Szókratészi amfiteátrum > Játék
Virtuális kalandok
Thyriel:
Egy öt részesre tervezett játék, melyről sokat nem tudok mondani, mert a trailer-t is három perccel ezelőtt találtam meg, ám aki szereti azt, amit a bemutató sugall, annak mindenképp ajánlom figyelmébe!
UPDATE
Az első után a második rész is megjelent, de eleddig az elsővel mindössze körülbelül óra játék után azt tudom mondani, hogy:
egy kellemes és hangulatos apróság, melyben a fiatal (leendő fotografikus) lányt irányítva kutakodunk egy eltűnt lány után, illetve emésztjük, hogy képesek vagyunk az időt manipulálni.
UPDATE 2
A történet harmadik része is napvilágot látott! Magyarosítás ehhez is készül
UPDATE 3
Mind az öt rész napvilágot látott, olykor akcióban is megvásárolható steamen vagy más oldalakon
Hivatalos honlap (angol)
Az 1-5. rész magyarosítása (teljes fordítás)
Thyriel:
További trailerek
A Firaxis cég a felújított Enemy Unknow (az eredeti a 90es években készült) után idén novemberre ígéri a folytatást. A trailer vegyes érzéseket keltett, de mivel az első rész látható módon tetszett nekem, biztos, hogy ki fogom próbálni. Akik hasonlóan vélekednek, azoknak mindenképp ajánlom figyelmükbe a fenti trailer-t.
#XCOM2 now coming to PC worldwide on February 5, 2016.
tehát a fenti dátumig kell várni a PC-s megjelenésig... :(
Thyriel:
Aki ismeri a Tomb Raider 2013-ban megjelent verzióját és tetszett neki, az minden bizonnyal legalább annyira várja a folytatást mint jómagam.
A játéknak szándékosan nem olvastam utána, minden ízében magam szeretném felfedezni, ezért semmilyen leírást nem írok, sőt
a trailer igen erősen Spoileres, így aki még ennyit sem szeretne tudni, ne is nézze meg!
Thyriel:
Retro: Masters of Orion
Pappskalle:
Never Alone / Kisima Inŋitchuŋa
Egy érdekes játékot kívánok az oldal közönsége elé tárni, amit egy amerikai őslakosok által üzemeltetett cég, a Upper One Games alkotott azzal a céllal, hogy megismertesse az alaszkai őslakos kultúrát a világgal. Ritkaságszámba mennek manapság azok a játékok (Portal 1-2, Prey, Antichamber vagy a Second Life), amelyek nem csak a gamer közösségben érnek el hatalmas népszerűséget, de tudományos körökben is. A Never Alone egy picit más oldalról közelít most, mint a korábban felsoroltak, mert azok első három tagjával a kognitív tudományok foglalkoznak, az utóbbival pedig kiberantropológia/szociológia. Ez a játék egy olyan kultúrát próbál átadni a világnak, ami valóságos alapokon nyugszik. A játék oldalnézetes, olyan, mint az 1992-ben a Silicon & Synapse nevű cég által piacra dobott The Lost Vikings nevű játék, melynek apropójára több későbbi játék is épül, többek között a finn Frozenbyte cég által kiadott Trine trilógia is. A Never Alone nevű játékban egy Nuna nevű Iñupiat nevű Inuit (alaszkai őslakos) törzsből származó kislányt alakítunk, illetőleg hűséges társát egy sarki rókát, akivel Alaszkán kell keresztül küzdenünk magunkat mindenféle ügyességi akadályon és vadállatokon át, hogy eljussunk a Hóviharemberhez (Blizzard Man) és megállítsuk, illetőleg a játék végén inkább megtudjuk, hogy miért hozta azt a véget nem érő fagyot, amitől a Iñupiat törzs nem talál magának vadakat, amikre vadászhat, és így az éhínség kerülgeti. A kalandos utazás alatt számtalan lény lép elő az alaszkai folklórból a Hóviharember mellett, mint például az Ishigaq (Aprók népe, akik a tündérek alaszkai változatai), az Emberölő (Manslayer), a Görgőfejek (Rolling Heads), illetőleg az Egek Népe (Sky People). A fagyos és veszélyes tájon átküzdve magunkat megismerhetjük az alaszkai történelmet, és folklórt is, amit a játék közben mutatnak rajzolt és élő emberek interjú videóin keresztül, melyekben sok olyan választ is lelünk, amire a játék közben szükségünk lehet. Én ajánlom mindenki figyelmébe, mert egy aranyos ügyességi játékról van szó, aminek szép a grafikája, és még tanulni is lehet belőle valamit a világ egy olyan pontjáról, amiről ritkán esik szó manapság.
Navigáció
[#] Következő oldal
Teljes verzió megtekintése