Írta: Dierol - 2015. Április 28. 19:35:40
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Targy4.jpg)
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:18:13
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadóIdőpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut
Visszaemlékezés
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
„Borostyánszem” Shiennek -a sámánotoknak- köszönheted, hogy itt vagy Sÿtisben. Ő választott ki a feladatra, hogy szerezz vissza egy kéttenyérnyi faragott hattyúszobrot, melyet Nadír Könnyéből faragtak. (hegyikristály) Egy síksági lopta el, és távozott vele a Királyságból. A felelősöket ugyan megtalálták, és példásan megbüntették, de a szobor nem került elő. A mai napig emlékszel Borostyánszem fojtott dühöngésére, villogó felemás szín szemeire miközben mesét. Ultimátumot adtak a síkságiaknak, akik a nemzetségeiket Házaknak hívják: vagy előkerítik a szobrot, vagy távozhatnak a Királyságból. Erre már engedékenyebbek lettek, s felajánlották, hogy visszaszerzik. Mivel alapvetően nem túl megbízható fajtájúak a síkságiak, így megfigyelőnek/segítőnek téged jelöltek ki. Két napja érkeztél a városba – ebbe a szobába szállásoltak el, de már most mehetnéked van...
2010.03.20. 21:06
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:19:34
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, délután
Résztvevők: Vjírgas Margalos
Bevezető
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A fogadóba harmadnap meglátogat nagyanyád. A korához képest még mindig sokat ad a megjelenésére. Drága, - számodra túlcicomázott - ruhába bújt, és a legújabb divat szerinti arcfestése sokat segít meghazudtolni a korát. Kissé távolságtartóan köszönt, s a testőrt egy mozdulattal az ajtón kívülre parancsolja. Ahogy becsukódik az ajtó, és csak ketten maradtok barátságos hangon halkan megszólal:
-Kedves fiam! Érdemeid számosak, s szívesen látlak vendégül, de bizony kiköltözésed azt sugallja, hogy nem találod itta helyed. Az Anartÿss Ház – akivel jó kapcsolatban vagyunk – megbízható, és jó harcost keres – mint amilyen Te is vagy. Ha taszít, hogy itt senkinek nincs egy egyenes szava – akkor beajánlhatlak. Valahová délvidékre kell utazni a ház érdekében. Többet én sem tudok. A többit, ha érdekel holnap mondja el Sertias Anartÿss.
2010.03.20. 21:08
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:20:12
Helyszín: Sÿtis, Csónak
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: Lan Ro-Ryen
Bevezető
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Nem oly régen kerültél vissza Sÿtisbe tanulmányaid befejeztével. Egy jó holdhónapja ismerkedsz a várossal a Ház védőszárnyai alatt. Komoly munkát még nem bíztak rád – mindössze kétszer kellett elkísérned a színházba a család néhány befolyásosabb tagját. Majd egyik nap a Ház egyik küldönce szólt, hogy másnap délben Sertias urat kell egy megbeszélésre elkísérned. Még a csónakban mond neked pár szót a családfő:
-Egy mentis bölcsességére van szüksége majd a Háznak. De a bölcsességnek, akár a bornak érnie kell. Ez a te esetedben tapasztalatszerzést, utazást, és esetleg kalandokat jelent – amit nem lehet itt, kényelmesen ölbe tett kézzel várni. Ezért úgy döntöttem, hogy világot fogsz látni ha tetszik – ha nem.
Ezzel elhallgat, és teret ad az evezők ütemes csobbanásának, és a hajó farában lobogó zászló hangjának.
2010.03.20. 21:11
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:21:17
Helyszín: Sÿtis, Anartÿss palazzo
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: Zevran Anartÿss
Bevezető
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Egy szolga ébreszt:
-Zevran úrfi! Ébredjen!
Közben elhúzza az ablak elől a sötétítő függönyöket, amin át már a magasan járó nap kacsint befele. Nem szokás, hogy ok nélkül felébresszenek – s most nem is tudsz semmi ilyesmiről.
-A házfő kéri, hogy ma dél előtt egy fertályórával előbb szíveskedjen megjelenni a Dún Medve Királyi lakosztályában, és várja meg. Van még addig szűk három fertályóra...
Ezekkel a szavakkal segít felöltözni, majd magadra hagy. Sajnos nincs időd reggelizni sem, örülhetsz, ha időben odaérsz. Vajon mit akarhat? Az eddigi megbeszéléseitek mindig a palazzo falain belül történtek...
2010.03.20. 21:13
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:22:33
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
//Mehetnek a reagok :) //A Dún Medve fogadó egyik lakosztályában gyűltetek össze. A szoba pazarul berendezett, a mennyezet freskóin a tóról visszatükröződő napfény rajzol vidám mintákat. A Napcsászár birodalmának minden szegletéből jöttetek – állapítjátok meg. Az egyik ablakban a titokzatos és zord hegyi királyság egyik hószín démona ül, és nézi a Királyi palota lélegzetelállító látványát. Vele átellenesen a város kreol bőrű, drága ruhákba öltözött helyi szülötte nézeget elmélyülten egy – talán – Abÿrnossi festményt. Kettejük között pedig egy, nem sok jóval kecsegtető, zord tekintetű harcos ül egy kényelmes ülőalkalmatosságon, s éppen az asztalon elhelyezett gyümölcstál tartalmát mustrálja. Bár már vagy jó fertályóra óta érkeztetek, eddig egyikőtök sem törte meg a halk loccsanásokkal tarkított bársonyos csendet. Aztán a szoba ajtaja ismét feltárul, s belép az a férfi, aki meghívott ide titeket: Sertias Anartÿss. Idősödő, vékony férfi – feltehetően helyi születésű lehet. Hosszú éjfekete haját most nem fogja össze, mely drága ruhájára omlik. Nyakában egy vékony aranyláncon arany signum sugallja a hatalom érzetét. Látható fegyver nincs nála. Mögötte egy alacsony, kreolos bőrű, smaragdzöld szemű tarkopasz fiatalember lép be egyszerű ruhákba öltözve. Bár ő maga nem tűnik veszélyesnek, de a megvillanó acél signum erre rácáfol.
-Látom, mindenki itt van! -Szól a Házfő.
-Helyes. Akkor nem is húzom tovább az időt, elmondom, hogy miért is vagyunk itt.
Telepszik le egy karfás, párnázott székre.
-Kékprém úr hazájából elloptak egy faragott hattyúszobrot. Ezt kell visszaszerezni – gyorsan, diszkréten, bármi áron. Utána a szobrot vissza kell vinni a Hegyi Királyságba. Mivel ez fontos ügy, Kékprém úr felügyeli az itteni eseményeket, és kalauzolja majd a társaságot a Királyság területén. A részünkről fiam, Zevran fogja figyelemmel kísérni a dolgok folyását, és végre kielégítheti kalandvágyát. Mivel forrófejű és meggondolatlan mellé adom Házunk legifjabb mentisét, hogy tanácsaival ellása szükség esetén.
Int a mögötte álló férfi fele.
-S mivel nem veszélytelen az út, ezért a család egyik barátja elkíséri önöket az úton – hacsak nem gondolta meg azóta magát. A szobor jelenleg Ardúnia Purgas városa mellett egy Zorawa asztrológus birtokában van. Ő vette meg. Célszerű lenne visszavásárolni, ha lehet. Az utazás költségeit 100 arqu értékben tudjuk támogatni.
Tesz le egy dagadó erszényt az asztalra.
-Ha valami konfliktus adódna, azt jó lenne, ha nem lehetne összekötni a Házzal. Ezért ez a csomag erre megoldást nyújthat.
Tesz le egy másik, jóval laposabb szütyőt az asztalra.
-Van kérdés?
Néz végig rajtatok.
2010.03.20. 21:17
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:23:55
(Zevran Anartÿss)
<....Micsoda kompánia... tudnám apám mit akar tőlem...> a vîquor markolatának gombján dobol az ujjam, ahogy végig mérem a pazar teremben ülő/álló "társakat". Inkább visszafordulok a festményhez. Meg kell hagyni tényleg szép munka, más különben csak akkor került volna ide, ha méreg drága.
<...azok a fehérre mázolt abÿrnossiak azért értenek a széphez...>
Mikor az ajtó nyílik, és apám belép a helységbe, az etikettnek megfelelő meghajlással köszöntöm. Majd érdeklődve hallgatom a történetet... Mikor a kalandvágyamhoz ér elmosolyodom, de rögtön kényszeres illem mosollyá fakul amint a meggondolatlanságot említi.
<...köszi, hogy bemutatsz... szép mondhatom...>
Mikor apám végzett az "eligazítással" végig pillantok az útitársakon. Nem fogunk unatkozni, míg eljutunk Ardúniába...
Nem kívánok elsőnek megszólalni, kíváncsi vagyok a többiek véleményére először. Főleg a nadîrra és a "családunk barátjára"... honnan szalajthatták, te magasságos Zora?
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.03.20. 22:40
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:28:05
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Csónak
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A „csónak” kecsesen siklik velünk Sytis csatornáin miközben az öreg házfő lényegre törően előadja sorsom további formálódását. Tiszteletteljesen fejet hajtok.
- Megtisztelsz döntéseddel méltóságos uram. „Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz.”
Arcomat élvezettel fürdetem a tavaszi melegbe és „élvezem” a csatornák fölött fodrozódó friss légáramlatokat, miközben körülöttünk zajlik a vízi forgalom. A továbbiakban csöndben maradok nem kívánom oktalan fecsegésemmel zavarni az uram gondolatait.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Mesélő: DierolHelyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Sertias Antarÿss mögött lépek be a kényelmes lakosztályba, megvárom míg uram végez az üdvözlő formákkal, majd egyenként finoman meghajlok mindenki felé és kitárt tenyereimet mutatom a békesség jeleként.
Sertias Antarÿss „elbeszélését” a háta mögött állva hallgatom végig majd mikor befejezte a mondandóját lágyan átsétálok Zevran úrfi mögé, kétséget sem hagyva a térfél választásomról és hova tartozásomról, legyenek tiszta a helyzet.
<… A kolostorban az öreg Krogh mester azt mondogatta mindig „Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja mit teszel, mit mondasz, még akkor is, ha nem igaz, amit a világ megtudott.” Mondása most kezd más értelmet és tartalmat nyerni jelen helyzetben …
… Vajon ki fogja megtörni a csendet, nem hinném, hogy egy magamfajta szolgának kéne megtennie. Még ha „kiváltságokkal” is rendelkezem. A feladat egyszerűnek tűnik még most, mondjuk eléggé sok spekulációra ad okot az ifjú úrfi részvétele is….>
Egy szolga csendességével álldogálok az ifjú úr mögött, ha valakit túlságosan feszélyeztetne a acél signumom akkor diszkréten a bő ruha ujjamba csúsztatom ne vonja el senki figyelmét feleslegesen a kis fémdarab.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.03.20. 23:32
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:31:34
*A széles ablakpárkányon üldögélő hószín bőrű férfi érdeklődő tekintettel fordul a szoba belseje felé az újonnan érkezőket megszemlélni. A már bent élvő két férfiú nem sok érdekességet jelentettek, hiszen egyenlőre mindketten inkább üres héjra emlékeztették a nadort, mintsem élő és érző emberekre. A két belépő üdvözlésére orrnyergéhez emeli jobb mutatóujját. Szólni ő se szól, hiszen vendéglátója elmond mindent, amit jelen helyzetben mondani érdemes. A kölcsönös "kóstolgatás", az egymás közti rangviszonyok tisztázása úgyis az út első felében fognak körülbelül lezajlani. A többiek gesztusai, címerei, kinézete egyáltalán nem feszélyezi, hiszen ezek csak külsőségek, ami igazán számít az a belső érték, amit nem lehet "kifordítani". Ennek megfelelően a nagy hallgatásra csak egyszerűen visszafordul a látképhez és tovább szemlélődik a furcsa "tóváros" láttán.*
<Odahaza Naoenao jó száz alaknyi magasságban van a Shírorhoz képest, itt meg a házak a vízben áznak. Furcsa a síkságiak gondolkodása és ez építészetükön is meglátszik.>
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.03.21. 9:35
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:33:25
A fogadó szobája meglehetősen szegényes a Házhoz képest - erre a gondolatra már elhúzom a számat. Igazolja döntésemet, hogy kiköltözzek onnan, tekintve korábbi életem során még sosem láttam ennél tisztább és kényelmesebb pihenőt. A fogadós is rendkívül udvarias és készséges - ez a pénznek és az Eystaan ház ezüst signumának is köszönhető. Mégis pironkodok, mikor a nagyasszony belép a szobába. Bár nem mutatja, az hogy le sem hajlandó ülni, többet mond minden szónál.
A szavai, hangja kedvesek, de a tapasztalatok azt súgják, csupán egy fegyver vagyok, amit a Ház használni kíván. Mégis kedvemre való a helyzet, sokkal inkább egy harc vagy utazás mint még egy bál.
- Nagyasszony, köszönöm kedves szavait és a lehetőséget, hogy visszafizessem a Háznak a vendéglátást - gondolkodj el ezen, nagymama - és szívesen meghallgatom, amit a szövetségesük mondani kíván. - most jön az a rész, hogy kinek és hogyan jelentsem, amit megtudtam?
Gyanakvásom alaptalan, hát másnap az első dolgom, hogy rendbe szedjem magam - akkor sem ismernék meg a Margalos ház színeit, ha az életük múlna rajta - és ellátogatok a kívánt helyre.
Nagyot nézek, mikor belépek - sosem számítottam volna itt egy nadírra, de a sÿtisi megjelenése sem tölt el bizalommal - hát meghúzom magam csendesen, várom, hogy kezdeményezzenek. Hát, arra várhatok, jobb híján a gyümölcsökkel szemezgetek, azon tanakodva, hogy igaziak-e és hogy udvariatlanság lenne enni belőle?
Az arany signum tekintélyt parancsolt, az acél óvatosságra int. Az elhangzottak miatt egyre inkább örülök annak, hogy itt hagyom ezt a várost.
- Nos a magam és Házam nevében - megérte annyit gyakorolni ezt a mondatot - örömmel segítek az Antarÿss háznak.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.03.21. 16:35
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:36:13
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A nador nem hazudtolja meg népére jellemző szófukarságot, viszont valószínűleg a vadonban nagyon otthonosan mozog, természetesen egyenességének köszönhetően a hegyvidéken szokásos kurta tiszteletadást nem hagyja el. Zevran úrfi továbbra is kényelmesen üldögél és úgymond hagyja kibontakozni a helyzetet. Ám a zord megjelenésű valószínűleg északi származású férfi, kitől a legkevésbé vártam töri meg a csendet a maga szófukar módján, ám sÿtisi nyelvjárásban ha akcentussal is, valószínűleg több lapul a felszín alatt mint azt első pillantásra sejteni lehetne.
Tiszteletteljesen bólintok felé az úrfi válla fölül, majd apró torokköszörülés kíséretében halkan megszólalok.
- Jó Uram az igazságnak,melyet kimondasz, múltja s jövője sincs. Létezik, s nincs is több dolga ennél.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.03.21. 19:19
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:37:14
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A miracleai szavaira először a mentis válaszol, majd Sertias Anartÿss is megszólal - enyhe főhajtással. Halkan beszél, de érezni lehet, hogy parancsoláshoz szokott - nem sűrűn szoktak neki ellent mondani.
-A segítséget köszönjük – az Anartÿss Ház nem fogja elfeledni ezt a gesztust.
Az ujjait összeilleszti a mellkasa előtt, kényelmesen hátradől, és úgy folytatja:
- Kétféleképp lehet Ardúniába utazni: vagy a Carvis ház egyik hajójával, vagy pedig a szárazföldön – ha valaki nem bírná a tengeri utazást. Amennyiben nincs kérdésük, nem is rabolnám tovább az urak idejét.
Kintről - a távolból egy nagyobb csónak ütemadó dobosának a hangja hallik be. Közben végignéz rajtatok rezzenéstelen arccal. Még egy pillanatig kivár - hátha valamelyikőtök szabadjára engedi a bensőjét kínzó kérdéseket.
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:38:20
(Zevran Anartÿss)
A mentis szavaira kicsit összevonom a szemöldököm, sosem voltam jó a misztikus hablatyolásban. Mindegy... inkább apámhoz hasonlóan, én is finoman bólintok a miracleai felé.
<...Feljegyzés... apám eltűnik, akkor bemutatkozás, utána pedig reggeli! Urgh... kellett annak a szolgának megvárni, hogy akkor keltsen, amikor már csak épphogy érek ide...> gondolataimat apám szavai szakítják meg. Az évek alatt hozzászoktam, hogy ha az öreg Sertias beszél, akkor érdemes figyelni... még ha utána teszek is rá, mert jobb ötletem van.
<...Hehe... néha tényleg jobbak voltak! (http://www.onlinemagus.hu/forum/images/smilies/icon_biggrin.gif) ...>
Tengeri út, vagy szárazföld. Hm, hm... merre van egyáltalán Purgas? Még az dún nyelvet sem ismerem. Érdekes egy út lesz, az biztos! Nah mindegy, térképet lehet venni, nyelvet ha meg senki sem tud, akkor marad a mutogatás.
Nem kérdezek csendben ülök, pusztán egy lágy mozdulattal jelzem, hogy minden érthető. Vagy nem, de az már későn fog kiderülni.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.03.22. 19:15
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:39:30
Szívességek, alkuk - sÿtisi ostobaság, de legyen, EZT adom neked nagymama.
Mit hablatyol össze-vissza ez a gúnár?
- Sajnos uram, a sÿtisi művészetben nem vagyok otthonos. Talán színdarab vagy vers ihlette?
válaszát (ha van) udvariasan megköszönöm, majd rátérek a lényegesebb dolgokra.
- Nekem semmi kifogásom a hajóút ellen, gyorsabb és célravezetőbbnek tartom. Ha a bölcs nem támaszt különösebb ellenvetést, hamar megjárjuk az utat és Kékprém úr - rövid meghajlás az említett felé - visszakaphatja jogos tulajdonát. Tiszta és gyors, ahogy a helyzet megkívánja.
Na igen, és ha a hold sajtból lenne, már szétrágták volna az egerek.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.03.22. 22:01
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:40:55
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Egy halovány mosolyt eresztek meg a „zord” ám illedelmes északi felé.
- Egyik sem tisztelt uram, az előbbi bölcseletet egy a nadír hegyekben élő remetétől hallottam ki egy egyezséget zárt le ezzel egy nador harci főnökkel.
Nyugodtan kivárom míg a házfőnek szánt mondandóját befejezi és utána én is az öreg Sertias Anartÿss felé fordulok és felteszem neki a bennem megfogalmazódott kérdéseket.
- Sertias Anartÿss Nagy Jó Uram felmerült pár kérdés az egész utazással kapcsolatban, bár a hajóút lenne a legrövidebb, ám az a Carvis Királyi Kereskedő Nagyház hajóján kéne megtennünk ha jól értettem szavaidat. Az ügy kapcsán mi a Carvis ház álláspontja? Semleges vagy esetleg a háttérből támogatja, hogy tovább javuljon a viszony Sÿtis és a Hegyi Királyság között kiemelt tekintettel a Carvis házra és a Nagy Öreggel valamint a Tizenegy Tanácsnokkal.
Ám ha egyik eset sem áll fent, hanem egy harmadik variáció húzódik a háttérben akkor szerény javaslatom az lenne, hogy vessük el a tengeri út lehetőségét és válasszuk a jóval hosszabb és talán veszélyesebb szárazföldi utazást. Valamint akkor is ha szeretnénk, hogy minél kevesebbet tudjon az egészről a Carvis ház.
Ismét a háttérbe húzódok és kivárom a reakciókat, hátha kapunk még plusz információkat.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.03.23. 14:30
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:42:16
*A csendes szemlélődést megtöri a szobában kibontakozó beszélgetés. Pontosabban mindenki üres frázisokkal dobálózik. A felét se érti a nador, hogy miről is van szó a jövővel meg múlttal kapcsolatban, de azt megérzi, hogy ez már a kezdeti apró marások, harapások ideje. Egyedül az öreg házfő szavai egyértelműek és világosak, mégha burkoltan is adta elő: "Amennyiben nincs kérdésük, nem is rabolnám tovább az urak idejét." azaz "A találkozónak vége, a többi nem érdekel." A többiek még kötnék azt a bizonyos ebet a hajóút vagy éppen a szárazföld karójához, de ez már eldöntött Keelut számára. A dominanciáért küzdő kanokat nem szabad kis helyre összezárni, mert akkor biztos lesz áldozat. A nyílt mezőn legalább van hely elválasztani a nekihevült "bikákat". A képzettársítást és gondolatmenetet azonnal cselekvés követi, nem vizsgálgatja következtetése helyességét, Keelut érzi, hogy jól döntött. Hirtelen leszökken a párkányról és halk, de határozott hangon megszólal, bár szavait nem egyvalakihez vagy a társasághoz intézi, csupán "bele a vakvilágba".*
-A szárazföldön megyünk.
*Ezzel elindul az ajtó felé, mindkét combját a lépések ütemére verdesi egy-egy csákány-nyél, melyek az övén kétoldalt kialakított "fülekbe" tűzve csüngenek alá. Az ajtóban vendéglátójuk felé fordul és ismét orrnyergére fektetve kinyújtott mutatóujját megérinti homlokát ezzel megadva a kötelező tiszteletet. A másik három útitárs reakcióit megfigyeli, de nem reagál rájuk csak feléjük fordulva mindegyiknek mélyen a szemébe néz és kurtán hozzáteszi az eddigiekhez:*
-Egy óra múlva a ház elől indulok.
*Ezzel ki is lép, hogy visszamenjen szállására hátizsákjáért és íjáért. A viszonylag hosszú várakozási időnek két oka is van. Egyrészt a csontjai mélyén érzi, hogy ez a sok uraság így is nehezen kapja össze magát egy ekkora útra. Másrészt feltett szándéka a nadornak, hogy valakitől megkérdezi, hogy melyik égtáj felé van Ardúnia. A pontos út vagy éppen Purgas térképe nem foglalkoztatja, hiszen biztos lesz pár nap múlva meg hetek múlva is olyan helybéli, akit éppen megkérdezhetnek majd, ha úgy érzik eltévedtek az idegen vidékeken. Ha nem jön közbe semmi "távlati" terveit illetően, akkor egy óra múlva ismét feltűnik a ház kapujában, hogy összeálljon a társaság az útra.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.03.25. 16:15
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:43:01
(Zevran Anartÿss)
Nem kicsit hökkenek meg a nador reakcióján. Nem vagyok szokva az ennyire egyenes, tömör és nyílt beszédhez. Ha apámnak nincs ehhez illetve a mentis kérdéséhez hozzáfűzni valója, őszintén felnevetek, és felállok a kényelmes székből.
-Jól van Kékprém uram, akkor szárazföld! Így valóban kiiktatjuk a többi Ház okozta vélt és valós akadályokat, és elég időt tölthetünk azzal, hogy egymás torkának essünk.
Intek a mentisnek, hogy jöjjön és felkapom a két erszényt, majd elsüllyesztem őket a zsebeimbe.
-Nyugalom, nem szándékozom elkölteni!
Ezt elsősorban apámhoz szántam intézni, és most már egyértelműen felé fordulok. Illedelmesen meg hajlok előtte és elköszönök.
-Viszontlátásra jó atyám, ígérem minden tehetségemmel azon leszek, hogy a küldetés rendben és csendben végződjön.
Kivételesen komoly hangsúllyal mondom, és majdnem így is gondolom. Elég hosszú az út, egy kis csintalanság közben csak belefér... A rövidke búcsúzkodás után elhagyom a termet és a Dún Medvét is. Kint megvárom a mentist, néhány dolgot be kellene szerezni az útra. Például élelmet... utazó táskát...
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.03.25. 19:22
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:43:55
Érvekkel és szófordulatokkal készülök a beszélgetésre, de a nadír ellentmondást nem tűrően beszél. Mivel korábban nem említették, hogy ő lenne a vezető, teljesen megdöbbenek. Többek közt ezért nem válnék sosem jó sÿtisivé, a házfő fiacskája gyorsan lereagálja. Gyors pillantást vetek a házigazdára - nincs ellenvetés.
"Egy óra múlva indulunk"
Azért jó lenne tudni, hogy lóval vagy gyalog, csoportosan vagy karavánnal utazunk, mert akkor úgy is kell úti-holmit összeszedni.
szavaim már csak a hóhajú hátát érik, nem tudom, meghallja-e.
A házfőt ballal a szívtájékra ütve üdvözlöm és megyek a holmimért.
- túl sok időt töltöttem el itt, tényleg jobb lesz továbbállni, mielőtt teljesen megváltozom. szóval ezt nevezik sÿtis leheletének -
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.03.25. 19:54
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:44:49
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A nador a hegyi emberek egyenességével áll az egész történethez és a bekövetkező eseményekhez. Zevran úrfit egyenlőre nem zavarja a dolog, könnyedén túllép a nador csomómetsző megnyilvánulásán, láthatólag még egy kicsit mulattatja a dolgok alakulása.
Azért reménykedek még abban, hogy az öreg házfő az események hirtelen fordultával is nyilatkozik a Carvis ház hozzáállásáról.
Aztán utolsó hullámtörőként az északi zord férfi is megszólal és egy kis pontosításra kéri fel a nadort, talán most.
Még egy kicsit várakozok, hátha megdermed a hirtelen kerekedett hullám és lankásabban lassabban ér partot, hátha szól még pár szót az öreg Anartÿss és Kékprém.
Ha nem történik semmi akkor egy kicsit csalódottan ám követem miközben meghajlok a még szobában tartózkodók felé Zevran úrfit az intése nyomán.
Kicsit később szólalok csak meg.
- Zevran úrfi nincs túl nagy tapasztalatom az ilyen hosszú utakban, de elég lesz egy fertályóra a felkészülésre és csak négyen megyünk vagy a Anartÿss ház néhány megbízható ember még velünk tart az útra?
Kérdően nézek az ifjú Anartÿss-ra.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.03.25. 21:48
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:45:49
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A Házfő elgondolkozva fordul a mentis fele, majd megszólal:
- A kérdés valóban érdekes kérdéseket feszeget, tanácsnok. (enyhe elégedettséget vélsz kihallani az hangjából)
- Ha az út folyamán végig ily figyelmes lesz, sok kellemetlenséget kerülhetnek el. De gondoljuk csak végig együtt!
Hajol előre, s a gyümölcstálból kiemelve egy fürt szép szőlőt, magyarázat közben elkezdi enni.
-A Carvis Királyi Háznak monopóliuma van Ardúniával és Napnyugattal való kereskedelemre. Valamint Abÿrnossba és Miracleába szállíthat gabonát. Ennek okán Ardúnia fele nekik van a legnagyobb flottájuk, vagyis elég nehéz nem az ő lobogójuk alatti hajót lelni arra. A mi házunk pedig A Hegyi Királysággal üzletelhet - már ami a illatszereket, kenőcsöket vagy azok alapanyagait illeti. Az pedig, hogy a Carvis Háznak nincs érdekeltsége a Hegyi Királyságban még, az nem azt jelenti, hogy ezen ne változtatna, ha erre alkalma adódik. Mégpedig, ha ez az utazás nem lesz sikeres, akkor jó esélyekkel indulna a felszabaduló jogokért folyó véres küzdelemben.
Utána nem sokkal a nador kijelentése mintegy lezárja a megbeszélést, s elindul az ajtó fele. A Házfő egy mozdulattal elbocsát benneteket. A nemes ifjú felkapván a szütyőket, még szól pár szót az apjának, majd ő is távozik, nyomában a mentissel. Utoljára a miracleai hagyja maga mögött a lakosztályt, és a két testőrt az ajtó előtt.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A fogadó előtti kis kövezett terecskén találkoztok egy óra múlva. A pazar házakkal határolt térre három kecses kőhíd vezet, közepén pedig két zöldellő fa biztosít kellemes árnyékot. (de ennek ellenére nadír innen bizony távolnak tűnik a nadornak) Alattuk padok húzódnak meg, némelyiken helyi lakosok ülnek, beszélgetnek, mások csak süttetik magukat a nappal. A távolból hárfa hangját, és a víz illatát sodorja felétek a szél. Kellemes, álmos délután van. Egyedüli érdekességként mindössze egy fekete köpenybe, csuklyába -un. inkognitóba- burkolódzott alak suhan el az árkádok alatt – oldalán kettős ívű vívókarddal, de senki nem vet rá ügyet.
Aki akart, az tudott magának felszerelést, ételt beszerezni. A nador is megtudta a készséges fogadóstól, hogy Ardúnia -a fogadós szülőföldje- csodás országa a legdélebbi csücskén van Abrÿssnak.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
//Érthető okokból a nador fog a térre érkezni először, a többiek reagolási sorrendben.//
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:46:57
*Az útra saját holmiját hozta, meg a kedves fogadóstól kért úgy két napi hideg élelmet. Addig vagy találnak valami vendégházat vagy egyszerűen elmegy vadászni. A szárazföldön nem nagyon tud olyan helyet elképzelni Keelut, ahol ne tudna 4 fő életben maradni pár napig. Igaz még indultában utána szóltak leendő társai, hogy mivel utazzanak, de ez eléggé értelmetlen kérdésnek tűnt a nador számára, így egyszerűen figyelmen kívül hagyta és ment a dolgára. Számára egyértelmű a gyaloglás és az is, hogy 4-en bőven elegek a feladatra. Hiszen, ha nem így lenne, akkor a házfő biztosan több embert hív össze, ő olyan vezetőnek látszott, aki bölcsen mérlegel és nem hiába ő a Ház ura és parancsolója. Ennek megfelelően ezeken a dolgokon nem is rágódik, nem rá tartoznak a többiek ügyei, amíg el nem indultak addig biztosan nem. Már a megbeszélt idő előtt eléri a szigetet, ahonnan indulni fognak, így egy pad szélére teszi hátizsákját és körbejárja a fákat. Mióta betette a lábát ebbe a furcsa tavi-városba nem látott "zöldet". Ezek se valami természetesek megérzése alapján. Ha még nem látja feltűnni társait, akkor tenyerével végigsimít mindkét fa kérges törzsén. Mély levegőket vesz, próbálja magába szívni a helyi természet kisugárzását és megszólítani a fák szellemeit. Nem zavarni akarja őket, csupán arra kíváncsi vajon milyen lehet itt számukra az "élet". Ezzel, illetve a csendes padon ücsörgéssel és a többi erre járó figyelésével a maga számára tartalmasan tölti el a várakozás perceit. Kíváncsian várja vajon az útitársak miket hurcolnak magukkal, mit ítélnek "nélkülözhetetlennek" egy ilyen útra. Van egy halvány balsejtelme, hogy nem lesz olyan kicsi és könnyű csomagjuk, mint az ő hátizsákja és nem lesznek restek egy halom fölös pipereholmit is elcipelni. 8) *
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.03.27. 22:16
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:48:24
(Zevran Anartÿss)
-Nos kedves mentisem nekem sincs! Csak négyen indulunk úgy látom, az öregem nem említett mást. Egy fertályóra? Nem tudom, de a találkára biztosan visszaérünk. Áh jut eszembe!-mosolyogva fordulok az alacsony abrîn felé.- Apám volt olyan kedves és engem bemutatott, de Téged elfelejtett megemlíteni.
Miután átestünk a bemutatkozáson még pár pillanatra megállok a kellemes napsütésben, majd a legközelebbi "kalandozók boltja" felé veszem az irányt. Közben félig magamnak félig a mentisnek mondom.
-Kéne egy-egy jó fajta hátizsák a holminknak, és némi élelemet is kéne venni, két napnyi adag szerinted elég lesz?
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Immáron felszerelkezve a hirtelenjében hiányzónak ható eszközökkel megérkezem én is a kis térre. Nem nehéz kiszúrni a nadîr-t, elég feltűnő jelenség a hófehér haj. Vidáman épp mellé sétálnék, de meglátom, hogy épp a fákkal van elfoglalva. Felhúzott szemöldökkel nézem mit ügyködik éppen és kicsit várok, vajon mi sül ki ebből. Amint felhagy a dísznövények simogatásával és leül az egyik padra, már tényleg odamegyek hozzá.
-Szép napot ismét Kékprém Úr! Csodálatos időnk van nem de bár? Látom tetszetősek Önnek a díszfák!
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.03.28. 12:03
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:49:57
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, sétálgatva és az Anartÿss palota
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
- Zevran úrfi Lan Ro-Ryen, Lan A Lassú vagyok a családjuk északi hegyvidéki birtokán láttam meg a napvilágot, majd a családjuknak hála éles eszű nővérével a Kelhor kolostorban folytattam tanulmányaimat később pedig a nadír hegyekben megbúvó Hatezer Hajnal rendházban.
Kis ideig csendben sétálok mellette míg csak rá nem jövök, hova is tartunk.
- Véleményem szerint uram kár lenne már most igénybe venni a "Utazók boltját" szerintem az Anartÿss ház kamarásának semmi kifogása nem lesz azzal szemben, ha a kezdeti készleteinket a ház raktáraiból vételezzük az utazáshoz elvégre a ház ügyében fogunk eljárni.
Tiszteletteljesen nézek az ifjúra. Reményeim szerint megfogadja a tanácsom lesz még elég kiadásunk az út alatt is.
Kicsit később elgondolkozva rakosgatom kevés személyes és értéket képviselő holmimat a raktárból beszerzett hátizsákba, azért egy rend ruhát itt hagyok a kis ládámban a visszatérésre gondolván.
A hátizsákba kerül két rend a szokványos ruházatomból és egy pár olcsóbb vívóing és bőrnadrág valamint a mokaszinok és az alkarvédők. Egy pár mérő szárított gyümölcs és némi szárított hús, egy utazós teáskészlet a hozzá egy kis teafűvel, egy trónmutató, tűzgyújtó, némi gyógynövény, írókészlet és néhány pergamen és egy hidegfáklya.
A hátizsák oldalára kerülnek hüvelyükben a pároskardok és a tetejébe kötöm a pokrócokat egy sátorlapban. A egészet leborítom egy csuklyás esővédő köpennyel.
Egyenlőre a szokásos öltözetemet hordom a széles selyemövvel benne a quillekkel csak a mokaszinokat cserélem le bakancsra, a signumot a nyakamba akasztom, míg a költőpénzem a széles selyem öv belsejébe rakom egy pénzes övbe.
A készülődés után megkeresem az úti málhámmal az ifjú úrfit, jelezvén, hogy készen állok.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Mesélő: DierolHelyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó előtti téren.
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A térre egy szolga kutyahűségével követem az ifjú Anartÿsst hátamon a hátizsákkal, nem kívánom a szót szaporítani ezért csak lágyan meghajlok a nador felé a beszédet uramra hagyom egyenlőre, figyelmem inkább a környezetünkre összpontosítom nem szeretném ha már most kellemetlen meglepetések érnének minket így az út elején amíg még nem szokott össze a társaság. Most vagyunk a legsebezhetőbbek egymás iránti idegenkedésünkből fakadóan.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.03.28. 20:02
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:50:51
A nador vagy nem hallja, de inkább nem akarja az észrevételt meghallani. Szerintem még sosem utazott nem népéből való útitársakkal, de hát majd tanul belőle. vagy soha többé nem mozdul ki otthonról, vigyorodok el. Vállat vonok és elindulok beszerezni a holmikat.
A saját holmimon felül 5 napi élelmet, két tömlő vizet, 10 méter kötelet, egy kisebb fejszét, egy fémedényt, kisebb zsák teafüvet és cukrot és egy idő- és vízálló hálózsákot szerzek be. Ha tehetem, kérek a ház kamarásától vagy veszek egy málhás állatot is, öszvér vagy szamár ugyanúgy megteszi. Bár ez túl lassú lesz a hegyi embernek, fogadok, hogy a sÿtisiek örülni fognak neki.
Így felszerelkezve érkezem a térre, ahol már várakoznak páran. Felkészülök a nador gunyoros tekintetére - sebaj, majd megenyhül.
Ha elhagytuk a várost, leveszem a signumot, több bajt okozhat, mint hasznot hoz.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.03.28. 20:29
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:51:43
(Zevran Anartÿss)
-Örülök, hogy megismerkedhetek veled Lan!-mondom mosolyogva, majd enyhén csipkelődve hozzáteszem - Majd útközben egyszer elmesélhetnéd miért kaptad a Lassú "rangot"!
Végig hallgatom Lan észrevételét, és bizony igaza van... látszik, hogy tudtam volna aludni. Talán ha apám, nem az utolsó pillanatban jelzi, hogy dolgom van, akkor estét nem a borok és idegen ajkak kóstolgatásával töltöm.
Átöltözöm kényelmesebb és egyszerűbb ruhába. Még mindig nemesi öltözet, de utazáshoz való, és felhúzok egy kényelmesebb csizmát. Egy hasonlóból elteszek még egy váltást, egy teljesen hétköznapi ruházatot, valamint a fekete "szakmába vágó" ruházatomat. Jól jönne egy csuklyás köpönyeg eső ellen, meg két pokróc(egyen aludni, egyben takarózni).
Elteszek két napra való tartós élelmet, valamint egy üveg szíverősítő pálinkát, és egy kulacs vizet.
Nem titkoltan figyelem a mentist mit pakol el. Még életemben nem hagytam el így Sÿtist, jó móka lesz, de tapasztalatlan vagyok.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.03.28. 20:45
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:53:23
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, sétálgatva és az Anartyss palota
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
- A válasz igen egyszerű ifjúuram mivel egy cseppet komótos az-az lassú vagyok főleg Jurekhez képest ki az északi birtokuk igazgatója. Mellette mint inas főleg lomhának tűntem ezért ragadt rajtam A Lassú ragadványnév ám valószínűleg van valami alapja.
Azért mondandóm során figyelem az ifjút főleg Jurek nevének megemlítésekor, jó lesz finoman kitapasztalni mennyi valóságlapja van a hegyvidéki pletykának Jurek származása kapcsán.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Mesélő: DierolHelyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó előtti téren.
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Ahogy ott álldogálok az ifjú úrfi mögött ráeszmélek, hogy mennyire előrelátóbb volt nálam az élelmiszerre gondoltam ám a folyadékra nem, igen-igen a vizes tömlőről elfeledkeztem ezt még pótolni kell útközben, azért elmosolyodom egy kicsit ketten talán kiteszünk egy egészet.
Közben az északi atyafi is befut és lám-lám egy málhás jószágot is szerzett előrelátóan, úgy tűnik neki nagyobb gyakorlata van ebben a utazásos életmódban.
Aprót köhintek a beállt csendben.
- Azt hiszem Zevran úrfi megfeledkeztem a vizes tömlőről önnel ellentétben, igazán röstellem magam ezt a hiányosságot amit okoztam már csak útközben egy kereskedőállomáson pótolhatjuk.
Közben azért figyelemmel kísérem a környező eseményeket, ám kimondottan Kékprém reakcióira vagyok kíváncsi.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.03.29. 12:23
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:54:21
*Mire befejezi a fák szellemeivel folytatott érintkezést, megérkezik a ház ifjabbik képviselője és testőre. Keelut a padra leülve az égre tekint a szép idő említésére, majd nyílt tekintetét a beszélgetőpartnerre szegezi. Nem vizslatóan, hanem érdeklődve szemléli a másikat és kivár egy sort, mielőtt válaszolna.*
-Talán kicsit hirtelen ez a tavasz, még ragyoghatna a hó egy kicsit. Az idő tényleg szép és a víz is csábítóan hűsnek tűnik. A fák viszont... Ezek a fák unatkoznak. A kövek nem valami jó beszélgetőtársak. A fák jobb szeretik a többi fa társaságában múlatni az időt. Vagy ha egy életteli kisállat megvakarja a kérgüket, ahol a szú viszket nekik.
*A szabados gondolatmenet és a bő kifejtése szokatlan lehet előbbi találkozásukhoz képest, de most úgyis a várakozás ideje van, így nincs a nador ellenére, hogy próbálgassa a nyelv és a világlátás korlátait, amik a leendő társak között fennállnak. Kíváncsi tekintettel néz fel a mentisre is, hogy ő vajon csatlakozik-e a beszélgetéshez, vagy ott fog állni, mint az ifjú házinemes árnyéka. Bár fontos a vízkérdés, de tudtával jórészt lakott területen fognak haladni még jó ideig, így nem érti, hogy a nyugalom és pihenés perceiben miért a kulacs miatt aggódik a kopasz fiatalember. Ekkor megérkezik a marconább negyedik, aki nem tudta eldönteni, hogy mivel menjenek. Mint látható félmegoldást választott hozott egy csacsit. Ezen halványan elmosolyodik Keelut, de nem szól semmit. Az látszik rajta, hogy nincs semmi lenézés vagy gúny a gesztusban részéről, csupán egyszerű ártatlan öröm, hogy ilyen állatot is láthat közelről. Egyszer már látott ilyen lószerű állatot egy kereskedőnél, de akkor más dolga volt és nem tudott megismerkedni vele. Most legalább az úton lesz lehetőség megismerni a szamár-szokásokat is. A befutó társuk még csak a hidak egyikén jön át, mikor a nador hirtelen, minden előjel nélkül, feláll a padról, mint az ablakban tette és felveszi hátára a zsákját, támasztótusos íját a tusnál fogva vállára veti. Ismét az égre emeli tekintetét, hogy a Nap állásából megsaccolja adéli irányt Ardúnia felé, majd szó nélkül elindul arrafelé. Nem siet és nem is zavarja, ha elé vágnak társai. Ő a saját kényelmes sétatempójában halad és nézelődik, figyeli a számára még mindig furcsa, de mégis érdekességekkel teli várost. Léptei inkább lassúak, mintsem gyorsak lennének, viszont hosszúak, így a haladási sebességre se lehet sok panasz biztosan nem marad el a többiektől, főleg a szamárral a városban.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.03.30. 15:35
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:55:20
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó előtti téren.
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Álldogálásom közben jól megrágom a hallottakat mit Kékprém mond, még akár igaza is lehet hiszen népe szinte együtt és egységben él a Bolygószellemmel és a különböző Természetszellemekkel.
Aztán felemelem a fejemet és egyenesen a szemébe nézek minden kihívás nélkül pusztán szeretném, ha tekintetünk tisztán kapcsolódna a beszélgetés alatt, bár ezzel egyidejűleg kénytelen vagyok felhagyni a környezet vizslatásával.
- Ha a múlt dolgait alaposan tanulmányozzuk, azt találjuk, hogy sokféle véleményt alkottak róluk, de néhány dolog még így sincs eléggé tisztázva. Jobb az ilyen eseteket úgy tekinteni, mintha ismeretlenek lennének. A Shagíri Szanenori nagyúr egyszer azt mondta: „Van mód arra, hogy megértsük azokat a dolgokat, amelyeket nem értünk. Továbbá, van amit természetesen megértünk, van amit nem, bármennyire is próbálkozunk vele. Ez érdekes.”
Ez meglehetősen mély tudásra vall. Természetes, hogy az ember nem értheti meg a mély és rejtett dolgokat. Ami könnyen érthető, meglehetősen felszínes. Előfordulhat, hogy a fák unatkoznak a hallgatag kövek társaságában ám ennek ellenére nagyon szépen rügyeznek és friss hajtásokat is hoznak gazdagon. Egyenlőre nem érthetem és érezhetem az ön látásmódját a természet kapcsán ám törekszem a megértésére.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.03.30. 20:58
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:56:46
A nador be sem vár, csak megindul előre, mintha csak a hegyei között sétálna. Ilyen viselkedéssel nem sokáig élne ebben a városban - ami azt illeti, máshol se nagyon. Mikor elérem a többieket, odaszólok nekik:
- Uraim, akik akarják, adják ide a málhájukat, felrakjuk a jószágra. Csak kényelmesebb lesz a menet teher nélkül - egyébként sem hiszem , hogy szokva lennének hozzá, teszem hozzá gondolatban.
Ha valaki él a lehetőséggel, gyorsan összekészítjük a málhát. A nador tempójából és viselkedéséből arra következtetek, hogy hamar beérjük - remélhetőleg még eszméletén vagy legalább életben lesz.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.03.30. 22:18
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:57:38
(Zevran Anartÿss)
Kedvesen mosolygok a nador felé, figyelve válaszát. Bár amikor az unatkozó fákat emlegeti kedvem lenne felnevetni... unatkozó fák! De ahogy nézem Kékprém úr nem viccnek szánta.
Lan válaszára megdörzsölöm az orrnyergem, verjenek meg a démonok, de az első felét, annak a... mittudomén milyen mesternek a mondása, meg a múlt, meg tudás... Huhh...
Miracleai társunk feltűnése kis könnyebbséget jelent, legalább valaki aki nem fog összetett misztikus körmondatokban kifejezni magát.
<...Hm nador barátunk úgy tűnik, jobb szeret nyílegyenesen közlekedni... Hát ezt itt nem fogja könnyen megtenni, kettőt fordul és úgy eltéved a sikátorokban, hogy gyönyör lesz nézni...>
-Én beneveznék a málhás állatra! De egyenlőre inkább siessünk, mert ha Kékprém úr tovább megy ezen az útvonalon a csatornákban fog kilyukadni...
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.03.31. 13:03
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:58:44
*Kissé meglepődik a nador a nyílt pillantás viszonzásán, de egyúttal meg is örül neki, hogy a testőr nem kerüli a tekintetét. Az eszmefuttatás múltidéző része eléggé homályos a számára, de ezen nem akad fent. A végét már érti és szívesen mesél a síkságiaknak a látásmódról, amiben ő nevelkedett. Halványan elmolyosodik, ahogy szelíden válaszol a mentis szavaira.*
-A fák a kövek között is szépen rügyeznek és friss hajtást hoznak. Ahogy a sÿtisi ifjak is mosolyognak a mások által rájuk kényszerített helyzetben és teszik a dolgukat bármilyen unalmas és számukra érdektelen is a melléjük rendezett társaság. Ettől még nem-e vágynak lelkük mélyén a többi sÿtisi társaságára? Nem-e bánkódnak, hogy nem élhetnek kedvükre, mások befolyása nélkül?
*A beszélgetés, elmélkedés kedvére való, ha a másik két úriember inkább az ő biztonsága meg az irány tartása miatt aggodalmaskodik is, de a csendes felvigyázóval úgy érzi megtalálta a közös hangot. Direkt megközelítése a gyakorlati dolgokhoz nem a két nemes ellen szól, csupán nem tekinti kérdésesnek egy egyszerű gyalogtúra megtételét, ezért nem is foglalkozik a csomagok lehelyezésével vagy az indulási sorrenddel. Természetesen, ha van, aki vezeti a csapatot, akkor annak az útmutatásait követi a városban, hiszen ő se hagyná csak úgy találomra elkóborolni a többieket a Sárkánygerinc bércei között.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.03.31. 14:02
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 18:59:40
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó előtti téren.
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Egy apró mosoly és meghajlás kíséretében megköszönöm az északi „kedves” gesztusát.
- Igazán köszönjük uram a felajánlását és köszönettel élnénk is vele.
Miközben a teherhordó jószágon rendezgetjük a csomagjainkat elgondolkozom a nadornak szánt válaszomon. Mikor végeztünk a málházással visszafordulok a hegyek büszke gyermekéhez és apró pihentető légzések után szólalok meg.
- Elképzelhető, hogy egyes sÿtisi ifjak élvezik a mások számára rájuk kényszerítettnek tűnő helyzetet és az is elképzelhető, hogy nem vágynak annyira más sÿtisi ifjak társaságára mint azt mások képzelik. Lehet, hogy vannak olyan fák akik jól érzik magukat mind a városban, mind az néma és unalmas kövek társaságában az általánosítás néha tévútra viheti a gondolatokat. Természetesen ezzel nem azt akarom sugalmazni, hogy az összes fa jól érezné magát a városban sőt, de előfordulhatnak kivételek.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.03.31. 20:36
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:00:24
Helyszín: Sÿtis, vidék
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A csacsira szépen felpakoljátok a felszerelés nagyobbik felét, és elindultok a zegzugos utcácskákon a palotanegyed kapuja felé. Ez eltart egy darabig, mivel a szigetek, csatornák, sikátorok, hidak útvesztőjében kell eljutnotok a célig. A legtöbb ember általában csónakon közlekedik, hisz a várost átszövő csatornák számítanak a fő ütőereknek. A palotanegyed kapujában szó nélkül átengednek titeket – a megvillanó signumoknak hála. Utána már a kereskedőnegyed forgatagán át vezet az utatok, végül kiértek a külső városfalhoz, és a kövezett úton lassan magatok mögött hagyjátok a város zaját. Délután még egy utolsó pillantást vethettek rá, mielőtt végleg eltűnne a távolban.
Cÿtor fele az út folyamán mindössze egyszer állított meg titeket a Császari Légió egyik járőrcsapata, s kérte a Ház igazoló okmányait. A járőrcsapat hat főből áll, és lándzsával, rövid karddal vannak felszerelve, valamint ketten íjpuskával is. Zervan úrfi gyorsan bemutatta a kért iratokat, s utána továbbindulhattatok. Az út szigetről-szigetre vezet, ahol minden talpalatnyi földet megpróbálnak megművelni. Az este már egy kis faluban ér utol titeket, melynek mindössze egy kocsmája van, a Hallatlan Hal – sajnos a kereskedelmi állomást talán holnap délre éritek el. A szamarat lemálházzátok, és elláttatjátok egy segítőkész férfival.
Az ivóba lépve a helyiek elcsendesednek. Legalább egy tucat kíváncsi tekintet fordul felétek, melyekből döbbenet olvasható ki, ahogy megpillantják a nadort is. Egy fiúcska mikor meglátja, egy férfi háta mögé szalad, és onnan kukucskál ki rá. A kocsmáros – rövid fekete hajú, vékony napbarnított férfi egyszerű vászonruhában, arcára a tavasz szerencsehozó jelét festette. Elétek siet, és mély, de esetlen meghajlással köszönti a társaságot. Izgatott hangon kérdi, hogy miben állhat rendelkezésetekre. Közben egy asztalhoz terel titeket, és próbálja leültetni az urakat a padra. A falu népe közben halk sutyorgásba kezd, s egy férfiú gyorsan el is siet. Nem sokkal később hozzák nektek a friss sült halat és kenyeret – vacsoraként. Mellé gyenge sört vagy tejet kaptok. Alig kezdtek el enni, az ivóba lassan beszállingózik még néhány érdeklődő, s kíváncsi pillantásokat vetnek a nadorra, de mihelyt rájuk néz, a falusiak elkapják a tekintetüket.
Zervan úrfit ekkor éri a következő csapás: megtudjátok, hogy nincs külön szoba – az ivóban tudtok aludni...
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:01:15
*A nador is elgondolkozik a mentis szavain, jól megrágja magában vagy csak egyszerűen nem foglalkozik velük. Az biztos, hogy nem szól többet, amíg ki nem érnek a városból. Az úton viszont eddigi beszélgetőpartnere mellé sorol be és mintha nem lenne egy jó fertályóra kihagyás a diskurzusban folytatja az elkezdett szálat.*
-Egyetértek. Az általánosítás a legtöbb esetben csak a felszínesség jele. Viszont az a két fa azt mondta, hogy ők unatkoznak. Bár a fiatal, cserfes cserjék időnként füllentenek, de akikről mi beszélünk már felnőttek.
*Az út során, mikor épp nem beszélgetnek és nem történik igazán semmi a szamár mellé is "odasodródik" Keelut és megsimogatja a füle tövét. Kíváncsian figyeli az állatot, a járását, mozgását, rezzenéseit egy darabig, hogy miben is tér el a lótól? Ez inkább csak időtöltés, kedvtelés, mint igazi szakmai kíváncsiság a részéről. A császári őrjárattal találkozva átengedi a terepet a helybélieknek és elgondolkodva szemléli az igazoltatást. Mikor tovább indulnak inkább csak hangosan gondolkodva megszólal, nem intézi senkihez mondandóját, de ha valaki válaszra méltatja arra odafigyel.*
-Bár az ide úton is tapasztaltam, de az értelmét nem tudom, hogy minek őrzik az utat? Olyat még senki se hallott, hogy egy utat elloptak volna.
*A nap végén elért falucskában eléggé furák az emberek. Pontosabban a viselkedésük alapján nekik fura Keelut. Ez nem zavarja különösebben a nadort, hiszen Sÿtisben is megbámulták az utcákon, meg a fogadóban is. Halvány mosollyal a szája szegletében békésen sétál a többiekkel. Az egyetlen fogadóba betérve kedélyesen int az egybegyűlteknek és csengő hangon köszönti őket.*
-Shi'onaata! Vagy ahogy errefelé mondanák: Járjatok Sikerrel!
*Ezzel a maga részéről letudottnak véli a jó modor megkövetelte formulákat. Az egyszerű környezet, a félénk, de dolgos népek és a takaros fapadok az asztalok mellett mosolyt csalnak az arcára. Ez sokkal inkább kedvére való, mint a cicomás, csipkés házak és kikent-kifent ficsúrok útvesztője. A vacsorát egy "Köszönömmel" honorálja a felszolgálónak és lassan, komótosan falatozik a finomságokból. Inkább tejet iszik, mint sört, bár ez nem az alkohol ellenesség miatt van, hanem valahogy nem látszik pezsgőnek és dúsnak az az itóka. A közben összegyűlő falusiakkal valóságos tekintet-csatát vív. Mivel azok folyton rámerednek és a nador próbálja viszonozni a nyíltságukat azzal, hogy szemükbe néz, de ők meg ilyenkor elkapják pillantásukat. Bár kissé furcsállja, hogy miért nem akarnak/mernek a szemébe nézni, ha egyébként bámulnák, illetve miért nem kérdezik meg, amire kíváncsiak, de nem akarja megijeszteni őket, főleg a gyerekeket, így békésen tűri a sugdolózást és a bámész tekinteteket. Amikor kiderül, hogy itt fognak aludni, akkor ismét elmosolyodik és társaira sandít. Egy világért sem hagyná ki első reakciójukat, arckifejezésüket erre a hírre.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.04.03. 10:17
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:01:55
Ahogy elhagyjuk a várost egy olyan teher miatt alól szabadulok, amiről nem is tudtam. A város olyasmi lett számomra,mint egy drog - örülök, hogy végre elhagyom, de tudom, vissza fogok térni.
Az út kellemesen telik, mosolyogva figyelem a környezetet. Mikor a nador "ismerkedni" kezd a szamárral, hagyom. Elnézve a mozdulatait, még sosem láthatott ilyet, kíváncsi vagyok, náluk mit használnak teherhordásra.
A kérdését viszont rendkívül meglepettnek találom:
- Szóval akkor nálatok bárki, bárhová elmehet, ellenőrzés nélkül? Beengeditek az idegeneket néped szent helyeire? Hiszen éppen néped egyik ellopott tárgyát keressük, van tehát fogalmad róla, hogy nem minden ember megbízható. Az, hogy nem kötözködtek velünk, csak a nemes úrfi jelenlétének és a signumoknak köszönhető. Hidd el, ezek nélkül már talán be is kísértek volna minket.
Honnan szalasztották ezt a hegyi embert? A korábbi határozottsága akkor ezek szerint csak tapasztalatlanságából fakad?
A falucska alkalmasnak tűnik pihenőnek, bár a fogadó neve elég badarság.
Beérve a társaim a fogadóba mennek, nekem az első dolgom, hogy a csacsinak szerezzek szállást. Ha van inasféle, megkérem, hogy segítsen lemálházni és lássa el a jószágot- megdolgozott az abrakért mára. Csak ezt követően csatlakozom a többiekhez a fogadóban.
A vacsorát éhesen falom, nem tudhatjuk, mikor lesz legközelebb alkalmunk nem magunk készítette ételt enni. A helyiek tekintete csak kevéssé zavar és az sem lep meg, hogy lenn kell aludni. A málhából előkeresem a hálózsákot és felkészülök az estére.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.04.03. 14:47
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:02:39
(Zevran Anartÿss)
Mikor Sÿtis város végleg eltűnne a távolban, még egyszer utoljára visszanézek, és küldök neki egy csókot.
-Viszlát drága és veszélyes otthon, ne aggódj csak egy kis kiruccanás lesz!
Vidám hangulatban bandukolok a többiek mellett. Mikor a nador kétségeit fejezi ki az utak őrzésével kapcsolatban, én is hozzáteszem a magamét.
-Minden bizonnyal felétek is kell lennie, valamiféle határnak, amit őrizni kell... Illetéktelenek ne juthassanak el olyan helyekre, ahová nem szabad nekik, vagy hogy a bűnözőket közrekerítsék. Pont ahogy... öhm... kedves útitársunk mondja -ekkor jut persze késve eszembe, hogy a miracleai nevét még nem tudom. Úgyhogy felé fordulok, és illedelmesen meghajlom.
- Azt hiszem még nem mutatkoztunk be, bocsáss meg kérlek. Bár apám megejtette helyettem, de a formaság kedvéért: Zevran Anartÿss a nevem, de a barátaimnak csak Zev.
A kis kulturális ismerkedés után általános kis beszélgetést próbálok kezdeményezni időjárásról, az útról stb. Ha nem találnék partnerre ebben, akkor legfeljebb vidám fütyörészéssel ütöm el az időt. Meg persze lihegéssel egy idő után. Ahhoz képest, hogy nem megerőltető a terep, nem szokta a lábam még az út porát. Még mielőtt a faluba érnénk azonban felülkerekedik rajtam a kíváncsiság és Kékprém felé fordulok.
-Keelut? Lehetne egy kérdésem? Ez a szobor amit keresünk mi oknál fontos a nemzettségednek? Leszámítva természetesen, hogy valószínűleg rendkívül értékes és gyönyörű!
Később a faluban egyáltalán nem feszélyeznek a kíváncsi pillantások, igaz a nagyobb részük nem felém irányul. Még élvezem is a helyzetet, ahogy törik magukat a parasztok. Az egyszerű, durva padok nem épp nemesi szalonba valók, ez tény, és láttam már pazarabb vacsorát s, de ez van, ezt kell szeretni. Viszont a sört semmiért sem hagynám ki... gyenge vagy sem, jól esik egy kis hűs, habzó ital. Minőség ide-oda befejezem rendesen a vacsorát, egy falatot sem hagyok kárba veszni.
De... hogy... az ivóban kell aludni...
Nos igen, az arcomról minden leolvasható, csak a kitörően sugárzó boldogság nem. De hát mit tegyek? Nem fogok neki állni üvöltözni, hogy "már pedig én ágyikót akajok", annyi tartás azért van bennem, hogy nem alacsonyodok a hiszti szintjére. Lehúzom a maradék söröm és kérek még egy korsóval a kocsmárostól. Semmi kedvem korán lefeküdni, pláne hogy nem is vagyok hozzászokva a korai fekvéshez. Egy sÿtisi aranyifjúnak csak most indulna az élet.
Persze, ha megint egyedül maradnék az iszogatásban, hát egye kutya előveszem a pokrócokat, és hát... megpróbálom "kényelembe" helyezni magam. De sokáig csak forgolódni és morgolódni sikerül, aludni azt nem...
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.04.10. 10:53
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:03:36
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék.
Időpont: tavaszutó.
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Mikor ismét megszólal a nador, olyan érvekkel áll elő melyet jelenlegi ismereteimmel se cáfolni se megerősíteni nem tudok, mivel nem értek a fák nyelvén melyet Kékprém úgy tűnik folyékonyan ért. Úgy döntök fordítok a penge élén és máshonnan vágok bele a világnézetébe, aztán meglátjuk hova jutunk. Kis hümmögés után szólalok csak meg.
- Shagír szigetén a következő bölcselet járja. „A gen illúziót vagy jelentést jelent. Shagírban a mutatványost gendzsucusi-nak nevezik. A világon minden csak bábszínház. Ezért is használjuk a gen szót.”
A továbbiakban több irányból kell közelítenem a nadorhoz, különben esélyem sem lesz a megértéséhez. A továbbiakban nem erőltetem a beszélgetést, haladjon csak minden a saját medrében. A gyaloglás alatt egyszerű légzésgyakorlatokat végzek, hogy ellensúlyozzam fizikumomból adódó hátrányt és tudjam tartani a többiek által diktált tempót.
Az északi harcos eléggé csöndes személyiség ennek ellenére, úgy tűnik éberen figyeli a környezetet és a nador reakcióit, aztán a Császári Légió ellenőrzése után egy kicsit megered a nyelve a maga módján, hiába no katonaember.
Zev úrfi eléggé vidáman viseli a számára megpróbáltatásokat jelentő utazást, csak a ivóban kámpicsorodik el egy kicsit de azon is hamar túlteszi magát a „közös hálótér” okozta megrökönyödésén. A falu ivójában teljesen az ifjú nemes árnyékává válok, a vacsorát jó ízűen fogyasztom el és amilyen hamar lehet nyugovóra térek.
Célom kora hajnalban kelni és az ivó udvarán a reggeli harmatban végrehajtani néhány meditációs formagyakorlatot.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.04.10. 20:05
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:04:16
Helyszín: Sÿtis, vidék
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A kocsma népe lassanként megfogyatkozik. Először a gyerekek és asszonyok, utána pedig a férfiak is szállingóznak elfele. A folyamatos hangzavar duruzsolássá csendesedik. Ketten már most alszanak az egyik sarokban, tarisznyájukkal a fejük alatt. Az egyik felszabadult asztalon veti az ágyát a nemes úrfi, mikor az ajtó halk nyikordulással kinyílik - új vendégek érkeztek. Két fiatal férfi az. Az elsőnek belépő drága selyembe öltözött, oldalán kettős ívű vívókardot, bal kezén finoman megmunkált hárítókesztyűt visel. Ruháján a díszes, de poros köpenyt a Naquis Kereskedőház ezüst signuma fogja össze. Kísérője ellenben inkább praktikusnak mondható bőr ruházatot visel, oldalán két rövid kard lóg. A ruhájára varrt kis acél signumon pedig egy tőrpengére fűzött három rombusz látható. A hozzáértő szem tudja, hogy a Morte Silmoris Ventorra Harci iskola végzősei viselnek ilyet.
A fogadós eléjük is zavartan elébük siet – nem mindennapos vendégek az ilyen urak errefelé – és hellyel, étellel kínálja őket. A nemes figyelmen kívül hagyja. Odalép Zervan úrfihoz – az etikettnek megfelelően meghajol, majd megszólal:
-Micsoda öröm ilyen helyen a civilizáció egy ily nemes képviselőjével találkozni! Hadd mutatkozzam be: Artalis Velanor vagyok, a Naquis Ház tagja. Jól látom, hogy Ön is itt szállt meg éjszakára? Ha nem haragszik meg, előbb ennénk valamit, s aztán folytathatjuk a beszélgetést, amennyiben óhajtja.
Közben érdeklődő pillantást vet a társaságra - a nadorral farkasszemet is néz egy rövid ideig, a másik erejét próbálgatva...
A nemesről süt az undor, amikor kihozzák az ételt, de a harcos elégedett mosollyal kezd neki. Miután megvacsoráztak, még egy rövid ideig beszélgettek. Ő elmondja, hogy egy napi járóföldre van a következő kereskedelmi állomás, ahol kényelmes szállás vár rátok, odáig az út biztonságos. Ő pedig a friss Sÿtisi pletykák után kérdezősködik. Utána még egy kis kockázás következik - tét nélkül. Éjközép fele járhat az idő mikor az ajtót bezárjátok, és lepihentek.
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:05:12
*Még az úti ellenőrzés utáni kérdésre megvonja a vállát.*
-Nálunk az úton bárki járhat, hiszen így jutnak el az emberek céljukhoz. Ha nem léphetnénk ki a városokból, falvakból, akkor hogyan vadásznánk vacsorára valót vagy gyűjtenénk az erdő terméséből?
*Ezzel nem is firtatja tovább a dolgot, elteszi az úti ellenőröket is a síkságiak furcsaságai közé. Az út során felmerülő kérdésekre, hogy miért is olyan fontos az a hattyú megfontolja válaszát. Már-már mindenki lezártnak, megválaszolatlannak tarthatja a témát, mikor egyszer csak megszólal.*
-A szobor bár kicsi, de nagyon erős benne Nadír szelleme. Nem olyan szótlan, mint a kövek általában és ha értik a mondanivalóját sokat tanulhat tőle az ember.
*A szállásukon a falusiak távoztával már inkább az ételre, egy-két italra figyel, nomeg társaira. Az újonnan érkező két alak eléggé elüt az itteniektől, így felkeltik a nador érdeklődését is. Mivel szemmel láthatólag az idegenek is szeretnek egymás szemébe nézni, így Keelut is kíváncsian viszonozza a pillantásokat. Ahogy összekapcsolódik a két tekintet érzi, hogy valami történik, de különösebben még nem volt dolga effélével, így nem is zárkózik el a furcsa ismerkedési szokástól és nyugodt tekintettel fenntartja a szemkontaktust. Végül, miután valamelyikük elfordítja tekintetét, ha nem történik semmi érdekes, illetve nem megy át az este egy hosszú beszélgetésbe, akkor kicsomagolja takaróját, hálóholmiját és kényelembe helyezi magát a padló egyik kényelmesnek ígérkező részén.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.04.11. 16:19
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:05:56
(Zevran Anartÿss)
A két vendég érkezte egészen felderít, bár a Naquis Ház tagjának jelenléte óvatosságra int, egyenlőre nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Valószínűleg más ügyben járhatnak, addig pedig mért kéne ellenségeskednünk?
Illedelmes módon tehát én is meghajolok és bemutatkozom:
-Zevran Anartÿss, az Anartÿss Házból. Valóban öröm és kellemes meglepetés a találkozás! Valóban én és kicsiny kompániám itt kényszerülünk az éjszakát tölteni... a körülmények, nem épp "megszokottak".
Kíváncsian figyelem a Kékprémmel folytatott elme párharcot, szórakoztató gondolat látni, vajon ki fog végül felülkerekedni a másikon.
Ha vége az erőfitogtatásnak jó étvágyat kívánok az uraknak és elrendezem éjszakára a hálóhelyem. Lehetőleg, valahol a többiek közelében. Utána csatlakozom Artalis úrfihoz és társához, egy kis csevegésre. Sÿtisi történetekből persze van elég mesélni, ilyen-olyan villongások, egy kis mérgezés itt-ott, szerelmi ügyek mindenféle párosításban.
<...Az úri népnek kevés gondja van, ezért inkább csinál magának...> gondolom magamban.
A kereskedelmi állomás közelségét nem leplezett megkönnyebbüléssel és örömmel fogadom. Bár a csacsit nem tudom, hogy tudnánk szállítani, de inkább kifizetem Vjírgasnak az árát, csak tudjunk szerezni egy postakocsi szolgálatot... Elég lesz a gyaloglásból ameddig muszáj, de ne feleslegesen.
Ha úgy látom Artalis fogékony egy kis úri unalom űző játszadozásra Sÿtisi módon, akkor burkolt flörtölésbe kezdek vele. Nem akarok semmit sem valójában, szórakoztat, ha valakit zavarba tudok hozni, de ha csatlakozik a szintén tét nélküli játékba, csak még jobb.
Azért megsérteni nem szándékozom persze, ha látom, hogy nem szórakoztatja, abba hagyom.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.04.12. 9:31
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:06:40
Útközben válaszolok az érdeklődésre:
- A nevem Vjírgas, a Margalos klánból, Miracleából. Örvendek a szerencsének - bár nem tudom, milyen szerencse ez, ezt szokás mondani.
Már lefekvéshez készülődök, mikor megérkeznek az idegenek. Egy kardnemes ritka látvány errefelé, kettő már biztos hogy nem véletlen. De inkább a kísérőjét veszem szemügyre, a kétpengés technika és a harci jel csak fokozza kíváncsiságomat. Leülök melléjük, figyelem őket. Mikor kockázásra kerül a sor, inkább a hangszeremet veszem elő és néhány balladával kísérem a játékot. Könnyebb dalokat választok, nem akarok túl sokszor téveszteni.
Mikor évelődésre kerül sor, eleinte zavartan figyelek, hisz BIZTOS nem úgy értette. De később ráébredek, hogy ez több mint játék. - Sÿtisiek -
Reggel, ha lesz rá alkalom, gyakorlóharcra próbálom kihívni a nemes kísérőjét - miracleai módon, rögzített tokkal a fegyvereken, kíváncsi vagyok, mit tud az idegen iskolája.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.04.12. 18:00
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:08:33
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék.
Időpont: tavaszutó.
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
*Még a hajnali harmatban „fürdés” és lazító formagyakorlatok előtt este*
Meglepő későn érkező vendégek toppannak be az ivóba. A Naquis Kereskedőház egyik nemesen született sarja, ám az igazán nyugtalanító jelenség a kísérője egy shin de a lehető leg gyilkosabb irányzatból, egy Vadász. A Naquis nemes nem is próbálja leplezni „undorát” a hely puritánságán, sokkal nehezebben viseli az egyszerű élet kényelmetlenségeit min Zev úrfi, ám hamar egymásra találnak.
Lefekvés előtt Zev úrfi elé járulok és fojtott, halk tiszteletteljes hangon adom elő aggályaimat, lehetőleg úgy, hogy a Naquis nemes és kísérője ne lássák száj és arcmozgásomat.
- Zevran úrfi igazán örömteli, hogy rangjának megfelelő művelt társaságra akad e sívár és unalmasnak mondható utazáson, ám a nemes úr kísérője egy kicsit aggodalommal tölti el szívemet. Testőre egy shin a Morte Silmoris Ventorra, mely ágazat híresen hírhedt harcosokat nevel annak ellenére, hogy „fiatal” múltra tekint vissza. Tökéletes ám kegyetlen harcosokat inkább „ítélet-végrehajtók” mint testőrök. Természetesen elképzelhető, hogy csak a túlzott óvatosság beszél belőlem jó uram.
Mondandóm végével fejet hajtok előtte.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.04.13. 7:38
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:09:45
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A nador ahogy a szemkontaktus létrejön, a feléjük is jól ismert – ki kapja el a tekintetét előbb játék kezdődik. A nemest kifejezetten kemény fából faragták – néhány szívdobbanásnyi idő múlva már a nador szemlesütve fordul el. Utoljára Borostyánszem Shien tudta ilyen gyorsan maga alá gyűrni a szellemét...
A vacsora után a kellemes zene mellett elkockáznak, és a két nemes finoman flörtöl eleinte, de néhány finom simításon kívül nem történik semmi - mert ahogy komolyodna a dolog, Artalis finoman szurkálódva elkezd hárítani. Majd nem sokkal később a maradék vendéget is kitessékelve az ajtót és a spalettákat bezárva már lefekvésre kerül a sor. Mindössze ti, a nemes és kísérője, két utazó – akik már alszanak, és a fogadós vagytok bent.
Zev úrfit rémálmában folyamatosan figyelte egy test nélküli szempár, amit nem tudott lerázni, de végül csak felébredt. Hideg verejték a hátán emlékezteti a rémálomra, s próbál megnyugodni.
A miracleai sokéves ösztönének hála ébred fel a sötét fogadóban. Nem tudja még, hogy mire ébredt fel, de valami történt.
Az ivó sötét és csendes, csak az alvók halk horkolása az, ami betölti a teret, és valami furcsa, feszült várakozás. A mentis kissé mocorog, majd a másik oldalára fordulva alszik tovább... Pár szívdobbanásnyi hallgatózás után halljátok, hogy halk takarósurrogások hallatszanak innen-onnan. Talán mások is ébren vannak... Majd egy dobbanás, felboruló bútor csattanása, szétguruló ónkupák hangja, reccsenés, hörgés és elhaló bugyborékolás az, ami mintegy varázsütésre elindítja az eseményeket. Az utazók sarkából rémült üvöltés hallatszik, és valami olyan rosszindulatú morgás, melyre a nador is felriad, és hátán szó szerint feláll a szőr. Még mindig sötét van, és az előbbi üvöltés után szinte zavaróan nagy csend, de a tokjából kiröppenő pengék hangját és a izgatott levegővételeket nem lehet eltéveszteni.
A mentis éktelen csörömpölésre és rémült üvöltésre ébred ;D
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:10:26
Pár rövid dallam után gondosan csomagalom vissza a lantot, majd nyugovóra térek.
Nem tudom, mi riaszt fel, de azonnal a fegyverek után nyúlok és feszülten hallgatózom. Mások is mocorognak a környéken, tehát nem képzelődtem. Gondolkodom rajta, hogy felkelek és járok egyet, mikor felhangzanak az első üvöltések.
A gyakorlat szülte rutinnal gurulok arrébb, s csak távolabb emelkedem fel, harcra készen. A legközelebbi fal felé veszem az irányt, hogy a hátam - bármitől is jön ez a morgás - védve legyen.
A falat elérve stabil alapállást veszek fel, derékmagasságban nézek körbe - előbb-utóbb valakinek eszébe fog jutni világot gyújtani, nem akarok elvakulni. A jobb pengét előretolom, a balt közel tartom magamhoz, nehogy lerohanjanak.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.04.15. 19:30
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:11:07
(Zevran Anartÿss)
Lan megjegyzését figyelmesen meghallgatom, majd bólintok rá. Lehet óvatlan vagyok, de egyenlőre nem tulajdonítók különösebb jelentőséget ennek.
Ennyi volt a "románc" többre nem is vágytam, csak egy kis játszadozás... a miracleai jól látható meglepődése, csak hab a tortán, még számítottam is rá. Kicsit jobb hangulatban és nyugodtan fekszem le aludni. Sajnos az álom már nem ennyire élhető.
A rémálomból ébredve nem egy megnyugtató helyzetre ébredek. Azonnal a vívókardomért nyúlok, és igyekszem a lehető leghalkabban lemászni az "ágyamról" és morgás irányába fordulok. Lassan hátrálok, figyelve a hangokra. Ha meg tudom különböztetni a többitől, akkor Vjírgas felé próbálok közeledni.
<...Francba... Lanra kellett volna hallgatnom jobban... mi lehet ez az állat?...>
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.04.16. 8:45
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:11:52
*A nemes lelki erejére elismerően bólint magában a nador, majd lefekszik pihenni, aludni. Ha nem túl hangosak, akkor a két férfi közötti flörtölést már nem is érzékeli. Álmában a havas hegyek között kóborol és valami miatt torokhangú morgást hoz a szél, pontosabban ez sokkal közelebbi és nem is hallani a szelet. Keelut szemei felpattannak, de nem mozdul azonnal, hanem néhány szívdobbanásnyi ideig továbbra is fekve marad, hogy felmérje környezetét. A vadállatoknál sem tanácsos hirtelen mozdulatokat tenni, így arra számít nem is rá vetődik az a valami, ami a sötétség mélyén mocorog. Lassan, megfontoltan a mellette fekvő csákányok csuklópántjába dugja kezeit és mikor ráfog a nyélre hirtelen megelevenedve megpróbálkozik egy féloldalas hátra bukfenccel, hogy a fal mellett, nagyjából a zaj feltételezett forrása felé álljon. Alapállása mély és széles, hogy megtarthassa egyensúlyát, ha nekiugranának. Balos csákányát vízszintesen maga elé nyújtott karra tartja, hogy az érkező ellenség abba akadjon bele és így legyen ideje a jobbossal lecsapni, mire túl közel ér. Jobbját kissé felemelve csákányát válla mellé húzva, csapásra készen tartja. Próbál minél többet kivenni környezetéből és amit nem lát azt a hangokból, érzetekből pótolni.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.04.16. 14:36
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:12:57
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Az álom édes és pihentető a nyugalom birodalma ölel körül egészen addig a pillanatig míg a harmónia birodalmát hangos csörömpölés és rémült üvöltés diszharmóniája nem szaggatja darabokra. Valami borzalmas rémítő dolog történt a valóságban, kezeim ösztönösen a quillekre siklanak a sötétben, most minden pillanat fontos akaratom megfeszítésével megpróbálok azonnal teljesen felébredni és mivel továbbra is sötétség vagy legalábbis erős félhomály vesz körül felnyitom harmadik szememet, hogy ellensúlyozzam a többi érzékszervem korlátozását miközben a quilleket védekezően tartom. Felkészülök további erőforrások felélesztésére, ha esetleg Zev úrfit valami veszély fenyegeti, vagy valami borzalmassal szembesülök az Anyagi Világ Kárpitja mögött.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
/OFF Technika:Két Diszciplínát szeretnék egymás után aktivizálnia az egyik az Összpontosítás ám ezt arra szeretném használni, hogy azonnal felébredjek a szellemi erőim összpontosításával, ha ez lehetséges a Kalandmester döntése szerint.
A másik a Harmadik Szem, hogy valamennyire érzékeljek valamit a sötét ivóban ha csak az aurák síkján is néha ez is árulkodó lehet.
Összpontosítás Aurapont: - Nehézség: 10% Meditáció ideje: összpontosítás
Harmadik szem Aurapont: 1/perc Nehézség: 20% Meditáció ideje: összpontosítás
Ha valami borzalommal szembesülök akkor vagy a Kihrint (Harci Transzot) élesztem fel vagy a távolság és fenyegetettség függvényében Aurapörölyt alkalmazok (ez utóbbit csak végső esetben mivel brutális barbár megnyilvánulásnak tartom)
A DOBÁSOK tekintetében a Kalandmester kezére-kockáira bízom magam (nem kívánom saját dobásokkal húzni az időt ha dobni kell nyugodtan dobhat helyettem a Kalandmester) OFF/
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.04.17. 9:41
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:13:55
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A fogadó mélyfekete sötétjében fojtott parancs csattan fel:
-Fényt!
Nem sokra rá már a kova és az acél ismerős hangja hallik valahonnan bentebbről, és mint a nyári villámlás, időről-időre torz árnyékokkal teli ijesztő fénybe burkolja a helyet. Talán a fogadós maga dolgozik a pultnál a fény teremtésén ilyen kezdetleges módon.
A miracleai hallgatózik, meresztgeti a szemét a sötétben, és pattanásig feszült idegekkel vár. Az biztos, hogy az állat valahol távolabb van.
A kardnemes lekászálódik az asztalról, és elkezd a fal fele hátrálni. Közben beleütközik az asztal melletti padba, melyen majdnem átesik, de végül csak érdekes zajokkal tarkítva a sötétséget, eljut a falig.
A nador is kisebb zajjal a fal fele indul meg. Kissé nagyobb biztonságban érzi magát, egész addig, míg rá nem jön, hogy a morgás forrását nem először hallja – ha tippelnie kéne, azt mondaná, hogy ködpárduc...
A mentis az évek rutinjával egy szívdobbanásnyi idő alatt kisöpri az álmot a szeméből, majd a quillekkel a kezében , mintegy lámpást gyújtva – rányitja a harmadik szemét a szellemek síkjára... A közeledben zavart, aurákat vélsz felfedezni – társaid azok. Igaz, az egyik szürkésen derengő – talán a nadoré – aurában látsz valami furcsát. Kissé távolabb szintén zavart aura, az őszi avar illattól súlyos – a Ventorráé lehet. A fogadó mélyén ijedten és örvénylő aurákat pillantasz meg. Az egyik már alig pislákol – nincs sok hátra, hogy kihunyjon... Felette viszont egy erős aura örvénylik – vérvörös köde nem sok jót ígér. Ahogy megpillantod, érzed, hogy észrevett... egy pillanat, és ugrik...
Végre fény tölti be a fogadót. Az eddig sötéthez szokott szem számára már elegendő ez a gyenge mécsvilág is. A kocsmáros rémült arccal próbálja meg a pultnál a többi mécsest meggyújtani. A Ventorra két pengével a kezében félúton áll köztetek és az utazók között, keserű arccal, alsóneműben.
Az utazóknál - egy felborult asztal mellett - az egyik rémülten próbál hátrébb csúszni, a másik a földön fekve halkan bugyborékolva és hörögve fuldoklik, miközben a torkát markolássza. Felette ott görnyed a kardnemes, (fegyverei nélkül) és fehérre festett állán csorog le a haldokló utazó vére. Szemei a mécses fényét borostyán színű lánggal verik vissza. Ahogy fény gyullad, egy vérfagyasztó, nem emberi üvöltéssel a mentis fele ugrik.
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:15:27
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Természetesen megvolt a kockázata a Harmadik Szem kitárásának ami jelen helyzetben be is jött első számú célponttá tettem magam. Ennek ellenére üdítően hat rám az aurák sokszínűsége és mondhatni nyers rendezetlensége sokkal kaotikusabb és zabolátlanabb a szellemi sík mint fent a harmóniára törekvő szerzetesek között egy nyugodt tóból viharos szilaj tengerre kerültem a tapasztalás elkezdődött.
„Ne ítélj, hogy ne ítéltess” – villan át az agyamon – „Mégsem a Ventorra volt a veszélyesebb. Vagy csak Ő volt a szörnyeteg őre? Ki tudja jelen helyzetben.”
Zárt mély állást veszek fel a pillanat tört része alatt és megpróbálom átvészelni a rám törő förgeteget, remélem a többiek is bekapcsolódnak mielőtt szecskává aprítódok. A Quillekkel megpróbálom létrehozni a rugalmas ám ellenálló bambuszkerítés technikát miközben megpróbálok ráhangolódni az anyagi világon túli rezdülésekre segítségül hívom a Kíhrint.
Csöppnyi félelemmel a szívemben ám kíváncsian várom a Naquis nemes Aurájának érkezését vajon csak egy szellem lapul a porhüvelyben vagy több.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
//Filio, eldöntheted, hogy aurapörölyt, vagy Khirint szeretnél - a dobás megvan :) ////Technika
Khirint (Harci Transzot) szeretnék alkalmazni, hogy védekezés közben is képes legyek megtapasztalni és megízlelni a támadó Auráját. Arra vagyok kíváncsi, hogy önmaga ez a szörnyeteg vagy a Naquis nemes lelke mellet lapul valami más is és most az tört elő az éjszaka folyamán.
- Közelharc harcmodor: Védekező Taktika -20TÉ +15VÉ
- Védekező harc a szűkös hely miatt gondolom csak a +25VÉ-t kapom meg a +40VÉ helyett no meg a félhomályban és a bútorokban nem akarok felbotlani-elesni a nagy kitérésben
Remélem a így összekapart +40VÉ elég lesz az első roham túlélésére (http://www.onlinemagus.hu/forum/images/smilies/icon_smile.gif) //
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.04.18. 13:03
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:16:20
*A nador összehúzott szemekkel méri fel a terepet a meggyulladó mécses fényében. Nem sokkal előtte a mentis áll és láthatólag valamire összpontosít. A társaság vezetője a fal mellett kivont karddal, A páros rövidkardokat markoló férfi pedig a másik oldalon. Középen a szótlan, darabos idegen testőr, aki úgy látszik annyira nincs meglepődve, de fancsali arcából ítélve nem is örül a fejleményeknek. Ő még kérdéses, hogy mit is akar majd tenni. A fogadó távolabbi sarkában morgó "kardnemes" viszont eléggé hasonlatos egy elszabadult, vérszagtól megvadult ragadozóhoz... mint a ködpárducok, villan Keelut fejében a hasonlat. Az önmagából kivetkőzött alak nem sokat teketóriázik, már el is rugaszkodik szerencsétlen áldozata felől és ráveti magát a villás tőreit védekezőn maga elé emelő mentisre. Az ilyen állati agresszióra egy megoldás van jelen helyzetben. Legalábbis ezt súgják ösztönei az ifjú Vörös Farkasnak. Ahogy a "rém" ráveti magát társára, Keelut is nekirugaszkodik. Enyhe félkörívvel fellép az egyik padra és onnan "dobbantva" elrúgja magát, hogy mindkét csákányát a lény hátába mélyeszthesse. Még a fogakat kivillantó farkas-vicsor és enyhe morranás is stimmel, amivel önkéntelenül kíséri akcióját Keelut. A farkasfalka is így teríti le, akár jóval erősebb ellenfelét is, hogy egyikül elvonja a préda figyelmét és a többiek körbeveszik, bele-bele marnak. Mindig az védekezik, akit éppen támadnak, a többiek pedig lassítják, gyengítik az áldozatot, aki végül elesik és átharapják a torkát... csak idő kérdése. Persze az még igencsak kérdéses, hogy lesz-e elég idejük és lesznek-e elegen, vagy a középen álló alak nem-e ellenük lép a harcba? Túl sok kérdés, melyek jelen esetben nem számítanak. Csak a célpont és a nador harcos. Egyetlen kérdés marad csupán, mely ott visszhangzik Keelut elméjében még a csapás pillanatában is: Nadír helyesli-e, amit teszek, teszünk? Elvehetjük-e ezt az életet, hogy egy társunkét megóvjuk?
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.04.18. 13:45
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:17:10
(Zevran Anartÿss)
-Magasságos...-szalad ki a számon mikor a halovány fényben felsejlik a borzalmas látvány. A nemes metamorfózisa, több mint megrázó, pláne az előbbi kis "afférunk" után.
Látom, hogy Lanra koncentrál, így az első lépésekben megengedek magamnak egy merészebben nyitott állást. A nadorral együtt én is neki iramodok. A megvadult úrfi ugrásával párhuzamosan oldalról kerülöm meg őt, és első vágásommal az oldalát akarom végigszántani, második támadásommal, pedig a hátába mélyeszteni a kardot.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.04.18. 14:14
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:18:03
Nem tudom, miféle őrület ez, méreg, vagy áfium talán? Sÿtisben bármi elképzelhető. Szerencsére nem engem szemel ki, így gyorsan felkiáltok:
- Közösen menjünk ...
a nador és a kardnemes már támad is
... rá, vigyázzatok!
Mivel két társam már támad, kicsit kivárok, igyekszem egy-két gyors lépéssel a hátába kerülni. Bár fogalmam sincs, mi lehet a baja, igyekszem gyorsan és tisztán ölni - ennyit tehetek érte. Mindkét pengével támadok, a lelkéért aggódjanak a papok, nekem a társamat és magamat kell védeni.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.04.18. 15:21
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:19:14
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A miracleai reagál a leggyorsabban. Kiáltás közben már mozdul is. Mivel a dög eleve oldalról érkezett, két lépéssel a hátába kerül, és lesújt fegyverével. Pontos, mint mindig. Fájdalomüvöltés tölti be a fogadót, és finom vérpermet szitál, ahogy kirántja rövid kardját a nemes hátából. (-7ép és 40VÉ-7=33, ráadásul nem fog ebben a körben már támadni)
A nador ugrás közben már látja, hogy a célpont megsérült, s érzi: Nadír sem ellenkezik ezen élet elvétele ellen. Mint a megveszekedett szélvész, csap le ő is az áldozata fele. A csákányok hegye ugyan messze elkerülte az ellenfelet, de láthatólag meg is zavarta. (-10VÉ=23)
Végül Zev úrfi próbálja meg végleg megtörni az ugrás ívét egy kissé bátortalan szúrással. A szúrás jó is lett volna, de az ellenfele egy finom csípőmozdulattal kitér előle, igaz, ezzel végleg eltért az eredeti röppályáról. (-10vé=10)
Egy leheletnyivel később mozdul a Ventorra. Ő a fenevad elé-alá ugorva, tartja ki fegyverét, hogy a gyomránál hasítsa fel. Az időzítés jó, és két arasznyi mélyen vágja fel végig a kardnemest. (-7vé=3, és 7ÉP) A lendület ugyan még viszi tovább a véres testet, de a lélek már távozott, mielőtt földet ért volna. A mentisnek nem is kell mozdulnia, a test egy tompa puffanással csapódik be mellette a falba. Hirtelen csönd ereszkedik közétek, csak a zihálásotok hallatszik. A Ventorra odasiet a kardnemeshez, és biztos, ami biztos alapon szíven szúrja. Majd a sebesülthöz siet, megvizsgálja a sérülést, és mondja:
-Kiharapták a torkát. Hacsak valaki nem ért a Gyógyítás misztériumához, nincs esélye – pár percen belül meghal.
Néz rátok.
-Nos?
Törli meg a homlokát, ezzel elmaszatolva a vércseppeket rajta.
A fogadós közben reszkető kézzel gyújt még pár lámpást, és rémülten kérdezi:
-Jóurak, mi volt ez? Mi vehette el az úr eszét?
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
//a védő értékeket most azért írtam le, hogy lássuk, hogy pontosan hogyan sikerült a dolog - azt hiszem legközelebb adhatok több ellenfelet is, vagy magasabb VÉ-vel :)//
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:20:07
Gyorsan és pontosan sújtok le, a védekezéssel nem kell törődnöm, így a találat vért fakaszt. Üvöltéssel kísérve vér freccsen, miközben sorra sújtanak le a fegyverek. A végén a titkárféle is lesújt - érdekes, nem néztem volna ki belőle, hogy ért a fegyverekhez, de beviszi a végső csapást. A test földet ér, még harci pózban, támadásra készen várom, hátha felugrik, hátha még nincs vége. A harci láz a gyomromban kavarog, de leengedem a fegyvereim, mikor szíven döfik. Kész, vége.
Rongyot szerzek és nekilátok a fegyvertisztításnak, közben ér a kérdés:
-Kiharapták a torkát. Hacsak valaki nem ért a Gyógyítás misztériumához, nincs esélye – pár percen belül meghal.-Nos?
- Megbocsáss, de a sebek okozásához értek csak, nem a gyógyításukhoz. Fogadja magához a istene, bosszút álltunk érte.
Szenvtelenül ülök le egy közeli padra, miközben a pengéket vizsgálom - ezzel csupán csak leplezem kezem és lábam remegését. Bár titkolni igyekszem, ez az első eset, hogy ölnöm kellett és borzasztó az érzés.
Kapok a fogadós kérdésén, hogy eltereljem a figyelmemet:
- Nem tudom, az este láthatóan még semmi baja nem volt.
Elgondolkodva nézek körbe.
- Talán varázs vagy méreg? Ha igen, kérdés, mi miért nem váltunk ilyenné?
Fontosabb kérdés is eszembe jut:
- Talán az úr kísérője tudhat valamit?
Fordulok az idegen felé, a kezem ismét a markolatokon, felkészülök arra, hogy talán ugranom kell. Közben átkozom magam, amiért nem figyeltem korábban az idegenre. Talán most megbocsátják az istenek és nem lakolok érte az életemmel.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.04.18. 17:27
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:20:53
(Zevran Anartÿss)
Nem mondhatnám, hogy meghatna a halál és gyilkolás gondolata, de ez a lassú és satnya vágás... hát nem vagyok büszke magamra. Szerencsére hamar lerendeztük Artalist.
A ventorra kérdésére csak vállat vonok majd a mentis felé fordulok.
-Lan? Tudsz segíteni az úrnak, hogy a porhüvelyében maradjon a lelke? De Vjírgas kérdése engem is jobban izgat, tudna az úr valami magyarázattal szolgálni?
Visszasétálok az asztalhoz, és felveszem valami ruhát, most már van rá idő és úgy valahogy kényelmesebb lesz.
<...Megjegyzés: legközelebb ruhában fekszem le...>
Mikor felrángattam egy gatyát, leülök a miracleai mellé az üveg gyümölcs pálinkával amit otthonról hoztam. Kitekerem az üveg nyakát és Vjírgasnak nyújtom, kér-e.
-Jót fog tenni...
Persze a penge mindvégig nálam esélyesnek tartom, hogy az este még szolgálhat meglepetéssel. Már pedig azokból nem kérek, elég volt az ébredés...
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.04.18. 18:03
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:25:38
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Az események hihetetlen sebességgel zajlanak peregnek le előttem a nemes bőrébe bújt szörnyeteg támadása el sem ér a többiek pár homokszem lepergése alatt maguk alá gyűrik szinte kivégzik felkoncolják Naquis nemest, már csak a holttest érkezik tompa puffanással a lában elé és a friss vér és kiontott testnedvek kacskaringós diszharmonikus rajzolatokként futnak szét az ivó padlóján. A sors kereke hirtelen fordulatokra és pördülésekre képes és néha teljesen értelmetlennek tűnik, ám valószínűleg nem az csak nincs meg a kellő tudásunk, hogy megértsük a hogyanokat és mikénteket. A összecsapás hamarabb véget ért mint, hogy bármi érdemleges kiderült volna. Töprengésemből Zev úrfi hangja riaszt és az északi finom felelősségre vonása a Ventorra irányába amihez az úrfi is csatlakozik.
A biztonság kedvéért közelebb húzódok Zev úrfihoz ha esetleg ismét elfajulnának a dolgok, azért a Harmadik Szememet még mindig nyitva tartom, háta észreveszem, hogy a halott nemesből több szellem – lélek távozik az magyarázat lenne a kificamodott viselkedésére.
- Sajnálom Zev úrfi de csekély tudásommal a sebkötözésben és gyógynövénytanban aligha segíthetek a szerencsétlen áldozatokon.
Direkt beszélek többes számban a szíven szúrt nemesen biztos, hogy nem vagyok képes segíteni. Élesen figyelem a környezetemet mind az Anyagi mind a Szellemi síkon, bár a Ventorra mellénk állt a harcban a további események kétségesek.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
/Technika: Továbbra is nyitva tartom a Harmadik Szemem kíváncsi vagyok volt e másik Szellem esetleg Lélek a „megőrült” nemes porhüvelyében. A démont úgy sem ismerem fel sajnos :( /
//a védő értékeket most azért írtam le, hogy lássuk, hogy pontosan hogyan sikerült a dolog - azt hiszem legközelebb adhatok több ellenfelet is, vagy magasabb VÉ-vel :D //
//OFF Köszönjük szépen ez így is éppen elég volt ;D OFF//
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.04.18. 19:11
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:27:05
(Zevran Anartÿss)
-Hát akkor az istenei óvják lelkét az úton...-meghúzom a pálinkás üveget.- Egy valamit tehetnénk, hogy nyakát törjük és nem szenved tovább.
Visszafordulok a ventorra felé, és várom a válaszát. Nah meg a nador reakciójára is kíváncsi vagyok.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.04.19. 15:52
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:28:32
*Kissé meghökkenve és kurtán-furcsán torpan meg a hóhajú férfi. Ilyen hatékonyságot nem is remélt a társaságtól. Mindenki megtette a magáét és egyesült erővel megcselekedték Nadír akaratát. Ahogy felocsúdik az első meglepetésből felegyenesedik és körbenéz. A szenvedő ember és a gyógyítóra vonatkozó kérdés rögtön Keelut figyelme középpontjába kerül. A miértek firtatását a szavak világában sokkal járatosabb társaira hagyja és az átharapott torkú utazó mellé siet. Lepillantva szerencsétlenre mélységes szomorúság ül ki arcára és tépelődésében ismét a mindenekben lakozóhoz, Nadírhoz fordul útmutatásért.*
<Nadír segíts! Ilyen kínkeserves véget nem tudom mivel érdemelhetne ki ez a szerencsétlen vándor. :-\ Megszabadíthatom-e a lelkét a porhüvely szenvedéseitől?>
*Kezei megszorulnak a csákányok markolatán. Ha megérzi az Ős-Szellem beleegyezését, egy gyors csapással megszabadítja szerencsétlent a kínjaitól. Ha nem lenne helyénvaló a férfi gyors halála, akkor belenyugodva az elrendeltetettbe mellé térdel és vállára téve kezét vele marad utolsó perceiben.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.04.19. 17:57
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:29:36
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A társaság az iménti eseménytől idegesen próbál megnyugodni, és magyarázatot találni.
A miracleai az egyik padra ülve tisztítja vérmocskos fegyverét, miközben finoman magyarázatot kér a Ventorrától. Igaz, közben nem feltűnően, de fogást vált a fegyveren.
Zev úrfi felvesz egy nadrágot, és utána egy halk cuppanással kiveszi egy butélia ital dugóját. Kellemes, őszidéző gyümölcsös illat lengi be gyorsan a környékét, majd a miracleainak nyújtja.
Az ivóban közben világ gyúl, ahogy mostanra fél tucat mécses ég a pulton.
A mentis lassan közelebb lép a padhoz, miközben a szellemek honát is figyelemmel kíséri. A kardnemes esszenciája gyorsan távozik a sérüléseken át, s még egy ideig zavartan örvénylik a test felett, majd távozik a tetőn keresztül. Látszólag egyetlen lélek lakozott benne. Mindössze egy kíváncsi bandola érkezik kissé késve, s tanácstalanul lebeg a test körül, majd felhagy a hiábavaló próbálkozással, és inkább a haldokló felé libben. Ott már sikert ér el, és gyorsan be is költözik a testbe.
A nador a szerencsétlen utazó mellé térdel, vele átellenesen a Ventorra. Mikor a mentis mondja, hogy bizony nincs esélye a gyógyulásra jelen körülmények között, a nador egy pillanatig elréved, kikérve Nadír tanácsát. Ahogy azt sejtette, felesleges az utazó kínjait meghosszabbítani – érik be a válasz a lelkében. Keze megfeszül a csákányon, majd egy gyors lendítéssel bezúzza a koponyáját. A csont gyomorforgató reccsenéssel enged, és kisebb vérpatak ered a sebből.
A Ventorra egy pillanat alatt védekezőn maga elé emeli az egyik kardot, majd mikor látja, hogy nem ellene irányul a támadás, leengedi, és egyetértően biccent:
-Ez volt a leg emberségesebb az adott helyzetben…
A másik utazó elborzadva nézi a jelenetet, de szólni nem mer.
A mentis látja, hogy a lélek, és bandola is távozik a testből, és elhagyják a helyet.
A ventorra megtörli a fegyverét az utazó ruhájában, majd feláll, és elteszi a pengéket. Közben magyarázólag mondja:
-Az úrral két hete utaztam együtt, de rendszeresen kísértette a szerencséjét, ami mára fogyott el. Gondolom az Anartÿss Ház képviselője számára nem ismeretlen az átlényegülés határait feszegetni. Csak vigyázzon, nehogy hasonló sorsa jusson a használata közben!
Közben odalép a kardnemes testéhez, és módszeresen átkutatja, és kifosztja. A fogadós ezalatt szorgalmasan töltögeti a kupákat, és közben meg-meg húzza a boros butéliát.
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:30:55
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A szellemek távoznak az elhunytakból a felsőbb síkok felé, mind az áldozaté mind a sorsát kísértő élvhajhász nemesé.
Ismét az eszembe villan a bölcselet – „Ne ítélj, hogy ne ítéltess” – A szellemek távoztával lezárom a harmadik szemem és kis rosszalló homlokráncolással fogadom a Ventorra burkolt szellemi vágását Zev úrfi felé, amit pedig utána kezd el művelni az egyenesen felháborít.
Erőt veszek magamon és visszafogott torokköszörülés kíséretében tiszteletteljesen próbálom megszólítani.
- Tisztelt uram bár Artalis nemes úr nem volt egy földre szállt szent, ennek ellenére azért tartsuk be a formalitásokat a szégyenteljes holttest fosztogatással szemben.
Először is Artalis úr fegyverei és családi signumja talán kerüljön Zevran Anartÿss úrhoz, ki az első útba eső kereskedőállomásról egy levél kíséretében gyászát kifejezve visszajuttatja azt a Naquis Kereskedőházhoz.
Másodszor pedig az Artalis úr fennmaradó anyagi javaiból mind az úr, mind az áldozat temetését fedezni kell, ezen felül talán nem ártana elmerengeni a fogadós és az áldozat családjának valamilyen szintű kártalanításán.
Az ezen felül fennmaradó javakra és összegre természetesen minden további nélkül jogot formálhat az úr.
Igencsak megnyugtató lenne, ha végiggondolná és megfontolná a formalitások által megkívánt szokásokat és azok betartását.
Ugrásra készen várom a Ventorra reakcióját.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.04.20. 21:35
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:38:40
A kínálást megköszönve elfogadom és meghúzom a butykost. Az egykorvolt nyár íze elnyomja a keserű ízt a számban. Elégedetten öblítek vele még egyet, érzem, hogy lassan abbamarad a gyomrom reszketése.
Figyelmesen hallgatom a kísérő szavait, de egyáltalán nem tetszik, ahogy előadja. Azon is fennakadok, hogy nekiáll kifosztani az illetőt, de mielőtt szólnék, társam már reagál.
Én is közbeszólok:
- Én nem tudnám ilyen finoman előadni, de igaza van. Bár a két család közt tudtommal nincs szoros kötelék, akkor is Zevran úr, mint rangbeli elöljáró jogosult intézkedni az ügyben. Hacsak nincs írásos felhatalmazása az elhunyt családjától.
Fogadok, hogy nincs.
-Egyébként van a környéken valamilyen elöljáróság vagy tisztféle? Itt gyilkosság történt, gondolom, szeretné valaki kivizsgálni. És gondolom, nem szeretné, ha átgondolatlan lépését szándékosnak véljék.
Közben lábra állok, elteszem a pengéimet - tudom, hogy képes vagyok bármikor újra elrántani - de a társaim közelébe lépek, jelezve, hogy ki mellett állok.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.04.21. 12:54
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:39:23
(Zevran Anartÿss)
Megütközve figyelem, ahogy a ventorra módszeresen kifosztja az úrfit, és a megjegyzése sem hagy hidegen. Talán épp a döbbenettől, de csak későn tudok reagálni a történtekre.
-Valóban nem tudok szorosabb családi kapcsolatról, de nem harcmezőn vagyunk, hogy feljogosítson bármelyikőnket is ilyen barbár tettre! Tanácsadóm és Vjírgas társam javaslatát megfogadva kell eljárnunk ebben az esetben, az anyagi javakat és a helyi tisztviselőt értesítése esetében.-megjegyzését nem akarom komolyabban feszegetni, de ha még egy ilyet szól, kardélre hányom. Épp ezért kissé éles hangsúlyokkal folytatom mondandómat.- Az átlényegülés veszélyeit pedig ismerem, épp ezért nem is feszegettem és nem is fogom.
Nyugton maradok ülve, de a hullarablónkat nem a legkedvesebb szándékok alapján tartom szemmel.
<...Pofátlan formádat... legalább az alap illemet tartanád be... tovább szurkálódik, őt fogom felszúrni...>
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.04.21. 15:34
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:40:02
*A pórul járt utazó halálával még nem billent helyre a nador lelki egyensúlya, így tiszta csákányával megszúrja jobb mutatóujját, hogy a vére kiserkenjen és azzal rajzolja bal tenyerébe az ember szellemjelét. A jelképpel illetett nyitott tenyerű kezét szíve fölé emeli és elrévedve kéri az eltávozott lelket és magát Nadírt, hogy bocsássa meg a szükséges rosszat, melyet Keelut elkövetett ellene a szenvedései megkönnyítéséért. Köszönetet mond, hogy helyesen cselekedhetett. Ez a kívülállók számára annyiban merül ki, hogy két sarkán ülve valahova a távolba meredő tekintettel hangtalanul dúdol valamit a hegyivadász jó egy percig. Ennek végeztével összeszedi fegyvereit és feláll a holttest mellől. Kezét a megrettent, de életben maradt utazó vállára teszi és mélyen a szemébe néz.*
-A társad eltávozott. A lelke megpihent Nadír kebelén.
*Keelut tekintete immár nyugodt, mint a bércek között rejtőző tó tükre, hangja bátorító. Ezek után érdeklődve fordul társai felé, hogy ők mit végeztek ez idő alatt. Éppen annál a résznél veszi fel a fonalat, mikor három útitársa kérdőre, felelősségre vonja az idegen harcost. A hullarabláshoz, illetve az ilyenkor szokásos eljáráshoz nem fűz semmit. Nem tudja erre mi a szokás, így nem szól bele a temetkezési dolgokba, csupán annál a résznél bólint némán, belegyezése jeléül, amikor az áldozat tisztes elhantolását szorgalmazza Lan. Ezek után ismét előkerül az átlényegülés. Bár nem figyelt, de még az Engesztelés rítusa elejéről felrémlik mit is mondott a Ventorra. Keelut szemei összeszűkülnek és vádlón mered először az idegenre, majd társaira. Ezt már nem tudja szó nélkül megállni.*
-Azt akarjátok mondani, hogy egy ártatlan ember azért halt meg kínok közt, értelmetlenül, mert valaki úri hóbortból szörnynek akarta képzelni magát?!? (http://www.onlinemagus.hu/forum/images/smilies/icon_evil.gif)
*Hangja halk és vészt jósló. Bár nem akar több vérontást, éppen elég szenvedés jutott ma éjszakára, de ezt sosem fogja megérteni a síkságiakban és érzi mindig is fel fogja dühíteni az ilyesfajta meggondolatlanság, nemtörődömség.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.04.21. 17:58
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:40:56
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A nador kifakadása valahol, jogos is és ámbár érzelemhullámokat gerjeszt ennek ellenére talán egy kicsit oldja a kialakulóban lévő egyre feszültebb helyzetet. Lelkem mélyén egyet is értek vele ám lehet, hogy a mostani helyzet egy kicsit bonyolultabb, ennek ellenére én sem nézem jó szemmel a szellemi gyakorlatok ilyen alantas élvhajhász felhasználását.
Keelut-ra emelem a tekintetem, a többiek valószínűleg addig is szemmel tartják a Ventorrat.
- Keelut a válasz igen is meg nem is, is-is az igazság valószínűleg középen található. A szellemi gyakorlat mit Artalis úr használt nem azt a célt szolgálja eredendően aminek jelen helyzetbe igájába hajtotta, talán azért is következtek be a tragikus események.
Nehéz igazságosnak lenni az igazságtalanság iránt érzett ellenszenvünkből fakadóan. Ha hitünk szerint igazságosságra törekszünk, az gyakrabban vezet komoly tévedéshez mint sem. Ennek az a oka, hogy az Igazság messze az igazságosság mögött rejlik, amit nehéz megtalálni, hacsak nem vagyunk a legnagyobb bölcsességgel megáldva.
Ha viszont az ember saját maga nem is találja az Igazságot, még mindig nyitva áll egy út: másokkal tanácskozhat. Még az is helyesen elemezheti a mások eseteit aki soha nem remélheti, hogy elér az Igazságot. Úgy van ez, mint a Szellemspirál játéknál: „A nézők többet látnak mint a játékosok.” Ahogy a közmondás tartja, „Aki mindent egyedül talál ki, annak biztos, hogy nincs igaza.” Ezt úgy kerülhetjük el a legjobban, ha másokkal is tanácskozunk. Ha úgy tanulunk, hogy olvasunk, vagy meghallgatunk másokat, akkor az éppen azt jelenti, hogy a bölcs öregek tanításait követjük.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.04.22. 13:51
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:41:41
(Zevran Anartÿss)
Lan monológját értem is meg nem is. Valahol a felénél elvesztettem a fonalat, lehet a pálinka kezd belemászni a gondolataimba. Keserű szájízzel, de én is hozzáteszem a gondolataimat.
-Sok mindenen meglepődnél Keelut, ha többet maradtunk volna Sÿtisben. Sokak élnek az átlényegülés tudásával, és indulnak "vadászni". Csak ott kontrollált körülmények közt... heh.. már amennyire, a politikai foglyok, elkapott kémek és köztörvényes bűnözők gyilkolását lehet annak nevezni.
Láttam ilyet... nem szép látvány, ahogy vadász és áldozat egymásnak esik. Olykor a nemes ifjak életre szóló testi és lelki sérüléseket szereznek az élményért cserébe. Mint amikor múltkor sárkány akart lenni az egyik... a hülye "kirepült" az ablakon, majd belefulladt a csatornába.
-És ez csak egy kis szelet... én maradok az italnál, egy kis bódító szer, meg egy éjszakán át ölelő karnál. De vannak akik mocskosabb perverziókra is feljogosítva érzik magukat.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.04.22. 14:18
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:42:23
A hátam borsódzik a nadortól, mintha egy hegyi párduc morgását hallanám. Ösztönösen oldalt fordulok, de a kényszert, hogy falnak vessem a hátam, legyűröm. Szinte várom, hogy útitársam, a halotthoz hasonlóan megvaduljon.
Egy darabig követni tudom a titkár magyarázatát, de jóval az idézetek előtt elveszítem a fonalat. Zevran úr magyarázata már érthetőbb, de megütközöm tőle. Politikai foglyok? Bűnözők?
- És ez a ... dolog .. ez mennyire törvényes a városban? Mert eléggé gyomorforgatónak hallatszik.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.04.22. 19:30
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:42:58
(Zevran Anartÿss)
Elfolytok egy köhintést, majd kétes mosollyal az arcomon fordulok Vjírgas felé:
-Szerinted?
Nem kívánok több kommentárt fűzni a dologhoz, aki nem érti annak úgyis mindegy. A pálinka dugóját visszanyomom, ha kér valaki csak szól. A fogadósnak meg intek, hogy hozza már azt a bort.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.04.22. 20:10
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:43:34
*Az eddigi útjuk során nyugodt és türelmes nador most egy határozott elutasító kézmozdulattal szakítja félbe a hosszúra nyúló magyarázatokat.*
-Elég az üres fecsegésből! Ez csak egy hosszú és hangos semmi. Nem érdekel, hogy mire szolgált eredetileg amit művelt ez a romlott idióta! A kiművelt maszlagot meg adjátok elő az áldozat családjának!
*Figyelmeztetően felemeli a jobbjában szorongatott harci csákányt.*
-Akik így megcsúfolják emberi mivoltukat és semmibe veszik Nadír akaratát, azok nem érdemlik meg az életet, amit tőle kaptak. Mivel Ti, síkságiak, nem értetek a szép szóból, így most egyszer mondom el: Egyikőtök se vetemedjen ilyenre!
*Az utolsó mondatnál vádlón a földön heverő kardnemes hullájára mutat. Mivel jó darabig még együtt fognak utazni, legalábbis minden jel erre utal, így nem hagyja faképnél a társaságot, hanem némán, kihívóan villogó szemekkel méregeti a bent lévőket, hogy vajon felfogták-e a helyzet komolyságát. Egyedül Vjírgas reakciója tűnik helyénvalónak, így ő nem kap az ellenségességből. A többiek viszont nagyon egy követ fújnak ebben a bizarr kérdésben.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.04.23. 15:03
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:44:09
Bár a gyomrom forog, a helyzet elmérgesedni látszik. Nem hiszem, hogy a sytisiek eltűrnék a parancsolgatást, a nador meg azok válaszát. Gyorsan közbevágok, nehogy már az út első napján szétszakadjon a társaság:
- Mind fáradtak vagyunk, harcoltunk és öltünk. Ez a három elég hozzá, hogy kihozza az emberekből a legrosszabbat. Javaslom, a szokás- és hitbeli dolgok megvitatását hagyjuk későbbre
hátha elfelejtik
és foglalkozzunk azzal, hogy halottak hevernek szerteszét.
Segítőkészen közelebb lépek az egyikhez - mindegy melyik, de igyekszem a nador és a városiak közé állni. Eltökélem, ha támad, én nem rántom elő a kardot, úgy vélem, nem fog egy fegyvertelen embert megölni. Talán.
- Ki kellene vinni őket, hogy az élők megnyugodhassanak.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.04.23. 15:56
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:44:47
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Ahogy a Ventorrának beszéltek, és nő ismét a feszültség - ő közben nem zavartatva magát az egyik asztalra gyűjti az értékesebb holmikat. Az ezüst signum koppanva landol az asztalon, és végiggurulva rajta elhasal a vívótőr mellett, majd megszólal:
-Ez már csak egy üres test, ráadásul nem is túl tisztelendő emberé volt – a javakat meg csak úgy lehet számba venni, ha előbb összeszedjük. Azt gyanítom, hogy a személyes holmikra igényt tart a család az emlékek miatt, de a többire meg valószínűleg az elhunytnak már nincs szüksége, kár lenne eltemetni vele. Viszont ha a signumot, viquort és a pecsétgyűrűt el akarják vinni – itt elhallgat egy pillanatra,ahogy a Artalis ujjára rászorult gyűrűvel küzd – akkor a legközelebbi hely ahol leadhatják, az a kereskedőállomás – mert gondolom Sÿtisbe nem jönnek vissza velem. S ha ezt tervezik, akkor viszont szükségem lesz egy nyilatkozatra, hogy önöknél van – arra az esetre, ha elkezdené a család rajtam keresni a személyes holmikat - Mert biztos, hogy keresni fogják...
A vértől iszamos gyűrű hirtelen enged és elrepülve pályája végén csilingelve tovagurul. A ventorra bosszúsan néz utána.
A nador közben megpróbálja az utazót megnyugtatni, s mikor mondja neki, hogy Nadír kebelén pihen már a társa kinyögi az első kérdést, ami az eszébe jut:
-Az kicsoda? - rémület és értetlenség ül a szemében.
-A pénz... nos a fogadósnak jár bánatpénz a károkért, takarításért – három arqu. Az utazónak szintén jár pénz a társa elvesztéséét, amit nem lehet megfizetni - így csak jelképes összegre gondoltam – tíz arqu. A temetést pedig itt helyben kivitelezhetik a falusiak. Erre kettejüknek szintén elég lesz tíz arqu. Ennyiért már elég mélyre kaparják őket, hogy a bandolák ne találjanak rájuk. A maradék pénz pedig hét arqu. Abból én egyre tartok igényt, mint díj - a többit szétoszthatják maguk között, elvégre nem egyedül végeztem vele.
Közben egy apró ezüst dobozkát nyit ki és belenéz. Elégedetten elmosolyodik, és a dobozkában lévő sárgásbarna port átönti egy kis bőrszütyőbe, amit eltesz. A dobozt ezután pedig hanyagul az asztalra dobja. Majd a nador fele sandítva válaszol a kérdésére:
-Igen. Jól látja a lényeget. Alapesetben a nemesek addig érinthetetlenek, amíg nem történik baj – még ha ez igazságtalan is. Fogadós, én meleg tejet kérek!
Szól a kocsmáros fele, aki éppen a borral teli kupákkal jár körbe.
Az utazó, és a fogadós is nagy kortyokkal esnek neki a nyugtató nedűnek, de nem sokáig élvezhetik. A nador kitörésekor gyorsan a pult mögé húzódnak mindketten, és onnan rettegnek tovább.
A ventorra elgondolkozva nézi a nadort, látni, hogy töri valamin a fejét. Majd megszólal:
-Erre a nemesre gondolj úgy, mint... van is valami szavatok rá, de nem tudom pontosan, talán yíhs, yírss, nem tudom, hogy mondják. Nézd el a tudatlanságomat, tudom nem ugyanaz a kettő. De a büntetése hasonló – ha túlmegy egy határon, levadásszák.
Majd a pultnál egy kis kancsóban tejet melegít, és a csomagjából kivett kulacsból szór bele valamit. Furcsa-idegen fűszeres illata lesz tőle a tejnek. A nador orrcimpái egy pillanatra kitágulnak, ahogy az ismerős, rég nem érzett - otthont idéző illatot megérzi. Neeta. Döbben rá. A ventorra két kupába tölti ki, és az egyiket lassan elkezdi inni. A másik kupa ott árválkodik... Nem lehet véletlen, hogy épp most került elő, mivel még pár óra van napfelkeltéig – feltehetőleg így akar lenyugtatni kissé.
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:45:44
(Zevran Anartÿss)
-Amennyiben társaimnak nincs ellenvetése, nekem megfelel az eljárás, papírra és tintára lenne szükségem, és akkor megírom a nyilatkozatot.
Ezenkívül még két levelet szándékozom írni, egyet a nemes családjának, amelyben sajnálatomat fejezem ki a haláleset miatt, ám a részletekbe nem megyek bele. Pusztán annyit, hogy önvédelemből történt.
A másik levelet apámnak címzem, amibe beírom a másik családnak írt levelet, valamint részletesen, de rejtnyelven, megírom a valós történteket.
A meghatalmazást átadom a ventorrának, a másik két levelet, majd a kereskedőállomásnál feladom. De ez még messze van, és társaim reakciói nem közömbösek persze.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.04.24. 18:03
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:46:34
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Rosszallóan ráncolom továbbra is a homlokom nem elég nekünk a ventorra barbár viselkedése Keelut tovább fokozza azt megszégyenítve népének hegyi öregjeit, elégedetlenül csettintek egyet a nyelvemmel.
- Keelut szertelen vagy és hangos akár hegyeitek gyors folyású patakjai, hangoskodásod bármennyire is szeretnéd fel sem érhet a nagy vízesések tisztelete parancsoló morajához mert hiányzik mögüle a tekintélyt parancsoló súly és erő.
Mélyen a szemébe nézek //OFF Farkasszemnézés Aurapárbaj A dobás nem jött össze sajna bárki dobhat helyettem OFF//
- Most a síkvidékiek birodalmában vagy az itteni szokásokat kell tiszteletben tartanod, ahogy a síkvidékieknek is tiszteletben kell tartania a ti szokásaitokat amikor belépnek a hegyi királyság területére, különben hogyan várhatnád el tőlük a kölcsönös tiszteletet és megértést.
A ventorra hozzáállása jelen helyzetben eléggé megnyugtató, csak bólintok rá, részemről elfogadható jelen helyzetbe. Nem kis megkönnyebbüléssel veszem tudomásul, hogy Zev úrfi átveszi az események irányítását. Papírost és pennát készítek elő majd átnyújtom neki, valamint elkezdek pecsétviaszt melegíteni az írások lezárásához.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.04.25. 12:40
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:47:18
*A rémült utazó első kérdésére röviden bár, de válaszol a nador.*
-Nadír a mindenekben lakozó Ős-Szellem. Társad lelke megbékélt.
*Sejti ez jelenlegi állapotában szintén nem sokat mond majd a férfinak, de azért nem hagyhatta megválaszolatlanul a kérdést, mert az csak otrombaság lett volna. A társaság békítő szándéka jó jel, annyira csak nem elveszett még az Élet tisztelete, így Keelut is inkább a hullák eltakarítására fordítja figyelmét, amikor az eddig hallgató mentis akarja kioktatni az öregek bölcsessége felől. Ez már sok a hóhajúnak és színtelen, suttogáshoz közelítő hangon válaszol.*
-Erre a szörnyűségre se a hegyek közt, se a síkságon nem lehet mentség. Veled pedig napkeltekor a falu határán kívül eldöntjük, hogy ki nem jön tovább erre az utazásra. Mindenféle trükk nélkül, a sors megválaszolja kié az erő.
*Ezzel nem szól többet, figyelmét ténylegesen a két holttest összeszedésének és kivitelének szenteli. A pénz és javak elosztása hidegen hagyja. Nem szól bele és nem is tart igényt semmire. Abban egyetért, hogy a megfelelő temetés mindkét testnek jár és a falut, fogadót is kárpótolni kell. A Ventorra magyarázatára felfigyel és elismerően bólint megértése jeléül. Nem gondolta volna, hogy találkozik olyannal, aki megérti és ismeri a nador hagyományokat, szokásokat. Ha nem is behatóan, de tudja az alapelveket. Ennél már csak az meglepőbb, hogy Neeta is készül ilyen messze a Hegyi Királyságtól. Nagyon ínycsiklandozó az illat, hiszen régen nem volt alkalma a hazai ízeket élvezni. Először viszont a kötelességek, így segít Vjírgasnak kivinni a két testet és becsavarni valamibe vagy elzárni a kíváncsi tekintetek, nomeg a netalán vérszagra gyűlő éhes állatok elől. Visszatérve a pulthoz sétál és megköszönve az italt kupáját a Ventorra harcos felé emeli köszöntése jeléül, majd nagyot kortyol az aromás nedűből. Élvezi az ízeket és már nyoma sincs rajta feszültségnek vagy haragnak. Teljes lelki nyugalommal várja a pirkadatot és a beígért Viadalt.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.04.25. 13:13
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:48:01
(Zevran Anartÿss)
Lecsapom a tollat ingerülten az asztalra. Hogy a fenébe estek egymásnak pont ők? Olyan baromi jól elfilozofálgattak útközben... na most már én kezdem elveszíteni a türelmem... Felpattanok a padról és nem épp az illedelmes és kedves hangerővel csapok oda nekik.
-Az istenekre ezt azonnal fejezzétek be! Egyikőnk sem csinált ilyent, és nem is fog, és mint ahogy észrevetted Kékprém, nem is tűrjük el! Nincs semmi szükség felesleges erőfitogtatásra, meg becsületjátszadozásra olyanon, amit nem senki sem tett!
Te meg mit pattogsz Lan? Fel van háborodva Keelut, és üvöltözik? Na és?! Nem azt kérte, hogy vágjuk le a kezünk, hanem hogy ne aljasuljunk állatokká!
Meghúzom a boros kupát, és visszacsapom az asztalra.
-Nem lesz itt semmilyen párbaj, amíg végig nem csináltuk azt amiért indultunk! Utána úgy koncoljátok fel egymást ahogy akarjátok, nem érdekel! -fújok kettőt, az utolsó mondatokat már normál hangsúllyal mondom.
-Mindegyikőtök élete fontos és szükséges...és nem érdekel ellenvetés. Igyatok, vagy egyetek valamit, nem érdekel és verjétek ki a fejetekből ezt a f@đ$ágot.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.04.25. 15:41
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 19:48:45
A helyzet megoldódni látszik, némi segítséggel lerendezzük a holtesteket, a felmosásnál viszont meghúzom a határt és a helyiekre bízom.
De utána ...
Csak kapkodom a fejem, pillanatok alatt szétesni látszik a csapat. Tehetetlenül szemlélem a történteket, nagyon úgy néz ki a dolog, hogy ezek itt legyilkolják egymást. A FENÉBE IS, ÉN NEM EZÉRT SZERZŐDTEM. De nem is azért, hogy a saját csapattársaim közé keveredve szúrjanak le. Halk fohásszal ülök vissza a padra, öljék meg egymást, ha akarják.
A nemes meglepő eréllyel lép fel, talán kénytelen leszek felülbírálni az első véleményemet. Önkéntelenül is helyeslően bólintok a szavaira - de vajon hol tanulhatta a legutolsó kifejezést? Valószínűleg valaki időnként kiszökik az alsóvárosba is.
Reggelig igyekszem kipihenni magam, az út még hosszabb lesz, ha a vita tovább folytatódik.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.04.25. 18:18
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:08:30
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Zev úrfi megpróbál, hatalmával élni egyenlőre sikeresen ám nem túl szerencsésen, ám a mostani helyzetet nem tartom alkalmasnak arra, hogy az intézkedésének hibáira felhívjam a figyelmét sem az idő sem a helyzet nem alkalmas rá. Tiszteletteljesen meghajlok előtte.
- Ahogy parancsolod Ifjúuram.
Miközben az iratokat szárítom és úti méretűre hajtogatom össze valamint a lepecsételéshez előkészítem azért elmémben lassan görgetem a gondolatokat.
~ Valószínűleg Joko Mester kedvenc tanítás lesz ebben az estben ha egy kicsit visszásan is a járható út a „Zápor tanítása”.
„Az embereknek ismernie kell a „zápor tanítását”. Akit útközben egy váratlan zápor elkap, elkezd rohanni, hogy ne ázzon el. Ha viszont természetesnek vesszük, hogy az esőben vizesek leszünk, akkor kedélyünk megnyugszik, még akkor is, ha bőrig ázunk.
Ez a lecke mindenre vonatkozik”
Zev úrfinak meg kell tapasztalnia a nador viselkedésének árny oldalait legalábbis azt, hogy milyen kellemetlen helyzetekbe keveredhetünk miatta. Hegyi nyersessége és kőfejűsége még sokszor keverhet minket roppant kellemetlen helyzetekbe, ám ezeket úgy tűnik saját bőrén kell tapasztalnia az ifjú úrnak, hogy belássa jobb lett volna elébe menni akár a nador büszkeségének is az árán. Mostantól nem próbálom megelőzni a társalgásban kialakuló bajokat, hanem hagyom, hogy elkapja az úrfit a zápor és nyakig áztassa után, majd Ő eldönti, hogy mihez kezd vele. ~
Az iratok elkészülte után ismét álomra hajtom a fejem. Másnap vagy aznap kora hajnalban ha szellemem frissessége engedi felkelek és a kinti kútból származó hideg vízzel lemosdok majd felöltöm ruházatomat, az esti események fényében az alkarvédők is felkerülnek, utána a hajnali harmatban az idő együtt állásának köszönhetően néhány nyugtató formagyakorlat kíséretében megidézem a mágiát és óvóan aurámban tartom és táplálom belső erőmből.
Ha esetleg a nador mégiscsak semmibe venné az ifjúuram parancsát és viadalt szeretne.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.04.26. 9:23
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:09:19
*Az eddig csendes, rendes kardnemes hirtelen kirohanása meglepi Keelutot is. Ez már mindjárt tisztességesebb beszéd, mint az eddigi sértegetés meg üres szóáradat. Ráadásul nem kibújtatni akarja arcátlan szolgáját a párviadal és a kilátásban lévő verés alól, csupán a feladatuk utánra halasztani a dolgot. Ez elfogadható engedmény, hiszen abban biztos a Farkas, hogy nem sikkad el ez a sértés, így az időpont elodázhatónak tűnik.*
-Rendben, legyen így.
*Csak ennyit válaszol kurtán, nyílt tekintettel Zevran szemébe nézve. Ezzel a maga részéről elrendezettnek tekinti a dolgot. Majd, ha visszatértek a kristály-hattyúval, akkor rendezi a számlát. Aludni már nem igazán érzi szükségét. Ha neeta-idő van, akkor közel a hajnal. Inkább a Ventorrához fordul vissza és derékkal a pultnak támaszkodva, az ízletes tejet kortyolgatva kérdez.*
-Honnan szereztél neeta-t? Nomeg honnan ismered a szokásainkat? Talán jártál már mifelénk?
*A kérdéseket nem szánja tolakodásnak, csupán egyszerű érdeklődését szeretné kielégíteni.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.04.26. 17:55
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:10:01
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A Ventorrával megegyeztek, majd miközben ő a pultnál melegíti a tejet, Vjírgas és a kocsmáros a csapszék mögötti szerszámos kamrába viszik a holttesteket. Utána a padlót homokkal szórja fel a vértócsáknál. Közben Zev úrfi Lantól kapott pennával lassan elkezdi formálni a betűket. Fenemód lassan halad, mivel nagyon vigyázz nehogy pacát ejtsen. Lehet látni, hogy minden idegszálával koncentrál a műre. Közben Keelut és Lan beszélgetése elmérgesedik, amire már az úrfi is felkapja a fejét. Amúgy is zaklatott idegállapotán nem segít, hogy a feje felett összevesznek. Vjírgas csak csendben leül a padra, és onnan figyeli az eseményeket. Zevran lecsapja a tollat, majd minden tekintélyét összeszedve, és frusztráltságát ügyesen felhasználva kiosztja két útitársát, miután a kupájából húzott egy jóízűt. Úgy néz ki, hogy még időben sikerült beavatkoznia – a párbajt sikeresen elodázta. Utána még két fertályórán át írja a levelet két mécses lángja mellett. Szépnek nem szép, (és talált is benne helyesírási hibát, de talán nem most kéne erre felhívni az úrfi figyelmét...) – állapítja meg Lan, miközben hajtogatja a levelet, és lepecsételi - de tartalmilag legalább helyes. A nyilatkozatot a Ventorra egy biccentéssel megköszöni, és elrakja.
Miután a nador is elfogadta Zevran javaslatát a párbaj halasztásáról, a Ventorrával kezd beszélgetni. Kérdésére elmosolyodik, és válaszol:
-Szégyenletesen keveset tudok ám a népedről. Talán ha két csodálatos tíznapot töltöttem a Nagy Öreg Zászlósvárosában három évvel ezelőtt. Hogy miért kerültem oda, lényegtelen. Egy kedves helyi teremtésnek, „Csobogó” Nianna-nak csaptam ott a szelet - igaz hiába - de ő tanított meg pár szó jelentésére, és helyi szokások, észjárás egy kis szeletére. A neeta-t is ő szerettette meg velem – mindig eszembe jut a mosolya, ha iszom. Sajnos itt nincs eino, pedig nagyon finom – pláne a Csillagmacska Odújában sütött. Sóhajt fel. - A neeta kapható itt a síkvidéken is, de elég ritkán, és nem is olcsón. Talán egyszer, ha megtehetem és elegem van a nemesek játékaiból, visszamegyek hosszabb időre, mert megéri.
Látszik, hogy az élmények mély benyomást tettek rá.
Utána már nem sokkal később nyugovóra tértek. Másnap a hajnali pirkadatkor keltek, és egy mosakodás után megreggeliztek. Közben Lan formagyakorlataiban gyönyörködhettek //a varázslat létrehozva//, aki csak miután végzett, ül le reggelizni közétek.
A helyiek mostanra kezdenek el szállingózni, hogy a reggeli ital után együtt menjenek ki halászni a közeli tavakra. A kocsmáros pedig az éjszakai borzalmakkal traktálja őket. A reggeli után a kocsmáros csomagol még nektek, majd elhagyjátok a kocsmát. A Ventorra is készülődik, igaz ő az utazóval együtt Sÿtis fele indul egy kurta búcsúzkodás után.
Az út a kereskedő állomásig majdnem eseménytelenül telik. Mindössze egyszer cövekelt le a szamár, de miután Keelut valamit súgott a fülébe, és végigsimított a nyakán – szó nélkül továbbindult. Az állomáshoz érve kiderül, hogy itt nem út, hanem kikötő van, hogy a közeli szigetek között kis hajókkal lehet tovább utazni – ha valaki nem akar gyalogolni. Az épület igazából egy több emeletes kőből emelet raktárerődre hajaz, de a tetején kellemes kerthelyiség kapott helyet, és a második emeleten már tágas ablakok is vannak.
Közeledve nagy sürgés-forgás van, ahogy a hajókról árukat pakolnak ki és be. Ahogy odaértek, egy fiú már nyúl is a szamár kantára után
-Ellátjuk urak, ha itt szállnak meg!
Szól hozzátok. A fogadóba belépve egyből egy lépcsősor vezet az első emeletre, jobbra és balra pedig a raktárak ajtaja nyílik. Az első emeleten egy ivórészre érkeztek. Fent kb. két tucat ember eszik, iszik, beszélget. Jórészt utazók, kereskedők, és néhány katona is, akik a Légió acél signumát viselik. Pár kíváncsi tekintet fogad titeket, főleg Keelut-ot. A hely praktikusan van berendezve. Két kandalló áll egymással szemben, köztük az ivó asztalai és padjai. Egy lépcsősor vezet az emeletre. A söntésnél eddig támaszkodó kék selyemruhás férfiú megfordul, és boldog mosollyal az arcán elindul felétek kitárt karokkal.
-Ó, micsoda megtiszteltetés! Az Anartÿss Ház egy arany signumos tagja nálam! Azonnal nyitjuk a lakosztályt, hisz kevesebbel nem is érheti be egy ilyen nemes úr! Arlios vagyok, az állomás tulajdonosa. Egy ilyen csinos úrfit mindig örömmel látok a kikötőmben. Azon leszek, hogy minden igényét kielégítsem, míg nálunk van!
A férfi jó kötésű, látszik rajta, hogy bölcsője délen ringhatott – talán Ardúniában. Mindkét fülében smaragd függőt visel, kezén pedig jó néhány gyűrű csillog, de a ruházkodása inkább feltűnő, mint ízléses. Egy asztalhoz tessékel titeket, és közben int két szolgának, akik a csomagjaitokat akarják elvinni a lakosztályba.
-Pompás lakomával tudunk fertályórán belül szolgálni, addig egy kis időt kérünk. Persze, ha addig is bekapnának valamit - akkor szóljanak nyugodtan, ínycsiklandó gyümölcseink vannak.
Majd várja a választ. Van egy olyan gyanútok, hogy inkább a férfitársaságot kedvelheti...
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:10:49
(Zevran Anartÿss)
<...Uhh... ez sikerült...> legalább csönd van, s befejezhetem ezeket a leveleket.
Útközben megpróbálok Keelut közelébe kerülni és csöndes, nyugodt hangnemben szólítom meg.
-Megértem Keelut, hogy felháborodtál azon ami este a fogadóban láttál. De Lannak egy valamiben igaza volt. Ez itt nem a hegyek, itt mások a törvények és szokások. Természetesen nem megengedett az a fajta viselkedés amit Artalis tanúsított. Megértem a dühödet teljesen, de kérlek próbáld türtőztetni magad. Mi sem kezdenénk őrjöngeni, ha a néped házában valaki, nem a mi etikettünk szerint viselkedik. Ennyit szerettem volna, remélem nem lesz probléma...
Ha nem látom, hogy válaszolni támadna kedve hagyom, és folytatom az utat a saját tempómban, lemaradva, vagy az élen haladva, teljesen mindegy.
A kereskedő állomás látványa kívülről is szívet melengető, a szolgák készségessége remek,és a tulaj... visszataszító. Legalább ízlésesen öltözne. Nah mindegy, borzalmas, hogy alig két járóföldnyire a várostól így változnak a dolgok.
Előveszem kedvesebbik mosolyomat, és Arloishoz fordulok.
-Szép napot és köszönjük kedvességed! A magam nevében, valami kis frissítőt szívesen elfogadnék addig, és egy kis falat gyümölcs is rendkívül ízletesen hangzik!
Egyenlőre nem törődök még a levelekkel, előbb egy jó ebéd, egy kis pihenés és utána elintézzük szépen fogadós urammal.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.04.29. 9:29
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:11:27
Örömmel látom, hogy a vita elcsitult, de nem hiszem, hogy véget is ért ennyivel. Reggel gond nélkül útnak indulunk, de valami van a levegőben.
A fenébe is, most arra is figyelnem kell, nehogy "egyik v másik" oldalra sodródjak, hogy rontás essen bele.
A hangulatom átragad a szamárra is, mikor végképp megmakacsolja magát, csak egy hajszálnyira vagyok attól, hogy jól belerúgjak. Szerencsére a nador kézbe veszi a dolgokat - szép lett volna, ha velem meg a szamár miatt veszik össze.
Az állomás meglepetést okoz, nem hittem volna, hogy kikötőbe botlunk. Talán rá lehetne beszélni a társaimat, hogy hajóra szálljunk - minél gyorsabban véget ér ez az út, annál jobb lesz nekem. Gondolataimból egy fiú ráz fel, mosolyogva állapítom meg, hogy egy képzett vendégfogó "áldozatai" lettünk.
A fogadós majd hasra esik az Anartÿss szignumtól, lakosztály, lakoma, mindjárt saját magát is felajánlja.
- A frissítőt én is elfogadnám, meg némi információ is kellene. Ardúniába utazunk, mik arrafelé a hírek?
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.04.29. 18:42
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:12:14
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, hajnal - napközben
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A hajnal és a reggel nyugodtan telik, úgy tűnik Zev úrfi szava legalább súllyal esik a nador útitársunk hirtelen döntéseivel szemben. Mégiscsak vezetésre született az ifjú úr csak jól titkolja.
A reggeli egyszerű ám ízletes és legalább meleg, a kora reggeli párában és nyirkosságban, csak miután útra kelünk eresztem szabadjára a megidézett mágiát aurámból és szemlélem amint dolgavégezetlenül felbomlik a valóság tőrvényeinek engedelmeskedve miközben lejár az ideje.
Napközben csendesen baktatok társaim után majd időnként önfeledten egy Abÿrnoss-i dalocskát dúdolgatok mi a öreg tölgyekről és a tiszta nyugodt erdei tavakról szól.
A kereskedő állomás már teljesen más világ a út közbeni kocsmához képest az úrfin is látszik a megkönnyebbülés, a vendégsereglet igen változatos ennek ellenére Keelut itt is egzotikumnak számít, jobb is ha rá figyelnek és nem az úrfira. A tulaj majd kezét lábát töri igyekezetében látszik rajta, hogy nagy elégedettségére szolgál a felbukkanásunk.
Csomagjaink lerakodása után az étekre vára jobban szemügyre veszem a Légió embereit, esetleg akad köztük kevésbé mogorva akivel szóba lehetne elegyedni és megérdeklődni, milyen a helyzet a Quáboa-i kereskedelmi utakon, csak hogy tudjuk mire számíthatunk.
Aztán hirtelen ötlettől vezérelve megszólítom Vjírgast hisz ő látszólag is katonaember amellett, hogy nemes valószínűleg könnyebben szót értene a légiósokkal.
- Vjírgas uram arra gondoltam esetleg megérdeklődhetnénk az itt lévő légiósoktól mik a hírek a Quáboa felé vezető kereskedelmi utakon csak, hogy tudjuk mire számíthatunk és esetleg még néhány hasznos ötlettel vagy tapasztalattal is szolgálhatnak. Úgy gondolom az ön személye felé nagyobb bizalommal közelednének, mint az enyém felé.
Kíváncsi türelemmel várom a válaszát.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.05.01. 10:31
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:12:56
*Érdeklődve hallgatja a Ventorra visszaemlékezését. Az eino említésére maga is behunyja a szemét egy pillanatra, ahogy nagyot sóhajt.*
-Áhmm. Sajnos hamar elfogyott, amit az ide vezető útra csomagoltam. Remélem még lesz alkalmunk a Sárkánygerincen találkozni.
*Ezzel ismét nyugovóra térnek a fogadó lakói. Reggel kényelmesen reggelizik a nador, nem sieti el, de indulás után ismét felveszi céltudatos sétatempóját. Nem rohan, de nem is bizonytalanodik el a lépte, hogy merre tartson. A szamár makacskodására csak néhány kedves, bátorító szót szól a csacsihoz, hogy segítse őket az útjukon és megköszönte a derék állatnak fáradozásait. Az úton csak Zevran akarja tovább feszegetni a történteket. A kardnemes szavaira Keelut a szemébe néz és kurtán válaszol.*
-A gyilkosság mindenhol gyilkosság. A sértés mindenhol sértés. A bosszú mindenhol bosszú.
*Ezzel a maga részéről megválaszoltnak gondolja a kérdést, hogy mi az, amit lehet és nem lehet a hegyeken innen és túl. Azt azért elraktározza magában, hogy a kardnemes a mentis pártját fogja a sértéssel kapcsolatban. Az út további része hamar eltelik és megérkeznek a kereskedelmi állomásra. Itt is nagyon kíváncsiak az emberek a hóhajú idegenre, ami nem zavarja Keelutot. Továbbra is nyíltan, nyugodt tekintettel szemlélődik és az esetleges kérdésekre is készséggel válaszol származásával kapcsolatban. Az elősiető vendéglátót nem zavarja meg nagy igyekezetében a nemesek kiszolgálására, inkább leül egy asztalhoz és várja, hogy mikor indulnak tovább. Abban biztos, hogy még korán lenne éjszakára megszállni, ezért csomagját nem is adja le a szolgálóknak, hiszen ha indulnak, akkor nála lesz, ha meg mégis maradnának valami miatt, még mindig lesz alkalma felvinni a szobába. Ennyi "cipekedésbe" egyikük sem halna bele jó eséllyel.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.05.01. 19:16
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:13:28
Helyszín: Sÿtis, vidék, kereskedelmi állomás
Időpont: tavaszutó, délidő
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A fogadós csettint egyet, és a söntés egyik butéliájára mutat. Egy kedves arcú, feltehetőleg helyi fiatal lány gyorsan felkapja, és hozza is, négy díszes veretes ezüst pohárral együtt. Meleg mosollyal az arcán ügyesen leteszi elétek, majd fordultával egy tál friss gyümölcsöt is elétek tesz.
A fogadós kellemes hangon válaszol:
- Ardúniában, jó uram? Sajnos nem tudom, mivel meglehetőst távoli vidék, és nem tartom a kapcsolatot vele. A legfrissebb ottani pletyka is legalább fél éves, és ráadásul alig hihető... Állítólag a legifjabb herceg azért fordult a Theurgia misztériuma felé, hogy egy morádot csalogasson az ágyába.
Nevet fel.
-Ezen kívül más érdekes hírt már jó ideje nem halottam onnan.
Majd a lány fele fordulva mondja:
-Aranyom, az urak királyi lakomát érdemelnek, intézkedj, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt!
A lány egyszerű főhajtással veszi tudomásul az utasítást, és szó nélkül elindul a pult fele.
-Kedves teremtés -Néz utána -A további utat hogy képzelték el? Gyalog a festői tájon, jókora kerülővel, vagy az egyik teaház-hajón utazva?
A mentisnek feltűnik a fogadós sok gyűrűje közül az egyik. Szép aranygyűrű jókora laposra csiszolt smaragdkővel, melyben szabályos távolságra öt apró aranypötty található. Pár alkalommal már találkozott vele: az északnyugati varázslóiskola kismesterei birtokolják.
Majd nem sokkal később távozik, és most már a kereskedők asztalánál érdeklődik nyájasan, hogy miben segíthet. A lány pedig elkezd nektek megteríteni. Nem aprózza el. Fejenként két kanalat, két kést, és három villát tesz le elétek.
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:14:19
A kísérő felvetése tényleg jó, de megvárom a fogadós válaszát. Udvariasan biccentek felé, de későbbre halasztom.
A fogadós válasza csöppet sem elégít ki, de kénytelen vagyok beérni vele. A hírek eléggé lassan terjednek errefelé, be kell látnom, de ennél azért többet reméltem. Vacsora közben szóba hozom az utat.
- Tényleg érdemes megfontolni, amit a fogadós mondott. Mármint azt a hajót. Szerintem célravezetőbb lenne, mint végiggyalogolni a távot.
A véleményeket udvariasan végighallgatom, de a többiekre bízom a dolgot. ha sokat vitatkoznak, felvetem a szavazás lehetőségét, bár tartok tőle, hogy a nadort nehéz lesz meggyőzni.
A vacsora után időt szakítok rá, hogy szóba elegyedjek a katonákkal, némi sör mellett érdeklődöm meg a híreket és az egyéb pletykákat.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.05.03. 18:50
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:14:58
(Zevran Anartÿss)
Keelut válaszára, csak morcosan megdörzsölöm az orrnyergem. Felesleges elmagyaráznom neki, mit akartam mondani, már nem fogja megérteni...
Vjírgas és a fogadós mondatára, egyetértően bólintok.
-Remek volt ez a kis kirándulás, de hacsak nem évek múlva akarunk odaérni, célszerűbb a hajóút. Nem tudok különösebb viszályról egyetlen családdal sem, akik abba az irányba indítanak hajót, tehát nincs gond.
Miután letárgyaltuk ezt az egészet, és a vacsora is meg volt a fogadós után nézek. Illetve szólok Lanak, hogy megbízhatónak tartja-e a fogadós urat, hogy rábízzuk a leveleket és Artalis személyes holmijait.
Beleegyező válasz esetén, ténylegesen is megkeresem a fogadóst.
-Lenne két levél amit szeretnék, ha minél hamarabb, a lehető legnagyobb diszkrécióban és biztonságban eljuttatnának a címzettekhez. Az egyikhez egy csomag is tartozik.-szigorúan a szemébe nézek.- Ha bármi baja is lesz... komoly következményekre számíthat.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.05.04. 13:53
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:15:41
Helyszín: Sÿtis, vidék, kereskedelmi állomás
Időpont: tavaszutó, délidő
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A étel igen csak ízletes és zaftos minden falatot külön-külön kiélvezek, ha már ilyen jó konyha közelébe vetett minket a sors. Falatozás közben csöndben hallgatom a többieket és közben számot vetek igen csak silány mondhatni semmi térképészeti és geográfiai ismereteimmel, csak mikor mindenki elhallgat akkor szólalok meg és töröm meg a társalgásban beálló csendet.
- Ha a szárazföldön megyünk tovább akkor Purgass szerény becsléseim szerint 2000 – 2200 Császári Mérőfal Sÿtistől, aminek megtétele beletelhet akár 40 de inkább 50 napba is és Quáboa-t elhagyva vagy megkerüljük vagy átkelünk a Vutás beltengeren valamint utána Arcantis erdein keresztül az Apologetanál található tengerkaput kell megközelítsük átkelés céljából és onnan kell visszaereszkedjünk a délkeleti Purgassig.
Ha itt hajóra szállunk bár meg kell kerülni tengeren a Cortis szirtet ám valószínűleg egészen Portella-ig tudunk hajózni ahonnan csak 250-300 Császári Mérőfal Purgass.
Valószínűleg a tengeri út rövidebb időt venne igénybe ám mindkét útnak megvannak a maga előnyei és hátrányai is egyben.
A továbbiakban csendben fejezem be az étkezést hagyom, hogy az urak egymás között döntsenek, a szárazföldi út nagy valószínűséggel sokkal vadregényesebb lenne, míg ellenben a tengeren akár viharba is keveredhetünk de ezt majd a jövő kiforrja.
A vacsora után Zev úrfi kérdésére készségesen válaszolok.
- Jó uram a fogadós valószínűleg eléggé megbízható személy mivel az Északnyugati Császári Varázslóiskola beavatottjainak jelképét hordja, nem tartom valószínűleg, hogy az iskola gyűrűjét pénzért vásárolta volna, sokkal inkább valószínű, hogy az iskola tanítványa volt a fogadós úr. Szerintem nem szívesen hozna szégyent a Császári Varázslóiskola hírnevére, hivatalos ügyekben valószínűleg megbízható.
Ám szabadjon megjegyeznem a levéllel csak Artalis úr Víl-jét küldeném vissza Sÿtisbe. Az úr Víqurját és signumát szerintem visszatértünkkor személyesen kéne átnyújtsa a gyászoló családnak, ezzel is megtisztelve őket és a személyes gyászát kifejezve a család irányába.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.05.05. 19:17
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:16:31
(Zevran Anartÿss)
Lan válaszát az úttal kapcsolatban figyelmesen hallgatom, ám sokat nem változtat véleményemen. Bármennyire is élvezetesnek és nem utolsó sorban kalandosnak tartanám a gyalog utat, vagy postakocsis utat... hát a hajóút előnyösebbnek hangzik. Sokkal...
Nem szólok még, meg várom a Vjírgas és az eddig csendes nadorunk válaszát.
Vacsora után a kedves mentisem meglátásai több, mint hasznosnak bizonyulnak. Egy varázslóiskola egykori tanonca, esetleg beavatottja... semmiképp sem elhanyagolható pont. Azonban...
-Nem lenne kínos családunknak, hogy annyira megkésve adjuk át a víquort és a signumot? Hónapokkal később esetenként... és meg vallom félek, hogy útközben bajuk eshet, ami viszont mindenképp kellemetlen helyzetbe hozná az Anartÿss Házat, ráadásul a Naquis Házról van szó Lan...
Csak halkan beszélek Lannal, úgy, hogy csak mi ketten halljuk. Kényes ügy, és ki tudja, épp ki figyel és hallgatózik.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.05.05. 20:39
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:17:15
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, kereskedelmi állomás
Időpont: tavaszutó, délidő
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Van igazság abban amit Zev úrfi mond lassan újraértékelem az álláspontom és megpróbálom a jelenlegi fura és kényes helyzetünket a jelenhez igazítani, újaimmal szórakozottan játszadozom miközben végiggondolom az ügyet.
- Elismerem az aggályait az üggyel kapcsolatban, ám továbbra is tartom, hogy az úr signumját és nemesi kardját valakinek az Anartÿss családból személyesen kéne átadni, hogy kellő súllyal érzékeltessük az együttérzésünket a gyászban a családdal.
Újra átgondolva a dolgot jó uram azt javaslom, hogy Artalis úr signumját és víqurját külön levél kíséretébe tiszteletreméltó bölcs édesapjának juttassa el és kérje fel, hogy Ő személyesen keresse fel Artalis úr családját és tolmácsolja együttérzésüket a családot ért gyászban.
Jelenleg ennél jobb ötletem nincsen az idő és a részvétnyilvánítás egységes gyors és tiszteletteljes megoldására.
Remélem a válaszom és az ötletem kielégíti Zev úrfi elvárásait, mondandóm végén tenyereimből sárkányszárnyat formázok jelezvén, hogy jelenleg tényleg nincs jobb ötletem és tanácsom.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.05.07. 16:52
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:17:52
*A kiszolgáláshoz szokott útitársak nagyon kényelmesen fogadják a hirtelen ebédet, illetve azt latolgatják, hogy megpihenjenek-e. Ráadásul jelenlegi nagy dilemma a hajóra szállás kérdése. Eközben Keelut érdeklődve figyeli a körülöttük ülőket. Főleg a légiósokat, akik az utakra is vigyáznak, hogy el ne lopják őket. A szárazföldi és a tengeri utak fejtegetésénél nyugodt tekintetét asztaltársai felé fordítja a nador és csöndesen, meggyőződés teljes hangon megszólal.*
-A szárazföldön biztosabb az út. A tengeren bármi történhet és a legtöbb ellen teljesen tehetetlenek lennénk. A szárazon mi alakíthatjuk utunkat és kezelhetjük a nem várt körülmények nehézségeit. A 40 nap nem hosszú idő és a vége felé már megedződtök annyira, hogy gyorsabban is tudunk haladni. A hajón meg csak elpuhulnak az izmok, lankad a figyelem az egyhangúság miatt.
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.05.07. 17:23
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:18:30
(Zevran Anartÿss)
<...Nah szép... szinte éreztem...> gondolom magamban Keelut megjegyzésére. Valahol titkon reméltem, hogy sikerül elég érvet felhoznunk a hajóúttal kapcsolatban. Lassan kezdem azt érezni, hogy a nadorok makacsabbak egy rossz öszvérnél is, csak náluk még intelligencia is társul.
<...Veszélyes...> gondolom feladóan.
Nem kívánok hozzáfűzni semmit, ha szavazásra kerül a sor, majd döntök, egyenlőre a hajó út szimpatikusabb. Gyorsabb és kész... veszélyesebb? Nem hinném. Kíváncsi vagyok a többiek véleményére.
[img(220px,22px)]https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider9.png[/img]
Lan válasza kielégítő és megnyugtató.
-Igen, azt hiszem ez így megoldható. Kéne akkor még egy levelet írni apámnak ezzel kapcsolatban.
Megírom a levelet, úgy ahogy Lan javasolta, majd a fogadóst megkérem, hogy a legjobb és leggyorsabb emberével juttassa el ezeket a megfelelő címekre. A vívókardot és szignumot becsomagoltatom vele, és a lelkére kötöm, hogy az életénél is jobban vigyázni kell rá.
Ha ezzel végeztem Lanhoz fordulok.
-Örülök, hogy Téged osztott apám kísérőnek.-mondom mosolyogva és megsimogatom a vállát.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.05.08. 7:43
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:19:32
Helyszín: Sÿtis, vidék, kereskedelmi állomás
Időpont: tavaszutó, ebéd után
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Kényelmesen megebédeltek. A szolgálók sürögnek-forognak körülöttetek, és buzgón töltik után az ürülő poharakat jóféle borral. Az étel is kiváló – a szakácsuk egy nemesi udvarban sem vallana szégyent, s a különféle fogások is szemet gyönyörködtető kompozíciókat alkotnak. Igaz, Keelutnak egy kicsit íztelenek az ételek, de ezen lehetett segíteni. Négy fogást hoznak ki, plusz a desszertet, mely aszalt erdei gyümölcsökkel meghintett könnyű tészta. Mindannyian jól belaktatok.
Közben elkezditek megvitatni, hogy merre is lenne érdemes tovább indulni, de a végső szót még nem mondtátok ki.
Az ebéd után Vjírgas odatelepszik a légiósok asztalához, és elkezd velük beszélgetni. Rövid ideig bizalmatlanok ugyan, de mikor látják, hogy „közülük” való, s még sört is hozott, hamar megenyhülnek irányába. A vezetőjük egy harmincas évei közepén járó megtermett férfiú. Fejét borotválja, csak fekete sörte borítja. Arcra inkább csúnya, szögletes vonásait mintha a sarokba támasztott arkhorral faragták volna. Jelenleg a nehéz vért alá vehető vörös könnyű posztóvértet visel.
Némi érdeklődés után sikerül persze friss híreket szerezni:
-Hát, Arliossal, a fogadó tulajával vigyázz, ne haragítsd magadra! Minap félfülű Lansoss kinevette, hogy milyen ruhákban járkál, és elmondta mindenféle hímringyónak. Arlios megmondta neki, hogy ezt még megbánhatja, de Lansoss nem foglalkozott vele. Nem telt rá egy tíznap, mikor kiderült, hogy csapja a szelet az egyik hajó kapitányának... Nagyon kellemetlen volt. Csak a kapitány közbenjárása miatt bocsátott meg a szerencsétlennek. A bölcsebbek bűbájt emlegetnek.
-A teaház-hajók csak az aquasi kereskedő állomásig járnak. Onnan már ismét szárazföldi út vezet tovább. Ha az ember szereti a kényelmet, és van elég pénze, akkor érdemes a teaház-hajók egyikével menni odáig. De egy tanács: a szépséges Shonne-t, aki az Álomhozón dolgozik, kerüld el – bármily csábító is, mert a koronaékszereid még holdhónappal később is nyögni fogják ölelésének emlékét.
-Az utak állapota errefelé jó, és biztonságos is. Quaboában szintén. Vutas-Vutarban a biztonság már kétséges, de egy jó harcosnak nincs félnivalója ott sem. Távolabbi vidéken meg még nem voltunk.
-Állítólag a Ninq-Sinnaq Ház ezüstjét látták tíznapja megvillanni egy fiatal nőn, de mikor körbe kérdeztünk senki nem látta, csak egy kereskedő.
Közben Zev úrfi ismét nekilát felvenni a harcot a betűk tengerével. Mire megírja a leveleket, eltelik két fertályóra, és elhasznál plusz egy ív papirost piszkozatnak. A leveleket gondosan hajtogatva lepecsételi, majd int a fogadósnak.
Arlios odasiet, és megszólal:
-Mit óhajt uram? Pennát, tollat, tentát, vagy írnokot?
Ahogy átveszi a leveleket, és a tárgyakat, még elkéri a címeket, s mondja enyhe meghajlással:
-Természetesen, ahogy óhajtja. Ne aggódjon, a csomagjaim nem szoktak eltűnni.
Mondja egy fokkal komolyabban, miközben Zev úrfi pillantását viszonozza. Pár szívdobbanással később el is kapja a tekintetét, jelezve, hogy nem óhajtja összeméri akaratát az úrfival.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
//írjatok fel 25tp-t az eddigi kalandokért.//
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:20:48
Fogadni mertem volna, hogy a nadornak megint ellenvetése lesz. Kissé túlzásnak tartom, hogy ennyire elutasító a tengerrel szemben, talán valamilyen fóbiája van? Bár sok tapasztalatom nincs nekem se a tengerrel, csak az a rövid utazás.
- Nos, Kealut uram, szerintem túlságosan elutasító a tengeri úttal kapcsolatosan. Inkább érdeklődjük meg, ha tudunk vele időt nyerni, igenis használjuk. Ha az a szobor tényleg olyan fontos, akkor önnek is érdeke, hogy minél hamarabb visszaszerezzük a népének.
Meddő vitának ígérkezik, én elmondtam a véleményemet, a továbbiakat társaimra bízom.
Rövid idő elteltével letelepszek a katonákhoz és rövid elteltével azon kapom magam, hogy hosszú idő óta először bírom magam elengedni. Fogy a sör, repkednek a történetek. Bár sok tapasztalattal nem rendelkezem, felidézek pár történetet az idősek elbeszéléseiből.
Kissé kelletlenül és sörszagúan térek vissza a társaimhoz, hogy röviden beszámoljak nekik:
- Ami a fogadóst illeti, tartanak tőle, bűbájosságról pletykálnak. Ilyesmihez nem értek, de inkább vigyázzunk vele.
- Hajóval Aquas-ig juthatunk el - bicsaklik meg egy pillanatra a nyelvem - onnantól megint szárazföldön kell mennünk.
a kényelmet inkább nem említem, tartok tőle hogy a nador ismételt ellenkezését váltanám ki vele
-a jó hír, hogy az utak biztonságosnak mondhatók Quaboáig, Vutas-Votar már nehezebb eset, de nem hiszem, hogy gondunk lenne. Mindenesetre javallott az éjszakai őrség.
Külön a sÿtisi pároshoz fordulok:
- A Ninq-Sinnaq Házzal milyen a kapcsolat? Állítólag ezüst signumos nőt láttak errefelé.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.05.09. 19:11
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:21:24
(Zevran Anartÿss)
Érdeklődve és nem kicsit szórakozva hallgatom miracleai társunk italos helyzetbeszámolóját. A hírek megnyugtatóak, és még mindig egyértelműen a hajóút a kedvesebb a szívemnek.
A shagíri ház említésére elkomorodom. Megpróbálok feltűnésmentesen és halkan beszélni a társaimhoz.
-Ninq-Sinnaq? Ősi család, ennyi elég róluk, és még az, hogy tartsuk nyitva szemünket. Nincs ellenségeskedés, de ilyen esetben nem lehet tudni.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.05.13. 8:18
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:22:21
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, kereskedelmi állomás
Időpont: tavaszutó, délidő
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Zev úrfi megírja a kísérőlevelet a végső simításokat már én végzem rajta, szárítás hajtogatás és mi utána átolvastam és nem találtam benne kirívó hibát, meleg viasszal zárom mibe az úrfi belenyomhatja a pecsétgyűrűjét. Ma viszont ha kirívó hibát lelek benne finoman szóvá teszem, hisz a hibás levél rám is rossz fényt vethet az öreg Anartÿss szemébe, hisz tanácsadónak rendelt az ifjú úr mellé.
A bizalmas közeledést már szinte fel sem veszem, hisz ez csak az úrfi kedvelt játszadozásainak egyik formája, ha ettől nyugodtabb ám legyen mindenkinek jobb, ha kiegyensúlyozottan tud döntéseket hozni.
Dicséretére a következő „bölcseletet” válaszolom.
- „Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.”
A bölcselet végén a „Szolga” rúnáját rajzolom finom ujjmozdulattal kettőnk közé miközben meghajlok.
Kicsit később figyelmesen hallgatom Vjírgas beszámolóját az állomás híreiről és nem kis megnyugvással veszem egyben tudomásul, hogy a nyugodt északi nemes úrnál is kezd hegyi barátunk egy határvonalat átlépni, sajnos meg kell tanulja, hogy itt a síkvidéken igen is meg kell hajoljon a többség akarata előtt. Valószínűleg a hegyekben a túlélés záloga a mostani gondolkodásmódja és viselkedése, ám ezt sem merem teljesen elismerni mivel a hegyi kolostor körül élő nadorok egészen másmilyenek voltak ám lehet, hogy ezt csak a korukból fakadó bölcsesség és a remete életmódjuk alakította ki.
Miután Vjírgas beszámolt és Zev úrfi is summázta a dolgokat csak utána szólalok meg.
- Ninq-Sinnaq. Ősi család mely, olyan mint egy több száz éves shinquor. Tompa fényű, kopott és megviselt, de töretlen élű és egyenes.
A kereskedőállomás vezetője Arlios pedig az Északnyugati Varázslóiskola kismestere valószínűleg.
Aquas-ban majd meglátjuk hogyan tovább elvégre elég nagy kikötő város és ha nem találunk hajót ami elvinne minket Haenis-be vagy Arusa-ba akkor még mindig haladhatunk kövezett úton Quaboá-ban egészen Morgian-ig Vutás-Votar határában és ott megint döntés előtt állunk majd, hogy áthajózunk a Vutás tavon vagy annak partján esetleg Borúspart és Fekete Ég partján haladunk Angor-ig.
Míg a szárazföldi út Aquas, Angor között majd ezer mérőfal addig Aquas-ból Arusaba tengeren ötszáz mérőfalnyi távolsággal áthidalhatjuk az utazást.
Mondandóm végével összefonom kézfejeimet, várom az urak döntését a továbbiak kapcsán.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.05.15. 10:17
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:23:14
*A további győzködésbe, tengeri útra agitálásba nem folyik bele. Továbbra is az az érzése, hogy a tengeren el fognak veszni a végtelen habokban és nemhogy rövidítenek, hanem minimum hosszabb lesz az utazás, de akár végzetes is. A többiek a kényelmet veszik elsődlegesnek, a kitartó és biztos "munka" helyett, amit a gyalogtúra jelent. Teljesen érthetetlen, hogy ha ennyi ellenségük van ezeknek a házaknak, akkor miért akarják más házak kezébe rakni a sorsukat, életüket, mikor saját erejükből is el tudnának jutni a kívánt helyre. :-\ Ilyen gondolatokkal falatozik Keelut. Bár eleinte "fehérnek" érezte az ételek ízét, de egy kis fűszer sokat segített a dolgokon. A "fehér íz" kicsit felemás megfogalmazás, de ez a szinesztézia illik legjobban az ebédhez. Csendes szemlélődése közben meghallgatja a veszélyes házról szőtt beszámolókat és ez még nagyobb kérdést vet fel: Ha ez a titokzatos "ügynök" is felszáll a felmagasztalt hajóra, akkor hova mennek elkerülni a vele való találkozást a síkságiak?*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.05.16. 10:03
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:24:55
Helyszín: Sÿtis, vidék, Álomhozó teaház-hajó
Időpont: tavaszutó, ebéd után
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A megbeszélés után a fogadóssal rendezitek a számlát (-30lin összesen), aki kissé csalódottan veszi tudomásul, hogy nem maradtok éjszakára. Int a szolgálóknak, akik készségesen segítenek nektek a csomagok cipelésében a hajóig. A kikötő a fogadó lábától nyíllövésnyi távolságban van, melyhez széles, kétkocsinyi kövezet út vezet. A nap erősen tűz, próbálgatja erejét. A dokknál éppenséggel az Álomhozó nevű teaház-hajóba rakodnak. Maga a hajó érdekes jelenség, bár nador szemmel mérhetetlenül sok fát pazaroltak el a felépítménynél.
A hajót inkább a nyugodt tavakra, mintsem tengerre tervezték. Harminc láb hosszú és tíz láb széles, lapos hajó. Körbe egy faragott korlát fut, beljebb pedig egy fél láb széles tornácon lehet haladni, ahonnan a kis fülkék sorába lehet belépni. A hajó orrától indulva a vendégek szállása,
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/Hely71.jpg)
közepén egy jókora közös teázó található,
hátrébb pedig a konyha, és cselédszállás, legvégén két box lovaknak. A tetőn pediglen a különféle áruk vannak lekötözve., valamint a kormányosi állás található. A hajónak egy árboca és egy orrvitorlája van mindössze.A szobácskák elég kicsik, mindössze egy szélesebb matrac fér el bennük, és egy kis beépített szekrényke. Fényről viszont egy hidegfáklya gondoskodik. Öt-öt fülke áll a vendégek rendelkezésére. A teázó viszont a maga tízszer tízes alapterületével valóságos termenek hat ezek után. Gazdagon faragott-áttört fa elválasztók, hangulatos, színes képekkel festett papír fényáteresztők, és apró, mécses nagyságú hidegfáklyák a lámpásokban. Puha párnák, és alacsony asztalkák várják a pihenni vágyókat.
A kapitánya, egy nyúlánk nap barnította férfiú. Rövid, kusza fekete haja mutatja, hogy a közrendűek közé tartozik. Arcára viszont a jószerencse és gazdagság jegyei vannak felfestve. A legénység fél tucat ember. Egy szakács, három matróz, és két felszolgáló - egyikünk igencsak szemrevaló teremtés - de a másik sem panaszkodhat. Az utasársakkal a teázóban találkoztok először. Egyikük egyszerű szabású, fehér ruhája hirdeti, hogy egy Shin az. Koros borotvált fejű férfiú, és bár arcára az évek barázdákat véstek, jóindulatú a tekintete. A másik kettő együtt utazik. Egy fiatal, rövid hajú csinos nő, és egy idősebb, - gyűrött arcú, szintén rövid hajú - határozott fellépésű nő. Tiszta, egyszerű ruhájuk és hajviseletük alapján közrendűek. Az utolsó alak, épp hogy csak eléri a hajót - ő sötétbarna, egyszerű szabású ruhában, fa hüvelybe rejtett pengéjű Shin-quorral a kezében lép a fedélzetre. Semmiféle signum, pecsét nincs nála - a fegyver ez egyetlen, ami segít besorolni. Harmincas éveiben járó, kemény vonásokkal rendelkező rövid hajú férfi. Szenvetlen, de követelő hangnemben kér szállást a hajón, amit a kapitány biztosít is.
Az utazás szinte eseménytelenül folyik. A hajó naponta egyszer egy-egy szigeten kiköt pár percre, amíg friss vizet és alapanyagokat vesznek fel a falvakból. Az utasok nem igazán keverednek egymással. Az idős nő rövid pórázon tartja a fiatalabbat, ha az hosszabb időre látótávon kívülre kerül, rendszeres fejmosásban van része. A Shin nem erőlteti rá magát senkire - egy előtte fekvő két ívnyi, de arasznyi magas fehér homokos ládában a kalligráfiát gyakorolja nagy műgonddal, s mikor betelt a hely, eltörli őket, s kezdi elölről. A Shin-quorros alak pedig csak csendben ül az asztalkája mellett, s teázáson, meditáción kívül nem csinál semmit. A csinosabbik felszolgálólány - Shonne - pedig Zevran úrfival kacérkodik kissé.
Az egyik este viszont elül a eleddig megszokott szellő, s nem reggel, hanem már este szokatlanul meleg, fullasztó ködbe burkolódzik a hajó - olyan érzetet keltve, mintha a semmiben úszna messze mindentől. A napok óta vidáman csilingelő szélcsengő is elhallgat, mire a Shin is összeráncolt szemöldökkel pislant fel, s folytatja tovább a rajzolást. A kapitányfeltehetőleg a fedélzeten, a kormánynál lehet, ahol rendszeresen időzik. A két nő is megérzi a változást, s halk csacsogásba kezdve kitárgyalják az esetet.
-Én mondom, leányom - nem természetes ez a köd! Ilyet még nem láttam! S a bandolákat távol tartó csengő is pont most hallgatott el!
A fiatalabb csak tágra nyílt szemmel, ijedten hallgatja, de a felszolgálók is összenéznek egy pillanatra. Feltehetőleg őket sem nyugtatta meg az öregasszony kijelentése.
A szótlan harcos már nincs a teremben - egy fertályórája visszavonult. Érzitek, hogy valami nincs rendjén...
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:25:54
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Álomhozó teaház-hajó
Időpont: tavaszutó, ebéd után
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A utazásban beállt nyugalmat megint baljós előjelek szakítják meg. Köd érkezik ami a csatornák felett nem szokatlan ám a szélcsengők is elhallgatnak ami a szellemek síkján nem jelent semmi jót. A lélekkardot hordozó harcos már nincs a központi teremben az öreg Shin, csak rosszallóan ráncolja a homlokát és visszamerül a kalligráfia univerzumába, a veszély ha van valószínűleg nem fizikai jellegű, ami a köd megnyilvánulásában érkezik valami egészen más.
Ennek ellenére közelebb húzódok Zev úrfihoz soha nem tudni mostanában mit hoz a következő pillanat, egy halk sóhajtás kíséretében légző gyakorlatba kezdek a hét lélegzetvétel technikáját használva tisztára söpröm a tudatom, majd szorongásaimat és félelmeimet magam mögött hagyva felnyitom a harmadik szemem a szellemek síkjára.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.05.22. 20:39
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:26:39
(Zevran Anartÿss)
A hajó első látásra nem tűnik biztatónak a kényelem szempontjából, és az apró szobák sem győznek meg igazán. A hall azonban kellemes meglepetés, az igényes és ízléses díszítésével.
Az út megpróbálom valahogy elütni az időt, bár utastársaink nem tűnnek a legszórakoztatóbb társalkodópartnernek. Kivéve az idős nőhöz tartozó fiatal lány. Bár ő vele sem maga a beszélgetés, hanem a fejmosás amit utána kap, dobja fel az unalmas órákat.
Felváltva szemezek ezzel a Shonne-val és a kapitánnyal, végül a lány mellett döntök most. Épp azon gondolkodok, vajon meddig tudom húzni az "ágyba bújást", vajon az apró érintések, félreérthető szavak, két értelmű mosolyok kinél sokallnak be először, amikor leszáll a köd.
Talán ha nem hallgatna el a szélcsengő észre sem venném. Nah meg ha Lan nem húzódna közelebb, tudom, hogy e mögött pusztán, a jó testőr dolga bújik meg, mégis hízelgő és komikusnak is tűnik valahol.
Belekortyolok a teámba és megigazítom a vívókardot a derekamon. Talán nem lesz szükség rá... talán nem is az anyagi világban támad az igazi ellenség?
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.05.23. 9:03
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:27:23
Meglepetésemre a nador jobban reagál a vártnál és végül hajóra szállunk.
Reménykedésre ad okot a tény, talán képes alkalmazkodni, de továbbra is vigyázni kell vele. Vajon otthon nemesféle lehet? Van náluk ilyen egyáltalán?
Elbúcsúzom a csacsitól, megpróbálom eladni a fogadósnak vagy az első érdeklődőnek. Ha mégsem sikerül, végső esetben a fogadósnak ajándékozom azzal a feltétellel, hogy egy bajban lévő utazót fog megsegíteni vele.
Az utastársakat igyekszem megfigyelni, bár első pillantásra azok, akinek mutatják magukat. Nem zavarom meg egyiküket sem, de később beszélgetéseket kezdeményezek Kékprém mesterrel, igyekszem többet megtudni róla azon kívül, hogy kétkezes fegyverforgató. Talán az öszvérhez hasonló makacsság mögött más is rejlik.
Mikor a köd leereszkedik, balsejtelem fog el. A néma bandola-csengő miatt az első gondolatom: mit fogunk ezért a nadortól kapni!
Közelebb húzódok a többiekhez, halkan odaszólok nekik: maradjunk együtt, akármi is jön. Talán ostobaság, de jobb az óvatosság.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.05.23. 13:33
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:28:12
*A hajóhoz vezető kis séta az eddigiekhez hasonlóan telik. A nador most is a maga nem sietős, de mégis gyors, céltudatás tempójában halad. Ha már eldőlt, hogy ostobaságra adják a fejüket a síkságiak, akkor legyenek túl rajta. A hajó láttán rosszallóan összeráncolja a szemöldökét, de nem szól semmit a fa ilyen mértékű pazarlására. Inkább csak csendben felballag a pallón és elfoglalja a neki kijelölt szobát. A kicsi, alig embernyi helység egyrészt feszélyezi, hiszen zárt térről van szó és semmi természetes szellőzés, fény előre láthatólag. Másrészt az egyszerűsége mégis megtetszik Keelutnak. Az út során az útitársakat a szokott nyílt tekintetű, nyugodt arckifejezéssel szemléli, illetve biccent feléjük orrnyergére fektetett mutatóujjal. Mindegyik érdekes figura a maga nemében. Az utolsó pillanatban érkező fickó inkább ellenszenves. A két nő barátságosnak tűnik, a fejmosások Naoenao-ra és az ominózus "kalandjára" emlékezteti Kékprémet. Ennek köszönhetően, amikor látja a két nőt mindig halványan elmosolyodik, arra gondolva, hogy itt valószínűleg nincsenek kiterjedt báty és unokatestvér hordák, akik egész éjjel az Alsóvárost járják egy kiadós verés reményében. 8) Egyenlőre nem kezdeményez, amíg a fiatalabb lány nem érdeklődik az egzotikum (hófehér bőr, haj) iránt. Így marad a homokba rajzoló éltes férfi, mint megismerni való. Nem zavarva a munkában mellé, mögé telepszik Keelut és csendesen szemléli a homokban kirajzolódó jeleket. Ez a csendes üldögélés valahogy megnyugtatja és eldönti, hogy az öregnek kijár a megbecsülés és a tisztelet akár síksági, akár nem. Idő közben Vjirgas kezdeményez beszélgetéseket, amit szívesen vesz a nador, hiszen a két kardos férfi már bizonyította, hogy van józanság benne és nem olyan elrugaszkodott, mint a másik kettő. Szívesen mesél magáról és hazájáról, de nem jutnak túl messzire a beszédben, mert szokatlan köd telepszik a hajóra. Ezt és a társaság nyugtalanságát látva Kékprém vonásai megkeményednek és feláll az asztala mellől, hogy felkészülten fogadhassa a szinte tapintható veszélyt. Kezeit ellazítja, de ujjait félig a csákányok csuklópántjába dugja. Még nem perdíti elő a fegyvereket, hogy a többi utast ne riassza meg. Közben alig hallhatóan dörmög az orra alatt.*
-Na most merre tovább "nagy utazók"?!?
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.05.28. 16:55
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:29:26
Helyszín: Sÿtis, vidék, Álomhozó teaház-hajó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Sajnos a fiatal nőt a kísérője olyan keményen fogja, hogy az bár vet néhány kíváncsi pillantást Kékprémre, soha nem engedi beszédbe elegyedni vele, s némi ellenszenvet is kiérez az öregebb tekintetéből.
Vjírgas megszólal: maradjunk együtt, akármi is jön. Talán ostobaság, de jobb az óvatosság.
Kékprém dörmög valamit - megvan a véleménye a helyzetről.
A mentis nem lát semmi gyanúsat szellemek honában - egy kóbor bandolla, annyi sincs a közelben. A Shin nyugodt ezüstje, mint finoman fényesített tükör, a legérdekesebb jelenleg. A többi kavargó, ijedt aura, s még műveltebb útitársaid is rendezetlennek tűnnek a Shin mellett.
A feszült csendben csak a halkan recsegő deszkák hangját halljátok, majd közeledő lépteket a folyosóról. A kapitány lép be, a festett tolóajtón, a szélcsengő halkan megcsendül. Enyhe, de kellemetlen záptojás bűz lopakodik be utána, elkeveredve az illatos füstölő aromájával. Ábrázata kissé gondterhelt. Végignéz rajtatok, és határozottan megszólal:
-Sajnálom, tisztelt vendégeim, de itt nem maradhatnak - nem biztonságos. Ilyet még nem láttam. Kérem fáradjanak fel a kormányálláshoz. Mi még némi takarót, és teát összekészítünk.
Kilépve látjátok, hogy a köd a vízfelszínnél a legkövérebb, s a szag is erősebbé válik odakint - a melegről nem beszélve. A kormányállás az "emeleten" van. Felkapaszkodva a tisztább levegő segít enyhíteni a szörnyű szagot. Menet közben Zev úrfit miközben segíti fel Shonne, mintegy megjegyzi:
-Ezt a szagot talán egy forró fürdő tudná csak az ember bőréből elűzni. Ha ennek vége, akkor óhajtja az úrfi, hogy megfürdessem?
Zev úrfi mögött felvihogó fiatal nőt szokás szerint egyből le is dorongolja az öregebb:
-Mit képzelsz lányom, hogy merészelsz ilyesmire gondolni?! Vigyázz, erkölcstelen cafkához nem adom a fiamat!
Egy sebtiben felvitt asztalka köré ültetnek titeket, ahol már a lélekkarddal felszerelt férfi ücsörög, eléggé hiányos öltözékben. A társalgás most a különleges alkalom miatt hamar megindul - pláne, ahogy a takarókat is megkapjátok, hogy legyen min ülni. A kapitány reménykedve nézi a petyhüdt vitorlát, a személyzet meg az utasok szavát lesi.
Az egyik matróz mondja:
-A Holdfény nevű teaház-hajóra emlékeztek? Mikor gyerkőc voltam, akkor futott bele a kikötő hullámtörőjébe. Azt mondták az öregek, hogy nem volt élő a fedélzeten, s hogy záptojás szaga volt... Azt hitték, hogy valamelyik Nemes Ház állt mögötte... Néhányan átokról suttogtak, mások ártó szellemekről...
Az öregasszony is halk, káráló hangon hozzáfűzi a maga véleményét:
-Mind itt fogunk veszni - érzem a csontjaimban! A jós is azt mondta, hogy ez lesz az utolsó hajóutam..
A Shin felpillant a teájából, és megszólal:
-Nincs semmi veszély, már ami a szellemeket illeti...
Egy kisebb szellő erre kissé felkavarja a levegőt és meleg, gyomorforgatóan büdös párát csap az arcotokba a tó felszínéről. Aztán ahogy jött, olyan gyorsan el is ül a szellő.
A felszolgálók erre rémülten összenéznek, s a két vendég nő is ijedten összebújik. A kapitány óvó jelentésű kézmozdulatokat tesz, a Shin pedig diszkréten köhécsel egy kissé. A lélekkardos nem szól semmit, csak figyeli a többieket. A szakács halkan megjegyzi:
-Ez nem lehet véletlen! Meg kell békítenünk a szellemeket! Nem akarok meghalni!
A kapitány replikázik:
-De a nagytiszteletű bölcs most mondta, hogy nincs egy fia szellem sem!
-Akkor csak démon lehet! -szól az öregasszony, és néz félve-gyűlölködve a nadorra. Eleddig sem kedvelte, de most határozottan tovább mélyült az ellenszenve.
-Dobjuk vízbe, mielőtt végez mindőnkkel! Lehet, hogy ő bűvölte meg a tavat! Ki tudja, hogy egy ilyennek mi járhat a fejében?!
Fröcsögi gyűlölettel telve. Érzitek, hogy a tehetetlenség és tanácstalanság miatt az öregasszony szavai a nador ellen fordítja a matrózokat... Ekkor szólal meg hideg, metsző hangon a shin-quorros férfi:
-Elhallgass vén szipirtyó! Nem tűröm el, hogy még egyszer megszólalj, míg ki nem kötünk. Ha csak egy hangot is meghallok, akkor onnantól a morádokat traktálhatod a lázálmaiddal, mert belefojtalak ebbe a büdös pocsolyába!
Titeket is megborzongat a szavak súlya, noha nem ti lettetek megfenyegetve.
Az öregasszony elhallgat, és gyűlölködve néz rátok. A fiatalabb csak rémülten gubbaszt a helyén. A Shin pedig faarccal ücsörög a helyén - a gond úgy néz ki megoldódik nélküle is. A szolgák egyike reszkető hangon kérdezi:
-Kedves vendégek, ki kér még egy kis teát?
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:30:20
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Álomhozó teaház-hajó
Időpont: tavaszutó, ebéd után
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A szellemvilág nyugodt talán túlontúl nyugodt kivéve a jelenlévők zavart és riadt auráit az egyetlen letisztult biztos pont az öreg shin aurája mi mit büszke szírt tornyosul a kialakuló kétségbeesés viharában.
Szinte mindenki nyugtalan, ennek és a kialakult bizonytalan helyzet hatására a kapitány a hajó kormány állásásba invitálja az utazókat, szimbolikusan a hajó legbiztosabb pontjára melynek irányt kell mutatnia az elveszettségben, főleg ha az ilyen kellemetlen záptojásszagú nyákos köd formájában jelenik meg.
Zev úrfi közelében maradok és a háta mögött foglalok helyet, ám az újfent kialakuló perlekedés és vita bosszant mint éhes varjak kárálnak.
Kézélemmel az elvágás jelét mutatom miközben az öregasszony és a kardművész felé fordulok.
-Nem szerencsés egymás marnunk, a szellemek síkja jelenleg csak tőlünk hangos. Pont, hogy az ilyen lélekfejlődést hátráltató érzelmek mik bölcsőt adhatnak a démonoknak. – a továbbiakat egyenesen az öregasszonynak címzem a szavaimat.
– Attól, hogy valaki más vidék szülötte és számunkra idegen és néha furcsa vagy érthetetlen még nem válik vagy ad helyet démonoknak, azok a mi félelmeinkből és elutasításainkból születhetnek vele szembe, ám a végén önmagunkat is elemészthetik. Keelut népe sokkal nagyobb összhangban él a természettel mint arról mi valaha álmodhatnánk is, ezért tettei néha érthetetlenek lehetnek számunkra, ám ez nem ok arra, hogy valótlan vádakkal bélyegezzük meg. Természetéből és neveltetéséből fakadóan kétlem, hogy Keelut bármikor is arra használná tudását, hogy környezetét ilyen helyzetbe hozza, mint amilyen mi most vagyunk, őt talán még jobban megviseli ez a természetellenesség mi körülvesz minket.
A rosszindulatú és gyűlöletet szító kárálás ám már sokkal aggasztóbb hisz akár hozzánk is vonzhatja a démonokat.
A továbbiakban csak gondolataimat fűzöm tovább miközben felemelem a kezem egy csésze teáért és köszönet teljesen bólintok felszolgálónak.
~ Természetesen rémisztő néha a Keelut megjelenése és hozzáállása a dolgokhoz, ám mindezek ellenére még a nézeteltéréseket is félretéve akármilyen öntelt és csökönyös a maga módján egy egyenes tiszta lélek. ~
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.05.29. 12:01
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:31:00
(Zevran Anartÿss)
<...Nem biztonságos?...> gondolom magamban <...Mi történhetett kint? Pfuj mi ez a szag!...> Keservesen fintorodom el mikor kilépünk a fedélzetre. Azért Shonne megjegyzése nem marad válasz nélkül.
-Már alig várom, bár ez a szag rendkívül erős, lehet hosszú lesz az a fürdőzés...-mondom mosolyogva, közben a vénasszony pórázán csüngő fiatal lány felé kacsintok kétértelműen. Ezért is ki fog kapni, de ezt a szipirtyót hallgatni kész öröm...
Mikor elkezd eluralkodni a pánik Lan és a shin-quorros férfi megelőz, és lerendezik az öregasszonyt. Nem szólok csak kézmozdulataimmal jelzem, hogy társaim az Anartÿss Ház védelme alatt állnak. (És szívesen segítek a férfi által emlegetett "konzekvencia levonásában")
Aztán csak figyelek magam elé. Nem tudok mit tenni, mágiához nem értek, bár azt mondják nem erről van szó. De mi más lehet? Ha a hajósok még nem láttak ilyet, akkor nem lehet természeti jelenség... mit fogunk ezért kapni Képrémtől...
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.05.31. 9:33
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:31:41
Gyanakodva figyelem a környéket, ösztönösen ráfogok a markolatra. Megborzogat a bizonyosság, hogy ami les ránk, azzal nem bír penge. Bár ki tudja, mindenesetre nem fogom birkaként tűrni, hogy levágjanak!
A kapitány tanácsát megfogadva elfogadom a teát, a csészével melegítem fel kezemet, lassan kortyolgatva lassan megnyugszom. A vénasszony károgása nem zaklat fel, tudom, hogy Kealut képes megvédeni magát. Lan magyarázatánál viszont elveszítem a fonalat, csak az értem belőle, hogy valami a félelmeinket keresztül támad. Igyekszem koordinálni az érzelmeimet, nyugodtnak maradni. A kísértethajó legendája nem segít ebben, még ha csak mese is.
Hirtelen ötlettel elhozom a kabinomból a hangszeremet. Egy sarokban ülök le, behangolom majd játszani kezdek rajta. A zene távol áll a tökéletestől, néha még az elfogadható szintet sem éri el, de megnyugtat a zenélés.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.06.01. 22:33
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:32:17
*Az invitálásnak a nador is eleget tesz és a többiekkel együtt felsétál a kormányállásba. Az útitársak közelében nekidől a korlátnak és behunyt szemmel mereng valamin, miközben néhány szimatoláshoz hasonló levegővétellel próbálja meghatározni mire is emlékezteti ez az egész. Az öregasszony fröcsögésére nem reagál. A többi utas, nemcsak társai, hanem még a furcsán viselkedő shin-quoros férfi is rápirít rendesen a matrónára. A teázáshoz visszatérők gondolatait ekkor szakítja félbe Keelut nyugodt, kimért hangja. Ahogy megszólal szemei is felpattannak és rezzenéstelen pillantását az öreg nőre szegezi, de szavai mindenkinek szólnak.*
-Nyugalom, nincs értelme a bandolát a falra festeni. Egyrészt a tó Shinaan-ja nem hinném, hogy a Gyilkosok Elvét vallaná. Hiszen azt mondják nem szokványos a hajók elsüllyedése, utasok, legénység tömeges halála errefelé. Másrészt biztosíthatok mindenkit, hogy nem szólítanék meg egy ilyen hatalmas birtokú Shinaan-t csak azért, hogy legyen miért gyűlölködni. Harmadrészt pedig nem hinném, hogy mindenképp a természetfelettiben kell keresni az okokat. Először nem emlékeztem hol éreztem ilyen szagot, de amíg ti vitatkoztatok rájöttem. Pontosan ilyen a szaga és a kipárolgása is a feltörni készülő gejzíreknek, főleg a hegyi tengerszemek fenekén lévőknek. Az erős meleg felfelé száll és ezért nincs oldalirányú szél semerre. Ha igazam van annyi a dolgunk, hogy odébb evezünk a mélytengeri gejzíretek felől és folytatódhat az út.
*A sok beszéd nincs túlságosan ínyére, de jelen helyzetben szükségét érzi, ezért közlékenyebb, mint általában. Kis szünet után még egy megjegyzést tesz.*
-Ha nincs igazam és tényleg valami természetellenes történik, akkor sem árt, ha evezünk, mert addig se gondolkodunk rémképeken. A veszélyekkel ráérünk akkor foglalkozni, ha már tudunk is mit tenni ellenük.
*Mindezt nem kioktatóan sorolja el, csupán a tőle megszokott nyugodt megingathatatlansággal. Mintha Keelut számára természetes lenne, hogy amit kimond az úgy is van és ezen nem változtat semmi. Pillantását elszakítva az öregasszonytól körbenéz a társaságon, hogy vajon milyen hatást értek el a szavak. Bár a maga részéről mindig is a tettek nyelvében bízott, de a síkságiak láthatólag szeretnek sokat beszélni mindenről.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.06.06. 7:40
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:33:48
Helyszín: Sÿtis, vidék, Álomhozó teaház-hajó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A kapitány idegesen hallgatja a vitát, de nem szól bele. Időnként fel-fel pillant a bágyadtan lógó vitorlákra, mintha azoktól várna megoldást. A matrózai is inkább a vitorlákra vezető kötéllétrákon ücsörögnek. A személyzet pedig hogy elfoglalja magát szorgosan tölti újra a kiürülő míves teáscsészéket.
A Shin is megszólal Lan után. Inkább magának mondja, de feltehetőleg nektek szól. Hangja meleg, s megnyugtató:
-Jelenleg egy kis kényelmetlenség adódott utazás közben, mely inkább bosszantó, mint veszélyes. De ne felejtsük, hogy a nehézségek, és annak legyűrése visz előrébb az úton. Mint festett arcról a folyóvíz, úgy mossa le az ilyen esemény a külcsínt, hogy az emberek valódi arcát megpillanthassuk egy kis időre. Még ha esetleg kemény is a lecke, érdemes tanulni belőle.
Vjírgas hirtelen ötlettől vezérelve feláll, és visszasétál a kabinjához. Ugyan hamar eltűnik a szemetek elől, köhögését, melyet az alsó fedélzetet uraló torokkaparóan dögletes levegő okoz - tisztán halljátok. Szerencsére itt fent már inkább csak kellemetlennek, mint veszélyesnek mondható. Nem sokkal később vissza is tér – egy öthúros lanttal a kezében. Bár játéka nem mondhatni művészinek, segít kissé elterelni a figyelmet a gondjaitokról.
Zev úrfi kézmozdulatai nem lopták be magukat az öregasszony szívébe – legalábbis a tekintete ezt sugallja, de szólni nem mer. Kékprém eszmefuttatásán elgondolkozik a kapitány, s megszólal:
-Szavait nem teljesen értem, kedves vendég – hajol meg kissé. - De amit értek, arra érdemben tudok válaszolni. Sajnos nincs evező, mert ahhoz nagy a hajó, hogy azzal hajtsuk meg. Egyedül a csónakban van, de azok a lapátok biza rövidek, s nem hiszem, hogy szívesen használná bárki is azokat a víz közelében... rudak ugyan vannak, de itt túl mély a víz hozzá, nem ér le a fenékig. Meg ugye kérdés, hogy ilyen helyen jó ötlet-e megbolygatni a felszín alatti világot? Ki tudja ki vagy mi rejtezik a mélyben? A legjobb lenne, ha ismét feltámadna a szél, és folytatódna utunk.
Az éjszaka folyamán lassanként feltámad a szél, s tisztára fújja az eget, melyen eddig egy fia csillag sem pislákolt. A matrózok nagy örömére végre szél dagasztja a vitorlákat, és lassan megindul a hajó, maga mögött hagyva a fojtogató ködöt. A biztonság kedvéért még egy jó ideig nem engednek le titeket a szobáitokba - hadd szellőzzenek. Az elkövetkezendő nap már békésen telik, mintha az éjszakai esemény csak rossz álom lett volna, melyet elűzött a szikrázó napsütés. A kapitány közli, hogy kicsit később értek a következő kikötőbe(szigetre), ezért az éjszakát a kikötőben fogjátok tölteni.
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:35:10
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Álomhozó teaház-hajó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A kezdeti feszült helyzet lenyugodni látszik vagy legalábbis egyfajta patthelyzet áll be benne, az északi nemes úr visszavonul a szobájába mint később kiderül egy hangszerért amiből kellemes dallamokat varázsol elő ez külön megnyugtató a jelenlegi helyzetben. A zene oldja a feszültséget ami most nem árt.
Keelut önmagához képest egész szószátyárrá válik nem tudni a helyzet vagy az uraság zenéje váltotta ezt ki belőle. Egyfajta természeti jelenségről beszél ami inkább kellemetlen mint veszélyes.
~ Úgy legyen, legyen igaza a nadornak. ~
Az öreg Shin is megszólal mintha a nador szavait akarná megerősíteni a maga módján egyfajta okító bölcseletbe foglalva.
Ezek után a beszélgetés technikai irányba fordul a kapitány részéről ki lehetőségeket pontosabban nemlehetőségeket ecseteli a nadornak.
Szótlanul üldögélve figyelem az eseményeket egyetlen dolog nyugtalanít a záptojás szagú ködön felül az öregasszony szűnni nem akaró gyűlölete a nador irányába. A nyilvános gyűlölködéssel felhagy Zev úrfi tekintélyének hála ám szemében továbbra is kiütközik a lelke mélyén tomboló elítélés és félelem a nador irányába.
Az ilyen elfojtott gyűlölködés soha nem vezet jóra nem árt a továbbiakban szemmel tartani az asszonyságot ki tudja mire ragadtatja magát ha bensőjében elszakadnak a béklyók.
Kora reggel ismét hideg vizes frissítő fürdőzést tartok majd élvezem a szikrázó napsütést ami a kitisztult éjszaka és megjelenő csillagragyogás után szintén üdítően és nyugtatóan hat lelkemre.
~ Úgy tűnik Keelut-nak igaza volt a természeti jelenség kapcsán. ~
A megnyugtató közegben azért tisztes távolságban maradok Zev úrfihoz miközben ha látóterembe kerül fokozottan figyelem az öreg asszonyságot.
A kapitány bejelentését tudomásul veszem ám megjegyzést nem fűzök hozzá majd az úrfi eldönti mit és hogyan szeretne a továbbiakban.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.06.06. 15:54
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:35:49
(Zevran Anartÿss)
Mikor Keelut az evezést javasolja, egy pillanatra elmosolyodom. Nem is vártam más választ a kapitánytól, az ilyen típusú és méretű hajók ritkán készülnek fel arra, hogy az istenek megvonják tőlük a szél áldását.
Végre csitul a hangulat, hála a Shin kristálytiszta filozófiájának az én lelkem is kezd megnyugodni. Vjírgas olykor hamiskás zenéjéért kifejezetten hálásan tekintek rá. Lehunyom szemem, és igyekszem felidézni magamban a sÿtisi éjszakákat. De jó is lenne az Alsóvárosban kísérteni az isteneket, valamelyik százszor megunt kocsmában.
Nem is figyelem már a vén matrónát, gondoljon amit akar. Hátra simítom a hajam, és csukott szemmel engedem, hogy gondolataim kellemes emlékeket idézzenek fel. Lan és Shonne közelsége más-más módon, de szintén segít lenyugodni.
Egy remek tanácsadó, és egy gyönyörű démon, remek párosítás.
Végül is az éjszaka démonok és bandolák nélkül múlik el. A reggelt én is egy jól eső fürdővel töltöm, ha lehetőség van rá, akkor Shonne társaságában. Bár most inkább egy frissítő és tisztító fürdőre vágyom, mint játszadozásra.
A napot a fedélzeten sétálgatva töltöm, élvezem a napsütést, a víz illatát. A kapitány információi várhatóak voltak, nem lepődök meg rajtuk. Azonban eszembe jutnak Kékprém aggályai a hajóúttal kapcsolatban. Szerencsére nem beszédes fazon, de még így is várhatom, hogy egy alapos fejmosásban lesz részünk, amolyan nadoros formában.
Valahogy össze kéne kovácsolódnunk, ehelyett csak távolodunk egymástól. Ha legalább párszót tudnék a kultúrájukról, de semmi...
Ezen aggályaimat megosztom Lannal is, szeretném tudni mit tanácsol. Nem utolsó sorban nyomatékosan közlöm vele, hogy a kikötőben ne engedjen a kelleténél több italt vagy áfiumot fogyasztanom. Ismerem magam, és az ilyen helyek vonzanak, mint méheket az illatozó kaméliák.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.06.08. 10:33
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:36:26
Szerencsére később feltámad a szél és messzire űzi a bűzt. Kényelmesen elvackolok a fedélzeten, élvezem a tiszta levegőt és a csillagokat. Szinte észrevétlenül merülők álomba, a hajó mozgása inkább ringató, mint zavaró.
Reggel később kelek, mint szoktam, de a hideg víz engem is felfrissít. Ideje véget vetni a lazításnak, döntöm el magamban. Kötésig vetkőznék, de tekintettel kell lennem a jelen lévő hölgyekre is, így magamon hagyom a mellényt. Lassú mozdulatokkal kezdem a testmozgást, felébresztem az alvástól merev izmokat, majd a kardokért nyúlok. A fiúk a reggeli párától nyirkosan csillognak, mikor magam elé emelem őket. Első Lélegzet mozdulatsorral nyitok, majd a Kardok Kis Táncát járom el. Több bizonytalan mozdulatot kell megismételnem a hajó mozgása miatt, de végül elégedetten hagyom abba. A nap további részében a felszerelésemmel foglalkozom, a nyirkos levegő nem tesz jót nekik.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.06.08. 20:39
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:37:29
*A kapitány válaszára az evezők hiányával és a tehetetlen várakozással, mint egyetlen lehetőséggel kapcsolatban bal szemöldökét felhúzva hitetlenkedő, kissé meglepődött képet vág a nador, de nem szól semmit.*
<Ezek a síkságiak bolondok. :-\ Elindulnak hajóútra megfelelő evező nélkül, így teljesen kiszolgáltatva magukat a szelek szeszélyének. :o Na lesz mit megbeszélni a sok tanult világfival a további utazásokkal kapcsolatban. 8) >
*A furcsálló arckifejezés szépen visszasimul a nyugodt szemlélődő vonásokká, amik az idő nagy részében uralják Keelut ábrázatát. Mivel jelenleg nincs közvetlen életveszély, így csendben támasztja tovább a korlátot és hol a ködöt, hol a vitorlát, hol meg a társaságot szemléli. Ahogy feltámad az enyhe szél és kitisztul az ég, Kékprém halványan, mindentudóan elmosolyodik. Úgy látszik Nadír megtréfálta a síkságiakat. Eszébe jutnak a mindvégig nyugodt shin szavai és elgondolkodva rajtuk sok igazság van bennük. Tényleg egy egyszerű természeti jelenség kihozta a legrosszabb természetet mindenkiből. Pontosabban megmutatkozott ki az, aki meg tudja őrizni józanságát és paraszti eszét a vész jelei közepette is.
A reggel a nadort is mosakodás közben találja. A hideg, tiszta víz frissítően hat a hegyek gyermekére, bár hiányolja azt a jeges csípősséget, amit a Shíror adhatna az élmény élvezeti értékéhez. A napot azzal tölti, hogy kipakolja holmijait és átnézi, kirázza, szellőzteti őket, hogy a kabint az éjszaka folyamán megülő szúrós miazma véletlenül se rekedjen meg a felszerelései között.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.06.09. 18:40
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:38:51
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Másnap reggel a hajón az élet látszólag visszazökken a megszokott kerékvágásba. Igaz a figyelmes szemlélő felfedezheti az apró változásokat. A vénasszony még házsártosabb lett, s mivel utálata tárgyait szóval nem illetheti – a személyzet és szerencsétlen útitársnője az, akiken kitöltheti mérgét büntetlenül. Soha semmivel nincs megelégedve, s ezt rendszeresen szóvá is teszi. Hol lassúak a szolgák, hol nem elég forró a tea, túl puha a vánkos, szemtelen a leány – megannyi súlyos probléma...
A kapitány nagyobb tisztelettel néz a nadorra – mióta elmagyarázta, hogy mi történt, s be is igazolódtak szavai sokkal nyitottabbá vált az irányába.
Zev úrfi frissítő fürdőt vesz, s a szépséges Shonne segítsége is elkél hozzá... Igaz, az eltévedt kezeket nevetve finoman hárítja
– Na de Zev úrfi! Az illatszeres fiolát nem ott tartom! -Hallik ki a fürdőből – az öregasszony legnagyobb bosszúságára.
De Shonne sem feddhetetlen – a helyzet kétértelműségét és bájait ügyesen kihasználva szítja a nemesen született tüzét, de csak játszik vele. Boszorkányos ujjaival egy frissítő masszázsban részesíti, aztán útjára bocsátja.
Ezalatt Vjírgas a felső fedélzeten, a kelő nap fényében gyakorlásba kezd. A matrózok addig felhagynak a munkával, s szájtátin nézik a kifinomult mozgást.
Kékprém inkább a hűvösen simogató vizet választja a meleg fürdő helyett, s nem is bánta meg a választását. Utána mintha összebeszélt volna Vjírgassal, nekiállnak a felszerelésüket átnézni.
A Shin a napot a hajóorrban tölti törökülésben ülve, egy tekercset olvasva. A Shin-quorros alak pedig az árboc dagadó vitorlájába fekszik az erős napsütésben.
A nap kellemesen telik, s mikor nyugovóra tér, meg is pillantjátok a smaragdzöld vizű kikötőt. Két kőből rakott mólója van, s körülötte a parton ligetes terület. Elszórtan házak teteje bukkan elő a fák lombjai közül. Nem tűnik nagy településnek – inkább falu. Az álomhozó besiklik az egyik móló mellé, és kiköttök. Halk döndüléssel csapódik a fedélzetre a fa gyilokjáró, mely a mólóval köti össze a hajót. Mindannyiótok nagy örömére kiderül, hogy az öregasszony és a lány ide tartott – nem utaznak tovább veletek. A matrózok az utazóládájukat gyorsan kiviszik a partra, s a páros utána lassan elindul az egyik úton.
A kapitány pár szót szól a településről, miközben a tisztelet jelét mutatja a kezével:
-Kedves vendégeim, itt vagyunk a smaragd kikötőben. Nevét a sekély vízben elszaporodott moszat színe miatt kapta. A faluban egy, azaz egy fogadó van, a Szomorú Fűz. Tiszta szobák, egyszerű ételek, vizezett bor, és nyugalom az amit kínál. A házak száma jó ha két tucat – s ebbe a csirkeólak is beleszámítanak. Indulás holnap napkeltekor, de persze bevárunk mindenkit. Ha megbocsátanak.
Majd lesiet, és egy éltesebb korú férfiúval kezd ez beszélgetni a parton.
Leszállva egy ligetes települést láttok, a fák között jókora távolságra egymástól a házak, melyeket kerítések vesznek körül, köztük kacsakaringós, de széles földutakkal. A kikötésetek persze nagy esemény a helyi gyerekeknek. Kisebb-nagyobb egyaránt van. Egy tucatnyian nézik a leszállókat, s mikor az öregasszony leszáll – ketten odaszaladva segítenek a ládát cipelni. A maradék pedig visítva-kiabálva szalad el, mikor megpillantják a nadort.
A fogadó nincs messze – a harmadik ház a parttól, de így is sétálhattok a fák alatt a kapujáig. Ha jól látjátok, a kertjében csak szomorú füzek állnak – innen lehet a neve. A fogadó maga egy hosszú L alakú, fehérre meszelt földszintes épület, előtte tornáccal, ahonnan jó néhány ajtó nyílik.
A legelső ajtó kétszárnyú, és nyitva is van. Belépve egy nagyobb ivóhelyiségben találjátok magatokat. Szellősen asztalok vannak szétszórva, a falakra teljes egészében vidám tájképet festett valaki, azt az érzetet keltve, mintha egy kis sziklatetőről tekintene körbe az ember az alant elterülő sosem látott földekre.
A fogadós érdeklődve tekint fel a pult mögül, ahol egy friss, ropogós cipót szeg éppenséggel. Meglett korú férfiú, arcára a dolgos évek ráncokat varázsoltak, de az élénk tekintete friss szellemről mesél. Ruházata egyszerű szabású, olcsó de kényelmes. Ahogy beljebb sorjáztok, meg is kérdi:
-Csak enni-inni óhajtanak, vagy meg is aludnának? Amíg eldöntik, addig is igyanak valamit!
Ezzel lerak elétek egy-egy korsó sört, és egy tálka sózott-pörkölt mogyorót. Megkóstolva, a sör az átlagos, de a mogyoró jól sikerült – igaz, kissé sósabb a kelleténél – valószínűleg nem véletlenül.
Az idő kellemes, távolról valamilyen pengetős hangszer hangját hozza a szél – valaki egész szépen játszik rajta. Nem sokkal később újabb vendégek toppannak be. A Shin-quorros is változatosságra vágyhatott, igaz, ő sétálva a kert rejtett szépségeit próbálja meg fellelni. Majd befut a kapitány is a legénységgel, és a felszolgálólányokkal. A kapitány mondja egyből:
-Öreg széltoló! Az összes idegennek, aki ma felbukkan adj enni-inni, és persze szobát! Így mi is csaphatunk egy görbe estét!
Közben Shonne lehajtott fejjel vár az illem szerint a kapitány mögött, de az így az arca elé hulló haján keresztül vidáman rákacsint Zev úrfira.
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:40:20
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A másnapi tiszta időt nagy megnyugvással fogadom, arcomat élvezettel tartom a napsütésbe és a szélbe. A szikrázó napsütés tovaűzi az árnyakat a hajó felől egyetlen disszonáns és diszharmóniát árasztó pont a vén matróna és zsémbelése.
Reggel érdeklődve figyelem az északi nemes úr páros pengetáncát, furcsa ám a maga módján megnyerő és tiszteletet parancsoló a kardok és forgatójuk együttese, mintha a szeretői lennének a pengék.
Zev úrfi gondolataira megfontoltan válaszolok visszafelé gombolyítva a szálat.
- Jó uram szerintem egyenlőre az áfiumoktól teljes mértékben tartózkodjon, ha csak nem a testi szerelem afrodiziákumára gondol. A vidéki zamatos és testes borok bőven kárpótolni fogják mindenért ha mértékkel és esszenciájukat kiélvezve fogyasztja őket.
Sajnos a kultúrák közötti hasadék áthidalásában egyenlőre nem tudok megfelelő tanáccsal szolgálni, ez ügyben talán egy sokkal többet megért és megtapasztalt művelt főt kell kifaggatnia. Ajánlom, hogy az öreg Shin véleményét kérje ki.
Nagy örömömre szolgál a tisztára meszelt egyszerű ám nyugalmat árasztó fogadó a szomorúfűzfáival. A nyugalom szigetének tűnik eddigi utunk megpróbáltatásai után itt talán végre teljes nyugalommal hajthatjuk álomra a fejünket és teljesen kipihenten ébredhetünk reggel. Bár ahogy Shonne kacér tekintetét nézem valószínűleg Zev úrfi más kötelezettségeinek fog eleget tenni az éjjel alvás helyett.
Élvezettel tapintom meg a tiszta fehér meszelt falat és tekintek végig a nyugodt udvaron.
A sör helyett inkább a fogadó hűs tiszta kútvizét választom akár a kút egyszerű favödréből kortyolva azt.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.06.11. 22:39
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:41:07
(Zevran Anartÿss)
Shonne ügyes játékos, érzéki mozdulatai felfrissítenek, de csak tovább fokozzák vágyaimat. Remélem a kikötőben már több is vár ránk, már a gondolat is borzongással tölt el. A sÿtisi lányok is megirigyelhetik ezt a tudást.
Társaim praktikusabb dolgokkal töltik az időt, ezt meg kell hagynom és meg is fogadom, hogy a következő napon csatlakozom Vjírgashoz a reggeli gyakorlásban, sőt egy bajtársi párviadal sem lenne rossz. Bár... gyakorlottabbnak nálam, és mindenki előtt nyilvánosan megszégyenülni... maradjunk csak a gyakorlásnál.
Lan afrodiziákumokra tett megjegyzéseitől széles mosoly jelenik meg arcomon. Hátra simítom a fekete tincseimet, és a beléjük szőtt ezüst díszeket. Egyenlőre még nem volt sosem szükségem efféle szerekre, a képességeimre ezen a téren még sosem volt... panasz. Továbbra is vidáman mosolyogva válaszolok a jó mentisnek.
-Nem a vágyerősítőket értettem, de megfogadom tanácsod, és továbbra is áll, ha esetleg elszaladna velem a ló, nyugodtan fogj le.
A Shin valóban jó ötletnek tűnik. Remélem nem kell majd többszörösen átcsavart metaforákat megfejtenem, és a szép tiszta válasznál maradunk.
A hajóút további részében igyekszem a bölcs társaságát keresni, remélhetőleg nem túl tolakodóan. Egyszerűen csak mellé vagy mögé ülök, és figyelem. Egye fene, még meditálni is megpróbálok, bár figyelmem, hol Shonne, hol a fiatal lány körül keringenek.
Később a fogadóban igyekszem megfogadni Lan tanácsát és csak mértékkel fogyasztok a sörből, de Shonne kacér pillantásait nem lehet nem észrevenni és viszonozni.
<...Ha nem vigyázok, nem lesz ebből korán kelés...>
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.06.12. 9:00
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:41:49
Kellemesen telik el a napom, nem sietek a karbantartással. A nagyapám szerint a tétlen kéz vonzza a szellemeket, így elpiszmogok minden aprósággal. Mosolyogva gondolok az öregre, gyermekként mindig ezzel a hiedelemmel riogatott, ha lustának bizonyultam. Hát igen, sokszor elhangzott ez a mondat.
Újabb kikötőbe érünk, valószínűleg Porfészek a neve - állapítom meg a hajóról. A kapitány leírása jókedvre derít - hát igen, így kezdődnek a legendák.
"Egyszer, mikor a Smaragd Kikötőbe érék"
Jelezném a többieknek, hogy lesétálok a hajóról, de a sÿtisieknek már csak a hátát látom. Őszinte örömömre, a vénasszony még náluk is fürgébben szállt le. Komolyan kezdett az idegeimre menni és csodálom a kapitány türelmét. Újabb dolog, amit érdemes elsajátítani, ha karavánmester kívánok lenni - állapítom meg.
A fogadó kicsiny, de megfelelőnek tűnik. Fokozza a vonzerőt, hogy az egyetlen a környéken, tehát vagy ez, vagy a hajó. A vendégfogadó sört iszogatva körbesétálok, szemmel tartva társaimat. A szobák említésére odasétálok hozzájuk:
-Szerintem jobb lenne, ha együtt maradnánk, nem pedig szobákra szétszakítva. Nevezzetek gyanakvónak, de nem szabad a feladatunkról elfeledkezni. - nézek egyenesen az úrfira.
- tehát óvatosan az itallal és a ... szórakozással, ennyit megtanultam Sÿtisben.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.06.13. 9:57
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:42:30
(Zevran Anartÿss)
Félfüllel figyelek Vjírgas mondatára, miközben Shonne-nal szemezek, majd egyszer csak fel fogom a hallottakat. Nem kicsit savanyú ábrázattal fordulok az asztal felé.
<...Közös szoba... maradjunk együtt... nah ennyit erről... pont, mint apám...>
Az italfogyasztásra tett megjegyzésére már nem reagálok. Tisztában vagyok vele, hogy igaza van persze... ehh, csak úgy, mint az öregem. "Terv, küldetés, így kell csinálni, nem térsz el a tervtől." De szép is lett volna, ha megszabadulok ettől, úgy tűnik nem sikerült.
Azért a rossz kedvem nem tart sokáig, lassan a sör kezdi oldani a hangulatom, és rendelek még egy korsóval. Kell egy jó vacsora még, és akkor már nem lesz semmi baj.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.06.13. 11:08
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:43:07
*Mire a hajó a kikötőt eléri Keelut ismét összepakolja felszerelését indulásra készen. Ha már lehetőségük nyílik egy kicsit szárazföldön tartózkodni, akkor használják ki. A leszállásnál és utána a fogadóba tartva kissé elszakad az utasok csoportjától. Mindenkit előre engedve megvárja, amíg leszállnak az emberek, viszont ahogy szilárd talajt ér a lába felveszi természetes "sétatempóját", ami a városokhoz szokott utazóknak kissé erősnek mondható. A hajópallón lefelé tartva nyugodt pillantását a vidáman visítozó gyerekeken nyugtatja és csupán egy halvány, de vidám mosollyal nyugtázza, hogy mindegyik csak úgy iszkol a számukra furcsa idegen, azaz a nador, elől. Hátizsákja a vállán, íját támasztótusánál fogva maga mellett lógatja és csendes szemlélődéssel néz meg minden fát, érdekes növényt, képződményt. Már a mólón sétálva eldöntötte, hogy ha lesz lehetősége megnézi közelebbről a zöld vízinövényeket. A sűrű megtorpanásokkal, nézelődéssel szaggatott séta végén ismét utolsónak lép be a fehérre meszelt házba, a fogadóba. A kocsmárost a megszokott kézmozdulattal köszönti és megköszöni a vendégváró italt. Amíg a kapitány megbeszéli a dolgait a fogadóssal, addig Keelut féloldalasan a pultnak támaszkodva, könyökölve hallgatja útitársait. Abban egyetért Vjirgassal, hogy nem kéne szétesniük annál, ami feltétlen szükséges, így csak támogatni tudja a gondolatot, hogy Zevran ne most akarjon kicsapongani. Szólni viszont nem szól, csupán figyel. Miután felszabadul a fogadós és eldöntik a többiek, hogy hogyan legyen a szállás és vacsora megoldva, Kékprém a saját elképzeléseiről kérdezi a fogadóst.*
-Fogadós, mondd lehet úszni az öblötökben? ... Illetőleg van-e szalmakötegetek, vagy hasonló nyílvessző kímélő céltáblának valótok?
*Miután sikerül elrendezkedni a tervei egyszerűek. Egy kis lőgyakorlat, séta a sziget zeg-zugaiban, úszás közben vízi-világ nézés. Ehhez viszont először a közösségi terheken kell túl lennie, így a fogadós válaszát követően továbbra is a többieket figyeli.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.06.13. 13:01
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:43:53
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A nador partra szállás után kissé lemarad. Hol egy kicsiny nádirigó röptét figyeli, hol a víz felett cikázó színes szitakötőket. A vízparttól távolodva is talál megcsodálni valót. Néhány helyi fűszernövény, és pár virág az, ami magára vonja a figyelmét. A gyerekek pedig egy-egy sarok mögül kukkantanak ki, de a közelébe vagy a szeme elé egyik sem mer kerülni.
A fogadós megrökönyödve nézi pár másodpercig a később érkező nadort, és furcsa köszöntését. Feltehetőleg nem tudja mire vélni. Zavara fokozódik, majd kissé aggódó pillantást vet a mentisre, mikor az söre helyett a kútvizet választja. A nador kérdésére annyit habog idegesen:
-Úszni? Lehetni lehet, de ugyan minek? Szalmaköteg meg van hátul a kert végiben.
A hajó legénysége sörözve múlatja az időt, s az időközben beszállingózó pár helyinek mesélik a „friss” híreket. A fogadós kedvcsinálónak zöldséglevest hoz, amit kibelezett cipóba szolgál fel. Képkprém számára ugyan kissé íztelen – ő sokkal erősebb fűszerezéshez szokott. Majd miután végeztetek vele, fa tányérokon rizses húst tesz elétek. Az étel átlagosnak mondható – nem rontotta el a szakács, de nem is hagy maradandó emlékeket bennetek. Éppen az utolsó falatokat gyűritek le, mikor az ajtón kinézve a kertben érdekes eseményekre figyeltek fel. Az öregasszonyt pillantjátok meg, és baljós érzés kerít hatalmába titeket. Vajon most mit akar? Aztán megpillantjátok a kíséretét is – egy tucat helyi férfiú. Egyikük a Légió felszerelésében, a többiek pedig csak kapákkal és ácsbaltákkal vannak felszerelkezve. Egyből a Shin-quorros férfiúhoz sietnek, aki a kertben nyíló virágokat nézegette eddig. Felegyenesedve fogadja a társaságot, és várja, hogy kiderüljön, hogy mit akarnak tőle. A légiós fiatal férfi elé lépve mondja:
-Hallom, védtelen anyámat megfenyegetted a hajón. Csak gyenge nőkkel szemben vagy bátor, vagy igazi férfi ellen is ki mersz állni?
Kérdezi vészjóslóan. A másik csak felvonja a szemöldökét, és nyugodtan válaszol:
-Egy igazi férfi nem hagyja, hogy az anyja mondja meg, hogy mit csináljon, hanem a saját útját járja.
Erre a másik fegyvert ránt, és rátámad az útitársatokra. Az egyszerűen előre lép, megragadja a másik fegyverforgató kezét, és csavar rajta egyet. A légiós felüvölt, és elejti a csatakardot.
A Shin-quorros megszólal:
-Ostobább vagy mint gondoltam. Jó, ha öt év kiképzést kaptál paraszt. Én pedig több mint húsz esztendeje tanulom a harc művészetét.
A légiós a földön térdel, felette a Shin-quorros áll.
-De lásd, kegyes vagyok - ha fényesre nyalod a poros csizmámat – nem töröm el a kezed. Ha a földijeid rám támadnak, neked véged. Ez jó lecke lesz arra, hogy megtanuld – kivagyiságból ne támadj meg senkit, mert csúnya meglepetés lehet osztályrészed. Na, kezdj neki!
Dugja a légiós orra elé a csizmáját. Az eleinte nem moccan, de amint kissé feszít a karján a Shin-quorros, felszisszen, majd nekilátna a csizmát a kért módon lepucolni.
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:44:47
*A fogadós válaszára biccent egyet a nador. Később kimegy majd az öblöt is megnézi magának közelebbről, de előtte már tálalják is az estebédet. Így társaival asztalhoz ül és jóízűen megeszi a neki szánt levest és rizses húst. Igaz sokkal fűszeresebb a nador ízlés, de így se vallott szégyent vele a szakács. Úgy tűnik a síkságiak eléggé lagymatagok, ha főzésről, fűszerekről van szó. Ezen mereng Keelut, mikor az ajtónyílásban feltűnik az öreg nő a hajóról és egy nagyobb társaság, akik önjelölt testőröknek, verőlegényeknek tűnnek. Már előre látja, hogy a matróna ismét rajta akarja köszörülni a nyelvét egy kicsit. Maga a babonás félelem és ehhez társuló rosszindulat nem is zavarja a nadort. Inkább azt bánja, hogy ismét miatta van a konfliktus. Végül mégse igazolódik be Kékprém sejtése és a csoportosulás a shin-quoros felé indul meg. Erre Keelut hirtelen feláll és ruganyos léptekkel kisétál a ház elé, hogy elejét vegye a lincselésnek. Odakint eddigre egy elhaló kiáltás közepette a fiatal katona már el is vesztette fegyverét és fájdalmas szorításba került. Az őt lefogó férfi csizmanyalós felvetése viszont már egyáltalán nem tetszik a nadornak és ennek hangot is ad.*
-Várj, ne alázd meg. Nem tudja mit csinál, de ezt mégsem érdemli. Ha megtámadott és elégtételt akarsz, akkor törd el a karját megtorlásképp. Vagy engedd útjára, de a csizmanyalást hagyjuk. A matróna hibáiért ne az ifjú lelket mérgezd meg!
*Mondandója közben közelebb sétál Kékprém, hogy a shin-quoros férfi ne érezze úgy, mintha ő csak a háttérből "lázítana". Szavaiban, hanghordozásában nincs utasítás vagy kioktatás. Csupán a Keelutra jellemző nyugodt magabiztosság, mint mindig, ha valamiről véleményt formál. Kezei lazán, enyhén békítőleg tartja, hogy se a srácot lefogó férfinak, se a tömegnek ne lehessen kétsége afelől, hogy békések a szándékai.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.06.13. 19:28
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:45:25
(Zevran Anartÿss)
Egy kedvűen falatozok, nem rossz a vacsora, de ritkán szorultam ilyen egyszerű ételt fogyasztani. Azért nem fogom ott hagyni... annyira nem rossz.
Azonban úgy tűnik még az evést sem lehet nyugodtan végezni, mert legkedvesebb volt útitársunk megérkezett...
-Ó a bandolákra...-jó volt hallgatni, meg idegesíteni a nőt, de ez már sok lesz! Szinte biztos vagyok benn,e hogy Keelutot jön felkoncoltatni, mint hegyidémon, vagy a morádok tudják mit fog rákenni...
Hát tévedtem persze, de ez meg is nyugtat, a shi-quoros férfi nem úgy néz ki, mint akit könnyen le lehetne teperni. De nem kevés bánatomra ez csalóka nyugalom is rövid életű... ugyanis amint jó nadorunk felpattan, már látom magam előtt, hogy megint szépen összetűzésbe keveredünk valakikkel. Ha így megy tovább nem lesz olyan pontja Abrÿssnak ahol ne utálnának minket.
Úgyhogy Keelut után eredek, reménykedve, hogy nem akar őrültséget csinálni, és szerencsére úgy tűnik nem. Pár lépéssel lemaradva tőlem figyelem az eseményeket. Nem akarok beleavatkozni egyenlőre, és inkább a pártatlan (nah persze...) megfigyelő pozícióját választom.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.06.13. 20:34
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:46:04
A többiektől nem messze, egy padon ülve fogyasztom el az ételt. Semmi különleges vagy egyedi, de pontosan ez teszi élvezetessé. Az utolsó kanálig elfogy, majd - hisz kutya az, ki meg nem eszi a tányérját - a cipót is elfogyasztom. Már pont azon gondolkodom, hogy repetáért megyek - majd később ledolgozom a felesleget, mikor felfigyelek a menetre. Egy légiós, itt? Egyedül, felfegyverzett parasztok élén? A látvány ledöbbent, de még jobban a shin cselekedete. Egyetlen jól begyakorolt, látványos mozdulattal lebírja és lealázza a katonát. A szavai viszont aljasságról árulkodnak.
Gyorsan átfurakodom a bámészok között, de az utolsó pillanatban visszakozom, nem kellene belefolynom. Mire felfigyelek a nadorra, már késő.
A fenébe is, bár nem nekem szól, rám pirít szavaival. Igaza van és nem fél kimondani. Miközben közelít a férfi felé, kiszolgáltatottnak látom. Bár meggyőződésem, hogy a halálba gyalogol, a társam és nem hagyhatom, hogy bántódása essék. Mellé lépek hát, de kezeimet látványosan eltartom a fegyveremtől.
- Az a mondás járja felénk, hogy ahol egy varjat látsz, ott nem messze a többi sem. Nem számít, ha megsebesíted a fickót, hisz ő kezdte, tanúsíthatjuk. De ha megalázod a NAPCSÁSZÁR KATONÁJÁT, mindet megalázod és megsérted a Császárt is. Nem lesz nyugalmad Napkelet vagy Napnyugat ege alatt.
Látszólag nyugalommal várom a továbbiakat, de a szívem a torkomban dobog. A férfi egy tigrisként jelenik meg lelki szemeim előtt, ugrásra készen, pofáján gunyoros vigyor és acsargó fogak.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.06.15. 20:08
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:48:51
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A nyugalom, és a tiszta „csöndes” utazóbarát fogadó harmóniája nem tart túl sokáig. A mérgezett lelkű gyűlölködő vén matróna megjelenésével a diszharmónia is megérkezik és szilánkokra zúzza a nyugalmat és harmóniát a keserűség és bánat hullámai csapnak végig rajtam a bekövetkező változást érzékelve.
Egyenlőre csak csendesen ám a kirobbanás határán feszülnek egymásnak az akaratok. Legnagyobb meglepetésemre Kékprém öreg bölcseket meghazudtoló hozzáállást tanúsít a maga módján, ha a többiek egy kicsit lehiggadnának és a gondolata mentén mind előre és hátra felfejtenék a szálakat nem mérgesedne el a konfliktus.
Ám gondolatomnak nem tudok hangot adni mert az északi nemes úr is csatlakozik a kibontakozó konfliktushoz és merőben meglepő álláspontot foglal ami sok mindent megmagyaráz a hozzáállásában. Az sejtettem, hogy katonaember de most már az is kiderül, hogy egy volt légiós.
A jelenlegi helyzetben az a baj, hogy a konfrontálódó feleknek részben igazuk van ám a konfliktus magja pont azokon a részeken fókuszálódik ahol senkinek nincsen igaza. Jól beszélt a nador csak azt nem tette hozzá, hogy nem csak az ifjú lelkét hanem egymásét is megmérgezik ha így haladnak tovább.
Zev úrfi a Kékprém után mozdul nem maradok le tőle és mikor beérem szinte csak hozzá intézem szavaim mielőtt túlságosan elmérgesedne a már így is tettlegességig fajult viszály.
- Ifjú uram bár nem szívesen mondom és általában nem helyeselem, de most fontolóra vehetnéd, hogy elsőszülötti tekintélyedet latba vetve a diplomácia medrébe terelve simítsd el ezt a konfliktus mielőtt tovább mérgesedne a helyzet az igazságtalanságok és azok ütköztetésének mentén. Ha esetleg tanácsolhatok valamit mielőtt cselekvésre szánod el magad vesd le az összes félelmed és szorongásod. A félelem az elme gyilkosa. A félelem kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Nézz szembe a félelemmel. Hagyd, hogy áthaladjon rajtad, fölötted. És mikor mögötted van, utána fordítod belső tekintetedet, követed útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak te magad. Akkor jutsz el az összpontosítás csúcsára.
Zev úrfinak most nem szabad hibáznia mert a felbőszült helyiek súlyos problémát jelenthetnek a sok lúd disznót győz elv alapján. Inkább szánom mint gyűlölöm a mérgezett lelkű vén matrónát és, hogy képes volt idáig fajultatni a dolgokat.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.06.16. 20:48
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:49:28
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A nador szavaira csizmáját elhúzza, és szoborszerűen, elgondolkozva áll egy pillanatig a Shin-quorros férfi. Meghallgatja még a többieket is, majd visszakérdez:
-Azt mondod, hogy a csont gyorsabban forr, mint a lélek? Ha most eltöröm a kezét, minden esős napon eszébe jutok, s elátkozza a nevem. Ha a lelkébe gázolok, azt egy dekád múlva már csak ritkán eleveníti fel, és ami fontosabb, megvédi a falut holnap is ha kell, hisz a fegyverforgatási képessége sem vész el a gyógyulás alatt.
Majd Vjírgas fele fordul, és megrázza a rövid fekete hajú fejét:
-A Napcsászár rend iránti akaratának kivetülése a Légiós, s a Napcsászár akaratát soha nem keresztezném. De amint a szellemi lényeg hordozója – jelen esetben ez az ember – a saját, vagy rokonai érdekében lép fel – a Napcsászáré helyett - abban a pillanatban megszűnik Légiósnak lenni, és közönséges halandóvá válik. Tehát mivel most éppenséggel nem a császári hivatalt képviseli, azt nem is tudom megalázni, csak az embert, nem? Sőt, mi több – mivel önös érdekei ellenére a Légió páncélját viseli, ő az aki foltot ejt a hivatalán. A többi légióstól nem félek, mivel nincs is több a szigeten. Öt évet eltöltenek a Légióban, s másik öt évet a lakhelyükre kihelyezve, ügyelve a rendre.
A vénasszony elkezd óbégatni a többi helyi férfinak:
-Látjátok? Itt ni, ez az a fehér démon és a társai, akiről már beszéltem, s próbálta a hajót elveszejteni. Most meg arra akarja rávenni ezt a mészárost, hogy nyomorítsa meg az én drága egyetlen fiamat! Milyen ember az ilyen?! Látszik is ebből, hogy milyen fekete szíve van! Ha jót akarunk, nem hagyjuk, hogy a naplemente a faluban érje. A múltkor is az éjjel idézte meg azt a ködöt! Ki tudja, hogy most milyen csapással sújtaná, a falut? Amíg nem késő zárjuk a hajóba!
Érzitek, hogy a helyiek eddig csak azért nem ragadtatták magukat erőszakra, mert a Légiós effektíve túszként van a Shin-quorros kezei között, aki meg is kérdi tőletek:
-Ó-ó... most akkor inkább törjem el a kezét? Nehéz kérdés! De az ilyen viselkedés soha nem maradhat büntetlen.
Majd nagy csend hull rátok, csak a tücskök ciripelése hallatszik a kerítésen túlról.
Közben az ivóból érdeklődve les ki a hajó legénysége és a fogadós is, de nem sokáig. Ahogy felismerik, hogy milyen feszült a helyzet, s hogy ha nincs szerencséjük, vér is fog folyni, gyorsan el is tűnnek valamerre.
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:50:11
(Zevran Anartÿss)
Lan szavai nem töltik el derűvel a szívemet de megint csak igazságot ragadja meg. Pillanatokkal később a némber szavai pedig mint egy tényként igazolják a mentis szavait.
Nem vagyok képzett a különböző diszciplínák alkalmazásában... időt kellett fordítanom az elsajátításukra, hát késő bánat egyenlőre.
Megerősítem lelkem és előlépek, hogy mind a nador, a shin-quoros, mind a némber és csatlósai jól láthassanak.
-Zevran Anartÿss vagyok, az Anartÿss Ház másodszülöttje. A nador a Házam védelme alatt áll, becsületes és tapasztalt bajtárs, semmiképp sem démonidéző szörnyeteg!-a vénasszony felé fordulok.
- Minket is pont annyira akadályoztatott utunkban az a éjszakai köd, mint a maga útját, ezt is figyelembe kéne vennie, mielőtt olyasmit idéz meg, amihez nem ért. Ha ennyire félti a fiát, talán figyelembe kéne vennie, hogy alaptalan vádaskodással nem javít a helyzetén!
A shin-quoroshoz fordulok, remélem a nő elhallgat végre.
-Azt hiszem a forrófejű légiós kezét törni, vagy lelkét megnyomorítani épp akkora bűn. Ha megalázod, akkor mi a biztosíték arról, hogy nem-e keseredik meg egy életre, táptalajává válna a valódi démonoknak? Épp elég büntetés, hogy ennyire könnyen lefegyverezted és idegenek kezében az élete, valószínűleg életében először.
Ha nem tanult belőle, azt hamar kiderül és akkor már semmiféle kegyelmet sem érdemel.
Pattanásig feszülten várom a válaszokat, de amennyiben a vénasszony újra sipítozni kezdene ráförmedek.
-Talán nem kellett volna szemfényvesztő "jósokra" hallgatnia, hogy az utolsó hajóútjának réme még a szárazföldön is elhomályosítsa látását!
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.06.19. 16:13
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:51:17
*Apró örömmel tölti el a nadort, hogy az útitársai is hasonló véleményen vannak vele, végre először mutatják számára is értelmes gondolkodásmód jelét. Megvárja, amíg mindenki kifejti véleményét és Zevran rendre utasítja a vitát szító feleket. Mint általában most is megfontolja, amit mond, így a többieket hallgatva karba fonja kezét, majd megszólalás előtt ismét maga mellé engedi. Először a shin-quorosnak válaszol.*
-Ha karját töröd, akkor lehet, hogy esős napokon emlegetni fog és te meg csuklasz majd. Ha a lelkét megkeseríted, akkor viszont ő is csak keserűséget fog osztani mindenkinek maga mellett. Mindegy, hogy akarva vagy csak akaratlan a megaláztatás eltemetett emlékei miatt. ... A falut mi is megvédjük, akár holnap is. Bár szerintem ez egy csendes és békés zuga a tengereteknek, így nem lesz gondjuk. Nem láttam védművek nyomát vagy bármit, ami fenyegetettségre utalna.
*Némi gondolkodás és nyugodt várakozás a férfi esetleges válaszára, mielőtt az öregasszonyhoz és a felbujtott tömeghez fordul.*
-Emlékezz és ti is figyeljetek: A hajón nem volt semmi szellem-bolygatás. Egyszerűen egy hőforrás felett sodródtunk át. Biztosan van olyan hajós, akinek adtok a szavára és ha megmondjátok pontosan hol voltunk, ő is megmondhatja, hogy igazat mondok.
*Kis hatásszünetet tart. Nagyon zavarja az ismételt sok beszéd, de sajnos eddigi tapasztalatai alapján tényleg csak ilyenekből értenek a síkságiak.*
-Bár azt mondta a kapitány, hogy itt nyugodtan megpihenhetünk, de látom a helyi vendégszeretet üres hazugság csupán errefelé. Jobban hisztek egy gyűlölködő, saját fiát bajba sodró matrónának, minthogy megismernétek, megkérdeznétek engem. Visszamegyek a hajóra, de gondoljátok át: Ha én a hajón maradok a békesség kedvéért, ti pedig itt gyűlölködtök, akkor ki a "fekete szívű démon"? Ti vagy én?!?
*Ezzel ismét kivár, hogy van-e valami reakció. Ha nincs, akkor inkább csak magának biccent egy aprót és hosszú lépteivel elindul, hogy a fogadóból kihozva felszerelését, ismét vállára kapva hátizsákját és íját visszasétáljon a hajóra. Neki mindegy, hogy itt vagy ott alszik egy éjszakát. Azt viszont egyre kevésbé tűri, hogy a "gonosz boszorka" nem hisz a szavának. Csak a sajnálat és büszkeség tartja vissza lassan Keelutot, hogy vízbe ne hajítsa, hadd hűljön le végre a fortyogó perszóna.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.06.20. 11:22
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:52:13
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A kardművésznek nem csak a karja hanem az elméje is gyorsan jár ennek rövid idő alatt tanúbizonyságát teszi. Vjírgas úrnak rövid kis jogelemzést tart a Napcsászár törvényeiről ,melyek szorosan kapcsolódnak a jelen helyzethez. Ismét egy kis holtpont áll be az indulatokban.
Úgy döntök az elme művészetével megtámogatom Zev úrfi tekintélyét, csekély varázshatalmamnak köszönhetően fel kell idéznem a Menedék Völgyének tanítását különben hatalmam nem elég a mágia megidézéséhez. Először az ifjú légióst veszem célba miután tisztán felidézem a ködös hajóút emlékeit. Lágy kézmozdulatokkal idézem meg a mágikus hatalmat, először a tisztán felidézett emlékeket olvasztom bele a mágiába majd hozzákapcsolom a hordozó komponenst. Miután a megformázott varázslat készen áll aurámban tartom és egy kicsit megpihenek, hogy aurám regenerálódhasson, közben pár lépéssel kilépek Zev úrfi mögül és lágyan lépésekkel megközelítem az ifjú légióst úgy egy penge távolságra és csak utána érintem meg szellemkezemmel és engedem aurájába a varázslatot.
A varázslattal együtt csak rövid narrációt fűzök az emlékekhez, mely suttogásként fog elméjébe megérkezni.
- Ifjú légiós lásd a történetet más szemszögből is és utána döntsd el jogos é édesanyád haragja és gyűlöletkeltése. Külön figyelmedbe ajánlom a tiszteletreméltó öreg Shin szavait.
Ha az ifjú nem vall színt ám elbizonytalanodik akkor, tovább lépek és az esetleg leghangosabb hangulatkeltő falusinak is átadom az emlékeket és történéseket az aurámban fenntartott varázslat segítségével.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.06.20. 20:26
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:52:55
Végre közbeavatkozik a ficsúr is, próbálja győzködni. Ahogy elnézem, inkább csak játszik velünk, látszólag választást kínál, de magában rég eldöntötte, hogy mit fog csinálni.
Ó, hogy hűlt volna torkára a levegő a vén szipirtyónak!!! Ennek teljesen elment az esze, legszívesebben a torkára forrasztanám a gonoszságát és vérével pecsételném le.
Itt már kevés a józan ész, vér fog folyni, érzem a levegőben. Nem törődöm a shinnel, inkább az öregasszonyt veszem célba.
- Fogja be a száját, vén szipirtyó és kérje az úr megbocsátását! Képes volt idecsődíteni ezeket a tisztességes embereket, hogy zaklassa békés utazókat és ránk köpködje a mérgét. Azt akarja, hogy császári vizsgálóbiztosok vizitálják meg a falut a maga gonosz lelke miatt? Démon szállt magába vagy csak az agya zápult meg?
talán lesz annyi eszük a parasztoknak még, hogy gondolkozzanak kissé. Talán.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.06.23. 19:40
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:53:35
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: A vita
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A csendet Zev úrfi töri meg. Minden tekintélyét összeszedve próbálja meg kontrollálni a helyzetet. Amint védelmébe veszi a nadort, s hitet vall mellette - a vénasszony szeme összeszűkül, majd hangjában tömény rosszindulattal mondja:
-Szóval az Ön kutyája, s még büszke is rá? Még hogy nem démon! Elég csak ránézni, ember így nem nézhet ki!
Piha! Köp ki oldalra, s óvó ujjmozdulatokat tesz biztos ami biztos. Jópáran egyetértően morognak mögötte.
-S ami a legszomorúbb, hogy a fényességes nemes úr is a befolyása alá került, nem vitás, s nem veszi észre!
Majd a nador fele fordul, ezzel egy kis időt hagyva Zev úrfinak.
-Furcsa, hogy mindenre van magyarázata! Még hogy a hegyi démonok egyszerű észjárásúak!
Kivár egy pillanatig majd a Shin-quorros fele fordul:
-S Te! Ha a fiamnak baja esik, nem marad a Napcsászár ege alatt olyan zúg, ahová elrejtőzhetne az én vagy családom bosszúja elől. Bár egyszerű emberek vagyunk, de azt tanácsolom, hogy kétszer gondolja meg, hogy mit tesz!
A feszült légkör enyhül a nador szavaira, hogy visszatér a hajóra.
-De jobb is ha mind elmennek! -Fűz epés megjegyzést egyből a vénasszony.
Lan varázslatba kezd eközben. Lassú, de mégis dinamikus táncra vagy formagyakorlatra hasonlít. A helyiek furcsállva nézik, s páran összenéznek. Nem tudják eldönteni, hogy most valami elvette az eszét, vagy már melegít az összecsapásra. Lan a mozdulatok segítségével eközben próbálja fellelni magában a nyugalmat, de a jelen helyzetben ez nem egyszerű feladat, a némber folytonos kárálása mellett. Amint sikerül rábukkannia, óvón erővel tölti fel, s hagyja, hogy az érzés eluralkodva rajta megnyissa a kaput a lelke erejéhez. A rövid bemutató után közelebb sétál a légióshoz és a Shin-quorroshoz. A tömeg gyanakodva méregeti, de mikor látják, hogy nem ér hozzá, kissé megnyugodnak. Szellemi érintése nyomán a légiós aurája egy pillanat alatt megadja magát, s akaratlanul is befogadja az emléket. Pár pillanatig zavartan térdel tovább, majd utána Lan fele fordul, s mondja:
-Ez nem változtat semmin.
Úgy tűnik, hogy a légiós nem tagadja meg a vért, de kissé elbizonytalanodott.
Lan ezután továbblép, s az egyik hangadó fele fordítja figyelmét. Az megtántorodik, ahogy átsöpör rajta az emlék, majd megrázva a fejét zavartan néz rá. Harag, félelem, és meglepetés cikázik át arcán. Kissé tanácstalannak tűnik, hogy most elfusson, agyonverje a vajákost, de a továbbiakban elnémul, s hátrébb lép a többiek közé, s halkan suttogva, idegesen magyaráz a többieknek.
Vjírgas szavai ismét felszítják a vénasszony harci kedvét:
-Látom, fenyegetőzni az tud az úr árnyékából! S a szomorú, hogy majdnem az egész társaság ilyen gátlástalan, és rosszindulatú! De mondok valamit! Én, mint a falu véne, tisztelettel kérem a közösség nevében, hogy mindannyian vonuljanak vissza a hajóra napnyugta előtt! Különben nem tudjuk szavatolni a biztonságukat...
Ez utóbbit halkan, de az örömtől remegve, diadalittasan vágja oda, éreztetve, hogy ő, mint egy egyszerű lélek a faluból végre - ha burkoltan is – de parancsolhat egy ilyen nagy uraságnak s kíséretének. Szinte remegve várja a választ, s érdeklődve lesi Zev úrfi szavait, hogy vajh arcvesztés nélkül tud-e, akar-e visszavonulni? Pór létére jól játszik a falusiak hangulatán, s mint mérgezett töröket forgatja a szavakat.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
//szerepjátékos teljesítményeteket díjazva +20TP fejenként//
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:55:17
*Már épp indulna csomagjával a hajó felé Keelut, mikor a vénasszony fröcsögése közben egy síkvidéki kutyájának titulálja. Erre hirtelen megtorpan a nador és holmiját könnyedén a lába mellé ejti a földre, miközben kihúzza magát és egyenesen a hárpiára bök az ujjával. A társai számára még talán rémlik az ominózus éjszaka a fogadóban. Ugyan az a kihívó testtartás, megkeményedett vonások és vészjósló hanghordozás. Mint akkor is, most se emeli fel hangját, sőt kissé talán suttogásba is hajlik, de minden szót a körben állók számára jól érthetően ejt ki.*
-Nem vagyok senki kutyája! Farkas vagyok! Farkas a birkák között! Aki ezt megkérdőjelezi vagy megsérti a Farkas-szellemet, azt viadalra hívom és felelni fog érte! :devil:
*A "Farkas" és a "birkák" szavakat kihangsúlyozza. A "Farkast" megnyomja, a "birkákat" inkább dallamosabban, lekezelően ejti. Keelut tekintete metsző és rezzenéstelen, ahogy először az öregasszonyra mered, majd végigpásztáz a csődületen, hogy van-e, aki ezek után még becsmérelni akarja a Hegyi Királyság Vörös Farkasát/Farkasait. A többi sületlenséggel, amit a szipirtyó összehord, illetve a burkolt hatalmi játszadozással, ami még számára is észrevehetően folyik a nemesek és a falu véne között, nem foglalkozik. Eddig sem érdekelték a síkságiak kicsinyes tyúkperei és az általános "démonozáshoz", hasonlókhoz is hozzászokott már nagyjából. Ha visszakozik a banya, illetve a falusiak, akkor ismét a szenvtelen nyugalom terül el a nador ábrázatán, testtartásán és csendesen felvéve csomagjait megindul a hajó felé, mielőtt még újabb szitokhullámot kellene végighallgatnia. Ha mégsem jut el a tudatukig, hogy mi az a határ, amit nem szabadna átlépni, akkor pedig marad és mindenki vállalja a tettei következményeit.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.06.29. 13:26
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:56:08
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Rá kell jöjjek vannak Kékprémnél is csökönyösebb és ráadásul ostobább létformák, a vénség uszításának köszönhetően a helyzet egyre jobban elmérgesedik, még ha ezt a falusiak nem is érzik teljesen Kékprém rövid ám annál velősebb válaszában, természetesen hihetetlen öntudatával farkasnak tartja magát, ám nem a mostani a legalkalmasabb pillanat a tévedése eloszlatásában, jelenleg maximum farkaskölyök aki megint túlzottan hangos, bár most jogosan, ha valakit farkasnak nevezhetünk a birkák között az a shagíri kardművész no igen ő veszélyes egy ragadozó fajta.
Kivételesen gyorsan cselekszem nem kívánom az időt húzni, közelebb lépek Zev úrfihoz majd rövid összpontosítás után egy meghajlás kíséretében, lágy császári nyelvjárásban szólítom meg ügyelve a hangsúlyokra és tagolásra.
- Ifjúuram enged meg, hogy a szószólódként elrendezzem ezt a kellemetlen és lealacsonyító helyzetet. Nem hagyhatod, hogy a becsületed sérüljön egy ilyen nemtelen helyzetben.
Tekintetem szokatlanul kemény, azt hiszem a vén matróna most már nálam is átlépett egy bizonyos határt. Igazándiból nem is nagyon várom Zev úrfi jóváhagyását, kezemmel a bűn és annak megbocsájtásának jelét mutatom és már vissza is fordulok a falusiak és azok élén álló vénség felé, öles léptekkel két penge távolságra megközelítem a rosszindulattól kevély matrónát, arcomra a legzordabb kifejezést öltöm, a falusiak felé intézem szavaimat, ám a beszédem fókuszába az öregasszonyt vonom.
- A jelenlegi helyzet kellemetlen és sértő Sertias Anartÿss fiához Zevran Anartÿsshoz az Anartÿss ház nemesen szülöttjéhez ezért én leszek a szószólója, mint egyszerű közrendű származék.
Két lehetőség áll most előttünk vagy felismeritek, hogy egy keserű és gyűlöletet keltő rosszindulatú szóbeszéd által felkorbácsolt igaztalan pletyka áldozataivá váltok és korára tekintet nélkül rendre utasítjátok a méregtől csöpögő pletyka terjesztőjét valamint mindannyiunkat – a szót erősen megnyomom és kihangsúlyozom – hagytok békében és nyugalomban megszállni a fogadóban, az esetre pedig fátylat borítunk a továbbiakban.
Vagy – itt felemelem a bal kézfejem – hagyjátok magatokat befolyásolni egy megkeseredett démonrágta saját kevélységét tápláló lélektől. Ebben az esetben visszavonulunk a hajóra éjszakázni, ám ennek a későbbiekben következményei lesznek amit főleg ti fogtok megérezni és nem az uszító. A további utunk folyamán az első császári helyőrségben panasszal fogunk élni a fiatal légiós ellen ki visszaélt a légió tekintélyével saját céljai érdekébe. Természetesen a panasz mellet a elfogulatlanság érdekében a panasz mellet kérjük a Sytisi Királyi Bírák rendjét felülvizsgálatra kik a közrendű származásotokra tekintettel nagy valószínűséggel Királyi Proregátort fog kirendelni az ügy kivizsgálására, valamint emellett amikor visszatérünk Sytisbe Zevran Anartÿss úr találkozni fog a hűbéruratokkal és csak úgy mellékesen megemlíti neki, hogy a hűbéresei amellett, hogy nem vendégszeretőek még a nemesi rangot sem tisztelik ezáltal szégyent hozva hűbérurukra amellett, hogy valószínűleg őt sem tisztelik, ha más nemesen születettel ilyen fokon tiszteletlenek és ellenségesek.
Ezek után hogyan döntötök jóemberek, lehullik végre a hályog a szemetekről, vagy maradtok továbbra is a közösség kárára való elvakult álláspontotok és viselkedésetek mellett?
Zevran Anartÿss szószólójaként beszéltem én Lan Ro-Ryen ki közrendűnek születtem.
Mondandóm végén magasra tartom bal kezemben az Anartÿss ház acél signumát, jobbommal pedig Az Igazság rúnáját rajzolom a levegőbe.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.07.01. 21:15
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:57:15
Végre, értelmes beszéd, bár olyan hosszan beszélt, hogy az elejét már el is felejtettem. De elég félelmetes címmel tűzdelte tele, hogy a legostobább paraszt is értsen a szóból.
Végigmérem a csőcseléket, kezeimet a markolatra csúsztatom. Érdekes beszéd volt, de valami még hiányzik belőle érzésem szerint.
- Fogadjátok meg az úr szavait és térjetek békében haza. Talán valakinek eszébe juthat, hogy egy másik megoldást válasszon, de figyelmeztetlek benneteket. Én, Miracleai Vjírgas esküszöm, hogy az első ember, aki kezet emelne ránk, biztosan holtan végzi és nem lesz jobb a többieknek sem. Hány embert akartok elsiratni és hányan akarnak szenvedni egy ostoba boszorkány szavai miatt?
Végigmérem a parasztokat, egyesével szemezek a bátrabbakkal, ha tudok. Rezzenetlen arccal teszem, hogy lássák, a haláluk elkerülhetetlen és számomra semmi.
De belül hányingerem van a gondolatra is, hogy gyakorlatilag fegyvertelen emberekre emeljek kezet.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.07.01. 22:44
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:57:51
(Zevran Anartÿss)
A boszorkány szavai már már lázítóan sértőek, kedvem lenne megízleltetni vele a vívókard élét. Lan kérését egy dühösen a levegőbe rajzolt rúnával engedélyezem. Ha csak az egyik paraszt is ellenkezni fog... akkor ne felejtsek el levélben elnézést kérni gazdájuktól és árpótlásról biztosítani.
Lan beszéde hosszú... de talán ezek a pondrók is felfogják az egyértelmű üzenetet. A tekintetem mind végig acélos, és szigorú, bár ez természetem ellen való, próbálom leplezni, hogy szívesen példát mutatnék néhányuk lefejezésével.
Vjírgas szavaira nem mutatok reakciót, továbbra is a parasztokat kémlelem... és őszintén szólva, egyáltalán nem érdekel már, hogy a shin-quoros mit fog tenni.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.07.02. 9:49
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:58:26
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: A vita
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Lan ugyan kissé gyakorlatlanul és erős akcentussal, de legalább nyelvtanilag helyesen kér engedélyt Zev úrfitól a beszédhez.
Kékprém szavaira gonosz mosoly jelenik meg a szipirtyó arcán és úgy válaszol:
-Oh, igen? Ezzel a kijelentéssel saját urad előbbi szavait cáfolod meg, démon! Vagy csak nem azt akarod mondani, hogy az előbb nem mondott igazat a nemesen született? Hisz ha valaki egy ház védelme alatt áll, akkor az behódolt neki a védelemért és az asztalról lehulló morzsákért cserébe...
Úgy tűnik, hogy biztosra veszi: amíg Zev úrfi nem ad parancsot, a nador nem tehet semmit. Olyan mint egy, leláncolt vadat hergelő gyerek, aki nem veszi észre, hogy bizony az a lánc pattanásig feszült...
Lan szavai sustorgásra készteti a tömeget, de a vénasszony még elszántabb lett érezvén, hogy talán mégis csak sikerül meghátráltatni a nemest és kompániáját.
-Nem szállhatnak meg! Mi lesz velünk ha leszáll az éj?
-Most mi legyen?
-Proregátor? Az valami bandola? Nem hangzik túl jól...
-És ha agyonvernénk őket? Akkor nem tesznek panaszt...
Ostoba! Nem láttad a fegyvereiket?
De mi vagyunk többen!
Az nem számít...
Hallatszik a nyanyó háta mögül. Ennek ellenére a rosszindulatú szipirtyó ismét Lan fele fordul:
-Panasz? Miből gondolja a nemes úr, hogy utána itt változna bármi is? Ide csak adót szedni jönnek... a Házból emberemlékezett óta nem járt itt senki... Ha meg jönnek kivizsgálni az ügyet, akkor majd az igazat mondom: miszerint féltjük gyermekeinket, életünket, és azért kértük meg a nemes urakat, hogy töltsék az éjszakát a hajón, mely ráadásul kényelmesebb is, mit ez az egyszerű fogadó...
Gyanítjátok, hogy hozzá van szokva: ő nyeri ezen a vidéken a szópárbajokat, s felettébb élvezi a mostani kihívást.
Ahogy Vjírgas is szóra nyitja a száját, többen összenéznek, és inkább lassan morgolódva elindulnak a kertkapu fele.
-Nem akarok itt megdögleni...
-Most mi lesz?
-Ne aggódj, kitalálunk valamit...
A Shin-quorros érdeklődve hallgatja a vitát, de inkább nem szól bele. Mintegy kívülállóként szemléli az eseményeket, a légióssal együtt, aki a lábai előtt térdel még mindig.
Úgy néz ki, hogy talán lassan nyugvópontra ér a vita, erőszak nélkül...
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 21:59:22
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: A vita
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Bensőmben végleg elszakad egy apró húr a vénasszony korlátoltsága és rosszindulata miatt.
Most már egyenesen a matrónához intézem zord emelt hangon a mondandómat.
- Ostoba rosszindulatú vénasszony látom neked semmi és senki nem számít csak a végtelen kevélységed aminek kielégítése végett nem átallod a település fejére idézni a bajt.
A Királyi Proregátor csak első hazug szavadig hallgatná mérgezett nyelvedet, miután Az Igazság rúnája erre figyelmeztetné, kegyetlenül beletúrna az elmédbe és legfőképp az emlékeidbe az este kapcsán és azokat te nem vagy képes megváltoztatni, szavaiddal hazudhatsz, ám az emlékeid az igazságot fogják mutatni a Bírának. Aki ezek után valószínűleg a többi falusi emlékeit is megvizsgálná, hogy teljes képet kapjon az esetről sőt a fiad emlékeit is amikben már az én emlékeim is benne vannak az eset kapcsán. - közelebb hajolok hozzá és szinte az arcába vetem a végét – De legyen visszavonulunk az általad kényelmesnek titulált hajóra, amivel az út folyamán nem voltál megelégedve és a kényelmetlenségére panaszkodtál a falú és a benne élők pedig viseljék a tetteid következményeit. Előre sajnálom őket, bár lehetett volna bennük annyi bátorság, hogy miután kiderültek a hazugságaid rendre utasítanak korod ellenére. Mert a kor nem érdem csak állapot és ennek te vagy a legjobb példája.
Azzal sarkon fordulok és elindulok társaim felé, még a kardművész és légiós felé is oda szólok.
- Kelj fel a porból ifjú ember remélem ez elég lecke volt neked, hogy többé ne hagyd magad befolyásolni méregtől csöpögő szavaktól. Ám készülj fel édesanyád tetteinek még lesznek következményei a jövőben.
Kicsit összpontosítok majd tört shagírsággal szólítom meg.
- Kardok művésze hagyd elmenni az ifjút legyen elég ennyi ma estére a diszharmóniából.
Belefáradtam a ma estébe és a rosszindulat és kevélység ilyen szintű megnyilvánulásába csak csöndre és nyugalomra vágyok az elkövetkezendőkben.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.07.03. 18:40
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 22:00:08
*A gonosz mosollyal előadott választ hallva Keelut arcáról rögtön eltűnik az előbbi keménység, hangjából a fenyegetés. Ezek helyét a vidámság veszi át és csengő hangon felnevet. Nincs diadalittasság vagy hasonló negatív érzelem ebben a kacajban, inkább csak az igazságtól távol álló téves következtetés mókás.*
-Néném tévedésben vagy. Nem hódolt be senki senkinek. Vendég vagyok az Anartÿssoknál és mint jó házigazda Zevran szívén viseli a vendégei nyugalmát. :D Ha a Hegyi Királyságba vezetne utunk ő lenne a vendégem és kiállnék érte ugyan így.
*Ezt jó szándékúan a teljesség kedvéért teszi hozzá és nem kioktató hangon. Közben megcsóválja a fejét arra gondolva, hogy szegény öregasszony milyen szerencsétlen életet élhetett. A matróna számára láthatóan csak az alárendeltség érzése juthatott, hiszen mindenkiről feltételezi ezt és nem ismeri az egyenrangúság, kötetlenség fogalmait. Mivel a falusi tömeg lassan kezd feloszlani és úgy tűnik már nem akarja senki sértegetni származását, Keelut ismét könnyedén vállára veszi holmiját és végignéz a társain, hogy ők is jönnek-e a hajóra végül. Nomeg, hogy a shin-quoros elengedi-e az ifjút csizmanyalás nélkül.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.07.03. 19:49
Írta: Dierol - 2015. Október 06. 22:00:59
(Zevran Anartÿss)
A vénasszony már tényleg nem csak Keelutnál, de nálam is a végső határokat feszegeti. Vajon mekkora kártérítést követelhetne hűbéruruk az életükért? Lekutyázza Kékprémet, kétségbe vonja és kiforgatja szavaimat, valamint kényelmesnek titulálja a számára börtönként megélt hajót... Biztosra megyek, hogy itt vér fog folyni, és egy cseppet sincs ellenemre.
Mikor Lan bár fenyegetve, de visszavonulót fúj, kedvem lenne megfojtani... nem, nem, nem! Nem fogok egy közrendű vénasszony gyengeelméjű szeszélye miatt meghátrálni! De tartanom kell magam... nem szabad meginognom. Felhatalmaztam mentisem, hogy beszéljen nevemben, amit mond én mondtam, egységesnek kell maradnunk!
Keelut válaszára azonban minden erőfeszítésem ellenére elkerekedik a szemem. Ezt nem vártam volna, ha nem lennék ennyire feszült talán még hangosan fel is nevetnék.
Olyan lehetetlen ez a helyzet...
Meg várom Lant és csak utána indulok el akárhova is... a többi nem érdekel. Egyenesháttal, szenvtelen arccal távozom, de belül sikítok.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.07.04. 15:02
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:19:41
A tömeg oszlani kezd, hála a hosszas rábeszélésnek. A nador végre jól beszélt, ismét meglepődöm rajta.
A bátrabbakat a tekintetemmel is sürgetem, de az arcom megrándul, mikor a mentis felajánlja a hajóra visszatérést. A fenébe is, most kénytelen leszünk meghátrálni. Nem figyelem tovább a boszorkány diadalmas képét, nem adom meg neki a plusz örömöt, hogy felhúzzam magam győztes vigyorán, melyben biztos vagyok. Még megvárom, hogy a tömeg feloszoljon - közben figyelem a harcos és a légiós kettősét, de NEM szólok bele, bármi legyen is - majd a többiek után megyek. Egy alkalmas időpontban félrehívom a mentist:
- Barátom, igazán szépen beszéltél odakinn, jól kezelted a helyzetet. Azonban a végén arcot veszítettünk, mikor felajánlottad a hajóra való visszatérést. Kár volt gyengeséget mutatni a csőcselék előtt, akik csak az erőből értenek. Ha minket talán nem is bántanak, gondolnunk kell a legközelebb erre járó utazókra is, akikre komoly fenyegetést jelenthet a vénasszony, aki előtt meghátráltál.
A mondandómat nem szemrehányásnak szánom (bár így kimondva kicsit annak hat), barátian megbeszélem vele a dolgot, majd visszatérve a többiekhez összehívom őket //ha szükséges//
- A történtek tekintetében javaslom, hogy álljunk őrséget éjszaka, mert nem bízhatunk a parasztok józan eszében. Előfordulhat, hogy a vénasszony ismét tüzet beszél a gyomrukba, ha védtelennek látnak bennünket. És javaslom, hogy senki se hagyja el a hajót amíg kifutunk - a baj már megtörtént, nem kell jobban felszítani a hangulatot. Gondolom, senki sem örömmel mészárolna egyszerű földműveseket, akiket megtévesztett egy gonosz vénasszony.
A némber említésére összeszorul az öklöm, legszívesebben kimennék a partra, hogy örökre elhallgattassam. De nem tisztem ítélkezni felette, ha támadna, megölöm, de nem fogok az éjszakában sunnyogva, orozva ölni. Az ilyesmit meghagyom az árnyékjáróknak.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.07.04. 15:19
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:20:36
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: A vita
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Visszatértemkor Vjírgas fogad és mintha Zev úrfi arcán is rángatózna egy ideg, ám később még talán köszönete is fog mondani. Halkan hümmögve hallgatom végig az északi nemes okfejtését és kis töprengés után úgy válaszolok, hogy kis társaságunkból mindenki hallja ám szavaimat kimondottan neki címzem.
- Lehet, hogy igazad van Vjígas uram, ám én személy szerint úgy gondolom van egy határ amit méltóságunkon aluli átlépni, a további fenyegetőzés és esetleges erődemonstráció is ezek közé tartozott volna. Rövid távon érvényesítettük volna az akaratunkat ám a hírek a rosszindulatnak hála egészen máshogy jutottak volna vissza a zászlóvárosba és ez az Anartÿss család jó hírét csorbította volna, amit mint hű szolgájuk nem engedhetek meg magamnak.
Ha most nem is tér magához a falu lakossága és a hajón kell éjszakázzunk akkor igen rövid távon úgy tűnik, hogy veszítettünk, ám amikor ide ér a Királyi Proregátor és kivizsgálja az egész ügyet és kiderül az igazság akkor az összes területen ahová eljutott az egész ügy híre nem úgy fognak megemlékezni rólunk, mint a forrófejű agresszorok kik nemesi rangjukat kihasználva megfélemlítettek egy teljes települést, hanem arra fognak emlékezni, hogy hideg fejjel és bölcsen a királyi igazságszolgáltatást vették igénybe az önbíráskodás helyett. Hosszú távon Zevran Anartÿss úrra mint megfontolt bölcs nemes fognak emlékezni, nem mint forróvérű rangjával visszaélő valaki és szerintem ez most fontosabb mint pillanatnyi kevélységünk kielégítése, a vén matróna is ebbe a csapdába esett bele.
Ám mint mondtam a falu lakói még mindig marasztalhatnak minket még nem dőlt el semmi.
Ezek után szép komótosan összeszedem a cókmókomat, hátha mégis vissza kell térjünk a hajóra, mivel a falu lakói továbbra is gyáván behódolnak a vén matrónának ami rövid távon kényelmes ám hosszú távon fájdalmas lesz nekik.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.07.04. 17:22
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:21:17
Több pontban is igazat kell adnom Lan úrnak, azonban még mindig van kifogásolnivalóm:
- Attól félek, felesleges lenne Császári Vizsgálóbiztost bevonni egy ilyen csekély fontosságú ügybe. Félek, hogy csak kinevettetnénk magunkat, ha egy ilyen semmiség miatt proregátorhoz fordulnánk. Nem vetne jó fényt sem Zevran úrra, sem az Anartÿss házra. Inkább felejtsük el az egészet és lépjünk tovább, így őrizhetjük meg leginkább a család és saját magunk jó hírét.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.07.04. 17:31
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:21:55
(Zevran Anartÿss)
Felkapom a cuccomat, és elindulok a hajó felé. Vjírgas és Lan társalgását azonban nem tudom már szó nélkül hagyni.
-Bölcs és megfontolt... de megfutamodik.-igyekszem halkan beszélni, hogy a csőcselék ne hallja, de ez már inkább sziszegés.- Akármit mondasz, feladtuk és engedtünk a banyának akkor, amikor már győzhetünk volna. Felhatalmaztalak, állom szavam, de nem örülök.
Kezemmel haragvóan jelzem, hogy nem kívánok beszélni tovább, és a mai este folyamán ez valószínűleg már nem is fog megváltozni.
Ha addig nem történik semmi, a hajón előkeresem a pálinkás üvegem és többször is jól meghúzom. Ezután a szobámban maradok az éjszaka folyamán.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.07.05. 8:43
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:22:38
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, hajó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A tömeg lassan oszlik, de Zev úrfi mint kőszobor áll szemben a vénasszonnyal, csak visszafojtott lélegzete árulkodik arról, hogy Lan nem teljesen azt mondja, mint amire számított, de a nador szavaira a szemei is elkerekednek. Nem különben a vénasszony résnyire húzott szemei is egy kissé tágabbra nyílnak – feltehetőleg rájött, hogy elszámította magát a nadorral, de van annyi lélekjelenléte, hogy higgadtan annyi mondjon a megforduló Zev úrfi hátának:
- Köszönjük jó uram, hogy meghajlik az észérvek előtt. -Majd ő is lassan sétál mögöttetek kifelé a kertből.
Miután Lan szól a Shin-quorroshoz, az egy mozdulattal eltaszítja a légióst a porba, majd szó nélkül elindul utánatok a hajó fele. Gyanakvását mindössze fegyverén nyugvó keze árulja el.
Az úton visszafele Vjírgas kissé lemaradva félrevonja Lant, és úgy fojtatják útjukat – miközben halkan beszélgetnek, de Zev úrfi sem állhatja meg szó nélkül. Nem sokkal később már a kikötői dokk fapadlóján sétáltok, a lemenő nap sugaraiban a hajó mintha bronz tükrön pihenne. A hajóról elétek siet a legénység, és a kapitány, aki meghajol, s egyből beszélni is kezd:
-Kedves vendégek! Látom visszatértek. Sajnálom, hogy a falusiak vendégszeretete nem terjed ki e nemes társaságra. Ha nem sértem meg önöket, kárpótlásul felajánlok egy felejthetetlen lakomát, már ha társaságunk megfelel! Jöjjenek, és legyen részük olyan mulatságban, amiről a helyiek csak álmodozhatnak!
Ezzel megfordul, és a pallón felsiet a hajóra. Fent nagy sürgés-forgás, és frissen sült sajtos sütemény illata fogad titeket. Miután felértetek, a kapitány intésére behúzza két embere a pallót, ezzel mintegy elszigetelve kissé a hajót a parttól. A teaházba lépve látjátok, hogy az asztalkákat szépen elkezdték megteríteni, s hangszerek is pihennek az egyik sarokban. Úgy látszik, hogy ha nem is a szárazföldön, de a legénység megtartja a mulatságot. Amint Zev úrfi belép, Shonne odalép hozzá, és felnevet:
-Ejnye, no! Egy ilyen deli nemes úr homlokáról segíthetek a gondok felhőit elűzni? Ugye nem akar úgy megsavanyodni, mint az az anyóka?
Közben a Shin is belép a fürdőből. Diszkrét üdvözlő kézmozdulat után odalép az egyik asztalkához, majd egy apró furulyát előhúzva bő ingujjából leül mellé. A zeneszerszámot finoman leteszi az asztalra, majd érdeklődve figyel titeket.
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:23:18
*Miután a feszült jelenetnek vége és mindenki indul a maga dolgára a nador is csatlakozik a csapathoz, amelyik a hajóhoz indul vissza. Halkan, szinte hangtalanul fütyörészve bámészkodik Keelut a falun át vezető séta során. Mint mindig most is céltudatosan, hosszú léptekkel "tör" előre, bár a nézelődés miatt meg-meg áll. Így nagyjából Zevrannal és a Shin-quorossal halad, amíg a lemaradó Lan és Vjirgas váltanak pár szót. A már neki is szánt beszélgetést csendben hallgatja, megvárja a többiek érveit, megjegyzését, mielőtt nyugodt hangon megszólal. Most is inkább a világhoz intézi a szavakat, mintsem egy adott személyhez, de egyértelmű, hogy mindenkinek szól a mondandója.*
-Szerintem minden jól alakult. Senki sem sérült meg. Sem testben, sem lélekben.
*Kis szünetet tart, amíg megtorpanva megcsodál egy kerítésre futott, számára furcsamód dús futónövényt, majd ismét felzárkózva folytatja a gondolatmenetét.*
-A hajón maradunk. Őrségre nem lesz szükség, mert a matrózok jólelkű emberek.
*Ezzel a maga részéről megindokoltnak tartja, hogy miért is ne álljanak ők is őrséget. A kapitány és a legénység eddig is normális volt mindannyiukkal, még Keeluttal is. A hajón meg úgyis van őrszolgálat, legalábbis visszagondol az útra a nador, hogy más kikötéseknél is volt ember, aki a hajót őrizte a legénység soraiból. Közben gondolatai ismét váltanak és elgondolkodik a Császári tisztségviselők bevonásának ötletén. Valahogy nem érzi indokoltnak ezt a fenyegetést, bár az is igaz, hogy úgy van vele, ha már említésre került, akkor be is kell váltani. Ha csak üres szavaknak bizonyult mindez Lan és ezáltal Zevran részéről, akkor nem az "arcukat", hanem a szavahihetőségüket veszítik el. Ráadásul nemcsak a falusiak, hanem Kékprém előtt is. Ennek viszont nem ad hangot, mert elég kacifántos már az is, hogy most ki kire haragszik pontosan és miért is. Ezek az apróságok a nadornak már nem sokat jelentenek, de láthatóan három útitársa nagy fontosságot tulajdonít nekik. Így egy vállrándítással lezárja magában a dolgot, ami a hátizsák megigazításának is beillik. A hajóig már egészen máson morfondírozik a hóhajú, bár még érleli magában a dolgot és vár a megvitatásával. A kapitány szívélyességére egy szelíd mosollyal reagál Keelut, ahogy felbaktat a pallón a fedélzetre.*
-Ahol szívesen látnak, ott mindig jól érzem magam Kapitány.
*A rövid megjegyzés a megfelelő társaságra vonatkozik és nem zavartatva magát vesz is egy sajtos süteményt, amit jóízűen elmajszol. Először visszavinné a felszerelését a kabinjába, de utána a nador is csatlakozik a vacsorára készülődőkhöz. Amíg nem kezdődik meg a közös étkezés a teaház bejárata előtti korlátrészre támaszkodva figyeli az alant hullámzó vizet és a naplementében egyre sötétülő smaragdzöld vízinövényeket. A tekintetében valami furcsa elszántság szikrája pislákol, egészen belefeledkezik a látványba.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.07.08. 8:59
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:24:01
(Zevran Anartÿss)
A vénasszony utolsó mondatára, csak lendítem a karom, és a csönd jelét rovom a levegőbe. Ha nem ért belőle, esküszöm a szellemekre nem tudom mit teszek.
Keelut megjegyzése, miszerint senki sem sérült lelkileg vagy testileg, szívem szerint kommentálnám, de inkább nem teszem. Csak morgok valami káromkodást magam elé.
<...Még hogy nem sérült... büszkeségem, becsületem kapott egy méretes pofont és foltot is... valahogy megfizettetem ezt ezzel a faluval, még nem tudom hogyan, de meg fogom...>
A hajón alakuló kis ünnepség viszont nem kicsit lep meg. Illedelmesen elnézést kérek és a szobámba viszem a dolgaimat. Nem mondok le a pálinkára és jó mélyet húzok belőle, majd szebb időkre elrakom a táskámba.
Visszamegyek a teázóba és lehuppanok egy párnára. Shonne kedvessége lassan mosolyt csal az arcomra.
-Légy oly jó és hozz nekem valami erőset kérlek, és maradj ma éjjel mellettem.
<...Heh... ennyit Lan tanácsáról...>
Kényelembe helyezem magam és szintén elkezdem a sajtos süteményből csemegézni.
Mikor belép a Shin eszembe jut, hogy beszélnem kellene vele... nem ez most nem az az este, amikor filozófiára vagyok kívánós, sem cifra körmondatok, sem rejtélyes félmondatok nem oldanák meg a gondjaimat. Arra most valami finom étel, az ital és Shonne a megoldás. Bár nem rég vacsoráztunk azért valami finomság jól esne a gyomromnak.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.07.08. 20:26
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:24:59
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: A vita
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A falusiak a bocsánatkérés helyett a későbbi fájdalmas és hosszú távú következményvállalás mellet döntenek.
A csomagjaimmal csendesen ballagok vissza a sor végén a társaság mögött a hajóra, miközben az eseményeken elmélkedem. Az úrfi biztos elégedetlen, de majd idővel megbékél, ám az a tény, hogy a zászlóvároshoz ily közel ennyire tiszteletlenek és ellenségesek a jobbágyok sokkal aggasztóbb azt hiszem ezt külön hangsúlyoznom kell a levelemben az idős Anartÿss házfőnek a későbbiekben.
Fent a hajón Vjírgas észrevételére csak a következőket válaszolom.
- Megfontolandó ötlet jó uram ám az kérdéses, hogy a most kibontakozó kisseb ünnepség után kinek lesz kedve fent maradni virrasztani. Főképp úgy, hogy a hajó legénysége a palló behúzásával látszólag elszigetelte a fedélzetet a külvilágtól. Sokakban ez hamis biztonságérzetet ébreszthet.
A választól függően az elkövetkezendőkben kérek egy teát, valamint ha semmi különösebb feladattal nem bíznak meg teázgatás közben szellemi gyakorlatokkal felidézem az esettel kapcsolatos összes emlékemet, hogy másnap vagy az azt következő nap hajnalában is élesen éljenek emlékeimben amikor megfogalmazom a panaszlevelet és aggályaimat az öreg házfőnek.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.07.10. 12:33
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:28:20
Dühöt érzek magamban, miközben végiggondolom a történteket. Tudom, hogy felesleges a múlton rágódni, de visszatérésünk a hajóra inkább vereség, mint visszavonulás. Ráadásul Lan megjegyzése is olyan .. semmilyen. Egyszerre támogatja és utasítja el ötletemet, mint egy igazi sÿtisi.
A lakoma említésére elszánom magam, hogy lesz ami lesz, én jól fogom magam érezni. A kabinomba megyek, kicsit rendbe szedem magam, felfrissítem a festés arcomon és másik ujjast húzok. Mikor ösztönösen a kardövem felé nyúlok, megtorpanok.Hosszasan gondolkodom, nem tudom eldönteni, hogy felövezzem magam-e vagy sem. Elvégre idegen és ellenséges területen vagyunk, de a "házigazdánk házában", azaz a kapitány és hajója védelmében. Végül gyanakvásom győz, magamra csatolom az övet, de belépésemet enyhítendő, a hangszert is magamhoz veszem. Az utolsók között érkezem meg, de láthatóan nem hiányoztam senkinek.
Kiválasztok néhány szimpatikusnak tűnő fogást. A többiek láthatóan elvannak magukban, Lan elmereng - fogadok, már a levelet fogalmazza magában - Zevran kiszemelte a fehérnépet magának, de ha tudom, Kealut-t meghívom magamhoz, hogy társaságban falatozzunk. Később beszállok pár dallam erejéig a zenélésbe, ha tehetem.
Éjféltájt kicsit kiszellőztetem magam, inkább járok egyet. Ezzel a kifogással hagyom ott a társaságot, valójában inkább körbesétálok a hajón és megszemlélem az őrséget.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.07.11. 19:20
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:29:39
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, hajó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A hajóra lépés után nem sokkal Kékprém visszavonul pár percre a kabinba, és lerakja hátizsákját, Zev úrfi és Vjírgas nem különben. A nador kisvártatva feltűnik, és a korlátnak támaszkodva a vizet kémleli, míg a mulatság el nem kezdődik, de Vjírgas a teaházba menet szóba elegyedik vele...
Zev úrfi inkább a teázót választja, melyet most vidám sürgés-forgás tölt meg. Az egyik hívogató párnára leülve italt kér Shonne-tól, majd nekilát az ínycsiklandó süteménynek.
Vjírgas a teaház fele a hívja Kékprémet, hogy tartson vele, majd belép a terembe. Oldalát ugyan fegyver övezi ahogy egy harcoshoz illik, de kezében a féltett hangszer és a friss arcfestés békés szándékról beszél.
Lan a teaházban kissé félrevonulva elmélyülten gondolkozik valamin, vajmi keveset törődve a körülötte levő nyüzsgéssel, előtte nemes shagíri tea gőzölög.
A Shin-quorrost nem érdekli a dolog, ő a maga részéről inkább visszavonul a kabinjába aludni.
Az asztalkákon díszes, finom ünnepi porcelán, és megannyi frissen sütött finom falat a tányérokon, és bor a kancsókban. A kapitány kissé ünnepélyesen megnyitja egy rövid tószttal az estét, majd nekiáll egy vidám kis dalt énekleni. A hangszerek hamar gazdára találnak a legénység körében, s a Shin is kíséri őket a furulyáján. Az este kellemesen telik, fogy az étel-ital, a kapitány pedig némi unszolásra megoszt pár mulattató történetet veletek. Az egyikben elmeséli, hogy volt egy kis kotorékebe, amellyel régebben vadászni járt a parti nádasokba, s a kis Cha - mert így hívták a kutyáját - összebarátkozott egy szép vadkacsával, amelyikkel sülve-főve együtt utaztak a hajón. Egy nap kedvelt ebe eltűnt. Meggyászolta, de az egyik út során pár hónappal később visszatért, a kölykeivel együtt. De micsoda kis kölykök voltak! Apró kis tollas szárnyak nőttek ki a vállukból! Mint utóbb kiokoskodták - a kacsa és Cha barátsága szerelembe fordult. Az apróságok szépen cseperedtek, de volt egy aprócska gond velük, iszonyatosan hápogtak főleg holdtöltekor, s a népek sem nézték jó szemmel őket, bár csodásan apportíroztak. Ugyan próbálták magukhoz szoktatni őket, de a természet erősebb úr volt, s egy őszi nap bizony kirepültek... igaz, a szakács a mai napig haragszik e miatt, mert mindig is a sütőben akarta őket látni. ;D
Nem sokkal később elnézést kér a kapitány, majd felváltja az őrszemet a felső fedélzeten, de a mulatság tovább folytatódik. A többség mesél ilyen-olyan történeteket, amiket hallott, vagy átélt, és a mesék folyamát közös énekekkel-zenével, melyhez Vjírgas is társul, ivással, tósztokkal szakítják meg. Zev úrfi sem panaszkodhat. A kacér Shonne rebbenő tekintete, éjfekete haja, búgó hangja sokat ígér. Az idő kellemesen telik vele, s a kapitány távozása után nem sokkal vidáman meg is kérdi Zev úrfit, hogy az éj további részét ugyan ivászattal akarja-e tölteni, vagy netalán édes kettesben?
Éjféltájt Vjírgas kis időre elszakad a mulatságból. A hajón sétálva mélyeket szippant a tiszta, füstölőktől és ételszagtól mentes levegőből. A korlátra kilenc lépésenként egy-egy lámpás van rögzítve, melyek fénye kivilágítja a hajót és a körülötte feketén csillogó vizet. Igaz most gondos kezek a hajó felől letakarták a lámpást, így a hajó fedélzetének jó része árnyékban maradt. A felső fedélzeten mindössze a kapitánnyal találkozik, aki a korláton ücsörögve békésen pipázik, és nézi az alvó falucskát. Ahogy Vjírgas felbukkan előtte, meg is kérdi:
-Jóuram! Mi a gondja? Csak nem megsértette valamelyik akasztófavirág? Vagy csak könnyíteni jött magán? Ilyen szép éjjelen nem szabad búsulni! Csak a partra ne menjen, mert a helyiek biza nem örülnének neki.
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:30:37
*A vízi élővilágot bámulva elmereng a nador, így nem is felel rögtön Vjirgas invitálására. Inkább tekintetét a vízen nyugtatva ismét maga elé beszél, de úgy, hogy a mellette álló miracleai is hallja szavait.*
-Olyan, mintha elérhetnéd a zöld szárakat. Csak kinyúlsz és... fejjel bele is estél. :D
*A kis megtorpanásnál már felnéz Keelut és halvány mosolya egészen barátságosnak mondható az eddigi szenvtelen egykedvűségéhez képest.*
-Menjünk és nézzük mi lesz a vacsora. ... Mondjuk jó lenne úszni egyet a Smaragd-öbölben és tépni egy szálat a fenéken hintázó növényzetből.
*Ezzel nagyjából be is fejezte egy időre a beszédet. Ha Vjirgas hozzáfűz valamit azt figyelmesen hallgatja és reagál is rá, de magától nem fűzi tovább a gondolatokat. Az ételek finomak és laktatóak, bár a fűszerezést most is hiányolja kissé a nador. A Kapitány és a többiek történeteit is érdeklődve hallgatja és maga sem tudja, hogy mennyire vegye komolyan őket. Bár a kutya-kacsa kimérakölykök biztosan nagyon mókásak lehettek. Azokat megnézte volna magának ő is. Ehhez kapcsolódva eszébe is jut egy kérdés, amit nem is rest megosztani a társasággal, főként a Kapitánnyal, mielőtt távozna. A jókedvű tömeg "hátsó sorából" szólal meg Keelut határozott, meggyőződés teljes hangján, amiből a többiek már sejthetik, hogy most ismét valami számára egyértelműt fog közölni, még ha kérdez is közben.*
-Kapitány, miért nem mentek vissza oda, ahol kirepültek vagy, ahol a kacsát felszedtétek először? Ha tavasszal érkeztek, amikor a madarakat látjátok Délről Északra térni, lehet a kis kimérák is visszatérnek a költőhelyükre, ahova az ösztönük hajtja őket.
*Ezzel megvárja a Kapitány válaszát, illetve a legénység észrevételeit, de továbbra sem kezdeményez beszélgetést, bár ha kérdezik szívesen válaszol minden apróbb-nagyobb kérdésre, akár vele, akár népével, akár a Hegyi Királysággal kapcsolatban. A saját kérdéseit a síkságiakkal kapcsolatban egyenlőre nem vezeti elő, úgy gondolja az eddigiek során elég sok mindent látott, hallott és biztosan rontaná az est hangulatát, ha rámutatna az itteniek furcsaságaira.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.07.19. 18:34
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:31:16
(Zevran Anartÿss)
A kapitány és matrózainak a képtelenebbnél képtelenebb meséi és Keelut kérdése jól elszórakoztatnak, miközben a finomságokból csipegetem és iszogatom, Shonne-nal a karjaimban. Ujjaimmal hol a nyakát, hol (mint egy véletlenül) csodás kebleit cirógatom. Kérdésére egy ártatlan mosollyal felelek.
-Hát máris elfáradt kedvesem? Ily korán itt hagyná eme remek társaságot? Ám legyen hölgyem, egy tiszta szívű lovag nem hagyja magára a szíve hölgyét...
Talán a szavak furcsán hatnak, de a hangsúlyban benne van minden ami csak szükséges. Még befejezem a poharam tartalmát, és elkísérem Shonne-t a kabinomba. Persze csak ha nem tud a drága csábítóm valami... "az alkalomnak megfelelőbb"... helyet a hajón.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.07.19. 19:56
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:32:04
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, hajó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Az este amilyen katasztrofálisan kezdődik, úgy tűnik olyan jól fog végződni, bár apró szálka valószínűleg mindenkiben marad. Mindenkiben.
A nemes tea megnyugtatóan gőzölög elősegítve a meditációs gyakorlatokat és mindemellett a teaszertartás nemes művészetét is gyakorolhatom.
A szellemi gyakorlatok és az emlékek felelevenítése után gondolataim elkalandoznak és rá kell jöjjek legközelebb előbb kell az eszembe jusson az öregek tanítása.
„Tanulni jó dolog, de gyakran tévedésekhez vezet. Olyan ez, mint Kónan szerzetes intelme. Érdemes kiváló emberek tetteit megfigyelni, hogy saját tökéletlenségünket megismerjük. De ez gyakran nem sikerül. Legtöbb esetben el vagyunk ragadtatva saját véleményünktől, és szívesen vitatkozunk.”
Legközelebb nem szabad vitáznom. A teaszertartás befejeztével felsétálok a felső fedélzetre és a lámpák csalóka fényében, az árnyékok játékában újabb idézet tolakszik az elmém előterébe.
„A gen illúziót vagy jelentést jelent. Shagírban a mutatványost gendzsucusi-nak nevezik. A világon minden csak bábszínház. Ezért is használjuk a gen szót.”
Miután friss levegőn kiszellőztettem a fejemet én is nyugovóra térek az egyik puritán kabinban, jó lesz végre nyugodtan és kényelmesen kialudni magunkat, bár Zev úrfinak ma éjjel is akad még más foglalatossága a pihenésen kívül, hiába no az ifjonti virtus.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.07.19. 20:46
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:32:38
Keelut a szokásos formáját hozza, sikerül összezavarnia. A növényekre vonatkozó megjegyzése után percekig bambulok a vízbe,mire észbe kapok. A fenébe, még a végén tényleg beleszédülök!
Az úszáshoz nekem is nagy kedvem volna.
- Ugyan, Keelut mester, ha most megfürdene és a helyiek meglátnák, a távozásunk után biztos felszentelnék a tengert, hogy megtisztítsák a fehér démontól!
Az elképzelt látvány, ahogy a nador, mint valami fehér sellő kiemelkedik a tengerből a szájtáti lakosok előtt kuncogásra késztet.
Alapvetően kételkedem, hogy ilyen jól alakult volna az este a parton is. A kapitány tényleg kitesz magáért, nekem is sikerül elengednem magam. Bár azért az a kimérás történet túlságosan hihetetlen, de könnyen el bírom képzelni, hogy a kapitány ezt a poént mindig elsüti mulatságokon. Keelut szokás szerint lényegi kérdésre koncentrál, kissé csorbítva ezzel a történet csattanóját. De nagyobb bajunk ne legyen.
Hiába a jó társaság és a remek mulatság, a harcos ösztönöm éjféltájt ismét jelentkezik. Az egyik dal végén, melybe belekontárkodtam magam is, óvatosan egy sarokba támasztom a hangszert és felsétálok a fedélzetre, ahol a kapitány szólít meg.
A válasz közben lazán a korlátnak támaszkodom, a tekintetemet végigjártatom a part szélességében, ameddig ellátok.
- Ugyan, semmi bajom kapitány, csak mióta felöveztek ezzel a karddal, nem szoktam hozzá, hogy mások védelmére bízzam magam. A falusiak, bár egyszerű és láthatóan befolyásolható népség, veszélyt jelenthetnek ránk, ha óvatlanul ütnek rajtunk, holott néha azt is elégnek vélem, ha látnak valakit feltűnni a fedélzeten.
Csak akkor nyugszom meg igazán, ha elhajóztunk innen, semmi kedvem akár egyetlen vétlen lakost is megsebezni vagy megölni. De félek, rákényszerülhetünk.
Óvatosan pillantok a kapitányra, nehogy gyávaságnak vélje a szavaimat, de ez az este varázsa lehet, nem szokásom megnyílni vadidegenek előtt.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.07.21. 19:04
Írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:33:35
Helyszín: Sÿtis, aquasi kikötő, Kagyló fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A kapitány egy pillanatig meghökkenve néz Keelutra, majd válaszol:
-Nos, ez egy jó kérdés. Az első évben kerestük őket, de nem akadtunk rájuk, s sajnos nem leshetjük őket tíznapokon át. Azóta csak egyszer hallottunk ugatást fentről, de akkor sajnos a reggeli köd miatt nem láttunk semmit...
Majd sóhajtva feláll a párnájáról, és távozik a teaházból.
Zev úrfi Shonne-val távozik a mulatságból, s bizony jobb híján a kabin fele vesztitek az irányt. Ahogy a lámpások sorfala mellett siettek tova, és az obszidián fekete víz játszik a fényekkel, megérinti az éjszaka varázsa, majd nem sokkal később Shonne-é is. Heves, rafinált szeretőként emlékezetes éjszakát ajándékoz neki.
Ahogy Lan a felső fedélzetre lép, a kapitány biccent feléje - akit enyhe illatos füstpamacsok lengenek körül - majd a pipájában tovább lazítja egy kicsit a dohányt, és válaszol Vjírgasnak, aki ott áll mellette. Közben időről-időre megszívja a pipáját beszéd közben.
- A falusiak nem jelenthetnek veszélyt ma éjjel. Még a hajó neve is erről mesél... Nem érzi, hogy milyen kellemesen varázslatos ez az éjszaka?
Kérdi mosolyogva, miközben ujjai közül ki tudja honnan szerzett finom port vagy homokot szór a fedélzetre, s az alattatok elsuhanó párra vet egy futó pillantást. (Lan, te nem látsz vagy érzel mágikus akaratot sem a hajón, sem a parton munkálni. A kapitány csak nagyzol - igaz ügyesen :D)
- Egyszóval nem kell aggódni, a ma éjjel nem erről szól.
Az éjszaka a többségnek nyugodalmasan telik.
Vjírgasnak is nyugodt éjszakája volt. A kapitánnyal való beszélgetés után még visszament a teaházba, majd mikor az ottani mulatság véget ért, lepihent. Az éjszakai neszek hallgatása közben a hajó lágy billegése álomba ringatta.
Lan sem időzött sokáig utána a kapitánynál – de ő inkább már egyből a kabinjába vonult vissza. Ugyan egy ideig zavarták a szomszédból átszűrődő zajok, de ennek ellenére viszonylag gyorsan sikerült elaludnia.
Keelut nagy népszerűségnek örvendett a mulatságban. Kérlelték, hogy meséljen a Hegyi Királyság ezernyi csodájáról, a felhőkbe burkolódzó ormok titkairól, népének meséiről, és a titokzatos szellemekről. Ezernyi kérdéssel ostromolták a sütemény receptektől kezdve a nador nők öltözékén át, a kunyhókészítés csínjáig-bínjáig. Cserébe furcsábbnál-képtelenebb történetekkel, szokásokkal ismertették meg. Mikor már fárasztotta a sok beszéd, inkább visszavonult, és lepihent csendes kabinjában.
A másnap reggel már a nyílt vízen ér titeket, egyedül a Shin-quorros és Lan tűnik frissnek, a többiek kissé álmosak. Ez ugyan a kiszolgálásotok sebességében meglátszik, de szerencsére másban nem.
A Shin kissé álmosan kókadozik reggeli teája felett, de a reggeli formagyakorlata felfrissíti, ahogy a csapat többi tagját is.
Az elkövetkező két nap kellemesen telik. Zev úrfi és Shonne közt észrevehetően vibrál a levegő. Összemosolygások, lopott pillantások árulkodnak erről. A kapitány érezhetően kevesebb munkát is oszt ki rá, így valamivel több időt tud eltölteni az úrfival.
Végre megérkeztek az aquasi kereskedőállomás kikötőjébe, s elérkezett a búcsú ideje. A kapitány a legénység nevében megköszöni nektek, hogy velük utaztatok, és egy kis vésett ezüst lapot ad át nektek:
- A fogadós a lelkemre kötötte, hogy ezt adjam oda. A lapért cserébe egy öszvért lehet kapni bármely kereskedőállomáson – ha van.
Shonne pedig egy forró csókkal búcsúzik Zev úrfitól. Majd még egy bronz gyűrűt húz le az ujjáról, s a kezébe nyomja kissé szomorkásan:
- Ugyan értéktelen vacak, de ha pár év múlva véletlenül a kezedbe akad, biztos, hogy az eszedbe jut ez a hajóút!
Kacsint Zev úrfira. (A gyűrű belső felére egy szó van mindössze belegravírozva: Shonne)
Majd visszasiet a helyére, a kapitány mögé, s onnan integet nektek a többiekkel.
A Shin-quorros egy biccentéssel búcsúzik, majd elindul a dokkok között. A Shin is megszólal: -Járjatok szerencsével!
Rajzolja közben az ujjaival a jószerencse jelét a levegőbe. Egy pillanatra mintha felizzana a rajzolat, majd elenyészik.
- Hosszú út vár még rátok!
Majd ő is elindul a város belseje fele, alakja gyorsan eltűnik a forgatagban.
Ott álltok a kikötőben, egy halászhálóval letakart hordó mellett s lassan határoznotok kellene, hogy hogyan tovább... Ismét hajóra szállva a Carvis Nagyház zászlajának védelme alatt utazni, vagy a szárazföld ezernyi látnivalója és esetleges veszélye között jutnátok el célotokig?
Ahogy ott tanakodtok, a kapitány a legénysége kíséretében halad arra. Meglátja a tanakodó csoportot, s megszólal:
-Kedves utasaim! Elismerem, hogy a pár napos hal illata, és a részeg matrózok marasztaló társaság, de ha nem sértem meg önöket, tartsanak velünk a környék egyik jó fogadójába! Az árak méltányosak, a koszt jó, a szépasszonyok készségesek. Ígérem nem olyan, mint a legutóbbi hely, ahova hívtam önöket.
Nevet fel. Majd elindul a városba vezető egyik utcán. Ha követitek, három sarokkal később már a kikötő zaját magatok mögött hagyva egy jókora épülethez értek. A kopott fa cégéren egy kagyló látható.
Belépve egy tiszta, fehérre meszelt jókora ivóba juttok. Pár lépést tehet a kapitány, mikor egy szemrevaló nő lép oda hozzá, szeretetteljesen megöleli, majd rátok nézve kérdezi tőle:
-Szobát és ételt adjak a vendégeidnek?
Néz rá. A kapitány vonogatja a vállát:
-Hát, jóféle italt mindenképp, aztán, majd eldöntik, hogy mit is akarnak...
Ezzel felvonul valahova az épület hátsó traktusába. A többiek pedig letelepszenek egy szabad asztalhoz, s elkezdenek beszélgetni.
Alighogy ti is leültök, egy mázas cserépkancsóban, pár pohár társaságában egy fiatal fiú hozza az friss teát. Elérkezett a tervek ideje...
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 18:49:52
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, aquasi kikötő, Kagyló fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A kapitány biccentését viszonzom, majd a frissítő körsétám után nyugovóra térek a kabinban, az éjszaka az elmúlt napok eseményeit is figyelembe véve a lehető legnyugodtabban telik. A másnap kókad fáradság jegyében ám nyugodtan telik csak úgy mint az elkövetkező két nap. Bőven van időm elmerengeni a panaszlevélen és, hogy egyáltalán szükséges e és véleményem a szükségességről továbbra sem változik csak a formájában nem vagyok biztos, ám míg postaállomás közelébe nem érünk kár rajta nagyon rágódni. Az emlékeket napi elmegyakorlat szintjén frissen tartom és üdítő formagyakorlatok végzésében megpróbálom minél tökéletesebbre csiszolni a mágiát mibe foglalni szeretném a nem túl kellemes emlékeket.
A napi szinten végrehajtott formagyakorlatok mozdulatai szélesek ám lágyak mintha az egész világot szeretném magamhoz ölelni és befogadni, valószínűleg hatással van rám a tiszta sík víztükör és a nyugalom mely jelenleg megadatott.
A kikötőben a kardművész búcsúzó biccentését a hajló nád jelével viszonzom, míg az öreg Shint-t nem bírom szó nélkül az útjára engedni.
- Határtalan a szív mélysége. Mindenkinek jut benne hely. Tiszteljük az ősök bölcseit, mert könyörületük még ma is elér hozzánk. Utadat béke és harmónia kísérje.
Zev úrfi mögött lépkedve csendben követem a kis társaságot, eddigi utunk nyugalmát hullám hegyek és völgyek gyors váltakozásai követték ezért éles szemmel figyelem környezetünket, nem elképzelhetetlen, hogy most a hullámvölgy után megint egy felkorbácsolt hullámhegy csap le ránk szilánkokra zúzva pihentségünket.
A Kagylóban sem nagyon adom fel szótlanságomat a további útirány meghatározásába egyenlőre nem nagyon akarok beleszólni kivárom inkább az öntörvényűbb jellemek megnyilvánulását.
A friss teát hálás biccentéssel köszönöm meg a felszolgálónak, remélem Zev úrfi vágyai nyugalmi helyzetben vannak az elmúlt pár napnak köszönhetően, mert ha nem felkészülhetünk egy újabb udvarlási ceremóniára a fiatal ám arányos testű felszolgáló ifjú jelenségének köszönhetően.
A teát apró kortyokban megízlelve ha nagyon hosszúra nyúlna a csend megszólítom ifjú uramat.
- Jó uram mielőtt tovább indulnánk szerintem nem ártana felkeresnünk a Légió aquasi kaszárnyáját és panaszt emelni a Smaragd szigeti ifjú légiós ellen hivatali jogának visszaélésével és tekintélyi túlkapása miatt. Utána pedig nem ártana egy levelet megfogalmazni bölcs atyád felé, hogy finoman tolmácsolja elégedetlenségünket a Smaragd sziget hűbérura felé jobbágyai tiszteletlen és ellenséges viselkedése miatt ami a Zászlóvároshoz ily közel még nagyobb nyugtalanságra ad okot és esetleg királyi bírák kivizsgálását is vonhatja maga után.
Kérdően várom Zev úrfi reakcióit és a többiekét is.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.07.31. 11:39
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 18:51:34
*Az este végül kedélyesen telik a hajón. Keelut értékeli, hogy az elutasítás és fröcsögés helyett, inkább érdeklődnek és kérdeznek a matrózok. Ezt honorálandó megerőlteti magát és a szokottnál jóval többet beszél, így próbálva válaszolni minden kérdésre. Végül a fáradtság és a sok szócséplés elcsendesíti a társaságot és a nador is visszasétál a kabinjába, hogy kialudja magát. Reggel kipihenten ébred. Bár magához képest tovább aludt, de még így is a nagy átlag előtt ébred. A hajó ringását megérezve kinéz a kabinból és meglátva, hogy már úton vannak, nem öltözi túl magát. Csupán csizmáját és puha bőr nadrágját, nomeg fegyverövét veszi fel és félmeztelenül indul el a reggeli frissítő mosakodásra, húz egy vödör hűs vizet magának. Itt a napfényes öblök között még hajnalban se hűl annyira le a levegő, hogy megközelítse a Sárkánygerinc reggeleit, így különösebb probléma nélkül a korlátnak támaszkodva szárítkozik a szellőben. A további úton nem nagyon van beszélnivalója, bár a matrózok munkáját élénken figyeli, sőt enyhe késztetést érez, hogy ő is beálljon közéjük. Végül ez az érzés győzedelmeskedik és megkéri a legénységet, hogy hagy másszon az árbocra, vagy segíthessen a kötelek megfeszítésében. Legalább ez a kis testmozgás formában tartja és még hasznos, nem céltalan is. Kikötés után vidáman int búcsút a többi utasnak. Egyenlőre leköti a kikötő és az újabb síksági város forgataga. Figyeli, hogy vajon van-e különbség e között és a között a város között, ahonnan a csapat elindult nem is oly régen. A fogadóba menet, illetve az ivóban nem nagyon szól bele a dolgokba, kivéve, ha a további út hogyanja és mikéntje kerül szóba. Az újabb tengeri út esetleges felvetésére csupán felhúzza egyik szemöldökét és kétkedő, "én szóltam" ábrázattal hátra dől karjait összefonva mellkasa előtt. Ezzel is jelezve, hogy mi az álláspontja az eddigiek után is a hajózásról. A szárazföldi út felvetése esetén sokkal együttműködőbb és mint eddig is a lényegi kérdésekre koncentrál: Melyik égtáj felé mennek? Mikor indulnak? Most? Ma? Holnap hajnalban? Hoznak csacsit? Vagy végre sétálhatnak "normális" tempóban? Persze minderre megvan a maga megingathatatlan módszere, amit szívesen megismertetne a többiekkel is, de valahogy érzi, hogy nem lesz ilyen egyszerű az út további része sem.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.08.03. 18:25
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 18:53:54
Az út vége végre kellemesen telik. Engedélyezem magamnak a pihenést és csak késő délelőtt jövök elő kabinomból. Ismét a penge nyugalmához fordulok, mert az elmúlt nap emlékei még mindig a lelkemben rezegnek. Gondosan rendbe teszem a felszerelésemet, majd végigcsinálok néhány gyakorlatot. A másnapot pihenéssel töltöm, a gitáron futtatok végig pár dallamot illetve megpróbálkozom a meditálással is.
A kikötőbe érve tudatosan készülök fel újra a civilizációs környezetre. Mikor a kabinomból felfegyverkezve, hátizsákkal a kezemben felbukkanok, már ismét miracleai harcos vagyok. Jószerencsét kívánva búcsúzom el a hajótól és hasonlóval viszonzom a shin köszöntését.
A fogadó ötletét jónak tartom, ismeretlen vidéken vagyunk, jobb előbb tájékozódni. Végigtekintve a társaságon látom, hogy a nador máris ellenzi a hajóút ötletét.
- A panasszal kapcsolatosan az a véleményem, hogy csak növelné a gondunkat, mert egy kivizsgálás ideje alatt feltételezem, hogy itt is kell maradnunk.
Itt az ideje, hogy megvizsgáljuk a lehetőségeinket. A legszerencsésebb az lenne, ha tanácsot kérnénk egy helybeli karavánmestertől, persze csak a legszükségesebb információk kiadásával.
Nézek kérdően az úrfira.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.08.03. 20:09
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 18:55:32
(Zevran Anartÿss)
A Shonne-al töltött éjszaka után talán kicsit tovább lustálkodok a többieknél. Rég volt szerencsém ilyen tapasztalt szeretőhöz, és bizony jól is esett a forró ölelése.
A további időben hol Shonne-al kacérkodom, hol pedig a fedélzeten végzek kardgyakorlatokat. Amennyiben Vjírgas nem ellenkezik, csatlakozok hozzá némi baráti párbajra, közös edzésre.
A falu óta jelentősen javult a kedvem, de Lanra még mindig ferde szemmel nézek. Nehéz úgy tekintenem a történtekre, mint valami győzelemre, sokkal inkább szégyen ez számomra.
A kapitány által átadott ezüst lapot megköszönöm és a táskámban biztonságba helyezem. Jó érzés, hogy egy ilyen kedves és jóravaló társasággal utazhattunk végül, azt hiszem apám számára szánt levélben meg kell említenünk őket.
Shonne csókját viszonozom és szorosan magamhoz ölelem még, mielőtt elbúcsúznánk. A gyűrűt az jobb kezemen húzom a mutató ujjamra. Persze, ha feljön rá, ha nem akkor csak van ujjam amire jó lesz.
A búcsúzó shin-quoros felé csak biccentek, ám a Shin előtt mélyen meghajolok. őszintén sajnálom, hogy elszalasztottam az alkalmat, hogy tanuljak tőle... Még a végén benő a fejem lágya, ha ilyen gondolataim támadnak, vagy mi a szösz...
A kapitány ajánlata, egy jófajta fogadóra eléggé kecsegtető, egyértelmű, hogy követem őket. A felszolgáló fiút persze, hogy végig mustrálom miközben kortyolgatom a teát. Miután kellemesen kibámultam magam, csak akkor reagálok, mind Lan, mind Vjírgas szavaira.
-Mindenképp írunk levelet és ki is vizsgáltatjuk az esetet. Egy ilyen sértés nem maradhat megtorlás nélkül!-eléggé ingerülten, talán kissé hangosan is mondom ezeket a szavakat. Rövidke hatásszünet után folytatom.- Az atyámnak írt levélben mindenképp meg kell említeni az Álomhozó kapitányának és legénységének készségességét és kedvességét. A megfogalmazást rád bízom Lan, nem kell szókimondónak lenni, de kivételesen tartózkodjunk a felesleges szóvirágoktól. Ha ezzel végeztél felkeressük a Légiót is. Ha ezzel végeztünk, eldönthetjük, hogy hajón vagy szárazföldön megyünk tovább, de a kíváncsiság kedvéért folytathatjuk akár szárazföldön is.
Hátradőlök és újra belekortyolok a teámba, várom a többiek véleményét.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.08.04. 9:25
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 18:57:09
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, aquasi kikötő, Kagyló fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Az úrfi kívánsága tiszta és nem hagy kétségeket, az ebéd közben már töprengek a megfogalmazandó levél tartalmán, majd ebéd után tintát keverek és az utazós írókészlet segítségével lendületesen vetni kezdem az írásjeleket a papírosra.
„Tisztelt Atyám
Utazásunk eddig rövid ám tartalmas eseményekkel telt, talán már kezeidhez kaptad előző levelünket, ám sajnos most sem szolgálhatok sokkal jobb hírekkel. Utunk során elvetődtünk a Smaragd szigetre ahol a falú „öregje” gyűlölködő szavakkal és hazugsággal ellenünk tüzelte a jobbágyokat semmibe véve nemesi előjogainkat, valamint az ott tartózkodó császári légióst is rávette, hogy hivatali előjogaival alantasan visszaéljen. A Smaragd sziget hűbérurának nem kívántunk felesleges kárt okozni ezért a becsületünkön esett foltot nem vérrel mostuk tisztára, ám a tiszteletlenség és a nemesi jogok ilyen formán semmibe vétele ily közel a zászlóvároshoz igen csak aggasztó. Tisztelettel arra kérünk panaszunkat mind a Smaragd sziget hűbérura felé tolmácsold, mind a Királyi Bírák felé, hogy egy proregátor vizsgálja ki az esetet.
Lan Ro-Ryen Bizalmas Követként fogja használni leány testvéremet mivel a kolostori évek alatt kellően megismerte és így képes elméjébe sugározni kapcsolódó emlékeit, hogy a ház mentise vagy defensora onnan kiolvasva segítségedre legyen a teljes és pontos kép kialakításához.
levelem végére hagyom a jó hírt. Utunk során tisztelettudó és segítőkész emberekkel is összehozott minket a jó sors. Ilyen volt az Álomhozó teaház hajó kapitánya és legénysége, esetleg ha úgy adódik lehetne pár jó szót ejteni róluk a megfelelő fülekbe.
Tisztelettel fiad Zevran Anartÿss”
A levelet befejezvén finom porral hintem meg majd finoman mozgatva felszárítom. Utána átnyújtom a levelet Zev úrfinak olvasásra és aláírásra.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.08.06. 13:06
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 18:59:31
(Zevran Anartÿss)
Alaposan végig olvasom Lan levelét, majd szó nélkül szignózom. Jobbat én sem tudtam volna írni, őszintén remélem, hogy apám nem fog kiakadni a sok levelezéstől... Ha megbeszéltük amit kell, akkor a Légió és a posta a következő célpontunk indulás előtt.
Indulás... még délelőtt van, jó lenne útra kelni, azonban kérdéses hol tudunk legközelebb megállni? Ha hajóval megyünk nem gond, de kötve hiszem, hogy emellett dönt a társaság az események után. De gyalog? Brr... erdőben éjszakázni, na az egyáltalán nem hiányzik, hogy a kemény és hideg földön kelljen aludnom.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.08.06. 20:19
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 19:00:54
Helyszín: Sÿtis, aquasi kikötő, Kagyló fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Kékprém mikor megkérdi a hajón, hogy beállhat-e pár pillanatig meglepetten néznek rá, majd a kapitány helyeslő intésére bevonják a feladatokba. Megismertetik vele, hogy csomózza a kötelet, hogy feszítse a vitorlát, és mire figyeljen fent. Legnagyobb meglepetésükre mintha oda született volna. Nem szédül az árboc hegyén, s a kötél használata sem ismeretlen a nador számára. Igazából testmozgásnak jó, de semmivel sem izgalmasabb, mint szakadék felett két kötélen átjutni a túlpartra.
A síkságiak ezen városa nyugodtabb, mint az előző, de Naoenaohoz képest még mindig sokkal mozgalmasabb, furcsábbnál furcsább alakok sietnek tova, kész kirándulás akár csak a közeli utcákig is eljutni, annyi a látnivaló. Szokatlan szagok, nevetséges ruhák, bizarr fegyverek, és megannyi különleges árú a jórészt nyeszlett, érdekes „törzsi mintákkal” festett arcú síkságiak között.
A levél megírása után egyszer csak egy hajlott hátú, viseltes ruhájú öreg ember lép oda hozzátok, s a szíjon nyakában lógó tálcát, melyen portékái találhatók, hangos csattanással ejti az asztalra, hogy még a poharak is táncot járnak. Ezernyi ránccal szabdalt arcán mosoly terül szét, majd mielőtt beszélni kezdene, körbe nyalja két, elülső megmaradt fogát, közben levegőért kapkod. A tálcán különféle fülönfüggők, medalionok, kis szobrocskák és gyűrűk vannak kusza összevisszaságban.
-Nemes utazók!
Pillog az arany signumra - hunyorogva próbálja kivenni, hogy kiét is láthatja vajon.
-Hadd mutassam be szerény kínálatomat, melynek e fogadó falain belül garantáltan nincs párja! Ezen csecsebecsék azoknak készültek, akik vagyonukkal és befolyásukkal szeretnek másokat elkápráztatni!
Suttogja elhaló hangon. Majd egy széket húz maga alá, s lerogyva megpihen az asztalotoknál - akár tetszik, akár nem.
-Minden darab egyedi, kézzel gyártott – nincs két egyforma! Az árak is szolidan indulnak, egy dún dukáttól felfele... De a hóhajúval hajlandó vagyok cserélni is, ha van a népétől bármiféle csecsebecse.
Néz a nadorra. Lan is rápislant a pofátlan öreg kínálatára... Meglepődve veszi észre, hogy bizony egy-két darabon a díszítésbe rejtve ismerős mintázatot vél felfedezni, a Kiemelkedő rúna vonalait. Sajnos a hatásuk rég elenyészett...
Az öreg csak pár percig pihen meg az asztalotoknál, majd nehéz sóhajjal feláll (akár vesztek valamit, akár nem), és tovább csoszog egy másik asztalhoz üzletelni.
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 19:02:10
*A városi forgatag jórészt mosolyt csal Keelut arcára. Mint egy megzavart boly, úgy nyüzsögnek a síkságiak és nagyjából olyan kesze-kusza az építkezési szokásuk is, mint egy magába csavarodó járatokkal szabdalt hangyavárnak. Mindazonáltal csak úgy issza az új ingereket, a benyomásokat a nador. Próbál mindenből elraktározni magában, hogy hazatérve mesélhessen a síksági furcsaságokról, képtelenségekről. A fogadóban a levélírásba nem szól bele. Egyedül a maradás és a teendő fontosságához tesz megjegyzést.*
-Ti akartatok sietni és ezért kellett hajóznunk. Most pedig a hajózás közben történtek miatt elhalasztanátok az indulást? Ha a biztos úton jövünk, most nem lenne eggyel több ellenség, akiről levelet kell írni.
*Mivel a többiek a kéngázos éjszaka óta mélyen hallgattak a hajóút és szárazföldi közlekedés témában, így egyenlőre komolyabban nem feddi meg őket Kékprém sem. Közben egy öreg mozgóárus is melléjük toppan és meghívja saját magát az utazók asztalához. Az ajánlatát hallva a nador végignézi a portékát, hogy van-e olyan apróság, amit az otthoniaknak hazavihetne és még jelképezi is az ittenieket. Kissé elmerengő szemrevételezése közben nem is felel azonnal a csereajánlatra. Mikor már úgy tűnik nem is fog, a tőle megszokott hirtelenséggel megszólal, de ismételten nem az öreghez vagy konkrétan valakihez intézi szavait, hanem úgy maga elé és a környezetére bízza, hogy megértse, akinek szól.*
-Nincs értelme felesleget cipelni utazás közben. Sajnálom, de nincs nálam olyan, amit elcserélhetünk. Kivéve a pénzt. Úgy vettem észre errefelé az sokkal jobb ajándék, mint bármilyen faragvány vagy bőrmű. ... Egy dukát hány lín?
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.08.15. 9:23
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 19:06:23
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, aquasi kikötő, Kagyló fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Nem is Kékprém lett volna ha nem tesz olyan megjegyzést amilyet, bár a véleményén úgy sem tudok váltóztatni azért nem állom meg szó nélkül.
- Mélyen tisztelt Keelut mielőtt elhamarkodott kijelentéseket tennél felhívnám a figyelmedet arra, hogy a szárazföldi úton is lehettél volna tudatlanságból fakadó gyűlölködések célpontja szóval az emberi gyarlóságból fakadó negatív érzelmeket ne a hajóúthoz kapcsold. Így azt sem jelentheted ki teljes bizonyossággal, hogy a szárazföldi út biztos út lett volna. A sietés pedig nem egyenlő az esztelen rohanással és semmiféle indulás nincsen elhalasztva mivel jelenleg még az sincs eldöntve innen milyen úton folytatjuk utazásunkat.
Részemről ezzel lezártnak tekintem az ügyet, közelebb hajolok Zev úrfihoz amikor az öreg árus megérkezik és diszkréten a suttogom neki.
- Talán megfontolhatnád egy két mívesebb darab vásárlását jó uram, hogy az elkövetkezendőkben szívednek kedves személyeknek kedveskedhess velük.
Utána finoman rámutatok a Kiemelkedő rúnát viselő darabra.
- Az például eléggé szép darabnak látszik a művész biztos sokat dolgozott rajta érződik rajta a belé fektetett energia egy ilyen ajándék bárki számára megtisztelő.
Elégedetten dőlök hátra a továbbiakban várom a nemes urak döntését hova tovább a levelet máshol is feladhatjuk a panasszal viszont nem ártana az itteni Légiós helyőrségnél élni.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.08.15. 19:54
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 19:07:28
(Zevran Anartÿss)
Nem örülök a kereskedőnek... semmi kedvem értéktelen játékokat cipelnem magammal. Lan megjegyzésére nem szándékozom reagálni... még. Keelutéra annál inkább.
-Leszámítva azt a ködöt, úgy gondolom a hajó úton semmi olyan nem történt velünk, ami a szárazföldön ne eshetett volna meg. Az indulást elhalasztani nem áll módomban, de az elején jól emlékszem még maga vont vállat, hogy 1-2 hónap nem számít, akkor egy-két nap ugyan már mért számítana? Főleg, hogy még a mai napon mindent el tudunk intézni. Néhány óra már igazán felesleges az aggodalmaskodás, igaz?-mondom, de közben nem nézek Keelutra, inkább az árus portékáját nézem unottan, vagy a felszolgáló fiút követem szemmel.
-Felesleges olyan ellenségtől félni, akinek a karja nem ér el a következő faluig sem. Egyszerű parasztok, csupán példát kellett volna statuálnunk, hogy mentisünk hol tanulta a visszavonulás művészetét még nem tudom, de tény, hogy ügyesen hátrált el.
Figyelmen kívül hagyom Lan megjegyzését arra a kis szoborra, vagy mire, egyáltalán semmit nem látok benne, amiért kellene. Inkább egy arany lánccal kezdek el babrálni. Ha elég szépnek és erősnek látom megszólítom a kereskedőt:
-Ezt kérném, csak a láncot.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.08.18. 16:03
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 19:08:27
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, aquasi kikötő, Kagyló fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A kialakuló helyzet, apró mosolyt csal az arcomra Zev úrfi a teljes tagadás útjára lépett és a szépen munkált ám kisebb szellemi értéket képviselő láncot választja világi gondolkodásának köszönhetően, finom oldalvágását szó nélkül, hagyom semmi értelme az események után ilyen hamar ismét elregélni a hosszú távú higgad gondolkodás családi hírnévre gyakorolt hatását, mert úgy is süket fülekre talál. Ha majd meghozza a gyümölcsét a Smaragd szigeti higgadt cselekvés akkor talán lesz értéke az úrfi számára.
Határozott mozdulatokkal csavarom fel a megszáradt és átolvasott levelet majd viasz pecséttel zárom le és postahengerbe helyezem amit szintén lepecsételek, ezek után türelmesen álldogálva várom, hogy belevágjunk a sétánkba mely során valószínűleg útba ejtjük mind a kereskedő állomást és a Légió kaszárnyáját is.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.08.23. 21:21
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 19:09:21
Az öreget meglepődve mérem végig, de az ékszerekre nem veszteget pár pillantásnál többet. De aggaszt megjelenése, mert több, támadásra alkalmas pillanat is akad közben. Hátradőlök székemben, arcomra kiül az ingerültség. De mivel társaim figyelmét felkeltette, nem szólok, csak várom, hogy eltűnjön.
Mikor ez bekövetkezik, újra felhozom az utazás témáját, félve attól, hogy a megfáradt sytisiek esetleg elhalasztják a döntést.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.08.28. 19:01
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 19:10:29
Helyszín: Sÿtis, Aquas városa
Időpont: tavaszutó, délidő
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Keelut kérdésére egy kissé meglepetten néz az öreg, majd egy tanácstalan pillantást vet Zev úrfira, hogy most ugratják-e? Utána megvonja a vállát, s mondja:
-Természetesen egy dukát megfelel egy arqunak. Egy arquért pont annyi lint kell adni, ahány nap egy tíznapban van - mint a Napcsászár ege alatt mindenhol. Vagy tán a messzi hegyekben másképp számolnak? De miféle fura kérdés ez? Pénz akar az úr váltani?
Lan közben rámutat az egyik medalionra, mely nem kerüli el az öreg figyelmét, s dicsérőleg mondja:
-Látom, van szeme a régmúlt idők értékeihez. Az egy esküvőre készült talán két évvel ezelőtt, de mostanra már csak egy kedves emlékké fakult az ereje.
Majd ahogy emiatt, vagy ennek dacára Zev úrfi egy finoman megmunkált aranylánc mellett dönt, ismét megszólal:
-Jó választás ifjú úr!
Mutatja a tisztelet jelét az ujjaival.
-Az egy helyi ékszerész egyik jól sikerült darabja. Bárki, ki kapja biztos lehet benne, hogy nagy megbecsülésnek örvend. Az ára sem sok, tizenkét lin.
Utána az üzletelés után feláll, és végre elcsoszog. Lan utána a levelet helyezi biztonságba, majd álldogálva várja az indulást. De nem csak ő áll készen. Vjírgas tisztelettudóan, de megkérdezi, hogy mikor indultok tovább.
A séta a kaszárnyáig szinte eseménytelenül telik. A kikötő zegzugos, de többnyire tiszta utcácskáiból lassanként elértek a kereskedőnegyed határáig, mely fallal van elválasztva, s az egyik nyitott kapun át akadálytalanul beléptek a kereskedő negyedbe. Itt az eddigi raktárakat, kocsmákat, apró házakat felváltják a különféle mesteremberek utcái, házai. Szinte minden háznál árulnak valamit. A kosárfonókon át a szabók utcáján vágtok át, majd az üvegfúvók műhelyei közt haladtok tova, végül a papírkészítőkön át eléritek a Katonanegyedet. Lan a papírkészítőknél kicsiny, de felettébb értékes boltot lel. Különféle tekercseket árusítanak, melyek hasznos tudományokba engednek bepillantást. Ha akarja, kis alkudozás után sikerül megvennie a sÿtisi heraldika alapjaival foglalkozó tekercsek egyikét 2 arqu-ért. Keelut számára is érdekes a dolog. Itt papírra teszik a feljegyzéseket, míg feléjük a kötélre hurkolt csomók segítenek megőrizni az emlékeket.
A katonanegyedben már széles utcák, és raktárerődre hasonlító tömzsi, masszív kőépületek állnak. A Légió hivatala a kaputól a legközelebb álló épület. Előtte két őr áll, akik szó nélkül beengednek. Bent egy jókora terem fogad titeket. Vagy hússzor húsz láb az alapterülete, és legalább nyolc alak magas lehet. A falakat fegyvergyűjtemény és képek díszítik. Maga az épület tekintélyt parancsoló, s a Légió erejét sugallja. Keelut a belépés után kellemetlenül érzi magát. Eddig messze ugyan, de érezte Nadír jelenlétét, de innen teljesen hiányzik, üres, halott a hely. Vjírgas úgy érzi, mintha otthon, Miraclea egyik hadiiskolájának a dísztermében állna. Lan és Zev viszont érzi az épület finom „nyomását”. Lan egyből felismeri: az épület saját mágikus akarattal bír, mellyel körbeöleli őket, s jelentősen megnehezíti a varázslatok kivitelezését vagy kiterjesztését.
Egy páncélba öltözött, Légiós tiszt lép oda hozzátok s megkérdi, hogy miben segíthet nektek? Amint kiderül, hogy panaszt kívántok tenni, odakísér egy írnokhoz titeket, s leírják az esetet, majd biztosítanak arról titeket, hogy kivizsgálják az esetet, majd ha nem akartok mást távoztok. Keelut szinte szó szerint fellélegzik, ahogy kilépve a házból ismét megérzi Nadír gyenge jelenlétét.
Ezek után a Kereskedőállomáshoz sétáltok, mely az Idegenek negyedében van. Jó fél órás séta után érkeztek meg. Hatalmas sürgés-forgás fogad titeket. Éppen egy postakocsi érkezett, s a vendégek csomagjait hordják be a szolgák a jókora földszintes házba. Belépve egy kopaszra borotvált fejű szolga oda is siet hozzátok, s a tisztelet jelét mutatva kérdezi:
-Nemes urak! Köszöntjük önöket az aquasi kereskedő állomáson! Miben lehetünk a segítségére a Nemesen születetteknek?-Majd lehajtott fejjel várja válaszotokat.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
//a tekercs segítségével 15%-ra lehet felfejleszteni a képzettséget//
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 19:11:32
(Zevran Anartÿss)
Nem nagyon foglalkozom az öreggel, had mondja az üres beszédét. Kifizetem a láncot és ráfűzöm a gyűrűt, majd a nyakamba akasztom az ingem alá.
Az út alatt a Légióig, végre sikerül kiszellőztetnem a fejem, és bár az utca nyüzsgése nem hoz újdonságot Sÿtis után, de azért eltereli a figyelmem az elmúlt napokról. A reflexek azért nem hagynak el, óvatosan figyelek az erszényemre, tudom mennyire "jó" hely ez a zsebeseknek.
Szerencsére a Légiónál minden egyszerűen és tisztán ment, remélhetőleg már nem kell több kitérőt tennünk levélírás és feljelentés miatt.
A kereskedő állomásnál a szolgát határozottan utasítom:
-Ardúnia felé tartó kereskedelmi karavánokkal, illetve hajókkal kapcsolatban akarok egy illetékessel beszélni.
Remélem nem fog akadékoskodni, és hamar hoz valakit aki tud segíteni. Direkt nem emeltem ki egyik útvonalat sem, még várok, látni akarom a lehetőségeinket.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.08.30. 17:28
Írta: Dierol - 2015. Október 08. 19:12:39
*A hajóúttal és körülményekkel kapcsolatos visszavágásokra nem figyel komolyabban oda a nador. Annyi kiviláglik, hogy mind a két síksági vagy nem érti vagy rövid az agyuk. Mindkét esetben csak energiapazarlás lenne megmagyarázni nekik a szavak jelentését. Így inkább az öreg mozgó-árus meglepett szavaira figyel és láthatóan komolyan fontolóra veszi, megrágja magában a hallottakat. Végül kiböki válaszát, ami az eddigiek után lehet végképp roncsolja az éltes kereskedő idegeit.*
-Hmm. Egy arqu... érdekes. A Hegyi Királyságban kevésbé fontosak az érmék. Ha a halász nadrágot akar és a varga halat, akkor minek még egy lépcsőfok az alkuban?!? ... Azt hiszem ezt választom, a pénzváltást. Veszek egy ilyen dún dukátot tíz línért.
*Mint eddig is lesír Keelutról, hogy komolyan beszél és tényleg egy dukátot akar az ajándéktárgyak helyett. Ha az öreg belemegy és ad egy dún dukátot, kifizeti a tíz línt, majd elmélyülten tanulmányozni kezdi az új szerzeményét, az ismeretlen érmét. Ezzel el is foglalja magát indulásig. A városban járva kelve mindent megnéz, megáll, ha valami igazán érdekes kérdez a mesteremberektől. Viszont, ha éppen haladnak, akkor ugyan olyan magabiztos és gyors a járása, mint eddig is volt. Láthatóan a forgatag nem bizonytalanította el és továbbra is bízik a természetes ösztönökben és szerencsében, mint Sÿtis utcáin is tette. A papírüzletben ismét megcsodálja a portékát. Forgatja, kigöngyöli, visszahajtja a lapokat. Azért próbál mindent oda visszatenni, ahonnan elvette és nem kárt tenni a lapokban.*
-Érdekes. Ti papírból tanultok.
*Ennyivel napirendre tér és nem fejtegeti azon kétségeit, hogy a tanító amíg leírta ilyen részletességgel az adott témát, addig akár meg is taníthatta volna. Az útjuk folytatásaként elérkeznek a Légió épületéhez, ami már kívülről is furcsa, de belépve kissé olyan, mintha Keelut egy verembe lépett volna, amiből nincs kiút. Csupán egy ingerült morranással és íján önkéntelenül megszoruló kezével adja jelét egyenlőre nemtetszésének. Viszont az írnok érkeztéig és a vallomástétel alatt sajnos van ideje átgondolni a dolgot, így a falhoz lép és szabad tenyerét a kövekre fekteti, lassan végighúzza rajtuk.*
-Halottak. A falak, a ház, a föld alattunk. Mind meghalt, a lelkük elpusztult. :-\
*Most is, mint oly sokszor mondandóját csak úgy a világnak mondja, pontosabban inkább morogja. Láthatóan kezdi elveszíteni hidegvérét, ahogy egyik lábáról a másikra helyezi testsúlyát és az ajtó mellett várja, hogy induljanak már végre. Kilépve tényleg nagyot szippant a város "tiszta" levegőjéből és pár lépést távolodva lehajol tenyerét a porba fekteti, némi homokot, földet felvesz és elmorzsol. Láthatóan ez megnyugtatja háborgó lelkét és ismét szenvtelen kifejezést ölt magára, csendben sétál a többiekkel. A kereskedőháznál sem szól bele a dolgokba. A maga részéről ledöntötte rég, hogy a szárazon fog menni.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.08.30. 19:09
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:06:35
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Aquas városa
Időpont: tavaszutó, délidő
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Nagy megkönnyebbülés amint nekivágunk az ügyintézésnek a kereskedőnegyed papírkészítőinél számomra értékes gyöngyszemre bukkanok ami esetleg a későbbiekben segítségemre lehet, hogy eredményesen szolgáljam az Anartÿss házat, elégedettséggel bonyolítom le a vásárlást akár Zev úrfi bevonásával ha nem állna elegendő arqu a rendelkezésemre.
Keelut rácsodálkozására készségesen válaszolók.
- Igen papírra, papiruszokra, fóliánsokra, pergamenre és néha cserzett állatbőrökre rögzítjük a megszerzett és arra érdemes tudást.
A Légió épülete mind megjelenésében mind aurájában tükrözi a Napcsászár hatalmát a tegumentum körénk borul amint belépünk elfojtva mágikus akaratunkat oltalmazva a légiósok elméjét mindennemű varázslat ellen.
Szótlanul állom végig az ügymenetet, csak arra figyelek erősen összpontosítva, hogy a fontos részletek mind belekerüljenek a jegyzőkönyvbe és formai hibát se ejtsünk ami később kifogásolható lehetne.
A panaszlevélből tisztelettel kérek egy másolatot a Légió pecsétjével amit célom a hazaküldendő levélhez csatolni.
Utána hűséges szolgaként követem Zev úrfit a kereskedő állomásra és nyugodtan várom, hogy az úrfi intézkedjen csak miután túl van a nagyján jegyzem meg halkan.
- Zevran uram talán nem ártan postaszolgálattal hazaküldeni a levelet jó atyához becsatolva a Légióhoz tett panaszlevelünk másolatát is.
Ha az úrfi jóváhagyja a észrevételem a leveleket összecsavarom és egy postahengerbe helyezem amit szintén pecséttel zárunk le majd a postaszolgálat gondjaira bízzuk azt.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.09.04. 22:01
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:07:17
A légió kaszárnyája az otthont idézi: a fegyverolaj és az izzadtság, a vér kiűzhetetlen emléke a falak között mind felidézi, harcosok laknak itt. Hiába a rábeszélésem, végig kell várni a hivatalos procedúrát. Ha kérdeznek, röviden és lényegre törően válaszolok, de hangomból kiérződik a kelletlenség. Szerintem továbbra is túllihegjük ezt az egészet, de végig társaim mellett maradok.
A nadornak szemlátomást nem tetszik az épület, ezért közelebb húzódok hozzá és fokozottan figyelek, nehogy rosszul legyen vagy elragadtassa magát. A pozíciómnak hála érteni vélem motyogását a halálról. Aggódva pillantok körbe, remélem, nem fogja valaki megszállottságnak vélni, mert akkor sosem jutunk ki innen élve.
Mikor végre kijutunk, a nadorhoz hasonló megkönnyebbülést érzek. Az átéltek hatására máris útnak akarok indulni, ezért örömmel követem a társaságot a kereskedőállomáshoz. Most még abba is belemegyek, hogy gyalog induljunk útnak, csak menjünk már!
Érdeklődve nézek szét az épületben, főleg a térképek, képek érdekelnek (ha vannak), de míg társaim alkudoznak, megfigyelem a helyet és az embereket. Egy leendő karavánmesternek kiváló kiindulási pont lehet.
Szerző: Siffad (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=1861)
» 2010.09.06. 19:51
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:08:00
Helyszín: Sÿtis, Aquas városa, kereskedő állomás
Időpont: tavaszutó, délidő
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Zev úrfi láncvásárlása után Keelut „vásárol” egy arún dukátot tíz linért az elképedt öregtől. Feltehetőleg sok furcsaságot látott, de ez még neki is új lehetett. Utána gyorsan tovább is áll, hisz ki tudja, hogy még milyen képtelen ötletei támadnak a nadornak?
Keelut érdeklődve nézegeti az érme mintáját, melyen az egyik oldalt egy tornyos katedrális, a másikon meg egy férfi arcképe domborodik. A szélein pedig recék futnak végig, megakadályozandó, hogy ügyeskedők megfejjék az érmét.
A kis üzletben, míg Lan vásárol elmélyülten végignéz jó néhány tekercset, rácsodálkozik a gondos kalligráfiákra, menyek mint szellemjegyek tekergőznek a papíron, és a tussal festett magyarázó ábrákra. Feltehetőleg megvan a véleménye, de most nem osztja meg veletek.
A légió épületében elveszti azt a nyugalmat, amely általában jellemzi, de ez csak ti veszitek észre, a katonák nem ismerik fel a finom változást. Vjírgas közelebb is húzódik hozzá.
Lan a végén kér egy másolatot a panaszlevélből, ami újabb fertályórás várakozást jelentett, míg az írnok fürgén kiállítja a hivatalos iratot, s a végén lepecsételi.
A légió épületéből kilépve Keelut lehajol egy marék homokért, lassan elmorzsolja a kezében, majd tovább indul.
A kereskedő állomásnál Zev úrfi átveszi az irányítást, s az elősiető szolgával határozottan közli, hogy mit is szeretne. Amaz meghajol, majd megszólal:
-Jöjjön, nemesen született! A vándorok szobájában pontos felvilágosítást tudunk adni a szolgáltatásainkról.
Majd megfordul, s elindul egy beljebb fekvő kétszárnyú ajtóhoz. Kinyitva betessékel titeket. Egy legalább hatszor hat lépés alapterületű fapadlós szobába léptek, melynek falait különféle térképek és táblázatok ékítik. Középen egy körasztal, körülötte több párnázott szék várj a vendégeket. Az egyik székben egy, a kereskedőállomás egyenruháját viselő középkorú férfi ül. Érkezésetekre feláll, s hellyel kínál titeket. A szolga csöndben távozik. A férfi ránéz Zev úrfira, majd megkérdi, hogy miben segíthet. A válasz után rövid gondolkozás után válaszol:
-A postaszolgálat egy ezüstbe kerül Sÿtisig. Az Ardúniába tartó kereskedő hajók a Carvis Nagyház felügyelete mellett hajóznak, de a Korohar Kereskedő Ház hajóin is lehet utazni, de árut nem lehet szállítani rajtuk Ardúniába. Az utazás költsége fejenként napi egy lintől indul, maximum öt arquig terjed, mely az ellátás minőségétől függ. Az út hossza természetesen változó. 15 naptól 20 napig bezárólag, mely attól függ, hogy milyen hajó, és hány helyen köt ki. Az egy lines árban tömegszállás, napi három hideg étkezés biztosított. Az öt arquért már külön lakosztály, korlátlan ital és ételfogyasztás, kiemelt bánásmód jár. Sajnos az a hajótípus már túl nagy a gyors közlekedésre, így az 18 nap alatt teszi meg a távot.
Az Ardúniába tartó kereskedelmi karavánokkal már más a helyzet, az a Carvis Nagyház monopóliuma. Itt olcsóbb a csatlakozás lehetősége, napi egy lintől két linig terjed – mivel a szállás és a főzés általában saját költségen történik az út menti állomásokon. Persze ha sietnek az urak, akkor nem érdemes egy szekéren zötykölődni – érdemesebb saját tempóban megtenni az utat, hisz a kereskedő állomások egynapi járóföldre vannak. S van még lehetőség lovakat bérelni, melyet a következő állomáson leadva becserélik kipihent jószágokra, mellyel a következő állomásig lehet menni. Ennek ára lovanként egy arqu. Ha a lovaknak baj esik, azt természetesen meg kell téríteni. Egy ló ára 80 arqu. Ha van még kérdésük, szívesen válaszolok, sőt, ha igénylik, a megfelelő kapitányhoz vagy karavánmesterhez, futármesterhez el is vezetjük önöket.
Ezzel hallgatásba merülve várja a reakciókat. Közben Vjírgas érdeklődve nézegeti a térképeket, melyen a fogadók, kereskedőállomások, falvak, erődök vannak feltüntetve.
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:08:39
(Zevran Anartÿss)
A válasz egyik része a csak az amit vártam... hajó út gyorsabb és kényelmesebb. Nem lepett meg, hogy a karavánutak ennyire gyér lehetőséget biztosítanak, de a lovak és szekerek terén nem gondoltam volna, hogy ennyire póri a helyzet. A helyzeten egyik sem változtat, már rég döntöttem. Nagyjából akkor amikor leszálltunk a hajóról. Az egészet csak formalitásból csináltam
-Köszönöm szépen a felvilágosítást -Lan felé fordulok - Kérlek add át a levelet és a csatolmányt hozzá az úrnak, hogy minél hamarabb apám kezében lehessen.
Mikor ezt elintéztük, és másnak nincsen kérdése, vagy kérése elbúcsúzom az úrtól és kifelé veszem az irányt.
<...Ez érdekes lesz...> gondolom magamban, majd körbenézek a társaságon.
-Gyalog megyünk, kipróbáljuk Keelut módszerét. Ha beválik egyértelmű a folytatás, ha nem, a lehető leghamarabb hajóra szállunk. Kérdés?
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.09.14. 21:18
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:09:28
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Aquas városa
Időpont: tavaszutó, délidő
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Zev úrfi kivételesen sokkal összeszedettebb és lényegre törő mint általában. Apró bólintással nyugtázom szavait, majd az iratokat a postahengerbe csúsztatóm és az Anartÿss ház pecsétjével zárom le a meleg viaszt ügyelek rá, hogy a viasz teljesen lezárja a kupak réseit a nedvesség ne férkőzhessen az iratokhoz. Végezetül a megfelelő tiszteletdíj keretében a postamester gondjaira bízom a csomagot.
Közben az úrfi meghallgatja a középkorú hivatalnok tájékoztatást és a végén merész döntést hoz. Keelut örülhet mivel az úrfi döntése a döngölt föld szeretetének kedvez természetesen az elmaradhatatlan nemesi kiskapukkal tarkítva.
Nem kívánom a szavak feleslegesen szaporítani ezért csak rövid illemtudó válasszal nyugtázom a döntést.
- Legyen úgy ahogy jónak látja az úrfi.
Végül is teljesen mindegy milyen úton folytatjuk utunkat lényeg, hogy célunk felé haladjunk és időben megérkezzünk. Csendesen álldogálok kivárva a jövő fejleményeit, mivel úgy tűnik az úrfi tekintélyét nem vonják kétségbe és így legalább valamennyire egyben marad e sokszínű és kultúrájú társaság.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.09.17. 21:37
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:10:52
*Bár kívülről nem látszik, de igencsak elcsodálkozik a nador, amikor meghallja milyen nevetségesen nagy összegeket fecsérelnek a síkságiak az utazásra. :wow!: Inkább kifizetnek egy kisebb háznyi aranyat, mintsem használniuk kelljen saját lábaikat. Szólni viszont továbbra sem szól bele a megbeszélésbe. Végül Zevran eldönti, hogy ő, illetve az őt követő két másik utitárs is szárazföldön akar jönni. Erre csak bólint egyet Keelut, majd megtörve a számára kényelmes hallgatást.*
-Ardúnia felé merre kell elhagyjuk a várost? Valamint szükségünk lenne egy napi élelemre.
*Kérdezi az utazási feltételeket ismertető férfitól, majd a választ megkapva köszönetképp és búcsúzóul még széles mozdulattal int jobbjával. Ezek után az épület előtt bevárja társait. Első útjuk az élelem beszerzésére lesz, majd ezek után Keelut a megszokott nyugodt, de hosszú és ütemes lépteivel Délnek veszi az irányt a városból kifelé, majd az úton tovább.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.09.18. 8:23
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:13:29
Helyszín: Queboa, úton
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A vihar
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A felvilágosítás után a levelet átveszi a hivatalnok egy elismervény ellenében, majd megnyugtat, hogy pár napon belül kézhez kapja a címzett. Kifele kísérve titeket a szobából, még válaszol Keelutnak:
-A városból délre kell távozni a császári úton. Itt az előtérben pedig természetesen tudnak élelmet is venni, minden áru friss.
Majd a jószerencse jelét mutatja búcsúzóul, s visszasétál az asztala mögé. Helyben meg tudjátok venni az élelmet. Friss cipót, gyümölcsöt, sült húst, sajtot és egy kulacs ivóbort csomagolnak.
Az elkövetkező tíznapban nyugodt tempóban haladtok célotok fele, s fogadóról-fogadóra haladva mindig fedéllel a fejetek felett térhettek nyugovóra. A táj lassacskán megváltozik az út folyamán, ahogy a víz lassan teret enged a szárazföldnek, s egyre több szántó, gyümölcsös jelzi, hogy elértétek Queboát.
Egyik délután ahogy haladtok a következő kis település fele kanyargó, fákkal szegélyezett kövezett úton, kétoldalt végtelen szántók húzódnak, míg a szem ellát. De lassanként megsokasodnak az út menti apró meditációs kertecskék, melyeket gondos kezek tartanak karban – mintegy jelezve, hogy egyre közelebb kerültök a városkához. Ösztönzőleg hat, hogy a távolban feltűnik egy magtár piros zsindelyes, tömzsi tornya, jobbról – északról – pedig viharfelhők gomolyognak felétek. Talán egy-két óra, s ide is ér. Ahogy haladtok, a távolból erősödő patadobogást hallotok, majd egy vágtató hintó száguld el lassítás nélkül mellettetek. Fertályórával később három lovas követi szélvészként a kocsi útját. A szél lassan feltámad, ahogy a vihar előszele megérkezik. A következő kis kertben fél tucat helyi próbálja meg egy aprócska kis kunyhó ablakát beszögelni. Jól felkészültek, mert minden szerszámuk megvan, ami kell hozzá. Ahogy haladtok tovább, a távolban megpillantjátok azt a jókora karavánt, amely pont most hagyja el a városkát. Mint egy felzaklatott hangyaboly, jut eszetekbe a látványról. A népek a környező kis házakba, kertekbe tartanak. Kékprém lassan már jobban kiveszi a közeledő felhőket, halvány balsejtelem tölti el, nem tetszik neki, amit lát. Vihar lesz, nagy vihar... Az egyik kanyarban ismét egy kis liget tűnik fel a szemeitek előtt. Egy fiatal férfi gondosan eloltja a szobrok előtti kis mécseseket, majd meglepetten néz rátok. Nem is bírja szó nélkül:
-Nemes urak!
Rajzolja a tisztelet jelét a kezével.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/lightning-storm.jpg)
-Jön Sequata Draquamor!
Suttogja rémülten. A kijelentése arcul csapásként ér titeket. Kékprém számára ugyan nem mond semmit a név, de balsejtelme csak fokozódik.
A többiekben felrémlenek a gyermekkori mesék Draquamorról, a Halálsárkányról. Mivel a legendák szerint önmaga árnyéka, szokták még Árnyéksárkánynak is hívni. Testet sötét, sűrű viharfellegekből gyúr magának, s szárnyaival eltakarja a napot, csillagokat – a földet sötétségbe borítva prédálja fel azt, haldoklók, súlyos sebesültek és betegek után kutatva...
-Biztos helyre kell mennünk, vagy elveszünk!
Majd elindul a kertecske kis kunyhója fele. A szélcsengők vad kolompolása közepette siet az ajtóhoz, ahonnan egy aggódó arcú középkorú nő néz ki.
Lan úgy érzi, mintha lassan mélyülő hűs vízbe gázolna bele – ahogy idegen egy aura körbeöleli, és lassan, ki tudja meddig erősödve finoman ostromolja.
-Jöjjenek be, még van hely idebent!
Szól hozzátok. Belépve látjátok, hogy az egyetlen szobácskából álló épületben már hatan vannak, mindegyiküknél kisebb-nagyobb csomagok. Rémülten, halkan beszélgetnek az asztal körül, egy lámás fénye mellett:
-Mikor három téllel ezelőtt lecsapott az Aranykalász birtokra, a súlyosan beteg úrnőt természetesen ott hagyták, nehogy utánuk menjen érte. Az úrnő elrejtőzött a házban, de hasztalan – rádöntötte a falat.
-Igen, hallottam én is. S mivel megpróbált előle elbújni, a birtokon pusztított leginkább. Az egyik intéző meg aggódott az állatok miatt, s kiment megnézni – azóta nem látták.
-Nem csodálom, a fiamnak két birkája végezte a karámban, mikor rádőlt a mellette álló öles fa.
Amint beljebb léptek, udvariasan helyet szorítanak nektek, s elcsendesednek. Az ajtót bezárják mögöttetek. Ahogy kint egyre jobban üvölt a szél, bent egyre csendesebbek az emberek, csak a félelem izzik a szemeikben. Hirtelen egy hangos csattanás kintről, majd többet nem halljátok a szélcsengőt. Rémülten egymásra néznek a bentiek...
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
// fejenként 1arqu-t vonjatok le az eddigi élelmezésetekre és szállásra. (Lan, te érzed, hogy a vihar erősödésével erősödik az aura is körülöttetek, ami félelmet próbál belétek plántálni.) Aura próbát kérek mindenkitől :) Sikertelenség esetén 3 kategóriával erősödik a félelmetek a vihartól. Csendes: fokozat: távoli ismerős, sokadrendű cél, halvány érzelmek az adott dologgal kapcsolatban. Szelíd fokozat – mindaz amit kifejezetten utál, szeret, amitől már eléggé tart. Tessék választani, hogy a karakteretek mennyire tart a nagyobb viharoktól/
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:16:11
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, úton
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A vihar
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Az elkövetkező napok „gyalogtúrái” szinte eseménytelenül mondhatni áldott nyugalommal és unalommal telnek. Kora reggelente üdítő formagyakorlatokat járok el a harmatban míg a többiek ébredeznek a mozgás mind a testemet mind a szellememet felfrissíti.
A kellemes egyhangúság hirtelen éles fordulatot vesz a bolygószellem akaratának köszönhetően Sequata Draquamor ránk borítja árnyékát. Ereje mint a vízesés ostromolja mágikus akaratomat, ahogyan egyre közelebb ér félelmetes aurája szinte mindenki szívébe rettegést olt.
A kis menedékben hat ártatlan lélek zsúfolódott össze, mindannyiunk számára sajnos nem tudok védelmet formálni mágikus akaratomból ám a legelesettebbeket megpróbálom aurámba vonni, sajnos nincs lehetőségem a jelenlévők szellemi tartását vizslatni jelen helyzetben így csak első benyomásaimra és megérzéseimre hagyatkozhatom az elesettek felkutatásában. Mi vagyunk a végső menedék az óvó szárny.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.09.30. 22:33
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:20:22
(Zevran Anartÿss)
Az elmúlt napok kezdetben kellemes eseménytelenségben teltek. Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet gondolok... hogy valaha is élvezem, hogy nincs semmi. Nah nem is tartott sokáig, pár nap elteltével már bőven elkezdek unatkozni.
Reggelente vívó gyakorlatok, megpróbálom Vjírgast is belevinni egy kis vívásba, hátha van kedve együtt gyakorolni.
De ez sem köt le örökké. A fogadók egyhangúak, a felszolgáló lányok és fiúk sem mozgatnak meg. Shonne... nehezen felejtem el, pedig ez nem jellemző rám. Rám, aki egyik ölelő karból a másikba esett! Ha ezt látnák a sÿtisi barátaim biztos kinevetnének.
A tizedik napon azonban megjön a várva várt izgalom. Csak egy csomagban és nem tíz részletben... Sequata Draquamor, halvány borzongás fut végig a gerincemen. Gyermek mesék és legendák jutnak eszembe, nem többek, de ha nem is félek tőle.... tartok tőle, hogy ez nem lesz egy egyszerű vihar.
A házikóban tapintható a feszültség, ami bennem is egyre növekszik... a félelem mint jeges acél kampók, úgy mardossa a bensőm, elhomályosítja a gondolkodásom. Remegek... konstatálom magamban, de tenni nem tudok ellene.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.10.02. 17:31
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:21:18
*A nyugodt, gyaloglással töltött tíznap alatt Keelut teljesen visszanyerte kiegyensúlyozottságát és szenvtelen magabiztossággal, szája szegletében bujkáló mosollyal vezeti Délnek a társaságot. Bár eleinte még lehettek problémák a hosszú lépéses, de tempós iram miatt, mégis sikerült valamelyest a síkságiaknak is belejönniük, hogy használják valamire a lábaikat is. A reggeli testedzés a nadornál sem marad el, bár ő mellőzi Lan fennköltségét vagy A két kardforgató erőfitogtatását, magamutogatását. A hóhajú férfi egyszerűen az izmait mozgatja át és gyakorol fegyvereivel, hogy ne jöjjön ki a rutinból. A fegyverhasználat mellett a déli táborveréseknél az is szembetűnő lehet, hogy mindennapi szerszámként is ugyan olyan jól használhatónak bizonyulnak Kékprém kezében a csákányok és a vadászkések is.
A tizedik nap viszont furcsa előérzet környékezi meg Keelutot, ahogy egyre gyűlnek a viharfellegek ez a nyomasztó érzés csak erősödik. Bár nem tudja mi lehet a baj, de azt érzi, hogy nem természetes dologról van szó, hiszen a vihart, esőt, villámokat mindig is szerette. Vadak és zabolátlanok, akárcsak a nador lélek. Csupán mormog valamit a "Gyilkosok Elvéről" és zsákjából egy tégely sötétzöld kenőcsszerű masszát vesz elő. Ujját belemártva arca jobb felére egy kezdetleges, de azért némi odafigyeléssel kivehető teknős motívumot mázol, némi akadozó dallamú dúdolás kíséretében. Ez a furcsának ható szertartás láthatóan időlegesen megnyugtatja a nadort, így jobban figyel a többiekre és a kis szentély felé igyekvő szavaira. A furcsa nevű valami említésére kétkedően összeráncolja homlokát.*
-Seku... Daka...?!? Az meg kicsoda?!? :mind-breaker:
*Ezzel ő ki is nyilvánította a helyzetre vonatkozó véleményét és a továbbiakban a számára sokkal kényelmesebb és megszokottabb mély hallgatásba burkolózik. A többieket követi a kis házikóba, de érzi, hogy egyre jobban beleeszi magát ez a nyomasztó érzés a zsigereibe. Kissé összehúzott szemekkel ide-oda cikázó pillantással gubbaszt az egyik sarokban és jobb híján csákányai fejét szorongatva várja, hogy valami számára is érthető, kézzel fogható és így legyűrhető ellenfél tűnjön fel a vihar mélyéről.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.10.08. 11:09
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:21:58
Helyszín: Queboa, menedékben
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A vihar
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A vihar kint egyre erősebben tombol, s rázza a lezárt spalettákat. Bent a helyiek az asztal körül ülnek, melyen egy lámpás betegesen sárga fénye fest elnagyolt, torz árnyékokat a falra. Senki nem szól egy szót sem, de a szemekben csillogó félelem mindent elmond. A mentis ugyan nem retteg, mint a többiek, de homlokát gondok felhői árnyékolják. Rajta kívül Vjírgas az egyetlen, aki ura az érzelmeinek. Unottan hallgatja a kinti zajokat, s enyhe csodálkozással nézi a többiek reakcióit. A szélcsengő elhallgatása után nem sokkal kintről alig hallható halk kiáltás borzolja az idegeiteket, feltehetőleg valaki bajban van. Vjírgas megszólal:
-Valaki kint van... Segíteni kellene neki!
A helyiek lehajtják a fejüket, de nem mozdulnak. A miracleai csak mormog valamit a kötelességről, majd az ajtóhoz lépve résnyire kinyitja. A szobácska levegője szinte azonnal megtelik porral, falevelekkel, s fekete ítéletidő nyomakodik be a résen keresztül. Az ajtón kilépve kiabálva mondja:
-Megyek, és megnézem!
Ahogy az ajtót becsukja maga mögött, a kinti zajok jelentősen elhalkulnak. Majd hatalmas robaj, és a spaletták résein át egy pillanatra vakítóan éles fény szűrődik be. Az egyik helyi asszony ijedtében ájultan omlik az asztalra... Lan ahogy látja, hogy az egyik férfin ennek hatására hisztériás félelem lesz úrrá, akaratával kinyúlva óvón beburkolja annak auráját. A többiek ebből csak annyit látnak, hogy az megnyugszik, s bár aggódóan, de bíztatólag mondja:
-Lassan véget ér, a javán talán már túl vagyunk...
Kissé tévedett ugyan, mert még egy jó órát tombol a vihar, mire ereje fogyni kezd, de a miracleai azóta sem tért vissza. A vihar távoztával mindenki lassanként levetkőzi félelmét, mit egy megunt kabátot.
A kis kunyhóból kinézve hihetetlen látvány fogad titeket. Száraz vihar volt, eső nem esett. A ház melletti jókora fa még helyenként mindig lángol – a villám feltehetőleg abba csapott bele. A kis kertecske romokban hever, kifordított fák, törött ágak mindenfele. Ahogy messzebbre néztek, látjátok, hogy a városka képe is megváltozott a foghíjas tetőknek hála. A miracleait sehol nem látjátok a környéken, csak egy fa tetején láttok egy szerencsétlenül járt döglött marhát... A helyiek első teendőjükként gyorsan füstölőt gyújtanak a hely védőszentjének eldőlt szobra előtt, majd hálaimákat mormolnak. Utána egy ideig tanácstalanul állnak, majd elkezdenek túlélők után kutatni...
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:22:53
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, úton
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A vihar
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A nyakas északi acélos akarata legyűri a sárkány erejét ebből fakadóan a harcosokra oly jellemző hősies virtus tőr ki rajta mikoron kintről kiáltások törnek át a vihar moraján a szélcsengők csöndjében mi mindig baljós jel.
- Teljesen felesleges kimenned Vjí odakint csak a halál és pusztulás vár rád jelenleg vagy ha túl is éled a sárkány tombolását jó eséllyel nyomorodsz meg „haragja” alatt…
A Sequata Draquamor mindig elveszi a jussát se nem gonosz se nem jó a Bolygószellem megtestesülése van hogy egyensúlyt van hogy megújulás veti el pusztítása nyomán. Nem hinném, hogy dacolni tudnál a Bolygószellem megtestesülésével!
Természetesen szavaim süket fülekre találnak a virtus és büszkeség ismét elnyom mindenféle józan gondolatot e kevélységek kéz a kézben erényeik ellenére is képesek romlásba dönteni a legtisztább lelket is.
A Sequata Draquamor nyomán csak romok és lecsupaszított táj marad min az emberek kétségbeesése és fájdalma száll, aztán átfordul a tenni akarásba és a jövőbe tekintésbe.
Helyiek bajbajutottak után kutatnak ami eléggé nehézkes mind fizikailag mind lelkileg, ha már menedéket adtak a legkevesebb, hogy csekély képességeimmel segítem a túlélők felkutatását. Megtisztítom az elmémet és harmadik szememet felnyitom a szellemek síkjára és elő lüktető aurákat keresek a romok között-alatt. (Diszciplínák Harmadik Szem) Ha élőre lelek értesítem a helybélieket, hogy szabadítsák ki a szerencsétlent a romok alól.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.10.23. 13:19
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:23:30
(Zevran Anartÿss)
Csöndben lehunyt szemmel hallgatom, ahogy Vjírgas elhagyja a menedéket nyújtó házikót. Akarok tenni ellene, de nem tudok. Képtelen vagyok megőrizni azt a méltóságot amit, mint nemes fel kéne tartanom, csak remegek.
Mikoron elvonul a Sequata Draquamor csak pusztulást és gyászt hagy maga után. Nem vagyok vallásos típus, de én is elmormolok egy gyors imát, az életemért, életünkért.
Lannal együtt én is segédkezem a túlélők felkeresésében, vagy az egyenlőre könnyen elmozdítható romok eltakarításában. Nem hiszem, hogy bárki is reménykedne túlélőkben, az valódi csoda lenne.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
» 2010.10.24. 10:29
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:24:26
*A szótlanságba burkolózó nador rosszalló szemmel néz a félkegyelmű síkságira. Vagy ez a természetellenes vihar, ez a Daka... ki tudja megjegyezni a nevet?!? Vagy az önhittség vehette el a miracleai eszét. Keelut halkan, de ellentmondást nem tűrő hangon szűri a szavakat fogai között.*
-Maradj veszteg! Segíteni most nem tudunk a kintieken. Ráadásul lehet csak a gonosz szél játszik veled.
*Természetesen nem sok foganatja van a feddésnek. Vjirgas kiront a viharba és nem is kerül elő többé. Erre már csak maga elé morog tovább a nador.*
-Síksági bolondok!
*Az ítéletidő csitultával lassan eláll a szél és eső híján csak kavargó por és törmelék marad a környéken. A villámsújtott fa előtt néhány perces néma köszönetnyilvánításba merül Keelut. Nadír kegyét megköszöni és kéri a bolygószellemet, hogy legyen elnéző Vjirgassal vagy lelkével szemben, ha összetalálkoznak. Ezek utána helybélieknek segédkezik ő maga is a kutatásban. Nem sokban különbözik a bevett szokás a Hegyi Királyság hagyományaitól a vihar utáni teendőket illetően. Örömmel konstatálja a hóhajú, hogy itt is összetartóak és dolgosak az emberek... legalább ilyen vészterhes események után. Ha már egyébként egy lyukas petákért képesek lennének egymással ölre menni. 8)*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.10.25. 15:14
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:25:25
Helyszín: Queboa, a kisváros
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A vihar után
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A környék átkutatása nem hoz komoly eredményt. Letört ágak, letépett levelek, és por mindenhol. Lassanként a távolabbi ligetecskéknél, házaknál is megjelennek az emberek, hogy lássák, mit követelt magának a vihar. Senkit és semmit nem találtok, akin segíteni kellene vagy lehetne. Lassanként az ottaniak is elbúcsúznak, s mennek át a szomszédos ligetekbe, hátha ott nagyobb szükség van rájuk. Ti is tovább indultok, hisz ha Vjírgast most nem leltétek, vajmi kevés esélyetek lenne rá, hogy véletlenül ráakadjatok. Ha túlélte, akkor úgyis tudja, hogy merre és hova tartotok. Az úton is nehézkes haladni – hol nagyobb ágak, hol meg teljes fák fekszenek az úton keresztbe. Az egyik jókora ág alatt tekintélyes vértócsába fagyva egy fiatalabb közrendű nő fekszik – nem volt kegyes hozzá a vihar. Mellette térdre omolva egy talán harmincas éveiben járó férfi zokog, poros arcán sáros ösvényt szántanak a könnyek. Nem igazán foglalkozik veletek, gyásza jobban lefoglalja. A kisvároshoz közeledvén látjátok, hogy jó néhány ház teteje hiányzik, s nincs szinte olyan, mely legalább foghíjas ne lenne. A kapunál egy férfi próbálja meg sziszegve feldagadt bokájáról levágni a csizmát. Bentebb már az utcákat mindenféle törmelék – deszkák, cserépdarabok, szemét, néhány rémült tyúk, szalma és kisebb ház körüli eszközök – különös kavalkádja borítja. Innen-onnan kiáltások, sírás, átkozódás hallatszik. A főtéren nyúzott arcú légiós áll, s próbálja meg irányítani a mentési munkálatokat.
-Hé, Alsin! Ne csak úgy tessék-lássék nézelődj! Fuss végig a kovács utcájában, s kopogj be mindenhova! Ha valahol nem válaszolnak, nézz is be, nehogy valakihez későn érjen a segítség!
Szól egy fiatalabb, elveszettnek tűnő suhanchoz. Az rövid fekete üstökével biccent egyet, majd eliramodik.
Ahogy meglát titeket a légiós, némi bosszúság suhan át az arcán, majd a tisztelet jelét mutatva megkérdi tőletek:
-Nemesen születettek! Mi járatban? Javaslom, hogy a fogadóban szálljanak meg. Igaz, a földszintje jelenleg ispotály, de a szobák sértetlenek.
Majd a hozzá futó fiatal kisgyerekhez fordul:
-Nos, úrfi, mi hírt hoztál?
Kérdi kedvesen.
-Keményöklüre rászakadt a tető, Négyujjúra szintén! Nagyszájú meg elszökött.
Mondja levegő után kapkodva a gyerek. Majd elgondolkozva végignéz rajtatok.
-Nézd már, Lándzsás! Egy démon!
Mutat Keelutra.
-Őt is bezárjuk a kútba?
A légiós megrázza a fejét:
-Nem úrfi. Amíg nem csinál semmit, amivel okot adna rá, nem bántunk senkit. Még ha másképp is néz ki mint mi. De megyek és megnézem, hogy mi van Keményöklüvel és Négyujjúval. Te addig figyeld a kutat, s ha véletlenül Nagyszájú ismét oda akarna menni, akkor azonnal gyere utánam, és szóljál!
Majd felétek fordul, s biccentve egyet, elsiet arra, amerről a gyerek érkezett. A gyerek elgondolkozik, s megkérdi:
-Mondd csak - néz Keelutra - te lennél a hószín farkas?
-Csak mert az Árnyéksárkány felbukkanása után nem sokkal jön majd a fehér farkas és az arany és két ezüst kísérője... de kevesen vagytok... a fogadó meg az ott, ni!
Mutat a jobb kéz felőli földszintes épületre, mely egész jól átvészelte a vihart. Nem sokkal előtte meg egy kút van, melynek a teteje le van deszkázva...
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:26:25
*A városba vezető út eléggé lehangoló látványt nyújt. Miután elbúcsúztak a szentélyben meghúzódó emberektől Keeult ismét az élre állva vezette a megfogyatkozott csapatot. Az út során látott rászorulóknál rendre megáll és felajánlja segítségét, amiben tud. Igaz nem sok jóra számít az eddigiek alapján, de a síkságiak babonás félelme miatt nem fogja cserben hagyni őket. Végül eljutnak a városkába, ahol szintén elég rossz a helyzet, de legalább a rend őrei, a légió kezében tartja az irányítást. Az intézkedő légiós és a futva érkező ifjú mellett megtorpanva furcsállóan felhúzza egyik szemöldökét a nador. A fiú kérdése, illetve ez a bizonyos "kút" felkelti az érdeklődését. A katona távoztával pedig egyenesen hozzá intézi szavait a fiatalember. Az már csak tovább mélyíti Kékprém csodálkozását, hogy éppen egy hószín farkast, egy arany és két ezüst embert említ a fiú. A nador rögtön azt a képzetet társítja ehhez a megjegyzéshez és a "kevesen vagytok" hozzáfűzéshez, hogy három társa közül Zevran arany jelvényt visel, míg Lan és a viharban eltűnt Vjirgas ezüstöt. Összehúzott szemmel méregeti a srácot, bár rosszallás vagy hátsószándék nem látszik a hószín arcon.*
-Nem démon vagyok. "Kékprém" Keelut a nevem. ... Igen, így is mondhatjuk, "hószín farkas". A két ezüst pedig lehet azért nem stimmel, mert egyik harcos társunk eltűnt a viharban. ... Talán vártátok a négyes jöttét, akiket említesz?
*Mire mondandója végére és a kérdéshez elérkezik arcvonásai kisimulnak és ismét a nyugodt, derűs és kissé szenvtelen kifejezés terül el a nador ábrázatán.*
Szerző: Quator ar Zaraquer (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=441)
» 2010.11.01. 11:28
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:27:10
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, úton
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A vihar után
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A Sequata Draquamor végigszárnyalt a területen és elvette jogos jussát. Alapos munkát végzett nem hagyott túlélőket kik a menedékeken kívül ragadtak, jelenléte megtépázta szárnyalásának útját. Utunk során megcsodálhatjuk pusztításának nyomait és a terhet mit a környék lakóira helyezett megjelenésével. A sárkány a várost sem kímélte ám itt kicsit talán kisebbnek tűnik a pusztítása. Kékprém jelensége ismét meghozza áldásos gyümölcsét, bár most hamarjában csitulnak az indulatok a veterán légiósnak köszönhetően ki az éveknek és az alatta felgyülemlett cinizmusnak köszönhetően kicsit nyeglén áll a tisztelet kapcsán ám így a vihar után talán nem a legszerencsésebb ezt szóvá tenni. Ám szavai nyomán nem kevés gyanakvás merül fel szellememben, nem jó ha az utazót megelőzi a híre főleg a mi esetünkben, bár nem lopva közlekedünk mint az éjszakai tolvajok azért nincs szükségünk a hírverésre, bár valószínűleg túlaggódom a dolgot és a mostani hírünk csak a légiónál tett panaszunknak köszönhetjük. Azért jobb lesz éles szemmel vizslatni a környezetünket.
Szótlanul álldogálok az úrfi mögött megvárom míg elrendezi a dolgot már ha akarja a légióssal, ám testbeszédem finoman sugallja, az indulás szándékát a fogadó felé.
Csak miután elindultunk a fogadó felé szólalok meg.
- Zev úrfi ha jól sejtem Vjírgas urat valami távoli családi kapcsolat fűzte az Anartÿss családhoz, ebből kifolyólag talán nem ártana értesíteni az otthoniakat, hogy az úr eltűnt Sequata Draquamor tombolása közepette. Ezeken túl talán éber szemmel kéne vizslatnunk a környezetet, balsejtelemmel tölt el, hogy hírünk előttünk jár.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
» 2010.11.07. 0:12
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:28:02
(Zevran Anartÿss)
Sequata Draquamor alapos munkát végzett mint mindig. Végre teljesen eltávozott lelkemről az átkos szorítása...
Az út a városba, és maga a város is végig nyomán viseli a Halálsárkány Árnyékának. Vjírgas eltűnése... ugyan már kit akarok becsapni! Vjírgas halála elnehezíti szívemet. Már csak hárman vagyunk, nehezebb lesz így, az bizonyos.
A városban a látvány még inkább lehangoló... pusztítás és fájdalom mindenütt. A városőr meglepően nyugodtan veszi tudomásul Kékprém jelenlétét, nem úgy mint az eddigiekben látottak. Azért a kis suhanc segítője nem okoz csalódást.
De ami igazán megdöbbent, az a fiú által elmotyogott jóslatszerűség. Valaki tudja, hogy jövünk... ez pedig nagyon nem jó! Lan is erre a következtetésre jutott úgy látom. Nem úgy Keelut... félelmetes mennyire naív.
<..."Biztos másra gondoltál, mi nem vagyunk annyian!"... hogy lehet valaki ennyire képtelen?... Persze, hogy mi vagyunk, és a kijelentésével már biztossá tette mindenki számára...>
-Menjünk a fogadóba, nincs kedvem ácsorogni tovább-mondom unott hangon, hogy tereljem a témát és a gondolatokat. Közben már tervezgetem, hogyan lehetne meglógni. Délután van, ha itt alszunk célpontot biztosítunk, ha tovább megyünk akkor viszont valószínűleg már nem fogunk idő előnyt szerezni. Nehéz dilemma...
Lan válaszára bólintok, és hozzá teszem halkan.
-Komolyabb gondunk is van, mint Vjír családja. A fogadóban megbeszéljük.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
(http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728&sid=8237ffbbf37f52ddb39cfb9cbbae2044) » 2010.11.07. 11:27
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:28:47
Helyszín: Queboa, kisváros
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A vihar után
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
-Ööö... rajtam kívül senki nem várta a négyek eljövetelét, s én is csak egy buta álom miatt...
Mondja elgondolkozva a gyerek
-Tegnapelőtt ebéd után elszenderedtem a Csendes-kertek alatt, a halastó mellett horgászva. Arra riadtam, hogy egy róka ül velem szemben, s merőn bámul. Majd megszólalt, s a következőket mondta: „Hamarosan megérkezik akit úgy hívsz; Draquamor, de nem esik bántódásod. Majd a négyek eljövetele következik. Egyikük arany, kettejük ezüst hatalommal, negyedik társuk pedig egy kékszőrű hószín farkas lesz. Neki kell a következő üzenetet átadnod: Arcantis bércei között menedékre lelhetnek, ha alkonyatkor követik keletre az Arany-Ösvényt.” Ami elég fura, hisz azt sem tudom merre van Arcantis, s nem szoktam ilyesmit megjegyezni... Utána róka bevetette magát a bozótosba, én meg felébredtem - újra, de most már igaziból... Majd nem foglalkoztam vele – próbáltam nem gondolni az álomra, de mindig eszembe jutott, sehogy nem tudtam kiverni a fejemből.
Tegnap este meg állítólag jött valaki s a fogadóban szállt meg. Én nem láttam, mert már aludtam, de azt mondták, hogy hamar kiderült róla, hogy démon, s nagy felfordulás volt miatta. Lándzsás bezárta megkötözve a másik légióst - Keményöklüt, Négyujjút az ácsot, és Nagyszájút a saját házukban, a démont meg a kútba rejtette, hogy ne fertőzzön meg még több embert amíg meg nem érkezik egy Shin. S nem sokkal később a vihar ugye meg is érkezett, s én is túléltem, bár nagyon féltem tőle. Bár az, hogy állítólag nem eshet bajom, egy kicsit bátorított. Sok furcsaság történik itt mostanában. Vajon ez meddig marad így?
Vakarja meg az üstökét. Ahogy elindultok a fogadó fele, komoly arccal azt mondja:
-Énnékem még itt kell maradni, s figyelni a kútra.
A fogadó fele lépdelve elhaladtok a kút mellett. Jó két alak széles, kőből rakott kávája van. A teteje szorosan ledeszkázva, s két jókora kő súlyozza le, nehogy könnyedén fel lehessen nyitni. A fogadóba belépve egy fagerendás mennyezetű tágas térbe léptek, melynek a legtöbb ablakát még a spaletták takarják. Egyszerű berendezésű, de most az asztalokat összetolták rögtönzött ágyaknak. Két tucat beszélgető, sóhajtozó, káromkodó ember van bent. Kisebbik részben aggódó családtagok, a többiek sérültek, s a padokon ücsörögve várják sorukat, hogy ellássa őket az a két férfi – valószínűleg apa és fia - akik most egy feltehetőleg kificamodott vállat rántanak a helyére. Tompa fájdalomüvöltés kíséri ténykedésüket. Az emberek felétek fordulnak, s érdeklődve néznek végig rajtatok, pláne Kékprémen. Egy vérmocskos köntösű köpcös, kissé kopaszodó idősebb férfi válik ki az emberek közül, majd elétek lépve megszólal:
- Elnézést, nemes urak az állapotokért, de egyáltalán az is nagy szó, hogy a fogadó megvan. Mivel szolgálhatok?
Kérdi, s közben ideges pillantásokat vet Keelutra. Feltehetőleg a közelmúlt eseményei, kissé megviselték az idegeit.
-Az összes szobám kiadó. De ne álljanak itt, üljenek le! -Mutat az egyik üres padra.
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:30:16
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, úton
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A vihar
Résztvevők: Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Pillantásom fókuszába vonom a fiúcskát miközben beszél szokatlan dolgokról tud vagy vél tudni, teszi mindezt gyermeki ártatlansággal, jól megjegyzem egyszerű ám fontos üzenetet hordozó mondandóját.
Amint lassan ballagunk el a patinás kút mellet megacélozom aurámat és felnyitom érzékelésemet a szellemek síkja előtt látni szeretném az állítólagos démon alakalmi börtönéül szolgáló kutat és környékét a látottakat egyenlőre megtartom magamnak.
A fogadó inkább szolgál jelenleg ispotályként mint fogadóként de ez érthető is a Sequata Draquamor megjelenése után. Nyugodtan várakozom míg Zev úrfi elintézi a formalitásokat és csak miután letelepedtünk az egyik félreeső asztalhoz szólalok meg.
- Ifjúuram bármi is érkezett tegnap éjjel a városba és zárták a kútba mint démon. Kétlem, hogy démon lenne. Bár keveset tudok a démonokról, nem hinném, hogy egy hűvös kút fogva tudná tartani, bár a kürtő hordoz magában elég sokat a bezárás börtön ideájából ám szerintem ez nagyon kevés egy valódi démon ellen. Szerintem a valaki vagy valami annyira démon mint a mi Kékprémünk semennyire, biztosat viszont csak az események tüzetesebb megvizsgálása után tudnék mondani.
Ellenben a fiúcskát nagy valószínűséggel egy szellemlény vagy szellemi hatás érintette meg, hogy ez egy jó vagy rosszakaró erő azt nem tudhatjuk, ám ha hallgatunk a szavára. Akkor utunkat Arcantison a kolostorbirodalmon keresztül folytatjuk a szárazföldön nadír barátunk nagy megelégedésére.
Mondandóm végén türelmesen várom az úrfi megnyilvánulásait.
Szerző: Filio Mortale (http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=4310)
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:31:21
Zevran Anartÿss
A fogadóban, nemeshez méltóan kihúzott háttal, egyenes derékkal nézek körbe. Miután leültünk a padra és Lan előadta mondandóját, felé fordulok és halkan válaszolok.
-Nem démon, ez jó, de itt valami nem tetszik nekem. Nézd Lan itt valami kegyetlenül bűzlik. Egy fiúnak látomása van rólunk? Ki vagy miért segítene, hiszen csupán egy kristályszobrot akarunk visszaszerezni. Alkonyatig még van időnk, ha akarod vizsgáld meg a kutat közelebbről, ha gondolod, de légy nagyon óvatos!
Veszek egy mély levegőt és körbenézek a rögtönzött ispotályban. Borzalmas látvány...
-Vjírgas családjának kéne írnunk levelet, de úgy gondolom, hogy nem lenne helyes több jelzőpontot magunk mögött hagyni, hogy merre is járunk. Megmondom mi a tervem. Hallgatunk a fiúra... ne kérdezd miért, én sem tudom. Alkonyatig van még időnk, a fogadóstól veszünk tartós élelmet, és felszerelkezünk a szabad ég alatti éjszakázásra.
Szerző: Enor ak Mverrys (http://url=http://www.onlinemagus.hu/forum/memberlist.php?mode=viewprofile&u=3728)
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:47:04
Helyszín: Queboa, kisváros
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A kút
Résztvevők: Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A fiúcska aurája halovány, akárcsak legtöbb kortársáé. Mint vidáman csobogó patak, állapítja meg Lan. Egy oda nem illő, halovány, - leheletnyien füstös sárgás-barackos - íz vonja magára figyelmet. Egy aprócska varázs szövete munkál a gyermek csukóján. Odapillantva egy pár koszlott színes madzag, s egy körömnyi, rajta fityegő megfeketedett, feltehetőleg ezüst korongocskát látsz, mely talizmánként viselkedik, s tartja fent a varázst...
A fogadó fele a Lan felnyitott harmadik szemmel semmi különöset nem lát a kút körül. Ellenben a fogadó körül fél tucat bandolát lát repkedni, ahogy keresik a bejutás lehetőségét – de a szélcsengő hangja távol tartja őket, mint valami kristályfal. Felnyitott harmadik szeme egyből odavonzza hozzá a bandolákat, mint éjjeli lepkéket a lámpás. Immár körülötte repkednek, de erőtlen támadásaikat könnyedén visszaveri.
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:47:57
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A kút
Résztvevők: Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A sejtésem beigazolódik ám a fiatal gyermeket nem szellemlény hanem művészi varázs érintette meg. Egyenlőre nem kívánom feszegetni a talizmán eredetét lehet, hogy az őszinte gyermeki választ is hamis emlékek vezérelnék hiszen a varázs is roppant finom darab nyoma sincsen benne durva nyerseségnek inkább egy kifinomult desszertre emlékeztet. Egyenlőre nem kívánom Zev úrfit terhelni a folyton változó és egyre jobban kibomló mágikus képről.
- Uram szerintem is menjünk bele a háttérbe húzódó bábjátékos kívánságába egyenlőre, roppant kifinomult finom mágiát használt, és sugalmazott akaratát akár önszántunkból is választhattuk volna. Ki tudja milyen durva eszközökhöz folyamodik ha nem a számára tetszetős lehetőséget választjuk utunk során és egyenlőre szinte semmit sem tudunk róla, ködbe burkolózik. Majd ha felszállt a köd és többet tudunk a bábmesterről eldöntjük mitévők legyünk.
Egyetértek egyenlőre sem a hely, sem az időpont nem alkalmas, hogy hírt adjunk a Vjírgas családjának a veszteségről mi őket érte. Majd Ardúniához közelebb vagy mikor sikerül az Anartÿss ház defensorával kapcsolatba lépnünk beszámolunk a gyász tényéről.
Engedelmeddel most míg világos van megvizsgálom a kutat tüzetesebben, utána természetesen segítek az azonnal továbbindulás készülődéseiben, ám valószínűleg Kékprém jobban tudja mire lesz szükségünk a szabadban táborozáshoz.
Meghajlok feléjük, majd a kút felé veszem az utamat. A sziporkázó fényben csalóka békét áraszt a börtönné nyilvánult kút.
<Vajon milyen démon lehet kit egy veterán légiós képes elzárni egy hűvös kútban. Oly keveset tudok e félelmetes múlt ködébe vesző kreatúrákról, mondhatni csak legendák szintjén ismerem őket. Hisz nem vagyok démonvadász... A démonok ismeretének kiváltsága csak a napcsászár rendíthetetlen hűségű démonvadászait illeti meg…. Biztos nem véletlenül…..>
Miközben a kút felé sétálok lágy kézmozdulatokat végzek, összerendezem gondolataimat megacélozom szellememet szükségem lesz teljesítőképességem csúcsára. Felnyitom Harmadik Szemem és bepillantok a kút káváján keresztül a hűvös félhomályba kinyújtva szellemkezem idegen aurák után kutatva.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:48:44
Helyszín: Queboa, kisváros
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: Kezdetek
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Lassan lépteted lovadat Queboa császári útján, s közben kerülgeted a kisebb-nagyobb ágdarabokat, kidőlt fákat. Komoly ítéletidőtől menekültél meg az egyik kereskedőállomás vezetőjének hála – gondolsz bele. Mikor még egy fia felhő sem volt a verőfényes égen, már mondta, hogy o nem indulna el a helyedben – várna vele egy fél napot. Eleinte azt gondoltad, hogy csak így akar vendégeket fogni, de mikor láttad, hogy mások is megfogadják a tanácsát – meggondoltad magad. Pláne mikor Draquamor nevét is megemlítette. Úgy tűnik, hogy igaza volt. Vajon megérezte a csontjaiban, vagy megsúgták a szellemek? Végül is mindegy. A kereskedőállomást elkerülte a vihar, de a tornácról lehetett látni a távolban baljóslatúan gomolygó fekete felhőket, és az időnként lecsapó villámokat, melyek hangjára még így is összerezzentek az utazók.
Valójában ez az első távolabbi utad mióta az Anartÿss család a „védőszárnyai” alá vett, eddig csak kisebb megbízatásokat kaptál. Most sem neked kéne itt lenned – mélázol el – hisz csak azért téged küldtek, mert Raus – a rangidős futár – kificamította a bokáját, s téged javasolt maga helyett. .
A Ház feje, Sertias úr nyomban magához is hivatott.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/Vil%C3%A1g54.JPG)
A sÿtisi palazzo egyik pazar dolgozószobájában fogadott, a nagyméretű, ívelt ablakokon át a nap ragyogta be a tekercsekkel teli helyet.
Még most is fel tudod idézni azt az enyhe méhviasz illatot, amit ott akkor éreztél. A családfő helyi születésű, idősödő, vékony férfi drága ruhákban. Hosszú éj-fekete haját finom vésetű ezüst gyűrűvel fogta össze hátul lófarokba. Egy pillanatig rád vetette tekintetét, szinte érezted magadon a súlyát, ahogy felmért, mint valami portékát. Egy mögötte álló szolga – halkan súgott neki valamit, majd az úr intésére távozott. Seratis úr a sárkány intarziás íróasztal mögül lassan felállva kis sÿtisi akcentussal ugyan, de tökéletes miracleai nyelvjárásban megszólított – életedben először:
-Jöjjön ide!
Szólt halkan, de kiérezted belőle a hatalom súlyát. Ahogy közelebb mentél, észrevetted, hogy két frissen pecsételt levél hevert az asztalon – az egyik egy menlevél, a másik pedig egy lezárt levél, a Ház pecsétjével.
-Egy levelet kell kézbesíteni a fiamnak – aki utoljára Aquas városának kereskedő állomásától küldött nekem levelet. Kezdi el magyarázni a részleteket, közben a levelekre tesz kezét.
–Hajóra száll, majd Aquastól lovon folytatja az utat – úgy néz ki, hogy a szárazföldet választották a tengeri út helyett. Ha kell, Queboán át egészen Ardúniáig keresse őket, mert oda tartanak. De nem lesz nehéz feltehetőleg a nyomukra bukkannia. Négy embert kell keresnie; Az Anartÿss Ház arany signumos kardnemesét - Zevran Anartÿsst, valamint a mentisét - Lan Ro-Ryent, ezen kívül egy miracleai harcost - Vjírgas Margalost, és a legszembetűnőbb nyomot – egy nadort, Kékprém Keelutot. Mivel kettejük közülük nem igazán kedvelik a csillagos ég alatti táborozás körülményeit , feltehetőleg inkább a fogadókban, kereskedőállomásokon szálltak meg esténként. Ott biztos emlékeznek rájuk. Eddig gondolom világos. Az útra megkapja a menlevelet, és ötven arqu költőpénzt, mellyel nem kell elszámolnia.
Elgondolkodva nézett ismét végig rajtad.
-Raus, a futár azt mondta, hogy maga azért tud vigyázni magára. Nos, ez örvendetes, mert a fiam leveléből arra a következtetésre jutottam, hogy lehet, hogy nem árt még egy kis segítség neki. Ezért a levél kézbesítése után nem visszajön, hanem legjobb tudása szerint segíti a csapatot céljaik elérésében. A többit majd ok elmondják.
Mondandója befejeztével egy dagadó erszényt és két levelet tolt eléd az asztalon, a sárkányminta szájára.
-Imhol a szükséges javak. Van kérdése? Ha nincs, akkor készüljön az indulásra – estefele indul az Aranyszem nevű kereskedőhajó Aquasba, azt el kell érnie.
Nézett rád, majd elbocsátólag intett.
Még aznap este hajóra szálltál, s egy napnyi hajózással Aquasba ki is kötöttetek. A Házfő jól mondta – a nador és az arany signumos gazdájára mindenhol jól emlékeztek, ráadásul ok kerültek, és gyalog vannak – te meg lóval. A pár napos hátrányodat sikerült pár órásra csökkentened – s még csak Queboában tartotok.
Vajon miért megy egy nador és egy arany signumos kardnemes együtt Ardúniába? Ezen gondolkozol, miközben a távolban megpillantasz egy, a vihar által erősen megtépett kisvárost. Ahogy közeledsz, látod, hogy az emberek a romokat próbálják meg eltakarítani a kis ligetekben, illetve a sérülteket ellátni, vagy túlélőket keresnek. Legalább három, pokróccal letakart test mellett haladsz el az úton, ami azt mutatja, hogy igencsak vad vihar volt. A városkában még rosszabb állapotok uralkodnak. Elsőnek az errefelé majdnem minden települést belengő frissen sütött kenyér illatának hiánya tűnik fel, majd beljebb a hiányzó tetők, egy leomlott épület, megannyi szabadon futkározó tyúk, nagy mennyiségű szemét és lom vonja magára a figyelmedet.
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:49:37
Zevran Anartÿss
-Menjél csak Lan, de óvatosan, ha igazad van, akkor a kútban levő valami éppúgy lehet ártalmatlan és életveszélyes egyaránt.-suttogom a mentisnek mielőtt hagyom, hogy menjen.
Ezután a nadorhoz fordulok, és szépen megkérem, hogy segítsen majd felkészülni az utazásra és éjszakázásra a szabad ég alatt, mivel ebben nincs rutinom. Hagyom had morfondírozzon rajta, vagy amit csak akar. Ez a megközelíthetetlen és legyűrhetetlen maszk amit állandóan mutat, eddig még nem volt a hasznunkra.
Felállok és a fogadóshoz lépek.
-Tudom, hogy a vihar nagy károkat okozott, és némelyik nem kifejezhető pénzben, csak könnyekben. Ezeknek a sebeknek az ellátása sok időt és odafigyelést igényel, mégis kérném, hogy segítsen. Még ez est leszállta előtt tovább indulunk társaimmal, és szükségünk lenne élelemre, valamint felszerelésre ehhez. Hol szerezhetnénk be az utóbbit a városban?
Válasza után a köszönet jelét rajzolom a levegőbe, és egy aranyat csúsztatok a tenyerébe. Nem tudom mi indított meg... mióta kikerültem drága szülővárosomból, sok dolog történt és másképp tekintek a dolgokra. Érdekes tapasztalatok várhatnak még ezen az úton, lehet ezért is választott apám a feladatra?
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:50:24
Vanina
(még Sertias Anartÿssnál)
Raus ballépése nekem ajándék :D Én csinálom a világon a legjobb munkát: fémet viselhetek fegyverként és utazhatok szabadon. Majdnem szabadon, de amennyi jár nekem, azt maradéktalanul kihasználom :) Világot látok!
Hívatnak, engem, és nem a család régebb óta szolgáló futárjainak valamelyikét. Megvakarom a fejem, ez érdekes lesz. A szolganép nagyon jól tudja, legfeljebb csak makogom a nyelvüket. Az meg a család fejének nagyon kevés lesz! Főleg hogy eddig uraságokkal alig beszéltem. Mondjuk ki: soha. Ha szólt is nemes nevére írás, közvetlenül a címzett kezébe kézbesítenem eddig nem kellett. Az olyan küldeményeket a Raus-félékre bízták.
Hogy is mondta a háznép? Túl kurtán se szóljak, mert az sértés, de ne is locsogjak, mert a szolganép szószaporítására itt senki se kíváncsi. Ha valamit tudni akarnak a copfosok, úgyis megkérdik maguktól. Oh, utóbbitól nem kell tartani, a nyelvükön csak egyszerű mondatokat tudok fabrikálni.
Copfosok. Gondolatban így neveztem a nemeseket. Ez felérne egy halálos sértéssel, ha kibukna a számon. De csak az olyanokra ragasztottam, akik csak rangjukban nemesek, életükben nem oly példát mutatnak. Milyen ritka is az olyan! Láttam egyáltalán? :) Ne legyünk szigorúak, elvétve akad. Vak tyúk is talál szemet :D
A ház ura például nem copfos.
A hely, ahol laknak, pompázatos. Ritkán van ide bejárásom, van mit nézni. Ha nagy tükör mellett haladnánk el, futólag biztos megnézem magam benne. Ó, te hiú fehérnép, hiába adtak a combjaim közé lovat, kezembe meg íjat, le se tagadhatnám nememet!
Egyenesen az úr dolgozószobájába vezetnek, az ott lévő illat tetszik, s az intarzia is.
A helyi illem cifra még nekem, maradok katonás, azért még senki nem rúgott farba: megérkezvén fegyelmezetten fejet hajtok, aztán kis terpeszbe állok, hátam mögött összekulcsolt ujjakkal. Odahaza erre mondták azt: "Pihenj!"
Szemem semmikép se vetem Sertias úr arcára, vagy uram bocsá', egyenesen a szemére. Mellkasának közepe jó pont nekem, amin tekintetem pihentetem. Így is érzem, engem néz.
Közelebb hív, lépek is. Tiszteletteljes távolságot tartok így is. Magáz, mert idegen vagyok neki, viszont hazám nyelvén szól, ami megkönnyebbülést hoz. Nem kell makognom.
Pillantásom lesiklik a levelekre, aztán vissza az úr mellkasára. Figyelmesen hallgatom a szavait. Hajóút. Tehát újabb csókokkal illethetem a nyakamba fűzött követ. Vízen ringani egy lélekvesztőben nem nekem találták ki. A hajótest alatti folyékony mélység változékony. Úszni más benne. Van vele kapcsolatom. De amikor deszkák választanak el tőle!
Zevran neve ismerős. Az úr egyik fia. A többiekről fogalmam sincs kifélék. Sebaj, a hallottak alapján nem lesznek szürke szamarak a ködben.
- Igen, uram, eddig világos, köszönöm a költőpénzt – nyitom ki a szám, jelezve, figyeltem ám.
- Példás kiképzést kaptam hazámban, ha szükséges, azt a csapat szolgálatába állítom.
Egyetlen kérdésem van, mikor felteszem, a szemem a férfi állára kúszik:
- Engedelmével, egy kérdésem van csupán: ha feladatom ellátása közben életet kéne kioltanom, azt szabad vagy az Anartÿss ház nem nézné jó szemmel? – tudakolom meg határaimat.
Válaszát megvárom, aztán magamhoz veszem a menlevelet, a kézbesítendő üzenetet, a költőpénzt és felkészülök az utazásra. Este már az Aranyszemen futok ki. Tetszik nekem a hajó neve.
(már az úton)
Queboában nagyot vágtázom. Ló nyergében élet az élet! Szinte repülök. Vigyorgok. De ez csak addig van így, míg a vihar lehetetlenné nem teszi, hogy az út további részében is így tegyek. Nagy égiháború dúlt szállásomtól odébb, elhűlve néztem a villámok csapkodását. Nem szívesen lettem volna ott!
Másnap is elmélázgatok, egy kényelemhez szokott úr mért kerekedik fel gyalog ilyen messzire. Gondolatban sejteni vélem, el fogja kérni a lovamat, nehogy caplatnia kellejen egy futár mellett aki úgy magasan, kényelmesen ellát a feje felett!
A vihar alaposan megtépázta a települést, ahova érkezem. A drága jószágok szanaszét futva, a házak tetejüket veszítették és emberéletet is követelt az ítéletidő. Visszafogottan szemlélődöm, óvatosan kerülgetem a vihar romjait. Életek munkája mehetett tönkre.
Lovamat közelebb vezetem az egyik helyihez, s mivel nem tudom, itt milyen nyelvben beszélnek, abrínul próbálok elébb szót érteni, mégha abban is felületes a tudásom:
- Én kívánom, hozzanak az istenek az jót hamar! Te nem látol ilyen jel vagyon hosszú haj úr és társ aki nador? – mutatok signumomra. Ideje pontosítanom, merre is leledzik a címzett.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:51:51
Helyszín: Queboa, kisváros
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: Párbeszéd
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
"- Engedelmével, egy kérdésem van csupán: ha feladatom ellátása közben életet kéne kioltanom, azt szabad vagy az Anartÿss ház nem nézné jó szemmel? – tudakolom meg határaimat."
A házfő ennél a kérdésnél hümment egyet, majd meglepetésedre elég őszinte választ ad.
-A kérdés érdekes, mert többféle válasz adható rá, ahogy egyre finomabb részleteit bontjuk ki. Ha egyszerű választ kell adnom, azt mondanám, hogy a Ház érdekében bárki élete elvehető, bármilyen eszköz megengedett. De gyakorlatilag ez nem igaz. Valójában mindent szabad, ami nem tilos – vagy valljuk be – ugyan tilos, de nem derül ki később. Ezen dolgok mérlegelése viszont nem az ön feladata lesz – erről Zevran utasításai lesznek a mérvadók.
Majd utána már elsétál melletted, s neked hátat fordítva az ablakból gyönyörködik a Palotanegyed látványában.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A fekete, rövid hajú, poros ruhájú harmincas férfi, akit kinéztél magadnak éppen egy tyúkot próbál becserkészni – kevés sikerrel. Hangos pi-pipi-pii! hívással próbálja meg magához édesgetni, de annak jelenleg még a szabadságvágya felülkerekedik éhségén, s fürgén futkározik a férfival nyomában.
Ahogy közelítesz a férfihoz, egy pillanatra megáll, s rácsodálkozik fegyvereidre, lovadra. Dühösen fúj kettőt, köp egy hegyeset, és ismét a tyúk után indulna, mikor megszólítod. Meglepetten néz rád, hisz felettébb ritkán akarhatnak tőle valamit olyan gazdag harcosok, mit te.
Mondandódat végighallgatja, s o is tört nyelven válaszol, miközben rázza a fejét - bár szemedbe nem mer nézni:
-Nem tud. Itt csak csirke és rom. Kérdezz Légió!
Válaszolja lesütött szemmel, majd kezével a tisztelet jelét rajzolja sután a levegőbe.
-Asszony!
Csattan mögötted egy erőteljes férfihang – abrín nyelven. Felé fordulva nyúzott arcú légióst pillantasz meg, ahogy határozott léptekkel közelít.
Szinte már ösztönösen nyúlsz a menlevélért, hisz utazásod alatt eddig is legalább ötször elkérték a Császári Légió őrjáratai. kifaggattak arról, hogy kikkel találkoztál az úton, került-e valaki bajba, vagy láttál-e valami gyanús dolgot. Nem is kell csalódnod, a következő szó amit kiejt a száján téged igazol:
-Menlevelet!
Majd ahogy a közeledbe ér kezét a fegyvere markolatára helyezi, s úgy lép hozzád. Viszont ami ezután történik teljesen váratlanul ér. A kezét leengedi, s jóval barátságosabban kérdez, bár arcán rosszul titkolt bosszúság tükröződik.
-Miben segíthetek? Mit keres?
A menlevélre nem is kíváncsi. Ahogy neki is elmondod, kezével a városka belseje fele int miközben mondja:
-A főtéren voltak fertályórája. Talán a fogadóban vannak.
Majd ha nincs több kérdésed elfordul tőled, és továbbindul az egyik kis utcácskában. Még hallod ahogy az orra alatt dörmög holmi csellengésről, kompániáról és púpról.
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:52:39
Helyszín: Queboa, kisváros, fogadó
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A kút
Résztvevők: Zevran Anartÿss
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Keelut válasza megnyugtató – komolyan biccentve csak annyit mond, hogy Nadír vendégszeretetében nem fogtok csalódni. A fogadós pedig miután meghallgatta a kérdésedet, elgondolkozva válaszol:
-Élelmet tudok adni nemes uram, mert a tetőt és az ott felaggatott sonkákat nem vitte el a vihar. Felszerelést pediglen nem hiszem, hogy ma tudna vásárolni – talán holnap reggelre érnek vissza a boltok tulajdonosai. Igaz, hogy ha csak szövetárúra van szüksége, azt beszerezheti – mert a szabó abban a sarokban van ni!
Mutat kezében egy törlőkendővel az ajtó melletti sarokba, ahol egy férfi asztalra borulva alszik üres butéliás üvegek között. Oda pillantva látod, hogy bizony a vihar elől az italba menekült. A fogadós mély meghajlással teszi el a pénzt, s szolgálatkészen meg is kérdi:
-Felkeltsem, jó uram? Szüksége van valamire? Vagy hagyjam szegény párát tovább pihenni?
Kérdezi érdeklődve, miközben tekintetét a csizmádon nyugtatja.
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:53:11
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A kút
Résztvevők: Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Elmédet felkészítve a várható nehézségekre amíg haladsz a kút fele. A gyerek nem messze tőle kavicsokkal játszik. Érkezésedre érdeklődve felpislant, s figyeli, hogy mit csinálsz. Ahogy a kúthoz érve lesöpröd a deszkákat borító törmeléket – visítva elszalad. Pár méter után elhallgat, s látszólag tipródik, hogy mit is csináljon. Végül győz a kíváncsisága, s a közeli fogadó sarka mögül kukucskál kifele.
A deszkákat félretolva finom por szitál lefele, és a gyenge fényben táncot járnak. Odalent nemi mozgást látsz. Nem sokkal a víztükrön valamilyen doboz úszik, s egy alak kuporog rajta. Ahogy felnyitod a harmadik szemedet a kép sokkalta élesebb. Lentről, tekinteted lélekfonalán suhanva posványos szagú karmok csapnak feléd, de elmédről ártalmatlanul csúszik le a támadás. Felméred, hogy mit is látsz odalent. Jól láttad, egy gyenge aura kavarog odalent, s egy jóval erősebb lüktetését is látod a nyakában, mely az imént intézett támadást ellened. Gyorsan levonod a következtetést – meglehetősen nagy az esély arra, hogy az agresszív aura valamilyen tárgyhoz tartozik. Lent sápadt foltként dereng fel egy arc, ahogy lentről feltekint rád.
Írta: Dierol - 2015. Október 12. 18:53:48
Vanina
A csirkés férfi dühösségét és köpködését nem tudom mire vélni, összeráncolom homlokom. Na nehogy már, mert a vihar végigcsapott a faluján onnantól kezdve mindenkivel taplónak kell lenni! Az is lehet, az a vihar nem véletlenül járt erre.
Még jó, hogy kérdésem modort csiholt belé. Tudni nem tudott semmi lényegest, irányított tovább a Légiósokhoz. Emelném is fel a fejem, hogy körbetekintsek, hátha látok is egyet, erre mögöttem rám reccsennek. Bosszúságot érzek. Tisztára, mintha otthon lennék! Ott kiabálnak az idegennel ilyen faragatlanul!
Épp gyúrnám magamban a népemre jellemző mogorvaságot, de ahogy meglátom a Légiós arcát, elillan minden ilyesmi. Csak rá kell nézni: a vihar jól betett neki is, pusztítás után mit várok, üde mosolyt, tárt karokat, mézes hangú "hogy tetszik lenni"-t?
Közeledik felém, lovamat közelebb léptetem, megszokássá vált a menlevél bemutatása, most is azért nyúlok, de aztán mégsem kéri. Nocsak. Biztos nem az orcám szépsége enyhítette meg s töröltette el benne, amit a törvény kimond.
Futólag a ház signumára gondolok, amit nyíltan viselek köpenyem összefogására. Talán annak tudható ez be s többet ért bármilyen menlevélnél? Enyhébb modor de bosszúsággal fűszerezve. Vajon megtudom, mire véljem?
- Segítség jön jól. Én keres a nemes úr, kinek van jel ilyen, jelent Anartÿss ház. Látol volt te ilyen?
Kedvező hírt kapok, úgy fest, pont ebben a rommá fújt faluban lesznek, hacsak tovább nem álltak. Az se baj, mert lóháton beérem őket, mint a pinty.
Több kérdésem nincs, megindulok a hely főtere felé, ahol reményeim szerin a fogadót is megtalálom.
Több minden is átfut a fejemen: vajon a fogadó is összeroppant a viharban? Ugyan Zevrant meg csapatát épen találom-e? Ez kissé idegessé tesz. Róluk morgott-e a Légiós az imént távoztában? Majdnem mindegy. Ha jól is lesznek, hevenyészett nyelvtudásaim közül melyikkel kínozzam az úr fiát?
Eldöntöm, amelyiken majd megszólít. Akkor is, ha az a sÿtisi lesz, amin a legkevesebbet tudok. Gyakorolni kéne amúgy is a nyelvet, vagy sose ragad rám semmi. Ha nem oly cifrán fogalmaz, mint az apja a kérdésemre, nagy baj nem lehet. Ha Sertian úr nem anyanyelvemen felelte volna, amit felelt, biztos egy mukkot nem értettem volna belőle. Azért is így kétszer meg kellett rágnom fejben, mire leszűrtem a lényeget. Eh, otthonomtól délebbre mindenki becsomagolja a lényeget: arcukat pingálás alá rejtik, szavaikat pedig rejtvénybe.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:18:34
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A kút
Résztvevők: Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A tervem már körvonalazódik elmémben, szép rendben visszarakom a borító deszkákat a kút kávájára.
<Nem démon csak egy szerencsétlen lélek kit elnyomása alatt tart egy átkozott varázstárgy…>
Tekintetemet ráemelem a fogadó sarka mögül leskelődő gyermekre és megszólítom.
- Alsin hívd a fogadóhoz Lándzsást beszédünk van vele a kútba zárt démonról szükségünk lesz a segítségére, hogy a démon hordozóját megszabadítsuk az őt gyötrő démontól.
Intek neki amúgy hessegető kézmozdulatokkal, hogy szaladjon miközben visszasétálok a fogadóba. Odabent félrevonom Zev úrfit.
- Jó uram a kútba a helyiek nem egy démont raktak, hanem egy szerencsétlen lelket kit elnyomás alatt tart egy átkozott varázstárgy. Ki kell engedjük a kútból a hordozót és el kell vegyük tőle a átkozott medaliont akkor van esélye a gyógyulásra. A átkozott tárgyat természetesen utána meg kell semmisítsük, nehogy másokat is csapdába csaljon és ismét tönkretegyen vagy démoni cselekedetekre sarkalljon.
Ha a gyermek engedelmeskedett akkor nemsokára ide ér a Lándzsás ki a kútba zárta a szerencsétlent, talán sétáljunk ki a fogadó elé és ott fogadjuk valamint világosítsuk fel a valóságról.
Mondandóm végén csomagomból felcsatolom a lakkozott bőr alkarvédőket valamint a sárkánykardokat is magamhoz veszem bársony tokjukban egyenlőre.
<Remélem nem lesz rájuk szükségem…. Talán puszta kézzel is sikerül letépnem a medaliont a szerencsétlen nyakából…. >
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:20:16
Helyszín: Queboa, kisváros
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: Találkozás
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A megadott irányba elkezded léptetni a lovaddal. Mögötted a légiós és a helyi társalgásba kezd olyan nyelvjárásban, amit alig értesz. Az utcán a nagyobb akadályokat kerülgetve haladtok előre, miközben lovad patái alatt ropog a törmelék. Amerre elhaladsz, az emberek abbahagyják foglalatosságukat, és jól megnéznek téged, lovadat, tiszta ruhádat, fegyvereidet. Valahonnan az úti célod felől rémült gyerekvisítást hallasz, mely olyan hamar elül, ahogy érkezett. Közeledvén, látod, hogy az utca végében már eltűnnek az egyre szebb házak, és nagyobb teret ölelnek körbe. Egy fiatal fiúcska érkezik onnan futva, és szalad el melletted valahova.
A térre érkezvén megpillantod a fogadót, mely úgy tűnik, hogy épségben átvészelte a vihart. Jókora zsúptetős, földszintes épülettömb, melynek falait fehérre meszelték. Elléptetsz a jó két alak átmérőjű kút mellett aminek tetejét gondosan bedeszkázták. A lovat a fogadó előtti itatónál ki tudod kötni, bár víz nincs benne.
A fogadóba lépve egy fagerendás mennyezetű helyiségbe jutsz, amiben elég sok ember összegyűlt. Az asztalokat összetolták ágyaknak, rajtuk sebsültek fekszenek. A falaknál körben vannak a padok, rajtuk elcsigázott rokonok, könnyebb sérültek ücsörögnek. A sérülteket két férfi próbálja meg szerény eszközeivel ellátni, feltehetőleg apa és fia. Jelenleg egy korosabb asszonyságnak kötözik a karját. Beljebb a fogadós készít össze egy kisebb batyunyi élelmet egy vékony, hószín bőrű férfi mutogatásai alapján. Kicsivel arrébb két férfi beszélget. Egy tar-kopaszra borotvált férfi magyaráz halkan valamit egy nálánál magasabb, hosszú éjfekete hajú sÿtisi kardnemesnek. Ruházata egyszerű szabású és visszafogott, de pantallóját ezüst szálú hímzés díszíti és egy széles sötétzöld selyemöv övezi derekát, melybe quilljeit tűzte, és mi fontosabb; az Anartÿss Ház ezüst szimbólumát viseli. A nemes ruházata már nem ilyen visszafogott, de a signumát nem látod, mivel éppen háttal áll neked.
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:20:53
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A kút
Résztvevők: Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Ahogy visszazárod a kutat, és szólsz a gyermeknek, az végighallgat, biccent egyet, majd elszalad valamerre.
A fogadóban éppen Zev úrfit tájékoztatod a kint tapasztalt eseményekről, mikor új vendég érkezik a fogadóba. Nem is igazán foglalkoznál vele, ha helyi lenne - de nem az. Egy határozott vonásokkal rendelkező nő az. Harcos – skatulyázod be gyorsan. Legalábbis a rövid haj, borvért, és a fegyverek ezt sugallják. Óhatatlanul is a signumára szegezed a tekintetedet, hogy megtudd kinek tartozik hűséggel. Ekkor ér meglepetés: az Anartÿss Ház jól ismert acél szimbólumát ismered fel...
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:21:31
Vanina
Méregetnek a helyiek, próbálok nem tudomást venni róla. Ez eszembe juttatja, amikor frissen álltam szolgálatba az Anartÿss Háznál, akkor a szolganép is ugyan így bámult, meg egy páran, akikkel szállásom közös volt s hasonló feladattal bízták meg őket mint engem, kérdezgettek, csak utóbbi esetben hamar kiderült, nyelvet kell váltaniuk, ha feleletet is szeretnének.
A visítástól ráncba szalad a szemöldököm. A hangoskodás nem tartozik a kedvenceim közé. Az elfutó gyerekkor arra gondolok, talán ez visongott az imént.
A fogadó láttán azért éled bennem a remény, a címzett egyben lesz. Furcsa mód, a vihar mintha a jobb módúakat megkímélte volna, de a szegényebbeket csúfan megtépázta. Még a vihar is válogat, a gazdagok javára.
A bedeszkázott kutat nem értem. Csak nem dög került bele a viharral s így jelzik, senki se igyon belőle?
A lovat kikötöm, s habár nem az enyém, szeretettel érintem meg a homlokát. A neve F-fel kezdődött, de nem tudtam kiejteni. Ez is a bajom néha a sÿtisi nyelvjárással :P
- Majd kerítek vizet - dünnyögöm az orrom alatt anyanyelvemen.
Az íjamat rajta hagyom, úgy se venné el senki, hamarább törnék el a kezeit miatta, viszont norhorom jön velem. Az üzenet eddig is nálam volt, azt nem kell előbányásznom sehonnét.
A fogadó belülről inkább néz ki gyógyító épületnek, mint fogadónak. Rájövök, ide húzódhattak be a vihar ellen s ezt nevezték ki most ellátó helynek. Hálás lehetek azért, megúsztam a vihart.
Visszafogottan nézek körbe, senkin se állapodik meg a pillantásom egy fél szívdobbanásnál tovább.
A fehér bőrűnél ez a módszer megtörik. Kirí a többi közül. Szólt az úr, nador is van velük. Ő lenne az? Már emiatt is jobban megnézem, az arcát is, aztán folytatom a keresgélést.
Kopasz egyénekkel se gyakran futok össze, nem hiába szánok rá szintén több időt. Meg is éri, ékes ruháján túl - hozzám képest talán csak a parasztok vannak rosszabbul öltözve- ismerős jellel van ellátva. Úrféle ez is, csak hajatlan fajta. Ilyet se láttam még.
Ha azt hittem, a kopasz van cifrán öltözve, elszámítottam magam, mert a nekem háttal álló hosszú hajú nemes messze túltesz rajta.
<Talán ő lesz az, csak látni kéne szemből.>
Úgy is lépek, hogy máshonnét lássam a kardnemest és ha benne az úr fiára ismerek, ideje megtennem, amire utasítottak: közelebb menni és meghajlást követően átadni a levelet.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:22:25
Zevran Anartÿss
<...Nadír vendégszeretete... hát ez tényleg megnyugtató...> gondolom mérgesen magamban. Csodálkoztam volna, ha a nador értelmezhető választ ad, de próbálkozni lehet.
A fogadós legalább tud élelemmel ellátni minket. Ez megnyugtató, de jobban örültem volna, ha tud szolgálni valaki sátorral, vagy pokróccal, vagy a morádok tudják mit kéne még vennünk egy ilyen útra.
-Ne keltse még fel, had pihenjen... még van időnk.-Közben Lan visszatér a kúttól. Végül is megnyugtat, hogy nem egy valódi démont rejt a kút, de hogy meg akarja szabadítani attól a varázsmedáltól, és még azt meg is akarja semmisíteni... Hát ez nem tölti meg lelkemet békével és boldogsággal.
-Meg tudod csinálni Lan? Biztos, hogy ezzel nem kevered veszélybe magad és az utunkat? De ahogy látom, már megtetted az előkészületeket.
Ekkor veszem észre, hogy Lan nagyon figyel az ajtó felé, sőt kifejezetten meglepettnek tűnik, így hát én is arra fordulok, hogy megnézzem az újonnan érkezettet. Utálom, ha a hátam mögött történik valami, óhatatlanul óvatosan a víquor felé csúszik a kezem.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:23:25
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A viharvert fogadó
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Minden tiszteletlenség nélkül párat hümmentek mielőtt megszólalnék, miközben a alkarvédőket igazgatom.
- Úgy gondolom uram nem hagyhatjuk, hogy egy lelket még ha nem is teljesen ártatlan teljesen elemésszen egy átkos varázs. Biztosat nem tudhatok hisz nem vagyok jövőlátó, ám a Lándzsás már egyszer megfékezte a hordozó személyt így az Ő mágikus akaratán nem képes fogást találni a varázs, ha rosszra fordulnának a dolgok segíthet a tárgy megszerzésében a hordozótól.
Nem véletlenül hívattam a fogadó elé a légióst, ha megérkezik bővebben megbeszéljük a teendőket. Nem szeretném ha ez a tárgy miután kifacsarta és elemésztette a mostani hordozót újabb áldozat után nézne.
Aztán megpillantom Vaninat a Anartÿss ház harcos nőjét.
<Érdekes, hogy a Anartÿss milyen sok vékony szállal kötődik a zord és nyers északi birodalmakhoz ez valami furcsa egyensúly teremtési kényszer lehet a házfőnél, ahogy a szilaj északi vért elegyíti a kifinomult nem egyszer dekadens sÿtisivel. Ezen a későbbiekben még érdemes lesz meditálni. Az „öreg” Anartÿss roppant agyafúrt és előrelátó elme.>
Az úrfi is kapcsol újdonsült figyelmem irányába fordul az elmúlt idők gyanakvásával ötvözve reakcióit. A nyugtalansága láttán féloldalasan elé lépek.
- Uram ha megengeded, megérdeklődöm mi szél hozta erre Vaninat.
Négy határozott lépéssel átszelem a köztünk lévő távolságot, majd felszegem a fejem, hogy kompenzáljam a magasságkülönbségünket. Egyenesen a szemébe nézek és a könnyebbség kedvéért északi abrín nyelvjárásra váltok bár ehhez erősen összpontosítanom kell, hogy a csekély tudásom minden morzsáját használni tudjam.
- Üdvözöllek észak szülötte Vanina. Milyen cél vezérelte erre utadat? Talán híreket hoztál az Anartÿss ház bölcs főjétől?
Kíváncsian várom a válaszát.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:24:09
Vanina
A nemes tesz egy félfordulatot, meglep, hogy keze egyből fegyverére vándorol. Ugyan mi üthetett belé? Ahogy eddig észrevettem, a sÿtisiek elég könnyedek, ritkán viselkednek ilyen... láthatóan bizalmatlanul. Jobb szeretnek félreérthetők lenni, és aztán miracleai legyen a talpán, amit mondanak vagy tesznek azt szó szerint kell venni, vagy keresgélni kell a mélyebb, árnyaltabb értelmét. Hirtelenjében nem tudom, örüljek, hogy ezúttal a nemes egyértelmű, vagy kezdjek el aggódni, mi a búbánattal érdemeltem ki ezt. Mert hogy nem szolgáltam rá, abban sziklaszilárdan biztos vagyok.
<Ha az úr fia ilyen "kedves", nehéz szolgálat lesz.>
A kopasz uraság határozottan megindul felém. Réges-régen, lánykoromban ezt fenyegetésnek fogtam volna fel és önvédelemre kész pozíciót vettem volna fel, de Mada megtanított rá: a határozottság nem mindig egyenes értékű a támadással. Küzdjem le védelmi késztetéseimet, ha nincs okom rá, hallgassak rájuk.
<Csak nyugalom. A család jelét viseli, nem ellenség!>
Katonásan s mégis nekem kényelmesen, kis, stabil terpeszben megállok.
Alacsonyabb nálam, de ettől nem érzem úgy, kevesebbet érne. A termet ebben nem meghatározó.
A szemembe akar nézni, ezt meg én nem akarom. Sértés vagy sem, aki így direkten akarja ezt tőlem, attól mindig összeszorul ösztönösen a gyomrom.
Megfeszül az állam, inkább kopasz fejére függesztem a tekintetem. Mada oktatása ide vagy oda, még mindig nem tudok megbízni más tekintetében. Hiszen azon át oly sebezhető az ember... Más lenne, ha ismerném, ha tudnám, hányadán állhatok vele.
<Hogy is hallottam egyszer a szolgáktól? Az egy dolog, otthon milyen ragadványnévre tettem szert, de ők is kiötölnek lassacskán egyet "Hunyt szemű". Ha viszont rám parancsol, muszáj leszek rávenni magamat...>
Mivel kiléte előttem ismeretlen, viszont nem tudok nevet említeni, meghalásomat követően:
- Üdvözlet, sÿtisi úr, aki visel Anartÿss család jele. Üzenetet hozal Zevran Anartÿss úr. Üzenet szól saját kezébe.
A hangomba tiszteletet csempészek, halkan beszélek. Ha már nem néztem a szemébe, ne higgye azt, rossz szándék vezérel. Utam tárgyát, a levelet is előveszem s megmutatom.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:25:17
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A futár
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Vanina testbeszéde ha nem is egyértelműen, de árulkodó, mely apró mosolyt csal szám szegletébe. Szilaj északiak, kik a virtus és zord becsület codex-ük szerint élnek, de tiszta pillantásom zavarja és feszélyezi őket.
<Pedig ha tudnád Vanina, hogy közel s távol én jelentem a legkisebb veszélyt a személyedre…>
Miközben félrelépek az útjából ismét rá kényszerítem tekintetünk találkozására.
- Nem vagyok úr sem nemes Vanina, pusztán csak egyszerű és hűséges szolgája az Anartÿss Háznak mint tenmagad.
Visszaváltok sÿtisi nyelvjárásra és enyhe meghajlás kíséretében folytatom. Utat engedve személyének Zev úrfi felé.
- Akkor nyújtsd át saját kezűleg az üzenetet Zevran Anartÿss úrnak. Hosszú és fáradságos utad végén ez a legkevesebb mit megérdemelsz a nyugodalmas pihenés mellet.
Megvárom míg átnyújtja az üzenetet az úrfinak, ha szükséges úgy is tudni fogom mi áll benne, legalábbis az engem érintő részleteket. Kis csapatunk megfogyatkozásával remélem az úrfi magunk mellet tartja Vaninát mint fürge kardot.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:26:08
Vanina
Az igazat megvallva, nem hiszem, hogy ne lenne rangos személy. Picit össze is ráncolom a homlokomat, tekintetem levándorol az általa viselt családjelre. Újfent megállapíthatom, a signuma nem olyan színű, mint az enyém, öltözete is jóval módosabb anyagból készült, mint a sajátom s még díszítéssel is ellátták, s ez nekem egyből azt jelenti, nálam magasabb pozíciót foglal el. Ugyan azt nem értem, akkor mért nem növeszti meg a haját, ez is afféle új divatirányzat lehet, amit én nem érthetek? Meglehet...
<Sertian úr mondott egy szót, hogy a fia kíséretében van egy mentissz... Igen, valami hasonlót mondott. Ez az úr lenne az? Csak tudnám, mit jelent ez a szó :P >
A kopasz uraság ellép előlem, szabad az utam a címzetthez. Csak nem adja fel, hogy a szemembe bámuljon.
<Essünk túl rajta...> - szívok be egy kis levegőt, s mikor meghajtom fejemet, hogy engedi, odavihessem a levelet a nemesnek, egy pillanatra tekintetem keresztülsuhan az arcán, fel a szeméhez. Így, hajtott fejjel egy óvatos madárhoz hasonlíthatok.
Felszalad a szemöldököm, de gyorsan próbálom rendezni arcomat. Meglepett, hogy jóvágású, de az főleg, amilyen színűek a szemei! Ilyet eddig még nem láttam. A déliek sötétebb bőrét már kezdem megszokni, azon nem akadok fenn, de a szemszínen igen.
Hogy azért-e, mert pofátlan voltam, vagy másért, de a kopasz uraság sÿtisi nyelvre vált. Elnyomok képzeletben egy nagy sóhajt. Az egészből csak a nemes nevét és az úr szót értettem, s az üzenet szót csak találgatom, az volt-e, vagy valami más.
A nemes elé lépek, meghajlok, szigorúan csak a mellkasára vagyok hajlandó nézni, annál feljebb nem, úgy, ahogy otthon az apjánál.
Felé nyújtom a levelet, közben muszáj vagyok sÿtisiül beszélni, akár rossz a kiejtésem, akár nem. A másik uraság már megadta az alaphangot:
- Ez volt Szerrtian Anarrtissz úr levél. Szitisz. Ez van Zevrran Anarrtissz úr levél. Saját kezébe.
<Na ezért nem bízták rám még sose, hogy személyesen az uraknak vigyem a leveleket :P>
Az utolsó kifejezést azt betanultam még indulásom előtt, amúgy annyit se tudnék :) Nyelvtudásom hiánya magáért ordít, de nem szégyellem magamat miatta. Mért is kéne? Majd ragad rám, addig meg itt tartok, nem seprem a szőnyeg alá. A sÿtisiek tanult elmék, majd összerakja, mit akartam ezzel mondani.
A levél átadása után két lépést teszek hátrébb, és szokásos pihenj pozíciómban várom, mire utasít majd. Ha az anyanyelvén fogja tenni, az égre fogom emelni a szemem, annyi szent.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:27:05
Zevran Anartÿss
-Jól van Lan, ha biztosnak érzed, akkor segítsünk.
Mikor megpillantom az idegen harcosnőt furcsa érzés fog el. Mintha emlékeznék rá, valahonnan ismerős, de hogy honnan?
<...Hm... a Házunk signumát viseli, ebben az esetben tudom honnan ismerős, de vajon hogy hívják?...Apa felnégyelne ezért, abban biztos vagyok...> közben hallom, hogy Lan emlékezete ismételten jobbnak bizonyult az enyémnél. Hiába, ezt már megszokhattam volna.
Most már teljesen Vanina felé fordulok, de nem lépek közelebb, és a kezem is vissza húzódik a vívókard markolatáról. Nem akarom túlságosan feszélyezni a helyzetet, de az elmúlt napok eseményei és főként a jóslat bizalmatlanná tettek. Kényelmes, hanyag pózban várom, hogy az északi harcosnő elmondja jövetele célját nekem is, mivel a halk beszédéből már alig értettem valamit.
Mikor közelebb lép és belekezd az esetlen mondatkáiba, akaratlanul is elmosolyodom. A vicces benne, hogy láthatóan idősebb nálam. Eléggé kényelmetlen szituáció.
-Üdvözöllek én is, menj és pihenj le, biztosan hosszú és fárasztó utad volt.-átveszem a levelet, és a köszönet jelét rajzolom lágy mozdulatokkal a levegőbe.
Visszaülök az asztalhoz, és kibontom a levelet és neki állok végig olvasni. Vajon atyám mit tervezett számomra... messzire elér az öreg keze. Vagy én hiszem csak azt, hogy messze járunk?
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:28:33
Vanina
A nemes, mire elé kerülök, végre elengedi a fegyverét. Ruházata kész vagyon. A szememnek túl csicsás, de ez legyen az én bajom. Korra az öcsém lehetne, ha lenne öcsém. Aranyifjú, mint hazájában majd mindenki. Gyakran kapják tőlem a copfos nevet a hozzá hasonlóak, no de ne gyártsunk előítéletet. Az urat nem ismerem, és úgy veszem, a szokott, távolságtartó, szolga-úr viszonyra van kilátás kisebb-nagyobb úri passzióval, hangulatváltozással.
A levél átadását követően egy szót nem értek a szavaiból. Még jó, hogy köszönetet jelez, így értem, feladatom itt egyelőre véget ért. Újra meghajlok.
Ő leül, a fogadó tulajdonosát keresem, talán az a fickó az, aki a sápadt bőrűnek csomagol. Megvárom, míg a férfit kiszolgálja, addig elnézegetem az idegent, sokkal fesztelenebbül, mint a kopaszt uraságot s az úr fiát, iszom a kulacsomból egy jót. Amint végzett a kiszolgálással, megkérdem abrín nyelven:
- Üdv! Hol lelek vizet az lovamnak? Mi jön messzi, ló szomjas. Láttam volt, a kút nem jó.
Én ráérek, de a hátas nem.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:29:48
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: A futár
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A levél, amit Vanina átnyújt különleges hajtogatása és a pecsét miatt csak nehezen felbontható - sérülés nélkül már-már lehetetlen feladat. Nem is sikerül szépen felbontani – hiába, ezt a technikát éveken keresztül csiszolgatják. A sárgás papírra lendületes kézírás rótta fel ecsettel a koromfekete szavakat, a lap szélein gondosan festett díszítés ad keretet a szövegnek. Nem az egyik írnok, hanem maga a Házfő kézírására ismerhet az avatott szem:
„Kedves Fiam!
Érdeklödve és felháborodva olvastam leveledet arról, hogy mi történt a Smaragd szigeten. A panaszunkat tolmácsoltam a Carvis Ház queboai képviselöjének, aki azonnali lépéseket ígért. A proregátoroktól személyesen kérte az eset kivizsgálását, és ö maga is lépéseket tett. A sziget falugazdáját - az öregasszonyt, és családját haladéktalanul megfosztotta ezen rangjától és kiváltságaitól. Megtiltotta nekik fejvesztés terhe mellett ebben, és a következö évben a halászatot, vadászatot, a lábas és szárnyas jószágok tartását. A falunak és minden lakójának légyen az férfi, nö vagy gyermek - pedig kollektíven ebben és a következö évben a kereskedelmi, halászati és vadászati jogát függesztette fel, mely a fö élelem és pénz forrása volt eddig a helyieknek, mivel a sziget nem rendelkezik komoly méretü földekkel. Egy biztos – a jövöben megtermelt javak csak az éhhalál elkerülésére lesznek elegendöek a falusiaknak – így legalább lesz alkalmuk elgondolkozni tettük súlyosságán. A Légió pedig azt nyilatkozta, hogy a zsold kifizetését azonnal felfüggeszti, és ha a vizsgálat nekünk ad igazat, akkor utána azonnal meneszti sorai közül a szabályokat megszegö légióst, visszaveszi a felszerelést, és végleg megszünteti a zsold kifizetését. Hogy a proregátor milyen egyéb büntetést szab ki a családra, vagy a helyiekre azt még nem tudom, de amint megtudunk valamit, értesíteni foglak.
Ám idöközben ez eddigi leveleid megerösítettek abban a hitemben, hogy négyen lehet, hogy kevesen vagytok, így úgy döntöttem, hogy a küldöncöt a szolgálatodba helyezem az utazás idejére. Miracleai neveltetése jó szolgálatot tehet, s talán Margalos úr is örül majd egy földijének.
Végül egy apró tanács – hisz most elöször nem távoli rokont, bizonyított szolgát kapsz; ha a komoly maszk mögötti lelket lassan megérted: hüséget nyerhetsz, de ha megsérted - ezt valószínüleg a legnagyobb szükségben meg fogod bánni.
A továbbiakban eseménytelen utazást kívánok:
Sertias Anartÿss"
Ahogy utána Vanina a fogadóshoz fordul, a nador érdeklődve végigméri, és kíváncsian próbál a szemébe nézni, de nem sok sikerrel. Az csak megcsóválja a fejét, de egy szót sem szól, csak lekapja a batyut az asztalról, és elsétál.
A fogadós végighallgatja a kérést, majd válaszol – kissé törve az abrínt:
-Ló lesz ellátva. Fiú megy.
Ezzel int a kezével, s gyorsan hadarva magyaráz egy talán tizenöt nyarat látott suhancnak, aki eddig egy sajttömböt szeletelt az egyik asztalon. Az utasításból a hölgy és víz szavakat érted, a többit sajnos a helyi nyelvjárás miatt csak találgatod. A fiú fejet hajt előtted, megnyugtató hangsúllyal mond valamit, majd kisiet az ajtón.
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:30:35
Vanina
Azt mondják, aki először lát nadort, egyből eldől, egzotikus külsejüket szépnek avagy taszítónak fogja találni a későbbiekben.
Ez az első alkalom nekem most jött el. Hallani többet hallottam a hegyi népről, annak is csak alig merek hitelt adni. Ugyebár a pletyka ferdít, könnyen lehet általa az erőszakot elszenvedett lányból a végére kacér, magának bajt kereső csábító.
Azt hittem, az én bőrömnél nem lehet már világosabb csak a holtaknak. Tévedtem. A nador ebben kenterbe vert. Világos bőre, mi felénk a betegek sajátja éles ellentétben áll azzal, kitűnő egészségnek és erőnlétnek örvend. Ha az a fizikum, amit képvisel annak számít feléjük. A haja színe ugyan ritkaság de azt fogadtam el a legkönnyebben.
Nézelődésem végére már hajlanék is arra, a szeme közé nézzek kíváncsiságból, de lecsúszok róla, addigra végez a pakolással és odébb áll. Arra jutok, a bőre az én ízlésemnek túl világos, és ha a szeme is olyan, akkor úgy fest mint egy kísértet.
Mada mondta, hogy a hegyiek szemébe bátrabban belenézhetek, mások, mint a városi, kikent uraságok. Egy nadornak állítólag benne van a szemében amit gondol, nem forgatnak köpönyeget. Én meg szeretem az egyenességet :)
Rábólintok arra, a kölyök majd ellátja a lovamat. Remélem, "Fifinek", ahogy magamban a lovat elneveztem jól gondját viseli.
- Tud adni egy tál étel is nekem? Nem kell főz, ha nincs rá idő - nézek hátra a sérültekre, elcsigázott falusiakra - jó hagyma, kenyér és - elmélázok, hogy is van abrinul a szalonna, végül lemondok arról, körbeírjam: - és zsír.
Ha valami étket kerít elém, kényelmesen nekilátok elfogyasztani kézzel, a hagymát harapom (nem héjastul, akkor paraszt nem vagyok :D ), mint más az almát.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:31:52
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó
Időpont: tavaszutó, délután
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A fogadós meg sem próbál válaszolni – csak biccent egyet, hogy megértette, és a közeli polcról lekapva egy aranybarna, kerek cipót leszeli a tetejét, ügyes mozdulattal egy erre rendszeresített görbe késsel kivágja puha belsejét. A parázs felett lógó kormos üstből pár merőkanál tartalmas raguféleséget mer bele, és eléd teszi a gőzölgő cipót, a tetejét – amit kanálnak használhatsz, és a belét. Majd egy pillanatra eltűnik a hátsó traktusban, és egy öklömnyi édes hagymával tér vissza, amit eléd tesz. Utána megtörli kezét, és a tűz felpiszkálásával kezd el foglalkozni…
Írta: Dierol - 2015. Október 13. 19:32:41
Vanina
Érdeklődve várom, mit akar szegény cipóval kezdeni, mért belezi ki. Ezt a bánásmódot! :) belemegy a ragu, pilács gyúlik a fejemben, és felismerésemmel együtt először csak mosolyogni kezdek. Tányér helyett cipó! Ehhez is délre kellett jönni, hogy ilyenbe kapjam az ételemet! Felvont szemmel nézem a cipó tetejét. gyorsan kell majd kanalaznom, ha nem akarom, elázzon.
Aztán megérkezik a hagyma és fülig érőre hízik a mosolyom.
- Köszönöm!
Gyorsan letörlöm az arcomról, elvégre vihar után lábadozókkal teli fogadóban vagyok, illetlen lenne vigyorognom, mint a vadalma. Jóízűen nekilátok enni, most érzem csak, majd' kilukad a gyomrom. A hagymát ha kell héjtalanítom én, s aztán jókat harapok belőle. Tudtommal nem készülök csókolózni senkivel, és szeretem a hagymát :)
Csak mikor már az étel felét betermeltem, akkor állok féloldalasan, hadd lám, ki az a másik két fő, aki a két urasággal utazik, és hogy a nador ezek egyike-e.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 20:11:28
Zevran Anartÿss
<...Ehh ez a fránya hajtogatás... nem lehetett volna bonyolultabban mégis?... Hm... apám kézírása...>
Kicsit izgulva állok neki az olvasásnak, megszoktam a hideg zuhanyt az öregemtől. Aztán egy egyre szélesedő mosoly terül szét az arcomon. Csak megkapta az átkozott falu amit megérdemelt... egy életre megtanulják, hogy ki képvisel a hatalmat, és hogy kell velük bánni.
-Lan! Ezt jobb, ha te is elolvasd!-nyújtom a mentisnek a levelet.
Ó de édes a bosszú... alig tudom leplezni, és talán nem is akarom. Tudom, hogy démonok melegágya az érzés, de had élvezzem ki még egy kicsit. Ha nem épp a pusztítás utáni reménytelenség táncának kellős közepén lennénk, most meghúznám azt a jófajta pálinkát, amit magamnál tartok.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 20:25:58
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: Közjáték
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Lassan veszem át a vízjeles papírost és nagy gonddal haladok sorról sorra. Furcsa kettősség kavarja fel lelkemet, egyrészről érzem amint a kevélység démonai elégedetten kacagnak és dorombolnak ám a másik oldalon Itala tanítványa sír és szánja a falusiakat.
<Én figyelmeztettem őket előre, ám ez sem térített őket észhez, a jövőben mindenképpen meggyőzőbbnek kell lennem hasonló helyzetekben. Az Öreg Anartÿss saját kezűleg vettet papírra a híreket és gondolatait ez nagy megtiszteltetés és sokkal nagyobb súlyt ad a levélnek és hordozott üzenetének……>
Az ifjú úr felé fordulok.
- Ha van valami mondandónk, jobb, ha azonnal közöljük. Ha késlekedünk, kifogásként hangozhat. Sőt, jó ha időnként valóban lehengereljük ellenfelünket. Amellett, hogy helyesen beszélünk, a győzelem legmagasabb fokára akkor jutunk, ha megtanítjuk az ellenfelet valamire, ami hasznára válik. Így járhatunk a helyes Úton.
Úgy gondolom a Smaragd sziget lakói megtanulták a tisztelet fontosságát és, hogy ne hagyják magukat legközelebb megtéveszteni és befolyásolni gyűlölködő beszédektől.
Ám lassan fáradjunk ki a fogadó elé, mert valószínűleg megérkezik a Lándzsás reményeim szerint. Jobb lenne minél rövidebb idő alatt elrendezni ezt a kellemetlen ügyet, hogy utána indulhassunk tovább.
Végső igazítások után az alkarvédőkön magamhoz veszem a karcsú sárkánykardokat mik jelenleg még bársonnyal bevont fa tokjaikban pihennek. Kisétálok a fogadó elé és bevárom a Lándzsás érkezését. Amikor megérkezik, beszámolok neki, hogy a kútba nem egy démont zárt, hanem egy szerencsétlen áldozatot kit megbabonázott egy átkos varázstárgy és ezt kell elszakítsuk a hordozótól, hogy utána elpusztíthassuk mielőtt még másokat is megbabonáz.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 20:29:36
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó előtt
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: fogócska
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A levél elolvasása után Lan újabb bölcsességet oszt meg veletek, de sajnos Vanina csak részben érti a mondanivalót, igaz nem is neki szánták. A szavak jó részét ugyan sejti, de a cirkalmas fogalmazás miatt a lényeg elveszett számára. De o nem is ezzel foglalkozik, hanem szemrevételezi a fogadó közönségét – de a nadoron kívül nem lát olyan személyt, aki látszólag az uraság kíséretéhez tartozna. Lan közben még igazít párat az alkarvédőin, kisimít egy ráncot az ingén, majd elindul az ajtó fele Zev úrfival és Vaninával a nyomában.
A téren változott a kép legutóbbi ottjártatok óta. A fiatal suhanc, akit kiküldtek Vanina lovához, jelenleg egy adag friss lócitromot próbál cirokseprűvel egy vödörbe terelgetni, de inkább azt a kis intermezzót figyeli, ami a két alak széles kútnál játszódik. A kút egyik oldalán a Légiós, másik oldalán egy szó szerint viharvert-poros alak, és a kút körül fogócskáznak. A légiós próbálja elkapni, de a másik mindig úgy helyezkedik, hogy a kút köztük maradjon, s közben sodorja lefele a deszkákat annak tetejéről. Közben érezhető bosszúsággal rádördül:
-Állj már meg, Nagyszájú! Ne kelljen kétszer mondanom!
Némelyik deszka a földre, némelyik a kútba esik, ahonnan válaszul csobbanás, majd furcsa-rémült sikoly hallatszik. A légiós erre taktikát változtat: a megmaradt két deszkára helyből felugrik – ilyet mellvértes fegyverestől még nem láttatok. Majd gyorsan végigszalad a tenyérnyi széles pallón – rossz nézni is. Egy rossz lépés, és belezuhan a kútba, de ezzel nem törődik. Futás közben megpörgeti a lándzsát, és a tompábbik felével fejbe csapja a másikat, aki szó nélkül összecsuklik. A légiós ezután óvatosan learaszol a deszkákról, majd gyanakodva néz rátok. Ahogy látja, hogy nem támadtok rá, a lándzsát a földbe szúrja, majd helyi dialektusban odaszól a szájtátó gyerekhez:
-Hozz innom, de jobb legyen, mint amit most lapátolsz!
Ezután hozzátok fordul, a tisztelet jelét rajzolja, és megvárja, míg megszólítjátok.
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 20:33:07
Vanina
Mióta Sÿtisben élek, hozzászoktam ahhoz, hogy javarészt gesztusokból értsem meg a helyieket. Mivel arcra ritkán nézek, marad a hangszín, a kézmozdulatok, a testtartás.
Amíg a nyelvtudásom ilyen gyönge, rá vagyok utalva. Arra sem számíthatok, tekintettel lesznek rám, és lefordítják mondandójuk lényegét, vagy olyan nyelven szólnak hozzám, amit meg is értek. Uraktól ilyen elbánást el se várok, ők egy külön faj, a velem egy rangon lévők meg kedvüktől függően segítenek ki. Vagy nem, mert páran jó viccnek tartják az idegen ajkúak ügyetlenkedését :P
Erre az a válaszom, válogat a hallásom. Sokszor hallom, duruzsolnak sÿtisiül, de oda se figyelek. Azaz úgy teszek, mint aki érti, közben meg nem. Pláne akkor, amikor nem közvetlenül hozzám beszélnek, hanem csak fecsegnek mellettem mások. Amúgy se érteném őket, főleg, ha úr intéz szózatot az alsóbb rangúakhoz. Ha az anyanyelvemen tenné is nagyon figyelnem kéne, kihámozzam a lényeget a tirádából. Mi a fenének kell bonyolultan fogalmazni?! Az csak arra való, elrejtse a gondolatokat és kétségek között tartsa a hallgatóságot: na, most vajon mit is akart ezzel? Kiváló eszköz a nagyzoláshoz.
Szépen megeszem a ragut, elrágcsálom a cipótányért is. A nadort már kiszemeltem. Tőle értelmesebb nyelvezettel megtudhatom, hova készülnek, ő jobban megbecsülheti, ahhoz mit kell vennem útra való étel tekintetében.
A család feje meghagyta, mi a szándéka velem a levél kézbesítésén kívül. Akár beleírta azt a levelébe, akár nem, ahhoz tartom magam, amit Ő mondott. Legfeljebb rám hárul, hogy közöljem a fiával - abrínul, az ég óvjon a sÿtisi nyökögéstől! -, maradok.
Az urak végeztek az üzenet tanulmányozásával és nagyon megindulnak az udvar felé. Rám egy pillantást se vesztegetnek. Tehát a családfő nemes egyszerűséggel nem írt rólam. Sóhaj.
Indulunk is? Kézfejem külső részével sebtiben megtörlöm a szám, a fogadóshoz hajolok:
- Pénz, mennyi? - és kiteszem az ételért meg a ló ellátásáért járó fizetséget.
Nincs időm a nadorral beszélni, követem az urakat. Ugyan nem szóltak nekem, de így teszek. Nem ez lenne az első eset, hogy a magasabb rangúak elvárják, anélkül tudjam mit kell tennem, hogy ők azt megmondanák. Csak úgy ki kéne találnom, ráéreznem! Ezt az ökörséget, már megbocsásson az ég! Mi vagyok én, gondolatolvasó?! Néma gyereknek anyja se érti a szavát! Szeretem, ha egyértelmű parancsokat kapok: menj oda, gyere ide, tedd azt, hozd ezt! Ez a beszéd.
Elégedetlenségem nem soká tart. Az úr okkal küldött, talán védelemre szorul a fia, akkor pedig kötelességem követnem, hacsak kifejezetten meg nem tiltja. Ilyen nem történt...
Lovamat - khm, a ház lovát... - már elvezették. Helyes. Figyelmem elterelődik arra, amerre a fiúé.
Karba teszem kezeimet, ilyet se látni minden nap. Légiós kerget egy félkegyelműt. A dilinyós lelöki a kút kávájára tett deszkákat, s a kútból sikoly jön. Erre már éberebb leszek.
Valaki van a kútban? Akkor mért nem szedik ki, ahelyett, hogy bedeszkázzák?! Felhagyok azon elhatározásommal, tisztes távolságból nézem végig, mi lesz ennek a vége, óvatosan közelebb megyek, de nem annyira közel, mint a két úr.
Kérdések tolulnak az ajkamra, de azokat nem tehetem fel. Nekem megérkezésemkor azzal kezdték Sÿtisben, csak úgy közvetlen kérdést intézni úrhoz tilos. Talán ha engedélyt ad rá, szabad, de illetlenség faggatni őket.
Kérdéseim torkomra forrnak, a Légiós bravúros ugrást hajt végre és úgy egyensúlyozik át a pallókon, mint egy táncos. Van vér a pucájában!
Lerendezi a kerge tagot, lemászik. Egyértelmű, hogy nem hozzám intézi szavait, hanem az előttem álló két uraságnak. Én Zevran úr mögött állok pár lépéssel, karba font kézzel.
<Öregem, úgy érzem magam, mint egy testőr...>
Gyanakodva nézem a kutat. Abban igen is van valaki. Hallottam.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 20:39:03
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó előtt
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: fogócska
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Kilépve a térre újabb bonyodalom fogad bennünket, úgy tűnik az átkos tárgy nem nyugodhat újabb és újabb áldozatokat kíván gyűjteni, hogy jelenlegi szorult helyzetéből szabadulhasson.
Óriás sóhaj keretében tisztítom meg a tüdőmet az állott levegőtől egyben tisztára söpröm a szellemem és az utóbbi időben mint oly sokszor felnyitom a harmadik szememet. Látni és érezni akarom az átkos varázs tekergőzését és, hogy kiken talál fogást.
Egyenlőre úgy tűnik a veterán légiós acélos akarata kikezdhetetlen számára a helyiek nagy szerencséjére. A szellemek síkját is szemmel tartva a veterán elé lépek.
- Lándzsás mit a kútba zártál nem démon csak egy szerencsétlen áldozat kit önmagából kifordított egy átkos varázstárgy és ez a tárgy vesztét érezve egyre több embert próbál a hatalma alá vonni, hogy alkalmi börtönéből kiszabadítsa hordozóját. Nagyszájút is deleje alá vonta és szinte oktalan eszközzé változtatta.
A varázstárgy valószínűleg egy medálion, mond a kútba zárt személynél volt valami hasonló?
Ugrásra készen várom a fejleményeket és a veterán válaszát, nyugtalansággal tölt el a tárgy ilyen mértékű aktivitása, nagyon intelligens varázsra utal.
<Az ember megjelenése jelleme mélységének megfelelő méltóságáról árulkodik. Az összpontosított erőfeszítés, a nyugalom, a hallgatagság, az előzékeny lelkület, a meglehetősen udvarias magatartás, a szorosan zárt száj és az átható tekintet mind a belső méltóságot mutatja. Az ilyen küllem, röviden, a folytonos figyelmességből és komolyságból ered.>
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 20:42:57
Zevran Anartÿss
Előre engedem Lant, Vaninát hagyom enni, had pihenjen, de ha jönni akar, nem baj. A téren azonban nem várt látvány fogad. Ahogy Lándzsás üldözi Nagyszájút kifejezetten mókás számomra, remek kis műsor. A légiós mutatványa a lándzsával tapsot érdemelne bármelyik arénában.
Gondtalanul figyelem Lan mellől, ahogy a kis intermezzo véget ér, majd a mögöttem álló Vaninához fordulok.
-Kellemes kis műsor. Kár, hogy hamar véget ért.-csak olyan hangosan mondom, hogy ő hallja.
Lan újabb kis monológja, azonban nyugtalanító színbe helyezi a fogócskát. Kelletlenül méregetem a kutat... kellett neki belekontárkodni ebbe. Ezek után minden tudásomat bevetve a szóvirágok terén, sem tudnám lerázni magunkról ezt a kellemetlen kötelességet.
Lándzsás válaszát megvárva, Lanhoz hajolok.
-Mit kívánsz tenni? Milyen szerepet szánsz drága mentisem számomra, ebben a szituációban?
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 20:44:52
Vanina
Kiderül, azért szeme sarkából az úr fia tudomásul vette, ott vagyok, követtem őket, mert váratlanul hátrafordul és odasúg nekem valamit. Ugyan mit? Mi lehet olyan fontos, hogy egy nemes miatta megszólítson? Magamfajtával csak akkor érintkeznek, ha akarnak valamit, pusztán fecsegni engem sose állított le egy nemes sem. Nem is való az...
Természetesen sÿtisiül értekezik, amit én nem értek túlzottan... A vége szót hallottam ki mondandójából és kihallatszik beszédéből, valami elébb a tetszését elnyeri aztán sajnálkozik.
<Nem lesz ez így jó...>
A kopasz uraság a Légióshoz lép és magyaráz neki. Valaki a kútba van zárva... Egy tárgy csinált vele valamit... Ki akar szabadulni, árt. Szemem csak úgy mered a kútra, fázni kezdek.
Muszáj, hogy értsem, mikor mit akarnak tőlem!
Illemtudóan megszólítom a családfő fiát, abrínul, még mielőtt összedugja a fejét a kopasz urasággal:
- Zevran Anartÿss Úr, Vanina nem ért sÿtis nyelvet. Vanina ért abrín nyelvet és dún nyelvet és otthon-nyelvet. Ha Zevran Anartÿss úr akar, Vanina ért az Zevran Anartÿss úr parancsai, mond az nyelvek.
Az úr a kopasz urasághoz hajol, eggyel hátrébb lépek. Ez nem rám tartozik, ha mégis, majd a tudomásomra hozzák. Várom, mi sül ki ebből az egészből, bizalmatlanul méregetem a kutat is, meg a leütött egyént.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 20:47:17
Zevran Anartÿss
Vanina mondata kellemetlenül ér... abrínul tudok valamicskét, de nem jobban nála. Kissé összevonom a szemöldököm, de aztán vidáman legyintek.
-Nem gond Vanina.- szólalok meg most már a közösen beszél nyelven.- Én sem vagyok jó abrín nyelvvel... mondtam, hogy "jó műsor volt, de már vége".
Aztán ezután súgom Lannak a mondandóm. Majd a komolyabb megbeszéléseknél Lan csak tud fordítani kettőnk között... remélem. Azért ez a nyökögés azért nem kényelmes.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 20:49:39
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó előtt
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: fogócska
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Lan felnyitva harmadik szemét, nem sok újdonságot lát. A bandolák tovább álltak, egy darabot nem lát. Nagyszájú gyenge, zavaros vizű aurájából viszont egy ujjnyi vastag ezüst fonál indul, mint groteszk köldökzsinór, és a földön tekergőzve a káván át a kútba vész a vége. Körbenézel, de több fonál nem bukik a mélybe – ez megnyugtató. A légiós aurája tiszta és egyszerű, mint a sÿtisi papír, nem szennyezi semmi.
A légiós mellett a lándzsa lassuló ütemben finoman rezeg a földbe szúrva, miközben végighallgatja Lant. majd válaszol – igaz, fogalmazása egyszerű, és quaboai akcentusa is van:
-Nagyszájú tegnap óta ilyen. Bezártam házába, teto meg tönkre a vihar, megszökött. Medált nem lestem, nem tudom. Én lestem bentiek, mert támadtak rá, és egymás.
A háttérben a fák csendben bólogatnak a szellőben, mintegy megerősítve az egyszerű szavakat. Közben a kút felől csobbanások, kövön horzsolódó fa hangja hallatszik, igaz a kút akusztikája miatt furcsán felerősödve.
-Én már küld Shin, jöjjön ide.
Teszi még hozzá, és hangjában mély tisztelet csendül.
-Addig marad kútban – hacsak van új idea.
Szavai alapján hajlik a kompromisszumra, de ahogy beszéd közben egyesével a szemetekbe néz, tudatja, hogy igencsak jó érvekre lesz szükségetek ha meg akarjátok győzni.
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 20:54:06
Vanina
<Mű...mi?! Nem, azt mondhatta, fűsor. Vagy tűsor. De se jellegzetes fű, pláne nem tű sort nem látok. Eh, az abrín nyelvkorlátai! Sose tudhatom, mit hogyan értek/mondok félre :P >
A szó most annyira nem számít, a lényeget leszűröm: az úr fia nagyvilágiasan - khm, sÿtisiesen :D - könnyed. És rettenetesen unhatja magát, ha egy Légiós bemutatója is megragadja a figyelmét, sőt, mi több, véleményét velem kénytelen megosztani. Velem, a futárnőjével :)
Körbetekintek. Viharvert falu, a vidék hangulata. Nos, igen. Erre szokták azt mondani, ingerszegény. Sÿtisben pezsgett az élet, ezt még én is aláírhatom. Cicomás lélekvesztők még cicomásabb utasokkal, minden napra esett valami mulatság a nemeseknek, amiből közvetve részesült az adott ház személyzete is, nem beszélve a különböző bálokról, színházi előadásokról... Utóbbit sose láttam még, milyen lehet, de állítólag az urak megvesznek érte és még inkább kikenik az arcukat és olyan ruhakölteményekbe burkolják magukat, hogy aki rájuk néz, eláll a lélegzete. Főleg ha a nőkre tekint. Nem hiába jöttem rá, egy sÿtisi nő mellett, fájdalom, én durva, faragatlan férfinak látszom :P Ám a család régebbi szolgálói elmakogták nekem, már amennyire a nyelvi korlátok engedték, az előadás maga másodlagos. Az urak azért gyűlnek össze, hogy a maguk bonyolult hatalmi játékát játsszák. Hiszek nekik.
A kopasz uraság aprólékosan körbetekint, méregeti a leütött férfit meg a Légióst.
Szöget üt a fejemben, ugyan mért ő viszi a szót és mért nem az úr fia? Most akkor hogy is vannak itt a rangviszonyok? Ki ez az úr, aki magára nem nemesként utalt, de mégis úgy viselkedik? Ideje lesz megtudnom, hisz még a nevét se ismerem!
A Légiós felel, én meg a fülemet a kútból jövő hangokra hegyezem. Nyugtalanság kúszik a gyomromban.
Valaki egy szűk helyen bezárva... Lent tartják... ártó erők foglya... De nem tetszik ez nekem! Régi rossz időkre emlékeztet.
Az én szemembe biztos nem tud nézni a Légiós, mert nem tekintek az arcába. Hol egyik hol másik uraságra pillantok, karomat összefűzöm kebleim alatt.
Képzeletben tördelem az ujjaimat, de aztán félreseprem fenntartásaimat. Megköszörülöm a torkom, kérdésemet az uraimhoz intézem:
- Szabad kérdez? Ki van ott kút? Mért van ott? Mi van vele? Mi lesz vele? Mért nem húz ki?
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 20:58:14
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó előtt
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: fogócska
Résztvevok: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Hallom a háttérben az úrfit és Vaninát ám egyenlőre kisebb gondom is nagyobb a kitérő magyarázatokra az úrfi türelme véges, Vanina pedig a végén úgy is megérti az eseményeket, addig kell végezzek amíg kitart az érdeklődése az úrfinak. Ismét felsóhajtok ez már kezd sűrűn ismétlődő szokásommá válni. Valami olyan légzésgyakorlatot kéne kidolgozzak amibe harmonikusan illeszthetném eme tüdőtisztító sóhajokat. Finoman megforgatom a nyálat a szájüregemben mielőtt megszólalnék.
- Nagyszájú ismét meg fog kergülni amint magához tér a tárgy varázsa még most is fogva tartja szintúgy mint a kútba zárt személyt és ürülhetsz ha csak őt delejezi meg a varázs szorult helyzetében. Nem tudom mennyi idő míg a Shin kit hívattál megérkezik, ám szellemed egyre fárad és előbb utóbb hibázni fogsz és akkor ki védi meg az ártatlan lelkeket? Javaslom itt és most minél hamarabb tegyünk pontot az ügy végére!
Egy pillanatra felhagyok rögtönzött szónoklatommal és egy tenyérnyire kihúzom az egymás mellé fogott sárkánykardokat tokjaikból, hogy megvillanjon rajtuk a fény és a matt fekete szimbólumok a keresztvasak közelében.
- Ám Lándzsás ha téged csak egy Shin ténykedése tölt el bizalommal a most kialakult helyzetbe akkor fel kell hívjam szerény figyelmedet arra, hogy bár az Anartÿssház signumát viseli személyem! Ám a Shin császári rendjének Morte Silmoris Iatala adeptusa áll előtted. A észak sÿtisi Kelhor kolostor boltozatai bocsájtottak ki a világba.
Megvárom a Lándzsás reakcióit miközben szép lassan visszatolom a kardokat pihenőhelyükre.
- Szerintem minél hamarabb tegyünk pontot ennek az ügynek a végére mi a Halálsárkány árnyékában bontakozott ki. Vegyük el a hordozótól az átkos tárgyat és a helyi kovácsműhelyben végleg pusztítsuk el.
Laza terpeszállásban finoman billegek előre-hátra
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 21:01:40
Vanina
A nevét őrző kopasz uraság anélkül felel meg a kérdéseimre, hogy tulajdonképpen szavait nem is nekem intézi. Ha eléggé figyelek, kibogozhatom a válaszokat.
Világos lesz már előttem, mire ez az óvatoskodás, a kerge fickó, és a kútban leledző személy. Megborzongok, felnyúlok kőláncomhoz, mutató és hüvelykujjam között fogdosom kicsit. Ki nem állhatom az átkos tárgyakat, minél messzebb vannak tőlem, annál jobb!
A kopasz úr a fegyverére teszi kezét és kicsit ki is vonja. Elengedem a kövemet, tartásom készenléti lesz. Mifelénk csak küzdelem előtt csinálnak ilyet, ha komolyan fenyegetnek. Azt várnám, ebből kerekedik is ki valami, szórakozásból, nagyzolásból nem tartom helyesnek a fegyverek piszkálását.
A gesztus ellentétben áll azzal, amit mond. Csak hivatkozik, visszatolja a pengét. Csak ahhoz kellett, bemutatkozzék.
A szavak, a mozdulat! Akár a pofon selyemkesztyűvel, udvarias acsargás. Sose tudtam, mi a helyes válasz arra, ha valaki a tekintélyével hozakodik elő.
Ez az a modor, amit sose szíveltem ha velem szemben alkalmazták és sose tudtam használni. Konkrétabb vagyok én ennél, sÿtisi mércével bárdolatlan, példaképemével egyenes. Én aztán nem szoktam köntörfalazni, habár el kell ismernem, vannak helyzetek, amikor ez a fajta viselkedés - diplomácia? - a célravezető.
Neve továbbra is homályban marad, de legalább tudom hova tenni. Olyan iskolát végzett, ahol a szellemet edzik. Olyan személy, aki akaratával formál a világon és a körülötte lévőkön.
<Bár lenne hóbortos nemes...!> - bánkódok a tény felett.
Uraság és konyít az ilyen tudományokhoz. Idegességem, mint egy eddig lustán szunnyadó macska most kinyújtózik és felül. Túl sok előítéletem van.
Eddig is távolabb álltam tőle, mint Zevran úrtól, de most még egy lépéssel odébb helyezkedem.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 09. 21:03:38
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó előtt
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: egyezség
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Ahogy Lan az ügy lezárását sürgeti, és utána finoman kijjebb húzza a kardokat, a légiós tekintete elkomorul és megkeményedik. Arcvonásai enyhülnek, ahogy Lan folytatja mondandóját. Ahogy a szél tisztára söpri az égboltozatot, úgy tűnnek el a felhők homlokáról. Ahogy befejezi, a légiós a tisztelet jelét rajzolja a levegőbe, és megszólal:
-Bocsásd meg tudatlanság, hogy csak felszín-signum les, nem mély. Szavad cifra, mint úr ruha, de igaz. Akkor kivesz kút, és meglát hogyan.
Ezzel elindul határozottan az itatóvályúhoz, és az ott található kötelet leakasztva fordul vissza a kúthoz. Közben odaszól valamit a gyereknek. Érteni ugyan nem értitek, de a hangsúly és az, ahogy a háta mögé mutat a fogadóra, egyértelmű. A gyerek feláll, és elindul befele, de még az ajtóból pimaszul ráölti nyelvét a légiós hátára, és gyorsan beslisszol. Csak remélni tudjátok, hogy nem csődíti ki a bentieket "a nagy eseményre", amikor a nemes urak holmi passzióból kiszedik a kútból a démont...
A kötelet rövid időn belül felszereli Lándzsás a kútra, és lassan leengedi. Majd leszól:
- Fogd! Kihúzva lesz!
Lassú, megfontolt mozdulatokkal elkezdi a kötelet felcsigázni a nyikorgó tengelyre. A kút foglya lassan előkerül.
Írta: Dierol - 2016. Február 10. 19:12:13
Vanina
Jó látni, hogy a légiós nem a fegyvere élén kívánja lezárni a beszélgetést.
Mada szerint is oktalanság mindenért, akár a legkisebb sértésért is a fegyverért kapkodni. Akinek már jogában áll, hogy acélt fogjon, legyen megfontolt, mert nagy azzal a felelősség. És azt a felelősséget aki nem bírja el, inkább zárja el az éles tárgyakat magától, mert nem több akkor késsel játszó gyereknél aki bármikor megvágja magát.
A kopasz uraság meggyőzi, majd ő elbír a rontást kapott személlyel, meg azzal is, ami belé költözött. Ajánlom is neki! Szellemeket nem fog a pengém!
Vágyódva nézek a gyerek után. Magam is szívesebben távolodnék el olyan messze, amilyen messze csak lehet. Mondjuk Fifihez az istállóba... :P
Ám maradnom kell. Az úr nem azért eresztett útnak, hogy fülem-farkam behúzva lelapuljak a földre, ha vész fenyeget. Az egy dolog, ne vigyem vásárra a bőröm a kelleténél többször, de saját védelmemen kívül a fia védelme is rám hárul.
Vagyis felteszem, igen. Hatáskörömet, elvárásait még nem egyeztettem Zevran úrral, és ezen mihamarabb majd változtatni kell, de addig önállóan döntök ebben az ügyben.
Ilyen is van ám. Többre tartom magam egy vidd ide, tedd oda katonánál, aki ha nem kap parancsot, talán még a dolgát se végzi el engedély nélkül. Ennél azért jóval önállóbb vagyok, sőt, rosszul is viselném, ha olyan feladatkörrel látnának el, ahol parlagon maradna az elmém és pusztán parancsokat kéne teljesítenem, gondolkodás nélkül. Bizonyos fokú szabadságot igényelek, nem én vagyok az ideális katona :)
A légiós tesz-vesz, hogy nekilásson a kút foglyának felhúzásához. Szívem hevesebben ver, Zevran úrhoz lépek, úgy, hogy közé és a kút közé kerüljek:
- Vanina kér, menni el most, veszély! Vanina nem akar, baj megy Zevran Anartÿss úr! - kérem. Egész tartásommal azt sugallom, tényleg jobban tenné, ez nem játék.
Ha tehetném elvonszolnám onnan, be a fogadóba, de hozzáérni egy sÿtisi nemeshez az engedélye nélkül tabu. Otthon azért lazábban kezelik az uraink az ilyesmit, mások, harcos emberek, rangjukat másképp viselik.
Ha marad - erre látok több esélyt... - akkor bizony elé állok. Úgy is, hogy ezzel közelebb kerülök a messzire kívánt vészhez.
Bár a testetlen ellennek ez nem szokott számítani, én csak azt tudom követni, amit megfogható fenyegetéssel szemben tanultam: takard, aki számít! A biztonsága többet ér, semmint érdekeljen, éppen ínyére van-e, hogy takarom a kilátását! Ha majd le akar teremteni érte, állok elébe a vész elvonultával.
No bennem a feszültség, minél közelebb kerül a kihúzáshoz a fogoly. Tekintetem a kávára függesztem. Próbálom nyugtatni magam. Arra gondolok, amit Madától hallottam. Nem vagyok már gyerek. Már van hatásom a világra, akaratom több, erosebb annál, mint amikor... Már nem kell elviselnem, ha bántanak, tehetek ellene.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 10. 19:16:28
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó előtt
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: fogócska
Résztvevok: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A légiós elkezdi felhúzni a szerencsétlen áldozatot, a csiga panaszosan nyekergése közben lágy mozdulattal rázom le a sárkánypengékről a tokokat és tekintetemmel végig követem a sötét motívumokat a pengén hagyom, hogy a harc és küzdelem érzése eltelítsen mint hűvös és tiszta hegyi tó. Nyitott harmadik szemem csak könnyíti az erők síkjára való ráhangolódásomat már csak a kút kávája létezik, miközben tradicionális pengemozdulatokat teszek a Kíhrin teljes kibontakoztatásáért, célomat tisztán az elmém előterében tartom, meggyengíteni a hordozó védelmét minél jobban és mikor az összeomlás határára került a sárkánypengéket hátra hagyva puszta kézzel szakítani el tőle az átkos tárgyat.
<Én vagyok az óvó szárny. Én vagyok a végső menedék. Én vagyok az elesettek támogatója.>
Érzem amint az elmém ráhangolódik a felsőbb síkokra. Csak ez a küzdelem, csak ez a feladat létezik jelenleg, a pengéket egyenlőre semleges pozícióban hagyom.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Február 10. 19:21:36
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó előtt
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: átok-törés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A kötél halkan ropog, tengely nyikorog, ahogy Lándzsás lassú, de biztos mozdulatokkal húzza fel a kút foglyát. Arca kissé vörösödik, és izzadságcseppek ütnek ki homlokán, ahogy fáradhatatlanul forgatja a kereket.
Vanina Zev úrfi elé lép, miután kérlelő szavai nem igazán hatották meg – hiába, túl kíváncsi az úr. (Arról nem beszélve, hogy nézne ki – egy kardnemes visszavonul, mikor még a fehérnép is marad?!)
Közben a kút káváját nézi meredten, és nyugtató levegővételi technikával próbálja megőrizni hidegvérét. A múltba révedés sem sokat javított magabiztosságán. Már bánja, hogy nem kérdezte meg, hogy mégis mire számíthat. Vajon Sötét vajákost rejt a kút? Óriási kharag harcost? A pusztítás morádját? Eszelős légióst? Élveteg nemest? Pörgeti át magában a lehetetlenebbnél lehetetlenebb alakokat, mellyel fantáziája tölti meg a kutat.
Lan lassanként ráhangolódik az erők síkjára. Érzi a légiós eltökéltségét, Vanina kavalkádját, Zev úrfi feszültségét maga körül. Tekintete elvész a káva durván metszett kőtömbjei közt zöldellő moha erdejében. A folytonos egyhangú nyikorgás, és a tökéletességig csiszolt harmonikus mozdulatok felidézik a Kíhrint. Lassanként már nincs semmi más, minden kétely feloldódik.
A kút végül csak feltárja titkát. Eleinte csak egy rövid, fekete üstököt pillantotok meg. Lan gyorsan megindul a kút fele – mint a villám terem mellette, és úgy várja, hogy teljesen felbukkanjon az alak. Vanina mintha régi önmagát látna meg – furcsa, kifacsart érzés lesz úrrá rajta egy pillanatig, majd szétfoszlik, ahogy a nyikorgás abbamarad. A kötél végén egy lépsékőnyi faláda imbolyog, rajta egy rémült, tépett, koszos ruhájú fiatal nő gubbaszt, és kapaszkodik görcsösen a kötélbe. Bal járomcsontján csúnya, sárguló zúzódás nyoma őrzi az elmúlt napok eseményeit. Ruhája a sÿtisi divatot követi, de hajhossza és a ruha szabása, anyaga a kézművesekre, kereskedőkre utal. A légiós nagyot fújtatva rögzíti a kereket, nehogy visszahulljon a láda és utasa a mélybe. Zev úrfi érdeklődve hümmög – nem igazán erre számíthatott.
Lan szinte azonnal összecsap ellenfelével a szellemi síkon, ahogy megpillantja, és tudja: a küzdelem már véget is ért. Közben az átkos tárgy karmai hatástalanul csúsznak le szelleme védművéről. Mielőtt Vanina nyikkanhatna, szélsebesen lecsap kezével, és letépi a nő nyakából a finom aranyláncon lógó jellegtelen, körömnyi medaliont. Annak ereje szinte azonnal elillan, ahogy megszűnt az elvárása…
Spoiler: megjelenítés
Írta: Dierol - 2016. Február 10. 19:25:03
Vanina
Ahogy a rémképek végigpörögnek képzeletemben, gyorsan ráébredek: legközelebb nem szabad helyet adnom nekik. Ártanak segítés helyett. Amit Madától tanultam, inkább lenne hasznomra, mint a hátborzongató múltba révedés. Egyik megnyugtatna, bizonyossággal töltene el, másik ellenkezőjét műveli.
Akár egy pillantás egy rettentő, sötét szakadék széléről lefelé, amiből frissen mászik ki valaki: a mélység megszédít, valahányszor visszanéznek rá. Ha visszanézek a múltba, az visszanéz rám...
Az előbukkanó no láttán összerándulok. Bár tudnám távolról, kívülről szemlélni a velem megtörténteket, hogy felül kerekedve rajta végre túltehessem magam rajta! Akkor nem kavarna fel, valahányszor a hasonlóság megcsillan előttem, mint fényes, pikkelyes hal a hegyi folyóban. Egy szerencsém van: mind kevésbé kavar fel, s nem olyan elemi erővel, mint legelőször. Van gyógyulás, ha lassú is.
Ugranék egyből a nőhöz, hagyva légióst, kopasz urat, nemes ifjút, de két dolog állít meg ebben. Az egyik: a kopasz úr reflexei jobbak. A másik: az óvatosság.
Az ajtók mellé akasztott csengők ugyebár akkor csilingelnek, ha minden rendben van. Az én személyes, képzeletbeli, csak általam hallható csengettyű épp fordítva működik: akkor bong, ha a vész közel jár.
<Bármennyire mozdulnál, bármennyire emlékeztet saját magadra, bármennyire segítenél rajta úgy, ahogy te szeretted volna, segítsenek, nem szabad!!! Ő nem te, esete nem a tiéd, fejed el nem veszítheted, vagy magadra vonod az átkát! Első: védd akinek engedelmességgel tartozol! Második: óvd magad! Harmadik: csak ekkor segíts a szükségben lévőnek!>
Mada tanításai úgy zengenek a fejemben, mintha sajátjaim lennének, csak férfi hangon. Ennek szellemében erőt veszek magamon, hátrapillantok az úr fiára, hogy van. Aztán a kopasz uraságra. Valamit leszakított a nő nyakából.
- Már jó? Veszély elmegy? - kérdem halkan, kissé rekedt hangon tőle.
Ha azt a választ kapom, igen, közelebb megyek a nőhöz, legalább annyira, mint a kopasz úr.
Nekem anno nem adatott meg az az áldás, nők legyenek a közelemben, amikor megszabadítottak. Ugyan gyermek voltam, de számított volna.
- Ért szó? - kérdem tőle abrínul halkan, és neki bezzeg a szemébe nézek. Csak finoman, puhán, kezeim messze a fegyvereimtől és a fenyegetés legapróbb jelét is kerülöm. - Szabad segít kijön kút? - tudakolom tőle, kezem felé nyújtom lassan, nagyon lassan. Óvatos vagyok, nehogy megriadjon. - Nem bánt. Vanina nem bánt.
Na persze ha már is közbeavatkozna - légiós, kopasz úr - ahhoz lesz majd szavam...
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 10. 19:29:31
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó előtt
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: átok-törés
Résztvevok: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Az erők síkján minden letisztult formát ölt csak meg kell tanulni befogadni a környezet által kisugárzott végső igazságot valamint annak tükröződését a felsőbb síkon, ám itt nincsenek csalfaságok és ármányok. A kút ideájából fényes világítótoronyként emelkedik ki az átkos tárgy mi egy meggyötört szellemen gubbaszt. Vihar módjára csapok le rá a meglepetés erejével. Jobb kezemből a sárkánypenge csengve a kövezetre hull, hogy kezem mohó karmok módjára marjon bele a penészes szellemcsápokat nyújtogató varázstárgy anyagi megtestesülésébe.
Aztán csak a csönd és nyugalom amint aurámmal körbeburkolom és elnyomom káros kisugárzását, kelletlen pislákolással méltatlankodik jobb kezem szorításában.
Vanina tűnik fel balomon minél távolabb a tárgytól és aggódó anyatigrisként köröz a meggyötört áldozat körül.
A másik pengét megtámasztom a kút kávájánál és két kezembe fogva a tárgyat alaposan megvizsgálom a szellemek síkján főképp az aranyláncot, ha az nem sugároz semmilyen ártó ideát, a medáliont egyszerűen leakasztom vagy ha nem lehet barbárnak mondható mozdulattal letépem róla. Miután végeztem az ártalmatlan láncot mi anyagi értéket képvisel átnyújtom Vaninanak.
- Kérlek őrizd meg addig az ifjú hölgynek míg elméje kitisztul a varázslat rabságágából.
Az átkos medaliont aurám koncentrálása mellet végig a bal kezemben tartom miközben visszaügyeskedem a bársony tokokat a sárkánypengékre miután mindkét pengét ismét a jobb kezembe tartom a Lándzsás felé fordulok.
- Ha nem túl nagy kérés és megoldható, be kéne izzítani a kovács edzőkemencéjét, hogy végleg elpusztíthassuk eme átkos tárgyat. Valamint Nagyszájút is kényelembe lehetne helyezni az ispotályban, most már nem lesz vele semmi probléma reményeim szerint.
Csak a legvégén fordulok az ifjú úr felé meghajlás keretében.
- Ifjúuram köszönöm a türelmét, már csak az átkos tárgy megsemmisítése van hátra. – hirtelen váltok császári nyelvjárásra – Talán nem származna hátrányunk belőle ha kiderítenénk melyik kereskedőházhoz tartozik az ifjú hölgy.
Kezemben a tokjukban pihenő kardokkal és jelentéktelennek tűnő medállal türelmesen várom, hogy Lándzsás intézkedjen az izzó parázs ügyében. Talán alaposabb vizsgálatnak is alávethetném a medált, ám jelenleg se kedvem se időm hozzá lehet, hogy később még bánni fogom döntésemet, azért amíg izzítják a tüzet alaposabban szemrevételezem az aurám fogságában vergődő tárgyacskát, szellemi szorításomat egy pillanatra sem lazítom fel nem szeretnék további galibákat……
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Február 10. 19:33:28
Zevran Anartÿss
Mire érdemben tehetnék bármit is, úgy tűnik véget ér az egész. Igazándiból megnyugtató a helyzet, Vanina gondjaiba veszi a nőt, Lan pedig a medaliont. Körülnézek, hogy nem verődött-e össze valamiféle tömeg körülöttünk, és milyen a helyiek hangulata. Remélhetőleg itt már nem fog lincshangulat kialakulni, főleg, hogy most kifejezetten segítettünk a helyzetükön.
Lan kérdésére hozzá fordulok.
-Tedd amit jónak látsz, én pedig utána nézek akkor a nőnek. Biztos nem fog már meglepetéseket okozni nekünk a "csecsebecse"?
Ha megnyugtató választ kapok, akkor már Lándzsához intézem a a következő kérdésemet.
-Nem tudja, hogy mikor és kikkel érkezett a nő? Jó lenne tudni, hogy hogyan került hozzá ez a rontásmedalion, ám a körülményekre való tekintettel nem kéne még őt zaklatni ezekkel a gondolatokkal.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 10. 19:36:40
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, viharvert fogadó előtt
Időpont: tavaszutó, délután
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Lan az erők síkján tartja szemmel a medált, és akarata börtönébe zárva szemléli, majd egy ügyes mozdulattal leakasztja láncáról. Átkos kisugárzása szinte azonnal elenyészik, s mint közönséges, kunkorodó vésetekkel telehintett arany korongocska pihen kezében. Úgy látja – hordozójára közvetlenül semmiféle hatást nem fejtett ki.
A nő riadtan néz rátok, tekintete Vaninára rebben, ahogy közelebb lép hozzá, és megszólítja. Bátortalanul bólint, pár szívdobbanásnyi ideig mozdulatlanul mered Vanina kinyújtott kezére. Lassan kinyúl, tétován megragadja. Érintése hideg – kihűlhetett a kútban. Óvatosan lekecmereg az imbolygó ládáról, és megtámaszkodik a mohos káván. Elég rossz bőrben van. Felrepedt ajka, tépett ruhája, szivárványos járomcsontja kalandos eseményekről mesél.
Ahogy Lan letámasztja fegyverét a kút kávájánál, és tüzetesebben megszemléli a medált egy pillanatra meghökken. A vésetek hálójában ismerős vonalakat, stilisztikákat vél felfedezni. Eleinte el-el tűnik, hogy máshol felbukkanjon a folytatás, de végül összeáll a kép. A Kiemelkedő rúnát véli felfedezni a kacskaringók mélyén. Ahogy jobban megnézi, látja, hogy egy apró kis hiba csúszott bele: az egyik véset belefutott a díszítő motívumba, és ezzel akarva-akaratlanul átokrúnává vált…
Lan a vékony aranyláncot Vaninának nyújtja, majd elteszi fegyvereit, kezében a medalionnal. A Légiós csak biccent egyet a kérésére, majd fegyveréhez lépve kihúzza a pengét a földből.Ezek után gyors szóváltások történnek az úr és Lan között – egy része szinte teljesen érthetetlen Vanina és a légiós számára. Körülöttetek nincs senki – egy helyit sem láttok.
A nézelődő nemesúr kérdését már nem hagyhatja szó nélkül Lándzsás:
- A nő tegnap este érkezik egyedül – akkor még nincs baj neki. Fogadó belép, férfinép felkel kíváncsit – kevesek nem bókoltak neki – tisztesség és családos férfi is készít szép. Fertály óra telt, hely béke felborult tetejére – font kosarat ad ajándék mindenkinek. Volt pár makacs bozótzúzó ki nem ért szó – Nagyszájú is – és próbált nászt hálni ott fogadó föld. Ez indult verekedés. Nő ott sérül. Vége dönt én, hogy ez nem poroszkálhat tovább útján. Hangajándékozó kerül kilincs alá, saját ház, nő kút méhe, többi haza. Megnéz utána menlevél égetőn. Eredeti, jóságos pecsét, de neve ráírt más, ha van jó figyelmes búzaszeme. Küld Shien. Aztán jött vihar. Sok meghal, sok sérül, pár szökött.
Menjünk kovács. Nagyszájú hely jó. Sokat pihen fogadó föld mikor szeszes. Bírja. Nő ne visz be ispotály! Ki tudja mit csinál helyi?
A helyi kis kovácsműhelyig vezet titeket. Nincs messze. Egyszintes zsindelyes épület, melynek félig zárt tornácán van a műhely, bár annak teteje elég hiányos. Egyből felméritek – itt patkolnak, és kapát, sarlót, ásót, szeget készítenek, fennek – de fegyvert, páncélt bizton nem. A kovács nincs itthon. Lándzsás szó nélkül megragad egy jókora vászonzsákot, és fekete faszenet szór a tűzhelyre. Majd elkezdi a fújtatóval élesztgetni azt a lángocskát, amit pár perces munkával sikerült csiholnia tűzszerszámával. Eleinte eléggé füstöl, de aztán lassacskán abbamarad. Jó ideig eltart, míg kellő hőfokra felfűti. A nő szemmel láthatólag meglehetősen rosszul érzi magát, de a tűz melege lassan átjárja, és egy kissé összeszedve magát, megélénkülve figyeli az eseményeket – viszont ennek ellenére Vanina megnyugtató közelségét nem hagyja el.
Mikor már jónak gondoljátok a hőfokot, és alig bírtok megmaradni a közelben, egy fogóval beledugjátok a medált az izzó faszén közepébe. Fertály óra alatt az is átforrósodik. Óvatosan kiemelitek, és az üllőre helyezve elkezditek formálni kalapáccsal az immár lágy anyagot. Talán a harmadik-negyedik ütésre felizzanak a vonalak rajta, és éles fehér fénybe burkolja a környéket, ahogy pár pillanat alatt ártalmatlanul távozik a varázs sérült börtönéből.
Spoiler: megjelenítés
:Írta: Dierol - 2016. Február 10. 19:41:50
Vanina
Borzongató, hogy a kopasz uraság csak úgy fogdossa azt a medált. Még kesztyűben se vennék ilyesmit a kezembe. Nem is tisztem ilyesmivel foglalkozni, és azt hiszem, sosem fogom érteni, ami engem taszít, azt más hogyan képes megérinteni. Más esetben felteszem engem nem értenének meg :D
<A láthatatlan világ dolgai, olyan, mint a fegyvereké: nem veszélyes, ha értő kezek használják. Akik meg nem értik, kerüljék messziről és adják meg a kellő tiszteletet azoknak, akik viszont képesek rá. Hm, ez Mada egyik olyan gondolata, amivel nem mindig tudok maradéktalanul egyet érteni. Még hogy a láthatatlan világ nem veszélyes!>
Részemről a lényeg annyi: ha uralma alatt tudja tartani a kis tárgyat, piszkálja csak és tisztítsa el olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet.
A láncot szó nélkül, biccentve átveszem, ideiglenesen elteszem. Majd odaadom a nőnek, ha idejét látom, megtartani nem fogom, nem az enyém.
A kopasz uraság nekilát megszervezni a medál megsemmisítését, egyeztet Zevran úrral, addig én a kút foglyával törődök.
A keze nagyon hideg. Sokáig lehetett lent. Kisegítem a kútból.
- Jó. Ügyes.
Hideg kezét megdörzsölöm, melegedjen fel kicsit. Sebei sem kerülik el figyelmemet, de nem kérdezem meg, hogyan szerezte. Ha lenne köpenyem, vállára teríteném, de annak híján vagyok. Itt délen oly nagy a meleg, hogy a legritkább esetben viselek ilyesmit. Így csak átölelem egyik karommal a vállát. Csak óvatosan, ne béklyónak vegye.
- Én Vanina. Mi te név? Ha nem akar, nem kell felel. Akar isz? - veszem elő kulacsomat. Ha szomjas, adok neki inni.
Története érdekel, így fél fülem a légiós válaszán függ. Meglepődöm, lopva végig is nézek a nőn. Annyira szép lenne, hogy a helyi férfinépet felbolygatta a jelenléte? Mintha a szépségnek lenne ahhoz köze, ki a kelendő :P Többnyire a fellépés és kisugárzás maga, ami elcsavarja a férfinép fejét, már amennyire ezt megfigyelhettem, a külcsín az csak fokozhat rajta, ha olyan.
Meg mi üthetett belé, hogy vadidegeneket ajándékkal lát el? Ez azért bőven ad okot a félreértésekre és lehetőséget a tisztességtelen ajánlatokra. Ilyen tettel magának kereste a bajt. Az viszont dühít, hogy annak ellenére, hogy tette, amit tett és később nemet mondott a közeledésekre, a férfiak azt nem fogadták el és erőszakoskodtak. Na ilyenkor szorul igazán ökölbe a kezem és megnő a vágyam arra, laposra verjem, aki így viselkedik. A harag, mély nem tetszés ki is ül az arcomra, amikor a légiós elbeszélése ennél a résznél jár.
Odahaza, mivel Arren-Skyrben jól ismertek, se a helyi, környékbeli férfi lakosoknak, se harcban velem edződő társaimnak eszük ágába nem volt, hogy ilyet tegyenek velem. Tudták rólam, hamarább kaparnám ki a szemüket és harapnám le az orrukat... Főleg ifjabb koromban. Most, hogy nővé értem azért az orr leharapásától eltekintenék :) Viszont úgy orrba verném s ágyékon teremteném a pofátlan próbálkozót, hogy lehetséges, családfája ott meg is szakadna.
Sytisben is hamar megtanulták az Anartyss ház kíváncsibb rangtalan férfijai, elzárkózom az ismerkedéstől. Kiismerhettek, ha olyankor rájuk nézek szemem kékjével, mikor ellenemre van a közeledésük, az nyárssal teledöféssel ér fel és könnyen osztok csengő fülest, arcon tenyérnyomot hagyó pofont, ha közelebb merészkednek, mint szeretném vagy elviselem. Pár sytisi káromkodás is ragadt rám, amit kifejezetten ezekre a helyzetekre tartogatok :P Nem mintha gyakorta kéne élnem velük. Ennél durvábban nem kellett eljárnom és remélem, nem is kell soha.
Ha így folytatom, tényleg csak a halál ér majd hozzám életem végén. Bánom már, otthon, Miracleában olyan bizalmatlan és visszahúzódó voltam. Túl jól ismertek, és akinek esetleg tetszettem is volna, sosem adta azt tudtomra, mert nem merte azt kockáztatni, ellátom a baját :( Itt délebbre meg nem tetszik a férfiak tarka modora, ha meg tetszene is, akkor én nem ütöm meg a nőideál mércéjét. Szemükben durva, férfias, magának való jelenség vagyok, aki a pengéivel hál, sose néz senki szemébe s inkább beszél a lovakhoz mint az emberekhez. Ez aztán minden, csak nem vonzó :P Tehetek is róla, ilyen kép alakult ki rólam.
Madának erre is volt okossága, de nem merülök el benne. Jó lesz máskorra.
Hamisított úti levél? Hm, én nem vagyok a törvény embere, ítélkezzék felette, akinek dolga. Legyen bár a no vétkes, attól még jár neki az emberi bánásmód.
Megfogadom a légiós tanácsát, ne vigyem az ispotállyá alakított fogadóba, hanem elkísérem a kovácsműhelybe és leültetem az éledező tűz közelébe, hadd melegedjen fel.
Elmélázok kicsit a helyiek ragadványnevén - Nagyszájú, Hangajándékozó -, utóbbi tán dalosé lenne? A légiós nem esik kétségbe, hogy a kovács sehol, hozzáértően veszi birtokba a műhelyt.
Bátran belenézek a tűzbe, tetszik a fénye és hője. Nevelőapám barátja fegyverkovács volt, hányszor ültem én a lángokat bámulva, hallgatva a fém kalapálását!
Elég meleg lesz már, előszedik a medált.
- Ne néz, árt. Átok tud ugrani bele a szem! - figyelmeztetem a nőt és le is takarom a szemét a tenyeremmel, én is csak arcom oldalát mutatom a kitörő fehér fény felé. Határozottan megkönnyebbülök, mikor ennek vége lesz.
- Mi fog történik ez nő? - kérdem meg most a légióst. Remélem, nem bántják többet, mint amennyit érdemel. Nem maradok mellette és ami azt illeti, nem is akarok. Ha majd megnyugszik, helyre rázódik és helyén az esze, leszűrheti mindebből a tanulságot. Ez már csak rajta áll. Rám más út vár és egy kérdéssorozat az urakhoz hamarosan.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 10. 19:57:19
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, megtépázott kovácsműhely
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: átok-törés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Tiszteletteljesen biccentek az úrfi felé.
- Gondoskodom róla, hogy több kellemetlenséget ne okozhasson e parányi ám annál veszélyesebb jószág. Miután összetörjük az átkos varázs tégelyét valószínűleg útra is kelhetünk.
A légióst hallgatva egy kis aggodalom tölti el szívemet, újra az úrfi felé fordulok.
- Uram talán nem ártana az események fényében, ha az ifjú hölgyet magunkkal vinnénk nyugodtabb területre de legalábbis a következő civilizált településig, ahol nem néznek ferde szemmel rá a helyiek.
Sárkánypengék ideájából erőt merítve sétálok a kovácsműhely felé, mit nem kímélt a Sárkány haragja de legalább áll és használható, oda érkezve ismét letámasztom a pengéket miközben béklyóban tartom a kis átkos tárgyat mi a művész tudatlanságának vagy félmunkájának köszönhetően vált a viszály és szenvedés hordozójává. A légiós érti a dolgát nemsokára izzik a faszén aurámba burkolva egy fogóval betartom az izzó katlanba.
Mikor már meggypirosan izzik a tárgy pár határozott ütéssel használhatatlanná teszem a tégelyt. Az amorffá vált medaliont hideg vízbe tartom míg le nem hűl, így ártalmatlanul egy intő és emlékezetes emlék lesz a hölgynek.
- Uram akkor, ha minden készen áll bár későre jár induljunk el.
Vaninának csak a tekintetemmel jelzem, hogy ha az úrfi nem tenne egyértelmű említést a nő sorsáról, hogy egyenlőre ő is velünk tart.
Visszatérve a pengéket tokjaikban visszaerősítem a hátizsákomra és az alkarvédőktől is megszabadulok azok is visszakerülnek a helyükre a hátizsákban. Miután végeztem csak úgy magam elé mondom a kolostorban tanult egyik bölcsességet.
- Az ellenséges erőd erejének felmérésekor jusson eszünkbe a mondás, amely így szól: „A füst és a köd olyan, mint amikor tavaszi hegyet nézünk. Eső után tisztán látunk.” Gyengeség rejlik a tökéletes tisztaságban.
Valószínűnek tartom, hogy utunkat az ismeretlen bábjátékos által sugalmazott úton az erdőkön keresztül folytatjuk.
<Gyengeség rejlik a tökéletes tisztaságban…. Nagyon finom módszerekkel terelgetsz bennünket árnymester, ám előbb utóbb felfedjük kilétedet….>
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Február 10. 20:01:27
Zevran Anartÿss
Vanina védelmébe veszi a nőt, mint ahogy az anyamadár szárnyai alá terelgeti fiókáit, úgy oltalmazza. Milyen érdekes, hogy egy ennyire férfias és erős nőből, hogy előtört a gondoskodás. Mennyi mindent rejt az ember álruhák és védművek mögé testében, lelkében. Sÿtisben a gondolatainkat bújtattuk mindig ármányos körmondatok és megfoghatatlan metaforák mögé, de kedves útitársnőnknek mást tartogat a lelke. Kihívás lesz megismerni és megfejteni.
A légiós tört nyelvezetében elvesznek sajnos részletek, de a történet magja meg marad, és ez elég is most nekünk.
-Szóval a nő hamisított levéllel érkezett, és a fogadó közönsége szemrevalónak találta. Fonott kosarat ad ajándékba, úgy érti "kosarat adott" vagy "kikosarazta" őket?
Mindezt teljesen nyugodtan mondom, borzalmas eset, de ha valaki ismeri az Alsóvárost egy kicsit is... az jól tudja, hogy az ilyen több, mint mindennapos. Szomorú... de azt is tudom, hogy nem kell az Alsóvárosig menni. Hány pletykát lehetett hallani a helybenhagyott szolgálólánykákról... Persze, ha a nemesek köreiben bizonyos helyeken egy-két szót megfelelőt szót ejtenek el, néhány kacskaringós folyosón jól kiszámított irányba lép valaki, máris olyan dolgokat láthat akarva, akaratlanul, amiktől sokaknak jeges karmok marnak a szívébe.
Lan kérésére, hogy a nő jöjjön velünk, hátra fordulok és megnézem újra a kis ázott verebet.
-Jöhet, a következő faluban fizetünk neki szállást, utána pedig majd elválik mit szánnak nekünk az Égiek.
A kovácsnál kíváncsian figyelem a légiós és Lan mesterkedését, ahogy felizzik majd fellángol a tűz, és végül ahogy az egyszerű kalapács ütései nyomán a mágia hófehér ragyogással illan el a medálból. Csodálatos és borzongató látvány.
-Milyen mágia ült ebben az átkos tárgyban Lan? A légiós elmondása alapján a nő vagy nem tudott róla, vagy nem is hathatott a varázslat egyáltalán.-kérdezem kedves mentisem, persze csak bölcs gondolatai után.
Kicsit még ismételgetem is magamban a szavait.
<...Gyengeség rejlik a tökéletes tisztaságban...> sokan sokfélét láthatnak ezekben a szavakban, sőt egyenesen ellentmondást is <...mennyire igazak, a tökéletes tisztaság, az őszinte gondolatok kimutatása... legnagyobb gyengeségünk elárulása...>
-Induljunk Lan, hosszú lesz az út, és még naplemente előtt szeretnék táborhelyet találni.-talán ezt még Vanina is érti és nem kell abrínul makognom.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 10. 20:06:47
Vanina
Nagyon kell figyelnem, hogy felfogjam, mi szó esik a két uraság között. A kopasz kér valamit Zevran úrtól.
<Úr... az... hölgy... visz... nem néz... szem... a. Vinni? Azt akarja, vigyük ezt a nőt magunkkal?>
A hosszú hajú nemes felénk néz pillantása végigsiklik a nőn. Egyenesebben állok, tartására függesztem pillantásomat. Gyomrom rándul kicsit. Bár láthatnám az arcát, mi ül ki rá!
Remélem nem olyan alak, aki a történtek ellenére is illetlent akar majd később a nőtől, csak azért, mert született annak, akinek. Mond valamit, fülelek.
<Hogy is volt? Jön... a... falu... az... ég. Ez talán beleegyezés volt, de a többiből egy kukkot nem értettem. >
Találgatok, csak úgy forognak fejemben a gondolatok, amik próbálnak egy idegen nyelv karattyolásából értelmet kipréselni. A koncentrálásban még nyelni is elfelejtek, kiszárad a szám. A smaragdszemű szellemzabolázó is csak azt erősíti meg, indulni fogunk. Az "Úr, minden áll jár indul" nekem ezt jelentette.
Nem lesz ez így jó. Fontos helyzetekben a nyelv bajos akadály lesz majd :-\ Már most is az! Ez is tisztázásra szorul, módot kell találni, értsük egymás szavát. Ez kell ahhoz, értsem a parancsaikat és jelezhessek nekik, ha tudtukra akarok valamit adni.
Ez a probléma annyira leköt, hogy nem kérdezem meg magamtól, vajon mért veszi ki és teszi el újra fegyvereit a kopasz uraság olyan szertartásosan időről időre.
Még szerencse, hogy kiemelkedem az idegen szavak óceánjából figyelmemmel, hogy észrevegyem, ideje követni őket. Mond valamit megváltozott hangsúllyal, de sajnos homályban marad a szavak értelme. Ez egyre inkább bosszant. A kútból kihúzott nőhöz fordulok, felé bosszússágot nem mutatok:
- Jönni, nemes úr akar, te jönni most mi út.
Ebben csak akkor vagyok biztos, amikor Zevran úr jóval érthetőbben összegzi, induljunk, hosszú út vár ránk. Mond valamit a napról is, meg szeretne valamit találni, de ez minden, ami eljut az eszemig. Soványka adag! A szellemek a részletekben laknak!
<Pláne ha sÿtisi beszédről van szó...>
Bosszúságom akarattá izmosodik, eljött az ideje, szakítsak a hallgatással. Magammal terelem a nőt lágyan, de gondolatban már a mondandómat fogalmazom. Elhagyván a kovács műhelyét úgy lépek, beérjem őket és eléjük kanyarodjam. No nem úgy, mint egy útonálló, aki azért jött, javaitól fossza az utazót, nem is úgy, mint egy erőszakos merénylő, de minden porcikám azt sugallja, akarok valamit. Elengedem a nőt, meghajlok az urak előtt.
<A szellemek segítsenek meg!> - suhan át bennem a fohász, kérve így az eget, hátha ettől majd megértenek, aztán miracleai nyelven belefogok:
- Bocsássanak meg az urak, ha Vanina illetlen lenne, és beszéde nem lenne olyan kiművelt mint amit megszoktak, de szólni fog, mert muszáj.
Ennél a pontnál emelkedem csak fel a meghajlásból és függesztem szemem Zevran úr állára, amiről néha-néha beszéd közben az alacsonyabb termetű másik úréra vándorol.
- Zevran Anartÿss úr, az ön nagy, nemes atyja úgy küldte Vaninát, csatlakozzon önökhöz, s állítsa szolgálatba fegyverét az önök ügyében. Így Vanina kéri, jelölje ki neki, mit tehet mit nem e szolgálat során, lássa el belátása szerint parancsaival, s szabja meg, ha a vész úgy hozza, fegyverével Vanina vért ontson csupán, vagy életet is kell majd kioltania. Ebben az ön nagy nemes atyja Zevran Anartÿss úr szavait adta irányul s ezek mind fontosak, hogy Vanina jól tegye, amire a ház nagy ura utasította.Továbbá, nemes jelű urak, Vanina nem érti, ki a két úr közül a nagyobb, kit illet nagyobb tisztelet, mert Vanina nem tudja, mit jelent az a rang, mentis, és Vanina nem ismeri az úr nevét sem, aki viseli e rangot és beszél Zevran Anartÿss úr helyett gyakran.
Halkan de határozottan beszélek. Eme válaszok nélkül nem fogom tudni hatékonyan ellátni azt, amire iderendeltek. Ha kell, megismétlem abrínul , de azon a nyelven képtelenség ezt ilyen összeszedetten megfogalmazni:
- Bocsánat az urak, ha Vanina nem ismer ami illik, de kell beszél. Zevran Anartÿss nagy nemes apa küld Vanina, hoz ő fegyver ha kell segít az dolog az Zevran úr akar itt most. Vanina kér, Zevran úr mondd mi kell csinál, mi nem kell csinál az dolog, mond parancsok, mond csinál vér vagy csinál halál ha jön a veszély. Nagy nemes apa mond, ez parancs ad vér-halál Zevran úr, nem ő. Ha van jó parancs, jó mi kell csinál, Vanina van jó fegyver és jó segít. És Vanina nem ért, ki van nagy úr most, mi az mentis, mi van az név mentis és mért mentis beszél mért nem Zevran úr maga száj. Vanina érez, nem jó nem ért beszéd csak nehéz, Vanina gondol kell talál valami ami segít, vagy Vanina nem tud beszél és nem tud ért ha fontos minden szó ért.
Spoiler: megjelenítés
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 18:19:55
Zevran Anartÿss
Csodálkozva nézek Vaninára a monológja alatt, de arcomon nyoma sincs az általa megszokhatott nemesek pökhendi, lenéző megvetésének. Biztos szülőhazájának nyelvén kezdett neki, amiből én egy árva mukkot sem értek. Talán még kevesebbet. Aztán szerencsémre átvált abrínra, amit ugyan nem értek tökéletesen, de nagyjából ezt a szintet teljesen. Ekkor még inkább elmosolyodom, nem vártam Vaninától ilyen közvetlen monológot.
<... Ejj Zev milyen felelőtlen vagy, kapsz egy új társat, és nem tisztázod vele a dolgokat... felelőtlen és hibás dolog...> szidom le magamat, miközben kedvesen mosolygok a harcosnőre. Átváltok abrín nyelvre, hogy könnyebb legyen a beszéd... vagyis egyformán rossz legyen.
-Vanina köztünk lenni rang, mikor szükséges. Ő Lan tanácsadó és varázsforgató, ha baj varázslat ő vezet, ha lenne gond, harc és te tudni jól harc gondolom, akkor te segít minket. Rang itt nem számít, aki épp jobb, ő a nagyobb. Ha úgy érzed helyzet súlyos ölj, ha gondolod túsznak jó lesz, akkor ne, amit Ház érdek kíván úgy tedd. Én gondol apám is mondott hasonlókat neked.-veszek egy szusszanásnyi levegőt.- És szólíts kérlek Zevnek, barátaim hívnak így. Most viszont készüljünk útra, nem akarom éjszakát fejünkön tábor nélkül.
Remélem suta fogalmazásom és szókincsem elégséges volt elmondani amit akartam, talán Lan ki tud segíteni a nyelvezettel. Nem is indulok egyenlőre tovább, megvárom, hogy Vaninának van-e még valami kérdése, kérése.
-Még egy... nem kell kerülni tekintet, nem harap.-mondom őszintén nevetve. Tudom, hogy sokszor előjön belőlem a sÿtisi nemesifjú vér és viselkedés, de a társaimmal nem célom hepciáskodni.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 18:31:55
Vanina
Látható, hogy az úr inkább értette az abrín monológot, mint otthonom beszédét. Szája mosolyra húzódik, én viszont maradok tartózkodó, semleges arcú.
Megtudom végre, az edzett szellemű hajatlan férfi neve Lan. Jobb nevet kötni egy személyhez, mint jelzőkkel körülírni. Aztán megütközöm azon, amivel Zevran úr folytatja. Össze is ráncolódik tőle a szemöldököm picit.
Rang itt nem számít! Ez az új, általam nem ismert sÿtisi tréfa? Képtelenség! Hiszen hazájában még a hasonló rangúak is folyton folyvást azt mérik össze, mégis ki a nagyobb úr a másiknál valamilyen birtok, vagyon, vérségi származás, házasság révén hogy aztán kikövetelje az érte járó bánásmódot! Nem hihetem, hogy igaz lenne, közte és Lan között a rang másodrangú. Ha Lan a tanácsadó, akkor ő áll Zevran úr alatt és kész. Engedelmességgel tartozik neki, én pedig közvetve neki, habár Zevran úr parancsai mindenkor felülírják szememben a tanácsadó utasításait. Semmit nem fogok tenni neki, amire az úr rá nem bólint vagy fel nem hatalmaz rá, figyeljek oda rá. A rangsort nem viccből találták ki. Jó tudni, mikor miért ki a felelős, kinek tartozik számadással.
- Zevran úr van ház fia, Zevran úr érdek van ház érdek - hagyom helyben, adott felállásban én mérlegelem, mit teszek a minket fenyegetővel, hacsak az úr fia meg nem vétózza.
Nehéz leplezni, mit vált ki belőlem az, arra kér, szólítsam bizalmasan, mintha a barátja lennék. Pillantásom nyomban leugrik álláról a mellkasa közepére, kényelmetlennek érzem a helyzetet.
Nagy hangsúlyt fektettem mindig is a feljebbvalóimmal való helyes modorra és viselkedésre. Otthon jól megtanították nekünk, a túl barátságos vezető keze alatt hamar eluralkodik a lazaság, és tisztelete fényét veszti vele. Tudni kell mindenkinek a maga helyét, és hacsak jelentős események közelebb nem hozzák egymáshoz őket, hogy bajtársakká váljanak, nem szabad bizalmaskodó hangot megütni az urakkal. Főleg nem, ha ilyen hamar kérnek erre. A fesztelenség egy dolog, de hogy haverkodjak egy nemessel az ki van zárva! Nem szeretném bajban találni magam, vagy hogy előjogának érezze, ha elfogadom, amire kér, átlépje a határt, ami urat és szolgát elválaszt s vagy belerángasson egy méltóságomon aluli kétes viszonyba vagy olyasmire beszéljen rá, amiből jó nem származhat.
Nem illik az ilyesmi, bárki bármit mond. Főleg úgy nem, nem vívtam ki semmivel ezt a kegyet. Túl sok ez így!
Mivel táncosnak is tartom magam, lágyabb kézmozdulattal rovom a levegőbe kezemmel a tisztelet jelét, mint ahogy az egy harcostól elvárható, aztán óvatosan mozogva a kialakult képlékeny helyzetben csak kimondom:
- Vanina köszön meg bizalom és tisztelet, de Vanina fog szólít Zevran úr Zevran úr. Vanina nem csinál, semmi, ami tesz Vanina barát. Élet mutat, ha lesz az.
Merem remélni, ezzel nem sértem vérig, és nem talál ridegnek, de korán ajánlotta még ezt saját belső kódexem szerint.
Jobb is, hogy témát válthatok és másról kérdezhetem:
- Nagy nemes úr mond, az dolog van négy ember. Vanina lát két ember, Zevran úr és Lan úr. Hol van kettő? Kik ő? Mikor indul mi? Vanina kell vesz étel és víz, ha megy nem város.
Zevran úr megint kér valami olyat, amitől tartózkodom. Ne kerüljem a tekintetét. Micsoda könnyed hajlamai vannak arra, barátkozzék a rangtalanokkal! Ha azt tudná amit én sajnos nem nevetne így!
Eszem ágában sincs jól bevált szokásommal itt és most szakítani. Nálam alacsonyabb rangúaknak nézek a szemébe, a velem hasonló fokozaton lévőkkel határeset és bizalomfüggő, de aki felettem áll... Csak parancsra. Nem illik azt. Még elhíresztelnék, pimasz provokatív vagy pikáns nő vagyok, s egyik hírre sem vágyom, főleg nem haragjukra, túlzott figyelmükre.
- Zevran úr ne csinál harag, de Vanina nem néz szem. ha mond parancs igen, hanem mond parancs, nem - felelem kurtán, zárkózottan.
Nem örülnék, ha hideg és távolságtartó viszony alakulna ki köztünk, bár nem tudom elképzelni, milyen lehet a nem száraz úr-szolga viszony ami nem hágja át az illendőség határait. Ez ismeretlen terep és nem tudom, miképp kezeljem az úr stílusát.
Hát még Lan úr jelenlétét. Hiszen ő olyan.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 18:48:44
Zevran Anartÿss
Vanina szavai őszinték, ez becsülendő, de nem töltenek boldogságot szívembe... elzárkózik a barátságos közeledésemtől. Pedig most tényleg nem akartam semmi olyat. Egyszerűen éreztetni akartam vele, hogy rangom lehet, hogy van, de nem kívánok a vezető szerepben tetszelegni, nem nekem való. Sem barátságos megszólítás, sem szemkontaktus... remélem sikerül felolvasztanom majd egyszer szívét... csak nehogy próbálkozásaimmal lángoló dühöt ébresszek az északi harcosnőben.
Egy pillanatig elrévedek, ahogy Vanina tökéletes lágy szépséggel rajzolja a jelet a levegőbe. Majd válaszul ujjaimmal a Megértés jelét rovom magam elé, bár koránt sem olyan kecsességgel.
-Ahogy te kívánod, én nem erőltet semmit, csak szeretne közvetlenebb kapocs. Nekem lenni rang, de nem kedvel vezetni, jobb kedvel más egyéb sok minden.- a végét nem bírom ki kuncogás nélkül, de Shonne hideg gyűrűje hirtelen a mellkasomhoz ér... szinte megéget. Önkéntelenül is megmarkolom az ingemen keresztül és lesütöm tekintetem.
-Bolond vagy Zev...-suttogom otthonom nyelvén magam elé, fáradt szomorkás hangon. Aztán újra felnézek, és ismét az abrínra váltok.- Egyik társunk viharban eltűnt, Sequata Draquamor vitte magával... Nador a negyedik, de nem látom hol most ő, gondol kocsma.
<... nah ezt a szót persze, minden nyelven ki tudom mondani...>
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 18:51:31
Helyszín: Queboa, kisvárosban, kovácsnál
Időpont: tavaszutó, késő délután
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Amikor Vanina a téren rákérdez a nő nevére, fásultan válaszol:
-Enia.
A kulacsot visszautasítja – feltehetőleg az egyetlen, amiben nem szenvedett hiányt a kútban az az innivaló volt. Vanina lopva végignéz a nőn, a légiós beszámolója alatt – teljességgel átlagos teremtés, sem szépségével, sem csúnyaságával nem lóg ki megannyi nőtársa közül, bár most nem valami fényes látvány. Kisugárzását, fellépését pedig jelen körülmények között nem lehet meghatározni – mivel nincs neki. Talán később… Ellenben Vaninának feltűnik, hogy amikor Lan szól Zev úrfihoz, feltehetőleg érti a szavakat, de mikor Zev úrfi hátrafordul, lesüti szemét, ahogy illik, de udvariasságával elrejti előle érzelmeit is.
A légiós homloka Zev úrfi kérdésére összeráncolódik, ahogy megpróbál érthetőbben válaszolni:
-Igen. A menlevél valódi, de javítva bele illetlen, értő kéz. És nem. Rázza meg a fejét. –Nem ad semmi piackosárt. Mondta nemet férfinépre mikor azok elveszett modorral tolakodtak, de ők nem ért szavak.
----
Amikor a kovácsnál Vanina eltakarja Enia szemét, a nő suttogva mondja mintegy magának Sÿtisi nyelven:
-És én még azt hittem, hogy nem mágikus…
Gőz csap fel, ahogy a kis, izzó aranytömb sisteregve lehűl a vödör vízben amibe Lan dugta egy fogó segítségével, majd a Légiós udvariasan válaszol Vanina kérdésére:
-No marad fogva, ha igaz. Őrjárat jön, elviszik nagy város. Álságos menlevél okán kap három év szolga-rabságot Légióban, mert nemtelen. Mert fegyvere nem volt, nem bányát kap örökre.
Utána nem sokkal Vanina fordítja Lan tekintetét és Zev úrfi mondatát az indulásról. Enia halkan válaszol abrínul Vaninának:
-Én ért urak nyelve, de ezt ritkásabban.
Utána már csendben követ titeket Lándzsással a nyomotokban.
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 19:04:19
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, megtépázott kovácsműhely
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: átok-törés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Egy darabig mélázok az úrfi kérdésén, vagyis azon hogyan fogalmazzam meg oly egyszerűen, hogy még Vanina is megértse a lényeget. Eléggé nehézkes sőt lehetetlen a szinkrontolmácsolás csekély tudásommal, tovább nehezíti a helyzete, hogy az Abÿrnossi abrínt mindannyian csak makogjuk. Közben peregnek körülöttem az események amik csak tovább erősítik a bizonyosságomat. Ajkam enyhe mosolyra húzódik az események sodrásában…. < No lám Zev úrfi új kihívást talált az életében…. Kemény dió lesz, ám ha feltöri megérdemli mit benne talál…. Egy rendíthetetlen társat, egy életre…… Ám ha hibázik élete rémálmát szabadítja önnön magára…. > lassan visszakapcsolódok a társalgás fonalába ám nem tölt el örömmel a Lándzsás terve a lánnyal és szerintem Vaninát sem….
- Az ékszert eredetileg áldott tárgynak szánták, ám a mester hibázott így a dísznek szánt áldásrúna, átokrúnává vált, sajnos. Az, hogy a mester akaratlanul vagy szándékkal vétett már sajnos nem tudhatjuk meg.
Szusszanásnyi idő után a tőlem telhető legkajánabb mosollyal az arcomon mit inkább lehet félszegnek nevezni szólalok meg.
- Miracleai Vaninának szerintem nagyon jól állna egy szögletes holdezüstbe foglalt ametiszt, mi tovább erősítené erkölcsösségét és tovább frissítené éles elméjét, nem utolsó sorban segítené a nyelvek tanulásában elvéből fakadóan.
Szerintem a jelenlegi helyzetünkben Vanina nem kicsit neheztelne személyemre, ha életerős pulzáló mágikus akaratához egy megértést segítő varázst láncolnék, vagy folyton auraérintkezést eszközölnék, mert a saját mágikus akaratomhoz láncolnám a varázst.
Ezek után homlokom ráncokba gyűrődik sőt a tekintetem is elsötétül kicsit, egy apró sóhajt eresztek meg mielőtt rátérnék a göröngyösebb útra, a Lándzsás felé fordulok.
- Félre ne érts Lándzsás ám szívemet nem tölti el örömmel a mondandód, nem akarunk hálátlannak tűnni és tiszteljük a Napcsászárok végtelen bölcsességükben alkotott törvényeket….., de jelen helyzetben nem hinném, hogy jó ötlet lenne ha a hölgyet hátrahagynák. Másrészről rámutatnék, hogy Zevran Anartÿss-nak az Anartÿss ház elsőszülöttjének nemesi előjoga, hogy igényt tartson az általa megmentett életre és lélekre, ami jelen helyzetben a lány, és mivel már kijelentette, hogy velünk jöhet, vehetjük úgy, hogy kinyilatkoztatta a nemesi előjoga által birtokolt jogait.
Nem akarok hosszasan vitázni és az állítólag hamis menlevél fölött merengeni és tanakodni ezért most kérlek engedj mindannyiunkat utunkra. A további bonyodalmakat elkerülendő a menlevelet is magunkkal vinnénk, így levesszük a válladról az őrzés és magyarázkodás gondját-baját, valamint hivatkozhatsz Zevran Anartÿss gyakorolt nemesi előjogára. Te csak nyerhetsz ezen az üzleten, ha kívánod írásba is foglalhatjuk most rögtön és Anartÿss pecséttel zárjuk le az okmányt.
Türelmesen várok miközben jól láthatóan szórakozottan játszadozom az „apró” nemesfém röggel mi az átkos medálból vált.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 19:08:40
Vanina
Zevran úr előadja, ugyan rangja van, s azzal jól tudja mindenki, jogok járnak, de a kötelességekhez nem fűlik a foga. Számomra ennyiben összefoglalható a kijelentése után támadt első benyomásom.
Nagy levegőt veszek és lassan kifújom. Mivelhogy ez az életszemlélet bőven belépőt jelent nálam a képzeletbeli, magam alakította copfos körbe.
<Nem, Vanina, ne skatulyázz! Adok neki még esélyt, mielőtt végérvényesen besorolnám a copfosok közé... Főleg, hogy én se vigadnék, ha ennyi idő után máris eldöntené más, szerinte milyen alak vagyok. Nem tisztességes.>
Így nem merülök el az úrfiról támadt gondolataim ízekre szedésében és belső taglalásában, mert onnan egyenes út vezetne az előítélet kialakulásáig.
Segít ebben az, van konkrét dolog, amivel viszont foglalkozhatom. A csapat tehát négy főről háromra apadt. Szomorú, hogy a vihar keze volt ebben. Ám a tény, hogy harmadik tagunk nagy valószínűséggel a nador, akit a fogadóban láttam, segít abban dönteni, kihez kel fordulnom gyakorlati tanácsokért az útra való felkészülésben. Tőle biztos megtudom, mit és mennyit érdemes ételből vennem, és milyen körülményekre számíthatok.
Nem mintha Miracleában nem háltunk volna szabad ég alatt, kiképzésünk egy részén tették úgy próbára szívósságunkat, de az messze elmarad szerintem amellett, amiben egy nador él a hegyekben.
A kútból kimentett no Eniaként mutatkozik be, s lassan kihámozom, nem volt tudatában annak, mit hord a nyakában.
Lan úr, ahogy a tanult emberek legtöbbje, olyannyira magáévá tette a cirkalmas fogalmazást, hogy nem is tud már másképp beszélni. Így feladvány megint, fejtsem meg, mit ad elo mosolyogva.
- Nem Miraclei Vanina van név, Arren-Skyr Vanina van az - javítom ki előzékeny hangon. Ha már hivatalosan akar rám utalni, az legyen pontos. Láncot javasol, ami megkönnyíthetné, megértsük egymást. - Ametiszt? Lila kő? - kérdezek rá, jót értettem-e alatta.
Más lehetőségként holmi varázslatokat, személyes teremhez láncoló igézeteket említ meg, de már a gondolatra is megborzongok és hevesen megrázom a fejem, kezemmel olyan mozdulatot teszek, mintha le akarnék rázni magamról valamit, így hangsúlyozom, kíméljenek meg a mágiától. És mindezek mellé rövid, élénk arcjáték is társul zsigerből: riadalom, undor, elutasítás.
A légiós vázolja, milyen következmények várnak az úti irat hamisítása miatt Eniára. Elkomorulok, arcára emelem tekintetemet. Rabszolgaság! És ha mondjuk én tettem volna hasonlót, elzsuppolnak egy bányába! Biztos felkötném magam, vagy magamra omlasztanám a tárnát, semmint egész éltemet a föld alá temetve, napfény nélkül kelljen léteznem.
A rabság, de bármely durva fizikai lekorlátozás felkavar.
<Pedig mostani szabad járás-kelésem is csak látszat. Menlevél teszi lehetővé, folyton ellenőriznek, így tudják, mikor, merre járok. Hiányában el se hagyhatnám azt a települést, ahova szolgálatom szólít.>
Légiós szavával szembe én nem mehetek. Ám van itt két úr is, aki az Anartÿss ház magasabb rangját viseli. Ragaszkodnak hozzá, vigyük Eniát magunkkal, habár az nem világos előttem, azon kívül, kiemeljük e hely közegéből, miből még baja származhatna, mit teszünk vele a továbbiakban? Hurcoljuk magunkkal? Vagy később elengedik? De hogy, ha iratai hamisak és indítékai nem tudottak? Vagy Zevran úrnak kell valaki, akivel elüti az időt...? Erre a lehetőségre inkább nem gondolok.
Ám kivárom, mi lesz erre a légiós lépése, s Eniát is figyelem, hogyan viseli magát.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 19:11:17
Zevran Anartÿss
Mentisem magyarázata bőven elegendő számomra a nyakék természetéről. Ennyi érdekelt, és több nem is. Remélhetőleg ez azt jelenti, hogy Lan kezd ráhangolódni a személyemre, ami szintén remélhetőleg nem jár együtt lenézéssel.
Amint belekezd a Vaninának szánt ékszer részletezésébe, végigtekintek a harcosnőn. Egyfajta kritikus szemmel, hogy mi is állna jól rajta, vajon milyen forma illene hozzá. Pusztán az összhangot keresem, nem pedig valami mást.
Mikor rájövök, hogy Lan nem a szépsége kiemelésére, hanem a nyelvi akadályok leküzdésére szánja a medaliont. Szinte elszégyellem magam mennyire félreértettem a dolgot.
A Légiós megjegyzése arra, hogy Enia nem jöhet velünk egészen megnyugtatna. Nem kell magunkkal cipelni, csupa felesleges dologtól megóvott volna minket ez. Persze nem, nem lehet ennyire egyszerűen nekünk tovább állni, Lannak hála megint bonyolódhatunk bele valamibe. Egy pillanatra eléggé savanykás, kellemetlen arcot vágok, aztán jön a nemesi álarc.
-Enia velünk jön, ha kell kezeskedem érte, viszont nem hagyjuk itt. Ki tudja mikor törnek elő a "sérelmek" némelyik emberből, eleget szenvedett a nő. Remélem elegendő az Anartÿss Ház becsületessége az ügyben.
Kezd előjönni a szeszélyességem újfent, egyre jobban mehetnékem van már. Ha még valakinek megoldjuk az ügyes bajos dolgát, akkor már erélyesebb hangot fogok adni nem tetszésemnek, gondoljon bárki bármit rólam.
-Végeztünk?
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 19:28:30
Helyszín: Queboa, kisváros, fogadó előtti tér
Időpont: tavaszutó, késő délután
Esemény: a nador
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Lándzsás meghallgatja Lant, majd beleegyezően válaszol - hangjából némi megkönnyebbülés hallik ki:
-Mit érdekel ő sors? De nem én dolog. Mehet, de egy polcratevés: ígér, hogy nem enged vissza ide. Majd mond én, hogy eltűnt vihar.
Enia most már láthatólag élénken figyel – próbálja megérteni, hogy mi is zajlik körülötte, és mi lesz a sorsa. Kissé gyanakodva méregeti Lant és Zev úrfit, feltehetőleg azt latolgatja, hogy vajon milyen érdekük diktálhatja azt, hogy magukkal vigyék.
Lassanként elindultok vissza a fogadó fele. Az előtte elterülő kis tér most is szolgál látnivalóval: Keelut beszélget egy másik nadorral a kút mellett. Egyszerű öltözetű, hétköznapi megjelenésű, fehér bőrű vékony férfi. (Bár ezen a környéken elég feltűnő jelenségnek számít) Ruházata finoman cserzett, barna bőrből készült, vállain egy zöldes színű szövetköpeny pihen. Fehér haját számtalan vékony, hosszú fonatba rendezte, mindegyik végén apró ezüst gyűrűvel. Egyetlen felszerelése a hátán átvetett kisméretű nyílpuska. Keeluttal higgadtan, nyugodtan beszél, mégis érezni tartásában valami fensőbbséget. Ahogy közelebb léptek, rátok pillant – hófehér arcát vörös mintájú törzsi jelek díszítik. Jégkék tekintete hűvösen siklik végig rajtatok, mint a hegyi patakok vize, de ajka szegletében halvány mosoly jelenik meg, ahogy Keelut is felétek fordul, és odasétál hozzátok.
Keelut rá jellemző módon kertelés nélkül közli veletek (abrín):
-Nadírnak máshol nagyobb szüksége van rám, így útjaink elválnak. Ha még tart ez az utazás, mikor a kötelességem véget ért, újra csatlakozok. Borostyánszem Shien tud erről, vár titeket Naoenaóban. A táborozáshoz szükséges élelem és takarók a fogadósnál vannak összekészítve.
Hogy ki az a Borostyánszem Shien, egy szóval sem említette eddig. Ezzel jobb kezét laza ökölben tartva arca elé emeli, úgy hogy a mutatóujja végigfekszik orrának gerincén, és így biccent felétek.
-Shi’onaata!
Megfordul, és visszasétál a másik nador férfihoz. Az hasonlóképpen elköszön tőletek, majd felveszi csomagjait, és elindulnak kifele a városból…
Lan engedve kíváncsiságának harmadik szemével rápillant a jövevényre. Már Keelutnál is feltűnt neki, hogy aurája sokkal érzékenyebben reagál a környező, természetes szellemvilágra és aurákra, és van valami meghatározhatatlan plusz színezte – de a másik nador aurája komoly meglepetést tartogat. Az aurája ugyan felépítése hasonlít Keelutéra, de nála Nadÿss mindenhol jelen lévő leheletnyi „ellenállása” körülötte megsűrűsödik, és folyondárként körbeöleli, sőt összekeveredve, beépült az aurájába, már-már elnyomva azt. Hirtelen sejtelme sincs, hogy történhetett mindez, de nem mindennapos jelenség, az biztos.
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 19:31:05
Vanina
Lan és Zevran ráveszi a légióst, vigyük magunkkal Eniát. Mélázva nézek a nőre, ő ehhez mit szól.
- Hall te? Jön mi. Vanina nem tud mért, de te jön - teszem azért hozzá vállamat megvonva. - Van takaró, ruha, pénz, valami? - faggatom, mert aligha hiszem, csak annyi vagyona van, amit visel.
Én nem tudom, örüljek-e ennek a fordulatnak vagy sem. Idővel - minél hamarább!- jó lenne tisztázni, hogy a fenébe érte el, rágerjedjen egy fogadónyi férfi. Már csak biztonsági okokból se ártana ezekre a kérdésekre választ kapnom: elég idétlenül nézne ki, ha azon kapnám magam, mindkét uraságot szedhetem le róla, mert rájuk jött a bagzás. Ha az átkos medál volt a ludas a fogadói esetben, az jó, de ha nem... Az nem jó. Aztán az se világos, mért is van nála hamisított úti okmány, s milyen célból is van úton, meg honnan is jött. Nagy Enia körül a bizonytalanság, és nekem az a feladatom, az ilyesmit amennyire lehet, küszöböljem ki a mellől a személy vagy személyek mellől, akiknek védelmére kértek fel.
Ha meg a légynek se árt, már csak azért imádkozhatom, ne legyen púp a hátunkon.
A fogadó előtt kisebb látványosságot kelt a két sápatag férfi. Kíváncsian felvonom a szemöldökömet. Rájuk merek nézni, akár a szemükbe is.
A sokfonatos férfin megakad a szemem. Egész tetszetős a hajviselete. Odahaza pár vagányabb nő már ráfütyült volna. Óhatatlanul mosolyogni kezdek erre az elgondolásra. Lesnének is a déli népek! Errefelé a férfi szokott fütyülni a nőre, ha olyan fajta, de nálunk fordítva is becsúszik néha.
Kíváncsi lettem volna egy nadorra, mint útitárs, erre azt a hírt kapom, távozni készül. Ilyen az én szerencsém. Be kell érnem két úrral, meg egy kútszagú, kissé tépett nővel.
Se a név, amit mond, se a helységé nem mond nekem semmit. Hogyan fogunk odatalálni? Ez már ad okot fejvakarásra.
- Hol van az Naoenao? -kérdem Eniától. Kereskedőnek néz ki, ha az, talán tud mondani valami hasznosat.
A nador kész tények elé állított minket, annyi dolgunk van csak, felszedjük az összekészített holmit, kikérjem Fifit az istállóból... És merre is tovább?
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 19:32:48
Helyszín: Queboa, kisváros, fogadó előtti tér
Időpont: tavaszutó, késő délután
Esemény: a nador
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Lan akarva-akaratlanul is, de az erők síkján szemlélődés közben érdekes és erőteljes szellemlényt vesz észre a nador lábainál. Egy havasi párducra emlékeztet leginkább. Ahogy Lan harmadik szeme rá irányul, szőre felborzolódik, és vicsorogva, félig kúszva, ugrásra készen megindul felé – akár a prédára. Sárga szemeiben baljóslatú a vadászat izgalmának csillogása…
Keelut újsütetű társa megtorpan, hátranéz rátok, és lassan megfordul. Jobb keze hátrakúszik a nyílpuska tusára, de még nem oldja le. Baljával maga előtt tenyérrel lefelé végigsimít a levegőben. Szemöldöke a magasba kúszik, és mintha várna valamire, közben Lanra néz. Keelut értetlenkedve torpan meg, és kérdez valamit a másik nadortól, de az megvonja a vállát. A légiós fogást vált a lándzsáján, Enia pedig behúzódik mögé. Hirtelen feszültséggel lesz terhes a csöndes tér...
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 19:34:20
Vanina
Valami történik, míg én azon problémázok, hogyan lesz tovább. Lan rámered a nadorokra, a fonott hajúra főleg. Addigi profán gondolataim egy pillanat alatt elpárolognak.
A fonott hajú keze fegyverére vándorol, de más engem jobban leköt. A mozdulat, amit baljával tesz...
Hagyj békén?
Követem pillantását Lanra. Mm, a szellemnéző...
Feszültség villan közöttünk: a légiós, Enia, a nador... Különösen érzem magam. Nem önt el idegesség, csak valami furcsa nyugalom.
És ugyan azzal a nyugalommal Lan elé állok, úgy, hogy eltakarjam előle a kilátást a nador felé, és tekintetemet a nadoréba kapcsolom. Tartásom könnyeden magabiztos, kezem nincs fegyveren. Fejemet nem billenten oldalra madármód, mint ahogy a nagyvilági urakkal szokásom.
Nem tudom, ki ez a furcsa, festett arcú férfi azzal a sok ékkel a haja végén, de nem érzek félelmet. Pillantásomban nincs agresszió, nem akarom összemérni vele az akaratomat. Lassan megingatom a fejemet, de végig a szemébe nézek. Kérek.
Ne.
Az igazi győzelem az, ha fegyvert se rántanak.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 19:38:02
Zevran Anartÿss
Végre a légiós is úgy gondolta, hogy elengedheti a nőt... de miért visszük magunkkal? Az istenek tudják csak miféle népség, bármennyire is pórul járt szegény. <...Egyáltalán miért, hagyom, hogy Lan csinálja ezt?...> ötlik fel bennem a kérdés. <...Fenébe, még a végén tényleg rám ragaszkodik előbb utóbb valami vezetőszellem féleség?...>
Azt hiszem, ha elhagyjuk végre ezt a porfészket el kéne beszélgetnem Eniával és Vaninával is... egyikről megtudni, hogy ki és mi mégis, Vaninával pedig csak egyszerűen jóban akarok lenni.
A téren a két nador igazi látványosságnak szolgál, bár ez a másik is legalább annyira szófukar, mint Kékprém, de legalább mosolygott egyet. Aztán hirtelen...
<...Kékprém elmegy?? Végre!... hogy mi?... HOL? KIT?...ó b@&!?meg...> arcomon remélhetőleg ebből semmi sem tükröződik. Szinte hihetetlen, hogy Keelut képes még akkor is képes ilyen elképzelhetetlenül lehetetlen lenni, amikor búcsúzik. Naoenao még mond valamit, de ez a Borostyánszem Shín vagy Shen vagy ki... hát ő semmit sem.
Arcomon rideg feszesség mikor némán búcsúzom életem eddigi legkevésbé kedves útitársától majd kedves halvány mosoly mikor az ismeretlen nadortól köszönök el. Már fordulnék háttal az egész jelenetnek, azonban.
Azonban valami megakasztotta a levegőt. Visszapillantok, és tapintható a feszültség, ösztönösen a vívókard felé kúszik a kezem. A helyzet, eléggé forró... mintha Lan és a nador próbálgatnák egymást, de nem... Lan nem a nadorra néz.
-Mi a f@%# folyik itt?-csúszik ki halkan a számon.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 19:42:27
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros, főtér, a fogadó elött
Időpont: tavaszutó, késő délután
Esemény: a nador
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Úgy tunik Enia helyzete végre elrendeződik nagy megnyugvásunkra ám a fogadó előtti téren újabb meglepetés vár ránk Kékprém távozik körünkből egy honfitársa kíséretében kinek az aurája meglepően erős és érzékeny is egyben a környezetére. Valószínűnek tartom, hogy nem egyszerű elsétálásról lesz szó ezért éles szemmel figyelem az eseményeket, ám vizslatásomat rossz szándék jeleként értelmezik főképp a szellempárduc alakját öltő szellemlény egyfajta kihívás alakul ki közöttünk mit a frissen érkezett nador lehet, hogy az anyagi síkon kíván befejezni. Közben Vanina a helyzet teljes ismerete nélkül megpróbál békítőleg közénk állni ám neki tudomása sincsen a szellemlényről és a vele folytatott farkasszemezésről.
Nem hagyom, hogy testével megszakítsa a párduccal kialakult szemkontaktust ez egyfajta erőpróba behódolni nem tanácsos hanem a tekintélyt megőrizve kell visszavonulni. Mint olajos víz siklok el Vanina mellet egy lágy oldalfordulással miközben fenntartom a szemkontaktust a párduccal sőt bármilyen mulatságos is derekam meghajtom hogy a tekintetünk egy magasságba kerüljön mint egyenrangú feleknek.
Tudásom morzsáit erős koncentrálás közepette szedem össze majd a következőket mondom nador nyelven.
- Shi’onaata! És kísérje béke az utatokat. A harcos hősiességét tekintve nagyobb érdem, ha meghal mesteréért, mintha levágja az ellenfelét……
A mondandóm végén felidézem az Élet jelét és erősen összpontosítva szélesen a levegőbe rajzolom mintha az egész világot akarnám vele átfonni, most nem hibázhatok.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 19:45:17
Helyszín: Queboa, kisváros, fogadó előtti tér
Időpont: tavaszutó, késő délután
Esemény: a nador
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Enia halkan válaszol Vaninának útban a terecske fele:
-Felszerelés van ivó. Talán még mindig.
A légiós közbeszól:
-A zsák kilesve, most van fogadós birtokán. Ott lehet kérni.
A terecskén feltett kérdésre Enia vállat von:
-Naoenao felhőkre épített kincsek teli nador város, valahol messzi hegyekben – kevesen találni oda még kevesebben jönni vissza.
A nador kézmozdulatára a szellemlény megtorpan, de lekushadva ugrásra kész – feltehetőleg alig várja, hogy szabadjára engedjék.
Lan a nadorhoz beszél annak nyelvén, majd kecses mozdulatokkal rajzol valamit a levegőbe. Amaz mozdulatlanul figyel rá. Keelut dallamos kérdést tesz fel társának, de azt teljesen lefoglalja valami más. Ahogy Lan az utolsó mozdulatot is befejezi, a levegő fehéren felizzik, és pár szívdobbanásnyi ideig egy rajzolat (ankh) képét őrzi, majd elhalványodik.
Vele szemben a nador homlokán verejtékcseppek híznak, és kutakodva néz körbe. Feszült arckifejezése megenyhül, ahogy a tér másik végén kapirgáló tyúk felé int baljával.
Lassan kifújja a levegőt, majd megszólal abrín nyelven:
-Elméd lámpásával óvatosan világíts a jövőben – fénye erős és gyilkos ideát is magához vonzhat. Ne feledd – ha te látsz, téged is látnak… Shi’onaata!
Megfordul, és mintha mi sem történt volna, folytatja útját, Keeluttal a nyomában.
A tyúk felől hirtelen tompa roppanás hallatszik. Egy vajszín alapon foltos párduc jelent meg a semmiből, és harapott rá a tyúkra. Sárga szemeivel Lanra néz, majd zsákmányával a szájában a nador mellé szegődik, mint valami kutya. Keelut mikor meglátja, óvatosan a nador másik oldalára kerül, mintha tartana tőle.
Írta: Dierol - 2016. Február 12. 19:49:28
Vanina
A szellemnéző ügyet se vet rám, elsiklik mellettem. Sőt, meghajol a levegőnek s mond is valamit!
Olyat láthat, amit én sose. Nem is vágyom az ilyesmire! Odaát nem csak szemnek tetsző létezik.
Hideg fut végig a gerincem mentén, elállok Lan úr közeléből. Viszolygok az ilyesmitől.
Érzem, ahogy a nyugalom tovaszáll és nő bennem az ingerültség.
Akár minek is vette a nador Lan tettét - bizonyára tett valamit, a szellemnézőknél sose lehet tudni -, abból nem lesz vérontás. Abban az értelemben nem is, hogy köztünk és közötte.
Nem értem a férfi kézmozdulatai, ugyan kinek jelez velük. Aztán mégis hull vér, egy csirkéé. Ahol az imént nem volt semmi, egy állat ölt testet. A csont roppanásától a vér kifut az arcomból, egészen ledermedek, tágra nyílik a szemem. A fülemben dobol a vér.
<Ne üvölts!!! Fogd vissza magad! Nem neked szól!> - így fegyelmezem magam. Mada sok mindenre tanított, de vajmi kevésszer voltam tanúja olyasminek, ami tényleg kiváltja rettegésem.
Egyből kimegy a fejemből a szándék, ami korábban fogant a fejemben, hogy majd kritikus pillantással adom Anartÿss úr tudtára, nem örülök annak, hogy a tanácsadója az ő meghagyása nélkül ennyire önállósítja magát és amikor csak kedve tartja, teszi amit akar. Lám, ez az eredménye a túlzott parolázásnak!
A két nador már a hátát mutatja, távoznak. Émelygek. Nem bírok senkire se nézni, szavamat se hallani. Korábbi tervemmel szakítva, miszerint bemegyek a fogadóba hogy összeszedjem, ami az útra kell, inkább a fogadó oldalához botladozom, úgy, az épület takarja a helyet, ahol a csirkét elkapta az az állatszerű szellem s amerre a két hóbőrű távozott. Az utolsó pár lépésnél érzem, remeg a térdem, enyhén szédülök.
A takarásban a fogadó falának vetem a hátam, reszketek. Kiverte a homlokomat a hideg verejték, s csak ekkor veszem észre, mennyire egymásnak feszült a fogsorom. Nehezen oldódik izmaimból a feszültség, kicsit elkeseredem. Nem egyszerű feladat lesz ez. Egy szellemnéző közelségében egyenesen rémes. Hogy fogom így leküzdeni az előítéleteimet?
Mert arra ez kiváló lehetőség lenne. Lenne, ha tudnék élni vele. Ám ez a mostani eset is élő példa volt rá, ellenérzésem igen erős.
<Ellenérzés? Félelem az.>
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 13. 18:50:21
Zevran Anartÿss
Lan a szellemvilágot fürkészi, valami láthatatlan párbaj folyik, aztán talán kezdés nélkül véget is ér. Nem nagyon értem mi folyik, kíváncsian várom a fejleményeket. A nador mozdulatát követve a már azt látom, ahogy a csirke nyakát ketté harapja a Láthatatlan Világból testet öltő párduc. Elsápadva már csak halványan érzékelem, hogy mentisem és a nador vált pár szót, a nyelv hangulatából ítélve, nador nyelven.
Kiszáradt a torkom, hiába próbálok nyelni csak kaparom a torkom. Vanina rosszabbul tűri a fejleményeket, mint én. Harcos, bolondság lenne feltételezni, hogy egy csirke halála váltotta volna ki. A mágiától, a szellemektől retteg... ez baj, Lan érti ezeket a fortélyokat, ha feszültség lesz köztük, éles helyzetekben bajt hozhat.
A fogadó felé folyamatosan szemmel kísérem Vaninát, nehogy összerogyjon nekem. Mikor látom, hogy nem a fogadóba szándékozik menni, Lannak súgom:
-Vidd be Eniát, rendezzétek el a felszerelésünket.
Nem részletezem tovább, Vanina után megyek, de csak a fogadó sarkáról figyelem feltűnésmentesen (ki hitte volna, hogy a társaim "ellen" fogom bevetni azok a trükköket, amiket árnygyilkosként használtam). Nem akarom megzavarni, ha úgy látom, hogy lenyugodott, akkor megyek csak oda hozzá.
-Rendben van Vanina? Tud én segíteni?-barátságosan megfogom a vállát jobbommal. Legszívesebben a szemébe néznék, hogy lássam lelkében mit érez, de nem akarom erőltetni.
<...Szegény... kívülről egy törhetetlen harcos szobra, rend, kötelesség... de belül mégis lágy...Milyen érdekes...>
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 13. 18:53:36
Vanina
Mielőtt hagynám, maga alá temessen a dagonyaként hívogató önsajnálat és kesergés, lehunyom a szememet. Mada azt tanította, ha pánikba esnék, gondoljak valami biztonságos helyre és próbáljak megnyugodni. Erre még időm is van, senki se reccsent rám, induljunk.
Én - minő meglepetés - egy menhirre gondolok. Arren-Skyrben is olyan sok meredt ki a földből, mint másutt a dudva. Míg mások esetleg tartózkodtak ezektől a kövektől, én szerettem közöttük járni. Volt is egy, ami vonzott. Egy szomszédos menhir megdőlt az idők folyamán, neki a kedvencemnek, és az oldalán fel tudtam mászni a menhirem tetejére. Felhúzott térdekkel vagy lábat lelógatva épp elfértem rajta ültemben. Jó volt ott lenni, ha bajom volt. Mada nem lehetett mindig velem, hogy helyretegyen, meg kellett tanulnom, hogy egyedül is menjen.
Most, mérőfalnyiakra hazámtól újra azt képzeltem, otthon vagyok és ülök a kövemen. Szinte láttam, ahogy rálátok a többi kőre, a zöld dombokra, a dombok alján Arren-Skyrre. Orromban újra ott volt a rengeteg szaga, a köveké, az északi levegőé, fülemben a szél hangja, a magasban portyázó vad madarak vijjogása. Mennyire is hiányzik mindez!
Lassacskán kiold testemből a feszültség, már nem remegek, a szívem se dübörög eszeveszetten. Megnyugszom. Kicsit hunyorgok a fényben.
Ezzel egy időben megérkezik az Anartÿss sarj. Azt várom, utasít, csipkedjem magam, rám várnak, de nem. Az állapotom felől érdeklődik. Ennyire nyilvánvaló volt, rosszul lettem? Eh, kínos. Sok olyan kérdést felvethetett másokban, amikre nem akarok válaszolni.
Megfogja a vállam, megrezzenek. Arcom lefagy. Elhúzódom tőle, párhuzamosan a mozdulattal figyelmeztetően rá villan a tekintetem és már mondom is:
- Ne érj hozzám!
Reflexből anyanyelvemen szólaltam meg. Egyet hátrébb is lépek. Mivel magam néztem a szemébe, elutasítást, keménységet láthat, amit riadtság és zavar vált fel. Nyomban félrenézek, nem akarom, fenyegetésnek vegye az előbbit. Úgy érzem, reakcióm magyarázatra szorul:
- Zevran Anartÿss úr nem tud: nem érint Vanina, az nem szeret.
Kicsit szégyellem is magamat. Láthatóan a jóakarat hozta ide az urat, én meg így viselkedem!
- Vanina már jó. Baj elmegy volt. Úr akar segíteni? - kérdezek vissza, eltöprengek, majd bólintok magamnak. - Jó, úr tud segíteni, ha felel: Lan úr mindig csinál ez? Vanina nem hall Zevran úr parancs, de Lan úr csinál valami az nador férfi és az nador férfi csinál szellem állat. Vanina gondol, ez nem jó. Ha úr nem mond parancs, nem ért, Lan úr mért szabad csinál az. Vanina tanul, csinál komoly dolog, ha hall parancs, vagy nem csinál semmi vagy kér engedély. Vagy Vanina gondol rossz?
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 13. 18:56:25
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros
Időpont: tavaszutó, késő délután
Esemény: útrakelés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Bólintok az úrfinak, majd elindulok a megtépázott fogadó felé miközben intek Enia-nak, hogy kövessen.
- Azonnal intézkedek uram, hogy további késlekedés nélkül indulhassunk.
Elsőként lépek a hátam mögött Enia-val a fogadóba ezzel is jelezve, hogy megbízom benne és már nem jelent veszélyt. Tőlem szokatlan határozottsággal és céltudatossággal egyenesen a fogadós elé lépek majd közlöm vele kívánságaimat mik inkább céltudatos utasításokat rejtenek önmagukban.
- Szeretnénk magunkhoz venni a hölgy utazózsákját, valamint hó hajú Kékprém Keelut összekészítette az utazó málhánkat azt is elvinnénk, mivel késedelem nélkül továbbindulunk, kérlek intézkedj az ügyben. Reméljük most már nyugodtabb idők köszöntenek rátok.
Felügyelem az indulásunk körül tevékenységet, ha kell segítek is, a málházás végeztével apró biccentés keretében egy ezüst pénzt nyújtok át a fogadósnak.
- A fáradozásaitokért cserében, valamint ha Kékprém vételezett volna valamit a málhához azt is kiegyenlíteném.
Türelmesen várom a válaszát és ha szükséges leszámolom a megnevezett összeget. Utána a málhás jószággal és Enia-val Vanina és az úrfi felé kanyarodok, jelezvén az útra készséget.
Miután elhagytuk a várost csak után sodródok Vanina közelébe és próbálom röviden megfogalmazni mondandómat.
- Vanina a félelem az elme gyilkosa, a félelem kis halál. A továbbiakban saját érdekedben meg kell barátkozz a mágiával. Amerre utazunk egyre erősebben lesz jelen…
Remélem tapasztalatod kisegít a szabad ég alatti táborozásban most, hogy Kékprémet elszólította tőlünk a sors…..
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Február 13. 18:59:12
Vanina
Természetesen Zevran úr válaszát meghallgatom és csak aztán hagyom el a fogadó oldalát, hogy csatlakozzam a többiekhez.
Felmérem, amíg én nyugalmam visszanyerésén ügyködtem, hol tartunk, mit csomagoltatott a nador, az elég lesz-e velem és a kútlakó lánnyal együtt is, Enia megkapta-e a holmiját, és honnan vezethetem elő Fifit, a "lovamat". Merthogy ló is van ám :)
Amint viszont látom a hátast, megsimogatom a homlokát.
- No, Fifi, érdekes napoknak nézünk elébe! - mondom az állatnak halkan.
Nagy rá az esély, minden holmit rá akarnak majd szíjazni, pedig nem afféle jószág ám! Ha mégis úgy pakolnak, Fifiből nem lesz málhás állat, akkor megkönnyebbülök.
Készülődés közben azért megérdeklődöm vagy Lantól, vagy Zevrantól, merre tovább rövidtávon:
- Mi van most útcél? Hova akar két úr megy?
Elinduláskor nem a többiekkel bolyban haladok, tartok bizonyos távolságot. Ez sem "ment meg" attól, az elmetornász mellém ne kerüljön.
Összepréselem az ajkam, magam elé nézek, kényelmetlenül érzem magam. Fifit vezetem, kezem megszorítja a bőrszíjat.
Nem a személyének szól, nem ismerem, de amihez ért, nos... Azzal már annál több a bajom.
A kéretlen tanács tartalma rendjén is lenne. A kéretlen az, ami böki a csőröm. Vagy vegyem annak, próbálkozik kijönni velem amennyire jól lehet, vagy egyszerű praktikusság vezeti?
Meg is kérdem:
- Lan úr mért mond ezek? Vanina tud, félelem mikor van rossz. Lan úr meg nem tud, Vanina van ok fél - jelentem ki komoran, az utat bámulva.
Egyrészt fémmel a mágiát nem lehet megtörni, csak a mágia irányítóját, ha ember. Másrészt nem kötöm az orrára, ismerem a tudományának sötét oldalát, sőt, gyakorlatilag csak azzal találkoztam eddig.
Máig elönt a harag, ha arra kell gondolnom, a mágia ismerői kényükre-kedvükre alkalmazhatják azon, akik védtelenek ellene, meg sem kérdezve arról a másikat, kér-e belőle vagy sem. Ez egyenesen felháborít.
Ezért is kérdeztem meg az urát, hogy lehet az, a kopasz úr parancsot sem kapott de vélhetőleg csinált valamit és a válasz rá a szellemállat volt. Önös érdekből, a maga kedvére cselekedett. Biztos van erre egy kész válasz a tarsolyában, elvégre tanult elme, jó szóforgató, hamar arra fordítja, a MI érdekünkben tette.
Na persze, a sírhoz vezető út is jóakarattal van kikövezve...
Mert ha megteheti, mért ne tehetné, ugye? Mmmm, ettől leszek én csak mérges igazán!
S ekkor rájövök, a tette miatt bizony orrolok Zevran úr mentisére. A neheztelésem meg nem nagyon rejtem véka alá, arcom nyitott könyv.
- És mért kell alusz ég alatt, mért nem megy út és keres szállás házban? - kérdezek rá, ha már itt tartunk.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 13. 19:05:07
Helyszín: Queboa
Időpont: tavaszutó, késő délután
Esemény: Utazás, döntések
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Az ivóban a fogadós éppen egy bekötözött vállú fiatal suhancnak nyújt egy kupa italt. Az fejhajtással köszöni meg, majd elveszi tőle ép kezével. A többi ember lopva figyel titeket, mint érdekes színfoltot – egész addig, míg Enia be nem lép Lan mögött. Mintegy vezényszóra mindenfelől halk pusmogás indul meg – mintegy kitárgyalva a helyzetet, de a légiós felbukkanása beléjük folytja egy pillanatra a szót. Ahogy beléptek, a fogadós rátok néz, a kézben tartott tálcát leteszi egy asztal szélére, és odasiet hozzátok.
Amint megtudja, hogy a csomagjaitokért jöttetek, int, hogy kövessétek. A pultra kirak három egyforma közepes batyut – szájuknál zsineggel összekötve várnak rátok. Egyiken a zsineget egy ujjnyi tört fehér csontból faragott kedves kis róka fogja össze. A fogadós szerint a másik nador tette rá. Finom kidolgozása, és formája kétséget sem hagy afelől, hogy nador kézműves munka. Mindhárom csomag egyforma, csak ebben az egyben különbözik az egyik a többitől. A negyedik csomagot csak a légiós egyetértő bólintása után veszi elő. Valójában egy bőrből varrt jókora tarisznya. Mint kiderült, fizetni nem kell – Keelut rendezte a számlát. A batyuk tartalma egységesen három napi hideg élelem (fűszeres sült, zabkása, sajt, a tavalyi ősz ízét felidéző aszalt gyümölcsök) két vastag takaró, kova és acél, fűszerek (só, bors, fokhagyma, rozmaring) kanál, villa, kés, és egy bádog mélytányér. Valamint egy darab két arasznyi átmérőjű vas korong, és egy kis méretű lábas van még a batyuk mellé csomagolva.
A fogadós szól a bent lebzselő egyik fiúgyereknek a helyi dialektusban, aki mosolyogva odaugrándozik hozzátok, mond valamit, miközben komolykás arccal, tágra nyílt szemekkel néz rátok. Talán hat-nyolc nyarat érhetett meg eddig. Amikor látja, hogy nem igazán tudjátok, hogy mit is akar, megrángatja Lan ruhájának ujját, és elindul kifele.
A fogadós elköszön tőletek, a légiós nem különben. A fogadós az ezüstöt gyorsan elteszi, de előtte a babonából a gazdagság jelét rója a levegőbe. Kifele menet az emberek jó része érdeklődve fordul a légiós fele – feltehetőleg kíváncsiak a magyarázatára.
A fiú kikísér titeket az istállóig, ahol élénk magyarázatba kezd az ott szalmalovat kötögető idősebb fiúnak. Az feláll, és rutinosan elővezeti Vanina lovát, felnyergeli, és fel is málházza a csomagokkal. Amint végzett, a zablát Enia kezébe nyomja, majd a tisztelet jelét rajzolva, visszatér a félkész lovacskához, és elkezdi mutogatni a kicsinek a készítését, akit teljesen lenyűgöz a dolog.
Ahogy Zev úrfi hozzáér Vaninához, egy pillanatra eltűnnek a rangok, szokások ahogy Vanina elhúzódik, és figyelmeztető hangsúllyal mond valamit. Az idő szinte megfagyni látszik, miközben lényének intim szférájáról leheletnyit fellebben a fátyol. Aztán a következő szívdobbanásra helyrebillen a világ, ahogy Vanina ismét magára ölti a szolga megszokott maszkját. A túlzottan heves reakciót látván Zev úrfi biztosra veszi, hogy valami módon, de komolyan megsérthette újdonsült kísérőjét. Vanina nem is váratja meg sokáig a magyarázattal.
Vanina és Zev úrfi beszélgetését Lan, Enia és a ló megjelenése zavarja meg, és elindulhatnak.
Vaninának Lan szavai felidézik Mada egyik hasonlatát: a legnemesebb acélból készült kardot is tűzben kell edzeni - akárcsak az embereket , hogy később megbízható társ legyen a bajban. Vagyis általában az ember is – sajnos - csak megpróbáltatások hatására bontakoztatja ki igazán a tehetségét, melyet utána a közösség javára fordíthat…
Az utazás első napján megtudják, hogy Enia Aquasból akart eredetileg eljutni a Queboa határán fekvő Arcus városába, hogy meglátogassa nővérét, aki oda házasodott. Mivel nem volt elég pénze (5aq), hogy a menlevelet kiváltsa – így az olcsóbb megoldást választotta. Hogy az itteni kisvárosban mitől bolondultak meg a helyiek, nem is tudta – eddig ilyen nem fordult vele elő. Az ékszert meg öt linért vette – eredetileg a nővérének szánta - de mikor a kisvárosba ért, engedve a hiúságának, úgy döntött, hogy kicsípi magát, és felveszi.
A táborozás első napján kiderült, hogy Enia, ha nem is szakácsnői szinten, de elég tűrhetően tud főzni. így egy viszonylag jó vacsora után kellemes éjszaka köszöntött rátok. Vanina inkább a férfiak sportját űzi: vadászik. Ennek hála nem szorultok rá a fogadók kínálatára – mindig sikerült valami apróvadat elejtenie, és konyhakésszé varázsolnia. Igaz, az olyan további teendőkről, mint az elkészítésük – csak halvány sejtése van; alig egy-két módot ismer. Enia kiválóan beszéli a sÿtisi nyelvet, és a queboai, miracleai, abrín nyelveket pedig akcentussal ugyan, de szintén jól beszéli. Zúzódásai szépen szivárványosodnak, majd pár nap alatt el is tűnnek. Egy hét alatt jó fél tucat őrjárattal találkoztatok, de az arany signum megpillantása után már szó nélkül mentek is tovább. A vidék végtelen búzamezőkből, gyümölcsösökből, és aprócska meditációs ligetekből áll. A településeket már távolról meg lehet pillantani, és a frissen sült kenyér illata lengi körbe őket.
Másfél hétnyi utazás múlva megpillantjátok Arcus városának falait. Az út eseménytelenül telt, egy éjszakai zivatart leszámítva, mikor borig ázhattatok a szabad ég alatt. Rajtatok áll, hogy ezt a település is elkerülitek, vagy bementek. Valamint ideje eldöntenetek, hogy mi legyen Eniával.
Írta: Dierol - 2016. Február 13. 19:10:16
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kisváros
Időpont: tavaszutó, késő délután
Esemény: beszélgetés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Kis ideig csendesen gyalogolok Vanina mellet mintha a válaszomon gondolkoznék pedig válaszom azonnal lenne, ám egy kis csend és idő sohasem árt. Szülőföldjének hitvilága és babonái teljesen fogva tartják az érzelmeit és irányítják cselekedeteit. Minél többet szembesül tetteimmel annál jobban fél és „gyűlöl” a maga módján, pedig ha tudná szerény képességeimet sokkal kevésbé tartana személyemtől. Ám ez most másodlagos utunk Arcantis bércei közt fog vezetni, a kolostorbirodalomban hol mindennapi és kézzelfogható lesz a mágia, hozzá kell szoktassuk.
- Szülőfölded szokásai tartanak fogságukban, miket a démonikus birodalmak elnyomása alakított ki, sőt a földek a mai napig magukon viselik azon korok sebeit. Büszke menhíreitek teljesen elvágják az erők síkját földjeitektől ennek köszönhetően a külvilágban sokkal nyomasztóbban hat rátok a mágia mindenféle megnyilvánulása. Ám legendás hírű acéljaitok nem egy darabja lélekkovácsolás útján született mi szintén a mágia egy formája. Utunk Arcantis bércei közt is fog vezetni, hol mindennapi és kézzelfogható a mágia nem egy hanem tucatnyi szerzetessel fogsz találkozni mindre nem neheztelhetsz majd.
Nem a mágia rossz vagy jó, hanem ahogyan használják…..
Vanina az ismeretlentől fél, ami nem feltétlenül rossz csak idegen…..
Utunk egyenlőre Morgian felé vezet. Tapasztalatodra pedig azért van szükségünk mert a vihar pusztította területen nem biztos, hogy minden este jut fedél a fejünk felé hová behúzódhatunk….
Nem vagyok oda a kakaskodásért ám lehet, hogy a jövőben valamikor össze kell mérjük acéljaink erejét Vaninával mert egyenlőre csak a vajákost látja bennem erő és harc alapú társadalma befogadásához szükséges, hogy megérezze harci tudásom egy részét is……
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Február 13. 19:14:14
Vanina
Ha azt hittem, ennyitől majd Lan úr békén hagy, a könnyebb utat képzeltem el. Míg hallgatagon sétál mellettem, eszembe jut példaképem és mesterem tanítása. Mm, igaza van, mint mindig. Van egy átkozottul rossz tapasztalatom, de végül is nem tudom még, az úr tanácsadóját miféle fából faragták. Van egy nagy rakás előítéletem, a múlt fájdalmai és az abból táplálkozó félelmeim, félelmek, amik azt kérdezik tőlem, mi lesz, ha megint úgy járok? Ha újra jön a kiszolgáltatottság, és tehetetlenül el kell viselnem, használjanak...
Mada mondta, le kell ezzel számolnom. Az már egy lépés lenne, ha Lan urat nem kezelném úgy, mint azokat. Sőt, ha mondjuk hagynám, kinyissam végre a szemem, és nem szorítanám úgy össze, ha elém perdül a mágia. Mert az bármikor az orrom előtt teremhet. A világ tele van vele.
A szellemnéző hosszas hallgatás után megszólal. Arcom felé fordítom, így jelzem, figyelek, ha már szemem nem emelem rá. Érdekes, hogy próbálja nekem megmagyarázni, vajon mért vagyok ilyen. Amit elbeszél, egy átlag földimre igaz is lenne. de nem ismeri a történetemet.
<Mert mondjuk senkinek nem mondtam el. Őrzöm, mint más a kincsét, pedig az én "kincsem" a szégyen. Otthon nevelő szüleimen és Madán kívül aligha tudták még páran az igazságot.>
Vágyódva gondolok arra, bárcsak az ismeretlentől félnék. Keserűen nézek fel az útra, amin lépünk. Olyan helyre megyünk, ahol rengeteg olyan, vagy még olyanabb erejű valaki lesz, mint a mentis. Se éjjelem, se nappalom nem lesz, ha addig nem szedem rendbe soraimat valamennyire.
Megingatom a fejemet:
- Lan úr nem ismer. Lan úr nem ért. Vanina sose lát jó mágia - aztán gyorsan mást mondok. - De Vanina fog segít az úton, ha kell hál nem házban.
Fifiből málhás állat lett. Rákacsintok az állatra, menni fog ez. Neki tartogatok minden közvetlenebb megnyilvánulást. Neki merem, urakkal meg nem illik.
Sokat is tartózkodok út közben a közelében, és mindig gondját viselem. Jobb híján esténként vele osztom meg, ha gondom van, vagy egyszerűen foglalkoztat valami. Inkább csak hallgatóságként kell nekem a ló, ahogy fejem a nyakához dugom, és hogy érezzem valami élő melegét, nem várok világot rengető megoldást tőle.
A nő, aki suttog egy lóhoz. Érdekes lehet, vagy éppenséggel bolondság.
Eniáról is kiderülnek dolgok. Mondjuk az is, makog kicsit az anyanyelvemen :) Alkalmam nyílik belehallgatni abba, vajon más milyennek hallhatja, ha én töröm az ő nyelvét a lány példáján. Ő az az ember, akivel nem tartom a rang kívánta hivatalos távolságot. Hiszen kereskedőféle, fegyvert sem viselhet, a szememben az velem egy rangú, vagy kicsivel talán kevesebb, habár ezt nem éreztetem. Szavakat kérdezek tőle, sÿtisi szavakat, hogy tanuljam. Olyan dolgokét, amiknek kevéssé vagy sehogy se ismerem a jelentését de kellhet még. A főzésbe is besegítek szívesen.
Sőt, rákövetkező nap, hogy elmesélte, nem érti, mért akart rámászni a fogadó összes férfija, megkérdezem tőle kotyvasztás közben, lehetőleg úgy, a férfinép füle ne hallja, még akkor se, ha anyanyelvemen kérdezem:
- Mondd, Enia, hogy kell egy nőnek szépnek lennie, ha azt akarja, észrevegyék a férfiak? Mit kell csinálni, hogyan kell viselkedni, felkeltse az érdeklődését?
A vidék tetszik. A búzamezők nyugtatóak a szememnek. Elképzelem, milyen lenne közé futni, de nem teszem meg.
Másfél hét alatt megtudható rólam, teljesítem, ami a kötelességem, ám ha személyemről kérdeznek, akkor óvatossá válok és kurtán felelek. Mikor a vadászat elhívott a többiektől, néha másra is futotta. Arra, levegyem a lábbelimet, le a fegyvereimet és hódoljak ama szórakozásomnak, amit egyre inkább szeretek: ez pedig a tánc. Tánc egy zenére, amit csak én hallok és senki más. Amikor nem félek, és nem gubózok be futárnőként sem.
Ha valaki megkérdezné ekkor tőlem, mit érzek, azt hiszem azt mondanám, akkor vagyok Vanina.
Arcus láttán kérdőn fordítom fejemet az urak és Enia felé. Ők szabják meg, merre tovább.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 13. 19:18:54
Zevran Anartÿss
Vanina kérdése arra, hogy Lan mindig "önállósítja" magát nem ér meglepetésként. Látszik, hogy Vanina számára a rang meghatározza az életét. Talán védelmet ad számára a ranglétrán elfoglalt helyének ismerete? Nem tudhatom.
Lanra én magam is neheztelek már az olykor túlzott önállósága miatt... De mielott kifejthetném véleményem megjelennek a többiek, és a kényes témát inkább kerülöm.
-Menjünk, majd mondom... hosszú úton Arcantisba megyünk, rövid úton Arcus város.
Ezzel lerendezem a dolgokat. Felveszem táskámat, és indulhatunk.
Az utazás a maga nemében monoton módon zajlik, amit nevezhetünk szerencsének is. Nincsen semmi váratlan, kényelmetlen esemény, egyedül az éjszakai elázás, de ez még mindig kevesebb, mint amit kaphattunk volna. Enia története is szépen kibontakozik, szerencsétlen maga sem tudta mibe keveredik.
Reggelente edzés a vívókarddal, kardgyakorlatok ismétlése, hogy ne lanyhuljanak el izmaim. Meg jót tesz a gyaloglás mellett elnehezednek a tagjaim, így legalább bemelegítek az útra.
Az utazás során igyekszem óvatosan Vaninával beszélgetni, próbálok javítani az abrín nyelvismeretemen, egyenlőre egyszerűbb, mint ha a teljesen ismeretlen miracleai nyelvet akarnám elsajátítani. Sajnos nem bizonyul jó beszélgető partnernek, tartja a távolságot és a félszavakat. Marad napközben gyaloglás, menetelés... sokszor kínos csöndben.
Este Enia főztjét élvezhetjük, hát igen... nem egy palotaszakács, de végül is mit várjak a szabad ég alatt? Nem is néz ki annyira rosszul... de nem fogok kikezdeni vele, semmi kedvem hozzá. Valamint Vaninát elnézve egy ilyen húzással végleg elvágnám magam előtte, ezt pedig nem akarom.
Egyik este Lannal próbálok meg négyszemközt váltani pár szót, ügyelve, hogy Enia ne hallja.
-Lan mi történt ott a nadorral? Mi volt az a szellempárduc? Vanina és számomra is az látszódott, mintha kihívtad volna az idegent párbajra... nem jó bemutatkozás.-miután ezt kitárgyaltuk Eniára terelem a szót. Döntöttem a dologról, de a véleményét hallani akarom- A nőt Arcusban hagyjuk, tovább nincs szükség, hogy velünk jöjjön... a többi már az ő dolga. Fel kell tölteni a készleteinket, utána pedig a leggyorsabban tovább kéne indulni.
Miután ezt kitárgyaltuk, másnap menetelés közben Vanina mellé irányítom a lépteimet. Mindenféle köntörfalazás nélkül szólalok meg
-A nador és Lan közti dolog miatt adós vagyok. Mondtam, hogy én nem ért dolgokhoz, nem értem szellemvilágot, Lan érti, rábíztam, hogy ha úgy érzi szükség, fürkéssze. Ahogy te tudod vadászat, erdei dolgok, én nem szól bele.-sóhajtok, és magam sem tudom csak elkezdek beszélni.- Én nem vezető, rangom az, de nem szívem, te és Lan tapasztaltabb nálam sok minden. Én ismer Sÿtis és nemesi beszéd, ismer hogy lopakodni árnyék, és szúrni vîl-t jó helyre. Nem kibújni akarok, én egyszerűen nem az vagyok. -meg vonom a vállam, nevetve teszem hozzá.- És szeretem jól érezni magam, ha mások is jól érzik maguk. Te mit gondol erről, ez nem rossz ugye? Mond bátran, én nem apám...
Mikor a kis monológom végére érek, akkor kapok csak észbe, hogy Vanina nem a beszédes alkat... lehet megint csak elkapkodom a dolgokat, ráerőltetem magam. Fenébe, ez már a nadorral sem ment.
Napokkal később, mikor már közeledünk Arcus városához egyik reggel nem a szokásos nemesi öltözékemet veszem fel. Hanem a fekete kényelmes, rangomat nem mutató ruhára váltok. A signum még mindig látható helyen, de bármikor elrejthetem, ha úgy hozza a sors. Elég volt abból egyszer, hogy a hírünk előttünk járt. Valaki már tud rólunk, többre nincs szükségünk.
A várost megpillantva a láthatáron pár szívdobbanásnyi időre megállok. A várost fürkészem miközben átlagos, sem kedves, sem parancsoló hangon megszólalok.
-Bemegyünk a városba, feltöltjük a készleteinket, és tovább megyünk. Igyekezzünk nem feltűnést kelteni...-lehetetlen lesz. Abrínul is megismétlem a mondandómat, de most már kifejezetten Vanina felé fordulok-Bemegyünk Arcus, ott veszünk mi kell, és hamar megyünk tovább. Csendesen és gyorsan, nem tenni feltűnőt.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 13. 19:23:51
Vanina
Zevran úr felelne is nekem, látom rajta, aztán mégis adós marad a válasszal. Először arra gondolok, azért, mert messzire mentem, olyat kérdeztem, amihez közöm nincs. Az lep meg leginkább, hogy nem miattam, hanem Enia és Lan feltűnése miatt nem mond semmit.
Egy nemes, aki egy nem nemes - Lan állítása és signuma szerint nem az - jelenlétében nem él előjogaival, mi több, befolyásolja mások ottléte a viselkedését. Hm, különös jelenség. Hiszen Sÿtisben úgy néztek levegőnek ahogy éppen nem szégyelltek, csöppet sem zavartatták magukat az urak miattam.
Láthatóan Lan és Zevran között ez nem így van. Vajon a nagy baráti légkör engedélyezése miatt, vagy maga a nemes sarj ilyen magaviseletű?
Hosszú még az út, ki fog derülni.
Megmutatkozik, az úr nem puhányan vakargatja reggelente a hasát, hanem edz. Velem is próbál beszélgetést kezdeményezni, ami inkább azért alakul nehézkesen, mert nem vagyok nemes figyelméhez szokva. Csodaszámba megy! Egy kékvérű, akiben van hajlandóság, hogy egy magamfajtával szóba elegyedjen! Sÿtisben azt gondoltam volna, akar valamit és így próbál a kegyeimbe férkőzni. Itt viszont más lehet a helyzet.
Unatkozik? Talán. Viszont inkább hajlok arra, tényleg rossz gyaloglás közben nagy némaságban vonulni, nem vagyunk mi temetési menet! Ehhez a felismeréshez azért el kell telnie pár napnak, és hajlandóságomat is buzdítani kell, ne legyek kurtaszavú. Más ez, mint levelet kézbesíteni. A helyzet újdonságából adódóan a szokásokon is lehet változtatni.
Azt vártam volna, miután Enia helyrerázódik, talán az úr bepróbálkozik nála. Esténként gyakorta jön rá a fiatalokra a viszketegség... Zevran úr is rá-ránézett a kereskedőnőre, mégsem tett semmit. Egyik vadászatom is azért ment majdnem füstbe, mert amikor ezen gondolkoztam, megfordult a fejemben, nem az én jelenlétem zavarja-e? A papucs elképzeléstől felvihogtam, a vad meg huss... Tőlem aztán megdönhette volna Eniát, ha a nőnek is ínyére lett volna... Nem vagyok én se az úr anyja, se az erkölcscsősze! :D
Mire azt hihettem volna, Zevran úrnak rég kiment a fejéből a kérdésem, egy nap mellém sorol. Megtudom, ő is legalább olyan képzetlen a szellemvilág dolgaiban, mint én. Az viszont napnál is világosabb, a fene nagy szabadság gyökere az, Zevran úr ránk hagyja, amiben szerinte mi vagyunk az illetékesek, abban cselekedjünk a magunk belátása szerint, a többi meg halad, ahogy halad.
Szépen meghallgatom, és mivel eljutottam arra a pontra, közlékenyebb leszek, megragadom az alkalmat.
- Vanina tud, Zevran úr nem van nagy nemes házfő, de nem felejt, Zevran úr nemes, van neki arany jel, és csak szabad beszél szépen - hajtom meg picit a fejemet. Élek a lehetőséggel, felfedjem előtte, miképp látom én a világot
- Zevran úr kérdez, mit Vanina gondol és Vanina elmond. Vanina gondol rang jelent az is, gondol mi lesz az jövő, csinál tervek, ad parancs, nem csak van pénz, van szép ruha, szép ház, megy mulatság. Rang jelent, élet van komoly arc is, nem csak vidám és szép, könnyű. Vanina ért, Zevran úr nem ért vadak, erdők, vagy hogy kell alszik nem ház, csillag-sátor, és nem ért szellemvilág, de Vanina gondol, akkor is kell szabály, terv, hogy mindenki tud, ki vezér, ki dönt nagy kérdés. Mert mindig nemes dönt nagy kérdés. Többi ember, aki ő szolga ad tanács, ha nemes kérdez, de vége szó mond a nemes. Nemes váll visz az nagy felelősség, ha lesz valami. Ezért van fontos, mit tesz szolga, mert a jel, mit visel a szolga mutat, ki nemes, ki ház lesz felelős. Név fontos, marad tiszta.
Oldalvást Zevran úr arcára nézek a következők mondásakor:
- Vanina gondol, aki nemes nem gondol tisztelet ő család, ő vér, hogy nemes, nem gondol az, ő kell dönt, ő kell visel erő és visz váll felelősség, az veszít el egy nagy ajándék, és nem úgy él, tesz, ahogy egy nemes kell él. De gondol ez csak Vanina - teszem jobbomat a szívem fölé. - Ez nem van világ-igazság és Vanina nem ismer Zevran úr élet. Úr kérdez volt, futárnő válaszol volt.
Később, Arcus előtt biccentéssel jelzem, értettem.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 13. 19:27:13
Zevran Anartÿss
Vanina válasza elgondolkodtat, sajnos igaza van, tisztában vagyok vele, de nem fűlik a fogam a vezetéshez. Mindig "eszköz" voltam, még ha makacs és kivételezett eszköz, de akkor is. Sosem kellett a döntések terhét a vállamra venni. De a legfontosabb, hogy örülök. Vanina nem szó fukarkodott, rám nézett, őszinte volt.
-Köszönöm Vanina, igaz amint te mond. Talán apám ezért is küld engem ide, Sÿtisben mondják, -itt átváltok sÿtisire.- "Terv a tervben." Terv van a terven belül, gondolat mögött egy másik, a rövid mellett egy másik, van hogy hosszabb gondolat. Én kérlek, hogy szólj nyugodtan, mikor érzed, hogy szólnod kell, tanács nem árt nekem.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 15. 19:05:41
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kereskedő utakon
Időpont: változó
Esemény: beszélgetések
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Vanina tartózkodó öntudatos válaszára apró mosolyt eresztek meg, nem én leszek az ki átformálja a viszonyát a mágiával szemben, az Arcantis-i út nagy valószínuséggel mély nyomokat fog benne hagyni. Számára egyáltalán nem lesz szokványos az utazás a kolostorbirodalmon keresztül, rövid válasszal zárom le az egyenlőre felesleges „szópárbajt”.
- Talán még nem ismerlek eléggé ez, igaz. Majd látsz tiszta varázst is, bár lehet, hogy a végén nem is fogod varázsnak tartani a jelenséget.
Este merengve figyelem a tábortűz szikráit, a lángok játékán keresztül figyelem a társaságot. Bizonyos értelemben vakok és tudatlanok, ám eme tudás béli hiányosságuknak köszönhetően sokkal egyszerűbb az életük, sokkal jobban elválnak a döntéseik indítékai egymástól. A fekete és fehér fogalma náluk jóval egyszerűbben meghatározható sokszor nem érthetik meg indítékaimat és kíváncsiságomat, sőt egyes tetteim rémisztőnek is tűnhetnek számukra.
Elemzésem közben az ifjú úr érkezik megkerülve a lángok játékát és letelepszik, ajkamat önkéntelenül hagyja el a megfelelő formula.
- Miben lehetek szolgálatára uramnak?
Az úrfi rövid és lényegre törő és tényleg Őt sem hagyta hidegen a szellempárduc, sőt nem is érti az esetet, ami persze nem az Ő hibája.
- A szellemek síkja nem sokban különbözik a látható valóságtól, sokszor ott is félreérthetőek a szándékok. A szellemekben is megvan a csalárdság és más gyarlóságok ezért ők is gyanakvással figyelik a síkjukat vizslatókat. Kíváncsi vizsgálódásomat, szemlélődésemet a nador szellemtársa rosszindulatú, gyilkos pillantásnak méregetésnek vélte, a jövőben valahogy át kell formáljam és hangoljam mágikus akaratomat mert a nadorok szerint gyilkos ideát sugároz mikor rátekintek a szellemek síkjára és ez egyáltalán nem jó.
Igen Enia-tól elválnak útjain Arcus városában mindnyájunknak jobb lesz úgy.
A nadorok ajándékára a kis csont rókára pedig jó lesz vigyázni, még jól jöhet amikor a hegyi királyság földjén utazunk majd, a nadorokra nem jellemző, hogy a legegyszerűbb kézműves termékeiket külhoniaknak adják, a faragvány pedig finom munkának tűnik, még ha csak egy szák száját is fogja össze akkor is megbecsülendő ajándék.
Remélem magyarázatom elégséges Zev úrfi számára, ha nem úgy is kérdezni fog még.
Az utazás pihentetően eseménytelenül telik, megpróbálok korán feküdni és korán kelni, igazán szerencse, hogy Enia ízletesen főz még tábori körülmények között is.
Ügyelek rá, hogy a többiek kóstolása előtt megízleljem a kondérból az ételt, ha nagyon íztelen lenne aurámba vonom és egy kicsit feljavítom az ideáját (Ételízesítő, biztos tudásig rítussal) lágy simításokat és kézmozdulatokat teszek a kondér felett, mintha megpróbálnám befogadni az étel zamatát csak kipárolgásán keresztül.
A táborozások és az úti tempó beosztásában, hagyom Vaninát kibontakozni, hisz minden bizonnyal sokkal jobban érti ezeknek a dolgoknak a csínját-bínját.
A kora reggeli keléseket felváltva meditációval és formagyakorlattal töltöm az indulásokig. Előnyben részesítem a formagyakorlatok között a páros kardtechnikát a Sárkánytáncot, a legszélesebb és leglágyabb mozdulatokat próbálom tökéletesre csiszolni, míg a meditációk alatt a mágikus akaratomat és aurámat vizsgálom meg tüzetesebben, valamint a meglévő szellemi technikákat gyakorlom.
Arcus város közelében csak bólintok Zev úrfi utasításaira, mik teljesen érthetőek.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Február 15. 19:08:14
Vanina
Lan úr szerint olyan helyre megyünk, ahol alaposan próbára lesz téve a türelmem. Eltűrni a mágiát bizony a türelmen is fog múlni, meg önuralmamon is. Ha valaki pofátlanul hozzám mer úgy érni, ha megérzem, nos, azt majd akkor meglátják. Ha meg nem érzem és utólag tudom meg, a szellemek kegyelmezzenek neki. Az alattomosságot megvetem.
Vagy nem lehetne kikerülni? Olyannyira fontos behatolnunk olyan helyre, ahol kétes dolgokat űznek? Megpuhatoljam ezt a lehetőséget az uraktól?
Nekem a mágia kétes. Nem látom. Így nem tudom, mikor használják és mikor nem. Nem tudok felkészülni rá és védekezni ellene. Az én elmém képzetlen, a fegyver meg a láthatatlan dolgokat nem fogja. Puszta babonákkal, mint a köpj magad mögé, meg fordulj egyet, tedd keresztbe mutató és középső ujjadat, kopogd le az asztal gyalulatlan oldalán a jó hírt meg ne hallják a gonoszok, nem érem be.
Aztán éreztem már a bőrömön, ismerem, milyen az, ha árt. És vajon az, aki ugyan tudós ilyen dolgokban, vajon éltében kóstolt úgy bele igazán, vagy csak mint elméleti tudás ismeri a mágia mocskos oldalát?
Mert azt már tudom, a tanult elmék okoskodni nagyon sokat tudnak, s bölcselkedni, néha akkor is, ha az életbe alig szagoltak bele, hisz addig védetten voltak... Az még baj nem is lenne, ha nem kérkednének azzal, amik.
Keveset elmélkedek ilyesmin, hiábavaló lenne mélyen belemenni.
Pakolászás közben csak észreveszem én is azt a kis figurát a holminkon. Szép kézműves darab, nem tulajdonítok neki nagy jelentést, szép csecsebecse.
Bárki bármit gondoljon a fajtámról, én nem szeretem a korai kelést. Így javarészt Lan úr már javában ébren van, amikor én ébredek és hamar le is dől, mert a korai fekvéshez se vagyok hozzászokva. Este elnézem a kopasz urat, néha csak úgy, gondolatok nélkül, reggelente meg némán leülök és gyakorlatai végét, ha elcsípem, végignézem. Érdekesek, olyan mint egyfajta tánc. Hát még amikor fegyvert is forgat! Ez az oldala inkább érthetőbb nekem, mint az, amelyiket nem látom.
Az étel feletti matatás először még homlokráncolást vált ki tőlem. Meg is kérdem, mert nem szokásom olyan ételből enni, ami felett furcsán piszmognak:
- Mit csinál Lan úr? Van rossz íz? - aztán kevésbé barátságosan is megtudakolom: - Vagy keres méreg?
Ugyan ki mérgezné meg? Én-e? vagy Enia? Abszurd! Aztán más gyanúm támad:
- Vagy csinál varázs? Vanina nem esz varázs étel - szögezem le előre.
Ha nem kapok megnyugtató, őszinte választ, bármilyen éhes vagyok is, nem eszem az ételből. hamarább üt agyon a guta!
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 15. 19:10:54
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, kereskedő utakon
Időpont: este
Esemény: az étel
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Mint várható Vanina rejtett hatodik érzéke mit a mágia gyűlölete edzett jelzi az étellel folytatott mesterkedésemet, ám ha megmondom az igazat biztos, hogy nem eszik a vacsorából. Éhesen pedig, bár elveihez hű marad ám legyengül és egy esetleges bekövetkező veszélynél bajba sodorhat minket a büszke döntése. Teljesen komoly arccal fordulok felé, az zamatos kipárolgások fölött.
- Mérget ugyan miért? Ugyan ki akarna minket megmérgezni. A vadat te ejtetted el ki hűséges támasza vagy a háznak, Enia főzte, ki szintén hálás nekünk nem hinném, hogy meg akarna mérgezni minket. Csupán csak megízleltem és megpróbáltam magamba fogadni az ideáját. A jó dolgokat erősíti a törődés bárhonnan is jöjjön, ugyan úgy mint a jó kovácstermékeket. Felesleges lenne bármiféle varázst bocsássak az ételre így jó ahogy van, ha pedig megtenném akkor nem ennél belőle és éhes, fárad és ingerlékenyebb lennél ami senkinek sem hiányzik Vanina. Jóllakottság és kipihentség….
Hajtom meg fejem Vanina felé.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Február 15. 19:15:52
Helyszín: Queboa, Arcus városa, Gazdag ízek
Időpont: tavaszutó, késő délelőtt
Esemény: Átvezető
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Vanina kérdésére Enia meglepett arccal válaszol (miracleai):
-Nem tudom, nem vagyok sÿtisi úrnő – csak azt tudom mondani, amit még anyám mondott nekem erről. A külső megfog, a belső megtart. A legfontosabb, hogy ne légy szélsőséges, s ne feledd – a férfiak hiúak, bár egy szekérderéknyi arquért sem vallanák be. :) Ha felkeltetted az érdeklődését, hagyd, hogy küzdjön érted – mindenki azt becsüli meg, amiért megdolgozott. De soha ne alázd meg! Lehetsz nála okosabb, ügyesebb – de soha nem szabad, hogy erre rájöjjön – hagyd, hogy hajszál híján, de mindig ő nyerjen! Ha így teszel, meg fog becsülni, és férfiúi büszkeségén sem esik csorba, hogy egy fehérnép legyőzte. Persze tanácsokat adhatsz neki, de csak csínján – különben a végén úgy érzi, hogy a fejére nőttél. Jobb, ha inkább rávezeted a megoldásra – úgy a végén azt csinálja, amit te szeretnél, és még csak nem is orrol meg rád. :P Ami meg a külsőt illeti – nos, mindenkinek más és más tetszik. De a legtöbb férfi a nőt, és nem a harcost keresi – szóval a fizikumot kedvességgel lehet kompenzálni, hisz a kedvességre, szeretetre mindenkinek szüksége van. A nő több úton járhat, ha a külsejéről van szó: elindulhat azon, mit a sÿtisi hölgyek használnak – a különféle fűzők, ruhák, festések, ékszerek felhasználásával, de vigyázat! Aki gyakorlatlan benne, az nagyon mellényúlhat. A másik út a természetes szépség, tisztaság. Ez a szolgák útja. Egyszerű, de szép szabású ruhák, minimális vagy semmi festék, és szintén egyszerű, kevés, de szép ékszer – ha telik rá. Ami meg a figyelem felkeltését illeti – nos, az minden kasztú és rangú esetében másként néz ki. Én például szólhatnék jó atyámnak, hogy a Kék sirály fogadós fia milyen jóképű, és hogy szívesen látnám a kérők között ;) Atyám meg ha nincs ellenére - szólhat a fogadósnak, hogy milyen jóravaló fia van, s hogy akar-e nősülni… Hogy más körökben mi a szokás, azt nem tudom. Ez minden amit mondhatok erről.
A városhoz közeledvén először néhány piros cseréppel fedett torony csúcsa látszik a távolból, majd lassanként előbukkan a város többi részlete is – az alacsonyabb háztetők és a kőből rakott városfal. A kapuban két őr gyakorlófegyverekkel vív egymással – a tompa hosszú botok csattogása messzire elhallatszik. Jöveteletekre egyikük int, és abbahagyják a gyakorlást. A magasabbik kulacsából frissíti fel magát, társa pedig felétek fordulva érdeklődve nézegeti felszerelésetek, drága ruhátok. Meg is szólít titeket, ahogy közelebb értek (abrín):
-Signum vagy menlevél!
A szavakat keményen, már-már követelődzve ejti, de közben a tisztelet jelével szelídíti mondandóját. Ahogy megvillantjátok nekik a signumot elégedetten biccent, majd egy sok lapból álló kódexben kezd el lapozgatni. A lapokat különféle mintájú signumok borítják. Hamarosan megtalálja, amit keresett – elégedetten biccent, majd int, hogy mehettek. Az élettől lüktető városban megkerestétek az egyetlen fogadót, mely a Gazdag ízekhez van címezve. A fogadó egy emeletes épület, tekintélyes alapterülettel. Három lépcső vezet fel a bejárathoz. Bent egy húsz lépés széles és tíz lépés hosszú ivóba léptek, igényes berendezéssel. A túlsó ajtó nyitva van, és egy jókora belső meditációs kertre láttok rá, amit az épület körbeölel. Jelenleg mindössze két női szolga tartózkodnak bent, és mindkettő takarít. Az idősebb abban a pillanatban abbahagyja a takarítást, amint nyílik az ajtó, társnője viszont szó nélkül tovább takarít. A rangidős az üdvözlés jelét rója fel, majd az engedélykérés jelét. Majd megszólal sÿtisi nyelven, amint engedélyt adtok számára:
-Nagytiszteletű vendégek! Engedjék meg, hogy szerény személyem által üdvözöljük önöket a Gazdag ízekben! Ha csak egy jó ebédre álltak meg, akkor fertály órán belül állunk rendelkezésükre! Amennyiben meg is szállnának természetesen van szabad lakrészünk, a nemes úr és teljes kísérete számára. Igénybe vehető szolgáltatásaink között szerepel még a fürdő, a mosoda, a gyógyító, és természetesen a társalkodó partner is – ha arra van igény.
Ezután lehajtott fejjel hallgatja meg a választ, és aszerint intézkedik.
Írta: Dierol - 2016. Február 15. 19:19:35
Vanina
Horkantok egyet a kopasz úr válaszára, ez nem túl nőies hang. Mifelénk, ha kóstolja valaki az ételt szedőkanalat kér és a nyelvével teszi, nem ákombákomozik a kezével :)
Ő furcsállja, mért kérdezek méregről, de másról is faggathatnám. Mondjuk, minek kell szabad ég alatt hálnunk, amikor egy sÿtisi ehhez egyáltalán nincs hozzászokva és ennél többet is vár el, de nem teszem. Valami oka csak van ennek. Csak az kerüli a rendes fogadókat, lakott területeket, aki vagy lapos erszényű, vagy kerüli a feltűnést.
Hm, utóbbihoz javasolnám, hogy azt a fényes signumot ne tegyék úgy közszemlére úton-útszélen :P
Enia hosszan magyarázza véleményét, meglátásait az általam kérdezett dologról. Biccentek a nőnek, így köszönöm meg feleletét, van mit elmélkednem ráérős időmben.
Madával a test és lélek vágyait ugyan érintettük már, de ilyesmit nem taglaltunk sose.
Hogy az urak hogyan csinálják az ismerkedést, annak nem sok hasznát vettem volna: én se vagyok az. Amit Enia a külsőről-belsőről vall, egybevág saját elképzelésemmel. A szélsőségek kerülésével is egyet értek, s azzal is, kaparja ki a férfi a gesztenyét. Aki érdekel s akit emberszámba veszek, azt meg sose aláznám meg. Azt viszont nem értem, mért kéne véka alá rejtenem, ki vagyok, mi vagyok. Fintorgok is nemtetszően miatta.
Azaz a valós képességeimet rejtsem el, ha mondjuk okos, ügyes vagyok? Más húsága miatt mért kéne szégyellnem és elhallgatnom magamat? Mért legyek tekintettel más önhittségére ha az a másik meg nincs a lényemre? Minek hizlaljam a máját? Oly kisszerű lenne a férfi, hogy csak nő megjátszott kisebb szerűsége mellett tud nagy lenni, önmagában nem? Tényleg ilyen lenne a világ? Akkor az szomorú. Mindkét nemet értékesnek tartom, egyiket se helyezem a másik fölébe, és nem látom, mért kéne így játszogatni a férfi hiúságára. Átverés szagú, mint egyfajta ravasz megalkuvás...
Külső tekintetében távol áll tőlem a cicoma. Természetességre szavazok. De hogy hogyan festek valójában, nem tudom. A mindennapi szem eltér attól, amelyik úgy nézi a külsőt, ha akar valamit. Ha most előttem lenne egy nagy tükör, körbefordulnék, hogy megnézzem magam, mi lehet rajtam figyelmet megragadó, de azt tudom, idomaimon kívül öltözetem nem nőies. Sőt, a viselkedésem elég távolságtartó, elérhetetlen. se azt nem hagyom, a szemembe nézzenek, pedig az igazi szépség és szándék ott lakozik, se azt nem engedem, kézzel illessenek. Nem túl vonzó tény, főleg az utóbbi nem... :P
Se nevelőapám nincs itt, se Mada, jelenleg ebben talán a magam uram vagyok, ha bármit akarnék.
De mit is akarok?
Elérjük a várost, igazoltatnak bennünket. Eleget teszek a parancsnak. Újra nagyobb város falain belül kerülünk, felélénkülök. Jó volt a néptelenebb utazás is, de a nyüzsgő életnek is megvan a maga varázsa.
Megérkezünk a Gazdag ízekhez - itt Lan úr csak nem fog matatni az étel felett, van rendes konyha szakáccsal :D -, várakozóan tekintek Zevran úr arcélére, mit szeretne.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 15. 19:22:02
Zevran Anartÿss
Lan válaszát kielégítőnek találom, és megkérem, hogy tegye meg azokat a gyakorlatokat, amikkel legközelebb elkerülhetjük ezeket a kellemetlen intermezzókat. Ezután a zsákoknál kezdek matatni a kis figura után. Mikor megtaláltam, közelebbről is megvizsgálom, talán van rajta valami amit az én avatatlan szemem fel tud fedezni. Persze csodára nem várok...
Végre megérkeztünk a Arcus városába, eddig úgy tűnik minden simán zajlik. Miután az őr azonosította a signumokat, elbúcsúzom Eniától, és eztán éberen (és persze érdeklődve) figyelem a környezetet a fogadóig. Végre egy pezsgő, nyüzsgő város újra... A Gazdag ízekben elégedetten nézek körbe, kellemes, igényes hely, kedvemre való amit látok. a szolgálónőnek megadom a lehetőséget, a beszédre, majd a kis üdvözlő szöveg után kedves, de távolságtartó hangsúlyokkal közlöm vele a kívánságomat sÿtisiül.
-Egyenlőre ebédre maradnánk, és mind rám, mind társaimra ráfér egy kellemes fürdés, kinek, kinek kívánságai szerint, és ruháinkat is megfrissíthetnétek kérlek. Hosszú út van mögöttünk.
A kerthez vezető ajtó közelében ülök le, bár hiába próbálkozom láthatóan megkönnyebbülten huppanok bele a székbe. Átváltok abrínra.
-Van valami amit tenni ti akar itt még? Nem kéne sokat itt marad, gyors de kényelmes mozgás nem látszik kutató szemnek.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 15. 19:25:00
Vanina
Eniától megválunk, természetesen visszaadom neki a láncát, az nem az én tulajdonom.
Uram kiadja a hely szolgálóinak parancsait, elégedetten mosolygok. Igen, egy meleg fürdő, ahol lesikálom az elmúlt napok mocskát és végre át is öltözhetek! Már elképzelve is elbágyadok tőle. A váltás ruhám nem lesz nagy változatosság, ugyan úgy néz ki, mint amit jelenleg viselek, csak tisztább :D Mivel van egy külön igényem, meg is mondom azt a szolgálónak, az utolsó tételnél kissé elgondolkozva:
- Meleg víz, szappan és... tükör. Ezt kér.
Helyet foglalunk, én lehetőleg úgy helyezkedem, egyik férfihoz se üljek illetlenül közel és rálássak a benti mozgásra.
Zevran úr tudni akarja, akarunk-e itt hosszabb távra maradni. Ujjaim közé csippentem egyik tincsemet, nem nőtt-e túl hosszúra, de úgy ítélem, várhat még a nyiratkozás.
Kinézek ültemben futólag az udvarra, nem tudom, mit szólnának az uraságok, ha levetném a lábbelim és hasmánt elnyúlnék odakint :D Nagy kedvem lenne ám hozzá.
Maradok, mert fúrja ám valami az oldalamat.
- Szabad Vanina tud, mi az út cél? - kérdezem meg halkan és hol egyik hol másik férfi állára pillatok. Akárki felel, az jó lesz. - Vanina lát, mi siet, de nem ért, mért alszik nem ház és mért gondol az úr, szemek akar mi néz vagy követ. Vanina érez, itt van valami amit nem ismer és gondol ő, lehet jó, ha ért.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 15. 19:29:50
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, Arcus városa, Gazdag ízek fogadó
Időpont: tavaszutó, késő délelőtt
Esemény: Átvezető
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Az elmúlt napok eseményeinek hatására a háttérbe húzódás mellet döntök, hagyom, hogy az úrfi érvényesüljön. Had gyakorolja a határozottságot és irányítást szüksége lesz rá, ahogy eltávolodunk a „kellemkedő” sokszor pihe-puha Sÿtistől hol selymek között búvik meg a mérgezett tövis. Signumom továbbra is az ingujjamban hordom „rejtve” csak szükség esetén villantom meg, inkább a Shin Császári rendjének motívuma a ruhámon valamint a hímzett sárkányszárnyak és a sárkánykardok beszéljenek a helyemről a társadalomban.
A fogadóban örömmel hallom az úrfi terveit.
- Egy dézsányi forró fürdőt én sem utasítanék vissza jó uram, és ruháink mosatása is ildomos lenne a múlt eseményeinek fényében. Emellett, ha van borbély akkor a szolgálataira is igényt tartanék.
Talán nem ártana egy éjszakát fedél alatt töltenünk és a holnapi nap folyamán folytatni utunkat, pihentebben és tiszta ruhakészlettel, mindnyájunkra ráférne egy éjszaka mit nem Nadír kérgén töltünk el.
Semmiért sem lehetünk annyira hálásak, mint a költemény utolsó soráért, amely így hangzik: „Mikor saját szíved kérdi.”* Ugyanúgy gondolhatunk rá mint a Nembucura ami régebben hangzott el sok ember szájából.
Remélem az úrfi meggyőzhető egy fogadóban töltendő éjszakáról.
*Nembucu:
-„Másoknak azt mondod:
ez csak rémhír,
hogy nem teszem meg.
Mikor saját szíved kérdi,
mit fogsz felelni?”-
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Február 15. 19:32:13
Zevran Anartÿss
Vanina kérdései jogosak, tényleg nem avattuk be igazán a dolgokba. Kár, hogy nem tudunk jobban egy közös nyelven, csak ezzel az abrínnal tekergőzünk.
-Később én elmond mindent.- pontosabban, amit el tudok nyökögni.
Maradjunk itt éjszakára? Hát már nagyon hiányzik egy jó ágy, meg fedél a fejem fölött, és egy kis szórakozás. Tudnám minek kellett megfejelnie ezt egy kis verssel... remélem Arcantisban nem mindenki verses formában fog köszönteni minket, mert akkor félek, hamar szereznék egy lovat és még egy pillanatra sem állnék meg emberlakta település közelében.
-Biztos vagy benne Lan? Nem mintha nem maradnék szívesen, de nem lesz hátrányunk ebbol?- körül nézek és meg akad a szemem a fiatal szolgálólányon, aki még mindig takarító-Bár...
Átváltok abrínra, hogy Vanina is értse.
-Lan javasol, hogy maradjunk éjszakára, én elfogadom, te mit gondol Vanina?
Amint visszajött a rangidős szolgáló, közlöm velük társaim kérését a fürdővel kapcsolatban, illetve hozzáteszem, hogy elfogadnék egy fiatal hölgy vagy ifjú társaságát. Természetesen lefoglalok az éjszakára három szobát, és megkérem, hogy társaim minden kérését úgy teljesítsék, mintha az enyém lenne.
-…és valami frissítőt is hozzon kérem, nekem és társaimnak!
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 15. 19:34:40
Vanina
Lan úr is hajlik arra, maradjunk, ám mondandója vége érthetetlenségbe fullad számomra.
Összepréselt ajkakkal bámulom az asztal lapját.
Sose esett jól, ha levegőnek néztek vagy kirekesztettek, akár saját hibámból, tudatlanságomból fakadóan, akár más akaratából történt. Most ez is ahhoz hasonlít. Kényelmetlen, bántó érzés.
Zevran úr ígéri, később felvilágosít. Az már igencsak esedékes lenne. Hogy lássam el a feladatomat jól, ha nem tájékoztatnak megfelelően? És ez a kilét-titkolás! Egy hosszú loboncú, finom ruhájú idegenről messziről ordít, nemes! Ha hajának hosszát elrejtené - lenyírni sosem fogja -, s másképp öltözne, hasznosabb lenne, ám attól még nem tudom, mire ez az elővigyázatosság.
Remélem nem bűnös szándék miatt van ez a körülményesség, rosszul érintene, ha elveimmel ellenkező dologban kéne segédkeznem.
A nemes ifjú töpreng, maradjunk, vagy sem, közben mustrálja kicsit a felszolgálólányt. Ezt látva önkéntelenül, hangosan felsóhajtok, és máris elvörösödik a fülem. Ezt nem kellett volna, hogy feledkezhettem el magamról? Semmi közöm ahhoz, ki hogyan él, ha azzal nincs az ártalmamra, ahhoz meg végképp nem, ha nemesről van szó!
Ilyenért ki is tehetnek a szolgálatból!
Nagyon elszégyellem magam. Óvatlan voltam és szemtelen. Ilyesmit nem engedhet meg magának egy miracleai futár. Akár mi is a véleményem a könnyűvérűségről, azt meg kell tartanom magamnak!
Összerezzenek, az úr engem kérdez. Állára pillantok.
- Úr már dönt volt, Vanina nem gondol semmi - jelentem ki tényként. Szép dolog, hogy kérdez, de nincs értelme, ha már határozott. Viszont jó hír, maradunk.
Eztán tolmácsolja, melyikünk mit szeretne, s fültanúja vagyok, Zevran úrnak mihez - khm, kikhez - lenne kedve.
Vér szökik az arcomba, pipacspiros az arcom, tarkóm, fülem. Még a gondolataim is megszakadnak.
Fiút?!
Más az, ha pletykás szolgálók idegen nyelvű ízetlenkedését kell hallanom és értelmeznem, arra lehet azt mondani, lódítanak, piszkos a képzeletük, de így, saját magamnak hallani nagyon más!
Felkavaró, de ez az én bajom. Mások erkölcsi elveim és szemtől-szemben még csöppet sem szoktam hozzá az urak szabadosságához. Még meglepődni is elfelejtek, Zevran úr nekem is olyan szobát kíván foglalni, amit a rendes vendégnek szoktak és nem a szolgaszállásra küld, ahogy a kíséret rangtalan tagjaival szokás.
Szívnom kel egy kis friss levegőt, mielőtt frissítőt iszom!
- Köszön szoba és kér bocsánat - állok fel. Meghajlok az urak felé, szigorúan csak a padlót nézem. Érzem, ahogy süt az arcom, rákvörös lehetek. - Megy, Vanina néz, van jó hely ló, jön hamar.
Így ha engedélyt kapok, irány az istálló...
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 15. 19:38:40
Helyszín: Queboa, Arcus városa, Gazdag ízek fogadó
Időpont: tavaszutó, délidő
Esemény: Kezdetek
Résztvevők: Quirrín Shírren
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Bár számodra is eljött az idő, hogy servinként szolgáld Shagírt és a Napcsászárt, mestered további terhet helyezett válladra, ezzel is mintegy elismerve kivételes tehetségedet. A kolostorban szertartásos keretek közt készítettek fel erre az útra. Az elmélyülést segítő füstölők közt ültél az egyik meditációs kamrában, mikor mestered halkan belépett. Csendben helyet foglalt veled szemben, és megvárta, míg szellemi gyakorlatodat befejezve rá irányítod figyelmed. Szikár, pergamen-gyűrött arcáról békés nyugalom áradt. Ahogy rá függesztetted tekintetedet, megszólalt:
-Holnap hosszú útra indulsz, és útjaink végleg elválnak. Utad végén, ha a Morádok is melletted állnak, neves tanító lehetsz – feltéve ha megtartod jó emlékezetedben mindazt, mit itt tanultál. Büszkén mondhatom, hogy bár utolsó tanítványaim egyike voltál, de az egyik legjobb is. Éppen ezért további feladatot is rád merek bízni. Talán ismerősen cseng fülednek a Ninq-Sinnaq Nagyház neve.
Szemedben a felismerés szikrája gyúlt.
-Igen, övék a Hatszáz Torony városa. S mivel egy shagíri kitaszított Nagyházról van szó, emberei nem hagyhatják el Shagírt. Egyes szóbeszédek szerint a tiltás ellenére egyik emberük Abÿrnoss egyik kis falujában, Saaÿionban bukkant fel. Járj utána ennek a szóbeszédnek, és ha valós magja van, akkor keresd meg, és kísérd a legközelebbi kolostorhoz, hogy hazahozzák. Csak végszükség esetén hallhat meg, ha rád támad. Kövesd az utad, de mindig légy figyelmes! Ha ennek a háznak bármely tagjára bukkansz utazás közben, tarts magad a fentiekhez minden esetben! Fő céljuk a mágikusan fogékony nemeseket Shagírba hozni. S ha már ily messzire utazol, ez az ajánlólevél megnyitja számodra Arcantis egyik kolostorának kapuját egy hétre.
Nyújtott át egy finom rizspapírból készült tekercset, melyet kolostorod pecsétje zár le. Ezzel mintegy lezártnak tekintve a beszélgetést, puhán felállva magadra hagyott. Másnap újhold volt, mikor az arra kész tanítványokat el szokták engedni. Ez alkalommal egyedül indultál, de a kolostor népe a szokások szerint a közös imateremben összegyűlve búcsúztatott néma csendben. A kapun kilépve nagyot harapva a friss, reggeli ködös levegőből indultál el a kikötő fele.
Hosszú hajóutat tettél meg, hogy Abÿrnoss földjére léphess. Saaÿionban a helyiek elmondása alapján a Ninq-Sinnaq Nagyház ezüst szimbóluma bukkant fel. Szóbeszédről-szóbeszédre járva követted az illékony nyomot Sÿtis szigeteiig, ahova már több forrásból megerősített személyleírás birtokában érkeztél. A szerencse Aquas városában mosolygott rád: a kikötőben bukkantál rá a keresett nőre, ahogy egy ifjú nemesúrral az oldalán éppen alkudozott egy - Shagírra induló hajó kapitányával. Nem volt nehéz dolgod – szépsége, mint fáklya az éjszakában már messziről hozzá irányított. Amikor felfedted, hogy mit is akarsz, felkacagott, megcsókolta a nemesurat, végigsimított az arcán.
–A Hatszáz Torony városában várlak!
Szólt neki búcsúzóul. Ugyan figyelmeztetted az urat, hogy ha felszáll a hajóra feltehetőleg nincs visszaút – de a szerelmes szívnek hiába beszélsz. A nő ellenkezés nélkül veled tartott, sőt mutatta is egy alkalommal az utat, hogy merre is találjátok a város legközelebbi Shinwara szentélyét. Az ottani Shin barátságosan fogadott titeket. Biztosított afelől, hogy majd gondoskodik a no hazaszállításáról.
Immár szabadon úgy döntöttél, hogy még nem utazol vissza hajóval Shagírba, hanem elzarándokolsz az ajánlólevelet felhasználva Arcantis egyik kolostorába.
Utad során átvágsz Queboa zöldellő búzamezein, és egy heti járásra Aquastól, Arcus városában pihensz meg. A helyiek mint majdnem mindenhol, itt is jó szívvel fogadnak, és a nyelvi akadályok ellenére elvezetnek a város egyetlen fogadójához. A fogadós szívélyesen ellátásban részesít, és biztosít egy napfényes, díszes szobát – mindössze egyetlen kérése van: míg nála időzöl, naponta egy általa lefirkantott ételreceptet másolj be egy vaskosabb fóliánsba legjobb tudásod szerint. A könyv félszáz oldala van már nagy gonddal megírva, és még jóval több üres lap áll a későbbi receptek rendelkezésére. Már három napja vendégeskedsz itt, és nincs okod panaszra. Az étel kitűnő, a szolgák udvariasak, kellemes a fogadó által körbeölelt meditációs kertecske, és te vagy az egyetlen vendég. Igaz, ez utóbbi ma déltájban megváltozott; egy rangrejtett nemesúr és kísérete is megszállt a falak közt. A nemes egy a tucatból, egyik kísérője egy harcos nő, a szolgák kasztjából, de kopasz kísérője a Morte Silmoris egyik „vadhajtásának” (Morte Silmoris Iatala) képviselője a ruházata alapján. A lehetőség felsejlik előtted, hogy megismerve a másik világnézetét, ütköztetve a véleményeket, és filozófiai kérdéseket szélesedjen nézőpontod, és gyarapodjon tudásod…
Írta: Dierol - 2016. Február 19. 19:05:01
Helyszín: Queboa, Arcus városa, Gazdag ízek fogadó
Időpont: tavaszutó, délidő
Esemény: Pihenés
Résztvevok: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/Hely15.jpg)
A nő meghallgatja Zev úrfi kérését, és végén bólint, hogy megértette. Vaninával ellentétben őt nem lepi meg Zev úrfi kérése. Vanina ezzel szemben elpirul.
-Természetesen, ahogy óhajtja az úr. Kérem, helyezzék magukat kényelembe, amíg felszolgáljuk a teát. Amíg elfogyasztják, addig előkészítjük a szállásokat, és a fürdőket is.
Leültök a kertajtóhoz közeli asztalka köré, és lassan formát öltenek a közeljövő tervei, melyet Vanina sután, immár lángoló fülekkel hagy ott, és kissé zavartan a lóra hivatkozva távozik Zev úrfi engedélye után.
Az istállóban csendes hűvös és szénaillat fogad, mindössze Fifi szőrét kefélik gondos kezek. A lovász harmincas éveiben járó férfiú, kis kecskeszakállal. Vanina belépésére a tisztelet jelét rajzolja, majd ismét a ló fele fordulva mosolyogva folytatja munkáját. A kérdésre, hogy kapott-e már inni, csak egy biccentés volt a válasz. Majd int a lószerszámok fele, és tesz néhány mozdulatot. Eleinte nem érted, majd rájössz; néma a lovász. S talán emiatt, hogy bár az emberekkel nehezen érteti meg magát, Fifivel láthatólag nincs ilyen gondja. Úgy döntesz, hogy segítesz egy kicsit. Az ismerűs mozdulatok hamar megnyugtatnak, igaz, egy alakommal amint hátat fordítottál Fifinek, az kihasználta az alkalmat, és finoman fenéken harapott. Megfordulva mind Fifi szemében vidám csillogást látsz…
A teát már felszolgálták, mire Vanina visszatért az istállóból. Kellemes aromája felfrissít titeket. Ahogy végezetek, egy fiatal szolgálólány jelenik meg, rövid fekete haja árulkodik csak rangjáról – ruházata finom sÿtisi kelme.
-Kedves vendégek; készen vannak a szállások! Jöjjenek, kérem!
Ezzel kivezet titeket a kertet körbeölelő oszlopos verandára, és három, egymás mellett nyíló ajtót nyit ki előttetek. Mindhárom ajtó mögött két-két egymásba nyíló szoba van.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/Vil%C3%A1g75.jpg)
Az elülső egy díszes szoba, mely közepén egy teázó asztal foglal helyet, körülötte pedig párnák hevernek egyforma távolságra. A bentebbi pedig egy pazarul berendezett hálószoba, melynek egy áttört facsipkéjű spanyolfallal elkerített részén gőzölgő fürdő várja a megfáradt utazót, a falakat pedig kézzel festett tájképek díszítik, illetve egy teljes alakos tükör. Az ágyon tiszta, illatos törülköző, szappan, és egy kis fiola illatos olaj van kikészítve.[/i]A szolgáló Zev úrfihoz fordul (sÿtisi):
-Uram, az ifjú partnerét most óhajtja, vagy ha már felfrissült?
A válasz után Lanhoz intézi szavait(sÿtisi):
-A borbély fertály óra múlva megérkezik.
Majd Vaninához szól (miracleai):
-Hölgyem, tükör természetesen van a lakosztályában.
Ezzel meghajol, és sarkon fordulva távozik.
Végre megtisztálkodtok, Vanina számára adott a lehetőség, hogy az egész alakos tükör előtt alaposan szemügyre vegye magát, és kedve szerint piperézkedjen. Zev úrfi ajtaján nem sokra rá kopognak. Egy fiatal, húszas éveiben járó jóképű fiatal suhanc áll az ajtóban. Barátságosan elmosolyodik, és megszólal (sÿtisi):
-Szép napot, uram! Kaido vagyok, szolgálatára!
Hajtja meg kissé a fejét. A későbbiekben gondosan megmossa a hajadat, és a fürdő után egy felfrissítő masszázsban részesít. Közben keze kalandozása azért többet is ígér…
Vanina kedélyeit mindössze Zev úrfi lakosztályából jövő tompa kiáltás borzolja.
Az ebédet már Lan is frissen borotváltan költheti el. Ahogy körbenéztek, mindössze egyetlen más vendég ebédel a fogadóban - a kertben már láttátok futólag. Lanhoz hasonlóan kopasz. Ruhája egyszerű, de kissé szokatlan szabású. Inkább valamely kolostorban lehet mindennapi viselet...
Írta: Dierol - 2016. Február 19. 19:29:57
Zevran Anartÿss
Először furcsán nézem, hogy mi üthetett a harcosnőbe, persze engedem, menjen csak az annyira kedvelt és megbecsült lovához. Csak mikor kiment az ajtón, esik le a kis epizód . Felnevetek és Lanra kacsintok.
-Most nekem is eszembe jutott egy vers kedves mentis! Ritka alkalom, hogy ilyeneket hallasz tőlem, gondolom sejted. Hogy is volt... igen...
Kerge Felhő Shagír hű ivadéka.
Démon-barlangok, fekete hegyek, mit szeressek rajtatok?
Emlékszem a pásztorsíp ódon dallamára, felhő-esős estékre,
Szép ifjakra, csapravert aranyhordókra.
-Egy eléggé szabados lelkület Shin szerzetes írta azt hiszem, furcsa mód egyszerre eretnekként és mesterként tisztelik a szektájában. Furcsa nem?
Csak nézek mosolyogva magam elé, vajon mennyire lehetek romlott Vanina szemében? Ma este hosszan akarok majd beszélgetni vele, elmagyarázni a titkolózást, és... kicsit magamat is újra. Közben megérkezik a finom tea és Vanina is visszatér köreinkbe. Lassan kortyolgatom a zamatosan lágy italt. Közben továbbra is szélesen mosolyogva, hol Lanra, hol Vaninára nézek. Nagyon szórakoztat a helyzet, minden morád boldog orcájára, de még mennyire! Mintha maga Narsis simította volna végig hajamat.
Aztán a rangidős szolgálónő, elkísér minket a szobáinkhoz. Kedvemre való amit látok, pont amit szerettem volna... egyforma, igényesen berendezett szobák, semmi különbség tétel. Tökéletes!
Amikor a nő rákérdez a fiúra, majdnem illetlen módon nevetek fel. Igyekszem elfojtani a kuncogást, miközben válaszolok.
-Most kérném amennyiben megoldható lenne.-Biccentek a többiek felé mosolyogva.-Kellemes fürdőzést!
Magamra csukom az ajtót és várom a társalkodópartnert. Mikor kopog, egy kedvemre való, korombeli fiatalt látok.
-Gyere Kaidó!
A fürdés és masszázs felszabadító és "kielégítő" élménye után, még ejtőzök egy kicsit az ágyban. Mielőtt távozna Kaidóra bízom, hogy ruháinkat is mossák ki, a hosszú út után. Majd egy kacsintással búcsúzom tőle. Pár szívdobbanásnyit még pihenek, majd felöltözöm és visszamegyek a fogadó étkező részébe az ebéd idő közeledtét érezve.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Február 19. 19:35:41
Vanina
Örömmel szabadulok ki az istállóba. Ajtajában megrázom magam, mintha ettől megszabadulnék mindattól, amit hallottam. Kényelmetlenül érintett, sőt, megbotránkoztatott!
Az úr férfiakkal is hál! Te jó ég és összes szellemek!
- Mit kell még megélnem? - forgatom szemeimet, kérdésem halk, költői. Nem tudom, sírjak vagy nevessek.
Belépek az istállóba, próbálok megszabadulni a zavaró gondolatoktól, amit az iménti tény ébresztett bennem. Kapóra jön Fifi. Mosollyal viszonozom a lovász üdvözlését, elnézem milyen begyakorolt mozdulatokkal látja el teendőjét. Inni is kapott már és nincs ellenemre hogy bevonjanak Fifi ellátásába. Lefoglalja a kezemet, és szívesen törődök vele.
Ő legalább nem csinál olyasmiket, mint némely nemes :P
Komolyan megdöbbent, hogy a valóságban ilyen könnyedén veszik az efféle természettől való elhajlásokat, sőt, zokszó nélkül kielégítik az ilyen hajlamúak igényeket. Se nem vagyok hozzászokva, se a világképem nem olyan, ez beleférjen. Prűdség? Ám legyen!
Bizonyára az üzleti szemlélet is benne van ebben - amiért pénzt adnak, mért is ne teljesítenék -, de nekem aztán erkölcsileg bőven vannak aggályaim az ilyen beállítottság felé. Döbbenet, hogy valakiben szikrája is van az ilyen késztetéseknek, és úgy veszik, mint más testi szükséglet kielégítését, azaz ha valaki éhes, eszik, ha szomjas, iszik, ha álmos, alszik, ha rájön a vágy úgy kiéli?! Hol van itt a büszke ember?
És akik hajlandóak áruba bocsátani a testüket! Nincs bennük szemernyi tartás sem? Úgy vélem, sose vetemednék hasonlóra: se mint vevő, se mint eladó.
Nem szörnyedtem el, se nem támadt bennem megvetés, csak nagy értetlenség és helytelenítés van bennem. Még fejemet is megingatom néha eme elmélkedések közepette.
Épp beugrik, odahaza hogy hívták a férfiakat, aki férfiakkal hál: fartúró. Erre aztán nem tudok abrín szót. Óhatatlanul elmosolyodom, annyira abszurd ez a szó és annyira benne van, mire is utal...
Fifi is ezt a pillanatot választja ki, megcsípjen, felnevetek.
- Ejnye! - szólok oda neki kedélyesen, barátságosan megsimogatom a nyakát.
Átgondoltam, amit át akartam, kevésbé is vagyok már zavarban, jót tett a Fifivel való foglalatosság és a lovász csöndes társasága. Némán, pusztán a köszönet jelét alkalmazva megköszönöm a férfinak, segíthettem és így eltölthettem ott egy kis időt. Visszatértem előtt a lóitatóban kezet mosok, bár így is rakódott a ruhámra lószőr :)
Finom tea vár és Zevran úr fülig érő mosollyal. Elképesztő ez a pasas! Szerintem még élvezi is hogy zavarba hozott.
Ez van, így én is teám iszogatásába merülök. Kivételesen nem ledöntöm a torkomon, mintha vizet innék. Pihenni jöttünk, rá kell hát hangolódni.
Fiatal szolgálólány jön, irigykedve nézem a ruháját. Selyem. Az anyag, ami sose fog a bőrömhöz érni saját ruhaként. Megfizethetetlen. Meg hova is ölteném magamra? Kár.
A szállásunk gyönyörű. Számomra a luxus netovábbja. Szolgaszálláshoz képest mindenképp. Oda nem illőnek érzem magam, meglepetten torpanok meg a bejáratban. Lenézek a lábamra. Istállós csizmával ide nem szabad belépni! Nem bírnám elviselni, behordom a koszt. De ha meg leveszem, látszani fog a lábujjaim közé lerakódott kosz.
Egye fene, majd felsepernek!
A hely nagyon tetszik, itt akkorát fogok aludni éjjel, hogy a végén az uraknak kell engem kelteniük! :D Hiúságomnak hízeleg, hogy ilyen lakosztályban lehetek. Csak úgy ragyog a szemem a széptől. Fartúrás - ez a szó! :P - ide vagy oda, igencsak jár a köszönet jele az úrnak.
Ámulásomat a szobalány tetézi, otthonom nyelvén szólít meg. Hölgyemnek szólít! Ha még sokat beszélnek így hozzám, kihajt bennem a beképzeltség és elkapatom magam :)
- Ez jó hír, nagyon jó hír - felelem a tükör kapcsán.
Magam maradok a szobámban, egyhuzamban vigyorgok. Megszabadulok vértezetemtől, fegyvereimtől, ezeket mind gondosan lepakolom, ám a szennyest egy kupacba rakom a padlón. Kinyújtóztatom tagjaimat, irány a fürdő.
Lesikálom magam alaposan, élvezem az illatos szappant, hajamból is kimosom az út porát. Csak eztán ernyedek el a meleg vízben, békés mosoly terül szét az arcomon.
A hajamat szárazra törlöm, de a testemet nem. Ruhátlanul indulok a szobám felfedezésére, majd megszáradok közben. Ha magam vagyok, nem viselkedem szégyenlősen.
Szemügyre veszem a faliképeket, megérintem a berendezést, végighúzom tenyeremet az ágyneműn, a párnás előszobában pedig megnyomogatom a párnákat, mennyire puhák. Ha Mada látná, milyen környezetben vagyok! Ha van ablak, kinézek rajta, milyen a kilátás.
Végül az egész alakos tükör előtt állapodom meg. Mélyen a saját szemembe nézek. Töprengek. A szem az egyik legszebb és legőszintébb testrész. Ennek szentelem legelőször a figyelmemet.
Vajon ha valaki a szemembe néz, mit lát? Mennyit vesz észre belőlem? Kelt-e kíváncsiságot tekintetem, ki lakik mögötte? Játszok kicsit az arcommal: vidámság, huncutság, talány, kíváncsiság, tréfás grimasz váltogatja egymást. Felszabadult bolondozás. Olyasmit, amit ritkán engedek meg magamnak. Talán többet kéne.
Pillantásom tovasiklik a pucér testemre. Csak a kerek, lukas kő van a nyakamban, borszíjra fűzve, attól sosem válok meg. Elégedett vagyok azzal, amit látok. Karcsú, edzett termet, természetesség. Sem gyermek nem torzított még alakomon, se nehéz fizikai munka, se a divat kellékei. Ereje teljében lévő nő, a tizenéves hajadonok hamvassága nélkül.
Vajon fog valaki valaha mutatósnak tartani és azt tisztességesen kifejezni? Meg fog-e valaki szeretni engem? Ez a kérdés inkább foglakoztat, semmint az, érzek-e kéjt, vonnak-e ágyra, mint a nők javával gyakorta esik.
Merthogy önmegtartóztató életet élek, nem vitás. És egyre inkább úgy érzem, szeretnék ezen változtatni.
Megperdülök táncos módjára a tükör előtt. Tudok nőiesen mozogni, ismerem a testem annyira, még hanem is csillogtatom ezt meg a mindennapokban.
Mada mondta, hogy így lesz. Hogy lassan kiolvadok a múltból. Hogy majd sóvárgás támad bennem, s változtatni kívánok majd életvitelemen. De ahhoz viszont, hogy bárkit is közelebb engedhessek magamhoz, meg kell tanulnom mások szemébe nézni, s hagyni, megérintsenek.
Zevran úr felől hallani, jól mulat.
Sóhaj. Nem olyan egyszerű az nekem!
Ahogy az előítéletek lerombolása sem.
Eszembe jut Lan úr és hivatása. Egyik, majd másik vállam felé billentem fejemet, aztán bólintok tükörképemnek. Döntés született bennem.
<"Azok vagyunk, amit rendszeresen teszünk" Madában egy szellemnéző veszett el.>
Próbát teszek az illatos olajjal. Megszagolom, miféle, töröm a fejem, hogyan szokták ezt a nők használni. Nincs kitol tanácsot kérni, hát nyakamnál, kulcscsontomnál, csuklóimnál bedörzsölöm vele be a bőrömet, az illat kedvéért. Hajamat fiatalosan borzasra hagyom, össze is túrom, ha kell. Tiszta sötét nadrágot, kék inget húzok, vért nélkül. Aki sose hordott vértet, nem tudja, milyen könnyebbség nélküle lenni.
Kajánul vigyorgok a tükör előtt állva, én aztán nem hordok semmiféle fűzot, alsóinget, kebleimet nem szorítja le semmi. Azok úgy állnak, ahogy a természet akarja. Az ing nyakát nem húzom össze, hagyom, hadd legyen lezser, hadd legyen szabadon a nyakam a kővel.
Két ívtőrömön kívül minden más fegyvert a szobában hagyok, miraclelai signumomat övemre tűzöm, az úr jelét viszont úgy, lapját ne lehessen látni, ha nem akarom.
Lábbelimet magam tisztogatom meg, így hagyom el szobámat felfrissülve, oldottan. Más ez a fellépés, mint amit másfél hét alatt láthattak tőlem.
Összeülünk az ebédhez. Így, asztalnál először ülök az urakkal. Furcsa, hogy úr szolgával eszik egy asztalnál. Meg is vakarom orrnyergemet, hogyan fog ez elsülni.
Körbepillantok. Újabb kopasz férfit látok. Talán ő is szellemnéző?
- Ezt nem hiszem el. Vonzom őket - dünnyögöm.
Ez lenne a védjegyük: nincs hajuk? Akiket én láttam korábban, azoknak nagyon is volt hajzatuk... majd erre is rákérdezek, de elébb:
- Lan úr, Vanina van egy kérés: idő, hogy ma Lan úr és Vanina beszél. Szabad?
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Február 19. 19:43:19
Helyszín: Queboa, Arcus városa, Gazdag ízek fogadó
Időpont: tavaszutó, délidő
Esemény: A doboz...
Résztvevok: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, (Quirrín Shírren pár asztallal arrébb)
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Ebéd közben egy fiatal szolgálólány lép be az ajtón, mögötte egy zömök, borvértes harcos – kezében egy tokjába rejtett csatakarddal. Mindkettőn acél signum mesél házukról. A lány ruházata hasonlatos a fogadó szolgálóiéhoz – a drága sÿtisi kelme háza megbecsülésről árulkodik. Kezében egy kétszer két arasznyi vékonyabb lakkozott fa dobozt tart. Körbe néz, majd gondolkodás nélkül elindul felétek – nyomában a harcossal. Megáll az asztalotok mellett, és megvárja míg rá figyeltek. Ekkor megszólal – meglepetésetekre miracleai nyelven – és Vaninához intézi lágy szavait:
-Miracleai Vanina! Úrnőm küldött, ki Narsan nagyúr egyik kedvelt ágyasa. Hálája jeléül kéri, fogadd el tőle ezt a szerény ajándékot!
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/Minta7.jpg)
Nyújtja felé a vérvörös, ezüst sárkánymotívumos berakású lakkozott dobozt enyhe meghajlással – közben rövid egyenes szálú haja az arcába hull. Maga a doboz aprólékos kidolgozású, értékes darab. Látván Vanina zavarát, még hozzáteszi:-Úrnőm a queboai Fehér Daru megsegítéséért hálás, ki elmesélte neki tetteidet.
Vanina döbbent arcára halványan elmosolyodik és folytatja:
-A doboz titkát férfiszemektől távol illő felfednie egy hölgynek!
Óvatosan Vanina elé, az asztalra csúsztatja a dobozt. Ismételten meghajol, majd sarkon fordulva elindul kifele.
Írta: Dierol - 2016. Október 02. 16:43:17
Vanina
Újonnan jöttek lépik át a küszöböt, csak annyira pillantok fel, tudomásul vegyem az ottlétüket. Úgy fest, itt minden szolgálólány selymet visel :P Gazdag egy hely. Az a csatakard is egy vagyon.
Már fordulnék is vissza az evéshez, ott folytatva, ahol abbahagytam, de a no pillantása rajtunk állapodik meg s jön is felénk.
Egyből Zevran úrra pillantok. Biztos hozzá jön, habár ha annyira vigyázott arra, kilétét fel ne fedjék, ugyan ki tudja még, itt van egy Anartÿss sarj? bárki nemes lehetne a hajától!
Annál nagyobb a meglepetésem, hogy a lány nem uramat köszönti, hanem velem van ügye!
Sőt! Errefelé boldog-boldogtalan beszéli az anyanyelvemet, csak éppen a két úr nem, akivel utazom! Ezt az iróniát!
Zavarom csak no, hogy tudja a nevemet. De honnan? Nem vagyok én híresség! Vagy itt egyből híre megy, ha miracleai lép a városba? Mikor jön a harsonaszó? :)
Futó humort félretéve megilletődve, tanácstalanul hallgatom.
Narsan nagyúr? Azt se tudom kicsoda, biztos egy vagyonos helyi nemes... Annak az ágyasa hálás nekem?! Biztos hogy nekem? Nem tartok kapcsolatot ágyasokkal, és főleg nem tettem emlékeim szerint semmit,amiért egy nem ismert ágyasnak hálásnak kéne lennie.
- Hála jeléül? Biztos, hogy hozzám kellett hoznod? - kérdezem meg kételkedve.
Ennek se füle se farka! Nézem a lányt, s nagyokat pislogva a tárgyat, amit hozott. Ajándéknak tűnik. Megesz a fene! Ajándékot - ráadásul értékeset -nem szoktak idegenek küldeni egy másik idegennek!
Akinek még a nevét is tudják, úgy mellesleg. Zűrzavar van a fejemben.
Azt várnám, a kérdésemre majd pontosít a lány. Pontosít is, de mégannyira se értem, amit mond, mint előtte.
Hát meg fog ütni a guta? Vagy tréfát űznek belőlem? Fészkelődök székemen, zavaromban eleresztek egy mosolyt és megvakarom a fejemet.
Fehér Daru. Hm, ha Tarka Tehenet mond, se jutok közelebb, kit fed a név. Az úrnő ama úr ágyasa lesz s ez a Daru valakije, akivel szerinte tettem valami jót?
- A tetteimért? Mi másért - dünnyögök az orrom alatt.
Most már csak azt kéne tudnom, mit tettem, kivel és mikor :D
A döbbenetem lassacskán kézzelfogható. Csapna mennykő a cifra beszédbe! A rövid, világos fogalmazás kiveszőben van?
De ennyi nem elég, furcsán értelmezhető megjegyzést tesz az ajándék tartalmára vonatkozóan, most már nem csak idióta arcot vágok, de el is pirulok. Mi lehet benne, amit csak no láthat?!
A doboz marad, ráhelyezi az asztalra. Amikor meghajol, önkéntelenül is felállok és kicsit én is meghajtom magam derékból, aztán olyan bambán állok az asztalnál, hogy inkább leülök.
Szóra nyitom a szám, aztán bizonytalanul bezárom. Hogy adjam én ezt a közjátékot elő az uraimnak?
- Nos - mondom ezt sÿtisiül, mert ezt már hallottam elégszer pár ráérős úrtól. Ám a folytatás abrín. - Ez lány hoz Vanina ajándék. De Vanina nem tud, ki küld és mért küld volt. Vanina nem ért semmi és Vanina nem örül, hogy nem tud beszél otthon nyelv hogy mondani ezt urak is. Vanina most... buta - fejezem ki magamat így jobb híján.
Szerencsétlenül. A dobozkát óvatosan megérintem, végighúzom ujjamat a fáján, közelebb húzom, de nem nyitom fel. Bámulom, mintha így megfejthetném, mi zajlott itt az imént.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Október 02. 16:52:26
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, Arcus városa, Gazdag ízek fogadó
Időpont: tavaszutó, délidő
Esemény: Pihenés, A doboz
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Az úrfi meggyőzhető, remélhetően nyugodt pihentető éjszaka vár ránk, ám úgy tűnik az ifjúnak verselhetnéke támad, felvonom szemöldököm mielőtt válaszolnék.
- Gondolom uram Arvis Laorra gondolsz a Morte Silmoris Vítor iskola alapító nagymesterére….. Az iskola mit alapított mesterként tiszteli ám a Csorbatorony szigorú törvényei szerint élő Shinek eretnekként tekintetnek rá…. Ám nem kell messzire mennünk a kertben üldögélő szerzetes a Morte Silmoris Shagírra tanítvány.
A hajló nád népe csak ezt ismeri el, így az összes többi Shin rend a szigeten kívül eretneknek számít a szemében még a Császári Shin rendek is…. Érdekes nem, nézőpont kérdése, hogy mi is az eretnekség. Ha gondolod esetleg vele is megvitathatod a kérdést mit furcsának tartasz, ám készülj fel a letisztult harmónia mentén való érvelésre. Személyeddel valószínűleg egészen másmilyen érvelést folytatna, mint egy magamfajta eretnekkel.
Mondandóm végén meghajtom fejemet és halványan elmosolyodom. Egy kicsit bosszúsan veszem tudomásul, hogy a borbély csak egy óra múlva lesz elérhető, mivel a fürdőzést csak utána szándékozom megejteni. Biccentek a szolgáló felé.
- A fürdőt a borbély után kérném és míg megérkezik a tisztes mesterember kérnék még egy teát.
Hallgatásba merülök az úrfi távozik egy kis élveteg játszadozásra, minek fojtott hangjai felkavarják Vaninát, ki elviharzik az istálló felé és csak jó idő után tér vissza. Kis tétovázás után gyermekinek tűnő kérdést szegez nekem. Tekintetemet lassan emelem fel a gőzölgő teáscsésze felől és szigeti etikettet betartva teát töltök neki miután helyet foglalt, csak miután előtte is gőzölög a tea válaszolok neki abrín nyelven
- Akkor beszéljünk Vanina, kérdezz mire vagy kíváncsi, kérdezni nem bűn és nem is szégyen. A kérdések kapcsán kapott válaszok újabb kérdéseket szülnek és így ismerik meg egymás gondolatait az emberek.
Nyugodtan várom Vanina mondandóját, remélhetőleg mindent megbeszélünk mire megérkezik a borbély, ha nem elnézést kérek és a társalgás további részét a fürdő utánra halasztanám.
A borbéllyal simára huzatom az arcom és koponyám, majd fáradozásait megköszönve elvonulok a fürdődézsa irányába. A fürdő meleg és illatos, teljesen megnyugodók a óriási fadézsában ázva, kezeimmel lágyan áramoltatom a illatos fürdővizet, majd mikor hűlni kezd teljesen megtisztulva és ellazulva szállok ki. Egyszerű vászon ruhámat öltöm magamra mikor visszatérek a teázóba ebédhez.
Az úrfi és amazonunk már ott vannak, szótlanul telepszem le és figyelem a reakcióikat. Vaninának még időbe fog telni míg megbarátkozik ifjú urunk nemi életével, bár ez valószínűleg könnyebben fog neki menni mint a mágia megszokása.
Egy finom ruhákba öltözött harcos no érkezik harcos nőkhöz finom napkeleti dobozkával, Vanina csak ámul nem tudja hova tenni az eseményeket, pedig nem olyan egyszerű kibogozni a szálakat talán Erin nem is volt annyira egyszerű szolgáló mint mondta….. A testőrnő rébuszokban beszél ezzel sem könnyíti meg amazonunk dolgát. Könnyedén kideríthetném a dobozka tartalmát az Erők Síkján az Elvek azonosításával, ám nem hinném, hogy mesterkedésemet jó szemmel néznék ezért inkább marad a töprengés és várakozás míg Vanina megbarátkozik a ajándékával. A fejtörők amúgy is erősítik az elmét.
<Queboai Fehér Daru valószínűleg Erin,…. helyes had élvezze Vanina egy kicsit a figyelmet és törődést valamint a hála gesztusát,…. remélem az úrfi veszteg marad és nem elemzi, hogy a Fehér Darut nem csak Vanina segítette….>
Arcmimikámmal és szemöldököm játékával a császári nyel gesztusait felhasználva próbálom jelezni Zevran úrfinak, hogy hagyjuk kibontakozni az eseményeket a „háttérbe” húzódva, miközben újaimmal a teáscsésze köré és mellé a türelem jelét rajzolgatom szinte szórakozottan, remélem az úrfi megérti jelzéseimet.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Október 02. 16:58:03
Zevran Anartÿss
-Hm, hát azt hiszem valóban Arvis Laorra gondolhattam, de a név bizony nem fog eszembe jutni most. Nem hiszem, hogy csak o élt volna egyszerre mesterhez méltó és kicsapongó életet.-felelem Lannak a mondókájára.- A shagíriak sok mindent kezelnek érdekes mentalitással. Talán ha lesz alkalmam majd elbeszélgetek az este folyamán a Shinnel.
Még Vanina visszatérte előtt befejezem a beszédet, csak mosolyogva üldögélek, és élvezem a finom teát. Később miközben az ebédre várunk egy meglepő, és kissé bosszantó intermezzo zavarja meg köreinket. Egy harcos és egy szolgálólány ajándékot hoz Vaninának! Nem igazán tudom mit szóljak, csak ülök ott némán, tágra nyílt szemekkel. Még csak egy formalitástól mentes köszönést sem intéztek felém! Igaz rejtem a signumot, de már magam sem tudom minek...
Lan a császári nyelv kifinomult, de végletekig bonyolított mimikájával, mint valami rejtnyelvvel jelzi, hogy maradjak veszteg... hát nagyon jó.
Vanina sete-sután megfogalmazza, hogy mi is történt, de nem adom jelét, hogy komolyabban érdekelne. Persze a sÿtisi elme és megszokások nem kopnak, ki ilyen könnyen, magamban már bőven fejtegetem, hogy mit is jelent ez az egész. Főleg, hogy tényleg bosszant.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Október 02. 17:03:23
Vanina
Lan úr nem zárkózik el a kérdésfeltevéstől. Futólag azért elgondolkozom: Zevran úr előtt érdeklődjek, vagy ragaszkodjak ahhoz, később, ebéd után, négyszemközt vitassuk meg, ami érdekel.
Úgy döntök, való ez az úr fülének is. Tudnia kell embereinek hozzáállásáról, legyen szó bármiről, még akkor is, ha adott pillanatban később nem is lesz rá tekintettel. Szíve – vagy inkább születésének - joga megtenni, de ismeretek birtokában se árt lennie.
Így étkezés előtt vagy az elején bele is fogok, ráadásul úgy, magam szántából először nézek egyenesen a mentis szemeibe:
- Urak mond volt, mi út megy hely, hol lakik sok szellemnéző. Vanina kér így tanács Lan úr: hogy kell és szabad tesz szellemnézővel? Hogy tud Vanina véd ő lélek, hogy ne árt neki senki szellemnéző? Ne néz ő gondolat, ne játszik ő érzés, ne csinál nem igaz képek, ne csinál az, mond parancs, amit nem akar Vanina csinál…
Tekintetem határozott, de félelem is fénylik abban eme dolgok emlegetésekor. Kezeimet az asztal alá rejtem, megnyirkosodtak tenyereim.
Hogy ezzel talán sokkal többet árultam el arról, tudom, mire lehetnek képesek a hozzá hasonlók, azzal most nem törődök. Honnan szerezhetném a legjobb válaszokat, ha nem egy szakmabélitől? Fő a hatékonyság és a felkészülés. Ha ehhez pedig lejjebb kell kicsit tennem a pajzsomat, megteszem.
Elvégre döntésre szántam el magam és ez csak az első lépés…
- Vagy Lan úr mindig tud és akar őriz Vanina lélek és szellem? Vanina tanul csak az, kard nem vág szellem, csak szellemnéző, ha én szellem van erős. És mért nincs Lan úr haj? Vanina lát már szellemnéző, de az visel volt haj.
Itt egy megvető ajakbiggyesztés és szemöldökrándulás árulkodik arról, a találkozás nem volt üdvös. Bár pontatlan már a kép ama átkos és megvetett, gyűlölt mágusról, arra tisztán emlékszem, volt haja.
<Meg ne kérdezze, hol láttam és milyen körülmények között! Habár ennyiből biztos meglesz a maga előfeltevése.>
Felkészülök rá lelkiekben egy adag fellengzősnek hangzó, bonyolult szóhasználatú válasz van kilátásban. Vagy egy mindentudó mosollyal kell majd csak beérnem? Csak nem :P
Hogy válaszát mikor tudom hallgatni, az csak azon múlik, mikor is érkezik a rejtélyes szolgálólány a dobozzal…
A lány távozik, megválaszolatlan kérdéskupacok között hagyva lesem a dobozkát. Ugyan kérdeztem, de Lan úr titokzatosan csendben marad.
- Nem segít? Nem szép dolog van ez – ingatom fejemet.
Zevran úr láthatóan neheztelésbe burkolózik.
Elkomolyodom. Ki sem kértem az engedélyét, elfogadhatom-e. Úgy összezavart ez a lány, hogy kiment belőlem az elemi udvariasság is. Felállok, meghajolok az úr felé:
- Ha Zevran úr parancsol, Vanina nem fogad el ajándék. Megkeres az család, aki küld, és visszaad. Akar úr ez?
Amennyiben nincs ilyen irányú parancsa az úrnak, visszaülök a helyemre, térdemre teszem az asztal alatt a dobozt, körbesandítok, nem néz-e egyetlen férfi is, és felnyitva belepillantok, ugyan mi lehet benne. Hátha az ajándék természete jobban utal a küldőre, mint a kusza beszéd.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Október 02. 17:18:11
Quirrín Shírren
Eddig még el sem töprengtem azon, milyen más érzés úgy elhagyni valamit, hogy tudod, talán soha nem térsz vissza. Most először léptem ki a kolostor kapuján ezzel a tudattal; ez alkalommal nem csak a környező hegyekbe megyek egy-két éjszakát eltölteni. Miközben mélyet szippantottam a csípős reggeli levegőből eszembe jutottak mesterem utolsó tanító szavai:
„Terebélyes fa
hajszál-gyökérből fejlődik,
kilenc-emeletes torony
kupac földbol emelodik,
ezer-mérföldes utazás
egyetlen lépéssel kezdődik.”
hajszál-gyökérből fejlődik,
kilenc-emeletes torony
kupac földbol emelodik,
ezer-mérföldes utazás
egyetlen lépéssel kezdődik.”
Ezzel a szellemi táplálékkal indulok útnak Shagírba.
A jó két hetes kényelmes tempójú gyalogút során tapasztaltam először mit jelent itt shínnek lenni. A földművesek és más utazók félre húzódva hajoltak meg tiszteletük jeléül; most először éreztem hazámnak ezt a földet, és most először éreztem magányt. Vajon mi vár az otthonomnak tekintett kolostor falain kívül. Bár jól ismertem házam végzetének történetét, tudtam, shínként nem érhet baj, hiszen az Uralkodóherceget szolgálom. Akkor talán ez az üresség rémít, amit a végtelen világ láttán érzek? Mintha egy rettentő kicsi porszem lennék a végtelen pusztán, és érezvén kicsiségem egyre távolodni éreztem magam a Céltól. Ez az első próba amivel szembe kell néznem.
A békés tenger nem nevel ügyes hajósokat.
Azért erre a hatalmas mennyiségű vízre nem voltam felkészülve, bár tudtam, hogy mi vár. A tapasztalást mégsem helyettesíthetjük a világ összes könyvtárával sem. Csak a hánykolódó hajó kabinjában tudatosult mesterem jó akarata. Félelmeinkkel szembenézni össze sem hasonlítható azok ismeretével. És igazán rettegtem. Az utolsó napokban már a meditáció sem hozott igazi enyhülést, megérkezésünkkor szinte a földre borultam, hogy ajkaimmal érintsem. Most nem sikerült legyőznöm, de hosszú út áll még előttem, és most már tudom, milyen egyszerűen próbára teheti magát az ember. A megfelelő próba megtalálása azonban sokkal nehezebb. Oktalanul szembenézni mindennel ami szembe jön elpusztíthatja a legerősebb akaratot is. Ki-ki találja meg a magának való ellenfelet, és ha legyőzte, tisztelje meg azzal, hogy magasabb szintre lép általa.
A feladat megoldása sokkal zökkenőmentesebb és gyorsabb volt, mint reméltem volna. Egyelőre nem vágytam vissza Shagírba, talán az újabb átkelés gondolata taszított, talán saját kíváncsiságom és a megismerés vágya. Mindenesetre a következő reggel már az Arcantis felé tartó úton talált. Már nem jártam messze a szó szerint és képletesen is varázsos helytől, mikor egy városhoz értem, mit Arcusnak neveznek. Éppen megfelelő hely a feltöltődésre és megtisztulásra. A nyelvi nehézségek ellenére (bár nyelvtudásom sokat fejlődött utazásom során, még mindig csak alapvető kifejezésekre támaszkodhattam) hamar egy fogadóban találtam magam: Gazdag Ízek hirdeti cégére. A fogadós és szolgái a helyiekhez hasonlatosan kedvesek, és legnagyobb meglepetésemre pénzem helyett írástudásomnak látnák nagyobb hasznát. A szállás akár egy úré is lehetne, ajtaja rendezett, bár korántsem tökéletes meditációs kertre nyílik.
Két napja élvezem a vendégszeretetet – hiszen miért is rohannék bárhova is – mikor az eddig üres vendéglő megtelik élettel. Az érkező társaság első ránézésre nemes és kísérete. Öltözködéséből ítélve sÿtisi, átutazásom során alaposan megfigyelhettem az ott szokásos, és kényelmesnek egyáltalán nem tűnő viseletet, és a hajviselet szokásairól is hallottam. Ketten tartoztak kíséretéhez: egy harcosnő és egy szerzetes. Viseletesnek tűntek, és rövid társalgás után visszavonultak lakosztályukba. A szerzetes ragadta meg leginkább figyelmem: az Út egy vadhajtásáról tanúskodik öltözete. Otthon nem nézik éppen jó szemmel az ilyeneket, bitorlóknak, eretnekeknek tartják őket. Viszontagságos múltam azonban nem engedi, hogy ítéletek alapján mérjem meg, azon kaptam magam, hogy a vele való beszélgetésre vágyom, vajon miben mások az itteni tanítások, vajon mennyire távolodtak el az Igaz Úttól? Tudom, bármi is legyen kérdéseimre a válasz, szembe kell vele néznem, hogy megerősödjék bennem, a saját utam igaza.
Ebédem elkötése után éppen kezdeményezőleg léptem volna fel, mikor is társaságuk érkezett, így elhalasztottam a bemutatkozást, helyette elkértem a receptes könyvet a szolgálólánytól, miután illendőn – legalábbis nyelvtudásomtól tellően – megköszöntem az étket, és nekiláttam, hogy lerójam aznapi penzumom.
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2016. Október 02. 17:23:30
Zevran Anartÿss
Vanina és Lan párbeszédébe nem bonyolódom bele. Nem értek hozzá annyira, mint a mentis, és vagyunk még annyira Arcantistól, hogy ne érezzem kényelmetlenül magam a sok varázsló gondolatától. Persze előbb utóbb az én tudatomat is fel kell vérteznem a komolyabb támadások elől. Vajon könnyelműség, hogy így állok hozzá, vagy Vanina aggódja túl? Lehetséges, hogy a választ csak későn tudom meg.
A dobozos közjáték után rövid gondolkodás kell csak, hogy rádöbbenjek, hogy az abrín nyelvjárások közti finom különbségek játéka az egész. Enia küldött ajándékot a kedves harcosnőnek. Micsoda meglepetés... de akkor is!
<...Legalább egy köszöntés jól jött volna az irányomba, mégiscsak Vanina tartozik az én kíséretembe, és nem fordítva!...Már mindegy...Szóval a "nővére" csak mese volt... de gyorsan hiszékennyé váltam... vajon miféle ajándékot küldhetett egy harcosnőnek, egy előkelő ágyas?...> gondolataim máris mindenféle földi és nem utolsósorban testi dolgok felé kalandoznak el. Ez fel is tűnik arcomon, hogy a vonásaim ellágyulnak, és nem látszik a neheztelés rajtam.
Vanina kérdése zökkent ki az ábrándozásból. Meglepetten nézek rá, aztán gyorsan átállítom magam újra erre a fránya abrínra.
-Tied ajándék, ne vidd vissza. Fehér Daru Quaboában jelenti Enia.-mondom mosolyogva.- Ő küldi ajándéka.
Kicsit újra elréved a tekintetem az előbbi ábrándokra, de ahogy leni szokott, az ember már nehezen veszi fel a fantázia fonalát, ha egyszer elengedte. Inkább újra Vaninához intézem szavaimat, mikor belepillant a dobozba.
-Ebéd után majd mi is beszél az útról és néhány másról, rendben?
Remélem jól át tudom majd adni neki, miért is szeretnék sietni, és minél gyorsabban mozogni. Valamint azt hiszem tartozom neki magyarázattal az előbbi kis "felüdülésemről".
<...Hm... vajon éjszakára is lehet, hogy csatlakozik hozzám Kaidó?...> ötlik eszembe, miközben egy pajzán és félreérthető mosoly görbíti meg szám ívét egy szívdobbanásra. Aztán visszabillen újra gondolataim rendje. Vanina láthatóan nincs hozzászokva a sÿtysi nemesség dolgaihoz, nem lesz könnyű megmagyarázni neki, hogy nem valami démon és gonoszság vezérel.
<...Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek!... ezt tanítja némely bölcs, hát így vagyok én az élvezetekkel...Mit bogarászik körülöttünk ez a Shin?>
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Október 02. 17:26:27
Helyszín: Queboa, Arcus városa, Gazdag ízek fogadó
Időpont: tavaszutó, délidő
Esemény: A doboz
Résztvevők: Vanina
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A dobozt óvatosan fogod, és felnyitod. Enyhe szantálfa illat érint meg közben. A fedél puhán nyílik, és parányi rézzsanérok fogják a tetejét. A doboz belsejét vérvörös selyem borítja, és három rekesz van benne. A legnagyobb részt egy sötét, de ragyogó smaragdzöld selyemből készült valami (talán ruha?) foglalja el. A következő rekesz apró fa dobozkákat tartalmaz. A harmadik, egyben utolsó rekesz tartalma a legfurcsább. Két kis alakú, vékony, kéményfedelű könyv egymáson, barna őzbőr borítással – cím nélkül. Jobban egyelőre nem tudod megvizsgálni a kincseket - ahhoz már ki kellene pakolnod belőle.
Írta: Dierol - 2016. Október 02. 17:29:56
Quirrín Shírren
Amint végeztem az újabb ínycsiklandónak tűnő recept – többek között ezért is döntöttem úgy, hogy közvetlenül ebéd után teszek eleget vendéglátóm kérésének – másolásával, felnézek, és észlelem, hogy a meglehetősen vegyes összetételű társaság magára maradt. A harcosnő, láthatólag kizárva a külvilágot, az ölére koncentrál meglehetősen tanácstalan kifejezéssel az arcán; meglehet iménti vendégeik lepték meg valamivel. A nemes úr, és a szerzetes szótlanul figyelik a nő ténykedését.
Lassan felállok az asztaltól és feléjük lépek. Furcsa, de a partraszállásom (vagy inkább partra menekülésem) óta ez az első adódó lehetőség, hogy a kitűzött feladaton és a mindennapi cselekedeteken kívül – csak a társaság és eszmecsere céljából – ismeretséget kössek a megszokott környezetemben élőktől eltérő gondolkodású emberekkel. Az illem úgy kívánja, hogy a nemes felől közelítsek, hogy ő jól lásson, és köszönő szavaimat is hozzá intézem. Beszéd közben meghajlok, de pontosan csak annyira, amennyire a helyzet ezt megkívánja, tekintetem az övé alatt tartva, és semleges, megfontolt, de udvarias szavakkal shagrín nyelven üdvözlöm:
- Nagytiszteletű Nemes Úr, Kríris járjon veletek utatokon! Nézd el, hogy megtörni vágyom magányotok, és engedd meg, hogy csatlakozzam társaságotokhoz, mert minden újban benne van a kezdet, és minden kezdet egy új utat tár fel előttünk, melyen járván közelebb juthatunk célunkhoz.
Majd a közérthetőség kedvéért abrínul is megtámogatom mondandóm:
- Tisztelet Nemes Úr! Engedély, hogy szólhassak. Shagrín csak azért, hogy legyen megtisztelve nem akadó beszéd. Én szeret megismerni Nemes Úr és társaság. Beszélget nektek igen, nem?
Ha jó szándékkal megtisztel a figyelmével, és lehetőséget ad, társait is üdvözlöm külön-külön feléjük fordulván.
- Harcos asszony, Nascor adjon neked. Nagytisztelet Shin, remélem én beszél veled.
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2016. Október 02. 17:40:34
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
Mesélő: Dierol
Helyszín: Queboa, Arcus városa, Gazdag ízek fogadó
Időpont: tavaszutó, délidő
Esemény: Pihenés, A doboz
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Quirrín Shírren, Lan Ro-Ryen
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Vanina szavai nyomán majdnem felnevetek, széles mosollyal az arcomon abrín nyelven válaszolok.
- Felesleges túlaggódni a dolgokat, Arcantis kolostorbirodalmának szerzetesei nyugodt, mondhatni visszahúzódó személyek. Ám a Harcos Vaninának nem szabad minden számára érthetetlen jelenség mögött ártó szándékot sejtenie. A szellemnézőkkel Arcantisban nem kell semmit csinálni és nem kell rájuk kardot rántani rögtön ha valami furcsát és első látásra rémisztőt tesznek……
Vanina szelleme erős nincs szükség az őrzésére az ereje egyenlőre a mágia tagadásából árad ám később ez a hátrányára is válhat……..
Idővel a kardod vágni fogja a szellemeket, ahogyan akaratod és harci tudásod erősödik……..
Azért nem viselek hajat mert így könnyebb tisztának maradni a hosszú úton, valamint máskor is kevesebb időt kell tisztálkodással töltsek és ezek mellet szeretem ha a fejbőrömet az éltető nap sugarai érintik közvetlenül…
Ha tehetném mezítláb közlekednék, hogy talpam alatt érezzem közvetlenül Nadír kérgét……
Mikor kielégítettem Vanina kíváncsiságát az úrfi következik rövid eszmecserére, természetesen egy kicsit könnyelműen tünteti fel a dolgokat, ahogy egy Papírláng tanítvány tenné, ám soha nem tudni mi lapul a léhaság mögött ezért óvatosan és szűkszavúan válaszolok.
- Biztos nem fogod megbánni a Shinre szánt időt jó uram……
Szerencsés véletlennek köszönhetően érkezik Vanina-nak egy mutatós ajándék, miközben néma tanácsomat tolmácsolom az úrfi felé nem tudom nem észrevenni a néma felfortyanását mikor megfejti a talányt az ajándékozó kapcsán, hogy indulatait csitítsam, finom kézmozdulatokkal tolmácsolom neki gondolataimat a császári nyelv segítségével remélem megérti a lényegét.
< Azért mert Fehér Daru patrónusa nyilvánosan Vaninának mond köszönetet, még nem jelenti azt, hogy megfeledkezne az Anartÿss családról és valószínűleg Narsan nagyúr sem, ez a „szívesség” még a későbbi időkben jól jöhet majd.>
Vanina egy süldő lány „eleganciájával” vizsgálgatja a dobozt és önmagához képest mondhatni affektál nem akarom, hogy kétségek között maradjon ezért abrín nyelven közlöm vele a megoldást miközben a dobozkában gyönyörködik.
- Fehér Daru Enia ki velünk utazott az Ő patrónusa fejezte ki háláját a patronáltja irányába tanúsított jóindulatod kapcsán….
A mai délután a meglepetések délutánja a Shagír Shín a társaságunkhoz lép és törve, de talányos szózatot intéz az úrfihoz, kíváncsian várom a fejleményeket. Megdöbbenésem még tovább mélyül mikor az ősi gyökerekkel rendelkező Shin „nagytiszteletűnek” említ, csak rövid rigmusok jutnak hirtelen eszembe válaszként mit erős összpontosítás közepette shagír nyelven valószínűleg eléggé törve adok elő.
- A felhő nem tudja, miért épp erre száll,
s miért épp ily sebesen.
Érzi a késztetést: most erre van az út.
De az Ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött,
s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz,
hogy túl láss a láthatáron.
s miért épp ily sebesen.
Érzi a késztetést: most erre van az út.
De az Ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött,
s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz,
hogy túl láss a láthatáron.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Október 02. 17:44:00
Zevran Anartÿss
Mikor a fiatal Shin megszólít, azonnal tudom, hogy én, ebből, hát egy mukkot sem. Inkább minden feszélyezettség nélkül végig mérem az alakját. Nem is rossz, sőt... jól néz ki az ifjú varázstudó. Mikor végre átvált abrínra, "utólagosan" megadom neki a szót, az engedély jelével, és most már tényleg hallgatom mit mond. Még nálunk is jobban törni látszik az abrínt, de szerencsére érthető amit mond.
A közösen megértett nyelven válaszolok:
-Üdvözlet neked, én nem látom akadályt, hogy te társunk légy. Nagy tisztelet nekem, hogy te csatlakozol. Én Zevran Anartÿss, ők pedig társaim.
Kezem lágy mozdulatával mutatok Lanra és Vaninára, majd hirtelen ötlettől vezérelve, enyhén meghajlok, és a tisztelet jelét rovom a levegőbe. Aztán pedig egy cinkos mosoly kíséretében sÿtisiül szólalok meg:
-Igazán megtiszteltetés, kedves Shin, hogy csatlakozni kívánsz társaságomhoz. Zevran Anartÿss vagyok, az Anartÿss Ház másodszülöttje, légy üdvözölve kedves kompániámban. Ha nem sértlek meg, az istenek tetszetős alakkal ruháztak fel.-visszaváltok abrínra- A tiszta nyelv szebb a fülnek, valóban.
<...Na ha erre nem kapok Lantól, egy olyan fejmosást, hogy a teaház is beleremeg, akkor semmi...> gondolom magamban, még mindig hamiskásan mosolyogva. Gesztusaim azonban némák, nem jelzek a császári nyelven mentisem felé semmit.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Október 02. 17:50:01
Vanina
Zevran úr előre vetíti, beszéde lenne majd velem ebéd után, beleegyezően bólintok.
- Ez van természetes, Vanina lesz szabad és fog hallgat, amit úr akar mond.
<Ha lenne nyelv, amit mindketten egyformán jól beszélnénk, inkább azt mondtam volna, állok rendelkezésére. Fogok valaha értelmesen beszélni akár vele, akár a tanácsadójával? Kicsit sajnálom, hogy az abrín szavakra hagyatkozhatom... :-\ >
Ezt csak megerősíteni tudom, amikor Lan úr válaszol nekem. A lényeget értem, a finom árnyalatok viszont a nem értés mezejére hullanak. Sajnos.
Végig figyelmesen hallgatom, összekulcsolom ujjaimat és az asztalra támaszkodom.
Bólintással jelzem, értettem, mi várható a kolostorokban, habár tartok attól, a varázslófélék nem ismerik az illemet, és olyasmit is megtesznek idegenekkel megszokásból, amiért legalább egy ököl járna az arcukba - ha az alany tudná, épp olyasmit csinálnak vele.
<Mondjuk megnéznek úgy, ahogy csak ok tudnak. Bele a fejembe, vagy másképp. Azokba a színes felhőcskékbe, vagy mikbe, ami körbeússza az embereket. Ha igaz ez egyáltalán, nem vagyok biztos benne.>
Komoly arccal rázom meg fejemet, amikor hallom, Lan szerint azért erős az akaratom, mert tagadom a mágiát.
- Nem van igaz. Vanina ismer mágia. Vanina tud, hogy vannak nem látszik erők. Vanina érez volt erők - jelentem ki kurtán és elnézek a mentis mellett, ki a meditációs kertbe. Ösztönösen megfeszül az állam, ha kis időre is. A tanácsadó következő kijelentése, miszerint idővel a puszta fém megsebesítheti a szellemeket, meglep.
- Vanina hall ez első, ma nap. És ha van szabad, akar még hall ilyen holnap nap is.
Az is kiderül, praktikussági okokból hajatlan, e mögé sem kell semmit képzelnem.
Míg szemlélem az ajándékomat - ruhát vélek látni a dobozban, a kisebb ládikákba csak nem tett ékszert az ajándékozó, az már felettébb drága lenne, a könyveket pedig még nem tudom hova tenni -, mindkét uraság leveszi szememről a hályogot, Eniának köszönhetem ezeket a drága holmikat.
Elmosolyodom. Úgy vélem, nem tettem nagy dolgot, amiért megérdemeltem volna mindezt. Azért jó érzés, még ha puszta köszönömmel is beértem volna.
Derűsen zárom le a dobozt s teszem vissza az asztalra. Majd a szobámban alaposabban szemügyre veszem az ölembe hullott vagyonkát.
Jókor teszem félre, mert asztalunkhoz érkezik valaki. Óvatosan oldalra fordítom az arcomat, gyors pillantással felmérem, gondosan ügyelve arra, arcán járva véletlenül se nézzek a szemébe.
Egyből látni, honnan jöhetett. Ilyen vonásai csak egy keletszigetinek vannak.
<Az a varázslók földje!>
Lesütöm szemeimet, az asztalon pihenő, összekulcsolt kezemre szegezem. Próbálom eldönteni, hogyan viszonyuljak ehhez.
<Mondjuk egyelőre sehogy?>
Könnyű azt mondani! Fészkelődök kicsit a székemen, míg az idegen szavakat intéz uramhoz.
Futólag felpillantok, ok mit szólnak a férfihoz.
Lan úrra kiül a döbbenet. Végre valami más, mint a megszokott kiegyensúlyozottság. Ettől végre felcsillan benne az ember. De ugyan mitől lepodőtt így meg?
<Hiszen a keletszigeti olyan varázsló, mint ő, vagy olyanabb... Vagy itt lenne a kutya elásva?>
Zevran úr arcán egészen mást látok. És attól felfordul a gyomrom. Így nők szoktak nézni a férfiakra! Nem találok szavakat, jobb is. Inkább visszatérek ujjaim bámulásához, nehogy tekintetem olyat áruljon el, amit nem illik egy nemesről gondolni.
<Az apja mondhatta volna, az itt a fő baj, az uraság csinál bajt maga a természetével, ha az nem talál rá magától!>
Keserű szájízzel gondolok arra, habár eddig nyíltnak mutatkozott az úr felém, mégis érik részére a copfos jelző.
<A tanácsadója verhetne a fejébe egy kis illemet is! Lejáratja az apja nevét! Hova lesz a világ, ha majd errefelé arról lesz híres a neve, "Az, aki férfiakkal hál?!">
Eddig úgy tudtam, az urak, ha vannak is egyéni ízléseik, azt nem teszik ki az ablakba és nem kérkednek vele, de Zevran úr nem így tesz. Én szégyellem magamat helyette, hogy jobban tudom, mit jelent az a szó: diszkréció.
Felkapom a fejem, a varázsló immár szót kapott és abba engem is belefoglal. Mivel erősebb bennem a rosszallás az uram felé, mintsem felé érleljek ilyesmit, enyhébb vagyok irányába.
<Vicces ez az abrín nyelv. És még viccesebb, ő is ugyan úgy töri, mint én. Hm, Nascor adjon neked :) Mit? két fülest? :D >
- A harcos van nő, nem asszony. A harcosnak nincs férj, hogy hív őt a varázsló asszonynak - javítom ki előzékeny hangon, szememet állán tartva.
Míg Lan úr mond neki valami cifrát - ezt lassan kezdem megszokni -, elnézem kíváncsian a névtelen idegent (mert a nevét úgy rémlik, nem hallottam).
Fiatal, és nem is olyan csúnya. Se a fellépése, se a modora nem vall olyanra, amit én a varázslókról véltem eddig. Lan úr se tett semmit, a régmúlt tapasztalatait erősítsem. Zöld szemeiben nem lakozott olyan, mint az övében.
Ez enyhén szólva összezavar. Ha itt lenne Mada, megvitatnám vele. De o nincs itt, és fogalmam sincs, kivel beszélgethetnék ilyesmiről.
<Ráadásul úgy, nem makogva. Mada azt tanította,a a fontos dolgokat egyszerűen is el lehet mondani, de az abrín nyelv túl... egyszerű.>
Hiányozni kezd az, mással is megosszam a gondolataimat, aki felelne is rá. Fifi csak egy ló, nem múlhatja felül az emberi értelmet.
Mért hiszik azt mások, ha sokat beszél a maga nyelvén, aki nem beszéli, majd egyszer csak megérti! :D
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Október 04. 18:46:44
Quirrín Shírren
Optimizmust sugalló őszinte mosollyal várom válaszukat közeledésemre, és nem kell csalatkoznom, ezek az utazók is hasonlóképp szívélyesek, mint a többi ember, akikkel volt szerencsém találkozni a birodalomban töltött rövid idő alatt. A nyelvi nehézségek azonban nagyobb akadályt jelentenek, mint gondoltam volna. Az egyszerűbb kifejezések eleddig elegendőnek bizonyultak, ám bonyolult gondolatok megfelelő kifejezésére alkalmatlan jelenlegi nyelvtudásom. Ám ez is örömmel tölti el szívem, hiszen ez remek lehetőség tudásom pallérozására, várakozva tekintek a dolgok alakulására. A nagy igyekezetben viszont elfeledtem az alapvető illemet: elsőként nevem kellett volna közölni. A további félreértések elkerülése végett befelé fordulva felszínre hozom eddigi ismereteim, és felgyülemlett tapasztalatom a szavak további formálásához.
Összpontosítás
Mondandóm előtt mély levegőt veszek, rövid időre lehunyom szemeim, és kezemmel enyhe, lassú mozdulatot teszek elősegítvén az energiák helyes útra terelését. Abrínul szólalok meg reményeim szerint kevésbé törve a nyelvet:
- Nézzétek el udvariatlanságom. Quirrín Shírren a nevem. A messzi Shagír földjéről jöttem.
Magam is meglepődöm az eredményen, bár a stílus nem irodalmi, mégis jóval folyékonyabb az eddigi szánalmas próbálkozásnál.
Bár szándékom nem volt oly távlati, hogy útitársul kértem volna magam, a nyelv ismét közbeszólt, a nemesúrfi „önként” ajánlotta fel, hogy csatlakozzam, és én szívesen élek is a lehetőséggel. Anyanyelvén is köszönt, lágy hangja és stílusa egyértelmű rokonszenvről árulkodik.
- Anartÿss Úr, megtisztelő az ajánlatod. Nem lennék olyan udvariatlan, hogy elutasítsam. Melegség tölti el szívem a szavaid hallatán.
Az úrfi láthatólag jól szórakozik, leplezetlen kíváncsiság ül ki az arcára, kissé már zavaró is vizslatása. Vajon hol láttam már ehhez hasonló arckifejezést... Társai kissé feszélyezettebbeknek tűnnek, a harcosnő viselkedése egyértelműen azt sugallja: zavarban van. Ekkor tudatosult először: a harcos, nő. Hivatásáról most csak ívtőrei, és az átlagnál kidolgozottabb felépítése árulkodik. Nem arról van szó, hogy először találkoztam volna a másik nem képviselőjével, hiszen a Hatszáz Torony városának szökevénye is nő volt, de nem tekintettem rá másként, mint egy feladatra, Shagír egy nemesére. A mostani helyzet viszont más, ezen a teremtésen a mesterkéltség legkisebb jele sem látszik. Egyszerű öltözete és zavara természetes bájt kölcsönöz neki… Gyorsan kapom félre tekintetem, azon erőlködvén, hogy összpontosításomból ne essek ki, és enyhén hadarva szólok hozzá:
- Elnézést a durvaságért hölgyem. Szolgáljon mentségül, hogy gyakorlom a nyelvet. Másrészről szerzetes vagyok, nem varázsló. Bár a varázslók földjére tartok.
A nyugati szerzetes, legnagyobb megdöbbenésemre, shagrín nyelven szólal meg. Bár nyelve küszködik a szavak formálásával, gondolatai tiszták, mélyek. Bölcs mesterem és eddigi életem mindig óvott az előítéletektől, és lám nem hiába.
- Aki nem tudja mely kikötőbe tart, nem lesz kedvező széljárása. Aki csak utas a hajón, nincs befolyással az útra. A viharokon csak az erős kormányos képes épségben átnavigálni, és minél nagyobb a vihar, annál erősebb lesz tőle. Aki elkerüli a vihart, soha nem látja meg a túloldalát.
-A fogadó kertje megfelelő a gondolatok rendezéséhez. Én minden napkeltekor és napnyugtakor itt gyakorolok. Ha kedved engedi, csatlakozhatsz.
Szerző: Agradzsag
Írta: Dierol - 2016. Október 04. 18:48:53
Vanina
<Na persze, nem varázsló!> - jut eszembe, amikor a keletszigeti lehunyja szemét, tesz pár mozdulatot és aztán hipp-hopp, hirtelen jobban beszéli az abrínt :P
- Kirrín Sírren - ejtem ki ízlelve a nevet halkan, magamnak. Felér egy nyelvtörővel, keverni fogom pár dologgal. - Vanina - ütöm meg mellkasomat.
Kicsit felvonom a szemöldökömet, amikor azt hallom, meggyorsul Quirrin beszéde, amikor hozzám intéz szavakat. Kíváncsian felkönyökölök az asztalra.
- Ó, Vanina nem van hölgy, nem van nemes - csettintek nyelvemmel. - Szerzetes? Az mi? Csinál harc nem acél, csinál sok lecsuk szem ülés, él szűz, kicsi, szegény, csendes élet és tilos lenni nem szűz, gazdag, hangos? - kérdezem meg egyenesen. - Ám Vanina nem hisz, te nem varázsló. Ha Kirrín úr tud harcol nem fém de tud sebez, mint fém, és ismer nem látszik erők, akkor van az.
A többi már nem rám tartozik, nem is könyöklök már az asztalon.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Október 04. 18:55:06
Helyszín: Queboa, Arcus városa, Gazdag ízek fogadó
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: Pihenés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Az ebéd a fogadó nevéhez hűen ízekben egymással harmonizáló egészet alkot – a szakács feltehetőleg messze földön a legjobb lehet. A nagyszerű ebéd után a kert kellemes kikapcsolódást nyújt: szemnek tetsző mintákba ültetett virágok, nyugodt - csendes padok, kisebb bokrok, és árnyas fák tarkítják.
Quirrín, itt töltöd idődet nyugodt meditációs gyakorlatokkal, melyet csak egyszer zavar meg futólag egy idősebb nő – kis tálcán némi teát visz neked. Estefele viszont inkább formagyakorlatokkal búcsúztatod a napot. Lannak furcsán ismerősek, de mégis szokatlanok a mozdulatok.
Lan, számodra is vonzó a nyitott a lehetőség; csatlakozol a formagyakorlathoz, és immár időnként rácsodálkozva a másikra gyakoroltok egymás mellett a lenyugvó nap fényében. Az utána következő szellemet frissítő teológiai értekezés kifejezetten érdekes beszélgetéssé alakul a nyelvi korlátok ellenére. Mire feleszméltek, a második hold is magasan a fejetek felett jár, és a felhők fátylán át sejtelmesen figyeli a papírlámásokkal megvilágított, tücsökciripeléssel teli kertet.
Zev, a kellemes vacsora után beszélgető társad akad Kaidó személyében. Meglepetésedre Kaidó jártas a verselés és színház világában a kártyajáték mellett. A beszélgetés lassacskán egyre kétértelműbbé, személyesebbé válik, és a helyi borpárlat is jó ütemben fogy -Kaidóról pedig a ruha – a vesztes kártyacsaták hatására. Nincs okod panaszra – bár nem oly tapasztalt szerető, mint Shonne – Kaidó ezt finoman kidolgozott izomzattal, és szolgálatkészséggel kompenzálja…
Vanina, a dobozt lakosztályod magányában ismét felnyitod. A szantálfa illata újra megérint közben. A legnagyobb részt elfoglaló smaragdzöld selymet óvatosan kiemelve kibomlik a pillekönnyű hűvös anyag, felfedve szabását. Egy bokáig érő selyem köntös pihen kezedben. Hátára ismeretlen művész egy tó sekélyesében ácsorgó fehér darut festett, a képet kör alakú ornamentika öleli körbe. A köntös többi részét hüvelyknyi arany kalligrafikus jegyekkel díszítették. Láthatólag több hónapnyi aprólékos munka gyümölcse a végeredmény – bármely nemes örömmel fizetne érte egy kisebb vagyont. Óvatosan leteríted az ágyra, és kíváncsian felderíted a következő rekesz tartalmát, mely apró fa dobozkákat tartalmazz. Felnyitva őket gyaluforgácsba ágyazva finom metszésű üveg fiolákat találsz, három darabot. Mindhárom a jázmin esszenciáját rejti illatszer formájában. Alattuk illatos szappanok rejtőznek. A harmadik, egyben utolsó rekeszt is szemügyre veszed. A kis alakú könyvbe belelapozva az elején megnyugodva látod, hogy a cirádás írás ellenére miracleai nyelven íródott. Némi lapozgatás árán rájössz, hogy egy miracleai-sÿtisi szótárral és nyelvkönyvvel gazdagodtál.
A másik könyvet kézbe véve azt is felütöd. Az első fejezet címét kiböngészed: miről illik egy úrhölgynek társaságban beszélnie. Hamar rájössz, hogy egy nemes hölgyek számára készült útmutatót tartasz a kezed között, pár képpel. Már-már illemmutatónak nevezed, de ahogy belelapozol, a vége fele felbukkanó ábrák erre a névre meglehetősen rácáfolnak. Ugyanis az utolsó oldalakon szeretkező párok képeit találod a szöveghasábok között. Ugyan a könyvecske nem túl vastag – talán félszáz oldal lehet, de mivel minden oldalt kézzel írtak – elég nagy kincs. A kézírás egyformasága, tisztasága szerzetesre utal. Rövid gondolkozás után rájössz, hogy még Mada mesélt neked hasonló dobozokról – az eladósorba került nemes hölgyek szokták kapni ezeket. Neked soha nem jutott – sem származásod, sem Mada anyagi helyzete nem tette lehetővé az ily portékákat. A köntös felpróbálása közben apróbb bosszúság ér: a borszíjon lógó kavics halk koppanással leesik a földre, és elgurul a padlón. Felveszed, és megnézed; szerencsére semmi baja – langymelegen ül a tenyeredben. A borszíj ért el az évek alatt – állapítod meg. Gyorsan kicseréled egy hibátlan, új szíjra, majd ismét a nyakadba akasztod a hűvös követ. A nap hátralevő részében nyugodt pihenés az osztályrészed – csak a szolgák osonnak be, és hoznak időnként friss teát, vagy aszalt gyümölcsöket.
Másnap reggel már a nagy többség felfrissülve ébred – egyedül Zev úrfira kell majdnem a második reggeli idejéig várnotok. Elemózsiát csomagoltattok magatoknak, és útra keltek. Arra a kérdésre, hogy mennyibe kerül mindez, azt a választ kapjátok, hogy Enia megállapodott Narsan nagyúrral, és ő az ellátásotokért száz tíznapnyi szolgálattal adózik neki.
Írta: Dierol - 2016. Október 04. 19:00:31
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, déltájban
Esemény: a révész
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/Vil%C3%A1g45.jpg)
Queboa zöldellő mezei közt megbúvó meditációs kertecskékben egyre többször bukkannak fel tavacskák. A búzamezők elmaradoznak – helyüket a gyümölcsösök veszik át. Majd a tavacskák lassacskán kihízzák a kertecskéket, és immár a gyümölcsösök közt elszórva tekintélyes halastavakká válnak. A terep egyre inkább ligetessé válik, és kiszorulnak a megművelt kertek közülük. Megérkeztetek Vutas-Vutarba.
„Két mitikus hős, két egymással versengő testvér, Vustas és Vutar nevét őrzik a tavak. A végtelennek tetsző kék felszínt dús erdők szegélyezik, csillanó tükrük a fék között tűnik el. A falvak lakói csónakokkal járják a lápi erdőt, csónakból vadásznak a fröcskölve menekülő vadra. Néha elvágtató lovasok zúdítanak vizet a nyakukba – a tapasztaltabbja inkább elkerüli tehát a vízen futó ösvényeket. A tóparti lápban csak a helyiek ismerik ki magukat – ők állítják azt is, hogy vezet vízi út a két testvér között. Délnyugatra a Sárkánygerinc csipkés hegyekké szelídül, s a Votar partján végleg elmerül a lápvidékben. A vadonban megbúvó Délnyugati Varázslóiskolához nem vezet út.”
Az utazás alatt a két "szellemnéző" - ahogy Vanina hívja őket - mély, a többiek által kevéssé értett diskurzusokat folytat. A császári út Moriganig vezet – az ottani állomás – az „Első és utolsó lépés” nevet viseli. Az út Quirrín legnagyobb bánatára Angkorig hajót vezetett, ahonnan ismét gyalogszerrel indultok tovább. A kikötőben érdekes jelenség ragadja meg figyelmetek: a császári gyógyítók aranyszín ruháját viselő alak sétál a kikötőbe, a dokkokhoz, és egy légiós tiszteletteljesen követi – nehogy baj érje. A tömeg szó nélkül félreáll útjukból, és a tisztelet jelét rajzolják a levegőbe. Még az a pár koldus is elhallgat, akik addig nagy hangon adományokat kértek, csak egyikük szól jó hangosan, hogy kihasználja a pillanatnyi csendet (abrín)
– Szánjanak meg nemes urak egy szerencsétlen vak légióst!
A társai gyorsan lepisszegik. A gyógyító érdeklődve fordul felé, odalép hozzá.(abrín)
–Mondd el, mily kórság emészt? -kérdezi kíváncsian.
–Az északi fagyos pusztákban szemem világát vesztettem szétrobbanó pengémtől.
Majd mintegy véletlenül meglöki lábával az ónbögréjét, melyben némi pénz csördül. A gyógyító a heges arcra teszi kezét, és halk mormogásba kezd. Nem sokra rá a koldus elkezd zavartan pislogni.
–Látok! Újra látok!
kiált fel, és tapogatja meg szemeit. A gyógyító fáradt mosollyal áll fel, és néz körbe. A többi koldus páni sebességgel botladozik el a közelből – feltehetőleg féltik a megélhetésüket. A légiós megszólal(abrín):
-Nagy öröm ez számunkra! Segíti fel a földről a másikat. -Holnap jelentkezhetsz is az erődben – egy hónap frissítő kiképzés után még leszolgálhatod a maradék három évedet északon!
A másik férfi arcáról egy pillanatra lefagy az örömteli mosoly, ahogy felfogja a szavak jelentését… Majd a gyógyító és a légiós tovább folytatják az útjukat a dokkok fele, maguk mögött hagyva a tanácstalanul ácsorgó férfit.
Vaninának furcsa érzése van: a kő a nyakában kellemes napmeleg, amíg az esemény történik, aztán langyossá válik ahogy továbbmentek, és amint a zászlóváros kevésbé forgalmas helyire érkeztek – gyorsan ki is hűl…
A zászlóváros után az út már nem császári fenntartású – amit mutat az is, hogy néhol bokáig ellepi a láp vize a kövezett utat. Ugyan eleinte Vanina próbált vadászni, de mikor a meglőtt őz bevágatott az út menti fás területre, egyszerre a biztosnak hitt talaj nyakig elnyelte. Panaszos bőgés közben süllyedt lassan egyre mélyebbre – szenvedéseinek Vanina vesszeje vetett végett, de végül a zsákmányt elnyelte a mocsár – aznap a szegényes vésztartalékot ettétek. Az út egy láposabb területen ér véget, és jó két nyíllövésnyi távolságban folytatódik. A túlparton kis ház bújik meg a fák között, és egy tutaj van kikötve a parton. A ti oldalatokon egy fél alak átmerőjű viseletes gong van elhelyezve. Megütve messze hangzó kondulás tudatja érkezésetek. Nem sokra rá mozgolódást láttok, és egy hajlott hátú öreg áttolja a tutajt az oldalatokra. Szegényes ruhájára okkersárga szövetből signum van rávarrva, mutatván, hogy mely nemes földjén él. Elégedett arccal tekint fel rátok, és a tisztelet jelét rajzolja fel a levegőbe. Tört abrín nyelven kérdezi:
-Utazás oda? –Int a túlparti ház fele. Bólintásotokra elégedetten folytatja:
-Mutat signum, menlevél?
Ha mutattok neki valamit, azt szemügyre veszi, majd közli veletek következtetését:
-Nem vagytok helyi. Egyetlen arqu fejenként. Öt fej, az öt arqu. Hacsak nem kerül láp.
Böki ki elégedetten az elképesztően pofátlan viteldíjat.
//normál esetben 1 khil és 1 lin között változik a díjszabás!!!//
Írta: Dierol - 2016. Október 04. 19:18:35
Vanina
Az ebéd finom, habár szívesebben költeném el egyedül. Tekintettel rangtalan voltomra s arra, kényelmetlenül érzem magamat Zevran úr viselkedése miatt, feszengve eszem.
Étkezés után kiülök kicsit dobozommal egyetemben a meditációs kertbe pihenni. Bízom abban, ha majd uram szólni kíván velem, úti célunkra is fény derül és erre a félóvatos kilétrejtésre is.
Az ejtőzést követően visszavonulok a szobámba, megnézni tüzetesebben ajándékaimat.
A ruha egy szóval: gyönyörű. Ilyen finom holmim még sosem volt. Különleges alkalomra való. Különlegesre és személyesre. Gondosan őrzöm addig, míg rajtam kívül más is láthatja majd...
Addig viszont semmi sem tart vissza attól, felöltsem, vajon rajtam is olyan jól mutat-e, mint az ágyon kiterítve. Az öltözet rajtam önálló életre kel: a színek, a fények mind. S a tapintása! A tükörben veszem csak észre, olyan arcot vágok, mintha hájjal kenegetnének. Hiúságom virága kibomlott, fürdök szirmaiban, s eljátszom a gondolattal, vajon milyen hatással lennék egy férfira - nem akármilyen jöttmentre, hanem ha lenne kiszemeltem, arra - ebben a viseletben. Vajon milyen érzés lehet úgy vágyat látni egy férfi szemében, hogy tudom, azt én váltottam ki belőle szabad akaratomból?
Kövem ezt a pillanatot választotta ahhoz, lehulljon koppanva a földre. Nyomban keresni kezdem. Ugrik tőle a szívem biztos egyet, félve attól, elvész, vagy eltörik. de ép, s csak a bőrszíjnak kell búcsút inteni.
<Hm, tulajdonítsak a pillanatválasztásnak jelentőséget, vagy sem?>
Amint lehet, új szíjra teszek szert. Hitem szerint a kő véd engem és nélküle rosszabb lenne.
Az illatszer olyasféle luxuscikk, amihez még ritkábban van szerencsém, mint szép ruhához. Aromája pikáns, megörülök neki. Enia piszkosul tudja, "mitől döglik a légy", vagy mitől érezheti magát még inkább nőnek a nő.
A szótár láttán vigyorogni kezdek. Máris keresni kezdek benne pár szót, amit én érteni véltem a gyakran hallott sÿtisi parancsokban, vajon jót értettem-e alatta, úgy egészébe véve nagyon hasznos könyvecske lesz ez - no de nem akkor, amikor Zevran úr szitkozódik :D
Egy illedelmes szótárban amúgy se szentelnek ilyen szavaknak helyet.
A másik könyv is illedelmesen indul. Mulatságosnak tartom, könyvet írtak a lányoknak okulásul férjhezmenetelük előtt, ráadásul olyan példány jutott a birtokomba, amit rangomon felül szoktak forgatni a hölgyek. Enia ajándéka különlegesség a maga nemében.
Megszagolom a lapokat, van egy sajátos illatuk, amit szeretek, már csak a tinta miatt is. Belelapozok, hátha ragad rám valami kellem, hátrébb is, ahol már olyan fejezetek jönnek, ami távol áll a korábbi ártatlan jó tanácsoktól.
<Előállnak a farbával...>
Hirtelenjében nem is tudom, szabad-e nekem olvasnom ilyesmiről. Zavarba jövök.
Láttam már kutyát, macskát párzani, hallottam, hogyan hívja a róka nászra párját, a szarvasbőgésről nem is beszélve, harci tanulmányaim alatt is voltam tanúja lángra lobbanó szerelemnek, lopott csókoknak, de sosem kaptam rajta párokat ügyködésen.
Mivel felénk az a szokás járja, csak a jegyeseknek vagy házasságban lévőknek illő együtt hálniuk, s mivel én egyikbe sem tartozom s tartom a szokást, nem vagyok annak nagy tudója, hogyan csinál férfi és nő együtt.
Elképzelésem azért mindig is volt arról, mit, s harci tanítóm, Mada sem volt a szégyenlősebbek közül való. O aztán köntörfalazás nélkül felelt nekem bármilyen kérdésemre.
No tessék, ha gyenge lenne a képzeletem, íme a kisegítő rajzocskák!
Ezt a könyvet csak egyedül fogom tanulmányozni, habár érdekes lenne tudni, a szerzetes, aki másolta, mit szólhatott a tartalomhoz.
<Vagy ha Quirrinnek kéne hasonlót lemásolnia... :D>
Annyi szent, olyan "móringot" kaptam Eniától, amire se nevelő szüleimnek, se Madának nem telt volna soha. Sőt, nevelőanyám szerintem már lemondott rólam, valaha férjhez megyek és anya leszek. Nálunk aki 20 éves korára még nem ment férjhez, az már vénlánynak számít...
Este megvárom, míg a két szellemnéző kibeszélgeti magát és elhagyja a meditációs kertet. Akkor a szép új köntösben, mezítláb kilopózok a fűre. Táncot lejtek ott, amiben benne van örömöm, várakozásom és köszönetem is.
Aztán felnézek az éjszakai égre, s halkan ennyit mondok:
- Medeis adjon nekem lelki békét, s kérem Nascort, hagyja nekem megélni a szerelmet s elhagyni az egyedüllétet.
Kevés istenséget ismerek, annak nevét, aki meg a szerelemért, effélékért felelne, éppen nem.
Másnap felszedelődzködünk, s ugyan van elképzelésem arról, miféle szolgálat várhat Eniára az ellátásunk fejében, csak ne legyen igazam. Akkor inkább minden pénzem kitenném az asztalra.
Az út alatt nem hagyom, berozsdásodjak: amikor időm engedi, magam is végzek harci gyakorlatokat, sőt, az íjászatot, lóról való lövést is gyakorlom. Fifit amúgy is meg kell futtatni, az a jó a lónak, nem a léptetés...
Értelmemet se hagyom parlagon: ott van a nyelvkönyv, és az eladósorban lévő lányoknak szánt írás is, bár azt mások előtt nem veszem elő... Gondosan őrzöm Enia ajándékát, és betartom azt, amire kért. Ami férfi szemének nem való, az nem való.
A két szellemnézőt se hagyom elkanászodni, nehogy szétrepessze fejüket a nagy elmélkedés és fejtegetés, no meg nincs annál rosszabb, én ne tudnám megosztani mással a gondolataimat. Én is szeretek ám beszélgetni, csak nem mindegy, kivel, miről.
Lan urat faggatom még arról, hogy lehetséges, hogy fém szellemet vágjon, továbbá mit gondol arról: amit valaki saját magáról gondol, az mennyire hat ki rá és mennyire alakít azon, ahogy megítélik mások s ahogy alakul később az élete?
Quirrin velünk tart, ez meglep. Hamar felajánlotta Zevran úr neki a lehetőséget, remélem, nem azért, mert akar tőle valamit :P Habár ha a fiatal keletszigeti vevő az ilyesmire, közöm nincs hozzá.
Ettől függetlenül azért megkérdezem a shagírit, vannak-e női szerzetesek. Ha nem, mért nem. Aztán hogy Shagír szigetéről látni-e a világ végét?
Ha a hajóúton látnám, gondjai vannak a vízi utazással, leülök mellé vagy mellé állok, és karjára teszem a kezemet, hogy figyelmét eltereljem a vízről. Akár attól se zárkózom el, a szemembe nézzen.
A kikötőben sok a koldus. Megvan az ilyen emberekről a magam véleménye, de azért Quirrint megkérdezem, arcát fürkészve:
- Te mit gondol emberek, akik kér pénz így?
A kikötői gyógyító bámulatra méltó dolgot tesz: visszaadja valaki szeme világát. Ez a varázslás egy olyan formája, amit becsülök és amit nagyon nehéznek tartok. A következmény viszont kuncogásra késztet: mehet vissza a férfi szolgálni. Ezt az iróniát! :)
Kuncogásom a kövem miatt elhal. Megérintem. Mi ütött belé? Korábban sosem csinált efféle jelzést.
<Korábban nem is futottam bele gyógyítóba.>
Rendjén van ez? Ha legközelebb is így viselkedne, biztos kérdezek majd róla, egyelőre azért várok vele.
Vutas-Votar tetszik nekem. Magam se tudnám megmondani miért, de tetszik, habár sok benne a láp, ingovány, szúnyog, és vadászni is nehezebb a bizonytalan talajon. Az erdők és tavak együtt szememnek tetszőek. Így gyakran kapni engem azon, minden ok nélkül mosolygok.
Sokkal melegebb van itt délen, mint otthon ugyan ebben az időben. Piszok messze járok Miracleától és még nem értünk a végére!
Tutajra szorulunk, és a tarifa kész rablás. Még jó, hogy nem az én dolgom alkudni. Hátha a tanult szóforgatók majd nyerésre viszik, olcsóbban megússzuk!
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Október 04. 19:25:18
Quirrín Shírren
A Vaninaként bemutatkozó nő beszédéből – ha jól értem –, és testtartásából meglehetős kíváncsiságot olvasok ki a varázslók iránt, de ki kell ábrándítsam.
- Szemem azt mond, Te vagy hölgy. Nem vagy nemes, nem az számít, hogy találd meg az utat, az számít. – Érzem, ha magvasabb gondolatokat szeretnék továbbítani, gyorsan el kell sajátítsam az abrín nyelv használatát, mert ez így csak szánalmas okoskodásnak hangzik. – Én sajnál, de nem van varázsló. Varázslat ott van mindenkiben, csak nem tud használ. Vanina tud használ kard – mutatok az oldalán lógó fegyverekre – más nem tud, nem tanul. Shírren tanul sok, de nem használ harc. Szerzetes él nem sok szabály, élni nem szabályokkal, él úgy, hogy cél elér. Vanina is él így, csak nem tud, Vanina is imádkoz, csak nem tud miért, hogyan. Szerzetes tud. – Zárom le a „beszélgetést”, mert ha így folyik tovább, bölcsebb lettem volna, ha nem szólalok meg. Ezzel a „magyarázattal” legfeljebb még nagyobb zavart okozhattam.
A beszélgetést követően a nap szinte teljes egészét a meditációs kertben töltöm, igyekezvén minél inkább befogadni a hely hangulatát. Mindenből a békesség árad, a nap lustán cammog pályáján, és az élet is így tesz idelenn. A – mint később kiderült – Lan nevet viselő szerzetessel folytatott eszmecsere is lassan, minden sietség nélkül csordogált. Végül a lemenő nap felfrissült elmével hagyott magunkra. A mozgásgyakorlatok nem sikerültek tökéletesre, mivel jórészt egymásra fordítottuk figyelmünk. Bár avatatlan szemnek nem sok különbséget rejtettek mozdulataink, mi tobzódtunk a megközelítések sokszínűségében: a formák hűen tükrözték hitünk különbözőségét.
Mivel szerettem volna a gyakorlatokat azok tökéletességére törekedve zavartalanul is elvégezni, úgy döntöttem a kelő nap fényében ismét meglátogatom a kertet. Az éjszaka a szokásos kényelemben telt – bár számomra ez a kényelem már túlzásnak hatott, így fekhelyem az ágy mellett a földön „alakítottam” ki –, mindössze Anartÿss úrfi szobája felől szűrődtek zavaró zajok az éjszakába. Ezek ellenére az évek alatt szokásommá lett gyors, mély és pihentető alvás, rövidsége ellenére is, hatására reggel frissen és üdén ébredtem. A hideg vizes megtisztulás után a kelő nap által vetett hosszú árnyakba húzódva rövid összpontosító meditáció után nekivágtam a megfelelő formák elvégzésének.
Shinwara vallásgyakorlat: a Forma Tökélye
A mozdulatok különbözősége a négy elem megtestesülését jelképezi, ám ezek együtt alkotják az anyagi világ egészét, így fontos, hogy mindegyik megidézése tökéletesen sikerüljön. Nagyjából egy fertály óra múlva feltöltődve és kiegyensúlyozva csatlakoztam reggeliző – immáron – társaimhoz. A tökéletesség még mindig messze elkerülte mozdulataimat, de tudtam, csak idő kérdése, és második természetemmé válnak majd.
A kiadós reggeli után a nemesúrfi és kísérete felkerekedik. Dél felé tartunk, és nem kis feszengést vált ki belőlem, miután felidézem a kolostorban látott térképet: Vutás-Votar tavai és lápja nem sok jót ígérnek. Hogy gondolataim eltereljem Anartÿss úrhoz fordulok:
- Merre tartasz, ha lehet elmond. Shírren tart Arcantis, kolostorban megszáll rövid időre.
Szorongásom enyhítik a Lannal folytatott beszélgetések, és amint megpillantom Vanina lovagló és íjász tudományát, érdeklődés ébred bennem: vajon hajlandó-e megtanítani azokat nekem?
- Vanina tud megtanítani Shírren lovagol és nyilaz?
- Van nő szerzetes, de család általában más feladat ad nekik. Nők általában foglalkozz család és gyerek. Lehet szerzetes, neme nem számít. Vannak nő harcosok, akik ellopták Shagír tudás, nem más, mint gyilkosok, Vanina óvakodjon tőlük. – ez utóbbit több indulattal mondom, mint szerettem volna. – Világ vége nem lát, és jobb is. Világ vége ott lak mindenkiben és jobb ha nem keres és lát.
A hajóúton tőle szokatlanul viselkedik a harcosnő: közvetlenül és nyugtatólag megérint. Kényszeredett, de hálás mosollyal válaszolok.
- Ha minden egyszerű lenne, mi is egyszerűek maradnánk.
Az utazás során keserves állapotom nem engedett meg túl sok felhőtlen és magvas beszélgetést, és a formagyakorlatok sem akartak úgy sikerülni, ahogy szoktak.
A zászlóváros koldusokkal teli kikötőjében Vanina látható ellenszenvvel kérdez róluk.
- Sajnál őket mert eltévedtek. Megvet őket, mert nem keres kivezető út, nem fogad el segítség, csak pénz.
Mintegy ennek igazolásaként, megélhetésüket féltve menekülnek a „csodatévő” elől. Nagy megtiszteltetés, hogy szemtanúja lehetek, amint a nagytudású gyógyító visszaadja egy koldus szeme világát. Ámulatom és csodálatom kiül arcomra is, a tett megerősíti törekvésem, és megsokszorozza akaratom. Ámulatomban fel sem tűnik a koldus furcsa „jutalma”.
A mocsáron átvezető valamit nehezen lehetne az út szóval illetni. Talán a gyógyítóval történt találkozásnak is köszönhetően, ahogy haladunk előre, egyre kevéssé érzem a páni félelem eluralkodását, és igyekszem erőt meríteni a tapasztalatból. Erre nagy szükségem is lesz, mert az utunkat álló tavon egy nem túl biztató tákolmányon akar minket átvinni egy nem túl biztató öregember. A szemtelenül magas ár hallatán kíváncsian várom az úrfi reakcióját. Eddigi tapasztalataim alapján nem sok jót jósolok az öreg révésznek.
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2016. Október 04. 19:41:26
Vanina
Quirrin hölgynek tart. Rájövök, ez egy bók. Furcsamód ha másnak mondanak ilyesmit, azt egyből értem és hallom, de ha nekem… Nincs ráállva a fülem, nem szoktam hozzá. Félrebillentem a fejem és emésztem a hallottakat. Az utak emlegetése kapcsán mosolyoghatnékom támad:
- Á, szellemnéző-beszéd! Vanina is hall ilyen – költözik belém a kisördög: - Az út nem kell keres, mert ha van meg, kell járni rajta, bátran nézni előre.
Abrínul egy gyerekesen hangzik, de aki okos, és a szellemnézők okosak, kiértik belőle a lényeget és a szándékot is, nem kifigurázni akarom.
Csak köti az ebet a karóhoz, ő nem varázsló, csak egy szerény keletszigeti szerzetes. Összefűzöm ujjaimat, körmeimet nézegetem.
- Vanina tud: akarat van az erő. És Vanina tud, szellemnéző, varázsló tud nagyon akar, így tud mágia – fejtem ki neki meggyőződéssel. Kicsit böki a csőröm, hogy bár nem ismer, de nagyon úgy hiszi, tudja, én mit tanultam, vagy mit nem.
Ő lezárja a beszélgetést, kritikusan nézek rá: vajon egyszer lesz valaki, aki elmagyarázza, ugyan mi lehet a varázslók célja a meditálással, azokkal a táncszerű mozdulatokkal? Meg ezek a bemondások! Rajtam kívül ugyan ki tudná jobban, mikor miért imádkozom? Ezt a nagyképűséget!
Reggel különös gyakorláson kapom. Táncos szemmel nem igazán értem, mit akar kihozni belőle, ha nem hadititok, erre is rá fogok kérdezni. Azt nagyon utálom, amikor fellengzősen azzal hajtanak el, ezt te úgyse értheted. Frászt! Tegyenek próbára!
Utunk során nem csak én figyelek másokat, hanem más is engem. Ez már csak így van. Az is helyére kerül, kettős neve közül a Shírren az, amin szólítani szokás.
Meglep, hogy a varázsló, aki szerint tudományát nem használja harcra, most mégis a harc egy formája iránt érdeklődik, már ami az íjat illeti. Tűnődve mérem végig, hogy fizikumát és elhatározásának komolyságát felmérhessem.
- Ha az úr ad engedély, használ ő ló és Fifi enged, ül rá, Vanina tanít ló ül.
Ha ezek mind együtt vannak, csekély nyelvtudásommal elmondom én neki, melyik lószerszám mért fontos (mire üljön, mit kell fognia, mibe kell tenni a lábat), a lóról is elmondom, mik a fő részei s Fifi miről ismerszik meg, kanca, (alapos vagyok) mit szeret, mit nem, hogyan kell gondját viselni, megbecsülni.
Bakot tartva felültetem, de annyi bizonyos, már az élmény lesz neki, ha sose ült lovon, ha eltanulja, hogyan maradjon a hátán a combjait szorítva, hogyan tartsa magát lovon ülve, hogyan idomuljon az állat mozgásához, hogyan jelezze finoman a sarkával, s a kantárral, merre szeretne menni, no meg ha futószáron vezetve az állaton tesz pár kört a felügyeletemmel. Ez nem egy alkalom terve, s mozdulataimból leolvashatja, szeretem az állatokat, törődök velük, jelen esetben Fifivel. No meg a fő szabály:
- Ha egyszer lees, nem baj: ülni fel vissza!
Természetes, hogy a gyakorlás végén jelenlétemben és segítségemmel a ló leszerszámozása, lekefélése is rá vár, hiszen nem csak abból áll a világ, lóra fel! Felszerszámozni meg le is tudni kell.
Az íjászat más tészta. Lovagoltatni még mulatságos is. Az újoncok néha tartanak a lótól, mert magas állat, lendületes és nincsenek összeszokva. De az íjászat több érintkezést kíván meg fizikailag. harapdálom kicsit a számat belülről, aztán rábólintok.
- Ha Shírren tud tisztel az íj, Vanina tanít.
Mint a lónál, itt is az íj részeivel, tartozékaival, tárolásával, karbantartásával kezdem. Illik tudni, ha már valaki lőni akar vele. A vesszőkkel is így járok el. Többször leajzom, felajzom előtte a fegyvert, mire a kezébe adnám:
-Most te jön. Tesz rá ideg!
Amíg ez nem megy neki, kár átérni a lövésre, meg hogyan kell akkor állni, tartani a kézben.
Indulattal nyilatkozik később holmi harcos nőkről, akik valamiféle tudást loptak el, ezt elraktározom magamban. Ritka, hogy egy szellemnéző intenzív érzelmet mutat ki mások felé.
A hajón egyértelműen gatyául van. Nem beszéltetem, közlésére is csak bólintok.
A parton felel a koldusokról feltett kérdésemre, én se maradok adós:
- Vanina nem sajnál, nem vet meg. Vanina gondol, ők vannak az ok, hogy él most ők így. Ha vár segítség, élet sose fog változ. Ha ők nem változ itt és itt – és ekkor megérintem a homlokomat, mellkasomat -, ők élet sem fog változ. Nekik kell tesz, nem várni, más tesz. Ők kér pénz és Vanina lát az: ők nem akar változ, ők választ ez olcsó élet. Ez az élet pedig semmi van Vanina szemében.
Várakozunk a parton, és ismét csak azt látom, Shírren néha aggódva néz vízre. Fél tőle, de vajon mért?
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Október 04. 19:48:01
Zevran Anartÿss
Az ebéd kitűnő volt, kellemesen lágy, de fűszeres ízek harmóniája különleges élvezetet nyújt. Evés közben egy pillanatra eszembe jut, miféle horribilis összeget kérhetnek majd ezért, de gyorsan elhessegetem a gondolatot. Még a végén megkeseríti, ezt a pompás étkezést.
Miután befejeztük az ebédet, Vanina után megyek a meditációs kertbe és leülök melléje.
-Remélem én nem zavar Vaninát, jöttem beszélget.
Megvárom, hogy ad-e valamiféle jelzést. Ha látom, hogy nem zavarok, veszek pár mély levegőt és igyekszem a lehető legjobban összeszedni sovány abrín tudásomat, és a lehető legjobban átadni gondolataimat.
-Láttam, hogy zavart, ahogy a shagrínra néztem, és ahogy korábban a társalkodópartnernek nem csak a lányokat neveztem meg... "járható útként". Tudod Syÿtisben a nemesek tehetnek kényükre-kedvükre, ami sokszor borzalmas, én is tudom.
Eszembe jut utunk első éjszakájának eseményei. <...Artalis... te bolond, minek kell odatévedned, ahonnan nem tudsz visszajönni...>
-De azt is tudom, hogy a jövőmet Atyám irányítja. Majd talál nekem egy "előnyös" házasságot, de ennyi az egész. Nem vagyok elsőszülött, így legalább fiút nem kell, hogy nemzzek a Családnak, de tudom, hogy apám meg fogja találni a módját, hogy lekösse az életem. De addig én szeretnék élni szabadon, és ezért megtanultam, hogy ha rám talál a lehetőség és az élvezet, azt fogadjam könnyen, de engedjem is könnyen.-egy pillanatra elgondolkodom, hogy magyarázzam másképp.- Ez alatt nem azt értem, hogy bármikor, bárkivel! Tudod, én szeretetem a szép dolgokat, a lágy dolgokat, de szeretem az erős határozott dolgokat is. Mindegyiknek meg van a maga harmóniája, és olykor ez a két ellenpólus keveredni látszik. Ahogy egy nő is lehet erős, egy férfi is lehet lágy. Az egyiket ez büszkeséggel tölti el, hogy megmutassa, tud olyan lenni, mint a másik. De akkor a másik félnek mért kéne szégyenkeznie emiatt? Nem akarok én senkit sem bántani... ez egy részem, és nem gondolom, hogy el kéne nyomnom, mikor lehetőségem van örömet szerezni vele magamnak és másnak.
Várom, hogy miféle reakciókat látok Vanina arcán, esetleg meg is szólal és kifejti véleményét. Aztán, ha úgy érzem még tovább taglalom a témát, de ha nincs rá szükség rátérek a fontosabb dologra, remélem még mindig nem fog megbotlani a nyelvem.
-A másik... a fontosabb dolog, hogy miért és merre megyünk. Azt hittem Atyám jobban tájékoztatott erről, ezért sem beszélgettem Veled erről.-halkítok a hangomon, hogy csak mi ketten halljuk. Nem akarok feltűnően suttogni, de jobb, ha ezek kettőnk között maradnak.- Ardúniába tartunk, a nador társunk törzsétől elloptak egy szobrot és azt kell visszaszereznünk. A törzs az Anartÿss Családdal kereskedelmi kapcsolatban áll, ezért segítünk nekik. A titkolódzás oka... hát az kevésbé egyszerű. Amikor Eniával találkoztunk, előtte egy suhanc megszólított minket. Azt állította, hogy álmot látott, és abban megjósolták az érkezésünket, és kijelölte, hogy mikor és merre kell tovább haladnunk. Engem is nyugtalanít, miféle hatalom, árnyékmester tologatja a bábukat. Ezért akarok a legkevésbé feltűnően haladni városról városra, a lehető leggyorsabban, hogy ne kövesse mindenki az utunkat.
Részemről befejeztem, megvárom, hogy van-e kérdése Vaninának, és ha nincs vissza vonulok én is pihenni. Kicsit talán el is bóbiskolok, mire vacsora idő lesz, amit szintén nem okoz csalódást. Ahogy Kaidó sem... az ifjú remek beszélgető partner, és kissé tapasztalatlan, de engedelmes szerető. Ki is merít az éjszaka, és az ébredés nehezen akar megjönni.
Az utazásunk során nem feledkezek meg a reggeli kardgyakorlatokról, nem szeretném, hogy berozsdásodjanak izmaim. Mindezzel együtt a hajóút kellemesen telik számomra, végre újra a tenger illatos levegőjét szippanthatom magamba. Sajnos Shírren nem így gondolhatja, kifejezetten rossz bőrben van. Furcsa mód Vanina egészen összebarátkozott a fiatal szerzetessel, amit érdeklődve, majd kajánul mosolyogva figyelek. Úgy tűnik a harcosnő is szeretné felfedezni lelkének lágy oldalát is.
Vutas-Votar kicsit hasonlít az otthonra, bár valahogy hiányzik Sÿtis eleganciája... Vanina és Shírren elbeszélgetnek a koldusokról, én nem szentelek nekik komolyabban időt. otthon is van elég, ott sem érdekeltek. Saját hibájuk vitte őket az utcára, és sokuk, ha pénzt kap, nem meghálálja, hanem jelzi társainak, hogy kinek a zsebét érdemes felmetszeni, néhány csengő érméért.
A zászlóvárost elhagyva egyre inkább rájövök, mennyire NEM hasonlít ez Sÿtisre... a bűzös láp és mocsarak báját, nem enyhíti a szúnyogok légiói. A révész pofátlansága, pedig egyenest felháborító.
-Mennyi?-fakadok ki reflexből sytisiül.-Hogy merészeled, te söpredék!-szűröm a fogaim között. Közben a császári nyelv gesztusai és apró jeleivel "megszólítom" Lant.
<...Nem tudnál tenni valamit az érdekünkben, hogy ez a nemtelen megváltoztassa álláspontját?...>
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Október 04. 19:54:37
Vanina
A fogadó kertjében ülve megérkezik Zevran úr. Jöttére felállok, így járja. Kérdése, miszerint zavar-e, butaság, és formaság számba veszem: ő az uram, joga van akkor szólni velem, amikor kedve tartja. Kézmozdulattal jelzem, foglaljon helyet s visszaülök.
Várom, hogy végre beavasson abba, mire a titkolózás, de ő mással, egy sokkal feszélyezőbb dologgal kezdi.
<Ó, bár hagyná a csudába, minek kell ezt nekem tudnom, hallanom?>
Egész testem megfeszül, hátam kiegyenesedik. Kezemet combomra fektetem ültemben, számat összepréselem és a térdeimet bámulom.
Az úr tudtomra adja a sajnálatos nyilvánvalót: ő férfiakkal is szokott fajtalankodni s hogy az urak romlottak. Ezt azt érdekházassággal és a léha erkölcs létjogosultságával tetézi.
Egyre rondábban állunk és érzem, hogy idő kérdése és ki fogok jönni a sodromból, hiába tartózkodó természetem. Ez olyan terület, ahol nálam nincs bocsánat.
Vadul kalapáló szívem, a torkomban növő gombóc jelzi számomra, habár rengetegszer elmondták már nekem, úr jelenlétében hallgatni arany, hagyja el a száját bármi, nő bennem a közléskényszer s a saját bőrömön kell majd megtapasztalni következményeit. Fogsorom egymásnak feszül, s ujjaim már nem nyugodt fegyelemben pihennek combomon, hanem lábamat markolják.
Az úr kifejti, amit erről szándékozott, én pedig először még halkan, fojtott hangon kezdek bele, s mivel indulat munkál bennem, abrín beszédemen még inkább kiütközik az akcentus:
- Vanina tud, hogy urrak nem ismerr sszerrelem és nincs szív. Urraknak van sszokássa csinál üzzlet-házassság és vann sok sszerrető.
Felkapom fejem, és felállok mert nem bírok ülve maradni. A hangom nyers lesz, dühöm torkomon át kiszabadul, de nem kiabálok. Kezem ökölbe szorul.
- Vanina tudja, urraknak van pénzze, és ők fizet az gyönyörr: jön az férrfitól, nőtől, örregtől fiataltól, állattól… gyerrektől – ennél az utolsó szónál elhalkulok és összeszűkült szemmel rápillantok, egyenesen a szemébe. Harag és fájdalom villámlik a tekintetemben, kis híja, hogy meg nem kérdezem, rontott-e már meg gyereket, mert épp úgy tartotta kedve. Ehelyett felszegem az államat.
– Zevrran úrr hiszi azt, ez sszabad válassztás, ha ő szeret ez, másik is, de nem igazz: pénzz és rrang beszél és mondd parrancs, így sose merr szolga mond nem, ha úrr akar igen, és az úrr mindig lát így vidám mosoly. Itt Vanina nem lát örröm csak hús-árru és üzzlet – húzom végig ujjaim külső oldalát állam alatt és dobok egy megvető fricskát a levegőbe.
Már nem nézem őt, inkább keserűen a kertre terelem figyelmem, habár kipirultam és zihálok. Jól felhúztam magamat, kell egy kis idő, míg újra szólni tudok. Jóval visszafogottabban, nagyokat nyelve fejezem be:
- Vanina tanul volt az, férfi és nő van egy pár, ez van törvénye az természet. Szabad csak hál férfi, ha érez szerelem. A szerelem van ritka, de szép, ingyen ajándék, mit nem lehet kér csak kap, és jó, ha valaki azt vár és egy nap kap. Vanina követ ez törvény. Vanina hisz azt mindig, nemes mutat példa, és nem csak név nemes, de lélek is van nemes, de Vanina megtanul, a nagy világ nem ilyen van, és kevés nemes van igaz nemes és kevesen gondolkoz úgy, ahogy Vanina.
Már a földet bámulom. Elvetettem a sulykot. Beolvastam egy nemesnek. Olyasmit kritizáltam, olyasmiről mondtam ítéletet, amihez egyáltalán semmi közöm. Be kellett volna fognom a lepcses pofámat. Senkit se érdekel egy futárnő erkölcsi dörgedeleme, főleg, hogy nem vagyok az anyja, de ha lennék, se az én dolgom foglalkozni bárki magánéletével. Az egy dolog, kérte az úr, ha van véleményem, ő meghallgatja, de azt hiszem, nem erre gondolt ez alatt.
<Annyit kellett volna csak mondanom: ahogy az úr gondolja… Késő bánat, eb gondolat.>
Hoztam egy döntést, legyen bármilyen, jöhet a következmény.
Beejtem a vállamat, előhúzom fegyverem és leszúrom elé a földbe, miközben letérdelek elé lehajtott fejjel:
- Kér bocsánat és kér büntetés Vanina, mert beszél ő tilos dolgok – mondom katonásan.
Ezek után, ha orromra is köti, Ardúniába megyünk nador holmi okán és egy jós-álom zaklatta fel, én már csak biccentéssel adom tudtára, értettem és nem kérdezek semmit…
A következő napokban módfelett előírásos viselkedést tanúsítok Zevran úr felé, kerülök bármilyen konfrontációt. Jobbnak tartom, ha erősen visszafogom magam a jelenlétében az előítéleteimmel egyetemben.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Október 09. 17:27:16
Zevran Anartÿss
Vanina nem értett meg... sőt, elég rendesen "ellátja a bajom" a szavaival. Lesütöm a fejem szomorúan, megalázottan. Ahogy a szemembe nézett, mintha áttört volna minden védelmen amit magam köré építettem. Nem érzek haragot irányába, csak fájdalmat. Sajnos eddig tartott az összeszedettségem... hiába akartam neki elmondani, nem tudom megfogalmazni rendesen. Vagy ő sem akarja megérteni. Vagy nem helyes ahogy élek... de ha ez vagyok, mit tegyek... az érzéseimen változtatni nem lehet.
-Vanina téved... urak is ismer szerelem, és tud, hogy az pénzbe nem mérhető.-előkotrom nyakamból Shonne gyűrűjét, egy szívdobbanásnyi ideig, csak nézem, majd megszorítom.- Én is tudom mi szerelem, és tudom, hogy természet törvénye férfi és nő egy pár. Én nem azért szegem meg törvény, mert lenni úri kedvtelés, én érez ez vágy szívemben. Vanina vádol engem olyannal is, amit én nem tesz. Én nem kényszerít Kaidó... vagy bárki. Én gyermekkel sosem... nincs lelke annak ki tesz olyat.-felsóhajtok szomorúan.-Vanina láthatja, én kérdez zavarok-e, kérdez Te vélemény, akar hallani mit gondol, hogy megértsük egymás. Én teszem ezt szolgálóval is, ha nem akar, nem tesz, ha nem mondja, nem tudom. Ha Vanina nem akar beszél, én nem értem meg Vaninát és Vanina sem engem.
Csak nézek magam elé nem merek rápillantani sem...
-Én nem büntet Vanina, nincs miért... te mond csak, amit érez a szív, és ez helyes, és szíved helyes. Én szívem helytelen, hogy szeret szabad vágy, de nem jelent, hogy nincs hely szerelem.
Elmotyogom még az útitervünket, aztán lesütött fejjel és még mindig a gyűrűt szorítva visszavonulok a szobámba. Elfekszem az ágyon és csak bámulok magam elé.
Az utazás napjain nem próbálom keresni Vanina társaságát. Ha bármi okból mégis beszélnünk kell Vanina fagyos és csöndes, mint a sír. Gyűlölöm, hogy nem lehetünk társak... gyűlölöm, mert látom, hogy nem csak a rangom, de maga a személyem miatt nem engedi.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Október 09. 17:35:19
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, déltájban
Esemény: utazás, a révész
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A nyelvi akadályok egyenlőre hátráltatják az igazán mélyenszántó vitákat Quirrín-nel ez is jól példázza, hogy sokkal kiműveltebb főknek kell válnunk a nyelvek terén is, hogy igazán élvezetes és valószínűleg formabontó szellemi párbajt folytathassunk mert egyenlőre inkább csak tudatlan makogásunk által felületes témákat érintünk. Eltérő felfogásunk és világnézetünk alapjaiig nem tudunk leásni nyelvi hiányosságainknak köszönhetően csak a felszínt kapargatjuk.
Quirrín formagyakorlatához örömmel csatlakozom, ám hamar rá kell döbbenjek, hogy sokkal kifinomultabb és misztikus erőkkel átitatott mint sajátom, számomra egyenlőre kiismerhetetlen harmónia övezi, ezért hirtelen ötlettől vezérelve átváltok iskolám elemeket megjelenítő alapgyakorlataihoz és Quirrín által megjelenített elem ellentettjét jelenítem meg mikor Ő a levegő akkor Én leszek a föld a statikusság, mikor vízzé a befogadássá válik a tűzet a lobogást jelenítem meg. A gyakorlat végeztével eldöntöm, hogy ezentúl többször fogok visszatérni az alapokhoz, hogy felfedezzem eddig meg nem ismert tanúságait.
Utunk során Vanina is gyakorolja íjász tudományát mi után Quirrín meglepő módon nem kicsi érdeklődést mutat, bár el kell ismerni szemet gyönyörködtető a biztos kéz megnyilvánulása mit Vanina a gyakorlatai alatt tanúsít. A szemlélődésem és Vanina irtózása a mágiától nem tartja távol tőlem a miraclei harcos nőt. A kíváncsisága sokkal erősebb a borzongásánál mit tudásom és képességeim váltanak ki belőle, egyre csak a szellemek és sebezhetőségük miről faggat. Sokáig kell gondolkodjak, hogyan adjak számára is érthető egyszerű magyarázatot a szellemek síkja és a mi síkunk kapcsolatáról, több évnyi tudást nem egyszerű összesűríteni főképp még ha nyelvi akadályok is közénk állnak.
Az egyik pihenőnél egy tál tiszta vízbe két egyenes apró vessző szálacskát helyezek, miközben párhuzamosan beállnak egymás mellé kezdem meg a magyarázatot fölöttük Vaninának.
- A két vessző jelképezi a szellemek és a mi síkunkat a víz pedig mi közte található, mint látod normál esetben nem tudnak hatni egymásra a síkok nyugodtan léteznek egymás mellet.
A következő pillanatban finoman megbököm az egyik vesszőcskét, hogy hullámokat keltsen mik hatással lesznek a másik vesszőre.
- Ám ha az egyik síkon nagy energiákkal rendelkezik bárki képes hatást gyakorolni a síkokat elválasztó energiát munkára bírva, mondhatni átsugározza az akaratát a másik síkra. A szellemek is ilyen fortélyokkal hatnak a mi síkunkra. Ha kellően megerősíted akaratodat, egy szellemmel folytatott harc során képes leszel akaratoddal áthelyezni pengéd erejét a szellemek síkjára így képes leszel maradandó sebeke ejteni a szellemlényeken. A síkokat elválasztó energiákat felhasználva akaratod erejével mindkét síkon megjeleníted és megvívod a harcot.
Úgy gondolom elsőre ennyi bőven elég.
Quirrín és Zev úrfi és Vanina között kisebb ízlésbeli bajvívás alakul ki az úrfi szexuális szokásait illetően, ám Quirrín reakciói kicsit meglepnek hisz Shagírban nem ismeretlen sőt elfogadott a férfiak útja, ám ebbe a szellemi párbajba egyenlőre nem kívánok részt venni talán majd egyszer később.
A zászlóvárosba érve a szokásos kavargás fogad a szegénység és a gazdagság keveredésével itt ott megfűszerezve nyomorral. A napcsászár szigorú ám egyensúlyra építő törvényeit jól jeleníti meg a gyógyító és koldusbotra jutott légiós esete. Ám a mocsárnál sokkal vérlázítóbb helyzet fogad minket, mivel „távoli” utazók vagyunk megpróbálnak minket megkopasztani. Arcomon az elégedetlenség felhőivel lépek előre, ám a következő pillanatban tisztára söpröm elmémet, a harag rossz tanácsadó. Abrínul szólalok meg miközben kezem már lágyan idézi meg a mágiát, mi lassan jó barátommá válik, bár még egyszer sem hozta meg a kívánt hatást talán most.
- Tisztelt öreg révész, kérlek gondold át újra az árszabásodat, mert érzésem szerint arcátlanul magas árat szabtál. Ajánlom figyelmedbe, hogyan járnak kik arcátlanul viselkednek egy nemesen születettel és kíséretével.
Mondandóm végeztével aurámból a révészre engedem a megidézett mágiát.
Spoiler: megjelenítés
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Október 09. 17:37:26
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, déltájban
Esemény: a révész
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Az öreg bólint, majd abrín nyelven válaszol:
-Nem óhajt hasonló gond, kap kedvezményt. Fejenként csak öt lin, út oda. Int a háta mögötti lápra.
-Összes két és fél arqu.
Néz rátok elgondolkozva, és kissé lesápadva a fenyegetéstől.
Írta: Dierol - 2016. Október 09. 17:42:36
Vanina
Madának egyszer - mit egyszer, lényegében napokig idézhetnék tőle :P :) - volt egy mondása, ő is mástól tanulta: az ellenség legyőzéséhez elengedetlen az, ismerjük. No így vagyok én a szellemvilággal. Minél többet tudok róla, annál jobban védekezhetek ellenük. Ez új keletű hozzáállás, eddig javarészt kerültem az ilyesmit, mint a pestist. Ám hogy változtassak helyzetemen nekem is változnom kell. Örökké nem bujkálhatok, amikor a láthatatlan erők mindenütt ott vannak :P
Lan úr nem zárkózik el kérdéseimtől, sőt, személtető példával is él, jobban megértsem. Figyelmem osztatlan, és az érdekes lényeg eljut hozzám. Bólintok is rá nagyot, lássa, odafigyeltem.
Zevran úrral viszont megjárom. Én komolyan azt vártam, majd jól rendreutasít, amolyan katonás stílusban, vagy hűvös távolságtartással. Ez elmarad, nem tudom sehova se tenni azt az... érzékenységet(?) ahogy reagál. Ahogy ránéztem, mintha karóba húztam volna. A nemes férfi úgy kenődik el előttem, mint egy szúnyog nyáron a tenyerem alatt.
Zavaró egy élmény, hogy képes vagyok pillantással, szavakkal valakit porba döngölni.
Hát még amikor egy gyűrűt szed elő a nyakából és arról motyog, igen is vannak érzései. Szégyellni kezdem magamat.
Az utazás alatt van időm átgondolni, mi is játszódott le akkor bennem és köztünk a kertben, továbbá megfigyelni, milyen hatással voltam akkor az úrra. Roppant visszahúzódóvá vált, habár én is olyan voltam rendbontásom miatt.
Ha nem nemes lenne Zevran úr, azt mondanám, belegyalogoltam a lelkébe. No de az a bökkenő, hogy nemes! Akkor nem le kéne peregnie róla, amit egy alacsonyabb rangú gondol? Egye kánya, hogy egy pór miről mit gondol!
Ám ő más. Hiszen megmondta: őt érdekli a vele, mellette szolgálók hogyléte, gondolkodása. Törődik velük, meg akarja érteni, de mért? Mi előnye származik abból, ha tekintettel van ránk?
Egyre nő bennem az értetlenség. Az urakkal eddig két fajta viszonyom volt: levegőnek néztek s csak parancsközléskor értekeztek velem, vagy ridegen, szívtelenül bántak velem. A két eset közül az első volt a gyakoribb. Amit Zevran úr képvisel, az nagyon új és fenekestül felforgatja elképzelésemet az urakról, s felborít minden betanult érintkezési szabályt. Újakat kéne rá kidolgoznom, hogy megszabaduljak előítéleteimtől. Velem urak sose akartak kötetlenül beszélgetni.
Ez vajon az erő egy új formája, vagy jellemgyengeség a részéről? Még nem sikerült eldöntenem.
Akár mi is legyen erre a válasz, s arra, mért foglalkozik másképp velünk Zevran úr, azt a tényt nem másíthatom meg, elhamarkodott voltam és leforráztam az uraságot. Helytelen volt rázúdítanom mindent, számonkérési olyasmiért, amit lehet, el sem követett. Erre nincs mentség. Csak mert történtek velem dolgok, onnantól nem vethetek meg minden nemest és varázslót!
Sokat rágódok ezen, étvágyam csökken, és kevesebbet alszom a szokottnál. Nem is kellett büntetést kiszabnia, megtettem én azt magammal.
A tutajosnál már várom, mikor röppen ki az uraság száján valami szaftos káromkodás. Ez bezzeg ragad rám, legyen szó bármelyik nyelvről :P Először vagyok tanúja, parancsot ad tanácsadójának. Lan úr kiművelten beszél, ám a mozdulatai!
A tarkómon feláll a szőr, árgus szemmel figyelem.
Valamit csinálnia kell sejtéseim szerint. Valami olyat.
Várom, van-e hatása. Érdekes módon a révész arca árnyalatokkal sápadtabb lesz, és hirtelenjében csökken a viteldíj.
Kell egy kis idő, míg észreveszem, lélegzetvisszafojtva figyeltem, mi sül ki ebből. Veszek pár nagyobb levegőt, borzongva pénzes szütyőmbe nyúlok. Eszembe jut, kissé sok pénzzel járok, és legalább a fele az uraságot illeti. Így 25 arquval hozzá is lépek alázatosan:
- Ez van család vagyon része, mit ad az nagy úr futárnőnek - mondom halkan. Nevemet nem hangoztatom, semmi köze ahhoz egy révésznek. - Ez jár Zevran úrnak, még ennyi van még futárnőnél - tartok egy kis szünetet, megköszörülöm a torkomat. - Ha az úr enged, futárnő akar majd beszél az úrral szemek között ha talál pihenni hely.
Ha felszállunk a tutajra, van néznivalóm bőven. Lanra nézve újabb kérdések merültek fel bennem, amiknek idő kérdése, hogy eljussanak hozzá. Quirrínre is figyelek. A hajón pocsékul volt, most is hasonlóra számítok. Fifinek se álom a ringó utazás. Az úr pedig! Sóhajtok.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Október 09. 17:48:43
Quirrín Shírren
Szerencsére sikerült időben befejezni a beszélgetést a harcosnővel, mielőtt a nyelvi korlátok miatt a félreértés teljes gúzsba kötné és átértelmezné mondandóm lényegét. Vanina úgy beszél azokról, akik az anyagi síkon túl is képesek tudatosan létezni és cselekedni, mintha egy kaptafán készültek volna, sőt, mintha előítélet szivárogna szavai mögül. A mágia nem cél, csak ismereteink „mellékhatása”, tudásunk által felkínált eszköz, mint ahogy a kovács is eszközein keresztül érvényesíti akaratát az anyag fölött, de nem a kalapács megfelelő használata, ami vezérli. Nehéz megfogni a különbséget a felismerés és a tudatos cselekvés között, még nehezebb ezt átadni valakinek. Hosszú út áll még előttem, ha tanítóként kívánok visszatérni hazámba, először saját felismeréseimet és képességeimet kell magasabb szintre emelnem.
A birodalomban eltöltött néhány hétben a napi események folyása teljesen elütött a kolostorban megszokottól, és bár eleinte megpróbáltam erőltetni, alkalmazkodnom kellett új környezetemhez és életstílusomhoz, mint ahogy a természetes környezetükből kiszakított dolgok is ezt teszik, amennyiben nem akarnak legyengülni és elveszíteni lényegüket. A reggeli meditációhoz és formagyakorlatokhoz Lan is csatlakozott, meglepő eredménnyel. Miután világossá vált, hogy mozdulataink nem teljesen harmonikusak, az ellentétes elemek megjelenítésével igyekszik megteremteni a harmóniát. Most értettem meg, mit jelent, hogy az elszakadt tanítások mennyire kevesebb figyelmet fordítanak a belső összhangra, a szerzetes mozdulatai, bár tökéletesek voltak, érezhetően kevesebb erőt merítettek a felsőbb síkokból.
-Lan támaszkodik túl kicsi mentális ereje. Ha folyóparton állsz, csak egy részét látod folyónak. Ha hegyről tekinted, az egész látszik és rendelkezésre áll.
Bár bosszant a nyelvezet egyszerűsége, biztos vagyok, hogy társam helyesen érti lényegét.
Esténként a gyakorlatokat kardok használatával végzem. A rövid pengéket egyszerű, de ízlésesen díszített fa hüvelyek rejtik. A mélykék festéket gazdagon borítják arany minták, mik a régmúlt időkre emlékeztetnek. Ahogy egyre délebbre haladunk a kontinensen, úgy lesz egyre szokatlanabb számomra az időjárás. Korán hajnalodik, és későn tér nyugovóra a nap, és bár ereje akkorra hanyatlik, mégis nagyobb meleget áraszt, mint a hegyek között nyáron. Utazóköpenyem egyre gyakrabban vagyok kénytelen elcsomagolni, felfedvén másik örökségem, a selyemből készült nadrágot és magas nyakú zekét, melyeket a kardhüvelyekhez hasonlatos arany mintázatok díszítenek.
Anartÿss úrhoz intézett kérdésem néma fülekre talált, elgondolkodva lépegetett tovább, mintha nyomasztaná valami. Igyekeztem észrevétlen elhúzódni közeléből, hogy ne zavarjam gondolatai folyását.
Az utazást élménydússá tette a Vanina tudománya iránti érdeklődésem. Magyarázás közben megváltozott arckifejezése, átszellemülten mutogatta a szerszámok helyes használatát, egész lényéből sütött a ló iránti szeretet és tisztelet. Mintha egy másik Vanina jelent volna meg, egy élettel teli változat, aki megszabadult az őt nyomasztó gondoktól. Ellentétben az én gondjaimtól, mivel minden ügyeskedésem ellenére hamar a patás túloldalán találtam magam. A tanácsot megfogadva rögvest visszapattantam a kancára. Azaz csak pattantam volna, de a segítő bak nélkül ez nem is volt egyszerű mutatvány. Ha nincs a tapasztalatom az északi hegyekből, bizony nem is sikerült volna segítség nélkül. Nagyon nem szerettem volna kívülről látni ügyetlenkedésem. Reményem fejeztem ki, hogy egyik ismeret terén sem talált helyrehozhatatlanul tehetségtelennek, és folytatja okításom. Viszonzásképp felajánlom, megmutatom mi a különbség ha csak megéljük a dolgokat, vagy befolyással vagyunk rájuk
-Farkas lejön emberek közel, mert birka van sok és könnyű elejt. De ha éhes és kutya sok nincs birka és nem tud nevel, pedig akkor mindig könnyű étel.
A koldusokkal történt találkozás nyomán tűnt fel, hogy a harcosnő jóval értelmesebb és érzékenyebb, mint azt eddig gondoltam. Mintha egyszerre több személy is lakozna benne, de egyik, a tartózkodó, figyelő és védelmező, elnyomja azt, amelyiket a gyakorlások alatt mutatott. Lényegében véleményeink nem különböztek egymástól, csak a megközelítés és értékrend mondatott velünk más szavakat.
Az úrfi szavaiból a sértettség és felháborodás csengett, mikor meghallotta a révész ajánlatát, anélkül is, hogy értettem volna őket. Végül nem ő, hanem Lan volt az aki jobb belátásra bírta. Közben erősen érezhető volt a mágikus erők áramlása a felsőbb síkokon. Eddigi tapasztalataim egyre kíváncsibbá tesznek újdonsült útitársaim iránt, és biztos vagyok benne, hogy még sok meglepetést tartogat számomra a velük töltött idő.
Csak ekkor tudatosult bennem, hogy mire is megy ki az alkudozás: át kell kelni a tavon a hajóknál jóval bizonytalanabb járművön. Abból, ahogy Vanina biztatgatta Fifit, világos volt, hogy a lónak sem fűlik a foga az átkelés eme formájához. Úgy tanítják, minden, ami a harmónia alacsonyabb fokán áll, szolgálja a magasabban lévőt. Ez nem szolgaságot jelent, hanem azt, hogy cselekedeteikkel erősítik azt. Ezt igyekeztem felidézni, és kihasználni a ló természetes félelmét, hogy sajátomat lecsitítsam és a megfelelő mederbe tereljem érzéseim.
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2016. Október 09. 17:50:44
Zevran Anartÿss
Lan bűvöli a révészt, és megelégedettségemre a sápadt félelem ül ki az arcára. Hogy mit tett a mentis, azt nem tudom, miféle gondolatokat vagy érzéseket sugallhatott a modortalan embersöpredék szívébe és elméjébe. Kihúzom magam és elégedetten várom a kellő hatást... ami azonban nem hozza meg a kielégítő eredményt. A csillagászati ár, most már "csak" a szolgáltatás megfizethetetlen szintjére süllyedt.
Ismét elkomorodik az arcom, megköszörülöm a torkom, és szúrós szemmel mélyen a révész szemébe nézek. Figyelem az arcát, nem vagyok mestere, de a nemesi udvarban kitanultam, hogy egy apró ránc, egy rövidke pillantás is sok mindent elárulhat az illetőről. Hátha van valami amivel rátudok hatni, hogy a jogos áron vigyen át minket ezen a tákolmányon.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2016. Október 09. 17:53:30
Vanina
Quirrín nem adja fel az első nehézség láttán és ez jó. Eszem ágában sincs kinevetni, ha ügyetlen is, hiszen most ismerkedik még a lóval és az íjjal, ez természetes. Kifejezetten élvezem, hogy oktathatom.
Ruházata igen szép, nem egyszer azon kapom magamat, bámulom, ahogy edz, de akkor is, amikor nem edz. A varázslók mozgásában van valami szép.
Hát még a fegyverei! Amikor használja őket, le sem veszem szemem a pengékről, és bár nagy kedvem lenne közelebbről is szemügyre vennem őket, későbbre halasztom. Majd talán sort kerítek rá alkalomadtán.
Neki is, Lan úrnak is szokása edzeni, hiányozni kezd, hogy nincs ki ellen gyakorolnom. Azt is kéne, nem csak egyedül felidézni a mozdulatokat. Más ellen viszont fafegyverrel szokás menni, meg ne sértsük a másikat, ilyen viszont egyikünknél sincs.
Példázatot is hallok tőle, de csekélyke nyelvtudásunk miatt megvakarom a fejemet és széttárom kezeim, nem értem, mit is szeretett volna ezzel a tudtomra adni.
*
Uram arca nem enyhül meg s kell egy kis idő, míg utána számolva rájövök, csökkentette a férfi ugyan a díjat, de az még így is égbekiáltóan magas.
Míg Zevran úr latba veti tekintélyét, ingerülten mérem végig a tutajost. Ugyan a tisztelet jelét rótta a levegőbe, amikor jöttünk, a viteldíj kiszabása tiszteletlenséget, nyerészkedést sugall. A kettő nem áll összhangban, következésképpen képmutatás tanúja voltam.
Az ilyen telhetetlen, mások szükségén hízó egyéneknek néha nem ártana magukba szállniuk.
Várom, mi sül ki a harmadszülött szemmeresztéséből, de gondolatban már két eshetőséget latolgatok: vagy nekem kell kierőszakolnom a tisztességes átszállítást, vagy nézheti a hátunk közepét, egy petákot se kap s inkább kerülök, semmint rajtunk gazdagodjon meg.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Október 09. 17:56:51
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, déltájban
Esemény: utazás, a révész
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
Shagír szülötte öreg bölcsességgel próbál segíteni a hiányosságaimon, természetesen igaza van ám gondolatát mit megoszt velem én is ismerem.
<Más dolog ismerni a bölcseletet és megint más dolog a bölcseletet megélve és megemésztve cselekedni!>
Hálás vagyok neki, de a bennem mélyen megbúvó sÿtisi démonok apró aljasságra sarkalnak, bár válaszolhatnék neki shagír nyelven, mégis inkább az abrínt választom, majd összeszedve gondolataimat és a megfelelő nyelvi formulákat válaszolok neki.
- Teljesen igazad van Quirrin Shin ám a folyópartról el kell jutni a hegytetőre és ezt az utat mindenkinek magának kell bejárni, természetesen nem magányosan hisz útitársak is tarthatnak vele zarándokútján……
A révész bármelyik sÿtisi mesterszínészt lejátszhatna természet adta tehetségével, bár emlékeim eljutnak és látszólag a sarka csücskéig lesápad, mégis még mindig szemtelenül magas árat szab, vagy csak a végletekig makacs és pénzsóvár személyiség.
Az úrfi felháborodása teljesen érthető és nem utolsó sorban jellemfejlesztő a részéről amint bimbózó tekintélyét próbálja meg acélosra edzeni az élet tűzében, az öreg Anartÿss biztos elégedett lenne a mostani látvánnyal.
Úgy érzem ha a háttérből is de kell egy kis támogatás az úrfi tekintélyének, ezért egyik pillanatról a másikra átváltok az alattomos és kegyetlen tanácsadó szerepébe, még mindig jobb ha „fenyegetjük” az öreget mint ha utána kénytelenek lennénk meg is tenni fogadkozásainkat.
Hangom halk ám rideg mint egy ostorcsapás.
- Révész hallottad Anartÿss kegyelmes urat! Ez az utolsó lehetőséged, hogy átgondold milyen szavak hagyják el ajkadat, viszont előre figyelmeztetlek, ha nem térsz vissza a valóság talajára kénytelenek leszünk hűbéruradnál megemlíteni arcátlanságodat mit külhoni nemesen született utazók irányába tanúsítasz.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2016. Október 09. 17:58:40
Vanina
Már ketten ostromolják a tutajost - Zevran úr szúrósan nézi, Lan úr előveszi érdesebb modorát -, kedvem támad harmadiknak beszállni, hátha nyomást gyakorolhatnánk rá anélkül, erőszakot kelljen alkalmaznunk.
<Egyáltalán érdemes lenne durvának lennünk?>
A magam részéről Quirrín kezébe nyomom Fifi kantárát, némán megközelítem a tutajost, és zavaró közelségben megállok ott. Bár nem szokásom mások szemébe néznem, ha akarok valamit, akkor megteszem. Anélkül, hogy árva mukkot szólnék, jól a szeme közé nézek én is, elővéve legmogorvább miracleai arcomat, miközben karba teszem a kezemet.
<Lehetne esze, ura címere nem védi meg mindentől. Mi négyen, szemben vele, ki egy szál maga áll itt...>
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2016. Október 09. 18:02:16
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: ünnep
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Forum/divider5.png)
A révész eleinte látszólag makacsul ragaszkodik a viteldíjhoz – udvariasan, de megemlíti, hogy nem kötelező senkinek sem igénybe vennie a szolgáltatásait. Zev úrfi határozott fellépése viszont már megingatta elhatározását, amit Vanina közelsége végleg eltiport. Pár másodpercnyi hezitálás után végül bólint, és savanyúan mondja:
-Legyen nemes úr akarat. Vinni ingyen. Épség fontosabb.
Komoran int, és szó nélkül felszáll a tutajra. Fifi is fellépdel, bár kissé gyanakvó az enyhén mozgó alkalmatosságtól. Maga a tutaj elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen elférjen rajta akár egy nagyobb lovasszekér is, és ácsolt korláttal van ellátva. Az öreg kezébe vesz egy jókora rudat, és ellöki a tutajt a parttól. A zavaros vízen lustán siklik a tavirózsák között a tutaj, kíváncsi szitakötők járják táncukat körülöttetek. A rúd csobbanásai törik meg egyedül időnként a „csendet” (http://dl.dropbox.com/u/19747772/Effect/Swamp_Loop.mp3) A túlpartra érve kövön súrlódó fa hangjával ér véget az utazás. A part ezen oldala rendezettebbnek tűnik. A kövezett út valójában egy fél méter magas töltésen kanyarog a révész takaros háza mellett. Egy több alak magas rúdon két zászló csüng fáradtan a szélcsendben: az egyik a helyi nemesúr hatalmát hirdeti, a másik pedig egy jókora szelleműző szalag. A révész mogorván bemegy a házába, és becsapja maga mögött az ajtót.
Az eddigiekhez képest jó minőségű úton könnyű haladni a mocsaras-fás területen, és egyszer sem kell vízben gázolni. Itt-ott aprócska, gondozott konyhakertek szegélyezik az út szélét, ahol van egy kis talpalatnyi száraz terület. Rájöttök, hogy nem zöldséget, hanem különféle gyógynövényeket termesztenek a helyiek. Közeledtek egy településhez – vígasság, zene hangjait hozza a szél.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Codex/Vil%C3%A1g70.jpg)
Egy kis fából ácsolt hídon juttok át a falu szélén álló fogadóig, ahol a falu népe mulat. Mindenfele ételtől roskadozó asztalok, iszogató, beszélgető, éneklő, táncoló emberek színes kavalkádja. Vanina egy pillanatig irigykedve nézi őket. Ahogy megpillantanak titeket, egy szívdobbanásnyi időre mintha mind megállnának, majd folytatják a mulatozást. Páran elétek futnak, megszemlélnek, az egyikük kissé kapatosan a tisztelet jelét rajzolja a levegőbe.
(Abrín)
-Utazók! Morádok hoztak, jertek egybekelt-ünnep! Étel-ital, mulatság!
Ezzel megragadja Fifi kantárját, és odavezetnek a fogadóshoz titeket. Egy kövér ökröt sütnek nagy műgonddal, éppen sörrel locsolják. Menet közben már többen is sörrel teli kupát próbálnak a kezetekbe adni. A fogadós megszólal (abrín):
-Vendégek! Maradjanak, ma minden ingyen van! Egyenek-igyanak, érezzék jól magukat!
Nagy ujjongás tör ki, ahogy távolabb pár akkord felcsendül a kodo húrjain, és egy magával ragadó dallam bontakozik ki az öreg zenész boszorkányos ujjai közül. A tömeg jó része ismét táncra perdül, a többiek pedig énekkel kísérik.
Írta: Dierol - 2021. December 20. 17:27:22
Passzív erőszakkal csak elérjük, átvigyen minket a vízen. Arra nem számítottam, ingyen fuvar lesz, de nem is szándékozom így tenni. Ha más nem, a magam érmerészéből intézem. Ingyen utazni túlzás. Azt viszont elraktározom magamban, máskor használni kéne a kereskedők nyelvét: alkudni, ember, alkudni :P
A magam részéről örömömet lelem a tutajjal való utazásban. Nyugodalmas vízparti hangok, szitakötők, tavirózsa... Egész idilli.
Fifinek ez nem ideális utazási mód, hiszen ló a szentem, ám kellemetlen érzéseivel nincs egyedül. Quirrín, ha lehet, még rosszabbul fest, mint a hajón. A közelébe állok, megszólítom:
- Van nekem egy mester, a neve Mada. Ő tanít nekem az, ha fél valamitől, huny le szem, képzel el egy hely, amit én szeret, ami ad biztonság. Nekem ez segít megnyugodik. Először volt nehéz csinálni, de most van már könnyű és gyakran tud segít.
Ahogy megérkezünk a túlpartra, fejszámolást végzek: négy emberi és egy állati utas - nekem a ló más mérce szerint van -, s egy ennek megfelelő, rendes összegnél kicsivel kevesebbet hagyok a tutajos házának lépcsőjén. (mondd, ez mennyi lenne, Dierol, és levonom a készletemből)
Folytatjuk utunkat a vidéki megelégedettséget sugárzó kertek között. Menet közben Zevran úr mellé csapódok, előveszem a szótárat, amit még Eniától kaptam és a kellő szavakat szépen kikeresem, úgy mondom neki halkan, sÿtisiül:
- Én kér nagy bocsánat. Én mondott helyestelen szavak ott fejtörés kertben. Én sajnálok, sok rossz voltak én tegnap hatás... - megrázom a fejem, a sok szinonima közül nem tudom, melyik a jó. - érzés... élmény - nézek fel rá zavartan és szégyellősen elteszem a szótárat.
Néhol a nyelvtannal hadilábon állok, de a lényeg csak eléri az urat.
Az első utunkba eső településen muri van. Lakodalmat ülnek? Kapatosak, rengeteg étel és ital van, és zene is! Egek, de régen mulattam!
<Most komolyan, ha voltam is mulatságon, elengedtem magam úgy igazán?>
Kíváncsian pillantok útitársaimra, ők mit szólnak ehhez, főleg uram mit. Az ő szava dönt.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2021. December 20. 17:34:07
__________________________________________________
Mesélo: Dierol
Helyszín: Vutás-Votar, útközben
Idopont: tavaszutó
Esemény: utazás, ünnep
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Csendesen szemlélem a többiek ténykedését a révésszel, immáron Fifi kantárával gazdagodva, mivel Vanina is beszáll a lassan tragikomikussá váló helyzetbe. Részemről el vagyok foglalva a vízi utazásra való (lelki) felkészüléssel. A pontot az „i”-re a révész sértődött belenyugvása tette fel, aki most a viteldíj elengedését említette. Saját magát okolhatja a fejére hozott bajért, az irreálisan magas viteldíj még alku alapját sem képezhette. Mielőtt rálépnék a tutajra öt khílt nyomok a markába, nem miatta, miattam. Ha kapsz valamit, mindig kell adnod cserébe valami mást, legalább hasonlóan értékeset. A harcosnőnek is felajánlottam: elmélyítem ismereteit az általa eddig kevésbé jártnak tuno úton, cserébe okításomért. Mozdulata azonban egyértelműen jelezte, nem tud mit kezdeni mondandómmal, ami ismét fényt derített járatlanságomra az abrín nyelvben.
A vízi út alatt Vanina – már nem először – megérzi szorongásom, és egy általam is ismert módját javasolja leküzdésének. Bár az én verziómra nyilván azt mondaná: varázslás.
- Vaninának mester szavai bölcs, de Shírren nem bújhat nehézség elől. Nehézséggel szembenéz és megismer, ember tanul és fejlődik. Megismer önmaga. Ha egyszer elfut előle később is elfut, nem tud legyőz.
Arról azonban hallgattam, hogy a vízzel kapcsolatban némileg nehezebb a helyzet, egy igen mély megrázkódtatást kell leküzdjek. Ahhoz kétség sem fér, hogy egyszer sikerül, ám úgy tűnik jelenleg ehhez kevés a tudásom.
Utunk folytatását, szerencsére, egy jó minőségű út segíti a lápon keresztül. Az egyre sűrűbben előbukkanó megművelt területek jelzik: településhez közeledünk. Erre bizonyságul kisvártatva a falu zajai is eljutnak hozzánk. Egy mulatság közepébe csöppentünk, a helyiek invitálnak minket is az „egybekelt-ünnep”-re. Jókedvük hamar átragad rám is gyorsan feledtetvén az út nehézségeit. A felkínált kupát nem utasítom vissza, de érintetlenül hagyom, és amennyiben az úrfi nem szándékozik rögvest továbbállni, figyelmem az ökörsütésre és az ott összegyűlt emberekre fordítom. Beszédbe elegyedek velük, és a sült elkészítésének itteni módjáról érdeklődöm.
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2021. December 20. 17:40:36
A révész végre észhez tért, talán kicsit túlságosan is. Ingyen még én sem akarok utazni... Shírren öt lint csúsztat a tutajosunk kezébe. Szinte szégyellem magam... az ifjú shagrín kifizeti még ezt a csillagászati árat is. Kicsit szorongok, fizetni kéne, de ennyit fejenként mégsem... előkotrok 4 lint, mindenki után egyet-egyet (Fifivel együtt)... még ez is rengeteg ezért, de legalább valami.
-Legközelebb legyen ár tisztességes, és nincs gond.-mondom ridegen, és odaadom az öregnek.
Partot érve csöndesen battyogok tovább. Még mindig kerülöm Vaninát, és o jól láthatóan elvan Shírennel, minek zavarjam meg? De ismételten meglepetés ér... a harcos no anyanyelvemen kér bocsánatot és magyarázkodik. Egy pillanatra felkapom a fejem, de rögtön le is sütöm. Abrínul válaszolok, nem akarom a sÿtisivel terhelni.
-Vaninának nem kell bocsánatot kér. Én nincs mire haragudni, én csak sajnál.-picit elgondolkodom és átváltok mégis sÿtisire.- Így helyes: Bocsánatot kérek, és nem fejtörés, hanem meditációs kert.
Félszegen és kicsit félénken mosolygok Vaninára, majd újra az útra vetem a tekintetem, és megyek tovább. Mennyire kerestem a tekintetét... és most mennyire nem merem. Laposan, de kíváncsian pillantok feléje, főleg a kezében lapuló finom kidolgozású szótárra. Úgy tűnik ez (is) lapult Enia ajándékai között.
Próbálom a szépen gondozott kertek látványával feledtetni a gondjaimat, ám nem sokára erre nem lesz szükségem. Az utunkba eső faluban épp lakodalom van, és a jókedvű invitálást kár lenne elutasítani! elfogadom a sörös kupát és jól meghúzom. Nem tart soká, hogy feloldódjak, máris jól láthatóan süt rólam a jókedv. Társaimra nézek, de látom Shírren a sütés-főzés tudományával van elfoglalva, Vanina pedig nem nagyon tudja mit kezdjen magával. először abrínul, majd sÿtisiül is megismétlem a mondandóm.
-Rég volt jó étel, ital, érezni kell ma jól magunk. Régen ettünk, ittunk jót, ne hagyjuk ki az alkalmat szerintem.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2022. Január 16. 15:34:33
Felvonom a szemöldökömet, amikor hallom, mit gondol jó orvosságnak bajára Quirrín.
- Ó, nézni a baj, nem menekül, menni elé? Én ismer olyan baj, ahol ez nem jó tanács csak no a betegség ha ezt csinál. Én azt is lát, te fél víz: akkor mért nem ugrik bele vagy úszik? Az van az igazi menni elé... - kérdem kétkedőn, mert aligha hiszem, hogy jobban érezné magát, ha a vízbe kéne merészkednie, sőt...
<Ahogy meg nem tudom jósolni, mi történne, ha újra ártó erőknek tennének ki...>
Hallgatok kicsit, hozzáteszem:
- Ám az van igaz, nem szabad menekülni, elbújni, ha van baj, ami rág - és mellkasomra teszem a kezemet, értse, ha rág valami, hol szokott. - Én nem szeret az mágia, hoz sok rossz emlék, de próbál megismer, megért - simogatom meg Fifi homlokát. - Te van varázsló: ha nekem van mágia-kérdés, tud és akar te felel rá?
Nem mintha egyből leakarnám támadni kérdésözönnel, de későbbre nem árthat egy efféle egyezség. Hisz ami fúrja az oldalam, számos, s nem szeretném minddel Lan urat terhelni. Főleg, hogy Lan úr másabb. Ő rajta nem láttam, lenne bármilyen gyengesége, nem úgy Quirrínen, s ezzel a hiánnyal nekem olyan, mintha nem is ezen a földön élne.
Az úr hajlandó arra, enyhüljön közöttünk a távolságtartás.
Egy pillanatra nem értem, mit sajnál, egyből azt hiszem, engem, aminek nem örülnék, de rájövök, talán a helyzetre magára értette. Engem nem sajnálhat, semmit se tud, habár a reakcióm beszédes volt.
<Vagy mégse, felfogható előítéletnek és kész.>
- Én nem ért az úr érzései, és úr se ért, Vanina mért volt mérges. Talán egyszer én elmesél, mért. Felejteni el.
Megértette összekeresgélt mondandómat, ez jó, elégedetten simítom meg Enia szótárát. Senkivel se szeretek tartósan rosszban, fagyosan lenni.
Ezen felbuzdulva, megragadom az alkalmat, és két szó esetében az értelmezését kérem, mert anyanyelvemen se értem, milyen jelentést takar - műveltség híján ez előfordul. Az egyik a "diszikiriminál" (diszkriminál), ezt kiejteni se tudom rendesen, a másik a "méltányol" szó.
Zevran úr beleegyezik abba, megállunk a mulatóknál. Az igazat megvallva Fifit hipp-hopp elvezették, nem sok választást hagyva.
Ám a lazítás előtt szemlélem kicsit a környéket, a helyieket, nem szeretném, hogy óvatlanságomban csökkenjen az éberségem és azon az vesszen rajta, akinek védelmére kértek.
Ez nem tart soká, s feltétlen megkérdem olyantól, aki nem nézett túlzottan a pohár fenekére abrinul, hogy:
- Mit ünnepel mindenki?
Csak hogy tisztába jöjjek a szórakozás okával :) Ha ezt is megtudom, keresek egy padot az egyik asztalnál, amire leülhetek. Beleszimatolok a levegőbe és várakozással telin nézem a sülő húst. Legutóbbi vadászatom csúfosan végződött, elkél már a jó étek a hasunkba. Addig is ha valamilyen gyümölcsöt látok elérhető közelségbe, akkor abból elveszek egyet rágcsálni.
A kezemben lévő söröskupára sandítok. Apám ennél sokkal erősebb italokat döntött le a torkán, és eszembe jut amit a keletszigeti varázsló mondott: a nehézséggel szembe kell nézni, megismerni, ami által tanulni, fejlődni lehet, többet tudhatok meg magamról. A nehézség szó helyett behelyettesíthetem a konok elutasítást is. Sóhajtok, aztán megiszom a sört.
<Mértéket tartva baj nem lehet... Csak tudnám, nálam mi az elég :P >
Hallgatom a zenét, nézem a táncolókat, hátha így többet megtudok a helyiek táncszokásáról. Közéjük csak azért nem állok, mert visszafogottabb vagyok én annál, no meg a nőt felkérni szokás...
Meleg van, s mivel pihenőt tartunk, én bizony leoldom a vértemet. Megkönnyebbülök, hogy már nem szorít abroncsként. Jól belemelegedtem, fénylik a homlokom rendesen, az ingem is rám tapadt. Két ujjam közé csípem az anyagot, elhúzom bőrömtől, megrázogatom, hogy levegő mehessen az ing alá.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Január 16. 15:40:24
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, déltájban
Esemény: utazás, a ünnepség
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
A révésszel úgy tűnik megoldódik a nézeteltérésünk és az úrfi is kellő hűvösséggel és nyugalommal kezeli a helyzetet, több szóra nem vesztegetem az időmet, inkább gondolataimba mélyedek miközben az aurák színpompás játékát figyelem a kis társaságban, az érzelmek széles skáláját figyelhetem meg.
A töltésen kanyargó köves út melyet apró gyógynövény ültetvények szegélyeznek sokkal megnyugtatóbb a lápi huzavona után, ez a társaság auráján is jól megfigyelhető, talán az úrfi próbálja meg a legjobban kiélvezni a nyugodt környezetet, mindezek mellet valami „titokzatos” húzd meg – ereszd meg macska – egér játék alakul ki közte és Vanina között, egyenlőre csak távolságtartóan figyelem a szégyenlős és nem egyszer bűnbánó násztáncot.
<Én jó előre figyelmeztettelek, hogy az amazont megbecsüld, és véletlenül se tekintsd játékszernek, ha meg akarod őrizni hűségét. Most meglátom, figyeltél e szavaimra.>
Az ünneplő faluba érve teljesen feloldódik, hisz a mulatozás az o valódi léte még ha azt most egyszerű nemtelen emberek körében is fog folytatni, pillanatok alatt kapva – kap a invitáláson és beleolvad a falusiak tömegébe. Semmi kivetnivalót nem találok az egyszerű és érzelmileg tiszta mulatozásban ám ha valaki tort akar döfni a hátunka ez egy roppant kínálkozó alkalom.
Közelebb lépek Vaninához és sÿtisi nyelven közlöm vele aggályaimat.
- Pihentető és elismerésre méltó a meghívás, ám ha valakinek szándéka, hogy hurkot vessen nekünk ez egy kihagyhatatlan lehetőség a számára. Hagyjuk az úrfit mulatozni ám szemünk éberen figyelje a környezetet.
A továbbiakban a szeszes ital fogyasztását udvariasan elutasítom, ám ha van friss kalács és lekvár azt örömmel, ám mértékkel fogyasztom és a friss kenyeret valamit a meleg levest sem utasítom vissza. A nehéz és testes borjú sülttől viszont tartózkodom. Érzékelésemet megnyitom a szellemek síkjára és figyelmesen szemlélem a aurák színpompás kavargást mit a tiszta és felszabadult érzelmek keltenek, mindezek mellet az úrfi környezetében rejtőzködő aurák jele után is kutatok a tisztes távolságot megtartva, nem zavarva uram kikapcsolódást a falusi lakodalomban. Egy szemlélődő és csipegető szerzetes „álcáját” öltöm magamra, mi annyira nem is áll távol a valóságtól.
Spoiler: megjelenítés
: Total = 8Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Január 16. 15:43:37
Épp a kiürült sörös-kupám alját nézegetem, próbálom felfedezni magamban máris a hatását, s Lan úr ezt a pillanatot választja arra, odajöjjön hozzám. Könnyednek tűnik, de most is érzem rajta a komolyságot. hangszíne is azt sugallja, valami fontosat akar a tudtomra hozni, ám olyan nyelven, amivel bőven hadi lábon állok.
Bosszúsan teszem az asztalra a kupám.
- Nem érteni, tanul a nyelv - mondom berzenkedve sÿtisiül, habár a bosszankodás inkább annak tudható be, Lan úr akkor áll elő a dolgával, amikor már ittam :P Egyszer kóstolnám meg az italt, akkor is közbejön valami. Talán ez egy jel, ha eddig nem tettem, továbbra sem kell ismerkednem az ízével?
Erre az már csak egy lapát, hogy sÿtisiül szól hozzám, s azt is cirkalmasan. Nem ez az első eset. A rövid, tömör kijelentések könnyebben eljutnak az értelmemhez, mint az udvari szóerdő. Kicsit fogy ezen a téren a türelmem. Ezek azt hiszik, csak mert pár szót makogok, egyből megértem a kifinomultabb szavakat is? Nem én nem tudok eléggé sÿtisiül, hanem ok nem fogják fel, túl bonyolultan beszélnek az én szintemhez. Nem fogom mások belátásának hiánya miatt kellemetlenül érezni magamat!
De azon ok vesztenek rajta, ha fontos dolgokat ezen a nyelven akarnak a tudtomra hozni s azt nem értem.
- Nem aggódni, Vanina nem lesz részeg, vigyáz az úrra - mondom ki abrinul. Ezután ha szomjam is támad, vízzel oltom, egyébként se gondoltam egy kupánál többet inni sörből. Az viszont biztos, jobb lesz nem nagyon elereszteni magamat. Majd táncolok máskor...
Spoiler: megjelenítés
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Január 16. 15:47:22
Mesélo: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Idopont: tavaszutó, délután
Esemény: ünnep
Résztvevok: Vanina, Zevran Anartyss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
A révészt Vanina két khíllel fizeti ki, Quirrin pedig öttel, Zev úrfi pedig fejenként egy lint hagy ott a lápi csónakázásért, de az öreg kedvén ez sem javít...
A falusi forgatagban Vanina megtudja, hogy bizony lakodalmat ülnek, és Maranto úr, a környező földek keménykezű urának ajándéka a sülő ökör. Quirrín pedig az elkészítési módját tanulmányozhatja kedvére a szószátyár falusiak között, és a helyi gyógynövények ételízesítő oldalát ismerheti meg. Az egyik lelkes és kapatos ember bő fertályórás magyarázatot tart a környék gyógynövényeiről, és hogy melyiket milyen étel ízesítésére lehet használni.
Zev úrfival eleinte kissé távolságtartóak a népek, hisz jól láthatóan úrféle. Inkább a falu öregebb nemzedéke tesz fel pár udvarias kérdést, de nem erőltetik a beszélgetést. Lanhoz már inkább oda mernek menni, és faggatják a nagyvilágról, és természetesen a nemesúrról. Honnan jött, mely Házhoz tartozik, mit láttak út közben, tényleg oly nagy-e Angor piaca? Vaninát inkább a nők próbálják meg szóra bírni. Honnan jött? Van gyermeke? Az úr ágyasa-e? Az úr mely Ház tagja? Milyen jó lehet gondtalanul utazgatni! A szülőhelyén hogyan mulatnak? Milyenek az ottani férfiak?
Vanina Lannal való beszélgetése után jobban elkezd figyelni, és feltűnik neki, hogy pár fiatal férfi szemmel tartja. Nem sokra rá egyikük oda is lép hozzá (a többiek távolabbról figyelnek), és kézzel-lábbal magyarázva hívja a táncolók közé. Lan pedig a kalács majszolása mellett figyeli a környező aurákat, de gyanúsnak mindössze az öreg kodo-mestert mondaná, ő az egyetlen, akinek az aurája meglehetősen erős. A mester semmi mást nem csinál, csak rendületlenül játszik a helyiek nagy örömére, melyet csak időnként szakít meg egy egy korty vagy falat kedvéért. Távolabb újabb vendég érkezik; fiatal nemes úr, hátán a kodo jellegzetes tokjával. Drága, különös szabású fehér ruhája vakít a napfényben. A falusiak kíváncsi csoportja által követve odasétál az asztalokhoz, és rövid beszélgetés után elfogadja az invitálást. Egy darabig hallgatja az öreg mestert, majd ő is előcsomagolja művészi hangszerét, és becsatlakozik. A két művész hol egymást váltva, hogy egymással együtt játszva fantasztikusan jó hangulatot teremt. Lan az egyetlen, aki észreveszi, hogy bár az összhang megvan a két mester között, felettébb nem kedvelhetik egymást. A fiatalabb egy órányi játék után ünnepélyesen feláll, meghajol az idős mester előtt, és megszólal:
-Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Hullámzó hangok iskola idős mesterével zenélhetek, de eljött az idő, hogy párbajra hívjam, ezzel öregbítvén iskolám, a Lángoló szívek és saját híremet!
Az öreg feltekint az ifjúra, és megkérdezi:
-Ugye tudja, hogy a kodonak csak két öreg mestere lehet egy időben a hagyományok szerint?
-Természetesen! Éppen ezét hívom ki a kodo-párbajára!
-Legyen, ifjú uram! Sóhajt az öreg. -Akkor ma, mikor a második hold felkapaszkodik a fák koronája fölé, megküzdünk, hogy eldőljön: kit illet a mesterek mestere cím! De addig is tegyük félre az ellenségeskedést, és mutassuk meg a helyieknek tudásunk legjavát!
A falusiak közt villámgyorsan terjed a hír: este kodo-párbaj lesz! Lannak és Quirrínnek az üt szöget a fejébe, hogy bizony nem igazán tudnak szervezett kodo iskolákról – eddig inkább csak irányzatokról tudtak.
Spoiler: megjelenítés
Írta: Dierol - 2022. Február 19. 18:28:40
A lakodalom igen szép ünnep. Most már érthető, mire a féktelen vigasság. A fiatal házasokat is megnézem magamnak, eltűnődök azon, én maradok száraz vénlány, aki a fegyverével hál, vagy egyszer nekem is bekötik a fejemet. Rossz kedvem nem kerekedik tőle, mert még semmi sem biztos. Bármi lehetséges, habár elhagytam a hajadonok korát.
<Bár annyi valószínű, vagy özvegyembert, vagy valami idősebb agglegényt, esetleg nálamnál fiatalabb legényt kaphatok ki. A velem egyívásúak már mind nősek, családapák.>
Körbetekintek, hiszen Lan úr azt kérte, legyek résen, így tanúja vagyok, ki-ki hogyan kapcsolódik ki. Aztán figyelmem megoszlik, asszonyok szólítanak meg, kíváncsiak.
Elmondom nekik, északról, Miracleából jöttem, onnan, ahol ősi és néma kövek állnak ki oszlopként a fűből, ahol sötét fenyvesek állnak rengetegbe, és ahol a nők is acélt kötnek a derekukra. A fejemet nemlegesen rázom meg, amikor gyermekről, ágyas voltomról kérdeznek. Utóbbinál zavarba jövök.
- Nem, nincs gyerek, és én életben nincs férfi: se az úr, se egy szerető, se egy férj. Én még lány van - mondom ki. Majd meresztik erre a szemüket, vagy sajnálkoznak vénlányságomon.
Zevran úr ragaszkodott ahhoz, kiléte titokban maradjon, így csak annyit mondok, egy sÿtisi nemesi család fia, s inkább arról mesélek, a két ország hasonlít egymáshoz, csak Vutas-Vutarban nagyobb a nyugalom és nincs tele annyi cifra birtokkal, amúgy mindkét helyen sok a tó, vízfolyás, ligetek, erdők.
Őszintén mosolygok és egyet értően bólogatok, különleges kegy, hogy utazhatok. Mondhatni ajándék. Ám azért elő-elő vesz a honvágy, nagyon messze van innét az orrhonom.
Kitérőt teszek az otthoni mulatozások felé, ami hasonlít az ittenihez, sok az étel, ital, s esküvőkkor gyakori a kétértelmű, pajzán játék, s kedvtől függően a szórakoztató erőpróbák, félkomoly harci bemutatók. A férfiakra is kíváncsiak, lesütöm a szememet. Felidézem, milyenek voltak Arren-Skyrben, milyen volt nevelőapám, vagy maga Mada.
- Otthon erősek, magasak vannak az férfiak, keveset beszél, vagy mert nem szeret, vagy mert másban jó. Ám ha beszél, akkor mond okos dolog is, nem csak, hé, hozz ebéd :) Szeretnek az harc, vadászat, és ha ők lát szép lány, és akar, az lány figyel ők, hoznak szép vad az erdőből, vagy ha van gyakorlás, ők akar győzni, hogy így mutat a lánynak, ők ügyes, jó harcos. Mindig mutat igaz arc, ritkán csinál úgy, mint urak, és néha csinál így - húzom össze mogorván a szemöldököm - de ez gyakran jelent más. Kell figyel a szem. Az mond az igazság.
Cserébe érdeklődöm, hogy élnek ok, mi errefelé egy nő dolga, milyen gyakran látnak erre utazót, és hogy sok szellem lakik-e a holtágakban, ártéri erdőkben, s e föld milyen férfiakat hord a hátán? Továbbá elmesélem, milyen hajmeresztő áron akart elsőre áthozni minket a tutajos a vízen.
Beszélgetéseink alatt észreveszem, figyelnek. Elsőre zavar, gyanakvással figyelem, nem felejtettem ám el Lan intő szavait. Az egyik férfi összeszedi a bátorságát, felvont szemöldökkel hámozom ki mutogatásainak értelmét, táncba hív. Ettől kicsit megenyhülök, szégyenlősen elmosolyodom. Egyik tenyeremet végighúzom az arcomon, ebből vajon mi sül ki. Bólintok. Egy tánc erejéig lazíthatok, aztán elfoglalom figyelő pozíciómat újra.
Más muzsika jár e földön, másképp is táncolnak, de nem féltem magamat. Bízom abban, megoldom, és ha teljesen nem is vagyok képes ilyen hamar elsajátítani az ő táncukat, még talán láthatnak is tőlem valami újat, valami külhonit.
Hogy a sör miatt van, vagy a nők között oldódtam-e fel, esetleg a talpalávaló hatása, nem tudni, de a táncban sem vérzek el. Társaim először láthatják, értek máshoz is, mint a lóhoz, fegyvereimhez, vadászathoz. Sőt, elégedetten búcsúzom el alkalmi táncpartneremtől a végén, hogy aztán fültől fülig érő mosollyal újra leüljek.
Időben, új arc csatlakozik a mulatókhoz, egy fiatal nemes. Jól megnézem, miféle ember lehet, és mit hurcol magával. Egy hangszert. Eddigi zenészünkkel karöltve elébb igen hangulatos közös műsort produkálnak, aztán egyfajta zenei kihívás fültanúja leszek. Egyből Zevran úr mellé sorolok, óvatosan megkérdezem tőle:
- Egy úr szok zene-csata is csinál, nem csak tőr-csata? Ez van új, én nem ismer ilyen. Aki nyer, az a végén leszúr a vesztes, vagy nem lesz igazi halál?
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Február 19. 18:38:40
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutás-Votar, útközben
Időpont: tavaszutó
Esemény: utazás, ünnep
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Egy tavon ingadozó tutaj nem a legalkalmasabb hely a mélyenszántó párbeszédekre, de a beszélgetés elvonja a figyelmet, és általa útitársaim motivációit is megismerem.
- Nehézségekkel szembenéz nem fejetlenül, mert az tényleg lesz baj. Nem víz ok Shírren kínjainak. És ha jól sejt amit Vanina nem szeret az van nem mágia. Kard nem árt, csak aki használ, és csak ha ártó szándék. Ártó szándék ami árt. Tutajos ember ad magas ár, mi mégsem bánt, pedig van fegyver, neki nincs. Lan sem árt mágia, csak meggyőz. Megértés jó dolog, mert Vanina tud akkor véd magát. - Majd talán kissé okítóbbnak hat hangom. - Először megért, Shírren van nem varázsló, csak ismer több, mint többi ember és tud használni ismeret. Ember nem van varázsló vagy nem varázsló, ember van szándéka jó vagy rossz. Varázslat csak van eszköz, mint Vanina kard.
A kulináris és társasági élvezetek közepette körülkémlelek, hogy a társaság többi tagja mivel foglalta el magát, és esetleg felhívhatom figyelmük a sült ökör értékeire. Tekintetem először Lant pillantja meg, aki látszólag elvegyül az ünneplők között, de közben úgy tűnik, mintha éberen keresne valamit. Talán csak nem tart rajtaütéstől? Óhó! Hiszen ő amolyan testőr az úrfi mellett, és az a dolga, hogy figyelme egy pillanatig se lankadjon. Azonban túlzásnak tűnik a körültekintése, nemeseket nem szoktak csak úgy hirtelen felindulásból megtámadni, útonállókat pedig hamar fel lehet fedezni, ráadásul nem kedvelik a lakott helyeket. A városi tolvajok pedig itt szóba sem jöhetnek. Eszembe ötlik, hogy semmit sem tudok utazásuk céljáról azon kívül, hogy délre tartanak. Talán e mögött van valami?
A mulatozásnak egy fiatal nemes feltűnése ad újabb lendületet, aki érkezését követően kisvártatva csatlakozik a kodo idős mesteréhez – mert mestere a hangszerének, ehhez késég sem férhet –, és kettejük játéka láthatóan elvarázsolja a falu lakóit. Én is a játék hatása alá kerülök, és igyekszem átvenni a zene harmóniáját, de úgy tűnik a sült nem hagyja megidézni a hangulatot. Hm, talán túlzottan sokat vettem magamhoz.
A játék végeztével az ifjú kodo mester váratlanul párbajra hívja idős társát. Csak két mester lehet? Úgy hangzik, mintha két vetélkedő harciskola tanítványa/mestere készülne eldönteni melyik irányzat hivatott többre. A rövid intermezzo után folytatják játékukat, a falusiak pedig izgatottan várják az esti megmérettetést. Egy közel ülőtől megkérdem: - Szokott lenni párbaj idős mester máskor is?
Áttelepszem Lanhoz.
- Lan figyel. Talán tart támadás? Shírren nem tud nemes úr célja. Lannak lehet elmond?
Nem akarok tolakodónak tűnni, ha akarja elárulni úticéljukat, hamar visszavonulót fújok, és nem kérdezősködök tovább.
- Zenészek játéka csinál hangulat. Párbaj tűnik érdekes, de Shírren még nem hallott ilyesmi, hogy zenészek külön iskola és párbaj egymással.
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2022. Február 19. 18:43:28
Vanina ügyetlen kiejtése, halvány mosolyt csal arcomra, de ez nem a lenézés mosolya, csak tényleg vicces, ahogy kiejtette a szavakat. Megpróbálom abrínul körül írni, bár még anyanyelvemen is lehet nehéz lenne.
-Diszkriminál, nem "diszikiriminál", azt jelent, hogy embert valaki vagy valakik megbélyegez rossz módon. Mint mondjuk külhoni szülött, vagy másképp gondol életről. Méltányol jelent többfélét, mondhat díj valamiért, vagy megbecsülés, tisztelet.-remélem érthető voltam, ha esetleg valamit nem értene láthatja rajtam, hogy nyugodtan kérdezhet.
Később a faluban a származásom sajnos most is távolságot szül a helyiek között, néhány öreg udvariaskodik, de semmi fesztelenség. Hát ezzel kell megelégednem, mosolygok illendően. De legalább a sörük és étkeik finomak, az öreg zenéje, pedig igazán kellemes. Jól esik hallgatni a muzsikát, és nézni az önfeledt fiatalok táncát. Vaninát körbe veszik a helyi asszonyok és lányok, majd egy ifjú szedi össze bátorságát, hogy vad harcosnőnket táncba vigye. Kíváncsian nézem mi sül ki belőle, majd vigyorogva látom, hogy Vanina beadja a derekát.
És még hogy! Elkerekedett szemmel nézem, ahogy táncra perdül, és milyen szépen csinálja! Sajnos én eddig lemondtam a tánc élvezetéről, még otthon is, de gyönyörködni azért tudok benne.
Az ízletes sült mellé jól csúszik a sör, a második korsómat ürítem ki, mikor a másik nemes úrfi érkezik körünkbe. Szememmel rögtön a signumát keresem, hátha kihámozok belőle valamit, bármily kevés is rá az esély. Illendően, de némán köszöntöm, utána csak szemem sarkából figyelném szándékom szerint, de a kodo páros zenéjére lehetetlen nem odafigyelni. Igazi kuriózum, örülök, hogy nem hagytam ki ezt a kis mulatságot. A párbaj gondolata izgalommal tölt el, még én sem láttam kodo párbajt, igazán élvezetesnek tűnik.
Szerző: Enor (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=19)
Írta: Dierol - 2022. Február 19. 18:46:24
Ha jobban belegondolok, megérte, Quirrínnek igaza van. Ahogy neki nem a víz lehet a baj, nekem sem a mágia léte az, ami a fő gondot okozza: hanem az emlékek, amiket felidéz...
A keletszigeti megemlíti a meggyőzést, amit Lan végzett, feltehetően mágia által, és egyre inkább kiéleződik bennem egy kérdés, egy számomra érthetetlen dologról, amit mihamarabb szeretnék tisztázni. Az se rossz ötlet, ha olyankor tenném fel, amikor mind hallják... ::) Érdekelne, ki-ki mit felelne rá.
Elmorfondírozok azon, Quirrín mért utasítja el rendre, ő nem varázsló. Nem zargatom többet ezzel, de aligha hiszem, aki látja a szellemek világát, parancsol nekik és megfogható fenyegetés nélkül is keresztülviszi az akaratát, az ne lenne varázsló. Főleg, hogy ő is ugyan úgy gyakorlatozik, mint Lan úr, aki köztudottan szellemnéző. Furcsa eszközt forgat, olyat, amit én sose tudnék, egyértelmű hát a hivatása, tiltakozása ellenére.
Amíg nem érünk a lakodalmasokhoz, megkérdezem már Zevran úrtól végre azt, ami mellett Sÿtisben de Abÿrnossban se lehetett csak úgy elmenni: a nemesek mért festik az arcukat? Mi célt szolgál?
A zenészek párbaja kapcsán nem kaptam kielégítő választ, de nem török le. A két hajatlan uraság összedugja a fejét tanakodva, velük talán több szerencsém lesz:
- Milyen az, zene-csata? Ha valaki nem nyer, a végén jön neki a halál?
Spoiler: megjelenítés
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Február 19. 18:51:17
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, déltájban
Esemény: ünnep
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
A lakodalom minden aggodalmam ellenére, megnyugtató és lélek felszabadító, az öreg kodo mester aurája igazi nagy művészhez méltó, valószínűleg ha tudása legjavát kieresztené az ujjából, bármilyen hangulat varázsa alá tudná vonni az ünneplőket.
Szememben apró örömszikrák gyúlnak mikoron megpillantom a falusi fiatal legények ügyetlen közeledését Vaninához, hogy táncba invitálják.
<Csak óvatosan fiatalok, mert ha nem bántok kellő tisztelettel az északi amazonnal könnyen csontotokat töri nevelő célzattal….>
Nem meglepő módon Vanina roppant harmonikusan táncol természet adta tehetségének köszönhetően.
<Hisz a harc is pusztán egy tánc, hol a legvégső szinten már nem fegyverek és technikák hanem pusztán a harcosok állnak egymással szemben>
Elmélkedésem közben Shírren érkezik és a maga visszafogott módján érdeklődik, töprengek egy pár pillanatot mi is lenne a helyes válasz, hisz nem túl régóta ismerjük, majd összeszedve shagíri nyelvtudásom morzsáit válaszolok neki a cirkalmakat hanyagolva.
- Sajnos egy sÿtisi nemesre mindig veszély les, főképp ha az egy nemesi ház örököse. Sÿtis az ármányok és cselvetések birodalma, ám árnyai határain kívül is kísértenek.
Az úrfi egy üzleti ügyet intéz atyjának délen és persze nem titok, hogy az utazás alatt gyűjt egy kis tapasztalatot is valamint az atyja reménykedik benne, hogy így meg is komolyodik végre és felelősségteljesebben fog gondolkodni.
Kis monológom közben egy ifjú érkezik ki le sem tagadhatná nemesi származást, testét drága kelmék takarják, ám mint kiderül a művészetnek él. Rövid idő elteltével csatlakozik az öreg mesterhez és játékuk tölti be a lakodalmat, ám a végjáték felettébb meglepő az ifjú nem kevés becsvágyással és arroganciával, hívja dalpárbajra az öreg mestert mi nem kevéssé hökkent meg, főképp utána az időpont.
<A holdak alatt, hiszen a holdak és hangulatuk a démoni praktikáknak és mágiáknak kedvez, egy ilyen párbajt inkább a lemenő nap vagy a felkelő nap sugaraiban kéne megvívniuk, ám valószínűleg nem én vagyok az a személy akinek ezt szóvá kéne tennie….>
Töprengésem közepette akaratlanul is meghallom Vaninat amit az úrfival beszélget a számára szokatlan párbajról. Abrín nyelven folyok bele a társalgásukba.
- Nem-nem lesz halál a dalpárbaj végén, ám a vesztes egy sokkal drágább kincsét veszti el a hírnevét és vele a becsülete egy részét. Ebben a párbajban a mesterek tudása és akarata száll majd egymással szembe. Engem viszont sokkal jobban aggaszt a párbaj ideje és, hogy ezt az időpontot az öreg mester jelölte ki. – közben belém villan öreg mesterem tanítása a hangulatokról, ennek megfelelően folytatom – A hold hangulata a démonoknak kedvez, a mestereknek inkább csillagtalan égbolt alatt kéne megküzdeniük az öreg fák árnyékában és nem a hold ragyogásában…….
Egyenlőre több szót nem vesztegetek az ügyre hiszen a végső döntés joga úgy is az úrfié.
Spoiler: megjelenítés
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Február 19. 19:18:28
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, estefele
Esemény: ünnep
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Vaninának a helyiek egymás szavába vágva elmondják, hogy itt a nők feladata ugyanaz, mint a férfiaké – a gyógynövényeket nevelgetik, sőt, a gyermekekért is ők felelnek. A férfiak a füvésztudásukban versengenek – ki tud többféle gyógymódot a különféle nyavalyákra. Utazó kereskedőt rendszeresen látnak – vonzza őket a jó út, a fogadó, és a ritka növények. Őket ingyen szállítja a tutajos, engedi át a hídőr. A többi utazó viszont ritkán fizeti meg az árát. De abból tartják fent az utat, és a fogadót. A szellemekről kérdezve bólogatnak:
- Szellem van sok. Van semleges és gonosz, de szalag segít. Mocsár veszélyes, sokan halni, kísérteni. Szerencsére azok hamar elmenni.
A tánc igencsak felszabadító volt – ugyan más a ritmus, mások a mozdulatok, de pár percnyi figyelés után már szinte ösztönösen tudta, hogy mikor milyen figura következik, és tökéletesen sikerült eljárni. Néhányan elismerően meg is jegyzik, hogy biza néhány helyit megszégyenítő módon ismeri a lépéseket. De vajon feléjük hogyan, és mit táncolnak? Merült fel a kérdés pár helybéli nőben. Az egyikük tapsol, és odasiet a zenész mesterekhez. Mindenki érdeklődve nézi, hogy mit szeretne mondani. A helyiek nevében tiszteletteljesen megkéri Vaninát, hogy mutassa meg, tanítsa meg nekik szülőföldje egyik jellegzetes táncát. Az ötletet nagy éljenzés követi, és kíváncsian várják az oktatást. Szinte azonnal kerítenek egy fiatal, de kissé zavarban lévő legényt, hogy legyen párja. A többiek meg sután próbálják lemásolni a mutatott lépéseket.
Quirrín kérdésére a helyi hümmög, majd fejét rázva válaszol. Soha nem láttam kodo-párbaj. Öreg mester ritka. Párbajuk még ritkább. Mint csata királyoké. Hegyek mozdul akkor. Szemek nem látni emberöltő.
Zev úrfit a nemes zenész kézjeléve köszönti, de utána már csak a zenéléssel foglalkozik. Signuma nincs, de vonásai alapján Abÿrnoss lehet szülőföldje. Vanina tánca egyszerűen tökéletes. Vagy ismeri a helyi táncokat, vagy felettébb tehetséges. Persze felmerül a kérdés, hogy máshol is ilyen jól fel tudja-e használni fejlett ritmusérzékét?
A kissé kapatos férfiak játékos versenyre hívják egymást: egy középen alátámasztott léc két végére egy-egy gyerekfejnyi kerekebb követ helyeznek, hogy egyensúlyban maradjon. Majd miután így megmérték őket, azzal versengenek, hogy ki tudja messzebb hajítani. Nagy nevetés tör ki, mikor az egyik asszony kihívja férjeurát, és messzebbre hajítja a követ...
Estefele a távolból patadobogás jelzi a közeledő vendégeket. A fák közül a terület urának lobogója tunik fel. Öt lovas érkezik, ebből három fiatal harcosnak tűnik – egyikük tartja a zászlót. Oldalán könnyű szablya, és borvértben feszít akárcsak a másik két katona, akik egy-egy nyílpuskával is fel vannak szerelve. Vértjükön büszkén csillan az acél signum. A másik két alak egyike egy negyvenes éveiben járó férfiú – Praktikus, de jó minőségű kelméből szőtt ruhában, oldalán szintén szablyával. Ruhájára ezüst signumot tűzött, ha hosszú haja nem mutatná eléggé státuszát. A társaság utolsó tagja egy harminchoz közel járó nő. Finoman metszett arca, ruházata alapján nemesnek gondolnátok, de rövid haja erre rácáfol. Signumot, fegyvert nem láttok nála. Néhány falusi arcán futó árnyék suhan át, ahogy megpillantja őket.
Lan szinte egyből rájön, hogy a társaság hölgytagja feladatának esszenciáját mily szóval szokták illetni: Defensis. A nő jelenleg is féltőn öleli körbe a nemes auráját.
A mulatság megszakad, és várják, hogy a nemes úr mit kíván szólni (helyi dialektus: abrín nyelv próba 30% ellen)
-Sok boldogságot az ifjú párnak! Azért jöttem, ami szokásjog szerint megillet. Az első éjszaka jogáért, hacsak valamelyikőtök ki nem váltja vagy pénzzel, vagy önmagával.
Egy ráncos öreganyó előre lép, és megszólal:
-Ifjú úr! Ha elfogadod, én megváltanám az arát! Vigyél el engem!
A nemes úr rá néz, majd megrázza a fejét.
-Ki van zárva! Már tavalyelőtt is megmondtam néne! Az első éjszakáról és nem az utolsóról van szó! Szóval, van valaki, aki megváltja 15 arquért, esetleg önmagával?
Néz körbe kérdő tekintettel, de a falusiak csak lesütik a szemüket, és rázzák a fejüket.
Ahogy észreveszi Zev úrfit, és a nemes zenészt, a tisztelet jelét rajzolja kezével.
A csendben az ara megindul a nemes úr egyik katonája felé, hogy felszálljon a lóra. A nemes úr megkérdezi az egyik falusitól:
-Tiszteletre méltó vendégeink merről jöttek?
A falusi válaszol:
-A magányos úr a híd felől, a zenész mester nem különben. A másik úr, kíséretével együtt a révésztől.
Az úr bólint, majd a köszönet jelét rója a levegőbe...
Írta: Dierol - 2022. Február 22. 18:55:09
Meglepve hallom, hogy itt a gyereknevelés közös feladat és másképp oszlik meg, mint felénk. A füvésztudás hasznos, habár az itteni széptevésből, már ha egy helyi férfi akarná csapni nekem a szelet, a sok kamillától, zsurlótól, szóvirágtól nem értenem :D
A szellemekről is beszédesek, és megragad a fülemben a szalag szó.
- Szellem ellen van szalag? Milyen szalag van az?
Ez még jól jöhet nekem, főleg, hogy kövem kissé szokatlanul viselkedik mostanság… Nem tervezem cseréjét, ó, dehogy, de a helyi rémségek ellen talán szalag is dukál.
Örülök a dicsérő szavaknak, miszerint hamar ráéreztem a helyiek táncára, de nem leszek tőle nagyképű. Sőt, zavarba is jövök, amikor kitalálják, mutassam meg, felénk hogy járják. A figyelem túlzottan is rám irányul, ez se esik meg velem gyakran!
Egyszerűbbet választok, ami némely elemében hasonlít a helyihez, és a végén jól megpaskolom táncpartnerem vállát kezemmel, amolyan baráti formán, hadd tudja már, felénk azért nem mindig finomkodnak.
Később azért örömmel mondok le a szereplésről. Ki kell fújnom magamat, visszatalálnom megszokott medremre. Érzem, milyen piros a képem, remélem modorom nem váltja ki egyik uraság nemtetszését sem.
A helyiek ügyesség és erőpróbája mosolyt fakasztó.
Felvilágosítanak, miféle párbaj van kilátásban, és megtudom, Lan urat aggasztja az időpontválasztás. Megcsap az óvatosság szele, ez a tény – telihold s amit hozhat – visszavesz korábbi jó kedvemből. Felidézem, felénk mit tartanak a hízó holdról. Egyrészt az hozza el a nőknek a tisztulást, de ezzel élesen szemben áll az a tény, hogy az az átkos varázsló is különös vonzódást érzett a teliholdhoz…
Óhatatlanul megborzongok.
- Fényes hold ébreszti fel erőket amik tudnak belemászni az ember – mormogom.
Nem hiába lett intő jelemmé a hold emlegetése, később kiderül, jön még más is…
A hely ura érkezik meg kíséretével. Nőtársa majdnem velem egy ívású saccra. Látom, a falusiak nem kifejezetten örvendenek jöttének és nem hagy kérdést affelől, mért. Hegyezem a fülem, kell is, mert e vidéken ízesen forgatják az abrínt. Jogot formál az ifjú feleségre, amit pénzzel vagy más felajánlkozásával el lehet odázni.
Nagy levegőt veszek, hallani, ahogy a levegő élesen beáramlik az orromon, aztán ugyan úgy ki is jön.
- Mi a f#szom van? – csúszik ki a számon egy morranás keretében, sÿtisiül. Ezt bizony Zevran úrtól tanultam, jó mesterem büszke lehet rám :P
Szemem összehúzom, karba teszem a kezem, testem megfeszül, mint az íj, kis terpeszbe állok, mintha vigyázzban lennék.
Abban is vagyok.
Itt ér véget a mai móka. Így kell ünneprontónak lenni. Túl szép is volt ez így utólag. Sör, női csevej, tánc… A holdas párbaj volt az intés ez pedig a folytatás.
Fejemben visszhangoznak a helyi úr mondattöredékei, álltó helyemben reszketni kezdek a növő idegességtől. A követelés felhergel, pedig ez a szokás nem ismeretlen előttem. Odahaza is érvényben állt, egyrészt abból a hiedelemből fakadóan, a szűz vér rontást hoz és jobban jár a közösség, ha a helyi uraság így veszi le róluk, nem a férj, de személyes meggyőződésem arra hajlott, az urak így szereztek teret és létjogosultságot kéjsóvárságuknak, no meg annak, ebben is éreztessék, ki az úr a földön. Ám akiben volt csöpp emberi érzés, nem élt ténylegesen a joggal.
A helyi úr bizonyára jobb szerette betartani a „rendet”.
- Vetne le hátáról a tulajdon lovad és taposna addig, amíg az élet ki nem száll belőled! – szitkozódom összeszorított fogaimon keresztül anyanyelvemen.
Várok, hátha történik valami, de csak egy vénség szíve esik meg a lányon, aki viszont koránál fogva nem nyeri el az úr ízlését. A lány anyja helyében bizony felajánlkoztam volna…
Forr bennem az indulat, fogaim ténylegesen megcsikordulnak, hiányozni kezd levetett vértem. A férfi mellére szegezem tekintetemet, azt kívánom, bár tüzes nyárs lenne, amivel innét fel tudnám szúrni, vagy lerohasztanám amit a nadrágjában tart, hogy egy életre elmenjen a kedve az ilyesmitől, ám ilyen képességem nincs.
- Vagy csapna beléd a mennykő, nyelne el az ingovány! – sziszegek ismét.
Arca felénk fordul, bizonyára Zevran úr jelenlétének köszönhetően, egyből lesütöm szemem és a fűre küldöm véleményem nyilait, ajkaimat erősen összeszorítom.
Kezd kiverni a víz, szívem hevesen ver. Láttam, hogy a párt nem csak úgy összeadták, kezdjenek egymással amit akarnak. Még ha szülői érdek tette volna őket egymás mellé, keresztben lenyeltem volna az úr követelését, mindegy akkor, ki hálja el a nászt, de más a helyzet!
Reszketésem csak nem csillapodik. Háborog a lelkem. Micsoda dolog már, hogy a nászéjszakát ne egymással hálják el, hanem fogja a nőt ez a hosszú hajú kurafi?! Akár ez a szokás, akár nem, nincsen ínyemre! Sérti igazságérzetemet.
Régi, eddig bennem bujkáló gondolat kerül a felszínre és egyszeriben kifut arcomból minden vér. Sajnos Lan úrral nem volt alkalmam megvitatni rendesen, mennyiben befolyásol másokat az, én mit gondolok magamról. Sebaj, mit számít már. Ezen a helyen, most ér arculcsapásként, egyedül nekem nem lenne nagy veszteség, ha kiváltanám a lányt.
27 évesen öregnek számítok, igazi vénlánynak. Lányságom senkit se érdekel, ezt a virágot szerető kéz sose szakajtja le, a szem rajtam komolyabban sose akad már meg. Kijöttem abból a korból, feleséget csináljanak belőlem, marad a szeretők megvetett útja.
Egyszeriben nagyon fázni kezdek és elönt a mély szomorúság. Remények halma omlik össze bennem, úgy ellepett saját, eddig fedő alatt tartott keserűségem.
Használjam kibúvónak, uramat kell szolgálni, csukjam be szememet, míg a helyi úr tesz a jog szerint és hajtsam le én is a fejem, ennek így kell lennie? Vagy be kell ismernem, legrosszabb félelmem, senkinek se kellek, igaz és azzal teszem a legjobbat, ha ismeretlenül is kisegítem azzal a fiatal lányt, beáldozom magam helyette?
Az meg se fordul fejemben, pénzemet odaadjam. Az a Ház pénze, még ha az én erszényemben van is, vele Zevran úr rendelkezik.
Az Anartÿs sarj mellé állok közel, füléhez hajolok:
- Kérem, enged, én hál az úr – fogok bele remegő hangon. – Nem helyes, lány ki szeret ő fiatal férj, ne vele van ez az este – csuklik el a hangom, teleszívom magamat levegővel, tudjam folytatni – Én éltem már 27 év, elmúlt az lány-kor, hiába nem hál sose férfi. Én nem ismer szerelem és sosem fog, én érez. Én már nem számít… - hal el a hangom lemondóan, habár így is suttogtam. Így egybe kimondva az egész rettentően tragikusan és végérvényesen hangzik, nem is bírok másra nézni, csak a földre.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Február 22. 19:01:47
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, estefele
Esemény: ünnep
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Szóval Anartÿss úrfi hasonló cipőben jár, mint én. A tapasztalat szerzés a célja, hogy később elláthassa feladatait. Egy bizonyos szinten túl a tudás elmélyítésének leghatékonyabb, ha nem az egyetlen, módja a személyes tapasztalás általi fejlődés. Az eladdig ismeretlen körülményekhez való alkalmazkodás kikényszeríti az emberből tudása legjavát, az újszerű helyzetek megkövetelik ismereteinek konstruktív alkalmazását, ami a továbbfejlődés elengedhetetlen feltétele.
A déli útirány nem okozott meglepetést, hiszen eddig is arra tartottunk. Az elintézendő ügy pontos helyszínét Lan nem árulta el, és miért is kötnék az orromra, vagy egyszerűen még ők sem tudják.
A párbaj idejét illetően nem tölt el túlzott aggodalom, hiszen a hold jelenléténél több szükségeltetik a démonok idézéséhez. Bár még csekély ismerettel rendelkezem ezen a téren, de úgy érzem kicsi az esélye annak, hogy itt történjen bármi ártó mágia. Azért persze nem árt résen lenni, nem is közlöm Lannal gondolataim.
A párbaj bejelentése után tovább folyik a vigasság, immár a két mester játékától kísérve. Ám kisvártatva újabb vendégek érkeznek, kiknek megjelenése szinte egyik pillanatról a másikra megfagyasztja a légkört. Hát még közlendőjük!
Egy nemes úr és kísérete. A zászlóból arra következtetek, hogy a föld hűbérura az, mivel ezt a lobogót lehetett látni a révész házánál is. Három katona kíséri, illetve egy nő, aki szorosan ura mellett lovagol. Látszólag fegyvertelen, de sokan költöztek már át az árnyékvilágba, akik túl sokat adtak a látszatra. Érkeztükre a lárma elhal, a hangulat változása miatt úgy érzem hasznos lehet, ha jobban megértem a földesúr beszédét, így igyekszem képességeimet egy fókuszba gyűjteni.
Összpontosítás
Az első éjszaka joga? Vajon ez mit jelent? Nem kell sokat töprengenem, hamar kiderül, mikor az ara a nemes kísérete felé ballag lehajtott fejjel. A falusiak hasonló módon szegik le fejüket, senki nem tudja, vagy nem akarja megadni a váltságot. Úgy látszik itt nyugaton ez a szokás. Ilyet Shagírban nem lehet tenni, meglehetősen barbárnak kell lennie, aki él vele. Bár egyszerűen lehet, hogy elég, ha nemes az illető, és természetévé válik jogainak gyakorlása.
Kétségek gyötörnek, hogy helyes lenne-e bármit tennünk a számunkra teljesen ismeretlen falusiakért. A helyi úr szava döntő, még akkor is, ha Anartÿss úrfi szintén nemesi rangú. Bár helytelenítem az uraság magatartását, ami jellemzi hozzáállását más kérdésekben is a területen élőkhöz, ám nem ismerjük indítékait, és senkinek nem lenne jó, egy esetleges konfliktus. Ami az úrfit illeti, az más kérdés. Ő egyenrangúan beszélhetne a helyi úrral. Be kell látnom, én itt sokat nem tehetek, legfeljebb ronthatok a helyzeten, igencsak korlátozott abrín nyelvtudásom sem jelent túlzott előnyt.
Vaninát láthatólag feldúlta a helyzet, elég egy pici szikra, hogy felrobbanjon. Feldúltan fordul Anartÿss úrhoz, és a fülébe súg. Bár csend ereszkedett az imént még ünneplő népségre, Vanina szavai elég halkak ahhoz, hogy megértsem őket. Egy mély levegővétellel kitisztítom elmém, és várakozó álláspontra helyezkedek a helyzet alakulását illetően.
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2022. Február 22. 19:06:29
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutás-Votar, falu
Időpont: este
Esemény: párbeszéd
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Ahogy Vanina befejezi kis monológját Zev úrfihoz, amaz félrehajtott fejjel néz rá, mint valami egzotikus madárra.
-Tényleg így gondolod?(abrín)
Teszi fel a kérdést. Vanina bólintására sóhajtva finoman megrázza a fejét, mintegy előre látva a további bonyodalmakat.
A csendben elindul az ara a ló fele, Zev úrfi előre lép, és megszólal:(helyi dialektus)
-Nemes uram, én megváltom az arát 15 arqu fejében!
A falusiak meglepetten súgnak össze, kisebb sustorgás támad. Csak nem megkívánta a nemes úr az arát? Találgatják. A hűbérúr arcán is meglepetés suhan át, de hamar úrrá lesz rajta. A defensis érdeklődve néz végig Zev úrfin, ura mellé léptet, és súg neki valamit.
Chianwa nagyúr válaszul megrázza a fejét, majd Zev úrfira néz:(helyi dialektus)
-Tiszteletre méltó utazó! Ha valóban úgy érzi, hogy ez a helyes megoldás, akkor természetesen elfogadom az ajánlatát. Nem örülök ugyan neki, de szavam nem szegem.
Hajol meg kissé a nyeregben. Intésére egyik kísérője közelebb léptet, és kissé lehajolva tartja kezét. Zev úrfi hanyag mozdulattal számolja bele a csengő érméket. Az ara zavartan megfordul, és Zev úrfi mögé áll lehajtott fejjel.
Ezek után a nemes úr megkérdezi az egyik falusitól:(helyi dialektus)
-Tiszteletre méltó vendégeink merről jöttek?
A falusi válaszol:(helyi dialektus)
-A magányos úr a híd felől, a zenész mester nem különben. A másik úr, kíséretével együtt a révésztől.
Az úr bólint, majd a köszönet jelét rója a levegőbe, majd ahhoz a kísérőjéhez fordul, aki jelenleg Zev úrfitól kapott érméket helyezi el egy bor erszénybe.(helyi dialektus)
-Mit is mondtál, Quinn, a révész mennyi pénzt adott ma?
-Öt lint, hét khilt. Állítása szerint egy nemesúr és egy szolga kelt ma át...
-Felettébb furcsa. Minimum két és fél arqu viteldíjat kell fizetnie öt külhoninak. Vagy valami szellem elvette a maradék eszét az öreg révésznek, és meglopta a közösséget, vagy ... Néz rá elgondolkozva a nőre, aki megrázza a fejét, és halkan, de határozottan mondja: -Emberek.
A hűbérúr ekkor Zev úrfihoz fordul:
-Nemes uram! A falusiak szerint a révész irányából érkeztek, s arra a réven kívül nincs más út. Mint látom, felettébb becsületes, és nemigen szűkölködik világi javakban - ezért nem is feltételezem, hogy nem fizette ki a révész jussát, melynek ára öt lin fejenként. Mellesleg nem is lenne méltó egy nemes úrhoz az ilyen cselekedet. Ugye jól gondolom?
Várakozóan néz Zev úrfira, aki egy pillanatra Lanra sandít, hogy ugyan már, mit is mondjon...
Írta: Dierol - 2022. Február 22. 19:11:48
Az úr kérdez, én pedig már beszélni nagyon abrínul nem tudok, akkora bennem a feszültség, csak bólintok.
Érzem, ahogy egy képzeletbeli, végtelenül mély szakadék nyílik meg alattam, és én csak egy kardlapon állok. A szakadékot magam nyitottam, de hogy végül is lezuhanok vagy maradok a pengén...
Minden egyes lépését Zevran úrnak a nemes felé úgy figyelem, ahogy semmi mást még az életben. Keserűségem mélypontján olyasmire ajánlkoztam, aminek hatását rám - és másokra... - fel sem mértem. Megjósolhatatlan következményei lehetnek. Olyan oldalam tárulhat fel, amiről csak sejtéseim vannak és ha a kontroll elmúlik...
Az úr megszólal és el kell telnie pár szívdobbanásnak, mire lényegében felfogom, nem a kérésemet tolmácsolja, hanem fizetni óhajt.
Belső drámám szakadéka szempillantás alatt összezárul, kiver a víz és mintha mázsás súly esne le a vállamról. Egy pillanatra lehunyom a szememet. A tudat, hogy ténylegesen mégsem kell felkínálnom magamat, igen is megkönnyebbülést hoz. Már nem érzem magam szertartásbeli áldozatnak - még akkor se, ha saját akaratomból ajánlkoztam. Futó elmezavar szülte. Tétlenül semmiképp se tudtam volna elviselni, hogy csak úgy bambán végignézzük a helyi szokást, amivel egy porcikám se ért egyet, mi több, felháborítja.
<Megtanultam, aki nem tesz semmit, az annyi, mintha némán egyetértene és az van akkora bűn, mint a bűnrészesség.>
Ugyan minden tisztességtelenséget nem lehet lerontani, de ahol már jelen vagyok, hadd ne kelljen szótlanul végignéznem!
Felnyitom szemem, figyelemmel követem, a romlott uraság elfogadja-e a megváltást.
<Ha nem, teszek a kíséretére, és olyat teszek, amit magam is megbánok!>
Az ara immár Zevran úr mögé kerül. Remélem nem fordul akkorát a helyzet, végül saját uramtól kap majd el a hányás, hogy a pénzért ő akarja kedvét tölteni a lánnyal. Nem ilyennek ismertem eddig meg, de a nemes az egy külön állatfaj...
Oldalra pillantok, Lan úr és Quirrín milyen álláspontra helyezkedik.
Állnak, várnak és lesnek. Majdnem mint a kicsivel értelmesebb szemű, legelőn ácsorgó hosszú szőrű marhák.
Megvetően rándul egyet az ajkam, a lelki dráma előtti harag újra utat talál bennem. Íme, tessék! Ódzkodnak bármit is határozni, a nyugodt bölcsesség gyáva álcájába burkolóznak, mossák kezeiket! Ilyen népség a szellemnézőké! Nyíltan nem vállalnak fel semmi elvet, regélnek a világ törvényéről, hadd folyjon minden a maga útján, blablabla, csak suttyomban tesznek kísérletet bármire, azt meg később álságos mosollyal letagadják! Mikor jóra használhatnák erejüket, a tétlenséget választják! Sokat romlik megítélésük bennem, félre is fordítom tőlük arcomat, pedig válluknál fogva de szívesen megráznám őket!
Fél füllel figyelek csak, az is elég. Szép szavakkal beszél rólunk - illem mindenek felett, akkor is, ha térdig szarban áll -, de számban cifra szavak gyűlnek kimondatlanul, hogy fejemet feszítsék.
<Tiszteletre méltó, az! Legalább mi elmondhatjuk ezt magunkról te hosszú hajú paraszt! Még ki mered azt is mondani a szádon, nem örülsz? Te élveteg kujon, te, apád ágyékának legrosszabb folyása!>
Nem tetszik, hogy a lovon pöffeszkedő némber úgy méregeti uramat és még sutyorog is róla annak a selyembe bújtatott disznónak. Túl távol is került tőlem Zevran úr, így katonás léptekkel mellé szegődök, ha megáll, lecövekelek szomszédságában.
Előbbi gyötrődésemet felváltja a komorság és bizony ezt a romlott urat nem kímélem meg szememtől, ahogy kutyáit sem. Végignézek egyenként fegyveresein, hadd lám, ha képükbe nézek, miféle fából faragott személyek néznek vissza rám.
A nőt se felejtem ki. Tetőtől talpig végigmérem. A disznója néha úgy néz rá, ahogy Zevran úr szokott Lan úrra.
Ezt is meghághatná az úr, ezt a mentisformát, minek nyáladzik egyszerű lányokra? Hacsak meg nem hágta már és kell a változatosság :P Pfuj!
Magamban a nőt boszorkánynak minősítem és őt találom így a legkockázatosabb elemnek. Rohadtul remélem, az a két bamba pupák ott mögöttem - azaz lényegében Lan úr, mert ő urunk szolgája, Quirrín úr csak úgy mellénk csapódott - rajta tartja a szemét.
csak hogy legyen még hova tovább rondítani a helyzeten, szőrözni kezd korábbi tutajozásunk árán. Itt már nyílt megvetés ül ki az arcomra, felhizlalt ellenszenvvel. Hadd lássa, mennyire nem tartom sokra! S még uramat is kóstolgatja! Ez aztán jól megkovácsolta előttünk a hírét!
Az anyja keservit!
Nagyot szívok nyálamon aztán látványosan kiköpök lova elé a porba.
- Te dög, itt az elég! - mordulok fel. - Fogd a szajha, fogd a kutyák, fogd te farok, menj haza! Én uramra nem mond rossz szó, vagy gyanú, mert azt én nem hagy!
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Február 22. 19:16:11
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: párbeszéd
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Úgy érzem a sors kereke egyre gyorsabban és vadabbul forog mikoron az irigység táplálta démonok a végsőkig korbácsolják küllőit. Mint tompa hegyek morajlása már-már szinte morranva lépek előre miközben kristálytisztává rendezem gondolataimat, most nagyon sokat számít a fellépés. A jelenleg kialakult vérlázító és arcátlan helyzetből nincs kihátrálás, hiszen azt várja tőlünk az arcátlan birtokúr. Császári nyelven csattanok fel. Tudomást sem véve Vanina kirohanásáról.
- Most legyen elég az arcátlan és sértő gyanúsítgatásokból!
Gesztusaim szélesek és ellentmondás nem tűrőek. A továbbiakat abrín nyelven folytatom, miközben szellemi energiáimat szorosra húzom, közben a nemes defensora van pillantásom fókuszában azt akarom tudja és érezze ha elfajulnának a dolgok részemről ő lesz az első számú célpont és akár áldozat is.
- Chianwa nagyúr netalántán arra céloz, hogy Zevran Anartÿss úr az Anartÿss ház örököse rangjához méltatlanul nem fizette meg a tisztességes rév díjat azok után, hogy gondolkozás nélkül megváltotta az Első éjszaka jogából az ifjú menyasszonyt.
Mondandóm végére minden leplezés nélkül kézfejeimbe rendezem az izombénításhoz szükséges erőket és a lehető legnyitottabb állást veszek fel miközben a kíhrin energiái örvénylenek ébredő sárkányként aurámban.
Spoiler: megjelenítés
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Február 22. 19:19:22
Mesélo: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: ítélet
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
A nemes mögött a nő finoman megtörli homlokát. A katonák viszont ezután kissé közelebb húzódnak hozzá. A két zenész összenéz, és az öreg megrázza a fejét. A nemes úr még csak nem is pillant Vaninára annak kirohanása közben - egyszerűen levegőnek nézi, mint akinek a szava nem számít. Helyette hűvösen várja Zev úrfi válaszát. Ellenben Lan közbeszólására sem fordítja figyelmét, egész addig, míg a császári nyelvjárást használja. Ám mihelyt átvált abrínra, felé fordul, és érdeklődve hallgatja.
Zev úrfi összehúzott szemmel hallgatja Chianwa nagyúr fejtegetéseit, majd Lan után már nem is hagyja szó nélkül.
-Nagyuram, szavai akár a kupa bor, mely mélyébe patkány fulladt. A felszín tetszetős, de ha mélyebbre néz bárki emberfia, felfordul a gyomra.
Vágja oda keményen a szavakat.
-Vagy gyanúsítson meg szemtől szembe, és akkor párbajra hívom - ha nem olyan gyáva,hogy kitérjen előle - vagy pedig ne fecsegjen itt feleslegesen, mint az asszonyok, és térjen haza.
Chianwa szemében láng gyúl, ahogy a párbajt Zev úrfi megemlíti, és már nyitná szóra a száját, mikor mögötte a nő halkan köhint, és megszólal:
-Sajnálattal kell emlékeztetnem nagyuram, hogy még egy holdhónapig párbajképtelen, mivel Akshua úr akkorra épül fel, és csak azután a párbaj után fogadhat el új kihívást...
-Eh! Hogy a morádok vinnének el! Fortyan fel a nemes.
-De a tradíció alól nem bújhatok ki. Ha hajlandó kivárni az egy holdhónapot, örömmel mérem össze pengémet az önével, feltéve, hogy a környéken tartózkodik.
-Mellesleg nem az úr becsületességét vonom kétségbe, csak reménykedtem benne, hogy esetleg találtak valamilyen eddig ismeretlen csapást a mocsáron át. De most már pontosan látom a történteket hála önöknek. Ugyan hűséges, és kiszolgált katonám a révész, de visszaélt bizalmammal, mikor meglopta a közösséget. Ez errefelé a legsúlyosabb bűnök egyike, mely felett nem szokás szemet hunyni. Mit mond a szokásjog ilyen esetben?
Mutat hirtelen arra a falusi férfira, aki alulmaradt nemrég asszonyával szemben a vetélkedésben. Az zavartan elkezd habogni:
-Öhm, nagyuram, aki lop a közösből, annak arqunként két ujja bánja, hogy el ne feledje többé, hogy hol ne kotorásszon. Továbbá... egyik szeme világa elvétetik, és homlokára billog kerül, hogy tettét ne tudja mások előtt lehazudni.
Néhányan komoran bólogatnak, ahogy sorolja a büntetést. Chianwa nagyúr a végén bólint:
-Helyes a válasz. Viszont a régi időkre való tekintettel majd ő választhatja meg, hogy mely ujjaitól vesz búcsút. A büntetése holnap délidőben hajtatik végre.
Felétek fordul:
-További kellemes utazást!
Ezzel megfordul, és elindul abba az irányba, amerről jött. Az a katonája, aki átvette Zev úrfitól a pénzt, odaléptet a fogadóshoz, és egy erszényt nyújt át neki, majd ő is a többiek után rúgtat.
Írta: Dierol - 2022. Március 13. 17:11:05
A vidék kiskirálya útszéli beszédemre füle botját se mozdítja. Jellemző. Tipikus nemes. Ám attól még hallotta és ha a pengém előkerülne, azt már holtbiztos hajlandó lenne észrevenni.
<No meg a fémnek van egy olyan tulajdonsága, nem borul térde a copfosok előtt, ugyan úgy megsebzi húsukat.>
A nő kezét homlokához emeli. Biztosra veszem, ez előre megegyezett jel, intés és egyben tanács, ideje távozni. Nocsak, a banyája de óvatos, habár nem kell nagy észnek lenni ahhoz, kiadja ezt a tanácsot. Belőlem süt a harag és Lan úr fellépése se ígér semmi jót.
Jó jel, ő sem ábrándozott el a világ nagy dolgain álltában. Az viszont mindennek a teteje, hogy van pofája a szarcsimbóknak meglebegtetni egy lehetséges párbajt! Hamarább ugrok rá és vágom el a torkát :P Nem azért jöttem, hogy bambán végignézzem, hogy az úr, akinek védelmére kirendeltek, majd leáll egy ekkora barommal szurkálódni! Az milyen bús jelentés lenne már a ház fejének és szégyen a becsületemre!
A férfi előadja magánszámát alattvalói előtt és kerek perec megállapítom: rettentő gőgös, gyengéje a színház. Vásári színházat már láttam, így tudom, miből áll az ilyesmi.
Elég megnézni a helyzetet: a nézők a falusiak. A színpad a hely, ahol állunk. A szereposztás: egyik oldalt van ő, az udvarias zsarnok, aki felfuvalkodottságában még a nézőket is bevonja a műsorba a nagyobb hatás kedvéért. Gyarapítja a létszámot kíséretével, óvatos-alamuszi banyájával, hogy még kerekebb legyen a történet
Aztán a másik oldal, mi, a botor utazók, akin kiélheti parádézási vágyát s aki előtt megszellőzteti, mekkora kakas ő a saját szemétdombján.
Sötét gondolat támad fejemben. Még ötletet is adott, hogyan lehetne egy életre jelet hagyni rajta. Levágni két ujját, kitolni egy szemét és a billog... Részemről a haját is rövidre nyírnám, mint egy parasztnak és visszalökném a disznóólba, ahonnan kimászott. Semmilyen színen nem nemes ez előttem, csak egy vagyonos senkiházi.
Nem indultunk szép helyről, de az 'uraság" tett arról, engesztelhetetlen gyűlölet sarjadjon bennem irányába. Így lészen joggyakorlásból sértés aztán bűntudatkeltés, lássátok, ha ti nem ugráltok, annak a révésznek se esett volna semmi bántódása...
<Nem is fog. Ugye?>
Egyből uramra és Lanra tekintek.
- Uram, és most? Mit szabad tennem?
Ha parancsba adja, máris előkerítem Fifit, felcsatolom vértemet és eredek utánuk. Egy szavába kerül.
A pénz vándorlását nem értem, de talán jobb is. Alacsonyan szállnak ma a pofonok.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Március 13. 17:16:11
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, útközben
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: párbeszéd
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Anartÿss úrfi meglepőt cselekszik: megváltja az arát. Kifizeti a rengeteg pénzt megmentve ezzel a fiatal házasokat az életre szóló szégyentől és árnyéktól, illetve a helyzetet, ami kezdett túlzottan kiéleződni, a további romlástól. Úgy érzem első megérzésem helyesnek bizonyult az úrral kapcsolatban. Bár nemtörődömnek, léhának és kicsapongónak tűnik, azért eredendően mégis van benne felelősségtudat és tartás. Ellentétben másokkal, kik csak saját boldogulásukkal törődnek, de környezetüket nem „gondozzák”. Jól döntött atyja, hogy elbocsátotta erre a „tanulóútra”.
Aztán a hangulat hirtelen még feszültebbé válik, mikor a helyi nemes a révésztől beszedett díjat vitatja meg fennhangon szolgálójával. A révész büntetésének emlegetése, és a nemes színházba illő előadása egyértelművé teszi: Anartÿss urat akarja kellemetlen helyzetbe hozni. Talán az elvesztett éjszaka megtorlásaként, talán tényleg a közösség érdekeit tartva szem előtt. Még ha utóbbi igaz is, jelleméről ordít a fennhéjázás, a hatalom gyakorlásának vágya, és a megalkuvás-képtelenség. Megszégyenítve érzi magát alattvalói előtt. Azonban nem tudtam elfeledni a megkönnyebbülést, amit az átkelés után éreztem az út minőségének jelentős növekedésének köszönhetően éreztem. Talán mégsem csak az úri szeszély szabja a díjakat. Bárhogy is a révészt a mi viselkedésünk hozta veszélybe.
A tényt, hogy nem fizettük meg a révész által kért díjat, mind az úrfi, mind Lan tagadja, sőt Vaninával kiegészülve támadólag lépnek fel. Legalább a szerzetesnek lehetne esze, és kardja helyett a tanácsaival támogathatná urát! Hiszen a helyzet egyértelmű: a párbeszéd hiánya okozta a félreértést, a díjszabást azért éreztük túlzónak, mert nem közölték velünk célját.
Miután a nemes és kísérete távozott, halk, nyugodt hangon beszélek a nekem háttal állókhoz. Shagrínul szólalok meg, kétséget sem hagyva afelől, kinek szól mondandóm. Igyekszem a legegyszerűbb nyelvezetet használni, hogy ne legyenek nehézségei a megértéssel.
– Haragod és gőgöd elvakított. Tanácsok helyett tövisekkel szolgáltál uradnak. A helyi nemes viselkedése és jelleme visszataszító, de a ki szelet vet, vihart arat, és még hosszú út áll előttünk ebben az országban. Nem jó, ha a minket ért sérelmekért mások fizetnek, ez tipikus nemesi játszma. Még akkor is, ha ellenszenves ellenfeled, önbecsülésed legyen legfontosabb, mert könnyen elveszik a talaj lábad alól. – Utalva ezzel a gyökereitől megfosztott birodalmi iskolák legnagyobb gyengeségére. – A párbaj igyekszik nem lekés. – Fejezem be immár abrínul, és elindulok a rév felé vezető úton.
Idefelé jövet kényelmes tempóban is hamar megjártuk az utat, a rév után szinte azonnal feltűntek a falu megművelt kertjei. Mivel a párbajt tényleg nem szeretném lekésni, kilépek kissé, hogy az oda-vissza utat ugyanannyi idő alatt megjárjam, mint érkezésünkkor az idevezetőt.
Megérkezvén, szemem a révész után kutat. Ha nem találom, a tutajt keresem. Amennyiben úton van bevárom, ám ha a tutaj a helyén van bekopogok a házba.
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2022. Március 13. 17:18:31
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, útközben
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: a révész
Résztvevők: Quirrín Shírren /és aki még esetleg vele tart/
__________________________________________________
A révész háza fel sietve a kövezett út mellett ötven lépésenként lámpások világítják be az út egy-egy szeletét. A fénykör bűvöletében szúnyogok és bogarak járják táncukat. A révész házához érve látod, hogy előtte tábortűz maradéka parázslik, és ketten üldögélnek mellette. Egyikük az öreg révész - dörmögő hangon mesél valamit a mellette ücsörgő fiatal csitrinek, közben szalonnát és krumplit sütögetnek a parázson. Ahogy a révész megpillant, sóhajtva feláll a fatönkről, és várakozóan néz rád. Valószínűleg azt hiszi, hogy át akarsz kelni a tavon. A lány is felugrik, sután meghajol, majd nagy szemekkel gyanakodva tekint rád. Kezén furcsa mód finom bőrkesztyűbe rejtette, halántékán pedig szokatlan inda-tetoválás díszeleg, melyet rövid, kusza barna haja keretez, melyet itt-ott font apró copfokba font be.
Írta: Dierol - 2022. Március 13. 17:22:47
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: párbeszéd, bölcselkedés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Shírren bölcselkedése hallatán majdnem felnevetek, mennyire mások a kultúrák és ennek köszönhetően mennyire más következtetésre jutnak az emberek. Most hogyan magyarázzam el Shírrenek, hogy ezen a vidéken annyira vagy gyenge amennyire gyengének mutatod magad.
Teljesen felé fordulok és shagírul szólalok meg a lehető legegyszerűbben.
- Szavak most kevesek. Küzdjünk.
Nem várom meg beleegyezését vagy ellenkezését puszta kézzel mozdulok rá kikényszerítve a védekezését. Mikor tekintetünk összeér folytatom az egyszerű szóhasználatot shagír nyelven.
- Ismerni csak azt kivel küzdeni...... Mélyen tisztelni csak azt kinek harc közben látni tekintetét….. Készülj megosztom veled gondolataim…..
A harcérintkezést kihasználva a lassú és puha harckontaktusban megidézem az Idegen emlékek suttogását (így a saját nyelvén fogja pallérozottan hallani mondandómat) és belefoglalom magvas bölcselkedő véleményemet Shírrenek. Gondolataimat csak akkor hallja ha hagyja, hogy a rá bocsájtott gyenge mágia kifejtse hatását.
<Nehéz igazságosnak lenni az igazságtalanság iránt érzett ellenszenvünkből fakadóan. Ha a hitünk szerint igazságosságra törekszünk, az gyakrabban vezet komoly tévedéshez, mint sem. Ennek az-az oka, hogy az Igazság messze az igazságosság mögött rejlik, amit nehéz megtalálni, ha csak nem vagyunk a legnagyobb bölcsességgel megáldva.
Ha viszont az ember saját maga nem is találja az Igazságot, még mindig nyitva áll egy út: másokkal tanácskozhat. Még az is helyesen elemezheti a másik eseteit aki sohasem remélheti, hogy eléri az Igazságot. Úgy van ez, mint a go-játéknál: „A nézők többet látnak, mint a játékosok”. Ahogy a közmondás tartja, „Aki mindent egyedül talál ki, annak biztos, hogy nincs igaza.” Ezt úgy kerülhetjük el a legjobban, ha másokkal is tanácskozunk. Ha úgy tanulunk, hogy olvasunk, vagy meghallgatunk másokat, akkor az éppen azt jelenti, hogy bölcs öregek tanításait követjük….
Más nézőpontból pedig……
Az idő sodrát nem lehet megváltoztatni. A világ végéhez közeledve a társadalom egyre romlottabbá válik – ez a dolgok természetében rejlik.
Az év is különböző évszakokból áll, nem csak az állandó tavaszból és nyárból. Ugyanez igaz a napokra is, amelyek minden pillanatban megváltoztatják arcukat. Ezért nem járhat sikerrel semmilyen kísérlet, amely vissza akarja állítani a jelen társadalmát egy olyan jobb állapotba, amely évszázadokkal ezelőtt volt. Ez arra késztet, hogy az állandóan változó idővel összhangban tökéletesítsük magunkat. Itt tévednek azok, akik semmi mást sem csinálnak, csak sóvárogva tekintenek a múltra, mert nem képesek megérteni ezt a szembeötlő tényt. Másfelől viszont, akik nagyra tartják a jelen kor áramlatát, amely elhanyagolja a régi szokásokat, felszínesek és híján vannak az előrelátásnak.>
Amint átáramlott a varázs Shírren aurájára kibontakozom és széttárom kezeim.
- Ennyi elég is volt, egyenlőre – mondom shagírul.
Biccentek Shírren felé és figyelmemet ismét Zev úrfi felé fordítom.
- Elnézést jó uram, de úgy éreztem szükséges volt egy kis véleménycsere Shírrennel. Tudom, hogy utunk sietős ám úgy tűnik a sors mindig elénk vezérel olyan helyzeteket mik próbára teszik erkölcsi tartásunkat. Ezért azt kérem, már ha kérhetem, hogy a holnapi büntetésnél mi is jelenjünk meg. Szerintem nem lenne helyes ha egy a szokásjogot gátlástalanul kiaknázó nemes ha neki kellemetlen a szokásjogot félredobva kapzsiságától hajtva nyomorítana meg egy embert a révész tisztes árat kapott és ezt a nemes úrnak is el kell majd fogadnia, ám nem kívántam az esküvő hangulatát teljesen elrontani egy kiterebélyesedő vitával, ráérünk azzal holnap is frissen a nap ragyogása alatt. Bár a révész is kapzsi volt ám ez jó tanulság lesz neki és egyben önelégült hatalmával visszaélő nemes úrnak is.
Kivárom az úrfi válaszát, majd nyugalmasabb helyre vonulok pihenni a késő éjszakai párbajig úgy érzem az elkövetkezendő időkben szükségem lesz az erőmre főképp másnap……
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Március 13. 17:25:25
Míg várom uram határozatát, Quirrín a maga nyelvén mond valamit, Lan hátának szegezve tekintetét. csípőre teszem a kezem, akkor meg, amikor Lan kurtán felel neki és nekitámad(?) morrantok.
- Uram! - meredek felháborodottan, feddőn Zevranra. Ezt az ő tiszte leállítani, én nem avatkozhatok közbe.
<Habár ha Quirrín úgy emelne kezet Lan úrra, abból utóbbinak baja származhatna, sutba dobnám ezt a hozzáállást.>
Hát mindenkinek elmegy a végére az esze? A két szellemnéző épp ezt a pillanatot választja arra, összemérjék, ki a tekintélyesebb varázsló a vidéken?
<Ezek is olyanok mint az erőtől duzzadó ifjú harcosok, versengenek, ki kerekedhet a másik fölébe! Ki-ki talál kifogást, amivel leplezheti, magyarázhatja ezt a nyilvánvaló igazságot! Érdekes, engem nem akart elpáholni ismerkedés címén! :P>
Ha végeznek, karba font kézzel várom, mit felel urunk. Én is ott szeretnék lenni a büntetés-végrehajtáson, ugyan azon okokból, mint Lan.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Március 13. 17:28:13
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, útközben
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: párbeszéd, a révész
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
„Szavak most kevesek. Küzdjünk.” És támad. Hajmeresztő ötletei vannak a nyugati szerzetesnek. Vajon mindegyik ilyen „először bedugom a fejem a barlangba, és ha nem csapják le, akkor tiszta a levegő” hozzáállású? Mindenesetre hamar megértem szándékát, és belemegyek a „játékba”. A látszatküzdelem forgolódása közepette cseréljük ki gondolatainkat.
Idegen elmék suttogása
<Az igazság álcája valós. Mindenkinek más álruhában mutatja magát, így nem csoda, ha nem egyezik a személyleírás, mit megadnak egymásnak. Némelyek pedig fel sem ismerik, és a viszonyítást nélkülözve erre rá sem jönnek. Mindazonáltal minél elkeseredettebben követed, és próbálod meg felhívni rá az emberek figyelmét, annál többeket löksz föl a tömegben, és zavarsz meg számukra érthetetlen ordítozásoddal, és az általad okozott zavarban annál könnyebben old kereket a te igazságod.
Ha valaki gyorsan reagál a cselekményekre, a kívülállóknak imponálhat, ám ha ezt megfontolás nélkül teszi, nagyobb kárt okoz, mintha statikus maradna.>
- Valóban, jobb, ha később folytatjuk. - Hajolok meg felé, és indulok utamra.
A révészre hamar ráakadok, a ház mellett ül tábortűz mellett, egy ifjú leány társaságában. Belépek a tűz fénykörébe, fújok egyet, részint, hogy lerázzam az út fáradalmát, részin pedig, hogy összpontosítsak gondolataimra.
Összpontosítás
Meghajolok, mielőtt belefognék mondókámba.
- Tutajos ember nem közöl mért magas a díj. Mi ezért fizet szokott árszabás. Ha te közöl, mi fizet te összeg. Helyi úr említ neked büntetés, mert kap kevés pénz, hiszi, tutajos ember lop őt. Én ezért fizet neked díj. Te elmondod uradnak félreértés, mert nem mond nekünk miért nagy a díj. Öt lin kap mindenkinek ahogy nemesúr mond. Kapzsiság nagy bűn magadnak.
Az utóbbit már mintegy csak az orrom alatt mormolom, miközben leemelem hátamról a zsákom, és erszényemből kiszámolom a viteldíj hiányzó részét: 1aq, 9lin, 3khíl.
Indulás előtt meghajolok feléjük, és feltekintek az égre: lassan közeleg a párbaj ideje. Jó lesz sietni, amennyiben nem szeretnék lemaradni róla.
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2022. Március 13. 17:34:44
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, útközben
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: a révész
Résztvevők: Quirrín Shírren /és aki még esetleg vele tart/
__________________________________________________
A lány tágra nyílt szemmel néz a révészre(abrín):
-Jaj, lop tilos tudni jól! Hogy tehet ilyen? Kérdezi szemrehányóan.
A révész megszólal:
- Úrnak van igaz, nem képvisel jól. Rázza a fejét. -De miért hisz hogy én lop? Én nem lop. Én adni mindent tovább amit kap! Ő ismerni engem. Nem ért...
-De pénz nem segít, tenni el! Most árt. Ha találni nálam, joggal hisz, hogy én akar lopni.
Sóhajt az öreg.
-Én szól apám szó érdekedben. Lenni nekem egyedüli barát itt.
Suttogja a lány, majd elszalad a falu fele.
A révész szomorúan néz utána , majd rád emeli a tekintetét.
-Ne akar segít, okoz több gond mint haszon. Menni el.
Majd hátat fordít, és rosszkedvűen piszkálni kezdi a parazsat egy ággal.
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, útközben
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: Kodo-párbaj
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Kodo.jpg)
Zev úrfi bosszúsan pislant Vaninára, amikor megszólítja. Feltehetőleg az iménti közjáték a nemessel még hatással van rá. Figyelmét a két kakaskodó fele fordítja, de nem szól semmit, amíg Lan magyarázatot nem ad. (sÿtisi)
-Kedves Lan! Kíváncsian várom, hogy milyen ötleted van a jelenlegi helyzettel kapcsolatban, mert én a következőképpen látom a helyzetet.
Vesz nagy levegőt, majd belekezd:
-Az előbb kikérted a nevemben azt a vádat, hogy nem fizettük ki a révészt. A nemes és a helyiek következtetése ezek után joggal az, hogy kifizettük a teljes viteldíjat.
-Ha ezek után kiderül, hogy nem fizettük ki a teljes viteldíjat semmivel sem vagyunk különbek, mint a büdös piaci kupecek.
-Ha ráadásként kiderül, hogy némi fenyegetés hatására csökkentette az árakat, akkor ránk süthetik, hogy semmibe vesszük a helyi rendelkezéseket, ami nem vet ránk túl jó fényt.
-Ha kiderül, hogy "hazudtunk", az is arcvesztéssel járhat. ::)
Innen szemlélve a lehetőségeket a legkönnyebb és legbiztonságosabb út az lenne, ha hagyjuk, hogy az úr megbüntesse a révészt. Elvégre egy becsületes nemes úr szava - int feléd - áll szemben egy révész szavával. Aki hogy mentse a bőrét, megpróbál esetleg rágalmazni. Persze kérdés, hogy ebben az esetben hogy tudunk majd a tükörbe nézni... De ha azt mondod, hogy tudod kezelni a kialakult helyzetet, akkor valóban ott a helyünk holnap a révésznél. És ügyelj arra, hogy a végén jobban érezzem magam, mint a Smaragd szigetnél... :P
A beszélgetés után páran megkörnyékezik a falu öregebb tagjai közül Zev úrfit, a fiatalabb nők pedig Vaninát faggatják: Az úr él-e szerzett jogával, vagy sem, és leveszi a rontást? Zev úrfi válasza eloszlat minden kételyt - nem óhajtja az éjszakát együtt tölteni az arával, és a "rontást" meg majd leveszi újdonsült ura... Néhányan ugyan csodálkoznak, de nem szólnak bele az urak dolgába, inkább örülnek a döntésnek, és hálálkodnak, hogy ily bátor és nagylelkű módon kiáll az úr néhány közrendűért. A helyi nagyúr távoztával lassan megint oldódik a hangulat, és tovább vigadnak a falusiak, Quirrín is visszatér a partról. Vaninát egyre többször hívják táncba a kapatos férfiak, sőt, a legszemtelenebb keze felfedezőútra is indul közben...
Lant és Quirrínt udvariasan etetik, és töltik utána friss gyümölcslével poharaikat, közben idegen tájakról kérdezősködnek. Zev úrfi pedig nagy nehezen kiszabadult az öregek karmaiból, és a fogadó egyetlen felszolgálólányának csapja a szelet.
A két kodo mester kitesz magáért, de ahogy a második hold is megjelenik a fák koronája felett, abbahagyják a játékot, és felállnak. Az öreg megszólal:
-Mint kihívott, úgy döntöttem, a hagyományos szabályok szerint járunk el, és a helyieknek nem eshet bántódása.
A fiatalabb bólint, majd hangszerét fogva követi az idős mestert. A közeli tavacska partján elhelyezkedő réten helyezkednek el, tíz lépés távolságra egymástól. A kíváncsi falusiakat a fiatalabb zenész tessékeli hátrébb:
- Csendet kérünk! Közénk senki nem léphet, és tilos bármelyik felet megzavarni. Mindkettőnktől legalább egy lépés távolságot kérek tartani.
Szól parancsolóan, majd helyet foglal a zeneszerszáma mögött, az öreg mesterrel szemben.
Az öreg elkezd játszani, és ujjai alatt életre kelnek a hangok. Finoman körülugrándoznak, andalítanak az ütemek. A falusiakat szinte elvarázsolja - ti könnyedén ellenállhattok, ha akartok. Az ifjú megunja, és ő is elkezd játszani. Súlyos, szomorú dallammal indít, melyet az öreg gyorsan odaillő vidám ellenponttal próbál meg felvidítani. Édes-bús szerelmes dalt játszanak, próbálnak egymás felébe kerekedni. Osztatlan sikert aratnak. Másodjára az öreg kezd, vidáman, csalfán szólaltatja meg hangszerét, akár a holdfény játéka. Az ifjú sem rest, adandó alkalommal becsatlakozik, és taktikát váltva az éji lámpások táncát idézi a bohókás mozdulataival, és tökéletes játékával. Az öreg új színt csempész bele: puha szárnyak suhogását. Közben halványan derengő arany aura veszi körbe, és Vanina köve is fellangyosodik.. (Lan és Quirrín számára világos, hogy a zene, a hely, az időpont figyelembevételével próbálnak meg összhangot létrehozni. A két iskola különböző hangulattal dolgozik) A fiatal mester követi, de le van maradva. Körülötte narancs aura vonja derengésbe a tisztást. Egy puhán suhanó bagoly vitorlázik felé az öreg irányából, majd a haját borzolva elrepül. A falusiak óóó-ja sokat elárul. A párbaj még jó darabig eltart; lámpásbogarakkal, majd arra vadászó denevérrel, azt megzavaró kicsiny ugráló fénygömbökkel - felváltva hol egyikük, hol másikuk próbál felülkerekedni, de nem igazán boldogulnak egymással. Az öreg kedves, szerelmes dalrészleteket, a fiatal a tüzes talp alá valót preferálja inkább. Aztán a fiatalabb hosszabb szünet tart; jó ideig nem vöröslik fel körülötte az aura. Egyszer csak furcsa, ugráló dallamot kezd el játszani. Az öreg ugyan követi, de nem tudja kihasználni a lehetőségeket, kissé csodálkozó arca sok mindent elárul. Aztán a fiatalabb körül feldereng a narancsos aura, majd szó szerint belecsap a húrokba. Hihetetlen sebességgel kezd el játszani - az öreg csak kullog utána. A dallam inkább harci indulóra hajaz, réten vágtató dún nehézlovasok jutnak az ember eszébe. Szinte "természetes" ezek után, hogy egy pillanat alatt jelenik meg, és szeli át köztük a távolságot egy áttetsző csatamén. Nyomában a fű lelapul, titeket megcsap a szele, és gázol át az öregen, majd foszlik szét a falusiak előtt. Az öreget kodostúl hanyatt löki a jelenség, és megszakad a játéka. A párbaj ezzel eldőlt. A két fél pár másodpercig csak levegőért kapkod - mindketten leizzadtak, kimerültek. Az öreg feltápászkodik, majd meghajol a fiatal mester előtt:
-Meghajlok tudásod előtt, ifjú uram! A hagyományok megkívánják, hogy az öreg mesteri címmel együtt a pecsétet is átruházzam. Akaszt le a nyakából egy vékony aranyláncon függő arany medalliont, és nyújtja át a leplezetlenül vigyorgó ifjú nemesnek.
-Meg kell jegyeznem, még soha nem láttam kodo mesternél ilyen arkánumot. De most pihennem kell - nem mindennapi küzdelem volt.
Ezzel elindul a fogadó pagodája fele. A falusiak némán utat nyitnak neki, majd ok is visszaszállingóznak. Az ifjú kodo mester is visszatér, és immár csak ő szolgáltatja a talp alá valót, és folytatódik a mulatság. A helyiek között immár ez a fő téma, egymást licitálva beszélik meg az eseményeket - a fiatal mester csak mosolyog. Zev úrfi az egyik sarokban flörtölget a felszolgáló lánnyal - lehet, hogy még ma célt ér?
Késő éjjelig tart a mulatság, majd a fáradt népek lassan hazamennek, vagy elalszanak egy-egy csendesebb sarokban.
//Lan és Quirrín: egyikőtök sem ismer olyan kodo művészeket, akik a zenéjük segítségével mágiát tudnának formálni, de ezek szerint létezik pár ilyen félig-meddig illegális iskola. Az erők síkján látszódott, hogy a két mester kiterjesztette auráját, és valamilyen diszciplína? (defensis eredetű lehet) segítségével láthatóvá tették a falusiak számára a megszülető varázslatokat és ellenlépéseket.//
Írta: Dierol - 2022. Március 17. 20:04:24
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: párbeszéd,
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
/OFF mivel szeretném kitisztázni a helyzetet Zev úrfival (és főképp a Mesélővel) ezért most első körben csak egy rövidet írnék csak a párbeszédre, ha jön rá válasz akkor lépnék tovább a kodo-párbaj felé OFF/
Az úrfi aggódása akár még jogos is lehetne, ám pont, hogy nemesi előjogaiból fakadó szokásjogról feledkezik meg számára annyira természetes ez, mint a lélegzés, így ha valami akadályoztatja akkor a meglepetéstől fuldokolni kezd. Tisztelettudóan meghajlok felé és csak utána válaszolok.
- Uram Chianwa nagyúr a szokásjog alapján élni kívánt az első éjszaka jogával, ám utána a szokásjogot semmibe véve két és fél arqu-t akart megfizettetni veled, ezt akár sértésnek is vehetjük mivel kapzsiságával anyagi kárt próbált neked okozni.
A szokásjog kimondja „A nemesen születettek mentesek a rév és híd díj fizetése alól, kíséretük pedig jelképes összeget köteles fizetni.” – citálom a császári udvar szokásjogát – Ennek fényében uram személyednek fizetned sem kellet volna és ha nagyon szigorúan nézzük a jelképes összeg fejenként egy khíl azaz öt khílt kellet volna pusztán csak fizetnünk a kíséretedért Vanina lovával együtt.
A külhoni díjszabás csak a nemtelnül született menlevéllel rendelkező utazókra és kereskedőkre vonatkozik ám mi nem azok vagyunk meglátásom szerint, ám Chianwa nagyúr a külhoni díjnál is arcátlanul magas határt húzott lehet, hogy nem ártana egy királyi kincstárnoki revizori felülvizsgálat a bevételeinek mit előjogként gyakorol. – hajtom meg a fejem apró gonosz mosoly kíséretében – Távol álljon tőlem, hogy bármivel is meggyanúsítsam Chianwa nagyurat.
Türelmesen várom az úrfi válaszát.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Március 17. 20:09:59
Nem veszem fel uram bosszankodását. Megérteni sem igyekszem, miféle litániát ereszt meg Lan felé. Ha majd a rám vonatkozó részekre kerül a sor, úgy is tudtomra adják parancs formájában. Döntéseit, hacsak nem elveimmel igen ellenkező, úgy is el fogom fogadni és aszerint fogok cselekedni.
Így nem kérdezem meg egyiküket sem, miről folyik a szó, karba fonom kezemet, komoran tekintek a világra.
Medrébe lassan visszatérő folyó vagyok én, nem lendülök oly könnyen és úgy túl az eseményeken, mint ahogy a helyi lakosság. Kedvem már nem lesz ugyan olyan, mint a nemesúr érkezte előtt.
Népem mogorvasága legendás, más népek szülöttei közhelyeket is építettek már belőle. Hát most itt a lehetőség, hogy az itteniek is belekóstoljanak ebbe, amikor a nők körém gyűlnek faggatózni. Se türelmem, se kedvem a csacsogáshoz.
Megvonom a vállam kérdésükre, mit tesz most uram, amikor pedig Zevran úr szóval is kinyilatkoztatja, nem hál együtt az ifjúasszonnyal, csak ennyit morranok:
- Hallottátok, la!
Ők visszatalálnak a mulatás fonalára, én még nem. Félrevonulva járkálok fel s alá a tó partján. Dühít még a modor, ahogy ez a ficsúr bánt velünk és ahogy előadta magát, de ugyan annyira forognak gondolataim magam körül is.
Hogy kerülhettem olyan mélyre saját lebecsülésemben, hogy képes voltam miatta felajánlani azt, amit eddig oly becsben tartottam s vígabb napjaimon más sorsot szántam neki? Hogy kerülhettem így rossz gondolataim hatása alá? Sose lenne szabad így elhagynom magam és ennyire megmártóznom a keserűségben!
<Talán az ital tette lehetővé. Jó lecke volt, soha többé ne igyak.>
Időbe telik, mire újra szemlélődő része leszek a násznépnek. Az is, míg a sok ajánlkozás közül párra igen mondok. Ám ha olyat kapok ki, akiben hamis bátorságot szított az ital és tiszteletlen mozdulatokra ragadtatja magát, az megismerheti a tenyerem: csengő nyakleves, csípős pofon, szemtelenebbnél gyomorszájon vágás a jutalma és faképnél hagyás. Összeverni azért csak nem fogom, az öklöm még eltörné az orrát és lilára színezné szeme alját.
Eztán felhagyok a tánccal, egyre áznak el a férfiak, nincs értelme így neki. Ha erényem könnyelmű elvesztegetése vezérelne, itt lenne a kínálkozó alkalom, de tapogatásaik ellenkező hatást érnek el, pláne a közelmúlt eseményei után. Nem kedvet hoz a bujálkodáshoz, hanem nemtetszést, undort növeszt. Ez nincs a szám íze szerint és kész.
Inkább leülök oda, ahol a két szellemnéző van, s fogyasztok velük gyümölcslevet, húzok magam elé ételt és elfalatozgatok, s ha érdekes esik köztük meg a helyiek között, akkor fülelek, én magam viszont szótlan maradok.
Kérdésem, amit mindkettőjükhöz érlelek, hízik még bennem. Majd holnap, akkor lesz a napja, felteszem. Még megvárom, miként esik a révész dolga, és mit tesznek, avagy nem tesznek ők, és akkor tálalom.
Fél szemem Zevran úron. Ha a copfos kutyafi el is húzta irháját, nem árt résen lennem. Talált már kedvére való fehérszemélyt, hadd szórakozzon. Attól még jó tudnom, hol lelem, ha a szükség úgy hozza.
Mélyül az éjszaka, és majdnem kimegy a fejemből, más miatt is vagyunk még talpon, ahelyett, hogy aludnánk. Párbaj van kilátásban, zenés fajta. A magam részéről ez nem tart akkora érdeklődésre, valahogy nehezen tudom elképzelni, két muzsikus mit ért párbaj alatt. Még ha fémmel állnának szembe egymással, az már valami, de hangszerrel? Kétkedő a hozzáállásom. Szellemnézőknek való mulatság ez, s egyéb, finomabb népeknek. Én a keményebb próbákat szeretem.
A dolog csak akkor változik meg bennem – ekkor kezd el bűzleni…-, amikor hallom feltételeiket. Ugyan két muzsikos gajdolásában mért eshetne baja a hallgatóknak? Félre billentem fejemet, homlokomat ráncolom. Most akkor mégis vérre menő párbaj lesz? Kiderül, hangszereik titkon pengét rejtenek?
Áttelepülnek a tó partjára, hol korábban én masíroztam nyugtalanul. Nagy bennem az értetlenség, mert kényelmesen leülnek és jelét se látom annak, hogy lesz ebből veszélyesnek tartott vívás.
Hangok terülnek szét körülöttünk, és lassan megértem, miben rejlik a dolog veszélye. Erő itatja át a hangokat, s kövem ezt ékesen jelzi. Zenész szellemnézők? Más se hiányzik nekem! Egy lépést önkéntelenül hátrálok, és a hatás ellen szegülök. Engem aztán nem kevernek bele semmiféle fülön át jövő bódulatba!
De bonyolítanak ezen, látomásokat szabadítanak a rétre, állatok formájában. Felkapom a fejem, mint egy paripa, még az orrlukam is kitágul. Hol egyik hol másik muzsikusra pillantok, alig várom, eme nyugtalanító előadás lezáruljon. Ebben csak a szellemnézők és az elkábított falusiak, ritkaságra vágyó uraságok lelhetik örömüket! Szemrehányó pillantást vetek a társaságomban lévő két szellemnézőre. De kifacsart ízlése lehet annak, aki szereti az ilyesmit és az élet egyszerű ajándékai már nem okoznak neki örömet!
Nagyon benne járunk már az éjben – és uram is hamarosan a szolgálólányban…-, megtelepszik vállamon a fáradtság, akár az a bagoly, mi elsuhant a zenészek között. Sok a szúnyog, rühellem e dögöket, húzhatom a fejemre majd a takaróm, ha nem akarom, reggelre ragyásan keljek. Körbetekintek, hol hajthatnám álomra fejemet, ahol senki sem zavar meg otromba szándékkal.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Március 17. 20:12:57
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, falu
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: párbeszéd,
Résztvevők: Lan Ro-Ryen
__________________________________________________
Zev úrfi egy kis ideig gondolkozik, majd gonosz mosollyal válaszol. Feltehetőleg örömmel bosszant egy kicsit.
-Igaz, Lan, igaz. De ha már itt tartunk, nézzük meg a kiskapukat, mert azzal általában bőviben vagyunk. Kicsit most magunk ellen beszélek. Ez a felállás addig igaz, amíg a császári vagy királyi udvar tartja rendben az utakat. Mihelyt saját kezelésű útról van szó, melynek adóztatási jogát megszereztem vagy az út építésével, vagy uralkodói kegyből, a vámot és alanyát én állapítom meg tisztes keretek között. Az hogy mi a tisztességes, nincs leírva ::)... Ugyanis kérdés, hogy adott területen milyen erőforrásokat igényel az út állapotának megőrzése, és milyen plusz szolgáltatást, mint például őrjáratot biztosítok hozzá, ami szintén viszi a pénzt, és beépíthetek a vámba.
Elgondolkozva simogatja az állát.
-Az eddig azért látszott, hogy idefele az utat nem a Napcsászár tartja karban, és joggal gondolhattuk azt, hogy a rév túlpartján is hasonló állapotok uralkodnak. Például Abÿrnossban az egyik családi birtokon van magas díjú vámszedés elijesztendő a kíváncsi népeket - szép summát lehet leakasztani a makacs utazókról ;) Ami meg a nemesek adóztatását illeti: területről kitiltani elég bajos a nemességet. A kolostorok, családi palazzok válogathatják meg, hogy kit engednek a falaik közé, illetőleg a Kanton. A többi helyen viszont nincs ilyen előjog - de elrémítő környezettel, vagy útadókkal - ha van rá mód és jog - távol tartható a kíváncsiak jó része. Persze, egy felülvizsgálat nem árthat, hogy miért is próbálja meg távol tartani birtokától a nemességet. Van valami rejtegetni valója esetleg? ;D
Írta: Dierol - 2022. Március 17. 20:16:14
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: párbeszéd,
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Zev úrfi nekiáll furfangoskodni, mosolyom nem palástolom hiába no a vér nem válik vízzé, bár önmagához képest túlzottan is óvatoskodó ahhoz képest, hogy a Smaragd szigeten majdnem felkoncolták az elégedetlenkedő jobbágyokat. Természetesen pont fordítva látja a dolgokat mint én a mikrovilágból tekint kifelé, míg én a hegy tetejéről pillantok a völgybe.
- Uram a Napcsászár birodalmában vagyunk és bár a császári tartományok vagy nevezzük őket királyságoknak rendelkeznek nem kevés szuverenitással és saját törvényekkel, ha arról van szó törvényeik felett a császári törvények állnak.
Az út megadótatását Chianwa nagyúr előjogként a tartomány királyától kapta ám a király magától a Napcsászártól kapta kormányzási jogát. Az hogy Chianwa nagyúr nem ismeri a császári szabályozást és törvényeket az rév és híd díjak kapcsán még nem mentesít azok betartása alól. Bölcs atyád nem véletlenül téged küldött erre az útra így te mindenütt ingyen haladhatsz az utakon, míg a kíséretednek pusztán jelképes díjat kell fizetnie, mivel nem kereskedelmi ügyben jársz el és portékát sem szállítunk.
Szerintem most van az a pont amikor nem szabad meginognunk, holnap magabiztosságunk teljes tudatában kell fellépjünk a nemesek és nemesi kíséretek megsarcolása ellen és ha kell tudatosítani kell Chianwa nagyúrban, hogy akár királyi kincstárnoki revizort is hívunk rá ha továbbra is enged a kevélységének és mohóságának.
Tisztelettel jelzem uram holnap elsősorban a Shin Császári rendjének a Kristálypalota követe leszek és csak másodsorban a mentised.
Mondandóm végeztével meghajlok felé, remélem határozottsága most már erős szárba szökkent, ha van még mondandója azt meghallgatom, bár már szerintem minden lényegest átbeszéltünk.
Az est további részében, visszafogottan csipegetek és elmerülök az egyszerű emberek örömében szinte megfürdök önfeledt kisugárzásukban. A kodó párbaj már annál érdekesebb és lenyűgöző, fürkész tekintettel figyelem a jelenséget, sőt hagyom, hogy az érzések és hangulatok, ha tompán is de átszivárogjanak aurámon, nagy meglepetésemre az nemes ifjú győzedelmeskedik az öreg mester felett. A „pecsétet” azért tüzetesebben szemrevételezem kíváncsiságomnak köszönhetően.
Mielőtt az öreg mester visszavonulna a fogadó pagodájába udvariasan feltartoztatom.
- Tiszteletre méltó mester esetleg véletlenül nem tudod, hogy Chianwa nagyúr miért szab ilyen csillagásztati árakat ki az idegen utazókra ?
Türelmesen várom a válaszát.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Március 17. 20:17:53
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, falu
Időpont: tavaszutó, éjjel
Esemény: párbeszéd,
Résztvevők: Lan Ro-Ryen
__________________________________________________
A medalliont nézegetve az erők síkján méretei ellenére az ajándék és alkotás rúnáit véled felfedezni rajta.
...
Az öreg, míg a pagodába tart megszólítod egy pillanatra. Fáradtan rád néz, arcán a ráncok most még mélyebbek, öregebbnek tűnik.
-Itt jó az út. Jó a biztonság ezen a szigeten. Ha folytatod utad, látni fogod a különbséget - hosszú hajú útonállók keserítik az utazók életét, és általában nyomor van. Egy dekáddal ezelőtt ez a hely sem volt más. Mióta Chianwa nagyúr van hatalmon, úgy nézem sokat javult a helyiek élete - pénz áramlik hozzájuk, felpezsdült a kereskedelem. A vám nem vonatkozik a kereskedőkre - ők ingyen utazhatnak és szállnak meg egy napot a fogadóban- amit örömmel ki is használnak. Az idegen utazókat itt nem kedvelik - régebben jó részük az útonállók és a kémeik közül került ki. Ha megbocsátasz, folytatnám utam, mert nagyon elfáradtam.
Szól, majd folytatja tovább az útját a fogadó fele.
Írta: Dierol - 2022. Március 17. 20:21:14
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutás-Votar, útközben
Időpont: tavaszutó
Esemény: a révész, Kodo-párbaj
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Érdekes szavak hagyják el a fruska ajkait. Ha jól értettem, ő lenne a helyi úr lánya? Vajon mit fog tenni a tények ismeretében? Az az érzésem, holnap nem fogunk unatkozni. Főképp Anartÿss úrfi és Lan. Úgy döntök, hallgatok az itt történtekről, és kíváncsian várom, másnap miképp szabadul meg a hazugságok és dölyfösség saját maga által szőtt hálójából. Jó lecke lesz ez neki. Talán. Miután tisztázódott a helyzet elbeszélgetnék vele arról, hogy érzi magát, és mi a helye a világban. Aztán meglátjuk. Mindenesetre bízom benne, holnap nem kell majd beavatkoznom a nemesi kötélhúzásba, és a helyzet anélkül is tisztázódik. Ám addig még hátra van a Kodo párbaj. Szó nélkül meghajolok a révész felé, és a falu felé veszem az irányt.
Még éppen időben érkeztem, arra is van idom, hogy helyet keressek magamnak. Lan mellé telepszem, onnan figyelem a párbaj alakulását. Erre érdemes volt várni! A hangszer párbaj a szemünk előtt alakult át az aurák és az erők viadalává. Ráadásul rendkívül látványos formában. Aki egy kicsi rálátással is rendelkezik az erők síkjára, annak azonnal feltűnhetett, hogy a látvány és a hangok mögött komoly küzdelem folyik. A többi puszta eszköz, amit eltérőképpen használ az öreg mester és az ifjú nemes. A hangulatok varázsa engem is magával ragad, és nem zárom ki őket.
Az elhúzódó küzdelemben végül az ifjú kerekedett fölül. Közben a hangulat hamar visszatért a korábbi kerékvágásba, szívesen válaszolok az otthonomról faggató helyieknek. Közben szememmel a társaság többi tagját fürkészem: az ifjú úr máris visszatért a régi kerékvágásba, és a fehérnépet hajkurássza, Vanina azonban a megszokott magabiztossága nélkül látható. Először arra gondoltam megszólítom, de jobb, ha ezt holnapra hagyjuk, mikor lecsillapodtak és határozottabb formát öntöttek a tapasztaltak. Azt azonban nem hagynám ki, hogy az újdonsült kodo mesterrel váltsak néhány szót. A mulatság végeztével kezdeményezek egy rövid párbeszédet, amennyiben egyedül találom. Abrínul igyekszem megszólítani.
- Tisztelet nemes úr. Remélem enged beszéd.
…
- Én Quirrín Shírren. Nem hall még erőket zenével hív. Szabad tudni hol tanul?
A számomra szokatlan meleg arra ösztönöz, hogy az estét a tó partján töltsem. Rövid meditáció után leterítem utazóköpenyem, és fejem vászonzsákomra hajtom.
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2022. Március 17. 20:24:45
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, hajnal - délelőtt
Esemény: a révész problémája
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Meghajlok az öreg mester felé és a köszönet és élet jelét rajzolom a levegőbe, majd lassan elsétálok az éjszakába.
<Hát erről van szó Chianwa nagyúr az egyszerű utazókat és nemeseket próbálja megsarcolni, míg a kereskedők szabadon mozoghatnak. Így élénkíti a gazdaságot, ám nem hinném, hogy a többi embernek kéne megfizetnie a kereskedők díjait és ez a szokásjogokkal éles ellentétben van. A közösségre hivatkozik miközben a többséget sarcolja a kissesség javára. Ej-ej Chianwa nagyúr csúszós kis kátyúba keveredtél…>
Elégedetten hajtom álomra a fejemet, miközben a hajnali kakasszót mint ébredés hangját bevésem az elmémbe egy rövid meditációval.
Hajnalba friss hideg vízben lemosakodom, majd lágy elmenyugtató formagyakorlatokat végzek a kelő nap fényében, mikor végeztem ismét átdörzsölöm a testem egy hideg vizes gyolccsal. Utazó zsákom mélyéről előveszem kolostorom hagyományos ruházatát azt akarom, hogy a nemesben és kíséretében tudatosuljon a Császári Shin rendjének képviselőjével állnak szemben. Komótosan felöltözöm hagyom, hogy a hímzett sárkányszárny motívum szétterüljön a hátamon, felcsatolom alkarvédőimet a széles selyemövbe tűzöm a quilleket, végezetül magamhoz veszem a sárkánykardokat. Megvárom a többiek ébredését uram felé szótlanul meghajlok, majd lassú sétával elindulok a révész háza felé.
A háznál öt lépésre letelepszem az ajtónak háttal, a lábamra fektetem a kardokat miközben meditációs pózban várom a nemest és kíséretét vagy legalább Chianwa nagyúr vérebeit. Jelenleg kizárom a tudatomból mind az úrfit, mind utazótársaimat a jelenlegi helyzetet én alakítottam ki így nekem is kell vele megbirkózni, hiszen én vagyok a gyengék menedéke ha bűnösök, ha ártatlanok. A menedék nem tesz különbséget a gyengék között csak oltalmat biztosít.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Március 17. 20:27:54
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutás-Votar, útközben
Időpont: tavaszutó, késő éjjel
Esemény: ébredés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Nem kell senkinek sem hálóhelyet keresgélnie: a fogadós mindenki rendelkezésére bocsát egy-egy kicsi, de tiszta szobát, hogy kipihenhessétek a nap fáradalmait. Miközben a kulcsot adja át, biztosít titeket, hogy az ünnepre és Zev úrfi nagylelkűségére való tekintettel a vendégeinek tekint titeket. A szoba természetesen mindenkinek rendelkezésére áll.
Vanina körbenézve a szobában egy dologra figyel fel: mint puha géz, lágy, laza szövésű függöny van az ablak előtt. A kinti világot furcsa-elmosódottá teszi, de a különféle vérszívókat kint tartva a levegőt beengedi. A szoba többi berendezése is egyszerű; egy nádból font láda, rajta apró papírlámpással, és egy vastag gyékényszőnyeg ágy helyett.
....
Quirrín megszólítja a fiatal mestert. Amaz engedélyezőleg int kezével, majd válaszol:
-Ott tanultam, ahol a többi tanítvány :D Shianzo nagymestertől, a Lángoló szívek útját. Valóban ritka az, ki birtokolja a titkos tudást. Mindössze maroknyi kiválasztott tudja csak megidézni az erőket - a mesterek mesterei. ;)
...
Zev úrfi is félrevonul valahova a szolgálólánnyal.
...
Lan is elégedetten pihen le másnapra.
-----------
Vanina halk, kopogásra ébred. (abrín)
-Úrnő, úrnő!
Ahogy kinyitod az ajtót, a szolgálóleányt látod meg, kissé megszeppent arccal áll előtted, amiért éjnek idején zavarni merészelt. Gyorsan meg is hajol, majd megkérdi:
-Zev..ran úrfi visszatért szobába? Mert fertályóra mondta azt, menni árnyas szék, de nem jönni vissza... megnézni, de ott nincs senki. Talán meggodol maga, mit tud?
Kérdezi egy szuszra. Szó se róla, nem lehet hozzászokva, hogy a vendégek "elmeneküljenek" előle - kifejezetten csinos. De hát Zevran úrfi esetében ki tudja? Még jó, hogy nem tartozol a fogadók szolgái közé, mert akkor már szintre biztos, hogy az úr ágyában "teljesítenél" szolgálatot...
Lan és Quírrin (ha nem a parton alszik) Vanina felől furcsa neszezésre ébred. Nocsak, a hölgy éjjeli vendéget fogad? :o Aztán felsejlik, hogy Vaninától ez a mentalitás bizony elég mesze áll...
----
Az úr bizony diszkrét kopogásra nem válaszol, sőt a hangosabb dörömbölésre sem... Nagy nehezen hoznak pótkulcsot - a szoba üres, csak Zev úrfi felszerelése van a ládában. (fegyvere viszont hiányzik) Vajon merre kószálhat éjnek évadján, mikor egy készséges szolgálóleány vár rá?
Írta: Dierol - 2022. Március 20. 19:00:51
Lassan kezdem megszokni, itt a kíséretet is személyenként külön szállásolják el, nemre való tekintetre. El fogok így puhulni.
A különös szövésű függöny hasznosnak bizonyul a szúnyogokkal szemben, ez jó hír. Elfáradtam, sok minden esett most, benne járunk az éjben, kell a pihenés. Talán holnap összeszedettebb leszek... Kézhez közel fegyverrel ledőlök aludni a lámpás elfújását követően.
Pihenésem nem tart soká. Kint még sötét van, amikor kopogást hallok. Összevonom szemöldököm, kipattanok az ágyból - ingben-gatyában hevertem le, nem kell nagyon magamra kapkodnom semmit, kezemben fegyverrel feltépem az ajtót.
- Mi az? - vakkantom a kérdést és végigmérem a lányt. Ez nem az, akinek uram a szelet csapta? Kenyéradóm holléte felől érdeklődik. Hümmentek kurtán a kérdésére, rossztól kérdezi, vajon faképnél hagyták, mert valamit rosszul csinált, vagy más egyéb miatt hagyják parlagon.
A lábamon nincs csizma, de nem is kell, hogy a szomszédos helyiség ajtajához lépjek és ököllel megverjem fáját:
- Lan! Ébredni! Gyere! - kiáltom,
Sose lehet tudni, kell-e ő is, inkább verjem fel hiába, mintsem később megbánjam, elmulasztottam szólni neki.
Amint csizmám is akad, nem késlekedek vértöltéssel, Zevran ajtajánál termek. Kopogok, semmi. verem az ajtót, akár ha kriptán tenném.
<Rossz hasonlat, félre vele!>
Én rúgnám be az ajtót egy az egyben, de csak megjön a kulcs is. Pedig de szépet rúgtam volna...
feszülten lépek be a helyiségbe, nézem az ablakot, uram holmiját, de a fegyvere hiányzik csak, meg talán a pénze, ha azt is magánál tartja.
<Úgy látszik, legközelebb akkor is mellette kell őrködnöm, ha nőt töm, vagy a dolgát végzi az árnyékszéken! :P Hm, annyi esze volt, pengével ment könnyíteni magán.>
Uram hirtelen elpárolgása nem tetszik. Gyanús. Ő, aki kimulatta magát és nő is akadt a horgára, ugyan mért ment volna máshova, ahelyett, hogy ezt a szolgálót döntögetné szorgosan?
Ha Lan előkeveredett, közlöm vele:
- Zevran úr nincs. Kell megkeres. Lány mond, úr megy... - az árnyékszéket nem tudom abrínul, hát kimondom, amit viszont ki tudok: - szarni és nem jönni vissza, nincs ott ama hely.
Szükségben a finom beszéd aludni tér.
- Kell tud, lány mond igaz vagy nem - teszem hozzá, mert nehogy már ezen csússzunk félre, eleve rossz nyomon indulunk! - Kell őt keres.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Március 20. 19:04:14
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: ébredés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Meghajlok az öreg mester felé és a köszönet és élet jelét rajzolom a levegőbe, majd lassan elsétálok az éjszakába.
<Hát erről van szó Chianwa nagyúr az egyszerű utazókat és nemeseket próbálja megsarcolni, míg a kereskedők szabadon mozoghatnak. Így élénkíti a gazdaságot, ám nem hinném, hogy a többi embernek kéne megfizetnie a kereskedők díjait és ez a szokásjogokkal éles ellentétben van. A közösségre hivatkozik miközben a többséget sarcolja a kisebbség javára. Ej-ej Chianwa nagyúr csúszós kis kátyúba keveredtél…>
Elégedetten hajtom álomra a fejemet, miközben a hajnali kakasszót mint ébredés hangját bevésem az elmémbe egy rövid meditációval.
Nem a hajnal hasadta és kakasszó ébreszt hanem Vanina tört sÿtisie. Kábán kavarognak az ingerek, majd mikor felfogom a helyzetet teljes valójában, nadrágba ugrok és meztelen acélt ragadok a kezembe, majd egy lámpást magamhoz véve elindulok az árnyékszékek felé Vaninaval az oldalamon.
- Induljunk, remélem csak vaklárma és az úrfi elszenderedett odakint. A többi ráér később is… Megjegyeztem a lányt....
Azért elővigyázatosságból jól bevésem a szolgálólány arcvonásait elmémbe ki Vaninat ébresztette sőt tovább is lépek és a Harmadik szememet is rányitom aurájára, az arcok váltózóak ám az aurák nem annyira.
Menet közben morfondírozok, bár elképzelni sem tudom, milyen fáradság szükséges ahhoz, hogy valaki elaludjon a hűvös éjben az árnyékszéken vagy környékén.
Spoiler: megjelenítés
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Március 20. 19:06:39
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel
Esemény: a budi
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Lan Vanina javaslatára jól megjegyzi a szolgálólány arcát, sőt - az erők síkján is vet rá egy pillantást, de a kavargó zavarodottságon kívül nem igazán lát mást. Kissé idegesen elindultok Zev úrfi keresésére. Lámpásaitok ugráló fénykörében a fogadó földszintje úgy néz ki, mintha fosztogatás után értetek volna ide. Hihetetlen felfordulás van. Tucatnyi test hever a legkülönfélébb helyen; padokon, asztalok alatt, sarkokban, a földön alszanak. A képet a szerteszét hagyott üres, és félig teli tálak, evőeszközök, kupák árnyalják tovább. Óvatosan kell haladnotok, nehogy valakire vagy valamire rálépjetek.
Kint a kellemesen langyos nyár eleji éjben folytatjátok az utatokat. A levegőt tücsökciripelés, békabrekegés, és éhes szúnyogok hordái töltik meg, utóbbiakat a lámpások fénye vonzza. Félúton a budi fele, a tó partján valaki fekszik a fűben. Közelítvén hozzá a lábánál fekvő kotorékeb felkapja a fejét, és barátságosan csóválja a farkát. Közelebb lépve a kutya felugrik, és messzebb szalad, onnan figyel titeket. Látjátok, hogy a kutya alvótársa nem más volt, mint Quirrín.
Az utat folytatva megcsap titeket a budi "illata", majd kibontakozik a sötétből. Az árnyékszék egy jókora fűzfa lombjai alatt terpeszkedik. Patinás, faragott deszkáiból ítélve jó néhány éve állhat itt. A torlódások elkerülése végett három vendég számára alakítottak ki külön-külön fogadó-helyiséget. Alaposan körbenéztek - még a pöcegödörbe is bekukkantotok, de nem találtok semmi érdemlegeset.
Írta: Dierol - 2022. Március 20. 19:10:04
A násznép nagyon kidőlt. Az is csoda, nem napfelkeltéig mulattak. Vagy ne keverjem a mocsári népet a nagyvilági népekkel?
Feszült vagyok, bármennyire is álmos voltam korábban, a tény, uramnak híja van, kimossa a fáradtságot a szememből. Nem esem pánikba, de végére akarok járni a dolognak.
Sajnos az ágymelegítőnek tervezett lányon kívül más épkézláb, viszonylag józan, szemtanúnak használható egyén sehol a vidéken. Magunkra vagyunk utalva.
Odakinn rajzik a vérszívó had lámpásunk körül, keveset hessintek.
Elsőre azt hiszem, Quirrín is a részeg álmot alvók népes táborát gyarapítja. Formára teljesen olyan egy alvó szerzetes a lakodalom után, mint ők. Partnere is akadt, igaz másféle és más indokból, mint majdnem Zevran úrnak: egy eb. Remélem, ha eljön a reggel és magyarázatot találunk urunk távollétére - és hőn remélve előkerül! -, az újra hozzánk csapódó Quirrín nem lett bolhákkal gazdagabb...
Mivel ő nem szerves része hármasunknak, meg sem fordul a fejemben, felébresszem. Ő nem tartozik az Anartÿss ház emberei közé, saját döntésén múlik, velünk tart és nem magányosan rója az utakat. Nem kötelessége részt vállalni ügyeinkből. Ha viszont Lan úgy ítéli, igénybe kell venni képességeit - aminek semminemű jelét nem láttam eddig a különös mozdulatokon kívül -, tőlem keltheti.
<Ugyan, büszke népség a szellemnéző a maga tudományára. Aligha hiszem, hajlamosak a fajtájukkal közösködni, hacsak nem nagy vészben járnak. Hm... Zevran úr eltűnése, már ha arra jutunk, szerintem kimeríti a nagy vész fogalmát...>
A budik azt teszik, amikhez a legjobban értenek: szaglanak. Nagy a sötét, egyikben sem leljük meg a nemesünket, se rajta, se benne, se körülötte. Éjjel nyomot keresni esztelenség. Gondterhelten állok meg, államat simogatom. Félrehajtott fejjel ránézek a kutyára.
- Bárcsak volna van az eb tanult eb! Adni neki Zevran úr ruha, talál szag és tud keres állat az embert! - sóhajtok fel, mert erre kevés az esély.
Hirtelenjében egyáltalán nem érdekel, mi lesz holnap délben. A fontossági sorrend élére került urunk megtalálása a részemről. Kérdőn tekintek Lan úrra, fogalmam sincs, amit kérdezek, abban mennyi a butaság, nem ismerem az általa látható világ természetét:
- Szellem-világ tud mutatni mi urunk nyoma?
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Április 15. 18:11:33
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel
Esemény: árnyékszék
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Lámpások bizonytalan fénye mellet haladunk az árnyékszékek felé, a mulatság nyomai egy darabig elkísérnek bennünket, utána békés tisztás következik hol Shírren húzza elégedetten a lóbőrt a hűvös éjszakában, kicsit mulatságos a társasága egy jóindulatú falusi eb ki farkcsóválva fogadja érkezésünket. Az árnyékszékek jelenlétét kipárolgásuk előbb elárulja mint ahogy kibontakoznának a sötétből, természetesen sehol senki az úrfinak hűlt helye, aggodalmam tovább fokozódik, ám szerencsére Vanina egyszerű és praktikus megközelítése észhez térít. Megkönnyebbülten fordulok felé.
- Az eb nem tanult de nagyon rövid idő alatt azzá fog válni…. A szellemvilágban sajnos nyoma sincsen az úrfinak… Menjünk vissza az ebért.
Határozottan indulok vissza Shírrenhez és alkalmi hálótársához. A tisztáson összeszedem minden tudásom, most nem hibázhatok ez az egyetlen esélyünk jelenleg, hogy Zev úrfi hűlő nyomára akadjunk. Erős koncentrálás mellet kapcsolódok rá az Erők síkjára és lassan lágy mozdulatokkal idézem meg a varázst, mélyem legmélyére nyúlva az arany ösvényt követve, mikor érzem a varázs születését lágyan az aurámhoz olvasztom (fenntartom) . Amikor már biztosan érzem és uralom varázsomat, tenyereim közé terelem és egy lágy simítással átadom a jóindulatú ebnek, a csatornát nyitva tartom, hogy utólag is képes legyek apró változásokat eszközölni rajta valamint, hogy az eb benyomásai is eljussanak hozzám. Szellemkezemmel mint pórázzal lágyan követem és engedem az ebet, miközben emlékeibe kutatok, hátha felébredt, mikor Zev úrfi áthaladt a tisztáson. Amint megleltem az úrfi emlékét és a hozzá kapcsolódó benyomásokat vissza sugárzom a kutyusnak <keresd, keresd, keresd> kéréssel, remélem a farokcsóválós kis kedvenc hallgatni fog rám és elvezet az úton min az úrfi járt.
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Április 15. 18:14:05
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel
Esemény: a kutya
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Visszasétálva Quirrínhez, a kutya ismét felkapja a fejét, és fark-csóválva, de tisztes távolságra szalad - szép dolog a barátság, de biztos ami biztos alapon. A lámpások fénykörében Lan lágy mozdulatokkal kezdi szőni a varázst. Nem sokra rá hol meleg, hol hideg fuvallatok simogatják Vanina arcát, és a langy fuvallatok hatására a talizmán köve is kézmeleggé válik, de leginkább az az érzés foglalja le, mintha homlokán mászna valami - bár odanyúlva semmit nem talál. Ezt eddig néhányszor tapasztalta csak, és minden esetben komolyabb szellemnéző praktikák helyszínén történt. Az eb is megérzi, hogy valami történik. Farkát maga alá húzva lapul le a földre, és vinnyogni kezd. Quirrin is felriad - a kutya vinnyogása és az erők síkjának kavargása szétszakítja az álmok békés folyását...
A mágia létrejött, és Lan saját erejéből táplálja. A rettegő ebhez lépve megsimogatja, mely erre maga alá vizel, majd megnyugszik. Az emlékeiben kutatva kétszer is felleli Zev úrfit.
Első alkalommal az idegen (Zev úrfi) tart a jelölőfához. Másodjára is ő zavarja meg a szendergést. A tóparton szalad izgatottan egy mozgó bokorhoz, és ugrik bele. Közben értelmetlenül zajong, mint ahogy a falkája többi tagja szokott...
A kutyus eliramodik egy bokorhoz, majd elkezd szaglászni. Némi keresgélés után elindul, és hamarosan az egyik gyalogösvényen halad. Lan körül a szúnyogok furcsán kavarognak. Ha valamelyik közel kerül, beleolvad sorstársai tömegébe, melyek a körülötte örvénylő levegő csapdájába estek. Örömötök nem tart sokáig - nem sokra rá lefordul, és a mocsár fele veszi útját. Egyre láposabb területeken haladtok. Vaninának feltűnik, hogy itt-ott két lábnyom van. Egy csizmás, és egy mezítlábas: jóval kisebb. Vagy gyereké, vagy nőé lehet. Aztán a nyomok egy jókora vízfelülethez vezetnek. Pár lépésig még látszanak a víz alatt néhány ujjnyira, de beljebb a zavaros víz teljesen eltakarja őket. A kutya megtorpan, és ahogy elveszti a nyomot, felnéz Lanra - mintegy most hogyan tovább?
Írta: Dierol - 2022. Április 15. 18:18:06
Az árnyékszéknél ugyan az a tanácstalanság ül ki Lan arcára, ami engem is emészt. Urunk sehol és ettől kezdődő gyomoridegem támad. Addig le nem hunyom a szemem, amíg meg nem lelem, vagy épkézláb nyomot nem találunk arra nézvést, merre folytassuk a keresését.
Rossz érzéseimmel együtt felkavarodik az elbeszélés bennem, amit Zevran úr megosztott velem. Az a furcsa jóslat, amit egy idegen mondott nekik s ami miatt óvatosan választják meg útvonalukat, kilétük felfedését! Talán az ért most utol bennünket és most fejti ki hatását?
De ki képes ilyesmire és főképp mért?
Sötét gondolatok közül ragad ki a mentis hangja. Ötletet adhattam neki a kutyán való sóhajtozásommal, mert az eb közelében kezd el ügyködni. Érdekes, most semmi bajom azzal, szellemnéző. Ha Zevran úr érdekében egy ilyennel kell együttműködnöm, ám legyen.
Árgus szemekkel figyelem, mit művel és mit reagál arra a kutya. Időközben Quirrín szemei is felnyílnak. Ha kérdezni fog, a válaszadást áttolom Lanra.
Hőhullám érint meg, megborzongok. A kövem megint azt csinálja. Roppant nyugtalanító! Aztán a mászó érzet! odakapok, megvakarom a helyet, ahol érzem, hátha attól elmúlik, odébb is állok Lantól. Nehogy a végén én is kapjak abból, amit az ebnek szánt! Szerencsétlen nem nagyon élvezi a mágiát, együtt érzek vele. Kíváncsi vagyok, vajon tudják-e a szellemnézők, mit érez a megbűvölt, hogyan éli meg, hatnak rá.
Ha úgy látom, végez, megjegyzem:
- Ez volt rossz érzés. Képzelet bogár mász volt én fej bor. És én kő is lett meleg amikor te csinál varázslat. Ez a kő lesz új. Tegnapokban nem csinál én kő ilyen, ma napokban igen. Ez az új szokása van én kő zavar. Te tudod mondani mért van így?
A kutya engedelmessé válik, nyomra lel. Életem leggyorsabb kutyaidomítását láttam. Na ugye, hogy tudnak ezek akarattal játszani!
A szúnyogok is megbolondultak a szellemnézőtől. Hm, ha máskor szabad ég alatt alszunk, nem is lenne rossz megkérni arra Lant, űzze el a rovarokat egy legyintéssel hajnalig...
Puhább talajú környékre visz minket, hirtelen támadt reményem lelohad. Rossz érzések környékeznek meg. A nyomokat felfedezve megtorpanok, lehajolok hozzájuk.
- Nyomláb. Csizma és nem hord cipő. Kis láb nő vagy gyerek volt - dünnyögöm.
A tóhoz érve minden reményem elillan. Ajkam összepréselem, bokáig belegázolok a vízbe, úgy meresztem szemem a víztükör felé, mintha abból válaszok buggyanhatnának elő.
Ugye nem bűvölték el uramat, hogy kábán belemeneteljen a tóba meghalni?! Legalább ha csónak nyomát látnám az iszapban, hogy emberekkel van, életben! A rémülettől tágra nyílt szemmel fúrom tekintetem a sötétbe, nem bukkan-e fel a vízen uram fehér ingje, megerősítve a legrosszabb feltételezést...
De mi van - csillan fel bennem az élet reménye, ha oly furcsa gúnyában is -, ha a vidék bokrai, ligetei között nem emberi lények csalták el? Nem szellemek, azoknak nyoma sincs, de afféle tündérek is elveszejthették! Urunk esendő, ha a női nemről van szó, de egy lányosabb arcú legény is képes elcsavarnia fejét, nem lett volna nehéz dolguk!
De talán nem kell a lápi tündérekig menni. Bárki emberfia orozta el mellőlünk az urat, azzal jókora gondot csinált nekünk. Oda a nyugalmam, kétségessé vált feladatunk befejezése és belátható közelségbe került az, ezért az Anartÿss ház feje életünket vegye. Hiszen a mi felügyeletünk alatt veszett nyoma a fiának...
Ez a gondolat kifejezetten rosszulléttel ajándékoz meg. A tehetetlen harag összetalálkozott elszoruló szívemmel, aggodalmaimmal, s úgy állok a tó szélén, mint akit villám sújtott.
Csak jár az agyam, jár, próbálok valami megoldást keresni. Még csak embereket se tudunk felverni, szálljanak vízre, hiszen mind leitták magukat a sárga földig!
Haragomban nagyot kiáltok és rácsapok a vízre.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Április 15. 18:21:26
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel
Esemény: a keresés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Békés álmomba idegenül szüremlik be egy magas, kellemetlen hang, majd egy abszolút oda nem illő érzet teljesen szétrombolja azt. Felébredek. Eltelik néhány pillanat, míg kitisztul a kép. Helyére kerül a hang: egy kutya szűkölése az. Az álomidegen érzet pedig az erők síkjáról ered. Újabb néhány pillanatnak kell eltelnie, hogy az is nyilvánvaló legyen, a kettőnek köze van egymáshoz, sőt az alvóhelyem mellett koncentrációjába mélyedt Lanhoz, és feszülten toporzékoló Vaninához.
Mivel Lan túlzottan elfoglalt, Vanina pedig túlzottan zaklatott ahhoz, hogy válaszoljanak feltett kérdésemre, a dolgok állásából kell következtetnem arra, mi is történt, mit keresnek itt éjnek évadján? Nincs nehéz dolgom: a kutya szaglászásából, majd a fellelt lábnyomok követéséből kitűnik, hogy keresnek valakit. Ha a faluból tűnt volna el valaki, akkor nyilván a környéken mindenhol fáklyák égnének, és a keresők zajai hallatszanának. Vanina sem lenne ily feszült. Szinte toporzékol tehetetlen dühében, még vizet sem kíméli, amiért az elnyelte a nyomokat. Csak egy valakinek az eltűnését jelentheti mindez: Anartÿss úrfiét.
Most már értem Vanina zaklatottságát és Lan erőfeszítéseit, én is hasonlóképp éreznék, ha mesterem jutna hasonló sorsra. Számba veszem lehetőségeim, de hamar rá kell jöjjek, ez a feladat meghaladja jelenlegi képességeim. Sőt, úgy látszik Lanét is, mert bár közeli kapcsolatban áll az úrfival, mégis kénytelen egy harmadik lény segítségét igénybe venni.
Bár ha módomban állna segítenék a nemes felkutatásában, az, hogy nem szólítottak meg eszembe juttatja, hogy én csupán úgy csapódtam az úrfi mellé. Ezért a keresés alatt úgy helyezkedek, hogy ne legyek útjában egyikőjüknek sem.
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2022. Április 15. 18:24:46
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel
Esemény: a kutya, tópart
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Az ebet hirtelen Kormos névre keresztelem magamban, hisz könnyebb egy néven keresztül megfogni az ideáját mintha csak a kutya, ebként gondolnék rá. Vanina szóvá teszi a rituális varázs mellékhatásait most, hogy aurája egyre érzékenyebb a mágiahasználókra.
- Nem a kő csinálja, hanem tenmagad, ahogy egyre csiszoltabbá és érzékenyebbé válik mágikus akaratod…. Csak a tudatod egy kabalára kivetítve hozza érzékszerveid tudatára az Erok Síkjának rezdüléseit…. Mert tevékenységem csak apró rezdülések az Erők Síkján…..
Kormos kitartó „vadász” ám a vízparton Ő is nyomot veszt, miben semmi kivetnivalót nem találok. Mindenkinek megvannak a korlátai még nekünk is. Vanina elkeseredetten gázol bele a vízbe és annak tükrét kémleli a sötétben. Kormos kiszagolt még valakit az úrfi mellet, kinek árulkodó illatát és az úrfiét is emlékezetembe vésem hála varázsom közvetítő erejének, majd Kormos szemével kémlelek körbe. Éjszaka is aktív életet élő vagy ébren lévő élőlényeket keresek, hátha lelek valakit kire áthelyezhetem rögtönzött varázsom. Mielőtt még megtenném a következő lépést, kicsit alattomosan szemügyre veszem kutyaszemmel Shírrent és Vaninát is valamint illatukat és kisugárzásukat is elraktározom az úrfi és éjszakai kísérője mellé. A szemlélődés végeztével tudatommal megpaskolom Kormos fejét egyfajta köszönömként majd útjára engedem az ebet.
- Vanina kérlek gyere ki a vízből….. Oltsuk el a lámpásokat és maradjunk egy kicsit csendben, hátha közelebb merészkednek az éjszaka élőlényei kik esetleg látták az úrfit és éjszakai kísérőjét.
Jó példával járok elől eloltva a nálam lévő lámpást, a varázst továbbra is fenn tartva csendben várakozom, hogy a megriadt ám kíváncsi éjszakai élőlények visszamerészkedjenek, jó lenne bármi vízi halászmadár esetleg egy kígyó, még a halak is jól jönnének.
Ha semmit de semmit nem találunk csak akkor térünk vissza a szállásunkra.
Spoiler: megjelenítés
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Április 18. 15:58:23
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel
Esemény: a múlt, tópart
Résztvevők: Vanina, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
A parton eloltjátok a lámpásokat. A sötét hirtelen szakad rátok, majd szemetek alkalmazkodik, és előbb a környező tárgyak körvonalait, majd a részleteket is lassan felismeritek. A csend ellenben jót tesz a környező élóvilág bátorságának, és a közelben ismét felcsendül a tücskök és békák kórusa. Lan elengedi Kormost, majd finoman áthelyezi arra a hangoskodó békára, amelyik egy lapulevél alól szólogat ki. Az emlékek még frissek, így nem okoz gondot felkutatni a brekkencs rövid emlékezetében. Kormos pedig gyorsan megfordul, és visszakocog az úton.
Közeledő csörtetés késztette arra, hogy elhallgasson. Ketten jöttek, s a második meglehetősen sok zajt csapott. Furcsa nagy alaknak tűnik Zev úrfi, és az a nő, akinek nyomában jár. Bár a fényviszonyok nem ideálisak, a nő nem ismerős Lan számára, és a béka emlékeiből csak egy szót tudott visszaszerezni, amit az úrfi ismételgetett: Shonne... A nő mint aki ezerszer járt már erre, zsombékról zsombékra lépkedett, legfeljebb bokáig süllyedve. Zev úrfi meg a nyomában, de ő még így is mellé lépett időnkét, meg-meg csúszva, térdig cuppanva a mocsaras részen, majd a látómezőn kívülre értek.
A vízparton állva rájöttök, hogy a körülmények nem kedveznek a nyomkövetésnek, és inkább visszatértek a fogadóhoz, hogy felkészüljetek a keresésre. Az ivóban a fogadós próbál meg valamiféle rendet vágni, elég kevés sikerrel. Érkeztetekre, rátok néz, és megkérdi (abrín): -Keresés siker? Mikor megrázzátok a fejeteket, felsóhajt:
-Rég volt, átok legutóbb járni erre... Rajzol egy szellemtagadó jelet a levegőbe. Vanina indulatos tekintetére folytatja:
-Én még voltam legény, mikor legutóbb lecsapott. A történet mondja, hogy szerelmetes ifjú pár volt, de fiú vesz másik nő feleségnek, kit mondd család. Lány bánatában veszni mocsár. Utána éjjel visszajönni legényért, és becsábítani mocsár, és többé nem látni. Majd minden esküvő után csinálni ezt, és férfiak fogyni, maradni özvegyek. Volt tucat alkalom. Majd jött Chianwa nagyúr apja. Felelevenít első éjszaka hagyománya, és törni átok. Azóta nem történni ilyen.
Írta: Dierol - 2022. Április 18. 16:02:27
Lan válasza megdöbbent. Hogy én lennék felelős, nem a kő magától?! Hogy a...? Ezzel jól összezavart, sokféle választ vártam volna, de ilyet azt nem.
Bárcsak megállítható lenne a folyamat!
A kutya sem kezdhet semmit a vízzel, csalódottan jövök ki a tóból. Lan arra kér maradjak csendben, egy darabig megy is. Ám hamar megunom, hogy csak állunk a sötétben némán, egy idő után megkérdezem:
- Kész lenni? Történni valami?
Nehéz elhinnem, más állat segítségünkre lehetne. Egy kutya más. Az intelligens, emberhez van szokva, de mondjuk egy hal?!
Ennyiben kell maradnunk egyelőre, habár Qirrín láttán felötlik bennem egy kérdés:
- Ti nem tud csinál két erő egy nagy? Amihez egy kar nem van elég, kettő lehet igen van. Bár... - és nagyot sóhajtok - Ez nem van te baj, Quirrín. Úr eltűnt volt, ez van mi baj...
Én már reggelig le sem fekszem. Virrasztok. Komor vagyok. Nem örülök a dolgok ilyen fordulásának. Reggelre azon már túl teszem magam, olyasmivel sanyargassam magam, én tehetek róla, mért nem voltam, éberebb, satöbbi, mert minden helyzetre a legjobb jóindulattal se tudok felkészülni. Képtelen elvárás. Ám hogy Zevran úr megtalálásába mit fektetek bele, nem mindegy.
Időközben a helyiek is hírét veszik, milyen gondba kerültünk. Még egy történettel is kibökik a szemem, erre már elhagy a türelem, felállok és az asztalra csapok indulatosan:
- Ostoba van szokás ez! Ha a szellem van a baj, azt kell elűz vagy hívni erős szellemnéző, tenni az szellem az nyugalom! Ki hallott volt olyan, ha jön a láz, tesz ki tej az láz-szellem, hátha megy el s nem tesz hideg víz az beteg teste?! Argh!!! - s sarkon fordulva, döngő léptekkel elhagyom a helyiséget. Ekkora hülyeséget de régen nem hallottam! Gyávák! Gyávák, hogy a probléma gyökerét ragadják meg, inkább kufárkodnak a szellemvilággal! Még szép, hogy ezt választotta az úr, azt, ami élvezettel jár neki, s pénze marad, ellenben egy szelleműző sokba kerülne!!!
Inkább elvonulok az istállóba Fifihez. Tanácstalan vagyok, kialvatlan, bosszús. Le kéne nyugodnom.
Ja, a falusiak is, meg az a k@cs@g nemesúr is. :P
Ugyan már, miért mondták volna? Már vagy 20 éve nem történt ilyen. Ráadásul Zev úrfi is nemes, és a nemes urak eddig meg tudtak küzdeni az átokkal ;) Az aranyszabály pedig: a pórnép ne szójjón belé a zurak dógába...
De "aranyosak"!
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Április 18. 16:09:39
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel
Esemény: a kutya, tópart
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
(Anathema - Judgement)
Egyre komorabbá válok amint a képek tudatosulnak bennem egy bosszúálló kísértet vagy egy csábító szellemlény amit megpillantok és ki után szinte öntudatlanul botorkál az úrfi. Vanina kérdése zökkent ki vészterhes gondolataimból.
- Igen kész…. Az úrfit valamiféle női alakban megjelenő szellemlény csábította be a tóba. Nyomokat hagyott a sárban tehát teste volt manifesztálódott akkor a kísértetet kizárhatjuk vagy szellemlény vagy élőholt. Ám a csábító fajtából….
Kevés információt nem kívánom tovább ragozni, csendesen sétálunk vissza a fogadóba az ismételten meggyújtott lámpások fényében. Hangulatom egyre komorabb, mióta elhagytuk a zászló várost több rossz esemény jut egy napra mint jó. Valamit rosszul csinálunk, hiszen a világ nem lehet ennyire ellenséges. Először az élvhajhász nemes aztán a Smaragd sziget utána Vjírgas nem sokkal később Keelut és most a révdíj aztán az úrfi. Nem szívesen húzom meg a mérleget, ám az önámítást sem szeretem. Szégyenteljes az eddigi teljesítményünk..
Rossz hangulatomat tovább korbácsolja a fogadós közlése, szükségem is van az önuralom őrző litániára és a fiatal házasok boldogságából merítek erőt keserűségem és ingerültségem kordában tartásához. Csak helyeselni tudok Vanina megnyilvánulására.
- Igaza van tapasztalt Szelleműzőt kellet volna hívassatok valamelyik kolostorból egy barbár és tisztaságot megbecstelenítő szokás felelevenítése és bevezetése helyett…..
Jelen helyzetben nem nagyon érdekel a fogadós magyarázkodása vissza vonulok az úrfi szobájába, majd hajnali kakasszóhoz kötöm érzékeimet (Érzéktisztítás diszciplína) , minden szégyenérzet nélkül hajtom álomra fejem az úrfi csatakos derékalján, bőrömön keresztül kívánom felszívni és megérezni kicsapongó élvhajhász esszenciáját.
Kakasszóra ébredek félmeztelenül vonulok le a kúthoz, hideg vízzel öntöm le testem és egy gyolcskendővel dörzsölöm át, majd a kelő nap fényében megkezdem lassan a Sárkány táncát nem halogathatom tovább a halaszthatatlan még ha kellemetlen is. Rituális lépések és mozdulatok a hajnal fényében, miközben összeillesztem és rendezem gondolataimat a mágia szálaiba szőve, szinte látom a finom szőttest mit akaratommal építem fel tudatom mint a kifent penge miközben élén haladva felidézem az Anartÿss család palazzóját és Ilessa Anartÿss személyét a kapcsolat felépítéséhez. Emlékeimet és észrevételeimet belesűrítem a varázsba majd megidézem azt a kelő nap ragyogásában.
A varázs segítségével kapcsolatba lépek az Öreg Anartÿss-sal Ilessa lánya segítségét igényelve, miközben aurámból folyamatosan táplálom a szőttest. Ha rálelek az öreg házfőre a fantomon keresztül meghajlok és a következőket suttogom.
- Mélyen tisztelt Sertias Anartÿss röstellem de minden segítséged és nagylelkű támogatásod ellenére kudarcot vallottam Vjírgas és Keelut után most fiadat Zevran Anartÿss is elvesztettük a lápok királyságában. Egy csábító szellemlény ragadta el közülünk az éj közepén.
Ha a részletekre is időt hagy az öreg házfő akkor a fantom suttógo hangján részletesen elmesélem a történetünket az élvhajhász nemes esete óta keresztül a Smaragd szigeten át Chianwa nagyúr hatalmaskodásáig és az éjszakai szellemlényig.
Spoiler: megjelenítés
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Április 18. 16:19:48
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, kora reggel
Esemény: hírek
Résztvevők: Lan Ro-Ryen
__________________________________________________
Képzeleted szárnyán elsuhansz Sÿtis városáig, futó pillantást vetsz a mindig nyüzsgő piac-tóra, míg a palota negyedben rá nem lelsz az Anartÿss ház palazzójára. A szikrázó napfényben tündöklő tó felől közelíted meg. A palazzo eleinte bizalmatlanul falain kívül tart, de ahogy felismer, bebocsátást nyersz - bár továbbra is érezteti veled súlyos jelenlétét. Ilessára hamar rálelsz. Felriad álmából, finoman metszett arca rácba szalad, ahogy megérzi jelenléted. Amint felismer, kuncogva odabújik alvó szeretőjéhez, és suttogva megkérdezi: -Csak nem hozzám jöttél?
Nem sokat komolyodott - állapítod meg, miközben atyja keresésére indulsz. A házfőre a hatalmas könyvtárban lelsz rá.
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Vil-g54.JPG)
A távoli mennyezetig ágaskodó ablakokon beömlő fényében fürödve ücsörög egy kényelmes fotelban. Érkezésedre felpillant, és az engedély jelét inti lustán a levegőbe. Mondandód végén pár pillanatig kivár, elmélyülten nézegeti a körmeit. Mikor megszólal, szárazon, érzelemmentesen peregnek a szavak ajkairól.
-A beszámoló érdekfeszítő volt, de a feladat nem változott. Bármi áron, de a szobrocskát meg kell szerezni, és Naoenaoba, az ottani egyik sámánnak - Borostyánszem Shiennek le kell szállítani - minél előbb. Szóval Zevran keresésére még egy napot lehet áldozni, de többet nem - szorít az idő. Valaki felbérelhette a Fekete Rózsát. Ugyanis ma hajnal hasadtával tárgyalásra hívtak - váltságdíj ügyében. Gyanúm szerint Zevran eltűnésével lehet kapcsolatban. Ha mindez beigazolódik, akkor előbb-utóbb hazakerül. Megjegyzem, ha arra számít, hogy így bújjon ki a feladat alól, és jusson vissza Sÿtisbe, akkor elszámította magát. Egy évre kolostorba fogom küldeni. Ami meg titeket illet - ketten maradtatok, ha jól számolom. Pénzetek van elég Arcantis zászlósvárosáig. Ott további félezer arqut vehettek fel a Napcsászár hivatalából - feltéve, ha fel tudod sorolni a Hét Sík tanítását. Sáfárkodjatok jól ezzel az erőforrással belátásotok szerint - a Ház jövője most a Ti kezetekben van - nem bukhattok el. Amit erszényt adtam fiamnak, még az utazás előtt - keressétek meg, ha még megvan - esetleg jól fog jönni.
Tapsol egyet. Érzed, ahogy a palazzo szinte összenyom, ahogy rád nehezedik teljes súlyával - vége az audenciának. Egy-két pillanat után ismét ott találod magad Vutas-Vutar egyik fogadója előtt...
__________________________________________________
Mesélo: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel-kora reggel
Esemény: istálló
Résztvevők: Vanina
__________________________________________________
A fogadós csendben néz utánad, de nem szól semmit - könnyedén belátja, hogy ilyen tüzes fehérnéppel jobb, ha nem kezd el pörlekedni. Az istállóban otthonos szénaillat fogad. Fifi látszólag elemében érzi magát: a legnagyobb karámban kapott helyet, és jelenleg fekszik a szénán, és szó szerint húzza a lóbort. Érkezésedre - pontosabban lámpásod fényére - felriad, és barátságos prüszköléssel köszönt. Kis ideig figyel téged - vajon mit fogatsz fejedben? Indulni akarsz-e? De amint látja, hogy nem mentek sehova, visszafekszik aludni. Mellé telepedve kezed beletúr puha sörényébe, és úgy simogatod. Érzed, hogy kezdesz lenyugodni, bár, hogy mit kezdjél a jelenlegi helyzettel, nem tudod. Fifi elégedett horkantásokkal adja tudtodra, mennyire jól érzi magát. Lassanként maga alá gyűr a fáradság, stressz, és a tanácstalanság, és elalszol Fifi mellett. Reggel távolabbi, de kitartó kakasszóra ébredsz. Fifi hangosan horkol kicsivel arrébb. Nyújtózol, majd kisétálva látod, ahogy Lan a fogadó előtt azokkal a lassú, gyanús szellemnézős mozdulatokkal mintha ismét valamit próbálna elérni...
Írta: Dierol - 2022. Április 18. 16:26:07
A fekvő ló egy pillanatra megriaszt. Döglődő, beteg gebék dobják el magukat, egészséges ló lábon állva alszik! Ám Fifi egészséges, nem tudom mire vélni heverészését, habár fáradt is vagyok ahhoz, a lovak viselkedésén mélázzak.
Lerogyok mellé, simogatom, s elnyom a buzgóság, miután lehiggadok.
Úgy kelek reggel, mintha a fejem helyén egy kongó harang lenne. Nyomott vagyok, szótlan, kicsit fáj a fejem. nagyot ásítok, megállapítom, elaludtam a nyakam Fifi mellett és jó büdös is lettem, amiért a szobám ágya helyett az istállóban szunyáltam.
A férfiak izmos nőről szóló álma lócitromon terem :P
Nagyot nyújtózom, ásítás közben lusta vagyok kezemet a szám elé tenni, vakarózva sétálok ki az istálló elé. Ha férfi lennék, biztos többnapos borosta éktelenkedne a pofámon.
Lan úr már hókuszpókusz közben van. Vajon most milyen állattal akar szót érteni?
Ha befejezi - egyébként nagyon unalmas kivárni, míg vége a hadonászásnak - neki szegezem a kérdést:
- Mi lesz? Ír haza levél? A válasz jön késő, sok nap az út. Keres az úr, menni haza, vagy keres az dolog ami kell? Ha utaz még, megy kettő mi, vagy jön Quirrín úr is?
Számomra ennyi a lényeges, habár töprengésbe esek, Zevran úr távollétében - aki remélem, nem a tó fenekén oszladozik s nem is a szellemvilág hajadonjainak ködszerű szoknyáját hajtogatja nagy ügybuzgalommal - ki is számít rangosabbnak? Tudom, hogy Lan tanácsadóként volt az úr mellett, de se a szignuma nem fényesebb az enyémnél, se az úr nem jelezte, felettem állna. Akkor pedig... :)
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 17:39:27
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel, reggel
Esemény: a keresés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Miután Vanina és Lan meggyőződtek, hogy a keresés jelen helyzetben reménytelen, komor hangulatban indulunk vissza a fogadó felé. Vanina ismét tanúbizonyságát tette, hogy sokkal több van mögötte mint a buta harcos képe, és mint amit mutat, de felvetése nem kivitelezhető.
- Mi használ saját erő, másét nem tud. Harcos sem tud használni társa karja, ha van harc. Mosz legjobb elűzni fáradtság és nem jó gondolat. Az új nap hoz több eredmény.
A fogadóba visszaérve megismerjük a helyiek történetét, minek következtében Vanina feldúltan távozik. Az biztosan kiderül belőle, a helyi úr kihasználja a falusiak hiedelmeit. - Szellemnek nem van nyoma a lábnak. Mikor férfiak elvesztek maradtak nyomuk?
Nem várok választ a kérdésre, visszatérek tóparti szállásomra, hol ismét álomra hajtom fejem.
A kolostori évek alatt a korán kelés éppúgy természetes részévé vált életemnek mint a lélegzés. A kelő nap első sugaraival látogatom meg a tó partját, eltökélvén, hogy a reggeli tisztálkodásnak abban ejtem szerét. Lassan kezdek hozzászokni a nagy vízfelületek látványához, ám más dolog közelről is megismerkedni velük. A vízbemerülésre nem tudom még rászánni magam, a tisztálkodásnak azonban sikerül szerét ejteni, még ha csak a bokáig érő vízben is szerencsétlenkedtem. A reggeli formagyakorlathoz ismét előszedtem a míves kardokat, amik csak akkor kerültek vissza hüvelyükbe, mikor úgy éreztem teljesen ura vagyok magamnak, és mozdulataim hűen követik szellemem.
A fogadó felé tartva együtt találom Lant és Vaninát. Kérdésem van feléjük. Vajon most mit fognak tenni? Meddig folytatják uruk keresését? És én mitévő legyek. Tudom, hogy Arcantisban vár egy kolostor, ahol újabb tapasztalatokkal és tudással gazdagodhatok. Ugyanakkor ha szükségük lehet segítségemre, velük tartanék, legalábbis egy darabon.
- Szép reggel! Quirrín szeret kérdez ti hogyan tovább. Keres úrfi tovább vagy tart eredeti cél. Szükség van-e Quirrín segít?
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 17:46:08
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel
Esemény: a kutya, tópart
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Az események meglepő fordulatot vesznek az öreg házfő súlyos szavai nyomán. A jövőben nagyon előrelátónak kell lennem, ha mágiát használó fejvadász-iskolákat sejtek a nyomunkban, ha tényleg a Fekete Rózsa volt akkor roppant kifinomultan jártak el felhasználták a helyi legendákat és hiedelmeket, no és az adandó lehetőséget az úrfi elrablásához. Ügyes, fondorlatos, kifinomult és mágiával a környezetbe is beégették, hogy tényleg a halott lány szelleme jött el az úrfiért…..
Miközben a tegumentum összenyomja fantomomat még meghajlok a házfő felé.
Élvezem a kelő nap sugarait testemen és a következő lépéseket fontolgatom, mikoron megérkezik Vanina és a maga őszinte nyers módján nekem szegezi a kérdést, válaszom közben a mosoly arcomon őszinte, felszabadult és egyben megkönnyebbült is.
- A levelet már megírtam és a válasz is megérkezett rá. Ám talán vonuljunk egy kicsit nyugodtabb félreesőbb helyre a továbbiak megbeszéléséhez.
Aztán megindulok a fogadó mögé az árnyakba, egy nyugodtabb félreesőbb helyre megidézem friss és élénk emlékeimből látogatásomat az Anartÿss ház palazzójában a házfővel a hatalmas könyvtárban és határozottan terelgetem az energiákat az Erők Síkjáról míg a kívánt formára nem alakulnak. Nem akarom az egész könyvtárt megjeleníteni csak a házfőt és fantom jelenésemet valamint környezetük két kőlapnyi területét ( 2 sugárméter) . Mikor készen áll aurámban megelevenedő emlékeim, Vanina mellé állok és kiterjesztem aurámat négy kőlapnyi területre ( 2 sugárméter, mert ugye amorfra is formázhatom most inkább ellipszis alakú lesz) a megelevenedő emlékeket úgy jelenítem meg aurámon belül, hogy a házfő velünk szemben legyen míg fantom jelenésem nekünk háttal.
„Mélyen tisztelt Sertias Anartÿss röstellem de minden segítséged és nagylelkű támogatásod ellenére kudarcot vallottam Vjírgas és Keelut után most fiadat Zevran Anartÿss is elvesztettük a lápok királyságában. Egy csábító szellemlény ragadta el közülünk az éj közepén.
A beszámoló érdekfeszítő volt, de a feladat nem változott. Bármi áron, de a szobrocskát meg kell szerezni, és Naoenaoba, az ottani egyik sámánnak - Borostyánszem Shiennek le kell szállítani - minél előbb. Szóval Zevran keresésére még egy napot lehet áldozni, de többet nem - szorít az idő. Valaki felbérelhette a Fekete Rózsát. Ugyanis ma hajnal hasadtával tárgyalásra hívtak - váltságdíj ügyében. Gyanúm szerint Zevran eltűnésével lehet kapcsolatban. Ha mindez beigazolódik, akkor előbb-utóbb hazakerül. Megjegyzem, ha arra számít, hogy így bújjon ki a feladat alól, és jusson vissza Sÿtisbe, akkor elszámította magát. Egy évre kolostorba fogom küldeni. Ami meg titeket illet - ketten maradtatok, ha jól számolom. Pénzetek van elég Arcantis zászlósvárosáig. Ott további félezer arqut vehettek fel a Napcsászár hivatalából - feltéve, ha fel tudod sorolni a Hét Sík tanítását. Sáfárkodjatok jól ezzel az erőforrással belátásotok szerint - a Ház jövője most a Ti kezetekben van - nem bukhattok el. Amit erszényt adtam fiamnak, még az utazás előtt - keressétek meg, ha még megvan - esetleg jól fog jönni.”
Spoiler: megjelenítés
A jelenés végeztével Vaninara tekintek miközben Shírren érkezésére is felfigyelek.
- Úgy gondolom a további teendőink tisztán meg lettek határozva, már csak az a egyetlen kérdés, hogy az öreg révészen kívánunk e ezek után is segíteni. Ám a továbbiakban nem az Anartÿss ház címere alatt utazunk tovább, mindketten visszaöltözhetünk „anyaiskolánk” színeibe. Az arany signum jelenléte nélkül igencsak meg fog nehezedni továbbiakban a dolgunk.
Shírren rövid mondandóját is végighallgatom válaszom eléggé kurta ám felesleges lenne a szót szaporítani.
- Folytatjuk utunkat távoli célunk felé, csak még azt nem döntöttük el, hogy az események fényében továbbra is akarunk e segíteni az öreg révészen igazságérzetünk megnyugtatásának érdekében…. A szabadság levegőjében, és csakis ebben a légkörben lehet a találkozás valódi, lehetnek szabadok a társak, a barátok, a segítségre sietők… Szíved mit súg Vándor mit tegyél?
Spoiler: megjelenítés
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 17:51:09
Quirrín válasza nem derít jobb kedvre. Tehát a szellemnézők nem tudják egyesíteni erejüket. Máskor talán lenne kedvem kifejtenem, azért ha négyen veselkednek neki egy szekérnek, akkor azt meg lehet mozdítani, míg egy fő nem bírna vele, nekem ez a példa arra, az efféle erőegyesítés igen is lehetséges.
<Talán a kar ereje más természetű, mint a szellemé...>
Most viszont nyomaszt Zevran eltűnése, ez szavamat veszi.
Én is azt remélem, a másnap hoz valami újat, használhatót. Meglepetésemre Lan azzal fogad, ő már üzenetet váltott az úrral. Ilyen hamar? Hogyan lehetséges ez? Értetlenségem nyíltan ki is ül a képemre.
Igazán kíváncsivá tesz, mi a válasz, ártatlan tudatlanságban tartok vele. Hiszen mosolygott, akkor jó hírei vannak? Várom, arrébb vonulva mikor húzza elő a levelet, hogy én is elolvashassam a választ.
Ám valami egészen más történik...
A fogadó mögött Sÿtis áll. Pontosabban az öreg Anartÿss, a ház fejének könyvtárszobája, benne magával az úrral. És egy másik Lannal. Immár kettő van belőle.
A megrökönyödés szobrává válok. Aztán ahelyett, hogy adnám tovább az idióta hülyét, vigyázzba vágom magam és lesütöm a szemem. Senkit se érdekel, mit értek vagy nem értek, az illemre akkor is adnom kell!
Hallom, hogy Lan - a másik, ez nem fér a fejemben hogy most akkor mi van... - jelentést tesz kudarcunkról. Hm, az otthon maradt Lan felettébb tájékozott! Talán a másik Lan - az ikertestvére?! - már szavak nélkül üzent neki. Mindkettő szellemnéző, egyformák, mint két tojás, nagy lehet köztük az összhang!
Akkora bennem a zűrzavar, hogy nehéz mellette szégyellnem is magam, pedig van félnivalóm az úr haragjától.
Ahhoz képest, én mekkora hibának vélem, elragadták mellőlünk az uraság fiát, magát a vén Anartÿsst annyira nem kavarja fel a dolog. Sőt, tájékoztat minket egyéb fejleményekről. Ezzel fejezné ki, nem is igen várta el tőlünk, képesek lettünk volna sikeresek lenni a Fekete Rózsa ellenében? Ez már azért jóféle lebecsülése képességeinknek, sértésnek is venném, ha nem az lenne a tény ami: tényleg elragadták tőlünk :(
Új paranccsal lát el minket - folytatni feladatunkat és vegyük magunkhoz a fia maradék pénzét - én meg hangosan ki is mondom a nyelvén:
- Értettem!
Aztán Sÿtis elköltözik és újra a fogadó mögötti megszokott helyet látom. Pislogok egyet. Vagy én jártam volna az uraságnál és rosszul éreztem, a ház nem is jött ide?
Majd még egyet pislogok. Sok minden összefut a fejemben.
Aztán Lannak esek vehemensen, no nem úgy, mintha meg akarnám agyalni, de azért fürgén elé toppanok, megmarkolom a vállán a hímzett ingét, rázúdítom azt, ami eddig a fejemben zubogott:
- Mért nem mond, te fog idehív az úr?! Vagy hogy mi utaz most Sÿtis?! Vanina volt büdös és koszos, mint egy részeg lófiú! - mondom mérgesen. - Mért nem mond, van neked ikertestvér aki szellemnéző is és ti ketten tud csinál egy erő?! Mert ti csinál volt most az! Iker erő nagy erő! Te üzen neki és csinál utazás most! Lan, te megint ül te sok titok és nem mond el ezek! Vallani be, ha te akar, tud kér segítség te testvér és tud utazni nem láb, nem ló!
Hirtelen felcsillan a szemem, szinte megszállottként szorítom meg a vállait:
- Ez az! Csinál megint közös erő te testvér és tud megtalál Zevran úr! Ti tud őt idehoz vagy mink odavisz varázzsal! Ha ti tud ez csinál Zevran úr apja, tud csinál Vanina is! Küldd Vanina Zevran úr helye, levág fekete kurvák és nincs több hiba!
Arcomon látszik, nem örülnék neki, ha ellenkezni kezdene és nem alávetni tudományát az ügy érdekében. Nagyon de nagyon nem örülnék neki... >:(
- Eh, révész, Vanina most gondol Zevran úr, nem az férfi! - morranok. - Mm, Vanina nem tud, ha mi nincs az úr, csak levél hogy mi szabad járni az út az vanni elég! Nem, hozni ide most varázs mód az urat vagy te küld Vanina Zevran úrhoz, az a jó mód! vagy kell neked előtte pihen? - nézek rá gyanakodva.
Quirrín is megjelenik, muszáj neki is elmondanom:
- Hallani! Lan úr van ikertestvér, szellemnéző ő is! Ok tud csinál két erőből egy nagy erő! Vanina lát volt! Lan úr azt hiszi, tud örökké őriz titok, de ez nem van igaz!
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 17:54:29
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, hajnal
Esemény: Vanina
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Vanina csak a lényeget érti meg a finom részletek felett elsiklik figyelme az általa olyannyira megvetett mágia hatása alatt. Talán jobb is így ám az, hogy megragadja a vállamat már kevésbé kellemes.
- Az úr nem látott és nem is tudott jelenlétedről. Nincsen ikertestvérem belőlem csak egy van, amit láttál az a hajnali megelevenedett emlékeim, mikor emlékeim és szellemem szárnyán egy fantom követ képében meglátogattam az Anartÿss ház palazzóját. Úgy gondoltam jobb ha saját szemeddel látod és hallod amit az úr nekem, nekünk mondott. Az úrfit ezzel a módszerrel nem tudom megkeresni mivel elképzelni sem tudom hol lehet, míg az Anartÿss házfőről tudtam, hogy nagy valószínűséggel a család palazzójában tartózkodik kora reggel, meg nagy valószínűséggel az úrfit egy defensor vagy egy erős harcos varázsló mágikus akarata árnyékolja le gyenge próbálkozásaim ellen. Vanina nincsenek titkok és a mágia nem fekete és nem fehér, a mágia művészet. Lehet, hogy az egyik reggel megérezed, hogy képes vagyok erre vagy esetleg arra és azt mondom nem aztán napközben újabb tudással megismeréssel gyarapodok és estére képes vagyok arra amire reggel még azt mondtam képtelenség, vagy esetleg másnap hajnalban vagy két holdfordulóval később…
Beszédem végén finom ám határozott izomnyomást gyakorlok Vanina kezére miközben lefejtem a vállamról, remélem a múló zsibbadás érzékelteti vele, hogy legközelebb ne cibáljon mint valami kölköt, hiszen én sem verek a tomporára nevelő célzattal lépten-nyomon mikor meg-meg botlik.
- Szerintem szedjük össze az úrfi és a saját holminkat a továbbiakat utána és közben is megbeszélhetjük…..
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 17:58:38
A váratlan lehetőség, amit én oly nyilvánvalónak tűnik, hamar leomlik. Lan lezúzza hamarjában. Legörbül a szám, ahogy kiderül, mindez csak egy valósághű jelenés volt csupán, mesterien meggyúrva.
- Ah, ez volt csak szép trükk! - bukik ki a számon a felismerés, csalódottan nézek végig rajta. Már majdnem kezdtem azt hinni, hogy... Mindegy is, mit hittem majdnem :P
Lan szavai homokkal töltik meg a fülemet arról, mikor mire válhat képessé előzetes sejtései ellenére, ez most nincs hasznomra. Lerázza kezemet, láthatóan nincs ínyére, megragadtam.
Kelletlenül elhúzódom, ám a rossz szájíz tovaterjed bennem.
Hogy bedőltem megint a mágiának! Egészen fellelkesített, hamis reményt ébresztett bennem. Megharagudtam magamra, ez egyáltalán előfordulhatott. Aztán ez a harag tovább rágta magát, addig, míg ismerős helyre nem vert tanyát. Még pedig oda, hogy ismét egy előre be nem jelentett varázs elszenvedője voltam! Vérem sebesebben áramlik, ezzel együtt a mélyben régi sérelmeim állata mozdul egyet.
Ezt azért nem hagyom szó nélkül. Nem én! Most már van nyelvem, van erőm, nem muszáj némán tűrnöm, ha valami nem tetszik!
<Már nem vagyok áldozat!>
- Még egyszer Vanina nem akar, te csinál úgy varázs, nem szól, az fog jönni! Én van nem bolond gyerek, akivel lehet csinálni ez játék és aztán kér tőle bocsánat!! Még egyszer ne csinál, Vanina nem választ, akar-e az mágia vagy nem! Nem vagy te isten-szellem, dönt el magad, ki kap milyen varázs csak mert te tud azt csinál! - kiáltok rá mérgesen. - Én szabad választ! Vanina kell szabad választ ez! - ütök tenyeremmel a saját mellkasomra indulatosan. Ha Mada nem oktatott volna ki, máskor a képébe ment volna az öklöm szilajul. És még az is a szerencséje, hogy a Ház szolgálatában áll, nem vadidegen. Ha Quirrín csinálta volna hasonlót velem, nála fizikai megtorlást is kilátásba helyeztem volna azonnal.
Fogaim egymásnak feszülnek, államat kihívóan előre tolom, és egyenesen Lan szemébe nézek, ehhez komolyan ragaszkodom. Látni akarom rajta, megértett engem. Legközelebb már nem leszek ilyen finom.
Javasolja, készüljünk össze. Semmi akadálya. Jobb elfoglalni a kezem valamivel jelen állapotomban. Még megvárom, Quirrín hogyan dönt - talán jó lenne, ha jönne, vele tudtam emberien beszélgetni, nem úgy Lannal -, velünk tart vagy sem, aztán útra késszé kell tennem Fifit, megmosni a képem, összeszedni a holmim meg az úr holmiját. Rendezkedés közben gondosan átszámolom mennyi vagyonból gazdálkodunk a továbbiakban.
Ha mindezzel végeztem, aztán intézek újra csak beszédet Lanhoz, immár jóval halkabban:
- Ígér te meg, tesz így és kér most bocsánat hogy te csinál trükk de nem szól előtte.
Ha ígéretet tesz, részemről a dolog rendezve, nem működöm én bonyolultan, de ha nem lesz hajlandó rá, nem fogok tudni bízni benne, hiába szolgálja a Házat.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 18:01:56
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, hajnal
Esemény: Vanina
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Sóhaj ismét, persze már csak gondolatban, hisz a végén egy nagy sóhajjá válnék ha folyton szuszognék mikor Vaninából kitör a sértett méltatlankodás. Fájdalma és sebei sokkal mélyebben gyökereznek a szokások és neveltetés beidegződéseinél. Megmerülhetnék elméje mélyén és kideríthetném a valódi okokat mért gyűlöli ennyire a mágiahasználókat, de azzal nem lennénk előrébb. Sajnos sokkal fájdalmasabb gyógymód szükségeltetik, saját magának kell megnyílnia és pont egy varázshasználónak az sem baj ha a szelíd Shírren lesz az. Nem érdekel a rosszallása pont, hogy abból fogok szerszámot kovácsolni a megértéshez és elfogadáshoz.
- Az emlékeim megelevenítése nem trükk, de látom legközelebb magammal kell vigyelek szellemem szárnyán az utazásra……
Nem fogok külön engedélyt kérni Vaninatól a művészet gyakorlására, mert az csak további akadékoskodáshoz és felesleges időpocsékoláshoz vezet, nem tettelek bolonddá és ezért nincs is miért bocsánatot kérnem, már mondtam elutasításod és gyűlöleted ezen a szinten már nem óvó vértje szellemednek hanem kaloda-béklyó mi visszafog. Nem Vanina választ, hogy akar e mágiát vagy sem hanem szelleme és szelleme kevésbé gyűlölködő mint Vanina maga. A mágia nem fekete és nem fehér mint már mondtam és nem minden varázshasználó alávaló, hataloméhes aljas valaki….
Vannak esetek, mikor az embert elragadja a hév, és különösebb gondolkodás nélkül beszél. De a hallgatók észreveszik, ha a gondolatok komolytalanok és hamisak. Ilyen eset után legjobb, ha szembenézünk az igazsággal, és kimondjuk. Akkor az igazság a szívünkig is elér. Még akkor is illik figyelembe venni a körülményeket, amikor könnyedén üdvözlünk valakit, és olyan megfontoltan kell beszélnünk, hogy mások érzéseit meg ne sértsük. Szigorúan és minden körülményeskedés nélkül kell azzal beszélni, aki a szellemi iskolánkat és erkölcsi kódexünket bírálja. Erre előre el kell szánni magunkat.
Vanina ideje, hogy eldöntsd az össze mágiahasználót gyűlölöd, vagy csak egy csoportjukat esetleg csak egyes konkrét személyeket……
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 18:05:38
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutás-Votar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel, reggel
Esemény: a párbeszéd
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
A már nem oly kora reggeli érkeztemkor Lant és Vaninát halvány derengés veszi körül, melynek másik gyújtópontjában egy palota könyvtár terme elevenedik meg a fogadó mögött. Egy mágiát nem mívelő embert bizony könnyen maga alá gyűrhet a látvány, és az események későbbi alakulása ezt igazolta is. Egy magas, szikár alak volt a látomásban, mire odaértem mondandója végére ért, így nem tudtam kivenni a jelenetből semmit, azon kívül, hogy Lan ott állt előtte. Tehát ezzel foglalatoskodott reggel. Valószínű utasításokat kapott házfőjétől a történtek tükrében.
Vanina kérdését válasz nélkül hagytam, a kibontakozó események és Lan megválaszolták maguk. Néha a legbölcsebb mit tehetünk, hogy csöndben maradunk, és hagyjuk, a kérdező maga válaszolja meg kérdését. „Önnön magad mestere légy, Quirrín. Én csak az irányt mutatom, az utat magadnak kell bejárni. Tanulj, ne csak utánozz! Alkalmazz, ne csak emlékezz! Ne feledd: aki mindenre emlékszik, az nem tud semmit.” Idős mesterem mintha csak mellettem állna. Csöndben figyelem kettejük összetűzését. Vanina kirohanásakor elmosolyodom, a pattanásig feszült lány kis híján fizikailag is alátámasztotta érvelését. Elmosolyodom, és úgy érzem Lan megérdemelte a kiosztást, bár még mindig igyekszik fölényesen viselkedni és okítani, holott ő lenne az, kinek leckére lenne szüksége. Mondandómhoz igyekszem minden tudásom összeszedni:
Összpontosítás
- Kedves Lan, a szabad választás ideáját terítetted elém, köszönöm. Bár nem értem, te miért fekszel inkább mellé a mocsokba. Ha jól sejtem imént uratokkal beszéltél, ki kijelölte járandó utad. Mondandódból arra következtetek, továbbindulásra ösztökélt, így felhagytok Anartÿss úrfi keresésével. Ha jól sejtem a nemesúr az úrfi apja lehet. Vajon miért nem sarja után hajszol benneteket? Részemről megvárom, míg a nap delel, nincs már oly messze, hogy felszólaljak a révész ártatlansága mellett, melyet a mi tetteink is árnyékolnak. Ha az indulás mellett döntötök, közöljétek úticélotok, hamarosan beérlek benneteket.
Miután Vanina elindult hozzáfogván a készülődéshez Lanhoz fordulok halk, de határozott hangon.
- Lannak van gőg, vakítja. Hibáz és nem elismer. Feltép Vaninának sebe, oktalan. Lan vigyáz gőg, úttól elvisz. Erő nyelve vonz, de tőle gyenge leszel. Minél több erő akar, annál gyenge. Örvényből nincs kiút.
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 18:09:39
Hevesen megrázom tagadóan a fejem még csak az ötletre is, magával vigyen bármiféle varázsútra.
<Nem vagyok én madár hogy röpködjek! Az annak a dolga, akinek szárnya van!>
Lan megmakacsolja magát, de én se engedek. Sőt, csak komorabb lesz a tekintetem. Nem fenyegetőzök, nem csinálok mocskos szájú kirohanásokat ellenében, nem az én stílusom az a modor. Ha valakivel komoly bajom van, nem a számmal csatázok, hanem dűlőre viszem a dolgot, szemtől szembe, fecsegés nélkül.
Lannál érik, hogy amúgy igazi miracleai módon ellássam a baját. Kezd igen a bögyömben lenni a fickó! Arcom megkeményedik, büszkén, határozottan kihúzom magam, túljátszott gőgtől mentesen, ajkam megvetően rándul.
<Ez is csak ugyan úgy gondolkozik, mint az! Méghogy nem tudja megállni, kire küld mágiát és kire nem! Ne nézzen már ökörnek!!!>
- Van hát úgy, bár én kér, ne csinál varázs rám a holnap idő, ha én nem akar, mert nem szeret van ez, te mondod azt nekem, nem? Vanina ezt nem fog elfelejt. Te vagy nem tisztel az, vagy nem akar érteni, mit akar én ha van szó Vanina ember.
Ez nálam súlyos vétek. Nem akarja figyelembe venni mihez ragaszkodom. Döntés elé akar állítani, én pedig megingatom a fejemet. Még burkoltan sért is! Vérlázító, hogy van mersze olyanokkal dobálózni, szerinte döntenem kéne, ki ellen irányul nemtetszésem! Van pofája ahhoz, úgy tegyen, ért és ismer engem! Azt a kioktató kutya mindenit!
- Te nem vagy én tanár, Lan. Ne beszél úgy mint én igaz mester, mert nem vagy az. Te nem ismer ÉN kódex. Te megint hisz azt, tud valami és mond okos dolog, de én csak hall azt, te jár rossz út ha hisz azt, te ismer, mit miért mond és akar Vanina. Te csak mond dolgok, de sose kérdez. Én tanul az, aki csak csinál sok gondolat de nem kérdez, van az úgy-e, az van buta ember, hamis-okos.
Nagy levegőt veszek, hangom mélyebb lesz:
- És Vanina tanul az, ha szellemnéző ad varázs valaki, az lélek-erő dönt, ki erős, szellemnéző vagy ember, de az is van egy döntés, akar-e ad varázs a szellemnéző vagy nem. Így az van nem igaz, te ezt nem tud választ. Tud, ha akar. Ha akar - nyomom meg ezt az utolsó szót.
Száz szónak is egy a vége, főleg, hogy Quirrín is hozzátette a magáét.
- Ott van a beszéd, ha te szeret szellemnéző beszéd - mutatok a szerzetesre, aki habár csak útitársunk, hamarább megértett engem, mint az a személy, akivel régebb óta járok egyazon család signuma alatt. - Vanina nem szeret téged - mondom ki nyíltan azt, ami eddigre csak a hülyének nem világos. - Én lát azt, te csak gondol saját igaz, saját ész és nem gondol a másiké. Gonosz kezd ott, nem hallgat meg más ember kérés.Nem fogom hagyni, hogy azt csináld velem, ami szerinted helyes, szerintem meg nem - villan meg a szemem az anyanyelvemen elhangzott mondat után.
A későbbiekben, ahogy összepakoltam, leülök és várok. Szándékomban áll Quirrínt bevárni, ez bőven belefér abba az egy napba, amit az úr hagyott meg, ha akarnánk kutatni a fia nyomát. Eszem ágában sincs kettesben útra kelni egy olyan személlyel, akivel nem egyezek! Akkor már legyen ott harmadiknak a szerzetes! Az se érdekel, ha Lan egyedül nekiindul vagy bepanaszol, én nem állok le erről vitázni. Nem uram. Nem válok szótlanná, de ha nem muszáj, nem beszélek vele.
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 18:14:37
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutás-Votar, révésznél
Időpont: tavaszutó, délidőben
Esemény: a büntetés
Résztvevők: Vanina, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Zevran úrfi szobájában hagyott tárgyakat számba veszitek, és a kis rókafigurás batyuba teszitek be őket. Valójában minden ott van, csak egy rend ruha, az arany signum, és a fegyverek hiányoznak.
A nap lassan pályája csúcsára ér, hogy majd onnan lassú hanyatlásnak induljon. Szellő nem rezdül, csak a párás-nyirkos meleg fojtogat titeket, és a közeli sekélyes vizek poshadt szaga kúszik orrotokba. A révész házához érkezve látjátok, hogy ti értetek ide elsőnek. A révész - házától nem messze egy fa állványra hosszú sorokban fellógatott halakat füstöl, és a halak alatti parazsat gondozza. Könnyű vászonruhával, és egy sásból font kalappal védekezik a meleg ellen. Eleinte nem vesz titeket észre, csak mikor már árnyékotok rá vetül, fordul meg. Egy pillanatra elborul a tekintete, mikor felismer titeket, majd megkérdezi:
-Túlpart?
Nemleges válaszotokra, hogy inkább vártok megvonja a vállát, majd szól:
-Akkor leülhet, ha gondol.
Ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, és ismét a halaknak szenteli a figyelmét.
Nem sokkal delelő után ketten bukkannak fel a falu felől. Az egyikük harmincas éveiben járó nyílt tekintetű férfiú, könnyű borvértben, kezében lándzsával, melynek végére Chianwa nagyúr zászlajának színeivel megegyező szalagok vannak kötve, másikukban pedig Quirrín felismeri a tegnap esti csitrit.
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Codex/Karakter28.jpg)
Fején szokatlan, zsákra hajazó sapka, ami alól egyenes szálú haja keres kiutat. Kezén a hőség ellenére finom bőrkesztyű, hátán pedig egy jól megrakott hátizsák himbálódzik. Ahol az út kiér a fák közül a révész háza elé kanyarodva egy pillanatra megtorpannak, ahogy megpillantanak titeket. A közelbe érve helyi dialektusban izgatottan kezd el beszélni a lány a révésznek: //nyelvpróba abrín 30%-ra, vagy csak részleteket értetek meg//
-Üdvözöllek, Morcos!
Öleli meg szeretetteljesen egy pillanatra
- Olyan furcsa, hogy hivatalos ügyben érkeztünk.
Teszi le a hátizsákot a homokra, és elkezd benne turkálni.
-Vendégeid vannak?
Néz rátok kíváncsian. Az öreg legyint.
-Az utazók? Képzeld, megváltották az arát, de a nemes alulmaradt az átokkal szemben.
Fecsegi lelkesen. Egy viasszal lepecsételt agyagkancsót emel ki a hátizsákból.
-Ezt neked hoztam! A legendás gorgok zúzmópálinkája! Még pár éve mesélted, hogy egyszer megkóstoltad legénykorodban, és nagyon ízlett. Egy holdhónapnyi munkáért cserébe kaptam, szóval becsüld meg!
Adja oda a meghatódott öregnek, majd folytatja:
-Szót emeltem érdekedben atyámnál, aki azt mondta, amit te is szoktál. A törvény az törvény. Sajnálom.
Hajtja le a fejét.
-Atyám azt mondta, hogy hajtsam én végre a büntetést, hisz tudja, hogy én biztos a legkíméletesebb módszert fogom választani, és a sebek ellátását is óvó szeretettel fogom végezni, és emellett ez lesz a vizsgamunkám is...
Sóhajt fel. Az öreg keserűen elmosolyodik, és átöleli.
-Akkor kezdjük!
Húzza ki magát az öreg.
A lány odébb lép, int a katonának, aki megrázza a fejét, és megszólal:
-Morcos, megcsípett a hülyelégy vénségedre, én mondom!
Övéről leakaszt egy tekercset, majd szétnyitva elkezdi felolvasni:
"-A Házak havában én, Chianwa nagyúr ezennel kihirdetem, hogy Morcos, a révész bűnösnek találtatott lopás bűnében. A tettért, melyet nem lehet meg nem történtté tenni, és a közösségnek okozott kárért felelnie kell. A kár két arqura rúg, így vágassék le négy ujja,hogy legközelebb ne kotorásszon a falvak pénzében. Vakíttassék meg egyik szemére, és homlokára kerüljön billog, hogy mást elrettentsen hasonló szándékától. Mivel emberöltőnyi ideig hűen szolgált, megválthatja épségét, ha a rá bizonyított összeget minden nap befizeti egyszáz napon keresztül. A jövőben a hídvámot a falu fogadójában kell megfizetnie a vándoroknak."
Tekeri fel a pergament a katona.
-Van kettőszáz arqud, Morcos?
Az öreg megrázza a fejét. A lány megfogja a kezét, és szomorú arccal, de izgatottan leülteti a kihunyt tábortűz melletti farönkre.
-Figyelj, elmondom, hogy mi fog történni...
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 18:34:15
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, révésznél
Időpont: tavaszutó, délidoben
Esemény: a büntetés
Résztvevők: Vanina, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Vanina kirohanását csak apró fejbiccentéssel honorálom, jelenleg nem kell hogy szeressen elég ha együtt tudunk működni és az sem árt ha kicsit tart a személyemtől akarva akaratlanul is. Shírren kérdésére rövid válasszal szolgálok, nem érek kényszert a túlzott szószaporításra jelen helyzetünkben.
- A nemesi házak bölcs fői gyakran érthetetlennek tűnő döntéseket hoznak, ám ha mélyebben vizsgáljuk döntésüket, rá kell döbbenjünk, hogy személyes érdekeik elé helyezik házuk és annak közösségének érdekeit, jelen helyzetben is ez történt, a ház érdeki előrébb valóak az úrfiénál. A délidőt természetesen még kivárjuk arany signum ereje nélkül is.
Az úrfi „hagyatékát” katonás rendben aprólékos gondossággal helyezem a nador talizmán által óvott batyuba rakodás közben futó pillantást vetek az említett szütyőre és tartalmára, közben számba veszem anyagi javainkat is mit a jövőben nagy körültekintéssel kell beosszunk, a rendelkezésünkre álló összeget két egyenlő részre bontom és az úrfi valamint a saját pénzes övembe töltöm. Az úrfi övét szó nélkül adom Vanina kezébe, találékony tudni fogja mi a dolga.
A nap egyre erősebben tűz ezért indulás előtt még egyszer lefürdöm a kút hideg vizében, utána rendem homokszínű ruházatát öltöm magamra melyre gondos kezek vörös és ezüst fonállal a Hatezer Hajnal szimbólumát hímezték, nem szándékozok finomkodni, ma nem ezért a vérvörösre lakkozott alkarvédők is felöltöm a széles selyemövbe az „aratóvillákat” (Quill) is betűzöm a hátamhoz a kardokat tokjukban a kezembe fogom és megindulok a révész lakja felé.
A révész felé csak biccentek, majd szó nélkül törökülésben telepedek le a veranda árnyékában, combomon keresztbe fektetve a pengéket. Türelmesen várom a nagyurat és kíséretét meg sem lepődöm, hogy személyesen nem jelenik meg egy ismételt jellemhiba vezetőhöz méltatlan viselkedés. A beszélgetést már állva erős koncentráció kíséretében követem nyomon. Amint az ifjú leány végez a rá ruházott kellemetlen kihirdetéssel csak utána szólalok fel abrín nyelven.
- Én Lan Ro-Ryen a Shin Császári rendjének a Hatezer Hajnal rendház Kelhor kolostorának tagja és Itala szellemiségének neveltje valamint az Anartÿss Ház mentise idézném a Napcsászárok örök törvényét és szokásjogát mi a birodalom teljes területén érvényes mint a Napcsászár hűbérbirtokai, Chianwa nagyúr túlkapására válaszul. – dörgedelmesen kezdek bele a törvény és szokásjog citálásába – Az I. Napcsászár bölcsességéből és kegyelméből a nemesen születettek előjogait rögzítő IV. Tekercsből. A Napcsászár birodalmának teljes területén, mint hűbérbirtokon a nemesen születettek és kíséretük, ha nem kereskedelmi céllal teszik térítés és vámmentesen vehetik igénybe a hidakat és réveket. A szokásjog bár a nemesen születettek utazásaik során térítésmentesen használhatják kíséretükkel egyetemben a Napcsászár hűbérbirtokain található réveket és hidakat jelképes összeget illik leróniuk a szolgáltatások és azok fenntartásáért. Zevran Anartÿss és kísérete nem kereskedelmi céllal utazik ezért az előjogok törvényének értelmében díjmentesen használhatják a révet a szokásjog értelmében pedig illik jelképes összeget leróni a révésznek. A jelképes összeg pedig 4 lin fejében minden utazó után 1 lin le lett róva!
Ha Chianwa nagyúr ezek után is ragaszkodik kapzsisága által diktált törvényeihez mik a Napcsászár törvényét és a nemesi szokásjogokat is durván sértik akkor a Shin Császári rendjének Iatal, A Menedék Völgyének beavatottjának haragját vonja magára, ha ezek után végre hajtjátok az kapzsiság szülte ítéletet akkor Vutas-Votar-ban panaszt emelek a nagyúr ellen a Császári Bírák rendjénél, hogy vizsgálják ki az esetet.
Bár nem tanítottak rá eddigi tapasztalataim alapján megpróbálom kisugározni az aurámat, a hatás létrejötte után vagy annak elmaradása esetén is várom az ifjú ítélet végrehajtó reakcióit, széles terpeszben már-már kihívóan a kardokat övem előtt keresztben tartva álldogálok.
Spoiler: megjelenítés
Szerző: Filio Mortale (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=26)
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 18:39:48
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, révésznél
Időpont: tavaszutó, délidőben
Esemény: a büntetés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
Ismét megbizonyosodhatunk róla, az öreg révész becsületes és egyszerű ember, aki teszi a dolgát, meg sem kérdőjelezve az utasításokat. Szégyenérzet fog el amiatt, ahogy viselkedtünk vele első találkozásunkkor. Érzem, hogy a dolgok ilyetén alakulása kibillent egyensúlyomból, egy eddig járatlan ösvényen haladva kell megtalálnom a helyes irányt. Még inkább: nekem kell helyes irányba „terelni” az ösvényt, olyan irányba, ami úgy tűnik keresztezni fogja mások útját, óhatatlan konfrontációhoz vezetve. Azokét akik tévelyegve vesztegetik csupán létüket. Chianwa nagyúr. Mióta a kolostorba kerültem először kell szembenéznem a nemesi akarattal, a régi félelmek éhes vadként vetik rám maguk, ám most nem futhatok előlük. Egész eddigi létem értelme a tét. Meditációs pózba ereszkedve igyekszem érzéseim megtisztítani és felkészíteni az eljövendőre.
Chianwa nagyúr szándéka, rendelkezései kezdetben tisztának és jó szándékúnak tűntek. Az utak messze itt a legjobb minőségűek, éjszaka fények segítik az utazókat. A falu lakói rendezett, biztonságos környezetben élnek. Az események tükrében kitűnik, mindez csupán számítás és kapzsiság. A kereskedők kénytelenek erre haladni, rettentő magas árat fizetve az átkelésért. Az első éjszaka jogának gyakorlása mutatta, teljes hatalommal bír az itt lakók felett, és nem szalaszt el egy alkalmat, hogy ezt éreztesse velük. Az úrfi érkezését is kihasználta céljainak. Megtévesztéssel és megfélemlítéssel kormányoz. Példát statuál, akkor is, ha az igazság csorbát szenved. Régi, hűséges és becsületes szolgálóit sem kíméli.
A fiatal lány lenne az ítéletvégrehajtó? Csevegéssel és ajándékkal igyekszik enyhíteni a helyzet súlyát. A révész bűnösnek találtatott lopás bűnében. Meg sem próbálták keresni. A büntetés kiszabását ostobaság lenne akadályozni, a nemes szava megmásíthatatlan, mind a lánynak, mind a révésznek ártanánk csupán vele.
Az ítélet végrehajtása előtt Lan emelkedik szólásra. Öltözete, testtartása, mondandója, örvénylő aurája mintha mind felsőbbrendűséget, fontosságát hivatottak volna erősíteni. Gondolatban megrázom a fejem, bár most egy irányba tartunk. Az ő módszereit nem ismerem, jórészt idegenek az itteni szokások, törvények. Én nyilván jóval kevesebbet tudok elérni (ha el tudok bármit is) nála, ám úgy tűnik alapvetően más célok vezérelnek. Most a saját bőrömön is tapasztalom a szakadékot, a shagíri és a renegát birodalmi tanítások között.
Szótlanul, látszólag magamba mélyedve szemlélem az események alakulását, míg az ítéletet végre nem hajtják. Vanina érzékenységét figyelembe véve, az ő reakcióját különös figyelemmel kísérem.
Spoiler: megjelenítés
Szerző:Agradzsag
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 18:43:38
Csöndes, távolságtartó hadviselés van kialakulóban. Nem elég, hogy kivívta ellenszenvemet a helyi úr, eltűnt Zevran úrfi, de tetejébe még a tanácsadója is irritál! Ezt a peches szolgálatot! Ha Sÿtis közelebb lenne, azonnali hatállyal kérném a feladat alóli felmentésemet, és áthelyezésemet valami olyan helyre, ahol nem kell varázslóval érintkeznem. Megfutamodás vagy sem, roppant sok ez a feszültség most nekem egyszerre, igénybe veszi az önuralmamat rendesen.
<Otthon ilyenkor vonulnék el a vadonba pár napra, hogy kitisztuljon a fejem. Nos, itt nincs ilyen engedmény, se idő, feltöltődjek, el kell viselnem a képét.>
Összeszedi az úrfi hátrahagyott holmiját, átadja az övét amit szótlanul felcsatolok.
Quirrín megy elől, hogy mihamarabb a révészhez érjen, én inkább leghátul haladok. Urunk jelenléte híján nem sokat nyomunk a latba. Ellehet ez a kettő akár milyen varázsló, jelvényük alapján alig valakik...
Erről eszembe jut Lan korábbi döntése.
<És innentől mi sem hordhatjuk az Anartÿss ház jelét. De mért is nem? Úr kell-e ahhoz, felségjel alatt haladjunk? Habár Zevran nincs már velünk, attól még a házát szolgáljuk, menlevelünk is van.>
Azaz kétségbe kezdem vonni, szükséges-e a Ház címerét elrejteni.
A szerzetes nem tesz semmi különöset, leül. Mire vár? Mit akar ezzel elérni?
Én állok, pihenj pózban.
A révésznél fagyos a hangulat, nem szívesen tartózkodom ilyen légkörben. Hát még ha a helyi nagyúr megjelenik dölyfösen! Talán még sem volt jó ötlet ide jönnöm, elszakadhat a cérnám.
Nyugtalanul dobol ujjam fegyverem tokján.
Egy lányka érkezik fegyveres kísérettel, igencsak oda kell figyelnem, ha érteni akarom, mi hangzik el a révész és közte. Eleinte fecsegnek a tegnapról, aztán váratlan fordulatot vesz a beszélgetés.
Megnyúlik a képem, ahogy rájövök: a lányka lesz az ítélet-végrehajtó! Hóhértanuló?
A hideg kezd futkosni a hátamon, főleg, hogy milyen könnyedén áll hozzá. Mire az ítélet hivatalos szövege felolvasásra kerül, én a földet nézem.
Nagy szomorúság telepszik a vállaimra, mint két nagy sötét madár. Olcsóbb lett volna és egyszerűbb kipengetni a rév árát. Most sokkal drágább következménye lett ellenkezésünknek. Rossz döntést hoztunk.
Ellehet ez a hely jól kiépített, ha közben az etika sérül! A helyi úr szava a törvény és kész. Ha nem tetszik, odébb lehet állni. A sajnálatommal a révész nem sokra megy...
Ahogy Lan szózatával se. Rég megtanultam, ha nem az illetékeshez intézem szavaimat, az semmit se ér, szájon kidobott szó. A mentis a jogot harsogja, s nem értem, ugyan mért, nem a császár törvénybiztosa ő, hogy ilyet tehessen. Panaszt emelhetne ugyan fentebb, de attól a révész nem kapja vissza azt, amit ma elvesznek tőle...
<Tekintve, hogy viselkedett velem Lan, ez is Róla szól, nem a révészről vagy a jogról.>
Semmit se tudunk itt már tenni és nem kívánom végignézni, de még csak végig se hallgatni az ítélet végrehajtást. Elég nehéz már a szívem urunk elvesztése miatt s hogy nyomában békétlenség támadt, nem akarom ezt még tetézni is. Tudni kell visszavonulni és beismerni, ez el van tolva.
Bús pillantást vetek a kis hóhérlányra, a révészre, Lanra, majd a sor végén a szerzetesre, aztán sarkon fordulok, Fifit kantárszáron fogom és elvezetem. Pár lépés megtétele után érzem, ahogy elered a könnyem, szótlanul letörlöm az arcomról.
Spoiler: megjelenítés
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 18:46:00
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutás-Votar, révésznél
Időpont: tavaszutó, délidőben
Esemény: a büntetés
Résztvevők: Vanina, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
A lány érdeklődve fordul Lan fele, amikor megszólal. Csodálkozva hallgatja, és egyik lábáról a másikra áll, arcára kiül a döbbenet, ahogy lassan kiérzi belőle a fenyegetést. Majd hirtelen hátra lép, ahogy Lan körül kisebb portölcsér alakul ki - immár nem csodálkozik - retteg. Tágra nyílt szemmel, ijed hangon kukucskál ki a katona mögül:
-Egy szellem megtámadta Lanizé urat! Csinálj valamit!
A katona kezén kifehérednek a bütykök, úgy szorítja a lándzsát, de rázza a fejét:
-Nyugalom, kicsi Dió! Nem lehet szellem, itt véd minket a zászló... Ez valami más. Nézd a nyugalmat az úr szemében...
-Úúú! Most akkor mi is van?
Teszi fel a kérdést még mindig a katona háta mögül leskelődve. Kíváncsisága és a katona szavai elnyomják a félelmét. Megvakarja az orrát:
-Ha jól vettem ki a szavaidból te más törvényeket ismersz? Kérdi Lantól. -Sajnos ez jelen helyzetben nem sokat ér. -ingatja a fejét. -Én nem hozok döntést - csak végrehajtom a parancsot, akár tetszik, akár nem. Pedig jelenleg nagyon nem tetszik. Sóhajt fel. -Morcos az egyetlen falubeli aki eddig szóba állt velem :'( -Megvan! derül fel az arca
-Menj akkor Chianwa nagyúrhoz, és mondd ezt el neki. Jelenleg egy szélmalmot építenek a felügyeletével. Mi addig itt megvárunk, és koccintunk Morcos megmenekülésére ;D
Őszinte örömmel és nem kevés büszkeséggel néz rád- lám bár egy fejjel alacsonyabb nálad, és legalább egy dekáddal fiatalabb, szinte még gyerek, mégis milyen frappánsan megoldotta az ügyet. Az öreg Morcos révész viszont nem túl optimista - legalábbis az arcáról nem ez süt.
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 18:49:57
Ugyan megtettem a kezdő lépéseket, hogy otthagyjam a helyszínt, valami történik, mert a lányka szellemtámadást kiált. Erre már megperdülök és ugyan az imént nagyon magam alatt voltam, hamar váltja azt fel a szigorú harag.
- Lan! - kiáltok rá a mentisre figyelmeztetően. Csakis ő lehet az, aki ilyen eszközökkel él.
<Ez annyira jellemző a fajtájára! Ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy kedvükre van, félelmet keltenek másokban, fitogtatva, milyen valakik is ők!!! Nehogy már a büszkeségükön csorba essen s be kelljen egyszer is ismerniük, nem az ő akaratuk a világ közepe!>
- Fifi, maradj - súgom oda a lónak és katonás léptekkel megindulok Lan felé.
Kész, elegem van ebből a fickóból. Csinálja itt a fesztivált az eszét játszva! Két oldalról husánggal meg kéne kicsit csapkodni a fejét, talán akkor magába szállna.
- Lan, elég van. Lát te, csinál mi már baj, nem kell új baj. Ha akar tarka madár sok, fog elveszít ő farka - idézek fel egy mondást erősen törve. - Csinálj csend te száj, nem vagy te út-bíró, aki van szabad megy mindenki és mond mi a törvény! Tanul meg az, nem mindig te nyer! - mordulok rá a mentisre. - Mi beszél tegnap, hoz az rossz döntés, ez van, nyelni le. Folytat mi út, ez van már nem mi dolog. Ha te csinál baj, nincs már nemes úr, aki beszél erős szó. Úr érti csak úr beszéd és te vagy csak szolga - mondom ki a nyilvánvalót. - Tud bár varázsol, tud bár tarka beszéd, de te akkor is csak van szép ruha szolga...
Pont rangtalanságunk miatt kár ugrálni, ágálni, körömszakadtig küzdeni, vagy verni magunkat a földhöz. Tetteinknek kellemetlen következményeit is meg kell tanulnunk elviselni, a maga helyén kezelni, feldolgozni.
Ha Lan ehhez nincs hozzászokva, s nincs ínyére a dolog, ez az ő baja. Itt az ideje, hogy leszálljon a magas lóról. Mondhatni üdv a való életben...
Elbizakodott és gőgös az a harcos, mindig csak győzelmet tűzhet fegyvere hegyére, s gyermek, ha azt hiszi, meghátrálni egyenlő a gyávasággal.
A megfontoltság mindig többet ér, tapasztalatot hoz, de ahhoz érni kell lélekben és fejben egyaránt. Nekem se mindig megy, de ismerem magam annyira, tisztában legyek ezzel.
Szinte önkéntelenül is kicsúszik a számon anyanyelvemen:
- Kinek képzeled te magad?
Semmi értelmét nem látom tovább próbálkozni a helyi úrnál, véleményem szerint ezen csak tovább lehet rontani, pláne, ha most odamegy, ugyan úgy előadja magát, ahogy a hóhértanulónak és kísérőjének s tetejébe citál még kicsit dörgedelmesen a törvényről.
Ő, aki csak egy címeres szolga. A szolga igaza meg nem sokat ér úréval szemben, akár mennyire igaz az az igaz. Főleg azok után nem, hogy első háborgásunk mit eredményezett.
<Az élet se nem igazságos, se nem igazságtalan, mondta Mada. Az élet egyszerűen élet.>
Előre taszít a gondolat, vele kell mennem a szélmalomhoz, hogy védjem a seggét ha vészt idéz a maga fejére az ugrálásával. Letudhatnám annyival, biztos megoldja egyedül, van annyira nagyképű, ne kérjen a segítségemből.
Ha viszont tévedek, rajtaveszt, mi több, a szarkavarása rám is átterjed, akkor a feladatunkat se fogjuk teljesíteni. Az meg aztán végképp nem kell nekem! Legszívesebben leütném, összekötözném mint egy sonkát és felpeckelt szájjal Fifi hátára dobnám >:(
Szerző: Tiwanlil (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?action=profile;u=20)
Írta: Dierol - 2022. Július 10. 18:57:18
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, a malomnál
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: párbeszéd
Résztvevők: Vanina, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________
A révészt, és a katonát otthagyjátok a fiatal csitrivel, és a nemesúr keresésére indultok. Az utazás elég feszült hangulatban telik. Nincs túl nehéz dolgotok - átvágtok a falun ahol az éjszakát töltöttétek, és egy órányi járásra a kis kertecskék és mocsaras erdőrészeken át megérkeztek a következő csöppnyi településre. Az épülő szélmalmot könnyű megtalálni: tető nélküli tömzsi tömbje bőven a többi épület fölé magasodik. Mellette nem sokkal fából ácsolt méretes csűr vagy raktár áll. Mindenfele szerszámok, építőanyagok borítják a gyepet. Az emberek az első jókora - még vitorla nélküli - fából ácsolt lapátot húznak fel hó-rukkolva egy kötél segítségével a malom tetejéből kinyúló tengely végén díszelgő szekérkeréknyi kerékagyhoz.
A nemes defensise makulátlan ruhában a malom mellett felállított asztal mellett ül egy festett napaernyő alatt, és onnan nézi az eseményeket. Hidegen végignéz rajtatok, és biccent felétek. Kontrasztjaként a nemest pedig a tengelyen állva pillantjátok meg. A látvány szédítő, de feltűnik, hogy alatta szép halomba áll a szalma - ha netalán alázuhanna, se legyen komoly baja. A tegnapi nappal ellentétben most fegyver és kísérők nélkül, szívós és viseletes borruhában koszosan és mocskosan próbálja meg a helyére igazítani a lapát végét. Időnként egy-egy kurta utasítással irányítja alant az embereket. Érkezéseteket ugyan észreveszi, de még egy ideig a lapát rögzítésével van elfoglalva. Az egyik helyi asszonyság kínál meg titeket a defensis intésére frissítővel. Amint végre sikerrel jár odafent a nemes, abbahagyja a kalapálást, és felegyenesedve utasítja embereit, hogy engedjék el a lapátot. Az lustán imbolyogva megállapodik, fent a nemes meg egyensúlyozik a talpa alatt mozgó gerendán. Kalapácsát elteszi, leoldja övéről kulacsát, és jót húz belőle. A helyiek is asztalokhoz sietnek, és nyúlnak a kupákért.
-Emelem poharam nemes uratokra! Becsülendő amit tett. Rajzolja a tisztelet jelét a levegobe. -Mi okból kerestek meg? Kérdezi kíváncsian.
Lan szónoklatát végighallgatja, ingerülten csendre inti defensisét, aki már szólásra emelkedett. Amaz sértődött arccal, de visszaül a helyére.
- Furcsa az amit mondd, tisztelt mentis. Tegnap este még meghagytak volna abban a tudatban, hogy a révész megkárosította Háromfalut két arquval. Mára felébredt a tegnap este oly korán elszenderült lelkiismerete? Kicsit későn, mert már elmúlt dél.
Húzza el a száját.
-Mindenesetre Morcos még ennek a fényében is hibát követett el - igaz jóval kisebbet: olcsóbban hozta át Önöket, de legalább nem lopott. De akkor is kár érte a közösséget. Kökényes! fordul az egyik iddogáló férfihoz: -Siess Morcoshoz, és közöld vele és Dióval, hogy a büntetését enyhítem: csupán az egyik ujját törjék el! Remélem még időben odaérsz...
A férfi lecsapja a kupáját, majd eliramodik az úton a révész háza fele.
A nemes ismét felétek fordul.
-Egy dolgot vegyen figyelembe: Itt, Háromfaluban én parancsolok.
Ez a mondat keményen csattant - jelezve, hogy nincs apelláta, nincs ellenkezés. Lentről felnézve a gerendán álló, szikrázó szemű nemesre készek is vagyok elhinni neki. A hangjában volt valami parancsoló, akárcsak az öreg Anartÿss Házfőében.
-Általában törekszem arra, hogy helyi törvényeim ne mondjanak túlságosan ellent a Napcsászár törvényeinek. Már amennyiben az a törvény logikus és érthető. Ugyanis nem lehet általános, mindenhol minden esetben megfelelő szabályokat alkotni. A fenti idézet azonban errefelé meglehetősen káros, szóval nem is fogom komolyabban venni, mint amennyire érdemes. A birtokomon a kereskedők ingyen utaznak, szállnak meg. Mindenki más fizet. Sokat. Az erre tévedő nemesek előjoga, -mosolyodik el kajánul - hogy szabadon eldönthesse; visszafordul a révnél, vagy ugyanúgy fizet - pláne, ha megteheti - mint bármely más hétköznapi halandó. Miért az éhenhalás szélén álló szabó vagy szerencsétlen kereskedő fizesse meg a nemes kiváltságait? A díj mértéke magas, hogy az útszéli banditákat és más kétes alakokat távol tartsa. A befolyó összegből fizetjük a katonákat, az útépítőket, a fogadó fenntartását, az új malmot, a magtárat, az itt nehezen megtermelhető húsárút, a köveket. Három évtized után már nem kell félniük a helyieknek a rablóktól, az éhínségtől, egyre több kereskedő jár erre és veszik a ritka gyógyfüveket, lassan fellendül a kereskedelem. Amikor megkaptuk ezt a darab földet, a Császári kincstár követelése húszezer arqura rúgott - amiért anno a helyiek fellázadtak, és fellógatták a helyi nemesi családot a környező fákra, mikor elfogyott az élelem, és elkezdtek éhen halni. Mára csak tizenkétezer arqu körüli összeget kell Háromfalunak befizetni a Császári kincstárba, és ismét kérhetünk gyógyítót, varázslót, Légióst ha szükségünk van rá - de addig hallgass a nevünk. És most menjen békével, és tegyen panaszt, ha ez az óhaja. Köp ki oldalra. -De jobb, ha tudja - a saját rendelkezéseimhez továbbra is ragaszkodok. Abba gondolom bele sem gondolt, hogy milyen hatással lenne a helyiekre, ha egy ilyen vizsgálat hatására visszaállítanák a hagyományos rendelkezéseket.
Ha nincs több mondandótok, elbocsátólag int kezével.
Spoiler: megjelenítés
