Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: éjfél után nem sokkal
Esemény: spejzolás
Az emeletről az embereid megkezdik a visszavonulást, míg Jim kissé ideges hangon közli
/Angol/ Ez azt hiszem, a miénk - szól, és némi zörgés hallatszik.
/Angol/ Indulás, hallottad a főnököt! - sürgeti az egyik biztonsági Jimet.
Bár elsőre nem tudsz senkiről, aki ellened fordulna - de ez mint látszik, bármelyik éjszaka változhat. Az ok bármi lehet - de a tényen nem változtat - a te érdekszférádban kavarnak.
Ám úgy tűnik, hogy ma rád mosolygott a szerencse - feltehetőleg sikerült elkapni azt, aki odafent szétverte a helyet. Igaz, Ian nem épp így gondolja - ő csak a veszélyeit látja, és a kényes feladatot - amit feltehetőleg legszívesebben drasztikus módon rövidre zárna. Még azon az áron is, hogy nem tudtok meg semmit.
Ian az utasításodra olyan tekintettel néz rád, amiből egyből látod rajta, hogy kifejezetten ellenére van a dolog.
/Angol/ Hallottátok! - bírja mozgásra az embereit egy halk sóhajjal megtoldva, aztán lekapcsolja a mikrofonját, és csendesen megrázza a fejét. Az információforrásod valóban elég visszataszító - és valami folyadék is csepeg belőle - pár másodpercig eltart, míg rájössz, hogy ez a szúrós szag, ami körbelengi - formalinszármazék. Talán vagy beáztatták, vagy ami rosszabb, és esélyesebb - valahol elkezdték bebalzsamozni...
Ian a karós javaslatodra csak annyit mormog
/Angol/ Ha most levágnánk a fejét, sokkal nyugodtabb utunk lenne... - aztán figyeli, ahogy a testet zsákba teszik a fintorgó és utálkozó embereitek, és bedobják a kocsijuk csomagtartójába. Közben Jimék is leérkeznek egy sebesülttel - ketten két oldalról fogják közre, Jim pedig egy megpakolt, és látszólag nehéz sporttáskát cipel a fülénél fogva két kézzel. Ezt a kocsijához viszi, majd szitkozódva - amit jól hallasz a fülesnek hála
/Angol/ Én barom, miért is nem hagytam odafent ezt a sok szemetet! Tuti sérvet kapok ettől a szartól. S azért nekem kell ezt cipeli, mert a sok kigyúrt köcsög fegyveresen "biztosít" engem! De jó nekem! Itt fogok megszakadni, de legalább nem lőnek le! Ahelyett...
/Angol/ Ez még nem biztos! Kussolj, ha jót akarsz! - torkolják le a rádióban Jimet, aki sértődötten elhallgat, és beejti nagy nehezen a csomagtartóba a táskát. A többiek pedig a sebesülttel szállnak be a kocsijukba - te pedig Iannal a sajátotokba, aki rövid utasításokat ad rádión a többieknek.
/Angol/ Indulás a gyárhoz! Addig Ötös próbája meg ellátni a sérültet!
/Angol/ Meglátom mit tehetünk - érkezik egy higgadt válasz, és elindultok.
/Angol/ Jim, te meg inkább teperj haza, és két óra múlva legyél a bárnál! - folytatja Ian.
/Angol/ Én is pont így gondoltam! - érkezik a válasz, és Jim rálépve a gázra elstartol mellőletek. Aztán Ian a magyarázatodra feléd fordul, és megkérdi
/Angol/ S mondd csak, ha le van karózva, akkor hogy fog válaszolni? - teszi fel a kérdést.
Húsz perc kocsikázás következik, míg az ipari területre értek - közben látod Ianon, hogy tűkön ül - minden pillanatban azt várja, hogy mikor történik valami végzetesen kellemetlen a másik kocsiban. De csalódnia kell, és gond nélkül megérkeztek az üzembe. A termelés most szünetel. Mindössze két műszakban készítik, keverik és dobozolják a falfestéket - reggel hat és este tíz között. Így jelenleg már csak a portaszolgálat az egyetlen, akik jelen vannak - és nekik is csak az üzem kerítése mentén van dolguk - a gyárépület be van riasztva.
Csakhogy ti nem oda mentek, hanem a hátsó parkolóból nyíló pincelejáróhoz - aminek a riasztóját hatástalanítva feltűnés nélkül bemehettek. A pincében Ian magához vesz egy lapátot. Közben Ian két embere lecipeli a zsákot, te pedig kinyitod a lezárt szobát - pontosabban betoncellát.
Nem túl nagy - négyszer négy méter, ablaktalan pincehelyiség, amiben mindössze egyetlen villanykörte, és alatta egy lecsavarozott rozsdamentes asztal jelenti a bútorzatot.
A zsákot feldobják az asztalra, és távoznak. Utána Ian behúzza az ajtót, és némi erőlködés árán eltöri a lapát nyelét, és a rögtönzött, baljós kinézetű, szálkás karóval megpróbálja ledöfni a "vendégeteket."