(Zevran Anartÿss)
<....Micsoda kompánia... tudnám apám mit akar tőlem...> a vîquor markolatának gombján dobol az ujjam, ahogy végig mérem a pazar teremben ülő/álló "társakat". Inkább visszafordulok a festményhez. Meg kell hagyni tényleg szép munka, más különben csak akkor került volna ide, ha méreg drága.
<...azok a fehérre mázolt abÿrnossiak azért értenek a széphez...>Mikor az ajtó nyílik, és apám belép a helységbe, az etikettnek megfelelő meghajlással köszöntöm. Majd érdeklődve hallgatom a történetet... Mikor a kalandvágyamhoz ér elmosolyodom, de rögtön kényszeres illem mosollyá fakul amint a meggondolatlanságot említi.
<...köszi, hogy bemutatsz... szép mondhatom...>Mikor apám végzett az "eligazítással" végig pillantok az útitársakon. Nem fogunk unatkozni, míg eljutunk Ardúniába...
Nem kívánok elsőnek megszólalni, kíváncsi vagyok a többiek véleményére először. Főleg a nadîrra és a "családunk barátjára"... honnan szalajthatták, te magasságos Zora?
Szerző: Enor ak Mverrys » 2010.03.20. 22:40