Nerine 'Inina' Katsouranis

[Kyra]

Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Késő estétől - hajnalig



A padra épp leülve, épp végig gondolva kiket kéne megszólítani vagy sem. mik lehetnek az emlékek és iylenek. Megcsörren a telefonom.

Egy fél pillanatig nézem a kis készüléket. Vajon ki lehet? Dimitrios? De ő nem lehet idegen számról, hacsak nincs valami baja és én vagyok a „családja”. Vagy a szexi pasi aki a professzor rokona? Hmm…. ez egész izgalmasan hangzik. Lassan beillesztem a kis összehajtható telefon két fele közé a körmöm és széthajtom a kis telefon majd a fülemhez emelem.

Görög/ Igen? Tessék! – görögül szólok bele – Nerine Katsouranis vagyok. – próbálok kedvesen de hivatalosabban.


Korábbi gondolataid már a múlté, most az a kérdés, hogy ki az, aki hív? Azonnal kiderült, hogy ki az amint felvetted a telefont.
Kevin /Görög/ Szia! Kevin vagyok! Itt vagyok a parton és arra gondoltam, hogy esetleg van e kedved csatlakozni? – rövid, tömör és határozott. Érzed, hogy örömmel venné a társaságodat!


Görög/ Kevin? - egy pillanatra meglepetten pillantok a telefonra majd vissza teszem a fülemhez. - Micsoda meglepetés. Végülis.... Épp nincs más dolgom. - közben felállok a padról és a part felé veszem az irányt. - A parton merre?


Kevin /Görög/ A kikötőtől nyugatra sétálj úgy 5-10 perc a tempódtól függően. - igazít útba
Amennyiben rögtön arra felé veszed az irányt, úgy valóban a  megadott időn belül meglátod fél-Isteni alakját, ahogyan ott vár a lábai körül ki-kifutó apró hullámokban mezítláb. Hosszú haja kibontva, míg trikója most a vállára dobva pihen és az éjszakai eget figyeli. Nemes arcéle kirajzolódik a csillagos/holdas ég alatt, büszke ókori harcosok képét idézve fel. Egy rövidnadrágot visel, mást nem látsz (a környéken sem) rajta-vele. Mikor elég közel érsz:
Kevin /Görög/ Örülök, hogy eljöttél! Van kedved úszni? - érdeklődik miközben végignéz rajtad értő szemmel


Útmutatásának megfelelően sétálok a partig. Nem sietek, csak kényelmesen. Ahogy közeledek alaposan végig mérem, és állapítom meg újra, hogy jó pasi. Mellé érve mosolyogva köszönök.
Görög/ Szép estét. Köszönöm a meghívást. Úszni? - lepődöm meg pillanatra. - Miért ne? bár a délutánt a vízben töltöttem, de úszni bármikor szeretek. - mosolygok kedvesen rá.

Kettős érzet lett rajtad úrrá mikor kéz a kézben besétáltok a partra futó hullámok között, melyek gyengéden folynak körül minden akadályt legyen az lábfej, boka vagy térd és... még pedig az, hogy milyen jó érzés megint otthonodba lépni, illetve, hogy az emberi testnek akadnak korlátai. Még szerencse, hogy a tengerben nem csak emberként lubickoltál, hanem aként is aki voltál illetve eggyé válva azzal ami mindennél többet jelent neked: Nerine-nek.
Erős keze van, de éppen gyengéden húz magával mikor már combok felett, derékon túl is ér a víz, jól esik, hogy nem neked kell ezzel bajlódni. Ugyanakkor valahogy biztonságban is érzed magad, még akkor is, ha pontosan tudod mire megy ki az egész. Valójában te is akarod, hiszen pontosan ezért is jöttél el, igaz, még dönthetsz bárhogy, de alapvetően meglepetés lenne mindenkinek ha hirtelen meggondolnád magad.
Így mikor már beljebb értetek, ahol a parttól annyira nem látni titeket húz magához és elveszi amit szerinte te önként adsz: előbb csókot lop, mely önmagában olyan amit előtte soha nem tapasztaltál, de aztán itt nem áll meg és ha nem tiltakozol - akkor bár örökkévalóságnak tűnhet, valójában percek kérdése volt csupán - de egy pillanatra minden gondod elveszik a feloldozásban amit ez a férfi ad. S ha tudná, hogy mi is vagy igazán...

7. nap

Mindenesetre alig egy óra múlva már a parton fekszetek a csillagokat bámulva és az sem kizárt, hogy elnyom az álom! Az biztos, hogy mikor felébredsz/felriadsz az valami nedves érintésre van ami picit hidegnek tetszik.

[Kyra]

Engedek a csábításnak. Tisztában vagyok vele mire megy ki a játék, és amióta megláttam az ajtóban, azóta csak ez jár a fejemben. Többféle képen is elképzelve. Így kicsit játékosan az elején még finoman elhúzódva a csók után újra végigmérve az arcát és a tekintetét, de aztán engedek a vágynak.

*Jól esik a parton elpilledni mellette. Otthon, biztonság, és élvezet. Mi kell több? Bár elmondhatnám ki vagyok és... bár tudnám mi vagyok igazán.... *

Felriadva ülök fel, megnézni mi ez a hideg ami hozzám ért, és hol vagyok, és ő hol van.

[Thyriel]

Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 27 – 7. nap
Kedd – Hajnal/Reggel



Tudod.
Megtörtént.
Jobb volt, mint képzelted.
Elmúlt, véget ért.

Most, hogy ébredezel – hála annak a nedvesen hideg érzetnek – realizálod, hogy semmi érdemlegessel nem lettél előrébb, de legalább önzően neked jó volt. Ha nem is önt el szégyenérzet vagy talál rád a lelkiismeret-furdalás, akkor is érdekes lehet a gondolat, hogy milyen könnyen megálltál az első akadálynál.

A reggeli napsugarak szűrődnek át a pilláidon és a hideg amit érzel, az árnyék ami rád vetül nem más, mint egy kutyus, amely játszani jött a tengerpartra. Időközben átaludtad a teljes éjszakát és hajnal is a végét járja, szinte már reggelnek nevezhető. Egy fiatal pár sétál a parton – veszed észre miután sikerült feltornáznod magad valamennyire.

Egyedül vagy – leszámítva a mindenhol is szaglászó kutyust. A pár helyi lehet, jóképű (nem annyira mint Kevin, igaz ő nem is helyi) harmincas férfi és fiatalabb kedvese/felesége az, akik – közelebb érve – aggódva néznek rád, hogy jól vagy e, minden rendben van e… egyelőre nem jönnek közelebb, a kutya mivel igen játékos és barátságos veled nem is hívják el, csak ha látják, hogy az zavarna téged.

[Kyra]

Lassan eszmélek.

*Elaludhattam mellette a csillagokat nézve… Fura ez a kettős érzés, nem igazán értem miért… Hiszen amióta megpillantottam ezt akartam, akkor miért ez a fura érzés?*

Kinyúlok lassan keresve őt, de hamar leesik, hogy ő sehol, ellenben egy kutya érdeklődik irántam. Lassan ülök fel és kezdem simogatni a kutyát, ahogy körbenézek lassan merre is vagyok. Hűvös van. De jól eső ez a reggeli hűvös.

A kutyust simogatva lassan a parton is körbenézve a gazdikat keresem. Közben az öltözékemen is végig futok és kicsit elrendezgetem magamon. A fiatal párt ezek után veszem észre és kedvesen rájuk mosolygok.

Görög/ Jó reggelt. Az önök kutyusa? – lassan felállok és leporolom magamról a homokot.  – Nagyon aranyos. - mosolygok rájuk barátságosan.

*Az aggodalom az arcukon?  Izé… ja… mondjuk érthető… *

Görög/ Ja.. Semmi bajom, csak kifeküdtem csillagokat nézni és ezek szerint elaludtam. – zavartan kuncogok fel a bénaságomon.  – Asszem fáradtabb voltam mint hittem . – Mosolygok tovább és a tarkóm masszírozom zavartan.

*Azért felébreszthetett volna… na ezt nem néztem ki belőle, hogy védtelenül itt hagy egy nőt a parton… mégsem akkora úriember mint azt hittem… Majd a fejéhez vágom, ha újra látom, de én nem keresem az is tuti. *

[Thyriel]

Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 27 – 7. nap
Kedd – Hajnal/Reggel



Reggeli magányodban lassan elérnek a gondolatok. Kitisztulnak és szembe nézhetsz velük úgy ahogy vannak. Ha akarod. Mindenesetre túl vagy rajta és most egy négylábú jószág az egyetlen aki társadul szegődött ezen a szép kora reggelen. Ő pedig tudod, hogy nem a tied és nem is csak egy kaland, de legalább vidám és játékos. Az éjszakád kemény volt és egészen más játékkal teli, de itt és most a nyalintás sem olyan és valahogy az egész… csalódottság egy emberi érzés. Nerine is volt néhányszor, így végül felismered, hogy bizony valahol a szíved mélyén többet vártál mint ami lett. De legalább tudod hol lakik!

A hűvösség kezd a  múlté lenni – lehet nem csak körülötted – és a kutyus simogatás is inkább terelés, időhúzás, mint tényleges állatszeretet, de ez az ebet egyáltalán nem zavarja. Nem vagy benne biztos, hogy időben sikerült a ruháidat magadra ölteni, de ezt senki nem teszi szóvá, így a vélt-valós méltóságod is megmarad(t). 

Férfi /Görög/ Jó reggelt! – köszön vissza és hangja bizony kellemesen cseng – Igen, hozzánk tartozik! – erősíti meg
Nő /Görög/ Jó reggelt! Köszönöm! – fogadja a bókot

A gyenge kifogásodat senki nem vonja kétségbe, de te is tudod, hogy mindenki tudja, hogy… szóval előfordul ilyen az ember lányával.

Férfi /Görög/ Vigyázzon magára hölgyem! Ez a világ már nem olyan mint volt, legyen óvatosabb! – mondja véleményed szerint teljesen őszinte, segítő szándékkal
Nő /Görög/ Visszakísérjük? – kérdezi, de ez inkább illendőségből úgy véled

[Kyra]

Lassan abbahagyom a kutya simogatását. Látom már inkább mennének. A mű aggódásuk nem kell. Lassan felállok, leporolom magamról a homokot, megigazgatom a ruhám.

Görög/ Nem szükséges, köszönöm. – mosolygom rájuk majd még egy mosoly a kutyusnak. – További szép reggelt.

Mosolyogva elindulok a kikötő felé. A terv, hogy letusolok, felöltözöm és irány a kórház.

Ugyan nem kimondottan vagyok futó ruhában, de egy kis kocogás nem árthat, így egy rövidke nyújtás után kocogva teszem meg a távot a hajóig. Nem mondom ideálisnak a táskával való futást ebben a ruhában, de segít kitisztítani a gondolataimat. és egy kicsit az elaludt izmaimat is kimozgatja.

A hajón irány a kabinom, miközben halkan köszönök a hajómnak és a falait simogatva haladok a cél felé. Fülelve hogy ki van itthon rajtam kívül. Ha senkiben nem botlok, akkor irány a meleg zuhany és a tiszta ruha.

* Érdekes, hogy minden féle rémálom vagy egyéb nélkül végig aludtam az éjszakát. Lehet ez a délutáni fürdőzésem miatt van? Vagy hogy újra a saját alakomban voltam? Mert azt tudom, hogy a kimerítő sex erre nem elég. *

Öltözés után, (ismét sort és egy kis feszes póló kerül a csipke fehérneműre egy kis szandállal), irány a konyha egy falat kaja és egy korty kávé beszerzésére, majd irány a kórház.

[Thyriel]

Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 27 – 7. nap
Kedd – Reggel



A kutya élvezettel veszi a kényeztetést és egyértelműen minden perce tetszik neki, helyezkedik is vagy éppen nyalakodik, sőt, egyszer még szimatol is combodtól fel az arcodig amit meg is nyal! Igen csak játékos és jókedvű, olyan, akit nem érdekel, hogy másoknak esetleg rossz kedve van, ő akkor is vidámságot hoz! Végül amikor befejezed a kényeztetést akkor csalódottan néz és nyüsszent majd bököd, de végül a nő rászól és az eb engedelmeskedik. A nő kevéssé empatikus, de a férfi aggodalma nem tűnik hamisnak.

De elbúcsúzol és magukra hagyva őket visszatérsz a kikötőbe, majd a többiekkel most nem sokat törődve elsietsz a kórházba. A bemelegítés hiánya picit jelentkezik, lehet fájni fog, de idővel már jobban érzed magad – köszönhető ez a zuhanynak és lehet a reggelinek-kávénak is – így utolérnek a hangok is, hogy valami történt a hajón a két legénységi tag között, de annyira máshol jártál gondolatban és sietsz a kórházba, hogy csak valami halvány gyanú marad vissza félútra arról, hogy ők is jól érezték éppen magukat…

Még mielőtt megérkezel a kórházhoz, átszalad rajtad a gondolat, hogy nem voltak rémálmaid. Nem kizárt azonban, hogy egyszerűen csak nem emlékszel vagy Kevin mégis annyira jó volt, hogy legalább egy éjszakára száműzte azokat… szóval a bejutás az épületbe sem okoz gondot így azonnal Zach szobájában találod magad,

Ahol üres az ágy.
Meg is van vetve.
Egy teremtett lélek sincs.
Senki…

[Kyra]

Utólag a kórházba vezető úton merül fel a kérdés, hogy a hajón kik is érezték magukat olyan jól egymással?

*Ricky máris más után nézett volna? Dimitrios eltűnt, Kalisha nem hiszem, hogy … hiszen Zach kórházban van. Na jó… ez így fura… *

Ráncolom a homlokom, ahogy belépek a kórház ajtaján. Végre nem pattanok le a portásról és felsietek Zach szobájába. Döbbenten, aztán riadtan veszem tudomásul, hogy üres a szoba. Azonnal egy nővért vagy orvost keresek, hogy megtudjam mi történt, mert hirtelen a legrosszabbra tudok csak gondolni.

Görög/ Ne haragudjon, de hova lett a szobájából Zacharie Quin? – tele aggodalommal a hangomban.

[Thyriel]

Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 27 – 7. nap
Kedd – kora délelőtt



Kik érezhették jól egymást? Hivatalosan csak két ember lehetett, amennyiben valaki nem vitt fel valaki mást vagy szökött fel bárki idegen, aki épp úgy gondolta mókás lenne az ilyen. Tehát alapvetően Kalisha és Ricky voltak, de mivel nem nézted így nem vagy benne teljesen biztos.

Valahol a szíved mélyén az, hogy más után nézett nem kéne, hogy zavarjon, elvégre te is ezt tetted és nem fogadtatok hűséget sem, no meg nem hülye, látta, hogy néztél Kevinre. Este nem voltál és hát… persze bármi lehet, de elég biztosnak érzed az ösztöneidet abban, hogy fordított helyzetben te sem gondolnál másra.

Mindenesetre ez talán lényegtelen, hiszen szabad emberek és azt tesznek, amit szeretnének. Te is így tettél, így bár számonkérheted őket, de elég érdekesen adná magát. S mivel nem tehetnek semmit Zachért, akár figyelem-aggodalom elterelés is lehetett, ami épp kéznél volt. De persze, hogy mit gondolsz ténylegesen erről és bármi másról, azt csak te tudod!

Miközben kirohansz, aggódva és kétségek között lassan ér utol a hang: a WC lehúzásé. Mikor odaérsz a pulthoz és rákérdezel a duci, idősebb nővér csak elpillant melletted és int valakinek:

Rhaab Nővér /Görög/ Quin úr! a hölgy Önt keresi!

S mikor megfordulsz, ott áll a másodtiszt, akiről azt hitted… mit is?

[Kyra]

Lassan jut el a tudatomig a wc hangja és mire felteszem a kérdést addigra tudatosul, hogy az aggódásom miatt reagáltam kicsit túl a dolgot. A legrosszabbra gondoltam hirtelen. Ezzel minden eddigi gondolatom el is tűnt a hajón hallotakról.

A nővér tekintetét követve megfordulok és Zack áll ott.

Gondolkozás nélkül sietek oda hozzá. Előtte megtorpanok egy pillanatra, felmérve septiben, hogy ha megölelem akkor "bántom-e"? De utána gondolkozás nélkül megölelem.

/Angol/ Zack.... - de hirtelem minden más mondat a torkomon akad, mert klisésnek és bénának tűnik. Csak ölelem ott szorosan és érezni hogy lélegzik és jól van.

Nagyon lassan engedem csak el.

/Angol/ Mikor? Mikor ébredtél fel? Hogy vagy? - próbálom az ágya felé terelni.

[Thyriel]

Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 27 – 7. nap
Kedd – kora délelőtt



Valóban picit sietve, kapkodva cselekedtél, de talán te ilyen vagy. Inina egy hirtelen és szeszélyes lény, akár az időjárás, de legalábbis a viharok. Mindenesetre megfordulsz és látod, hogy minden rendben. Látszólag nincs baj és ez azután sem tűnik változni, hogy odasiettél és megölteted az embert, akit alaposan megviselt a vihar. Vajon te voltál aki ráidézte a bajt? Óhatatlan véletlen, egy tudatalatti parancs a természetnek? Vagy valaki más tett ilyet, de akkor ki és miért? Vagy egyszerűen tényleg csak egy váratlan természeti jelenség volt? Jól megölelgetted mivel az egyetlen dolog ami történt, hogy a hevességed kiszorította belőle a szuszt.

Megsimogatják a fejed, megölelnek. Viszontölelésben találod magad ami megdobogtatja a szíved akár a hangja ami kicsit még rekedtes, de ettől valahogy vonzó. Mindenesetre még mindig úgy tűnik, hogy minden rendben ezen a téren.

Zach /Görög/ Nem olyan rég, nem tudom pontosan. Minden rendben! Menjünk vissza! A többiek már biztos aggódnak. Aztán Dimitrios sem győzi egyedül végtelen ideig! – mosolyog rád és elenged, ideje indulni szerinte

[Kyra]

Lazítok az ölelésen, mikor viszont ölel. És kicsit ellazulok… végre egy jó hír… végre valami jó… természetesen a kétségek, hogy az én hibám a vihar, és hogy ki mentette ki, mert nem én voltam, azok továbbra is itt ordítanak a fejemben, de most csak az ölelés van és a tudat, hogy jól van.  Hogy beszél és  jár és ölel…

Felnézek rá mosolyogva.

Angol/ A doki elengedett? Mert akkor indulhatunk is… – végig mérem - Persze csak ha felöltöztél, mert ebben a hálóingben viccesen néznél ki az utcán. – mosolyogok rá gúnyolódva – Bár jól áll – öltöm rá a nyelvem. – Öltözz fel, addig intézem a papírjaid. – ölelem meg még egyszer.

Ha öltözni kezd akkor én addig a nővérpulthoz lépek.

Görög/ Kinek és hol kell aláírnia a kilépő papírjait? Persze, csak ha a doki is elengedi. – mosolygok most már kedvesen a nővérere.

[Thyriel]

Nincs ereje teljében, de nem is kell neki. Te viszont egészségesen öleled, így a viharosságból könnyedebbé váló ölelés után lehet beszélgetni. Igaz, előbb egy örömteli mosolyváltás a program, amit bár árnyékol némi bűntudat és válaszok nélküli kérdések, de alapvetően jó hangulatú a találkozás.

Zach /Angol/ Igen, saját felelősségre! – kuncog, de nem akar itt maradni – Amilyen jó idő van, szerintem ez nem rossz viselet! – vigyorog

Amikor végig nézel rajta, kíváncsi tekintettel találkozol és érzed, hogy a túlélők élet iránti vágya, annak megünneplésének tüze ott lobog a lelkében

Zach /Angol/ Jah… jól áll! – nevet fel és megfordulva megindul a szoba felé, hogy átöltözzön – Nem hoztál magaddal tisztát esetleg? – kérdezi, te meg látod, hogy hátul nincs jól összefűzve a köpeny és bizony… aztán eltűnik az ajtó mögött, ha nem tartottad vissza

Nővér /Görög/ Amennyiben nem rokon, nem tud segíteni. – s mindketten tudjátok, hogy nem vagy az, innentől ez már Zach dolga.

De legalább tervezheted a továbbiakat, mint például azt, hogy merre tovább!

[Kyra]

Ahogy megfordul és kivillan aminek ki kell próbálom nem jobban megnézi és megköszörülöm a törkom.

Angol/ Khmm… nem sajna, végülis, ebben is haza jöhetsz… Tényleg jól áll. – nevetem el magam és próbálok belesni az ajtón amíg be nem csukja.

*Láttam már Zach-en egyszál fürdőnaciban is és akkor is megállapítottam már hogy igen jó pasi? Vagy most a történtek utáni élni vágyás okozza ezt? Ha nem tudnám, hogy Khalisával kezdtek közelebb jutni, akkor… khmm.. *

Ezzel a gondolattal megyek ki a nővérhez, aki a már jól ismert csodás modorával ráz le.

Görög/ Azért az orvossal beszélhetek? Jelenleg én vagyok érte a felelős, így szeretném tudni, hogy mire kell figyelnem. – és már nem a kedves mosolyommal, hanem a hivatalos arcommal és hangnememmel.

*Lehet hosszú éjszakai műszakja volt, de még egy ilyen mufurc nővérrel nem találkoztam.*

Amíg várom, hogy a dokinak szóljon, mert nem adtam neki lehetőséget az ellenkezésre, visszamegyek a szobájába és várom, hogy kijöjjön a fürdőből Zach.

Angol/ Na? Minél maradtál? – kérdezem kiváncsian az ajtó felé.

*Olyan megkönnyebbült érzés fogott el, a bűntudat és a rengeteg kérdés mellett. De mi a fene történt? *

Elhessegetem most ezt és csak Zachre akarok figyelni most és hogy jól van.