Hayate "Kokuryū" Axel

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29 – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Miközben válaszolsz, Cara úgy dönt, hogy a simogatásból sosem lehet elég és minden alkalommal amikor nem érkezik elég időben a cirógatás, odapillant, hogy mi történt, miért nem!

Psykhe /Angol/ S mi történik ha ezek az érzékek becsapnak? – kérdez, majd bólint a mondandód második felére, hogy aztán – Akkor amit most látok, az nem határoz meg? – érdeklődik kedvesen, amitől picit olyan érzésed lehet, mintha Arthur női kiadásával beszélgetnél – Ez az imádni-való fiatal hölgy is több titkot hordoz, mint amennyire nyilvánvaló a viselkedése. – mosolyog rá, majd feléd pillant – S Riona olyan… vészjósló lenne? Miért tenne téged próbára? Nem lehet, hogy csak aggódik és ezért tette, amit?

[CrazzyDog]

/Angol/ Ha az érzékeid becsapnak,azt hívják tévedésnek.
Majd biccent kicsit.
/Angol/ Az ön számára biztos az határoz meg, amit lát. Elvégre ismerni nem ismer, így maradtak a benyomások
Rionna aggodalmán jóízűen felkacag.
/angol/ Kizárt, hogy aggódna értem...és folyamatosan próbára tesz, szóval nem túl meglepő egy újabb.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29 – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Psykhe /Angol/ Ez nem túl semmitmondó válasz? – érdeklődik kedvesen – Tévedni emberi dolog, de a tévedés nem csupán a kellő ismeret, tudás és/vagy információ hiányának eredménye? – mosolyodik el halványan, aztán – Lehetséges, hogy amit látunk, az önmagában tévedés, mert összekeverjük azzal amit látni akarunk, ahelyett, hogy azt látnánk ami igazán ott van. – vetik fel, majd bólint – Valóban, így csak a benyomások és más apróságok segíthetnek. De minden múló perc egyben a megismerés felé vezető pillanat. – vakargatja Cara álla alatti részt, aki ettől teljes boldogságban lehunyt szemmel „dorombol” – Mindenképp kizárt, vagy csak elképzelhetetlennek tűnik? S mi lehet ezekkel a próbákkal, csak ő tenne próbákra és milyen féle próbákról beszélünk? – kérdez egyszerre több mindent, de aztán hagyja, hogy megrágd, időt ad a válaszokra

[CrazzyDog]

A bukott felvonja a szemöldökét kicsit. Sok furcsa keresztkérdés, és a forró kása kerülgetése. Nem fog egy vad idegennek nyitni, és ugyan elfilozofálgat ő, de nem igazán szórakoztatja a beszélgetés.

/Angol/Filozofikus kérdésre csak hasonló válaszaim vannak. Azt hitte elmélkedünk.
Mosolyog kicsit, nem akarja ezeket a felesleges köröket futni.
/Angol/ Tudja, a nők már csak ilyenek, állandóan próbára teszik a férfit. Rionna ezt hajlamos végletekig fokozni, ennyi az egész. Ön pszichológus? Megbocsájtson, de halvány fogalmam sincs, kinél vagyok, és miért.
Von kicsit vállat. Ő nem fog megfelelni, az, aki.
/Angol/ Ön egy kedves nő, nem akarok goromba lenni, de ha mély beszélgetést szeretne velem, arra azonnal, és ismeretlenül nem vagyok alkalmas.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29 – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Egészen biztosnak érzed, hogy Riona nem véletlenül küldött ide és a viselkedésed is sokat elárul, ki tudja, még akár kellemetlen helyzetbe is sodorhat az, amit itt teszel vagy sem. Mindenesetre az ellenérzésed, az, hogy elítéled a helyzetet és persze magadban azt, aki most befogadott, teljes mértékben a te döntésed… annak minden következményével együtt.

Psykhe /Angol/ Nem igazán tudom, milyenek? – érdeklődnek, de nem állnak bele, nem ellenkeznek vagy erősítenek meg, míg a folyamatos kitérésedre nem érkezik értékelhető reakció – Igen, az is vagyok. – erősítik meg a feltételezésed – A miértekről Riona-t tudja kérdezni. – a többi meg elég egyértelmű, hiszen tudod hol vagy és láttad kint a névtáblát is – Köszönöm, ez kedves. – mosolyog a bóknál, de a korábbi kijelentéseid fényében nem hat(hat) túl őszintének – Nem akarsz? – kérdeznek rá szelíden, majd – Értem. – írnak további jegyzeteket egy kis naplószerűségben – Nem kívánom erőltetni, ha úgy véled ez minden, akkor végeztünk is. – kicsit kivárnak

Eközben Cara a beszélgetés utolsó részénél felkapta a fejét és látszólag csak bambult, de olykor megrezdülő fülcimpája azt mutatta nagyon is figyelt. Mikor megtagadod a további válaszadást, hosszasan néz téged, majd elfordul és csak bambul ki az ablakon, miközben élvezi, hogy a kényeztetés egy másodpercre sem maradt abba.

[CrazzyDog]

A férfit idegesíti a helyzet, de figyel. Van benne némi kíváncsiság, mit is keres itt. Cara reakcióján elmosolyodik. Ez talán először volt nőre emlékeztető reakció, a néma megszidás tekintettel. Szusszan, és egy picit próbál empatikusabban állni ehhez a kényszerű helyzethez. Válaszol a kérdésre.

/Angol/Már a nők? Mindig sejtelmesek, és úgy kell kibogoznom, épp mit is akarnak. Legalább is a legtöbb, aki közel áll hozzám ilyen.

Néz a példának okáért Carara.

/Angol/ Szívesen beszélgetek, de mivel Riona taníttat mostanában, vagy tanít kicsit már fáj a fejem a talányoktól, és az éberségemet is folyamatosan fenn kell tartanom.

Kicsit gondolkozik. Olyan, mintha Arthurral beszélgetne, tehát lehet, ez annak a vizsgája, mit tanult belőle.

/Angol/ feltehetőleg az üldözési mániám miatt vagyok itt.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29 – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Psykhe /Görög/ Megnyugtatlak, minden nő ilyen! Kivétel… nem tudom akad e, de talán! – mosolyodik el, annyira lehetetlennek tartja? – Talán pontosan ez a célja! A tanulás… életünk végéig tanulunk! Az emberek, mi, jobban memorizálunk dolgokat, amiket átéltünk és megtapasztaltunk, talán Riona is épp efféle éberséget vár el! Igaz, ez részemről puszta találgatás. De ha megérted, mindenképp oszd meg velem! – kéri, majd Carát figyeli, aztán – Az egy igen kelletlen, de adott esetben nagyon is érthető túlélési ösztön. Most is a nyomodban lennének?

[CrazzyDog]

/Angol/ Értelek. Meglehet. A nyomomban? Feltehetőleg próbálnak megtalálni. Riona lehet erre akar tanítani, de olykor csak szórakozik.

De figyelt arra,a nő azt mondta,az emberek,mi.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29 – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Psykhe /Angol/ Oh, igen. Szórakozás. Fontos eleme az életnek! Minél többet láttál, tapasztaltál, talán annál nehezebb rálelni. De az is lehet, hogy végig ott van előtted, csak már nem veszed észre? – kuncog, legyint picit, ez nem olyan fontos – Nézd meg Cara-t, - incselkedik a cicával, aki rákap és két mancsával próbálja elkapni a fürge ujjakat, amik előtte táncolnak – ő még tudja milyen a játékosság, az önfeledt öröm és képes átadni magát neki. – szinte ott lebeg kimondatlanul, a kérdés: és te? – Lehet, hogy sokkal jobban élveznéd a kihívásokat amiket kitalál neked, ha nem megfejteni akarnád, hanem átélni. Ki tudja? Talán a tanítás nem is az, hogy messzebb futsz e, hanem, hogy élvezed e az utat míg odaérsz ahova futsz? – tanakodik, majd felnevet, amikor Cara elkapja az ujjait és finoman rágcsálni kezdi – S ki próbálna megtalálni, miért? S ha így is van, még mindig ugyanaz a körülmény, mint amikor elhagytad a helyet, ahol téged akartak? – kíváncsiskodik – Mesélj picit! – kérik szelíden, picit talán anyásan, de ez érthető, ha a kis Cara ártatlan tekintetére nézel aki épp pislogás nélkül néz téged.

[CrazzyDog]

/Angol/Engem leginkább a gépek szórakoztatnak, illetve a képességeim csiszolása. Nagyon szerettem bulizni is. Az életemben bekövetkezett egy változás, és elbuktam mindenemet. Azóta vannak új barátaim, családom de még nem tudtam felengedni teljesen. Jó lenne valakivel olykor elmenni egyet sörözni, vagy egy szórakozóhelyre...egy  jó kis sportkocsit meghajtani...hiányoznak ezek a dolgok.

A tanítás céljára vállat von kicsit. Nehéz hova tenni.

/Angol/ Rionán nehezen igazodok ki. Azt tudom, nem utál engem...de hogy mire akar tanítani...talán tiszteletre alázat nélkül.

Legalább is ez az első megérzése.

/Angol/ Nem nagyon akarom önt belekeverni, így keveset mondhatok. Nagyon rossz fiúknak léptem a tyúkszemére, akik világszerte felbukkanhatnak. Akadtam bele egybe már az utazásom során. Nem teljesen olyanok a körülmények, mint akkoriban, de már nem csak magam miatt kell aggódnom,így tartok tőlük. Van egy kölyök, aki rám van utalva, ott vannak a barátaim is...nem akarom, belekeveredjenek.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29 – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Psykhe /Angol/ Gépek? Nos, néha valóban megvan a maguk haszna. – értenek egyet veled tűnődve, mire Cara felkapja a fejét és most a Doktornőt nézi, hogy aztán feléd pillantva… meg mernél esküdni, hogy egy kicsit mintha mosolygott volna! de nem vagy benne teljesen biztos – Múlt időben beszélsz, ami lehet, hogy újabb változásért kiált. – pendíti meg – Akad néhány remek hely a tengerparton! Lehet, hogy Cara is értékelné… vagy valaki mást? – kérdez rá finoman, aztán pedig – Olykor értelmetlen dolgokhoz ragaszkodunk, azt hisszük az adhat csak boldogságot, máskor talán így is van, de sosem késő új dolgokat megismerni, nem igaz? – cirógat Cara nózit, aki erre ásít egy hatalmasat – Tenni kell érte. Biztos vagyok benne, hogy akad valaki, aki el tudsz menni, sörözni! – mosolyog rád szelíd-magabiztosan – Ami az autót illeti, biztos vagyok benne, hogy a Blake családnak akad valami két- vagy négykerekű a birtokában. – aztán felnevetnek, bocsánatkérő a pillantás, de kuncog, amire Cara morcosan néz, mert épp nem vele törődnek – Senki nem fog rajta kiigazodni. – nyugtat meg, majd biccent, komolyabban folytatja – Valószínűleg arra is. A kérdés már csak az, hogy mire még? – ő is kíváncsi, de költői kérdés volt, nem vár választ – Az élet minden percben veszélyes. Elüthet egy jármű, meghibásodhat egy eszköz vagy egy másik embernek épp rossz napja van… – int, hogy a hétköznapok is izgalmasak. – A barátok mindig jól jönnek! A barát egyben minőségi jelző is, hiszen nem haver, ismerős vagy valaki akit már egyszer láttam korábban! – a kölyökre tapintatosan nem tér ki, de hiszen ez érthető, neki is van egy lánya

[CrazzyDog]

Türelmesen hallgatja a nőt. Ő panaszkodni nem akar, nem is szeret. Válaszol  a felvetésekre.

/Angol/ Nos, Carat nagyon kedvelem,de nem hinném, egy szórakozóhelyen, vagy sörözés közben jól érezné magát. Szeretem a nyüzsgést...nagy városból jöttem. A Blake családnak biztos sok mindene van, de szeretem a saját tulajdont, ami az enyém...nem vagyok már kisgyerek, más által megteremtett dolgokon éljek, úgy gondolom.

Nem igazán szereti a kiszolgáltatott helyzeteket.

/Angol/ De majd megoldom ezeket a problémákat. A család, a barátok jó dolgok, ez igaz, de hogy legyen valakinek ereje, ha maga nem alkot, hoz létre semmit?

Fejet ráz

/Angol/ Vannak változások mindig, ezek szórakoztatóak persze.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29 – 9. nap
Csütörtök – Kora délelőtt


Psykhe /Angol/ Próbáltad már, vagy csak eldöntötted? – kérdezik szelíden, hogy mennyire biztos az, Cara nem szeretné – Mi számít nagyvárosnak? – érdeklődik, majd bólint – Érdekes meglátás! – valóban annak tartja – De miért számít neked ennyit a tulajdon, ha az élmény a fontos? – kérdezi érdeklődve, majd megértő pillantás után annyit mondd – Mindent, amit megalkottak olykor-olykor ápolni kell. Van, akinek ez a feladata, valakinek az, de mindkettő ugyanolyan fontos lehet. – veti fel, te miképp vélekedsz – Természetesen szem előtt tartva az emberek egyetlen igazán értékes tulajdonát: a Szabad Akaratot! – emeli ki a témában ezt a szerinte igen fontos dolgot

[CrazzyDog]

/Angol/ Sejtésem, nem döntök helyette. Carat tisztelem, a legközelebbi...barátom....vagy nem is tudom, micsoda, de bármikor rábíznám az életemet is.

Egy apró félmosolyt megenged magának a bukott.

/Angol/ A tulajdon? Mert  arra lehetsz büszke, amit megalkotsz, ami a tiéd, te szerezted meg, ettől jól tudod az értékét...a barátoknál is ezt tanultam meg. Nekem ennek előtt nem voltak. Mások szabad akaratát tisztelem, amíg az enyémet nem írja felül. De ezzel szerintem a legtöbben így vagyunk,

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29 – 9. nap
Csütörtök – Kora délelőtt


Psykhe /Angol/ Akkor legyél kíváncsi! A legjobb és rosszabb emberi tulajdonság. Vidd el és próbáljátok ki! – biztat mosolyog – Lehetséges, hogy egy cicalány elrabolta a szíved? – néz rád mosolyogva, majd emeli a kezét – Látom, hogy tagadnád vagy másképp neveznéd. – engedi le a kezét, nem számít – Szóval az anyagiasság, a birtoklási vágy elég erős benned. – ezen eltűnődik – Érdekes. – megrágja a szavaidat, eközben Cara a doktornő ujját, majd felnéz rád egy pillanatra, hogy végül ásítson egy nagyot és átmásszon az öledbe: aludni készül. – Büszkeség. Hm. – tér magához, majd bólint – Igen, igen. Végeztünk! – közli hirtelen és határozottan. – Úgy vélem, hogy Riona ennek ellenére még arra kér látogass meg, de azt hiszem nincs semmi baj, ami aggodalomra adna okot. Azt gondolom, hogy eléggé emberi vagy, számtalan vonással, ami elég, hogy más legyél mint aki voltál. – tér vissza a mosoly – Üdvözlöm őt! S a többieket is! – de még nem mozdul, tudja, hogy kényes dolog egy alvó cicát piszkálni