Corvus LatsonnGondolatban lehet, hogy egy egész menü, többfogásos étkezések rajzanak fel, ahogy az igen látványos vacsora képe felmerül benned, valljuk be nem alaptalanul. Egy ilyen fogás kitűnő választás is lehetne, ha az embernek (vagy más lénynek) lenne egy vagy több kiváló étterme! Azonban most a táprúd adta lehetőségekkel kell beérni, illetve azzal a darabka kígyócafattal… ami egyre inkább megadja magát az enyészetnek.
Idelent lényegében elvesztetted az időérzéked, egyedül a kronométer adhatott némi támpontot a túrával kapcsolatos időről, amihez némi eszméletlen hangulat és egy kiadós alvás is társult. Igazából, ha volt időd megnézni, rá kell jöjj, hogy ez már a harmadik nap és nem a második ahogy azt korábban hitted. A kijárat kérdése is egészen más képet ad innen lentről nézve, mert ugye most egy párkányról tekintve a világra már nem minden annyira reménykeltő…
Ellenben van fogódzkodó! Nem is akármilyen féle, hanem a puha, dúsidomú és forró leheletű, ami-aki akárhogyan is került ide lentre, éppen megakadályozta azt, hogy az életszínvonalad még ennél is mélyebbre zuhanjon. Ez ugyan némi fájdalommal járt, de egy puha mancs valószínűleg nem tudott volna annyira megragadni, hogy meg is tartson a végső kétségbe-eséstől. Történetek és mesék jutnak eszedbe eszközökről és képességekről, melyeknek most nagy hasznát tudnád venni.
Korábban, mikor még azt hitted, hogy az univerzum egy lehetőségekkel teli hely… nos, nem tévedtél. Most épp lehetőséged van… a halára. Ugyanakkor az életre is, ha nem cselekszel meggondolatlanul! Minél többet mocorogsz, annál több kavics és kő hullik alá, annál bizonytalanabbul álltok a peremen kísértve a sorsot, hogy megismételje önmagát. Már nem látod odafent mi történik és ami azt illeti nem is nagyon hallasz semmit a szíved dörömbölő dobogásán túl…
A lábad alatt mocorogni kezd a perem. Az ilyesmi sosem jó jel, te ezt már tapasztalatból tudod. Az önfenntartás, a túlélés vágya/ösztöne oly erős, hogy nem tudsz engedelmeskedni a morranásnak, hogy nem vagy képes mozdulatlanul a Lady-re hagyatkozva lógni, hanem… eléred, hogy minden erőfeszítése hiábavaló legyen. Érzed, ahogyan ha lassan is, de elindul az a perem a pusztulás útján, hogy átadja magát a végső átváltozásnak… semmivé.
A sebeid nem túl mélyek, de azért adhatnak okot az aggodalomra. Ez másfajta, mint az, hogy nem sokára aláhulltok mindketten, de elég ok hogy az amúgy is sápadt ábrázatodból minden még ott található pír és efféle vöröses árnyalat kiszaladjon. A szavaidra még azelőtt volt idő, hogy az utazásotok tovább folytatódna lefelé, de mi tagadás még egy válasz is belefért! Akárki is ez a nő, ilyen közelről nem tudod eltéveszteni a tekintetében felvillanó aggodalmat és azt, hogy tartalékai végén jár.
Ez utóbbi, ha elfogy, akkor könnyedén engedhet el, hogy magát mentse, de akkor miért vesződött volna ennyit, egy ismeretlenért? Nos, ha elájulnál az persze egészen más dolog, mert akkor sosem tudod meg mi történt, de egyenlőre még kitartasz. Ahogyan a fura érzéseid is a nőstény adta válaszból, ami a kölyökre vonatkozott. Ez olyasmi, ami nálatok – embereknél – nagyrészt nem így működik. Van rá természetesen precedens, de azért egy anya…
/Basic/
Soha jobban! – mosolyognak rád, ami most nem járt villanó fehérséggel
A fogás, amit a falon próbáltál venni, a legfinomabban szólva is gyatra, hosszútávon igen csak végső álommal kecsegtető. Aztán véleményezed a jelen helyzetedet amolyan mennyi energiád van még mielőtt leeresztenél, mint egy lyukas tartály. Ez azonban már nem sokat javít a helyzeten mielőtt a perem maradéktalanul a távozás mellett dönt és megkezditek az utazást egy idegen világ ismeretlen mélységei felé, ki-ki a maga sikoltozó-üvöltő módján…
A zuhanás lendülete hamar megtörik, könnyedén ficamít ki vállat, okoz zúzódást, törhet csontot is akár vagy idézhet elő olyan kábaságot, ami már-már felér egy eszméletvesztéssel. Ki tudja mennyi idő telik el, mire bármelyikőtök úgy érzi, hogy megpróbálkozhat pislogással, nagyobb lélegzetvétellel vagy akár azzal, hogy egy egyszerűbb mozdulatot tegyen. A kezdetek nem túl biztatóak, de nem egy próbálkozást követően akár felülni is sikerülhetett!
A környezeted meglehetősen komor, de leginkább talán az zavarhat, hogy teljesen eláztál, hovatovább a felszerelés és a Lady bundája is. Ez utóbbinak szaga erősebben kúszik fel az orrodon, mint adott esetben kívánnád, talán még köhögésre is irritál. Hiába no, úgy tűnik, hogy a bundás hölgyemény elmúlt néhány napja sem volt annyira irigylésre méltó. Körülpillantva… a sötétség tűnik fel először, majd a tekinteted lassan hozzászokik a különleges élőlényekhez, melyeket korábban már láttál…
A különbség most annyi, hogy egy laposabb, a földalatti folyó partján üldögélsz, lassan, egyre inkább tudatában lenni mindannak ami körülvesz. Ez kezdetben a tekinteted bántó kékes 'ragyogás', később valószínűleg a sietős folyó hullámain tükröződő fényjáték, végül, de nem utolsósorban maga a vájat, amiben mindez látható. A következő mozdulattal életmentő társad pillanthatod meg, aki épp készül megrázni magát, hogy minden csepp amit a bundája tartott fogva, most rád, az arcodba hullik…