Amaterasu
Megcsodálom még a teáskészletet is mielőtt visszahúznám a kezem, felidézem milyen érzés volt kézben tartani, majd ezt igazán ízletes teát meglehetősen lassan kortyolgatom és hagyom, hogy az ízvilág rabul ejtsen, a melegsége átjárjon, mielőtt letenném a csészét az őt megillető helyre. Mindeközben figyelmen kívül hagyom, hogy egy kevésbé nemes nyelven beszélünk és némán hallgatom a bölcsességet, amit az idős(ebb) férfi megoszt velem.
/Angol/ Nem vagyok benne biztos, hogy Nabesima fogadalmai szerint élnék, sőt, még a Bushido sem feltétlenül határozza meg az életemet. – őszinte vagyok, amennyire ez lehetséges ebben a világban – Kétlem, hogy a puszta gondolkodás bármilyen változást elő tud idézni, sőt még a szavak ereje is olykor kevésnek tűnik, de a tettek, úgy vélem ők azok, amik igazán meghatároznak. – felemelem a csészét és picit kortyolok, hagyom a szavakat ülepedni, majd – Az önismeret talán az egyik legfontosabb dolog ami végigkísér az utunkon, tudni milyen gyengeségeink és erősségeink vannak és azt hogyan kezeljük. De legalább ilyen fontos az is, hogy felismerjük az emberekben mindazt ami segít és nem hátráltat minket. Kétségtelenül parányak vagyunk és létezésünk épp csak azoknak számít akik igazán szeretnek és/vagy törődnek velünk. Kilépni a tudatosságból, a nézőpontunkból szinte lehetetlen feladat, kevesek jutnak el arra a pontra, ahol igazán megvalósul ez. Magamat még nem tartom elég felvilágosultnak ahhoz, hogy ilyesmire képes legyek és azt sem tudom, hogy valaha képes leszek rá. Mindenki küzd valamilyen belső oni-val és ezek olykor bizony erősebbek, mint azt bárki gondolná, talán nem is értik, milyen nehéz harc ez önmagunkkal. Értem a bölcs szavakat, magam is így látom, de ettől még a megfelelő lépés kiválasztása nem könnyebb. – sóhajtok, majd érdeklődve figyelek, hogy aztán – Megtisztelő lenne a Daiwa konszern arcának lenni, ha oly szelíd vonásokat keresnek, mint amivel a Napistennő megajándékozott.