Sokáig gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán belekezdjek-e egy postba ebben a topicban, mert kvázi éveken keresztül sorolhatnám, és magyarázhatnék a kedvenceimről, de megpróbálkozom azért egy sűrített verzióval, mert időm pillanatnyilag azért enged ennyit. A filmek terén még nagyobb kétségeim vannak, hogy képes lennék-e belefogni ilyesmibe, mert manapság 1-1 epizódra van időm, amikor leülök valamit nézni, de filmekre nem igazán, és a sorozatokat jobban meg is szerettem, hisz itt van idő rá, hogy kibontakozzon a történet, és persze a szereplők egyaránt, míg a filmek előbb érnek véget, minthogy bármi érdemleges történne bennük, a többségük egy hadarás, tisztelet a kivételnek, azokra majd azt hiszem ki is fogok térni a másik topicban később.
Kategóriák szerint fogok 1-1 listát írni, mert többféle kategóriában vannak, amik tetszenek, és még sorrendet sem tudok felállítani hozzájuk, mind tetszik valamiért.
Két részletbe fog jönni, mert úgy gondoltam egy címajánlóval senki sem megy semmire, egy kis leírás azért mindhez jól jön, és a fórum nem enged 20000 karakternél többet ugye.
Az első kategória a sci-fi lesz, melyet főleg azért kedvelek, főleg a fantasyval ellentétben, mert nem szükséges, hogy túlságosan elszálljon benne az ember, akár űrcsaták meg effélék témájában, lehet egyszerűen csak egy szélsőséges társadalmi ötlet is, amire egy egész szálat fel lehet építeni, és ettől lesz a sci-fi a modern világ horror műfaja. Természetesen az én kedvenceim közé is tartozik a
Firefly, a
Csillagkapu SG-1 és
Atlantisz (az Univerzum nem, az egy trágyahalom lett), illetőleg a 2004-es
Battlestar Galactica, de mivel már mások említették korábban, így én kihagyom a listámról őket:
-
The Event: a megvalósítása e sorozatnak hagy némi kívánnivalót maga után, sokan kritizálták, és bírálták is emiatt, ami meglehet, engem különösebben nem zavart. Ami először megfogott benne az az volt, hogy olyan időszakban jelent meg, amikor az epizódikus sorozatok voltak még porondon, és ez volt az első olyan, ami folyamatos volt. Aztán az alapötlete az egésznek, amire a Battlestar Galactica is ráment, hogy nem mi vagyunk az első emberek, mi afféle leszármazottak vagyunk, és létezett már előttünk is egy emberi faj, aztán pedig a sorozat legvégén, az utolsó képkockákban megjelenő ötlet egyszerűen fenomenális volt számomra, más sorozat vagy film, netán játék sem játszotta még ezt be, úgyhogy azóta is sajnálom, hogy 1 évadot élt csak meg, és nem folytatták, de örök kedvenc marad, főleg mert kiválóan rakták benne az egészen átívelő összeesküvést, e sorozatig nem is tudtam, hogy nekem az összeesküvéssel kapcsolatos művek mennyire tetszenek.
-
Fringe: tudni kell rólam, hogy az időutazós sorozatokat rühellem, főleg azokat, amik az időt egy lineáris vonalként képzelik el, sőt változások, és így megjelenő alternatív valóságok nélkül, ezért pont eme utóbbit szeretem igazán, és erre a Fringe nagyon is ráment. Magyarul azt hiszem A Rejtély címen jelent meg, de szokás szerint az eredeti színészek hangjától nagyon elütő borzalmas szinkront kapott, így ettől orientálódtam elfelé. Tetszik benne az alternatív valóság, és hogy ott mi minden tér el a mienktől divat és popkultúra szintjén is, pedig az eltérés 20 évvel korábban kezdődött, nem annyira eltérő a kettő. Az érdekes kütyük benne, amik már-már a mágia határát súrolják, de ennyire buta szintre azért nem mennek el, és persze a tudós, aki ezt mind kitalálta egy emberi roncs, a karakterek iszonyatosan szimpatikusak nekem, és örülök, hogy 5 évadot meg tudott mindez élni, bármikor újranézném.
-
Charlie Jade: szintén a multiverzumra építő sorozat, amit még 2005-ben alkottak meg, jóval sok modern sci-fi előtt, amit olyannyira szeretünk és ismerünk, itt 3 világról van szó, mindhárom a dél-afrikai Fokvárost mutatja be a változatosság kedvéért, ez külön pozitívum volt számomra, azaz nem valami amerikai, európai vagy akár ázsiai város, hanem dél-afrikai. A mű készítők kanadaiak és dél-afrikaiak, végre valami változatosság, ami ugyebár gyönyörködtet. A három világ közül az egyik a mienk, egy egy alulfejlett, de trópusi gyönyörűség, a béke szigete, és a harmadik egy cyberpunk stílusú megavállalatok irányította metropolis. Utóbbi vízkészlete alacsony, így a másik kettőből akar lopni ilyen nyersanyagot még úgy is, ha ezzel a másik kettőt elpusztítja. Hősünk pedig pont ebből a sötét Fokvárosból származik, aki a címben is szerepel, és kezdetben az eltűnt feleségét akarja csak megtalálni, aztán belecsöppen az egész közepébe, és neki kell döntenie részben a kimenetelről. A kimenetel pedig felettébb érdekes, főleg amikor kiderül, e valóságokon kívül is van egy valóság, ami ellenőrzi ezeket, zseniális ötlet. A Sliders csak kavart és kavart, de ilyenre nem futotta neki, ezért és persze a cyberpunk stílusért, amiből kevés van filmben és sorozatban egyaránt tetszett annyira mindez.
-
ReGenesis: evezzünk egy picit komolyabb vizekre, e kanadai sorozat azért tetszett meg még 2004-ben, mert jelenkori tudomány közeljövőjét mutatta be, és komoly tudományos témákkal foglalkozott, amiket a csapatnak meg kellett oldania, nem szálltak el a készítők, ami mégis úgy tűnt benne az mind-mind felvetés volt, melyre sosem válaszoltak, a néző eldönthette magában, hogy a sorozat realitásában ez igaz volt-e vagy sem. A karakterek egyediek voltak, és magukkal ragadóak minden személyiségbeli problémájukkal együtt. A sci-fi része tényleg csak annyi volt, hogy a jelenkori tudományt egy picit előrevetítették, egyfajta szélsőségre léptek rá, és a sci-fi ezt igen jól mutatja be. Sajnáltam, hogy 4 évadot követően vége lett, azóta sem találtam ilyen komoly és izgalmas tudományos sorozatot, mint ez, bár lenne még ilyen.
-
H+: e kifejezés a Transzhumanizmus fogalmát jelöli, azaz H = Human és +/plus pedig együtt az első szóval a "több, mint ember"-t mutatja. Ez a sorozat igazság szerint csupán egy websorozat, mely egésze fenn található a youtube-on, ennek eléréséhez tessék
erre a linkre kattintani. A történet a közeljövőbe kalauzol el minket, ahol az emberek "összenőttek" a gépekkel, azaz implantátumokkal 24/7 netezhetnek, mindent az interneten intéznek el, és még akár vezetés közben is filmet nézhetnek, így figyelmük megoszlik, mégis ugyanúgy tudnak mindenhova figyelni. Természetesen e fura, kissé talán horrorisztikus világ, mely felé tartunk nem lehet gondok nélküli, így valaki ezt a hálót, amihez minden ember kapcsolódik meghackeli és bombát küld szét rajta, amibe sokan bele is halnak, persze nem mindenki. Ezt próbálják túlélni páran. Ami nekem iszonyatosan tetszett, hogy ez egy multikulturális, és multinacionális websorozat, azaz a világ számtalan pontján játszódik, így például Japánban, Finnországban, Britanniában, Németországban, Amerikában, Afrikában, Franciaországban, Olaszországban, és így tovább. Ezenkívül pedig eme országok nyelve is megjelenik a műben, ilyen nyelven beszélnek benne az emberek, és mindez alul persze feliratozva van, végre nem mindenki az angol nyelvet használja, igazán felüdülés.
-
Utopia (brit): ahogy fentebb írtam, a jó sci-fi a szélsőségeket ragadja meg, és így válik belőle zseniális horror, és mi sem mutatja ezt jobban, mint ez a brit sorozat a fura, ámbár a brit sorozatokban már megszokott filmezési módszerrel és atmoszférával. A történet szerint létezik egy képregény, ami limitált kiadású, annyira limitált, hogy minden füzetéből összesen 1 létezik. Érdekes, ám hátborzongató dolgok vannak benne, melyet elvileg egy tudós rajzolt és írta meg a szöveget bele. A probléma ezzel az, hogy aki birtokolja, gyorsan el is távozik az élők sorából, mert egyes embereknek nagyon fáj erre a foga. A képregény tartalma ugyanis igaz, egy Ianus nevű vírust ír le, ami képes kiirtani az emberiség egy részét, és persze akik e vírust útnak akarják indítani próbálják az erről szóló infót eltussolni. A képregény pedig tök átlag emberek kezébe kerül, akik megpróbálnak az egész ellen tenni, de hát vajmi kevés esélyük van, egy a hatóságok, és a politikai, illetőleg gazdasági hatalom mögötti szervezet ellen. A mű 2013-ban jelent meg 2 évaddal le is zárult, néha forgott a gyomrom azon, amiket mondtak benne, és amilyen lassú, pszichotikus hangnemben tették, nagyon-nagyon beteg sorozat, igazi horror, amiből manapság nagyon kevés születik.
-
Sense8: idén megjelent sorozatról van szó (melynek címét így kell olvasni: sensate, ami a sensation szóból származik), melytől sokáig tartottam, hisz az alapötlete eléggé tréül hangzott, van 8 ember, akik hirtelen telepatikusan és empatikusan is összekapcsolódnak, képesek egymás előtt megjelenni, beszélni a másikkal, és érezni is, amit a másik érez, sőt képesek a másik felett rövid időre átvenni az irányítást. Ami végül meggyőzött arról, hogy kiváló, és egyedi sorozatról van szó, azok a színészek voltak, akik nem csak diverzek voltak minden tekintetben, azaz nemzetiségileg is, illetőleg identitás, nemek és szexualitás terén is, hogy ez odaragasztott a székhez, és végignéztem egy ültő helyemben az egészet. Van ebben egy amerikai férfi, egy amerikai lezbikus transznemű (a valóságban is az), egy izlandi lány (a valóságban brit), egy német srác (a valóságban is az), egy koreai nő (a valóságban is az), egy kenyai srác (a valóságban is az), egy homoszexuális mexikói férfi (a valósában hetero, és amilyen jelenetek ebben vannak azok alapján le a kalappal előtte, hogy ezt végig bírta tolni), és egy indiai lány. A sorozat végül is pont arról szól, hogyha elvesszük az emberből a kultúráját, a különböző társadalmi identitásait, a nemét, a szexuális irányultságát, akkor szimplán egy embert kapunk, és így sok ember nem is különbözne egymástól túl sokban, talán intellektusában, fizikai erejében, amik amúgy is fejleszthető kvalitások. Van benne egy jelenet, amelyben egyesek a partnerükkel szeretkeznek, egyesek pedig képzeletben egymással, nem tart sokáig, de néztem nagyokat, hogy ehhez képest a Spartacus és Game of Thrones jelenetei elmehetnek a sunyiba, azok semmik. Mindenesetre a szélsőségeivel és a multinacionális, multikulturális mivoltával egy kiváló társadalmi sci-firől van szó.
-
The Expanse: James A. Corey ezzel megegyező c. regénysorozata alapján készült tévé sorozatról van szó, melynek ezidáig csak az 1. évada jelent meg, és ez az első könyv felét dolgozza csupán fel. Egy 23. századbeli űroperáról van szó, mely nagyon minimálisan tér csak el attól, hogy mi a valóságos, mi a lehetséges, azaz idegen lényekről nem beszélhetünk e műben, és bár a kibernetikus beültetések benne vannak a pakliban, de a fénysebességre képes hajtóművek, és hasonló futurisztikus ötletek nem, de a sorozatbeli űrhajók annyira sokáig nem is közlekednek az interplanetáris térben, hogy szükség legyen erre a mű kezdetén, hisz az egész tér a Föld és Jupiter közötti távolságot öleli fel, a későbbi könyvekben, és majd feltehetőleg a későbbi évadokban tovább is merészkednek. Napjainktól kezdve 2 évszázaddal később játszódik a mű, sok mindent feltaláltak, de a társadalmak és kultúrák kevéssé változtak, könnyű beleélnie magát az embernek. A Földet az ENSZ működteti, és egyetértés született a Földön, de a különböző népek és nyelvek fennmaradtak, külön hatalomnak számít a Mars, mely egy militáns társadalmat mutat be, ahol erre épülően fejlettebb technológia is létezik, de nem elképzelhetetlen ez sem. Rajtuk kívül létezik az Aszteroida öv, mely a Mars és a Jupiter között húzódik, és bányászkolóniákkal van teli, melyeket a Föld és a Mars is kihasznál energiatartalékainak növeléséhez, és a szegényebb emberek ide mennek dolgozni, ahol a törpebolygón kialakult kolónián, a Ceres-en lakhatnak. Vannak emberek, akik ilyen helyeken születtek, alacsonyabb gravitációban, így könnyebben mozognak e helyeken, de a Föld vagy Mars nagyobb gravitációjától összeroppanna a csontjuk, azaz még erre is gondoltak a műben, ezen emberek így genetikailag különböznek, és van még egy kategória, akik különböznek, de róluk később lesz csak szó, egy genetikai elváltozással rendelkeznek, mely a mai valóságban is előfordul, de ritka. A három érdekszféra között nagyon feszül a húr, és egyetlen elpattanó szikra képes háborút kirobbantani, amit Külső Bolygók Szövetsége (OPA) nevezetű terrorista-szervezet ki is használ már rögvest az első részben, szóval ezzel nem is lőttem le szinte semmilyen poént. A cselekmény gyorsan indul, és igen dinamikus, egyszerűen a részletgazdagságával, a valósághoz közeliségével, és akciódússágával egy vérbeli sci-fi rajongót odaszögez a képernyő elé.
-
Dark Matter: az egész sorozat azzal kezdődik, hogy 6 ember amnéziával ébred fel egy űrhajó fedélzetén a hibernációból, és nem tudván sem önmaguk, sem egymás nevét, az ébredésük sorrendje alapján számokkal nevezik el egymást. A cím pontosan erre utal elsősorban, tudatunk azon részére, ami számunkra ismeretlen a Grey Matter (Szürkeállománnyal) -rel ellentétben. Ez a szám később csökken, de újabb személyek lépnek be a képbe, mindenesetre mindenkinek szépen lassan bontakozik ki a háttértörténete egy űroperában, ahol kizárólag az emberi faj létezik több bolygón keresztül, melynek a Föld is a tagja. A világ némiképpen cyberpunk-szerűen van felépítve, mivel vállalatok irányítják ezt az intergalaktikus teret, és háborúznak egymással különböző indokok alapján. Az első évadban még keveset tudni a háttérvilágról, a második évadban ez jobban előtérbe kerül, sőt maguk a vállalatok is. Bár a távoli jövőt mutatja be, de sok technológiai és hétköznapi, társadalmi dolog kerül elő napjainkból, különösképp a GNN (a CNN mintájára létrehozott Galactic News Network), mely technológia szempontjából nem változott, semmi holografikus kép hozzá, síkképernyőn nézik az emberek, az asztali számítógép is maradt a mai változat attól függetlenül, hogy léteznek a világban androidok, űrhajók, és a második évadban még az úgynevezett "pillanat hajtómű" is előkerül, mely a galaktikus koordinátarendszer egyik pontjából a másikba kerül át egy magasabb dimenzión keresztül, és az első út félresikerül elég durván. Tetszik benne, hogy részletgazdagon mutatnak be egy jövőbeli társadalmat, mely maximum a technológián keresztül rugaszkodik el a valóságtól, de ugyanúgy kizárólag az emberi faj található meg benne minden mást mellőzve, és sok minden megmarad a mai társadalomból, ahogy a mi világunkban sem változott meg minden az ókor vagy a középkor óta teljességgel.
-
Killjoys: a cím e sorozatban fejvadászokra utal, akik midőn levadásznak valakit, és beszolgáltatják a hatóságnak, ezzel elveszik annak örömét, manapság is használják ezt a szót úgy, mint pl "don't be a killjoy", avagy "ne öld ki/vedd el az örömöt". A hatóság, akinek beszolgáltatnak főszereplőink, eleinte 2 fő, egy tech zseni srác, és egy tipikus kém/orvgyilkos nő (később a tech zseni srác bátyja, egy ex-katona srác) az úgynevezett Vállalat, azaz a Dark Matterrel ellentétben itt nem több vállalat irányít egy intergalaktikus teret, hanem csupán egyetlen egy. A Vállalat vezetősége érdekesmód nem szimplán bürokraták tömkelege, hanem konkrétan nemesek, akik elvileg érinthetetlenek az alsóbb rétegek számára, és azokból rengeteg van, ezért a cyberpunk stílus itt még erősebben tör felszínre a Dark Matterrel ellentétben, és a -punk oldalt erősebben mutatja be. Érdekesség, hogy a -punk oldalról még egy "heghátúak" (scarbacks) nevezetű vallási rend is megjelenik, akik részben törvényen kívüliek, részben nem, nehéz eldönteni, de a nemesek néha használják őket, néha vadásszák, és bár vallásról van szó, de a 2. évadra a történetük, és funkciójuk is kiderül. A Dark Matterrel és a The Expansezel ellentétben itt egy picit átmennek a tudományosból a fantasztikusba, amikor megjelenítik az úgynevezett "Level 6" nevezetű Killjoyokat, akik kvázi sérthetetlenek, és ez még nem venne el a sci-fiből, de az Expanse protovírusához hasonlóan idegen eredetű anyaggal oldják ezt meg, ez se rossz végül is, hisz idegen fajt még nem hoztak így be, és más világon másfajta primitívebb élet is előfordulhat a világon, de egy picit e rész talán túl fantasztikusra sikeredett. Mindenesetre az előző kettőhöz hasonlóan itt is tetszik a világ részletes kidolgozottsága kultúra és társadalom terén, no meg a karakterek részletgazdagsága is, csak ajánlani tudom a sci-fi kedvelőinek.