Szerző Téma: Nadír Könnyei - Archívum  (Megtekintve 18621 alkalommal)

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei - Archívum
« Válasz #360 Dátum: 2022. Július 10. 18:14:37 »
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutás-Votar, révésznél
Időpont: tavaszutó, délidőben
Esemény: a büntetés
Résztvevők: Vanina, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________

Zevran úrfi szobájában hagyott tárgyakat számba veszitek, és a kis rókafigurás batyuba teszitek be őket. Valójában minden ott van, csak egy rend ruha, az arany signum, és a fegyverek hiányoznak.

A nap lassan pályája csúcsára ér, hogy majd onnan lassú hanyatlásnak induljon. Szellő nem rezdül, csak a párás-nyirkos meleg fojtogat titeket, és a közeli sekélyes vizek poshadt szaga kúszik orrotokba. A révész házához érkezve látjátok, hogy ti értetek ide elsőnek. A révész - házától nem messze egy fa állványra hosszú sorokban fellógatott halakat füstöl, és a halak alatti parazsat gondozza. Könnyű vászonruhával, és egy sásból font kalappal védekezik a meleg ellen. Eleinte nem vesz titeket észre, csak mikor már árnyékotok rá vetül, fordul meg. Egy pillanatra elborul a tekintete, mikor felismer titeket, majd megkérdezi:

-Túlpart?
Nemleges válaszotokra, hogy inkább vártok megvonja a vállát, majd szól:
-Akkor leülhet, ha gondol.
Ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, és ismét a halaknak szenteli a figyelmét.
Nem sokkal delelő után ketten bukkannak fel a falu felől. Az egyikük harmincas éveiben járó nyílt tekintetű férfiú, könnyű borvértben, kezében lándzsával, melynek végére Chianwa nagyúr zászlajának színeivel megegyező szalagok vannak kötve, másikukban pedig Quirrín felismeri a tegnap esti csitrit.

Fején szokatlan, zsákra hajazó sapka, ami alól egyenes szálú haja keres kiutat. Kezén a hőség ellenére finom bőrkesztyű, hátán pedig egy jól megrakott hátizsák himbálódzik. Ahol az út kiér a fák közül a révész háza elé kanyarodva egy pillanatra megtorpannak, ahogy megpillantanak titeket. A közelbe érve helyi dialektusban izgatottan kezd el beszélni a lány a révésznek: //nyelvpróba abrín 30%-ra, vagy csak részleteket értetek meg//
-Üdvözöllek, Morcos!
Öleli meg szeretetteljesen egy pillanatra
- Olyan furcsa, hogy hivatalos ügyben érkeztünk.
Teszi le a hátizsákot a homokra, és elkezd benne turkálni.
-Vendégeid vannak?
Néz rátok kíváncsian. Az öreg legyint.
-Az utazók? Képzeld, megváltották az arát, de a nemes alulmaradt az átokkal szemben.
Fecsegi lelkesen. Egy viasszal lepecsételt agyagkancsót emel ki a hátizsákból.
-Ezt neked hoztam! A legendás gorgok zúzmópálinkája! Még pár éve mesélted, hogy egyszer megkóstoltad legénykorodban, és nagyon ízlett. Egy holdhónapnyi munkáért cserébe kaptam, szóval becsüld meg!
Adja oda a meghatódott öregnek, majd folytatja:
-Szót emeltem érdekedben atyámnál, aki azt mondta, amit te is szoktál. A törvény az törvény. Sajnálom.
Hajtja le a fejét.
-Atyám azt mondta, hogy hajtsam én végre a büntetést, hisz tudja, hogy én biztos a legkíméletesebb módszert fogom választani, és a sebek ellátását is óvó szeretettel fogom végezni, és emellett ez lesz a vizsgamunkám is...
Sóhajt fel. Az öreg keserűen elmosolyodik, és átöleli.
-Akkor kezdjük!
Húzza ki magát az öreg.
A lány odébb lép, int a katonának, aki megrázza a fejét, és megszólal:

-Morcos, megcsípett a hülyelégy vénségedre, én mondom!
Övéről leakaszt egy tekercset, majd szétnyitva elkezdi felolvasni:
"-A Házak havában én, Chianwa nagyúr ezennel kihirdetem, hogy Morcos, a révész bűnösnek találtatott lopás bűnében. A tettért, melyet nem lehet meg nem történtté tenni, és a  közösségnek okozott kárért felelnie kell. A kár két arqura rúg, így vágassék le négy ujja,hogy legközelebb ne kotorásszon a falvak pénzében. Vakíttassék meg egyik szemére, és homlokára kerüljön billog, hogy mást elrettentsen hasonló szándékától. Mivel emberöltőnyi ideig hűen szolgált, megválthatja épségét, ha a rá bizonyított összeget minden nap befizeti egyszáz napon keresztül. A jövőben a hídvámot a falu fogadójában kell megfizetnie a vándoroknak."
Tekeri fel a pergament a katona.
-Van kettőszáz arqud, Morcos?
Az öreg megrázza a fejét. A lány megfogja a kezét, és szomorú arccal, de izgatottan leülteti a kihunyt tábortűz melletti farönkre.
-Figyelj, elmondom, hogy mi fog történni...
« Utoljára szerkesztve: 2022. Július 10. 18:28:44 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei - Archívum
« Válasz #361 Dátum: 2022. Július 10. 18:34:15 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, révésznél
Időpont: tavaszutó, délidoben
Esemény: a büntetés
Résztvevők: Vanina, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________

Vanina kirohanását csak apró fejbiccentéssel honorálom, jelenleg nem kell hogy szeressen elég ha együtt tudunk működni és az sem árt ha kicsit tart a személyemtől akarva akaratlanul is. Shírren kérdésére rövid válasszal szolgálok, nem érek kényszert a túlzott szószaporításra jelen helyzetünkben.

- A nemesi házak bölcs fői gyakran érthetetlennek tűnő döntéseket hoznak, ám ha mélyebben vizsgáljuk döntésüket, rá kell döbbenjünk, hogy személyes érdekeik elé helyezik házuk és annak közösségének érdekeit, jelen helyzetben is ez történt, a ház érdeki előrébb valóak az úrfiénál. A délidőt természetesen még kivárjuk arany signum ereje nélkül is.


Az úrfi „hagyatékát” katonás rendben aprólékos gondossággal helyezem a nador talizmán által óvott batyuba rakodás közben futó pillantást vetek az említett szütyőre és tartalmára, közben számba veszem anyagi javainkat is mit a jövőben nagy körültekintéssel kell beosszunk, a rendelkezésünkre álló összeget két egyenlő részre bontom és az úrfi valamint a saját pénzes övembe töltöm. Az úrfi övét szó nélkül adom Vanina kezébe, találékony tudni fogja mi a dolga.
A nap egyre erősebben tűz ezért indulás előtt még egyszer lefürdöm a kút hideg vizében, utána rendem homokszínű ruházatát öltöm magamra melyre gondos kezek vörös és ezüst fonállal a Hatezer Hajnal szimbólumát hímezték, nem szándékozok finomkodni, ma nem ezért a vérvörösre lakkozott alkarvédők is felöltöm a széles selyemövbe az „aratóvillákat” (Quill) is betűzöm a hátamhoz a kardokat tokjukban a kezembe fogom és megindulok a révész lakja felé.

A révész felé csak biccentek, majd szó nélkül törökülésben telepedek le a veranda árnyékában, combomon keresztbe fektetve a pengéket. Türelmesen várom a nagyurat és kíséretét meg sem lepődöm, hogy személyesen nem jelenik meg egy ismételt jellemhiba vezetőhöz méltatlan viselkedés. A beszélgetést már állva erős koncentráció kíséretében követem nyomon. Amint az ifjú leány végez a rá ruházott kellemetlen kihirdetéssel csak utána szólalok fel abrín nyelven.

- Én Lan Ro-Ryen a Shin Császári rendjének a Hatezer Hajnal rendház Kelhor kolostorának tagja és Itala szellemiségének neveltje valamint az Anartÿss Ház mentise idézném a Napcsászárok örök törvényét és szokásjogát mi a birodalom teljes területén érvényes mint a Napcsászár hűbérbirtokai, Chianwa nagyúr túlkapására válaszul. – dörgedelmesen kezdek bele a törvény és szokásjog citálásába – Az I. Napcsászár bölcsességéből és kegyelméből a nemesen születettek előjogait rögzítő IV. Tekercsből. A Napcsászár birodalmának teljes területén, mint hűbérbirtokon a nemesen születettek és kíséretük, ha nem kereskedelmi céllal teszik térítés és vámmentesen vehetik igénybe a hidakat és réveket. A szokásjog bár a nemesen születettek utazásaik során térítésmentesen használhatják kíséretükkel egyetemben a Napcsászár hűbérbirtokain található réveket és hidakat jelképes összeget illik leróniuk a szolgáltatások és azok fenntartásáért. Zevran Anartÿss és kísérete nem kereskedelmi céllal utazik ezért az előjogok törvényének értelmében díjmentesen használhatják a révet a szokásjog értelmében pedig illik jelképes összeget leróni a révésznek. A jelképes összeg pedig 4 lin fejében minden utazó után 1 lin le lett róva!
Ha Chianwa nagyúr ezek után is ragaszkodik kapzsisága által diktált törvényeihez mik a Napcsászár törvényét és a nemesi szokásjogokat is durván sértik akkor a Shin Császári rendjének Iatal, A Menedék Völgyének beavatottjának haragját vonja magára, ha ezek után végre hajtjátok az kapzsiság szülte ítéletet akkor Vutas-Votar-ban panaszt emelek a nagyúr ellen a Császári Bírák rendjénél, hogy vizsgálják ki az esetet.


Bár nem tanítottak rá eddigi tapasztalataim alapján megpróbálom kisugározni az aurámat, a hatás létrejötte után vagy annak elmaradása esetén is várom az ifjú ítélet végrehajtó reakcióit, széles terpeszben már-már kihívóan a kardokat övem előtt keresztben tartva álldogálok.

/OFF Mennyi az összes ránk marad pénzbeli "hagyaték" amivel rendelkezünk. A másik ha sikerül a aura kisugárzás mit kell dobjak hozzá? Kisugárzott auraérzet: A kisugárzott Auraérzet olyan akár egy gyenge forgószél: meleg és hideg fuvallatok járják táncukat a Shin körül. Zónájában a levegő kavarog, faleveleket kap fel a földről, eljátszik velük majd hagyja, hogy ismét aláhulljanak. Mintha kisebb légelemlentál követné a varázslót. OFF/



Szerző: Filio Mortale
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei - Archívum
« Válasz #362 Dátum: 2022. Július 10. 18:39:48 »

__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, révésznél
Időpont: tavaszutó, délidőben
Esemény: a büntetés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________

Ismét megbizonyosodhatunk róla, az öreg révész becsületes és egyszerű ember, aki teszi a dolgát, meg sem kérdőjelezve az utasításokat. Szégyenérzet fog el amiatt, ahogy viselkedtünk vele első találkozásunkkor. Érzem, hogy a dolgok ilyetén alakulása kibillent egyensúlyomból, egy eddig járatlan ösvényen haladva kell megtalálnom a helyes irányt. Még inkább: nekem kell helyes irányba „terelni” az ösvényt, olyan irányba, ami úgy tűnik keresztezni fogja mások útját, óhatatlan konfrontációhoz vezetve. Azokét akik tévelyegve vesztegetik csupán létüket. Chianwa nagyúr. Mióta a kolostorba kerültem először kell szembenéznem a nemesi akarattal, a régi félelmek éhes vadként vetik rám maguk, ám most nem futhatok előlük. Egész eddigi létem értelme a tét. Meditációs pózba ereszkedve igyekszem érzéseim megtisztítani és felkészíteni az eljövendőre.
Chianwa nagyúr szándéka, rendelkezései kezdetben tisztának és jó szándékúnak tűntek. Az utak messze itt a legjobb minőségűek, éjszaka fények segítik az utazókat. A falu lakói rendezett, biztonságos környezetben élnek. Az események tükrében kitűnik, mindez csupán számítás és kapzsiság. A kereskedők kénytelenek erre haladni, rettentő magas árat fizetve az átkelésért. Az első éjszaka jogának gyakorlása mutatta, teljes hatalommal bír az itt lakók felett, és nem szalaszt el egy alkalmat, hogy ezt éreztesse velük. Az úrfi érkezését is kihasználta céljainak. Megtévesztéssel és megfélemlítéssel kormányoz. Példát statuál, akkor is, ha az igazság csorbát szenved. Régi, hűséges és becsületes szolgálóit sem kíméli.
A fiatal lány lenne az ítéletvégrehajtó? Csevegéssel és ajándékkal igyekszik enyhíteni a helyzet súlyát. A révész bűnösnek találtatott lopás bűnében. Meg sem próbálták keresni. A büntetés kiszabását ostobaság lenne akadályozni, a nemes szava megmásíthatatlan, mind a lánynak, mind a révésznek ártanánk csupán vele.
Az ítélet végrehajtása előtt Lan emelkedik szólásra. Öltözete, testtartása, mondandója, örvénylő aurája mintha mind felsőbbrendűséget, fontosságát hivatottak volna erősíteni. Gondolatban megrázom a fejem, bár most egy irányba tartunk. Az ő módszereit nem ismerem, jórészt idegenek az itteni szokások, törvények. Én nyilván jóval kevesebbet tudok elérni (ha el tudok bármit is) nála, ám úgy tűnik alapvetően más célok vezérelnek. Most a saját bőrömön is tapasztalom a szakadékot, a shagíri és a renegát birodalmi tanítások között.
Szótlanul, látszólag magamba mélyedve szemlélem az események alakulását, míg az ítéletet végre nem hajtják. Vanina érzékenységét figyelembe véve, az ő reakcióját különös figyelemmel kísérem.

Nyelvpróba 30% abrín ellen:

nyelvismeret 11%

Rolling 1d100: (71): Total = 71


Szerző:Agradzsag
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei - Archívum
« Válasz #363 Dátum: 2022. Július 10. 18:43:38 »
Vanina


Csöndes, távolságtartó hadviselés van kialakulóban. Nem elég, hogy kivívta ellenszenvemet a helyi úr, eltűnt Zevran úrfi, de tetejébe még a tanácsadója is irritál! Ezt a peches szolgálatot! Ha Sÿtis közelebb lenne, azonnali hatállyal kérném a feladat alóli felmentésemet, és áthelyezésemet valami olyan helyre, ahol nem kell varázslóval érintkeznem. Megfutamodás vagy sem, roppant sok ez a feszültség most nekem egyszerre, igénybe veszi az önuralmamat rendesen.
<Otthon ilyenkor vonulnék el a vadonba pár napra, hogy kitisztuljon a fejem. Nos, itt nincs ilyen engedmény, se idő, feltöltődjek, el kell viselnem a képét.>
Összeszedi az úrfi hátrahagyott holmiját, átadja az övét amit szótlanul felcsatolok.

Quirrín megy elől, hogy mihamarabb a révészhez érjen, én inkább leghátul haladok. Urunk jelenléte híján nem sokat nyomunk a latba. Ellehet ez a kettő akár milyen varázsló, jelvényük alapján alig valakik...
Erről eszembe jut Lan korábbi döntése.
<És innentől mi sem hordhatjuk az Anartÿss ház jelét. De mért is nem? Úr kell-e ahhoz, felségjel alatt haladjunk? Habár Zevran nincs már velünk, attól még a házát szolgáljuk, menlevelünk is van.>
Azaz kétségbe kezdem vonni, szükséges-e a Ház címerét elrejteni.
A szerzetes nem tesz semmi különöset, leül. Mire vár? Mit akar ezzel elérni?
Én állok, pihenj pózban.
A révésznél fagyos a hangulat, nem szívesen tartózkodom ilyen légkörben. Hát még ha a helyi nagyúr megjelenik dölyfösen! Talán még sem volt jó ötlet ide jönnöm, elszakadhat a cérnám.
Nyugtalanul dobol ujjam fegyverem tokján.
Egy lányka érkezik fegyveres kísérettel, igencsak oda kell figyelnem, ha érteni akarom, mi hangzik el a révész és közte. Eleinte fecsegnek a tegnapról, aztán váratlan fordulatot vesz a beszélgetés.
Megnyúlik a képem, ahogy rájövök: a lányka lesz az ítélet-végrehajtó! Hóhértanuló?
A hideg kezd futkosni a hátamon, főleg, hogy milyen könnyedén áll hozzá. Mire az ítélet hivatalos szövege felolvasásra kerül, én a földet nézem.
Nagy szomorúság telepszik a vállaimra, mint két nagy sötét madár. Olcsóbb lett volna és egyszerűbb kipengetni a rév árát. Most sokkal drágább következménye lett ellenkezésünknek. Rossz döntést hoztunk.
Ellehet ez a hely jól kiépített, ha közben az etika sérül! A helyi úr szava a törvény és kész. Ha nem tetszik, odébb lehet állni. A sajnálatommal a révész nem sokra megy...
Ahogy Lan szózatával se. Rég megtanultam, ha nem az illetékeshez intézem szavaimat, az semmit se ér, szájon kidobott szó. A mentis a jogot harsogja, s nem értem, ugyan mért, nem a császár törvénybiztosa ő, hogy ilyet tehessen. Panaszt emelhetne ugyan fentebb, de attól a révész nem kapja vissza azt, amit ma elvesznek tőle...
<Tekintve, hogy viselkedett velem Lan, ez is Róla szól, nem a révészről vagy a jogról.>
Semmit se tudunk itt már tenni és nem kívánom végignézni, de még csak végig se hallgatni az ítélet végrehajtást. Elég nehéz már a szívem urunk elvesztése miatt s hogy nyomában békétlenség támadt, nem akarom ezt még tetézni is. Tudni kell visszavonulni és beismerni, ez el van tolva.
Bús pillantást vetek a kis hóhérlányra, a révészre, Lanra, majd a sor végén a szerzetesre, aztán sarkon fordulok, Fifit kantárszáron fogom és elvezetem. Pár lépés megtétele után érzem, ahogy elered a könnyem, szótlanul letörlöm az arcomról.

Nyelvpróba 30% abrín ellen:

nyelvismeret 11%

<img src="http://magusforum.net-portal.hu/Themes/pirates_final_tp/images/dice.gif" alt="" />Rolling 1d100: (71): Total = 71


Szerző: Tiwanlil
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei - Archívum
« Válasz #364 Dátum: 2022. Július 10. 18:46:00 »
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutás-Votar, révésznél
Időpont: tavaszutó, délidőben
Esemény: a büntetés
Résztvevők: Vanina, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________

A lány érdeklődve fordul Lan fele, amikor megszólal. Csodálkozva hallgatja, és egyik lábáról a másikra áll, arcára kiül a döbbenet, ahogy lassan kiérzi belőle a fenyegetést. Majd hirtelen hátra lép, ahogy Lan körül kisebb portölcsér alakul ki - immár nem csodálkozik - retteg. Tágra nyílt szemmel, ijed hangon kukucskál ki a katona mögül:
-Egy szellem megtámadta Lanizé urat! Csinálj valamit!
A katona kezén kifehérednek a bütykök, úgy szorítja a lándzsát, de rázza a fejét:
-Nyugalom, kicsi Dió! Nem lehet szellem, itt véd minket a zászló... Ez valami más. Nézd a nyugalmat az úr szemében...
-Úúú! Most akkor mi is van?
Teszi fel a kérdést még mindig a katona háta mögül leskelődve. Kíváncsisága és a katona szavai elnyomják a félelmét. Megvakarja az orrát:
-Ha jól vettem ki a szavaidból te más törvényeket ismersz? Kérdi Lantól. -Sajnos ez jelen helyzetben nem sokat ér. -ingatja a fejét. -Én nem hozok döntést - csak végrehajtom a parancsot, akár tetszik, akár nem. Pedig jelenleg nagyon nem tetszik. Sóhajt fel. -Morcos az egyetlen falubeli aki eddig szóba állt velem :'( -Megvan! derül fel az arca
-Menj akkor Chianwa nagyúrhoz, és mondd ezt el neki. Jelenleg egy szélmalmot építenek a felügyeletével. Mi addig itt megvárunk, és koccintunk Morcos megmenekülésére  ;D
Őszinte örömmel és nem kevés büszkeséggel néz rád- lám bár egy fejjel alacsonyabb nálad, és legalább egy dekáddal fiatalabb, szinte még gyerek, mégis milyen frappánsan megoldotta az ügyet. Az öreg Morcos révész viszont nem túl optimista - legalábbis az arcáról nem ez süt.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei - Archívum
« Válasz #365 Dátum: 2022. Július 10. 18:49:57 »
Vanina


Ugyan megtettem a kezdő lépéseket, hogy otthagyjam a helyszínt, valami történik, mert a lányka szellemtámadást kiált. Erre már megperdülök és ugyan az imént nagyon magam alatt voltam, hamar váltja azt fel a szigorú harag.
- Lan! - kiáltok rá a mentisre figyelmeztetően. Csakis ő lehet az, aki ilyen eszközökkel él.
<Ez annyira jellemző a fajtájára! Ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy kedvükre van, félelmet keltenek másokban, fitogtatva, milyen valakik is ők!!! Nehogy már a büszkeségükön csorba essen s be kelljen egyszer is ismerniük, nem az ő akaratuk a világ közepe!>
- Fifi, maradj - súgom oda a lónak és katonás léptekkel megindulok Lan felé.
Kész, elegem van ebből a fickóból. Csinálja itt a fesztivált az eszét játszva! Két oldalról husánggal meg kéne kicsit csapkodni a fejét, talán akkor magába szállna.
- Lan, elég van. Lát te, csinál mi már baj, nem kell új baj. Ha akar tarka madár sok, fog elveszít ő farka - idézek fel egy mondást erősen törve. - Csinálj csend te száj, nem vagy te út-bíró, aki van szabad megy mindenki és mond mi a törvény! Tanul meg az, nem mindig te nyer! - mordulok rá a mentisre. - Mi beszél tegnap, hoz az rossz döntés, ez van, nyelni le. Folytat mi út, ez van már nem mi dolog. Ha te csinál baj, nincs már nemes úr, aki beszél erős szó. Úr érti csak úr beszéd és te vagy csak szolga - mondom ki a nyilvánvalót. - Tud bár varázsol, tud bár tarka beszéd, de te akkor is csak van szép ruha szolga...
Pont rangtalanságunk miatt kár ugrálni, ágálni, körömszakadtig küzdeni, vagy verni magunkat a földhöz. Tetteinknek kellemetlen következményeit is meg kell tanulnunk elviselni, a maga helyén kezelni, feldolgozni.
Ha Lan ehhez nincs hozzászokva, s nincs ínyére a dolog, ez az ő baja. Itt az ideje, hogy leszálljon a magas lóról. Mondhatni üdv a való életben...
Elbizakodott és gőgös az a harcos, mindig csak győzelmet tűzhet fegyvere hegyére, s gyermek, ha azt hiszi, meghátrálni egyenlő a gyávasággal.
A megfontoltság mindig többet ér, tapasztalatot hoz, de ahhoz érni kell lélekben és fejben egyaránt. Nekem se mindig megy, de ismerem magam annyira, tisztában legyek ezzel.
Szinte önkéntelenül is kicsúszik a számon anyanyelvemen:
- Kinek képzeled te magad?
Semmi értelmét nem látom tovább próbálkozni a helyi úrnál, véleményem szerint ezen csak tovább lehet rontani, pláne, ha most odamegy, ugyan úgy előadja magát, ahogy a hóhértanulónak és kísérőjének s tetejébe citál még kicsit dörgedelmesen a törvényről.
Ő, aki csak egy címeres szolga. A szolga igaza meg nem sokat ér úréval szemben, akár mennyire igaz az az igaz. Főleg azok után nem, hogy első háborgásunk mit eredményezett.
<Az élet se nem igazságos, se nem igazságtalan, mondta Mada. Az élet egyszerűen élet.>
Előre taszít a gondolat, vele kell mennem a szélmalomhoz, hogy védjem a seggét ha vészt idéz a maga fejére az ugrálásával. Letudhatnám annyival, biztos megoldja egyedül, van annyira nagyképű, ne kérjen a segítségemből.
Ha viszont tévedek, rajtaveszt, mi több, a szarkavarása rám is átterjed, akkor a feladatunkat se fogjuk teljesíteni. Az meg aztán végképp nem kell nekem! Legszívesebben leütném, összekötözném mint egy sonkát és felpeckelt szájjal Fifi hátára dobnám  >:(

Szerző: Tiwanlil
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei - Archívum
« Válasz #366 Dátum: 2022. Július 10. 18:57:18 »
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, a malomnál
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: párbeszéd
Résztvevők: Vanina, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________

A révészt, és a katonát otthagyjátok a fiatal csitrivel, és a nemesúr keresésére indultok. Az utazás elég feszült hangulatban telik. Nincs túl nehéz dolgotok - átvágtok a falun ahol az éjszakát töltöttétek, és egy órányi járásra a kis kertecskék és mocsaras erdőrészeken át megérkeztek a következő csöppnyi településre. Az épülő szélmalmot könnyű megtalálni: tető nélküli tömzsi tömbje bőven a többi épület fölé magasodik. Mellette nem sokkal fából ácsolt méretes csűr vagy raktár áll. Mindenfele szerszámok, építőanyagok borítják a gyepet. Az emberek az első jókora - még vitorla nélküli - fából ácsolt lapátot húznak fel hó-rukkolva egy kötél segítségével a malom tetejéből kinyúló tengely végén díszelgő szekérkeréknyi kerékagyhoz.
A nemes defensise makulátlan ruhában a malom mellett felállított asztal mellett ül egy festett napaernyő alatt, és onnan nézi az eseményeket. Hidegen végignéz rajtatok, és biccent felétek. Kontrasztjaként a nemest pedig a tengelyen állva pillantjátok meg. A látvány szédítő, de feltűnik, hogy alatta szép halomba áll a szalma - ha netalán alázuhanna, se legyen komoly baja.  A tegnapi nappal ellentétben most fegyver és kísérők nélkül, szívós és viseletes borruhában koszosan és mocskosan próbálja meg a helyére igazítani a lapát végét. Időnként egy-egy kurta utasítással irányítja alant az embereket. Érkezéseteket ugyan észreveszi, de még egy ideig a lapát rögzítésével van elfoglalva. Az egyik helyi asszonyság kínál meg titeket a defensis intésére frissítővel. Amint végre sikerrel jár odafent a nemes, abbahagyja a kalapálást, és felegyenesedve utasítja embereit, hogy engedjék el a lapátot. Az lustán imbolyogva megállapodik, fent a nemes meg egyensúlyozik a talpa alatt mozgó gerendán. Kalapácsát elteszi, leoldja övéről kulacsát, és jót húz belőle. A helyiek is asztalokhoz sietnek, és nyúlnak a kupákért.

-Emelem poharam nemes uratokra! Becsülendő amit tett. Rajzolja a tisztelet jelét a levegobe. -Mi okból kerestek meg? Kérdezi kíváncsian.
Lan szónoklatát végighallgatja, ingerülten csendre inti defensisét, aki már szólásra emelkedett. Amaz sértődött arccal, de visszaül a helyére.
- Furcsa az amit mondd, tisztelt mentis. Tegnap este még meghagytak volna abban a tudatban, hogy a révész megkárosította Háromfalut két arquval. Mára felébredt a tegnap este oly korán elszenderült lelkiismerete? Kicsit későn, mert már elmúlt dél.
Húzza el a száját.
-Mindenesetre Morcos még ennek a fényében is hibát követett el - igaz jóval kisebbet: olcsóbban hozta át Önöket, de legalább nem lopott. De akkor is kár érte a közösséget. Kökényes! fordul az egyik iddogáló férfihoz: -Siess Morcoshoz, és közöld vele és Dióval, hogy a büntetését enyhítem: csupán az egyik ujját törjék el! Remélem még időben odaérsz...
A férfi lecsapja a kupáját, majd eliramodik az úton a révész háza fele.
A nemes ismét felétek fordul.
-Egy dolgot vegyen figyelembe: Itt, Háromfaluban én parancsolok.
Ez a mondat keményen csattant - jelezve, hogy nincs apelláta, nincs ellenkezés. Lentről felnézve a gerendán álló, szikrázó szemű nemesre készek is vagyok elhinni neki. A hangjában volt valami parancsoló, akárcsak az öreg Anartÿss Házfőében.
-Általában törekszem arra, hogy helyi törvényeim ne mondjanak túlságosan ellent a Napcsászár törvényeinek. Már amennyiben az a törvény logikus és érthető. Ugyanis nem lehet általános, mindenhol minden esetben megfelelő szabályokat alkotni. A fenti idézet azonban errefelé meglehetősen káros, szóval nem is fogom komolyabban venni, mint amennyire érdemes. A birtokomon a kereskedők ingyen utaznak, szállnak meg. Mindenki más fizet. Sokat. Az erre tévedő nemesek előjoga, -mosolyodik el kajánul - hogy szabadon eldönthesse; visszafordul a révnél, vagy ugyanúgy fizet - pláne, ha megteheti - mint bármely más hétköznapi halandó. Miért az éhenhalás szélén álló szabó vagy szerencsétlen kereskedő fizesse meg a nemes kiváltságait? A díj mértéke magas, hogy az útszéli banditákat és más kétes alakokat távol tartsa. A befolyó összegből fizetjük a katonákat, az útépítőket, a fogadó fenntartását, az új malmot, a magtárat, az itt nehezen megtermelhető húsárút, a köveket. Három évtized után már nem kell félniük a helyieknek a rablóktól, az éhínségtől, egyre több kereskedő jár erre és veszik a ritka gyógyfüveket, lassan fellendül a kereskedelem. Amikor megkaptuk ezt a darab földet, a Császári kincstár követelése húszezer arqura rúgott - amiért anno a helyiek fellázadtak, és fellógatták a helyi nemesi családot a környező fákra, mikor elfogyott az élelem, és elkezdtek éhen halni. Mára csak tizenkétezer arqu körüli összeget kell Háromfalunak befizetni a Császári kincstárba, és ismét kérhetünk gyógyítót, varázslót, Légióst ha szükségünk van rá - de addig hallgass a nevünk. És most menjen békével, és tegyen panaszt, ha ez az óhaja. Köp ki oldalra. -De jobb, ha tudja - a saját rendelkezéseimhez továbbra is ragaszkodok. Abba gondolom bele sem gondolt, hogy milyen hatással lenne a helyiekre, ha egy ilyen vizsgálat hatására visszaállítanák a hagyományos rendelkezéseket.
Ha nincs több mondandótok, elbocsátólag int kezével.

//Nyelvpróba 30% ellen, vagy töritek a helyi dialektust :D
Editke: a defensis aurájában van a nemes, és ti is, ha 4m-nél jobban megközelítitek valamelyiküket.
//
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"