Mesélő: Dierol
Helyszín: Nyaralóban
Időpont: Nyár, hétközben
Esemény: Helyszínelés
Biztosra veszed – a rendőrök majd ki fognak faggatni, hogy mit láttál. Itt fognak hemzsegni, fotózni, helyszínelni, s ha kiteszed a lábad az ajtón – te leszel az első számú gyanúsított. Jobb is, ha bent maradsz – döntöd el. A ruhádat megszemlélve egy dolog szúr szemet – hogy vizes. Így biztos nem tudod letagadni, hogy voltál kint. A fegyvert szorongatva az üvegajtóhoz óvakodsz. A kinti látványból a vérmaszatos üveg még így is túl sok részletet enged megpillantani. A víztócsában terjedő sötétvörös vért, az öreg mellkasára szigonnyal felszegezett csíkos-véres frottírköntöst, a fáraók szakállára emlékeztető, álla alatti fekete kés markolatát, a görcsösen a fa deszkák réseibe kapaszkodó ujjakat. Legalább az arcát nem látod, helyette a hátából kiálló fémhegy csillan meg hidegen a maszatos üveg túloldalán. Ahol az öreg ütötte az üveget, ott látszik is a tenyere nyoma, és az onnan meginduló apró pókhálószerű repedések. Igen jó erőben lehetett, ha meg tudta repeszteni. Az üveg egyetlen nagyobb sérülése egy hosszú, sekély karc, melyet az öreg hátából kiálló szigony hegye húzott bele lecsúszás közben, illetve egy ujjbegynyi pókhálósodás, amely a szigony becsapódási helyét örökítette meg.
Elpakolod a fegyvert, és szerencsésnek érzed megad, hogy nem lőttél vele – legalább eggyel kevesebb dolog miatt fájhat a fejed. Az eső miatt a rendőrpáros szapora léptekkel halad a ház fele, ám megtorpannak, amikor megpillantják az ajtóban heverő hullát. Idegességüket jelzi, hogy egyikük azonnal fegyvert ránt, kollégája pedig vad rádiózásba kezd a vállára erősített rádióval. Az eső már nem is érdekli őket annyira – lassan, előhúzott fegyverrel közelít a rend két őre. Két, fiatal férfi az – egyikük sem az az eltunyult fajta – közelítenek az egy kilencvenes magassághoz, és szemmel láthatólag szívesen látogatják a konditermet. Az alacsonyabb, rövid hajú férfi latinos beütésű, társa pedig fekete ősökkel büszkélkedhet.
A néger rendőr az üvegen keresztül is int neked – tarts jó magasra mindkét kezedet, amíg oda nem érnek. Biztos vagy benne – elég lenne egy gyors mozdulat, hogy tüzet nyissanak rád. A latin pasas csak egy pillantást vet az áldozatra – nem kellett orvosira járnia, hogy megállapítsa: halott. Így inkább veled foglalkoznak, és mikor kinyitod nekik az ajtót, utána már egy fokkal normálisabban viselkednek. Megkérdik, hogy te telefonáltál-e?, Aztán a néger férfi lejelenti rádión, hogy küldjenek pár helyszínelőt, és siessenek, mert esik az eső. Amíg erre vártok, a vallomásodat diktafonra rögzítik, és persze megérdeklődik, hogy ismerted-e az elhunytat, voltál-e kint, és hogy szerinted mi történhetett.
A helyszínelők is befutnak – két szürke overallos nő érkezik – egyikük a negyvenes éveiben járó, kissé szétesett alakú molett nő, társnője viszont még egész jól tartja magát, bár ő sem mai csibe. A munkájuk közben éppen azt beszélik meg, hogy Matt – a molett nő férje már megint kitömött egy rohadt mosómedvét – idén már a negyediket, és kirakja a lakásban... Ez éppen baseball ütőt fog, és fel van öltöztetve. De ha még egyet ki mer tenni, akkor ő fogja kipreparálni Matt-et, mint ő azokat a mosómedvéket!
A helyszínelés majdhogynem érdektelen volt. Megállapították, hogy az öreg feltehetőleg a megszigonyozásba és a késdöfésbe hallhatott bele, levették az ujj és tenyérlenyomatokat, valamint kiürítették az öreg köntösének zsebeit. Nem találtak benne túl sok mindent, csak egy szimpla lakáskulcsot, és egy Diamondos vizes palack kupakját. A teraszon ezen kívül még megtaláltak egy injekciós tű kupakját, de a fecskendőt nem. Azt, hogy ki volt az áldozat, nem derült ki. Bő három és fél órát szöszölnek, be is sötétedik, mire az öreget elszállítják, s neked pedig adnak egy lapot, melyen takarító cégek elérhetősége szerepel – már ha nem akarsz magad felmosni.