Görögország, Athén
1999. július 29 – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák
Egészen biztosnak érzed, hogy Riona nem véletlenül küldött ide és a viselkedésed is sokat elárul, ki tudja, még akár kellemetlen helyzetbe is sodorhat az, amit itt teszel vagy sem. Mindenesetre az ellenérzésed, az, hogy elítéled a helyzetet és persze magadban azt, aki most befogadott, teljes mértékben a te döntésed… annak minden következményével együtt.
Psykhe /Angol/
Nem igazán tudom, milyenek? – érdeklődnek, de nem állnak bele, nem ellenkeznek vagy erősítenek meg, míg a folyamatos kitérésedre nem érkezik értékelhető reakció –
Igen, az is vagyok. – erősítik meg a feltételezésed –
A miértekről Riona-t tudja kérdezni. – a többi meg elég egyértelmű, hiszen tudod hol vagy és láttad kint a névtáblát is –
Köszönöm, ez kedves. – mosolyog a bóknál, de a korábbi kijelentéseid fényében nem hat(hat) túl őszintének –
Nem akarsz? – kérdeznek rá szelíden, majd –
Értem. – írnak további jegyzeteket egy kis naplószerűségben –
Nem kívánom erőltetni, ha úgy véled ez minden, akkor végeztünk is. – kicsit kivárnak
Eközben Cara a beszélgetés utolsó részénél felkapta a fejét és látszólag csak bambult, de olykor megrezdülő fülcimpája azt mutatta nagyon is figyelt. Mikor megtagadod a további válaszadást, hosszasan néz téged, majd elfordul és csak bambul ki az ablakon, miközben élvezi, hogy a kényeztetés egy másodpercre sem maradt abba.