Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Úton – útfélen Berrana-ronda városából Ronte-ronda, Dhiappo, Erronquil városok érintésével egészen Testarendi-ig.
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Úton – útfélen (Fogadó a Zarándoklathoz)
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.A korosodó lovag szavain Tyrus meg sem lepődik. Az "öreg" úr tökéletesen azt hozza, amit a bárd várt tőle.
Konzervatív. Teljesen konzervatív. Akárcsak apámat hallanám.Cifrább "vádakkal" is illették már, mint hogy csukott szemmel és zárt szívvel éli az életét. Való igaz, szociális érzékenysége a nem mérhető kategóriába tartozik és a közel másfél évtizede elszenvedett szerelmi csalódás óta egy nőt sem engedett magához közel. Érzelmileg természetesen.
Vajon ez a korral jár? Én is ilyen leszek vén koromra? Nem, az kizárt.Eddig sosem foglalkozott vele, hogy milyen lesz majd idősebb korában. A gondolatra, hogy akár csak egy kicsit is hasonlítani fog az apjára, netalántán Verperiodira, teljességgel elszörnyed. Gyorsan el is hessegeti magától ezt a kellemetlen gondolatot.
Fiatalnak is ilyen lehetett? Vagy igaz a szóbeszéd és az apja szerelmi kalandja során gyulladt ki a házuk és azóta lett ilyen szentes?A születésre vonatkozó megjegyzés magas labda. Más körülmények között, más társaságban le is csapná ...
"Igaza lehet a csodával kapcsolatban. Nem egy hölgy szokta emlegetni az Urat ... "Oh, édes Istenem!" felkiáltással, amikor elültetem bennük az élet magját ..."De aktuális társai nemigen értékelnék a humorát. Talán Dan Quar még értené ... de a másik kettő kizárt.
Hallgatását az elől haladó lovag félreérti és szabadkozni kezd a rögtönzött hegyibeszéd miatt.
-
Biztosíthatom Verperiodi uram, hogy nem vettem annak.Amúgy is leperegnek rólam az efféle megjegyzések.-
Mármint belekontárkodásnak. Atyám is szívesen venné, ha megállapodnék végre és családot alapítanék. Csak hát még nem találtam meg azt a társat, akivel leélhetném az életem. Szerelem nélkül meg nem akarok házasodni ... Nem áll szándékában világnézeti vitába bocsátkozni az "idős" úrral vagy filozófiai magasságokba emelkedni az élet rejtett szépségeiről. Érzése szerint kettejük között túl nagy a szakadék, egyikük sem tudná meggyőzni a másikat a maga igazáról. Amaz már elég idős ...
Begyepesedett....ahhoz hogy elfogadja a másik fél véleményét, ő pedig túlságosan szabad gondolkodású ahhoz, hogy engedje, hogy beleszóljanak a dolgaiba.
A napi pihenők alkalmával és esténként mindig előkerült tokjából Tyrus lantja, időnként pedig a pánsípja is. Ha olyan volt a társaság hangulata balladákkal és énekekkel is szórakoztatta a kis kompániát. Bármit is tartottak társai a bárd felől, zenei tehetségét nem vonhatták kétségbe.
Ahogy közelednek uticéljukhoz úgy romlik el az időjárás is. Mintha csak figyelmeztetni akarná őket egy láthatatlan erő: eddig és ne tovább. Persze az efféle babonasággal egyikük sem törődik, így rendületlenül haladnak előre az egyre erősödő hóesésben.
A Zarándoklathoz címzett fogadó talán az utolsó emberi kéz építette fedett hely, ahol meghúzhatják magukat. Belépve a kétszintes épületbe Tyrus biccent a jelenlévőknek.
-
Üdv!Majd háttal a pultnak támaszkodva - oldal felől hallgatva Prímusz és a fogadós párbeszédét - szemrevételezi a vendégeket.
-
Egy forró fürdőre magam is vevő vagyok. - fordul oda a pároshoz megnyerő mosolyát megvillantva, amikor a vízmelegítésre terelődik a szó. Közben elvesz egy kancsó fűszeres forralt bort a felé nyújtott tálcáról és elégedetten legelteti szemeit a fiatal felszolgáló lányon.