Szerző Téma: Családban marad - Quod sumus hoc eritis  (Megtekintve 6531 alkalommal)

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3641
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #15 Dátum: 2015. Október 22. 20:34:46 »
Morgan

Morgan magában elégedett Bartholomeo reakciójával. Nem ő volt az első, aki így reagált, és nem is az utolsó. Az idők folyamán megszokta, mi több megkedvelte, hogy az érintésére a legtöbben beleborzonganak. Amúgy sem szereti a legtöbb ember társaságát – és a hideg segít őket távol tartani, mintha csak valami leprás lenne.
Amikor Bartholomeo kiemeli a család szót, Morgan kissé meghajtja a fejét egyetértése jeléül.

-Oh, egy ilyen kérésnek nem lehetett nemet mondani – válaszolja Morgan – s a heti rendszeresség nem probléma – egy hétre előre látva össze tudom egyeztetni a napirendemmel – válaszolja a találkozókkal kapcsolatos „utasításra” - és burkoltan utal arra, hogy a mai hirtelen napirendváltozás nem biztos, hogy megnyerte a tetszését... Arra, hogy kíváncsi lenne Bartholomeo a kíséretére – nem igazán hiszi el – a hozzá hasonló vezetők feltehetőleg már az érkezéskor tisztában vannak a területükre érkező rokonok legfontosabb dolgaival – mint például a kíséretük feladatkörével.

Morgannak úgy tűnik, hogy Bartholomeo szándékosan provokálja a Millinereket. Vagy azért, mert próbálja éreztetni, hogy hol a helyük – s ez a saját státusza miatt érzett bizonytalanságából fakad - vagy azért, mert szimplán rosszindulatú, és így torolja meg a sérelmeit. Egyik sem szerencsés.
Morgant nem izgatja, hogy hova ültetik – őt sokkal jobban érdekli, hogy a többiek kik lehetnek. Érdeklődve pillant végig asztaltársain. Devin helyezkedésére bólint, s nem is foglalkozik tovább a kérdéssel – őt már ismeri. Kamdyn pedig hamar le  tudja törni az érdeklődők kedvét – vagy azzal, hogy nem igazán beszél, vagy azzal, hogy brutális őszinteséggel mesél a szenvedélyeiről. Úgy tűnik, hogy Anderson miatt sem kell aggódnia – kitűnően beillik a sorba. Morgan egy pohár vitaet tart mindössze maga előtt az asztalon, és időnként belekortyol. Nem fogja túl sokáig a poharat, mert tudja – tartalma túlságosan is visszahűlne, és rontaná az élvezetet. Nyugodtan, érdeklődve figyeli az asztal körüli társalgást, és nem igazán szól bele – inkább a jelenlévőket „tanulmányozza” és ízlelgeti a vitaet. Mindössze akkor élénkül meg, ha halálesetek kerülnek szóba – akkor érdeklődik az elhalálozás körülményei, mikéntje után.

Morgan mégis inkább a hozzá hasonlóan visszafogott két asztaltárását figyeli – erős a gyanúja, hogy  Patrick nem kedveli, és rossz a hangulata. Ami pedig a Vajákost illeti – nos, ő még nem adta tanújelét annak, hogy hova áll, de udvariatlanul kíváncsi, fürkésző tekintetét szinte érzi magán Morgan - s ez némi nyugtalansággal tölti el. A kellemetlen érzést összekötve a névvel: Vajákos – kezd alakot ölteni róla az első baljós első benyomás. Talán Patrick pont ezért utálja. Mert nem érti...
Morgan inkább Patrickot kezdi el figyelni – mivel úgy  véli – ma még inkább onnan várhatja az érdekesebb megnyilvánulásokat. S nem is kell csalódnia – az érintetlenül álló pohár egyértelmű jelzés. Morgan megigazítja szemüvegét, s közben észreveszi, hogy Patrick „sántikál” valamiben. Morganban felhorgad a kíváncsiság – hogy vajon minek is lehetett tanúja. A szóba jöhető személyekre pillant – hátha okosabb lesz, de a kiáltás Devlinre vonzza a tekintetét. Morgan a ghoul véres kezére pillant, s kissé szemrehányóan Kamdynra, ahogy a kirakós darabjai kezdenek összeállni. Morgan inkább érdeklődve szemléli az eseményeket, s nem úgy mint aki túlságosan bele akarna szólni. Feltételezi, hogy ha Kamdyn Devlin kezébe tudta szúrni a kést, akkor a férfi keze igen illetlen közleségben lehetett  az unokájához. A liezon ezen kimenetele valójában egyáltalán nem tűnik számára meglepőnek, de egy kicsit túlzónak tartja Devlintől a kikosarazás miatti tettlegességet. A poharát udvariasan elveszi az útból – hiszen ha Devlin át akarna vetődni az asztal felett, lehet, hogy ne figyelne eléggé, és leverné a drága nedűt. Közben halkan Kamdynhoz szól, és hátradől székében
-Ne öld meg – elvégre vendégségben vagyunk...
Ennél többet nem tesz -  Bartholomeo majd rendet parancsol – ha akar. Morgan ezek után érdeklődve várja a folytatást
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #16 Dátum: 2015. November 10. 21:36:55 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill
Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


- EZÉRT MEGDÖGLESZ, TE BÜDÖS RIBANC!! - ordítja Devlin eltorzult kifejezéssel, és készül átvetni magát az asztalon, hogy feltrancsírozza a nőt.

*Mintha csak egy startpisztoly dördült volna el, "a család" együttesen emelkedik fel ülő helyzetükből, hogy kiálljanak a férfi mellett. Kin elszántság, kin gúnyos vigyor, kin az erőszak ígérete látszik, egyik sem kecsegtet sok jóval. A káiniták közül mindössze Jack készül tettlegességre, de ez nem meglepő, hiszen ő egy lőporos hordó.*

*Ekkor dördül A hang. Mély, erőteljes és ellentmondást nem tűrő. A parancs lángtengerként söpör végig a termen. Devlint a másodperc töredéke alatt kijózanítja, és mintha korbáccsal csaptak volna végig a hátán, megállásra készteti. A többi tag is visszaereszkedik ültébe, figyelmüket az olaszra tapasztva. Jack dühösen fordul Bartolomeo felé, hogy nem teljesítheti be erőszakos ígéretét.*

- SILENCIO! AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL ITT SENKI NEM ONTHAT VÉRT!

*Az erő, mely most az olaszból fakad téged is a székhez présel szinte. Valószínűleg már életében is meghatározó jellem volt, amit csak a káinita vér felerősített. A keze ökölbe szorul és nyomatékosan az asztalba ver, amely megrogy az ütés súlya alatt, táncra késztetve a poharakat és tányérokat. Mintha egy földrengés áldozatává vált volna az étkező, szanaszét dől minden.*

- BASTARDI! - köpi ki a két főszereplő felé, majd folytatja temperamentumát nem nyugtatva. - VESZETT, HÁLÁTLAN EBEK! A KEZEMET NYÚJTOM ÉS A KAROM KELL?! ÚGY GONDOLJÁTOK HOGY BÜNTETLENÜL JÁTSZHATTOK A VENDÉGSZERETETEMMEL?!

*Teszi fel Bartolomeo azt a kérdést, amire csak egy választ lehet adni. Devlin csendesen visszaereszkedik a székére, habár tekintetét végig Kamdynon tartja. Nincs kétséged felőle, hogy ennek még folytatása lesz. Viszont a nő szó nélkül, érzelemmentesen fogadja az elhangzottakat és kurvára tesz az írre is, na meg a fenyegetőzéseire. Biztos vagy benne, hogy már a fogáson gondolkodik, mit lehet ebből a "csinos" pofiból kihozni. Bartolomeonak nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ne adja fel önuralmát. De végül maga alá temeti a Bestiát, az öntkontrollt kezdi visszanyerni indulatai felett. Végül úgy mondja, mintha csak egy bevásárló listát olvasna fel.*

- Nem. Ezért a véretekkel fizettek. És egy ujjatokkal. Jack! Trancsírozz egy kicsit...

Eddig kételkedtél benne, hogy az élőhalott szívnek is lehet örömet okozni, de a Lámpás arckifejezését megpillantva romba dől ez a feltevésed. Jack Milliner arcán ördögi vigyor terül szét és ha a boldogság most egy emberben testesülne, ő lenne az. Először Devlinhez lép, miközben az asztalról felkanalaz egy kést. A ghoul a bal mutatóujját az asztalra helyezi, ám nem meri nyomon követni hóhérja lépteit. Szinte vágni lehet a levegőt, a tekintetek Devlinre szegeződnek. A férfi rámered az ujjára, mintha csak el akarna köszönni tőle, ekkor villámként csap a kés az ujjba. Halálos pontossággal áll a fegyver az asztalba és olyan erővel, hogy szinte átlyukasztja azt. Az ujj szinte leválik a kézfejről, egy-egy bőrcafat és ín tartja, patakokban folyik a vér a fehér terítőre. Devlin javára legyen mondva, csak egy pillanatnyi nyekkenést hallatott, de visszafojtja a fájdalmát. Jack egy kendővel az elszakadt testrész felé nyúl és aprólékosan elcsomagolja. Majd Kamdynra néz és ismét elmosolyodik.

- Most te jössz, kiscsibém...

*Szinte búgja a nőnek, majd megkerüli az asztalt. Viszont a kést ott hagyja Devlin előtt, a büntetés mementóját. Lelassulnak a másodpercek, a férfi nem kapkodja el. Mikor megáll a ghoulod felett egy leheletnyit kivár, vajon melyik ujjal gyarapíthatja frissen szerzett gyűjteményét. Kamdyn végül felemeli véres jobbját és szó szerint bemutat az írnek. Kivételes eset, de a férfi nem bosszankodik emiatt, ő tudja mi következik. Rendíthetetlen mosollyal nyugtázza a nő véleményét, majd hirtelen rákap szabad kezével az ágaskodó ujjra és fülsiketítő roppanások kíséretében több helyen eltöri azt, megforgatja, végül egy velőtrázó hang keretében kitépi a helyéről. Ennek következtében egy vércsík csap végig az arcodon és több vérpermet is beszennyezi a környezetet. Mindezen fájdalmas jelenet ellenére Kamdyn fapofával tűri a végtagvesztést, és mi több, mielőtt betekerné a kezét, előtte végignyalja a csonkot. Legtöbbek arcán megrökönyödés látszik, mind a jelenetet végignézve, mind Kamdyn reakcióját látva. Azonban Jack arcáról elhalványul a mosoly. Végül dühösen bassza Bartolomeo elé a két ujjat.*

- Nagy ívből szarok rá, hogy a falakon kívül mit tesztek egymással, felőlem ki is zsigerelhetitek egymást. DE amíg a hotelben tartózkodtok húzzátok be a farkatokat, különben elevenen megnyúzlak benneteket. MEGÉRTETTÉTEK?! Mellesleg tetszik a nő, igazán tökös. Kár lenne, ha egy szemetesládában végezné.

*Teszi végül hozzá az olasz, apró betűs megjegyzésként.*
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3641
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #17 Dátum: 2015. November 17. 22:46:10 »
Morgan

Morgan érdeklődő tekintettel, de nyugodtan ülve marad a helyén. A fiatalok civódása nem ismeretlen számára, de a mostani időzítés finoman fogalmazva sem volt megfelelő. Bár ezért pontosan tudja, hogy ki kell okolnia. Bartolomeo végre bemutatkozott – egója elnyomja a teremben éledező erőszakot. Morgan elismerőleg pislant fele
<Vajon egy stadionnyi lincsre éhes fáklyás-karós csürhével is menne neki ez a mutatvány?>
De legalább tudja, hogy miért is lett ő a főnök.
Érdeklődő arckifejezést erőltet az arcára, és úgy hallgatja a dorgálást. Nem hatja meg, de abban igazat kell adnia, hogy ő sem örülne neki, ha valaki nem tud viselkedni az asztal mellett. Ezért nem is fogja meghívni Jack-et. Az, hogy Bartolomeo ennyire felkapta a vizet, érdekesnek tűnik – de az öregek néha a legjelentéktelenebb apróságok felett sem tudnak átsiklani. Ha most egy Brujah-hoz hasonlítaná, biztosra veszi, hogy sikerülne emlékezetesen felhergelnie. De inkább csendben marad - van amit nem éri meg kísérlettel igazolni. Bartolomeo döntésére Devlinre néz. Ha most nagyon akarná, talán tudna enyhíteni a büntetésén, és Patrickot bevádolhatná – ami bizonyítás hiányában nem lenne túl szerencsés. Csakhogy nem kedveli Devlint – akár rokon, akár nem – s nem is tartja valószínűnek, hogy ez a későbbiekben változna. Morgan kissé felélénkülve figyeli, ahogy Devlin megválik az ujjától. Nem maga az esemény érdekli, hanem Jack stílusa – pontosabban annak hiánya. Erőből oldotta meg a feladatot.

Kamdyn ujjvesztését is érdeklődve figyeli, és megszületik a  diagnózis: Jack szadista, de a megfelelő képzettségek híján. Gholulja ujjvesztése nem zavarja – ha lassan is, de képesek a regenerációra. Az arcára fröccsenő vért szemrehányó pillantással jutalmazza Jack fele – bár sejti, hogy ez nem hatja meg. Kezéről lassan lehámozza a kesztyűjét, majd ujjaival letörli az arcáról az értékes vitaet, és ujjait megnyalva újra felhúzza az imént levetett kesztyűt. Ahogy a többiek arcán megjelenik a megrökönyödés, Morgan magában csodálkozva néz rajtuk végig <Mennyi puhapöcs...> Kamdyn mai bemutatkozásával igazán elégedett – ne felejtse el majd megjutalmazni. Pláne, hogy elvette Jack örömét. Bartolomeo záró monológjára Morgan csak bólint – eszerint Devlin jobban jár, ha a jövőben kerüli a kúriát – mivel főnöke pont az imént szabad prédának jelölte.
-Értjük – válaszolja Bartolomeonak - Mellesleg mi nem szoktuk kidobni a hullákat. Nem pazarlunk... - jegyzi meg kissé halkabban. A jelenlévők fantáziájára vagy jólértesültségére bízza, hogy mire is gondolt. Ha kis szerencséje van, most még kevesebben akarnak majd beugrani vacsorára. A helyzettel elégedetten megvárja, hogy kissé normalizálódjon a helyzet, aztán csak megszólítja Devlint
-Úgy érzem, hogy talán a kulturális különbségek miatt, de szerintem kissé félreértette a hölgy eddig adott válaszait az ismerkedési szándékára. Mielőtt tévedésből megnyúzatná magukat, elárulom, hogy felénk a kézbe szúrt kés már határozott figyelmeztetésnek számít - hogy hagyja  békén -Aztán kissé halkabban folytatja – Nincs magával különösebb bajom. Asztalbontás után szeretnék egy picit simítani az ellentéteken. Remélem ráér pár szóra – zárja Devlin fele a monológját.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #18 Dátum: 2015. December 06. 16:38:02 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill
Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Jack munkásságát csak a halandók súlyos lélegzetvételei zavarják, de minden szem a hóhérra tapad. Legalább is ezt gondoltad mindaddig, míg ismét nem érzed a tarkódon, hogy mustrálnak. Nem tudod megmondani kinek köszönheted az érdeklődést, de biztosra veszed egy pillanatig sem hagy magadra.*

*A kidobott hullákra tett megjegyzésed elég halk ahhoz, hogy Bartolomeohoz már ne jusson el, de a környezetedben lévők agyába biztos, hogy beleégett. Meglepetésedre viszont, most nem undor és megrökönyödés látható az arcokon, mintsem a közömbösség. Ezek szerint a család tisztában van a vértestvérek hatalmával és különös szokásaival. Az mi kiváltotta belőlük az elborzadást, az Kamdyn ennyire, szinte végletekig eltorzult és beteg jellemének köszönhető.*

*Devlin vérnyomása még mindig az egekben lehet, hiszen az orrlyuka még mindig ki van tágulva és izmai pattanásig feszültek. Kell neki egy pár másodperc, hogy felfogja mondandódat és csak annyira futja tőle, hogy beleegyezően bólint. Lerí róla, hogy szeretné elkerülni a soron következő beszélgetést, de az élet nem kívánságműsor.*

*Pillanatok alatt megszakad a baljós légkör, és mintha mi sem történt volna fordulnak vissza a szereplők az asztal felé. Sejted, hogy a múltban került már sor hasonló regulákra, nem először történik ilyen. Jack pillantását Kamdynen nyugtatja és szeméből gyilkos düht sugároz. Szerencsédre Jack Milliner olyan egyszerű, mint az ék. Kifejezéséből rájössz, hogy mi a terve, még mielőtt ő maga tudná. Szerencsétlenségedre viszont ez az egyszerűség az ami veszélyessé teszi. Jobb lesz figyelni a ghoulodra, annyi egyszer már biztos. És talán magadra is...? Bartolomeo gondosan elmélyeszti a megkaparintott ujjakat egyik belső zsebébe és láthatóan érdektelenné válik a következő pár percben a tor iránt. Nem is telik el sok idő, mikor felszólítja a halandókat, hogy távozzanak, csak a vértestvérek maradhatnak a helyiségben. Mintha ez egy végszó lenne arra, hogy kiüríted a poharad tartalmát. Ekkor észrevétlenül átsuhan valami rajtad. Csak közöl, mégis parancsnak hat erőteljes hangja. Eddigi lenyomott érzéseid most megerősödnek irányába, nem tudsz elmenni a jelensége mellett. Csodálhatod, félheted, rajonghat érte, de nem lehet közömbös. Még nem tudsz róla, de vérkötelékbe verték az elméd...*

*Érdekes-érdektelen módon a Vajákos is asztalt bont, és miközben távozik még megbámul. Mintha mondani akarna valamit, de az érzeted elmúlik nyomban. A kabátos férfi valóban a tápláléklánc alján állhat, ha nem tudhat az itt elhangzottakról. Mikor csak öten maradtok bent, akkor szólal meg ismét az olasz. Elsősorban hozzád intézi kérdését, felmérve mennyire vagy tisztában a helyzetükkel.*

- Mit tud az elmúlt hónapok történéseiről, Morgan?
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3641
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #19 Dátum: 2015. December 13. 18:17:18 »
Morgan

Jack ténykedése úgy tűnik, hogy egyeseknek közel sem olyan érdekes, mint Morgan. A tarkóján érzi, hogy figyelik. Jobban belegondolva ez érthető – Jacket ismerve nem ez lehet az első ilyen eset – de Morgan reakcióit a legtöbben most fogják először látni. S az első benyomás igen fontos – most jó időre be fogják skatulyázni. Ha tippelnie kéne, a vajákos vagy Patrick mellett tenné le a voksát. Esetleg még Bartolomeo kóstolgathatja fű alatt – de nem hinné. Bartolomeo pozícióban régen rossz, ha még egy családtagról sem tudott pontos pszichológiai profilt szerezni.
Az asztaltársaság közömbössége a kannibalizmusra valamilyen fokon bosszantja  ugyan, de örül is neki – legalább nem kell képmutató módon megjátszaniuk magukat, ha kénytelen velük kapcsolatba lépni. S ha mégiscsak meghív valakit - amire valójában nem sok esélyt lát - nem kell miatta külön főzni. Devlin egyetértő bólintására Morgan biccent egyet, és nem is törődik tovább a ghoullal. Inkább Jack arckifejezését tanulmányozza pár másodpercig. Bár nem szakértője a motivációk felismerésének, azért Jack esetében úgy véli, sikerült kiismernie, már ami a jelenlegi érzéseit illeti. Kamdyn miatt nem aggódik – tud magára vigyázni. Pláne, ha engedélyez neki egy kis „mozgásteret”
Inkább Patrick az, akit veszélyesebbnek tart – mivel úgy tűnik, hogy ő irányítja Jacket.
Bartolomeo elteszi az ujjakat. Na, ez az ami viszont Morgannak nem tetszik. Ha csak szemetesbe dobták volna, vagy a kutyáknak – nem zavarta volna. De az, hogy a bizalmasa egy darabja  Bartolomeo zakójának zsebébe került – nos, az előre megfontolt cselekedetnek és biztosítékszerzésnek tűnik. Parasztosan mondva bizalmatlanságra utal. Vagy személye iránt, vagy pedig  Bartolomeo saját tekintélyének erejébe. S aki ellene fegyverkezik egy vacsorán... lehet, hogy nem is Patrick, hanem  Bartolomeo rendezte meg ezt a kis jelenetet, hogy bebiztosíthassa magát?
A tor lezárásakor felhajtja az italt, s a kételyei megerősödnek. Minél inkább belegondol a helyzetbe, egyre kevésbé tudja elhinni, hogy megbízhat Bartolomeoban. Így végül a város urát is Patrick mellé skatulyázza.
A vajákos távozására felvonja a szemöldökét – de nem szól semmit. Van egy olyan érzése, hogy fog még privátban találkozni vele.
Bartolomeo kérdésére hátradől a székén, s megerősödött bizalmatlanságától hajtva válaszol

- Valencio meghalt vagy eltűnt. S mivel a családnak fontos ez a város, személyemben küldték az utánpótlást az Ön keze alá <s feltehetőleg azért nem valami befolyásosabb vagy tapasztaltabb családtagot, mert sejtik, hogy valamelyik jelenlévő mohó kezecskéje lehet az eltűnés hátterében. És inkább én dögöljek meg, ha a nyomozás rossz fordulatot venne>
-Hogy Valencioval mi történt, nem tudom. Az elmúlt időszakban még a saját dolgaimmal voltam elfoglalva – így a várost sem néztem még meg alaposan. <Nem is érdekelt>
-Tömören ennyiben tudnám jellemezni, hogy mennyire vagyok képben.
« Utoljára szerkesztve: 2015. December 13. 18:20:07 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #20 Dátum: 2016. Január 31. 15:24:57 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill
Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*A válaszod tömör és lényegretörő, így nem marad sok idő tanulmányozni az előtted ülő arcokat, mivel már az előtt vége a beszédednek, hogy akár elkezdhetted volna. Így marad a kifejezéstelen tekintet a többiek részéről, mégis láthatóan nincsenek elragadtatva az összefoglalódtól. Vagy csak a személyed ellen szól? Végül Bartolomeo szólal meg.*

- A Keleti-part ostrom alatt van. Az elmúlt hetekben több Kamarilla-ellenőrzés alatt álló várost perzseltek fel a Szabbat ölebei. Aki nem veszett oda a vérontásban, patkány módjára próbálja elhagyni a süllyedő hajót és menedéket lelni anyuci szoknyája mögött vagy bepofátlankodni más városba. Mondanom sem kell, némelyik patkány igencsak jóízű fogásnak tűnik a csürhe szerint, így ha befogadjuk felelőtlenül ezeket a nem kívánatos személyeket ész nélkül, a mi kis kedves városunk is hamar az asztalon találhatja magát főfogásként. Amit természetesen szeretnénk elkerülni. - tart egy apró szünetet, majd hátradől a székében miközben összekulcsolja ujjait. - Mindezek ellenére, kiváltságos helyzetben vagyunk, hiszen a segedelmünkkel jelentős befolyásra tehetünk szert, mellyel sziklaszilárd alapokra helyezhetjük az amerikai fennhatóságunkat és terjeszkedésünket, amit vétek lenne figyelmen kívül hagyni. Gondolom nem kell ecsetelnem milyen fontos ezen fejlemények tükrében felügyelni és irányítani a letelepedést, illetve megvédeni határainkat. A legtöbb gyáva féreg most a tengerentúlról igyekszik visszaférkőzni az itteni érdekeltségei közé. És ezért is bír stratégiai fontossággal a kikötőterület abszolút kontrollálása, melyre eddig drága Valencio felügyelt. Aki - mint mondta - nyomtalanul eltűnt. Valaki beleszart a pofánkba, ami rohadtul nem tetszik. Azt akarom, hogy mihamarabb intézkedjen a kikötő átvételéről és derítse ki, ki vagy mi áll Valencio eltűnésének a hátterében.

*Az olasz utolsó mondatára nem leplezett gyűlölködő és egyet nem értő fintorok jelennek meg mindkét Milliner arcán. Biztos lehetsz benne, hogy a döntés már hamarabb megszületett, ám mindenféle egyetértés nélkül. Vajon ők szerették volna felügyelni a kikötőt? Vagy nyakig benne vannak Valencio eltűnésében?*
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3641
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #21 Dátum: 2016. Február 06. 20:50:09 »
Morgan

Morgan Bartholomeo felé fordítja a fejét, és szó nélkül, mozdulatlanul várja, hogy „felettese” befejezze az eligazítást. Unott arccal hallgatja, mindössze a végén igazítja meg a szemüvegét, amikor Bartholomeo arról beszél, hogy neki kéne Valencio nyomdokaiba lépni. A háta közepére nem kívánja a kikötővel járó nyűgöket és feladatokat – szívesen átengedné a Millinereknek, de ha tényleg alájuk akar vágni, akkor el kell fogadnia.
-Természetesen szívesen segítek, mert nem szeretném, ha a mindennapos problémák elvonnák a Millinerek figyelmét a rájuk kiszabott, sokkal fontosabb feladatokról – válaszolja enyhén citromba harapott arccal.
-Viszont az ügymenet felgyorsítása érdekében szükségem lenne azokra a nevekre, akik Valencionak dolgoztak, vagy befolyásuk van a kikötőre – jegyzi meg, de ha nem kapja meg a listát az sem zavarná különösebben – indulásnak úgyis le kell cserélnie majdnem minden kulcsembert
<Kamdyn imádni fogja...>
-Valamint Valencio menedékének címe, kulcsai, esetleg riasztójának kódja is jól jönne – teszi még hozzá – de meglepődne, ha ebből bármit is megkapna. Ezek után  Bartholomeo néz, hogy akar-e még a dagadt digó valamit, vagy befejezte. Amennyiben vége az eligazításnak, biccent egyet
-Uraim! - áll fel, és távozik.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #22 Dátum: 2016. Február 08. 21:59:41 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill
Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Patrick Milliner enyhén elmosolyodik, miközben lélekvájó tekintetét lassan felemeli az asztalról, egyenesen a tiédbe vágva. Burkolt sértésedre szintén jéghideg hangon válaszol, melytől általában fel áll az ember szőre.*

- Megtisztel, maga egy valódi lovag. Csak le ne húzza a páncélja súlya a sötétlő mélységbe...

*A Lámpás unokatestvére beszéde közben végig téged mustrál, ujjait pedig ökölbe szorítja, mellyel ropogások sorozatát kelti életre újra és újra. Bartholomeo szemlátomást nem törődik a kis közjátékkal, lomha mozdulattal nyúl zakója belső zsebébe, majd egy félbehajtott papírost és egy gyűrött cetlit ad át Enriconak. A nagydarab olasz kitolja maga alól a széket és pár lépés alatt nálad terem. Azokat átnyújtja neked, majd visszacammog a helyére. Szó szerint cammog, járása inkább hajaz egy medvéjére, mint emberére. Kihajtod a papírost, melyen kézzel írva a következő hat név áll egy-egy rövid magyarázattal:*

"Alan Davenport - CBP vezérigazgató
Christian O'Riley - kikötőmester
Frank Keefe - kikötőmester
Joe Belfort - kikötőmester
Steven McDermott - parti őrség kapitány
Jessica Holt - rendőrkapitány"


*A kis cetli is hasonló kézzel írott jegyzetnek tűnik, bár ezt már nehézkesebb kiolvasni. Arra azért rögvest rájössz, hogy egy címről van szó. *

"65/85 E India Row, MA 02110, 40. emelet."
« Utoljára szerkesztve: 2016. Február 20. 18:52:38 írta Alaric »
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3641
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #23 Dátum: 2016. Február 14. 16:56:38 »
Morgan

Patrick válaszára Morgan hidegen elmosolyodik, és aprót biccent. Nem óhajtja tovább feszíteni a húrt, pedig oly könnyű lenne körbemutatni, s visszakérdezni:
Van ennél is lejjebb?
Magától a burkolt fenyegetéstől nem ijed meg, de azért számon fogja tartani. Tapasztalata szerint a rosszakarók savban feloldása a hosszú lét egyik titka. Bájos társaság - alig egy órája van itt, és már gyűlnek a jelöltek erre a kezelésre. Az unokatestvér keménykedése sem izgatja fel
  <Bartholomeo mellett szellenteni sem merne önállóan. Az öreg kiszagolná... Talán ezért is ilyen ideges...>
A cetliket átveszi Enricotól
- Köszönöm – mondja neki, és egy pillantást vet a tartalmára. Picit hosszabb a lista, mint várta – de így nagyobb az esélye, hogy valahol könnyebben meg tudja vetni a lábát. Úgy tűnik, hogy  Bartholomeo azért képes valamennyire előre tervezni. A második cetli tartalmára elsőre a Kelet-indiai társaság jut eszébe, de hamar emlékezteti magát, hogy ez helyi cím lesz. De hogy Valencio miért ilyen helyen lakott, azt nem fogja megérteni. Sokkal nehezebb ilyen helyen feltűnésmentesen hullákkal foglalkozni. A papírt öltönye belső zsebébe teszi, és feláll
-Uraim, akkor a jövő héten! - szól, és ha Bartholomeo nem akar még valamit, távozik.

Kint körbenéz, hogy látja-e Devlint. Ha igen, odasétál hozzá, és megszólítja, esetleg kissé félrevonja pár szóra, hogy a beszélgetés köztük maradjon

-Mr Devlin! Először is nem neheztelek magára, de megkérem, hogy a jövőben kerülje el a ghouljaimat, mert egyben van szükségem rájuk. Tudom, hogy Bartholomeo nem alkalmaz ostobákat, és hogy nem olyan hülye, hogy önszántából letaperolja az unokámat. A maga helyében átgondolnám, hogy honnan jött ez a „nagyszerű” sugallat, és hogy előtte-közben mit is csinált, kire figyelt. Ki tudja, talán kiderül, hogy valaki csak össze akart minket ugrasztani – a maga felhasználásával – mondja neki halkan.
-A viszont látásra – búcsúzik el tőle, és választ sem várva otthagyja. Magához inti gholuljait.
-Megyünk haza. Te is átjössz – fordul Anderson fele, és megindul a liftek fele. Otthon eligazítást kell tartania.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Február 14. 21:47:25 írta Alaric »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #24 Dátum: 2016. Február 20. 19:39:32 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, hajnali egy után
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Mielőtt távoznál még Bartholomeo előrébb dől a székében, tepsinyi tenyereit pedig az asztal tetejére helyezi. Bal mutatóujjával rád bök, jelezve, hogy most rohadtul vésd be az eszedbe amit mondani fog. Az este folyamán kivételesen nem személyed ellen irányul a figyelmeztető mozdulat, mindössze az olasz fölényeskedő természete kerül előtérbe.*

- Rossz szóbeszédek keringenek, hogy az a nyamvadék Andreas felbátorodott Valencio eltűnése óta. Pikkelyes bőrét olyan helyekre csúsztatja, ami hosszú távon nem előnyös ránk nézve. Emlékeztesse hol a helye és kinek a tenyeréből eszik.

*Ha van kérdésed, még most felteheted. Például ki a szar az az Andreas, és hol a picsában találhatod meg. Ha viszont hallgatsz, elbocsájt és érzed a tekinteteket a tarkódon, ahogy kivonulsz a teremből.*

***

*Kint újabb meglepő - már ha meg tudsz még az ilyenek lepődni - látvány fogad: Bartholomeo egyik embere a földön kuporog halk nyüszítéseket szűrve ki a fogai közül, miközben a golyóit próbálja kitapogatni mind megvan-e. Egy másikat pedig épp három társa fogja le és terelik távolabb, aki éppen kedvenc unokádra szeretné támadni. Jobb kezével egy vérrel átázott kendőt tapaszt a füléhez és valami olasz halandzsát és valószínűleg szitokáradatot pörget a nyelvén. Kamdyn a maga módján elegáns testtartással követi nyomon a digót. A maga módján, hiszen egy monokli éktelenkedik az egyik szeme alatt, ami már most elkezdett lilulni, baljával pedig letörli a frissen az ajkára került vér, miközben egy emberi szövetdarabot köp ki a hallra. Anderson mintha magára talált volna a kezdeti kilengése óta, rá jellemző nem törődöm stílussal feszít két férfi között és láthatóan jól szórakoznak. A többi ember egy részét már nem látod, alig páran lebzselnek a hallon és a váróterem közelében. Akik itt maradtak vegyes érzelmeket mutatnak az incidens résztvevője felé. Néhányuknak ez tetszik, néhányukból viszont dühöt vált ki. Egy biztos, ma már nem lesz több aggresszív fellépés tőlük. Devlin még éppen elcsípheted, ahogy a bárpulthoz igyekszik. Mondandód után nem sok ideje marad lereagálni azt, de ha válaszolni is szeretne azt már nem várod meg. De talán el fog gondolkozni rajta...*

*Ghouljaidat magad mellé inted, Anderson pedig lekezel a két fickóval mielőtt felzárkózna hozzád. Kifelé menet nyitják előttetek az ajtókat ahol kell, mindössze pár furcsa pillantást kapsz el, amik Kamdyn csinos pofiját célozzák meg. A kocsidban már a szálloda előtt várva jár a motor, a boy visszaadja a kulcsokat és búcsút int. A hajnal ezen szakaszában egy bő félórás út alatt vissza is értek a kúriába, ahol megtarthatod az eligazítást.*

"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #25 Dátum: 2016. Február 20. 20:51:25 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Charlestown, 17-es dokk raktára
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 10 körül
Résztvevők: Prince J. Milliner
__________________________________________________


*Bostonban ébredsz, abban a városba, ahol a sötétség világa kitörési lehetőségekkel csábított, gazdagsággal, befolyással és hatalommal. De végül letaszított a mélybe, magadra hagyva a süllyesztőben, hogy majd csak kukacok és a férgek rágják a tested. Legalábbis pár napig ezt hitted, amíg Patrick Milliner rád nem talált újra. Valami lepukkant szarfészekben szívtál szárazra egy csövest, mikor valahonnan mögüled léptek zaját hallottad. Ösztönösen visszahúzódtál az árnyak közé, behajlított térdekkel ugrásra készen. Valaki futott, majd pont előtted állt meg. Egy zilált, fiatal férfi volt, szakadt öltönyben, rongyos és tépázott inggel alatta. Egykoron barna, finom bőrcipője most lyukas volt és fekete a temérdek rátapadt sártól és kosztól. Az arcán apró vágások éktelenkedtek, hajában pedig néhol levelek és ágacskák lógtak alá. A szeme ködös volt, élettelen. Nem láthatott, mégis át a sötét árnyakon egyenesen rád nézett. Mielőtt összeesett holtan végkimerültség okán, még annyit mondott, hogy a Gazdád óhajt veled találkozni a "szokásos" helyen egy hét múlva. Arra még most sem sikerült rájönnöd, hogyan talált rád, de ez nem is érdekelt. Egy újabb lehetőséget kaptál, hogy bebizonyítsd a Családban a helyed.*

*A lebeszélt hely ismerős volt neked, túlságosan is. A 17-es dokk. Régi szép idők. A raktár - habár megőrizte valódi célját, többféle és fajta árut rejtett magában, olajtól a fegyverig mindent, ami eladható a feketepiacon - kitűnő vallató helynek is bizonyult: nem egyszer kellett feltrancsírozni egy-egy eltévelyedett balfaszt a Család kedvéért a raktár mélyén. Charlestownban könnyű volt eligazodnod, vakon is a helyszínre találtál volna. Csak követni kell a hugyízű sörök és a büdös hal szagát, hogy eljuss a kikötőig. Szerencsédre az álcázással sem kellett törődnöd, a kerület híresen neves az aljadék emberektől akik lakják, így egyáltalán nem lógsz ki a feleségverők és a dokkmunkások közül. Elsőre felismered a raktárat, ahonnan halvány fény szűrődik ki az ablakai mögül. Habár ez nem meglepő, végignézve a kikötő területén nem ez az egyetlen hely, ahol még élet van.*

*Patrick Milliner a raktár középén áll, kezeit maga mögött pihentetve. Körülötte négy fegyveres alak, S.W.A.T. felirattal a mellkasunkon. Egykoron te is közéjük tartoztál, giovanni ghoulként. A raktár belseje semmit sem változott, ugyanúgy az erőszak jegyeit viseli magán. Mindössze egy valami új. A betonburkolaton viasszal és alvadt vérrel minták éktelenkednek, némelyik különös szimbólumokat formáz. Az egész körülbelül 3 méter átmérőjű, melynek közepén maga a giovanni áll. Halvány, ördögi mosolyra húzza a száját, szemeivel végig követ. A ghoulokkal ellentétben, akik jöttödre rád szegezik a fegyvereiket, Patrick mozdulatlanul áll. Kifogástalan fekete öltöny visel, egy hozzá illő fekete elegáns kabáttal, mely majdnem a földig ér. Haja most hátra van zselézve, arcán nem éktelenkedik borosta. Makulátlan, szokták volt mondani.*



*Amint besétálsz a pentagrammába, az nyomban felizzik. A levegő elkezd hullámzani az alakok pedig elfolynak, végül pedig kihunynak a fények. A raktár és a tárgyak körvonalai elfehérednek és vibrálni kezdenek, mintha folyamatosan fehér füstöt eregetnének. A giovanni immár szellemszerű alakban jelenik meg előtted áttetszően, beteges halványzöldes árnyalattal. Arca helyén egy koponya honol, melyből tűhegyes fogak merednek elő. Testetekből csápokat idéző darabok lengnek, mintha tépett végű ruhadarabok lennének. Körülöttetek két kísértet lebeg és úgy köröznek, mint a cápák, akik a zsákmányt lesik. Az egyik egy negyvenes férfi, a másik egy öreg nő arcvonásait idézi. Zúg a füled, olyan érzés, mintha a szél fújna, állandó jelleggel sistergést hallasz. A nyárra jellemző hő megszűnt, most csontig hatoló hideg nyaldos. Mikor Patrick megszólal, a hangja földöntúli, halálsikolyhoz hasonlítható.*

- Rég találkoztunk, fiam.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Március 12. 00:29:16 írta Alaric »
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Quator

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 635
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #26 Dátum: 2016. Február 27. 05:48:58 »
Prince J. Milliner

*Az egy héttel ezelőtti furcsa üzenet után, ma éjszaka visszatér Prince az ismerős környezetbe. A dokkok mit sem változtak. Viszont Prince annál többet. Erre az alkalomra bejáratott sportcipőt, kissé viseltes farmert és egy vadőri egyenruha zubbonyát öltötte magára. Ezzel is jelezve, hogy már nem tartozik az öltönyös gengszterek közé, mint a Patrickhoz hasonló anyaszomorítók általában.

A 17-es raktárát elérve, újdonsült szokásai egyike tör előtérbe: megáll a bejáratnál, még a fal takarásában hallgatózni és szimatolni. Ő maga sem tudja, hogy ez valódi ösztön lenne és a benne keringő vérrel járó átok része... Vagy csupán önámítás és az elméje próbálja ezt a "sztereotip mintát" felvenni. Minden esetre, odabentről nem szűrődik ki pánik vagy erőszak, így nyugodtan besétál.

A S.W.A.T.-os ghoulokra csak egy futó pillantást vet. Kellemetlenek tudnak lenni, de újdonsült képességeivel biztosan felülkerekedne rajtuk. ... Patrick Milliner már más tészta volt. Ő az igazi sátánfajzatok közül való, aki szellemekkel, valódi kísértetekkel paktál és mindezt az elegáns üzletember jelmezében teszi.

Közelebb érve Prince felméri a furcsa rajzolatot és a többi "rituális kelléket", de nem tudná megmondani mire is kellenek ezek. Emlékei szerint, minden rossz tulajdonsága ellenére Patrick nem volt az a pozőr figura, aki sejtelmeskedni akarna csupán a hangulat kedvéért. ...

A körbe lépve viszont rögtön indul a lidércnyomás! A testek - beleérve Prince-ét is - megnyúlnak, hirtelen nagyon is látható szellemek köröznek és Patrick is elővillantja "valódi arcát". ... Prince valódi ösztönei azonnal válaszolnak a fenyegetésre és kihívásra. Térdeit berogyasztva, ugrásra készen megfeszülnek izmai, hogy egy elemi erejű vetődéssel egyaránt elérhesse egykori Mesterét ... vagy a körön kívüli biztonságot. Arcvonásai vadállatias vicsorba torzulnak, agyarai előcsúsznak és az ujjai is kezdenek megnyúlni, hogy átalakuljanak a benne lakozó Bestia embertelen karmaivá.*


- Talán túl rég!

*Szűrődnek elő vadállatias morgásként a szavak Prince "pofájából".*

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3641
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #27 Dátum: 2016. Március 05. 17:16:10 »
Morgan

Bartholomeo intelmét Morgan udvariasan végighallgatja, s a végén visszakérdez
- Andreas mégis kicsoda, és miért is tartozna hűséggel felénk? - kérdezi, majd a válasz után az ajtó fele fordul, és távozik. A feladat nem rémiszti meg – úgy véli, a kucsemberek megdolgozása vagy lecserélése az, amivel indulásnak megvetheti a lábát a kikötőben. Valencio menedéke viszont már más kérdés – az több kellemetlen meglepetéssel is szolgálhat...

Kint futó családi perpatvarba botlik. Végignéz a díszes társaságon. Kamdynon meg sem lepődik – de hogy a többiek nem tanulnak semmiből... Devlinhez lépve röviden elmondja neki, amit már vacsora óta akart, majd magához inti ghouljait. Kifele menet még megjegyzi Kamdynnak
- Úgy látom, van akit nem az eszéért alkalmaznak – pislant az egyik sérült fele. A furcsa pillantásokat fel sem veszi – ez legyen Bartholomeo problémája – ahogy a félfülű is.
 A boytól elveszi a kulcsot, és követve a régi hagyományokat, egy ötven dolláros bankjegyet ad neki. Régebben a lovászfiúknak járt a pénz a szolgálataikért – s mára bár megváltozott az utazó eszköz, az alapelv változatlan maradt. A kocsiban nem nagyon beszél – ma még lesz alkalma elmondania, amit akar.

A kúriában a palacktárolóban tartja meg az eligazítást – mivel az már fel van újítva. Megvárja amíg mindkét ghoulja elhelyezkedik, és belefog.

- Azt hiszem, a mai bemutatkozásunk megfelelő volt. Anderson látszólag egész jól beilleszkedett. Kamdyn, a sérülésedet majd ez után ellátom. A helyzet az, hogy szándékosan provokálták ki a vacsorai műsort. Feltehetőleg Patrick befolyásolta Devlint. Hogy Bartholomeo engedélyével vagy sem, nem számít – a Millinerek nem a barátaink. Csengő és telefon van, ezért bármelyik Milliner kivégezhető, ha a kerítésen belül előzetes bejelentkezés nélkül megjelenik – tart rövid hatásszünetet, hogy mindketten megértsék az eddigi pár mondatot.
- Node az ellenszenv oka feltehetőleg az, hogy megkaptam Valencio hagyatékát – már ha meg tudom szerezni. S Bartholomeo azt akarja, hogy szerezzem is meg. Hogy pontosítsak - a kikötő feletti teljes uralmat kell átvennem. A kucsemberek hatan vannak. Akit lehet, megveszünk, megzsarolunk, vagy szimplán rákényszerítjük, hogy dolgozzon nekünk. Ha valaki komolyan ellenáll, vagy használhatatlan, akkor azt lecseréljük. Szóval holnapra kell pár apróság – néhány molotov, némi készpénz, több injekció és tű, gyors kötöző, fegyver, hullazsák. Szóval a szokásos felszerelés, némi fegyverrel megspékelve. De ezeket szerintem rád hagyhatom – néz Kamdynre. Ami pedig téged illet – fordul Anderson fele
– A te feladatod az, hogy holnap napközben minél több helyen látogatást tegyél, és próbálj találkozókat szervezni a következő estékre – vagy legalább derítsd ki, hogy hol lesznek, hogy rá tudjunk beszélni őket az együttműködésre. Esetleg, hogy van-e olyan ambiciózus egyén, aki átvenné a főnöke helyét – ha tehetné.
A cetlit Anderson elé teszi.
- Ezt most fejből megtanulod. Három kikötőmester, két rendőrfőnök – vízi és parti, valamint egy vezérigazgató az, akit meg kell puhítani. A vezérigazgatót a végére hagyjuk – őt elég nehéz lehet pénzzel megvenni. De mielőtt belelendülünk, holnap átnézem Valencio lakását – hátha találok valami támpontot ezekről az emberekről.
- S van még egy fő – Andreas. Ő egy kicsit keményebb dió – de majd úgyis előkerül, addig meg békén hagyjuk. A Millinerek csicskái is felbukkanhatnak – velük bármit lehet tenni, ha nem tudják, hogy hol a helyük.
-Kérdés?
- adja meg a lehetőséget, hogy az esetleges homályos részleteket tisztázzák. Amennyiben ezen is túlestek, Andersont hazaengedi, unokájának a kezét pedig megvizsgálja, és ha tudja, ellátja, vagy ha kell, meg is műti, hogy minél inkább elősegítse a gyógyulást.
Aztán a hajnal közeledtével még ír egy rövid e-mailt Skót gael nyelven atyjának:


Tisztelt Atyám!

Remélem levelemen kívül semmilyen más esemény nem szakítja meg kutatásait! Úgy vélem, ma volna miről beszámolnom Önnek, így billentyűzetet ragadtam, hogy tájékoztassam a fontosabb eseményekről. A mai családi rendezvényre meghívott a bostoni család feje – Bartholomeo. Hirtelen habitusát mi sem bizonyítja jobban, hogy meglehetősen modortalanul az összejövetel előtt egy-két órával kaptuk meg a meghívást – teljességgel felrúgva a napi rutint.
Az első találkozás a Millinerekkel igen tanulságos volt. Az egyikük – Jack egy igen udvariatlan és erőszakos – nincs rá jobb szó – tuskó. Testvére, Patrick pedig kellően nagyképű, magabiztos, törtető kígyó. Egyikük sem volt jó véleménnyel Valencioról. Volt még egy meghívott, akit szintén nem sokra tartottak – a Vajákos – ő ugyan a vacsora alatt jelen volt, de az utána következő megbeszélésen már nem. Még nem sokat sikerült megtudnom róla. A vacsora alatt kisebb incidens történt – Bartholomeo egyik ghoulja megfogdosta az unokámat. Jól tudjuk, hogy Kamdyn nem az a szelíd teremtés, aki szó nélkül hagyja, hogy cicázzanak vele. Egy késsel megszúrta az illetlen helyre tévedt kezet. Ezen viszont Bartholomeo látszólag feldühödött – az olasz temperamentumával kifakadt, és szóvá tette a civakodást. Büntetésül a két veszekedőnek egy-egy ujját vetette Jackkel. Sajnos erős a gyanúm, hogy az egészet előre kitervelték. Ugyanis látható volt, hogy Patrick igencsak visszafogottan viselkedik az egész vacsora alatt – nem beszélgetett, és a vitae is érintetlenül dermedt bele a poharába. Egyedül közvetlenül Bartholomeo ghouljának illetlen viselkedése előtt lehetett látni a szemein némi élénkséget. Hogy Bartholomeo tudtával vagy anélkül vette rá a ghoult erre a viselkedésre, azt nem tudom, de az mindenesetre különös tény, hogy az ujjakat nem kidobták, hanem Bartholomeo saját zakójának belső zsebébe tette. Mintha be akarná biztosítani magát. Ha ez így van, akkor Bartholomeoban egyáltalán nem bízhatok meg – hiszen már azelött fegyerkezik ellenem, hogy bármit is tettem volna. A vacsora utáni megbeszélésen Bartholomeo közölte, hogy ki kell derítenem, hogy mi áll Valencio eltűnése mögött, és vissza kell szereznem a kikötő feletti ellenőrzést. Ez a fejlemény láthatólag a két Millinernek nem tetszett. Bartholomeo mintha szándékosan éket verne közénk, hogy egymást marjuk, és ne ellene forduljunk. Segítségképpen megkaptam a kulcsemberek listáját, és Valencio lakcímét – ám erős a gyanúm, hogy ebben az ügyben nem csak a Millinerekkel fog meggyűlni a bajom. Az ügy további fejleményeiről rendszeresen tájékoztatom.

Üdvözlettel:
Morgan
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #28 Dátum: 2016. Március 13. 16:11:15 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Charlestown, 17-es dokk raktára
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 10 körül
Résztvevők: Prince J. Milliner
__________________________________________________


*Megadod magad az ösztöneidnek és hirtelen vadállatias vonásokat öltesz magadra. Ahogy a szemfogaid kiereszkednek és éj fekete karmaid kinőnek a húsodból, Patrick oldalra billenti a fejét. Olyan mozdulat ez, mint amikor egy tudós az elcseszett kísérletére tekint és azt mondaná: "Érdekes". Fenyegető kinézeted ellenére feltűnően nyugodt marad, fölényessége így is sugárzik tartásából. Mikor megszólal nem tudod eldönteni a hangjáról, hogy csalódott-e vagy megvető. Nehéz kiszűrni az állandó sistergés és eltorzult hangszíne miatt.*

- Amint látom, ez nem vált előnyödre... - aztán hangja megkeményedik, szinte a lelkedig hatol. - Elfelejted kivel beszélsz, hogy kinek köszönheted a léted...

*A két szellem alak némán és fenyegetően közelebb lebeg hozzád, azonban három méterre hozzád mintha egy láthatatlan falba ütköznének és egy helyben levitálnak. Ha átkozott életed első felét nem a giovannik szolgálatában töltötted volna, akkor most nem tudnád, hogy a nekromanta köti gúsba őket, mintegy láncra verve a szabad akaratukat a sajátjával. Habár betekintést nem tapasztaltál az Árnyvilágba, tudod, hogy a Halottak Birodalmában még a leghatalmasabb káiniták is ki vannak szolgáltatva a kísértetek erejének. És nincs kétséged afelől, hogy most az Árnyvilágban jártok...*

- Terveim vannak veled, kár lenne így bevégezned, nem élve a második eséllyel, amit tálcán kínálok...
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #29 Dátum: 2016. Március 13. 17:57:12 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, hajnali egy után
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


- Andreas egy behízelgő modorú, alattomos és szánalmas Szetita, aki csak azért vethette meg a lábát a városomban, mert az import árujának egy jelentős része a giovannik tulajdonát képzik most már. Elsősorban antikvitások a Közel-Keletről. Többségük jelentős értékkel rendelkezik és nem csak a fekete piac mutat érdeklődést irántuk. Szóval ha arra kíváncsi, Morgan, miért is tartozik nekünk hűséggel, úgy juttassa eszébe, hogy nyamvadt élőholt élete kizárólagosan az én nagylelkűségem záloga.

***

*A kúriában a monológodat mindkét ghoulod csöndben hallgatja és biztosra veszed mindketten jól bevésik az elméjükbe az itt elhangzottakat. Kamdynon egy félmosoly villan meg, amint a kivégzéseket említed, és biztosra veszed, hogy nem volt szüksége a te engedélyedre és megerősítésedre, ha ilyen esetre sor kerülne. Anderson keresztbe tett lábbal issza a szavaid, néhol pedig egyetértése és megértése jeléül bólint. Egyedül Anderson szólal fel a kérdésed elhangzása után.*

- És mi a helyzet a hívatlan Devlin-féle talpnyalókkal?- érti Anderson azokra a ghoulokra, akiket Bartholomeo köt a vér erejével.
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."