Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, aquasi kikötő, Kagyló fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
A kapitány egy pillanatig meghökkenve néz Keelutra, majd válaszol:-Nos, ez egy jó kérdés. Az első évben kerestük őket, de nem akadtunk rájuk, s sajnos nem leshetjük őket tíznapokon át. Azóta csak egyszer hallottunk ugatást fentről, de akkor sajnos a reggeli köd miatt nem láttunk semmit... Majd sóhajtva feláll a párnájáról, és távozik a teaházból.
Zev úrfi Shonne-val távozik a mulatságból, s bizony jobb híján a kabin fele vesztitek az irányt. Ahogy a lámpások sorfala mellett siettek tova, és az obszidián fekete víz játszik a fényekkel, megérinti az éjszaka varázsa, majd nem sokkal később Shonne-é is. Heves, rafinált szeretőként emlékezetes éjszakát ajándékoz neki.
Ahogy Lan a felső fedélzetre lép, a kapitány biccent feléje - akit enyhe illatos füstpamacsok lengenek körül - majd a pipájában tovább lazítja egy kicsit a dohányt, és válaszol Vjírgasnak, aki ott áll mellette. Közben időről-időre megszívja a pipáját beszéd közben.- A falusiak nem jelenthetnek veszélyt ma éjjel. Még a hajó neve is erről mesél... Nem érzi, hogy milyen kellemesen varázslatos ez az éjszaka?Kérdi mosolyogva, miközben ujjai közül ki tudja honnan szerzett finom port vagy homokot szór a fedélzetre, s az alattatok elsuhanó párra vet egy futó pillantást. (Lan, te nem látsz vagy érzel mágikus akaratot sem a hajón, sem a parton munkálni. A kapitány csak nagyzol - igaz ügyesen )- Egyszóval nem kell aggódni, a ma éjjel nem erről szól.Az éjszaka a többségnek nyugodalmasan telik.
Vjírgasnak is nyugodt éjszakája volt. A kapitánnyal való beszélgetés után még visszament a teaházba, majd mikor az ottani mulatság véget ért, lepihent. Az éjszakai neszek hallgatása közben a hajó lágy billegése álomba ringatta.
Lan sem időzött sokáig utána a kapitánynál – de ő inkább már egyből a kabinjába vonult vissza. Ugyan egy ideig zavarták a szomszédból átszűrődő zajok, de ennek ellenére viszonylag gyorsan sikerült elaludnia.
Keelut nagy népszerűségnek örvendett a mulatságban. Kérlelték, hogy meséljen a Hegyi Királyság ezernyi csodájáról, a felhőkbe burkolódzó ormok titkairól, népének meséiről, és a titokzatos szellemekről. Ezernyi kérdéssel ostromolták a sütemény receptektől kezdve a nador nők öltözékén át, a kunyhókészítés csínjáig-bínjáig. Cserébe furcsábbnál-képtelenebb történetekkel, szokásokkal ismertették meg. Mikor már fárasztotta a sok beszéd, inkább visszavonult, és lepihent csendes kabinjában.
A másnap reggel már a nyílt vízen ér titeket, egyedül a Shin-quorros és Lan tűnik frissnek, a többiek kissé álmosak. Ez ugyan a kiszolgálásotok sebességében meglátszik, de szerencsére másban nem.
A Shin kissé álmosan kókadozik reggeli teája felett, de a reggeli formagyakorlata felfrissíti, ahogy a csapat többi tagját is.
Az elkövetkező két nap kellemesen telik. Zev úrfi és Shonne közt észrevehetően vibrál a levegő. Összemosolygások, lopott pillantások árulkodnak erről. A kapitány érezhetően kevesebb munkát is oszt ki rá, így valamivel több időt tud eltölteni az úrfival.Végre megérkeztek az aquasi kereskedőállomás kikötőjébe, s elérkezett a búcsú ideje. A kapitány a legénység nevében megköszöni nektek, hogy velük utaztatok, és egy kis vésett ezüst lapot ad át nektek:- A fogadós a lelkemre kötötte, hogy ezt adjam oda. A lapért cserébe egy öszvért lehet kapni bármely kereskedőállomáson – ha van. Shonne pedig egy forró csókkal búcsúzik Zev úrfitól. Majd még egy bronz gyűrűt húz le az ujjáról, s a kezébe nyomja kissé szomorkásan:- Ugyan értéktelen vacak, de ha pár év múlva véletlenül a kezedbe akad, biztos, hogy az eszedbe jut ez a hajóút!Kacsint Zev úrfira. (A gyűrű belső felére egy szó van mindössze belegravírozva: Shonne)
Majd visszasiet a helyére, a kapitány mögé, s onnan integet nektek a többiekkel.
A Shin-quorros egy biccentéssel búcsúzik, majd elindul a dokkok között. A Shin is megszólal: -Járjatok szerencsével! Rajzolja közben az ujjaival a jószerencse jelét a levegőbe. Egy pillanatra mintha felizzana a rajzolat, majd elenyészik. - Hosszú út vár még rátok!Majd ő is elindul a város belseje fele, alakja gyorsan eltűnik a forgatagban.
Ott álltok a kikötőben, egy halászhálóval letakart hordó mellett s lassan határoznotok kellene, hogy hogyan tovább... Ismét hajóra szállva a Carvis Nagyház zászlajának védelme alatt utazni, vagy a szárazföld ezernyi látnivalója és esetleges veszélye között jutnátok el célotokig?
Ahogy ott tanakodtok, a kapitány a legénysége kíséretében halad arra. Meglátja a tanakodó csoportot, s megszólal:-Kedves utasaim! Elismerem, hogy a pár napos hal illata, és a részeg matrózok marasztaló társaság, de ha nem sértem meg önöket, tartsanak velünk a környék egyik jó fogadójába! Az árak méltányosak, a koszt jó, a szépasszonyok készségesek. Ígérem nem olyan, mint a legutóbbi hely, ahova hívtam önöket.Nevet fel. Majd elindul a városba vezető egyik utcán. Ha követitek, három sarokkal később már a kikötő zaját magatok mögött hagyva egy jókora épülethez értek. A kopott fa cégéren egy kagyló látható.
Belépve egy tiszta, fehérre meszelt jókora ivóba juttok. Pár lépést tehet a kapitány, mikor egy szemrevaló nő lép oda hozzá, szeretetteljesen megöleli, majd rátok nézve kérdezi tőle:-Szobát és ételt adjak a vendégeidnek? Néz rá. A kapitány vonogatja a vállát:-Hát, jóféle italt mindenképp, aztán, majd eldöntik, hogy mit is akarnak...Ezzel felvonul valahova az épület hátsó traktusába. A többiek pedig letelepszenek egy szabad asztalhoz, s elkezdenek beszélgetni.
Alighogy ti is leültök, egy mázas cserépkancsóban, pár pohár társaságában egy fiatal fiú hozza az friss teát. Elérkezett a tervek ideje...