Morgan
Morgant elégedetten veszi tudomásul, hogy látszólag sikerült minden kiskaput bezárnia Anderson előtt. Úgy véli, hogy a cserébe felajánlott „engesztelő” ajándék sokkal kevesebb kárt okoz, mintha szabad kezet adott volna Andersonnak. Ha pedig visszalép a ghoulja? Nem számított volna. Ugyan veszít némi időt, amíg talál valakit, aki el tudja végezni a feladatot, de utána már csak az volna kérdés, hogy a friss hús más feladat esetében is megfelelően tudná-e pótolni Andersont? Ám ez a kérdés okafogyottá válik, amikor Anderson a nehezített feltételekkel is elvállalja a rá kirótt szerepet. Ekkor Morgan hidegen elmosolyodik – úgy néz ki, Anderson azért érzi, hogy meddig mehet el.
Kamdyn műtése közben Morgan futólag elgondolkozik azon, hogy legközelebb talán más módszert kellene választania ghoulja rendszabályozására. Mivel a jelenleginél komolyabb fizikai fenyítés – mint például a szó szerinti szíj hasítása a hátából, vagy bármelyik másik lehetőség rontja fizikai teljesítő képességét, a jelen helyzetben erősen ellenjavallt. Így elhatározza, hogy legközelebb inkább valamilyen nemszeretem feladattal fogja kifejezni neheztelését. A műtét eredményével már jóval elégedettebb – a vehemensebb Milliner úgy tűnik, hogy igyekezete ellenére mégsem okozott maradandó károsodást.
Az ébredés után Morgannak be kell látnia – jelenlegi ghouljai úgy tűnik nem képesek egyszerre minden fronton helyt állni. A kihalt szobák rávilágítanak arra, hogy szükség lenne egy talpas telefonra, afféle biológiai üzenetrögzítőre, aki rendben tartja a már kész szobákat, és elintézi a mindennapos feladatokat – mint a piacolás, takarítás. Egyszóval cselédre van szükség!
Magához veszi az egyik üres aktatáskáját, mely szivaccsal van bélelve a törékeny tárgyak számára. Kicsivel később a pincében végül rálel a leláncolt férfira, aki fizikailag is ellátja az üzenetrögzítő szerepét.
-Jó estét uram! - köszön az áldozatnak, majd az udvariatlanságra, hogy nem érkezik válasz, határozott mozdulattal letépi a felrögzített cetlit. Elolvassa, és akkurátusan összehajtva leteszi az egyik asztalra.
-Remélem, hogy annyi jólneveltség azért szorult Önbe, hogy nem áll szándékában elhalálozni addig, amíg vissza nem érek!
Jegyzi meg távoztában, mert ezektől az amerikaiaktól minden kitelik. Átmegy a műtőbe, és levesz magától két fecskendőnyi vért. Utána lecseréli a fecskendő tűket sterilre, majd az aktatáskába teszi őket, és ezzel felszerelkezve zárja a pincét, s indul meg a garázs fele. A bent hagyott kocsival elindul Andeson lakásához. Út közben azon gondolkozik, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy tartós cselédnek azon kívül, hogy színes bőrű – hiszen az unokája mellett nem egyszerű megmaradni. Végül arra jut, hogy olyan valaki kell, aki gondolkodás, hezitálás nélkül teljesíti az utasításokat, nem akar kitörni az alárendelt szerepből, és nem árt, ha van gyomra. Hirdetést ugyan nem adhat fel, de az unokája által hazahordott kelyhek között előbb-utóbb rábukkanhat a megfelelő kiindulási paraméterekkel rendelkező alanyra. Pláne, ha szól Kamdynnak, hogy lehetőleg kikkel töltse fel a cellákat.
Andersonnál miután leparkolt, az aktatáskával a kezében határozottan megindul az ajtó fele. Az ajtónál megáll, és megnyomja a csengőt – még ha végső soron az ő pénzéből is van finanszírozva a lakás, akkor sem fog csak úgy berontani.
