Szerző Téma: Haldirien tekercsei - Középfölde Legendái  (Megtekintve 1386 alkalommal)

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2580
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Haldirien tekercsei - Középfölde Legendái
« Dátum: 2015. Április 28. 22:49:01 »
Midőn zajlott Bragollach csatája
És felszabadult a Gonosz vára
Elégtek Ard-Galen szép rétjei
S vesztek oda Feleagund tündéi
Kit mikor megmentett hős Barahir
Már legyőzték Feanor fiait.

Midőn ezt Fingolfin meghallotta
Gondolta, itt az eldák alkonya
Tébolyult haragjában elvágtat
Ezüst páncélban, gyémántos pajzzsal
Addig, míg nem látta Morgoth várát
S bedöngetett Fekete kapuján

Párbajra hívta Morgoth Bauglírt
Sisakján ott a három szilmaril
És ő jött, mert nem volt választása
Mit gondolt volna a kapitánya
Kezében a Grond és sötét pajzsa
Kezdődött elda és vala harca.

Fingolfin kirántja kardját, Ringilt
Ám ki elsőnek támad, Bauglír
S pörölyével lesújt ellenére
Az elda elugrik, s megsebezte
Morgoth felordított fájdalmában
S hétszer kiáltott fel a vala

Mint valáké, izzott a hős szeme
Ám nem soká elfogyott ereje
És Morgoth pörölyével lesújta
Ám Fingolfin háromszor felugra
De bele botla egy hasadékba
Mit Morgoth nagy kalapácsa vájta

És Morgoth Fingolfint megtaposta
S Fingolfin Ringilt lábába szúrta
Ám ezután kilehelte lelkét
S Thorondor, a sas mentette testét
S eltemette őt a hegyen.
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2580
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Haldirien tekercsei - Középfölde Legendái
« Válasz #1 Dátum: 2015. Április 28. 22:54:46 »
 Berenről és Lúthienről szól.

Miután Bragollach csatazaja elült
Barahir Dorthonionba menekült
Morgoth halálra kereste őt
Hogy levágtassa az edán főt
Az egyik társa, Gorlim elárulta
A hős fia egyedül maradt, elárvulva

A fiú, Beren az ellenséget leste
Mikor megjelent neki Gorlim lelke
Szauron neki nem kegyelmezett
Berent felkeltve figyelmeztetett
Apja és társai veszélyben vannak
Mire visszaért, ők már meghaltak
Beren apja gyűrűjét felkapta
És menekült Doriathba

Hol meglátta élete szerelmét
Thingol leányát, Lúthien lényét
De eltűnt szeme elől a hölgy
És Beren szállása lett a nagy tölgy
Hol meglátta a szépséges hölgyet
Másnap továbbment, elhagyva a völgyet

És megtalálta újra Lúthient
Kiáltotta általa adott „nevét”: Tinúviel!
És megállt Thingol leánya
Szemeit emelte a férfi arcára
Amint meglátta Berent, az embert
Benne is fellobbant a szerelem

Aztán mindennap találkozgattak
Daeron meglátta őket,  s nem volt hallgatag
És elmondta ezt Thingol királynak
Lúthien „Tinúviel” nemes atyjának
És ő elfogatta az ifjú herceget
Herceg és király végül megyezkedett
Megállapodtak ketten abban
Hogy Berennek el kell mennie Angbandba
S szerezzen meg egy szilmarilt Morgothtól
És megkapja Lúthient Thingoltól

Beren elért Nargothondba
Finrod Feleagund udvarába
Ki tizedmagával indult vele
És elindultak Sirion fele
Ám Szauron elfogatta őket
S váltott farkas marcangolta őket

De a szép Lúthien se volt tétlen
Nem akart tovább élni a félszben
S ő is elindult Nargothond felé
Manwe ebe, Huan felfedezé
S a gazdájához, Celegormhoz vitte
Celegorm azonban rosszul hitte
Hogy váltságdíjat is követelhet
És egy királyleányt is elvehet

Nagyon sír szépséges Tinúviel
Kit éjjel hűséges Huan fogvatartóitól visz el
Mikor megérkeznek Sirion tornyához
Váltott farkasok vágtatnak a kutyához
Viszont Huan mindegyikkel végzett
Végül a hídra Draugliun lépett

Sokáig küzdtek, ám végül Huan győzött
Draugliun Szauron oldalához dőlött
Huan van itt – mondta, és vége lett
Ő tudta a Huannak szánt végzetet
És váltott farkasként jött elő tornyából
Mégis Huanon állt, kileheli e lelkét torkából

Mikor meglátták csupán Beren maradt
Mert mindenkivel végzett a farkas
Míg Finrod meg nem fojtotta
Ő maga a szerzett sebbe bele hala

Beren és társai indultak hazafele
Huan Celegormhoz visszament
Ki testvérével a várból elment
Megtámadták ketten a hős Berent
Ki felugrott Curufin lovára
S belenyomta kezeit torkába
Ki fuldokolva leesett a lóról
Földre hullt és fuldoklott a szótól
Celegorm nekiugrott volna
Ha Huan nem az útjába állna
Beren Curufint lefegyverezte
Ki ellovagolt testvérével

Ám az éjjel Beren elmegy messze
S Lúthien otthagyja félelmében
De Lúthien Huannal beérte
Hogy együtt járnak ennek végére

Angbandban kiküldi Morgoth
A váltott farkast, Carcharothot
Kit elaltat Lúthien énekkel
Beren kivágja ékkőt késével
Mert még Morgoth is szemét lehunyta
S a páros menekült gyorsan futva

De az őrfarkas ébren várt rájuk
És állkapcsa sebes, össze zárul
És a Farkas leharapta kezet
Melyben az ékkövet fogta Beren
« Utoljára szerkesztve: 2015. Május 31. 09:39:58 írta Haldirien »
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2580
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Haldirien tekercsei - Középfölde Legendái
« Válasz #2 Dátum: 2015. Szeptember 06. 21:35:58 »
A másodkor kritikus idején
Már-már a harmadkor elején
Született az utolsó szövetség
Mikor a tünde nagy volt, az ember derék
Mikor élt Elendil és Gil-Galad
Miben megvolt a kellő tapasztalat
Hogy legyőzzék Szauront, az Ellenséget
S az árnyéknak mindörökre vessenek véget
Elindult hát a tünde s ember had
Olyan híres hősökkel, kiket senki sem felejt majd
Elendil és fiai, Isildur és Anárion
Küzdöttek seregeikkel a síkon
Melyet Dagorladnak neveznek
S emberek és tündék nem felejtenek
Gil-Galad volt Glorfindel és Elrond
Kiről e rege sok mindent elmond
Mert ő örökölte Gil-Galad gyűrűjét
Celebrimor egyik nagy remekét
Gil-Galad fia is ott volt a hadban
Egyik kezében zászló, másikban kard van
Ám Gil-Galad fia elesik egy nyíltól
Mely nyílvessző repült egy ork nagy-íjból
Végül mégis győzedelmeskednek
És már a végzet hegyén küzdöttek
Ám előjött Szauron a pörölyével
S kezétől sok jó harcos esék el
Még Gil-Galad és Elendil is
És eltört az Aiglos, és a Narsil is
végül is Isildur levágja a gyűrűt kezéről
Ám a sok vér megfosztotta eszétől
Elpusztította volna az árnyékot örökre
Ám ő megtartotta magának időtlen időkre
S így élhette túl a Gonosz e napot

Ám nagy csoda történt, mert túlélte Gil-Galad fia
Ki nem más, mint Haldirien, Középfölde dalnoka
Ha rám vársz sikolts rám.