Szerző Téma: Világ Könyve  (Megtekintve 1631 alkalommal)

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Világ Könyve
« Dátum: 2015. Október 12. 19:35:11 »
Világ Könyve
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Világ Könyve
« Válasz #1 Dátum: 2015. Október 12. 19:40:29 »
Forrás: theofficenet/cxf2.cx.geo.htm
FONS: részlet a Kódexből
CODIFICATOR: Nyulászi Zsolt
ASCRIPTIO DIEI: '96 november


Geografia

Abryss félhold alakú, csorba kör, a régi történetírás gyakorta szól róla összetekeredő, alvó sárkányként. Hossza hatezer-ötszáz császári mérőfal, északi és déli pontja között pedig háromezer mérőfal a távolság. Elnagyolt becslés szerint is csak területének negyedét fedné le milliószor millió kőkocka.
A földrész gerince az ívben hajló Sárkánygerinc Hegység. A Birodalom népességének túlnyomó többsége ezen belül vagy ennek belső lejtőin él. A külső partvidék jórészt lakatlan, északon jeges, délen sivatagos. A környező óceánban még számtalan sziget övezi Abrysst - titkaikat jobb nem fürkészni.
A földrész közepén Abryss Kelyhe vet lágy hullámokat. Az édesvizű tengert tucatnyi nagy folyó táplálja a bő esők, az olvadó hó vizével. Északon hatalmas vízesésben egyesül a sós óceánnal, délen áramlása felgyorsul, s valóságos kristály-folyamként siklik át Shagîr és a Napudvar keskeny szorosán.
Napkelet felöl Shagîr magas hegyei óvják Abryss Kelyhét a fagyos szelektől. A sziget része a földrésznek és a Birodalomnak is, habár földrajzi és társadalmi szempontból is különálló sziget.

UTAZÁSOK

Északot a Sárkánygerinc három részre osztja. A külső terület hófödte, fjordok szabdalta vidék; az örök hómezők fehér egyhangúságát csak kopár sziklák törik meg. Partja mentén jégtáblák sodródnak, telente befagynak a fjordok, feltorlódnak, összedermednek a jégtáblák. A tavasz és az ősz néhány holdnap csupán. Nyaranta fehérek maradnak az éjszakák, télen néhány órás a napsütés. A földrész legészakibb pontja egyben a Birodalom és az élet határa is - az örök jégmezőben komorlik az Északi Varázslóiskola hófödte, tömör épülete.
Észak délkeleti nyúlványát a sárkány fejeként is emlegetik. Átmeneti terület, kevés növényzettel, végtelennek tetsző sziklás dombságait nyaranta sápadt fű, telente hó borítja. Az élővilág inkább érintetlen, mintsem gazdag. Csak a melegebb területekről kiszorult, haldokló népcsoportok élnek itt, halászatból, szegényes állatállományukból tartva fenn magukat. Abryss talán legbékésebb sarka ez, nincsenek tolvajok, nincsenek háborúk - errefelé nincs mit elvenni az emberektől, a puszta életükön kívül.
Északvég belsőbb dombhátjai már lakhatóak - vastag szőrmékben, tűz mellett. A tél, a tavasz, az ősz sosem ér véget, a nyár rövid és hűvös. A déli lejtőkön, s a tengerparton csenevész fenyvesek kapaszkodnak a sziklába - telente nem többek apró hóbuckáknál. A tavasz beköszöntével lovasok tűnnek fel, nyájakat terelnek a nyári legelőkre, dacolnak a fagyos széllel, éjjelente összebújnak a tűz melegénél, de az ősz múltával búcsút intenek ők is. Visszatérnek a déli fenyvesek védelmébe. Ők a ghôdi lovasnép északi törzsei.
Délnyugatra haladva a növényzet megerősödik, a Irsh folyón átkelőt már magas fenyőerdők fogadják. A köveken bukdácsoló patakok gyémántfényű jeget görgetnek, a megsárgult fenyőtüskék évszázados derékalján pedig kényelmes fekvés esik. A szálfaegyenes fatörzsek között olykor vadak csörtetnek, nyomukban ghôdik vágtatnak szemfényvesztő cikázással. Utak és ösvények nincsenek, de az élő oszlopok között bármerre indulhat az utazó. Ha eléri a zúgva robogó Kashîrt napokig járhat gázló után. A ghôdi falvaknál fogja megtalálni, de csak baráti szavakkal és gazdag ajándékokkal válthatja meg az átkelés jogát.
A túlparton már lombkorona borul az út fölé, a rideg észak után mesebelinek tetszik a táj. A legerősebb ghódi törzsek élnek itt - bőséges vadállomány, erős ménesek gondoskodnak a gazdaságukról. Örökös harcban állnak a hegyek közül lecsapó kharag fosztogatókkal. Ősi ellenség, kibékíthetetlen ellentét a két nép: az alacsony és éles eszű ghôdik, s a hatalmas termetű kharag hegyibarbárok.

A következő nagy folyó már a Câryss - a civilizáció és a barbár élet határa. A jól őrzött gázlókon túl Miraclea különös fennsíkjára kaptat fel az út. A hullámzó, zöld dombok között patakok kígyóznak, délkeleten Abryss Kelyhéig gurulnak a kimozduló kövek. Városok állnak itt, kőből és fából rótt, meredek tetős épületek; a nép mogorva, de nem ellenséges. A szokások furcsák, a kard megszokott.

Északnyugaton jég-vájta, rémületes kanyonok nyitnak utat az égre törő csúcsok között. A sziklacsipkéket áttetsző jégfodrok koronázzák, a folyóvölgyek szikrázó hegyi tavakhoz vezetnek. A tavak partján az utazó Xsît földjére lép.
A kanyonok csak a Sárkánygerinc túlsó oldalán tárulnak fel: ez a nagy fjordok hazája. Az idő vagy ködös, vagy kristálytiszta. Fagyos északnyugati szelek kalandoznak a zeg-zugos völgyekben, a fenyvesekkel borított magas partokról vízesések zuhognak alá. A jég és sziklaszurdokok mélyén a tenger csillan. Az öblök vize telente befagy - a jég hátán kelnek át Goragar szigetéről a gorgok.

Goragart a jég harapta ki a Sárkánygerincből. Telente része a földrésznek, nyaranta különálló sziget. Az örök jégmezőkön csak magányos fenyők kuporognak. A szikla völgyek rejtekében sötét épület monstrumok bújnak meg - a vak is láthatja, a szigetet nem emberek lakják.

Délnek haladva a Sárkánygerinc egyre emelkedik, csúcsait örök hó fedi, a lélegzet zihál, ilyen távol a föld testétől a levegő megritkul, elszökik az utazó elől. A csillagok szinte elérhető távolságban ragyognak. Odalenn, a völgyekben folyók futnak habzó, kanyargó ösvényeiken az óceán felé. A mélyen húzódó erdők lombkoronája alól füskígyók szállnak az ég felé - itt él a Nadorok hallgatag, hegyi népe. Dél felé víztükrön csillan a napfény, a hegyek közt széles folyóvölgy vágja át magát - íme a Shîror völgye. Torkolatában ősi idők emlékét őrzi az északnyugati varázslóiskola komor-fekete épülete. A távolban mozgás kél, tajtéksereg vágtat az óceánon, üvöltve csap le a nyugati part gömbölyűre mosott szikláira. Morajlón szalad fel a folyóvölgyön, utolsó hullámai csak Naoenao házai előtt csendesednek el. A nadorok Nagy Öregje visszahúzódik a sziklavár erkélyéről - talán századszor látott már szökőárt.

A Sárkánygerinc sűrűbben lakott, belső oldalán gyorsabban halad az utazó. Miraclea után már gereblyézett utak földjét fordítja ki a lovak patája. A fennsíkról alászálló utat Abyrnoss tölgyerdői nyelik el. A táj neve az erdők félhomályát őrzi: Abyrnoss annyit jelent, járhatatlan tölgyes. A négy itt évszak egyforma hosszú - de úgy mondják, a tavasz a legszebb, s talán épp ezért a legrövidebb is. A hegyekben eredő bővizű folyók a Lîris folyamban egyesülnek, széles kanyarokkal érik el Abryss Kelyhét. A torkolat kivételével a tengerpart lakhatatlan, Abyrnoss cifra beszéűő népe nem szívesen említi a part menti tűzhányókat, a mérgező levegőt és a lávafolyamokat. A tájat, miként népét is, tűz és víz örök kettőssége jellemzi.

Abryss Kelyhét dél felől a Titott Kanton országnyi földnyelve határolja. A rendezett kertek, ásott folyók, elmozdított hegyek vidéke ez - a tájba álmodott költői tökéletesség. Az éghajlat egész Abryssban itt a legkellemesebb, a táj lankás, csak a Napudvar közelében tűnnek fel komor, festői sziklák.
Az Álmok Csatornájáról a Hosszú Evezők Folyóján át, a Könnyezve Távozók Csatornájára vezet a vízi út. A Napfal vízi kapuja alatt Sytisbe siklik át a karcsú csónak. Egy napig eveznek a rabszolgák, s feltárul a mesés tóvidék.

Sytis a tavak országa. A valószínűtlenül zöld szigetek mélyén, a fák lomjai mögött fehér paloták fala villan. A havat errefelé csak a tél derekán ismerik, a nyár enyhe, a tavasz csábító, az ősz komor-szép. Tavakról-tavakra siklik a csónak, az utazó meg sem jegyezte az előző nevét, s máris új tavon jár. Az égen örök harcát vívja a fagyos északi és a forró déli szél. Megzendül az égbolt, sötét fellegek rohannak, vihar korbácsolja fel a bársonyos tükröt. Elragadott vitorlák sodródnak a széllel, a könnyű csónakok bukdácsolva menekülnek a kikötők felé. Mire elérik a partot, a felhők eloszlanak, az égbolt újra kiderül. A távolban égbe vesznek a kéklő hegyek, délre aranysárga kalászokat ringat a szél.
A kalászok között Aquasig vezet a vízi út. Partján fogadók, legelő ménesek, roskatag parasztkunyhók állnak. Ez már nem az Álmok Csatornája.

Quaboâ gabona földjei unalmas, ámde gazdag látványt kínálnak a reggelente birtokára kitekintő földesúrnak. Meleg nyarak, enyhe telek, szelíd szelek, s bőven termő föld teszi a Birodalom éléstárává Quaboâ-t. A nyugalom és a béke szinte tapintható, a jólét hüvelybe forrasztja a nemesi kardokat. Az itt élők testben és lélekben is csak a kitaposott utakon járnak, mert a gabona maga a hullámzó arany, a gabona - számukra - maga az élet.

Quaboâtól délre két mítikus hős, két egymással versengő testvér, Vutâs és Votar nevét őrzik a tavak. A végtelennek tetsző, kékséget dús erdők szegélyezik, csillanó tükrük a fák közt tűnik el. A falvak lakói csónakkal járják a lápi erdőt, csónakból vadásznak a fröcskölve menekülő vadra. Néha elvágtató lovasok zúdítanak a nyakukba vizet, de a ravaszabbak elkerülik a vízben futó ösvényeket. A tóparti lápban csak a helyiek ismerik a járást - ők állítják azt is, hogy vezet vízi út a két testvér között.
Délnyugatra a Sárkánygerinc csipkés hegyekké szelídül, s a Votar partján végleg elmerül a tóvidékben. A vadonban megbúvó Délnyugati Varázslóiskolához nem vezet út.

A szoros túloldalán Arcantis titokzatos erdei sötétlenek. Odaát a legendák szerint összeér az alsó és a felső világ, a húsos levelű fák közt szellemlények járnak. A déli partvidéket már sivataggá koptatták az óceán sós hullámai és a forró, déli szelek, míg a hegyek lábánál rendszeres vendég a meleg eső. A meredek, járhatatlan sziklák mintha az égboltot tartanák; a derekukon búvik meg a Zorawa rejtett kolostorvárosa, Mîthis. A hegyek túlfelén, az erdőtől elhódított hosszú földnyelven a Nagyherceg földjei húzódnak. Az itt élők nem ismernek meséket, csak a mesés valóságot.

Kelet felé utolsó hullámot vet a Sárkánygerinc: felbukkanó hátán Ardúnia nyugszik. A szorost Apologeta ősi városa vigyázza, a forró szél lágy dún szót suttog az utazó fülébe. Az öblökben gigászi hajók állnak, evezők helyett magas árbocok, kibomló vitorlák repítik őket. Dél felé sivatagi homokba fúlnak a sárgára szikkadt mezők, keletre erdők övezik a hegyeket. Havat csak odafenn látni, a szikrázó napfényben fürdő csúcsok körül. Az örök nyár országát észak felé tóvidék, apró szigetek szabdalják. Catella városát már eléri a tízévente lecsapó jeges szél, mintha a gyűlölt északi szomszéd, Shagîr fagyos üdvözletét hozná.

Shagîr szigetének déli határán a havat csak a hegyek magasában ismerik, míg az északvég alig lát napsütést. Odafenn, a kopár, északi lejtőket örök hó borítja. Abryss Kelyhének partjain lankás alföldek, tavak nyújtóznak, széles folyamok kígyóznak a tenger felé. A folyókat szülő, köd borította völgyekről, a rejtélyes hegyvidékről sosem készült térkép - mint mondják, a táj és lakói ősi titkokat őriznek.
A hegyek túloldalán a vad erdőkből végeérhetetlen víztükörre tekint alá az utazó. Az óceán habzó vízfodorral, sosem látott, óriás hullámokkal borzasztja az idevetődőt. A parti sziklák között elöntött városok romjait lepi be az alga - tízezer esztendő emlékét, egy ősi kultúra hagyatékát mossák a hullámok.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Világ Könyve
« Válasz #2 Dátum: 2015. Október 12. 19:43:44 »
Forrás: theofficenet/cxf2.note.nepesseg.htm
FONS: Signum - Kódex rovat a  Rúna Magazinban
CODIFICATOR: Nyulászi Zsolt és Kiss József
ASCRIPTIO DIEI: '98 oktober


Abryss népessége

Az alábbi cikk nem több, de nem is kevesebb statisztikai adatoknál. Számoknál, melyek tömegekről és nagy területekről lévén szó, helyesen vázolják fel Abryss tájegységeinek népsűrűségét. Csakhogy a statisztikai adatok mégis többek puszta számoknál, hiszen emberekről szólnak. Az értő olvasó számára sokat elárulnak a lakosság életkörülményeiről és életmódjáról.

Kérünk téged, Olvasó, elmélkedj Te is a számok felett!

A népességet befolyásoló legfontosabb körülmények:

éghajlat
földrajzi adottságok,
gazdaság mintázata és fejlettsége
társadalom felépítése

Különleges, abryssi körülmények:

szinte nincsenek járványok
nincsenek nagy háborúk
van manufakturális ipar
az emberek jól bírják egymás közelségét


ÁLTALÁNOS ADATOK

gazdagon művelt területek: 60 fő / nagykert (km2)
sűrűn lakott területek: 40 fő / nagykert
bőven lakott területek: 20-30 fő / nagykert
lakott területek: 10-15 fő / nagykert
ritkán lakott területek: 4-8 fő / nagykert
gyéren lakott területek: 2-3 fő / nagykert
lakatlan területek: nagykertenként 1 fő alatt

VÁROSOK

Sytis: 500 ezer fő
Mequinas, Apologeta: 300 ezer fő
Cytor, Sydor, Catella: kb. 100 ezer fő
Átlagos városok:

nagyvárosok: 50 ezer fő felett
városok: 30-50 ezer fő
kisvárosok: 5-15 ezer fő


ARDUNIA

Éghajlat: közel ideális - kissé meleg.
Földrajz: közel ideális - bár változatos.
Gazdaság: ideális - mert sokoldalú; élénk a kereskedelem, mégis szinte önellátó az ország.
Társadalom: ideális - a vallási hatalom jellegéből fakadóan óvja a tömegeket.
Lélekszám: kb. 6,3 millió
Az ország majd’ minden szeglete lakott. Sok a város és számosak a falvak.

Tartományi bontásban:

Apologetai Praefektura: 2,3 millió fő (ebből 300 ezer fő Apologetában)
Catellán Hercegség: 1,7 millió fő (ebből 80 ezer fő Catellában és 400 ezer a Leneai Őrgrófságban)
Montamar (Eluvies) Hercegség: 1 millió fő
Bifida Hercegség (iker-, tartománygrófság): 500 ezer fő
Portellai Őrgrófság: 130 ezer fő (ebből 30 ezer fő Portellában)
Purgasi Hercegség: 100 ezer fő (ebből 25 ezer fő Purgasban)
Vihar-szigetek: 400 ezer fő
Palustriai Őrgrófság: 120 ezer fő (ebből 30 ezer Palustriában)
Merussai Őrgrófság: 20 ezer fős városi lakosság


SHAGIR

Éghajlat: közepes - délen ideális, de északon hűvös, keleten szeles.
Földrajz: közepes
Gazdaság: gyenge - az ország önellátó, de kis igényű.
Társadalom: ideális - kemény törvények, szigorú kasztrendszer. Az alsó népréteg gyakorlatilag egyenértékű a haszonjószággal - talán épp ezért, sokan megférnek kis helyen is.
Lélekszám: kb. 5,5 millió

Kelet hegyei szinte lakatlanok, a népesség jelentős hányada a Khi-atartól Stilisig húzódó fövenyen él…

Területi bontásban:

a szántóföldeken: 2 millió fő
a nyugati partvidék alföldjén: 1,2 millió fő
az észak-nyugati erdőségekben: 1,6 millió fő
a Lineas környékén: 300 ezer fő
a hegyekben és a keleti parton: 400 ezer fő


QUABOA

Éghajlat: ideális
Földrajz: ideális
Gazdaság: ideális - élelem van bőven.
Társadalom: ideális - a földműveléshez sok, elszórtan élő ember kell.
Lélekszám: kb. 5,3 millió

A lakosság egyenletesen szétszóródva él az országban…

Területi bontásban:

a szántóföldeken: 4,8 millió fő
a tengerparton: 420 ezer fő
Kaenorban: 50 ezer fő
Fionban: 30 ezer fő
Haenisben: 20 ezer fő


ABYRNOSS

Éghajlat: közel ideális - kissé hűvös.
Földrajz: ideális
Gazdaság: közepes - megélhetés és munka kevés akad, de élelmet adnak az erdők.
Társadalom: közel ideális - a vidék urai nem állhatják a zsúfoltságot, de a Birodalom más részeihez képest elnézőek a törvények.
Lélekszám: kb. 3,6 millió

A lakosság szétszórtan él, de jellegzetesen 5-15 ezer fős kisvárosokba tömörül. Az össznépesség kb. 3,6 millió fő, ám ebbe belevettük Mequinast is,
ami csak területileg képezi az ország részét, kulturálisan és gazdaságilag nem. Mequinas a
Birodalom egyik legnagyobb varosa, önmagában 300 ezer lakost számlál.



SYTIS

Éghajlat: ideális
Földrajz: katasztrofális - alig akad talpalatnyi szárazulat.
Gazdaság: ideális - aligha szorul magyarázatra.
Társadalom: ideális - hisz’ ez a világ közepe!
Lélekszám: kb. 2,3 millió

A lakosság jelentős része a nagyvárosokban él…

Területi bontásban:

Sytisben: 500 ezer fő
Sydorban és Cytorban: 100-100 ezer fő
Aquasban és a környező szántóföldeken: 1 millió fő
A tavak partvidékén: 600 ezer fő


ARCANTIS


Éghajlat: közel ideális - kicsit meleg.
Földrajz: ideális - de az országnak csupán parányi szegletét lakják.
Gazdaság: közepes - a boldogulás alig érdekli a népet és urait, mindent szinte készen kapnak.
Társadalom: közel ideális - sehol másutt nem érvényesülnek ilyen erősen a Zorawa tanok mély eszméi, mint itt… a nép és urai egyként mélyen vallásosak.
Lélekszám: kb. 1,1 millió

Lakosság csak a Mortalistól Arusáig futó folyóközben él…

Területi bontásban:

a szántóföldeken: 300 ezer fő
az alföldeken: 800 ezer fő


VUTAS-VOTAR

Éghajlat: közepes - kicsit meleg és nagyon párás; a lakosság örökös harcban áll a betegségekkel.
Földrajz: gyenge - lápvidék, kevés a száraz hely.
Gazdaság: katasztrofális - a halból él mindenki, de a gazdaság nagyon elmaradott.
Társadalom: gyenge - szörnyű önkényurak nyomorgatják a népet, az inkább bujdokol előlük a lápban.
Lélekszám: kb. 1 millió

Szétszórtan élnek az emberek, kis falvakban; nagyobb város csak a keleti partvidéken található.



MIRACLEA

Éghajlat: közepes - meglehetősen hűvös.
Földrajz: közepes - a talaj sziklás, alig akad sík terület.
Gazdaság: közepes - mostohák a viszonyok, de a miracleai ember különben sem becsüli sokra a munkát, inkább rabszolgát tart.
Társadalom: közepes - örökös a forrongás, sok kis, helyi háború dúl.
Lélekszám: kb. 960 ezer fő

Szétszórva élnek az emberek, klánokban, önálló falvakban, kis városerődökben… valódi város alig akad.



NAISUR

Éghajlat: mostoha - fagyos és szeles.
Földrajz: mostoha - hegyek, hó, jég, északon kevés növényzet.
Gazdaság: gyakorlatilag nincs - csak minimális kézművesség és állattenyésztés.
Társadalom: közepes és tagolt - rendszeres viszályok és mostoha körülmények tizedelik a lakosságot… a szokások szinte elviselhetetlenül kemények.
Lélekszám: kb. 900 ezer fő

A lakosság túlnyomó része ghodi, akik hét nagy törzsbe tömörülnek. Nomád életmódot
folytatnak… egy törzs kb. 150 mérőfalnyi távolságot vándorol egy év alatt.

Területi bontásban:

a Caryss-Kashir közében: 400 ezer fő
a Kashir-Irsh közében: 200 ezer fő
az Irsh-Nashir közében: 130 ezer fő
ettől északabbra és keletebbre további: 50 ezer fő
a kharagok lélekszáma: 100 ezer fő


NADIR KIRÁLYSÁG

Éghajlat: mostoha - hideg és szeles.
Földrajz: gyenge - mindenhol csak hegyek.
Gazdaság: gyenge - nincs igazi gazdaság, sem pedig kereskedelem, csak vadászat és
önellátó, gyenge kézművesség.
Társadalom: közel ideális, de tagolt - a vallás védi az életet, a nador szokások természetközeliek.
Lélekszám: kb. 500 ezer fő

Szétszórtan, kis hegyifalvakban élnek az emberek…

Területi bontásban:

a Shiror völgyében és deltájában: 200 ezer fő
ebből Naoenaoban mintegy 6-7 ezer
a hegyekben szétszórva: 300 ezer fő


GORAGAR

Éghajlat: ideális - elviselhetetlenül fagyos, de a gorgoknak ez kedvez.
Földrajz: katasztrofális - szikla és jég
Gazdaság: gyenge - a gorg nem gazdálkodó nép, kereskedelmük is elhanyagolható.
Társadalom: közepes - szigorú szokásjog szerint élnek, és nem szapora a faj.
Lélekszám: kb. 100 ezer fő

Klánokba és nagycsaládokba tömörülnek, barlangvárosokban laknak.



XSIT

Éghajlat: elviselhetetlen - fagyos.
Földrajz: katasztrofális - szikla és jég.
Gazdaság: nincs - örül, aki életben marad.
Társadalom: alig van.
Lélekszám: 100 ezer fő alatt

A lakosság a fjordok partján él, és néhány gejzír-városban.



ÖSSZESEN

Természetesen a statisztikai összefoglaló minden adata csak hozzávetőleges, hiszen aligha kapnánk pontosan kerek számokat. Ha az országok adatait összeadjuk, végeredményként 28-30 millió főt kapunk a Birodalom össz-lélekszámának. Ez azonban hamis eredmény, hiszen kimaradtak belőle az országokon kívüli területek és a Tiltott Kanton. Nem véletlenül: ezek népessége változó és felmérhetetlen… de korántsem elhanyagolható!
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Világ Könyve
« Válasz #3 Dátum: 2015. Október 12. 19:54:40 »
Forrás: theofficenet/cxf2.note.fegyverviselet.htm
FONS:Magyar Dragon Magazin
CODIFICATOR: Sigér Csaba
ASCRIPTIO DIEI: '99 január


A fegyvernek viseletéről

 
U
ljön le, Nagyuram. Helyezze magát kényelembe, vegyen magához frissítőt… a mondókám hosszúnak ígérkezik. Kényelmesen ül? Akkor kezdhetjük!

(Látom rajta, hogy megfáradt a hosszú vívógyakorlatban... Ó, hisz’ tudom én, a fegyverek és forgatásuk sokkalta inkább érdeklik az ifjú uraságot, mint a bölcselettudomány. Sokkalta szívesebben keresi fel a vívócsarnokot, mint szerény könyvtáramat - remélem, ma mégsem fog unatkozni!)

Ma a fegyverekről, a fegyverviselet és fegyverhasználat jogi kérdéseiről fogok beszélni, Nagyjóuram.

(Ugye-ugye! Hogy’ felcsillant a szeme!)

Kezdjük talán ott, hogy ki hordhat fegyvert a Napcsászár Birodalmában? És mikor használhatja azt?

Mindenekelőtt azt jegyezze meg Nagyuram, hogy ebben a kérdésben jelentősen eltér egymástól az egyes államok joggyakorlata. A birodalom legcivilizáltabb központi részein, a Tiltott Kantonban, Sytisben és Abyrnossban egyaránt merev rendelkezések - törvények és illemszabályok - határozzák meg, hogy ki, hol, milyen fegyvert jogosult viselni. Elvileg ugyanezek az elvárások lennének a mérvadóak Quâboában és Vutas-Votârban is, azonban az abrín kultúra központjától távolodva egyre kevéssé tartják be őket.

De mik is a szabályok? Azaz, ki viselhet fegyvert a Birodalomban?

Mindenekelőtt az, aki nemesi jogot bír. A fegyverviselés nemesi kiváltság. Ha nemtelen jogosulatlanul visel fegyvert, az bűn - és mint tudja Uraságod, a bűn zsoldja a halál. Jóllehet, ma már ezt az ősi elvet nem mindig és nem mindenütt alkalmazzák ilyen szigorúan, egy jogtalanul fegyvert hordó közrendű mégis könnyen találhatja magát gályán, rabszolgasorban, netán egy karó hegyesebbik végén, ha fegyvert vagy más hasonló tiltott holmit lelnek nála - hát még, ha jogtalanul használta is!

Persze számos olyan munka van, ami fegyverest igényel, de abrín nemeshez méltatlan: palazzók, raktárak őrzése, karavánok kísérete, és sorolhatnám tovább – hisz’ egy Nemes Háznak joga van megvédeni a tulajdonát -, szükség van hát közrendű fegyverforgatóra is. A közrendű fegyveresek tartása nemesi jog. Számukat és felszerelésüket gyakran a szokásjog, néha törvények illetve megállapodások rögzítik.

A Házak nemtelen fegyverforgatói mindaddig, amíg szolgálatban vannak, viselhetnek fegyvert – hisz’ e nélkül meglehetősen furcsán festenének, s aligha tudnák teljesíteni kötelességüket urukkal szemben. A Házak fegyveresei - amennyiben fegyver van náluk - kötelesek viselni Házuk - vasból való - signumát is.

Hogy pihenőidejükben, kimenőn, a Ház palotáján és területén kívül viselhetnek-e fegyvert? Nos, elvileg igen - ám a gyakorlatban mégiscsak ritkán. Csak egy-egy hosszú ideje megbízhatóan szolgáló öreg katona szokta kiérdemelni ezt a kegyet: a jogot az acél-szignum és a fegyver állandó viselésére - hiszen a Ház felel a signumát viselő fegyveres cselekedeteiért.

Igen-igen. Ha egy fegyveres levág valakit, vagy akár csak fegyvert húz, azt elvileg az adott területen illetékes hatóságnak ki kellene vizsgálnia. No persze, ha nemesember az, akinek tettét vizslatniuk kellene, szinte soha nem teszik meg - egy nemesúr ellen tán csak akkor indulna eljárás, ha szégyenszemre, nemeshez, emberhez és fegyverforgatóhoz méltatlanul békés utcai járókelőket vagdalna le, ill. rangban messze felette állóra emelne fegyvert, netán nem úri ügyben, hanem haszonért vagy bizonyíthatóan politikai célokból gyilkolna. Ugyanakkor a nemtelen fegyverforgatók cselekedeteit meglehetősen szigorúan bírálják el - ha ugyanis hagynák, hogy ők is "szabadon", korlátozások nélkül használják fegyverüket és harci képességeiket, ezzel erősen sértenék a nemesi előjogokat - ez pedig, ugyebár, tűrhetetlen…

De térjünk vissza a Házak nemtelen fegyverforgatóihoz!

Mire hatalmazza fel viselőjét a vas-signum?

Egy ilyen signum biztosítja a fegyverviselés jogát - ugyanakkor a fegyver használatát, ha arra sor kerül, és felelősségre vonják érte, nem árt, ha az illető meg tudja indokolni. Természetesen elégséges indok, ha feljebbvalója – különösen, ha nemesember az illető - parancsára teszi: ekkor a felelősség, s az esetleges következmények már a feljebbvalóra hárulnak. Érdemes arra is ügyelni, hogy egy vas-signum többnyire csak ott ad jogot a fegyverviselésre és netán felhatalmazást a használatra, ahol ismerik és elismerik. Ahol könnyen ellenőrizni lehet a signumot viselő személy azonosságát is - például azon városokban, ahol a signumot kibocsátó nemesi családnak palotája, lerakata, egyéb érdekeltsége vagy jó kapcsolatai stb. vannak. Egy gyanús idegen, signum ide vagy oda, könnyen tömlöcben találhatja magát, ha nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani kilétét, illetve a signum viselésének jogosságát… Ezen célra olykor írásos passzusokat is kibocsátanak, a legjobb ajánlólevél mégis a szavahihető helybéliek vagy más tekintélyes személyek tanúsága.

Fontos tudni, hogy a Harci Házak zsoldos-szervezeteiből származó fegyverforgatók, legyenek bárhol Abrysson, mindig viselik légiójuk vas-signumát. Ugyancsak lényeges, hogy a perifériákon élő harcos népek fiai: gorgok, kharagok, nadorok, naisuriak és miracleaiak származásuk jogán - lévén ők úgynevezett szabad harcosok - ugyancsak a vas-signumot viselőkkel azonos jogi megítélés alá esnek, noha ők jobbára nem valamiféle jelvénnyel, hanem pusztán külső megjelenésükkel, beszédükkel, viselkedésükkel bizonyítják hovatartozásukat. Persze ha fegyvert rántanak, az már más lapra tartozik. Azon eseteket, amikor idegenek, származásuk jogán fegyvert viselő távoli országokból jött harcosok használják fegyverüket, Abryss minden vidékén sokkal szigorúbban bírálják el, mintha helybéli, ismert, ellenőrizhető ember lenne a tettes!

Ami Shagírt és Ardúniát illeti: mindkettőnek megvannak a maga külön szokásai a fegyverforgatók kezelésére - mely szokások belesimulnak a birodalmi jogba. Az ardúnoknál és a shagrínoknál egyaránt nemesi előjog a fegyverviselés, és mindkét országban érvényesülnek a Birodalom egyéb idevágó törvényei is… az eltérés leginkább abban nyilvánul meg, hogy a helyi nemesek mindkét országban saját kultúrájuk jellemző harci eszközeit, a shin-quort illetve a lovagi fegyvereket részesítik előnyben, saját tradicionális etikettjüknek megfelelően élnek, párbajoznak… és halnak meg. De a Napcsászár törvényeit ők is tisztelni kötelesek.

Ugyancsak külön szólnunk illik a fegyverkultuszáról híres-hírhedt Miracleáról. Itt elvben elfogadják a birodalmi törvényt, amely megfosztja a közrendűeket a fegyverviselés jogától, ám a gyakorlatban semmi jele, hogy be is szándékoznak azt tartatni. Miraclea szülötteinek a helyi hatóságok mindig elnézik az efféle törvényszegést - ami unos-untalan be is következik -, és a külhoni fegyveresek ellen is mérsékeltebb szigorral lépnek csak fel. Talán éppen ennek a makacs engedetlenségnek a következménye, hogy a birodalmi jogalkalmazás a szabad harcosok közé sorolja a miracleaiakat. Ki érti ezt ?

Pedig a kusza és törvénytelen állapotokat a harci iskolákra vonatkozó szabályokkal törvényessé tehetnék. Csakhogy ez a nomád népség… eh, az ilyesmi roppant helytelen dolog!

Mi a helyzet a harci iskolák növendékeivel?

Ez fontos kérdés, Nagyuram, hisz’ szerte Abrysson számos harciskola áll - tanítványaik majd’ mindenütt felbukkannak. Őket miképpen is kezeli a birodalmi jog?

Nos, egyfajta szabad harcosként. Egy harci iskola növendéke jogosult a fegyverviselésre - hogy a jogot pontosan mikor, hány év vagy miféle elvárások teljesítése után kapja meg, az iskolánként változik - és rá is pontosan azok a szabályok vonatkoznak, mint a vas-signumot viselőkre, illetve a szabad harcosokra általában.

Az iskolák növendékei hovatartozásukat - és ezzel a fegyverviselésre való jogukat is - iskolájuk címerével (jelével), jellemző viseletével és arcfestéseivel… stb. jelzik.

Azt kérdezi, Ifjúuram, miként kezelik a magányos mesterek tanítványait?

Nos, ez fogas kérdés. Egy magányos mester előtt, amennyiben az a szándéka, hogy tanítványai jogosulttá váljanak a fegyverviselésre, a következő lehetőségek állnak:

Elvileg egy Mester számára nyitva az út, hogy saját harci iskolát alapítson - ennek mikéntjéről majd később beszélek részletesen -, vagy pedig kérheti, hogy eredeti iskolája fogadja be az őáltala nevelt tanítványokat. Egyes elismert mesterek tanítványait az anyaiskola minden akadékoskodás nélkül saját növendékeként ismeri el (bár arról, hogy tanítványokat fogadott, az oktatónak már korábban is illik legalább értesítenie az iskolát, hogy a növendék bekerüljön az iskola könyveibe), míg más esetekben az iskolában eltöltött időtartamhoz és mesterei előtt tett vizsgához kötik a befogadást. Az sem kizárt, hogy a tanítványok maguk keressenek iskolát, vagy legalább egy nemesurat, akinek signumát felvarrhatják a ruhájukra. Bár ezzel a lehetőséggel kevesen élnek, hiszen ők harcművészek, büszkék választott útjukra - aligha vágynak rá, hogy egy nem is feltétlen nagyhírű uraság csatlósainak vallhassák magukat…

Aztán van még egy út: "királyi szabadosként” nyerni belépést a fegyverforgatók táborába. Az abrín jogrend igyekszik elkerülni, hogy képzett fegyverforgatók járják a birodalom útjait, mindenféle megkülönböztetés és ellenőrzés híján. Ezért a legutolsó lehetőség: a szabad harcossá válás, illetve ennek hivatalos elismertetése. Az utolsó lehetőség a nemtelen zsoldosnak léte legalizálására, és a Birodalom rendjébe való beillesztésre.

Hogy valaki elnyerje a "királyi szabados" címet, elvileg elegendő meggyőznie egyet országa ezzel foglalkozó hivatalnokai közül arról, hogy ő bizony képzett fegyverforgató, és méltó a titulusra. Majd felesküszik az uralkodóra, és általában leszurkol egy bizonyos összeget… vagy szúrós tekintettel pótolja a hiányzó aranyat.

Lényeges apróság, melyet Uraságod már, gondolom, amúgy is tud…

(Eh, bár emlékeznél a legalapvetőbb dolgokra, amit tanítottak Neked…)

…hogy az iskolák mesterei - tanítómestertől felfelé - nemesi előjogokkal rendelkeznek. Tetteiket, beleértve a fegyverhasználatot és a párbajképességet is, ekként bírálják el.

Még valami: az elrejtett fegyver viselése. Akinek joga van fegyvert viselni, annak általában joga van azt elrejteni is - azonban öltözékével, arcfestésével, viselkedésével… stb. illendő nyilvánvalóvá tenni környezete számára, hogy fegyverviselésre jogosult személy.

Ebből, a társadalmi helyzet jelzésére irányuló elvárásból mellékesen az is következik, hogy egy nemesi jogú személynek vagy egy vas-signumos/szabad harcosnak illendő feltüntetni a rangját akkor is, ha egyébként épp nincs nála fegyver…

Hogy miért lényeges a rang feltüntetése, Ifjúuram?

Nos, a rang- és hovatartozás jelzése a kínos félreértések megelőzése végett fontos. Ezek akár végzetessé is fajulhatnak, mikor alá- vagy fölé becsülik valakinek a státuszát, illetve a fegyverforgatáshoz való jogát… Itt kell megjegyeznem, hogy nem-fegyveres harcművészetek beavatottjától is elvárják - mind a társadalom egésze, mind a törvény őrei - iskolája színeinek, öltözékének és signumának viseletét. A harcművészet alkalmazása ugyanis fegyverhasználatnak számít Abrysson, művelőit természetesen a "fegyverfogatók" (vas-signumosok, szabad harcosok stb.) közé sorolja az etikett és a jog.

Esetenként, főleg Shagírban, az is előfordul, hogy a növendékek nem viselik nyíltan iskolájuk signumát, öltözékükkel és viselkedésükkel csupán azt adják mások tudtára, hogy valamely iskolához tartoznak. Ezzel egyrészt elrejthetik a kíváncsi szemek elől hovatartozásukat és esetleges elkötelezettségüket, másrészt egyként tiszteletet biztosítanak minden iskola tanítványának – hisz’ egy hírneves harcművész-nevelde tanítványát és a Hercegi Írnok-iskola növendékét ekkor látszólag semmi nem különbözteti meg egymástól. Igaza van, Ifjúuram, az ebből fakadó meglepetés bizony jól jöhet, amikor harcra kerül a sor.

(Bár a tudományok terén is ilyen gyorsan vágna az eszed!)

Most, hogy a fegyverviselés jogi hátterét tisztáztuk, ejtsünk néhány szót a fegyverhasználat jogi megítéléséről is.

Mikor mondhatjuk indokoltnak a fegyverhasználatot?

Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy a fegyver - bármilyen fegyver - használójával szemben a legalapvetőbb elvárás az, hogy cselekedete a lehető legcsekélyebb mértékben zavarja a közrendet; a lehető legkisebb mértékben sértse a Birodalom békéjét. Hogyan is mondja korunk neves jogtudora?

“Mert hisz’ mivé is fajulna a világ, ha egymással gyűlölködő nemesurak, közrendű fegyverforgatók, netán ellenséges nemesi családok szolgálatában álló bérencek a nyílt utcán rendeznék nézeteltéréseiket, mészárszékké változtatva az utcát, a teret, a várost, az országot… megrémítve az egyszerű embereket, s tápot adva a gyűlölet és a gyilkolás démonainak?“

Tilos tehát az erőszak bármilyen nyílt alkalmazása; a fegyveres támadás az utcákon, utakon, köztereken és bármilyen más közterületen - elvileg a Birodalom egész területén. Még a bejelentett árnyékháborúk "ütközetei" sem folyhatnak nyilvános helyen, számos kívülálló szeme láttára. Az Árnyékháborúnak az árnyakban a helye!

A nyilvános helyeken (mert a nemesi családok palotái magánterületnek számítanak!), sokak szeme láttára fegyvert használókat nem védik az Árnyékháború törvényei. Mert bár nem elvárás, hogy az Árnyékháború mindenki előtt titokban maradjon – sőt, számos kívülállónak muszáj értesülni róla -, azonban mégiscsak kívánatos, hogy a fegyveres összetűzések ne sértsék a kívülállókat, lehetőség szerint még harmóniájukat és életvitelüket se zavarják meg.

Más kérdés az önvédelem - ennek jogával Abrysson nem csak személyek, hanem az úgynevezett "nemesi jogú szervezetek", többnyire a Házak is rendelkeznek. Az önvédelem nem más, mint a jogtalan támadás elhárítása. Egyszerűbben: ha valakit megtámadnak, annak joga van védekezni - elvileg egy nemtelen senkinek is –, persze csak akkor, ha támadójának társadalmi helyzete vagy kiléte nem ír elő számára más magatartást… azaz nem dacolhat például a hűbérurával, a katonai parancsnokával vagy a városi őrséggel.

Most következik a számomra legérdekesebb kérdés:

Ki tarthat hadsereget Abrysson?

Uraságodat joggal érdekli, okkal foglalkoztatja ez a gondolat, hisz’ megeshet, hogy egy szép napon Háza hadseregét kell majd hadba vezetnie…

(Persze, ha addig nem metszi el élted fonalát egy orgyilkos tőre, akit Házad külső ellenségei vagy a belső riválisaid küldtek az elveszejtésedre. Vagy ha nem nőnek a fejedre álságos tanácsadók, akkor valóban így lesz. No, de a jövőbe én sem láthatok, csak a dolgom teszem: megtanítalak mindarra, amit megboldogult apád kívánt tőlem. Hogy miként sáfárkodsz a tudással, az már rajtad múlik, ifjú Nagyjóuram!)

Nos, rövid a lista. Hadsereg tartására csak az Uralkodók és a Nagyurak jogosultak, más nem.

Hány embert tarthatnak fegyverben?

Ez bizony sarkalatos kérdés, Ifjúuram… Mindenekelőtt jegyezze meg, hogy az uralkodók és országló nagyurak haderejének létszámát csak kincstáruk és józan belátásuk korlátozza.

Rajtuk kívül: a Nagy Házak haderejét 5 ezer főben szabta meg a Napudvar, míg a Kis Házaknak legfeljebb 3 ezer fegyveresük lehet. Ez a létszám bőven elegendő, hogy megvédjék magukat és érdekeiket a kóbor banditák, csempészek, de akár még riválisaik ellen is; ugyanakkor aligha elégséges, hogy nyílt háborúba kezdjenek, felborítva a birodalom békéjét és veszélyeztetve az uralkodók hatalmát.

Mert minden nemesúr, illetve nemesi család tarthat fegyveres őröket és testőröket saját személye, lakhelye, vagyona, illetve kereskedelmi jogai védelmére. Ezeknek száma, a bevett formula szerint, nem lehet több, mint "amennyit a szükség megkíván, és az illendőség megenged". Hogy ez pontosan mennyi? Nos, erre tényleg csak az etikett, a szokásjog és a helyi sajátságok ismeretében lehet választ adni. Szempont például az, hogy a család ősei mennyi fegyverest tartottak…

A Házhadsereg létszámába természetesen beleszámít a vazallus Házak által fegyverben tartott állandó katonaság - ami bizony korlátot szab a Házak növekedésének. Ugyanakkor nem számítanak bele a Házat csak ideiglenesen és közvetve szolgáló, a Harci Házaktól bérelt légionáriusok (ők a Császár katonái!), a Ház született nemesei, és a Házakhoz csatlakozó nemesi státuszú, úgynevezett 'bérbarátok' sem. Mindezek nem zsoldosok, hanem szövetségesek… elméletben. Ez azon kevés pont egyike, ahol az abrín jog nem követi hűen a rideg valóságot…

A fenti korlátozások tehát a fegyverben tartható saját hadseregre vonatkoznak. Ha valamely Háznak ennél több emberre lenne szüksége, akkor bérelhet zsoldosokat a Harci Házaktól – hisz’ azoknak birodalmi monopóliuma éppen ez: fegyveresek bérbe adása. Persze a Nagy Házak kötelékében jobbára jelen van valamely állam országló dinasztiája - ami azzal a sajátos következménnyel jár, hogy a Ház, a dinasztia által uralt államban, saját fegyvereseit is a király katonáiként tartatja számon. A legnagyobb Házak tehát kivonják magukat a rendelet szigora alól, ami így igazán csak külhonban tartott haderejüket korlátozza.

Amikor hadseregről beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a kiképzést. Ez jogilag nem válik el a hadseregtartástól: akinek lehet saját hadserege, az jogosult maga képezni az embereit. Persze a kiképzés minősége erősen függ attól, miféle tradíció és harci tapasztalat áll az adott kiképző iskola mögött, milyen erőforrásokat szánnak rá… stb. A haderő hűségének biztosításában a kiképzés fontos elem, mégis, a Házak számos alkalommal hívnak haderejük kiképzésére elismert Mestereket…
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Világ Könyve
« Válasz #4 Dátum: 2015. Október 12. 20:02:17 »
Forrás: theofficenet/cxf2.note.fegyverviselet.htm
FONS:Magyar Dragon Magazin
CODIFICATOR: Sigér Csaba
ASCRIPTIO DIEI: '99 január


A fegyvernek viseletéről - Folytatás

Hol folyik a legkitűnőbb kiképzés?

Köztudott, a Császári Harci Házakban a legkülönb a kiképzés. Ezek működéséről annyit mindenképp érdemes tudni, hogy - már ha igazak a hírek - pénzben vagy javakban mérhető támogatás híján léteznek, egyetlen ismert bevételi forrásuk a jól képzett, hivatásos fegyverforgatók, illetve az ilyen emberekből álló csapatok bérbe adása. Erre a tevékenységre viszont birodalmi monopóliummal bírnak. Jövedelmükből kötelesek fenntartani a Császár által előírt számú és fegyverzetű - továbbá felkészültségű! - hadsereget: ezek a császári légiók. Ennek a megadott létszámnak bármikor hadra foghatónak kell lennie, csak ezen felüli, fölös embereiket adhatják bérbe - elvileg. Persze feletteseik rendszerint szemet hunynak afelett, ha tegyük fel néhány száz légiós hadgyakorlatra vonul, egy rablókkal fertőzött területre, ahonnan csak pár holdnap múlva - eleven rabló ekkor már aligha lesz arrafelé - térnek vissza. Hisz’ igazán megbocsátható, ha az efféle "hadgyakorlatok" költségeit valamelyik lojális nemesi Ház fedezi.

Azt kérdezi Uraságod, miképp illeszkednek be ebbe a rendszerbe a harci iskolák? Valóban, megígértem, hogy erről is beszélni fogok…

Nos, egy harci iskola, alapításától és elkötelezettségétől függően, több ponton is részévé válhat ennek a jól felépített struktúrának. Amennyiben mester, vagy mesterekből álló csoport alapítja, azoknak szüksége van egy Nagyúr engedélyére… valakire, aki az alapító okiratot kibocsátja.

Amennyiben az alapító egy Ház (ill. házfő), annak hátulütője, hogy az iskola növendékei beleszámítanak az engedélyezett létszámba. Ilyen esetben az alapító már joggal várja el, hogy szükség esetén számíthasson az Iskolára, illetve harcosainak szolgálatára. Amivel persze jól jár: hisz’ egy harcművész-iskola tanítványai az esetek többségében felülmúlják az egyszerűbb képzést kapott harcosokat - bár képzésük is jóval költségesebb. Shagírban nagy hagyománya van az efféle, nemesi Házak által patronált harci iskoláknak. Ott ez a hadseregtartás bevett formája, a Háznak pedig komoly büszkeség egy-egy nevesebb harci iskola birtoklása.

Persze egy harci iskola az uralkodóktól vagy Harci Házaktól is beszerezheti a maga alapító iratát. Lévén azok fegyverben tartható hadereje nincs korlátozva, és az iskola későbbi fenntartása nekik már egy fillérjükbe sem kerül, könnyű szívvel kiadják az engedélyt némi későbbi szívességért cserébe. Az okirat kiállításáért mindössze lazán értelmezett hűségesküt szoktak kérni.

A Birodalom elismert egyházai természetesen nemesi jogú szervezetek. Vezetőik, szent helyeik rendfőnökei és iskoláik tanítómesterei - ha másképp nem, akkor saját tudásuk jogán - nemesnek számítanak. Ennek értelmében ők is tarthatnak fenn haderőt, képezhetnek ki fegyverforgatókat. Persze a Shinwa tartja fenn mind közül a legtöbb harci iskolát, még akkor is, ha nem számítjuk közéjük a számos Nascor és Mortar nevében fogant rendet. Az Ardún Egyház lovagrendeket felügyel, de még a Zorawa - mely varázstudóiról híres - is rendelkezik jó néhány olyan rendházzal, ahol a vallás elveihez mindhalálig hű fegyverforgatókat oktatnak.

De vajon polgári, nem-nemesi szervezetek tarthatnak-e fenn haderőt?

Nem, Nagyjóuram: hiszen a hadseregtartás nemesi kiváltság! Hogy mi lészen akkor a sorsa az ő védtelen szervezeteiknek? Nos, előttük a következő lehetőségek állnak:

Bízhatnak a törvény oltalmában – különösen, ha meg is hálálják azt valamiképp a helyi hatalmasoknak. Tarthatnak fegyveres őröket, és fogadhatnak zsoldosokat, hisz’ mind az önvédelem joga, mind a Harci Házak szolgálata a rendelkezésükre áll - persze a nemesi szervezetek az ilyesmit már korántsem nézik jó szemmel. Azon kívül - és ez a legbiztosabb út - nemesurakat, illetve Nemes Házakat kérhetnek fel patrónusul, bár nyilvánvaló, ez egyben függetlenségük feladását is jelenti. Felkérhetnek továbbá alvilági, netán titkos szervezeteket, hogy megfelelő ellenszolgáltatás fejében védjék meg őket.

Atitkos iskolák?

(Hogy miket nem kérdezel, Nagyjóuram… a gyermeki kíváncsiság határtalan!)

Titkos iskolák és engedély nélkül működő szervezetek elvben nincsenek. Ha tanítványaik nem tudják magukat valami más alapon fegyverviselésre jogosult személynek kiadni, akkor bizony nem viselhetnek fegyvert - elvben. Gyakorlatilag persze ritkán állítanak meg az utcán egy kardnemesnek látszó és ennek megfelelően viselkedő urat, hogy “mondja Uram, Kegyelmed valódi?”. Szintén nem szokás megkérdezni a ládákat cipelő féltucat teherhordó rabszolgát és az őket kísérő korbácsos, vas-signumos felügyelőt, hogy ugyan kicsodák is ők tulajdonképpen…

Márpedig - he-he - nem egy rajtaütéshez vonultak fel így, fényes nappal. Emlékszem egy esetre: a fegyverérzékelők jeleztek, ők meg nyíltan bevallották, hogy az őrség számára rendelt új cas-quorokat hozzák… Hmm, a ládákban valóban efféle holmik voltak, legalábbis felül. Aztán… aztán meg már mindegy volt!
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"