<<Mesélő: Filio Mortale>>
<<Helyszín: Night City – Neon Csótány>>
<<Biztonsági besorolás: B-C3-C2 (lásd CP2020-Night City kieg. 40-41. o.)>>
<<Időpont: 2020.02.15. 08:00-tól>>
<<Esemény: Hajnali „gondok”>>
<<Résztvevők: Sakai Osamu „Po”, Winnie Trike, Lev Anderson „Pestisdoki”, Dan Bailey „Séro”>>
<<Lev Anderson>>
Lev Anderson éppen konzolcowboy kishalaknak nêzett utána, hátha sikerül találnia egy közepes képességű netrunnert, aki tudna segíteni a biztonsági programötlete megvalósításán, amikor az arcának csapódik egy postaláda. Hátradőlve próbált kiszabadulni az adatszemétből, azonban egy ismert jegyen megakadt a szeme.
"Az én kis mehikói barátom mit akarhat ilyenkor? Talán gyorsabban találta meg az ideális harmadikat mint én?"
Elemzi az adatszemetet, szerencsére nem okoz nagy kihívást, mert nem rejtette nagyon mélyre a lány.
El is indul a hangüzenet.
"Tipikus Olívia, mindig máson jár a feje, mint kéne"Felpillantva Night City gettóutcájában sétált, rögtön rájött arra, hogy valami nem stimmel.
- Banyek, már megint túlmentem... - néha előfordult, hogy a nethez kapcsolódva zombiként sétált az utcán, és ilyenkor annyira bele szokott merülni az adatokba, hogy állandóan egy fél kilométerre megy a házától.
"Lakás." - pontosított. -
" És lassan kéne fizetnem a bérleti díjat, különben Miss Nyanya kitesz az utcára." Nem is tudta, hogyan mehetett el a hó eleje felé megkapott pénze.-
"Ja, kicsit felturbóztam a deckemet, meg implantokat rakattam be, hogy ne legyek olyan tartaruga a netspace-en." Megvakarja óvatosan a haját a tarkójánál, ahol a neurális processzora volt beépitve.-
"Sokkal jobb ezekkel az aljzatokkal, igaza volt Olinak." Mikor végre megérkezett a házhoz, óvatos lépésekkel közlekedett, nehogy a vénasszony meghallja, és a szobája ehavi árát követelje.
"Meg kell értenie, hogy innen kezdve jobban tudok dolgozni, többet is tudok fizetni neki akár... Kivéve ha nem fogok jövő hónapban is költekezni. Sokat kéne vásárolgatni... De, ha meglesz a program, és sikeresen adjuk el a menő cégeknek, bekaphatja akár az Arasaki is, degeszre szedem magam. Talán még munkát is kaphatok az Arasakinál... Abból évekre előre ki tudnám bérelni ezt a kérót."" Mindenesetre Oli egész jól ráérzett, mire lenne szüksége... Könnyű, gyors, olyan jól fizető munkára, hogy kifizethesse a telefonszámláját, a házat, meg ezeket. Még pár hétig biztos tudja késleltetni a fizetést, de nem sok kedve lenne visszamenni a kur... A bizonytalan munkájú anyjához.
Hazaérve lecuccol egy elhasznált karosszékre, majd lehuppan a nyirkos, szagos kanapéra, ami felett már bőven eljárt az idő.
Már nyúlt volna a földön heverő zenei cd-k felé, amikor rájött, hogy abból meg a sztereós zenelejátszóból fizette ki a múlt havi költségét.
- Mire költöttem a fizumat múlt hónapban? -meredt maga elé, majd a cyberdeckjére pillantott.
- Ja, tényleg. Vettem egy gyilkost, meg egy pár másik programot Liu Nangtól, - Liu Nangtól az ázsiai származású programírótól.
"Big Ben... Egy bárban nehéz lehet megtalálni az emberünket, remélem összetudok kaparni a kinézetéről valamit. Minél több, annál jobb". - a cyberdecken keresztül betelefonál a Telefontársaságnak, kérve magának hozzáférést az internethez, majd belövi magát a Netspace-be.
"Benjamin Franklin - Night City, Big Ben Franklin - szavakra keresve rá, hátha sikerül valamivel pontosítania az alaktalan idegen - képet, ami róla van a Doki fejében.
Miután végzett, lerakta a cyberdecket, majd elővette az elmejáték nevű kis apróságot, és hozzákapcsolódott.
<[Eltűnt a szeme elől a piszkos, nyirkos szoba, a büdös kanapé eltűnt a lábai alól, és hangok, nevetések százai hangzottak fel. Egy fából összetákolt ivóban volt, a táskájában lévő számos cucc és rengeteg arany miatt kicsit görnyedten állt a lépcsőnél, majd fel is vánszorgott a taverna felső szobájába.
"Legalább itt nem veszélyeztet a szegénység és az utcára kerülés."
A finom illatú tulipánokkal díszitett szobába ledobta a hatalmas zsákját, amiben a fegyverek, páncélok, könyvek, és minden apró kacat csörögve hullott a földre. Elő is vette a Játékos naplót, majd végigböngészte a korábbi jegyzeteket.
Mindenkinek csak egy szimpla szerepjátékos naplónak tűnt, ahová leírta minden napnak a fontos cselekedeteit, dungeonölését. Azonban ez csak a látszat volt. Minden bizonyos számadik szót összeolvasva kapta meg a jegyzetét az Endlösung, avagy a Végső megoldás programról. A program nevét még a második világháborúban meghirdetett program ihlette, amelyik szerint a náci rezsimnek minden terhelő bizonyítékot el kell tűntetnie.
A kódolás szerintete megfelelő volt, ugyanis minden szó egy bizonyos algoritmus szerint követte egymást. Prímszámok, a kódolás mesterei segítették ebben, az elsö és második szó közt kettő, a második és harmadik közt három töltelékszó volt, mindaddig, amíg el nem jutott a 37 ig, mert onnan már újrakezdte kettővel. Ezt kicsit megspékelte azzal, hogy minden harmadik napnak a teljes szövegét figyelmen kívül kell hagyni.
Elég tutinak tűnik...
Aztán miután lecsekkolta a naplóját, elövett egy kis erszényni aranyat, bekulcsolta a szobáját és lement az ivóba.
- Kérek hat üveg brandyt! - szólt a csaposnak, majd rákaccsintott a vöröshajú, szeplős pincérnőre.]>
Másnap reggel hajnalban kelt, hogy odataláljon időben a Neon Csótányba. Szerencsére már ismerte a helyet, elgondolkozott azon, hogy valami király átalakítást végez magán, de még nem igazán engedte meg a kerete. Ahhoz spórolnia kellett volna, amit a szakmájában nem engedhetett meg magának.
"Mindig fejlesztgetni kell a decket."Az időjárás már megint baszakodott vele.
"Rohadjál meg, csumba" - nézett ki az ajtóból. Felkötötte a légzőmaszkot, majd karbafont kézzel indult neki az utcának, szorosan a falak mellett haladva, hogy az épületek tetejei védjék egy kicsit a savas folyadéktól.
Mire odaért, elhatározta, hogy valami dugi módszerrel szerez magának valami ótvaros esőkabátot, de legalább nem fog szétázni a ruhája.
A bogárbárban biccentett a sáskaszerű csaposnak, majd körbenézett.
Rajtakívül a bogaras pincérhölgyek voltak még jelen.
"Bár jobban csipáznám, ha bogár helyett róka vagy nyuszi műtétet csináltak volna, de azért ez sem csúnya."Rajtuk kivül egy rasztafári fekete férfi volt jelen meg egy fehér fickó, akinek éppen töltött valamit a Sáska uraság.
Leveszi a légzőmaszkját, és bedobja a nylontáskájába. Leül az egyik asztalhoz, és szemügyre veszi az itallapot.
Ha valamelyik pincérnő megjön leadom a második legolcsóbb italra a rendelésem.
"A legolcsóbb biztos a legrosszabb..."Aztán hátradőlve várok, amíg megkapom az italt, és figyelek, hogy vajon mégis ki lehet a Big Ben.
{Színkód: Sárga: gondolat, Piros: beszéd, Narancs: Netspace... Bármi ami nem Realspace}
