Forrás: theofficenet/cxf2.note.fegyverviselet.htm
FONS:Magyar Dragon Magazin
CODIFICATOR: Sigér Csaba
ASCRIPTIO DIEI: '99 januárA fegyvernek viseletéről
U
ljön le, Nagyuram. Helyezze magát kényelembe, vegyen magához frissítőt… a mondókám hosszúnak ígérkezik. Kényelmesen ül? Akkor kezdhetjük!
(Látom rajta, hogy megfáradt a hosszú vívógyakorlatban... Ó, hisz’ tudom én, a fegyverek és forgatásuk sokkalta inkább érdeklik az ifjú uraságot, mint a bölcselettudomány. Sokkalta szívesebben keresi fel a vívócsarnokot, mint szerény könyvtáramat - remélem, ma mégsem fog unatkozni!)Ma a fegyverekről, a fegyverviselet és fegyverhasználat jogi kérdéseiről fogok beszélni, Nagyjóuram.
(Ugye-ugye! Hogy’ felcsillant a szeme!)Kezdjük talán ott, hogy ki hordhat fegyvert a Napcsászár Birodalmában? És mikor használhatja azt?Mindenekelőtt azt jegyezze meg Nagyuram, hogy ebben a kérdésben jelentősen eltér egymástól az egyes államok joggyakorlata. A birodalom legcivilizáltabb központi részein, a Tiltott Kantonban, Sytisben és Abyrnossban egyaránt merev rendelkezések - törvények és illemszabályok - határozzák meg, hogy ki, hol, milyen fegyvert jogosult viselni. Elvileg ugyanezek az elvárások lennének a mérvadóak Quâboában és Vutas-Votârban is, azonban az abrín kultúra központjától távolodva egyre kevéssé tartják be őket.
De mik is a szabályok? Azaz, ki viselhet fegyvert a Birodalomban?Mindenekelőtt az, aki nemesi jogot bír. A fegyverviselés nemesi kiváltság. Ha nemtelen jogosulatlanul visel fegyvert, az bűn - és mint tudja Uraságod, a bűn zsoldja a halál. Jóllehet, ma már ezt az ősi elvet nem mindig és nem mindenütt alkalmazzák ilyen szigorúan, egy jogtalanul fegyvert hordó közrendű mégis könnyen találhatja magát gályán, rabszolgasorban, netán egy karó hegyesebbik végén, ha fegyvert vagy más hasonló tiltott holmit lelnek nála - hát még, ha jogtalanul használta is!
Persze számos olyan munka van, ami fegyverest igényel, de abrín nemeshez méltatlan: palazzók, raktárak őrzése, karavánok kísérete, és sorolhatnám tovább – hisz’ egy Nemes Háznak joga van megvédeni a tulajdonát -, szükség van hát közrendű fegyverforgatóra is. A közrendű fegyveresek tartása nemesi jog. Számukat és felszerelésüket gyakran a szokásjog, néha törvények illetve megállapodások rögzítik.
A Házak nemtelen fegyverforgatói mindaddig, amíg szolgálatban vannak, viselhetnek fegyvert – hisz’ e nélkül meglehetősen furcsán festenének, s aligha tudnák teljesíteni kötelességüket urukkal szemben. A Házak fegyveresei - amennyiben fegyver van náluk - kötelesek viselni Házuk - vasból való - signumát is.
Hogy pihenőidejükben, kimenőn, a Ház palotáján és területén kívül viselhetnek-e fegyvert? Nos, elvileg igen - ám a gyakorlatban mégiscsak ritkán. Csak egy-egy hosszú ideje megbízhatóan szolgáló öreg katona szokta kiérdemelni ezt a kegyet: a jogot az acél-szignum és a fegyver állandó viselésére - hiszen a Ház felel a signumát viselő fegyveres cselekedeteiért.
Igen-igen. Ha egy fegyveres levág valakit, vagy akár csak fegyvert húz, azt elvileg az adott területen illetékes hatóságnak ki kellene vizsgálnia. No persze, ha nemesember az, akinek tettét vizslatniuk kellene, szinte soha nem teszik meg - egy nemesúr ellen tán csak akkor indulna eljárás, ha szégyenszemre, nemeshez, emberhez és fegyverforgatóhoz méltatlanul békés utcai járókelőket vagdalna le, ill. rangban messze felette állóra emelne fegyvert, netán nem úri ügyben, hanem haszonért vagy bizonyíthatóan politikai célokból gyilkolna. Ugyanakkor a nemtelen fegyverforgatók cselekedeteit meglehetősen szigorúan bírálják el - ha ugyanis hagynák, hogy ők is "szabadon", korlátozások nélkül használják fegyverüket és harci képességeiket, ezzel erősen sértenék a nemesi előjogokat - ez pedig, ugyebár, tűrhetetlen…
De térjünk vissza a Házak nemtelen fegyverforgatóihoz!
Mire hatalmazza fel viselőjét a vas-signum?Egy ilyen signum biztosítja a fegyverviselés jogát - ugyanakkor a fegyver használatát, ha arra sor kerül, és felelősségre vonják érte, nem árt, ha az illető meg tudja indokolni. Természetesen elégséges indok, ha feljebbvalója – különösen, ha nemesember az illető - parancsára teszi: ekkor a felelősség, s az esetleges következmények már a feljebbvalóra hárulnak. Érdemes arra is ügyelni, hogy egy vas-signum többnyire csak ott ad jogot a fegyverviselésre és netán felhatalmazást a használatra, ahol ismerik és elismerik. Ahol könnyen ellenőrizni lehet a signumot viselő személy azonosságát is - például azon városokban, ahol a signumot kibocsátó nemesi családnak palotája, lerakata, egyéb érdekeltsége vagy jó kapcsolatai stb. vannak. Egy gyanús idegen, signum ide vagy oda, könnyen tömlöcben találhatja magát, ha nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani kilétét, illetve a signum viselésének jogosságát… Ezen célra olykor írásos passzusokat is kibocsátanak, a legjobb ajánlólevél mégis a szavahihető helybéliek vagy más tekintélyes személyek tanúsága.
Fontos tudni, hogy a Harci Házak zsoldos-szervezeteiből származó fegyverforgatók, legyenek bárhol Abrysson, mindig viselik légiójuk vas-signumát. Ugyancsak lényeges, hogy a perifériákon élő harcos népek fiai: gorgok, kharagok, nadorok, naisuriak és miracleaiak származásuk jogán - lévén ők úgynevezett szabad harcosok - ugyancsak a vas-signumot viselőkkel azonos jogi megítélés alá esnek, noha ők jobbára nem valamiféle jelvénnyel, hanem pusztán külső megjelenésükkel, beszédükkel, viselkedésükkel bizonyítják hovatartozásukat. Persze ha fegyvert rántanak, az már más lapra tartozik. Azon eseteket, amikor idegenek, származásuk jogán fegyvert viselő távoli országokból jött harcosok használják fegyverüket, Abryss minden vidékén sokkal szigorúbban bírálják el, mintha helybéli, ismert, ellenőrizhető ember lenne a tettes!
Ami Shagírt és Ardúniát illeti: mindkettőnek megvannak a maga külön szokásai a fegyverforgatók kezelésére - mely szokások belesimulnak a birodalmi jogba. Az ardúnoknál és a shagrínoknál egyaránt nemesi előjog a fegyverviselés, és mindkét országban érvényesülnek a Birodalom egyéb idevágó törvényei is… az eltérés leginkább abban nyilvánul meg, hogy a helyi nemesek mindkét országban saját kultúrájuk jellemző harci eszközeit, a shin-quort illetve a lovagi fegyvereket részesítik előnyben, saját tradicionális etikettjüknek megfelelően élnek, párbajoznak… és halnak meg. De a Napcsászár törvényeit ők is tisztelni kötelesek.
Ugyancsak külön szólnunk illik a fegyverkultuszáról híres-hírhedt Miracleáról. Itt elvben elfogadják a birodalmi törvényt, amely megfosztja a közrendűeket a fegyverviselés jogától, ám a gyakorlatban semmi jele, hogy be is szándékoznak azt tartatni. Miraclea szülötteinek a helyi hatóságok mindig elnézik az efféle törvényszegést - ami unos-untalan be is következik -, és a külhoni fegyveresek ellen is mérsékeltebb szigorral lépnek csak fel. Talán éppen ennek a makacs engedetlenségnek a következménye, hogy a birodalmi jogalkalmazás a szabad harcosok közé sorolja a miracleaiakat. Ki érti ezt ?
Pedig a kusza és törvénytelen állapotokat a harci iskolákra vonatkozó szabályokkal törvényessé tehetnék. Csakhogy ez a nomád népség… eh, az ilyesmi roppant helytelen dolog!
Mi a helyzet a harci iskolák növendékeivel?Ez fontos kérdés, Nagyuram, hisz’ szerte Abrysson számos harciskola áll - tanítványaik majd’ mindenütt felbukkannak. Őket miképpen is kezeli a birodalmi jog?
Nos, egyfajta szabad harcosként. Egy harci iskola növendéke jogosult a fegyverviselésre - hogy a jogot pontosan mikor, hány év vagy miféle elvárások teljesítése után kapja meg, az iskolánként változik - és rá is pontosan azok a szabályok vonatkoznak, mint a vas-signumot viselőkre, illetve a szabad harcosokra általában.
Az iskolák növendékei hovatartozásukat - és ezzel a fegyverviselésre való jogukat is - iskolájuk címerével (jelével), jellemző viseletével és arcfestéseivel… stb. jelzik.
Azt kérdezi, Ifjúuram, miként kezelik a magányos mesterek tanítványait?Nos, ez fogas kérdés. Egy magányos mester előtt, amennyiben az a szándéka, hogy tanítványai jogosulttá váljanak a fegyverviselésre, a következő lehetőségek állnak:
Elvileg egy Mester számára nyitva az út, hogy saját harci iskolát alapítson - ennek mikéntjéről majd később beszélek részletesen -, vagy pedig kérheti, hogy eredeti iskolája fogadja be az őáltala nevelt tanítványokat. Egyes elismert mesterek tanítványait az anyaiskola minden akadékoskodás nélkül saját növendékeként ismeri el (bár arról, hogy tanítványokat fogadott, az oktatónak már korábban is illik legalább értesítenie az iskolát, hogy a növendék bekerüljön az iskola könyveibe), míg más esetekben az iskolában eltöltött időtartamhoz és mesterei előtt tett vizsgához kötik a befogadást. Az sem kizárt, hogy a tanítványok maguk keressenek iskolát, vagy legalább egy nemesurat, akinek signumát felvarrhatják a ruhájukra. Bár ezzel a lehetőséggel kevesen élnek, hiszen ők harcművészek, büszkék választott útjukra - aligha vágynak rá, hogy egy nem is feltétlen nagyhírű uraság csatlósainak vallhassák magukat…
Aztán van még egy út: "királyi szabadosként” nyerni belépést a fegyverforgatók táborába. Az abrín jogrend igyekszik elkerülni, hogy képzett fegyverforgatók járják a birodalom útjait, mindenféle megkülönböztetés és ellenőrzés híján. Ezért a legutolsó lehetőség: a szabad harcossá válás, illetve ennek hivatalos elismertetése. Az utolsó lehetőség a nemtelen zsoldosnak léte legalizálására, és a Birodalom rendjébe való beillesztésre.
Hogy valaki elnyerje a "királyi szabados" címet, elvileg elegendő meggyőznie egyet országa ezzel foglalkozó hivatalnokai közül arról, hogy ő bizony képzett fegyverforgató, és méltó a titulusra. Majd felesküszik az uralkodóra, és általában leszurkol egy bizonyos összeget… vagy szúrós tekintettel pótolja a hiányzó aranyat.
Lényeges apróság, melyet Uraságod már, gondolom, amúgy is tud…
(Eh, bár emlékeznél a legalapvetőbb dolgokra, amit tanítottak Neked…)…hogy az iskolák mesterei - tanítómestertől felfelé - nemesi előjogokkal rendelkeznek. Tetteiket, beleértve a fegyverhasználatot és a párbajképességet is, ekként bírálják el.
Még valami: az elrejtett fegyver viselése. Akinek joga van fegyvert viselni, annak általában joga van azt elrejteni is - azonban öltözékével, arcfestésével, viselkedésével… stb. illendő nyilvánvalóvá tenni környezete számára, hogy fegyverviselésre jogosult személy.
Ebből, a társadalmi helyzet jelzésére irányuló elvárásból mellékesen az is következik, hogy egy nemesi jogú személynek vagy egy vas-signumos/szabad harcosnak illendő feltüntetni a rangját akkor is, ha egyébként épp nincs nála fegyver…
Hogy miért lényeges a rang feltüntetése, Ifjúuram?Nos, a rang- és hovatartozás jelzése a kínos félreértések megelőzése végett fontos. Ezek akár végzetessé is fajulhatnak, mikor alá- vagy fölé becsülik valakinek a státuszát, illetve a fegyverforgatáshoz való jogát… Itt kell megjegyeznem, hogy nem-fegyveres harcművészetek beavatottjától is elvárják - mind a társadalom egésze, mind a törvény őrei - iskolája színeinek, öltözékének és signumának viseletét. A harcművészet alkalmazása ugyanis fegyverhasználatnak számít Abrysson, művelőit természetesen a "fegyverfogatók" (vas-signumosok, szabad harcosok stb.) közé sorolja az etikett és a jog.
Esetenként, főleg Shagírban, az is előfordul, hogy a növendékek nem viselik nyíltan iskolájuk signumát, öltözékükkel és viselkedésükkel csupán azt adják mások tudtára, hogy valamely iskolához tartoznak. Ezzel egyrészt elrejthetik a kíváncsi szemek elől hovatartozásukat és esetleges elkötelezettségüket, másrészt egyként tiszteletet biztosítanak minden iskola tanítványának – hisz’ egy hírneves harcművész-nevelde tanítványát és a Hercegi Írnok-iskola növendékét ekkor látszólag semmi nem különbözteti meg egymástól. Igaza van, Ifjúuram, az ebből fakadó meglepetés bizony jól jöhet, amikor harcra kerül a sor.
(Bár a tudományok terén is ilyen gyorsan vágna az eszed!)Most, hogy a fegyverviselés jogi hátterét tisztáztuk, ejtsünk néhány szót a fegyverhasználat jogi megítéléséről is.
Mikor mondhatjuk indokoltnak a fegyverhasználatot?Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy a fegyver - bármilyen fegyver - használójával szemben a legalapvetőbb elvárás az, hogy cselekedete a lehető legcsekélyebb mértékben zavarja a közrendet; a lehető legkisebb mértékben sértse a Birodalom békéjét. Hogyan is mondja korunk neves jogtudora?
“Mert hisz’ mivé is fajulna a világ, ha egymással gyűlölködő nemesurak, közrendű fegyverforgatók, netán ellenséges nemesi családok szolgálatában álló bérencek a nyílt utcán rendeznék nézeteltéréseiket, mészárszékké változtatva az utcát, a teret, a várost, az országot… megrémítve az egyszerű embereket, s tápot adva a gyűlölet és a gyilkolás démonainak?“Tilos tehát az erőszak bármilyen nyílt alkalmazása; a fegyveres támadás az utcákon, utakon, köztereken és bármilyen más közterületen - elvileg a Birodalom egész területén. Még a bejelentett árnyékháborúk "ütközetei" sem folyhatnak nyilvános helyen, számos kívülálló szeme láttára.
Az Árnyékháborúnak az árnyakban a helye!A nyilvános helyeken (mert a nemesi családok palotái magánterületnek számítanak!), sokak szeme láttára fegyvert használókat nem védik az Árnyékháború törvényei. Mert bár nem elvárás, hogy az Árnyékháború mindenki előtt titokban maradjon – sőt, számos kívülállónak muszáj értesülni róla -, azonban mégiscsak kívánatos, hogy a fegyveres összetűzések ne sértsék a kívülállókat, lehetőség szerint még harmóniájukat és életvitelüket se zavarják meg.
Más kérdés az önvédelem - ennek jogával Abrysson nem csak személyek, hanem az úgynevezett "nemesi jogú szervezetek", többnyire a Házak is rendelkeznek. Az önvédelem nem más, mint a jogtalan támadás elhárítása. Egyszerűbben: ha valakit megtámadnak, annak joga van védekezni - elvileg egy nemtelen senkinek is –, persze csak akkor, ha támadójának társadalmi helyzete vagy kiléte nem ír elő számára más magatartást… azaz nem dacolhat például a hűbérurával, a katonai parancsnokával vagy a városi őrséggel.
Most következik a számomra legérdekesebb kérdés:
Ki tarthat hadsereget Abrysson?Uraságodat joggal érdekli, okkal foglalkoztatja ez a gondolat, hisz’ megeshet, hogy egy szép napon Háza hadseregét kell majd hadba vezetnie…
(Persze, ha addig nem metszi el élted fonalát egy orgyilkos tőre, akit Házad külső ellenségei vagy a belső riválisaid küldtek az elveszejtésedre. Vagy ha nem nőnek a fejedre álságos tanácsadók, akkor valóban így lesz. No, de a jövőbe én sem láthatok, csak a dolgom teszem: megtanítalak mindarra, amit megboldogult apád kívánt tőlem. Hogy miként sáfárkodsz a tudással, az már rajtad múlik, ifjú Nagyjóuram!)Nos, rövid a lista. Hadsereg tartására csak az Uralkodók és a Nagyurak jogosultak, más nem.
Hány embert tarthatnak fegyverben?Ez bizony sarkalatos kérdés, Ifjúuram… Mindenekelőtt jegyezze meg, hogy az uralkodók és országló nagyurak haderejének létszámát csak kincstáruk és józan belátásuk korlátozza.
Rajtuk kívül: a Nagy Házak haderejét 5 ezer főben szabta meg a Napudvar, míg a Kis Házaknak legfeljebb 3 ezer fegyveresük lehet. Ez a létszám bőven elegendő, hogy megvédjék magukat és érdekeiket a kóbor banditák, csempészek, de akár még riválisaik ellen is; ugyanakkor aligha elégséges, hogy nyílt háborúba kezdjenek, felborítva a birodalom békéjét és veszélyeztetve az uralkodók hatalmát.
Mert minden nemesúr, illetve nemesi család tarthat fegyveres őröket és testőröket saját személye, lakhelye, vagyona, illetve kereskedelmi jogai védelmére. Ezeknek száma, a bevett formula szerint, nem lehet több, mint "amennyit a szükség megkíván, és az illendőség megenged". Hogy ez pontosan mennyi? Nos, erre tényleg csak az etikett, a szokásjog és a helyi sajátságok ismeretében lehet választ adni. Szempont például az, hogy a család ősei mennyi fegyverest tartottak…
A Házhadsereg létszámába természetesen beleszámít a vazallus Házak által fegyverben tartott állandó katonaság - ami bizony korlátot szab a Házak növekedésének. Ugyanakkor nem számítanak bele a Házat csak ideiglenesen és közvetve szolgáló, a Harci Házaktól bérelt légionáriusok (ők a Császár katonái!), a Ház született nemesei, és a Házakhoz csatlakozó nemesi státuszú, úgynevezett 'bérbarátok' sem. Mindezek nem zsoldosok, hanem szövetségesek… elméletben. Ez azon kevés pont egyike, ahol az abrín jog nem követi hűen a rideg valóságot…
A fenti korlátozások tehát a fegyverben tartható saját hadseregre vonatkoznak. Ha valamely Háznak ennél több emberre lenne szüksége, akkor bérelhet zsoldosokat a Harci Házaktól – hisz’ azoknak birodalmi monopóliuma éppen ez: fegyveresek bérbe adása. Persze a Nagy Házak kötelékében jobbára jelen van valamely állam országló dinasztiája - ami azzal a sajátos következménnyel jár, hogy a Ház, a dinasztia által uralt államban, saját fegyvereseit is a király katonáiként tartatja számon. A legnagyobb Házak tehát kivonják magukat a rendelet szigora alól, ami így igazán csak külhonban tartott haderejüket korlátozza.
Amikor hadseregről beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a kiképzést. Ez jogilag nem válik el a hadseregtartástól: akinek lehet saját hadserege, az jogosult maga képezni az embereit. Persze a kiképzés minősége erősen függ attól, miféle tradíció és harci tapasztalat áll az adott kiképző iskola mögött, milyen erőforrásokat szánnak rá… stb. A haderő hűségének biztosításában a kiképzés fontos elem, mégis, a Házak számos alkalommal hívnak haderejük kiképzésére elismert Mestereket…