Flynn Douglass
Kényelmesebben érzem magam, hogy nem kell ragaszkodnom a szokásos megszólítási formulákhoz s amazokat el lehet hagyni. Kicsit még idegen a hely s fura is a szituáció, mert néha úgy tűnik, mintha elbeszélnének egymás mellett. Reggel valóban nekem is fel kell kelni korán, mert nem szeretnék itt maradni. Viszont még szívesen veszem a nedűt és a jó társaságot. A fiatal nő valamit hablatyol, hogy aludni akar vagy ilyesmi, de mikor Gus felteszi a felém szegezett kérdést, mielőtt válaszolhatnék rá, hamar átveszi a szót és valami átlátszó piti hazugsággal próbálkozik. No meg valamibe be akar vonni. Eddig nem tartottam némbertől, de most kezd úgy alakulni, hogy nem árt továbbra is vigyázni ezen fehérnéptől. Olyan, mintha a tébolyodottság mezsgyéjén táncolna...
Kérdően meghökkenve nézek egyet Gusra, majd egy nagyot kortyolok és ha még mondaná a lány akkor is félbeszakítva elkezdem a mondandómat. Felénk nem szoktak a fehérnépek az ember szava közé vágni vagy legalábbis megvárják, míg szólhatnak...
- Jó magam közel 30 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot egy szigeten mely az írek hazája. Igaz belőle nem emlékszek semmire, mivel nem sokkal később átjöttünk ezen sziget északi részére a Felföldre. Különböző urak szolgálatába szegődtem, így bejártam az én kis kutyámmal szinte az egész Skóciát és most itt vagyok. - Közben nagyokat kortyok ha kap még italt. - S Önről, mit lehet megtudni?