Szerző Téma: Prológus - Az Ismeretlen Bolygó  (Megtekintve 4440 alkalommal)

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2881
  • Aktivitás:
    9%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #60 Dátum: 2016. Július 30. 19:18:37 »
Corvus Latsonn

Úgy tűnik, hogy a Lady a határozottságot kedveli – az óvatoskodást, hezitálást nem annyira. Ezen nem esem kétségbe – hiszen a helyzetet szinte azonnal egy mosollyal feledteti. Ám ez a fajta „türelmetlensége” az injekciónál is megmutatkozik, amikor azon gondolkozom, hogy talán később nagyobb szükség lehet rá, vagy akár életet is menthet – azt veszem észre, hogy ő eldöntötte a kérdést, és beadta a szert. A szúrásra picit elfintorodom, s a tetthelyre pillantok.
/Basic/ Azon gondolkoztam, hogy az injekciókat talán későbbre kellene tartogatni, mert baj esetén ezek hatnak a leggyorsabban, és ezt a legkönnyebb beadni egy ájultnak – de most már mindegy – teszem hozzá, s enyhén megmasszírozom a szúrás helyét.

Az ébredésnél a Lady másik arca – talán belsőbb énje? fogad – ha csak ennyit ismernék belőle, biztos nehezen hinném el, hogy mennyire impulzív tud lenni. Nem akarom felébreszteni, hanem csendben gyönyörködöm benne – mivel az ébredés biztos száműzné ezt az ideiglenes ártatlanságot  - mely feltehetőleg arról mesél, hogy jól, s talán biztonságban érzi magát mellettem. A gondolat kellemes érzéssel tölt el, és mosolyt csal a vonásaimra. Soha rosszabbat!

Azért a Lady korgó gyomra figyelmeztetés – nem ártana minél előbb elérnünk a felszínt – mert pár nap múlva étel hiányában már csak egymással tudnánk betelni.
Vagy mégsem? Az ébredés után nyújtózó, és magát kellető lady egzotikuma továbbra sem múlik, sőt, mintha az általa nyújtott örömökbe kóstolás után most még határozottabban vágynék a meghódítására. A tekintetem és eléggé rosszul fedő ruházatom feltehetőleg már rég elárulta, hogy még szándékomban áll indulás előtt újra felidézni a pár órával ezelőtti szenvedélyes pillanatokat. A felvetésére, hogy a hátamra vegyem, felnevetek.

/Basic/ Ha elájulsz, lehet még benne részed! - válaszolom

A folyó partján botorkálás közben van azért időm, hogy fizikai állapotomat felmérve levonjam a következtetést – a Lady feltehetőleg fajtájából adódólag jobb fizikai teljesítő képességgel rendelkezik mint én, s bár élvezetesen tudjuk eltölteni együtt az időt – nekem több idő kell a regenerációhoz – mivel a fiziológiai különbségek számomra kisebb-nagyobb sérülésekhez vezetnek. Így nem is haladunk olyan ütemben, mint ahogy elképzeltem – mivel meg-meg állva pihenőt kérek egy-egy szakasz teljesítése után.

A lefele tartó víztömeget és felszálló permetet megpillantva felsóhajtok. Egy hajtómű dübörgésének jobban örültem volna, de egy barlangi folyó mellett ez sokkal valószínűbb volt. Szinte azonnal megint bőrig ázok, miközben letekintek, de a látvány nem tölt el lelkesedéssel. Még egy zuhanás...
/Basic/ Üdvözöllek a világomban! Tudsz úszni? - kiáltom túl a lezúduló víz hangját. A világító rúdra megrázom a fejem
/Basic/ Vissza nem megyek érte Zirnihez! Használjuk a mennyezeti foszforeszkáló izét! - lépek hátrébb, s a tervem az, hogy a mennyezeten található foszforeszkáló réteget a lándzsaszerűséggel egy darabon lekaparom, majd ledobom a vízesésbe – talán többet látunk abból, hogy hova is kéne lejutnunk. Ha tényleg látom az alját, de semmiféle fogódzkodót, akkor a szokott módon küzdöm le az akadályt – a peremről leugorva... Amennyiben a Lady saját bevallása szerint nem tud úszni, akkor   ténylegesen felvetem neki, hogy üljön a hátamra, és kapaszkodjon - de ne fojtson meg.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1851
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #61 Dátum: 2016. Augusztus 07. 20:24:52 »
Corvus Latsonn

A csendes durmolás szépségei. Amennyire egy fluoreszkálóan sötét és egy sietősebb folyó, de leginkább a levegő állandó magas páratartalmától függően meglehetősen nyirkos alagútszerű hely az lehet. Mindenesetre azért lássuk be, akadhatnak is szépségek, mindjárt legalább két, azaz kettő fajta. Az egyik odafentről lóg végeláthatatlan hosszában kísérteties fénybe vonva mindent, míg a másik egy szimpla bundás bestia, mely épp oly békés, mint egy alvó cicakölyök.



Ébredésig.

/Basic/ Ezért vágtál olyan erőlködő képet? Úgy tűnt inkább emésztési gondjaid vannak – jegyzi meg szelíden, oly kedvességgel és együttérzéssel, hogy az már szinte gyanús – Egy apró szúrás volt, az a hatalmas izé a válladon mi épp most ereszkedett rá, no, szerintem az sokkal nagyobbat fog – jegyzi meg mintegy mellékesen, majd kíváncsian néz a jelzett irányba.

A korgó gyomor olyan, ami képes hosszútávon gondolkodó lényeket annak szűkében meglehetősen bosszantani. Ilyen a helyzet most is, amikor rádöbbensz, hogy a készletek bizony végesek, és ez a dolog hamarabb érkezik el, mint azt sem szeretnéd. No persze van az a másik fajta éhség, de lássuk be, hogy azzal kevésbé lehet jól lakni, mint akár néhány ócska és darabos táprúddal. Azonban kit érdekelnek ilyen apróságok, amikor annál sokkal édesebb érzések keringhetnek benned.

Azután.

/Basic/ Nem tudom eldönteni, hogy az erőnléted nem felel meg vagy a hozzáállásodban szenvedett ki a hős lovag

Kuncogása még hosszan csenghet vissza a füledben – és a járatban – míg végül a botorkálás már minden erőt és figyelmet lekötött nem hagyva helyt semmi ég egy adta másnak. Kivéve talán bizonyos dolgokat, olyan apróságokat, mint a fájdalom: ami fakadhat sérülésekből – régiekből és frissebbekből egyaránt – vagy éppen a szükséges energia híján csak úgy általánosan vagy éppen a korábbi rosszalkodás utóhatásaként, melyhez némi álmosság is vegyülhet.

Néhány pihenő nem sok, de az sem segített után már ott álltok mindketten az alázúduló víztömeg felett. Mi tagadás lehetne rosszabb is, de azért a jó hír az, hogy mintha látni vélnéd az alját. Vagy mifene az ott lent, ami mintha a fenék érzetét keltené. Úgy tűnik, hogy a két választás közül a lefelé vezető talán nem a rosszabbik, lehetséges, hogy csak a kisebbik rossz lenne. Akárhogyan is legyen, Őkarmossága aprókat szniffeg a levegőbe, mintha valami után kutatni akarna.

/Basic/ Ha tudtam volna, hogy ilyen gazdag vagy, előbb csavarom el a fejed – somolyog, majd beleegyező bólintás után – de azért reméltem egy világítórúdra telik – csalódottnak tűnik, ki tudja mennyire

Aztán a ténykedéshez nem asszisztál, ellenben kíváncsian figyel. Mire a lándzsaszerűséggel megpiszkálod a mennyezet egy kékes-zöldes vagy milyen színben halványan lüktető darabját, már ott áll melletted. A ténykedésed és a helyzet okán azt sikerül elérned, hogy egy kisebb darab ilyen micsoda a kezedbe kerül, bár mi tagadás kellett hozzá Mirru mancsa is, aki idejében megmentette a bio-világítórudat a sietős folyócska mohón nagy felszíne elől.

A zsákmányt csak akkor és nem máskor ejti le, amikor magad is látod a végeredményt, ami igen rövid időn belül elég megnyugtatónak tetszik, főleg ha még számoltad a másodperceket is. Úgy tűnik ezzel nem voltál egyedül, mert amikor elkezdesz körülpillogni, hogy miképp is juss le, hirtelen nagyon könnyűnek érzed magad. Mi tagadás találkoztál már ezzel az érzéssel akkor, amikor az egész mély-sötét kaland elindult. Aztán egyszer megint, de most, így harmadjára sem érzed úgy, hozzászoktál volna.

Szinte még a felszínre sem kapálóztál, egy elnyújtott „Íííííí…” kiáltással nem sokkal melletted csapódnak be elemi erővel, hogy aztán szépen rázúdítsanak a fejedre még egy adag nem kívánt vizet, amiből lehet néhány korttyal beljebb is leszel. Idelent ráérősebben haladgat a friss és tisztának tűnő folyamocska, mely egészen addig sodor titeket, míg egy kőperem elég csábítónak nem tűnik, hogy megkapaszkodjatok benne. Ez még úgy tűnik nem minden, mert a hosszú fény-füzéren akad egy aprócska lyuk, egy fekete folt.

/Basic/ Köteled van? – zavarhat meg e kérdés merengésedben

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2881
  • Aktivitás:
    9%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #62 Dátum: 2016. Augusztus 12. 21:17:14 »
Corvus Latsonn

A Lady kedvessége megérint, ahogy elkezdi elemezni az arckifejezésemet, de amellett, hogy jól esik, úgy érzem, hogy itt valami készül, csak nem tudom, hogy mi... Egész addig, amíg holmi harapós izéről nem tesz említést a vállamon. Ekkor áll össze a kép - ugratni akar, rá akar szedni.
/Basic/ Hát persze... - mosolyodom el, de azért óvatosan vetek egy pillantást a vállamra. Elvégre nem hiszem, hogy bármit is megpihent volna rajta, másrészt pedig azt már megtanultam – ha mégis van rajta valami, akkor veszélyes kapkodni.

A táprudak egyre fogyatkozó száma némi aggodalommal tölt el – szívesebben számolgatnám őket egy tábortűz mellett húst sütögetve, mint vésztartalékot, s nem mint az egyetlen élelemforrást. Hiába, úgy tűnik, hogy telhetetlen vagyok. Ha nem találkoztam volna a Ladyvel és Zirnivel, most ugyan kissé távolabbinak tűnne a fogyó élelem problémája, de egyedül biztos, hogy jóval elveszettebbnek érezném magam. Már ha egyáltalán még érezném magam valahogy...
<Szerencsés vagyok> – könyvelem el magamban a Ladyre nézve.

 Azon megállapítására, hogy vannak hiányosságaim – akár a viselkedésemben, akár az erőnlétemben, széttárom a karom, mintegy jelezve – senki sem lehet tökéletes. Szerencsére ezt ő sem tartja súlyos hibának, s kis idővel később ki is derül, hogy elsősorban fizikai teljesítő képességem határait feszegetjük. Lassan semmi más nem marad, mint  a makacs küzdelem a járatban, s a fájdalomcsillapítókon is átsajgó sérülések. Csak egy irány, egy cél maradt – előre – hiszen vissza nem fordulhatunk. A kényszerű pihenőkre szükségem van – de minden egyes megállás után egyre nehezebb újra elindulni – de végül hamarabb érjük el a morajló hang forrását, mint hogy újabb több órás szünetet kelljen beiktatnom. Az alázúduló vizet nézve úgy érzem – ezen nem fogok tudni lemászni. A lehetőségeink mérlegelése közben feltűnik, hogy a Lady kissé szokatlan módon barátkozik a helyzettel. De a vizsgálódása eredménytelen lehetett, mivel tapasztalatait nem osztotta meg velem.
/Basic/ Az utastársaim választottak meg ennek a bolygónak a kormányzójává – pontosítom a helyzetet –S mivel szegényes volt a felszereltség, csak egy világítórúdra tellett. Mellesleg Zirninek sokkal nagyobb szüksége lehet rá.  ::)

A leváló foszforeszkáló? mennyezet darabját végül a Lady kapja  el, megakadályozván, hogy idő előtt a habok martalékává váljon.
/Basic/ Ügyes! - dicsérem meg érte

A lezúduló víz partján állva figyelem, ahogy pörögve-bukdácsolva távolodik tőlünk rögtönzött lámpásunk, mutatva az utat – pontosabban annak hiányát. Utazása szerencsére hamar véget ér – mintegy jelezve, hogy a Lady jól gondolta – nem túl nagy a szintkülönbség. Persze nem is kicsi – főleg, hogy a leereszkedés nem tűnik kivitelezhetőnek. A Lady is erre a következtetésre juthatott, mert vagy lelökött, vagy megcsúszhattam – de az tény, hogy túlságosan is gyors iramban kezdem el áthidalni a fenékhez vezető távolságot. Próbálok ugyan szépíteni kicsit, hogy lehetőleg azért ne hasast ugorjak, de a rövidke táv miatt ez nem biztos, hogy sikerül.


A becsapódás ha lehet ezt mondani, az eddigi legkellemesebb módon történt – újabb komoly sérülés nélkül sikerült átvészelnem. A vízbe érve újra a felszín fele veszem az irányt, hogy utána nagy kortyokban nyeljem a levegőt, s az érkező Ladynek hála a vizet... Ez utóbbi bár levon a helyzet szépségéből, még így is jól jártam, mivel nem rám érkezett, hanem mellém. Bár a hűs víz borogatás sajgó sebeimre, ezt a mennyiséget azért túlzásnak érzem. A tovahömpölygő folyóval itt már nem kell küzdeni – kissé megszelídülve sodor minket messzebb a zúgótól. Ez ugyan nincs ellenemre, de ezért figyelem a partot, hogy hol is tudnánk minél előbb felhagyni a fürdőzéssel. Figyelembe véve az egészségi állapotomat, vagyis inkább annak hiányát, nem tűnik tanácsosnak hosszú ideig lubickolni a vízben.
Egy szimpatikus kőperemben kapaszkodunk meg, s én jobbára azzal vagyok elfoglalva, hogy is akarok innen majd kikászálódni, mikor a Lady kérdése utolér

/Basic/ Kötelem? – kérdezek vissza, s megpróbálok a partra jutni.
/Basic/ Nincs – nyögöm de egy ideje már akartam egyet... válaszolom, s ha sikerült a partra jutnom, a hátizsákot leoldva, a hátamra gördülve próbálom kissé összeszedni magam.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1851
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #63 Dátum: 2016. Augusztus 16. 17:39:19 »
Corvus Latsonn

Az óvatos pillantást már csak az örömteli kuncogás kísérte, melyet ki tudja milyen mozdulattal vagy szavakkal illethettél, ha úgy tartotta kedved. Igen, valóban ugrattak és semmi kétség, picit bele is szaladtál a szelíden felépített csapdába, más szóval mondva, bizony rá lettél szedve. Azonban megnyugodhattál, semmi sem volt ott, de még csak máshol – ami előfordulhatott volna – illetve megtanultad már, hogy kapkodni csak zuhanás… nem, akkor sem túl jó ötlet.

Az étkezés problémája nem hagy nyugodni. A ’kész’étel fogyóban, a ’friss’ kígyóhús, mintha kezdene olyan szagot eregetni, mint egy kosos háziállat egyheti kóborlás után – ki tudja miben fetrengett ez idő alatt – és a folyó sem úgy tűnik, hogy pikkelyes lényekkel kényeztetne, melyek ehető mivolta már csak látszatában hasonlít az általad ismertekre. Szóval van min törni a fejed, míg kapaszkodsz, többek közt a kevesebb a több és más efféle dolgon…

Szerencsés.
Voltál, vagy és leszel.
Leszel?
Idővel, mint mindig…
Az is kiderül majd.

Ami azt illeti az ugrás/lökés/csúszás előtt a bokád megint úgy döntött, hogy nehezebben engedelmeskedik neked, mely egyre ijesztőbben hathat, hiszen érezhetően valami komolyabb gond lehet – vagy kevesellte a pihenésre fordított időt, hiába foglalkoztál vele egyre többet és többet a haladás rovására. Sőt, a zúgónál már tudod, hogy meghaladná a képességeidet az, hogy bizonyossággal tudj úgy támaszkodni rajta, hogy az ne fenyegessen leeséssel.

Nem is fenyegetett.
Mielőtt megértenéd mi történt,
Már felfelé rúgtad magad…
Levegőért.

Később, már kapaszkodva a kőperemre és esetleg követve a kíváncsi macskanő pillantást – felfedezve ugyanazon fekete foltot – a kérdés, vagyis inkább a kérés – már-már határozott utasítás – sem érhet váratlanul, még talán te magad is gondoltál effélére. Természetesen lehet vitatkozni azon, hogy ki mennyit is tud hozzátenni ehhez a művelethez, de a tények attól még nem változtatnak azon, hogy ez a pillanat leginkább a tied lehet: sőt, az is.

/Basic/ Semmi gond, jó lesz az öved, ama fura hátizsákod – utal a saját kezűleg készítettre – meg mondjuk valamelyik vagy mindegyik ruha-felsődre vagy inkább az összesre – sorolja, hogy mi mindenre lenne szüksége – No meg arra a Lándzsa utánzatra

Zirninek mire lehet szüksége, na az pontosan olyasmi, ami most nem kerül megvitatásra, de helyette még látni a lassan tova úszó egyre fakulón fluoreszkáló növénykét, amint az ár magával ragadva felszínén cipeli azt, de lassan olvadnak össze, mintha mindig is összetartoztak volna. Ilyen fényben tüntetve fel a dolgokat, az korábbi leérkezésed volt talán eddigi – a bolygón töltött idő alatti – zuhanásaid legfinomabb formája.

Mindenféle nyelésen túl, ügyesen vagy inkább szerencsésen elkerülve, hogy újra fizikai kontaktusba kerülj Őkarmosságával – ami talán most azért helyén való dolog volt – a korábban újra kínzónak tűnő fájdalmat enyhítheti a hűvös, mit olyan? a hideg víz. Könnyen kaphatja magát az ember azon, hogy olyan reflexek lépnek működésbe, aminek már jó ideje az ég egy adta világon de semmi haszna nincs. Nem is értékeled, sőt, az effajta rideg ölelést nem is kedvelted meg ezúttal sem.

/Basic/ Jobban is akarhattad volna – jegyzik meg a kötél utáni vágyadat

Alapvetően a kievickélés igen nehéz művelet, kellően zsibbasztóan fárasztó volt és ennek fejében a kőperem szó szerint egy perem, így leülni sincs hely, nem hogy elfeküdni, de állni is elég kényelmetlen. Mindazonáltal talán rövidtávon jobb, mint a pimaszul hideg vízben taposni, ami idővel minden hőtartaléktól megfosztott volna egészen a fekete világig és azon is túl. Lássuk be, hogy a további nedves lehetőség is elég problémás, és ezt hallhatóan már a bundás nőstény is megértette.

/Basic/ No, most (is) megmutathatod milyen kemény vagy! – pillog kihívóan

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2881
  • Aktivitás:
    9%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #64 Dátum: 2016. Szeptember 02. 18:09:57 »
Corvus Latsonn

Az ugratást nem veszem a szívemre – amikor látom, hogy mi a helyzet, csak elmosolyodom rajta.

Cafatka pontos természetét nem ismerem, de erős a gyanúm, hogy kezd túlságosan is korosodni az állagához képest. Ezzel új rangot szerzett a táplálékláncban – a vésztartalék vésztartaléka büszke cím tulajdonosa lett, mert egyre kisebb a hajlandóságom, hogy bármiféle formában bele kóstoljak – ahogy egyre inkább Huttcsemegére kezd hasonlítani. Azért még nem dobom el – mivel még nem döntöttem el, hogy legrosszabb esetben éhen vagy ételmérgezésbe halnék-e inkább bele.


De aztán bokám felvet egy új lehetőséget is – zúzódást, szalagszakadást, esetleg csontrepedést. S ezek az opciók mind-mind határozottabb fenyegetés jelentenek mint az éhenhalás. Nem tudom, hogy meddig kellene bírnom még, de hamarosan valamiféle botot, vagy lábra szerelt merevítőt-járókeretet kell készítenem, ha nem akarok lemondani a további utazásról. Már csak az a kérdés, hogy jutok le ilyen bokával a zúgón – de nem kell sokáig törnöm rajta a fejem, mivel a Lady kéretlenül is gyors választ kínált.
Meg fürdőt...


Bár a bokám szerint a víz jót tesz, a szervezetem többi része más véleményen lehet, mert didergéssel jelzi, hogy ideje volna meghódítani a szárazabb peremet. Igazából a perem némi csalódást okoz – egyrészt, mert játssza a nehezen megközelíthetőt, másrészt pedig keskeny. Ennek következtében igencsak munkás kikapaszkodni a vízből, és ráállni. A helyzetünkben ismerős vonulatot sikerül felfedeznem, mivel nem oly rég szintén egy peremen próbáltam a Ladyhez és a sziklafalhoz simulni. De most legalább nem a pánik, hanem lúdbőrözés és esetleg vacogás fog el. Így a peremen állva és diszkréten csöpögve hamar tudatosul bennem, hogy lassan illene komolyan megfáznom, ha nem szárítkozok meg hamarosan. Amire itt nem sok esélyem van. Azért a Ladynek vannak ötletei – bár a perem szélességét figyelembe véve vannak kétségeim a kivitelezhetőséggel kapcsolatban. De a felvetést azért nem hagyom szó nélkül
/Basic/ Tömbbé fagyva nem lesz nehéz... - válaszolom neki vigyorogva.
A Lady tekintetét követve a fekete foltot nézegetve eltart egy darabig, amíg rájövök, hogy mit is láthatok – valamiféle kiutat...
Aztán a Lady elkezdi sorolni, hogy mi mindenre lenne szükség, miután megtudta, hogy kötelünk – az nincs.

/Basic/ Szóval bármi, amit össze lehet csomózni – foglalom össze a lista alapján. A cipőmet viszont semmi áron nem adom – határozom el. Így sem vagyok túl gyors mozgású, hát még ha a talpam is megsérül. Aztán fentről lefele haladva elkezdem lerángatni magamról a megkívánt ruhadarabokat, és egyiket a másikhoz csomózom, majd a Lady kezébe adom megőrzésre. A hátizsákot rögzítem az egyik végén, s próbálom meg hozzácsomózni a pólóhoz. A tarkabarka kötél másik végén kerül sor a lándzsaszerűségre, de érezhetően elbizonytalanodok.
/Basic/ És ezt ide gondoltad? -Kérdezem kíváncsian, s jobb ötlet híján a rúd közepére próbálom meg rákötözni a ruhadarabjaimból hevenyészett kötelet.Amint végeztem vele, a lándzsát próbálgatva nézem a sötétlő célt, ameddig el kellene tudnom dobni.
/Basic/ Akkor próbáljuk meg! -  javaslom, s még egyszer a Ladyre pillantok – hogy fogja-e a kötél végén pihenő hátizsákot. Elvégre ha elvétem a dobást, jó lenne, ha vissza tudnánk húzni mindent, hogy újra megpróbáljam. Amennyiben minden rendben van, s ellenjavaslat sem érkezik, egy nekiveselkedés után elhajítom a lándzsát – feltéve, hogy nem pont a saját fejünk fölé kéne dobni – mert ha visszahullik, nem tudnánk elugrani.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1851
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #65 Dátum: 2016. Szeptember 13. 19:56:08 »
Corvis Latsonn

A korábbi pillanatok – melyben először simulhattál össze a legpuhább dologgal az Univerzumban – idéződnek fel a peremen álldogálva, mely mozdulatok leginkább egy igen ittas egyed talpon maradásáért folytatott harcra emlékeztethet. Végül valahogyan sikerül közös erővel egy oly módot találni, ami igazán biztos útnak tűnik a víztől való távolmaradásban. Ez a kölcsönös sziklafalnak vetett hát és szélesre tárt karokban tűnik a legstabilabbnak, főleg, hogy a mancs és kéz ujjai összefonódnak. Egyedül az a vacak hátizsák ad némi fejtörést, de végül a súlypont megőrzése lett egyetlen feladata.

No.
Innen szép nyerni.

/Basic/ Végül is… szeretem a jégkrémet – pillant rád megtestesült ártatlansággal, majd kislányos bólintását követően hangot is ad egyetértésének – Igen, de azért ne hidd, hogy bármit képes lennél – susogja pajzán piszkálódással – elég lesz az, amit kértem.

Amely művelet nem kevés kihívással szolgál. Ez bizony olyan feladat, ami kettőtök együttes erejét veszi igénybe, mi tagadás így is igen veszélyes mutatvány. Persze csak akkor, ha nem akartok újra a csábító hullámok között pancsolni. Így neked kell óvatosan kihalászni dolgokat, míg a társad (?) megtart és egyenként valami kötélfélét alkotsz.

/Basic/ Valld be, hogy megúsznád a további evickélést és tetszik, hogy felfedeztem neked egy sötét mélységet, amit bátran felfedezhetsz! – búgja érzékien, ami lehet elég egy újabb fürdéshez, de legalábbis kellő kihívást adott esetben az egyensúlyod megőrzésében

A nehézkes – dülöngéléssel más esetlen mozdulattal tarkított – kötözés végén már csak egy dolog vár. A lándzsát úgy eldobni, hogy az érdemben lehetővé tegye mindkettőtök tovább, ez esetben feljebb jutását. Ebben máris akad egy apróbb probléma, ez pedig a lendületé. Nem nagyon tudsz ilyet venni, mi tagadás elég drágán mérik, így az első dobás annyira ügyetlen, hogy legalább fél percbe telik mire megérted, hogy a mellőled érkező fura hangok a fulladozás határát súroló nevetésé.

Természetesen a Karma az egy… szóval Őkarmossága majdnem ázott-cica lett, de még időben mart bele karmaival a sziklafalba, hogy elkerülje azt.

Így utólag belegondolva elég bátor dolog volt a ruháidat Lady Mirru mancsaiba helyezni megőrzésre, de mivel azok nem úsztak lefelé a folyón, nyugodtabban vetted le az utolsót is, hogy kötelet-szerűséget csomózz belőlük. Node! a második dobásod, no az valami frenetikus, elismerő hümmögéssel értékelt fajta. Magad is úgy vélheted, hogy ennél pontosabban ilyen körülmények között senki nem dobhatta volna. Megrángatod picit, de úgy tűnik, hogy a dolog működik, kitart addig amíg szükség lesz rá.

/Basic/ Ehem. Valahogy így – gondolta

Az elkövetkező percek arról szólnak, hogy milyen udvarias is vagy és előre engeded a macskanőt, aki persze nem átalkodik galádkodni mindenféle popsi-rázással és más efféle kanhergelő mozdulatokkal. Nehéz így figyelni, ki tudja? Lehet nem is sikerül… vagy nem elsőre esetleg másodikra… nos, akkora talán már van elég hidegzuhany vagy előtte önfegyelem, hogy követni tudd őt, akinek bizony egyszer nagyon csúnya hangja van, mert megcsúszik a kezed és fene nagy kapálózásban a farkincájába kapaszkodtál.

/Basic/ Ááááááá! Majd én a tied!

De csak ennyivel kommentált, majd végül egy kürtőféleségben mászva elértek… valamilyen magasságba. Nem volt könnyű, de ha már eddig eljutottatok, akkor miért ne mehetnétek tovább? Szóval a végtelenbe és tovább! Csak épp valami ajtóféle nem akarja, hogy mindenki beférjen. Leginkább te. Vagy mifene ez. A Lady átsiklik a lyukon, de te eléggé úgy tűnik, hogy beragadtál. A sok sütemény! Ilyen kerek és édes és mindig azt mondta, hogy „Igen, ez, ne hagyd abba!” esetleg effélét.

/Basic/ Dagadt vagy.

Közlik veled miközben bár teljes sötétség honol, mégis „látod” hogy Őkarmossága úgy fekszik hason, hogy a pofitok szinte összeér. Van képe még meg is nyalintani az orrod hegyét, amit nem nagyon tudsz megakadályozni. Kezeibe ejti az állát és onnan figyel, igen jól szórakozik szorult helyzeteden. Úgy volt átférsz, de valami történhetett, mert ez már nem valósulhat meg olyan könnyedén. A lábait is lóbálhatja, de a farkincája – amit korábban fájlalt – most valószínűleg huncutul tekereg.

/Basic/ Mit ér meg neked, ha segítek?

Ilyen az amikor valaki piszokul élvez egy helyzetet…
Eléggé, hogy finoman arcot cirógasson
Kitartóan tigris-szemezzen
Halk-édesen kuncogjon
Forrón csókoljon.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2881
  • Aktivitás:
    9%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #66 Dátum: 2016. Szeptember 17. 17:44:50 »
Corvus Latsonn

A peremen megmaradni felér egy bűvészmutatvánnyal. Keskeny is, vizes is, és a szikalfal mintha le akarna lökni - mindenhol csak kiugrók vannak - beszögelések nem nagyon. Fájó lábbal ácsorogni, miközben a hátam igencsak nehezen követi a sziklafal alakját már rövid távon sem egyszerű. Még szerencse, hogy a Lady itt van és segítő mancsot nyújt, amely megakadályozza, hogy egy rossz mozdulat után a vízbe szédüljek. Persze a gondoskodás nem viszonzatlan hiszen én sem hagyom, hogy ő a habokba merüljön.

/Basic/ Ó, igen, már feltűnt, hogy szeretsz torkoskodni - szorítom meg finoman a mancsát, amikor a jégkrémről beszél.
/Basic/ S ne aggódj, van amit eszembe sincs a kötél végére kötni - jegyzem meg vidáman.
Mostanra már elég tisztának érzem magam ahhoz, hogy ne akarjak újra a vízbe kerülni, így a peremen egyensúlyozva a Lady segítő mancsa alatt készítem a tovajutáshoz remélhetőleg elégséges eszközt, mikor a Lady felszólítása teljesen váratlanul ér. A hangsúlya  az, ami mélyebb színezetet ad a kérdésnek, és meglepetésemben felkapom a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Ami lehet, hogy rossz ötlet volt, mert ha nem segít megőrizni az egyensúlyomat, jó eséllyel belecsobbanok a vízbe...

A lándzsa dobása a sziklafalhoz tapadva eléggé lehetetlen feladatnak tűnik - de megpróbálom elhajítani a megfelelő irányba. Bátortalanságom miatt nem is repült túl messzire - behúzott nyakkal pislogok, hogy csak nehogy ránk hulljon vissza. Ugyanis a lándzsa a közelébe nem ért a hőn áhított célhoz. Amint leérkezik, megragadom a végére tekert "kötelet", és visszahúzom magunkhoz. Közben feltűnik, hogy a Lady vagy most köhög fel egy szőrlabdát, vagy valami más baja van - de aztán lassan megvilágosodok, hogy ennél sokkal hétköznapibb a helyzet - szimplán csak kinevetnek.
/Basic/ Örülök, hogy tetszik... - jegyzem meg némi éllel, hogy aztán utána kapjak, amikor látom, hogy ő is majdnem belecsobban a folyóba. Némileg sértett önérzettel sokkal merészebben és eltökéltebben újra elhajítom a lándzsát - mely most már oda érkezik, ahova szerettük volna. Némi rángatással ellenőrzöm, hogy valóban ott is marad-e? Végül átadom a Ladynek a kötél végét.
/Basic/ Menj előre - így ha leesek, nem sodorlak el téged is - javaslom neki. Úgy tűnik, hogy a Lady most is megragadja az alkalmat, hogy cicázzon velem. A magakelletése nem hagy hidegen - így amikor mászik fel a kötélen, játékosan a fenekébe harapok. Aztán pánikszerűen próbálok megkapaszkodni a sziklafalba - nehogy fürdés legyen a vége.

Akár így, akár úgy, de elindulok utána - s bizony jól sejtettem - még így sem egyszerű felmászni a sziklafalon. Az ujjaim valahol félúton lemállnak a falról mikor tolnám magam feljebb. A hibát próbálom gyorsan kiküszöbölni, mert nem vágyom egy újabb zuhanással egybekötött jeges fürdőre. Szerencsémre sikerült átmeneti fogódzkodót találnom a Lady farkának képében, amit nem mondhatni, hogy kitörő lelkesedéssel fogadott, sőt! Amint sikerül fogást váltva elengednem
/Basic/ Előbb érjünk fel... - válaszolom neki megkönnyebbülve jogos kirohanására.

A kürtő végül összeszűkül, és a Lady eltűnik a nyílásban. Követem - pontosabban követném, de kissé szűknek bizonyul a hely. Pedig úgy tűnt, hogy átférek - de most csalódnom kellett.

/Basic/ Ne már... - jövök rá, hogy elakadtam. Egy jó hír azért van - elértük az első pihenő szintet, ami vízszintesnek mondható. Vagyis én csak félig értem el. A Lady egyből levonja a konzekvenciát, s mielőtt komolyabban volna időm megsértődni, még orron is nyal.
/Basic/ Hé, mit csinálsz?! - kérdezem meglepődve, pedig teljességgel nyilvánvaló, hogy mi történt. Miközben ő érdeklődve figyel - legalábbis úgy sejtem, mivel forró lehellete az arcomat simogatja - én megpróbálok kissé visszaaraszolni, hogy visszanyerve mozgásképességem egy részét más módon közelítsem meg a problémát és a szűkületet - de nem mondhatni, hogy sikerrel járok. A Lady közben igencsak jól szórakozik és nem átallja maximálisan kihasználni a helyzetet. De nem lehet haragudni rá - pimaszsága ellenére vagy épp amiatt? túlságosan is kedves. És csábító. A kérdését elértettem, s hajlandó is vagyok belemenni a játékba
/Basic/ Mit szeretnél? - kérdezem a szemébe nézve, mert úgy érzem, hogy az olyan válasz, mint például hogy nem egyedül kell  tovább mennie, most nem illene ide. Feltehetőleg jól sejtettem, legalábbis a Lady kuncogása és szenvedélyes csókja úgy tűnik, hogy magáért beszél.
/Basic/ Szóval meg szeretnéd kapni, ami jár? - kérdezem vigyorogva, s bal kézzel végigsimítok az arcán
/Basic/ Akkor gyere kicsit közelebb cicám, mert nem érlek el rendesen!
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1851
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #67 Dátum: 2016. Szeptember 18. 19:46:59 »
Corvus Latsonn

Ki tudja mennyi idő telt el, de az első találkozás óta lássuk be igen sok minden változott! Talán némi ellenséges érzést véltél felfedezni, még ha ez utóbb inkább félreértésnek tűnhet csupán, de most már olyan bensőséges és intim viszony alakult ki, hogy… minek neveznéd ezt, amivel most Őkarmosságával osztozol? Akad néhány jelző, amit rá lehetne aggatni, de az érzéseiddel csak te lehetsz igazán tisztában. Esetleg olyasvalaki, aki jobban ismer(t), mint te saját magadat.

Az bizonyos, hogy nem csak fizikailag járatok be hosszú utat, talán még az is elképzelhető, hogy nem csak egy olyan kaland részese vagy amiben össze-vissza váltakozik a kellemes és kellemetlen, az aggodalom és vidámság oly mértékű keveréke, ami ezen rövid idő alatt talán több emlékkel ajándékozott meg, mint bármi aminek eddig részese voltál. Legalábbis így hirtelen nem tudsz felidézni egyetlen másik korábbi kalandot, ami ennyire… impulzív(?) volt.

Apróságok talán, amik fűszerezik a közös kalandot előbb a kis kölyökkel, majd az anyjával, aki olyan felszabadult és annyira… rossz. Nem, valószínűleg nem ez a legjobb szó, de az biztos, hogy nem tudsz elképzelni olyan akadályt amit ne tudna mosollyal az arcán könnyedén leküzdeni. Kérdés már csak az, hogy vajon mit tekint annak. Kit. Ellenben mindazon rosszaságok – jobb szó híján – amikkel a te pofidra varázsol örömöt, olyan oldala az életnek, amiben lehet nem igazán volt eddig részed.

Legyen szó torkoskodásról vagy mancsolásról, esetleg aggodalommal fűszerezett ráutaló magatartásról, a kölcsönösség lehet a kulcs, az,  hogy vevő vagy az efféle „Ne aggódj amiatt ami lehet, élvezd a pillanatot” életfelfogás ennyire jól működik. Köztetek. Ilyen apróságok egy része bizony a nem igazán leplezett testiség, ami úgy tűnik a Lady népénél meglehetősen szenvedélyed és mindennapos, legalább annyira az életük része lehet, mint a… mi is? Semmit nem tudsz róla. Szinte semmit.

/Basic/ Fontos, hogy tudj nevetni magadon!

Hangzott még korábban, akkor, amikor némi élt csempésztél parány sértődöttségedben. Amit fel sem vettek nem hogy leráztak volna, igaz, ennek oka az lehetett, hogy majdnem újabb cicamosdás lett a dolog vége. Azonban hála neked, és persze mert a macskanő sem kívánt újra a folyóba ereszkedni, egy másik Lady, a Karma nevű hölgy most (megint) mosolytalan maradt, nem úgy talán te, aki élete egyik legnagyobb dobását mutatta be!

/Basic/ Szeretek puhára esni!

Közölte veled, hogy nem bánja, ha Lovagias leszel. A tekintete adhat némi okot aggodalomra, hiszen bármikor dönthet úgy, hogy valóban így tesz és elengedi a kötelet, mert megteheti és mert szerinte kifejezetten tréfás! Ha ez nem is történt meg, más igen, amilyen harapással történő rosszalkodás heves dorombolást vált ki, ami egészen addig „zörgött” amíg az a bizonyos merénylet nem érte, amiért beígért kölcsönösségre pontosan úgy reagáltál, ahogy valószínűleg a legjobban tehetted.

Alaposan megizzadtál mire felértetek… valahova. Lehet, hogy csak egy állomás, de az is lehet, hogyan innen másképp kell folytatni az utat, sőt, még az sem kizárt, hogy esetleg visszafelé. Mindenesetre akármi okozta azon problémát, miszerint nem fértél át, a tapintás alapján inkább tűnik mesterségesnek, mint természetesnek. Olyan… más, mint a sziklafal. Sokkal keményebb és… talán fémesebb érintésű, mint bármi, amit eddig a lezuhanásod óta éreztél.

/Basic/ Miért, minek tűnt?

Érdeklődtek az orron nyalintás után, hagyja, hogy a szavak elreppenjenek és némi kísérteties mód visszatérjenek vagy kijelentsz megint valami egyértelműt, amin akár még jót nevethettek is. A dolgok azonban ennél komolyabbak, most éppen olyasmik, amik nem akarnak elengedni. Sem visszafelé, sem… másfelé. Viszont biztos, hogy a bal kezed olyasmit érint, ami más, mint a barlangban érzett szikla vagy a kürtőben tapintott mohásabb érzet.

/Basic/ Mit is, mit is… mit is.

Tűnődő hangja már most annyi huncutsággal telített, hogy a válasz már pattoghat az esetlegesen bódító feszültség szikráitól. Minél hosszabban pillantasz azokba a borostyán, most épp inkább enyhén zöldesen villanó szemekbe, annál nagyobb mélységeket fedezhetsz fel, annál messzebbre sodródhatsz a valóságtól és lelhetsz rá egy örvényre, ami teljesen magába szippant. Ki tudja, hogy volt e pár lélegzetvételnyi szünet a zamatos és forrón szenvedélyes csók, valamit a kérdés és felhívás előtt…

/Basic/ Miért? Szerinted mi jár nekem?

Kérdezik dorombolva, tenyérbe simuló pofival, lehunyt szemekkel, és ami a legfontosabb:
Oly érzékien halk hangon búgva, hogy talán megvan a forrása annak, mi is akadhatott be, miért nem tudsz továbbhaladni.
Aztán egy kuncogás után a mancsok előbb a te pofidon simítanak végig, majd valamit megragadnak a mellkasodnál.
Akármi is legyen az, oly szuszogásra kényszeríti a Rozsdás Csavargók Vezérét, amit eddig nem nagyon hallottál.

/Basic/ Nem bánnám, ha próbálnál nekifeszülni – szűri a fogai között – told el magadtól! – szólít fel, hogy használd a bal kezed, talán még a másikat is akármit is kelljen tolni – Húzd be a hasad… – kéri halkan, mert biz minden erejével próbál segíteni rajtad, ez bizonyos! – Duci Kan…! – kezdene bele, de a következő két nekirugaszkodás teljesen kiszabadít!

Felmászhatsz!

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2881
  • Aktivitás:
    9%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #68 Dátum: 2016. Szeptember 20. 21:48:00 »
Corvus Latsonn

/Basic/ Jelen helyzetben ez nehezemre esik - válaszolom arra, hogy valójában most magamon kéne nevetnem. Fáj a lábam, vizes vagyok, és arra is ügyelnem kell, nehogy fejest ugorjak a hideg vízbe. Egyszóval nem érzem magam teljesen jól.
Azon kijelentése, hogy szeret puhára esni, valahogy nem nyugtat meg - pláne, hogy elcsíptem a tekintetét - amiben némi huncutságot láttam megcsillanni.

/Basic/ Azért óvatosan - nem vagyok teljesen formában - kérem tőle.

Miközben a dögös anyuka dorombolva felfele mászik, elmélázom azon, hogy is nevezném jelenlegi kapcsolatunkat. S be kell látnom, hogy ez ügyben nem tudnék határozott állást foglalni. A nem tudom a legjobb szó rá. Egyszerűen hagyom, hogy maguktól alakuljanak a dolgok. Elvárások nélkül. De remélem, hogy erre a kérdésre még nem kell konkrét választ adnom jó ideig.

Mióta a bolygóra léptem, azóta az utazásom valóban nem unalmas, sőt! Inkább kalandnak hívnám, mert annyi minden történt. Még az akadémián töltött évek is vontatottnak, unalmasnak hatnak ezzel a pár nappal összehasonlítva - akárcsak az utána következő utazásaim. Pedig ott is voltak izgalmas vagy kéjes pillanatok - de időben igencsak szétszórva. S ha már erről van szó - az akadémián ugye Jayeli édesítette meg a mindennapokat. Aztán később az utazásaim során azért kétszer is elkalandoztam az egzotikum fele. Az egyik játékterem Twi'lek hölgy krupiéjének hála megtapasztalhattam, hogy miért is olyan keresettek férfi körökben. Talán még annál a két tüzes Zabrak lánynál is emlékezetesebb volt, akiket Cmaoli Di-n egy átmulatott éjszaka végén vittem ágyba - pedig ők reggel magukkal vitték az előző napi nyereményemet is. De bátran állíthatom, hogy a Lady egészen más kategória. No nem csak megjelenésre, hanem mentalitásra is. Senkivel nem találkoztam még, aki ennyire impulzív, az élet örömeit megragadó lett volna. Ez a magatartás nem áll annyira messze tőlem sem, de én azért szeretek előre is tervezni.
Vajon a népének minden tagja ilyen? Vagy csak most van a párzási időszak? Elég sok a megválaszolatlan kérdés. Pláne, hogy tartom magam a legelsőnek lefektetett szabályához, és Zirnin és az apján kívül semmi személyeset nem kérdeztem tőle. Ennek folyományaként nem is tudok róla szinte semmit, csak feltételezek. Hogy talán népe vezetője, diplomatája lehet. Azt sem tudom, hogy ha újra civilizált helyre érünk, milyen tervei vannak a jövő(nke)t illetőleg. Már ha vannak tervei. Hogy az a kapcsolat, ami ezen a kiránduláson kialakult köztünk, mennyire felvállalható az ő helyzetében lévő Ladynek.

Fent hümmentek egyet, ahogy a sok természetes anyag után végre valami civilizációra utaló felülethez érek. Vajon mi lehet? Szeretném én ezt tudni? - gondolkozom el csöppet.


/Basic/ Kedves bosszantásnak - válaszolom, s a szavak nyomán fellépő echóra felfigyelek. Már mondanám a Ladynek, de neki talán hamarabb feltűnhetett a dolog - ha azt feltételezzük, hogy az enyémnél jobb a hallása. S nem is lényeges, hiszen közben a Lady azzal van elfoglalva, hogy minél inkább felszítsa mindkettőnk szenvedélyét. Igazából neki válaszra sem volna szüksége - mindent kiolvashat a sötéttől és vágytól tágra nyílt pupilláimból. Firtató kérdésére, hogy mégis mi jár neki, röviden válaszolok
/Basic/ Hamarosan megtudod... - súgom neki teljességgel beindulva, ami úgy tűnik, hogy számára is elégséges ígéret volt - mivel végül csak megpróbál kiszabadítani szorult helyzetemből. Nem lehet egyszerű a dolog, de most nem kérdezősködöm, hanem teszem azt, amit mond. Pláne, hogy már én is szabadulnék. Azért ketten sokkal eredményesebbek vagyunk - s elég hamar látszódik az eredmény - sikerül feljebb jutnom. A megjegyzését elengedem a fülem mellett - van amit nem érdemes meghallani sem. Végül a következő nekigyürkőzésre sikerül kiszabadulnom! Felmászok, s gyorsan felhúzom magam után a hátizsákot is, és a lejárattól biztos távolságba teszem. Utána már nyúlok is a Lady után, és a vágytól égve magamhoz húzom.
/Basic/ Köszönöm - súgom a fülébe, s végigcsókolom a nyakát, miközben ujjaim a sötét ellenére már otthonosan siklanak végig a testén.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1851
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #69 Dátum: 2016. Szeptember 23. 15:42:29 »
Corvus Latsonn

/Basic/ Voltál valaha? – incselkednek

A kérdés jó, talán még helyénvaló is, mindazok fényében, amit eddig tapasztalhatott veled való találkozás majd későbbi együttlét alatt, de te talán mégis inkább úgy vélheted, hogy csak csipkelődnek veled. Korábban is, amikor az egzotikus felé engedtél vonzalmadnak és talán kíváncsiságodnak is, még a csápos-lányok vagy a tüskésebbek sem forralták úgy a véred, mint egy bundás-doromboló, aki még akkor is képes mosolyt lopni a szívedbe, amikor már úgy véled rosszabb nem jöhet.

Mindjárt rögtön egy olyan táncosnő, akinek minden mozdulata oly kecses volt, annyira tökéletesnek tetszett, megannyi szívet csábíthatott magával és rabolt el megannyi tekintetet vagy épp forralt vért (esetleg más testnedveket), hogy… aki pontosan tisztában volt azzal, hogy mennyire különleges íz, mily változatos fűszer ő, egy titkos hozzáváló, aki annyira kivételes, hogy a mohó tekintetek mögött rejtező ösztönök csak érte lázonganak!

Vagy oly tüzes és fülledt, égető tekintetű bestiák, akik puszta jelenlétükkel lángra lobbantottak minden szikraként pislákoló érzést. Akiknek minden mozzanata-mozdulata a visszafojtott szenvedéllyel volt telített, mely csak arra várt, hogy a megfelelő közegben ama bizonyos tett okán kitörjön akár egy pusztító tűzvihar. Ők, akik külön-külön lehet csak egy-egy része az egésznek, de együtt nincs oly erő, amik képes lenne megállítani pusztító vágyaikat…

Mégis…
Mi tagadás…
Van benne valami…
Szavakkal leírhatatlan.

Elkanyarodnak a gondolataid, de minden egyes kérdés üresen, válasz nélkül koppan, hiszen nem ismerted fel mely néphez tartozik, milyen faj tagjai is ő vagy éppen a Galaxis mely részéről származhat. Nem tudsz róla alapvetően semmit, csak annyit, hogy itt van és osztozik veled sorsodban, sőt, ha jobban belegondolsz egy anya az, aki beengedett téged a mindennapok huncut és örömteli perceibe éppen úgy, mint a szenvedélyes intim-szféra mélységeibe…

De kit érdekelnek a tervek, a jövők, ha ilyen társasága van?
Tényleg tervezni akarsz, amikor a káosz maga dorombol melletted?

/Basic/ A kedves bosszantás… az, nos, az elfogadható kifejezés – somolyog, hangjából ítélve, majd picit lágyabban folytatja – azért nem minden pillanat arról szól – susogja igen közelről, picit talán lehűtve a lobbanó vágyakat

A hátizsák is úgy dönt, hogy ilyen leszerelés után ledőlhet, így halk puffanással tesz pontot a dolgok végére. Ettől függetlenül kis ostrom, gyengéd erőszak, hiszen a Lady maga is efféle még tapogatózhat, de azon túl, hogy halk dorombolás és egy gyengéd ölelést kapsz, nem lobban lángra a szikra, ami folyamatosan ott pattog köztetek. Ölelés, melyben te nyakat nyammogsz, a tulajdonosa pedig ki tudja épp mit tehet, mert némi apró buksizáson túl…

Mintha nem veled törődne.

Aztán lassan megérted miért.
Körülpillantva olyasmit vélsz felfedezni…
Lehet, hogy többször pislogsz, ki tudja, talán még a csipát is ki akarod dörgölni!
Egy dolog azonban teljesen biztos!

Hatalmas tartályok.
Üvegfalúak.
Láttál már effélét.
Általában 2-1B droidok álltak mellette

A teljes fénytelenség csalóka volt, talán a kürtő – vagy mi lehetett az amin feljutottatok – a maga szűkebb és sötétebb útján vezetett meg, de idővel – ahogy korábban a barlangban, úgy most is – tökéletesen kirajzolódott. Az egész helyet – akármi is ez – benőtte ez a fluoreszkáló életforma olyannyira, hogy lassan az egész hely újra oly fénnyel ragyog, mintha valaki hangulatvilágítással akart volna kedveskedni nektek.

A helyiség mérete hatalmas, nagyobb, mint egy szoba, talán egy kisebb csarnok vagy raktár lehet. Nem kizárt, hogy – miközben rácsodálkozol mindarra ami folyamatosan kirajzolódik előtted – egyre szorosabban öleled Őkarmosságát. Akit ez biz nem zavar, sőt, mintha a tetted viszonzásra lelt volna általa. Talán a nehezebb légzés lehet az egyik jele ennek. Első pillantásra mintha a helyiség mértani közepén állnátok, köztetek a lyukkal a padlón, amin át bejutottatok.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2881
  • Aktivitás:
    9%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #70 Dátum: 2016. Szeptember 29. 19:58:55 »
Corvus Latsonn

/Basic/ Réges rég, egy messzi-messzi galaxisban... - vigyorodom el, s óvatosan megtapogatom az egyik lila foltot az oldalamon. Valóban leamortizál ez az utazás. Pontosabban a módja, ahogy a nagyobb magasságkülönbségeket áthidalom. Módszert kéne változtatni  - s a kötél az első lépés ezen az úton.
Azért a felfele haladó Lady önkétlenül is más, egzotikus emlékeket idéz. Melyek vagy megfakultak már kissé, vagy pedig ideje szembe néznem a ténnyel – a Ladyt annyira kívánom, mint eddig senkit.  Ez a doromboló bestia szinte teljesen a karmai köré csavart. Most, így utána nézve sem az foglalkoztat, hogy hol fáj, hanem hogy mit és hogyan tennék vele a következő pihenőnél.
Igazából lehet, hogy nem is kellene  többel foglalkoznom? Csak élveznem az együtt eltöltött időt? Most nincs is más dolgom, mert új információk hiányában nem is tudok túlságosan előre tervezni. De akkor sem lenne sokkal könnyebb a helyzetem, mert a Lady természetéből fakadóan pillanatok alatt képes lehet olyan irányba tereli az eseményeket, amire nem készültem fel. Ez is mutatja, hogy mennyire nem ismerem...


Ahogy a beszélgetés hirtelen jött irányváltása is ezt mutatja.
/Basic/ Ezt pont te mondod? - húzom magamhoz, de azért lassacskán feltűnik, hogy mintha komolyan gondolta volna. Először csak elbizonytalanodva megtorpanok két mozdulat közt, s kis idő múlva, amint a szemem többé-kevésbé hozzászokik a fényviszonyokhoz, rájövök, hogy mi is lehetett a kiváltó ok.
Elmélázva nézem a jókora tartályokat, s egyre erősebb a gyanúm, hogy nem barlangban vagyunk. Leginkább bacta tartályokra hasonlítanak, és nem cseppkövekre. S a hely is túlságosan rendezett hatást kelt – elhanyagoltsága ellenére. Az egyetlen biztos pontot, a Ladyt még inkább magamhoz vonom, miközben a pár napja áhított civilizáció nyomait veszem szemügyre.

/Basic/  Valami elsősegély nyújtó hely lehet – osztom meg vele a véleményemet – Csak a bolygó ezen szegletén kevés lehet a kiránduló, és bezárták – fejtem ki a teóriámat, s némi tűnődés után hozzá teszem
/Basic/ Eléggé túlbecsülhették az ide látogatók számát, mert nem is olyan kicsi ez a hely. De ha van még egy kis bacta a tartályokban, akkor abból pakolást készítve hamar elfelejthetjük az eddigi út fájdalmas nehézségeit – látom meg a lehetőséget. Innen már lehet, hogy járművel utazhatunk tovább, vagy ha mást nem, segítséget lehet hívni! Hirtelen választás elé kerülök – előbb nézzünk körül ezen a láthatólag elhagyott helyen, vagy nem zavartatva magunkat, élvezzük egymás társaságát? Egy pillantást vetek arrafelé, ahova a Lady is néz
-Most,  vagy kicsit később szeretnél felöltözni? - teszem fel halkan a kérdést, mert nem tudom, hogy lát, vagy hall valamit, amit én nem, vagy csak a közelségem hat így rá.

Akárhogy is, de eldöntöttem – a termet majd csak felöltözve, óvatosan szándékozom majd átvizsgálni – amíg ki nem derül, hogy ki és mi célból üzemeltette ezt a helyet.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1851
  • Aktivitás:
    5%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #71 Dátum: 2016. Október 23. 20:37:38 »
Corvus Latsonn

/Basic/ Javában dúl a polgárháború… - elhúzza picit ajkait – Mindenki ismeri ezt a mesét – sóhajt, mint aki pontosan tudja mit is jelent mindez

A lila foltok továbbra is jelen vannak, akadnak, amik már úgy döntöttek más színnel örvendeztetnek, de persze ez csak akkor derül ki számodra, ha vetsz rájuk legalább egy esendő pillantást. Ehhez azonban lehet nem ártana némi fény, ami a halovány derengés árnyalata miatt némileg megtévesztő is lehet.

A köteles módszert messze többre tartod mint a korábban gyorsabb, de kevésbé kiszámíthatót, ellenben ez a módszer, a ruháiddal együtt egyenlőre még alattad lóg a magad készítette lándzsaszerűség társaságában. Persze kit érdekel az a roncshalmaz meg némi textil, amikor itt van előtted életed legegzotikusabb társa.

Jó dolog, hogy segít számodra és eltereli a figyelmedet a testi fájdalmakról, olyan vágyak lángját lobbantva szívben melyet a forró tűz-erekben szinte lávaként suhanó vörös élet juttat el minden porcikádhoz. Ki tudja milyen gondolatokat eredményezett ez akár a kötélszerűségen felfelé vagy később, itt, fent a… hol is?

Akárhol, az biztos, hogy a kiszámíthatatlanság megtestesülése most egészen más iránt érez vonzalmat, mint a tekintetedben lobogó őrült vágy és ami azt illeti ezt a kába feromon-felhőtől elsőre nem is vetted észre. Most, hogy kezd tudatosulni te többet szeretnél, mint a pillanat tartogat számodra, elkezdheted felfedezni a környezetedet.

A tartályok elsőre azt sugallják, hogy ők bizony orvosi célokat szolgálnak, sőt, abból is drágább-hatékonyabb: hengeres formában. Ez és még néhány apróság miatt úgy véled nem barlangban vagytok, amely megérzésedre – az idő, mikor a szemeid hozzászoknak a fényviszonyokhoz – bizonyosságot is nyersz.

Hatalmas teremben állsz: annak hozzávetőleges középpontjában.

Nem kizárt, hogy igazad van és ezek valóban azok amiknek látszanak, de mivel nincs mesterséges fény, így valószínűleg energiaellátás sincs ami segítene eligazodni a helyiségben vagy a tartályok között. Egyelőre két furcsa sötétebb foltot látsz a helyiség két átellenes oldalán, mintha ott kevésbé nőtte volna be ez a ragyogó növény(?)tenger.

Minél tovább erőlteted a szemed annál inkább biztos, hogy igazad van. A helyiség valamilyen rendszer alapján készült, amit a természet úgy tűnik visszahódított… már egy ideje. Igen, ez bizony valamilyen civilizáció nyoma, de ahogy minden más arra utal, bizony nem tegnap használhatták utoljára.

/Basic/ Igen jól felszerelt... – bólintanak rá – ... lehetett fénykorában.– teszik még hozzá

Közelebb lépve az eddig csak szóban taglaltak tárgyához rá kell döbbenj, hogy teljesen benőtte mindet ez a fényesen lüktető életforma, ami úgy tűnik kitartóan küzd azért, hogy visszavegyen mindent, amit egykor elvettek tőle. Makacsul fúrja magát mindenhova, de ahogy korábban tapasztaltad nem annyira nehéz rendszabályozni, ha úgy döntenél valahol nem kívánt mennyiségben van jelen.

Úgy tűnik, hogy ettől függetlenül végre megpihenhetsz, talán még valami hasznosat is találsz, amikor egy hangos döndülés üti meg a füled. A Lady borzolva bundáját perdül a hang forrása felé… lefelé. Ahol feljöttetek, most már nem úgy tűnik, mintha ki akarna engedni, ellenben nem csak egy vagy az egyetlen kiúttól fosztott meg, hanem a dárdától és… ^^

/Basic/ Azok a mesterséges bundák amúgy is túlértékeltek – szusszan, nyugszik meg és fordul újra tartályok felé – Nem vagyok benne biztos, hogy arra a célra tervezték, amire te akarod használni – fogalmaz óvatosan – könnyen lehetettek cellák vagy kínzókamrák is…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2881
  • Aktivitás:
    9%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Prológus - Az Ismeretlen Bolygó
« Válasz #72 Dátum: 2016. Október 28. 20:58:00 »
Corvus Latsonn

Oh, igen a lila foltok lassan besárgulnak, majd feketés árnyalatot öltenek vagy öltöttek - ha így megy tovább anélkül leszek leopárdpettyes, hogy bundát növesztettem volna. De legalább jobban passzolok majd a Ladyhez :) Ám jelenleg van fontosabb dolgom is, mint hogy a foltjaim színével és számával törődjek.
Jobban belegondolva, a kötél sokkal jobb megoldásnak bizonyul, habár mindkét esetben ugyanaz a dolog vége - lekerülnek rólam a ruhák. Amit most nem is bánok annyira, hiszen úgy érzem, csak akadályoztatnának a felfele mászás közben alakot öltő vágyaim megvalósításában. Melyben igen komoly szerepet játszana a Lady. Már ha éppenséggel végre hajlandó lenne  velem foglalkozni, és nem a környezettel, amely...
Amely igencsak szokatlan egy barlanghoz képest. Ahogy felmérem a terem és a hely adottságait, s a benne rejtező lehetőségeket úgy vélem, hogy azért érdekes helyre csöppentünk. A terem két oldalában feltehetőleg továbbvezető ajtók vagy átjárók lehetnek, ám ezt a foszforeszkáló fényben nehéz megmondani. Jó lenne felkapcsolni a villanyt, de úgy vélem - amíg nem tudom biztosan, hogy egy esetleges áramforrás beüzemelése a lámpákon kívül még mit indít el - sokkal biztonságosabb, ha megbarátkozok a jelenlegi fényviszonyokkal. A Lady válaszával azért nem értek teljesen egyet

/Basic/ Soha rosszabbat! - válaszolom, arra célozva, hogy én azért ezzel is meg vagyok elégedve.
Kíváncsiságtól telve közelítem meg az egyik tartályt, de azt belepő foszforeszkáló izétől nem látom a tartalmát. Éppenséggel azt fontolgatom, hogy egy kisebb területen eltávolítsam-e a felfedezést gátló növényzetet, mikor a döndüléstől egy pillanatra kihagy a szívverésem, és ijedten fordulok a hang irányába. Megkönnyebbülve látom, hogy a Ladynek semmi baja nem esett. A tekintetét követve hamar felfedezem, hogy az az ajtó záródott be, amelyen át bejutottunk. Igazából nem a dárda sorsa izgat, hanem az, hogy a kötél végén volt a hátizsák az élelemmel - a ruháimról, vagy a kockáimról nem is beszélve. Majd ha visszakapcsoltam az energiát, feltehetőleg könnyedén kinyithatom azt a lefolyót is. De a Lady vigasztaló szavaira, inkább nem mondok semmi konkrétat, csak egy
Aha... - a válasz. Ha hirtelen neki hullana ki az összes szőre, feltehetőleg ő is kényelmetlenül érezné magát nélküle. De ennél a kérdésnél sokkal érdekesebb az, hogy vajon mi lehet a tartályokban? Már nyúlnék azért, hogy a foszforeszkáló réteget eltávolítsam, amikor a Lady felveti azt - lehet, hogy csalódnom kell. Megvakarom az államat, amin már egyre erősebb szakáll-kezdemény növekszik.
/Basic/ Ha egy helyet a hegy gyomrában alakítanak ki, az a legtöbbször valóban nem civil felhasználásra utal - értek vele egyet - Ráadásul ilyen technikai színvonal mellett egy lefolyónál - intek a Lady mellett bezáródott ajtó fele - a legtöbb helyen szűrőket tesznek fel, hogy ne szennyezze a környezetet. De itt látszólag ez nem számított. Ettől függetlenül remélem, hogy civilizált népek nem építenek ekkora kínzótermet. Börtönnek meg túl drágának és helypazarlónak tűnik. Azért először kutassuk át a termet, aztán ha biztonságosnak ítéljük, próbáljuk meg a fali vezérlőpanelt megkeresni. Szerintem az ajtó mellett lehet - javaslom, s végül most már csak odébb tessékelem a tartályt rejtő növényzetet. Igaz, sokat nem várok tőle, feltehetőleg semmit nem fogok látni a tartalmából ebben a gyér fényben. Utána a terem átvizsgálásával folytatom a kutatást. Feliratot vagy valamiféle bútorzatot keresek, amely esetleg árulkodna, hogy milyen faj építette mindezt.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"