Családban marad - Quod sumus hoc eritis

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn kúriája
Időpont: 1999. június 12. Szombat, este 11
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Álmatlan álomból kelsz, mint megannyi este az elmúlt időszakban. A vér lassan árad szét az ereidben, mozgásra késztetve halott végtagjaidat. A szobád üresen kong a némaságtól, hosszabb távon az épelműségedet veszélyeztetné. De ez természetes. A kúriai felújítás alatt, hamarosan eljön az idő, mikor a mostani állapot csak a múltat hirdeti, a kezdeteket. Szemeid lassan hozzászoknak a sötétséghez, ismét eléd tárul a terebélyes szobád, melyben az egyetlen ágy szinte elveszik. Az órád este 11-et mutat. Jól tudod, hogy a nap még csak nem rég tért nyugovóra, nyáron az éjszakák lerövidülnek, csúfot űzve a halhatatlan szörnyetegből.*

*Kamdynnak hűlt helyét találod a szobájában, valószínűleg éppen a nagy "bevásárlást" intézi. Vagy már túlesett a vadászaton és éppen körömpörköltet készít a gazdájának. Annyi különbséggel, hogy ma sem marha kerül a terítékre... A pincébe leérve elégedettség tölt el. Az ajtó mögül fájdalmas sziszegések, zokogás és apró, kéjes nyögések hallatszódnak ki. Nem tévedtél: Kamdyn visszatért a beszerző körútjáról. Sokak számára az ajtó mögött egy másik világ húzódik, egy beteges, elborult világkép, az őrület melyet rács mögé kell zárni, távol a valóságtól. És nem tévednek. Kitárod az ajtót és két megkínzott férfi alakja tűnik fel a ghoulodéval egyetemben. Kamdyn az egyik - fiatalabb, izmos testfelépítésű - férfi arcán ül meztelenül, kezében egy apró szikével. Szemeit az élvezet átélése érdekében csukva tartja, bal kezével pedig mellbimbóit izgatja, amik immár gyémántvágóként szúrnak előre a levegőben. Nem látod tisztán, de talán a férfi szája ki van peckelve valami szexuális kellékkel, és rá van kényszerítve, hogy a nyelvével gyönyört okozzon a nőnek. A férfi teste csupa vér, penge vékony sebekből csordogál a vitae, melyet a nő precíz "orvosi beavatkozásai" okoztak. A férfi zokog és szaggatottan veszi a levegőt, melyek néha fájdalmas hörgésbe fulladnak, ahogy a hideg acél felsérti a bőrét és belemélyed a húsába. Kamdyn néha megszabadul a szikétől, hogy a férfi ágyéka felé nyúljon, de ott nem talál biztos és kemény fogást, így elkezdi paskolgatva felébreszteni a szunnyadó kígyót. A másik férfi egy asztalhoz van láncolva, ami függőleges pozícióba lett tekerve egy kar segítségével. Teljes rálátása van a történésekre, de van egy olyan sejtésed, hogy nem ilyen helyzetben álmodozott bizonyos házi pornó forgatásáról. Ghoulodban csak akkor tudatosul jelenléted, mikor a bejárati ajtó csengője visszhangot ver a kúriában. Láthatóan meglepődik, de nem esik zavarba. Leszáll a férfiról és elkezdi magára ölteni a ruháit. Tekintete mindössze tanácstalanságot sugároz: most ki nyisson ajtót?*

[Dierol]

Morgan

Az ébredés mint lassú újjászületés jön el Morgan számára. Ám ez csak lopott idő – pirkadatra majd újra meghal egy kicsit, hogy a haldokló nap eltűnése után a következő éjen is feltámadjon egy éjszakára. A szoba üressége torz tükörként emlékezteti a benne rejlő entrópiára – de pont ez a kényelmetlenség az, ami előre hajtja. Pár percig lubickol visszatérő érzékeiben – a hallás, látás, tapintás élményében. Végül felül az ágyon, rápillant az elemes ébresztő órára.

<Tizenegy> jegyzi meg magának, de valójában lényegtelen – a kutatásai nem órákban, hanem évtizedekben mérhetők. Kikászálódik az ágyból, s megindul az ajtó fele. Kilépve a folyosóra az ott elhelyezett szekrényhez lép, s kiemel belőle egy rend ruhát <Anderson szerencsés korba született – a szolgáltatóipar sokat könnyít a feladatain, mint például a mosoda> jut eszébe, miközben a ruhát ellenőrzi. Az eredménnyel elégedetten elvonul a fürdőszobába, és megtisztálkodik. Megújulva lép ki újra a folyosóra, és megindul Kamdyn szobája fele, hogy képbe kerüljön az esetlegesen „átaludt” fontosabb eseményekről. Ám nem találja ott – ami nem is meglepő – Kam nem az a szobájában penészedő típus. Morgan sarkon fordul, s a pince felé veszi az irányt.
<ha sikerül megoldani a testek tartósítását, akkor végre rátérhetnék a kutatás fő céljára – a nekromechanikára> Ezt a szót Morgan találta ki, de úgy érzi - teljességgel fedi a reményei szerint új technológiát, mely a nekromanciával mozgásra bírt testekkel vagy testrészekkel történő áramfejlesztés és automatizálást takarja. Ám, hogy ezeket a kísérleteket elkezdhesse, először a testek tartósítását akarja megoldani – a Próbaba projekt keretein belül. A problémával már évtizedek óta foglalkozik – kipróbált majd minden új anyagot, hogy megállítsa a szövetek rothadását, és ugyanolyan állapotban maradjon a test, mint a halál pillanatában – ám még nem lelt rá a megoldásra – mivel vitae-t nem akar a konzervlásra áldozni.

A palacktárolóban beüti a biztonsági ajtónál a kódot, s a feltáruló ajtón át kiszökő zajokra hidegen elmosolyodik. Úgy tűnik, hogy Kam ismét örömét leli a feladatban. Végigsétál a zárkák szegélyezte rövid folyosón, majd kitárja a második ajtót, mely mögött unokája játszótere húzódik. Egy pillantással felméri a helyzetet, mely egy cseppet sem zavarja – az elmúlt évtizedekben bőven volt már hasonlóra példa. A csordogáló vitae illata és látványa az, ami számára is izgatóvá teszi a dolgot. Elégedetten néz végig a két új szerzeményen. Csendben az asztalhoz láncolt férfihoz lép, barátságosan biccent egyet, miközben egyre nagyobb étvággyal nézi a Kam alatt vonagló másik férfi véres testét. A jelenetet a bejárati ajtó csengője zavarja meg.
Morgan bosszúsan pillant a mennyezet fele aztán Kamra szegezi a tekintetét.
-Várunk valakit, Syd? - kérdezi, s a nő nemleges válaszára feljebb tolja orrán a szemüveget.
-Megyek, és nyitok én ajtót – szól Morgan, és a gholujához lép. Megfogja a kezét, mely az érintése nyomán libabőrös lesz, s lenyalja róla a vért
-Összemaszatoltad magad – mondja a vért ízlelgetve – Amint szalonképesebb vagy, gyere. Aki ilyen udvariatlan időpontban érkezik, annak nyomós indoka lehet, és nem valószínű, hogy kedvelem  <nem mintha túl sok mindenkit kedvelnék>
Fordul meg és megindul az ajtó fele
-Egyébként jó fogás! - dicséri meg kifele tartva <legközelebb hozhatna valami kínait is  > Hirtelen két okot tudna csak, hogy miért van valaki az éjszaka közepén az ajtaja előtt. Az egyik a vacsorajelöltek, de ezt nem tartja valószínűnek – akkor nem csengetnének udvariasan. A másik lehetőség az, hogy valaki ismeri az „időbeosztását” - de ez a lehetőség sem tölti el felhőtlen lelkesedéssel.
<Anderson igazán ébren lehetne a nap minden percében> morog magában, miközben sétál felfele a pince lépcsőjén. A bejárati ajtóhoz érve egy pillanatra megtorpan – egy utolsó pillantás a nagy tükörbe, hogy minden rendben van-e? Aztán kitárja az ajtót, hogy lássa – ki az, aki feltehetőleg vele akar találkozni. Úgy tervezi, hogy hamar lerázza, hogy minél előbb megvacsorázhasson.

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn kúriája
Időpont: 1999. június 12. Szombat, este 11
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Nehéz megállni, hogy ne vesd magad a véres testre. A Fenevad felmordul, a belsődben egy tűzcsóva söpör végig, ami lángra lobbantja rég elásott érzelmeidet és vágyaidat. Az érzékeid kiélesednek egy pillanatra, hallod az összes élő szívének lüktetését, a vér lassított felvételben csorog a szemed előtt és gyűlik össze a vérgyűjtő edényekben. Érzed, hogy a rideg, számító lényedtől száműzött vad én, a vörös köd kezd leereszkedni a szemhéjadra. Azonban a vitae mennyei íze visszaránt a szakadék széléről. A még meleg vörös nedű megmentőként gurul végig a nyelőcsöveden új életre keltve téged. A Fenevad morogva visszahúzódik, de mint éhes ragadozó, ott gubbaszt a rejtekén, várva a kínálkozó alkalmat...*

*A "vendégeid" tekintetéből kihuny a szikra, a remény maradék kis illúziójának maradéka is. Ahogy az első könnycseppek végigcsorognak az elkínzott arcokon, úgy halnak meg belülről. Te nem vagy a Megmentő, a Messiás a számukra. Te vagy az Ördög, és ide nem lát Isten. A gonoszság elvakítja. Rohadt egy világ ez...*

*Kamdyn a kérdésedre csak megrázza nemlegesen a fejét. Nem példátlan eset, hogy a vacsoraalanyok kopogtassanak az ajtón, de nem is valószínű. A nő már tervezi egy gót-kriptaszökevényes-tetőtőltapligfeketébenvagyunk brigád invitálását a kúriába szellemidézés címen. De ezt ünnepi alkalom kell, hogy szülje. És meg kell szervezni a jövőbeli eltűnésük részleteit is. A formaságok ugye. A sör nem alkohol, a nő nem ember, az Inkvizíció nem játék.  *

*Az ajtóhoz felérve még egy utolsó pillantást vetsz magadra a tükrön keresztül. A ruházatod, a megjelenésed makulátlan és kifogástalan. Mily ironikus. Az ember csak egy öltönyt húz magára és máris mennyivel civilizáltabb. Bizalomgerjesztőbb, bármennyire is rohadt belülről. Mint a férges alma. Nem hiába találták ki a "görbe tükör" szót, mennyire idevágó. Még egy utolsó simítás a ruházaton és a szemüvegen, majd kinyitod az ajtót. A nyílászáró kitárulására a küszöbön álló forma szembefordul veled.*



*A férfi nem egy szép látvány. Az ilyen fazonoktól szokták óvva inteni az apák a lányaikat, akik sírva rohannának a látvány elől. Ha nő lenne, az ilyen csúfságra mondanák, hogy "kétzacskós eset". Kettőt kellene a fejére húzni, ha az egyik véletlenül kiszakadna... A feje kerekded, az orra kilapított. A koponyájának formája alapján már egy párszor átrendezhették az arcát. A férfi majd' 2 méter magas és láthatólag keménykötésű, van a karjaiban Nesquik. Kopottas farmert visel, a begombolatlan bőrkabát alatt pedig egy barna galléros póló feszít. A kúria előtt egy hasonló öltözködésű férfi cigarettázik egy ócska autónak támaszkodva. A férfi végignéz rajtad majd ír akcentussal szólal meg.*

- Mr. Dunsirn, Mr. Giovanni szeretné ha meglátogatná a Wyndham Boston Beacon Hillben, éjfélkor.

*A szava egy pillanatra elakad és mögéd tekint. Ha megfordulsz látod, hogy Kamdyn felzárkózott mögéd. Az ő öltözéke nem annyira megnyerő mint a tiéd, de a mellei mindig nagy hatást gyakorolnak a farokkal rendelkező egyénekre. A férfi végigméri tetőtől talpig, végül mosolyogva fordul vissza feléd. Mielőtt újra megszólalna egy levelet is átad. A borítékon az álneved áll kézzel írva: "Oz Grey". Jobban megnézve talán egy meghívó az.*

- És Mr. Giovanni kéri, hogy hozza a játékszereit is.

*Még vet egy utolsó pillantást a ghoulodra, megnyalja a szája szélét és sarkon pördül. Amint beszáll az anyósülésre felbömböl a vadállat alatta és elhajtanak. Kamdyn a flörtölésre egy velős, egyujjas gesztussal válaszol, de nincs foganatja. A levélben ez áll cikornyás betűkkel:*

"Mr Grey,

Kérem fogadja meghívásomat a családi torra. Kérem, hogy az embereit is hozza magával, szeretnék mindenkit megismerni személyesen.

Bartolomeo"

[Dierol]

Morgan

Morgan mohón nyeli az éltető vért. Éhsége feltámad, s erőszakosan dörömbölve veri önuralma kapuit. A vérgyűjtő edényeket sietve üríti, s ezzel a kis engedménnyel egy időre lekenyerezi a benne tomboló szörnyeteget. Már-már elégedetten néz végig alkalmi vacsorapartnerein, és a függőlegesen az asztalhoz láncolt férfit gusztálja, mint a második fogást, de a csengő borítja a terveket.

Morgan a tükör előtt futólag elgondolkozik a világ képmutatásán, aztán lélekben vállat von – úgy tűnik, hogy a lopott élet ma egy kissé érzelgősebbé teszi. A kint várakozó alak nem túl szép, de azért felkelti Morgan érdeklődését. Egyrészt mert még mindig éhes, másrészt felötlik benne, hogy az ilyen, régebbről károsodott szövetek vajon gyorsabban bomlanak-e le, mint a test többi része. A mondandójára Morgan leemeli tekintetét az férfi arcáról, és telefonját előhúzva megnézi, hogy mennyi az idő. A karórát, mint elavult technológiát már vagy négy éve nem használja. A látottakra felvonja a szemöldökét.
-Szóval siessek... - jegyzi meg, inkább magának, már-már morogva. Hátra pillantva Kamet pillantja meg, az egyetlen családtagját akiben meg tud bízni – és szereti a háta mögött tudni. Végignéz rajta, hogy mit is nézhetett rajta a pasas <Hát ha még élnék, feltehetőleg én is kedvem lelném benne> jut eszébe. A meghívót átveszi, és elolvassa a ráírt nevet <nagyszerű – nem szimpla küldönc, ha tudja ezt a két nevemet  >
-Hogy lehet erre nemet mondani... -válaszolja, bár ez lehetne költői kérdés is.
Amikor a játékszereket is megemlíti, Morgan kíváncsian kérdezz vissza
-A hullákat? - Nincs a hangsúlyban semmi fenyegető, egyszerűen érdekli, hogy a másik szerint ő mit tart játékszereknek. A gholulok ismerkedése nem érdekli – amíg nem torkollik erőszakba.
A meghívót felnyitva egyértelművé válik, hogy mire is gondoltak.
-Ott leszünk – válaszolja, majd a szó szerint elporzó kocsi után néz egy darabig.

-Kam – fordul meg -Változott a program. Gyorsan megvacsorázom, aztán Te, Anderson, és én beugrunk Bartolomeóhoz egy torra. Öltözzetek fel normálisan, de hozz fegyvert. Andersont majd figyelmeztetni kell, hogy legyen nagyon udvarias és fogja be a pofáját.
Ezek után visszasiet a pincébe, hogy a két kiláncolt férfiból megvacsorázzon végre. Nem finomkodik, odalép az elsőhöz, és a nyaki vénát felszakítva mohó kortyokban inni kezdi a drága vitaet. Áldozata sikoltozása nem érdekli – az évek folyamán már hozzászokott ehhez a kellemetlen mellékhatáshoz. Végül egy nyalással bezárja a sebet, és ellépve a függőlegesen kikötözött férfitól, a másikhoz lép, és a vérgyűjtő edények tartalmát kezdi elfogyasztani.
-Milyen szerencsés, hogy itt már összegyűlt elég vér... - jegyzi meg csevegő hangnemen az asztalon fekvő férfinak. Végül ghoulja segítségével bezárja a számukra rendszeresített cellába a szerencsétleneket, és a pince lezárása után még egyszer leellenőrzi a toaletjét, amíg ghouljai készülődnek. Elkészülve a suv-ba szállva elindulnak Bartolomeo háza fele.

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill
Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Anderson nem tartózkodik a kúriádban, így Kamdyn kénytelen lesz telefonálni. Anderson nem szereti ezt az épületet, szerinte túl lehangoló és ódon, a társadalomban elfoglalt státuszához méltatlan. Az egója a fényűző és pompával elárasztott épületekért rajong. A város szívében, Boston legelegánsabb negyedében, azaz Beacon Hillben tartja fent a saját lakását, ahol kedvére vihet fel az utcáról, szórakozóhelyről, irodából  - meg Isten tudja honnan - felszedett spinéket. Valószínűleg most is éppen ketten pörögnek a pöcsén, ha nem hárman. Kamdyn lemondóan sóhajt és megforgatja a szemeit, hogy rá esett a feladat, hogy az ő szavait idézve, ezzel az "öntelt fasszal" beszéljen. Mindenesetre tárcsázza Anderson számát és még a pincébe menet hallod, hogy a nő társalgásba elegyedik. Ami azt jelenti, hogy szerencsére elérte. A többi hangfoszlányt elnyomja táplálékod sikolya...*

*Mire végzel az evéssel, Kamdyn már csatlakozik hozzád és elzárja a férfiakat a cellákba. Természetesen tájékoztat a telefonhívásról, Anderson a helyszínen fog várni. Elég közel lakik a tűzhöz, nektek több idő oda jutni. Ami azt illeti, nem időzhettek sokat, ha időben oda szeretnétek érni. Utoljára ellenőrzöd a ruházatod, amit Kamdyn is megtesz. Szemed sarkában még látod, hogy a combfixébe töm egy kisebb kaliberű fegyvert és egy kést. Egyébként egy testre feszülős lila koktéldresszt vett fel, mely kidomborítja idomait, a szoknya része pedig elrejti a fegyvereket. A derekán egy szalag fut végig, ami mindössze csak díszítő jelleggel lehet a ruhán, mert az biztos, hogy más hasznos funkciója nincsen. Kiegészítésképpen egy méregdrága fekete magassarkút ölt magára, de biztos lehetsz benne, ha beüt a krakk, akkor búcsút mondhatsz a lábbelinek és ablakon kidobott pénz válik belőle.*

*Mivel Anderson nincs jelen, a sofőr szerepét te töltöd be. Nem vagy ügyes sofőr, sok gyakorlatod sincs benne, de legalább mindenféle gond nélkül elérkeztek a célotokhoz. Habár ez a nem tervezett kellemetlenség időt rabolt, így 10 percet késtetek. A Wyndham Boston Beacon Hill a város legelőkelőbb hotele, amerikai elnökök és sztárok is gyakorta élvezik a hotel vendégszeretetét. Az épület egyáltalán nem hivalkodó, mégis eleganciáról árulkodik. Leparkolsz a bejáratnál és egy londiner azonnal siet, hogy ajtót nyisson a párosotoknak, míg egy parkolós boy a kulcsok után tartja a kezét tiszteletteljesen. A londiner erélyesen köszönt titeket és kitárja előttetek az ajtót. Tekintélyes csarnokba érkeztek, ahol még ilyen időtájt is vendégek szállingóznak. Anderson is egy kanapén ücsörög, ölében keresztbe tett lábát türelmetlenül rázza. Amint meglát, szinte felpattan az ülőhelyéről és öltönyét megigazítva felétek siet. Az ő öltözéke egy márkás, enyhén csíkozott, sötétszürke öltönyből áll, alatta egy hasonló drága fehér ing virít, aminek a felső gombját hanyagul szabadon hagyta. A fekete lakkcipő visszhangot ver és szinte csillog a teremben, ahogy csökkenti a távolságot. Divatos napszemüvege elengedhetetlen tartozéka a viseletének, amit a szárával az ingének nyakába tűzött.*

- Üdvözletem, Főnök! Kamdyn... - mondja gúnyosan a nőnek, aki szerencsére csak elhúzza a száját és nem állítja a férfi nyakába a bökőt. - Felvilágosítanál mit keresünk itt? Két egzotikus kongói ribancot dobtam ki, remélem nem egy kézrázás miatt...

*Annyi esze van, hogy lehalkítja a hangját, így legalább a környezetet nem hallja az elégedetlenkedőt. És talán a kamerák túloldalán sem értesülnek a beszélgetés részleteiről...*

//A vértartalékod írd át 10-re//

[Dierol]

Morgan

Morgant egyáltalán nem érdekli, hogy Kamdyn nem akar Andersonnal beszéli. Ha nagyon nehezére esik elvégezni a nemszeretem teendőket, akkor hozzon haza valakit, akit megcsinálja helyette – javasolta már neki pár alkalommal Morgan. Kamdyn legutóbb két éve „szerzett be” egy személyi titkárt  magának. Miután unokája megzsarolta, megverte, megalázta és megtörte, egész használhatónak tűnt a feladatra Morgan szerint – de három hónap után ráunhatott, mert egyik nap rajta tesztelte az új géppisztolya szórásképét, amikor beleürítette a teljes tárat.
A vacsora „maradékának” elzárása közben megemlíti Kamdynnak
-Majd a közeljövőben hozhatnál valami keleti kaját is Rég volt utoljára.

A SUV vezetése bár automata váltós, számára azért igencsak nagy odafigyelést kíván. Emlékszik, hogy az első automobil, amit megvett, mennyivel esetlenebb volt, és a végsebessége is alig érte el a 15 mérföld/órát. Pláne, hogy egy zászlós embernek kellett mindig a kocsi előtt sétálnia. Most bezzeg félreugrani sem tudnának, nem hogy előtte sétálni. Viszont ebben van parkolás asszisztens, amit igencsak nagyra értékel – akárcsak a hifit.
A késés nem tölti el örömmel – igen udvariatlan dolognak tartja – még ha ő is az aki késik. A kocsiból kiszállva megigazítja a kezén feszülő vékony bőrkesztyűt, amíg azt megkerülve Kamdyn mellé felzárkózik. A kulcsokat biccentve a boy kezébe ejti menet közben, és megindulnak az ajtó fele. A londinernek is biccentve köszöni meg az ajtó nyitását, és a csarnokba lépve körbenéz. Andersont megpillantja. Végigméri a férfit, és feltűnik neki a férfi türelmetlensége. A ruházata rendben lévőnek látszik, így arra nem is pazarol több időt. Kezet, ahogy általában lehetőleg senkivel sem, Andersonnal sem fog. A szemüvegét leveszi, és elkezdi megtörölgetni
-Vacsorára hívott minket az informális főnököm, Bartolomeo Giovanni. Pontosabban halotti torra. Szóval vedd elő a legjobb modorodat, hogy ne a te emlékedre kelljen elkölteni – Válaszolja Morgan csendesen, de teljesen közömbös hangon – ha valakit megsértesz, nincs az az isten, hogy meg tudjalak védeni -teszi még hozzá, és újra felteszi a szemüvegét. Ezután elindul a liftek fele, és lehívja az egyiket. Amint leért, Kamdynt udvariasan előre engedi – ahogy majdnem minden ajtónál. Megvárja, amíg Anderson is beszáll, majd megnyomja a megfelelő gombot. Felfele menet kikapcsolja a mobilját, és a többieket is erre utasítja.
-Nem lenne jó, ha telefonhívás pofátlanodna a látogatásunkba, ezért kapcsoljátok ki!

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill
Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Anderson arcából kiszökik a vér és láthatóan elsápad, amint közlöd vele, hogy nem tudod megvédeni, ha ostobaságot csinál. Elsősorban a világi teendőid intézésére van a szolgálatodban, nem került még sor arra, hogy a vértestvérek ügyével foglalkozzon, és még inkább, hogy érintkezzen is velük. Ez a te reszortod, és jobban is szereted a magad módján intézni. Anderson nem szokott hozzá az efféle felállásokhoz, a halandók között ő a nagy kutya, aki a többi felett áll, most pedig úgy néz ki tudatosul benne, hogy nem több, mint egy két lábon járó véres csonk a ragadozók világában. Ajándékcsomagolásban. Azt azért meg kell hagyni, hamar összeszedi magát, vagy legalább is visszatér az élet és az értelem a kifejezésébe. Talán az az átkozott egója néha mégis jól jön és a hasznát veszi.*

- Remek. Akkor kérek egy gyorstalpalót az illemekről, szokásokról. Mit kell tudnom, hogy ne az asztalon kössek ki almával a számban, levágott végtagokkal, megsütve...?

*Kérdezi halál komolyan, most bármit mondasz neki, úgy fogja magába szívni az információt, mint egy szivacs. Kamdyn láthatólag jól szórakozik a helyzeten, a nagy hal vergődése a cápa szájában igazán kedvére való. A nővel nem lesz probléma, eltorzult jellemével nem fog kilógni a degeneráltak és elfajzottak közül. Legalább is remélhetőleg. Egy pszichopatánál sosem lehet tudni.*

*Rendezitek a gondolataitokat, majd elindultok a liftek felé a recepciós pultot jobbról megkerülve. Ahogy átvágtok az előtéren szembe veletek éppen az egyik lift csilingelve érkezik meg a földszintre, amely mögül egy sablon öltönyös, jó felépítésű egyén lép elő. Egyenesen felétek veszi az irányt, közben végig rajtatok tartja a tekintetét. Mikor már-már kereszteznétek egymást útját megáll és elfordul féloldalasan helyet biztosítva nektek. Jobbját kitárja, mint egy útjelzőt tartva, merre kell kövessétek.*

- Mr. Grey, kérem erre kövessenek.

*Elindultok utána, egyenesen beszállva egy liftbe. Utatokat megannyi kamera és néhány biztonsági ember szegélyezi, akikben az éles szeműek felfedezhetik az éberséget és a kiképzés jeleit. A gomb szerint a 10. emeletet célozzátok meg végállomásként, azonban a forma a zakója belső zsebéből egy kulcsot vesz elő, amit a panel melletti kis lyukba csúsztat, majd elfordítja. Ennek hatására a legfelső emeletet jelző csippanás még további három jelzéssel bővül, eljuttatva benneteket a tényleges legfelső emeletre. A folyosó három irányba szalad a lift szájától. Egy-egy út vezet jobbra és balra, melynek végét nem látjátok, mivel az ívelődik. A harmadik út egy kétszárnyú ajtóhoz vezet, ami veletek szembe helyezkedik le. Az öltönyös csóka elsőként lép ki és lépteit az ajtóhoz irányítja. Ott megáll és a fegyvereiteket kéri ha van. Anderson nemlegesen ingat a fejével és segítségképpen még a zakóját is széthúzza. Kamdyn szemrebbenés nélkül fogadja a kérést és úgy tűnik nem áll szándékában értelmezni a szavakat, hacsak rá nem szólsz. A ghoul ezek után kitárja nektek az ajtót, hogy rögtön utána be is zárja.*

*A hotel elegáns éttermében találjátok magatokat. A terem majdnem akkora mint az épület alapterülete, természetesen abból levonva a szomszédos szobák méreteit. Nem tudjátok megszámolni mennyi kerek asztal sorakozik az üvegfal előtt, amely rálátást enged Boston éjszakai látványára. Kintről a távoli fények sárgás mozaikjai színesítik az elétek táruló látványt, belülről a szolid díszítések keltenek bennetek elégedettséget. A teremben bal kéz felől egy hosszú koktélpult húzódik, amik mögött szorgos hangyákként dolgoznak a kiszolgálók. A padlózatot egy hatalmas szőnyeg borítja, így lépteitek tompa zaját elnyomja a szövet. A terem közepén az ablakok előtt össze van tolva legalább tíz négyzet alakú asztal, rajta fehér terítővel, evőeszközökkel, tányérokkal és poharakkal.*

*A teremben nem tartózkodnak sokan a személyzeten kívül, mindössze hat férfi beszélget egymással egy csomóban az asztal közepétől számolva balra. Rajtuk kívül egy sötétbe öltözött egyén néz némán maga elé az asztal végében balról és jöttötökre megemeli kissé fejét, hogy megnézzen magának. Hosszú, fekete, makulátlan állapotú bőrkabát a földig lóg rajta, teljesen kitakarva alakját. Vállig érő hollófekete haja az arcába lóg, de kreol bőre kontrasztot teremt az étterem világosságával. Nem ismered fel kiről lehet szó, nem illik senkire azok közül, akikkel atyád "megismertetett". Annál inkább az idegesen hadonászó és szájából átkokat fröcsögő férfit, aki éppen valakivel telefonál. Háttal áll nektek, de felismered benne Jack Millinert. Magas, nyúlánk figura, a temperamentuma vetekszik a leghevesebb olaszéval is. A beszélgetés alapján éppen egy ígéretet szaval, miszerint még az éjszaka kizsigerel valakit, a beleinél fogva felakasztja, majd rágyújtja a házát. Ha jól érted, akkor 100 dollárért. A kirohanása még néhány percet igénybe vesz, ettől hangos a terem. De senki nem veszi fel, mintha megszokott lenne a jelenet, mintha csak egy kiló kenyeret kérne a boltban, annyira természetes. A harmadik férfi az ablakok előtt áll hátratett kézzel és éppen a városra tekint alá. Az ajtó nyitódásra hátratekint, majd ahogy meglát téged, teljesen meg is fordul. Elegáns, személyre szabott sötétszürke öltönyt visel, fekete nyakkendővel. Vonásai jóképűnek mutatják és ravasznak. Árad belőle a nyugalom és a bizalom, de a kellemes aura mögött egy romlott lélek rejtőzik. Patrick Milliner.*

- Ön bizonyára Morgan Dunsirn. Érdeklődve vártam, kit küldenek megboldogult Valencionk helyére. Tragikus eset...

*Bartolomeo Giovanninak egyelőre nyoma sincs. Ahogy a többi digónak sem. Mégsem késtetek, olaszék nem kapkodják el a dolgokat...*

[Dierol]

Morgan

Morgan pár másodpercig figyeli Anderson arcát, aztán halkan válaszol
-Ne sérts meg senkit. Feleslegesen ne dumálj, a szádat csak akkor nyisd ki ha kérdeznek. Legyél nagyon udvarias. Akkor is, ha éppen a segged olajozzák, és futó liezonra készülnek veled, legfeljebb annyit mondj, hogy mily csodás babazsúr! S ne lássák rajtad, ha valamivel nem értesz egyet. Szóval vedd úgy, hogy a társaságban Sydney lesz a legártatlanabb, legkedvesebb és leg jóindulatúbb, s csak az alkalmat lesik, hogy beléd kössenek. Ha pedig felbosszantottál valakit, akkor ne végezz fél munkát – ha dühében valaki letépi a fejedet az nem fáj annyira – paskolja meg Morgan Anderson arcát és elindul a liftekhez.

A liftből kilépő alakot Morgan futólag végigméri, de aztán nem foglalkozik fele, amíg meg nem szólítja. Erre megtorpan egy pillanatra, és újra végignéz a férfin. Aztán biccent egyet, és kezével mutatja – fáradjon előre, mutassa az utat. A nyomában beszállnak a liftbe. Morgan a felfele utat a szemüvege levételével, és megtörölgetésével tölti. Felérve a fegyverek elkérésére Morgan tömören válaszol
-A kocsiban hagytam. Vacsorára jöttem, nem lövöldözésre.
Ezzel be is lép a terembe. Futólag még felmerül benne, hogy Kamdynt úgy ahogy van, itt kéne hagynia az ajtóban, ha valóban teljesíteni akarná a kérést. Igazából a pisztoly nem számít komoly fegyvernek, a kés pedig inkább családi hagyaték, de a nő veszélyes...
Az étterembe lépve Morgan végignéz a maroknyi vendégen. Bár az egy kupacba tömörült „rokonok” látványa sem tölti el felhőtlen örömmel, a külön vendég jelenléte jobban zavarja. A többiek nagy részét ismeri – s tudja mit várhat tőlük, de az ismeretlen olyan tényező, akiről nem tud semmit. S ez teszi igazán veszélyessé. Morgan biccent az ismeretlen bőrkabátos, majd a többiek fele, és megindul a Patrick fele. Jack kirohanása nem zavarja – amíg nem vele üvöltözik, nincs gond. Közben azon töpreng, hogy vajon Patrick mióta várja az ablak előtt, hogy színpadiasan megforduljon. Patrick szavaira Morgan csak bólint
-Az vagyok, Mr. Milliner. Valencio nagy veszteség – s remélem, hogy megfelelően tudom majd enyhíteni a hiányát – ott ahol szükséges – válaszolja Morgan
-Bár azt, hogy mi történt pontosan még nem osztották meg velem – jegyzi meg a tragikus jelzőre

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill
Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Anderson elnyög egy halk "Remek"-et, és jól érezhetően rohadtul nem tetszik neki a helyzet. De biztos vagy benne, hogy viselkedni fog.*

*Miután a fegyvereiteket elkérik és nem szólsz Kamdynra, így a nő a teljes fegyverrepertoárral vonul be a terembe, szemrebbenés nélkül. Az igaz, hogy nagy kárt nem okozhat a vértestvéreknek, de a halandók körében szép kis mészárszéket rendezhet ha elgurul a gyógyszere... Magadban imádkozol, hogy a mai nap folyamán már kiélte pszichopata vágyait.*

*Az ismeretlen férfi nem viszonozza a köszönésed, továbbra is szinte szobormerevséggel néz előre. Ennek ellenkezőjéről csak a haja mozgása árulkodik. Azt azért megfigyeled, hogy a halandók jól láthatóan kerülik vele a szemkontaktust és nem nagyon akaródznak az irányába tekinteni.*

*Patrick Milliner leplezetlenül kimutatja undorát, amint Valenciot szóba hozod. Szája fintorra húzódik, a hangjába pedig a megvetés vegyül. A levegő pillanatokon belül lehűl, szinte megfagy. A még tizedmásodperccel ez előtti szívélyes és csevegő hangnem élesen vált.*

- Ne álltassa magát, Mr. Dunsirn. Valencio életében sem volt hasznára a Családnak, éppúgy, mint holtában. Reméljük Maga értékesebb kvalitásokkal rendelkezik. Már ha egyáltalán Magának is lapot osztanak...

*Most érted meg, hogy rejtett cinizmust tartalmazott a Valencio esetére tett megjegyzése. Utolsó mondata pedig baljósan hangzik, már-már szinte fenyegető...*

[Dierol]

Morgan

Anderson kínos helyzete nem érdekli Morgant. Elvégre nagyfiú, majd túlteszi magát rajta. Ha pedig mégis belehalna – nos, az már biztos felkeltené Morgan érdeklődését. De feltehetőleg ez nem az a nap lesz. Azért Kamdyn miatt sem izgul túlságosan. Lehet, hogy pszichopata, de nem hülye, és általában erősen munkál a nőben az élni akarás. Ezek tükrében pár órát csak kibír, még ha fogcsikorgatva is. Legfeljebb otthon majd bosszút áll a vendégein...
Azon, hogy az ismeretlen nem köszön, Morgan hamar túlteszi magát. Már megtanulta, hogy nem mindenki olyan udvarias, mint ő. Sőt, egyre több az olyan hátrányos helyzetű, aki még húsos és süteményes villát sem tudja megkülönböztetni. Úgy tűnik, hogy Jacken kívül az ismeretlen is ezt a tábort gyarapítja.
Patrick válaszát Morgan csak egy
-Oh! -val fogadja. Azon gondolkozik, hogy megossza-e Patrickkal azon véleményét, hogy nem olyan rossz ez a hely, csak sok itt a köcsög... De aztán halvány mosollyal elveti az ötletet, mert sejtené – a végén még megsértődik a beszélgetőtársa, és inkább a következővel rukkol elő
-Sajnálom, de én nem szeretek kártyázni – sokkal jobban szeretem nézni, ahogy az asztalnál ülők összevesznek, és egymás torkának ugorva vérbe fojtják egymást – válaszolja kissé kimérten. Hiába, az angol neveltetést nehéz levetkőzni. Magában Patrick kóstolgatásának nem tulajdonít nagy jelentőséget. Első találkozáskor a kinek hosszabb versenyszámban induló helyi durung megtestesítőjét látja Patrickban. Az ilyen kötekedő viselkedés fakadhat önbizalom hiányból vagy kisebbségi komplexusból, és így akarja megtámogatni maga előtt saját renoméját <Nem túl okos, de legalább őszintén rühell> Véli felfedezni Morgan Patric jó tulajdonságát. Azért feltűnik neki, hogy Patrick nem tetszeleg az alfahím szerepében. Lapot osztanak és nem lapot osztok, vagy osztunk... fontos különbség, melyben ott van annak elismerése, hogy messze nem ő irányítja az eseményeket.

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill
Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


- Ez örömömre szolgál. Jobban is teszi ha nem ártja bele magát túlságosan az itteni dolgokba. De ne féljen, nem feledkezek majd meg, hogy néha dobjak magának egy kis koloncot és maradékot az asztal mellől. Mint egy jó kutyának. Akinek az a dolga, hogy kövesse a gazdája utasításait.

*Beszédéből egy pillanatra sem próbája leplezni a megvetést és a lenézést, az ellenszenve ami eddig Valenciot célozta, most téged vesz célkeresztbe. Utolsó mondatára egy-egy pillantást vet ghouljaidra is, de arcvonásai és mimikája, melyek érzelmeiről árulkodnak cseppet sem halványulnak. Időközben Jack Milliner is végzett a "formális" telefonbeszélgetéssel és indulattal teli lép Patrick mellé. Szemlátomást nincs elragadtatva a látványtól, amit ti hárman nyújtotok, mint frissen érkezettek.*

- Szóval téged szakajtottak a Felföldről... - cicceg egyet, majd beletörődően folytatja. - Legalább nem angol vagy, pubi.

*Üdv Bostonban, a Millinerek vendégeként!*

[Dierol]

Morgan

Morgan eddigi rezzenéstelen arcán futó félmosoly jelenik meg, ahogy Patrick holmi koncról beszél
<csak nehogy lerágja a kezét az a kutya, ha kevésnek ítéli a koncot - barátom> jut eszébe, s egy pillanatra eltöpreng, hogy vajon Kamdyn mit tudna főzni a párosból...
-Amíg a napi rutinomat maga miatt nem kell megváltoztatnom, addig nem hinném, hogy kényszert éreznék beleavatkozni a dolgok jelenlegi állásába – válaszolja Morgan diplomatikusan. Patrick ebből azt hall ki amit akar – behódolást, vagy akár fenyegetést is. Hiszen amit mondott, az teljességgel helytálló – magasról tesz arra, hogy Patrick vagy Jack mivel is tölti az idejét – amíg azok nem vonják el a figyelmét sokkal fontosabb dolgokról, mint a kutatása. Ha pedig foglalkoztatják – nos, akkor megkeresi a módját, hogy ismét több ideje legyen a kutatásaira összpontosítani. Akár Jack és Patrick bevonásával is...
Jack belépőjére csak bólint – van amihez nem lehet hozzászólni
-S ki az, aki az asztalnál várakozik?  - teszi fel a kérdést, mely inkább foglalkoztatja.

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill
Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*A kérdésedre Jack az idegen felé kapja a fejét, azonban Patrick továbbra is téged mustrál. Ő odapillantás nélkül is tudja kiről beszélsz. És habár úgy tűnik a kimértebb Milliner nem szándékozna megosztani veled az információit az illetőről, Jack megvetésének megnyilvánulása megelőzi, mely egy bosszús szemöldökrántást eredményez a férfi arcán.*

- A Vajákos? Pff. Ő egy senki, csak egy rothadó, két lábon járó hulla, aki koszos, büdös, szaros bevándorlókkal, aszott zombikkal és múmiákkal üzletel. A gettók és a szeméttelepek ura, pont ott van, ahová való. ÉS HA KI AKAR JÖNNI A SZARFÉSZEKBŐL, AKKOR LETÉPEM A KIBASZOTT FEJÉT!!!

*Üvölti át a férfi a Vajákosnak az asztal fölött, nem kontrollálva indulatait. A megtépázott alak úgy tűnik nem reagál a másik kirohanására, vagy nagy ívből leszarja vagy már megszokta a hasonló jeleneteket ettől a tahótól. A teremben jelen lévők hirtelen abbahagyják a beszélgetést és a hang forrásának irányába néznek. A halandók láthatóan tartanak Jacktől, így mihamarabb folytatják eddigi diszkurzusukat.*

*Kamdyn szemrebbenés nélkül tűri a kibontakozott jelenetet, biztosra veszed hasonló gondolatok fogalmazódnak meg benne a párossal kapcsolatban, mint a tiédben. Az alma nem esett messze a fájától. Nem úgy Anderson, aki kevésbé tekinti természetesnek és helytállónak. Mindenesetre ha Patrick észre is vette rajta a zavarát, nem teszi szóvá.*

*Pillanatokkal később ismét kitárul az ajtó, és felsejlik az olasz maffiafőnök alakja, körülötte megannyi emberrel. Két ismerős arc is feltűnik a kíséret között, azok, akik kézbesítették a levelet. A rosszarcú kiszúrja Kamdynt és olyan pillantást küld felé, amivel fel szeretné falni. A mosolya szintén erről árulkodik. Aztán az érzelmei leapadnak az arcáról a Millinereket megpillantva. Bartholomeo úgy feszít az emberei között, mint egy kiskirály. Hanyagul jár, mint aki nem tart semmitől és senkitől. Hájas teste csak úgy reng járása során, olajos haja megcsillan a csillárok keltette fényben. Borosta nem éktelenkedik az arcán, ma este pedig egy szürke öltönyt visel. Az inge felső gombja nem csatlakozik a nyakán, ujjain számtalan ékszert hord, főleg arany és egyéb drágakő kivitelben. Ahogy a nyakából is csüng egy lánc, valamiféle követ foglalva magába a végén. Egy másodpercre megáll és körbehordozza tekintetét a termen és a jelen lévőkön, majd megindul felétek. Ghouljaidról nem vesz tudomást jelentősebben, egyenesen feléd lépked. Kamdyn és Anderson arrébb húzódik az útjából, mire a dagadt olasz jobbjával kezedért nyúl, baljával pedig szelíden tarkón ragad és a saját arcához húz, hogy rokoni csókkal üdvözöljön az orcádon. Aztán egy pillantást vet Patrickra és szemmel alig észrevehető kárörvendő mosoly villan fel az ajkán egy másodperc töredéke alatt. Az ír neked háttal így nem látod milyen kifejezés lett úrrá vonásain, mindenesetre hallod a távolodó lépteit.*

- Isten hozta köreinkben, Morgan. Érezze otthon magát minálunk. Fabrizio!

*Szól hátra a válla fölött egyik emberének, aki bólint és eltűnik a konyha irányába. Nem sokkal később a kiszolgálószemélyzet szervírkocsikkal jelenik meg, rajtuk rogyásig megpakolva jellegzetes olasz ételekkel, elsősorban bolognaival és milánóival, paradicsomos húsgombócokkal, illetve a nélkülözhetetlen vörös, éltetű nedüvel kristálykancsókban. Itt mindenki válogathat azon ételek és italok között, mi szám szájnak ingere.*

[Dierol]

Morgan

Morgan figyelmét nem kerüli el, hogy Jack és Patrick között nem teljes az összhang. Bár az is igaz, hogy ha megtanulták kezelni ezeket a helyzeteket, nem olyan könnyű éket verni közéjük. Jack őszinteségi rohama több információt tartalmazott, mint amire számított volna – igaz, használt pár olyan hasonlatot, amiről nem tudja pontosan, hogy is kéne értenie. A férfi üvöltözése régi emlékeket idéz Carr nagyapáról, aki hasonló temperamentummal rendelkezett. Morgan a régi szokásokat követi – nem szól közbe, és egyáltalán nem adja jelét, hogy zavarná a dolog. Carr nagyapa ezt a két dolgot gyűlölte, és  modortalanabb kuzinokat kivágta a toronyszobája ablakán át. Érdeklődve hallgatja Jack monológját, és annak szereplője fele fordítja futólag a fejét, hogy az mit is szól ehhez a vadparaszthoz. Anderson viszont annak ellenére, hogy ügyvéd - mintha kényelmetlenül érezné magát, ráadásul látszik is rajta. Pedig ő sem az a szégyenélős fajta...
Aztán betoppan Bartholomeo az embereivel. Morgan futó elégedettséget érez, hogy a kúria ajtajában jó döntést hozott, és nem inzultálta a ghoulokat. Bartholomeo ghouljait. Elvégre egy megbecsült ghoulnak is lehet annyi befolyása, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mint ahogy neki is volt. Morgan megnézi magának a közeledő olaszt <Íme Boston valódi ura...> Neki kicsit soknak tűnik az ékszer, úgy is lehet mondani, hogy nem az ő stílusa – de Bartholomeo megjelenéséhez szervesen hozzá tartozik.
Morgan enged a szelíd erőszaknak, és fekete, vékony bőrkesztyűs kézzel fog kezet Bartholomeoval, és fogadja a rokoni ölelést. Szinte biztosra veszi, hogy többet az olasz ilyet nem csinál – a legtöbben rosszul viselik, ha Morgan jéghideg testéhez kell, hogy érjenek <Vajon rajtam, vagy Patrickon mulat?> teszi fel magának a kérdést Morgan. Bartholomeo ügyesen játszik – az oszt meg és uralkodj elvén már most megalapozza Patrick ellenszenvét Morgan fele.
A barátságos fogadtatást Morgan nem hagyja szó nélkül
-Köszönöm uram a meghívást! - biccent Bartholomeonak
-Rendelkezzen velünk! - ismeri el a másik vámpír státuszát és jogait. Fabrizio a konyha fele indul, Morgan pedig azt latolgatja magában, hogy most csak egy udvarias meghívásnak tesz eleget, vagy a don akar is valamit tőle? Úgy véli, mindkettő igaz lehet – bár az utóbbiról szívesen lemondott volna. A szervírkocsik láttán elmosolyodik, és ha Bartholomeo még mellette van, meg is jegyzi neki elismerőleg
-Igazán gondos vendéglátó, Mr.
Bár feltehetőleg  Bartholomeot nem érdekli a véleménye, az udvariasság megköveteli, hogy elismerje a szervezést. Mivel itt nem szokás az időjárásról csevegni, a helyi témákat pedig még nem igazán ismeri a kuzin halálán kívül – inkább csendben marad – hacsak nem kérdeznek tőle. Az ételek egyértelműen a ghoulok számára lett feltálalva – a vitea pedig a gazdáiknak. Morgan még nem tölt magának – ha korán tölt, az a mohóság jele, s ha a kezében tartja a poharat, akkor pedig igen hamar beledermed a drága nedű. Így későbbre halasztja a dolgot, csak Kaméknak int – hogy ha gondolják, nézzék meg közelebbről a választékot.

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill
Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Ahogy jósoltad, az olasz hamar elengedi a kezed, már-már visszakapja, de nem adja jelét annak, hogy kellemetlenül érintené kézfogás. Vagy nem adhatja jelét ennek és jól palástolja. Mindenesetre biztosra veszed, hogy a legközelebbi alkalommal óvatosabban fog feléd közeledni, ami az üdvözlést illeti. Az olasz elmosolyodik illedelmesen a bókokra, aminek hatására hurkák kezdenek el redőzni az arcán. Mint egy kínai harci kutyának, nem egy L'oreal reklám az egyszer biztos.*

- A CSALÁDNAK mindent, mindenekfelett. Ezt jól jegyezd meg. - válaszolja az egyszerű igazságot, külön kiemelve a "család" szót és annak jelentőségét. - Örülök, hogy sikerült eleget tenni egy akaratos vénember kérésének, reméltem, hogy belefér a teendőid közé. Minden szombaton megtartjuk ezt a szokást, összeülünk a családtagokkal, megvitatjuk a közös ügyeket. Számítok a megjelenésetekre a következő alkalommakkor is. - most először veti pillantását a ghouljaid felé is, kiket gyorsan végigmustrál. - Habár megöl a kíváncsiság, a bemutatkozást hagyjuk későbbre, most együnk. Üres hassal nem jó üzletről beszélni. Igaz, amico?

*Teszi fel a kérdést Jacknek, aki egyetértően bólint. Szemlátomást nem tetszik neki ez a felhajtás, meg ez az össznépi majomparádé, de legalább befogja a pofáját. És ez Bartholomeonak is ínyére válik. Lehet direkt szurkálja? Mindegy is, a végszóra a másik ír is továbbáll, hogy elfoglalja helyét a tor kezdetekor, mely az olasz balkeze felől van. A többi jelenlévő is hasonlóképpen tesz, titeket is beleértve. Nektek jobb oldalt szorítanak helyet, pár széknyire Bartholomeotól. Patrick az asztalfő jobb oldalán tartózkodik, így majdnem szemben az unokatestvérével. Közvetlenül Jack és Bartoholomeo között pedig Enrico foglal helyet. A nagydarab, sebhelyes, mogorva olasz eddig nem szólt semmit, csak csöndesen követte ura lépéseit, tisztes távolságot tartva. Úgy tűnik nincs kijezetten rendszer az egyenrangú beosztottak között ki hová ül, nincs ülésrend, mégis a ghoulok úgy foglalnak helyet, hogy valószínűbbnek tartod, a befolyásosabbak közelebb tartózkodnak az asztalfőhöz. Kivéve Devlint, aki úgy tűnik kifejezetten Kamdynnal szemben kíván leülni. Ízes mosolyát nem is próbálja palástolni. Feléd bólint természetesen, és megvárja míg "helyeslően" visszabólintasz. De talán akkor is leülne, ha nem tennéd. Elvégre ő a főnök ghoulja...*

A nő fapofával fogadja, a "mi a szar van" kifejezéssel karöltve a tekintetében. Anderson mintha pedig felfrissült volna, ahogy Patrick elhagyta a közelségeteket, a szín is visszatért az arcába, tartása pedig ismét a jó öreg Andersont idézi. Nem szégyell leemelni magának egy palack bort is a étel mellé, melyből jó adagot kiszedett. Míg Kamdyn csak csipeget, a többi ghoul és halandó rogyásig pakolják a tányérjukat mindenféle finomsággal, majd elkezdenek enni. Nem volt szükség startpisztolyra vagy áldásra, úgy látszik a szervírkocsik felbukkanása egyértelműen jelzi a tor kezdetét.

*Ezzel egy időben vált a hangerősség legalább három fokozatot, az eddigi szolid beszélgetés szinte tivornyába csap. Jó olasz módra, mindenki mutogat, röhög, szinte kiabálnak. A téma mindegy: közös élmények, nők, fegyverek. Általánosságban minden, ami egy bűnöző családban előfordulhat. Devlin is beleszól a pár hellyel arrébb lévő beszélgetésekbe a maga ír akcentusával, és olykor megmutatja nyerítése közepette éppen mit is rág és mi maradt még a szájában. Elsősorban angolul folyik a társalgás, de vegyülnek a mondatokba jócskán olasz szavak is. Egyelőre veled együtt 6 káinita tartózkodik a teremben, ha van más vértestvér is a városban, most nincsenek jelen.*

*Az alaphangot a tányérok csörömpölése és a jelenlévők heves társalgása adja meg. A tor lezajlása nem szokványosan statikus, jó páran ágaskodnak a székekről az asztal túlvégére, hogy elérjenek egy-egy falatot, pohár bort, ételízesítőt. Mégis ebben a kavalkádban, mely mondhatni üde színfoltja ennek az eseménynek, kiszúrsz két alakot, kik meglehetősen nyugodtak, kimért mozdulatok sorát hajtják végre. Az egyik az úgynevezett Vajákos, kinek tekintete gyakran vándorol rád. Talán nem is vetted volna észre, ha a hatodik érzéked nem súgja, valaki figyel és a szőr nem áll föl a tarkódon, mintha egy jeges kéz cirógatott volna végig egészen a fejbúbodig. A férfi a fejét enyhén oldalra billentve figyel, de arckifejezést még mindig nem látsz rajta az arcába hulló hajzuhatag alatt.*

*A másik, szinte alig mozgó alak pedig az idősebb Milliner. Talán nem is lenne szokatlan egy elit seggfejtől, hogy nem veszi át az alacsonyabb rétegek pezsgését és lendületét, mégis feltűnik egy idő után, hogy a pohara érintetlen. Még a többiek fogyasztanak a felszolgált vitae-ből - ki hevesebben, ki mohóbban, ki pedig beosztva, kiélvezve minden cseppjét -, addig a Patricknek szánt nedű dermedten várakozik az asztalon. Ez elég szokatlan családi berkekben. És ennek a szokatlanságnak köszönheted, hogy magára vonzza a tekinteted, mert ebben a pillanatban észreveszed, amint az ír eddigi jellegtelen nézése megtelik élettel. Mindössze pár másodperc. Ennyi idő alatt elkapja valaki tekintetét az asztal túlsó végéről - valakiét a közvetlen környezetedben -, majd újra kihuny a szikra a barna szempárból és helyét a közöny veszi át ismét.*

Próbálod hirtelen megfejteni, mit jelenthet az előbbi mozdulatsor, mikor egy fájdalmas kiáltás szeli ketté a levegőt, megfagyasztva mindenkit az asztal körül és a hangokat mindenki torkán akasztja. Keselyűként fordul a jelenlévő brigád a hang forrásába, szinte egyként mozdul az össze fej és szempár. Devlin rúgja hátra magát ülő helyzetéből, baljával pedig próbálja jobb kézfejéből patakzó vért elszorítani. Aztán fájdalmas tekintete átcsap gyilkos dühbe és mit sem törődve, hogy a sebéből folyamatosan szökő vér összemocskol mindent a környezetében egy kés után nyúl. Dühe egyértelműen Kamdyn felé irányul, aki nyugodt mozdulatokkal emeli ki kezét az asztal alól, melyben egy vértől borított kést szorongat.

Off-Topic: megjelenítés

Dobj kérlek egy Észlelés + Éberséget 7-es célszámra, ha pedig megvan, akkor egy utána még egyet 9-es célszámra. Ezután folytatom mit vehetsz észre.