem kéne ítélkezned, mert nem csak amiatt lesz baj, hogy ki tudja mikor kapsz új orvost, ha kapsz egyáltalán, de a megítélésednek sem tesz jót, hogy ilyen gyorsan lecserélnél valakit, akit nem is ismersz!

Ezért is jó barát, mert mindig megmondja amit gondol, ez pont olyan ritka kincs, amit eddig igen kevés embernél tapasztaltál

Cyrus /Görög/ Ha nem mész el, annyival többet kell várnod és az egy két hétből több lesz, akár hónap is! Nem tudom mennyi pénzed van, de kétlem, hogy még egy hónapig kihúznád – vereget vállon együtt érzően – a helyedben elmennék! Jár neki egy második esély, bár azt sem értem az elsőt miért vetted el tőle – de emeli az ujját, megelőzzön, ő bizony nem feszegeti tovább a dolgot… csak még egy dolog – Ha lejelenti, az bekerül a kartonodba… – sóhajt – és amíg betegszabadságon vagy, nem is dolgozhatsz. Kivéve feketén persze, de te… – legyint, szerinte te nem teszel olyat
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. November 27. 21:29:30
Enethiel

Ami a kissárccal történt, azt nem akarom még egyszer megtenni. Sem vele, sem mással. Még akkor sem, ha ezen az itt-maradásom múlik. Vannak árak, amelyeket nem szeretnék megfizetni. S erre feltehetőleg a közeljövőben mind sűrűbben kell majd emlékeztetnem magam. Csak remélni tudom, hogy vannak kíméletesebb megoldások - de amíg meg nem találom, azzal kell gazdálkodnom, amim van.
A rengeteg új benyomás és érzés a Teremtés egy teljesen új és kaotikus aspektusát tárta fel, melyek közül a legerősebbek bizony nem töltöttek el túl nagy elégedettséggel. S az eredményük bizony katasztrofálisnak nevezhető. Ha teret engedek nekik, seperc alatt döntenek romokba mindent ami körbevesz, és szerencsésnek nevezhetem magam, ha a családtagjaimat kevéssé érinti a dolog.


Cyrus elképzelése Moranáról no meg rólam nem teljesen pontos, amit ki is javítok
/Görög/ Érdekes ötlet, de két baj is van vele - mosolyodom el - Az első, hogy van barátnőm. A második pedig az, hogy bár becsülöm Thanát, és kedves meg aranyos, de az a szomorúság, ami benne van - nincs jobb szó rá - nekem sok. Ez nem azt jelenti, hogy nem segítenék neki vagy barátkoznék vele, de hosszú távon sajnos lehangol - válaszolom és egyértelműsítem, hogy miért is nem szeretnék szorosabb kapcsolatot vele.

Az üzletbe lépve kissé fura, hogy Amyntha miért nincs itt, hiszen annyira hozzá tartozik a pékséghez. De ezt a rejtélyt felfedi az a lány, aki elárulja, hogy betegszabin van. Sajnos, hogy mi a baja és hogy mikor jön  ismét dolgozni, sajnos nem derül ki, így amit  Cyrussal távozunk már körvonalazódik egy ötlet.
Ebbe rondít bele Cyrus beszólása a második esélyről.

/Görög/ Ez övön aluli volt - nézek rá rosszkedvűen - de legyen igazad, majd fél év múlva megkapja a második esélyt. Tudod, a doktornőről többet tudtam meg az alatt az egy óra alatt, mint amit szerettem volna - zárom le a kérdést. A másik részével a mondandójának egyet is tudok érteni - valóban korlátozottak az anyagi lehetőségeim, és nem lesz egy sétagalopp.
/Görög/ A kérvényt vagy utasítsák el, vagy hagyják jóvá, de kivárom. Ha pedig kevés a pénz megélhetésre, legfeljebb kifényesítem az egyenruha gombjait, és kis bögrével a kezemben abban koldulok az utcán. Elvégre azt nem tiltja szó szerint a szabályzat - ütöm el vigyorogva a kellemetlen kérdést.
/Görög/ De lássuk az érdekesebb kérdést - mi a baja a kis hölgynek? - húzom elő a telefont, és felhívom Amynthát. Ha felveszi, bele is kezdek
/Görög/ Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak, Jayr vagyok, a rendőr srác - mutatkozok be - Az egyik kedves orvos barátommal pont most voltunk a pékségben, és mondta az egyik kolleginád, hogy sajnos lebetegedtél. Reméljük semmi súlyos! De gondoltuk biztos jólesne egy kis jókívánság, hogy minél hamarabb meggyógyulj, és hogy megkérdezzük, hogy tudunk-e esetleg valamiben segíteni? - érdeklődök. Remélem megnyugtat, hogy csak egy enyhe megfázásról van szó, vagy más hasonlóan könnyed kellemetlenségről van szó, és hogy hamarosan újra láthatjuk.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. December 03. 15:59:41
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délután



Egykor nem volt erre szükség. A Hit természetes módon hullámzott a Teremtésben, Enethiel csak ezt ismerte és sosem hitte, hogy egyszer olyan világba tér vissza, ahol minden csepp számít. S most ez a helyzet, nem kétséges, hogy Igaz Valója képes arra, hogy felszabadítsa azt, de ennek ára van. Olyan, amit nem akar újra megfizetni, de most nem tud más utat… még. Az, hogy milyen más lehetőségei vannak pedig éppoly rejtély, mint az, hogy hol lehet az a kisfiú…

Az emberi test önmagában egy rejtély, mert bár az Asharu-k leheltek bele életet, alapvetően a Rabisuk ismerik mindazt, ami lezajlik illetve végbemegy benne. Képes vagy arra, hogy kijavítsd a hibákat amiket az Átkok ejtenek rajtuk, de a legnagyobbat, a Halált nem vagy képes leküzdeni. Egyedül semmiképp sem, ha egyáltalán le akarod. A test, amiben élsz pedig elég sok élménnyel ajándékozott meg, olyasmikkel is, amik már inkább az Ötödik Ház területe. Érzésekkel, amelyek ismeretlenek, de legalábbis eddig nem tapasztaltak voltak…

Cyrus /Görög/ Nem azt mondtam, hogy vedd el, hanem azt, hogy amennyiben tényleg a barátod… most ezt tényleg nekem kell elmagyarázni? – méricskél téged, majd bólint – Igen, de ez a fajta szomorúság nem késztet téged arra, hogy mosolyt csalj az ajkaira? – érdeklődik, hogy nincs benned kalandvágy? Mintha úgy érezné, hogy nem az vagy aki egykor voltál – S milyen alapon választod ki, hogy ki méltó a társaságodra? – tűnődik

Úgy tűnik, hogy a Pékségben sincs minden rendben. Igaz, hogy bemutatkoztál és tisztelettel érdeklődtél, de a mostani műszakban dolgozó Amyntha korabeli lány akkor sem árult el többet – vagy nem tudott – mint, hogy a kolléganője beteg és jó pár napig biztosan nem tud bejönni dolgozni. Eközben egy újabb számodra talán kellemetlen kötelesség hangzik el, ami felhívhatja a figyelmedet arra, hogy bizony feladatod van ami egyetemes, nem pedig kivételező.

Cyrus /Görög/ Hogy mi? – értetlenkedik, majd ő néz rád rosszkedvűen – Nem tudom mi bajod van, mit szedtél be, de azonnal állj le vele! Mi az, hogy majd megkapja? Te vagy az aki állandóan arról beszél, hogy bár a törvénynek teljes szigorával kell lecsapnia, hogy tiszteljék, de módot kell adni a vezeklésre is. Most vagy adsz lehetőséget, esélyt vagy nem. Ennyi erővel mondhatnád azt is, hogy lopni bűn, kivéve ha te csinálod! – láthatóan a mondandód meglepte és nem a jó értelemben – Bajod lesz még ebből, de a te dolgod. Én figyelmeztettelek! – de igaz barátként tiszteletben tartja a végső döntéseidet

Láthatóan abban bízik, hogy a következményekkel is kész vagy szembenézni, de a humorosnak szánt elütés már rég halott volt, nem is reagált rá, rossz viccnek tekinti. Eközben te már a telefonon matatsz ami jelzi és hallod is, hogy elérte célját: kicsöng. Kicsöng és még, míg nem végül épp a hangposta bejelentkezése előtt egy vékony, de vélhetően fiú vagy fiús hang szól bele azután, hogy végighallgatta a monológodat megszakítás nélkül

Fiú /Görög/ Níííta! A szívecskés bácsi keres! – kiáltják, majd némi zajt hallasz, amit pontosan nem tudnál megmondani mi lehet
Amyntha /Görög/ Jayr! Szia! Örü – köhögés – lök, hogy hívtál – közben sustorgás, majd érthetően – Öcskös, van le – köhögés – nt egy kis galaktobureko am – köhögés – i téged akar! – mondják kedves és hallod ahogy elrohannak – Minden re – köhögés – ndben van? – te pedig érzed, hogy ez nem egy kétnapos nátha lesz
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. December 03. 18:34:49
Enethiel

Cyrus Thanával kapcsolatos kérdésére hümmentek
/Görög/ A szavaidból én úgy éreztem, hogy azt várod, hogy én próbálkozzam megismertetni vele az élet örömeit - aminek megkísérléséhez neked talán nincs elég önbizalmad - magyarázom, hogy mit értettem félre - Csak az a baj, hogy amikor megpróbálkoztam felvidítani, nálam tört el mécses - vallom be, hogy kevés voltam a feladathoz.
/Görög/ Tudod, verekedni tudok, de az emberek felvidításában nem vagyok annyira otthon - ismerem be, hogy nekem sem megy minden tökéletesen. De a következő kérdésére csak megrázom a fejem
/Görög/ Nagy tévedésben vagy - ha rajtam múlik, Thana még legalább egy hetet nálam tölt. Ő akart elmenni. Utána meg amikor meglátogattam, akkor sem úgy tűnt, amint aki felhőtlenül örül annak, hogy vele foglalkozom, hanem mintha még szégyellte volna magát miatta. De azt tudja, hogy ha kéri, akkor segítek neki, mert mondtam. De hogy mivel tudnám felvidítani, nem tudom - árulom el Cyrusnak, és ezt a témát ezzel lezárnak tekintem.

Sorbanállás közben Cyrus holmi második esélyről tart előadást. Kellően bekomorulok, mert úgy érzem, mintha arra kérne, hogy egy nemi erőszakért frissen szabadultnak adjak egy újabb esélyt, és engedjem hogy elkísérje a lányomat egy egyhetes túrára. Hiszen megváltozhatott az évek során, no meg már leülte a büntetését! Egy esély jár neki, nem?
Van amit nehéz megbocsátani, és ezért újabb esélyt adni.
/Angol/ Most kérlek meg arra, hogy mivel nem ismered a részleteket, ezzel a kérdéssel ne hozakodj elő légy szíves, mert a helyzet kényessége miatt neked sem árulhatom el, hogy mi a gondom a doktornővel. Amúgy sem tudnám bizonyítani... - zárom az egyre kellemetlenebb beszélgetést.

Miután sorra kerültünk a pékségben, sem tudtunk meg sokkal többet. Így a gyors vásárlás után immár az utcán próbálok meg a dolog nyomába eredni, és telefonra kapok.


Örömmel konstatálom, hogy amikor már azt hittem, hogy nem veszik fel, mégis szerencsével járunk és nem a hangpostára fut ki a hívás. A végén ugyan okoz némi meglepetést, hogy nem Amyntha veszi fel a telefont, de úgy hallom,  nem hívtam rossz számot. Rövid időn belül Amynthához kerül a telefon, és lerázza a hírnököt. Amyntha kérdésére őszinte választ adok
/Görög/ Nem úgy tűnik - nem vagy a pékségben, és igencsak aggasztóan hangzik ez a köhögés - árulom el - De mondd csak, orvos látott már? - kérdezem aggódva
/Görög/ Csak mert épp itt unatkozik egy mellettem, és ha kell szívesen segít! - ajánlom fel a lehetőséget, hogy ha eddig nem tette volna, most kivizsgáltathatja magát.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. December 19. 09:58:25
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délután



Cyrus /Görög/ Akkor most ki nem ismer kit? – kérdezik mintegy lecsapva a korábbi kijelentésed, de látod, hogy mosolyog, nem bántódott meg amiért leszóltad – A legszebb dolgok a legveszélyesebbek vagy éppen a legnehezebbek! Egyszerűen meg kell neki mutatni, hogy mi szép az életben! S mivel azt hallottam te voltál az önjelölt őrangyala, így… – von vállat – Szóval feladod? – megint úgy néz rád, mit aki nem ismer, ezúttal tényleg – Nem volt szokásod. Ez a trauma amin átmentél, mindenképp el kell menned a pszichológushoz – toldja meg, de ezt már teljes komolysággal, aztán zárszóként – Akkor Thyra is el fog szomorodni?

Látható, hogy a barátod az őszinte fajta, amiről – Jayr emlékei szerint – elmondható, hogy ritka fajta. Akkor is megmondja neked, hogy mit gondol, ha az neked nem tetszik, de akkor is melletted áll, amikor valószínűleg már mindenki lelépett. A stílusa – ami időnként kellően idegesítő lehet – eléggé egyedi, de ő ettől az, aki. Még amikor eléggé határozottan kiosztod is csak vállon vereget, hogy add ki magadból akármi is az, de azért persze meglesz a saját véleménye is a dolgokról. Mindig megvan és talán ez így van jól. Erős akaratra utal, bár valószínűleg a tudományos háttér miatt, kevésbé hittel teli.

Cyrus /Görög/ Akármi is a gondod, mindig van megoldás. Ha megfutamodsz, azzal csak a vereséget ismered el és azt, hogy nem is próbáltad meg igazán. Így voltam ezzel ebben az esetben – biccent a pult felé – de most már itt vagyok! Ha akarod, elmegyek veled és megvárlak kint, bár amennyire a társad ismerem, már tuti legalább kétszer felajánlotta! Szóval amondó vagyok, hogy hagyd a hisztit és állj a doktornő elé! Mutasd meg neki, hogy milyen erős és határozott jellem vagy, hogy nem ingathatnak meg holmi elmejátékok! S különben is, ki tudja, hogy te mit tudsz meg ez idő alatt? – érvel és barátian megszorítja a vállad

Akármi is volt az oka, hogy nem árultak el neked többet, alapvetően nem számít, hiszen te már korábban kaptál egy telefonszámot, aminek használata közben látod, hogy Cyrus eléggé meg van lepve, de nem kérdez, pedig az arcára van írva: „Honnan van meg neked a telefonszáma?”. A szerencse mindeközben téged is megérintett, Fortuna kegyeltje lehetsz e pillanatban, mert bizony eléred akit szerettél volna, igaz egy harmadik fél által és mint ilyen megtudtad, hogy egy van egy kisfiú a családban.

Amynta /Görög/ Hát igen – köhög, most kicsit gyengébben – Elkaptam valamit – ért egyet, próbál vidám lenni, de a betegség sokat kivesz belőle – Igen, voltam! – nyugtat meg – felírt némi gyógyszert, meg sok pihenést! – köhög – épp próbáltam kiáztatni magamból – majd csend, túl sok információ, szerinted tuti pirul is – Elég volt egy doki is – annyira nincs oda értük – de ha szeretnél meglátogatni, akkor – köhög megint, ez sem szebb – örömmel látlak! Csak, nehogy – köhög – elkapd!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. December 20. 15:43:30
Enethiel

/Görög/ Elég nehéz az élet vidám oldalát megmutatni valakinek, aki napi sok órát a végén áll és nézi a halott felnőtteket, gyerekeket. Még egy vidám óvódás csoportról is az jut az eszébe, hogy pár éven belül valamelyik ott fog feküdni előttetek a hideg asztalon. S talán emiatt is tart távolságot mindenkitől - hogy ne fájjon annyira az elvesztésük - válaszolom Cyrusnak. A kérdésére, hogy feladom-e megrázom a fejem
/Görög/ Jelenleg a magam problémáimmal sem bírok - és így másokéval is sokkal nehezebb foglalkoznom. Emiatt több idő kell - árulom el, hogy amikor Thyrát is felhozza, arra határozottan bólintsak.
/Görög/ Igen, Thyrának még van egy elég rossz hírem - de remélem ez nem fogja tönkretenni a kapcsoltunkat. S nem, nem szakítás vagy megcsalás a téma.
A pszichológus említésére és a felajánlásra elmosolyodom
/Görög/ El is akarok menni - de még nem kaptam meg az új doki nevét - hogy aztán komolyabbra fordítva  a szót folytassam
/Görög/ Elé is fogok állni - amikor közlöm, hogy kitettem mint macskát szarni - válaszolom Cyrusnak. Ha minden "kezelés" után egy kolléga meghal az őrsön miattam, akkor hamar leürül az állomány, vagy engem csuknak le.
Cyrus meglepett arcára pillantva csak megvonom a vállam - jelenleg sokkal fontosabb az, hogy Amynta hogy van, és hogy teljesíteni tudjam Cyrusnak tett ígéretemet.
Amynta válasza kissé megnyugtató, mármint hogy látta már orvos. A lehetőséget, hogy esetleg elkapok valamit nem tartom valószínűnek - régebben sem volt sok esélye a betegségeknek, és mostanában is csak a vízzel vannak gondjaim. Így ez nem is lenne a részemről akadály. Ami pedig a túl sok részletet illeti, arról udvariasan nem is veszek tudomást. Ránézek Cyrusra, és válaszolok

/Görög/ Azért megnyugtató, hogy már látott orvos! - kezdek bele - De azt tudnod kell, hogy a látogatói csomagban ennek ellenére alapszolgáltatás a doktori jelenlét! - válaszolom - Ahogy az is, hogy ha kell, bevásárolunk - ajánlom fel - Nos? - kérdezem a végén, hogy is döntött.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2017. December 30. 13:21:03
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délután



Cyrus /Görög/ Igen, ez igaz. De pontosan ezért van szükségük arra, hogy érezzék ők még élnek, és nem csak az érméket helyezik a szemekre Kháron-nak – sóhajt, egyet, majd rövid tűnődés után – Szerintem más oka van – nem tudja mi az, de vannak megérzései – Valahogy olyan megnyugtató amikor látom milyen tisztelettel bánik az elhunytakkal. Igaz, az picit zavar, hogy néha beszél hozzájuk, de sokan vannak egyedül – aztán témaváltás – Neked problémád? Egyedül a dilidokival lehet, mert a többi teszten – merő véletlenségből tudom, hogy – átmentél. De ezzel az útolsóval többet vacakolsz, mint amennyit az egész ér. Állítólag mások problémáit könnyebb észrevenni és megoldani… – nevetnek, majd komolyabban – Rossz hír? Neki? Megcsaltad? – hitetlenkednek, de csak feltételezés, hogy végül a dilidokira – Elég intelligens embernek tartom magam, de téged most nem tudlak megfejteni – de nem piszkál ezzel többet

Amynta /Görög/ Rendben – egyeznek bele némi hezitálás és szuszogás, köhögés után és mondják a címet is, ami, mint kiderül nincs messze tőled – Köszönöm, de nem kell! – a vásárlás, úgy tűnik már megoldotta – Akkor szere – köhög csúnyán – ttel várlak! – fejezi azért be, majd elbúcsúztok

Cyrus /Görög/ Nem hangzott valami biztatóan – érti el a köhögésre, majd várakozóan néz rád, te tudod hova kell menni

Innen sincs messze, alig tíz perc kényelmes séta után már ott álltok a ház előtt, aminek első emeleti lakásába igyekeztek. A hely leginkább Thana élőhelyére emlékeztet, főleg a lapos tető, de itt az nem olyan ritkaság, mint másfelé a világban. Kis lépcső után sétáltok a bejárathoz, majd az előtérben – lift híján – gyalogosan mehettek – függetlenül attól, hogy akartatok e egyáltalán felvonót használni. Nem túl nagy a forduló, de azért feltételez némi belmagasságot, ami annyira jellemző a város ezen részére. Aztán ott álltok…

Cyrus /Görög/ Szerinted szereti a Rockot? – kérdezi, de a választ elnyeli az ajtónál való matatás zaja és a feltáruló ajtó, ahol valószínűleg a telefonban hallott fiatal kisfiú áll nagy kerek szemekkel
Fiú /Görög/ Nííítta! A szívecskés bácsiiii! – kiabál, de már félig se mondta ki, amikor látod a fiatal lányt közeledni, aki sietve tereli magam mögé, majd el a fiút
Amynta /Görög/ Köszönöm, de most menj kérlek a szobába amíg beszélek a bácsikkal – a fiú szófogadó, hamarost eltűnik az említett szobában – Kérlek, fáradjatok beljebb! – invitál beljebb titeket, egy ízléses, de szegénységről árulkodó otthonba, miközben újabb köhögés rázza meg.

Nem vagy orvos, de tudod, hogy ez nem egyszerű nátha…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2017. December 31. 17:03:58
Enethiel

Thana kérdést és a dokiét is úgy érzem kiveséztük - mindössze csak Cyrusra sandítok a szemem sarkából, amikor elárulja, hogy figyelemmel kísérte a felmérésemet. Gondolom aggódik - és fordított esetben feltehetőleg én is így tennék.
/Görög/ Megcsalni? Dehogy! A baleset megváltoztatott kissé - és nem biztos, hogy az előnyömre. Szerintem eddig sem lehettem egyszerű eset, de mostanra még makacsabb és keményfejűbb lettem néhány kérdésben. Csak nem tudom, hogy fogja ezt tolerálni... - válaszolom Cyrusnak.

Amyta válasza után elköszönök tőle, aztán Cyrusra nézek

/Görög/ Valóban csúnyán köhög - ami így nyáron elég ritka, nem? - kérdezem Cyrustól, de igazából választ nem várok tőle - az ő páciensei télen sem szoktak megfázásra panaszkodni, nem hogy köhögni. Aztán elárulom a címet, hogy hova megyünk. Amely érkezéskor nem okoz nagy meglepetést - egy régebbi típusú bérház legtöbb vonásával rendelkezik. S amelyet feltehetőleg egyedül a lapos tetővel lehet összehasonlítani azzal a házzal, ahol Thana lakik.
Cyrus kérdése az ajtó előtt kissé meglep - inkább vártam volna valami - hogy nézek ki? vagy hasonló kérdést. A választ amúgy sem tudom, és mellesleg nyílik is az ajtó - ezért inkább csendben maradok. Az ajtóban egy kisfiú áll, s hangosan be is jelent minket. Nagyon nincs is időm beszélgetni vele
/Görög/ Szia! Biztos te lehetsz a ház ura! - köszönök neki, aztán Amynta gyorsan eltereli a kis srácot. Amikor beljebb invitál minket, Cyrust előre engedem, és én zárom a sort. Befele menet azért megjegyzem
/Görög/ Takaros lakás! És nagyobb mint az enyém - lehet, hogy pályát tévesztettem! - próbálom meg picit oldani az esetleges izgulást amiatt, hogy vajon mi mit szólunk a körülményekre, vagy bármi másra. Miután Amynta becsukta az ajtót, és ráér velünk foglalkozni, gyorsan meg is ejtem a bemutatást.
/Görög/ Amynta - ő itt Cyrus, az egyik legjobb barátom! S mint látod, elhivatott orvos, mert még az ebédidejében sem tud megszabadulni a sztetoszkópjától - mutatom be neki Cyrust, hogy aztán folytassam
/Görög/ Cyrus - ő pedig itt Amynta, a pékség legszebb és legkedvesebb hölgye, akiről már meséltem! S jó is hogy itt vagy, mert mint hallod, lehet, hogy a segítségedre van szüksége! - mosolyodom el
/Görög/  Ha nem titok, elárulhatnád, hogy a dokid mit mondott - mert őszintén szólva komolynak tűnik ez a köhögés az olyan laikusoknak, mint én - kérem Amyntát, hogy avasson be minket a részletekbe, majd Cyrusra pillantok, hogy neki mi a véleménye. Vagy esetleg ő is beutalhatná további vizsgálatokra, esetleg ő maga is felállíthatna diagnózist. Futólag ugyanis az is az eszembe jutott, hogy Amynta csak minket akart esetleg megnyugtatni azzal, hogy volt orvosnál, és minden rendben van. Az ő pénzügyi helyzete nem feltétlen engedheti meg, hogy sokáig betegeskedjen, vagy kiváltson minden gyógyszert - de ne legyen igazam.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Január 17. 16:44:06
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délután



Cyrus /Görög/ Örülök, hogy ezt mondod, mert ellenkező esetben úgy eltűnnél, hogy sosem találnánk meg – adja a megértő barátot, majd a továbbiakra – Ezek nem a legjobb jellemvonások, főleg, hogy egy ilyen már van a kapcsolatodban. Nem beszélve arról, hogy tényleg rosszabb lettél – közli baráti szeretettel

Aztán amikor már csak hármasban vagytok Amynta nappalijában rádöbbensz, hogy itt valami másnak kellett történnie, mint az egyszerű megfázás, de nem tudnád megmondani, hogy pontosan micsoda. Ennek hangot is adsz, amire egyetértő hümmögés után egy afféle pillantást kapsz, amit enyhe biccentés követ, tehát finoman arra kértek, hogy hagyd kettesben őket. Függetlenül attól, hogy milyen sietve távozol, még hallod, hogy:

Cyrus /Görög/ Kérlek, emeld fel a pólód – és még láthatod, ahogy emeli a sztetoszkópját – Ez egy picit hűvös lesz! – figyelmeztet, melyet alig megkésve halk sikkantás követ

Te pedig kizártad magad vagy leskelődsz már csak rajtad áll, de akármelyik is legyen idővel arra eszmélsz, hogy nem vagy egyedül! Talán mindeközben még fel sem fogtad, hogy milyen gyorsan kitessékelt a legjobb barátod, hiszen te még szerettél volna picit beszélgetni és bemutatás is épp csak megesett. Mint ilyen, még választ sem igazán kaptál, de sem Amynta sem te nem igazán tehettek panaszt, mert Cyrus tekintete mindent felülírt. Itt komolyabb a baj, mint adott esetben kellene!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Január 19. 18:29:38
Enethiel

/Görög/ Végre valamiben egyetértünk! - válaszolom vigyorogva, hogy a magamról alkotott jellemrajz talán nem is áll túl messze a valóságtól. Persze most megsértődhetnék, hogy nem épp a pozitív énképemet erősíti, de nem azért kedvelem, mert jól tud és hajlandó hazudni - csak azért, nehogy megsértsen.

Amynta "megfázása" elég komolynak tűnik, de azt nem teljesen értem, hogy ha nekem - és Cyrusra pillantva - egy beeső orvosnak is súlyosnak tűnik, akkor hogy mondhatott rá megfázást egy háziorvos, vagy ki... S valóban érdemesnek tartja Cyrus, hogy jobban utána járjon, mert már küld is ki a szobából. Valahol logikus - elvégre én sem szeretem, amikor a rendelőben olyasvalaki sertepertél, akinek semmi keresnivalója nincs a vizsgálat alatt.
/Görög/ Már itt sem vagyok... - nyugtázom, és távozok azon az ajtón,  amelyiken bejöttem. Bár szívem szerint még dicsértem volna egy kicsit Cyrust, de van, amivel nem vitatkozhatok - mint például Cyrus tekintete. Azt még hallom, hogy Cyrus nem lehelte melegebbre az orvosi fülelő eszközét, s hogy Amynta pedig nincs hozzászokva a hideg sztetoszkópokhoz.

Futó mosollyal csukom be magam mögött az ajtót, s azon  töprengek, hogy vajon Amynta dohányzik-e? Ennek a kérdésnek jobban is utána nézhetnék - amikor ráeszmélek, hogy ezzel még várnom kéne, hiszen nem vagyok egyedül. A kis srácra nézek
/Görög/ Helló fiatalúr! - szólítom meg - Jayr vagyok! S téged hogy hívnak? - kérdezem meg tőle. Várok egy picit hátha válaszol, aztán folytatom.
/Görög/ A barátomat Cyrusnak hívják, és ahogy a ruhája is elárulja - orvos. Megpróbálja megtudni, hogy milyen is ez a megfázása Amyntának. Nem tudod, hogy mikor, mitől fázott meg, vagy hogy hol? - érdeklődök. Talán nem számít, de ha mégis, akkor segíthet Cyrusnak a helyes diagnózisban, vagy akár a kikúrálásában is. Úgyhogy amíg Cyrus bent vizsgálódik, addig én a fiúcskát tartom szóval - ha mást nem, megkérdezem tőle, hogy mit is szeret idehaza csinálni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Január 23. 18:18:50
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délután



Cyrusban pontosan azok az erények dominálnak amitől kevés barátja van. Őszinte és egy kicsit talán nyers, de megbízható és kellően objektív. Ezek sajnos kevés baráttal ajándékozzák meg, de tény, hogy már maga a munkája miatt is nehéz társat találnia, így inkább a minőség, mint a mennyiség fontos számára. Itt elkalandozhatna az ember a múltja felé, de arról keveset beszélt, sokkal inkább a társasága az, ami miatt a kezdeti köszöngetések előbb hosszasabb párbeszédekké, később együtt „sörözéssé” majd más közös tevékenységgé váltak.

Most pedig itt vagytok és te Ámor szerepében próbálkozol, ami (még) nem az erősséged, de amit lehetett te megtettél, hogy a barátod is társra leljen. Ez az egész lehetetlen helyzet, a beteg lány, a kisfiú, egy barát akinek segítesz, valahogy annyira ismerős és valamilyen megmagyarázhatatlan hiányérzeted támad, ami leginkább a magány szóval jellemezhető, amit eddig csak Thyra jelenléte és lénye tudott enyhíteni, de valahogy ez sem teljesen ugyanaz, mint amire ködös emlékeid alapján emlékszel. Tudod, képes vagy tisztán felidézni, hogy az Elohimok soha nem éreztek – a Bukás, a Börtön előtt – szerelmet.

Nem tudták mi az. De most, most első kézből tapasztalhatják meg…

Kizártad magad, a hangok így pedig már nem szűrődnek ki, ahogyan a gondolataid sem, hogy mit is kéne tenned. Belépve nem láttál és nem éreztél dohányzásra utaló jelet, de amennyire ismered sem tudnád róla elképzelni, főleg most, hogy láttad a kisfiút. Elég kicsi, valószínűleg az ikrekkel lehet egyidős, vagy picikét idősebb. Ellenben ahogy ráeszmélsz a jelenlétére azt is meg kell állapítanod, hogy Amynta családja nem gazdag, de még csak nem is jómodú. S bár a legtöbbet hozták ki a kevésből, talán még te is jobb körülmények között élsz nap mint nap.

Fiú /Görög/ Níta nagyon beteg – osztja meg veled őszintén, aggódva – Sokat köhög és nagyon fáj a torka! – látod, hogy tartja magát, de nehéz neki, nem vagy egy Lammasu, de ez még neked-Jayrnak is feltűnik – Remélem a doktor bácsi tud segíteni – bizakodó

Érkezik a válasz előbb picit bizonytalanul, majd őszintén és sietve, mint akiből nagyon kikívánkozott már ez és a jelenléted, de talán picit Cyrusé jobban, kicsalta belőle. Igaz, hogy nem mutatkozott be, de ahogy az ajtó felé néz és amit mondott, azok alapján érthető talán, hogy nem illetlen, csak most épp másra sem tud gondolni, mint a szeretett családtagjára. A többi kérdésed, hogy miket szokott csinálni, hogy mivel tölti az idejét vagy hova jár iskolába, mind-mind süket fülekre találnak, csak az ajtót szuggerálják, hogy nyílj ki és a doktor bácsi mondjon jó dolgokat! Aztán…

Iason /Görög/ Iason. – mutatkozik be hirtelen, sőt, kezet is nyújt gyermekien esetlen módon – Níta meg fog gyógyulni (?) – mondja több bátorsággal, mint meggyőződéssel, ami csak erősítheti benned, a komoly baj gondolatát.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Január 25. 18:55:16
Enethiel

Cyrus olyan mint egy érzelmi traktor - nem túl finomkodó, ellenben igencsak megbízható. De aki tudja értékelni, azok mellett elnyűhetetlen. Most is több fontos és jó oldalát próbálom meg kidomborítani, hogy Amynta szintén meglássa benne mindazt amit én, vagy egy kicsit többet is akár. Többszörösen is szurkolhatok Cyrusnak, hogy helytálljon - egyfelől mint doktor, másfelől mint hősszerelmes, aki meggyógyítja leendő kedvesét.
A helyzet furcsa módon ismerős - nem is lennék meglepve, ha régebben is találkoztam volna hasonló helyzettel, de ez most valahogy más - mintha valaki hiányozna innen az eddigi esetekkel szemben. Régebben talán nem egyedül dolgoztam volna? No de vajon kivel? Kicsit zavaró az érzés - főképp, hogy nem tudom pontosan személyhez vagy Elohimhoz kötni. De vajon akarom-e? Hiszen Thyrának kéne a legfontosabbnak lennie - és mégis titkolódzom előtte - pontosabban halogatok - ami miatt kissé kényelmetlenül érzem magam.

Az ajtó előtt állva inkább a mostra kéne koncentrálnom - és igencsak jó jelnek vélem, hogy a lakásban egyáltalán nincs dohányzásra utaló jel. A lakás inkább arra utal, hogy Amynta keményen megdolgozik minden apróságért az életben, és nincs egyszerű dolga. Emiatt pláne becsülendő, hogy általában mégis mennyire vidám tud lenni a nehézségei ellenére.
A fiúcska kórtörténete egy dolgot biztos megerősít - hogy Amynta tényleg valami komolyabb nyavalyát szedett össze. A reménykedésére bólintok, és bátorítólag válaszolok is neki

/Görög/ Cyrus doktor nagyon jó, és ha szüksége van rá, a kórházban további doktorokat tud ám megkérni, hogy segítsenek! - próbálom egy picit megnyugtatni, hogy innentől Amynta már megfelelő kezekben van.

Az ajtót vele együtt szemlélem, bár én sejtem, hogy egy picit még várnunk kell arra, hogy az ajtó kinyíljon.
/Görög/ Ez még egy eltart egy ideig - tudatom a fiúcskával, aki nem sokkal később meglep egy bemutatkozással. Így amint nyújtja a kezét, leguggolok mellé, és úgy fogok vele kezet
/Görög/ Részemről a szerencse! Szép név, büszke lehetsz rá! - mondom közben, aztán a kérdésére határozottan bólintok
/Görög/ Minden bizonnyal! - válaszolom meggyőződve, mert egyrészt bízok Cyrusban és a kórházban, és legrosszabb esetben  - nos - magamban. S mivel úgyis ezzel van elfoglalva, meg is kérdezem Iasont
/Görög/ Amyntának mióta fájhat a torka? - kérdezem, majd utána nem is nagyon zargatom, mert látom, hogy Cyrus ajtóban várása mindennél jobban leköti.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Január 27. 13:27:42
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délután



Ahogy próbálod terelni az eseményeket, ahogy mindent megteszel, hogy megteremtesd a lehetőségeket, hogy két szív egymásra találjon, úgy rajzolódik előtted egy Elohim alakja, akinek a nevét nem, de kedvességét és erejét talán egykor sokra becsülted. Egyre inkább, míg végül ott áll előtted teljes pompájában és ezzel átszakad valami gát, ami eddig emlékeket rejtett: tudod, hogy egy Erődben találkoztatok, hogy olyan volt, mint egy gyermek, annyira ártatlan és szépséges, hogy egy Hatalmasság tekintete követte aggódon és azt, hogy bármerre járt, mosolyt és örömet hagyott maga után.

Szoborszerű, magas szépség, akinek angyali kisugárzása oly intenzív, oly lüketető, annyira pulzáló, szinte áhítatot kelt, finomsággal kényszerít térdre. Kinek hosszú sötét árnyalatú hajzuhataga óceánok mélységének zöldjét idézi. Zafír fülönfüggői kiemelik a titokzatos tekintetét, mely kékesen ragyogó, mint a távoli villámlás fénye, és finoman metszett nemesnek tetsző vonásait, puha és dús, csókra hívogató ajkak teljesítik ki, melyeken bátorító mosoly honol. Nyakában viselt kékes-ezüstlánc kiemeli annak vékony kecses ívét, míg a láncon, csiszolt türkiz veszik telt domborulatok közé.

Kecses karjait maga köré fonja, amiken spirálisan tekeredő kékes-ezüst karkötőket (melyekbe apró jeleket véstek) visel, így hófehér angyalszárnyak szabadon rebbenek szét, melynek árnyalatát kiemelik a teste körül hipnotikus táncot lejtő parány fénypamacsok, melyek auraként övezik törékeny alkatát. A kecses lábujjaknál születő, bokát (bal bokáján vékony kékes-ezüst bokaláncot visel) és hosszú combokat övező apró villámocskák, pillanatok alatt kúsznak végig a csípőig, a derekán tovább villanva a lapos hasára, majd kebleit körülfogva a vállakon a karok felé futnak, hogy kisüljenek a vékony finom ujjbegyeken, szikrázóan-kék hosszú körmökön.

Testének intimitását, ahol felvillan a selymesen puha tapintású, ragyogó alabástrombőr, a tenger kékeszöld árnyalatában játszó puha selyemszalagok takarják. Amikor megszólít, a hangja olyan, mint a gyengéd szerető simogató érintése, mézédes, akár annak csókja, oly tiszta és annyira borzongató, több, mint a legcsodásabb hangszer.

Ártatlan volt. Aztán elérkezett a háború és…

Azt emlék elillan, elveszik a többit rejtő ködben, hogy csak azt a bizonyos hiányérzetet hagyja maga után, tudatva, hogy nem, ez nem pontosan az a múlt, ami neked jelentette a legtöbbet. Ahogyan most Thyra teszi a maga igen szenvedélyesen energikus módján igen mély nyomot hagyva Jayrban, illetve akiről ő nem tud: benned. Minden múló perccel egyre több fájdalmat okozol, hiszen ha kiderülne, ha elmondanád, hogy mikor történt a Változás akkor annyi ideig tartó hazugság végül elveszne az igazság fényében, de az eltelt időt már senki nem adja vissza. A bizalom vajon mennyire rendül meg, mit fog tenni az, akinek oly sokat jelentettél, hogy egy tragédia kellett felismerje az érzéseit, míg drága jó Sybil egy papot kért meg monológod után, hogy törődjön elveszett fia lelkével.

Te pedig itt, Amynta-éval, akiről alig tudsz valamit, de egy bizonyos! Keményen dolgozik és még a legrosszabb időkben is kitartóan harcol azokért a dolgokért amik fontosak neki! Nem engedi meg magának a luxust, hogy dohányozzon vagy más módon kábítsa magát, mikor nagy felelősség nyugszik a vállán! Örökké mosolygó még a vészterhes időkben is, most pedig már azt is tudod, hogy miért! Illetve kiért, hogy egészen pontosak legyünk! Érte, aki most próbál bátornak látszani, de valahol az Esszenciád mélyén érzed, hogy több kellene, mint megnyugtató szavak, több, mint amire képes vagy, hiszen a te feladatod nem ez, hanem a test gyógyítása! Ezt kaptad és ezt végezted el amióta csak létezel! De egykor nem is lázadt fel senki…

Iason /Görög/ Egy doktorra sincs pénzünk – mondja reszkető hangon – de el tudom adni a… - elszalad és egy toldozott-foltozott játékkal tér vissza – Ő itt Diomédész! Hatalmas hős! – sokra tartja a kis bábut szakadt ruhácskáiban – Ha esetleg te megvennéd – remeg a hangja – akkor biztos több doktor bácsi is elégedett lenne – jelenik meg egy könnycsepp, majd még egy és még egy, amit konokul letöröl.

Erős maradt, de reszket és remeg, állán megfeszülnek az izmok és tekintete szinte keresztüllát az ajtón. A pillanat szinte kiált azért, hogy történjen valami, hogy az Ősi Istenek visszatérjenek és mutassák meg hatalmukat! De a pillanat elmúlik, csak egy konok gyermek makacs tekintete szuggerálja az ajtót. Mikor megérinted összerezzen, megzavartad bármerre jártak is a gondolatai, de nem húzódik el. Nevet cseréltetek korábban, de te nem mondhattad el a tied, érzed, hogy valami arra késztet, most már egyre erősebben, hogy ne fedd fel ki vagy!

A Teremtő Parancsa…

Iason /Görög/ Napok óta – feleli, majd tágra nyílik a szeme, amikor az ajtó is hasonlóan tesz.

Cyrus lép ki, igen gondterhelt tekintettel.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Január 27. 19:34:02
Enethiel

A bevillanó emlékkép meglepően élesen rajzolódik ki, hogy aztán rávilágítson - nem feltétlen én vagyok a legalkalmasabb Elohim Cyrus szerelmi életének egyengetésére. De azt hiszem, most kénytelen lesz mégis velem beérnie. Azt szokták mondani, hogy az idő megszépíti az emlékeket - s ha van benne valamennyi igazság, ez már igencsak rég lehetett. Azóta majd minden csoda nyom nélkül eltűnt.
Vajon, ha most újra találkoznánk, mit látnék? Vajon örömmel töltene-e el, vagy pedig elborzasztana az eonok alatt bekövetkezett változás? Lehet, hogy majd később érdemes lesz felkutatni másokat, de jelenleg nem érzem rá felkészültnek magamat. Meg kell várnom azt az időt, hogy picit rendeződjenek a dolgaim. Hiszen még Thyrával sem sikerült négyszemközt beszélnem, mert mindig közbejött valami "nagyon fontos", vagy egyszerűen nem voltunk kettesben. Kezd ugyan a körmömre égni a dolog, ahogy húzódik, de ez a szándékomon nem változtat - neki még elárulom az igazat.

Ami pedig Amyntát illeti, látszik hogy keményen küzd minden apró sikerért - mert nem tartozik azok közé, akiknek a szerencse az ölükbe hullott. De ez ugye nem jeleneti azt, hogy nem érdemel segítséget - sőt! Elvégre a pénztelenség jócskán megnehezíti a dolgát, és ezért minden segítség jól jöhet számára!
A fiúcska láthatólag nehezen viseli a dolgot. Szívesen mondanám neki azt, hogy nem lesz semmi baj, és hogy varázsütésre meggyógyítom Amyntát - de ez feltehetőleg sok bonyodalmat okozna. Inkább azt szeretném, ha Cyrus meg tudná oldani önállóan a dolgot - vagy esetleg titokban egy kevés segítséggel. Hisz ez hosszabb távon talán jobban meghálálná magát. Kissé rosszul is érzem emiatt magam, mert ahelyett, hogy feltétel nélkül azonnal segítenék - mindenféle okokra hivatkozva halogatom a dolgot. S közben azzal takarózok, hogy én hoztam orvost! Na, szép...


Iason megjegyzésére bólintok, hogy megértettem
/Görög/ Akkor még szerencse, hogy Cyrus doktor nem pénzért van itt - árnyalom egy picit a dolgot Iasonnak. Miután elszalad valamerre, eltöprengek hogy vajon mivel is rukkol elő. Meglátván a játékszert, majd meghallván az ajánlatát, komolyan is válaszolok neki
/Görög/ Ez igen nagy dolog ám tőled! Látszik, hogy nagyon fontos neked Amynta egészsége! S biztos vagyok benne, hogy ő a kedvenc hősöd! Nagyapám szerint Diomédész ott volt Trójánál, s ő ugrott ki elsőnek a faló hasából! A többi kalandjáról nem is beszélve! Csakhogy a hősöket nem szokás eladni - főképp, amikor nagy szükség van rájuk, nem igaz? De szerencsére nem is kell, mert Cyrus dokival meggyógyítjuk Amyntát.
A fiúcska helyzetét igen könnyen át tudom érzeni - a saját otthonában, amelynél meghittebbet nem is ismer, és ami a biztonságot jelenti számára - olyasmivel találta szemközt magát, amivel szemben tehetetlen, és ami teljességgel feldúlja a megszokott rendet. Amynta, aki erőt és önbizalmat ad számára veszélybe került, és ő nem képes elhárítani ezt a veszélyt. Remélem Cyrus bármire is jut, tud megnyugtatóan fogalmazni, mert az ilyen feldúlt lelkiállapot mint már tapasztaltam, hosszú távon ártalmas tud lenni.
Végül nyílik az ajtó, és amint meglátom Cyrus tekintetét, már sejtem, hogy nem fog jó hírekkel szolgálni. Talán súlyos tüdőgyulladás? Azt feltehetőleg ki tudja kúrálni... Nem sürgetem, mert Iason feltehetőleg úgyis megteszi helyettem - én mindössze kíváncsian várom, hogy miután összeszedte a gondolatait, elmondja, hogy milyen hosszú kezelésre van szüksége Amyntának.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Január 28. 11:06:07
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délután



Ahogy megpróbálsz az emlék után kapni, még valahogy sikerül megidézned a semmiből a siető levegőt, szelet, ami még egy pillanatra felfed előtted ha mást nem is, egy nevet, amely egyszerre tölt el csodálattal és talán némi félelemmel: Tannilarn Dühe, vagy Haragja? Hirtelen megint köd borul mindenre és most már makacsul nem ad többet, így azt sem tudod meg, hogy milyen lenne vele találkozni, hogy kint van e már vagy még mindig odalent szenved a Verem fogságában. Ekkor kezd el suttogni egy halk hang, amit korábban már képes voltál elnyomni, illetve annyi minden történt veled, hogy képtelen voltál odafigyelni, de most megint itt van:

„Szabadíts ki, Enethiel!”

Érzed, hogy ez a suttogás idővel erősödhet, de most még képes vagy irányítani, elnyomni. S ezután már tűnődhetsz azon, hogy kikkel hányadán állsz és mit kéne tenned, amik közül az egyik legnehezebb az, hogy megtedd azt, ami egykor nem létezett, az Átkok előtt soha, végre felfedj egy hazugságot, ami már hosszú napok óta égeti az Esszenciádat. Akadnak halk hangok, amik azt mondják, hogy létezik a kegyes hazugság, hogy nem kell mindenkinek tudnia arról ki-mi vagy, hogy miért rombolnál le valamit, ami most kifejezetten jó neked, egy esetleges bizonytalan jövőért…

Az emberke gyakran élnek azzal a közhellyel, hogy az Idő mindent megold. De arról már kevesek beszélnek, hogy ez mennyi és megéri e, hogy a végén esetleg nem jobb, hanem rosszabb lesz minden. Ahogyan a várakozás is legalább annyira idegőrlő lehet, hogy talán valakinek nincs is ereje megtenni: várni. Az emberiség sokat elért a gyógyítás terén és mégis annyira keveset. A betegségek sem léteztek, halál sem volt, de most minden jelen van és makacsul mutogatja neked, hogy a te hibád, a Lázadóké! Ezt erősíti meg az a szörnyű köhögés ami odabentről hallatszik fel újra és újra…

A morális küzdelmedet nem vették észre, nem tudják, hogy egyetlen érintéssel képes lennél minden problémát megszüntetni, hogy egy Gyógyító Elohim orvost hoz azért, hogy az lássa el az ő feladatát. A rossz érzésed egyre erősebb, de még nem olyan Esszenciádba maró, mint a korábbi két esetben ahol beléd marhatott a Sötétség, de érzed, hogy ott van, megint meg akarja tenni. Mintha azt mondaná, hogy ne hagyd szenvedni, érintsd meg és szüntesd meg minden fájdalmát… örökre. Nem szenvedne soha többet, nem lenne beteg és nem aggódnának érte, nem kéne többet kifogásokat keresned…

Iason /Görög/ A Doktorbácsik mindig pénzt akarnak! – közli és (valószínűleg tapasztalat okán) nem igazán hisz a szavaidban, igaz, nagyon szeretne – A Hősök mindig meghozzák az áldozatot, amivel segíthetnek! – nem teljesen érti ez pontosan mit takar, de teljes meggyőződéssel mondja – Igen, Níta nem halhat meg! – közli és most már képtelen visszatartani a könnyeit, sűrűn kezdenek potyogni

Úgy tűnik, hogy a szükséget kicsit másképpen értelmeztétek, hiszen Iason épp azért válna meg tőle, mert szükségét érzi egy ekkora áldozatnak, míg te picit másképp látod, aminek nem egy, de annál több oka lehet. S valahol az egész helyzet afféle tükörként hat, amibe belepillantva pontosan azt látod, ami veled is történt, eltekintve attól, hogy a te otthonod talán már nem is létezik, de Jayré bizony ahogy te látod: meg lett szentségtelenítve! Tökéletesen érzed a tehetetlenség szülte frusztrációt, talán Dühöt is, ami égeti az ember és Elohim lényét egyaránt. S ki tudja hova vezethet Iason esetében, mert a tiedet már tudod…

Cyrus /Görög/ Szia, te kis hős! – köszönti a fiút és odalép, letérdel elé – Cyrus vagyok – nyújt kezet, amit bizonytalanul fogadnak el – Remélem, hogy te tudsz nekem segíteni! – mosolyogna szelíden a fiúra – Nem tudod, hogy a testvéred merre járt az elmúlt néhány napban, mit tett amíg távol volt itthonról? – kíváncsiskodik
Iason /Görög/ Níta nem a nővérkém – közli ösztönösen, majd láthatóan eltűnődik – Néha segít a szegény bácsiknak és néniknek – mondja a könnyei között – Ételt ad nekik meg törődik velük, meghallgatja őket – mondja és úgy tűnik most is ez lehetett a helyzet, mert:
Cyrus /Görög/ Ez nagyon nemes dolog és még nagyobb segítség volt nekem! Most már csak azt kéne tudnom, hogy pontosan merre járhatott, hol szokott segíteni?
Iason /Görög/ A közeli házban, ahova a nálunk szegényebbek járnak – mondja, de úgy tűnik, hogy ő maga még nem járt ott
Cyrus /Görög/ Ezzel most sokat tettél, hogy a te… akkor kid? Szóval, hogy Amynta meggyógyuljon! – nyugtatna
Iason /Görög/ Az anyukám! – mondja kihúzva magát, teljes büszkeséggel, majd most már csak szipogva, de bólint, láthatóan örül, hogy tudott segíteni
Cyrus /Görög/ Értem – bár fogalma sincs, nem ért semmit és nagy szemekkel néz – Jayr bácsi rendőr. Ő most elkíséri az anyukádat és téged a Kórházba, ahol már várnak titeket és segíteni fognak! Kérlek pakolj össze mindent amire szerinted anyukádnak szüksége lehet néhány napig, jó?

Míg Iason előbb kételkedik, majd lassan kezd hinni, úgy szalad el, hogy összepakoljon, addig Cyrus kér szót

Cyrus /Görög/ Nagyon  súlyos az állapota, valószínűleg az egyik hontalan adott át neki valamit, ami a túlterhelt szervezetben megtalálta azt amit keresett. Ez egyre csak romlik ha nem teszünk valamit de nagyon gyorsan! Lehet már így is elkéstünk. Magas láza van, a tüdőben is hallottam ezt-azt, nem beszélve arról, hogy már az is kész csoda, hogy ennyire erősnek tud látszani! Én már rég ágyban feküdnék és haldokolnék – sokra tartja a lányt, aki kivételes akaraterőről tett tanúbizonyságot – El kell mennem oda, a Hajléktalan-szállóra és meg kell tudnom pontosan mivel állunk szemben! Addig kérlek tegyél úgy, ahogy Iason-nak mondtam.

Aztán a döbbent tekintet

Cyrus /Görög/ Az anyukája?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Január 30. 21:08:07
Enethiel

A bevillanó név valahogy nem tölt el felhőtlen örömmel. Egyrészt mert nem pont  ezzel akartam most foglalkozni, másrészt pedig a név nem tűnik túlságosan barátságosnak, békésnek. Hiszen pont szó szerinti dühöt vagy haragot nem kéne ráengedni a világra. Miért nem lehetett volna inkább öröme, boldogsága, szerencséje, vagy  valami más, pozitívabb neve? S akkor meghallom a suttogást is! Vajon ugyanaz suttog, vagy csak véletlen egybeesés  a bevillanó emlék és ez az erősödő kérés? Aminek nem is biztos, hogy eleget tudnék tenni, hiszen elképzelésem sincs, hogy tudnék egy olyan falat jobban megbontani, amivel bentről eonok alatt nálam hatalmasabbak sem bírtak? Munkagépeket mégsem küldhetek az Abyssba! Vagy mégis?

Valahol azért neheztelek a Teremtőre. Ha elfogadom, hogy mindenről tud, akkor az Ő hibája az, hogy mi fellázadtunk hisz ő teremtett minket ilyennek. Ha pedig mégsem tévedhetetlen - nos, az új megvilágításba helyezne pár dolgot, de akkor sem menti fel a bűnei alól. Mert azzal egyet tudok valahol érteni, hogy a lázadókat megbüntesse - már ha nem ez volt az eredeti célja, vagy nem számolt ezzel a lehetőséggel. De azzal kevéssé tudok egyetérteni, hogy az embert büntesse azért, amiért minket okol. Ez olyan, mintha a lenyűgözött gyermek belekontárkodna az apa készülőfélben lévő nagyszerű művébe, és amikor kiderül a dolog - az apa a gyereket szobafogságra ítéli, és élete fő művét nem megmentené, helyre hozná, hanem a falhoz vagdosná és megnyomorítaná. Márpedig az ilyen viselkedés nem csak hogy nem méltó, hanem kifejezetten ijesztő egy ilyen hatalommal rendelkező entitás esetén. S ha mást nem azért az emberektől Ő is tanulhatott volna - ha mást nem a düh és harag terápiás kezelését...
Szóval azt elfogadom, hogy az én hibám is - bár engem szinte lázadónak teremtettek - de egy ilyen haragtartó és rosszindulatú Teremtő is kellett ehhez a végeredményhez. Nem mintha az semmisé tenné az én szerepemet, hogy más is okolható ezért. De amíg lehet, én azért megpróbálok javítani rajta...
A felbukkanó sötét gondolatokat mérlegelés nélkül száműzöm - már megtapasztaltam, hogy mi történne, ha hallgatnék rájuk...

Iason kijelentése, hogy a doktorok anyagiasak, akár Madonna, sajnos részben igaznak tűnik még nekem is. De szerencsére Cyrus kivételként erősíti a szabályt. S biztos vagyok benne, hogy nem csak azért mert nincs hozzászokva, hogy a páciensei a vizsgálat után borítékokat dugdossanak a zsebébe. Nincs sok közöm az önzetlenségéhez, de most büszke vagyok rá, hogy ismerem Cyrust.
/Görög/ Cyrus nem - erősítem meg az álláspontomat, és úgy vélem, ez így is van. Az áldozathozatalra inkább nem mondok semmit - túlságosan is kényes területnek tűnik, amelybe könnyedén belezavarodhatnék egy ártatlan gyermeki kérdés által. Ellenben Amynta gyógyulásában én sem kételkedek, így nyugodtan és határozottan állíthatom Iasonnak, hogy nem fog meghalni
/Görög/ Nem is fog! - tudatom vele.

Csendben s szomorúan figyelem Iason küzdelmét, s nem igazán tudom, hogy is  segíthetnék rajta - hiszen még a saját félelmeimen  sem tudtam teljesen túllépni. Hogy adhatnék akkor hát tanácsot? Szerencsére Cyrus felbukkan az ajtóban, és ideiglenesen megoldja a problémát. Örömmel látom, hogy jó kezeli a dolgot, és Iasont. Nagyszerű ötlet, hogy picit lefoglalja, sőt, azt sugallja, hogy ő is hozzájárulhat Amynta gyógyulásához, ha tudja a választ! Ami elsőre kicsit furcsára sikeredik, de aztán már segít tisztábban látni a helyzetet. Ahogy megemlíti az ételosztást, ijedten nézek Cyrusra. Szinte látom magam előtt a kígyózó sorokat, miközben a többség betegen köhécsel benne álldogálás közben. Akár járvány is lehet, és az én lehetőségeim ehhez sehol nincsenek! Pont emiatt talán, de nem igazán lep meg, hogy Iason Amynta gyermeke - sokkal jobban zavar, hogy mi történik, ha kiderül - fertőző lehet a köhögés. Iason vajon elkapta?
Cyrust hallgatva úgy tűnik, hogy hamarosan megyünk is vissza a kórházba, így miután Iason elszalad pakolni, nem is ér meglepetésként Cyrus utasítása. Végighallgatom, és megkérdezem
/Görög/ Szerinted fertőző? Akkor más is elkaphatta onnan, vagy akár Iason is! - vetem fel - képzeld el, hogy mi lenne, ha a buszon, metrón valaki véletlenül végigfertőzi az utasokat! - sóhajtok fel, aztán bólintok.
/Görög/ Taxival megyünk, mert Amynta biztos nem bírná a sétát odáig! De ott kit keressünk, hova menjünk? - kérdezem még, mert neki lehet, hogy könnyű a válasz, de nekem nem.
/Görög/ A gyerekeknek szokott lenni - válaszolom Cyrusnak az anyuka kérdésre, aztán előhúzva a telefont, taxit rendelek, hogy ne az utcán kelljen várni-vadászni rá. Feltehetőleg a taxiköltség elviszi a maradék pénzemet is amivel a hó végégi ki akartam húzni. De inkább eszem a száraz kenyeret, mint hogy Amyntát túlterheljem.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Január 31. 17:14:19
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délután, kora este



Egy dologban teljesen biztos vagy, akárki is parancsolt ki a Viharba, tudja az Igaz Nevedet és el fog érkezni a pillanat, amikor egyel több problémád lesz, de ezt nem lehet majd halogatni vagy leváltani. Ez addig fogja rágni az Esszenciád amíg eleget nem teszel neki. Most még ugyan az emberi test hagyatéka segítségedre van, de te is érzed, hogy ha lassan is, de ki fog fakulni. Elég arra gondolnod, hogy milyen volt amikor elfoglaltad és mennyire hozzászoktál már most, minden idegenszerűsége és ismeretlensége ellenére is…

A kérdésre, hogy a Teremtő miért és hogyan, talán egy valaki tudhatja a választ, akire tökéletesen emlékszel és akit úgy ismersz: Hajnalcsillag vagy másképpen Lucifer. Ő, aki nem volt veletek a Poklotokban, sorsa legalább annyira rejtélyes, mint a múltadból fel-felbukkanó emlékek. Ezekre a kérdésekre csak az idő adhat választ! Csak az? Nem tudni, hogy mi minden történt amíg odalent voltatok, de ami biztos, hogy járványok voltak korábban is, igencsak megtizedelték az emberiséget…

Iason nem tudja mit higgyen, hiszen egyfelől ott a tapasztalat, másfelől szeretne hinni abban, hogy a világ lehet jobb is, így őrlődése eléggé nyilvánvaló számodra, amire megpróbálsz szavakkal hatni. Aztán szembesülsz azzal, hogy Cyrus sokkal jobban ért ehhez – a gyerek dologhoz – mint te. Úgy tűnik, hogy neki kevesebb félelme van vagy csak jobban megtanulta kezelni őket? Akárhogyan is legyen, a kisfiú nyugodtabbnak tűnik picit és még válaszolni is van ereje.

Cyrus /Görög/ Nem kizárt, hogy az. Ezek az emberek azonban olyan körülmények között élnek, hogy csak kevesek halnak meg és a legtöbbje már reziztens vagy immunis ezekre. Esetleg valóban hordozó és akik nincsenek ennek kitéve vagy nem kellően erős az immunrendszerük… – sóhajt, kemény dolog ez, érzed tapasztalat – Pillanatok alatt kialakulhatna egy ilyen fertőzés, nem véletlenül készül annyi film erről Hálivúdban! – húzza el a száját, majd kíváncsian néz rád – és ha fertőző, akkor mi történik a taxisofőrrel? – érdeklődik

Aztán lehet, hogy akad egy percnyi szünet mielőtt:

Cyrus /Görög/ Hívok egy mentőt – zárja rövidre – S minden utasítást kiadok amire szükség van. Lehet kicsit ki kell egészíteni majd a kezelés költségeit, mert csak alapvető biztosításuk van – de láthatóan ő már felvállalta a dolgot, aztán megingatja a fejét – Azt hittem rendőr vagy, de ezek szerint nem megy a matek. Iason legalább tíz éves, Amynta pedig nem több huszonkettő-huszonnégynél – hagyja, hogy ezt emésztgesd egy kicsit, de a komor tekintete nagy terhek cipeléséről árulkodik
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Február 03. 20:06:58
Enethiel

Bár a napjaim meg vannak számlálva, hogy meddig tudok ellenállni a parancsnak, de ez nem azt jelenti, hogy nem készülhetek fel rá. Pontosabban addigra rendeznem kéne az ügyeimet, és valami határozottabb elképzelésre is szükségem lesz arról, hogyan is kéne majd nekilátni a feladatnak - hogy ne akkor kezdjek el kapkodni...
Persze várhatnám a választ Lucifertől is - de nem fűzök hozzá túl nagy reményt a  megtalálásához. Főleg, hogy nem is áll szándékomban utána kutatni a közeljövőben. Hosszabb távra pedig valaki más odalentről már szervezett nekem programot.


Hamar belátom, hogy a gyermek-kezelés is  türelmet, no meg kétségkívül olyan szakértelmet igényel, amivel én nem igazán rendelkezem. Ezért szerencsés, hogy Cyrus sokkal jobban ért hozzájuk. Pláne, hogy Amynta mellé jár. De most valahogy nem ezen töri a fejét, hanem azon a lehetőségen, amit felvetettem. Nem túl rózsás körülményeket és helyzetet vázol - még ha nem is hat az újdonság erejével - de finoman felhívja rá a figyelmemet, hogy mennyi mindenkin kéne tudnom segíteni. Ez viszont nem hangol jobb kedvre, így felsóhajtok, amikor a taxi sofőrről kérdez
/Görög/ Elkapja, ahogy te. De ez még mindig a jobbik eset, mintha egy teljes buszt fertőznénk végig - vélem. De ez a válasz sem nyugtathatta meg, mert végül egy mentő mellett dönt. Amikor a kezelés költségeiről beszél, bólintok.
/Görög/ Be tudok szállni - amint el tudom adni a tévét - mostanában úgysem használom. De azért ciki  ha az egészségügy járványmegelőzés céljából nem gyógyít az alap biztosítás mellett - jegyzem meg. Ami pedig Iason korát illeti,  továbbra sem tartom lehetetlennek
/Görög/ Örökbe fogadásról hallottál már? Vagy lehet, hogy ő is úgy került ide, mint én Sybilékhez - mondom Cyrusnak. Aztán ha kell, segítek pakolni - de a bőröndö(ke)t én kaparintom meg - Cyrusra hagyom Amynta mentőig támogatását.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Február 07. 15:31:00
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délután



Cyrus /Görög/ Nem akarlak lelombozni, de én nem kapok el semmit, maximum a nővérkék felém dobott csókjait – közli vigyorogva

Valószínűleg mindenfélére be van oltva és lehet némi természetes ellenállása is a betegségekkel szemben, elvégre sok-sok éve már, hogy odalent dolgozik és betegnek még nem látta senki! Aztán van itt ez az anyagi dolog, ami úgy tűnik, hogy nem okoz neki gondot és ha jobban belegondolsz nem úgy ismered mint aki szórja pénzt, de cserében nem is nagyon költekezik. Eléggé meghitt kis világa van, de semmi fényűző vagy luxus.

Cyrus /Görög/ A mentőbe esetleg – közli, hogy a többit meg tudja oldani

Látod, hogy vállat von picit rezignáltan amikor megemlíted, hogyan kéne működnie a világnak, de szólni ehhez már nem szól semmit, sőt, meglepetésedre talán az örökbefogadásra sem! Ugyanakkor látod rajta, hogy hajlik erre, de valahogy mélyebb és sötétebb titkot vél felfedezni ott, ahol talán egy egyszerű tini-szülés állhat a háttérben. Végül a Mentő visítva megérkezik, de nem ő az egyetlen jármű ami megáll itt. A Járványügyi hivatal is megjelent és bizony karantén alá kerül a lakás, meg ti is benne, amíg a teszteket le nem futtatják mindenkin.


(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png)







Persze odakint jó nagy felfordulás lesz, rendőrautók érkeztek és a tv is kint van, az ilyennek hamar híre megy. Rövid időn belül kordon építése és az elszigetelés is megtörténik. Érkeznek a biohazard-öltözetet viselő férfiak és nők, akik mindenféle nagydarab bőröndökből kezdenek kipakolni. Végül megkezdődnek az ellenőrzések Cyrus csak üldögél amíg rajta végzik a vizsgálatokat, Amynta is jól tűri a dolgot, de Iason eléggé sápadt és ijedt arcot vág hiába próbálja „anyukája” nyugtató szavakkal csitítani.

Többen is sürögnek-forognak körülöttetek, szépen mindenkit alaposan megvizsgálva, kicsit olyan, mintha a te kedvedért tartanának diagnosztikai órát. Olykor megjegyzik, hogy ez csípni fog, lehet kicsit fáj vagy más kérdések érkeznek, a hogy léted, a látásod és más érzékszerved működése felől… mígnem futnak a tesztek és mindenki azok eredményérére vár. Az idő most egyszerre rohan és szinte egyhelyben áll, de végül a jó és rossz hír is napvilágot lát.

CDC ügynök /Görög/ Az ifjú hölgyet elszállítjuk a legközelebbi központunkba, míg Önök uraim egészségesek! – érkeznek a papírmunkák, amik megint nem egy percet elrabolnak – úgy látom, hogy az egyetlen családtag a fiú, de ő kiskorú még – néznek rád kérdőn, közben sóhajtanak – Értesítenem kell a gyámügyi hivatalt! – nem szívesen teszi, de ez az eljárás
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Február 08. 20:48:42
Enethiel


Cyrus megjegyzésére elmosolyodom - végre valami jó hír!, és van is kedve viccelődni - ami szintén jó jel. Persze most közbeszúrhatnám, hogy nem pont a nővérkék csókja az, amire végső soron pályázna. De rendes vagyok, és inkább tartom a szám.
Hogy visszautasította a segítségemet, azt jelenti, hogy még lesz tévém egy darabig. Én meg csak hiúságból nem fogom erőltetni - amikor feltételezem, hogy van elegendő pénze. Így csak annyit mondok neki

/Görög/ Ahogy gondolod - majd látván, hogy ő kissé  többet feltételez Iason kérdésben, azért nem hagyom szó nélkül
/Görög/ Látom, eldöntötted, hogy ebben a kérdésben csak pozitív meglepetések érhetnek - jegyzem meg, mert látom, hogy a legszörnyűbb fogatókönyveket veszi sorra.

A mentő érkezésével egész addig elégedett vagyok, amíg nem kezdenek el kordont húzni körénk. S van egy olyan érzésem, hogy Iason sem elégedett annyira azzal a fejleménnyel, hogy ennyi orvos-szerűség tüsténkedik körülöttünk. Merem remélni, hogy Amynta nem katasztrófa film kedvelő, mert az alapján még ijedtebb is lehet, mint indokolt!
Érdeklődve figyelem, hogy mit csinálnak, és hogy milyen vizsgálatoknak vetnek alá - de nem tartok az eredménytől - nem valószínű, hogy bármi hétköznapi legyűrné a szervezetemet. Valójában nem Amynta, hanem Iason az, aki meg van szeppenve. A megnyugtatására csak futó kísérletet teszek - hiszen már bebizonyosodott, hogy ehhez nincs sok érzékem.
/Görög/ Ne aggódj, csak azt ellenőrzik le, hogy te és mi is elkaptuk-e azt, amit Amynta - árulom el, hogy mi folyik itt.
/Görög/ Az elkerítés meg azért van, nehogy az utcán mások is elkapják és továbbadják, mert ha sokan ilyen rosszul érzik magukat, és otthon maradnak egy hetet, akkor az nem jó, mert nem dolgoznak. Mert ha például egyik óvónéni sem tud bemenni a gyerekekhez mert beteg lett, akkor minden gyerek otthon kell hogy maradjon, mint hétvégén. Ha pedig a gyerekek otthon maradnak, akkor a szüleik sem tudnak elmenni és csinálni a dolgukat. Az meg nem jó - summázom, hogy miért is van a kordon.

Amikor sorra kerülök, türelmesen válaszolok - és hagyom, hogy kielemezzenek. Tudom, hogy így mindenki nyugodtabb, és hamarabb befejezzük a vizsgálatokat. Aminek az az eredménye,  amire számítottam. Amynta most már hivatalosan is beteg, mi pedig nem. De azt nem árulták el, hogy mégis mi a baja. Cyrusra nézek, hogy neki mi lehet a véleménye - de azt hiszem, ő sejti, hogy mi a baja Amyntának. Elvégre ő hívta ki ezeket...
Akik épp arról beszélnek, hogy Amynta szoros orvosi felügyelet alá kerül, és hogy Iason az egyetlen családtagja. Se szülők, se nagyszülők, testvérek, vagy rokonok. Cyrusnak ez azt  jelenti, hogy nem kell majd az anyóstól tartania, de ami fontosabb, hogy nincs kihez vinni Iasont. A kérdő tekintetet nem tudom mire vélni, csak megerősíteni, amit sikerült kikövetkeztetnie a gazdájának

/Görög/ Valóban kiskorú - válaszolom - Sajnos egyikünk sem rokona Iasonnak - teszem még hozzá. Ellenben, amikor kiejti a gyámügyet a száján, megkérdezem
/Görög/ Gyámügyet? S mégis mennyi ideig fog ott vendégeskedni? Egy hét? Kettő? - érdeklődöm - Nem lehetne inkább elhelyezni Amynta valamelyik közelebbi ismerősénél, ahelyett, hogy valami árvaházba vagy hova dugná? - kérdezem, és Amyntára pillantok, hogy igazán javasolhatná egy régebbi ismerősét. Magamat vagy Cyrust nem javasolhatom, de az egyáltalán  nem tűnik helyesnek, ha Iason olyan helyre kerül, ahol senkit nem ismer, mivel szerintem szüksége lenne egy ismerős arcra.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Február 21. 17:55:47
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délutántól estébe nyúlóan



Amikor nem épp Amynta-t vizsgálják, akkor szeretné megnyugtatni Iason-t, de amíg nincsenek meg az eredmények, addig igencsak elkülönítve tartanak mindenkit. Ez érthető, de egyben megnehezíti a lány-anya dolgát. Te is próbálod azért távolabbról szavakkal megnyugtatni, ahogy Amynta is tekintetével, arcán honoló érzésekkel és persze hozzád hasonlóan próbálná nyugtatni az igencsak feszengő fiút. Úgy látod, hogy a CDC-s orvos is azon van, hogy segítsen, de a végeredményen ő sem tud változtatni.

Igaz, hogy Iason végül úgy tűnik, hogy meg tud birkózni a helyzettel, de amikor kiderül, hogy ki az egyetlen beteg újra kirajzolódik az arcán a félelem minden vonása. Aztán az egész gallyra megy, amikor véletlenül meghallja, hogy nem mehet az anyukájával. Onnantól igen nehéz dolga van mindenkinek és nem is nagyon változik a helyzet akkor sem, amikor a Gyámügy kerül szóba. Cyrus láthatóan szintén elég feszült és a hozzád intézett válasz sem a legmegnyugtatóbb, de legalább valami:

CDC Ügynök /Görög/ Nem tudom pontosan megmondani. A fiatal hölgy állapotától függ, milyen hamar nyeri vissza az egészségét, ami meg attól, hogy milyen gyorsan sikerül izolálnunk a betegség forrását és ellenszert kidolgozni amivel legyőzhetjük ezt a kórt. – tehát lehet, hogy hetek vagy több és ami pedig Iason-t illeti – Ehhez különleges engedély kell, de itt és most akkor sem tudok mit tenni. De jogilag megoldható, csak ez is idő – sóhajtanak

Egyetlen apróság zavarhatja talán a gondolatmenetedet, hogy egyetlen egy fényképet sem láttál senkiről, aki esetleg szóba jöhetne…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Február 22. 20:36:53
Enethiel

Hiába minden erőfeszítés, mert a helyzet megköti mindenkinek a kezét. Talán erre mondják azt, hogy a körülmények áldozata. S az áldozat - Iason - elég nehezen bírja a gyűrődést, de persze Amynta sincs könnyű helyzetben. Ez jelenleg a járványügyiek ideje - ő mondják meg hogy ki hogy van - és kiderül, hogy szerencsére Iasonnak semmi baja. Ez feltehetőleg részben megnyugtatja Amyntát, de újabb kérdéseket vet fel - amiket Iason is megfogalmazott már magában. Sőt! Választ is talált, mert az orvosok elég egyértelműen tudatják a rossz hírt.
Én viszont újabb kérdést találok a CDC ügynök szavai nyomán.

/Görög/ Kidolgozni az ellenszert? - csodálkozom - azt hittem, hogy a járványügy a legtöbb ismert fertőző betegség ellenszerével rendelkezik - és csak azt kell megállapítani, hogy mivel állnak szemben - árulom el a tájékozatlanságomat. Amikor viszont arra hivatkozik, hogy idővel rendezhető a helyzet, kissé komoran pillantok rá. Elvégre azzal sem Amynta sem pedig Iason nem rendelkezik.
/Görög/ Feltéve, hogy vannak elérhető rokonok - teszem még hozzá, és Cyrusra nézek - hátha ő tud olyan megoldást, amit én nem. Eléggé feszülten várom, hogy mi történik, és amíg nem rendeződik a helyzet, és nem indul meg mindenki a dolgára, addig Amynta és Iason mellett maradok. Végül aztán újfent elindulok Cyrussal a kórház fele. Remélem, Morana még bent van, mert vele ma még szeretnék beszélni. Út közben nem igazán van kedvem beszélgetni, eléggé lefoglalnak az előbbi események.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Február 27. 18:26:23
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délutántól estébe nyúlóan



CDC Ügynök /Görög/ Rendelkezünk, de minden esetben számolni kell a mutációval és ez esetben némi időre van szükség, hogy az ellenszert átalakítsuk a legjobb hatás érdekében. Ezernyi varáiáns van megannyi betegségre, így szinte a természet minden alkalommal megörvendeztethet minket valami újjal – sóhajt – Itt is ez a helyzet, de mivel van miből kiindulni, így úgy vélem, hogy nem lesz gond, rövid időn belül megtaláljuk a szükséges ellenanyagot – nyugtat meg, de te tudod, hogy amit ők napokig vagy talán tovább is kutathatnak, az neked tulajdonképp egyetlen érintés lenne, csak…

A pillantásod lepattant róla, valószínűleg már immunis az ilyesmire, sokszor megkaphatta, de tenni mást akkor sem tud. A rokon kérdést nem rágja tovább, elmondta, hogy nem találtak több élő rokont, így nincs mit tenni, mint tájékoztatni a megfelelő hatóságot, ami ha jól értetted már meg is történt. Még berendelnek téged és a többieket két nappal későbbre a legközelebbi megfelelően felszerelt kórházba egy ellenőrző vizsgálatra, de úgy tűnik, hogy mindenki más ellenálló volt ezzel a kórsággal szemben. Miközben elindulnál Cyrussal, hogy felleld Moranát még elcsíped a következőt az Ügynök és egy másik CDC-s személy között:

CDC Ügynök /Görög/ A középkor óta nem jelentettek hasonló esetet, ha ez a dolog elszabadul, akkor igen nagy problémával állunk majd szemben. Nem sokan tudják, hogy a Fekete Halálnál voltak rosszabb esetek is, de azokat időben izolálta az időjárás és valójában csak a véletlen szerencsének köszönheti az emberiség, hogy nem halt ki legalább három kontinensről. Küldjenek ki minden elérhető embert ahhoz az ételosztó ponthoz és kezdjenek egy „ingyenes” szűrést! Tájékoztatom az igazgatót!

A másik bólint és mindketten dolgukra sietnek, míg te körülpillantva látod, hogy senki más nem hallotta ezt és téged sem vettek észre…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Március 01. 20:04:42
Enethiel

A CDC ügynök szavai lassú és fáradságos kutatást vetítenek előre. Legalábbis lassabbat és fáradságosabbat, mintha saját kézbe venném az ügyet. Aminek kapcsán több érzés is viaskodik bennem. Szeretném azt hinni, hogy az emberek elég tanultak és felkészültek ahhoz, hogy önállóan is megoldják a dolgot. Ami mellesleg az én feladatom lenne. Kicsit olyan érzés, mintha a felnövekvő nemzedéket figyelné a nagyszülő. Szurkol neki, hogy sikerüljön, és közben sóhajtva gondol arra, hogy régen ezt ő is meg tudta csinálni. Valahogy én is így érzek, hisz a feladat sikerén vagy kudarcán emberélet múlik. S ennek folyamán ott motoszkál a kérdés - mi van, ha tévedek? Időben felismerem a tévedésemet, és még meg tudom menteni Amynta életét? Vagy ok nélkül kételkedek, s egyszerűen nem bízom eléggé az emberiségben? Szeretném megadni Cyrusnak az esélyt, hogy ő menthesse meg Amyntát! Ha cinikus akarok lenni, azt is mondhatnám, hogy számomra ez volna a legkényelmesebb megoldás. Elvégre ha én avatkozok bele, akkor az sok kérdést vetne fel az emberekben, aminek még én sem látom a következményeit. Óvatos vagyok, vagy csak félek? Nem tudom. Ahogy azt sem, hogy ha most elengedem Amyntát, akkor hogy kerülhetnék legközelebb a közelébe, hogy segítsek rajta. Már ha egyáltalán tudomást szerzek arról, hogy már csak én segíthetek. Súlyos kérdések, és nincs egyértelműen jó válasz. Lehet, hogy meg fogom bánni, de most még adok egy esélyt - két napot - az emberiségnek, hogy bizonyítson, de ha azt érzem, hogy nem haladnak, akkor átveszem az ügyet, kerül amibe kerül...
Ahogy meghallom a beszélgetést, máris kezdem megbánni a döntésemet. Út közben azon töprengek, hogy ha igaz, amit hallottam, akkor sokszorozódik a probléma. Egyrészt, mert mások is betegek lehetnek, és jelenleg igencsak korlátozott számú beteget tudok meggyógyítani - másrészt pedig úgy vélem, nem véletlen, hogy pont a vihar után bukkant fel hosszú idő után ismét ez a kórság. Egy másik Bukott keze lenne a dologban, és ráadásul a saját házam egyik elfajzottjáé? Elkeserítő gondolat. Az pedig, hogy ma reggel magamat gyógyítottam meg, lehet hogy valakinek az életébe fog kerülni? Nagyon remélem, hogy nem...

/Görög/ Cyrus, hallottad a kollégát? - kérdezem a kórház fele út közben - Azt mondta, hogy a középkor óta nem bukkant fel ez a kórság. Nagyon aggasztó... - tartok kis szünetet, és valóban annak tartom.
/Görög/ Ha legalább tudnánk, hogy mennyi idő megtalálni az ellenszert  vagy hogy Amynta meddig képes még ellenállni a kórnak, talán nem látnám ilyen ijesztőnek a helyzetet. Nagyon nem tudom, hogy mit is kéne csinálni - vallom be - Talán a holnap utáni felülvizsgálaton megengedik, hogy beszéljünk vele... - reménykedem, bár lehet, hogy azt kéne tervezgetnem, hogy is jussak be majd az elkülönítőbe? De előtte beszélnem kéne Moranával...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Március 04. 11:27:26
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Kora este, este



Nem igazán tudod, hogy miképp zajlik az ilyesmi, de még csak filmeket sem láttál ami ezen témát érintette volna, így egyedül a saját megérzéseidre hagyatkozhatsz, amik azt sugallják, hogy ez bizony kemény munka lesz az emberek számára. Alapvetően minden az, ha arra gondolsz, hogy érintéssel űznél el mindent ami csak veszélyezteti őket. Egykor nem volt ilyen, ez is az átkokkal együtt érkezett az emberiség számára. S mint ilyen bár sokat haladtak a test megismerésében, még mindig számtalan rejtély várja őket ezen a téren. Nem úgy téged, aki ha emlékeznél a teljes múltra és persze tennéd azt amire teremtettél, akkor csak itt Athénban számtalan embernek segíthetnél. Igaz, hogy ez számtalan kérdést felvet és persze a jelenléted is nehezebb lenne elrejtened, de akkor lennél az, aki voltál, a Gyógyító, akit az Enethiel névvel szólítottak a létezésbe.

Nem tudni sikerrel járnak e vagy azt, ha igen akkor még időben lesznek és persze leginkább a tény, hogy ha évszázadok teltek és csak most ütötte fel a fejét, akkor egyáltalán van e honnan elindulniuk? Némi információval úgy tűnik, hogy rendelkeznek, de igen csak kérdéses, hogy ez mire lesz elég. S most ez a bizonytalanság ott lebeg, hogy Amynta mennyire van biztonságban a CDC kezében, hogy megengedheted e magadnak, hogy elengedd nem csak azért mert, hanem legjobb barátodnak fontos személyről van szó. Egy dolog azonban teljesen biztos, hogy Cyrusnak nincs befolyása a CDC-nél, így a gondolat, hogy ő menti meg valahogy, elég hamar elhalni látszik. Ettől függetlenül persze megpróbálhatod valamilyen módon megmagyarázni, hogy miért nem teszel semmit, de a kis ördög a válladon úgy lesz hangosabb, ahogy kifogásokat keresel. Eközben az egyik ügynök Amyntát egy másik ügynök pedig Iason-t kísérte el.

„Miért kéne tenned bármit? Ki ez az ember, akiért utolsó csepp erődet is fel kéne áldoznod? Mentse meg Cyrus, ha annyira akarja!”

S ezek csak a felszínesen visszatérő suttogások, melyeket még könnyedén el tudsz nyomni, de azt is érzed, hogy ha túl sokat engedsz neki, akkor egy olyan ösvényre fog vezetni, ahonnan nem biztos van visszaút. Olyan ez, mintha elengednéd a lányt anélkül, hogy tennél bármit is, hiszen nem tudhatod mikor fogod újra látni őt. Ugyanakkor van egy olyan érzésed, hogy túl későn vagy még akkor sem. Végül úgy döntesz, hogy az emberiség dolga ez – amitől elégedett sustorgás érkezik az Esszenciád sötét mélyéről. S a következő pillanatban már azon tűnődsz, hogy jól döntöttél e és egyáltalán, honnan érkezhetett a betegség ami ily komoly dilemmába sodort.

Nem zárhatod ki teljesen, hogy esetleg egy Háztársad az…

Semmit nem tudsz a magad félékről, kerülted a kapcsolatfelvételt és akiket ismersz, ők sem keresték annyira a társaságodat. Igaz, hogy Morana nem is az a fajta, aki kedvelné magányától eltérő pillanatokat, mégis valahogy az az érzésed, hogy a veled töltötteket egyáltalán nem bánja. Aztán ott a bolhás, aki bár betört Jayr otthonába, bocsánatkérésképp megjavította az általa okozott kárt és azóta is elég teret adott neked, hogy megbirkózz a találkozás okozta érzésekkel. Tudsz még egy valakiről, de ott oly mereven utasítottad el a lehetőségeket, hogy még odamenni sem voltál hajlandó, hogy személyesen közöld a döntésedet.

Cyrus /Görög/ Nem, kellett volna? – kérdez vissza, láthatóan igencsak elmélyült a gondolataiban – A pestis már gyógyítható – veti fel, majd telefonját veszi elő és a nevek között keresgél – Ne aggódj, a legjobb kezekben van – de nem érzed a teljes magabiztosságot a hangjából. A kétségeidre felnéz – Az ilyesmit nem lehet tudni. Nincs rajtunk egy óra, hogy eddig bírjuk vagy az ellenszer sem jelenti be mikor lesz kész! – látod, hogy elég frusztrált, és mi tagadás ilyennek még nem nagyon láttad – Persze, hogy nem tudod! Nem vagy orvos! – üti tovább a vasat – és ha tényleg olyan szar a helyzet, mint amilyennek tűnik, akkor ide egy kibaszott csoda kell! – rányom a hívásra és a füléhez emeli a telefont, hogy az utolsó szavaira: Téged már be nem engednek oda! Ez a CDC, onnan csak kétféleképp jöhetsz ki! A saját lábadon vagy zsákban!

Közben valakinek a hangja szól a telefonba, mire Cyrus igen sebesen kezd el beszélni, tele olyan szakkifejezéssel, amiből egy kukkot sem értesz. Úgy tűnik, hogy az örök optimista és vidám barátod, most mérges rád. Talán nem rád, de rajtad csattant és már nem is figyel rád, hanem, még legalább két-három hívást kezdeményez, ahol nagyjából ugyanaz hangzik el, majd látod amint a telefon izomból elrepül, hogy összepacsizzon egy fallal és miszlikbe törjön…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Március 04. 18:04:21
Enethiel

Bár csábító valahol a gondolat, hogy kihasználva a nyilvánosságot egy csapásra ismét híres legyek, s széles tömegek előtt mutassam meg - van remény. De valami óvatosságra int - az, hogy nem tudom, hogy viselnék az emberek azt, amivel ezért cserébe szembe kell nézniük. Valamint az sem elhanyagolható kérdés, hogy nekem mivel kéne szembenéznem, ha felfedem magam. A papok önmagukban is kellemetlennek tűnnek, és akkor még nem beszéltem a fajtársaimról, vagy egyéb veszélyekről. Nem - inkább maradok óvatos, és másképp próbálom meg teljesíteni a feladatomat!

Szívesen hallgatnék a belső suttogásra, de bizony van egy-két bökkenő! Elsőnek az, hogy a nagyszerűnek gondolt tervem egyre inkább gyengének, sőt, lassan katasztrofálisnak hat! Mert nagyon úgy néz ki, hogy az embereknek még van mit tanulni. Legalábbis erre utal, hogy Cyrus nem tűnik annyira bizakodónak mint én.
Az szintén kérdéses, hogy van-e értelme szólni Moranán kívül a többieknek. Elvégre a bolhazsák nem hinném, hogy bármire is jó, ami nem a rombolásról és a nyers erőszakról szól. A másik? Dilidokira nincs most szükség, és amit meg tudok róla, az alapján még az sem biztos, hogy elődugná az orrát. Főleg, hogy akár én is megrendezhettem volna ezt az egészet, hogy előcsalogassam. Ráadásul mint tudom ő sem bízik bennem. Azt hiszem, ebben kvittek vagyunk. Úgyhogy az emberekkel kell együtt dolgoznom valahogy. Ami Cyrust elnézve elég fárasztónak ígérkezik, és még csak most kezdtünk neki! Inkább nem szólok többet hozzá amíg telefonál, bár amikor lecsorog a készülék a falról, talán joggal feltételezem, hogy rossz híreket hallott.

/Görög/ Ennyire szar a helyzet? - Kérdezem, de nem várok választ - Kár, hogy ezt nem tudtuk előbb - sóhajtok fel, és a széttört telefonhoz sétálok. Lehajolok, megkeresem a simkártyát, kiveszem belőle, és Cyrus kezébe adom.
/Görög/ Kérlek, kezdj el gondolkozni azon, hogy juttatsz be Amyntához! - mondom neki komoly arccal - de most menjünk, beszélnem kell Thanával! - indulok meg tovább a kórház fele.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Március 11. 18:29:15
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Este



A legjobb kérdések, amik sokáig ott visszhangoznak a fejedben: Mit kéne tennem? Mi történne? Miképp cselekednének? S még számtalan ehhez hasonló amire egyáltalán nincs biztos és-vagy megnyugtató válasz. Talán pont emiatt nem teszel végül semmit és döntesz inkább a rejtőzés mellett. Olykor a csodának nem kell felkelnie és járnia, lehet rejtélyes mint egy váratlan és csodálatos gyógyulás…

Az emberek évezredek óta harcolnak és buknak el szüntelen betegségek és a halál kérlelhetetlen tényével szemben. De az is igaz, hogy makacsul keresik a módját, hogyan törjék meg az átkot, még ha nem is tudják, hogy arra készülnek. Amilyen rohamosan fejlődnek, úgy nem kizárt, hogy idővel valahogy kikerülik vagy csalnak és áthidalják azt.

Esetleg megtörik…

Miután eldöntötted, hogy ki milyen, máris könnyebb kiválasztani, hogy kihez fordulhatsz, így Morana az egyetlen akiben eléggé megbízol ahhoz, hogy egyáltalán felhozd a dolgot. Úgy döntöttél, hogy még a doktornő párfogója sem segítene, mert te tudod mit tenne és a bizonytalanság meg nem a kenyered, szóval majd te megteszed amit kell! Meg az emberek!

Cyrus /Görög/ Ez magasabb engedélyeket kíván, mint ami nekünk van, nem tudok bejutni hozzá. Rendőrségi eljárás alá helyezés sem segítene, itt már csak egy francos csoda ér valamit! Vagy Doctor Who telefonfülkéje! – sóhajt egy nagyot, amiben minden benne van – Jah, kár. Lehet el kéne mennem Delphoiba – de ez már cinikus inkább, iróniával teli – Apolló jósnője biztos elmondja mit kell tennem! – és már tudod, hogy nem fog tudni bejuttatni

Elvette tőled a sim-kártyát, de valójában a telefon is elég jól átvészelte a dolgot, hiába ez a Nokia eléggé törhetetlen egy darab vagy épp Cyrus nem olyan erős, esetleg a szerencse játszott közre a dologban? Mindenesetre nincs kifogása az ellen, hogy a kórházba menjetek, lehet még nem adta fel! Akárhogyan is legyen, ez most nem fog kiderülni, hisz nem egy a végcél:

A kórházban elválnak útjaitok, ő a lift felé, te pedig a már ismerős folyosón haladva mész, amikor feláll a tarkódon a szőr. Enyhe hideg fuvallat simogat végig a gerinceden és érzed, hogy valami megzavarta a Teremtés rendjét. Valami vagy valaki olyasmit tett, ami fodrot vetett a Teremtésben és te érzékelted azt. Úgy véled pontosan ilyesmi lehetett az, amit te tettél amikor gyakoroltál és a Bolhás rád talált.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Március 12. 18:05:21
Enethiel

Cyrus vélekedése, hogy bizony nincs mit tenni, elfogadhatatlan számomra. Elvégre én még tudnék további lehetőségeket, és szándékomban is áll élni velük! A jósdás felvetésre lemondóan megrázom a fejem
/Görög/ A papnők nem hinném, hogy még most is olyan tisztán látnának, mint régen. Mellesleg nem jósra, hanem gyógyítóra volna inkább szükség - vélem, s semmiféle gúny, vagy cinizmus nincs a szavaim között - mindössze ténymegállapítás. Arra pedig, hogy nem tud bejuttatni felsóhajtok
/Görög/ Akkor keresek más módot - jelentem ki. Az, hogy a telefonja még egyben van, azért valahol jó hír, így azt is a kezébe nyomom. Igaz, vigyázhatna rá egy kicsit jobban.

A kórházi folyosón sétálva megcsap a változás szele, s egy pillanatra megtorpanok. Egy két másodpercig eltart, míg meggyőzöm magam - ez akár még normális is lehet, elvégre Morana is a közelben tartózkodhat. Elvégre ki állította, hogy ő nem élhet a képességeivel? Így most már sokkal határozottabban indulok meg, mert úgy vélem, hogy még bent dolgozik. Ha pedig valaki más lesz az, akkor pedig akár számot is adhat, hogy mit is keres egy olyan helyen, amit én Morana befolyási területének tartok. A megfelelő ajtóhoz sétálok, és ha nincs kint a ne zavarj itteni megfelelője, akkor röviden bekopogok, és belépek. Elvégre bőven van mit elmondanom Moranának.

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Március 13. 19:11:23
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Este



Cyrus /Görög/ Hm? Oh, csak ha hiszel az ilyesmiben. – legyint, ő bizony nem teszi és nem érdekli – Azért mondtam, hogy érzékeltessem a dolgok súlyát. – magyarázza, majd kezében a törött, de még működő telefonnal – De azt mondják zuhanó gépen nincs ateista. – vonja meg a vállát és indul el veled – Szakképzett gyógyítók pedig ott vannak CDC-nél, ahol pontosan ilyesmire szakosodtak és nem hullák boncolására… – a telefon épségének megőrzésére tett megjegyzésed válasz nélkül maradt, de talán jobb is így, míg a keresel más módot-ra csak egy reménytelen sóhaj volt a válasz

Később a Kórházban elválnak útjaitok egy „Találkozunk a helyemen” búcsúval, majd ahogy közeledsz a célod felé… nem tudnád megmondani merről érezted, de tudod mi volt az. Ugyanakkor talán kétségbeejtő lehet, hogy ilyen alapvető dolog is mennyire kifakult, mennyire eltompult benned, amikor bárkit képes voltál megtalálni vagy bármit behatárolni… a kérdés az, hogy tényleg Morana lenne az, aki arra figyelmeztetett, hogy ne használd a képességeidet csak legvégső esetben? Sietve folytatod az utad, de koppansz az ajtón, hiszen az zárva és a kiírás is büszkén hirdeti: „Belépés csak arra jogosultaknak”.


(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Thana%20Ciss%C3%A9.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Este




A kopogásodra nem érkezik válasz, de amikor megismétled határozottabban, akkor előbb statikus zörgés, majd vékony, már ismert szomorkás hang érdeklődik a „Ki az?” kérdés felvetésével. S miután tudattad Moranával, hogy ki érkezett, hallod ahogy a zár kattan és ha még időben meg és lenyomod a kilincset,  akkor be is jutsz oda, ahol egy kisleány fekszik az asztalon arra várva, hogy valaki elkezdje amit el kell kezdeni. Látod Morana-t, ahogy Thanaként ott áll felette és végtelen szomorúsággal nézi a kis testet. Nem biztos sokat időzöl rajta, de ez is az átok egyik alakja…

S a nap odakint már lehunyta ragyogó szemét.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Március 14. 19:40:54
Enethiel

Nagyon remélem, hogy amit Cyrus mond, most ebben az esetben elégséges lesz. Mármint a CDC-t illetőleg. De ettől még nem teszek le róla, hogy Amynta közelébe jussak valahogy...

Ahogy a kórházban sem olyan egyszerű Morana közelébe jutni. Az ajtót ugyan zárja, de ez tapasztalataim szerint sajnos van akit nem állít meg - már ha valóban ő volt az, aki esetleg gyakorlásra adta a fejét. A kopogásomra viszont elsőre semmi válasz - pedig most nem is szól Cyrus rádiója. Másodjára már mintha rájött volna, hogy mégsem szabadul olyan könnyen, és végül csak beenged. Aminek egyáltalán nem tudok örülni, miután jobban körülnéztem.

/Görög/ Utálom ezt a helyet - dörmögöm halkan, s pár másodpercig lehangoltan szemlélem a lánykát.
/Görög/ Beszélnünk kell! Sok minden történt - sóhajtok, s elveszem a tekintetemet az asztalról - Azt hiszem, ő már tud várni pár percet - vélem, s az ajtó fele pislantok, mert legszívesebben sarkon fordulnék, és távoznék. Amint Morana rám figyel, belekezdek
/Görög/ Emlékszel, hogy figyelmeztettél, hogy ne éljek a képességeimmel? Ezt most neked is tanácsolhatnám, mert amikor most jöttem, úgy éreztem, hogy te is épp ezt csináltad. S igazad volt - egy Rabisu mászott rám a csukott ablakomon keresztül legutóbb. A saját lakásomban! - nyomatékosítom, hogy érezze, ezt igencsak fájdalmasnak találom - Utána meg a pszichológusomról derült ki, hogy patronálja valaki! Azt nem akarta elárulni, hogy kicsoda, de rólam mindent tudni akart. A doktort Psykhe Vardalosnak hívják, szóval csak óvatosan, ha vele találkozol! Sajnos később engedtem a frusztrációmnak és... - itt egy kis zavart szünetet tartok - szóval... az egyik kollégám meghalt - és nem rajtam múlt, hogy sikerült megmenteni. Azóta már fizikailag kijavítottam a hibát, de... - legyintek, mert nehéz erről beszélni még neki is.
/Görög/ Viszont pár napot elvoltam átgondolni a dolgokat, és közben találkoztam valakivel, aki elég furcsa szerzet. Van egy réges-régi ógörög verse, de szeretné lefordítattni más nyelvre is - és hát igazából rád gondoltam. Arra kérnélek, hogy ha van rá hajlandóságod és időd - nézek a kisleányra - akkor fordítsd le neki  ezt a verset személyesen az első nyelvre! Tudod, méltányolom, hogy ilyen sokáig megőrizték - próbálom magyarázni a dolgot.
/Görög/ A mai nap pedig szintén kriminálisan alakult - tudatom vele - Meglátogatott egy pap, és nem tudom, hogy mit csinált a csapvízzel, amit kapott tőlem, de az a pár csepp, amit megpróbáltam feltörölni miután elment, csontig égette a húst a kezemen. Szóval ezek az új vallás papjai veszélyesek  lehetnek! S ennél is súlyosabb az, hogy ma délután Cyrust elvittem ismerkedni, s elég rosszul sült el a dolog. Kiderült, hogy a lány megbetegedett. Eleinte még kicsit örültem is, hogy Cyrus megvillogtathatja a képességeit, de aztán elfajultak a dolgok! Kijöttek a járványügyiek, és kiderült, hogy a lány valami olyasmit kapott el az egyik ételosztó ponton amit a középkor óta nem láttak, és igencsak halálosnak sejtik. A lányt - aki már most rossz bőrben van -  elvitték a CDC-hez, a fiát vagy neveltjét pedig a gyámügyesek. Szeretnék segíteni a lánynak, de ahhoz be kéne valahogy jutnom hozzá holnap este, vagy valamikor holnapután - nézek rá.
/Görög/ Csak még nem tudom hogyan... - zárom az élménybeszámolómat.
/Görög/ De most áruld el, hogy veled mi történt mostanában! - kérem és adom meg a lehetőséget, hogy ő is a nyakamba zúdítsa a saját problémáit.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Március 14. 20:19:48
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Thana%20Ciss%C3%A9.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Este
Hangulatkeltő zene (https://www.youtube.com/watch?v=ubZhS-0l4wk&index=5&list=PL2k2HRUAEmEmNegxVsJcg4ag3-koeb8dp)


Alaposan rázúdítasz mindent Morana-ra, aki csak csendes szomorúsággal viseltetik, és egyszer sem rezdül pedig te nem kíméled. Az elmúlt napok minden fájdalma és keserűsége az újvilág veszélyeinek súlya, minden, de minden kiszakad belőled és a végén talán e frusztráció és annak kifakadása még könnycseppet is csalhat. Akárhogyan is legyen, picit úgy érzed, hogy megkönnyebbültél, hogy megnyugodtál, hogy mindez kiszabadult, kiengedhetted és most megosztottad valakivel. Szomorú is lehetsz, de fellélegezni mindenképp tudtál azután, hogy utat engedtél a benned kavargó érzéseknek-gondolatoknak.

Morana /Görög/ Sajnálom! – mondja, miután kiejted azt, hogy utálod azt, ahol dolgozik – Szeretnél kimenni? – kérdezi, de mikor maradsz, csak azzal a végtelenül szomorú tekintetével figyel rád és még akkor is amikor megvádolod, majd miután végeztél az egész kirohanással – Nem mi vagyunk az elsők, akik kijutottak. – közli ezt úgy, hogy érzed már akkor sem így volt amikor először magadhoz tértél – Nem a te lakásod. – mondja szelíden, hiszen akié volt az meghalt – Patronálni? – kérdezi, ezt nem teljesen érti, de bólint aprót, amikor a félelmeidet ecseteled, majd halkan annyit mondd, amikor színt vallasz – Éreztem. Sajnálom

A következő pillanatban hideget érzel, olyasmit, mint korábban, csak most erősebben. Nem tudnád meghatározni a forrást, de látod, hogy Morana afelé pillant… valamerre a semmibe fókuszál, hogy aztán oly kísérteties hangon szóljon azon az ismeretlen-ismerős nyelven, hogy végigszalad a gerinceden a hideg. S még így is, valahogy megnyugtatóan hat, minden ridegsége ellenére, de érzed benne a halált, az elmúlást és mindazt ami az élet antitézise. Talán meg is ijeszt picit, de akárhogyan legyen is, az biztos, hogy nem Morana volt a forrás, bár nem tudnád megmondani micsoda.

Morana /Görög/ Természetesen Enethiel, segítek az embereknek – mondja lágyan, de valahogy mégis erőteljesen hat, hogy aztán a másik témában – Igen, minden vallás démonként tekint ránk és a hitük a fegyver, mellyel akár elpusztítani is képesek minket – mondja olyan szomorúan, hogy még a válla is megereszkedik. Ekkor megint érzed azt a hűs szellőt, majd egy szelídebb tekintet pillant fel, sóhajjal ajkain – Igaz, nem mindenki akar. Talán ők lehetnek ezek a patronáltak – veti fel és a legutolsó dolog láthatóan elgondolkoztatta. A járvány és annak következménye, hogy mi minden történhet, mert úgy vélekedik – Akkor meg kell akadályozni, hogy tovább terjedjen. El kell menni oda és megkeresni a forrást, hogy ne vesszen el több ártatlan élet – te tudod, hogy kevés az ártatlan élet, láttad mivé váltak és válhatnak.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Március 18. 19:33:58
Enethiel

Arra, hogy Morana sajnálkozik, csak vállat vonok
/Görög/ Ez nem rajtad múlik. Ez a hely arra emlékeztet, hogy milyen kevés vagyok, hogy nem végzem megfelelően a dolgomat, még ha mindent bele is adok. Hogy mindenki ide fog kerülni, bármit teszek is! - válaszolom, és megrázom a fejem, hogy egyedül nem megyek ki. Ahogy megemlíti, hogy az nem az én lakásom, picit elakad a szavam, de aztán megtalálom
/Görög/ Mivel most én használom, ezért leginkább az enyém. Mint ez a test - mutatok magamra - Amit ha megtámadnak, akkor felháborodok rajta. Ugyanez a lakásra is vonatkozik - magyarázom, de aztán lehet, hogy ő másképp súlyozza a dolgokat.
/Görög/ Igen, patronálni - azaz felfedve a valódi mivoltodat támogatni egy embert, akiről úgy véled, hogy megérdemli.
Azt viszont, hogy érezte, miszerint elbuktam az Abyssal szemben egy fontos csatát, nem igazán értem, de igazából a következmények azok, amik talán számítanak.
/Görög/ Ez mutatta meg, hogy nem tudok megbízni és együtt dolgozni a pszichológussal. No meg kissé félek, hogy a következő alkalom is azzal végződne, hogy bántani akarok valakit. Épp ezért kértem át magam másik orvoshoz.
A hidegre felkapom a fejem, és elsőre a légkondi és hűtőegységek fele pillantok, de aztán ráébredek, hogy valami mással van dolgom. Valamivel, amivel nekem nem kéne közelebbről megismerkednem. Morana is észreveszi, és valami olyasmit mond, amitől feláll a szőr a hátamon. Egyet hátrébb lépek, és kissé gyanakodva nézelődök
/Görög/ Ez mégis mi a frász volt? - kérdezem, de nem vagyok benne biztos, hogy hallani akarom a választ.
Ahogy határozottan úgy dönt, hogy segít, hálásan ránézek

/Görög/ Köszönöm, ez sokat jelent - válaszolom, s ha már itt vagyunk, akkor még hozzáteszem - a fordítást akkor beütemezem.
Ahogy elárulja, hogy bizony a papokkal vigyázni kell - felekezettől függetlenül, csak egy
/Görög/ Csodás - megjegyzésre futja. Ellenben, mikor a fertőzés forrásáról beszél, azért rákérdezek
/Görög/ Valahogy úgy érzem, hogy nem véletlen, hogy a vihar után tűnt fel nem sokkal ez a fertőzés - amire előtte évszázadokig nem volt példa. Áruld el, hogy ha megtaláltuk a forrást, akkor hogy akarod visszarugdosni a börtönbe az akarata ellenére? Főleg úgy, hogy másnak ne essen baja? Mert ha szorul a hurok pikk-pakk végigfertőzheti a kerületet ebolával, csak hogy lerázzon minket... Egyébként a járványügyisek már próbálják csökkenteni a károkat - teszem hozzá. Végezetül, ha ő nem akar egyéb dolgokat megbeszélni, akkor
/Görög/ Már így is feltartottalak - és nekem is mennem kell. Holnap két gyerkőcre kell vigyáznom, de este már lesz időm, hogy megnézzem - be tudok-e jutni a járványügyiekhez valahogy - árulom el a holnapi elképzeléseimet.
/Görög/ Vigyázz magadra! - búcsúzom, és távozok. Jó érzés volt megosztani valakivel ezeket a gondokat, még ha jórészt csak meghallgattak. Hazafele veszem az irányt, és közben azon töprengek, hogy tudok majd Amynta közvetlen közelébe jutni - és ha ez sikerül, hogy magyarázom meg, hogy mi történt - ám kevés sikerrel. Úgy tervezem, hogy miután hazaértem, eszek valami hideget, leellenőrzöm a növénykémet, s végül kicsit rendet vágok, ha már holnap vendégeim érkeznek.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Március 21. 17:16:10
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Thana%20Ciss%C3%A9.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Este, késő este



Csendes szomorú szemlélőként hallgatják a magyarázatodat, végtelen türelemmel és nyugalommal, mígnem szóhoz jut, hogy elmondja amivel úgy véled megnyugtatna és (esetleg) erőt adna:

Morana /Görög/ Nem vagy egyedül és amíg legalább egy Védelmező nem adja fel, addig az emberiségnek is van remény. Idővel többre emlékszel, erősebbé válsz! – egészíti ki, majd szomorú arccal hallgatja miket mondasz a lakásról, a testről és felháborodásról, de nem ad igazat, ahogyan nem is veszi el tőled azt, csak annyit mondd – Megértem. – és míg azt boncolgatod mit éreztél, de nem osztod meg ezen gondolataid, úgy válasz sem érkezik erre, csak a pszichológus témakörre – Ez csak rajtad áll Enethiel, hogy megadod e magad a keserűségnek, a haragnak vagy a gyűlöletnek. – mutat rá szelíden, hogy végül az átkérésre sem érkezik érdemi hozzászólás.

Aztán érkezik az, amire nem találsz magyarázatot, bár először emberi mód reagálsz, berendezések és más földi dolgok felé fordítod a figyelmed, de aztán ráébredsz az igazságra vagy annak árnyékára és kérdezel:

Morana /Görög/ Nem mi, ki. Xanthia. – árulja el, miközben a kislány testére pillant

Akármi is történik ezután, a fordítás témaköre eredménnyel zárult és áttérhettél a fertőzésre, az időpontra, a módra és fajtára, úgy általánosan az egész eseményre, melynek elszenvedője lehet, hogy Morana kezei között végzi. Megosztod a gondolataidat, a meglátásodat és ötleteidet, amire olyan választ kapsz, amire valószínűleg számítottál is:

Morana /Görög/ Nem tudom. – hogyan kéne valakit visszaküldeni – Esetleg egy felszentelt ember segítségével. – hiszen épp most beszéltetek arról milyen veszélyesek is ők – De a Védelmezőkön túl, csak a Vadak Háza képes ilyesmire, és ha azt akarják, hogy elterjedjen, akkor már eleve elkéstünk. – így lehet valami másról van szó, de ezt nem tudná biztosra mondani – Az emberek sokat elértek, de korántsem eleget ahhoz, hogy szembenézzenek egy démon tombolásával. – osztja meg a véleményét és közben rád néz, hogy ez kinek a feladata lesz szerinte

A későbbi terveidre csak bólint, hogy hallotta, de nem szól hozzá. Ez már a te „életed” és a te hétköznapjaid, neki is meglehetnek a saját problémái és gondjai. Nem teszi szóvá feltartottad volna, de a kisugárzása is oly szelíd és nyugodt, hogy nincs olyan érzésed ellenére lett volna a beszélgetés. Elbúcsúzol hát, és hátrahagyva mindenkit hazamész, hogy azon terveidnek adj időt kiforrni, amely közelebb visz Amyntha megmentéséhez. Nem igazán jutsz dűlőre, de szerencsére még van időd – ha nem is sok. S mindeközben hódolhatsz az evés új élményének, nézheted az életteli növénykédet és persze rendet is tehetsz anélkül, hogy ebben bárki megzavarhatna.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Március 23. 17:47:10
Enethiel

Morana szerint nem vagyok egyedül - mások is tesznek az emberekért. Ami kellemes gondolat, de hogy ez jelenleg Amynthán segít-e, abban bizony picit kételkedem. De remélem, hogy igaza van azzal, hogy idővel erősebbé válok, mert most még inkább az ellenkezőjét tapasztalom.
A tulajdonlásról kifejtett nézeteim viszont láthatólag nem érdeklik, mert elintézte egyetlen szóval - így a jövőben ilyesmivel nem is fogom fárasztani - határozom el. S ahogy nem véleményezi az orvoscserét, úgy én sem erőltetem a témát - mivel még mindig elég érzékeny kérdések kerülhetnek elő.


Morana elég hamar kijavít, hogy mi - pontosabban ki is történik körülöttem. Ez azért nem tölt el megnyugvással, mivel ismét olyan területre tévedtem, amiről már vagy még? nincsenek ismereteim. S bár Morana mellett nem érzem magam veszélyben, de a halálhoz kapcsolódó dolgok továbbra is elég távol állnak tőlem. Nem túl lelkesen bólintok
/Görög/ Azt hiszem sejtem - válaszolom. Végül Morana ötletére, hogy egy hívő ember segítségével űzzünk vissza valakit, már a gondolatba is beleborzongok - annyira rossz ötletnek tartom.
/Görög/ Veszélyes. Ha rájön és rákap a mikéntjére és arra, hogy mire képes - onnantól mi is lehetünk a következők - töprengek el, hogy mi történne, ha egy ilyen ember ráébred az igazságra - és onnantól a démonok elleni harcnak szentelné az életét. Sajnos nem vidít fel a lehetőség, hogy talán már most is késő - és hetek múlva Athénban dühöng majd az elmúlt évszázadok legszörnyűbb járványa. A tekintete súlyára felsóhajtok
/Görög/ Egy emberen talán tudok segíteni - de egy városon nem - ismerem be a korlátaimat. Nem is teszem hozzá, hogy ha elfajulnak a dolgok, akkor igazából övé lesz a munka nagy része. Még akkor is, ha én kész vagyok szembeszállni azzal aki okozta. Utána már mesélhetek az elképzeléseimről, csak hallgat mint a sír. Így egyetlen dolog maradt - a saját fejem után menni, mivel nincs senki, aki objektív tanácsot adott volna.

Hazaérve mindössze egyetlen dolog vár még vacsora közben - üzeneteket küldeni. Elsőnek Thyrának:
Szia! Azt leszámítva hogy hiányzol, velem minden rendben van... :)
aztán Théának:
Szia! Vállalták a vers fordítását. Ha Athénban jársz, szerét is ejthetjük. (sajnos holnap és holnapután viszont nem lehetséges)

Végül beállítom az órát és lefekszem aludni, mert a holnap igencsak fárasztó napnak ígérkezik...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Március 31. 17:05:38
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Thana%20Ciss%C3%A9.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Este, késő este



Úgy tűnik Morana mindent elmondott arról, hogy ki-micsoda kihez tartozik és véled, hogy szerinte nincs mit hozzátenni. Igaz ami igaz, kimondta kerek-perec, hogy itt semmi sem a tietek, csak elvettétek, így amennyire őt ismered sejted, hogy emiatt is bűntudata van. Talán egyetlen egy dolog ami miatt nincs, az pedig amennyire érteni véled az, hogy végzi azt ami az ő feladata és ez valamennyire megnyugvással tölti el. Ugyanúgy nincs dolga az orvosoddal és mint törvényszéki patológus lehet, hogy tud valamit amit te nem, de mindenesetre nem kíván konfrontálódni veled a véleménykülönbségek okán. Továbbra is úgy érzed, hogy szívesen lát, hogy örül a jelenlétednek, de ugyanakkor valahogy talpraesettebbnek is tűnik, mint akinek nincs szüksége arra, hogy fogják a kezét, elég, ha ott vannak mellette.

Morana /Görög/ Már léteznek ilyen emberek. Xanthia szerint rosszabbak is, de most már nem kell félnie! – mondja szomorkásan, de tele bizonyossággal – Igaz, hogy nem nekünk kéne elcsábítani egy ilyen személyt, hanem egy… Isharra-nak. Ők mesteri manipulátorok, ahogyan a Bel-ek is. – láthatóan nincs túl jó véleménnyel a két kórusról, de nem is szidalmazza őket

Ki tudja milyen tanácsot kaptál. Lehetséges, hogy nem azt hallottad amit akartál vagy nem úgy ahogyan akartad. Talán nem vetted észre a bölcs szavakat vagy nem akartad, akárhogyan is de csalódottan (?) távozol olyan tervekkel, miszerint többet nem is hozod fel a témát. Sőt, saját gyengeségedről vallottál, de vajon nem minden Szökevény ugyanezt érzi? Rögtön az, aki itt áll veled szemben azzal a szomorú, mégis picit megnyugtató aurával?

Végül a búcsú után hazaérsz minden gond nélkül és ahogy annak lennie kell, üzenetet is küldesz két számodra igen fontos nőnek, amelyből az egyik, amelyiket korábban küldted, pontosan akkor pittyen fel valahol a nappaliban, amikor a másodikat küldöd útnak. Ekkor tűnhet fel az az apróság, hogy a fürdőszoba ajtaja zárva van, de mintha kész gőzfelhő áramlana ki az ajtó szélén megbúvó réseken! Vajon te is hiányoztál valakinek vagy megint valami idegen döntött úgy, hogy ez egy jó hely a napi kosz eltávolítására? Mikor elindulsz és megérintenéd a kilincset:

Elég hangosan jelez a mobilod, hogy az üzenet elküldve…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Március 31. 22:32:05
Enethiel

Moranának most még egy fokkal egyszerűbb dolga van - ugyanis Thana nemrég érkezett ide, így kevesebb embernek kell hazudnia mint nekem. De ez előbb-utóbb nála is változni fog - mindössze időt kapott. Nagyon remélem, hogy azt már egy fokkal könnyebben tudja majd feldolgozni. Azt azért jó látni, hogy láthatólag jobban van és összeszedettebb, mint pár nappal ezelőtt. Talán azt is mondhatom, hogy sokkal jobban és gyorsabban szokja meg ezt a világot, mint ahogy nekem sikerült.
Xanthia véleményére csak csendben maradok - szívesebben hallottam volna valamivel szebb képet az emberekről, de azzal csak ámítanánk magunkat. Morana vélekedésére csak széttárom a kezem

/Görög/ Igen. Nem nekünk kéne. De kieséses alapon nincs más megoldás - válaszolom, hogy abból kell gazdálkodnunk, amink van. S az bizony borzasztó kevésnek tűnik. Így máris sokkal nagyobb szerepet kap majd a gondos tervezés.
Valahol vicces a dolog - Morana nem kíván nagyon beleszólni a dolgaimba, pedig megosztottam vele. A pszichológus pedig könyékig túrna bennük, és biztos megmondaná, hogy mi nekem a jó - de neki ennek a töredékét sem voltam hajlandó elárulni. Talán ha mindenkitől azt várnám, amiben igazán jó - nem érnének ilyen  meglepetések. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű - mert a bizalmat többre értékelem mint a szakértelmet.
Mégis nekem egy kicsit könnyebb lett, és ki tudja? Talán Moranának is, ha neki is vannak hasonló gondjai - mert az egy fokkal könnyít  a dolgokon, ha tudjuk - nem csak nekünk vannak ilyen jellegű gondjaink.


Otthon a vacsora mellett elküldöm az első üzenetet, amikor arra leszek figyelmes, hogy valami jelez a hátam mögött. Mivel már egy ideje itthon vagyok, kissé meglepetten fordulok a hang irányába, majd feltűnik a fürdőszobaajtó résein kiáramló gőz is. Így már egy kissé árnyaltabb a kép, és tudatja velem, hogy bizony figyelmetlen vagyok!
Elsőre holmi nem kívánt vendéget vizionálok, de aztán meggyőzöm magam - elvégre az előbb küldtem üzenetet, s mivel úgy hallom meg is érkezett - kétségtelen, hogy ki ejtőzik a fürdőszobámban. Felállok, és megindulok a fürdőszoba fele, amikor a mobilom tudatja, hogy a másik üzenet is elment. Ez a kis idő elég volt ahhoz, hogy eszembe jusson - még vár egy igencsak nehéz beszélgetés Thyrával. Ezért inkább visszasétálok a konyhába, és két poharat meg egy kevés italt kerítek, amit a nappaliba, a dohányzóasztalra teszek. Végül leülök a kanapéra és azon gondolkozok, hogy is kéne előadni a dolgot - de arra jutok - nincs jó módszer. Talán ahogy Petrosnak - gyorsan a nyakába zúdítom, aztán lesz ami lesz...
Ezért inkább úgy tervezem, hogy türelmesen megvárom, míg előkerül a fürdőszobából, majd egy futó ölelés után a kanapéhoz terelgetem, hogy szeretnék végre mondani valamit, aztán leültetem.

/Görög/ Először is ne haragudj, de ezt mindenféle képen négyszemközt akartam elmondani, s nem akkor amikor mindenki a környéken lábatlankodott - kezdek bele - A balesetről meg az utóhatásáról szeretnék pár szót mondani. Még akkor is ha elküldesz a fenébe. Számomra elég reálisnak tűnik, neked meg feltehetőleg csak fantazmagóriának. Nem emlékszem, hogy múlt hét előtt mit mondtam így lehet, hogy ismétlek. Szóval elég meredeken hangzik, de abban a sikátorban lelőtték Jayrt és meg is halt. Enethiel a nevem, egyfajta test nélküli esszencia. A helyzetet kihasználva elfoglaltam a porhüvelyt, begyógyítottam a sérüléseket. A tudást, érzelmeket és emlékek nagy részét is megörököltem, bár ezek itt-ott még hiányosak. Ahogy a saját emlékeim is. Szóval ezt akartam annyira elmondani - pislogok rá bűnbánóan. Erre több okom is van, s ebből a legenyhébb az, hogy nem hiszem, hogy ma este pont arra vágyott, hogy bevalljam - enyhén defektes vagyok, de hát ez egy ilyen nap.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Április 01. 14:06:49
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Thana%20Ciss%C3%A9.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Késő este



A kérdés az, hogy hazudik e? Ugyanakkor tagadhatatlan tény, hogy kevesebb – már amennyire tudod – az emberi kapcsolata és nem csak mert most érkezett, hanem mert láthatóan nem is keresi azt. Talán a Lelkek amiket átkísér a Styx-en, pont elég kihívás, semmit szembesülni nap mint nap azzal, hogy egy nap megint találkozik az illetővel, csak egy egészen más módon. Vajon milyen lehet létezni anélkül, hogy valaha is meghalnál, de körülötted lassan minden elenyészik?

Mindenesetre úgy tűnik, hogy nem csak Xanthia az, akinek szüksége van valakire, de talán Morana is így találta meg a maga egyensúlyát, hogy teheti amit tennie kell, hogy van akinek erre szüksége van és… ki tudja még minden játszódhat le benne. Láttad őt védtelennek, de nem tudod mivé vált, hogy mi lehet még és milyen ő valójában, eltekintve attól a furcsa szomorú aurától, ami körülveszi. S vajon ő már felfedezte a sötétség suttogását, vallott kudarcot a hatalma?

Morana /Görög/ Esetleg beszélhetnél a pszichológussal. Vagy azzal a, hogy is mondat? Bundással. Ki tudja, talán ha ők nem is, de valaki, akit ismernek képes arra, amire szükség van. – veti fel, hogy nem kéne olyasmivel foglalkoznod, amihez nem értesz, ki tudja hova vezet

Lehetséges, hogy az, Morana nem akar osztozni a te életeddel, olyan okokon alapszik, amit te nem gondoltál végig, de mint Jayr, a magad nézőpontjából könnyedén igazolhatod magad és a tetteid okát. Sok mindent tehetsz és gondolhatsz anélkül, hogy a másikra tekintettel kéne lenned! S érzed, hogy az Esszenciád mélyén egy sötét hang egyetért! Te vagy aki ennyit vállal, megérdemled, hogy elítélj másokat, hogy olyasmiket gondolj, amire csak rá kéne kérdezni, de helyette te eldöntöd mi a jó! Régen is így volt! Így volt?

A bizalom mint látod kényes dolog, az emberek is óvatosak vele és amennyire tudod, Jayr is így tett, kivéve Petros és a családja esetében, így tehát vannak szempontok amik alapján azért még létezik e dolog és nem tűnt el teljesen az átkok adta sötétségben. Morana is megosztotta veled és most te is vele, de úgy tűnik, hogy több kell vagy több van még, mint ami eddig kialakult, de ahhoz már nem elég az ami eddig történt vagy elhangzott. Ugyanakkor még hosszú az út és bármi megtörténhet!


(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Thyra Kiriakidis.jpg)







Otthon…

A csipogásra leszel figyelmes, majd arra, hogy az asztalon heverő készülék nem a tied. Aztán arra, hogy a fürdő is foglalt, de a csend és a gondolataid, a problémák és mindaz ami eddig történt figyelmetlenné tett és bár úgy véled sejted ki lehet odabent, azért nem árt, ha legközelebb figyelmesebb leszel. A fürdő felé indulsz, amikor érkezik a következő csipogás – ezt tuti hallották odabent – de végül nem nyitsz be. Ehelyett mást találtál ki, de alig perc sem telik bele, amikor nyílik az ajtó és kilép rajta az, akit sejtettél.

Ahogy kibontakozik az alakja a vízgőzben, ahogy kilép és pászmákat húz maga után egy emléket idéz fel. Egy gyönyörű nő tett ugyanígy, illetve nem nő, egy Elohim. Szépsége még a fajtársai között is kimagasló volt, olyan éterien álomszerű tünemény volt, hogy emberek pusztán attól, hogy rápillantottak azonnal áhítat és már érzelmek ültek ki az arcukra. Leírhatatlan volt, kimondhatatlan jelenés, amely még legnagyobb haragjában is olyan csábító volt, mintha maga a sötét szenvedély öltött volna alakot…

A kép elillant, emlék visszahullott a múlt ködébe.

Thyra /Görög/ Igazán csatlakozhattál volna! – morcosan pillant rád, miközben testén ott csillog ezernyi csepp, a fény sejtelmesen siklik végig a vonalain – De! Az ital egy jó ötlet! – lép oda és veszi el, majd ajkaihoz emelve kortyol belőle – Nyúzottnak látszol! Gyere! – nyújtja a kezét, invitál a fürdőbe – Segítünk rajta!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Április 01. 17:45:03
Enethiel

Mora talán az emberek, én meg a többi Bukott társaságát kerülöm. S mindketten látjuk, hogy ezzel mit veszít a másik. Ennek ellenére nehéz változtatni - hiszen nem könnyű olyanokkal barátolni, akik társaságától tartunk valamiért. Titkon azért remélem, hogy neki jobban sikerül beilleszkednie, megtalálnia azt az egyensúlyt, amit én csak keserű tapasztalatok árán ismerek meg. Morana javaslata ésszerű, de fájdalmas.

/Görög/ Mindkettejükkel rosszul sült el az ismerkedés. Pont ezért nehéz dolog az, amit javasolsz, bármily logikusan hangozzék is. Mert félre kell dobnom a büszkeséget, s azoktól kell segítséget kérnem, akiket egyébként messzire elkerülök - válaszolom, és már előre félek a perctől, amikor ezt meg kell majd tennem.
Hogy nem teljesen értem Morana viselkedésének okait, ez igaz. De azt hiszem nem feltétlenül megértenem kell, hanem elfogadnom és tiszteletben tartanom a döntéseit. Ami azért könnyebben megy, mert benne megbízom.

Otthon…


Ahogy Thyra előbukkan a gőzpamacsok közül, régvolt emlékfoszlány tolakszik elő, és villan meg előttem. A nosztalgikus Deja Vu érzéstől kissé lefagyva szemlélem Thyra alakját, amiből a korholása zökkent ki. Az biztos, hogy nem könnyíti meg a dolgomat. Viszont legalább az ital egy pillanatra eltereli a figyelmét, ami alatt van időm kissé összeszedni magam. Ahogy utána nyújtja a kezét, hogy tartsak vele, kissé megrázom a fejem
/Görög/ Jól hangzik, de előbb szeretnék pár szót mondani! - makacsolom meg magam, miközben a kanapé fele intek. Ez gondolom nem fog tetszeni neki, de ha most engedek a csábításnak, akkor még kellemetlenebb lesz ez a beszélgetés...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Április 04. 16:55:05
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Thana%20Ciss%C3%A9.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Késő este



Morana /Első Nyelv/ பெருமை

Szelíden, de mintha csalódottan ejtette volna ki ezt a szót, amiben benne van minden, ami a büszkeség maga és annak velejárója. Érzed, hogy ez az egy szó, nevezzük szónak, elmondd mindent, rosszat és jót egyaránt arról, ami neked fontos és Morana szerint akadály – talán az, ha jól érted – a tekintetében. Morana távolságtartása nem büszkeség, ezt tudod te is, ő inkább a szomorúság, a fájdalom és elmúlás miatt nem keresi azt ami oly rövid ideig van jelen végtelen létezésében…

A kölcsönös tisztelet és elfogadás erős kötelék lehet, de nem eltéphetetlen. Egy barátság olyan mint az élet: ha nem törődsz vele, idővel magányossá válik és kifakul… a létezésből is. Nem könnyű, de nem lehetetlen, hogy olyan kapcsolatot ápolj valakivel – legyen az ember vagy bukott – ami gazdagabbá tesz egy vagy több módon is. Úgy véled, hogy Morana-nak is élnie kellene, de lehet, hogy nehezebben fogadja el azt, hogy emberi, részben ember lett.


(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Thyra Kiriakidis.jpg)







Az biztos, hogy te emberibb vagy, mert a látvány nem hagy hidegen. Igaz, hogy a téma fontos és mindenképp el akarod mondani, de az emberi test tele van ösztönökkel, ami inkább az Ötödik és Hatodik ház territóriuma. S mindezek mellett az az emlék… nem könnyű ellenállni, de valahogy csak sikerül, ami lehet, hogy talán még tetszik is Thyrának, mindenesetre nem mérgesek amiatt, hogy nem ugrottál rá azonnal – igaz, hogy nem is boldog. Segít az ital vagy nem? Nem érzel különbséget, de találhatsz egyet, ha nagyon akarod…

Elindult volna visszafelé, de amikor makacskodsz, akkor azzal büntet vagy csak lusta, hogy úgy ahogy van ledobja magát melléd és szinte azonnal megérzed a ferromonokat, amik kíméletlenül belemásznak az orrodba és pezsdítően hatnak a testedre (talán rád is).

Thyra /Görög/ Remélem tényleg annyira fontos, mert jelenleg nem sok kedvem van beszélgetni – morcos, de még nem dühös

Amikor belekezdesz akkor előbb érdeklődő aztán igen kíváncsivá válik és láthatóan tudni akarja a miértekre a választ. A miért most, eddig miért nem és miért hiszed azt, hogy ez van annyira fontos, mint inkább megünnepelni, hogy éltek és… aztán elérkezik a vallomás, amitől megfagy a levegő. Érzed, hogy Thyra nem úgy tekint rád, mint Jayr-ra. Egyszerűen látod, ahogy megfeszülnek az izmai, szigorúvá válik a tekintete és látod, hogy sértve illetve ki tudja mi mindennek érzi még magát.

Thyra /Görög/ Szóval egy parazita démon vagy aki napok óta hazudik. Akinek felajánlottam a legbecsesebbet és… – nem tudja még minek vegye a visszautasítást, azt, hogy ez most neki jó vagy sem, de nem áll meg – Ha valóban az vagy akinek mondtad magad, akkor mutasd meg, most! Mert ha ez valami hülye poén vagy mégis jobban beverted a fejed mint állítottad, akkor elmegyek Sybil-hez és követelem majd, hogy neveljen meg jobban, mert valami félresiklott!

Ez egy igen kemény ígéret és tudod, hogy ebben az állapotban képes is megtenni. Elmondtad az igazat, talán el is hitték, de ha valóban úgy lesz és Anyád helyett Anyád is így tesz, akkor annak igen súlyos következményei lehetnek. Talán Gabriel atyára gondolsz, de az emlékeid alapján a legrosszabb nem ő lesz. Annál sokkal nagyobb veszélyeknek tetted ki magad és most már nincs visszaút (?) az igazság felszabadít: így vagy úgy.

Mit fog tenni Enethiel, ha elveszti az ikreket, Cassia-t, Thyrát és Sybiléket? Mit fog tenni ha többé nem lesz ott neki az otthon ahol most lakik, ahol szívesen látják és ahol szeretet és béke veszi körbe? Mit fog tenni akkor, ha ellene fordulnak mindazok, akik eddig feltétel nélkül bíztak benne, akik szerették és ápolták, akikre számíthatott? A döntés megszületett, a következmények sem váratnak magukra sokat. Rögtön elhangzott egy követelés, mert kérésnek semmiképp sem nevezhetjük.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Április 05. 18:53:08
Enethiel

Thyra nem könnyíti meg a dolgomat, az egyszer biztos. Könnyedén elodázhatnám a kellemetlennek ígérkező beszélgetést, hogy helyette sokkal kellemesebben töltsem el Thyrával az időt. Csakhogy pont ez a beszélgetés az, ami a fejem felett lóg, s minél később kerül rá sor, annál nagyobb károkat fog okozni.
Petros jól fogadta - mivel egyszerűen nem hitte el. Sybil már nem annyira, de Gabriel atya felbukkanása azt sugallja, hogy komolyan fontolóra vette az elhangzottakat. Ami ma igencsak rosszul érintett - de az én döntésem volt. Thyra lesz a legnehezebb - hiszen valóban eltelt egy hét, és annak ellenére, hogy már találkoztunk, csak most akarom rázúdítani a dolgot.

Ahogy lehuppan mellém, s megérzem az illatát, felsóhajtok.
/Görög/ Sajnálom, de erre a beszélgetésre sort kellett már keríteni, pedig igencsak félek tőle!  - válaszolom, majd megdörgölöm a halántékomat.
/Görög/ Így is eléggé zavarban érzem magam, hát még ebben a helyzetben! - teszem még hozzá, finoman utalva arra, hogy nem sok minden van rajta.

Ahogy látom a rajta a változást a szavaim hatására, kissé meglepődök - valahogy azt vártam volna, hogy akárcsak Petros, ő sem hiszi el. De talán Thyra jobban ismer, és érzi - ezt most nem viccnek szánom. Hát, az amit kapok tőle, az nem is vicces.
A dühét meg tudom érteni - ha mást nem is, de azt megtanította nekem a pszichológus, hogy milyen érzés, ha csalódsz valakiben. Gyilkos. Ha nem sikerül megenyhíteni, akkor mint a forgószél, mindent felforgat körülöttem, és olyan  károkat képes okozni, amit esélytelen utána helyrehozni. Bár meglepődtem kissé, de (még) nem bánom a dolgot - kerül amibe kerül, de tartottam magam az elhatározásomhoz, és elmondtam az igazat! Az viszont igaz, hogy nem is vagyok boldog, vagy éppenséggel nyugodt a lehetséges kimenetelek miatt. Persze most hazudhatnék valamit, hogy megpróbáljak visszatáncolni, de nem tartom szerencsésnek, mert ennyi erővel jobban jártam volna, ha meg sem szólalok. Ha viszont bekövetkezne a legrosszabb, s minden a darabjaira hullik körülöttem, akkor felmerülhet a kérdés, hogy mi köt még Athénhoz - elvégre akkor se munka, se család - csak fájó emlékek - amiket esetleg jobb, ha magam mögött hagyok - főleg, ha kergetnek.


Thyrát hallgatva igencsak elkomorulok, ahogy az egyik legrosszabb forgatókönyv is felsejlik előttem. A kifakadását csak csendben hallgatom végig, mert ha közbevágok az csak olaj lenne a tűzre. Amikor Sybillel fenyeget meg, most még nem szívesen árulnám el neki, hogy ő már tudja, s hogy igencsak a nevelésemmel van elfoglalva Gabriel atya segítségével. A fájdalmas reggeli tapasztalat emlékének hatására önkéntelenül is tenyerembe rejtem az ujjamat, ami olyan rondán megégett.
/Görög/A megfogalmazás jórészt helytálló - ismerem el szomorúan - Az a helyzet, hogy igencsak fontos vagy, és ezért ebben a kérdésben nem akarok titkolódzni előtted - teszem még hozzá. Aztán meghallom az ultimátumot
/Görög/ Bizonyítsam? - kérdezek vissza. Felsejlik bennem ,hogy legutóbb mikor ezzel próbálkoztam, az sem sült el túl jól. Pedig ott a pszichológus valamennyire immunis volt a hatásra. Vajon Thyra hogy viselné?
/Görög/ Lassíts le egy picit, mielőtt leelőzöd magad! Heves vagy és robbanékony, de kérlek egy picit várjál! - kérlelem -  Egy pillanatra mérjük fel a lehetséges végkimeneteleket, még ha elég abszurd ötlet is!
Ahogy én látom, az egyik lehetőség, hogy nem tudom bebizonyítani - legfeljebb azt, hogy beszélek itt a levegőbe, és van pofám felidegesíteni téged ilyesmivel. Konklúzió - tapló és érzéketlen vagyok, ráadásul nem is százas. Ez elég rosszul hangzik, de ugye előfordulhat.
Szívdobbanásnyi szünetet tartok, és utána folytatom
/Görög/ S most nézzük meg a másik lehetőséget! Félreteszem az aggodalmaimat, hogy viselnéd azt, ha nem "csak" berondítok a dolgokba, hanem elveszem tőled a lehetőséget hogy abban higgyél amiben akarsz, és sikerül meggyőznöm téged, hogy amit elmondtam nem csak az én lázálmom! Hogy alá tudom támasztani a szavaimat! Ez mit is jelentene? - teszem fel a kérdést - Gondolom azt, hogy egyértelműen kiderül - amit eddig tudtál a világról, nem teljesen úgy van, ahogy tanultad... Hogy maga a világ őrült meg és nem én! Mert ha ugye én és a mesém valós, akkor miért ne lehetnének ugyanúgy szellemek, vámpírok, szentek, angyalok és démonok. Hogy létezhetnek unikornisok, tündérek, zombik, múmiák meg a többi voodoo szarság és még ki tudja, hogy milyen egyéb lények? Tovább gondolva felmerülhet a kérdés, hogy vajon akkor a középkori babonákból mi az ami igaz? Kemény csaj vagy, de utána ki mernél menni egyedül az utcára sötétedés után?
Hagyom egy pár másodpercig ülepedni a dolgot. Csakhogy Thyra is keményfejű és makacs.
/Görög/ Mielőtt letéped a fejem, kérlek áruld el! Szerinted melyik lenne a nagyobb baj? Ha nekem van kényszerképzetem, vagy ha az ismert világ fordul ki a sarkaiból? - kérdezem halkan. Tudom hogy most arra várok választ, hogy a két borzasztó közül melyik a rosszabb. Vagy szimplán úgy érezheti - el akarom rémíteni a további kérdezősködéstől? Elvégre Kiriakidis, s ők azért nem a megfontoltságukról híresek.
/Görög/ Összefoglalva, azért aggódom, mert hogy ezt elmondtam, és az, hogy bizonyítom az két külön sokk kategória. Látom, hogy már a beszéd is bőven elég volt ahhoz, hogy teljesen kiakadj - és joggal. Ha be is bizonyítom, az sokkal nagyobb és újabb trauma lenne számodra - aminek most még nem biztos, hogy kitennélek. Ennek fényében talán könnyebben el tudod eldönteni, hogy valójában milyen választ szeretnél tőlem hallani. - adok neki egy lehetőséget, hogy esetleg mérlegeljen. Igazából féltem attól, hogy viselné el azt, ha hit helyett bizonyosságot nyerne.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Április 13. 15:49:08

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Thyra Kiriakidis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Késő este



Thyra /Görög/ Ez kifogás…

Nem érdeklik, hanem az, hogy miért beszélgetnie kell, amikor láthatóan szeretett volna veled lenni, illetve Jayr-al és amennyire emlékszel a férfi igen sokat várt, hogy ez megtörténjen. Nem vagy benne biztos, de mintha így lett volna. Az bizonyos, hogy Thyra tényleg picit jobban ismerhet, mint Petros, de valószínűleg nem mindenben. Ebben például valószínűbb, hogy egyikük sem ismer eléggé…

A gyerekek, az ikrek kétség nélkül elhitték minden szavadat, míg Cassia, bizonytalansága és Sybil hite mellett, Petros „hülye vagy” és Thyra „lehet, hogy hülye vagy”-ja mellett elég széles körben ismerted meg az emberek hozzáállását a vallomásodhoz. Mindannyiuk számára fontos vagy, így idegennek egyedül a Doktornő számít. S ott van még Cyrus, Zoé és Théa akik talán valahol a kettő között találhatóak kisebb-nagyobb különbséggel.

Nem táncolsz vissza, nem gondolod meg magad így a következmények sem változnak, helyette egy igen morcosan szexi fiatal szépség néz rád úgy, hogy utolsó lehetőséged van valamire, ami minden csak nem ez. Aztán ez a lehetőség is elillan, ekkor pedig felkel a helyéről és elkezd öltözni, míg te belekezdesz a monológodban. Minden korábbi érzése most egy rideg maszk mögé bújt és fürkésző morcos tekintet az igazság jutalma.

Thyra /Görög/ Hagyd a süketelést Jayr Eisenberg – az mindig baj, ha a teljes neveden szólít – S ne mondd meg mit csináljak! – kezd a morcica dühös macskára emlékeztetni – Ne engem analizáljál, hanem a hülyeségeket amiket összehordtál. Ha nem akarsz vagy szeretsz, akkor ne ilyen baromságokkal etess, hanem mondd meg kerek-perec! – lépnek eléd immáron teljesen felöltözve – Nem érdekel a filozó vagy más fia, csak az, hogy hazudsz e vagy sem. Ez pedig könnyen kideríthető: mutasd magad! – nem kérés, követelés és a ki nem mondott „különben” is talán nagy nyomásként nehezedhet rád – ha meg ilyen keresztény baromságokkal jössz, akkor hagyd meg nekem a szabad akarathoz való jogomat és tedd amire kértelek!

Láthatóan csak hergeli magát és lesz egy pont amikor elpukkan, illetve az ő esetében a Rozsomák torokra megy, de ami azt illeti, az egyszerű életszemlélete, leginkább egy Rabisué: „Az erősebb agyarak győznek”. Igaz, hogy ha valóban a Vadak Házának analógiájával élsz, akkor tudod, hogy ez nem feltétlenül a fizikai agyarakat jelenti. S Thyra kisebb termete ellenére, tényleg olyan mint az a kis fenevad ami akár egy oroszlánnak is képes nekimenni, akinek bundája elég vastag, hogy komolyabb sebesülések nélkül megússzon egy komolyabb harcot…

Thyra /Görög/ A természetfelettiről meg nem beszélnél így, ha igazi hellén lennél! – hiszen a kultúra igen gazdag ezen a téren – Szóval vagy megteszed amire kértelek (amit parancsoltam) vagy segítek csomagolni és majd meglátogatlak naponta a dili-doki után! – úgy érzed megtenné, de legalábbis valamit, aminek nem örülnél
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Április 15. 21:12:20
Enethiel

/Görög/ Ettől függetlenül el kellett mondanom - válaszolom. Nem vagyok boldog, hogy így alakulnak a dolgok, de nem lehet úgy felépíteni egy kapcsolatot, ha az egész egy hazugságra épül. Még ha az igazság is annak tűnik. Az egyértelműen látszik, hogy most annyira haragszik rám, mint talán még soha. Bár megpróbálok "logikusan" érvelni, de ezek az évek bizony csak akkor fogadhatóak el, ha valaki elfogadja az én nézőpontomat is. Erre pedig mint látom nem sok esély van - főképp nem Thyrától. Ez be is bizonyosodik, ahogy végül szóra nyitja a száját, és nem épp dicsérő szavak röppennek ki belőle. Nem teszi sokkal könnyebbé a helyzetet - de remélem az, hogy beolvas nekem - segít neki az indulatok egy részének levezetésében. Rosszkedvűen hallgatom
/Görög/ Túlságosan is fontos vagy és tisztellek ahhoz, hogy eszembe se jutott kihasználni a helyzetet! - válaszolom neki arra, hogy most miért is utasítottam el, s amikor holmi szabad akaratról beszél, bólintok.
/Görög/ Ami pedig a követelésedet illeti, azt szintén tiszteletben tartom, és hajlandó vagyok eleget tenni neki. De nem most! Erre a kérdésre hat nap múlva visszatérhetünk, ha úgy gondolod! Annyi idő alatt higgadtan is át tudod gondolni, hogy mit akarsz. De hirtelen felindulás miatt nem nem hagyom elhamarkodott döntésbe belerángatni magunkat! - válaszolom neki, még ha nem is fog neki tetszeni. A hat napot eleve azért mondtam, mert úgy számolok, hogy ha az ultimátum dátumáról hajlandó alkudozni, akkor hagyom, hogy lefelezze három napra - amit eleve fel akartam neki kínálni. De ha számára csak a most elfogadható - ami egy Kiriakidis esetében elképzelhető - akkor bizony megfeneklik a társalgás.
/Görög/ Egyedül akkor annyit kérek, hogy Sybilt ne rángasd bele ennél jobban, mert aggodalmában ő már ideküldött egy papot. Ha ráborítod az asztalt, az nem használ - és nem is tehet erről az egészről - kérem tőle, hiszen Sybil nem érdemel fejmosást ezért.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Április 16. 16:50:02

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Thyra Kiriakidis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Késő este



Az, hogy neked így mennyivel könnyebb, illetve mit jelent az egész, láthatóan elgondolkodtatta Thyrát, de csak egy rövid pillanatra. Míg te azt érzed, hogy ettől az egésztől nem vagy boldog, addig Thyra egyenesen boldogtalan. Megtetted amit úgy vélted helyes, amit meg kellett, de úgy tűnik sajnos nem ért célt. A barátnőd-szerelmed (?) elég egyszerűen látja a kérdést, amire te egyáltalán nem szeretnél most válaszolni, de cserében felajánlottál egy lehetőséget, amivel mint kiderül, csak olajat öntöttél a tűzre:

Thyra /Görög / Tudom, hogy így van, különben nem lennénk együtt! – mondja higgadtabban, de ugye a csak ez után érkezik az ultimátumod – Nem kértem sokat, azt gondoltam, ha valóban igazak a szavaid, akkor ez semmibe nem kerül neked. – változik a haragja jeges nyugalommá – Viszont te azt választottad, hogy mindenbe. Nem érdekel a hat napod, sem az, hogy megint helyettem döntesz. Többet nem kell ezt tenned, de mást sem. Soha többet.

Úgy tűnik, hogy az a fiatal, vidám, életrevaló és szexi nő, aki meg akart lepni és kellemes órákkal elbűvölni, maga lepődött meg, ami annyira… olyan hatással volt rá, hogy… nem tudnád pontosan megmondani milyennel, de az biztos, hogy épp most készülnek faképnél hagyni, de ezúttal kétséges, hogy mindezek után akarsz és egyáltalán van e második esély. Még két dolog történik, mielőtt ezt alaposan átgondolhatnád:


1999. július 28. – 8. nap
Szerda – Első percei


Thyra /Görög/ Nem véletlen, hogy dilidoki és pap is kell hozzád. – repül feléd valami, ha elkapod a lakáskulcs az – Az egészről te tehetsz és minden következmény is a tied lesz. Nem látogatom meg, ez a búcsúajándékom.

A másik pedig, hogy úgy csapják rád az ajtót, hogy a szomszédok napokig erről fognak beszélni.

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Április 16. 20:54:20
Enethiel

Az első pár másodpercig még azt hittem, hogy sikerül valamennyire megértetnem magam. De aztán rájövök, hogy ettől igencsak messze vagyok. Szinte érzem, ahogy Jayr legszívesebben üvöltene velem akárcsak Thyra, hogy mit művelek! A borzasztó az, hogy  olyan válaszút elé kerültem, ahol nincs jó döntés. Egyfelől szívesen engednék Thyrának, de féltem hogy vajon hogy tudna megbirkózni mindazzal, amit az okozna, ha felfedném neki az igaz alakomat. Mindazzal, amit ecseteltem neki, s amit elhallgattam. Képes lenne túllépni Jayr halálán? Mennyire lenne biztonságban mellettem? Biztos, hogy meg tudnám védeni egy következő bolhástól? Vagy akár saját magamtól? Kételkedek magamban, sőt félek, és féltem! Azt szerettem volna, hogy ne zsigerből, impulzívan, hanem átgondoltan döntsön. De sajnos az üzenet nem ért célt, s még rontottam is a helyzeten! Hiába próbáltam időt adni neki, ez nem sikerült! Leforrázva hallgatom, s nem igazán tudom, hogy mit tegyek. További magyarázkodással láthatólag csak tovább vadítanám Thyrát, mert nem találom azt a választ, ami lenyugtatná. Belül egy hang ugyan azt suttogja, hogy tegyem meg amit kér, s dörgöljem az orra alá, hogy én megmondtam miközben próbálja feldolgozni a dolgot! De ezt a hangot gyorsan el is fojtom, mert nem megleckéztetni akarom, hanem minél kevésbé felforgatni a világnézetét. Ami lehet, hogy sikerült, de hogy ezért cserébe olyan vihar dúl benne, amit viszont egyáltalán nem akartam.
A repülő kulcs után nem kapkodok, csak tehetetlenül nézem, ahogy földet érve még pattan párat. Arra már nem is mondok semmit, hogy ez az én hibám, mert valóban az. Ha nem Jayr választom, akkor most nem itt tartanánk. Vagy ha nem ragaszkodok mindenáron ahhoz, hogy elmondjam az igazat. De be kell látnom, hogy nem vagyok rá alkalmas, hogy az utána következő reakciókat helyesen kezeljem le. Annyi mindent szeretnék mondani, elmagyarázni, de egyrészt nincs idő, és olyan nehéz megfogalmazni, egy szóba sűríteni, mindazt, amit közölni szeretnék! S mint látom, nem is érne célt a mondandóm, csak rontanék a helyzeten! Így marad az az elcsépelt szó azon a tökéletlen nyelven, amit Görögnek hívnak

/Görög/ Sajnálom! - de ez nem tükrözi eléggé, azt hogy sajnálom mert ide jutottunk! Hogy sajnálom, hogy félek megtenni amit kér. Hogy félek a következményektől, magamtól és a többi Elohimtól. Hogy időt kértem. S főleg amiért megbántottam, és hogy csalódást okoztam! S hogy nem tudom megfelelően kifejezni magam... Az ajtó csapódása akár egy pofon, végül könnyeket csal a szemembe
/Angol/ Vigyázz magadra! - sóhajtom az ajtónak, és majdhogynem olyan rosszul érzem magam, mint a tornateremben, miután miattam összeesett a kolléga. Tudom, hogy Thyra igencsak heves természetű, de tudom, hogy ez most nem hétköznapi felindulás volt. Fáj látni, hogy mennyire feldúlta mindaz amit mondtam neki,  s hogy nem tudtam kíméletesebben előadni. Egyedül az enyhít picit a dolgon, hogy nem hagytam magam rábeszélni ara, hogy végérvényesen  és visszavonhatatlanul bebizonyítsam - a világ valóban másmilyen, mint ahogy azt tanulta. De vajon megérte? Legutóbb akkor volt része Jayrnak ilyen veszekedésben része, amikor nem akarta otthagyni Lena kérésre a rendőrséget, és Lena emiatt elhagyta. A keserű hasonlóság nem sok jót vetít előre - igaz Lena megfontoltabb, mint Thyra. Nagyon remélem, hogy Thyra pár nap alatt kissé lenyugszik, és tudok vele  beszélni - de ezzel kapcsolatban nem vagyok túl optimista. Örlődve céltalanul téblábolok a lakásban, és nem találom a helyem. Fáj és zavar a veszekedés, és nehéz túllendülni rajta. Feltehetőleg egy ideig nem is fog menni. Most semmi nem tűnik lényegesnek, s nem is igazán tudom, hogy mihez kezdjek magammal.
Végül tétován elteszem az italt és elmosom a poharakat, majd lehangoltan beállítom az órát ma reggelre. Ez a nap is szörnyű volt, ahogy eddig majd mindegyik. Talán majd az ikrek reggel egy kicsit jobb kedvre tudnak deríteni. Fekszem le inkább aludni a kanapéra. Elegem van a mai napból!


8. nap

Reggel az ébredéskor vegyes érzések kavarognak bennem - enyhe izgatottság és félsz az ikrek érkezése miatt - hiszen nagy felelősség rájuk vigyázni! S a szomorúság, ahogy eszembe jutnak a tegnapi események. Thyra, no meg Amynta - akihez majd ma este meg kell próbálnom bejutni! Futó pillantást vetek az üvegre ragasztott cetlire, amely a bolhás mementójaként díszeleg mind a mai napig. Ha nem sikerül Amyntához bejutnom, azt a dögöt kell megtalálnom. A lehetőség nem tölt el örömmel, de ezen nem múlhat Amynta hogyléte! - döntöm el. Rosszkedvűen kikászálódok az ágyból, és a fürdőszobában megborotválkozok, lezuhanyzok, majd felöltözök.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Április 16. 22:49:43

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Thyra Kiriakidis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Éjjel
Hangulatkeltő (https://youtu.be/vm6FG4o-_q8?t=139)


Alapvetően egyetlen apróság szólt közbe a gondosan megfontolt tervedbe: a Szabad Akarat. Az egyetlen dolog, amiért a Lázadás igazán fellángolt. Emberek ne csak létezzenek, de éljenek igazán! S talán halkan suttogva az Elohimok is. Teremtették mindkettőt, de az egyik csak vegetált, a másik pedig nem tehetett semmit, csak messziről szerethette. Egészen addig a pillanatig, amikor valaki úgy döntött, hogy ezen ideje változtatni…

Most, hogy eldöntötted mi lehet a helyes, hogy kitartasz mellette még akkor is, ha tudod a Kiriakidis vér nem a legtürelmesebb. Nem tudod mi volt a rosszabb, amikor kiabált vagy amikor jeges nyugalommal szólt hozzád, de így utólag már tudod, hogy a második volt az. Egy pillanatra talán átérzed, hogy milyen lehet Morana-nak, aki lehet nem csak a test, de a Lélek halálát is átérzi. Úgy véled, hogy a könnyek azért szöktek ki, mert valahol valami eltört, talán meghalt.

A kulcscsomó, mely korábban a mellkasodnak csapódott, majd onnan leesett és elcsúszott valamerre szintén a bizalom egy szimbóluma volt, amit most visszadobtak. A lehető legrosszabb lehetőségek közül kellett választanod, talán te tetted helyesen még akkor is, ha mindenféle hangok suttogtak vagy maga Thyra sem volt tudatában annak mit is kér, de a végeredményen sajnos ez nem változtat. A te szemszöged, az ő nézőpontja nem metszette egymást. Nem tudta, hiszen ő nem Enethiel-t látta…

Nem akartad elvenni tőle Jayr-t, de nem is mutattad meg neki azt ki is vagy, ez pedig olyan félmegoldás volt, ami lehet bármennyire megfontolt, igaz semmiképp. Ez a világ hitetlen és csak azt fogadják el úgy ahogy, amit látnak. Itt pedig csak azt látták, hogy mivel és miért érkeztek, majd mi lett belőle. Épp mikor bimbózott volna ez a gyönyörű virág, az, amit megörököltél és sosem érezhettél azelőtt. Egy formáját igen, azoktól az emberektől, akiknek hite táplált, de nem így. Így sosem…

Sok érv szólt ellene, több, mint ami mellette, de vajon attól még nem úgy lett volna a helyes? Nem most fogod meglelni a választ, de lehet ha rábukkannál és igazabb tűnne akkor is így döntenél. Úgy véled, hogy így tehetsz érte a legtöbbet, még ha ezzel el is veszíted őt. Ilyen érzés lehet Sybilnek, aki mindent megtenne érted, amiről úgy véli a javadat szolgálja, hogy aztán vezekeljen a döntése következményitől, tőled. A szeretetét azonban ez sosem törné meg…

A legrosszabb az egészben a bizonytalanság. Nem tudod, hogy lesz e még lehetőséged elmondani mindazt amit most még el akartál, amiről tudod, hogy a feléig se jutnál el. Az a bizonyos „pokol” és „út” meg „jószándék”. S mintha mindez nem lenne elég, felrémlik azon hasonló bölcsesség is, hogy „Minden jó tett elnyeri méltó büntetését”. A fájdalom lassan gyűrűzik fel az Esszenciád mélyéről és mélyen beléd mar, ezért nem vagy képes megnyugodni, hiába tudod, hogy mindent megtettél amit csak tudtál.

A szavaidra, illetve arra az egyre még villant egy tekintet és bár nem láttad jól, de mintha az a kemény és határozott nő, most megtört és könnyes tekintettel pillantott volna rád, de az ajtó oly gyorsan csapódott be, hogy a jókívánságod már arról pattant le-vissza. Nem tetted meg, óvtad volna, de ez nem volt elég. S mindezek mellett a magány néma társ, aki veled maradt, a kulcscsomó ami ott hever ahova esett és az illat, ami még hosszan kísér megidézve őt.

Az Exed emléke is kísért, a két dolog úgy erősíti egymást, hogy az már szinte kibírhatatlan, de valahogy azért legyőződ. Nem könnyű, először megtapasztalni efféle érzéseket, amikkel az emberek ki tudja mióta szembesülnek. Ezért voltak annyira népszerűek a Lammasu-k, mert annyira jól megértették az emberi érzéseket? Tudod, hogy egyszer ellátogattál egy Erődbe, a neve… az nincs meg, de fenséges volt és gyönyörű, akárcsak az, aki fogadott. Nem tudod mit is kérdeztél pontosan, de a válasz az volt:

Idézet
„Az ad nekik erőt, hogy van kiért harcolniuk! Nem annyira értünk, mint azért akit mindennél jobban szeretnek!”

S most úgy érzed, hogy te vagy az az ember, Jayr, aki legalább annyit kiabált volna veled, amennyire lehet, hogy büszke is lenne rád, ha még élne. De most az ő halála is mázsás súlyként nehezedhet rád. A késő éjjel is – vagy kora hajnal – a nap, amikor az ikrek talán némi vidámságot csempésznek az életedbe-létezésedbe. Addig is van dolog és mindennel végzel, de elaludni? Talán el tudtál, de álmodban csak háború borzalmai kísértenek, fájdalom, kín és pusztítás. Halál.


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Kora reggel, Reggel


A kanapé nem sugallja azt mit vesztettél… de azért egy picit igen. Ott van még Thyra illata, a lehetőség, ami kifakult és igazából a tegnapi nap emlékeinek súlya bizony rányomja a bélyegét az alaphangulatra. Ugyanakkor tiszta vagy és mi több, frissen borotvált, ami megint olyasmi amit Thyra legalább annyira szeretett benned, mint a borostádat. Merenghetnél, de korán érkezik a csapat, már kintről hallani a cserfes kislányokat és Cassiát aki csendesítené őket.

Csengő szól.

Ajtót nyitva már el is viharzik melletted a két kis elevenség, hogy Cassia bocsánatkérő mosolyát két puszi és egy rövid ölelés kövesse. Két lépéssel bent is van, majd rászól a gyerekekre, amolyan úgy sem hallgatnak rám, de talán ez most nem is baj módon, hogy:

Cassia /Görög/ Kali, Izy! – megtorpanó lábacskák – Kíméljétek kérlek Jayr bácsit!
Isidora /Görög/ Ne aggódj anyu! Ő egy saru, nem lesz baj! – nyugtatna
Kallidora /Görög/ Igen, már járt Hádész bácsinál is! Igazi hős! – csatlakozik
Cassia /Görög/ Ne engedd, hogy túl sok cukrot egyenek, a Te érdekedben! – mosolyog
Isidora /Görög/ Ki az a Leo? – kérdezi hirtelen, épp az ablaknál áll
Kallidora /Görög/ S miért dobtad a földre a kulcsodat? – matat a földön, magához veszi
Cassia /Görög/ Köszönöm, hogy vigyázol rájuk! Sok a dolog, csak késő este jövök! De ha bármi történne, tudod, hogyan érhetsz el! – készül is indulni

Mielőtt azonban távozhatna, még odarohan a két kis megtestesült ártatlanság és szoros ölelés és puszik után engedik csak el egymást. A legrosszabb talán az lehet ebben, hogy benned milyen emlékeket idéz, de végül arra ébredsz, hogy két kis apróság téged bámul egymás mellett állva legalább akkora kíváncsisággal, mint amennyire aggódónak tűnnek. S mindez még nem lenne elég, a kis szemfülesek jól belekérdeznek a dologba.

Isidora /Görög/ Miért vagy szomorú? – kérdezi aggódva
Kallidora /Görög/ Nem tudtad megmenteni Perszefonét? – csatlakozik testvéréhez
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Április 18. 20:58:48
Enethiel

Olyan érzések kavarognak bennem, amikre egyáltalán nem vágytam. Szomorúság és bánat, a tehetetlenség és veszteség érzése. S ha mindez nem lett volna elég, a súlyuk olyan nyomasztó, hogy mozdulni sem igazán tudok tőlük. Úgy tűnik, mintha minden széthullana, hiába a jó szándék. A legnagyobb ellenfél a hitetlenség, ami miután így hátba szúrt, talán futólag mégis megsegíti majd Thyrát. Segít neki abban, hogy szabadon azt higgye, ami számára a legkönnyebben megérthető. Ami ha jól gondolom, nem én leszek...

Ez most sokkal fájdalmasabbnak tűnik mint régebben. Talán mert ezt a döntést én hoztam, és nem a parancsnak engedelmeskedtem, hogy ne fedjem fel magam. Én hoztam a döntést, vagyis nincs kibúvó -  a következményekért is csak magamat okolhatom. Amik már most szörnyűnek tűnnek, pedig még az elején járok ennek a pokolba vezető útnak... S ha csak én érezném magam rosszul, azt még elfogadnám. De Thyrát is többszörösen megbántottam, és nem is akárhogy! Lehet, hogy "megmentettem" az elhamarkodott döntéstől, de közben úgy megsebeztem, amit feltehetőleg soha nem fog elfelejteni...
A lakás csendjében a zaklatottan száguldozó hangos gondolatok nem hagynak nyugodni. Bekapcsolom a tévét, hátha elnyomja, de a műsorszerkesztő boszorkánykonyhája nem nekem kedvez. A híradások és a drámák csak megerősítik azt, amit eddig is sejtettem - szörnyű a világ. A többin? Mindenki vagy vidám, vagy társaságban van, rávilágítva arra, hogy mit veszítettem. Inkább ki is kapcsolom a tévét, és kicsit pakolászok, hogy ha picit is, de eltereljem a figyelmemet magamról.


Azt gondoltam, hogy az alvás majd segít - de az is nyugtalan, zavaros és keserű volt, akárcsak én. A reggeli tükörképem is hűen mutatja, hogy voltam már jobb formában is. Az eddigi ismereteim szerint egyetlen dologgal tudok kissé frissebb képet varázsolni magamnak - a borotvával. Az eredmény elviselhető, de bizony látszik, hogy azért valami hiányzik. Az az öröm, ami  szebbé tenné a napot...
A korai érkezésnek valamennyire örülök is, mert így nem kell saját magammal foglalkoznom. Halvány mosollyal fogadom Cassiát, futólag viszonozva az ölelést.


/Görög/ Ne aggódj, még jó is, hogy van mire figyelnem! - mondom Cassiának, amikor a kímélésemről esik szó. Aztán az egyik kis cserfes rákérdez Leonidasra. Kissé rácsodálkozok, hisz nemrég még nem tudtak olvasni. Vagy az tavaly-előtt volt?
/Görög/ Hm?... Ja! Ő esett be valamelyik nap azon a csukott ablakon keresztül - válaszolom, de nincs idő kifejteni, mert a következő kérdés telibe talál. Kissé elkomorodom
/Görög/ Azok Thyra kulcsai. Tegnap nagyon megbántottam - válaszolom szomorúan, s inkább témát váltok.
/Görög/ Nem tudom, hogy Petrossal mit csináltak, de úgy gondoltam, hogy elmennénk az állatkertbe - mondom Cassiának - Esetleg a növényházba is, ha van rá idő - vetem fel, mert legutóbb azért sok szép virágos növényt is láttam ott.
/Görög/ Nagyon szívesen pátyolgatom őket! - válaszolom - és miattam nem kell sietni! Amúgy is nagyon remélem, hogy azért elboldogulunk a zavarásod nélkül is! - teszem még hozzá. Végül a búcsúzkodás az, ami ismét felidézi, hogy mit veszítettem, és ez igencsak elrontja a kedvem.Amit persze a két lányka egyből észre és szóvá is tesz.
/Görög/ Azért, mert összevitatkoztam Thyrával és most haragszik rám - válaszolom, s folytatom egy kissé vidámabb témával
/Görög/ Szóval arra gondoltam, hogy kimehetnénk az állatkertbe, megnézni a zsiráfot, és persze a pingvineket! No meg persze hogy megtudjuk - a fóka, vagy a víziló tudja-e tovább visszatartani a lélegzetét? - javaslom nekik
/Görög/ De mielőtt nekivágunk, előbb halljam - reggeliztetek már? Szeretnétek-e inni valamit, vagy kell-e vécére menni indulás előtt? - kérdezem.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Április 19. 17:56:12

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Reggel



Az egész érzelmi káosz leginkább Morana szomorúságára emlékeztet, ha egyáltalán teret engedsz efféle gondolatoknak. Alapvetően megvan a magad kínzó érzete, olyan, mint amit az Abyssban érezhettél amikor rádöbbentél az emberek szép lassan elfelejtettek, azok, akik egykor oly erősen hittek bennetek, hogy a csodák mindennaposak voltak. Aztán ki tudja mennyi idő telt el és most azzal kellett szembesülnöd, hogy az emberek már nem hisznek, a természetfelettit már csak legendáknak, meséknek és történeteknek tartják. S mindez jó vagy rossz lesz, hogy Thyra miként éli meg…

A Lázadás után új lehetőségek nyíltak meg, olyanok, amik előtte nem létezhettek. S ennek az egyik aspektusa lehetnél te, a Második Esély, aki gyógyírként hatott az egyre véresebbé váló harcokban. Egy igazi őrangyal, valaki, aki érintéssel hozott megnyugvást, de egészen más fajtát, mint tette azt Camael vagy bárki, az Ötödik Házból. Sok efféle gondolat bukkan fel, majd tűnik el amíg próbálsz valamit tenni a fájdalom és kín ellen, miközben a Gyötrelem maró érzésével harcolsz. A legrosszabb mindközül azon emlék, ami alig pár órája történt, de mintha egy élettel ezelőtt lett volna…

A TV is ellened van, démonok rabolnak emberi lelkeket, emberek ölnek embereket és még megannyi erőszakos műsör vagy hír amivel szebmesülsz, de sehol egy Elohim vagy csodával határos esemény nincs, csak kín, szenvedés és fájdalom. Halál.

Túl a vendégek érkezésén azért még ott visszhangzik benned a tegnap és a fájdalom újra és újra elszoríthatja a torkod, marhatja a szemed vagy más módon jelentkezik, hogy napokra megbélyegezzen. De úgy tűnik, hogy van két kis fényfolt, akik ezt nem akarják hagyni és mindenféle cserfes-kedves módon harcolnak az ellen, ami egyre inkább szétgyűrűzik benned, mint a tóba dobott kő keltette hullámok. S ennek csak egyik formája az, hogy már olvasnak neked – tudod, hogy szeretik a mesét, hogy Cassia nem mindig ér rá, de van egy szerető Nagymama…

Isidora /Görög/ Akkor nincs nagy baj! Csak bocsánatot kell kérned! – mondja határozottan
Kallidora /Görög/ Igen, meg csokit venned! – folytatja a gondolatmenetet
Isidora /Görög/ Vagy egy nyakláncot! – talán TVben láthatott ilyesmit
Kallidora /Görög/ Meg ad neki vissza a leejtett kulcsot! – javasolja
Isidora /Görög/ S egy nagy puszit meg ölelést! – böki a mutatóujját a levegőbe
Kallidora /Görög/ Meglepetésből! – teszi hozzá, jó csapattagként
Isidora /Görög/ Mutasd meg neki, hogy milyen nagy hős vagy! – zárná a témát, majd:
Kallidora /Görög/ Leo bácsinak nem lett baja? – érkezik a kérdés
Isidora /Görög/ Az ablakod már meggyógyult! – nézi, hogy annak nincs baja
Kallidora /Görög/ Leo bácsi azt mondja, hogy aranyos hangom van! – néz körül, örvendezve
Isidora /Görög/ Igen, szeretjük a virágokat! – nyilatkozik kettejük nevében
Kallidora /Görög/ Nem akarunk most zsiráfot nézni! – tagadó fejrázás
Isidora /Görög/ Meg fókát se! – úgy tűnik más terveik vannak mint neked
Kallidora /Görög/ Kedves néni van az Abroszban! - jelenti ki
Isidora /Görög/ Azt nem úgy hívják! – hívja fel a tévedésre a figyelmet
Kallidora /Görög/ Nem? Akkor minek? – gondolkozik el
Isidora /Görög/ Abatosz! – próbálkozik
Kallidora /Görög/ Nem-nem, az a fehér madár! – javít
Isidora /Görög/ Akkor konkrétum! – de látszik, hogy nagyon töri a fejecskéjét
Kallidora /Görög/ Igen, de A-val kezdődik! – segít testvérének
Isidora /Görög/ A… a hely ahol sok növény van és sokat kell oda buszozni! – vágja ki magát, mire mindketten nevetésben törnek ki
Isidora & Kallidora /Görög/ Reggeliztünk! Ittunk! – felelik egyszerre

Ők készen állnak a mai napra! A kérdés csupán annyi, hogy te felkészültél e arra ami rád vár.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Április 22. 19:47:47
Enethiel

Igazából nem tudom, hogy minek is örülnék jobban. Ha Thyra többé nem térne vissza, és lehetősége volna normális életet élni abban a hitben, amiben szeretne? Vagy ha bár flúgosnak tart, de még szóba állna velem? Mert azt, hogy esetleg mégiscsak kíváncsi az igazságra, továbbra is a legsúlyosabb döntésnek tartanám. Olyannak, ami után már nincs visszaút...

S ezt a távközlés csodája, a TV sem hagyja, hogy elfeledjem - hűen igazodva hangulatomhoz most csak reménytelenséget sugároz. Amire az érzéseim rezonálva erősödnek, és végül inkább a sötét képernyőt választom, hogy csak saját magammal kelljen megküzdenem.
Oh, igen, a mesék! Ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, és minden jó, ha a vége jó! Sajnos a tapasztalataim inkább azt mutatják, hogy többségében a jók a méltó büntetésüket nyerik el. S pont ez lehet az oka, hogy a többség mire felnő, kiábrándul a mesék világából. Szomorkásan hallgatom a két kislány tanácsait

/Görög/ Sajnos ez nem ilyen egyszerű - sóhajtok fel. Elvégre ha újra dönthetnék, valószínűleg ismét megbántanám Thyrát. Mert úgy érzem, hogy helyesen döntöttem, és azt bánom, hogy megbántottam Thyrát, és nem azt, hogy elmondtam neki azt, amit...

A bolhás hogylétére, meg az ablak meggyógyulására, csak kissé rosszkedvű választ adhatok
/Görög/ Igen, az ablak... - mert az én önbecsülésemnek még mindig fáj az eset. Arról nem beszélve, hogy továbbra sem érzem úgy - hogy már nem érzem sértve magam. Ahogy viszont Kallidora megjegyzi, hogy a bolhás szerint szép hangja van, kissé összevonom a szemöldökömet.  Egyrészt, mert lefújom molyirtóval a pofátlan dögjét, ha az ikrek körül sertepertél, másrészt, mert bizony felötlik bennem, hogy a lánykákat én is hallottam valamelyik nap. Érdekes, hogy ők valahogy elérik az Elohimokat. Ha a Leonidas mennyei név lenne, akkor talán még érteném, de mások, például Sybil még azzal sem volt erre képes. Node vajon a bolhás is kihallgatja most a beszélgetést, mint én tettem legutóbb?
Ez nem is derül ki,de az igen, hogy az állatkertet nem ma fogjuk meglátogatni. Helyette ha jól értettem inkább a botanikus kertbe látogatnának el. Azért a beszélgetést hallva futólag elmosolyodom, mert igencsak aranyosak, ahogy próbálják megtalálni a megfelelő szót.

/Görög/ Rendben, akkor meglátogatjuk a botanikus kertet vagy arborétumot vagy üvegházat vagy mit! - mondom nekik. Aztán mielőtt tényleg elindulnánk, és Cassia sincs már itt, megpróbálok pár alapvető szabályt lefektetni
/Görög/ Három dolgot szeretnék kérni! - kezdem, és leguggolok, hogy egy magasságban legyek velük, ne kelljen felnézniük rám
/Görög/ - Az első, hogy egyszerre ne menjetek kétfelé, mert én is csak egy irányba tudok menni! Nem szeretnélek szem elől téveszteni titeket!
- A másik, hogy ha mégis elkeveredtek, akkor az információs pulthoz menjetek, és ott a hölgy hangosbemondón oda tud hívni engem.
Aztán egy tollat fogok, és két cédulára felírom a telefonszámomat, majd a zsebükbe teszem
/Görög/ Vigyázzatok rá! Ez a telefonszámom - ha ezt felhívja egy felnőtt, akkor is oda tud engem hívni ahol vagytok! S a harmadik, az, hogy amit Sybil nagymamánál meséltem, az másoknak ne áruljátok el légy szíves, mert titok! Ahogy az is, hogy asharu vagyok, és az, hogy Enethiel a nevem! Szólítsatok nyugodtan Jayrnak, kivéve ha nagy bajba kerültök! Rendben? - kérdezem tőlük.
/Görög/ De most akkor induljunk, és nézzük meg, hogy milyen színű lesz a legnagyobb virág, amit látni fogunk! S hogy a legillatosabbnak mi lehet a neve! - állok fel.
/Görög/ No akkor induljunk! Most is busszal megyünk oda - világosítom fel őket, de hogy visszafele taxit kell-e hívnom, ha nagyon elfáradnak, azt még nem tudom. Miközben a lakást zárom kulcsra, megkérdezem
/Görög/ No, és melyik virágot szeretitek a leginkább? - érdeklődöm. Út közben no meg a botanikus kertben folyamatosan próbálom rajtuk tartani a szemem, nehogy valami bajuk essen, vagy éppenséggel eltűnjenek valahol. A kertbe érkezünk után kiváltom a jegyeket, és az első amit megnézünk az az információs pult, hogy ha elkevernének, tudják, hogy hova kéne menniük. Utána ismételten felajánlom, hogy beiktathatunk egy vizesblokk látogatást és, evés-ivást a nagy kaland előtt. Majd szépen elkezdjük bejárni a helyet...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Április 23. 19:43:06

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Reggel, kora délelőtt



Amennyire emlékeid alapján és személyes tapasztalatokból megismerted Thyrát, nem fog visszatérni. Makacs egy vérvonal és bár könnyen barátkoznak, az árulás szemükben halálos vétség. Az, hogy nem tépte le a micsodádat lehet az egyetlen bizonyítéka annak, hogy tényleg szeret(ett). Nem a kíváncsiság, de az igazságérzetük az erősebb, bár az előbbi is elég erőteljesen jelen van, az utóbbi mindent felülír. S mint ilyen nem kizárt, ha meg is jelenik, akkor lehet, hogy az Abyss ölel magához…

Sötét suttogások álmodban sem halkultak el, de a reggel, a hajnal és új remény fénye azért elűzni látszott ezeket. Épp azon elmélkedsz, hogy mit kéne még tenned, amikor két apróság viharzott be és űzött el mindent, amit rosszkedvnek vagy annak erősebb szinonimájaként nevezett érzést. Nem kell már bölcs szavakban rejlő fakó igazságon tanakodni, itt van előtted az eleven remény és lüktető élet csodája, mindaz, ami egy „Saru”nak kedves lehet. Mint ilyen nem is hagyják annyiban a szomorúság (látszólagos) győzelmét!

Kallidora /Görög/ De az! – csak így, simán
Isidora /Görög/ Azt kell tenni amit mondtunk! S akkor jó lesz! – magabiztos kis kalóztincses
Kallidora /Görög/ Anyu is így tett amikor megtudta, hogy Petros bácsi végigszirénázta velünk a várost! – bólogat
Isidora /Görög/ Gyorsan mentünk! Át a piros lámpákon! – már az emléktől tiszta izgatottak lettek
Kallidora /Görög/ Nem szabad ám sokáig várni! Akkor csak penészes lesz! – emeli a kis mutatóujját
Isidora /Görög/ Nem penészes lesz, elromlik, mint Lena néni gitárja! S akkor nem szól szépen! – biztos Cassie mondhatott ilyesmit
Kallidora /Görög/ Igazából Lena néni nem is olyan vidám mint Thyra néni! – közli gyermeki ártatlansággal
Isidora /Görög/ De szép meséket mondott! – állnak le pro és kontra mód
Kallidora /Görög/ De nem vitt el oda, ahol nagy és erős bácsik emelgettek és dobáltak! – védi meg Thyrát
Isidora /Görög/ De Lena néni segített olvasni tanulni! – birkózza le szavakkal testvérét
Kalliora /Görög/ Na és?! Thyra néni meg megmutatta, hogyan kell egészségesen enni! – folytatja a szájkaratét

S ez így megy tovább ha nem szólsz közbe még pár percig amikor is kijelentik, hogy mindkét néni szép, kedves és aranyos, de most Jayr bácsi, aki nem Jayr bácsi két szép, kedves és aranyos néni nélkül maradt! Nincs több szó Leo-ról, elragadta őket a téma: ami igazából a te életed. Igazából a gyermeki ártatlanság lenne a kulcs? Vagy csak az ikrek maguk különlegesek valahogy, amivel képesek elérni az Elohimokat? A név hatalom és bizony kimondták mindig, mikor az adott Bukott hallotta…

Kalli és Isidora /Görög/ ARBORÉTUM! – a szót amit kerestek és most nagyon örülnek neki, aztán – Azt nem nekünk kéne a Sarutól? – kérdezi kíváncsian, hogy ki is kívánjon hármat, de aztán bólintanak, figyelnek – Nem szoktunk! – lépnek túl az elsőn – Azt sem! – topognak, már mennének – Kizárt, hogy baj legyen!

A cetlivel a zsebükben irány az ajtó! Ott éred utol őket, hogy kissé komolyodjanak kérésedre és egyszerre tegyél a kezüket a szívükre

Kalli és Isidora /Görög/ Megígérjük!
Isidora /Görög/ Miért hívjunk Jayrnak, ha nem az a neved? – nem érti
Kallidora /Görög/ S mikor hívhatunk Enethielnek? – visszhangzik számodra megint picit a neved

Zárt ajtók után busszal mentek, ami több két kíváncsi és végtelen energiájú élet mellett már most igazán fárasztó lehet. Nem számít hova mentek, mindig megfogják a kezed és húznak mindenfelé, szerencsére csak ugyanarra! A bejáratnál sincs másképp, ahol kiderül csak egy felnőtt jegyet kell fizetned, mert az ikrek még ingyen mehetnek be. A kérdésedre (Melyik virágot szeretitek a leginkább?) még ekkor sem kaptál választ, úgy tűnik, hogy nem el mondani, hanem megmondani szeretnék!

Túl az információs pulton – ahol a korábban megismert Sophia mosolygott rátok – haladtok arra, amerre a két lány téged húz. A sűrűbb részek felé közeledve az egyik padnál felismered a férfit aki korábban annyira tisztelettudó volt a maga barátságos módján: Alexandros-t. Az ikrek oda szaladnak – elengedve a kezed – és lehuppannak a padra a férfi két oldalára, aki épp akkor nézett fel amikor körbevették! Elvigyorodik és tesz néhány látványos mozdulatot, majd egy, aztán még egy virágkelyhet varázsol elő valahonnan, amit átnyújt a két apróságnak.

Isidora /Görög/ Húúú!
Kallidora /Görög/ Váóóó!

Ennyivel értékelik azt, hogy teljesen el lettek varázsolva…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Április 25. 21:42:20
Enethiel

Reggel szerencsére betoppantak az ikrek, és az elevenségük mellett nincs idő sajnálkozni! Igaz, ők egy picit egyszerűbben és sokkal optimistábban tekintenek a világra, mint én. Kicsit irigylem őket, de az élménybeszámolójuk tartalmazta azt az aprócska elemet, amely el is tereli a figyelmemet. Ezek szerint Petros autózott velük egyet a városban - de milyen autózás volt az! Biztos minden barátjuk irigykedve hallgatta a történetet - a szülők meg khm...
Közben Thyra megint a téma, no meg Lena, és ez ismét elszomorít. Bájosan fájdalmas, ahogy beszélnek róluk. De most már sejtem, hogy milyen nehéz lehetett Lenának meghozni azt a döntést, hogy annak ellenére elhagy, hogy szeret. Az ikreket nem szakítom félbe - hagyom, hogy fecsegjenek. Néha talán kiszalad a szájukon olyan meglátás is, amit a felnőttek udvariasan elhallgatnak - de ettől még kegyetlenül igaz lehet - és tanulságos.
A három kívánságra megrázom a fejem

/Görög/ Nem vagyok dzsinn - Főképp, hogy annak is elég harmadosztályú lennék. Szerencsére elég könnyedén veszik a feltételeket, de ez ugye gyakorlatban elég hamar ki fog derülni. Az ajtóban viszont olyan kérdéseket szegeznek nekem, ami valahol jogos
/Görög/ Mert mindenki úgy tudja, hogy ez a nevem, és ezt szokták meg. S ha Enethielnek hívtok, akkor nem lesz titok a nevem, igaz? - kérdezek vissza, és még pontosítok egy picit a másik kérdésben
/Görög/ Ha bajba kerültök, és nem vagyok a közelben. Olyan mint a telefon, vagy a csengő - hallani fogom - árulom el.

A buszozás is fárasztó kissé, pedig az még a könnyebbik feladat. A gyaloglástól viszont hiába tartottam, szerencsére kézen fogva tudok menni velük. A jegyet kifizetem, majd belépünk az arborétum területére. Elsőnek ugye az információs pultot keressük fel, ahol Sophiának köszönök, és onnantól hagyom, hogy a lányok arra húzzak, amerre csak akarnak. Szinte egyből megtalálják Alexandrost. Pár pillanatig nem tudom, hogy örül-e a letámadásnak, de aztán látom, hogy nincs gondja a kis eleven vendégekkel. Én is odalépek
/Görög/ Örülök, hogy látlak! - szólítom meg - Engedd meg, hogy bemutassam az unokahúgaimat - Kallidorát és Isidorát! Izy, Kali, köszönjetek Alexandosnak! - kérem őket.
/Görög/ Te aztán tudod, hogy kell elbűvölni őket! - mosolyodom el, miközben Alexandros felé fordulok - kijöttünk kicsit megcsodálni a kert szépségét, s ezt a mutatványt még napokig fogják emlegetni.
Ha a kötelező hogy csináltad kérdéskörön végigszaladtak a gyerkőcök, utána azért Alexandros fele fordulok
/Görög/ De nem akarom jobban zavarni a pihenésedet, mert még amúgy is messze van a munkaidő vége - mondom neki, és nyújtom a kezem az ikrek fele - mintegy jelezve, hogy lassan indulnunk kéne.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Április 26. 17:43:31

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Kora délelőtt



Kallidora /Görög/ Akkor te most senkinek sem mondasz igazat! – int feléd úgy, ahogyan valószínűleg az anyja szokott neki
Isidora /Görög/ Az pedig nem szép dolog ám! Nagyon nem szép! – csatlakozik a testvéréhez mozdulattal is
Kallidora /Görög/ Nem jó titkolódzni! – jegyzi meg
Isidora /Görög/ Petros bácsi is elszólta magát! – mondja úgy, szinte vallanál
Kallidora /Görög/ Gondolatot is olvasol?! – csodálkozik rá, picit félreérthette
Isidora /Görög/ S mit tudsz csinálni, ha hallod, de nem vagy ott? – érdeklődik, kíváncsi
Kallidora /Görög/ Megígértük, de ha baj van, akkor nem ígérünk! – summázza

Később, egy jó kis buszozás után ahol végig-csivitelték az utat olyan témában, mint kocsikázás és talán autóversenyzők lesznek, majd Minden-Titkok-Felderítői lesznek, hogy végül megérkezve már szép virágokat akarnak ültetni, aminek jó illata van! Egy alkalommal egy anyuka elismerően nézett rád amikor az ikrekkel épp mellettük haladtál el, máshol fiatal, de már nőies lányok tekintete kísér, úgy érzed, hogy vonzónak találják azt, apa vagy és mivel nincs veled a feleséged… Szóval a fizetés és információ után nagyot lehet sétálni, nem lesz gond az éhséggel, ami majd dél körül jelentkezik.

Alexandros /Görög/ Már találkoztunk legutóbb, amikor egy fiatal és szép hölgy – pár szóból Cassia-ra ismersz – kísérte ezt a két kis elevenséget – nevet visszafogottan, majd – Igen, kár, hogy csak ezt az egy trükköt tudom - kel fel a lányok mellől és lép eléd, kezet nyújt – Örülök, hogy újra látlak! Hogy alakult a múltkori kutatás? – úgy tűnik nem felejtette el – Ó, igen! S ez még nem is a legszebb rész! Akad egy-két különlegesen varázslatos, de még nem nyitottuk meg a nagyközönség előtt. – munkálatok lehetnek még vele – Sajnos az ilyesmihez idő kell, pedig tényleg lenyűgöző látvány!

Aztán míg beszélgettetek – lehetett vagy két-három perc – arra leszel figyelmes, hogy a lányok nincsenek sehol! Nem úgy tűnik, hogy baj lenne, mert nem hallod, hogy nevedet kiejtenék, de abban is biztos lehetsz, hogy járatlan utakra léptek, talán valami elcsalhatta őket vagy egyszerűen csak kíváncsiak, ha nem akarod annyira magadra hozni a frászt. Alexandros nem aggódik, de ő még nem is vette észre, hogy a háta mögül eltűnt a két csibész. Ahogy azokkal az izgalmas percekkel ezelőtt még a miért érdekelte őket, most talán valami más, olyasmi, ami izgalmasabb lehet, mint egy bűvésztrükk!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Április 28. 20:14:10
Enethiel

A gyerekek nézőpontja elég sarkos - de jól van ez így. Ennek ellenére azért próbálom megvilágítani picit a kérdés nehézségét
/Görög/ Thyra azért haragszik rám nagyon, mert igazat mondtam - és azt akarta, hogy bizonyítsam be. De én azt mondtam neki, hogy türelmetlen, és majd később. Ha titkolózok, és nem beszélek vele, akkor viszont most nem haragudna - árulom el, hogy miért nehéz kérdés. A felvetésre, hogy gondolatot tudok-e olvasni, vagy hogy mire jó a dolog, megrázom a fejem
/Görög/ Dehogy! A gondolatolvasás nem megy. Nekem is csak két fülem van! - válaszolom, hogy aztán a következő kérdésre is kielégítő választ adjak
/Görög/ Tudok nektek segítséget hívni vagy elindulni segíteni - válaszolom.

Az érdeklődő-dicsérő tekintetek nem foglalkoztatnak. Elvégre most az ikrekkel kell törődnöm, nem pedig magammal. Ami azért sem volna szerencsés, mert igencsak elszomorító, ha a jelenlegi helyzetre gondolok.
/Görög/ Majd megemlítem neki a bókot! - mosolyodom el, amikor Cassiáról esik szó. Kezet fogok vele. A kérdésére, hogy mégis hogy alakul a kutatásom, tömör válasszal kezdek.
/Görög/ Toporog, mert közbejött egy csomó kellemetlenség, ami felforgatta az ütemtervet.
A még alakuló részekkel nem megtekinthetőségét én nem érzem katasztrofálisnak
/Görög/ Legalább van miért máskor is visszajönni - válaszolom neki. Hogy aztán az tűnjön fel, hogy az ikrekből egy darab sincs szem előtt! Ha nem tudnám, hogy nem Petros az apjuk, rá gyanakodnék - ő is ilyen meggondolatlan tud lenni!
/Görög/ Ne haragudj, de a lányok már leléptek - és nem tudom, hogy hova! - nézek körül. Két irányba nem lehetnek - amerre én, és amerre Alexandros nézett. Ezért Cassia meg fog nyúzni, és joggal! Végignézek az út azon szakaszán, amit belátok, de ha nem látom őket, akkor körülnézek, hátha látok olyasmit, ami felkelthette az érdeklődésüket.
/Görög/ Nem láttad, hogy merre tűntek el? - kérdezem Alexandrost. Ha semmit nem látott, akkor elkiáltom magam
/Görög/ Izy, Kali gyertek vissza! - és várok egy kicsit.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Április 29. 20:02:28

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Kora délelőtt



Kallidora /Görög/ Nem is tudom – érinti meg az ajkát, mintha felnőtt lenne –De ha igazad van, akkor azt meg kell mutatni! – motyogja
Isidora /Görög/ Igen! Meg kell! Különben nem hiszi el! – erősíti meg a dolgot – Petros bácsi is megmutatta Cassia néninek!
Kallidora /Görög/ Igen! Nagyon síkitott és megígértette, hogy többet ilyet nem csinál!
Isidora /Görög/ Pedig szerintem tetszett neki! – kuncog, amihez testvére is társul
Kallidora /Görög/ Ha több lenne akkor tudnál? – kérdez rá, ez fontos!
Isidora /Görög/ Akkor lehet, hogy tudnád, hogy Thyra néni mit akar! – pislog, hogy ez nagy segítség lenne
Kallidora /Görög/ Értem… – picit mintha csalódott lenne, várta, hogy azonnal megjelensz talán?
Isidora /Görög/ Nézd, szép ez a virág! – hívja testvérét, már nem vagy olyan izgalmas

Később:

Alexandros /Görög/ Ez csak tény, de azt hiszem igazad van – nevet halkan – ki vannak rá éhezve! – úgy a nők általánosságban értve – Ember tervez azt mondják – jó hangulata van, talán ragadós – Örömmel látunk bármikor jöttök/jönnél! – őszinte invitálás a részéről, majd kis döbbenet/meglepettség – Nem, itt voltak mögöttem, virágokat néztek – de most megfordulva ő is látja…

Az biztos, hogy az úton nincsenek, se a padnál így két irányban, a másik kettőben ahol fák és egyéb zöld élőlények állnak, lehet az egyetlen megoldás:

Alexandros /Görög/ Megnézem erre – int az egyik irányba – ha elfogadod, akkor te menj a másik felé! – mutat az ellentétesbe mint amerre ő indulna – Úgy gyorsabban megtaláljuk őket! – mosolyog, de a tekintete komoly – Nem lehet semmi bajuk, itt nincs semmi veszélyes! – nyugtat meg – Hamarost meglesznek!

A kiáltásodra nem érkezik válasz és amikor beljebb lépsz a zöld birodalomba sem jársz sikerrel hosszú percek után sem. Minél mélyebbre hatolsz annál inkább az az érzésed, hogy a terület él és lélegzik. Itt a vadon közepén érzed az életet lüktetni, lélegezni és… figyelni. Azonban ezek nem a lányok, nem az a vicces bújócska ami korábban már annyi boldog percet okozott nektek, hanem maga az „erdő”. S minél mélyebbre hatolsz, annál sűrűbb, elevenebb és színesebb! Igen, színesebb! Gyönyörű, bár meg kell küzdened minden méterért. Itt kerülni, ott ugrani máshol hajolni, sőt egyszer kúszni is!

Végül, idővel megunod vagy jobban aggódsz, de hatalmadhoz fordulsz, ami ezúttal nem hagy cserben! Oly sokat tudsz róluk, annyira élénken él az arcuk, a lényük a lelki szemeid előtt, hogy meg tudod határozni az irányt, és azt, hogy percek múlva talán el is éred őket! Talán azért sikerült ilyen messzire jutniuk mert sokkal kisebbek és nem akadályozta őket ennyire az erdő az előrejutásban? Akármi is legyen emögött, az biztos, hogy közeledsz és az is, hogy itt-ott olyan különleges növények mellett haladsz el, amiket nem ismersz fel…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Április 30. 19:50:02
Enethiel

/Görög/ Szerintem nem mindig kell megmutatni, ha igazam van. Anyukád sem lökött fel, hogy bebizonyítsa - ha elesel és beütöd a térded, az fáj. S azért nem bizonyítja ezt be, mert szeret titeket - válaszolom Kallidorának. Szándékosan nem értem meg, hogy ki sikított - pedig szerintem Petros mutathatott valami egeret Cassiának
/Görög/ Petros bácsi sikított? - kérdezem vigyorogva. A fül kérdésre megvonom a vállam
/Görög/ Nem tudom, mert soha nem volt kettőnél több fülem - árulom el sajnálkozva. Isidora véleményével nem szállok szembe - feltehetőleg valóban segítene, ha pontosan tudnám, hogy Thyra mire gondol - de tartok tőle, hogy ő olyan hétköznapi, normális kapcsolatot  szeretne, amilyet hosszú távon nem hinném, hogy meg tudnék adni. Elvégre én is eléggé kilógok az átlagból...

Alexandros barátságos megnyilvánulására hálás mosolyt villantok

/Görög/ Mi köszönjük a vendégszeretet! Próbálunk is majd nem visszaélni vele! - válaszolom, aztán rájövök, hogy az ikerek nevében talán nem is beszélhetek, mert most gyűjtik csokorba a ritka virágokat! A javaslatára rábólintok, és a futó jókedvem is aggodalomba csap át, még ha Alexandros azt is mondja, hogy nem eshet bajuk. Hiszen én vagyok értük a felelős!
/Görög/ Köszönöm! - mondom neki a felajánlásra, hogy megnézi őket a másik irányba, ami pedig a többit illeti, arra csak egy
/Görög/ Nagyon remélem! - a válaszom. Hogy miért nem egy játszóházba vittem őket, ahol csak egy szoba van? Ötlik fel a gondolat egy kicsit későn... A kiáltásomra sem érkezik válasz. Így nem is tudom, hogy ha meglesznek, mit is mondjak majd nekik - mert ami elsőre eszembe jut, azt mégsem kellene. Az erdőbe lépve az a kellemetlen érzésem van, mintha figyelnének, de ahogy Alexandros megnyugtatott, ez feltehetőleg nem igaz. Elvégre nincs itt semmi, ami vadászna, és lesben állna. A környezet nem igazán érdekel - most egy kietlen síkságnak jobban örülnék, mert ott messzebbre láthatnék. Ehelyett akadályoz és elrejt. Fel nem foghatom ésszel, hogy miért erre akartak menni, amikor egyetlen tisztességes ösvény sem vezet erre! Az a pillanat volt az, amikor kúszni kellett - abban a ruhában, amit nem ehhez vettem fel - amikor eldöntöm, hogy mégiscsak le fogom őket szidni amiért nélkülem léptek le! Egyre jobban elbizonytalanodom, hogy tényleg erre mentek volna? Végül csak megpróbálom megtalálni őket a hatalmammal - aminek sikerességében nem vagyok ugyan teljesen meggyőződve - ám most mégis hűen szolgálta az akaratomat. Megerősített abban, hogy jó irányba tartok, és megnyugtatott, hogy hamarosan utolérem őket. A növények nem különösen érdekelnek. Számomra leginkább három csoportja van - a kiszáradt, a szép életerős, és az ehető. Az utóbbi csoport egy részét felismerem, de a második csoport olyan sokrétű, hogy a nagy többségéről azt sem tudom, hogy micsoda. Elvégre földet is általában cserépben szoktam látni. Ezért nem is lep meg, hogy nem ismerem fel a körülöttem növekedő fajtákat.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Május 02. 09:47:35

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Kora délelőtt



Kallidora /Görög/ Hm. Ez igaz. – tanakodik
Isidora /Görög/ Az gonosz lenne! – nem pedig igaz, néz rád úgy, hogy ha most Thyra lenne ott…
Kallidora /Görög/ Ez is igaz! – fogja meg a ki állát, amiben Cassia tanakodására ismersz
Isidora /Görög/ De ha elmondja, hogy fáj ha elesünk, akkor is szeret minket! – nyújt nyelvet
Kallidora /Görög/ Ez így van! – bólogat
Isiodra /Görög/ Ah – legyint, megint valakitől láthatta – Anyu azért sikított, mert Petros bácsi gyorsan ment!
Kallidora /Görög/ Pontosan! – akár egy középiskolás, olyan komolysággal
Isidora /Görög/ Neeem. Anya! – javít, hogy „nem figyelsz?!”
Kallidora /Görög/ Nem figyel. – mondja felnőttesen
Isidora /Görög/ Igen, de miért nincs ha nem vagy ember? – nem érti, de érdekli
Kallidora /Görög/ Igen, miért? – ismétel, akár egy visszhang most, annyira ugyanúgy beszél
Isidora /Görög/ S lehet több füled? – kíváncsi

Kallidora pedig már valami virág felé igyekszik…

Ami téged illet a gondolat, hogy egy Kiriakidis valami átlagosan normálisra vágyna, nos, az elég nevetséges. Ez magad számára lehet jó indok, de a valóságtól igen messze áll. Valószínűleg az a szex sem lett volna hétköznapi, ahogy az egész kapcsolatotok, de mivel most elűzted, így nem is biztos ki fog derülni. Őt ismerve előbb fagy be a pokol, minthogy visszajöjjön. Sok rossz tulajdonságuk van, de azért akad némi erény is, mint a szavatartó.

Alexandros pedig ilyen: barátságos, nyitott és törődő. Talán pontosan olyan ember, akire a növényeknek szüksége van. Igen, a türelmes és segítőkész férfi talán pontosan olyan. Igaz, e jellemzőkkel bármi másban is kiemelkedő lehetne, de ő itt van. Csak egy hessentő mozdulattal reagál a vendégszeretet kérdéskörében felmerült aggodalomra, hogy aztán mindketten valóban így tegyetek, bár úgy tűnik, hogy a másik férfi azért nyugodtabb, mint most te vagy éppen, sőt, próbál téged is megnyugtatni. Így belegondolva ez igen érdekes lehet, ahogy egy ember pátyolgat egy Elohimot…

Megkésett gondolatok után nekiindulsz és hossz, fáradtságos út alatt van időd azon tűnődni – ha tettél ilyesmit – hogy Cassia miképp büntetne meg téged, ha kiderülne, hogy elvesztetted két gyermekét. Sajnos hiába ordítoztál nem érkezett válasz, de ahogy a vegetációt nézed a hangodat elnyelte minden ami itt él és lüktet, ahol még a szél sem mer suttogni. De az is igaz, hogy ilyen tiszta levegőt is régen szívtál magadba. Illetve Jayr, hiszen neked nem kellett soha azon aggódnod, hogy megfulladhatsz…

Mikor már minden kötél szakadni látszik, azt teszed ami az egyik legalapvetőbb képességed: keresel. Oly könnyedén találod meg őket, hogy talán magad is megleped, de az is igaz, hogy a feltételek is igen adottak voltak ehhez. Nincsenek már messze, de a flóra miatt azért még kell jó pár perc. Miközben kategorizálod a növényeket a saját rendszered szerint eljutva a halottól – ami neked azért szomorú, mert ez is egy élet – az ehetőig, majd rádöbbensz mennyire nem ismered őket, kibukkansz az rengeteből:

Egy tisztásra.

Elég nagy, hogy két ember kényelmesen elférjen, de mégis elég kicsi, hogy ne legyen könnyű megtalálni. Olyan finom és puha a fű, hogy szinte vétek cipővel rálépni. S mint ilyen két pár apró cipőt látsz magad előtt. Egy szikla uralja a helyet, pontosan középen, amit benőtt valami futónövény és olyan puhává tett, hogy meg sem lepődsz valaki épp fekszik rajta. Ahogy innen látod, valami ami szintén növényekkel borított, de határozottan emberi. Mozdulatlan, mégis érzed, hogy élő! A napsugarak pedig pontosan ráesnek, melegítik, cirógatják és ragyogó aurával vonják be.

Kis patak csörgedezik majd öleli körül a sziklát úgy fél méterre tőle, hogy aztán egy kisebb tavat képezzen mögötte, számtalan vízben honos növényi életformának. Hallod a madarak csivitelését, békák is kuruttyolnak ahogyan rovarok zümmögnek olyan virágok kelyhe felett, amit sosem láttál. Illetve… itt-ott mintha apró emlősöket vélnél felfedezni a fűben vagy a fák és a liget-szerűség határán, de nem mernek közelebb jönni, mert két kis apróság, két kis eleven, talán Kiriakidis fertőzésben szenvedő cserfesség egy virágokkal borított indahinta mellett egy furcsa kis életformát vizsgálnak.

(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Zaira virágjai.jpg)
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Május 03. 18:35:24
Enethiel

/Görög/ Látjátok, nehéz kérdés ez! De ti is azt mondjátok - van, hogy azért nem bizonyítunk be valamit, mert tudjuk, hogy az rossz lenne. És azokat ilyenkor csak mondjuk, de nem mutatjuk meg, igaz? - kérdezem. Arra a kérdésre, hogy miért nincs kettőnél több fülem, viszont tudom a választ
/Görög/ Mert kettő az optimális mennyiség. Egy harmadikat nem is tudnék hova tenni. Például a homlokomon nagyon furán nézne ki! - válaszolok és mosolyogva a homlokom közepére bökök. Arra, hogy lehetne-e több fülem, elárulom.
/Görög/ Igazi az nem. De barátfülem még lehet! Az egy olyan tészta, ami  háromszög alakú, és lekvárral van töltve - tudatom velük.

Hát igen, fennáll a lehetősége, hogy Thyra nem jön vissza. De a mondás is úgy tartja, hogy ha igazán szeretsz valakit, akkor el kell tudnod engedni - ha az a javát szolgálja. Márpedig az, hogy felfedem előtte az igazságot inkább csak nekem könnyítené meg a helyzetet. De hogy ő tényleg jól járna vele? Egyáltalán nem vagyok benne biztos...

Alexandros kicsit emlékeztet Zoéra  - szerintem jól megértenék egymást. De pont emiatt kedvelem is. A nyugodt optimizmusa tiszteletet érdemlő - és pont ezért szeretnék is hinni neki - hogy nem lesz bajuk a lányoknak. De ez azért nem elég ahhoz, hogy teljesen félre tudjam söpörni az aggodalmat, s hogy nyugodtan el tudjak merülni a környezet szépségében.
Felőlem lehet tiszta a levegő, szép és életerős a környezet - most mindössze akadály, amely lelassít és elválaszt a gyerekektől! Végül csak megpillantom őket, és immár van lehetőségem megszemlélni, hova is jutottunk. A tisztásra nekem sem akaródzik belépni - így a szélén megtorpanva nézek körül. Örömmel és megkönnyebbülten látom, hogy a gyerekeknek nem esett baja. De az kissé megemeli a vérnyomásomat, amikor észreveszem az emberi alakzatot a sziklán heverni. Elsőre szakmai ártalom miatt holttestnek gondolnám, de a többi benyomás miatt ezt szinte azonnal javítom különös alakú virágcserépre, hogy aztán kénytelen-kelletlen belássam - feltehetőleg hozzá tartozik a tisztás! Ezek után már egyáltalán nem akarok a tisztásra lépni - én sem szeretem, ha a privát szférámat megzavarják.
Két dologban biztos vagyok - nem kéne itt lennünk, és ez nem a látogatók részére kialakított terület. Remélem, hogy a gyerekek még nem vették észre az emberi alakot, s hogy komplikáció nélkül tudunk távozni. Igaz, a hely nem tűnik veszélyesnek, de némi nyugtalanság azért van bennem

/Görög/ Izy, Kali! - Szólok hozzájuk halkan - Ne szedjetek le semmit! Gyertek, vissza kell mennünk az útra! Nem lenne szabad itt lennünk! - erősödik meg bennem a gyanú, hiszen ha szabad lenne a bejárás, akkor nem hason kellett volna kúszni idefele jövet...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Május 03. 20:04:49

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Zaira.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Délelőtt, dél



Kallidora /Görög/ Tényleg nehéz! – ismeri el
Isidora /Görög/ De ha nem érti? – kérdez rá
Kallidora /Görög/ Akkor bizonyítunk? – kérdez ő is
Isidora /Görög/ Akkor nagyon nem is vagy más, mint mi – tér át a fül témára
Kallidora /Görög/ Pech és Pániknak is csak kettő van! – érvel melletted
Isidora /Görög/ Igen, de lehetne olyan mint egy Gekkónak!
Kallidora /Görög/ Vagy egy hosszú-fülű lénynek! Sok felé ágazó! – szalad el velük a ló
Kali és Izy /Görög/ Kérünk barátfülét! – jelentik ki, úgy tűnik a csapdád működik

E párbeszéd amit még fel tudsz idézni miközben a tisztásra érsz, illetve annak határára. Kicsit olyannak tűnik, mintha most egy Birodalom határán állnál és átlépni nem biztos, hogy jó ötlet. Valahogy olyan, mint a helyzeted Thyrával, miszerint így utólag belegondolva át kellett e volna lépned vagy sem azt a bizonyos részt és egyből eljutni az igazsághoz. Végül úgy véled helyesen döntöttél és már a lányok sem tesznek fel emiatt kényes kérdéseket, igaz, ez lehet csak a vihar előtti csend részükről…

Volt még egy dolog ami egészen idáig kísért: talán bemutathatnád egymásnak a két fiatalt, ha elég bátor tervet szeretnél kitalálni, persze lehet árnyalni meg… sok mindent tehetsz, de az itt és most nem alkalmas erre. Nem akarsz belépni, de a két kis rosszcsont annyira elfoglalt azzal amit találtak, hogy nem is vették észre az érkezésedet és a távolság okán elsőre meg sem hallják a hangodat. Valami repked a növény körül, ők pedig áhítattal nézik akármi is az. Látható, hogy nagyon tetszik nekik itt és nem sietnek el innen. A szavaid után:

Ismeretlen /Görög/ Megkérdezték, mielőtt odamentek – árulja el, nőies hangja van – S maradhatnak még, ha kedvük tartja – említi meg halkan, de azért úgy, hogy te halljad – Olykor meglepő helyekre vezethetnek minket a járatlan ösvények – nem tűnik haragosnak – Csacsogós kis apróságok, amikre vigyázol, Enethiel. – emelkedik fel és megpillantod őt:

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Zaira.jpg)

/Görög/ Zaira vagyok, Rabisu, a Ninurtu kórusból. – mutatkozik be teljesen, majd elpillant az apróságok felé – Oly nyitottak még, annyira szépségesek – sóhajt, majd visszafordul feléd

Eközben a két rosszaság próbálja megszagolni a különleges virágot.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Május 05. 17:46:08
Enethiel

A kérdésre, hogy ha valaki valamit nem hisz el, akkor azt bizonyítjuk-e?
/Görög/ Csakis akkor, ha az nem fog fájni, vagy kárt okozni! Különben nem! - válaszolom nekik. Ami pedig a barátfülét illeti
/Görög/ Még nem tudom, hogy pontosan honnan, de próbálok majd szerezni, hogy megkóstolhassátok!

Az elkószált lánykák vajon hogy találtak ide? Jártak már erre, vagy pedig idecsalták őket? Az a repkedő valami ez utóbbit sejteti. A szavaimra onnan kaptam választ, ahonnan nem vagyok biztos, hogy szerettem volna. Igaz, a szavai és a hangsúlya elűzik a konfliktusra készülés feszültségét, de azért egy dolog továbbra is fejfájást okoz. Hogy magyarázom majd meg ezt a találkozást az ikreknek?
/Görög/ Nem akartunk zavarni - kérek burkoltan elnézést, miközben kissé engedek az eddigi feszült testtartásomon is.
/Görög/ Inkább járhatatlan - javítom ki az ösvény milyenségét, mert az nem ösvény, amin kúszni kell. Viszont amikor a nevemen szólít, már jobban szemügyre veszem. Ismernem kéne? Nem tűnik ismerősnek. S hiába mondja, hogy az ikrek beszédesek - a nevemet nem hallottam kiejtve az elmúlt órában. Vagy a szomszédos épület lakója pletykált volna? Ezt meg az orvosi titoktartás miatt nem hiszem. Így marad az, hogy valóban ismerjük egymást, csak én nem emlékszem. Ezen a bemutatkozása sem segít. S mivel úgy tűnik hogy ő pontosan tudja, hogy én ki vagyok, nem is tartom fontosnak hogy hasonló módon bemutatkozzam.
/Görög/ Honnan ismerjük egymást? - teszem fel helyette a leglogikusabb kérdést. A Rabisu szóra nem mondhatni, hogy felderülök - mivel a bolhás kellemetlenkedő emléke rémlik  fel előttem - de talán ez a találkozás jobban fog elsülni. Amikor a lánykák fele pillant, egyetértően bólintok
/Görög/ Bár vannak dolgok, amiket nem lesz könnyű megmagyaráznom... - pillantok a "vendéglátónkra". Mert ha a megjelenését elmesélik otthon, vagy bárhol máshol, akkor megnézhetem magam - mivel már így is rezeg a léc.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Május 06. 10:53:07

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Zaira.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Délelőtt, dél



A múlt mögötted van, és az most a gyerekekkel történt párbeszédre is igaz. Ennél sokkal távolabbi dolgokat amúgy is nehéz felidézni, de azért a Rabisu – aki nőies alakkal rendelkezik – tudod, hogy a Vadonért felel, és ezen belől a Ninurtu-k a Flóráért. Az erdei nimfa – Driád ha úgy tetszik – pedig láthatóan még mindig törődik azzal és végzi feladatát. Az egész apró liget pontosan olyan, mintha sosem zártak volna be. Mindenhol életerős, színpompás növények és apró állatok, mint a béke szigete, még a Lázadás előttről, és annak korai idején, a vér, a gyötrelem és megannyi halál előtt.

Nem pár perc kellett mire ideértél, de a pillanat amibe csöppentél nem arról tanúskodott, hogy sokat beszélgettek volna. Ugyanakkor elhangzott, hogy mégis csak váltottak legalább pár szót. Arra gondolsz, hogy talán úgy csalták őket ide, de amennyire eldugott ez a hely és amennyire magányosan volt itt – mint kiderült Zaira – annyira kicsi ennek a valószínűsége. Aki a napfényt és magányt többre becsüli, mint a vendégeket, az valószínűleg nem tette volna ilyen nehézzé a bejutást, kivéve, ha így válogatja ki az arra érdemeseket…

/Görög/ Tudom, hogy te nem akartál. De olykor nem állhatjuk útját a kíváncsiságnak – nagyon szelíd hangja van, mint amikor a szellő simogat egy sziromlevelet – Most pedig mindkettőnknek olyan titka lett, amit féltve fogunk őrizni – emelkedik fel ültéből, de mire feláll, már nem Zaira van ott, hanem az az ébenbőrű nő, akivel alig pár napja beszéltél Alexandros és Sophia társaságában – Még nem láttak meg. – mondja halkan, picit mintha megkönnyebbülten – azt éreztem volna. – miközben figyeled, ahogy feléd közeledik a paranoia lehet túlcsordul. Ki tudja ki mindenki lehet még Bukott, és te egyáltalán nem érzed őket! – Maradhattok még, nincs ellenemre – mosolyog rád, de most először, közelről, mintha fájdalmat vélnél kiolvasni a tekintetéből

Eközben a gyerekek úgy járnak-kelnek, ahogy a szárnyaló apró lény reppen virágról-virágra. S most látod is, egy kolibri az! Itt nem őshonos, most mégis itt van és úgy tűnik, hogy jól érzi magát. Amennyire meg tudod ítélni persze az ilyesmit, már csak abból is, hogy nincs egyedül! A párja lehet talán, vagy csak egy másik kecses nektárt gyűjtő, de a gyerekek teljesen oda vannak és vissza. A következő pillanatban egy apró madár száll Zaira hajába, valami énekesmadárnak tetsző, de nem tudnád megmondani, és látod, hogy valamit kicsippent, majd tovább is repül.

/Görög/ Itt a fáknak is füle van – kuncog, de aztán bocsánatkérőn pillant rád – Nem emlékszel. – sóhajt, majd elpillant a gyerekek felé – Gumibogyót kerestek először – mosolyodik el. Eközben felidéződik benned, hogy Sophia említette a doktornő megtalált egy elveszett kisfiút akkor – Nagyon sok növény eltűnt, és bár született néhány eddig ismeretlen… – de fájdalmas szembesülni azzal mi történt, amíg bezárva volt – Nem lehet könnyű két ilyen elevenségre vigyázni – úgy tűnik azt hiszi a tieid – Még mindig a keleti gyógyászat érdekel?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Május 07. 19:55:43
Enethiel

A liget rengeteg munkáról, erőfeszítésről tanúskodik. Főleg, ha a korlátozott lehetőségeket is figyelembe vesszük. A teljes arborétumig viszont még annyi munka és idő szükséges, ami könnyedén kioltja a lelkesedést, és az eredménytelen küzdelem érzetét keltheti. De a ligetet elnézve már látszik, hogy valami elkezdődött - hogy miért is érdemes tovább küzdeni! S ha az én "eredményeimmel" vetem össze, akkor az látszik, hogy én még főleg a saját magam okozta károkat próbálom enyhíteni, és még jó ideig nem tudom felmutatni az általam teremtett "béke szigetét". S ez valahol szomorú...
Az megnyugtató, hogy elfogadja az érvelésemet - miszerint eszem ágában sem volt szándékosan ide érkezni. Az pedig főleg nagy megkönnyebbülést jelent, hogy szerinte nem látták meg az ikerek. Ha már Thyra arcába nem akartam belenyomni az igazságot, az övékébe még annyira sem szeretném. Bár lehet, hogy bizonyos dolgokban erősebbek az elfogadásuk révén, de vannak dolgok, amikkel akkor sem szeretném terhelni őket.

Ahogy Zaira helyén a doktornő tűnik fel, kissé meglepődök. Az első találkozásunk közben nem mondtam volna meg, hogy kicsoda-micsoda rejtőzik benne. De ez akár jó hír is lehet számomra - mert ha akarok, elvegyülhetek észrevétlenül az emberek között - amíg nem használom az erőmet. Hogy maradhatunk még

/Görög/ Köszönjük - pillantok az ikerek fele, hogy mikor unják meg a nézelődést - de a parány madár úgy tűnik, hogy túlságosan is lefoglalja őket. Ha nem virágról-virágra rebbenne, feltehetőleg nem ismertem volna fel.
/Görög/ Jól látom? - csodálkozok rá én isfutólag. A felismerésre, hogy nem emlékszem, bólintok
/Görög/ Elég sok mindenre nem - erősítem meg a dolgot. Közben eszembe jut, ahogy a gumibogyóról esik szó, hogy ez a környezet feltehetőleg felfedezésre csábítja a kicsiket, hiszen nem először tűnnek el a felnőttek mellől. Akárcsak a növények...
/Görög/ de vajon azokat is megtalálhatod újra? - teszem fel a kérdést az eltűnt növényekről. De a lánykákról már határozottabb véleményem van
/Görög/ Mint látod, valóban nem megy szépen - mosolyodom el - de csak egy napra merték rám bízni őket, ami talán jó is, mert ha így folytatom szerencsés leszek, ha estére még tudom, hogy hol vannak...
A kérdésére, hogy állok a keleti gyógyászattal, megrázom a fejem.
/Görög/ Érdekelhet, de csak érdeklődéssel nem sokra megyek, ha nincs oktató. Helyette vettem egy nyugati tankönyvet, de mostanában túlságosan is eseménydús, rázós és kiábrándító mindennapokat élek - és ezért csak a párna alatt lapul a könyv, békésebb időkre várva. Pedig kéne - mondom rosszkedvűen. Aztán halkan folytatom, nehogy az ikrek meghallják.
/Görög/ Csak hogy érezd - tegnap például a járványügyi hivatal fogságában töltöttem a napomat. Ha igaz, több száz éve nem látott vírusra bukkantak. Ami szerintem sajnos elég elgondolkoztató egybeesés. Karanténba zárták az egyik ismerősömet, és az egyik ingyenkonyhát, ahol dolgozott - szerintem ma szállják meg. Félnek attól, hogy ha elterjed, Athénnak annyi. Én meg attól tartok, hogy az ismerősömmel előbb végez a vírus, mint hogy elkészítsék az ellenszert. Úgyhogy valahogy be kell jutnom majd hozzá. Nem lenne helyes, ha a nevelt fia újra elárvulna csak azért, mert nem segítettem - mondom neki szomorúan. Aztán hogy kellemesebb témára tereljem a szót
/Görög/ Viszont szólnom illene Alexandrosnak, hogy megvannak a gyerekek! Segítőkészen felajánlotta, hogy segít megkeresni őket, de nem szeretném őt is feleslegesen foglalkoztatni! - húzom elő a telefonomat a zsebemből, hogy kikeressem a számát.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Május 09. 19:35:24

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Zaira%20(a%20selyemt%C3%B6vis),%20Rabisu-Ninurtu%20-%20Dalia%20Seed.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Délelőtt, dél



Ahogy körülnézel és megállapítod, mennyi erőfeszítésről tanúskodik ez az apró ligetecske, önkéntelenül is azon tűnődhetsz, hogyan sikerült mindezt elérni. Hiszen a szűkös lehetőségek dacára olyan különlegesben van részed, amit valószínűleg igen kevesek vagy talán Zairán túl eddig senki nem láthatott. Akárhogyan is legyen, a teljes arborétumról való gondoskodás is legalább akkora feladat, mint amekkorával te Thana-Cyrus féle egészségügyi intézményben szembesültél. Szerencsére azonban a kelletlen emlékeztető után szívednek kedves szavak jutnak el hozzád, nem kell félned attól, hogy az ikrek miképp viseltetnének az igazságról. Ők elhitték anélkül, hogy látniuk kellett volna és talán ennél nagyobb Hit nem is létezik.

Dalia /Görög/ Igen, fontosnak tartom, hogy minden egyensúlyban legyen. S az sem baj, ha közben hosszan gyönyörködhetünk – mosolyog szelíden – Szerintem minden lehetséges, de tudomásul kell venni, hogy van ami már sosem lesz a régi. S úgy vélem, hogy talán nem is kell. A legnagyobb erdőtűz után is – rándul meg picit az álla – megújul a természet – mondja örömmel, aztán – Úgy éreztem, hogy nem lenne gond, meg tudnád találni őket. – nyugtat meg, ami talán más valaki hasonló filozófiáját is felidézi benned – Ha úgy érzed, időnként ellátogathatsz ide, hogy rálelj erre a békére, amire szükséged van – aztán az soron következő szavaidra – Ezt szomorúan hallom. Talán tudok segíteni, de nem akarlak hamis reménnyel kecsegtetni. – ajánlja fel, de nem vagy biztos benne miért, hogy az utolsó szavakra – Igen, ő egy ilyen lelkiismeretes férfi és nagyon szereti a növényeket… nem csak enni – kuncog, de picit mintha bánná, szeretett növényeit eszegetik olykor
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Május 11. 19:01:33
Enethiel

/Görög/ A múlton nem lehet változtatni - értek egyet. Nem feszegetem tovább az erdőtűz és a megújulás érzékeny témáját, mert könnyedén olyan terepre tévedhetünk ami csak elrontja a hangulatomat. A véleménye, hogy könnyedén meg tudnám találni az ikreket, egy apró grimaszt ér.
/Görög/ Inkább el sem akarom veszíteni őket, ha lehet - mosolyodom el. Hiszen ha már keresni kell őket, az nem biztos, hogy jót jelent. A felajánlásra rácsodálkozom. Azt ugyan eltalálta, hogy szükségem van egy nyugodt pontra, afféle menedékre. De ezt magamnak kell megtalálni, kialakítani - nem vehetem el tőle!
/Görög/ Nagyon kedves, de nem érzem úgy, hogy helyénvaló lenne itt a jelenlétem - utalok arra, hogy még mindig nem léptem át a határvonalat a tisztás szélén. Csak magammal hoznám a problémáimat, miközben azok hiányoznak innen a legkevésbé
/Görög/ Úgy érzem magam, mint az elefánt a porcelánboltban - magyarázom kissé a dolgot. Ezt inkább afféle meghívásnak tekintem, mint amikor én mondom azt atyának, hogy jöjjön máskor is - de nem igazán ragaszkodok hozzá.
/Görög/ Köszönöm - válaszolom - ha a karanténban saját felelősségemre tudnék találkozni az ismerősömmel, akkor onnantól már meg tudnám oldani - vélem
/Görög/ Pont ezért nagyszerű segítség - értek egyet, de aztán megkérdezem
/Görög/ Ha zavar, hogy megeszik a növényeket, akkor te mit szoktál enni? - érdeklődöm, hátha tanulok valamit. Végül ismét az ikrek fele nézek - nehogy eltűnjenek. Illetve, hogy kikíváncsiskodták-e már magukat, és indulhatunk-e - vagy még maradunk?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Május 12. 17:22:29

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Zaira%20(a%20selyemt%C3%B6vis),%20Rabisu-Ninurtu%20-%20Dalia%20Seed.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Dél



Zaira /Görög/ Ők a jövő! Ha nem lennének kíváncsiak és nem állítanának minket kihívások elé, igencsak unalmas lenne az élet. – mondja mosolyogva, de keserédes mosoly ez, látod, hogy a tekintete elvész a múltban – Valóban, a tied a fellegek között van, ott, ahol éltél. Az Erődben, melyben te is a győzelemben reménykedtél. – sóhajt megint, de mosoly fakad, amikor a gyerekekre pillant – Igen, ez a béke szigete. Itt nincs helye problémáknak, csak napsugarak adta kellemes bizsergésnek és lényünk véletlenszerű utazásának. – a CDC kérdést illetően – Oh, ennyire nem vagyok befolyásos, de az Ő (Dalia) kutatásai révén beléphetek, így meg tudom nézni a barátodat, esetleg apró valamit be tudok neki vinni. – sajnálkozik, de csak ennyit tehet, mondta, hogy nem akar hamis reményeket – Ahhoz másra van szükséged. Leo lesz a te „embered” – veti fel, majd kuncogva válaszol az étel kérdésére – Amit elém tesznek – de aztán ténylegesen is válaszol – mindenevő vagyok.

A gyerekek teljesen el vannak varázsolva, ha rajtuk múlna soha nem mennének el innen! Most éppen nyuszit simogatnak, ami egy pici kupac zöldségen rágódik. Eközben látod, hogy egy apró barnabundás állat oson el mellettük a tavacska irányába, hogy félúton társasága legyen. Itt-ott madarak reppenek vagy ülve dalolnak, de ide hallod a békák brekegését is.

Zaira /Görög/ Leo próbálja egységbe kovácsolni a Bukottakat. Egy szál fa bármilyen sudár, nem állhat ellen az új világ számtalan veszélyeinek, de mint erdő… egyenlőre nem vagyunk sokan és nem is mindenki része ennek, de téged örömmel várunk, ha úgy döntesz csatlakozol. – dobja fel, de nem mondd többet, amíg nem tudja a válaszodat, pedig érzed – talán tudod is – hogy ez messze nem minden
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Május 14. 18:36:14
Enethiel

/Görög/ Már csak az a nagy kérdés, hogy fogadják majd el a múltat - fűzöm hozzá. Kissé meglepődök, hogy mennyivel többre emlékszik rólam mint én - de igazából talán nem is meglepő - hiszen az emlékeim igencsak hiányosak. Ahogy megemlíti, hogy itt nincs helye problémáknak, csak bólintok - én is így vettem észre. S pont ezért nem kéne ide magammal hozom őket.

Sajnos úgy tűnik, hogy nem fog tudni segíteni...

/Görög/ Magamon kívül nincs más, amit be szeretnék juttatni Amyntához - válaszolom. Úgy hiszem, hogy én meg tudnám gyógyítani. Minden más részemről csak látszattevékenység volna.
Amint felröppen az ajkairól a Leo név, akaratlanul is bemorcolok. Valamiért az ablakomon hagyott üzenet aláírása ugrik be, s ez nem tesz boldoggá. Igaz, ha rákényszerülök - márpedig úgy tűnik, hogy rá fogok - akkor kénytelen leszek hozzá fordulni. Ez az ügy most fontosabb, mint a masszív ellenszenv, amit érzek - de rendszert nem kívánok csinálni belőle.


/Görög/ Hacsak nincs másik bukott hasonló névvel a Rabisuk között, akkor már találkoztam vele. S az a találkozás! - rándul meg a szám széle a kellemetlen emlékek hatására
/Görög/ Feltehetőleg kénytelen leszek a segítségét kérni egy későbbi szívességért cserébe - vallom be, hogy a többi lehetőség nem kecsegtet túl nagy sikerrel
/Görög/ Ne haragudj, de nem áll szándékomban csatlakozni hozzátok! Jelenleg a saját dolgaimmal sem bírok, nem hogy másokéval is foglalkozzak. De szívesen segítek abban a kevésben amiben tudok - teszem még hozzá, hogy alkalmanként azért számíthatnak rám.
/Görög/ Továbbá számomra még túl friss a legutóbbi találkozás emléke - árulom el azt az okot, ami leginkább visszatart. Ráadásul a végén még könnyedén kiderülhet, hogy a kerttel szemben lévő intézet Bukottja is közéjük tartozik. Elvégre közel van. S nekem az hiányzik a legkevésbé, hogy rendszeresen arra emlékeztessenek már csak a jelenlétükkel is, ami annyira kellemetlenül érintett engem. Nem tudnék sokáig jó képet vágni hozzá. Erre még nem vagyok felkészülve.

Annak ellenére, hogy nem állatkertbe akartak menni, úgy tűnik hogy az apróságok itt is megtalálták a maguk kis kedvenceit. Hogy ezt a nyuszi hogy éli meg, az már más kérdés - de lehet, hogy nem az ikrek jelentik a legnagyobb veszélyt rá? - pillantok a barnás villanás fele, ami lehet mókus is akár. De a látottak alapján egyértelmű, hogy még maradunk egy picit.
/Görög/ Elnézést, de ez fontos! - mondom Zairának, és felhívom Alexandrost. Amint felveszi, bele is kezdek
/Görög/ Szia! Köszönöm a segítséget, meglettek a gyerekek! Nincs semmi bajuk! Nagyra értékelem, hogy segítettél! - mondom neki, aztán, ha Zaira vagy Alexandros sem akar semmit hozzáfűzni, le is teszem a készüléket.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Május 21. 11:19:50

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Zaira%20(a%20selyemt%C3%B6vis),%20Rabisu-Ninurtu%20-%20Dalia%20Seed.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Dél, kora délután



Zaira /Görög/ Könnyekkel, áhítattal és olykor félelemmel. – mondja halkan, de még nem suttogva, majd bólint – Igen, te meg tudnád. De elég lenne e, hogy csak őt gyógyítod meg? – kérdezi óvatosan, majd elmosolyodik halványan, a név követte reakcióra – Nem olyan, mint a legtöbb Rabisu – talán félreértette amit látott, de aztán elég határozottan szól kelletlen szavaid után – Kétlem, hogy bármit is kérne érte cserébe. Nemes Rabisu, nem alacsonyodik le odáig, mint az ostoba démonok, nem gondolnám, hogy csak ellenérték okán segítené a küldetésedet. – végül megértően bólint – Ez a te döntésed, remélem, kívánom, hogy minden erőd meglegyen ahhoz, amivel most törődnöd kell! – minden szava ellenére, mintha sajnálná? vagy aggódna? – Minden segítséget örömmel fogadunk és könnyedén tarthatjuk a kapcsolatot! – mosolyodik el, majd rövid tűnődés után – Kivéve, ha a testnek pihennie kell. Olyankor nem halljuk meg azt, ha megszólít valaki. – több szó mint hallod, nem esik Leoról.

A telefon kicsöng, Zaira türelmesen vár, sőt, picit még arrébb is sétált, hogy ne zavarjon, így most hárman guggolnak a selymesen mélyzöld fűben, hogy valami simogassanak. A második kicsöngést már hallani véled, igen, hallani, de nem a telefonban, hanem… a harmadik már elég hangos, hogy aztán felvegyék ugyan, de Alexandros tőled alig pár méterrel lépjen ki a fák közül, hogy mezítlábra váltson épp, úgy lépjen be a tisztásra:

Alexandros /Görög/ Szia Jayr! – köszön, még nem vett észre – Igen? Hm, én is látom őket! – kezd el körülnézni, hogy aztán találkozzon a tekintetetek…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Május 21. 19:38:51
Enethiel

Zaira válasza azt erősíti meg, amit már megtapasztaltam - az embereknek nem lehet túl kellemes dolog szembesülnie az igazsággal. A felvetésére, hogy csak Amyntát meggyógyítani elég lenne-e, egyértelmű a válasz
/Görög/ A legnagyobb feladat elvégzése is egy egyszerű mozdulattal kezdődik - válaszolom, hogy a világmegváltó csodákat ne azonnalra várja tőlem. Főképp, hogy jelen esetben ezzel az eredménnyel is megelégednék. Pláne, hogy feltehetőleg másra már nem lennék képes.

/Görög/ Valószínűleg igazad van - válaszolom - de ettől függetlenül nem sikerült túl jól az első találkozásunk - magyarázom, hogy mi is a bajom a bolhással. A jókívánságaira egy
/Görög/ Ezt én is remélem! De köszönöm! - válasszal letudom. A távkommunikáció egyik eddig ismeretlen korlátjáról fellebbenti a fátylat. Ezen mindössze elmosolyodom, majd a kezemben lévő telefont felmutatom.
/Görög/ Ez a nem fogadott hívásokat is kijelzi! - kacsintok rá. Ha már feltalálták az emberek, akkor talán használhatom is, hogy a megkopott képességeimet kipótolja.
A kicsengő telefon egy idő múlva furcsa visszhangot vet - de aztán hamar kiderül, hogy azért, mert Alexandros is a bokrok közt csalinkázik. Ezek szerint elég gyakori, hogy itt kötnek ki a vendégek - vagy Alexandros tudja, hogy Zaira itt szokott pihenni. A beszélgetés gyorsan véget is ér, amikor észrevesz engem is a tisztás szélén. Intek neki, és leteszem a telefont. Én a magam részéről továbbra sem lépek a tisztásra - úgy érzem már amúgy is túl sokan vannak rajta.

/Görög/ Látom, túl sok helyre nem lehet elbújni, ha már te is ideértél! - szólítom meg, s közben kissé aggódva figyelem, hogy mit simogatnak. Hiszen nem biztos, hogy az is úgy örül a találkozásuknak, mint a lánykák...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Május 23. 17:58:59

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Zaira%20(a%20selyemt%C3%B6vis),%20Rabisu-Ninurtu%20-%20Dalia%20Seed.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Kora délután



A Ninurtu csak bólint a válaszodra, nem tagadja e kijelentés tényszerűségét, de ahogy figyeled őt, nem vagy benne biztos, hogy erre gondolt. Eközben azon kapod magad, hogy farkasszemet néztek és bár ő nem egy Zaltu, de a Rabiuskra jellemző dominancia illetve arra való ösztönös törekvés úgy tűnik benne is megtalálható. Lehet, hogy tévedsz és csak kíváncsi, de a Hatodik Háznál nem lehet tudni. Azon szavaidra, miszerint Leoval történt találkozásod nem volt a legkellemesebb egy láthatóan kíváncsi tekintet a válasz, de szóban nem kérdeznek semmit.

Majd egy kellemes, fülbemászó nevetés a jussa a telefonra tett utalásra, majd bólintás, hogy igen úgy van, ahogy állítottad.

Zaira /Görög/ Nagyon kevesek ismerik ezt a helyet – mintha olvasna benned – S az első dolgok között volt, amit meg kellett tanulnom – rándul meg picit a szája, nem kellemes emlék lehet – hogy milyen erőtlenek is vagyunk. Azonban egyetlen fa is erdővé sokasodhat – pillant az érkező férfire, majd helyette válaszol – Kértem, hogy csatlakozzon hozzám, mikor a picik előkerültek. Tudtam, hogy keresni fogják őket…

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Május 28. 19:06:23
Enethiel

A szemkontaktust pár másodpercig fenntartom, míg töprengve azon tűnődöm, hogy mit is figyelhet. Végül megszakítom, és az ikrek fele tekintek. Hiszen ő van itthon. S a házigazdát nem illik kellemetlen rivalizálásba kényszeríteni. S azt sem szeretném, ha kényelmetlenül hosszúvá nyúlna a dolog, ami csak zavart hallgatást hozna.
A bolhással történt találkozást firtató kíváncsi tekintetre csak egy bocsánatkérő halvány mosoly a válasz. Ha nem kérdez rá, nem fogom erőltetni a mesélést - és a Rabisutól is megkérdezheti, ha nagyon akarja.
Igen, ez így könnyed hasonlat, de van benne valami. A telefon az emberek tudásának nagyszerű példája, akárcsak a repülőgép. Úgy is mondhatnám, hogy a technológia az emberek csodája. Elképzelik, és megvalósítják azt, amire különben nem lennének önmaguktól képesek. Legyen az repülés vagy épp távoli messzeségben történő események megpillantása. Ebben mindössze az a tragédia, hogy milyen árat fizet ezekért a csodákért a környezet. S ez feltehetőleg már Zaira számára sem olyan vidám...
Amikor holmi erőtelenségről beszél, ismerős a dolog, bár nekem inkább a tehetetlenség érzése az, ami megmaradt bennem. S azt részben pont a bolhásnak köszönhetem. Kelletlenül bólintok, hiszen én is beleütköztem már az emberi test és a hitetlenség jelentette korlátokba. A magyarázat bőven kielégítő, hogy Alexandros hogy is került ide - nem mintha zavarna a felbukkanása. Ellenben a miénk lehet, hogy zavaró, és Zaira csak arra vár, hogy távozzunk az apróságokkal. Elvégre ez az ő menedéke, és csak nem hagyná itt felügyelet nélkül a beeső látogatókat. Legalábbis én biztos nem hagynám otthon a lakásban a vendégeket magukra. Márpedig a helyzetre illőnek tűnik ez a párhuzam. S ha ez igaz, akkor visszaélve a vendégszeretettel, valójában feltartjuk Zairát.

/Görög/ Jól van lányok! Lassan indulnunk kéne, mert a kertben még bőven van mit felfedezni, és Zairát sem illik feltartanunk! - adom ki az ukázt, de azért még egy-két percet adok nekik, hogy "felszedelőzködjenek"
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Május 29. 20:12:43

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Zaira%20(a%20selyemt%C3%B6vis),%20Rabisu-Ninurtu%20-%20Dalia%20Seed.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Kora délután



Nem kell különösebben és-vagy hosszasabban gondolkodnod, azért alapvetően minden Rabisu dominánsnak érzi magát, főleg a Zaltu-k, de úgy tűnik, hogy Zaira sem kivétel, talán a múlt lenyomata lehet, hogy egykor volt valaki, rangosabb esetleg. Az biztos, hogy minden élet védi az otthonát, így bármire kényszerítés elég kérdéses, sőt a korábbi tapasztalatok alapján nem kizárt, hogy te lennél hátrányban. Az ikrek mint látod igencsak elvannak, továbbra is úgy véled, hogy akár egész nap és még ellennének itt. Most épp valami kölyökállat elég kíváncsi rájuk és hamarosan többen is lesznek. Így elsőre amennyire meg tudod tippelni, talán valami kutyaféle, esetleg rókák lehetnek. Igen játékosak egymással és perc múlva már az ikrekkel is, miután Zaira bólintott feléjük.

Zaira /Görög/ Hiányunkban alkották meg ezeket, hiszen a telepátia, a teleportáció és még elveszett számukra. Nagy részüknek legalábbis igen valószínű. Olvastam ezekről, a technológia pedig megöli a hitet… – ettől igen szomorú – Most már a betondzsungelek érdekesek és az élet minden forrását különféle módon sanyargatják. – fájó pont – Szerencsére akadnak kivételek. – de ennél jobban nem kíván elmélyülni benne, ha te sem, de pontosan azt mondta ki amire te is gondoltál – Félek, hogy nem mindenkit fog érdekelni, hogy akadnak kivételek – magabiztosan hangzik, szerinte lesznek olyanok akik megállítanák mindezt.

S akkor jöhetnek a járványok, a földrengések, a viharok és a halál…

Végül úgy döntesz ideje távozni, de a felszólítással ellentétben cselekedet nem történik. Sem akkor mikor szóltál, de még percekkel később sem. Eközben Alexandros is odaért hozzátok, de megáll Zaira mellett, aki halványan rámosolyog. A „nő” megértően pillant rád, majd talán „anyai” érzékkel teszi fel a legjobb kérdést:

Zaira /Görög/ Esetleg egy gombóc fagylalt… – kezd bele, de nem sokáig jut
Kallidora /Görög/ Pisztáciát kérek! – élénkül meg
Isidora /Görög/ Csokoládét! – kiáltaná, de hamar halkul
Zaira /Görög/ Alexandros, lennél kedves elkísérni a csapatot? – kéri szelíden
Alexandros /Görög/ Nos, tudok egy ösvényt, ami mentén láthatunk még izgalmas dolgokat! – segít neked mielőbb elterelni az apróságokat

A két leány teljesen izgatottan szalad hozzád – a rókakölykök pedig anyjukhoz – jobb illetve baloldalról fogják meg a kezed, készen állnak az indulásra.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Június 03. 19:28:35
Enethiel

Hogy az ikrek mindenféle cuki kölyökkel barátkoznak, annak valahol örülök - de azért a kölyköket kissé féltem. A nagy hancúrban akár meg is sérülhetnek, ha a lányok nem elég óvatosak! De ugyebár legrosszabb esetben itt vagyok én, hogy helyrehozzak egy ilyen hibát...

Zaira meglátását nem kívánom ennél jobban kivesézni, mert hasonló következtetésekre jutottam én is. Egyszerűen csak egyetértve vele bólintok, mivel nincs semmi, amivel meg tudnám cáfolni a szavait. Ellenben a lehetőség amit felvázolt, miszerint lesz olyan, aki az emberek ellen fordul elég fenyegetően és hihetően hangzik. Elvégre én is hasonlót feltételezek Amynta megbetegedése mögött.

/Görög/ Remélem minél kevesebben. Hiszen az annak a beismerése, hogy teljességgel hiábavaló volt minden eddigi erőfeszítésünk! -válaszolom. Utána a gyerekek nagyszerűen bemutatják, hogy mennyire hallgatnak rám - semennyire. Azon kezdek el tűnődni, hogy kimozdítani őket innen nem lesz olyan nehéz, mint amilyennek tűnik - hanem szinte lehetetlen - amikor Zaira megkegyelmez, és megmutatja, hogy lehet az apróságokat megszólítani úgy, hogy meg is hallják. Hamar megmutatkozik, hogy az ikreknek szelektív hallása van.
/Görög/ No ez szép! - nevetek fel - Köszönöm, hogy megmutattad hogy lehet mozgásra bírni őket! - mondom Zairának. Ha nagyobbak lennének a lányok, biztos mondanám nekik, hogy a pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt! De így inkább csak megfogom a kezüket
/Görög/ Majd meglátjuk, hogy milyen van! - mondom nekik, és Zaira fele fordulok
/Görög/ Köszönjük a vendéglátást! - búcsúzom, és megindulunk Alexandrossal az útmutatása alapján. Út közben azért elnézést kérek tőle
/Görög/ Ne haragudj, nem akartalak ennyire feltartani és foglalkoztatni! - mondom neki.
/Görög/ Remélem viszonzásul meghívhatlak téged is egy fagyira! - ajánlom fel.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Június 14. 17:50:18

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Délután



Úgy tűnik, hogy az aggodalmad a kölykök iránt már-már túlzó, nem történik semmi, amiért aggódnod vagy rosszabb, cselekedned kéne, így adott esetben akár meg is nyugodhatsz. Lehet, hogy egy pillanatra felrémlett előtted, hogy kénytelen lettél volna éltető auráddal a kölykök segítségére sietni, de ez nem maradt több, mint egy ijesztő eshetőség.

Zaira /Görög/ A remény, az igen fontos! S nem csak az embereknek – teszi hozzá, majd – Egyszer-egyszer alkalmazható, de nem javaslom, hogy sűrűn ehhez az aprósághoz folyamodj. – búcsúzóul csak mosolyogva integetnek

Útközben, ahogy a négyesetek halad, még füledben cseng a halk, picit borúlátó megjegyzés: „A Teremtést az egyensúlyra törekszik”. Érted, hogy ha itt vagytok ketten akik segítetek, akkor lesz kettő aki nem fog. S akkor még nem említettük Morana-t, Leo-t meg…

Az ikrek izgatottan csivitelnek egymás között, az átéltek teljesen magával ragadta őket, te pedig élvezed a tényt, hogy kéz a kézben haladtok, nem kell megint keresésükre indulni vagy utánuk futni. Tudod, hogy Cassia egyedül harcol a két aprósággal, hogy bár Sybil nagy segítség, de azért nem lehet könnyű dolga. Most már első kézből tudod…

Idővel eléritek a forgalmasabb részeket, ahol sok más család tesz hasonlóan mint ti vagy élvezik egyszerűen azt, hogy itt vannak. Azért akadnak pityergések, kiáltások és más az ilyen körülményekre jellemző zajok, illetve már látod, hogy némi sor azért várni fog rátok a standnál, de szerencsére nem annyira hosszú.

Alexandros /Görög/ Nem probléma. Ami a fagyit illeti… persze miért ne! Vanilia, Karamel, Trutti Frutti, Rumos Dió és Kávé – nevet fel, hogy talán veled együtt mondja – Jah és ne spórold ki a pisztáciát!

A gyerekek kicsit értetlenül néznek, de aztán úgy értelmezik a dolgot, hogy akkor nem egy, de több gombóc is jár nekik, mindjárt sorolják is, hogy ők is mindenből kérnek!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Június 21. 20:28:40
Enethiel

Jó látni, hogy valójában feleslegesen aggódok. Ha Cassia az elmúlt évek nagy részét ugyanígy aggódva töltötte el, akkor már értem, hogy miért nagy segítség az, ha egy kicsit másra hagyhatja ezt a nagy felelősséget.

Zaira tanácsát talán érdemes megfogadni

/Görög/ A végén még természetesnek veszik - válaszolom. Ellenben a teremtés egyensúlyáról kissé komorabb a véleményem - olyan, mintha azért teremtették volna meg a rosszat, hogy értelmezni lehessen a jót. Szükséges rossz. Ki tudja, talán a harmóniára törekvés kevésbé lenne fájdalmas...

A séta maga most pihentető. Végre egy picit könnyebb a helyzetem, hogy az ikrek nem válhatnak egyik pillanatról a másikra kámforrá - és hogy egymás közt ki és megbeszélik a látottakat. Feltehetőleg ezek a nyugodtabb percek Cassiának is nagy örömet okoznak.
A forgalmasabb részekhez érve immár látszik, hogy nem csak nekünk támadt kedvünk fagyizni, de a jó dolgokra ugye megéri várni. Alexandros felsorolásába én is beszállok a végén - majd a kínálatra nézek, mert bizony lehetnek eltérések a kívánalmakhoz képest. Az ikrek étvágya is egyből megnőtt - már csak az a kérdés, hogy vajon külön-külön megbírkóznának-e egy ekkora adaggal? Így úgy döntök, hogy amennyiben lehetséges, a fagyit most nem tölcsérben, hanem két dobozba kérem, kis műanyag vagy fa lapáttal és ostyarúddal megtűzve. Alexandrosnak ha van akkor a felsoroltakat kérem - ha pedig nincs, akkor a teljes palettából egy-egy gombóccal. Akárcsak a lányoknak - de nekik egy dobozon kell osztozniuk. Végül magamnak egy hagyományos, tölcséres kiszerelést kérek karamell és csokoládé gombócokkal. Alexandrosnak átnyújtom a dobozát, miután fizettem

/Görög/ Hálám jeléül! Remélem meg tudsz birkózni egy olyan adaggal, mint a lányok! - vigyorgok rá, aztán az ikreknek is odaadom a közös dobozukat. Utána már csak egy helyet keresünk, ahol leülve kényelmesen meg lehet kísérelni az elfogyasztását. Arra azért ügyelek, hogy szóljak a lányoknak
/Görög/ Ne siessetek, nehogy torokgyulladást kapjatok! A rudakat meg talán hagyjátok a végére. Jó lesz szívószálnak, az olvadt fagyihoz - javaslom azért nekik. Hogy Alexandros mennyi ideig marad velünk, azt nem tudom - de ha távozni akar, azt természetesen megértem. A fagyizás után vagy egy palack ásványvízzel, vagy egy ivókútnál kéz és arcmosás következik, aztán a kérdés
/Görög/ S most merre induljunk? - tudakolom, aztán a választott irányba a pihenő után újult erővel indulhatunk. Próbálom becsavarogni velük a park egy részét, esetenként a tábláknál megállva, hogy felolvassam nekik a növények nevét és főbb jellemzőit. Közben beiktatva egy könnyed  büfés étkezés is amikor megéheznek. Abban reménykedek, hogy amikor elfáradnak, már erősen délután lesz - és utána indulhatunk haza.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Június 30. 11:33:32

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Délután



Az elmélet arról, hogy miért létezik jó, hogy egyáltalán mi a jó vagy mi határozza meg és… hosszú útra vinne, így inkább elengeded a dolgot és arra figyelsz, ami itt és most zajlik. Halad, ha úgy nézzük, rögtön duplán. Kis csacsogók nagyon el vannak varázsolva az átéltekről, nem kizárt, hogy mindenkinek elmondják, akiknek csak tudják, hiszen az ilyesmi nem mindennapos.

Alexandros /Görög/ Nem is tudom, már régen voltam ilyen fiatal és energikus – mosolyog a lányokra, majd feléd fordul – Köszönöm! – nem utasítja vissza a fagylaltot

A két lány eközben már helyet foglalt a közeli padon és egy-egy kanállal kezükben élvezettel estek neki a fagyinak. Eléggé el vannak foglalva megint, s látod, ahogy a két kis maszat egymásnak kínálja a különböző ízeket. Igazi testvérek, kötődésük végtelen, ahogy bizonyos legendák szerint az Ikrek egy lelken osztoznak ez nem is annyira meglepő. Sokszor láttad már korábban, hogy szavak nélkül is értik egymást…

Az intésed azért célt ért, mert ismerve őket már több gombóc is elfogyott volna, így amiatt sem kell aggódnod, hogy esetleg pont nálad fáznak meg. Ellenben a rudak hamarabb fogynak el, mint a fagyi, így a végén kanalaznak, majd nyelvelnek és végül kortyolnak. Ellenben a két jóllakott „óvódás” ezután már nem siet sehova, így a kérdésedre is csak egy „kajakómás” pillantás a válasz a „szomjasak vagyunk” szavakkal karöltve.

Alexandros eltűnt egy időre, de mikor a fagylalt nélkül tért vissza, akkor már sejthető miért, s ezek után külső szemlélő számára a két „apuka” őriz két rosszcsontot lehet egy kép. Az kis „rosszaságok”, akik el vannak foglalva az evéssel, majd a pihenéssel. Alexandros nem sokat kérdez, de segít amikor az ivókútnál mosdatás van, hogy a gyerekeknek feltett kérdésednél azt vedd észre, mindenki őt figyeli, hogy mégis mit kéne még megnézni.

Alexandros /Görög/ Esetleg tudok egy-két erdei nimfa ösvényt, de azt nem garantálom, hogy Phil bácsi is ott lesz! – sajnálkozik mosolyogva
Kallidora /Görög/ S Megara néni? Jayr bácsi már találkozott vele! – utalhat Zairára
Isidora /Görög/ Szereted Megara nénit? – egyenes kérdés, ártatlan és kíváncsi
Kallidora /Görög/ Nagyon szép! és kedves ám! – bíztatnak
Isidora /Görög/ Igen, szerintem örülne ha a karjaidban lehetne! – teszi hozzá bólogatva
Kallidora /Görög/ S Alex bácsi, lehetne Iolaus bácsi! – veti fel, mire testvére:
Isidora /Görög/ Igen, igen! Mindenkinek kellenek barátok! – bölcselkedik
Kallidora /Görög/ Így elvihet minket játszani, amikor Megara nénivel akarsz felnőtteset játszani! – lelkesedik

S ez még így menne tovább, ha nem teszel-tesztek/mondasz-mondtok valamit…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Július 01. 19:27:33
Enethiel

Azért jó érzéssel tölt el, hogy a lánykák eddig láthatólag jól érzik magukat. Akárcsak Alexandros, amit szerintem bőven kiérdemelt - ahogy a fagyit is. Az ikrek testvériesen megosztoznak a doboz tartalmán - ismét megmutatva, hogy mennyire összetartoznak.

Igaz, ahogy fogynak a rudak, pont úgy fogy a remény, hogy elkerüljem azt, amit szerettem volna. Mégpedig hogy ragadósra összemaszatolják magukat.

/Görög/ Rendben van, előbb picit megmosakszunk, hogy ne ragadjatok hozzá semmihez, aztán veszünk innivalót - ígérem nekik, majd így is teszek. Most, hogy egy picit lelassultak én is nyugodtabb vagyok. Így talán kevésbé akarnak elszaladni abba az irányba, amerre épp nem figyelek. Főképp, hogy Alexandros úgy gondolja - elkél a segítsége, és ezt nem is tagadom. A válasza egy pillanatra töprengésre késztet, de aztán rájövök, hogy a válaszokat a mesék világában kell keresnem. Ezek szerint ő is látott már egy-kettőt. Phil bácsival nem is kell számolni, de a kérdések Megaráról kicsit több fejtörést okoznak. Elvégre szóba került már korábban az alvilág is, szóval erősen kérdéses, hogy hol is kellett találkoznom vele. Talán Zairára gondolnak? De ez  nem lett volna újság Alexandrosnak, mert tudja, hogy találkoztam vele.
/Görög/ Mikor is? - tudakolom, hátha pontosítanak egy picit, hogy kire is gondoltak. Ha Zairára, akkor a többi kérdésükre egyszerűbb válaszolnom
/Görög/ Valóban szép és kedves, de nem vagyok szerelmes - válaszolom nekik. Azt, hogy minek örülne, szintén másképp látom
/Görög/ Szerintem biztos van aminek jobban örülne - nézek Alexandrosra, aki gyorsan új feladatkört és nevet kapott.
/Görög/ Úgy gondolom felnőtteset inkább Alexandrossal játszana - vigyorodom el. Hiszen tudom, hogy nagyra becsüli Alexandrost, és gondolom Alexandros sincs fából. A többi kérdésre is válaszolgatok-válaszolgatunk a kert felfedezése közben.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Július 05. 17:52:06

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Délután



Úgy tűnik, hogy az Arborétum tökéletes terv volt, igaz, nem kizárt, hogy ehhez a kialakult körülmények is hozzájárultak. Az, hogy Cassia is járt már itt korábban a gyerekekkel, úgy tűnik, hogy nem vette el az ikrek kedvét, sőt, mintha kedvelnék Alexandrost, aki mintha szimpatizálna az anyukkal és láthatóan a gyerekekkel is. Percről-perce és óráról órára egyre erősebben alakul ki benned a kép, hogy mennyire nem egyszerű a gyermeknevelés, főleg, ha nincs ott az, aki akivel együtt terveztétek az élet ezen aspektusát.

Egy mosakodással később, rá kellett döbbenj, hogy a fagyizás, a cukor és más nyalánkságok megadták azt az energiát, amit korábban a gyerekek elszaladgáltak. Ez most épp lelkes kibeszélésben manifesztálódott, de nem kizárt, hogy a helyzet fokozódni fog. Egyelőre épp összeboronálnak valakivel, aki akár Zaira is lehet, de nem kizárt Thyra sem, bár ő talán most azért kétséges, mert tudják, hogy miatta voltál szomorú. Ezért valószínűbb az, hogy elfogadták a tényt, miszerint Thyra néni helyett máshol leszel boldog…

Kallidora /Görög/ De még lehetsz szerelemes! – mondja töprengve
Isidora /Görög/ Igen, biztos van! – lelkesedik
Kallidora /Görög/ Például ha meghívnád piknikre! – s ha belegondolsz, ez lehet nem is annyira borzalmas ötlet
Isidora /Görög/ Alexandros bácsi másba szerelmes! – jelenti ki magabiztosan, mire az említett szemöldöke felszalad
Kallidora /Görög/ Igen, láttuk, hogy ki tetszik neki! – pillantanak egyszerre egymásra kuncogva
Isidora /Görög/ Bizony! S nem jó egyedül lenni! – ezt viszont láthatóan még Alexandros sem vitatja
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Július 11. 19:51:14
Enethiel

Alexandros úgy tűnik, hogy jól kijön a gyerkőcökkel - és ha hinni lehet nekik, akkor feltehetőleg Cassiával is. Talán nem is baj, ha Cassia olyan férfiakkal is találkozik, akik néha rajta felejtik a szemüket. Egyedül talán az lehet a kérdés, hogy Alexandros több anyuka szoknyája után szalad, vagy csak Cassiát tüntette ki az érdeklődésével. Bár az, hogy most is itt van a gyerekekkel, inkább az utóbbira utalhat. S egy önálló anyuka esetében bizony jó pontnak számít, ha valaki képes belopni magát a gyerekek szívébe. A vége az lesz, hogy még Sybilnek is bemutatják - mosolyodom el a kósza gondolatra.
A gyerekek mint valami cukormeghajtású örökmozgók ismét felélénkültek, hogy kitárgyaljanak mindenkit pár méteres körön belül. Játszi könnyedséggel fogadják el, s lépnek túl a párkapcsolati válságomon, hogy már a jövőt tervezgessék. De nekem ez bizony nem megy ilyen könnyedén - még akkor sem ha szerintem Thyra talán a legjobb döntést hozta meg. De akkor is fáj. Kali véleményével nehéz vitatkozni - de sem egy jövőbeni szerelem sem pedig holmi piknik nem az, amit most szeretnék. Így mindössze egy

/Görög/ Talán - a válasz. Úgy tűnik, hogy a lánykák utánam egyből Alexandrost vették elő, és egyből ki is kotyogják, hogy bizony nem Zairán akadt meg első sorban a szeme. Talán Cassiának valóban van egy lehetséges udvarlója? Isidora véleményével én sem tudok vitatkozni, bár tudom, hogy számára a valódi egyedüllét - amikor nincs mellette Kallidora sem - még sokkal nehezebben lehet elviselhető.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Július 12. 18:14:27

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Késő délután



Úgy véled, hogy Cassia szép nő, igaz, talán picit elfogult vagy, de az biztos, hogy az anyaság és az ezzel járó felelősség olyan érett nőiesség auráját adja neki, ami könnyen vonzhat magához mindenféle férfiszemet. Ugyanígy elképzelhető, hogy akár más szemeket is, mint például ami a Hajléktalanszálló környékét is szemügyre vette. De talán nem kell aggódni emiatt, hiszen majd’ egy kerülettel arrébb laknak!

Alexandros, egy férfiember. Már te is megtapasztaltad, hogy ez jár alapvető ösztönökkel és miféle vágy képes munkálkodni, ahogyan azt is olykor ez mennyire fáj. Ki tudja, hogy mi Alexandros története, de abból amennyit eddig láttál, olyan embernek tűnt, akiért érdemes volt egykor fellázadni. Ugyanakkor ki tudja, hogy a két felnőtt mit tett, mondott vagy mire jutott korábbi találkozásaik alkalmával.

Erre egyszerű válasz érkezik, a távolban egy ismerős alakot vélsz felfedezni, éppen őt, akire oly sokat gondoltál. Nem vett észre titeket és úgy tűnik őt sem vette észre senki rajtad kívül, de éppen befelé tart, oda, ahol először találkoztál az ikrek új barátjával. Az is tény, hogy ott az információs pult és persze a mindenféle gyógynövény boltocska is, ahol többek között finom teákat is lehet kapni, szóval az érkezésének célja: bármi lehet!

Az ikrek pedig eközben szépen végiggázolnak mindenen, amit egy felnőtt érzékeny vagy óvatos témának ítél, s nem kímélnek sem téged, sem pedig a másik felnőttet.

Kalidora /Görög/ Jayr bácsi, ne legyél szomorú! – néz rád olyan ártatlanul, hogy az már bűn
Isidora /Görög/ Igen Jayr bácsi! – szalad oda és fogja meg a kezed – Ha nem szeretnél piknikezni, akkor nem kell!
Kallidora /Görög/ Jajj de butus vagy! Jayr bácsi nem azért szomorú! – szalad oda ő is, másik kezedet megfogni
Isidora /Görög/ Nem azért? – kérdez vissza bizonytalanul
Kallidora /Görög/ Nem. Olyan mint anyu, amikor apura gondol! – árulja el testvérének a dolgot
Isidora /Görög/ Óóóóhhhhh! – mindent értek arckifejezés után, alaposan megölelgetnek

Alexandros bár próbált kicsit arrébb lépni, távolabb, de valahogy nem tudott annyira elszakadni a hallottaktól, mint illet volna, sőt:

Alexandros /Görög/ Khm. Gyerkőcök! Ideje tovább indulni! – rázná le a hangulatot és indulnátok útnak… merre is?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Július 15. 19:18:14
Enethiel

Attól annyira nem tartok hogy másik környéken, ilyen népes városban pont Cassián akadjon meg a szeme a kikötőben sejtett bukottnak.  De ugyanígy Alexandros miatt sem aggódom - igaz azért, mert amennyire megismertem, kifejezetten jó véleményem alakult ki róla. Energikus, jó szándékú, kedves, figyelmes. Azt ugyan találgathatom, hogy mi lehet Cassia véleménye róla, de aztán picivel később már úgy hiszem, hogy hamarosan erről többet is meg fogok tudni. Az érkezéséről nem ejtek szót. Ha a gyerekek miatt jött, akkor a telefonszámomat úgyis tudja. Ha pedig Alexandros a látogatás célja - nos, akkor hamarosan vagy a telefon vagy az információs pultnál ülő hölgy fogja elhívni tőlünk.

A gyerekek közben a maguk kegyetlenül őszinte módjukon akaratlanul olyan kérdést vetettek fel, amit majd később lehet hogy megfontolhatnék. Mégpedig azt, hogy talán tényleg egy bukott mellett keressem a boldogságot? Ha Thyrával tényleg vége, és ha már nem fáj annyira. De ez még igencsak távolinak tűnik.
Az apróságok próbálnak felvidítani - és pont a megmosolyogtatóan töretlen optimizmusok miatt ez azért sikerül is.

/Angol/ Ennek igazán örülök - vallom be, hogy nem kötelező piknikeznem. Elvégre a természetből ennyi - amennyit ma látok - úgy érzem, hogy egy időre bőven elég. Kallidora úgy tűnik, hogy elég pontosan ráérez az emberek érzéseire. Ha nem növi ki, akkor később még sok hasznát veheti. A lánykákat visszaölelem, aztán Alexandros nógatására picit eltöprengek. Szó volt itt néhány eredi ösvényről is, amit még érdemes lehet végigjárni. De a bolt is csábító - de tartok tőle, hogy a lánykákat  nem igazán kötné le a sok tégely és szárított növény. Ellenben Alexandros biztos örülne egy találkozásnak Cassiával, ha az ikreknek hinni lehet. Így megpróbálkozom egy köztes megoldással
/Angol/ Szerintem kereshetnénk egy mosdót, aztán nézhetnénk valami finom teát Cassiának - ha tudjátok, hogy melyik a kedvence! - javaslom az ikreknek, miközben feltételezem, hogy Cassia tea ivási szokásiról is megtudunk egyet s mást. Ez talán segíthet majd később Alexandrosnak beszélgetésbe elegyedni vele. Felé fordulok
/Angol/ Mindjárt jövünk, csak teszünk egy kétbetűs kitérőt. Addig nyugodtan menj előre! - intek a recepció és a bolt fele, amerre az előbb láttam eltűnni Cassiát. Így Alexandrosnak is van esélye a cserfes gyerekek nélkül beszélni egy kicsit Cassiával, ha szeretne.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Július 18. 17:00:14

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Késő délután



Úgy véled nincs mitől tartani, ami Cassia és egy másik Bukott találkozását illeti, de ha visszaidézed te sem számítottál egyik találkozásra sem, sőt… ugyanakkor tény, hogy ha eddig sem, akkor talán ezután sem, eltekintve attól, hogy Alexandros és a Dalia… szóval itt is akadnak lehetőségek, de valószínűleg úgy véled, hogy azok ártatlan dolgok.

Ami a férfiak és Cassia kapcsolatát illeti, a párja, a férj, már jó ideje eltávozott, így nem csoda, ha egészséges nő lévén szeretne újabb kapcsolatot akár többet is – vagy éppen annyit, ami most jól esik. S ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint az érkező Cassia, aki hamarost eltűnik a fogadóépületben. Egyértelmű, hogy más nem vette észre, de így legalább neked van lehetőséged helyesen cselekedni.

Thyra… a lányra gondolva pillanatok alatt bukkan fel a korábbi veszekedés, az azt megelőző meghitt pillanat és minden ami romokban utána maradt. Az az őszinte mosoly és pillantás, a pici féltékenység és persze a harcias szépség illata, minden, ami most ezer módon okozhat fájdalmat, megteszi.

S mindez még nem lenne elég, valami sötét az Esszenciád mélyén arra bíztat, azt suttogja, hogy nem kell így lennie, véget vethetsz neki, a kínzó fájdalomnak egyszer és mindenkorra.

Ugyanakkor az a gondolat, hogy talán egy bukott mellett a helyed… nem így volt? S ha igen ki volt az? Mennyire volt erős az a kötelék, hiszen az Elohimokat nem azért teremtették, hogy ily módon szeressék egymást! Nem, amíg a lázadást követően meg nem tanulták ezt az emberektől! Számtalan új érzés és élmény, aminek egy része azért igencsak kelletlen lehet.

Nagy csoportos ölelés és a hihetetlenül erős szeretet megteszi a magáét, elmosolyodsz és viszontölelsz, melynek úgy tűnik neked kell véget vetned. Mintha megérezték volna a belső tusát és annyi szeretetet akartak volna átadni, amennyi csak tőlük telik! S így könnyebb talán a lépés arra, hogy Cassia is átélje ennek egy részét, csak épp most gyerekek nélkül!

Alexandros /Görög/ Ez jó ötlet! Sok féle teánk van, különböző hatással! – mosolyodik el
Kallidora /Görög/ Pisilni kell! – közli, mire testvére is jelentkezik
Isidora /Görög/ Te nem kísérhetsz be minket! – közli veled, mire bólogatás a támogatás
Alexandros /Görög/ Megkérem Sophiát – veti fel azonnal – addig beállok a helyére
Kallidora & Isidora /Görög/ Neked nem kell pisilni? – kérdezik mindkettőtöktől egyszerre, Kali épp tőled
Kallidora /Görög/ Anya csak Kamilla teát szokott inni! – osztja meg
Isidora /Görög/ Amikor beteg! – egészíti ki

Alexandros csak mosolyog ezen, majd bólint feléd és elindul előre, hogy korábbi szavainak eleget tegyen.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Július 21. 18:36:15
Enethiel

Bár nem ismerem pontosan Dalia és Alexandros viszonyát, de amíg nem győződök meg az ellenkezőjéről - azt kell feltételeznem, hogy Alexandros annak ellenére mit sem sejt Dalia valódi énjéről, hogy mennyire egy hullámhosszon lehetnek.
Talán jobb is így - mert én úgy érzem, nagy árat fizettem azért hogy elmondtam az igazat, és meghagytam neki a lehetőséget hogy abban higgyen, amiben szeretne. Keserű és nehéz dolog volt meghozni ezt a döntést, még ha így visszatekintve is "helyesnek" tűnik. Bár felötlik a gondolat, hogy erővel változtassak Thyra hozzáállásán, de az úgy érzem, hogy tisztességtelen és az eddigi erőfeszítéseim megcsúfolása lenne. Így próbálok nem is tudomást venni róla, még ha nem is könnyű Hiszen bőven van még feladat, amit meg kellene oldanom.

A felvetésre jelenleg nem tudok konkrét válaszokat, még ha azok valahol a tudatom mélyén lapulnak is. Az erősen hézagos emlékek miatt rágódni és bosszankodni felesleges időtöltésnek bizonyulhat - hiszen tapasztalataim szerint néha bevillan valami magától, de addig felesleges erőltetni.
Az aprónép ölelése jól esik. Azt üzeni, hogy elfogadnak úgy ahogy vagyok, és nem kételkednek, ítélkeznek, és hogy együtt éreznek. Sajnos a felnőttek világa egy kicsit komplikáltabb, és a ballépéseim alapján úgy tűnik hogy nem vagyok elég járatos benne. Alexandros válaszára elmosolyodom

/Görög/ Remélem olyan is van, aminek az a fő hatása az, hogy finom! - vetem fel, mint nem elhanyagolható szempont. Valójában úgy vélem, hogy egy teának ez a legfontosabb ismérve. De ennél komplexebb megkülönböztetését továbbra sem vállalnám be.
Az ikrek végül úgy néz ki, hogy valóban élnének a lehetőséggel, amit a mellékhelyiség kínál - de nem várt akadályba ütközök. Egy kissé meglepett

/Görög/ Óóó - a válasz, de aztán Alexandros kisegít
/Görög/ Azt megköszönném - fogadom el a lehetőséget, majd az ikreknek válaszolok
/Görög/ De, nekem is kell. Úgyhogy én is kihasználom az alkalmat. Aztán itt az ajtó előtt megvárlak titeket! - válaszolom, aztán hagyom, hogy Alexandros előre menjen. Megvárom Sophia érkezését
/Görög/ Nagyon kedves, hogy segít! - mondom Sophiának, és így is érzem. Megvárom, hogy a lánykákkal eltűnjön az ajtó mögött, aztán én is sietek elintézni a dolgomat. Utána már valóban az ajtó előtt várom, hogy visszaérjenek a két betűs kitérőről. Alexandros miatt most nem aggódok - a recepció elég központi helyen van ahhoz, hogy véletlenül találkozhasson Cassiával.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Július 31. 17:16:07

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Késő délután



Úgy véled, hogy a Doktornő és Cassia „szerelme” annyira összeillenek, hogy… ez valahogy egyenes útnak tűnik ahhoz, hogy idővel Pártfogoltjává váljon, feltéve, ha a gondolatmeneted helyes. Míg te nem tudod, hogy mi lehetett volna, ha a dolgok másképp alakulnak, de kitartasz amellett, hogy azt tetted, amit kellett és most vállalod e tett következményeit bármennyire is fájdalmas.

Az, hogy miképp változtathatnál Thyra álláspontján, nos, az olyan dolog, ami már nem gondolatokat, hanem cselekvést kíván és azt, hogy lássa, amit látnia kell, hogy tudja, amit tudnia kell. Ezt azonban nem akarod, így a gondolat, ahogy megszületett, úgy el is halt. Nem úgy a gyerekek ölelése, ami egy halk suttogást szül az Esszenciád mélyéről: ha ők elfogadnak és hisznek benned, akkor talán lehetnének ők a pártfogoltjaid és nem lennél ennyire gyenge és tehetetlen, üres.

Alexandros /Görög/ Mind finom, csak megfelelő ízlés kell hozzá – nevet, majd bólint – A gyümölcsteák nagyon finomak! – ajánlja azokat

Eközben a legnagyobb akadály amivel eddig találkoztál, bukkan fel és épp komoly fejtörést okozna, ha nem lenne rá egy igen egyszerű és kézenfekvő megoldás. Ugyanakkor nem kizárt, hogy legközelebb komolyabb gondot okoz, hiszen nem lesz mindig egy Sophie néni, aki segít. Ellenben most – miután a kedves idős hölgy megérkezett – mindenkinek jut ideje nyugodtan engedelmeskedni a természet hívásának, hogy aztán kiérve lásd, te előbb végeztél, mint a lányok.

Sophia /Görög/ Ugyan semmiség volt fiam, két ilyen kedves és illedelmes apróságot már régen láttam! – mosolyog a lányokra, akik pedig viszonozzák – No, de most visszaszáguldok a helyemre, hogy az életerős fiatalember is végezhesse a dolgát – kuncog, hogy aztán búcsúzzon és így is tegyen

Eközben a mosoly kivételével a lányok izgatottan beszélik ki, hogy milyen belülről az illemhely, amely, amennyire ki tudod venni, növényi mintákkal díszített, sőt, élő növénykék is voltak bent, aminek furcsa illata volt, furcsa, de jó! S többek között amíg intézték kis dolgukat, láttak a kis ablakon berepülni egy pillangót, ami rögtön érthetővé tette, miért kellett várnod. Sophia néni távozott, te pedig látod, hogy Cassia valóban a Recepciós pultnál épp Alexandros-t faggatja.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Július 31. 20:38:20
Enethiel

Felrémlik a lehetőség, hogy a gyerekeket kéne esetleg a szárnyaim alá venni? Mivel a kérdés érdekes, és egyre sürgetőbb problémára tűnik megoldásnak - a mellékhelyiségben picit jobban belegondolok, hogy ez mivel is járna. A veszélye egyértelmű - vajon hogy tudnának megtartani egy ilyen titkot? Cserfes gyerekek lévén nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez sokáig sikerülne. Emellett ha Thyra veszélyben lenne miattam, a gyerekek miért lennének kivételek? Képes lennék csak azért veszélybe sodorni őket, hogy nekem jó legyen? Elvégre ha valaki sarokba akar szorítani, akkor a legegyszerűbb módja az, ha megfosztanak a Hit forrásától... De ha ez nem tántorítana el, akkor mégis hogy csinálnám? Beszéljem rá őket? Amikor arról nem tudnak még felelős döntést hozni, hogy mi szeretne lenni, ha felnő. Pedig az szintén meghatározza a jövőjét. Vagy én döntsek helyette? S akkor hol a szabad akarat? Egy felnőttnek adok lehetőséget, hogy válasszon, náluk meg mondjam azt, hogy így rendeltetett? Szemrehányóan nézek a mosdó feletti tükörben magamra, hogy ide jutottam... Hogy egyáltalán eszembe jutott a kérdés, aztán inkább a kéztörlővel együtt kukázom az ötletet is.

Sophia válaszára elmosolyodom. Biztos vagyok benne hogy lódít picit, de nem igazán zavar. Futólag eltöprengek, hogy Alexandrosnak mi is a dolga, ha az nem, hogy mosolyt csaljon Cassia arcára. Persze lehet, hogy Sophia is erre gondolt. A mellékhelyiség kialakítása igazából engem nem hozott annyira lázba mint őket, de azért néhány keresztkérdést felteszek nekik ezzel kapcsolatban. Például, hogy a lepke a műanyag vagy az igazi virágra akart-e leszállni, és hogy milyen mintája volt? Illetve, hogy a fura illatú növénynek volt-e neve kiírva, vagy csak nevezzük pukisusnyának? Aztán úgy döntök, hogy megpróbálkozok a lehetetlennel: az ikrekkel bemenni a gyógynövény boltba gyümölcsteát venni. S mindezt úgy, hogy a lánykák még ne vegyék észre Cassiát - hogy még kapjon pár lopott percet.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Augusztus 02. 18:40:37

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Zaira%20(a%20selyemt%C3%B6vis),%20Rabisu-Ninurtu%20-%20Dalia%20Seed.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Késő délután



Gyermekek. Végtelen hittel és nyitottsággal egy olyan világban, ahol a felnőttek láthatóan kiábrándultak és hitehagyottá váltak. De nem kell nagyon messzire tekinteni vagy keresni, hiszen itt vagy te, aki szintén elég kétkedő, te, aki pontosan tudja mennyivel több van égen s földön…

S itt vannak a gyerekek, akik tudják ki vagy annak ellenére, hogy sosem láttak (míg Thyra bizony addig nem hiszi el, amíg nem lát), akik elfogadták, hogy Jayr bácsi már nincs itt és mégis Jayr bácsinak néz ki, az ő hangján szólal meg és ismeri-szereti őket.

Az egykor elképzelhetetlen, most kegyetlen valóság. A Lázadás idejében a Hit szinte érinthető volt a levegőben, most pedig olybá tűnik, hogy szinte teljesen kiveszett, bizonyos kor felett mindenképp. Sorra veszed a közeli családtagokat, barátokat és ismerősöket, nem tudnál az Atyán kívül mást bizonyossággal mondani, talán csak Sybilt.

Ott tartasz tehát, hogy arra felé fordultál, amerről a legtöbb hitet kaptad, de pontosan tudod, hogy ez nem veszélytelen dolog, sőt! de azt is tudod – no meg érzed – hogy erőtlenül még magadon sem tudsz segíteni, nem hogy bárki máson. Nem csak segíteni, de védelmezni is lehetetlen, ha nincs meg a kellő és erős alap.

Egy halk hang az Esszenciád mélyéről folyamatosan suttog mióta a gondolat gyökeret vert, hogy a gyerekek hisznek, a hitük erős, amitől te is erősebbé válsz, ami lehetővé teszi, hogy védelmezz és esélyt adj másoknak, amitől nem fog el újra az az érzés amikor Leo leterített! Lenne mihez fordulnod, hogy kiállj magadért és a szeretteidért…

Lehetséges, hogy meg kell kérdezned egy másik bukottat vagy magad utána járni, a mikénteknek. Tudod például, hogy a Doktornő pártfogolt, tehát teljes mértékben kompetens, illetve több Bukottat is ismersz, talán valaki tud segíteni. Az, hogy ki döntsön erről és mi a következmény… mindkettő érint téged is, de ahogy az a hang suttogja megint:

Thyrát is megfosztottad attól, hogy Szabad Akarata szerint kérhessen, talán a gyerekeknél nem kéne elkövetned ugyanezt a hibát!

Az a szépségesen szenvedélyes nő, aki azóta sem hívott, nem keresett és bizony őt ismerve igen valószínű, hogy már nem is fog. Nehéz lehet azzal a vággyal teli tekintetet, a közelségét és illatát,  hangját vagy huncut mosolyát kiverni a fejedből, mikor minden reggel úgy ébredsz, hogy nem tudtál rendesen hason feküdni.

De visszatérve a gyerekekre. Akármi is a döntés, az biztos, hogy senki nem keresett vagy említette a neved azóta, mióta megtudták, hogy nem Jayr bácsinak kell téged hívni. Akármennyire is gyermekek, bizony nem buták, csak kicsik. Végül bár úgy véled, hogy sikerült dönteni és túlléptél rajta, az a mély hang benned nem hagy nyugodni.

Az, hogy Alexandros mit tehet itt az jó kérdés. Eddigiek alapján egy mindenes férfi, aki ott segít ahol tud, azt teszi amit kell és ezt szívvel-lélekkel. Eközben Sophia a maga kimért módján elindul, hogy visszatérjen a helyére, így hármasban a lányokkal már nyugodtan ki lehet vesézni a virágokat és pillangót, melyekről kiderül, hogy minden igazi és meseszép!

Meg tudtad azt is, hogy bizony virágra szállt, mégpedig Kalidora nevűre, de aztán valamiért Isidora volt a következő, hogy aztán kirepüljön, csodálatos élmény emlékét hagyva maga után. Azt is megtudtad, hogy bár ki volt írva a virág neve, a lányok nem beszélnek azon a furcsa nyelven, ugyanakkor virágosnál is kapni és Sybil néninél is van ilyen.

A pukisusnyás nagy sikert arat, jót nevetnek rajta és már tudod, hogy ez az elnevezés fog mindenhol elhangzani amikor arról mesélnek mit láttak itt. Végül elindultok a teabolt felé, ahol Dalia dolgozik éppen – Sophia már a helyére ért, Alexandros pedig Cassiával beszélget.

Sajnos az imáid azonban nem találnak meghallgatásra, mintegy hetedik érzék, hogy a gyermekek észreveszik az anyjukat és hallod ahogy valamit arról pusmognak, hogy vajon Alex bácsi lesz e az új apukájuk, illetve, hogy talán anyu nem vette észre, hogy ők mindent látnak! Nem néznek rád és nem szólnak, csak iparkodnak a – többek között – tea-bolt felé.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Augusztus 05. 15:37:04
Enethiel

A gyerekekhez képest lehet hogy én sokkal több mindent tudok, de náluk sokkal csekélyebbek is az elvárásaim. S az oka egyszerű - jóval kevésbé hiszek magamban. Egyszerűen nehéz mindig a jót és a csodát várni - ebben és magamban hinni még nekem is gyakorolnom kell. Hogy ezt Jayrnak, az Abyssnak vagy csak az eddigi tapasztalataimnak köszönhetem azt nem tudom.
De  ebben talán az is közre játszhat, hogy olyan kevesen maradtak, akik még felnőtt fejjel is hisznek valamiben. Egy picivel talán többen vannak azok, akikben látom a lehetőséget. Igaz, ők sincsenek sokan - és bizony mások is felfigyeltek rájuk. Dr. Vardalos már valakinek a pártfogoltja, ahogy Alexandrosra feltehetőleg Dalia vet hamarosan szemet. Théa inkább a Láthatatlan Istennő érdekkörébe tartozik - s még nem tudom hogy létezik-e, de irigykedem rá. Amynta után pedig Cyrus érdeklődik és nem is szeretnék közéjük állni. S végül Zoe, aki még a "burkolt" segítségnyújtást is elutasította. Utánuk következnek a többiek, akik fontosak számomra - de alapvetően nekik inkább már csak a tudtuk nélkül szeretnék segíteni.
De lehet, hogy nem hogy rajtuk - magamon sem fogok tudni segíteni. Ijesztő lehetőség, de ennek nem szabad megakadályozni abban, hogy amíg és amit tudok megteszem - nem gondolva arra, hogy legközelebb mi lesz. Most a leginkább rám szoruló talán Amynta - és az ő sorsától függ Ianson és Cyrus is - úgyhogy nem vallhatok kudarcot! De a célhoz nem a gyerekeken át vezet az út - még akkor sem, ha ezzel a nehezebb lesz a dolgom. A cél nem szentesíti az eszközt!
Persze vannak Bukott ismerőseim, de nem vagyok benne biztos, hogy feltétlen hozzájuk kéne fordulnom. A Doktornő esetében még azt sem tudom, hogy jó ötlet-e elárulni neki, hogy mennyire le vagyok gyengülve. Bár az is igaz, hogy amúgy volna miről beszélnem vele. A bolhás esetében viszont nem a gyanakvás, hanem az önérzet a legnagyobb visszatartó erő. Úgy vélem, hogy egy témában fogom legfeljebb a segítségét kérni - és az Amynta lesz és nem én. Daliát megkérdezhetném - de egy ilyen beszélgetést az ikrek nélkül tudok csak elképzelni. Thana pedig igazából szintén rejtély, hogy hogyan birkózik meg a feladattal - de kissé tartok tőle, hogy számomra nem lenne járható az út.

Ahogy az sem, hogy Thyrát ugyanúgy lerohanjam, mint a doktornőt. Thyrának adtam egy esélyt, hogy átgondolja és helyesen döntsön. Csak remélni tudom, hogy elég erős ahhoz hogy kitartson az elhatározása mellett - és könnyebben lép tovább mint én. Talán ezért nem mozgatja meg igazán a fantáziámat sem Amynta sem pedig Dalia. Vagy csak félnék a doktornőnél megtapasztalt kudarctól?
A lánykáktól megtudtam, hogy a pillangó igencsak barátkozó természetű volt - valamint azt is, hogy a vécében tárolt növény bizony van Sybilnél is. Ez alapján pedig én már tudom hogy hívják - cserepes növénynek! Ennél pontosabban nem is tudom, meg valójában nem is fontos beazonosítani. Főleg hogy a pillangó kérdésköre érdekesebb no meg fontosabb!
Viszont amikor a lánykák arról kezdenek el pusmogni, hogy Alex bácsi kijük lesz, halkan közbe szólok

/Görög/ Ezt ne kérdezzétek meg Alex bácsitól vagy Cassiától ha Alex bácsi is ott van, mert a végén úgy megijed, hogy elszalad! - figyelmeztetem őket.
A teaboltba lépve a gyerekeket a gyümölcsteák fele terelgetem, de azért Daliát is megszólítom közben

/Görög/ Szia! Mindenhol ott vagy, vagy pedig az ikertestvéreddel találkoztam odakint? - érdeklődök. Ugyan volnának egyéb kérdéseim is hozzá, de az ikrek jelenléte miatt ez nem lehetséges. A gyümölcsteáknál felteszem a nagy kérdést a gyerekeknek
/Görög/ S nektek mi a kedvenc gyümölcsötök? - faggatom őket -  hátha van teában is. Közben azért ha emlékszem a gumibogyó szörp összetevőjére, próbálom azt is fellelni a polcokon. Ráérősen válogatunk, majd a kinézett teákat Daliánál kifizetjük, és végül csatlakozunk Cassiához és Alexandroshoz ha eddig nem tűntek el.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Augusztus 08. 17:08:14

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Zaira%20(a%20selyemt%C3%B6vis),%20Rabisu-Ninurtu%20-%20Dalia%20Seed.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Késő délután



Talán mindenkinek gyereknek kéne maradnia? Vagy a gyerekeknek úgy felnőnie, hogy nem éri egyszerre annyi átok, hogy végül hite-vesztettként váljon felnőtté egy olyan világban, ahol elveszítik a gyerekkori álmaikat? De nem csak az emberek, a Bukottak, a kiszabadult és most emberi testbe zárt Esszenciák, Tudatok is átérzik ennek súlyát, azt, hogy ki tudja hány ezer évig nem voltak itt, hogy segítsenek…

Talán ezért annyira bizonytalan minden és emiatt érezheted azt, hogy leginkább az önmagaddal szemben felállított elvárásaid nem akarnak megfelelni. Talán emiatt nem találsz vagy ha igen, akkor sem mersz nyitni olyan emberek felé, akik nyitottak lehetnének és segíthetnének túllépni a korlátaidon és akadályokon, melyeket a régi és ez az új helyzet állított eléd.

Sorra veszed őket, mint a doktornőt, aki már elfogadta, hogy több van földön és égen, nem zárod ki, hogy Alexandros is talán már védő indák között van vagy legalábbis nem sokára itt lesz, míg Théa egy olyan Bukottat imádhat mélységes hittel, akit még sosem látott! A kérdés az, hogy ez is úgy működik mint régen vagy mint oly sok dolog, ez is megváltozott?

Itt meg kell állnod pillanatra, hiszen Cyrus nagy eséllyel lehetne az aki biztos támaszt nyújt ebben a világban, vagy talán Zoé, esetleg Thyra, bár az utóbbi két nő szeret független lenni és erős személyiséggel bírnak, igaz, a kolléganőd valamivel szelídebb, mint a Kiriakidis vérvonal hölgy tagja. S persze ott van még a legjobb barátod és a család, de őket nem akarod kitenni ennek.

Talán ez az a pont amikor rádöbbensz, hogy milyen kemény fába vágtad a fejszédet, talán egyedül nem is tudod folytatni, de ha mégis akkor talán tovább tart, mint a lehetőségeid engedik. Ott van rögtön a fertőzés, a járványveszély vagy más katasztrófa, de nem kell ilyen messzire menni, segítségnyújtás közben ha megsérülnél, magadra se lenne erőd…

Ráébredsz, hogy te vagy önmagad legnagyobb ellensége, de makacsul ellenállsz a józan észnek és itt sokkal inkább hasonlítasz Thyrá-ra mint amennyire azt adott esetben beismernéd magadnak. Érdekes lehet számodra, hogy te tartasz tükröt saját magadnak és amit látsz, jó eséllyel nem tetszik. S akkor még nem kezdted el tervezni magányosan Amnyta mentőakciót, de ilyen erőtlenül vajon meg szabad e próbálni?

Terelnéd, menekülnél a gyerekekkel folytatott beszélgetés felé, de nem hoz megnyugvást, még akkor sem, ha Alex bácsi féle beszélgetéshez már neked is akad egy-két szavad. Amire mindketten oda is figyelnek és úgy tűnik, hogy megrágják a szavaidat, de aztán egymásra néznek és már tudod, hogy most nem is, de a közeljövőben pengeélre állítják a két felnőttet. Úgy tűnik, s magad is tapasztaltad, hogy a gyerekek szeretik kihívni a felnőtteket és szembeállítani őket a (legnagyobb) félelmeikkel.

A teaboltban is csicseregnek, de te már Zaira-val tréfálkozol, aki elérti a humort és mosollyal jutalmazza azt. A többi kérdést, nem teszed fel, úgy véled az ikrek jelenléte elég ok erre, de mintha csak gondolatot olvastak volna, a két kis kíváncsi a bolt másig végébe sietve kezd mindenféle teafüvet szagolni és persze tüsszenteni, nevetni. Amennyiben követed őket, úgy kérdezhetsz is, de akár maradva más irányú érdeklődéssel is élhetsz. Amennyiben az előbbi, úgy:

Ikrek /Görög/ Gumibogyó! – úgy tűnik ez univerzális, mindenből jó, de aztán némi tanakodás után levesznek – egyszerre nyúlva érte – egy vegyes-gyümölcs feliratú dobozt és azt nyújtják feléd.

 Amikor fizetnél, akkor Zaira finoman eltolja a pénzt, megemlítve, hogy a gyerekeknek ajándék és őszintén reméli, hogy ízleni fog. Nekik pedig csak annyit mondott, hogy kitűnően választottak! Hosszas válogatás eredményeképp arra eszmélsz, hogy Alexandros már itt van, sőt, pakolni kezd, mint aki pontosan ott van és azt teszi, ahol és amit kell.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Augusztus 10. 20:05:57
Enethiel

Valóban vannak elvárásaim, s bizony nem is nagyon szándékozok ezekből lejjebb adni. Van aki ostobaságnak hívná, de én szeretem elveknek nevezni - bár erősen hátráltatnak. A lehetséges jelöltjeim közül a doktornő volt a leginkább csábító lehetőség. Talán épp ezért esett annyira rosszul, hogy esélyem sincs nála. A második a listán Théa lenne - de alapvetően őt a Láthatatlan Istennőhöz kötöm - és ezért akármennyire nem tetszik, érinthetetlennek tartom. Hiába próbáltam többféle képen magyarázni a dolgot magam előtt, eddig a konklúzió mindig az volt, hogy Ne! De a hiba talán abban volt, hogy eddig mindig úgy tekintettem rá, mint a Láthatatlan Istennő "kedvencére" vagy "tulajdonára" és nem mint önrendelkezésre képes személyre. De amennyiben az utóbbiként veszem figyelembe, akkor a döntést nem nekem vagy más Bukottnak kell meghoznia, hanem saját magának. Ezen gondolatmenet elsőre logikusnak is tűnik, mert nem találok benne hibát. De mielőtt fellelkesülnék rajta, még alszom rá, hátha Théa érkezéséig megtalálom ennek az érvelésnek a gyenge pontját.
De amíg megoldom a hit hiánya okozta nehézségeket, addig sem adhatom alább azt ami a feladatom - segíteni másoknak. Elvégre Jayr is egész jól helytállt ebben a szerepben, pedig neki kevesebb eszköz állt a rendelkezésére, mint nekem. Igaz, azért az óvatosságon még lesz mit javítanom, ha nem akarok hasonlóan kellemetlen helyzetbe kerülni.
Ami Amyntát illeti, nem szabad az esélyeimet mérlegelnem - ésszel, de meg kell próbálnom! Ha a legkisebb esély is van a sikerre, nem ülhetek tétlenül!
Emellett úgy tűnik, hogy a gyerekek kíváncsiságától nem sikerül megóvnom Alexandrost, legfeljebb haladékot kaphatott. Ha nem készül fel, akkor kemény próbatétel elé lesz állítva. De talán Cassia már eléggé ismerheti őket ahhoz, hogy sejtse - előbb-utóbb színt kéne vallnia nagy nyilvánosság előtt...


A boltban meglepve figyelem, ahogy a gyerekek a bolt másik végét szemelték ki arra, hogy lebontsák. Ez valahol kaporra is jön, mert így azért tudok még egy burkolt kérdést feltenni Zaira-nak - amire ha nem akar, nem is kell válaszolnia.
/Görög/ Irigylem, hogy milyen erős hited van! Én még sajnos nem találtam meg a módját, hogy tudnám komoly megrázkódtatás nélkül megismertetni az emberekkel az igazságot - teszem még hozzá miközben a tekintetét kutatom, hogy nem mentem-e túl messzire ezzel a kérdéssel? Miután ezt esetleg megvitattuk, az ikreket figyelem - nehogy tényleg kárt okozzanak, vagy esetleg eltűnjenek. Aztán odamegyek hozzájuk, hogy megtudjam - végül egy vegyes-gyümölcsös ízű teát szeretnének.
/Görög/ S megtaláltátok a dobozán a titkos összetevőt? - tudakolom tőlük, s közben pár lopott pillantással férfiszemmel is megnézem magamnak Zairát. Elvégre a ruhája is inkább kiemeli, mint elrejti a szépségét. Zaira ezek után a kasszánál ismét meglep. Ha mindenkivel ezt csinálná, akkor nem élne meg ebből. Ez az ajándék most inkább a gyerekeknek vagy nekem szánt figyelmesség volt? Tűnődök, és ismét a tekintetét keresem, hogy választ találjak erre a kérdésre.
/Görög/ Köszönjük szépen! - válaszolom neki egy kedves-zavart mosollyal - Majd meghálálom valahogy! - teszem még hozzá. Az tűnik fel, hogy Alexandros már befejezte a beszélgetést Cassiával, mivel itt pakol.
/Görög/ Sziasztok! - búcsúzok - Nem is akarunk ennél jobban feltartani titeket! - indulunk meg a kijárat fele, hogy aztán a bolt előtt körülnézzek, hogy merre is tovább - látni-e Cassiát, vagy még elcsavaroghatok valamerre a gyerekekkel?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Augusztus 15. 18:02:23

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Zaira%20(a%20selyemt%C3%B6vis),%20Rabisu-Ninurtu%20-%20Dalia%20Seed.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Késő délután, kora este



Hosszú időt szántál arra, hogy alaposan átgondolj mindent, de valójában alig pár perc telt és ebből az a fajta magány szakít ki, ami nem várt, de talán annál örömtelibb mód talált rád. Még ott visszhangzik a gondolatfoszlány, miszerint Cassia talán maga mondta el a gyerekeknek, hogy ha találkozik egyszer valakivel, aki tetszik neki, akkor az a bácsi lehet, hogy egyben az új apukájuk lesz. S bár korábban Petros is felmerült, úgy tűnik, hogy a szoknyabolond barátod (most legalábbis biztos) nem lesz a sógorod.

Zaira /Görög/ Az irigység a főbűnök egyike! – kuncog, majd bólint – Elég sok mindenre emlékszem, de leginkább arra, hogy nem az emberek tehetnek arról, hogy veszítettünk. Közölünk voltak olyanok, akik megtörték őket, megfosztották őket attól amitől különlegesek voltak. Nem értették ezek a bolondok, hogy magukat gyengítik, minket… mindenkit. Emlékszem még milyen volt, amikor a Hit akár a Napfény, úgy simogatott, de most… most nekünk kell megtennünk mindent, hogy ez megint így legyen. Ezt pedig csak úgy lehet, ha hiszel abban amit teszel, hogy amit kitűztél magad elé az helyes! – elpillant a gyerekek felé majd vissza – A fák, az erdők, már amelyik túlélte az elmúlt pár… sok ezer évet, elárulták, hogy a világon nagyon sok veszély ébredt, mióta odalent szenvedtünk. Egy részét ismerjük, egy másik megváltozott és van ami teljesen új, mint az, hogyan segítsünk, amikor mi  magunk is alig értjük mi történt velünk. Az az igazság, hogy ezt talán valaki, valaki más sokkal jobban el tudná neked mondani. A Negyedik Ház tagja, egy csodálatos pillangó, káoszpillangó, akit… megkérdezek, hogy tudna e rád időt szakítani.

Érzed, hogy itt és most ezekkel a szavakkal ennyit értél el, no meg azt a vegyes-gyümölcs-teát, amit a gyerekek választottak. Elpillantasz Zaira felé, aki láthatóan a semmibe bámulva mereng valami felett, hogy aztán… te visszafordulj a gyerekek felé, majd rádöbbenj, hogy az előbbi lopott pillanat a nőiességnek szólt, a termékenységnek és a szépségnek, nem pedig a Bukottnak. Magatok módján mindketten az életet képviselitek, s mint így, ez egy láthatatlan kapocs, aminek iránya és ereje csak rajtatok áll. Most épp rajtad picit jobban, ha úgy szeretnéd. Kizökkentett: Nem tudod kinek szánta e figyelmességet, de erős a gyanúd, hogy mindkettő elgondolás helyes lehet. Szavaidat csak elhessegetik, érzed, hogy nem várnak el cserébe semmit. Ez idő alatt Alexandros sem zavart meg, ahogy most is csak egy szatyrot adott a végén, majd mosollyal búcsúzik, miközben a lányok kuncogva integetnek vissza és indulnak el veled kifelé, hogy ott megálljanak és rád nézzenek, míg te konstatálod, hogy Cassiát, már nem látod…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Augusztus 17. 19:37:02
Enethiel

Az irigységre, mint főbűnre futólag elmosolyodom
/Görög/Igyekszem valami kellemesebb testvérére cserélni! - válaszolom.
Zaira saját beszámolójára, hogy sok mindenre emlékszik, én megrázom a fejem
/Görög/ Én alig valamire - jegyzem meg halkan, mert nem akarom félbeszakítani. De amikor a napfényhez hasonlítja a Hitet és a hiányáról tesz említést - futólag, mintegy együttérzően simítok végig a kézfején. Elvégre én is pontosan ebben a cipőben járok, és tudom, hogy milyen nehéz a hiánya... De ő talán már megtalálta a megoldást!
/Görög/ Ha nincs ellenedre, majd valamikor mesélhetnél egy picit bővebben is a kettőnk kapcsolatáról, meg magadról - amikor nincsenek velem a lányok - utalok arra, hogy a tisztáson megállapította, hogy nem emlékszek - Hátha sikerül megint jobban megismernem téged - no meg magamat! - kérem tőle halkan.

Ám amikor szóba kerül a Negyedik Ház tagja, önkéntelenül is a szomszédos  pszichiátria fele pillantok, s megrázom a fejem
/Görög/ Nagyon kedves vagy, de miattam nem kell fáradni! Már így is sokat segítettél! Különben sem hiszem, hogy nálad elbűvölőbb lenne! - Bókolok picit - No meg amíg nem találok magamra, addig nem is szeretnék túl sok további bukottal megismerkedni - vallom be az egyik igazi indokot. Aztán a gyerekek fele pillantva megkérdezem tőle
/Görög/ Lassan alkonyodik. Van olyan mező, ahol esetleg szentjános-bogarak élnek? - tudakolom, visszatérve a hétköznapibb témákhoz.
Miután kiléptünk a lányokkal a boltból, vagy Zaira útmutatásai alapján próbáljuk megtalálni a tisztást, hogy a sötétben megcsodálhassuk az apró bogarak táncát.

Vagy ha nem tudott segíteni - akkor megkérdezzem a lányoktól

/Görög/ No, és most merre? Nézzük meg a parton a vízen tükröződő-táncoló fényeket, vagy esetleg a vidámpark hullámvasútját? Esetleg van más kívánság? - tudakolom meg tőlük a következő úti-célt.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Augusztus 19. 12:37:36

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Alexandros%20Zagorakis.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Zaira%20(a%20selyemt%C3%B6vis),%20Rabisu-Ninurtu%20-%20Dalia%20Seed.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Késő délután, kora este



Zaira /Görög/ Az Irigység biztos, hogy az egyik Lammasu műve!– kuncog, majd eltéved a tekintete, a semmibe, mintha a múltat kutatná, de hamar visszatér – Nehéz, hogy az embereket büntették azért, amit mi tettünk. Minden ház a maga átkával küzd, de ez ennél sokkal szerteágazóbb. – hessent, nem erről akart beszélni – Inkább cseréld Erényre! Önzetlenség például mindig is erősséged volt. – mosolyog rád, majd együtt-érzővé váló tekintete után – Idő, adj neki időt és egyre több minden fog eszedbe jutni. – az érintésedre nem húzódott el, de nem is biztat, helyette inkább – Amire emlékszem, szívesen megosztom veled, de figyelmeztetlek, az nem sok! – mintha annyira nem is zavarná – de segítek, amiben csak tudok! – aztán a témaváltás után – Esetleg már találkoztatok, ismered? – mert akkor valóban felesleges lenne, de aztán – Oh. Meglepődnél, de tény, hogy a Neberuk érzelemmentessége mindig is olyan… élettelennek mutatta őket. – mondja megértően, de mintha most több lenne mögötte – Nem tudom mi tart vissza, mit érzel és mire gondolsz, de elkerülhetetlen ami ellen küzdesz és minél tovább vársz, annál tovább leszel magányos. – csak egy apró bölcsesség az Erdők Úrnőjétől, de hogy mihez kezdesz vele – Néha jobb veszekedni, mint tudni, nincs kihez szólni. – mintha tapasztalatból beszélne, de végül a témaváltás tökéletes – Igen, akad. A Ligetben élnek. – mosolyog rád, az a hely, egy mini Éden Kert – de úgy vélem a gyerekek inkább pihennének. – biccent feléjük és látod, hogy eléggé álmosan pislogva kapaszkodnak egymásba – Alexandros hazafuvaroz titeket. Nem, nem gond, amúgy is dolga van a városban. – hárítja el az esetleges tiltakozást.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Augusztus 19. 20:18:28
Enethiel

Úgy tűnik, hogy Zaira is megőrizte azt az idők folyamán, ami szerintem annyira fontos - a jó szándékot. Kifejezetten üdítő vele társalogni, mert nem azért kell küzdenem, hogy elfogadjanak, hogy higgyenek nekem, és nem is olyan szomorú, mint Morana. Sőt, még csak meg sem próbál a földbe döngölni, mint a bolhás. Inkább benne is azt a kedves segítő szándékot vélem felfedezni, mint Zoéban, ami számomra annyira vonzóvá teszi őket! A tanácsra, hogy mely erényt kéne gyakorolnom, elmosolyodom
/Görög/ Azért ezen a téren te sem szégyenkezhetsz! - válaszolom. A véleményére, hogy csak idő kérdése az emlékek visszatérte, bólintok. Ennél jobb módszer eddig nem adatot meg - de a lehetőség, hogy egy picit talán gyorsíthatunk beszélgetéssel, azért felvillanyoz.
/Görög/ Mindenképp szavadon foglak! Hiszen ki tudja, hogy mit fedezhetünk fel együtt? - kérdezek vissza, hiszen egy beszélgetés mindkettőnkben olyan emlékeket idézhet fel, amit  addig elveszettnek hittünk. De ha ezen a téren nem is járunk sikerrel, egy ilyen szelíden gondoskodó bukott megismerése akkor is nagyszerű lehetőség!

Úgy sejtem, hogy a szomszédokat ismeri - de azért még vannak dolgok, amikről nem tud.
/Görög/ Az már bebizonyosodott, hogy ha nem húzom meg magam - amíg valamennyire össze nem szedem magam, nem fogom sokáig húzni. Ezért addig jobb ha minél kevesebben tudnak rólam, akadnak a nyomomra - válaszolom neki őszintén, hogy miért is kerülöm a többi bukottat. Elvégre nem mindegyikük olyan segítőkész, mint ő - és jelen állapotomban könnyű célpont vagyok. A bogarak lakhelyének meghatározása elég pontos volt, de csak egy
/Görög/ Ohh... - ra futotta, mert nem szívesen mennék vissza oda a gyerekekkel - attól tartva, hogy jelenlétünkkel megzavarnánk az idillt. No meg út közben mint tudom, hajlamosak külön utakat találni. Arról nem beszélve, hogy feltehetőleg igaza van a gyerekekkel kapcsolatban.
/Görög/ Azt hiszem nem kérdéses, hogy a felajánlást illik elfogadnom - válaszolom a fuvarra - Kicsit szégyenlem magam, de nagyon  jólesik a gondoskodásod - vallom be,  hogy megfogott a személyisége, miközben hálásan picit megszorítom a kezét, és a tekintetét keresem. Az alakját nem dicsérem, mert duplán felesleges. Egyrészt a többség úgyis azt dicséri, másrészt pedig a néha elkalandozó tekintetem úgyis elárulta.

Végül Alexandrossal és az ikrekkel távozunk. Út közben azért beszélgetésbe elegyedek Alexandrossal, ha a lányok elbóbiskolnának út közben

/Görög/ Ma azért jól feltarthattunk téged! De az egész napos segítségért cserébe ha szeretnéd, válaszolok pár kérdésre Cassiáról - ajánlom fel neki.

Hazaérve megköszönöm Alexandrosnak a fuvart, aztán a lányokkal a lakásba érve ha nagyon fáradtak, akkor a tévé előtti kanapéra ültetem őket, a kért mesecsatornára állítva, én meg elkészítem nekik a gumibogyó szörpjüket.
  A várakozás közben elnyomja a lánykákat a buzgóság, elvégre kimerítő nap volt ez számukra. A jó idő miatt úgy vélem nem szükséges betakargatni őket. A pillanatnyi szabadidőt arra használom fel, hogy a fürdőbe húzódok - nehogy felébresszem a gyerekeket. Előhúzom a telefont, és felhívom Théát. A kissé kései időpont miatt nem vagyok benne biztos, hogy felveszi, de ha mégis
/Görög/ Szia! Ne haragudj a kései zavarásért! De volna egy kérésem! Azért zavarlak, mert kézzel fogható bizonyítékom van arra, hogy az általad gyűjtött régi mesék és legendák mesés lényei, istenei valóban léteztek-léteznek. Arra szeretnélek megkérni, hogy a találkozásunkig gondold át - szeretnéd-e látni? Mert teljesen más dolog hinni, és más dolog tudni valamit... - árulom el neki, hogy miért is kerestem. Igazából nem tudom, hogy erre hogy fog reagálni, hiszen annyira abszurdnak hangzik a dolog - de úgy vélem, egy próbát megért.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Augusztus 20. 17:01:02

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Petros%20Kiraikidis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Kora este, este



Tudatod mélyén a földbe-döngölés bosszúért kiált, de véget vethetnél Morana szomorúságának is. Talán csak ezért nem sikerülnek dolgok, mert mások hátráltatnak, és ha ezeket a nehézségeket leküzdöd, akkor minden helyrerázódik! Ha pedig kiiktatod mindazt, ami zavar, talán még Thyrával is helyrehozhatod a dolgokat, vagy egyszerűen csak őt is félrelököd és inkább a Ninurtu-t fogadod bizalmadba vagy még tovább! De lehet óvatosnak kell lenned, mert ha Zoé ha találkozna Zairával, akkor újabb lehetőségtől fosztanának meg! Ezekből ránt ki az erény említése, mely mosolyt csal:

Zaira /Görög/ Ez a feladatunk. – tudja le, hogy miért ilyen – Sok mindent, de kérlek ne feledd! Türelem! – mintha csak látná az izgatottságodat, hogy aztán – később, szívesen beszélgetek, de most más kötelességed van – örül neki amiért ennyire bizalmadba avatod, de ahogy mondta: feladatok van – ellenben elkerülhetetlen, hogy találkozz velük, igaz, nem baj, ha van némi háttered amikor ezt teszed – ezt belátja, megérti.

Elérkezett a búcsú ideje, ahol egy puszit kapsz kézfogás helyett, s miközben ez történik, érzed a virágok illatát, mely egy gyönyörű mező képét idézik eléd, hogy aztán egy szinte anyai mosollyal pillantsanak rád. Kicsit valahol olyan ez, mint amikor az Anyatermészet köszönti a fiatal Élet-Esszenciát, aki kisfiús zavarában majdnem rálép egy virágra, mely esetünkben egy erősebb kézszorításként jelentkezik. Elkalandozó tekinteted nem lett szóvá téve – ha észre is vették – ahogyan a tekintetek találkozása is valahogy olyan… természetes és bensőséges, mintha nem is lehetne más.

Talán ezen gondolkodsz, mikor a város felé autókáztok, talán csak a hozzád bújó apróságokat cirógatod, akik nagyokat ásítanak és nem kérdés mire visszaértek, már két kis gömbölyödő gumimacilány szuszog békésen egy-egy combodra hajtott fejjel. Békések, ártatlanok és szépségesek, tele reménnyel, álommal és Hittel. Talán nem véletlenül tartja a mondás azt, hogy a gyermekeké a jövő! De addig is még sok minden történhet velük és a te feladatod megóvni őket attól, hogy elveszítsek mindezt amit most és a jövőben birtokolnak, birtokolni fognak.

Alexandros /Görög/ Nem szeretnék tisztességtelen előnyhöz jutni, különben oda a felfedezés öröme… vagy fájdalma – érzed a hangján, mosolyog – De ki tudja! Lehet egyszer tényleg szükségem lesz valami ilyesmire, elvégre, szerelemben-háborúban…!

Emlékszel, ez valóban így volt. A múltban a háború a legrosszabbat hozta ki mindenkiből, főleg azután… az után… valami után. Volt egy fordulópont, amit követően a Pokol valóban elszabadult, ahogy mondani szokták. Mire a hosszas gondolatokból visszatérsz, már otthon vagytok, épp a kocsiajtót nyitják és segítenek a picikkel, akik álmukban úgy bújnak hozzád, mintha az apjuk lennél. S talán bizonyos értelemben lehet így is van. Nem kell ültetni őket sehova, a kis örökmozgók ahova kerülnek, ott bújnak össze és alszanak tovább olyan álmokat szőve, ahol bármi megtörténhet!

Nem sokkal később kellene érkeznie Cassiának. Előtte azonban még a kora esti időpontban reménykedve hívnád Théa-t, hogy kérdezz tőle, de sajnos az üzenetrögzítő kezdi el mondani a magáét, amire te nem vagy kíváncsi. De nem is kell sokáig annak lenned, mert csengetnek, mire a lányok mocorognak, de végül tovább alszanak, s te pedig mivel vártad már a lányok édesanyját, odalépve nyitsz ajtót és fogadnád vendégedet, eltekintve attól, hogy nem egészen az áll az ajtóban akire te számítottál. Igazából nagyon nem, mert egy komor és barátságtalan „Szasz” után érkező ököl igen durván csattan az arcodon.

Nem esel el, de hogy be fog dagadni és kékülni azt teljesen biztos! S nem mástól érkezett ez, mint Petros-tól, a legjobb barátodtól, aki igen ádáz tekintettel lép előre és adná a testvérét az előzőnek, amikor észreveszi a gyerekeket. Az ütés megáll, de szinte érzed, hogy igencsak fájt volna, ha végigviszi. A tekintete elég kemény, kicsit vérvörös, mintha be lenne gyulladva vagy mi. Aztán az ábrázata elég nyúzott és láthatóan nincs jó kedve. Leengedi a kezét, majd annyit mondd, amennyit magadtól is kitalálhattál már esetleg:

Petros /Görög/ Összetörted a kishúgom szívét! Ha nem lennénk barátok kitaposnám a beledet. – és érzed valóban megtenné, nem tudod megmondani, hogy mitől e bizonyosság, de tudod, hogy Jayr mentett meg – Szedd össze magad mielőtt felébrednek! – fordulna meg, hogy távozzon, de tudod ezzel még nincs vége…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Augusztus 22. 19:01:26
Enethiel

A kelletlen gondolatokat elhessegetem, mert most nincs kedvem újabb önsajnálatba merülni. Inkább próbálom megfogadni Zaira tanácsát, hogy higgyek benne - jól döntöttem! Thyra esetében viszont pont azt nem tudom, hogy ő hogyan dönt majd végül - de az  idő majd megválaszolja ezt is. Zoé esetében pedig talán emlékezetnem sem kell magamat, hogy a döntéseit neki és nem nekem kell meghoznom, ha arra kerül a sor. Én csak a fair kereteket biztosíthatom hozzá. Igaz, érthető okokból annak azért jobban örülnék, ha majd engem választana. De hát sokkal rosszabb lehetőséget is el tudnék képzelni, mint hogy Zaira patronáltja legyen. Aki most engem próbál meg terelgetni kissé, és türelemre int - noha a szavai sokat ígérnek. Az emlékeztetése, hogy most be kell érnem ennyivel teljességgel jogos - hiszen a lánykákat rám bízták, és most nekik kell lenniük a legfontosabbnak!
A búcsúzkodás egy apró, de kellemes meglepetést tartogat, és egy mindent tudó mosolyt. Amely azt sugallja, hogy természetesen a csetlésem-botlásom meg van bocsátva - sőt esetleg mulattatja is. A tekintete sem megrovó - talán mert egyet ért azzal, hogy nincs abban semmi rossz, ha a természet szépségeiben gyönyörködünk.

Azért Alexandrossal utazva még sokáig kísér az illata, miközben óvón az ikreken tartom a kezem. Ha csak a következő másfél évtizedre tervezek előre, akkor is nagy feladat lesz vigyázni rájuk. Amit saját erőből biztos, hogy nem tudnék teljesíteni - látom be, hogy változtatásra és Hitre lesz szükség - ha meg akarom az övéket menteni.
Alexandros magyarázatára kellemetlen emlékek sejlenek elő - olyanok, amelyeknek egyszer majd a nyomába kell szegődnöm, ha kíváncsi vagyok az igazságra - de úgy érzem, az nem ez a nap lesz.
A lányok az ártatlanok nyugalmával alszanak - irigylésre méltó képesség, amely jókora részben talán rajtam is áll, hogy így maradjon. Alexandrosnak megköszönöm a fuvart meg a segítséget, miután az elpilledt gyerkőcöket elhelyeztem a kanapén. Vagy itt vagy ott, de biztos vagyok benne, hogy még fogunk találkozni.


Théa nem veszi fel a telefont, ami nem túl meglepő, de azért picit lelombozó - hiszen úgy vélem, fontos lett volna vele minél előbb beszélni. Elvégre most még megvan a tettvágy, és az elhatározás - amely ki tudja, hogy túléli-e hajnali napsugarakat?

De talán jobb is, mert megszólal a csengő. Halkan odasietek, és kinyitom, hogy beengedjem Cassiát - de Petros áll az ajtóban. Elég késő van, és láthatólag nem csak kint van sötét, de Petros hangulata is az. Már kérdeznék, de egy váratlan és fájdalmas ütés konkretizálja, hogy velem lehet a baja. Kissé megtántorodva hátra lépek a kilincsbe kapaszkodva, aminek hála még talpon maradok. Szerencsére a második ütés már nem érkezik meg - ugyanis Petros talán húsz kiló izommal nyom nálam többet. S nem biztos hogy az után már állva maradtam volna...
Láthatólag elég szarul fest, ami némi gondoskodást igényelne - de ez után az ütés után a mai szép napom hatása bizony nagyrészt elillant. Így már valahogy nem azt kérdezem tőle, hogy be akar-e jönni, hanem csak egy dühös pillantás a jussa. Kedvem volna azt a konok fejét a korlátba verni, miközben elmondom a saját verziómat is - de tudom, hogy hiába fáradnék. Ahogy fordul, még felmerül bennem, hogy utána szólók - ha már eljött idáig, akkor most már ne hagyja abba, ne végezzen fél munkát! Jöjjön vissza, és legyen férfi, ha akar meg is rugdoshat! - de a gyerekekre való tekintettel inkább csöndben maradok, és fogcsikorgatva, halkan becsukom az ajtót. Elóvakodok a fürdőszobáig, hogy megtekintsem a sérülést, de utána csak megmosom az arcom. Ennél jobban nem fogom tudni eltüntetni Petros köszönését, és a maradék hatalmamat Amyntának tartogatom. Úgy vélem, talán jobban is jártam, hogy nem kezdtem el magyarázkodni - csak rontott volna a helyzeten. Ő is rávilágított egy apró, de nagyon fontos hiányosságomra. Nem hogy másokat, magamat sem tudom megvédeni - még itthon sem! Ebben a városban a számomra kijelölt harminchat négyzetméteren sem az történik, amit én szeretnék, hanem bárki bármit tehet szabadon - ahogy épp úri kedve úgy tartja! Szánalmas! Nézek rosszkedvűen a tükörbe. Szinte nincs olyan nap, hogy valaki ne bántalmazna engem a saját menedékemben! A bolhás, a pap, és most Petros. Ráadásul még nincs vége a napnak... Sóhajtok fel. De egy dologban biztos vagyok - Thyrát ugyanúgy nem tudnám megvédeni mint magamat... Végül félre téve az önsajnálatot, emlékeztetem magam, hogy ma még van lehetőségem bizonyítani magam előtt! Amyntán még segítenem kell!
Kilépek  fürdőszobából, és a konyhaszigethez sétálok. A fagyasztóból szerzek némi jeget, és egy konyharuhába tekerve halkan sziszegve próbálom elejét venni az arcom feldagadásának, és várom Cassiát.

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Augusztus 30. 17:45:10

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Isidora&Kallidora.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda –  Este



Később, mikor már megérkeztetek – de bizonyos illatok és más emlékek még kísértenek – van egy biztos pont, ami sokat jelent neked, ami kellő erőt és motivációt adhat a mindennapok és azokon túlmutató kihívásokban: az ikrek. Hitük töretlen feléd, a világuk még csodálatosan varázslatos és tiszta, melybe még nem próbált meg semmi beférkőzni vagy eleddig képtelen volt. S itt vagy te, hogy ez így is maradjon.

A lányok már a kanapédon fekszenek, teljesen összebújnak ösztönösen is – kicsit olyan, mintha két pici cica lennének, vagy igazából bármilyen két apróság, amik együtt érzik a legjobban magukat – és megpróbálkozol ezzel a késeinek látszó telefonnal amit sajnos nem vettek fel, nem úgy a csengő hangját, ami odakintről érkezik, vendéget: Cassiát sugall. Ám a csalódás többszörösen jelentkezik, hiszen még alig múlt el a pillanat, hogy nem sikerült a hívás, nem is Cassia érkezett, de egy pofon ami megint otthonodban talál rád az igen.

Súlyos tekintete erős érzelmektől lángol, nem olyan amire a mérges arckifejezésed hatással lehet és tudod, hogy kiknek köszönheted azt, hogy nem lettél laposra verve és utána kórházba cipelve. Mert ugyan lehet, hogy kötöznie kellett volna Cyrusnak, de Petros legalább mint jóbarát, bevitt volna, hogy ellássanak. Ugyanakkor frusztráló lehet, hogy két alvó lány nagyobb védelmet ad, mint bármi amit te birtokolsz…

Ki tudja, hogy mennyire lett volna jó ötlet, ha hagyod, hogy a sötét gondolatok szavakká az pedig tovább fajuljon, hiszen korábban a szerencsétlen kolléga is így tévedt eléd. Így pedig, hogy híján vagy a Hívőknek és esetleg Petrost kellett volna megmenteni, semmi sem maradt volna Amyntának. No meg minek húzgálni az Oroszlán bajszát, ha csendben is lehet maradni és túlélni a találkozást.

Később a fürdőben már látod, hogy ez bizony be fog dagadni, de egy kis jég segít rajta. Az arcmosás semmit sem ért, de a jéghideg megoldás már érezhetően igen. Ellenben az sem tudja feledtetni, hogy emberi testben milyen törékeny is vagy és a Rabság mennyi mindentől megfosztott… hogy mennyire szükséged van arra, hogy ezen változtass, hogy elkerülhetetlennek tetszik a késztetés, hogy keress valamit vagy valakit, amitől vagy akitől erősebbé válsz.

A kérdés, hogy Thyra mennyire tudná megvédeni önmagát, lehet egy pillanatra az Esszenciád mélyéről egy sötét gondolat felbukkan, miszerint az a fiatal emberi lény jobban meg tudná védeni magát, mint te őt! Ugyanakkor vannak még olyanok akik könnyebben esnek áldozatul a világ veszélyeinek, mint például Iason anyukája, aki legjobb tudásod szerint bizony csak tőled remélhet teljes és maradéktalan gyógyulást!

Ez kicsit hízeleghet, segíthet, hogy túllendülj a mélyponton, de sok időd nincs pihegni és merengni, mert megint csöngetnek és ez már bizony Cassia. Igaz, hogy a gyerekek nem ébredtek fel, de úgy tűnik, hogy Cassia kissé el van varázsolva, mert elsőre nem is tűnik fel neki a jég és az arcod, csak rád mosolyog és elindulna a gyerekek felé. Mikor melléd ér, épp elhaladna torpan meg. Visszalép, majd mélyet sóhajtva aggódóan vizsgálgat, visszasegítve a jeget a duzzadt rész felé.

Cassia /Görög/ Ne kérdezzem? – de szívesen meghallgat, ha szeretnéd
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Augusztus 31. 19:41:20
Enethiel

Nem mondhatom, hogy örömteli Petros viszontlátása. Egyikünk sem elégedett a másik viselkedésével - de legalább ebben továbbra is egyetértünk. Bár az csak futólag tűnik jó lehetőségnek hogy Petros után Cyrus foglalkozik velem, mert azért nem szeretném, ha a munkakörébe illő eset lennék.
Valahol valóban zavar, hogy az ikrek jelenléte volt az egyetlen, ami visszatartotta Petrost - de de talán jobb is így - mintha lehetőséget adtunk volna egy újabb tragédiának. Legalábbis ezzel próbálom meg vigasztalni magam.

A tükör előtt azért van lehetőségem megint rácsodálkozni, hogy mennyire könnyen meg lehet sérülni. S nekem még szerencsém is van, mert kitűnő fizikumnak örvendhetek. Ennek ellenére ha nem sikerül hamarosan megoldást találnom, akkor feltehetőleg kénytelen leszek hozzászokni az ehhez hasonló sérülésekhez...
A kellemetlen gondolatokból Cassia érkezése szakít ki - akinek úgy tűnik, hogy a nap befejezése jobban alakul, mint az enyém. Halkan beengedem, és nem is veszem zokon, hogy a gyerekek az elsők. Amikor viszont megnézi a jég alá temetett részt, megnyugtatom
/Görög/ A gyerkőcöknek ehhez semmi köze - velük egész kevés gond volt - jelentem ki, majd a kérdésére csak legyintek
/Görög/ Azt hiszem neheztelnek rám - magyarázom, hogy miért kell jegelnem az arcomat - de szívesen hagynám ennyiben a kérdést. Így inkább témát is váltok
/Görög/ Mielőtt meglepnek - szólok hogy a lányokkal láttunk téged az arborétumban - ahogy Alexandrossal beszélgetsz. Szerintem rá fognak kérdezni - hívom fel halkan a figyelmét arra, hogy már most gondolkozhat a válaszon. Aztán segítek neki felkelteni vagy a kocsihoz levinni az ikreket. Odalent búcsúzkodásnál még megemlítem
/Görög/ Ha szeretnéd,  legközelebb is szívesen vigyázok rájuk! - mondom  még Cassiának, hogy miután elindultak, én is nekivágjak a  városnak, hogy  valahol vásároljak egy fémből készült laposüveget.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Szeptember 17. 17:49:57

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda –  Este



Tudod, hogy Petros nem azért vitt volna Cyrus-hoz, mert annyira elbánt volna veled, hanem… hm, de lehet, mert annyira elbánt volna veled, hogy más doktor kényes kérdéseitől eltekintve, egyedül benne bízott volna meg eléggé ahhoz, hogy hozzá forduljon. Amit Petros nem tud, hogy Cyrus valószínűleg megtett volna minden tőle telhetőt, de mindemellett Dr. Cissé is valószínűleg felbukkant volna, hogy az egész egy újabb ízt kapjon.

De ilyesmi nem történt, helyette az ikrek megvédtek. S bár az nyújthat vigaszt, hogy adott esetben egyetlen érintéssel ölhettél volna, de kérdés nem is ez, inkább a következmény, hogy mit tennél, ha valóban megölnél valakit, ezúttal annyira, hogy már nem tér vissza a halálból. Erre is van válasz, s pont az tudná megmondani, aki most is valószínűleg a Patológián tartózkodik e késői időpont ellenére.

Az biztos, hogy Petros keze most szintén jégért kiált, hiszen azért keménykötésű férfiú testében rejtőzöl, ugyanakkor a legkevésbé sem érdekelte, hogy ő maga mennyire sérül meg, ha a testvére becsületéről van szó. Érted vajon ki tenne ilyet? Ki az aki képes lenne akár egy Démonnal is szembeszállni, hogy megvédje azt amit szeret, ami képes még a legjobb barátságot is felülírni. Milyen hűség és kötelék lehet az ilyen, s rejt e bármi – akárcsak – hasonlót is a múltad.

Cassia /Görög/ Utoljára akkor szereztél ilyet, amikor engem védtél meg az iskolában. – nem ítélkezik, nem kérdez, csak segít, egészen addig míg – Milyen gond volt az ikrekkel?! – anyatigris mód csap le az esetleges elszólásra, de ha erre kapott kielégítő választ, már figyel arra, amit te szeretnél mondani – Nem először látják. – mosolyodik (talán pirul is el) – S nem utoljára. – vallja meg, de most nem beszél erről többet

A gyerekeknek aludniuk kell, így a segítségeddel, de végül hazafelé indul a kis női trió. A még időben érkezett felajánlásra egy nagy ölelés és szeretetteljes puszi a válasz, igazi testvéries. Távozásuk után – mikor már az éji várost járod – jut eszedbe, hogy Petros talán megvárta, hogy a gyerekek elmenjenek és megvár, hogy befejezze amit elkezdett – nem szokott semmit félbehagyni – vagy épp az, hogy a gyerekek vajon biztonságban hazaérnek e. Késő van már és csak az anyjuk van velük, hogy megvédje őket, míg te…

Laposüveg, főleg fémből készültet elég nehéz találni. Nem terem csak úgy mindenhol, de szerencsédre a nyitvatartás kedvez neked. A nagyobb áruházak még este kilencig nyitva vannak és persze vannak éjjel-nappalik, ahogyan olyan is, ami már bezárt délután hatkor. Azt tudod, hogy az utóbbiak a nyitottak közül valamivel drágábbak is, de abból több is van a közelben, míg a nagyobbakból inkább a központi részeken és a város szélén találni többet. Időt és energiát rászánva végül találsz egy leginkább a turistáknak kedvező kisebb standot, ahol akad olyasmi, amit keresel. Sőt, vicces vagy helyben gravírozva egyedi felirattal is kapható flaskák várják, hogy kellő ellenérték fejében új gazdájukhoz kerüljenek.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Szeptember 19. 20:40:29
Enethiel

No igen, talán jobb is hogy így alakult - mert nem szívesen fárasztanám a többieket a saját magánéleti nehézségeimmel. De a kérdés, hogy Morana mit szólt volna a nem túl szívderítő állapotomhoz, vagy akár Petros kezeléséhez olyasmi, amin lehet hogy el lehetne töprengeni. De úgy vélem, hogy némi szomorú tekintettel el lenne intézve a dolog, esetleg felhívná a figyelmemet, hogy rosszul mértem fel a helyzetet.

Ám szerencsére sikerült elkerülnöm ezt a helyzetet - ahogy azt is, hogy hagyjam eluralkodni magamon a dühöt - és olyasmire vetemedjek, amit utána igencsak megbánok. Ez a lehetőség is sok kérdést felvet, de a válaszok megismerése helyett inkább magának az eseménynek az elkerülésére kell koncentrálnom.
Petros elszántsága tiszteletet érdemel - még ha jelen esetben kicsit jobban örültem volna, ha emiatt nem kéne tisztelnem, illetve jegelnem az arcomat. Cassia emlékezetet egy korábbi esetre

/Görög/ Valahogy nem emlékszem rá, hogy az is ennyire fájt volna - jegyzem meg, hogy az emlékek bizony szépülnek az idők folyamán. A kérdésére, hogy mi is volt a baj az ikrekkel pici grimasz a válasz
/Görög/ Az, hogy kétszer annyian vannak mint én. Ketten négy fele indulnak, alig lehet őket nyomon követni  :) - árulom el - Nem is tudom, hogy te hogyan tudod őket magad mellett tartani - dicsérem meg burkoltan. Alexandrosról úgy látom nem nagyon akar több szót ejteni, így én is hagyom, de még megosztom vele a véleményemet
/Görög/ Kifejezetten rendes pasasnak tűnik - árulom el, hogy én milyennek látom.

A városban járva eszembe jut, hogy Petrossal nem futottam össze - pedig kitartóan makacs fajta. Ez nem azt jelenti, hogy nem kapom meg a maradékot, hanem azt, hogy később leszek laposra verve. De hogy pontosan miért halasztódik ez az amúgy fontos cselekmény - csak tippleni tudok - de talán azért, mert Cassiáékat kíséri haza? Bízom benne, hogy gond nélkül hazaérnek - míg én meg azon izgulhatok, hogy időben bejussak Amyntához. Aminek az első lépése a laposüveg beszerzése - és ez a szűkös időkeret miatt kissé sietős lett. Épp ezért nem is válogatok sokat - hogy megnézzem máshol is, vagy hogy gravíroztassam. Ez utóbbit megtehetem majd később is amikor több időm - no meg pénzem lesz. Miután szert tettem a kiválasztott darabra, egyből használatba is veszem. Egy közeli boltban fél liternyi ásványvíz megvásárlása után két ujjnyit bele töltök a laposüvegbe, a többit pedig megiszom. Ezek után rövid vívódás következik. Előbb utazzak el a CDC épületéhez és nézzek körül, vagy már eleve próbáljam meg utolérni a Bolhást? A büszkeségem azt mondja, hogy a Bolhást csak a legvégső esetben keressem meg. Csakhogy a késlekedés Amynta életébe kerülhet! Így aztán egy csendesebb és üres részre húzódok, és kissé idegesen az előttem álló feladat miatt megszólalok

/Görög/ Leo, hallasz? - kérdezem, mert nem is vagyok benne biztos, hogy ez valóban így működik... - Hozzám ugrottál be az ablakon keresztül - teszem még hozzá, hogy be tudjon azonosítani. Ha létrejött a kapcsolat, és felel, akkor folytatom
/Görög/ Nem akartalak zavarni, és eléggé szégyenlem magam - de segítséget szeretnék kérni! Nem tudom, hogy tudsz-e segíteni benne, de minél előbb be akarok jutni a CDC karanténjába. Az sem érdekel, ha több napig ott fognak utána - árulom el, hogy miért zargatom, és igencsak kellemetlenül érzem magam.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. Október 27. 11:18:42

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda –  Este



Cassia /Görög/ Az idő sok mindenre gyógyír, de akkor azt is így kezeltük. – mosolyog szelíden, majd szavaidra bólint – Határozottság kérdése, meg kell húzni a határt, mert különben a fejedre nőnek! – úgy véled, volt harca elég és lesz is még – De ha ennyire kimerültek, akkor nagyon jól érezhették magukat! – örülök ennek és látod mennyire sokat jelent neki, segítettél. Végül mégis ejt még egy szót Alexandros-ról – Igen! – pirul picit

S később, mikor már a három hölgy távozott, te a várost járod és valószínűleg örülsz annak, hogy Petros más elfoglaltságot talált magának, mint hogy megvárjon és befejezze amit elkezdett. Ugyanilyen gondolat az is, hogy nem lesz az Ikrekkel és mamájukkal, biztos rendben hazaérnek. Ennek ellenére egy halk és mélyről jövő suttogás azt mondja, hogy a világban sok a démon, és bizonyos döntések komoly árat követel(het)nek.

Ugyanakkor a másik problémád, a laposüveg kérdése meglepően könnyedén oldódik meg, anyagilag mindenképp, de időben azért picit többet kellett eltöltened vele. Végül szinte majdnem minden igényt kielégítő darab került a birtokodba, amit még vízzel is megtudtál tölteni – ahogyan neked is jutott belőle. A gravírozás nem ma lesz – úgy döntöttél – és míg hosszas hezitálás után sikerül lenyelni a büszkeségedet, megszólítod a Rabisu-t, aki ha nem is azonnal, de percen belül válaszol.

Leo /Görög/ Igen, tökéletesen! – zengő hangja erőt sugall, még így is – Hm, a kis zümmögő bogár! – azonosít be, majd szinte látod magad előtt, ahogy meghajol – Bocsáss meg! – hirtelen elég váratlanul érhet és talán nem is érted miért, de őszinte az biztos – Nem zavarsz, egy testvéremre mindig akad idő! – nyugtat meg, majd kis csend követi – Megoldható. – jelenti ki elég magabiztosan – De egyedül kell cselekednem! Értesítelek, ha kijutottunk! – érzed részéről ez volt a végszó
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. Október 28. 15:46:35
Enethiel

Cassia azon véleményére, hogy a fejemre nőnek, csak bólogatni tudok.
/Görög/ No igen, a növéshez nagyon értenek - értek vele egyet egy picit viccelődve. Arra, hogy jól érezhették magukat ismét csak helyeselni tudok
/Görög/ Szerintem több mindent láthattunk, mint amit remélni lehetett - válaszolok neki, hogy valójában elég szerencsésen alakultak a dolgok. S ennek én is örülök, akárcsak annak, hogy sikerült bizonyítani - van amikor én is tudok ám segíteni neki!

Bezzeg a lapos üveg beszerzésére - amit én nehéz diónak találtam - figyelembe véve a határidőt és az időpontot, meglepően simán megoldódott. Noha Petros látogatása kivétel, de ettől a nem elhanyagolható eseménytől eltekintve akár sikeresnek is érezhetem a mai délutánt! Így egy kissé nagyobb önbizalommal, de azért húzódva a feladattól kelletlenül szólítom a Rabisut. Már kezdtem azt hinni, hogy nem áll velem szóba, amikor csak meghallom a hangját. Egy picit váratlanul ért a válasz, s komoly meglepetést, sőt kényelmetlenséget és némi szégyenérzetet okoz az, hogy elnézést kér. Most akkor hogy rühelljem a pofáját, ha nem hagyja? De amikor elárulja, hogy segít, azért megkönnyebbülök kissé - bár a családi vonatkozást erős túlzásnak érzem. Miután elárultam, hogy mit szeretnék, olyan válasz érkezik, amilyenre nem számítottam. Egyértelmű, hogy nem én fogok bejutni, hanem - ha minden igaz Amyntát hozza majd ki.

/Görög/ Értem. A lány neve, akin segíteni szeretnék - Amynta - teszem még hozzá biztos ami biztos alapon. Nem teljesen tetszik a dolog, hogy csak várnom kell, de mit tudok tenni? Végül rövid töprengés után csak elindulok a CDC épülete fele. Elvégre azt nem említette, hogy mikorra sikerül neki a dolog. De úgy érzem, hogy pont emiatt nekem is a közelben kell lennem. Ezért a tömegközlekedést választva odautazok, majd figyelembe véve az anyagi helyzetemet - nem valami közeli bárba ülök be. Hanem ha lehet akkor valami parkban ücsörögve, sétálva, esetleg kocogással eltöltve az időt várom a fejleményeket, vagy a reggel nyolc órát - de semmiképp sem alvással.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. November 24. 15:46:20

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda –  Este, késő este



Még ott visszahangzik Cassiával történt beszélgetés az elmédben, de már rég úton vannak hazafelé, mikor minden várakozásodat felülmúló segítség érkezik. Nem, hogy bocsánatot kér, de még megteszi azt, amit minden bizonnyal te csak igen komoly tervezéssel és nem kevés kockázattal tudnál sikerre vinni! Nem elég, hogy a laposüveg szinte az öledbe hullott, de a Bolhás, ahogy elnevezted, úgy tűnik, hogy képes valami egyszerűbb, esetleg természetfelettibb megközelítésre.

Nem tudod hallott e még, mert válasz már nem érkezik, de valahogy mégis bizakodó érzések ébredhettek benned a dolgok ilyetén alakulása okán. Az várakozás már pár perc után kínzó lehet, de minél több idő telik el annál jobban emészthet a dolog, hogy megint nem te végzed a feladatod, hanem helyetted dolgozik valaki. Egy hang a sötétből, mélyről pedig azt suttogja, hogy csak be kéne rúgnod az ajtót és az iróniát megragadva az egész helyet ősi betegségekkel kisöpörni…

Végül nem bírsz megülni és nekiindulsz, újabb percek immáron értelemmel telnek, hiszen az utazás, ami egykor sokkal egyszerűbb volt, most kissé hosszadalmasabban, de eljuttatnak az épület közelébe, melynél ritkásabb a forgalom, de a város különböző részein azt tapasztaltad, hogy zajlik az éjszakai élet. Nem is akármilyen, mert elég sok fiatal tartott a belváros felé. Úgy tűnik, hogy éjszakai műszak is elindulhat lassan, amiről könnyen Thana juthat eszedbe.

Megérkezésed után egy kisebb parkban való ücsörgés utáni kocogás vezet téged az unalmas órákban, de úgy tűnik bármi is történik, nem itt és nem most fog megnyugvást hozni. Nem kizárt, hogy amit Leo-nak tennie kell, az hosszabb időt vesz igénybe, hiszen nem hétköznapi körülményekkel kell szembenézni! Nem keresett (még) és lehet egy ideig nem is fog…


9. nap


(https://cityscapeprints.com/wp-content/uploads/2017/09/Athens-skyline-sunrise-from-Mt-Lykavitos-8861-623x415.jpg)

Egy új hajnal virradt, reményeké és második esélyeké.
Ahogyan a bukás és halál is ott ólálkodik!

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. November 25. 17:17:58
Enethiel

Igencsak meglepődtem, és kellemesen csalódtam a Bolhás hozzáállásában - most, hogy a segítségét kellett kérnem. Lehet, hogy valóban van valami abban, amit Zaira mondott róla. Ám a legkellemetlenebb rész még hátra van - türelemmel kivárni, hogy a Bolhás elintézze azt, ami nekem (feltehetőleg) nem megy. Tudom, hogy könnyedén át tudnám törni a védelmüket - de nem az a célom, hogy egy élet érdekében több tucatnyi másiknak vessek véget. Vagy hogy akár csak egyvalaki is megsérüljön. S ettől igazán nehéz a feladat. Út közben van lehetőségem rácsodálkozni az éjszakába induló tömegre - és csak remélni tudom, hogy biztonságban hazaérnek majd - és nem Thana asztalán látják meg a napkeltét... A parkba érve az első öt perc még egész hamar eltelt. De a következő húsz már sokkal lassabban - a többi óráról nem is beszélve! Igazából nem tudom, hogy meddig kell várnom - és hogy miért. Ugyan felmerül a gondolat, hogy így akar türelemre nevelni, vagy borsot törni az orrom alá - ami sikerült is. Mert figyelembe véve Amynta állapotát - minél előbb találkoznom kéne vele - és nem itt ücsörögni egy padon! Másfelől viszont hagynom kell, hogy a Bolhás bizonyítson, és feltételeznem róla legjobbat - elvégre Zaira is kiállt mellette. Ezért a percek lassan telnek, de végül leküzdik az éjszakát is - és be kell látnom - örökké nem ülhetek itt! Majd délután visszatérek, de addig bizony még van mit csinálnom! Ezért belátva a dolog feleslegességét, újfent buszra szállok, és hazautazok.

Otthon magam mögött bezárom az ajtót, és felteszek egy adag teavizet, majd a növénykémet leellenőrzöm, és meglocsolom. A kötelező feladattal végezve elvonulok zuhanyozni, hogy kissé felfrissüljek, majd tiszta ruhába bújva elkészítem a teámat. Teázás közben megidézem a szárnyaimat, majd az egyik legnagyobb tollat némi hezitálás után kihúzom, s utána elrejtem az alakomat és a szárnyamat. A kihúzott tollat pedig egy dobozba szándékozom tenni, és feltenni az aprócska gardrób szekrényének a tetejére. Miután ezzel végeztem, ismételten felhívom Théát, hogy ha felveszi, egyből a közepébe vágjak:
/Görög/ Szia! Ne haragudj a zavarásért! Azért kereslek, mert kézzel fogható bizonyítékom van arra, hogy az általad gyűjtött régi mesék és legendák mesés lényei, istenei valóban léteztek-léteznek. Arra szeretnélek megkérni, hogy a találkozásunkig gondold át - szeretnéd-e látni? Mert teljesen más dolog - szinte sorsfordító - hinni, és más dolog tudni valamit... - árulom el neki, hogy miért is kerestem. Aztán felteszem neki a kérdést
/Görög/ S azt már tudod, hogy melyik nap akarsz feljönni a városba, hogy meghallgasd a fordítást? - tudakolom tőle, hogy is kéne készülnöm.
A beszélgetés után egy kis tükörtojást készítek reggelinek, majd fogmosás után ismét távozom a lakásból. Ezúttal a következő kellemetlen feladatot tűztem ki magam elé - beszélni a pszichiáterrel. Így ismét tömegközlekedésre szállva elindulok az intézet felé, hogy odaérve a recepción érdeklődjek - dr.  Psykhe ma rendel-e? Ha igen, akkor felmegyek az emeletre, és a váróban helyet foglalva várok rá, hogy sort kerítsek arra a rövid beszélgetésre, amiért idejöttem.

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 03. 20:37:00

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Lehetséges, hogy magad is képes lettél volna kihozni Amynta-t, de a kérdés az, hogy milyen áron? Lehetséges, hogy nem érte volna meg vagy talán igen, ezt csak te tudhatod, de az biztos, hogy most már nincs mit tenni, bízni kell a Bolhásban – ahogy te hívod. Talán foglalkoztat, hogyan teheti meg amit neked nem lenne könnyű, de lehet, hogy téged csak a végeredmény érdekel, de az biztos, hogy ahhoz várnod kell. Nem keveset. Cserébe igen sokat. Túl sokat. Ami azt illeti, inkább az éjszakai majd a hajnali tömeget kutatod, de amit most látsz, az nem jobb, mint amit korábban fedeztél fel. Az emberek szürke tömegként hömpölyögnek munkába vagy ki tudja hova, némely tekintet olyannyira homályos, hogy kizártnak tartod a józanságot!

Hol van már a park, a fizikai erőnléted pedig kiváló, így ha meg is izzadtál kicsit, alapvetően el nem fáradtál. Útközben még Thana-ra gondolsz, aki ki tudja mi tesz utolsó beszélgetéseket óta, melynek most már látod nem teljesen úgy sikerült, ahogy eredetileg tervezted. Nem vagy egy sziómókus, de azt te is tudod, hogy nem az a beszélgetés volt életed csúcspontja. Ugyanakkor ez a dolog pont annyira köt le, mint a hirtelen támadt harag, hogy a Bolhás a maga egyszerű módján tanít olyan alapvető erényre, amit korábban valaki más, Zaira is említett. Előtted áll a jövő, a kapkodás… értelmetlen. Talán ezen gyengéd nőies hang miatt, de végül feladod és hazaindulsz…

A teavíz hamar forrni kezd, a növénykéd csodálatosan van és már bimbót is hozott, igaz, most kis zöld csak, de hamarosan virágba borul! A zuhanyzás jó ötlet, meg a tisztább ruhák is örömmel fogadnak, ahogyan a tea is kellemesen jóleső – főleg, ha a Ninurtu hozzáértésének termését választottad. Végül mivel az egész művelet alig vitt el némi időt, úgy döntesz, hogy kell valami ami bizonyítja, hogy te, te vagy még akkor is, ha esetleg erőtlenné, erőtlenebbé válnál mint most. Ennek bizonyítéka most már a szekrény tetején pihen, bár nem volt kellemes érzés megválni tőle, de tudod, hogy hova nyúlj, ha úgy alakul, hogy szükséged lenne rá.

Théa /Görög/ Szia Jayr! Nem zavarsz! – tudatja veled örömtelien, háttérben hajókürt harsan, majd a szél zúgását hallod a szavak között – Igen? Egy dal? Egy történet? Valami ereklye? S miért nem mondtad korábban? – nagyon kíváncsi és alaposan kifaggatna, már most, így telefonon keresztül is – Természetesen szeretném! Buta kérdés! – és valóban, hiszen egész életét ilyesmiknek szentelte, hogy fennmaradjanak, talán egyszer, valahol… – Igazán akkor hisznek az emberek, ha tapasztalnak! – kuncog, picit megtörte már a sok hitetlenség ami körülveszi, de még kitart! – Igen, tudom! – de nem árulja, azonban nagyon vidámnak tűnik és hamarost el is köszön, mielőbbi viszontlátást remélve

A reggeli elkészítése és elfogyasztása ezután gyerekjáték, a fogmosás után friss lehelet pedig lehet még sokat ér! Végül – mivel a Bolhás még mindig nem érkezett meg, nem értesített – elindulsz, hogy letudj egy másik rossz dolgot: a Pszichológust. Ehhez nem kevesebb, mint jó fél-háromnegyed óra utazást vállalsz magadra, majd célhoz érve a recepción érdeklődnél, de ott épp nincs senki. Nem úgy az egyik hatalmas fotelben, ahogy egy kislány ül, két kis copffal és egy kis könyvecskét tart. Úgy véled, hogy idősebb, mint az Ikrek, de nem tudnád pontosan megmondani, csak azt, hogy egészséges! A könyvecskét épp felemeli, mintha csak azt akarná, hogy lásd: egy Dr. Who képregény.

(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Kirke, Neberu.jpg)

Kislány /Görög/ Itt van! – közli kis csilingelő hangján
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 06. 19:10:25
Enethiel

Thana mellett mindig furcsa kettős érzésem van. Kedvelem, és bízok is benne. De az a szomorúság, ami szinte beleivódott bizony annyira erős, hogy engem is könnyedén megfertőz vele - és ez bizony távolságtartásra késztet amíg meg nem tanulom ezt az érzést legyűrni. Ahogy a Bolhás sem engedi, hogy rákényszerítsem az elképzeléseimet, és a dolgok úgy és akkor történjenek, ahogy én azt elképzeltem. Be kell látnom, hogy a felesleges vagy annak tűnő várakozás türelemre tanít(ana). S pont ez az, amit annyira nehéz elsajátítani. Hogy cselekvés helyett várjak. Talán mert ennyire irányítás mániás lennék?

Végül otthon már nagyjából az történik, amit én szeretnék - a növénykém egész jól érzi magát, akárcsak én a zuhany után. A  tea jól esett - afféle vigaszdíj volt a bizonyítékért cserébe. Remélem nem lesz rá szükség, de inkább felkészülök. Bár a kéretlen és hívatlan látogatók számát tekintve csak remélni tudom, hogy nem bukkannak rá.

Úgy tűnik, hogy Théa számára is jól telhet a nap - és a háttérzajok alapján akár kompon, vagy annak közelében is lehetne.  A találgatásra nevetve válaszolok

/Görög/ Majd meglátod! - mondom, s a kérdésre, hogy korábban miért nem mondtam, elég egyszerű a válasz
/Görög/ Mert alaposan meg kellett fontolnom a dolgot - ismerem be, hogy igencsak megválogatom, hogy kit avatok a bizalmamba. A válaszára, hogy nagyon nincs mit meggondolnia
/Görög/ Bár én lennék mindig ilyen határozott! - válaszolom, hogy aztán a tapasztalat és hit kapcsolatára egyetértően mormogjak
/Görög/ Ezt már én is megfigyeltem... - aztán elköszönök tőle, hogy immár a reggeli elfogyasztása után újabb kihívást teljesítsek - a pszichológust.

Az utazás végén megérkezek az intézet recepciójához - ahol bizony nincs senki. Most még lenne esélyem megfordulni és elosonni - csak hát nem ezért jöttem ide! Körülnézve nincs nagy tömeg - csak egy lányka olvas valamit az egyik jókora fotel mélyén. A képregényt megbillentve egyértelművé válik, hogy ugyan én nem olvastam, de legalább a címe ismerős. A korát még sem sikerült pontosan megállapítanom - mivel a gyerekek mindig növésben vannak, így egy picit nehezebb a feladat. S egy-két évnyi tévedés még rengeteget számít náluk. A közlése kissé homályos. Elvégre ki tudja, hogy a képregényre, a portásra, a doktornőre vagy rám értette-e? Úgy döntök, hogy pont ebben a sorrendben fogom értelmezni.

/Görög/ Szia! Köszönöm, de most a portást keresem! - válaszolom neki, hogy miért is nem érdekel annyira a képregény, valamint hogy ki is az, akitől először információt remélnék a pszichológussal kapcsolatban.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 19. 20:23:09

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Kirke,%20Neberu.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Théa /Görög/ Miért fosztanánk meg magunkat a magabiztosságtól! Ha egyszer valamit elronthatsz halál biztosan, akkor ne is kételkedj! – nevet, tényleg jó kedve lehet – Igazán kíváncsivá tettél! – osztja meg veled és hallod, ahogy egy sirály talán egyetért ezzel – Bevallom picit elakadtam – tehát a szavaid éhezőnek a falat kenyér – Ezért útnak indultam! – árulja el, de a célt nem – S miért hiszed azt, hogy most jött el az ideje? – tényleg eléggé kíváncsi – Ne legyél ilyen letört! Ez a tudomány világa, a Hit ugyanúgy megvan, csak most más elméleteket feszegetnek!

Elköszönés után – ha nincs más – már magányosan utazol a doktornőhöz, ahol a megszólítást követően köszönsz és megnevezed mit, kit is keresel. Tényleg lehetséges, hogy nem neked szánta a szavait, mert látszólag igen benne van a képregényben, amely felett csak akkor látod meg érdeklődő tekintetét, amikor rádöbbensz, hogy számára akár úgy is tűnhet az egész, mintha magadban beszélnél. Mikor látja, hogy nem akarsz többet hozzáfűzni a korábbi szavaidhoz, akkor még egyszer rápillant az éppen nyitott oldalalakra, majd összezárja az egészet és nagy becsben tartva leteszi az asztalra.

Közelebb lép.

Kislány /Görög/ Kirké vagyok! – mutatkozik be – Te pedig anyu egyik betege. – állapítja meg hezitálás nélkül – Gyere! – hív téged, kezét nyújtja, majd megindul a lift felé amint megfogtad – Poszttraumás stressz szindróma? – tippel, amivel lehet nincs is olyan messze az igazságtól – Anyukám biztos, hogy tud segíteni! – közli határozottan
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 20. 18:15:00
Enethiel

/Görög/ No ez utóbbiban nem szokott hiba lenni - értek egyet az elrontással kissé vidámabban - Helyes, ez volt a célom! - árulom el neki, hogy elégedett vagyok az eredménnyel. Ám azt nem teljesen értem, hogy miért akadt el
/Görög/ Mivel is? - kérdezem, hogy aztán megerősítsem a döntését - De ebben az esetben nem árt, hogy kimozdulsz - az új élmények új eredményeket hozhatnak - vélem, de a következő kérdése bizony kissé zavarba hoz.
/Görög/ A megváltozott körülményekre való tekintettel - válaszolom, és úgy vélem igazam van. Ugyanis mostanra vagyok hajlandó bevallani magamnak, hogy segítségre lesz szükségem. Még ha a dolog nem is tetszik. Viszont lelkesítőnek szánt szavaira most csak egy
/Görög/ Hiszem ha látom! - a válasz. Bár az, hogy ha az emberek az adó-visszatérítésben hisznek az Elohimok helyett - valahogy nem tölt el nagy örömmel.

A doktornőnél elsőre úgy tűnik, hogy lezártuk a beszélgetést - de aztán kiderül hogy mégsem. A kislány félreteszi a képregényt, hogy immár teljes egészében velem foglalkozzon.
Bemutatkozik, amit nem hagy hatok szó nélkül

/Görög/ Jayr vagyok! - tudatom vele, és immár alaposabban szemügyre veszem. Valahogy nehéz elhinni, hogy a doktornő lánya lenne. Talán mert legutóbb is bent rendelt vasárnap  - ahelyett, hogy vele töltötte volna a napot. Kissé sajnálom, mert úgy tűnik, hogy a doktornő hivatástudatának ez a csöppség issza meg a levét.
/Görög/ Nem tudom, hogy hívják - mondom neki, miközben elfogadom a felkínált kezet. Nem a doktornő szakértelmében, hanem az orvosi titoktartásában kételkedek. De abban eléggé.
/Görög/ Majd meglátjuk... - válaszolom neki, amíg várjuk a liftet.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 20. 20:14:37

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Kirke,%20Neberu.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Théa /Görög/ Mivel is foglalkozom? – kérdez vissza jókedvű-incselkedve – Igen, pontosan ezért indultam el. Eddig is utaztam nem keveset, de most valami még inkább… szokatlan kell! – még nem tudja mi az, de már rajta van! – S nálad mi változott? – kérdez rá, majd hallod a háttérből, emberek kiabálnak – Ha már látod, nem is kell hinned! – vélekedik, majd elbúcsúzik

A doktornőnél továbbra is kettesben, majd a lift felé:

Kirké /Görög/ Jayr. – megrágja picit, majd elmosolyodik és bólint – Jó név! – közli és a lift előtt várva folytatja – Sokat tanultam tőle, így látom rajtad, hogy nem hiszed el, amit az előbb mondtam. – de nem ragozza tovább, ellenben láthatóan jól szórakozik ezen, majd kissé komolyabban folytatja – Sokat látott tekinteted van! – közli – Olyan, mint a veterán katonáké! – eléggé magabiztosan hangzik – Nem tartod valami sokra anyut. – állapítja meg, majd behúz a nyíló ajtószárnyak között

Útközben is lehet beszélgetni, de ha nem, akkor a liftben szóló zene töri meg a csendet és egy tükör segít beazonosítani az érzéseidet, amik a talán meglepett arcodon ülnek. Nem engedték el a kezed, érzed, hogy milyen kis puha és melegséget sugárzó az, nem szorít, de kellő erővel fogják, hogy ne érezd úgy csak valami kellemetlenbe nyúltál. Most a kissé zárt helyen megérzed a kellemes virágillatot, talán a tiszta ruhájának lehet ilyenje. A haja hosszú, egészséges fényű és selymesnek tetsző.

Rájössz, miközben nézed, hogy mindenképp idősebb, és jó pár évvel, mint az ikrek, de azért felnőttnek még messze nem mondható. A Lift felér, az ajtók gond nélkül nyílnak és engednek az előtérbe, ahol megpillantod a nőt, a doktort és az anyát egy személyben! Éppen háttal áll, telefonálhat valahova, de mikor kiléptek akkor megfordul és elköszönve leteszi a készüléket. Van idő mindkettőtöknek felmérni a másikat és megfigyelni mindent amit csak szeretnétek, eközben Kirké nyugodtan álldogál.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 20. 21:31:43
Enethiel

/Görög/ Azért a szokatlan dolgokkal csak óvatosan! Némelyik váratlan eredményeket hozhat! - intem némi óvatosságra. A kérdésére, hogy nálam mi változott rövid tűnődés után érkezik csak a válasz
/Görög/ Konzultáltam. S meggyőztek arról, hogy esetedben rosszul döntöttem - amiért nem avattalak a bizalmamba - árulom el a dolgot. Hogy ezt úgy értelmezi, hogy én is szoktam hibázni, esetleg valami nagyobb titkos társaságot sejt a dolog mögött, azt már a fantáziájára bízom.
/Görög/ Erre befizetnék... - válaszolom, mert szerintem amíg nincs kézzel fogható bizonyíték, addig nem hisznek az emberek semmiben.

/Görög/ Pont megteszi - értek egyet Kirkével a nevemet illetőleg. A megállapításra, hogy nem hiszem el amit mondott, megvonom a vállam
/Görög/ Nem a te hibád - válaszolom. Bár, hogy ő mikor találkozott sokat látott veteránokkal, kényelmetlen kérdéseket vet fel gyereknevelés frontján.
/Görög/ Te is túl sokat látott és komoly vagy a korodhoz képest - válaszolom neki. Kicsit olyan, mintha túl hamar felnőne. Kár érte...
/Görög/ Az első találkozásunk nem sült el túl jól - ismerem be. A liftben sem szólok semmit, igazából azon tűnődöm, hogy az ikreknek mennyivel nagyobb szerencséjük van, hogy ők még nem felejtettek el gyerekek maradni. Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy nem tesz jót Kirkének, hogy ilyen sok időt tölt el ebben az épületben. De ugye én nem értek ehhez, csak látom amit látok.
Felérve belépek Kirkével az emeletre, majd én is megállok Kirké mellett. Nem mondhatni, hogy felhőtlen öröm tölt el, hogy ismét láthatom - inkább kényelmetlenül érzem magam. S főképp azért, mert immár inkább magamra vagyok mérges, és nem rá - és amit jó adag bizalmatlanság is fűszerez.

/Görög/ Köszönöm - nézek le Kirkére, aztán a doktornő fele fordulok - Helló Doki! - szólítom meg - Szeretnélek három percre feltartani ha lehet! Négyszemközt... - nézek le ismét a lányra. Amint ez a feltétel teljesül, belekezdek

/Görög/ Örülök, hogy van pár perced rám! A múltkori találkozó elég hirtelen ért véget miután kiderült, hogy bohócot csináltam magamból - de elhiheted, hogy jobban jártál azzal, hogy nem maradtam tovább - mondom szomorkásan.
/Görög/ Eltartott egy darabig belátni azt, hogy a tévedésemért ne rád legyek dühös, ne téged hibáztassalak - hanem magamban kell keresni a hibát. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a múltkori felelőtlenségem révén messze többet tudsz rólam, mint bárki más a közvetlen ismerőseim és családtagjaim közül - és talán még hinnél is nekem velük ellenében - sóhajtok fel, mert ez igencsak keserű emlékeket idéz.
/Görög/ Csakhogy én nem tudok szabadulni attól a kérdéstől, hogy számodra az orvosi titoktartás vagy a patrónusod érdeke fontosabb-e? Ezért beadtam egy kérelmet, hogy másik orvost jelöljenek ki számomra, mert nem hiszem, hogy a bizalmatlanságom okán a jövőben eredményesen tudnánk együtt dolgozni - tudatom vele.
/Görög/ Hogy tisztázzuk - nem érdekel, hogy ki a patrónusod, mi a neve, sőt találkozni pláne nem szeretnék vele! Tömören - a díszes hócipellőm tele van a többi Elohimmal. De ettől függetlenül eleve nem is biztos, hogy emlékeznék rá még ha ismertem is - és az eltelt idő miatt meg is változhatott. Ráadásul nem vele van dolgom, mert ez az ügy rád és rám tartozik! Szóval nyugodtan tartsd továbbra is a spejzban!
/Görög/ De kanyarodjunk vissza a bizalmatlanság kérdéskörére! Hogy látod? - fürkészem a tekintetét kíváncsian - Ha újra nekifutunk akkor képes leszel ismét elnyerni a bizalmamat, hogy ismét olyan bensőséges dolgokról beszéljek veled, amiről mással eddig nem igazán volt alkalmam? - tudakolom, hogy akar-e élni egy újabb eséllyel, vagy ez túl nagy falatnak tűnik számára? - Vagy inkább engedélyezed a kérelmemet? - teszem fel neki a kérdést.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 20. 22:42:04

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Kirke,%20Neberu.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Théa /Görög/ Az az életben a szép, hogy bármi megtörténhet! – kuncog, de érzed mögötte a kimondatlan szavakat – Jó ha vannak olyan barátaid, akik segítenek! – ennek örül, így értette – Tévedni pedig emberi dolog! – vigasztal jó kedélyűen, majd az utolsó szavakra – Akadnak azért kivételek! – mondja szelíden, majd tényleg megszakad a beszélgetés

A telefonbeszélgetés után:

Kirké /Görög/ Ugyan, ne szerénykedj! – mosolyog rád, majd a vállvonás után – Jól teszed, ha nem hiszel el mindent! Csalóka a világ. – közli mindent tudóan – Nem vagyok már annyira fiatal! – közli kissé büszkén (?) majd azért bólint – Érdekel, hogyan működnek az emberek! Sok sérülés nem testi, nem olyan könnyen gyógyítható, valamint sok emlék oldható fel különféle… de ez nem érdekes, hiszen te is azért jöttél, hogy anyu segítsen! – szorítja meg a kezed bátorítóan – Egyszer valaki azt mondta, hogy “a mester többször bukik, mint ahányszor a kezdő próbálkozik.” – bölcselkedik, majd bólint – Akkor majd a második fog! – teljesen biztos benne, de legközelebb már csak odafent szól – Igazán nincs mit! Örülök, hogy találkoztunk Jayr! – búcsúzik és visszalép a liftbe, ami elindul lefelé

A Doktornő szobájában:

Psykhe /Görög/ Ugyan, mindig van időm azokra akiknek szüksége van rá! – nyugtat meg, és kínál kávéval, teával és vízzel – Elég emberi reakció volt, figyelembe véve, hogy csak örökölt viselkedésminta. – jegyzi meg szelíden, majd – Elhiszem. – nyugtázza a szavaidat és nem kérdez rá, de a pillantása elárulja, a tekintete, hogy ha akarod, ő itt van, meghallgat – Köszönöm! – örül, hogy nem őt hibáztatod – Valóban többet tudnék? – kérdez rá, picit kételkedő, majd magabiztosan: Én hiszek neked… Jayr. – tudja, hogy nem ez az igazi neved – Számodra mi a fontosabb, a tudás vagy a létezésed? – kérdez vissza, de ez csak „egyszerű” kérdés, nem fenyegetés – Oh. – jegyzi meg, amikor megbízhatatlannak bélyegzed és leváltanád, majd csendesen figyel, amikor tisztázol. Végül: Kellemetlen tapasztalatok igaz? Érthető, hogy nehezen nyitsz. – együtt érez veled – Nem tudom mire emlékszel, de ha szeretnél beszélgetni, én mindig itt leszek! Segíthetek, hogy ne kelljen tovább cipelned mindezt, ne emésszen és okozzon rémálmokat. Ha jól sejtem, nem alszol a legjobban. – vélekedik – Úgy látom, hogy nem igazán tudod egyetlen emberrel sem megbeszélni mindazt ami megváltozott az elmúlt év… hosszú idő alatt. Mivel már megtiszteltél azzal, hogy felfedted magad, szerintem van egy erős alap amire építhetünk. – érvel
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 21. 12:18:12
Enethiel

Kirké azon kijelentésére, hogy már nem annyira fiatal
/Görög/ Utólag az ember mindig úgy érzi, hogy rövid volt a gyerekkora. Élvezd ki inkább, és ne siettesd a felnőtté válást - tanácsolom neki. Határozottan kezd az a véleményem lenni, hogy a doktornő valamit nagyon elrontott Kirké esetében. Így csak egy
/Görög/ Ühm - a válasz a bölcselkedésére. Elvégre ha ez neki jó, nem kéne beleszólnom vagy ítélkeznem. Pláne nem az első pár perc alapján.

A Doktornő szobájában:

A kínálást finoman visszautasítom. Nem azért jöttem, hogy teázgassak, hanem azért, hogy tisztázzak pár dolgot. S a végén még hamarabb megpuhítana, mint hogy elmondjam miért is jöttem!
 /Görög/ Hívhatod akármilyen viselkedés mintának, de elég intenzív érzés volt. Legutóbb éppenséggel úgy tűnt, hogy minden összeesküdött ellenem. S erre találkoztam veled, de én voltam a hülye, hogy azt hallottam bele a beszélgetésünkbe amit hallani akartam - sétálok az ablakhoz, és kibámulok rajta.
/Görög/ Azt hittem, hogy találtam valakit akiben bízhatok. Úgy éreztem, szükségem van rád - akartalak téged. Aztán szembe jött a valóság, és a csalódás - teszem még hozzá, és megfordulok. A kérdésére, hogy valóban többet tud-e, még mindig egy határozott
/Görög/ Igen! - a válasz. Bár legtöbbjüknek elárultam az igazságot, de az bizonyítás híján maradt, és nem fogadták túl jól. Úgyhogy mosolyszünet van egy darabig. De bármennyire is fáj, úgy tűnik, hogy ezzel nagyobb biztonságban vannak, mint mellettem. A kérdésére nem válaszolok ami a prioritásaimat feszegeti - számomra a túlélés fontosabb volt eddig, de úgy vélem, hogy ez a kérdés inkább saját magának szólhatott. A kellemetlen tapasztalatokra csak egy vállvonás a válasz. Elvégre nem emlékszem hasonló konkrét esetre - de ezt nem kell tudnia. Ellenben a szeretnék szót azért nem tudom csendben lenyelni.
/Görög/ Nem azért vagyok itt, mert szeretnék! - hívom fel a figyelmét - S nem az éjszakáimmal van baj, hanem a körülöttem zajló eseményekkel! - jegyzem meg, hogy megint rosszul tippelt. Jelenleg a "mindennapok" sokkal stresszesebbek - és azért tűnök nyúzottabbnak, mert aludni sem volt időm.
/Görög/ Az az erős alap, amire hivatkozol, az az előtt volt az, mielőtt kiderült, hogy tévedtem veled kapcsolatban! - Hívom fel rá a figyelmét erre a nem elhanyagolható "apróságra". De tény, hogy adhat neki némi kiindulási pontot ahhoz, hogy is kezdjen neki a feladatnak. Kíváncsian várom, hogy mivel akar előrukkolni, mert jelenleg azon sem csodálkoznék, ha új időpontot tűzne ki, amire fel tud készülni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 21. 12:53:11

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Kirke,%20Neberu.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Kirké /Görög/ A gyerekkor nincs életkorhoz kötve! – közlik veled – A felnőttkor az álmok halála! – említi meg – Amíg képes vagy álmodni, örökre gyermek maradsz! – mosolyog, majd még hozzáteszi – Wendy nem tévedhet! – mondja vidáman, majd kíváncsi tekintet az „Ühm”-re, s a búcsúszavak – Ez nem volt valami felnőttes. – közlik veled, majd látod még ahogy rád kacsint, mielőtt teljesen bezárulna a lift ajtaja

Ezután a Doktornőnél, aki töltött… azért neked és magának egy csésze teát – ami kellemes illatokkal érkezik hozzád, emléket idéz fel, egy nyugodtabb időből – majd miután leültél, maga is helyet foglal.

Psykhe /Görög/ Nehéz időszakon mész át. Egy olyan világban kell helytállnod, ami már teljesen megváltozott. Nem csak földrajzilag, de szemléletében és reményeiben is. Minden nap, kihívás lesz és amennyire tudom, összeesküvés is van benne elég. Az emberiség irányt tévesztett, vagy ha jó irányba is tart, rossz eszközökkel teszi. Szükségünk van a segítségetekre, még akkor is, ha ezt mi nem látjuk (be).

Mikor elsétálsz, picit kivár, majd folytatja:

Psykhe /Görög/ Ne hibáztasd magad, nem tudhattad! Ezzel a tapasztalattal is csak több lettél, így a jövőben már könnyebben veszed az efféle akadályokat, ha esetleg újra találkoznál velük. – az „akartalak téged” és a „szükségem van rád”nál, látod, hogy elpirult. Kissé zavarba is jött, de: Ha előbb találkoztunk volna – mondja halkabban, de aztán elengedi a témát, s helyette – Nem könnyű, és nem hiszem, hogy könnyebb lesz. De ha mégis, lesz más, ami újabb nehézségekbe ütközik. Ez az élet. Most megtapasztalhatod egy ember érzékein át, milyen volt nekünk… a kezdetektől.

A heves tiltakozásodra:

Psykhe /Görög/ Keveseké a luxus, hogy ott legyen ahol épp szeretnének. – sóhajt egy aprót, majd bólint, az eseményekkel kapcsolatos észrevételedre – Örülök, ha nincsenek rémálmaid. – mondja őszintén – De legyél óvatos, a test bármilyen szívós is, emberi: energiára és pihenésre van szüksége. – említi meg, aztán – Nem ismersz, ahogyan én sem téged, kicsit korainak érzem az ítéletedet. De ezen könnyű változtatni, csak az kell, hogy beszélgessünk! Én szeretném! – emeli ki, s szinte várod, hogy hozzátegye: másokat hibáztatni saját rossz döntésért ostobaság, de semmi ilyesmi nem történik – Idő. Ez minden, amire szükségünk van, s amiből soha nincs elég. Te, aki időtlenségben létezel, talán nem teljesen érted milyen néhány évtized, hogy mennyire fontos minden nap, de szerencsére, azt hiszem mondhatom így, már senki sem emlékszik arra, hogy milyen volt, mielőtt megátkoztak volna.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 21. 14:29:35
Enethiel

/Görög/ Én is azt mondom, hogy nem jó felnőttnek lenni! Úgyhogy ne siettesd pszichoanalízissel, mert a végén a képregények is elveszik a varázsukat! - tartok ki a véleményem mellett. Arra pedig, hogy nem volt túl felnőttes megvonom a vállam
/Görög/ De diplomatikus volt - válaszolom
 
A teával nem foglalkozok, tartom magam az elhatározásomhoz

/Görög/ Van amit nem  lehet eleget ismételni, igaz? - kérdezem tőle, mert ugyanezt legutóbb is elmondta, csak más szavakkal - De sajnos nem csak ti szorultok segítségre - Lélekben kissé vállat is vonok, mert jelen állás szerint mindössze már csak egy feladat vár rám - Amyntán segíteni. Aztán meglátjuk, hogy mire marad még erőm. Látván hogy elpirult, gondolatban megveregetem a vállamat. Ezek szerint zavarba lehet hozni ha elég őszinte vagyok. De a mi lett volna témánál  egy két másodpercig hagyom a tekintetemet el-elkalandozni, hogy a nőies formák látványával jutalmazzam magam. Az egészség szexi, és a doktornő is az. A tekintetem végigsiklik a combján, hogy egy kis időre megpihenjen az ölénél. Majd új lendületet véve végigsimogatva a kebleit, végül megtorpanok az ajkainál,  amiket bizony most  csak beszédre használ nem pedig  arra, hogy halk kéjes sóhajok röppenjenek fel. Nem esik nehezemre elképzelni azt sem, ahogy az iroda rejtett szekrényeiből előkerülnek a felnőtt játékszerek, hogy azokkal és a doktornő hathatós közreműködésével... zavartan az ablakra pillantok, és inkább én is hagyom ejteni a kérdést, mert túlságosan is messzire vezetne.
Amikor viszont arról beszél, hogy nem valószínű, hogy könnyebb lesz, eltöprengek, hogy  akkor mit is keresek én itt? De hamar beugrik - egy próbát talán megér. A tanácsra, hogy ne terheljem túl a testemet lopva lepillantok a kezemre. Valahol igaza lehet. Ezt a sérülést még be tudtam gyógyítani, de a következőkkel már nem leszek ilyen szerencsés. Főleg, hogy nem találtam meg a módját, hogy legyen rendszeres utánpótlása a Hitnek. Talán ezért nem is érzem annyira biztatónak a helyzetemet - mert a saját hitem maradéka is lassan eltűnik...

/Görög/ Mégis miről szeretnél beszélgetni? - kérdezek vissza - Ha a régmúlt időkről, akkor rossz partnert választottál - utalok arra, hogy én sem emlékszem szinte semmire.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 22. 12:38:51

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Kirké /Görög/ Mert nem tudod, hogy kell? – érdeklődnek, aztán csak pici vállvonás, hiszen elmondta amit szeretett volna, végül még hallani véled – Nem, nem volt diplomatikus! – mosolya töretlen volt, elbúcsúzott

A tea kitartóan gőzölög, valami intenzív aromája van, amitől Jayr emlékei tolulhatnak fel ha teret adsz nekik, de a nem rég az Arborétumban töltött percek is felidéződhetnek. A kissé támadó hangvételű szavaidra nem érkezik válasz, úgy tűnik, hogy így vették ki a szelet vitorládból, sőt, a helyzet valahogy idősebb családtag szavait idézi: „Ismétlés a tudás anyja”. Te is tudod, hogy a gyakorlás, legyen az fizikai vagy mentális, sokat segített Jayrnak, hogy többször is elkerüljön olyasmit, ami végül a vesztét okozta.

Psykhe /Görög/ Nem?

Ez hallhatóan kíváncsivá tette, de aztán talán észre sem veszed, annyira nőként tekintesz rá, hogy azt sem fogtad volna fel, ha kérdez. Viszont minden porcikáját alaposan megszemléled és bizony felébred a vágy, el tudnál veszni a karjai és ki tudja még mi között, miközben olyan hangokat idézel meg, amitől kellően szűkké válik a nadrágod. Ehhez jön még a mezítelen Thyra képe aki épp igen forró örömökkel akart megörvendeztetni és ami azt illeti már másfél hete, körülbelül másfél hete nem voltál… most lehet megizzaszt a saját képzelőerőd.

Mikor belepillantasz azokba az intelligensen csillogó szemekbe, mely a kitűnő egészség színeiben ragyog, nem kizárt elveszel. Lehetőség az ellenállásra minden szívdobbanással egyre kevesebb, s ami azt illeti, miért tagadnád meg magadtól azt, amit megérdemelsz! Érzed, hogy valami belső erő hajtana előre, hogy állj fel, lépj oda és tegyél valami egészségeset! Nem kevés feszültség lenne levezetve és talán tisztábban látnád azt, hogy mit is kell tenned és mi az ami még várat magára.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 22. 16:18:37
Enethiel

Hogy Kirké szerint nem voltam elég diplomatikus, inkább nem mondok semmit. Elvégre ha valóban kimondom, hogy mit gondolok azzal lehet hogy megsértem, pedig nem áll szándékomban.
A tea bár kelleti magát, mégis inkább lemondok róla. S most nem is hagyom magam a korábbi teázások emlékeivel eltéríteni magam a célomtól, és feloldani benne az elhatározásomat. Psykhe úgy tűnik, hogy inkább csendben kerüli a konfliktust - mert újabb válasz már nem érkezik, hogy megvédje az álláspontját. S ezzel el is vész a lehetőség, hogy ezt a kérdést jobban körbejárjuk.
De az már úgy tűnik, hogy felkeltette az érdeklődését - miszerint nem csak az emberek szorulnak segítségre. Hiába, a ráutaltság oda-vissza alapon megvan - egyik fél sem képes sokáig magára hagyatkozva segíteni a másiknak, ha nem viszonozzák az erőfeszítéseit. Ezt eltartott egy darabig felismernem - és még most sem szívesen beszélek róla. Ezért egy

/Görög/ Úgy emlékszem azt mondtam -al erősítem meg az előbbi kijelentést, de ennél jobban nem tárgyalom ki. Főleg, hogy eléggé elkalandozok a témától, s azon veszem észre magam, hogy eléggé felajzva szemezek vele. Kissé észbe kapva zavartan az ablak fele pillantok, és kihasználva a motivációt, felállok a fotelből, és nagy levegőt véve az ablakhoz sétálok megint. S inkább a várost szemlélve emlékeztetem magam, hogy ennyire nem lehetek az ösztönök rabja! Elvégre annyi minden szól ellene - az orvos-beteg kapcsolat, a patrónusa, esetleg a párja, s ami még fontosabb - Thyra - akitől kértem pár napot, s az még bizony nem tellt le. Ezért inkább a város forgalmát nézem, hogy össze tudjam szedni magam, s inkább a kellemetlenebb dolgokat próbálom meg felidézni - azt, amikor Jayrt baleset érte.

Ha nem megy, akkor egy gyors és kissé talán suta

/Görög/ Majd később folytatjuk, ha nem probléma - de most jobb ha befejezzük! - el távozok az irodából.

Ha viszont sikerül legyűrni a vágyat, akkor továbbra is a várost szemlélve megszólalok
/Görög/ Beszélgessünk inkább arról, ami miatt kötelező itt lennem. Hogy Jayrt lelőtte egy gyerek! - javaslom a témaváltást. Ez talán elég lesz ahhoz, hogy kissé visszazökkenjenek a dolgok.


Spoiler: megjelenítés
ellenállni a doktornéni bájainak 8-as célszámra akaraterő dobás Dobás 7d10: ( 9+9+5+6+5+8+8 ): Össz = 50
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 22. 19:08:05

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



A pillanat elmúlik és lehetőség eltűnik. A forróság marad csak a nadrágodban, a tested izzik a vágytól, miközben valami benned egyre inkább azt suttogja, hogy el kéne venned azt, amitől olyan hülyén érzed magad. Ha elveszed, akkor majd elmúlik! Csak kapd el és döntsd rá az asztalra, aztán mindenkinek jó lesz! Neked biztosan! Végül azonban, ha esetleg ellenállnál az egyre égetőbb és erősebb késztetésnek, akkor a szavaira lehetsz figyelmes, melyek halkan szólnak, együtt-érzően, selymesen és barátságosan:

Psykhe /Görög/ Bármikről szívesen beszélgetek. Sok minden nem találja a helyét benned, számtalan dolog gyűlt fel az elmúlt napokban vagy még hosszabb ideje. Ha esetleg megfogadsz egy tanácsot, keress fel egy masszással és-vagy akupunktúrával foglalkozó helyet. A világot az energiák áramlásai működtetik, ha eldugul vagy rossz felé halad, annak következményei vannak. – mutat rá szelíden – A régidők, azok elmúltak. Esetleg megpróbálhatod felidézni, akad rá pár módszer, még akár hipnózissal is megpróbálkozhatunk, de attól tartok a jelen és jövő épp elég kihívást ad, semmint a múltban kéne élni.

Mikor felkeltél és félrevonultál, kibambultál az ablakon, egy ideig élvezed a magányt, aztán rájössz, hogy a gondolataid, az érzéseid és minden más veled maradt, a fizikai eltávolodás nem oldott meg semmit. Aztán hallasz valamit, de mire megfordulnál, már két dolgot érzel. Az egyik valami finoman titokzatos illat, más mint Zaira kertjében, a másik pedig a tea átható aromája. Ezúttal csendes, nem válaszol a nyilvánvalóan provokatív megerősítésedre, helyette inkább

Psykhe /Görög/ Nem futhatsz el a probléma elől. Nem old meg semmit, cserébe még inkább zaklatni fog. – említi meg finoman, aztán – Jayr meghalt. Nincs mit beszélni róla. Természetesen az értékelésben még is az Ő neve fog szerepelni, de ami azt illeti, inkább az érdekel rád milyen hatással volt ez és a közelmúlt illetve hogyan érzed azt, hogy most egy ember testében vagy, valakiében, aki eltávozott?

Úgy tűnik tényleg érdekli minden, a testtartása, hangja… nem értesz nagyon hozzá, de valahogy mégis azt érzed, hogy őszinte és igazad mond. Vagy annyira jól hazudik, hogy teljesen megtévesztett. Bármi is legyen, ott áll melletted-mögötted és látod a kezét, melyben a tea lebegett be eléd vágyakozva utánad, hogy végre ne kéresd magad és szádhoz emeld, megérintsd… megidd!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 22. 20:46:36
Enethiel

Egy ideig valóban eljátszom a gondolattal, hogy engedek az ösztönöknek, de valahogy mégsem tűnik helyénvalónak. De ez nem teszi sokkal könnyebbé a döntést, a kivitelezést - mármint az önuralom gyakorlását. Pedig most aztán van mit gyakorolni - mert nagyon úgy fest, hogy a doktornő mellett hol ezért hol azért, de folyamatosan türtőztetnem kell magam. S ha nem sikerül, akkor... nos utólag bánhatom a dolgot. De nem ma - pontosabban nem úgy.
A tanácsára, hogy menjek el egy masszásra csak legyintek. Azt sem tudom, hogy mikor fogok legközelebb fizetést kapni - egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Még ha happy end is a vége a történetnek...

/Görög/ A régi időkre sem vagyok mostanában kíváncsi. Így is túl sok minden bukkan fel onnan mint szeretném...
Az ablakhoz lépve pár szívdobbanásnyi ideig jól érzem magam, aztán rájövök, hogy itt is utolérem magamat - és a pillanatnyi elégedettség tovaszáll. De helyette a doktornő érkezik, s úgy tűnik, hogy nem is sejti, hogy miért az ablakon túli világot nézem helyette. A szavaira kissé ingatom a fejem
/Görög/ Ne haragudj, de azért jöttem az ablakhoz, hogy kissé messzebb kerüljek tőled. Mert ilyen közel hozzád ebben a testben elég sok önuralmat kíván továbbra is az elvárható orvos-beteg kapcsolat keretein belül maradnom - hívom fel a figyelmét. Aztán inkább a mondandójára reagálok
/Görög/ Jayr nem szimplán halt meg. Hagytam meghalni, pedig megmenthettem volna. Sőt, én túrtam ki a helyéről amikor már legyengült, bele a viharba. Ha igazam van, akkor nem szimplán meghalt, hanem megsemmisült a lelke - fordulok felé - S mindezt azért, mert nem akartam visszatérni a börtönünkbe. Már a legelején sikerült felrúgnom az egyik alapelvet. S mivel folytattam? Feleslegesen agyonvertem puszta kézzel egy gyilkost az utcán. Aztán pár napja majdnem megöltem az egyik kollégámat. Szóval zsúfolt hetem volt - összegzem a dolgokat.  Közben kíváncsian figyelem, hogy mit lehet leolvasni az arcáról. Mert hogy nem elismerést, az szinte biztos.
/Görög/ De vissza az eredeti kérdésre - az, hogy elloptam az életét Jayrnak elég rosszul esik. Azt reméltem, hogy nem hiába halt meg, és hogy többet nyertek velem az emberek. S hogy csökkenteni tudom a család veszteségét, amit okoztam. Mivel a dolog hamar kibukott volna a hozzá közel állóknál, így inkább elmondtam nekik, hogy Jayr meghalt. Tartoztam az igazsággal. De utólag visszatekintve pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, és ezt nem is bántam meg - sóhajtok fel
/Görög/ De ettől függetlenül szerintem rosszul esett nekik, és nem hitték el. Rossz viccnek, kifogásnak, mentális labilitásnak tartják. A barátokkal, barátnővel összevesztem. Aki meg mégis komolyan vette - az pedig véletlenül rám szabadította egy szenteltvizes papot. Elég fájdalmas volt az a találkozás, de a miértet legalább értem...
/Görög/ Arról most ne is beszéljünk, hogy múltkor egy bolhás dög az ablakomon keresztül letarolt a saját lakásomban. Tegnap ugyancsak otthon megint leütöttek. Közben az egyik ismerősöm - meg még néhányan olyan betegséget kaptak el, ami több száz éve nem tizedelte meg a lakosságot. Én meg itt állok az egész közepén és teljességgel mindegy, hogy mihez kezdek, mert minden úgy ahogy van el van cseszve! Jó, a Bolhással talán konszolidálódik a helyzet... Tömören - tehetetlennek érzem magam, ami eleinte nagyon frusztrált. Most már kezdem megszokni, és egyre kevésbé akarom megváltani a világot. Belátom, hogy nem megy - vonom meg a vállam. De a teát továbbra sem veszem el.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 22. 22:30:17

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Nem erőltetik a masszás kérdését, helyette hallod, hogy eltávolodnak, de közben valahogy a kezedbe került a bögre tea. Mikor visszafordulsz és közlöd, hogy nem tesz jót a mentális nyugalmadnak a közelsége, egy pillanatra végigmér. Nem úgy mint beteget, de… átnyújt egy cetlit. Aztán jobban megnézve, ez egy beutaló, mit ad ég, ingyenes ellátás tíz alkalomra. Úgy tűnik, ha mást nem is, de ennyit mindenképp szeretett volna tenni érted. Azonban mikor eléggé lehangolóan nyilatkozol a régi időkről, az ágyhoz invitálna, megütögetve picit annak támláját.

Pyskhe /Görög/ Akkor nem veszíthetsz semmit, ha teszünk egy próbát. – végül is, valóban nem

Aztán szemtől-szemben megvallasz mindent. S ahogy kiszakad belőled a sok mardosó gondolat, egy picit mintha megkönnyebbülnél. Nem sok, annyi se, de mégis, mintha valahogy könnyebb lenne most, hogy megosztottad valakivel. S végül csak a bizalom győzött, mégpedig úgy, hogy egy embernek, igaz nem akármilyen embernek nyíltál meg! Sorolod mindazt amit tettél, amit veled tettek, amit tehettél volna és amit nem tettél, megvallod az összes bűnödet és félelmedet, ahogyan talán pici reményt is.

Pyskhe /Görög/ Ez… ez a múlt. Döntéseket hoztál, és azoknak meglett a maga következménye. – kezd bele óvatosan, láthatóan van mit végiggondolnia, de végül – Elsőnek azt kell tenned, hogy elfogadod azt, ez megtörtént és már semmit sem tehetsz. A következő az, hogy mérlegeled a történteket és tanulsz belőle majd megbocsátod magadnak a gyarlóságot, amit Jayr hagyott rád. Amíg nem oldod fel magadban ezeket a konfliktusokat, addig egy helyben fogsz topogni. – vélekedik – Ezek tényleg nehéz dolgok, komoly döntések és nem a legjobbak, de már megtörténtek. Azonban míg Jayrnál értem a miérteket és szerintem te is, addig nem tudom, hogy ki ez a Bolhás és miért bántott téged. A kollégád… jobban van úgy tudom. Túl van a nehezén, fel fog épülni.

Egy pici szünet, kortyolni kell a teájából.

Pyskhe /Görög/ Hazudnék, ha azt mondanám minden élet egyformán értékes. Ez a kijelentés már évszázadok, ha nem ezredek óta nem állja meg a helyét, mindössze egy üres frázis, amit bármikor el lehet mormogni, mintha attól tényleg így lenne. – legyint – A gyilkosság rossz dolog, de ki tudja miért történt? Az biztos, hogy van aki azt mondaná: mindegy mi ez az ok, a gyilkosság az gyilkosság, s vannak akik felmenték bizonyos körülmények között. Ilyenek az emberek, ezek vagyunk mi. S most már picit te is. Végigjárhatnád az utat, hogy ki volt ő, miért tette, de ebben benne van a feloldozás és az újabb bűn eshetősége is. Olykor jobb nem tudni, tartják.

Újabb korty, kortyok. Most a csésze fele elfogy.

Pyskhe /Görög/ Szerintem nincs veszve semmi.  Ha megtalálod azt ami erőt ad, akkor a Teremtést is ki lehet fordítani önmagából. – sóhajt, amikor a család kerül szóba – Amiről az emberek nem akarnak tudomást venni, arra hihetetlen kreatív módon képesek kifogást találni. S a fiúk, családtagjuk elvesztése, lássuk be, egy igen komoly dolog, nem csoda, hogy nem hittek neked azon kivételtől eltekintve. S gondolom, ha papot hívott, akkor valami olyasmit mondhattál amitől a démoni megszállás gondolata is felmerülhetett. Te hogy látod ezt?

Elfogy a tea.

Pyskhe /Görög/ S miért bántottak az otthonodban? Sok rossz dolog történt, de az egyensúly mindenhol jelen van. Milyen jó dolgok történtek veled? – kérdez rá, majd amikor beszámolsz a járványról – Igen ezt el tudom képzelni, nem mindenki szabadul emberbarát nézetekkel. Akad egy-két dolog, amit szerintem ki kéne próbálnod. – vár még mindig az ágynál – A megszokás egy ősi és kegyetlen ellenfél, könnyedén ránt magával a szürkeségbe, ami statikussá tesz mindent, változatlanná és mint ilyen embertelenné. Nincs baj a világmegváltó törekvésekkel, mindössze némi tervezést igényel. – mosolyog rád, amitől szebbnek tűnik
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 23. 14:22:42
Enethiel

A kezembe adott teára kissé tanácstalanul ránézek. Hiszen nem kértem! De legalább jó meleg, így jól esik kézben tartani. A szemrevételezésnek nem tulajdonítok nagy jelentőséget - inkább a cetli az, ami most leginkább érdeklődésre adhat okot. Ami mint kiderül - egy beutaló. Ketté hajtom, aztán zsebre teszem.
/Görög/ Köszönöm! Ezek szerint még kimehetek az emberek közé - vonom le a következtetést, hogy nem tűnik annyira súlyosnak az esetem. Mikor az ágyhoz invitál még az ablaknál maradok
/Görög/ De semmi hipnózis! - kötök ki egy feltételt, aztán inkább a nyakába zúdítom a problémáim egy részét. Lehet hogy nem fair, hogy csak a negatívumokat sorolom, de egyrészt ő kérdezősködött, másrészt pedig jól esett valakinek elmondani!
/Görög/ Az adott helyzetben a rendelkezésemre álló ismeretek alapján feltehetőleg újra ugyanúgy döntenék - kivéve a kollégámmal kapcsolatban. Azt a látogatást kihagytam volna, ha az eszemre hallgatok - szóval a döntéseim helyességében nem kételkedek. A döntések következményeit nehéz elfogadnom. Ugyebár a pokolba vezető út kövei...
A Bolhást érintő kérdésre közbeszólok
/Görög/ Neki is rossz tapasztalatai lehetnek a visszatérőkkel kapcsolatban. Ezért gondolom előbb üt, aztán kérdez - válaszolom, hogy én hogy látom a dolgot annak ellenére, hogy még nem kérdeztem rá konkrétan a dologra.
/Görög/ Igen, a kollégám szerencsére túlélte, de ez nem rajtam múlt. A többi kollégám mentette meg - válaszolom neki. Arra pedig, hogy egy-egy élet értékesebb, mint a többi picit felszisszenek

/Görög/ Ez kényes kérdéseket vet fel. Az én ittlétem, vagy Jayr élete ér-e többet? Ha értékesebb vagyok, akkor a jó cél érdekében mennyi áldozat, ami még belefér az elfogadható kategóriába? Elvehetem azt, amire szükségem van, vagy amit akarok? Ha húsz ember élete árán megmentek nyolcvanat az még jó? Vagy megtörhetem lelkileg, vagy végezhetek azzal, aki megpróbálja akaratom ellenére felfedni a kilétemet? - kérdezem tőle, s nem várok választ, mert nincs jó válasz.
/Görög/ Remélem soha nem kell ilyen kérdésekre válaszolnom. S azzal is tisztában vagyok, hogy minden eset egyedi elbírálást igényel, s az egyetlen amit tudok tenni, hogy a legkisebb kárt próbálom meg okozni. De még így is nehéz megbékélni a "járulékos veszteséggel".

A meglátására, hogy csak meg kell találnom ami erőt ad picit elhúzom a szám
/Görög/ Csak idő kérdése, ugye? Kár, hogy ketyeg az óra... - válaszolom, hogy kissé szokatlan hogy az idő szorításában vagyok.
/Görög/ Nem azt vártam, hogy higgyenek, hanem hogy hagyják rám. De ez sem ment minden esetben. A pap miatt meg nem haragszom - valahol valóban logikus lépés egy hívő embertől az egyházhoz fordulni. S igazad van - érthetően akartam magyarázni - aminek eredményeképp olyan hasonlatokat vettem elő, ami erre a következtetésre mutatott. Ami nem baj, mert nem tévedtek nagyot, csak a dolog jelentéstartalma elég negatív. De ezt betudom a rossz reklámnak - utalok a bibliára. A kérdés, hogy miért is verték be a képem szerencsére elég egyszerű
/Görög/ A barátom eléggé feldúlt lett, mert a testvérét nagyon megviselte Jayr halálhíre. Nem engedtem a lány követelésének, hogy azonnal bizonyítsam be hogy nem csak egy rossz viccről van szó. Helyette kértem, hogy adjon hat nap haladékot és gondolja át, hogy valóban azt akarja-e. Nos, azóta nem láttam - csak a bátyját, aki így tudatta velem a véleményét. Ez fájt eddig a legjobban, mert nagyon fontos számomra. De mivel többször bebizonyosodott, hogy még otthon sem tudom magamat vagy mást megvédeni - így nagyobb biztonságban van, ha csak távolról vigyázok rá, s esélye  van normális életet élni. Persze lehet, hogy hat nap múlva visszajön és kiköveteli a bizonyítékot - de félek, hogy azzal csak veszélybe sodrom és idővel talán meg is bánja...
A kérdésre, hogy milyen jó dolgok is történtek velem futó mosoly jelenik meg az arcomon.
/Görög/ A jó dolgokat sokkal könnyebb elfogadni - válaszolom, és rövid tűnődés után folytatom
/Görög/ Tegnap például két vidám aprósággal bejártuk az arborétumot, később pedig sikerült úgy-ahogy kiegyezni a Bolhással - árulom el, hogy valóban történnek jó dolgok is.  Ellépve az ablaktól az asztalig sétálok, és leteszem a bögrémet, majd leülök mellette az ágyra.
/Görög/ Mint például? - kérdezem - Mit javasolsz, mit kellene kipróbálnom, hogy szakítsak a megszokottal? - tudakolom érdeklődve felé fordulva.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 24. 14:32:13

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Miközben a nem kértem ott melenget és kitartóan illatozik, rádöbbensz, hogy nem csak a testednek esik jól a melegség. A figyelem, az odafigyelés, az, hogy segíteni szeretnének neked, hogy támogatnának valahol a Dagan ego-nak is jól eső érzés. S bár olyan vagy, mint egy sündisznó, úgy tűnik, hogy jól kezelik a dolgot, az összes piszkálódás-szurkálódás a semmibe veszik. Mikor tiltakoznál a hipnózis ellen, nem erőltetik, de nem is érzed úgy, hogy véglegesen letettek a dologról. Miután minden kiszakadt belőled, elmosolyodik, picit olyan, hogy „Tessék, nem is volt olyan nehéz!”.

Pyskhe /Görög/ Talán segít, ha nem csak bűntudatból látogatod meg, beszélsz vele. – veti fel, majd a Bolhás kérdésre – Ki ez a Bolhás? – érdeklődik, mert ebből az információból érezhetően nem tud kellő tanáccsal szolgálni – A világ veszélyes hely. Különösen, mivel a történelmet a győztesek írják és a Visszatérőket évezredek óta bélyeg égeti. A Hit erő, de ezt nem csak építésre lehet használni. – sóhajt, megérinti a gyűrűsujját, majd újra elmosolyodik, s mint ilyen hasonlít ez a mosoly Kirké-ére – S bár magam nem vagyok áldott, vagy birtokolnék különös ajándékot, de érzem, tudom, hogy több van odakint, mint csak néhány Visszatérő.

Egészen addig csendben van, amíg a kényes témáról beszélsz, majd:

Pyskhe /Görög/ Ezekre a kérdésekre neked kell megtalálni a választ. Nem másoknak kell megmondani, mert akkor már nem te, hanem ez a valaki más leszel, hiszen az ő érveit, gondolataid és érzéseit képviseled. S valóban, ahogy mondtad, minden helyet, minden ember egyedi és emiatt sajátos megközelítést kíván. Nincs egy nagy általános mindenre jó gondolat. Minden részletre kiterjedően nem hiszem létezik. Esetleg a Teremtő terveiben. – kuncog, majd bocsánatkérően pillant rád. Természetesen hisz, de láthatóan nem vakon – Ellenben kétlem, hogy ezen reményed hosszú életű lesz.

Végül a következő téma:

Pyskhe /Görög/ S szerinted valóban elhitte? Lehetséges, hogy nem csak baráti szálak fűzték Jayr-hoz. Itt említeném meg, hogy rengeteg ki nem mondott, vagy meg nem mutatott érzés kering mindenfelé. – mutat rá, majd – A testvéri kötelék nagyon erős tud lenni. Különösen az ikrek között! – de ő ezt általánosságban érti – Nem tudom, hogy fog dönteni, nem ismerem őt, de készülj fel a legrosszabbra. – végül az otthon témában – Rendőr vagy, biztos kaptál kiképzést! Lehet, hogy azt kéne egy erős alapnak használnod és fegyvertelen illetve lőfegyveres harcban is elég jártas leszel, hogy elkerüld a hasonló helyzeteket! – veti fel, de úgy, hogy szerinte te is gondoltál már ilyesmire

Végül leülsz az ágyra.

Pyskhe /Görög/ Kezdetnek feküdj le. – javasolja, mutat végig az ágyon

Amint engedelmeskedsz, akkor mögéd lép és lepillant rád, te pedig felnézhetsz rá. Finoman megérinti a homlokodat, majd a tekinteted fürkészi, míg el nem kapja és azt veszed észre, hogy csillogó tekintete lassan rabul ejt. Szótlanul néz, tekintetek és talán picit több is kapcsolódik itt és most, mint orvos-beteg, ember és Bukott, valahogy… olyan érzés, mint egykor volt. Az a feltétlen Hit, ami ott volt körülötted, a levegőben és nem úgy kellett keresni és kuncsorogni utána, hanem… természetes volt! De nem ez az érzés, most ami dominál, hanem a bizalom, érzed, hogy elfogadtak, hogy beengedtek egy belsőbb térbe, ami talán neked is segít ellazulni. S mikor eléred, egy kép villan fel…

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Az élet lehelete.jpg)

S talán meglepettségedre el is tűnik.
Csak egy név maradt vissza,

வாழ்க்கை மூச்சு
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 25. 16:04:13
Enethiel

Szokatlan és jóleső dolog, hogy valaki segíteni akar - és nem kételkedéssel, szomorúsággal vagy értetlenkedéssel vegyesen közelítenek hozzám, mint a közvetlen ismerőseim. De ez talán annak is köszönhető, hogy a doktornőnek sokkal könnyebb elfogadnia, hogy mi történt Jayrral. Úgy tűnik, hogy akik a legközelebb állnak hozzám, azok fogják ezt a legnehezebben feldolgozni. Igaz, a doktornőnek már nem kell bizonyítanom semmit...
Az ötletére, hogy csak úgy is meglátogathatnám, bólintok. Most már talán ébren is fogom találni, nem úgy mint legutóbb. De a Bolhás kérdését nyitva hagyom, pontosabban lezárom

/Görög/ Egy Rabisu, de ennél több szót kár elvesztegetni rá - az viszont nem marad észrevétlen, hogy megérinti a gyűrűsujját. Vajon most is viseli a gyűrűt, mint legutóbb? Lehet, hogy egy régebbi kapcsolat mementója, amit a Hit és a Bukottak felbukkanása tett tönkre?
/Görög/ Sajnálom! - mondom neki, és valóban átérzem, hogy milyen nehéz is lehet elveszíteni valakit - Személyes tapasztalat? - teszem fel a kérdést, de igazából nem hiszem, hogy válaszol. Túlságosan is érzékeny pont lehet. De talán az együttérzés neki is jól esik.
Azzal a megállapítással pedig nem tudok vitatkozni, hogy rengetegen szökhettek meg a börtönünkből. Hogy ez jó vagy rossz - azt nem tudom megítélni, de abban én is majdnem biztos vagyok, hogy ez egy új korszak kezdete lehet. A Teremtő terveit említve elhúzom a számat. Ha a konfliktusok, a Bukottak büntetése, az emberek magára hagyása előre eltervezett volt - akkor nem vagyok túlzottan beájulva ettől a nagy tervtől... - de ezen talán nincs is mit csodálni, elvégre nem vagyok pártatlan ebben a kérdésben.

/Görög/ A meglátásom szerint vagy minden előre el volt tervezve - és akkor van egy rosszindulatú, zsarnok, kicsinyes Teremtő aki mint egy gyerek babázik és tépkedi le játékai fejét. Vagy pedig ahogy azt eredetileg is feltételeztük, Ő sem tévedhetetlen és mindenható - és szimplán kicsúszott a kezéből az irányítás - de akkor sem a megtestesült jóság mintaképe - de cserébe haragtartó és bosszúálló típus - fejtem ki a nézetemet kissé bővebben. Hogy aztán a családi problémákra terelődjön a szó.
/Görög/ Biztos, hogy nem csak baráti szálak voltak - erősítem meg a gyanúját - és épp ettől olyan katasztrofális a dolog. S a baj az, hogy ha szerintem helyesen dönt - és távol marad, az mindkettőnknek fáj. Ha pedig mégis ad egy esélyt a bizonyításra és marad, az szintén fájdalmas felismeréseket hoz - és én nem tudom megvédeni a többi Bukottól.
A véleménye, hogy rendőri kiképzéssel meg tudnám védeni magam vagy másokat keserűen elmosolyodom
/Görög/ Ha a barátomra célzol, ő is pont ugyanazt a képzést kapta. De egyrészt nem helyes összeverekednem vele - egyrészt mert a barátom, másrészt mert az csak olaj a tűzre és utána mindketten sokkal komolyabban leamortizálódunk. Harmadrészt meg azért, mert ha nagyon feldühít feltehetőleg nem éli túl. Ha pedig a Rabisura gondolsz - egy nem emberi alakban támadó, harcra termett Bukottal semmiféle képzés nem veszi fel a versenyt. Ott az a szokás, hogy a megtámadott alul marad, és meghal! - magyarázom, hogy nekem Elohim mércével mérve nem a harc az erősségem.

A javaslata, miszerint feküdjek végig az ágyon elsőre nem tűnik korszakalkotó változásnak. Így miután hanyatt dőlök, mindössze kíváncsian várom utána hogy mivel is akar előrukkolni. Azon tűnődve, hogy ez mire lesz jó - mélyedek el a tekintetében - és rá kell hogy jöjjek, egész kellemes a dolog. A beugró emlékképre rácsodálkozok, de mielőtt nagyon belekapaszkodhatnék már el is tűnik.

/Görög/ Ez mi akar lenni? - tudakolom a doktornőtől, de nem felelősségre vonásként, hanem szelíd érdeklődésként. Ugyanis nem tudom, hogy a beugrott kép tőlem vagy tőle származik, ahogy azt sem, hogy mi az a szó, ami az eszembe jutott. Egy újabb töredék - egy újabb szó - aminek nem látom az értelmét, és így azt sem tudom, hogy fontos-e. De az biztos, hogy a hely már nem létezik, létezhet - így legfeljebb csak nosztalgikus emlékként járulhat hozzá a mostani problémáim megoldásához. Ám a nevet meg sem próbálom kimondani - mert azt nem tudom, hogy kiről/miről és mit árulna el, de azt már tudom, hogy a neveknek olyan hatalma van, amivel jobb vigyázni!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 27. 12:10:10

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Úgy tűnik, hogy a Doktornő képviseli mindazt, amit eleddig kerestél. Egyetlen hibája, hogy már valaki felfedte előtte az igazságot oly ügyességgel, hogy meg is hódította a szívét: a Hitét. De az biztos, hogy teljességgel más, mint bárki, akit eleddig megismertél vagy örököltél. Elképzelhető, hogy azért kezeli ezt jobban, mert ő már tudja az igazságot, egy részét legalábbis. Tud, dolgokat, amiket bizonyára az a valaki mondott el neki, aki előbb szabadult meg a Sötétségből, mint te. Az is igaz, hogy foglalkozásából adódóan bizonyára sok érdekességgel találkozott már, talán csak a Bukottak voltak kivételek?

Egy kívülálló valahogy mindig tisztában lát, mint azok, akik érintettek.

Psykhe /Görög/ Biztosan ez minden? Elég mély benyomást tett rád és említetted, hogy talán kialakulhat valami kölcsönös tisztelet. Természetesen megértem, hogy az otthonodat ért inzultus miatt morcos vagy, de a város elég sok veszélyt rejt, többet, mint valószínűleg eddig láttál. S ahogy korábban említettük, a Biblia nem igazán áll ki mellettetek. – mondja halk szelídséggel, majd a kérdés okán a kezére pillant – Kétlem, hogy bárki tudja a választ a Teremtő terveire, talán még maga a Fényhozó sem. – de nem cáfolja vagy erősíti meg egyik elméletet sem – Igen, valami ilyesmi. – de nem fejti ki csak a fájdalmat látod pillanatra átsuhanni, igazi emberi reakcióként, hogy pillanat múlva megint a profi pszichológus pillantson le rád – Nincs jó megoldás. Ami lehetne, annak nagyon kevés a valószínűsége. – bólint, majd a múltaddal kapcsolatban – Igen, ez így van. De te több és kevesebb is vagy, mint egy ember. Használnod kéne azt, amivel csak te rendelkezel. Mindenképp beszélned kéne vele és az sem kizárt, hogy elmondani, esetleg megmutatni a teljes igazságot, hiszen a (legjobb) barátod! – ő ezt javasolja, de érzed, a döntés a tied. Végül pedig: Nem tudtok meghalni. Nem is éltek. – mosolyodik el és látod rajta, ebben a pillanatban megpillantod, hogy egyszerre irigyel és sajnál valamiért

Aztán elfekszel és a tekintetébe fúrva a tiedet meglátod az emberi lelket. Nem, nem szó szerint, de talán nem véletlenül mondják, hogy a szem a lélek tükre, mert úgy tűnik, hogy igen sok minden csillog ezekben az intelligens és sokat látott szemekben. Mikor valahogy sikerül hátrahagynod mindent, elengedni a sok bajt és örömet, mindent ami foglalkoztatja az Esszenciádat, mikor végre le tudod dobni magadról az szabadulásodtól eltelt napok terhét, a múlt megmutatja magát, igaz, csak egészen rövid ideig. Nem számítottál rá, nem vártál ilyesmit vagy csak az emberi érzések, esetleg a doktornő miatt, de hamar elveszik az a csodálatosan fenséges látvány, ami most már újra a tied. Leírhatatlanul szépség volt, tele élettel és játékosan incselkedő széllel, mindennel, amire egy Asharu Erősség csak büszkélkedhet.

Psykhe /Görög/ Egy mód arra, hogy lecsillapítsuk az elme végtelenségében hullámzó káoszt. – mondja nyugtató-szelíden
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 27. 15:52:02
Enethiel

/Görög/ Ha nem vagyok otthon és betörnek - akkor vagyok morcos az otthonomat ért inzultus miatt. Ha az ablakon keresztül letarolnak és rám vetik magukat azt az érzést kezdi ki, hogy meg tudom magam védeni, és hogy van olyan hely - egy otthon - ahol biztonságban vagyok - pontosítok.
/Görög/ De mint a példa mutatja nincs ilyen hely! - vonom le megint a konklúziót. A megállapításra, hogy senki nem ismeri a Teremtő pontos tervét nem válaszolok, mert ezzel ezt a témát le is zártuk. A kérdésemre adott válasz is több mint amire számítottam, de mikor látom rajta hogy valóban fájdalmas emlékeket idéz, diszkréten hagyom hogy másra terelődjön a szó. Ami pedig engem nem tölt el kellemes érzésekkel. A javaslatára, hogy mondjak el mindent Thyrának felsóhajtok.
/Görög/ Meg akarom védeni - de nem vagyok rá képes, és mellettem nagyobb veszélyben van. Azaz bármennyire is fáj - úgy tudom megvédeni, hogy nincs a közelemben. Pont ezért nem fogok utána menni. De ha úgy dönt hogy mégis visszajön - akkor bármennyire is rossz ötletnek tartom, de meg fogom változtatni az életét.
Amikor közli velem, hogy nem is élek visszakérdezek
/Görög/ Szóval jobban hasonlítok egy Ikea bútorra, mint a többi páciensre? - tudakolom.
Ahogy leteszem mindazt, ami zavar, nyomaszt, örömet okoz vagy más módon foglalkoztat - a beálló nyugalomban új dologra leszek figyelmes. A bevillanó emlékkép után viszont újra magamra kapkodva a hétköznapok problémát picit elszomorító a dolog, hogy mennyi minden elveszett!
/Görög/ És az mire lesz jó? - tudakolom tovább erősen tartva a pillanattól, amikor elmúlik ez a bizalom és Hit elegyéből gyúrt érzés, amely már olyan régóta hiányzott.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 27. 17:03:06

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Psykhe /Görög/ Továbbra is a legfontosabb eldöntened, hogy te miképp látod. Először is ha szigorúan nézem körülbelül több milliárd ember szemével, akkor az nem a te otthonod. A tied… talán már tényleg nem létezik. Esetleg, ha más szempontból nézed, akkor neked Jayr az otthonod! S a másik igen hangsúlyozott dolog, hogy helyed és feladatod van a teremtésben, ami esetünkben nem a harc, ha jól értelmezem a szavaidat. Vannak elkerülhetetlen döntések, amiket meg kell hoznod és ki kell tartanod mellette.

Még mindig a tekintete rabja vagy, ami ezt az egészet könnyed társalgássá teszi, nem gondolsz bele, nem is tűnődsz rajta, de valószínűleg, lehetséges, hogy enélkül sokkal kevésbé nyíltál volna meg. Ugyanakkor így betekintést nyertél a doktornő világába is, még ha nem is oly mélységekben, mint esetleg szeretted volna. S mint ilyen itt biztonságban érzed magad, szinte már otthonosnak tetszene, ha nem egy ember, egy orvos rendelője lenne – még ha szépen is van berendezve és ilyen magasságban még a látvány is gyönyörű.

Psykhe /Görög/ Nem dönthetek helyetted és nem is adhatok tévedhetetlen tanácsot, de mint nő, mint olyan nő, akinek volt párja, aki nem csak barátja volt, azt mondom, hogy nem teheted meg, hogy máshonnan tudja meg. – megérinti az arcod, finoman és gyengéden, ahogy egy anya tenné, egy feleség, egy… valaki, aki egykor neked is fontos volt egykor – Néha nincs jó választás, nem tudsz mindenkit megmenteni vagy egyszerűen csak sodródni kell, mert különben megfulladsz. – ujjai a homlokodon pihennek, s most megint látod, hogy valóban nő, a ruhakivágás enged sejtetni – S te hogy érzed? Vissza fog jönni?

Aztán pici szünet, kis mosoly, végül:

Psykhe /Görög/ Ez ennél egyszerűbb. Nem vagy természetes. Természet felett állsz, s mint ilyen nem életed van, létezésed. Kicsit olyan vagy, mint Dzsini, az Aladdinban. Hihetetlen kozmikus erő, egy icipici kis helyen. – mosolyog, majd még hozzáteszi azt is – Aki sosem volt igazán szabad. Talán most… az lehetsz. – veti fel – Mert a legtöbb páciensem valami rabja, szolgája. Érzéseké, vágyaké, álmoké, elvárásoké, a kötelességé… – legyint finom mozdulattal – bármié, ami megköti.

Végül az utolsó kérdésedre:

Psykhe /Görög/ Arra, hogy az érzékelés egy másik szintjére jussunk, hogy képesek legyünk a rendben megtalálni a helyünket és azután minden más helyét. Meglátni az összefüggéseket és esetleg megérteni azokat, mert bizonyos szinten minden hatással van mindenre… – halkul el, kíváncsi tekintettel néz rád
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 27. 18:14:54
Enethiel

/Görög/  Ha az ő szemükkel nézem - a jogfolytonosságban nem állt be változás - ezért az az enyém. Ha viszont a mi tudásunk alapján azt nézem, akkor Jayr élete után a lakását is elvenni már nem akkora lépés, ami fennakadásra adhatna okot. Ha pedig a legutóbbi huzamosabb tartózkodási helyemet kellene otthonomnak  tartanom - az valahogy nem fog menni. Nem is ment - Borzongok bele.

Egy picit mintha bűvölnének - veszem észre minden kényelmetlenség nélkül. De jelenleg nem ez zavar, hanem inkább a helyszín. Bár attól most nem tartok, hogy bárki berontana az ajtón vagy esetleg az ablakon keresztül. Inkább a tudat, hogy ezt a szobát milyen célra használják - az akadályozza, hogy teljesen el tudjak lazulni.

/Görög/ Tehát te azt mondod, hogy ne adjak neki esélyt, hogy szabadon dönthessen a sorsa felől? Hogy ne adjam meg neki az esélyt egy "normális" életre? Függetlenül attól, hogy akarja-e vagy sem - azaz visszajön-e vagy sem - keressem meg, és azon kívül amit elmondtam neki bizonyítsak is, és törjem meg a lelkét? Én mondjam meg, bizonyítsam neki, hogy miben higgyen? - kérdezek vissza - Mert az igazságot elmondtam neki - de nem bizonyítottam - sóhajtok, de az érintésért hálásan tekintek rá, és rövid időre ismét elkalandozik a tekintetem. Majd a ruhakivágás után ismét a tekintetét keresem 
/Görög/ Makacs és keményfejű és önérzetes. Nem hiszem, hogy visszajön - de még van öt napja, hogy átgondolja - válaszolom szomorkásan. A hasonlatára, hogy mi is vagyok halvány mosoly a jutalma. Elvégre Aladdin Dzsinje soha nem ölt meg senkit.
/Görög/ Minden embert köt valami. Ahogy téged  is, vagy kissé bővítve a kört - akár engem. Akiket nem, azoknak már nincsenek céljai, és érzelmileg közelebb állnak egy kelkáposztához. Jó esetben csak átmeneti a zavar, rossz esetben pedig talán szociopata vagy halott lesz. A magyarázatára, hogy mire is jó mindez, egy
/Görög/ Ahm. Vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit! - válaszolom, mert úgy érzem, hogy sokat kellene magyaráznia, és nem biztos, hogy megéri. Mellesleg egy kicsit olyan szakmai bullshitnek tűnik ami jól hangzik, de amúgy dögunalmas és nem olyan fontos.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 27. 18:48:07

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Psykhe /Görög/ Igazából nem. A törvény értelmében te nem létezel. Jayr élt, de ő meghalt. Nem nevezett ki örökösének, nincsenek papírok róla, s mint ilyen te megölted és elvetted a testét. Elloptad az emlékeit és bizonyos kultúrák szerint a lelkét és az életét is. De mivel őt már előtted halálosan megsebesítették így nem tudta elmondani senkinek. Ugyanakkor amíg nem derül fény a turpisságra, te lehetsz ő. Kicsit álszent, kicsit képmutató, de működhet. Ellenben, ha a világ megtudná az igazságot, akkor valószínűleg mindenki és minden, az összes tudását a démonokról rajtad tesztelné. – tehát erősen nem ajánlja a teljes igazság felfedését – Az emberiség nincs felkészülve arra, amit a Visszatérők jelentenek. – teljességgel bizonyos ebben, szerinted ő sem volt – Nincs egy másik hely ahova költözhetsz? Ahol jobban otthon érzed magad? Ezt meg kiadhatnád valakinek és még pénzt is keresnél. – javasolja

Bűvölet kitart.

Psykhe /Görög/ A szabad akarat illúzió. Épp most mondtam el miért. Ha nem azért, akkor meg másért. Az igazi szabadsághoz nem tudom lehetséges e, hogy közben erényes maradj vagy bármi más ami azt illeti. De akkor kérdezd meg magadtól azt, megteheted e, hogy másra hagyod az igazságot, hogy később, valami sokkal kevésbé tervezett és ebből fakadóan talán enyhítő körülményt mellőző módon tudja meg valaki mástól: talán egy igazi démontól? Lehetséges lenne, hogy félsz és emiatt nem teszed meg vagy csak azt hiszed, hogy hosszútávon van választásod a kérdésben? Vajon mikor megörökölted őt, nem lettél e felelős érte, ahogy Jayr volt? Megteheted e, hogy elengeded és nem tudod később mi lesz vele, mi csaphat le rá ami kiszabadult, vagy már eleve a közelben volt?

Egyre közelebb hajolnak, egyre halkabban beszélnek

Psykhe /Görög/ Ennyire gyengének tartod? Azt hiszed megtörne a lelke, mert megtud valamit amiről nem is dönthet akarja e tudni? Hiszen dönthet e úgy, hogy közben nem hiszi el van döntésjoga? Az igazság nem mindig látszik annak és ha nem akarod elhinni sokkal rémisztőbb érveket tudsz ellene felhozni, mint amit csak elképzelni lehetséges. – mikor Thyra jellemzését suttogod – Mintha tükröt tartanának, igaz? Talán pont ezért vonz és taszít egyszerre. – susogja – De a szavaidból úgy vélem, hogy tényleg nem jön vissza. S ami a Dzsinnek illeti, milyen lett volna ha Jafar bírja azt az erőt…?

Végül pedig mikor az orrotok már majdnem összeér, az illata beölti az teret és érzed a közelségének melegségét:

Psykhe /Görög/ S ezért nem is lehet sosem szabad igazán, csak ha leveti a kötelékeket, a béklyókat és legyőzi az akadályokat. A szabadság is lehet egy cél, s ha valaki véletlenül elérné, akkor olyan célja lehet amilyet csak akar, hiszen nem köti már semmi. Ezek azonban olyan távoliak, hogy akiknek sikerül, szerintem már nem is ebben a dimenzióban élnek. – mosolyodik el, és innen ugrik át a válaszodhoz – Quantumfizika. Esetlegesen fekete lyukak vagy más érdekességek, minden a Teremtő akaratának megfelelően. Multidimenziók és párhuzamos világok, semmi sem lehetetlen. A tudományt a Hit vitte előre, a Hit képes átnyúlni a Világokon. A Hit a legveszélyesebb fegyver és legerősebb is…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 27. 20:23:57
Enethiel

/Görög/ Mint mondtad, működhet. S egyszerűbb megpróbálni, és mint mondtad bizonyos esetben jobb úszni az árral - válaszolom Jayr kérdésére. Ellenben amikor a lakásról van szó
/Görög/ Bérlem a lakást és ár-érték arányban meg lehetek vele elégedve. S nem vagyok abban a helyzetben, hogy válogassak - árulom el, hogy aztán a következő kérdést feszegessem
/Görög/ S vajon mennyi az esélye, hogy találkozik egy másik Bukottal aki el akarja árulni neki az igazságot? - teszem fel a kérdést, de lehet, hogy rossz embernek, mert nála ez megtörtént... de az arányokat nézve lehet hogy sokan vagyunk, de a népesség létszámához képest talán jóval kevesebben. Közben újabb és újabb kérdésekkel bombáz, ahogy közben egyre közelebb hajol. Van ami mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni
/Görög/ Mi lehet rémisztőbb, mint hogy valami megölte a szerelmed lelkét, és ellopta a testét? - kérdezek vissza, majd kelletlenül be kell ismernem, hogy Thyra néhány jellemvonása bosszantóan hasonlít az enyémhez. De legalább arra tudom választ, amit a Dzsinnel kapcsolatban feltett
/Görög/ Bele tudott volna kapaszkodni abba a tudatba, hogy külső erők kényszerítették. De nálam ezt akármilyen nehéz beismerni, belső késztetés volt! - válaszolom, de utána már elég nehéz  az érvelésére figyelni, mert túlságosan is lefoglal a fizikai közelsége. Az illata, a tekintete sokat ígér - ahogy a szavaival is a szabályok megszegését javasolja! Egy-két szívdobbanásnyi ideig tart míg eldöntöm, hogy élek a felkínált lehetőséggel. Elvégre mi sem természetesebb, mint hogy áthidalva a semmi távolságot oda hajolva forrón megcsókoljam! Hogy utána egy határozott mozdulattal  magamra, az ágyra húzzam és elkezdjem kigombolni a blúzát. Amit az első gomb után inkább  pattogó gombok keretében tépek le róla, hogy minél előbb kicsomagolhassam! Az elemi ösztönöket ezután picit háttérbe szorítva inkább a doktornőnek adom át az irányítást - több tapasztalatot feltételezve róla. S hogy bírja a tempót, még az éltető aurát is megidézem magam köré az elkövetkező pásztorórára...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 27. 21:23:31

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Psykhe /Görög/ Ezt neked kell eldöntened. Ahogyan azt is, hogy ott akarsz e maradni vagy keresel másikat, ami már az új élet, egy új lehetőség kezdete is lehet, nem beszélve arról, hogy a változatosság gyönyörködtet. Nem beszélve arról, hogy időnként elkerülhetetlen. Te most Jayr környezetében egy jelentős változás vagy, amit nehezen tudnak megérteni és emiatt szinte képtelenek elfogadni.

Közben, elveszi az ujjait a homlokodról

Psykhe /Görög/ Több, mint szeretnéd. Napról-napra egyre több megmagyarázhatatlan esemény történik a világban. Gondold el, hogy csak Athen ezen részén mennyit ismersz. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy egy ideig még hallani sem fog róluk! – ez igaz, nem tudja megmondani, nem úgy mint azt, hogy: hogy veled is megteszi. Vannak rosszabb dolgok a halálnál, szokták volt mondani. – ez utóbbiról akadnak elképzeléseid, ha Thana-ra gondolsz és arra a valakire, akihez a Kórházban beszélt – A magyarázatokkal az a baj, hogy könnyű őket kitalálni, bármire rá lehet őket fogni, de amikor kiderül, hogy nem érnek semmit, akkor sokkal nagyobb kárt okoznak. Ugyanakkor időt mindenképp nyerhetsz vele! – ez igaz, de hogy ez kinek jó, azt már döntse el mindenki maga

Ezután pillanatok alatt összeforr az ajkatok, aminek édes ízét újra és újra meg akarod ízlelni. Ugyanakkor lehet, hogy mégsem annyira, mert oly mértékben lehűtötted az emberi érzéseket, hogy most nem igazán akarnak újra felforrósodni. Tudod, hogy Jayr mit érezne, de azt is, hogy te nem éreztél ilyet soha! Emiatt talán kissé sutább a dolog, mint elsőre gondoltad, mégis megleped vele Dr. Vardalost, aki nem ellenkezik mikor magadra húznád, így hamarost épp a gombok után matatnál, amikor kopogás lehet megszakítja az eseményeket!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 27. 22:07:41
Enethiel

Psykhe próbál rávilágítani a többiek nézőpontjára velem, vagyis Jayrral kapcsolatban, de nem épp lelkesítő amit hallok. Épp azt ecseteli, hogy milyen nehéz eset vagyok úgy en bloc.
Ahogy azzal sem tud lelkesíteni, hogy bár alig lehetünk egy tucatnyian Athénban, de a felfordulás amit okozunk a teljes városra kiterjed...
Élek a felkínált lehetőséggel, hogy tüzetesebben megismerjem a doktornőt, és saját magamat. De az első csókok alatt bizony rá kell  döbbennem, hogy az ablaknál állva túlságosan is sikerült lehűtenem a kedélyeket. Talán Psykhe is így vélekedhetett,  de ennek ellenére nem tiltakozott a dolog ellen.

/Görög/ Csak legyél megértő - még soha nem voltam nővel - súgom a fülébe, hogy aztán a gombokkal kezdjek el foglalkozni.
/Görög/ Úgy hallom újabb sürgős eset! - állapítom meg a kopogásból, s sóhajtva megigazítom rajta a ruhát s lehelek egy futó csókot az ajkaira.
/Görög/ Ennyit a zavartalan gyönyörködtetésről.... - majd amikor megindul az ajtó fele magamon is igazítok, és leülök az ágy szélére. Igazából Kirkére gyanakszom, hogy szeretne valamit - vagy pedig tényleg szükség van a doktornő szaktudására. Ám mindkét eset őt kívánja.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 28. 22:54:40

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Kirke,%20Neberu.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Psykhe /Görög/ Megértem, hogy még nem tudod irányítani az érzéseket, amiket örököltél. – ezért nem haragszik – De talán te sem fogod sosem megtudni mit is tettél a múltban, ha csak nem éred el a teljes belső egyensúlyt. – gombolják vissza azt a kettőt amit megkezdtél – Igen, csak olyasmi lehet, különben nem zavartak volna meg. – befejezed a ruhájának kiigazítását és még egy utolsó csókot lopsz, amire csak egy enyhe tagadó-mosolygó fejrázás a válasz – Gyere be Kicsim! – invitálja anélkül, hogy odalépett volna az ajtóhoz megnézni ki az

S valóban…

Kirké /Görög/ Sajnálom Anyu, tudom, hogy kezelés volt, de sürgős! Kérlek! Siess! – indul is kifelé, de az ajtót elfelejtette becsukni
Psykhe /Görög/ Még nem telt le az idő… – említi meg (amit nem oly rég) magad is mondtál, de érzed a hangjából, hogy még ő sem tudja mi lesz utána – Az értékelésed mindenesetre nem erre az egy alkalomra fog támaszkodni. Örülnék neki, ha holnap is tudnál időt szakítani erre. – kéri, de igazából szükséges, hogy elgyere, ha még rendőr akarsz maradni – Mára végeztünk!

S elengedne, majd amint kilépsz az ajtón, a váltótársad csak sokat tudóan néz rád, mielőtt az ajtó elzárná előled a tekintetének csillogását…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 29. 11:26:23
Enethiel

/Görög/ Most főképp az számít, hogy most mit teszek és nem az, hogy korokkal ezelőtt mennyi mindent elveszettem! - válaszolom. Úgy tűnik, hogy ő sem tudja, hogy mit is akar - az előbb még ő hajolt egyre közelebb, most pedig mégis visszatáncol? Nehéz kiigazodni rajta...

De legalább Kirké esetében nem tévedtem, és úgy tűnik, hogy van akinek sokkal sürgősebb hogy a doktornő kezelésbe vegye.

/Görög/ Semmi baj! A múltkor is hamarabb lett vége, úgyhogy van benne rutinom! - válaszolom arra, hogy nem használtuk ki az időkeretet.
/Görög/ Megpróbálok itt lenni! - ígérem. Persze adódhatnak olyan események, amik nem teszik lehetővé, így aztán nem is ígérem biztosra.  Az ajtón kilépve futólag ránézek a következő páciensre. Feltehetőleg rendőr vagy más állami alkalmazott lehet - s nincs kétségem afelől, hogy neki jelenleg valóban nagyobb szüksége van segítségre mint nekem.
A lifthez sétálok, és miután megtettem vele az utat a földszintig, elköszönök Kirkétől ha ott van - majd a buszmegálló felé távozok. Séta közben azon töprengek, hogy mára van-e valamilyen egyéb kötelező programom. De mivel nem rémlik semmi ilyesmi, ezért úgy döntök, hogy indulásnak haza megyek.

Otthon bár kissé tartok attól, hogy a Bolhás akkor keresne amikor alszom. Ennek ellenére kénytelen vagyok megkockáztatni egy kevés pihenést - mert ha több napig is elhúzódna a dolog, azt már nem igazán bírnám. Ezért némi tűnődés után a bejárati ajtót csak becsukva, de nem bezárva hagyom. Ha jön valaki, legalább az ajtót ne verje szét. Majd lefekszem az ágyra, hogy pótoljak pár órányi alvást.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2018. December 31. 19:31:30

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Kirke,%20Neberu.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Psykhe /Görög/ Ezt neked kell tudnod, de azt kérlek ne felejtsd el, hogy a múltad kihatással van a jelenedre és a jövődre. Legyen az közeli vagy távolabbi, nem futhatsz előle, bármit is rejt. Sajnálom, hogy mindent elvesztettél, de most kaptál egy második lehetőséget, esélyt, hogy jobbá tedd a Teremtést! – mosolyog rád, nem is tudva mit is jelenthetnek neked ezek a szavak – Azért nem szeretném rendszeressé tenni az efféle váratlan eseményeket! – nem örül neki, de elfogadja, hogy ezt kell tennie – Kérlek, legyél itt! – ennyit mond

Odakint eközben egész sokan lettek. Először Kirkét látod, mikor kilépsz, de aztán felfedezed, hogy egy fiatal ázsiai férfi és egy máshonnan érkezett külföldi fiatal lány is ott van. A lány – aki azért Kirkénél láthatóan idősebb – éppen a férfiú arcát nyalogatja oly módon, ami inkább idézi benned egy cicamosdatás képét, mint bármilyen emberi reakciót, kivéve talán azon csínyt-csínyeket, amikor Thyra tette veled ugyanezt vidáman nevetve, akkor, mikor még igen jóban voltatok…

(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/05 Hayate Axel.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/Leviathan - Cara Blake.jpg)

S a következő pillanatban érzed, hogy a természetfeletti vibrál a közeledben, bár az irányát nem tudod pontosan (sem) meghatározni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2018. December 31. 19:48:21
Enethiel

Arra, hogy mindent elvesztettem, megrázom a fejem

/Görög/ Még megmaradt egy két dolog Jayrtól - válaszolom. A váratlan eseményekre csak vállat vonok - az fel sem merült bennem, hogy másképp is lehet. Az elmúlt napok pont erről nekem szóltak.

Kifele menet kissé rácsodálkozok a mosdatásra - de próbálom nem túlzottan megbámulni. A jelenséget - mert az - látva egyértelművé válik, hogy ők még eléggé a terápia elején járhatnak. S mivel én láthatólag sokkal kontrolláltabbnak tűnök megértem, hogy miért nem akartak várni. Ilyen súlyos esettel az oldalamon én sem szívesen várakoznék.
Így csak egy

/Görög/ Csak tessék! - el engedem át az ajtót és a helyet, majd határozottan távozok a lift felé. Főleg, mert megérezem azt, hogy a közelben újabb veszélyforrás bukkant fel. Futó pillantást vetek Kirkére, s azon tűnődöm, hogy egy szinttel fentebbi vagy lentebbi jelenlétet érzek, vagy a páros valamelyik tagja borzolja a kedélyeimet? S ha az utóbbi, vajon Kirké is ezt érezte meg, mikor előrébb vette őket a sorban?

A lifthez sétálok, és miután megtettem vele az utat a földszintig, elköszönök Kirkétől ha ott van - majd a buszmegálló felé távozok. Séta közben azon töprengek, hogy mára van-e valamilyen egyéb kötelező programom. De mivel nem rémlik semmi ilyesmi, ezért úgy döntök, hogy indulásnak haza megyek.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Január 14. 18:18:42

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Kirke,%20Neberu.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Th%C3%A9a.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Leo-nidas.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Reggeli órák



Nem tudod pontosan behatárolni a forrást, de az biztos, hogy közel van, nem kizárt, hogy a páros valamelyik tagja az, vagy a falon túlról, de a közelből érkezett hozzád ez az erősnek ható inger. Azt láttad, hogy nem te vagy az egyetlen, aki körülnézett ennek hatására, mert a másik férfi is mintha megérzett volna valamit, kivéve, ha csak szimplán körülnézett, mert nem sűrűn járt itt, ez pedig erősíteni a gondolatot, hogy szó szerint a terápia elején járnak.

Kirké /Görög/ Nincs ellenemre, ha elhívod randizni, de kétlem, hogy a terápia végéig elfogadná! – jegyzi meg vidáman, majd a buszmegállóig kísér, ahol megvárja veled az érkező járatot, de közben: A magány nem mindenkinek segít a fejlődésben! – ad egy puszit, majd amikor itt az ideje, integetve búcsúzik

A hazaút eseménytelen, nem úgy az érkezés, amikor hárman várnak az ajtódban. Akad rögtön egy ismeretlen férfi – aki türelmesen várakozik – és két nő, akik viszont annál inkább ismerősnek tetszenek. Az egyik Théa, a gitárját ölelgeti zavartan, a másik Amyntha, aki úgy pillog, mint aki most ébredt fel és még nem itta meg az első kávéját…

(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Leo-nidas.jpg)
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Január 14. 20:36:46
Enethiel

Úgy döntök, hogy most nem foglalkozok a forrással - ez lehet a doktornő patrónusa esetleg a patrónusának problémája. Inkább távozok is, mielőtt megint olyasvalamivel találkozom, amivel nem szeretnék.

Kirké szavai kissé meglepnek, bár még én sem tudom hogy mit hoz a jövő. De úgy tűnik, hogy a lehetőség adott - mert épp nem eltiltottak. Picit furcsállom, hogy elkísért a megállóig.
/Görög/ Mindenkit kikísérsz, vagy csak miattam aggódsz, hogy nem találom meg a megállót? - kérdezem meg tőle picit csipkelődve. Persze az is lehet, hogy csak nem szeretné, ha lemaradnék a buszról... igaz, ennek a lehetőségét elég csekélynek tartom - figyelembe véve, hogy még puszit is ad. Ám a meglátására nem igazán tudom, hogy pontosan mire is gondolt.
/Görög/ Azért csak itt vagyok, nem? S mivel anyukáddal próbálok meg előrébb jutni a foglalkozásokon nem is vagyok egyedül - válaszolom neki. Aztán ezzel vagy egyet ért, vagy pontosít, hogy mire is gondolt.

Az eseménytelen buszon zötykölődés pont jó volt arra, hogy megteremtse a hangulatot egy kis délelőtti szunyókáláshoz otthon. Csakhogy otthon szembesülök a ténnyel, hogy ez nem most fog bekövetkezni! A férfit ugyan szemügyre veszem, de inkább a másik két vendég az, aki segít eligazodni. Théa érkezését valahol vártam - és így nem okozott meglepetést, hogy megkeresett. Amynta viszont egyedül nem lehetne itt, azaz a Jézus beütésű hippi nem lehet más, mit ... a Bolhás? Egy pillanatra megtorpanok, aztán folytatom feléjük a sétát. Ha Amynta itt van, és nem a járványügynél, az azt feltételezi hogy nem fertőző. Ha pedig nem fertőző, akkor nem biztos, hogy gyógyítanom kell Amyntát.
/Görög/ Sziasztok! - szólítom meg őket - Úgy látom picit feltorlódtunk! - lépek oda egy bocsánatérő mosollyal - Elnézést, ha odaengedtek az ajtóhoz, akkor beengedem magunkat! - javaslom, és miközben nyitom az ajtót, megkérdezem
/Görög/ Sikerült megismerkednetek? - tudakolom, aztán beterelgetem őket - üljetek le! - javaslom nekik, én pedig a konyha fele veszem az irányt. Ha nem ismerik egymást, akkor röviden, egy-egy szóban bemutatom őket egymásnak.
/Görög/ Ne haragudjatok, de kétfelé én sem tudok szakadni, ezért kénytelen vagyok sorrendet csinálni. Théa - fordulok felé - Amyntáék után foglak elkísérni a professzorhoz. Addig kis türelmedet kérem! - aztán megkérdezem
/Görög/ Teát vagy kávét valaki? - teszem fel a kérdést, majd a rendelések felvétele után megérdeklődőm
/Görög/ Amynta, hogy érzed magad? Örülök, hogy ilyen hamar kiengedtek! - Aztán a Bolhás fele fordulok
/Görög/ Leo, ha szóltál volna, odamentem volna az intézethez! - hívom fel a figyelmét, hogy kissé túlteljesített - Egyébként mit tudsz róla, hogy van? - Aztán miközben fő a tea és/vagy a kávé, Amyntához megyek, és próbálom meghatározni, hogy vajon tényleg egészséges-e, fel fog-e gyógyulni?
/Görög/ Iason nagyon fog neked örülni! - bátorítom, miközben próbálok valami benyomást szerezni Amynta egészségi állapotáról.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Január 15. 20:05:06

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Kirke,%20Neberu.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Th%C3%A9a.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Leo-nidas.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora délelőtt



A távozásod után már nem érzed vagy nem tűnik fel, hogy más természetfeletti hullám érne el, így nem kizárt arra gondolni, hogy talán nem is a te problémád ami történt. De sokat nincs időd ezen tűnődni, mert társaságod van, aki egészen a megállóig kísért és olyasmit mondott, amire a meglepő és talán az izgalmas lehet a megfelelő szó. Az biztos, hogy a Doktornőnek adott második esély, olyasmi lehet, ami a lényed, az Esszenciád maga. Míg a kérdésedre csak egy rejtélyes mosoly a válasz, addig a puszi igen kedves gesztus, kevés hasonlót kaptál mostanában.

Kirké /Görög/ Jól tetted, hogy eljöttél! – a második részen kuncog, kicsit huncut a lány, majd tagadó fejrázás – Mindenkinek kell egy kis magány, hogy igazán magába tudjon mélyedni, hogy rájöjjön, mennyire nem ismeri önmagát, vagy amit örökölt! – kicsit olyan, mintha valahol hallotta vagy olvasta volna, de örül, hogy ideillik, majd elköszönt, hiszen érkezett a busz!

Hazafelé egész úton van időd átrágni mindent ami történt, elvégre van pár megálló amit le kell küzdeni. Álmosan érkezel és gondolatban már a takaró alá képzeled magad – talán a korábbi ezüsttincsek mellé – de sajnos amint megállsz az ajtónál, realizálod, hogy nem vagy egyedül és az érkezők nem a pihenését érkeztek.

Úgy tűnik, hogy Théa meglepetésnek szánta az érkezést, de most kicsit megszeppenve áll a férfi mellett, aki viszont gyengéden segít megállni Amynta-nak, aki bármikor képesnek látszik állva elaludni. Théa félve int neked, nem tudja jókor érkezett e, zavarni nem szeretne, de izgatottnak is látszik, míg a „Bolhás” teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott jelenléte érdekes ellentétet mutat. Nem is beszélve arról, hogy ki tudja mit tett és mi tartott eddig, vagy éppen miért most…

Férfi /Görög/ Szia Jayr! – kellemes hangja van, de egyben erőteljes is – Igen, mi is meglepődtünk! – nem érzed így lett volna, no meg az ajtóhoz vezető út is szabad – Igen, igazán bájosak a barátnőid! – jelenti ki barátságosan

A férfi helyeslése és Théa „Igen”je egyszerre hangzott fel, de az azt követő pirulás már csak a fiatal nőn látszik, aki enged a terelésnek és bár Amynta és a Férfi után lép be, de te zárhatod a sort. Odabent három tea rendelése/kérése érkezik, közben a két fiatal hölgy helyet foglal, a beteg (?) a fotelben – a Gitár az asztalon – a gazdája pedig ahol épp helyet talál, míg a hippi megáll közöttük.

Théa /Görög/ P-persze! Semmi gond! – megértő
Amynta /Görög/ Hmpf… – próbálja megfogalmazni, de inkább mindjárt elalszik
Leo /Görög/ Hosszú éjszakája volt, nagyon fáradt. – magyarázza szelíden/feleslegesen (?), majd – Nem volt szükség rá. – nyugtat meg, a helyzet ura volt – Úgy tudom, hogy sokkal jobban van, de azért…

Ekkor kopognak.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Január 15. 21:14:33
Enethiel

Kirké véleményét nagyrészt bizonyosan osztom. Elvégre valami hasonló véget utaztam el a szigetre is. Hogy jobban képbe kerülve magammal döntést tudjak hozni. Haza fele azt, hogy mi történt, vagy mi nem történt meg sem próbálom kielemezni - előbb egyet feltétlenül szeretnék aludni - hogy ülepedjenek a dolgok.

Látszólag Théa meglepetése duplán sikerült - de pontosan tudom, hogy sokat utazott ezért a találkozásért - így fel sem merül bennem az, hogy nehezteljek rá a kissé váratlan betoppanásért.
De a Bolhás is szeret meglepetést okozni - igaz, ő talán egy picivel könnyebben meg tudja határozni, hogy a közelben vagyok-e. Talán ennek köszönhető, hogy őt nem érte olyan váratlanul, hogy nem ért itthon. Amynta viszont nem tűnik meggyőzően egészségesnek, és ez pici nyugtalansággal tölt el. Egy biccentéssel nyugtázom Leo tájékoztatóját, hogy már bemutatkoztak egymásnak Théával - és a bájosságra nem reagálok - elvégre nem nekem bókoltak, hanem Théának és Amyntának.


Odabent hamar kiderül, hogy teát tehetek fel főni - amit a konyha gáztűzhelyén egy hagyományos fütyülős teafőzővel valósítok meg. Miközben a vízre várunk, végignézek a kínálaton. Úgy ítélem meg, hogy a gyerekekkel vett gyümölcsteánál egy picit erősebbre van szükség. Ezért végül a sarokban pihenő fémdobozból papayával ízesített ceyloni fekete teát csipegetek tojás filterbe. Aztán az üveg teás-kancsóm szélére akasztva a láncot a forró vízzel nyakon öntöm a tojást. Négy bögrét és kiskanalat egy tálcára téve  mellé teszek egy felvágott citromot, cukrot, és kis kancsócska tejet, és ezt viszem át a dohányzó asztalra, majd a fűszeres illatú teás-kancsót is utána viszem.
/Görög/ Mindenki a lehetőségeknek és az ízlésének megfelelően ízesítheti! - hívom fel a figyelmüket, hogy bizony nem ismerem a teázási szokásaikat. Közben úgy tűnik,hogy sikerül Leóból is kicsikarni pár megnyugtató szót Amynta állapotáról. S talán épp belelendülne a részletekbe, amikor kopognak. Rájuk nézek
/Görög/ Vártok valakit? - teszem fel a kérdést, s amikor látom, hogy feltehetőleg hozzám jöttek, felsóhajtok, és csipetnyi rossz érzéssel az ajtóhoz megyek. Mostanában volt egy-két kellemetlen kimenetelű látogatás - és ki tudja, hogy a mostani hogy fog végződni? De az szinte biztos, hogy a mostani helyzetet tovább fogja bonyolítani. Egy pillanatnyi habozás után kinyitom az ajtót, és megnézem, hogy most ki érkezett.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Január 17. 19:05:51

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Kirke,%20Neberu.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Th%C3%A9a.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Leo-nidas.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora délelőtt



Úgy tűnik, hogy Théa-t inkább a másik lány jelenléte lepte meg, nem is igazán az, hogy nem voltál otthon. Legalábbis valami ilyesmit vélhetsz a látottak alapján. Leo egy profi nyugalmával álldogál, cseppet sincs zavarban és másképp sem zökkent ki higgadtságából. Amynta pedig egyszerűen túl lába mindenhez. Ez utóbbi aggodalomra ad okot, de bizonyosság az nem jár mellé. Lehetséges, hogy nem ártana biztosra menni, de az újabb kérdéseket vet fel. Esetleg ezen gondolkodsz vagy másra koncentrálsz a teakészítés alatt, végül a négy csésze a tulajdonosa elé kerül.

Először Leo kortyol, de ő nem tett bele semmit, aztán Théa, aki citromot tett bele, majd… te, vagy te sem. Ahogyan senki számított arra, hogy kopogni fognak, így értetlenül néznek rád. Végül, bár van benned némi hezitálás, de kinyitod, hogy jóbarátoddal Cyrus-al nézz szembe, aki már tol is félre és sietne befelé:

Cyrus /Görög/ Tudom, hogyan törjünk be a Járványhivatal épületébe! Nem sok minden kell hozzá, hiszen te ren… – ekkor felfedezi a vendégeket és elhallgat, a kínos csend szinte tapintható. Kivéve Leo, aki csak enyhe mosollyal kortyol megint a teába.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Január 17. 19:17:43
Enethiel

A teafőzés során leginkább Amynta állapota aggaszt - pontosabban az, hogy nem tudom megmondani, hogy csak kába, le van gyengülve vagy beteg? Azt reméltem, hogy a tea felszolgálása után már többet fogok tudni - de nem így lett. Csak a teámba tudtam én is némi citromot facsarni, mikor félbeszakította Leot a kopogás.
Megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy az ajtó nyitása után senki nem akar rám támadni. Ehelyett Cyrus ácsorog ott, amin egy picit meglepődök. Ami jelen esetben nem is baj, mert Leo szavai alapján amúgy is szükség lenne egy pontos diagnózisra. De nem is hagy szóhoz jutni, mert már nyomul is befelé, s közben megtudom, hogy jelentős elszántságot szedett össze mióta nem láttam.

/Görög/ Nocsak! Ráéreztél, hogy mikorra készül el a tea! - mosolyodom el, majd mögötte újra bezárom az ajtót. Bent már meg sem kérdezem, csak elindulok a konyha fele egy újabb bögréért.
/Görög/ Théa, ő itt Cyrus. Cyrus - ő pedig Théa, valamit Leo - mutatom be gyorsan egymásnak őket, miközben a konyhaszekrényben matatok - De inkább ugorjunk a terveddel, és egyből térjünk rá a következő feladatra, és mindjárt adhatsz szakvéleményt is! - világosítom fel.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Január 30. 17:03:22

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Kirke,%20Neberu.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Th%C3%A9a.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Leo-nidas.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora délelőtt



A teljes bizonyossághoz valószínűleg a képességeidhez kell folyamodnod, mivel az orvosi tanulmányaid jelenleg, a nem létező és a sosem volt között ingadozik. Egykor ez nem volt ennyire problémás, de most minden csepp egészségért keményen meg kell küzdened. S mindez nem lenne elég, még időd sincs arra igazán megnézd magadnak, mert kopogtatnak. Beviharzás és kínos csendet te töröd meg mikor teával kínálod és azt el is fogadják.

Meglepett pillantása sokat elárul, még neked is. Nem számított ennyi vendégre, Amynta-ra meg végképp nem. Ugyanakkor, ha kicsit lassan is, de elérte a felismerés, hogy már nincs szükség arra, hogy terveit megvalósítás felé terelje. Aztán nyújtja a kezét, üdvözölnél Théat, aki legalább akkora zavarral nézi a nyüzsgést, mint az orvos-barátod. Végül kissé ügyetlenül, de bemutatkoznak, minek végén Cyrus úgy néz rád, miszerint: „Hol rejtegetted eddig?”

Cyrus /Görög/ Hello! – int Leonak és lép Amynta felé – Sokat nem mondhatok a kartonja nélkül. Nem látom a teszteredményeket, azt, hogy milyen vizsgálatokat végeztek el… semmit! – ez eléggé zavarja, mert így némileg haszontalannak érzi magát – Mérjünk lázat! – ülteti le a lányt és pulzust mérne
Leo /Görög/ Úgy vélem, hogy rám itt már nincs szükség! – búcsúzna, többet nem is mondd
Théa /Görög/ Nekem is… nekem is dolgom van! – úgy érzi zavar, távozna
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Február 07. 19:35:13
Enethiel

Ha megvan a diagnózis, onnan már könnyebb lesz a dolgom. De hogy azt hogy állíthatom fel, arra bizony még nem jöttem rá. De nagyon nem is van rá módom most kitalálni, mert bizony kissé feltorlódtak az ismerősök!
Végül aztán Cyrus is befut - s úgy sejtem - személyében most megérkezett a megoldás. Amiből Théa jelenleg csak azt érzi, hogy kicsit sokan vagyunk az aprócska szobában. Ezzel nincs is egyedül, mert Leo is inkább menekülne.
Cyrust viszont felkészületlenül érte a helyzet - és csak találgat, hogy mit és hogyan is kéne tenni - hogy pontosabb képet kapjon Amynta állapotáról.
Miközben Cyrus felveti a lázmérést, kicsit belegondolok, hogy Théa számára mennyire furcsa lehet ez a helyzet. Így belecsöppenni valamibe, amiről egyedül ő nem tud semmit - de az információ-darabkák és Cyrus alapján valami szokatlan dologban "sántikálásra" lehet következtetni. S valóban ezzel a benyomással nem is tévedhetne nagyot.


/Görög/ Ez a nap igencsak rendhagyóan alakul mindenki számára - tudatom Théával egy bocsánatkérő pillantással, és végre én is belekortyolok a teámba. Bár kissé bénázik, de örülök, hogy Cyrus itt van - az ő diagnózisára bátrabban hagyatkozok, mint a saját találgatásomra. Ha megmondja, hogy Amyntának milyen jellegű segítségre van szüksége - akkor azt valószínűleg még meg tudom neki adni. Végül Amyntát akár Cyrusra is rábízhatom, miután testületileg hazakísértük. Leo pedig - vetek egy tűnődő pillantást rá - mivel végső soron megtette azt, amit kértem - ezért illene hálásnak is lennem. Talán mégsem akkora vadparaszt, mint az elsőre tűnt - és már szabadulna a szobából - akárcsak Théa.

/Görög/ Köszönöm, hogy segítettél! Úgy érzem, hogy joggal vagyok érte hálás! - tudatom Leóval míg kiengedem, majd Théa fele fordulok.
/Görög/ Igen, neked is dolgod van - egy fontos találkozóra kell ma elmenned - a többiről nem is beszélve! - válaszolom mosolyogva - De azt javaslom, hogy még bírd ki egy kicsit! Cyrus hamarosan véleményt alkot Amyta állapotáról, aki miután kissé összeszedte magát szépen hazakísérjük - azt nem teszem hozzá, hogy utána már el tudom kísérni őt is Thanához... Kíváncsi vagyok, hogy ez elég lesz-e arra, hogy maradjon még.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Február 24. 10:49:26

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Th%C3%A9a.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Leo-nidas.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Zoe.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora délelőtt



Amynta az, aki az egészet, mint egy lázálmot éli meg. Idegen helyen van, ráadásul sokan – és megint, igen, megint csengetnek! – akik közül a felét is alig ismeri, valószínűleg aggódik a fiáért, miközben ki tudja beteg e még, és persze ki tudja, hogy mi történt, mit tett Leo amikor kihozta! Szóval rajta látszik leginkább az elveszettség és talán pici rémület is.

Cyrus óvatosan, mint aki fél, hogy megütik, pedig csak a munkáját végzi – vagy, mert nagyon tetszik neki Amynta ugye – próbál pulzust, lázat mérni, mely utóbbinál simán a saját homlokát érinti a lányéhoz, aki tágra nyílt szemmel figyel, de valahogy még sem húzódott el. Az orvos barátod finoman megérinti a nyakát, tapogat egy sort, majd arra kéri a lányt, hogy nyissa ki a száját. Finoman fordítja az állat a fény felé, majd halk köszönöm suttogás után esetlenül megsimogatja a fiatal anyuka haját. Végül felkel és odalép hozzád:

Cyrus /Görög/ Kéne egy sztetoszkóp, egy vérnyomásmérő és… – ez nem a legjobb hely arra, hogy bármit tényként tudjon közölni

Eközben Leo már a kijáratnál áll Théa társaságában, akire úgy néz fel, ahogy a nők szoktak azon férfiakra, akit vonzónak találnak. Alapvetően Leoból árad a nemesség, az erő és… valami biztos, ami hatással van a nőkre, mert Amynta is odapillant, amikor úgy tűnik, hogy a csengetésre ő válaszol.

Leo /Görög/ Biztos vagyok benne, hogy fordított/adott esetben te is így tettél volna! – hárítja el a hálát mosolyogva, majd kiengedésnél egy Zoé-t látsz, aki szintén megnézi magának a férfit – Hölgyem! – biccentve üdvözli és búcsúszik
Théa /Görög/ Nos… ha azt mondod, hogy nem zavarok… – de ő is Zoé-ra pillant, majd a távozó Leo után, de végül nem csatlakozik a Rabisuhoz – Egy picit várhatok még. – érezhetően sokkal jobban érdekli a találkozó, mint az, hogy most picit épp zavarban van
Zoé /Görög/ Jó reggelt! – köszönt, de pillanatra a tekintete még a távozó után libbent – Úgy látom elegen vagyunk egy jó kis pókerhez! – próbálja tréfálva elütni a (kínosnak tetsző) helyzetet
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Február 24. 20:06:48
Enethiel

Cyrus gyors vizsgálata kissé teszetoszának hat, de a körülményekre való tekintettel nem rovom fel neki. De a diagnózisa hallatán nem vagyok igazán elragadtatva, mert csak annyit tudok meg, hogy milyen eszközök nincsenek a háztartásomban...
/Görög/ Azt mondd meg, hogy az általános kimerültség és gyengeség, vagy a beszedett gyógyszerek azok amik jelenleg a legnagyobb gondot okozzák! - kérem tőle, és utána Leóhoz lépek, hogy kiengedjem.

Amynta láthatólag szintén nem érzi úgy, hogy ideálisak lennének a körülmények - s eben igazat kell adnom neki. A csengetésre megrovóan pillantok az ajtóra, mert nem várok senkit - de ez most nem mondhatni, hogy sokat számít jelen esetben.
Leo szavai után csak egy egyszerű kérdést teszek fel neki

/Görög/ Amyntát ugye a vírustól gyógyultan hoztad ki a karanténból? - érdeklődöm biztos ami biztos, aztán  kiengedem. Mivel egyáltalán nem vártam, így Zoé érkezése meglepetésként hat. Bár mostanában kissé hanyagoltam, de mindig örülök neki ha a közelben van.
/Görög/ Neked is! - válaszolom felderülve Zoénak, s félre lépve az ajtóban beengedem.
/Görög/ Miért, hoztál paklit? - érdeklődőm közben, hogy mi járatban is van. Zoé és Amynta már találkozott - de Théa még nem. Így őket bemutatom egymásnak, aztán a konyha irányába megyek, és Zoé kezébe nyomok egy bögrét - majd a teáskanna fele intek
/Görög/ Szolgáld ki magad - javaslom neki, én pedig végül a konyhaszekrényhez sétálva kiveszek egy vizespoharat, majd a flaskát elővéve beletöltöm az alján lötyögő kevéske vizet. A vizespohárral felszerelkezve lépek oda Amyntához.
/Görög/ Szeretném, ha meginnád ezt a pár korty vizet! - nyújtom felé határozottan. Megvárom amíg megissza.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Február 26. 16:46:15

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Th%C3%A9a.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Leo-nidas.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Zoe.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora délelőtt



Cyrus /Görög/ A holtestekhez értek, élő embert nem vizsgáltam már vagy… az egyetem óta! – plusz tudod, hogy Amnyta nagyon tetszik neki, szóval… – Lehet a gyógyszer is, kicsit szapora a légzése meg a pulzusa, ahogyan lehet kimerültség is! – külön-külön és egyszerre is elképzelhető szerinte
Leo /Görög/ Kettőnk közül te vagy a gyógyító! – jegyzi meg szelíden, de mielőtt még aggódni kezdenél – Amit tudtam megtettem, a szervezete most elfoglalt a harccal, ezért ennyire gyenge. Ugyanakkor mindenképp igényel némi hozzáértő figyelmet! – mondja halkan, majd ha nincs más akkor vállon vereget, majd távozik még rámosolyogva a piruló Zoéra.
Zoé /Görög/ Érdekes barátaid vannak! – pillant még a férfi után, majd teljes figyelme a tied – Neked nincs? – csodálkozik picit, majd mosolyogva a kártyatémát lezárva – Köszönöm! – elfogadta a teát
Amynta /Görög/ Köszönöm! – pillant fel rád, mint egy megmentőre, majd kicsit kábán – Iason? Iason hol van? Jól van? – kérdezi tőled, miközben Théa picit tipeg-topog mit is kezdjen magával.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Február 26. 19:50:18
Enethiel

Cyrus mentegetőzésére csak legyintek.
/Görög/ Ez csak kifogás! Messze többet tudsz erről, mint amit fel mersz vállalni! - dicsérem egy picit az egóját, mert túlságosan is lámpalázas.

Leo szavaira meglepve nézek vissza rá. Mikor mondtam neki, hogy gyógyító vagyok? Jelen tudásomat összehasonlítva a régmúlt időkkel ez elég nagyképű kijelentés lehetett. De talán megerősítette Cyrus véleményét, meg amit sejteni szerettem volna. Vagy csak azt hallom ki a szavaiból, amit szerettem volna? Végül távozik, s Zoé szavai töprengésre késztetnek, hogy ki is Leo.

/Görög/ Azt hiszem a barát definíciója nem a legjobb szó a kapcsolatunkra - ingatom a fejem - mert míg a barátaimat kedvelem, de a Bolhást legfeljebb tisztelem. Talán megbízható ismerős? Szövetséges-jelölt? Nem tudom.
/Görög/ Elég sok mindenem nincs - válaszolom - Kártyám például azért, mert nem tudok kártyázni - így nem is tűnt fel a hiánya - teszem még hozzá.

Amynta kérdésre

/Görög/ Iasont elvitte a gyámhatóság. Mivel a rokonoknál vagy ismerősöknél való elhelyezés időbe telik, ezért ott helyben nem engedtek más lehetőséget. De azon kívül, hogy nagyon hiányzol neki, szerintem ő jól van! - érintem meg finoman mintegy az ujjait miután megitta azt a pár kortyot - és minden maradék hitemet feláldozva elősegítem a gyógyulását. Elvégre Iasonnak nagy szüksége van rá, és ezért minél hamarabb fel kell épülnie!
/Görög/ Szerintem hamarosan újra együtt lesztek! - sóhajtom, s felállok mellőle, majd Théa fele fordulok.
/Görög/ Ülj le egy kicsit! - javaslom neki.



Spoiler: megjelenítés
gyógyítás-próba
Állóképesség(4) + Orvostudomány(1)
Próbadobás (fölédobás) 5d10: ( 10+4+1+8+1 ): Össz = 24
Célszám: 6. Eredmény: Siker
1 (az utolsó) faith megy bele a siker érdekében
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Március 04. 16:57:16

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Th%C3%A9a.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Zoe.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora délelőtt



Cyrus /Görög/ Lehet, hogy el kéne altatnom, úgy jobban hasonlít egy… fekvő páciensre. – jegyzi meg félig tréfásan úgy, hogy csak te hallod
Zoé /Görög/ Nem tudom ki utasítana vissza egy ilyen barátot. – jegyzi meg úgy tőle szokatlan hangsúllyal – Az utóbbi, a kártyás kérdésre, a barátnőd igazán megtaníthatná rá! – pillant Théa felé mosolyogva, majd biccent, de hagyja, hogy Amynta-val foglalkozz
Amynta /Görög/ Akkor érte kell mennünk! – közli határozottabban, mint ahogy várná az ember – Nincs élő rokona! Siessünk! – nem akarja, hogy a rendszer beszippantsa és ki tudja mi történjen vele, úgy tűnik nincs jó véleménnyel a gyámhatóságról – Induljunk! – próbál felállni, de igen gyenge. Cyrus sietve nyúl a karja után, segítsen, támaszt nyújtson, amire egy halovány mosoly a válasz, arra pedig némi arcpír
Théa /Görög/ Nem igazán úgy tűnik, hogy most alkalmas, lehet, hogy inkább csak elkérném a címet és később találkoznánk! – veti fel

Miközben Cyrus tartja szívének kedves hölgy kezét, addig te finoma megérinted a másikat és segítenél visszaülni, ahonnan a hirtelen felpattant mozdulat látható szédülést és ebből fakadóan némi kábaságot okozott. Eközben kihasználod a helyzetet és a megmaradt csöpp kis fénnyel segítve a gyógyító képességedet, mely hibátlanul lép működésbe és teszi a dolgát: teljesen egészségessé teszi a kis beteget. Az, hogy maradtak e vissza mérgek, az picit kérdéses, de elméletben Leo azt mondta megtette amit tudott és Amynta szervezete küzd vele. Sőt, most, hogy egészséges a szervezete, talán nem is fertőződik vissza és sokkal hatékonyabb harcol az halálosnak tetsző fertőzéssel. Ugyan minden rendben lévőnek tűnik, a csodával határos gyógyulás még nem mentesítette őt a kábaságból.

Nem úgy a többiek, mert amikor felpillantasz azt látod, hogy mindenki téged néz. De nem úgy ahogy eddig, hanem teljesen elkerekedett szemekkel, úgy, mint aki Jelenést lát, mint aki rádöbbent az Igazságra vagy elérte a Megvilágosodást…

Off-Topic: megjelenítés

Perception + Alertness, hogy felfedezik e Enethiel-t,
a Csz: 10-1 (elköltött Faith)

Zoé
Próbadobás 7d10: ( 4,6,7,2,9,7,8 ): Célszám: 9. Eredmény: 1 Siker

Cyrus
Próbadobás 6d10: ( 7,4,3,9,2,6 ): Célszám: 9. Eredmény: 1 Siker

Théa
Próbadobás 6d10: ( 2,4,10,+10,+7,4,3,1 ): Célszám: 9. Eredmény: 1 Siker

Amynta
Próbadobás 5d10: ( 1,2,8,2,8 ): Célszám: 9. Eredmény: 1 Balsiker
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Március 04. 21:52:07
Enethiel

Cyrus úgy tűnik, hogy kezd egy picit oldódni, mert már viccelni próbál. Futó mosollyal jutalmazom, de nem fűzök hozzá semmit.
Zoé megjegyzésére egy kíváncsi pillantást vetek rá a hangsúly miatt. Ám hamar megmagyarázom magamnak - úgy tűnik, hogy működik a kémia. A kártyás megjegyzésére csak elvigyorodom

/Görög/ Szóval te sem tudsz kártyázni - vonom le a (téves) következtetést.

Théa javaslata azt mutatja, hogy bizony eléggé mehetnékje van, amit meg tudok érteni.

/Görög/ Rendben van, mindjárt felírom a címet! - látom be, hogy nem fogok egyszerre több felé szakadni.
Amynta meg felugrik, vagyis felugrana. Így míg Cyrus segíti az egyik oldalról, én a másik oldalról picit később csatlakozva inkább segítek neki visszaülni. Bár úgy vélem, hogy a gyógyítás sikeres volt, de azért Amynta állapota még hagy némi kívánni valót.

/Görög/ Örülök, hogy tettre kész vagy, de még nem ártana még egy kicsit pihenned - intem türelemre, de feltehetőleg hiába.  Aztán feltűnik, hogy mindenki rám mered. Óvatosan magam mögé nézek - de mivel ott nem  látok semmi különöset, megkérdezem
/Görög/ Most mégis mi van? Úgy néztek, mint aki kísértetet látott! - mondom nekik kissé értetlenül. Talán Leo hagyott itt valamit, amiért ki kellene tekernem a nyakát? - jut eszembe az első lehetséges magyarázat. Mert Amynta állapota nem javult olyan feltűnően, hogy az szemet szúrt volna...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Március 06. 17:12:58

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Th%C3%A9a.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Zoe.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Délelőtt



Zoe /Görög/ Mondtam volna ilyesmit? – kérdezi kifürkészhetetlen arccal

Théa pedig bólint, türelmesebben vár, miután biztos, hogy mindenkinek jobb az, ha ő elindul. Ezután Cyrussal ugye Amnyta-n segítettetek, melynek végén szembesültél a téged igencsak meglepett tekintetek kereszttüzével. S teljesen maradéktalanul nem vagy meggyőzve arról, hogy minden rendben a kis beteggel, most ennél többet teljes biztonsággal nem tudsz tenni. S valóban, nehéz valakit nyugalomra és pihenésre inteni, aki a fiáért igyekezne. Nincs olyan anya aki lefeküdne, amikor a gyermeke egyedül van egy idegen helyen. Tehát újra megpróbálkozik, ezúttal több sikerrel! Te pedig szavaid után találkozol azokkal tekintetekkel, amikre egy értetlen pillantással és kérdő szavakkal reagálsz. Úgy érzed, hogy elég őszintére sikerült, főleg, hogy:

Cyrus /Görög/ Semmi… semmi. Azt hiszem.

A válaszából, annak hangsúlyából és akadozásából szinte kiált, hogy mennyire erős a világban a hitetlenség, hogy a tudomány embere, még ha vallomása szerint nem is teljesen hitetlen, valójában nem tud mit kezdeni az Igazsággal.

Zoé /Görög/ Nem vagyok biztos benne, hogy semmi volt.

Nem fejti ki tovább, ugyanakkor nem veszi le rólad a szemét, mintha újra látni akarná azt, amit egy pillanatra észrevett. Látod rajta, hogy őt bizony nem fogod meggyőzni ennyivel, de lehet, hogy sokkal többel se.

Théa nem nem mondd semmit, egyszerűen megragadja a karodat és félrevon, hogy feltehetően a többiek ne hallják amit mondd. S mikor suttogva, de kemény pattogó hangon belekezd, akkor két dolog bizonyosodik be. Egyfelől, hogy tényleg így van, másfelől, hogy őt nem tudtad átverni. Ráadásként kapsz olyan méretű haragot, ami ismerősként köszönt rád, szinte majd pontosan így érezted magad, ami egy kollégád (ideiglenes) halálához vezetett.

Théa /Görög/ Nekik adhatod a hülyét, de engem nem versz át. – szűri a fogai között, nem kérdés, hogy ha kettesben lennétek nem ez és nem így történne – Őszintén elmondtam mivel foglalkozom, hogy mire tettem fel az életemet, te pedig az arcomba hazudtál. Ez megbocsáthatatlan! – remeg, reszket a keze, érzed, hogy legszívesebben minden erejét egy jó nagy pofonba adná – Tudtad és még is úgy döntöttél, hogy hazudsz… démon! – köpi szinte a szavakat mérgében – Ideje, hogy megtanuld ördögfattyú, hogy minden döntésnek megvan a maga következménye!

Valami más, talán ősibb szavakat szűr a fogai között, te pedig először talán értetlenül nézel rá, de aztán megtapasztalod azt a páni félelmet, amit nem hittél, talán nem is feltételeztél valaha érezni fogsz. Nem tudod mit jelentenek a szavak, de érzed a bennük szunnyadó Hit végtelen erejét, ami kitép a testből, Jayr testéből és hosszú másodpercekig lebegsz a tested felett, ami lassan a földre hanyatlik, a többiek legnagyobb döbbenetére.

S ekkor már senki sem kételkedhet abban, amit eddig valahogy meg akart vagy próbált magyarázni, mert ott lebegsz te, Enethiel, a Második Esély teljes valódban. Miközben Théán kívül mindenki más a megdöbbenéssel, felismeréssel és végtelen áhítattal tekintenek rád, addig Théa egyre hangosabban és erősebben, pattogóbban, parancsolóan mondja a szavakat, te pedig egyre nehezebben vagy képes egy helyben maradni, egyre sürgetőbb az érzés, hogy el kell innen menekülnöd.

S még erősebb a félelem, a páni félelem, mert az Abyss húzni kezd visszafelé!

Ugyanakkor érzed, hogy áramlik feléd az az energia, a Hit, amit csak az emberektől kaphatsz, ahogy mindenkitől aki jelen van, elrablod, az ősi igazság vámját szabod ki rájuk. Théa folytatná, amit megkezdett és nem kérdés, ha befejezi, akkor te is, csak te akkor már egy ismerős helyen folytatnád, ahova soha többet nem akarsz visszakerülni. Egyre nagyobb lehet benned a pánik, egyre inkább távolibbnak tetszik a szabadság, amikor hirtelen csend lesz.

A következő pillanatban visszazuhansz a testbe. Jayr testébe, mely azonnal újra élettel telivé válik, aminek felpattannak a pillái és talán kiabál? Hevesen zihál? Rettegve néz vagy épp a düh és harag dominálna, ami sötét suttogások között adná vissza mindazt amit át kellett élned. Megidézné az erődet, a pusztítót, a halált akár egy érintéssel, hogy megszüntesse ezt a veszélyt, fenyegetést, ezt a valamit ami ily hatalmas, és erőteljes, ami képes volt ezt tenni veled!

Ugyanakkor látod, hogy Théa három ember szorításában vergődik és úgy néz rád, mint aki itt helyben képes lenne hezitálás nélkül megölni. Igazából azonban nem a gyilkos vágy ami uralja a lányt, hanem az árulás érzete, amit te valószínűleg mindenkinél jobban, szinte tökéletesen ismersz! Elárultak az emberek, elfelejtettek titeket, elárultak a feletted állók és játékszerként tekintenek rád és lehet a Fényhozó is elárult, hiszen nem volt veletek, nem tudni hol lehet!

Aztán mire teljesen visszanyered az irányítást, addigra Théa is alig vergődik már az őt fogva tartó karok között. Több szempár is téged kutat, Zoé és Cyrus döbbent-hitetlenkedéssel, de a felismeréssel és nehezen múló áhítattal néz, mozdulataik is ennek megfelelően suták. Théaé szeme vöröses a sírástól, míg Amynta melletted térdel imára összefűzött ujjakkal és leszegett fejjel miközben halk, de folyamatos bocsánatkérés mantrát suttogva…

Off-Topic: megjelenítés
+6 Ideiglenes Faith
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Március 08. 20:20:58
Enethiel

/Görög/ Tökéletes! Akkor majd várom az oktatást! - válaszolom jókedvűen Zoénak.

Az értetlen pillantásokra hasonlóan értetlen pillantás a válasz. Ha nem mondják el, hogy miről van szó, úgy én is csak tippelgetni tudok, hogy pontosan mit láttak s miért. Mert ugye feltehetőleg nem az én Igaz alakomat pillanthatták meg - hiszen nem fedtem fel magam!  Cyrus válasza nem volt elég meggyőző, ahogy Zoé sem nyugtatott meg.

/Görög/ Ha ti mondjátok... - rázom meg a fejem, ahogy ideiglenesen elengedem a dolgot, de azért idegesít a helyzet. De nincs időm sokat elmélkedni a miérteken és hogyanokon, mert Théa elkapja a karomat, aki odébb húzva a többiektől sistereg a dühtől.
/Görög/ Sss! Ezt beszéljük meg később - válaszolok Théának, majd Cyrusékra pillantok, és egy kényszeredett, kínos minden rendben vigyort eresztek meg feléjük. Ha végre elmentek, és meglátogattuk Thanát, utána sort keríthetünk egy őszintébb beszélgetésre. Bár lehet, hogy először beszélgetni kéne, és csak utána elvinni Thanához?
De úgy tűnik, hogy nem találtam el azokat a szavakat, amik lecsillapították volna, mert Théa mintha még idegesebbé válván olyan szavakat kezd el sziszegni, amik miután felkeltik a figyelmemet, rémisztően marnak belém.


Megdermedve bámulok rá, és egyszerűen nem hiszem el, hogy egy emberben ennyi erő lehet! De az igazi pánik akkor fog el, amikor Jayr földre omlik, és meg védtelenül lebegek felette. Egy biztos - tennem kell  valamit! Leheljek rá miazmát, hátha megzavarja? S ha a többiek is belekerülnek? Én vagyok itthon! Engem támadtak meg! - kezd felhorgadni bennem a düh - Állítsam meg a szívét? De  abba belehal! - hűt kissé a keserű tapasztalat. De ha Jayr alkalmatlan a befogadásomra, akkor... más? - de ennél a gondolatnál legalább érzem, hogy senki sem ezt érdemelné. Közben az érzés is egyre erősebb, hogy meneküljek, tűnjek el innen! Ez tűnik a legkönnyebb útnak. Csak engedni az Abyss hívásának, és magam mögött hagyni ezt az egész zavaros és felkavaró életet! A pap, Petros, Théa megkapják amit akarnak, és elmegyek pokolba! Lassan kitárom a kezem, hogy felkészüljek az utazásra, Csahogy az Abyss gondolatától is kirázz a hideg - és az sem tetszik hogy mások mondják meg, hogy mikor és hova menjek! Aztán ahogy a többiektől kicsikart Hit kezd eltölteni, már nem csak a dac, hanem egyéb dolgok is felsorakoznak a maradás mellett. Elvégre mi lesz az ikrekkel, Cassiával, vagy épp Sybillel, esetleg Thyrával? S ami még aktuálisabb - mi lesz ezzel a felfordulással? Zoét, Amyntát, és Cyrust sem hagyhatom cserben! Mire csend lesz, addigra megerősödve megszületik a döntés is - maradok!

Levegőért kapkodva, majdhogynem halálra rémült arccal fordulok hasra, és tápászkodom fel ülő helyzetbe, hogy végre szembe nézzek Théával. Akit a többiek hallgattattak el, és még most is olyan düh munkál benne, aminek nem szabad egyszerre utat találnia.
/Görög/ Pár... pár percig - kapkodom a levegőt - ne hagyjátok szóhoz jutni! - kérem Cyrust és Zoét, aztán visszafekve a földre gyűjtök erőt a felálláshoz - De ne bántsátok! - teszem még hozzá, amint eszembe jut, hogy én mennyire ostobán éreztem magam a tornateremben, és hogy később mennyire megbántam hogy engedtem a haragomnak...
Felállva egy kósza pillanatig mély megelégedés tölt el Amynta behódolását látván. Hiszen ez jár nekem, és már régóta nem volt ilyesmiben részem! De a megelégedés hamar  szégyenlős bűntudatba fordul, mivel hízelgő és jól esik amit csinál - ám a mód, ami rákényszerítette és a felelősség érzése felvetik a kérdést - szabad, vagy illendő -e örömöt találni benne?

Túlságosan is zavarba ejtő, hogy nem csak én, hanem a többiek is látják hogy Amynta mit művel. Így puhán a tenyeremet az összekulcsolt kezére helyezem, és másik kézzel az álla alá nyúlva gyengéden felemelem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.

/Görög/ Sssh! Nincs miért bocsánatot kérned! - tudatom vele, s közben próbálom felsegíteni a földről, és óvatosan a kanapéra ültetni. Ezután már én is inkább lerogyok mellé a kanapéra, s onnan kérdezem korholó hangon Théát
/Görög/ Mit műveltél Éva lánya?! Mire volt ez jó? - sóhajtok s mutatok körbe a többiekre fáradt mozdulattal, de nem várok választ. Szomorúan pillantok Cyrusra és Zoéra. Eddig a barátaim voltak, de látom rajtuk, hogy a kapcsolatunk megváltozott. Megszűntünk egyenrangúnak lenni, és ez nem tudom, hogyan befolyásolja ezek után a kapcsolatunkat. De tartok tőle, hogy most már soha nem lesz olyan mint eddig. Pedig minden most szerzett előnyről lemondanék, ha semmissé tehetném ezzel a dolgot.
Leginkább talán az fáj, hogy Zoé volt az első ember akit nem úgy örököltem Jayrtól, hanem talán saját jogon nevezhettem barátnak - még ha távolinak is. Théa lerombolta az illúziót, hogy közéjük tartozom, önkényesen kirúgta alóluk a normális világba vetett hitüket és az esélyt, hogy átlagos életet éljenek. Erre talán a legjobb példa Amynta, aki megbocsátást várt olyasmiért, ami nem az ő hibája - és anya létére jelenleg nem Iason a legfontosabb számára. Ez elég groteszknek és kétségbeejtőnek tűnik valahol.


/Görög/ Úgy tűnik volna mit megbeszélni... - határozom el, s felállva a hűtőhöz sétálok.
/Görög/ Azt hiszem ránk fér valami erősebb! - javaslom, és kisebb poharakat szétosztva a hűtőből előveszem az egyetlen üveg pistillate úzómat, majd töltök mindenkinek egy-egy ujjnyit.
/Görög/ Tudom, hogy teli lehettek kérdésekkel, de szerintem elsőnek Théával kéne kissé tisztázni a helyzetet - intem őket türelemre, aztán Tha fele fordulok.
/Görög/ Visszatérve a beszélgetésünk elejére... Azért lehetsz itt, mert meghívtalak. S azért hívtalak meg, amit Eginán mondtál nekem. Mert az vagy, aki s bízom benned. S talán emlékszel, hogy mit mondtam neked a telefonba holmi sorsfordításról? Pont ezért kértem, hogy gyere el. Gondolom belátod, hogy van amit ennél jobban nem lehet kibontani egy telefonbeszélgetésben. Hogy nem mondtam el az igazat? Hogy hazudtam? Igen. S tudod, hogy manapság mi jár annak, aki elmondja az igazat? Kötelező pszichológus, szánakozó tekintetek, esetenként túlbuzgó egyházfik. Ezért most már óvatosabb vagyok, hogy kinek mennyit árulok el.
Aztán  Cyrusékhoz fordulok
/Görög/ Hagyjátok, hadd beszéljen!  - némulok el, és várom Théa reakcióját.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Március 10. 11:08:04

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Th%C3%A9a.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Zoe.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Délelőtt, dél felé



Nem maradt időd, hogy eldöntsd előbb beavatod vagy később mondod el, mert minden teljesen egyértelművé vált. Természetesen a szándék az megvolt, lassan és óvatosan akartál haladni, de ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma reakció sem! A nagy kérdés, hogy kinek mit jelent… vagy ki mit hitt és most már miben fog hinni, oly hullámokban csap át rajtad, hogy nincs az az emlék amiből meríthetnél. Nagyon halovány utalások akadnak olyan tantárgyakból, amiket Jayr nem tanulmányozott eléggé és szabadulásod óta sem foglalkoztál vele.

Egy pillanatra mintha felvillanna Morana szomorú arca…

Nincs időd tanakodni, az Abyss vonzása kérlelhetetlenül húzna vissza és bár egy pillanatra végigméred a döbbent-meglepett és áhítattal teli társaságot, de aztán sietve menekülsz a vihar elől – melyen át kellett verekedned magad mire ideértél – és visszatérsz Jayr testébe. S a pillanat amikor sikerül újra teljesen uralnod minden gondolatod és a testet, még utolér egy apróság: mi lett volna, ha nem tudsz visszatérni? Ez egy olyan kérdés, ami ezek után lehet, hogy talán nem baj ha válaszra lel. Természetesen sok minden más tudás mellett, aminek birtokába jutni legalább ennyire égető lenne.

Sorban villannak fel a családtagok, az Eisenberg nagyszülők, akikről semmit sem tudsz, a Constantinides család apraja-nagyja, leginkább talán azok a kis apróságok, amik őszintén elhitték, hogy te Enethiel vagy! Akik elfogadtak és szerettek, hittek abban, hogy jót fogsz tenni! Sybil aggódása, Cassia szeretete és törődése vagy épp Thyra vágya és haragja, szenvedélye, ahogy Petros végtelen barátsága még akkor is, ha épp pici zökkenő van. Ott a szívvel-lélekkel segítő Alexandros, aki láthatóan Cassia felé mutat vonzalmat…

S itt van Iason és Amynta akiken segítettél, akiket megmenthetsz és persze Zoé! Drága Zoé, aki nem tudta ki Jayr, így talán téged ismert meg, azt, aki részben Jayr, de Enethiel is! S persze ott van a másik igen jó barátod: Cyrus, aki megtanítana mindenre amit elfelejtettél és Kirké, az a vidám lány vagy az anyja, az vonzó és megértően együtt-érző doktornő! S ezek mind-mind a halandók, akiknek hatással voltál és vagy az életére, olyanok, akiknek új esélyt adtál vagy adhatsz, miközben ott vannak a Bukottak is!

Thana, illetve Morana, a Halaku nő, aki ért a holtak lelkéhez és testéhez, s persze itt van Leo, aki bizony nemesebb, mint elsőre gondoltad és szerény is, hiszen nem kért semmit, hogy segítsen! No és Dr. Dalia, vagyis Zaira, a növények úrnője, aki gyengéd volt hozzád, megértő és segítőkész! Aztán ott a rejtélyes valaki, aki Psykhe mögött áll és ki tudja?! Talán maga a Láthatatlan Istennő is bizony ott vár-van valahol, mint potenciális szövetséges!

Ezek után mennyire lenne helyes döntés elhagyni Jayr-t, esetleg az Abyss-t választani – ahol tudod, hogy újra rád parancsolhatnak, és ki tudja ezúttal mi lenne a sorsod…

De valahol történt valami jó is. A három hölgy és egy úriember nem égett ki, nem vesztették el a hitüket, sőt! A feléd áramló energia, erő ami elönt, több, mint amivel érkeztél és amit azóta szereztél, hogy itt vagy. Segít tisztábban látni, megvilágítani a helyes utat és melegséggel tölthet el. Egy pillanatra – tudod, hogy így volt – a legsötétebb önmagadat láttad, de aztán ezt elmosta mindaz, amivel az emberek – ha nem is tudatosan – de megajándékoztak. Töredéke annak ami egykor volt, de mégis oly édes és annyira vágyott, hogy talán ezért nem engedtél a sötétségnek…

S miután az emberekre gondoltál, rá kell döbbenj mennyi minden nincs lezárva, hogy mekkora űrt hagynál magad után. Nem beszélve arról, hogy vajon ezután mit mondanának vagy tennének mindazok akik most itt vannak! Egy tudomány felé fordult férfi talán még feldolgozná és eltemetné, de a többiek – ahogy rájuk pillantasz – nem valószínű. Megtehetnéd, hogy mégis elmenekülsz, nem ártasz ami lényeddel ellentétes tett lenne, nem vennél el senkitől sem egyetlen esélyt sem és mégis, talán nem ez a legjobb választás.

Látod, hogy Théa nem igazán akarja abbahagyni, de nehéz úgy szavakat mormolni, hogy állandóan akadályoznak benne. Tökéletesen megérted miért érez úgy, ahogy. Tudod, milyen amikor azt hiszed (tudod), hogy elárultak. A bizalom egy hatalmas, ha nem a legnagyobb érték és úgy tűnik, hogy minél nagyobb, annál erősebb is! Tisztában vagy vele, hogy Zoé kiüthetné, hogy használhatna valamilyen nem-halálos eszközt, ahogy ki tudja még mire lenne képes, de mielőtt bármit is tehetne a kérésedre a legváratlanabb helyről érkezik reakció.

Aki eddig a lábadnál térdelt és teljesen behódolt, most szavaidra azonnal támadásba lendül és egyszerűen elsodorja Théát, olyan erőről téve tanúbizonyságot, amit valószínűleg senki nem nézett volna ki belőle. Sem Zoé, de még Cyrus sem lehetett erre felkészülve, így Amnyta teljes lendülettel sodorta azt ami rád nézve fenyegetést jelent. Nagyot is koppan valaki feje és igazából innentől már nincs mit tenni, mert tényleg megszűnt a veszély! Az, hogy egy megkésett ne bántsátok is érkezett, már elkerülte a figyelmét.

Így az Archeológus elveszítve a külvilágot fekszik a földön, imádkozni most biztos nem fog, a Rendőrnő nem kicsit zavarban téblábol és feldolgozza épp, ami történt, ahogy a Patológus is igen nagyokat pislog. Az Anya az, aki téged figyel szinte már fanatikus hittel, talán dicséretre várva (?) hogy megtettem amit kértél ő hatalmas Angyal! Ott áll Théa felett és látod kész akár ölni is ha azt kéred-parancsolod! A két halandó kapcsol, ha lassan is, így Círus azonnal odaugrik, hogy megpróbáljon immáron másodszor és persze jobb orvos lenni mint korábban, Zoé-ban pedig a törvény kel életre:

Lefogja Amyntát, aki bár nem tesz semmit, de tudod bármire képes, hogy a kedvedre tegyen.

Miközben kicsit őrlődsz még a korábbi érzéseid és gondolatait miatt, nem biztos, hogy van időd, hogy alaposan megfontold, hogy ami jár neked, ami a jussod, az el kell e töltsön szégyennel, kell e érezned a bűntudatot, ami most ott motoszkál benned, vagy annak a belső hangnak van igaza ami azt mondja, ne gondolkodj ezen, igenis is jár és te elvetted, ahogy azt kell! Ilyen tettre késznek, hatalmasnak még nem érezted magad mióta kiparancsoltak, szinte már-már mámorító érzés! Végül miképp döntöttél, a helyzet az ami hosszú másodpercek óta nem változott.

Az emberek döbbent bizonytalansággal próbálnak visszatalálni önmagukhoz, kivéve a fekvő Théát, aki öntudathoz szeretne, de még nem képes rá. Cyrus kezdeti ijedelme eltűnik, bár szisszen amikor megérinti a koppant koponyarészt, ahogy Zoé már jól begyakorolt mozdulattal bilincsbe verte Amnytát, aki bár nem ellenkezett, egy intés tőled, annyi elég lett volna, hogy szembeszálljon a rendőrnővel. Ez a helyzet, a kialakult kórkép, ami oly hirtelen érkezett és most próbál elvonulni, a kérdés az, hogy miképp tovább?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Március 10. 17:05:44
Enethiel

Még mindig nem szoktam meg, hogy az emberek mindent minél előbb akarnak. Még a legtürelmesebbek is legfeljebb évtizedekben képesek gondolkozni, de a többség egy évet sem szívesen vár semmire! S ez azért most is megszedi a vámját...
Ahogy én is átérzem ezt a türelmetlenséget, ahogy Jayr és az Abbys közt ingadozok - de végül győz a józan ész és a felelősségérzet a sértődöttségen és beletörődésen.
De a helyzet arra is alkalmas volt, hogy új kérdéseket világítson meg, és hogy rájöjjek - a következő esetre már felkészültebbnek kellene lennem!
Számtalan lélek az, ami célt és okot is ad a maradásra - s erre pont a jelenlévők Hite segít rávilágítani. Egy maroknyi ember, akik akaratukon és tudtukon kívül támogattak meghozni a döntést, és új reménnyel töltöttek el - ami segített legyűrni a rám szálló fásultságot és ürességet.
Amynta reakciója váratlanul ért engem is, és bár valóban elhallgattatta Théát, de remélem nem örökre. Az előbb még gyámolítani akartam Amyntát, most pedig ő volt az, aki megvédett!  S nem haragudhatok rá, mert nem ő tehet arról, hogy így viselkedik! De úgy tűnik, felelős vagyok mostantól érte - pedig eredetileg Cyrusnak szántam ezt a szerepet. Amyntát látva megerősödik a véleményem hogy jól tettem, hogy Thyrát nem tettem ki ennek a hatásnak, amit a megpillantásom okozhat.

/Görög/ Azt hiszem köszönettel tartozom, és hálás vagyok, hogy a segítségemre siettél!  Igaz, most talán kissé túl is teljesítetted a feladatot - mondom Amyntának egy kedves mosoly  kíséretében, mert valóban imponál az a tűz, ami lobog benne. Úgy vélem, hogy a ledorongolás helyett inkább a kedvesség és megértés lesz az, amivel hatni tudok majd rá. Arról nem is beszélve, hogy a szemében izzó rajongás inkább kedvemre van, mintha ugyanilyen tűzzel fordulna ő is ellenem, mert úgy  érzi hogy nem becsülöm meg.
/Görög/ Most nyugodjunk le kicsit, és rendezzük sorainkat! - javaslom nekik, noha ez inkább Amyntának szól, hogy ne ellenkezzen Zoéval. Cyrust kérdem
/Görög/ Hogy van? - tudakolom tőle Théa állapotát, s a kételyeimet megpróbálom egy csendesebb későbbi időszakra halasztani, s addig nem őrlődni a megváltoztathatatlan miatt, hanem csak elfogadni azt. Hiszen most ötünk sorsát kell egyengetnem a lehető legjobb módon!
/Görög/ Biztos vagyok benne, hogy Amynta csak meg akart védeni, és hogy nem kell tőle tartanunk! - mondom Zoénak, aztán Amyntához fordulok - De gondolom megérted az elővigyázatosságot - utalok arra, hogy Zoé megbilincselte. Remélem így sikerült elsimítanom az ellenérzések egy jó részét a helyzettel kapcsolatban.
/Görög/ Zoé, ha volna még egy bilincsed, az jól jönne - utalok  Théára, aztán Amynta fele fordulok.
/Görög/ Ülj le nyugodtan, felesleges ácsorognod! - kérem tőle, és gyengéden megfogom a karját, s leültetem a kanapéra majd Cyrushoz fordulok.
/Görög/ Nincs semmi baj, innen majd átveszem! De arra kérlek, hogy a gardróbban a jobb oldali középső polcon van egy ragasztószalag, hogy azt hozd ide!
Théát közben óvatosan felemelve a  kanapéra ültetem, aztán az imént kölcsönzött Hitet felhasználva végigsimítva az arcán meggyógyítom a zúzódást a fején. Aztán ha ettől nem tért volna magához megidézem az éltető aurámat is, és finoman megpróbálom eszméletre paskolgatni. Amint nyitja a szemét, elhúzódok mielőtt lefejelne
/Görög/ Úgy tűnik volna mit megbeszélnünk... - tudatom vele - először elmondanám amit akarok. Kérlek hallgass meg anélkül, hogy megpróbálkoznál azzal amivel az előbb! - pillantok az asztalra készített ragasztószalagra.

/Görög/ De indulásnak azt hiszem ránk fér valami erősebb! - javaslom, és megfordulok, hogy a konyhába indulva kisebb poharakat osszak szét. A hűtőből elővéve az egyetlen üveg pistillate úzómat töltök mindenkinek egy-egy ujjnyit, miközben magyarázok Théának.
/Görög/ Visszatérve a beszélgetésünk elejére... Azért lehetsz itt, mert meghívtalak. S azért hívtalak meg, amit Eginán mondtál nekem. Mert az vagy, aki s bízom benned. S talán emlékszel, hogy mit mondtam neked a telefonba holmi sorsfordításról? Pont ezért kértem, hogy gyere el. Gondolom belátod, hogy van amit ennél jobban nem lehet kibontani egy telefonbeszélgetésben. Hogy nem mondtam el az igazat? Hogy hazudtam? Igen. S tudod, hogy manapság mi jár annak, aki elmondja az igazat? Kötelező pszichológus, szánakozó tekintetek, esetenként túlbuzgó egyházfik. Ezért most már óvatosabb vagyok, hogy kinek mennyit árulok el. Persze felróhatnád, hogy miért most, miért nem korábban. Ennek az az oka, hogy eddig fogva tartottak.
Aztán leteszek elé is egy poharat, akárcsak a többiek elé.
/Görög/ Kérsz? - tudakolom Amyntától gondoskodóan, hogy megitassam-e? Hiszen a bilincs akadályozza azért az önálló cselekvésben.
/Görög/ Most pedig hallgatlak! Fejtsd ki bővebben ami a szívedet nyomja! - adom át Théának a szót.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Március 27. 16:58:43

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Th%C3%A9a.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Zoe.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Dél felé



Az idő az emberek számára… az átkok melyeket a Házak kaptak nem nekik szólt, az embereket sújtották, így büntetve azokat, akik szeretik az embert. Azokat, akik elfelejtették és elhagyták őket… szinte majdnem mind. De itt és most látsz egyet, aki bármit megtenne érted, egy szó, több sem kellene! Nem kellenek neki évtizedek, nem kell más, csak egy édes szó, egyetlen egy bármi is legyen az. Te pedig a csendet választod, így tétován álldogál. Ennek folyománya a bilincs, és az, hogy nem tesz semmit. Nem kértél, nem parancsoltad meg neki, hogy mit tegyen, így most várakozóan néz rád, hogy mit szeretnél, mit kívánsz tőle.

S míg te egy új esélyt kaptál, egy másodikat, harmadikat? Addig a többiek is lassan visszatérnek az áhítat ösvényéről, hogy a tétovaság útjára lépjenek.  Nem úgy te, aki szavakat intéz fanatikus fiatal anyához, aki földöntúli örömmel fogadja a dicséretet nem is hallja ki belőle az apró feddést. Büszkén kihúzza magát és úgy néz a többiekre, hogy „Látjátok? Megtettem, amit kellett!”.

Látod, hogy a Hit ott lobog a tekintetében, de azt is tudod most már, hogy ez mire képes, ha valaki ellened és nem érted fordul hozzá. Szavaidra, javaslatodra azonnal reagál, látod, ahogy elernyed és nem robbanásra kész, hanem csak óvatosan néz Théa felé, aki még mindig eszméletlen. A szavaid Zoé-hoz is eljutnak, aki szintén lazít picit a szorításán, míg Cyrus még mindig a „beteggel” foglalkozik.

Cyrus /Görög/ Szép púpja van és nem kizárt agyrázkódást is kapott. Mindenképp ráfér az orvosi ellátás, úgy értem egy élőkkel foglalkozó orvosé, akinek megfelelő eszközök állnak rendelkezésére. – szerinte ez nem egy hétköznapi beütöttem és fáj, hanem annál komolyabb. Te pedig tudod egy ütés mire képes, éppen így halt meg egy ember miattad!

Zoé /Görög/ Nem is vagyok biztos abban, hogy tőle kell tartanunk. – jegyzi meg halkan, de tisztán érthetően, míg Amnyta csak lelkesen bólint, megértette – Petros tud erről? – rögtön másra gondol, nem önmagára – Igen, van. – mondja reflexszerűen, majd – De nem fogom megbilincselni. – közli határozottan, de engedi, hogy elvezesd mellőle a látványosan érted rajongót, aki – még mindig bilincsben – leül, ahogy kívántad

Közben Théa a kanapéra kerül hála az erőfeszítéseidnek, sőt, miután – talán pont a saját hitét – használva a testét ért traumát megszünteted, megrezdül, mocorogni kezd. Finom érintésekre előbb őszinte közeledéssel válaszol, majd amikor kinyílnak a pillák és megérti hol van és mi történt, azonnal felpattan – megszédül – majd haragosan néz rád. Nem mondd imát, a többieket, különösen Amyntát figyeli, majd elkezd kifelé hátrálni, végig úgy mint egy sarokba szorított állat. Végül a szavak nem állítják meg és ő sem mondd semmit, csak távozna sietve, még a gitárját is itt felejtve.

A többiek nem állították meg, mit is tehetnének? Maguk sem tudják, azt sem, hogy nekik mit kéne tenniük. Így a szíverősítő mindenkire ráfér, el is fogadják és elfogyasztják egyetlen hajtással. Még Zoé is úgy tűnik, hogy így tesz, emeli is ajkaihoz az italt, aztán valami megállítja. Lepillant a pohárra, majd rád, végül picit talán dacosan, de leteszi, nem iszik bele.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Március 28. 18:39:24
Enethiel

A kapcsolatom Amyntával szokatlan irányt vett. Szó szerint is Hittel töltött el, s  megerősítette az én hitemet is az emberekben. Jólesően borzongató látni, tudni, hogy bármit megtenne a kedvemért. Hízeleg az egómnak - nem is kicsit! S pont ugyanezért az én felelősségem is óriási ebben az esetben. Hogy ne kérjek olyat, ne vegyem rá olyasmire amit később megbánhat, vagy nem szeretne. Csakhogy még gyakorlatlan vagyok abban, hogy megfelelő útmutatással lássam el őt vagy bárki mást! Ám a jelek szerint el kell kezdenem! Másfelől hálás is lehetek és vagyok is neki - mert nélküle lehet, hogy nem lehetnék már itt. De úgy veszem észre hogy most csak a dicséretet hallotta meg, az intést nem annyira. Szerencsére a többiek egy kissé jobban érzik az árnyalatokat - s időlegesen lenyugodtak kissé a kedélyek.
Cyrus diagnózisa aggodalommal tölt el, mert nem szeretném ha Théával olyasmi történne, amit nem tudok már helyrehozni. Ráadásul az Amyntára is olyan hatást gyakorolna, amit egyáltalán nem kívánok neki.


Zoé megjegyzésére felpillantok rá Théa mellől. Valahol igaza van, és emiatt nem is lehet hibáztatni. De nem rovom fel neki. Helyette:
/Görög/ Petrossal kicsit komplikált a helyzet - tudatom vele - Tudja, csak nem hiszi el, mert csak mondtam, de nem bizonyítottam neki. Mert szerintem nincs jogom ráerőltetni, hogy miben kell hinnie. S mert nem tudom, hogy kiből mit váltok ki - válaszolom - Thyrával pedig még zavarosabb a dolog. De ha már itt tartunk - szeretném, ha nem mondanátok el ezt másnak, mert előbb-utóbb valaki valóban kicsinál engem - és utálok vásári látványosság lenni - kérem őket, hogy maradjanak köztünk az utóbbi pár perc  eseményei

Amikor Zoé közli, hogy Théát nem fogja megbilincselni csak felsóhajtok. Remélem tudja, hogy ebben az esetben neki kell megvédenie, ha mégis csalódnunk kell Théa reakciójában. Amyntában viszont nem kell - ő legalább szépen azt teszi amit szeretnék. Így amikor lecsüccsen, ösztönösen megcirógatom az arcát.
Théa is ígéretesének tűnik, amíg nem tér magához. De már azt is a békülés jelének tartom, hogy nem támad rám ész nélkül, miután ismét ura önmagának. Kissé aggódva pillantok rá, amikor felpattanása után látszólag megszédül.

/Görög/ Hogy van a fejed? - kérdezem, feltehetőleg hiába. Nagyon úgy tűnik, hogy nem bízik a többiekben sem - amit az előbbi atrocitás fényében nem is csodálok. Igaz, a kialakult helyzet nem kis részben az ő aktív részvételével vált ilyenné. Most már talán ő is tudja, hogy az emberek képesek teljesen megváltozni, ha megpillantanak egy Elohimot.
Bár mondhatok neki bármit - úgy tűnik, hogy a bizalmatlanság és a harag nagy úr. Nem is próbálom meg tevőlegesen megállítani. Csak mikor már majdnem az ajtónál van, mindössze pár szóval búcsúzok tőle

/Görög/ Tudd, hogy nem haragszom. S ha később mégis hajlandó vagy beszélni velem, itt megtalálsz!
Utólag tűnik fel, hogy a gitár itt maradt. Pedig ez olyan tárgynak tűnik, amiről nem szívesen mondana le. Majd később eldöntöm, hogy adom vissza - ám most sokkal égetőbb teendőm is van! Nem sokkal később miután Amyntát megitattam, feltűnik,hogy Zoé nem csak hezitál, hanem nem is iszik bele. Amynta üres poharát leteszem a dohányzó asztalra
/Görög/ Szolgálat... - esik le - elismerésem az elvhűségedhez, hogy még ilyen körülmények közt sem teszel kivételt! - dicsérem meg - Így neked legfeljebb a teát tudom felajánlani - mondom neki elnézést kérő hangon.
/Görög/  Sajnos nem tudom, hogy mennyire sietsz, vagy hogy volt-e valami  konkrét oka a látogatásodnak, vagy baráti gesztusnak szántad - de jó lenne, ha volna még öt perced, hogy kicsit átbeszéljük ezt az egészet! - mondom Zoénak - Biztos tele vagytok kérdésekkel, s az is biztos, hogy még többször le kell majd ülnünk - mert pár perc nem lesz elég mindenre - aztán az ajtóhoz sétálok, és becsukom, majd a többiek felé fordulok
/Görög/ Rendben, akkor kérdezzetek! Szándékomban is áll válaszolni mindenre - még arra is, amit esetleg nem kérdeztek - aztán ismét Zoé fele fordulok
/Görög/ Ha gondolod megbilincselhetsz engem is, amennyiben szerinted az növeli a biztonságérzetet - utalok arra, hogy pár perce még engem tartott veszélyesnek. Mindezt annak ellenére, hogy eddig egyszer sem próbáltam meg nekik ártani.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Április 02. 10:21:53

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Zoe.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Dél felé



Zoé /Görög/ Ez egy… eléggé egyértelmű helyzet. – ezen bizony szerinte nincs mit szépíteni – Ha nem hitte el, akkor nem is tudja. Igaz, te jobban ismered, de tapasztalatom és megérzéseim szerint minél tovább bújsz e szavak mögé, annál inkább a barátságotok rovására fog menni. – de látod rajta, hogy ez csak az ő véleménye, meg el is mondta, tévedhet is.

Cyrus /Görög/ Talán hagynod kéne, hogy ő maga döntsön. – veti fel, találja meg a hangját – Szerintem úgy sem hinne nekünk senki. – láthatóan ő maga is alig képes felfogni, mire Zoé is csak bólint

Amynta /Görög/ Természetesen mindenki úgy tesz, ahogy kívánod! – teljes meggyőződés és olyan tekintet, hogy nincs kétséged afelől, valóban be fogja tartani az ígéretét

Nem tudod mit gondol Zoé arról, hogy téged meg kéne e védenie, de az biztos, hogy nem bilincseli meg az ájult nőt. Igazából fogalmad sincs mi jár a rendőrnő fejében, mert egyáltalán nem ismered. Akadnak felületes pontok, de egy ilyen kényes helyzetben nem biztos, hogy az ilyesmi elég. De ki tudja, lehetnek helyes megérzéseid!

A simogatásnál úgy néznek fel rád, mint egy a Hívő az Istenére, szinte sugárzik belőle a Hit, a Feltétlen Bizalom és kérdések és kételyek nélküli engedelmesség. Éles ellentétben áll Théa-val, aki minden szédülés ellenére úgy tekint rád, mint az ősellenségre, az Ördögre magára. Nem szól, nem tesz semmit azon felül, hogy mindenkit szemmel tart és folyamatosan a kiutat keresi.

Egy pillanatra megtorpan, mikor utána szólsz, de egy megvető horkantáson túl semmit sem kapsz, csak a bevágódó ajtó hangját és látványát. Mikor a többiekre pillantasz, látod, hogy Amnyta kivételével a többiek is a távozót figyelték, de míg Zoé aggodalmasan, addig Cyrus inkább továbbra is kissé zavartan, bizonytalanul. Ezen valamicskét változtat az ital amit kínáltál, míyg Amynta úgy fogyasztotta el, mintha az Istenek Nektárját kapta volna tőled.

A barátod jelenlegi társa is mintha meglepetten nézné a teli poharat amit letett, de úgy tűnik, hogy fegyelmezett és kötelességtudó nő egyben a becsületet is nagyra értékeli, fontos számára. A felvetésednél hezitál, az órájára pillant, majd előbb lassan, de aztán határozott tagadóan megrázza a fejét. Úgy tűnik, hogy ez most az az időpont amikor ezt meg tudod vele beszélni, máskorra kell halasztanod.

Zoé /Görög/ Nem tehetem. S amúgy is időre van szükségem. – mondja el őszintén, ő most nem tud mit kezdeni ezzel, magányra, de legalábbis tőled való távolságra van szüksége – Inkább távozom. – az sem tartod kizártnak, hogy Théa után indul, nehogy a nő valami törvénybe ütközőt tegyen

Cyrus ácsorgása a teljes bizonytalanság.

Amynta /Görög/ Nincs mit kérdeznünk! Amit arra érdemesnek tartasz, biztos, hogy el fogod nekünk mondani! – közli, sőt, a többiekre is úgy néz, hogy ennek így kell lennie.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Április 04. 20:16:23
Enethiel

Amynta részéről a válasz teljességgel kielégítő, míg a többieké inkább logikus.
/Görög/ Érdekel majd bővebben a véleményetek ebben a kérdésben is. Majd később visszatérünk rá! - zárom le ideiglenesen Thyra és az őszinteség ügyét.
Hogy Zoé pontosan hogy viszonyul az egész szituációhoz, és a résztvevőkhöz - nem tudom - de a jelekből arra következtetek, hogy ha kell közbe avatkozik. Igaz, mivel nem tudja, hogy mi is történik pontosan - a válaszul adott reakciói sem feltétlenül lesznek a leghatékonyabbak. De ez inkább az információ hiánynak, és nem személy szerint az ő hibája. 


Amynta fanatikus tűzben égő tekintete igencsak jólesik, és furcsa mód engem is erővel, határozottsággal tölt el és felvillanyoz. Ennek hála nem is érzem végleges kudarcnak Théa jelenlegi viselkedését - csak átmeneti nehézségnek tűnik egy hosszabb út elején. Nem is veszem magamra a becsapódó ajtót - ám a helyzetértékelésemmel feltehetőleg alátámasztom Zoé véleményét
/Görög/ Szerintem ez mehetett volna jobban is! Remélem hamar észhez tér - és hajlandó lesz a párbeszédre! - tudatom a többiekkel a reményeimet. Abba most nem szívesen gondolok bele, hogy esetleg tovább romlik a helyzet.

Az ital véleményem szerint nem sokat segített Cyruson - mert láthatólag így sem jutott döntésre. Zoé viszont most, hogy egy kissé mindennaposabb kérdés került a figyelme középpontjába - már kezdi egész összeszedni magát - és még ellent is mer mondani! Amit én jelenleg jó jelnek tartok. Amynta tűnik egyedül olyannak, aki teljesen elégedett a helyzetével - és nem keresi a miértekre és hogyanokra a válaszokat. Ez be is bizonyosodik, amikor felajánlom a lehetőséget, hogy kérdezzenek.
Cyrus csak tanácstalanul toporog, Amynta pedig rám hagyja a döntést, akárcsak a boltban. Leginkább egy ottani süteményre hasonlít, ami csendben reménykedve várja, hogy kiválassza a Vásárló és magával vigye. Most lehetne kíváncsibb, de nem teszi - inkább mintha kinyilatkoztatásokat várna tőlem.

/Görög/ Rendben! - nyugtázom a helyzetet - Zoé, akkor menjél nyugodtan, és később megbeszéljük a dolgot, amikor megfelel. Csak vigyázz magadra - mert nem tartom kizártnak, hogy a mostani szituáció kissé eltereli majd a figyelmedet más, fontos dologról! - engedem ki, hogy aztán az itt maradt párosnak szentelhessem a figyelmemet
/Görög/ Cyrus, ülj le nyugodtan - mert az ácsorgás úgy látom, hogy nem sokat segít! - javaslom neki, hogy immár fontosabb dolgokra térjek rá.
/Görög/ Tisztázzunk néhány apróságot! Nem vagyok tévedhetetlen, és nem tudok mindent. Ennek fényében a segítő szándékú észrevételeknek, kritikáknak, javaslatoknak továbbra is nagy hasznát veszem! Továbbá nem vagyok gondolatolvasó. Azaz ha nem jelzitek, mondjátok, hogy mit gondoltok, éreztek vagy szeretnétek - akkor jó eséllyel nem fogom tudni - aztán Amnyta felé fordulok
/Görög/ Nagyon kedves, hogy nem piszkáltok illetlennek tűnő kérdésekkel, és rám hagyjátok, hogy mit árulok el. Hogy kérdés nélkül elfogadtok ilyennek, amilyen vagyok! Csakhogy kérdések nélkül legfeljebb kinyilatkoztatásokat tudok tenni - ami elég egyoldalú társalgást feltételez, és nem túl hatékony oktatási eszköz egy bizonyos szint felett. Elismerem, hogy a tudás befolyásolja, megváltoztatja a Hitet. Csakhogy mivel  itt nem magfizikáról lesz szó, ezért jelen esetben inkább erősítheti - zárom a rövid bevezetőmet.
/Görög/ Ugyan kezdhetném én is ott; és mondá az úr legyen világosság... de inkább ugrálnék a témák és korszakok között! Ráadásul ha lehet modernebb hasonlatokkal élnék, mert úgy érzem, hogy az könnyebben emészthető! Így most kezdjük az ismerkedést egy apró részlettel, amit kivételesen dogmaként tudok csak prezentálni. Nem tudom bizonyítani, de később szívesen elvitatkozok róla - ám most próbáljátok szimplán elfogadni - és ha lehet megérteni. A kérdésre, hogy mi vagyok a következő választ tudom adni: egy Elohim - árulom el, de szerintem azzal, hogy felcímkéztem magam még nem jutottak előrébb. Feltételezem, hogy nincsenek tisztában a fogalom valódi jelentésével.
/Görög/Az Elohimok felelnének a Teremtés üzemeltetéséért. De mivel régen sokukat elzárták, így a dolgok jól-rosszul, de nagyrészt önállóan alakulnak - próbálom nagy vonalakban megragadni a lényeget - Minden Elohim a Teremtés egy aprócska titkát ismeri. Vannak akik a flórát, a faunát, a fényeket, vagy az elemeket - esetleg az érzelmeket uralják. Az én ismereteim mint gyógyító - az egészségre korlátozódnak, mint már gondolom sejtitek.
Tartok pár másodperc szünetet, hátha felmerül egy kósza kérdés, de ha nem, akkor folytatom
/Görög/ Most vessünk egy pillantást az egyik számunkra legfontosabb ok-okozatra! Mivel olyan rég eltűntünk a szemetek elől, ezért a népesség elenyésző része hisz valóban a létezésünkben. Csakhogy ez a hit szükséges számunkra az olyan csodák kivitelezéséhez, mint például a vakság vagy a bubópestis meggyógyítása. Ha a Hitet fénycsóvaként képzeled el, akkor mi vagyunk a fókuszáló lencse, ami összegyűjti, és a kívánt célra fókuszálja. Ha kevés a csoda, kevesen hisznek, és még kevesebb csodára futja... Ráadásul minden egyes ilyen csodatétel megcsapolja az általunk összegyűjtött Hitet - amit az emberek tudnak csak pótolni, az Elohimok nem. Azaz erősen rátok vagyunk utalva. Kérdés van? - érdeklődök, aztán ha van - a válaszadások után folytatom

/Görög/ Ahogy én látom, három választási lehetőségetek van - de csak kettő jön valóban számításba. Az első, hogy ennyiben hagyjuk a dolgot, és mindenki megpróbál többé-kevésbé továbblépni a történteken és amennyire lehet, visszazökkenni a normális kerékvágásba. S próbálunk barátoknak, ismerősöknek maradni - én meg hétköznapian viselkedni veletek. De ahogy elnézem Amynta tekintetét, ő szerintem mást választana!
A másik lehetőség az egy lépést előre, és fejest ugrotok ebbe a furcsa világba - egyedül titoktartást kérek. Meghallgatom a "kéréseket, imákat" és én válaszolok is rájuk. Mindegy, hogy mi a bajod, mostantól ki és meggyógyítalak belőle - de az öregedést én sem tudom megállítani, és a halált nem tudom semmissé tenni. S persze kissé tágítom az ismereteiteket, hogy ne teljesen vakon botladozzatok ebben a világban...
Végül a harmadik - és szerintem nem túl esélyes lehetőség az, hogy inkább háborút indít valamelyikőtök ellenem.
S most a kockázatokról! - hívom fel a figyelmüket - Ne árt ha tudjátok, hogy mellettem biztos, hogy találkoztok majd olyan harcra termett lényekkel, akikkel szemben biztos, hogy nem tudlak titeket fizikailag megvédelmezni egy összecsapás esetén. Ugyanis mint láttátok, nem harcos, hanem inkább gyógyító vagyok - és még egy törékeny nő is komoly kihívást okozhat számomra! De most gondolkozzatok el azon, hogy mit is akartok! - kérem őket, hogy fontolják meg a jövőjüket érintő kérdést is!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Április 07. 13:38:17

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Cyrus,%20a%20patol%C3%B3gus.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Zoe.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora délután



Igen. A később. Az tűnik most jónak. A helyes választás az, hogy időt adsz nekik. Ellenben az, hogy kitérsz az egyenes válaszadás elől, azt Zoé igencsak furcsállja. Úgy látod, hogy ezzel nem a megfelelő irányba terelted a beszélgetést, ugyanakkor a kialakult helyzet nem épp hétköznapi, így nem feszegeti, de látod benne, hogy megvédi rendőrtársát még akkor is, ha egy démonnal, vagy mivel kell szembenéznie. Végül, ha nem tartod vissza, távozik.

Amynta /Görög/ Nem a te hibád, hogy nem értette meg a szavaidat! Vannak elveszett lelkek és vannak menthetetlenek! – érvel szenvedélyesen, védelmébe vesz, te mindent helyesen tettél.

Az ital után Cyrus emészti azt, meg az egészet. A tudomány emberének nehezebb elfogadni és mégis könnyebb. Most már tény az, amit nem tud hova tenni és a logika azt diktálja, ha a tétel bizonyítást nyert, akkor az helyes. De ott a kétség, hogy mi van, ha maga a tétel rossz? Akkor a bizonyítás sem ér semmit, így nem is szabad elfogadni.

Végül megteszed, magyarázatot adsz a barátodnak és a fanatikus hívednek. Még láttad a távozó rendőrnő biccentését, de aztán a teljes figyelmed a kettősé, akiből a férfi valóban helyet foglal, de a fiatal anya inkább melletted marad, ott álldogál folyamatosan téged nézve.

Amynta /Görög/ Természetesen csak a szerénység beszél belőled! – közli miután esendőnek akarod bemutatni magad – Kétlem, hogy bárki olyat tud mondani, amire ne lennél képes magad is! – közli ellentmondást nem tűrő hangon, de Cyrus nem is akar így tenni. – Teljesen biztos, hogy amit teszel annak oka van! – senki nem fogja megkérdőjelezni, ő biztos, hogy nem – Nem neked, nekünk kell kitalálni mit szeretnél! – nem is lehet ez másképp és azt veszed észre ott térdelnek előtted, az áhítat szobraként

A fiatal nő issza a szavaidat, minden közlésedet tényként kezeli, míg Cyrus birkózik az egésszel. Nem önmaga, de lehetséges, hogy már nem is lehet az, soha többé. Nem teljesen értik, hogy miről beszélsz, de még Cyrus is úgy van vele, hogy akár így is lehetett. Látod rajta, hogy el szeretné fogadni valahol, de van valami, amit maga sem tud mi az, visszatartja attól, hogy teljesen át tudja adni magát ennek a helyzetnek. Mi van akkor a tudománnyal, ha mindent az Elohimok birtokolnak? Hazugság lenne az élete? Látod, hogy ez így nem jó. Már elkéstél, rázúdítottad, látszik rajta még jobban összezavarodott mint eddig.

Ő is a távozás mellett dönt, de előbb a konyha felé indul meg, csak aztán korrigál és távozik, még az ajtót is úgy felejti. Te pedig a maradék mondandódat már az egyetlen jelenlévőnek tudod elmondani, aki természetesen készpénznek veszi a szavaidat. Nem kelt fel még akkor sem, ha te kérted vagy érintenéd, segíts. Ez utóbbinál elhúzódik, mint aki nem méltó arra megérintsd. Amikor a Hit kérdésére térsz át és elmondod, hogy szükség van rá:

Amynta /Görög/ Én hiszek benned! – közli határozottan – S úgy fogok tenni, ahogy parancsolod! – nem kérdés így lesz – Vigyázol az egészségünkre, ránk, ennél többet nem is remélhetünk-kérhetünk! – tényleg méltatlannak érzi magát, nem is kér ennél többet, de a Hite, az erős! – S bárki akarna bántani, megállítjuk! – mondja harciasan, az ujjai is ökölbe szorulnak, kifehéredésig. – S te megvédesz minket! – nem kételkedik, így lesz, több szót sem érdemel – Az a nő pedig soha többé nem bánthat! – ebben is teljesen bizonyos, sziklaszilárd a meggyőződése
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Április 09. 19:37:59
Enethiel

Amynta egyből mellém áll, és hamar kiderül - ő a jelenlegi helyzetet gondolkodás nélkül elfogadja - már ami Zoét és Théát illeti. Pedig én még küzdenék értük - és fogok is... Cyrus, aki realistább, már sokkal bizonytalanabb. Nem is hibáztatom érte, inkább igencsak sajnálom, mert látni, hogy nincs könnyű helyzetben.

Úgy tűnik, hogy Amynta nem hagyja, hogy akár én  magam csorbítsam a rólam alkotott képét. Ezáltal egyértelművé válik, hogy bizonyos kérdésekben vitának, magyarázatnak helye nincs! Ez picit ugyan aggasztó - mert később csalódás lehetne belőle. De ahogy elhallgatom az érvelését kiviláglik, hogy ha rólam van szó bármilyen kifogást elfogad. Elvakult? Kétségtelenül. De jól esik, hogy legalább valaki más akkor is hisz bennem, ha saját magamnak nem  is mindig sikerül! Amikor Amynta arról beszél, hogy nekik kell kitalálni, hogy mit szeretnék - picit meghökkenek. Még szokatlan az, hogy valaki ennyire lesse minden óhajomat.

/Görög/ Ha gondolod... -  válaszolom bizonytalanul, hogy aztán a meglepetéstől elmaradjon a folytatás. Nem teljesen értem, hogy miért ragaszkodik a térdeléshez - de úgy tűnik, hogy így érzi jól magát? Talán ezzel kívánja jelezni a teljes behódolást? Zavartan megsimogatom a fejét, mert még nekem is tanulnom kell a helyzet megfelelő kezelését. Ami Cyrus esetében sem sikerült normálisan, mert hamar felismerem, hogy túl sok(k) volt neki a magyarázat. A zavart viselkedést látva próbálok ugyan kissé tompítani a kijelentéseim élén, de utólag már nem biztos, hogy sokat használ
/Görög/ Azért az jusson eszedbe, hogy évszázadok, évezredek óta az orvosok és tudósok vették át az Elohimok szerepét, és önerőből felfedezve a szabályokat - az emberek életének jobbításának szenteltétek az életeteket! S elhiheted - elég sikeresen! - szólok még pár szót neki, amíg a konyha felől célba veszi az ajtót.
/Görög/ Ne hívjak neked inkább egy taxit? - kérdezem tőle, s ha mégis az azonnali távozást favorizálja - Vigyázz magadra! - intem óvatosságra őt is, majd kissé aggódva becsukom utána az ajtót. Elvégre nem bilicselhetek mindenkit féltésből a radiátorhoz az akarata ellenére - még ha most jó ötletnek is tűnik.

Cyrus távozása után ugyan teszek egy gyenge próbálkozást arra, hogy Amynta felálljon, de kevés sikerrel. Így kíváncsiságból leülök én a kanapéra, hogy lássam - hogyan reagál. Abban biztos vagyok, hogy mint a napraforgó, fordul utánam - de vajon mit kezd a olvadó magasságkülönbséggel? Remélem ha megyek valahova nem térden akar majd utánam jönni!
/Görög/ Lenyűgöz a viselkedésed! - vallom be, miközben érdeklődve közelebb hajolok, hogy úgy tanulmányozzam az arcára kiülő áhítatot - mert valóban nem emlékszem, hogy találkoztam volna hasonlóval. Futólag eltűnődök, hogy most én kényszerítettem ebbe a szerepbe, vagy saját akaratából keresi a kegyeimet?
/Görög/ Fektessünk le néhány szabályt! - javaslom, és hátamat immár a kanapé párnájának vetem.
/Görög/ Először is, szerintem egyetértünk abban, hogy elsődlegesen anya vagy - Iason anyukája. Másodsorban a hited nem válhat a gyereknevelés vagy a mindennapi kötelességeid rovására. Természetesen Iason is élvezi a védelmemet - de amíg nem éri el a nagykorúságot, addig a kilétem titok előtte is, mint az emberek többsége előtt - kezdek azokkal az alapokkal, amik ellen feltehetőleg amúgy sem lenne kifogása.
/Görög/ Ha olyan társaságban vagy helyen vagyunk, ahol nem tudják az igazságot rólam - viselkedj lehetőleg velem szemben is úgy, mit bármelyik másik barátoddal, ismerősöddel. Azaz ne fohászkodj hozzám, ne ajnározz, ne akarj minden engem ért vélt vagy valós sértésért visszavágni, megvédeni! - mivel érzem, hogy számára talán nem is olyan egyszerű dolgot kértem - vagy talán már-már lehetetlent? Komoly reményeket nem fűzök a dologhoz - de biztos vagyok benne, hogy meg fog vele próbálkozni. A végletekig nem akarom korlátozni, ezért így folytatom
/Görög/ Ha pedig magunk vagyunk mint most, vagy pedig minden jelenlévő tudja rólam az igazat - abban az esetben az előbbi korlátozások természetesen nem élnek. Akkor csak annyi a kérésem, hogy azok akik nem értenek velem egyet, azokat se dorongold le - hanem legfeljebb azt próbáld megtudakolni, hogy miért is gondolják másképp a dolgokat. Ez a társaság elég szűk - rajtad kívül jelenleg Zoé, Cyrus, Théa és Psykhe alkotja - meg még három Elohim - adok neki ebben az esetben jóval nagyobb mozgásteret.
/Görög/ Ami pedig a megállítás témakörét illeti - én az embereken segíteni szeretek. Ezért a védelmemben vagy nevemben soha ne ölj, nyomoríts meg senkit szándékosan, és törekedj arra, hogy békés úton rendeződjenek a konfliktusok. Az erőszak alkalmazása, másnak sérülést okozni fizikailag vagy mentálisan kerülendő! - próbálom megkötni a kezét. S feltűnik, hogy az övé bizony még meg van bilincselve. Annak ellenére, hogy milyen védtelen és kiszolgáltatott helyzetben van, szinte fel sem tűnik neki. Mutatja a belém vetett feltétlen bizalmat és hitet, hogy mellettem semmi baja nem eshet - Nem szeretem az erőszakot, én a megbeszélés híve vagyok -és ha kell, adok inkább még egy esélyt, hogy meggondolja magát akivel nézeteltérésem adódott - Folytatom a fejtágítást. Persze tömören összefoglalhatnám a szeretkezz ne háborúzz mondással, de tartok tőle, hogy nem pont azt hallaná ki belőle, amit most elmondtam.
/Görög/ Ahogy Théának is jár még egy esély, hogy civilizáltan megvitassuk a dolgokat! - hívom fel a figyelmét, hogy ne ugorjon egyből a torkának, ha meglátja.

Kis ideig én is csak csendben nézem Amnytát. Tűnődve kapom el a pillantását ha nem kapja félre, s azon töprengek, hogy mit is várhat most vajon tőlem? Ha a hite azt kívánja meg, akkor leszek a bálványa vagy Istene, még ha elég bizarr is a dolog! Mert az látszik, hogy nem tartja magát velem egyenrangú partnernek, és kellemetlenül érzi magát ha megpróbálom minden téren úgy kezelni. Talán az lesz a legjobb, hogy amíg ebben a viszonyrendszerben alárendelt félként jól érzi magát - addig nem próbálok meg változtatni rajta... Esetleg úgy kéne kezelem, mint egy szeretetre éhes kedvencet?  Mivel tudnám vajon még inkább elkápráztatni? 
/Görög/ Elhivatottságodat és odaadásodat értékelendő megosztom veled az első titkot, amit csak  kevesek ismernek! - hajolok a füléhez
/Görög/ A nevem Enethiel - susogom, majd elhúzódok - A nevek hatalommal bírnak, méghozzá nem is kevéssel. Ha ismered valakinek a nevét, azzal sok mindent megtehetsz - és a kapcsolat létesítése a legegyszerűbb és legártalmatlanabb talán közülük. Ha  tudatomnál vagyok, és kiejted a nevem, utána hallani fogom azt amit mondasz. Talán a mobil híváshoz lehetne hasonlítani. A név a hívószám, és az üzenet vagy beszélgetés utána történik - magyarázom, és utána várok, hogy van-e kérdés? Amennyiben van, arra megpróbálok válaszolni - és utána felteszem neki a következő fontos kérdést
/Görög/ Tükörtojást vagy rántottát kérsz? - tudakolom, és felállva a konyhába sétálok. Elvégre lassan ebédidő van, és nem hogy én de Amynta is talán már éhes lehet. Ki tudja, hogy mikor evett utoljára? A rendelést felveszem - ám amennyiben neki mindegy, akkor két főre készítek rántottát egy kevés paradicsommal és sajttal feljavítva.
/Görög/ Mesélj magadról! - kérem rántotta készítés közben, hogy egy kicsit jobban megismerhessem. Amint elkészül az ebéd, megterítek, kenyeret vágok és igazságosan lefelezem az adagot, hogy aztán ráérősen villával falatonként megetessem Amyntát. Végül még egy kis teával vagy vízzel oltom a szomját, aztán én is megebédelek. Miközben a tányérokat mosom el
/Görög/ Úgy rémlik, hogy van egy kulcsom itthon valahol a bilincshez, de nem biztos, hogy megtalálom, vagy hogy nyitja. Legrosszabb esetben felhívom Zoét. Miután leszedtük a karperecet, elmehetnénk a gyámhivatalba Iason ügyében! -  javaslom.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Április 14. 11:23:33

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora délután



Amynta tele van lehetőségekkel, legyenek azok jók vagy rosszak. Minden mozdulatot olyan, mintha maga lenne a kinyilatkoztatás, és szavaid, mintha a Szent Írást olvasnád fel. Nincs kétséged a teljes behódolás felől, ahogyan a Hite és vakbuzgósága felől sem. Mikor bizonytalan vagy, hangot adsz ennek, mintha nem is hallaná, a szavaid bár kérésként hangzanak, számára egyértelmű parancsok.

Mikor megsimogatod a fejét, mintha megáldottad volna, oly áhítattal vegyes elégedettség sóhaj szakad ki belőle, ami annyira ártatlan és mégis spirituálisan beteljesült, hogy ilyenben talán sohasem volt részed. S mindeközben bár vele törődsz, nem felejted az egyik legjobb barátodat, Cyrust sem. Igaz ő eléggé össze van zavarodva és a további magyarázatodra láthatóan egyáltalán nem képes odafigyelni, azért te még ráütsz arra a bizonyos vasra.

Itt szó szerint kimenekül, korábbi hezitálása egyértelmű sietős léptekbe, hovatovább futásba csapott át. A tompítás úgy tűnik visszacsapott. Nem tehetsz mást, mint becsukod az ajtót, aminek a vége az, hogy egy megbilincselt fiatal nővel maradsz kettesben. Éppen felsegítenéd Amyntát, amikor odakintről hangos fékcsikorgás, duda és szinte hallani vélt káromkodás hallatszik fel…

A fiatal követőd nem tesz semmit. Nem fordul, nem pillant fel, csak térdel és szavaidra láthatóan elvörösödik. Még arra sem érzi méltónak magát, hogy megköszönje, hiszen szerinte ez a kötelező viselkedés! Ahhoz, hogy az arcát tanulmányozd, el kell hagynod a kanapét és oda kell lépned, állánál fogva felemelned vagy szóval kérned kell. A legfontosabb kérdésedre azonban nem találsz választ.

Visszatérsz a kanapéhoz és a Tízparancsolatot osztod meg vele. Semmiben nem mond ellent és mindennel teljesen egyetért. Mikor a fiút, Iasont is védelmed alá veszed, könnyek között találod, hálát mantrázva, hogy félő nem is hallja a szavaidat. Tudod milyen érzés, a torkot elszorító túláradó érzelmek, így nem is várod, hogy szavakkal reagáljon, de a buksija majd leesik az ígéret mozdulataként.

A parancsolatok mindegyikére háromszorosan bólogat, miközben meg sem próbálja letörölni könnyeit, láthatóan nem szégyelli, de büszke rájuk. Tudod, hogy nagyon figyel, nem akar csalódást okozni, de kérdezni sem fog, minden úgy lesz, ahogy te parancsoltad! Mikor a „Ne ölj!” és „Ne árts!” szabályokra hívod fel a figyelmét, már felbukkan a szégyen és biztos vagy benne, hogy ha tudná most imára kulcsolná a kezét, így csak sűrű bocsánatkéréseket ismétel.

A könnyek elfogynak végül, míg te csendben nézed a fiatal anyát. Nem néz fel, nem kérdez, nem szólal meg. Vár. Türelmesen. Az Ő imái már meghallgatásra találtak, kell e ennél több? Ha kell is, nem most fogja kérni, nem fog feléd fordulni, nem tesz semmit, míg azzal kedvedre nem tesz. Tudod, hogy ha azt kéred, örömmel osztaná meg veled az ágyát, a testét és mindenét. A lelkét…

A neved, mikor elsuttogod, mikor újra odalépsz mellé – melytől önkéntelenül is kellemes-behódolt mód rezzen össze – és megosztod vele az első titkot, felkapja a fejét és egyenesen a szemedbe néz. Igazából túl azon és tudod, hogy téged lát, a Bukottat, nem Jayr-t, nem a halandó testet. Téged, magát az Esszenciát, a Második Esélyt s mint ilyen:

Amnyta /Görög/ Hiszek benned Enethiel!

Te pedig érzed, ahogy ez a kitölt téged. Nem teljesen, nem képes rá, de tudod, hogy ezzel a három szóval valami kötelék jött létre köztetek. E kötelék pedig erős, annyira, hogy szinte érzed a Lelket, mely beléd vettette minden Szabadságát! S érzed, hogy nem is oly gyenge ez a bizalom, mint vártad, hogy ez a fény erősen ragyog, lobogó láng, mely melengeti az Esszenciád, ami óv a Sötétségtől…

A tojás kérdését fel sem fogják, ismét a padló az érdekes, így neked kell döntened, de nem sokkal később már sülhet a tápláló étel. Nem tart sokáig és még kis extrával is ellátod, így pohár víz mellett kisebb ebéd kettesben lehetne elfogyasztható, ha nem lenne a bilincs. A kérdés az, hogyan tovább? Így nem tud enni, s bár van megoldás a dologra, nem mind permanens. Végül úgy döntesz, te eteted-itatod őt, melyet vörös arccal fogad, végtelen áhítattal.

Amynta /Görög/ Mit szeretnél tudni (amit nem tudsz már most is) hatalmas Enethiel? – kérdezi halkan, szinte cincogva – Minden úgy lesz, ahogy mondtad! – a bilincskulcs és gyámhivatal ügyét érintően

Off-Topic: megjelenítés
Paktum Amyntával (Megvéded őket): +2 Faith/hajnal

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Április 14. 17:03:54
Enethiel

Az Amyntából feltörő sóhajra rácsodálkozva figyelek fel. Nem gondoltam volna, hogy ilyen aprónak tűnő gesztusok milyen sokat jelenthetnek neki! De örülök,  hogy jelenleg ennyivel is sikerül örömet szereznem számára! Legalább ő értékeli az igyekezetet - míg Cyrusnál ez inkább a visszájára fordul, mert ezzel aztán tényleg sikerül szó szerint elüldözni!  A fékcsikorgásra és dudaszóra felkapom a fejem.
/Görög/ Bocsáss meg! - szólok Amyntához, és az ablakhoz sietek, hogy kinézve megbizonyosodjak arról - Cyrusnak nem esett nagyobb baja.
Visszatérve Amyntához az igazság láthatólag megfesti az arcát - de a jobb szemrevételezés érdekében az állánál fogva finoman megemelem. Ám bárhogy is fürkészem, az én kérdéseim is megválaszolatlanok maradnak.
Végül a szabályok lefektetésénél úgy tűnik,  hogy további remélt sikert aratok - amikor Iasont teszem a fontossági sorrend elejére, és neki is védelmet ígérek. Titkon reméltem is, hogy így lesz - hisz ez a természetes. Ám amikor picivel később már a bocsánatomért esedezik, a fohászát, hogy bocsássak meg neki figyelmesen meghallgatom, aztán mutató ujjamat az ajkának érintem

/Görög/ Shhh... Minden eddigi bűnöd és ballépésedet megbocsájtom, immár semmisek a szememben! Többé nem kell miattuk emésztened magad! - válaszolom halkan, és zárásul szeretetteljesen homlokon csókolom. Lehet, hogy kissé teátrálisnak hat, de úgy gondolom, hogy Amynta igényli az ilyen ünnepélyesebb gesztusokat. Most már mehet, és újra bűnbe eshet - vagy gyűjthet meggyóni valókat!
Amyntát nézve egyértelmű, hogy bármi kérhetnék - s emiatt óvatosnak kell lennem! Elég egy pontatlan megfogalmazás ahhoz, hogy a jelenleginél is jobban is kihasználjam akaratom ellenére! Ahogy ő az én óhajaimat lesi - nekem pont úgy kell rá és a jólétére tekintettel lennem! Elvégre ha velem szemben láthatólag nem áll ki magáért, nekem kell megtennem helyette!
Az összerezzenése azt sejteti, hogy évezi a kitüntetett figyelmemet. Mintha egy régebb óta várt érintés teljesedett volna be számára. A nevem felfedését nem várt kinyilatkoztatással hálálja meg. Olyannal, ami kétséget kizárólag igaz, és tökéletes! Három egyszerű szó, de ahogy rezonál a létezés minden szintjén - olyan erőt ad számomra, amiről eddig nem is álmodhattam volna!
/Görög/ Efelől nincs kétségem! - suttogom megrendülten. Vajon mivel tudom majd jutalmazni, viszonozni ezt a teljesen egyedülálló elhivatottságot? Kérjem meg, hogy legyen a papnőm? Tiszteljem meg egy hangzatos címmel? Mi okozna neki örömet?

Hiába is kérdezem az ételről - a gyakorlatias dolgok most nem annyira foglalkoztatják Amyntát - talán csak a padlóm mintája.
/Görög/ Nincs ám megtiltva, hogy a padlón kívül máshova is nézzél! Ha kedved van, bármit nézhetsz - ígérem, attól semmi sem fog elkopni! - biztatom. Noha a lesütött pilláknak van némi diszkrét odaadó jellege, de az esetében a fanatikusan csillanó tekintetet kár elrejteni előlem.

/Görög/ Természetesen minél többet! - válaszolom vidáman - Miféle nemtörődöm Elohimod lennék, ha nem akarnék megtudni rólad mindent? - kérdezek vissza, eloszlatva még a gyanúját is annak, hogy nem méltó a figyelmemre.
Amynta falatonkénti etetését nem bánom, sőt - még tetszik is, hogy gondoskodhatok róla - és ezt nem is próbálom meg leplezni. Ahogy elnézem, igazából ő is inkább hálás lehet Zoénak a megbilincselés miatt kialakult helyzetért. Az ezzel töltött időt egyáltalán nem tartom elvesztegetettnek, mert úgy gondolom, hogy ez is segít megerősíteni a kapcsolatunkat. Az egyetértésére - vagyis inkább arra, hogy alávetette magát az akaratomnak a kulcs és a hivatal ügyben, egy meleg és (rá) büszke mosoly a jutalma.


Az étkezés után leellenőrzöm a zsebeimet, majd azokat a helyeket, ahol esetleg kulcsokat tartok - de hamar kiderül, hogy még véletlenül sincs itthon egy darab bilicskulcs sem. Lehet, hogy vennem kéne egyet?

Szegény Zoénak szerettem volna egy picit több időt hagyni a következő beszélgetésünkig, de a körülményekre és Amyntára való tekintettel erre most nincs lehetőség. Ezért telefonon felhívom. Amennyiben felveszi

/Görög/ Szia! Ne haragudj, de Amyntát megbilincselve hagytad itt - és nekem nincs  kulcsom hozzá! Ez a helyzet szerintem lehet, hogy neki is tetszik és nem csak nekem - de szeretnénk elmenni a gyámhivatalba, ahol valószínűleg azért feltűnést keltene! Kérlek, ha majd tudsz - gyere, és szabadítsd ki! - kérem tőle. Ha nem veszi fel, akkor kis ideig tűnődöm, hogy mit csináljak. Ha így bemegyünk az őrsre, akkor Zoénak el kéne számolnia a bilincselés okával - és Petros is joggal hihetné azt, hogy el akartam titkolni előle a dolgot. Így inkább várok öt percet - és ha Zoé nem hív vissza, akkor Petrost hívom, még ha fúj is rám
/Görög/ Szia! Remélem ma már jobban vagy! - kezdek bele, mert elég kellemetlen dolog így telefonon keresztül szívességet kérni attól, aki igencsak haragszik rád - Azért kereslek, mert Zoé itt hagyta az egyik bilincsét - és le szeretném szedni Amyntáról. Tudom, hogy pofátlanság, de szeretném, ha segítenél! - tudatom vele tömören a szituációt.

Míg várunk, addig még magyarázok  Amyntának
/Görög/ Eredetileg úgy terveztem, hogy mivel megérdemled, segítek rajtad. De nem akartam így  azonnal betrappolni és felforgatni az életedet - ugyanis féltem attól, hogyan tudsz megbirkózni az igazsággal. Ám úgy látom hogy esetedben alaptalan volt a félelmem, mert sokkal erősebb vagy te is és a hited is, mint a többieké - dicsérem egy picit az egóját.
/Görög/ S mivel szemmel láthatólag iszod a szavaimat, ezért felsorolom neked az Elohim Házakat! - kezdek bele az okításba, ha már úgyis várakozunk.

Hogy aztán miután sikerült megoldani a bilincs problémát, Amyntát elkísérjem a gyámhivatalhoz - hogy minél előbb visszakaphassa Iasont.

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Április 21. 12:17:08

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora délután



Kirohansz, de a legnagyobb félelmeddel szembenézni… a megkönnyebbülés ösztönös sóhajt csalhat ki, de mindenképp megnyugtató lehet az, hogy nem Cyrus és nem is egy ember az áldozat. Mikor talán épp megnyugodva fordulnál vissza, egy csöpp kis állat botladozik sérülten és mikor eléri a járdát, lefekszik, mint aki nem bír tovább menni. Látod, hogy az autó bizony eltalálta, csoda, hogy ideáig el tudott jutni. A kis szőrös nyávogó nem biztos, hogy megéri a holnapot, ha nem kap időben segítséget…

Visszatérve a lakásba – ahol Amynta türelmesen vár – lefekteted finoman a kis, de halálosan sebesültet és akár az Igaz valód kisugárzásával, akár magával a gyógyító erőddel – előbbi esetén rádöbbenve, hogy az kevés – megmented a picica életét. Amynta közelsége sem befolyásol, a Hatalmad nem hagy cserben és a kis szőrgombolyag bár még koszos, de már életteli és olyan dorombolást csap a kezed alatt, hogy félő leesik az asztalról. Amnyta látod felpillantott, ég benne a tenni akarás, a segíteni vágyás.

Amynta /Görög/ Szívesen megmosdatom! – még hátrabilincselt kézzel is – De lehet neked kéne hatalmas Enethiel! Megmentetted az életét! – lenyűgözted, megint – Ha kívánod Iason és én vigyázunk rá! – ajánlja fel, immáron bűnmentesen, hiszen feloldoztad őt. A homlokát ért érintés után pedig látszik, a mennyekben érzi magát

Aztán olyasmi történt, ami túlmutatott mindenen amit eddig megéltél, igaz alig több, mint másfél hét telt el azóta, hogy érdemben te irányítasz. Ez alatt sok minden történt és lehetséges, hogy nem is mindenre tudtál kellően vagy megfelelően reagálni. Az már biztos, hogy nem unatkozol, hogy ennél csak több kihívás vár, hogy a döntés, nem menekülsz, újabb kalandokat ígér. Soha nem érezhetted volna azt, amit most Amynta adott neked, ha az Abyss nyel el, vagy elhagyod Jayr-t aki eddig otthont adott neked…

Amikor engedélyezed, hogy felnézzen így tesz és a végtelen áhítat fénye vetül rád. S a kérésedre, hogy meséljen minél többet magáról – még mindig azt látod, hogy úgy érzi méltatlan erre és persze amúgy is mindent tudsz – végül bizalommal megnyílik:

Amnyta /Görög/ Sosem vesztettem el a Hitemet és tudtam, ha helyesen cselekszem, akkor végül minden nehézség ellenére boldog leszek. – és most nagyon is az – Egyedül nevelem Iason-t. Amióta az anyukája meghalt – picit elszomorodik, elbambul, de folytatja – a testvérem, azóta a kis fizetésemből próbáltam neki megadni mindent, amire vágyott, miközben mindent megtettem, hogy valamennyire pótolhassam az édesanyját. Még kicsi volt, talán nem is emlékszik rá, anyunak hív és nagyon szeret, de egy nap el kell mondanom az igazságot! – de még szerinte ez a nap nem érkezett el – Természetesen bármikor örömmel látunk téged!

Közben elérkezik az etetés, amiben minden egyes falat olyan, mintha megjutalmaznád, megajándékoznád és ő pírral arcán fogadja, lehunyt pillákkal. Látod, hogy szó szerint bármit kérhetnél, nem utasítanának vissza. S ebben a pillanatban arra is rádöbbensz, hogy Cyrus minden esélye abban a pillanatban szűnt meg, amikor Amynta megtudta rólad az igazat. Nem vagy nagyon járatos az ilyesmiben, de ez annyira nyilvánvaló, hogy még te is egyértelműen felfedezted és megértetted. 

Azt is, hogy bizony bárhol kerestél, nem találtál kulcsot, így kénytelen vagy más eszközökhöz folyamodni. Előbb Zoét hívod, de nem veszik fel, helyette a Hangpostával üzenhetsz, ha szeretnél. Aztán némi tűnődés – és kíváncsi Amynta tekintet – után vársz még egy picit, de nem érkezik a remélt visszahívás, végül a legjobb barátodat hívod, akinek előbb kicsöng, majd csöng, aztán csöng, végül:

Női hang /Görög/ Jó napot Jayr! Megengedni, hogy így szólítsam ugye? – igazából a hangot nem érdekli, mit engedsz és mit nem – Petros jelenleg nem tud a telefonhoz jönni és azt hiszem nem is nagyon akar. – közlik veled kíméletlenül – De talán tehetünk valamit a bilincs ügyében. – veti fel szórakozottan, sejted, hogy amire gondol abban semmi ártatlan nincs. – Mi a javaslata kedves Jayr? – érdeklődnek, s tudod, hallod, hogy szórakoztatónak tartják a helyzetet
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Április 22. 16:47:32
Enethiel

Mivel föntről nem lehetett látni, így leszaladva az utcára könnyebbülhetek meg, hogy senkinek semmi baja! Azaz körülnézve kiderül, hogy ez nem teljesen igaz - mert egy szerencsétlen sorsú macsek lehetett az, akire rá dudáltak majd talán hajtottak. Átérezvén a helyzetét, felszisszenek. Ha ez reggel történik, csak állatorvoshoz próbáltam volna meg vinni. De most már messze több lehetőségem van! Gyengéden felkapom a sérült csöppséget, és visszaszaladok vele a lakásba. A zárt ajtó mögött a konyhaasztalra fektetve a sérültet felállítom a diagnózist.
/Görög/ Elég szarul van! - közlöm a látható tényt, majd a lopott hit egy részét feláldozva meggyógyítom a cicát. Úgy vélem neki is járhat egy újabb esély - no meg Leó fele is egyfajta titkolt gesztus a részemről. A művelet úgy tűnik, hogy sikernek beillő eredménnyel zárul, mert a cicus jól hallhatóan megköszöni. Megkönnyebbülten nézek a kezem alatt doromboló cicára, mivel így bebizonyosodott, hogy az erőm nem csak embereken működik!

Amynta segítő szándékára elmosolyodom, ahogy a hatalmas jelzőre is.
/Görög/ Azt megnézném! - válaszolom vidáman a mosdatásra, mert bilincsben igencsak kalandosnak tűnik a feladat - S ha nem szereti a vizet? - teszem fel a kérdést, noha valóban ráférne egy kiadós bundaápolás a cicusra. Aztán egy picit értetlen pillantást vetek Amyntára, ahogy próbálok kapcsolatot találni az életmentés és fürdetés között - De a fürdetés egy kicsit még várhat! - odázom el egy kicsit még a döntést a válasza után.
/Görög/ Azért a cicák eléggé önálló lények - lehet, hogy ő is tart gazdát, de azt otthon hagyta! S talán várják is otthon - hívom fel a figyelmét arra a lehetőségre, hogy akár még tartozhat is valakihez, miközben a nyakában esetleges biléta után kutakodok - Bár nem úgy néz ki, mint akinek alattvalói vannak! - ismerem el, hogy nem tűnik kis-kedvencnek.
/Görög/ Így ha itt ragadna önszántából - akkor szívesen átruházom rátok a cicafelügyeletet! - egyezek bele a dologba. Aztán pillanatnyi tűnődés után
/Görög/ Mondd csak - feltűnt, hogy a hatalmas jelző egy picit kétértelmű? - hívom fel kedves hangon a figyelmét arra, hogy amit mond nem feltétlenül hallatszik annyira ártatlannak. De amíg őt nem zavarja, addig én is meg tudok birkózni a helyzettel.
Abban biztos vagyok, hogy nem fogok unatkozni - s csak remélni tudom, hogy Amynta sem fogja megbánni, hogy találkozott velem. Akinek talán nem is lehetek eléggé hálás - és szerencsésnek érezhetem magam azért, mert jelenleg úgy tűnik - mégiscsak jó helyen vagyok!

 
Amynta tekintete sok mindent elárul - de látszólag még kételkedik önmaga fontosságában. Ezt egy bátorító mosollyal próbálom meg elűzni. De végül csak enged az unszolásnak, és megoszt velem pár alapvető fontosságú információt - amik segítenek jobban megérteni és megismerni őt. Nincs egyszerű helyzetben, és nem is vagyok képes kézrátétellel hipp-hopp helyrehozni a dolgait. Most persze mondhatnám azt, hogy mától minden megváltozik és jobb lesz - de ez felelőtlen ígéret volna tőlem is. Ahogy látom, a legtöbb amit elsőre tehetek majd érte az az, hogy próbálok neki jobban fizető és anyukabarát munkahelyet találni. De mivel ez nem garantálja az automatikus sikert, így inkább nem keltek ez ügyben hiú reményt.
/Görög/ Örülök, hogy elmondtad ezt nekem! - válaszolom, amikor befejezte - Biztos vagyok benne, hogy megteszel mindent amit lehet - és hogy amikor majd egyszer elmondod Iasonnak az igazat - akkor is ugyanúgy fog téged szeretni, mint eddig!
Ami pedig a látogatást illeti
/Görög/ Köszönöm! Úgy gondolom, hogy fogok is élni a lehetőséggel! - válaszolom

A bensőséges ebéd alatt volt lehetőségem Amynta odaadó és hálás viselkedését minden egyes falatnál újra és újra megtapasztalni és megcsodálni. S közben felismerni a tényt - Cyrus immár labdába sem rúghat nála. Maga a dolog annyira nyilvánvaló és természetes, hogy ebből a szempontból még meg sem vizsgáltam a dolgot. Pedig az eredeti szándékom ma reggelig nem ez volt - de az események sodrásával én sem tudtam dacolni. Így elmondhatjuk, hogy Cyrust ma dupla csapás érte - amit remélem a későbbiek folyamán valahogy majd tudok azért kompenzálni.
De épp úgy felelősséggel tartozok immár Amynta hogy és jólétéért is - sőt, jelenleg még jobban is mint Cyrus esetében! Éppen ezért próbálok alkalmazkodni a helyzethez és a viselkedéséhez. Azaz hogy a lehető legjobban érezze magát Amynta - s ha lehet én is. Az ebédem egy darabját elkülönítem a cica részére - ha már vendégségbe helyezte magát nálam - és a végén egy kistányéron, meg egy másik tányérka vízzel őt is megkínálom.


Zoé hangpostájára mindössze ennyi üzenetet hagyok
/Görög/ Szia! Jayr vagyok, és elfelejtettük a bilincset! - zárom rövidre az üzenetet. Persze megpróbálhatnám másképp is elérni - de azt a helyébe én durva tolakodásnak venném, így nem is próbálkozom meg vele. Amynta kérdő tekintetére megvonom a vállam
/Görög/ Nem vette fel. Mondjuk megértem - teszem hozzá. Petros esetében nem vártam, hogy más fogja felvenni a telefont, így egy pillanatnyi meglepett szünet után
/Görög/ Már megtette... - válaszolom a kérdésre, hogy hívhat-e Jayrnak. Már most eldöntöttem, hogy nem szimpatikus a túloldali nő. Így nem is nagyon nyújtom a beszélgetést, mert amikor megkérdi a játék kedvéért a véleményemet, tömören közlöm
/Görög/ Köszönöm, megoldom. Nem is tartom fel tovább! - válaszolom, és bontom a vonalat. Petrossal akartam beszélni és nem vele. Legalább annyira kellemetlennek hatott, mint pár napja az edzőteremben Fiona vagy kicsoda. Számomra az is ugyanilyen szociális ogre volt, akinek a társaságában csak feszeng az ember. Jobb az ilyet elkerülni...

A telefonálás után pár másodpercig elgondolkozva nézem a készüléket a kezemben, hogy most mi is legyen. A rendőrségre nem mehetünk kulcsért, mert akkor Zoé kerül bajba. Petros pedig nagyon úgy tűnik, hogy nem ér rá a problémáimmal foglalkozni. Nálam itthon nincs kulcsom hozzá - de vajon bent van-e az öltöző szekrényben? Lenne, ha nem kellett volna leadni. Töprengve nézek Amyntára
/Görög/ Úgy tűnik, hogy a bilincsed még marad egy darabig - mert Zoé nem veszi fel, Petros jelenleg elfoglalt, nekem meg nincs kulcsom hozzá! - vázolom a jelenlegi helyzetet.
/Görög/ De talán tudsz javítani egy picit a helyzeten... Szeretném látni, hogy mennyire vagy hajlékony! Ülj le, és próbáld meg egyenként áthúzni a lábaidat a bilincs előtt! - javaslom neki. Hátha sikerül, és akkor már egy fokkal nagyobb szabadságot élvezhet - ha a kezei elől  vannak megbilincselve. Magát a műveletet érdeklődve figyelem, s ahogy sikeresen teljesítette a kérésemet, meg is dicsérem
/Görög/ Nagyon ügyes vagy! - árulom el neki, hogy elégedett vagyok az eredménnyel
/Görög/ De most nincs más hátra, mint hogy megvárjuk Zoét. Hacsak te nem dugdosol otthon bilincskulcsot valami rejtélyes oknál fogva. S talán most már megpróbálhatod megfürdetni a cicát, de előtte még szeretném ha kipróbálnánk valamit! - hívom fel a figyelmét, hogy újabb feladat vár rá.
/Görög/ Hunyd le a szemed és merülj el, mártózz meg azokban az érzésekben, amik velem kapcsolatosak, hozzám kötnek! - kérem tőle, s pár másodperc után így folytatom
/Görög/ S most idézd fel magad előtt a valódi alakomat, és mondd ki halkan a nevem! - zárom az instrukciókat. Kíváncsi vagyok, hogy ha a rosszcsont ikrek esetében spontán működik ez a kapcsolatépítés, hogy akkor most szintén sikerül-e? Mert úgy gondolnám, hogy igen - és talán Amyntának könnyebb dolga van.


Spoiler: megjelenítés
bilincs-zárnyitás (barmolás) dicer-el
Próbadobás 4d10: ( 8,9,10,+9,1 ): Célszám: 9. Eredmény: 1 Siker
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Április 24. 19:22:25

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora délután



Azt érzed, miközben felvitted a kis apróságot, hogy nem élte volna meg az állatorvosi segítséget. De minden cicák védőanyja a halálosan sebesült apróságról gondoskodott, egy Bukott Gyógyító érintése által! A Hatalmad tökéletesen működött és a kis macs mintha sosem lett volna annyira közel ahhoz, hogy emlékké váljon az úton egy  rothadó tetem formájában. Az emberek valószínűleg nem törődtek volna vele, idővel, talán valamelyik kukásautó elvitte volna, de azok csak kétszer járnak erre hetente és még nincs itt az ideje az újabb fordulónak.

A kis pamacs zörög, dorombol és reszket a kezed alatt, mosdat és buksizik, kifejezi háláját és szeretetét az összes módon amire képes. Aztán, mivel cica, gömbölyödik és ásít, kimerítő bizony majdnem elpusztulni. Itt-ott megszuszakolja magát, reflexből nyalogatná a bundát tisztára, mivel egy cica mindig gondoskodik az ilyesmiről. Nem figyel a beszélgetésre, nem is érti, de azt tudja, hogy jó helyen van, biztonságban. Így akkor sem rándul össze vagy szalad el, amikor megcirógatod vagy vakargatod, igaz, ilyenkor még téged is mosdat…

Amnyta /Görög/ Lehet, hogy nem szereti, de az is lehet még ki sem próbálta! De a tisztaságot szereti! – mondja és finoman melléd óvakodott, de téged néz zavartan, hogy nem bánod e, így tett – Ahogy kívánod! – így a cicafürdetés még várat magára

Nem találsz bilétát vagy mást ami elmondaná kié lehet, de sok cica van az utcán, nagy részük pedig nem tart gazdát. Lehet azért, mert valóban függetlenek, de valószínűbb inkább az, hogy egyszerűen több a cica, mint a(z örökbe)befogadó ember.

Amynta /Görög/ Költözzünk ide?! – érti félre valószínűleg, de a meglepettség, megtiszteltetés és áhítat nem múlik, sőt, amikor felhívod a figyelmét arra mit mondott elvörösödik és motyog – Biz…tos… biztos, hogy az. Olyan. – félrepillant – Én… ha… ha szeretnéd, én… – alig érted, de még hallod – a tied vagyok! – majd teljesen elvörösödik, zavarban van, de őszinte szavak, azonnal kedvedre tesz bármilyen módon, ha kívánod. 

Úgy érzed, hogy az az Önnön fontosság dolog működik, csak nem akkor, amikor te is jelen vagy! Mi sem mutatja jobban, mint a tény, hogy bármit kértél azonnal megkaptad vagy ráhelyeseltek, tényként vették az elhangzottakat. Önmagánál előrébb helyezett és mivel ígéretet tettél, így nem fél attól, hogy bármi olyasmit tennél amivel megtörnéd ezen esküdet. Sőt, kiterjesztetted adott szavad a fiúra is, ami egy anyának – most már tudod, nem szülőanyának – nagyon sokat számít, egy férfi, akire számíthat.

S míg arra gondolsz, hogy mit segíthetnél és azt is hogyan, rádöbbensz, hogy igen, egy ilyen apróság, mint egy rendes munkaidő és szabad hétvége milyen sokat segíthet egy fiatal nőn, aki egy olyan kíváncsi és eleven fiúgyermeket nevel, mint Iason. Ennek okán vagy más érvekkel győzködve magad finoman utasítottad vissza és bárhogyan is – legyen az hasonló zavarodottság vagy Jayr féle örökölt lelkiismeret – de nem teszel semmi szerinted illetlent. De talán a gondolattal bizony eljátszol, ahogy elképzeled és… magadra parancsolva gyengéden szereled, amitől nem bántódik meg, de azért a félsz, a bizonytalanság kitör belőle:

Amynta /Görög/ Talán… nem vagyok… nem vagyok elég jó? – kérdezi, nem akart csalódást okozni

Könnyed taktika, miközben megosztod vele nincs miért aggódnia, hogy Iason-ra tereled a szót, a korábbiak okán elmondod, hogy minden rendben lesz, amitől megint felragyog az arca, bólint határozottan, hogy igen, így lesz! S a hálás mosolya szinte mindent elárul amikor szóvá teszed, bizony te meglátogatod majd őket! Egy apró könnycsepp is utat talál, de ez a boldogságé, mérhetetlenül szárnyal a lelke! A falatozás alatt úgy csüng rajtad, hogy félő magától már semmit sem tesz, ha ilyen kegyes vagy hozzá, de természetesen ez csak a bilincs miatt van így.

A cica nem kéri amit elé raktál, ő bátor macs és Amnytától csen egy falatot. Először, látod, amint odaoson, majd szimatol, szuszakol, aztán egy falattal sietve odébb szalad, de nem túl messze. Előbb rád pillant, kis büszke macs, ő zsákmánya, majd falatozni kezd Amnyta kuncogása közepette. Ellenben a vizes-tálkából nem válogat, a harapdálás végén alaposan belefetyel belőle. De ennyit az ebédről! Más, égetőbb problémák várnak rád, és miután leszedted az asztalt, mosogatóba tetted a csetrest, telefonálni kezdesz.

Nem nyert.
Üzenetet hagytál.
Nem nyert.
Nem is akarsz üzenetet hagyni.

A kis híved nyugodtan üldögél, tele a poci, bár épp egy pohárral bíbelődik, próbál inni, miközben telefonálsz. Kicsit mókás a látvány, jut is marad. A kis pamacs pedig az asztal széléről felügyel, hogy a friss alattvalók hogyan is viselkednek. Sajnos nem jutottál előrébb és a rendőrőrs sem alternatíva, így ki kell mondanod a tényt: a bilincs marad. Egy pillanatra huncut fényt vélnél felfedezni, de aztán csak bólogatnak, hiszen van a bilincsnél komolyabb dolog is, mint Iasonért elmenni és végre hazahozni!

Amynta /Görög/ Nem, nem fog menni. Nagyon feszes! – mondják halkan, megint attól tartva csalódást okoznak, majd a tréfádra, hogy mit is őriz otthon – Nem, sajnos nem. Sosem jártam ezelőtt rendőrfiúval!

Elpirul, mert lehet ez változik. Úgy tűnik, észrevette, hogy nem vagy közömbös vele szemben vagy csak annyira szeretné, hogy ne legyél, hogy többet lát a jelennél. Mikor kéred azonnal lehunyja a pilláit és vörös arccal nyújtja a nyakát, nem kétséges, másra számított. A cica ölbe huppan, majd örvénylik picit, körbe-körbe mászik, mielőtt elheveredne, ásítana és aludni próbálna. Lepillantás után azonnal újra lezárják a szemeket és úgy tesznek ahogy kéred. Legalábbis te úgy látod ez történik éppen. A neved elsuttogva pedig olyan, mintha valaki nagyon közel a füledhez, illetve inkább közvetlenül a fejedben szólna meg.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Április 25. 20:04:36
Enethiel

Azért szerencséje van a cicának. Ha nem aggódom Cyrus miatt... rossz belegondolni is! De értékeli a helyzetét, és a gyors gyógyulást. Annyira, hogy máris mosdatandó családtagként tekint rám - ami vagy nagy megtiszteltetést  vagy ennyire magányos cicalelket takar. Amyta véleményére bólintok
/Görög/ Majd később kitapasztaljuk, hogy a tisztaság mellett a vizet mennyire szereti! - mosolyodok rá a cicára, majd Amyntára - hogy nincs mitől tartani.Amynta kérdésére egy pillanatra lehökkenek
/Görög/ Tessék? - kérdezek vissza, hogy időt nyerjek - Jah, nem - gondoltam a cicát egyszerűbb elvinni! - pontosítok. Hogy aztán újfent meglepjen azzal, hogy egy ártatlan évődést mennyire félre tud érteni! Az eddigi viselkedése alapján tudtam, csak nem sejtettem! Pontosabban nem gondoltam bele, nem vártam - és így elég zavarba hozott a beszélgetés jelenlegi témája! Az egómnak  hallatlanul hízeleg a dolog - de úgy érzem, hogy ez erős visszaélés volna a helyzettel és a bizalommal. Pedig elnézve Amynta domborulatait, volna miért visszaélni. Elegendő volna csak egy hasonlóan halk köszönömöt az ajkaira suttogva magamhoz húzni, hogy a nyakába hajolva beszívjam az illatát. S végigcsókoljam az engedelmesen felkínált és megbilincselt test ruhától fosztott porcikáit. Zavartan pillantok rá, mintha olvasván a gondolataimban épp rajtakap a pillanatnyi kalandozáson.
/Görög/ Ez... - tűnődök, hogy mit is mondhatnék - szerintem a részedről igen bátor és hatalmas felajánlás volt! Magát a felvetést is igazán nagyra értékelem! Szép vagy, kedves és vonzó - bárki két kézzel kapna utánad! De amit mondtam, nem azért tettem, hogy az ágyamba csábítsalak, parancsoljalak! Úgy érzem, erősen visszaélnék a helyzettel és a bizalmaddal, ha ezt elfogadnám! Úgyhogy megtisztelsz, de nem élhetek a lehetőséggel! - próbálok meg finoman kihátrálni a kényes helyzetből. Ami a kérdéséből ítélve nem megy anélkül, hogy az önértékelését ne ingatnám meg.
/Görög/ Egyáltalán nem erről van szó! - tiltakozok - Nagyszerű belső értékekkel, csodálatos lélekkel rendelkezel - és ehhez hasonlatos megjelenéssel! Teljes joggal lehetsz büszke a külső és belső adottságaidra! - cirógatom meg az arcát futólag. Ez remélem valamelyest növeli az önbecsülését. Aztán inkább Iasonra terelem a szót - hogy ismét olyan témákról essen szó, amik kevesebb félreértésre adhatnak okot.

Spoiler: megjelenítés
Az ebéd alatt a cica úgy dönt, hogy a leginkább passzív résztvevőt büntetlenül levámolhatja. S úgy tűnik, hogy nem is kell csalódnia, mert senki nem megy utána hogy elmarja tőle a zsákmányt. S ez talán annak is köszönhető, hogy mindenki elégedett a dolgok jelenlegi alakulásával. Egészen addig, amíg el nem kezdek telefonálni - ami kétes  sikereket, no meg eredményt hoz. A dolog nem is zavarna igazán - ha nem tettem volna ígéretet Amyntának, hogy Iason ügyében ma már teszünk valamit. De bizakodok, hogy ma idővel részben megoldódnak a nehézségek. Ahogy például Amynta számára a pohárból történő ivás.[/i]

Mert telefonálás közben érdekes kísérletre leszek figyelmes - Amynta inni próbál a pohárból. El kell ismernem, hogy hátra bilicselt kézzel valóban komoly kihívási értéke  van a feladatnak. Nem is zavarom meg az első tesztet - hanem telefonálás után felmérve az eredményt, a fürdőszobába megyek, és egy pár tenyérnyi bolyhos törülközővel térek vissza. A törülközőt leteszem az asztalra, s a poharat utánatöltve megérdeklődőm
/Görög/ Szomjas vagy még? - tudakolom, és ha kér még, óvatosan megitatom. Aztán a törülközővel gondosan felitatom a korábbi kísérletben elkóborolt és szétszaladt vízcseppeket - már amiket a felsője még nem szívott magába.

Mivel a bilincs marad, ezért új ötletem támad, hogyan is lehetne picit normalizálni a helyzetet - ám úgy tűnik, hogy csak elmondva könnyű feladat - mert a kivitelezés nem sikerül.

/Görög/ Semmi gond, akkor ne erőltesd! - kérem tőle. Amikor elárulja, hogy miért is nem lehet otthon bilincskulcsa futólag elmosolyodom a válasz aranyos ártatlanságán. Ellenben amikor megkérem, hogy hunyja le a szemét - az arcpírja láttán az az érzésem támad, hogy ő éppenséggel nem ilyen  ártatlan folytatást várt volna tőlem, mint amire kérem. A cica ugyan megtöri a pillanatot, de Amynta hamar túlteszi rajta magát, és a próba végül sikerül! Picit távolabb sétálok
/Görög/ Nagyon jól csinálod! - dicsérem meg halkan suttogva - Kristálytisztán hallak! - nézek rá büszkén és érdeklődve, mert valóban jól teljesít - Most már kinyithatod a szemed! - adok rá engedélyt ugyanolyan halkan. Kíváncsi vagyok, hogy ő is ugyanolyan jól hallotta-e? Talán egy percig még gyakorlásként próbálgatjuk a dolgot, végül
/Görög/ Igazán jó érzéked van ehhez a kommunikációhoz!  - dicsérem meg, miközben hagyom elenyészni a kapcsolatot - Azt hiszem tökéletesen tudod használni! - vélem
/Görög/ De most lássuk a pöttöm bolhazsákot! - javaslom, s a fürdőszobába indulva ott előkészítem a terepet. Előkészítek egy puha törülközőt, a hajszárítót, sampont, egy ragtapaszt és papír-zsebkendőt. Végül még beállítom a víz hőfokát langyosra, hogy ne forró vagy hideg vízzel öntsem nyakon. Utána elzárom a zuhanyt, és visszatérve a cicához, becserkészem a macsekot
/Görög/ Itt az idő, hogy megtudjuk, mennyire szeret elázni! - emelem fel simogatva a szőrgombolyagot - jössz te is tanácsot adni? - kérdezem Amyntától. A fürdőszobában a cicát próbálom meg úgy lezuhanyozni és samponnal tisztára varázsolni, hogy se a fülébe, sem pedig a szemébe ne jusson víz. Végül
/Görög/ Úgy látom, lesz mit megszárítani! - összegzem a látottakat. Elveszem az előkészített törülközőt, és megpróbáljam abba bugyolálni az ázott macsekot. Majd megkezdem a cica szárítgatását, egészen addig, amíg már inkább csak a hajszárító tudna javítani a helyzetén. Még bebugyolálva tartom, és úgy próbálom meg alacsony fokozatra bekapcsolni a hajszárítót. Amennyiben nem riad meg teljesen, akkor megpróbálom a langyos levegővel szárazra szárítani - de ha pánik tör ki, akkor lekapcsolom a hajszárítót, és becsomagolva kiviszem a kanapéra és leteszem oda száradni.

Aztán utána már foglalkozhatok Amynta bilincsével is. Leültetem az egyik székre az asztal mellé, és mögé telepedve a földre az egyedüli szerszámkészletemmel - az órás-csavarhúzómmal megpróbálom kinyitni a bilincset.

/Görög/ Nem hiszem, hogy ez így sikerülni fog, de azért megpróbálom - nem veszíthetünk vele semmit! - magyarázom. Próbálom úgy fordítani a csuklóján a karperecet, hogy ne legyen neki kényelmetlen - és ha véletlenül megugrik a csavarhúzó - akkor legfeljebb a szék háttámlájába, vagy legrosszabb esetben az én kezembe szaladjon.

Talán én csodálkozom leginkább, hogy sikerült megoldani a zárat - Mert Amyntának ez feltehetőleg természetes eredménye volt annak, hogy én vettem kézbe a dolgot. Elvégre feltehetőleg mindenhez is értek szerinte. Picit ugyan vegyes érzésekkel szabadítom ki a csuklóját. Egyrészt meglepett büszkeséggel, hogy sikerült - másrészt örömmel, mert így valóban feltűnés nélkül elmehetünk majd Iasonért - s egy leheletnyi szomorúsággal, mert Amynta így jóval kevesebb közvetlen gondoskodást igényel.
/Görög/ No, úgy tűnik, hogy ezt az akadályt is leküzdöttük! - teszem a bilincset az asztalra, a csavarhúzót meg vissza a helyére.
/Görög/ Vedd nyugodtan birtokba a fürdőszobát, aztán ha gondolod, mehetünk is Iasonért! - javaslom neki. Amíg rá várok, addig összeszedem a mosatlant, és el is mosogatok.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Május 02. 18:39:01

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora délután



Amennyiben nem aggódsz, úgy egy Rabisu lehet, hogy igen mérges lenne. Nos, talán csak egy lépést tenne a Sötétség felé, tudva, hogy bár mindenkit nem menthet meg, egyetlen élet is ami elveszik, igen frusztráló! Ezt te is pontosan tudod és átérzed, nem is beszélve arról, hogy, minden élet egyenlő, a teremtés nem tesz különbséget, csak az ember. Esetleg ez csak a Hatodik Ház szemlélete lenne és valójában a Lázadás mégis megkülönböztetne? Hiszen az ember lett e Teremtés koronája és minden Elohim őket szereti, még ha a nagyobb része nem is mutatkozik a Parancsnak engedelmeskedve…

A cicatémához nincs elég tudásod, de nem vagy egyedül! Immáron nem kell egyedül szembenézned a kihívásokkal, hanem egy elvakult, de csinos és ha kell, végtelenül harcias társat kaptál, talán a Sors vagy a Teremtő akarata által? Aztán ez a kétlábú és nagyrészt szőrtelen harcicalány belekérdez abba, amit lássuk be, hogy te kezdtél el feszegetni, mert szegény ilyen ártatlan pillantással ami ezt a kérdést megelőzte, bűnös nem lehetett! Végül úgy tűnt, hogy kiolvasta a vágyat a tekintetedből – ami bizony feszélyezhet már Thyra óta – és szerette volna elfeledtetni veled a sok rosszat, ami történt.

Először csak egyszerű segítségre gondol, napi szintű ellátásra, majd annál sokkal többre is, mely kérdés és önkéntes felajánlás formájában talál rád. Mindkettő elég megdöbbentő lehet, még ha adott esetben:

Amynta /Görög/ Teljességgel ésszerű lenne pedig, hiszen akkor elvégezhetném itt a házimunkát, bevásárolhatnék és főzhetnék rád! – miért ne tenné, illetve – Úgy látom, hogy szükséged van ilyesmire, hiszen… most ember is vagy! – lép közelebb és közelsége talán bódító is lehet, a finom visszafogott illattal – A cicának sem kéne utaznia és úgy tűnt, hogy Iason is szeret téged! – érvel tovább, majd a vágy kérdésére – Ez csak az, amit érdemelsz, ó, hatalmas Enethiel! – leheli pici huncut mosollyal, ha már ennyit bátorítottad, most itt a gyümölcse – Ha szép vagyok, kedves és vonzó, akkor nincs okod arra, hogy visszautasíts olyasmit amit önként szeretnék neked ajándékozni, nem igaz? – szoríthat szavakkal (képletesen) sarokba – Nem kell parancsolnod valamit, amit szabadon meg akarok veled osztani, sőt, bármit teszel, biztos vagyok benne, hogy örömedet leled benne! – izzítja tovább az amúgy is elhanyagolt vágyak tüzét – A csodás lelkemet megosztom veled, a belső értékeimet. – búgja, nem profin, de azért elég lehet, hogy eltévedjen a kezed önkéntelenül is, a fantáziád mindenképp – Ha ennyire szépségesnek tartasz, akkor (talán) méltó is vagyok arra, hogy boldoggá tegyelek!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Május 02. 20:37:44
Enethiel

Amynta érvelését, hogy miért is lenne jó, ha ide költöznének, meglepett arckifejezéssel hallgatom. Ami az ésszerűséget illeti
/Görög/ Ez a szoba a nappali, az étkező és hálószoba is. Nincs másik szoba - hívom fel a figyelmét arra, hogy ez a garzon az ő lakásánál is kisebb - Mellesleg mint ember, nekem is van két kezem, hogy elvégezzem az amúgy sem túl megerőltető mennyiségű házimunkát! De remélem, hogy abban egyetértünk, hogy nem bejárónőként tekintek rád! - teszem még hozzá. Hogy a cicának kell-e utazni - az jelenleg kevéssé érdekel. Iason véleménye már sokkal többet számít - de ő nincs itt. Ellenben tovább hallgatva úgy tűnik, hogy sok kibúvót nem hagyna - ám úgy vélem, vannak dolgok, amikről mivel nem tud, ezért nem is vett figyelembe.
/Görög/ S mi van akkor, ha majd később más hasonló felajánlást tesz nekem? Ha most neked nem mondanék ellent, azzal precedenst teremtünk, nem? - kérdezem, hogy mi is erről a véleménye.
/Görög/ Nincs kétségem afelől, hogy nem csak én érezném magam jól! - válaszolom, hogy aztán így folytassam - Csakhogy attól tartok, hogy ez nem segítene elsimítani azt a nézeteltérést, ami jelenleg köztem és a barátnőm, Thyra között van - pedig jó volna! - tudatom vele, hogy szerintem még nehezítené is a dolgot. Ahogy ő is - mert ahogy búgja azt, amire egyébként is vágyok,  elég nehéz ellenállni. A kezem ösztönösen a hátsójára csúszik, ahogy közelebb lép.
/Görög/ Bár bizonyos kérdésekben nem feltétlen az általában elfogadott normák  számomra a mérvadóak - azért igyekszem, hogy ezzel másoknak ne okozzak kellemetlenséget. Úgy érzem, hogy... - tarok egy pillanatnyi szünetet, mert nehéz kimondani most, mikor ilyen sok mindent érzek kissé lejjebb, és ilyen lehetőség van a markomban! - illik tekintettel lennem Thyrára, még ha ez most nem is könnyű feladat! - ismerem be, hogy nem hagy hidegen a helyzet, és a tenyerem a csípőjére siklik. Aztán összekaparom a maradék tartásomat, és elszakítom a tekintetem a dekoltázsától.
/Görög/ Arra kérlek, hogy halasszuk ezt el! - dörmögöm kissé rekedten, mert bár nincs sok kedvem elengedni, de az eszem azt súgja, hogy ez később jó döntésnek bizonyulhat.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Május 02. 21:12:59

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora délután



Minél több kifogást hozol fel, annál elkötelezettebbnek tűnik. Érveid lepattannak, sőt, ésszerűség végtelenségével mossák őket tisztára, mielőtt visszaadnák neked őket. Újabb és újabb lehetőségeket vetsz be, hogy miért nem jó ez így, de valahogy a fanatikusan elvakult híved már túl van azon, hogy csak egy egyszerű ismerős legyen. S mint ilyen lássuk be, igaza is van! Senki nem hitt eddig benned úgy, mint ő, és folyamatosan bátorítottad, így most a saját munkáddal kell szembenézned!

Amynta /Görög/ Ez esetben te költözöl hozzánk! Ezt meg ki lehet adni és lesz némi külön bevételed! – ilyesmivel nem lehet megfogni – Két igen finom kezed van, de miért használnád ilyesmire, amikor gyógyításra teremtették?! Nem szabad, hogy elveszítsed a finom tapintásodat! S ami azt illeti nem is kell ilyesmikkel foglalkoznod, nem egy hatalmas Elohimhoz méltó dolog! – zárná rövidre, mit vitázna olyasmiről, ami már rég tény és eldöntetett.

Aztán felteszed a keresztkérdést:

Amynta /Görög/ Eltö… khm, elsőként vagyok itt, így ez a jog az enyém! – ennyire egyszerű – Nem zavar, ha így lesz, de én hittem benned először! – kicsit tétova, de próbál határozottnak tűnni, elvégre fogalma sincs tényleg így van e – Szóval, mint aki elsőként elfogadja mindazt, amit adni tudsz, úgy vélem megérdemlem, hogy viszonozhassam azt! – tőle akár háremed is lehet, ha őt elfogadod

A barátnő témát úgy hajítja félre, hogy talán még te is elcsodálkozol:

Amynta /Görög/ Itt van? Nincs. Hisz benned? Akkor nem lenne összezördülés. Szeret? Kétlem, ha azt hiszi igaza lehet veled szemben! Nem beszélve arról, hogy nincs itt egyetlen kép sem róla, de még csak valami nőies apróság sem. Lefogadom, még egy fehérneműt sem tart itt! S mióta nem láttad? Tuti azt hiszi, hogy neked kell utána menned és bocsánatáért esedezni! – már el is ítélte őt, de ahogy kérted, nem megy utána, hogy kitekerje a nyakát – Olyasmire nem szabad esélyt pazarolni, ami már nem egyszer-kétszer hagyott magadra!

Mikor finoman ráfogsz, érzed, hogy simul a tenyeredbe és ha nem vigyázol más felé is elkalandozik, szinte magához vonzza, hogy vedd el ami jár! Amit önként adnak, ami az egyik legizgalmasabb dolog, amit emberként átélhetsz, amihez már legalább három-négy hete nem volt hozzá szerencséd. Nem olyasmi, ami férfiembernek/testnek való ínség ez. Megérzed az illatot, a feromont, ami az orrodba fúrja magát, és a nadrágodat sem erre a térfogatra és formára tervezték.

Amynta /Görög/ Nem kell embernek lenned, ha nem akarod! – dobja be, hogy lehetsz önmagad, vagy annyira az, hogy még képes legyél arra amit megkaphatsz – Nem kell megfelelned semminek, csak annak, hogy örömed leld benne! – pillant fel és ha nem vigyázol, bátran kezdeményez

Ajkait éreznéd, a nyelvét, forrón és mohón, úgy hogy megállni itt? Nem beszélve, hogy fordul és mellkasodon érzed mennyire akarja, vágyja, hogy kedvedre tehessen és persze tudja, mindent megtennél, hogy boldog legyél, akármit is akarsz! A válasz, hogy mi történjen, már a kukában végezte, és a tekintet amit két csók között pillanthatsz meg is azt mondja, ha eddig mástól nem kaptad meg, akkor nem is igazán akartad onnan. Felesleges tépelődni, mert itt és most végre minden a tied lehet amit egy benned hívő ember csak adni képes. Megkaptad a Hitét, tudod, hogy a Szíve is a tied! A Teste is az lehet! Csak el kell venned! Nem megérte fellázadni? Nem ilyesmi amiért érdemes embernek lenni? Akkor mi, ha nem ez? Kit érdekel mi lesz, ha most a Teremtés Koronája téged akar?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Május 05. 17:20:42
Enethiel

Amyntának aztán hiába beszélhetek - ő az állhatatosság próbájának tekinti a dolgot - és minden egyes kifogást megvizsgál sajátos nézőpontjából, és meg is oldja őket szem előtt tartva számára a legfontosabbat - hogy a ki nem mondott vágyaimat is kielégítse. Igaz, ez a fajta hozzáállása kifejezetten vonzó a számomra. Épp emiatt nem is lehet rá haragudni, hogy mennyire keményfejű és eltökélt tud lenni. De vannak dolgok, amiket továbbra sem tartok jó ötletnek...
/Görög/ Az én mindennapjaim tele vannak olyan eseményekkel, amik nem teszik ideálissá egy velem élő gyermek számára - kötöm az ebet a karóhoz - Pár napja azon az ablakon keresztül - mutatok a jelezett irányba - egy óriási két lábon járó oroszlánszerűség vetődött be, és majdnem kibelezett. Ahogy szerintem Théát sem szeretnéd Iason közelében tudni, vagy azt a papot, aki tudtán kívül csontig marta az egyik ujjamat a kilöttyent ásványvízzel. Úgyhogy a válaszom az összeköltözésre az, hogy nem! Nem akarom véletlenül sem veszélybe sodorni Iasont! - zárom le a témát, hogy aztán a házimunkával folytassam
/Görög/ A tapintásnak nem sok köze van a gyógyításhoz - magyarázom, de mivel nem ez a legfontosabb, így folytatom - S azért csinálom a házimunkát mert szeretem, ahogy a tevékenységem folyamán rendezettebbé, élhetőbbé válik a környezetem! Másokkal is azért szeretek törődni, mert nekem jól esik - és nem azért, mert ezt várják el tőlem.
/Görög/ Segít megérteni, átérezni mások helyzetét az, hogy én is rendszeresen belekóstolok a mindennapokba! - teszem még hozzá. Az pedig, hogy ez nem méltó hozzám, nem igazán érdekel. A precedensre adott válasza viszont igen, mert olyan kérdést feszeget, ami akár elő is fordulhatna idővel, s kíváncsi vagyok a véleményére. De úgy tűnik, hogy egy pillanatnyi megingás után erre is van válasza. Kisebb meglepetést okoz, mert majdhogynem az első éjszaka jogát nyilvánítja magáénak. Bár az ő sajátos logikájában nincs hiba - bármit alá tud és fog is támasztani érvekkel, ha az közelebb visz ahhoz, hogy megkapjam amire vágyom. Még akkor is, ha ehhez nekem is ellent kell mondania, vagy ki kell követelnie.
/Görög/ Nem mondom, tetszik az odaadásod! - válaszolom meglepve az igazat, és a fejemet törve, hogy mit is állíthatnék a kifogások sorába, ha ez a felvetés sem állította meg. Aztán az eddig Amynta-biztos  mentsvárnak tartott barátnő mint kiderült számára nem érv... Az első kérdésére óhatatlanul elvigyorodom, mert ez a kérdése azt sugallja, hogy számára csak az az Elohim foglalt, amin épp fekszenek. De a következő kérdés már komolyabb dolgokat feszeget, ami okán azért meg kell védenem Thyrát
/Görög/ Még nem adtam rá lehetőséget. Thyrának nem volt könnyű - jelentem ki elkomorodva - tegnap árultam el neki, hogy nem Jayr vagyok már több mint egy hete - akibe beleszeretett nem sokkal a balesete előtt.  Akkor és ott joggal felkapta a vizet, és azt követelte, hogy bizonyítsam be neki, hogy tényleg Elohim vagyok. Mint tapasztaltad, ez végleg megváltoztatja az emberek életét - így azt kértem tőle, hogy ezt gondolja át jó alaposan, és hat nap múlva tudassa, hogy mire jutott. Mert nem szeretném, hogy egy vita hevében hozna ilyen horderejű döntést. No, ezen aztán tényleg berágott, és elviharzott, mert azt hiszi, hogy csak így akarom lerázni - árnyalom a képet, és válaszolom meg neki néhány kérdését. De ez sem állítja meg - a tenyerem fogságában is közelebb lép, szinte teljesen felszámolva az amúgy is szűkös helyeket és nem mellesleg az ellenállásomat.
A közelsége, a lehetőség, és az ahogy mindezt felajánlották - arra sarkall, hogy fogadjam el. Próbálok ugyan szép magyarázatot találni - mint hogy ő ajánlotta fel, és hogy ő is szeretné - és hogy szeretném ha teljesen elégedett lenne a helyzetével - de azért sejtem, hogy az igazi döntést az elemi vágy hozta.
Az ötletre, hogy ne vagy ne teljesen Jayr alakját viseljem, ismét meglepődök. Eszembe sem jutott, hogy lehetne másképp is. Talán mert Jayr emlékei közt más lehetőség fel sem merült. S bár az ötlet elég sok huncut lehetőséget rejt, úgy vélem, hogy jelenleg a bilincs is megteszi...
A kezdeményezése ugyanolyan mohón válaszolok - közben elkalandozó kezekkel, hogy megbizonyosodjak róla, mennyire fűti a szenvedély. S közben rájövök, hogy mit is szeretnék!

/Görög/ Ne siess! - kérem, pedig sürgető a vágy. Ennek ellenére, vagy épp ezért szeretném minél inkább elnyújtani és kiélvezni minden percét, no meg felfedezni Amynta minden négyzet-centiméterét!
/Görög/ Maradj egy kicsit nyugton! - kérem tőle, hogy bízza rám magát, mint az ebédnél. Így ráérős-lassan szabadítom meg a ruháitól, apró cirógatások és csókok kíséretében tűzbe hozva - a felsőt pedig a bilincsre húzva. Végül amikor már minden levehető ruhadarab a földre került, megengedem neki, hogy ő is aktív részese legyen az eseményeknek - amelynek végére megkapom, meghódítom az utolsó olyan dolgot, amit felkínálhatott - a Testét! Nagyszerűen izgalmas élmény első kézből belekóstolni abba, amit eddig csak Jayr emlékeiből ismertem.  A szeresd az embert parancs szó szerinti teljesítése olyan örömökkel ismertetett meg, amit kár lett volna kihagyni! Végül miután remélhetőleg mindenki megkapta mit akart, az ágyon heverészve elégedetten az események ilyen alakulásával, és odaadó hívemmel - levezetésként szórakozottan simogatom és becézem, csak hogy újabb vágyakozó sóhajokat csaljak ki belőle, miközben gyönyörködök a Teremtés Koronájában.
/Görög/ Nagyon elégedett vagyok veled! Kár lett volna kihagyni! - súgom a fülébe egy futó csók után, mert valóban így érzem. Aztán egyszer csak a karjaimba kapom, és egyenesen a fürdőbe viszem, hogy az elmúlt pásztoróra után a zuhany alatt egy közös zuhany keretében alaposan megfürdessem, és kihasználva védtelen helyzetét, eljátsszak vele. Zárásként szárazra dörgölöm egy bolyhos törülközővel, egy másik még száraz nagyméretűvel pedig körbetekerem, hogy amíg majd felöltözés után a bilinccsel foglalkozom - ne terelje el túlzottan a  figyelmemet.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Május 16. 10:12:46

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Este



Amnyta /Görög/ Rendben van! Később visszatérünk a kérdésre! – könyvelhetsz el látszólagos győzelmet a költözés kérdésében – De örülök, ha a kedvedre tehetek! Ez a legkevesebb amit adhatok és megérdemelsz! S ha ez az állítólagos barátnő nem képes felismerni az értékeidet és megadni amit kérdés nélkül meg kéne, akkor el kell engedd! – nem mindenki méltó arra, hogy tisztelhessen, szerethessen téged! – Kifogások mindig lesznek, az emberiségnek igen széles tárháza van azokból és mi tagadás magam is éltem egy-kettővel, de nem tovább! Most már, hogy itt vagy, nincs több kifogás! – rövidre zárta, pedig lehet ebben még lenne egy-két érv és más enyhítő körülmény. Igaz, legalább magával is szigorú – S hogyan reagált? Sehogy! Nem hitt el! – és szinte hallani véled, hogy ehhez hat sem kell, de végül ez hangosan nem hangzik el – Lehet, hogy tudat alatt te is érzed, tudod, hogy el kell engedned…

Aztán az események sokkal forróbb irányt vesznek és végül az ostrom, a feltétlen hit és odaadás eléri célját és bár kitalálsz néhány okot és indokot – kifogást – az elkövetkezendő órák – Jayr emlékeivel és test ösztöneivel ötvözve – igen kellemes és újszerű élménnyel ajándékoznak meg. Soha, még csak hasonlót sem éreztél. S bár végül nem mertél Enethiel, önmagad lenni, lehetséges, hogy Jary legalább annyi mindennel megajándékozott, mintha engedtél volna annak, hogy önmagad legyél. Az otthonod most megtelik szeretettel, illatokkal és hangokkal amik végre nem fájdalmat okoznak, hanem a boldogság különféle megnyilvánulásai. Akármit is kértél, bármit is szerettél volna kipróbálni vagy csak megemlítetted, biztos, hogy kedvedre tettek és amikor majd kilátogatsz a mellékesbe, gond lesz a célzással. Kicsavartak és facsartak a szó legélvezetesebb értelmében, mely csodálatos élményt egy pillanatra egyetlen dolog zavarhatott meg, egy tökéletes és csodálatos női alak képe, akiről tudod, hogy régen ismerted és pontosan az efféle szép érzelmek megtestesülése volt…

A bizalom teljes, nem csak most, de állandó jelenlétével bizonyítja, hogy olyasvalakire leltél, aki miatt biztos, hogy megérte fellázadni! Mit lázadni? Annál sokkal többet tenni! Szeretsz egy embert úgy, ahogy előtte sosem és ki tudja, lehet nem csak a testét, de lelkét is megszeretgetted, ahogy az sem kizárt, talán magad is megtapasztalod, hogy milyen az, amikor valaki azt mondja „szeretlek”. Tényleg elhangzott vagy csak szeretted volna, hogy így legyen? S ha így volt, akkor vajon ki mondta kinek és közben kire gondolt? Vajon felrémlik e alatta vagy utána, hogy Thyra pontosan ezzel akart megajándékozni és őt ismerve, rá emlékezve, ennél sokkal élénkebb lett volna, bár mi tagadás Amnyta odaadása kárpótolta a tapasztalat hiányát. Végül mindenki elégedetten piheg, igaz, te még bírnád, de a fiatal női test elért egy pontot, ahol az általad érintésben kifejezett törődésre mindössze egy remegő sóhajra futja és arra, hogy közelebb bújjon, elvesszen karjaidban és a mellkason, amiben a dobogó szív egyenletes üteme kellemes kábaságba taszítja.

Aztán, idővel felkapod és bár érzed ahogy erőtlenül kapaszkodik, örömmel fogad mindent amit tőled kaphat legyen az szivacs vagy ki tudja mi, hogy tisztává varázsold ezt a csodálatos teremtést. Igazából ha nem vigyázol, nem terelgetsz picit, könnyen lehet, hogy a törődés, odafigyelés és szeretgetés hatására erőre kapó nő folytatást követel! Igazából megelőződ és mielőtt bármit is tehetne, akármire is utalhatna, te már azon vagy, hogy sokat adj és keveset kérj, melynek végén egy pilledt szépség szuszogjon az ágyban, míg te a bilinccsel játszol. Nem könnyű, de mivel tudod hogyan működik és valaki említettél már, hogyan lehet az ilyesmivel elbánni, néhány igen hosszú perc után sikerül levenni az eddig játékszerként is tekinthető mozgáskorlátozó eszközt. A hatás sem marad el, mert két kézzel ragadnak meg és húznak az ágyba, hogy szorosan bújjanak és legnagyobb biztonságban amit valaha éreztek, lassan félálomba merüljenek.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Május 18. 18:12:33
Enethiel

Amynta válasza a költözésre nem teljesen megnyugtató, de időlegesen legalább elengedte a dolgot. Ellenben úgy tűnik, hogy Thyra reakciójával nincs igazán kibékülve. Most nem akarom tovább borzolni a képet, hogy vajon mit szólt volna ahhoz, ha Iason halála árán lennék itt. Így csak annyit válaszolok
/Görög/ Ezt majd én eldöntöm - jelentem ki határozottan - de valójában Thyra döntésén áll vagy bukik minden.

Viszont addig is vannak visszautasíthatatlan felajánlások, amiket nem csak nem illendő visszautasítani, hanem élvezetes is elfogadni! Bár korábban azt hittem, hogy tudom mire számíthatok - hamar bebizonyosodott, hogy az emlékek fakón csalókák lehetnek. Így az Amynta adta lehetősséggel bátran élve próbáltam megtapasztalni, hogy mi okoz számomra illetve számára leginkább örömet. S az is  mutatja, hogy nem öncélú élvezetről, hanem akár fontos kutatásról is szó van, hogy újabb - nem is akármilyen - emlékkép bukkan fel! Ki tudja? Talán hasonlóan kellemes időtöltés kell majd a hozzá kapcsolódó emlékképek felleléséhez?
A további válaszok kergetése Amynta kifulladásáig tart, hogy a röpke meghitt pihenő alatt óhatatlanul is eszembe jusson Thyra - és az, hogy akkor tapasztalatlanságomban mire is mondhattam nemet. A friss élmények hatása alatt újra végiggondolva már nem vagyok biztos benne, hogy most is ennyire megingathatatlanul ragaszkodnék az álláspontomhoz - még ha továbbra is helyesnek tűnik... Bár a mai nap nem épp úgy zajlottak az események, ahogy elterveztem, a végeredménnyel szó szerint elégedett vagyok. Pihegő hívem megéri azokat a nehézségeket, amikkel a felbukkanása jár. S bár van belőle elég, azért mégis optimistán tekintek rájuk - mert talán mindre van elfogadható megoldás!
Bár tudom, hogy jól esett volna neki, mégsem mondtam, hogy szeretlek - mert így is nehéz néha az irányításom alatt tartani az eseményeket - hát még ha teljesen magabiztos is volna ez ügyben! Nem úgy a fürdőben töltött perceket, ahol minden úgy történik, ahogy terveztem - és mindent kézben tartottam - ami  ahhoz kellett, hogy Amynta is elégedett legyen az események  alakulásával...
Végül a bilincs jelentette kihívással kell megküzdenem, és legnagyobb meglepetésemre itt is sikert aratok - pedig az esélytelenek nyugalmával vágtam bele a feladatba. Kissé hitetlenkedve veszem le a csuklójáról a halk kattanás után - csak azért, hogy a kezei közé kerüljek. A meglepetés miatt nem is nagyon tiltakozok, és ölelve számvetést készítsek a mai nap elért célkitűzéseimből. Amiből az egyik legfontosabb szintén nem teljesült - mégpedig Iason. Bár én is fáradt vagyok, és Amynta részéről is úgy tűnik, hogy így zárná a napot - Iasonnal nem volna fair, ha meg sem próbálnánk tenni valamit az érdekében!


/Görög/ Ne aludj el, mert még dolgunk van! - súgom a fülébe - Ha tudod, hogy hol van Iason, végre elmehetnénk érte! - javaslom neki a következő programpontot, és kikászálódok az ágyból, és elkezdek öltözködni. Ha Amynta nem tudja, hogy hova vitték Iasont, akkor az ügyintézőt hívom fel, hogy árulja el - hova is kell menni! De mielőtt elindulunk, az ágyat még kissé megigazítom, a bilincset pedig mindkét oldalával a radiátorcsőre bilicselem - megelőzendő a későbbi baleseteket, majd leellenőrzöm, hogy minden irat megvan-e? Végül az ajtót bezárva magunk mögött elindulunk a megadott címre...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Június 03. 10:48:46

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Este, késő este



A szavaidnak kellő súlyt adva, Amnyta bólintással veszi tudomásul a döntésedet, elfogadta úgy ahogy az elvárható és láthatóan nem is gondolt arra hogy megkérdőjelezze vagy vétózza azt! Ugyanakkor óhatatlanul is Thyrára gondolsz, aki azóta sem jelentkezett – nem úgy a bátyja, aki bizony megvédte a becsületét. S tett egy-két igen (számodra) kellemetlen ígéretet. Nem ő az egyetlen, ha belegondolsz, nem is oly rég tettek egy hasonlót…

Sokat tanultál az elmúlt órákban és ami azt illeti igen lelkes tanárod rögtön olyan dolgokat engedett, amikről tudod, emlékszel, hogy nem az átlagos emberek mindennapjainak része. Ha Jayr lett volna csak ilyen szerencsés, akkor ő most igencsak szuszogna, nem kizárt, hogy már szuszogna kimerülten, de te, Enethiel, oly állóképességgel vagy megáldva, hogy még igencsak folytatnád ezt a fajta testmozgást. Nem úgy Amynta aki fáradt, de őszinte szerelmes mosollyal néz fel rád.

S míg a tökéletesség, a testiség megnyilvánulásának képe, alakja rajzolódik is ki előtted, a pillanat mindent elsodor amikor egy újabb hullám csap át feletted és alaposan leizzadva simultok össze az ágyban, a gyűrött lepedőn. Felbukkan a korábbi csábos emlék a barátnőről – exről, ha nem változik semmi – és arról, hogy bizony ott tapasztalat is volt a lelkesedés mellett és ezt már nem biztos, hogy meg akarják veled osztani! Igaz, ez még a jövő zenéje, így bármi megtörténhet!

A végeredmény az, hogy nem kizárt az élmény hatása alatt semmi sem fontosabb, mint a tudat és az érzés ami most kitölt és ami történt, aminek emléke meghatározó lehet az elkövetkezőkre. S ugyan nem mondtál neki semmit, pedig gondoltál arra, hogy… nem is kell úgy tűnik, mert oly bágyadt mégis szinte földöntúli mosollyal pillant rád, mintha kimondtad volna mit gondolsz. Lehetséges, hogy tényleg? Vagy az arcodra van írva?

Később, mikor a fürdő is már csak cseppenkénti emlék, a bilinccsel foglalkozol, ami oly könnyedén adja meg magát, hogy kérdésessé válik a szemedben, hogy ez egyáltalán képes e bármit is megfékezni, kordában tartani vagy bárki képes lenne kinyitni. Mikor hallod a kattanást és látod, hogy a dolog működött, hamarost lekerül és félreteszed, hogy aztán megint áldozattá válj, amely talán nem is az, inkább csak meglepettség, de az biztos, hogy örömteli.

Úgy tűnhet, hogy ennyi és nincs tovább, de mikor bágyadt, fáradt és álmosan pislogó nő még mindig neked akar örömet okozni, akkor bizony kihívás elé állít! Az érintése elérte, hogy megint harcra kész legyél, de ugyanakkor azt is látod, hogy Amnytának már nincs ereje. Döntened kell, hogy valamilyen módon gondoskodsz erről vagy megpróbálod figyelmen kívül hagyni és eredeti terveidnek megfelelően Iasonról gondoskodni. Ami azt illeti, te tettre-kész vagy, de a szerelmed bizony eltikkadt és látod rajta a nyomokat, amik lehet krém vagy más után kiáltanak, nem beszélve, hogy itt-ott akadnak szerelemfoltok is…

Amnyta /Görög/ A Gyámügyiseknél… a… a központban! – motyogja kimerülten és bár próbál felkelni, de igazából mindenkinek jobb, ha inkább nem sikerül neki – Ír…Írni kell, meghatalmazást! Alá, aláírom. – szuszogja

Mire felöltözöl sem változik a helyzet, így azt a bizonyos dokumentumot is neked kéne megírni, hogy az Anya aláírhassa. A papírjaid, a pénztárcád és minden más ott van ahova érkezéskor tetted, a bilincs is már a radiátoron pihen érdekes díszként lógva, míg végül teljesen elkészülve, és ha másképp nem, de Amynta által diktált és aláírt papírral (amihez még kellene két tanú) készen állsz, hogy elindulj a fiúért.

Mikor kinyitod az ajtót, akkor
egy Petros-al kell szembe nézned.
Látott már jobb napokat is, ahogyan most
nem tudta nem észrevenni a mezítelen, leharcolt:
Amnytát.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Június 08. 19:57:10
Enethiel

Thyra kérdését úgy tűnik, hogy megnyugtatóan lezártuk Amyntával. De nem úgy Thyrával és Petrossal. Vajon hogy lehetnek most? Attól tartok, hogy bár jót akartam nekik, mégis sikerült mindkettejüknek komoly lelki sebeket okoznom. Ahogy talán a többieknek is...

Amynta mindent megadott, hogy jól érezzem magam - egy rossz szavam nem lehet rá. De ahogy jó dolgokkal szokás - ez is hamarabb véget ért mint szerettem volna - azon oknál fogva, hogy Amynta teljesen kimerült. Bár őt tartom a karomban, enyhe bűntudatot keltő módon mégis Thyra jutott eszembe, s mindaz, amit vele együtt feltehetőleg elszalasztottam.


De az események úgy alakultak, hogy Amynta vezetett be az érzékek és kéj birodalmába, amiről már most tudom, hogy számomra még számtalan kalandot tartogat - és ez csak a kezdet lehetett!
/Görög/ Remélem máskor is teszel nekem ilyen felajánlást! - súgom a fülébe elégedetten.
Most meglepő könnyedséggel minden úgy törénik, ahogy azt én szeretném. Nincs ellenkezés, hezitálás - még a bilincs is feladja az elveit a kedvemért - és szinte akadálytalanul hullik alá. Nem ehhez vagyok hozzászokva - így kissé értetlenül és meglepetten teszem félre.

Amynta ezt, vagy korábbi szavaimat bátorításnak vette - mert erején túl próbál meg a kedvemben járni. Futólag ugyan felötlik bennem, hogy engedek a csábításnak - de tartok tőle, hogy hosszú távon végleg kimerítené fizikailag. Mellesleg minden egyes perc, amit még Amyntával töltök, azt most Iasontól rabolom el. S nem lenne fair vele szemben sem, ha még tovább várakoztatnám!

S bár Amynta nem túl fitt jelenleg, ennek ellenére én igencsak elégedett vagyok a látványával. Elvégre bárhova is nézek, megannyi élvezetes emlék nyoma tűnik fel. De végül be kell látnom, hogy ő bizony nem fog most eljönni velem Iasonért - túlságosan is fáradt hozzá. Így elengedem az eredeti ötletet, és bólintok a meghatalmazásra.
/Görög/ Rendben, legyen így! Megírom a meghatalmazást, aztán elmegyek vele Iasonért - te pedig pihejél, mert mozdulni is alíg bírsz! - válaszolom neki kedvesen. Bár öltözés közben próbálom kitalálni, hogy is szóljon a meghatalmazás - azért hagyom, hogy Amynta diktáljon - és én legfeljebb akkor szóok bele, ha úgy érzem - valami fontos kimaradt belőle.
A levél megírása után menetkészen még odalépek hozzá, és puha búcsúcsók után az ajtóhoz lépek. Az ajtót kinyitva Petrossal nézek farkasszemet. Pillanatig tűnődve mérem fel, aztán értékelem a látottakat.

/Görög/ Szia! Voltál már jobb formában is! - tudatom vele, de feltehetőleg feleslegesen. Mondjuk én sem nézhetek ki sokkal jobban - elvégre a kézjegyét még őrzöm, és több, mint 24 órája talpon vagyok. Hátrasandítok, hogy lássam, min akadt meg Petros szeme. árok egy-két másodpercet, hogy eldöntse - folytatni akarja-e a tegnapi elkezdett verést. Aztán ha úgy tűnik, hogy elmarad a folytatás, megszólalok.
/Görög/ Nagyon rendes tőled, de már sikerült leműtenem a bilincset! - tudatom vele, hogy ha az üzenet miatt jött, akkor az már nem aktuális.
/Görög/ Ellenben szükség volna egy tanúra! - jegyzem meg, hogy miben is tudna segíteni - ha akarna. Amyntáról nem mondok semmit. Elvégre ismeri, és Petros elég intelligens ahhoz, hogy a látottak alapján tudja, hogy mi történt. A magyarázkodás pedig csak rontana a helyzeten...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Június 14. 18:39:00

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Petros%20Kiraikidis.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Este, késő este



Úgy tűnik, hogy a sok rossz között ez a pici jó, a számtalan fájdalom és kín között ez a kicsiny öröm vaj’ kevés. S mégis úgy vetetted bele magad, mint ahogy a szomjazó az oázis tavába porosan-hosszú útja után. S bár mohón nyelted, de meglátod, hogy épp most löktél félre nagy szomjadban valakit, aki kísértetiesen hasonlít a nőre, aki szeret… szeretett?

Az elégedett suttogásoddal próbálod enyhíteni a lelkedben lázongó furdaló érzést, ami úgy tűnik, hogy képes erre. Egy ragyogó szempár végtelen hitének és bizalmának, annál többnek lángoló melegsége burkol be, mely ideig-óráig minden mást képes elűzni. Ezt a reményt táplálja az újabb sikeres bilincs hadművelet. S a lehetőségek itt még nem fogytak el…

Ugyanakkor a kötelesség erős és makacs dolog, most már hallod a kiáltásait, melyek szépen halkulnak, ahogy egyre inkább odafigyelsz rájuk.  A lakás picit leharcolt, de ez egy ilyen délután volt és valószínűleg minden másodperce megérte. Látod rajta, hogy szeretne menni, hogy Iason igenis fontos számára, de teljesen kimerítette a vágy és testiség többfrontos harca. Remegő kézzel ír alá, majd sóhajtva hullik vissza a párnára, melybe arcát bele is fúrja és mintha… megremegne?

A csatakos hajzuhatag, a hát kecses íve, gerinc vonala, a formás fenék és combok közül válogathatsz búcsúcsókra, majd érkezik… nem érkezik. Ott áll egy férfi, régi barát, aki Jayr támasza volt élete során, kivel együtt nőttek fel és megannyi csínyt tudhatnak maguk mögött hol kettesben, hol Thyrával együtt hárman! Közös kalandok fűznek össze mindenkit és megannyi emlék, ami most mintha fellángolna ahogy egy kissé fáradt és beletörődött Petros áll előtted.
A dicséretre csak bólint, tekintete bár eltévedt, de visszatér és kezet nyújt. Elfogadván magához húz, átölel és meglapogatja a vállad. Elhúzódik, de nem engedi még a kezed, sőt, a másikat a válladra teszi. Mélyen a szemedbe néz és látod, hogy bár érzi amit mondasz, az gyorsabban halad el mellette, mint ahogy magadban megfogalmaztad. Mondani szeretne valamit, de mikor tanúnak kéred csak bólint és elenged, hogy kitöltse a meghatalmazást. Amikor végzett:

Petros /Görög/ Jó barátom voltál Jayr Eisenberg. A legjobb! amit ember csak kívánhatott. – itt elhallgat, kicsit elmélázik – Ez… most véget ér. Soha többet nem akarlak látni vagy megtudni, hogy a húgom közelébe mentél. – nem Thyra, hanem húg, a család szentsége, melynek te is része voltál és hallod, hogy épp millió darabra törik – Ha csak megpróbálsz felhívni vagy bekopognál, letartóztatlak úgy, hogy nincs az az ügyvéd ami felmentene. – mondja halkan, ami lehet rosszabb, mintha kiborult volna és most üvöltene – Számodra meghaltunk. De tudom, hogy Thyra is, és én sem akarunk neked rosszabbat mint amit megérdemelsz, így csak annyit mondhatok búcsúzóul, hogy élj úgy, ahogy velünk sosem tudtál! A karma majd eldönteni méltó vagy e rá…

Azzal sarkon fordul és magadra hagy.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Június 29. 20:19:41
Enethiel

Ez a pásztoróra bár igazán jól esett, de aztán végül óhatatlanul felmerül egy kényelmetlen érzés - amely bizony fájdalmasan rámutat arra, hogy talán nem most cselekedtem épp a leghelyesebben! Hiszen ezzel olyasvalakinek okozhatok további fájdalmat, akinek nem szeretnék - és nem is érdemli meg!
Igaz, az Amyntában lobogó hit képes meggyőzni arról, hogy még így is jóra fordulhat minden! Nem is esik nehezemre ezt így elhinni - főleg, hogy szeretnék is hinni benne!
A papírral és az elhatározással felszerelkezve - hogy segíteni fogok - lépek az ajtóhoz, miután búcsúzóul végigsimítottam Amynta gerincén.

Az ajtóban Petros viselkedése meglep - és óhatatlanul is felmerül a gondolat - hogy vajon mit is fogyaszthatott, miközben meglapogatja a vállam. De mivel nem érzem rajta a tegnapi szesz-aurát, kissé bizonytalan vagyok. Egészen addig, amíg végül szólásra nem bírja magát. A halk, de kemény szavakat hallva bekomorulok - ám nem szakítom félbe. Végül csak bólintok.

/Görög/ Tisztelem a döntésedet, és remélem, hogy mindannyiunk számára ez a legjobb! - válaszolom neki csendesen - hiszen úgy vélem, hogy ezt most kivételesen alaposan átgondolta - De tudd, hogy ha egyszer igazán nagy bajba kerültök - gondolj vagy érezz az irányomba bármit, de kész vagyok akkor is segíteni! - mondom még a távolodó hátának. Aztán töprengve becsukom magam mögött a lakás ajtaját, s a korlátnak támaszkodva felsóhajtok. Petros vagy Thyra sem ezt érdemelte - de talán még mindig jobb, mint szembesülniük azzal, hogy Jayr tényleg meghalt... Ellenben talán még hálás is lehetek Petrosnak, hiszen ezzel egyedül megoldotta az egyik legnagyobb dilemmámat. Még akkor is, ha keserűnek tűnik most ez a megoldás. A kellemetlen érzést időlegesen eltemetve nekiindulok a folyosón, hogy kilépve a bérház kapuján eltűnődjek azon, hogy ilyenkor vajon ki lehet még ébren - aki hajlandó tanúként aláírni a papírt? Végül úgy döntök, hogy Thana talán eléggé éjjeli bagoly ahhoz, hogy tegyek egy próbát! Elsőnek a kórház felé indulok - ki tudja, hogy még bent van-e?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Július 04. 16:56:53

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Thana%20Ciss%C3%A9.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Késő este, kora éjjel



Ami történt megtörtént. A pillanat maga csodálatos volt, olyasmi amihez hasonlót sosem éreztél és Jayr is már igen régen. Nem beszélve arról az odaadásról, amit Jayr soha, te talán még a Lázadás alatt tapasztaltál, igaz nem ilyen téren. Ugyanakkor az biztos, hogy ezzel oly bizalmat árultál el, ami már eleve ingatag volt és a következmények is utolértek. Az, hogy Thyra meg tudja e Petrostól, hogy mi történt? Ez egy nagyon jó kérdés! Nem tudnád biztosra, mert az igen és nem mellett is akadnak érvek, de mivel a családi kötelékek teljesen szét lettek tépve…

Amynta tekintete az áhítat és hit maga. Úgy hisz benned, mint egykor az emberiség a Bukottakban. Mikor finoman megérinted, jól esően borzong és halk sóhajjal adja tudtodra mennyire finom volt ez számára. Viszont látod rajta, hogy nem sokára elalszik, igaz, küzd ellene, mert várná Iason-t, de tudja nálad nagyobb biztonságban sehol sem lehet. S így lépsz az ajtóhoz, ahol fizikai helyett egy egészen más pofon érkezik és megint otthon talál rád. A szavaidra bár bólintott, ez inkább csak egy fajta végső tisztelet volt, mielőtt tényleg halottnak tekint és mint ilyen erősen kétled, hogy hozzád fordulna bármivel is.

Ők még mindig nem tudják, vagy igen, de nem hittél el Jayr meghalt, de ebben a percben úgy tűnik, hogy ha nem is úgy ahogy te szeretted volna, de végül elfogadták az igazságot. Utána indulsz megkésve, de mire leérsz, már nem látod sehol, nincs egy utolsó pillantás. Nem vagy a lélek ismerője, az érzéseké, de azt a fajta ürességet – ami a tekintetében honolt – amit a szavai közben láttál, az Abyss-ra emlékeztetett, nem kizárt a puszta gondolat elég, hogy a hideg kússzon fel a gerinceden. Végül egy ember hozta döntés, a Szabad Akarat manifesztuma hozta el számodra a megoldást, de vajon tényleg így a legjobb?

Késő este, inkább kora éjjel, mire a Patológiára érsz, ahol nem kell csalódnod, Thana áll egy holttest felett, miközben szomorúan végzi a munkáját. Lelkiismeretes minden mozdulata, mintha tisztelettel viseltetne az eltávozott iránt pedig biztos nem ismerhette azt, aki egy fiatal férfinek tűnik és a halál oka… fogalmad sincs. Thana precízen végez minden mozdulatot, teljesen belemerült a munkába, de érzel némi füstölő illatot, mely valahogy megbirkózik a feladattal, amiért meggyújtották.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Július 14. 20:12:24
Enethiel

Igazából úgy érzem, hogy most már kár azon törnöm a fejem, hogy mi lett volna ha... másképp döntök, illetve hogy ezek után Petros mit is fog csinálni. Mert nagyon úgy tűnik, hogy bármit is tegyen vagy mondjon - ahhoz a jövőben nem sok közöm lesz.
Mert bár lehet, hogy hirtelen felindulásból mondta azt, amit - de ismerem annyira, hogy tudjam - elég büszke ahhoz is, hogy később is tartsa magát a szavaihoz.
Nem áltatom magam azzal, hogy Petros a lehető legjobb döntést hozta. De akármilyen is a döntése, ő hozta meg, amit illik tiszteletben tartanom. Jelen esetben úgy érzem, hogy csak ezt hagyta számomra utolsó feladatnak...

Ezzel szemben az Amyntával kapcsolatos feladatok még csak most kezdődtek - amik egyenesen a kórházba vezettek - Thanához. Megtorpanok a Patológia ajtajában, és tűnődve nézem, hogy mit csinál. Kis ideig szótlanul ácsorgok, de ha nem vesz észre magától, akkor csak némi hezitálás után kopogok az ajtófélfán. Bár úgy vélem, hogy elég jó viszonyban vagyunk, a "felségterületére" csak a tudtával szándékozom belépni. Türelmesen várok - mert itt nem én vagyok a legfontosabb látogató, hanem akivel jelenleg is foglalkozik. Amennyiben végre felém fordul, halkan megszólalok

/Görög/ Szia! Beszélnünk kell Cyrusról, és szeretnék tőled segítséget kérni! - árulom el, hogy miért is vagyok itt.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Július 23. 17:24:17

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Thana%20Ciss%C3%A9.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Késő este, kora éjjel



A Kiriakidis makacs és önfejű népség. Gondolatod, miszerint nem sok közöd lesz, picit talán még túlzó is. Ebben a percben talán jobban nehezedik rád Thyra kifakadása, mint korábban bármikor, hiszen valahol mélyen benned alakot ölt a tény: minden szava kőbe vésett, annyira komoly volt. A szavuk szent, nem fogják visszavonni amit megígértek és mint ilyen ha tenni is szeretnél bármit, az már csak rajtad áll. De tisztelni őket azért amiben hisznek és ami mellett kiállnak, szintén nemes gondolat, sőt, döntés ha úgy alakul, de most, hogy megbirkózz ezzel a kihívással-feladattal, tényleg a legjobbat teszed?

Talán igen.

De van most egy égetőbb kérdés, illetve több is, mindjárt rögtön az egyik, hogy Thana lelkiismeretesen dolgozik azon, hogy az elhunytaknak vagy azok hozzátartozóinak, barátainak segítsen. Itt van és fáradtságot nem kímélve teszi azt ami a feladata bármilyen szomorú is az. Lehet, hogy te is ilyen szelíd-szomorú lennél, ha minden percben a halál venne körül. Ha életek fonalát kéne elvágnod és a lelkeket kísérned. De ez nem a te feladatod.

A tied az érem másik oldala.

Apró természetfeletti fodrokat érzel-éreztél, de lehetséges, hogy nem Thana a forrása, ugyanakkor mikor épp kopognál, felpillant rád, mint akiben tudatosult a jelenléted és szelíd-szomorú mosolyával fogad. Finom mozdulattal int, hogy csatlakozz hozzá és amikor becsukódik az ajtó, csak akkor köszönt igazán. S bár előbb Első Nyelven szól, de hamarost számodra is érthetően folytatja:

Thana /Görög/ Jó estét Enethiel! Minek köszönhetem a… természetesen, amiben tudok segítek! – közben széket kerít, leülhess – Miért, mi történt Cyrus-al? – néz körül, lehet fel sem tűnt neki, hogy a férfi nincs itt, de nem aggódik, ezek és így még szerinted is életben van
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Július 26. 19:43:02
Enethiel

Hogy valami a legjobb döntés volt-e, azt az idő próbája fogja elbírálni. A Kiriakidis testvérek esetében ebben egyáltalán nem vagyok biztos - ám jelen helyzetben annak is kellene tudnom örülni, hogy látszólag egyszerűsödik az a kérdés, amit én nem tudtam eddig megválaszolni. Egyedül abban bízhatok, hogy a rendelkezésükre álló információk alapján magukra nézve a lehető legjobb döntést hozták meg!

Én jelenleg egy másikat követek - mégpedig azt, hogy megvárom, hogy Thana rám figyeljen. Kissé kényelmetlenül érzem magam, mert óhatatlanul eszembe ötlik, hogy ha nem csak magammal és a problémáimmal foglalkoznék, talán nekem kellett volna megmentenem azt, aki most az asztalon fekszik...
De nem így történt - és ezért türelmesen várok, hogy ha mást nem, az utolsó gondoskodást legalább megkapja tőlünk. Intésére csendben beljebb óvakodok, s a köszöntésére csak egy halovány félmosoly a jutalma.

/Görög/ Még mindig nem értem... - jegyzem meg, hogy utána már fontosabb dologra terelődjön a szó. Leülni csak akkor fogok, ha ő is megpihen egy széken amíg beszélgetünk.
/Görög/ Komoly megrázkódtatás érte - sommázom halkan, hogy mi is történt Cyrussal - ma egy rutin gyógyítás során félresiklott valami, és többen megpillantották az igaz alakomat... - árnyalom tovább a képet - volt aki jól, volt aki igen rosszul reagált az igazságra. Cyrus valahol a két véglet között, teljesen megzavarodva viselte. Most gondolom próbálja feldolgozni a látottakat és a tömör magyarázatot - amit úgy vélem kiérdemelt. Szóval mostantól  jóval éberebb és fogékonyabb lesz a jelenlétünkre. Rólad nem mondtam semmit - aztán tűnődve ránézek - de mivel a közvetlen kollégád is - ezért úgy vélem, hogy neked is át kell gondolnod a jövőbeni kapcsolatotokat. Például azt, hogy felajánlod-e neki a patronálásod lehetőségét... - vetem fel a lehetőséget, mert nem tartom elképzelhetetlennek a dolgot. Tudom, hogy eleinte tiltakozik az ötlet ellen - de azt hiszem, neki is szüksége volna valakire, aki támogatja! Így csak legyintek az első tiltakozást hallva

Végül ha kellően kiveséztük a kérdést, akkor rátérek a másik dologra - mégpedig arra, hogy szükségem van egy másik tanúra is.
/Görög/ A másik dolog, amiben a segítségedet kérném az az, hogy szeretnék egy kisfiút kihozni a gyámhivatalból az anyukájához - de ehhez szükségem volna még egy tanúra, hogy az ehhez szükséges meghatalmazás érjen valamit - árulom el neki, és ha hajlik rá, akkor előveszem a papírt, hogy aláírhassa.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Július 28. 10:09:25

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Thana%20Ciss%C3%A9.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Kora éjjel, éjjel



Mi lett volna HA… teljesen haszontalan és mégis mindenki ezzel foglalkozik. Elgondolkodik azon, hogy HA… pedig nem úgy van. S mégis, mintHA bármit is elérne. Olykor talán tényleg…

Thana /Görög/ Majd eszedbe jut. Ne erőltesd! – nyugtat meg

Érezted a szavait, ahogy köszöntésében benne volt minden, a szíves vendéglátás, a viszontlátás öröme és pici kíváncsiság… ez a nyelv annyival több, mint bármelyik, amit ember csak megnevezni tud.

Végül a szó Cyrusra terelődik. Mikor felfeded előtte a történteket akkor mintha még szomorúbb lenne, s megnevezve, hogy valaki rosszul reagált rá, mintha könnítől csillanna a szeme, de nem látod pontosan. Szavaidat hallja, bólint is, érti és figyel, de a saját gondolatai is erősek most.

Thana /Görög/ Akkor ezért nem jött ma be. – konstatálja, mint akinek hiányzik a férfi jelenléte – Köszönöm kedves szavaidat! – őszinte és hálás,

A javaslatod-tanácsod nem biztos ugyanaz az út, amin ő is elindulna. Nem tudod eldönteni mire gondolhat ezzel kapcsolatban, sem azt, hogy örömmel vette e, hogy ilyen dologban próbálsz neki tanácsot adni, de nem tiltakozik, igaz, nem is fogadta el. Nem könnyű kiigazodni a szomorú szűzen.

Thana /Görög/ Természetesen! – élénkül fel

Teljesen megbízik benned, így kérdés és hezitálás nélkül írja alá a papírokat. Végezetül hideg fuvallat érinti meg a vállad, mintha egy ember keze lett volna, de ahogy jött az érzés, úgy el is múlik.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Augusztus 17. 18:35:34
Enethiel

Thana válaszára csendesen bólintok. Ebben a kérdésben talán valóban megengedhetem, hogy várjak - és úgy ítélem meg, hogy időm is van rá...
Ellenben Cyrus ügye most nagyobb odafigyelést igényel - ha azt akarjuk, hogy az események számára is kedvezőbb fordulatot vegyenek. Úgy tűnik, hogy Thana átérzi azért Cyrus helyzetét, ami kellemes meglepetésként ér. Ezek szerint azért a kisebb súrlódások ellenére fontos számára Cyrus hogyléte.

/Görög/ Csak annyit kérek, hogy gondold át! S amíg nem adsz engedélyt, addig egy szót sem ejtek rólad! - árulom el neki, hogy neki kell Cyrusnak felajánlani a döntés lehetőségét - ha végül úgy dönt, hogy a védőszárnyai alá venné.

Az pedig, hogy Théa nehezen viselte az igazságot - nem csak engem, hanem érezhetően őt is rosszul érintette. Azért remélem, hogy ennél nagyobb kellemetlenséget számára nem fog okozni az ügy.

Thana továbbra is segítőkész - és hajlandó aláírni a papírokat, amelyek reményeim szerint most már elegendő erővel bírnak, hogy a gyámhivatal elengedje Iasont a kényszerű vendégségből. Hálásan rámosolygok

/Görög/ Ez most nagy segítség volt! Kis szerencsével Iason ma már újra az anyukájával lehet! - sóhajtok fel, s kissé beleborzongok a futó fuvallatba.
/Görög/ Úgy érzem, már most is túl sok időre raboltalak el a feladataidtól! Köszönöm még egyszer, de most már indulnom kell a fiúért! S kérlek, ha döntésre jutottál, majd tudasd velem! - érintem meg barátilag futólag a vállát, hogy aztán ismét magára hagyjam a nehéz feladataival.

Út közben a gyámügy  felé van időm eltöprengeni, hogy mit is csináljak Théa gitárjával. Várjam meg, míg jelentkezik érte? Vigyem el neki személyesen? Vagy vitessem ki hozzá futárral? Jelenleg még nem tudom eldönteni - így annyiban hagyom a dolgot, hogy feltehetőleg két napig még biztos, hogy várok - hátha felbukkan érte. Aztán a gondolataim Zoéra terelődnek, s azt latolgatom, hogy vajon ő hogy birkózik meg a feladattal? Valami azt súgja, hogy leghamarabb talán ő fog visszazökkenni a normális kerékvágásba...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Augusztus 22. 09:32:21

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Thana%20Ciss%C3%A9.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Éjjel



Az ősi nyelv, az Első, ha hinni lehet Morana emlékeinek, mely annyira kifejező, hogy még anélkül, hogy beszélnéd is szinte megérintenek, mondhatni, hogy érzed a szavakat és jelentésüket. S valahol az Esszenciád mélyén tudod, hogy ez az anyanyelved, amelyen annyi csodás dolog készült, oly sok alkotás mely talán örökre elveszett…

Thana /Görög/ Ez nagyon kedves tőled Enethiel, de ez nem engedély kérdése. Sosem fedném fel ki vagy, hiszen az nem az én tisztem, sokkal inkább a tied, vagy a káoszpillangóké. – piciri mosoly, majd pislog egyet és ki is fakul – S az, hogy szeretné e bárki védelmét, képes a hinni akármelyikünkben, pedig a Szabad Akarat, az ő döntése. – kicsit úgy érzed kioktattak, de mégis oly finoman, hogy talán nem zavar az, ami történt

A hálát elhessentő mozdulat és megint egy fakó mosoly, mely utadra enged, búcsúzik. Így a papírok immáron a kezedben, a szükséges két aláírással együtt, hogy Iason nem sokára anyja karjaiba kerülhessen. Azon karokba, melyek téged öleltek korábban, neked okoztak örömet és hoztak békét és megnyugvást. Teljes odaadás volt ez, szív és léleké, melyből érzed a bizalom és hit ragyogását és melegségét.

Miközben a fiúért igyekszel, még felbukkan előtted Thana szelíd tekintete és tudod-érzed, hogy nem raboltál tőle időt, örömmel segített, ha még oly nehezen is képes kimutatni az emberi érzéseket a szomorúságon és szelídségen túl. Láttad rajta, hogy büszke volt rád, amiért teszed a dolgod, ami a feladatod és hogy az, hogy ezt milyen lelkesedéssel teszed. Utólag még az is felrémlik, hogy a korábban érzett hűvös fuvallat nem kísért ki mint korábban, mintha elfogadták volna, hogy Morana barátja vagy…

Az úton más is foglalkoztat, Théa gitárja, de míg ezen ötletelsz sem tudsz semmi biztosat, hogy mi is fog történni. Az biztos, hogy fontos neki a gitárt és az ősi dal, ami most már bizonyosságot nyert számára, hogy igazi! Nem tudod hova ment, nem biztos, hogy azonnal hazarohant, de ami azt illeti van egy képesség a birtokodban amivel kiderítheted, hogy merre lehet, elég lenne csak arra koncentrálnod amit róla tudsz és… de talán a türelem, két nap elég lesz kiderüljenek a dolgok.

S innen egyenes az út a többiek felé, akikből már csak Zoé nem érdemelt eddig gondolatot. Úgy véled, hogy ő fel fogja dolgozni és tovább lép, de a kérdés az, hogy miképp?! S vajon elmondja e Petrosnak vagy valakinek amit látott? S ha igen, annak milyen következményei lesznek? S ki tudja, hogy Amyntha, Théa, Zoé és Cyrus alkotta négyesből kis az aki beszél a másikkal vagy… mindenkivel? S eközben odaérsz a gyámügyhöz, ahol a portás kíváncsi tekintettel fogad, majd elirányít az ügyeletes felé, aki előbb az orrod alá tol egy halom papírt, ami természetesen az Intézetet védi, illetve pár nyilatkozatot, amiben olyan is szerepelt, hogy Iason Szabad Akaratából tartott veled.

Ott álltok az épület előtt egymás mellett. Iason eléggé álmosan kapaszkodik a kezedbe, épp a kezét emeli el a szájától, mielőtt felnézne rád úgy, ahogy az „anyja” is tette korábban: azzal a végtelen bizalommal. S mindeközben a város éjszakai élete élénken lüktet körülöttetek, ahogyan járművek és emberek járják hangosan az éjszakát.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Augusztus 24. 18:05:45
Enethiel

Bár feltehetőleg az idő elrendezi - azért néha jó lenne újra az anyanyelvem birtokában lenni. Nem mintha mostanában oly nagy szükségem volna rá - de tudom jól, hogy idő kell ahhoz is, hogy újra a helyén tudjam majd kezelni. Thana szavaira tűnődve válaszolom
/Görög/ A szabad akarat által valóban eldöntheti, hogy mit is szeretne - de a lehetőségek egy részéről információ hiányában nincs is tudomása - válaszolom neki, hogy miért kellene Thanának is megfontolnia azt, hogy később esetleg felfedi előtte azt, hogy akár őt is választhatná patrónusának Cyrus. Láthatólag kezdi megtalálni a helyét - és talán feltehetőleg én is.

A papírokat szorongatva nincs kétségem afelől, hogy Iason is jó helyen lesz azoknak a karoknak az ölelésében - még ha kissé más síkon mozog a viszonyuk.
Théa vagy a többiek hollétéről könnyedén lehetnének benyomásaim - de úgy érzem, hogy ez csalás vagy árulás lenne. Miféle bizalom lenne ez a részemről, ha így kémkednék utánuk? Ezért inkább hagyom elúszni az ötletet - és talán nem a legbölcsebben, de feltehetőleg sokkal tisztességesebben úgy döntök - bízom bennük. Ennek okán abban sem kételkedek, hogy Zoé nem fogja Petrosnak tovább adni a ma tapasztaltakat.

Ahogy abban is szinte biztos vagyok, hogy Théa Amyntával nem próbál meg kapcsolatba lépni - és a többiek is elég ijesztőek lehettek számára. Hogy Zoé és Cyrus esetleg most együtt beszélik meg a történteket - azt inkább el tudnám képzelni - de nem tartom aggasztónak.

A portás és a papírok után most már Iason társaságában vagyok. Bátorítólag megszorítom a kezét
/Angol/ Anyukád most már jól van, meggyógyult! Azért nem ő jött, mert egy kicsit fáradt - tudatom vele a legfontosabbat - Mindjárt kerítünk egy taxit, és megyünk is hozzá! - árulom el a közvetlen terveimet neki. Aztán fogok egy taxit, hogy hazavigyen minket. Út közben nem faggatom Iasont, hagyom, hogy ha akar el tudjon egy picit aludni a kocsiban. Legfeljebb majd kézben felcipelem a lakásba.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Szeptember 17. 11:25:21

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Thana%20Ciss%C3%A9.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Éjjel



Thana /Görög/ A Szabad Akarat nem arról szól, hogy miről tud vagy épp miben szenved hiányt, hanem, hogy eldöntheti mit szeretne, akar! – úgy tűnik, hogy ebben nem értetek egyet, de véleményét hozzáillő szelíden osztotta meg veled

Később, mikor már úton vagy célod, a gyermek tartózkodási helye felé, számtalan gondolat bukkan fel és akar makacsul zaktatni, mint példéul az, hogy Théa merre lehet vagy épp mit tervezhet, ahogyan Zoé – aki talán épp Petrossal beszél – vagy épp persze Cyrus maga, ki igen csak jó barátod, a tudomány embere és most eléggé arcul csapta a valóság, a tudomány nem minden…

Az egyetlen dolog ami mindennél tisztábban látszik, hogy Iason és Amynta mily közel állnak egymáshoz és mennyire bíznak benned, ahogy örömteli lesz majd a viszontlátás is. Hasonló bizonyosságokat vélsz felfedezni magadban arról is, hogy ki mit és hogyan tehet azután ami történt, de a bizonyosságot csak a Neberuk hozhatják el, illetve nem is ők, hanem az alkotásuk, melyet az emberek is úgy neveznek: idő.


(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png)]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Éjjel



A fiúcska – Iason – érkezésedre kábán és álmosan reagált, de mikor megértette ki vagy és miért lehetsz itt azonnal éberré vált és úgy kapaszkodott a kezedbe, mintha a kedvenc hőse lennél, aki számára épp a követendő utat testesíti meg. Nem állít meg senki titeket, hiszen az adminisztrációt már magad mögött tudhatod. Így nem is érzed szükségét semmi másnak, csak néhány kedves és bátorító szónak, melyre ölelés a válasz, a lábad ölelik vagy hozzád bújnak, mintha csak az apja lennél eme még fiatal életnek.

Iason /Görög/ Sokat dolgozik! – bólogat megértően és kezed fogná, rád mosolyogna – De próbál minél többet velem lenni! – teszi hozzá – Nem kell ám taxizni! Mehetünk gyalog is! – vagy akár tömegközlekedéssel, fordul meg a fejedben talán a felvetésre – Nincs sok pénzünk, szóval nem baj! – és tényleg érzed a hangján, hogy szívesen sétál. Mióta érte jöttél minden sokkal színesebb számára – Jó lesz végre otthon lenni! – de nem panaszkodik, ami talán meglepő lehet és nem is alszik vissza
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Október 01. 20:08:41
Enethiel

Thana véleményére bólintok, bár nem értek teljesen egyet. Elvégre ha nem ismeri valaki a lehetőségeit, akkor eleve elég nehezen tud közülük választani. De ez most inkább csak szőrszál hasogatásnak tűnik, mert a lényegen nem változtat. Eddig sem ragaszkodtam görcsösen minden elképzelésemhez, így az a lehetőség sem zavar, hogy ha kiderül - ebben a kérdésben is tévedtem esetleg.

Útban Iason felé ugyan felötlik bennem, hogy Cyrusnak biztos jól esne pár kedves szó, hogy érezze - mellette állok - de aztán hamar észbe kapok. Elvégre a jelenlegi krízist én okoztam - és nem biztos, hogy valóban felhőtlenül örülne a hívásomnak.  Így a telefonomat inkább újra zsebre vágom - vannak helyzetek, amikor azzal segítek, ha teret biztosítok másoknak.

Például Iasonnak és Amyntának, mert a kettejük közti köteléket nem szeretném a kelleténél jobban összekuszálni. Így is elég zavarosak mostanában a dolgaim. De legalább élvezetes is - villan be néhány friss emlék, amire elmosolyodom.

Iason élő igazolása a mondásnak - mindenhol jó, de legjobb otthon! Úgy tűnik, hogy örömmel hagyja hátra kényszerű átmeneti szállását, hogy végre újra Amyntával legyen. Feltehetőleg azóta várta ezt a pillanatot, hogy az orvosi vizsgálatok után elváltak egymástól.
Ez az apró gesztus, hogy eljöttem érte valószínűleg neki sokkal többet jelent. Amikor hozzám bújik, biztatóan megsimogatom a vállát.

/Görög/ Nemsokára találkozhatsz vele! - mondom neki, és nem is bánom, hogy a kezemet akarja fogni. Így kisebb a valószínűsége, hogy hirtelen önállósítja magát - ahogy az ikrek szokták. A javaslatára, hogy nem kell feltétlen taxizni, tűnődve bólintok. Jelenleg engem sem vet fel a pénz - így inkább hajlok a takarékosabb megoldás - azaz a tömegközlekedés felé.
/Görög/ Rendben van, akkor buszozunk! De most hozzám megyünk, mert jelenleg ott van Amynta! - próbálok meg kompromisszumot kötni, és ráérős tempóban megindulunk az egyik megálló felé, hogy hazamenjünk.

Hazaérve megállok a bejárati ajtó előtt, és bekopogok. Aztán előveszem a kulcsomat, s beengedem magunkat. Egy vidám

/Görög/ Megjöttünk! - el lépek be, és húzom magam után Iasont is - miközben nagyon remélem, hogy ma éjszakára nem ér több meglepetés. Míg Iason Amyntával tölti az időt, addig én megágyazok neki az ágyon Amynta mellet, magamnak pedig a kanapén. Iasont eligazítom, hogy merre van a fürdőszoba, aztán tekintettel az idő hajlott korára, mindenkinek alvást javaslok.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Október 03. 10:42:03

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Éjjel



A véleménykülönbség könnyedén fakadhat abból, hogy Morana teljesen ellentétes értéket képvisel mint te, de az is igaz, hogy mindössze szerényen megosztotta veled gondolatait, de nem kérte vagy erőltette, hogy érts vele egyet esetleg fogadd el az ő álláspontját. De sokat nem tűnődsz ezen, hiszen ennél sokkal élénkebben él benned az emberi odaadás, melynek gondolata is elég, hogy forróság öntse el a tested. S bár igen csak kedvedre való volt és az még most is ami történt, de a kötelesség felülkerekedik és egy fiatal kis élet társaságában sétálva indultok hazafelé. Lassan bandukoltok kéz a kézben a megálló felé miközben megosztod vele, hogy nem haza mentek, hanem hozzád.

Iason /Görög/ Nagyon örülök, hogy meggyógyult! Szomorú voltam amikor azt mondta a doktor bácsi, hogy nagyon beteg! –megkönnyebbült hangja után csak most tűnik fel, hogy mennyi feszültséget nyomott el magában, hogy kisimult az arca – Ez nagyon jó! – mosolyog őszintén és léptei is könnyebbekké válnak – Te hoztad el őt is a kórházból? – kérdezi számára logikusnak tűnő magyarázatot – Akkor mostantól veled lakunk? – érkezik a következő kérdés

Az út maga eseménytelenül telik, idővel otthon vagytok, ahol mikor kopogsz kissé értetlen tekintettel találkozol, de végül beengeded magatokat, hogy vidáman köszöntsd azt, aki mélyen alszik az ágyadban. Úgy tűnik, hogy teljesen kimerült, mert nem ébredt fel semmire amivel eddig próbálkoztál és Iason ölelése is kevésnek bizonyul. Ugyanis a fiatalúr azonnal odarohant amint levette a cipőjét és már bújt és ölelte is a csapzott hajú fiatal nőt.

Iason /Görög/ Igazad van! Nagyon fáradt! Hagyjuk pihenni! – mondja és lemászik mellőle

A takaródat ölelgetve keres valamit, ami… a kanapé! Hősiesen bevállalja, így hagyva nektek teret. Úgy tűnik, hogy többet vett észre mint hitted és legalább annyit gondol, mint ami ténylegesen történt…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Október 15. 21:15:16
Enethiel

Most, hogy Iason legnagyobb gondja tovaszállt, a gondolatai is szárnyra kaptak, mert szinte máris elkezd folyni belőle a szó és kérdés. Az első kérdésére megrázom a fejem. Aztán mivel rájövök, hogy kényelmesebb lehet neki, ha nem kell felnéznie a válaszhoz, mondom is:
/Görög/ Nem, az egyik ismerősöm hozta el, akit oda beengednek. Mert még engem sem engednek be oda! - válaszolom meg neki. A következő kérdése viszont meglep - mintha Amyntát hallanám
/Görög/ Nem, nem laktok velem - mondom - egyrészt az én lakásom a tiéteknél is kisebb. Másrészt mostanában sok olyan látogatóm van, aki nem viselkedik kultúrátlan. Azaz kiabálnak, csúnyán beszélnek, betörik az ablakot, vagy csak verekedősek. S nem szeretném, hogy téged vagy Amyntát bántsanak vagy szidjanak le véletlenül - magyarázom, aztán még hozzáteszem - Szóval mindössze vendégségben vagytok nálam! - tudatom vele a helyzetet.

Hazaérve azért megnyugodok kissé, mert semmi nem történt - és ez a jelenlegi körülmények közt nagy szó! Amynta nem ébredt fel, így mikor Iason lekászálódik mellőle, megkérdezem
/Görög/ Kaptál vacsorát? Éhes vagy, esetleg szomjas? - kérdezem, aztán a válasz függvényében készítek neki vacsorát, vagy adok neki gumibogyó szörpöt. Aztán látván, hogy a kanapét nézte ki magának, halkan felnevetek
/Görög/ Ugyan már, az az én helyem! Te aludj Amynta mellett! Biztosra veszem, hogy nem csak te hiányoztál neki az elmúlt napokban! - biztatom. Pláne, hogy az általam javasolt felállás kevesebb bonyodalmat ígér, mint ha én feküdnék Amynta mellé. Végül letusolva, az ébresztőt beállítva reggel hétre én is elteszem magamat reggelig. Jól is esik lefeküdni, mert már több, mint 24 órája talpon vagyok!

Reggel kissé álmosan némítom le az ébresztőt, majd egy kiadós nyújtózkodás után felülök, és körülnézek, hogy mi  változott, ki merre van. Tiszta ruhát véve a szekrényből a fürdőszoba fele veszem az irányt - és ha nem foglalt, akkor bemegyek, és felöltözök, rendbe szedem magam. Majd immár frissebben a konyha részhez megyek, és felteszek egy adag teavizet, illetve megterítek a reggelihez három főre. Közben azt tervezgetem, hogy a mai nap hova is kell majd elmennem. Vár a pszichológus, és utána még a botanikus kertbe is el kell látogatnom...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Október 21. 09:33:38

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png)] (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap

Csütörtök – Éjjel



Iason /Görög/ Oh, a barátok nagyon fontosak! Anyu is mindig azt mondta, hogy nem a barátok mennyisége, hanem minősége a fontos! – s tudod, hogy ezúttal nem Amnytára gondolt – Tudod, Anyu szerint még az sem baj, ha olyan barátod van, akit csak te látsz, – néz fel óvatosan rád, majd – és akkor te és Anya most barátok vagytok? – érezni a vágyat a hangjában igennel felelj, majd nagyokat pislogva – De ha téged sem engedtek be akkor nagyon beteg lehetet! – látod picit megijedt még akkor is, ha tudja már nincs baj – Nem szeretnél velünk lakni? – kérdez rá, érzed picit jobban szorítja a kezed, majd enyhül mikor hallgatja a magyarázatot – Sok felnőtt rosszabbul viselkedik mint a gyerekek! – közli, és talán Amnyta lehet emögött – Anya biztos nagyon örül, hogy megvédesz minket! Sokszor kell erősnek lennie, mert buta emberek azt hiszik, hogy nem tud az lenni! – büszke az anyjára – De te odaköltözhetnél hozzánk! – mondja – és akkor nem találnának meg ezek a buta, verekedős felnőttek! S vigyázhatnál ránk otthon is! Anya biztos örülne nem kell egyedül aludnia! – mondja lelkesen – Néha én alszom vele, és olyankor nagyon ölel! – fecseg

Útközben bármi is a téma, nagyon érdeklődő és okos gyereknek tűnik, s valamiért úgy döntött megbízik benned, megnyílt neked és szívesen mesél akármi is a téma. Hazaérve:

Iason /Görög/ Nem kérek semmi! – ásít, és csak egy poharat kér, majd tölt magának vizet (ehhez ragaszkodik) – Nem, nem! Az én helyem! – közli és most kicsi makacsságot érzel, hogy márpedig ő most így döntött, de Amnytára eső tekintete sokat elárul (s nem feltétlenül azt mennyire hiányzott neki az Anyja) – Nagyfiú vagyok! – közli büszkén és most látod benne az erőt, ami a nehéz körülmények okán fejlődött ki benne

S mielőtt bármit tehetnél, már be is bújik a takaró alá!


10. nap


Amnyta mellet ébredsz, ami minden szempontból igen kellemes. Az illata, a közelsége, a testének melege, a tudat, hogy egy emberi lény védelmet és ki tudja még mit keresve simult hozzád, akit te ösztönösen ölelsz… a biztonság és szeretet érzete ami uralja a pillanatot, mind-mind hatással lehet rád nem csak egyféleképpen, mert a test árulkodó, vágyja ezt a szeretet igen keményen… főleg, hogy látod a mezítelen vállat, a kusza-kócos hajzuhatagot és a mocorgás sem tesz jót neked, ami az ébresztő utáni matatásból fakad. Mikor felkelnél érzed, hogy egy tenyér simul a combodra és indul el, hogy olyan reggellel ajándékozzon meg, ami minden férfi vágya…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. Október 26. 13:40:06
Enethiel

Iason kérdésén egy picit meglepődök. De aztán vállat vonok, mert akár a szentlelket is lehet láthatatlan barátnak mondani.
/Görög/ Szerintem nem probléma a láthatatlan barát - de azt tudod kell, hogy az emberek többsége furcsának tartja - és ettől kényelmetlenül érzik magukat - válaszolom neki.
Persze a barátok minősége is fontos - és talán nekem is sikerül mostanában néhány friss barátságot kötnöm. Ellenben kénytelen vagyok eltöprengeni, hogy Amyntával való kapcsolatunkra ráhúzhatom-e Iason definíciója szerinti barátságot. Figyelembe véve a korát, és az általam feltételezett ismereteit - úgy vélem, hogy feltehetőleg  ez a definíció áll a legközelebb az általa ismert fogalmakhoz.

/Görög/ Úgy gondolom, hogy azok vagyunk - barátok - erősítem meg az elképzelését. A felnőttekről alkotott képét hümmögve fogadom
/Görög/ Attól, hogy valaki idősebb, még nem lesz feltétlenül okosabb - értek egyet vele. A felvetésre, hogy hozzájuk költözhetnék, elmosolyodom
/Görög/ Az az érzésem, hogy engem mindig megtalálnak - hárítok finoman, mert tudom, hogy akikkel gondjaim vannak - azok eléggé ismernek ahhoz, hogy könnyedén megtalálják Amynta lakását is. Út közben arról próbálom meg faggatni, hogy mit szeret csinálni. Rajzolni, tévét nézni, kirándulni, vagy hogy mi köti le igazán.

Otthon Iason megkapja a poharat, és érdeklődve figyelem, ahogy kiszolgálja magát. Szemmel láthatólag próbál önállónak mutatkozni, és nem akarom ez irányú törekvésében gátolni - úgyhogy nem makacskodom. Ahogy a kanapé foglalása miatt sem
/Görög/ Neked kell tudni... - válaszolom neki, amikor kisajátítja a bútordarabot.
/Görög/ Rendben nagyfiú! Akkor pihenj jól reggelig! - igazítom meg a takaróját, aztán megsimogatva a haját én is megyek aludni az ágyba.

10. nap

A reggeli ébredés kellemesen indul. Amyntát magamhoz húzva, a tincseibe temetett arccal szívom be az illatát. Kedvemre van a közelsége, illata, melege - és a tegnapi emlékek alapján bizony van elképzelésem, hogy is folytatódhatna ez a nap.

/Görög/ Jó reggelt! - susogom a fülébe.
Határozott céllal elkalandozó keze is olyasmit ígér, amit bűn lenne kihagyni - és nem is igazán áll szándékomban. A kezemmel én is kíváncsian gyengéd kutatásba kezdek a takaró alatt. Igaz, van valami apróság - ami ott motoszkál, hogy elfelejtettem, de csak pár másodperc múlva tudatosul, hogy mire is kéne emlékeznem... Iasonra! Aki ki tudja, hogy épp mit csinál - de nem lehet igazán messze...

/Görög/ Iason még alszik? - kérdezem tőle halkan - talán jobb volna, ha inkább kikísérnél a fürdőszobába! - javaslom az alternatív helyszínt, majd elhagyván a takaró biztos menedékét, a fürdőszoba irányába távozom. Ahol aztán a zárt ajtók mögött immár nyugodtabban felidézhetjük a tegnapi emlékezetesebb pillanatokat...

A fürdőszobát felfrissülve és igencsak jó hangulatban, elégedetten hagyom el - hogy a mai nap az indulásnak megfelelően folytatódjon. Azaz elkezdek reggelit készíteni három főre, hogy miután azt jó hangulatban elfogyasztottuk, mindenki mehessen a dolgára. Azaz Amynta és Iason haza - én pedig a pszichológushoz.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. Október 26. 16:49:36

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png)] (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 9-10. nap

Csütörtök – Éjjel, Péntek – Reggel



Iason /Görög/ Tudom! Anya mondta, hogy akik nem hisznek, azok nem értik. Sokan nem értik! – közli, de ez őt nem zavarja – Egyszer egy bácsi azt mondta, hogy sok mill… millád… sok-sok embernek van képzeletbeli barátja és ők Jézusnak hívják! – nem teljesen érti, de ha ennyi embernek van…

A baráti kötelékeken gondolkozva rádöbbensz, hogy akad már egy-kettő akikre számíthatsz és akad olyan is, aki miatt esetleg aggódnod kell, amit meg is osztasz a fiúval csak kissé árnyaltabban, mint amilyen veszélyeket esetleg ezek az emberek vagy Bukottak jelentenek, jelenthetnek. Elvégre a Bolhás is végül inkább barátságosnak tűnt, mint ellenségesnek…

Amynta, a nő aki elvette úgy mond az ártatlanságodat, az, aki egyedül neveli ezt a vidám kis férfipalántát, aki megfertőződött egy halálos kórral, de megmenekült, a nő, aki odaadóan hisz benned valójában lehet több mint barát (?).

Iason /Görög/ Helyes! Kell neki egy barát! Olyan aki máshogy is szereti, nem csak ahogy én! – mondja bátran, de látod, hogy kissé belepirul – Anya szerint is így van, de ettől még tisztelnem kell őket!

Útközben kiderül, hogy Iason bizony elég talpraesett srác, sok mindent tesz egyedül és sok minden érdekli, főleg az, hogy vajon hova mennek azok az emberek akik már nem lehetnek vele, hogy mi történik velük és vajon hallják e amikor ő próbál beszélni hozzájuk. A másik dolog, hogy nagyon szereti Amyntát és ott segít ahol tud, ilyen az, hogy szerinte kell neki egy barát aki megszeretgeti, mert már régen volt és néha emiatt mintha mérges lenne, de legalábbis szomorú!

Otthon pedig mindent maga intéz amit csak tud, amire egyáltalán képes. Így a döntések gyorsak és határozottak, nem véletlenül fekszel végül az Anyja mellett. A kezed majdnem elterelné, hogy ő már nagyfiú, de végül csak rád mosolyog és hamarost el is alszik: izgalmas volt az este.


10. nap


Könnyű elfelejteni a világ baját, amikor egy bájos hölgy mellett ébred az ember fia, a Teremtés Bukottja. Az álmod, ha volt is most nem idéződik fel benned, de érzed, hogy a reggel bizony keményen indul. S ezt nem teszi könnyebbé az sem amit az emberi érzékek sugallnak, amit egyre közelebb érzel a feszültséged forrásához. A kedves köszöntésedre csak egy mozdulat a válasz, s talán még azt is elfelejted, hogy… nem, azt nem. A kérdés után elhangzó javaslat azonnali karok fonódását jelenti és bizony egy selymes-bőrű csábítással indulsz a fürdőbe.

A felidézés elég jól sikerül! Képességeidhez mérten neked még új, de Jayr azért nem teljesen ügyetlen és ami azt illeti Amnyta pedig igen lelkes! Előbb kényeztet és csak aztán enged, de akkor is azt amit csak szeretnél. Feltétlen bizalma és hite, hogy nem bántod, így tulajdonképpen bármilyen mélységeket megismerhetsz, amire elég bátor és nyitott vagy. Azt is tisztán látod, hogy efféle odaadás nem minden férfinek jár, hogy Jayr sem igazán élt át ilyesmit, maximum hasonlót, de…

Később, mikor elégedetten doromboló Amynta még tisztálkodik, te úgy döntesz, hogy ideje reggelit készíteni, ami… elmarad. Iason már megterített három főre és minden amit talált, ott van az asztalon. Forralt vizet így van tea, a kávéfőző nem rég kotyoghatott le, mert frissen főtt kávé illata terjed, illetve van ott szendvicsnek való is, valamit rántottának való, amit már csak ki kell sütni. Iason az egyik széken üldögél és könyvet olvas…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. November 03. 19:23:33
Enethiel

/Görög/ Valóban. S ők azt tarthatják furcsának, ha te nem úgy nevezed el a láthatatlan barátodat. Mintha a Jézus jobb név volna mint a Jake vagy Lili! - hívom fel a figyelmét, hogy még ilyen apróságokban is milyen eltérések lehetnek!
Iason meglepően hamar zöld utat adott Amynta felé. Pedig arra számítottam, hogy harciasan védelmezi majd, és próbál minél kevesebbet átengedni belőle attól tartva, hogy ezentúl kevesebb szeretet marad neki. De úgy vélem, hogy Amynta szeretgetésével nem lesz gond - amivel talán egy újabb apróságot sikerült jobbá tenni.

A kérdéseire, hogy hol és mi lesz az emberekkel a haláluk után, őszintén bevallom, neki, hogy bár idősebb vagyok nála, de nem tudom pontosan. De szerintem egy ideig biztos, hogy hallják még azokat, akik fontosak voltak nekik.


10. nap

A fürdőben ismét megkapom mindazt, amit szerettem volna, s egy nő csak adni tud - vigyázva rá, nehogy baja essen. Igaz, még egy kérdés ott motoszkál bennem
/Görög/ Van valamilyen elképzelésed? - tudakolom tőle az elején, hogy ő mit is szeretne, hogy ha mód van rá azt is kipróbáljuk...

Végül igencsak elégedetten lépe ki a nappaliba, hogy elkészítsem a reggelit, de úgy látom, Iason nagyrészt megelőzött. Felmérem a teendőket - és nem sok maradt.

/Görög/ Nagyon ügyes vagy! - dicsérem meg, majd az egyetlen befejezetlen dologhoz lépek - a tűzhelyhez, hogy elkészítsem a rántottát. Közben még egy kis figyelmet szentelek a teának, nehogy túl sokáig ázzon benne a teafű, de amúgy mindent rendben találok. Ha a sütés előbb is készül el, azért Amyntát megvárjuk. Mivel Iason dolgozott a reggelivel a legtöbbet, így neki adom az első adagot, aztán pedig Amyntának - végül pedig magamat szolgálom ki. Reggeli közben vázolom a mai menetrendemet
/Görög/ Ma reggel vár az orvosom, aztán lesz egy találkozóm egy botanikussal. Aztán majd még kiderül, hogy a nap többi részét ki hogy alakítja nekem - Aztán felállok, és a kulcsgyűjtő tálamból kiemelem a lakás pótkulcsát. Egy pillanatra szomorú pillantást vetek a másik kulcsra, amit Thyra hagyott itt, de aztán Amynta felé fordulok
/Görög/ Kapsz kulcsot a lakásomhoz. De csak akkor, ha megígéred, hogy a távollétemben nem végeztek semmiféle házi munkát, főzést, takarítást, nem vásároltok be nekem, és nem költöztök ide! - teszem Amynta elé az asztalra a kulcsot, és visszaülök, hogy folytassam a reggelizést.

A reggeli után elmosogatom az edényeket, használt evőeszközöket - és ebből nem is engedek. Hogy azután még az ágyat és kanapét bevetve mindenki felkészüljön a távozásra, és menjen a napi dolgát intézni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. November 05. 11:06:19

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Reggel



A meglepetés mely talán az ágyig kísért el, elgondolkodtató lehet, talán még álmaidban is felbukkan, ha jobban foglalkoztatna, mint bármi a mai napon, ami ettől függetlenül is igen eseménydús volt. Reggel talán akaratlanul is felbukkan a gondolat, hogy Iason miért volt ennyire engedékeny, de sok mindent nem tudsz még és kevésre is emlékszel. Igaz, most sokra nem is kell, hiszen ami a fürdőt illeti, megint megtapasztalhatod a feltétlen bizalmat, mely oly formákban ölt alakot, hogy kellemesen elfáradva és mégis frissesség érzetével léphetsz ki a konyhába… és persze alaposan megmosdatva.

A tegnapi beszélgetés alatt nem kizárt Morana arca furakodott közétek egy pillanatra, hiszen ha valaki, akkor ő biztosan könnyebb és jobb módját tudná e kérdés megválaszolásának. Ahogyan a reggeli sütése közben a fürdőszobai élmény követelhet néhány gondolatot, ama bizonyos Amnyta kérésről, melynek az izomzatodhoz és teherbírásodhoz volt köze.

Iason /Görög/ Jó reggelt! – köszönt vidáman, majd leül a helyére – El fogod venni Anyát? – kérdezi hirtelen, ki tudja mit tettél éppen – Jó illata van! – közli vélhetően a készülő rántottára gondolva – Szerintem Anya szeret téged! – veti fel megint, majd hallod ahogy tölt magának valamit – Te szereted őt? – kérdezi, majd kis csend, talán kortyol? – Biztos nagyon örülne neki. Rossz lehet egyedül lenni! – mondja s közben az étel is lassan kész

Amynta /Görög/ Talán beteg vagy? – kérdezi aggódva, Iason is így tekint rád – A kis szobanövények miatt? – érdeklődik és bár látszik nem érti miért kell neked, de nem kérdez rá, nem akar tolakodni – Iason-nak nyári szünete van, de nekem dolgozni kell mennem. – nem hanyagolhatja el. Mikor a tekintetetek találkozik úgy érzed, mintha engedélyt kért volna, hogy mehessen
Iason /Görög/ Igen, most sokat vagyok otthon egyedül! – mondja tényszerűen, majd hirtelen azt látod mindketten rád néznek – Veled mehetek? – kérdezi bátran

Nehéz szívvel adod a pótkulcsot, de nem azért, mert Amynta nem kaphatná meg, egészen más oka van. Egyikőjük sem keresett, nem írt vagy hívott, de ez nem is meglepő: megígérték.

Amynta /Görög/ Köszönöm! – hálás amiért rá bízod ezt, de ígéret nem hangzik el, sőt a kulcs is sietve tűnik el, mintha félnének attól meggondolod magad

A reggeli ettől függetlenül jó hangulatban telik, mindenki jóízűen falatozik és miközben bambulsz, felfedezed Amynta testén – nyakán – hagyott foltos szerelem nyomokat. Ki tudja mennyire bambulsz el, de az biztos, hogy Amnyta és Iason örömmel töltik veled az idejüket. Ami azt illeti a mosogatásban is segítenek, nem tudod őket elzavarni, egyikük öblöget a másik töröl mint egy jól összeszokott csapat, így hamar végeztek. Ha nagyon makacs vagy akkor a beágyazás lehetőségét veszted el, no meg bár nem veszik el előled a mosogatnivalót, de bizony érzed a nőies halmokat ahogy a hátadnak feszülnek és mintha kuncogást hallanál.

Akárhogyan is történt, végül Amnyta csókkal búcsúzna, lágyan édessel, majd indulna dolgozni, míg Iason ott áll előtted, hogy akkor veled mehet e avagy maradjon itthon?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. November 12. 20:07:37
Enethiel

Bár tegnap valóban eszembe jutott Morana - hogy bizonyára ő sokkal inkább pontos választ tudna adni Iasonnak - de abban már nem vagyok annyira biztos, hogy hallani is akarja azokat a válaszokat. Vagy hogy mostanában kellene ezekre választ kapnia...

A reggeli sütése részemről jó hangulatban telik - a fürdőszobai élmények felidézésével, és persze a tervezgetéssel, hogy legközelebb mi mindent próbálunk ki majd Amyntával - amire most sajnos nem maradt idő. Igaz, ez utóbbit megakasztja Iason. Aki nem sokat finomkodik, hanem egyből rákérdez a lényegre. Elmosolyodom a kérdés hallatán

/Görög/ Nem, nem hiszem, hogy el fogom venni - válaszolom neki - Elég szoros a kapcsolatunk, de ettől még nem valószínű, hogy papírunk lesz róla
A rántottára nézek
/Görög/ Ez azt jelenti, hogy még nem égettem oda! - válaszolom a rántotta illatára - hogy aztán Iason újabb logikai ugrással ismét Amyntával  való kapcsolatomat kezdje el kitárgyalni. Amit meg is tudok érteni, hiszen őt közvetlenül érinti a dolog.
/Görög/ Szerintem is. De másképp, mint téged - értek egyet a megfigyelésével. A kérdésén nem sokat tűnődök
/Görög/ Igen, bár egy kicsit másképp, mit ő engem. Amynta nagyon különleges számomra - válaszolom őszintén.

A kérdésre, hogy beteg vagyok-e, jót mulatok magamban, de ez feltehetőleg látszik is rajtam

/Görög/ Nem, hanem ha rálőnek az emberre, utána beutalják pszichológushoz, hogy könnyebben fel tudja dolgozni a traumát - magyarázom - S amíg nem elégedett az orvosom a pácienssel -azaz velem - addig nem is engedélyezi, hogy újra munkába álljon.
A szobanövényem említésére tagadólag ingatom a fejem. Amikor viszont Amynta megemlíti, hogy neki dolgoznia kell menni, megértően bólintok.
/Görög/ Mindkettőnknek vannak olyan feladatai, amiket nem hanyagolhatunk el - értek egyet azzal, hogy bár nem feltétlen kellemes, de szükségszerű teendőről van szó. Iason kérdésére ránézek az érintettre. Nem teljesen így képzeltem el a mai napot. Nem tudom, hogy velem mennyivel érezné magát jobban, mint otthon - de a felügyelet neki sem ártana.
/Görög/ Ha szeretnéd, jöhetsz velem - de nem hiszem, hogy annyira izgalmas lesz minden perce. De legfeljebb új helyeken fogsz unatkozni - kacsintok rá.

Amikor átadom Amyntának a kulcsot, igazából nem is várok ígéretet Amyntától - mert tudom - pontosabban úgy gondolom, hogy tudom - nem is lesz másképp, mint ahogy kértem.

Reggelizés közben feltűnnek az közösen töltött pásztorórák emlékeztetői. Egyesével számba veszem őket, és felidézem, hogy melyiket mikor és hogyan kapta - még azokat is, amik épp nem látszanak. Kedvem volna újabbakkal bővíteni a gyűjteményét. Egy pillanatra eljátszok a gondolattal, hogy Iasont átküldve egy barátjához én sem ejtem meg a látogatásokat, amit terveztem. Amyntát pedig megkérem, hogy ma még ne menjen dolgozni - hanem töltsön velem egy újabb élveztetés napot! De aztán győz a józan ész, ami azt súgja, hogy így sem lehet okom panaszra. A mosogatás előjogából nem engedek - és így elvesztem a beágyazás lehetőségét. Ami miatt némi szemrehányó tekintet Amynta jutalma - de csak addig, amíg meg nem érzem a hátamon engesztelő közelségét. Erről újabb ötletek és beteljesült vágyak jutnak eszembe.

/Görög/ Később még gyakorolnod kell az engedelmességet! - súgom a fülébe a közelségétől felajzva, a radiátoron pihenő bilincsre nézve - kétséget nem hagyva neki, hogy milyen jellegű gyakorlatra gondoltam. Végül még leellenőrzöm a növénykémet, majd a cica szükségleteit. Azaz van-e elég vize és ennivalója, amíg mi távol leszünk.

Amynta búcsúcsókját szívesen veszem, és egy picit el is nyújtom - majd csak elengedem dolgozni, és vágyteli pillantással kísérem ki kedvenc fanatikusomat. Aztán Iasonhoz fordulok

/Görög/ Szóval, ha akarsz, jöhetsz velem! - hívom fel a figyelmét a lehetőségre - A doktornőnek van egy nálad valamivel idősebb lánya - Kirké. Kis szerencsével tudsz majd vele beszélgetni, amíg vársz rám - teszem még hozzá. Aztán Iasonnal az oldalamon buszra szállok, és beutazunk a pszichiátriára, hogy odaérjünk a mai terápiára. Út közben inkább Iasonnal foglalkozom - megpróbálom kideríteni, hogy milyen ételeket és meséket szeret - és hogy mikor volt és hol - utoljára kirándulni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. November 18. 20:07:19

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Reggel



Iason /Görög/ Hm. Ezt ő is tudja? – kérdez rá, majd eltelik némi idő mielőtt újra megszólal – S papír nélkül elveszed? – folytatja a kérdezősködést – Tudom, hogy másképp szeret téged! – közli magabiztosan, majd rágódik egy kicsit a válaszodon, hogy te miképp szereted az anyját

Iason & Amnyta /Görög/ Rádlőttek?! – izgatottak, Amynta aggódik és azonnal sietne, de aztán pirul tudva, hogy semmi baj, nem úgy:
Iason /Görög/ Azért mert nagyon ijesztő volt? – kérdezi – Féltél? – őszinte, kíváncsi tekintet – Az orvosok biztos jobban tudják, hogy valaki mikor gyógyult meg, hiszen ezt tanulták! – vélekedik

A növénnyel kapcsolatban nem érkezik több kérdés vagy más szó és a tényekhez sem fűznek hozzá semmit, hiszen mindenkinek volt és van élete – kivéve talán téged, de ebben még lehet te is bizonytalan vagy – és mint ilyen Amnyta egy csókkal búcsúzik miután minden kérdés megválaszolásra került. Eközben a cica is – szó szerint – megbirkózott pár falattal amit Iason adott neki

Iason /Görög/ Szeretnék! – néz fel rád bizalommal – Nem baj, viszek könyvet! – valószínűleg már rutinos a várakozásban és/vagy egyedüllétben

A kulcsot elvették, az ígéret nem hangzott el, de ettől függetlenül úgy gondolod, hogy minden úgy lesz, ahogy kérted. Mielőtt azonban még elindulnátok, felidéződik a reggeli, a hangulata és meghittség, amit egy nővel és gyermekkel osztasz meg. Régi idők képei bukkannak fel, amikben hasonlót éltél át. Nem kizárt, hogy ezen emlékek is ráülnek az útra, ami a Dokihoz vezet.

Útközben, ahogy a tudatalattid,
Idézet
mint a könnyed nyári szellő csalfán kuncogva csal magával… nem, nem szellő az, hanem egy gyönyörű, egy földöntúli hang, oly édes, annyira mámorító, mint az illat, amit mélyen magadba szívsz! Tudod, hogy ködként csalafinta és huncut, örökké csábító és mindig szenvedélyes. Érzed, mintha forróbb lenne a szél is, mikor közeledben van.

S rádöbbensz az érintése volt, hogy aztán nevetése simogassa a füled, hogy pillanatra felvillanni véld mosolyát, mielőtt elveszne egy felhőben és te kérdés nélkül követed. Légiesnek tetszik az alakja, de tudod, hogy ez csalóka illúzió csupán, fény és víz permetének csalóka játéka. S bár szépsége kápráztató, talán mégsem ez ami igazán vonzó benne, hanem a szabadság amivel körülötted táncol.

Nem leled őt, nem találod, mikor kecses karok ölelnek át, mikor halk, ám annál igézőbb hang suttog a füledbe:

CSÖÖRRR

Riadsz fel, a busz elé léphetett valaki, kapaszkodni is épp csak van időd. Iason a széken ült, és ül most is, így ő talán nem is volt veszélyben, de azért a fiú is kapaszkodik, kis izma is megfeszült. A világ, a Teremtés visszatért a jelenbe, és érzékeid meggyőznek arról, hogy a finom illat a közelben lévő ázsiai ikerpártól származik, a hangok pedig egy külföldi nőtől aki valószínűleg épp halkan próbál telefonálni, de a fékezéstől a készülék kiröppent a kezéből…

Hiába no, vagy kapaszkodsz vagy telefonálsz…

Ebben a káoszban ér utol a gondolat, hogy amíg te elbambultál, addig lehet, hogy Iason épp azokról mesélt, amikre választ vártál, amiket szerettél volna tudni, mint ama bizonyos kedvenc ételeket és meséket… de most a lábadnál heverő mobilért hajolsz és veszed fel, hogy visszaadd… nem tudod a nevét (felidézni?), de már találkoztatok az edzőteremben. Igaz most kissé másképp öltözött, elegánsan-vonzó viselete megragadja a figyelmed… mint a tőled nem messze álló sárkányikrek,

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Ayumi%20&%20Asumi.jpg)

izé, két ifjú ázsiai hölgy, akik miatt (is), a nadrágod még mindig szűk… a korábbi álmodozás okán, szóval azon a téren nincs változás vagy csak rosszabb lett, de mikor mosolyogva elveszi és annyit mondd:

Kondis lány (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Acacia.gif) /Görög/ Köszönöm Jayr! – mondja energikus-vidáman és úgy mosolyog rád, mintha maga az élet tenné – Milyen véletlen! – említi meg – Hogy vagy? Hogy érzed magad? Mikor jössz vissza? – érdeklődik őszinte-kedvesen
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. November 19. 18:39:35
Enethiel

/Görög/ Szerintem tisztában van vele - válaszolom Iasonnak. A kérdésére, hogy papír nélkül elveszem-e Amyntát a válasz az lenne, hogy gyakorlatilag már szinte megtörtént. Ennél már sokkal jobban aligha kötődhetne hozzám.
/Görög/ Mindent a maga idejében! - válaszolom neki, de a rágódásán most nem segítek -mert az igazat nem most kéne megmondanom, hazudni meg nem szeretnék.

A kérdésükre bólintok.
/Görög/ Igen, rám lőttek. Pont ilyen veszélyeknek nem akarlak kitenni titeket, amikor azt mondom, hogy ne költözzünk össze - ismétlem meg a korábbi kijelentésemet. Elvégre Jayr belehalt, és Iason vagy Amynta sem úszná meg feltétlenül, ha elszabadulnak körülöttem a dolgok bármilyen okból.
/Görög/ Igen, elég ijesztő volt. Néha eszembe jut hasonló helyen, vagy ha csak pisztolyt látok. A doktor abban segít, hogy ilyenkor ne féljek újra - magyarázom Iasonnak.

Miután Iason megnyugtat, hogy hoz magával könyvet, kissé megnyugodok. Ez azt jelenti, hogy talán hosszabb ideig is képes nyugodtan ülve maradni a fenekén.

/Görög/ Nagyszerű ötlet! - értek egyet - Mi a könyved címe, amit most hozol? - érdeklődök.
Az útnak kellemes nosztalgikus érzéssel indulok meg Iason oldalán, s talán ennek tudható be, hogy újabb emlékfoszlány mutatja meg magát. Ráadásul a kellemesebbik fajtából, amire érdemes emlékezni! Bár sejtelmem sincs, hogy hol, mikor és ki játssza most a főszerepet - csak azt, hogy a közelsége egy pillanatra nagyon hiányzik!
Ahogy a busz intenzíven próbál megállni, egyik kézzel kapaszkodok, a másikkal pedig Iasont próbálom meg az ülésben tartani a mellkasára helyezett tenyérrel, hogy ne fejelje le az előtte lévő ülést.

/Görög/ Jól vagy? - kérdezem először Iasont, aztán bosszúsan nézek körbe, hogy mi is történt. Amint látom, hogy nagyrészt minden rendben, hamar elpárolog a bosszúság érzete - ahogy meglátom, és megérzem az ázsiai lányokat. Jól esik rájuk nézni, s egyből azon tűnődök el, hogy vajon hogyan is osztoznának a társaságomon, ezek a lányok, akiknek a szemük sem áll jól a jó értelembe véve... Gondolatban fel is teszem őket a bakancslistámra, ha már úgyis helyszűkében vagyok miattuk! Rájuk kacsintok - hiszen mindhárman tudjuk hogy mire gondolhatok - miközben lehajolok a lábamnál heverő mobilért.  Közben megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy vajon mi lehet a márkája ennek az emlékeket idéző illatnak?
A mobilt felvéve visszanyújtanám a gazdájának, de a mozdulat félúton megszakad. Mert meglepve ismerem fel az edzőtermi lányt. Közvetlen stílusát és az üveges mutatványát elég nehéz elfelejteni. Ahogy a többi ott edző lányt is. Mind csinos, egészséges, szexi - ahogy vissza tudok rájuk emlékezni - és ruganyos. Vajon kitartóbbak lennének, mint Amynta? Ki kellene próbálni! Ez nem új keletű ötlet, hiszen a férfi öltözőben már többekben felmerült korábban a gondolat - hogyan osztoznánk meg rajtuk közösen. Vajon erről neki mi lenne a véleménye? Nézek a szűk farmere által kiemelt formákra - amitől az én farmerom sem lesz bővebb. Lehet, hogy nekem is hasonlóan kéne köszönnöm, mint ő legutóbb? Aztán inkább feljebb emelem a tekintetemet.

/Görög/ Szia! - köszönök neki meglepve - Ne haragudj, hogy nem ismertelek meg elsőre - de legutóbb másképp köszöntél! - mosolyodom el - Még vannak itt-ott fehér foltok az emlékezetemben. Például a nevedet elárulhatnád, ha már így összefutottunk másodjára! - válaszolom. Aztán a mobilját visszaadom neki
/Görög/ Nézd meg, lehet, hogy kirázódott a számom a telefonodból! - vigyorodom el futólag, majd a kérdésére, hogy hogy vagyok, mosollyá szelídül
/Görög/ Köszönöm, jól! - Fizikailag minden rendben, de még van pár vizsgálat, amin meg kell felelnem. Oda megyünk Iasonnal - teszem a kezem az említett vállára egy pillanatra - No, és veled mi a helyzet? - kérdezem, majd a válasza után válaszolok a következő kérdésére
/Görög/ Az edzőterembe? Nem tudom. Thyrával most épp igen komoly mosolyszünetünk van. Nem szándékosan, de komolyan megbántottam. Úgyhogy nem kizárt, hogy nem bocsát meg - árulom el őszintén a dolgot, magamra vállalva a bűnös szerepét - S mondd csak, az edzőtermen kívül mivel szereted tölteni az időt? Azon kívül, hogy frusztrálod a nőtársaid jó részét a megjelenéseddel? - kérdezem tőle - Esetleg szó szerint összefuthatnánk valamelyik parkban, ha már unod a futópadot! - javaslom neki.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. November 21. 11:06:11

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
  (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/02%20Ayumi%20&%20Asumi.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Acacia.gif)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Reggel



Úgy tűnik, hogy Iason elfogadta a válaszokat amiket tőled kapott és nem tesz fel újabb kérdéseket, ehelyett a lövöldözéssel kapcsolatos fejtegetésednél arra leszel figyelmes, hogy aggódó tekintetek kereszttüzében állsz. Eme pillantások pontosan azok, amiket egykori kedvesed, az exed szemében figyelhettél meg és most mint múltból felvillanó tekintet mintha némán figyelmeztetne téged ne kövesd el ugyanazon a hibákat mint egykor.

Iason /Görög/ Olykor a Hősök is félhetnek! De ők azért hősök, mert bátran szembe néznek azzal, amitől félnek! – vélekedik, valószínűleg olvasta valahol
Amnyta /Görög/ Olykor nem szégyen segítségért fordulni! – egészíti ki,

Picit megbicsaklik a hangja, hogy neked miért is van ilyesmire szükséged, de végül valamivel megmagyarázhatja magának, mert elmosolyodik, a búcsú pedig már édesebb volt mint bármi amit eddig tapasztaltál.

Iason /Görög/ Iliasz és Odüsszeia! – mutatja a vaskosabb könyvet és látod, hogy nem most kezdte olvasni.

A Buszon azt láttad… nem láttál semmit, csak az emlékeket, amik mélyen érintettek egy pillanatra és talán ezért is viselkedsz úgy ahogy. Iasonnak nem esett baja, időben megkapaszkodott, bár picit fájdalmasan grimaszol, a kapaszkodásból eredő hirtelen erőfeszítés lehet nem esett neki jól. Esetleg a mellkasára nehezedett nagyobb erőhatás, mint azt kényelmesnek lehetne mondani, de legalább komoly baj nem történt és kérdésedre aprót bólint.

Tűnődésed mélységeinek semmi nem szab határt, a két ázsiai szépség azonnal közelebb lép miután a busz megállt, hogy aggódva nézzék Iason-t és szemből illetve mellé ülve mosollyal ajkaikon kérdezzék, hogy érzi magát és nem fáj e valamilye, mondjuk a mellkasa. Érdekes mód az ő érintésük ami lágy és törődéssel teli picit más érzéseket csalnak ki a fiúból aki eléggé elpirult és nagy szemekkel nézi a ruhakivágást…

A nyelv amin beszélnek teljesen idegen, nem is értitek, de a hangszín és gesztusok sokat elárulhatnak, főleg, hogy miután kiderül a fiúcskának nincs semmi baja, kap még egy puszit is az arcára, hogy minden korábbi ijedtség félve elmeneküljön. Ez idő alatt neked volt lehetőséged minden szögből megtekinteni őket, de aztán a telefon ugye elcsábította a figyelmedet, majd rögtön utána a tulajdonosa is.

S bár az illat nevét nem tudnád megmondani, de tudod, hogy éreztél hasonlót. A Botanikus kertben Zaira mellett! ér a felismerés, majd lehet a gondolataid már másfelé járnak és mi tagadás az edzőterem kiváló vadászterület a kiéhezett férfitest számára. Ebben a pillanatban azonban egy komor gondolat is érkezik, Thyra, aki megadta volna mindezt és őt ismerve még a Bukott Esszenciádat is kicsavarta volna!

Edzőtermi lány /Görög/ Szia Jóképű fiú! – mosolyog rád úgy, hogy a szíved majd kétszázat ver – Ha nem lenne itt a fiad, lehet felidézném! – említi meg a köszönés említésére – Nem is említetted, hogy ilyen aranyos srácod van! – nem ítél el, sőt, tetszik neki, hogy felelős apának gondol – Semmi baj, kiengesztelhetsz! – közli a harag kérdésére, majd a nevére annyit mondd: Nem árulom el! – néz kihívóan – Nem kell megnéznem, benne vagyok! – közli, de most mintha egy kis aggodalom azért átfutott volna rajta – vagy valami más lenne? – Ha megtalálod, hívj fel bátran! – javasolja – Köszi! – veszi el az övét, hogy összeér az ujjatok, nem kellemetlen érzés. – Úgy látom igen jól ért a lányok nyelvén. – nevet halkan, s mikor hátrapillantasz azt látod, hogy Iason a könyvet mutogatja és bár lehet nem értik amit a mondd, mégis erősen figyelnek rá – Lehet, hogy egy alapos masszírozás azért nem esne rosszul? A negatív érzések és gondolatok kihatnak a testre is, ahogy a traumák is okozhatnak a szervezetnek feszült pillanatokat! – veti fel, majd – Megyek, órám lesz! – osztja meg veled, de amikor megemlíted, hogy mi történt, akkor talán együttérzést vársz, de előbb kifürkészhetetlen arc, majd őszinteségnek tetszőt látsz, bár ez utóbbi akkor vált egyértelművé amikor: Jobb ez így. Nem illetek össze. – mondja ki kerek-perec, de aztán elengedné és válaszol a másik kérdésre: Bármivel, ahol mozogni lehet! – tekintete megfejthetetlen, mégis úgy véled több van a szavak mögött, majd egy „szerény”: Tudom! Dolgoztam érte, kiélvezem, hogy frusztráltak! – mosolyog nagyon vidáman, majd bólint – Összefuthatnánk!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. November 21. 22:24:34
Enethiel

Az aggódó tekintetekben feltűnő hasonlóságok óvatosságra intenek. Ha túlságosan is megijednek, az is erősen rombolja a kapcsolatot - mert olyan elvárásokat fogalmaznak meg, amiket feltehetőleg nem teljesíthetnék. Így nem is ragozom tovább, és Iasonra is ráhagyom egy kedves mosoly keretében a dolgot. Ellenben Amynta hangjának változása feltűnik azért, így azt nem is hagyom szó nélkül
/Görög/ Főképp, ha kötelező előírás. Addig nem is engednek vissza dolgozni - árnyalom neki picit a képet, hogy miért is kell nekem oda járni - Meg ki tudja, talán tanulok valami újat is - teszem még hozzá.

Iason könyvválasztása nem egyszerű darab. Kötelező olvasmány, vagy maga választotta? Végül arra jutok, hogy még kell pár év ahhoz, hogy kötelező olvasmány legyen - inkább kíváncsiság és önszorgalom lehet mögötte.
/Görög/ Ez úgy nézem, ma azért még ki fog tartani! - nézek a könyvre - Én idősebb voltam mint te, amikor először olvastam - árulom el neki.

A hirtelen fékezés azért próbált a kedvemben járni - mert van alkalmam legeltetni a szemem - de sajnos elég hamar kiderül, hogy vannak nyelvi korlátok az ikrek és köztem. De maga a jelenség, hogy pátyolgatják Iasont - kósza mosolyra késztet. Jól esik látni, hogy az emberek még törődnek egymással. S ezzel az ikrek további jó pontokat kapnak tőlem - egyre szívesebben megismerném őket a lehető legközelebbről... Iasonnal teljesen egyet tudok érteni - valóban érdekes, és szemet vonzó ruhakivágásokkal találkozhat. Érdekes látni, hogy ebben a kérdésben mennyire hasonlítunk. Igaz, nekem egyre konkrétabb elképzelésem van az ikrekkel kapcsolatban. Felrémlik, hogy amikor a nyomozó franciául kérdezte ki Thanát, valahogy megértettem, hogy mit beszél. Vajon ez most is működne? Továbbá fogadni mernék, hogy Amynta dekoltázsa nem villanyozza fel ennyire Iasont, mint az ikreké. Pedig ott is van mit nézni, ha a többi lehetőséggel most nem számolunk!
Az ázsiai lányok parfümje Zairát idézik, akit ma mindenféle kép meglátogatok! Egyrészt vonz a személyisége, másrészt az illata és napbarnított bőre is vággyal tölt el - elég csak rá gondolni. Harmadrészt pedig olyan tudás birtokában van, amire hajlandó vagyok megalkudni. Mert Amynta feltétlen hitben izzó tekintete igencsak sokat jelent számomra - az odaadásáról nem is beszélve. Ezek a jellemzői ideálissá teszik, hogy a bizalmasommá, asszisztensemmé, papnőmmé vagy mivé emeljem.  De szeretném holmi hangzatos címen kívül valami mással is megjutalmazni az első hívemet - és így a tudás birtokában talán valóban lesz lehetőségem rá.
Az edzőtermi lányról eszembe jut Thyra is - és az, hogy mit is veszíthettem. Pár másodpercre árnyák úszik át a homlokomon, aztán inkább próbálok arra gondolni, hogy talán ebben a lányban is megvan az az állóképesség és huncutság, ami jól jön pár kellemes óra eltöltéséhez. S a beszélgetés indulása már most azzal kecseget, hogy van is rá esély! Az tetszik, hogy csak Iasonra van tekintettel, a busz többi utasának véleménye nem érdekli. Ez azt mutatja, hogy meglehetősen bevállalós tud lenni, ha akar. Iason említésére rápillantok Iasonra.

/Görög/ Ezt majd megmondom neki! - válaszolom mosolyogva, aztán a kiengesztelésre
/Görög/ Rendben! Már csak azt kell kitalálnom, hogyan is szerezzek neked örömet! De majd dolgozom rajta - ígérem. A telefonszámra adott válaszára picit meglepve pislantok rá, de úgy tűnik, hogy szeret incselkedni.
/Görög/ Ennek örülök, mert én is! - válaszolom nevetve arra, hogy benne van. Már csak az a kérdés, hogy miben - de úgy vélem, hogy ő is a felnőtt programot preferálja. S így már a kiengesztelésére is volnának ötleteim!
/Görög/ Amint meglesz a szám, te fogod elsőnek megtudni! - kacsintok rá, aztán a megjegyzése nyomán ismét Iason felé fordulok. Nagyon úgy tűnik, hogy sikere van.
/Görög/ A végén még én fogok tőle tanácsot kérni! - vigyorodok el. A masszázs ötletére ismét a lány felé fordulok
/Görög/ Mit ne mondjak, ez a megfogalmazás elég profin hangzott! - dicsérem - Szó se róla, már gondoltam rá, hogy jó lenne - de még nem volt rá lehetőségem - árulom el - pedig valóban jó volna megszabadulni legalább a feszültség egy részétől - értek egyet vele, aztán megkérdezem
/Görög/ Te tartod, vagy neked tartják az órát? S miből? - kérdezem, és biztosra veszem, hogy most nem edzésre megy, hanem máshova. Igazából nem az együttérzésére vágytam, mikor megemlítettem dióhéjban, hogy mi történt - hanem mintegy tudattam vele, hogy immár szabad a vásár. A válaszán picit meglepődök
/Görög/ Ebben az a vicc, hogy nem te vagy az első, aki ezt mondja. A végén be kell látnom, hogy igazatok van! - zárom a témát, hogy a még fájó múlt helyett az élvezetesnek ígérkező jövővel foglalkozzak.
/Görög/ Oh...! Felkeltetted az érdeklődésemet! - mosolyodok el sejtelmesen - Kíváncsi volnék néhány edzőtermen kívüli megoldásodra! Biztos izgalmasabb, mint a súlyzós edzés -főleg, ha nem egyedül csinálod! - kacsintok rá, és közben elképzelem, hogy milyen huncutságokra kapható. Aztán végignézek rajta
/Görög/ Szerencsére a pasik nem olyan irigyek - mi őszintén elismerjük az adottságaidat! - válaszolom a frusztrációra. Aztán mivel látom, hogy Iason jól elvan, tovább beszélgetek az edzőtermi lánnyal - de közben figyelem, hogy mikor kell leszállni, illetve hogy Iason is megvan-e még. Amikor végül elérkezik a leszállás ideje, szólok Iasonnak - és egy hálás mosolyt villantva az ázsiai ikrek fele búcsút intek nekik, aztán az edzőtermi lánytól is elbúcsúzva leszállunk a buszról, és elindulunk a pszichiátria felé.

/Görög/ Ahogy elnézem, nagy sikered volt náluk! Pár év múlva nem lehet majd levakarni rólad a csajokat! - hizlalom Iason egóját, és az sem érdekel, ha letagadja, hogy tetszik neki a lehetőség, mert láttam, hogy igen.
/Görög/ De lehet, hogy tudsz is majd gyakorolni, ha itt van a doktornő lánya - Kirké. Róla azt tudom, hogy legutóbb a Doktor Who képregényt olvasta - adok Iasonnak egy kis támpontot.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. December 19. 10:56:15

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Acacia.gif) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Kirke,%20Neberu.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Reggel



Utazásod elején még felrémlett, hogy Amynta elfogadta az érvelésedet, sőt, mosolya sokat ígér az estére, de addig is… itt egy fejtörő, hogy miképp olvashat egy ennyire fiatal fiú, egy ennyire nehéz olvasmányt. Nem nehéz a megfejtés, ahogy felidézed a közelmúlt beszélgetését, a válasz szinte felragyog: a hősök. Tudod, hogy valóban kitart még ez a könyv a mai nap, illetve még hosszabb ideig, de büszke és örömteli a mosoly, amikor megemlíted, hogy ezt te is, igaz később olvastad, mint ő. Láthatóan Amynta nem árulta el neki, hogy ki és mi is vagy pontosan, ő egyszerűen csak egy hősnek tekint…

Aztán a gondolataid két… kétszer két dologban lelnek örömet, ami másodpercenkénti pulzusszámot lehet picit megemeli, de az sem kizárt, hogy olyan elemi vágy tör rád, hogy hirtelen nem is tudod mit kezdj vele. Sosem volt még ilyen és pontosan tudod, hogy a Rabisuk nem sajnálták a hormonokat és más, a nyugalom megzavarására alkalmas biológiai folyamatokat, melynek egy része azért igencsak örömtelire sikeredett! Nem sajnálod a gondolatot Iason-ról sem, aki valószínűleg valóban nem ennyire izgatott, ha a saját „anyjának” kebleit nézegetheti, de már elég idős, hogy tudja másé milyen szép és…

Úgy véled megérthetnéd őket, emlékszel rá, hogyan kell! De felrémlik a kaotikus időszak, amikor ez bekövetkezett: Bábeli zűrzavar és hirtelen nem értettétek az embereket. Idő kellett, az pedig ellenetek dolgozott. Egykor nem kellett attól tartanod, hogy észrevesznek vagy a Hatalmad csődöt mond. Most azonban felrémlik, hogy a veszély valós, ezért leteszel róla, hogy megpróbáld megérteni őket és inkább csak a látványnak engedsz, ami bizony azt is sugallja, hogy talán törvényt sértenél, ha intim viszonyt alakítanál ki ezekkel a fiatal lányokkal! Nem úgy Zairával, aki… ennyi gondolat ezen a téren elég, hogy kezdjed magad kényelmetlenül és esetleg kellemetlenül érezni.

A Ninurtu egy egészen másik fogalom. Olyan kisugárzása és megjelenése van, ami annyira természetes, hogy szinte fájó nem láthatod többet. Igaz, ez végül is csak rajtad áll! Áll rajtad más is, de az most más kérdés, sokkal inkább érdekes az, hogy vajon Zaira ugyanúgy gondolja e, mint te és enged e hirtelen támadt vágyadnak, amelyet csak nem rég fedeztél fel. Mindezen gondolatokból talán csak az képes picit kirántani, hogy vajon mit kell alkudnod az információkra és mennyit kapsz belőle és mit tudsz kezdeni azzal amit megtudsz.

Amynta… valahol a test emlékeiből felkúszik egy érzés, a hűségé, amelyet Amynta felé kellene viseltetned, nem kéne másokkal is összefeküdnöd, de ha akarod, könnyen találsz ellenérvet, hogy elhallgattasd ezt a hangot. Igazából úgy érzed, hogy azzá teszed, amivé csak akarod és ő biztosan örülni fog neki! A sok megaláztatás és más kelletlen, fájdalmas esemény után végre valami, ami feltétlen örömet okoz, ráadásul rögtön több módon is! S talán itt köszön be, hogy Thyra mi mindent adhatott volna, mennyivel többet, mint egy a Bukottnak szóló csodálatot és odaadást, de… pillanatok alatt lépsz tovább és sokkal inkább az érdekel ami előtted van és nem az ami talán elérhető vagy lehet már egyáltalán nem.

Edzőtermi lány /Görög/ Kreatív fiú vagy, megoldod! – s érzed a kihívást, no meg azt, ha nem, akkor… – Szerintem elsőnek te fogod tudni! – kötegszik kicsit, csipkelődik, sőt – Lehet, hogy ki kellene kérned a véleményét mielőtt egy olyan lánnyal kezdesz mint én! – kuncog, majd „ártatlan” pillogást követően – Egen, van úgy, hogy az ember lánya ért ehhez-ahhoz! – pillog, majd bólint – Néhány kilométer futás is képes ilyesmire, de ha igazán jót szeretnél, akkor úszni mész! – közli kifürkészhetetlen arccal, hogy aztán – Is! Orvosi dolgok, mint biokémia, anatómia és persze a gyakorlat, meg gyakorlatok! – pillog, hogy értsd ahogy csak szeretnéd – Akkor lehet, hogy igazunk van? – de valójában nem kérdésnek szánta, érzed a hangsúlyán, szerinte Thyra és te nem igazán illetettek össze – Férfi vagy, az érdeklődésed igen könnyű felkelteni, kapaszkodik meg úgy, hogy a keblei alatt a kapaszkodót fogó karja megemelje a csodás melleit – Van néhány különleges módja a felülésnek és fekvőtámasznak ami egyszerre edzés és több! – bízza a fantáziádra, majd nevet – Nem a frászt nem! – de kapsz egy kedves mosolyt a bókra, majd egy kérdést: Nem itt kell leszállnod? – s valóban, de csak jót derülnek, és elintegetnek!

A megállóból, mert a lány is itt szállt le, csak ő másfelé megy tovább…


Iason /Görög/ Nem igazán értettem őket! – vallja meg vörösödve – De ismerték a könyvet! – emeli védőpajzsként (is), majd az emlegetett abban a pillanatban megjelenik, ahogy megemlíted
Kirké /Görög/ Sziasztok! – s valóban ott van nála a képregény, de ennek mintha más lenne a borítója – Anyu már vár! – mosolyog, és pillanatra elbizonytalanodsz, hiszen nem egy foglalkozást kihagytál, így szinte biztos, hogy nem fognak alkalmasnak minősíteni – Gyere Iason! Elmagyarázom neked, hogy a Doktor miért is annyira zseniális tudós! – nyújtja a kezét, amitől a fiú megint vörös lesz és felnéz rád segélykérően mit is kéne tennie

A lift után pedig az ismerős kép fogad, a különbség most annyi talán, hogy a Doktornő arca számodra megfejthetetlen.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. December 20. 20:40:37
Enethiel

Iason korában még büszkeséget okozhat az, ha megtudja - valakinél hamarabb, fiatalabban kezdett el valamit. Hiszen ez annak is a fokmérője, hogy ő már mennyire "nagy".
Akárcsak én, ha Amynta sokat sejtető mosolya jut eszembe. S eszembe sincs kihagyni majd a lehetőséget, ha adódik. De addig is próbálok máshol örömet találni - ám hamar kiderül, hogy ez a plátói szerelem olyan, mint a lekváros üveget kívülről nyalogatni - nem épp kielégítő. Így csak a kapaszkodót markolhatom, és meglóduló fantáziával álmodozom, hogyan is szeretgetném meg őket, elvégre ott van az a fránya talán... Ahhoz viszont túl gyáva, vagy óvatos vagyok, hogy megpróbáljam megérteni őket. Hiszen még a legutóbbi szárnybontogatásom következményeit sem simítottam el. De ha velük nem is, de talán Zairával jobban megértjük majd egymást. Elvégre talán számára is természetesnek tűnik a gondolat, hogy két - egymásnak szimpatikus férfi és nő között fizikai kontaktus is kialakuljon, és belefeledkezzünk a vágyaink felfedezésébe. S hogy esetleg mit kér majd Zaira cserébe az információért? Majdhogynem mindegy - mert ilyen esszenciális tudásért szinte bármit óhajthat. Talán még egy nevet is...
Egy kicsit nehéz most erre koncentrálni, mert az alakja, lénye emléke teljesen elvonja a figyelmemet, ráadásul helyszűkében vagyok. Persze gondolhatnék most Amyntára, de ezen a reggeli emlékek sem segítenek - s még a hűség gondolata sem. Hiszen annyi minden szól ellene! A Teremtő parancsát - hogy szeresd az embert - Amynta töltötte meg további tartalommal, és mutatta meg, hogy is lehet ezt új szintre emelni! Ezért nem vitás - privilégiumokat érdemel, de kizárólagosságot nem ígérhetek neki. Thyra... egy édes-keserű gondolat keretében bukkan fel. A dolgok egy részét ki tudja, talán megbántam, de Petrosnak és neki így van némi esélye a normális életre. De nincs idő ezen rágódni, hiszen épp most is szóval tartanak!
Az edzőtermi lány csipkelődésére elmosolyodom

/Görög/ Ebben van valami! Ha már megvan a neved, akkor a többi kérdést is könnyebb lesz megválaszolnom! - Remélem. Aztán hümmentek
/Görög/ Nincs kétségem, hogy pár perc alatt teljesen el tudna téged bűvölni - értek vigyorogva a tanácskérésre.
/Görög/ Az úszással egyetlen gondom van - nem túl közösségi sport. Jobban szeretem ha jó társaságban lehet űzni a dolgot - árulom el. Majd az orvosi dolgok említésére kíváncsian nézek rá, hogy vajon miféle gyakorlatokról lehet szó.
/Görög/ Ó! Anatómiából azért már tisztában vagyok a minimum alapokkal! - jegyzem meg - Például tudom, hogy az arcom közepén ezt a nagy dudort orrnak hívják! - mutatok a nevezett testrészre mosolyogva - de ennél többre jelenleg nem futja, pedig már egy ideje tervezem, hogy pár ezzel foglalkozó könyvön átrágom magam... - árulom el, hogy azért nem teljesen hagy hidegen a téma. Arra a felvetésre, hogy igazuk van, megvonom a vállam
/Görög/ Sanszos, de nem könnyű belátni - árulom el, hogy nem egyszerű a dolog, és inkább hagyom is, hogy elterelje a figyelmemet.
/Görög/ Ezzel nem vitatkozom - veszem szemügyre futólag a kebleit, ha már felhívta rá a figyelmemet, hogy aztán az alternatív edzésre terelje a szót.
/Görög/ Mindig szívesen tanulok új dolgokat! - válaszolom neki,  hogy aztán a kérdésére, hogy itt kell-e leszállnom zavartan kinézek az ablakon.
/Görög/ Öööö... de igen! Még jó, hogy te figyelsz! - villantok rá egy hálás mosolyt, majd a megállóban búcsút intek neki. Még elgondolkozok, hogy abba az irányba - amerre elindult -  mi lehet? Hátha beugrik valami, és segít egy picit közelebb kerülni a kérdéshez, hogy is hívhatják.

Iason válaszára bólintok.

/Görög/ Úgy tűnik, hogy érdemes ismert és jó könyvekkel utazni, mert így egyből van miről beszélgetni a lányokkal - vonom le a következtetést. Aztán Kirké is felbukkan
/Görög/ Szia! - köszönök neki. Aztán épp mutatnám be Iasont, amikor kiderül, hogy ismeri valahonnan. Vajon van olyan lány a kerületben, aki nem ismeri?  ;D
/Görög/ Nem hittem volna, hogy ismeritek egymást! - jegyzem meg, aztán Iason tekintetére:
/Görög/ Az ilyesmit ne utasítsd vissza! - javaslom neki.
Abban biztos vagyok, hogy a kihagyott foglalkozások nem épp jó pontot érnek - és nem is várok hirtelen eredményeket. De ha rendszeresen pótlom  őket - akkor talán lehet azt mondani, hogy későn érő típus vagyok. Mindössze annyit jelenthet, hogy később kapom meg az alkalmasságit - nyugtatom magam. A lifttel felérve a doktornőt meglátva megszólalok

/Görög/ Helló doki! Itt vagyok, hogy folytassuk a tegnap félbeszakadt találkozót! - mosolygok rá vidáman, hiszen a mai nap eddig elég jól indult. Aztán végignézek rajta, hogy lássam - mi van rajta - hátha  az segít felmérni a hangulatát, és azt, hogy mi várható.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. December 21. 10:58:07

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Acacia.gif) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Kirke,%20Neberu.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Reggel, kora délelőtt



Edzőtermi lány /Görög/ Úgy… nyolc év múlva! Keressen meg! – néz rád és nem tudod viccel e, majd elmosolyodik, de ez már másik téma miatt van – Szinkronúszás? – vétóz meg finoman, de bólint – Mindentől függetlenül mégis a legjobb módja a felesleges energiák levezetésének és még nagyon egészséges is, mértékkel! – teszi hozzá, majd értékeli egy kis kuncogással a viccedet, de érzed nem a legerősebb próbálkozásod volt – Akkor nem vagy teljesen reménytelen! – biztat, sőt – Ha nagyon nem érted, akkor összefuthatunk és megbeszélhetjük a nehezebb részeket! A könyvtárban például! – veti fel és meg vagy róla győződve valami csintalanság van ebben – Vannak dolgok amiket olykor nem kell érteni, csak el kell fogadni! – mondja halkabban, talán picit közelebb is hajolsz, vesztedre. Illata az bizony vadító – Tetszik? Kettő is van rögtön! – kuncog jókedvűen – Szerintem Isten azért teremtett kettőt, mert két kezetek van. – búgja így közelebb hajolva, aztán elhúzódik – Örülök, mert velem mindig tanulni kell valamit! – s nem tudod hirtelen ez mit is jelenthet

Az biztos, hogy totál a bűvkörébe kerültél, hiszen leszállás után is valószínűleg meg-megfordulsz – miközben próbálod megfejteni legalább a keresztnevét – ami már csak azért is biztos, mert:

Iason /Görög/ Az anyukám jobb! – közli

Érzed, hogy nem tetszik neki amit csinálsz, nem illik egy általa felépített hőshöz. S bár haragvó tekintete van, azért jól nevelt és a kérdésekre, felvetésekre válaszol:

Iason /Görög/ Csak azoknál a lányoknál, akik szeretnek olvasni. – mondja és érzed morcos picit, majd köszön Kirkének, de említi a lány nevét, csak egy „Szia!” hallható
Kirké /Görög/ Légy jó fiú Jayr! Anyu nem örül, hogy ellógtad az időpontokat! – s úgy érzed mintha figyelmeztetni akarna valamire

Felérve, belépve… látod, hogy kifürkészhetetlen arcú doktornő úgy fogja a teste előtt a mappáját, mintha az megvédhetné valamitől, de a finoman keresztbevetett lába csak kiemeli a hosszú lábait, melyeket most harisnyába, fekete színűbe bújtatott, hozzáillő cipővel. Visszafelé haladva lassan eljut a tudatodig az is, hogy ma kosztümöt visel, ami igen elegáns és valószínűleg kiváló minőségű anyagból, anyagokból készült. Ahogy a tekinteted a lábujjától eljut a feje búbjáig, úgy fedezed fel a ruha minden részletét, ami bizony nem csak elegáns, de remekül kiemeli az érett női alakját.

Más, mint Amnyta fiatalsága…

Dr. Vardalos /Görög/ Jó reggelt, Jayr! – köszönt szelíden, de nem érzed benne a legutóbbi bensőséges hangszínt – Örülök, hogy el tudtál jönni. – nem tudod van e mögötte bármi, de még az sem kizárt – Kérlek, foglalj helyet! – kínál, de még egy pohár vízzel is, mielőtt leülne veled szemben – Kellemesen telt az este, éjjel? Ki tudtad magad pihenni? – érdeklődik, és tudod, hogy a figyelme a tied.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. December 21. 18:16:10
Enethiel

/Görög/ Remélem nyolc év múlva nem tűnsz úgy el, hogy keresni kelljen téged! - válaszolom mosolyogva, hogy a szinkronúszásnak az ötletére töprengő arcot vágjak. Elvégre vannak más egyéb módok is, amik kellemesen kifárasztanak. A könyvtár említésére bólintok
/Görög/ Jól hangzik! Ott biztos, hogy kéznél lenne minden oktatóanyag! Ha pedig fel akarjuk dobni a dolgot, akkor kipróbálhatunk valami könyvtári játékot is! - értek egyet vele.
/Görög/ Igen, ez jó tanács! Jelentősen megkönnyíti a dolgokat! - válaszolom kissé közelebb hajolva.
/Görög/ Nagyon szépek! - válaszolom a kérdésre - talán valamikor bemutathatnál nekik! - javaslom - és ezt persze komolyan is gondolom! Arra a végszóra, hogy vele mindig tanulni kell valamit igencsak elégedetten pillantok rá. Ugyanis ez azt jelenti, hogy ez a találkozás jól sikerült, és hajlik egy következő találkozásra, ami kit tudja hogy végződik majd!
Talán valóban nem kellett volna ennyit forgolódnom utána, de próbáltam volna valami hasznos információt is megtudnom róla azon kívül, hogy hátulról is milyen csinos.

Iason megjegyzése világít erre rá - és egyből eszembe jut az Amyntával tegnap délután eltöltött idő.

/Görög/ Valóban - értek vele egyet, és elönt a vágy, hogy újra hasonlóan élvezetes időtöltésben legyen részem lehetőleg minél hamarabb.
/Görög/ Ez igaz - értek vele egyet - a többieket mással kell szóra bírnod, ha nem csak az olvasni szerető lányokkal akarsz szóba állni - erősítem meg az amúgy egyértelmű dolgot. Kirké figyelmeztetésére bólintok.
/Görög/ Azon már nem tudok változtatni, csak azon, hogy a jövőben itt legyek az időpontokon - válaszolom.

A doki maga elé emelt táblája, és a keresztezett lábak bizony némi távolságtartásról - vagyis annak megpróbálásáról tanúskodnak. Talán így akarja visszaterelni hivatalos keretek közé ezt a találkozást? Minden esetre ettől függetlenül kedvemre van az amit látok, és nem kétséges, hogy ez lehetett a szabó  célja is. A tekintetem el-elidőzik a nőiesebb formákon, végül a szemkontaktus is sorra kerül.
/Görög/ Szívdöglesztően, mint mindig! - dicsérem meg, miközben leülök a kanapéra.
/Görög/ Mivel egyáltalán nem bántam meg tegnap, hogy eljöttem - ma örömmel érkeztem - válaszolom, hogy a pozitív élmények igencsak inspirálnak. De ezek szerint ő is érzi a változást - és célzottan rá is kérdez. Nem szégyenlős.
/Görög/ Nagyszerűen telt az este! - vigyorodom el - Köszönhetően egy odaadó rajongómnak, akinek hálás lehetek azért, mert rávezetett, hogy nem csak az emberek lelkét, de a testét sem szabad elhanyagolni, ha szeretetről van szó! Ráadásul fantasztikus időtöltés, amitől igazán érzi az ember, hogy él! - lelkesedek szenvedélyesen - Gondolom minél tapasztaltabb valaki, annál csodásabb lehet a dolog - nézek rá kérdőn,  hogy neki mi a tapasztalata. Aztán pici szünetet tartok, és elmerengek azon, hogy a doktornő milyen tapasztalatokat oszthatna meg velem, miután ledobta magáról a kosztümöt, és ezt a hivatalos magatartást...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2019. December 22. 10:19:19

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Acacia.gif) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Iason.png) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Kirke,%20Neberu.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Reggel, kora délelőtt



Edzőtermi lány /Görög/ Aki keres az talál! S különben is, nyolc év múlva a fiadnak kell keresnie, nem neked! – kuncog, nevet, majd bólint – Szerencsére az Anatómiai tanulmányokhoz mindig kéznél van minden, amikor a megfelelő társsal tanulok! – mondja ártatlanul, de tudod, hogy ebben semmi ártatlan nincs – De ha tanulunk, akkor nincs játék! A játékok egészen másra valók! – tényleg rezgő hangot utánzott volna vagy csak te vagy már teljesen felhúzva (?) – Tudom! – közli, hogy szépek a mellei – Teljesen természetes! – büszkélkedik és van mire – Ez itt a szexibb – fordítja picit feléd, majd a másikat – ez pedig a szívdöglesztőbb, köszönjetek szépen Jayrnak, a kanos kiskandúrnak! – kuncog, és a bemutatót követően nem kérdés, hogy rád van írva mit akarsz, igaz ez eddig sem volt kérdés…

Később, már sétálva is ez az emlék és szavak kísérhetnek, kínozhatnak igen keményen…

Iason /Görög/ Akkor, akkor jó! – ha úgy látod Amynta valóban jobb, ő elhitte amit mondtál, majd a felvetésedre – Mindenkit azzal amit szeret. – félig kérdés valójában
Kirké /Görög/ Szerintem találtok megoldást arra, hogy ne legyen hivatalos az, mennyire megbántottad azzal, hogy nem jöttél el! – néz rád kihívóan, nem igazán tudod eldönteni mit sugall

Végül, miután helyet foglaltál a kanapén:

Psykhe /Görög/ Köszönöm! – örömmel vette a bókot, de többet nem mondd ezzel kapcsolatban, viszont mintha elpirult volna, amikor szóvá teszed, hogy milyen volt tegnap – Igen, azt látom. Úgy vélem, hogy talán szükséged is volt erre. – jegyzi meg már sokkal professzionálisabban – Rajongó? – kérdez rá, majd bólint – Igen, bár kétlem a Teremtő a „Szeresd az embert” így értette. Ennek azért vannak veszélyei is, remélem védekeztél! – hívja fel a figyelmedet arra, amivel nem törődtél – Ellenben igazad van és nem is tévedsz, tényleg csodálatos és a tapasztalat is sokat segít. – bólint aprót, majd a következő kérdése lehet hideg zuhany: S magadat szeretted e eléggé ahhoz, hogy eltűnődj azon, ki tette ezt lehetővé és mibe került, hogy megtehesd? Milyen hatással van ez a Rajongódra és persze még mindig ott az alkalmasságod kérdése, melyre még nem találtunk elég időt, hogy megállapítsuk. – s nincs a hangjában huncutság, csak az érdekeidet tartja szem előtt, úgy véled szeretné, ha visszamehetnél dolgozni, de nem kapod meg könnyen…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2019. December 22. 13:32:08
Enethiel

/Görög/ A jó felszerelés már fél siker! - értek egyet az anatómiai kérdésben vele, hogy aztán egy picit ellentmondjak neki
/Görög/ A játszva tanulás állítólag sokkal emlékezetesebb tud ám lenni! - vetem fel, s kellemesen beleborzongok abba a hangba míg a tekintetét kutatom.
/Görög/ Igazán ennivalók! - kacsintok rá a bemutatkozás után...

A buszról leszállva van lehetőségem azon eltöprengeni, hogy mi lehetett volna ha nem időpontra jövök, és nem Iasonnal... De ezek a gondolatok csak még sürgetőbbé teszik, hogy végre a formás doktornőhöz érjek.

Kirké válaszára igazából nem tudok konkrét választ adni. Igazából azt sem tudom, hogy miért lettem ennyire kibeszélve a családon belül.

/Görög/ Majd meglátjuk! - zárom le a dolgot, mert én sem tudom, hogy fog alakulni.
Psykhe pirulását egy halovány mosollyal jutalmazom, és a véleményét egy picit helyesbítem

/Görög/ Nem csak szükségem volt, hanem van is! - nézek a szemébe, hogy tudja - jelenleg ő áll a vágyaim központjában - de úgy nézem, te sem vagy kivétel - mert igencsak feszültnek tűnsz azzal a mappával a kezedben! Mindkettőnknek jót tenne, ha oldódnál egy kicsit!  - javaslom neki.

/Görög/ Mondhatnám elkötelezett hívőnek is - árnyalom a képet Amyntáról - Lehet, de ez a megközelítés sem tűnik rossznak! - vélem a teremtő szándékát illetően. A védekezést megemlítve épp mondanám, hogy mivel teljesen egészséges, így nem szükséges, de aztán azonnal az rájövök, hogy épp ezért kell. A következő kérdés erősen elkanyarodik az engem jelenleg foglalkoztató témától.
/Görög/ Úgy vélem, hogy magas árat fizettünk érte - húzom el a szám egy pillanatra - Elég volt egy elhamarkodott és magabiztos döntés, hogy segítek Amyntán, és meggyógyítom. De ez kissé félresiklott, mert valahogy a jelenlévők ráébredtek az igazságra... -tartok egy kis szünetet, hogy tudjam folytatni - Eredetileg azt gondoltam, hogy egy barátomat és Amyntát össze tudom boronálni, de ez az esély abban a pillanatban így elillant - csettintek - Cyrusnak tetszik Amnyta, de azzal a vak rajongással nem tud versenyre kelni. Én pedig felelősséggel tartozom Amyntáért, ha már véletlenül magamhoz láncoltam - és próbálok legalább részben megfelelni neki. Ezért pedig úgy tűnik, hogy lezárul Thyrával és Petrossal egy korszak. Cyrus pedig még próbálja feldolgozni a tapasztaltakat - ez igazi próbája a barátságunknak. A másik két vétlen áldozat szintén próbálja túltenni magát a traumán. Segítenék nekik - de nem hiszem, hogy most pont az én jelenlétem lenne az, ami megnyugtatná őket. Úgyhogy csak teret és időt tudok nekik biztosítani... Szóval a tegnap nem volt épp ideális, de próbálom kiélvezni a lehetőségeket, mert ez segít megérteni és higgadtan átvészelni a nehéz pillanatokat! Remélem az őszinteségnek jutalma is lesz! - mosolyodom el, majd megpaskolom magam mellett a kanapét.
/Görög/ Ha átülnél ide, jóval bensőségesebb lenne a beszélgetés! - csábítom picit.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2020. Január 02. 10:42:20

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Acacia.gif) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Reggel, kora délelőtt



Edzőtermi lány /Görög/ Igen, ez igaz! Sok helyre segít bejutni! De te ne tudnád? Rendőrség gyöngye? – kérdezget, de mernéd állítani (nem, az már áll), hogy nem egészen egy dologról beszéltek, de mégis ugyanarról – Lehetséges, de nem mindegy, hogy kis homokozós vödörrel játszol vagy valami komolyabbal! – pillant a nadrágod felé, majd nevetve hessent – S olyan íze van amilyet csak akarok! – huncutkodik, végül séta…

Nem tesz jót. Olyan gondolataid vannak, hogy talán észre sem veszed de igazítod a nadrágodat, amit lehet a járókelők nem élveznek annyira, mint te. Teljesen fel vagy pörögve, igencsak sok vágy gyűlt benned össze és nem találja a kiutat, ahogy felfelé utazol a liftben. Mi tagadás kanos vagy. S talán ezért nem is figyelsz annyira Kirkére vagy dolgokra, amik sokkal egyszerűbb dolgokat sejtethetnek, mint jelenleg feldolgozni képes vagy.

Psykhe /Görög/ Sok minden történt veled és most olyan vagy, mint egy kisgyermek, aki belekóstolt egy finom süteménybe. – de nem teszi el a mappát és nem foglalja el a neki felkínált helyet, ellenben – Kért, kívánt valamit, amit te megadtál neki akár csak szóban, mint egy ígéret? – érdeklődik, majd a történetedet követően – Ezt nagyon gyorsan rendbe kell tenned! Nem csak miattuk magad okán, de a többiekért is, akik hozzád hasonlóan kiszabadultak! – ebben annyira határozott, hogy fel sem fogod, de igazából azonnal indulnál, mintha a Teremtő parancsolta volna – Úgy vélem, hogy ez a barátod, Cyrus, elárultnak fogja érezni magát, kérdéses, milyen erős a baráti kötelék, míg a feldolgozás ösvényén jár, sok minden kavarog benne. Nem biztos, hogy jó ötlet azt hinni, hogy jó neki most egyedül! – hívja fel a figyelmed egy másik nézőpontra – Mielőbb utána kéne nézned és segítened mielőtt komolyabb baj lesz. Nem baj, ha nem tudják vagy látják te voltál, de így ezt ne hagyd! – s megint, mintha valaki feletted álló utasítana, fura érzés, mert közben pedig nem így van, de valahogy mégis oly ismerős – Ami a párost illeti, sajnálom. Néha az élet fáj és nem úgy alakul ahogy szeretnénk, de ettől leszünk azok, akik. Az, hogy átélünk ilyesmit pedig empatikusabbá tesz és tapasztaltabbá. Bölcsebbé is talán. – kis szünet után – Igen, van jutalma. Jobban érzed magad, felszabadultabbnak…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2020. Január 04. 16:28:57
Enethiel

/Görög/ Legközelebb talán lesz alkalmad játszani is vele, ha szeretnéd! - válaszolom a játékra, hogy aztán egy kicsit más tájakra terelődjön a szó
/Görög/ Csak megfelelő öntet kérdése - értek vele egyet jókedvűen.

Ha már az utca és a lift sem csillapítja a vágyakat, akkor a doktornő egyáltalán nem - sőt! Így a helyzetértékelésére csak egyféle választ lehet adni
/Görög/ Nem vagyok irigy - szívesen sütiznék veled - pendítem meg a lehetőséget, de elég hamar komolyabb témára tereli a szót - és olyan ellentmondást nem tűrő és sürgető hangon, hogy arra késztet - kelletlenül álljak fel, és induljak meg az ajtó felé. Így a kérdése Amynta kérésével kapcsolatban nem tűnik annyira fontosnak - ezért csak egy tömör
/Görög/ igen - a válasz. Elvégre a viselkedése miatt úgy érzem, hogy felelősséggel tartozom felé.
/Görög/ Lesz olyan időpont, amikor nem kell hamarabb távoznom? - teszem fel a kérdést, hiszen tegnap is nálam fontosabb dolog jött közbe. Kezemet a kilincsre teszem, és úgy hallgatom tovább. Gondolom a segítség alatt nem azt értette, hogy elmosogatok helyette, amíg nincs otthon...
/Görög/ Lehet, hogy Cyrusnak nem jó egyedül, de eddig azt gondoltam, hogy nem pont engem akarna látni amíg nem készült fel rá. Mással pedig nem hiszem, hogy érdemben tudna beszélni a dologról... De ha azt állítod, hogy az tesz nekik jót, ha nem hagyom lerázni magam, akkor meglátogatom őket! - válaszolom. Elvégre neki kell tudnia, hogyan működnek az emberek.
/Görög/ A gond az, hogy az ilyen úton szerzett empátia és bölcsesség nem csak nekem, hanem a többi érintettnek is fáj - jegyzem meg, hogy elég magas ára van a dolognak. Amikor a jutalomról esik szó, hümmentek.
/Görög/ Jelenleg nem pont erre vágyom leginkább... - válaszolom, és ha eddig vagy ezután nem marasztal, akkor a sürgető utasításnak eleget téve lenyomom a kilincset. Magam előtt felidézem Cyrus tekintetét, ahogy zavartan kihátrál és elszalad - a nevét, s azt, ahogy a kórház folyosóján azt magyarázza, hogy Morana kizárta. Próbálom a számtalan lélek között megtalálni, hogy tudjam - érdemes-e Cyrus lakása felé indulnom azért, hogy találkozhassak vele?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2020. Január 29. 20:23:55

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt



Sajnálatosan meg kell állapítsd, hogy a doktornő és te nem találtátok meg a közös nevezőt a vágyad és a lehetőségek adta egyenletben. Igazából a maga módján elég finoman és profin szerelt le, ha lesz időd eltűnődni rajta lehet észreveszed az apró manipulációkat, de lehet sosem lesz fog feltűnni. Ez legyen a jövő zenéje, ahogy talán az is, hogy képes egy halandó ilyen hatással lenni rád és ami a legrosszabb talán még igaza is van?

Dr. Vardalos /Görög/ Ez esetben teljes felelősséggel tartozol érte. Úgy látom, hogy nem érted ennek a kérdésnek a lényegét, de most, hogy felhívtam rá a figyelmed, mit gondolsz miért lehet ez? – kérdez és ezen kérdés okán lehet nem is sietsz tovább azonnal – Igen, például most, hiszen azt sem tudod, hogy hol keresd őket. Esetleg, mégis? – kérdez rá, látod, hogy valóban érdekli – Úgy tudom, hogy tudomány embere, mint magam, s mint ilyen a természetfeletti létezésére mutatott kikezdhetetlen tény képes kiborítani valakit az addigi biztosnak hitt világából és biztonságérzetéből! Esetleg meg kéne próbálnod! No persze nem ajtóstól rontani a házba, hanem kellő óvatossággal, hiszen magad is tudod, az emberek testileg és lelkileg is törékenyek! – mintha itt valamit elhallgatna vagy csak te gondolod így? – A fájdalom az élet része. – említi meg megint, de bólint, hogy van igazság a szavaidban

Az, hogy ezek után maradsz és beszélgetsz még, vagy lenyomod a kilincset és már a képességedhez fordulsz, csak rajtad áll, de az biztos, hogy az élet egy újabb érdekes fordulatot vett és ki tudja mit fogsz találni!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2020. Február 02. 17:23:17
Enethiel

Most nem azon tűnődök, hogy a doktornő mennyire vezet az orromnál fogva, mert akadt sürgetőbb feladatom is!
/Görög/ Valóban nem értem, hogy mire akarsz kilyukadni ezzel a kérdéssel - adok neki igazat - s kivételesen nem is kellett volna külön kiemelned, hogy tudjam - teljes mértékben felelős vagyok Amyntáért. Ez elég egyértelmű volt számomra is - jegyzem meg, és megtorpanok az ajtóban, ahogy burkoltan arra céloz, hogy még kivárhatok egy picit.
Közben a tekintetét kutatom, hogy vajon meglátom-e benne a rejtett vágyakozást, ami kétségtelenül ott lapulhat a felszín alatt. Hiszen legutóbb is sikerült megpillantanom, amikor olyan közel hajolt hozzám! beleborzongok az izgató emlékbe, és inkább az ajkaira vándorol a tekintetem - de nincs szerencsém. Nem esik nehezemre elképzelni, hogy tudna az érintésük tűzbe borítani - ami kényelmetlen feszengést vált ki az izgalom mellett. Inkább a kecses nyakára terelem a figyelmemet, ami elég semleges területnek tűnik egész addig, amíg fel nem ötlik, hogy milyen szép ívben tud megfeszülni az élvezet hatására. Ezek után már menekül is lejjebb a figyelmem, de vesztemre, mert olyasmi kerül a tekintetem útjába, amitől nehéz megfeledkezni... Inkább szemlesütve visszasétálok a heverőig, hogy aztán azon végigdőlve a mennyezetet kezdjem el tanulmányozni, csak hogy egy kicsit eltereljem a figyelmemet a doktornő adottságairól. Megpróbálok inkább arra koncentrálni, hogy Cyrus merre lehet.

/Görög/ Szerintem minden embert meghülyít ez a kikezdhetetlen tény! - szúrom be az én megfigyelésem eredményét - de nem vitatkozó vagy támadó szándékkal.
/Görög/ Hogy hogy lehet nem ajtóstól rontani a házba, arról fogalmam nincs - elvégre nem küldhetek neki olyan barátkozós képeslapot, aminek az aljára azt írom, hogy a legjobb barátodtól az Elohimok közt! Ám amikor arról beszél, hogy az emberek testileg is törékenyek, felsóhajtok
/Görög/ Ezzel túlságosan is tisztában vagyok. De ha Cyruson nem is tudok most azonnal segíteni - de cserébe, hogy meghallgatsz - talán neked egy kicsit tudom javítani a közérzetedet! - válaszolom, és közben az Éltető Aurámba burkolom, hogy legalább visszakapjon valamit abból az energiából, amit az ilyen kezelések folytán elszívnak a páciensek.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2020. Február 02. 18:35:59

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt



Egy pillanatra megfordul az asztala felé, mikor beismered, hogy nem érted a szavai mögött rejlő bölcsességet, de alig néhány szívdobbanás és újra a tied minden figyelme.

Dr. Vardalos /Görög/ Mennyit tudsz a démoni alkukról és azok következményeiről? – érdeklődik szelíden és valahogy érzed, nem teljesen egy dologról beszéltek

A továbbiakban számtalan módon sikerül átérezned az emberi gyarlóságot és azon nevezetes hét főbűnök egyikének forróságát, melytől nem nagyon tudsz szabadulni, hála a buszon történteknek és a tegnap emlékeinek. No meg ki tudja, hogy a fantáziád merre visz el vagy Jayr milyen emléke keveredik ebbe az egészbe.

A Hatalmad ezúttal nem hagy cserben, de abban a pillanatban amikor hozzáfordulsz, látod, ahogy a doktornő igen kíváncsian néz rád. Nem teljesen olyan mint korábban a többiek tették, de valahogy hasonló. Aztán ahogy felidézel mindent amit tudsz a legjobb barátodról… egy pillanatra mintha rálelnél, de aztán eltűnik. Az irányt minden esetre tudod, ez valószínűleg a Kórház lesz.

Dr. Vardalos /Görög/ A Közhelyek igazságát senki sem tagadhatja, de kevesek képesek tárgyilagosak maradni, ha őket is érinti. De pontosan ilyen helyzetekben adhat megnyugvást például egy baráti kötelék. – említi meg, de a bizonytalanságodra nem tud megnyugtató választ adni – Gyakorlással? – biztat, hogy ez olyan, amit neked kell megtenned – Ami pedig engem illet, kedves vagy, de szükségtelen! – kis pír költözik az arcába és élettelibbnek tűnik tetted okán, de a test és a lélek nem egy azon dolog. – Köszönöm. – mondja azért kedvesen.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2020. Február 19. 19:41:08
Enethiel

Az alkukkal kapcsolatos kérdésre eszembe jut a következő napirendi pontom.
/Görög/ Egyéne válogatja, hogy melyik  bukott mire taksálja a segítségét. De jobb ezzel a lehetőséggel megfontoltan élni - tűnődöm el, és ismét felötlik bennem, hogy Dalia vajon milyen árat fog szabni az engem érdeklő tudásnak. Vagy hogy a szóbeli kedvessége ez alkalommal fizikai módon is meg lesz-e támogatva? Nem is nehéz elképzelni a dolgot, hogy mi minden történhetne a tisztás napfényben fürdő kövén ma délután... Ezen apró kitérő után inkább a kinti panorámára vetem a tekintetem, hogy picivel később már Cyrus nyomát kutassam. A megérzésem most megnyugtat - hiszen mintha a munkahelye irányában lenne. Persze kérdéses - hogy dolgozik-e vagy mint páciens tartózkodik ott - de nála a hivatástudatra nagyobb esélyt látok. A doktornő kíváncsi tekintetét nem hagyom szó nélkül
/Görög/ Feltehetőleg a munkahelyén van - osztom meg vele a tapasztaltakat. Talán valamely csinosabb medika épp vigasztalja. Sóhajtok, és próbálok inkább másra gondolni - mint például, amit a doktornő mond.
/Görög/ Ezzel nem igazán lettem kisegítve - állapítom meg a gyakorlás említésére. Abban viszont kissé kételkedek, hogy pont az én baráti kötelékemre lenne most szüksége. De később ezt úgyis meglátjuk - határozom el. A felajánlásomat bár szükségtelennek nevezi, de nem hagyom, hogy ezen megsértődjek.
/Görög/ Az tény, hogy semmi jót nem jelentene ha szükségét éreznéd - értek vele egyet vidáman, aztán inkább lehunyom a szemem, hogy ne az ablakot nézzem, aminek a doktornőt nekinyomva meg lehetne szeretgetni... Hosszú lesz így ez a kezelés!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2020. Március 05. 12:28:55

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt



A doktornő kíváncsian pillant rád mikor véleményednek adsz hangot és ugyan lehet az övé nem egyezik a tieddel, nem ad hangot ennek, helyette is minden figyelme a tied. Végül, amikor úgy véli nincs több gondolatod ezzel kapcsolatban amit szóban is megosztanál kérdez:

Dr. Psykhe /Görög/ Elképzelhető a különbség a… taksálásban, hogy kiről vagy épp miről van szó? S ha igen, te ezt hogyan látod? – érdeklődik szelíd határozottsággal, olyannal, amilyennek megismerted – Azonban van egy igen fontos dolog, aminek szeretném, ha utána olvasnál, ha még nem ismernéd vagy tetted volna. Ez pedig egy német polihisztor, Goethe, egészen pontosan általa papírra vetett: Faust, ami most segítségedre lehet(ne). – majd a kíváncsi tekintet, a magyarázat után – Ez igazán jó, örömteli hírnek tűnik! – s úgy véled őszinte – Esetleg a saját vágyaidat látod az ő helyzetében? – kérdez rá miért is vigasztalódna épp nővérkével a barátod, minek következményeképp akár olaj is lehetett a tűzre és elképzeled ahogy Thana szomorú szűz… szomorú nőként vigasztalja őt, nem kis bosszankodásodra és a doktornő távolságtartása sem tesz jót neked – A kételkedés nem rossz dolog, megadja nekünk időt amire esetleg szükségünk lehet. Rosszabb esetben épp azt veszi el, de a világ és benne minden az egyensúlyra, a rendre törekszik. – mosolyog, majd hosszasan néz mielőtt bármit is mondana: Nem állt szándékomban megsérteni. – mintha a Lelkedben… esszenciádban olvasott volna egy pillanatra – S a többiek? Elvégre amolyan Őrangyal-féle lennél, őket is felkeresed? – érdeklődik
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2020. Március 06. 18:29:44
Enethiel

A doktornő kérdésén egy picit meglepődök.
/Görög/ Természetesen van eltérés abban, hogy egy adott segítségnek milyen árat szabnak. Ebből a szempontból pont ugyanolyanok vagyunk mint az emberek. Csak mi több sérelmet dédelgetünk. A kérésekre visszatérve nem mindegy, hogy mit kérnek és hogy ki kéri. Van különbség aközött, hogy a jószomszéd kölcsön kéri a fűnyírót - vagy az a szomszédod, aki agyonverte a kutyádat kér tőled örökbe három havi keresetednek megfelelő készpénzt. Az egyiknek szívesen segítesz akár ingyen is - a másiknak viszont alapos indokkal kell alátámasztania a kérését - s lehet, hogy feltételként szabnád, hogy a jövőben ne bántsa az állatokat - aztán a rövid szünetet érzékelve továbbgondolom, hogy miért is érdekelheti ez a téma - De ha az én egyik képességemre van szükséged, és az "árára" vagy kíváncsi - az számodra egy köszönömbe kerül csak. Elvégre úgy érzem elég bizalmas a kapcsolatunk, és sokat teszel érem - az a legkevesebb, hogy segítek ha szükséged van rá - válaszolom neki. A Faust említésére biccentek
/Görög/ Hallottam már róla, de még nem volt hozzá szerencsém. Hozzácsapom a többi ajánlott olvasmányhoz, amelyek listája egyre szebben hízik.
Amikor a vágyaimra terelődik a szó, ki kell, hogy javítsam
/Görög/ hmm... Nem csak az ő helyzetében, hanem majdhogynem minden helyzetben a saját vágyaimat látom. Olyan, mintha valami különös szűrőn át látnám a világot, ami felerősítené őket... - Hagyok magamnak egy kis időt, és rövid szünetet tartok hogy lepergessem Thana vigasztalását - Emiatt nem is egyszerű másra koncentrálni hosszabb ideig - árulom el, de feltehetőleg erre magától is rájött.
/Görög/ Valószínűleg ezért nem is sikerült - válaszolom a megsértés említésére, s ahogy a többiekkel kapcsolatos kérdésére is van válaszom
/Görög/ Igen. Lehetőleg minél előbb próbálok rájuk időt keríteni. Talán ebéd után. Bár lehet, hogy nem lenne jó ötlet Iasont kitennem ilyen beszélgetéseknek - pláne nem Cyrus munkahelyén... Azt hiszem inkább késő délután lesz az az időpont, miután el tudok kezdeni ezzel foglalkozni, mert addig Iasonra kell vigyáznom. Egyébként ő is páciensed volt? - kérdezek rá, ahogy eszembe jut a lehetőség.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2020. Április 27. 09:09:01

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt



Psykhe /Görög/ Kicsit elhamarkodottnak tűnik ez a kijelentésed, de kérlek áruld el miért gondolod így! Esetleg, (rossz) tapasztalat? – úgy tűnik, hogy érhet meglepetés, hiszen belegondolva a Bundás is… – Illetve érdekelne miért és miből gondolod azt, hogy több sérelmet dédelgettek! Miben is pontosan és hogyan? – látszik őszintén érdekli és próbál megérteni téged – S mit adnál meg a segítségéért, meddig mennél el? Mi az amire már nemet mondanál? – érinti a tollat az ajkához, ami ki tudja miképp hat rád – A legtöbb ember is így működik! Esetleg akad néhány pszichopata, de akkor ezek szerint köztetek is! – vonja le a következtetést a szavaid alapján és láthatóan pillanatra elgondolkodik – S nem érzed úgy a példádból, hogy a bántalmazó esetleg azt érdemelné, amit adott? – kérdez rá – Hiszen ha egyszer megtette bármikor megteheti újra, valamint a szó elszáll… – veti fel, majd bólint – Köszönöm! Ezt jó tudni! – hálás érte, de azonnal meg is érted, hogy most nem erről nem van szó – Faust-ot tedd előre és szerintem még ma kezdd el. Nem csak a te, de a fiatal védenced okán is! – hangsúlyozza, nyomatékosít és vezet téged valamiért igencsak határozottan erre, aztán ad neked pici időt mielőtt folytatná – A vágyak újdonság számodra, van akinek zavaró, úgy tűnik számodra éppenséggel igen vonzó dolog! Érthető, azelőtt valószínűleg nem élhetted át és most az emberi érzékekkel párosítva könnyen pszicho-addiktívvá válhat! – közelebb lép és finoman felemeli a fejed, hogy a szemei picit magasabban vannak – Otthon vár egy nő aki, ha jól értettem, minden vágyad kielégíti! Sokan, sok férfi és nő keres olyan társat aki feltétel nélkül szereti, de legalábbis megérti és megadja amit keres, amire szüksége van. Ez utóbbi nem mindig ugyanaz. Ne áruld el ezt a bizalmat! – mondja picit határozottabban, talán éllel és keményen, de nem vagy biztos benne, nem vagy annyira jártas az ilyesmiben. – Elnézést, hogy ki volt a páciensem? – nem érti kire gondolsz, de míg a választ várja az asztalhoz lép és leguggol, hogy az alsó fiókból keressen valamit. Így csak a feje búbját látod és annyit hallasz zörög valamivel, de mikor feláll komoly tekintettel pillant rád – Ha ez segítség neked és elfogadod, akkor vigyázok Iason-ra, amíg te a fontos feladataiddal törődsz.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2020. Május 04. 19:58:46
Enethiel

/Görög/ Picit próbálok ismerős párhuzamokat vonni, példákat hozni, hogy könnyebb legyen megérteni - válaszolom pillanatnyi szünetet tartva. Nem azért, hogy várjam a megerősítést, hanem hogy összeszedjem a gondolataimat
/Görög/  Gondolom az eddigi életed során sok emberrel találkoztál - s mindegyikkel másképp sikerült kijönnöd. Van akit kedvelsz, van aki nem hagyott mély nyomokat, és van akivel igencsak összevesztél. Nálunk aztán az évek alatt ezek a nézetkülönbségek elmélyülnek, eldurvulnak, pedig elvileg "kollégák" vagyunk. Hosszú évekig azt hallgatod, hogy amit te csinálsz az nem jó, hibás az egész elgondolásod, s hogy kiköszörülje a szakmai hibát, elveszi az ügyedet, vagy szimplán eltörli a projektedet - például egy falut szökőárral - hiszen ő tudja, hogy neki van igaza. Ez a mérgező munkahelyi légkör aztán kihat mindenkinek a feladatára, és elkezdik egymás munkáit, erőfeszítéseit szabotálni. S a kellemetlen az, hogy ezen kollégák közül senki nem megy nyugdíjba, és senki nem vált munkahelyet. Több ezer éved van arra, hogy a veled egyet nem értőket, és a feladatodban folyamatosan gáncsoskodókat úgy igazán megutáld - és a veled hasonló eszméket vallókat megszeresd. Azaz klikkesedjetek. - ez így kimondva elég gyerekesnek, és emiatt ijesztőnek hangzik. Tényleg ilyenek vagyunk?!
/Görög/ Végül az egész lezárásaként az alulmaradtakat elzárják életfogytiglanra egy üres cellába. Teljesen ingerszegény környezet, soha nem történik semmi, csak te és a gondoltaid vannak - meg az emlékek, amik idővel talán megfakulnak. Az egyetlen időtöltésed az lehet, hogy a többieket piszkálod - és nincsenek őrök, akik ebbe beleszólnának. Csakhogy ez is unalmassá válik az első háromszáz év után. Maradsz te - a fekete semmibe fagyva, és kedvedre okolhatsz bárkit. Magadat, a többieket vagy az embereket... Egy elhagyatott sötét és rideg elmegyógyintézet alagsora, ahol elegendő időt töltesz el ahhoz, hogy sok mindent elfelejts, és hogy bárki defektes legyen a szabadulása pillanatában. Mintha az elítélteket felelőtlenül húsz év magánzárkából csak úgy szabadon engednéd. Nem ismeri már a világot, szokásokat, technológiát, és ki tudja, hogy mi jár a fejében? Tisztességes akar lenni? Becsavarodott? Megtért? Ő lett az apokalipszis egyik lovasa? Mit akar? Azon kívül hogy többé soha nem akar visszakerülni... - borzongok bele a lehetőségbe.
/Görög/ Szóval nem tudom, hogy kit hogy viselt meg az elmúlt pár évezred. Nem tudom, hogy ki mire emlékszik, és hogy éppenséggel kit tart ellenfélnek, haragosának. Azt sem tudom, hogy nekem kik lennének azok... De ez jó lehetőség tiszta lappal indulni - tűnődök el egy pillanatra, és remélem is, hogy így van - A segítségért egyedül a támogatásomat tudom felajánlani. A hagyományos, hétköznapian emberi segítségemet, esetleg valamely képességemet  - de csak abban az esetben, ha a cél nem szentesíti az eszközt. Például nem fertőzök meg senkit pestissel, csak hogy megvilágosodjanak, vagy mit tudom én milyen pozitív hatást érjünk el - válaszolom meg, hogy mi is lehet számomra a határ, hogy aztán a toll rávezesse a tekintetemet az új helyére. Nem esik nehezemre valami mást odaképzelni - így egy picit talán lassabban reagálok a következtetésre.
/Görög/ Szerintem köztünk sokkal több az ilyen-olyan mentálisan labilis, sérült, és sokkos mint azt jó számszerűsíteni - hívom fel a figyelmét, hogy ezt az adatot nem lenne helyénvaló alulbecsülni. A kérdésére, mely a szemet szemért elvre hasonlít, hümmentek
/Görög/ Pillanatnyi elégtételt érezhetsz, ha megpróbálod büntetni. Talán sikerül is. De mit érsz vele? Végleg nem szabadulhatsz tőle. Lehet, hogy húsz év múlva - lehet, hogy egy eon múlva de ismét találkozol vele. Olyan mint a tenger, csak emlékszik rád. Elmosta a falut. Megkorbácsolod? Mert eltűnni nemigen fog. Persze védekezhetsz ellene - például gátakkal. De mint veszélyforrás akkor is ott marad. Sajnos kezelni kell megtanulni, mert a háborút egyszer már próbáltuk, és nem jött be.
Az olvasmányra felsóhajtok. Jó volna, ha egy nap legalább hetvenkét órából állna. Akkor talán mindenre jutna idő még aznap, amikor meg kéne csinálni. Talán hajnalban alvás helyett el tudom majd olvasni. Végül rátér arra, ami jelenleg leginkább foglalkoztat, így nem is van miért ellenkeznem
/Görög/ Azt hiszem tudom miről beszélsz - ismerem el kissé rekedten a vágytól, hogy nem hagy hidegen ez a helyzet sem. De nem mondhatnám, hogy jelenleg zavar a dolog. Nagyjából igaza van - bár néhány fontos részletben nem egyezik a véleményünk.
/Görög/ Sajnos nem tud minden vágyat teljesíteni, ahogy szerintem én sem - ismerem be picit szomorúan Nem vagyok épp monogám típus, de ezt tudja is, mivel az elsők közt hívtam fel rá a figyelmét - és próbálja is elfogadni! - árulom el, és igencsak büszke vagyok Amynta ezen erőfeszítésre! - De az igyekezetét, bizalmát mindenképpen jutalmazni szeretném, mert kétség nélkül megérdemli! - válaszolom határozottan Amyntával kapcsolatban, hiszen az ehhez szükséges tudásért akarok beszélni, megalkudni majd Zairával. Hogy a doktornő egy kicsit talán keményebb hangnemben mondta a tanácsot - nem veszem zokon - feltehetőleg saját tapasztalatai is közrejátszhattak benne. A visszakérdésre haloványan elmosolyodom
/Görög/ Elnézést. Iasonra gondoltam, de nem osztottam meg veled a gondolatmenet elejét, amiből ez kiderült volna... - pontosítok, hogy aztán érdeklődve figyeljem, hogy nélkülem tűnik el az íróasztal mögött. Mit kereshet? Biztos nem olyasmit, aminek én is örülni fogok! Talán a könyvet? Pedig most meglephetne valami pajzánabb dologgal is! Ehelyett egy komoly ajánlatot kapok, amire kissé meglepett tekintet a válasz.
/Görög/ Igazán kedves, de én vállaltam, hogy vigyázok Iasonra - és nem szándékozom már az elején megfutamodni a feladat oroszlánrésze elől, vagy áthárítani azt. Még akkor sem, ha emiatt nem úgy haladnak a dolgok, mint azt szerettem volna.  Mellesleg a jelenléte segít egy leheletnyivel visszafogottabban viselkednem - válaszolom a doktornőnek. Biztos van fontosabb dolga is, mint hogy a páciensei helyett Iasonra vigyázzon - arról nem beszélve, hogy Amynta rám bízta - és feltehetőleg nem azért, hogy valahol ott hagyjam, mint egy amúgy kedves zsák krumplit.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2020. Május 13. 08:58:02

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt



Psykhe /Görög/ Úgy vélem több, mint képes vagyok a megértésre, de értékelem, hogy tekintettel vagy rám! – mosolyog rád szelíd-kedvesen, majd bólintanak a felvetésedre – Mindig meg kell találni a közös nevezőt, az alapot amire építhetsz. – ért egyet, itt-ott ugyan nem teljesen úgy véled, de hát épp a különbözőségről beszélgettek – Nem egészen így hallottam, de mindig érdekes és tanulságos egy másik szemlélet és-vagy perspektíva ugyanahhoz a témához! – örül annak, hallja a te verziódat is – Nagyon érdekes meglátás, igazán… emberi! – bólint is rá, majd tovább figyel, amikor a rabságról beszélsz, önkéntelenül is megérinti az arcod, mintha ezzel enyhíthetne. Úgy érzed ez a mozdulat nem az első alkalommal tör ki belőle és nem épp te voltál az aki kiváltotta. S mégis, neked is jár, te is megkapod… jól eső lehet – Igen, ezt a felét magam is így látom. – teljes az egyetértés, majd kis csend után – Akkor vedd számba őket, írd fel kikre emlékszel és miképp, gondolod végig rád milyen hatással van a jelen és akiket ismersz, ők milyenek, aztán gondold végig, hogy mire emlékszel még. Lehetséges, hogy időt kéne adnod magadnak két rohanás között, hogy befelé figyelj! – de nem szól bele miképp töltöd a mindennapokat, csak javasol, aztán pedig picit elhúzódik és tűnődő arccal néz rád – Úgy véled mindig kell, hogy valami ellenszolgáltatás legyen? – kérdezi, s valahogy furán cseng a hangja, de nem értesz ehhez így nem tudod miért, vagy egyáltalán tényleg úgy van e – Úgy vélem a hat milliárd ember és a körülbelül, tegyük fel pár száz ezer Bukott között csak a nagy számok törvénye alapján is nagy a különbség az előbbi javára a különcségben.

Érezted, hogy szándékosan fogalmazott ennyire finoman, hogy aztán a megszabadulni dolognál csak bólintson. Úgy tűnik a többi dologban megért téged, de legalábbis meghallgatott, majd mikor épp szólnál:

Psykhe /Görög/ Az Idő is a ti művetek, úgy hallottam…

Ezt követi az a téma, ami mostanában igencsak elhomályosít…

Psykhe /Görög/ Ezt soha ne éreztesd vele… igazából senkivel, különösen, ha ő úgy érzi mindent megtesz amire csak képes, hogy örömet okozzon. Természetesen lehet arra inspirálni, hogy fejlődjön vagy legalábbis megpróbálkozzon valami újjal, de... remélem érted. Ami a jutalmazást illeti, azt hiszem arról már részben lekéstél. – sajnálja, és úgy véled tud valamit, amit te nem, talán pontosan azt amiért te a Zairahoz igyekszel. – De sosincs késő(!) amíg teszel is érte! – mosolyog rád bíztatóan, de aztán kérdez: szerinted mit nem tud megadni? S te mit nem tudsz neki megadni? – érdeklődik, de megint van egy fura érzésed, mint aki már tudja a választ a feltett kérdésre

Végül:

Psykhe /Görög/ A felelősség fontos! De azt azért ne felejtsd el, hogy van egy korabeli lányom és persze nem ajánlottam volna ha nehézségekbe ütközne vagy úgy vélném nem tudnék segíteni. – érvel egész jól – Igazából, alig pár perce beszélgettünk a segítségnyújtásról… – mutat rá, majd mosolyogva figyel – Szerintem a két fiatal amúgy is jól feltalálja magát (és egymást) s ki tudja, lehet te is segítesz ezzel nekem! – tekintete nem téved el rólad, úgy teszi hozzá – S talán pontosan egy olyan helyzetre van most szükséged, kihívásra, ami az ő jelenléte nélkül lehet a tied. Az utolsó érvedre pedig azt hiszem annyit tudok felelni, hogy itt egy telefon – mutat az asztalán lévőre – hívd fel és mondd el neki, hogy így többet tehetsz! – de ezután minden rajtad áll.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2020. Május 14. 19:16:15
Enethiel

Csak nem saját magát dicséri épp a doktornő? - vigyorodom el a felismerésre. Hogy mit hallott, vagy mit nem - arról fogalmam nincs - de mindenki csak a saját szemszögéből tudja általában elmesélni a tapasztalatait. Már amennyire emlékszik rá, és már amennyire sikerül eltalálnia, hogyan is fogalmazza meg. De én már azzal elégedett vagyok, hogy sikerült ha mást nem is, de az érzelmi töltés egy kis szeletét átadnom. Ahogy viszont megérinti az arcomat, elhallgatok, s kissé tanácstalanul pillantok rá, hogy mi is járhat a fejében, miért is csinálta? Végül eldöntöm, hogy ez legfeljebb az együttérzés jele lehet, így megfejtve a helyzetet, immár folytathatom a beszédet.

A javaslatára, hogy írjam össze az ismerősöket, érdekes ötlet. Bizonyos szempontból van is ilyen listám - a telefon névjegyei. Ha végigböngészem benne a neveket egyesével, s próbálom a nevek alapján felidézni, hogy milyen illatot vagy benyomást társítok hozzájuk - talán a buszos lányt is megtalálhatom! De talán ez a bukottak esetében is működhetne - csak azt nem tudom, hogy ilyesmit papírra vethetek-e? Ki tudja, hogy mekkora veszélybe sodornék valakit, ha az a papír rossz kezekbe kerülne...

A kérdést hallva rájövök, hogy a szívességekkel kapcsolatban némi pontosításra szorulok:

/Görög/ Én nem várom el, de másoknál feltételezem. Elvégre ez a modern világ nem épp önzetlen. S ez a kor és az emberek valamennyire ránk is rányomja a bélyegét. De ha feltételezem, hogy nagyrészt viszonzást várnak mások - nem ér kellemetlen meglepetés. Csak pozitívan csalódhatok! - árulom el, hogy is látom én ezt a kérdést
/Görög/ Mellesleg, ha viszonozok, vagy megfizetek egy szívességet - akkor nem érzem úgy, hogy csak kihasználok másokat. De pont ezért ugyanígy jól esik csak úgy segíteni is! - teszem még hozzá, hogy miért is tartom fontosnak a viszonzást. A számháborúba nem óhajtok belemenni - csak biccentek, hogy könnyen lehet, hogy neki van igaza az úgynevezett különcökkel kapcsolatban.

Az idővel kapcsolatban, csak egy hümmentés a válasz.
/Görög/ Talán valaki rájött, hogy a pillanatba fagyott univerzum képénél sokkal izgalmasabb a mozgókép! - jegyzem meg, de egyáltalán nem szánom komoly válasznak - mivel jelenleg egyáltalán nem ismerem a keletkezésének körülményeit. Elgondolkozva hallgatom Amynta kezelési javaslatát.
/Görög/ Nem is állt szándékomban. Próbálom dicsérni az erőfeszítését, elhivatottságát, lelkesedését - még akkor is, amikor túllő a célon - hiszen valóban igazán nagyra értékelem. Sőt! Természetesen nem mindig pont az történik, amire számítok - de úgy vélem, hogy össze fogunk csiszolódni - merengek el egy  pillanatra, hogy vajon most mit is csinálhat a kedvencem, s hogyan is történt a tegnapi egymásra hangolódás... - a doktornő finoman felhívja a figyelmemet, hogy Amyntától túl nagy vagy túl gyors javulást/változást ne várjak - s ezzel egyet is értek. Elvégre neki van nehezebb feladata - így nekem is illik hozzá alkalmazkodnom! Amint viszont holmi késéssel riogat Amynta jutalmazásával kapcsolatban
/Görög/ Remélem tévedsz - és csak elfelejtettük, hogyan lehet a régebb óta minket segítőket néhány dicsérő szón kívül megerősíteni elhivatottságukért! - reménykedek, és úgy vélem, hogy ebben a kérdésben nem is lehet másképp! Hiszen ez számomra nagyon fontos! De az viszont nem lehet az, hogy az ehhez szükséges tudásnak a birtokába kell kerülnöm - kérjen érte szinte bármit a napbarnított szépség! A doktornő érdeklődésére elég könnyű a válasz - talán mindketten tudjuk
/Görög/ Én az általa titokban vágyott kizárólagosságot nem tudom megadni. Ő pedig egymaga azt a változatosságot, amit például egy vagy több ázsiai, afrikai huncut szépséggel, esetleg egy tapasztalt és őrülten szexi doktornővel élhet át az ember! - Igaz, ha ő is rákapna a változatosság ízére, minden téren tökéletesnek tartanám őt és a kapcsolatunkat - ismerem be magamnak
/Görög/ Érdekelnek a részletek is? - teszem fel halkabban és közelebb hajolva hozzá a sikamlós kérdést, hogy ő is kíváncsi-e, hogy mit is lehet egy ilyen tapasztalt doktornővel, mint ő - átélni...

A doktornő gondolatmenetére haloványan elmosolyodom

/Görög/ Igen, de ha csak udvariasságból ajánlottad volna fel a dolgot, akkor most én lennék az udvariatlan, hogy a jelképes felajánlást elsőre komolyan vettem! De félre a szőrszálhasogatással! - ejtem a témát - Kirkére nehéz nem emlékezni - már most zavaró éleslátással rendelkezik - vigyorodom elismerően - Iasont oda-vissza megeszi tízóraira! - vélem - Ugyan azt kétlem, hogy neked könnyebb dolgod lenne, ha Iasont itt hagynám - hacsak azzal nem, hogy lefoglalja a lányodat - válaszolom. Abban mondjuk kételkedem, hogy az Iason nélküli kihívás alatt ő is ugyanazt érti, mint ami nekem elsőre eszembe jut Zairáról, de azért kíváncsian kutatom a tekintetét, hogy vajon mire gondolhatott.
/Görög/ De ebben a kérdésben talán valóban a leginkább illetékest kellene megkérdeznem - utalok Amyntára - Ha fel is hívom, szerintem nem fog ellenkezni, mert megbízik bennem. A hívás igazából azért is jó ötlet, mert így megvan az az érzés, hogy nem a feje felett született döntés - említem meg a doktornőnek, hogy én hogyan is látom a dolgot. Aztán pillanatnyi hezitálás után végül csak bizalmat szavazok a doktornőnek - és nem a saját telefonomról hívom fel Amyntát. Türelmesen megvárom amíg felveszi, hiszen dolgozik - vagy ha kell, újra felhívom picit később.
/Görög/ Szia kedves! Jayr vagyok! Örülök, hogy felvetted! Minden rendben van, itt vagyunk dr. Psykhénél. Remélem jól telik a napod! - kezdek bele, és óhatatlanul eszembe jut a ma reggel, és az áhítattól csillanó tekintete, ami nem kevés örömet okozott nekem - s nem kizárt, hogy a hangomon is hallatszik - Azért hívtalak, hogy kikérjem a véleményedet! Ugyanis miután itt végzek, át kellene mennem az arborétumba, meg a kórházba. Viszont az arborétumban és a kórházban sem pont olyan témákról esne szó, amit Iasonnak való. Főleg, hogy sejtésem szerint Cyrus jelenleg a kórboncnokságon segédkezik. Ezért arra gondoltam, már ha egyetértesz - akkor Iasont itt hagynám pár órát dr. Psykhe felügyelete alatt. Valószínűleg jobban élvezi a doktornő lányának - Kirkének a társaságát, mint egy kórházi folyosót. Mi erről a véleményed? - teszem fel neki a kérdést, hogy tudjam - hogyan tervezhetem  majd a nap további részét.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2020. Június 27. 12:29:01

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt



Psykhe /Görög/ Fontos, hogy szeressük önmagunkat! Meg kell ismernünk és el kell fogadnunk minden erényünket és hibánkat, hogy megtaláljuk a belső egyensúlyt és mosolyogva, szelíd kedvességgel mondhassuk el: Ennyi jár nekünk! – kuncog halkan aprót, majd újra egy hozzáértő személy vonásai jelennek meg az arcán.

A pici közjátékot követően a tanácsot elemezgeted és bár látod miképp segíthetne, úgy véled nem kevés veszélyt is hordoz magában. Talán másképp, az ötlettől eltérő formában tartva, esetleg Első Nyelven (?) vagy…

Psykhe /Görög/ Igen, a modern világ sok átkot hordoz, mind-mind hozzátok kapcsolható, ha hiszünk a Szentírásban vagy más vallási szövegben ami eképpen vádaskodik. Valóban kiváló védelmi mechanizmus, de részben azért hordozza a cinizmus magját, csíráját is. Hiszen ha a jót feltételezel és közben rosszra számítasz, akkor feltehető a kérdés, miért is segítenél? Nem kimondottan rád illő, de talán gondolatra érdemes felvetés ez, ahogy sok mindent kell megvizsgálnod több szempontból is. Egyes kutatók szerint az elme több világot is képes bejárni, ki tudja kinek mi a valóság! Lehet egy szemszög is csak egy fajta valóság! – veti fel, de érzed, hogy nem vár azonnali választ, sőt, témát vált – Egyesek szerint nem azért kell tennünk valamit mert mások elvárnak vagy mert a belső iránytű ezt mutatja, hanem mert ez a helyes, így illő, mely utóbbi megint a kényszer érzetét hordozza magában, ahogy a viszonzás is. Ösztönös és természetes dolog embereknél… de nálatok? – ezt még nem tudja – Ugyanakkor már félig ti is azok lennétek – tanakodik, majd rád mosolyog szelíden – Ha önzetlenül teszed, legalább önmagad számodra elégedettséget ad, de vajon ez a helyes? – dobja fel megint, hogy vajon fogoly leszel, ha elvárások szerint cselekszel még akkor is, ha az a sajátod – EZ… ez az utóbbi az… – nem is fejezi be, de örül ezt hallotta és ezt nem tudja elrejteni. Talán nem is akarja.

A gondolatok pillanat alatt okozhatnak testi feszültséget, mert a tudatalatti és a hormonok igen cask dolgoznak rajta. A mit csinálhat, most hogy egyedül van, a mit tettek este és mi lehetséges még, hogy valóban csiszolódtatok nem is akárhogy… aztán befurakodik a doktornő illata és érzed, hogy meleg van, melegebb mint volt és helyszűke is akad… talán emiatt késtél le majdnem azon szavairól, amivel úgy véli az igazi jutalom elmaradhatott. Ez, úgy véled ki fog derülni teljesen egyértelműen, amint találkozol a Ninurtu-val, Zairával.

Psykhe /Görög/ Ezt minél előbb tudatosítsd benne! – javasolja komolyan – Kérd meg öltözzön be doktornőnek. Sok pár él a szerepjátékkal és más izgalmas kellékkekkel. Ez szinte majdnem egyidős az emberiséggel. S nem kizárt úgy tanultuk tőletek vagy ti tőlünk… megoszthatod, bár nem tudom mi örömed leled önmagad kínzásában – tűnődik és ekkor megérted, hogy mindent is tud a belső tusádról és vágyadról, s inkább Iason-ra terelődik a szó – Érdekes, olykor miket vélsz felfedezni ott, ahol nincs semmi. – pislant egyet, mint aki még mindig nem hiszi el amit hallott – Igen. Valóban ilyen és nem csak veled. – mosolyodik el, aztán sejtelmesen pillant rád, hogy mi lehet a doktornő célja azzal, hogy a lányával hagynád a fiút és hogy mire gondolhatott amikor kiemelte, hogy kettesben maradhatnál a másik Bukottal.

Valóban nem elsőre, de felveszik

/Ismeretlen hang/ Halló! Talitha vagyok, Ön pedig az Aranyló Ragyogás Pékséget hívta, miben segíthetek? Ó… - kuncogás – A lovagod! – hallod a kiáltást, majd valami csörömpölés és Amynta hangja bármit is mondott, aztán picit durva hang, ahogy a kagyló valószínűleg nekiütődött valaminek és egy távoli – Add már ide! – végül – Hallo!? Jayr! Micsoda meglepetés! – lelkes a végletekig – Igen, csodálatosan telik! Jajj Tali vigyázz már! – nevetés és sikkantás, majd sóhajt követően – S a tied? Minden rendben? Mehetsz vissza dolgozni? Mikor érsz haza? – ostromol és érzed, hogy mindent is megadna – Óh… nos, persze! Miért ne?! – picit bizonytalan volt, anyai ösztönök, de aztán győzőtt a feltétlen hit – Ha úgy gondolod, és Iason is szeretné, akkor jó lesz így! Legalább picit barátkozik! – ennek örül – Kedves lány? S a doktornő? Esetleg egy telefonszámot ha adnál… kéri, valószínűleg inkább csak a tudat, hogy elérheti a fiút, semmint bárminemű bizalmatlanságról lenne szó.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2020. Július 01. 20:06:56
Enethiel

Annak részleteit, hogy hogyan is készítenék listát talán ráérek később is kitalálni - hessegetem félre időlegesen a problémát - elvégre most nem ezért vagyok itt. Igaz, van egy olyan sanda gyanúm, hogy a doktornővel sajnos nem minden pontban azonosak a céljaink az ittlétemet illetően. A szentírás megemlítésére csak legyintek.
/Görög/ Azért azt fenntartással kell kezelni, mivel a földi szerkesztésbe nem igazán szólhattunk bele. Ráadásul a pr-unk sem volt épp a helyzet magaslatán az elmúlt pár száz évben. Segíteni pedig azért segítek, mert szerintem általában egy próbát megér.
A párhuzamos valóságokra mintegy hümmentek. Jobb is, hogy témát váltott, mert válaszolni valóban nem most fogok. Inkább arról beszélek, amiről határozottabb véleményem van
/Görög/ Van egy elképzelésem, hogy milyen vagyok, vagy szeretnék lenni - és ahhoz igazítva cselekszem. Szerintem valamiféle rendszerre, vázra mindenkinek felfűzhető a legtöbb cselekedete. Igaz, ezek a vázak egyénenként különbözőek, de úgy vélem, hogy szüksége van rá. Nevezhetjük őket szabályoknak, elvárásoknak, ideáknak - de nekem biztosnak tűnik, hogy mindenkinek van ilyenje, és általában azoknak engedelmeskedik. De ez nem jelent igazi korlátot, ha ezen szabályok betartása jó érzéssel tölt el. Szerintem a valódi szabadság az, hogy bármikor megteheted azt, amit akarsz - de ez persze nem jelenti azt automatikusan, hogy meg is teszed. Hmm... lehet, hogy belekavarodtam? - vonom meg a vállamat, mert ez könnyedén előfordulhat.

Főleg hogy a gondolataim ismét Amynta körül forognak - és ezek a gondolatok most sokkal jobban érdekelnek, mint az emberek mozgatórugói. Az üléspozíció megváltoztatása talán segít kissé enyhíteni a kényelmetlenségeken, bár aki igazán tudna enyhíteni a dolgokon, továbbra is zavartalanul beszél holmi késésről.
/Görög/ Ami késik, nem múlik... - vigasztalom magam mindkét okból - Neked nincs meleged? - érdeklődök, és a légkondi nyílása felé pillantok, hogy be van-e kapcsolva?

Haloványan elmosolyodok, amikor azt javasolja, hogy kérjem meg Amyntát, hogy öltözzön be. A kérdéskör legkönnyebb pontját emelte ki, és adott rá olyan tanácsot, amelyet akár burkolt kikosarazásnak is érthetnék - de nem fogok. Elviekben a többi kérdésnél is működhetne a megbeszélés - mint megoldás. Csakhogy...

/Görög/ Nem tűnik egyszerűnek úgy megbeszélni vele valamit, hogy tudom - biztos igent mond bármire. Mindig azon tűnődök, hogy mi számít tisztességes kérésnek, és mi számít már kihasználásnak vagy épp főnökösödésnek. Meghozhatom-e helyette a döntést? Valóban ezt akarja, vagy csak a kedvemben akar járni? Visszautasíthatom-e az ajánlatait, mert úgy vélem, hogy tekintettel vagyok rá - még ha emiatt kételyek fogalmazódnak is meg benne a hasznosságát illetően - bárhogyan is próbálom magyarázni? Vagy fogadjam el, hogy akkor a legboldogabb, ha úgy érzi, hogy minden téren elégedett vagyok vele?  Mert nem szívesen verném bilincsbe az elhivatottságát, törném le a lelkesedését és hitét csak azért, hogy elmondhassam - nagyrészt úgy viselkedik velem szemben, mint bárki más - tűnődök el, de igazán érdemi választ nem várok - Jelenleg úgy vélem, hogy a legjobb amit tehetek az az, hogy ha lehet, nem kérek semmit - de ha muszáj - akkor is csak olyasmit, amiről nem feladat vagy kötelesség, esetleg rendőrségi ügy jut az eszembe.

Láthatólag nem ébred benne túl nagy kíváncsiság a részletek irányába. De azért megválaszolom a kérdését, hogy mi lehet a jó abban, ha mesélnék neki az elképzeléseimről
/Görög/ Ha elmesélem - akkor megvan rá az esély, hogy valósággá válik. Míg ha megtartom magamnak - úgy biztos nem lesz belőle semmi - világítok rá egy fontos apróságra. Elvégre ki tudja, hogy mihez kap kedvet?
/Görög/ Vagy esetleg a gyakorlati megvalósítást preferálod? - évődök, de nem várok érdemi választ. Iasonnal kapcsolatban széttárom a kezem
/Görög/ Csak próbálom kitölteni a hézagokat. Tudom, hogy Iason jelenleg melyik kerületben jár iskolába, és ez az iroda ahhoz képest elég messze van. Viszont Kirké névről ismeri Iasont. Elvileg lehetnek iskolatársak - de azt hiszem, hogy jobb iskolába is tudnád járatni Kirkét. Emellett talán Iasonnak is kellett segítség, hogy feldolgozza a szülei elvesztését. Ez az elmélet elég csinos volt ahhoz, hogy próbára tegyem - magyarázom, hogy miért feltételeztem, hogy esetleg Iason is a páciense volt, de most egy időre elengedem a témát.
A doktornő pillantása alapján akár arra is gondolhatnék, hogy épp kerítőt játszik - de ezt azért nem tartom valószínűnek, még ha jól is hangzik. Bár ki tudja? Elvégre szinte közvetlen szomszédok - így akár ismerhetik is egymást...

Picit meglepődök, amikor nem Amynta szól bele a telefonba, de a bemutatkozás feledteti.

/Görög/ Részemről a szerencse! Amyntát keresem - válaszolom, és közben próbálok arcot társítani a hanghoz, hiszen elég gyakran megfordulok a pékségben - feltehetőleg ismernem kéne. Örömmel hallom, hogy mennyire jó hangulata van - és úgy hallom, hogy nincs ezzel egyedül.
/Görög/ Jó hallani, hogy milyen huncut kollégád van! - kommentálom végül a hallottakat, amint Amyntához kerül a telefon. Biztos vagyok benne, hogy teljesen hétköznapi dolog váltotta ki a sikkantást, de telefonon keresztül bizony könnyen megszalad az ember pajzán fantáziája... Apró sóhajjal eresztem el a képet, aztán a kérdésekre szépen válaszolok is neki sorban.
/Görög/ Nem hinném, hogy a doktornő az első  alkalom után csak úgy visszaengedne. Nem szokás. Szerintem még lesz pár találkozó mielőtt meghozza a döntését - válaszolom neki.
/Görög/ Ha tippelnem kell, négy-öt óra múlva szerintem otthon leszünk. De bátran használd a kulcsot, ha előttünk érsz oda - hiszen ezért kaptad! - hívom fel burkoltan a figyelmét, hogy Iasonnal fogok betoppanni.
/Görög/ Rendben! Akkor még meginterjúvolom majd Iasont is. Ha megvétózza, akkor majd azért szólok, hogy és hogyan változott a terv.
A kérdésre, hogy kedves-e Kirké
/Görög/ Igen. S emellett szerintem igencsak felnőttes tud lenni - akárcsak Iason. Vagy egymás idegeire mennek, vagy nagyon jól megértik majd egymást - vélem.
/Görög/ A doktornő? Türelmes, higgadt, kedves és csinos. Bár ez szubjektív, de a jelenlegi meglátásom szerint a kelleténél jobban munka-orientált - tűnődök el, hogyan is jellemezhetném. Amynta kérése teljesen érthető - így mintegy magamnak bólintok
/Görög/ Természetesen! Ha gondolod leírhatod, de elküldöm smsben is. A doktornő neve Dr. Psykhe Vardalos, a száma pedig... - és a doktornőre pillantva lediktálom a doktornő számát, vagy azt, amit megad. Végül megkérdezem még Amyntát
/Görög/ Ha már Iasonnal beljebb jöttünk a városba - van valamire szükséged, amit errefelé lehet esetleg beszerezni? - kérdezem meg tőle/ajánlom fel neki, hogy megveszem. Aztán ha nem akar más egyebet megbeszélni
/Görög/Akkor később majd találkozunk! Addig is további jó időtöltést és munkát nektek! De most le kell tennem Kedves, mert a doktornő addig nem tudja folytatni! - zárom a beszélgetést, aztán a telefont lerakva a doktornőre nézek
/Görög/ Iasont csak abban az esetben hagyom itt - ha szívesen megvár itt, és nem durcáskodik, vagy ragaszkodik ahhoz, hogy velem jöjjön - világosítom fel a telefonálás eredményéről. Aztán úgy döntök, hogy visszaadom neki az irányítást.
/Görög/ Hol is tartottunk? - kérdezem, hogy megszabhassa a folytatás menetét.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2020. Július 22. 10:01:36

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt



Percről percre erősebb a gyanúd, hogy valóban nem ugyanaz a cél, sőt, mintha minden elterelésre irányuló erőfeszítésedre finom és kecses terelés lenne a válasz. Egy hang azt suttogja az Esszenciád mélyén, hogy korábban ő incselkedett, szóval ez csak valami buta játék, amit nem is kéne játszanod, csak el kéne venned és kész…

Psykhe /Görög/ A történelmet mindig a győztesek írják. De hol vannak a győztesek? – kérdezi és láthatóan tényleg elmereng rajta egy pillanatra

A segítség kérdésköre úgy tűnik most kifakul és egy egészen más téma bukkan fel. Az önismeret fontos, ennek jó pár percet szentel és teljes figyelemmel hallgatja meg gondolataidat ezzel kapcsolatban

Pyskhe /Görög/ A rendszer, legyen az bármilyen kaotikus, de fontos. Sőt, úgy vettem észre nem csak nekünk az. Tetszett az okfejtésed! – mosolyog rád, tényleg úgy véled, hogy őszintén így gondolja, majd – Nem, nincs. Kellemes a hőmérséklet! – néz rád ártatlanul, hogy nem tudod eldönteni érti a problémádat vagy csak a kérdésre válaszolt, melyet azon probléma követ, amit Amnyta jelent – Ez valóban komoly fejtörésre adhat okot, de ez pontosan az, amit neked kell eldöntened! – ebben nem segíthet – Ez, azt hiszem minden Bukott és hívőjének útja, amin maguknak kell végig mennie – valószínűleg nála sincs másképp, döbbenhetsz rá.

Kis szünet, vízzel kínálnak, a doktornő is iszik egy kortyot

Pyskhe /Görög/ Mindkettő fontos. – az elmélet és a gyakorlat is – Kirké maga választott, idén iratkozott át. Előtte valóban egy másik intézményben tanult, de ott nem találta a helyét. S nekem pedig a boldogsága a legfontosabb. – mondja szelíden, szeretettel telve, de valami fura, meghatározhatatlan zöngével – S ő volt az, aki felhívta a figyelmemet Iasonra, miután találkoztak az Iskolában – árulja el – Nem azonnal foglalkoztam a dologgal és ez rossz döntés volt. Azonban Kirké megtette helyettem az első lépéseket. – vallja meg, s érzed a bizalmat feléd

A telefon egy másik kedves hanggal lep meg, melyet felismersz, ott van a tudatod peremén, de arc nem érkezik hozzá, míg a név el nem hangzik. Akkor sem azonnal, kicsit ízlelned kell, mire feldereng valami. Végül nem is ez, hanem a jelenet miatt ugrik be egy Athéni fiatal lány arca, aki bizony nem kevésbé csinos, mint a kis követődé.

Amynta /Görög/ Ismered őt milyen! Állandóan rosszban töri a fejét! – valami „Neeem is”hez hasonlót vélsz hallani – Óh, nagyon sajnálom! Szerintem teljesen készen állsz! – susogja, ami a korábbi sikkantás adta gondolatok után… – A buta adminisztráció és előírás! – mondja megértően, mikor megemlíted, hogy kell még pár alkalom mire megint dolgozhatsz – Igen, köszönöm! – örvendezik és hallod a kulcscsörgést, biztos elővette – Tudom! – de nem értette miért mondod, valószínűleg picit máshol jár, főleg, hogy sikkant megint és aztán perlekedik, hogy ő bizony nem is bambult el! Aztán hallod ahogy hozzád intézi a szavait – Igen, így tökéletes, köszönöm En… Jayr! S úgy gondolom, hogy ha ő is szeretné, akkor így, így lesz a legjobb! – mondja örömmel, majd kis csend, aztán – Nagyon csinos? – kérdezi, féltékenység van a hangjában, talán még valami más is, főleg amikor utalsz arra, hogy túlságosan is munkamániás – Igen, így már emlékszem! Találkoztak már, de azért leírnám! – és diktálhatod lassan és érthetően, ahogy a telefonon látszólag leütve megosztják veled – Azért, kérlek, siess haza! – mondja, majd megint sikkant, valószínűleg Talitha csikizhette meg – Nem! Nem szabad! Jaj, bocsáss meg! Úgy értem nem kérek semmit! – de tudod a korábbi szavai nem is neked szóltak – Igen, igen! Gyógyítsd meg a doktornőt! – látszik összezavarták, még te is. – Várlak haza! – búcsúzik, majd hallod még az incselkedést, hogy és „Ruha lesz rajtad?” vagy talán csak képzelted?

Végül a Doktornő bólint és melléd lép, hogy finoman az ajtó felé intsen

Pyskhe /Görög/ Ott, hogy kérdezzük meg a fiatalurat mit szeretne és még azon kérdésnél, hogy két nap múlva lennél e olyan kedves meglátogatni? – s tudod, hogy akkora kaptál legközelebb időpontot
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2020. Július 25. 17:45:22
Enethiel

/Görög/ Azt hiszem, hogy a győztesek nélkül is van elég dolog, ami miatt főhet a fejem - érzékeltetem, hogy nálam ez a kérdés mostanában háttérbe szorult. Nem úgy a kissé váratlan visszafogottsága a doktornőnek. A pontos okot nem ismerem, de ugyebár az ő döntéseit tiszteletben kell tartanom - így aztán el is hessegetem a türelmetlenség szülte gondolatokat.
A doktornő válaszaiból nem sikerül túl sokat hasznosítanom - leginkább az oldd meg magad - ez a te feladatod - úgy-ahogy burkolt üzenetét sikerül belőle dekódolnom. A viselkedésére pedig az ígéretes kezdet után erős visszaesés tűnik találónak. De tudom, hogy ez nem jelent semmit. Hiszen ez csak akkor könyvelhető el kudarcnak, ha feladom. Addig csak átmeneti nehézség. A vizet udvarias mozdulattal visszautasítom

/Görög/ Köszönöm, de most másra szomjaznék! - válaszolom neki, s érdeklődve hallgatom Kirkéről az információkat. Haloványan talán átsuhan az arcomon a kósza gondolat árnyéka, amikor megemlíti, hogy rossz döntés volt nem foglalkozni Iason problémájával. Miért nem találta a helyét Kirké abban az iskolában? Történt ott esetleg vele valami? Vagy az új helyen csinált esetleg valamit Iason Kirkével, ami az előjelek felismerésével talán elkerülhető lett volna? Vagy Iason szorult volna segítségre? Szaladnak át a gondolatok, hogy aztán egyenként elvessem őket, hiszen nem valószínű, hogy Kirké hasonló okok miatt hagyta volna ott az iskolát, mint amiért én itt vagyok - vagy hogy Iason rátámadt volna bárkire is - de az sem tűnik hihetőnek, hogy Amynta ne vette volna észre, és ne tett volna semmit, ha Iason szorul segítségre. Még most is nehezemre esik nem bűntényt és titkokat keresni a hétköznapi események mögött. De nem kérdezek többet - ha rám tartozik, úgyis megfogom tudni időben. De azért picit elbizonytalanított
/Görög/ Biztos, hogy nem gond, ha itt hagynám Iasont? - kérdezek rá még egyszer.

Talitha hangja ismerősen cseng - s azzal biztat, hogy a hozzá tartozó arcot is láttam már - de egy ideig csak bujkál előlem! Végül csak felfedi magát, mikor a sikamlós jelenetre kerül sor . Ami talán arra utal, hogy nem először képzelem ilyen helyzetbe? Lehet, hogy nem ok nélkül? Végül az ábrándozást megszakítja az, hogy Amynta végre megkaparintja a telefont.

/Görög/ Nincs azzal semmi gond, amíg jól szórakoztok! Remélem néha engedsz neki! - válaszolom Amyntának, s bizony egyet is kell értenem a megállapításával
/Görög/ Ezt majd magad is megtapasztalhatod! - értem a készen állásra olyan hangsúllyal, hogy ne legyenek kétségei, hogy mire is gondolhattam. Noha kicsit az az érzésem, hogy lemaradt - de úgy vélem, hogy a lényeg azért eljutott hozzá - így nem foglalkozom a kérdéssel. Főleg, hogy ha jól hallom - Talitha helyettem is szóvá teszi, esetleg tettel is rámutat a dologra. Úgy tűnik, hogy nem gördít ellenvetést az ötlettel kapcsolatban, hogy Iason itt maradjon egy ideig - így örömmel zárhatom le ezt a kérdést egy
/Görög/ Rendben-el. A doktornőt jobban firtató kérdése csak elsőre lep meg - de nem látom okát, hogy mellébeszéljek.
/Görög/ Igen. Akárcsak a szebbik nem nagyobbik része! - ismerem be. Mert bár mondhatni, hogy a véleményem szubjektív - de a szépséget kár vitatni. Hazudni pedig nem akarok. Aztán lediktálom neki a doktornő kecses ujjai nyomán megismert telefonszámot.
/Görög/ Azon leszek! - ígérem, s az átszűrődő hangok sugallta vidámság rám is átragad.
/Görög/ Dehogynem szabad! - értem szándékosan félre vigyorogva - Rendben van! - veszem tudomásul, hogy most nem jut eszébe semmi olyasmi, amire szüksége lehet. Igaz, azzal picit meglep, hogy azt hiszi, hogy a doktornő gyógyításra szorul.
/Görög/ Aha... - válaszolom rá kissé értetlenül, hogy ez honnan jött neki - de a következő üzenet legalább világos.
/Görög/ Igyekszem! - válaszolom rá. Az incselkedő kérdésre is tudtam volna a választ - hogy ha eljön, látja majd - de ennek nem most van itt az ideje.

A doktornő kérdésére bólintok.

/Görög/ Természetesen! De ha előbb is szükség lenne rám, azzal sincs gond! - válaszolom neki. Ezek szerint a holnapi napomon több idő marad a kapcsolataim ápolására, ami amúgy eléggé szükségesnek tűnik Théa esetében is. Aztán futólag megérintve a derekát jelzem neki, hogy induljunk meg az ajtó felé.
Isaonhoz és Kirkéhez érve megállok, és megvárom, míg Iason figyelme az enyém nem lesz. Addig próbálok futó benyomást szerezni arról, hogy Kirké és Iason mennyire viseli el egymás társaságát.

/Görög/ El kell mennem még a kórházba, és meglátogatnom egy botanikus ismerősömet. Ez körülbelül három órás elfoglaltság lehet. De van választási lehetőséged! Eldöntheted, hogy velem jössz, és kórházi folyosón és látogató központban szeretnéd tölteni az időt, vagy itt megvársz Kirkénél és a doktornőnél - nézek rá, hogy mit válaszol.

Aztán a válasz függvényében Iasonnal vagy nélküle elköszönök a doktornőtől és Kirkétől, majd elindulok kifelé az épületből. Hogy ne kerüljek időzavarba, a telefonon beállítok három ébresztési időpontot. Az első egy óra, a második másfél, a harmadik két és fél óra múlva csörgeti meg a telefont. Végül még besietek egy közeli boltba vásárolni - majd az arborétum felé veszem az irányt, hogy találkozzak Zairával.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2020. Július 31. 11:27:16

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt



Pskyhe /Görög/ Igen, ez igaz. Mindig van mit tenni. – értenek veled egyet
Akármi is okozta a változást, a korábbi emléked – amely a napokban fedte fel magát – továbbra is végtelen egyszerűséggel igazolja a makacs tényt: „Mindig, minden változik”. E gondolat vezet tovább és árulja el a másik szelíd hangon suttogott szavakat: „A statikusság a változás halála.”. Itt ugyan valaki mondott még erre valamit a Halál kapcsán, talán egy Halaku, de ezt sajnos már nem tudod felidézni.

Aztán Jayr emlékei sietnek a segítségedre. A múlt képei, melyekben amikor egyedül győzött le valamilyen akadályt, sokkal inkább magáénak tudta, mint mikor segítséggel. S bár te tudod, hogy a segítség olyankor észrevétlen vagy épp szinte helyetted teszik meg amit kell, mégis van az a pillanat, amikor már minden rajtad áll. Tudod, hogy sok feladat vár, hajt a kötelesség és valahol az Esszenciád mélyén az, hogy mire és miért is teremtettél…

Psykhe /Görög/ Néha olyanok vagytok, mint egy pubertást elért gyermek! – kuncog, de nem lép közelebb, nem érint meg – Az emberiségnek sem sikerült még maradéktalanul felülemelkednie állati ösztönein.

Amiben biztos vagy, hogy ennek a Rabisuk örülni fognak, hiszen ők sokszor egy-egy ösztön megtestesülései. Az érzelmek már más történet, az az Ötödik Ház területe. S most neked is vannak érzéseid, s ösztönök munkálkodnak benned, hogy talán több van itt a háttérben, mint az elsőre gondolnád. Az is felsejlik előtted, hogy a Neberu-k dörgölnék a kezüket, hiszen ők mondták-tudják: „Véletlenek, azok nincsenek!”.

Psykhe /Görög/ Nem, természetesen nem az. – Iason maradhat, ha szeretne

Talitha incidens után Amnyta anyai ösztöneivel szembesülsz és persze érzéseivel, amik oly erővel lobognak irántad, hogy abban minden elpusztulna és újjászületne, mely gondolatokra előrefurakodik egy Namaru, Nusku kórusának tagja, aki maga volt az eleven láng! A mindent elemésztő szenvedély, a legforróbb csillagmag és még megannyi minden névvel illeték. Te úgy ismerted, a neve az volt, hogy… nem vitás egyszer eszedbe fog jutni, de most a lángok vakító fénye nem engedi, hogy megpillantsd őt, az Első Házbelit, a múltadból…

Amynta /Görög/ Néha… – vallja meg, ami lehet csak olaj a tűzre, néha enged – Várom már! – susogja remegő hangon, szinte alig érted (biztos, hogy Talitha a közelben van) – Igen, az érett nők szépsége… – motyogja továbbra is (szerinted) féltékenyen, ami elolvad kissé, mikor ígéred mielőbb hazasietsz – Várni foglak! – s tudod, minden percet ólomsúlyúnak fog érezni addig. S hogy te is várd azt a pillanatot, annyit mondd: Igen, neked mindent! – is szabad majd elbúcsúztok

Psykhe /Görög/ Nagyon egyszerű oka van amiért nem mindennaposak a látogatások. Időre akkor is szükség van, ha néha úgy érezzük nem így van. – ez bizony kőkemény tapasztalatnak hangzik, s ez még a Bukás előtt is így volt

Kikísérnek, de az ajtóban megállnak és hogy teljesen összezavarodj, kapsz egy puszit is, ami lekísér oda, ahol a gyerekeket hagytad. Ott, bár biztos vagy benne nem beszéltek össze, de Kirké is ad, pontosan ugyanoda. Aztán Iason arcát is éri egy merénylet mire a fiú fülig vörös lesz! Nem kizárt tetszik neki Kirké, de bátorsága töredéke a vonzalmának. Igazából most van időd alaposan megnézni a lányt, akinek viselete egy szexi, de intelligens egyetemista képét sugallja, kis mappája és szemüvege is lett (volt?). Aztán megérkezik a válasz a rejtélyre, kis hátizsákot pillantasz meg a földön nem messze tőle.

Iason /Görög/ Nos, én… úgy gondolom… szerintem… – keresi a szavakat, amik állandóan megszöknek
Kirké /Görög/ Maradni szeretne. – közli teljesen nyugodtan
Iason /Görög/ Igen. – böki ki, amolyan a kevesebb néha több alapon
Kirké /Görög/ Vigyázok rá! S tett egy ígértet is, miszerint bebizonyítja nekem, hogy a Skarlát Boszorkány miért az egyik legerősebb hősnő!

S e pillanatban, amikor elhangzik az, hogy Skarlát… felrémlik egy név, Skarlát Királynő, vagy egyesek neveztél a Skarlát Főnix! De tudod, hogy ő sosem hagyta el a Teremtő-t, s mint ilyen ha itt is van valahol, akkor nem valószínű, hogy megbocsátást remélhetnél…

Kirké /Görög/ … várunk! – akármit is mondott, nem hallottad csak épp a legvégét, de nem tartanak vissza és el is integetnének, ha útnak indulnál.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2020. Augusztus 04. 19:04:48
Enethiel

A jövő a lehetőségek tárháza. S ebben a tárházban és változásban az is benne van, hogy lesz alkalom, hogy a doktornő kevesebb ruhában fogad. S innen nézve meglehetősen csinos jövő elé nézek! S ez egy olyan cél, amiért megéri türelmesen, lépésről-lépésre elhárítani az akadályokat! Persze bőven vannak fontosabb teendőim  is - de azokat sem - főleg azokat nem - kapkodhatom el, felkészültnek kell lennem...

A doktornő megállapítására hümmentek

/Görög/ Ebben semmi meglepő nincs - vélem - Sok mindent megéltünk, de ez számunkra végre teljesen új! Most először tapasztaljuk meg első kézből ezeket az elemi ösztönöket, és hoznánk be az eonok óta felhalmozott restanciát. Már ha lehetőségünk van rá. Természetesen ez ügyben is szívesen venném a gyakorlati útmutatásodat - vallom  be, de ezt már korábbról is tudhatta. A megerősítésre, hogy Iason maradhat, bólintok. Most már csak Iasonon áll, hogyan dönt.

Amnyta érzelmei egy réges-régi emlékfoszlányt hoznak a felszínre. Egy újabb név nélküli ismerőst - akinek most nem csak a jelenét nem ismerem - de a múltját sem. Nem mintha sokat számítana - hiszen mindenki tiszta lappal kezdhet. De most talán jobb is, hogy nem emlékszem a nevére - így legalább kisebb a késztetés, hogy elhamarkodottan felvegyem vele a kapcsolatot - elvégre így is elég kaotikus minden. Ezért egy könnyed, nosztalgikus érzéssel el is engedem a képet - hogy később tűnődhessek rajta.

Amynta válaszára elvigyorodom

/Görög/ Te aztán tudod, hogy lehet egyetlen szóval felcsigázni az ember fantáziáját! - válaszolom neki a néha szócskára - Akárcsak én! - erősítem meg, hogy nincs egyedül a sürgető érzéssel. Viszont picit rácsodálkozok, hogy mit is mond a nála idősebb korosztályról - főleg, hogy nem fejezi be a mondatot.
/Görög/ ...időnként rád is hatással van? - kérdem vágyódva, hogy végül a felajánlására ismét eszembe jussanak az együtt töltött örömteli percek
/Görög / Ez a hozzáállás jutalmat érdemel! - súgom a kagylóba felajzva. Igencsak sajnálom, hogy nincs itt, mikor annyira vágyom rá. A doktornő pedig nem mondhatni, hogy aktívan segít enyhíteni Amynta hiányát.

/Görög/ Legalább több időm marad megbékíteni vagy magamra haragítani az ismerőseimet! - válaszolom Psykhe-nek, ahogy Théa jut eszembe. Nem lesz egyszerű dolog - de kibékítem, ha addig élek is - erősítem meg az elhatározásomat újfent. Bár sokat segíthetne, ha addigra legalább pár szót felidézhetnék az első nyelvből...

A búcsúpuszin meghökkenek - így csak egy futó derékérintéssel viszonozom, no meg némi értetlen tekintettel. Elkönyvelem egy kedves gesztusnak - de jelenleg ez elég messze van attól, amire igazán vágyom.

/Görög/ Akkor majd legközelebb - búcsúzom tőle, és mintegy ígérem magamnak, hogy legközelebb jobban sikerül a találkozó!
Kirké hasonlóan búcsúzik, de ő Iasonon ér el komoly változást. Akit még csak ki sem mosolygok, hiszen Jayrnak hála vannak elképzeléseim arról, hogy ez mennyire nehéz helyzet volt. Kicsit jobban megszemlélem Kirkét, s hát - soha rosszabbat Iasonnak! Türelmesen várom, hogyan is gondolja Iason, de végül úgy tűnik, hogy Kirké megunta a tétovaságát, vagy csak segíteni akar neki. A kijelentésére bólintok, s mikor Iason is megerősíti a dolgot:

/Görög/ Rendben, akkor egy kicsit itt hagyom neked! - mondom Kirkének, mert úgy tűnik, hogy ő lett a döntéshozó - vagy legalábbis a határozottabb. Viszont amikor a  Skarlát Boszorkányra terelődik a szó, olyasmi jut eszembe, amire nem igazán vágytam. Talán kissé elkomorulva, ösztönösen pillantok a hátam mögé, hogy aztán emiatt kissé zavartan megkérdezzem tőlük
/Görög/ Képregényhős? - kérdezem, majd bólintok Kirkének arra amit mondott.
/Görög/ Majd érkezem! - búcsúzok tőlük, aztán távozom az épületből.
Hogy ne kerüljek időzavarba, a telefonon beállítok három ébresztési időpontot. Az első egy óra, a második másfél, a harmadik két és fél óra múlva csörgeti meg a telefont. Végül még besietek egy közeli boltba két doboz védelmet vásárolni - majd az arborétum felé veszem az irányt, hogy találkozzak Zairával.



Perception(3) + survival (0), 6-os célszámra
Próbadobás (fölédobás) 3d10: ( 8+8+2 ): Össz = 18
Célszám: 6. Eredmény: Siker
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2020. Október 01. 12:28:25

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt



A lassan Jayr, tovább érsz elve egyre szimpatikusabb neked. Minél többet gondolsz arra, hogy milyen élményekben lehet majd részed, hogy esetleg mi mindent élhetsz meg a Doktornővel, annál inkább úgy érzed, hogy megéri! S ami azt illeti még az is érdekes lehet, hogy adott esetben nem kell megjátszanod magad előtte, hiszen pontosan ki, mi is vagy valójában! Igaz, ezt Amyntáról is elmondhatod, sőt, valószínűleg egyetlen tiltakozó szava sem lenne bármilyen formában is szeretnéd… őt.

/Görög/ Nem hozhatsz be valamit, aminek a létezéséről addig nem is tudtál. – mosolyog rád, pici kötekedés, de a mosoly tompít minden bántónak vélt felhangot – Nos – tűnődik el – talán válthatok pár szót a barátnőddel – érti el a gyakorlati útmutatót

A tűz fellobbant, majd kialudt. Nem, nem kialudt, csak parázslóan várakozik.
Mindenfajta láng így tesz…

Egészen addig a másodpercig, amíg Amnyta ki nem ejti azt az egyetlen szócskát ajkain, amellyel nem hogy láng lobban, de infernó söpör végig a testeden és igazából az sem kizárt, hogy ősi, nagyon erős késztetést érzel arra, hogy, hogy Psykhe nyögdécselje a neved! Hallod azt a hangot a hamuból, a füstön túlról, hogy ennyire táplált tűznek falnia kéne. Hogy égesd le a doktornő ruháját, aki eddig csak játszott veled és vedd el ami jár neked! Egyre hangosabb és hangosabban kéri, majd követeli, hogy tedd amit tenned kell! Ami a jussod, hogy ha valaki ennyire kéreti magát, akkor bizony meg kell neki adni!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2020. Október 02. 20:02:49
Enethiel

A cél egyszerű - szépen lassan megpuhítani a doktornőt, amíg be nem adja a derekát. Márpedig ha helytálló Kirké véleménye - van is esélyem a sikerre - amiért valóban megéri várni!
/Görög/ Attól még megpróbálom! - jelentem ki jókedvűen, hiszen a rossz megfogalmazásom nem lehet akadálya annak, hogy jól érezzem magam! S ahogy felajánlja, hogy találkozik Amyntával, egyetértően bólintok.
/Görög/ Mondjuk hármasban egy gyertyafényes vacsorához mit szólnál? - pontosítom is a dolgot, hogy milyen lehet az ideális körülmény. A folytatást úgysem kell megemlítenem, elvégre az eddigiek alapján könnyen kikövetkeztetheti.

A mai nap eddig nagyszerűen alakult - hiszen számtalan újabb megismerendő és megszeretgetendő szépségre bukkantam! Talán ez lehet az oka, hogy eddig is eléggé felajzott voltam, de az évődés Amyntával teljesen új szintre korbácsolta a vágyaimat. Amit sajnos most általa nem tudok kielégíteni.
Amíg Amynta remélhetőleg élvezi Talitha társaságát, addig én csak újabb és újabb köröket futok a doktornő körül - talán feleslegesen. Pedig pontosan tudom, hogyan is kéne eltölteni vele az időt! S míg Amynta minden egyes szavával egyre jobban fokozza a vágyaimat, próbálom összeszedni és emlékezetezni magam, hogy a türelem kifizetődik! Csakhogy Amyntára és a doktornőre is várni kell - ami bizony jelen körülmények közt elohimot próbáló feladat! S végül Amynta odaadó szavai, élénk fantáziám arról, hogy mit is művelhet Talithával, és a doktornő fizikai közelsége előbb megingatja, majd ledönti a hosszabb távú terveimet és elhatározásomat, hogyan is kellene/illene kezelnem a dolgot. Rövid, de kemény tipródás végén végül alulmarad a józanabbik felem. Talán még a telefonbeszélgetést sikerül befejeznem, hogy aztán a vágy tűzében égve úgy döntsek, hogy most már itt az ideje ott folytatni a találkozót, ahol tegnap sajnálatos módon félbeszakadt! Pokolba a várakozással, hiszen a doktornő sem épp közömbös az irányomba! Odalépek hozzá, hogy egy heves csók után minél előbb, határozottan megszabadítsam az amúgy jó szabású kosztümétől, és egyéb teljességgel felesleges, de akadályozó ruhadarabjaitól - akár a gombok árán is. Érezni akarom a bőrének ízét, illatát, birtokba venni mindazt, amit adni tud! S ehhez most a kanapéjánál nem is lehet megfelelőbb helyet találni..!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2020. Október 04. 16:07:18

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt



Számtalan inger, megannyi inzultus az Esszencia ellen, mely egykor sosem érzett hason… igazából semmit! Az Elohimokat nem arra teremtették érezzenek, főleg nem ilyen intenzív, impulzív és ingerlő érzéseket! Talán ezért bukik el az akarat és enged a suttogásnak, mely elégedetten morran és irányít, hogy előbb mohón vegyél birtokba, aztán még mélyebbre vágyjál. Ehhez nem kevesebbet, mint a teljes erődet igénybe veszed, mely fizikai atrocitás ellen a doktornő úgy tűnik nincs felvértezve.

Kit érdekel a telefonhívás, hogy az földön vagy hol koppant! Nem számít az se, hogy nem illik így viselkedni, bánni egy hölggyel, de még csak az sem, hogy esetleg a másik talán nem igazán ugyanazt akarja, mint te! Egy valami, ami mindennél fontosabb, hogy ezek a vágyak beteljesüljenek így vagy úgy, de valahogy mindenképp! A gombok nem jelentenek akadályt, sőt, már épp a következő réteget hámoznád le mit sem törődve annak ellenállásával vagy a következményekkel, amikor…

Minden izmod görcsbe rándul. Az összes és leginkább egyszerre. Az igazság az, hogy a nemesebbik szerved nem tudták kecsesen lábfejjel megérinteni, ahogy csak képesek rá, de úgy tűnik, hogy valamiért a jó doktornő fel volt készülve és zuhanás közben – no meg a fejed találkozik az asztal szélével nem kevés fájdalmat – és ezáltal kitisztuló tudatod felfogja a sokkoló látványát. Hasznos kis szerkezet, a rendőrség is tart ilyesmit, sok más apróság mellett. Ha úgy nézed, lehetett volna paprika spray is vagy valami egészen más…

Az indulásod alaposan megkésik és még a levegőért is megküzdesz, ahogy lassan múlik a sokk-hatás. Eközben a jó doktornő legyűri a pánikot, a szakadt ruháit és átöltözve egy teljesen azonosba guggol le hozzád megérintve a homlokod, melyet finoman megsimogat. Tekintetében együttérzés, szomorúság és némi legyűrendő félelem lángol, meg olyan árnyalatok amiket már nem tudsz értelmezni. Nem nyúlt a telefonért amennyire meg tudod állapítani és nem kiabált segítségért sem.

Psykhe /Görög/ Minden lehetőségre felkészültem. – nyugtat meg kissé remegő hangon, de a kezét uralja – Nem tudtam mi válthatja ki ezt, de ha a(z ember)férfiak képesek megküzdeni vele, akkor tudom, hogy te is felülemelkedsz ezeken az egészséges, de kissé erőteljes vágyakon. – nyel egyet – Természetesen folytatjuk a kezelést, a pillanatnyi gyengeségedet pedig – mély levegő – majd akkor átbeszéljük.

A szervezeted azonban erős, mások talán még hosszasabban fetrengenének, de te kezded visszanyerni az irányítást, érzed nem sokára képes leszel felkelni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2020. Október 11. 18:09:24
Enethiel

Lehetne mentegetőzni, hogy miért történt mindez - hogy nem ezt akartam, de nem számít - mert az történt, amit szerettem volna. Ennek ellenére apró,  de fontos különbség! Ha lehet úgy fogalmazni, eleinte minden úgy alakult, ahogy már egy jó ideje szerettem volna. S kétség sem férhetett hozzá, hogy a doktornő hasonlóan vélekedik! Csakhogy az izgatóan szanaszét repülő gombok ellenére hamarosan csalódnom kellett, és kiderült, hogy a doktornő erősebben ragaszkodott a saját elképzeléséhez. S eme makacsságnak hála igencsak fájdalmas élményben részesülhettem. Pár pillanatig nem teljesen értem, hogy ezt most csak valami durvább előjátéknak, vagy elutasításnak kellene-e értelmeznem? Talán az asztal széle az, ami segít rávezetni a válaszra, no meg a doktornő kezében tartott sokkoló élesedő sziluettje. Ez akkor most nemet jelent? - kérdezném tőle, ha tudnám. Így csak a göccsel küszködve próbálom meg átvészelni a következő perceket anélkül, hogy a nyelvemre harapnék. Ez a közdelem alaposan elterel a figyelmemet az eredeti terveimről. Ahogy oldódnak a görcsök, Kénytelen vagyok elismerni, hogy célszerű eszköznek tűnik a sokkoló, s talán még örülhetek is, hogy nem valami halálosabb fegyverbe futottam bele. Kicsit jobban belegondolva szerencsés dolog, hogy meg tudta magát védeni - mert különben meg pocsékabbul érezhetném magam! De még így is van miért szégyellnem a pofámat! - jövök rá lassan két fájdalmasabb levegővétel közt. Úgy érzem magam, mint akit megvertek, vagy minden izmában izomláza volna - még a fejem is sajog! Ez utóbbira hamar meg is lelem a választ az asztal szélére pillantva.
Amint tudok beszélni, muszáj megjegyeznem

/Görög/ Ezt teljes mértékben megérdemeltem! - nyögöm fájdalmas grimasszal, átértékelve a pár perccel korábbi nézőpontomat - Ne aggódj, semmi bajom! - teszem még hozzá, amikor a homlokomat megérinti - Hasonló helyzetben bármit megtehetsz, amibe nem halok bele egy percen belül! - adok neki egy sóhajjal engedélyt hatékonyabb védekezésre. Remélem nem lesz szükség rá, de az ilyesmit az esetemben úgy tűnik, nem árt időben tisztázni.
/Görög/ Azt látom - válaszolom arra, hogy minden eshetőségre felkészült. Vajon csak én vagyok ilyen problémás - és esetleg előre látta a konfliktus lehetőségét, s felkészült - vagy voltak már hasonlóan problémás páciensei? - tűnődök el egy pillanatra, de valahogy nem akarom tudni a választ.
/Görög/ Tudom, hogy nem számít, de sajnálom... - bököm még ki a földön fekve, és valóban rosszul érzem magam amiatt, mert nem tudtam uralkodni magamon. S ahhoz sem kell nagy fantázia, hogy ez után az eset után a munkába állásomat még távolabbinak érezzem. Főleg, hogy én sem engedném magamat így vissza.
/Görög/ Értem - válaszolom beletörődve a menetrendbe - Ha úgy jobb, legközelebb odabilincselhetsz valamelyik bútorhoz - javaslom neki halkan, mert ezek után semmi alapom nem lenne megsértődni ilyen óvintézkedéseken. Amint képesnek érzem magam felkelni, még várok egy percet, aztán megpróbálkozom vele. Elteszem a telefonomat, aztán a doktornő felé fordulok.
/Görög/ Az érzelmi megrázkódtatást nem tudom semmivé tenni - de ha megengeded, a ruháidat megcsináltatom, vagy újat veszek - ajánlom fel neki indulás előtt.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2021. Január 21. 11:45:03

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt



Agonizálásod nem tart soká. Nem csak a gondolatait, válnak egyre tisztábbá, de a tested felett is kezded visszanyerni a teljes irányítást. Előbb azon tűnődtél, hogy végre… majd azon, hogy miért végül pedig talán kérdő tekinteted találkozik a doktornő kissé megszeppent pillantásával, de tény, hogy nem vádol téged, sőt, visszavár. 

Az emlékek hatására megvilágosodtál valamennyire, mert felrémlik, hogy a Háborúban akadtak Vihardémonok, akiknek érintése pontosan ilyen volt és bár nem tudod felidézni, hogy téged is ért volna, az emberek ellen bizony hatásosnak bizonyult…

Aztán Jayr értékrendje ér utol, melybe saját gondolatok keverednek. A törvény tiltja és Jayr becsülete is, hogy nővel úgy kívánjon együtt lenni, a másik nem egyezett bele. Nincs mit szépíteni rajta, majdnem erőszak lett a vége és ha igazán végig akarsz menni ezen a gondolatmeneten, akkor rá kell döbbenj, hogy adott esetben teljes valódban meg is büntethetted volna.

Sőt, még mindig megteheted, ahogy valami sötét hang suttog az Esszenciád mélyén.

Akárhogyan is döntesz a fejed eléggé fáj, magától idő amíg meggyógyul. Ez is az emberi test átka, hátránya ha úgy tetszik, hogy sérülékeny és lassan gyógyul még egy ilyen kevésbé erős trauma után is… már amennyire fel tudod idézni. Nem kevés olvasmány vár rád, hogy felidézd azt, amit egykor érintésre tudtál.

A doktornő nem úgy tűnik mint aki aggódik érted, igaz, ezt most nem róhatod fel neki. Ő (csak) egy halandó, törékeny és sebezhető. De a szavaidra azonnal fürkészni kezd, hogy tényleg úgy van e ahogy állítod. Ugyanakkor a bizonytalanság is erős, elvégre te mégis csak egy Bukott vagy, ettől milyen bajod lehetne?

Gondolataidra, hogy vajon… nem tudod meg tőle a választ, nem kapsz magyarázatot, de úgy vélheted, hogy talán nem te vagy az egyetlen problémás, sőt, talán nem te vagy az egyetlen Bukott. De mindez nem számít most, csak az, hogy belátod a hibád, a vétket és bocsánatot kérsz! Ez, látod, hogy nagyon sokat jelent!

Psykhe /Görög/ Köszönöm… s tudnod kell, hogy… de, igen. Számít. – fontos neki, majd bólint – Ha úgy vélem szükséges, megteszem a kellő lépéseket. – de nem mondd olyasmit, hogy bilincselni fog

Felrémlik, miközben összeszeded magad, hogy nem is oly rég, egy rendőr kollégád szíve állt meg miattad, most majdnem erőszakot tettél és bár megbántad őket, a Sötétség nem alszik. Az Ördög, ahogy mondani szokták. Lehetséges, hogy a Szenteltvíz is ezért van rád hatással.

Psykhe /Görög/ Igen. Tartozol. De úgy vélem, hogy nem ezzel.

Odalép az ajtóhoz, kinyitja – kienged – pici távolságot ösztönösen tart. Kilépve Kirké-vel találkozol, aki kíváncsian néz rád mielőtt félreáll, hogy elengedjen…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2021. Január 28. 19:03:57
Enethiel

A kellemetlenségben egyetlen örömteli pillanatot sikerült felfedeznem - mikor a görcsök végre feloldódtak. Szinte megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy vége, s egy picit talán segít megérteni az emberek érzését, hogy mit is érezhetnek, ha az erőmhöz folyamodva meggyógyítom őket.
A helyzet ily módon alakulása villámcsapásként ért - és a doktornő pillantása azt sejteti, hogy nem csak engem lepett meg a dolog. Egy újabb, aprónak s színesnek tűnő emlékmorzsával is gazdagodok - melyet mivel nem nagyon tudok elhelyezni még - ezért a helyén hagyom - majd később talán be tudom skatulyázni. De jelenleg van sürgetőbb problémám is - mégpedig Jayr és a törvényalkotók  elképzelése a világról. Nem kell sokat tipródnom rajta, hogy belássam - teljességgel jogos elvárásokat fogalmaztak meg, és hogy felismerjem - ennek ellenére is sikerült elbuknom. Ráadásul a nagyobb bajt nem magam miatt sikerült elkerülni, hanem...
Hanem még mindig elvehetném, ami jár! - ötlik fel a talán titkon vágyott, és nem kizárt, hogy  bosszúszomjas gondolat, hogy aztán rácsodálkozzak, és kissé megijedve magamtól visszarugdossam az elfojtott ötletek sötét sarkába.
A halántékomat megdörzsölve üdvözlöm a friss jövevényt, mely fejfájás néven mutatkozik be, és úgy tűnik, mintha maradni akarna. Egyre inkább úgy tűnik, hogy mindig van mit tanulnom saját magammal kapcsolatban is - mások testéről még nem is szólva! Viszont ez nem rémít el, hiszen pontosan tudom, hogy egyszer már sikerült elsajátítanom - így másodjára sem lehetetlen! A doktornő érdeklődő/gyanakvó? tekintetére értetlenül tárom szét a kezem

/Görög/ Azt hiszem nem értem, hogy mit nem értesz... - jegyzem meg, hátha konstruktívabb párbeszéd is kialakulhat. De most kivételesen  úgy érzem, hogy én  vagyok egy leheletnyivel több információ birtokában. Az egész szerencsétlen ügyben egyedül az jelent kissé megnyugvást, hogy látszólag azért ha nem is elfogadta, de legalább értékelte a bocsánatkérést. Valamiért eszembe jut a Bolhással történt  megismerkedésünk, és kellemetlen párhuzamokat vélek felfedezni.
/Görög/ Ó a ... - sóhajtok. Legfőképp az a kellemetlen, hogy most én voltam a Bolhás - akit még most sem igazán kedvelek.
/Görög/ Szerintem legközelebb menjünk biztosra. Aztán ha van javulás, lehet normalizálni a helyzetet! - javaslom neki - Még egyszer nem szeretnék hasonló helyzetbe kerülni!  Meglátásom szerint a biztonságod jelen esetben fontosabb, mint a kényelmem - teszem még hozzá talán azért, mert attól tartok, hogy akár edzőtermi módon is végződhet egy rosszul sikerült találkozó. A doktornő tartozással kapcsolatos megjegyzésére bólintok, hogy megértettem, de most nem vagyok olyan hangulatban, hogy pontosítsam a részleteket.
/Görög/ Majd alkalomadtán nyújtsd be a számlát - válaszolom neki.

Kilépve Kirkével futok össze, így van lehetőségem pár szót váltanom vele és Iasonnal. Feltehetőleg ők is érzik, hogy feszültebb a doktornő is és én is.

Amennyiben korábban sikerült megbeszélni, hogy Iason marad - abban az estben felvetem a dolgot Iasonnak és Kirkének - majd ha beleegyeztek, akkor köszönés után távozom az épületből.
Az utcára érve, hogy ne kerüljek időzavarba, a telefonon beállítok három ébresztési időpontot. Az első egy óra, a második másfél, a harmadik két és fél óra múlva csörgeti meg a telefont. Végül még besietek egy közeli boltba két doboz védelmet vásárolni - majd az arborétum felé veszem az irányt, hogy találkozzak Zairával. Gondolatban még feljegyzem magamnak, hogy ha útba esik, ne felejtsek el belátogatni  egy felnőtt boltba is.

Ha nem sikerült megbeszélnem, hogy Iason itt maradhat-e, abban az estben már nem feszegetem a kérdést, és az egyszerűbb megoldást választom

/Görög/ Nos, sikerült megtudni, hogy a Doktor miért akkora durranás? - kérdezem Iasont, aztán Kirkére nézek, hátha ő többet mond. Végül
/Görög/ Szépen köszönjünk el Iason, mert indulnunk kell! De ha szeretnéd, két nap múlva folytathatjátok a beszélgetést! - tudatom vele, hogy mikor fogok visszajönni. Aztán elköszönve Kirkétől és a doktornőtől Iasonnal távozunk.
/Görög/ Remélem azért jól  érezted magad! - mondom Iasonnak az utcán - Legközelebb is elkísérsz? - kérdezem tőle, hiszen a válasza az igazi fokmérője annak, hogyan is érezte magát.
/Görög/ De most  menjünk az arborétumba! - indítványozom - Ha szeretnéd, ott fagyizhatunk is, ha nyitva van! - javaslok még egy újabb programpontot út közben.

Spoiler: megjelenítés

perception+survival csz: 7
Próbadobás (fölédobás) 3d10: ( 1+5+10 ): Össz = 16
Célszám: 7. Eredmény: Siker
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2021. Február 15. 11:52:56

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Dr.%20Psykhe%20Vardalos.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt



A hang, az a vággyal teli, talán sötétnek bélyegzett hang azt várnád elhallgat, de… megaláztak. Legyőztek. Egy ember tette és most még mindig nem tanulta meg, hogy bizalom egy kérészéletű dolog. Az emberek egykor elárultak téged, elfelejtettek és ahogy nézed nem is sietnek felidézni az emléket. Élik mindennapjaikat és nincs szükségük a Bukottakra, akik mindent feláldoztak miattuk. S itt van egy halandó, aki kéri-kelleti magát, majd amikor elvennéd megtagadja tőled! Igen is, el kellene venned! Neked ez jár! *

A Karma nevű dologra sok mindent fognak és mondanak rá, de gyanúsan jelen van, ha némiképp visszatekintesz a közelmúltba. Olyannyira, hogy még némi káromkodás is megfogalmazódik benned a helyzet iróniáját tekintve, aminek része az, hogy most a másik oldalról szemléled a dolgot. Végül a javaslatodat egy bólintással nyugtázzák, de valahol a tudatod mélyén sötét gondolatok támadnak a bilincsre és a doktornőre gondolva.

Psykhe /Görög/ Nem történt végzetes baj. Az idő pedig mindent megválaszol majd – ért egyet és nem kevés bátorságról téve tanúbizonyságot, maga nyitja neked az ajtót és enged ki.

Odakint Kirké fogad, de csak pillanatnyi ideig mér végig – mégis úgy érzed, hogy örökkévaló hosszan méricskéltek sokszor hatékonyabban, mint a doktornő eddig bármikor – és sietnek be a Doktornőhöz. Iason nincs itt, de mikor leérsz ott találod, ahogy képregényt olvas – illetve mikor felfogod az első sietős gondolatok után – Kirké hátizsákját is. Ezek szerint csak valamiért visszament, és ha esetleg rákérdeznél, pontosan ezt a választ is kapod. Így bizonyos, hogy a fiúra vigyáznak, mehetsz nyugodtan a dolgodra.

A telefonoddal a kezedben álldogálsz, beállítasz és… nem történik semmi. Nyugodtan elvacakolsz vele és miután végeztél, szűkös anyagi helyzeted tovább rontod olyasmivel, ami épp nem is oly régen történtekre terelheti a gondolataidat amolyan: „Nem tanultál semmit?” módon. Ismersz valakit aki így gondolkodik, a legjobb barátod (volt)? Érdekes a párhuzam itt is, mert valahonnan felrémlik egy felnőtt bolt címe ami lám, pont útba is esik (teszel róla).

Odabent egy olyan hölgy szolgál ki, aki minden bizonnyal érti a „csíziót”. Eléggé unatkozik, épp nincs vásárló bent és így leltárral vagy valami hasonlóval foglalja el magát. Épp egy eszközt nézeget, kifejezetten férfiaknak van kitalálva és hasonlít egy gyűrűre. Fel is próbálja, majd némi nézegetés után kuncogva teszi vissza a dobozába mielőtt lezárná azt.

Akármit tervezel a kifejezetten egészséges és picit a tetoválásai és piercingjei miatt vadnak tetsző eladólánnyal, az Arborétum végre elérhető közelségbe került. Illetve Zaira, ha nem kell csalatkoznod… de sajnos kell. Nem találod ott, ahol korábban serénykedett, igaz az idős hölgy most is itt van, Sophia. Rövidre fogod és a Doktor Seed után érdeklődsz – ami szintén felidézhetsz egy két dolgot – hogy azt a választ kap, most nincs a Központban.

Ez nem rettent el téged, tudod az utat! Negyed óra múlva viszont lehet, hogy már másképp gondolod… és a segítségkérés után egy méhraj jelenik meg válaszként és indul neki a rengetegnek, hogy átvezessen számodra láthatatlannak tűnő ösvényeken egészen Zairáig, aki Igaz Alakjában fekszik a napon élvezve annak minden meleg érintését.


Spoiler: megjelenítés
* Ha szeretnéd a kockára bízni a sorsod, akaraterő csz 8, vagy elköltesz egy Ake-t és lerázod. Esetleg mehetünk úgy is tovább, hogy már legyőzted.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2021. Február 17. 19:43:38
Enethiel

A sértett egóm, nos, az úgy tűnik, hogy nem képes csendben beletörődni a vereségbe. Lehet, hogy túlságosan makacs vagyok,  de ez sokszor meghozza a kívánt eredményt. Igaz, most kevésbé szerencsés ez a tulajdonság, mert még biztos, hogy sokáig fogok ezen rágódni. Tudom, hogy el kell engednem, de nem olyan könnyű, mint mondani. Nem könnyű vállat vonva tudomásul venni, hogy teremtés egykori sztáralkalmazottai mostanában pszichológushoz járnak, miközben azzal szembesülnek, hogy megkérdőjelezik őket, a munkájukat, és a történelem szemétdombjára kerültek. Igaz, abban igazuk van az embereknek, hogy tetszett volna nem eltűnni a munkából eonokra. Persze verhetném az asztalt azért, hogy nekem mi jár - de tudom, hogy ez nem így meg. Újra meg kell dolgozni mindenért, és ki kell érdemelni! Az odaadó híveket főleg!

A Karma által elém tartott görbe tükör lehet, hogy nem tetszik, de segít másik nézőpontból is megérteni a dolgokat. Igaz, jobban örültem volna, ha ez a lecke kimarad az életemből, és szerintem a doktornő is lemondott volna róla. A bilincset és a doktornőt övező gondolatokat elhessegetem, és megígérem magamnak, hogy sokkal enyhébb formában Amyntával azért ki fogom próbálni...

/Görög/ Remélem igazad van! - válaszolom a doktornőnek, aztán távozok. Kirké jelenlétén meglepődök kissé  - mintha nem lenne jobb dolga, mint hogy itt legyen? Vagy történt valami Iasonnal? Vág belém egy pillanatra a félsz, pedig néhány  dologgal több mindent helyre tudok hozni, mint egy átlagos ember. De hamar megoldódik a válasz, ahogy besiet. Ezek szerint vagy tudja, hogy mikor ér véget egy-egy találkozó, vagy... megérzi ha az anyja kizökken a nyugalmából? Azt hiszem, túlkomplikálom... Iason még mindig odalent, és egy képregényt bújik. Megnyugodva váltok vele néhány szót, és vázolom neki, hogy a következő pár órát itt tölti/töltheti el, amíg érte nem jövök, aztán elbúcsúzva tőle távozom.

A telefon beállítása után még szemrevételezem az anyagi lehetőségeimet, aztán megindulok a bolt felé. Ugyan felrémlik még, hogy esetleg meggondolatlan vagyok, de magyarázatot könnyedén találok. Egyrészt holmi bilincsek mindig jól jöhetnek - másrészt pedig Amyntán használni is akarom! Akinek az egyetlen hibája talán az, hogy nincs még kettő belőle... Úgy vélem, hogy ezen idővel lehet és kell is változtatni - két hasonlóan odaadó szépség személyében! Nem kétséges, hogy ha teljesen elfojtom a vágyaimat, az csak növekvő frusztrációhoz vezet. Ezért kell megpróbálnom bizonyos keretek közé szorítva, de beteljesítenem egy részét, nem? - teszem fel magamnak a költői kérdést. De ahogy a doktornőnél tapasztaltak mutatják - a kereteket bizony szigorúan még szűkebbre kell szabnom.

/Görög/ Helló! - köszönök belépéskor, és körülnézek. Látom, hogy nem igazán tolonganak az emberek. Ennek jelen esetben kicsit még örülök is, mert így legalább nyugodtabb körülmények közt tudok vásárolni. Futó pillantást és mosolyt vetek a gyűrűre, aztán az eladóra
/Görög/ Stílusos, de jegygyűrűnek sajnos egy kicsit nagy. Lehet, hogy máshova szokták húzni... - állapítom meg, majd elkezdem bejárni a boltot - elvégre nagyrészt sejtem, hogy mit szeretnék vásárolni. Egy-két dologra rácsodálkozva felveszem őket jövőben beszerzendők listájára, de most két doboznyi védelmet és egy bilincset választok ki a feltétlen szükséges tárgyaknak. Ha van apróhirdetés, párat átfutok, de végül aztán még vacillálva a hölgyek rezgő barátja és a golyók közt megpróbálok szóba állni az eladólánnyal.
/Görög/ Remélem tudsz segíteni! Igazán élvezetes meglepetést szeretnék okozni! Bár itt mindennek a sikere a fantázián  és technikán múlik - de szerinted melyiknek van nagyobb örömszerző képessége a hölgyek esetében? - teszem le elé a két terméket, remélve, hogy mivel unatkozik - kapok érdemi választ, vagy használati tippet - esetleg sikerül egy picit flörtölni. Közben megnézem magamnak a tetoválásait. Elvégre ezért vannak közszemlére téve. Végül még a javasolt darabot hozzátéve a csomaghoz fizetek és jó hangulatban távozom.

Az arborétumhoz menet azt tervezgetem, hogy az újonnan beszerzett játékszerekkel hogy fogom megismertetni Amyntát - és ez nem kevés izgalommal tölt el. Az arborétum látogató központjába érve Zairát elsőre nem találom sem a boltban, sem máshol. Szerencsére Sophia megbízható pontként jelen van

/Görög/ Helló Sophia! Jó egy ilyen kedves arcot látni! - köszönök neki - Nem tudja véletlenül, hogy Doktor Seed merre van? - kérdezem tőle, és hamar tisztázza, hogy itt nem is fogom megtalálni Zairát.
/Görög/ Nagyon köszönöm, Sophia! Szerintem maga nélkül itt minden a feje tetejére állna! - dicsérem  meg egy picit - Örülök, hogy találkoztunk! - búcsúzom, és nekiindulok, hogy felkeressem Zairát. Azért örülök, hogy most nem a boltban van, mert így anélkül tudunk beszélgetni, hogy bárki megzavarna minket. Bár ha jobban belegondolok, mást sem tudnának megzavarni... Talán ez lehetett az oka hogy nem figyeltem eléggé, de majd negyed óra múlva rá kell, hogy jöjjek - én sem tudom magamtól megzavarni a nyugalmát, mert azt sem tudom, hogy most hol vagyok. Mivel nem szeretném kóválygással tölteni az időmet, ezért körülnézek, aztán halkan megszólítom
/Görög/ Helló Zaira! Megszánnál egy eltévedt vándort, aki csak meg szeretne pihenni a természet lágy ölén, és mellette kikérné bölcs tanácsodat? - kérdezem tőle - Valószínűleg itt vagyok valahol a közelben. Van itt néhány fa, több bokor és még az egyik ösvényen állok! - világosítom fel a tartózkodási helyemről.
Végül egy méhraj érkezik,  amit pár másodpercig eltart, míg felfogok, hogy mit is kereshet itt - hogy végül a nyomukban eljuthassak Zairáig.

Akit megpillantva bizony bennakad a lélegzet, és megerősödik a szándék, hogy amennyiben lehet, ebből a találkozásból liezon legyen! Legyűröm a késztetést, hogy újból hasonló hibát kövessek el, mint a doktornőnél.

/Görög/ Helló! - köszöntöm, bár szerintem pontosan tisztában van vele, hogy már ideértem - Örülök, hogy fogadtál! - lépek hozzá, és mellé heveredve egy-két másodpercig csodálattal nézem.
/Görög/ Sajnos nem csak a látvány miatt vagyok itt - pedig... - sejtetem, hogy már ezért megérte eljönnöm. Aztán pici szünet után folytatom
/Görög/ Több homályos folt van az emlékezetemben, mint egy befagyott folyó jégpáncélján - és reméltem, hogy néhány dolgot megfelelő ellentételezésért hajlandó volnál esetleg ezeket részben eloszlatni - vezetem fel az ittlétem egyik okát, és közben nem titkolt tetszéssel nézegetem. Ha nem nekem szánta volna a látványt, akkor bizonyára tett volna róla, hogy ne lássam. Különben is mi természetellenes van abban, hogy a szépséget megbámuljuk?
/Görög/ Három  dolog érdekelne jelenleg - és mindhárom a hogyan kérdéskörébe tartozik. Az első, és legfontosabb - hogy mi lehet a módja annak, hogy egy ember ne csak egyszer biztosítson Hitet, hanem több alkalommal is? Mert elég bajosnak tűnik mindig új és új embert találni, akit meg lehet vámolni. Van egy édes kis követőm, aki talán megfelelő lenne, csak ugye a szita tömör betonfalnak számít az emlékeim állapotához képest. Szóval ó természet gyönyörű őre, mondd, mi az óhajod a részletes magyarázatért cserébe? - teszem fel neki jókedvűen az első kérdést. Mivel ez létbevágó kérdés, ezért egyáltalán nem várom, hogy olcsón mérje a tudást. De ha valamiért mégis elbagatellizálná, akkor saját saját hatáskörben úgy veszem, hogy amíg nagyon súlyosan nem vét ellenem vagy az emberek ellen - addig ezért cserébe megbízható szövetségese/segítője leszek. Vagy persze amíg újfent ezt is el nem felejtem, mint annyi mindent...

Spoiler: megjelenítés
elköltve egy akaraterő, mert még mindig forr a karakter vére, de nem akar újra kudarcot vallani az önuralom terén
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2022. December 29. 15:15:52

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora délelőtt



Továbbra is nehezedre esik elfogadni, hogy ember tett helyre, hogy felülemelkedett rajtad, de leginkább azon, hogy felkínálta magát és aztán makacsul nem adta oda amit igenis megérdemelnél! Ez, és persze a tudat, hogy képes lennél elvenni igen sötét gondolatokat eredményez, de nem hiába mondják azt, hogy az akarat mindent legyőz! Ez történik most is, hiába lázad a tested, az elméd irányít és táplálja a büszkeség is, hogy holmi test nem győzi le a benne bújkáló Elohimot! Valószínűleg ez adja meg a kellő erőt és nyomod el a vágyat annyira, hogy képes legyél valamennyire higgadtan kilépni az ajtón minden hormon és más biológiai folyamat őrjítő suttogása ellenére. Átkozott Rabisuk! ez mind az ő munkájuk és hibájuk. Talán egy kicsit… de tényleg csak egy aprókát a tied is (?).

Nem segít az sem amikre ezután gondolsz, hogy segítségre szorulsz! Arról már nem is beszélve, hogy bár mindent feladtatok értük, úgy tűnik, hogy azért csak fennmaradtak valahogy nélkületek, igaz, nem ti akartátok így. Az sem szól mellettük, hogy mit tettek a világgal, de talán valóban akad néhány egyén, aki érdemes az életre, a megmentésre. A kérdés csupán az, hogy a Bukottakra is vonatkozik e mindez vagy ők felette állnának ilyesminek? Ha el is vennéd ami jár, amit megkaphatsz, a következményekkel ki és hogyan számolna el egy ismeretlen és idegen világban, ahol megannyi történet szól a démonokról és azok legyőzéséről…

De te most csak egy valakit akarsz igazán legyőzni, de őt talán nem is kell. Ez lehet legalább annyira vonzó benne, mint amennyire nem. A kis híved valószínűleg még azt is örömmel venné, ha feláldoznád a nevedben valami sötétebb Démonúrnak. De az biztos, hogy egy kis bilincs ellen nem lesz semmi kifogása.

Később, mikor már távoztál a doktornőtől – aki túl közvetlen volt és valószínűleg ő is tanult ebből – Kirkét is magad mögött hagyva azon tűnődsz Iason társaságában, hogy vajon a lánya miért állt az ajtóban és érezted úgy, mintha az érzelemmentes álarca mögött valójában igazi aggodalmat véltél felfedezni! Legalábbis nem elképzelhetetlen. Nos, Jayr egészen biztos aggódott volna fordított helyzetben, de Kirké…? Iason-al kettesben maradtál, megint picit az az érzés, hogy csak egy bábu vagy valami játszmában, mert amikor végzel, Kirké érkezik a Lifttel. Ennél pontosabban kevesek és kevésbé lehetett volna bárki is.

Végül a fiú és a lány kéz a kézben lépnek be és indulnak el felfelé vezető útjukon, te pedig telefont piszkálsz mielőtt a magad ösvényére lépnél.

Sok minden történt rövid idő alatt és még több minden vár rád ez nem is kérdés. Ehhez a hosszú és rögös úthoz pedig elengedhetetlennek tűnik a társaság. Rögtön itt van Amynta, de ha lenne belőle még néhány akkor nem lennél annyira kétségbeesve – lehet erős a szó, de igaz – hogy újabb és újabb embereket találj magadnak akik ennyire oda vannak (csak is) érted! Egy igazi háremed lehetne mit az arab sejkeknek vagy a japán rajzfilmek hőseinek! Mindenesetre a jelszó: óvatosan!

Közben beléptél az üzletbe, ahol nem is bírod szó nélkül, megjegyzed, hogy szerinted az a dolog – amiről az eladólány biztosan tudja mire való – hogyan is kéne használni. Jutalmad nem is marad el egy olyan mosoly formájában, hogy „Ne mondd! Tényleg?” de csak annyit kérdeznek, hogy „Miben segíthetek?”. Ha elég pofátlan vagy a válasz alkalmával, akkor a lány eltűnődik a hogyan továbbon, de ha óvatos maradtál, akkor a bilincs és védelem mellé egy kifejezetten nőknek való kis rezgőséget ajánl, aminek használatával kapcsolatban vagy tanácsot hozzá kérdezel vagy kérnél e. Amennyiben igen, úgy csak a kérdésektől függ, hogy milyen irányt vesz a vásárlás…

Kifelé menet a tetoválásokon tűnődsz, olyan ismerősek voltak azok a fura nonfiguratív tetoválások, mintha már láttál volna ilyesmit korábban. De most sok más, sokkal fontosabb (?) dolog foglalkoztat, mindjárt rögtön az, hogy találod a legszebb virágot ebben a teremtésben. S közben elkalandozol hogyan fogod otthon beporozni az odaadó szeretőd bibéjét! De visszatérve a jelenhez azt látod, hogy a kiváló egészségnek örvendő Sophia ott tesz-vesz és pakol ahol korábban már a fiatal fiúval és az általad második doktori címmel rendelkező emberrel is találkoztál.

Sophia /Görög/ Fiatalember! Ha csak 30 évvel fiatalabb lennék! – kuncog, de aztán hessent – csak nem egy különleges virágot szeretne egy figyelemreméltó hölgynek? – érdeklődik a témánál maradva valamennyire, de mikor a kérdésed eléri – Pihen! Végre! Túl sokat dolgozik az szentem! – mondja tele szeretettel – De meghagyta, ha egy fess rendőrfiú járna erre, ő megzavarhatja a pihenését – ingatja a fejét, nem biztos egyetért ezzel, de nem is rója fel – Amennyiben megtalálja. – kuncog és int az erdő felé, mely jóízű vidámság még elkísér egy ideig mire bosszúság kezdené felütné a fejét.

Végül eléred a célt…

Fenséges a látvány Jayr számára. Leírhatatlan, amit lát és mégis teljesen valóságos. Hosszú évezredekig láthatatlan szépség, amit elzártak a Teremtés elől, hogy az örök sötétségben kínlódjon… de most itt van és a Nap sugarainak érintését élvezi Való Igazságában. Nem rejti el, pedig megtehette volna, úgy érzed, igazából tudod! hogy ez a bizalom egy újabb foka. Láthatod őt, nem rejti el magát és megcsodálhatod a természet egy kis Esszenciáját.

Zaira /Görög/ Örülök, hogy ideértél. – kis vidámság – Nem csak ezért jöttél? – kérdezi, de immáron ülve, hogy rád nézhessen azzal a rejtélyes apró mosollyal, amit biztos, hogy kevesek láthatnak kivirágozni ajkain – Kérlek, avass be, hogy mi másért lennél itt! – hallgat el és végig téged, hogy a kérdésed végén finoman leereszkedjen arról a hatalmas levélről ami eddig az ágyát jelentette, amin megpillantottad napfürdőzése közben

Közelebb lép, egészen közel… teljesen, ha nem teszel semmit. Megáll tőled egy lépésre, talán közelebb és hosszasan időzik a tekintetedben mielőtt válaszolna.

Zaira /Görög/ Mielőbb meg kell tanulnod az Első Nyelvet. – kezdi halkan, szelíden mondandóját, majd bólint aprót, mint aki döntött valamiről – Segítek neked Enethiel! – erősíti meg reményeidet, majd percekig nem szól, sőt talán tovább is tart némasága, mígnem – Nem tudok olyan hellén mondát vagy legendát felidézni, ami ide illene, így inkább más mitológiát hoznék fel példaként: a Faust… név mond neked valamit? – kérdezi, s úgy érzed valamit tanítani szeretne, rávezetni a válaszra, amit annyira keresel.

Azt, hogy miért segít, mit kér, ha kér egyáltalán bármit cserébe, nem említette… még.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Január 02. 18:53:47
Enethiel

Azt még talán meg tudnám emészteni, hogy fizikailag legyűrtek - ehhez az elmúlt napokban már volt szerencsém. Meg is szokhattam volna, de nem sikerült. Az viszont annál kevésbé tetszik, hogy saját magamon nem vagyok képes még mindig uralkodni. Lassan kijelenthetem, hogy ön és közveszélyes vagyok! Ezt belátva már csak az a kérdés, hogy záros határidőn belül tudok-e ezen változtatni, és hogy alkalmas lennék-e továbbra is rendőrnek? Foghatom a hormonokra, a körülményekre, de semmi értelme. Újabb dolog, amiben kudarcot vallottam, és újabb dolog, amivel tovább romboltam a belém vetett bizalmat...
Ez viszont pont az a lecke, amely rávilágít arra, hogy ha én messze állok régvolt tökéletességemtől - akkor milyen jogon várhatnám el az emberektől, hogy kevesek kivételével ne bukjanak el az élet próbatételein? De ez nem mentség az én tetteimre, legfeljebb relativizálása - ami nem épp a megfelelő ösvény...

Hogy Kirké milyen érzelmekkel állhatott az ajtóban, azt nem tudnám megmondani - de ha valóban megsejtett valamit arról, hogy mi folyik odabent, akkor nem csodálkoznék ha aggódott volna. Szerencsére az anyja mindenre fel volt készülve... az már viszont sokkal jobban zavar, hogy mint látható, nem ok nélkül... Mikor Iasonnal végeztem, és Kirké a lifttel pontosan érkezik, kellemesen megnyugtatónak érzem a jelenséget - de nem tudnám hova tenni. Talán mert így látszólag minden pont úgy működik, ahogy ideális esetben kellene.

/Görög/ A pontosság a királynők udvariassága! - utalok arra, hogy nem maradt észrevétlen a pontos időzítés. Az biztos, hogy Kirké fura, de a jó értelemben értve. Talán épp ezért kedveli Iason is.

Az üzletben a mosoly mintha arról beszélne, hogy nem én lehetek az egyetlen, aki hülye dumával próbál szóba elegyedni vele. Feltehetőleg elég fárasztó lehet egész nap ezt hallgatni...

/Görög/ Köszönöm, most még semmiben - válaszolom, és nekilátok a bolt felderítésének, hogy aztán a portya végén megfogadjam az ajánlását. Úgy döntök, hogy az első figyelmeztetőnek tűnő mosoly alapján úgy kezelem, mint egy normál bolti eladót, és nem mint árucikket. Maradok inkább az udvarias, tárgyilagos, őszinte, de  fölöslegesen nem bizalmaskodó tanácskérésnél. Mire kell figyelni, mik azok az apró, de fontos trükkök, amiket javasolt betartani, hogy "profi" módon vethessem be. Nem az eladó puhítása a célom, hanem az, hogy ha már van egy szenvedélyem, akkor azt minél profibb szinten űzhessem Amynta örömére. S jelen esetben az eladó a szakértő, aki épp elméleti továbbképzést biztosít ehhez számomra. A tetoválása ismeretlen-ismerős, de ez már meg sem lep. Annyi mindent elfelejtettem, hogy ha azzal rukkolna elő, hogy múlt héten találkoztunk, azt sem tudnám őszintén cáfolni.

Sophia megjegyzésére egy kedves mosolyt villantok
/Görög/ Akkor már rég elhívtam volna vacsorázni! - válaszolom arra, hogy mi lenne, ha fiatalabb volna. Aztán ahogy dr. Seedre terelődik a szó egyetértően bólintok arra, hogy bizony megérdemli a pihenést! Ellenben mikor arról beszél, hogy holmi rendőrfiúkat fogad, picit meglepődök.
/Görög/ Oh, ez azt jelenti, hogy csicseregnek a madárkák, vagy pedig azt, hogy másokat is megfogott a személyisége? - kérdezem vidáman. Elvégre eddig szerintem nem jártam itt egyenruhában. Aztán búcsút intve neki nekiindulok megkeresni Zairát.

Zaira látványa meggyőz arról, hogy megérte eljönnöm, és hogy talán jobban bízik bennem, mint én saját magamban. A kérdésre halkan megszólalok, mintha félnék, hogy a hangos szó megtöri a varázst.

/Görög/ Már csak ezért megérte idejönnöm. De az az igazság, hogy ennél azért többet szeretnék! - vallom be neki, és aztán belefogok abba, hogy miért is vagyok itt. Miután leereszkedik a levélről, és közelebb lép, érdeklődve várom, hogy mi is ezzel a szándéka. Kissé meglep, ahogy a személyes terembe is belép - igaz, nem először hágja át ezt az akadályt. Nem érzem úgy, hogy zavarna, vagy veszélyben érezném magam - még jól is esik a közelsége. Én is kíváncsian kutatom pillantása mélységeit, és a pillanat varázsát kihasználva régmúlt és elfeledett emlékek érzései után kutatok magamban. A válasza apró mosolyt csal az arcomra, mikor az Első Nyelvet említi
/Görög/ Óhh... látom előre siettél az utolsó kérdésre! - jegyzem meg halkan. S mikor végül eldönti, hogy segít nekem - némi megkönnyebbülés suhan át az arcomon, hogy aztán rövidke várakozás után rádöbbenjek, hogy az okítás áráról bizony nem szólt semmit. Így aztán meghozom a döntést, amely jelenleg helyesnek tűnik. Felöltöm Igaz alakomat előtte, mert bár eddig nem tettem mióta újra? találkoztunk, de amire készülök, azt teljes valómban felvállalom. No meg talán neki is újabb emlékeket idézhet a látványom. Bal tenyeremet felemelem, és tétován felé nyújtom, de félúton megállok a mozdulattal, mintha egy üveglap lenne kettőnk közt. Nem érintem meg, de megadom neki a lehetőséget, hogy megőrizze a maradék távolságot - vagy ha úgy gondolja, befejezve a mozdulatot, megérinthesse az ujjaimat. Közben továbbra is a tekintetébe veszve megszólalok
/Görög/ Mióta találkoztunk, mindig csak segítesz, és elnéző gyengédséggel viseltetsz irányomba. Mostanra teljesen elnyerted a bizalmamat, és noha nem vagyok egyszerű eset - de a segítségemre és támogatásomra bármikor számíthatsz! Az ajtóm bármikor nyitva áll előtted, ha bármire szükséged van! - jelentem ki határozottan. S ezt nem azért mondom neki, mert úgy érzem, hogy ezt kérné, vagy elvárná. Azért mondom neki, mert én érzem úgy, hogy ez neki jár! Azok alapján, amit eddig láttam, tapasztaltam tőle, megérdemli. Aztán immár én is csöndben maradok, szimplán csak élvezve ezeket a bizalommal teli perceket, továbbra is Igaz alakomban maradva

Mikor végre újra szólásra nyitja a száját, meglepő példával hozakodik elő.

/Görög/ Ma már te vagy a második, aki ezt a művet javasolja. Nem hittem, volna, hogy az alkukötés szabálykönyve megjelent nyomtatásban is. A művet nem olvastam, de a jelentését ismerem, és nem tetszik. Olyan alku, amiben az egyik felet - az embert átverve kicsalnak tőle valami sokkal értékesebbet. Valami tisztességesebb megoldás nincs? - érdeklődők - vagy hogy tudok utólag módosítani az ember javára? - kérdezem, de tartok kissé a választól.
/Görög/Ráadásul a mű tartalmazza a rituálé vagy mi pontos leírását, ami kell hozzá? Eladja a lelkét egy papírra írt szerződésen, amit a saját vérével írnak alá a felek, és közjegyző hitelesített? Esetleg zálogot kell egymásnak adni? Netalántán a hold ezüstös fényében szeretkezve pecsételik meg a dolgot? Vagy elég szóbeli megállapodást kötni? - találgatok. Bár él bennem a gyanú, hogy az utolsó lehet a helyes válasz, de ki tudja?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Január 07. 18:30:02

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Zaira.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – délelőtt, dél



Megannyi dolog változott és ezek közül csak egy a fizikai test és annak korlátai. Viszont talán pont ez az egyik a sok közül ami a leginkább emlékeztet arra mi is történt, hol is vagy és mennyit vesztettél! Vereség? A Háborúban talán… de most mégis itt vagy! S az Őrök, az Őrzők sehol! – Igaz, bele gondolni is félelmetes, hogy talán itt vannak, csak te nem érzékeled őket! Sok veszélyt rejt a gyengeséged mind a testi, mint Esszenciális téren, de ennek már át is élted egy-két aspektusát. Viszont az jó hír lehet számodra, hogy van lehetőség a fejlődésre – hogy idő akad e az más kérdés – mindkettő téren! Így talán még rendőrnek is alkalmas maradnál, ha akarnád… akarod?

A felismerés elvezet egy apró felvilágosodáshoz és úgy véled helyes irányba terelt, s ennek fényében meglátsz néhány, a saját utad szegélyezte – eddig rejtett – buktatót. S innen talán a helyes irány már egy kevésbé katasztrofális jövő felé vezet! Nem beszélve arról, hogy azért akadnak barátok akik ott állnak melletted és segítenek amiben és ahogy csak tudnak.

Kirké is gondolsz miközben Zaira-t kerested, s egyre inkább az az érzésed, hogy koraérett, sokkal intelligensebb az átlagnál és nem veszik el a részletekben, melyek igencsak zavaróan hathatnak, ha valaki nem látja a nagy egészet. A megnyugtató érzés a jelenlétében, a rend érzete pedig felismeréshez vezet: a Neberu, a negyedik, a Szférák Házának tagjai voltak a Rend oszlopos tagjai. S nem mellesleg igen csak ingatag viszonyt ápoltak sokszor az Ötödik Házzal, mely szinte maga volt a Káosz. Mindenesetre Kirké csak biccent ezúttal, de tekintete megfejthetetlen számodra. Ez a talány még kísérni fog egy darabig.

A felnőtt-boltban a viselkedésed és őszinteséged felkelti a fiatal nő figyelmét és amikor megérti, hogy neked fontos a partnered, olyan dolgokba avat be, amit biztos, hogy nem kap meg akárki, aki betéved ide. Ad egy névjegykártyát is és szavai még ott csilingelhetnek a füledben miszerint „öröm hallani, hogy akadnak még úriemberek!”

Végül a méh-raj előtt Sophia arca rémlik fel, a csodálatosan egészséges mosolya és az, hogy mennyire tisztelettel és szeretettel beszél Dalia-ról. Kuncogása – mely gyógyír az ara odafigyelőknek – a vacsorameghívásnak szólt, ahogy a szavait is nehéz feledni „Csak akkor?” – ki tudja, lehet zavarba is hozott! A csiripelő madárkáknál csak felpillantott egy faágra, ahol valóban csiripelt egy kismadár, de a tekintetre elhallgatott és ahogy nézted olyan, mintha némán beszélgettek volna! Végül Sophia egy marék magot tartott ki tenyerében amiért a kismadár bátran leszállt perc múltán és csipgetni kezdte míg el nem fogyott az utolsó szem is! „Cserfesek azok a kicsi lányok!” – mosolyog rád őszinte örömmel mielőtt búcsúztatok volna

Végül ott állsz Zaira előtt. Nem dr. Dalia Seed, hanem Zaira előtt! A Rabisu előtt, a Ninurtu kórusból. Minden apró részletet látsz, amiről tudod, hogy nagy kegy és bizalom kell ehhez! A test nem csak börtön, de rejtekhely is. Zaira közelsége olyan, mint a méh közelsége a bibéhez. Mint mókus közelsége a makkhoz vagy öreg fa közelsége a saját ágához! Teljesen természetes! A lénye is az, a kisugárzása is maga a természet szépsége és tökéletessége. Vajon valóban ennyire makulátlan? Nincs ott a sötétségből, ami benned is árnyékkígyóként tekereg? Kérdezi egy már ismerős (belső) hang féltékenységtől csöpögve. Végül elűződ azt mikor te is felfeded a kiléted. Mikor ez megtörténik, hallod ahogy fellélegzik – mindketten tudjátok felesleges, de igen csak emberi gesztus – és hamarost ölelő karok között találod magad, melyek indaként fonódnak. Szorosan álltok így, ha nem szakítod meg akkor elég sokáig, talán addig míg le nem foszlik rólatok Igaz Valótok.

Zaira /Görög/ Nagyon jó újra látni, azt, hogy nem érintett meg az Sötét Mocsok ami odalent volt! – megkönnyebbülve elmorzsol egy könnycseppet, majd kezeibe veszi a kezeidet és arcához emeli – Oly hosszú idő telt el! – mondja és valahogy nem tudsz szabadulni az érzéstől, hogy sokkal több lappang a háttérben, de valamiért még nem került, nem kerülhet felszínre – /Első Nyelv/ Mindig segíteni fogok! – ígéri, szinte beragyogja a sötétséget benned ez a pár szó, főleg, hogy megérted, de aztán sajnos a további néhány szó elveszik az emlékek ködében – S tudom, hogy te is így teszel! – bizalom és hit benned, pont úgy, mint Amynta esetében. Illetve nem teljesen… hiszen ő egy Bukott! Végül: Második? – érdeklődik, de nem tolakodik – Elég tisztességes, ha te úgy akarod! Alapvetően Fauszti, de van lehetőség, hogy ne csak elvegyél. Ezt… nehéz elmagyarázni, de érezni fogod! – biztat és tűnődik egy kicsit de aztán belekezd – Van a városban egy Namaru, ő sokat tud erről, de nem tudom mit és mennyit kér az információkért. A neve… Cesa… khm…riel.

Aztán az utolsó kérdésednél egyszerűen csak nevet. Őszintén és önfeledten (nem káröröm ez hanem igazi vidámság), majd komolyabban folytatja:

Dalia”Zaira” /Görög/ Ez egy szóbeli megállapodás. Ha őszintén hisz abban, hogy megteszed, amit ígértél… viszont, ha megszeged, akkor a köztetek lévő kötelék is elszakad. De ahogy említettem, a részletek az Ördögben lakoznak – utal a Namarura
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Január 11. 17:18:29
Enethiel

Jelen helyzetem talán nem minden aspektusa szívderítő, de ha kicsit objektívebben próbálom  meg nézni, akkor elmondhatom, hogy magamhoz képest az elmúlt évezred legnagyobb eredményét sikerült elérnem. Elvégre sikerült némi korlátozott eltávhoz jutnom a börtönömből! S bár korlátozott lehetőségeim vannak - de már maga a tény, hogy vannak lehetőségeim - olyasmi, amire ki tudja, hogy mióta vártam? Ráadásul ez a fizikai test újabb, és eddig ismeretlen leckéket tanít. Ahogy Amynta is, vagy a doktornő. Igaz jelenleg más-más dolgokra... de most már nem érzem olyan feleslegesen elveszettnek magam, mint pár nappal ezelőtt - immár van cél, hogy miért és kikért is érdemes küzdeni, és hogy egyre többekért tartozom felelősséggel! S az első lépések egyike az, hogy minél előbb visszatérhessek a rendőrség kötelékébe, és megnyugtatóan rendezzem többek közt Cyrus, Zoe  és Théa helyzetét is.

A boltban a névjegykártyára meglepetten pillantok, amikor átveszem. A két legfontosabb dolgot már most elolvasom rajta - a nevet és a feltüntetett foglalkozást. Mivel én nem igazán rendelkezem névjegykártyával, így maradok annál, hogy szimplán bemutatkozom.

/Görög/ Részemről a szerencse! Jayr vagyok, Jayr Eisenberg.
Amikor úriembernek titulál, nem állom meg válasz nélkül
/Görög/ Szomorú az, ha a betérők közt úriembernek tűnök! - válaszolom neki, mert úgy érzem, hogy engem sem illet meg ez a titulus. De aztán az is lehet, hogy ő a szokásostól eltérően definiálja ezt a fogalmat.

Sophia kérdésére csak elmosolyodom

/Görög/ Óh, dehogy! Csak így még halogatom egy picit, amíg egyenesbe nem jövök anyagilag! - válaszolom neki jókedvűen. Elvégre feltételezem, hogy a bizonyára jó társaság lenne, és sok érdekes dolgot tudna mesélni... De az is sokat elárul róla, hogy milyen bizalmat tudott kiérdemelni a kismadárnál.


Zairát nem lehet nem megbámulni, de ezt a részemről nem érzem sem tolakodónak, sem szégyenli valónak. A levelek, fodrok, színek alakja és mintája látszólag azt sugallja, mintha a rabság nem lett volna rá komolyabb hatással.

Végül engedve az elhatározásnak, Igaz alakom teljes pompájában jelenek meg előtte. Egész alakomból jóleső melegség sugárzik, és járja át a közelben tartózkodókat, elűzve fáradtságukat és elfeledtetve gyengeségüket. Jayrhoz  képest magasságra már nincs nagy változás, mert a modern kori emberek közt már nem számít kirívóan magasnak az egy-nyolcvanas magasság. Nem úgy az ebben a korban is ritkaságszámba menő, márvány után kiáltó tökéletes férfitest - melyet egyszerű szövésű, könnyű fehér lenvászon ingbe és nadrágba öltöztetett, és amely kiemeli enyhén napbarnított bőrét. Lábán ruházatához illő, fonott sarut visel. Frissen borotvált, markánsan férfias arcáról vállig érő szőke hajzuhataggal és valószerűtlenül mélykék, igéző szemekkel teszi nehézzé az elszakadást. Attól az arctól, melyet két oldalról egy-egy hatalmas bagolyszárny keretez.
Most ezeket a szárnyakat végre jóleső módon nyújtóztathatom ki a szabadban. Az igaz alakomat felvéve értem csak meg, hogy Zaira mennyi eltitkolt kételyt temethetett magába velem kapcsolatban. Hogy vajon én milyen állapotban vészeltem át azt a szörnyűséget?

Az ölelése jól esik, és nem is marad viszonzatlan. Sőt, a szárnyaimmal is körbeölelem, tovább hangsúlyozva az óvó és gondoskodó szándékot felé. Nem siettetem megszakítani az ölelést, mert nem törném meg a varázst. Csakhogy Zaira mellett repül az idő, és Igaz valóm hamarabb lefoszlik, mint vártam - és hirtelen elöntenek azok a hormonok, melyek Jayr testével együtt jának.

/Görög/ Oohh... rebegem kicsit megremegve ahogy sokkal szűkebb lett a hely kettőnk közt, és menekülőútként újra felöltöm az Igaz alakomat.
/Görög/ Elnézést, nem olyan könnyű kontrollálni a porhüvely ösztöneit ilyen közel hozzád - fűzök tömör magyarázatot a dologhoz. Zaira szavai megkönnyebbülésről mesélnek, de úgy érzem, hogy esetemben nem teljesen lélegezhetünk fel. Amint a kezemet az arcához vezeti, gyengéden megsimogatom.
/Görög/ Látható nyomot nem hagyott, de még sokat kell dolgoznom azon, hogy ismét a régi önmagam lehessek! - vallom be, hogy tisztában vagyok azzal - messze nem vagyok tökéletes - és érintem homlokához a homlokomat, majd ujjaimmal végigcirógatom az állát
/Görög/ De szerencsére rajtad sem látszik a nyoma, fantasztikusan festesz! -  az állcsúcsát pillekönnyedséggel megemelem picit, hogy kedveskedően megpiszézzem a nóziját. Az eltelt időre aprót biccentek. Talán nem is az idő a legfájóbb, hanem a világ változásának milyensége. Ám az idővel ellenben ez utóbbi ismét rajtunk is áll...
/Görög/ Az eltelt időn nem tudunk változtatni, de a jelent és jövőt ismét formálhatjuk, miközben újra felfedezzük a múlt emlékeit! - próbálok némi vigaszt és célt nyújtani neki - Szeretnélek újra minél inkább megismerni! - utalok arra, hogy ha nem zavarja, azért a jövőben a társasága miatt olyankor is felkeresném, ha épp nincs mit megbeszélnünk. Az ígéretére újfent melegen átölelem.
/Görög/ Ez... rengeteget jelent  nekem! - válaszolom halkan, és mikor érzem, hogy milyen erős felém a bizalma, hozzáteszem
/Görög/ Nem is lehetne másként! - bólintok arra, hogy segíteni fogok neki, aztán visszaadom a szabadságát, és eleresztem, de nem lépek messzebb. Jól esik a közelsége, ami így megerősíti a  beszélgetés bensőséges jellegét.
/Görög/ A második? Csak röpke gond, melyre talán tudod a megoldást! - mosolyodom el - A követőmet jutalmaznám meg azért, mert neki hála jobban megértem az embereket mint eddig,  és fantasztikus dologra vezetett rá! - dicsérem nyíltan szeretettel Amyntát - Gondoltam, valami olyasmivel jutalmaznám meg, amit mint Elohim adhatok. Vagy talán mivel a mostanában divatos egyházi  iránymutatás nem áll távol tőle - ezért egy ereklyeszerűséggel gazdagítanám. Igazából a szárnyam egyik apróbb tollára gondoltam, amit például egy fülbevalónak, vagy nyaklánc medáljaként lehetne felhasználni. De ugye a kihúzott szárnytollam is azonnal eltűnik, ahogy elrejtem az igaz alakomat.  Ez a legtriviálisabb probléma vele. Megjegyzem, ezen egy tollacska kivételével nem is áll szándékomban szanaszét hagyni a darabjaimat...

Amikor felvilágosít, hogyan is érhet véget a paktum, tagadóan ingatom a fejem.
/Görög/ Alapvetően nem szívesen szegem meg a szavam. A megkötött megállapodást pedig biztos, hogy nem szegném meg önszántamból. Bár csak véletlenül kötöttük, így is komoly érzelmi megrázkódtatásnak tettem ki szegényt. Pedig a lehetőségekhez képest kiválóan fogadta a dolgot - vélem - Feltételezem, hogy az egyezség megszegése még ennél is súlyosabb traumát okozna, úgyhogy az a részemről ki van zárva! - vetem el azonnal ezt a lehetőséget.

/Görög/ Óh, hát ez... elég nehéz ügynek tűnik! - sóhajtok, ahogy belegondolok hogy én mit ajánlhatok fel  a paktumkötés során - Mert alapvetően olyanoknak kínálnám fel az egyezséget - akiket méltónak tartok amúgy is a támogatásomra, és úgy érzem, hogy megérdemlik. Vagyis már eleve segíteném vagy gyógyítanám őket ellenszolgáltatás nélkül. Ezen felül mégis mi mást tudnék még nekik felajánlani, ígérni? Picit sarkosítva, de én a többségi athéni lakost testesítem meg - a csóróbb fajtát. Egyáltalán nem szégyenlem, de ez az életforma korlátozott anyagi erőforrásokal jár. Egy harmadosztályú dzsinnhez képest én nem ígérhetek pénzt, sikert, gazdagságot, világi javakat. Mondjuk nem is biztos, hogy az erre áhítozók keltenék fel a figyelmemet... Ha pedig a repertoárom nézzük, az azért elég egyoldalú. Mint már mondtam, meg tudom gyógyítani őket - de azt amúgy is megtenném. S ezzel szerintem vége is a felsorolásnak. Viszont ha mást akar, akkor - vonom meg a vállam - nem hinném, hogy tudom teljesíteni - tűnődök el Zairára pillantva - Lehet, hogy bennem van a hiba, és túlságosan segítőkész balek vagyok - vonom le a következtetést, de nem igazán zavar a konklúzió.
/Görög/ Viszont más szakértőhöz még egy ideig nem szívesen fordulnék, úgyhogy beérem azzal a tudással, mit tőled kaphatok - vetem el az ötletet, hogy elhamarkodottan vegyem fel a kapcsolatot a Namaruval.
/Görög/ De térjünk rá a nyelvleckére! Már napok óta kísért a vágy, hogy ha mást nem, pár szót, kifejezést elsajátítsak. Talán a legfontosabbak a következők lennének: Sajnálom!, Kérlek hallgass meg!, Semmi baj!, Fontos vagy nekem!, Csodálatos vagy! és az Ígérem! - aztán rámosolygok - a többi szót rád bízom, vagy azt, hogy mit osztanál meg velem! - adok neki szabad kezet.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Január 16. 19:18:56

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03 Zaira.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – délutánig



Számtalan gondolatod végül elvezet oda, hogy megint picit többet tudsz magadról, kicsit jobban megérted mi is történik veled és körülötted… jó úton haladsz minden korábbi buktató ellenére!

„Ha hétszer elesel, állj talpra nyolcadszorra is.” – csendül fel a múltból mézédes hangon

A korábbi sötét pillanatok nem tűntek el, de most újra fényesen ragyog előtted a jövő! Ráleltél valamire, ami erőt adhat a hosszú napok és harcok alatt. Úgy érzed, hogy szükséged is lehet majd rá! Sok minden történt rövid idő alatt a korábbi végtelennek tetsző statikus őrülethez képest és még több kaland vár rád, igaz, talán nem mindegyiket te keresed majd. Nem mindet, de van amelyiket igen: Cyrus, Zoé és Théa is ezek közé tartozik.

A kártya, melyet ujjaid között tartasz alapvetően sem hétköznapi, de van benne valami igazán különleges: egy tollal felírt telefonszám, amelyekből egyértelműen látszik, hogy nem az üzlet elérhetőségeinek egyike. Egy mosoly a jutalmad a bemutatkozásra, olyan őszinte amit ritkán látsz emberek arcán felragyogni. Ez neked szól… illetve Jayr-nak, de mégis neked (is).

(https://i.pinimg.com/originals/36/21/7c/36217c8cb569344046bd56f87da080d5.jpg)

Efthya /Görög/ Meglepődnél. – válaszol, de nem erőlteti a dolgot

Sophia /Görög/ Az már probléma fiatalember, ha egy romantikus estéhez pénzre van szükség! – fedd meg egy kicsit, de aztán elmosolyodik – Tengerparti séta egy Galaktoboureko (görög grízpite) mellett és némi Metaxa után kétlem bármit el tudnál rontani – kuncog, de nem tart tovább vissza

S végre Zaira!

A természet szépsége, egy erdei Nimfa a legendák szerint, akikről számtalan történet maradt fent. Neked pedig itt és most rabul-ejtően hibátlannak tetsző. Nem is tudsz és akarsz másképp reagálni erre, mint magad is felfeded Igaz Valódat. S csak ekkor tűnik fel, ami eddig elkerülte érthető mód a figyelmedet, hogy minden olyan életteli Zaira körül… mint ahogy körülötted szokott. S az, hogy talán egy ki nem mondott aggodalom foszlik szerteszét abban a pillanatban, ahogy megpillant téged úgy, ahogy… és te is rádöbbensz, hogy talán szükséged is volt erre.

Egy ideig elvesztek a múló pillanatokban…

Az emberi testek ölelése ragad ki, de az ölelés nem múlik, igaz, azt sem teszik szóvá, hogy újra önmagad akarsz lenni. De amikor mentséget keresel egy kecses ujj érkezik, hogy lezárja a szád és igéző tekintete suttogja szinte, hogy nincs szükséged magyarázkodásra. S mikor megsimogatod az arcát, ő lehunyt szemmel élvezi azt.

Dalia /Görög/ Mikor a lágy tavaszi szellő kecsesen megérinti a bimbózó rügyeket! – mosolyog, továbbra is lehunyt szemmel állva, igazából minden mozdulatod akadály nélkül éri el. Nem kihívó, nem úgy mint a Doktornő volt, de ebben a bizalomban van valami ártatlan, valami hívogató – Köszönöm! – fogadja a bókot, majd a varázslatos percek lassan véget érnek, beszélgetni szeretnél – Szeretném, ha visszatérnének az emlékeid – mondja miközben picit elbambul, végül – De az új emlékek ellen sincs semmi kifogásom! – apró mosoly, mint mikor kibújik egy pici növényke a földből jelezve itt vagyok – Mindig is a bizalom volt az erősséged (és gyengeséged).

Elengedve, de el nem távolodva:

Dalia /Görög/ Ereklyék… Annunaki dolog. Nem találkoztam egyel sem és nem is találtam relikviát sem ami segít(het)ne. – mondja miután befejezted a mondandód és picit tanácstalanul ajkába harap, hogy elmondta amit tud, de természetesen rajtad áll mit kezdesz az információval, de a vallomásodra – Mindig is szeretted őket (az embereket). Sokat a szárnyad alá vettél, még többnek segítettél – mondja mosolyogva, végig a tekinteted rabságában – Az első alkalommal én sem tudtam, hogy mik a lehetőségeim, de a hosszas beszélgetések után valahogy természetesen jött, hogy mit adhatnék. – sajnálja, hogy neked nem így sikerült – Ugyan a pénz rabságában élnek, de azért vannak akik tudják, hogy az nem minden. Ha nincs kifogásod az idősebb pártfogoltak ellen… ők még hisznek a régi történetekben és pontosan tudják, hogy az egészség milyen fontos. De azért azt jól teszed, ha vigyázol, sok veszély van odakint! – aztán kis csend, majd kibukik belőle – Lehet el kéne menned a Namaru-hoz bármennyire nem kedvedre való. – majd az önvallomásodnál – De egy szeretnivaló balek! – nevet fel, talán te is vele nevetsz… végül – Igazából… ott van benned. Nem tudom mennyit tudok segíteni, de megteszem, ami tőlem telik.

S megkezdődik a nyelvlecke, ami sajnos teljes kudarccal zárul. Már látod, hogy az Első Nyelv mennyivel összetettebb, mint bármilyen halandó és azt is, hogy a tanulása nem oly könnyű mint a német vagy angol nyelvvé. De! Itt a tanár, a következő órát meg is beszélhetitek akár…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Január 17. 19:30:32
Enethiel

A névjegykártyán elolvasom a nevet
/Görög/ Szép neved van! - dicsérem meg, majd a kézzel írt telefonszámra picit felvonom a szemöldökömet.
/Görög/ Már ezen is meglepődtem - vallom be a túlzottnak tűnő bizalomra - de értékelem a bizalmat, noha nem tudom, hogy mivel is érdemeltem ki. De ha már távsegítséget tudok hívni  úgy illő, hogy viszonozzam - nézek körül, és egy tollat felvéve felírom rá a telefonszámomat.
/Görög/ Van pár ismerősöm a rendőrségen és az egyik kórházban. Úgyhogy ha netalán valami zűrbe kerülnél, ezen a számon utolérsz. De remélem, hogy nem emiatt lesz rá szükséged! - teszem még hozzá mosolyogva, és most már távozom.


Sophia válaszára elgondolkozva hümmentek.
/Görög/ Látszik, hogy még túl fiatal és tapasztalatlan - kacsintok rá - mert még nem találkozott velem! Ugyanis én hajlamos vagyok hibát pechre halmozni - kíváncsi vagyok, hogy él-e valamiféle cáfolattal.


Zairánál most kell rádöbbennem, hogy több mindenben hasonlítunk, mint elsőre gondoltam volna. De ez a felismerés egyáltalán nem zavaró, hanem inkább örülök is neki. Úgy tűnik, hogy neki nem kell magyarázkodnom. Egyrészt gondolom azért, mert elfogad úgy, ahogy vagyok, másrészt pedig mint Rabisu, valahol teljesen természetesek neki az ösztönök ilyenforma megnyilvánulása. Viszonzásul puha csókkal illetem az ujját, és mikor lehunyt szemmel élvezi a simogatást, úgy döntök hogy megérdemel még némi kedveskedést. Óvatosan, mintha attól tartanék, hogy szétfoszlik a varázs, gyengéden cirógatom a szabadon hagyott bőrfelületeket, de arra ügyelek, nehogy illetlen területekre tévedjen a kezem. Ha többet vagy mást szeretne, akkor még mindig vezetheti a kezem, mint az előbb. Még túlságosan is frissen kísért bennem a doktornőnél történetek emléke - és abból tanulva csak ott és annyit adok most, amennyit Dalia önként kér, vagy felkínál.

A kívánságára, hogy szeretné ha visszatérnének az emlékeim, halovány mosoly a jutalma.
/Görög/ Nos, úgy érzem, hogy többet tudsz rólam, mint én magam- biztos volna mit mesélned - vélem, és úgy tűnik, hogy nem is kell csalódnom - De azért mesélhetnél magadról is! - kérem, hogy ne mindig csak én legyek a téma, mert az ő története is felettébb érdekel.
/Görög/ Helyes! Az új emlékeknél törekedjünk a jóra! - javaslom, nem mintha más elképzelésem lett volna.
/Görög/ Picit elfogultnak tűnsz az irányomba! - vigyorodom el - néha valami negatívumot is említhetnél, mielőtt teljesen elbízom magam! - figyelmeztetem Daliát.

Az Annunaki ereklyékre picit ingatom a fejem.

/Görög/ Nem ilyen nagy erejű dologra gondoltam. Hanem a keresztény vallásnál előfordulóra. Valamely szent egy csontja, szögek a keresztről. Attól most tekintsünk el, hogy igaziak, csinálnak-e valamit vagy sem. Esetemben egy szárnytollamról lenne szó.

Ahogy megemlíti, hogy szerettem az embereket, bólintok.
/Görög/ Ezzel kapcsolatban megosztanám veled az észrevételemet, amit az első pártfogoltamnak köszönhetően tapasztaltam meg! Kis túlzással, de szerintem mondhatjuk, hogy a régóta ismert szeresd az embert parancsban rejlő további lehetőségekre világított rá! - lelkesülök - s ha engem kérdezel, ezt minden bukottnak ki kéne próbálni! Neked is csak javasolni tudom! Több okból is! Egyrészt azért, mert így jobban megérthetjük az embereket is, másrészt pedig azért, mert teljesen új típusú élményekkel gazdagíthat minket - ami nem mindennap esik már meg velünk!

Az egészséggel, mint kinccsel kapcsolatban is van meglátásom
/Görög/ Igazán könnyű dolgom az intenzíven lenne...
Az idősebb korosztályt említve újabb kérdés tolakszik elő
/Görög/ Tényleg, mi a helyzet Sophiával? Mit tud rólad? - kérdezek rá, ha már a párfogoltakról is szó esik - Tudod, hogy a te kedvedért is bármikor segítek neki - teszem hozzá, és nem véletlenül használtam az is szócskát, mert én is kedvelem. Amikor a veszélyekről tesz említést, bólintok
/Görög/ Tapasztaltam már néhány egészségtelen dolgot. Vertek már meg, ugrottak rám, nyúltam véletlenül szenteltvízzé vált csapvízbe, és kipróbáltak rajtam valami démonűzést is. Ezeket figyelembe véve kissé tartok a vasárnapra megígért templomlátogatásom miatt. Jah, és ha már vallás - Gabriel atyát kerüld el - az ő ivóvize változott szenteltvízzé!

A véleményére, hogy csak kellene beszélnem a Namaruval, ismételten megsimogatom az arcát.
/Görög/ Látom, hogy aggódsz miattam, megfogadom a tanácsodat! Sőt, ha megtudok valamit, megosztom veled - mosolyodom el, hogy aztán picit később már vele nevessek. Mivel kicsit kényelmetlen ácsorogni, ezért a szárnyaim eltüntetése után leülök a fűbe, és megpaskolom magam mellett a gyepet, hogy csatlakozzon.
/Görög/ Jó hallani, hogy rejtett tehetség vagyok, és csak ismételni kell! - állok pozitívan a dologhoz, de hamarosan be kell látnom, hogy ez azért nem olyan egyszerű, mint a biciklizés. Ezt bizony el lehet felejteni! Igaz, én sem vagyok pont olyan, aki csak úgy feladja a sikerhez vezető úton. Ezért aztán amikor a telefonom pittyegése jelzi, hogy már így is elég idejét raboltam Daliának felsóhajtok
/Görög/ Nem is mertem remélni, hogy ilyen kincsre bukkanok személyedben a mai nap! De azt hiszem, ideje indulnom, mert nem csak körülöttem forog a világ. Viszont úgy gondolom, hogy a nyelvi szintfelmérés megtörtént, és talán legközelebb innen folytathatnánk, ha nincs ellenedre! - pendítem meg egy újabb találkozás lehetőségét. Aztán nagy nehezen felállva megkérdezem
/Görög/ Kipihened a találkozásunkat, vagy velem tartasz a bejáratig? - kérdezem, hogy a válaszától függően egy könnyed puszit vagy a karomat kapja-e?

Daliától elbúcsúzva, útban a pszichiátria felé előhúzom a mobilomat, és az órára pillantva rá kell, hogy ébredjek - rohan az idő. Már nincs igazán lehetőségem elmenni a kórházba, majd vissza Iasonért, aztán haza. Talán úgy még működhet a dolog, ha Iasonnal megyek a kórházba, hogy beszélhessek Thanával és Cyrussal. De előtt  még van valami, ami meg kell tennem. Így a fülemhez tartom a telefont, és belesuttogom, mintha telefonálnék
/Görög/ Cesariel, hallasz engem? Enethiel vagyok, A Feltámadó Szél Házának, Dagan, az Ébredés kórusából, és szeretnék veled beszélni. Zavarhatlak, vagy szólítsalak később? - érdeklődők. Ha éppenséggel kész meghallgatni, akkor folytatom
/Görög/ Azért fordultam hozzád, mert úgy tartják, hogy a paktumkötés rejtelmeit igencsak ismered. Szeretném megtudni, hogy kötésnél mivel és hogyan lehet jutalmazni az embereket. Vagy ha kiérdemlik, akkor később hogyan tudok módosítani a javukra a paktumon. Cserébe nem sok mindent tudok felajánlani - de talán a szaktudásom jó szolgálatot tehet valamikor - elvégre Asharu vagyok. - próbálok valamiféle olyan javaslattal előállni, amiből mindketten jól jövünk ki.

A beszélgetés végeztével pedig a pszichiátriára megyek, hogy Iasont újra magamhoz vegyem. Remélem jól  érezte magát, és Kirké sem mászott tőle a falra.

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Január 18. 13:16:58

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – délután-kora este



Efthya mosolyogva köszönte meg a bókot és mikor kutakodva keresel mintha tudná mit szeretnél, egy üres kis jegyzettömböt és tollat nyújt feléd, míg a vallomásodra kifürkészhetetlen választ kaptál, ami csak akkor változott, amikor megemlítetted, hogy milyen segítséget tudnál nyújtani. A kérdő tekintet néma marad, de most ő lepődött meg egy picit… talán csak annyira, hogy még akkor is ez az érzés uralkodjon az arcán, amikor kilépsz az üzletből és minden bizonnyal beengeded azt a fiatal (nem tudnád megmondani, hogy nagykorú e), aki éppen akkor érkezik…

Sophia kedves sokat tudó kuncogása kísér utadon, de nem cáfol rá vagy erősít meg, kicsit olyan, mint Eisenberg nagyszülők, akik hagyják, hogy te magad találd meg a választ és csak akkor segítenek, ha kéred vagy nagyon nem találod és ezt látják is rajtad.

Zaira elfogadott. Ez az érzés uralkodik állandó jelleggel rajtad és nem tudsz szabadulni attól, hogy milyen sok közös vonásotok van annak ellenére, hogy szinte ég és föld vagytok. Az együtt töltött idő inkább Esszenciálisan intim, mint emberi testiség szintjén, bár az érintések talán mást sugallhatnak, de talán, mintha könnyebb uralkodnál magadon, mint korábban a Doktornőnél.

Ugyanakkor talán egy másik Bukott közelsége, ahol önmagad lehetsz, aki igazán ismer téged (jobban, de másképp mindenképp, mint például Amynta) okozhat belső vívódást, de valahogy inkább egy igaz szerelmes gyengédsége, mint egy vágytól fűtött szerető  érzését kelti.

Az a különleges hangulat nem múlik, talán ezért szaladt el annyira az idő, de minden percét súlyozottan élted meg és ahogy nézed, ezzel nem vagy egyedül. Nem léptek át láthatatlan határokat, nem bíztatnak másra, mint amit egykor, a Bukás előtt is átélhettél… talán.

Kijelentésedre ki mit tudhat, mintha elpirulna és ajkába harap mikor úgy tippeled a múlt képeit le tudná neked festeni. Valahogy egy ezeréves fenyő bukkan fel a gondolataid között, aki generációkat látott megszületni és eltávozni… a felvetésedre pedig, hogy mesélhetne magáról a következőket mondja:

Dalia /Görög/ Mire lennél kíváncsi? – most először mintha egy Vénusz Légycsapóját látnád és te lennél a bogár, amit odavonzott – Kérdezz bátran – mosolyog rád bátorítóan, ami motyogásba fullad mikor elfogultságot említesz. S bár ő nem tudja miket tettél korábban nem érkezik negatívum csak egy bólintás a jó emlékekre való törekvésre – hiszen ő vetette fel. – Nem vagyok biztos benne, hogy egy olyan vallás szimbólumára lenne szüksége ami démonként bélyegez minket – veti fel, de nem ítélkezik

S mikor a pártfogókra terelődik a beszélgetés

Dalia /Görög/ Igen, minden Bukottnak ezt kéne tennie! – de valahogy azt érzed, ez nincs így; az sem kizárt keserű tapasztalat – Igen, ott biztos örömmel vennék a csodás felgyógyulást! Meg azok is, akik nem fogadják el a csoda történt választ. – teszi hozzá kissé szomorkásan, majd Sophiáról kérdezed – Mindent. – válaszol és bólint – Tudjuk, hogy bármit megtennél értünk. – hisz benne, hogy így van, ahogy abban is csak jót szeretnél így megjegyzi Gabriel atya nevét.

A fűben ülve folytatjátok a beszélgetést, mely növénytakaró meglepően puha, életteli és élénken vibráló, kellemes ülni a földön, ahol az Első Nyelvet próbáljátok felidézni benned. Nem igazán sikerül, ami azért zavaró, mert tudod, hogy ott lapul benned, de Jayr emlékei igencsak megnehezítik a felidézését. Nem lehetetlen, mindössze többet kíván a mostnál. Az időben elindulás megcsúszhatott, nem tudod hanyadik csipogásra érted meg, hogy indulnod kell, de búcsúzni kényszerülsz.

Dalia /Görög/ Természetesen. Szólj, hogy mikor alkalmas és egyeztetünk! – de beéri a karoddal és elkísér az erdő széléig, ahonnan már magad is visszatalálsz.

Úgy tűnik, hogy át kell szervezned a délutánt, estét így előbb Iason-ra kell sort kerítened, ha nem érdeklődsz felől telefonon és csak aztán tudsz mással foglalkozni. De a telefon ha már a kezedben van, akkor intézel egy „hívást”, melyre nem azonnal, de meglepően hamar érkezik válasz.

Cesariel /Görög/ Igen, tökéletesen hallak. Mit tehetek érted? – nem mondta ki a neved, de válaszolt dallamos hangján, majd a kifejtésed követően – A jövőben sose említsd meg kinek mit tudsz ajánlani, hátrányos alku pozíciót eredményezhet – jegyzi meg a vezetők oktató módján – De az információid helyesek. Ellenben ez nem telefontéma. Később, holnap megbeszéljük a részleteket a találkozónkat illetően és személyesen folytatjuk! Jó éjt Enethiel! – egy pillanatra elkapod a neved említésénél a képet, hogy nincs egyedül, egy számodra ismerős nővel ülnek egy (talán) kávézóban. Igen, Riona az.

Végül eljutsz a Doktornőhöz, ahol Kirké és Iason ott olvasgatnak ahol hagytad őket…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Január 21. 15:36:52
Enethiel

A befelé igyekvő előtt kinyitom az ajtót, és megvárom amíg belép, én pedig jó hangulatban lépek ki a boltból - főleg hogy Efthya arckifejezéséből ítélve emlékezetes marad számára ez a találkozás.

Zairával úgy tűnik, hogy sikerült egymásra hangolódnunk - ami meglehetősen jól esik számomra, és úgy érzem, hogy jótékonyan hat rám. Noha úgy tűnik, hogy most fegyelmezettebb vagyok, a kétely azért ott sustorog hátul, hogy akkor is ilyen önmegtartóztató lennék-e, ha Jayr testében maradok? Hiszen a korábbi pillanatnyi kóstoló Dalia ölelésében nem épp ezt erősítette meg.
De Daliától volna mit tanulnom önuralom terén is... Neki nincs szüksége az Igaz alakjára, hogy mintegy mentsvárként használja. Az önuralom mellett őt talán a régebbi emlékek is segítik, hogy a gyengéd érintések őt ne hozzák lázba - és valahogy az az érzésem, hogy most a régi érzéseit próbálja meg feleleveníteni. Zavar ugyan, hogy nem emlékszem rá és a közösen eltöltött időre, de ezt az érzést azzal próbálom meg elhessegetni, hogy megpróbálok minél inkább az elvárásaihoz igazodni és bensőségesen kedves lenni hozzá. Így talán jobban megfelelek az emlékképeinek, és esetleg nekem is hamarabb térnek vissza ezek az emlékek. Nem mellesleg ráébresztett arra, hogy szeretném valóban elmélyíteni vele a kapcsolatunkat - és hogy jól érezze magát mellettem. Biztos vagyok benne, hogy idővel sikerülni fog jobban megértenem! Szépen lassan, lepésről-lépésre. De most még az újra-felfedezésen dolgozunk - egyáltalán nincs itt az ideje holmi testiségnek. Láthatóan nem tévedtem nagyot, amikor úgy véltem, hogy messze jobban emlékszik rám, mint én magam.

/Görög/ Látom, hogy most igazam volt! - vigyorodom el kedvesen, és futólag átölelve a fülébe súgom - szép színű gondolatnak tűnik! - évődök egy picit elengedve, de aztán nem feszegetem tovább a kérdést. Majd ha itt lesz az ideje - vagy eszembe jut, vagy majd elmeséli. A kérdésére, hogy mire is lennék  kíváncsi vele kapcsolatban, egyszerű választ adok
/Görög/ Rólad? Mindenre! De indulásnak talán maradnék a könnyebben megválaszolható és könnyedebb kérdéseknél! - nyugatom meg.
/Görög/ Kezdjük azzal, hogy amikor nem itt, az arborétumban tüsténkedsz, hogy akkor mivel töltöd szívesen az idődet? Mit szeretsz mondjuk enni, vagy inni? Mi igaz a növénykék és a zene kapcsolatából? - kezdem el sorolni. Mert bár ezek apróságoknak tűnnek, de fontos apróságok, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz.

Az ereklye kérdésére biccentek, mert igaza van. Talán az volt a gond, hogy túlságosan is próbálok a mostani keretek és Jayr adta példához ragaszkodni.

/Görög/ Valójában egy, a szárnytollammal díszített fülbevalóra gondoltam, mintegy jelképezve, hogy mindig vele vagyok. Az ereklye mindössze utalás volt arra, hogy a toll belőlem származik, és hogy egyedi - magyarázom, de nem igazán várok erre választ.
Dalia válaszára aprót sóhajtok, és halkan hozzáfűzöm

/Görög/ Mintha ezzel kapcsolatban neked is megvolna a saját történeted... Ha úgy érzed, hogy erről esetleg beszélnél, szívesen meghallgatlak! - ajánlom fel, hogy ha akarja, akkor kibeszélje magából a problémáját, vagy rossz élményét, mert mellettem nem kell magában tartania.
Hogy Sophia be van avatva, sok mindent megmagyaráz. De hogy ennyire?

/Görög/ Tudjuk? - kérdezek vissza pusztán kíváncsian, mindenfajta vádaskodás nélkül, mert Zairáról én is említést fogok tenni Amyntának.
A fűben ücsörgés meglepetésemre kényelmesebb, mint vártam - ám a hőn áhított eredményért bizony nekem is meg kell dolgozni. Jayr emlékei ugyan akadályoznak, de nem igazán bánom. Az sokkal jobban zavarna, ha még kevesebb emlék maradt volna meg tőle. Hiszen így is képes voltam elfelejteni az edzőtermi  kollegina nevét!
A telefon azért van, hogy zavarjon - de bizony Dalia társaságában ez nem megy neki könnyen. Mire észreveszem, hogy már nem először szól - már fel is borult a mai órarendem.
Dalia szavaira elgondolkozok, hogy mikor is tudom legközelebb meglátogatni.

/Görög/ Holnap pihenőnap, vasárnap délelőtt pedig már elígérkeztem a pszichiátriára - tűnődve pillantok Daliára - ha a doktornő beáldozza a vasárnapját a kedvemért, akkor az a minimum, hogy elmegyek. Utána pedig meg kell látogatom Gabriel atyát. Szóval most még csak azt tudom, hogy a hétvégén nélkülöznöm kell a társaságodat. De biztos, hogy hamarosan keresni foglak, mivel igencsak megfogtál! - mosolygok rá. Az erdő szélén apró puszival köszönök el, no meg a felismeréssel
/Görög/ Még hogy a férfiak tudnak tájékozódni...- értem arra, hogy egyedül feltehetőleg megint eltévedtem volna.

Picivel később Cesariel válasza azért megnyugtató.

/Görög/ Rendben, akkor majd holnap várom a megkeresésedet! - nyugtázom, hogy ez nem megy ilyen könnyen - Jó éjt! - búcsúzok tőle. Riona megpillantása nem tölt el örömmel, csak megállapítom magamban, hogy milyen kicsi a világ. Viszont eszembe jut róla, hogy legutóbb Thyrával voltam, amikor láttam. S ez az emlék ismét felidézi, hogy mennyire megbánthattam! Keserűen arra gondolok, hogy Thyra talán így nem fog hétfőn felbukkanni - betartva a hat napot - hogy kikövetelje az igazságot. Mert egyre tisztábban látom, hogy körülöttem le lehet mondani arról az életről, amit normálisnak hívnak. De vajon tényleg hétköznapi életet akarna magának? - kényelmetlenkedik ismét a régi kérdés, pedig azt hittem, hogy korábban megfelelő választ adtam neki. Rosszkedvűen felsóhajtok, és abban reménykedem, hogy a körülményekhez képest azért  jól van. Eltart egy kis ideig, amíg összeszedem magam, és kis segítséggel próbálok javítani a közérzetemen. Ezért úgy döntök hogy kipróbálok valamit. Elvégre ha Amynta meg tud engem szólítani, vajon ugyanez fordítva is működik? Töprengek el
/Görög/ Amynta, hallasz engem? - szólítom meg halkan, miközben magam elé képzelem ragyogó tekintetét - Hogy  vagy? Hiányzol ám! - teszem még hozzá. Ha így is sikerül kapcsolatot teremtenem vele, akkor folytatom
/Görög/ Most megyek Iasonért, aztán még beugrunk a kórházba, mert aggódom Cyrus miatt! - tudatom vele a helyzetet. Ha kiderül, hogy nem működik, akkor most még hagyom a dolgot, és sietek Iasonért.

Aki hol máshol lenne, mint ahol hagytam őket? Talán legközelebb valami apró süteménnyel illene beállítanunk - mosolyodom el a gondolatra

/Görög/ Sziasztok! - köszönök rájuk - Remélem jól éreztétek magatokat! Iason, hamarosan indulunk, csak még teszek egy rövid kitérőt! - fordulok meg, és meglátogatom a mellékhelyiséget bizonyos okokból, no meg azért hogy ne azt érezzék, hogy ott topogok a nyakukon. Visszatérve hozzájuk, Kirkéhez fordulva megkérdezem:
/Görög/ Anyukád hogy van? - érdeklődőm, mert valóban érdekel, hogy viseli a mai napot. A válasza után
/Görög/ Mostanában mintha túl sokat dolgozna - remélem van ideje pihenni is! - aztán inkább elhallgatok, mert majdnem azt mondtam, hogy mondja meg a doktornőnek, hogy ha úgy érzi, hogy inkább pihenne - nyugodtan tegyük át a vasárnapi találkozót hétközbenre. De úgy érzem, hogy nem volna helyes Kirkén keresztül "üzengetni", vagy beleszólni abba, hogy helyettem inkább Kirkével töltse a hétvégét... Ezt legfeljebb négyszemközt illik megemlíteni.
/Görög/ Köszönjük a vendéglátást! - búcsúzok Kirkétől, és még egy utolsó kérdést intézek hozzá
/Görög/ Megbeszéltetek újabb találkozót? - érdeklődök tőle, hogy legközelebb is hozzam-e Iasont? A válasza után Iasonnal az oldalamon távozunk. Kilépve az épületből megkérdezem Iasont
/Görög/ Szeretnél enni vagy inni valamit? Esetleg egy gyrost? - kérdezem tőle, hiszen sikerült úgy itt hagynom, hogy nem rendeltem neki ebédet - és fogalmam nincs, hogy evett-e rendesen. Miután ezt sikerült tisztázni, folytatom
/Görög/ A mostani menetrend az, hogy indulunk hazafelé, de útba ejtjük a kórházat, mert Cyrus - tudod, a doki - ott dolgozik,  de picit aggódom, hogy érzi magát. Ezért pár szót akarok vele beszélni, vagy a főnökével. Ám most beszéljünk a zsebpénzedről! - kanyarodok egy neki fontosabb téma felé - Níta nem tudom, hogy szokott-e adni, de itt az ideje, hogy önállóan is meg tudjál magadnak venni egy-két üdítőt, képregényt, vagy mást. Esetleg gyűjthess valami drágábbra. Heti kétezer drachma talán megfelelő lesz indulásnak? - teszem fel neki a kérdést, majd átadom neki az összeget.
/Görög/ A kifizetés minden héten pénteken történik, hogy tudjál vele kalkulálni. De ami a fontosabb, hogy így a hétvégéknek mindig némi pénzzel futhatsz neki - magyarázom a döntés miértjét. Utána folytatom tovább
/Görög/ Jó volna majd Níta egyik szabadnapján hármasban elmenni moziba, vagy lemenni a partra fürödni, meg esetleg fagyizni. De ha van egyéb ötleted, szóljál! - vetek fel egy tipikusan családi programot, hogy mit szól hozzá. Reményeim szerint a holnapi nap akár szólhatna erről is - de ugye Amynta munkahelyi beosztása a mérvadó. Ezért is nem neveztem meg a napot, nehogy csalódnunk kelljen. Végül újabb kérdést teszek fel
/Görög/ Remélem jól elvoltatok Kirkével! - említem meg, de ennél jobban nem fogom faggatni ebben a témában - mert ha akar, akkor majd úgyis mesél vagy kérdez. Helyette inkább arra kérdezek rá, hogy ő vagy Amynta mit szeret enni, hallgatni, nézni, olvasni, csinálni, vagy mit nem. Egyszóval próbálom minél jobban megismerni őket. A tömegközlekedésen már nem erőltetem a beszélgetést, helyette mobilon küldök Amyntának egy üzenetet
"Remélem jó napod volt! Iasonnal már úton vagyunk, de benézünk még Cyrushoz a kórházba, hogy érzi magát. Szeretlek! J"
A kórházhoz sétálva még egy közértbe beugrunk, hogy Cyrus kedvenc üdítőjéből vegyek egy dobozzal - vagy kettővel, ha Iason is kér, no meg egy kis  tejet a cicának - aztán irány a kórház. Már út közben azon töprengek, hogy van-e a kórházban gyerekbarát váró vagy valami hasonló, ahol Iason jobban érezné magát várakozás közben, mint egy rideg folyosón. Végül aztán vagy így, vagy úgy, de felkeresem Thanát és Cyrust...

Spoiler: megjelenítés

https://www.ifcmarkets.com/en/currency-converter/grd-eur/2000 (https://www.ifcmarkets.com/en/currency-converter/grd-eur/2000)
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Január 26. 08:23:10

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Kora este, estefelé



Nem tudod, nem engedi az Esszenciádba égett Sötétség elfelejteni, hogy ott van és állandó suttogása bár nem mindig elég hangos, azért néha sajnos túlkiabálja a józanság alapzaját. Sosem szűnik meg és erre mindig emlékeztet is, most épp olyan tettekre sarkall, amelyekben semmi becsület és tisztesség, barátság pedig végképp nincs.
Szerencsére Dalia/Zaira ebből a belső harcból mit sem érez, talán nem is sejti mi zajlik benned, de a kérdés talán ugyanúgy létezik nála is, ahogy most benned fogalmazódott meg: neki mik a belső démonai? Egyetlen logikusnak tűnő válaszod az akarat mértéke, ami szerinted minden kétséget kizáróan megállja a helyét: több emléke van a múltból! Kivéve, ha esetleg erősebb Esszencia/Tudat áll veled szemben. De az is lehet (és ekkor már nem egy dolog amire gondolsz), hogy a közelséged, esetleg egy másik Bukott jelenléte indított el benne valamit.
Barátságok voltak a Háború előtt és azt követően is. Sok nevet ismerhettél, mára kevés, szinte semmi sem maradt meg, de ha fel is bukkan valaki, a kérdés ugyanúgy jogos: barát maradt, vagy ellenséggé vált? Szerencsére azért már megismertél két Rabisut, egy Halakut és holnap egy Namaruval találkozol!

Zaira /Görög/ Természetben szeretek maradni. – nem nagyon mozdul ki úgy véled – Mindig van mit tenni – pillant el melletted a növény-állatvilág felé – Huh… enni. – kordul a pocak – Igen, azt nem mindig teszem meg időben. – nem tagadja, hogy akadnak emberi dolgok, amikkel még nem azonosult eléggé – Van kapcsolat, de nem tudom a részleteket. – nem emlékszik többre, de végül a másik témában – Az, hogy adni akarsz sokat jelent és gondolom van valaki, aki jobban ismeri őt, mit is szeretne igazán. -
Nem kezd bele egyetlen történetbe sem, nem vagy biztos benne miért, de lehet, hogy csak a hangulatot nem akarja elengedni, ami most jelen van. S a kérdésre, hogy „Tudjuk?” egy megerősítő bólintás a válasz. Végül a nyelvleckét követően a következő találkozóval kapcsolatban úgy véled, bár már azután, hogy felvázoltad a napi rutint, hogy magyarázat nélkül azt is elfogadta volna, ha csak mondasz egy napot.

A figyelmeztetésre biccent, látod a tekintetében, hogy komolyan veszi a szavaidat és a búcsú kérlelhetetlenül utolér…

Cesariel első benyomásra igazi Namaru és ezen a tényen a látottak sem segítenek sokat, hogy Riona ott ült mellette… de úgy tűnik hajlandó veled kommunikálni és azt sem kérte számon, hogy kitől vagy hogyan tudtad meg a nevét. S Cesariel mellett ülő „dögös vörös” pedig Thyra arcát idézi, egy döntést, aminek súlyos következményei lettek és… hat nap. Itt pedig emlékek és lehetőségek zuhataga hulláik rád a korábbi tökéletes hangulat megfakulásáért dolgozva. Ezen hangulatból próbálsz kilépni és megszólítani Amynta-t, de sajnos minden várakozással ellentétben nem érkezik válasz, aminek több oka is lehet azon felül, hogy esetleg a dolog simán csak nem így működik…

Iason és Doktornő lánya ott várnak. Kirké akkor néz fel, amikor belépsz és végigkísér a tekintetével míg oda nem érsz. Iason nagyon elmerült valamiben így csak akkor tűnik fel neki, hogy ott vagy amikor már megálltál előttük.

Kirké /Görög/ Késtél. – jegyzi meg, nem tudod értelmezni a hangszínt, de tény – Tudtuk, hogy késni fogsz. – közli, majd átnyújt egy füzetszerű valamit – Házi feladat. Psykhe kéri, hogy írj egy naplót az elmúlt napokról, hogy ezzel is megértse… jobban megértsen.
Iason /Görög/ Szia! – örül neked és bezárva adja vissza Kirkének a képregényt – Mehetünk! – ő készen áll – Rendben, de előtte szóljunk anyának! – nem tudja te szóltál e, de ő az első gondolata
Kirké /Görög/ Jól van. – válaszolja, aztán kis tűnődés után – Igen, valóban. Nagy a káosz, nem könnyű rendet tenni. – mondja nyugodtan.
Iason /Görög/ Igen! Vasárnap is elkísérhetlek! – közli örömtelien
Kirké /Görög/ Jó éjt! - búcsúzik


Iason /Görög/ Nem vagyok éhes! Ettünk szendvicset! – csacsogja – Van egy ivókút a közelben, ott megállhatnánk! – kéri, úgy tűnik szomjas – Persze, álljunk meg a doktor bácsinál! Sokat segített anyunak és ha nincs jól akkor vigyünk neki valamit! – teszi hozzá, majd elkerekedik a szeme a zsebpénz szó hallatán – Tényleg?! – nem igazán hiszi, de szeretné – Az nagyon jó lenne! – de nem kéri, valószínűleg megvan az oka – Akkor vehetnénk belőle csokit meg virágot! – rögtön „anyjának” adná amit lehet – Ez mind nagyon jó! – neki bármelyik megfelel, s ezt látni a ragyogó arcán is.

Egy dolog biztos. A számtalan rossz döntés, kedvezőtlen fordult mellett azért Amynta és Iason életébe tiszta, friss és élettelibb levegőt hoztál, boldogabbá tetted őket.

Iason /Görög/ Igen! Nagyon türelmes! Ha nem értettem valamit, akkor segített! – valószínűleg szövegezés, idegen kifejezések lehetett ez. S amikor Anyára terelődik a szó – Téged! – mit szeret kérdéskörökből ez számára a legfontosabb, részleteket csak további (akár ismételt) kérdésekre kapsz

Akkor azonban kiderül, hogy igencsak szűkösen voltak és kevés szórakozás és kényeztetésben volt részük, sőt, Amynta elsősorban Iasonnal törődött így magára sem volt sok ideje. Szóval szerinte te vagy az a Hős, akire szükségük volt. Aki megmentette őket!

SMS: Szia! Nagyon hiányoztok! Siessetek haza! Üdvözlöm a doktort és köszönök még egyszer mindent! Szeretlek! <3 :*

A kórháznál.
Kedvenc üdítővel (és tejecskével) a kezedben léptek be és egyenesen a megfelelő helyiség felé igyekeztek, hiszen útközben láttad, hogy nem igazán tudod hol hagyni Iason-t és lehet már épp eleget volt egyedül. De persze ha mindenképp szeretnéd, hogy kettesben legyél Cyrus-al vagy Morana-val, akkor egyikre-másikra rábízhatod, amíg beszélgettek, mert mindketten bent vannak és egymással szemben üldögélnek némán eltűnődve. A férfi kezében egy kávé gőzölög egyre lustábban.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Január 28. 15:35:46
Enethiel

Azzal még valahogy sikerülne megbékélni, hogy érzem a Sötétség miatti késztetést. Ez ugyanis nem engedi elfeledni, hogy honnan jöttem, és mi történt velem. Ám az, hogy rendszeresen alulmaradok vele szemben, és folyamatosan magamtól kell tartanom - olyasmi, amin  változtatnom kell. Az, hogy ezt belátom talán feljogosít a reményre, hogy sikerülhet. Ahogy azt is be kell látnom, hogy egyedül nem valószínű, hogy menni fog.
Nem kizárt, hogy sok Elohimot ismerhettem - ám a nagy részükre egyáltalán nem emlékszem. Most még talán jobb is így, mert nem fáj annyira a hiányuk. Ám a megmaradt kevesek emléke és neve azokhoz tartozhat, akik igazán fontosak voltak? De akkor mi a helyzet Zairával? Vagy a feledés válogatás nélkül csapott le az emlékekre? Idővel erre az egy kérdésre biztos, hogy fény derül. Felvenni a kapcsolatot egy rég nem látott Elohimmal még mindig erős kétségeket okoz. De mostanra legalább már tudom ennek a forrását - nem bízom eléggé saját magamban - és a többi Elohimban. Ez a félsz eltűnik, amint sikerül helyreállítanom az önbizalmamat.

Zaira nem az a városnéző típus, amit meg tudok érteni. A lekövezett, szűk és bosszantóan szemetes sikátorok engem sem túlzottan nyűgöznek le, pedig Athén tele van velük. A rendszertelen érkezésre finoman korholom

/Görög/ Ne hanyagold el ezt a testet, mert akkor segít legjobban, és van a legjobb formájában - ha rendszeresen megadod neki azt, amire vágyik! - hívom fel a figyelmét arra a triviális dologra, amivel tudom, hogy ő is tisztában van.
Zairának nem csak azért meséltem az elkövetkezendő napok rutinjáról, hogy magyarázkodjak, és hogy elfogadja a miérteket. Hanem azért is, mert ha valami félresiklik a terveimben Gabriel atyával, és valahogy elűzne - akkor legalább neki legyen esélye a későbbiekben elkerülni. Igaz, ezt azért szándékomban áll elkerülni - immár nem csak magam, hanem a családom és Amyntáék miatt is.

Cesariellel biztatóan indult a kapcsolatfelvétel. Ám ehhez tudnom kellett, hogy mit is akarok tőle. Pár nappal ezelőtt még talán meg sem tudtam volna megfogalmazni. Miután Thyra miatti szomorúságomat Amynta elérésével próbáltam meg enyhíteni, az nem igazán sikerült.
Amit úgy érzem, hogy egy picit igazságtalan. Mintha a nevem mint telefonszám működne - ő fel tud hívni, de mivel rejtett számról beszél, én nem hívhatom vissza... Vajon Amyntának van olyan neve, amit megismerve bárhonnan megszólíthatom? - tűnődöm el.
Kirké megjegyzésére bólintok

/Görög/ Gondolom tőlem kezditek megszokni. Nem kéne, mert akkor oda a motiváció, hogy pontosab legyek! - hívom fel a figyelmét arra, hogy néha szükség van külső kontrollra is. A füzetet átveszem, és rákérdezek
/Görög/ Feltételezem szubjektív naplót szeretne, de mondta, hogy hány napra visszamenőleg? - érdeklődőm. Iason pedig útra késznek tűnik. A javaslatát egy kedves mosollyal nyugtázom
/Görög/ A buszon vagy a megállóban lesz időm megírni - próbálom rávezetni arra, hogy lehet - ezen a percen múlik, hogy elérjük-e a korábbi buszt - és inkább a várakozás holtidejét kellene felhasználni arra, hogy tudassuk Amnytával, hogy úton vagyunk. Kirké válasza valamennyire megnyugtat - de talán a bűntudat miatt nem egészen sikerül neki. Azom pedig meglepődök, hogy Iason most mennyivel határozottabban tudatja velem, hogy mit is szeretne. Hiszen korábban még Kirké mondta meg, hogy mit akar. Akár egy házasságban...
/Görög/ Jó éjt! - Búcsúzok Kirkétől.
Iason megnyugtat, hogy nem éhes - és ennek igencsak örülök. Még van mit gyakorolnom azon, hogy semmit fontosat ne hagyjak ki, miközben vigyázok rá. Az ivókút ötletére bólintok. Miért is ne?
/Görög/ Rendben, akkor nézzük meg a kutat! - egyezek bele, már csak azért is, hogy növeljem az önbizalmát az önálló ötletekkel kapcsolatban, és megindulunk a kút felé. Szerencsére nem ellenkezik Cyrus meglátogatása ellen, és a zsebpénz úgy tűnik, hogy jó ötlet volt. Így aztán meg is kapja a fent nevezett összeget, és szándékosan félreértem az ötletét.
/Görög/ Ezzel biztos meglepnéd Kikét... - hagyok egy-két másodpercet neki, hogy leérjen az információ, aztán rá mosolygok - de Níta is biztos nagyon örülne neki! Viszont rá neve és születés napján, anyák napján és nőnapkor amúgy is illik gondolni! Ezen alkalmakkor majd amúgy is közösen megyünk, és nézünk neki valamit. Nem mintha az év többi napján nem kellene törődni vele! Viszont a zsebpénzt azért kapod, hogy magadra, és ne csak Nítára költsed! - hívom fel a figyelmét arra, hogy sajnos a zsebpénz sem mindenre elég. Ahogy a fizetésem sem. Márpedig ha jól tudom, Amynta továbbtanulásra gyűjt. Most még csak az elhatározás van meg, hogy ebben is segítsem - de a mikéntjéről még nem sok elképzelésem van. Ha feladnám az albérletet, az így felszabaduló összeget törlesztőre tudnám fordítani. Csakhogy... - pillantok le Iasonra - őt sem sodorhatom veszélybe. Hiszen a látogatóim egy része bezúzza az ablakomat, vagy az arcomat. De ha ez nme volna elég, Amyntáék lakására később sem volna jó ötlet további hölgyeket vinni - de ettől eltekintve is vannak olyan dolgok, amik szerintem nem Iason tekintetének valók. Szóval nem lesz egyszerű, de bizonyára megoldom!

/Görög/ Akkor majd végigpróbáljuk őket! - bíztatom Iasont. Aki úgy tűnik, hogy azért kezd egyre közlékenyebb lenni, mert Kirkére térve is kapok választ. Amyntával és vele kapcsolatban viszont többször is neki kell futom a kérdésnek, mire új információkat ismerhetek meg róluk. Örülök, hogy úgy érzi, hogy sikerült jobbá tennem a mindennapjaikat, de a képzeletbeli piedesztál, amire emelt - ijesztően magasnak tűnik, és csak remélhetem, hogy meg tudok felelni továbbra is ennek a képnek. A válaszüzenetet elolvasva elmosolyodom, aztán elteszem a telefont. Jó tudni, hogy nála minden rendben van!
/Görög/ Úgy tűnik, hogy Níta már otthon van. Hiányzunk neki - árulom el Iasonnak - Remélem, hogy kihasználja ezt a kis szabadidőt, és pihen egy picit, vagy legalább magára fordítja! - reménykedem.

A körházban nem nagyon van olyan hely, ahol otthagynám Iasont, így vele együtt keresem meg Cyrust és Thanát. Szerencsére mindketten bent vannak. Egy pillantás után megszólalok

/Görög/ Sziasztok! Látom, sikerült egymásra hangolódnotok! - köszöntöm őket egy halovány mosollyal, és Iasonnal Thanához sétálunk.
/Görög/ Engedd meg Thana, hogy bemutassam neked Iasont, akiért a minap aláírtad a papírt, hogy elengedhessék velem! - érintem meg egy pillanatra Iason vállát, és folytatom
/Görög/ Iason, ő pedig Thana, egy igen kedves ismerősöm! - végül túlesve a kötelező bemutatkozáson, Cyrus asztalához lépek, és leteszem rá az üdítős dobozt.
/Görög/ Szia! Remélem még mindig szereted! - kezdek bele, aztán bevallom - aggódtunk miattad, ezért gondoltam meglátogatlak - hátha szeretnél beszélgetni, most, hogy kicsit átgondolhattad a dolgokat! - pillantok rá, aztán Thanára és Iasonra
/Görög/ Ugye elrabolhatom pár percre tőletek? - kérdezem őket, aztán Cyrusra nézek - meg kellene innod a kávédat, ha nem akarod, hogy kihüljön! Gyere, biztos, van pár kérdésed! - intek a folyosóra vezető ajtó felé. Ha sikerült kicsábítani, a folyosón ismét megszólalok
/Görög/ Cyrus, látom, hogy igencsak lefoglalnak a minap történtek. Szeretnék segíteni, hogy a benned zakatoló számtalan kérdés, bizonytalanság, értetlenség és mit kezdjek ezzel kérdéskör egy részét megválaszoljam, vagy segítsek megoldani, megérteni! - kérlelem, hogy hagyja, hogy segítsek neki

Miután Cyrussal beszéltem, utána Thanát kérem meg, hogy kissé félrevonuljunk.
/Görög/ Ne haragudj, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak - kérem - de aggódom Cyrus miatt! - kezdek magyarázkodni, hogy miért kértem, hogy tartsa szemmel.
/Görög/ De emellett azért is jöttem, hogy némi hírrel szolgáljak! Először is, van a városban egy Ninutu nimfa, akit valószínűleg korábban is ismertem, akárcsak téged. Ő segített ma tisztázni az alapjait az emberekkel történő paktumkötésnek. Ugye a Hit nagyon fontos nekünk, és a paktumkötés segít biztosítani ezt a létfontosságú erőt. Tömören: ez egy szóbeli megállapodás a két fél között, amelyben kinyilvánítja hogy az ember hisz az Elohimban, és abban, hogy amit az Elohim ígér neki, azt be és megtartja. Ezért cserébe, amíg megkapja amít ígértek neki, az ember hitének egy kis részét minden nap megkapja az Elohim. Ha az Elohim megszegi a megállapodást,  szerződés felbomlik. Jelenleg azon dolgozom, hogy megtudjam, mi mindent lehet ígérni, és azt megvalósítani - vagy utólag módosítani az alkun az ember javára. Ha többet megtudok, el fogom mondani! - fogom meg finoman a kezét, miközben ígéretet teszek neki. Szerintem ezek az alap dolgok nagyon fontosak, és egyáltalán nem tudom, hogy ezekre emlékszik-e? Ám nagyon fontosnak érzem, hogy tudjon erről a lehetőségről, mert ez kell ahhoz, hogy hosszú távon se apadjon el a az ereje, és kiegyensúlyozottan szembe tudjon nézni a kihívásokkal!
/Görög/ Van még egy dolog... Tudod, hogy Cyrus az egyik barátom, és szívén viselem a sorsát - főleg miután így kibabráltam vele... Szóval ha úgy dönt, hogy a termtés rejtélyei közül nem a gyógyítás, hanem a holtak titkai érdeklik jobban - akkor hajlandó volnál-e a szárnyaid alá venni? - kérdem tőle. Bár lehet, hogy csak én látom ideális párosnak őket. Cyrus olyan mentort kapna, amilyenről nem is álmodhatott volna, Morana pedig olyan társat, aki több örömet és vidámáságot csempészne a napjaiba, és eltöltené Hittel is. De ugye ez mind Cyruson és Moranán múlik, én csak felhívhatom a figyelmüket a lehetőségre.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Január 31. 09:56:00

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Estefelé



A legnagyobb harcot önmagunkkal vívjuk. Számtalan ember felismerte ezt, de hogy ki volt az első, aki hangot adott neki… vagy talán egy Lázadó Elohim volt? Esetleg egy ember, akit egy Bukott ihletett? Megannyi gondolat kavarog a fejedben, köztük a változásé is, amely újra felidézi benned a korábbi szavakat, amiket valaki, egy Bukott mondott neked a múltban. Úgy véled így volt. S igazságával nem tudsz vitatkozni…

De ahogyan egykor úgy most sem vagy egyedül, így ezt a harcot a legjobban úgy tudod megvívni, ha engedsz nekik, ha hagyod, hogy segítsenek. Akárki is volt az aki ezt mondta, megjárta a saját poklát és tapasztalatból beszélt, de tudod, hogy nem mindig volt olyan, mint amikor ezeket a szavakat mondta. Egyre élesebben rajzolódnak ki a kirakós képdarabkái, de még nem tudod megnevezni nem hogy a nevet, a Házat sem.

Miközben utaztok azon tűnődsz, hogy Zaira…  vajon rá miért nem emlékszel és miért van az, hogy ő ellenben igen és ahogy a viselkedése sejtetni engedi, ráadásul elég közel álltatok egymáshoz. Ez már csak azért sem elképzelhetetlen, hiszen te vagy élet, annak őrzője, ő pedig a vadoné. De az, hogy ő ilyen, hogy több vagy épp másra emlékszik, újabb elméletekhez segít több témában is, mindjárt rögtön az elegendő napfény és megfelelő táplálkozás körében, ahogy meghallod mennyire nincs összehangban az emberi testével ezen a téren. Ez azért lehet meglepő, hiszen Rabisu! de az is igaz, hogy a növények elég távol állnak az emberektől, de minden életnek szüksége van energiára…

Dalia/Zaira /Görög/ Ha Dalia-t elrejtem, akkor nincs éhségérzet, de ha túl sokáig teszek így, akkor az megszedi a vámját. – árulja el, talán megint egy apró információ

Végül a búcsú után…
Cesariel a holnap problémája…
Thyra őszintén szereti Jayr-t, azonban úgy tűnik, hogy Enethiel döntése oly légörvénybe rántotta, ami szinte mindent lerombolt.  S ezen a lehangoló érzésen az sem segít, hogy úgy tűnik a telepátia nem kétirányú (vagy valami hiányzik). S mérgelődve bár, de mikor végig gondolod, rádöbbensz, hogy a hasonlatod igencsak találó, sőt, ha abból indulsz el, hogy minden Elohimnak a Mennyein túl van egy Igaz neve is… akkor lehet Amynta is rendelkezik ilyennel!

Kirké /Görög/ A következő alkalommal lesz külső kontrol is – szinte hallani véled, hogy „ahogy most is volt” – Rád bízta, de ha nagyon bizonytalan lennél, mindenképp több napra visszamenőleg! – de szerinte ez logikus, ahogyan bár meghallgatja mikor akarod megírni, nem vált ki belőle látható érzelmet vagy csal ki szót – A legjobb változás az irányított. – mondja, majd búcsú után

Egy ivókúttal később, kezére tekint, melyben ott nyugszik az általad felajánlott összeg. Hitetlenkedve néz rá, majd bizonytalanul rád, aztán vissza és mikor egy szellő belekap, úgy zárja össze a kis kezét, hogy egyetlen bankjegy se legyen képes megszökni. Valahogy ez a mozdulat felidéz benned valamit, láttál ilyet és kötni próbálod, de nem… nem megy. Valahol, valaki egyszer tett egy ilyen gyors és határozott mozdulatot, amit súlyos tettek követtek, olyanok amik sok fájdalomhoz és szenvedéshez vezettek…

Iason /Görög/ Adjam neki a pénzt? – néz fel kissé értetlenül – de akkor most Kirkének vagy anyának adjam? – nem érti – Én mindennap gondolok rá! – közli, láthatóan zavarja, hogy te azt hiszed, hogy csak néha – Ó! Akkor jó! – miután te is mondtad minden nap gondoljon rá.

S miközben te elveszel a további gondolatokban, lassan megérkeztek. Igaz eközben végig tudtad gondolni a lakás kiadás kérdését, amire mindössze egy elégedett érzés árnyéka kúszik fel, hogy elsősorban magaddal törődsz, a saját igényeiddel és csak utána máséval. S akkor még több apróságot nem is elemeztél teljesen… mindenesetre két ember élete teljesebb, de rád nézve felelőségteljesebb.

Iason /Görög/ Nekem is hiányzik! – közli veled és látod a fiú arcán, hogy tényleg így van – Biztos így van! Sokat tanul! – mondja büszkén, majd a kórháznál megilletődve áll Thana előtt, félve int, majd Cyrusnál picit kevésbé feszélyezve – Szia Doktor bácsi! – de a hely láthatóan legalább annyira rémisztő neki, mint amennyire érdekes, így végig veled marad, közel hozzád.

Thana /Görög/ Szia Iason! Szólíts nyugodtan Thana-nak! – engedi meg, majd bár tart kartávolságot, de a maga szomorú-szelíd mosolyával (!) átnyújt egy papírpénzt – Ha megkérlek, hozol nekem egy kávét? Tejjel és cukorral kérem! A visszajáróból pedig vegyél magadnak nyugodtan valamit! – mire Iason előbb nagy szemekkel néz, majd előbb rád amolyan engedélyért, aztán óvatosan elveszi a pénzt és el is siet!

Cyrus láthatóan megviselt. Gyűrött arca és minden bizonnyal fáradtságból fakadóan ráncok ülnek rajta, ahogy a másnapos borosta is jelen van. Mikor felbukkantál összerezzent, de nem ugrott fel és kiabálni sem kezdett vagy épp válaszokat követelni. Néz téged, mint egy jelenést, követ a tekintete, majd mikor odalépsz egy keresztet vet ösztönösen. Végül Thana-ra pillant, aki az egészet oly módon szemléli, hogy bármikor közbe tudjon avatkozni, ha szükséges. Végül biccentéssel üdvözöl és elfogadja az italt, de csak leteszi, nem bontja ki. Ekkor áll fel Thana és motyog valamit, hogy megnézi Iason megtalálta e az automatát (elég rosszul hazudik, de valószínűleg ez most senkit sem érdekel).

Cyrus /Görög/ Khm. Hrrr… khm… – fut neki, torokköszörülések után rekedtesen – Nem mindennap borítják fel az ember világképét. – egyik zsebéből egy cigarettát húz elő – Nem tudom mit tudnál mondani, ami segítene. – fogalma sincs merre tovább – Igazából minden egyértelmű. – csak nem könnyű megemészteni.

Lehet itt döntesz úgy magadra hagyod, de ha nem akkor rágyújtva folytatja, de ha itt és most nincs tovább, akkor ő maga távozik és Thana érkezik aki csak bólint a szavaidra.

Thana /Görög/ Nem haragszom. Ez… elkerülhetetlen volt. – őszinte szavak, ritkák ebben a világban – Úgy gondolod nem bánja, ha felfeded őt? – érdeklődik, ő lehet nem mesélt volna erről – Paktum? Ha az amire gondolok, akkor bár köszönöm, hogy mindezt elmondtad nekem, de mint a Lelkek Kísérője biztos, hogy nem verem láncba őket. – mondja határozottan, talán még semmiben nem volt ennyire eltökélt – Régen nem kellett… – nagyon szomorú emiatt, hogy ez így változott – Csak erősíti a démonbélyeget rajtunk. – vélekedik – Nem tudom mi történt a barátoddal pontosan, de teljesen elveszettnek tűnik – és nem fizikai értelemben gondolja – Amennyiben hozzám fordul, nem fogom elutasítani – ígéri, de feltételekkel – Kérlek engem senkinek ne említs! – nem akarja, hogy tudják itt van, de más kéréssel nem fordul hozzád
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Február 03. 17:49:45
Enethiel

Néha úgy érzem, hogy jó volna több mindenre emlékezni - de időnként azért felüti a fejét a kétely, hogy valóban kész lennék-e megbirkózni vele. Nem rántana-e esetleg mélyebbre a Sötétség valami eddig elfeledett emlékkép segítségével?

Zaira válaszából kitűnik, hogy ő is még csak ismerkedik Dalia adta lehetőségekkel és szükségletekkel. Kétségtelen, hogy ez  neki is új tapasztalatokkal fogja gazdagítani, és könnyebben meg fogja majd érteni az emberek nézőpontját is. Ki tudja? Később talán még szociális téren is mélyülhet a tudása.

/Görög/ Ugyan gyógyíthatóak az ilyen feledékenység eredményei, de egy kis odafigyelés ugyanúgy csodákra képes! - válaszolom a kimaradó étkezésekre, aztán
/Görög/ Fogyni vágyók milliói sárgulnának az irigységtől, ha megtudnák, hogy te milyen eredményesen tudod leküzdeni az éhséget! - ugratom egy cseppet.

Thyrának csak jót akartam, de most még csak abban vagyok biztos, hogy a szándékom nem mostanra vált valósággá. De vajon a jövő engem igazol majd, vagy ennél már nem sokkal  lesz jobb? Ugye az a kövezett út...

Kirké azon információjára, hogy legközelebb lesz külső kontroll, biccentek

/Görög/ Jogos - nyugtázom, mert én sem bízom magamban. Azon  kérdés, hogy vajon mennyi időt is kellene papírra vetnem - valójában nem túl nehezen megválaszolható. Az utóbbi hét nap eseményeit kell ahhoz, hogy a mostani helyzet minden aspektusát meg lehessen érteni.
Iason mozdulatát látván kellemetlen érzés, majd kérdés bukkan elő. Vajon most a korábbi hibáimat ismétlem meg? Ha igen, akkor nem sokat változtam, és nem sokat tanultam belőle. A kérdésre megrázom a fejem.

/Görög/ Dehogy! Ha úgy gondolod, vehetsz nekik valami apróságot - de ne csinálj belőle napi rendszert, mert akkor elvész a különlegessége, és még a pénzed is elfogy - hívom fel a figyelmét egy sajnálatos tényre.

Iason azon állítása, hogy Amynta sokat tanul ismét rávilágít arra, hogy még mennyi fontos dolgot nem tudok róluk. Mert az tudom, hogy továbbtanulásra gyűjt, de azt még mindig nem, hogy milyen szakra. Regeteg kérdés vár még megválaszolásra - és remélem, hogy egy-két hónap múlva már nem igazán lesz olyasmi, amit ne tudnék róluk!

A kórházban nem csodálom, hogy meg van szeppenve Iason, mert nekem sem tartozik a kedvenc helyeim közé. Talán Cyrus ismerős arca valamennyit oldja a helyzetet, de láthatóan nem eleget. Mikor Thana kávéért küldi, és Iason felnéz rám mintegy engedélyért, én csak bólintok neki, hogy menjen nyugodtan. Nem sok egérutat kap, mert Thana is utána indul - csak hogy én közvetlenebbül tudjak beszélni Cyrussal. Aki láthatóan nincs a legjobb formájában - de pont emiatt is látogattam meg. Amikor keresztet vet, megkönnyebbülve jövök rá, hogy mivel nem igazán hisz a hatásosságában, ezért nem is ér semmit a mozdulat. No meg ez a vallás azután lett népszerű, hogy mi eltűntünk. Barátságosan rámosolygok

/Görög/ A barátod vagyok, nem pedig valami szentkép! - jelzem neki, hogy én nem érzem szükségét ilyen "formalitásoknak".
/Görög/ Azért az ne felejtsd el, hogy az általad eddig elérhető források nem voltak a legpontosabbak - hívom fel a figyelmét arra, hogy az egyértelmű kifejezést csak tág fogalomként illik használni. A válasza nem adott túl sok támpontot ahhoz, hogy segítsek neki. Így
/Görög/ Ehhez most sok hasznosat nem tudnék hozzátenni - ismerem be - Legfeljebb vigasztalni próbálhatlak. Most olyan helyzetben vagy, hogy míg mások hisznek - nálad nincsenek kétségek, mert tudod. Ez egyértelműen azért nehéz, mert tárgyilagos, racionális és tanult vagy, és az új infókat nem lehet csak úgy beszuszakolni az ezek adta keretbe. Ám a megtanult szabályok pont ugyanúgy fognak viselkedni, mint eddig - de új távlatok, lehetőségek, kiskapuk nyíltak meg előtted! Én azt mondom, hogy igen kemény munka és tanulás árán eljutottál idáig - intek elismerőleg az asztala (vagy ha a falon tartja, akkor az orvosi diplomája) felé, amely a szakmáját jelképezi - de most továbbképzésre kaptál lehetőséget. Egy picivel még többet tudhatsz és érthetsz meg a világból, mint az átlagos emberek. Kérlek, esetleg gondolkozz el azon, hogy a világ titkainak mely apró de fontos szegmense az, amit szeretnél esetleg jobban megérteni! A növényeket? Az állatokat? Az egészség vagy esetleg a halál misztériumát? Ha kényelmesebb, akár szakiránynak is nevezhetnénk a dolgot. Ha ezt meg tudod, vagy akarod válaszolni - akkor utána meglátjuk, hogy mit tehetünk! - próbálom egy kicsit pozitívabb perspektívából megvilágítani az egyébként mindent felforgató változást.
/Görög/ Thana egyébként hogy bírja a mindennapokat? - kérdezem - Mert miatta is aggódom. A kedvessége mögött nekem múltba révedősen depressziósnak tűnik - osztom meg vele a meglátásomat, de ugye én nem vagyok lélekbúvár. De nem is diagnózis felállítása a célom. Inkább az, hogy ezután Cyrus talán egy kissé figyelmesebb lehetne az irányába annak ellenére, hogy ő sincs a legjobb passzban.

Arra, hogy Thana nem haragszik, egy

/Görög/ Köszönöm! -öt rebegek el. A kérdésére, hogy vajon Zaira neheztelne-e, megrázom a fejem
/Görög/ Nem hinném. A nevét nem árultam el, és egyike vagy azoknak, akikben teljesen megbízok - válaszolom. Az valahogy nem lepett meg, hogy a paktum szó nem igazán nyerte el a tetszését, de azért aggodalommal vegyes ijedtséggel töltenek el a szavai, és lehetséges, hogy ez az arcomon is megjelenik
/Görög/ Tudod, felelősséggel tartozom érted, és aggódom! Ezért kérdezem, hogy akkor hogyan szándékozol Hithez jutni? Felfeded magad, s lerabolod a lelkeket? Vagy azt az ösvényt próbálod meg járni, amivel én is próbálkoztam? Mert volt egy-két olyan napom, amikor úgy gondoltam, hogy jelentéktelnné váltam, nem bírom betölteni a szerepemet, és én magam jelentek veszélyt az emberekre. Hogy magamat sem tudom megvédeni - nem hogy azokat, akiket oltalmaznék! Komolyan fontolóra vettem, hogy amíg tudom, segítek az embereknek, aztán ha elfog az erőm és a Hitem, lesz ami lesz - és visszahullok a börtönünkbe. Hidd el, a te részed nagyon fontos, és senki nem tud és fog pótolni téged! - hívom fel a figyelmét, hogy elvileg kötelessége van - Egy dolgot tanultam meg az alatt a pár nap alatt - a kínzó ürességet Hitel megtöltve nem olyan kétségbeejtő a helyzet. Az utolsó cseppnyi Hitemet adtam Amyntának a gyógyulásáért! Amit nem bánok. Csak azt, hogy nem tudtam, hogy közben Cyrusék megpillanthatják az Igaz alakomat. Ahogy azt sem tudtam, hogy holmi komolyan gondolt ígérgetéssel paktumot lehet kötni. Tudod, hogy mit ígértem? Azt, hogy vigyázok rájuk, az egészségükre, megvédem őket. Amnyta pedig hisz bennem, és az ígéretemben. Lehet, hogy szörnyen hangzik, de ő volt az, aki végül megmentett. Az ő Hitének segítségével tudok másokon is segíteni. S mint mondtam, jelenleg azt próbálom meg kideríteni, hogy még mi mindent ígérhettem volna, és hogy tudom a javára módosítani a későbbiekben a megállpodásunkat - osztok meg vele részleteket, amik talán árnyalják kicsit a képet - nem próbálom meg győzködni, vagy megmodani neki, hogy mit kellene szerintem csinálni, mert azt kontraproduktívnak érzem. Egyszerűen elmondtam neki, hogy én hogy jártam - és ő ebből leszűrheti, hogy ez neki mennyire elfogadható. Nem kérem, hogy döntsön, vagy válaszoljon - bőven elegendő, ha meghallgat.
/Görög/ Cyrus világképének alapjait leromboltam, és most próbálja új alapokra helyezni – válaszolom komoran arra, hogy mi történt Cyrussal - Az előbb megkérdeztem tőle, hogy a teremtés mely apró szeletét szeretné jobban megismerni. Hátha a tudásvágya segít neki megbirkózni a helyzettel és új célt kitűznie magának - reménykedem. A kérésére, hogy ne említsem másnak, azzal teljesen azonosulni tudok. Ki tudja, hogy kik vannak még a városban, és amíg nem érzi magát elég erősnek - addig minden nem tervezett találkozó nagy veszélyekkel járhat.
/Görög/ Teljességgel érthető ez a kérésed! Természetesen mindenki előtt hallgatni fogok rólad! - jelentem ki, aztán érdeklődve megkérdem
/Görög/ Viszont ebben az esetben Cyrusnak legfeljebb a szándéka lehet meg a későbbiekben, hogy tanuljon - de mivel azt nem fogom az orrára kötni, hogy kivel dolgozik együtt nap mint nap - így tudatosan nem is tud hozzád fordulni. De abban az esetben úgyis szólok neked - pontosítok.

Ha ezeket a kérdéseket megnyugtatóan tudtam rendezni, Iasonnal elbúcsúzunk, és hazafelé vesszük az irányt. Út közben még két üzenetet küldök. Az elsőt Zoénak
"Szia! Aggódok miattad, mert nagyon eltűntél! Ha szükséged van egy-két jó szóra, vagy támogatásra, esetleg válaszra - én itt vagyok! J."
a másikat pedig Théának küldöm
"Szia! Részben jogosan haragudhatsz rám, de én nem neheztelek. De gondolom most már még több tisztázandó kérdésed volna. Remélhetem, hogy a következő beszélgetésünk már normális keretek közt fog zajlani? J."
Ezzel az üzenettel próbálom meg csökkenteni az esetleges bűntudata miatti kellemetlen érzést, és feléleszteni a reményt, hogy az általam képviselt válaszoktól nem fosztotta meg magát véglegesen. Mert remélem, a kíváncsisága nagyobb, mint a dühe és az esetleges bűntudata... Mert én is pocsékul éreztem magam a rendőrségen történtek miatt, vagy akár ha eszembe jut. Talán ő is hasonló dolgokkal küzdhet most...
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Február 08. 09:32:30

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Estefelé



A múltat még az emberek is kutatják! Nem egy neves történész, régész vagy nyelvész nyúlt a múlthoz, de bizonyos tekintetben még egy halottkém is ezt teszi, hiszen visszafelé próbálja megfejteni a dolgokat: mi történhetett? Így az, hogy te is próbálod felidézni – még ha esetleg félve is – nem újkeletű dolog, ellenben állítólag sokat lehet tanulni belőle. Igaz, leginkább akkor, ha emlékszünk is rá…

Zaira… ő rejtélyes. Sok szempontból az, de azért a felszínen látsz egy-két bíztató és ismerős elemet. Neked is olykor kimarad egy-egy étkezés vagy már nagyon sürgősen meg kell látogass egy helyiséget – ne adja ég: bokrot! Ugratásod célt ér és mosolyt csal, szelíd és kedves tekintetet, mely elkísér utadra.

Sok gondolat kavarog benned, örvénylik akár a viharos szél és csak akkor látsz tisztán, mikor ez a vihar is alábbhagy valamennyire. Ilyenkor elbizonytalaníthat vagy megerősíthet döntésekben, ahogy teszik azt a következmények is csak sokkal határozottabban… Thyra esetében is.

Érdekességként merül fel benned Kirké komoly arca, nem nagyon láttad – talán soha eddig – mosolyogni, amitől annyira felnőttes, hogy szinte már tőle fogadsz el tanácsokat, pedig alig lehet idősebb Iason-nál. Mindenesetre kiválóan kommunikál Pyskhe-vel és mint így veled is, nem is beszélve a „fogadott fiadról”.

Arról a kisfiúról akit az élet nevelt éretté, a körülményekben edződött és Amynta formálta, hogy azzá legyen akit most látsz/megismertél. Szavaidat komolyan veszi és bólint, hogy úgy fog tenni, ahogy tanácsoltad betartva a kitételeket! De már látod rajta, hogy tervezget, gondolkodik, mit és hogyan tegyen majd, ha eljut odáig. Kevés, de fontos dolgot tudsz róluk és ők is rólad. Ennek ellenére teljes a hite a fiatal nőnek és úgy gondolod a fiú is ott áll a kapuban, hogy belépve rajta erőd adhasson neked.

A kórházban is megerősítést nyert, hogy a fiú felnéz rád. Később, mikor kettesben vagytok Cyrus-al a legjobb akarva neki belekezdesz egy hosszabb okfejtésnek, magyarázatnak azzal a gondolattal, hogy egy vallás utánatok alakult ki, mégis vannak akiknek erőt ad! Persze nem a barátodnak (?), akiben próbálod megerősíteni az érzést, ti egy csapat vagytok.

Cyrus /Görög/ A történelmet a győztesek írják. Teljesen szubjektív és manipulatív. – közli tárgyilagosan, de amikor megemlíted nem tudsz sokat hozzátenni, csak szusszanva bólint.

Ellenben az okfejtésed, magyarázatodra felnéz, mintha olyasmit mondanál amit ő is tud, de ezen még túllépne, azonban amikor egyre mélyebbre jutsz akkor látod, hogy felhősödik el a tekintete, mintha hülyének néznéd vagy mi, de láthatóan próbál valami rendet teremteni a káoszban ami nem könnyű feladat. Ki is bukik belőle:

Cyrus /Görög/ S mifenét érek vele? Érintéssel gyógyítás… feltámasztás! S ki tudja mi még! – érzed csak tippel, de úgy gondolja, hogy ezek a dolgok akkor léteznek, főleg az első amit látott is – Órákig vagdosnék, nyomokat hagyva és ki tudja mit rontok el vagy ha jól is csinálom mit nyerek vele? – úgy érzi a munkája nem sokat ér melletted, sőt – Számtalan démon és angyal van a Biblia szerint, de bármelyik szent könyvet veszed elő ugyanezt találod. Az se érdekel, ha ez mind ugyanaz, a lényeg, hogy létezik és csettintéssel csinálják, amit én évekig tanultam! – keményebb lesz ez mint elsőre gondoltad, láthatóan nincs most kapaszkodója – S te is valamiféle démon vagy Jayr testében! – tényleg úgy érzi nincs senki és semmi ami most teljes megnyugvást adhatna

Kínos csend lehet, de legalábbis elgondolkodtató.
Beleszív a cigijébe, felparázslik a vége.
Benned pedig egy sötét tekintet, hogy elég lenne egyetlen lökés
Cyrus lelke megtörne! Megérdemelné! Nyafog itt, de nem tudja miről beszél!

Cyrus /Görög/ Jól. – érkezik a válasz, ami visszaránt az itt és mostba – Nem kell aggódnod. Néha beszélget magában, de szerintem ez mindenkire igaz, aki itt dolgozik. Persephoné órákig beszélgetett a testekhez, mintha még mindig élnének. Gondolom ez segít… –  majd újabb slukk, megint komor tekintet maga elé, majd lelép, hogy kidobja a csikket és ekkor érkezik:

Thana /Görög/ Óvatosan a bizalommal! – kéri, majd bólint – De megtisztelsz vele! – így is gondolja, hogy aztán komoran nézzen (mint a Halál) – Nem tartozol értem felelősséggel! – közli határozottan – De aggodalmad megható. – ez tényleg kedves neki, majd megint komorrá válik a tekintete – Szerintem ez elég bizalmas dolog! – túl intim megossza veled, de talán azért még nem tudja – Elég lesz Enethiel! – mondja halkan, de keményen és érzed valahol-valamikor átléptél egy határt – Értékelem, hogy segíteni akarsz, de ahogy korábban, úgy ezután is kérni fogom, ha segítségre lesz szükségem. – nem akart megbántani, érzel pici lelkiismeretfurdálsra emlékeztető pillantást, de itt le is zárja, hogy Cyrus dologra annyit mondjon: túlságosan is bízol Enethiel. – ingatja a fejét és megint azt érzed, hogy rajtad kívül mindenki tud rólad valamit, amit nem mondd el, de téged keményen érintett. Viszont biztos, hogy van valami oka amiért nem mondják el… –  Figyelek majd Cyrus-ra. – ígéri és igazából ez a búcsú is egyben

Útban hazafelé Iasonnal megírod az üzeneteket, de ahogy számítottál rá, úgy Théa egyáltalán nem reagál, míg Zoé… sem. Eseménytelen az út hazafelé, Iason-on látszanak az álmosság nyomai (ásítás…ok, majd egyre lapos tekintet). S mikor hazaértek és benyitsz, hogy köszöntsd a szerelmes fiatal nőt, csippan fel a mobil, hogy üzeneted érkezik.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Február 10. 20:16:45
Enethiel

Eddig nem igazán gondoltam úgy, hogy Kirké tanácsait fogadnám meg. Véleményem szerint a doktornő vagy adott neki elég instrukciót, hogy mikor mit feleljen, vagy - a munkamániás anyja mellett már felszedett annyi ismeretet, hogy tudja, ilyenkor mit szokás mondani. Bár ha valóban az ő tanácsait hallottam, akkor el kell gondolkoznom azon a lehetőségen, hogy ő patronálja a doktornőt. Ez sok dolgot megmagyarázna, de olyan családi tragédiát feltételez a háttérben, amit senkinek nem kívánok, és talán titkon végigkísértené egész életében a doktornőt.
Látszik, hogy Iason meg tud becsülni minden jó apróságot. Ez pozitív tulajdonság, de sajnálom amiatt, hogy milyen árat kellett ezért fizetnie. De azért most nem bánom, hogy viszonylag könnyen tudok neki örömet szerezni. Bár kétségtelenül ő is tudna hinni bennem, de nem kívánom megváltoztatni a jelenlegi kapcsolatunkat. Igaz, ha találkozik az ikrekkel, akkor Iason fülébe is eljuthat a családi titok, hogy Jayr bácsi mit mondott. De ugye más a szóbeszéd és a megkérdőjelezhetetlen tény, ami szinte agyonnyomja Cyrust.


Aki a kórházban elég finoman fogalmazott a történelemírással kapcsolatban - ám a lényeggel mindketten tisztában vagyunk. A kirohanását együtt-érző, szomorú arccal hallgatom, és sóhajtok, amikor a feltámasztásról beszél
/Görög/ Ahhoz mi is kevesek vagyunk. Ha valaki meghal, akkor én már nem segíthetek - szúrom közbe halkan, mert most nem igazán ez számít.
/Görög/ Ám igazad van azzal kapcsolatban, hogy gyorsabban és hatékonyabban gyógyítok, ám ez nem fog ipari mértéket ölteni. S ennek csak az egyik oka az, hogy spirituálisan kimerítő. Nem is vagyok mindenható. Jelenleg napi egy-két emberen tudok talán segíteni, az pedig ebben a városban édeskevés. Ha az orvosok ránk várnának, akkor sok olyan beteg elhalálozna, akit egyébként meg tudnátok menteni! Ahogy egy felmagasztalt, nagy tudású sebész is csak a kórház betegeinek kis százalékát tudja megműteni és megmenteni - mert egyszerűen nem fér bele több az idejébe, és elfárad.  Mellette, és időnként helyette szükség van mindenki más erőfeszítésére is. Ha csak a mások által már reménytelenebbnek tartott eseteket vállalja - még az sem biztos, hogy azt győzi. Ugyanez a párhuzam sajnos igaz ránk is - magyarázom szomorúan. Egyszerűen túl kevesen és túl rejtettek vagyunk ahhoz, hogy Cyrusék munkája valóban értelmetlen legyen. De ennél jobban nem akarom borzolni ma az idegeit.
/Görög/ Nem is taglalom tovább, mert sajnos szerintem most még csak felkavarni tudlak. Ezért több napig biztos, hogy nem jövök ha nem hívsz. De hívj vagy szólj bármikor, ha beszélni akarsz velem, vagy segítség kell! - érintem meg a karját, amikor elindul, hogy kidobja a csikket.

Thana láthatólag nem kér a pesztrálásból. Össze lehetne kötni Cyrussal. Vagy egyszerűen én vagyok ügyetlen, és mindkettőjüknek beletrappolok a lelkivilágába? Szomorúan pillantok rá, amikor tudatja, hogy hagyjak neki több személyes teret.

/Görög/ Ígéred? - kérdezek vissza, hogy tényleg szólna-e ha szüksége van valamire, és nem csak büszkén és magányosan küzdene szó nélkül. Ha megígéri, hogy így tesz, egy megkönnyebbült mosoly a jutalma, és felhagyok a szóáradattal.
/Görög/ Emlékek híján csak a bizalom és távoli benyomások maradtak, no meg a jobbító szándék - ismerem be, hogy valóban nem feltétlenül racionálisan döntök sok esetben. Persze gyanakodhatnék,  meg mindenkiről feltételezhetném a rosszabbik lehetőséget - de az elég hamar sértődött erőszakba torkollott a részemről. Mint kiderült, számomra az hosszú távon nem járható út. Az ígérete, hogy szemmel tartja Cyrust egy megkönnyebbült hálás mosolyt csal az arcomra.
/Görög/ Köszönöm! - Nagyon remélem, hogy feleslegesen kértelek erre! Nyugodalmas éjszakát! - búcsúzom tőle, meg utána Cyrustól is, hogy aztán Iasonnal végre elinduljunk haza.

Út közben látom, hogy hosszú volt a nap Iasonnak. Megnyugtatom, hogy most már hamar hazaérünk. Szó se róla, én is várom már hogy hazaérjünk, és egy kicsit Amyntával is foglalkozzak. Számtalan kérdésem van még hozzá, és legalább ugyanennyi tervem vele kapcsolatban. Persze, hogy mi válik ezekből valóra, a körülményeken és rajta is múlnak.
Az nem ér meglepetésként, hogy Théa nem válaszolt. Elvégre nem a válasz volt az üzenet célja, hanem hogy segítsen neki megbékélnie magával - és talán velem is. Ahogy az sem lepett meg, hogy Zoe sem válaszolt. Elvégre Cyrus és Théa leginkább messzire elkerülnének - miért pont Zoe lenne kivétel? Jelenleg nagyon úgy fest, hogy a legnehezebben azok fogadják el az igazságot, akik eddig nem igazán hittek - legfeljebb a tudományos eredményekben. Ez azért előre vetíti, hogy milyen további patronáltakat kellene keresnem. Ennél a szónál kissé elgondolkozom, hogy mennyire helyes, vagy képmutató - végül úgy döntök, hogy nem hazudok magamnak, vagy szépítem a dolgot. Olyan további teljességgel odaadóan szerető híveket keresek, mint Amynta. A buszozás feleleveníti az ázsiai szépségek emlékét - és mivel most is él az elhatározás, alaposabban végiggondolom. Ha egy távol-keleti hívet szeretnék, aki könnyebben elfogadna engem, akkor feltehetően inkább a kevésbé fejlett, szegényebb régóból kellene, hogy származzon - ahol még mindig erősebben jelen vannak a régi hiedelmek. Mint a Thai öböl és a dél-kínai tenger környéke. A laposabb orr, mandula szemek, napbarnított bőr - bónusza pedig arra a régióra jellemző. Viszont az eddigi tapasztalataim azt súgják, hogy Athénba kevesen érkeznek onnan - és a legtöbbjük nem feltétlenül vidékről. Turisztika, idegenforgalom, tolmács, diák, vendéglátás, esetleg nagykövetség lehet az a szegmens, ahol nagyobb esélyem lehet összefutni velük. Szóval nem reménytelen, de cserébe nem is egyszerű.

Végre hazaérvén az ajtóban Iasont előre tessékelve lépek be

/Görög/ Végre megjöttünk! - szólok elégedett-fáradtan. A telefon csippantására halkan sóhajtok. Így jár az, aki mindenféle üzeneteket küldözget. Nincs kétségem felőle, hogy a mostani üzenet vagy csak olvasást igényel - és le kell nyelnem a kellemetlen üzenetét - vagy aktív beavatkozás követel, mert valamilyen újabb csapás hírnökeként érkezett. Nincs sok kedvem hozzá, de ha nem nézem meg időben, és valaki segítségre szorul, azt később igencsak bánni fogom. Közben körülnézek, hogy vajon Amnyta mivel tölthette a kevéske szabadidejét - majd megvárom, hogy Iason után én is köszönthessem Amyntát egy öleléssel egybekötött puha ajakpuszival, ami kétségtelenül több is lett volna, ha nincs itt Iason. Így csak egy szeretetteli pofisimítás, és felettébb (rá) büszke és vágyteli pillantással jutalmazom Amyntát.
/Görög/ Milyen napod volt? - érdeklődők Amyntától, amíg  a  tejet a hűtőbe teszem, a felnőtt program kellékeit pedig a gardrób legfelső polcára. Végül engedve a késztetésnek, kissé tartva az üzenet tartalmától, csak elolvasom. Ha csak lepattintottak, akkor megnyugodva javaslom, hogy közösen üssünk össze valamilyen egyszerű, könnyedebb vacsorát.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Február 22. 09:19:24

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Este



Kirké kérdéskörben rövid gondolatmenet felvet pár lehetőséget, de cáfolat is van rá, így könnyedebben terelődnek a gondolatok Iason felé. Nem véletlenül, hiszen tragédia van elég a te életedben is és bár a doktornő és a lánya is valahol része lett az életednek/létezésednek, az amit a lehetőségek felvázoltak, sokkal szörnyűbb, mint bármi amit eddig tapasztaltál. S persze (ha) nem is ez a helyzet, akkor is a fiatalember sokkal több figyelmet követel tőled, hiszen (ha hivatalos úton nem is, de a) te gyámságod alá került. Ahogy haladtok hazafelé van időd elmerengeni a helyzeten és úgy döntesz, hogy egy gyermeki lélek nem kell, hogy kapcsolatban kerüljön egy „démoni” esszenciával. Úgy véled elkerülhetetlen, hogy ne találkozzék az ikrekkel és mindössze idő kérdése csupán, de még akkor sem érdemes beavatni, maradjon meg ez az ártatlanság meséjének…

Úgy véled, hogy a Halál végleges dolog és ennek hangot is adsz. Ugyanakkor ez így ebben a formában nem teljesen igaz, de tény, hogy a Lélek kérdésben Morana sokkal jártasabb. Azt a tényt sem tudod megcáfolni, hogy Képességeid által a Kézrátétellel történő gyógyítás valós dolog, s mint ilyen azonnali. Legyen az bármilyen súlyos betegség rád ruházott hatalmadnál fogva a hatás azonnali. Igaz, azóta tudod azt is, hogy napjainkra nem csak Gyógyításra vagy képes. De ezt sem most és talán máskor sem kellene megosztanod, nem úgy azon gondolatokat, miszerint egyedül nem fogsz egy kórháznyi embert meggyógyítani, hogy továbbra is szükség van orvosokra, olyanokra is, mint Cyrus.

Aki sajnos továbbra sincs megbékélve a ténnyel, hogy eddigi világképe feje tetejére állt és valószínűleg kicsit minden jó orvos, ő is azt hitte, hogy hatalom van a kezében, de legalábbis olyan erő, mint a tiedben, még ha ez halandó formában is van jelen. Szót is emel a szavaidra:

Cyrus /Görög/ Napi egy-kettő… – elmereng, újabb slukk, kis köhögés, majd – Hülyeségeket beszélsz, de ezt betudom annak, hogy nem vagy ember. Napi egy-két ember szövődménymentes, azaz teljes felgyógyulás garantált egészség úgy vélem bőven elég. Nem mindegy, hogy az egy-két ember az náthás vagy leukémiás, hogy egy napja vagy egy hónapja van. S biztos nem vagy egyedül! – meggyőződéssel mondja, majd egy újabb parázst követően tűnődve motyogja – Stabilizálni amíg odaérsz… – de aztán visszazuhan a letargiába és bámul maga elé – Jah, ne tedd! – nem akarja még szarabbul érezni magát – Ühm. – akár egy beleegyezés is lehet, hogy ha úgy van, akkor keresni fog.

Thana sokat változott azóta mióta felkaroltad. Természetesen nem a kisugárzása vagy a személye, hanem láthatóan túllépett a kezdeti sokkon és kezdi megérteni/elfogadni a kialakult helyzetet. Kimondhatatlanul hálás a segítségéért, amit akkor adtál neki amikor szüksége volt rá, de most láthatóan-hallhatóan nem kérte és úgy érzi, hogy beléptél a személyes terébe.

Thana/Morana /Görög/ Ígérem. – mondja őszinte-határozottan, majd szelídebben folytatja – Ne változz meg Enethiel, te ilyen vagy. Ne engedd, hogy mások világszemlélete felborítsa-megzavarja a tiédet. Segíts, ahol tudsz, több helyen fogadják majd, mint nem és csak ezek számítanak. Nem tudod mindenki sorsát megvédelmezni. Vannak veszett ügyek is. Tarts ki a legnagyobb viharban is, legyél az akinek teremtettél, aki vagy még ha ez most más is lett valahogy! – végül elbúcsúztok

Útközben látod Iason fáradt, álmosan pislog, de mégis van benne egyfajta gyermeki izgatottság talán ezért is próbál ébren maradni! Minden különösebb esemény nélkül hazaértek, az esti forgalom és városi élet lüktetése most nem hat rátok különösebben. SMS-ekkel később már csak Zoé kérdése lebeg előtted picit, de lehet, hogy még nem olvasta vagy idő amíg reagál… el is terelted a gondolatokat az ázsiai lányok felé, akiknek egzotikussága igencsak vonzó számodra!

Amynta /Görög/ Üdvözöllek itthon! – boldog mosollyal

Libben, ölel és csókol, míg Iason motyog valamit és vonul a szobája felé egy gyors anyaölelés után (nem zavartatva magát, hogy nem csak ő tett így). Érzed, hogy nagyon hiányoztál a hívednek, ahogy bújik, préseli szinte magát hozzád és ölel szorosan, már-már birtoklóan. Forró csókja is megerősítő, tarkódon megpihenő, majd cirógató keze pedig gyengédségre utal. Természetesen, mint ilyen meg is akadályoz az üzenet olvasásában és egy egészen más üzenetet sugall… de mikor már megörülnél, elhúzódik. Lehetséges, hogy nem egyből, de viszonylag megérted, hogy elsősorban anya és csak aztán hű szerető!

Iason után siet, hallod a fojtott beszélgetést, a fiú biztos izgatott-álmosan mesél és Amynta pedig örömmel hallgatja mi minden történt vele. Ekkor tudod elolvasni az üzenetet és ha még úgy gondolod majd vacsorát készíteni, de előtte még eldöntheted hogy miképp fogadod az olvasottakat, amik Zoé-tól jöttek.
SMS: Szia Jayr…? Akárki vagy mi is vagy, úgy gondolom, hogy lehetőséget kell adjak arra, hogy megmagyarázd mit is láttam, tényleg azt láttam e amire gondolok. Hétfőn este találkozzunk a kikötőben! Jó éjt! Zoé
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Február 23. 19:57:17
Enethiel

Nem akarom olyasminek kitenni Iasont, mint amin Cyrus megy most át. Igaz, hogy Iason talán még könnyebben fogadná el, de ha ezek a mesék igaznak bizonyulnak - akkor a többi mögötti megbúvó igazság lehetősége nem kizárt, hogy komolyan megrémítené.
Bőven elég lesz, ha hallomásból értesül rólam - ahogy Isidora és Callidora.

Lehet, hogy a fizikai sebeket be tudom gyógyítani, de a lelki sérüléseket nem tudom kézrátétellel semmissé tenni. Pedig most Cyrusnak jól jönne efféle segítség. Így csak csendben hallgatom, hogyan is látja most a világot. Láthatóan eléggé más perspektívából nézzük ugyanazt. Szerinte a napi két gyógyítás is sok, míg én úgy érzem, hogy a korábbi énemhez képest szánalmasan kevés. A meglátására, hogy nem vagyok egyedül, most nem mondok semmit. Elvégre korábban már utaltam arra, hogy lehetnek ilyen kapcsolataim. Az pedig, hogy én még nem találkoztam Athénban másik Asharuval nem jelenti azt, hogy nincs. Viszont a köhögése feltűnik

/Görög/ Vigyáznod kellene magadra! Mióta köhögsz? - kérdezek rá - A múltkor még azt mondtad, hogy a be vagy oltva minden ellen! Remélem nem kaptad el azt a nyavalyát Amyntától a minap! - ijedek meg egy kicsit - de nem amiatt, hogy elkaphatom, hanem hogy Cyrusnak lehet valami baja. Végül csak magára hagyom - s bár tudom, hogy jó felügyelet alatt lesz, azért nem könnyű tehetetlenül várni a dolgok jobbra fordulását.
Thana jelenlegi állapota bizakodásra ad okot - mert látom a fejlődést. De amíg nem jön általam is látható módon egyenesbe, addig akkor is aggódni fogok érte. Mivel úgy érzem, hogy őszinte volt az ígéret, hogy ha valóban szüksége van segítségre, akkor jelezni fogja - így nem is eröltetem tovább a dolgot. Megkapja a szükséges teret, és azt a talán megnyugtató tudatot, hogy ha mégiscsak elveszettnek érezné magát, akkor van kihez fordulnia. Mivel érezhetően nem akar megbántani, ezért nem is zavar a korábbi kissé feszültebb hangnem.

/Görög/ Köszönöm, kedves szavak! - válaszolom Moranának - A részemről egyáltalán nem vettem a szívemre. Cyrus sokkal jobban zavar, de több napig békét hagyok neki - mert most csak rontani tudnék a hangulatán - avatom be Thanát, hogy akár egy hétig sem fogunk találkozni.

Az eseménytelen utazás arra tökéletes, hogy akárcsak Iason, én is tervezgessek.  Igaz, engem most egészen más dolgok foglalkoztatnak. A mai nap megmutatta, hogy Amynta közelsége sokkal fontosabb nekem, mint ahogy azt ma reggelig gondoltam. Ezt ugyebár úgy tudnám orvosolni, hogy mégiscsak megvalósítjuk a felvetést, és összeköltözünk. Így sokkal több időt tölthetnénk együtt, Amnytának sem kellene kétfelé szakadnia, és talán Iason is értékelné. A két albérlet havidíjából talán futná egy kicsit nagyobbra. Ez egészen addig jól is hangzik, amíg az élet nem kopogtat az ajtón valami Bolhás, mogorva Petros vagy épp Thyra képében. Leoval normalizáltam a kapcsolatunkat, Petros és Thyra látni sem akar... De ha tévedtem, és valaki ismét ránk rúgja az ajtót, akkor vége az idillnek! Meg tudnám őket védeni egy másik Bukottal szemben? Vagy ha további híveket találok, akkor őket hova teszem? Mert joggal feltételezhetem, hogy őket is olyan közel akarom majd tudni, mint Amyntát. Márpedig ez nem tűnik tipikusan olyan családmodellnek, amit feltehetőleg Iason elképzelt. Végül azért csak össze tudom foglalni a dolgot!  A nagy kérdés az, hogy a jövőben meg tudom-e óvni a velem egy fedél alatt élőket a velem elégedettlenektől - illetve hogy egy gyerek számára mennyire megfelelő környezet egy kommunaszerűségben laknia? Ez utóbbi kérdésre talán majd vasárnap tud a doktornő konkrétabb választ adni. Mert ha mindkét kérdésre megnyugató választ tudok adni, akkor ideje lesz megbarátkozni azzal a szokatlan gondolattal, hogy lemondok a garzonomról. Kissé zavarónak hat, de nem tudom, hogy azért mert félek a változástól és a nagyobb felelősségtől - vagy azért, mert az évek alatt a szívemhez nőtt a hely.

Amyntáéknál - pontosabban nem ártana elkezdeni szoktatni magam a gondolathoz - itthon? Amynta meglep a jó értelemben. Hamar ráérzett, hogy milyen is az a fogadtatás, amire igazából vágytam, és amitől valóban otthon érzem magam. A  visszafogottnak tervezett ajakpusziból végül egy mohó, szenvedélyes csók lett - magamhoz húzva amennyire lehet, hogy érzezze mi vár még rá.
Mikor emelném,  hogy felültessem valahova, elhúzódik, és Iason után indul. Egy-két pillanatig nem tudom hova tenni, de aztán leesik, hogy hova és miért is indult. A pillanatnyi értetlenség helyét elégedettség veszi át - hiszen pont a minap beszéltünk arról, hogy első sorban Iasonnal kell törődnie - és mint látható úgy is tesz! Ez azért nem akadályoz meg abban, hogy hátulról is megbámuljam - elégedetten a látvánnyal. Néhány nagy levegő után végül inkább a telefont húzom elő, hogy kicsit eltereljem a figyelmemet. Amelyen ott villog az értesítés, hogy új üzenetem érkezett. Tartva a tartalmától, megnyitom, és elolvasom - de úgy tűnik, hogy Zoéval egész jól alakulnak a dolgok. Az üzenete pont rá hasonlít. Nyomozóé. Szelíd, de kíváncsi az igazságra. Azért a hétfőt olvasva elbátortalanodok kicsit, ahogy eszembe jut Thyra - és hogy az az általam kért határidő... Rövid töprengés után megírom, majd elküldöm a választ

Köszönöm! Mindenféle képen élnék  lehetőséggel! Akkor hétfő este! Ha a Vis Maior beüt nálam hétfőn, azt időben tudatom! Addig is minden jót! J.
Talán ez így a legkorrektebb. Elvégre most úgy tervezem, hogy találkozok vele, és megkapja a magyarázatokat.

Ezek után feltérképezem a konyhát. Mi van a hűtőben, hol vannak az evőeszközök, tányérok - és a találtak alapján előkészítek mindent egy könnyed vacsorának valót. Egyrészt le akarom ellenőrizni, hogy minden megvan-e - másrészt pedig nem tudom, hogy hány főre - azaz Amynta vacsorázott-e már? Miután visszatért Iasontól, és tisztázzuk az adagok kérdését, elkezdem elkészíteni a vacsorát. Közben egy-egy simítással, érintéssel, apró csókkal vezetem fel neki, hogy bizony ő lehet vacsora után a desszert! Vacsorakészítés közben megkérem, hogy meséljen a mai napjáról, illetve arról, hogy mit is szeretne majd tanulni, és hogy annak milyen költségvonzatai lesznek. Azt is megtudakolom, hogy mikor van szabadnapja, mit szeret olyankor csinálni, mivel töltötte a mai kis szabadidejét, és még egy sor apróságra rákérdezek, ha nem mesél magától. Én pedig cserébe - elmesélem neki, hogy a délelőtti telefonbeszélgetésünk teljesen feltüzelt - de - és ezt a részt határozottan szégyenkezve árulom el - a doktornő szerencsére egy sokkolóval lebeszélt. Valamint, hogy délután egy régi ismerőssel találkoztam - egy erdei nimfával - aki egy ősi nyelvet próbál nekem újra megtanítani. Továbbá, hogy Cyrus romokban van, de a főnöke megígérte nekem, hogy figyel rá. Emellett elárulom, hogy holnap még beszélek egy másik Elohimmal, akitől talán megtudok még néhány kevéssé közismert információt, hétfő este pedig Zoé hajlandó szóba állni velem. Ahogy azt is megemlítem, hogy szeretnék Iasonal és vele a szabadnapjára valami családi programot szervezni. Egyszóval Morana kivételével próbálom valamennyire képbe hozni, mert nem árt, ha legalább sejti, hogy mi zajlik körülötte.
A vacsora, a cica megetetése, valamint Iason lefekvése után érkezik el az a pillanat, hogy végre csak Amyntával foglalkozzak. Elsőnek a fürdőszobában tisztára varázsolom őt és magamat - de megtartva magamnak a jogot, hogy én csináljak mindent - neki csak hagynia kell. Ezzel alaposan vissza is élek, mert amennyire csak tudom, szavakkal és tettekkel húzom, szítom a szenvedélyét - de ha túlságosan is sokat nyúlkál, akkor a bilincs is  előkerül. Némi szárítkozás után Amynta szobájában bevetésre kerül a védelem és a ma beszerzett játékszer, és végül Amynta kimerüléséig szabadjára engedem Amyntát és a vágyait, hiszen mindent is megkapok!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Június 23. 12:27:54

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Este



Iason gyermeki lelke valószínűleg sokkal rugalmasabb, mint Cyrus felnőtt és mint kiderült tudományon alapuló világszemlélete. Az ikrek esetében legalább annyira félelmetes lehet, hogy milyen könnyen fogadták a változást, mint amennyire örömteli. Mintha nem teljesen értették volna meg, hogy Jayr bácsi nincs többé. Ellenben a hellén kultúra a legendák és történetek tekintetében igen gazdag, így talán egyedül Cyrus esete lehetne érdekes, ha nem lenne annyi kiábrándult felnőtt…

Mindenesetre Callidora és Isidora találkozása Iasonnal igen sok érdekességgel-izgalommal kecsegtet.

Miközben a test ápolása, gyógyítása játszi könnyedséggel ment egykor, ma már ez is jelent(het) kihívást, addig a lélek, nos, az sosem volt Asharu feladat. Ez a Lammasu, az Ötödik Ház területe, de ők is inkább az érzelmek terén emelkednek ki. Amennyiben mentális síkra terelődne a dolog, úgy a Neberu, a Negyedik Ház kerülhet előtérbe, de ők nem pszichológusok vagy efféle, hanem mintákat látnak át, az időt uralják… uralták. Szóval elég ingoványos a terep, nem beszélve, hogy nem is nagyon tudod, hogy hol találhatnál bármelyiket is.

Cyrus /Görög/ Jól vagyok… – hessenti el, de persze nincs jól, de ki lenne ezek után?
Thana /Görög/ Szemmel tartom! – ígéri, hogy figyel Cyrus-ra és a köszönetedre csak egy rá jellemző szelíd mosoly a válasz

Utazás. Tervek. Ötletek…
Aggodalmak. Félelmek. Sötétség.
Vágyak. Felelősség. Őrlődés.

Otthon. Nincs hosszadalmas fejtegetés és gondolat, helyette az érzés, hogy valóban hazaértél. Mintha egy egészséges kapcsolat és család része lennél, a pillanat, ami minden ember álma-vágya. Egy anyát látsz, aki ugyan nem maga hozta világra e fiút, de mégis úgy szereti, vigyázza őt, mint egy Asharu tenné, kinek feladata volt az Élet Őrzése… meg most a bambulás. Igen, lehetne formásabb, de odaadóbb aligha.

Telefon. Terelés… működik! Jó hírek… annak kell lennie. Válaszolsz is rá bár utólag lehet eltűnődsz azon kellett e bele az, hogy esetleg nem érsz rá. De végül valószínűleg arra jutsz, hogy igen, mert így a legtisztább, de ugye azért a Gyötrelem nem alszik. Korábban már gondoltad azt, hogy te a legjobbat tetted a legtisztább szándékkal és mégis…

Inkább a konyha. Végül némi tanakodás után lehet arra jutsz, hogy teljes legyen a teríték, másnem a gesztus értéke miatt – meg ugye nem nagy feladat még egy teríték – és egy könnyed vacsorát készítesz így estére. Mire előkerül, te is elkészülsz – de ha vártál, akkor sem tart sokáig elkészíteni – a finom falatokat. Sőt, ha így tettél a közös vacsorakészítés igen kellemes hangulatban telhet el – főleg, hogy Amynta elsuttogja, hogy Iason kérte, hogy szóljatok ha szabad jönnie vacsorázni…

Amynta /Görög/ Hosszú nap volt, de örömteli! – úgy véled, hogy mióta része vagy az életének, minden nap ilyen lesz – Oh, az Iskola. Igen, nos azt félretettem, hogy tudjak rólatok gondoskodni! – előrébb helyezett téged, mint a tanulmányait – de nem adtam fel! – mondja mosolyogva – Szakma egyik legjobb intézménye! Ösztöndíjjal tanul… ok ott. – mondja szelíden, miközben nyújt egy falatot – Ha felnövök, tengerbiológus leszek! Mélytengeri életformákról alig tudunk valamit! Mai napig sodor a partra a tenger olyasmit amivel előtte sosem találkoztunk! – lelkendezik, aztán beszámol a következő szabadnapról ami akkor van ha kikéri, de ugye kell a pénz, így nem sűrűn tett ilyet.

Sokkal többet azonban nem tudsz most meg, mert a sok kérdés sok időt is követel, ahhoz meg már késő van, főleg ha szeretnél a magad traumáiról, izé, napodról beszélni.

Amynta /Görög/ Tényleg megpróbáltad? – pislog meglepetten és bár nem ítélkezik, de valahogy azt érzed, mintha a sors ismételné önmagát mert még ha tudja is, hogy nem csak az övé leszel, tudni egy dolog, az emberi szív meg egy egészen másik. De talán még ő maga sincs tisztában azzal, hogy így érzi, mindenesetre a mondandód végén arcodra teszi a kezét és együttérzően néz rád és lehelet csókot lehel a szádra.

Végül figyelmesen hallgat, mindenre is kíváncsi és nem próbál közbe szólni vagy keresztkérdezni, hanem látod megemésztené mindazt amit megosztottál vele. A végén arra leszel figyelmes, hogy Iason is ott ül Amynta mellett és ugyanolyan arckifejezéssel néz maga elé, mígnem annyit mondd:

Iason /Görög/ Láttunk külföldi ikreket! – mondja el, majd hozzáteszi – Nagyon kedvesek voltak! – mosolyog, mire kérdő tekintet a jussod, de aztán Iason folytatja – Hozok a cicának enni! – gondoskodik a kis jószágról. A mini Leo.

A vacsora után – amit a fiú megköszön – elvonulnak, hogy Iason tisztálkodjon, majd Amyntaval beszélgetnek egy ideig – talán fél órát – mielőtt kijönne hozzád azzal a mosollyal, hogy most már csak kettesben vagytok. Így a fürdés, ami ha igazán kényeztetni szeretnél, akkor kád vízben történik, ha izgalmasabbra vágysz a zuhany érzete köröz az elmédben… elhozza mindazon örömöket amikre eddig vágytál. Mivel nehezen tudod irányítani, hogy ne akarjon állandóan adni, így bizony fel kell olvasnod a jogait és bilincsbe kell verni…

Igencsak hosszú és kimerítő éjszaka ez számára, de nem úgy neked, aki szemtelenül jobban bírod, így a végén az sem kizárt, hogy ő már alszik amikor te még azon tűnődsz, hogy miképp is mutathatna meg teljes odaadását számodra, de ez már csak egy másik nap lesz.


11. nap


Természetesen te ébredsz előbb.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Június 26. 19:21:39
Enethiel

Abban biztos vagyok, hogy Iason és az ikrek találkozása sok kérdést fel fog vetni - főként Iason részéről. Ám most nem próbálok meg előre tervezi, mert gyerekek esetén csak a bizonytalan a biztos. Fontos, de magától feltehetően jól alakuló  kérdésnek tartom - így ezt a találkozást csak kissé kíváncsian, mint aggódva várom.

Cyrus kijelentése nem túl meggyőző - de más értelmes alternatíva híján kénytelen vagyok a szokott módon lereagálni. Azaz ha egy pasas azt mondja, hogy minden rendben van, akkor azt a kérdést nem feszegeti tovább.

/Görög/ Legyen igazad! - hagyom rá a témát.

Thanának pedig egy hálás mosoly jár azért, hogy odafigyel Cyrusra.


Amyntáékhoz érkezve egyre erősödik a gondolat - és a vágy - hogy ezt azért meg tudnám szokni. Még a teljes függetlenség feláldozásának árán is... Amynta pedig az élet számtalan területén próbál meg maximálisan helytállni. Ezt illik és kell is támogatni, hogy ne egyedül kelljen mindennel megbirkóznia.
Ahogy nekem sem a konyhában - a dolgok ismerős és könnyebbik végével kezdek - a terítéssel. Bár Iason már nem sokkal korábban evett, de a társaság élménye akkor is az asztalhoz csábíthatja. Így aztán megkapja ő is a terítéket. Utána a vacsora előkészítésével vagyok elfoglalva - a lényegi részt viszont már Amyntával együtt készítjük el.

A tanulmányával kapcsolatos információk nos... nem kevés büszkeséggel töltenek el. Így egy elismerő pillantás a jutalma, amikor kiderül, hogy ösztöndíjra is érdemes. Megkóstolom amit kínál, és tünőve forgatom a falatot a számban. A mélytengeri titkok eléggé távol állnak tőlem, és hirtelen nem is tudnék senkit megemlíteni, aki közülünk ismerné őket. De ugye ilyen a szelektív memória...

/Görög/ Van olyan, amiben nem vagy jó? - kérdezem vidáman, miután lenyeltem a falatot - Az ösztöndíj mutatja, hogy komolyan veszed a tanulást - és ezért a közösség is támogat, számít rád! De az az érzésem, hogy nekem is jobban oda kell tennem magam - karolom át hátulról - ha azt akarom, hogy nyugodtan tudjál a tanulásra koncentrálni! Kis szerencsével idővel talán találkozunk és összebarátkozunk olyan Lammasuval, aki hajlandó egy keveset mesélni neked a tengerek mélyén lapuló titkokról! - kecsegtetem

Később Amynta kérdésre komoran bólintok

/Görög/ Meg, de nem is vagyok rá büszke - ám az igazsághoz hozzá tartozik - válaszolom. Az viszont igazán jól esik, hogy nem próbál meg morális kérdéseket feszegetni, igencsak hálás vagyok neki érte. Talán ezért érzem úgy, hogy a másik fontos dologról is említést tegyek neki
/Görög/ Iasonnal kapcsolatban van egy dolog, amit még nem tudom, hogy kellene intézni... - kezdek bele - pár napon belül találkozni fogtok a családtagjaimmal, akiknek elmondtam ugyan, hogy ki vagyok - de nem igazán hittek nekem. Ezt a kérdést nem is kell felhozni náluk a családi béke miatt. Viszont nővérem lányai könnyedén tudomásul vették a dolgot - és szerintem nem fognak titkot csinálni belőle Iason előtt. Szóval várható majd néhány nehéz kérdés - de hazudni nem szándékozok, ahogy bizonyítani sem - figyelmeztetem, hogy nem várt komplikációk lehetnek majd az első családi összejövetel során.

Az örömmel tölt el, hogy a holnapi közös programunknak nincs munkahelyi akadálya Amynta esetében, így sokkal lelkesebben vázolom egy közös délelőtti strandolás, fagyizás és lödörgés terveit nekik - de természetesen az ő javastalaikhoz igazodom. Iason is megemlíti az élményeit, mire Amynta kérdő tekintetére bólintok

/Görög/ Igen, és csinosak is voltak. Iason kommunikált velük az olvasmányáról. Ha így folytatja, pár év múlva könnyedén elcsavarja majd bármely lány fejét! - magyarázom Amyntának - Ugyanezen a buszon találkoztam az egyik kolléganővel, akinek állítólag megvan a telefonszáma - de még a nevére sem emlékszem - teszem hozzá. Azt nem ecsetelem, hogy milyen kellemetlen szituáció az, amikor kiderül, hogy a másikat teljesen elfelejti az ember - és ez ki is derül.

A vacsora után amíg Amynta és Iason távol van, összeszedem a mosatlant, és elmosogatok és elpakolok, majd még a cicaalomra is ránézek, hogy kell-e cserélni. A fürdéshez inkább a teli kád illik - hiszen bár nem kevés pajzán esemény és helyzet tarkítja - de  végső soron Amynta rituális megfüdetésének tűnik. S bár Amynta a főszereplő, de gondoskodó énemnek is igen sokat jelent. Mivel ennél alkalmasabb helyzet úgy sem lesz, két játszadozás közt felteszek neki egy kérdést

/Görög/ Volna kedved velem meglátogatni és szeretkezni Athén szépségeinél? - kérdem tőle, miközben a hajkondicionáló krémet masszírozom a fején. Még csak választ sem várok - mindent ugyanúgy folytatok, mintha fel sem tettem volna a kérdést.
Végül éjjel magamhoz húzva alszom el, már a holnapi napot tervezgetve, és azt, hogy az odaadását hogyan jutalmazzam.

Reggel úgy tűnik, hogy én ébredtem elsőnek - ami egyértelműen feljogosít arra, hogy ez alkalommal is azt csináljak, amit akarok! Így Amyntát franciásan ébresztem, aztán a tegnapi ruháimat összeszedve magammal elégedetten elvonulok zuhanyozni, Amyntát pedig hagyom még ejtőzni. Ezek után pedig a konyhába tartok, hogy mire a többiek előkerülnek, friss teával, reggelivel - de legalábbis terített asztal fogadja őket.

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Június 28. 12:39:32

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Késő este



A gyerekek egy teljesen külön világ. Ők még nyitottak olyasmire ami egykor természetes volt, a mindennapok szerves része. De úgy tűnik, hogy ez is egyfajta büntetés, hogy felnőve elveszítik, elveszik tőlük ezt a világszemléletet és egy sokkal fakóbb illetve hitetlenebb valóságban léteznek, szenvednek és harcolnak tovább. Itt a gondolatok könnyen válhatnak sötétebbé, haragosabbá és gyötrelmesebbé…

Hazaérve semmiben nem kell csalódnod. Sőt, a te elhatározásod és célod-céljaid is csak megerősödnek és megerősítést nyernek, hogy mi is a feladatod, mit is kell tenned! S ebben egy ember mutat neked példát, valaki, akinek talán nem is ez volt a sorsa vagy lehetne más élete is, nem beszélve arról, hogy milyen fiatal még, de mégis mennyi lehetőség rejlik benne!

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Amynta Home.jpg)

A vacsora kellemesen telt, mindenki pocakja finom falatokkal van kényeztetve, miközben kis szünetet hoznak a szavak mely a beszélgetésben hangzanak el. Számtalan témát érintetek és ennek csak felszínét kapargatjátok, de azért akadnak fontos részletek is!

Amynta /Görög/ Nem tudom, sok mindent nem próbáltam! – próbálja terelni a dicséretet, de azért pirul, kedvesek neki a szavaid, sokat jelentenek – Biztos, hogy te mindenben kiemelkedően teljesítenél! – vélekedik őszintén, tőle szokásos módon kicsit magasabbra helyez, mint bármilyen embert – Remélem, hogy tényleg találkozunk egy ilyen testvéreddel! – ez felcsigázta az érdeklődését, kíváncsiságát! míg az ölelés nem kap intimebb töltést addig nem is ellenkezik – Talán valaki ismer valakit a testvéreid közül – említi meg és a testvér alatt egyértelműen az Elohimokra gondol

A doktornővel történtek érezhetően feszült pillanatokat okoztak, de ahogy olykor a heves vihar érkezik úgy tovább is állt: sietve múlt el.

Amynta /Görög/ Nem féltem őt – miért is tenné, hiszen olyan jól neveli – biztos vagyok benne, hogy megtalálja majd a közös hangot az ikrekkel – bármilyen téma is merüljön fel. – Ami pedig az időseket illeti, úgy vélem, hogy nekik nem a hinni nehéz, hogy esetleg az vagy akinek mondod magad, hanem az, hogy akkor mi lett az ő unokájukkal. A Halál nagyon véglegesnek tetszik nekünk (embereknek) és könnyebb kifogást találni miért nem lehetsz az, akinek mondod magad mint szembenézni a ténnyel, hogy Jayr már sosem lesz velük többé.

Miután kiderült, hogy holnapra ki kellene kérnie egy szabad napot, láthatóan picit gondban van, de egy rövid telefon után mosolyogva bólint, hogy akkor a holnapi napra kikérte magát, de most szigorúan csak ez az egy nap! Így is látod, hogy van egy pici lelkiismeretfurdalása, talán azért, mert a munkatársaira gondol épp és a nagy forgalomra!

Amynta /Görög/ Ne is mondj ilyeneket! Tisztelje a nőket! – így neveli és talán más is van emögött
Iason /Görög/ Nem csavarom el a fejüket, az nagyon fáj! De udvarolni fogok! – mondja komolyan
Amynta /Görög/ Rendőr vagy, biztos ki tudod nyomozni ki ő és onnan már nagyon egyszerű lesz a telefonszámának beazonosítása. – úgy véli ez nem lesz kihívás neked

A vacsora végeztével vállalod a házimunkát ami szintén családias hangulatban tarthat, de az biztos, hogy könnyítés illetve segítség ez a ház asszonyának, akinek nem csak ennyit, de többet – kényeztetést – ajándékozol. Végig te irányítasz és tudod, hogy nem tudsz olyat kérni amit ne adna meg - ez most is megerősítést nyer – így a gondoskodás legalább annyira viszonzott (ha hagyod), mint amennyit magad is adni akarsz.

Amynta /Görög/ Igen. – suttogja vörösödve hezitálás nélkül

Végül összebújva alszotok és olyan mély álomba kerül, hogy talán nem is lép be az álmok birodalmába, de ha igen, biztos, hogy édes élményeket él át, mert nem kell sokat tenned azért, hogy érezd mennyire kész átadni magát neked… igazából a kérdés inkább az, hogy meg tudod e állni, hogy az ébresztés csak abból álljon amit elterveztél…

Végezetül tisztán ülsz a megterített asztalnál várva az ébredőket, akik lassan szállingózni kezdenek, előbb egy éhes, de kipihent Iason, aztán egy kócos Amynta kerül elő kipirult arccal és lágy-szerelmes mosollyal, mindketten jó reggelt kívánva!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Július 02. 17:31:14
Enethiel

A gyerekek hitéről hamarosan a szokott vizekre tévedek töprengés közben - mely a veszteségekről s a hit hiányáról szól. Mostanában  volt alkalmam már többször is nekifutni ennek a kérdésnek, és mindannyiszor hasonló konklúzióval zártam: Amynta és a hite ritka kincs - amit amennyire csak tudok - erősítenem kell. Ahogy a többi leendő hívem hitét is - hiszen ezzel olyasmit adhatok vissza nekik, ami már-már kiveszőfélben van. Ezért nem szabad csak Amyntával megelégednem - akit a (majdani) híveknek az ideális hívő élő példájaként mutathatnék be.

A dicséret úgy tűnik, hogy célt ért - de még érezhetően dolgoznom kell azon, hogy el tudja úgy fogadni, hogy ne akarjon rálicitálni.

/Görög/ Nem kell szabadkozni - megdolgoztál az eredményeidért és sikereidért - ezért az azokat méltató dicséreteimre nyugodtan lehetsz büszke! - válaszolom, majd elvigyorodok a kiemelkedő jelzőn
/Görög/ Én inkább rendhagyónak  jellemezném a tevékenységemet, de meglátod - a teljesítéssel nincs gond! - válaszolom neki.
/Görög/ Azért a rég látott testvéreimmel csak óvatosan lehet felvenni a kapcsolatot - mert nem mindegyikük kedveli az embereket, vagy engem - hívom fel a figyelmét arra, hogy nem mindegyikünket érdemes  megismerni - de idővel biztos sikerülni fog.

/Görög/ Nem a közös hang miatt aggódom, hanem amiatt, hogyan fog reagálni az igazságra - válaszolom Iason kérdésére, aztán a Halál témakörére
/Görög/ Feltehetőleg jól látod a helyzetet - válaszolom - De elárulom, hogy azért a Halálnak sem könnyű. Nem vagyok pszichológus, de szerintem fél jobban megismerkedni s megkedvelni az embereket - mert végül neki kell eljönnie értük - vélem, s valóban kissé elszomorít, hogy Morana emiatt mennyire egyedül érezheti magát. De talán Cyrus változtathat ezen!

Amikor Amynta szabadnapot kér, rájövök, hogy legközelebb több napra előre egyeztetni kellene vele - pontosabban neki a pékséggel - mert senki nem szereti, ha az utolsó pillanatban derül ki, hogy másnap mégsem dolgozik. Miután befejezte a telefonálást

/Görög/ Pár nappal a szabadnapod előtt majd súgd meg, hogy mikor kapod meg a következő szabadnapodat - kérem tőle, hogy tudjak majd hozzá igazodni.

Iason nevelésével kapcsolatban határozott elképzelései vannak - amit természetesen nekem is figyelembe kell venni. Pláne, hogy ezzel feltehetőleg a saját elvárásainak is hangot ad. A meglátáshoz nincs is mit hozzátenni - így aztán bólintok a szavaira, hogy aztán Iason válaszára vidáman elmosolyodjak a többesszámot hallva.

/Görög/ Azért azzal is csak óvatosan! Mert ha túlzásba viszed, és mindenkinek egyszerre udvarolsz - a végén többen is téged akarnak, ami veszekedéshez vezet - hívom fel a figyelmét egy nem kívánt lehetőségre.

Amynta észrevételére hümmentek

/Görög/ Ha végignézem a telefonom címjegyzékét, és kijegyzetelem azokat a neveket, akikre nem ugrik be semmi, jelentősen szűkülhet a kör. No és majd összevethetem a rendőrségi tornaterem jelenlétijével is - találgatok.

A válaszát hallva elégedetten pillantok rá. Majdhogynem tökéletes! - azzal, hogy gondolkodás nélkül a kedvemben akar járni - jutalmat érdemel. Amiből egy keveset a hajápolás közbeni kényeztetés formájában szinte azonnal meg is kap - de a fürdetés végéig nem engedek neki.

A reggel jól indul  - és mivel sokáig el tudnám húzni, ráadásul minden perccel egyre vonzóbb ez a lehetőség - ezért próbálok  meg gátat szabni az eseményeknek azzal, hogy időben lelépek  -  mielőtt túl  késő lenne. Búcsúzóul azért bekapcsolva hagyom ott a kis játékszerünket Amyntával.
 
A reggeliző asztalnál jó reggelt kívánva Iasonnak, majd Amyntának reggelivel kínálom őket, aztán reggeli közben vázolnám az elképzeléseimet

/Görög/ Úgy gondoltam, hogy először beugrunk hozzám, hogy a növényemre vessek egy pillantást, és hogy átöltözzek. Utána mondjuk átmehetnék a szomszéd kerületbe, Palaio Faliroba, hogy körülnézzünk a  Tengerészeti Múzeumban (https://www.google.com/maps/place/Trireme+Olympias/@37.9334497,23.6797542,16z/data=!4m10!1m2!2m1!1sath%C3%A9n+Naval+Tradition+Park!3m6!1s0x14a1bc10c4f5cb25:0x89d5521993e8cb69!8m2!3d37.934538!4d23.684923!15sChthdGjDqW4gTmF2YWwgVHJhZGl0aW9uIFBhcmtaHSIbYXRow6luIG5hdmFsIHRyYWRpdGlvbiBwYXJrkgEPbWFyaXRpbWVfbXVzZXVtmgEkQ2hkRFNVaE5NRzluUzBWSlEwRm5TVVJET0RaUFoxOVJSUkFC4AEA!16s%2Fg%2F11fx7sclfc?entry=ttu), ha még nem voltatok. Talán még azt is láthatjuk, hogy Odüsszeusz milyen hajóval utazhatott - pillantok Iasonra, hiszen épp most olvassa az eposzt. Titkon abban reménykedem, hogy a nemrég elkészült Olympiast  (https://en.wikipedia.org/wiki/Olympias_(trireme)) is megnézhetjük.
/Görög/ Utána pedig egy könnyed ebéd után az egyik közeli nyugodtabb strandra is kimehetnénk fürödni Paralia Kavouri (https://www.google.com/maps/place/Paralia+Kavouri/@37.8241551,23.7520391,14z/data=!4m10!1m2!2m1!1sParalia+Kavouri!3m6!1s0x14a1eaa94f90e97b:0x95fa5d7463add21a!8m2!3d37.8190611!4d23.7685521!15sCg9QYXJhbGlhIEthdm91cmlaESIPcGFyYWxpYSBrYXZvdXJpkgEFYmVhY2jgAQA!16s%2Fg%2F119t98g5l?entry=ttu) - de délutánra vissza kell érnünk egy személyes megbeszélésre. Ami bár szerintem legfeljebb tíz percet vesz igénybe, de igencsak fontos. Utána még egy fagyi, majd visszajöhetünk, hogy kipihenjük a napot. Mi a véleményetek? - teszem fel nekik a kérdést.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Július 17. 12:12:31

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap

Péntek – Késő este



Démon vagy, aki követőket gyűjt és alkukat köt. Példaértékű jelenés a Vatikán számára, hogy mi ellen is harcolnak. S amennyire tudni lehet, egyre többen szabadulnak ki. Az ideális főpapnő, aki elvakultan követi démon urát, hogy szolgálja és kedvére tegyen a szabadság látszólagos illúziójával, mintha dönthetne másképp és esetleges lázadásának eredménye, nem a lelkébe kerülne. Leendő kultuszod főpapnője! A kölyök hitét is elvehetnéd, hiszen jár neked! Megvéded és tanítod, ahogy egykor tetted megannyi emberrel! Akkor a Hit nem alku tárgya volt, hanem ott volt mindenütt! Ahogyan az a Yoda nevű kis fickó mondta tanítványának: körülvett! Most… csak csurran-cseppen időként és akár ki is fogyhat! 

Amyntha /Görög/ Vannak ellenségeid? – látszik meglepődött – Mindent megteszek, hogy le tudd győzni őket! – ígéri-fogadkozik, majd bólint és megosztja mit is gondol: Az igazságot kevesen akarják tudni.

Ekkor egy hang szólal meg a múltból, oly erővel átitatott, hogy tudod, csak valaki olyasvalakihez tartozhat, mint Michael vagy Rafael…
Idézet
„ Az igazság elveszik a hazugságok erdejében”
A kimondott átok a Lammasu, a Nyughatatlan Mélységek házára…

Amyntha /Görög/ Nem tudom, hogy a Halál Angyala milyen lehet, de a kereszténység előtt erős volt az emberek hite a túlvilágban és uralkodójában. Egyes legendák szerint a szerelem is rátalált a Holtak Urára.

Sok bizalmad abban, hogy Morana megtalálja az útját, de…

Amyntha /Görög/ Nem szoktam szabadnapot kérni. – jegyzi meg – Minden héten van két szabadnap, de ez nem mindig esik hétvégére. A többiekkel szoktunk cserélni, ha valakinek szüksége lenne rá. – de valahogy az az érzésed, hogy általában a kis híved az, aki mindent elvállal. – Olykor Iason is segít – mondja szelíd mosollyal-hanggal – ügyes segítség! – örömteli az arca – De azért azt szeretném ha elvégezne egy… vagy több egyetemet.
Iason /Görög/ Igen! Legalább kettőt! Szeretnék képregényeket rajzolni! S ha az jól sikerül, akkor rajzfilmet készíteni belőle! – gyerekkori vágyak, de végül is: vannak ilyen felnőttek is! – Tényleg? Veszekednek miattad? – kérdezi, s úgy tűnik hallott a Théa, Amynta és Zoé esetről
Amyntha /Görög/ Tényleg? – kérdezi a fiúval egyszerre, mert láthatóan ő nem is gondolt erre, de mivel mondtad neki, hogy több női hívet szeretnél.

A nyomozásról tett megjegyzésre csak bólint, tudta, hogy megoldod, ahogyan a fürdőköpenye övét is…


11. nap


A látvány, ami az asztalhoz telepedik, igen csak próbára teszi az önuralmadat (dobhatsz, ha szeretnél), de ha ellenállsz, akkor a reggeli jó hangulatban telik és rögtön lesz három tele pocak. Az érkezést követő takarítás és rendrakás alatt felveted, hogy mit is szeretnél tenni, amire nem érkezik ellenvélemény, így nem sokkal később már csomagokkal tele indulhattok neki, hiszen kell törülköző, napfényvédő, fürdőruha és… sok minden.

Iason /Görög/ Még nem voltam a Múzeumban! – örömködik, ez láthatóan kiváló ötlet volt (Amynta meg vörösödik, de ez inkább szégyen, mint más) – Most nagyon érdekes kiállítás van! – lelkendezik, majd hirtelen komolyabbá válik és látod, hogy észrevette az „anyja” arcát. – Már Níta is el szeretett volna vinni! – mondja azonnal és nem érzed hazudna.
Amnyta /Görög/ (Motyogás). – majd miután mindent elmondtál – Tökéletes terv! – és látod Iason is bólogat, majd leesik a feje

Elindultok és nagyjából a tervezett időben értek haza-hozzád, ahol öntözést követően már csak át kell öltözni, hogy haladhassatok is tovább. Akármit is terveztél felvenni azért azt látod, hogy egy mosás esedékes lesz, illetve mikor elkészülsz azt látod, hogy Amynta álldogál a szoba közepén, valószínűleg emlékekbe merülve, míg a leendő művész palánta épp gyakorol az asztalnál.

Éppen azelőtt, hogy kiadnád az irányt, egy nem oly régi ismerős hangját hallod…

Cesariel /Görög/ Enethiel! Jó reggelt! Azért kerestem, hogy egyeztessek a találkozónkkal kapcsolatban. Egy óra múlva tudom fogadni amennyiben Önnek is megfelel, ellenkező esetben a jövőhéten tudok időt szakítani a kérdéseire. – vázolja fel, hogy az élet bizony mindenki számára tartogat meglepetéseket…
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Július 17. 17:55:06
Enethiel

Amynta sok szempontból ígéretes - de az kétségtelen, hogy még sokat kell tanulnia a bukottakról ahhoz, hogy főpapnőként is teljes értékű legyen. Ám azt is be kell látnom, hogy nem a szorgalma, vagy elhivatottsága hiányzik - hanem az az ismeretanyag, amit nekem kéne megosztanom vele - de csak egy részére emlékszem. Így marad majd az a megoldás, hogy a rendelkezésemre álló ismeretekkel vértezem fel  - és a többire akkor kerül sor, amikor nekem is újra eszembe jut. Iason? Nos, az ő hitét szándékosan nem óhajtom elvenni - bár tartok tőle, hogy előbb-utóbb kényszerpályára kerülünk ebben a kérdésben valami véletlen folytán...
Amynta kérdésére elmosolyodom

/Görög/ Ha saját magamat nem számolom, akkor azt mondhatom, hogy egyre sem emlékszem. De a szinte biztos, hogy volt vagy van - világítok rá, hogy nem csak az létezik, amiről tudok, majd gyengéden átölelve futó puszit lehelek a homlokára
/Görög/ Bőven elég, ha hiszel bennem - a konfrontáció az én dolgom! - hívom fel a figyelmét arra, hogy nem az ő feladata kiállni egy másik bukottal szemben. Ellenben a meglátására visszakérdezek
/Görög/ S mi a helyzet veled? Esetenként egy kegyes hazugságot, elhallgatást vagy az igazságot akarod hallani tőlem? - érdeklődök, mert eddig egy kivétellel bizony igyekeztem mindig igazat mondani neki - és mint tudjuk, az néha fáj.
Az, hogy Morana rátaláljon a szerelemre - jelenleg elég hihetetlennek tűnik.

/Görög/ Legyen igazad! - kívánom, és így már nem is tűnik annyira elrugaszkodottnak. Pár hete az is hihetetlennek tűnt, hogy elhagyjuk az Abbyst...

A szabadnapok kérdésére bólintok.

/Görög/ Ebben természetesen igazodok hozzád! - válaszolom, aztán Iasonra terelődik a szó. Nem kell hozzá sokat számolgatni, hogy rájöjjek - Amint Amynta befejezi az egyetemet, pár évre rá már Iason tanulmányai miatt fájhat a fejem. Úgy tűnik, hogy idejében el kell kezdeni felkészülni, ha azt akarom, hogy ne akkor legyenek anyagi gondjaink. Az ambíciót mintha Amyntától örökölte volna. Elmosolyodva kérdezem
/Görög/ Szépművészeti majd animáció szak? - találgatok, hogy melyik is fedheti le leginkább az elképzelését. Elvégre ha ügyesen rajzol, még akár valóra is válhat!

Iason úgy tűnik, hogy a neki szánt figyelmeztetést rám asszociálta. Egy rövid kérdő tekintet Amynta felé, hogy mi mindent elmesél Iasonnak, de aztán úgy döntök, hogy megérdemel egy rövid választ.

/Görög/ Théának inkább velem volt baja. Talán nemsokára ismét szóba áll velem! - remélem, aztán Amynta felé fordulva
/Görög/ Remélem egyszeri eset volt - értem ezt az erőszakba hajló "vitára".

11. nap

Bár úgy érzem, hogy Amynta lehetne  reggelim, ebédem és vacsorám - de az azzal járna, hogy nem megyünk sehova. Márpedig ragaszkodok a családi programhoz - így összeszedve az akarakterőmet megemberelem magam. Nem egyszerű így sem a dolgom, és az sem segít, hogy Amynta hajának kifésülésére is erős késztetést érzek. A reggeli utáni terv hamarosan kezd mozgásba lendülni
/Görög/ Rendben van, akkor kelleni fog fürdőruha, három törülköző, egy nagyobb pléd, meg esetleg egy frizbi, és még sok más! Ha megvan a csomag, akkor azt én viszem! Ám amíg Nita megfésülködik, és addig én körülnézek! - határozom el magam, és rövid felfedező útra indulok, hogy megtaláljam a tetőre vezető utat és ajtót. Ha a ház teteje lapos, és bejárható, akkor körülnézek, hogy mi is található odafent - van-e lámpa, kamera, és hogy mennyire látni rá a többi épületről, és hogy az ide vezető ajtó zárható, vagy kitámasztható-e? A szemle után visszatérek Amyntáékhoz, és segítek pakolni valami nagyobb szövetszatyorba vagy táskába. Továbbá megemlítem, hogy Iason és Amynta is hozhatna át hozzám egy váltás ruhát.

Iason öröme rám is átragad - úgy tűnik, hogy néha én is tudok jól dönteni! Amynta pedig pirul - amit Iason is észrevett.

/Görög/ Athén tele van megnézésre érdemes helyekkel, és Níta elég sokat dolgozik - így nem meglepő, hogy még nem láttál mindent! - tompítom a zavarát amennyire tudom. Azért pedig, hogy egyetért a menetrenddel - egy hálás mosoly a jutalma.
Hazaérve elvonulok a fürdőszobába átöltözni, majd rövid töprengés után elcsomagolok én is egy váltás ruhát, hogy Amyntáéknál nekem is legyen egy kis tartalékom. Aztán előkerülve leelenőrzöm a növénykémet, hogy van-e valamire szüksége. Közben érdeklődő pillantást vetek Amyntára, és azt találgatom, hogy mire gondolhat. Bizonyára az első pillanatokra - kivéve ha épp az ágyon pihenteti a szemét. Futó mosolyt küldök felé, amikor meghallom Ceasariel hangját. A mosolyom picit megfagy, és már fordulok is, és belépek a gardróba, majd becsukva az ajtót megszólalok

/Görög/ Jó reggelt! - majd egy-két másodperc szünetet tartva átgondolom, és  utána megkérdezem.
/Görög/ Hol találkozzunk? - érdeklődök, majd amikor elárulja
/Görög/ Picit meglepett, de rendben - máris indulunk! - válaszolom, majd búcsúzás után előkerülök a gardróbból, és vázolom a helyzetet

/Görög/ A rossz hír, hogy változott a sorrend! Egy óra múlva lesz az az ominózus találkozó. Elmegyünk oda, és szerintem legfeljebb fél órát vesz igénybe a beszélgetés. Utána pedig folytatjuk a napot, ahogy terveztük - de cserébe délután már nem kell senkire sem várni! - próbálom meglátni a jót ebben a helyzetben, és remélem, hogy indulhatunk! Ha valamiféle vendéglátó helyre megyünk, akkor Iasonnak és Amyntának rendelek egy-egy fagylaltkelyhet (vagy amit kérnek), hogy amíg várunk addig is jól érezzék magukat.


Spoiler: megjelenítés
-1 akaraterő felhasználva reggeli közben
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Július 18. 17:28:13

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap

Péntek – Reggel



Utazás közben még a tegnap délután bukkan fel, melyben Amynta tanulmányain tűnődtél. Nem, nem az egyetemi, de talán egyetemes, csak éppen a Bukottakkal kapcsolatos. Ez azért nem könnyű tananyag, mert a nagy részére te sem emlékszel, ellenben ködbe burkolódzik és így igen nehéz ezen ismeretek átadása nem csak neki, de valójában a további, majdani híveknek is. Így az, hogy a főpapnő tökéletesen elláthassa feladatát igen sok információra lesz szükséged, ami (valamilyen csodálatos módon) eszedbe jut vagy épp rá tudsz kérdezni másoknál. Addig azonban…

Még füledben csengenek a bíztató szavak, hogy talán most még nem emlékszel, de idővel és persze valamilyen módon, ha teszel érte, de vissza fognak térni vagy a birtokodba fognak jutni a kért-kellő információk és testvérek emléke-neve.

S bár bólintott beleegyezően arra, hogy a konfrontáció kinek a feladata, de nem mernél rá mérget venni, hogy adott esetben ne akarna megvédeni – főleg, ha nem vagy jelen! Ilyen szempontból biztos, hogy elég harcias tudna lenni – igaz, egyenlőre te csak az intimitásban tapasztaltál efféle vadságot, de nem kell megerőltetned magad, hogy az élet más területén is magad elé idézz egy ádáz Amynta-t.

Iason… ő későbbi aggodalom, most úgy véled, hogy azt tetted (illetve esetében nem) amit kellett, ahogyan a jövőben is így teszel majd az adott körülményeknek megfelelően. Ebben és bármilyen más kérdésben legyen az akár az igazság, amit Amynta szomjaz vagy egy apa-figura, amire esetleg a fiúnak szüksége lehet. Az biztos, hogy itt vagytok egymásnak és te nekik, amitől az egész kerek és jól működik! Egy olyan bizalmi háromszög, ahol nincs helye semmilyen Gyötrelemnek, csak melegséggel eltöltő ragyogó fénynek!

Öltözködsz már amikor az anyagiakra terelődnek a gondolatok, hogy mennyi mindent kellene megoldanod olyan kevés fizetésből, ami igazából egy embernek – neked – is kevés. Annyi Jayr emlékeiből is elégséges, hogy tudd, a művészeti pálya ritkán kecsegtet azonnali anyagi helyzet javulással…

Végül egy dolog nem hagy még nyugodni, hogy vajon mit is beszél meg ez a két halandó egymással és mit nem, de az eddigiek alapján úgy kell véljed, hogy mindent. Valószínűleg nem mindig teljes terjedelmében, de valószínűleg minden fontost érintve, mint például a kapcsolata veled, annak mélysége és iránya, valamint úgy gondolod, hogy ez oda-vissza kitárgyalásra kerül. Ezt az „anya” tekintetéből vélte kiolvasni.

Az utóbbi időben szerinted egyre jobban megérted az érzéseket és testbeszédet…

Elindulsz – reményeid szerint egy lapos tető felé – amiben nem is kell csalatkoznod, hogy körülnézz odafent, hogy egészen pontosan mik a lehetőségek. Ott pedig látod, hogy kamera nem található (legalábbis te nem látsz), a többi tetőre egész jól átlátni (neked könnyű átreppeni) illetve idefent a közös tér hatása érvényesül úgy, mint grillező, ruhaszárító és más arra utaló jel, hogy ez nem valakié, hanem a házé: ajtóval együtt, amit lehet zárni ugyan, de egy komolyabb rúgás valószínűleg tönkre tenné a zárat.

A kisfiú szavaiból tudod, hogy nagyon sok minden vár még rátok, megannyi kaland amit együtt élhettek át, akár egy igazi család.
Idézet
„A család nem a közös vértől lesz igazi, hanem a közösen átéltekből és tapasztaltakból fonódik és lesz eltéphetetlen kötelék.”
Ébredve kicsit a merengésből – amiben senki nem zavart meg – rádöbbensz, hogy bizonyos helyzetek emlékeket ébresztenek, hogy van kiváltó tényező, de az is bizonyos, hogy azokat keresni nem kevés idő és energia.

Ez utóbbiból inkább a növénykédnek adsz – ami kétségkívül jobban szeretne Zairával lenni, ha tudná, hogy van ilyen választása – de azért kitartóan életteli így is – hogy kapott elég vizet és vitalitást.

S ekkor érkezett a hang…

Cesariel /Görög/ Kérem legyen harminc percen belül a Trokantero-nál (https://www.google.com/maps/place/Trokantero/@37.9308871,23.6859676,221m/data=!3m1!1e3!4m14!1m7!3m6!1s0x14a1c01b85e334db:0x6a8f1e120a3185af!2sKavura+Point!8m2!3d37.8141667!4d23.7569444!16s%2Fg%2F11cnckw7qc!3m5!1s0x14a1bc19eb6f6fdb:0xc6691b6d199f45cf!8m2!3d37.9311988!4d23.6870932!16s%2Fg%2F11g9qlttv6?entry=ttu). – és tudod, hogy ha most elindultok, akkor időben oda fogsz érni.

Amynta /Görög/ Ez fontos! – megértő, nem is kérdés számára.
Iason /Görög/ Kérdezd meg, hogy szeretne e szuperhős lenni a képregényben! – kis tűnődés után neked súgja – Esetleg főgonosz! – rád bízza melyiknek neveznéd a hölgyet.

Érkezel időben, hogy lásd… alig hiszel a szemednek, de Dr. Vardalost látod! Kicsi a világ! Éppen átsétál a zebrán és bár az érkező villamos kitakarta, de esküdni mernél rá, hogy Kirkét is láttad. Mire a villamos elhaladna és megpróbálnád alaposabban szemügyre venni őket, már érkezik egy jármű ami pont melletted áll meg és nyílik az ajtaja, hogy téged invitáljon.

Cesariel /Görög/ Üdvölzöm Jayr Eisenberg úr, kérem szálljon be!
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Július 19. 18:30:45
Enethiel

...Addig azonban marad az a lehetőség, hogy segítem - hogy a többi feladatának is minél  inkább meg tudjon felelni. Az anyának, a tanulónak, s persze a szeretőnek. A reményem abban van, hogy a szükséges emlékekre csak szert teszek időben - főképp, hogy ennek lehetőségét többen is említették.
A bólintására elégedetten pillantok rá, hogy milyen kis engedelmes! Noha némi kétely azért felmerül ezen kérésemmel kapcsolatban - hiszen tud ő igencsak tüzes is lenni, amikor nem pont az eszére hallgat. Erről nem csak én, hanem talán Théa is tudna mesélni. Az elvakultsága az egyik, amit annyira szeretek benne, és  simogatja az egómat - de mivel félek, hogy egyszer pont emiatt lesz baja - felügyelem kell ezt az oldalát.

Az, hogy a pályaválasztása miatt anyagilag esetleg nem lesz túl sikeres Iason, nem tűnik komoly katasztrófának, ha ezért cserébe szereti a munkáját, vagy a hobbiját - de azért boldogan el tud belőle éldegélni. Elvégre újságot árulni sem épp a karrierek csúcsa, de Carl és  Selma ennek ellenére boldogan érték meg nyugdíjas éveiket. Igaz, Amynta feltehetőleg könnyebb életet szeretne Iasonnak, amihez a pénz igencsak jól tud jönni - már csak anyagi szempontból is...

Amynta tekintete elég beszédesnek tűnik - vagy csak én kezdem jobban megismerni. Ám az vitathatatlan, hogy ezek alapján Iasontól számíthatok majd nehéz kérdésekre, és olyankor nem biztos, hogy azt kellene mondanom, hogy kérdezze meg Amyntát. Igaz, eddig sem tettem.

Elégedett vagyok a tetővel, aminek ma éjjel nagy szerepet szánok - kivéve ha valakinek éjnek évadján éppen grillezni támad gusztusa. Képzeletben felírok két nyári takarót, és egy palack ásványvizet, mint szükséges kellékeket.

Iasnon lelkesedése nem csak hogy jól esik, de kissé meg is ijeszt. Hogyan fogok tudni megfelelni a rám osztott szerepnek? Gondolom ezzel a kérdéssel Amyntának is meg kellett küzdenie, és lám, milyen jól csinálja!
Amynta röpke nosztalgiázása ráébreszt arra, hogy nekem is ismerős helyek és helyzetek kellenének az emlékekhez. Helyekből nem sok maradhatott - az eljövendő emlékeimet a múlt romjai őriznék? Helyzetekből viszont több kínálkozik - ám azok meg eléggé véletlenszerűen bukkanhatnak fel... A növénykéről Zaira jut eszembe, és a minap együtt eltöltött idő. Nem mondanám hétköznapinak - s talán épp ez volt a baj? Mert bár különleges találkozás volt, róla semmilyen emlék nem kúszott elő.

A Cesariel által megadott idő és hely elsőre megnyugtatóan közel van az első célállomásunkhoz. Pontosabban furcsán közelinek tűnik. Ennek ellenére megígérem, hogy ott találkozunk.


Iason kérdésére picit rácsodálkozok.
/Görög/ Miből gondolod, hogy képregénybe illik? Még nem is találkoztunk vele, és nem sokat tudok róla. De az jó kérdés lenne, hogy melyik oldal illik hozzá! - értek vele egyet.

Ahogy megpillantom a doktornőt, meglepetten nézek Iasonra, hogy ő is látja-e?

/Görög/ Iason, ran... khm... találkozót beszéltél meg Kirkével? - kérdezek rá az első logikus magyarázatra, direkt kerülve a randi szót, mert sejtem, hogy onnantól kezdve zavarában a saját nevét is letagadná.
/Görög/ Mintha őt és az anyukáját láttam volna az előbb - magyarázom Amyntának, de túl sokat nem nézelődhetünk, mert egy autó áll meg mellettünk. Amivel a meglepetések  sora csak növekszik - de ez most kissé kényelmetlenül ért. Azt hittem, hogy valami nyugis kávézó vagy más hasonló helyszínen lesz a találkozó.
/Görög/ Jó napot! - köszönök Cesarielnek, aztán Iasonék fele fordulok
/Görög/ Várjatok meg a környéken! Menjetek addig cukrászdába, fagyizóba, vagy más  jó helyre addig! Igyekszem vissza! - sóhajtok, és némileg zavarban átadom Amyntának az eddig hurcolt pakkot, majd beszállok az autóba. Bent futólag felmérem a belteret, de leginkább a "házigazdámat" veszem szemügyre. Inkább kíváncsi vagyok, mint ideges - elvégre Zaira ajánlólevele az egyik legjobb, amivel Cesariel rendelkezhet! Közben a tenyeremet oda sem nézve lazán a mellettem lévő szabad ülésre helyezem, hogy van-e rajta melegebb folt. Mert ha van, akkor lehet, hogy nem olyan rég még ketten ücsörögtek a helyemen? Bár az is lehet, hogy a doktornő nem is ismeri Cesarielt... Mindenesetre inkább hagyom ezt a témát, és helyette
/Görög/ Köszönöm, hogy időt szakított rám! - azt nem mondom mellé, hogy a drága idejéből, mert ez amúgy is látszik. Ahogy azt sem hánytorgatom fel, hogy a nevem alapján lekáderezett, mert a helyében én is ezt tettem volna. Rossz hírű bukottal nem biztos, hogy szívesen ücsörögnék egy autóban. Ha pedig a doktornő véleményét kérte ki, akkor bizonyára nem egyértelműen fekete vagy fehér az értékelésem...
/Görög/ Van úticélunk is? - érdeklődöm, hogy most megyünk valahova, vagy csak egy nagyobb karikát teszünk a privát beszélgetés alatt. Ha csak cél nélkül autózunk, és nem tér rá a témára, hanem várja, hogy előrukkoljak vele, akkor nem is váratom
/Görög/ Nem óhajtom rabolni feleslegesen az idejét, hiszen mint kiderült, sok dolga van  - így rá is térnék a látogatásom céljára - kezdek bele, mert ő volt az, aki hetente egyszer ér rá...
/Görög/ Azt szeretném megtudni, hogy ha a lehetőségekhez képest fair paktumot akarok kötni - hogy bukottként mit ajánlhatunk fel az embereknek, amit korrekten teljesíteni is tudunk? S most tekintsünk el a maffia hagyományos területeitől, mint például a pénz, védelem, vagy szex. A másik amire keresem a választ, hogy ha egy követőm kiérdemli, akkor később hogyan és mikor tudok módosítani a javára a már megkötött paktumon, hogy megjutalmazzam? -  pillantok rá, és várom, hogy megkezdődjön valamiféle társalgás vagy alkudozás a válaszokért.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Július 30. 13:47:27

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap

Péntek – kora délelőtt



A vak fanatizmus olyasmi, amiről tanulmányok szólnak, amiket egy bizonyos orvos ismerősöddel biztos, hogy részleteiben is meg tudsz beszélni, ne adja ég… adott esetben Amyntát el is tudod oda vinni! Egészen biztos vagy abban, hogy a Doktornő ebben az esetben sem fordítana neked hátat.

De a doktornő neked is sokféleképpen tudna segíteni, persze némelyikben nem baj, ha ő is akarja, de nagyobbrészt biztos vagy benne, hogy önként tesz meg mindent azért, hogy a legtöbbet hozza ki belőled. Nos, nem úgy, de attól eltekintve minden módon… vajon csak neked van szükséged erre?

Ellenben Amynta sok területen áll helyt és teszi mindezt minden segítség nélkül, úgy inspirálhat, hogy még el is szégyelled magad. Az biztos, hogy a munka mellett gyermeknevelés, a kevéske anyagi beosztása, hogy közben boldoggá tegye a fiút, akinek nem az édesanyja – még ha a kapcsolatuk azzá is vált, mintha az lenne – közben azért megteszi amit tud, hogy tanuljon! S most új területen kell maximálisat nyújtania: mert te felfedezted, hogy ez – ami az emberek sajátja – bizony igen csak élvezetes dolog.

Megint megkísért Camael neve, az Éteri Szépségé, aki mintha pontosan ilyesmi(k)re ihlette volna az embereket?

Inkább a fiúra koncentrálsz – hiszen nekik és talán neked is: az itt és most számít – és örömmel tölthet el, hogy Iason már most tudja mi szeretne lenni és tesz is érte: gyakorol! Talán megint egy útmutatás a hatalmas Asharu-nak, hogy neki is mit kéne tennie (?). Sőt, úgy tűnik Amynta támogatja ebben a fiút, hiszen mindene megvan a rajzoláshoz amire csak szüksége lehet! Kevés, szinte alig játék, helyette ceruzák, tollak és más eszközöket láttál: egy asztalt és lámpát ami komolyabbnak tűnt!

Úgy tűnik, hogy a főpapnődet neked kell kényeztetni, mert ő nem sokat ad magára, de többet a családjának: Iasonnak. S mint hogy ketten vannak, nem csoda, ha mindent megosztanak egymással: vágyakat, álmokat és gondolatokat. Sejted azért, hogy Amynta valószínűleg azért van, amitől kíméli a fiút, de a kölcsönös aggódás és odafigyelés olyan kapocs közöttük, ami eltéphetetlennek tetszik pontosan ennek okán. Ez a második alkalom, hogy ugyanide jutsz, így ebben már elég bizonyos vagy.

Innen hogyan jutottál a tetőre való felkészüléshez? Azt csak te tudhatod, de ott állva már mindent lerendeztél fejben és visszatérve azon tűnődsz, hogy mi minden idézhetne elő emléket… Zaira minden formájában kellemes emlék, még akkor is, ha ezek csak a közelmúltra koncentrálódnak. Ott vannak a többiek is akikkel találkoztál… és akikkel még nem! Mint például Cesariel!

Iason /Görög/ Nem úgy töltjük a napot, mint ahogy tervezted! Biztos a főnököd vagy valaki, aki megmondhatja mikor és hol találkozhatsz vele! – következtet, nem is annyira ügyetlenül – Tanárbácsik és nénik ilyenek, de még nekik is ott az igazgatóbácsi! – közli, hogy tudja mindig van feljebb – De azt nem tudom, hogy rossz vagy jó, ezt neked kell majd látni! – ezért volt a kérdése. A tiedre pedig – Nem, hiszen nem tudnánk találkozni! – nem ígér olyat, amit nem tud megtartani – Miért? Szerinted meg kellene hívnom a partra? – kicsit zavarodott, hiszen családi délutánról volt szó. Ellenben már egyikőtök sem látja Kirkét vagy Psykhe-t, csak az épp elétek parkoló autót.

Amynta bólint és elengedi a kezed, míg Iason azért próbál belesni, de végül az anyukája elhúzza és távoznak a csomagokkal, amiket zavarodban a kezébe nyomtál. Még látod, hogy azért Iason elvesz egyet, amit láthatóan elbír, de aztán bezárod az ajtót, az autó pedig elindul. Odabent ketten ülnek, de csak egy valakire vetül annyi fény, hogy ki tudd venni az arcvonásait:

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Cesariel.jpg)

Vörös riadó. Szinte kiállt rád, hogy tűzfészekbe nyúltál, hogy ez a nő olyan, mint a lámpás a lepkének és mindezt úgy, hogy a lepkék végül mindig megégnek. Érzed a kisugárzását, szinte tapintod az auráját és közben olyan mennyei kiválóság érinti meg az Esszenciádat… de egyben látod az embert is. Az egész látvány, ahogy ott ül, úgy érzed, mintha az angol királynő ülne melletted és most, hogy a telefon nem torzít még erőteljesebbnek érzed a vezetők sajátos határozottságát a hangjában. Nem is kérdéses, hogy Zaira miért tartja oly sokra a Namarut.

Cesariel /Görög/ Üdvözlöm Enethiel! – egyelőre még nem mutatja a harmadik jelenlevőt, mintha csak egy kelletlen testőr lenne vagy valaki, akit meg kell tűrnie – Cesariel vagyok, Namaru a Bel kórusából – ha eddig Nuskunak hitted, most korrigálnod kellett – Megtenné, hogy megismétli mit is szeretne egészen pontosan? – odakint forgalmasabb utakat látsz magatok mögött hagyva, de a kanyarokból ítélve talán egy nagyobb kör lesz – Van. – de nem fejti ki jobban, aztán a kérdésedre: Ez igen komoly téma és úgy látom átgondolta amennyire tudta. Mit ajánl fel ezen információk ellenértékeként?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Július 30. 18:07:32
Enethiel

Jelenleg Amynta viselkedése szerintem nem okoz gondot a környezetének - és amíg ez így is marad, nincs szándékomban csak azért orvoshoz vinnem, mert esetleg nekem egy-két dolog esetleg kényelmetlenséget okoz. A kérdés akkor lehet aktuális, ha magának, Amyntának sem komfortos a dolog, és változtatna valamin. Mindenesetre a doktornő elhivatottsága és segítőkészsége nem kérdés - ami már önmagában nyújt egyfajta biztonságérzetet ezen a téren.

Ahogy Amynta más téren próbál stabil háteret nyújtani nem csak Iasonnak, hanem nekem is. Amire mint kiderült felettébb nagy szükségem van - az intimitásról nem is beszélve. Amiről talán Camael tudna leginkább mesélni - csak azt nem tudom, hogy készen állok-e felvenni vele a kapcsolatot?
Iason példája a gyakorlásról eszembe juttatja Leó hívatlan látogatását, amikor én is hasonló kitartással próbálgattam a képességeimet. Még most is kellemetlen érzéseket elevenít fel ez az emlék - és azóta sem jöttem rá, hogy tudnám csökkenteni gyakorlás közben a hasonló, kellemetlen mellékhatások felkukkantási esélyét... Igaz, talán Zaira bensőséges nyelvleckéi hozhatnak némi áttörést. Szerencsére Iason esetében kellemetlen atrocitásoktól nem kell tartani - ő nyugodtan gyakorolhat kedvére.

Iasonról Amynta gondoskodik erőn felül - és ebben támogatnom kell őt - és amennyire lehet, örömet szerezni neki a mindennapokban. Ezen célhoz kapcsolódik a tetőn tett látogatás is, melynek reményeim szerint estére látom hasznát.

Iason válaszára bólintok

/Görög/ Én kérek szívességet - így nekem illik alkalmazkodni hozzá - árulom el, hogy miért borul meg a mai nap sorrendje - S ha elszalasztom a lehetőséget, akkor csak egy hét múlva tud vagy hajlandó találkozni velem. Márpedig egy hét alatt sok minden történhet! - teszem még hozzá, de szerintem ezt neki nem kell magyarázni, hiszen egy gyereknek sokkal hosszabbnak tűnik egy hét, mint a felnőtteknek.
/Görög/ Én sem tudom, hogy jó-e vagy rossz - de mivel egy barát ajánlotta, így nem lehet olyan szörnyű - reménykedem.
/Görög/ Kivéve ha indulás előtt felhívtad volna telefonon, és egyeztettek - vázolok egy lehetőséget, amivel úgy tűnik, hogy nem számolt. A kérdésére hümmentek, mert valóban nem egyszerű kérdés. Elvégre valóban családi programról volt szó. Ám ha el szerette volna hívni, az egy másik kérdés.
/Görög/ Családi programról volt szó. De ha el akarod hívni, az ellen sem tiltakoznék, mert a lényeg, hogy jól érezd magad! - válaszolom neki diplomatikusan. Vagy legalábbis azt gondolom, hogy sikerült diplomatikusan válaszolnom.

A kocsiba ülve még látom, hogy Iason ismét hozza a segítőkész formáját mielőtt becsukódna az ajtó. Bent ketten fogadnak, így az árnyékban maradt felé is egy

/Görög/ Örülök a találkozásnak! - al köszönök, mielőtt újra Cesarielnek szentelném a figyelmemet. Pláne, hogy Ceasariel jelenléte szinte kitölti a kocsit. Az első benyomások hatására megpróbálok kissé jobban belesüppedni az ülésbe - mint aki nincs is itt, de aztán emlékeztetem magam, hogy Én kezdeményeztem a találkozót, Én jöttem ide, Én akarok tőle valamit - így talán ennek megfelelően kellene hozzáállnom a szituációhoz. Ráadásul Zaira javasolta. Hiába, régen volt hasonló társaságban részem. Így aztán összeszedve kihúzom magam, és úgy hallgatom a bemutatkozását, és próbálok kissé elvonatkoztatni a látottaktól, hiszen az erősen félrevezető. Elvégre a belső tartalom - a Namaru az, aki leginkább számít, nem pedig a megjelenésből kellene következtetéseket levonnom. Ennek ellenére csak felötlik az a kósza gondolat, hogy egy szenvedélyes éjszakán milyen lehet, ha lefoszlik róla ez a távolságtartás - már ha egy Namaru esetében ilyesmi lehetséges. Zavartan hessentem el a gondolatot, és inkább feljebb emelem a tekintetemet, és próbálok meg a szemeibe nézni. Úgy tűnik, mintha elsőre nem hinne a füleinek, mert ismétlésre kér. Bár hallhatóan nem tartja nagyra a szellemi képességeimet - de nem tartom sértőnek - betudom a házának. A kérdésre, hogy mit ajánlanék a válaszokért cserébe, a korábban már kitalált válaszd adom
/Görög/ Minden válaszért három alkalommal rendelkezhet gyógyítói képességeimmel. Ha pedig valóban számomra hasznos választ kapok - akkor válaszonként négy alkalommal állok rendelkezésére ezen képességeimmel. Tudom, hogy személy szerint nem sok hasznát látja, de a követőinek néha szüksége lehet baleset-biztosításra - Ezzel próbálom bebiztosítani, hogy ha lehetséges, valóban hasznos válaszokat kapjak.
/Görög/ A paktumkötés alapját ismerem, de rengeteg lehetőségével és kiskapujával nem vagyok tisztában. Ezeket szeretném tisztázni, de legfőképp amire választ keresek, hogy ha a lehetőségekhez képest fair paktumot akarok kötni - hogy bukottként mit ajánlhatunk fel az embereknek, amit számukra nem hétköznapi, de mi korrekten teljesíteni is tudunk? A másik amire keresem a választ, hogy ha egy követőm kiérdemli, akkor később hogyan és mikor tudok módosítani a javára a már megkötött paktumon, hogy megjutalmazzam? - ismétlem meg a két kérdést.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Július 31. 10:36:15

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap

Péntek – kora délelőtt



Az autóban ülve még egy pillanatra visszaköszön Iason tekintete, aki láthatóan megértette, hogy miért te alkalmazkodtál és úgy véled, hogy ezt a tudást magáévá is tette. Viszont talán meglepve látod, hogy az egy hét türelmi idő számára egyáltalán nem kérdésed, mintha ennél csak többet várt volna… bármire.  Végül még az a halvány mosoly villan mielőtt kifakul az egész kép, hogy „nem lehet olyan szörnyű”.

Hallod ahogy Cesariel megszólít, de még egy utolsó gondolatfoszlány a „családod”é, miszerint Kirké nem tagja a családnak így Iason nem hívta és nem hívja, ha csak nem lesz olyan alkalom, ami nem csak a családról szól. S itt kapcsolódik be a Namaru is, de ekkor még nem is sejtetted, hogy mennyire.

Cesariel /Görög/ Nem harapok. – mosolyog, de nem kinevet, egyszerű tényként kezeli a helyzetet – Nagyot. – teszi hozzá, de igazából csak tréfán szánta a megjegyzést. Tréfának… ugye? – Ez egy igen nagylelkű ajánlat, ugyanakkor kissé össze is zavar. Hiszen a képességeivel önzetlenül kéne segítenie, nem pedig kufárkodni vele. Ön hogy látja ezt? – érdeklődik, majd válaszodtól függetlenül – Érthető, ha abból próbál előnyt kovácsolni amihez ért, azonban az információ komplexitása miatt ezt a felajánlást nem tudom elfogadni. – mondja szemrebbenés nélkül, sőt – Ugyanakkor hasonlóan jelentős információkat bármikor szívesen fogadok. – veti fel.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Július 31. 18:11:34
Enethiel

Úgy tűnik, hogy Iason egyvalamit biztos sokat gyakorolhatott, mégpedig a várakozást a jó dolgokra. Mert ilyen szempontból bizonyára nem volt elkényeztetve - mármint hogy mindig mindent azonnal megkapott volna. Bizonyára Amyntát valahol zavarja a korlátozott anyagi lehetőség, hiszen sokat túlórázik, hogy lehetőségeihez képest ezen változtasson.
Hogy Iason hogy dönt Kirké esetében - azt igazából neki kell tudnia - ezt a döntést neki kellett meghoznia.

Cesariel megjegyzését nem tudom még hova tenni - így kissé bizonytalanul válaszolok, mert megsérteni sem akarom

/Görög/ Jelenleg elhiszem - de később lehet, hogy felül kell vizsgálom ezt a kijelentést... - értem ez alatt, hogy később még megbánhatom, hogy vele üzleteltem - és akkor  még fájdalmas is lehet ez a "harapás". Azt meg kell hagyni, hogy jó kérdéseket feszeget, ám...
/Görög/ A kérdés jogos. Nem pártfogolt emberek esetében teljesen igaz is az állítása. Az Elohimok közt is vannak olyanok, akikel vagyok olyan viszonyban, hogy esetükben eszembe nem jutna ilyesmi. Csakhogy mivel Ön sem tűnik épp teljesen önzetlen szamaritánusnak velem szemben - így ebben a közegben már kénytelen vagyok én is "kufárkodni" a képességeimmel - főleg, hogy nekem is szűkösek az erőforrásaim - válaszolom, de egyáltalán nem szégyenlem magam emiatt. Viszont a kért információkkal kapcsolatban kissé meglepődök, és elsőre nem is tudom hova tenni, hogy milyen információkra gondolt. Milyen információval is bírhatnék? Talán rendőrségi? Azt biztos, hogy nem adnék ki ilyesmit. Vagy... nézek rá töprengve - és jön egy halovány sejtés.
/Görög/ El kell, hogy keserítsem - ha én lennék az ismeretek tárháza, akkor nem én jöttem volna válaszokért. Erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy bármi olyan ismerettel rendelkeznék, ami bármi újjal szolgálna - válaszolom, és mivel nem tartom ostobának, ezért ráeszmélek, hogy ezzel valószínűleg tisztában van.
/Görög/ Óh... de ezt Ön is tudja - viszont akkor mire is gondolt? - kérdezek vissza rosszat sejtve. Amint tisztázza, hogy más Bukottakról szeretne információt, úgy nézek rá, mint aki épp könnyebben orrba csapott. Meglepetten és kissé sértődötten - hogy minek néz engem - megrázom a fejem. Minta azt kérné, hogy áruljam el Moranát, Zairát vagy Leót - aki - bár nehéz beismerni, de szintén nagyon sokat segített.
/Görög/ Hiába származna előnyöm belőle, de van ami nekem nem képezheti alku tárgyát - még ha az érintett nem is tudja meg -  válaszolom büszkén - A kisebbik baj, hogy jelentős mértékben rombolná a belém vetett bizalmat, ha bárkiről az engedélye nélkül információkat osztanék meg. A nagyobbik az, hogy a magammal szemben támasztott elvárásokkal is ütközik... Egyszóval számomra ez nem elfogadható! Vagy álljon elő számomra emészthetőbb ajánlattal, vagy azt hiszem most nem fogunk tudni megegyezni! - vonom meg leheletnyit a vállam, mintha volna b tervem - de ha mást nem, legalább kicsit jobban megismerhettük egymást - próbálom meglátni a pozitívumot.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Augusztus 01. 11:30:53

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap

Péntek – kora délelőtt



Az, hogy Amynta-t zavarja e az anyagi korlátozottság olyan dolog, amit talán érdemes tőle megkérdezni. De az biztos, hogy megteszi amit lehet, hogy mindent megadjon Iasonnak. Akár úgy is, hogy önmagának kevesebb jut. Iasonnak, aki egyelőre nem hívta Kirkét, de láthatóan elültetted a bogarat a fülében.

Bizonytalanságod ugyan felbukkan és eluralkodik, de amikor megpillantod a mosolyt azokon a vörös telt ajkakon, lehet, hogy hitetlenkedés is keveredik bele. Úgy érzed, hogy pillanatnyi flörtölés lehetett vagy… valamit nagyon benéztél. Mindenesetre tudod, hogy milyen az amikor Amynta harap és az ellen sosem lenne kifogásod! Ellenben ha a bajtársiasságról szeretett volna így említést tenni vagy esetleg annyit jelezni, hogy bár Namaru, de azért nem tekint egy senkinek téged… jó döntés az óvatosság! Nem is tér ki rá jobban, mintha pontosan tudná mit okozott a szavaival, amit inkább egy Lammasu-tól vártál volna vagy… mástól. Aztán a kérdéssel alaposan megszorongat, de szerencsére van rá válaszod, amire úgy reagál:

Cesariel /Görög/ Illik különbséget tenni ember és ember között? Szabad e egy gyógyítónak csak azért nem kezelni a betegséget vagy bármilyen egészséget érintő problémát, mert ott mellette egy Bukott? – kérdez rá, picit meglepték a szavaid, de közben mintha szórakoztatná is, de ezt egyáltalán nem mered tényként kezelni, mert messze jobban uralja a testbeszédét mint bárki akivel eddig találkoztál. A mosolya viszont a szamaritánusra nem ad helyet kételynek, de megvárja befejezd, illedelmes egy nő az biztos! Úrhölgy, ahogy illik – Ezen a Földön semmi sincs ingyen. Ön nem ember és nincs veszélyben az egészsége. – zárja ezt rövidre és inkább a válaszodra koncentrál – Ennél picit több kell, hogy elkeseredjek – mosolyog rád és azon kapod magad, hogy hiszel neki. Biztos vagy benne, hogy számtalan nehézséggel kell szembenéznie is megteszi amit lehet és nem enged a keserűségnek. Türelmesen megvárja amíg megérted mit is szeretne, kifürkészhetetlen arccal pillant rád és ez nem változik a konklúziódnál sem. – Megható a hűsége és a bátorsága. – nem tudod megmondani őszinte vagy cinikus – Mielőtt azonban végleg döntene ebben az ügyben gondolja végig a következőket: Az információkat mindenképp megkapom (szerzem). Szeretne e ezeknek részese lenni? Ha kellő mértékben informál, természetesen a mostani és majdani kérdésekre is választ kaphat. Részese lehet valaminek ami tudni akarja mi zajlik a teremtésben. Mindenkire más hatással volt a Börtön és talán nem baj ha tudjuk kit mennyire viselt meg. Nem igaz? – költői kérdés, érzed
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Augusztus 01. 18:39:08
Enethiel

Mivel nem ismerem eléggé Cesarielt, így nem is tudom pontosan megmondani, hogy ez az előbbi apó kitérő a beszélgetésben mi is volt. Bár lehet, hogy futó flörtölés - de jelenleg nem engedhetem meg magamnak, hogy megsértem azzal, hogy olyasmit látok a szavak mögé, ami esetleg ott sincs. Ennek ellenére azért úgy érzem, hogy Iason minapi képregény-hősének a neve nagyszerűen illene hozzá - a Skarlát Boszorkány. Mindössze az a kérdés, hogy véletlen, hogy szerintem illik hozzá a név? Cesariel kérdésére tagadólag picit ingatom a fejem
/Görög/ Nem illik. A kérdésben szereplő Bukott követőjét feltehetőleg meggyógyítom. Viszont mivel amíg bírom, én teljes erőbedobással gyógyítok. Ahogy a kis fickó az egyik fimből mondta, Tedd vagy ne tedd. De ne próbáld! Viszont szerintem az ilyenkor felhasznált Hitet egy olyan Bukottnak, aki szigorúan véve üzleti kapcsolatban áll velem  - azért illik valahogy kompenzálnia - zárom a kérdést.

Kétségtelen, hogy egy szimpla elutasítás nem töri  meg Caseriel elszántságát - ahogy azt mondja is. Ennek ellenére próbálkozik még egy picit.
/Görög/ Örülök, hogy nem rajtam múlnak ezen információk - nyugtázom halvány mosollyal azt, hogy akkor máshonnan szerzi be őket - Az ajánlata csábító, de mint már említettem, a többieket érintő dolgokról nem adok ki információkat. Így meg nem sok hasznomat venné. De azt elismerem, hogy első hallásra a kutatás célja fontos - de az adatgyűjtési módszerek nem biztos, hogy passzolnak hozzám. Úgyhogy nemet kell mondanom. Az persze nem kizárt, hogy a jövőben - ha információra van szükségem, köthetünk alkalmi üzletet - zárom a gondolataimat.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Augusztus 02. 11:55:52

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap

Péntek – kora délelőtt



Amennyiben Cesariel mégis flörtölt az vajon Jayr-nak vagy Enethiel-nek szólt e. Volt e több egykor vagy ez egy itt és most pillanat csupán? Vajon a Namaru mit és mennyit tud? Esetleg… és végtelen játék lehet ez a bizonytalansággal, de te inkább elengeded az egészet, mert egy rossz döntés komoly következményekkel is járhat…

A „véletlenszerűségről” a Neberu Ház jut eszedbe, akik az Idő Szférájának Elohimjai…

Cesariel /Görög/ Érthető álláspont. – osztja meg veled mit gondol a szavaidról, aztán az ajánlatra válaszul adott elutasításodra nem érkezik további érvelés, hanem – Ez esetben, a kért információk súlyárra való tekintettel és mert akkor egyértelműen üzleti szintű kapcsolatot alakítunk ki – ez nem zavarja, legalábbis nem érzed úgy – egyetlen megoldást látok. Elintézem, hogy ki tudjon lépni a rendőrség kötelékéből és csatlakozzon hozzánk, mint teljes értékű védelmező. – áll meg egy pillanatra, hogyan viszonyulsz a gondolathoz
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Augusztus 02. 17:41:10
Enethiel

A Neberu házról pedig óhatatlanul a doktornő felbukkanása jut eszembe - és annak véletlenszerűsége vagy tervezettsége - amely ismét túl sok, messzire vezető lehetőséget sejtet.

Cesariel újabb ajánlattal áll elő, amire elsőre csak meglepetten pislogok. Elsőre azt hiszem, hogy viccel - de ezt hamar elvetem - így marad az, hogy komolyan veszem. Zsigerből nemet mondanék rá - elvégre nem csak a két szép szeméért járok Dr. Vardaloshoz, hanem azért is, hogy újra rendőrként dolgozhassak! Ilyesmi eddig eszembe sem jutott - egyrészt Petros  és a többi kolléga miatt - másrészt mert fontosnak érzem a közösséget segíteni a munkámmal. Talán ezt hívják hivatástudatnak, amellyel Jayr bőven el volt látva. Ám a kíváncsiság is dolgozik azért... Felemelem a kezem, mintegy szünetet kérve.

/Görög/ Mint micsoda? - kérdezek vissza, mert nem tűnik teljesen egyértelműnek a munkaköri leírás - Védelmező? Mégis mit kéne védenem, mennyi ideig, és mitől? - Azt most nem kötöm az orrára, hogy nekem a rendőrségnél inkább ahhoz kellenek kapcsolatok, hogy egyáltalán bent tudjak maradni - nem pedig a leszereléshez.
/Görög/ S mi az, hogy teljes értékű? Vannak részmunkaidősek is? - kérdezek rá a szóhasználat okára.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Augusztus 06. 19:08:11

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap

Péntek – kora délelőtt



Cesariel/Görög/ Ami Házának feladata. Az élet őrzőjeként szeretett embereket, esetünkben egy életet kellene óvnia. Elhinné ha azt mondanám, hogy Indira - itt hajol előre a hölgy - annak a nőnek a leszármazottja akibe egykor Ön lehelt életet? - kérdezi teljes komolysággal. Miközben reményteljes pillantással nézhetsz farkasszemet.

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Indira Kumari.jpg)

Ahogy a fény rávetül leendő? védencem arcára, nem csak a szavam, hanem a lélegzetem is eláll egy pillanatra.
/Görög/ Oh... értékelem, és ebben a meglepetésen kívül még sok minden benne van. Az ajánlat egyre csábítóbb a szó minden jelentésével. Hízeleg az egómnak, és igencsak meglódítja a fantáziámat, no  meg a vérkeringésemet. De ennek ellenére ez a javaslat nem tűnik teljesen átgondoltnak. Viszont legalább logikusnak tűnik.
/Görög/ Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek Álmodni képes - válaszolom a kérdésre, és tűnődve nézek farkasszemet Indirával.
/Görög/ A logikát értem. Viszont van néhány kérdésem és észrevételem...
/Görög/ Ez azért simogatja a lényemet - ismerem el - és sok dolgot megmagyaráz, de csak a kíváncsiság kedvéért... mégis milyen veszély fenyegeti a hölgyet? Illetve ami aggályosabb, milyen időtartamra gondoltak? De a legfontosabb, hogy milyen korlátozások lennének érvényesek? Például hogy nem használhatok lőfegyvert, nem léphetek cipővel a szőnyegre? Bármi...  Mi lenne velem szemben az elvárás?


Cesariel /Görög/ Indira Kumari, kérlek ismerd meg ősanyád életszikráját lángra lobbantó elohimot. Enethiel, O itt a gyermeked, aki csak rád várt korokon át. A művészeteket meghagyom a múzsáknak, de értékelem a műveltséget. - a kérdésekre bólint, kérdezz bátran - a mai világban? Minden. Ön rendőr, ki ne tudná jobban, hogy mennyi alantas lélek járja a várost. - söpri félre és statisztikailag tuti nem téved. Előtte is van egy gyilkos épp. - amíg a veszély el nem múlik. - korábbi kijelentés alapján a világvége utanig - nincs különösebb megkötés amíg megvédi őt.


A választ meghallgatom
/Görög/ Szóval a jó hír az, hogy nincs különösebb fenyegetettség a felkérés mögött - nyugtázom. Aztán úgy döntök, hogy rávilágítok a terve gyengének tűnő pontjaira - A felkérés igencsak megtisztelő, és szeretném elfogadni - de nem biztos, hogy figyelembe vettek egy fontos körülményt - ami miatt kérdéses, hogy jelenleg én lennék-e a legmegfelelőbb jelölt! - hívom fel a figyelmét. Azt most nem feszegetem, hogy a válaszokon kívül jár-e valamiféle juttatás erre az időtávra...
/Görög/ Mégpedig sajnálatos módon pszichológushoz járok, mert nem vagyok mindig beszámítható, és időnként a rosszabbik énem kerekedik felül. Ezzel pedig pont hogy én jelentenék veszélyt Indirára.
/Görög/ Azt is szeretném tisztázni, hogy nekem a legfontosabbak a híveim és a családom. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül - tűnődök el - Utánuk következnek a barátok és azok, akiket megszerettem, majd pedig mindenki más. Namármost Indira ezt a tiszta felosztás kavarja meg, de alaposan. Kétségtelen, hogy személye számomra fontosabb a barátoknál - ám a jelenlegi híveim és családom azért prioritást élveznek. Persze ha dolgozunk a kapcsolatunkon, és megkedveljük egymást - ez a különbség eltűnhet az esetében - én meg komoly dillemmákkal találhatom szembe magamat.
/Görög/ Továbbá, mivel ez nagyon hirtelen jött, még nem tudom, hogy oldhatom fel az egyik legzavaróbb ellentétet. Nevezetesen azt. hogy számomra fontos, hogy a szeretteimmel rendszeresen találkozzak, és minőségi időt töltsünk együtt. Viszont Indira védelme is teljes embert kívánó feladat, így ezért most kétségeim vannak, hogy ezt hosszú távon, hogy tudom működtetni.
/Görög/ Ezen kívül, mivel nem ezzel számoltam, nekem holnap utánig vannak megbeszélt találkozóim, amiket nem hagyhatok ki. Úgyhogy ha megélem - holnapután tudnék csak kezdeni, vagy erősen kompromisszumokat kellene kötni.
/Görög/ Végezetül - mivel a felkérés komoly hatással lenne a szeretteim mindennapjaira, így szükségem volna a végleges válasz megadásához még másfél órára, hogy átbeszéljem velük is, hogy belevágjunk-e?
/Görög/ S végül, ha ez eddig nem tántorított el senkit - javasolnék egy három napos próbaidőt, ami alatt kiderül, hogy is működne ez. Bármelyikünk bármikor azt mondhatja, hogy tévedés volt, ha úgy érezzük, hogy nem tudunk együtt dolgozni - és szépen búcsút intünk egymásnak.


Cesariel /Görög/ Ez így ebben a formában nem teljesen igaz. Valami történt és egyre többen szabadulnak ki. Egyelőre igazán hatalmasok nem kerültek-szöktek ki, de nincs garancia mikor változik a helyzet. Mindig minden körülmények között készen kell állni arra, hogy ami ma még hétköznapi és természetes, az holnapra... - elhallgat, nem érkezik több információ. Indira csendes szemlélő, de tekintete csak rajtad függ, mint aki próbál... Valamit. - készüljön Enethiel. Akárhogyan is dönt, tudnia kell, hogy nem merülhet el a szürkeségben, mert menthetetlenül elbukik. Egyetlen út  a változásé. Sok Neberu kínlódik most, hogy Lammasu elvekhez kell alkalmazkodnia. - kuncog amire még a hindi szépség is mosolyog.
Indira /Görög/ Tudok várni két napot. - a hangja mézédes. Az esszenciádhoz szól. Simogatóan hat, megnyugtatóan
Cesariel /Görög/ Nem látok leküzdhetetlen akadályt. A feladathoz elengedhetetlen az, hogy Indira mellett legyen. Egyértelmű tehát hogy vele fog lenni éjjel nappal. De válaszolva a felvetett problémára ami nem igazi kihívás... Iason fiatalúr és Amynta kisasszony természetesen önnel együtt egy biztonságosabb helyre költözik.


/Görög/ A változás örök, és ehhez kell alkalmazkodni. Ha tisztában vagyunk az eseményeket mozgató erők céljával, kiszámíthatóbbá válik - értek egyet - Számomra az a furcsa, hogy a győzteseknek nyoma sincs. Talán velük sem volt megelégedve Ő -vonok vállat, hiszen nem én fogom ezt megválaszolni - és aztán haloványan elmosolyodom a Lammasukat említve
/Görög/ Azért vagyok itt, mert én is próbálok alkalmazkodni az új helyzethez.
- jelentem ki a nyilvánvalót. Azután Indira felé fordulok
/Görög/ Örömmel hallom! A türelem hasznos erény - válaszolom, majd hozzá teszem
/Görög/ Csak akkor hallom, ha nekem szánt üzenet előtt kimondod a nevem! - teszem hozzá kedvesen - noha feltehetőleg tudja, de aztán ismét Cesariel vonja el a figyelmemet
/Görög/ Leküzdhetetlen akadályt én sem látok, de megoldandó feladatokat igen. Viszont a korrekt tájékoztatást szükségesnek éreztem a zökkenőmentes együttműködéshez.
Azt hallva, hogy Iason és Amynta velem együtt költözhet - sok mindent egyszerűsít - és bizonyára sok mindent tovább bonyolíthat - de szerintem a pozitívumok vannak túlsúlyban. Ismét Indira felé fordulok
/Görög/ Szóval ezt szeretnéd? - érdeklődök, hogy tőle is halljam a megerősítést. Amint ezt megkaptam, bólintok.
/Görög/ Akkor megbeszélem Amyntával és Iasonnal. Ha azt mondják, hogy vágjunk bele - akkor vállalom. A választ másfél óra múlva Cesarielnek elmondom. Viszont biztos vagyok benne, hogy több gyakorlatias kérdés fognak nekem szegezni, mint amennyire most választ kaptam - úgyhogy szívesen hallanék olyan mindennapi részleteket, amiket már most megtudhatok.


Cesariel továbbra is egy megfejthetetlen enigma számodra. A testbeszéde semmit nem árul el. Nincs mosoly vagy egyéb reakció amiből olvasni lehetne. Szoborszerű vonásai szépségesek de merevek.
Cesariel/Görög/ számtalan rejtély vár minket. Sok minden változott.
Ezután szavaidra Cesariel semmit nem reagál de Indira tekintete oly kékes mint a hullámzó tenger. Az érzések pedig olyan erősek és kaotikusok hogy nem is tudsz kiolvasni belőle sokat.
Indira /Görög/ Igen. Szeretném.
Cesariel /Görög/ A kérdésére a választ azután kapja meg hogy véglegesítettük. Amennyiben előbb távozik úgy két eshetőség van. Más információt osztok meg vagy csak töredék válasz lesz az eredeti kérdésre.


Cesariel nem mondhatnám, hogy nyitott könyv számomra. Majd az idő eldönti, hogy ez tanult viselkedés-e a részéről - vagy pedig a megörökölt emberi oldala ennyire halovány lenyomatot hagyott rajta.
Indira ellenpontként van jelen - ám most még ugyanolyan megfejthetetlen. Viszont legalább megerősíti, hogy a döntés nem a feje felett születik meg. Valamiért az a benyomásom, hogy ez az alku túlságosan is testreszabott mind Indirának, mind pedig nekem - aminek a gyakorlati valószínűsége majdhogynem nulla. Emögött sok szervezés, és legalább egy Neberu sejlik fel. De ha ez igaz, akkor jelen esetben nem csak én vagyok itt a "termék", hanem valahol Indira is annak számít. Ő a csali - és remélhetőleg nem a horgon - hanem egy mindenkinek előnyös együttműködés kapujában.
Cesariel válaszára elmosolyodom.
/Görög/ Ez így teljesen korrekt, és rendben is van. De picit félre lettem értve. Ami most érdekelt volna, az inkább a mindennapokra vonatkozó körülmények. Azaz például a lakhatás helyszíne - ha mást nem, a kerület. Egy nőben ugyanis óhatatlanul kérdések fogalmazódnak meg, ha épp költözésről esik szó...


Gondolatok, benyomások és megérzések. Az emberek ugyanígy élik mindennapjaikat, sokszor inkább az utóbbi kettőre hagyatkozva. Impulzív és heves, meggondolatlan és botor az emberek nagy része, főleg ha ez vélt vagy valós hatalommal párosul legyen az bármilyen mértékű: több, mint semmi. A hatalom megrontja őket és csak kevesek képesek megfelelően dönteni, gondolkodni és tervezni. Ők a vezetők. Ilyesmi lehet minden Namaru, amely a Bel kórusból való. S persze a háború kinevelt más házakból is vezetőket, azért ez a feladat leginkább az első Házra nehezedett.

Ugyanakkor az emberek között is akad kivétel, igaz a mennyiségben a minőség el tud veszni, de végül mindig kiemelkednek azok, akik kellően karizmatikusak és manipulatívak, melyben korábban vélt gondolattal ellentétben nem csak a Lammasu, de a Namaru is jeleskedik. Van is egy-két kósza emléked arról, hogy Lucifer nem a vezetője, mint inkább az arca volt a Lázadásnak, de nem tudod megmondani teljes bizonyossággal, hogy csak szóbeszéd vagy igazság volt.

Indira.

Ha tervezett is, akkor valaki nagyon rákészült arra, hogy a hálójába csaljon és ki tudja mennyi energiát és mi más mindent kellett befektetnie ahhoz, hogy mindezt végigvigye. Családfakutatás a legkevesebb talán, de… ha így van ahogy mondták, akkor az valahol talán megindító, hogy egykor, akinek te adtál életet az tovább adta és most az ük-ük+n+1 unokája itt van veled. S úgy látszik legalább annyira ragaszkodik hozzád, mint Amynta. Legalábbis első benyomások erre engednek következtetni. S ha csali is, ennél szebbet és hozzád illőbbet kevesek tudtak volna a horogra akasztani.

Cesariel /Görög/ A belvárosban, illetve vízparton. Természetesen mindkét helyszínt majd végig kell járnia a megfelelő személyzettel. – de ez a része egyelőre a jövő zenéje
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Augusztus 09. 17:50:54
Enethiel

Az emberek  meggondolatlan és impulzív döntései előtt korábban sokkal értetlenebbül álltam, mint most. Elvégre első kézből tapasztalhattam meg, hogy milyen is ilyen döntéseket hozni - és később megbánni azokat. Az ilyen leckék ha mást nem is, de legalább segítenek jobban megérteni őket - és megérteni a mostani magamat. Amely szintén nem mentes a hibáktól - és ugyanúgy felróható, hogy nem racionális, hanem érzelmi alapon hozom meg a legtöbb döntésemet. S talán pont ez az egyik gyengém - de az erősségem is.
Az időben visszalépkedve a családfa kutatás bizony egyre nehézkesebbé válik, ahogy elfogynak az írt feljegyzések - és maradnak a történetek, családi legendák. Dzsingisz kánnak is több ezer leszármazottja van - így a sokkal hosszabb időtáv miatt Indira ősanyjának is rengeteg lehet. Ebben a tömegben fellelni valaki olyat, mint Indira - ez számít igazi teljesítménynek. Csakhogy számtalan kérdés merül fel - mint például hogy milyen kapcsolat van Indira és Cesariel között, Indira vagy Cesariel ötlete volt-e a testőri munka, Indira kitől és mikor hallott rólam először, s mit takar az az elejtett - de fontosnak tűnő mondat, hogy rám várt korokon át? Ezekre a választ nem most fogom megkapni - ám ha minden jól alakul, idővel meg lesznek válaszolva. Az a benyomás viszont sokat sejtett, hogy Indira mintha ragaszkodna hozzám. Feltéve, hogy jól értelmezem a dolgokat - olybá tűnik, mintha már többször hallott volna rólam - vagy minimum az Elohimokról. Igaz, Cesariel is az - és hozzám képest sokkal inkább uralja a teret. Ennek ellenére Indira engem tanulmányoz... Mintha az igaz valómat keresné Jayr mögött.

/Görög/ Rendben - nyugtázom, hogy ennél többet most nem fogok kihúzni belőle - felfedjem magam most itt, amennyire egy kocsiban lehet - hogy megbizonyosodhassanak, hogy a megjelenésemet nem változtatta meg az Abyss? Vagy legyünk tekintettel a sofőrre és Indirára, hogy ne okozzunk nekik lelki sokkot? - teszem fel a kérdést, aminek a válaszára - pontosabban Indira reakciójára kíváncsi vagyok.

/Görög/ Értékelném, ha végül az indulási ponttól nem túl messze lennék kitéve - jegyzem meg, amikor már úgy tűnik, hogy megbeszéltünk mindent, amit most lehet.
/Görög/ Oh, és még egy fontos kérdés a végére! Egy képregényben hősként vagy szuper-gonoszként ábrázolná magát? - kérdezem Cesarielt - de erős a gyanúm, hogy mint mindenki saját magát a jó oldalon látja.
/Görög/ Remélem, hogy ez a találkozás mindannyiunk számára egy kielégítő kapcsolat kezdete lesz!
Mielőtt kiszállnék a kocsiból, magam elé idézem Amynta tekintetét, és a benne lobogó Hitet, hogy ennek segítségével határozzam meg, hogy merre lehetnek. A kocsiból kiszállva már határozottan indulok meg a sejtett irányba. Aztán rájuk bukkanok (de ha mégsem, akkor felhívom telefonon Amyntát, hogy hol vannak)
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Augusztus 11. 09:24:36

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap

Péntek – kora délelőtt



A történelem nem Jayr erőssége és Enethielként sem tudsz nagyon visszatekinteni, így bár több út is nyitva áll előtted, de hogy melyikre lépsz rá… csak rajtad áll, hogy a múlt sötét kútjából mit sikerül felemelni, mire vetül a felismerés fénye. 

Akad itt azonban pont elég ködös és homályos, rejtélyes titok amin gondolkodhatsz, igaz, ezek mind kapcsolatokra vonatkoznak. Érdekes feltételezéseket lehet tenni, hogy kinek milyen módon fonódott össze a sorsa vagy esetleg csak érintőleges a találkozás, de az ilyen mintázatok már valóban egyetlen Ház erőssége, akikről szabadulásod óta nem igazán hallottál, de látni egyet sem láttál.

Indira a maga szépségével teljesen más színt képvisel mint Cesariel. Annak ellenére, hogy visszahúzódónak tűnik, mint Morana, de legalább annyira erős a kisugárzása mint… mint senki másnak akivel eddig találkoztál, úgy tűnik, hogy védtelensége legalább annyira lényének része, mint a felszín alattról szivárgó csábítása.

Ez a fiatal nő próbál megfejteni, de hogy mit gondol. Azt tudod, hogy te mit keresnél fordított helyzetben. S ahogy fel is ajánlod nekik, úgy valószínűleg ez lehet az egyik legfontosabb dolog, amelyből megállapítható lenne bármi vagy egyszerűen csak a történeteket szeretné valóságnak megélni, de talán meglep a válasz, mely kellő határozottsággal és magabiztossággal hangzik el:

Cesariel /Görög/ Köszönöm, nem szükséges.

Az autó lassít, látod, hogy azon a környéken vagytok ahol korábban felvettek, így a kérdésed bár feltetted, de mikor elér a felismerés… nem is kapsz választ. Ellenben kapsz egy kérdő tekintetet – a képregény kérdésre – ami a legtöbb, amit eddig láttál tőle mint érzelem megnyilvánulás, mégis az az érzésed, hogy meglepted.

Cesariel /Görög/ எரியும் ஒளிக்கதிர் – érkezik a válasz.

Érzed a szó-szavak (?) jelentését. A hőt, a forróságot ami belőle árad, a kíméletlenséget, az elkerülhetetlent, de a tisztaságot és erőt és vakító ragyogást egyaránt. Számtalan dolgot amit nem tudsz megnevezni pedig ott van előtted, de mégis elérhetetlenül…

Cesariel /Görög/ Minden úgy lesz, ahogy lennie kell. – bólint, Indira pedig félve integet – Látom Leo intése csak nem ért célt. – mondja megint kifürkészhetetlenül és átnyújt egy névjegykártyát, amin mindössze egyetlen telefonszám látható.

Ellenben az Erő kifogástalanul működik, azonnal megtalálod őket és határozott lépteid egyenesen hozzájuk vezetnek.  Örömmel üdvözölnek téged, öleléssel és csókkal, hogy aztán tovább indulhassatok az eredeti tervek szerint.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Augusztus 11. 17:42:34
Enethiel

Indira Cesariel mellett komoly kontrasztnak tűnik - és pont ez az, ami miatt kissé aggódom. A védtelensége gondoskodásra ösztönöz, míg a csábítása nos... egészen másra. Ez utóbbi miatt magamat ismerve, és önuralmamban kételkedve óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy valóban az fogja-e kapni amit  szeretne? De ezt a gondolatot elhessentem - bíznom kell Indirában, hogy átgondolta a döntését - és annak következményeit.
Úgy gondolom, hogy az ajánlattal mintegy gesztusként jeleztem, hogy nincs takargatni valóm . Az, hogy nem éltek a lehetőséggel, már az ő dolguk - aminek számtalan oka lehet. De nem mondhatnám, hogy zavarna, hanem Cesariel válasza valahol még megkönnyebbülést is hoz. Autóban vagyunk, a város közepén, és Indirának vagy a sofőrnek sem szívesen okoztam volna lelki megrázkódtatást. Még úgy sem, hogy sejtem  - Cesarielt már  látta Indira.

Mivel választ nem kaptam, de látom, hogy hol vagyunk

/Görög/ Igen, erre gondoltam - teszem még hozzá, amikor lassítunk. Cesariel  kérdő tekintetére elvigyorodom
/Görög/ Vannak kérdések, amiket Iason kedvéért néha fel kell tennem! - magyarázom, majd a választ meghallva
/Görög/ Ezt nevezem lángoló szenvedélynek! - ismerem el. Azt már nem teszem hozzá, hogy ehhez már poroltó is járna, mielőtt leég a környék. Azért kissé meglepett, mert ki hitte volna, hogy a visszafogott viselkedés alatt mi lapul?

Leót említve haloványan elmosolyodom. Ő a másik, akinek a neve jó ajánlólevél, noha ezt be nem vallanám neki. Ám, hogy ez az incidens nem maradt kettőnk közt...

/Görög/ Nem hittem volna, hogy pletykásabb, mint az öregasszonyok a helyi hímzőegyletből. Mert azt nem hiszem, hogy ennyire népszerű beszédtéma lennék - értékelem
/Görög/ Ha nem gyakorlok, nem is fejlődök - hívom fel a figyelmét arra, hogy bizonyos dolgok nem jönnek maguktól.

Az autóból kiszállva határozottan megindulok Amyntáék után, hogy aztán odaérve örömmel fogadjam az üdvözlésüket.

/Görög/ Örülök, hogy megvártatok! Remélem nem unatkoztatok nélkülem! - ölelem meg csók közben futólag Amyntát, és borzolom meg szeretetteljesen picit Iason haját. Amint elárulták, hogy ők mivel töltötték az időt, én is elárulom, hogy mi történt.
/Görög/ Haladjunk, mert ma még sok minden vár ránk! Közben viszont meg kell beszélnünk valamit! Ugyanis egyáltalán nem az elképzeléseim szerint alakultak a dolgok! - ismerem be Amyntáéknak - Válaszokat még nem kaptam - viszont munkát ajánlottak nekem - amit bő óránk van elutasítani vagy elfogadni - vezetem elő.
/Görög/ Egy réges-régi ismerősöm szemrevaló unokájával találkoztam, aki felfogadna testőrnek. Meghallgattam az ajánlatot, és azt mondtam, hogy megbeszélem veletek - mert ez nem olyan kérdés, amiben egyedül dönthetek! Ugyanis ez a munka mindannyiunk életében komoly változásokat hozna - árnyalom tovább a képet.
/Görög/ Amivel tisztában kell lennetek, az az, hogy testőrként gyakorlatilag állandóan vigyáznom kellene a nőre - azaz mindig a közelemben lenne - pár tíz-méteren belül - függetlenül a naptól és napszaktól. Szerintem ez a rész az, amit a legnehezebben tudnál tolerálni - pillantok Amyntára.
/Görög/ Jelen esetben úgy is mondhatnám, hogy nem a munkát hoznám haza, hanem a munka vinne haza - mindannyiunkat. Vagyis oda kellene költöznünk hozzá - és napközben biztos, hogy jóval kevesebb időm maradna rátok... - kezdem a legrosszabbal.
/Görög/ Nem tudom, hogy ez működhetne-e - ezért kértem, hogy ha rá is bólintunk - három napnyi próbaidőt mindenképpen szeretnénk - mert ha kiderül, hogy nem működik, akkor is legyen visszaút. Ellenben a lakhatásra nem volna gondunk, így a jelenlegi lakást pedig kiadva, vagy ha bérelt - felmondva talán lehetne annyi pénzt spórolni, amivel Nítának kevesebbet, vagy esetleg egyáltalán nem kellene dolgoznia - és így koncentrálhatna az igazán fontos dolgokra - Iasonra, vagy a saját tanulmányaira - pendítek meg némi pozitívumot is.
/Görög/ A másik negatívum az, hogy mivel a nő indiai származású, ezért a marhahús feltehetőleg a jövőben nem szerepelne az étlapon - és még ki tudja, hogy milyen fura szokások lehetnek! - hívom fel a figyelmüket az esetleges kulturális különbségekre.
/Görög/ Szóval amit el kell döntetek, hogy maradjon minden a jelenlegi állapotában - és önállóan próbáljunk meg előrébb jutni - vagy célozzuk meg a jobb anyagi körülményeket, és ugorjunk fejest a próbaidőbe? - teszem fel nekik a kérdést
/Görög/ Várom a kérdéseket, észrevételeket - bár túl sok egyéb konkrétumot nem tudok mondani. Apropó, Indira Kumarinak hívják a nőt. - zárom a monológot, aztán remélem, hogy a hajómúzeumban tett látogatásunk alatt meg tudjuk beszélni az ajánlatot, és döntésre jutni. Nem kívánok egyedük helyettük dönteni, mert ez mindannyiunkat érint.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Augusztus 14. 12:40:51

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap

Péntek – kora délelőtt



Yin és Yang akkor lenne igazán, ha… hosszú gondolatmenet lenne, de az egyik legerősebb érv a „lenne” mellett az, hogy Neberu és Lammasu kettőse adná a tökéletes párost. Ugyanakkor azért így is erős a kettős jelenléte – hogy könnyen elképzeled őket egy estélyen vagy épp szórakozóhelyen, ahol nagyon valószínű, hogy azonnal a figyelem középpontjába kerülnek. Nálad sem volt ez másképp és legalább annyira vonzó, mint amennyire veszélyesnek ítéled a helyzetet: a molylepke és a láng esete-története rémlik fel.

A pillanat magában hordoz egy emléket: Camael szavai visszhangoznak a múltból, hasonló hangon mint Indira, csak egy Lammasu-ra jellemző természetfeletti tisztasággal cseng, már-már Namaru-kat megalázó módon:

„A bizalom kétélű fegyver. Egyesek könnyen adják, mások nehezebben, de ha egyszer valaki visszaél vele az a kapcsolat szinte biztos, hogy elveszíti korábbi, erőteljesebb kötelékét-kötelékeit. E lélekbe tépett-mart sebet gyógyítani…”

Visszaránt a valóság, a gondolat megszakadt, de most legalább tudod, hogy ki volt az, akitől a szavak érkeztek!

Ahogyan te pedig oda, ahol ki szeretnél szállni. De előtte még egyre erősebb az érzésed, bár esküdni továbbra sem mernél rá, hogy a képregény kérdés – ahogy Petros szokta volt mondani – letolt gatyával érte. Valószínűleg ezért kaptál rá őszinte választ. Szerinted azt.

Cesariel /Görög/ Nyelvi hiányosságai valószínűleg összefüggésben vannak az Önt ért traumákkal. – konstatálja – Ezen mindenképp dolgoznia kell! – nem kérésképp hangzott – Ami pedig a Rabisu-t illeti, minden potenciális veszélyforrásról értesítjük egymást. – zárja rövidre, majd rövid csend után – Tegye ezt a közeli arborétumban vagy egyeztessünk lehetséges helyszínekről.

A búcsú után üdvözlés, olyan szeretet és szerelem (vak hittel)teljes, majd hallgatod, ahogy Iason áradozik leginkább arról, hogy mennyi minden látható a környéken! Kicsit olyan érzés, mintha azelőtt nem nagyon ment volna nagyobb távolságra otthonról… de közben azért tudtok tovább utazni a célotok felé, hogy közben mindent alaposan meg tudjatok beszélni:

Amynta /Görög/ Úgy kell döntened, ahogy a legkedvezőbb feltételek érvényesülnek. Ha az információ fontos, akkor mindenképp el kell fogadnod! – mondja határozottan, de aztán látod pillanatra megszeppen – Ugyanakkor ilyen ajánlat nem érkezik mindennap! – de, hogy egy másik nőre kell vigyáznod… nőre…
Iason /Görög/ Próbáld ki! Csak úgy tudod! – mondja lelkesen – Vagyis… próbáljuk ki! – de azért neki is kevesebb a lendület másodikra és Amyntára néz szinte folyamatosan
Amynta /Görög/ Igen, kétségtelenül megvannak a maga előnyei. – látod, hogy ezzel nem tud és nem is akar vitatkozni – Iason, azt hiszem azt kell tennünk amit te javasolsz! – simogatja meg a fejét és sejted több is van emögött – Az étkezés ezen kikötése nem hiszem, hogy problémát okozna. – és a fiú is tagadóan rázza a fejét
Iason /Görög/ Igazából… – nem tudja mit kéne mondania, de érzi, hogy ez nagy változás
Amynta /Görög/ Ez egy komoly döntés, de minden fontosabb érvet felsoroltál mellette és ellene is. – Mit gondolsz, hogyan fogod megtalálni a közös hangot a főnököddel?
Iason /Görög/ Gonosz vagy Hős? – kérdez rá rögtön ezután
Amynta /Görög/ Nem cseng ismerősen. – mondják a fiúval egyszerre – Csinos? – kérdez rá és látod, hogy két szempár szegeződik rád őszinte érdeklődéssel.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Augusztus 15. 17:22:12
Enethiel

Nem mondom, hogy hidegen hagyna ez a páros - de nem akarok elsietni semmit,  nehogy "molylepkeként" végezzem. A siker  érdekében elérendő részcélokat tűzök  ki magam elé: megismerni őket, jó kapcsolatot kialakítani velük - és ha ez megvan, akkor lehet szó a barátság elmélyítéséről.  Nem szabad kapkodnom - Inkább lassabban haladok, nehogy úgy járjak, mint a doktornővel. Egy olyan rövid pillantást vetek Indirára, mintha Indira épp visszafogott flörtölésbe kezdett volna velem. Sejtésem szerint Indirát meghódítani könnyebb, de talán élvezetesebb lesz, mint Cesarielt.

Camael bölcselete apró kincs, mely azt a reményt kelti, hogy Indira és Cesariel társaságában talán több elfeledett emlék kerülhet még felszínre.
Cesariel véleménye egybecseng az enyémmel - miszerint az első nyelvet továbbra is prioritásként kell kezelnem. Így ezen nincs is mit gondolkozni, csak aprót biccentve jelezni, hogy nincs ellenvetésem ezzel kapcsolatban. A veszélyforrásról viszont eszembe jut valami

/Görög/ Igazán  hízelgő... - válaszolom arra kicsit ironikus hangsúllyal, hogy potenciálisan az vagyok - noha igaza van - de ha már itt tartunk akkor véssék fel erre a listára Gabriel atyát is. Szerintem az atya nem tud róla - de olyan tiszta hite van, hogy még a csapvizet is megszenteli öntudatlanul. Ami egyébként csontig lemarja a húst, mint valami sav - és igencsak fájdalmas. De holnap talán többet fogunk tudni, mert elhívott beszélgetni... - azt most nem részletezem, hogy mennyi kedvem van Gabriel atyával találkozni (szinte semmi), vagy  hogy ez mennyire veszélyesnek tűnik (nagyon). De ha nem megyek, akkor esetleg gyanút fog - így eléggé kényszerpályán mozgok...

/Görög/ Iasonnak mégis milyen nevet mondjak, ha szóba kerül? Ő ugyanis nincs beavatva az úgynevezett természetfelettibe - kérdezem Cesarielt, mert nem tartom célszerűnek a mennyei nevét használni.

Normál esetben igencsak zavarna, hogy milyen alapossággal néztek utánam - ám ez most inkább megnyugvással tölt el. Ugyanis szavai azt sugallják, hogy Zairával és Leonidassal is jó kapcsolatot ápol - ami számomra igencsak fontos kérdés. Főleg Zaira esetében - akivel a kapcsolatom nyugodtan mondhatom, hogy bensőséges.

Örülök, hogy Iasonnak ilyesmit tudtunk adni - élményt, és talán nem is akármilyet! Amynta tanácsára picit megrázom a fejem, miközben visszaszerzem a megpakolt szatyrot.

/Görög/ Az információ fontos - de talán máshol is megkaphatom. Vagy a saját kárunkon idővel kitapasztaljuk - de az is biztos, hogy ez az ajánlat afféle egyszer az életben típusúnak tűnik - aztán kissé zavartan hallgatom Iasont és Amyntát.
/Görög/ Ez igen nagy változást hoz, és nem is látom az összes buktatóját előre. Kilépni a megszokott mindennapokból az ismeretlenbe engem is bizonytalanná tesz - ismerem be. Amynta kérdésére hümmentek
/Görög/ Ketten vannak, és igazából nem tudom, hogy pontosan melyikük számít majd inkább a főnökömnek. A vörös boszorkánnyal - aki szervezte ezt az egészet - szerintem kölcsönösen előnyös együttműködés keretein belül jól ki lehet jönni - igaz, tartja a pár lépés távolságot. Az első benyomásom Indirával kapcsolatban viszont olyan, mint egy ezer éve nem látott jó ismerős, akivel mintha csak tegnap találkoztam volna utoljára - próbálom meg körülírni az érzést - egyszóval szerintem vele elég bensőséges lenne a kapcsolat - majd Iasonhoz fordulok

/Görög/ A vörös boszorkány olyan mint a tűz. Ha ügyesen bánsz vele, meleget és fényt ad, ha óvatlan vagy, felperzsel mindent. Önmagában nem gonosz vagy jó, de tisztán és nagy hőfokon ég - már ha jól értettem. Nagyon alapos és kiváncsi. Ez onnan tudni, hogy titeket név szerint ismer, és még az arborétumos kirándulásom céljáról is tudomása van.
Aztán Amynta kérdésére bólintok
/Görög/ Zavaróan az - ismerem be, és ezzel biztos, hogy nem könnyítettem meg a dolgát - de majd meglátod - Erre a kérdésre mi mást lehet mondani?

Amennyiben Iason javaslatát Amynta nem bírálja felül, akkor bólintok.

/Görög/ Legyen hát! - és előhúzom a mobilt, majd  bepötyögve a névjegykártyán lévő számot csak pár  másodpercig nézem a kijelzőt, majd kissé úgy  érezve, hogy épp hátba szúrom Jayrt, megnyomom a hívás  gombot. Amint felveszi Cesariel
/Görög/ Jó napot, meghoztuk a döntést! Vállaljuk, és két nap múlva kezdődhet a próbaidő! - jelentem ki - és ha mást nem akar  mondani Cesariel, utána egy rövid búcsú  után le is teszem.
/Görög/ Azt javaslom, hogy  ezek után alaposan élvezzük ki ezt a különleges mai napot, mert ki tudja, hogy mikor lesz hasonlóra lehetőségünk! - mondom nekik, a hajómúzeum felé sétálva.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Augusztus 17. 11:33:28

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap

Péntek – délelőtt



Talán Jayr örökség, lehet, hogy Enethiel vagy épp mindketten, de úgy vélitek akadnak veszélyek amelyeket jobb elkerülni és felkészülni a váratlanra (amennyire lehet) és a megismerés ösvényén haladni mielőtt korai következtetések újabb fájdalmat okoznának. Ezúttal nem feltétlenül csak testben születettet, hanem annál sokkal mérgezőbbet és fájdalmasabbat…

Az emlék kedves a szívednek és reménykeltő, hogy valamelyikük vagy mindkettejük katalizátor lehet és a múltad rejtő ködből több ölt alakot mint eddig bármi vagy bárki.

Kifejezéstelen arcú Namaru nem változott hirtelen nyitott könyvvé, de mintha egy apró mosoly megjelent volna fakó pillanatra, amikor hízelgésnek vetted a szavait. Ugyanakkor teljes figyelme a tied, szinte érzed a tekintete súlyát, amikor Gabriel atyáról kezdesz el beszélni.

Cesariel /Görög/ A történelmet a győztesek írják. Szerintük pedig démonok vagyunk. Az emberi kollektív tudatlanság és hit pedig most ellenünk dolgozik. Szerencsére – és érzed ez csak egy szóhasználat – kevesen vannak akik képesek ilyesmire. 
Indira /Görög/ Vigyél magaddal valakit, aki el tudja varázsolni.
Cesariel /Görög/ Nem rossz ötlet. – jegyzi meg, majd a másik kérdésedre – Ha beszélt velük, kérdezze meg tőle, hogy milyen nevet adna. – üti vissza a labdát, lehet meg is lep ezzel

Majd a kis családoddal.

Amynta /Görög/ Beszélnem kell a többiekkel. – gondol a pékségeben dolgozókkal – Nem biztos, hogy azonnal abba tudom (akarom) hagyni. De te biztos csak azért mondod ezt, mert együtt érzel velünk! – nem hiszi el és úgy gondolja, hogy valóban kihívás lenne ez számodra.
Iason /Görög/ Mármint kettőt láttál? – kérdezi
Amynta /Görög/ Háát… bízunk benned! – de ez bizonytalanul hangzott, kicsit türkörképe annak amit te érzel most – Biztosan megoldod! – a hite ugyanakkor töretlen, mégsem tudod nem észrevenni a zöldszemű szörnyet a szavaid nyomán.
Iason /Görög/ Huh, akkor jó alaposan nyomozott! – összegzi és valahol büszke, hogy ő is számított a keresésnél – Vörös Boszorkány akkor elég emberi! – mondja tűnődve és olyan mintha már egy karaktert vázolna magában
Amynta /Görög/ Zavar, hogy ennyire érdeklődött utánad? – kérdezi együttérzően

Telefon kicseng. Kicseng. Cseng.

Indira /Görög/ Halló! Indira vagyok! Örömmel hallom! – érzed, tényleg örül ennek – szép napot nektek!

Végül nekiindultok az első állomásnak: a hajómúzeumnak.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Augusztus 17. 16:49:14
Enethiel

Cesariel magyarázata elegánsan egyszerű, így hajlok rá, hogy igaza lehet, ezért egy apró bólintással jelzem, hogy figyelek, és kérdés nélkül befogadtam a teóriát. Indira javaslatára meglepődve pillantok rá.
/Görög/ Amyntát nem vihetem, mert ki tudja, hogy a paktum miatt rá hogyan hatnak ezek a dolgok? Lehet, hogy veszélybe sodornám! Iason ellen meg az szólhat, hogy ha túlságosan is félremegy a találkozó, akkor nem csak az atya, hanem Iason előtt is lehullik az álca. Az ő jólétük fontosabb, mint az én épségem - osztom meg a kételyeimet velük.
 
Cesariel elnevezésére ismét bólintok.

/Görög/ Ezen ne múljon! - válaszolom.


Amynta válaszára biccentek
/Görög/ Ahogy szeretnéd - nincsenek elvárások feléd, lehetőségeid vannak - amivel tetszés szerint élhetsz, vagy kihagyhatod! - válaszolom arra, hogy nem biztos, hogy otthagyná a pékséget.
/Görög/ Nem csak, hogy együtt érzek, hanem fontosak is vagytok! Ezért próbálom meg a lehető legtöbbet nyújtani. S bár a dolog nem tűnik egyszerűnek, de nem is tartom megvalósíthatatlannak - legfeljebb komolyabb erőfeszítéseket kell tenni érte.
Iason kérdésre bólintok
/Görög/ Igen, ketten voltak. Indira és a Vörös Boszorkány. Bár ez a név nem végleges - mert te lettél általa kijelölve rá, hogy találó nevet adjál neki! - adom tovább a feladatot. Amynta szavaira
/Görög/ Hallom... - húzom közelebb magamhoz mosolyogva séta közben, és egy gyengéd puszit nyomok a halántékára.
/Görög/ Nem azt mondtam, hogy egyszerű lesz. Nem is azt várom el, hogy szeresd, vagy a legjobb barátnőd legyen. De azért jó volna, ha valamennyire kijönnél vele, vagy legalább elviselnéd. De most nem tűnt elviselhetetlennek. Ha pedig  mégsem működik, az az első három napon remélhetőleg kibukik...

Iason értékelésére ismét helyeselnem  kell
/Görög/ Ezért remélhetjük azt, hogy alapos megfontolás után kértek fel erre a munkára - azaz valóban működni fog a dolog - bizakodok. Amynta kérdésre megrázom a fejem
/Görög/ Alapesetben irritál, ha valaki a szeretteim és magánéletem dolgai után "kémkedik" De jelen esetben megértem, hogy döntés-előkészítéshez kellett - amivel nem csak ők, hanem mi is jól járhatunk. S talán azért sem zavar annyira a dolog, mert a Vörös Boszorkánynak  kiváló ajánlólevelei  vannak azoktól, akiket sokra tartok. Be nem vallanám neki, de emiatt megbízok benne...

Mikor a telefont végre felveszik, a mondandóm egy pillanatra elakad a meglepetéstől.
/Görög/ Helló... azt hittem, hogy ez a szám C... nem a tiéd. De meghoztuk a döntést! Vállaljuk, és két nap múlva kezdődhet a próbaidő! - térek rá a lényegre - köszönjük, nektek is! - búcsúzom.

A hajómúzeumnál Iasonhoz fordulok

/Görög/ Szeretném azt mondani, hogy értek a hajózáshoz, de az az igazság, hogy alig tudok róla valamit. Úgyhogy vagy együtt tanulunk ma új dolgokat, vagy az olvasmányaidnak hála lehet, hogy te leszel a szakértőnk!

A múzeum bejárása után javaslom, hogy egy büfénél megállva együnk valamit, aztán irány az egyik strand! Ahol aztán napozva és nézelődve, frizbit dobálva, vagy a vízben úszkálva, förcskölve-lubickolva, esetleg kagylóhéjat gyűjtve mulassuk az időt - egy fagyizással, üdítőzésel megszakítva. Délután-este fele pedig egy olcsóbb étterembe beülve megvacsorázzunk, hogy ne kelljen otthon főzni egy ilyen kimerítő nap végén. Végül pedig hazautazni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Augusztus 24. 11:45:10

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap

Péntek – délelőtt



Cesariel /Görög/ Óvatosan a szentemberrel. – ennyit mondd mindössze
Indira /Görög/ Pedig lehet, hogy ő lenne a legjobb választás. Adott esetben lehetne családtag vagy leendő családtag. Esetleg valaki gyakorló vallású, ha ismersz valakit. Igazából bárki, de tényleg akárki megfelel, aki eltereli rólad a figyelmet. – mosolyog rád

Mindenesetre Cesariel nem szólt és Indira ennek okán felbátorodva adott tanácsot. Mesteri tanítvány lehet, bárki is áll mögötte – esetleg maga a Namaru.

Amnyta láthatóan örül annak, hogy nem akarod lebeszélni arról ott dolgozzon ahol először találkoztatok, de az biztos, hogy szereti a kollégáit és nem kizárt azt az egyszerű munkát is, amit ott végez. Azért a hangulat egy picit megváltozott és bár nem tudod a pontos árnyalatokat kivenni, de úgy véled, hogy a (leendő) háremed lehet ezen változások forrása.

Iason /Görög/ Huh! Tényleg!? Komolyan!? – teljesen belelkesült és látod, hogy el is vesztettétek, már csak ezen gondolkodik
Amnyta /Görög/ Ez nem csak őt lepte meg. – állapítja meg, majd tétova, aztán határozottabb bólintás – Három nap nem világ. – fogadja el a döntést teljesen, majd – Kire nézel fel úgy, mint mi rád? – érdeklődik, kíváncsi – megismerhetjük őket? – kérdezi, látod nem biztos benne kikre is gondolsz

A telefon…
Indira /Görög/ Nem az enyém. – igazolja a felvetésesed – de nagyon örvendünk a hírnek! – egyértelmű, hogy tényleg így van

A hajómúzeum igazán érdekes mindenkinek. Igazi családi program, főleg, hogy egy idősebb hölgy meg is dicsér titeket, mennyire kedves család vagytok! Szóval ez a kedves család most új és izgalmas dolgokat fedez fel és tanul meg, mert még Iason sem jártas a hajózásban – hát még Amynta. Kéz a kézben – legyen ez csak kettő vagy épp négy kéz – bejárjátok az egészet és bizony repül az idő.

Étkezés az egyszerű de annál finomabb falatok ami nem csak a magasabb rétegnek érhető el. Nem kérdés, hogy tele a pocak és még az a bizonyos desszert is lecsúszik aminek állítólag mindig van hely. A strand amit választottál nincs közel, de minden körülmények ellenére megérte minden perc amit az előkészületek és utazásra szántál.

Már csak egyetlen kihívás maradt számodra, ami lehet, hogy szellemileg kimerít: a strandon szaladgáló fiatal és vonzó hölgyek látványa, akik nem csak helyiek, de számtalan nemzet képviselteti itt magát. Akadnak fialabbak mint Thyra és persze idősebbek is mint a Doktornő, sőt… de ami igazán izgalmas az egy hármas-ikerpár aki úgy áll a bokáig érő vízben az embereket figyelve, mintha épp azon tűnődne, hogy mihez is kezdjen ezzel a sok emberrel.

Aztán persze akadnak férfiak is és bizony észrevetted, hogy Amynta tekintete el-eltéved, de az is igaz, hogy csak bámészkodik és egyikre sem úgy tekint, ahogy te a csinosabb nőkre. Iason árnyékot teremt egy napernyővel, majd leül és előveszi a rajzfüzetét. Egyértelmű, hogy magától nem is fog mással foglalkozni, hiszen a házi feladat igencsak kedvére van. Úgy tűnik, hogy Cesariel tudta mit tesz…

A nézelődés veszélyei utáni játék is rejt lehetőséget egy katasztrófára mert a sportolás még több fiatalságot, életerőt és szépséget mutat, főleg, hogy Amnyta-t elcsábítja egy lány a fiúk ellen játékra egy csapat szépség. De ha csak kettesben folytatnátok akkor sok nevetés és jókedv a társatok mint bármi más esetén is amit együtt tesztek. Az hamar kiderül, hogy a víz nem a te elemed és nem is Iasoné, de a híved ellenben nagyon jól érzi magát és néha már talán meg is ijeszt mennyire – lehet önként bukkan fel a gondolat: Lammasu kellett volna neki?

A megszakítások érdemiek, ízletesek és jól esőek. A tengerparti napfény simogató érintése lehet felidéz valakit aki ezt még nálad is jobban szereti, de valójában a kis családod pontosan azt kapja amit szerettél volna. Remélik, hogy te is legalább annyira jól érzed magad, mint ők! Csábítanak, főleg Amynta, aki egyik beljebb úszás alkalmával – míg Iason rajzol – egy melltartót mutat fel, másik kezével rejtve azt ami addig benne volt és csábít akár egy sellő…

egy közeli kis szigetecske, földdarab felé ami most még üresnek látszik.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Augusztus 24. 17:59:00
Enethiel

Cesariel intelmére biccentek - ehhez nincs mit hozzátenni,  ám amikor Indira szólal meg feltűnik a leendő családtag felvetése. Főleg, mert ez a gondolat csábítóan messzire vezet... Meglepett hálával tekintek rá
/Görög/ Igazán hálás vagyok a felajánlásért, de a feladatom az lesz, hogy megvédjelek - de addig sem sodorhatlak veszélybe! Bár kétségtelen, hogy bárki figyelmét képes vagy elterelni! - válaszolom neki. Gyakorló hívőként Sybil jöhetne szóba - de attól tartok, hogy egymásra erősítő hatással lennének az atyával - és már így is van épp elég bajom...

Hogy Amynta a munkájáról hogy dönt - az csak rajta múlik. De feltehetőleg könnyebb lesz neki, ha nem muszájból, hanem azért csinálja, mert szereti. A hangulat-változása feltűnik, ám most még nem igazán tudok vele mit kezdeni. Talán szégyen, de egy kis ideig nem is akarok - mert ehhez a gondolathoz idő kell. Ha nem is megbarátkozzon vele, de hogy el tudja fogadni. Remélhetőleg este azért sikerül kissé  elcsendesítenem a benne szunnyadó kétségeket...
Iason lelkesedése kissé meglep - nem hittem volna, hogy ennyire fog neki örülni!


Amynta válaszára hálás mosolyt eresztek meg felé, s a kérdésére megrázom a fejem
/Görög/ Olyan nincs, akire annyira felnéznék! - vigyorodom el - de félre téve az egoizmusomat, ketten biztosan vannak. Az egyikükkel már találkoztál -  ő hozott el téged nekem! - utalok Leóra - a másikuk jóval emberkerülőbb - de idővel szerintem vele is fogtok találkozni.

Indira magyarázatát hallva igazából két jelenetet tudok elképzelni. Az egyiknél Cesariel ráérősen előveszi a mobilt, és kimérten  odaadja Indirának, hogy fogadja a hívást. A másiknál pedig Indira felkapja a mobilt, és azért csengett ki többször, mert közben Cesarielre pillantva engedélyt kért arra, hogy felvehesse. Hogy melyik lehet a helyes, azt még nem tudom - nem ismerem annyira őket - de majd az idő megválaszolja.

A hajómúzeumban szerencsére pont úgy telik az idő, ahogy reméltem. S mikor megdicsérnek minket, nem kis büszkeséggel nézek Iasonra és Amyntára.

A strandolás ugyan miden téren csábít, hogy minden lehetőségét kiélvezzem - de mivel ezt a napot Iasonéknak akarom kellemes emléké varázsolni - ezért összekaparva önuralmam maradékát próbálok meg csak rájuk figyelni. Ami azért nem megy könnyen - hiszen annyi minden(kit) lehetne megcsodálni vagy megismerni! Ezért a parton inkább a távolabb vízben úszókat figyelem - mivel belőlük alig látszik ki valami a vízből.
Az ikreket megpillantva erős késztetést érzek, hogy szóba elegyedve megismerjem őket, és flörtölni kezdjek velük. Bár jól megnézem őket magamnak, de végül most sóhajtva lemondok minden további interakcióról velük. Főleg, hogy ők is olyannak tűnnek, mint akik egy kevésbé forgalmas strandnak jobban örültek volna. Ám a látványuk bőven  elegendő volt arra, hogy ismét eszembe jusson a korábbi ígéret, amit magamnak tettem. Mégpedig, hogy ha törik - ha szakad, de szert teszek majd két távol-keleti követőre! Valójában Indira lehetne az egyik - feltéve, hogy nem Cesariellel kötött paktumot - és rajta kívül még egy metszett szemű -talán kínai vagy Fülöp-szigeteki "rosszaságot" kell még találnom. Így, hogy eltereljem a figyelmemet, a pokrócon heverve, fejemet Amynta combján pihentetve pillantok végig rajta. Ez csak akkor változik, amikor Amyntát elcsábítják  játszani - így Iason mellet heverészve a röplabdás lányok helyett inkább továbbra is Amyntán legeltetem a szemem.

Napozás közben óhatatlanul eszembe jut Zaira - és remélem, hogy az arborétum legszebb virágszála szintén jól van. Megnyugtató, hogy Cesariel nem ellenzi a további találkozókat vele - és hogy zavartalanul folytathatom a nyelvleckéket. Cserébe talán neki sem ártana hasonló... Én pedig inkább hasra fordulva figyelem tovább Amyntát.

Bár a víz nem pont a kedvenc közegem, de ez nem véletlen. Elvégre nekem bagoly és  nem hattyúszárnyaim vannak - így a levegő és a szárazföld áll közelebb hozzám. De szerencsére Amynta esetében legalább nem kell aggódnom, hogy ha  nem figyelek oda máris belefullad. Ám ez nem akadályoz meg abban, hogy néha már túlságosan is soknak tartsam a víz alatt eltöltött idejét.
Amikor Amynta felmutatja a hűtlen darabot, kissé közelebb evickélek, és megkérdezem tőle

/Görög/ Iason elvan addig?- érdeklődők, majd engedve a csábításnak megindulok utána, hogy a szigetecske partjánál beérjem - és megtudjam, hogy egy ilyen szirén mit is tervez egy ártatlan bukottal...

Haza érve amíg Amynta Iasont ágyba dugja, addig én kihasználom az időt, és két pokróccal, és egy formás pohárba töltött ásványvízzel, felmegyek a tetőre. A pokrócokat felpakolom a ruhaszárító kötélre, vagy más olyan helyre, amely megtartja őket, és elszeparálja a tető egy részét a szomszédos épületeken esetleg felbukkanó kíváncsi tekintetek elől. Az ásványvizes poharat gondosan elhelyezem, hogy majd megtaláljam. Ezek után visszasietek, és mivel tudom, hogy Iasnon szereti megbeszélni Amyntával a nap eseményeit, addig gyorsan lezuhanyzom, majd fürdőköpenybe öltözve - aminek a zsebébe becsúsztatok egy kis védelmet -  a konyhában várom Amyntát.
Miután Iasontól visszatér hozzám, kézen fogva bevezetem a fürdőszobába, és miután ismét megtiltom neki, hogy aktívan kivegye belőle a részét - felöltve szárnyak nélküli Igaz alakomat, gyámkodó természetemet maximálisan kiélve tisztára és illatosra varázsolom a zuhany alatt. Kivételesen arra kérem, hogy közben hozzám fohászkodjon, míg én a Megtisztítás képességemet vetem be rajta.

/Görög/ Ezennel végleg elmossuk minden korábbi vélt vagy valós bűnödet! Nézd, ahogy minden rossz távozik belőled - elérve így a tisztaság olyan fokát, mely keveseknek adatik meg! - irányítom a figyelmét a lefolyóban eltűnő miazmára a fülébe suttogva. A fürdetés végeztével szárazra törölgetem, és őt is egy puha fürdőköpenybe burkolom, majd újra elrejtem az Igaz alakomat. Közben sok szó nem esik, de aztán puha papucsot húzva, kézen fogva felvezetem a holdfényben fürdő tetőre. A lépcsőház ajtaját becsukom, majd a téglával pluszban kitámasztom, és utána Amnytát odavezetem a korábban kinézett helyre. Szembefordulok vele, és szárnyaimmal együtt felöltöm az Igaz alakomat.
/Görög/ A mai nehéz döntéseddel együtt, a teljes és feltétel nélküli testi és lelki odaadásoddal bebizonyítottad, hogy te vagy számomra eonok óta az a Hívő, akire vártam! Vesd le a maradék zavarodat, szégyenérzetedet és bűntudatodat - ezzel a köpennyel együtt - csúsztatom le róla a nevezett ruhadarabot - melyek gúzsba kötnek! Helyette töltsön el örömmel és némi büszkeséggel a tudat, hogy mennyire különleges vagy - és a vágy, hogy minél inkább megfelelj nemes szerepednek! Hiszen öntudatlanul is ráérzel arra, mit várok el a főpapnőmtől, valóra váltva a vágyaimat! Mostantól csak az számít, hogy megfelelj magad, Iason, és az én elvárásaimnak! Mondd csak, Éva lánya, Amynta! Készen állsz arra, hogy beteljesítve a sorsodat, az Első Hívőmmé válj? - teszem fel a kérdést.
Bólintására vagy helyeslésére a szárnyamból egy kisebb pihetollat kitépek, és Amynta kebleit "leporolom" vele.
/Görög/ Ezennel lesöpröm a szívedről a maradék kételyt és bizonytalanságot! - mondom közben ünnepélyesen. Aztán az előkészített kristályvízbe mártva a hegyét átadom Amyntának, s nyújtom a tenyerem.
/Görög/ Írd a neved a tenyerembe! - kérem tőle halkan, aztán ha megtette, én is beleírom a tenyerébe: Enethiel.
/Görög/Feltétlen odaadásod, igyekezeted, szerelmed és hited jutalmául ezennel kiemellek az átlagos emberek, és leendő híveim közül - és visszavonhatatlanul Első Hívemmé teszlek! Ezt a címet senki nem veheti el tőled! Ez a cím négy feladattal jár - hinni bennem, örömet okozni nekem, és mint tökéletes hívő - élő például szolgálni a többi hívőnek, mint elérendő etalon - valamint esetenként tanítani a többi hívőt! Ez alapján bármely olyan tetted, ami örömet okoz nekem, vagy növeli a belém vetett hit mértékét - amíg az nem megy szembe mások jólétével - helyes, és joggal lehetsz rá büszke! Vagyis mint odaadó hívem, tetteid előttem ezentúl nem a többségre vonatkozó szabályok alapján ítéltetik meg - hanem anyai és főpapnői feladataid tükrében  - fűzöm az ujjaimat az ujjai közé, és összesimítom a tenyerünket, majd a tollacskát másik kezem tenyerébe rejtem, és a bal keblére tapasztva körkörös mozdulatokkal mintegy belemasszírozom. Közben az éltető aurámat megidézve növelem a komfortérzetét, és az Igaz alakomat levetve eltüntetem a tollpihét is.
/Görög/ S joggal lehetsz büszke magadra - évszázadok óta senki nem érdemelte ki nálam ezt a címet! - suttogom neki a hatás kedvéért.
/Görög/ S most már nem maradt más hátra, mint hogy emlékezetes módon megünnepeljük ezt a kivételes napot! - húzom magamhoz még közelebb... Ez alkalommal nem irányítom, vagy korlátozom Amyntát - hagyom, hogy teljesen az ő elképzelései szerint alakuljanak a dolgok.

A mámorító együttlét, és azután hogy Amynta lepihent - el kell kezdenem felkészülni a holnapi napra! Mert ha ígéretemhez híven holnapra akarok prezentálni valamit a doktornőnek, akkor most már el kell kezdenem! Így míg Amynta alszik, én elkezdem megírni a naplót, amit kért. Rövid töprengés után a negyedik nap eseményeivel kezdek, mert attól a naptól kezdve kezdett minden a feje tetejére állni. Egyedül Thanát hagyom ki a történetből - és Zaira esetében is csak a "hétköznapi" Dr. Seed-ről teszek említést. Eleinte nehézkesen indult - rengeteg áthúzással, gondolkozva a szavakon és azon, hogy mit és hogyan írjak le - de hamar letettem arról, hogy megpróbáljak bármin is szépíteni - és így sokkal könnyebbé vált a dolgom, mert szinte jött magától. Az események pont úgy követik egymást, ahogy az oldalak - és végül  átolvasva ismét eltűnődök azon, hogy ezt biztos, hogy így akarom-e átadni a doktornőnek? Az egyértelműen kiderül belőle, hogy a doktornőt már az első találkozás óta igen sokra tartom, és igencsak kívánom. Meglátni és megszeretni - nem kizárt, hogy belehabarodni. S leginkább azt a frusztrációt volt nehéz feldolgoznom, hogy egy bukott "beelőzött", majd pedig azt, hogy egyik napról a másikra mintha ismét "startvonalra" tett volna számomra érhető magyarázat nélkül. Ráadásul a szövegből erősen süt a vágy. Ráfogok az áruló oldalakra,  hogy kitépjem, de végül inkább visszasimogatom a gyűrődéseket. Maradnak, mert ezt kérték. Nem volt egyszerű megírni, és meghozni a döntést, hogy át is adom. Hogy mit kezd vele, az már legyen a doktornő gondja...

Reggel valamivel korábban keltem Amyntát - pont úgy, mint tegnap - de most bizony viszonzásra is vágyom! A fürdőben pedig Amynta mellé társulok, amíg sminkel - érdeklődve figyelem a műveletet. Ha rákérdez - el is árulom neki, hogy el kívánom tanulni tőle a szépészeti fogásokat, hogy majd idővel ezeket is alkalmazzam rajta.




Spoiler: megjelenítés
lexikon nyomában:
Észlelés+éberség, célszám: 8

Dobás 5d10: ( 7+6+3+2+10 ): Össz = 28

Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Augusztus 31. 12:42:34

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap

Péntek – délelőttől-estéig



Indira zavartan néz rád, míg Cesariel ajkainak szegletében most először ténylegesen valami mosolyfélét láttál volna felvillanni, de esküdni rá… nem mernél.

Cesariel /Görög/ Szigorúan nézve ő jobban családtagod, mint a fiatal hölgy, aki a nevelt fiával kísér téged. – jegyzi meg szelíden de tényszerűen, miközben Indira szomorkás-csalódott tekintetével találkozhatsz a szavaidat követően amin a bókod sem tud enyhíteni. Legalábbis teljesen (biztos, hogy) nem.

A parton megannyi örömteli pillanat között még felmerül benne Amynta munkahelyével kapcsolatos döntése, illetve az, hogy érezhetően nem a poligámia az, amivel jellemezné az irányultságát. Miközben teljesen önfeledten játszik egy olyan sportot amihez nem elég magas ugyanakkor elég atlétikus, rá kell döbbenj, hogy igazából milyen szerencsés is vagy.  Még akkor is ha Iason – aki izgatottan rajzolgat – helyenként kissé megköti a lehetőségeket.

Iason /Görög/ Várom már! – hogy lássa Zairát

Szóval volt egy kellemes múzeumi látogatás, mely minden zavaró esemény nélküli volt és a tengerpart is inkább végre egy nyugodt hely az elmúlt napok kaotikus eseményeit tekintve. Igazi felüdülés, igaz ez most másképp, mint a szigetre menekülésed volt pár nappal ezelőtt. Akkor szabadabb voltál, de másképp volt teljes, még így is, hogy megannyi bikinis példa van arra, hogy mégis vannak láncok. A sajátjaid. Akaratból fonva.

Segít a fókusz, egészen a hármas ikrekig. Valahogy… vonzzák a tekintetet. Olyanok, mint akik egyként téblábolnak és mind egymásra néznek, hogy „Értem, oké… de most mi legyen?”. Sok tekintet időzik rajtuk – főleg férfiaké, de nem csak – ők pedig láthatóan egyre frusztráltabbak. Végül belegázolnak a vízbe és menekülni látszik a trió az emberek elől… el is veszíted őket idővel és nem is látod őket újra… ki tudja merre lehetnek. Elég kíváncsi rájuk? Annyira, hogy…? Csak, hogy tudd merre… nem azért mert akarnál is valamit.

A közös napozás neked legalább annyira kellemes, mint a többieknek, főleg, hogy napolajjal való hadakozásod valósíznűleg segít kényelmetlen helyzetbe hozni magad, főleg amikor Amynta kioldja a melltartóját, hogy alaposan be tudd kenni a hátát. Szerencsére Iason nagyon elmélyült, igazi művész, aki alkotás közben semmi mással nem foglalkozik, elveszik egy olyan világban és-vagy elmeállapotban amikor a külvilág nem létezik. Már amennyiben igazak az ezzel kapcsolatos beszélgetései Jayrnak. Így belegondolva nem igazán ismersz művészeket, pedig úgy véled, hogy egykor ez nem teljesen volt így…

Szóval nézegetés… az marad, mert ha most felkelsz akkor mindenki tudja mire gondolsz. Idővel múlik, de mivel kitartó vagy ez nem kevés idő. Előnye is akad, máskor meg… ezen nem segít sem Dalia/Zaira vagy éppen Cesariel alakja – még ha az utóbbi természete egészen más. Amynta csapata végül győzedelmeskedik, amit bizony részben neki is köszönhetnek! Van ott ölelés és puszik és… fantázia a részedről. A tengerpart pokoli egy hely…

A vízben… sem jobb. Mert ugye:
/Görög/ Attól félek egyszer nem talál vissza akárhol is jár ilyenkor! – mondja vágytól fátyolos hangon, amiben azért te érzékelsz némi anyai aggodalmat

Egy szigettel később.
Visszaúton láttad, hogy az ikrek ott lebegtek nem messze tőletek egy igazi fekete nő társaságában, aki bizonyosan afrikai származású, de már oly sötét bőrrel rendelkezik, mint az olaj ami mostanában az óceánokat szennyezi a hírek szerint. De hamar hátra maradnak, hiszen téged vár a part és Iason! No meg olyan elégedett vagy, mintha a bagolyszárnyaidon a fellegek közt lettél volna…
Hazaérve az esti rituálé tökéletesen halad a maga útján, így mindenre is van időd amit csak szeretnél-terveztél. Igazából legalább egy óra vagy több amit együtt töltenek és neked így nem csak készülődni, de gondolkodni is van időd…

A sors kegyes hozzád. A Neberu-k áldása rajtad, hiszen nincs fent senki és az egész tető csak a tied-tietek. Így teremtesz tökéletes hangulatot, ami már előre várja az érkezéseteket. Hamarost teljesen tisztán-illatosan a konyhában várod kedvesedet-hívedet, aki érkezik is picit fáradtan-elégedetten!

Amynta /Görög/ Elnyomta az álom! – susogja, majd odabújik a mellkasodhoz és szuszog picit, erőt gyűjt.

Mivel felismerted így csak ezután tereled a fürdőbe – igaz, kezét-kezeit már foghattad akár már a kezdetektől is. Meglepetten pislog amikor nem hagyod szeretgessen, de aztán a második próbálkozás után már érző-értő tekintete lassan lezárul és hagyja, hogy kényeztesd. Minden apró sóhaj és rezdülés arról kiált, hogy sosem kapott még ilyet… bármit megenged, teljes a bizalma és mint ilyen a teljes tisztogatás végén pici nyoma marad annak mit okoztál neki… holdsarlók formájában.

Az éltető aurád felfrissíti és tettre készen fordul feléd amikor erre kéred, de ajkába harap amikor látja most nincs itt ennek az ideje. Csodálattal néz rád, Isteneként pillog szemérmesen de leplezetlenül és mikor kéred úgy mantrázza a neved, hogy annak hangjai még sokáig visszhangoznak a fejedben (ez okozhat némi fejfájást ha túl sokáig hagyod).

Aztán megszólítod és látod, hogy issza minden szavaidat, hogy az alázatosságot a büszkeség színezi – kihúzza magát – miközben a „bűnei” távoznak a testéből és távozik a lefolyóban. Itt ugyan egy pillanatra elbizonytalanodhatsz, hiszen sok mérget és ki tudja még mit küldtél most a csatornába, de a szertartás tovább gördül! A megtisztítás tökéletesen sikerül és az immáron puhába csomagolt izgatott és áhítattal teli híved lassan a főpapnőség felé lépdel! A tetőre.

Igaz alakod ezúttal nem vonz semmilyen tekintetet, semmit amit fel tudnál fedezni és a bizsergés a tarkódban is már  megszokott módon van jelen – a város éjjel lüktet a természetfelettitől. Nincs még egy ilyen tekintet mint Amyntáé ami így függ rajtad mikor megszólalsz. Ajkait nedvesíti és látod, hogy párásodik a tekintete, könnyeit nyeldesi vissza. A ruhája észrevétlen kerül a földre, de nem takarja el a testét, meg sem mozdul, csak keblei hullámoznak ahogy a levegőért kapkod. Ahogy peregnek a szavak a szádról úgy hullanak a könnyei, szinte zokog a végén, de ilyen tiszta tekintete senkinek sincs akit ismernél. Szinte aranyló tűz izzik benne, mintha maga is démon lenne és átsejlene az igazság a lélek tükrén. De nem… ő egy ember. A híved, a főpapnőd!

Amynta /Görög/ Igen! – motyogja, de te mégis tisztán érzed, hogy ezt válaszolta

A megtisztítás most a lelket éri és biz elönt az érzés, hogy korábban már tettél hasonlót. Adtál valakinek vigaszt, gyógyírt a lelki sebeire. Igaz, akkor volt mögötted egy hattyúszárny, egy éteri szépség, akire odapillantva elégedettséget és büszkeséget láttál: igen, így kell! Látod? Képes vagy rá!

Feloldod tehát Amyntát, aki megtisztulva remeg és zokog némán előtted, alig bír állva maradni, de érted, neked mindent! Reszkető kézzel tesz eleget kérésednek-parancsodnak. Érzed a forróságot amikor megérinted a kezét, reszketést, libabőrt, amikor te írsz az övébe és persze a lüktető eret mely vad szívvágtáról árulkodik!

S végül az eskütétel!

A feladatok amiket kérsz teljesíthetőek, bólintás érkezik mind a négy feladat megnevezésénél. Az ugyan, hogy  milyen felelősség terhét tetted rá… de ő sírva-mosolyogva bólogat, repdesnek a tincsek a szenvedélyességétől, míg a beavatás végül szavak nélkül ujjakkal összefűzve le nem zárul.

Férfi és nő ölelkezik némán a holdfényben a csillagok alatt.
Pontosan úgy, mint egykor.
Illetve… egy másik női alakot öleltél
S a tekintetekben hasonló érzések ragyogtak!

A pillanat tovaillan – bár lehet szerettétek volna ha örökre így marad – és te halkan büszkeségét táplálod, majd ünneplésre csábítod. Miközben a testek simulnak össze és egyesülnek, úgy a lélek és esszencia is összesimul. Ugyan végül minden elválik, mégis azonnal érzed, hogy ezúttal fényesebben, erősebben és forróbban járt át ez az egyesülés minden téren, mint eddig bármikor.

Szinte tökéletesen ragyogó lélek!


12. nap


Az igazság az, hogy a tegnapi szabadkéz olyan ösvényekre is elvezetett, ami ugyan nem tabu, de lehet nem is számítottál rá. Ami azt illeti ilyet még Jayr sem élt át még akkor sem amikor orvosnál volt, de valószínűleg ott amúgy sem. Amynta ugyanis tudta hogyan és mit kell tennie, hogy azonnal újra átélhesse veled a testi örömöket. Erre gondolsz lehet, miközben a naplót írod. Nem könnyű, de végül megteszed egy embernek amit kért, feltárod az Esszenciád és Emlékeid mélységeit. S bár egy pillanat majdnem a sötétségé volt, de végül te győzedelmeskedtél. S bár kaotikus az eredmény, de teljesen őszinte és igaz, mint ilyen igazi kincs!

A doktornő már nem lehet a híved, de szeretőd még talán igen. Az biztos, hogy a tapasztalata izgalmas lehetőséget ígér, de mindezt lehet picit tompítja a lánya, Kirké létezése-befurakodása a gondolataid közé. Ettől még lehet, hogy egy ember, egy másik! ember is megérintette az Elohimot, a Bukott Elohim Esszenciáját?

De miután bezártad a naplót, már tudod, hogy nincs mit szégyellned! Sőt! A leírtak hatására – meg némi fantázia talán – a mélyen alvó főpapnődet a valóságba csábítod az álmok birodalmából. Sikolyát épp csak el tudod nyomni egy forró csókkal… a viszonzás ezúttal ugyanígy érkezik, ami azt illeti akármit is tesz, az biztos, hogy most rövidebb idő amíg viszonoz! Ez lehet meglep téged, de ő büszkén néz rád.

Meglepetésedre Amynta nem sminkel. Egyáltalán nem. Természetes szépség és nem ken magára vegyszereket. Aztán nem kizárt leesik, hogy most tisztítottad meg és mint ilyen oltárrá emelted a testét, melyet nem kíván megszentségteleníteni!

Spoiler: megjelenítés
Amynta hite: +1
Amynta Asharu ajándéka
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Szeptember 02. 17:22:14
Enethiel

Cesariel szavai valahol igazak, de arra is rávilágít, hogy be kell vezetnem a közvetlen család fogalmát is - amibe Indira is beletartozik, ha nem akarom a népesség egy jókora részét már most szintén a védelmembe venni. Indira tekintetére
/Görög/ Látom úgy véled, hogy kissé túlreagálom, és megfelelően tudnád kezelni ezt a kényes szituációt! - vonom le a következtetést, majd apró szünet után - Ám legyen - megbízok a megérzésedben! Ha gondolod, holnap szívesen veszem a segítségedet - és legalább elkezdhetünk jobban egymásra hanglódni... - adom be a derekamat, mert ráébredek, hogy majdnem helyette döntöttem el, hogy mi lenne neki a jó.

A parton továbbra is erős a gyanúm, hogy Amynta számára nem lesz egyszerű megbarátkozni a többi szerető hívő tényével - és még nem tudom, hogy fogom ezt könnyebbé tenni neki.
Talán a doktornő tud majd tanácsot adni arra, hogyan is lehet ezt elfogadhatóbbá tenni...
Ám az tény, hogy szerencsés vagyok, hogy rám lelt! A kisajátításra törekvését leszámítva tökéletesenek mondhatom - és nem tűnik egyszerűenek további ilyen, minden téren odaadó hívőre bukkannom! Iasont pedig nem akadálynak, hanem bónusznak tekintem - aki lehetőséget ad arra, hogy segítségével belekóstolhassak a családi életbe, és más perspektívákból is láthassam a dolgokat a segítségével.


/Görög/ Holnap Kirkéék után egy negyed órára  benézünk az arborétum fogadócsarnokába - hátha nem csak Sophiával találkozunk! - válaszolom még Iasonnak arra, hogy találkozna Daliával.
A parton kifejezetten jól esik  kissé elfelejteni az elmúlt hetek zűrzavarát - bár néhány bikinis szépség láttán az az érzésem, hogy túl nagy kihívás elé állítottam magam. Ez a gyanú  tovább erősödik bennem, ahogy a hármas ikreket is megpillantom. Óhatatlanul is azon tünődöm, hogy melyik verzió csábítóbb számomra - feltételezve, hogy az odaadásuk egyforma - ha három Amyntával tölthetném az időt, vagy Amynta mellett további két egzotikus szépséggel? Talán mert az utóbbi elérhető, ezért választom azt - vagy azért mert tartok tőle, hogy három teljesen egyforma szépségre a kezdeti izgalom után könnyebb ráunni?
Az ikrek láthatóan nem érzik elemükben magukat a strandon. Az biztos, hogy azt már valamennyire megszokhatták, hogy ha együtt vannak, megbámulják őket - de ez mintha most valamiért zavarná őket. A máskor csak kellemetlen most sokkal jobban bántja őket... valalhol távolról ismerős a jelenség - amikor nálam csúszott ki az irányítás a kezeim közül - akkor én is mindenen és azonnal vérig sértődtem - mert úgy éreztem az egész világ ellenem fordult... Felmerül bennem, hogy segítenék akár csak pár kedves szóval - de csak egy lennék a szemükben a kellemetlen és pofátlan pasasok közül. Egy dolgot tudok nekik adni - teret, és figyelni, nehogy valami figyelmetlenebb pasas tovább rontsa a közérzetüket.
Bár felmerül bennem, hogy esetleg biztos ami biztos a hatalmamat használva felügyelem őket, nehogy bajuk essék - ezt a zsúfolt partra és Iasonra tekintettel elvetem. No meg ha megint elrontom, ismét valami borzadályra akadhatok - jut eszembe az első alkalom, amikor a kölyköt akartam megkeresni... Szegényt azóta sem találtam meg - mondjuk egy ideje nem is kerestem tovább - hogy megnyugtassam - jól vagyok...

A napozás ugyan nem várt kihívást és örömet okoz. Ami kissé elhúdódik, amikor Amynta elvonul játszani - A napon olvadva, kissé hűtendő a kedélyeket jégkockákra gondolok inkább, de ettől nem lett jobb. Talán azért mert hamarosan már azon tünődöm, hogy egy jégkockával is hogy tűzbe lehetne hozni a doktornőt ha volna rá alkalom. Igaz, az alkalomban erősen kételkedek - főleg ami a közeljövőt illeti. Ám a foglalkozásokat akkor sem hagyhatom félbe ha végül valóban otthagyom a rendőrséget - mert igencsak messzinek érzem még az állapotom javulását... pláne hogy Amyntáék  győzelmi öröme igencsak megmozgatja a fantáziámat is. Amivel önmagában nincs is baj - de vágy kordában tartása nem egyszerű feladat. Indira mellett sem igérkezik ilyen téren  könnyűnek a helyzet - főleg ha nem támogatja a munkahelyi szex lehetőségét...

Szerencsére a sziget Amyntának hála átmenetileg segít visszaszerezni az akaraterőm feletti kontrollt - így a part felé úszva valamennyire megkönnyebbülve megállapítom, hogy az ikrek nem csak hogy látszólag kissé kisimultabbak, hanem úgy tűnik hogy van ismerősük is - aki remélhetőleg jó hatással van a közérzetükre.
Hazaérve amíg várok Amyntára, van időm picit átgondolni, hogy Indirával kapcsolatban mit akarok. Igazából nincsenek kétségeim - úgy érzem, hogy amennyiben Cesariellel valami csoda folytán nem kötött paktumot - akkor bizony a hívemmé teszem Indirát is! Elvégre senki nem tiltotta meg... De csak óvatosan - érhetnek olyan meglepetések, mint a doktornő esetén - hűtöm azért a reményeimet kissé. Ám attól függetlenül, hogy végül  három nap múlva Amyntáék hogy döntenek a munkával kapcsolatban, vagy hogy kötött-e paktumot Cesariellel - szándékomban áll Indira szívét és testét is meghódítani - és mindenképp ebben a sorrendben! Viszont türelmesnek kell lennem, mert mint tapasztaltam - a kapkodással mindent el lehet rontani!

Ezért aztán Amyntával sem kapkodok - és pontosan úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltem korábban. Egyedül a futó fejfájás az, amivel nem számoltam - de jelen esetben ennyi áldozatot nekem is kell hoznom, ha azt akarom, hogy a szertartás minél fennköltebbnek tűnjön. A lefolyóba szaladó miazmára érkező futó elbizonytalanodásomra lélekben megvonom a vállam. Elvégre ezért vágtam zsebre a védelmet is, mert számoltam hasonlóval. Annak ellenére, hogy minden a terveim szerint halad - nem tudok nem elégedett büszkeséggel tekinteni Amyntára. Hiszen pont úgy viselkedik, amiben reménykedtem.

A tetőn a felszentelése érzhetően és láthatóan olyan katarzist okozott számára, amiben nem reménykedtem - de megerősített abban, hogy valóban jól döntöttem! A Hite pont úgy ragyog és izzik, ahogy egy főpapnőhöz méltó - és ami még fontosabb - értem! Maga a szertartás lehetett volna fényűzőbb  helyen is - de ezt bensőssége úgy érzem eléggé ellensúlyozta. A szertartás ajándék számomra a főpapnőm, és a felsejlő emlék volt - ez utóbbi később még számos merengésre adhat majd okot. Hogy kivel is voltam hasonló helyzetben, és hogy ki  volt akkor a mentorom?
De nem ezeknek, hanem Amyntának van most itt az ideje! Akiben szemernyi kétség sincs, és tudom, hogy nem is lesz! Ugyan felmerült bennem, hogy mennyire volt jó ötlet ilyen erős hittel ennyire a belátására bíznom a cselekedeteit - de tudom, hogy a főpapnőmnek csak felém kell tudnia elszámolni velük. S úgy vélem, elegendő iránymutatást kapott, hogy hol vannak a határok.
Már a tetőn a védelem felhasználása után kiderül számomra, hogy Amynta hitét sikerült megerősítenem, ami határozott büszkeséggel és örömmel tölt el. Hiszen így már kétségtelen, hogy Indira vagy más mellett nem érezheti magát kevesebbnek!

12. nap

A napló írása közben van lehetőségem újra felidézni Amyntával eltöltött időt. Szó se róla, hogy meglepett - de egyáltalán nem bántam. Főleg mert önállóan kezdeményezett, és mert pontosan azt tette amire kértem - örömet okozott nekem. A naplóírás viszont másképp okoz örömet - egyrészt amikor végre befejezem - másrészt pedig a felismerés, hogy ez egy újabb lépés saját magam megértése felé. Azzal a gondolattal már megbarátkoztam, hogy a doktornő nem lehet a hívem - de továbbra sem tettem le végleg Psykhe jelentette csábításról - egy bukott ne adja fel az álmait, igaz? Talán Iason sem ellenezné a további rendszeres találkozást - elvégre úgy tűnik, hogy Kirkével jól  megérik egymást. Kétségtelen, hogy volna mit tanulni a doktornőtől, és minden adottsága meg is van hozzá! De addig is sokat kell gyakorolnom, ha azt akarom, hogy igazán emlékezetes élményekkel gazdagodjon! Fordulok a főpapnőm felé...
Aki a jelek szerint kezdi kiismerni, hogy mi az, ami igazán beindít - és ennek megfelelően gondoskodik. A jutalma nem is marad el - ráadásul méltatom is az erőfeszítéseit a végén.

Reggel kissé meglep, hogy Amynta nem sminkel. Aztán csak végiggondolom a lehetséges okokat. Bár jelképesen a bűneit mostuk el - de gyakorlatilag igaz, hogy a testét megtisztítottam. Igaz, nekem az oltár díszítésével nincs gondom - de ha így gondolja, nincs kifogásom ellene!
Reggeli előtt körülnézek Amyntáéknál, hátha találok olyan könyvet, amiből India szokásairól megtudhatok valamit. Úgy néz ki, hogy szerencsém van, így az utikönyvet a reggeliző asztal mellé viszem.
A reggeli készülődés után a világért sem hagynám ki a közös reggelit -  még ha csak sebtében is ejtjük meg. Ugye Amyntát várja a munka, nekem pedig a doktornőt kell meglátogatnom délelőtt. Így aztán meg is kérdezem Iasontól

/Görög/ Ma is velem tartasz Kirkéékhez, vagy inkább maradsz itthon? - ajánlom fel neki a választás lehetőségét, és közben azon töprengek, hogy Gabriel atyához vigyem-e magammal? Ebben a kérdésben úgy döntök, hogy Amynta megérzésére bízom magamat - mert az enyémet elhomályosítja a félsz, hogy mi minden történhet.
/Görög/ Níta, megígértem Gabriel atyának, hogy ma dél környékén meglátogatom a templomnál egy beszélgetés erejéig - de nem vagyok biztos benne, hogy Iasonnak való hely, mert még soha nem jártam ott - vetem fel a kérdést, hiszen sejtheti, hogy akadhatnak előre nem ismert nehézségeim egy szent hely meglátogatása során. Aztán ha Indira úgy döntött, hogy részt vesz ebben a látogatásban, még hozzá teszem
/Görög/ Indira felajánlotta, hogy ő is jön - hogy ne kelljen hosszú ideig kellemetlen kérdésekre válaszolgatom az atyának.
Aztán Amynta  válasza után
/Görög/  S ha már témánál vagyunk! Találtam ezt a könyvet - mutatok a könyvre - Olvastad? Emlékszel belőle valami érdekesre? - tudakolom tőle.

A reggeli után magamhoz veszem a könyvet, és együtt sétálunk ki a házból, hogy aztán mindenki elinduljon a dolga után. Amynta egy puha csókkal indulhat dolgozni, mi pedig Iasonnal elindulhatunk ismét a doktornőhöz. Út közben legalább van lehetőségem megvitatni vele, hogy is áll a névadással, vagy hogy van-e valami ötlete, hogy ha majd megint lesz lehetőségünk, hova is menjünk el együtt? Illetve a buszon megpróbálok belelapozni a könyvbe, és legalább a különösebb szokásokra vagy a kasztrendszerre vonatkozó részekbe beleolvasni.

A doktornőnél köszöntöm Kirkét - hiszen egyértelmű, hogy ő is itt tölti az idejét, aztán köszönés után Psykhének átadom a kissé viseltes füzetet.

/Görög/ A házi feladat! - egyértelműsítem a dolgot. Úgy tervezem, hogy amennyiben kettesben maradunk, abban az esetben ahhoz a módszerhez folyamodok, mint Zaira esetében. Azaz felöltöm az Igaz alakomat szárnyak nélkül, de az éltető aurámmal, és úgy ülök le tisztes távolságra doktornőtől. A szememet a kinti panorámára szegezve próbálom meg kizárni a látványát, és csökkenteni a rám gyakorolt hatását. Amennyiben más is jelen van, akkor maradok Jayr testében, és nem érinek olyan témákat - amelyek bár megvitatást igényelnének - de érintik a természetfelettit. Így azt a kérdést sem, amely tegnap óta kezdett el belülről rágni - még ha meg is próbálok nem tudomást venni róla.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Szeptember 20. 13:12:57

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. augusztus 1. – 12. nap

Péntek – reggel



Idővel, de tanultál a hibáidból. Két nő után legalábbis azt, hogy a (n)ők nagyon kaotikusak és mérhetetlenül határozottak tudnak lenni, ha valamiről úgy vélik, hogy az ő kölykük és így anyatigrisként kell reagálniuk akkor is, ha valójában nincs is igazi veszély. Most azonban felülbíráltad korábbi döntésedet és mint ilyen egy szupernovát láttál Indira tekintetében, de mozdulni nem mert – pedig fogadni mernél, hogy a nyakadba akart ugrani – hiszen itt van Cesariel is…

Ennek az emléknek a felbukkanása a parton előzte meg Amnyta iránt érzett aggodalmad, mely abból fakad, hogy a nő aki teljes mértékben neked adta magát – testben és lélekben – nem szívesen osztozik. Ugyan tudja, hogy szükséged van több papnőre és papra, de azt már nem igazán tudja elfogadni, hogy miért kell velük intim kapcsolatba lépned…

A doktornő…

Visszatérve az álmodozásból nem tudsz másképp gondolni a leendő főpapnődre, mint a legjobb dologra ami veled történt a szabadulás óta és mint ilyen reméled, hogy több hasonlót találsz és…? Kérdés az lehet, hogy mit teszel ha ott is vannak gyerekek és a testőri munka mellett mondjuk szükségük lenne rád vagy ne adj isten neked rájuk!? Az biztos, hogy már most sokkal többet éltél és éreztél mint éteri létezésed alatt összesen! Még akkor is így látod, ha tudod, hogy a nagyobb részére egyáltalán nem emlékszel.

Iason & Amynta /Görög/ Az jó lenne! – mondják egyszerre, majd együtt is nevetnek (lehet veled is)

Peregnek a percek és a gondolatok, melyek közül sok igen érdekes de legalábbis izgalmas irányba terel, de végül maradsz a járt úton még akkor is, ha akadt nem egy vagy kettő olyan ösvény ami kalandos útra csábítana. Főleg az, ahol az ösvények száma több, de mintha mégis teljesen egy irányba vezetnének… aztán úgy döntesz, hogy tekintettel óvsz, hogy olykor nem a szavak vagy jelenlét, hanem a láthatatlan védelmezés a célra vezetés, így ezt teszed most is. Nem mintha szükség lenne rá, mert bárki próbál közelíteni hozzájuk, az olyan jeges arcokat és tekinteteket kap, hogy mind fázósan dörgölve magát hátrál meg.

A kölyök…

Ez is megérne némi időt, amit nem szántál mostanában rá, de most sem fogsz. Helyette akad napvédő krém és egy barnuló szépen ívelt hát és persze megannyi látni és csodálnivaló. Nem is találsz nagyon ellenszert a helyzetre, de talán valamennyire vigasztal a tudat, hogy valószínűleg nem te vagy az egyetlen aki azért tart az ölében törülközőt mert… semmi sem segít. Talán a tenger képes lehűteni vagy… és érkezik a leendő főpapnőd, aki csábító szirénként csalja magával a mit sem sejtő matrózt annak vesztébe… de ilyen veszély és ez a fajta végzet nem is annyira kedved ellen való.

Egy szigettel később.

A több mint testőr teória nagyon vonzó de azért rejthet buktatókat és nem feltétlenül annyit, hogy kinek a híve is a leendő védendő, hanem maga a tény hogy milyen írott és íratlan etikai szabályokat rúgnál fel – érdekel e egyáltalán az ilyesmi vagy amúgy is ketten kellenek az ilyesmihez. 

Pontosan annyian, mint a tetőre tervezett rituáléhoz, mely oly mértékben követi a terveidet, hogy talán magad is meglepődsz mennyire pontos és precíz minden előre irányított pillanat: Neberu is megirigyelhetné! Az biztos, hogy végezetül egy csodálatosan ragyogó szempárba merülsz el, ahol szinte látod a hitet mint kavargó viharfelhőt és éltető mély lélegzetet egyaránt egyetlen hiányossággal amit nem tudnál megnevezni, de tudod, hogy az az utolsó darab a tökéletességhez.

S az toll amivel megérintetted oly lágy volt, annyira könnyedén érintette a mellkasát szinte nem is volt igazi súllya, hogy amikor eltűnik (utolsóként), akkor mintha egy csalódott de mégis örömteli sóhajt csalt volna ki immáron ténylegesen is főpapnődből! A bizalom pedig kétirányú, kölcsönösen erősítik és nem kioltják egymást így nincs mitől tartani – úgy tűnik egyikőtök sem fél az esetleges kudarctól – és ez így van jól.

12. nap

A napló írás végén megértés vár. Azé is, mely szerint a doktornő talán nem is azt akarta igazán, hogy neki, hanem hogy magadból ki add azokat az esetlegesen elfojtott vagy meg nem értett pillanatokat amik akadályokat képez(het)nek vagy problémákhoz vezet(het)nek. Sok emlék előkerül, megfontolandó, hogy esetleg visszamenj a kezdetekre, a legelejére, de már ez is szép munka amit eddig tettél! No meg mit tehetnél, amihez nem átalkodsz bevetni azt, hogy tényleg megmutatod magad a doktornőnek és odaadod neki a naplót! Elvégre szerelemben és háborúban… vajon képes egy ember… egy elohim szeretni? Többeket is egyszerre?

Kirké… egy különc kis boszorka.

De valahol Iasonra emlékeztet és a párosuk úgy tűnik azon kevés tapasztalat alapján amit láttál, hogy a kettejük kapcsolata valóban működik. Igaz, hogy a lány idősebb és állítólag előbb is érnek, de azért Iason sem a tipikus korabeli fiú s talán pont ez kellett ahhoz, hogy képesek legyenek produktív kapcsolatteremtésre. De ezen gondolatok elvesznek már Amynta közeledésében és egészen reggelig nem is gondolsz másra csak a Rabisuk alkotta hormonokra és ferromonokra valamint az érzésre amit ezek vihara okozott…

Amnyta /Görög/ Ez mind vegyszer… mindegy hova kenem vagy fújom – mutatja a rúzst és pici parfümöt – amit kaptam nem mocskolom be! – mondja szelíd határozottsággal, de őszintén és hálával telve, majd emiatt gyorsan végezvén segítene a reggeli készítésben

Ezt kihasználva sietve kutatsz, hogy találsz e bármit Indiáról és meglepetésre van egy teljes utazási könyvsorozat gyűjtemény, melyben megtalálod Indiát is. Kiemelve és belelapozva már látod, hogy pontosan ilyesmire van szükséged. Ugyan csak felszínesen, de kitér mindenre amit csak tudni szeretnél kezdve a földrajztól egészen a gazdaságig minden. De ezek közül is talán a vallások és a kultúra érdekel a leginkább ami bevezet egy olyan színes Pantheon és utóbbi esetén kasztrendszer világba, ami méltán társa a hellének vallási és kulturális büszkeségének.

Kicsit megkésve eszmélsz a segítséghez, de még időben a reggelizéshez úgy beszippantott a könyv. Előre fel akarsz készülni a lehetőségekre még akkor is, ha esetleg felesleges is lenne Indira esetében. Most a csendes reggelizés a család része és ez nem is zavar senkit, ahogy Iason éppen a szobájába megy amikor már nem ő, de te búcsúznál főpapnődtől ami tele van fűszerrel, mint ígéret, vágyakozás és szeretet vagy épp hála, odaadás és a legfontosabb: Hit.

Iason /Görög/ Nem zavarok? – kérdezi kissé bizonytalanul, mert nem akar útban lenni (mintha érezne valamit) – Itthon is van tennivaló! – ajánl kiutat, de látod, hogy ő is kissé bizonytalan mit is szeretne, mert mindkettőben látja a lehetőséget. Megint te lettél a felnőtt, ahogy annak lennie kell.

Amynta /Görög/ Nem vagyunk ugyan gyakorló hívők, de remélem azért nem Tartarosz… akarom mondani a pokol vár ránk! – kuncog és megrázza a fejét, hogy nem bánja ha elviszed, igaz, ő talán nem tudja azt amit te vagy nem érzi át a súlyát vagy éppen csak végtelen a bizalma/hite. De amikor felveted a kellemetlenségeket – Lehetséges, hogy inkább előtte haza kéne hoznod! – veti fel, de feltétlen bízik benned ebben a kérdésben, míg Indira esetében ajkába harap és villanó tekintete sokat elárul, de bólint – Két felnőtt társaságában nem eshet baja! – jegyzi meg, majd témáváltás után a könyvre – Mire gondolsz? Csak érdekesség van benne! – nem érti mit szeretnél

Útközben.

Iason /Görög/ Még gondolkozom! Neked kell majd elmondani mit láttál, hogy tudjam milyen! – kér segítséget, tulajdonképpen kémkedésre szólít fel! míg a másik téma – Japánba! – vágja rá, de aztán megszeppenten folytatja – Korfura szívesen elmennék! – motyogja

Leszállásnál arra eszmélsz, hogy az ikrek megint Iasonnal beszélgettek, te pedig épp a kasztrendszer mélységeibe merültél, így már csak a mosolygós arcokat látod és persze Iason piruló arcát, aki épp eltesz egy papírlapot a kis mappájába. A következő lépés már a doktornő… előtt Kirké, aki pontosan akkor érkezik a lifttel amikor ti oda, így Iason már le is tud maradni ha szeretnéd, míg te felmész az Irodába, ahol sok emlék tör rád, de mielőtt bárminek engednél átnyújtod a viseltes házi feladatot!

Dr. Vardalos /Görög/ Szép napot Jayr! – köszönt határozottan de szelídséggel hangjában – Köszönöm! – veszi át a füzetet és bár nem szándékos, de látod picit óvatosabb, mint korábban volt amit picit old az Igaz Valód kisugárzása – Köszönöm! – mondja ismételten, de most folytatja – A jövőben célszerű megkérdezni a jelenlévőket, hogy nem bánják e, ha azok mind egyszerű halandók. – ajánlja, majd maga is kérdez – szerinted szükségünk van felügyeletre vagy…?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Szeptember 24. 18:11:03
Enethiel

Utólag értékelve a helyzetet - az a sejtésem, hogy a kocsiban Indira kifejezetten örült annak, hogy meggondoltam magam - ami kellemes érzésekkel tölt el, no meg reménnyel, hogy ezzel megtettem az első lépést a megismerése felé. Aminek úgy sejtem Amynta azért meghúzná a határait.

Tagadhatatlanul kezd bonyolódni a helyzet, és sok kérdésre nincs konkrét válaszom. Ami így előre vetíti az improvizálás vagy épp az eseményekkel sodródás szükségszerűségét. Ahogy szokták mondani - a hídon akkor kell átkelni, amikor odaértünk - azaz lehet, hogy a kérdések részben maguktól megoldódnak, vagy egyszerűsödnek - de mivel nem vagyok egyedül, ezért még az sem kizárt, hogy nem is én javaslom majd az ideális megoldást...


Eleinte próbáltam tartani magam az elképzeléseimhez - és figyelembe venni hogy mi helyes, vagy hogy kinek mi a hosszú távú érdeke - szerintem. Csakhogy bebizonyosodott, hogy vagy az én belső iránytűm defektes, vagy a világ nem pont az elvárásaimnak megfelelően működik - és hibát hibára halmoztam. Viszont mióta csak arra figyelek, hogy az éppen velem lévők jól érezzék magukat velem - azóta bár egyre több a kedves ismerős - ennek ellenére sokkal kevésbé stresszesebbek a mindennapok, s egyre inkább javul a helyzetem. A felismerés ha nehezen is, de megszületett, miszerint ha mint Bukottként is sikeres akarok lenni - akkor nem minden esetben ragaszkodhatok az emberi szabályokhoz. Viszont ezt azért valahol veszélyesnek is tartom - mert nem odafigyelve igencsak hamar elszaladhat a ló. Indira esetén pedig ha ő (is) szeretné a kapcsolatot intimitással elmélyíteni - akkor vélhetőleg nem az etikával kell foglalkozni. Ahogy szokták mondani szerelemben mindent szabad - és nem én fogok ennek ellentmondani...

Amyntában még mindig van további potenciál, hogy a hite még tisztábban ragyogjon - de sejtem, hogy ezen célom elérése érdekében még sokat kell tennem. De valami azt súgja, hogy az elérése nem lehetetlen - csak az a kérdés, hogy én elég kitartó vagyok-e hozzá?

12. nap

Most sincs kétségem, hogy képes vagyok egyszerre többeket is szeretni - és nem fizikailag értve. Mindenkiben meglátni azt, ami  különlegessé teszi, amitől igazán szerethető, amit csodálni tudok benne - no meg mindazt, ami felehetőleg mindannyijukban ugyanúgy megvan. Inkább az okoz némi bizonytalanságot, hogyan is tudok mindenkivel megfelelő mennyiségű  időt tölteni? Erre a legkézenfekvőbb, és legzűrösebbnek igérkező válasz az, hogy lehetőleg egy helyen...

Amynta válaszára bólintva halkan hümmentek.

/Görög/ Ahogy gondolod - de a közös időtöltésről akkor sem mondok le, és a pirosítást természetes úton csalom elő! - súgom a fülébe hátulról, majd a következő bő tíz percben merész kalandtúrára küldöm az ujjaimat.

Reggeli előtt az Indiáról szóló könyv sok meglepetést tartogat, és hamar rájövök, hogy milyen keveset is tudok erről a kultúráról. Amikor látom, hogy a reggeli nélkülem készült elő, félreteszem a könyvet.

/Görög/ Ilyenkor legközelebb szóljatok rám, hogy segítsek! - csatlakozok be újra a társaságba. Reggelizés közben megosztom velük azt a pár dolgot, amit most olvastam, és amire rácsodálkoztam.

Iason kérdésére megrázom a fejem

/Görög/ Természetesen nem zavarsz - válaszolom neki, aztán elvigyorodom - Tudod, az itthoni teendőknek van egy titka! Mégpedig az, hogy házi-manók vagy bejárónők hiányában bizony mindig megvárnak! Szóval azt javaslom, hogy gyere velem! - oldom meg a kérdést. Amynta azon szavai főpapnőként kissé mulatságosnak tűnnek, hogy nem gyakorló hívő - de tudom, hogy most a "hagyományos" vallásra érti. Ennek ellenére azért halovány mosollyal fogadom szavait. Látszik azért, hogy ő is bizonytalan - de amikor megemlítem Indirát, az eldönti a kérdést. Noha kicsit az a gyanúm, hogy még nem Indirában bízik ennyire, hanem Iasont tette meg felügyelőnek. Ezzel nekem nincs gondom - talán még jól is elsülhet, ha Iason először önállóan alkothat véleményt Indiráról. A könyvre vonatkozó kérdésére bólintok
/Görög/ Mint megtapasztaltam, ez teljességgel igaz. Inkább az érdekelt volna, hogy téged mi lepett meg benne leginkább - válaszolom.

Útközben.

Iason válasza Cesariellel kapcsolatban teljesen helyénvaló.

/Görög/ Semmi akadálya - válaszolom neki - bár az az igazság, hogy még én is csak az első benyomásokon vagyok túl.
Amikor Japánt említi, elgondolkozva hümmentek.
/Görög/ Érdekes és határozott válasz! Japán igencsak egzotikus hely európai szemmel nézve, tele furcsa, érdekes, izgalmas, megismerésre és felfedezésre méltó dolgokkal! Csak azt nem tudom, hogy honnan jött ez az érdeklődés? Talán a japán képregények? - tudakolom, aztán komolyabbra fordítom a szót
/Görög/ Hát, feladtad a leckét! Őszintén szólva nem tudom, hogy mikor és hogy tudnánk eljutni erre a két helyre - válaszolom - az egyetlen halovány remény jelenleg annak tűnik - ha kiderülne, hogy Indira szeret utazni! S amellett, hogy pont ezekre a helyekre megy, még téged is hajlandó elvinni. De ehhez annyi mindennek kellene összejönnie, hogy valóra váljon, hogy csak na! Ezért lemondani az álmodról nem szabad, de beleélni magadat sem! Mert nagy szerencse, türelem és bizakodás kell hozzá, hogy valóra válhasson!

Leszállásnál tudatosul bennem, hogy Iason érdeklődése Japánnal kapcsolatban akár a beszélgetőtársai hatására is fellobbanhatott. Sem a papírlapot, sem a "felismerésemet" nem osztom meg vele, mert akkor még jobban zavarba hoznám. Így csak annyit állapítok meg
/Görög/ Úgy tűnik, hogy ők is rendszeresen utaznak ezen a vonalon - vonom le a következtetést, és ennél jobban nem is erőltetem az ikrek dolgát. Mivel nem egy korosztály, így nem tartom valószínűnek, hogy Iason ledumálta volna őket a lábukról - bár ha tévednék, akkor le a kalappal a fiatalember előtt!

Kirké szokás szerint hozza a - lassan kiszámítható módon - furcsamód pontos formáját. Rövid, tűnődő pillantás a "véletlen" jutalma, de aztán hagyom annyiba a dolgot, és köszönés után Iasont a gondjaira bízom.

Az irodába lépve eszembe jut a múltkori nem túl dicső esemény - így önkéntelenül is kissé bekomorulok egy pillanatra. A füzetet átnyújtva

/Görög/ Neked is! - válaszolom, és valahogy nem tudom zokon venni az óvatosságát. A "korholásra", hogy legközelebb esetleg engedélyt kérhetnék, bólintok.
/Görög/ Jelen esetben az udvariasságot kissé hátrébb soroltam a biztonságod érdekében. Ebben az alakban nem kell a hormonokkal is küzdeni, csak saját magammal - válaszolom, majd a kérdésére megvonom a vállam.
/Görög/ Furcsa kérdés! Ha minden rendben volna velem, és teljes önkontrollt tudnék gyakorolni - ugye nem volna kötelező itt lennem. Ráadásul a minapi példa ékesen bizonyítja, hogy komoly gondok vannak... - hagyok pici szünetet, hogy belássa - eddig igazam van - Így nem ígérhetek olyasmit, hogy minden minden körülmények közt rendben lesz - mert bár erre törekszem, de van esély arra, hogy kicsúszik az irányítás a kezeim közül! Szerintem nem az én feladatom megsaccolni ennek az esélyét, mert ebben a kérdésben egyszer már súlyosan tévedtem. Kettőnk közül te vagy a veszélyeztetett fél - ezért neked kell eldöntened, hogy mennyire érzed magad veszélyben, és a kockázatokat csökkentendő milyen biztonsági intézkedéseket kívánsz hozni! Az én feladatom pedig az alkalmazkodás - fejezem be halkan.

Ha úgy dönt, hogy bízik bennem,  végre van lehetőségem előhozakodni azzal a kérdéssel, ami tegnap óta egyre inkább foglalkoztat.
/Görög/ Tegnap olyasmi történt, amire nem számítottam, és komoly változást hoz... - kezdek bele - Megegyeztem egy Bukottal, hogy az elkövetkezendőkben védelmezek egy halandót. Hogy neki mi benne az üzlet, azt még nem látom. De azt tudom, hogy mind a halandónak, mind nekem kedvemre van az ötlet - és további, engem érdeklő információkkal is kecsegtet a megegyezés... Ugye azt szokták mondani, hogy a változás elkerülhetetlen... Mégis most, itt belül azért rosszul érzem magam miatta. Mint tudod, Jayr elhivatottsága, hogy rendőr legyen olyan erős volt, hogy a szerelem és Lena helyett is ezt választotta - majd meg is halt érte. Most pedig épp arra készülök, hogy felhagyjak ezzel a hivatással - mintegy semmibe véve Jayr áldozatait - talán csalódást okozva Karl nagyapának, cserben hagyva a kerület lakosait és a kollégákat - csak hogy nekem, és pár embernek jobb legyen... Az hogy rendőr vagyok - az egy biztos, megkérdőjelezhetetlen sarokkő volt eddig, amire oly sok minden épült. A mostani döntésem logikusnak tűnik - de nem tartom teljesen helyénvalónak. Úgy érzem, mintha szemen köpném, elárulnám mindazt, amit Jayr képvisel..t... és ez nagyon zavar... Még akkor is, ha most már felelősséggel tartozom másokért, és az ő javukat tartom szem előtt a tágabb közösséggel szemben. Úgy meg főleg zavar, hogy azt gondolom, hogy jól járok ezzel a változással... Mintha harminc ezüstért eladtam volna valami fontosat... A közösség szolgálata helyett hagytam magam megvesztegetni! Beállva a sorba eladtam magam a gazdagoknak, és a hétköznapi emberek ismét vesztettek... és nem tudom, hogyan és mivel fogom tudni ezt a sarokkövet pótolni. Néha az az érzésem, hogy sok esetben nem túlszárnyalom Jayrt, hanem alul múlom, és nem ezt érdemli... Te eléggé ismersz engem, de objektíven látod a helyzetet. Ebben az esetben hol húzódik a határ az önzőség és a jogos önérdek között? - szegezem neki a kérdést.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Október 02. 13:28:46

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. augusztus 1. – 12. nap

Péntek – kora délelőtt



A doktornővel szemközt ülve még fel-felsejlik a tegnap és a reggeli események, de elég jól tudsz koncentrálni az „itt és most”-ra még akkor is, ha nehezítésként az itteni utolsó pillanatok komor felhőket hoznak magukkal az amúgy napsütötte kedvedre.

Ilyen például Amynta birtoklási kísérlete és az irántad érzett végtelen hite közti ellentét vagy épp Indira érzelmeinek kusza viharai melyek nyitott könyvként hevernek előtted. Akadnak elképzeléseid az eshetőségekről, de szerencsére nem kezdtél aggódni olyasmi miatt, ami amúgy is rajtad kívül áll még akkor is, ha esetleg tudsz némileg hatni a dolgokra.

Eltelt pár száz vagy ezer év így lehet, hogy az iránytű pontossága idejemúlt vagy azok az értékek változtak meg esetleg valami más áll a dolgok háttérben amire még nem derült egyértelműen fény. S persze nem csak az emberi, de lényed esszenciális része is nagyban befolyásol(hat)ja a dolgok menetét-alakulását még akkor is, ha emberként szeretnél-akarsz reagálni legyen az bárki… különösképp Amnyta.

Emberek szerint is lehetséges – igaz nem mindenki szerint – többeket szeretni. Ott van a poligámia, poliamor és más polip dolog, hiszen megannyi csáppal sok mindent meg lehet fogni időtől és helytől függetlenül legyen az fizikális vagy kevésbé testiségen alapuló.

Nehéz is kizárni a testiséget főleg akkor amikor a reggeli pillanatok kísérnek egy olyan nő társaságában aki másképp vonzó számodra. Az efféle érettség ami nem csak korból fakad igen vonzó lehet és mint a példád is mutatja nem csak lehet. Főleg, hogy szintén ma döbbentél rá arra, hogy a világ többi része mennyire más és különleges: mennyire keveset tudsz erről.

Most belegondolva a reggelbe rájössz, hogy nem fognak szólni olyan triviális dolgok miatt mint a reggeli készítés és ha szeretnél segíteni akkor arra kell figyelned, mert szerintük ez nem várható tőled, sokkal komolyabb és fontosabb feladatok várnak rád. Mint most épp a doktornő tekintete sugall türelmes várakozást, úgy tűnik hosszasabban kalandoztál el mint gondoltad.

Dr. Vardalos /Görög/ Kirké vigyáz Iasonra, nekünk pedig kettőnknek kell dolgoznunk a problémákon és megoldásaikon. – osztja meg veled, hogy nem hívott be senkit őrangyalnak (egy őrangyal ellen)

Egy ilyen megoldás volt Amynta válasza is, aki tréfásan azt mondta, ha valaha eljuttok Indiába akkor személyesen mutatja meg, hogy mi a válasza a feltett kérdésre. Éppen most kezd titokzatoskodni mikor azt hitted mindent elmond. Ez pontosan olyan, hogy te vajon említetted már a doktornőnek az ázsaiai fétisedet? Talán ott rejlik valahol Iason válasza is aki a mangákat és cosplay (-es lányoka) t emelte ki, nem beszélve az anime-ről. Nem biztos, hogy minden értettél, de az igen, hogy Iason nagyon szereti ezeket a dolgokat.

Dr. Vardalos /Görög/ Örülök, hogy időt adsz magadnak és átgondolod a dolgokat! Ha úgy véled kell még pár perc, akkor csak nyugodtan! – szelíd mosoly és türelmes várakozás

Utazás… talán mindenki jót tenne. A tengerpart tuti találat volt és egy családi utazás egy következő lépés lehetne, főleg, ha nem csak ti, de esetleg Indira is veled utazna. Elengedi e Cesariel és vajon maga Indira szeretné e… álmok és bizakodás, pontosan azok a szavak köszönnek vissza, amiket te adtál Iasonnak! S az sem kizárt, hogy tanáccsal a fiatal fiú tudna neked szolgálni, hiszen ő már kétszer is beszélgetett az ikrekkel te pedig csak sóvárogsz ilyesmi után úgy, mint a jelen utánad így felpillantasz a doktornőre.

Dr. Vardalos /Görög/ Köszönöm, hogy odafigyelsz! – mondja most, hogy már látja figyelsz rá majd érkezik is a kérdés – Milyen harcokat kell vívnod magaddal? – őszinte érdeklődést vélsz látni a szemei ragyogásában, minek ékes példája a – Nincs benned feloldhatatlan akadály míg akarod a változást. Utat mutathatok, kulcsokat és más szimbolikus segítséget, de végül te fogod megvívni a magad csatáit. Mindenesetre a teljes alkalmazkodás van ahol az egyetlen lehetőség, itt azért van némi mozgástér. – majd elhallgat, szeretnél e valamit

S aztán belekezdesz…

Dr. Vardalos /Görög/ A változás örök. Állandó és elkerülhetetlen… – mondja és tudod, hogy ezt egy Bukott mondta még a Háború idején. Egyszer már felidéződtek benned ezek a szavak, de most már azt is tudod, hogy egy Lammasu mondta – A rendőr mint olyan mit is tesz? Magad is védelmező lennél és mint ilyen most alapvetően mindössze a terület és személyek száma változik ami egészen más megközelítést igényel. Kérdéseket tehetsz fel magadnak, hogy Jayr beérte e volna járőri feladatokkal vagy… illetve, hogy te mennyire is kell követned az Ő útját. Igaz, hogy az ő testében létezel, hogy örökölted az emlékeit, de te nem Jayr vagy. – hangsúlyozza ki – Illetve, hogy ő ezt vajon önmagáért vagy a Nagyapjáért tette e. Számtalan dolog befolyásolja az emberek életét és most, hogy ti örököltök némi lenyomatot a lelkükből magatok is érzitek annak komplexitását-összetettségét. De vizsgáld meg ezt a másik oldalról is: te mit szeretnél? Ez a döntés mire és kire, kikre van hatással, hogy ha elhagyod az addig járt utat az hogyan segíti a te gyógyulásodat: PTSD nem csak Jayrnak lehetett volna. Elvégre egy háború után tértél vissza közénk. Olykor lehetünk önzőek! Mi a nagyobb önzőség? Ha a múltban ragadsz és egy előre választott úton haladsz vagy éled a saját léted-életed? Kinek az elvárásait akarod magad elé helyezni? Meddig? Miért? Időt kell adnod magadnak, talán félrevonulni, hogy meditálj az eléd került akadályokon és nehézségeken. Esetleg kérj másodvéleményt vagy ülj le a parkban és hallgass meg egy idős athénit arról, hogy mit is bán az életéből… de egy dolog mindenképp foglalkoztasson: a szabad akarat! – mosolyog rád hálásan és tudod, hogy ez neked Enethielnek szól, hiszen te is ezért harcoltál egykor – Adj időt magadnak, hogy számot vess.

Elhallgat, hogy befejezte, de időt is ad ha kell addig mindenképp amíg tölt neked egy pohár vizet.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Október 09. 18:02:07
Enethiel

A kellemes reggeli programom folytatása lehetne a doktornő, de tudom, hogy ez most nem fog megtörténni. Pontosabban nem történhet meg! No nem azért mert nem szeretném, hanem mert a doktornőnek vannak más elképzelései. Azért így sem olyan egyszerű, mert ha nem figyelek oda, a tekintetem elkalandozik rajta. Így inkább a városi kilátásra emelem a tekintetem, amely kevésbé érdekes - de cserébe kevesebb illetlen gondolat jut az eszembe.

A problémákon nem kell dolgoznunk - azokból van elég, mert megbízhatóan szállítom őket. Ellenben a megoldásaik megtalálása már valóban nem megy olyan szépen... A szavaira aprót biccentek - mintegy jelezve, hogy értem.

/Görög/ Azért szeretném jelezni, hogy nagyra értékelem, hogy vasárnap lévén nem Kirkével töltöd az időt, hanem velem küzdesz. Bizonyára volna jobb programod is - de ha mégsem, akkor most hívnám fel a figyelmedet arra, hogy túl sokat dolgozol! - figyelmeztetem némi aggodalommal a hangomban, mert nem ez az első hétvégi kezelése.

Amynta reggeli válasza ugyan picit meglepett, de azt mutatja, hogy mindig van mit megismerni a másikról. Hogy a doktornőnek nem említettem még bizonyos preferenciáimat vagy terveimet - az igazából azért lehet, mert az egyik része nem tűnt lényegesnek a kezelés szempontjából - a másik fele pedig nem pont az, amivel mostanában le kellene támadnom. De ha már preferenciák - valahol meg tudom érteni Iasont is - aki ha jól értem a beöltözős, szerepjátékot kedvelő csajokért van oda. Igaz, mesélt még képregényekről és rajzfilmekről is, amelyek ennek a szubkultúrának a forrásai - de azokat picit kevésbé értem - talán mert kevesebb információm van róluk.


/Görög/ Nem szándékosan váratlak! De nem gondolhatok mindent át, mert akkor nem marad másra idő. Ezért mostanában sokszor vagyok kénytelen megérzések alapján dönteni - válaszolom. Ráadásul minél többször ugyanaz a megérzésem, annál inkább biztos vagyok benne, hogy  jó nyomon járok, vagy valóban azt szeretném, amit a megérzésem sugall. Mint ahogy az ikrek mai napi látványa is megerősítette az elhatározásomat az ázsiai származású hívek kérdésében. A doktornő kérdésére haloványan elmosolyodom
/Görög/ Erre a kérdésre megleled a választ a füzetben! - válaszolom neki. A szavai valahol hízelegnek, hogy nincs előttem leküzdhetetlen akadály, de azért sejtettem, hogy a dolog nem fog könnyen menni.

/Görög/ Oh, hát én merek nagyot álmodni! Az általam óvandó területet mérete változhat, de a személyek számát pontosan tudom definiálni: az emberiség minden egyes tagja - függetlenül attól, hogy a földön, holdon vagy máshol tartózkodik-e. Már ha nem számoljuk bele az állatokat... Lássuk be, ehhez képest még egy kerület is nagy visszalépés, pedig a Pireusban 163 688 fő lakik. Ennél nagyobb visszalépés az, ahogy most tovább szűkítem a területet és a személyek számát. Úgy vélem, hogy nekem nem alul, hanem felül kéne  múlnom Jayr munkásságát - de ez jelen állapotomban még nem igazán megy. Viszont legalább némi  fejlődést magam is tapasztalok, de vajon elegendő-e ez a fejlődési ütem? Mert ha nem, akkor ugyanúgy "kihalhatok", mint a Dodó - ami lehet, hogy pont a segítségem hiánya miatt pusztult ki végleg - tűnődők el azon, hogy annak a madárfajnak sem adhattam második esélyt... Picit ingatom a fejem, mert nem értek teljesen egyet a doktornővel
/Görög/ Ezzel vitatkoznék... ha önző vagyok, és csak magammal törődőm, abból semmi jó nem sül ki! - hívom fel a figyelmét arra, hogy a minap már megtapasztalta ezt az oldalamat - Én óvatosabban fogalmaznék:  amíg nem sérti mások jólétét a cselekedetem, addig megtehetem. S hogy mit szeretnék? Segíteni abban, hogy az elmúlt pár ezer év hibáit kijavítva új s tartós aranykorba lépjen az emberiség. De kissé elkalandoztam! Szóval azt kéne elfogadnom, hogy kicsiben kezdve teljesítem be a szerepemet - fokozatosan növekedve - és ne zavarjon a tudat, hogy egyébként mennyi mindenkinek lenne szüksége a segítségemre. Az már legalább világos, hogy a cél eléréséhez rengeteg hívő segítségére lesz szükségem. Furcsa belegondolni, hogy a korábban minket mindenhol körülvevő, és tápláló Hit biztosításáért most saját szektát, vallást kell létrehoznom. Jelenleg szabadidőből rendelkezek a legkevesebbel - így időt adni magamnak csak úgy tudok, ha mástól veszem el - ami nem könnyű. Ráadásul ha elfogadom az ajánlatot, jelenleg úgy néz ki, hogy a szabadidő fogalma majdhogynem megszűnik - zárom a gondolatsort, és érdeklődve figyelem, hogy miért is töltött nekem vizet, hiszen az igaz alakom nem igényli.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. Október 20. 11:16:57

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. augusztus 1. – 12. nap

Péntek – kora délelőtt



Nem könnyű ellenállni a doktornőnek. Vajon csak veled szemben viselkedik így vagy mindenki ezt a vonzó oldalát ismerheti meg? S ha valaki pont így tett ahogy te és ezért maradtál le arról, hogy a te papnőd legyen? Ki lehet az, aki hasonlóan gondolkodik, mint te? Esetleg teljesen másról lenne szó? A város látványa azért valahol lenyűgöző, igaz, egészen más formában, mint azt az érett női test ami mögötted található. Nem is biztos, hogy sikerül teljes mértékben az a fajta ellenállás, hogy ne csodáld meg mindkettőt…

Dr. Vardalos /Görög/ Kedves tőled, hogy ezt mondod. S köszönöm az aggodalmad is! – mondja őszintén, s mintha valami apró érzelmi árnyék bújna meg, de nem tudod még értelmezni. Igaz, korábban ezt sem vetted volna észre. Fejlődtél! – Magam osztom be az időmet és meg tudlak nyugtatni, van benne hely a pihenésnek is! – mondja szelíden, de határozottan és mégis, lehet megfordul a fejedben, hogy ha az Arborétumba vagy más pihenésre alkalmas helyre vinnéd és segítenél neki ellazulni…

Aztán ki tudja, talán sikerül elkerülni a gondolatot, hogy a két doktornő… főleg, ha Iason beöltözős szubkultúrája is felötlik.

Dr. Vardalos /Görög/ Köszönöm! – érinti meg finoman a füzetet – Úgy gondolom, hogy nagy segítség volt, hogy elkészítetted, komolyan vetted! – s tényleg így is gondolja, majd a témaváltás után – Azért, mert az állatok az nem a te felelősséged. – komolyan beszél továbbra is – Nem könnyű a feladat és nem segít az sem, hogy nem vagy erőd teljében. De ahogy az emberek említik hasonló helyzetekben: innen szép felállni. Kicsit talán közhelyes, de mint minden népi megfigyelés, ami tapasztalaton alapul nagyon is helytálló. Attól, hogy esetleg szóvirágba csomagolom, nem igazán lesz igazabb. – mosolyodik el, amitől teljesen megváltozik… minden. – Látszik, hogy milyen erősen próbálkozol. Úgy gondolom, hogy ebben a teljesen idegen helyzetben örökölt emlékekkel amik keverednek a sajátjaiddal és új, kusza érzésekkel együtt komoly kihívás elé vagytok állítva. Nem biztos, hogy az a helyes út, ha Jayr mértékeihez méred magad. Igazából… meg kell találnod az egyensúlyt a két dolog között.

Amikor szavakba öntöd a gondolataidat türelmesen végighallgat, majd

Dr. Vardalos /Görög/ Ha nem törődsz magaddal, másokkal sem tudsz. Itt is a mérték a fontos, ahogy oly sok mindenben. De veled kezdődik és végződik igen sok minden, még az is, hogy másoknak mit okozol. – itt rögtön eszedbe juthat két gyilkosság és egy erőszak, amiből egyik volt tényleges végzetes, a másik két esetnél voltak enyhítő (meg sokkoló) körülmények – Szerinted… van még lehetőség egy új és tartós aranykorra? – kérdezi és egyszerűen tudod, hogy ő nem így gondolja – De a tervek a növekedésedre pontosan azok, amiket Jayrkét várnék tőled. Azzal, hogy ezt felismerted, úgy gondolom egy kiváló kezdet számodra! – ért egyet, erősít meg

Picit tűnődik a hívek kérdésén

Dr. Vardalos /Görög/ Igen, a hívő kérdés mindig egy, ha nem a legsarkalatosabb pontja egy Démon… Bukottnak? Míg az előzőt a propagandának köszönhetitek, addig az utóbbit magam sem értem teljesen, hogy miért Bukott, de Elohimok sem vagytok már, így azt hiszem azt a terminust használnám amit magad előnyben részesítés. A Sebettu kifejezésen is gondolkodtam, de te mit szeretnél?

Sebettu… Érkezik a tudás: Egy Ház, vagy Sebettu (fordítva "a Hetek"), a Bukott társadalom egyik felosztása. A Teremtés hét korszaka létrehozta az Elohimok hét Mennyei Házát, amelyek mindegyike a kozmosz egy aspektusának irányítására jött létre. Tüzet és szelet, a Földet és a csillagokat, a tengereket, a vadonokat és az életet magát is a Teremtő által kijelölt Elohimok kormányozták.

S végül a gondolatsor…

Dr. Vardalos /Görög/ Bármit is hozol létre minden felelősség téged terhel majd. Ahogy a Teremtő is tette, ahogy a Hatalmasok amikor életet adtak az alattuk Szolgálóknak. Így a te kultuszod tőled függ és bármekkorára is növekszik, a gyökere benned leledzik. Amit átadsz a híveidnek az „öröklődik” majd a továbbiakra. De időd, ahogy korábban említettem: mindig legyen magadra! Ha valami rossz benned és azt adod tovább… a szabadidő… az nagyon furcsa gondolat tőled. Hiszen azért szólítottak titeket a létezésbe, hogy szolgáljatok. A Teremtést, az embereket… még ha ezt nem is mindenki érdemli meg. Az idő fogalma számotokra létezik e egyáltalán, kik korokat éltetek meg? De ott a szabad akarat… akarsz magadnak időt. Miért? Kiért? Neked kell tudni… és beosztani is. De nem látok lehetetlent, csak kihívásokat. Lehetőséget a fejlődésre. S te?
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. Október 24. 18:09:49
Enethiel

Nem bonyolítom vagy képzelem túl a dolgokat - egyszerűen amíg nem bizonyosodom meg az ellenkezőjéről, feltételezem, hogy a doktornő mindenkivel szemben ilyen kedves és segítőkész. Ahogy azon sem igazán érdemes töprengenem, hogy miért, hogy és ki előzött meg a doktornő esetében. Elvégre amíg nem találkozom vele, addig sokkal egyszerűbb és tisztább a szituáció. Mégpedig, hogy vágyom a doktornő közelségére. A város látképe után hamarosan azon kapom magam, hogy ismét a doktornő adottságai kerültek az érdeklődésem középpontjába. Magamra kissé bosszúsan újfent a a városra fókuszálok, de a szavaira újfent óhatatlanul rápillantok, majd a felötlő pikáns gondolatok miatt zavartan újra a városra kapom a tekintetemet, mintha a doktornő tudna olvasni a gondolataimban. Pedig mindössze az zavar, hogy még ebben a formámban sem tudom teljesen figyelmen kívül hagyni a vágyaimat -annak ellenére hogy moderálnom kell magam.

/Görög/ Hiszek neked! Annak ellenére, hogy akárhányszor találkozunk, még a legfurább időpontban is mindig csak dolgozni látlak. Ezért gondoltam arra, hogy szólok - az alváson kívül is szükséged van némi szabadidőre! - válaszolom.
A felelősség említésére szomorúan elmosolyodom
/Görög/ Az én felelősségembe, pontosabban ideámba belefér minden élőlény. Vagy a minap is túlteljesítettem - jut eszembe a megmentett cica - De valóban, a feladat mértékéhez igencsak fel kell nőnöm - ismerem el, hogy van hova fejlődni - s azért hasonlítom magam elsősorban Jayrhoz, mert egy teljes bolygóhoz képest az nem tűnik annyira rémisztően nagy falatnak. Tudod, ha egy nagy feladatot sok kicsi, könnyebben elérhető feladatra bontasz, akkor több a sikerélmény, és nem látszik annyira lehetetlennek a cél elérése! - aztán hálásan elmosolyodom a dicséretre
/Görög/Köszönöm - de sajnos a próbálkozás nem elég - a haladás vagy a siker az, ami elfogadható az esetemben!

Az aranykorra vonatkozó kérdésére hezitálás nélkül válaszolok
/Görög/ Ne légy kishitű! - kérem tőle - Sok mindenre van lehetőség. Nem lesz egyszerű, de mivel itt vagyok, így az esélyben teljesen biztos vagyok! - jelentem ki kételkedés nélkül - elvégre miért ne járna még egy esély az embereknek és a bolygónak?

A doktornő azért elismeri, hogy a jó tervek legalább olyan fontosak, mint a tettek - de azért egy kicsit még marad a kétely: tényleg egy kultusz a legmegfelelőbb arra, hogy visszanyerjem az erőm jó részét?

/Görög/ A Sebettu nem szimpatikus. Az eleve feloszt, kategorizál, skatulyáz. Azt sugallja, hogy a többség nem olyan, mint én. Pedig sokkal több mindenben hasonlítunk, mint amennyiben különbözünk. Még a Bukott is szimpatikusabb, mert az egy csoportként kezel minket. A szabadidő alatt azt hiszem nem ugyanazt értjük - állapítom meg - Az én definícióm szerint munka az, amit főképp ellentételezés fejében végzek - hogy lakhatás, étkezés és pénz álljon rendelkezésünkre. A szabadidő szerintem pedig az, amikor azt csinálom, amit szeretnék vagy amire elrendeltettem. Egyetlen emberre vigyázni folyamatosan juttatások ellenében - nos, akármennyire is profilba vág - azért munkának nevezném. Még nem tudom, hogy fog működni, de azt feltételezem, hogy nem akkor, nem oda, és nem úgy megyek ahogy a kedvem tartja -hanem  én alkalmazkodok a munkaadómhoz. Elvégre nem rángathatom el jobbra-balra magammal, csak mert dolgom van. Ugyanis ő a munkaadó, és nem az én grupiém - aki engem kísérget. Ezért gondolom azt, hogy kompromisszumokat kötve, vagy a szabadidőmben foglalkozhatok azzal, hogy betöltsem teremtésben kijelölt szerepemet. Ugyanis eredendően ebben a formában egyszerre egy helyen tudok csak jelen lenni, ami azért nehezíti a dolgomat, mert ha épp kísérgetem a védett személyt, akkor máshol nem tudok lenni. Azaz abban az időpontban nem a kultuszom építgetésével, önfeljesztéssel, segítségnyújtással vagy a teremtésben betöltendő szerepem ellátását elősegítő tevékenységet végzek. Én ráérek, de megfigyeléseim szerint az emberek kevésbé. Ők tőlem függetlenül élnek és halnak - nem várnak arra, hogy ráérjek a gondjaikkal foglalkozni. Gondolj bele: naponta rengetegen halnak meg azért, mert nem vagyok erőm teljében. Igazából ez az, amit nem könnyű elfogadnom...



/Görög/ Kultuszt még szerintem nem építettem, mert eddig nem volt rá szükség. A felelősség kérdésével is teljesen egyetértek. Már most próbálom letenni a kultusz alapjait, de nem tudom, hogy mennyire tudom majd elkerülni a versengést és féltékenységet. Jelenleg Amynta az egyetlen hívem, aki mivel alkalmas volt rá, megtettem főpapnőnek, etalonnak - de nem hiszem, hogy ennek ellenére kitörő lelkesedéssel fogadja majd a további jövevényeket, hiszen így egyre kevesebb időm marad rá. Szóval már most látom a nehézségeket, de a megoldást még nem. Az elképzelésem szerint mindenki egyforma bánásmódban részesülne. Az egymáson taposó hierarchia valahogy nem a kedvencem - még ha az valamennyi rendet is hoz magával. S én is kihívásokat látok, meg lehetőségeket - amiből a lehető legjobbat szándékozom kihozni mindenki számára. - hallgatok el a végén.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. November 15. 11:22:05

(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Demon/21.jpg)

Görögország, Athén
1999. augusztus 1. – 12. nap

Péntek – kora délelőtt



Olykor a legegyszerűbb dolgok az igazak vagy ahogy mondani szokták: a dolgok néha pontosan azok amiknek látszanak. Megfogadod ezt a tanácsot és a doktornőt a kedves és segítőkész halmazba sorolva úgy véled, hogy nem lesz még egy olyan félreértés mint amire korábban már sor került. Ugyanakkor kikerülhetetlen felüti a fejét a gondolat, hogy azért lehet, hogy imponált neki az Őrangyal, hogy a nő él benne és védelmet keresve ösztönösen akart befolyásolni arra, hogy óvjad őt még akkor is, ha ezért némi intimitásra is sor kerülhet… de ebben a Rabisu vagy Lammasu bukottak biztos, hogy sokkal jártasabbak.

Nagyon sok ember él a földön. Ezt tudod, Jayr-tól örökölted, de olykor a média is hangoztatja, hogy egyre több embert egyre nehezebb etetni… és Kínában népességrobbanás hihetetlen méreteket öltött! Számtalan potenciális hívő van, így valóban értelmetlen azon tűnődni, hogy ki előzött meg, de azt viszont neked kell(ene) beismerni, hogy még egy Dr. Vardalos nem lesz közöttük. S bár nem találkoztál még és ki tudja mikor fogsz a Pártfogóval, de tény, hogy amíg nem vesz részt az életedben, addig talán nem is kell vele foglalkoznod. Ugyan Leo nem teljesen ezen a véleményen van, de ugye neked nem is kell vele egyetértened feltétlen ebben a kérdésben.

Dr. Vardalos /Görög/ Mit gondolsz, ha mint egy Rabisu becserkészel egy nőt és eltöltesz vele valamilyen formában némi intim időt, akkor a vágyad csökkeni fog vagy csak tovább szítja a lángokat és Nusku-ként semmisülsz meg egy emberi érzés alkotta ösztöncsapdában? – komoly kérdés, őszintén érdekli

A téma a munkamániáról ilyetén irányt vett és most már biztos vagy benne, hogy tudja vagy észrevette és próbál segíteni a legegyszerűbb módon ahogy csak teheti: beszélgetéssel.

Dr. Vardalos /Görög/ Tegyük fel, hogy mégis vannak kételyeid a pihenésemet illetően. Akkor nincs más teendőd, mint elhívsz Kirkét és engem, hogy töltsünk el együtt némi időt amit te pihentetőnek gondolsz Iason és ha gondolod, az édesanyja társásagában.

Aztán a fenti kérdés és felvetésre megkapta a választ, tovább boncolgatja a válaszaidat:

Dr. Vardalos /Görög/ Nem kell megmentened az egész világot. Legalábbis ne akarj rögtön mindent az elején. – picit mintha nem csak erről beszélne – Van és lesz is elég kihívás, hogy az egész Teremtést a vállaidra vedd főleg úgy, hogy nem vagy egyedül. De amíg megteszed, ami tőled telik addig úgy gondolom nincs miért szégyenkezned. S csak azt mondom, amiről úgy látom, hogy igaz! – erősíti meg a dicséretet – Legyél türelmes. – Jayr emléke: Róma sem egy nap alatt épült fel; jut eszedbe. – Az teremtettek titeket, hogy minket szolgáljatok. A második esély is nekünk kéne járjon, ami valójában már nem a második, de ezen persze lehetne vitatkozni.

Hosszasan néz téged amikor kételyeiddel vívsz belső tusát, de végül nem kérdez rá. Ellenben a folytatás már kapcsolódik a témához, hiszen a Sebettu:

Dr. Vardalos /Görög/ Ezek mind része az életnek, a teremtésnek. Feladatod van, helyed a Rendben, az egészben. Ez már eleve kategorizál. Az, hogy Elohim vagy, Asharu, már skatulyáz. A világ így működik. Ezzel harcolni, na az még lehet, hogy nekem is lehetetlen fogalmát juttattná eszembe.

Természetesen ez csak egy beszélgetés, ő pedig csak egy álláspontot oszt meg veled. Egy emberét…

Dr. Vardalos /Görög/ Minden értelmezés kérdése. Ahogy egy vessző is komoly jelentésbeli különbséget tud adni, úgy egy fogalmat is lehet addig csavarni amíg igazolja az állításunkat. Meggyőzhetnélek arról, hogy személyes őrangyalként, ennek a fiatal nőnek adod meg az esélyt a könnyebb életre és már is betöltötted a szerepedet, de akkor tényleg elrendelés eszméje lenne és nem a szabad akaraté. Persze egyesek szerint az amúgy is csak illúzió. Ugyanakkor ha a munkaadóddal tudsz beszélgetni, érvelni és adott esetben megfelelő kapcsolatot kialakítani, akkor természetesen az általad felsorolt dolgok is másképp alakulnak. Lehetséges, hogy éppen ott akad dolga vagy mivel nem egyedül védelmezed gondolom, egy-két órára elenged… meg aztán ott van az, hogy nem kell ezt örökké végezned, idővel kereshetsz más bevételi forrást, de addig is megteremtesz egy stabil hátteret – veti fel, de persze a döntés a tied – Ami a másik dolgot illeti… léteznek Rituálék. – mondja nagyon halkan, kicsit el is pirul szerinted, de aztán mintha semmi sem történt volna folytatja – tőled függetlenül is rengetegen halnak meg. Sokan szabad akaratukból dobják el az élet ajándékát, mások erőszakos halált halnak és persze vannak akik egyszerűen elérték a pillanatot, amikor a léleknek tovább kell lépnie – erről tudna valaki mesélni, ötlik fel esetleg – s persze ez már megint nem a te feladatot.

Kis csend, emésztgetés. Szemezés esetleg, szusszanás. Egy apró korty, víz a pohárból, védtelenség képe előtted. De ellenállsz a pohár pedig megpihen a korábbi helyén (az asztalon, poháralátéten).

Dr. Vardalos /Görög/ Talán… tényleg nem kellene mindent egyedül tenned. – jegyzi meg ismét a kultusz témában is. – A Rend fontos. A Hierarchia nem feltétlen rossz dolog. Fontold meg. - javasolja
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. November 19. 18:41:38
Enethiel

A töprengés ismét - számomra - ismeretlen vizekre vezetett, ahol csak feltételezésekre és megfoghatatlan benyomásokra támaszkodhatok. Találtam egyszerű, és tetszetős - de nem biztos, hogy helyes választ is - így megelégedve vele inkább nem kutatok tovább.

A sok potenciális hívő rengeteg lehetőséget rejt, és természetesen hatalmas felelősséget is. A doktornőből valóban nem fogok még egyre bukkanni - de mindazt, amire belőle a párfogója nem tart igényt, és a doktornő önként adja, azt úgy vélem... kiérdemelhetem.
A kérdésére megvonom a vállam

/Görög/ Nem tudom. De mivel a Maslow piramis alján kotorászunk, olyan lehet, mint az éhség. Hasonlattal élve az esetem olyan, mint aki eddig mindig csak optimális mennyiségű, de ízetlen főtt rizst és főtt csirkemellet evett - ám most ráengedték egy ötcsillagos hotel svédasztalára. Mennyi új, felfedezésre váró íz, lehetőség, kaland! Óhatatlanul végig kóstolja - de egy idő múlva telítődik, és a kezdeti habzsolásból visszavesz egy átlagosabb szintre, és kialakul az ízlése - azaz tudja, hogy mit szeret és mit nem. A gond talán akkor lehet, ha felállítanak egy olyan szabályt, hogy csak egyet választhat a svédasztalról. Amely választás bár igen ízletes, de önmagában nem csillapítja teljesen az éhséget, hanem inkább felkelti az étvágyat. Legalábbis ez az elmélet, és lehet, hogy a gyakorlat rácáfol... Szerinted? -kérdezem, hogy neki mi a véleménye.

A burkolt randevú ötletére picit meglepetten pillantok rá.

/Görög/ Rendben! Még nem tudom, hogy mikor, de meg fogom tenni! De készülj arra, hogy aktív kikapcsolódásban lesz részetek ellensúlyozandó az irodai munkát - hívom fel a figyelmét, hogy ne épp végig tespedős programot várjon.
A felvetésére, hogy ne az egész világot mentsem meg, elvigyorodom

/Görög/ Ha egy világvégén csak az otthoni ötven négyzetmétert mentem meg, az idővel okozhat nehézségeket. Képzeld el, ahogy a lakás sértetlenül suhan a világvége után a semmiben, de kifogy a kaja a hűtőből! A boltba sem tudnék lemenni, mert az ajtón túl már nincs semmi! Pontosabban csak a semmi van. De ha van, akkor az meg... - legyintek ahogy rájövök, hogy komplikálódik a fogalom - szóval a részmegoldásoknak hátrányai miatt csak a teljes siker elfogadható - aztán kissé komolyabban folytatom - Nem vagyok a csapatmunka ellen, de addig is, csapat nélkül marad az egyéni erőfeszítés. A fokozatos fejlődéssel és a szolgasággal sincs gondom. Az idők folyamán felgyűlt feladatok mennyiségével inkább. Mindenesetre az idő azért szorít, mert minél tovább halogatjuk, halogatom bármiféle ok miatt a feladatom elvégzését - annál nehezebb és több problémát kell megoldani, mert eszméletlen ütemben produkáljátok őket... - a nekünk is kéne járjon-ra picit neheztelően pillantok rá
/Görög/ Ez elég szerencsétlen módon lett megfogalmazva. A szolgaság felemlegetése után ilyen hamar rátérni arra, hogy milyen előjogok illetik meg az embereket, vagy hogy milyen elvárásoknak kéne megfelelnünk - a részedről is némi türelmetlenséget, enyhe követelődzést sugall számomra.
A többiről nem beszélve! De mivel ismerem, ezért azt már hozzá sem teszem neki hogy - ha nem ismerném, és történetesen afroamerikai lennék, azt is gondolhatnám, hogy így próbálja nyomatékosítani, hogy szolgaként hol a helyem a fehér emberek világában. De bizonyára nem ezzel a szándékkal mondta azt, amit - így egyből el is engedem ezt a kérdést, meg az enyhe sértődöttséget, hiszen nincs alapja. Viszont az, hogy szó szerint holmi második esélyt emleget, az vajon véletlen, vagy elszólás lett volna? Idővel kiderül...

/Görög/ Ok, a világ skatulyáz. De azért ha lehet, én megpróbálom kerülni amíg lehet - válaszolom, hiszen úgy gondolom, hogy ez némileg nyitottabbá tesz.
Indirával kapcsolatban pedig

 /Görög/ A részletekről halovány fogalmam sincs - az kialakul. Egy dolog lett még csak kikötve - éjjel-nappal a közelemben kell lennie. Ez szerintem szokatlan lesz mindkettőnknek. Valószínűleg nem csak engem feszélyezhet eleinte a dolog, de ő is kénytelen lesz valamennyire alkalmazkodni. Ha a sejtésem nem csal, emiatt a kitétel miatt legközelebb már ő is elkísér a következő időpontra Iasonnal együtt - mert biztos vagyok benne, hogy Iason nélkül Amynta még inkább féltékenykedne.
A rituálékat említve meglepetten nézek rá
/Görög/ Mármint azokon kívül, amit esetleg magamtól kitalálok? S azok hogyan is segíthetnének a dolgon? - kérdezem, mert nem tudom, hogyan működnek, sem azt, hogy ezt én tudnám-e hasznosítani, sem pedig azt, hogy egyáltalán szeretném-e hasznosítani.
/Görög/ Mert azt értem, hogy kisebb rituálékra, ceremóniákra, szokásokra támaszkodva fel lehet építeni egy kultuszt - amik megerősítik a közösséghez tartozás érzését - de van egy olyan érzésem, hogy nem ezekre gondoltál - teszem még hozzá, hogy aztán megválaszoljam a másik felvetést is
/Görög/ Ha időben rájuk bukkanok azokra, akik maguk döntenek úgy, hogy eldobják az életüket, azoknak is fel lehet ajánlani egy másik, számukra addig ismeretlen lehetőséget - egy új életcélt az utolsó pillanatban - és eldönthetik, hogy élnek-e vele. A másik két kategóriába eső emberek viszont valóban kívül esnek már a lehetőségeimen - válaszolom, mert nem tartom elképzelhetetlennek, hogy valaki esetleg a hatásomra visszalépjen az öngyilkosságtól, és lecserélve a régi életét (amivel igencsak elégedetlen), a kultuszom védőszárnyai alatt új és boldogabb életet kezdjen.
Amíg a doktornő iszik, van lehetőségem elgondolkozni azon, hogy hova is vinném el kikapcsolódni. Talán falmászásra, hogy szó szerint miattam másszon a falra? Szóba jöhetne még valami rövid evezős túra - de ugyebár a víz az sokkal veszélyesebb közeg... De azt hiszem, hogy ez még várat magára, mert előbb ki kell alakítanunk Indirával valami rutint, hogy tudjak előre tervezni...
A felvetésre, hogy nem kellene mindent egyedül intéznem, hümmentek

/Görög/Jelenleg nincs, vagy nem látok másik lehetőséget. Ahogy észrevettem, új híveket úgymond megtapasztalható "csodákkal" tudok legkönnyebben magam köré gyűjteni. Amynta legyen bármilyen elhivatott, de nem képes ilyesmire - és az agresszív térítgetés nem csak nem igazán szimpatikus, de kontraproduktív is lehet. Szóval marad az, hogy amíg nem találok jobb megoldást - az új híveket magam intézem. Hierarchia? A jelenlegi egyházak és multicégek hierarchiája nem győzött meg arról, hogy az volna az ideális, és leginkább emberbarát. Hm... szóval nem vinném túlzásba. Eleinte talán két csoportot tudnék elképzelni. A szimpla híveket - akikkel ritkábban találkozom, például ünnepnapok és összejövetelek alkalmával, vagy ha segítségre szorulnak - és az elkötelezettebbeket, akikkel legalább heti szinten találkozom, és akikből kialakul a papság - tűnődők hangosan, majd kissé elkanyarodva a témától megkérdezem tőle
/Görög/ A minap találkoztam egy Namaruval a Bel kórusából, Cessel a vörös boszorkánnyal - nem tudom, hogy hallottál-e róla, de ha igen, akkor jellemeznéd nekem egyetlen szóban, hogy ismereteid szerint mennyire bízhatok meg benne? - tudakolom, majd elmosolyodom - de azt hiszem, túlságosan is elszakadtunk az aktuális problémáktól - adom vissza a doktornőnek a lehetőséget a beszélgetés irányítására.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. November 20. 12:15:07
Dr. Vardalos /Görög/ Egészen helytálló hasonlat. Olvasgattunk? – mosolyog rád – lehet, hogy legközelebb már csak hallgatóságnak leszek jelen? – tréfálkozik veled – Viszont nem árt tudni mely fogások mérgezők, váltanak ki allergiás reakciót vagy jelentenek más valós veszélyt. Nem beszélve arról, hogy a falánkság bűne is rejt elég problémát, bár esetedben a testi tünetek gyógyíthatóak. – mosolyog tovább, picit talán irigykedik? Nem tudod eldönteni – Ami pedig az elmélet és gyakorlat esetét érinti, a papírformát olykor olyan pillangók rebbentik szét amire nem is gondolnánk!

A véleményezett randi ígéretedre csak biccent:

Dr. Vardalos /Görög/ Azért legyél tekintettel rám! – megint, mintha azt mondaná védelmezz, de persze lehet, hogy csak te látod bele. De tényleg csak te?

S érkezik a világvége kérdéskör:

Dr. Vardalos /Görög/ Tudom, hogy értetted. – jegyzi meg szelíden, mert úgy látja nagyon kisarkítottad  - Úgy legyél maximalista, ahogy a képességeid és lehetőségeid engedik, mert ha olyan célokat tűzöl ki amiket nem tudsz megvalósítani, akkor a csalódás mint egy vírus képes a Gyötrelem mutációjaként pusztítani! – int óvva, és most inkább úgy hangzik, mint akinek tapasztalata van, majd – Biztos, hogy egyedül vagy? – kérdez rá, de nem feszegeti, inkább amolyan gondolkodj rajta kérdés volt

Aztán érkezik a szolgaság kérdése

Dr. Vardalos /Görög/ Felgyülemlett feladatok? Szerintem ne akard az elmúlt évezredeket megoldani… azok az idők elmúltak. De ez csak személyes vélemény, tegyél úgy ahogy szerinted helyes. – amennyiben jól értette mit szerettél volna ezzel mondani – Úgy látom valami nem tetszik. Pontosan mivel nem értesz egyet? – érdeklődik határozott szelídséggel – Lehet vitatkozni a tényekkel, de ezt nem én, hanem ti mondtátok ki. Az Elohim mint… faj azért jött létre, hogy a Teremtést szolgálja azáltal, hogy mindenkinek megvan a maga helye és feladata. Fogaskerekek az egészben, amitől az működik. De ez a gépezet a múltban ért változások hatására – Lázadás – már nem úgy működik ahogy kell és hogy meg lehet e javítani… vannak erre törekvések és ellentörekvések is. Aztán amikor az ember mint olyan megjelent és egy olyan változót hozott az egyenletbe ami alapján az egész eredmény konzekvens volt… mindenki hatással volt mindenkire és az egész annyira más lett, amire talán maga a Teremtő sem számított. Esetleg pontosan ez volt a célja… ez megosztó a kutatók között. Attól, hogy egy kutyát nem mersz annak hívni, attól az még az lesz. – mosolyodik el, hogy nincs bántó szándék a szavakban – Talán nem emlékszel, de az előjogok miatt szabotáltátok a saját Lázadásotokat. – majd hirtelen elhalkul, mint aki olyasmit mondott el amit nem kellett volna. Esetleg még nem kellett volna – Mindenesetre a részemről biztos lehetsz, hogy nincs szó arról amit vélni látsz. Ugyanakkor biztos, hogy sokaknak nem mindegy. Míg ti kortalanok vagytok, nekünk minden perc érték. Ebből fakad a türelmetlenség is, a követelődzést nem teljesen értem, de tény, hogy vannak akik úgy vélik alanyi jogon több jár nekik mint másoknak. – aztán a gondolataid egyre sötétebb vizekre eveznek és már rasszizmus is felmerül a fejedben, míg kitalálsz a közeledő viharból, hogy esetleg ne próbálj meg valami igazságfélét tenni, mert szerinted nem úgy értette.

Dr. Vardalos /Görög/ A világ egy rendszerre épül. – pillog, de többet nem fűz már hozzá, inkább Indira miatt – Igen, biztos vagyok benne, hogy tökéletesen fog alkalmazkodni. – bíztat magabiztosan – Esetleg házhoz megyek. – említi meg, hogy ez is lehetőség, majd a meglepettséged teljes mértékben visszatükröződik – Te tudsz… – aztán felnevet, jóízűen, vidáman és önfeledten. Talán sosem láttad még ilyennek – Nem, nem ilyen rituálé. – a kezét az asztalra teszi, szerinted meg akarta simítani az arcod, de lehet persze másról van szó, de… – Lehet nem fog neki örülni, de lehet itt kaptam meg a bizalmat és-vagy a szabad akaratom érvényesül, de a rituálé alatt az igazi természetfeletti Bukott rituálékra gondolok, mint például a gyógyvíz. De akkor nem emlékszel. – sóhajt, csalódott, de nem benned. Valószínűleg remélte, hogy emlékszel ilyesmire.

Végül maga a második esély kérdésköre

Dr. Vardalos /Görög/ Igen, ez egy nemes cél. Kemény kitartó munka és rengeteg idő segítségével teljesen járható is, ha épp nincs Fortuna áldása rajtad – Kívánom, hogy minél több ilyen elveszett lelket meg tudj menteni! – mondja úgy, hogy nincs kétséged afelől valóban őszinte. Végül a csodák témaköre – Megtisztelő ez a bizalom. – hogy ilyen nyíltan beszélsz mindenről, de már maga a főpapnő egy hierarchikus rendszert feltételez és pillanatok alatt megidézted a múlt szellemét. De ezzel nincs semmi baj! – szerinte nincs, majd Amynta esetét említve lehajtja picit a fejét, nem szól semmit, helyette inkább mikor felnéz – Ezek emberi piramisok, tökéletlenek. Ugyanakkor a hibáikkal együtt mégis valahogy működnek. Mint a Teremtés. Döcög nélkületek, de nem az igazi. – a kettős rendszerre nem reagál meghallgatott, de ebben már nem kíván beleszólni

Az utolsó kérdésnél felszaladt a szemöldöke

Dr. Vardalos /Görög/ Igen, tudom ki ő. – mondja halkabban a szokásosnál, majd megrázza a fejét – Ne haragudj, de nem tehetem. – bocsánatkérő mosoly – Ahogyan ha rólad kérdezne úgy neki is ezzel a válasszal tudnék csak szolgálni.

Legvégül:

Dr. Vardalos /Görög/ Ezzel a mai találkozónk végére is értünk. Remélem, hogy te legalább annyira érzed a változást, mintamennyire az látszik rajtad. – mosolyog rád, de azért ad még időt, ha lenne valami, kérdezhess nyugodtan
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. November 23. 17:21:52
Enethiel

/Görög/ A kilenc órás monológomat még csak fogalmazom, mert Castro beszédének hosszát gondoltam megdönteni - válaszolom vidáman arra az élcelődésre, hogy legközelebb csak hallgatnia kell.
/Görög/ Az egészségtelen fogásokkal kapcsolatos tudást pont úgy tudom megszerezni, mint az eddigi ismeretek zömét. Oktatás híján saját káron - válaszolom, és rá pillantva tartok egy pici szünetet - megadva neki a lehetőséget, hogy önként vállalja az ilyen irányú továbbképzésemet.
/Görög/ Igény esetén más esetében is gyógyíthatóak a tünetek - füzöm még hozzá a véleményéhez, mintegy burkoltan utalva arra, hogy csak szólnia kell, ha szeretne élni a lehetőséggel.
/Görög/ Ez csak természetes! Szerintem kár aggódnod! Nem csak a te, hanem a gyerekek adottságaira is tekintettel kell lenni! Mivel gondolom általában kicsit többet szaladgálnak nálad, így valószínűleg ők jól fogják bírni, míg neked pedig legfeljebb izomlázad lesz.

/Görög/ Ezzel már szembesültem - bólintok a figyelmeztetésére, hiszen nem véletlen került a kolléga sem kórházba - ami azért még most is kényelmetlen érzéseket kelt. A kérdésére csak biccentek.
/Görög/ Ha nem a mindennapi életvitelt nézzük, vagy a nehézségeimet - hanem kizárólag a természetfelettit - nos, laza kapcsolatok vannak. S legfeljebb jelöltek. De olyan Bukott, akivel vállvetve összedolgoznánk olyan közös célért, amely jobbá tenné akár csak az Athéniek életét - nincs. A hétköznapi életben már sokkal több segítségem van - ismerem be - ám a természetfeletti problémák zömét ez nem segít megoldani.

/Görög/ Azzal egyetértek, hogy a jelenlegi gondok prioritást élveznek, de ha azokat sikerül normalizálni, akkor mindenféleképp sort kerítenék a régebbi problémákra is, mert addig csak tüneti kezelésről beszélhetünk. A teremtő jóindulatú terveire annyira nem alapoznék. Talán demens, nemtörődöm, vagy rosszindulatú - de ez csak az én véleményem. Még azt is kinézem belőle, hogy amit mi kaptunk büntetésként, azt a győztes Elohimok jutalomként kapták - mert furcsa mód nyomuk sincs - válaszolom, majd a kérdésére
/Görög/ Lehet, hogy túlérzékenynek tünök, és hogy korábban nem zavart volna - de tőled nem esett jól hallani, hogy kutyához hasonlítasz, és hogy kerek-perec kimondod - nem vagyok  egyéb, mint szolga. Tudom, hogy az egyik egy szimpla hasonlat, a másik pedig igaz - de ettől még nehéz nem foglalkozni vele. Gondolom a probléma abból adódik, hogy a te szavadra többet adok, mint másokéra - hívom fel a figyelmét erre a - számomra - fontos apróságra.

Amikor megemlíti, hogy házhoz jönne, megrázom a fejem

/Görög/ Ha megoldható lesz, mi jövünk el - mert szerintem így is többet dolgozol a kelleténél - és az utazással továbbra is a te idődet rabolnánk. Persze kiderülhet, hogy a munkaadóm sokkal jobban be van táblázva, de azon azért meglepődnék - aztán eszembe jut az anyagi része is - apropó, az elkövetkezendő kezelések költségét már ne a rendőrségnek nyújtsd be, mert nem az adófizetőknek kell állnia! - emlékeztetem  nem csak őt, magamat is.

Értetlenül fogadom a nevetését, de aztán leesik, hogy nem velem, hanem rajtam - de legalább nincs benne irigység. Ugyanilyen értetlenül, de nem sértetten hátrébb húzódok ahogy az asztalra teszi a kezét, mert bár ezzel közelebb került - de azért az érdekében továbbra is tanácsos tartani a távolságot. Sejtem, hogy miről is beszél - de szokás szerint a hogyanokról sincs fogalmam. A következtetésére biccentek
/Görög/ Látom, kezdesz ráébredni, hogy annyi ismerettel, mint amennyire magamtól rájöttem, vagy amennyit itt-ott elmagyaráztak - nem sokkal tudok többet a lehetőségeimről, mint Alekosz a strandbüféből. A helyzet pozitívuma az, hogy kevés információ is megduplázza az ismereteim mennyiségét - a hátránya pedig az, hogy a kisérletezés és a jelek szerint is nevetséges információhiány sok kellemetlen melléfogással jár - magyarázom, de feltehetőleg már ő is eljutott eddig a következtetésig - hogy úgy nem könnyű egyről a kettőre jutni, ha olyan alapok hiányoznak, amit szerinte nevetségesen egyszerűek. De legalább most már jobban érti, hogy korábban miért gondolhattam azt korábban, hogy nincs más lehetőségem - hiszen nem is tudok más lehetőségekről.

/Görög/ A főpapnő mint élő etalon szolgál a többi hívő számára, hogy milyen egy igazán elhivatott hívő - magyarázom az egyik okot, hogy azután
/Görög/ Elveszett lelkekből túlságosan is sok van - de remélem, hogy sikerül majd csökkenteni a számukat - válaszolom. A válaszra Cesariellel kapcsolatban szomorúan felsóhajtok
/Görög/ Köszönöm! Azért kár érte! - értem ezalatt Cesarielt, és azt, hogy elsőre túlzott reményeket tápláltam Cesariel megbízhatóságával kapcsolatban - Az is sokat elárul, hogy nem merted határozottan azt mondani, hogy szerinted megbízhatok benne... -   Zaira egy kissé elfogult lehet Cesariellel kapcsolatban, de szerintem velem szemben is az. Ez azt jelentheti, hogy legrosszabb esetben Cesariel sem tökéletes, de legalább igyekszik mint én? Aztán picit tűnődők még a válasz másik felén is. Majd ahogy a doktornő asztalt bont.
/Görög/ Mindketten tudjuk, hogy ez a változás messze nem elég, de legalább az irány jó - vonom le a következtetést, hiszen az imént mondta, hogy ha rólam kérdeznek, rólam ugyanúgy nem tudna teljes meggyőződéssel csak jót mondani - de ezzel egyet is tudok érteni. Utána elköszönve tőle és odakint Kirkétől megvárom, hogy Iason össze-szedelőzködjön.

Kifelé menet még megkérdezem Iasont

/Görög/ Mielőtt átsétálnánk az arborétumba, szeretnél valamit enni vagy inni? Esetleg egy fagyi? - érdeklődök tőle, hiszen a reggeli már jóval korábban volt. Amennyiben van rá igény, akkor útba ejtjük a megfelelő kis boltot vagy gyorsbüfét, hogy kissé feltöltődve érkezzünk meg a botanikus kert fogadóépületéhez. Ott Sophia-t keresem, hiszen ő az aki feltehetőleg útba tud minket igazítani. Ha megtaláljuk, jókedvűen üdvözlöm
/Görög/ Mi újság, kedves Sophia? - érdeklődőm - Egészség terén minden rendben, vagy esetleg volna min javítani? - tudakolom, hogy esetleg szüksége van-e a segítségemre - majd a válasza után folytatom
/Görög/ Szeretném bemutatni az egyik ifjú családtagomat - Iasont! - pillantok Iasonra - illetve Sophiát, a botanikus kert egyik szívét!
A köcsönös bemutatkozás és rövid beszélgetés után folytatom
/Görög/ Ma csak beköszönni jöttünk, ha már erre jártunk - Alexandros vagy Dalia esetleg szintén itt van a közelben? - érdeklődök Sophiától. Ugyanis velük szintén érdemes volna megismerkednie Iasonnak - de mivel Gabriel atyával van még egy találkozónk - nem biztos, hogy beleférne egy hosszabb séta a jókora arborétumban. Így nem vagyok benne biztos, hogy Daliával is lesz lehetőségünk találkozni.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Thyriel - 2023. November 27. 12:03:27
Mosoly jutalmazta az aprócska humort a guiness célokkal kapcsolatban aztán pedig teljes figyelem hallgat türelmes-szótlanul. Mikor láthatóan örömmel vennél valami visszajelzést:

Dr. Vardalos /Görög/ Egy mentor mindenképp hasznos dolog, de azért sok tudás van elrejtve az okkult emberi tudásban is! Ez a vörös boszorkány akit említettél emlékszik talán a legtöbbre abból ami volt. – jegyzi meg, hogy ha már vele kerülsz kapcsolatba, akkor talán nem is vagy annyira rossz helyen – Igen, köszönöm! – említi szerinted hálával telve amikor a gyógyítás kerül szóba és végül a gyermekeket érintően: na szép! ennyire gyengének tűnők? – kérdez rá mikor az izomlázat veted fel, de aztán rá kell ébredj – bár lehet előbb szólsz és aztán (se) gondolkodsz – hogy csak tréfált.

Aztán amikor a Bukottakat említed és a kapcsolatok hiányára mutatsz rá

Dr. Vardalos /Görög/ Athén bukottjai nagyjából összedolgoznak. Említettél néhányat és akadnak még azon túl is páran. Afféle Udvart alkottak, mely – kis szünet, mosoly – hierarchikus. Az Udvart a Tyrannus irányítja, öt Miniszter segítségével. S persze a piramis egyre szélesebb az alapok felé haladva. Ez az információ ajándék a patrónusomtól, kérte osszam meg veled. Ez a rend persze nem mindig volt így, de sikerült félretenni a vitákat és kiegyezni, hogy valamire szükség van, különben nem tudnak megfelelni az eljövendő akadályok leküzdése jelentette kihívásoknak. Ami pedig a Teremtőt illeti… egyesek szerint a Nagy Terv mindenre kiterjedő, de vannak részei amiket maga Lucifer sem tud, míg mások szerint már rég elhagyta ezt a Teremtést és megint van aki azt mondja, hogy nem is egy Teremtő volt… – de ő láthatóan nem tudja mit higgyen.

Aztán csend. Döbbent és kínossá váló, talán picit fagyos csend. A doktornő arca kifürkészhetetlen mikor sérelmeidnek adsz hangot és perc, percek is eltelhetnek mire belekezd:

Dr. Vardalos /Görög/ Az igazság egy háromélű penge. A te igazságod, az ő igazsága és az igazság maga. Sokak nem szeretik hallani, mert… számtalan oka lehet. Neked is biztos megvan a magad igazsága és most nem azért vagyunk itt, hogy firtassam azt. A jövőben tekintettel leszek arra, hogy bizonyos témáknál másképp fogalmazzak. – mondja semleges hangon és talán pont emiatt tudod, hogy ez tényleg így lesz – Annyit szeretnék megemlíteni, hogy reméltem tőlem jobban fogadod, mintha valami idegen mondaná meg ugyanezt. – ajkába harap, talán észre sem veszi, mindenesetre tanult belőle az biztos.

Dr. Vardalos /Görög/ Köszönöm az aggodalmadat! – pici mosoly, vidámság a komorságra – S az észrevételt is! – bólint aprót, majd a nehezen jött mosoly gyorsan tűnik el az arckifejezésedet látva – Óvatosan sértődj meg dolgokon. Szerény személyem egy gyenge ember, de ugyanaz egy Bukottal szemben konfrontációhoz vezethet. Ha bizonyos dolgokra nem annyira emberien reagálsz, könnyebben tudod majd kezelni őket. – mondja komolyan, most a lénye egy komor orvos aurájának rideg fényében fürdik – Ezért nem fogod tudni beteljesíteni sosem egyedül a küldetésed. – zárja le, mintha olvasna benned – De természetesen a döntés a tied. A következményekkel együtt. – mutat azért rá, hogy lehet durcáskodni, de ha már „mindenki”t sikerült elmarni, akkor nagyon kellemetlen jövő várhat rád.

Aztán bólint, de nem oldódik annyira a helyzet, mint bárki (esetleg) szeretné.

Dr. Vardalos /Görög/ A szavaknak jelentése van. Súlya, sőt, igazi ereje! Ha te főpapnőnek nevezed és így mutatod be, akkor már mindenki fölé helyezted. Nem kívánom megszabni, hogyan alakítsd a sorsod vagy mi lenne a feladatod esetleg hogyan kéne tenned dolgokat. Mindössze segítő szándék vezérel, olyasféle ami nem pokolba vezet. Természetesen csak addig, amíg a szerződés szól és te úgy gondolod, hogy szükséged van rá. – de nem csak te lehetsz megbántva, hiszen amint kimondtad a „nem merted” szót, láttad, hogy átléptél valami határt, amit a másik kezelt ugyan, de kifejezetten nem vett jó néven.
Ebben a hangulatban váltok el.
Kirké odakint komor arccal mered maga elé.
Iason teljesen elmélyülten rajzol és nem figyel semmi másra.
De amikor odalépsz hozzá és kérdezel, felfigyel, végighallgat majd láthatóan eltűnődik:

Iason /Görög/ Nem, köszönöm! Menjünkk az Arborétumba!

Az utazás eseménytelen csak Kirké tekintetének súlya kísérthet még, de Sophia örök vidámsága és éltes kora ellenére fiatalos lendülete biztos elmossa a korábbi pillanatok jeges szorítását. S persze ott van mellette Alexandros is aki mint mindig most is pakol valamit! Növényeket természetesen, vagy gondozásukhoz elengedhetetlen eszközöket, kiegészítőket.

Sophia /Görög/ Jó reggelt fiatalember! S neked is kisfiam! – mosolyog rá Iasonra – Nem panaszkodom kedveském, nem panaszkodom. – köhög picit, de elhessenti – Nincs olyan amit egy jó kis mézes tea ne oldana meg!
Alexandros /Görög/ Mondtam, hogy segítek! A hűtőházban hideg van! Megfáztál… azt hinné az ember ennyi tapasztalattal ilyen ügyetlenséget már nem követsz el!
Sophia /Görög/ Egy kis köhögés nem halálos kór! – néz megrovóan – Igaz e Iason? – néz hirtelen a fiúra, aki meglepetten pislog
Iason /Görög/ I…Igen! Pe… Persze!
Sophia /Görög/ Dalia most nincs itt. Általában nem tartózkodik itt, sok a tennivaló az arborétumban, mindig van mivel törődni! – mosolyog egy kis cserepes virágra, majd lassan megfordul, kiemel egy virágot és átnyújtja a fiúnak – Vidd el édesanyádnak!
Alexandros /Görög/ Nem úgy van az Sophia! – lép és neves zsebkendővel köti be a virág alját és betekeri egy méretre vágott papírba – Tessék!
S egyben áll rendelkezésedre-rendelkezésetekre.
Cím: Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
Írta: Dierol - 2023. December 01. 18:45:39
Enethiel

/Görög/ Még az elérhető könyvtárak mélyén is rengeteg tudás várja, hogy megismerjem őket - értek vele egyet - a szűk keresztmetszet inkább én vagyok - utalok arra, hogy időbe telik még végigolvasni is őket, nem hogy elsajátítani. De ezt inkább vidáman mondom, hiszen így még több megismerésre méltó ismeretre tehetek szert. A visszakérdezésre egy halovány mosoly a jutalma
/Görög/ Nem tudom, ezt az oldaladat még nem ismerem - válaszolom, hogy még nincs határozott elképzelésem arról, hogy mennyire van hozzászokva az intenzívebb testmozgáshoz. Ahogy viszont a bukottak itteni szerveződését említi, teljesen tanácstalanul pillantok vissza rá. Ez a későbbiekben bizonyára hasznos lehet, de még nem nagyon tudom mihez kapcsolni. Inkább csak további kérdéseket vet fel, mint amennyit megválaszol.
/Görög/ Köszönöm a felvilágosítást - válaszolom, majd gyorsan bepozícionálom magam a piramis legaljára, és ezzel letudtam a rám eső feladatot. A teremtőről szóló válasza már inkább tűnik érdekesnek, de sajnos semmi új ötlettel nem tudott előállni.

Ellenben én úgy látom, hogy megleptem, és talán meg is sértettem volna? Szépen kivárom, hogy megfogalmazza a gondolatait.

/Görög/ Nagyon köszönöm! - válaszolom hálásan arra, hogy legközelebb tekintettel lesz rám - Tudom, hogy a segítő szándék vezérel, és nem engem kívánsz esetenként leszólni! Az bőven elegendő lesz, ha annyit elé füzöl, hogy sajnos az az igazság, vagy hogy tudom, hogy nem szívesen hallod, de... ezzel mintegy akkor is emlékeztetsz arra, hogy nem azért mondod, mert bántani akarnál vele. S ne haragudj, hogy ezzel előhozakodtam, de úgy vélem, hogy ha nem szólok, akkor hosszabb távon csak felelegesen felgyűlő frusztrációhoz vezethet - magyarázom - noha úgy gondolom, hogy ezen a területen ő a szakember.

Amikor az elhúzódásom mögött sértődöttséget vél felfedezni, sóhajtok

/Görög/ Talán nem kell mondanom, hogy nem zavar, ha kinevetsz. Egyszerűen egy kis ideig eltartott, míg rájöttem, hogy mi a vidámság tárgya - vallom be, hogy zavarni nem zavar, csak váratlanul ért - Ami pedig az elhúzódást illeti - nos, ha te egy pillanatra óvatlanná is váltál mellettem, de jelenleg én nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust a múltkori eset óta. Mintegy próbáltam tartani a távolságot, mert én nem bízom meg teljesen magamban - világosítom fel,  hogy nem holmi sértődöttséget, hanem óvatos önbizalomhiány láthatott.
Ahogy rávilágít arra, hogy a főpapnői kinevezéssel pont hogy a hiearchiát erősítem - nos, kénytelen vagyok elismerni, hogy igaza van.

/Görög/ A kialakult helyzethez kell alkalmazkodnom, akkor is, ha én is hoztam létre - válaszolom. Majd később sejtvén, hogy a nem merted kifejezést nem teljesen úgy értette, ahogy én, megszólalok, hogy enyhítsek a dolgon, mert nem akartam megsérteni vele.
/Görög/ Elnézést, de azt hiszem, hogy nem pont úgy ment át ez a mondat, mint ahogy reméltem! Gondolom én fogalmaztam rosszul, mert nem volt követhető a gondolatmenetem... A csalódottság nem neked szólt, vagy annak, hogy nem teregeted ki az ismerőseid vagy pácienseid dolgait. Hanem annak, hogy én az eddigi futó benyomásaim és információtöredékek alapján a Vörös boszorkányt valamiféle képzeletbeli piedesztálra helyeztem. Eddig azt gondoltam - vagyis inkább reméltem, hogy olyan valakivel találkoztam, aki ha nem is alkalmas számomra tökéletes példaképnek, de majdhogynem vakon megbízhatok benne. Valaki, akin nem hagyott annyia mély nyomokat az Abbys, mint például rajtam. Azt tudom, hogy jó szándékkal vagy felém - még ha nem is feltétlen érdemlem meg. Továbbá úgy gondolom, hogy ha valakiről teljes mértékben jó véleménnyel vagy, hogy annak hajlamos vagy hangot adni. Ahogy az előbb Indirával kapcsolatban messze optimistább voltál számomra teljesen ismeretlen okok miatt, amikor azzal bíztattál, hogy biztos vagy benne, hogy tökéletesen fog alkalmazkodni. Ez csökkentette az aggodalmamat, hogy esetleg felbukkanhat olyan nehézség, amit nem tudok vele megoldani. Ám a Vörös boszorkánnynal kapcsolatos válasznál úgy éreztem, hogy valami oknál fogva nem vagy teljesen meggyőződve arról, hogy nyugodt szívvel azt mondhatod nekem, hogy megbízható. Vagyis nem merted azt mondani, hogy megbízható - de azért, mert nem érzed teljesen megbízhatónak, és nem akarsz tévútra vezetni. Ezen konklúzióra jutva mondtam azt, hogy nem merted azt mondani, hogy teljesen megbízható, hanem helyette inkább megpróbáltad diplomatikusan hárítani a kérdést, amolyan másokról jót vagy semmit alapon - magyarázom egy szuszra, aztán
/Görög/ Egyszóval szeretnék elnézést kérni, ha meggondolatlan szavaimmal megsértettelek - zárom a mondandómat, mert valóban zavar a dolog - főleg hogy nem akartam megsérteni. Nem várom, hogy ez semmissé teszi a dolgot - de talán hosszabb távon könnyebben tudja majd feldolgozni.

Iason végül eldöntötte, hogy akar-e ennni valamit - én pedig nem vitatkozom vele. Elvégre neki kell tudnia.

/Görög/ Rendben van! De ha később változik a helyzet, akkor szólj! - kérem tőle

Az arborétumnál megpillatva Alexandost, elmosolyodom. Madjhogynem mindenki itt van, aki számít. Sophia köhintésére aggodalmasabb pillantást vetek rá, és Alexandros magyarázatára picit összehúzom a szemöldökömet.

/Görög/ Sophia, sokkal jobban kéne vigyáznia magára, mint másoknak! Önből csak egy van! - korholom barátságosan picit, aztán mivel Alexandros is itt van
/Görög/ Ő pedig itt az Arborétum másik szíve, Alexandros - kettejük nélkül megállna itt az élet - mutatom be Alexandrost is Iasonnak.
/Görög/ Remélem jól alakulnak a dolgaid! - mondom Alexandrosnak, hiszen van egy olyan érzésem, hogy a nővéremnek megakadt rajta a szeme.
Hallva azt, hogy Dalia "szokás szerint" valahol kint van a természetben, nem ér különösebb meglepetésként. Így nem marad más, mint hogy rövid üzenetet hagyjak - de előbb még picit zavarban vagyok, amikor Iasonra virágot bíznak.

/Görög/ Köszönjük szépen! - mondom Sophiának, és pillantok Iasonra, hogy kövesse a példámat, ha valamiért nem találná a szavakat.
/Görög/ Milyen helyet kedvel, és milyen időközönkét, és mennyi vizet igényel? - érdeklődök a legfontosabbakról. Aztán amíg Alexandros csomagol, én elnézést kérek, és elsietek mosdó iránt kezet mosni. Közben ha nincs senki a mosdóban, halkan megszólalok
/Görög/ Kedves Zaira! Ne haragudj a zavarásért, de Sophia köhögésén segítenék, ha sem neked, sem Sophiának nem gond! - mondom.

Aztán pozitív válasz esetén visszatérve megkérdezem Sophiától

/Görög/ Volna itt egy privát zúg, ahol válthatnánk pár szót kettesben? - érdeklődök tőle, és amennyiben van, és hajlandó rá - félrevonulok vele.
/Görög/ Kedves Sophia, nagyrabecsülésem jeleként segíthetek elmulasztani a köhögést? - érdeklődöm, és adjon bármilyen választ, azt nyugtázom, és utána még hozzáteszem
/Görög/ Mivel most kissé feszítettebb az időbeosztásunk, sajnos személyesen nem tudom üdvözölni Daliát a kertben. Ám amikor találkozik vele, mindenképp említse meg neki, hogy
találkoztam azzal, akit javasolt. Ráadásul úgy tűnik, hogy sikerült megegyeznünk - és ha Daliának nincs komoly ellenvetése - akkor valószínűleg elfogadom a felkínált munkát.
Utána pedig ha biztos vagyok abban, hogy nem látnak ránk, és kérte a gyógyítást, akkor elmulasztom a köhögését, majd visszatérünk Alexandroshoz és Iasonhoz.

/Görög/ Nem szeretnénk jobban feltartani és kihasználni titeket! - Mondom nekik - Sajnos ma eléggé kötött a programunk, de tudunk valamiben segíteni? - érdeklődök, és Iason felé fordulva - a következő alkalommal bejárhatnánk a kert egy részét! - vetem fel neki. Ha nincs semmi feladat, akkor elköszönünk Sophiától és Alexadrostól, s újra útra kelünk. Út közben még magyarázok Iasonnak.
/Görög/ Tudod, szerintem Alexandrosnak tetszik a nővérem. Amit nem is bánok, mert Alexandros rendes pasas - és a nővérem ikerlányaival is jól kijön - aztán Iasonra pillantok - mint már sejted van két unokahúgom - de nálad picit fiatalabbak - világosítom fel.
/Görög/ Node induljunk el a templom felé, és remélhetőleg Indira út közben valahol csatlakozik hozzánk. Főleg, ha szólunk neki időben... - teszem még hozzá útban a buszmegálló felé. Aztán a mobiltelefont elővéve pár másodpercig szuggerálom, hátha megcsörren - majd végül rövid hezitálás után felhívom Cesariel számát. Ha Cesariel felveszi
/Görög/ Elnézést a zavarásért, de Indirát szeretném utolérni. Most indulunk az arborétumból a templom felé - és a forgalomtól függően érünk oda - mondom neki, és árulom el a templom címét - ha eddig nem tettem volna. A telefonálás után Iasonnal tovább folytatom a beszélgetést
/Görög/ Természetesen a virágról az igényeire odafigyelve kell gondoskodnunk. Pláne, hogy Sophiáék különösen a szívükön viselik a sorsát - említem meg, hogy a növénnyel azért felelősség is jár. Mondjuk emiatt nem aggódom annyira - de azért biztos ami biztos alapon megemlítettem.