Az elmúlt napok eseményei… azok nem voltak. Egyetlen dolog töltötte ki az ébrenlétet és a félig kába, de a rosszullét mérgezte álomszerű állapotot: a tengeri betegség. Úgy tűnik, hogy ez – ahogy a Titánok is feladták egy időre a küzdelmet – végül gyengébbnek bizonyult a potyautas akaratánál és végül feladta a folyamatos zaklatást. Elég keserű szájízzel megélt győzelem után végre egy egészen más morgás, egy a testet eláruló ad hangos jelet magáról, tudatva, hogy az a néhány morzsa amit sikerült megszerezni, nem sokat segített a gyógyulás szédítő hullámait magához ölelni. Hosszú idő óta nem sikerült semmit tartósan megőrizni elfogyasztása után, de talán most, ezúttal valóban másképp lesz. A közérzet árnyalatnyi változása, a Lelket eleddig a kinti időjáráshoz hasonlatosan pusztító erejű belső vihar tépte, most enyhülni látszik és mintha a rémálmok a félvér önnön halálról is fakulóban lennének.
Az ablakon túl egy új világ várja a megviselt utazót – aki sosem látott még ehhez foghatót – egy teljesen idegen földet egy az övétől teljesen eltérő kultúra partjai. Percről-percre közelednek és már nincs sok, míg újra szilárd talajt érezhet bizonytalan léptei alatt. Azok alatt, amik most a konyha felé viszik tulajdonosukat, aki bizony így éberebben már felfedezheti, hogy ez a hajó maga az illúzió fellegvára. Mindenhol rejtett és kevésbé eldugott biztonsági eszközök, védelmi és riasztóberendezések láthatóak nem beszélve a különlegesen díszes, mégis határozottan keményfából készült ajtókról és… mint egy úszó erőd-kastély. A szakavatott szemek sem azonnal, de azért megtalálták az árulkodó jeleket és persze azt, hogy a hajó nagy része le van zárva.
A konyháig az út ellenben hosszadalmas, magába foglal néhány zsákutcát és zárt ajtót, de végül Axel megleli a modern, minden igényt kielégítő mai technikával felszerelt helyiséget, azon belül is a hűtőegységet, amiben bizony akad mindenféle finom falat, azokból is a körülményekhez képest a legjobb és legfrissebb! Mivel ez fenséges nő egy sokkal nagyobb erőnek engedelmeskedik és mint ilyen a padló valahogy nem akar egyenesen maradni, így olykor lehet a hangtalan lépteket karokkal-kezekkel kell megóvni, ami a fiatal férfi megérzése szerint többnyire sikerült is. Ez egészen addig így is volt, amíg fel nem fedezte a kamerákat és egyéb érzékelőket, amik bizony valószínűleg elárulták a jelenlétét…
Mindenesetre egy kis reggeli, ebéd… vagy milyen napszak van, annak megfelelő étellel óvakodsz ki a fedélzetre, amit még azért bőségesen eláztat az ég fájdalmának ónszín árja, így ha nem kéred e szépséges Szirént, hogy óvjon ezektől, akkor egy alapos és meglehetősen hideg, de annál frissítőbb fürdést tudhatsz magadénak. Lassan és óvatosan falatozol, hiszen szeretnéd, ha ezúttal megmaradna amit ügyesen letuszkoltál. Ebben segíthet az az üdítő levegő, amiben egy ideje nem volt részed, sőt, biztos vagy benne, hogy a rejtekhelyed nem kevés szellőztetést és másféle tisztítást is igényel majd, sőt, ez rád is igaz, amennyiben korábban nem engedtél a pillanatnak… most, hogy valamivel jobban érzed magad, már van időd azzal foglalkozni ami a legfontosabb: a medállal.
/Angol/
Hoztam neked egy törülközőt. Nem venném a szívemre, ha itt kapnál nekem tüdőgyulladást!Könnyedén lehet, hogy a merengésből a hirtelen incselkedően vibráló hang nem csak kizökkent, de még meg is ijesztett! Az bizonyos, hogy a gazdájához hasonlatos hölgyek már okoztak neked efféle és persze ennél sokkal élvezetesebb örömet, de belátható tény, hogy most egy ilyen frottírdarab is igen hasznos és örömteli tud lenni. Akármit is tennél, tudod, hogy messzebb van, mint hogy időben elérd, könnyen kint rekedhetsz a fedélzeten ami hiába nem oly veszélyes már, azért még mindig könnyedén ragadhat el a Túlvilág. Amikor megfordulsz, egy szerinted még kiskorú szőkeséget pillantasz meg, aki pimasz magabiztossággal áll az ajtónál kezében az említett textildarabbal, míg a másik keze amennyire látod, mintha belülről fogná a kilincset, hogy…
/Angol/
S egy forrón ízletes tea is rád férne te jóképű potyautas!
