JK: Laha és Hirgon
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: napközben
Esemény: harc
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
*Az ork és a varázsló közti távolságot nem lehet egyszerűen átugrani, ezért az északi harcosnak minden erejét össze kell gyűjtenie, hogy időben megérkezzen Hirgon segítségére. Miközben a kőlépcsőn halad lefelé, láthatja ahogy az amundok körbeveszik társát, aki hosszúkardjával ügyetlenül próbál sebet ejteni az azúrkékszeműeken. Egyszercsak Laha számára visszafordul az idő, és ismét Narvan kikőtőjét látja maga előtt. A múltbéli szagok és érzések zuhatagként törnek elméjére, pont úgy, ahogy azon a tragikus napon történt. Az abasziszból érkezett különítmény partraszálláshoz készülődik, amikor a napot egy lángoló lövedék takarja el. A becsapódás az orkot a vízbe taszítja, amitől újraéli a fuldoklást, a kiszolgáltatottságot. Hirtelen a következő pillanatban, az udvariork Rowon sötét erdejébe kerül, ahol egy szellem sereg jár a nyomukban. A különítményből márcsak néhány Yankari-légiós és fél tucat ork maradt. A téli éjszakából különös túlvilági hangok hallatszódnak, mindenféle neszek, suttogás, fájdalmas visítás. Ebben a pillanatban valami reccsen a csapat talpa alatt, s a sereg nagyobbik része egy mély verembe zuhan. Ezután nem telik el szemhunyásnyi idő sem, és dárdazápor zúdúl az életben maradtakra. Mielőtt az ork harcos eszméletét vesztené, a fák tövében ködbe búrkolózó árnyak tűnnek fel. Az idegen szagok, az izzadság és a félelem bódító bűze tisztán kiérezhető. A méretes asziszi támadásra emeli karját, ám teste nem engedelmeskedik, az oldalába fúródott dárda mélyen lüktet két bordája között...
Az udvariork, hirtelen ismét Gorvikban az erődben, amund mágiától felbojgatott légkörben találja magát. Egykori sérülése hasogatón lüktet, az imént szerzett horzsolások pedig gyötrelmesen fájdalmasak. A rowoni harcosnak csak lassan sikerül leküzdeni szenvedését. A faltövétől márcsak néhány méterre van szüksége, hogy elérje kyr társát, aki időközben összeszedte magát. A hóhajúnak a túlerő még így is gondot okoz. Nincs elég tapasztalata, hogy a kisebb vágásokon kívül komolyabb csapást is bevihessen a négy holdimádónak.
A zöldbőrű csatabárdjával az első pillanatban ketté hasítja az amundok egyikét. Amivel a sivatagi szerzetek, mit sem törődnek, s folytatják harcukat a boszorkánymester ellen. A meneth mélyen a húsba mar, amely egy tortúrával is felér Hirgon számára. A fegyver csúnya roncsolt sebet ejt a kyr karján, amitől az dühödten visszatámad, pengéje a fogazott kardokat kikerüli, s az illóolajokkal bekent amund combjában állapodik meg. Ekkor Laha az udvari ork, bárkinél gyorsabban eszmél, ám a csapása ezúttal nem okoz halálos sérülést. A holdimádók lehetőségeikkel élve, támadnak és az első fogazott pengét ugyan kikerüli a hóhajú, de a második nyesés már eltalálja, fehasítva a Garabonciás mellkasát. Ezt követően a harmadik meneth is célt ér, és a kyr kábultan hőköl hátra sajgó sérüléseitől. Arca előtt összemosódik a világ, feje zúg, szíve a gyomrában és karjaiban lüktet. Darton már tárt kezekkel várja a rowoni varázslót, amit az ork is észrevesz, hiszen nem egy haldoklót látott már. A harcos erősen megmarkolja csatabárdját, s mintha újra a kiképzőtéren lenne, úgy aprítja amund ellenfeleit...
