Nadír Könnyei

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Elassor, Vanina

Osa nem lepődik meg túlzottan a derengő jelek láttán, ahogy a többiek sem – feltehetőleg korábban is így nézhettek ki.
Xao kilépve az ajtón végignéz a kis csoporton, végül Sterrardon állapodik meg a tekintete. Behúzza maga mögött az ajtót, melyen át egy fényűzően berendezett kabin apró szeletére láttatok rá.
-Jobban járnak,  ha egyszerre mennek  be – javasolja, és megindul felfele. Az éppen akkor érkező Vaninához is hozzászól
-Nem maradt le semmiről hölgyem! - mondja, és indul meg sietősen felfele.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael

Vanina érkezése Kael körül megkavarja a levegőt – a miracleai körül az elmúlás érzete kering. Jobban szemügyre véve látszólag apró, de egyáltalán nem jelentéktelen változást vesz észre rajta: az eddigi, sytisi signum helyét egy másik, feltehetőleg miracleai signum vette át.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina

Vanina ahogy leér a kovácsok és Fifi szintjére, az eddig zárt, faragott ajtó előtt bukkan rá a többi utasra – még Rashu mester és Haren, a másik kovács is itt van. A kapitány sietősebben a megszokottnál indul meg felfele, de még odaszól neki:
-Nem maradt le semmiről hölgyem!
Kael fürkésző tekintetét érzi magán, Kiina viszont a csukott ajtót nézi utálkozó arckifejezéssel. A többiek inkább kissé tanácstalannak tűnnek.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Elassor, Vanina

Rashu mester végighordozza tekintetét mindenkin, s megszólal
-Ha öreg füleim nem csaltak meg, holmi alkudozás várna ránk, s gondolom nem az a közönséges piaci fajta. Van köztünk olyan, aki ért az árak leverésének fortélyaihoz? - kérdi

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Lan

Xao ismét a fedélzetre lép, és látható, hogy valami nem túl rég felzaklathatta a máskor igen fegyelmezett kapitányt. Egyenesen Lanhoz siet
-Uram, a kialakult helyzetben tanácsos lenne mihamarabb csatlakoznia a társaihoz – hacsak nem kíván lemaradni a tárgyalásról – javasolja.
Leérve látható, hogy egy kis csoport  verődött már össze a legalsó szinten – a tat alá vezető díszesen faragott ajtó előtt. Minden utas itt van Hajnal kivételével.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki

Végül Lan is befut végszóra – Kiina éppen az ajtót nyitja ki határozott mozdulattal, és be is lép rajta. Bent puha, süppedős szőnyegek fogadják a belépőt, középen gazdagon faragott teázó asztal, körülötte vánkosok. A fényt lampionokba rejtett hidegfáklyák biztosítják. A falakat körbe tájképek, és kalligráfiák díszítik, tövükben több veretes láda pihen, melyből csak az egyik van nyitva, és abban is alig fér el a rengeteg díszes ötvösmunka és egyéb csecsebecse. Ám a tágas szoba legfeltűnőbb jelensége mégis az asztal mögött ülő mázsás férfi. Gazdagon, arannyal hímzett vörös selyemruháját még sytisben vagy abyrnossban is megirigyelnék, nem úgy a férfi megjelenését. A hajó kerekded szakácsa kétszer elbújhatna mögötte. Majdnem teljesen kopasz fejéhez nem túl bizalomgerjesztő, kráteres arc tartozik, és mélyen ülő, apró szemek.
-Jöjjenek be, s foglaljanak helyet! - szól Dún nyeven. Miközben besorjáztatok, egy füstölőt gyújt meg.
-Osa, hozzon ennem! - int Osának sonkányi karjával, aki megfordul, és gyorsan távozik is. Aztán a férfi felétek fordul.
-Én vagyok a Kufár – jelenti ki -Xao azt várja tőlem, hogy menjek el, és hozzak segítséget. Elméletben a kapitány terve kivitelezhető – néz rátok -A Rókalány jelen helyzetében nem tud nektek segíteni – néz Kiinára, aki sértődött arccal hallgatja – ahogy a sytisi varázsló is csak vízzel tud szolgálni, étellel nem – néz futólag Lanra, aztán Kaelon állapodik meg a tekintete -S Mortar felkentje is csak búcsúztatni tud, ha ellobban az élet lángja – fújja el a füstölő lángját, mire az tovább izzva lustán tekergőző füstkígyót kezd eregetni
-Szóval a kilátások nem túl rózsásak, de képes vagyok ezen változtatni, ha megfizetik az árát. Az ár, melyet Xao túlzónak tart nem más, mint... mereng el sokat sejtetően Sterrard úrra nézve, miközben megnyalja húsos ajkait …nos, hogy is mondjam? -néz Vaninára, mintha ő tudná a választ -két-két igaz történet, melyet nem ismerek, és önökkel esett meg.
Kiina erre felhorkan
-Micsoda egy rohadék vagy! - köp a drága szőnyegre -Tudtam, hogy egy mohó, kapzsi számító semmirekellő vagy, de ez túlzás! - lép előre felindultan -Kihasználod, szorult helyzetünket! - szorul ökölbe a keze, miközben dún nyelven átkozódik
A Kufár megvonja a vállát
-Sokallod? - kérdezi egykedvűen -Akkor halld a másik, és végső javaslatomat –  igaz történet, melyet nem ismerek, és önökkel esett meg - a Rókalányt kivéve, aki három történettel kedveskedik nekem, mert ezzel váltja meg a többieket.
-Ezt még megkeserülöd! - csikorgatja Kiina a fogát, és ha nem fogja vissza valaki, rögtön a Kufárra veti magát.

[Haldirien]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor Thunderlaugh mint Zegherovi Sterrard.

Amikor kimondom a szellemutasokkal való komolytalan tanácsot, érzem hogy megfagy a szívem. Egy pillanatig kapkodom a levegőt, mire megszólal az egyik kalandozó hangja.
„-A kárhozattal még viccelni sem jó, pláne nem Mortar papja közelében.”
Majd megszűnik a fagyos marok a szívem körül.
"Fulladnál bele ebbe a Fekete Vízbe te fattyú" - vetek gyilkos pillantásokat feléje, majd más vonja el a figyelmemet.

-Jobban járnak,  ha egyszerre mennek  be - válaszolja a kapitány, majd miután elmegy a kovács mester szólal meg.
--Ha öreg füleim nem csaltak meg, holmi alkudozás várna ránk, s gondolom nem az a közönséges piaci fajta. Van köztünk olyan, aki ért az árak leverésének fortélyaihoz? - kérdi tőlünk.
- Éppenséggel én... -nem tudom befejezni, mert Kiina már be is ront a szobába. Azonnal utána én is belépek az ajtón. És megdöbbenek.
"Nagyon szép a berendezés, szebb... mint a kapitányé... holmi vendégszoba? Majd megpillantom a nagy terjedelmű úriembert, akivel alkudoznom kéne."
" Ez egy császári lakosztály." - szögezem le. - "Milyen kár hogy nem női nemű az ellenfél, akkor hátha jobban menne" - majd elképzelem a férfit nőként. - "Nem... pontosan jó ez így is."
A Kufár nevű úriember egy gyors köszöntés után máris ráér a tárgyra, már válaszolnék: "Ez nem éppenséggel előnyös... főleg... hogy talán két ilyen történet van, bár három... gondolkodok el. Még több is... tőlem aztán jöhet, nem fog létfontosságú titkokat megkapni."
- Ur... - mikor Kiina kitörése egyszerűen elsodorja a lágy és formális hangomat.
És ezzel módosul az alku. Kiinának kell három titkot elmondania, míg a nekünk egyet.
Mikor megszólal újra Kiina, aggresszívan, én vagyok hozzá talán a legközelebb, "hisz én jöttem be mögötte, gyorsan elkapom a karját, mielőtt támadna.
- Ne csináld, - súgom a fülébe. - Ne ronts a helyzeten. Még talán le is tudom alkudni, bízz bennem.
Közben erősen, mégis finoman fogom, ha kell a másik kezemet a másik vállára fonom és úgy tartom vissza.
Majd ha látszólag megnyugodott, elengedem és megszólalok.
- Kufár uram, bocsássa meg a hölgy hevességét.. A hölgyek sosem szeretnek ilyesmi dolgokat kiadni, de bízom abban, hogy előnyös. Főleg maga számára előnyös paktumot köthetünk. Térjünk a tárgyra, biztosíthatom magát, hogy talán jómagam kétszer, tán háromszor inkább kielégítő titkokkal tudnék szolgálni a hölgy helyett, melyeket készségesen megosztok magával, talán többet is mit három...- mondom sejtelmesen - Csak annyit kérek cserébe hogy az ön által Rókalánynak nevezett hölgynek is egyet kelljen mondania a többiek mellett.
Várom, hogy egy újabb ajánlatot tegyen. A mondandómat igyekeztem sejtelmesen mondani, hogy felfokozza a férfi kíváncsiságát iránta.
Magabiztosan állok, ezt úgyis vissza fogja dobni... akkor nem lenne Kufár. De majd... majd csak előnyösen ki fogom tudni hozni a dolgokat.

[KLM]

Kael Lacrymatis



Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki, főleg Kiina és Kael

-Ezt még megkeserülöd! - csikorgatja Kiina a fogát, és ha nem fogja vissza valaki, rögtön a Kufárra veti magát...
...Kael azonban gyengéden, de határozottan elétartja a karját, amit ugyan félresöpörhet a nador lány, ám közben pár gondolatot
juttat el hozzá (Auraérintés érintéssel, Telepátia) :
- Mondjuk megölöd, hisz kevesebbért bele se kezdj - de mi lesz AZTÁN? Különben is, ráérünk. Az utolsó szónál Kael
szándékosan, elmebeli nyomatékkal használta az többes szám első személyt, a gondolat mellé küldve a shin-quor, fémes csengéssel ("shring") ujjnyira előhúzott pengéjének képzetét.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Ténykedésemet Xao kapitány érkezése szakítja félbe, a kapitány bár nem mutatja szorong és ezt a maga férfias módján palástolja miközben közli, hogy csatlakoznom kéne a többiekhez. Vizet később is bűvölehetek ezért meghajlok felé majd követem amerre vezet. Nem telik sok időbe és megérkezek a csoportosuláshoz ami valószínűleg a Kufár mágikus védművének szíve előtt ácsorog. Aprót biccentek mindenki felé, majd besorjázok a szobából felhangzó invitálásra. Odabent egy furcsa szellemlény inkarnáció fogad úgy tűnik a Kufár teljesen azonosult az árnyékvilágbeli megnevezésével. Nyugodtan várom az események alakulását kivárom míg mindenki hangot ad kisebb és nagyobb felháborodásának majd odalépek az inkarnálódott megtestesülés elé, miközben a napudvarban elfogadott méltatlanoknak kijáró megvető meghajlást produkálom felé.

-   Kufár méltó vagy a nevedhez alkudozol, hát akkor alkudozzunk én Lan-Ro Ryen a nemtelen ki a császári shin rendjének tagja és a Kelhor kolostor második körének beavatott tanítványa a következő alkut ajánlom fel részedre. De mielőtt az alkut kifejteném neked figyelmezlek ne legyél annyira biztos abban, hogy friss víz mellet élelemmel nem szolgálhatok a legénység számára hiszen lehetőségeim határai ismeretlenek számodra.
Vanina, Kiina és Hajnal két-két igaz történetét tőlem kapod meg mivel én mesélek neked két igaz történetet amelyet mindannyian megéltük, mérhetetlen történetek utáni kapzsiságodban saját csapdádba estél mindenkitől két-két történetet akartál, hát tőlem megkapod másik három személy két-két igaz történetét a saját két igaz történetemmel együtt így kénytelen vagy valójában az én két igaz történetemmel beérni. Továbbá ezen két igaz történetet akaratlanul illetve készakarva sem árulhatod el senki másnak és erre fogadalmat kell tegyél Igaz Esküvéssel jelenlévő Mortar felkentje előtt, amennyiben a köztünk köttettet alkut megszegnéd úgy mindannyiunk vagy ha mi már nem lennénk az élők sorában úgy mindannyiunk hetedizigleni való leszármazójának kell egy teljes esztendőig szolgálatára állnod.
Az alku nem alku és alkudozás tárgya vagy elfogadod vagy tőlem nem kapsz két igaz történetet. Dönts kapzsi szellem.

Mondandóm végével a napcsászári udvarban bevett várakozó testtartást veszem fel.

[Tiwanlil]

A kapitány meglehetősen ingerült, de hiába érek le a többiekhez, akkor sem kerülök közelebb ahhoz, mi a forrása. Látok egy dagadt tagot, akit előtte sohasem, és alkut emleget gőgös fölénnyel. Nem értem az egészet, félrebillentem a fejem és a homlokom ráncolom. Mondhatnám, hogy árak leveréséhez nem, de szemtelen arcok képének beveréséhez már jobban értek, de nem erre irányult a kérdés és feleslegesen nem tépem  szám, elvégre nem parti vadparaszt vagyok, a sygnum kötelez.
Alkudni? Kivel, miért, és miről?, teszem fel magamban kurtán a számomra lányeges kérdéseket. és figyelek. A dagadt fószer úgy ugráltatja Osát, mintha nagyobb úr volna a kapitánynál. Ami egy hajón érthetetlen, lévén ott a kapitány a legmagasabb ranggal bíró személy. Ha meg nem, fene érti, miért vállalja azt a megaláztatást, valakik átbeszél a feje felett. Kufárnak nevezi magát, de ez nekem nem sokat segít. Beinvitál, de le nem ülök, állni kényelmesebb és hasznosabb, ha pengét kell rántani.
- Érteni, te valami kereskedő. De ki vagy te és mi jog te szól nagyobbat a kapitány? - szegezem neki a kérdést dúnul, már mennyire nyelvtudásomtól telik.
Talán ő a hajó tulajdonosa, és fizet Xaónak azért, hajózzon neki. Fene tudja, mi járja a tengeri népségnél.
Sokat beszél a tag, de nem elég súlyost. hadovál ígéretet, hogy ő tudja a kiutat, meg tudni véli, ki milyen formában tudna neki segíteni, ám ahol alkuk forognak, ott nincs segítség. Itt üzlet van, és ravaszkodás.
Nyerészkedni akar a kínunkon? Ki kéne szedni a beleit és körbetekerni az árbocon.
Ez az elképzelt látvány furcsán mosolyra késztet. A fizetség is. Semmi sem garantálja, hogy ez a dagadt amit állít, arra képes, és nem látom át, hol nyer ő azzal, dajkamesékkel szórakoztatnánk, melyről bármikor hanyagul odavethetné, bocs, de hallottam, érvénytelen mese.
Átveréstől bűzlik az egész, időhúzásnak, és hogy belőlünk bolondot csináljanak.
Kiina természetéhez képest igencsak felkavarodik, de mégsem azon, amit én kifogásolnék. neki akar ugrani a tagnak. hagyom, hevessége jogos, miért bírálnám felül? Ellenben a már korábban ellenszenvesnek találtatott utas ismét sértéssel szennyezi be a levegőt - ismerni véli a női nemet, micsoda ostobaság, alkudni mer más nevében kérés és felhatalmazás nélkül, mely nagyfokú tiszteletlenség - és megvidámodom, mert okot adott arra, bántsam. Csizmás sarkammal teljes erőmből a lábára taposok, ha módom nyílik rá, könyököm az oldalába ütöm, és ha kell, az öklöm is beleállíthatom az orrába. Az alkalom adott, Lan hadirendbe állítja legjobb fegyverét, a nyelvét, a pökhendi pöcs felkötheti a zsírját. Hogy ő szellem, azt egy percig sem hiszem el, nagy átverés van itt a levegőben.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki

Vanina kérdésére a malacképű férfi végigméri, aztán dún nyelven válaszol
-Én vagyok a Kufár. Én tudok segítséget hozni. S úgy gondolom most ez a legfontosabb – jelenti ki magabiztosan. Kiinát ketten is „ fogják” - Kael és Sterrard úr sikeresen visszatartja a szikrázó szemű lányt, aki fortyogva ugyan, de végül csak visszább lép, és hagyja, hogy más is szóhoz jusson – amely lehetőséggel  Sterrard úr él – miután csak elengedte Kiinát. A Kufár érdeklődve hallgatja, Kiina nem különben. Mindössze egy durcás pillantást vet Sterrard úrra, amikor hölgynek titulálja, amit fejcsóválás követ, hallván az ajánlatát – de nem szól semmit.
Ellenben Vanina nem elégszik meg holmi bosszús pillantással. Váratlanul csizmasarokkal rátapos Sterrard úr lábára, és könyökkel hátrébb taszítja, miközben még a férfi lábán áll. Sterrard felüvölt a lábába nyilalló fájdalomtól, és nehezen ugyan, de megőrzi az egyensúlyát és nem huppan fenékre. Aminek az a következménye, hogy Vanina következő ütése keményen csattan az orrán, dupla vérpatakot fakasztva. Szerencsére több ütés nem érkezik, mivel a harcosnő felismerte – Sterrard puszta kézzel szánalmas ellenfél, és a következő ütéssel akár életét is vehetné a védtelen férfinak. Esély sincs közbe avatkozni - a harcosnő támadása teljességgel váratlan volt, és mire feleszméltetek, addigra Sterrard úr már betört orral szédelgett mellettetek.
A Kufár rezzenéstelen arccal figyeli a közjátékot, aztán megszólal.
-Remélem abbahagyják a marakodást, mert semmi kedvem fenyítést alkalmazni. Ha elhagyták a fedélzetet, felőlem meg is ölhetik egymást, de addig további erőszakot nem tűrök el! -aztán Sterrard úr fele fordul.
-Először beszéljen a „hölgyekkel”, aztán megismételheti az ajánlatát, mert láthatólag több pontban is tévedésben van... - nyúl be köntösének bő ujjába, és egy hófehér, összehajtott keszkenőt húz elő, és az asztalkán végigcsúsztatja.
-Vegye el, mert összevérzi a szőnyegemet! - szólítja fel Sterrardot -Megtarthatja.
- ezzel az előtte álló asztalkán pihenő festett porceláncsészébe frissen gőzölgő teát tölt, és Lan  ajánlatát hallgatja meg.
Ráérősen fújogatja a csésze tartalmát, miközben Lan beszél – egyszer sem pillant rá, nem szól közbe. Amint Lan befejezte, csak megszólal
-Örömmel hallom, hogy az én segítségem nélkül is boldogulnak. - hajtja meg előttetek kissé magát ültében - Eszerint nem kell tovább senkivel sem tárgyalnom – távozhatnak. Ami pedig a javaslatot illeti, amúgy sem lett volna alku – mivel egyes részek nem feleltek volna meg, és maga nem óhajt módosítani.
Kortyol bele a teájába, és türelmesen várja, hogy távozzatok a kabinjából.

Az ajtó lágyan csukódik be mögöttetek, ahogy Rashu mester utolsónak beteszi maga mögött.
-Javaslom, menjünk fel a fedélzetre, mert volna néhány kérdésem – nem minden tiszta számomra ebből az egészből.
Fent a verőfényben a kapitány éppen a frissen felhozott hordó tetejét veteti le az embereivel. Egy kíváncsi pillantáson kívül nem foglalkozik most veletek. Lannak közben feltűnik az apró, de igen fontos és beszédes változás – Vanina signumának mintája bizony megváltozott – az Anartyss ház helyét egy feltehetőleg miracleai motívum vette át. Felérve a fedélzetre, Kiina Sterrard úr fele fordul
-Ki kérte meg arra, hogy olyasmiről alkudozzon, amiről fogalma sincs? - kérdezi érdeklődve abrín nyelven. Nem kiabál, nem rendez jelenetet, de érezni, hogy ingerült.
-Azt hittem, hogy tudja, mit csinál! A másik pedig az, ahogy próbált engem mentegetni – ostoba, tutyimutyi nőnek beállítani, aki nem tudja mit csinál! Az pedig különösen sértett, hogy magát többnek, jobbnak képzeli nálam. Téved, ha azt hiszi, hogy csak unalmas történetekkel tudnánk szolgálni – már ha hajlandóak lennénk mesélni – söpör ki egy kósza hajtincset az arcából -S feltételezem, hogy V...alamiért Nisha is így érezhette – pillant Vanina fele. Aztán fúj egyet
-A fejmosásról ennyit. Ha nem tudunk valamennyire összefogni, akkor még a Kufár sem fog tudni megmenteni minket! - zárja le a monológját.  Rashu mester megköszörüli a torkát, és megkérdi
-Ugyan sejtem, hogy mi történik, de valaki hozzáértő el tudná mondani, hogy biztosan megértsem?
Kiina bólint, és halkan megszólal
-A Kufár egy, a hajóba költözött szellemlény, aki most fizikai formát öltött, hogy tudjon velünk „üzletelni” - úgy ejti ki az utolsó szót, mintha szitkozódna.
-Képes lenne arra, hogy gyorsan nagy távolságot megtéve segítséget hívjon számunkra, mielőtt éhen halnánk. De ezért cserébe történeteket kellene mesélnünk számára, melyeket mi éltünk meg. Történeteket, melyeket ő a sajátjává tesz, és mi elfelejtjük. Egyszóval az élettapasztalatunk egy részét akarja cserébe
Fonja össze keblei alatt a karjait. Közben látjátok, hogy Osa egy jókora tálcával egyensúlyozva tart lefele a hajó gyomrába – feltehetőleg a Kufárhoz. Rashu mester hümment egyet
-No és az, hogy olyan történet érdekli, amit nem ismer? - kérdezi érdeklődve
-Az azt jelenti, hogy olyan történetet akar hallani, ami nem ezen a hajón történt. Mert azokat ismeri.
-Értem. Szerencsénk, hogy itt van Lan mester, és nem fogunk vízből és élelemből hiányt szenvedni, amíg önerőből kijutunk – hajol meg kissé az öreg kovács Lan fele. Kiina vet rá egy pillantást
-Remélem is, mert a Kufár egyre feljebb emeli az árat, ha szorít minket az idő...

[Tiwanlil]

Sterrard reflexei nem a legjobbak, és közelharcban sem érdemes nekimenni, mert könnyen Kael gondjaira bízható. Agyon üthetném, de nem teszem. Mire mennék vele?
A dagadt pasas hanyagul odaveti, ha kell, befenyít, mire természetellenesen lágy lesz az arcom:
- Ha te akar párbaj, tenni úgy mint ember férfi. Te nem úr, hogy adni parancs én.
Látszólag mintha Lan megsértette volna a pasast, de ez semmit nem jelent. Játszma zajlik, lesznek még itt alkuk újra, más feltétellel, még úgy is, hogy egyenlőtlenek az oldalak. Egy diktál, és kényúr módjára várja, mikor érik be a gyümölcse.
Azt csak később, a kabinon kívül kezdem el sejteni, a fószer valószínűleg igazat állított a kilétéről. A dagadék és a hajó egy és ugyanaz az entitás. A Kufár.
- És ez hogy lehetséges? - teszem fel az első számomra lényeges kérdést. - Ha lehetséges, a többi szellem miért nem csinál ilyet?
Aztán ezen a vonalon szakad belőlem a kérdés:
- Mire képes így és mire akkor, ha a hajóban lakozik? Most van közöttük kapcsolat? Úgy értem: melyik formájában és mire sérülékenyebb?
Kiina bővebben is kifejti Rashu kérdésére, miben is áll a Kufár kérdésének igazi mibenléte, és összeszűkül a szemem. Már most tudom, hogy olyasmit kér, amit nem tudok megadni neki. Túl drága az ár. Minden, mi esett velem, a maga szövődése szerint elvezetett oda, ahol és aki vagyok. Ha bármi, akár a legjelentéktelenebbnek tűnő emlék kitörlődne belőlem, eltorzulnék, és ezt nem engedhetem meg.
A fejemben ezer dolog kavarog, megosztom Kiinával:
- Nem rendes módja ez a létnek. Életet akar és tapasztalást? Szülessen meg. Nőjön fel. Tanuljon. Aztán haljon meg, mint mi.
És az is eszembe ötlik:
- Ennek a hajó valójában börtön...? Ha börtön, egy fegyenc akar diktálni? És azért lett ilyen, mert akikkel érintkezett eddig, azok ilyenek voltak vagy ez egyéni gyarlósága? - szövöm tovább a sehova sem vezető szavakat. Idegen terep ez nekem. Homályosak a szélek, nem ilyen mezsgyére neveltek. Világos elvárások és parancsok, ismert, vagy észjártatással belátható időn belül kikövetkeztethető megoldások, de ez minden, csak nem az.
Egyedüllétre vágytam, hogy magamba szálljak, erre egy hajón rekedtem, ahol maga a hajó is álnok, és rajta majdnem minden utas. Belefulladok a rontásba.
Felnézek az égre, aztán egy kérdést intézek Kaelhez:
- Ismered a miracleai temetkezési szokásokat és rítusokat?

Színkódok:
piros: dún nyelv
barna: miracleai nyelv
türkizkék: abrin nyelv

[Haldirien]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor "Zegherovi Sterrard" Thunderlaugh
Szerencsére sikerült megfékezni Kiinát mielőtt ront a helyzeten. Nem tudom, felteszem nem miattam, mert láttam pillantásból hogy a másik karjára az a borzalmas férfi, aki képes mások elméjébe behatolni és beszélni hozzá. Szinte bizonyos hogy őmiatta állt meg
 Mostanában valamiért nem sikerültek a dolgok.
"Azt hiszem megutált, a fedélzeten lezajlott kis jelenetből gondolva, bár ki tudja miért... "
Igen silány ajánlatot tettem, az alkudozás alapjaként. Ez  még akár folytatódhatott volna. De hirtelen a lábamra lép valaki, majd majdnem eltöri a lábamat, ahogy tartja, és ellök messzire. Ha nem állok meg a talpamon biztos eltörik a térdem... És akkor feltehetőleg koldulhattam volna következő éveimben, amik nincsenek - villan át az agyamon. A fájdalomtól még így is felkiáltok, majd félbeszakítja azt az arcomba métt ütés, ekkor azonban már láttam azt, aki rám tört,  de most egy halk sziszegés volt az egyetlen hang it kiadtam, miközben láttam hogy vér fröccsen szét a szemem előtt. Közben pereg valamennyi emlékem lepereg a szemem előtt.
A kis falucska, a mester, az utazás a szigetre,  Zegherov kitalálása, nyelvének megalkotása, tanulása, a sok jó kis kaland. A végzetes parti és a szégyentelen menekülés. Aztán a palota, amikor kék fényben égtem, és mindenki meg akart ölni. Aztán a kardom lopása jut eszembe mit még a mesterrel tettünk, egy remek kovácstól kértük kölcsön. Csak kicsit sokáig, majd a börtön a nemessel, az a velőig hatoló fájdalom
 És a feladat, ami nem mutat kiutat. Majd a fej..a fej... A nemes azzal a csalfa mosolyával, a mesteremvigyora.
Először köhögök, majd a Kufár mond valamit, de sajnos semmit sem hallok belőle, közben a köhögésből nevetés válik.
"Mi a vicces? - kérdezem magamtól. - Az... Hogy bármit teszek meghalok. Ha követem a nemest megöl, ha nem akkor is miután nem kellek. Ebbe a csoportba akár még esélyem lehetett volna beszivárogni Kiinán keresztül, talán segíthettek volna az ellen a nemes kurafi ellen... De ez is romba dőlt...Egy harmincágú kereszteződéshez értem, de mindegyik csak a halál útját mutatja. Há..
 Legalább tudok válogatni..
 Kard által akarok, hogy kezeimmel fogdoshatom a beleimet, ököl által, ahogy szétmorzsolja az agyvelőm. Vízbe vetem magam a halak eledelének... Bár az... Az undorító így önként azt semmiképp. Vagy hosszadalmas kínzás során kívánok e meghalni... Oly sok út... És mit lehetne választani?!
Közben a Kufár felém nyújt egy kendőt.
- Köszönöm, - mondom, majd végig gondolom, hogy az elmúlt idöben mi sikerült... Sikerült  megmentenem magam egy gyilkos pék lapátjától, sikerült egy tál ételt kunyerálnom, lehengerelnem azt a matrózt, akivel azóta nem találkoztam valami oknál fogva.  És sikerült az álcám
 Többnyire sikerült.
Nos, hát ez igencsak szánalmas... Hogy meg valljam.. "
Majd végül az orromra szorított kendővel kilépek az ajtón, mielőtt a a Lan nevű úriember belefogva a beszédébe.
"Ha a Kufár alapajánlata megmarad, akkor tőlem itt maradhatunk. Én úgyse hiszem hogy megélem a következő nevem napját. Tölem akár itt rohadhatnak majd a többiek teteme is" - mondom le, továbbra is jóízűn kacagva.
Fedélzetre veszem az irányt. Hátha tudok játszani valamit, tehát előbb a szobámba megyek, ahol felhúrozom a hangszerem, és kipróbálom a hangomat.
 Majd mikor a fedélzetre érek, leülök az egyik árboc aljába, majd előveszem a mandolinomat, a tölgyfa pengetőt elővarázsolom a ruhám ujjából, majd lassan végighúzom a húrokon, majd újra és újra, aztán az ütem, mint a tomboló vihar tör elő a ritmus sebessége, próbálok a lehető leglelkesítőbben dalolni, buzdítva és szórakoztatva a matrózokat. Elsők között a Tengelszél nevű hajó kalandjáról ahogy a zátonyokkal harcra kélve szelte át a Vihar-szigetek viharos hullámain és zátonyain, majd a Kufár és a Leviatán kalandjáról éneklek, azokból építve fel amiket hallottam a kapitány meséiből. Nem hosszú a dal, de igen tempós, azután egy másik balladába kezdek, ami egy másik híres hajó tetteiről szól, minden vers között egy refrém van, ami a Tengerszél és a Kufár és a Leviatán közt jelenik meg először, majd utána minden vers után megjelenik.

- Nem foghat ki rajtunk a Fekete Víz tengere
 Hisz vár ránk a Merussai örömlányok melege
 Nem fog ki rajtunk Sötétvíz ereje
 Tengerúrnőjénél sokkal kívánatosabb a szép Rosa feneke.

Azután további kalandok merülnek fel. Legtöbbjüknek a főhőse a Kufár hajó s remek legénysége, kik annyi mindenen szárnyaltak keresztül a zavaros tengeren, miért okozna nekik problémát ez a víz?

[KLM]

Kael Lacrymatis



Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina, Kael és a Kufár

Kael megvárja, amíg a Kufár kabinjából (Szívéből?) kisorjáznak a többiek, főleg Nishát és a vérző orrú utas (ám nem csapat-)társat figyeli, de úgy látszik
az úr "elfogadta amit kapott".
Aztán - még ha lehet, Lan hallja - a szerzetes megszólítja a Kufárt:
- Tisztelettel kérdeném, hogy mégis mi lenne az áru - amiért persze vagy fizetünk, vagy sem? Úgy értem, pontosan milyen segítséget hozna szellemességed?

A választ végighallgatja - főleg az "apróbetűs részt" - aztán udvariasan elköszön és távozik.

A fedélzeten aztán Nisha - nocsak, új szignum  - Kael mellé sodródik:
- Ismered a miracleai temetkezési szokásokat és rítusokat?
- Egy keveset. Tudnom kellene kit és miért búcsúztatok, hogy megmondjam, eleget-e...

[Tiwanlil]

- Mondjuk engem, ha a szükség úgy hozza - felelem Kaelnek. - Két módja is van, egyet akkor használjuk, ha hazai földbe kerülünk, egyet meg idegenben, és most az utóbbi érdekesebb.
Megvárom, ismeri-e, hogy ilyenkor porrá kell égetni a testet és vele minden tárgyát, ha nem, elmondom neki. Le kell mondanom a kőállítás, rendes temetés rítusáról, meg hogy hazaküldjék a fegyveremet, keresetemet a hozzátartozóimnak. Jobb megbeszélni ezt most, mint máskor, mert később ki tudja, mi lesz, úgy meg nem akarok járni, senki s tudja, mi ilyenkor a módi. Elég szomorú, hogy megeshet, nem lesz senki, aki megtegye ezt értem.