Filio, a karakterednek szól még még egy reagrész - ami az udvari eseményeket írja le
Mesélő: DierolHelyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, hajóIdőpont: tavaszutó, esteRésztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos...Lan a teaházban kissé félrevonulva elmélyülten gondolkozik valamin, vajmi keveset törődve a körülötte levő nyüzsgéssel, előtte nemes shagíri tea gőzölög.A Shin-quorrost nem érdekli a dolog, ő a maga részéről inkább visszavonul a kabinjába aludni.Az asztalkákon díszes, finom ünnepi porcelán, és megannyi frissen sütött finom falat a tányérokon, és bor a kancsókban. A kapitány kissé ünnepélyesen megnyitja egy rövid tószttal az estét, majd nekiáll egy vidám kis dalt énekleni. A hangszerek hamar gazdára találnak a legénység körében, s a Shin is kíséri őket a furulyáján. Az este kellemesen telik, fogy az étel-ital, a kapitány pedig némi unszolásra megoszt pár mulattató történetet veletek. Az egyikben elmeséli, hogy volt egy kis kotorékebe, amellyel régebben vadászni járt a parti nádasokba, s a kis Cha - mert így hívták a kutyáját - összebarátkozott egy szép vadkacsával, amelyikkel sülve-főve együtt utaztak a hajón. Egy nap kedvelt ebe eltűnt. Meggyászolta, de az egyik út során pár hónappal később visszatért, a kölykeivel együtt. De micsoda kis kölykök voltak! Apró kis tollas szárnyak nőttek ki a vállukból! Mint utóbb kiokoskodták - a kacsa és Cha barátsága szerelembe fordult. Az apróságok szépen cseperedtek, de volt egy aprócska gond velük, iszonyatosan hápogtak főleg holdtöltekor, s a népek sem nézték jó szemmel őket, bár csodásan apportíroztak. Ugyan próbálták magukhoz szoktatni őket, de a természet erősebb úr volt, s egy őszi nap bizony kirepültek... igaz, a szakács a mai napig haragszik e miatt, mert mindig is a sütőben akarta őket látni. ...
Akkor súgok egy picit, hogy ne kelljen keresgélned az előzményeket:Idézetet írta: Dierol - 2015. Október 07. 19:29:39Mesélő: DierolHelyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, hajóIdőpont: tavaszutó, esteRésztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos...Lan a teaházban kissé félrevonulva elmélyülten gondolkozik valamin, vajmi keveset törődve a körülötte levő nyüzsgéssel, előtte nemes shagíri tea gőzölög.A Shin-quorrost nem érdekli a dolog, ő a maga részéről inkább visszavonul a kabinjába aludni.Az asztalkákon díszes, finom ünnepi porcelán, és megannyi frissen sütött finom falat a tányérokon, és bor a kancsókban. A kapitány kissé ünnepélyesen megnyitja egy rövid tószttal az estét, majd nekiáll egy vidám kis dalt énekleni. A hangszerek hamar gazdára találnak a legénység körében, s a Shin is kíséri őket a furulyáján. Az este kellemesen telik, fogy az étel-ital, a kapitány pedig némi unszolásra megoszt pár mulattató történetet veletek. Az egyikben elmeséli, hogy volt egy kis kotorékebe, amellyel régebben vadászni járt a parti nádasokba, s a kis Cha - mert így hívták a kutyáját - összebarátkozott egy szép vadkacsával, amelyikkel sülve-főve együtt utaztak a hajón. Egy nap kedvelt ebe eltűnt. Meggyászolta, de az egyik út során pár hónappal később visszatért, a kölykeivel együtt. De micsoda kis kölykök voltak! Apró kis tollas szárnyak nőttek ki a vállukból! Mint utóbb kiokoskodták - a kacsa és Cha barátsága szerelembe fordult. Az apróságok szépen cseperedtek, de volt egy aprócska gond velük, iszonyatosan hápogtak főleg holdtöltekor, s a népek sem nézték jó szemmel őket, bár csodásan apportíroztak. Ugyan próbálták magukhoz szoktatni őket, de a természet erősebb úr volt, s egy őszi nap bizony kirepültek... igaz, a szakács a mai napig haragszik e miatt, mert mindig is a sütőben akarta őket látni. ...