Szerző Téma: Történet  (Megtekintve 3097 alkalommal)

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 112
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
Történet
« Dátum: 2019. November 05. 18:05:05 »

Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje
Részvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas, Arild

A nyáron megfogant Magna Carta nem hozta meg a várt békét a bárók, és János király között. Az uralkodó földjei lassanként eltűntek, miközben szövetségeket vásárolt, illetve tartott meg az elvesztett normandiai hadjárat után. Az új okirat lehetővé tette a király leváltását megfelelő körülmények között, annak ellenére, hogy uralkodása istenadta jog, és csak a Pápa volt képes ezt visszavonni. A bárók új szövetségesre leltek Fülöp, a francia király személyében, ki küldetésének érzi, hogy rendet tegyen angolhonban. Lovagjai tanyát vertek Londonban, állítólag fenntartva ezzel a vidék rendjét, de valójában csak fosztogatások, és erőszak követi útjukat. A hermetikusok úgy érzik több áll emögött a belharc mögött, mint holmi királyi jog. Egyre több a támadás elszigetelt településekkel szemben, és több Plantegenet-hű nemes is életét vesztette az elmúlt hónapokban.

Lassan lesüti szemét a nap, miközben a fakeretes, sápadtra meszelt, két emeletes épület felveszi a bíbor vörös, lilás árnyalatát az égnek. Az ágak karcsú árnyékai karmokként nyúlnak a ház udvarát körbevevő kőfalazat irányába.
Az alsó szinten, a szoba egyik végén a tűzhely lángja táncol a sötét szobában. Néha önmagában, néha kicsapva az árnyak felé, ezzel felkérve az ott búsan gomolygó sötétséget egy kis vidámságra.
Néhány hermetikus figyeli ezen mulatságot, vagy amit ők látnak a lángoló, hasított tűzifában. Fölötte fortyog a leves, úgyszólván esti lakoma, de hát későn érkezett vendégnek minden falat arany. A konyhán sürgő-forgó szolga néha-néha benéz az urakhoz, hogy ellenőrizze remekművét. Itt szokta főzni az étket, mert Gus bácsikája így szereti. Kissé gyanakvó a konyhán dolgozókra. Most is inkább csak megszokásból tesz így, mivel Vincent elutazott Londonba, északra. Senki sem tudja, mikor ér haza.

Miközben kezüket melengetik, vagy próbálnak jól lakni a leves illatától, az egyik sarokban az árnyak egyre mélyebbek, és mélyebbek lesznek. Két kéz kapaszkodik meg a szemlátomást lyukká vált falazat peremén, emberi kezek. Majd egy fehér sapka, és egy öreg arc. Ruhája egyszerű, kopottas vászon, barna bőrcsizma, vörös köpeny, hasonlóan pozsgás arc, és egy hátizsák, melyen szemlátomást lóg egy s más. Egy fakorsó, néhány bőrszütyő az övén, illetve egy tőr, enyhén horgas véggel.

- Egyre szűkebbek az utak a Sövényen át, vagy nem kéne olyan nagyokat lakmároznom. - mondja a különös szerzet, miközben zsebéből előveszi pecsétjét, mely egyértelművé teszi, hogy hermetikus ő is, hírvivő.
- A nevem Hreówan. A megtiszteltetés az enyém. - hajol meg, mielőtt bárki egy szót is szólna.
- A ház egyik urát keresem, Gus Leibachert, és ha az időzítésem rendjén van, akkor két másik hermetikusnak is már meg kellett érkeznie. - méri végig a két vendéget, Flynnt, és Arildot.
- No de, amiért jöttem. - leveszi hátizsákját, és a benne lévő káoszból kiemeli a bőrtokot, benne a feltekert, pecsétes tekerccsel. A vörös pecséten az Angol Királyság területén honos hermetikusok tanácsának jele látható, vagyis egy tölgy, lombjai szétágaznak, mely a peremnél egybeolvad a szegéllyel.

Levelét átnyújtja, és összeszedi magát, felszerelését, lassan felkészülve a távozásra.

A levél szövege az alábbi:
"Gus Leibachernek, a Wych Cross földek urának.

Üdvözlet. A nevem Hyrding, a helyi rendi birtok - Ácen Hyll - urának jóbarátja. Tondbert megbízott, hogy ha belátható időn belül nem tér vissza útjáról, úgy földjét, és ingóságait ön, és bizalmasai kezeljék. Kérem, jelenjen meg a Kóborló Kupica fogadóban a földjétől északra, a Lewes felé vezető út mentén, és keresse Wendant, a fogadóst. Bizalmasom, ő elvezeti magukat Ácen Hyllbe.

Óvakodjon a Fekete Rózsától."


A levélhez tartozik egy pergamen, rajta latinul írott szöveg, ami a birtokviszonyokat írja le.
« Utoljára szerkesztve: 2019. November 10. 10:51:54 írta Vafthruthnir »

Nem elérhető wolftern

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #1 Dátum: 2019. November 05. 20:10:25 »

Gus Leibacher

*A befogadott külhoni nyugodt mozdulattal foglalja el karosszékét, s míg a két jövevény egyaránt megtalálja a maga helyét, Gus gondolatai a szülőföldjén bolyonganak.
"Ha az az nyomurult szentfazék, nem átkozta volna ki a császárt, talán most nem lennék itt... Vajon ez a két idegen milyen meglátással van a Birodalom iránt?" Lábával közelebb húzza magát és székét az asztalhoz, ezt követően megtölti a korsókat, amit nem rég készített be a szolga. A finom gondűzőt még otthonról, németföldről hozta magával, mikor elhagyta azt.
 
-Szégyenlősen bontakozik ki az édeskés, vaníliás íz, de higgyjenek nekem ez egy nagyon pompás nedü... Megkockáztatom, nem is, inkább kijelentem, hogy a legjobb a Európában -közli és átnyújtja a korsókat Flynnek és Arildnak. Eközben egy váratlan vendég érkezik, aki a német lovagot keresi. Miután a kötelező tisztelet köröket mindketten végigjárták, Gus átveszi a küldeményt, hogy a dolgok végére járjon. A futár távozásával, pedig már nem is törődik.

-Úgy látom, a jövetelük célja is megválaszolódott. -fordul a két idegenhez miután átfutotta a levél tartalmát, majd folytatja- Ezek szerint -emeli magasra a papírosokat- dolgunk van. Acen Hyll ura, azt szeretné ha Tondbert birtokát, a távollétében szemmel tartanánk.


« Utoljára szerkesztve: 2019. November 08. 17:37:49 írta wolftern »

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2641
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #2 Dátum: 2019. November 06. 11:33:51 »
Arild:

A szerzeteseknél tébláboltam még nem nem is olyan rég, sokat köszönhetek nekik. Mikor megéreztem a vacsora kellemes illatát. Akár itt is ehetnék de itt folyton valami szent emlékére vagy csak úgy, nem esznek. Nem fogok pálcát törni csináljanak amit akarnak, engem jól kitanítottak ez a lényeg. Akik ismernek tudják nem iszom alkoholt, hogy néz az ki hogy egy lány vedel. Akad pár olyan nő az ősi szakmát űzők közük akik úgy isznak mint a kefekötő, loptam is nekik jó pár üveggel na de hagyjuk.
Olyan gyorsan eszem a vacsorám ahogy csak tudom hogy beérjem Gust.
Nem vagyok az a szószátyár fajta, anyám sokszor elmondta, hogy a nagypofájú lányokra hamar érik a pofon. E mellet viszont nem tudok szó nélkül elmenni.
-Fekete virág? Az ki lehet?


Nem elérhető Con Angilo Guerdo

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 757
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #3 Dátum: 2019. November 08. 09:47:55 »
Flynn Douglas

A nagy világ politikájához nem nagyon ért Flynn. Belőle annyit vett észre, hogy nagy változások és fennforgások vannak, mióta a Király valamiféle szerződést, papirost aláírtak, aminek hatalmas nagy feneket kerítettek. Ennek hatására idegenek lepték el ezt a földet. Nem igen barátságosak a nép sem szívleli őket Ő sem, hiszen annyi rémhírt hallott róluk...

Figyelve a szolgák sürgés-forgását és a lángok ropogását, arra figyelek fel, hogy Gus úr valamiféle nedűt kínál melyről ódákat zeng. Én nem nagyon értek az italhoz, csak fogyasztom. Fogyasztom s nem is keveset mostanában, hiszen nem tudok felejteni. Nem tudom elfelejteni kedvesemet, ki már egy ideje nincs közöttünk... No de illedelmes vagyok és megköszönöm Gus úrnak a felkínált italt.


- Nagyuram! Köszönöm e nemes nedűt! Igazán hízelgő!

Ez után gyorsan történnek az események, miután a hírvivő megjelent és előadta a mondandóját így konkretizálódik jelenlétünk oka.

- Igen valóban. Mekkora ez a birtok és mit lehet róla tudni? - kérdezem Gust, majd Arild fele fordulva - Nem tudom, ez valami álca lehet, de gondolom hamarosan kiderül...

Nem elérhető wolftern

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #4 Dátum: 2019. November 08. 16:58:29 »

Gus Leibacher

*A vacsora folyamán a szőke hölgyemény bizarr viselkedése a legfeltűnőbb, azonban ezt Gus, leginkább az angolok habitusának tulajdonítja.
"Még szép menyecske is lehetne belőle, csakhogy valami kiéhezett farkasként zabál. Ráadásul anélkül beszél badarságokat hogy megkóstolta volna a világ legjobb borát, ez olyan mint ha, London utcáiról vendégül hívtam volna egy elmeroggyantat" -csendben derül fel elméletén a lovag, mikor a másik idegen; Flynn szavai rángatják vissza a jelenhez.

- Igen valóban. Mekkora ez a birtok és mit lehet róla tudni? - kérdezem Gust, majd Arild fele fordulva - Nem tudom, ez valami álca lehet, de gondolom hamarosan kiderül...

*A férfi szavaira felhúzott szemöldökkel, furcsállón néz, majd a szakállas elé veti mindkét papírost amit a futártól kapott.
-Ha Flynn uram ért a betűvetéshez, és megbocsásson ha tévedek, de odahaza minálunk, igen kevesek értik az írástudományt. Ezen a papíroson, Acen Hyll birtok viszonyait taglalják -újjával a latinul írott szövegre mutat, melyből ugyan nem ért egy kukkott sem, ám bürokrata tudományának köszönhetően van egy sejtése mi állhat benne. Mindeközben másik kezével, szájába helyezi a forró gulyáslét.

"Fura ez a két idegen, de biztos tudják miről beszélnek egymásközt"
Későbbiekben a kaja alkalmával Leibacher elmondja, amit a környékről és lakóiról tud, ha Arild és Flynn, nem lenne helyi.

-Továbbá a levél, arra is kitért hogy a Koborló Kupicába kellene mennünk, innen északra -tart egy kis szünet, hátha valakinek mondanivalója akad az elhangzottak kapcsán, majd folytatja- De csak holnap indulunk útnak... legalábbis én. Ha kívánják töltsék a házamban az éjszakát, és meséljenek útjukról vagy magukról.
« Utoljára szerkesztve: 2019. November 08. 18:17:49 írta wolftern »

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 112
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #5 Dátum: 2019. November 08. 19:51:13 »

Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje
Részvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas, Arild
Nóta! (link)

Hreówan befejezi a vászonzsákjába való pakolást, rendezkedést, miközben éppen bontakozik ki a beszélgetés.
- Esetleg ha megkínálnak abból a remek nedűből, talán megered a nyelvem, és tudok egy-két dologra válaszolni. - kacsint Gus irányába, miközben övén lógó fakorsóját finoman megpaskolja.
- Nem vagyok a legnagyobb tudású hermetikus, de ezen a vidéken nőttem fel. Amit el tudok mondani, arra esküdnék, hogy igaz. - közben odabiceg a masszív tölgyfa asztalhoz, majd amennyire magassága engedi, elhelyezi a festetlen, vöröses agyagkancsótól (Gus itala) kényelmesen elérhető távolságba.

- A levelet elképzelhető, hogy félreírták, mert Ácen Hyll ura nem más, mint Tondbert. - elgondolkodik, miközben ősz szakálát végigsimítja.
- Pontosítanék, mivel a pergamen alapján önök az új urai gyanítom, mégha ideiglenesen is, az előbb említett rendi birtoknak, hiszen az öreg varázslónak se híre, se hamva. - mutat diszkréten a bőr pergamenre.
- Bárhogy is, amíg nem érkezik egy magasabb rangú hermetikus, addig az önök felelőssége. - karját összefonja, rátekintve korsójára.

[Amennyiben kap italt, folytatja.]


Megtekinti az üzenetet, hogy jól olvasta-e a "Fekete Rózsa" nevet, majd leül, nagyot kortyol, szinte fenékig kiüríti szácsliját. Megtörli száját ruhaujjába.

- Caitlín. Tondbert féltestvére. Hajdanán jó viszonyt ápoltunk, egyazon mesternél tanultunk. Ahogy teltek az évek, Caitlín megváltozott, ridegebb lett, egyre inkább beleásta magát olyan mesterségekbe, melyeket a hermetikus tanács nyíltan ellenez. Pontos részleteket nem tudok szerencsére, de hallottam, hogy északabbra a holtak gyakrabban "kopogtatnak be" házak ajtaján. - kicsit lejjebb viszi a hangját, mintha olyat szeretne közölni, amit még a falak sem hallhatnak.

Egyszer, mikor a Weald rengetegében jártam, éppen üzenetet vittem, és az egyik faluból csak sikolyokat hallottam, illetve szörnyszerű lények rajzottak mindenhonnan. Egy szerencsém volt, hogy egy bokor alatt pihentem meg, mert valószínűleg otthagytam volna a fogam én is. Régi időkben ilyen nem volt. - csap rá az asztalra hangosan, majd lassan feláll a székből.

- Többet nem tudok mondani. Vannak pletykák amiket nem éri meghallgatni, vagy továbbadni. - lassan visszafűzi övére ivóalkalmatosságát.

Közben benyit a rangindős szolga, Eligan, ki eddig a konyhában sürgött-forgott, hogy rátekintsen a készülő levesre. Középkorú nő, tűzvörös hajjal, aminél csak a temperamentuma tüzesebb. Köténye kissé piszkos, de látszik, hogy csak a mai fogás készültében hagyta nyomát rajta kissé.
- Szűz Mária szerelmére! Azt hittem szellemet látok, Hreówan úr. - egyből a szívéhez kap ijedtében. - A félhomályban fel sem ismertem.
- Ha nem ismerem fel septiben, már kiáltottam volna Haldenért. Egy hajszálon múlt a szűre. - neveti el magát hangosan, miközben rongyát a vállára veti, majd gyorsan rátekint az étekre.
- A teringettét, hát ennyire éhesek voltak?! - teszi derékra kezét, és fordul a vendégsereg irányába. Próbál szigorú képet vágni, de nem sikerül hitelesen.
- Ehető végülis, de nekem kicsit sótlan még. Ha az uraságoknak megfelel így a főztöm, akkor egyedül hagyom magukat. - kötényébe törölgetve kezeit lassan kivonul a szobából.

Kiegészítés: Halden a rangidős ármás (sarjent), ki őrzi többed magával (4 fő) a házat, illetve a Leibacher családot.


Off-Topic: megjelenítés
A karakterek a beszélgetést nyugodtan folytassák, ez csak ilyen közjáték.
« Utoljára szerkesztve: 2019. November 10. 10:52:08 írta Vafthruthnir »

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2641
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #6 Dátum: 2019. November 10. 09:29:09 »
"A kiskésit neki!" -Teljesen elszoktam attól, sok emberek vesznek körül. Pedig vissza kellene szoknom rá! Mindig mindent egyedül és gyorsan csinálok, mint az előbbi rohamevést is. Csak az nem látta aki nagyon nem akarta olyan nem volt itt. Csak belepillantok a levélbe, Flynn oldalán vagy háta mögül,  amint végeztem az idétlen evéssel. Eszem ágában sincs meghalni, Gus úr még csak nem is feltételezi rólam, ismerem a betűvetést. Előbb az anyanyelvünk kérdeztem ki lehet a fekete virág nem tudom ez jött a nyelvemre. Ő se tudta, É is csak a vállam rángattam.
Lehet, hogy elolvasni nem tudom egyenlőre, de úgy tűnik a hírhozónak nem túl sürgős a menetel. Szólok az egyik cselédnek hogy itassa, persze csak addig amíg azt nem mondja ennyit tud vagy valami ilyesmit. Kell a tudás ha már tekercsekbe nem tudtam belenézni. Én magam se vagyok hozzászokva a helyi ízekhez, de nem vagyok annyira pofátlan, hogy megjegyzéseket tegyek rá. A nagydarab szakácsnő akkora páros nyaklevessel díjazná mint égen a csillag meg amúgy se illik.
-Nagyuram nem tudni én meddig tartani ez mulatság, de jó lenne tudni mi hol alud. Aludni. Kérem megmutatni valaki nekem nekünk fekvőhely? Alvóhely?


 

Nem elérhető Con Angilo Guerdo

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 757
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #7 Dátum: 2019. November 14. 10:50:36 »
Flynn Douglass

Gus mikor feléje nyújtja a levelet eltartóan  tartja a kezét és megnyugtatja, hogy ő nem ért ilyesmihez, nem olyan nevelést kapott. Beszél három nyelven, de írni s olvasni nem tud. Nem az ő műfaja.

Hallgatva a hermetikust, kissé egyfajta komédiának tűnik, de nyilván nem az. "Tehát mi vagyunk az urai a birtoknak és a felelősei is...Ez nem kis teher, én nem értek az ilyenhez, nekem a főerényem a harc, azt jól tudok..." -  az egész gondolatmenetből Adril buzgósága löki ki, hiszen úgy tölt italt az idegennek, mintha otthon lenne már, de mindenesetre tovább mesél a hermetikus míg kap italt. Elég hátborzongató amiket mesél... Ezen misztikus tudományok egyben hogy eredetüket homály fedi egyre félelmetesebb is számomra. Aztán ahogy benyit a rangidős szolga megint csak mintha az elején elkezdődött komédiába csöppentünk volna vissza...


- Gus nagyúr! Én őszinte leszek magával! Nem értek én nagyon máshoz, csak a harchoz, de ha így tudok segíteni az ügyön, állok elébe, s felajánlom szolgálataimat - Fordulok Gushoz.

Nem elérhető wolftern

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #8 Dátum: 2019. November 14. 21:20:32 »

Gus Leibacher

*A hírnök kicsinyességét közömbösen fogadja a kékvérű. Modortalansága nem az etikett hiányának, hanem leginkább gyenge nyelvtudásának tulajdonítható mellyel a küldeményt böngészi. Nagybátyja, Vincent jól megtanította angolszász nyelven írni és olvasni, de most az üzenet tartalma mégis leköti minden figyelmét. A német lovag, márcsak a beszélgetés azon részénél eszmél, mikor Hreówan épp távozni készül. Leibacher nem is hátráltatná tovább a hírvivőt, sőt immáron azt tervezi hogy távozásra kéri, midőn Eligan a szakácsnő is előadja saját közjátékát.

-Elég ebből a komédiából! -rival a szakácsra, majd szúrós szemmel a futárt fürkészi- Mindenki menjen a dolgára, kivéve a vendégeim Arild és Flynn! Mikor az érintettek távoztak, Gus újfent a kezébe veszi a papírosokat, s azt átadja a szakállas Flynnek. Ezt az ír illedelmesen visszautasítja, amit a lovag megdöbbenve vesz tudomásul, s ez arcáról is jól olvasható.

"Azt hittem, hogy kihaltak a barbárok"

- Gus nagyúr! Én őszinte leszek magával! Nem értek én nagyon máshoz, csak a harchoz, de ha így tudok segíteni az ügyön, állok elébe, s felajánlom szolgálataimat -szakítja meg Leibacher hüledezését a vörösszörzetű férfi.

Először is, semmi nagyúr, csak Gus! -válaszol erélyesen a kékvérű- Másodjára, a levélben az áll, hogy én és bizalmasaim... vagyis ti nem az alárendeltjeim vagytok, habár ahogy elnézem, az úri dolgokban jobb ha rám hagyatkoztok. Harmadjára, a levél, arra is kitér hogy a Koborló Kupicába kellene mennünk, innen északra -tart egy kis szünet, hátha valakinek mondanivalója akad az elhangzottak kapcsán, majd folytatja- De csak holnap indulunk útnak... legalábbis én. Ha kívánják töltsék a házamban az éjszakát, és meséljenek útjukról vagy magukról.

-Nagyuram nem tudni én meddig tartani ez mulatság, de jó lenne tudni mi hol alud. Aludni. Kérem megmutatni valaki nekem nekünk fekvőhely? Alvóhely? hablatyolja a szőke lány, ami elég szokatlan kérés a beszélgetés közepén, azonban lovag lévén kötelessége erényesen segíteni a nőt. Ezért egy akkorát füttyent a nemes, hogy a szoba is belezendül.

"Remélem nem felejtették el, hogy mit jelent ez a hang. Ha mégis olyat teszek, ami..."

-Azt hittem kedves, velünk tart az este folyamán, de nem akarok tolakodó lenni, ezért inkább szóltam Eligannak, ő majd megmutatja a szobát. Ha az éjszaka folyamán bármire szüksége lesz, csak szóljon az őrnek, aki az ajtaja előtt strázsál majd. -fordul Arildhoz, majd mikor megérkezik a szolga, vele is ismerteti e tervét. Mikor távoznak, újra megtölti Flynn és saját poharát -persze csak akkor ha a vén iszákos nem itta ki a korsóját- majd az írnek szegezi kérdését.

-Ki vagy? Honnan jöttél? Harcoltál már háborúban?

Ha elfogyott a bor, hozat még a szolgával: annak mondja el aki bejön a füttyögésére,



« Utoljára szerkesztve: 2019. November 14. 21:44:28 írta wolftern »

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2641
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #9 Dátum: 2019. November 15. 14:38:03 »
Apám sűrűn hangoztatta bárki aki azt mondta "Tudok én magamra vigyázni!" Másnap már a hullaszállító szekerén végezte.
Meg fogom köszönni a jó szándékát de most még nem.
-Sajnálom Csak Gus, de kissé feszélyez ennyi ember összezsúfolva a csendhez vagyok hozzászokva. És a tágas helyekhez. -Jó az előbb úgy beszéltem mint akit leejtettek gyerekkorában, de mindegy.
-Az angolszász nem probléma, megy az olvasás írás ahogy kell, de a latin? Félő, hogy be kell vonni egy csuhást miközben valaki hátulról karddal böködi.-Flynnre nézek, igen rá gondoltam.
-Már ha ez nem áll elvei ellen. Nem tolakodó Gus úr, nem megy a csak Gus, sajnálom. Írnok voltam otthon, az életem tökéletesen unalmas. -Az első hazugság.
--Anyám legnagyobb bánata, hogy vénylány lettem 20 évesen és úgy is fogok meghalni 30 évesen, bár ő még 50 és szívja apám vérét ahogy apám mondaná nem tudom mi lenne a másikkal az egyik nélkül.
« Utoljára szerkesztve: 2019. November 15. 14:59:56 írta Az Ezüst Utazó »

Nem elérhető Con Angilo Guerdo

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 757
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #10 Dátum: 2019. November 18. 09:33:44 »
Flynn Douglass

Kényelmesebben érzem magam, hogy nem kell ragaszkodnom a szokásos megszólítási formulákhoz s amazokat el lehet hagyni. Kicsit még idegen a hely s fura is a szituáció, mert néha úgy tűnik, mintha elbeszélnének egymás mellett. Reggel valóban nekem is fel kell kelni korán, mert nem szeretnék itt maradni. Viszont még szívesen veszem a nedűt és a jó társaságot. A fiatal nő valamit hablatyol, hogy aludni akar vagy ilyesmi, de mikor Gus felteszi a felém szegezett kérdést, mielőtt válaszolhatnék rá, hamar átveszi a szót és valami átlátszó piti hazugsággal próbálkozik. No meg valamibe be akar vonni. Eddig nem tartottam némbertől, de most kezd úgy alakulni, hogy nem árt továbbra is vigyázni ezen fehérnéptől. Olyan, mintha a tébolyodottság mezsgyéjén táncolna...
Kérdően meghökkenve nézek egyet Gusra, majd egy nagyot kortyolok és ha még mondaná a lány akkor is félbeszakítva elkezdem a mondandómat. Felénk nem szoktak a fehérnépek az ember szava közé vágni vagy legalábbis megvárják, míg szólhatnak...

- Jó magam közel 30 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot egy szigeten mely az írek hazája. Igaz belőle nem emlékszek semmire, mivel nem sokkal később átjöttünk ezen sziget északi részére a Felföldre. Különböző urak szolgálatába szegődtem, így bejártam az én kis kutyámmal szinte az egész Skóciát és most itt vagyok. - Közben nagyokat kortyok ha kap még italt. - S Önről, mit lehet megtudni?

Nem elérhető Vafthruthnir

  • Moderator
  • Újonc
  • *****
  • Hozzászólások: 112
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #11 Dátum: 2019. November 19. 11:28:26 »
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje
Részvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas, Arild
Háttérzene

Eligan asszony látván Leibacher úrnak hirtelen lobbant dühét, úgy dönt, nem folytatja csipkelődését, megszaporázza lépteit a szobából. Kötényébe egyre sebesebben törölgeti kacsóit, majd az ajtónál egy oldalra kinyújtott kézzel, átkaroló jelleggel jelzi a hírnöknek, hogy ennél alkalmasabb idő nincs a távozásra.

Közben Hreówan fehér süvegét leveszi, mellkasához szorítja, s közben meghajol tiszteletteljesen, bár egy könnyed, ravasz mosolyt elejt. Fejfedőjét visszateszi kobakjára, és követi a vörös hajú nőt a folyosó félhomályába.

[Pár perc múlva.]

Füttyszavad hallatára nem más lép be a tűzhely lángjai által vörösesre festett szobába, mint Halden, a sarjent. Egy harminc év fölötti, világos barna, vállig érő hajú, kék szemű dán. Tekintete általában szigorú, nyakát égési sebek tarkítják. Köztudottan nincs jó humorérzéke.
Régóta ismered, együtt szolgáltatok a normandiai hadjáratban, csak ő a szövetséges angol király zászlaja alatt, egy másik nemes bandériumában.

Kieg.: A sarjent egy lovagot kísérő fegyveres szolga, mely megbizhatóbb embernek számít a többinél. Általában az őrség feje, testőrség tagja, stb.

- Leibacher úr, érkezett egy sebesült az imént. - mély hangján izgalomnak nyoma sincs, de arckifejezése alapján egyértelműen feszült.
- Az istállóba vitettem, hogy ne vérezze össze a házat. Eligan asszonyt kiküldtem, hogy vegye kezelésbe. Anfeald, és Deogol szedték össze a kapu előtt. Állításuk szerint a Kóborló Kupicából jött. A története kissé zavaros. - szemöldökét felhúzva teszi hozzá.

Kieg.: Anfeald, és Deogol is fegyveres szolgák.


Halden szemmel láthatóan nem látott el őrszolgálatot, csak egy fehér tunikában, mezítláb nyitott be.
- Nagyúr, a biztonság kedvéért felfegyverezném a szolgálaton kívüli őrséget, ahogy magamat is. - javasolja erélyesen, közben kezével határozottan mutatva az istálló irányába.

A párbeszédet nyugodtan folytassátok. Az előbb leírt esemény történhet a beszélgetés után is.
« Utoljára szerkesztve: 2019. November 19. 14:24:20 írta Vafthruthnir »

Nem elérhető wolftern

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #12 Dátum: 2019. November 20. 17:55:13 »

Gus Leibacher

*Arild ismételt pálfordulata váratlan ütésként éri a lovagot. Nem képes eldönteni, hogy a nő elmeháborodott vagy csak egyszerűen megszállta az ördög. Ráadásul mindezt egy hazugsággal tetézi, ami a németet különleges óvatosságra ösztönzi.

"Ó Szűz Máriám! Mit tettem, hogy egy boszorkányt küldtél otthonomba?" Ezután egy óvatos mozdulattal, kardjait közelebb, a keze ügyébe veszi. S amikor Flynn és Leibacher tekintete találkozik, a ház ura egy megfontolt fejcsóválással jelez az északinak.

"Ez egy banya, a sátán szolgája. Csak semmi hirtelenkedés."

Az ír szavai néhány pillanatig elterelik, a lovag figyelmét, azonban mikor Leibacher épp válaszolna a leghűségesebb barátja toppan be az ajtón. A hívatlan látogatótól összerezzen, de amint felfedezi a sarjent, a gyomrát szorító érzés hirtelen elmúlik. "Már azt hittem..." -és vesz egy mély levegőt, ám Halden jelentése megzavarja ezt a békét.

-Remek! Szükségünk is lesz rá. -fintorogja a választ Leibacher, majd fel áll székéből s a fattyúkardokkal mutogatva parancsot osztogat. -Halden! Flynnel, menjetek az istállóba, mindjárt csatlakozok én is. -ezután a boszorkányhoz fordul, kardját rászegezve a nőre folytatja- -Gyere velem! Megmutatom a szobád. -ellentmondást nem tűrő hangon szól, s ha amaz mégis ellenkezne az őrségfejét hívja segítségül.

Na most egy érdekes helyzet alakult ki, ezért leírom mi a további tervem.

    -ha Arild, nem ellenkezik elkísérem az egyik vendég szobába, és bezárom az ajtót (a kulcsot kívülről benne hagyom, félig elfordítva, ha esetleg megpróbálna saját kulccsal zárat törni). Azután az istállóba megyek, ahol:
    • 1. megnézem mi történt
    • 2. ha bírom, a sérültet kérdezem
    • 3. ha nem, a szolgáimat kérdezem
    -ha ellenkezik erőszakot alkalmazznék, az ellenkezéstől függően -gondolom két férfi lebír gyűrni egy nőt- és szintén egy szobába vinném, de ezúttal olyanba ahol alig van ablak és magasan is van, ne bírjon olyan könnyedén szökni.






« Utoljára szerkesztve: 2019. November 20. 18:09:24 írta wolftern »

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2641
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #13 Dátum: 2019. November 21. 06:32:29 »
Arild:

Na már csak ez hiányzott! Anyám szólt előre maradjak otthon, Apám biztatott menjek lássak más országokat is. Anyámra kellett volna hallgatnom. Most meg le lettem boszorkányozva, a kiskésit neki! Mi lesz most vízpróba? Vagy rögtön égetnek? De legalább anyám abban tévedett hogy 30 évesen halok meg mert most rögtön 20 évesen. Dehogy akarok én egy megmozdulni, halálra vált arccal rettegek mi lesz most velem. Van valami sérült az istállónál, na ez megakasztotta, a kirohanásban. Ballagok a kijelölt szobába mindenféle ellenállás nélkül, na jó lehet itt nincs várbörtön vagy hasonló. De a lakat kattanását és a félig elfordított kulcsot azonnal felismerem. Lehet hogy csak holnap leszek megégetve? Lehet, mikor sokkal többen látják. Akkor biztos küldenek egy szerzetest, hogy vessek számot az életemmel le fog esni az álla, miket fogok neki elmondani. De ehhez most túl fáradt vagyok. Inkább alszok.

Nem elérhető Con Angilo Guerdo

  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 757
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Történet
« Válasz #14 Dátum: 2019. November 26. 15:57:45 »
Flynn Douglas

Egész kellemes este lenne a mai és még egy jót is tudnánk iszogatni, kicsit felejteni a jelent és csak a mámorban lenni, de nem. Mindent felforgat egy esemény, mely osztódik mint a giliszta, mikor ketté téped. Egy sebesült, mely igen fontos lehet, közben Arild zavarodottsága némi aggodalomra ad okot... Nem várt irányt vesz így a történet, melyet életnek hívnak és jelen esetben főszereplője vagyok. Gus kiadja a parancsokat nem is vagyok tétova magamra kapom a cuccom lehörpintem a maradik italomat és megyek is az istálló fele. Közben bólintásommal jelzem, hogy értettem. Szemem sarkából még talán épp, hogy látom, hogy a némethoni lovag kardot hegyez a hölgy felé. Egy mondás jut eszembe: "Ki mit vet, úgy arat.", majd a feladatomra összpontosítok.