1099, június 2. hajnal, Jeruzsálem, Sziklamecset könyvtáraKutatás közben azon töprengek immár, hogy bár igaz egyértelműen az Imám nem volt teljesen egyértelmű mit is kell keresnem, talán pontosan maga sem tudja. Azzal sem volt egyértelmű, hogy pontosan milyen szent iratokat tanulmányozzak. Nem tért ki rá, hogy bátran kérdezősködjek is felőle, talán pont ezért nem is baj, hogy Szaladdint elküldtem a Sziklamecset átkutatásához. Nem szokásuk Marwannal megkérdőjelezni amit kérek tőlük, de lehet hogy ők is pontosan tisztában vannak az egész küldetésünk céljával, csak nem adják tudtomra és pont ezért nem is furcsálljak mire kértem meg, hogy saját Szent helyünk körül kutakodjanak. Az sem kizárt, hogy nem is a saját köreinkben kell keresni eme tárgyat. Allah bocsássa meg nekem, ha még is ez a Szent tárgy vele hozható összefüggésbe, de az is elgondolkodtató, hogy eme groteszk tárgyat kihez lehetne még kötni? Mert Mohamed próféta botján és a Szent Fekete kövön kívül más Szent tárgyat még nem láttam soha saját szemmel, Ali kardját is csak Szent képeken. De ezek a tárgyak egy átlagos, vagy hitetlen ember számára sem mutatnak semmi természetelleneset, amennyire egy kard természetesnek nevezhető. Szóval még egyszer, elgondolkodtató, hogy kikhez lehetne még kötni. Talán a zsidókhoz? Nem lehet kizárni őket, eléggé maguknak valók és néha furcsa elképzelésük van a világ dolgairól, még ha próbálják is nem ezt mutatni. Ha egyáltalán próbálják. Igaz ez a keresztényekre is. De az sem lehetetlen, hogy messzebb kell nézni. Talán India? Igaz ezeken a nyelveket megértem és beszélem is, azonban az is igaz, hogy ezek álmok. Esetleg valami afrikai törzsé lehet? Lehet, hogy már maga a gondolat menet is szentségtörésnek számítana. Akkor vajon az Imám honnan szerzett róla tudomást? Lehet ha ezt a kis információt tudnám, már is könnyebb dolgom lenne? De honnan tudhatnám ezt meg? Most az Imám bocsánatát kérem, nem az elhivatottságát, vagy személyének nagyságát kérdőjelezem meg de kétlem, hogy akármilyen szent írásban, vagy bárhol le lenne írva az ő élete. Talán este kikérdezem Marwant és Szaladdint.
Gondoltaimból igyekszem vissza térni a könyvek és különböző levelek átnézéséhez, bár kissé kezd felül kerekedni rajtam az az érzés, hogy lehet nem jó helyen keresgélek. Lassan a Napnak rövidebb utat kell megtennie nyugat felé, mint amit eddig megtett kelet felől. Az éhség is kezd eluralkodni rajtam ami kissé türelmetlenné és figyelemtelenné kezd tenni. Vissza viszem a helyükre az írásokat és útnak indulok, hogy az éhségemet mulasszam és csak reménykedem közben, hogy Szaladdin is végzett már, de a legjobb az lenne ha már Marwan is.