Szerző Téma: Történet  (Megtekintve 3157 alkalommal)

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 113
  • Aktivitás:
    2%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #15 Dátum: 2019. December 07. 23:05:16 »
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje
Résztvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas, Arild

[Flynn]
Haldennel együtt beértek a konyhába. Aprót nyikorog az öreg tölgyfa ajtó, miközben kicsapódik. A helyiségben félhomály honol. Egyetlen fényforrás a falnál levő tűzhely, melynek füstcsóvái a fölötte összefutó falazat, és kémény alját festik feketére. Előtte egy fiatal női sziluett kavargat némi gőzölgő vizet egy fellógatott vasüstben.
- Igyekezz, Geára, mert a jóembert a láz viszi el, ha nem tisztítjuk ki a sebeit. - szól rá Halden a fiatal lányra.
Tekintetét félig a dán felé veti, de nem néz oda.
- Eligan azt mondta, legyen forró a víz, és a gyógynövényeknek is kell némi idő, míg szétáznak. - teszi hozzá kissé szemtelenül.
- Akkor tégy úgy, de igyekezz, és kevesebb pimaszságot a vendég előtt. - förmed rá.
- Eadig, Scand! - kiáltja el magát. - Gyertek a konyhába!

Douglas nagyúr, azon az ajtón keresztül kijut az istállóba. Nekem még hadba kell szednem a többieket. - mutat egy sötétben árválkodó ajtó irányába.

[Gus & Arild]
A kandalló lángjai által skarlátszínre festett szobából a páros kilép a folyosó félhomályába. A fordulón túl dereng a konyha sejtelmes fénye, illetve előtte még a szolgák szobája. A fehérnép számára elkülönített helyiségben jelenleg nem tartózkodik senki.

A szobában aprókat pislákol egy kisebb gyertya, a faablak belsején szarvcsont borítás hagyja átderengeni a lenyugvó nap fényét. Az ágyak a falnál húzódnak végig, nem túl magasan, vagyis hosszabb, széles fadeszkák, melyeknek egy-egy sávja fekvőhelyként lett kipányvázva.

A zár csattanása röviden visszhangzik a falakon.

[Flynn & Gus]
A ház részét képező zárt istállóban elég nagy a sürgés-forgás. Nemcsak az a néhány szolga, hanem a télre beterelt jószágok is feszültek az új jövevény, illetve a vérszag miatt. A fából összetákolt elválasztó kerítés résein a birkák, és néhány nyugodtabbnak tűnő tehén kémleli a fejleményeket, néha fenti, néha lenti deszkaközökben.

Eligan feltűrt ruhaujjal próbálja levágni a sebesült férfiról a vászoningje véres részeit, amik már a szélben kezdtek rádermedni a sebre. Pihenésként egy homloktörléssel tart pár pillanat szünetet. Eád hasonló formán ügyködik az idősebb fehérnép körül, feltűzött hollófekete hajából csak néhány tincs bátorkodik kilépni, ezzel bosszantva a leányzót. Sietsége ellenére Eligan mindig úgy nyúl az újabb vödör víz, vagy vászondarab felé, és veszi el azt, mintha az ifjú szolgáló csak sétálgatna velük.
Az idősebb Anfeald követi az eseményeket, lándzsáját már nekitámasztva az egyik tartóoszlopnak, hátha tud valamiben segíteni.
- Deogol, fiam, eredj vissza a kapuhoz, hátha jönnek még mások is. - mondja hirtelen Anfeald, miután rájön, hogy kint most nincs senki.
Deogol nem válaszol, csak bólint, majd kilép az istálló kétszárnyas kapuján.

Byrden az öreg istállós csak egy szalmaszálat rágcsál, miközben fehér, vászon főkötőjét feljebb tolja, és vakarja homloka szélét, mely hajdanán a hajvonalának a pereme is volt.
- Az állatokhoz értek, de ha rajtam múlna, biztos elvérzett volna a koma, én mondom. - mondja kissé érthetetlenül.
Eligan asszony nem válaszol, de szavak nélkül is érezni, hogy legkevésbé sem érdekli most, ki mihez ért, s mihez nem.

A férfi nagyot kortyol a sörből, amit kap, majd hebegve így szól:
- Peohtasz a becsületes nevem, és Horstedből származom, délről. Észak felé tartottam rokonok miatt, de az esőzések folytán csak a Kupicáig jutottam el. Nyugodt este volt, még de Rue báró, Lewes urának sólymásza is ott volt, aki elég híres a történeteiről. - kortyol hármat-négyet, majd folytatja.
- Kezdett esteledni, és arra eszméltünk, hogy az istállós nagyon jajveszékel. Jól ismertük az öreget, ezért ki is rohantunk mindannyian, hátha valami medve támadta meg. Tudja, hogy segítsünk. - lefelé tekint egy pillanatra, majd folytatja.
- Kiérve egyből csend lett, még a távoli madarak sem mertek dalolni. Aztán hirtelen a fogadós vállába csapódott egy nyílvessző, majd kettő a fal vakolatába. Vártak ránk lesben, de néhány vendég vissza tudott rohanni a fogadóba. Próbáltuk védeni a báró szolgáját, legalább ő élje túl. Én túl távol voltam az ajtótól, így elrohantam segítségért, keresztül a rengetegen, kerülve az utat, hátha ott is lesben állnak. Nem tudom, hányan lehettek, de nem a mi Urunk teremtményei azt bizton állítom. - ujjával felfelé mutat, majd bólint egyet, és kihúzza magát.

Nem elérhető wolftern

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #16 Dátum: 2019. December 10. 20:22:07 »

Gus Leibacher

*A ház ura illedelmesen maga elé inti Arildot, aki igencsak gyanús a lovag számára. Azonban hajdanán esküt tett, hogy mindig az igazságot szolgálja, és erős érv hiányában egyetlen ártatlant sem ér veszteség. Leibacher szó nélkül kíséri a szőkeséget, közben a birtok labirintusában kardjával mutatja a vendégszobába vezető utat. Gus feszültsége jól tapintható, amit leginkább a nővel kapcsolatos féleleme táplál. Mégpedig; az hogy Arild valóban az ördöggel diskurál, s a boszorkány megbüvöli, miáltal Izabellel még a halálban sem találkozhat, mivel ő így pokolra kerül. Aggályát pedig az sem csillapítja, hogy a szalmaszín hajú nő engedelmeskedik, hiszen a megszálló démon csak a megfelelő alkalomra vár. Midőn végre megérkeznek a vendéglakhoz, a német mégis elszánja magát, és szenvtelen hangon közli mondandóját.

-Holnap meglátogatjuk Jeanot atyát. Ha a tiszteletes áldását adja rád, velünk jöhetsz. Addig kérlek pihenj, s ha nem akarsz bajt, ne próbálkozz szökéssel!

Miután végzett, bezárja a lány ajtaját, a zár kattanásával pedig egy nehéz kő esik le, a nemesi vállról. Kardjait visszahelyezi helyükre, majd amilyen gyorsan tud, az istálló felé veszi az irányt.
A kutricába érkezvén, Leibachert jó érzéssel tölti el, hogy szolgái ilyen helyzetben is képesek urrá lenni a KÁOSZ-on. Mindenki teszi a dolgát, anélkül hogy ő különösebb utasítást adott volna rá. Közelebb lép a sérülthöz majd kikérdezi azt. Amint elmondta történetét, Gus a Felföldihez lép.


-Mit gondolsz? Ketten elbírunk bánni ezekkel a kísértetekkel? -mély sóhaj- Arild is jön! ...de előtte teszünk egy kis kitérőt. Csak egy pap igazolhatja viselkedését, ha nem kell tartanunk tőle, akkor már hárman leszünk. -ezúttal gőgös nevetéssé változik hangja - Egy nő mégis mit számít a harcban?! Viszont mihamarabb el kellene indulnunk... Izabell, vagyis de Rue bárónak szüksége van ránk.


Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2641
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #17 Dátum: 2019. December 12. 08:52:39 »
Bólintok egyet. A kard előtt, még egy "Jót vagy egy rendbent" se merek mondani egyenlőre örülök, hogy ennyivel megúsztam. Ki tudja mi vár még rám holnap.
Elég szép szoba és hála az úrnak nem a várbörtön.
-Ne aggódjon eszem ágában sincs szökni Nagyuram!-Attól tartottam álmatlanul fogok vergődni, de győz a fáradság. Elaludtam.

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 113
  • Aktivitás:
    2%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #18 Dátum: 2019. December 22. 19:21:52 »
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje
Résztvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas (GM), Arild
Háttérzene (link)

[Flynn]

Ahogy körbetekint a szalmán száradó véren, Peohtasz kétségbeesett arcán, illetve a sürgő-forgó népségen, beléhasít a kötelességtudat, amit még atyja vert belé.
Kardja markolatát kézfeje egyre erőteljesebben kezdi szorítani, már-már fájdalom járja át végtagját, de tudata elnyomja azt. Az istállóban pislákoló fáklya vetette táncoló árnyak arcvonásait zordabbá teszik.

Emlékei egy pillanatra előtörnek, és újra otthon van, Éire csodás földjein. Galway büszke csarnokában, a Douglas klán székhelyén. Látja a kezeit. Véresek. Fájnak. Egy ódon ajtó állja makacsul útját, majd...

[Flynn & Gus]

Gus szavaira feleszmél, majd rátekint szigorúan.
- Bármivel elbírunk. - próbál magára erőltetni egy szegényes mosolyt.
- Angolhonban nincs helye efféle fattyaknak, melyek a békés népeket sanyargatják. Lovagoljunk ki hát, és mutassuk meg ezeknek a bitangoknak, milyen fából is faragták a király szolgáit. - öklét összeszorítja, arcán látszik ennél elszántabb akarva se lehetne.

A beszélgetés közepette beér Halden, a két másik ármással. Láncinge tiszta, bár láthatóan látott már csatát, kardja tokjában várja az idejét, dánfejszéjével parancsolóan lép ki a konyha félhomályából annak ajtaján keresztül.
- Leibacher úr, az ön sarjentjeként nem csak kötelességem, de úgy érzem jogom is magával tartani. Erre esküdtem fel. Ha elesik ma éjjel, haramiák keze által, hogyan magyarázom meg de Rue bárónak, és a királynak, hogy egyik hűbéresét hagytam elveszni. - határozott hangon, de kellő tisztelettel szól.

Közben kint látszik, hogy a tél fagyott, kristályos könnyei nagy pelyhekben kezdenek hullani.
« Utoljára szerkesztve: 2020. Január 19. 12:32:48 írta Vafthruthnir »

Nem elérhető wolftern

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #19 Dátum: 2019. December 30. 14:43:14 »

Gus Leibacher

*A lovag nem csodálkozik a skót bátorságán, valójában ezt várta tőle. Azonban a vakmerőségnek is van határa. A németnek még friss emlékei vannak egy fájó vereségről, melyet az ellenségnek csupán az elbizakodottság és a gőg nyert meg. Annó a császár Breisach mellett kívánta rendezni trónviszályát Frigyessel, viszont nem számolt a szánalmas kisebbség ellenállásával, ezért a sors csúfos kudarccal jutalmazta Ottót. Leibacher nem kíván efféle hibát ejteni, emiatt tiltakozón tartja kezét.

-Csak hidegvér. Bizony! nincs helye szörnyeknek a birodalomban, viszont jómagam még sosem találkoztam ilyen démonokkal. Ha megfontolatlanul  ugrunk neki valószínű, hogy rajta vesztünk... -hagy némi időt magának miképp összeszedheti gondolatait, és hogy Flynn se érezze csípésnek az elhangzottak. Ezután a skót vállára teszi jobb kezét és úgy folytatja- habár a kötelesség ezt kívánja, legszívesebben személyem is puszta kézzel végezne velük... de azért ez elég botor elgondolás. Hamarosan indulunk, addig készülj fel! -válaszolja a szakállas skótnak, miközben fegyvertársa épp jól időzítve érkezik. 

-Nem. Sajnálom, de rád itthon van szükség. -közli Haldennel, majd arrébb húzza a tömegtől és suttogva folytatja- Odafent a lány nem az akinek látszik. Régen... megfogadtam hogy kardom addig nem sújt le, míg bizonyosságot nem nyer a bűn. Azt szeretném hogy vigyázz Arildra, amíg nem térek vissza, valamiért Izabellre emlékeztet. -mondja kicsit elgondolkozón, azonban elharapja a mondat végét- A nő... nem jöhet ki a zárkából, de semmiképp nem eshet bántódása. Bánj vele tisztességesen, ahogy a ház asszonyával tennéd. -fejezi be a lovag, majd közli Haldennel hogy a birtok összes katonája és aki képes fegyvert ragadni (lovász, vadász) egy óra múlva, álljon a nagykapunál indulásra készen. Eztkövetően szó nélkül hagyja el az istállót, szobája felé veszi az irányt ahol rövid időn belül felölti vértjét, magához veszi holmiját és visszatér a pajtába hogy maga nyergelje lovát.
« Utoljára szerkesztve: 2019. December 30. 14:49:12 írta wolftern »

Nem elérhető Con Angilo Guerdo

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 757
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #20 Dátum: 2020. Január 28. 12:38:59 »
Flynn Douglas


- Rendben van, ha Ön így óhajtja. Valóban nem árt óvakodni efféle bestiáktól, aljas pokolszármazékoktól. - mondom majd keresztet vetek. Rég volt dolgom ilyen aljas népséggel és ez annyira feldühített, hogy egy percig nem tudtam gondolkodni sem. Miután az Uraság és a szolgáló csevejét végig hallgattam, s ki lett adva a parancs, hogy egy jó óra múlva indulunk. Visszamegyek a terembe, ahonnan jöttünk és befejezném az étkezést, majd hadba vágom magam s megfenem fegyvereimet, hogy ne legyen tompa, hanem jó éles legyen... Elgondolkodok azért egy pillanatra, lehet ez a hazudós nőszemély van a legbiztonságosabb helyen per pillanat, s mi a végzetünk felé haladunk, az élet fonalának vége felé... De gyorsan elhessegetem ezeket a pillanatokat.

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 113
  • Aktivitás:
    2%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #21 Dátum: 2020. Január 29. 17:19:01 »
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje; majd Kóborló Kupica
Résztvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas, Arild
Háttérzene (link)

[Gus]
Halden rátámaszkodik félkézzel fejszéje nyelére, miközben Gus utasítást oszt. Fanyar csalódottság ül ki markáns arcára. Nem igazán a döntés miatt, hisz azt megérti. Pengéje látott régen vért, szemei az ellensége lelkének tükrét, ahogy kihuny belőle a lélek fénye.
Ennek ellenére hamar elfojtja az érzést, mivel sarjentként ő tudja legjobban, hogy mi is a hierarchia. Bólint határozottan Gus felé.
- Úgy lesz. - mondja, majd Anfeald, és Byrden felé fordul.
- Anfeald, menj Deogol után a kapuhoz, ha készen állsz. Byrden, készítsd elő Leibacher úr lovát, és keress magadnak egy gambesont, íjat.
Byrden kissé lesápad, de elindul a lovak irányába.
Halden hangját már csak a konyha felől lehet hallani, ahogy utasításokat oszt a többi házszolgának.

[Flynn]
Belakmározol a sűrű levesből, fatányér helyett cipóba öntik neked, hogy ha úgy kívánod az utolsó falatokat el is tudd vinni. Jól lakottságodat a fakanál koppanása jelzi az asztalon a fehérnépek számára. Geára tekint be sandán, miközben barna fürtjeit igazítja füle mögé, hátha támadt valami óhajod.

Pengéidet nyugodtan fened a szoba tűzhelyénél, annak csendjét csak a fémen súrlódó fenőkő hangja töri meg.

[Arild]
Próbálod álomra hajtani a fejed, miközben hallod a tumultust a konyha felől. Halden hangját hallod főként.
- Ti ketten, kapjátok hadba magatok, aztán irány a kapu! A nyílvesszők újak, szóval egyet se hagyjatok ott.
A beszélgetés idővel alábbhagy, és csak a fehérnépek érthetetlen, halk susmogása hallatszik.

[Gus & Flynn]
Az udvar főkapujánál gyülekezik a kis kompánia. Négy ármás, egy istállós, és két nemes vág neki az ösvénynek, mely a fogadó felé kanyarog. A házszolgák előkészítik a fáklyákat.

Megjegyzés: Az ármások gambesonban, illetve két fő íjjal, tőrrel, másik kettő lándzsával, pajzssal vannak felszerelve. A házszolga azon szolga, ki kizárólag fegyveres szolgálatot lát el.

Ahogy közeledtek a földes úton, melyet jelenleg vékony hóréteg takar be, messziről látjátok a Kóborló Kupica hívogató fényeit. A Lewes felé vezető út, illetve a fogadó között van egy kisebb ágas-bogas rész, a király útjáról leágazó, és vele párhuzamos útszakasz nyújtózkodik a bejáratig.
A fák, bokrok már szinte teljesen levetkőzték nyári gúnyájukat, de még rejtőzködéshez, főleg ilyen sötétben több, mint ideális.

A Kupicát egy egyszerű sásos kerítés veszi körbe, legfeljebb egy jól megtermett ember mellkasáig ér. Egyedül a kapu szakítja meg a falazat folytonosságát. Árnyak, sziluettek tűnnek fel, s tűnnek el az épület előtt, mellett, attól függően mennyire lépnek be egy-egy fáklya látómezejébe.

Megjegyzés a képhez: Kék PC jelzés a játékosok érkezési iránya. Vörös számok, az árnyak, melyeket egyelőre felszínesen tudtatok szemügyre venni. Szemben levő ajtó a fogadó bejárata, tőle jobbra levő házközi ösvény az istállóhoz vezet.
« Utoljára szerkesztve: 2020. Január 29. 17:32:43 írta Vafthruthnir »

Nem elérhető wolftern

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #22 Dátum: 2020. Február 03. 12:26:23 »

Gus Leibacher

*A kékvérű német nem vesztegeti sokáig az időt, hiszen a felmentő seregnek mihamarabb úton kell lennie. Felölti láncingjét, fölé a gambesont, s csak ekkor döbben rá, hogy igyekezetében valamit elfelejtett. Leibacher a kombinált vállvértet egymaga nem képes felvenni, mert a rákpáncélhoz hasonlatos darabok nagyban akadályozzák az efféle mozgásban. A férfi hangos káromkodások közepette felkapja az asztalon lévő sisakot, s ezt követően a sarjent keresésére indul, mivel a birtokon aligha akad valaki, aki tudná melyik szíjat hová és mennyire feszítse...

A nemest a fekete mén már felszerszámozva várja, aminek ezúton módfelett örül, merthogy Halden keresése és a beöltözés a vártnál több időt kívánt, mint azt Gus számolta. Óvatosan a hátas mellé lép, miközben kesztyűs kezével végig simít a paripán. Időszűkében, -feltételezve- hogy a csapat immáron csak rá vár, lóra pattan, és egészen a kapuig vágtatnak.
A kapunál a szakaszt elképedve mustrálja Leibacher, ő ettől azért többel számolt, remélte, hogy az őrség feje összeverbuvál néhány favágót és segédet.


"Remek... Kiköveztem nekik a halálba vezető utat"

A bejáratnál a lovat megfordítva, a kapunak háttal a lovag felkiált.
- Emberek! Figyeljetek! -közben a tekinteteket keresi. Nem fogok hazudni. Ma este, jómagam sem tudom mire számítsak, vagy hogy mi ellen fogunk harcolni. Peohtasz -bal karját a pajtára emeli- azt állítja nem az Úr teremtményeit látta a Kupicánál. -ezúttal a kékvérű nem hatásszünetet tart, hanem hagyja hogy a csődület kimondja amit egyébként nem mernének soha. Mikor már a szóáradat alábbhagy, folytatja- Tudom! Ez nem segít nekünk, de gondoljatok arra, hogy az ottaniaknak szükségük van ránk. Sőt ha most nem harcolunk ellenük, lehet hogy holnap a nőinket vagy a kölkeinket támadják meg. Ezt akarjátok?
Egyszer... azt hallottam hogy a hit és a cél minden akadályt képes legyőzni. Ezért kérdem én, miben hiszünk? Elsőnek az Urat nevezném meg, és hogy holnap újra felébredek. Mi a célunk? Legyőzni a kárhozottakat, vagy az ördög tudja mit. Amíg szem előtt tartjátok e két alapvető tényt, ez a banda egy rendíthetetlen sereg, megmászhatatlan hegység. Most pedig kövessetek, irány a Kupica!


"Remélem sikerült a lelkükre hatnom. Különben Flynnek és nekem egyedül kell szembeszállni azokkal a démonokkal"

A fogadóba menet, Gus az emlékeire hagyatkozva szedi csokorba gondolatait. Az elmúlt évek baklövéseit veszi számba, mi az amit másképp csinálhatott volna. Ezért a stratégiája abban áll, hogy nincs terve pusztán az improvizálás. A Kupicától néhány száz méterre megállítja csapatát, leszáll a nyeregből, s közli a többiekkel hogy mit eszelt ki útközben. Ezután a kantárszárat Vihar nyergére akasztja, mivel a fekete csődör ha úgy is hazatalál.

-Nos, megérkeztünk. Kettes oszlopba rendeződünk és úgy nyomulunk a bejáratig. Flynn és én elől, mögöttünk az íjjat viselők, aztán a lándzsások. Az alakzatot ne bontsátok meg, ha ellenséget láttok lőhettek és védhetitek magatok, de semmiképp ne bontsátok meg a formációt. Mikor sikerül a kapun átjutni, hacsak másképp nem rendelkezek, amilyen gyorsan lehet az épület falainak vetjük hátunk... Ilyenkor már sorfalat állunk a bejáratnál, a pajzsos-lándzsás katonák a két szélt foglalják el.


 

« Utoljára szerkesztve: 2020. Február 03. 20:07:11 írta wolftern »

Nem elérhető Con Angilo Guerdo

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 757
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #23 Dátum: 2020. Február 04. 13:46:55 »
Flynn Douglas

Ahogy telik az idő és mindenki összekészült az éjszakai kalandra, szép nyugodtan befejezi Flynn is a vacsorát, majd fegyvereit és páncélzatát magára ölti s a találkozó helyre megye, ahol megvárja Gust. Miután mindenki jelen van, aki számít Gus el mond egy beszédet, mely lelkesíteni kívántatott az embereket. Legalábbis erre számítottam, de látván, hogy inkább egy őszinte vallomás a monológ, mely utasításokkal teli, egyre érdekesebbé teszi a történetet. Valóban jó ötlet alakzatba bemenni, csak félő, hogy nem tudjuk majd mi vár ránk. Mi ellen is harcolunk? Lehet maga az ördög lesz bent, melynek fegyver nem árthat... Mire odaérünk lehet ki is derül..

Mire odaértünk és a kissé elterelem a gondolataimat, de maga a terep nem egy túlságosan bizalomgerjesztő hely. Melyet közelebb érve csak tetézi a félhomály amorf alakját felvevő idegenek, melyeknek emberi mivoltukról fogalmunk sincs... Gus, ahogy parancsolta aszerint cselekszem, nincs ellenvetésem, feltehetőleg mi ketten vagyunk a legjobban képzettebbek, bár senkit sem akarok lebecsülni...

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2641
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #24 Dátum: 2020. Február 06. 07:00:12 »
Persze megígértem nem fogok szökni, mindeközben a mutató és a középső ujjam a hátam mögött keresztebe tettem. Nem vagyok nemes úr engem nem kötelez a kék vér. Aludni akartam, leginkább Gus nagyúr rólam tudomást se véve ez egyenlőre jó jel, nem értem jönnek. Csak a szolganép maradt, és ha holnap Gus nagyúr nem tér vissza engem megégetnek ez nem jó jel. Muszáj szökni, így vagy úgy. Egyszerű lakat és csak félig van zárva, könnyen nyílik, az egyik egyik tolvajkulcsommal. Már csak ki kell jutni, gyorsan és halkan. A leányzók el vannak magukban, egy macska is megirigyelné a fürgeségem. Viszont innen hová?
Nem vagyok biztos magamban, félek utánuk menni,  akár haza is futhatnék akkor viszont rajtam ragadna itt a boszorkány cím, a pletyka nagy úr és ki tudja mivé terjedne?
Meg kell emberelnem magam nem lehetek ennyire úri kisasszony. Végigrettegem az utat, remegek mint a kocsonya, nem minta fáznék, kicsit hull a hó de nem zavar. Túl gyorsan beérem őket erre nem számítottam. Nem is futottam, Gus nagyúrt elnézve  talpig vasban azon csodálkozom szegény lova,  hogy bírja el apám mennyire örülne ennyi acélnak? Meglátjuk mi lesz legfeljebb utánuk megyek vagy nem. Gyáva vagyok, vagy legalább is lány. Azok meg nem szoktak csatázni az a férfiak dolga.

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 113
  • Aktivitás:
    2%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #25 Dátum: 2020. Február 25. 17:51:03 »
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Kóborló Kupica fogadó, a király útjától nem messze; Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje
Résztvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas, Arild
Háttérzene

[Gus & Flynn]

Az elrendelt hadrend szerint közelítitek meg a fogadó udvarkapuját. A szél finoman fütyül a sáskerítésen keresztül. A fák kopasz ágai aprót reccsennek időközönként. A kaput még nem éritek el, de a bent összegyűlt népség közül egy kiszól a kerítésen túlra.
- Ki van ott? Mit kerestek itt? Válaszoljatok tüstént! - dühösen szól hozzátok, majd fejével biccent az egyik csatlósának, aki az istálló mellett áll, és eltűnik ahogy belép abba.
Az udvaron levő csapat emberinek tűnik határozottan, semmi nyoma annak a nem Istentől való ábrázatnak. Fegyverzetük, és öltözékük is teljesen szokványos. A dühösebb férfi a vezetőjüknek tűnik, mivel páncélzata, fegyverzete drágább, minőségibb. Tabardja kék színű, sárga szegéllyel, rajta egy kígyószerű sárkány, lándzsára tekeredve. A csatlósok pajzsa is kék-sárga színű, négy szegmensből álló mintát hordoz, középen kereszttel elválasztva.

Megjegyzés: Színekből, illetve a szimbólumból ítélve meg tudjátok állapítani (legalább Gus, mivel helyi), hogy Horsted urának tartoznak hűséggel, ami egy nagyobb uradalom délre.

[Arild]

Kiérve a folyosó félhomályába, egyből megüti füledet, hogy mindkét irányból hangok szürődnek át az ajtókon. Jobbról beszélgetés, a konyha felől. Halk, de monotonnak tűnő.
Balról, a hall felől tányérok apró csörömpölése, megszakítva egy fémkondér halk, de rendszertelen kongásával.

Nem elérhető wolftern

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #26 Dátum: 2020. Március 01. 14:58:11 »

Gus Leibacher

*A hideg és a regiment körül lappangó sejtelmes lidérc nyomás miatt, Leibacher minden tapasztalata ellenére megborzong. A lovag aggályait különösképp táplálja, hogy a mögötte haladó harcosokban bizonytalan a taktikát illetően, hiszen serege nem más mint csőcselék. Azonban a kötelesség az kötelesség, melyet a Wych Cross-i birtok ura, illetve Acen Hyll újdonsült helytartójaként nem vehet félvállról. Peohtasz története és de Rue báró neve azonnali intézkedést követelt, melyet egy kiküldött őrszem nem orvosolhat. Ezért az események láncolata, most ebben a lehetetlen helyzetben kívánja az ő személyét, melyen Gus megkísérel úrrá lenni.
Az emberi hang hallatán "megálljt" parancsol a katonáknak, és megkönnyebbülten de meglepődve konstatálja a helyzetet.


"A fene! Az a nyavajás és a némber.... Lehet összeesküdtek ellenem?! Dehát a fickó megsérült" -zavartan kezdi mondanivalóját a németföldi, ám ahogy kimondja saját nevét ismét határozottság költözik hangjába.

- A..az....azért jöttünk, mert hírét vettük hogy támadás érte a fogadót. A nevem Salzburgi Gus Leibacher, a Wych Crossi birtok ura, Acen Hyll kinevezett grófja. Nem tartozom senkinek számadással, csak János királynak. Most pedig beszélni akarok a kapitánnyal vagy egy vezetővel!

Miután kiállt a vezető, Leibacher tekintete a skót harcost keresi, -afféle kimondatlan jelzéssel- hogy bizalmasként vele kell tartson. A lovag a száguldózó gondolatait félresöpörve, hamar a lényegre tér.

- Horsted katonái mit keresnek Wych Cross földjein?
- Mi történt itt? Rossz nyelvek azt beszélik, démonok és holtak járnak ezen órákban.
- de Rue báró solymásza és a fogadós hol vannak?
« Utoljára szerkesztve: 2020. Március 01. 16:23:39 írta wolftern »

Nem elérhető Con Angilo Guerdo

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 757
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #27 Dátum: 2020. Március 09. 17:34:48 »
Flynn Douglas


Nem tetszik nekem ez az egész, főleg ez a túlvilági dolog, de mikor odaérünk kissé megnyugtat a tudat, hogy látom, amit látok hús vér alakoknak tűnnek. Ismerni nem ismerem a helyi heraldikát így az említett személy neve hidegen hagy. Kissé feszültnek érzem a helyzetet s a fegyveremet markolom, ha hirtelen cselekedni kell. Gussra figyelek, ha tudok segítek neki, most mindenképp ő a főnök. Mást nagyon nem teszek egyenlőre csak külső szemlélődő vagyok ebben a jelenetben, de kész bármelyik pillanatban cselekedni, ha oda kerül a dolog.

Lehet jó lett volna ha harcra kerül a sor megnyújtózkodni, nem szeretem, ha meghúzódnak az izmaim. Legalábbis ez a tapasztalatom az évek során vívott küzdelmekből...

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 113
  • Aktivitás:
    2%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #28 Dátum: 2020. Március 12. 10:16:37 »
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Kóborló Kupica fogadó, a király útjától nem messze
Résztvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas
Háttérzene

[Gus & Flynn]

- A..az....azért jöttünk, mert hírét vettük hogy támadás érte a fogadót. A nevem Salzburgi Gus Leibacher, a Wych Crossi birtok ura, Ácen Hyll kinevezett grófja. Nem tartozom senkinek számadással, csak János királynak. Most pedig beszélni akarok a kapitánnyal vagy egy vezetővel! - mondja Gus.

A fáklyák vetette félhomályban közelebb lép a dühösnek tűnő alak, fazéksisakját nyakánál kicsatolja. Gőzös lehelet áramlik ki a szemrésen. Leveszi, bal kezével oldalához szorítja.
- Én vagyok ezen konsztabulária vezetője, Jean de Payen a becsületes nevem. Horsted urának, Louis de Payennek sarjentje, és testvéröccse. Jelen titulusomban Leafának, de Rue báró sólymászának kísérője. Jöjjenek beljebb! - miközben behív, hallod, hogy az udvarkapun a faretesz félresiklik, két zilált ármás nyitja ki a kaput kétoldalt.
Megjegyzés: Konsztabulária egy 10 fős katonai egység.

[Amennyiben beléptek a kapun.]

- Kérdéseire válaszolván a de Payen ház házszolgái Leafát kísérik hivatalosan északra Brambletye földjére, de valójában az elsődleges oka a látogatásnak egy levél átadása önnek, melynek tartalmáról nincs ismeretem. A sólymász birtokában van, és én csak halála, vagy nagy vész esetén bonthatom fel, és adhatom át az üzenetet. - arca komorabbá válik, miközben folytatja.
- Az eddigi történések alapján azt mondanám, egy csapdába sétáltunk bele. Öt jó emberem meghalt, és nem tudunk elmenekülni ezzel a létszámmal, így várjuk sorsunk beteljesülését. Az ellenség vad volt, szervezetlen. Hordaként törtek a fogadóra. Az őrök közül egy harc nélkül elhunyt, torkát érte halálos seb. Ő vigyázott a lovakra. A maradék négy magával vitt jó pár dögöt, de a saját elesettjeiket magukkal vitték, amikor visszavonultunk a fogadóba. - mondandója végén a házfalnál fekvő holtakra tekint.

Talán egy dög holtteste maradt hátul a tisztáson. Legalábbis egyik emberem vélt látni az istálló padlásáról valamit. Még nem volt időm utánanézni. - teszi hozzá utolsó gondolatként.

Amint a sólymászt megemlíted, a fogadó ajtaja felé mutat. Az amúgy nyugodt körülmények között hívogató, ablakon kiszűrődő lágy fények most lidérces színezetet adnak az épületnek.
Megjegyzés: Az épület kétszintes, zsúptetős, félfavázas szerkezet, köztes részek fehérre meszelve. Istálló hasonló építészeti jegyekkel bír, de nem kapcsolódik a fogadó épületéhez.

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2641
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #29 Dátum: 2020. Március 14. 08:44:59 »
Sokáig el kellett babrálni a lakattal, és jutással. Teljesen csendben kellett lenni mert mi van ha hátrahagyott valakit az őrzésemmel.    A nyakam is belefájdult annyit leskelődtem. Bal oldalra húzódtam onnan jött a mosogatás hangja.  Elég nagy zajjal vannak nem veszik észre hogy kisurranok, főleg az a vérmes szakácsnő. A szabadban elgondolkodom miért kellene itt maradni és miért nem. Fától fáig elsurranok a kupicáig ott már igen nagy a szóváltás a bennlévők és a kintiek között. Gus nagyúr még él, és  az Ír is. Nem tűnnek ellenségesnek, felteszem ha nem csap le vízözön vagy tűzvihar eme seregnek nevezett felteszem ,bármellyel túléli Gus nagyúrral az élen. Sarkon fordulok és oly csigalassúsággal mint kiszöktem visszaszökök. Lelkileg felkészülök a legrosszabbra ha a Nagyúr talán nem élné túl.