Szerző Téma: Nadír Könnyei - Archívum  (Megtekintve 8558 alkalommal)

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2693
  • Aktivitás:
    14%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei - Archívum
« Válasz #300 Dátum: 2016. Október 09. 17:53:30 »

Vanina

Quirrín nem adja fel az első nehézség láttán és ez jó. Eszem ágában sincs kinevetni, ha ügyetlen is, hiszen most ismerkedik még a lóval és az íjjal, ez természetes. Kifejezetten élvezem, hogy oktathatom.
Ruházata igen szép, nem egyszer azon kapom magamat, bámulom, ahogy edz, de akkor is, amikor nem edz. A varázslók mozgásában van valami szép.
Hát még a fegyverei! Amikor használja őket, le sem veszem szemem a pengékről, és bár nagy kedvem lenne közelebbről is szemügyre vennem őket, későbbre halasztom. Majd talán sort kerítek rá alkalomadtán.
Neki is, Lan úrnak is szokása edzeni, hiányozni kezd, hogy nincs ki ellen gyakorolnom. Azt is kéne, nem csak egyedül felidézni a mozdulatokat. Más ellen viszont fafegyverrel szokás menni, meg ne sértsük a másikat, ilyen viszont egyikünknél sincs.
Példázatot is hallok tőle, de csekélyke nyelvtudásunk miatt megvakarom a fejemet és széttárom kezeim, nem értem, mit is szeretett volna ezzel a tudtomra adni.

*

Uram arca nem enyhül meg s kell egy kis idő, míg utána számolva rájövök, csökkentette a férfi ugyan a díjat, de az még így is égbekiáltóan magas.
Míg Zevran úr latba veti tekintélyét, ingerülten mérem végig a tutajost. Ugyan a tisztelet jelét rótta a levegőbe, amikor jöttünk, a viteldíj kiszabása tiszteletlenséget, nyerészkedést sugall. A kettő nem áll összhangban, következésképpen képmutatás tanúja voltam.
Az ilyen telhetetlen, mások szükségén hízó egyéneknek néha nem ártana magukba szállniuk.
Várom, mi sül ki a harmadszülött szemmeresztéséből, de gondolatban már két eshetőséget latolgatok: vagy nekem kell kierőszakolnom a tisztességes átszállítást, vagy nézheti a hátunk közepét, egy petákot se kap s inkább kerülök, semmint rajtunk gazdagodjon meg.

Szerző: Tiwanlil
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2693
  • Aktivitás:
    14%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei - Archívum
« Válasz #301 Dátum: 2016. Október 09. 17:56:51 »

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, déltájban
Esemény: utazás, a révész
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren

Shagír szülötte öreg bölcsességgel próbál segíteni a hiányosságaimon, természetesen igaza van ám gondolatát mit megoszt velem én is ismerem.

<Más dolog ismerni a bölcseletet és megint más dolog a bölcseletet megélve és megemésztve cselekedni!>

Hálás vagyok neki, de a bennem mélyen megbúvó sÿtisi démonok apró aljasságra sarkalnak, bár válaszolhatnék neki shagír nyelven, mégis inkább az abrínt választom, majd összeszedve gondolataimat és a megfelelő nyelvi formulákat válaszolok neki.

- Teljesen igazad van Quirrin Shin ám a folyópartról el kell jutni a hegytetőre és ezt az utat mindenkinek magának kell bejárni, természetesen nem magányosan hisz útitársak is tarthatnak vele zarándokútján……

A révész bármelyik sÿtisi mesterszínészt lejátszhatna természet adta tehetségével, bár emlékeim eljutnak és látszólag a sarka csücskéig lesápad, mégis még mindig szemtelenül magas árat szab, vagy csak a végletekig makacs és pénzsóvár személyiség.
Az úrfi felháborodása teljesen érthető és nem utolsó sorban jellemfejlesztő a részéről amint bimbózó tekintélyét próbálja meg acélosra edzeni az élet tűzében, az öreg Anartÿss biztos elégedett lenne a mostani látvánnyal.
Úgy érzem ha a háttérből is de kell egy kis támogatás az úrfi tekintélyének, ezért egyik pillanatról a másikra átváltok az alattomos és kegyetlen tanácsadó szerepébe, még mindig jobb ha „fenyegetjük” az öreget mint ha utána kénytelenek lennénk meg is tenni fogadkozásainkat.
Hangom halk ám rideg mint egy ostorcsapás.

- Révész hallottad Anartÿss kegyelmes urat! Ez az utolsó lehetőséged, hogy átgondold milyen szavak hagyják el ajkadat, viszont előre figyelmeztetlek, ha nem térsz vissza a valóság talajára kénytelenek leszünk hűbéruradnál megemlíteni arcátlanságodat mit külhoni nemesen született utazók irányába tanúsítasz.


Szerző: Filio Mortale
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2693
  • Aktivitás:
    14%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei - Archívum
« Válasz #302 Dátum: 2016. Október 09. 17:58:40 »

Vanina

Már ketten ostromolják a tutajost - Zevran úr szúrósan nézi, Lan úr előveszi érdesebb modorát -, kedvem támad harmadiknak beszállni, hátha nyomást gyakorolhatnánk rá anélkül, erőszakot kelljen alkalmaznunk.
<Egyáltalán érdemes lenne durvának lennünk?>
A magam részéről Quirrín kezébe nyomom Fifi kantárát, némán megközelítem a tutajost, és zavaró közelségben megállok ott. Bár nem szokásom mások szemébe néznem, ha akarok valamit, akkor megteszem. Anélkül, hogy árva mukkot szólnék, jól a szeme közé nézek én is, elővéve legmogorvább miracleai arcomat, miközben karba teszem a kezemet.
<Lehetne esze, ura címere nem védi meg mindentől. Mi négyen, szemben vele, ki egy szál maga áll itt...>

Szerző: Tiwanlil
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2693
  • Aktivitás:
    14%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei - Archívum
« Válasz #303 Dátum: 2016. Október 09. 18:02:16 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: ünnep
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren

A révész eleinte látszólag makacsul ragaszkodik a viteldíjhoz – udvariasan, de megemlíti, hogy nem kötelező senkinek sem igénybe vennie a szolgáltatásait. Zev úrfi határozott fellépése viszont már megingatta elhatározását, amit Vanina közelsége végleg eltiport. Pár másodpercnyi hezitálás után végül bólint, és savanyúan mondja:
-Legyen nemes úr akarat. Vinni ingyen. Épség fontosabb.
Komoran int, és szó nélkül felszáll a tutajra. Fifi is fellépdel, bár kissé gyanakvó az enyhén mozgó alkalmatosságtól. Maga a tutaj elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen elférjen rajta akár egy nagyobb lovasszekér is, és ácsolt korláttal van ellátva. Az öreg kezébe vesz egy jókora rudat, és ellöki a tutajt a parttól. A zavaros vízen lustán siklik a tavirózsák között a tutaj, kíváncsi szitakötők járják táncukat körülöttetek. A rúd csobbanásai törik meg egyedül időnként a  „csendet” A túlpartra érve kövön súrlódó fa hangjával ér véget az utazás. A part ezen oldala rendezettebbnek tűnik. A kövezett út valójában egy fél méter magas töltésen kanyarog a révész takaros háza mellett. Egy több alak magas rúdon két zászló csüng fáradtan a szélcsendben: az egyik a helyi nemesúr hatalmát hirdeti, a másik pedig egy jókora szelleműző szalag. A révész mogorván bemegy a házába, és becsapja maga mögött az ajtót.

Az eddigiekhez képest jó minőségű úton könnyű haladni a mocsaras-fás területen, és egyszer sem kell vízben gázolni. Itt-ott aprócska, gondozott konyhakertek szegélyezik az út szélét, ahol van egy kis talpalatnyi száraz terület. Rájöttök, hogy nem zöldséget, hanem különféle gyógynövényeket termesztenek a helyiek. Közeledtek egy településhez – vígasság, zene hangjait hozza a szél.


Egy kis fából ácsolt hídon juttok át a falu szélén álló fogadóig, ahol a falu népe mulat. Mindenfele ételtől roskadozó asztalok, iszogató, beszélgető, éneklő, táncoló emberek színes kavalkádja. Vanina egy pillanatig irigykedve nézi őket. Ahogy megpillantanak titeket, egy szívdobbanásnyi időre mintha mind megállnának, majd folytatják a mulatozást. Páran elétek futnak, megszemlélnek, az egyikük kissé kapatosan a tisztelet jelét rajzolja a levegőbe.
(Abrín)
-Utazók! Morádok hoztak, jertek egybekelt-ünnep! Étel-ital, mulatság!
Ezzel megragadja Fifi kantárját, és odavezetnek a fogadóshoz titeket. Egy kövér ökröt sütnek nagy műgonddal, éppen sörrel locsolják. Menet közben már többen is sörrel teli kupát próbálnak a kezetekbe adni. A fogadós megszólal (abrín):
-Vendégek! Maradjanak, ma minden ingyen van! Egyenek-igyanak, érezzék jól magukat!
Nagy ujjongás tör ki, ahogy távolabb pár akkord felcsendül a kodo húrjain, és egy magával ragadó dallam bontakozik ki az öreg zenész boszorkányos ujjai közül. A tömeg jó része ismét táncra perdül, a többiek pedig énekkel kísérik.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Október 09. 18:07:49 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"