Szerző Téma: Családban marad - Quod sumus hoc eritis  (Megtekintve 6537 alkalommal)

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #60 Dátum: 2016. Szeptember 07. 18:51:44 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este háromnegyed 11
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*A percek leforgása alatt kialakult röpke egyedüllétet a fényképezőgéped társaságában ütöd el. A penthouse mindössze csak egy irányban határos választófallal, a maradék három irányba nagy ablakos kilátás nyílik a szomszédos épületekre, környezetre. Keleti irányban a hotel belső udvarára van rálátásod, ahol éppen földbe tűzött fáklyákat gyújtanak meg a kígyózó ösvény mellett, mely a bokrokkal és színes virágokkal teli zöld területet szeli ketté. Nyugatról a szomszédos Veterans Memorial Convention Center üveg "bástyája" takarja ki a kilátás a pár száz méterre odébb terpeszkedő Fenway Park hátrányára. Északról az utcafront bontakozik ki az éjszakai forgalomból, ám az épületek fölött a Charles-folyó hömpölyög. A nyár ezen tájékán kezd sötétedni, remek fotografikus összhatást nyújt a világosság és a kibontakozó éjszaka harca, megspékelve a ringatózó hajók kavalkádjával.*

*Joynak - habár eddig nem mutatkozott be, kétségtelenül testre szabott név -  hirtelen kisimul az arca és a lelkesedése alábbhagy, már ami a izgalom felcsigázását illeti. Azt addig leszűrhetted, hogy nem szívbajos és szégyellős fajta, a vér gondolatától most megszeppen. Vagy a tűszúrásétól. Ezt nem tudhatod, mindenesetre a vénája körül nincsenek tűnyomok és ha él is a kábítószerek adta lehetőséggel, úgy fest azt nem injekció segítségével adagolja be magának. Anderson egy bőrövvel tér vissza, aminek a kezelését inkább rád bízza, mint "szakértőre". Jesse és a férfi némán szemlélik, ahogyan a véredet befecskendezed a szöszibe, aki a szemét becsukja a procedúra alatt és a fogait is kissé összeszorítja. Nagy megkönnyebbülés, levegővétel és egy könnycsepp elmorzsolása jelzi a vérkötelék kezdetét. Legalább 2 percbe telik, mire a potens véred szétáramlik Joy ereiben és csak utána képes begyógyítani a miniatűr sebet. Érzed, hogy a Bestia megmoccan, de a bőséges fogás ígéretével vissza tudod szorítani a belsődben. A formalitások lezajlása zökkenőmentesen és gyorsan történik: Anderson helyben kifizeti a szolgáltatást - mégis hogy nézne ki ha most még elmenne egy automatához?! -, Joy kicsattanó lelkesedésben távozik, ami pedig Jesset illeti, kedvesen beígéri a következő napi választ és elköszön. Utolsó, Joynak címzett mondatodra a nő csak elmosolyodik, bár szemében egy kis értetlenség csillan.*

- Én csak a vetkőzős pókert ismerem. De ha jól meggondolom, minden milyen lapjaim vannak, a vége mindig ugyanaz.

*Vonja meg a vállát és a vörös tündérrel karba font kézzel távoznak, miután még Anderson hívott egy liftet a számukra. Amennyiben nincs más mondanivalód a ghoulod felé, úgy hamarosan te is lefelé veszed az irányt, egyenesen a kocsidhoz. Anderson pedig biztosít, hogy hamarosan ő is elindul csak szalonképessé teszi magát.*


__________________________________________________

Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 12 körül
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Alig fél óra alatt érsz vissza a kúriához, ahol a nehéz, vaskapu gombnyomásra tárul ki előtted. Már kintről feltűnik a falakon belülről kiáradó halvány fénycsóva. A szabályozható kapcsolóval ellátott csillár egy-egy izzója okádja csak magából a világosságot, kellemes félhomályt varázsolva az előtérben. A konyha felől mennyei illatok csapják meg az orrod, Kamdyn a jelek szerint visszatért a beszerző körútjáról. A fogás: párolt zöldségek, szarvasgomba és baconbe tekert szűzérme kelbimbóval tarkítva, emellett egy pesztós szósz is készülőben van. Mondjuk ez csak akkor válik világossá számodra ha belépsz a szentélybe. Kamdyn maga köré egy séfkendőt tekert és magában dúdol egy skót gyermekdalt, amíg elkészül a vacsorával. Jó kedvében lehet, nem sokszor fordul elő az ilyesmi. Amint megpillant egy szokatlan mosolyt is villant.*

- Jó estét! Mire jönnek a vendégek tudok tálalni, de addig is szolgálhatok előétellel? Nem feltétlenül illik ide, de nem felejtettem el. Hoztam egy kis kínait...
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #61 Dátum: 2016. Szeptember 07. 19:12:01 »
__________________________________________________

Helyszín: North Quincy, The Irish Pub
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 12 körül
Résztvevők: Prince J. Milliner
__________________________________________________


*Nos, Mo-ba vagy kevés értelem szorult, hogy felfogja hogyan is kéne felülemelkedni valaki furcsa ízlésének keresztjén, vagy a Jóisten nem volt bőkezű, mikor a humorérzéket osztogatta. Mindenesetre kifejezéstelen arccal, rezzenéstelenül magasodik a pult túl oldalán és nem igazán gördül a szája széle mosolyra. Az egyetlen reakció amit kapsz egyelőre az egy hümmögés, vagy félúton elfojtott kacaj vagy talán egy böfögés szikrája.*

- Akkor rossz helyen keresed... A kapitányságon megtalálod 10 és 2 között. Már ha az irodájában van. Eléggé elfoglalt... Prince...

*Nyomja meg az utolsó szót, érzékeltetve, hogy nem loptad be a szívébe magadat.*
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3641
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #62 Dátum: 2016. Szeptember 11. 15:13:09 »
Morgan

Morgannak azért feltűnik, hogy a szöszinek mintha alább hagyott volna a lelkesedése a fecskendő láttán. Kis ideig eltart neki, hogy rájöjjön, mi lehet a gondja – hiszen neki évtizedek óta olyan ez az eszköz, mint másnak egy kanál – mostanra minden fenyegető és kellemetlen tulajdonságtól mentes és hasznos hétköznapi tárgyként tekint rá. Kis késéssel, de még hozzá teszi
-Sajnálom, de tablettás kiszerelésben még nem elérhető – adja be közben az injekciót. Közben a Bestia is érdeklődik – érezhetően nagy kortyokban ízlelné meg az engedelmes szöszi forró vérét, mely mindössze karnyújtásnyira áramlik a feszes bőr alatt. Morgannak ismét emlékeztetnie kell magát, hogy ezt most nem engedheti meg magának – már ha ragaszkodik a terveihez, s ez a haladék később egy étkezésnél jóval több haszonnal és remélhetőleg vérrel kecsegtet.
Ahogy Anderson fizet, elégedetten figyeli - úgy véli, hogy ezzel a szöszit sikerült végleg meggyőznie, hogy jól döntött. Jesse esetében már nem ennyire optimista – nem tudja, hogy a nő csak szabadulni akar, vagy tényleg át akarja-e gondolni a dolgot? Valami azért azt súgja, hogy fontolóra fogja venni – csak az a kérdés, hogy eléggé jó lehetőségnek tűnik-e az ajánlata a hőn áhított változásra? Bár az is igaz, hogy nagyon nem lehet más alternatívája. Így annyira nem nyugtalankodik a végkifejlet miatt. Joy válaszával Morgan teljes mértékben egyetért, de most nem erre akart rávilágítani.

-Azért nem volna rossz néha nyerni is - nem igaz? - teszi fel a költői kérdést.

Miután távoztak, a táskáját megragadja, s megjegyzi Andersonnak.
-Az elkövetkezendő hetekben minőség-ellenőrzést fogsz végrehajtani – ennek keretein belül megismerkedsz a többi hölggyel is. Gondolom nem jelent problémát, ha azokat a légyottokat nem szándékozom megzavarni. Ami pedig a vöröskét illeti – nem az az ostoba liba. Amennyiben holnap kész beállni a sorba, akkor holnap ugyanitt találkozunk. Ha pedig mégis nemet mond, akkor had  menjen -vázolja tömören az elképzeléseit.


A kúriánál a  kitáruló kapu eszébe juttatja, hogy pár évtizede még maga nyithatta a kaput, ha olyan helyre érkezett, ahol nem volt kapus. Azért mennyivel kényelmesebb így! A bentről kiszűrődő fény tudatja vele – Kamdyn feltehetőleg már hazaért. Belépve a kellemesen árnyas előtérbe  az illatok is ezt támasztják alá. Egyből a konyha fele indul meg  - ahol megpillantja jókedvű gholulját. A mosolyra futó mosollyal válaszol, s végignézi a kínálatot

-Jó illata van – dicséri meg – Biztos sikert fog aratni
Az előétel említésére elégedetten villan a szeme
-Igazán figyelmes vagy – egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani – válaszolja érezhető elégedettséggel a hangjában. A kínai mellett a tegnapi „maradékot” tervezi a fő fogásnak.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #63 Dátum: 2016. Szeptember 11. 16:55:13 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Meritage Restaurant & Wine Bar
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 11
Résztvevők: Charles Bonano
__________________________________________________


*Jobb lábadat könnyedén a bal térdeden nyugtatod, miközben kiélvezed az édes magányt. Jobboddal időnként megforgatod a poharat egy könnyed csuklómozdulattal, hogy szemügyre vedd a borod ablakosságát, majd illatvétel és a száraz kóstolás után a szádban megforgatod a nedűt, hogy apró kortyonként átadd magad az élvezetnek. A minőségi, méregdrága bor minden cseppje kellemes zamatot és elégedettséget kölcsönöz, ahogy szinte végiggördül a nyelőcsöveden keresztül. Annak ellenére, hogy a külön, neves vagy gazdag embereknek kialakított és elkülönített helyiségben minden asztal foglalt, egyáltalán nincs lárma, a módhoz illően lágy beszélgetések foszlányai töltik ki a teret. A szokott exkluzív éttermekkel ellentétben nem csak a kényelem és a luxus kap szerepet, hanem a kilátás is. Az ablakon keresztül a Bostoni Kikötő fedi fel magát, mely a sötétre színezett vizet öleli körbe. A hold fénye ezernyi darabként csillan vissza a víz hátáról, különös táncjátékot idézve. A kivilágított hajók szelíden ringatóznak, egyfajta nyugalmat árasztva magukból. Akárcsak a fával burkolt falak, amik egyfajta otthonosság-érzetet keltenek az átlag emberben. A bejárattól bal kéz felől egy jó két méter hosszú és majdnem ugyanilyen magas szekrény tölti be a bortároló szerepét, üvegfalai pedig nem gátolják az arra tévedő kíváncsiskodó tekinteteket. Körülbelül száz üveg bor sorakozik, hogy elfogyasszák őket, és nem kételkedsz a minőségükben sem. Megérkezésedet követően a séf, bizonyos ... személyesen üdvözölt és terítette eléd a ma esti választékot, külön kiemelve a specialitásokat, hozzátéve egy-egy történetet, ami az elkészítésükhöz kapcsolódik, érdekességeket és ajánlásokat. Miután elbocsájtottad a séfet és kiválasztottad az ízlésednek megfelelő étkeket és italt, a felvételtől számított fél órán belül pedig tálalták is, mindenféle szemet gyönyörködtető stílusban és kompozícióban. Tehát amíg várakozol, addig próbálsz nem gondolni az elmúlt napokra.*





*Tegnap este tértél vissza egy két hetes olaszországi kitérőt követően, ami nem volt nevezhető sem kellemesnek, sem betervezettnek, viszont annál inkább kényszerű. Alessanda atyja, Antonio Giovanni elhalálozása és végtiszteletben búcsúztatása volt az indok, mely egybe kívánta a közelebbi családtagok egyesülését eme "szomorú" alkalomkor. Na nem mintha könnyek hullottak volna a vén faszkalap után, de a tradíció mindig is fontos volt a Családnak, és ha már így alakult, akkor Atyád megpróbálta karmait beléd vájni, olyan értelemben, hogy ismét behálózzon és szorosabbra fűzze a köteléket kettőtök között, ami egy ideje meglazult a távolság hatására. Természetesen az elporladás vitatott körülmények között történt - milyen meglepő fordulat -, így a megtorlás sem váratott magára, melyben te is jelentős szerepet kaptál Alessandra őrült terveiben. Semmi nyílt háború, csak három fontosabbnak nevezhető ghoul és halandó eltüntetése. Az hogy ez mikor fog visszacsapni rád nem valószínűség kérdése, mindössze az időn múlik, hiszen Massimiliano nem felejt...*

*Azonban ismét megszabadultál a vérrokonság kellemetlen közelségéből, ideje visszatérni a megszokott világodba. Ami közelről sem nevezhető álombélinek és megbecsültnek, de még mindig jobb, mint Atyád faszságait hallgatni. Kényelmesen költöd a vacsorádat, mikor az asztalra kitett mobiltelefon hangtalanul megremeg. Majd újra és újra, jelezve, hogy egy hívás érkezik be ebben a pillanatban. Még az étterembe lépés előtt kinyomtad a nem kívánatos csengőhangot, véletlenül se zavarják az egyedülléted. Nem kivételes alkalom, hogy a kijelző csak egy telefonszámot mutat de nem köt nevet hozzá. Tizedik rezgésre és hezitálva nyomod meg csak a hívásfogadó zöld gombot, majd a füledhez emeled a készüléket. Egy férfi hang szólal meg a kapcsolat túloldaláról, a törzsgyökeres bostoni akcentust leszámítva semmi egyedi nincs a hangjában. Csak egy Joe a sarokról.*

- Alias vízvezetékszerelő Kft.? Gondom akadt a vízcsappal, ami eltört és elárasztotta a lakást. Seavers Street 389., Mr. Holloway. Rögtön kéne. Mennyiért vállalja?

*Ha annyira megborult lennél, hogy a megszólításból sem találnád ki miért is telefonáltak neked ezen kései órán, a szavak összeillesztése már félreérthetetlen jelzés a magad fajtának. Eltört vízcsap, azaz van egy hulla. Elárasztott lakás, azaz van egy szétkúrt tetthely is mellé. Mindezt sürgősen, azaz kibebaszott sürgősen. Az említett cím Roxburyben van, a Franklin Parktól nem messze. Jó kerület lenne, ha nem vesszük figyelembe, hogy a crack városi terítésének központja és egy amerikai felmérés szerint 99 pontot ért el a százból. De ezen kívül, csupa szív emberek lakják.*
« Utoljára szerkesztve: 2016. Szeptember 16. 18:35:15 írta Alaric »
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Cyrgaan KheaLorn

  • Nemeskyr kardforgató
  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 858
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
  • A hóhajú erioni
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #64 Dátum: 2016. Szeptember 11. 22:05:22 »
Charles Bonano

Szórakozottan forgatja a poharat, és figyeli, ahogy a vörösbor nyomot hagy az egyébként kristálytiszta pohár falán. A háttérben a sötét paláston játszó apró fényfoltok még érdekesebb megvilágításba helyezik a kezében tartott bort, mondhatni a kompozíció varázsa már önmagában megéri a ráfordított energiát.
Időről időre a csobbanások hangjai is eljutnak hozzá, még jobban elnyomva az étteremben zajló, szolid mormogásként jelentkező beszélgetés foszlányait, és erősítve ezzel a kellemes magány érzését. Igen, szüksége volt már erre az elmúlt időszak után.

Pár fürkésző pillantást vetett a séfre, aki a ma esti specialitások történetét adta elő, és helyenként úgy beszélt az ételekről, mintha azok saját édes gyermekei volnának. Charles megeresztett egy-egy udvarias mosolyt, ahol a történetek megkívánták, egyébként ujjbegyeit egymásnak támasztva, látszólag figyelmesen hallgatta a férfit. Végül választott, talán valamivel gyorsabban, mint egyébként szokott, de most még ennyire sem vágyott társaságra.

Érdekes napok, vagyis éjszakák voltak, amiket Európában átélt. Nagyjából annyira vágyott rá már az elejétől fogva, mint egy vérparazitára, de vannak bizonyos formaságok, amik alól ugyebár nem húzhatta ki magát. Antonio, az öreg Antonio...
Vén fasz... nem is baj, hogy elérte már a Végső Halál, bár a maga szerepét az utána következőkben a pokolba kívánta. Ha még halandó lett volna, megborzongott volna Atyja negédes, gyomorforgató suttogásának még az emlékétől is - az a nő egy kibaszott őrült, még a Malkaviták is kinéznék maguk közül. Természetesen a legnagyobb örömmel maradt volna ki a finoman palástolt gonoszsággal kitervelt és óvatos undoksággal végrehajtott színjátékból, de... nos, olykor nem adatik meg a választás. Természetesen a dolog elsősorban Massimiliano-t zavarta, és a maga otromba módján meg is tette a megfelelő válaszlépéseket illetve "figyelmeztetéseket", és Charles hajlamos volt hinni abban, hogy ez a barom tényleg nem fog elfelejteni semmit. Pedig igazán sok fejfájástól kímélné meg, ha mondjuk elfelejtené, hogy a Nap éget...
És a gondolat, hogy esetleg visszatér ez a két seggfej az Államokba... még belegondolni is borzalom. Egy sor kellemetlenséggel járna, nagyjából, mint a fogfájás. És Charles mindenképpen igyekezett elkerülni, hogy fájjon a foga.

Időközben megérkezik a vacsorája, aminek neki is lát. Vannak pillanatok a síron túli létben, amikor pár pillanatra - de tényleg csak néhányra - megkívánja a halandó életet, hogy behatóbban élvezhesse a földi élet apró örömeit, a finom ételt, a jó borokat, és ne kelljen utána visszataszító módon megszabadulni az elfogyasztott vacsorától.
Mosolyogva jut eszébe, hogy tulajdonképpen nem is rossz, hogy elszabadult a sok nekrofil fasz közül, még esetleg az a nyugtalanító gondolata támadt volna, hogy az egyetlen módja, hogy ne kelljen többet Atyja faszságaiban részt vennie, az, hogy egy gallon benzinnel nyakon öntve egy csendes nyári estén felgyújtja a nőt. Aztán felfalatja a sok köcsöggel, mint "flambírozott kurvaanyád". Ki tudja, talán még a vágynak az emléke is felébredt volna szívének összecsoffadt maradékában, hogy gyakorlatba ültesse e tervét, és tovább borzolta volna a velencei kedélyeket...

A telefon rezgése rántja vissza a vágyálmok világából a valóságba. Még hogy szórakoztató elektronika, amikor csak akkor szólal meg, amikor nem kellene. Mi ebben a szórakoztató? Egyáltalán, hogy bír a sok hülye halandó ennyi időt rászánni ezekre a ketyerékre, ahelyett, hogy mondjuk ennének, élnének, üzekednének? Vajon a Gyehenna a halandókra számára is özönvízzel fog felérni, bizonyítandó, hogy megértek egy erős szelektálásra?
Halk sóhajtás után veszi fel a telefont.


- Halló?

Amíg baljával a füléhez tartja a ketyerét, jobbjának ujjai szolid dobolásba fognak.

- Igen... Értem... Rendben... Nézze, ha tudja ezt a telefonszámot, azt is tudja, hogy a helyszínen állapodunk meg az árban. Ez alapszabály. Huszonöt perc múlva ott vagyok. Viszlát.

Megszakítja a hívást, a készüléket a tányér mellé helyezi, majd ahogy előredől, ujjaival a halántékát masszírozva átgondolja a helyzetet. Magához inti a pincért.

- Meg kell mondjam, rettenetesen sajnálom, de nem áll módomban befejezni a vacsorát. Adja át sajnálatomat és gratulációmat a séfnek. - mosolyog. - Pedig úgy tudom, a pokolban külön bugyrot tartanak fenn azoknak, akik ilyen finom ételeket pazarolnak...

<És remélem, a rothadtlelkű Atyámmal pedig egyszemélyes terápiában egyeznének meg...>

- Megtenné kérem, hogy hozza a számlát? És egyúttal jelezze a boynak, hogy hozza elő az autómat, köszönöm. Most, ha megbocsát.

A mosdók felé indul, hogy az élvezetek után kötelező kellemetlenségeknek eleget tegyen. Miután végzett a dolgával, és kifizette a számláját - a pincér tekintélyes borravalót kap -, autóba ül és elindul a megadott cím felé. Volt már dolga arrafelé.
Valamiért kedvet érzett ahhoz, hogy az ajtónyitás pillanatában ennek a "Mr. Holloway-nek" az arcába pancsoljon és közölje vele, hogy merre találja a kurva anyja picsáját, ahova kötelessége lenne elbújni.


- Ehh, de feszült vagyok mostanában... Franc essen a perverz digó hullaimádókba...- mondja hangosan magának, ahogy a kormány felett az utat figyeli.

Persze, szolgáltatás, de mégiscsak felháborító, ahogy az emberek azt hiszik, hogy a világon minden értük van. Mondjuk nem szólhat egy szót sem, ha már ebből él, de ilyenkor a pokolba kívánja az egészet. Az már biztos, hogy a nadrágját is legombolja a faszinak ezért.
Egyszer valaki azt mondta, hogy csupa szív emberek laknak errefelé... ő maga egy kicsit másképp emlékszik Roxburyre, de ha már az emberélet apró motorja említésre került az ügyben, talán meg lehetne néhánnyal ismerkedni közelebbről.
Egészen közelről.
A felesleg nélkül.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Szeptember 11. 22:10:41 írta Cyrgaan KheaLorn »
"A férfit csak ezután vettem észre. Igazi ragadozó volt: hószínű, vállig omló sörény, markáns, óarany árnyalatú, kyr vonású arc, a szeme pedig... förgeteg-szürke, mint vihar után a hajnali ég. Egy tisztavérű kyr."

Alan O'Connor - A Halál hét arca

Nem elérhető Quator

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 635
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #65 Dátum: 2016. Szeptember 12. 19:31:58 »
Prince J. Milliner

*Ez nem a hosszú és gyümölcsöző barátság kezdete. Arra azonnal rájön Prince, hogy itt nem lesz megvesztegetés. Mo egyszerűen nem érdemli meg, hogy bármennyi pénzt is kapjon.*

- Köszönöm... Mo ... Sokat segített.

*Nyomja meg a másik nevét a vámpír is, ezzel utánozva a nagydarab vendéglátós előbbi gesztusát. Ezt követően felveszi sörét a pultról és látványosan lassan elhelyezkedik az egyik boxban. Ismét megnedvesíti a száját a sörhabbal és elkezdi áttanulmányozni az étellapot. ... Gondosan ügyel, hogy sűrűn kiüljön az "önkéntelen lesajnáló grimasz" az ábrázatára a slampos választék miatt, bármi is legyen a menüben. Egyelőre nem siet a további kutatással, inkább idegesíti a mogorva helyi erőket.*

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #66 Dátum: 2016. Szeptember 16. 17:19:44 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este háromnegyed 11
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


- Nem tudom, amikor veszítettem, akkor is kifizettek. De legközelebbi alkalommal megtaníthat, ha ragaszkodik hozzá.

*Feleli nemes egyszerűséggel a szöszi és ami kiviláglik számodra, hogy részéről teljesen érdektelen, hogy tud-e játszani vagy sem. Nem úgy fogja fel a kártyajátékot, mint profitszerzési vagy -teremtési lehetőség, mindössze egy előjáték a sok közül. Engedelmesnek engedelmes, kielégíti az ügyfél igényeit, de a mozgatórugója eléggé lekorlátozódik a könnyű és kényelmes pénzszerzés vonalára, ami nem mellesleg még alkalomadtán élvezhető is a részéről.*

*Kifelé távozóban megpillanthatod Anderson ritka arckifejezésének egyikét, amely az elhivatottság és megfontoltság együttesét képzi, ahogy egy fontosnak tartott feladatra vagy problémára összpontosít. Itt most semmi helye a komolytalanságnak vagy a lezserségnek. Talán sikerült magadhoz láncolni csupán egy falatnyi kényeztetéssel?*

- Minőség-ellenőrzést rajtuk, mennyire tartják magukat a megállapodáshoz, vagy az új lányokon, hogy mennyire válhatnak potenciális ügyfélnek? Esetleg mindkettő?


__________________________________________________

Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 12 körül
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*A bókod hallatán a mosoly ráfagy az arcára, ami az udvariasság álcájában tündököl, mintsem valódi érzelemként mutatkozna. Gyanítod, hogy ez a sok előkészület inkább neked szól, roppant meglepő lenne, ha ennyi igyekezetet fordítana mások elkápráztatására. Az sem elképzelhetetlen, hogy teljes odafigyelés nélkül dobta össze a fogást, csak kárhozatára még így is jóval meghaladja az átlagos ízvilágot a képességei lévén. Ennek tükrében teljes mértékben érdektelen a visszajelzéseket illetően, már ami a halandókat érinti.*

- Személy szerint valami sokkal... karakteresebbre vágytam, de nem szeretnénk elüldözni rögtön a vendégeket, nem igaz?

*Az elégedettséged látva viszont kivirul jól láthatólag. Utoljára akkor tudtál ilyen könnyen érzelmeket leolvasni - melyekről hajlamos vagy azt képzelni feloldódtak a pszcihózisban -, amikor Andersont hajtottad szolgálatba a véreddel.*

- Az előétel fent van az ágyamhoz kötözve. Kicsit virgonc volt, de nem szívesen fenyítettem volna meg anélkül hogy nem te veszed kezelésbe először, így adtam be neki nyugtatót. Beletelhet pár percbe még magához tér.

*A friss, érintetlen hús és vér gondolatára megmoccan a Fenevad is és ragadozó ösztönöd arra sarkall, hogy Kamdyn hálószobájába vedd az irányt. A "vadászat" keltette izgalom és éhség ködén keresztül alig jut el a tudatodig, hogy a kúria belülről egy takarításon esett át. Hogy mindez azalatt a röpke távollét során történt, még inkább kiemelik az unokád multifunkcionális érdemeit. Mindössze néhány lépcsőfok és egy zárt ajtó választ el a kéjtől, ami a nyaki ütőér árharapásából fakad. Azonban ahogy kitárod az ajtót, korántsem az a kép fogad, amit az unokád vázolt. Az ágy üres, a kerete megtörve, darabokban terül szét a gyűrött lepedőn. Az említett kötelek megrogyaszkodva lógnak alá saját súlyuknak, a test pedig nem esik a látószögedbe. Egészen addig amíg el nem forgatod a fejed, hogy aztán megpillantsd a gyűlölettől eltorzult arc és a lesújtani készülő éjjeli lámpa közeledő alakját...*

Off-Topic: megjelenítés
Elérkeztünk az első harci jelenethez. Uralmat nem használhatsz, mivel nem tudsz a fickó szemébe nézni, azonban kitérésre még dobhatsz 7-es célszámra a meglepetés miatt. Mindenképpen övé a kezdeményezés.
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #67 Dátum: 2016. Szeptember 16. 18:34:26 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Roxbury, Seavers St. 389.
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 11
Résztvevők: Charles Bonano
__________________________________________________


*Ritkán sajnálod azokat a pillanatokat, amelyek a halhatatlanság eszményképe mögött megbújó múlandóságot szemlélteti - a legtöbb ilyen általában egy ember elhalálozása, de az még halandó életedben sem viselt meg -, azonban ez ide tartozik. Valahogy még a pazar étektől való kényszerű, nem úri körökbe illő megválás is nehezedre vált. Mindez valószínűleg a természetes kilökődés hiányának tudható, az erőltetett hánytatás pedig évtizedek óta csak egy emlékfoszlány. Volt. Rendezed a számlát, a pincér pedig biztost, hogy mire kiérsz az autód indulásra készen fog várni.*

*Nem tévedtél az érkezésed becsült időpontját illetően. Közel 25 perc alatt érsz el az étteremtől a megbeszélt találkozó helyéig. Elindulásod után két perccel már az I-93 délre haladó nyomvonalán tartottál Roxburybe. Az autópályáról kisoroltál a Massachusetts  Avenuera, majd balra a Hampden Streetre. Az utca végén balra tartottál és a következő kereszteződésben a Blue Hill Avenuera kanyarodtál. Innentől egészen a  Franklin Parkig kellett vezetned, nem térve le az útról. A Seavers Street a legutolsó, merőlegesen húzódó utca volt. A piros lámpának hála volt egy kis időd, hogy eldöntsd melyik irányba is fordulj, hogy a megfelelő házszámhoz érkezz. Végül balra kanyarodtál nagy ívben és elhagyva a Normandy Streetet és a Columbia Roadot leparkoltál a szegély mellé.*

*A ház a környékre jellemző kertvárosi házaitól eltérően kisebb és megviseltebb. Jól látszik, hogy nem annyira karbantartott, a festék kezd lekopni a falakról és az eredeti fehér szín is erősen a bézs felé orientálódik. Míg a legtöbb házon büszkén lebeg az amerikai zászló, addig ez mentes a hazafiasság ilyenfajta megnyilvánulásától. Mivel alapterületre is kisebb, így a szokásos veranda sem kapott helyet, ám a hátsó kert és a második szint itt is elmaradhatatlan kiegészítés. Belülről nem szűrődik ki semmilyen fény, a vastag, fekete függönyök úgy látszik jól sötétítenek. A környék csendes, néhol pislákol egy-egy kékes fény, ami a televízió szakadatlan sugározásából ered. A távolból felugat egy kutya, de pillanatokra később már el is hallgat. A házakra jellemző, hogy minden második szorosan egymás mellé simul és közös kerítéssel választják el a telkeket. Ahol azonban nem érnek össze a telekhatárok, járműközlekedésre alkalmatlan, szűk gyalogutak vannak kialakítva, melyek összekötik a szomszédos utcákat, egyfajta labirintust képezve. A kerítések váltózóak, néhol fából készültek, azonban van olyan is, amelyiket csak drót alkotja. A kapubejárókban parkoló kocsik számából azt a következtetést vonod le, hogy körülbelül mindegyik házat lakják és otthon is vannak az emberek. A 389. szám előtt a tiéden kívül még egy viseltes Ford parkol, illetve egy szürke Cadillac ami a kerítés túl oldalán, a ház mellett várakozik.*
« Utoljára szerkesztve: 2016. Szeptember 16. 19:17:23 írta Alaric »
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #68 Dátum: 2016. Szeptember 16. 19:16:53 »
__________________________________________________

Helyszín: North Quincy, The Irish Pub
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 12 körül
Résztvevők: Prince J. Milliner
__________________________________________________


*A kibontakozó aggresszió megüli a levegőt és az idáig beszélgető matrózok is elhallgatnak. Mindkettő megnéz magának, még az egyik szó szerint ki is csavarja magát a látvány kedvéért. Megragadod a sörödet és helyet foglalsz egy boxban, miután Mo nem látott el érdemi információkkal. Még egy darabig követik a lépéseidet, majd visszatérnek a társalgáshoz. A pultos szemlátomást nem veszi jó néven, hogy még mindig a levegőt koptatod, de egy perc után ő is elfordul és visszatér hátra a raktárba. Még valamit dünnyög az orra alatt, de a hang odáig már nem terjed ahol ülsz. A terved, miszerint felbosszantod a helyi közérdekűt úgy tűnik füstbe száll, mindenki szarik rád magasról. Aztán körülbelül három perc múlva kinyílik az ajtó, hogy két fiatal, 20 év körüli srácnak adjon teret. Jókedvűen - és feltűnően eléggé ittasan - társalognak, nem is szarakodnak sokat, hogy egy újabb kört kérjenek maguknak. A csapos lányka meg töltené is meg a korsókat, de a folyamatot Mo hangja szakítja félbe.*

- Sajnálom srácok, zárva vagyunk.

- Hogy érti? Még csak most jöttünk be. Az ajtón az áll nyitva.

- Úgy, hogy zárva vagyunk, nincs piakikérés. Húzzatok máshová vedelni.

*Mind a fiatalok, mind a pultos lány arcára kiül a meglepetés, ám nem szólalnak fel a nagydarab, benga szerzet ellen és távoznak. Még hallod, ahogy kint szitkozódnak és anyáznak, na nem mintha ettől a férfi meghatódna. A matrózok ismét elhallgatnak, hogy aztán egymásra nézve felhajtsák a maradék alkoholt, ami a korsójukban volt. Szegény lány még mindig nem ocsúdott fel, ám Mo nem igazán szándékozik megmagyarázni a döntést.*

- Te is végeztél mára, Tess, innen befejezem.

*A lány egy magyarázatra váró pillantást vet át a pulton, egyenesen rád. Majd leköti magáról a kendőt és hátrasiet. Pár pillanat múlva a blézerével a kezében távozik, láthatólag még arra sem fordította az idejét, hogy normálisan átöltözzön. Nem kell figyelned ahhoz, hogy érezd: egy tekintettel olyan kommunikáció zajlik le hármójuk között, ami nem előnyös ilyenkor a maradék félre. Jelen esetben rád. Mo időközben megkerülte a pultot egy baseballütővel a kezében, megfordítja az ajtón csüngő táblát és leereszti a redőnyöket, ezzel meggátolva a belátást a kocsmába. A két vállas matróz is felhagy ülő pozíciójukkal és fenyegetően feléd merednek. A Bestia felegyenesedik gubbasztásából, ahogy megérzi az erőszak közeledtét. Mára messziről kiszagolod a vérontást.*

- Azt mondtam záróra. Ez rád is vonatkozik. Takarodj a faszba, amíg tudsz járni!
« Utoljára szerkesztve: 2016. Szeptember 18. 21:19:31 írta Alaric »
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #69 Dátum: 2016. Szeptember 18. 14:36:23 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 12 körül
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Vannak pillanatok az életben, mikor a döntés nem a saját kezünkben van, mikor csak megragadhatjuk a knálkozó alkalmat vagy hagyjuk elsiklani. Nem tudjuk előre a végkifejletet, csak azután jövünk rá jól döntöttünk-e, miután a dolgok már leperegtek. Az, hogy ez a kínai srác jobban ragaszkodott az életéhez másoknál és az éjjeli lámpa után nyúlt... Nos, utólag kurva szar döntésnek bizonyult. A túlélőösztön eltompította a józan ítélőképességét és nem tudatosult benne a hév felszabadulását követően, hogy képtelen a giovanniban komoly kárt tenni. A lámpa fém burkolata kissé eldeformálódott, ahogy a káinita koponyája megakasztotta mindkétszer a pályáját, azonban az emberfeletti szívósság tompította a sérüléseket. A Morgan kezében villanó kést már csak akkor realizálta, mikor az megmártózott a vérében, ahogy egy gyors szúrással átszakította a hasfalat. A hirtelen fájdalom megtántorítja a lendületében és ösztönösen eltávolodik a veszély forrásától. A szemében lobogó tűz helyére a félelem és a kétségbeesés szikrája költözik. Eldobja az eddig kezében tartott fegyveralkalmatosságot, baljával pedig próbálja meggátolni az oldalából előzubogó vér terjedését. Feladja a küzdelmet. A testében szétáramló sokk hatására elveszti egyensúlyát és a földre esik, hátát a szoba falának vetve. Jobbját védekezően feltartja az arca elé, miközben azért könyörög, hogy ne bántsd többé. A kín eltorzítja az arcvonásait és egy könnycsík is végiggördül az arcán. Most tudod csak jobban szemügyre venni az előételedet. A srác elég fiatal, alig üti meg a húszat. Jó kondícióban van, legalább is az izmos, félmeztelen felsőtestet ezt takarja. Jól láthatóan nincs rajta alsónemű és zokni, mindössze egy hirtelen magára kapott farmer nadrág. A csukló körül véres dörzsölések nyoma látható, bizonyára sok erőfeszítésébe került, mire kiszabadulhatott. Talán ha egy kicsivel hamarabb szabadul ki a béklyójából, észrevette volna a párna alá elrejtett megtöltött .38-ast is... Micsoda balszerencse.*
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Quator

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 635
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #70 Dátum: 2016. Szeptember 20. 15:30:05 »
Prince J. Milliner

*Csalódottan veszi tudomásul a Gangrel, hogy mégse lesz olyan jó móka ez a bárban ücsörgés. Alig, hogy leült az egyik boxba látványosan szenvedni, máris figyelmen kívül hagyta mindenki a jelenlétét. Már épp azon van, hogy feláll és távozik, amikor két fiatal srác téved be, ám nekik is hamar záróra. Mo egyébként sem valami szimpatikus figura, de ez a hirtelen ellenségesség a vendégekkel szemben felkelti Prince figyelmét. Azonban gyorsan követik egymást az események. Srácok ki. Mo ismét be. Tess haza. ... éés Mo már jön is a bézbózütőjével, meg a két halas manus is hirtelen milyen aktív lett a háttérben.

Erre már Prince is felemelkedik ültéből, arcán őszinte meglepetéssel. Bár a Bestia már üdvözült vonyítással ugrik neki az akarat ketrecének, de egyelőre még nem lenne jó a direkt erőszak. Kezeit kissé eltartva magától, üres tenyereit mutatva Mo-nak és a mögötte álló két munkásnak, Prince meglepett hangon teszi fel a helyzettel kapcsolatos kérdéseit.*


- Nono, csak lassan. Megyek én akkor is, ha szép szóval kérnek. Mitől van hirtelen hascsikarásotok fiúk?!?

*Persze ahhoz, hogy távozhasson el kell még haladnia Mo és a két pacák mellett, így a boxok mentén nyugodtan oldalaz az ajtó felé. Közben természetesen úgy fordulva, hogy mindhárom jómadarat szemmel tarthassa. Prince gondolatai pedig mindig ugyan oda tévednek vissza eközben: Bárcsak elhozta volna a Colt-ot. Persze, eredendően egy vén nekromanta pöccsel találkozott, ahol vajmi keveset számított volna a csúzli. Most viszont elég feltűnő lesz, ha végül kénytelen saslikká aprítani ezt a három tököt a karmaival. ... Mennyivel egyszerűbb egy lövöldözés. Most már kénytelen lesz több figyelmet fordítani a halandók közötti visszailleszkedésre is.*

Nem elérhető Cyrgaan KheaLorn

  • Nemeskyr kardforgató
  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 858
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
  • A hóhajú erioni
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #71 Dátum: 2016. Szeptember 20. 19:08:01 »
Charles Bonano

Leállítja a motort a házzal szemben, és az órájára pillant. A pontosság és a szavatartóság meglehetősen fontos ebben a szakmában, és az évek során Charles is egyre kényesebb lett erre mind magával, mind másokkal szemben.
Nem kedveli ezt a környéket, és a mai estét amúgy sem munkával akarta tölteni - ha valakinek az örökkévalóság áll rendelkezésére, olykor kénytelen kompromisszumokat kötni, mondván holnap is nap lesz. Vagy mi. Nem is beszélve arról, hogy ez a szakma a hírnéven és az ismertségen, az elégedett vásárlóközönségen alapul, és a rossz hír sokkal gyorsabban terjed, mint a jó.
Kiszáll az autóból, miután leparkolt az utca másik oldalán, megigazítja a nyakkendőjét és a zakóját, majd nyugodt léptekkel a 389-es házszámmal ellátott házhoz lépdel. Természetesen alaposan szemügyre veszi a hátrébb parkoló Cadillacet, a ház előtt álló kopott Fordot, és nem kerüli el a figyelmét a zászló hiánya sem. Errefelé pedig elég sok a lokálpatrióta, és az ilyesmi feltűnést kelt. Mindenki tudja, hogy "igen, az a furcsa bagázs aki még a zászlót sem rakja ki", és a figyelmük egy része ide irányul - egyszerűen azért, mert a Csorda ilyen, ösztöne az évmilliók evolúciójából fakad. Kinézi, kiveti magából azokat, akik valamiért mások. Mert feketék, mert digók, mert nem teszik ki a zászlót, mert kövérek, vagy bármi.
Mielőtt csengetne, körbenéz, hogy a szomszédság jó amerikaiak módjára az elektromos bébiszitter előtt töltik-e az estéjüket, valami ostoba sorozatot vagy filmet bámulva, és nem csalódik. Magasságos ég, milyen kiszámíthatóak.
Miután pár percet eltöltött a szemlélődéssel és a látottak gyors kielemzésével, az ajtóhoz lép és kopogtat vagy csenget, attól függően, hogy melyikhez talál megfelelő eszközt.
"A férfit csak ezután vettem észre. Igazi ragadozó volt: hószínű, vállig omló sörény, markáns, óarany árnyalatú, kyr vonású arc, a szeme pedig... förgeteg-szürke, mint vihar után a hajnali ég. Egy tisztavérű kyr."

Alan O'Connor - A Halál hét arca

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3641
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #72 Dátum: 2016. Szeptember 24. 21:26:09 »
Morgan

Morgan megvonja a vállát Joy válaszára - úgy tűnik, hogy a szöszi nem szokott hozzá a több jelentésű beszélgetésekhez. Így marad beletörődés a részéről.
-Majd meglátjuk, hogy legközelebb mit tanítok. Addig is a diszkréció legyen a legfontosabb! - kéri a szöszitől.

Anderson kérdésére elgondolkodik egy pillanatra, hogy mit is áruljon el a terveiből. Aztán úgy dönt, hogy egy részét megoszthatja vele.
-Most kicsit durván fogok fogalmazni, hogy egyértelmű legyen - azt akarom, hogy a Teddy és Tündér összes hölgyével legalább annyira elmélyítsd a kapcsolatodat, mit ezzel a kettővel. A cél mindössze annyi, hogy Joy és Jesse, valamint esetleg a főnökeik se tudják, hogy rajtuk kívül még esetleg ki dolgozik nekünk. Ha közben rábukkansz valami ígéretesebb darabra, akkor persze szólhatsz - de csak puszta szeszélyből nem szándékozom bővíteni a segítők számát. Ami meg ennek a két pillangónak a szava-tartását illeti, én nem aggódnék - egyre fontosabb lesz nekik, hogy bizonyítsanak - válaszolja Andersonnak.

Morgan látva unokája kiüresedő mosolyát, ismét nem teljesen érti  helyzetet - hiszen ő eddig sem evett, és ezután sem fog soha a vitaen kívül mást fogyasztani. Igaz, a kulturált társasági események fontos eleme a gazadagon terített asztal, s ennek elkészítésében Kamdyn igencsak jártasnak mondható. Morgan lélekben vállat von - az étel illata remek - s legközelebb nem tesz említést arról, hogy rajta kívül másnak is tetszhet. Arra a felvetésre, hogy esetleg a vendégek berzenkednének egy kissé a hagyományos Dunsirn konyhától, Morgan hümment egyet
-Pedig nagyon ügyesen tudod elkészíteni a családi ételeket. Ha belegondolsz, a fogva tartott kelyheknek nincs komoly kifogásuk - amíg meg nem mutatod nekik a főzőműsorodat - utal Morgan arra a videóra, amin unokája vidáman magyarázza és persze mutatja be a nézőknek, hogy honnan és hogy érdemes a legfinomabb részeit kivágni és elkészíteni egy friss holttestnek. Igaz, ezek után általában több napig nem kérnek enni, de egy idő múlva feladják az elveiket, és szégyenkezve de jóízűen fogyasztják el az elhunytakat - pláne, hogy Kamdyn kifejezetten jó szakács.

Ahogy Kamdyn az előételről beszél, Morgan egyre mohóbban hallgatja - s biztos benne, hogy valami különleges fogás várja, mivel kivételesen nem a pincében van megterítve. A szoba fele menet egyáltalán nem érdekli, hogy ki van-e takarítva, de a változás érzete megfoghatatlanul a tudatába kapaszkodik. Az ajtóhoz érve egy pillanatra megtorpan, aztán határozottan benyit - kíváncsi arra, hogy unokája mit láthatott meg ebben a kehelyben. Egyet belépve ismét megtorpan - mivel úgy tűnik számára, hogy valami nem teljesen stimmel. Nem csak hogy a kelyhet nem látja, hanem az ágy is elég romos állapotban van. Meglepetten hümment egyet, s már nézne körül, amikor észleli a feje felé tartó lámpát, ami tompa csattanással vágja fültövön.
Némileg felháborodva a fogadtatáson nem mozdul az ajtóból, hanem azt a tőrt húzza elő, amellyel olyan sok embert küldött már a szemfedőn túlra, és a Bestia is bosszúért mordul. Úgy tervezi, hogy ezért az inzultusért komolyan meg fogja leckéztetni a renitens kelyhet. Mielőtt azonban szúrhatna, a vacsorája ismét fejbe csapja a lámpával. Morgan viszont egyáltalán nem próbál meg kitérni az ütés elől - így igencsak kezd bosszantóvá válni a dolog. Érzi, hogy a következő ütésnél már nem fog tudni uralkodni az őrjöngő Bestián, és a pofátlan vendéget cafatokra fogja marcangolni. Azért egy jól sikerült szúrást megereszt a támadója fele, akinek az oldalát vágja meg nem túl  súlyosan, mégis feladja a küzdelmet. Amint az eldobja a lámpát, valamivel magabiztosabbnak érzi magát - de majdnem felrobban a dühtől. Megtapogatja a fejét
-Elevenen nyúzom meg, ha továbbra sem tud viselkedni! - csikorogja, s a mellénye zsebéből gyorskötözőket húz elő, és dobja a nyugtató ellenére is túlságosan aktív kehely lábai elé, aki a fal tövében az oldalát tapogatja, és azért könyörög, hogy Morgan ne most belezze ki.
-Kötözze össze a lábait a bokájánál fogva, aztán a kezeit csuklónál! Foggal össze tudja majd húzni - utasítja az ajtóban állva.  Amint ez megtörtént, még ő is leellenőrzi, hogy nehogy laza legyen. Aztán szó nélkül az ágyhoz sétál, a párna alól előveszi a fegyvert, és a kétajtós szekrény tetejére rakja. Egyáltalán nem zavarja a kínai srác rimánkodása, és helyzete. A kését komótosan megtörölgeti a zsebéből előhúzott hófehér zsebkendőben, majd mindkettőt elteszi. Végül csak megszólal
-Ha megint csalódnom kell a jólneveltségében - pislant a lámpa fele - akkor rá fog jönni, hogy az eddigi estéje kellemes időtöltés volt. És azt nem akarjuk, ugye? - kérdezi halkan zakójának ujját igazgatva. Aztán a sráchoz lép, felemeli a földről, és az ágyra löki. Morgan ráül a kínai srácra, belemarkol a hajába, s a fejét kissé hátra feszítve durván belevájja fogait a nyaki artériába. Mohón szívja magába az éltető vitaet, mit sem törődve az esetlegesen alatta sikoltozó halandóval. Végül csak bezárja a sebet egy nyalintással, és lekászálódik a testről. Kamdyn  tükrében megigazítja a ruháját, s odalép a kínai sráchoz. Ha kell, előtte magához téríti és felrángatja az ágyról. Aztán az egyik karjánál fogva levezeti, vonszolja a konyhába.

-Picit csípős volt - jegyzi meg Kamdynnak, és mennek tovább a pince fele, mert úgy véli, hogy jobban jár, ha bezárja a "helyére" Amint ez megtörtént, meglátogatja a főfogást - a tegnapi maradékot - ha még életben van, és belőle is táplálkozik. Végül megkeresi az unokáját
-Kam, a mostani ügyeink lehet hogy több időt fognak elvinni - s nem ártana, ha ennek ellenére lenne mindig itthon valaki - amíg mi "meggyőzzük" a kulcsembereket - Morgan a meggyőzés alatt azt a módszert érti, hogy az unokájának aktív részvételével meglátogatja őket, és ha nem sikerül megvennie őket, akkor Kamdyn kiélheti rajtuk szadista hajlamát. Több éve nem voltak ilyen közös kiránduláson, pedig az unokája igencsak élvezte őket.
- Szóval kellene egy engedelmes cseléd, aki mos, takarít, rendben tartja a házat, nyitja az ajtót. Ugye, már nincsenek cselédek? - kérdezi Morgan, aztán legyint
-Mindegy. A lényeg, hogy majd hozz pár kelyhet, akik lehetőleg vagy titkárnők vagy pincérnők - azok már eleve engedelmesebbek. S gondolom nem kell mondanom, hogy színes bőrű legyen - a fehérek lázadozóbb típusok. Aztán a pincében kirostáljuk őket, és be és megtörjük a legalkalmasabbat. Ha pedig véletlenül még mazochista is, az volna a legjobb.
Jut eszembe
- mondja Morgan, s a fényképezőgépét elővéve megmutatja unokájának Joy portréját.
-Ez a lány a két vendégünknek dolgozik, és titokban majd ellát minket általános információkkal. Szóval ha véletlenül találkozol vele, maradjon egyben! - kéri Morgan.
-Egyébként azt hiszi, hogy egy cégnek dolgozik, és fiatalság-megőrző szérumot kap, ami valami biológiai kutatás eredménye. Az igazságról semmit nem tud, és amíg lehet, maradjon is így - teszi még hozzá magyarázatnak. Aztán elmegy, hogy szalonképessé varázsolja magát a vendégek érkezéséig.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #73 Dátum: 2016. November 06. 11:06:54 »
__________________________________________________

Helyszín: North Quincy, The Irish Pub
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 12 körül
Résztvevők: Prince J. Milliner
__________________________________________________


*Mo arcán felszökik egy szemöldök, ahogy felhúzod a fehér zászlót és visszavonulót fújsz magadnak. Aztán a szája először egy győzedelmes vigyorra görbül, melyben a gúnyosság és a lekezelés is elvegyül. A férfi áttekint a másik két férfire, hozzájuk intézi a szavait, mintsem neked.*

- Nézzétek, hirtelen hogy összefosta a bokáját a mi kis hercegünk. Pedig milyen nagy volt a pofája... Már azt vártam mikor szarik a padlóra, hogy felbassza jobban az agyam. Ennyit arról, hogy veszélyes lehet...

*A mondandója végére pedig az arckifejezése átformálódik undorrá. Úgy fordul vissza feléd, mintha a szemei előtt egy két lábon járóm gusztustalan féreg állna. Másik figurával szemben talán a kézfeltartás működik, de Mo szeméből még mindig sugárzik az erőszak. Egyszerűen a zsigerei nem engedik, hogy elmenjen a lehetőség mellett, hogy megtanítson neked egy egyetemes igazságot: Mindig az erősebb kutya baszik. Úgy elindul, hogy a fatestápolót a csontjaidon próbálja ki... Mögötte kissé lemaradva a két fickó is követi a példáját, ujjaikat jó hangosan megropogtatva.*
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #74 Dátum: 2016. November 06. 12:57:01 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Roxbury, Seavers St. 389.
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 11
Résztvevők: Charles Bonano
__________________________________________________


*Ahogy körbenézel a szomszédságon, az utca túloldalán két házszámmal arrébb, egy kisebb fénypászta szökik ki a függöny mögül, ahogy az leheletnyivel meglibben. Nem tévedtél, az ilyen környéken azért még működik a "Neighbourwatch", a biztonság legelső védvonala, ami a jó amerikai állampolgárok szorgos és gyanakvó tekintetéből képződik. Komótosan megnyomod a csengőt, ám a jellegzetes berregő hang elmaradásával arra a következtetésre jutsz, hogy nem működik. Így megjelenésedet a ház előtt kopogtatással tudatod, melyre mozgolódás a válasz. A ház nem tanúskodik jó hangszigetelésről, mert egy beszélgetésfoszlány szűrődik ki hozzád a falakon keresztül.*

- ...majd én beszélek, Joe. Ha nem muszáj, ne beszélj. De ha jobban meggondolom, egy kurva szót se szólj, még ha kérdeznek sem... Világos?...

- Jól van, Frank, majd kussolok...

*A nyikorgó padlón kopogó tompa léptek hamarosan elérnek az ajtóhoz, ahol az résnyire kitárul előtted. Az ajtó túlfelén megcsörrenő lánc jelzi, hogy az be van akasztva, meggátolva a további utat az ajtó számára. Egy barna szempár tűnik fel a résben és gyorsan megvizsgál, majd pár pillanat múlva visszahajtja az ajtót, hogy megszabaduljon a lánctól. Csak annyira tárja ki az ajtót, hogy átférj rajta, majd rögtön a helyére is illeszti a láncot ismét. A férfi középmagas, átlagos testfelépítéssel, kisebb túlsúllyal. A haja rövidre van nyírva, húsosabb arcát pedig borosta borítja. Egy fekete kapucnis pulóvert visel a meleg ellenére, illetőleg egy farmer tartozik a ruhatárához. Ránézésre a harmincas éveiben járhat, de semmiképp sem közelebb a negyvenhez. Az előtérben sötét van, mégis szűrődik be annyi holdfény a konyhából keresztül, hogy ki tud venni a helyiségek és a falak sziluettjét. Veled szemben található a konyha, legalább is ezt feltételezed a kisebb kör alakú asztal és a hozzá tartozó székek részleges alakjából. Pár lépésre tőled balra egy lépcső vezet fel az emeletre, tőled jobbra pedig a nappali található. Nem választja el ajtó a közlekedőtől, mindössze az ajtófélfa kerete húzódik a falban. Elég szegényes felszereltségről tesz tanúbizonyságot, csak az alapvető bútorok szerepelnek benne: kanapé. fotel, dohányzóasztal, tévéasztal. Azonban még nem jutsz el addig, hogy ezeket szemügyre vedd, mert belépésedet követően kitakarja a kilátást a másik alak, valószínűleg az a bizonyos Néma Joe. Egy fejjel magasabb társánál és jóval fiatalabb is. Öltözködése hasonló és a haja szintén rövidre van nyírva, viszont az enyhén vöröses színárnyalattal bír. Persze ezt nehéz megállapítani ilyen fényviszonylatok között. A cigijét elnyomja amint belépsz és egészen megközelít, szemét végig rajtad tartva. Közben a Frank névre hallgató figura - aki végig mögötted áll -  semmi finomkodást nem mellőzve vízszintes helyzetbe löki a karodat, míg áttapogat fegyvert és/vagy lehallgató készüléket keresve. Természetesen, ha hagyod... Úgy tűnik, ezek a fickók csak egy számot kaptak, a hírneved nem ért el hozzájuk.[/i]*
« Utoljára szerkesztve: 2016. November 20. 13:34:53 írta Alaric »
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."