A történet alakot ölt

[wolftern]

JK: Jaszef ibn Hasszár, Ibara keselyűje
Helyszín: Warvik tartományban, Warvik külvárosában, Fogatlan Kutya ivó
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*A háborútól megviselt dzsadok Gorvikban zsúfolódtak össze. A településen menekültek ezrei haladnak át, amely miatt az élelemhiány és a mocsok is számottevően megnőtt. Eközben a pyarroni, shadoni és gorviki hadak, az amund seregekkel vívják haláltusájukat a Cassada-folyónál. A gát az utolsó reménye az embernépeknek, hogy Amhe-Ramunt megállítsák, amíg szerveződik egy ütőképes had. Az árak soha nem látott magasságban, a közbiztonság pedig szörnyű. Habár senkinek nincs ínyére egy ilyen helyen tanyázni, Tynnen Berrano most mégis ide, a frontvonal mögé szervezte a találkozást. A pap, akit mindenki csak Őrült Vándorként ismer a Fogatlan Kutya nevezetű fogadóban lakik, ami félúton található a székhelyváros és a gát között. Az épület egy kétszintes ház, melynek deszka falai, fehérre vannak mázolva. Átlépve a színesüvegű ajtón a bejárattól jobbra egy céldobó tábla áll. A kocsma a háború miatt, a városban állomásozó katonák és harcosok kantinja lett, ebből következően vendégköre meglehetősen homogén. A belépővel szemben található a pult, ami mögött a fogadós –Negyvenes éveiben járó barna hajú férfi kérges tenyere és szíjas izmai még földműves múltjának emlékei- serénykedik.
A pyarronival előző nap találkoztatok, aki a kikötőben szónokolt. Miután befejezte toborzó beszédét, másnapra Adron tercének 21. napjára vagy akinek jobban tetszik, Kerrtu havának 14. napjára a vendégházhoz, invitálta az érdeklődőket. Azzal a szándékkal hogy ott a bátrakkal több információt közöl majd... 

[Cyrgaan KheaLorn]

Jaszef ibn Hasszár

Nem igazán kedvelte a Kosfejes követőinek birodalmát. Nem csak azért, mert maga is részt vett néhány határvillongásban a gorvikiakkal szemben, vagy mert a két nép között híresen régóta feszül a kiengesztelhetetlen ellentét. Valahogy mindig felállt a szőr a hátán, ha az öbölvidék birodalmának viszonyaira, egész légkörére gondolt. Idegennek gondolta, érthetetlennek és visszataszítónak, és ezen sejtései bebizonyosodtak most, hogy a bronzbőrű fenyegetés ide űzte.
Feszélyezve érzi magát a jellegzetes öltözékében, a gorvikiak pillantásainak kereszttüzében, de szerencsére ilyenkor a háború, a közös ellenség félreteteti az ellentéteket, hogy sikeresen felvegyék a harcot a déli embernépek a sivatag mélyén született iszonyattal. Pár napja tartózkodott itt, bár Doldzsah a tudója, sokkal szívesebben tartózkodott volna a harcmezőn.
A tegnapi napon azonban találkozott az "Őrült Vándorral" - ezek a pyarroniak olyannyira szeretnek túlzottan hangzatos neveket adni -, és a Fogatlan Kutyába hívta mindazokat, akik hajlandóak elkísérni őt kockázatos sivatagi útjára.

Így hát most a fogadó egyik sarokasztalánál ücsörög - mennyivel jobbak a dzsad fogadók párnázott, vízipipafüsttel teli ivói -, és valami bornak mondott olcsó lőrét kortyolgat, korlátozott lelkesedéssel. Enáméjától most megszabadult, homokszín theubja a vörös övvel így is elég feltűnő. Egyelőre csendesen, némi kíváncsisággal szemléli a fogadó közönségét, elvégre lehet, hogy elkövetkezendő útjának kompániája már itt időzik valahol. És nemkülönben lassan növekvő türelmetlenséggel a pap megjelenését illetően...

[Quator]

Nusar el Ibara

*A számára idegen, ráadásul külhoni város színes forgatagában gázolva, senki sem gyanúsíthatja Nusar-t részrehajlással vagy fajgyűlölettel. Ő most is egyformán gyűlöl mindenkit maga körül.
Néhány napja érkezett törzse egyik portyázó csapatával, akik a lehetséges táborhelyet keresik népe számára. Mindannyian egy város széli pajtából lett "szerájban" szálltak meg. Tevéit és felszerelése nagyobbik részét itt hagyta társai őrizetében.
Tegnapi magányos portyája során egészen a kikötőig jutott a tömegnyomor közepette és életében először pillantotta meg azt az irdatlan víztömeget, amit nem is tud minek hívni. Belekóstolt, de átkozottul sós és tikkasztó a víz. Rögtön meggyűlölte ezt a természeti "tüneményt" is egy életre.
Már éppen indult volna vissza szállására, övéi közé, amikor egy prédikátorra lett figyelmes. Valamin állhatott az öreg és kissé vad kinézetű férfi, mert a tömeg fölé magasodott annyival, hogy Nusar is megpillanthatta a hátsó sorokból. Bár egy szavát sem értette a szónoknak, de a vakszerencse mellé szegődött egy girhes dzsad szajha képében. Elég volt rámarkolnia a némber felkarjára, hogy amaz rögtön szinkrontolmáccsá változzon. Így a Fayuma is megtudta, hogy másnap a Fogatlan Kutyában lesz találkozó azok számára, akik eléggé bátrak - avagy eléggé őrültek - a prédikátor - valami Őrült Vándor nevű - szavára hallgatni. ... Mintegy búcsúzóul a szajha még elmagyarázta nagyon részletesen, hogy pontosan hogyan juthat a nevezett ivóba Nusar. Cserébe nem hasították kettébe a nagy víztömeg mosta lépcsőkön.

Ma pedig már itt is van a mondott helyen és reméli, hogy az idő is megfelelő. Kíváncsi, hogy mit is forgat a fejében az Őrült Vándor, valóban árthatnak-e eleget vele az Ősi Népnek?!?

Nem szívlelheti a tömeget, de ha leül, akkor félő nem látja meg a prédikátort, így inkább a pult szegletébe húzódott, ahol hátát a falnak vetheti és egyik oldalról a pult viszonylagos védelmet nyújt neki. Sötét, lapos pillantásokkal pásztázza a tömeget és nemcsak a prédikátort keresi, hanem az esetleges veszélyforrásokat is, mielőtt megpróbálják megölni vagy ami még ennél is rosszabb: kirabolni fényes nappal. A csapos talán meglepődött a sebhelyes arcú, tetovált hadzsi italválasztásán, de ezzel mit sem törődve egy korsó tiszta vizet rendelt Nusar. ... Amit az időleges békesség - pontosabban háborítatlanság - kedvéért, ki is fizetett.*

[wolftern]

JK: Jaszef ibn Hasszár, Ibara keselyűje
Helyszín: Warvik tartományban, Warvik külvárosában, Fogatlan Kutya ivó
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*A dervis érkezésekor a kocsmároson kívül, alig tartózkodik valaki az ivóban. Egy katonaféle rádőlve a pultra, rajtakívül még egyetlen alak látható, aki a rúpiáit számolgatja egy ablak melletti asztalnál. Dzsidát (dishdasha) visel, ami a dzsad kultúrában a közemberek öltözéke. A férfi egy pillanatra sem emeli fel tekintetét, s a fogadós is csupán félszemmel nézi meg Jaszefet, majd folytatja munkáját a kupák törölgetését. Galradzsa papja törzstársa mögött foglal helyet, két lépésre a söntéstől. A csapos a prófétát csak ezután kérdezi jövetele céljáról, aki kapva is az alkalmon rendel egy kupa szomjoltót. Majdnem egy fertály óráig nem történik semmi, ezt követően egy öt fős társaság érkezik. Sodronyingük és az oldalukon lévő tőrszerű kardok, egyértelműen a szolgálatott leadott katonákra utalnak. Tipikus gorviki férfiak, már-már zavaróan hangosak. A csoport az ajtótól nem messze talál helyet, kivétel egyikük, akinek egy szépen hímzett selyemkendő fogja körbe a derekát. Kimért léptekkel a csapszékhez sétál, s közben feltűnően méregeti az emmámét viselő dzsadot. Végül egy gúnyos mosoly kíséretében elkapja tekintetét, és öt korsó sört igényel cimborái asztalához. Kiszámol egy ezüsöt a pultra, majd visszakanyarodik a gorvikiakhoz.
Ekkor ismét egy idegen lépi át az ivó ajtaját, akinek megjelenésére pár pillanatra még a katonák is elcsendesülnek. A sebes arcú dzsad, elővigyázatosan, mint aki az asztal alól is támadást vár, óvatosan átsétál a fogadón. A söntéshez érkezvén vizet rendel, amit rögtön kifizet, s erszényéből 1 rezet tesz a standra. Miután Nusar felmérte a veszélyeket, a theubos felől foglal helyet, szemben az ajtóval. Mostanra az ablak mellett ülő dzsad is befejezte dolgát, felhajtja kupájában lévő lőréjét, majd ezt követően az ajtó felé indul. Mielőtt a fickó kiléphetne, a selyemkendős gorviki székével hátradől, s fegyverét kinyújtva elzárja a dzsad útját.
[Dzsad nyelv] -Hová ilyen sietősen? Ti dzsadok mindig annyira kapkodtok és meg sem köszönitek a segítséget! mondja hangosan és jól érthetően, közben tekintével Jaszefet keresi...

[wolftern]

JK: Hirgon, Laha
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*Két éve már hogy az Ősi Nép gyermekei, az amundok ellen harcoltok. Elsőként Laha az udvari ork került Ynev e távoli vidékére. Ott volt Bar-Horabnál, mikor a kráni és pyarroni seregek megostromolták a homoktengerben cetként mozgó amund városerődöt. Minden élő számára emlékezetes marad az a nap. Iszonyatos öldöklés folyt el-Sobira falai alatt. Az ütközet csupán két napig tartott, és egy amhe-démon is odaveszett, azonban mégsem sikerült legyőzni az amund erősséget. Sőt minden sereg visszavonult, ami a történelem könyvekbe márcsak az "első nagy vereségként" került be. Sok igric, mesemondó és egyéb szócséplő ezt a csatát Amhe-Ramun sorsdöntő győzelmének nevezi. Ezt követően a dzsad világ folyamatosan hervadt, az emírségek sorra buktak el, vagy kapituláltak. Hirgont al-Abadanába csábították, ahogy sok zsoldost akkoriban. Ekkor a dzsadokon kívül még senki nem ismerte a megtestesült sivatagi isten valódi erejét, és nem tudhatták milyen szörnyűségek várnak rá. Az udvari ork és a kyr mágus a térkapu megsemisítésekor találkoztak. Laha társának fejét egy amund csontíj szakította át, pedig ők az átjáró elpusztítására esküdtek fel, azonban a kapu körül a harcoson kívül mindenkit levágott az ősi nép. Az asziszi zsoldost, a fehérhajú mágia segítségével mentette meg, és fordítva az amund menethtet az udvari ork bárdja téríttette el a boszorkánymestertől. A förgetegből való kikeveredésük az istenek akarata vagy pusztán szerencsés véletlen volt, nem lehet tudni. Az viszont biztos, hogy a szerencsések a város eleste után, amit amúgy senki nem hitt volna, csak Gorvik felé menekülhettek. Ezt követően a megmaradtak és a gorviki segédcsapatok folyamatosan szorultak vissza, míg elérték a Casada-folyó duzzasztógátját. Az erőd, ami az utolsó védműve az országnak a Casada jobb oldalán található. A folyó a Manta am Gorvikról ered s a Ravannói öbölbe torkollik, innentől kezdve szabad préda a szentföld.
Borús a reggel, ám szerencsére az éjszaka folyamán amíg őrségben voltatok nem történt semmi. Pedig az amundok véletlenszerűen és kiszámíthatatlanul támadnak. Van hogy csupán csak a nehézgyalogságot vetik be, akik kimagasló fizikai erejű férfiakból, szál- és zúzófegyverekkel, por- és kővértekkel rendelkeznek. Az amhe-papok a semmiből szerteágazó kőlépcsőket teremtenek, amelyen keresztül az átok fajzatok pillanatok alatt feljutnak a magas kőfalakra. Van hogy a híres skórpió harcosok és kígyó fejvadásznők támogatásával harcolnak, mely esetben az egész erőd népének segítségére szükség van, mert ilyenkor az átlagosnál is nagyobb a vérfürdő. Ennek dacára az éjszaka nyugodtan telt, és hamarosan az őrségváltás ideje is el jön... 

[Sol]

JK: Hirgon, Laha
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------


Az éjszaka eseménytelenül telt. Az erőd lakói újabb nap haladékot kaptak Isteneiktől (ki-ki a sajátjától), mielőtt kénytelenek lennének szembenézni a kék szemű démonok inváziója jelentette iszonyattal.
Laha, az északi udvari ork ironikusnak találta a helyzetet. Sosem gondolta volna, hogy ő valaha is védelmezni fogja a Kosfejes birodalmát. Sőt, ha néhány éve ezt mondja neki valaki, minden bizonnyal szemberöhögi az illetőt. A gondolatra fel is horkantott, amit amolyan kuncogásfélének szánt. Hiába, Darton követőinek fel kell készülni Uruk morbid tréfáira is.
Az éjszakai őrsége során gyakorta hőlátással is pásztázta a környéket, el akart kerülni mindenféle meglepetést. Néha nagyokat szippantott a levegőbe, hátha megérzi annak az olajnak a szagát, amivel ezek a sivatagi átokfajzatok kenik magukat. Ismerte jól azt a szagot. Bar-Horab eseményei nem csak emlékezetébe, de annak szagai az orrába is "beleégtek".
De ezúttal semmi jel nem utalt az amundok jelenlétére. A gát felől a morajló víz hangját hozta a szél. Az erődöt pedig megülte az itt összezsúfolódott embernépek és állatok kipárolgásai. Csak a szokásos.
Az őrségváltás közeledtével Laha nagyot nyújtózott, átmozgatta elgémberedett tagjait. Megdörzsölte kialvatlanságtól égő szemét és ivott egy merőkanállal a lábához készített vizes vödörből.

[Faust]

JK: Hirgon, Laha
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Semmi sem történt, nem mintha arra vágytam volna hogy ismét kardot forgassak vagy mágiához folyamodjak. Nem mintha nem szeretném,sőt imádom a mágia művelését, de sajnos vannak itt értetlen és tudatlan alakok akik elítélik ezt.

Fegyverem poengéjét nézegetem, nem is oly rég marcangolt húst és ontotta szomját vérben. Örvendek hogy értek a forgatásához de ha kell leginkább csak a hüvelyében tartom.

Belelapozgatok a varázskönyvembe, itt ott Hradu mester intelmein kuncogok egy jót.
-Ha lehet kerüld a feltűnést, de ezzel a hófedte hajkoronával nehéz lesz kölyök.

Kíváncsi lennék,hogy ezeken a területeken a boszorkánymesteri hivatás ma milyen státuszt visel. Elítélik vagy netán örömmel látják a magam fajtát. Mesterem is innen származik,de ő kivétel akárcsak a rendem többi tagja. Ezen felül mi még a hagyományokat sem tiszteljük hisz újítunk ahol tudunk és emellett más mágia formákat is befogadunk majd fejlesztünk. A túlélésért mindent, de ez nem csupán azt szolgálja. Leginkább az ismeretlentől fél az ember, kevesek viszont pont ezt akarják felfedni és ezért kitaszítottak. Én bátran vállalom ha megbélyegeznek, már hozzászoktam.   Néhány varázsló reszkető hanggal és kézzel idéz meg valamit a másvilágról, mi ezt napi szinten tettük és dokumentáltunk minden egyes morzsát. A félelem jó dolog, bár sokan úgy tartják a félelem hasztalan. Tévedés, a félelem tesz bátorrá és egyben kíváncsivá. Az a bizonyos másvilág félelmetes lehet,de miféle dolgokat rejthet ugyan.....ennek kell a végére járni. A félelem a barátod....Hradu te vén kurafi mindig tanítasz valamit még ha nem is vagy itt.


Felkelek és járkálok egy picit. Laha az Ork mellé lépek és megkérdem.
-Nincs véletlen egy kis szíverősítőd, vízből már megvolt a napi adag,de azért lehetne valami erősebb is.

[Sol]

JK: Hirgon, Laha
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Pergamen sercegése ütötte meg az udvari ork fülét. Ha nem tudta volna, hogy a fehér hajú mágiaforgató az, akkor is felismerte volna a szagáról. Különös módon összefonódott kettejük sorsa Bar-Horab óta. Idővel talán még barátok is lehetnek, ám egyelőre a bajtársiasság, a közös ellenség kötötte egymáshoz őket.
Olvas. Megint olvas. Csak tudnám, hogy mi jó van abban?!
Morfondírozott magában Laha. Már gondolt rá korábban is, hogy el kellene sajátítania a betűvetés tudományát, de valahogy mindig akadt fontosabb dolga. Clalee is többször felajánlotta hogy megtanítja ...
És hol van most? Halott ő is, meg a többiek is. Mire ment a könyveivel?!
Korábban ismeretlen érzés rohanta meg. Hiány. Üresség. Gyász.
Hogy elterelje gondolatait előkotorta egyik fenőkövét és munkára fogta kétkezes csatabárja pengéjén.
A fehér hajú férfi - Laha meg volt győződve róla, hogy ősz - felkelt őrhelyéről és kis járkálás után az udvari ork mellett kötött ki, majd némi égetett szesz után érdeklődött.
[Dzsad]- Nincs. - felelte a nagydarab harcos kurtán, egy pillanatra sem hagyva abba az élezést.
Ember, az alkohol kifordít önmagadból. Én aztán láttam elég részeget.
Berzenkedett magában, de hangosan csak ennyit tett hozzá:
[Dzsad]- Alkohol nem jó, csinál buta. Víz jó, víz élet.

[Cyrgaan KheaLorn]

Jaszef ibn Hasszár

Nyugodtan ücsörög a helyén, de a bor a harmadik korty után már inkább fogyaszthatatlan, mint szomjoltó.  A táskájában van némi teafű, ami igazán jólesne most, de ha valóban a sivatagba készülnek, egy ilyen utazás előtt a kevéske, gondosan őrzött készletet ilyen helyen elhasználni botorság volna.
Nyugodtan ül hát a helyén, és mivel Galradzsa papja - sáhruhfa botjáról megismerte hamar-, aki vagyonát számolgatja mögötte, nem foglalkozik az őt körülvevő világgal, így csendben ücsörög a helyén. Egy mosolyt enged meg magának az utazó viselkedésével kapcsolatban - oly buzgó, mintha nem is Galradzsa, hanem Dzsah szolgája volna. Bár valahol minden dzsad az...
A különös idegen érkezte felkelti a figyelmét. Van valami szokatlan aura, vagy hasonló körülötte, valami ritkán tapasztalt kisugárzás - netán szag? -, ami a sivatag mélyén élő törzsekre emlékezteti. Közülük való volna talán a férfi, aki vizet rendel a csapostól, és mint az űzött vad, olyan nyugalommal ücsörög a pult mellett?
A gorviki kompániát nem sok figyelemre méltatja - elvégre mégiscsak a Kosfejes Ranagol imádóinak országában van. Valahogy az egész helyzet olyan furcsa, kicsit meg is fagy a levegő az ivóban, és a vér is gyorsabban zubog Jaszef ereiben. Valami várakozásteljes figyelem úszik a levegőben, ami az ő kiélezett érzékeinek olyan, mint a póknak a hálójába reppenő légy.
A pénzt számolgató sivataglakó végül dolga végeztével az ajtó felé indul, és kipattan a feszültség. Bár apróság, hiszen a gorviki zsoldos csak elállta a pap útját - olyan ez, mint amikor egy apró kő kihullik a szikla alól, majd egy nagyobb, s végül az egész szikla feladja évezredes helyét, s a mélybe hull.

A férfi Jaszef tekintetét keresi, aki ráemeli barna szemeit, és rezzenéstelen tekintettel méregeti a másikat, egyelőre azonban nem mozdul, talán csak az orcáján rándul meg ideges egy apró izom. Első szándékból megfogalmazott válaszát inkább lenyeli, lehetőleg szeretné elkerülni a verekedést. Értelmetlen lenne.

Feszült figyelemmel várakozik, hogy paptársa mit reagál, ugrásra készen.

[Faust]

JK: Hirgon, Laha
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Várható volt az orktól,hogy valamiféle hasonló választ kapok. Hát üsse kő ez van, nincs szomjat oltó erősítő. Vízből megvagyok sőt egy darabig nem is kell fogyasztanom. Ráadásul ha bajban lennénk akkor koncentrálva vizet idézek, már persze ha minden jól megy és nem zavarja semmi a mágia létrejöttét.

[Dzsad] Ork lenni jó harcos, nem dühíteni.....csak otthon hóhajnak lenni szokás. Inni néha tüzesvíz [Dzsad]
Majd torkom köszörülöm és lehuppanok mellé, mindeközben nézelődöm, hisz még őrségben volnánk.

[Dzsad] Már lehet mondtam,de nevem Hirgon. A tüzesvízre visszatérve, én tudni vizet teremt ha kell. Mesterem tanította,  ő neve Hradu Adzs-Magrati nagytiszteletű Boszorkánynagymester. [Dzsad]

Olykor olyan egyszerű lenne csak egy mentális csatornát nyitni valakivel és úgy kommunikálni, nincsenek tőmondatok és makogás meg mutogatás....csak a tiszta beszélgetés. Persze tisztelem minden élőlény szabad akaratát, senki se szeretné ha csak úgy az elméjét megostromolná valaki.

[Dzsad] Én érteni sokminden mit tudni varázstudók, de érteni sötétebb dolog is....de azt nem használni sokat csak ha lenni muszáj. Sokszor használni kard és ököl, de legerősebb fegyver lenni beszéd.  Sokszor lenni jobb megoldás nem ontani vér [Dzsad]

[Quator]

Nusar el Ibara

*Nem sokat váratott magára a viszály kipattanása a helyi erők és a dzsad vendégek között. Bár mindezt inkább külső szemlélőként éli meg Nusar, így inkább érdeklődik, mintsem valóban közbe akarna avatkozni bármely oldalon.
Az igaz, hogy a dzsad nációhoz tartozik, de sem életmódját, sem értékrendjét tekintve nem mondható fajtája tipikus képviselőjének. Legalább annyira lenézi a városlakó, buzgómócsing kereskedőket, mint a gorviki kutyákat, akik csak messziről vonyítják a valódi könyörtelenséget.
Mindezeken tűnődve, Nusar inkább átadja magát a külvilági hedonizmusnak és eddigi gyakorlatával szakítva felhajtja az egész kupa vizet egyszerre. Szája szélét és vízcseppektől gyöngyöző kecskeszakállát ruhaujjába törli. Eközben pedig vet egy sanda pillantást a csaposra és a pulton szuszogó katonafélére, hogy ők vajon terveznek-e beszállni az egyelőre kimondatlan összetűzésbe?!?*

[wolftern]

JK: Z'atthrass, Baltás Bodin
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát,
Időpont: napközben
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*A törp a Kereskedő Hercegségekben hallott először a vándorról, aki a megelvenedett amund szörnyisten Amhe-Ramun ellen keres segítőket. Mivel Bodin szerette a kihívásokat ezért nekiindult megkeresni ezt az őrültet, ám mindenhol ahol utána kérdezősködött szörnyű dolgokat meséltek róla. Sőt egy alkalommal találkozott Arel papjával, aki azt tanácsolta Baltásnak; jobb, ha nem tudja merre jár Tynnen Berrano. Későb Al-Azairnál egy goblinnal hozta össze a sorsa, aki szintén a Vándort kereste. Mivel Krad felkentje -mert időközben ez is kiderült a célpontról- sehol nem talált társakat sietősen haladt Gorvikba, a frontvonal irányába. A fickót az alacsonytermetű banda Warvik tartományban érte utol, ahol már a Kék Arcú hívei  szétverték a szabadcsapatokat. Néhány menekülőt kisebb amund csoportok követtek. Feltehetőleg csak szórakozásból, mert az Abadanai ütközetben a híresztelések szerint több ezer rabszolgát ejtettek már. A csonkítás, szemkivályás, testvérek legyilkolása, majd az életben maradtak elengedése, mind-mind a kegyetlen főpapok műve volt. Ám az amundok Z'atthrassban és a törpben emberükre akadtak. Ezután találkoztak össze a pyaronival is, s így esett hogy Baltás Bodin és a goblin útnak indultak az Őrült Vándorrral Warwikba.
Az út két napig tartott, ezalatt megeggyeztek a jutalomról és Tynnen Berrano beavatta a parányokat is a tervébe.
Egy Titkos városról beszélt (T'zhenkala) a Ravanói-öböl északi partján, ahol egy ősi ereklye található. Miután megérkeztek, a külvárosban a Fogatlan Kutya fogadóban szálltak meg.

Spoiler:  • megjelenítés

félúton található a székhelyváros és a gát között. Az épület egy kétszintes ház, melynek deszka falai, fehérre vannak mázolva. Átlépve a színesüvegű ajtón a bejárattól jobbra egy céldobó tábla áll. A kocsma a háború miatt, a városban állomásozó katonák és harcosok kantinja lett, ebből következően vendégköre meglehetősen homogén. A belépővel szemben található a pult, ami mögött a fogadós –Negyvenes éveiben járó barna hajú férfi kérges tenyere és szíjas izmai még földműves múltjának emlékei- serénykedik.

A vándor még a vacsoránál kitűzte a másnapra szánt feladatot; régi barátját Zh'gra -t kell a gátnál megkeresni, hogy beszéljetek vele.
Reggel tüstént útnak indultatok a gáthoz, melyhez egy poros földes út vezet. Nagyjából egyetlen óra alatt eléritétk az erődöt, ami mögött a gát hangosan csobogó vize hallható. A kapuban az őrök nem állítják meg kis kompániátok, azonban a Krániak felől érdeklődni kell, mivel a hatalmas sátor táborban bárhol lehetnek... 

[Con Angilo Guerdo]

Baltás Bodin

<<...Hosszú utat tettem meg idáig. Fura ez az Őrült Vándor, ki minden tudás papjának mondja magát. De legalább bőséges jutalmat ígért és ennek nem tudok ellenállni. Bőséges kincs mindig jól jön, ki tudja, mit hoz a Fejszés jövőmre nézve...>> - gondolkodok magamban.

Útközben míg elérjük a sátortábort, leveszem a kobozt a hátamról és pengetem jó kedvűen, hisz nincs miért búslakodnom, megannyi mindent túléltünk már idáig. Meg is próbálok egy új strófát írni Bodin dalához:

[közös nyelv]

"Volt egy Őrült Csuhás
 Ki világot ment nem mást
Csatlakozott apró szerzetekhez
Kéri tőlük a nagy szívességet

Kincsért és hőstettért bármit
kihívás most a sivatagot járni
Ha megtalálja a szent ereklyét
Rusnya  tüzes démont megölé' "

[közös nyelv]- Áhh ez így jó is lesz! Na mit szól apró termetű barátom? - mondom a goblinnak, közbe csak pengetek tovább. Majd mikor a tárborhoz érünk elteszem a kobzát és mondom Z'atthrassnak.
[közös nyelv]- Most Te beszélsz! - és vigyorodok el. - Ha megvan az a kráni legény utána meg nézzünk a kupa aljára!

<<... Jó lenne valami lőrét megízlelni. Tegnap este már jó későn volt. Sose tudni, mikor issza a a törp az utolsóját...>>

[kalidar]

Z'atthrass


Midőn kikeveredett az Ibara homokjából a legutóbbi kalandja után,hamarosan ismét egy Krad papot vetett
útjába a sors. Z'atthrass úgy vélte ez nem lehet egyszerű véletlen,bizonyára maga Krad ajánlott újabb esélyt számára a szolgálatra.
Meg is ragadta a lehetőséget és csatlakozott egy Baltás nevű baltás törpéhez aki szintén az Őrült Vándort kereste...Őrült Vándor,...már maga ez a név is figyelemfelkeltő...mostanában ez a második bolond Krad felkentje...Na de mindegy,ha Krad választottja akkor Krad választottja...mi sem mutatja jobban hogy nehéz dolga lesz,de ha törik ha szakad segít a papnak a küldetésében.

Új törp barátjával meg is találták a Vándort és csatlakoztak hozzá.Z'atthrass ismert már korábban néhány törpét,de mostani harcos társa sokkal víg kedélyűbb mint a többiek.
Hamarosan el is érik egyik kitűzött céljukat,egy hatalmas gátat ahol találkozniuk kell valakivel.
Baltás hangszert ragad és sebtében dalt farag kűldetésükről és a lényegéről...roppant jól sikerült kis kocsmadalocska,de úgy dönt nem dícséri meg az önkéntes bárdot,mert még kedve támadna a folytatáshoz.
Szórakozottan babrálja a derekára tekert láncot miközben sárgás szemeit a hatalmas gátra mereszti és
megpróbálja felfogni a méretét.A mélázásból társa hangja rázza fel:

"-....utána meg nézzünk a kupa aljára!"-no igen,ez jól hangzik és nem is meglepő,mindketten szeretik a  finom ételeket és a jóféle itókákat,ez kiderült a rövid közös vándorlás alatt.

[közös]-Rendben,nincc ellenemre egy kissz boroszgatász,...de kérlek...moszt ne fogj hozzá énekelni,nincc kedvem iszmét verekedni.Bár a múltkori tessztedzésznek jó volt.-vigyorog a törpére több tucat tűhegyes fogával,ezeknek köszönhető  némi selypítés a beszédében,de Őt sosem zavarta.Gyakran hecceli társát tréfából aki remélhetőleg nem veszi zokon,főleg hogy igazából viszonylag jól zenél/énekel.

Mindeközben követi a baltás Baltást.

[Con Angilo Guerdo]

Baltás Bodin

[közös] - Ne is mond, de a legutóbbi az Te miattad volt... Vagy mégse? Kezdem elveszteni az eszemet? Na mindegy, legyen, most egyenlőre befejeztem a poétázást. Keressük meg ezeket a Krániakat vagy kiket. - Mondom a goblinnak.
Közben szintén követem Őt. Ha nem történik semmi, vagy nem nagyon kérdezőskik, elkezdek kérdezősködni az épp aktuális szembe jövő harcostól. Persze közös nyelven.
Közben kezd a gyomrom korogni az éhségtől, nem vagyok valami boldog, most jól esne valami kacsasült. Szóvá is teszem.
[közös] - Tudod mit ennék most? Egy jó ropogósra sült kacsa sültet. Pitével. Hm.... Nagyon megéheztem...