Nadír Könnyei - Archívum

[Dierol]

("Kékprém" Keelut)

*A csendes szemlélődést megtöri a szobában kibontakozó beszélgetés. Pontosabban mindenki üres frázisokkal dobálózik. A felét se érti a nador, hogy miről is van szó a jövővel meg múlttal kapcsolatban, de azt megérzi, hogy ez már a kezdeti apró marások, harapások ideje. Egyedül az öreg házfő szavai egyértelműek és világosak, mégha burkoltan is adta elő: "Amennyiben nincs kérdésük, nem is rabolnám tovább az urak idejét." azaz "A találkozónak vége, a többi nem érdekel." A többiek még kötnék azt a bizonyos ebet a hajóút vagy éppen a szárazföld karójához, de ez már eldöntött Keelut számára. A dominanciáért küzdő kanokat nem szabad kis helyre összezárni, mert akkor biztos lesz áldozat. A nyílt mezőn legalább van hely elválasztani a nekihevült "bikákat". A képzettársítást és gondolatmenetet azonnal cselekvés követi, nem vizsgálgatja következtetése helyességét, Keelut érzi, hogy jól döntött. Hirtelen leszökken a párkányról és halk, de határozott hangon megszólal, bár szavait nem egyvalakihez vagy a társasághoz intézi, csupán "bele a vakvilágba".*

-A szárazföldön megyünk.

*Ezzel elindul az ajtó felé, mindkét combját a lépések ütemére verdesi egy-egy csákány-nyél, melyek az övén kétoldalt kialakított "fülekbe" tűzve csüngenek alá. Az ajtóban vendéglátójuk felé fordul és ismét orrnyergére fektetve kinyújtott mutatóujját megérinti homlokát ezzel megadva a kötelező tiszteletet. A másik három útitárs reakcióit megfigyeli, de nem reagál rájuk csak feléjük fordulva mindegyiknek mélyen a szemébe néz és kurtán hozzáteszi az eddigiekhez:*

-Egy óra múlva a ház elől indulok.

*Ezzel ki is lép, hogy visszamenjen szállására hátizsákjáért és íjáért. A viszonylag hosszú várakozási időnek két oka is van. Egyrészt a csontjai mélyén érzi, hogy ez a sok uraság így is nehezen kapja össze magát egy ekkora útra. Másrészt feltett szándéka a nadornak, hogy valakitől megkérdezi, hogy melyik égtáj felé van Ardúnia. A pontos út vagy éppen Purgas térképe nem foglalkoztatja, hiszen biztos lesz pár nap múlva meg hetek múlva is olyan helybéli, akit éppen megkérdezhetnek majd, ha úgy érzik eltévedtek az idegen vidékeken. Ha nem jön közbe semmi "távlati" terveit illetően, akkor egy óra múlva ismét feltűnik a ház kapujában, hogy összeálljon a társaság az útra.*

^{Szerző: Quator ar Zaraquer
» 2010.03.25. 16:15}

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

Nem kicsit hökkenek meg a nador reakcióján. Nem vagyok szokva az ennyire egyenes, tömör és nyílt beszédhez. Ha apámnak nincs ehhez illetve a mentis kérdéséhez hozzáfűzni valója, őszintén felnevetek, és felállok a kényelmes székből.
-Jól van Kékprém uram, akkor szárazföld! Így valóban kiiktatjuk a többi Ház okozta vélt és valós akadályokat, és elég időt tölthetünk azzal, hogy egymás torkának essünk.

Intek a mentisnek, hogy jöjjön és felkapom a két erszényt, majd elsüllyesztem őket a zsebeimbe.
-Nyugalom, nem szándékozom elkölteni!
Ezt elsősorban apámhoz szántam intézni, és most már egyértelműen felé fordulok. Illedelmesen meg hajlok előtte és elköszönök.
-Viszontlátásra jó atyám, ígérem minden tehetségemmel azon leszek, hogy a küldetés rendben és csendben végződjön.

Kivételesen komoly hangsúllyal mondom, és majdnem így is gondolom. Elég hosszú az út, egy kis csintalanság közben csak belefér... A rövidke búcsúzkodás után elhagyom a termet és a Dún Medvét is. Kint megvárom a mentist, néhány dolgot be kellene szerezni az útra. Például élelmet... utazó táskát...

^{Szerző: Enor ak Mverrys
» 2010.03.25. 19:22}

[Dierol]

Vjírgas Margalos

Érvekkel és szófordulatokkal készülök a beszélgetésre, de a nadír ellentmondást nem tűrően beszél. Mivel korábban nem említették, hogy ő lenne a vezető, teljesen megdöbbenek. Többek közt ezért nem válnék sosem jó sÿtisivé, a házfő fiacskája gyorsan lereagálja. Gyors pillantást vetek a házigazdára - nincs ellenvetés.
"Egy óra múlva indulunk"
Azért jó lenne tudni, hogy lóval vagy gyalog, csoportosan vagy karavánnal utazunk, mert akkor úgy is kell úti-holmit összeszedni.
szavaim már csak a hóhajú hátát érik, nem tudom, meghallja-e.

A házfőt ballal a szívtájékra ütve üdvözlöm és megyek a holmimért.
- túl sok időt töltöttem el itt, tényleg jobb lesz továbbállni, mielőtt teljesen megváltozom. szóval ezt nevezik sÿtis leheletének -

^{Szerző: Siffad
» 2010.03.25. 19:54}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

A nador a hegyi emberek egyenességével áll az egész történethez és a bekövetkező eseményekhez. Zevran úrfit egyenlőre nem zavarja a dolog, könnyedén túllép a nador csomómetsző megnyilvánulásán, láthatólag még egy kicsit mulattatja a dolgok alakulása.
Azért reménykedek még abban, hogy az öreg házfő az események hirtelen fordultával is nyilatkozik a Carvis ház hozzáállásáról.
Aztán utolsó hullámtörőként az északi zord férfi is megszólal és egy kis pontosításra kéri fel a nadort, talán most.
Még egy kicsit várakozok, hátha megdermed a hirtelen kerekedett hullám és lankásabban lassabban ér partot, hátha szól még pár szót az öreg Anartÿss és Kékprém.
Ha nem történik semmi akkor egy kicsit csalódottan ám követem miközben meghajlok a még szobában tartózkodók felé Zevran úrfit az intése nyomán.
Kicsit később szólalok csak meg.

- Zevran úrfi nincs túl nagy tapasztalatom az ilyen hosszú utakban, de elég lesz egy fertályóra a felkészülésre és csak négyen megyünk vagy a Anartÿss ház néhány megbízható ember még velünk tart az útra?

Kérdően nézek az ifjú Anartÿss-ra.

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.03.25. 21:48}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

A Házfő elgondolkozva fordul a mentis fele, majd megszólal:
- A kérdés valóban érdekes kérdéseket feszeget, tanácsnok. (enyhe elégedettséget vélsz kihallani az hangjából)
- Ha az út folyamán végig ily figyelmes lesz, sok kellemetlenséget kerülhetnek el. De gondoljuk csak végig együtt!
Hajol előre, s a gyümölcstálból kiemelve egy fürt szép szőlőt, magyarázat közben elkezdi enni.
-A Carvis Királyi Háznak monopóliuma van Ardúniával és Napnyugattal való kereskedelemre. Valamint Abÿrnossba és Miracleába szállíthat gabonát. Ennek okán Ardúnia fele nekik van a legnagyobb flottájuk, vagyis elég nehéz nem az ő lobogójuk alatti hajót lelni arra. A mi házunk pedig A Hegyi Királysággal üzletelhet - már ami a illatszereket, kenőcsöket vagy azok alapanyagait illeti. Az pedig, hogy a Carvis Háznak nincs érdekeltsége a Hegyi Királyságban még, az nem azt jelenti, hogy ezen ne változtatna, ha erre alkalma adódik. Mégpedig, ha ez az utazás nem lesz sikeres, akkor jó esélyekkel indulna a felszabaduló jogokért folyó véres küzdelemben.

Utána nem sokkal a nador kijelentése mintegy lezárja a megbeszélést, s elindul az ajtó fele. A Házfő egy mozdulattal elbocsát benneteket. A nemes ifjú felkapván a szütyőket, még szól pár szót az apjának, majd ő is távozik, nyomában a mentissel. Utoljára a miracleai hagyja maga mögött a lakosztályt, és a két testőrt az ajtó előtt.

A fogadó előtti kis kövezett terecskén találkoztok egy óra múlva. A pazar házakkal határolt térre három kecses kőhíd vezet, közepén pedig két zöldellő fa biztosít kellemes árnyékot. (de ennek ellenére nadír innen bizony távolnak tűnik a nadornak) Alattuk padok húzódnak meg, némelyiken helyi lakosok ülnek, beszélgetnek, mások csak süttetik magukat a nappal. A távolból hárfa hangját, és a víz illatát sodorja felétek a szél. Kellemes, álmos délután van. Egyedüli érdekességként mindössze egy fekete köpenybe, csuklyába -un. inkognitóba- burkolódzott alak suhan el az árkádok alatt – oldalán kettős ívű vívókarddal, de senki nem vet rá ügyet.
Aki akart, az tudott magának felszerelést, ételt beszerezni. A nador is megtudta a készséges fogadóstól, hogy Ardúnia -a fogadós szülőföldje- csodás országa a legdélebbi csücskén van Abrÿssnak.

//Érthető okokból a nador fog a térre érkezni először, a többiek reagolási sorrendben.//

[Dierol]

("Kékprém" Keelut)

*Az útra saját holmiját hozta, meg a kedves fogadóstól kért úgy két napi hideg élelmet. Addig vagy találnak valami vendégházat vagy egyszerűen elmegy vadászni. A szárazföldön nem nagyon tud olyan helyet elképzelni Keelut, ahol ne tudna 4 fő életben maradni pár napig. Igaz még indultában utána szóltak leendő társai, hogy mivel utazzanak, de ez eléggé értelmetlen kérdésnek tűnt a nador számára, így egyszerűen figyelmen kívül hagyta és ment a dolgára. Számára egyértelmű a gyaloglás és az is, hogy 4-en bőven elegek a feladatra. Hiszen, ha nem így lenne, akkor a házfő biztosan több embert hív össze, ő olyan vezetőnek látszott, aki bölcsen mérlegel és nem hiába ő a Ház ura és parancsolója. Ennek megfelelően ezeken a dolgokon nem is rágódik, nem rá tartoznak a többiek ügyei, amíg el nem indultak addig biztosan nem. Már a megbeszélt idő előtt eléri a szigetet, ahonnan indulni fognak, így egy pad szélére teszi hátizsákját és körbejárja a fákat. Mióta betette a lábát ebbe a furcsa tavi-városba nem látott "zöldet". Ezek se valami természetesek megérzése alapján. Ha még nem látja feltűnni társait, akkor tenyerével végigsimít mindkét fa kérges törzsén. Mély levegőket vesz, próbálja magába szívni a helyi természet kisugárzását és megszólítani a fák szellemeit. Nem zavarni akarja őket, csupán arra kíváncsi vajon milyen lehet itt számukra az "élet". Ezzel, illetve a csendes padon ücsörgéssel és a többi erre járó figyelésével a maga számára tartalmasan tölti el a várakozás perceit. Kíváncsian várja vajon az útitársak miket hurcolnak magukkal, mit ítélnek "nélkülözhetetlennek" egy ilyen útra. Van egy halvány balsejtelme, hogy nem lesz olyan kicsi és könnyű csomagjuk, mint az ő hátizsákja és nem lesznek restek egy halom fölös pipereholmit is elcipelni.  *

^{Szerző: Quator ar Zaraquer
» 2010.03.27. 22:16}

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

-Nos kedves mentisem nekem sincs! Csak négyen indulunk úgy látom, az öregem nem említett mást. Egy fertályóra? Nem tudom, de a találkára biztosan visszaérünk. Áh jut eszembe!-mosolyogva fordulok az alacsony abrîn felé.- Apám volt olyan kedves és engem bemutatott, de Téged elfelejtett megemlíteni.

Miután átestünk a bemutatkozáson még pár pillanatra megállok a kellemes napsütésben, majd a legközelebbi "kalandozók boltja" felé veszem az irányt. Közben félig magamnak félig a mentisnek mondom.
-Kéne egy-egy jó fajta hátizsák a holminknak, és némi élelemet is kéne venni, két napnyi adag szerinted elég lesz?

Immáron felszerelkezve a hirtelenjében hiányzónak ható eszközökkel megérkezem én is a kis térre. Nem nehéz kiszúrni a nadîr-t, elég feltűnő jelenség a hófehér haj. Vidáman épp mellé sétálnék, de meglátom, hogy épp a fákkal van elfoglalva. Felhúzott szemöldökkel nézem mit ügyködik éppen és kicsit várok, vajon mi sül ki ebből. Amint felhagy a dísznövények simogatásával és leül az egyik padra, már tényleg odamegyek hozzá.
-Szép napot ismét Kékprém Úr! Csodálatos időnk van nem de bár? Látom tetszetősek Önnek a díszfák!

^{Szerző: Enor ak Mverrys
» 2010.03.28. 12:03}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, sétálgatva és az Anartÿss palota
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss

- Zevran úrfi Lan Ro-Ryen, Lan A Lassú vagyok a családjuk északi hegyvidéki birtokán láttam meg a napvilágot, majd a családjuknak hála éles eszű nővérével a Kelhor kolostorban folytattam tanulmányaimat később pedig a nadír hegyekben megbúvó Hatezer Hajnal rendházban.

Kis ideig csendben sétálok mellette míg csak rá nem jövök, hova is tartunk.

- Véleményem szerint uram kár lenne már most igénybe venni a "Utazók boltját" szerintem az Anartÿss ház kamarásának semmi kifogása nem lesz azzal szemben, ha a kezdeti készleteinket a ház raktáraiból vételezzük az utazáshoz elvégre a ház ügyében fogunk eljárni.

Tiszteletteljesen nézek az ifjúra. Reményeim szerint megfogadja a tanácsom lesz még elég kiadásunk az út alatt is.
Kicsit később elgondolkozva rakosgatom kevés személyes és értéket képviselő holmimat a raktárból beszerzett hátizsákba, azért egy rend ruhát itt hagyok a kis ládámban a visszatérésre gondolván.

A hátizsákba kerül két rend a szokványos ruházatomból és egy pár olcsóbb vívóing és bőrnadrág valamint a mokaszinok és az alkarvédők. Egy pár mérő szárított gyümölcs és némi szárított hús, egy utazós teáskészlet a hozzá egy kis teafűvel, egy trónmutató, tűzgyújtó, némi gyógynövény, írókészlet és néhány pergamen és egy hidegfáklya.
A hátizsák oldalára kerülnek hüvelyükben a pároskardok és a tetejébe kötöm a pokrócokat egy sátorlapban. A egészet leborítom egy csuklyás esővédő köpennyel.

Egyenlőre a szokásos öltözetemet hordom a széles selyemövvel benne a quillekkel csak a mokaszinokat cserélem le bakancsra, a signumot a nyakamba akasztom, míg a költőpénzem a széles selyem öv belsejébe rakom egy pénzes övbe.
A készülődés után megkeresem az úti málhámmal az ifjú úrfit, jelezvén, hogy készen állok.

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó előtti téren.
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

A térre egy szolga kutyahűségével követem az ifjú Anartÿsst hátamon a hátizsákkal, nem kívánom a szót szaporítani ezért csak lágyan meghajlok a nador felé a beszédet uramra hagyom egyenlőre, figyelmem inkább a környezetünkre összpontosítom nem szeretném ha már most kellemetlen meglepetések érnének minket így az út elején amíg még nem szokott össze a társaság. Most vagyunk a legsebezhetőbbek egymás iránti idegenkedésünkből fakadóan.

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.03.28. 20:02}

[Dierol]

/Vjírgas Margalos/

A nador vagy nem hallja, de inkább nem akarja az észrevételt meghallani. Szerintem még sosem utazott nem népéből való útitársakkal, de hát majd tanul belőle. vagy soha többé nem mozdul ki otthonról, vigyorodok el. Vállat vonok és elindulok beszerezni a holmikat.

A saját holmimon felül 5 napi élelmet, két tömlő vizet, 10 méter kötelet, egy kisebb fejszét, egy fémedényt, kisebb zsák teafüvet és cukrot és egy idő- és vízálló hálózsákot szerzek be. Ha tehetem, kérek a ház kamarásától vagy veszek egy málhás állatot is, öszvér vagy szamár ugyanúgy megteszi. Bár ez túl lassú lesz a hegyi embernek, fogadok, hogy a sÿtisiek örülni fognak neki.

Így felszerelkezve érkezem a térre, ahol már várakoznak páran. Felkészülök a nador gunyoros tekintetére - sebaj, majd megenyhül.

Ha elhagytuk a várost, leveszem a signumot, több bajt okozhat, mint hasznot hoz.

^{Szerző: Siffad
» 2010.03.28. 20:29}

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

-Örülök, hogy megismerkedhetek veled Lan!-mondom mosolyogva, majd enyhén csipkelődve hozzáteszem - Majd útközben egyszer elmesélhetnéd miért kaptad a Lassú "rangot"!

Végig hallgatom Lan észrevételét, és bizony igaza van... látszik, hogy tudtam volna aludni. Talán ha apám, nem az utolsó pillanatban jelzi, hogy dolgom van, akkor estét nem a borok és idegen ajkak kóstolgatásával töltöm.

Átöltözöm kényelmesebb és egyszerűbb ruhába. Még mindig nemesi öltözet, de utazáshoz való, és felhúzok egy kényelmesebb csizmát. Egy hasonlóból elteszek még egy váltást, egy teljesen hétköznapi ruházatot, valamint a fekete "szakmába vágó" ruházatomat. Jól jönne egy csuklyás köpönyeg eső ellen, meg két pokróc(egyen aludni, egyben takarózni).
Elteszek két napra való tartós élelmet, valamint egy üveg szíverősítő pálinkát, és egy kulacs vizet.

Nem titkoltan figyelem a mentist mit pakol el. Még életemben nem hagytam el így Sÿtist, jó móka lesz, de tapasztalatlan vagyok.

^{Szerző: Enor ak Mverrys
» 2010.03.28. 20:45}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, sétálgatva és az Anartyss palota
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss

- A válasz igen egyszerű ifjúuram mivel egy cseppet komótos az-az lassú vagyok főleg Jurekhez képest ki az északi birtokuk igazgatója. Mellette mint inas főleg lomhának tűntem ezért ragadt rajtam A Lassú ragadványnév ám valószínűleg van valami alapja.

Azért mondandóm során figyelem az ifjút főleg Jurek nevének megemlítésekor, jó lesz finoman kitapasztalni mennyi valóságlapja van a hegyvidéki pletykának Jurek származása kapcsán.

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó előtti téren.
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

Ahogy ott álldogálok az ifjú úrfi mögött ráeszmélek, hogy mennyire előrelátóbb volt nálam az élelmiszerre gondoltam ám a folyadékra nem, igen-igen a vizes tömlőről elfeledkeztem ezt még pótolni kell útközben, azért elmosolyodom egy kicsit ketten talán kiteszünk egy egészet.
Közben az északi atyafi is befut és lám-lám egy málhás jószágot is szerzett előrelátóan, úgy tűnik neki nagyobb gyakorlata van ebben a utazásos életmódban.
Aprót köhintek a beállt csendben.

- Azt hiszem Zevran úrfi megfeledkeztem a vizes tömlőről önnel ellentétben, igazán röstellem magam ezt a hiányosságot amit okoztam már csak útközben egy kereskedőállomáson pótolhatjuk.

Közben azért figyelemmel kísérem a környező eseményeket, ám kimondottan Kékprém reakcióira vagyok kíváncsi.

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.03.29. 12:23}

[Dierol]

("Kékprém" Keelut)

*Mire befejezi a fák szellemeivel folytatott érintkezést, megérkezik a ház ifjabbik képviselője és testőre. Keelut a padra leülve az égre tekint a szép idő említésére, majd nyílt tekintetét a beszélgetőpartnerre szegezi. Nem vizslatóan, hanem érdeklődve szemléli a másikat és kivár egy sort, mielőtt válaszolna.*

-Talán kicsit hirtelen ez a tavasz, még ragyoghatna a hó egy kicsit. Az idő tényleg szép és a víz is csábítóan hűsnek tűnik. A fák viszont... Ezek a fák unatkoznak. A kövek nem valami jó beszélgetőtársak. A fák jobb szeretik a többi fa társaságában múlatni az időt. Vagy ha egy életteli kisállat megvakarja a kérgüket, ahol a szú viszket nekik.

*A szabados gondolatmenet és a bő kifejtése szokatlan lehet előbbi találkozásukhoz képest, de most úgyis a várakozás ideje van, így nincs a nador ellenére, hogy próbálgassa a nyelv és a világlátás korlátait, amik a leendő társak között fennállnak. Kíváncsi tekintettel néz fel a mentisre is, hogy ő vajon csatlakozik-e a beszélgetéshez, vagy ott fog állni, mint az ifjú házinemes árnyéka. Bár fontos a vízkérdés, de tudtával jórészt lakott területen fognak haladni még jó ideig, így nem érti, hogy a nyugalom és pihenés perceiben miért a kulacs miatt aggódik a kopasz fiatalember. Ekkor megérkezik a marconább negyedik, aki nem tudta eldönteni, hogy mivel menjenek. Mint látható félmegoldást választott hozott egy csacsit. Ezen halványan elmosolyodik Keelut, de nem szól semmit. Az látszik rajta, hogy nincs semmi lenézés vagy gúny a gesztusban részéről, csupán egyszerű ártatlan öröm, hogy ilyen állatot is láthat közelről. Egyszer már látott ilyen lószerű állatot egy kereskedőnél, de akkor más dolga volt és nem tudott megismerkedni vele. Most legalább az úton lesz lehetőség megismerni a szamár-szokásokat is. A befutó társuk még csak a hidak egyikén jön át, mikor a nador hirtelen, minden előjel nélkül, feláll a padról, mint az ablakban tette és felveszi hátára a zsákját, támasztótusos íját a tusnál fogva vállára veti. Ismét az égre emeli tekintetét, hogy a Nap állásából megsaccolja adéli irányt Ardúnia felé, majd szó nélkül elindul arrafelé. Nem siet és nem is zavarja, ha elé vágnak társai. Ő a saját kényelmes sétatempójában halad és nézelődik, figyeli a számára még mindig furcsa, de mégis érdekességekkel teli várost. Léptei inkább lassúak, mintsem gyorsak lennének, viszont hosszúak, így a haladási sebességre se lehet sok panasz biztosan nem marad el a többiektől, főleg a szamárral a városban.*

^{Szerző: Quator ar Zaraquer
» 2010.03.30. 15:35}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó előtti téren.
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

Álldogálásom közben jól megrágom a hallottakat mit Kékprém mond, még akár igaza is lehet hiszen népe szinte együtt és egységben él a Bolygószellemmel és a különböző Természetszellemekkel.
Aztán felemelem a fejemet és egyenesen a szemébe nézek minden kihívás nélkül pusztán szeretném, ha tekintetünk tisztán kapcsolódna a beszélgetés alatt, bár ezzel egyidejűleg kénytelen vagyok felhagyni a környezet vizslatásával.

- Ha a múlt dolgait alaposan tanulmányozzuk, azt találjuk, hogy sokféle véleményt alkottak róluk, de néhány dolog még így sincs eléggé tisztázva. Jobb az ilyen eseteket úgy tekinteni, mintha ismeretlenek lennének. A Shagíri Szanenori nagyúr egyszer azt mondta: „Van mód arra, hogy megértsük azokat a dolgokat, amelyeket nem értünk. Továbbá, van amit természetesen megértünk, van amit nem, bármennyire is próbálkozunk vele. Ez érdekes.”
Ez meglehetősen mély tudásra vall. Természetes, hogy az ember nem értheti meg a mély és rejtett dolgokat. Ami könnyen érthető, meglehetősen felszínes. Előfordulhat, hogy a fák unatkoznak a hallgatag kövek társaságában ám ennek ellenére nagyon szépen rügyeznek és friss hajtásokat is hoznak gazdagon. Egyenlőre nem érthetem és érezhetem az ön látásmódját a természet kapcsán ám törekszem a megértésére.

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.03.30. 20:58}

[Dierol]

/Vjírgas Margalos/

A nador be sem vár, csak megindul előre, mintha csak a hegyei között sétálna. Ilyen viselkedéssel nem sokáig élne ebben a városban - ami azt illeti, máshol se nagyon. Mikor elérem a többieket, odaszólok nekik:
- Uraim, akik akarják, adják ide a málhájukat, felrakjuk a jószágra. Csak kényelmesebb lesz a menet teher nélkül - egyébként sem hiszem , hogy szokva lennének hozzá, teszem hozzá gondolatban.

Ha valaki él a lehetőséggel, gyorsan összekészítjük a málhát. A nador tempójából és viselkedéséből arra következtetek, hogy hamar beérjük - remélhetőleg még eszméletén vagy legalább életben lesz.

^{Szerző: Siffad
» 2010.03.30. 22:18}

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

Kedvesen mosolygok a nador felé, figyelve válaszát. Bár amikor az unatkozó fákat emlegeti kedvem lenne felnevetni... unatkozó fák! De ahogy nézem Kékprém úr nem viccnek szánta.

Lan válaszára megdörzsölöm az orrnyergem, verjenek meg a démonok, de az első felét, annak a... mittudomén milyen mesternek a mondása, meg a múlt, meg tudás... Huhh...

Miracleai társunk feltűnése kis könnyebbséget jelent, legalább valaki aki nem fog összetett misztikus körmondatokban kifejezni magát.

<...Hm nador barátunk úgy tűnik, jobb szeret nyílegyenesen közlekedni... Hát ezt itt nem fogja könnyen megtenni, kettőt fordul és úgy eltéved a sikátorokban, hogy gyönyör lesz nézni...>

-Én beneveznék a málhás állatra! De egyenlőre inkább siessünk, mert ha Kékprém úr tovább megy ezen az útvonalon a csatornákban fog kilyukadni...

^{Szerző: Enor ak Mverrys
» 2010.03.31. 13:03}