Tisztán látom magam előtt, hogy mi vár rám ha ez most telibe talál, nem lenne sok időm a sebeimet nyalogatni, márpedig ha ezt most elbaltázom kénytelen leszek. Így sem lesz egyszerű az új célomat véghez vinni, de ha ez most betalál... A közeledő fények, a felém repülő kuka és annak tartalma cselekvésre ösztönöz. Amennyire idő rövidsége engedte ahhoz merten vérem erejével, ügyességemen javítva elrugaszkodom a legközelebbi kapualj felé és közben reménykedem, hogy nem vártam túl sokat. Érzem ahogy a kuka tartalmának egy része és a fal kisebb darabkái lepattannak rólam repülés közben. A vakszerencsén múlt, hogy az autó éppen csak súrolja a lábam és sikerül belapulnom az autók segítsége nélkül is az ajtó és a fal alkotta sarokba.
Ez az új célom, a sajátom. São Paulóban ezt pusztán magam miatt tenném, valamilyen szinten ezt is csak magam miatt teszem. De itt sajnos közre játszik még a Kamarillások és az ő maszkabáljuk. Mi van ha van a kocsikban kamera? Lehet elsőre nem szúrnak ki, de pl. ha felrakjak a világhalóra, ott bárki megláthat idővel. Nem feltétlenül eget verően nagy bűn, de biztosan rontana a megítélésemet itt városon belül. Ami megint olyan dolog ami nem igazán érdekel, de ez egyfajta figyelemmel jár, ami viszont nem hiányzik. Nem beszélve amerikai emberekről, mindent elhisznek amit látnak, pont ezért nagyon gyorsan elterjedne a videó, persze a Braziloknál nehezebb babonásabb népet találni, na meg a spanyolok, egyszer talán felállítok egy sorrendet.
Kinézek a rejtekemből és próbálom leolvasni valamelyik autó rendszámát, ha sikerül, akkor belevésem a falba arra az esetre ha elfelejteném, majd egyből utánuk eredek rejtve magam és igyekszem egy taxit kiszemelni. Volt már, hogy igénybe vettem bizonyos taxis cégek szolgáltatását, olyannal próbálkozom most is amit ismerek, ahol nincs kamera, vagy csak belső tárhelyre ment. Ha kitudom venni a taxisofőr alakját, akkor a taxissal egy rasszba tartozó átlagos férfi alakját próbálom felvenni. Ha nem sikerül, akkor egy 40-es éveiben járó átlagos kinézetű fehérború férfiét alakját öltöm magamra.
Némi színészkedéssel és rászedessél próbálom rávenni, hogy segítsen megtalálni a testvéremet, nem akarok belőle rendőrségi ügyet. A testvérem nem rossz ember, csak pánikbeteg és gyógyszereket szed. De feltűnt, hogy napok óta nem vette be őket. Van egy istenverte Lincolnunk amit az apánktól örököltünk, aki három hete halt meg, előtte is voltak gondok az öcsémmel, de édesapánk halála nagyon megviselte. Hazafelé tartottam és akkor láttam meg a kocsit benne a testvéremmel. Ha tudom a rendszámot mondom azt is, illetve feltehetően mind a két oldala eléggé megvan húzva. Volt vele egy másik kocsi is, azt is igyekszem leírni, próbálok vissza emlékezni, hogy milyen lehetett. Megmondom, hogy melyik irányba haladtak. Megkérem, hogy kérjen segítséget a többi taxistól de esedezem, hogy a rendőrséget hagyják ki belőle, próbálja úgy intézni, mintha neki lenne rá szüksége. Hajlandó vagyok bármennyit fizetni. A Lincolnt is eladjuk ezek után. Abból is kap, meg tudunk egyezni, csak segítsen.
Ha nem találok taxit, akkor egy irányba álló autót próbálok elkötni és azzal valamennyire feltűnés mentesen utánuk eredni remélve, hogy ezen kis "véletlen" balesetük miatt vissza vesznek a tempóból és rájuk akadhatok. Lehúzom az ablakot, hátha hallom a két autó motorjának hangos morgását, fékek csikorgását, kukák repülő zaját...
Mindkét esetben észben tartom, ha majd lesz időm végig futtatom magamban, hogy a környéken esetleg lehetett e más kamera ami felvehetett.